KERESZTYÉN ÉNEKES KÖNYV MELYET MAGÁNOS ÁHÍTATOSSÁGRA SZOLGÁLÓ NÉHÁNY A NAGY-GYŐRI ÁGOSTAI HITVALLÁST. Kilenczedik kiadás

KERESZTYÉN

ÉNEKES KÖNYV MELYET

MAGÁNOS

ÁHÍTATOSSÁGRA

SZOLGÁLÓ

NÉHÁNY

IMÁDSÁGGAL SZERZETT ÉS

EGYÜTT

KIADOTT

A NAGY-GYŐRI ÁGOSTAI HITVALLÁST EVANG.

KÖVETŐ

GYÜLEKEZET.

Kilenczedik kiadás.

Ml >.

GYŐR, „PANNONIA"-KÖNYVNYOMDA NYOMÁSA 1903.

1 * *

É s a d a az én számba u j é n e k e t , a mi I s t e n ü n k n e k

dicséretét.

Zsolt. 40, 4.

f

Előbeszéd az első kiadáshoz. S z é p ideje már, hogy a j ó z a n a b b s tiszta b u z g ó s á g a keresztyének között k ö z ö n s é g e s e n felderülni k e z d v é n , az evangélikusokat legelsőben is a belső épületességre szerzett és szentelt könyveikre tette figyelmetesekké. Örömmel láttuk a m a n e m e s vetélkedést, melylyel a külföldi protestánsok é n e k e s és imádságos könyveiknek tökéletesítésében oly példásan fáradoztak. Lehetetlen vala, hogy ezen tökéletesbitésre törekedő jó lélek a mi hazai feleinkre is el ne terjedt volna. T a p a s z t a l h a t ó v a l a ezen áldott és j á m b o r i p a r k o d á s mind a német, mind a tót g y ü l e k e z e t e k b e n ; érezhető több esztendőktől fogva a magyar ekklesiákban, midőn mindenik felekezet egy s z e n t tűztől e l r a g a d t a t v a kezdett köz vagy m a g á n o s áhitatosságra szánt könyveinek jobbításához s gyarapításához. Részből ezen mindenfelé elhatott jó és dicséretes példa, részből az eddig volt m a g y a r énekes könyv külső alkottatásának formátlan - de leginkább belső t u l a j d o n s á g á n a k mind azon sok jó mellett is, melylyel v a l ó b a n diszeskedett, helylyel közzel való hiányos v o l t a ; és a mostani, legalább reánk nézve sokkal boldogabb időkre nem m i n d e n e k b e n a l k a l m a z t a t h a t ó é n e k e k helyébe m á s , sokkal világosabbak, s e r k e n t ő b b e k és eddig kimaradt s z ü k s é g e s e k után való forró ó h a j t o z á s birta a r r a a mi győri evangelika gyülekezetünket, hogy ezen s z e r e n c s é s időszakaszt, melyben vallásunknak és a szükséges könyvek n y o m a t á s á n a k teljes s z a b a d s á g á b a n élünk, h a s z n á r a fordítaná, és ezen keresztyén u j é n e k e s k ö n y v e t saját költségén kiadná. A jó tettnek s e m jutalom, s e m dicséret n e m k e l l ; mert mind a kettőt m a g á b a n hordozza : mindazáltal jeles igyekezet ebben is boldogult buzgó eleinek nyomdokait követni, a kik felől ezen itteni emlités nélkül is t u d v a vagyon, hogy eleitől fogva nagy készséggel szerzettek, nyomtattattak és előmozdítottak ily középületességre szolgáló hasznos m u n k á k a t . I*

A mi már ezen könyvnek tartalmát és b e r e n d e z é s é t illeti, úgy véljük, n e m egy k ö n n y e n találtathatik valamely tárgy, melyről énekelni szoktunk, a mely itt kimaradott volna. Lelhetni e b b e n egy-egy n e v e z e t alatt több különkülönféle éneket, melyek, a főtárgyat minden oldalról kimerítik. A fő czél ezen énekes g y ű j t e m é n y b e n az vala, hogy a közönséges isteni tiszteletnek a l k a l m a t o s s á g á v a l egy — a mennyire az első próbatétellel megközelíteni lehetett — c s a k u g y a n s z e m e t szúró fogyatkozás nélkül való énekes könyv legyen feleink kezében : ugyan azért koránt sem a k a r t u k ez által a réginek díszét és megöröködött tekintélyét, melyet mi is becsülünk, végképen kiirtani és eltörleni ; m a r a d j o n az ez után is, h a kiknek tetszik, házi áhit a t o s s á g u k körül egy becses és használatos könyv ; de ha egyszer a n n a k nyomtatványi e g é s z e n elfogynának, reményij ü k , hogy ez, melybe a m a n n a k javát s lelkét felvettük, h e l y é t minden részben csorbaság nélkül ki f o g j a pótolni. Az egésznek b ő s é g e mellett k í v á n t u k a k ö n y v n e k mind f o r m á j á t csinosítani, mind az a b b a n való felkeresést könynyiteni. Majd c s a k n e m feleslegvalónak tartjuk azoknak, a kik ebben még zsidós zsoltárokat k í v á n n á n a k , m e g m o n d a n i : hogy ezen könyv tele v a g y o n keresztyén zsoltárokkal, a z a z Isten dicséreteivel. Ugyan oly kevéssé v á d o l h a t j á k ezt azok fogyatkozással, a kik az e d d ' g szokott h y m n u s ok a t ebben fel n e m lelik. A h y m n u s nem egyéb, mint az Istenség felségének, nagy t u l a j d o n s á g a i n a k , véghetetlens é g é n e k m a g a s z t a l á s a ; s ebben az értelemben a h y m n u s dicséret ; mit foglalnak pedig t ö b b e t m a g o k b a n énekes könyveink, mint ezt ? Azon végre, a melyre az eddig volt h y m n u s o k fordíttattak, „ a z I s t e n r ő l és az ő t u l a j d o n s á g a i r ó l " szóló dicséretek egészen v a g y szakas z o n k é n t minden tekintetben eleget tesznek. A mely rövid buzdítások elől az 1—9-ig vágynák, azok az isteni tisztelet kezdetére valók, ugy pedig, hogy az 1-ső, közönséges v a s á r n a p o k o n , a 2-tól k e z d v e egész a 8-ig, a főbb ü n n e p e k e n , vagy jelesebb n a p o k o n Adventtől fogva egész S z e n t - H á r o m s á g v a s á r n a p j á i g énekeltethetnek ; a 9-ik s z á m alatt való, h á l a d ó prédikáczió alkalmatosságával. A h o s s z a b b a k a t l e h e t n e talán a szokott hymnusok helyett ugyan a meghatározott n a p o k r a buzgón alkalmazni. A mely i m á d s á g o k végről m é g ide foglaltattak, azok

n e m annyira a közönséges, m i n t inkább egyes, m a g á n o s buzgóságra v a n n a k intézve, oly formán, hogy az életnek főbb változásaiban a buzgó lélek ezekben is szive óhajtozásait kielégítve leli. A kegyelemnek Istene e n g e d j e pedig, és adja, hogy ezen kegyes és közjóra szánt áldozat és igyekezet a m a g a feltett czélját az igazság és j ó s á g azaz : a Krisztus országának terjesztésében s g y a r a p í t á s á b a n sok lelkeknél. kiváltképen azoknál bő mértékben elérje, a kiknek szenteltetett. Győrött, 11. Novetnb. 1811.

Előszó a hatodik

kiadáshoz

Egy kegyeletes kötelességet vél a k i a d ó - t u l a j d o n o s gyülekezet teljesíteni, midőn ezúttal kijelenti, h o g y ezen é n e k e s könyv legnagyobbrészt néhai K i s J á n o s soproni ev. lelkész és dunántúli s u p e r i n t e n d e s m ű v e , kinek a részből fordított, részből átalakított énekek közt több eredeti művei is v a n n a k ; de az * - a l jelzett é n e k e k Zathur e c z k y S á m u e l volt győri leánytanitó s énekvezértől ; a * *-al jelzettek pedig B e l i c z a y J ó n á s volt hőgyészi lelkész és k e m e n e s i esperestől valók. — A jelen k i a d á s toldalékába egy régi hiány pótlására felvett * * *-al jelzett két ének dr. S z é k á c s József pesti lelkész és bányakerületi s u p e r i n t e n d e n s t ő l való. Győrött, 1879. September 1-én.

Az énekes könyv tartalma. Lapszám. V a s á r n a p i isteni tiszteletet k e z d ő ELSŐ

1

buzdítások SZAKASZ.

Idő szerint való énekek. I. R e g g e l i é n e k e k . II. É t e l " u t á n m o n d a n d ó kek . . . . III. E s t é l i é n e k e k . IV. U j e s z t e n d e i é n e k e k V. S z ü l e t é s - n a p i é n e k N é v n a p i ének .

Lapszám. . 3 éne16 . 18 29 . 35 . 36

MÁSODIK

Lapszám VI. I f j a k é n e k e . . . 37 VII. Ö r e g e m b e r e k é n e k e . 38 VIII. Az e s z t e n d ő négy r é s z e i b e n T a v a s z i énekek 38 Nyári énekek 40 Őszi énekek 41 Téli énekek . 42 SZAKASZ.

A hittudománynak nevezetesb ágazatairól. Az I s t e n r ő l é s a n n a k t u l a j donságairól. 43 Létele és természete Örökkévalósága 47 48 Mindenhatósága B ö l c s e s s é g e és m i n d e n t u d ó 49 sága , Szentsége . . . . 52 Igazsága . . . . 53 Igazmondósága . 53 Jósága . . . . 54 Hosszútürése 56 II A t e r e m t é s r ő l . 56 III. Az i s t e n i g o n d v i s e l é s r ő l . 60 IV. Az e m b e r i természetnek m é l t ó s á g á r ó l és v é g s ő czéljáról . . . . 73 V. Az e m b e r i r o m l o t t s á g r ó l . 76 VI. A m e g v á l t á s r ó l . 78 VII. A d v e n t i é n e k e k . . 84 VIII. K a r á c s o n y i é n e k e k . 89 IX. V i z k e r e s z t n a p i é n e k e k . 95 X. Böjti é n e k e k . . . 97 XI. H ú s v é t i é n e k e k . . 1 1 1

116 XII. Á l d o z ó i é n e k e k . 119 XIII. P ü n k ö s d i é n e k e k . XIV. K e r e s z t y é n a n y a s z e n t e g y 123 ház . . . 128 XV. Az I s t e n igéjéről . 133 XVI. A k e r e s z t s é g r ő l . 135 XVII. Az u r v a c s o r á r ó l . XVIII. A m e g t é r é s r ő l s t ö r e d e l 141 mességről 149 XIX. A h i t r ő l XX. A k e r e s z t y é n e m b e r n e k e z 153 életbeli boldogsága XXI. H a l o t t i é n e k e k . 156 A) K ö z ö n s é g e s e k . Β) T e m e t é s k o r i é n e k e k 164 1. K i s d e d e k t e m e t é s e k o r 1 6 5 2. I f j a k t e m e t é s e k o r . 168 3. Ö r e g e k t e m e t é s e k o r . 170 4. H o s s z a s sinlődés u t á n kimúlt temetésekor 170 5. H i r t e l e n halál által k i multak temetésekor 171 6. S z e r e n c s é t l e n ü l k i m ú l tak temetésekor . 172

ζ

AZ É N E K E S K Ö N Y V TARTALMA Lapszám. XXII. A feltámadásról . 7. Közhasznú ember v. érdemes elöljáró halálakor 1 7 3 XXIII. Az ítéletről . 8. Kedveseink halála iránt XXIV. Az örök életről . való vigasztalás . 173 HARMADIK

SZAKASZ.

