Future Paradigm or False Idol: A Cautionary Tale of EvidenceBased Practice for Adventure Education and Therapy By: Harper, Nevin J., Journal of Experiential Education, 10538259, 20100601, Vol. 33, Issue 1 Database: ERIC
Author: Harper, Nevin J Title: Future Paradigm or False Idol: A Cautionary Tale of Evidence-Based Practice for Adventure Education and Therapy Source: J Exper Educ; 2010; 33, 1; pg. 38-55 ISSN: 1053-8259 Publisher: Association for Experiential Education © 2010 Copyright Association for Experiential Education. Provided by ProQuest LLC. All Rights Reserved. Evidence-based practice is an approach that narrowly classifies research results by utilising a hierarchy of evidence. This process renders much available knowledge and experience redundant within its value structure. Currently a dominating ideology across medical and health fields, evidence-based practice is now being promoted in adventure education and therapy (activity-based practices steeped in outdoor and experiential learning). In this paper, I challenge the evidence-based practice paradigm and its relationship to adventure education and therapy. I suggest that evidence-based practice ideology, guided by political and economic forces, may be detrimental to the development of a long-term, multifaceted, and meaningful research agenda. Critical dialogue between academics and practitioners in adventure education and therapy is advised, and caution offered to those entering the evidence-based paradigm. Key Words: Evidence-Based Practice, Adventure Education, Adventure Therapy, Experiential Education Discussion of an evidence-based research agenda has begun in adventure education, adventure therapy, and across fields that use experiential education philosophy and pedagogy. Evidence-based practice (EBP) has been described as a dominant and rapidly strengthening paradigm in substance use and mental health treatment realms in which many adventure education and therapy programs currently operate (Gass, 2005, 2006). EBP currently holds a privileged status related to program recognition and funding, and thus it deserves scholarly criticism challenging its hegemony (Holmes, Murray, Perron, & Rail, 2006). I take a critical stance in reviewing the theory and process of evidence-based practice and its current and possible future effect on adventure education and therapy. My aim is to demonstrate the utility as well as cautionary use of "evidence" in improving practices. The EBP paradigm is driven by complex and political ideologies and agendas that range far beyond the scope of this paper. It is prudent, however, for any discourse on a subject carrying the ethical and clinical ramifications of changing the course of practice in health and social sciences to at least raise cautionary flags. My objective is to increase academic and practitioner dialogue on the potential- whether it be good or bad-of a shifting value structure toward EBP in adventure education and therapy.1 When addressing issues related to EBP ideology, an immediate reader response might be to assume the biases of the author regarding the subject at hand. In answer to this, I am stating, in advance, that I believe ethical and scholarly obligations support the critique of real or perceived ideological dominance in any discipline or practice. But personal and professional biases may influence and colour objectivity. Recognising this, I identify myself as a western-trained researcher utilising and accepting of multiple forms of evidence (i.e., a mixed-methodologist); a white Canadian male; and a former research fellow engaged in designing studies such as random controlled trials2 to investigate indoor versus outdoor treatment environments. The realities of establishing an evidence-based (i.e., one that includes multiple forms of evidence) research agenda for adventure education and therapy hold significant personal and professional currency for me. It was, however, the rationale, design, and use of evidence-based research-as well as its dominance in using a value-laden hierarchy of evidence-that provided the catalyst for me to write this paper. Review of Literature
The evidence-based paradigm is reviewed and critiqued in this paper. I aim to illustrate a cautionary tale in the description and portrayal of EBP-including its ideology and preoccupation with particular methodologies- and the impact it may have on adventure education and therapy. The argument I present includes deductive lines of reasoning that call into question the use of EBP in adventure education and therapy; provides analogies from related fields of practice; and concludes with an inductive and generalised assessment of a current adventure-based program's experience with EBP. This paper's title, intentionally provocative, provides a metaphor likening the dominant value structure of EBP to the deification of objects, ideas, and individuals. A practice which has historically landed societies in trouble. I propose that EBP is a "false idol"-one that must be addressed by the fields of adventure education and therapy as it gains prominence in the political and economic structures supporting practice. Engaging the advocatus diaboli, I intend to stimulate critical review and meaningful discourse on the role of EBP in adventure education and therapy. I make no pretence of providing a fair or balanced view of EBP or its lead actor, the random controlled trial (RCT). Rather, I dispute the dominant ideologies of the EBP paradigm, and I offer recommendations to acknowledge and address the intricacies of it and to help determine its place in adventure education and therapy. The Hierarchy of Evidence in EBP "Evidence-based" (EB) can now be found as a descriptor to many fields of practice (e.g., EB Social Work, EB Health Service, EB Medicine). For the sake of continuity, I refer to all fields of practice as EBP unless otherwise noted. EBP and its aliases-evidence-based treatment, empirically supported treatment, evidence-based programs, and so forthare, in essence, descriptions of practice meeting rigid standards of research and showing statistically significant results as defined and assessed by a governing or funding body (Scriven, 2008). For example, the National Registry of Evidence-based Programs and Practices (NREPP), which is provided by the Substance Abuse and Mental Health Services Administration (SAMHSA, 2007), lists programs meeting the "gold standard" research requirements for prevention and treatment of mental health and substance use disorders. Evidence relative to the standards set out by current government bodies such as SAMHSA is often described and depicted as a hierarchy, with the RCT, as well as the systematic reviews of RCTs, sitting atop other forms of evidence in a dominating positivist stance (Mantzoukas, 2008). It is within the realm of experimental designs, the random selection and assignment, blind controls, and the meeting of other validity and reliability concerns that sway is held in EBP research, although this approach has its own methodological issues. (For a full dissection of RCTs, see Scriven, 2008.) Although I do not question the tight controls and design of RCTs, I propose that it is critical to address the value structures in government and the funding organisations they influence- as well as the resultant future paradigm as outlined by Gass (2005, 2006)-in relation to what type of evidence will effect change. Gass suggests that program administrators need to be aware of influential value structures and then need to conduct the type of research necessary to ensure program currency with government and funding bodies. He points out that within many systems-for example, youth programs for education and substance use-funding may no longer be available without the appropriate evidence. In this paper, I argue that a need exists to question, and possibly challenge, the ideologies behind those value structures and then determine if it is appropriate, ethical, and meaningful for adventure education and therapy programs to adopt the EBP approach. The hierarchy of evidence is the most fitting way to explain hegemony in EBP. Using a linear model of value, Table 1 illustrates the seemingly arbitrary designations of evidence. Although not new to natural or social sciences, the value structure of types of evidence has become highly prevalent and controlling in the United States (Gass, 2006; Mantzoukas, 2008). As much as Canadian politics and economics are influenced by the United States, current data demonstrate that social policy in Canada tends to be less influenced by research (Waddell, McEwan, Shepard, Offord, & Hua, 2005; Waddell, Shepard, Lavis, Lomas, Abelson, & Bird-Gayson, 2007). However, the present administration is the most likely in recent times to subscribe to the ideologies of the EBP paradigm. The hierarchy of evidence in EBP has not been without criticism. Heavy-handed responses to it have surfaced across many fields of practice, including social work, nursing, substance abuse prevention, and psychology (Avis & Freshwater, 2006; Duncan, Miller, & Sparks, 2007; Gandhi, Murphy-Graham, Petrosino, Chrismer, & Weiss, 2007; Holmes et al., 2006; McCall & Green, 2004), and warnings have been offered for some time (e.g., Gergen, 1973). Commentators have expressed concern that EBP ignores alternative knowledge claims, that it reduces/removes the role of clinical and practitioner judgment, and that it dislodges humanistic approaches and replaces them with scientific ones. They have even declared EBP as "outrageously exclusionary and dangerously normative" and as "microfascism at play in the contemporary scientific arena" (Holmes et al., 2006, p. 181; Wampold, 2007). As seen in Table 1, the hierarchy goes well beyond the dichotomous qualitative-quantitative debate and clearly relegates certain knowledge claims as greater or lesser in value than others. This table has been constructed in numerous forms in literature, generally reflecting an evidence- value stance taken by governmental or funding bodies for the determination of the specific order of its hierarchy. What is compromised in this arrangement is the reality
that particular research questions require particular research methodologies (a variety of evidence). If I need to understand participant meaning of an experience in a particular program, I can use interviews or survey techniques. Although valuable to my clients and for program evaluation, in my experience, how this knowledge is translated- and subsequently assigned value-in the hierarchy of evidence is a tenuous process at best. In this case, the individual participant's experience (e.g., testimonial from an interview) in the EBP hierarchy is the lowest ranked, and thus, the least valued, form of evidence (Waddell & Godderis, 2005). This is of significant concern when model-status programs are replicated elsewhere without taking into consideration the voice and specific needs of populations being served (e.g., across gender, ethnicity, age, diagnoses) (Fox, Gottfredson, Kumpfer, & Beatty, 2004). Donald T. Campbell is famous for his dedication to addressing issues of validity and reliability, and he is a strong promoter of experimental designs- with the RCT being the granddaddy of them all. Campbell suggests that other forms of rigorous inquiry that can derive what he calls plausible rival hypotheses are crucial in scientific evaluation (as cited in Yin, 2003). So if we should be applying effort to increase our understanding of program models' effectiveness through multiple methods of inquiry, how can a single methodology-RCT, for example-produce meaningful results that are then considered definitive, and as such, determine where available funds are allocated? In summary, I believe that EBP's value system suggests most published forms of evidence gained from non-RCT methodologies, along with practitioner knowledge and the collective history of a field, are treated as near irrelevant, effectively ignoring alternative knowledge claims. Of Dodo Birds and Dead Horses: Changing Perspectives on Change If an intention exists to provide evidence of successful prevention and treatment programs in adventure education and therapy, it would first be incumbent upon these fields to articulate, at least in theory, how these programs facilitate intended change-also known as program process theory (see Rossi, Lipsey, & Freeman, 2004). This knowledge gap, which is identified in related literature (Baldwin, Persing, & Magnuson, 2004), should be reduced prior to attempts to demonstrate efficacy by RCTs. The fields of psychotherapy and counselling have repeatedly revisited and published the realities of the "Dodo bird effect," which is that no psychotherapeutic practice has shown any greater effect than others (Duncan et al., 2007). It was Lewis Carroll's Dodo bird in Alice in Wonderland that exclaimed "Everyone has won and all