Összehasonlító adatok a közönséges vidra (Lutra lutra Linneaus, 1758) és a hermelin (Mustela Erminea Linneaus, 1758) magyarországi elterjedéséről a 2012 május 13-a és a 2012 augusztus 20-a közötti időszak alatt; avagy, miért is kell a hermelint fokozottan védetté nyilvánítani? Kézirat lezárva: 2012. augusztus 20-án Összeállította: Gera Pál s.k. E-mail:
[email protected] Postacím: 1156. Bp., Nyírpalota u. 60. Telefon: + 36 30 258 3637 Honlap: http:// www. otter.econservation.eu
Tartalomjegyzék • • • • • •
Felvezető gondolatok – 2. oldal Köszönetnyilvánítás – 4. oldal Bevezető – 4. oldal A rendelkezésemre álló adatok csoportosításban – 7. oldal Értékelés – 12. oldal Javaslat – 13. oldal
ismertetése
megyénkénti
I. Melléklet: Az „Alapítvány a vidrákért” szervezet által használt kérdőív a vidraés a hermelinállományok felmérésekor – 16. oldal II. Melléklet: Javasolt szempontok a hermelin- és vidraállomány-felmérés során – 16. oldal A szerző rövid életrajza – 18. oldal
1
Felvezető gondolatok Legutóbb 2012 májusában összesítettem egy közös dolgozatban a rendelkezésemre álló, a vidra és a hermelin előfordulására/elterjedésére vonatkozó információkat – lásd a szakmai honlapomon „hermelin és vidra adatok – 2” címszó alatt. Azt megelőzően a vidra vonatkozásában már számos tanulmányban és könyvben publikáltam az 1995 és 2012 közötti időszak során ismertté vált, zömében még az „Alapítvány a vidrákért” szervezet ügyvezető elnökeként jegyzett adatokat/adatsorokat, valamint fogalmaztam meg következtetéseket és javaslatokat – ezeket is lásd a szakmai honlapom tanulmányok és könyvek menüpontjaiban. 2010-től kezdődően a vidrával egyidejűleg a hozzám érkezett hermelin előfordulási-adatokat is rendszereztem és publikáltam – mindezidáig négy alkalommal – , legutóbb ez év augusztus elsején (hermelin adatok – 2012 címmel), azt megelőzően pedig több ismeretterjesztő füzetet és könyvet közöltem erről az alig-alig ismert kisragadozónkról – valamennyit lásd a szakmai honlapom tanulmányok és könyvek menüpontjaiban. Ez év júliusában kezdeményeztem a hermelin fokozottan védetté nyilvánítását, amely azonban a Vidékfejlesztési Minisztérium részéről nem kapta meg a szükséges szakmai támogatást, és feltehető ez a közeljövőben sem történik meg, lévén idén augusztusban megjelent az az új jogszabály, amely tételesen felsorolja hazánkban a védett- és fokozottan védett állatfajok listáját: a hermelin továbbra is „csupán” védett maradt. Ezt a listát viszont egyhamar, hacsak valami nagyon rendkívüli esemény nem történik, valószínűleg nem fogják megváltoztatni. Mégis úgy vélem érdemes a (fokozottan védett) vidra és a (védett) hermelin elterjedésére/előfordulására vonatkozó információkat ismét egy csokorba gyűjteni, majd azokat – ami mindezidáig soha sehol nem történt meg egyetlen alkalommal sem – összehasonlítani. Igazából és éppen ezért ez a rövidke dolgozat nem egyéb, mint egy újszerű, az érintett szakértői közösségek részéről remélhetően elfogadható kísérlet arra, hogy valóban össze lehet-e, vagy másképpen kérdezve: érdemes-e összehasonlítani a két faj elterjedéséről rendelkezésre álló információkat. A válaszom: igen, érdemes, sőt, szükségszerűen elkerülhetetlen. Ezek az adatok és információk, összevetésük és kiértékelésük talán segítik majd a szakembereket, szakértői közösségeket abban, hogy a jövőbeli döntéshozatal során az abban írtakat figyelembe vegyék, így részletesebb, hűebb képpel rendelkezzenek e kisragadozóinkról. Jelen ismertető azokat a kizárólag tájékoztató jellegű adatokat öleli fel, amelyek: • a 2012. május 13-a és 2012. augusztus 20-a között a vidra előfordulásáról adnak számot, összevetve: • a 2011. március 15-e és 2012. augusztus 1.-e közötti a hermelinre vonatkozó hasonló információkkal. Vagyis a legutóbb ez év májusában lezárt, a vidra és a hermelin elterjedéséről, valamint a csak hermelin előfordulásáról augusztusban publikált dolgozatom óta eltelt időszak során érkezett újabb információk képezik az összehasonlítás tárgyát. Felhívom a figyelmet arra, hogy a már ezt megelőző, sok-sok évre visszanyúló hasonló témakörű tanulmányok összevetése is – amelyeket szintén lásd a szakmai honlapom tanulmányok menüpontjában – egyértelműen jelzik, hogy a két faj előfordulása nagyon nagymértékben fedi/keresztezi egymást, amelyekből tárgyilagos, szakmai értékítélettel könnyen megállapítható, hogy a hermelin fokozott védelmének elrendelése igenis időszerűvé vált, míg a vidráé szükségszerű. Miért? A vidra esetében a fokozott védelem fenntartásának egyik legfőbb indoka az erős kötődés a vizes élőhely-típusokhoz, és éppen ez (is) teszi őt sérülékennyé, pl. azok szennyezése, szennyezettsége, kedvezőtlen állapotváltozása:
2
kiszáradása, átalakítása stb. De ugyanezek a veszélyforrások a hermelint is hasonlóképpen érik, lásd, csak egy példa: egyes nehézfémek felhalmozódásának rendkívül kedvezőtlen következményét a vidra szervezetében, ami kihatással van a szaporaságára és a szaporodására; e tény ma már egyértelműen bizonyított. És ha ez így van a vidránál – kérdem –, vajon nem így van-e, nem így lehet-e a hermelinnél is? Sőt, a hermelin esetében kiemelhető még egy nagyon súlyos veszélyeztető tényező, tehát egy újabb kiragadott példa: a törvényesen vagy törvénytelenül felhasznált, mind gyakoribbá váló rovar- és legfőképpen rágcsálóirtószerek alkalmazása, amelyekről nem tudni, hogy valójában milyen hatással járnak többek között a hermelinpopulációkra, de gyanítható, hogy következményük sajnálatosan kedvezőtlen. (Több más minden is megemlíthető lenne még, de úgy vélem, ennyi éppen elég). Igaz, a hermelin „szaporább” jószág, vagyis évente több fiat vet, mint a vidra, ami évről évre változhat; minden bizonnyal összefüggésben van/lehet a legfőbb zsákmányfajok, a kisrágcsálók szaporaságával, valamint a kiszámíthatatlanul váltakozó időjárási körülményekkel is. Ez azonban nem jelentheti azt – és ez kizárólag a saját véleményem –, hogy ezért más mérlegelési szempontok alapján állapítsuk meg a jogi védelmét, ahogy azt sajnos napjainkban teszik az erre illetések döntnökök. Viszont az is tagadhatatlanul igaz, hogy önmagában a jogi védelem nem oldja, nem oldhatja meg egy-egy faj sikeres megóvását, ahhoz azonban nagyban hozzájárulhat, hogy fokozottabb figyelemmel legyünk mind az érintett fajra, mind az általa is lakott élőhely-típusokra, amivel egyidejűleg felhívhatjuk a szakmai közösségek és a társadalom figyelmét is. Vagyis összefüggő egészében kellene megfontolt „ítéletet” hoznunk és ezért kellene, mégpedig minél előbb egy átgondolt programot kidolgozni a hazai hermelinállományok felmérésére, és ha bebizonyosodik mindaz, ami miatt kezdeményeztem a fokozott védetté nyilvánítását, akkor azt meg kell tenni! Ha pedig az én látásmódomról derülne ki, hogy téves, akkor annak megfelelően kell kialakítani a jövőbeli szabályozást. Közbevetőleg lényeges megjegyeznem a következőket! Köszönhetően az “Alapítvány a vidrákért” szervezet 1995 és 2007 közötti működése során kialakított tevőleges szakmai kapcsolatoknak, az alapítvány, illetve magam inaktívvá válása után e kontaktusok jó része nem szűnt meg, sőt újabbak is alakultak. Vélhetően ez annak köszönhető, hogy: • Ha kiszámíthatatlan időrendben is, de mégis folyamatosan érkeznek jelzések mind a vidráról, mind a hermelinről. • Valamint, hogy eltérő értékrendű szakemberek, szakmai közösségek részéről rendszeresek a megkeresések. • A szakmai honlapomon a legfontosabb tanulmányokat és könyveket hozzáférhetővé tettem. • És hogy mindezek sorában egyre több szakmai kiadványban, illetve honlapon található meg az elérhetőségem és a kérésem arra vonatkozóan, hogy aki bármely menyétfélénkről, de leginkább a hermelinről és a vidráról információval rendelkezik, arról tájékoztasson.
