Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar Magyarország kultúrája a XIX. század elején Dr. Agárdi Péter, egyetemi tanár
Kertész Imre: Felszámolás című regényének értelmezése
Jeneiné Ambrus Anikó Informatikus könyvtáros, DL Levelezős hallgató I. évf. 2007/2008 II. félév
Tartalomjegyzék
1. Bevezetés……………………………………………………..……….…………2. 2. A mű helye Kertész Imre életművében…………………………….………….2. 3. A regény szerkezete………………………………………….….………………3. Keretes szerkezet………………………………………...………………4. Regénytechnikai elemek…………………..…………………………….5. Sejtetés, késleltetés……………………………………….………….5. Motívumismétlés……………………………………………..……….6. 4. Az elmondhatatlan történet…………………………………………..…………6. 5. Bé………………………………………………………….………………………7. 6. Keserű története…………………………………………………………………8. 7. Összegzés………………………………………………………………………10.
1
Kertész Imre: Felszámolás c. regényének értelmezése
1. Bevezetés Amikor az irodalomjegyzéket olvastam, azonnal megakadt a szemem Kertész Imre nevén. Mint általában mindenkinek, először a Sorstalanság című regénye jutott eszembe, amit szívesen olvastam akkoriban, amikor a szerző 2002-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat. Megmagyarázni nem tudom, hogy miért, de elég sok írást olvastam már, amelyek a lágerekről, az odahurcolt emberek életéről szóltak. Valamiért vonz a téma. Talán azért, mert az ember természetes kíváncsisága révén szeretne minél többet tudni az emberiség sötét korszakairól. Kertész Imre nevét olvasva tehát a láger-irodalom jutott eszembe, és ezután már természetes volt számomra, hogy az ő regényét fogom olvasni. Nem csalódtam, mindamellett, hogy nem tipikus láger-irodalom ez a mű, hiszen nem a koncentrációs táborokban játszódik, nem az emberek ottani életét mutatja be, hanem azt, hogy egy ember hogyan tud, vagy nem tud együtt élni ezzel a tapasztalattal a háta mögött. (Bár teljes egészében ez sem igaz, hiszen B. még csecsemő volt, mikor a koncentrációs táborban volt. Tehát inkább maga a tudat befolyásolta az ő életét.) A Felszámolás című regénnyel kapcsolatban megjelent kritikák, vélemények közül elolvastam néhányat. Ezekből kiemelt néhány gondolat segítségével, ill. ezeknek továbbgondolásával szeretném ezt a művet bemutatni. 2. A mű helye Kertész Imre életművében A Felszámolás, Kertész Imre negyedik megjelent regénye szorosan kapcsolódik korábban megjelent regényei sorába. A Sorstalanság, A kudarc és a Kaddis a meg nem született gyermekért trilógiát alkotnak. Ezt a sort
2
egészíti ki ez a mű. A Kaddis cíművel a legszorosabb a kapcsolata, vannak visszatérő szereplők, mint például B., Judit, dr. Obláth, illetve a történet szempontjából is vannak felismerhető egyezőségek. A Felszámolás című regény az elemzők szerint igazán a többi mű ismeretében fejti ki igazi hatását, és azok ismeretében értelmezhető. Dérczy Péter így ír: „A Felszámolásban tehát az író igen nagyfokú tudatossággal építkezik az előző műveire, oly mértékben, hogy az új szöveg mélyebb megértéséhez szinte előfeltétel a korábbi szövegek ismerete is, miközben a Felszámolás viszont rávilágít a régebbi szövegekben megbújó motívumokra.”1 Bombizt Attilánál és Györffy Miklósnál azonban azt is olvashatjuk, hogy mindezek ellenére önállóan is olvasható a mű. Én arról tudok beszélni, ha önállóan olvassuk, és talán örülök is annak, hogy a Kaddis ismerete nélkül találkoztam ezzel a művel, hiszen így néhány regénytechnikai fogásnak nagyobb hatása volt rám, mintha már tudtam volna Bé auschwitzi múltjáról, Judittal kötött házasságáról. Eleve meggyőződésem, hogy ezt a regényt többször kell elolvasni ahhoz, hogy minél több részlet megvilágosodjon, hogy minél több dolog helyre kerüljön az emberben. Az már megint egy másik feladat, hogy milyen értelmezést kap a mű a Kaddis kontextusában. 3. A regény szerkezete A regény a történetet kedvelő, laikus olvasó számára elég nehezen megfogható. Szerkezete elég bonyolult, a folytonos műfajváltás (regény, dráma,
szabadvers),
nézőpontváltás
megnehezíti
az olvasást
és
az
értelmezhetőséget.
