Legyõzni a gonoszt 2010-ben is!

baptista ifjúsági lap

Mozgalmas év áll mögöttünk. Hálás vagyok az Úrnak, hogy erõt és kegyelmet adott minden feladatunk elvégzéséhez. Konferenciák, táborozások, sportnapok, imaéjszakák, mind-mind olyan alkalmak voltak, ahol az Isten kiárasztotta ránk az õ kegyelmét. Sokszor szembesültem alkalmatlanságunkkal és gyengeségünkkel, de jó volt megtapasztalni az ige valóságát: „akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el“ (Ézs. 40,31). Áldás volt együtt dolgozni szolgatársaimmal, Zsolttal és Zoltánnal, akik maximális odaadással munkálkodtak az Úrért és a fiatalokért. Köszönöm nekik és kívánom, hogy az Úr áldja meg õket fáradozásaikért. A Mustármag szerkesztõváltásban is tapasztaltuk Isten vezetését. Köszönjük Clemetson Adinának a munkáját, és kívánjuk Kelemen Napsugárnak, hogy az Úr legyen vele ez új kihívásban. Ez újévben sem szeretnénk tétlenkedni. Az Úr adott ötleteket és terveket, amikért imádkozunk és várjuk a kibontakozásukat. Szándékaink között van egy sí tábor (február), országos ifjúsági konferencia (május), ifjúsági ének együttes megalakítása, hargitai táborozások, országos missziós turné (október). Az ifjúsági vezetõképzés is, kihívásként áll elõttünk, fõleg,

kép: Kulcsár Péter

Legyõzni a gonoszt 2010-ben is!

hogy az elmúlt évben ez kissé háttérbe szorult. Kommunikációs eszközeinket, a Mustármagot és a szövetségünk weboldalát szeretnénk továbbra is minél hatékonyabban használni. Kérlek, imádkozzatok az elõttünk álló évért! Hiszem, hogy Istennek jó terve van velünk! Legyetek készek részesei lenni ennek a tervnek! A gonosz megpróbál ebben bennünket megakadályozni, de hisszük, hogy Isten mellettünk áll, és gyõzelmet ad nekünk. János apostol azt írja levelében: „… Írok nektek, ifjak, mert legyõztétek a gonoszt… Írtam nektek, ifjak, mert erõsek vagytok, és Isten igéje lakik bennetek, azért legyõztétek a gonoszt“ (1Jn. 2,13-14). Ifjak gyertek, gyõzzük le a gonoszt 2010-ben is! Olyan sokféle módon próbál behálózni, akadályozni, elejteni, megfélemlíteni, de mi ne legyünk

áldozatai! Álljunk ellene! A gyõzelem titka az Isten ereje és igéje. E kettõ szorosan összekapcsolódik. Nincs isteni erõ ige nélkül. Az ige az, amely megtisztít, megszentel és késszé tesz Krisztus eljövetelére (Ef. 5,26-27). A testé lett Ige az, aki újjászüli életünket és gyõzelmet ad a gonosz felett. „Mert minden, ami Istentõl született, legyõzi a világot, és az a gyõzelem, amely legyõzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyõzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia (1Jn. 5,56). Induljunk hittel ennek az évnek. Higgyünk Jézusban, aki gyõzelemre vezeti az õ népét. Szabó László EMABISZ elnök

Az EMABISZ titkár és gazdasági titkár beszámolóit a következõ oldalon olvashatjátok...

MAG TÁ R

...egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig elõttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé...“ (Fil. 14a)

„

öszöntelek kedves Mustármag olvasó, nagyon sok szeretettel az Úr Jézus nevében! Egy néhány szóban szeretnék visszatekinteni az elmúlt évre, de ahogy az ige is mondja, sokkal inkább a jövõre fogok összpontosítani. Istené a dicsõség és a hála minden jó dolgokért, amikkel megáldott a 2009-es évben. Gondolok a regionális konferenciákra, fiú és leány konferenciákra, táborozásokra, missziós biciklitúrára, sószórókra és imaéjszakákra. Hálás vagyok azokért a gyülekezetekért, ahol ezeket az alkalmakat kitárt karokkal fogadták, sokat fáradozva kifogástalan körülmények megteremtéséért. Mi nem tudjuk ezt eléggé meghálálni, de Istennél minden fel van jegyezve. Amit mi mondhatunk az az, hogy gyülekezeteinkben szeretik a fiatalokat, áldoznak a fiatalokra és szeretnék, hogy az Úr munkálkodjon a fiatalok között. Isten csodálatosan összehangolta az EMABISZ vezetõségét, ahol kialakult egy áldott légkör és hatékony szervezés. Még egy dolgot szeretnék megemlíteni, amiért hálás vagyok, éspedig az ifjúsági honlapot. Elindult, meneget és remélem, hogy ez még nem minden! Ebben az évben szeretném, ha nagyobb figyelmet fordítanánk az alapokra: az igeolvasásra és az imádkozásra. Feladatunk, hogy felkészüljünk az életre és ráhangolódjunk a gyülekezet lüktetésére. Bátorítok mindenkit, hogy olvassa az igét a „Mindennapi kenyér“ bibliaolvasó vezérfonal szerint és a honlapon kapcsolódjon be a felvetett témák megvitatásában. Természetesen lesznek konferenciák (országos, regionális, 25+, missziós) táborozások, ha lesz rá igény a gyülekezetek részérõl, sószórók, biciklitúra, és a legkomplexebb tervünk a missziós zeneturné.