3
Sokat jelent, hogy 1995-től folyamatosan rendszereztem és publikáltam a rendelkezésemre álló adatokat, de még a hazai menyétfélék jövőbeli védelmére is tettem részletes szakmai javaslatot („Lutra és társai”, ”Lutra és társai – átdolgozott kiadás”, valamint „A hazai menyétféle ragadozóink napjainkbeli vadgazdálkodásivadászati, valamint természetvédelmi-ökológiai megítélése” címmel. Ezek, és az ezekhez kapcsolódó dolgozatok is megtalálhatók a már fentebb többször megnevezett honlapon a tanulmányok és könyvek menüpontjai alatt). Így kialakult egy olyan önkéntelenül szerveződött szakmai kapcsolatrendszer, amely lehetővé teszi számomra, hogy eltérő időközönként ismertté tegyem a rendelkezésemre bocsátott adatokat és információkat, valamint az azokból kikövetkeztethető javaslatokat. És mivel augusztus elsején a hermelinre vonatkozó tanulmányt közzétettem, de ennek előtte már kudarcot vallott az a javaslatom, hogy e kisragadozót nyilvánítsák fokozottan védetté, úgy gondoltam, talán hasznos és érdekes lehet az is, amely a legutóbbi ez év májusa óta eltelt időszak során a vidra elterjedéséről ad tájékoztatót. Igaz mindez jelen esetben bő három hónapot ölel fel – és ilyen rövid időszak alatt nem illik, sőt, talán még komolytalan is újabb összesítést összeállítani egy fajról, tudom jól –; ennek ellenére úgy vélem, úttörő jellege miatt mégis tanulságos, elgondolkodtató lehet egy olyan összehasonlító dolgozat, amely bemutatja a két faj elterjedését e jelzett időszak alatt. Fontos! Jelen dolgozat – akárcsak az ezt megelőzők – nem tudományos közlemény, csak és kizárólag tájékoztató, ismeretterjesztő és remélhetően figyelemfelkeltő jellegű “írásmű”. Köszönetnyilvánítás Mindenekelőtt azonban ki kell fejeznem a köszönetemet azon Kollégáknak, akik annak ellenére, hogy magam e munkákban csupán kívülálló szemlélőként, mondhatni fontoskodó kibicként vettem részt, segítségemre voltak adatokkal és egyéb információkkal, pl. részletesen tájékoztattak a megfigyeléseikről is, valamint pótolhatatlan értékű fényképeket, videofilm-felvételeket és sok-sok „hírértéket” magukban rejtő értesüléseiket, tapasztalataikat megküldték számomra. Külön köszönöm azok töretlen rokonszenvét, akik az elvetélt, a hermelint fokozottan védetté tenni szándékozott javaslatom után továbbra is kiállnak az elgondolásom mellett, és arra buzdítanak, én se adjam fel. Mindig vannak még kiaknázható lehetőségek! Sajnos azonban a Kollégák nevesítésétől (akárcsak a hermelines dolgozat esetében) el kell tekintenem, mégpedig azért, mert többen – mondhatni elszomorítóan sokan – nem járultak hozzá ahhoz, hogy felfedjem a személyüket. Lehangoló, hogy napjakban olyan bizalmatlanság, félelem uralkodik a szakmai közbeszéd és az érintett társközösség résztvevői között, hogy leginkább az államigazgatásban, a háttérintézetekben vagy a kutatóműhelyekben dolgozó Kollégák még egy-egy vélhetően veszélyeztetett állatfaj kutatása során sem merik vállalni a nyilvánosságot. Bevezető Mindenekelőtt nézzük a 2012. május 13-a és 2012. augusztus 20-a közötti vidraelőfordulási adatokat/adatsorokat. Azonban az eredmények közlése előtt, fontosnak tartom az alábbi bevezető gondolatok ismertetését: 1. 1995-től – az „Alapítvány a vidrákért” megalakulása óta – ugyanazokat a kérdéseket tartalmazó felmérőívet használják a Kollégák, akik részt
4
vesznek a munkában. Mindemellett attól függetlenül is érkeznek jelzések – az évek során mind több –, és azok értékelése és összevetése a rendszeresített kérdőívvel rendkívül fontos. És ami a lényeg: az információk, igaz kiszámíthatatlan időközönként, mégis folyamatosan, egész évben érkeznek! 2. A rendszeresített kérdőívvel a felmérések során elsősorban a vizes élőhelytípusok számbavétele történt és történik, vagyis azt vizsgáltuk és vizsgáljuk: • ezen élőhelyek közül hol állandó a vidra (hermelin) jelenléte, és ezt mi teszi lehetővé, • hol rapszodikus az előfordulásuk és ennek mi lehet az oka, valamint, • hol nem találhatóak, és ez mivel magyarázható, • illetve ahol egyik faj előfordul, a másik nem és fordítva, annak mi lehet a hátterében. 3. Jelen dolgozatban kizárólag olyan ismertetőadatok nyilvánosságra hozatala olvasható, amelyek az adott élőhely-típusnál a vidra előfordulásáról tájékoztatnak, külön jelezve az ismertetett területnél a hermelin előfordulását is. Vagyis azok az információk, amelyek a jelenlétükről adnak számot, de ahhoz, hogy részletesebb, a 2-es pontban ismertetett, dőlt betűs alapos elemzés elkészüljön sokkal több időre, valamint átfogottabb programra, értékelésre, ellenőrzésre, szakértők és szakértői közösségek bevonására, valamint az állam – jelen esetben a Vidékfejlesztési Minisztérium – részéről megnyilvánuló fogadókészségre van/lenne szükség. (Itt három megjegyzést szükségszerűnek tartok beiktatni! • Mindez nem egyszerű, hiszen az ez év tavaszán aláírt „történelmi” megállapodás a vadászok és a természetvédők között a vadászható vadfajok listájáról a hazai kisragadozók kutatási programjaiból egészen 2017-ig diszkriminatív módon kizárta, illetve perifériára szorította a természetvédelmi szakembereket és szakértői közösségeket – ilyesmire a rendszerváltozás óta még nem volt példa. Ezzel pedig olyan eleddig ismeretlen fal húzatott fel, amely a témakör iránt érdeklődőket (civileket, zöld szervezeteket), lévén „hivatalosan nem lehet szavuk” magukra vett önszorgalmú kötelezettségvállalásra készteti, lásd jelen dolgozat összeállítóját. • Minthogy erősen fennáll az esélye annak is, hogy emiatt