1
Dérczy Péter: A történetnek nincs vége = Élet és Irodalom 47-évf. 38.sz.
3
3.1. Keretes szerkezet Észrevehetően van egy kerete a történetnek. Keserű, az egyik elbeszélő szobája
ablakából
a
hajléktalanokat
nézi,
és
saját
sorsán,
jövője
kilátástalanságán elmélkedik és bizonyos kéziratokat olvas. A regény végén újra találkozunk ezzel a szituációval, bár egy kicsit már megváltozott a hajléktalanokhoz való viszonya. Az elején még azt olvassuk, hogy ez lett a szenvedélye, a végén pedig már azt, hogy nem vonzódik úgy hozzájuk. Visszatérő motívumként jelenik meg a „keretben” Keserű önmagának feltett, kissé átformált hamleti kérdése: „vagyok, vagy nem vagyok?” Ezt utólag magyarázhatjuk annak ismeretében, hogy Keserű Bé halála után, annak vélt regényéből várja a választ saját életére, jövőjére vonatkozóan. Onnan akarja megtudni, hogy követnie kell-e B.-t az öngyilkosságba, vagy élhet, élnie kell tovább. A kereten belüli részt idézőjel nyitja és zárja. Az értelmezők általában felhívják a figyelmet erre, és ezt próbálják is magyarázni. Keresztesi József véleménye szerint az idézőjeles rész Bé műve. A színdarab, vagy a regény? A színdarab, amit Bé írt Felszámolás címmel, valóban ott hevert Keserű asztalán, talán azt kezdte olvasni. De az idézőjeles rész nem egységes műfajilag, tehát az egész nem lehet az említett „komédia (tragédia?)” Esetleg abból a szempontból lehetne, hogy Keserű a regény elején többször említi, hogy az ő története is benne van Bé színdarabjában, mint ahogy benne van az is, hogy Bé halála után keserű hogyan találja meg Bé hagyatékát. Bé elveszett regénye lenne? Ez abból a szempontból zavaros, hogy Keserű hol E/1. személyű elbeszélő, hol E/3. személyben beszél róla egy narrátor, hol még egy 3. nézőpontként Judit az E/1. személyű elbeszélő. Másrészt pedig nehezen lenne értelmezhető, hogy Bé Sára és Keserű, valamint Judit és Keserű kapcsolatáról beszél, pláne a saját halála után. Mindenesetre a kerettörténet tényleg ott van, az a jelen, a keretben olvasható történet, történetek pedig a múltról beszélnek.
4
Regénytechnikai elemek A regény olvasását néhány regénytechnikai fogás eléggé megnehezíti. Ilyen például a korábban már említett sorozatos műfajváltás, a nézőpontok váltogatása. A nyitó idézőjel előtti rész olvasása, követhetősége különösen nehéz. Keserű ide-oda csapong, folyton ismétli önmagát. Kissé zavarba ejtő például, amikor azt olvassuk, hogy van Keserű birtokában egy színdarab, amit valaki más írt, az író öngyilkos lett, és a darabjában leírt dolgokat, amik később valóban úgy történtek meg. Keserű ott olvassa, hogy hogyan találta meg Bé hagyatékát, hogyan mentette ki a kéziratot Bé lakásából. Sejtetés, késleltetés A regény másik fontos szervezője a sejtetés, késleltetés, a fontos momentumok utólagos közlése. Belekezd mindig valamibe úgy, mintha már tudnánk, hogy miről van szó, majd fél oldallal, oldallal később „elcsöppenti” a megoldást. Aki Kertész korábbi regényéből nem ismeri még Bét, annak számára átütő erejű a közlés, amikor rávilágít B. kilétére. Először annyit mond: „túlélő”, aztán fél oldallal később egyetlen szó áll ennek feloldásaként: „Auschwitz”. De ez a szó ekkor már elég és mindent elmond. Utólag derül ki az is, hogy Bé Sárának is hagyott búcsúlevelet, előzetes ismereteink alapján jövünk rá arra, hogy a 121. oldalon az „Azért szerettem veled élni, Ádám…” sorral kezdődően Judit veszi át az E/3. személyű elbeszélő szerepét. Többször előfordul a műben, hogy sok önismétlés, „félrebeszélés” után néhány megdöbbentő információt közöl a szerző. (pl. B. Auschwitzban született, B. és Sára szerelmi kapcsolata stb.)