K

RE AZ ÉVRE? NEM RENDELTÉL MUSTÁRMAGOT ER men Napsugárnál. JANUÁR 25-IG MÉG MEGTEHETED Kele E-mail cím: napsugar014 Targu Mures. Cím: str. Tudor Vladimirescu nr. 50., 540 jelezted a megrendelést, akkor a Ha [email protected], telefon: 0735 502512. a pénzt:: BRD bank, következõ bankszámlára fel is teheted IBAN kód: RO40BRDE270SV47026162700

ON ÁRA: 20 R

Gondolatban még sokféle lehetõségek motoszkálnak, csakhogy emberileg lehetséges-e idõt találni ezek megszervezésére? Kérem segítségeteket, szolgálati készségeteket, gyors reagálásotokat a felhívásokra. Munkánkon akkor lesz áldás, ha tudunk egyek lenni mindenben, még a szervezésben is. Úgyszintén arra bátorítalak titeket, hogy jöjjetek javaslatokkal, ötletekkel és legyetek áldássá a fiatalok számára! Isten akar használni téged! A kérdés az, hogy kész vagy-e szolgálatot vállalni? Hiszem, hogy igen. Az Úr áldjon meg és legyen veled ebben az évben is! Deák Zsolt, EMABISZ titkár

2. o l d a l

*

január 2010

NÉZD AZ ÁLDÁST... Elsõsorban Istennek vagyok hálás az elmúlt év eseményeiért és áldásaiért. Ha visszanézek, akkor azt mondhatom, hogy az Isten megáldja azt az embert, aki rábízza életét. Óriási kihívás volt számomra még egyszer ugyanezt a szolgálatot elvállalni, ismerve helyzetemet és a rám következõ feladataimat. Az egyetem befejezése és az egzisztencia megteremtése… Mégis ez újév elején úgy látom, hogy az Isten minden félelmet felülír, sõt bátorítóan azt mondja, hogy van megoldás, el lehet végezni a feladataimat, és ha rábízom magam, akkor áldása is elkísér. Ezt érezhettem egész évben. Mindezek mellett, annak örültem, hogy vannak mellettem emberek, akik készek nekem segíteni, imában támogatni. Azt kell elmondjam a 2009-es évrõl, hogy anyagilag is megáldott minket az Úr. Legkellemesebb élményeim azok voltak, amikor emberek jöttek hozzám, és úgy az ismeretlen semmibõl mondták, hogy az Ifjúsági Szövetséget szeretnék támogatni anyagilag, és értéktõl függetlenül átadták az összeget. Jó volt azt is látni, hogy voltak olyan fiatalok, akiknek az Isten a szívükre helyezte az adakozást és az Ifjúsági Szövetséget támogatták. Azt is jó volt látni, hogy egy-egy konferencia elõtt a testvérek milyen nagy szívességgel kerestek meg és ajánlottak föl bizonyos összegeket. Olyan is volt, amikor gyülekezetek nyújtottak támogatást bizonyos célokra. Ezúton is szeretnék megköszönni minden egyes adakozó fiatalnak, magánszemélynek, üzletembernek, akár gyülekezetnek is minden egyes bankjegyet, amivel támogatták az EMABISZ munkáját a 2009-es évben. Az idei évi terveinket szeretném a figyelmetekbe ajánlani, hogy ha az Úr szíveteket úgy készteti, akkor akár anyagilag is támogassátok az Ifjúsági Szövetséget. Kívánok mindenkinek egy Istenhez közelibb, boldog új évet! Bántó Zoltán, EMABISZ gazdasági titkár telefonszám: 0735501095

kép: arad 2

Ige ma g

Giorgiov Adrián:

Elõretekintés melyek elõttem vannak, nekikdõlve, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülrõl való elhívása jutalmára“ (Fil 3:14)

„A

Egy új évet kezdünk el, és ilyenkor gyakori témaként jön elõ az elõretekintés. Az emberek különféle módon tekintenek elõre. Egyesek révedezõ tekintettel haladnak az útjukon, és nem igazán veszik észre azt, ami eléjük jön útközben - egyszerûen csak sodródnak. Mások egyszerûen csak észreveszik, ami éppen eléjük bukkan, jónak vagy rossznak könyvelik el, és haladnak tovább az útjukon. Mások tekintete kutatja a közeli és távolabbi tájakat és az utat, hogy idejében észrevegyenek mindent és kikerüljék a veszélyeket. És vannak olyanok is, akik szeretnének valamit elérni az úton, amin haladnak. Még nem látják sehol azt, amire vágynak, de hát az út kanyargós, nem lehet belátni az egész utat, azonban reményük van arról, hogy valamely kanyar után végre látható lesz az, amit keresnek. Sokak esetében az a baj, hogy az általuk járt úton nem található meg az, amit keresnek. Ahhoz egy másik útra kellene lépni és azon haladni. Vannak, akik céltalanul kezdik el az új esztendõt - nincs igazából

3. o l d a l

*

január 2010

semmi célkitûzésük. Mások szeretnének valamit elérni, de ez nincs idõhöz kötve: szeretnének valamikor valami értékes dolgot megvásárolni, vagy valahova elutazni, szeretnének valamikor megházasodni (minél elõbb, ha lehet), és sok mindent lehetne még a célkitûzések listájára sorolni. Vannak olyanok is, akik kimondottan az új esztendõ idõszakában szeretnének valamilyen célt elérni: leérettségizni, bejutni az egyetemre, államvizsgázni, munkahelyet találni, lefogyni, végig olvasni a Bibliát, legalább egy embert Krisztushoz vezetni stb. A felsorolt helyzetek felvetnek néhány problematikát, kérdést: Hogyan tekintünk elõre: céllal, vagy céltalanul? Milyen céljaink vannak? Elérhetõk-e a céljaink azon az úton, amelyen járunk? Az ember Isten nélkül is tud célokat kitûzni magának (és elérni) és tud haladni valamilyen úton, azt gondolva, hogy az jó („Az ember minden útja igaz a maga szemei elõtt, de a szívek vizsgálója az Úr“ - Péld 21,2). Azonban a Biblia (ami az emberi élet tökéletes használati utasítása maga a Gyártó adta ki) arról tanúskodik, hogy Isten nélkül sem a célok, sem azok elérése, sem a választott út nem ad igazi boldogságot és beteljesedést. Gyülekezetbe járó fiatalok legnagyobb része egyetért