Az igaz k e r e s z t y é n s é g .1 Általánosak . . 186 II. Isten iránt való kötelességeinkről. 1. Az Isten ismerete 197 2. Az Isten félelme 199 3. Isten iránt való szeretet 2 0 1 4. Isten iránt való engedelmesség . 203 5. Az e s k ü n e k szentül való megtartása . 205 6. Az istenben való bizodalom . . .207 7. Jézus iránt való szeretet . . 214 8. Imádság . . . 2 1 4 9. Dicséret és magasztalás 2 2 2 10. A b a b o n a s á g n a k távoztatásáról . 231 III. Magunk iránt való kötelességek. 1. Magunk megismerése 2 3 3 2. Magunk szeretete 234 3. Alázatosság . . 236 4. Lelkűnkről való gondoskodás . . 239 5. A jó lelkiismeret m e g tartása . . 242 6. M a g á r a való vigyázás 2 4 3 7. Mértékletességről . 245 8. A s z a b a d gyönyörűségekkel való élés m ó d j á ról . . . 247 9. Tiszta élet . . 248 NEGYEDIK

gyakorlásáról.

10. A földi jókkal helyes élés . 2 5 0 11. A m u n k á s s á g és hivatalbeli h ű s é g . . 253 12. Az idővel bölcsen élés 2 5 5 13. Megelégedés . . 256 14. B é k e s s é g e s tűrés 258 15. Halálhoz készülés . 2 6 7 IV. Felebarátunk iránti kötelességek. 1. Közönséges felebaráti szeretet . . 272 2. F e l e b a r á t u n k lelkéről való g o n d o s k o d á s . 2 7 5 3. F e l e b a r á t u n k élete, vagyona s becsülete iránt való g o n d o s k o d á s . 2 7 6 4. N y á j a s s á g . . 280 5. I g a z m o n d á s és egyenes szivüség . . 282 6. Könyörületesség 285 7. B a r á t s á g . . .288 8. H á l a d a t o s s á g . . 289 9. Szelídség és békeszeretés. . . . 290 10. Más vallásúak iránti türelem . . 293 11. Jó p é l d a a d á s . . 293 12. Másokért való könyörgés . . . 295 13. Az élő és élet nélkül való t e r e m t m é n y e k iránt tartozó kötelességről 2 9 6 SZAKASZ.

Különös esetekre v a l ó hálaadások és 1. Különféle életrendek. 1. A f e j e d e l e m é r t 2. A felsőségért . 3. A lelki tanítókért 4. Házi gazdák éneke

. . . .

298 300 301 302

Lapszám. . 174 .179 . 183

könyörgések.

5. S z o l g á k é , szolgálóké 303 6. Új h á z a s o k összeesküdtetésekor . . 303 7. A h á z a s t á r s a k é . 304 8. T e r h e s asszonyé . 306

AZ E N E K E S KÖNYV T A R T A L M A . Lapszám. Szülőké . . 306 Gyermekeké . . 308 Özvegyeké . . 309 Árváké . . .310 életnek változásaiban. Világi szerencsében v. jó napokban . . 311 2. Szegénységben és s z ü k ségben . . . 312 3. Egészségben . . 313 4. B e t e g s é g b e n , . 314 5 . Felgyógyuláskor . 315 6. Akármely n y o m o r ú s á g tól való m e g m e n e k e · k e d é s után . . 316 7. Utazáskor . . 317 8. U t a z á s után . . 317 III. Közönséges jótéteményekről. 1. A természet javairól 318 2. A r a t á s b a n . . 318 3. Szük aratás után . 319 4. S z ü r e t után . . 320 9. 10. 11. 12. II. Ez 1.

Lapszám. 5. B é k e s s é g megnyerésekor 3 2 1 6. J á r v á n y után . 322 7. Vizáradás után . 322 8. E s ő u t á n . . 323 9. É g i h á b o r ú után . 324 IV. K ö z ö n s é g e s nyomorúságokban. 1. K ö z ö n s é g e s n y o m o r ú s á gok elforditásáért . 3 2 4 2. K ü l ö n ö s n y o m o r ú s á g o s elforditásáért. a) Hadakozáskor . 326 b) J á r v á n y o s betegség idején . . . 327 c) Marhavészben . 329 d) D r á g a s á g b a n . . 330 e) É g i h á b o r u k o r 331 f) Tűzi veszedelem után 333 g) Vizáradáskor . 333 h) S z á r a z s á g b a n . 334 i) S o k esőben és ártalm a s nedves időben 3 3 6

TOLDALÉK. 1. T e m p l o m - s z e n t e l é s k o r 3 3 7 2. Lelki -tanító beavatásakor . . . 338 3. Prédikáczió előtt . 338 4. Prédikáczió után . 340 5. G y e r m e k e k n e k a szent v a c s o r á v a l való előszöri élésükkor . . 341 6. A hallgatók kötelességeiről . . . 3 4 2

7. A keresztyének méltóságáról . 343 8. A h a z a szeretetéről . 3 4 4 9. Az ó esztendő utolsó napján 345 10. R e f o r m á c z i ó ünnepére . 346 11. Gyámintézeti ünnep346 re .

KÜLÖNFÉLE

É N E K E K . ISTENI T I S Z T E L E T E T

KEZDŐ

BUZDÍTÁSOK ÉS FOHÁSZKODÁSOK.

Magános d a l l a m r a .

I imádandó Isten ! Oh *· 1 gyűjts szent buzgóságot Bennünk híveidben : Igéd magva teremjen Szíveinkben Bő gyümölcsöket ! * D a l l a m : Jézus Istennek báránya.

í\ Atyánk! áldjuk ir^ * ^ galmadat, Hogy nékünk adván fiadat, Elvőd :/: Homályát lelkünknek, S nyújtál:/: Reményt bús szivünknek. 2. Segélj szent fiad példáját S igéje égő fáklyáját Éltünk :/: Vezérévé tennünk, S gyorsan :/: Czélunk felé mennünk.*

D a l l a m : Dicsőült

helyeken.

Ο Njéped kegyes atyja, *-*· ^ Isten ! imádjuk nevedet, S háladó énekkel Hirdetjük nagy jótétedet, Hogy szent fiad születésével, A megromlott ember lelkével Jól tői, oktatván igéjével. 2. Ε jótéteménynek Taníts méltókép örülnünk. S dicső tudományát Jézusunknak megbecsülnünk, Azt nem csak szájunkkal vallanunk, Sőt éltünkkel bizonyítanunk Erejét, s nevedet áldanunk.* D a l l a m : Az én időm, mint a szép nyár.

p m b e r ! ím a szent s ártatlan, Mely

2

BUZDÍTÁSOK ÉS

hallatlan Kínokra adja magát! Hogy lelked terhén segítsen, S üdvözítsen, Élte gyászos véget lát! 2. Óh vedd emlékezetedbe, Írd szívedbe, Ε legforróbb szerelmet! Tanulj ő tőle szenvedni, Megengedni S győzni ha lálfélelmet. D a l l a m : Elég immár.

r pvicsőült főnk Kínos *J· LJ végóráját Jer, hívek, vizsgáljuk, Sebben csuda Szerelme próbáját Imádva háláljuk, Hogy értünk ez élet bajait, S legszörnyebb halál fájdalmait, Felvállalá! * D a l l a m : Bizony meglészen az idő.

FOHÁSZKODÁSOK.

ügyelvén, S áldozatul felemelvén Égre tiszta kezeket. D a l l a m : Jehova, c s a k neked éneklek.

*η Tóra vezérlő meny' · «J nyei fény, Lelke a mindenható atyának ! Légy segédje most e keresztyén Nyáj egyesült szent buzgóságának; Oszlasd a gyenge szívek félelmét, Taníts homályban tébolygó elmét. 2. Im megnyitjuk neked szívünket, Világosság és szentség kútfeje ! Mert úgy hisszük előmentünket, Ha bennünk munkás lelked ereje: Kezdd el hát a jóts végezd el bennünk, Segélj igaz híveiddé lennünk !

Áldott, áldott a te^· remtő ! Ma ég s Magános dallamra. föld ezt hangozza, Hogy 2zent, szent, szent Jézust, az életet ő, Koporsóból kihozza; Nincs már vagy urunk Istehalálnak hatalma, Rom- nünk, Menny s föld teljes landó testünk sírhalma dicsőségeddel ; Oh ! hogy Nem rettegtethet többé. , lehetne veszteglenünk Ne2. Jer e dicső győzedel- künk is dicsőítéseddel! métMa vígan ünnepeljük, Buzgón zengedezvén S S hitünk ily ' nagy feje- benned örvendezvén, — delmét Hódolt szívvel tisz- Valljuk hatalmadat Áldteljük, Szent hagyásira ; juk irgalmadat: — Óh

8. S

REGGELI

ÉNEKEK.

3

•gerjeszd buzgóságunk tü- Buzgó háladást zengj nézét ! ki, Sőt a földnek minden vidéki Zengjenek a menny D a l l a m : Vigyázzatok, azt kiáltják.

Q

p m e l d fel, lelkem, ^ szavadat, Magasztald teremtő uradat, Hirdesd hatalmát karjának ! ELSŐ

u r

>

n a k

, ^

^

ü

Ε kegyes mennyei Atyátokát Dicsérjétek, Tiszteljétek, Lélekben és igazságban !

SZAKASZ.

Idő szerint való énekek. Reggeli énekek. D a l l a m : Dicsérlek uram tégedet.

1 Π C ^ r k e n j fel szívem, I I / . Ο nyílj meg szám, Az ur dicséretére ; Az ur sok jót ruházott rám, Siess tiszteletére ! 2. Engem testi bágyadtságom Mint a megholt olylyá tett; Még is teljes bátorságom S csendes nyugodalmam lett. 3. Kinek köszönöm álmomat? Ki vigyázott helyettem? Ki adta bátorságomat ? Ki által enyhíttettem ? 4. Hogy lehunyjon, ki tanítja Elfáradott szememet? A nap fényét ki szólítja, Hogy felköltsön engemet ?