a szűk, elfogult szakmai szemlélet miatt menyétféléinket elsősorban vadgazdálkodásivadászati és nem természetvédelmi-ökológiai szempontok alapján vizsgálják, illetve mondanak „ítéletet” a védelmükről és/vagy leginkább a vadászatukról az elkövetkezendő években, ami (elnézést az erős jelzőért) szégyenteljes, ennek ellenére – sajnos – az állam részéről támogatott törekvés. És ehhez a sejtelmes, bár szakmai tartalom nélküli, komolytalan, csupán egy célt szolgáló úgynevezett tudományos (?) „ragadozó-gazdálkodási modellt” fogják „érvalapként” felhasználni, ami azonban nem más, mint a vadászati érdekek töretlen prioritásának megalkuvó képviselete. • Meg hát ezzel nagyon is kilóg a lóláb, hiszen felvetődik a kérdés: hogyan lehet gazdálkodni olyan kisragadozó fajokkal, amelyek közül nem egynek egyáltalán nem, vagy alig ismert a hazai előfordulása? Magyarán: miért rögvest a gazdálkodás (vadászat) az elsőszámú megoldás, amikor van, létezik ennél civilizáltabb módszer is? Tehát, nagyon úgy tűnik, eleve előre eldöntetett, hogy nem csak a zöldeket zárják ki e fajok jövőbeli kutathatóságából, hanem szép sorjában valamennyi kisragadozónkat vadászhatóvá nyilvánítják a tudományos (?) „ragadozó-gazdálkodási modell” szellemében.) 4. Hiszen, és erre külön felhívom a figyelmet: a napjainkig összegyűlt
5
értesülések, mégpedig mindkét fajra vonatkozóan – amelyek száma immár több ezer –, valamint az azokhoz kapcsolódó információk és következtetések lehetővé teszik, hogy szakmailag korrekten, elfogulatlanul: • a magyarországi vidra- és hermelinállomány megoszlására, fejlődésére, mozgására, alkalmasint visszahúzódására, • egymáshoz és más ragadozófajokhoz való viszonyulásukra, • valamint az általuk lakott élőhely-típusaik állapotváltozására adatokkal alátámasztható, ellenőrizhető, így bizonyítható értékelést adjunk, illetve azokból megalapozott szakmai következtetéseket vonjunk le. • Úgyszintén e fajok társadalmi megítélésére és a gazdatársadalmat, valamint a társ-szakhatóságokat érintő különböző természetvédelmi elvárásokra vonatkozóan is elkerülhetetlen, hogy átfogó képpel rendelkezzünk. 5. A legfontosabb cél, hogy a gyakorlati természetvédelem számára rendelkezésre álljanak olyan tájékoztató jellegű, de egyértelműen felhasználható útmutatók, amelyek hathatósan szolgálják a vidra és a hermelin élőhelyeinek és az azokon élő/előforduló populációknak a védelmét. Így a következő szempontok lehetnek az elsődlegesek: • A hazai vidra- és hermelinállomány elterjedésére vonatkozó hiteles, vagyis adatokkal alátámasztott, ellenőrizhető tájékoztatás. • Az észlelt problémákra megfelelő módszert, alkalmasint többféle lehetőséget is magába foglaló megoldás-csomag megfogalmazása és részletes kidolgozása, pl. élőhelyek állapotváltozása, autóutak építése, halasított vizeknél zömében a vidra jelenlétéből adódó esetleges konfliktus kezelése említhető, de a sort még hosszasan lehetne sorolni – ezeket részletesen lásd a szakmai honlapom tanulmányok menüpontjában ismertetett dolgozatokban. Mindazonáltal, mint eddig minden alkalommal a publikált adatoknak igyekeztem utánajárni. Így egy ellenőrző kutatás eredményeként állítottam össze a megnevezett településeket és a hozzájuk kapcsolódó élőhely-típusokat. Mindazokat viszont kihagytam, amelyeknél fennáll a lehetősége annak, hogy nem egyértelműen bizonyítható a vidra előfordulása, pl. gyaníthatóan házi- vagy vándorpatkánnyal, esetleg pézsmapocokkal tévesztették össze; de ugyanígy tettem a hermelin-előfordulási adatok esetében is, amikor vélhetően a menyéttel azonosították. Erről a döntésemről mindig kötelességemnek éreztem tájékoztatni az információközlőt, kérve a megértését, továbbá azt is: segítsen abban, hogy a bizonytalanságot sikerüljön megnyugtató módon eloszlatni. Azonban külön felhívom a figyelmet arra, hogy ennek ellenére – mind az adatszolgáltatók, mind a magam szándékától eltérően – pontatlan információt is közölhetek. Ezért hangsúlyozottan kérem (!), hogy az alább feltüntetett adatokat, adatsorokat kellő körültekintéssel, jobban mondva: megfontolt kritikával fogadják, és ha esetleg a jövőben bármelyikükre mégis hivatkoznak, akkor mindenféleképpen tegyék hozzá, hogy csak ismeretterjesztő, tájékoztató jellegű adatról van szó, nem pedig „tudományosan hitelesített” információról. Alább, megyénkénti bontásban közlöm azokat a településeket, a hozzájuk kapcsolódó élőhely-típusokat, ahonnét a tárgyalt időszak során a vidra előfordulásáról ismeretet szereztem. A megadott UTM kódok a 10x10 km-es beosztású standard térkép alapján kerültek meghatározásra. (A felhasznált UTM térképszelvényeket készítette a Kartográfiai Vállalat az MN Térképészeti Intézet 1979-ben tervezett és lezárt térképanyagának felhasználásával 1983-ban). Fontos: A bejelentett észlelések zömében a jószágok hátrahagyott nyomjelei alapján történtek. Vagyis: lábnyom, bélsár, táplálékmaradvány, csúszkálás, felfedezett fészek
6
vagy észrevett és megfigyelt, esetleg elpusztulva talált állat-állatok képezték “alapját” a jelzésnek.
7
A rendelkezésemre álló adatok ismertetése megyénkénti csoportosításban (Az adatokat a 2012. május 13-a és 2012. augusztus 20-a között rendelkezésemre bocsátott információk alapján állítottam össze) •
:ezt a jelet azoknál a településeknél tüntettem fel, ahol mind a vidra, mind a hermelin előfordulásáról érkeztek információk a vizsgált és a bevezetőben jelzett két dolgozat időszaka során. Ahol e jel nem található, onnét kizárólag vidra jelenlétről van újabb jelzés.