azzal, hogy jó lenne Isten szerinti célokat választani, viszont mindhiába próbáljuk ezeket elérni, ha olyan úton járunk, amelyen nem megtalálhatók e célok. Ne csodálkozz, ne panaszkodj és ne hûlledezz azon, hogy az Isten akaratával egyezõ célokat nem éred el, ha olyan úton jársz, amelyen ezek nem találhatók meg. A legkívánatosabb ezek szerint az lenne, ha ennek az új évnek az elején tisztáznánk Isten elõtt, hogy milyen úton járunk, és vállaljuk, hogy az õ útján járunk. Melyik ez az út? Jézus azt mondta: „Én vagyok az út“. Aki õt behívja a szívébe, vele jár, az rajta van az úton. A következõ lépés pedig az lenne, hogy tõle kérjük el azokat a célokat, amelyeket nekünk szánt, és hagyatkozzunk rá még akkor is, ha ezeket a célokat nem látjuk még a láthatáron sem. Még van egy kérdés, ami felmerül: milyen messzire tekintünk elõre? Egy gyerek az apja vállán ült egy este, amint sétáltak. Megkérdezte apjától: meddig lát el az emberi szem? Az apja mondta, hogy néhány kilométerre, vagy ha tiszta az idõ, akkor akár egy kicsivel távolabb is. A gyerek tovább faggatta, majd egy idõ után ezt mondta: azt hittem, hogy a csillagok sok millió kilométerre vannak! Lehet csak egy méterre elõre nézni, vagy húsz méterre, vagy egészen távolra. De lehet egészen fel, Isten felé, a menny felé tekinteni. Ha a sorrend jó, vagyis elõbb fel nézünk (engedelmesen), Istenre, akkor ez meghatározza azt is, hogy a következõ métert milyen irányba tesszük meg és hogyan. Ebben az új évben nézz messzire - elõre és felfelé, és akkor beteljesedett leszel a következõ egyméteres útszakaszon is!

A „váradifi“ elnevezés kissé csalóka, ugyanis Nagyvárad egyetemi város és ifjúságunkat nem csak váradi fiatalok alkotják, hanem diákok is (jelentõs arányban), akik más helységekbõl jöttek Váradra tanulni, tehát sokszínû társaság vagyunk! Alkalmainkon 60-80-an szoktunk összegyûlni, vakációban lényegesen kevesebben; két órát töltünk együtt, többé-kevésbé tartalmasan. Ezt azért mondom, mert nem vagyunk tökéletesek, s nem akarom idealizálni az ifjúságunkat, viszont úgy látom, hogy egy olyan csapat vagyunk, amely õszintén igyekszik Isten követésére, s ennek a gyakorlatba ültetésére. Tulajdonképpen ifjúsági óráink központi célja az, hogy meglássuk Isten Igéjének aktualitását és engedjük gyakorlativá válni a mindennapjainkban! Az alkalmainkat felváltva négy szolgálati csoport szervezi, az elõadásokat pedig teológusok, lelkipásztoraink és néha helyi vagy külföldi vendégelõadók tartják. Legu-

Teázás ifióra után

4. o l d a l

*

január 2010

A „váradifi“ tóbbi témáink: János evangéliuma, Mózes elsõ könyve, Jézus parancsolatai, Változás stb. A szerdai ifjúsági órákon kívül vannak még rendszeres, illetve egyedi alkalmaink, mint például: vasárnapi bibliaórák, ifivasárnapok ebéddel megfûszerezve, evangélizációs esték, közös séta/fagyizás, hitmélyítõ napok, vezetõi megbeszélések, ifjúsági Istentiszteletek, imaalkalmak, fiú-kocka, stb. Többféle missziót is végzünk, mint például szociális misszió szegények és idõsek irányába, kis gyülekezetek látogatása, gyerekmunka, tini-klub, és nemrég bibliakört indítottunk kép: Kulcsár Péter

BEMUTATKOZIK... ... A „VÁRADIFI“!

kép: Pralea Cristi

Csarno k

egy egyetemen. A részvételi arány ezeken az alkalmakon változó, a tevékenységtõl függ, viszont a közös ebédeken általában mindenki ott van :) Hogyan érezné magát egy idõsebb az ifjúsági óránkon? Nagyon jó kérdés, de szerintem jól, nem teszünk semmi olyasmit, amivel az idõseket felháboríthatnánk, ez nem azt jelenti, hogy csak orgonakísérettel éneklünk… az a célunk -és ezért rendszeresen imádkozunk- hogy a felnõttekkel jó kapcsolatban legyünk, tudatosítjuk magunkban azt, hogy az ifjúság a helyi gyülekezet része, ennek érdekében sokmindent együtt szervezünk, együtt készülünk, illetve kérjük a felnõttek jóváhagyását, s õszintén szólva, eddig sikeresen együtt tudtunk dolgozni… Tervünkben volt az is 2009-ben, hogy meghívjuk az idõseket ifjúsági órára, éppen a jó kapcsolat-ápolás érdekében, de sajnos különbözõ okokból ez még nem jött össze… Hogyan érezzük magunkat gyülekezeti Istentiszteleteinken? Nem tudok mindenkinek a nevében válaszolni, de elmondom a saját véleményem: Elsõsorban nem az érzéseim alapján döntöm el egy Istentiszteletrõl, hogy jó-e vagy sem… az érzések jönnek-mennek, ide-oda sodorhat-

Petyár Lóránd ifjúsági munkás Elérhetõségeink: www.varadifi.ro, [email protected], Berthelot u. 5, Nagyvárad