5. Te vagy az, áldott Istenem; Csendes nyugtot te adtál; Te tőled vagyon mindenem, Mára is te juttattál. 6. Áldott légy ! dicséretedre Szavamat felemelem, Hogy ismét tisztességedre Uj napot láttatsz velem. 7. Ma is vezérlj s birj engemet. Add járnom ösvényedet ; Magad tanítsd meg szívemet követni tetszésedet. 8. Vigyázz kegyesen éltemre. Mindent csak tőled várok; Légy veszélyben védelmemre, Ints, ha rossz uton járok. 9. Adj szeretetet szívembe S te hozzád bizodalmat ; Legyek gyors 1*

4

REGGELI

minden tisztemben, S úgy leljek nyugodalmat. 10. Hogy szívbéli tisztelettel Kedvedet megnyerhessem ; Istent félő szent élettel Országodat keressem. 11. Hogy a jótéteményekben Soha meg ne restüljek ; Ha jót látok egyebekben, Azon szívből örüljek. 12. Hogy itt minden örömömet Éljem szent félelmedben, S ha hívsz, ajánljam lelkemet Örömmel szent kezedbe. D a l l a m : Szivem szerint kívánom.

o z í v e m buzogj há" · ^ Iákat, Az ur vigyázott rád : Zengj nyelvem, szent nótákat Annak, ki reggelt ád: Zengj örvendező szóval Felvirradásodért, Fizess kegyes adóval Megújulásodért. 2. Magához jóságával, Hogy vonjon bennünket, A csendes éjszakával Befedi földünket. Akkor titkos erőt tölt Látatlanul belénk, Hajnalban ismét felkölt, S szebb fényben néz felénk. 3. Az éjnek árnyéká-

ÉNEKEK.

ban A hívek pihennek, Bizván szent oltalmában Az erős Istennek, Ki a meg nem térőket Halasztva bünteti, S előbb mint atya őket Jókkal ébresztgeti. 4. Hivek ! kik új erőben Ma felserkentetek. Szenteljétek elsőben Az urnák szívetek ; S ti, elfajult fiai, Mig késik pálczája, Térjetek bün szolgái, Térjetek hozzája ! 5. Jóvoltod, édes atyám ? Túl hat az egeken, Megújulva árad rám Minden reggeleken ; A nap s éj változása Hirdeti hűséged, Minden jóknak forrása! Ki ne áldna téged? 6. Jóságod által lettem, Uram a mi vagyok; Valamit tőled vettem, Mindent reád hagyok. Mi légyen köszönetem ? Mit kedvel felséged ? Neked szentelt életem Örökké áld téged. D a l l a m : Mennynek, földnek teremtője.

ÍO A t y á m ! ismét ú j 1 L . r \ é l e t t e l ú j reggelre virradok, Melyért zengő dicsérettel Neked

5 REGGELI

hálákat a d o k : Mert te voltál oltalmam, S tőled jöt nyugodalmam. 2. Napjaimra is, óh legyen Kegyes gondod, Istenem, Hogy valamelyik ne tegyen Bizonyságot ellenem, S ne legyen okom félni, Mikor eljösz ítélni. 3. Egy napot sem adsz híjában, Te, ki mindent bölcsen tész, Mindenik becses magában, Mindenikről számot vész : Add mindennap jót tegyek, S mindig kegyesebb legyek. 4. Engedd, hogy m a i s napomat Jóban töltvén épüljek, Hogy mikor végzem harczomat, Ε napnak is örüljek. Ebben is minden óra Folyjon hasznosan jóra. 5. Majd ha itt lejár életem, A halálban szuny nyadok; Mint mag a földbe vettetem, S ideig ott maradok: Addig is jót tész velem, Mig tart e nagy éjjelem. 6. De viszontag felébredek, S szent énekem is velem, Akkor új szívvel éledek, Neved szebben tisztelem, S vég nélkül

ÉNEKEK.

magasztalom ; Vég nélkül tart nappalom. Dallam:

Hogy naponként,

Uram.

-j Ο I elkem ! ez új regI O . L g e l Serkentsen tégedet, Örvendező szóval Dicsérd Istendet; Ő, ki minden jót ád, Ez éjjel is, mint hív Atya, vigyázott rád. 2. Mert nem te voltál-e. Az, áldott Istenem ! Ki nem eresztettél Semmi kárt ellenem ? Szívből hálát adok, Hogy újult erővel Új napra virradok. 3. Hány ezeren vannak, Kik ma fel nem kelnek, S nem látják szépségét Ε kies reggelnek ! De te még engemet Megtartál, hogy néked Szenteljem éltemet. 4. Hányan vannak, kiknek A halál metszette Éltöket bűnöknek Szinte közepette, S kik már most szívöket Epesztvén, siratják Vétkes életöket! 5. Ε napot is, uram, Add neked szenteljem, S kedvemet egyedül Csak a jóban leljem. Hogyha tetszésedet Teszem, óh éreztesd Velem kegyelmedet!

6

R E G G E L I ÉNEKEK.

6. Vigyázz tovább is rám, Szeretetnek atyja, Te tudod, mely gyarló Szívem indulatja ; Te légy erősségem, Ha gonoszra kisért Lelki ellenségem. 7. így éltemet ma is Vigan folytathatom, Ha szent s tiszta lészen Minden indulatom, S mikor itt pályámat Végzem, megtalálom Örökös hazámat. DalFam : Hogy ne dicsérném az Istent.

IΛ τ jj napvilágot * ^ szemlélek Megújult szívvel s szemmel, S annak, a ki által élek, Vigan zengek nyelvemmel. Szent atyám ! kegyességednek Mint háláljam nagyságát, Mely szerint boldogságát Ugy óhajtod gyermekednek ! Most is újul hűséged : Áldassék szent felséged ! 2. Ez éjszaka is felettem Vigyázott szent védelmed : Hogy újulva felkelhettem. Az is a te kegyelmed ; Hát e napját életemnek Ki hatalma újítja ? Szívemet ki vidítja ! Ki ád új erőt testemnek ? Te vagy az, ke-

gyes atyám ! Neked zengjen szívem, szám. 3. Add, hogy, mint az éj homálya, Tőlem a bűn eltűnjék S csendességem akadálya Lenni végkép· megszűnjék, Hogy szentül s vigan tölthessem Rövid éltem napjait, S szent kezed áldásait Buzgó szívvel köszönhessem ;: Te látod szükségemet, Mert vizsgálod szívemet.. 4. Hogy keresztyén szép nevemre Méltónak találtassam, Segélj vigyázzak éltemre, S azt kedvedre folytassam. Te vagy lelkem hív vezére, Vigy igazság útjára. Boldogság forrására ; Buzdíts mások szerelmére, Éltess dicsőségedre, Gerjeszsz tiszteletedre. 5. Itt is, a világ zörgése Hol kevés nyugalmat ád, Szívem legszentebb érzése, Gyakran lobbanjon hozzád. Itt setétes völgyben járok, De egykor jobb világot S nálad szebb boldogságot Nagy bizodalommal várok. Uram ! akár mikor vész Hozzád, menni leszek kész.

7 REGGELI ÉNEKEK. D a l l a m : A nap immár elenyészett.

I po z í v e m e t buzgón Ι Ο . Ο emelem Hozzád, élet atyja ! Mely kegyességgel bánsz velem, Ε nap is mutatja. 2. Minden uj reggellel, atyám ! Megújul hűséged, Te nem szűnsz meg vigyázni rám : Mely nagy kegyességed ! 3. lm ! ismét uj napra juttatsz Boldogulásomra; Engedd, hogy a mely időt adsz, Fordítsam hasznomra. 4. Az időt tisztességedre Üdvösség szentelni ; Adj értelmet, hogy kedvedre Tudjalak tisztelni. 5. Add, gyűlöljem a restséget, Tisztemben hív legyek, S azzal, a ki lát szükséget, Mint lehet jól tegyek. 6. Minden cselekedetemet Bölcs szívvel ren deljem, S mikor pihenek, Kedvemet Csak te benned leljem. 7. Ha szeretsz gyönyörűséggel, Bird arra szívemet, Hogy annál nagyobb készséggel Kövessem tisztemet.

8. Ha bú s nyomorúság jön rám, Te légy bizodalmam, Te nálad, mennyei atyám! Legyen nyugodalmam. D a l l a m : Előtted állok d r á g a Jézusom.

Λ z éjt im ismét ^ napfény követi S tagjainkat uj erő élteti. Az időt, Isten, te forgatod, A szép napot is te ragyogtatod. 2. Megvidámulni érzem szívemet, Vigan készülök tenni tisztemet; Teneked könyörgök, szent atyám, Áldó kezedet ma is terjeszd rám ! 3. Add ugy töltenem minden órámat, Hogy neked bátran adhassak számot ; Te vezesd jó uton lábaim, Ne legyenek a rosszak társaim. 4. Segélj a rám mért kötelességben, Bár mely terhes is, járjak hűségben, S valahol hasznosan dolgoznom Módot mutatsz, óh ne hagyj haboznom. 5. Add, hogy a test s vér ellen harczoljak, Vétkes örömöt meg ne kóstoljak ; Ne hagyjam

8

REGGELI

szívemet kényjére, Ne hogy búbánat érjen végtére ! 6. Estére, midőn nyugodni megyek, Magam magamtól, add számot vegyek, Vétkeim megvalljam, sajnáljam, S ha mi jót tettem, néked háláljam. D a l l a m : Szivem keserűségét.

y e n g d , lelkem, az I / , L· U j a g g é i t ! A nap im ismét felkelt; Óh nap ! mely gyönyörű vagy, Az ur jósága mely nagy ! 2. Az ur hatalma intett, S tüstént világosság lett, Menny, föld felmagasztald hát, A világosság atyját. 3. Isten ! egy fényes súgár. Imádásodra hiv már, Hát sok ezer világok, Mely szóló bizonyságok ! 4. A nap bár mely szép fényt ád, Setét, ha mérjük hozzád, Uram oly nagy felséged : Ki ne imádna téged? 5. Tanítsd meg értelmemet, Hogy téged Istenemet Tartson legfőbb

ÉNEKEK.

urának. Minden jók forrásának. 6. Add, hogy teneked éljek. Minden vétektől féljek, Naponként több jót tegyek. S előtted kedves legyek. 7. Ma is terjeszsz áldást rám, Ma is légy kegyes atyám ; Te, ki adtad éltemet. Hallgasd megkérésemet. D a l l a m : Teneked, u r a m hálát adok.

| o p z e n uj nap is uj I O . C g 0 n c i r a hív. Uj fáradságokat hoz rám ; De nem csügged el bennem a szív, Panaszra nem nyílik meg szám. Az Isten hűsége, Kinek kegyessége Ez éjszakában Vigyázott helyettem, Viszont lesz felettem Ε nap folytában. 2. Teneked, kegyelemnek atyja Oltalmadért hálát adok, Hogy karod bölcsen igazgatja Sorsomat, szívből vígadok. Vezéri] engem m a is. Védelmező paizs Gyanánt légy velem ; Vezess jobb kezeden, Szeress, ösvényeden Ha kedvem lelem. 3. Ha meglátogatsz fájdalmakkal, Kérlek eny-

9 REGGELI É N E K E K .

hítsd gyötrelmemet, Ha szeretsz kegyes áldásokkal, Hajtsd háladásra szívemet. Akár mikor hozod, Bár mint határozod Végét éltemnek. Add, végig hív legyek, Soha. kárt ne tegyek Dicső lelkemnek. D a l l a m : Jehova, csak neked éneklek.

len ! Nálad nélkül vagyok erőtelen. 4. Adjad ma is szeretet atyja ! Bánat nélkül végezzem napomat. Ha munkámnak jó folyamatja Nem lesz, óh tekintsd jó szándékomat, Ε része is mulandó éltemnek. Használjon halhatatlan lelkemnek. 5. Ma is a mire lesz szükségem, Add meg, kivált adj lelki nyugalmat. Tőled függjek, s ha nyom ínségem, Vessek benned erős bizodalmat Te tudod, mi legyen fő szükségem. S bizonynyal megadod üdvösségem. 6. Ily fiúi buzgó készséggel Szent nevedben elkezdem dolgomat, S csüggedhetetlen reménységgel, Vigan várom kezedből sorsomat. Bizom, jó uton vezetsz engemet, S végre hozzád fogadod lelkemet.