Baranya megye • Baranyajenő: Gödrei-vízfolyás és halastavak – UTM: BS72A1 • Cún: Sziliháti-tó és Lanka-tó (Ó-Dráva meder) – UTM: BR77A4 • Homorúd: Mocskos-Duna (holtág, horgászvíz) – UTM: CR29C2 • Kovácsszénája: Víztározó (horgásztó) és csatorna – UTM: BS72C3 • Magyarlukafa: Lukafai-patak és horgásztavak – UTM: YM11A4 • Mecsekpölöske: Baranya-csatorna és horgásztó – UTM: BS93D3 • Pazdány: Pécsi-víz (patak) – UTM: BR79C1 Oroszló: Baranya-csatorna (horgászvíz) – UTM: BS72D3 Sásd: Horgásztó és Baranya-csatorna – UTM: BS72C4 • Tésenfa: Fekete-víz-patak (horgászvíz) – UTM: BR77C2 Zaláta: Összekötő II. csatorna – UTM: YM27C1 Bács-Kiskun megye • Akasztó: Duna-völgyi-főcsatorna (horgászvíz) – UTM: CS67A1 Bátmonostor: Monostori Fás-Duna (holtág), Ferenc-csatorna– UTM: CS30A3 • Foktő: Foktői-csatorna – UTM: CS45B3 • Fülöpszállás: Duna-völgyi-főcsatorna (horgászvíz) – UTM: CS68B2 • Homokmégy: Széki-csatorna – UTM: CS35A1 Kalocsa: Duna-holtág (horgászvíz) – UTM: CS46D3 • Lakitelek: Nagyréti és Kisréti-vizek, Szikrai Holt-Tisza (horgászvízek) – UTM: DT29D2 • Nagybaracska: Ferenc-csatorna és Öreg-Duna (horgászvíz) – UTM: CS30D1 • Pálmonostora: Dong-éri főcsatorna és horgásztó – UTM: DS16D4 Békés megye • •
Biharugra: Halastavak és csatornák – UTM: ES49C1 Gyomaendrőd, Szarvas: Körös-folyó szakaszai, holtágak, halastavak és csatornák – UTM: DS 69 és 79 négyzetek • Körösladány: Sebes-Körös, Folyás-ér (patak) és csatornák – UTM: ET40C4 Öcsöd: Körös-folyó és Öcsödi-holtág (horgászvizek) – UTM: DS59C2 Zsadány: Holt-Sebes-Körös és Holt-Sebes-Körös-főcsatorna (horgászvizek) – UTM: ES29D3
8
Borsod-Abaúj-Zemplén megye • • • • • • •
Borsodivánka: Rima-patak és Kánya-patak – UTM: DT78B3 Karcsa: Karcsa-csatorna és Tiszakarádi-főcsatorna (horgászvizek) – UTM: DT43A3 Sátoraljaújhely és Bodrogkeresztúr: Bodrog-folyó holtágai, Füzes-ér, Zúgifőcsatorna. Török-éri főcsatorna és kapcsolódó bodrogközi nevenincs csatornák szakaszai (horgászvizek) – UTM: EU 32 és 45 négyzetek Tarcal: Északi-övcsatorna, Ively-ér és Taktaközi csatornák (horgászvizek) – UTM: EU22C1 Tokaj: Tisza-Takta csatorna – UTM: EU32A2 Vilyipuszta (Sárospatak): Bózsva-patak – UTM: EU47B2 Viss: Bodrog-holtág – UTM: EU34B4
Csongrád megye • •
Csanytelek: Horgásztó – UTM: DS35A1 Csongrád: Holt-Tisza és Körös-Tisza-torok (horgászvizek), halastavak és csatornák – UTM: DS37D3 Gyopárosfürdő (Orosháza): Kútvölgy-Kakasszéki-csatorna – UTM DS75A1 Maroslele: Maros-folyó és Vetyeháti Holt-Maros (horgászvizek) – UTM: DS42D4 • Mártély: Ásványi-holtág, Mártélyi-holtág és Dong-éri csatorna (részben horgászvizek) – UTM: DS34C2 • Röszke: Gyáli-Holt-Tisza – UTM: DS21D1 • Sándorfalva, Szeged: Fehértó (halastavak), Dorozsma-Halas-főcsatorna, Fehértói-Majsa-főcsatorna szakaszai – UTM: DS32B1-B2 négyzetek • Tömörkény: Csaj-tavak (halastavak), Dong-éri-főcsatorna és csatornák – UTM: DS25C2 Fejér megye • Beloiannisz: Laskó-patak – CT32C1 Csákvár: Császárvíz-patak és Pócos-tó – UTM: CT04C4 • Fehérvárcsurgó: Gaja-patak, Móri-víz (patak) (horgászvizek) – UTM: BT84B2 • Kajászó (Igar): Váli-víz (patak) és MOHOSZ tógazdaság (halastavak) – UTM: CT24D1 • Kápolnásnyék, Dinnyés: Velencei-tó (teljes déli part a két település között), Tógazdaság, Császár-víz (patak), Kajtor csatorna, Szent Lászlópatak, Cibulka-patak és kapcsolódó kisebb csatornák (részben horgászvizek) – UTM: CT 12 A/C és 23A4/B2 négyzetek • Ősi: Nádor-csatorna és Sárvíz-malomcsatorna – UTM: BT82C4 • Soponya: Sárvíz-malomcsatorna – UTM: CT01D2 Szabadbattyán: Sárvíz-csatorna és halastó – UTM: BT92D4 Győr-Moson-Sopron megye • • •
Hanságliget (Jánossomorja): Hansági-főcsatorna – UTM: XN68C2 Halászi: Kálnoki Holtmeder – UTM: XP70B3 Koroncó: Marcal- és Rába-folyó (horgászvizek) – UTM: XN84C2
9
Lébény: Horgásztó, Keszi-ér és Rábca-folyó – UTM: XN78C3 Lipót: Morotva-tó – UTM: XP80B3 • Kunsziget: Mosoni-Duna holtágai (horgászvizek) – UTM: XN99B2 • Tárnokréti: Hansági-főcsatorna (horgászvíz) – UTM: XN78A3 • Vámosszabadi: Bácsai-Holt-Duna és Bácsai-főcsatorna – UTM: XN99C2 Hajdú-Bihar megye •
Árkus (Hortobágy): Fényes-tavak, Árkus-csatorna és Csécsi-tavak – UTM: ET06A4 Bihardancsháza: Sárréti-főcsatorna és csatornák – UTM: ET23B4 Derecske: DerecskeiKálló – UTM: ET44B1 • Görbeháza: Farkaséri-ívótavak és Nyugati-főcsatorna – UTM: ET18C3 Hajdúnánás: Keletifőcsatorna (horgászvíz) – UTM: EU20D3 Hajdúszoboszló: Keleti-főcsatorna – UTM: EU20D4 Nagyhegyes: Keletifőcsatorna – UTM: ET26A4 Nagyrábé: Kálló-patak és Keleti-főcsatorna (horgászvizek) – UTM: ET22A4 • Szásztelek (Hortobágy): Fényes-tavak, Árkus-csatorna és Csécsi-tavak – UTM: ET06A4 Heves megye Adács: Víztározó és Külső-Mérges-patak – UTM: DT28A2 • Bátor: Laskó-patak – UTM: DU41C2 Detk: Tarnóca-patak és Bene-patak – UTM: DU38A3 • Gyöngyöshalász: Gyöngyös-nagypatak – UTM: DT18C2 • Gyöngyöspata: Rédei-Nagy-patak és horgásztó – UTM: DT09C3 Kál: Tarna-folyó – UTM: DU48A4 • Kerecsend: Laskó-patak – UTM: DT59A2 • Kétútköz (Poroszló): Laskó-patak – UTM: DT67C1 • Kisköre: Tisza-folyó, Kanyari Holt-Tisza és üzemvízcsatorna – UTM: DT55C3 • Sarud: Laskó-patak – UTM: DT77B2 Jász-Nagykun-Szolnok megye Cibakháza: Holt-Tisza – UTM: DT30D4 • Fegyvernek: Nagykunsági-főcsatorna – UTM: DT63B4 • Kengyel: Halastó és csatorna – UTM: DT41C4 • Kisköre: Nagykunsági öntözőcsatorna – UTM: DT65A1
10
• Kunhegyes: Nagykunsági-főcsatorna (horgászvíz) – UTM: DT74C2 • Kunmadaras: Sároséri-főcsatorna – UTM: DT95C1 • Nádudvar: Hortobágy-folyó – UTM: ET04A3 Nagyrév: Holt-Tisza – UTM: DT30B4 • Öcsöd: Harang-zugi-Holt-Körös és Harang-zugi csatorna – UTM: DS59A2 • Szajol: Holt-Tisza (horgászvíz) – UTM: DT42A2 Tószeg: Gerje-Perje főcsatorna – UTM: DT31A1
11