5
Motívumismétlés A
történetben
sokszor
találkozunk
megismételt
gondolatokkal,
motívumokkal. Ezek közül egyet, talán a legfontosabbat emelném ki. Ez a szó maga a cím is egyben: Felszámolás. Ha a korábban megjelent regényeire vonatkoztatva is nézzük, valaminek a végét, befejezését jelzi. A trilógiai, vagy így már tetralógia záró darabjáról van tehát szó. Ha csak ezt a regényt tekintjük, akkor pedig a történetben azt látjuk, hogy mindent felszámolnak. Ez szövegszerűen is megjelenik a műben. Keserű asztalán olvasható kézirat címe: Felszámolás. Nem egyszerűen „mű a műben”, de még a címe is azonos az egész címével. Ebben a színdarabban is megjelenik a felszámolás, egy irodalmi kiadót ürítenek ki, számolnak fel. Bé öngyilkosságát is úgy említi a szerző, hogy felszámolta önmagát. Születésekor a koncentrációs tábort számolták fel. Keserű családjának történetében is ezt olvashatjuk: „… józan emberek közt nőttem fel, akiknek lelkét, jellemét és egyéniségét háborúk és különféle diktatúrák számolták fel.” (45.o.) Ez a kifejezés tehát végigvonul a regényen és meghatározza a mű alaphangulatát. 4. Az elmondhatatlan történet A másik fontos motívum, ami a regényt szervezi, Bé történetének elmondhatatlansága. „Auschwitzban születni (…), vagy azt túlélni (egy valósággal odébb, mint az Kertésszel, ennek a fikciónak az alakítójával is történt), radikális gondolkozásra és életre kényszeríti azt, akivel ez megtörtént.”2 Elmondhatatlan tapasztalat ez mindazoknak, akik ezt átélték – folytatja gondolatait György Péter. Ezt az elmondhatatlan történetet járja körül a regény. Keserű a rendőrségen nem mondja el, nem mondhatja el, hogy mit 2
György Péter: A hajléktalan= Élet és irodalom 47. évf. 37. sz.
6
tud a Bé combjára tetovált számról. Keserű meggyőződése, hogy B. a halála előtt leírta egy regényben a történetét. Ezt a regényt keresi Keserű, de nem találja. Judit, Bé volt felesége elolvassa ezt a regényt, de mi közben nem olvassuk, utána Judit elégeti azt. Ezt az elmondhatatlanságot mutatja a regény töredezettsége, az, hogy az elbeszélés folyton megszakad és a szöveg nem áll össze koherens egésszé. 5. B. Egységes történetről nem beszélhetünk a művel kapcsolatban, mégis kiemelhető 2 történetszál, amely többé-kevésbé, sorozatos megszakításokkal ugyan, de végigvonul a regényen. Az egyik Bé története, akinek Keserű elmondása szerint van története, a másik pedig Keserű lassanként kirajzolódó története. Keserű az, aki elmeséli, felderíti Bé történetét, méghozzá úgy, hogy annak vélt regényét kutatja már-már megszállottan. Először megtudjuk, hogy van a színdarab, és a szerzője már halott. Aztán utólag kapunk egy olyan információt, hogy nevezzük őt Bének. A következő történetmorzsák is ilyen odavetett mondattöredékként indulnak. Bé túlélő. Auschwitz túlélője. Öngyilkos lett. Keserűt kihallgatták ezzel kapcsolatban a rendőrségen. Bé combján auschwitzi fogolyszám van tetoválva. És ekkor szembesül Keserű azzal, hogy Bé története elmondhatatlan és érthetetlen. Majd később elmondja Keserű, hogy ismeri a combon lévő tetoválás titkát. Megtudjuk, hogy Bé Auschwitzban született egy barakkban, és a csecsemőknek a combjára tetováltak, mert a karjukon pici volt a felület. Az író nyersen, naturalisztikusan, de annál érzékletesebben fogalmazza meg, hogy mit gondolt arról Bé, hogy életben maradhatott: „homokszem került a hullaszeletelő gépezetbe”, vagy másként: „egyszeri üzemi baleset” volt. Betekintést nyerünk Bé és Keserű kapcsolatába, megtudjuk, hogy Bé és Sára között szerelmi kapcsolat volt, azt, hogy Bének előtte volt már felesége, aki Judit volt.