5. o l d a l

*

január 2010

kép: Szûcs Árpi

nak, ha hagyom õket uralkodni. Nem az a fontos, hogy jól érezzem magam egy gyülekezeti alkalmon, hanem az, hogy Isten elérje célját az életemben és a hallgatókéban, és hogy mi a célja: egy üzenet, egy lelkesítõ ének, egy intés, „bármi“, vagy minden egyben, ez legyen Isten „magánügye“ minden egyén életében! Két közös élményt emelnék ki: a közös ifjúsági ebédek - az idén sikerült háromszor együtt ebédelnünk, több mint százan, nagyon jó együtt eltölteni egy egész vasárnapot. A másik élmény a táborozásunk - igaz nem teljes létszámmal voltunk jelen, de felejthetetlen élményekkel jöttünk haza a Retyezátból. Számomra a legfelemelõbb a természet pompája, magasztossága, ami Istent tükrözi, esti csillagfényes és tábortüzes beszélgetéseink, énekléseink, s nem utolsó sorban a friss, üdítõ hegyi patak vize! Remélem sikerült egy kis betekintést adni az ifjúságunk életébe! Isten áldjon titeket, s ha még elõttetek áll az egyetem, szeretettel várunk a váradi ifiben!

Seb ese k Túra a Retyezátban

Világból a világosságra zûcs Árpádnak hívnak, nagyváradi vagyok és a következõ sorokban szeretném

Smegosztani veletek a megtérésem történetét.

Nem hívõ családban nõttem fel, ezért nem alakult ki megfelelõ kép bennem Istenrõl, az Õ irántam való szeretetérõl és kegyelmérõl. Hittem egy teremtõ Istenben, aki igazgatja ezt a világot, de nem voltam személyes kapcsolatban vele, nem ismertem Õt. Elég volt, amit néhány prédikációkban hallottam róla. Egy hamis nyugodtság volt bennem, mivel jó embernek tartottam magam, hisz gyerekkorom óta imádkoztam Istenhez és templomba is jártam, csak a legfontosabb dologról nem vettem tudomást: arról, hogy hiábavalóság mindez, ha nem vagyok megtérve. Abban a tévhitben éltem, hogy Istennek elég az, hogy a vallási hagyományokhoz hû vagyok. Tízennégy éves koromban konfirmáltam, ahogy „szokás“. Mivel éretlen voltam és nem tulajdonítottam ennek az eseménynek semmilyen lelki értelemben vett jelentõséget, nyugodt szívvel belementem, mint más, hisz én is ugyanúgy vártam már, hogy „túl legyek rajta“. Ekkor még nem tudtam, de Isten már egyengette az útjaimat. Eljött az idõ hogy beiratkozzak a középiskolába. Isten gondviselésének köszönhetõen egy nagyon szigorú házirenddel rendelkezõ „egyházi“ gimnáziumba jutottam be. Szigorú szabályok voltak mind a viselkedésünkre nézve, mind a ruházatunkra nézve és heti kétszer áhítatot tartottunk, ahol ismét lehetõségem nyílt Istent jobban megismerni. A következõ nagy lépése az Úrnak egy betegség volt, amit napi 1-2 tabletta tett tünetmentessé. Ez a gyógyszeres kezelés magába foglalta az alkohol fogyasztásának kizárását. Tehát egyik legnagyobb világi probléma megoldásra talált. Az, hogy „tiszta fejjel“ láthattam azokat a fiatalokat akik az alkohol (vagy inkább a Sátán) befolyása alatt tettek bizonyos dolgokat, ráébresztett arra, hogy mennyire becsülendõ dolog a józanság, és arra is, hogy az én józanságomat egyedül Istennek köszönhetem. Ezt a betegségemet évek múltán az Atya elvette tõlem, úgy vélem akkor, amikor már látta, hogy a fentebb említett dolgok már nem okoznak kísértést. Az Atya folytatta tervét. Közelebbi barátságba kerültem egy hívõ családból származó osztálytársammal. Hívõség jelei nem mutatkoztak új barátomon megtéréséig. Mivel jól ismertem õt megtérése elõtt, láthattam azt a hatalmas változást ami bekövetkezett az életében. „Mintha kicserélték volna...“ - gondoltam magamban. Elmesélte, hogy mi is történt vele, hogy tért meg. Késõbb elhívott hozzájuk az imaházba. Elmentem, mivel kíváncsi is voltam, de a barátomat >>>

Körösök >>> sem szerettem volna megsérteni azzal hogy elutasítom. Egy évig jártam imaházba Istentiszteletekre, evangelizációkra, különbözõ alkalmakra, mire sikerült az Úr mellett döntsek. Ennyi idõ kellett, hogy tudatosuljon bennem az, hogy még nem tartozom az Atyához, nem vagyok az Õ családjában. Amikor az egyik vendég lelkipásztor a pokolról tartott tanítást, belém hasított a gondolat, hogy ez lesz az én jövendõ „lakhelyem“, ha nem változtatok, ha nem hívom segítségül az Úr nevét és nem adom át az életem az Õ kezébe, ha nem fogadom el Jézus Krisztus hatalmas áldozatát, hogy meghalt értem. Az alkalom után lehetõségünk nyílt beszélgetni és imádkozni a lelkipásztorokkal. Ezt követõen megkaptam az elsõ üznetet az Atyától, ami Ézsaiás próféta könyve 43. részének elsõ versében van megírva „...Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!“. Megértettem, hogy immáron az Atya családjában vagyok, megváltott engem és mostmár Õhozzá tartozok. Amikor az Istenfélelem átalakult Isten iránti szeretetté, akkor teljesedett be a megtérésem, már nem csak egy tudatos döntés volt, hanem lélekben is vágytam arra, hogy Isten jelenlétében legyek és Neki tetszõ életet éljek! Ezek után elhatároztam,hogy az Atya iránti szeretetem és engedelmességem jeléül bemerítkezek, ami meg is történt 2008. Január 6-án a Nagyváradi Belvárosi Baptista Gyülekezetben. Megtérésem óta az életem teljesen megváltozott, új ember lettem, és ég bennem a vágy, hogy nap mint nap közelebb kerüljek Mennyei Atyámhoz, hálát adjak a csodálatos szabadításáért, engedelmes legyek, és hogy Neki szolgáljak. Kívánom mindenkinek, hogy megtapasztalják Isten szeretõ gondviselését és részesüljenek az Úr kegyelmében, amíg még lehetõség van rá! Ámen. Szûcs Árpád