Ϊ í r a n i < téged áld ^ szivem és szám, Ez éjszakán te voltál vé delmem, Mint hív atya ugy vigyáztál rám. S megújult mind testem mind értelmem. Mi vagyok, hogy igy viselsz lelkemre Gondot, s időt adsz megtérésemre ? 2. Rajtam is megujul szüntelen Minden reggel a te kegyességed; Érzi szívem, de elégtelen Méltóképen magasztalni téged. Nevedet, uram ! buzgón tisztelem, Ε napot is teneked szentelem ! 3. Szined előtt józanon D a l l a m : Jézus, én bizodalmam. járok. Buzgón s gyorsan teszem tetszésedet. Szí- 90 Δ reggeli nap fé~ vemből minden bűnt kir \ n y e > Atyánk iszárok, Melylyel megbán- mét reánk terjed, S szítanám felségedet: Óh légy vünk vígabb reménye: Veszent segedelmeddel je- le együtt újra gerjed A 1Q

10

REGGELI

ÉNEKEK.

szemnek gyújt világot, A D a l l a n l : Te, i es minden é l e t e m b e n , szívnek nyújt vígságot. τ íj napvilág de2. A hová hat sugárja, ^ rül rám, Újulva Felébredt a holt termé- virradok, S teneked, készét, S mindenütt élet gyes atyám ! Vigan háárja Foly, hol előbb volt lát adok, Testemet, Leienyészet, Ujul egész vidé- kernet Mert te újítottad, künk, S kedvesb szint mu- Te vidámítottad. tat nékünk. 2. Ε napot is szentel3. Én is, én is vigadok, jem, Add, hasznos munOltalmadban, én Istenem! kára, S életemet rendelIm épen felvirradok, Nem jem Magam, s más jaméltő-e örvendenem ? Ál-1 vára : Erőmet, Időmet, dassál kegyes atyám ! Te 1 Nyújtod nyereségre S száviseltél gondot rám. mot veszesz végre. 4. Te ki egész éltem3. Add, ne kérkedjem ben Szüntelen voltál ol- soha ; Ha a sors nevet talmam, Te míveled szí- rám, S viszont ha lesz vemben, Hogy ma is jó. mostoha, Ne zúgolódjék kedv jutalmam ; A napot szám ! Örömmel, Ürömte fényieted, S velem is mel, Te itatsz engemet, szemlélteted. próbálván hitemet. 5. Vajha oly tiszta 4. Áldj meg oly jó lélenne Éltem, mint e nap 1 lekkel, Mely örömest tesugárja, Hogy ne látnál gyen Jót egyéb emberekbünt benne, Hogy, mint a kel. S fő czélja az legyen, nap vígan járja Útját: Példával, Munkával, Hogy én is víg lennék, S min- sokat használjon S áldást den jót gyorsan tennék! ugy találjon. 6. így ha buzgó l é l e k kel

Járom

a

jÓSág

ÖSVé-

D a l l a m : Bizony meglészen az idő,

nyét, Mindig vidám sze-; v a g y : Eljött hozzánk az ü d v ö s s é 9 ' mekkel Szemlélhetem a cycy ismét épen felnap fényét, S midőn itt * ébredtünk, S uj ! időm lejár, Mennyben erővel ver erünk. Uram ! boldog öröm vár. te voltál mellettünk, Min-

11 R E G G E L I

den jót tőled nyerünk: Az éjszaka setétségét, A csillagok fényességét A nappalt is te adod. 2. Teneked, emberek atyja! Minden nyelvek zengjenek, Kinek bölcs karod forgatja Sorsukat, örvendjenek. Az ifjak az öregekkel, Ε reggel szent énekekkel Hirdessék dicsőséged. 3. Adj erőt, atyánk! a jóra, Serkents hasznos munkára, hogy éltünkből minden óra Folyjon sokak javára, Téged mint fő jót keressen, Mindenek felett szeressen Szívünk és minden részünk. 4. így e napon is nevedben Vígan estét érhetünk ; Bőven részt ád kegyelmedben Jó lelkiismeretünk : Édesden hunyjuk be szemünk, Megnyugszik minden tetemünk, S örül te benned szívünk.

ÉNEKEK.

neved magasztalása; Minden reggel megujul hűséged : Érez az a szív, mely nem dicsér téged.

2. A fényes nap munkáid dicsőségét Megláttatja s hatalmad erősségét, S midőn rendelt pályáját folytatja, Dicsőséged fényét ragyogtatja. 3. A földön is bölcs minden intézeted, Ember s féreg sorsát mind te vezeted; Azt hirdeti minden teremtésed, Hogy mindenre hat gondviselésed. 4. Engemet is befedez, mindenható, Szent oltalmad, mely mindenben látható ; Oh hogy tudjon dicsérni szózatom ! Szívem legyen élő áldozatom. 5 Vedd ezt tőlem; óh ne nézd bűneimet, Szent fiadért bocsásd meg vétkeimet, Ő általa lám atyámmá lettél, S érdeméért kegyelmedbe vettél. D a l l a m : A nap elment, óh Jézus 6. Látod, uram ! teljes m a r a d j velünk. reménységemet Benned rto " \ T i n c s l e l k e m n e k vetem, s rád bizom éleä O . 1 \ szívesebb óhaj- temet. Te vagy nekem tása, Mint, nagy Isten, kegyelmes Istenem, Erős

12

REGGELI

várom, oltalmam s mindenem ! 7. Csak. te tudod mig birok ez élettel, Tudtod nélkül egy veréb sem veszhet el; Oh bizony hát hív gondviselőm lész, Te, ki csak egy hajszáit is számba vész. 8. Üdvözítőm, add, hogy neked szenteljem Életemet, s példád sze rint rendeljem; Te igádat mondod gyönyörűnek, És terhedet kedvesnek, könnyűnek. 9. Te jól látod nagy erőtlenségemet, Segéljed hát kegyelmeddel, lelkemet: Te, ki többet adsz, mint kimondhatom, Meghallgatod könyörgő szózatom. D a l l a m : Ki csak Istenre dolgát hagyja.

(ΛΛ í elkemnek első ^ * · ^ gondolatját Ε reggel neked szentelem, Ur Isten ! s nyelvemnek szózatját Dicséretedre emelem. Óh kedveld áldozatomat, Tekintsd hív indulatomat. 2. Ez éjjel is mily nagy jót tettél Velem, hív atyja éltemnek ! Minden ve-

ÉNEKEK.

szélytől megmentettél. S uj erőt adtál testemnek ; Neked köszönöm nyugto mat; Vedd buzgó háladásomat. 3. A nap erős vitéz módjára Serényen futja pályáját, Engem is serkent a munkára, S int, hogy kövessem példáját; Uram ! im fogadást teszek, Hogy tisztemben hív s gyors leszek. 4. Hogy is merészlenék rest lenni ? Nem te adtad- e erőmet?Nem fogsz-e tőlem számot venni ? Mikép töltöttem időmet ? Vehetek-e jutalomban Részt, ha rest leszek dolgomban ? 5. Óh! valamíg élek, eljárok, Uram, serényen tisztemben, De segedelmet tőled várok Itt is erőtlenségemben ; Add, ugy tápláljam testemet, Hogy meg ne sértsem lelkemet. 6. Munkálkodás közben szívemet Fösvénység elfoglalhatja, Gerjesztheti irigységemet Mások boldog állapotja ; Uram ! kisértetim nagyok, Nálad nélkül gyenge vagyok. 7. Add, mindig jó czél-

13 R E G G E L I

ra intézzem Tőled vett lelki javamat; Ne csak a magam javát nézzem, Mások is vegyék hasznomat; Szerencsémben ne vétkezzem, Rólad el ne felejtkezzem. 8. Ha hív leszek hivatalomban, S hasznosan foly le életem, Már itt is édes jutalomban Ad részt lelkiismeretem. S ha földi éltem ér véget, Nyerek örök dicsőséget. D a l l a m : Óh mikép fogadjalak, vagy : Szivem szerint kívánom.

OP ρ reggelt is te adΔΟ. C t a d j Megérnem kegyesen, Ki az éjjel nyugtattad Szolgádat csendesen ; Isten ! éltünk vezére, Kinek minden híved Drá ga, s üdvösségére Czéloz minden műved. 2. Neked adom szívemet, Ez lesz köszönetem, Híven teszem tisztemet, Mert repül életem, Siet a mulandóság Az idők árjával, S az örökkévalóság Vár ezek fogytával. 3. Ha igy neked engedek, S tetszésedre élek; Soha el nem csüggedek, A sírtól sem félek : Mit

ÉNEKEK.

féljek? akkor sem hagysz, Uram, tied vagyok, S ezerszer nagyobb jót adsz. Mint a mit itt hagyok. 4. Ez a hit felemeli, A porból lelkemet, Szépíti s megszenteli Minden örömömet, S ha kell sanyarúságot Szenvedni éltemnek. Enyhülést, bátorságot S erőt ád szívemnek. 5. Nehéz ugyan a kereszt, Ha magam okozom. De ha te méred rám ezt Békével hordozom. Mert van nagy bizodalmam, Hogy tűrni segíted, S mikor lankaszt fájdalmam, Kegyesen enyhíted. 6. Bár néha tanácsaid Ránk sok bajt halmoznak, Minden dorgálásaid Javunkra czéloznak, Midőn nyomorúsággal Sanyarod éltünket, Keserű orvossággal Gyógyítod lelkünket. 7. Egynéhány gyászos óra Igen hamar eljár, S a '.bátor bajvívóra Víg győzedelem v á r : Mely közel vagyon a czél, Akármit szenvedünk! S lelkünk mennyországban él, Ha el nem csüggedünk.

14

REGGELI

D a l l a m : Mint a szép h ű v ö s patakra.

ÉNEKEK.

ratodhoz ; Add, hogy e cyn Λ Λ ikor a halál ál- pihenésemre Szánt időt ^ υ · i V V mából Majd épülésemre S dicsőséén is felébredek, S a sír- gedre töltsem. 2. Uram, fő gyönyörűnak éjszakájából Szent életre éledek : Akkor ségem Legyen házadba mennyei Atyám, Mely járni, Ott tisztem s ködicső nap virrad rám! telességem Iránt oktatást Minden földi bajt lete- várni. S látni, hogy minsze-lc. S tökéletes boldog den végzésed Bölcs, s boldog a ki tetszésed leszek. 2. Most még erre az Szerint szabja életét 3 Midőn igéd tanítója életre Serkentem fel, Is Hirdeti, mit kell tennem, tenem ! Buzdíts hozzád szeretetre, S segéljed ugy Legyen szívem buzdítója töltenem Ma feltetszett S gerjeszszen kedvet bennapomat, S egész bujdo- nem Törvényed tanulásásomat, Hogy jó lelki- sára, Oly jóság gyakorismeretem Legyen, ha lására, A milyent te parancsolsz. majd ítéltetem. 4. Add, hogy beszéded 3. Add, bátor s hívő lélekkel Legyek, ha esz- ereje, Átaljárja szívemet, tendeim Majd lefolynak Munkálja míg még ideje s bús szemekkel Könyez- Vagyon, megtérésemet; nek kedveseim ; Enyhítsd S ha már vagyok jó ösvégső harczomat, S kik vényen, Tegye, hogy fus siratják holtomat, Azok- sak serényen A tündöklő nak adj bölcseséget, Hogy czél felé. érhessenek jó véget. 5. így e szent nap boldogságnak Áldott nap D a l l a m : Bizony megleszen az idő. jává leszen. Engem itt S h szent Isten ! már mennyországnak vond szívemet Boldog fiává teszen, S ha Ε szent napon magad- e próbaidő lejár, Akkor hoz Segéld minden tet- örök dicsőség vár Nálad, szésemet Szabnom aka- mennyei atyám !