must have prizes" (Luborsky, Singer, & Luborsky, 1975). The authors identified that systematic reviews supporting this repetitive conclusion have been presented a number of times over the past 70 years. Unexplained variance, responsible for 60-90% of change in therapy, further plagues our understanding of change in adventure education and therapy. At best, program models and therapist techniques have been shown to account for only 10-15% of variance of outcomes (Lambert, 1992; Wampold, 2001), and particular program components have been shown to have little to no effect on treatment outcomes (Ahn & Wampold, 2001). Taking into account the nature of activities and environmental effects in adventure education and therapy practice, evidence of change may be demonstrable in outcome studies. Yet explaining how that change occurred is highly implausible, begging the questions, what is evidence, and when it is found, evidence of what? For example, therapeutic alliance, the strength and quality of the relationship between therapist and client, has received considerable attention as a reliable in-treatment predictor of outcome in psychotherapy (Horvath & Symonds, 1991). It is still unclear if alliance is in fact a mediator of outcome or an outcome in and of itself, but it has provided seven times more explanation of variance than the therapist training or treatment model (Duncan et al., 2007). So what is the rest of the story? Wampold (2001) attributed 87% of change to extratherapeutic factors, those that the client brings to treatment (e.g., hope, motivation, social supports). This suggests how little is really understood about a client's personal theory of change (Bohart & Tallman, 1999). Although problems exist in accurate assessment and diagnosis based primarily on a nonscientifically based manual of disorders-that is, the DSM IV (Kirk & Kutchins, 1992)-therapeutic programs may take lessons from proponents of practice- based evidence (see Duncan et al., 2007) where therapists receive ongoing feedback from clients on both their alliance and the effectiveness of the therapist and of each particular session. This real-time approach is showing promise in supporting client change processes while not being guided, or distracted, by false illusions of evidence, be it conceptualised diagnoses or manualised treatment models (Duncan & Miller, 2005). What Drives Adventure Education and Therapy? Beyond realising the nature of change processes in adventure education and therapy, the work of clearly articulating the underlying philosophy and pedagogy of practice is needed to build evidence upon. Although not intending to cover theory extensively, this brief treatment is supportive of the developing argument. If one were to accept, for the sake of simplifying this example, that the basis of many adventure education and therapy programs is the practice of outdoor learning activities led experientially (with educational and therapy components), then a short critique of outdoor and experiential education philosophy and pedagogy may provide understanding of what may be driving, or influencing, program practice. This may, in turn, illuminate philosophical and pedagogical concerns to be addressed before attempting to build EBP in adventure education and therapy.
A key facet of adventure education and therapy is its experiential nature, the recognition that the environment, the group, the individuals, and the leader contribute to a dynamic, less predictable, and preferably emergent outcome (Greenway, 1995). Outdoor and adventure program practice has been openly criticised for becoming commercialised ("McDonaldised"), for seeming algorithmic and production-line-like, for ignoring ecological aspects, for supporting dualistic and mentalist tendencies of Cartesian thought, and for deriving from a long military tradition growing out of British imperialistic tendencies (Beringer & Martin, 2003; Fenwick, 2003; Loynes, 1998, 2002; Ringer, 1999). Pedagogically, the design of much outdoor education curriculum can be traced back-albeit loosely, and bear with me as I exaggerate this example for effect-to imperialistic efforts to map, invade, and occupy foreign lands through the formulaic training of armies. Challenge (ropes) courses may be the most obvious manifestation of militaristic practice in outdoor education, with Baden-Powell's Scout Movement (salutes, uniforms, badge system, etc.) a close second. Traditionally designed by the militaries, and as far back as ancient Greece, challenge courses have provided obstacles for soldiers to negotiate while achieving their training goals. This does not sound very different from current challenge-course facilitation practice. The verbal processing skills required to facilitate these learning experiences are commonly cited as key ingredients of the experiential education/adventure therapy process (Priest, Gass, & Gillis, 2000; Ringer & Gillis, 1995). Close analysis of facilitation skills in an adventure education program revealed issues of power, lack of neutrality, privilege of knowledge, and institutionality in the manner that groups are facilitated (Brown, 2002; Thomas, 2004). When intentionality is a desirable feature, a facilitator can design the learning/therapeutic experience in a production- line manner by "frontloading and processing" the experience to receive the desired "output and outcomes" from participants (verbal or with a standardised measure). This common practice restrains the emergence of true experiential learning (Ringer, 1999). Further, the rationalising of facilitated experiences through highly valued reflective practice places the cognitive experience, and the ability of the learner to articulate these experiences, in a privileged position (Fenwick, 2003). The visceral experience is, therefore, made subordinate to the rational mind describing it, further accentuating the reductionist, controlled, and measurable approach of the EBP paradigm. With predetermined outcomes to be measured-necessary for EBP status-programs in the field of outdoor education (utilising experiential methods) may be attempting an incongruous act by contriving outcomes within a professed emergent model. Does outdoor education have curricular relevance or an empirical base? Brookes (2004) challenged the ability of outdoor education's attempt to justify its significance. He concluded that the field had not yet moved away from universal and absolutist beliefs that outdoor education is educationally valuable. He found no evidence to support or defend its worth across other educational communities, and consequently he described the outdoor education field as "astride a longdead horse." Long-standing beliefs, anecdotal evidence, and testimonials to the value of outdoor and experiential education have done little to build a theoretical base or curricular support-a message that has been repeated in the field's literature (Baldwin et al., 2004; Boccarro & Richards, 1998; Gass, 1993). So, if by design, adventure education and therapy program models are cloaked in histories of toughening up young men for war (a language adopted from the production lines of industry), lack curricular and ecological relevance, and are facilitated in apparent disregard for emergent outcomes in favour of intentional and measurable evidence, the development of a legitimate and meaningful EBP research agenda may be a problem. Current adventure education and therapy research provides an available body of knowledge that can be collaboratively, and strategically, built upon. However, I contend that efforts guided by EBP ideology to advance this research agenda would be detrimental to the long-term professional development of adventure education and therapy. What Would Archie Do (WWAD)? Care, Cure, Effectiveness, and Efficiency Archibald Cochrane may be singled out as contributing to the EBP movement more than any other individual or group as evidenced by the prevalence of the Cochrane Collaboration (described later). His legacy is partly confounded by dogmatic interpretations of his original messages, which were found in a commissioned monograph published in 1971, entitled Effectiveness and Efficiency: Random Reflections on Health Services. In this publication, Archie reviewed the need for the National Health Service in Britain to address issues of effectiveness (what works, what doesn't) and efficiency (cost-effectiveness of services). At the heart of his manuscript lay an underlying premise, which was that the need for care is widespread and that cure is not often available. Cochrane was a prisoner of war in a German camp during World War II. Supplied with only aspirin, antacids, and some skin antiseptic, he was the lone physician for 20,000 soldiers. He described the prisoners as having poor nutrition and as suffering from a considerable list of ailments including typhoid, diphtheria, jaundice, and diarrhoea. Cochrane expected a large percentage of the soldiers to die during his six months there. Four died, three by German bullets. His belief in the power of the human body to manage illness and suffering rings loud and clear throughout his monograph. Although his intentions were honourable, many of his arguments have been interpreted as having a political and ideological agenda. It is helpful to understand the socio-political climate in which Cochrane's 1971 monograph was written. Providing equal access to health care for all its citizens, Britain was, and remains, a socialist state, and at the time, it was simply concerned about whether or not the National Health Service was efficient. Cochrane (1971) stated he was
a strong advocate for RCTs in medicine, and he declared that if we didn't know if a particular service or treatment was effective, we needed to empirically test and determine its worth. Although he questioned the utility of RCTs in psychiatry and in social realms, Cochrane still suggested their use, but as with medicine, he feared the creation of a treatment/ drug/intervention for every social ill-much like the common perception of today's pharmaceutical industry's place in society. What I have discerned from Cochrane's message relative to the shifting paradigm toward EBP is that there has been a transformation of a methodology, such as RCT, to an overarching ideology, one that declares the results of RCT as somehow omnipotent in the determination of evidence. Cochrane (1971) argued for the use of well-constructed RCTs to determine which services and medicines were clearly effective. Conversely, he also argued that entrenched, yet unqualified practices needed to meet the same standard for evidence to justify their worth. What has come from Cochrane's monograph is nothing short of a largescale movement toward the hierarchy of evidence. This approach has been used by those in positions of influence to guide, control, and reduce medicine and social sciences to the lowest common denominators in order to simplify systems of care and to reduce individual decision making by those on the frontlines (Holmes et al., 2006). A system of accountability that places the results of RCTs and the systematic reviews of RCTs at the top of the hierarchy results in a value system and, subsequently, a power structure. It is the dominance acquired through this hierarchy that requires critical analysis and strong consideration before acceptance and adoption by researchers and practitioners can transpire. Hierarchy of Evidence on Trial The Cochrane Collaboration is Cochrane's living legacy; it is an international database of mostly systematic reviews of RCTs across medical and psychological treatment fields (Cundiff, 2007). Even though it didn't really take root until the 1990s, the EBP movement has expanded with alarming speed and is growing in acceptance in many professional circles, although not without significant critique (see Avis & Freshwater, 2006; Holmes et al., 2006). What is only now receiving critical review is the impact that this shifting paradigm toward RCTs' dominance has on practice as well as practitioner. Challenging this shift as a significant departure from traditional practice, Healy (2006) launched heavy criticism at EBP in medicine for excluding physician knowledge, basic and clinical research, and the field's shared understanding of the nature and treatment of disease, which has been accumulated through years of experience. She argues that governments can gain leverage with EBP against a profession perceived as dominated by practitioners, such as doctors, and that subsequent change is then made on political, economic, and philosophical- not clinical or practical-grounds. Further, EBP has been touted as simplifying the allocation of government funds through the model program systems in place in health, mental health, and substance abuse treatment (e.g., SAMHSA, 2007). Meeting the research design criteria and showing statistically significant