Komárom-Esztergom megye • Kecskéd: Víztározó (Kecskédi Öreg-tó) és Által-ér – UTM: CT46C3 Környe: Horgásztavak, Nevelő-tó és Által-ér – UTM: BT97D4 • Mocsa (Boldogasszonypuszta, Gébicspuszta): Halas- és horgásztavak és kapcsolódó csatornák – UTM: BU98B1 Nógrád-megye Ipolyvece: Derék-patak – UTM: CU62B1 Litke: Ipoly-folyó és Dobroda-patak – UTM: CU94C2 • Nagykeresztúr: Kis-Zagyva – UTM: DU02B4 • Nemti: Zagyva-folyó – UTM: DU11C3 • Őrhalom: Ipoly-folyó és Fekete-víz-patak – UTM: CU72D3 • Szarvasgede: Méhtelepi-patak és Szuha-patak – UTM: CU90D4 Pest megye • Dány: Dányi-patak és víztározó – UTM: CT96B3 • Isaszeg: Horgász- és halastavak – UTM: CT76D1 • Ráckeve: Duna-holtág (horgászvíz) – UTM: CT42D2 Szigetbecse: Ráckevei Duna-holtág – UTM: CT41C1 • Taksony: Duna-holtág és Duna-Tisza-csatorna (horgászvizek) – UTM: CT54B3 Tököl: Holt-Duna – UTM: CT43C3 Vas megye Csákánydoroszló: Rába-folyó és halastó – UTM: XN10C2 Felsőjánosfa: Vadása-tó – UTM: XN20C1 • Hegyhátszentjakab: Vadása-tó – UTM: XN20C1 • Ikervár: Üzemvízcsatorna – UTM: XN43B4 • Kenyeri: Kis-Rába (horgászvíz) – UTM: XN54A3 • Nick: Rába-folyó és Kőris-patak (horgászvizek) – UTM: XN55B3 • Püspökmolnári: Rába-folyó és holtágak (horgászvizek) – UTM: XM31C3 Rum: Rába-folyó és Sorok-patakszakasz – UTM: XN31C3 Szarvaskend: Vadása-tó – UTM: XN20C1 • Szőce: Vadása-tó – UTM: XN20C2 • Tanakajd: Gyöngyös-patakszakasz – UTM: XN32A1 Veszprém megye • Apácatorna: Torna-patak és Apáca-patak – UTM: XN72B4 Megyer: Marcal-folyó – UTM: XN61D1 Somogy megye •
Balatonlelle: Irmapusztai- és Rád-pusztai halastavak, Látrány-csatorna – UTM: YM08D3/18B1 négyzetek • Balatonújlak: Nyugati-főcsatorna – UTM: XM87B3 Kadarkút: Tütösi-tavak (+Á) YM02B4 • Komlósd: Komlósdi-Rinya-patak – UTM: XL89C1
12
• • • • • • • •
Mike: Rinya-patak és halastavak – UTM: XM92B2 Ötvöskónyi: Szabási-Rinya (patak) és halastavak – UTM: XM82A3 Pat, Patihídpuszta (Varászló): Halastavak, Zala-Somogyi-határárok és Pádi-víz (részben Zala megye is) – UTM: YM01D2/XM64C4 négyzetek Rinyaszentkirály: Rinya-patak és halastavak – UTM: XM92B2 Somogyfajsz: Víztározó (horgásztó) és Korokna-patak – UTM: XM95D1 Somogygeszti: Deseda-patak és horgásztó – UTM: YM15B3 Toponár (Kaposvár): Deseda-víztározó (horgászvíz) – UTM: YM14D1 Vízvár: Dráva-folyó és holtág – UTM: XM70A4
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye • • • • • • • • • •
Büdszentmihály (Tiszavasvári): Keleti-főcsatorna és Hortobágy-folyó (horgászvizek) – UTM: EU21D2 Cégénydányád: Szamos-folyó – UTM: FU11B4 Géberjén: Holt-Szamos (horgászvíz) – UTM: FU01D4 Győrtelek: Nagy-vágás-csatorna, Keleti-övcsatorna és Szamos-holtágak (horgászvizek) – UTM: FU01D2 Laskod: Víztározó (horgászvíz) és csatorna – EU72D3 Ököritófülpös: Szamos-holtágak (zömük horgászvíz), halastavak – UTM: FU01C3 Sonkád: Ó-Túr (horgászvíz) és Túr-folyó, Túrerdői Holt-Túr és Malomszegi Túr-Holtmeder – UTM: FU32B1 Szabolcs: Kerek-tó morotva, Kis-Tisza-holtág – UTM: EU33C2 Tunyogmatolcs: Élő- és Holt-Szamos (horgászvizek) – UTM: FU01C4 Vaja: Víztározó és csatorna – UTM: EU81C2
Tolna megye • Attala: Kapos-folyó – UTM: BS74A3 • Bogyiszló: Bogyiszlói-főcsatorna – UTM: CS33A1 • Bonyhád: Völgységi-patak és halastavak – UTM: CS02 és 03-as mezők. • Decs: Duna-holtágak – UTM: CS32C4 Dombóvár: Kapos-patak, Tüskei-horgásztó és halastavak – UTM: BS84B3 • Gyulaj: Óbíródi-tavak, Vadkerti-horgásztó, patak – UTM: BS95B3 Ozora: Sió-csatorna és Molnár-tó (horgászvíz) – UTM: BS98 • Pincehely: Sió-csatorna – UTM: CS07C2 • Pörböly: Nyéki-Holt-Duna és Cserta Holt-Duna – UTM: CS31A1 • Simontornya: Sió-csatorna (horgászvíz) – UTM: CS18B2 • Szálka: Lajvér-patak és Iszapoló-tó – UTM: CS12C3 • Tolna: Duna-holtágak (horgászvizek) – UTM: CS34A4 Zala megye • • • •
Bocfölde: Zala-folyó – UTM: XN48B1 Balatonhídvégpuszta (Zalavár) Fenékpuszta (Keszthely): Kis-Balaton teljes területe – UTM: XM66C3/67D3-4/77A2-B1 mezők Dötk: Dasronyi-tavak (horgászvizek), Foglár-csatorna és Zala-folyó – UTM: XM59A3 Esztergályhorváti: Zala-folyó – UTM: XM67B1
13
• •
Kerkabarabás: Kerka-patak – UTM: XM19A1 Miklósfa (Nagykanizsa): Bakónáki-patak és Principális-csatorna – UTM: XM54B2 • Szentpéterfölde: Budnyapusztai-tavak – UTM: XM36B3 • Szécsisziget: Kerka-patak és holtág (részben horgászvizek)– UTM: XM25A1/A3 • Tornafölde: Kerka-patak és horgásztó – UTM: XM25B2 Tornyiszentmiklós: Kerka-patak és Adovány-csatorna – UTM: XM25D3 • Tótszerdahely: Mura-folyó – UTM: XM34C3 • Vöckönd: Zala-folyó – UTM: XN49C2 Értékelés •
A közölt adatokból kirajzolódik, hogy a két kisragadozó faj előfordulása többé-kevésbé ugyanazon vizes élőhely-típusoknál jellemző. Igaz, különbség, hogy a hermelin életmódjából adódóan inkább a kisvízfolyások, csatornák adta fészkelési és táplálkozási lehetőségeket használja ki, míg a vidra előszeretettel „rendezkedik be” halas- és horgásztavaknál, folyók menti holt- és mellékágaknál. De ettől függetlenül mégis nagyon nagy átfedés van az elterjedésükben, így határozott elválasztó-vonalat nem lehet, sőt nem szabad feltételezni! • Közös területfoglalásuk oka lehet, azon kívül, hogy mindkét faj elsősorban a vizes élőhely-típusok kisragadozója, hogy az adott területen találják meg maguk számára a szükséges táplálékforrást. De, és ezt meg kell jegyeznem: a hermelin esetében nem a hal jelenti az elsődleges táplálékforrást, hanem a vizes élőhely-típusainknál fellelhető, számára megszerezhető legfontosabb zsákmányfajok, legfőképpen a kisrágcsálók. Vélhetően a hermelin előfordulása/területfoglalása, sőt szaporasága is összefüggésben állhat az időjárási körülményekkel, de legfőképpen a kisrágcsálók szaporaságával. Ettől azonban még a halat sem veti meg – mint ahogy a vidra is fogyaszt a halon kívül más zsákmányállatot; a hermelin számára azonban, legfőképpen a vidráétól eltérő táplálék-specifikussága miatt azok fogyasztása nem meghatározó. • Valószínűsíthető, hogy egyik faj hazai populációja sem egységes, sőt talán egyre több egymástól elszigetelődő állományokról van/lehet tudomásunk – és ez megfontolt személyes véleményem. Mindezt a sarkos kijelentést, 1995-től napjainkig e témakörben végzett munkám, valamint ezeket szervesen kiegészítő állomány-felmérési és élőhelyvédelmi programok, valamint szakmai fórumok és publikációk tapasztalataira alapozva merem kijelenteni, és amire számos alkalommal – legelőször 2004-ben – felhívtam már a figyelmet; ezeket is lásd a szakmai honlapomon a tanulmányok menüpont alatt. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a hazai kisragadozóink közül a hermelin a legkevésbé kutatott – mondhatni a szakmai társközösség részéről szinte teljesen mellőzött menyétfélénk –, míg a vidra talán a leggyakrabban. Ezért is érthetetlen, hogy e faj életének kutatásával foglalkozó javaslatát a faj veszélyeztetettségére, valamint szakmai kezdeményezéseit és azokat megindokló érveit nem veszik figyelembe, hanem esetleges információkra vagy szándékoltan eltérő értékrendű szakmai álláspontokra hivatkozva hoznak döntéseket. • Az elszigetelődések a véleményem szerint leginkább az alábbi okokra vezethetők vissza; a teljesség igénye nélkül: • Az egyes (kis)térségek egyre inkább bizonyított elsivatagosodására; lásd Homokhátság, Nyírség, Viharsarok, Nagykunság, Jászság stb. • Az autópályák és közutak hosszának, valamint a hozzájuk kapcsolódó kiszolgálóegységek növekedésére: pl. logisztikai