27. Ó

1 5 R E G G E L I ÉNEKEK.

D a l l a m : Hozzád fohászkodom.

OQ

p l m u l t az éjszaka 5 n e m szűnik siralmam, Mert az uj reggellel Megujul fájdalmam ; Óh mikor tér viszsza, Nagy Isten ! nyugalmam ? Mikor örül benned Vetett bizodalmam? 2. Fogy ton fogy ereje Fájdalmas testemnek, Hervadoz virágja Gyenge reményemnek ; Mert szomorún látom, Ösvényén éltemnek Napról napra több több Tövisek teremnek. 3. Uram, betegednek Halld meg könyörgését, Fáradt utasodnak, Enyhítsd szenvedését, Vagy tanítsd ugy nézni Bajos sinlődését, Mint atyai kéznek Hasznos vesszőzésát. 4. Óh nem is habozok Éltem kegyes atyja! A világ kormányát Felséged forgatja, S bajomat is bizony Jómra szolgáltatja, Csak szent és hű legyen Szívem indulatja. 5. Tovább is testemet Ha hát sanyargatod Jézussal azt mondom : Le-

gyen akaratod; A ki benned bizik, Azt el nem hagyhatod, Erőtlenségében Híven gyámolgatod. 6. Bár az inség terhét Nehezen viselem ; Mely rövid az élet! Mig tart a gyötrelem ! Ha híven harczolok, Boldog győzedelem Vár, s hűségem örök Jókat nyeret velem. 7. Ily hittel csendesen, Tűröm keresztemet, Erősítsd, ha gyengül, Uram ! e hitemet, S ha talán még e nap Elhozod végemet, Atyám! kezeidbe Ajánlom lelkemet. Dallam : D i c s ő s é g mennyben Istennek.

OQ

pgy gyötrelmes ^ éjszakámat Ismét új nap követi ; Áldom mennyei atyámat. Ki éltemet szereti, Mert bár súlyos is nyavalyám. Erőm felett nem mérte rám, S mind eddig megsegített. 2. Azért terhes keresztemet Csendes szívvel viselem, Örömök atyja ! szívemet T e hozzád felemelem ; Erősíts gyenge

16

ÉTEL UTÁNI ÉNEKEK.

hitemben S ruházz fel szenvedésemben Békességes tűréssel. 3. Tudom el sem hagysz engemet, Akármely inség talál, Megerősíted lelkemet, Rémitsen bár a halál; Győzni segítesz hitemmel, Akkor is ha könyes szemmel Búcsúznak kedveseim. 4. Te azoknak is atyjok lész, Keservöket enyhíted, Velük kegyelmesen jól tész, Napjukat felderíted Oh ! fogd is, uram ! pártjukat, Viseld kegyesen gondjukat, Néked ajánlom őket. 5. De ha itt még ez életben Tovább is kell szenvednem, Uram ! légy a kisértetben Velem s ne hagyj csüggednem : Oltalmad reménységével, S mennyország dicsőségével Bátorítsad szívemet. Étel utániak. D a l l a m : A nap immár elenyészett.

Isten! 30. J
eledeÉltünk tőled veszi, Bő termésűvé földünket Kegyességed teszi.

2. Tőled van minden értékünk, Bár szorgalmunk ára, Készséget is te adsz nekünk, S erőt a. munkára. 3. Téged áldunk, téged kérünk, Add meg élelmünket, S ha kegyesség lesz vezérünk, Áldd meg hűségünket. 4. Jóvoltodból, uram ! mára Megvagyon kenyerünk, Áldassál, éltünk javára Tőled mindent nyerünk. 5. Add, vegyük jótetteidet Mértékletességgel, És segéljük szegényidet. Ha áldasz bőséggel. D a l l a m : Ki

o-j

c s a k Istenre hagyja.

dolgát

isten, minden ál' dások atyja! Dicsérünk áldunk tégedet, Mert kezed bőven osztogatja Elfogyhatatlan kincsedet. Mindenek szeme néz te rád, Uram ! ki h a sonlít hozzád ? 2. Ki mondhatná meg hány ember vár Asztalodnál elégséget, S lát-e, ha tisztében jól eljár, Csak egy is igaz szükséget ? Kegyességed minthogy"

17 É T E L U T Á N I É N E K E K .

szeret, Mindnyájunknak a d kenyeret. 3. Reménység alatt hogy elvessük A magot, ez akaratod, S hogy annak gyümölcsét nyerhessük, Esőddel te megáztatod ; A nap, szél, az ég harmatja, Minden jóságod mutatja. 4. így ízlelteted jóvoltodat, Megáldván minden élőket, A gonoszokra is napodat Felhozod s megtartod őket; Bár sokszor megbántunk téged, Még sem szűnik meg hűséged. 5. Óh ne hagyd hát e nagy jótéteit Soha is elfelejtenünk. Valamikor adsz italt s ételt, Imádjunk téged, Istenünk! Sőt feddhetetlen életünk Legyen méltó dicséretünk. D a l l a m : S z e r e l m e s Jézus, valljon mit vétettél.

O O I iram ! csak te rád ^ ^ · ^ függesztjük szemünket, Te tőled várjuk minden szükségünket, Te viselsz gondot éltünkről s mint atyánk, Híven vigyázsz ránk. 2. Mikép szereted minden gyermekedet! Mikor

szükséges, megnyitod kezedet, Mindent betöltesz bő adakozással, Gazdag áldással. 3. Mi hát, kiknek ma kijárt eledelünk, Háladó szivet te hozzád emelünk, Buzgó lélekkel imádunk s dicsérünk, Urunk s vezérünk. 4. Segélj, hogy neked szenteljük éltünket, Mértékletesen vegyük élelmünket, Fordítsuk, a mi maradt, tetszésedre, Tisztességedre. D a l l a m : Mi Atyánk ! ki vagy mennyekben.

O O isten! csupa szet J O . 1 r e t e t vagy, S szereteted oly bölcs mint nagy, Az egész élő világot Eltartod, sőt boldogságot Adsz minden teremtményidnek, Nem csak hív gyermekeidnek. 2. Hiszem, uram, csak féljelek, S munkálkodjam én is lelek Annyi áldást, hogy élhetek, S másokkal is jót tehetek, S bár érjek késő vénséget, Akkor sem látok szükséget. 3. De ha szegénységet mérsz rám, Attól sem

18

ESTÉLI ÉNEKEK.

félek szent atyám! Ha azt magam nem okozom, Nyugodt lélekkel hordozom. Csak egyre kérlek tégedet, Ne tagadd meg kegyelmedet.

Minden ember testvérünk ; Ha istentől jót kérünk, Tegyünk jót mi is másokkal. D a l l a m : Dicsérlek, uram, tégedet.

o c

D a l l a m : Én

Ο Λ

minden

dolgaimban.

isten! gazdag tár1 házadból Pótolod szükségemet, S ingyen való jóvoltodból Vidámítod éltemet. 2. Megédesíttetésére Étkemnek mit nem adtál, Midőn az íz érzésére Engemet is méltattál ? 3. Óh ne hagyd elfelejtenem Isteni jótétedet. Sőt hálálva említenem Imádandó nevedet. 4. Segélj bölcs mértékkel élnem A vett adományokkal, S mértéklet lenségre félnem Visszaélni azokkal. 5. A dobzódás és részegség Engem barommá tenne. Végre számtalan betegség S kora halálom lenne.

Λ z ur sok jót tesz -^velünk, Mindennap eledelünk Kijár tárházából : Hívek! óh azt áldjátok, Ki gondot visel rátok S megelégít jóvoltából. 2. Mihelyt ezt mondja: legyen ! Azonnal véghez megyen Kegyes akaratja. Megvidítja szívünket Áldása, mint földünket Az eső kövér harmatja. 3.Ha megnyílnak kezei, Minden teremtései Áldással betelnek, A föld minden vidéki Ezer öröm közt néki Dicséretet énekelnek. 4. Nevét dicsőítsétek, S példáját kövessétek Kegyes atyátoknak, Ki a Estéliek. földet gondozza, S dicső napját felhozza Mind jóknak, mind gonoszoknak. D a l l a m : Én minden dolgaimban. 5. Szívből könyörül- O ß I iram ! ma is éljetek Azokon, kik közte- «3Ό. U t e t t é l i ösvényetek Küzdenek bajokkal. den vezettél: Szívből áld-

ESTÉLI

lak téged Hol lel nyelvem elég szót, Hirdetni azt a sok jót, A mit velem tett felséged ? 2. Száma nincs áldásodnak, Csudáit jóvoltodnak Vígan magasztalom ; T e adsz erőt kezemnek, jó erkölcsöt szívemnek, T e tőled jön az oltalom. 3. Atyám ! mely boldog itt már, Ki szent tetszéseden jár Egész életében, S várja hite jutalmát Mennyei nyugodalmát, A szenteknek seregében. 4. Tudom, hogy kiben hiszek, Félelem nélkül leszek Halálom óráján, Örök boldogulásom Lesz, ha végzem futásom Ez élet terhes pályáján. 5. Te adtál ma oltalmat, Te adj csendes nyugalmat, Lefekszem, nevedben ; Tőled vettem éltemet, Ha elveszed, lelkemet Atyám ! ajánlom kezedbe. D a l l a m : Mint a szép hűvös patakra. or

a

a

0 7 l\/\ik h 'ál álO / . IV1 m á b a n Majd én is elszunyadok, S földi éltem pályájában

ÉNEKEK.

19

Már többé nem fáradok ; Mely csendes lesz nyugalmam ! Szűnik minden fájdalmam Azok közt. kik itt szenvedtek S már dicsőültekké lettek. 2. Most még szükség felserkennem Ε mulandó világra, Tanits, uram, készen lennem Örökké valóságra, Add, legyek hív, tiszta, szent S minden gonoszságtól ment. Mikor hatalmad szavára Megyek minden test útjára. 3. Add, az a nap kedves legyen Nekem, melyen hozzád vész. A világ restté ne tegyen, Éjjel nappal legyek kész: Bár mikép sirat hívem, Inkább kedveljen szívem Téged, s azt is mennyországba Hívjam örök boldogságba. D a l l a m : Örökké ! óh dörgő szó.

menny-

a kinek kö38. Τe,szönhetem Mind azt, a minek életem Örül, áldások atyja ! Méltó vagy, hogy felségednek Hálát adjon gyermekednek Legbuzgóbb indulatja; Éltem 2*

20

ESTÉLI

minden boldogsága jóvoltodnak bizonysága. 2. Ma is hiven vezérlettél, Kárvallástól megmentettél, Serkentgetted lelkemet; Ételt italt szolgáltattál, Jóra erőt s módot adtál, S csendes vidám kedvemet Ma sem változtattad búra : Mely jó vagy, óh élet ura ! 3. Te, örök jóságú a t y á m ! Tovább is viselj gondot rám. Ez éjjel is légy velem. Te tőled várok oltalmat, Engedj édes nyugodalmat, Mig felvirrad reggelem, Akkor vidámon felkelek, S dicséretet énekelek. D a l l a m : Én minden dolgaimban.