7
Bé Sárához írt búcsúlevele és a Judit által elbeszélt történet világít rá valamelyest Bé életére, gondolkodásmódjára. Bé egy saját maga által teremtett, sajátos világban él. Az életet „eföldi láger”-nek, „börtön”-nek nevezi. Ebből a maga által teremtett börtönből nem tud, és nem is akar kitörni. Ebben az életben akarja megélni Auschwitzot. Feleségét, Juditot is belekényszeríti ebbe. Judit elmondása szerint Bével való találkozása nem lehetett véletlen. „Mintha tudtam volna, hogy egyszer a végére kell járnom az életem rejtelmének,
és
ennek
egyetlen
módja,
ha
valamiképpen
megélem
Auschwitzot.” (135. o.) Bével ellentétben Judit megpróbált kitörni ebből a világból. Elment Firenzébe egy társas utazásra, mint a normálisemberek. Ez jelentette házasságuk végét, illetve itt ismerkedett meg Ádámmal, későbbi férjével is. Kitört, a szabadságot választotta, de később is, mindvégig magában hordozta elődei sorsát. Ez akkor derül ki számára igazán, amikor a mű végén a férjével, Ádámmal való vitájuk két verzióját olvassuk a zsidóságról, Judit zsidóságáról, valamint arról, hogy gyerekeik hogyan részesüljenek ebből a zsidó sorsból. 6. Keserű története A mű másik hőse Keserű, aki az előző történetszálat végiggöngyölíti. A mű elején szembe állítja magát Bével, akinek van története, önmagáról pedig azt mondja, hogy neki nincs. Érdekes módon pozitívumként Bét állítja, irigylésre méltónak tartja és a mű során az derül ki, hogy szinte ideáljának tekinti, de mindenesetre a megszállottjává válik. Ugyanúgy, mint Bé általa hitt, de elveszett regényének is a megszállottja lesz. Keserű úgy gondolja, hogy minden problémájára, tanácstalanságára, élete folytatására Bé regényében találhatna választ. Áthárítja a felelősséget, a döntést. Mintegy sorskönyvként tekint Bé regényére. A mű során apránként eljut addig a felismerésig, hogy Juditnál kell keresni az elveszett regényt, de megtalálni csak ebben találja meg, mert Judit azt elégette. Számomra kérdés maradt, hogy Keserű
8
tudomást szerez-e, illetve bizonyosságot szerez-e arról, hogy Judit elolvasta ezt a számára hőn áhított regényt, aztán elégette azt. Ugyanis erről a tényről Judit elbeszélői nézőpontjából értesülünk, és utána Keserűt már csak úgy látjuk viszont, mint aki leveszi az olvasószemüvegét. Bár akkor lehet, hogy épp ezt olvasta? Mindezek mellett Keserűről is megtudunk néhány dolgot. Keserű: már ez a név is sok mindent elárul. A történet elején, amikor a hajléktalanokhoz való vonzódásáról értesülünk, már akkor azt gondoljuk, hogy milyen találó beszélő név ez. Majd később magyarázza az író, hogy ezt a nevet a nagypapa vette fel, vagyis „a Kesselbach nevet még a nagypapa számolta fel.” (46. o.) (Újra ez a szó.) Ebben a kontextusban pedig úgy érzem, hogy „hősünk” neve mintegy önmagát beteljesítő jóslatként szerepel. Keserű bemutatja, hogy került Budapestre a családja Svájcból, és hogy ő hogyan lett irodalmi szerkesztő. Szinte egy hanyatlástörtnetet, negatív fejlődésregényt olvashatunk itt. Molnár Sára: Fél lépésnyi távolság című