14
központok, benzinkutak, parkolók, vendéglátó-ipari egységek stb. említhetők meg. • A vizes élőhely-típusaink megszűnésére, szennyezettségére, átalakulására és átalakítására. Véleményem szerint jelenleg ez jelenti a legnagyobb problémát! • Főleg a hermelin esetében a mind gyakoribbá váló mezőgazdasági rágcsáló- és rovarirtó vegyszerek alkalmazására. • A vidra törvénytelen üldözésére, ami egyébiránt kétséget kizáróan nem vagy csak nagyon nehezen bizonyítható, lévén fokozottan védett, így a jogtalan vadászaton ért orvvadászt a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően akár börtönbüntetésre is ítélhetnék. Ennek ellenére a jogellenes „vadászat” tudott (elfogadott, megtűrt?), és sajnos az állami, valamint a civil természetvédők részéről mondhatni “lekezelt” probléma hazánkban. • Mindennek ellenére: • a dunántúli és az alföldi halas- és horgásztavak szinte egybefüggő hálózata, • valamint ezen felül országszerte a számos hallal telepített víztározó, kisvízfolyás és csatorna, illetve folyószakasz (holt- és mellékágak), • illetve a területükön élő táplálékforrásként hasznosítható zsákmányfajok még mindig olyan feltételeket biztosítanak mindkét kisragadozónak, amelyek lehetővé teszik az állomány/állományok viszonylagos stabilizációját, sőt egyes tájegységeken belül még a növekedését is. • De a dombvidékeinken és a középhegységeinkben található vizes élőhelytípusok is – igaz, elsősorban a hermelin, bár alkalmasint a vidra esetében is – megfelelő környezeti feltételeket (fészkelési, zsákmányszerzési lehetőségeket) nyújtanak. Érdekességként említem meg, már csak azért, hogy lássuk mennyire kiszámíthatatlan is a természet: a Szigetközben több évtizedes “vidramentesség” után manapság ismét állandó populáció található, ami tagadhatatlanul önellentmondásos dolog, hiszen a Duna 1992. októberi elterelése óta sosem látott környezeti- és vízellátási problémákkal súlyosan terhelt a terület. FONTOS: Bővebb értékelést és következtetéseket, javaslatokat lásd a szakmai honlapom tanulmányok menüpontjában az e témakörhöz kapcsolódó dolgozatokban. Javaslat Mindenféleképpen szükségesnek látom, hogy legyen hazánkban egy részletesen kidolgozott, valóban használható elképzelésünk a vidra és a hermelin jövőbeli védelméről. Fontos, hogy egy átgondolt, szakemberek által összeállított és megvalósított természetvédelmi (állományvédelmi)-program induljon útjára helyzetük és életük megismerése érdekében – tehát nem ragadozó-gazdálkodási modell. Mindez a következő szempontokat ölelhetné fel – a teljesség igénye nélkül: I. Szükség van egy olyan több évre szóló kutatási tervre, ami kellő módon és mértékben biztosíthatná e fajok sikeres magyarországi megóvását. Vagyis hosszú távú állományvédelmi tervet kell készíteni és a témában jártas – de nem csak egyes kiválasztott szakágazatok, pl. vadászat felé elkötelezett! – szakértőket, szakértői közösségeket felkérni annak lebonyolítására, koordinálására. II. Talán nem ördögtől elrugaszkodott felvetés: mivel mindkét faj többékevésbé ugyanazon élőhely-típusoknál fordul elő, ezért egy közös
15
kutatási tervben egységesíteni lehetne a szükséges kutatásokat. Mindkét fajra vonatkozó részletes javaslatomat kutatási és fajmegőrzési tervre (tervekre) lásd a szakmai honlapomon a tanulmányok menüpontban. III. Az elsődleges cél: az élőhelyeken megőrizni az állomány(oka)t, valamint ott, ahol esetleg megjelenhetnek e fajok, azt élőhely-kezeléssel, élőhelymegőrzéssel, esetleg új vizes-élőhelyek létrehozásával elősegíteni. IV. Lehetővé kell tenni, hogy az egymástól elkülönült populációk érintkezni tudjanak egymással, minek során azt is fel kell mérni, hogy az élőhely-típusok kedvezőtlen állapotváltozása mellet milyen más tényezők okozzák/okozhatják e fajok állományának tapasztalható – véleményem szerint biztosra vehető, mások szerint még csak gyanítható – visszaszorulását. V. Nagyon fontos, hogy a visszaszorulás mértéke (kis)tájegységenként különböző, sőt vannak olyan (kis)régiók, ahol valamely faj létszámnövekedése tapasztalható. Mindezek hátterét, okait is szükséges kutatni. Az eddig írtakat tükrében alapvető, hogy az alábbi programok megvalósuljanak: 1. A hazánkban élő vidra- és hermelinpopuláció elterjedését és nagyságrendjét kutató állományfelmérés. A felmérés – a teljesség igénye nélkül: • A populációk (kis)tájegységeken belüli jelenlétével; • A (kis)régiókban ismert/feltételezett eloszlásaival; • A lehetséges és/vagy ismert vándorlásaiknak az irányával; • A vizsgált területeken végzett gazdálkodási tevékenységekkel; • Valamint a különböző vizes élőhely-típusok állapotváltozásával is behatóan foglalkozna. Úgy vélem, és ezt nem győzöm elégszer hangsúlyozni, szakmai alapfeltétel, hogy mindkét faj vonatkozásában valóban legyen egy, az elterjedésükről hiteles képet mutató állomány-felmérési programunk, amely legalább három (öt) évet kellene, hogy folyamatosan felöleljen, illetve abból tételesen levonható következtetésünk. Ha ez esetleg a közeljövőben megvalósulna, úgy lehetővé tenné, hogy amikor ismét módosítják a védett- és fokozottan védett állatfajok listáját – persze ha a kigondolt határidő előtt valami miatt nem válna szükségessé a korrekciója –, akkor már részletesebb információk alapján szülessen meg e fajokról is a döntés. • Véleményem szerint a vidra esetében az állományfelmérést az egész ország területére ki kell terjeszteni, mint ahogy az a legtöbb e fajt kutató program során már nem egyszer meg is történt. Fontos ennek megvalósulása, mert egyedszámának és elterjedésének változása, területfoglalása és kölykeinek felnevelése, stb. jelzésértékű a