OQ AnaP hanyatlik ÖV. -í^immár, Az éjjeli homály vár, S nyugalmat terjeszt ránk, Mindennapi munkánkhoz Erőt s egészséget hoz : Neked háláljuk azt atyánK ! 2. Ébren vagyok mégs téged Magasztallak, felséged. Hogy eddig éltetett : Buzgó szívvel hirdetem, Hogy e nap is életem Jóvoltodból oly bő részt vett.

ÉNEKEK.

3. Mit nem vevék kezedből, Hogy élek, s kegyelmedből Ki nem rekesztetem ? Ezt, más sok ezer jókkal, Örökké tartandókkal, Csupán neked köszönhetem. 4.Tehozszsetét egünkre, Hasznunkra s örömünkre, Sok csillagzatokat, Melyek szépen ragyognak, Szabott renddel forognak, S te intézed el utjokat. 5. Minden munkád nagyságos, S hirdeti, mely jóságos, Mely bölcs s hatalmas vagy; A mit az alkotó szó Általad mivel mind jó, Mind bámulásra méltó, s nagy. 6. Azért kiben bizhatnám, S magam kire hagyhatnám Másra, mindenható ? Csak te vagy bizodalmam ; Te légy erős oltalmam, Óh bölcs é s szent igazgató ! 7. Téged fiukép félni, Uram ! s tenéked élni. Mely szép kötelesség! Tied legyek egészen, Tudom, hogy gondod lészen Reám is, óh fő bölcseség ! 8. Ha éltemet letészem, Mely boldogság lesz ré-

21 E S T É L I

szem, Mely áldott nyugalom ! Akkor neved menynyekben Felséges énekekben Mind örökké magasztalom. D a l l a m : Készítsd magad kedves lélek.

A.CÍ Δ nappalnak fá•4-U. / v r adságit Az estének nyájasságit, Mint íoly órák gyors fövénye, Ugy nyeli multak örvénye. A mely terhet a nap raka Reánk, a csendes éjszaka Felcseréli nyugalommal, S megenyhít édes álommal. 2. Lelkem ! örvendezz uradban, Gondold meg buzgón magadban, Mely sok áldást hozott vele Az idő, mely ma eltele. Hevülj forró háladásra, Buzdulj szent magasztalásra, S mondd ezt érzékenyült szívvel : Az ur mindent bölcsen mivel! 3. Szívem belső indulatja Megvallja, óh hűség atyja ! Hogy legfőbb jómat akarod, S hogy eddig éltemet karod Áldott utakon vezette ; Dicsőíttessél érette ! Mindenik napja éltemnek

ÉNEKEK.

Gyújtsa szent lángját lelkemnek. 4. Ama jó balzsam, az álom, Melyben nyugalmam találom, Az is neked legyen, atyám ! Szentelve, mert te vigyázsz rám, Tudom, csendeslesz éjjelem. Mert nyugtomban is lész velem, S felköltesz, vagy e világra, Vagy a halhatatlanságra. D a l l a m : Búcsút veszek e világtól

Λ\ A nap tőlünk el*•· enyésze, Hogy tündöklő világát, Lássa a földnek más része, S áldja az ur jóságát. A hová jut. Mindenütt fut Előtte a setétség. 2. S mindenütt áldnak tégedet, Emberek édes atyja ! Hogy számtalan jótétedet Mindenütt osztogatja Áldott karod. S azt akarod, Hogy minden szív örvendjen. 3. A napfény homályba borul! Így a ki víg, jut búra, S a dús a szegényre szorul, Ha int az egek ura ; Csal a remény. A pompa, fény S minder dicsőség árnyék. 4. A nap eltűnik, s az.-

22

ESTÉLI ÉNEKEK.

eget Festi szép pirossággal, Ez is hágy setét felleget, Elmúlván hamarsággal : Ily mulandók, S változandók Mindenek az ég alatt! 5. De te, teremtő Istenünk ! Nem tudsz soha változni, Most is világunk s mindenünk Lész s nem hagysz borzadozni ; Te küldesz ránk, Kegyes atyánk, Édes álmot s oltalmat. 6. Te, ha az éj setétsége Elmúlik, új napot hozsz ; Megőrzi karod hűsége, Nem árthat semmi gonosz. Mi híveid, Gyermekeid Hogy ne szeretnénk téged ! D a l l a m : A nap elment, óh Jézus m a r a d j velünk.

Λ(Λ

A nap elmúlt, s a mi mennyei atyánk Kegyelméből az éjszakát küldi ránk, Álom által bezárjaszemünket, Smegnyugtatja elfáradt testünket. 2. Fejünk felett ezer csillag világa Beszéli, mely nagy az ur méltósága: Leborulva áldjuk Istenün

ket, Ki azokkal együtt tart bennünket. 3. Ki a holdat, hogy útját ne téveszsze, Igazgatja, az tőlünk sincsen messze ; Óh menjen hát hozzája kérelmünk, Mert tőle jön minden segedelmünk ! 4. El sem fogjuk hűségét felejteni, Mert nem szűnik kegyesen vezérleni. S szivünk azt mind örökkén tiszteli, Ki oly bölcsen gondunkat viseli. D a l l a t n : Mint a szép hives patakra, vagy : É b r e d j fel óh te én szivem·

Λo Adj hálát több között, 4-0, /v hívek Lelkemnek buzgósága! A nap tőlünk elköltözött, De nem az Ur jósága, Mely a napot szerzette, S az éjnek közepette Minden csillagnak fényében Mosolyog ránk jó kedvében. 2. Nem méltó-e zengedeznem Annak, ki ezt a napot Boldogul hagyta végeznem, S megáldotta dolgomat, Ki ma engem éltetett, Sokkép örvendeztetett, Kegyesen nyújtott védelmet, S elhárított veszedelmet.

23 E S T É L I

3. Végy imádást s dicséretet, Kegyes atyja éltemnek ! Hogy jóra igyekezetet S erőt adtál lelkemnek ! Áldassál, hogy vétkemet Nem tekintvén, éltemet Édesatyai kezeden Vezérled jó ösvényeden. 4. Adj ez éjszakán testemnek Enyhítő nyúgodalraat. Nincs is kétsége szívemnek, Hogy nem nyernék oltalmat ; Végkép neked szentelem Lelkem stestem; légy velem, Mig elérkezvén halálom, Hazámat mennyben találom. D a l l a m : Minden e földön.

44 Ma is lefolyt egy ι l n a p j a éltemnek, S az éj álmot hoz bágyadt szívemnek, Hogy örülhetek most is éltemnek, Nekea köszönöm, jó Istenemnek. 2. Neked köszönöm, hogy e napomat Jól töltvén, híven tettem dolgomat, Hogy tőled sok jót s táplálásomat Nyertem, s békével tüitem bajomat. 3. Hogy gyikorlottam

ÉNEKEK.

hasznos munkákat, Hogy barátságban édes órákat Éltem, s kerültem a rossz példákat, Mind azért neked adok hálákat. 4. Téged áld szívem hív indulatja, Mert éltem minden szempillanatja, Velem sokképen tapasztaltatja, Hogy életemnek vagy édes atyja. 5. Ez éjszakán is őrizz engemet, Tisztességedre tartsd meg éltemet, Oltalmad alá vedd mindenemet. S holnap te hozzád gerjeszd szívemet. D a l l a m : Isten óh szent Isten.

J E

p g y nap ismét L eltűnt, S borult már éjszakába : Mint múlt az tőlem el? Nem múlt-e csak h i á b a ? Tehetségem szerint A jót munkáltam-e ? Nem kényem, de tisztem Ösvényjén jártam-e ? 2. Kezdém-e váljon azt Az Isten félelmével, Áldás könyörgés közt. És oly elszánt elmével, Hogy a jóság utján Szüntelenül járjak, S áldást az Istentől Csak eképen várjak ?

32 ESTÉLI

ÉNEKEK.

3. Kötelességemet Gya- jobbra fordult Sorsán örkorlotttisztem mellett Ugy vendett· e ? véghez vittem-e Ma is a 8. Megbántam-e mindmikép kellett? S azért járt A bünt, mihelyt megmunkáltam-e Embertár- tettem ? S nem uralkodsam javát, Hogy Isten tak-e Indulatim felettem ? akarja, Vagy, hogy más S ha az éjjel az ur Ki fog ember lát ? szólítani, Kész e a szám4. Vezérlésem alatt Ma- adást Lelkem kiállani radt- e szívem épen ? Volt-e 9. Isten! te mindent az Istenre Függesztve vol- tudsz, Nincs hát okom, taképen ? És elhitte-e azt, vétségem Titkolni ; éreMidőn könyörögtem,Hogy zem, S ismerem gyengeha kérésem jó, Meghall- ségem ; De az ur Jézusért gat Istenem ? Bocsásd meg vétkemet. 5. Forgott-e a földi És itélet alá Óh ne von; Sok jókkal élésemben engemet! Azoknak adója, A jó Is10. Tudom, megenten, eszemben ? És vet- gedsz te Annak, ki vétkét tem-e mind azt, a mit bánja, Mert te irgalmad az ur rám oszt, Háladás- nagy, A megesettet szánsal a jót, S nyugodtan a ja ; Ez éjjel is őrzőm Te gonoszt ? vagy, s ha szolgád él. 6. Eredt-e jó szívből, Néked él, s ha halni Kell Társalkodásom vége ? Ér- meghalni sem fél. zém-e mi a hív Barátság édessége ? Beszédem sós, D a l l a m : Jertek hezzám Krisztus mondä. tréfám Mind ártatlan volte ? S a mit megbánhatnék. Λα ΙζΙ s mi vagyok, r Olyast szám nem szólt-e? \ óh Istenem ! Ε 7. Házam népe körül nagy kérdéstadd értenem. Mint vittem tisztem vég- ! S vizsgálnom belső réb e ? Készité-e példám Ma szem ; Mer. vétkemet ha is őket az égbe? Az em- 1 titkolom, Aragy szép színbert szánó szív Hideggé ben mutatom, Bölcsekkel nem lett-e ? S másnak nem lesz részem.