outcomes allows a program to ascend to the status of promising or model program, at which point it can then be replicated elsewhere for economic gain. This replication process in adventure education and therapy would only further support the McDonaldisation critique already lodged against the outdoor/experiential education field. So what is wrong with a hierarchy of evidence? The Cochrane Collaboration's use of the hierarchy, placing RCTs at the top, renders 98% of published literature as "scientifically imperfect" (p.181, Traynor as cited in Holmes et al., 2006). The following example illustrates the power structure of the Cochrane Collaboration and provides reason for concern. Cundiff (2007) was part of a Cochrane Collaboration review team assessing anticoagulants for blood clots in the lungs and legs. His review concluded that the anticoagulants on the market not only weren't helping patients but also were contributing to the deaths of 1,000-4,000 Americans each year! The Cochrane Collaboration postponed Cundiff's review for four years, and he was subsequently asked to include what minimal amount of evidence he found to support the use of these anticoagulants. Cundiff reported that four of the seven reviewers had ties to drug companies making the anticoagulants. Adventure education and therapy are not medicines, and I do not suggest that this example can be compared on treatment grounds. It can, however, be compared on philosophical and political grounds. How did a system meant to increase care and to ensure patient safety come to cause such harm? In reaction to accounts of this nature, strong proponents of a humanistic approach to therapy are calling into question the scientific validity of EBP evidence (see Wampold, 2007). Archie Cochrane probably would be happy to know that the American Psychological Association (2005), for example, is proposing to protect clinician judgment in evidencebased psychotherapeutic practice. It's a "Model Program," Now What? Evidence Debunked When a program meets the criteria set forth by a funding or an accrediting body, it may have done so by completing one or more evidence- based studies and by producing statistically significant results on a chosen outcome variable (e.g., SAMHSA, 2007). This program then becomes listed as a promising or a model program, which may now be replicated, or modelled (i.e., another program maintains its funding by adhering to said model approach, suggesting it, too, is following EBP). One significant issue with this process is the reality that a single study- judged solely on its design and results, with little consideration given to other issues of validity or analysis, let alone the assessment of
ethical and clinical treatment practices-has set the course for future practice in a given field (Gorman, Conde, & Huber, 2007). Decisions made regarding funding, replication, and designation of a program superior to others are highly susceptible to critique. The following example, where data were reanalysed from supporting studies of a highly diffused model program, illuminates this issue of validity. The Strengthening Families Program (SFP) was developed in the mid- 1980s to address growing substance use issues for children and families. The program has since been elevated to model status by SAMHSA, cited as exemplary by the U.S. Department of Education, and highlighted in a Cochrane Collaboration review as a promising intervention for long-term substance misuse prevention (Foxcroft, Ireland, Lister-Sharp, Lowe, & Breen, 2003; Gorman et al., 2007). As the program grew through replication and reputation, an increase in evaluation occurred, providing more evidence of its success. But Fox, Gottfredson, Kumpfer, and Beatty (2004) mentioned the need for longer follow-up research to support SFP. Also, strong criticism of the evidence supporting SFP had been put forth by Gorman, Conde, and Huber (2007), and the peer-review process of studies related to alcohol education and related policies had been called into question (Foxcroft, 2005). Gorman's team from the Department of Epidemiology and Biostatistics at Texas A&M University-researchers free of conflicting interests-revisited a number of EBP studies supporting the SFP model combined with the Life Skills program, another highly touted model program listed across several EBP lists. The research team concluded that "the results are very fragile, of little practical significance, and quite possibly analysis dependent" (p. 585, Gorman et al., 2007). This detailed review of analytical decisions and reporting procedures sheds light on critical issues in the process of deciding which programs are, or are not, on the list. This also suggests that model programs, especially when replicated elsewhere, are highly susceptible to analytical and review biases (Booth, 2007). The long-term evaluation of D.A.R.E., a widely advocated drug prevention program now often replaced with the current programs under fire, was also found to have limited scientific support or evidence of its effectiveness. Although, how researchers chose to analyse data may have found D.A.R.E. to be as, or more, effective than its successors (Gandhi et al., 2007). Closer to Home Within the professional Association of Experiential Education, few programs have ventured into the EBP realm, although numerous program administrators and researchers are readying the troops for the gold standard battle. Carter, Straits, and Hall (2007) reported the effectiveness of Project Venture, a culturally based and experiential substance abuse prevention program for American Indian Youth. Results were shared in the Journal of Experiential Education, and the evidence presented landed Project Venture on SAMHSA's NREPP, possibly a first for a program developed by an Association of Experiential Education organisation member. Project Venture was developed by the National Indian Youth Leadership Project and now has more than 15 years of research and evaluation of program processes and outcomes (S. Carter, personal communication, February 2008). Although she has learned much about how to conduct and utilise good research, Carter describes the difficulties with both achieving and maintaining model status with NREPP as well as with the current issues with fidelity (S. Carter, personal communication, February 2008). The Project Venture model has been replicated numerous times, but program fidelity has been difficult to maintain, partly due to the lack of implementation and evaluation resources on behalf of the replicating organisations and partly due to programmatic and cultural adaptations. This suggests there are significant levels of commitment and associated costs required for replicate programs to work toward and match model programs. This is especially true for complex, multicomponent, highdosage/ intensity programs like Project Venture. A second replication concern is the level of readiness a community has for the program, which ultimately may determine its success or failure. Once replicated, the new program has no obligation to the model program concerning research design and evaluation measures because it needs to meet the requirements of its own funding and insuring/licensing bodies. A last replication concern expressed by Carter (S. Carter, personal communication, February 2008) is the limited funds available for innovative, new programs when money is more often poured into replication of model programs. Although Carter has heard rumours of profit for program dissemination, she has not experienced this with Project Venture. She suggested it might have brought them fame, but certainly not fortune. Carter mentioned that getting your program on EBP lists is challenging, expensive to achieve and subsequently maintain, and unlikely to be replicated with fidelity. NREPP now promotes what could be described as a "decontextualised" understanding of Project Venture that is not necessarily representative of the original model. The program's effectiveness, according to NREPP, is supported by the evidence that earned it model status, although much of the "black box" research (explaining and connecting theory, processes and outcomes) is made redundant within the EBP paradigm. This fact is discouraging when even model program research can be, and has been found to be, weak methodologically. Conclusion
This paper presents a polemic, the devil's advocate's response to a proposed shift toward EBP in adventure education and therapy. My cautionary tale explored the limits and fallacies of evidence in the EBP paradigm; raised questions of adventure education and therapy's pedagogical and philosophical underpinnings; and shared examples from the pharmaceutical and substance abuse prevention fields to illustrate where EBP has been ineffective in its quest for evidence. In summary, EBP should be challenged as a dominating ideology supported by a hierarchy of evidence that, if adopted, may compromise the development of a meaningful and inclusive research agenda in adventure education and therapy. I am uncomfortable leaving on such a dismal and critical note, but I do offer possible steps that may be taken to avoid the inherent problems of EBP and its dominating power and value structures. Table 2 identifies areas of potential issues to consider in EBP research and a range of critical questions to be asked by practitioners and researchers in adventure education and therapy before engaging in EBP. It is important to recognise and to value the increased research rigor and advanced designs espoused in EBP literature. It is equally valuable, however, to recognise the limitations of the EBP ideology and to use judiciously its approach in advancing the research agenda in adventure education and therapy. Theoretical understanding and an articulation of evidence need to be located in the context of client/student characteristics, program design and objectives, cultural understanding, and so forth. From there, more specific program models may explore their curricular or therapeutic applications-again, supported theoretically-to test for validation, effect, and causality. Changes in political and economic forces may drive influential paradigms for a variety of reasons. These forces may create inappropriate expectations for service providers, such as the need to utilise RCT designs to secure funding in social service programs (McCall & Green, 2004). This paper argues that incongruence between experiential education in adventure education and therapy and EBP is present, and that the need to address our own theoretical biases should be addressed before engaging the EBP paradigm. There is no doubt that research in experiential education can be improved and that flirting with the EBP paradigm will move researchers to pursue more rigorous research designs, regardless of methodology. I simply recommend proceeding with caution. If energy is put toward a larger and more integrated research agenda in adventure education and therapy, it would be best to proceed guided by the philosophical reasons for the long-term sustainability of related fields (Wendt & Slife, 2007) rather than by the political-economic shifts of government and funding-body administrations, which are always poor reasons to evaluate or conduct research (Henderson & Bialeschki, 1995). Indeed, the question remains, Can we negotiate the influence of EBP creatively and collaboratively so as to not compromise personal, program, or professional values and understanding along the way? Footnotes 1 A helpful resource to the new reader of experiential, outdoor, and adventure education and therapy is the website of the Association for Experiential Education and its related links. For more information, go to http://www.aee.org. 2 Random control trials (RCTs) are studies in which participants are randomly assigned to two or more groups and receive either treatment or no treatment. The premise of an RCT, if issues of validity and reliability are controlled for, is that the experiment will show causation if statistical differences are found. RCTs can be difficult to coordinate due to cost, design, and ethical issues of randomisation and no treatment-all of which may compromise the RCT design and its claim to causation. REFERENCE References Ahn, H., & Wampold, B. E. (2001). Where oh where are the specific ingredients? A meta-analysis of component studies in counseling and psychotherapy. Journal of Counseling Psychology. 48(3), 251-257. American Psychological Association. (2005). Report of the 2005 Presidential Task Force on evidence-based practice. Washington, DC: American Psychological Association. Association for Experiential Education. (2008). What is experiential education? Retrieved April 17, 2008, from http://www.aee.org./about/whatIsEE Avis, M., & Freshwater, D. (2006). Evidence for practice, epistemology, and critical reflection. Nursing Philosophy, 7, 216-224.