környezet kémiai állapotáról, zavartságáról, terheltségéről – és ez ugyanúgy igaz a hermelin esetében is! A vidra vonatkozásában több kidolgozott és elfogadott nemzetközi szabvány is ismert, az „Alapítvány a vidrákért” szervezet, amíg összefogta az állományfelmérést az ún. „minimum standard” módszert alkalmazta. Ezt évente ismételtük október és március hónapok között, és a vizsgálat az 1-es pontban dőlt betűvel jelzett elemeket foglalta magába. E felmérési módszer lényege, hogy egy-egy területnek legalább 600 méteres reprezentatív szakaszát kell átvizsgálni. Ott, ahol valami miatt ez nem lehetséges, a jellemző pontokat kell megnézni, pl. kifolyókat, befolyókat, zsilipeket, hídaljakat, átereszeket, kiemelkedő tárgyakat stb. Több kilométeren keresztül húzódó kisvízfolyások, csatornák esetén a 600 méteres szakasz átvizsgálását 5 kilométerenként kell megismételni – bár alkalmasint, ahol lehetett kisebb távon is megtettük. Törekedtünk arra is, hogy a vizsgált területek vegetációját, környezetét, a jellemző
16
gazdálkodási módokat és a helybéliek véleményét minél részletesebben megismerjük. • Míg a hermelin vonatkozásában az állományfelmérés (apró termete, könnyű összetéveszthetősége, szintén könnyen félreismerhető nyomjelei miatt) kiválasztott tájegységeken keresztül történhet meg, pl. kérdőívvel, amit ki kell (lehet) egészíteni élvefogó-csapdázással. Igaz, az elevenfogó-csapdázás pénz-, idő- és munkaerő-igényes, tapasztalatot, tervszerűséget, nagy felkészültséget és türelmet igényel, sőt még az is megeshet, hogy a kívánt cél eléréséhez alacsony hatékonyságúnak bizonyul – amint azt kritikusai rendre hangoztatják. Ennek ellenére azonban kiválasztott területeken, ha másképpen nem is, de egy próbaprogram erejéig, pestiesen szólva: meg lehetne próbálni. Az általam ez idáig 2010-től összeállított állomány-felmérési dolgozatok, valamint Kollégákkal történő egyeztető megbeszélések eredményeinek tükrében, az alábbi tájegységeket javaslom: • Kisalföld • Mezőföld • Északi-középhegység, Bodrogköz • Nagykunság, Hortobágy, Nyírség • Maros-Körös köze • Somogyi-dombság, Zalai-dombság • Alpokalja, Kemeneshát Az összes, vagyis az 1995-től napjainkig rendelkezésemre álló, a hermelinre vonatkozó adatot/adatsort lásd a szakmai honlapom tanulmányok menüpontjában „Hermelin adatok – 2012” címszó alatt. 2. A gazdákat, valamint a társ szakágazatokat érdekeltté kell tenni abban, hogy területükön a tevékenységük során minél több természeti érték megőrzésére törekedjenek. Ez nagyon fontos! Mire gondolok? – pl. a halászok, horgászok ne tehernek érezzék a vidra jelenlétét a halas- és horgásztavaknál, vagy a gazdák ne elsősorban a vegyszerek alkalmazásában lássák a számukra nemkívánatos rágcsáló- és rovarfajok elleni védekezés elérni kívánt eredményességét. De az érintett társ-szakágazatokat által irányított, a kisvízfolyások, csatornák partoldalainak, medrüknek az elkerülhetetlen karbantartó munkálatait is összhangba kellene hozni természetvédelmi és ökológiai elvárásokkal. És még valami: közút, autópálya felújítása, építése során ügyelni kell az utak által keresztezett vizes élőhely-típusoknál arra, hogy megfelelő módon biztosított legyen az ott élő/előforduló állatfajok számára a biztonságos átkelés, stb. Ezekhez ki kell dolgozni a megfelelő támogatási, pályázati, hitelfelvételi, finanszírozási és egyéb más érdekeltségi rendszert – vidra esetében a javaslatomat lásd a szakmai honlapomon. 3. Fontosnak gondolom, hogy mindkét faj életéről és szaporodásbiológiájáról is alaposabb ismereteink legyenek, ehhez kapcsolódóan zárttéri (állatkerti, vadasparki) szaporításuk is felvetődhet. A vidrát a múlt század kilencvenes éveiben sikeresen szaporítottuk a Fővárosi Állat- és Növénykertben, és ez alatt az időszak alatt rendkívül értékes megfigyeléssel gazdagodtunk az életét illetően. 4. Egy – tűnjék bármennyire is elcsépelt közhelynek –, a laikusok számára is érthető nyelvezetű ismeretterjesztő-kampányt kell útjára indítani, ami megismertetné az emberekkel a ragadozó emlősöket összességében és felhívná a figyelmet az élőhelyek megóvásának fontosságára.
17
I. Melléklet: Az „Alapítvány a vidrákért” szervezet által használt kérdőív a vidraés a hermelinállományok felmérésekor Megye, ahol a felmérés történt Legközelebbi települések, ahol a felmérés történt A terület neve, ahol az észlelés történt A terület ismert (becsült) nagysága, ahol az észlelés történt. Ebből becsült vízfelület A terület leírása: mesterséges tó, természetes tó, folyó, csatorna, patak, víztározó, stb. A parti és vízi vegetáció típusa: nádas, sás, rét, erdő, egyéb A felmérés eredménye: van vidra/hermelin – nincs vidra/hermelin Állandónak mondható-e a vidra/hermelin a területen: igen – nem Az észlelés módja: lábnyom, hullaték, zsákmánymaradvány, egyéb A felmérő neve, elérhetőségei II. Melléklet: Javasolt szempontok a hermelin- és vidraállomány-felmérés során A vidra- és hermelinállomány-felmérésekor az alábbi legfontosabb ismérvek figyelembe vétele fontos •
•
• •
Vizes élőhelyeknél, azok a kisvízfolyás-, csatorna- és folyó-szakaszok (a továbbiakban vízfolyások) mindenféleképpen megvizsgálandók, ahol az autóutak keresztezik ezeket, és ahol az átvezetést híddal oldották meg. Ezeken a hídalj-szakaszokon, ha a területen élnek vidrák, akkor rendszerint jelölnek, többnyire bélsárral. Ha a hídalj olyan, hogy ott nem található köves, kavicsos, homokpados kiszálló, mert mondjuk, csupáncsak átereszként funkcionál, akkor fontos, hogy a vízfolyás mentén, annak vidrafelmérés esetén legalább 500-600 méteres szakaszát megvizsgáljuk, hermelin esetében elégséges 100-2000 méter is. Főleg a víz fölé benyúló ágak fontosak, illetve kiálló kövek, mert ezeket a vidra többnyire bélsárral megjelölik. Vízfolyások találkozásánál azok csatlakozási helye (torkolata), valamint az onnét számított 100-200 méteres szakasz a jó helyszín, főleg ahol benyúló ágak, kiálló kövek, alámosott gyökeres partrész található. Halas- és horgásztavaknál a műtárgyak környéke, és a tavak be-, ill. kifolyó csatornaszája a “biztos” helyszín, mert ezeket is előszeretettel használják a hermelinek és a vidrák területjelölésre, és/vagy “üzenethagyásra” a többi hermelin és vidra számára.