6. o l d a l

*

január 2010

ÚJÉVI FOGADALMAK... A VÁRADIFIBEN

A városháza este A Szilveszter egyik fontos mozzanata az, amikor az emberek áttekintik az óévet és jobbá akarják tenni az újat, ezért fogadalmakat tesznek, terveket szõnek. Megkérdeztem pár embert, pontosabban Módi Annamáriát (17 éves, középiskolás), Kulcsár Pétert (23 éves, manager), Szabó Máriát (20 éves, egyetemista) illetve Dóczi Tibort (28 éves, teológus) hogy mi a véleményük errõl: Szoktál-e újévi fogadalmakat tenni? Annamária: Újévi fogadalmakat eddig csak két évvel ezelõtt tettem, nem sokkal megtérésem után. Tavaly is volt pár, de nem konkrétak. Péter: Fogadalmakat nem, viszont új célokat és elhatározásokat minden évben szoktam kitûzni magamnak. Mária: Nagy ritkán, de szoktam. Tibor: Igen, szoktam. Az eddigi évek tapasztalatai alapján mennyire sikerült betartani õket? Annamária: Két éve azt fogadtam, hogy fogok járni missziózni és minden reggel rendszeresen igét olvasok. Sikerültek is, ha az igeolvasásnál pár alkalom ki is maradt, bepótoltam a nap másik részében. Terveztem még beteglátogatásokat, de ez már kevésbé valósult meg. Ez bennem nem csak egy újévi lelkesedés volt, hanem a másokon való segítés, a missziózás vágya. Az elsõ szeretet lángja égett bennem és ezt el kellett mondanom másoknak is. Számomra is nagyon építõ volt. Péter: Mivel mindig több célkitûzésem van, egyeseket sikerült elérni, de természetesen nem mindet. Ha csak egy célt választanék, akkor év végen a kiértékelés „teljes siker“ vagy „teljes sikertelenség“ lenne. Az elsõ talán elbizakodást és lazítást eredményezne, az utóbbi

Érdemesnek tartod-e az újévi fogadalmakat? Vannak már 2010-re fogadalmaid? Annamária: Nekem 2 éve mûködött, azután nem igazán. Szerintem személytõl függ, és attól, hogy mit fogadunk. Jobb, ha konkrétumokat fogadunk és fontos hogy milyen lelkülettel tesszük ezt. Ha komolyan gondoljuk, és Istenre bízzuk, az hatással lesz az életünkre. Aki csak úgy fogadkozik, az nem érzi a „fogadalom“ szónak a súlyát. 2010-re még nincsenek fogadalmaim, de majd akkor, ott, mielõtt beköszönt az új év, igehirdetés közben eszembe fognak jutni. Péter: Persze! Hasznosnak tartom, mert ilyenkor tudatosab7. o l d a l

*

január 2010

Fén yes ek ban törekszek változásra és az eredmény is lemérhetõ. Minden évben három általános célkitûzésem van: lelki-, szakmai-, és személyes fejlõdés. Ezeket megpróbálom lebontani konkrét, apróbb lépésekre, azután leírom és így könnyebb elkezdeni a megvalósítást! Egyik konkrét célom 2010-re, hogy újból kiolvassam a Bibliát elejétõl a végéig. Mária: Igen! Van, amihez tartsd magad, ha nem is tartod be, legalább tudod, hogy mit fogadtál és ez ösztönözhet. 2010-ben sokkal többet szeretnék foglalkozni Istennel, jobban megismerni Õt és többet olvasni a Bibliát. Ezt nagyon be szeretném tartani. Azonkívül államvizsgára készülök, utána meg munkahelyet keresek. Ezeket az Úrra bízom, és hiszem, hogy ezáltal is közelebb kerülök hozzá. Tibor: Igen, számomra nagyon hasznos volt. A rövidtávú célokat könnyebben eléri az ember. Fontos hogy legyen reménysége az embernek, hogy véghezvigye terveit, hogy tûzzön ki célokat, még ha nem is éri el mind. A fiatalok inkább a spontaneitást szeretik, de szerintem jobb, ha elõre tervezünk. 2010-re nézve inkább terveim vannak: meg szeretnék nõsülni, ha az Úr is úgy akarja és reménység szerint egy gyülekezet fog meghívni. Az már fogadalom, hogy szeretném az államvizsga dolgozatomat elkészíteni és megvédeni. Becze Dalma

A Fekete Sas palota este

képek: Szûcs Árpi

pedig elcsüggedést. Egyik sem lenne hasznos. Ha a cél - amit nem sikerült elérnem idén továbbra is jónak tûnik, akkor folytatom a következõ évben is a próbálkozást. Mária: Volt, ami sikerült, de volt, ami nem, sajnos az utóbbi többségben volt. Egy darabig mûködött, de év végére már feledésbe merült. Újévkor én is lelkesebb vagyok, akkor még frissek bennem a fogadalmak, olykor le is írom õket. Év közbe annyi minden van, például a suli, hogy nem koncentrálok annyira rá. Tibor: Az ifjúságunkba Kibéden kialakult az, hogy visszatekintettünk az évre és ugyanakkor a jövõbe is tekintettünk. Ezt leírtuk és az év végén újból elõvettük a lapot és megvizsgáltuk, mi hogy ment. Én általában nagyobb részét betartottam.