Baldwin, C., Persing, J., & Magnuson, D. (2004). The role of theory, research, and evaluation in adventure education. Journal of Experiential Education, 26(3), 167-183. Beringer, A., & Martin, P. (2003). On adventure therapy and the natural worlds: Respecting nature's healing. Journal of Adventure Education and Outdoor Learning, 3(1), 29-40. Bocarro, J., & Richards, A. (1998). Experiential research at-risk: The challenge of shifting traditional paradigms. Journal of Experiential Education, 21(2), 102-107. Bohart, A. C., & Tallman, K. (1999). How clients make therapy work: The process of active self-healing. Washington, DC: American Psychological Association. Booth, A. (2007). Using evidence in practice. Health Information and Libraries Journal, 24, 72-76. Brookes, A. (2004). Astride a long-dead horse: Mainstream outdoor education theory and the central curriculum problem. Australian Journal of Outdoor Education, 8(2), 22-33. Brown, M. (2002). The facilitator as gatekeeper: A critical analysis of social order in facilitation sessions. Journal of Adventure Education and Outdoor Learning, 2(2), 101-112. Carter, S., Straits, K. J. E., & Hall, M. (2007). Project Venture: Evaluation of an experiential, culturally based approach to substance abuse prevention with American Indian Youth. Journal of Experiential Education, 29(3), 397400. Cochrane, A. L. (1971). Effectiveness and efficiency: Random reflections on health services. London: University Press. Concato, J., Shah, N., & Horwitz, R. I. (2000). Randomized, controlled trials, observational studies, and the hierarchy of research designs. New England Journal of Medicine, 342(25), 1887-1892. Cundiff, D. K. (2007). Evidence-based medicine and the Cochrane Collaboration on trial. Retrieved March 7, 2007, from http://www.medscape.com/viewarticle/557263 Duncan, B. L., & Miller, S. D. (2005). Treatment manuals do not improve outcomes. In J. Norcross, R. Levant, & L. Beutler (Eds.), Evidence-based practices in mental health: Debate and dialogue on the fundamental questions. Washington, DC: American Psychological Association. Duncan, B. L., Miller, S. D., & Sparks, J. (2007). Common factors and the uncommon heroism of youth. Psychotherapy in Australia, 13(2), 34-43. Fenwick, T. J. (2003). Reclaiming and re-embodying experiential learning through complexity science. Studies in the Education of Adults, 35(2), 123-141. Fox, D. P., Gottfredson, D. C., Kumpfer, K. K., & Beatty, R. D. (2004). Challenges in disseminating model programs: A qualitative analysis of the Strengthening Washington, DC, Families program. Clinical Child and Family Psychology Review, 7(3), 165-176. Foxcroft, D. (2005). International Center for Alcohol Policies (ICAP)'s latest report on alcohol education: A flawed peer review process. Addiction, 100, 1066-1068. Foxcroft, D. R., Ireland, D., Lister-Sharp, D. J., Lowe, G., & Breen, R. (2003). Longer-term primary prevention for alcohol misuse in young people: A systematic review. Addiction, 98, 397-411. Gandhi, A. G., Murphy-Graham, E., Petrosino, A., Schwartz Chrismer, S., & Weiss, C. H. (2007). The devil is in the details: Examining the evidence for "proven" school-based drug abuse programs. Evaluation Review, 31(1), 43-47. Gass, M. A. (1993). Adventure therapy: Therapeutic applications of adventure programming. Dubuque, IA: Kendall/Hunt.
Gass, M. A. (2005). Comprehending the value structures influencing significance and power behind experiential education research. Journal of Experiential Education, 27(3), 286-296. Gass, M. A. (2006). Evidence-based research: Catalyst for action and future paradigm. Journal of Therapeutic Schools and Programs, 1(2), 5-11. Gergen, K. J. (1973). Social psychology as history. Journal of Personality and Social Psychology, 26(2), 309-320. Gorman, D. M., Conde, J. C., & Huber, J. C., Jr. (2007). The creation of evidence in "evidence-based" drug prevention: A critique of the Strengthening Families Program plus life skills training evaluation. Drug and Alcohol Review, 26, 585-593. Greenway, R. (1995). The wilderness effect and ecopsychology. In T. Roszak, M. E. Gomes, & A. D. Kanner (Eds.), Ecopsychology: Restoring the earth, healing the mind. Berkeley, CA: Sierra Club. Healy, B. (2006). Who says what's best? U.S. News and World Report. Retrieved March 7, 2007, from http://health.usnews.com/usnews/health/articles/ 060903/11healy.htm Henderson, K. A., & Bialeschki, M. D. (1995). Evaluating leisure services: Making enlightened decisions. State College, PA: Venture. Holmes, D., Murray S. J., Perron, A., & Rail, G. (2006). Deconstructing the evidence-based discourse in health sciences: Truth, power, and fascism. International Journal of Evidence-Based Healthcare, 4, 180-186. Horvath, A. O., & Symonds, B. D. (1991). Relation between working alliance and outcome in psychotherapy: A meta-analysis. Journal of Counseling Psychology, 38(2), 139-149. Kirk, S. A., & Kutchins, H. (1992). The selling of the DSM: The rhetoric of science in psychiatry. New York: Aldine De Gruyter. Lambert, M. J. (1992). Psychotherapy outcome research: Implications for integrative and eclectic therapists. In J. C. Norcross & M. R. Goldfried (Eds.), Handbook of psychotherapy integration (pp. 94-129). New York: Basic Books. Loynes, C. (1998). Adventure in a bun. Journal of Experiential Education, 21(1), 35-39. Loynes, C. (2002). The generative paradigm. Journal of Adventure Education and Outdoor Learning, 2(2), 113-126. Luborsky, L., Singer, B., & Luborsky, L. (1975). Comparative studies of psychotherapies: Is it true that "everyone has one and all must have prizes"? Archives of General Psychiatry, 32, 995-1008. Mantzoukas, S. (2008). A review of evidence-based practice, nursing research, and reflection: Leveling the hierarchy. Journal of Clinical Nursing, 17, 214-223. McCall, R. B., & Green, D. L. (2004). The methodological gold standards of behavioral research: Considerations for practice and policy. Social Policy Report, 18(2), 1-12. Priest, S., Gass, M., & Gillis, L. (2000). Essential elements of facilitation: Skills for enhancing client learning and change. Dubuque, IA: Kendall/Hunt. Ringer, M. (1999). The facile-itation of facilitation? Searching for competencies in group work leadership. Scisco Conscientia, 2(1), 1-19. Ringer, M., & Gillis, H. L. (1995). Managing psychological depth in adventure programming. Journal of Experiential Education, 18(1), 41-51. Rossi, P. H., Lipsey, M. W., & Freeman, H. E. (2004). Evaluation: A systematic approach (7th ed.). Thousand Oaks, CA: Sage.