cikkében olvashatjuk, hogy Keserűnek is megadatik életében a kiszállás lehetősége, amikor egy befolyásos személy rossz írásáról elmondja, hogy az rossz, de ezért meghurcolják és elveszíti mindenét. Megtudjuk, hogy volt felesége és egy fia is. Keserűnek a pozitívumoktól való elhatárolódását jelzi az is, ahogyan felnőtt fiáról beszél: „Egyébként a fiunk azóta felnőtt, becsvágyó anyja a számítógépes jövő felé terelte; ritkuló találkozásaink során sajnálattal állapítom meg, hogy nem sok beszélnivalóm akad egy számítógépes szakemberrel, aki előtt pedig talán rendkívüli jövő áll, és, ha jól látom, a fiam is bizonyos tartózkodással viselkedik a fölöslegessé vált értelmiségiek életét élő apja iránt, aki irodalmi szerkesztő egy városban, ahol lassan irodalomra sincs szükség, nemhogy szerkesztőre-”. (61-62.o.) Keserű önmagáról, a saját életéről mindvégig önironikusan beszél. Ezt olvashatjuk például a 48. oldalon:
9
„Azt hiszem, hogy a világnak, amely az én számomra adatott, nem volt logikája.” Amikor pedig a foglalkozásáról beszél azt mondja, hogy irodalmi szerkesztővé tévedésből lesz az ember. Amikor ezekről a dolgokról kezd mesélni, elmélkedni, akkor válik olvasmányosabbá, érthetőbbé Kertész Imre regénye. Keserű tehát a műben végig Bé regényét keresi, választ várva arra a kérdésre, hogy mi az ő sorsa. A mű lezárása 2 üzenet, ami Keserű számítógépén jelenik meg: Következő lépés, Mégse. Ez többféle értelmezést lehetőséget kínál. Ugye arra kereste a választ Keserű, hogy öngyilkosnak kell-e lennie, vagy nem. Következő lépés = öngyilkosság; Mégse. A másik lehetőség – következő lépés = leülni dolgozni, amit ugye akart aznap, de Mégse, mert nem érdekli, már nincs hozzá kedve. És talán még lehetne folytatni a sort. Ebből a szempontból viszont nyitottnak tekinteném a regényt. 7. Összegzés Mindenképpen elmondhatjuk, hogy aki Kertész Imre Felszámolás című regényét veszi a kezébe egy nehezen olvasható, nehezen értelmezhető művel fog kapcsolatba lépni, de összességében egy nagyon összetett, érdekes kép fog kirajzolódni a szeme előtt. Nagyon távoli, de annál elevenebb háttérként megjelenik
az
auschwitzi
fogolytáborok
élményanyaga,
illetve
az
államszocializmus és a rendszerváltozás időszaka. (A regény kerettörténete 1999-ben játszódik, míg maga a „történet” 9 évvel korábban.) Lépten -nyomon felismerhetők megjegyzések,
hol
burkoltan,
illetve
hol
szövegszerűen
magának
az
a
irodalomnak,
társadalombíráló az
irodalom
létjogosultságának a megkérdőjelezése.
10
Irodalom: Bombitz Attila: Az idézőjelbe tett élet= Forrás 36. évf. 5. sz. (2004. május), p. 104-108. Dérczy Péter: A történetnek nincs vége= Élet és irodalom 47.évf. 38. sz. (2003. szept. 19.), p.25. Györffy Miklós: A nyomkereső kudarca= Jelenkor 47.évf. 5.sz. (2004. május), p. 537-542. György Péter: A hajléktalan= Élet és irodalom 47.évf. 37.sz. (2003. szept. 12.) p.3-4. Molnár Sára: Fél lépésnyi távolság= Korunk 2. sz. (2004. febr.), p. 110-116. Radnóti Sándor: Auschwitz betege= Holmi 16. évf. 3. sz. ( 2004. márc.), p. 352-356.
11