25 E S T É L I

2. Irts ki belőlem színezést, S a bűnökből kivetkezést Segéld munkába vennem ; Formálj, óh szent atyám jóvá. Engedj hozzád hasonlóvá A szent életben lennem. 3. Ε napnak is végét értem, S holtomhoz közelebb tértem; De óh miként, folyt ez el ? A keresztyéni életben, S az emberi szeretetben Előbb mentem-e ezzel ? 4. Mindentudó ! látsz engemet; Ismered minden vétkemet, Haszontalan titkolnám, Óh ne nézd bűnös voltomat, Nézd hitemet s bánatomat, Tekints irgalmasan rám*

ÉNEKEK.

szen vár Örök öröm vagy örök kár; Óh Isten ! kérlek tégedet, Engedd szemlélnem színedet. 4. Te adsz testünknek nyúgalmat, Éjjel te nyújtasz oltalmat; Óh hány test megy most szunyadni S ítéletre fog virradni! 5. Virágzunk s majd elhervadunk ; Mindenektől elmaradunk, Ha oly kincset nem szerzettünk, Mely maradhasson mellettünk. 6. Uram ! törvényea szózatja Velőmet keresztül hatja; Ki mer előtted megállni, Ha szívét tudja vizsgálni ? 7. De a mely szent és igaz vagy, IrgalmasD a l l a m : Krisztus az én életem, ságod is oly nagy, Te v a g y : Midőn mi végső ínségben. reményem s üdvösségem int se es árviz Maradsz, ha sok is vétΔΓ7 iM b Vl habjai, Oly ségem. 8. Add meggondolnom gyorsak éltem napjai. Folyton fogy e rövid élet, végemet, Hogy bölcsen S nyomban követ az ítélet.. éljem éltemet: Örüljek 2. Vég nélkül való jö- benned uramban, Mind vendő Lesz reám követ- éltemben, mind holtomkezendő, Akár jó, akár ban. 9. Ha te őrzesz, nem rosz leszek, A bíró elébe rettegek, Dörögjenek bár megyek. az egek; A halált is 3. Oda jutok, ott ké-

26

ESTÉLI

ÉNEKEK.

bátran várom, Mert te szemre hányja mai esevagy s lész erős várom. ted, Jer tehát szívem, szállj most magadba, S D a l l a m : J e h o v a ! csak n e k e d bánat nélkül ne feküdj éneklek. ágyadba ! 5. A nap nap után λω ly'észülj, testem, •O· nyugodalomra, halad s múlik Tőlem, Búcsúzik a nap s beal- mint a rövid perczentékonyodik, Majd homály sek; Nem tudom éltem ül völgyre halomra, S a meddig nyúlik, S mit természet mintegy gon- tartnak az isteni végzédoskodik, Hogy szemem sek? Ki tudja rám virelől mindent elfedjen, S rad-e reggelem, Vagy taa nappali lárma csende- lán ez lesz végső éjjelem ? sedjen. 6. Óh mennyei atyám ! 2. De lelkem, bár eltikkadt testem Az újító te éleszsz Most kegyelpihenést kívánja, Mely- meddel és légy védelmem, nek napestig azt keres- Ha te őrizsz s még megtem, A mi rozsda s moly kimélesz, Nem lesz alragadománya; Jer e kis tomban semmi sérelmem; időt magad hasznára S igy ha az éjjel végzem Fordítsd e napból még is éltem. Lelkem veszéstől akkor sem féltem.** utoljára! 3. Gondold el, ma mi M a g á n o s dallamra. jót végeztél, Az örök jót miképen kerested ? Ismerd Λ ( \ Λ z éj im érkezik, meg azt is, ha vétkeztél, ™ S a földet elHol ejtett meg erőtelen borítja ; Homályba rejtetested? Nem volt-e e nap zik Az ég fényes kárpitja : életed vétkes, S ember- A sürü csillagok Látszatársod javának sérelmes ? nak csak magok. 4. Csak úgy lehet csen2. De igéd fáklyáját. des alvásod, Ha jól felel Jézus! gyújtsd meg szílelkiismereted; De lesz vemben, A hitnek szikkinos furdalódásod, Ha ráját Hadd fényleni keb-

27 E S T É L I

lemben ; Üzd elmém homályát, A jó akadályát! 3. Én ma mind napestig Sok hívságot miveltem, Szivem csak a testig, S testiekig emeltem ; Nem volt, szégyenemre! Gondom egy lelkemre. 4. Oh Isten! felírod, Tudom minden tettemet, S számadásra birod Egykor azért lelkemet; Rám óh minő sors vár, Ha koporsóm elzár ? 5. De Jézus kezesem Arról, hogy engem szeretsz, Azért, ha megesem Mint ember, még el nem vetsz; Sőt még boldogulok, Hogy ha megjobbulok. 6. Óh Atyám ! hát véled Uj szövetségbe állok: Hogy bűnből feléled Lelkem, s neked szolgálok, Most azt elvégezem, Többé nem vétkezem. 7. Ily szent gondolattal Elmegyek majd nyugtomra, Ily jó indulattal Serkents holnap dolgomra, Mind nappal, mind éjjel Vigyázz rám ne hagyj el. 8. Ez éjjel álmomban Adjad: csak jót álmod-

ÉNEKEK.

jam, És vigyázásomban Felőled gondolkodjam : Add a reggelt érnem, S nevedet dicsérnem.** D a l l a m : Az éj im érkezik.

^n

\Tapjaink repűlnek Sebes nyílnak módjára, S vissza nem kerülnek Soha senki számára ; lm ez a hét is már Gyorsan végére jár. 2. Illik zengő szóval Dicsérnünk Istenünket, Hogy eddig sok jóval Szerette életünket, S minden napvilággal Volt ujabb jósággal. 3. Ha most azt mondhatjuk, Hogy valami jót tettünk, Kinek hálálhatjuk ? Erőt rá kitől vettünk ? Szívünk dicsérete Nem Istent illet-e ? 4. Gyakorta szívünket A bün megfertőztette, Bocsásd meg vétkünket, Ne büntess meg érette ; Nagy irgalmu atyánk ! Nézz kegyes szemmel ránk. 5. Az idő árjával Ama czélhoz sietünk, Itten folyásával Melyet keres

28

ESTÉLI

életünk ; Engedd élet ura Ne jussunk ott búra. 6. Kívánván nevelni. Sok hetet s esztendőt adsz, Meg akarsz szentelni, S megtérésre időt hagysz ; De lesz kimúlásunk Után számadásunk. 7. Mikor mi is atyánk, Székednél megjelenünk, S ítéletet hozsz ránk, Engedj ott örvendenünk, Mert a ki akkor fél, Az, jaj! vesztére él. D a l l a m : Jézus én bizodalmam.

r j ι elkem ! jer, figyelő i . L·, m e s e n Gondold meg, mely boldog voltál Ma, midőn hűségesen Istenednek meghódoltál ; S mely részt vettél kedvében A hivek seregében. 2. Óh ! bizony nagy jót tettél Velem ma is jó Istenem, Ösvényeden vezettél, Tisztemet adtad értenem; Oktattad értelmemet, Vigasztaltad szívemet. 3. A mit tőled hallottam, Arról, gondoktól ürülve, Csendesen gondolkodtam, S szent buzgóságba merülve Kérte-

ÉNEKEK.

lek, add lelkedet, Hogy tegyem tetszésedet. 4. S áhitatosságomat Boldog jutalom követte, Enyhítette gondomat. Hitemet erősítette ; Szent életre serkentett, Sőt hajlandóbbá is tett. 5. Buzgó imádságomban Előtted fogadást tettem, Hogy eljárok dolgomban Híven, melyre rendeltettem, Hogy mindig több jót teszek, S tökéletesebb leszek. 6. így tiszteltem nevedet Ma uram ; most már azt kérem, Szívembe beszédedet Nyomd be. hogy legyen vezérem Ε jövő hét folytában, S éltem minden napjában. D a l l a m : A n a p immár elenyészett

rrt ρ napot is eltölΟ Δ . C t ö t t e m ) Minden ínségével, Mert az Isten körülöttem Volt segítségével. 2. Ha te, nagy Isten 1 éltemnek Nem volnál gyámola, Békességes tűrésemnek Elfogyna fonala. 3. Sőt ha nem volnál ínségek Közt szivem re-

UJ E S Z T E N D E I

ménye, Elnyelne a bús kétségek Mélységes örvénye. 4. De mely nagy csendességére Szolgál az szivemnek, Hogy te Istenem vezére S atyja vagy éltemnek. 5. így nyugodt szívvel várom rám Most is éjszakámat, Mert te segíted, szent atyám Tűrni nyavalyámat. 6. S ha az éj végső íog lenni, S minden ínségemet Elvégzi, letudom, tenni Örömmel éltemet. Uj esztendei. D a l l a m : Mennyből jövök.

r o p l m u l t már az ó kJO. esztendő, Vagy hát uram dicsérendő, Mert atyaikép vezettél, Sok veszélytől megmentettél. 2. íme elődbe járulunk, Előtted arczra borulunk, Óh ezután is népedet Őrizd, mely hisz s vall tégedet. 3. Tovább is szent igéd kérünk, Legyen mennyei vezérünk, Tanítson egész 0

ÉNEKEK.i

29

éltünkben, S vigasztaljon keresztünkben. 4. Véghetetlen kegyelmeddel Büntetésünket engedd el, Segélj ösvényeden mennünk. S a bűnöktől búcsút vennünk. 5. Hallgass meg, áldott Istenünk ! Ez esztendőt is töltenünk Engedd háládatossággal, S koronázz meg boldogsággal. D a l l a m : Hogy naponként u r a m .

r.A

p l m u l t egy esz. tendő S egész szívem örül Te benned, óh Isten, Ki gyermekid körűi Oly hív őrálló vagy, Kinek bölcsessége, Mint jósága oly nagy. 2. Szent háladatosság Szívemben gerjedez, S lelkem buzgósága Vig hangon zengedez, Mert te áldott atyám, Mind eddig kegyesen Viseltél gondot rám. 3. Nem néked számlálom, Végetlen értelem ! Mert úgyis jól tudod, Miket tettél velem ; De óh ! más híveid Hadd lássák, mely nagyok, S dicsők jótéteid.

30

UJ E S Z T E N D E I

4. Minden napjaimban Bölcsen vezérlettél, Majd rózsát, majd viszont Tövist is hintettél Életem útjára, De mindig czéloztál Szolgádnak javára. 5. Mely sokszor kevélyen Elfelejtettelek,. S mindig könyörülő Szívünek leltelek; Megbánattad velem Vétkemet s tenálad Kész volt a kegyelem. 6. Jóvoltodból, uram, Még most tart életem, A jótétek magvát Még most is hinthetem, S örömmel várhatom, Hogy hűségem örök Jutalmát aratom. 7. A jövendők éje Nem rettent engemet, Reád bízom meddig S miként tartsd éltemet; Tisztemben eljárok, S te tőled minden jót Erős hittel várok. 8. Talán némely vágyás Szívemben még terem, Ha üdvösséges lesz, Tudom, hogy megnyerem, De óh ! ha kárt tenne, Bocsásd meg, szent Isten, S ne részeltess benne. 9. Üdvösséges lesz az, Valamit nekem szánsz,

ÉNEKEK.