Scriven, M. (2008). A summative evaluation of RCT methodology: And an alternative approach to casual research. Journal of MultiDisciplinary Evaluation, 5(9), 11-24. Substance Abuse and Mental Health Services Administration (SAMHSA). (2007). National registry of evidencebased programs and practices. Retrieved March 4, 2007, from http://www.nrepp.samsha.gov/find.asp Thomas, G. (2004). A typology of approaches to facilitator education. Journal of Experiential Education, 27(2), 123140. Waddell, C., & Godderis, R. (2005). Rethinking evidence-based practice for children's mental health. EvidenceBased Mental Health, 8, 60-62. Waddell, C., McEwan, K., Shepard, C. A., Offord, D. R., & Hua, J. M. (2005). A public health strategy to improve mental health of Canadian children. Canadian Journal of Psychiatry, 50(4), 226-233. Waddell, C., Shepard, C. A., Lavis, J. N., Lomas, J., Abelson, J., & Bird-Gayson, T. (2007). Balancing rigour and relevance: Researcher's contributions to children's mental health policy in Canada. Evidence and Policy, 3(2), 181195. Wampold, B. E. (2001). The great psychotherapy debate: Models, methods, and findings. Mahwah, NJ: Erlbaum. Wampold, B. E. (2007). Psychotherapy: The humanistic (and effective) treatment. American Psychologist, 62(8), 857-873. Wendt, D. C., Jr., & Slife, B. D. (2007). Is evidence-based practice diverse enough? Philosophy of science considerations. American Psychologist, 62(6), 613-614. Yin, R. K. (2003). Case study research: Design and methods (3rd ed.). Newbury Park, CA: Sage. Author Affiliation Nevin J. Harper, Ph.D., is a Director of Development and National Research Coordinator for Outward Bound Canada. E-mail:
[email protected]
Source: Journal of Experiential Education, 20100601, Vol. 33 Issue 1, p38, 18p Item: EJ971458
Szerző: Harper, Nevin J Cím: A jövő paradigma, vagy hamis bálvány: Evidence-Based veszélyre figyelmeztető mese gyakorlat az oktatás és terápia kaland Forrás: J Educ szakértő; 2010; 33, 1; 38-55 pg. ISSN: 1053-8259 Publisher: Szövetség oktatási megszerzetteket Copyright © 2010 Egyesület oktatási megszerzetteket A ProQuest LLC. Minden jog fenntartva. Bizonyítékokon alapuló gyakorlat, hogy a kutatási eredmények alapján osztályozza a szűken a bizonyítékok hierarchiája. Ez a folyamat szükségessé teszi a rendelkezésre álló tudás és tapasztalat, a redundáns struktúra. Jelenleg főleg az ideológia orvosi és egészségügyi területeken, bizonyítékokon alapuló gyakorlat már reklámozzák a kaland (az oktatás és a tevékenység alapú eljárások sok szabadtéri és megszerzetteket tanulás). A papír, a bizonyítékokon alapuló gyakorlat paradigma és a kaland, az oktatás és a terápia. Azt javaslom, hogy a bizonyítékokon alapuló gyakorlat világnézet, politikai és gazdasági erők, káros lehet a hosszú távú, sokrétűen és tartalmas kutatási program. Létfontosságú kommunikáció az akadémiák és a fogorvosok és a terápia kaland ajánlott, és felajánlotta, hogy az óvatosság a bizonyítékokon alapuló paradigma.
Kulcsszavak: Evidence-Based gyakorlat, kaland, kaland, oktatás oktatás megszerzetteket A bizonyítékok alapján a kutatási program kezdődött a kaland, kaland, az oktatás és nevelés területén, a filozófia és a pedagógia megszerzetteket. Bizonyítékokon alapuló gyakorlat (EBP), mint egy uralkodó, és gyorsan a paradigma megerősítését és a mentális egészségügyi kezelés, sok kaland birodalmában oktatási és terápiás programok jelenleg (2006., 2005., Gass). Jelenleg egy privilegizált EBP állapot felismerése és a program finanszírozására, így megérdemli a kritikát, a hegemónia jelentő tudományos (Holmes, Murray, Perron, vasúti, 2006). Én kritikus hozzáállás, az elmélet és a bizonyítékokon alapuló gyakorlat és a jelenlegi és jövőbeli lehetséges hatása a kaland, az oktatás és a terápia. A cél az, hogy a közüzemi, valamint a figyelmeztető "bizonyíték", hogy a gyakorlat. Az EBP paradigma hajtja a politikai eszme és komplex és napirendjei, messze túlmutatnak ezen. Célszerű azonban a beszélgetés során a téma etikai és klinikai következményeket a tanfolyam gyakorlati egészségügyi és szociális tudományok legalább emelő figyelmeztető jelzőket. A cél a tudományos és orvosi kommunikáció lehetségesfüggetlenül attól, hogy jó vagy rossz a kapcsolás-érték az EBP kaland struktúrája felé az oktatás és terápia.1. Ha a kérdések közvetlen ideológia EBP olvasó válasz lehet, ha feltételezzük, hogy az eltéréseknek, a szerző a témát. Válasz erre én vagyok, amely, azt hiszem, etikai és tudományos a kötelezettségek valós vagy vélhető kritikájá ideológiai dominanciája minden tantárgy vagy gyakorlat. De a személyes és szakmai eltéréseknek is befolyásolhatja a szín- és objektivitás. Felismerve ezt, én meg a nyugati képzett kutató találmányát és a különféle bizonyítékokat (azaz vegyes methodologist); fehér; és a kanadai férfi volt, aki a kutatás megtervezése vizsgálatok, mint a véletlenszerű ellenőrzött2 beltéri és kültéri kivizsgálására, kezelésére is. A valóság a bizonyítékokon alapuló (azaz több formája, amely magában foglalja a bizonyítékok) kutatási program, oktatás és terápia jelentős személyi és szakmai tartás készpénz. Azonban a magyarázat, a tervezés, és a bizonyítékokon alapuló kutatási, valamint a dominancia-hierarchia terhelt a bizonyítékok, hogy a catalyst írnom ezt a papírt. Az irodalom áttekintése A bizonyítékok alapján vizsgálják felül és critiqued paradigma a papírt. I célja, hogy bemutassa a veszélyre figyelmeztető, a leírás és az EBP-alakításáért, beleértve annak ideológiáját és kijavításában, a hatás- és módszertani, oktatási és kaland. A vita nem ide tartozik jelen sorok deduktív érvelés, hogy megkérdőjelezik az EBP az oktatás és terápia kaland; kapcsolódó analógiák a gyakorlat; és azt a következtetést vonta le, hogy az induktív és általános értékelése az aktuális kaland alapú program tapasztalatait EBP. Ez a könyv címe, szándékosan provokatív, az uralkodó metafora régiekkel értékét EBP szerkezete, a tárgyak istenítése, ötleteket és magánszemélyek. A gyakorlat során a partra. társadalmakban Javaslom, hogy az EBP "hamis bálvány", kell az oktatás és terápia kaland, nyereségban a politikai és gazdasági struktúra támogatja. Advocatus diaboli választottunk, hogy ösztönözzék a kritikus és érdemi diskurzus szerepéről az EBP és a terápia kaland. Nem mintha olyan szép és kiegyensúlyozott az EBP-vagy színész, a véletlenszerű ellenőrzött kísérleti (RCT). Inkább a domináns eszme vita az EBP paradigmát, és felajánlom, hogy ajánlásokat és az, hogy a cím és a kaland a nevelés és terápia. A bizonyítékok hierarchiája EBP A "bizonyítékokon alapuló" (EB), a leíró és a gyakorlat számos területen (például a szociális munka, az EB EB-EB). A vezetés, az a gyakorlat, EBP, hacsak másként nincs jelezve. A lokálisan-EBP bizonyítékokon alapuló, tapasztalati úton sajátították el. a támogatott kezelés, bizonyítékokon alapuló programok, és így tovább, a lényeg, leírások, merev előírások gyakorlati kutatási és statisztikailag szignifikáns eredményt adott és értékelni, illetve finanszírozási irányító testület (Scriven, 2008). Például a nemzeti regisztrációs bizonyítékokon alapuló programok és eljárások (NREPP), amely az anyag és a mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz való visszaélés (SAMHSA, 2007), amelyek a programok listája a "gold standard" kutatás a megelőzése és kezelése, az anyag és a mentális egészség a rendellenességek. A bizonyíték a kormányzati szervek, mint például a SAMHSA gyakran lehívható és hierarchia, RCT, csakúgy, mint a rendszeres felülvizsgálatot, hátán RCTs egyéb bizonyíték positivist hozzáállás uralkodott (2008) Mantzoukas Ez az a birodalom, a kísérleti minták véletlenszerű kiválasztás és a hozzárendelés, vak, és egyéb problémák, érvényességének és megbízhatóságának kilengés az EBP kutatási megközelítés, bár ez a saját módszertani kérdésekkel. (a teljes kiszáradás, Scriven RCTs, 2008.) Annak ellenére, hogy nem a feszes és RCTs kialakítása, azt javaslom, hogy nagyon fontos, hogy a szerkezet és a finanszírozás állami szervezetek egyaránt befolyásolja az eredő jövőbeni Gass által felvázolt paradigma (2005, 2006)-a milyen hatással van bizonyíték. Arra utal, hogy a program gass rendszergazdáknak tisztában kell lenniük a befolyásos értékű struktúrák és akkor kell a szükséges kutatási program a kormány és a finanszírozás pénzneme. Rámutat, hogy számos - például az oktatási és ifjúsági programok a támogatás felhasználásának anyag nem áll rendelkezésre megfelelő bizonyíték nélkül. A papír, az igény arra, hogy a kérdést, és esetleg a kihívást, az eszme értékű struktúrák mögött, majd állapítsa meg, hogy az etikai és tartalmas, oktatási és terápiás programok az EBP megközelítés.