IBL Akok Mit tudsz arról, milyen régi ez a bibliaiskola? M.A.: Az iskola épp az elmúlt évben (2008/2009-es tanév) ünnepelte 60. évét. 1949-ben indult Rüschlikonban, 1997-ben költözött Prágába. Milyen képzések folynak itt? Kik a diákok? M.A.: Többféle képzés folyik az iskolában: doktori, mesteri/magiszteri, illetve a CAT program (Certificate in Applied Theology), amin én is részt vettem, s többen is az erdélyi baptista fiatalok közül. A CAT program 9 hónapja során a diákok alapfokú bibliaiskolai képzésben részesülnek, 3 hónapos felkészítõ után angol nyelvbõl. 1998-tól 2009-ig 242 diák végzett már a különbözõ képzéseken, 44 különbözõ országból. Jelenleg kb. 125 diák van. Bárki jelentkezhet tanulónak érettségi után, mindenkit szeretettel várnak. A gazdasági válság miatt sajnos megcsappant a támogatók száma, ezért mindenkinek hozzá kell járulnia valamilyen mértékben az oktatásához. Az iskola vezetõsége dönti el, hogy kit vesznek fel, és milyen mértékben fogják támogatni a költségeket az adott körülményektõl függõen. (Az árakról bõvebben lásd a weboldalt) Mikor ötlött fel elõször benned, hogy szeretnél Prágában tanulni? M.A.: Bár nagyon nehezen szoktam dönteni, fõleg fontos kérdésekben, a Prágába menetelemet mindössze 10 perc alatt döntöttem el. Nagyon megérett már bennem a vágy arra, hogy egy kicsit kimozduljak itthonról, hiszen tanulmányaimat is végig Váradon folytattam. Egy bizonyságtevést hallottam, melyben beszámoltak az IBTS-rõl, s a bizonyságtevés végére eldöntöttem, hogy meg akarom próbálni a jelentkezést. A családom elõ-

8. o l d a l

*

január 2010

„10 perc alatt döntöttem el“ Meleg Adina nem az egyetlen, aki közösségeinkbõl Prágában, az IBTS - International Baptist Theological Seminary - bibliaiskolában tanulhatott. Most õt kérdeztük az élményeirõl… ször nevetve fogadta az ötletemet, de aztán látták, hogy komolyan gondolom, s elfogadták. Ettõl kezdve minden simán ment, gyorsan nyíltak a kapuk a papírok rendezésében, s végül a jelentkezésemet is elfogadták. Isten úgy rendezte, hogy egy misszióút alkalmával megismerkedjek Somlyón Király Lénárddal, akivel együtt képviseltem e kilenc hónap alatt a romániai magyar baptistákat. Milyen képzésben volt részed? M.A.: A képzés rendkívüli élményeket nyújtott, felejthetetlen emlékekkel gazdagított. Szeptember és december között intenzíven tanultuk az angolt, s bár már beszéltem valamilyen szinten a nyelvet, mikor megérkeztem, nem volt könnyû a tanulás. Decembertõl Baptista identitást is tanultunk, mely során a baptista hitelvek és gyakorlatok szemszögébõl vizsgáltunk meg különbözõ kérdéseket (istentisztelet, misszió, etika, történelem, stb.). Januártól ezeket a kérdéseket különbözõ kurzusokra bontották: Hermeneutika, Ószövetség, Újszövetség, Egyháztörténelem, Baptista/Anabaptista tanulmányok, Keresztyén Lelkiélet, Teológia (A teológia természete, Hegyi beszéd, Filozófia, Etika, Világnézetek/Vallások), Keresztyén isten-

tisztelet, Misszió, Kommunikáció (Lelkigondozás, Nevelés) és Ifjúsági munka. E kurzusok mindegyike után vagy vizsgát írtunk vagy egy 10001500 szavas dolgozatot kellett leadjunk. A határidõt nagyon komolyan vették. Némely tanár rendszeresen kért házi feladatot is. Ezeken a kurzusokon kívül az év során több egyhetes kurzuson is részt vettünk: Szolgálat a függõségben szenvedõk felé, a Northumbria közösség lelkisége, Környezetvédelem, Gyülekezeti adminisztráció. A tanulás mellett különbözõ szolgálati lehetõségek akadtak, melyekben annyi részt vállaltál, amennyit óhajtottál. Bekapcsolódhattunk a helyi gyülekezet gyerekmunkájába, a Nemzetközi gyülekezet (ICP - International Church of Prague) ifjúsági munkájába (Youth Praha), s havonta egyszer-kétszer a Teen Challenge (hátrányos helyzetû gyermekeket támogató szervezet) missziójába. Fõleg orosz anyanyelvû osztálytársaink rendszeresen látogatták a helyi orosz baptista gyülekezetet, de kórusunkkal is ellátogattunk oda. A kórus a helyi (az IBTS udvarában levõ) gyülekezetben is szolgált párszor, ahol természetesen bizonyságtevésre, versmondásra is volt lehetõség. Misszió utakon is vol-