A felmérés során leginkább a hermelin és a vidra bélsarát találjuk meg – ami • Vidra esetében, ha friss nyálkás, zöldszínű, erősen pézsmaillatú, míg a régebbiek sötétzöldek, zöldes-barnák. Ami feltűnő bennük, hogy jól kivehetők a halszálkák és a pikkelyek. • A hermelin esetében hengeres, hosszúkás és mindkét vége hegyes, többnyire sötét barna színezetű, bár pl. béka vagy hal elfogyasztása után sötétzöld is lehet, akárcsak a vidráé.
18
Zsákmánymaradvánnyal is találkozhatunk. • A vidra – akárcsak a többi menyétféle ragadozó – az áldozatát (vagyis legtöbbször a halat) mindig a fejénél fogja meg, és ott vagy a kopoltyújánál bontja meg. Ha olyan haltetemet találunk, aminek a hasfala, vagyis a lágyékrésze van kikezdve, az szinte sohasem vidra, hanem más emlős: patkány, esetleg macska • A hermelin által hátrahagyott zsákmánymaradványból akkor következtethetünk arra, hogy talán hermelin zsákmányára bukkantunk, ha: • Elsősorban a koponya és/vagy a toroktájék van összeharapdálva – nem egyszer lefejezi áldozatát, ami szintén menyétféle sajátosság, mert így tesz a menyét és a görény is, de amikor az állatkertben európai nyérceket tartottunk, náluk is megfigyelhettük ezt. • A beleket kiszakítja, és úgy eszik belőlük, vagyis nem csak felbontja a hasfalat, majd úgy nyúl a belekhez, hanem szó szerint kitépi az üregből a belső szerveket. • Jobbára a megrágott fejet, a végtagokat, a farkat és (ha madár szerepelt az étlapon) a tollakat, valamint a bőrt visszahagyja. A békát szabályosan és szó szerint megnyúzza, kifordítja a bőréből és a hasát, valamint a végtagok húsosabb felületét eszi meg, akárcsak a vidra vagy a patkány. A madarakat, pedig alaposan megszabadítja tollruhájuktól, és szintén az “ízletesebb” falatokat falja be. • Előfordulhat, hogy az áldozat szinte sértetlenül marad hátra, mert annak csak “meglékelt” koponyájából ivott (jobban mondva: evett, mégpedig az agyvelőt); ez nem csak a hermelin, hanem a menyét – és talán a görény? – jellegzetes viselkedése is. Ez számukra, mint volt már róla szó állítólag szükségszerű, hiszen az anyagcseréjük rendkívül élénk, és az agyvelő, valamint az azzal együtt elfogyasztott vér olyan, tömény koncentrátum, ami számukra akár életszükségletnek is mondható. • És nagyon jellegzetes az, ahogyan kiszívja a tojást. Mert nem feltöri, és úgy nyalja fel a tartalmát, mint, pl. a róka, hanem valamelyik végénél kis lyukat harap a tojáshéjba, és azon keresztül szürcsöli ki a tartalmát. Lábnyomok • A vidra lábnyoma nagyon jellegzetes: keres, és jól kivehetők a karmok lenyomatai is, valamint hóban és puha iszapban a láb-közötti részeken a farkának a lenyomata. Az úszóhártyák csak nagyon ritkán rajzolódnak ki, főleg nagyon friss porhóban. • A hermelin esetében viszont könnyű összetéveszteni a menyétével. Tapasztalatom szerint a cirka 15-20 mm feletti nyomhossz az, ami támpontot adhat, az ennél kisebb talpnyomok olyannyira elmosódnak, hogy azokból semmit nem lehet kiolvasni. Nyomszélessége többnyire 10-15 mm, lépés, illetve ugrótávolsága: 30-75 cm. A lábnyom alakja ovális; mind az öt ujjpárna, valamint valamennyi karom lenyomata kirajzolódik az iszapban, vagy a puha porhóban. Fontos ismérv: a két középső lábujja azonos hosszúságú, vagyis nem olyan, mint pl. görényé, amelyiknek középső lábujja jól kivehetően hosszabb a többinél! A kisujja lenyomata sem vehető ki minden alkalommal; ilyenkor csak négy ujjlenyomat marad hátra. Többnyire rövid ugrásokkal halad, ilyenkor előbb három, majd kettő, azt követően szintén három talplenyomat található az útvonalán, mintha egyszer három lábon ugrált volna, majd pedig kettőn. Amennyiben fut, a nyomképe ettől eltér: csupán egymástól távolabb eső páros nyomok vehetők ki, vagyis egymás mellett hagyja hátra lábnyomait; de az is megtörténhet, hogy olyan szaporán rakja a lábait, hogy azok egymás előtt szinte katonás – bár meg kell hagyni: kissé dülöngélős – sorrendben sorakoznak. • Télen, friss hóban, azokon a vízfolyás-szakaszokon, ahol a vidra békében érzi magát, és a partfal meredek, előszeretettel szánkózik, ilyenkor a csúszásnyomok és a lábnyomatok, valamint a bélsár is nagyon könnyen észrevehetők.
19
•
•
Télen – leginkább novembertől március elejéig – van a vidra legfőbb nászidőszaka. Ilyenkor kimondottan hangosak, és ekkor a hangjukat is meghallhatjuk: ez egy rozsdás ajtó nyekergésére emlékeztető, de ütemesen ismétlődő hang, az úgynevezett: vidrafütty. Ha a hímek összeakaszkodnak, akkor a verekedés során rikácsolnak és vinnyognak. Erős fagyok idején, mindkét faj előszeretettel keresi fel azokat a vízfolyás-, és/vagy tószakaszokat, ahol többnyire gyengébb a jég (pl. a nádasok mentén), és azt be tudja törni, vagy a horgászok által vágott lékeket használja. A szerző rövid életrajza
1963-ban születtem Budapesten. Szakmai végzettségem: vadgazdálkodási szaktechnikus, az ez irányú szakiskolát a csongrádi Bársony István szakközépiskolában végeztem. 1986 és 2009 között a Fővárosi Állat- és Növénykertben dolgoztam állatápolóként. Itt kezdeményezője voltam a vidra zárttéri szaporításának, amit 1993 és 1999 között sikeresen megvalósítottunk. Szintén az én kezdeményezésemre alakult meg előbb 1998-ban a somogy-megyei Lábod-Petesmalmi Vidrapark, majd 2004-ben a szegedi Vidramenhely. A vidravédelem területén végzett tevékenységemért több díjat és kitüntetést kaptam: 1998-ban Pro Natura emlékplakettet; 2000-ben Ford Díjat; 2001-ben a Sasakawa Alapítvány Közép-kelet európai természetvédelmi Díjat. 1999 és 2002 között az amerikai Ashoka Alapítvány jóvoltából ösztöndíjban részesültem, mialatt a magyarországi vidravédelem szervezeti alapjait sikerült egységes egésszé alakítanom. Ez idő alatt szerveztem meg és irányítottam a 2000. január végi ciánbalesetet követően a megmérgeződött folyóinknál (a Szamosnál és a Tiszánál) végzett vidravédelmi munkákat. Számos szakmai fórumot szerveztem országszerte, valamint tanulmányokat, ismeretterjesztő-füzeteket és könyveket is publikáltam. 2001-ben a rangos Nimród Irodalmi Díjat is nekem ítélték. 2007-ben a munkámról, valamint a magyarországi vidravédelemről német-francia koprodukcióban egy közel ötvenperces dokumentumfilmet készítettek “Vidrasors” címmel. A film, amit már több országban is bemutattak, számos hazai és nemzetközi fesztiváldíjat nyert.
20