A bizonyítékok hierarchiája a szerelés úgy az EBP hegemónia. A lineáris modell az 1. táblázat szemlélteti a látszólag önkényes elnevezések. Bár nem az új természeti vagy társadalmi tudományok, a struktúra típusú, nagyon elterjedt lett, és az Egyesült Államokban (2006; Mantzoukas Gass, 2008). A Kanadai politikáról és gazdaságról, az Egyesült Államok által befolyásolt, a jelenlegi adatok azt mutatják, hogy Kanadában a szociális politika egyre kevésbé befolyásolja a kutatás (McEwan, Waddell, Shepard, Offord, Hua Longgal közösen, 2005; Waddell, Shepard, Lavis, Lomas- öböl fölött, és Abelson 2007) Bird-Gayson A jelenlegi adminisztráció azonban az a legvalószínűbb, hogy az utóbbi időben az eszme, az EBP paradigmát. A bizonyítékok hierarchiája EBP nem kritika nélkül. A keménykezű, aszfaltos, számos gyakorlati területeken, beleértve a szociális munka, az ápolási, a visszaélések megelőzése, és a pszichológia (Avis, 2006; édesvíz és Duncan, Miller, és szikrák, 2007; Gandhi, Petrosino Murphy-Graham, Weiss & Chrismer, 2007; Holmes, 2006 et al.; McCall és zöld, 2004), és az egyes kínált (pl. Gergen, 1973). Kifejezte aggodalmát, hogy a kommentátorok EBP figyelmen kívül hagyja, hogy alternatív tudás csökkenti/megszünteti a szerepe a klinikai orvosok és ítélet, és hogy dislodges romantikusokra megközelítések és kicseréli a tudományos. Ha még nincs "EBP; mikor teszi magát felháborítóan kizáró és veszélyesen normatív" és "microfascism játszani a modern tudományos porondon" (Holmes 2006-et al., 181. o.; Wampold, 2007). A 1. táblázat, a hierarchiát jól megy túl a minőségi-mennyiségi dichotomous vita és jól tudta relegates követelések értéke kisebb vagy nagyobb, mint a többi. Ebben a táblázatban a már számos formában, általában tükröző irodalom bizonyítja- érték a kormányzati hozzáállás, vagy a finanszírozás a megfelelő sorrendben a hierarchiában. Mi van ebben az esetben a valóságnál, különösen a kutatási kérdések különös kutatási módszertan a különféle bizonyítékokat). Ha kell, hogy a résztvevők egy bizonyos tapasztalat, én az interjúk vagy felmérési technikák. Bár az értékes és a program értékelése, a tapasztalat azt mutatja, hogy ez a tudás később lefordította és hozzárendelt értékhierarchia a bizonyítékot a folyamatot. Ebben az esetben az egyéni résztvevők tapasztalatainak (pl. a rajongás egy interjúban az EBP hierarchia), a legalacsonyabb a járatok, és így legalább, a bizonyíték (2005 Godderis Waddell és). Ez jelentős aggodalommal modell-programok megjelennek másutt állapot anélkül, hogy figyelembe véve a hang és a lakosság igényeit, (pl. a nemek, etnikai hovatartozása, kora, diagnózisokat Gottfredson (róka, Beatty és Kumpfer, 2004). Donald Campbell-t a híres elkötelezett a pontosságát és megbízhatóságát, a kísérleti minták erős szervező- RCT a vénséges. Campbell azt sugallja, hogy a szigorú vizsgálat egyéb formái is származhat, amit valószínű rivális hipotézisek alapvető fontosságú a tudományos értékelés (Yin 2003, 258.). Tehát ha kell, hogy a kérelmező a program hatékonyságát a különböző modellek, módszerek, hogyan lehet egy-egy módszertan-RCT, például az olyan tartalmas, majd végleges tekinthető, és mint ilyen, meghatározza a rendelkezésre álló pénzeszközök elosztása? Összefoglalva, azt hiszem, az EBP értéke a legtöbb rendszer javasol közzétenni a szerzett bizonyítékok nem RCT, módszertani ismeretei és az orvos közös története, jelentősége mellett kell kezelni, amely figyelmen kívül hagyja a tudás hatékony alternatív. A dodó és a holt lovak madarak: a vélemények változása Ha az a szándék áll, hogy a sikeres megelőzése és kezelése a kaland programok oktatás és terápia, először ezeket a mezőket háruló hangsúlyozhatja, legalábbis elméletben, hogy ezeket a programokat, amelyek elősegítik a program néven is ismert eljárás elve (lásd Rossi, Lipsey és Freeman, 2004). Ezt a tudást, amelyet a kapcsolódó irodalom (Baldwin játszották, Persing, & Magnuson, 2004), csökkenteni kell a megelőző hatékonyságának RCTs által. A pszichoterápiának és tanácsadás összegzése, és ismételten a valóság "Dodó madár, amely nem mutatott psychotherapeutic gyakorlat nagyobb hatással, mint a többi (Duncan et al., 2007). Ez volt Lewis Carrolltól, Dodo madár Alice csodaországban -, hogy mindenki győzött, és a díjak" (Luborsky, énekes és Luborsky, 1975). A szerzők, hogy rendszeres felülvizsgálata az ismétlődő következtetés támogató bemutatták többször is az elmúlt 70 évben. Megmagyarázhatatlan eltérés, 60-90%-a, a további járványok, az oktatás és a kaland. A legjobb program modellek és módszerek el párszor, csak 10-15%-a az eredmények szórása (Lambert, 1992; 2001), Wampold és a program elemei már kimutatták, hogy a hatás a kezelés eredményeit (Ahn & Wampold, 2001). Figyelembe véve a tevékenységek környezeti hatásait és a kaland, az oktatás és a terápia a gyakorlatban is lehet az eredménye kimutatható. Hozzátéve, hogy még rendkívül valószínűtlen bekövetkezett változást, milyen kérdésekre, és ha úgy találják, hogy mi? Például, a terápiás szövetség, az erő és az ügyfél közötti viszony és el párszor, jelentős figyelmet kapott a kezelés megbízható előrejelző a kimenetel, alkaloidot (HORVATH ISTVAN és Symonds, 1991). Még mindig nem tisztázott, ha a szövetség, de a kimenetel vagy annak az eredménye, de ha hétszer több magyarázatot, mint a variancia munkaterapeuta képzés vagy kezelési modell (Duncan et al., 2007). Mi a történet? Wampold (2001) a változást 87%a tulajdonítható, hogy ezek a tényezők extratherapeutic, hogy az ügyfél a kezelés (pl. a remény, a motiváció, a társadalmi támogatja). Ez azt sugallja, hogy valóban megértette az ügyfél személyes elve (Bohart és Tallman, 1999). Bár pontos felmérése, és a diagnózis alapján elsősorban a szenvedő nonscientifically alapul, a DSM-IV (Kirk, 1992) Kutchins és terápiás programok tanulságait a gyakorlatban állítják alapú bizonyíték (lásd a Duncan et al., 2007) amennyiben a folyamatos visszajelzést kapnak lélekbúváraink ügyfelek, mind az egyes konkrét és el párszor. Ez a
valós idejű megoldás, amely támogatja az ügyfél ígérnek, miközben nem folyamatok irányítják, vagy hamis illúziók, bizonyítékokat, vagy a kezelés manualised conceptualised diagnózisokat (Duncan & Miller, 2005). Mi jellemző az oktatás és terápia kaland? Azon túl, hogy a változási folyamatok jellegét, a kaland, az oktatás és a gyógyítás munkájában, a mögöttes filozófia egyértelműen a kivitelezési és pedagógia a gyakorlatban szükséges bizonyítékok. Annak ellenére, hogy nem azzal a szándékkal, hogy széles körben, rövid elméleti kezelést támogató fejlődő érvet. Ha elfogadja, hogy az egyszerűbb, például a sok-sok kaland alapján oktatási és terápiás programok kültéri tanulás gyakorlata az, hogy a led Tapasztalati téren viszont (oktatási és terápiás), majd egy rövid szabadtéri és megszerzetteket szóló kritikájában az oktatási filozófia és pedagógia rendelkezhetnek, amit lehet, vagy befolyásolják a program gyakorlati alkalmazását. Ez viszont világítanak, filozófiai és pedagógiai problémákat meg kell oldani, mielőtt megpróbálja felépíteni az EBP kaland oktatás és terápia. A betétekkel és a kaland a nevelés és terápia az elismerés megszerzetteket is, hogy a környezet, a csoport, a magánszemélyek és a vezér hozzájárul ahhoz, hogy a dinamikus, kevésbé kiszámítható, és lehetőleg a kialakulóban lévő eredményéről (1995), Zöld Úton A kültéri és a kaland program gyakorlat nyíltan bírálta az McDonaldised forgalmazzák ("látszólagos"), és a termelés-algoritmikus-ökológiai szempontok figyelmen kívül hagyása, a dualisztikus támogató és mentalisták esetében a Descartes hajlamát, és a hosszú katonai hagyomány nőtt ki a brit imperialista hatalomként lép fel, és Beringer hajlamai (Martin, 2003; Fenwick, 2003., 1998., 2002 Loynes; Ringer, 1999). Pedagógiailag a sok szabadtéri oktatás tananyag vezethető vissza, és lazán, bár nekem, mint például eltúlzom a hatásimperialista hatalomként lép fel, térképet, és elfoglalja a tisztelettudás idegenben a képzés formulaic csapataikat. (kötelek) kihívás lehet a legtöbb megnyilvánulása, a kültéri militaristic oktatás, a Scout (Baden-Powell hajladozott, egyenruhák, stb.) a második. Hagyományosan a militaries, ókori Görögország, képzések amennyiben a katonák, hogy tárgyalásokat folytasson a képzési célok elérése. Ez nem nagyon különbözik az aktuális feladat során jogellenes gyakorlat. A verbális ismeretek feldolgozása a tanulási tapasztalatok gyakran idézett, az oktatás/kaland megszerzetteket terápiás folyamat (pap, Gass, Gillis, 2000; és a csengőt, és Gillis, 1995). Zárja be a jogellenes a kaland során kiderült problémák oktatási program, a semlegesség, a tudás, és az, hogy milyen módon