tunk: egyszer Liberecben (É-Csehország), máskor Németországban, Drezdában egy mennonita gyülekezetben. Kötelezõ feladataink is voltak: napi két órát kellett dolgozzunk, takarítsunk az ott tanulásunk fejében, ugyanakkor kétszer az év során (õszszel és tavasszal) volt úgynevezett Subbotnik nap, ami a tábor körüli takarításról szólt, beleértve a gyomlálást, kertek rendbetételét is. Az épület takarítását, ahol laktunk, nekünk magunknak kellett megszerveznünk és elvégeznünk. A sokrétû tevékenységek között az idõbeosztást segítette a lazán szervezett program, ugyanakkor a kötött programok, melyek nem engedték, hogy agyondolgozd magad. Az esszéírások idején mégis sikerült sokunknak az éjszakába is belemenni. Ennek megfelelõen a napi program hétfõtõl péntekig a következõképpen alakult: reggel 9-tõl 15 perces áhítat, majd 9.30 és 10.30 között egy óra, fél óra kávészünet, 11-12 között ismét óra, s egyórás ebédszünet után a harmadik óra. Zsúfolt hetek idején du. 4-ig is órákon voltunk. Csak a szerdai program tért el ettõl egy kicsit, mert olyankor az úrvacsoravétel miatt hosszabb volt a reggeli kápolna. Kedd estéken bibliaóráink voltak. A szombatok és vasárnapok szabadok voltak. Vasárnap délelõtt az istentiszteleten való részvétel kötelezõ volt, mert a helyi gyülekezet felelõsséget vállalt fel értünk. A szabadidõt bevásárlásokra, városi sétákra, kirándulásokra fordítottuk, amikor ezt megengedhettük magunknak. A szociális bizottság sok érdekes programot tett lehetõvé és élvezhetõvé számunkra a hétvégeken (kirándulások, korcsolyázás, állatkerti látogatás, bowling, játékdélutánok). Milyen volt a tanárokkal és a diáktársakkal való kapcsolat? M.A.: Egyszerre volt nagyon jó és nagyon nehéz. Nagyon jó volt, mert

9. o l d a l

*

január 2010

már az elsõ hét után tapasztalhattuk, hogy rendkívüli, szolgáló és közvetlen (de szigorú) szeretettel fordultak felénk tanáraink. Látható volt a hit megélése a gyakorlatban, az elfogadó, bátorító légkör felszabadultságot biztosított mindenkinek. Úgy fogadtak el, ahogyan voltál. A diáktársakkal való kapcsolat már nehezebb volt. Egy osztálytársam megfogalmazása szerint igazi kihívás volt 17 különbözõ háttérbõl érkezõ embernek egy házban élni békésen, hívõként. Mint egyik „anyukának“, nekem is nehéz volt elviselni egyesek szokásait, gyerekes viselkedéseit, de a veszekedések után édesek voltak a kibékülések. Mint megtudtuk, a csoportunk különleges volt a vendégszeretete miatt. Ez abban állt, hogy a távoktatásban levõ diákokat (akik kb. évente háromszor jelentek meg a táborban) vagy az idõszakos tanárokat meghívtuk egy teára, kávéra, kekszre, s elbeszélgettünk, illetve játszottunk velük. Havonta egyszer vendégül láttunk egy-egy tanár-családot is. Ez többnyire vasárnap ebédkor történt, s ilyenkor megismerhettünk egy-egy népi ételt is (többek között a magyar húslevest csigatésztával :). Mennyire bõvült a látásod a képzés alatt, ill. mennyire változtattak rajtad az ott kiépített kapcsolatok? M.A.: A látásom nagyon sokat bõvült, nemcsak a sok új információ és más kultúrák megismerése miatt, hanem azért is, mert legnagyobb meglepetésünkre Lénárddal képviselõk voltunk. Képviseltük a helyi gyülekezetünket, a romániai magyarságot és az erdélyi magyar baptistákat. Még nem igazán tudom átlátni, hogy mi mindent változtattak meg rajtam az ott kiépített kapcsolatok, de talán megtanultam jobban elfogadni másokat. A személyiség kialakulását,

Ajt ók különbözõ reakcióit, viselkedésmódját, sõt még baptista szokásainkat is nagyban befolyásolja a háttér (kultúra, hitelvek), környezet. Mielõtt ítéletet alkotunk valakirõl vagy valamirõl, fontos, hogy megvizsgáljuk az indítékokat, körülményeket. Nem a mi nézõpontunk az egyetlen helyes, járható út. Visszatekintve, mire tanított Isten ez alatt a kilenc hónap alatt? M.A.: Nagyon nehéz összefoglalnom röviden, de megpróbálom négy gondolatba belesûríteni. 1) Jobban tudatosult bennem, hogy baptista vagyok, ami azt jelenti, hogy megszégyenültem Isten elõtt amiatt, hogy eddig nem foglalkoztam példamutató elõdeink életével, noha lett volna rá lehetõségem. Ez a tudatosulás nemcsak a tananyagnak köszönhetõ, hanem annak is, hogy a közvetlen közelemben szervezték az Amszterdam 400-at. 2) Még jobban megerõsödött bennem, hogy fontos a szeretetteljes, szolgáló életmód. A mai világnak életpéldákra van szüksége, nem lelkes szónokokra. 3) Ebbõl következik a harmadik gondolat: megélni a hívõ életet. Ma már nem sokat ér az ötpontos teológiánk, ha nem tudnak rákérdezni a körülöttünk élõk, hogy te miért vagy más, miért vagy boldog? 4) Végül a személyes tapasztalatok azt mutatták, hogy az élet mindenütt nehézségekkel van tele, néhol többel, máshol kevesebbel, de a ránk szabott próbákat nem kerülhetjük el, mert Isten ezek által formálja jellemünket. Ugyanakkor Isten mindenütt hûséges, és mindegyiken kész gyõztesen átsegíteni. Kérdezett Clemetson Adina

Eg yk or vá r 2009. november 25-én Portland városban (Oregon állam, USA) egészségesen megszületett Murray Clemetson és Adina (volt Mustármag-szerkesztõ) fia, Kaleb David Murray Clemetson. Gratulálunk a szülõknek és kívánjuk, hogy Isten adjon bölcsességet, egészséget a felneveléséhez. És ahhoz, hogy tanítsák a kis Kálebet az Isten dolgaira.... na meg a magyar nyelvre is! :) [Szerk.] Egy kedves olvasónk VERSBE FOGLALT ÚJÉVI KÍVÁNSÁGA legyen a tiétek is:

Legyen ez új év a szabadság éve hogy ne magamnak éljek végre, hanem, hogy szabad legyek Annak, Ki mindent nekem adott és adhat...