institutionality csoportok (barna, 2002 elősegíteni; Thomas, 2004). Ha a kívánatos intentionality, embercsempész segítségével a tanulás tervezése/terápiás tapasztalat egy offline módon utashidas állóhelyeknél" és "a tapasztalat, hogy a "problémák" és a résztvevők (verbális vagy szabványosított mérje meg). Ez bevett gyakorlat az igazi megtartja megszerzetteket tanulás (csengő, 1999). A racionalizálását, rendkívül értékes élményt könnyíteni reflektív gyakorlat a kognitív és tanulási képességét, a tapasztalatok bemutatása a kiváltságos helyzet (2003.) Fenwick A mélyről feltörő élmény tehát, hogy az elme alárendelt leíró, mely a reductionist, szabályozott és mérhető az EBP paradigmát. Az előre meghatározott feladatkörnek kell mérni a szükséges az EBP-programok oktatási felhasználásával (kültéri) lehet megszerzetteket kísérlet egy oda nem illő kérdést ebből a kiindulópontból titkolták kialakulóban lévő modell. Az oktatás tantervek jelentősége van a szabadban vagy empirikus alapja? Ugyanis brookes (2004) kétségbe vonta a szabadtéri oktatás is indokolja. Végül arra a következtetésre jutott, hogy a tábla még nem indult el, hogy az egyetemes és az absolutist hiedelmek szabadtéri oktatás értékes tanártovábbképzésre annak érdekében. Nem talált bizonyítékot, hogy érdemes védekezni, vagy más oktatási közösségek, és ebből következően - a szabadtéri oktatás az "lovagol a longdead. Tartós, anekdotikus bizonyítékok, és ajánlások a szabadtéri és az oktatás megszerzetteket is egy kis elméleti vagy tantervek tartó egy üzenet, hogy nem ismétlődik meg a szakirodalomban (Baldwin játszották et al., 2004; Boccarro és Richards, 1998; 1993), Gass Tehát, ha a kaland, az oktatás és a terápiás program modellek zsarnoksága, a fiatal férfiak edzési háború (nyelv, a gyártósorok, az ipar hiánya, a tantervek és az ökológiai tényezők segítik a látszólagos és a kialakulóban lévő eredményeit a szándékos és mérhető, a jogos és érthető EBP kutatási program hiba lehet. A jelenlegi oktatási és terápiás kutatási kaland, amely a rendelkezésre álló tudást, és stratégiailag fontos, a partnercégek épül. Viszont tudjuk, hogy az EBP ideológiát, hogy ez a kutatási program az hátrányosan érintené a hosszú távú szakmai oktatás és terápia kaland. Mi Archie (WWAD)? Vigyázz, plébános, a hatékonyság és az energiatakarékosság Archibald Cochrane lehet is dicsérték, EBP hozzájáruló mozgása több, mint bármely más személy vagy csoport, a Cochrane Collaboration gyakorisága (leírását lásd később). Az örökölt, részben a világrendszer dogmatikus értelmezések az eredeti üzeneteket, amelyeket a céget 1971-ben megjelent monográfiája, az eredményesség és a hatékonyság: véletlenszerű gondolatok az egészségügyi szolgáltatások. A kiadvány, Archie a felülvizsgált nemzeti egészségügyi problémák az országban, mi működik, mi (nem) és a hatékonyság (a szolgáltatások
költséghatékonyságát. A szíve egy sokfős alapjául szolgáló kézirat, úgy, hogy a széles körű, és ügyelni kell arra, hogy a plébános gyakran nem állnak rendelkezésre. Cochrane volt hadifogoly német tábor II. világháború alatt Csak a mellékelt, és a bőr antacids antiszeptikus, ő volt az egyetlen orvos, 000 katona. - a foglyokat, hogy szegény táplálkozás és a szenvedő a szívbetegségek jelentős, beleértve a tífusz, a diftéria, sárgaság és hasmenés. Cochrane várható a katonák haltak meg a hat hónapot. 4 meghalt, három német. A hit, az emberi szervezet betegség kezeléséhez és a szenvedés az egész hangosan és tisztán cseng a monográfia. Bár a szándékom, sok érvet nem értelmezték, a politikai és ideológiai. Hasznos, ha tisztában vagyunk a társadalmi-politikai klíma, Cochranemonográfia, 1971. Egyenlő hozzáférés biztosítása az egészségügyi ellátás minden állampolgár számára, NagyBritannia volt, és az is marad a szocialista állam, és az is csak az volt, hogy a nemzeti egészségügyi szolgálat. Cochrane (1971) megállapította, hogy a RCTs szószólója az orvostudományban, kijelentette, hogy ha nem tudtuk, ha egy adott szolgáltatás, vagy mi, és a tapasztalati úton sajátították el. megéri. Bár nem kérdeztek meg, és a pszichiátria RCTs szociális vendégsereg, a Cochrane is javasolta, de a gyógyszer, a kezelés/ kábítószer/intervenciós minden társadalmi rossz mint a közös elképzelés, hogy a mai gyógyszeripar a társadalomban elfoglalt helyét. Én megértettem a Cochrane üzenet a váltás az EBP felé paradigmát, hogy a módszerek, mint például az RCT, összeboruló ideológia, amely kijelenti, RCT, valahogy a mindenható. Cochrane (1971) azt állította, hogy a jól képzett RCTs, határozzák meg, milyen szolgáltatások és gyógyszerek is hatásosak. Viszont, hogy azt is állította, hogy a rögzült, de képzetlen gyakorlat a szükséges a bizonyíték. Mi a Cochrane-monográfia a nagyszabású a hierarchia felé. Ez a megközelítés az, hogy a befolyásos pozíciókat, és csökkentik a gyógyászat és a társadalomtudományok a legkisebb közös nevezőt annak érdekében, hogy egyszerűsítsék a gondozás és az egyéni döntéshozatal csökkenti az a frontlines (Holmes et al., 2006). A felelõsség a RCTs eredményeit és a rendszeres felülvizsgálatok RCTs a hierarchia tetején az eredményeket, és utólag, a hatalmi struktúrát. Ez a dominancia hierarchia révén szerzett, erős és kritikus elemzésre és elfogadása előtt a kutatók és a gyakorló botlását is. A kísérleti bizonyítékok hierarchiáját. A Cochrane Collaboration Cochrane, eleven legacy; nemzetközi adatbázis rendszeres felülvizsgálatokat többnyire RCTs az orvosi és pszichológiai kezelés (2007), Cundiff Annak ellenére, hogy nem igazán gyökeret, míg az 1990-es években az EBP mozgás kibővült a riasztó és egyre több a szakmai köröket, bár nem jelentős (lásd Avis kritikájá és édesvizű, 2006; Holmes et al., 2006). Mi most csak a kritikus, hogy ez a váltás RCTs felé" paradigma dominanciája, gyakorlat, valamint orvos. Nehéz ezt a jelentős eltérést a hagyományos gyakorlat, Healy (2006) kritika, az EBP nehéz orvosi, orvos nélkül alap- és klinikai kutatás, és a megosztott és a betegség kezelése, amely éveken át felhalmozott tapasztalat. Ő azzal érvel, hogy a kormányok az erősítés az EBP elleni támadásként értelmezhető egy olyan szakma, mint például az orvosok, jogászok, és ezt követően a változást a politikai, gazdasági és filozófiai- nem klinikai gyakorlati-ok miatt. További, EBP, egyszerűsíti az ügynek, az állami alapokból a modell-rendszer, az egészségügy, a mentális egészség, az anyag és a visszaélés (pl. SAMHSA, 2007),. A kutatási és tervezési szempontokat, amely lehetővé teszi, hogy a statisztikailag szignifikáns eredmények program, az ígéretes vagy modell-program, amely képes a gazdasági nyereség máshol megjelennek. A replikáció folyamatát, az oktatás és terápia kaland csak is támogatja a már benyújtott McDonaldisation szóló kritikájában a szabadtéri/megszerzetteket. oktatás Tehát mi a bizonyíték a hierarchiában? A Cochrane Collaboration, a hierarchia tetején RCTs forgalomba, és 98%-a a kiadott szakirodalom "tudományosan tökéletlen" (P.181, az idézett Traynor Holmes et al., 2006). A következő példa bemutatja a Cochrane együttműködés kialakítása, és miért. Cundiff (2007), Cochrane Collaboration része áttekinti az értékelő team rágcsálóirtón véralvadékot a tüdő és a lábát. A vizsgálat megállapította, hogy a piacon rágcsálóirtón nemcsak hogy nem segít a betegeken, hanem hozzájárulnak a 1,000-4,000 amerikaiak minden évben! A Cochrane Collaboration elhalasztott Cundiff által négy éve volt, és ezt követően megkérdezte, hogy mi a minimális mennyiségű bizonyíték, hogy ezek a rágcsálóirtón. Cundiff jelentették, hogy négy hét is a kábítószer-kötelékek megbízásoknál a vállalatok rágcsálóirtón. Az oktatás és gyógyítás kaland nem gyógyszerek, és nem azt sugallják, hogy ez a példa a kezelés lehet hasonlítani. Ez azonban, mint a filozófiai és politikai okokból. Honnan a nő arra gondolt, hogy jönnek a betegek biztonságát ilyen baja? A fiókok, erős a romantikusokra állítják, a terápia, a tudományos bizonyíték érvényességét, EBP (lásd 2007) Wampold Archie Cochrane valószínűleg boldogan, hogy az Amerikai pszichológiai Szövetség (2005), például az orvos javasolja a bizonyítékokon alapuló psychotherapeutic gyakorlat. A "modell", most mi lesz? Bizonyíték megtépázta Ha a program megfelel a meghatározott feltételeknek, illetve az akkreditációs testület finanszírozására, így egy egy vagy több bizonyíték alapú és a tanulmányok statisztikailag szignifikáns eredményt a kiválasztott változó eredménye (pl. a SAMHSA, 2007). A program szerint lesz egy ígéretes, vagy egy modell, amely lehet sokszorozni, vagy modellezett (pl. egy másik program finanszírozásának tartja a megközelítést, azt mondta, ezt is a következő EBP).
Egyik jelentős probléma a folyamatot az a tény, hogy egy-egy vizsgálat - gondoltam, kizárólag a tervezési és eredmények, kevés figyelmet szentelni az érvényesség egyéb problémák elemzése, értékelése és a klinikai kezelés gyakorlata etikai-e a későbbi gyakorlat során egy adott területen (Gorman, ifjút és Huber, 2007). A finanszírozási döntések, a replikáció, a program és a többiek, hogy rendkívül fogékony szóló kritikájában. A következő példa, ahol az adatok az alátámasztó tanulmányok reanalyzed nagyon szórt a modell program, világít ez a probléma. A családok megerősítése (SFP) az 1980-as évek közepén növekvő anyag használata a gyermekek és a családok problémáira. A program már a modell az idézett SAMHSA, példás, az Egyesült Államokban az oktatási minisztérium, valamint a Cochrane Collaboration kiemelve, egy ígéretes intervenciós hosszú távú visszaélések megelőzése (anyag, Írország Foxcroft Lister-Sharp,, és tisztességesen kitanultatok; Gorman, 2003-et al., 2007). A program már a replikáció és a hírnév, az értékelési bizonyíték, ami nagyobb sikerrel. De a róka, és Kumpfer Gottfredson, Beatty (2004) a már említett utólagos kutatás SFP. Erős kritika is, az alátámasztó bizonyíték volt, SFP kinyújtotta az ifjút, és Gorman, Huber (2007), és a peer review folyamata az alkohol oktatási tanulmányokat és a kapcsolódó politikák vonatkozásában kérdőjelezték volna (2005) Foxcroft Gorman csapata a járványtan, és elboldogul a Texas A&M egyetem kutatói-mentes összeütközésektől összegzése egy-EBP támogatja az SFP-modell vizsgálatok a LIFE program, más képességek kémkedések tárgyává lett modell több EBP felsorolt program tartalmazza. A kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy "az eredmények nagyon törékeny, apró gyakorlati jelentősége, és valószínűleg független elemzése" (p. 585 Gorman, et al., 2007). A részletes vizsgálati és jelentési eljárásokat istállókat a kritikus problémák, hogy a programok nem, vagy nem az. Ez is arra enged következtetni, hogy a modell programok, különösen akkor, amikor megjelennek, máshol rendkívül fogékony a tömegmérés analitikai és felülvizsgálat (Boksz, 2007). A hosszú távú értékelés a D.A.R.E., széles körben szorgalmazta a kábítószer-megelőzési program most már gyakran a jelenlegi programok, kiderült az is, hogy a tudományos támogatás korlátozott vagy annak hatékonyságát. Annak ellenére, hogy a kutatók úgy döntött, hogy az adatok elemzése is lehet, mint a D.A.R.E., mint annak jogutódai (Gandhi et al., 2007). A házimozi A szakmai szövetség oktatási programok néhány megszerzetteket is bemerészkedett a nézőt, bár számos EBP program és kezdenünk felkészíteni a kutatók a mércét. Carter-szoroson, és hall (2007) a projekt hatékonyságát, a kulturálisan és megszerzetteket megelőzési program a visszaélések anyag amerikai indián. Az eredmények megosztását a lapjában, valamint a megszerzetteket bizonyíték SAMHSA partra vállalkozás projekt NREPP, esetleg egy-egy program a társulás által kifejlesztett oktatási szervezet megszerzetteket. A projekt a vállalat nemzeti ifjúsági vezető indiai projekt és már több mint 15 éves kutatási és értékelési eljárások és eredmények program (S. Carter, személyes kommunikáció, 2008. február). Bár megtanulta, hogyan lehet jó és kutatás, Carter, mind azt a nehézséget a modell állapot elérése és fenntartása, hogy NREPP, valamint az aktuális problémákat, hűség (S. Carter, személyes kommunikáció, 2008. február). A projekt kockázati modellt számos alkalommal megismételhető, de hűség program már nehezebb fenntartani, részben a helyhiány miatt az erőforrások értékelése és a szaporodó szervezetek és részben a programalapú, kulturális adaptációk. Ez arra utal, hogy jelentős mennyiségű és kapcsolódó költségek a párhuzamos programok, és a modell. Ez különösen igaz a komplex, multicomponent highdosage/ intenzitás, programok, mint a projekt. A második szempont, a replikáció a készség a közösség, végső soron a program, amely meghatározhatja a siker vagy a bukás. Amint megjelennek az új program nem vállal kötelezettséget arra, hogy a modell-program kutatási és értékelési intézkedések, mert ahhoz, hogy megfeleljen a saját finanszírozás és pénzügyek/licenc. A replikáció által Carter (S. Carter, személyes kommunikáció, 2008. február) a korlátozott anyagi lehetőségei, új, innovatív programok gyakran pénzt önteni replikációs modellt. Bár hírét, Carter nyereség a program terjesztésére, nem tapasztaltam ehhez a projekthez. Azt tanácsolta nekik, hogy ha a hír igaz, de nem a vagyonát. Carter már említette, hogy a program az EBP listák nehéz és költséges elérése és fenntartása, és a későbbiekben valószínűleg nem ismételhető meg. Most mit NREPP elősegíti az "A" projekt decontextualised vállalat nem feltétlenül reprezentatív az eredeti modell. A program hatékonyságát, NREPP, a bizonyíték arra, hogy ez a modell az szerzett, bár a "fekete doboz" (kutatási és elméleti magyarázata, a folyamatok és eredmények) az EBP paradigma, redundáns. Ez a tény hosszú soráról, amikor még a modell program a kutatás, és nem a gyenge, amelyek módszertanilag. Következtetés Ez a tanulmány bemutatja a megszokott kormánypárti, az ördög ügyvédjének válasza javasolt az EBP kaland felé az oktatás és terápia. A figyelmeztető visszajelző bejárták a határt, és a bizonyítékot mutat EBP paradigmát; kérdéseket vetett fel a kaland, az oktatás és a gyógyítás pedagógiai és filozófiai alátámasztások elhelyezkedését, és a
gyógyszeripari és példák a megelőzési területeken való visszaélés anyag bemutatására, ahol már hatástalan az EBP és a bizonyítékokat. Összefoglalva, az EBP kell szólítani, főleg a hierarchia által támogatott világnézet, hogy ha lehet, az értelmes és átfogó kutatási program az oktatás és terápia kaland. Én egy ilyen kellemetlen, szomorú és kritikai megjegyzés, de lehetséges, hogy esetleg ajánlatot kell tenni annak érdekében, hogy a benne rejlő problémákat és irányította az EBP és érték. 2. táblázat a lehetséges problémákat azonosítja azokat a területeket, hogy az EBP és a fontos kérdéseket az orvosok és a kutatók által az oktatás és terápia kaland, mielőtt bekapcsolja az EBP. Fontos felismerni és a fokozott szigor és korszerű kialakítás kutatás az EBP eljegyezve. Ugyanilyen fontos azonban, hogy a korlátozás az EBP ideológiát, és ezt a megközelítést a közeledő józanul a kutatási program az oktatás és terápia kaland. Az elméleti ismeretek és a csuklója, kell elhelyezni az ügyfél/tanulói jellemzők, a tervezés és a program célkitűzéseit, a kulturális megértést, és így tovább. Az egyedi program tantervek modellek megismerése vagy terápiás alkalmazások elméletileg támogatja, az érvényesítés és az okozatiság,. A politikai és gazdasági erők a befolyásos paradigmák számos oka lehet. Ezek az erők megfelelő elvárások miatt a szolgáltatók számára, mint például a biztonságos az RCT-t a szociális szolgáltatások finanszírozását (McCall és zöld, 2004). Ez az írás amellett érvel, hogy az oktatás közötti incongruence megszerzetteket kaland oktatási és terápiás és EBP jelen van, és a saját elméleti eltéréseknek foglalkozni kell, mielőtt bekapcsolja az EBP paradigmát. Nem kétséges, hogy a kutatási, oktatási megszerzetteket is lehet javítani, és hogy az EBP paradigma flörtölni fognak a kutatók, kutatási tervek szigorúbb, függetlenül attól, hogy a módszertan. Én egyszerűen csak azt ajánlja a figyelem. Ha az energia kerül a nagyobb és integráltabb kutatási program az oktatás és terápia kaland, az lenne a legjobb, hogy a világnézeti okokból hosszú távú fenntarthatóságát és a kapcsolódó területek (Wendt, 2007) Slife, mintsem a politikai-gazdasági váltás és az állami szervek, amelyek a test mindig rossz, vagy magatartása miatt (Henderson és Bialeschki, 1995). Sőt, a kérdés továbbra is, hogy az EBP integrálja, és feltartóztatása nem veszélyeztetik a személyes, szakmai program, és a megértés?