MAGTÁR

A Szabadság éve

IFJÚSÁGI IMAÉJSZAKA A ROGÉRIUSZON Dátum: 2010. január 22. Téma: Szüntelen imádkozzatok! 210-ben is! Kezdési idõpont este 7 óra Elõadó: Simon József, helyi lelkipásztor Sok szeretettel várunk minden imádkozni vágyó fiatalt! Hamarosan részletes program: www.rhbc.ro www.emabisz.ro [Szabó] Laci

SÍTÁBOR AZ ARANYOS VÖLGYÉBEN Dátum: 210. február 12-14. Jelentkezés és bõvebb információk hamarosan! Szabó Laci és Kürti Gabi

10. o l d a l

*

január 2010

Egy áldott hétvége... Október utolsó hétvégéjét Isten kegyelmébõl együtt tölthette az aradi 2. számú baptista gyülekezet (Arad 2) és a temesvári baptista gyülekezet ifjúsága, összesen mintegy 35 fiatal. Közöttünk szolgált egész hétvégén Szabó Szilárd teológus. A program szombat reggel indult, amikor a temesvári fiatalok megérkezése után mindannyian kiruccantunk a solymosi várhoz, ahol a vár falán kötelek segítségével ereszkedtünk le, a várárok fölött csusszantunk át, és célba lõttünk. Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, nagyon jól telt. Ezek után visszamentünk Aradra, ahol finom ebéd várt minket. Ezt követte az ifi óra, amely egy áhítattal kezdõdött, amit a temesváriak részérõl Demjén Dániel tartott. Az engedelmességrõl volt szó. Arra a következtetésre jutottunk, hogy Istennek mindig feltétlenül kell engedelmeskednünk, embereknek pedig akkor, ha Isten akaratával nem ütközik. Ezután Szilárd szolgált, aki arról beszélt, hogy melyek azok a dolgok, amelyek segítenek minket az üdvösség felé. Ezzel kapcsolatos volt a mottó is: "Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust." János 17: 3. Eljött a vasárnap, és Szilárd az üdvösség sisakjáról beszélt nekünk, és az örök életrõl. Vasárnap délelõtt és délután is az ifjúság szolgált énekekkel, bizonyságtevésekkel. A két gyülekezeti alkalom között játékokra, beszélgetésekre, és még sok mindenre volt lehetõségünk. A vasárnap délutáni alkalom után lassan-lassan elérkezett a búcsúzás pillanata. Még egy utolsó beszélgetésre, imára került sor az indulás elõtt. Ezután elbúcsúztunk, de nem örökre. Szilárd visszament Váradra, a temesváriak pedig Temesvárra. Nagyon hálásak vagyunk a Jó Atyának, hogy lehetõvé tette ezt az alkalmat nekünk. Dubován Lea, Arad 2

2009.

Ré bu sz

A REJTVÉNYEK MEGFEJTÉSÉNEK BEKÜLDÉSI HATÁRIDEJE FEBRUÁR 15. A NOVEMBERI REJTVÉNY MEGFEJTÉSEI: - énekes: David Phelps - felesége neve: Lori - születési helye:Texas - 2005-ös lemeze: Life is a Church - 2008-as lemeze: The Voice - Slágerei: End of the Beginning, Angel Band ...ÉS MEGFEJTÕI: Szilágyi Szabolcs (Nagyvárad), Elek Zoltán (Szalárd), Máté Beáta (Ipp), Debre Dávid (Szilágyperecsen), Szilágyi Tímea (Beszterce) JANUÁR 20-IG MÉG BEKÜLDHETITEK A DECEMBERI REJTVÉNY MEGFEJTÉSEIT. ÉS PERSZE IDÉN IS LESZ SORSOLÁS, AMIRÕL IDEJÉBEN TÁJÉKOZTATUNK MAJD. JÓ FEJTEGETÉST! 11. o l d a l

*

január 2010

MÉG MINDIG MUZSIKA, MEG MINDIG SKANDI! Egy ideig. Aztán majd kezdünk egy új sorozatot. Addig azonban a rejtvény fõsoraiban továbbra is egy újabb énekes NEVE, FELESÉGÉNEK NEVE, FIUK NEVE, EGYIK ALBUMÁNAK CÍME, VALAMINT DALAI képezik a megfejtést. Boldog Új Évet kíván Meleg Dávid!

ÚTI ÁLDÁS Az Úr legyen elõtted, hogy a jó utat mutassa neked. *** Az Úr legyen melletted, hogy téged karjába zárjon és megvédjen a veszedelmektõl. *** Az ÚR legyen mögötted, hogy megvédjen a gonosz cselekvésétõl. *** Az Úr legyen alattad, hogy felfogjon, ha leesel. *** Az Úr legyen tebenned, hogy megvígasztaljon, ha szomorú vagy. *** Az Úr legyen körülötted, hogy megvédjen, ha mások rád rontanak. *** Az Úr legyen fölötted, hogy megáldjon téged ! *** Így áldjon meg téged a jóságos Isten, ma, holnap és minden idõben! Ámen. A Kr. u. IV. századból fennmaradt ír nyelvû Szt. Patrik kódex alapján

romániai magyar baptista fiatalok lapja Kiadja az EMABISZ Elnök: Szabó László Szerkeszti: Kelemen Napsugár Tördelés: Gönczi Géza Cím: Str. Tudor Vladimirescu 50 540014 Târgu Mures

E-mail: [email protected] Internet: www.emabisz.ro www.mustarmagajanlo.blogspot.com