Mertte mindenekkel Atyai képen bánsz; Csak igaz hűséget Mutassak, adsz mennyben Örök dicsőséget. D a l l a m : Szivem

c r

keserűségét.

p z e n uj esztendőben Óh hívek, legelsőben Dicsérjük Istenünket, Ki megtartott bennünket. 2. Sebesen elsietnek Napjai az életnek, Lefolynak az esztendők, S eljőnek a jövendők. 3. Az idők míg változnak, Bajt is mindenkor hoznak, Éltünk tövisek közt jár, Valamíg a sír nem zár. 4. De hív a mi Istenünk, Ha jön veszély ellenünk, Ő gondosan vigyáz ránk, Mint nagy kegyelmű atyánk. 5. Uram, te ki alkottál. Mind eddig eltartottál, Te adsz minden kegyelmet, Erőt s más segedelmet. 6. Magasztaljuk nevedet, Dicsérjük hűségedet, Mely eddig oltalmazott, S reánk sok jót halmozott. L

31 UJ E S Z T E N D E I

7. Tovább is kérésünket Halld meg, s áldj meg bennünket, Benned van bizodalmunk : Te lész erős oltalmunk. 8. Ha ínséggel harczolunk, Te légy erős gyámolunk, Adj élő reménységet És jókor segítséget. 9. A hadaknak vess véget, Adj áldott békességet, Legyen a sok siralom Után boldog nyugalom. 10. Akár hol járunk, kelünk, Áldásoddal légy velünk, Nagyokat, kicsinyeket, Oltalmazz mindeneket. 11. Gyengéknek nyújts védelmet, Tévelygőknek értelmet, Az árváknak atyjok légy, S minden szegénynyel jót tégy. 12. Gyógyítsd a betegeket, Á megkeseredteket, Vigasztald, ha csüggednek, Midőn soká szenvednek. 13. Add újra kegyelmedet S mindnyájunknak lelkedet, Mely minket megszenteljen, S mennynyekbe vezéreljen. 14. Hallgass meg ké-

ÉNEKEK.

résünkben, Add meg mindezt éltünkben ; így boldog lesz halálunk, midőn innét megválunk. D a l l a m : Dicséret, tisztesség legyen.

<JO.

x Tápot, h o l d a t , csil IN l a g o k a t A n a g y

Isten teremtett, Órát. esztendőt, napokat Számiálhatókká ő tett; Időnket ő elrendeli, S hiven gondunkat viseli: Hivek! dicsérjük őtet! 2. Uram ! ki minden időben Jó vagy, buzgón tisztelünk, Hogy az elmúlt esztendőben Oly sok jót tettél velünk, Hogy életet, egészséget, Vigasztalást, békességet, S előmenetelt adtál. 3. Ez esztendőt is áldással Koronázd meg Istenünk, Segéld igaz hálaadással S kegyességgel töltenünk ; Kész is vagy a segítségre, Csak az igaz bölcsességre Legyen törekedésünk. 4. Ha boldogságunknak nem árt, Adj sok örömnapokat, De ha ezek tennének kárt, Kevesítsd meg számukat; Csakhogy Ínségünkben ne hagyj,

32

UJ E S Z T E N D E I

Békével tűrő lelket adj, S ments meg az irigységtől. 5. Szeresd tovább is népedet Kegyes atya módjára, Ha ínségben kér tégedet, Figyelmezz panaszára ; Ostorodat róla vedd el, S fejedelmét kegyelmeddel Tetézd gazdag mértékben. 6. A trónuson a bölcsesség S igazság kormányozzon, Hazánkban áldott békesség S jó erkölcs virágozzon. Add, óh uram, minden szivek Hozzád s királyunkhoz hívek Legyenek mindenkoron. D a l l a m : Istentől el nem állok.

RY AZ ur nagy kec l / · r \ gyességét, Óh hívek, áldjátok, Hatalmát, bölcsességét Felmagasztaljátok. Ő minden időben Velünk számtalan jót tett, S atyaikép vezetett Az ó esztendőben. 2. Tartsuk első tisztünknek Atyai védelmét Hálálni Istenünknek, S kikérni kegyelmét; Mert csak ő általa Örülhetünk létünknek: Ha ő nem

ÉNEKEK.

tart, éltünknek Elszakad fonala. 3. Ő volt, ki szent igéjét Köztünk megtartotta, Ifjak s vének elméjét Világosította; Ő volt ki bőséggel Sok áldást osztogatott, S ki által megáldatott Hazánk békességgel. 4. Nagy irgalommal is bánt Velünk nagy Istenünk, Midőn vétkeztünk, megszánt, Nem kelt ki ellenünk; Mert ha érdemünket Nézné minden órában, Kiirtná, haragjában, Elfajult nemünket. 5. De jó atya módjára Mi rajtunk könyörült, Bűneink látására Hűsége meg nem hült, Megtartott hatalma! S ha bűnünkből megtértünk, S tőle kegyelmet kértünk, Készen volt irgalma. 6. Szives háladásunkat Vedd hát kegyes atyánk, Kedveld áldozatunkat, Melyet nyújt szívünk, szánk A Jézus nevében; Velünk tovább is jól tégy, Éltünknek gyámola légy Minden ínségében.

UJ E S Z T E N D E I É N E K E K . i

7. Ez esztendőn is minket Szeress kegyelmeddel, Orvosold sérelminket, Vezess szent lelkeddel : Hitben s szeretetben Adj állhatatosságot, S végtére boldogságot Az örök életben.

33

gedet áldjanak, S másnak jó példát adjanak, 4. Óh hallgass meg kérésemben, Úgy boldog esztendőm lesz, Félelmed minden tettemben Boldog gyermekeddé tesz ; Tanulván törvényedet S követvén tetszésedet, Itt

;ép h ű v ö s patakra. D a l l a m : Mint a szép patakra. ^

^

n ő

g

s z e r e t e t e m i

meg ez új mennyben lesz örök éleesztendőben tem. Uj lélekkel, Istenem, Légy 5. Uram, ha esztenvelem minden időben, deimet Megnyújtani akaNe hagyj önként véte- rod, Mind jó mind bal nem ; Add, buzgón sze- esetimet Intézze bölcsen resselek, Éltemmel tisz- karod ; Legyen gondod teljelek, Sőt cselekedd, éltemre, S midőn jutok hogy mindenek Tisztes- végemre, Akkor erősítsd ségedre éljenek. hitemet Atyám, s vedd 2. Add, hogy ez én- hozzád lelkemet, nékem legyen Kegyelem esztendeje, Naponként hi- D a l l a m : Jehova, c s a k neked éneklek vebbé tegyen Szent be-, ' széded ereje : Add vizs- c q [ ']) esztendő vidít gáljam éltemet, Ismerjem · ^ · ^ ma téged Lelmeg vétkemet, S ha lá-.kern, te is újítsd meg tod jobbulásomat, En- magadat, S mint kívánja gedd el adósságomat. kötelességed, Új hűséggel 3. Adj szerencsés nap- i folytasd nagy utadat ; jaimban Mérséklő józan-, Ha a jóság ösvényét köságot, Súlyos nyomorú- veted, Egykor szebben ságimban Hív állhatatos- megújul életed. ságot; Mind foglalatos2. Mi más, ha nem ságim, Mind nyugtom s az ur kegyelme Tartotta mulatságim, Uram, té- meg mind eddig éltedet ? 0

34

UJ E S Z T E N D E I

Mi más, ha nem kegyes védelme Fedezett be veszélyben tégedet ? Óh bizonnyal kegyesen vezetett, Veled mindig számtalan sok jót tett! 3. Teljes szíved szeretetével Tiszteld te is élted kegyes atyját Jódra czéloz minden tettével, Híven tedd meg hát parancsolatját ; Urad, illik szavát megfogadnod, Bírád, tudd meg, hogy számot kell adnod. 4. Legyen gondod minden tisztedre, Nehéz az bár, még akkor se légy rest, Tekints mennyben letett kincsedre, Erőt ád a hit, ha gátol a test ; Nézd sebesen folynak esztendeid, Óh kövessék őket jótéteid ! 5. Nem csak gyorsan múlóvá tette Eletedet, óh ember ! Istened Napjaid is mind számba vette, Illik hát azt bölcsen eltöltened ; Tégy sok jót, mert jó cselekedeted Gyümölcsét mind örökké szedheted. 6. Szenteld magad s mások javára Minden napját siető éltednek, így

ÉNEKEK.

majd ha jutsz a végórára. Akkor is ezt mondhatod szivednek: Haszonnal tölt életem, nem félek, Itt kimúlván mennyországban élek. D a l l a m : Mely nagy az ur kegyelmessége.

/ S r v e n d e z z menny az ^tennék, A ki teremtő szavával Léteit s életet ád mindennek, Teljes menny s föld jóvoltával ! Kinek mindenható bölcs karja Teremtette az egeket, S mihelyt szent tetszése akarja, Semmivé tesz mindeneket. 2. A te megtartó hatalmadat A nap és éj prédikálja, De örök s felséges voltodat Semmi változás nem állja. Nékünk is új esztendőt te adsz, Midőn időnkkel avúlunk : Te uram, örökké megmaradsz ! Mi, mint az árnyék, elmulunk ! 3. Ε napon is, melyen életünknek Újul egyik esztendeje, Áldjuk szent nevét Istenünknek, Kinek megtartott ereje ; Uram ! ha te nem segítsz raj-

OU. \J s {öld

SZÜLETÉSNAPI ÉNEKEK.

tunk, Menten semmivé enyészünk, De ha irgalmadért sóhajtunk, A sírból is felébredünk. 4. Ki áld meg, uram, ha csak te nem ? Nálad nélkül mit tehetünk ? Csak néked legyen hát, Istenem, Szentelve egész életünk! Nyíljék meg bőséges tárházad, S mennyei harmatot hintsen; Mert ha áldásid ránk ruházod, Úgy semmi szükségünk nincsen. 5. Áldd meg a királyt hatalommal, Tanácsosit bölcsességgel, Országoljanak irgalommal És könyörületességgel. Igaz ítélettel ragyogjon Az ő királyi pálczája, Mig élünk köztünk ne harsogjon A had rémítő lármája. 6. Adj a főrendbe kegyességet, Hogy a szegényt megszánhassa ; A népnek erőt egészséget, Hogy igáját hordozhassa ; Áldd meg a serény tanítókat Szent isteni félelemmel, A tanulókat s hallgatókat Boldogító kegyelemmel. 7. A hozzád kiáltók szavára Ne legyen eged

35

bezárva; Találjon benned oltalmára Az elhagyott özvegy s árva. Adjad ez uj esztendőben is Kegyes jóságod éreznünk, Te légy az örök időben is Atyánk. Istenünk s mindenünk ! Születésnapi, D a l l a m ] : A nap i m m á r elenyészett.

iOl

Ol.

\ riszont az a nap

V

virrad

rárB)

s

vidítja szívemet, Melyen, óh mennyei atyám, Alkottad éltemet. 2. Véghetetlen hűségedet Szívből magasztalom, Mert hozzám szeretetedet Ma is tapasztalom. 3. Vajha oly szentül folyt volna Mind eddig életem, Hogy semmiben ne vádolna Lelkiismeretem ! 4. De óh ! el nem titkolhatom, Gyakorta vétettem ; S elcsábítván indulatom, Tisztemet nem tettem. 5. Elpirulva s töredelmes Szívvel kérlek téged, Uram légy most is kegyelmes, Szánjon meg hűséged. 3*

36

NÉVNAPI

ÉNEKEK.

neplem, szent atyám ! Azt a kegyelmedet Áldom és imádom, Melyet akkor vettem, Mikor te nevedben Megkereszteltettem. 4. Óh vajha mondhatnám, Hogy fogadásomat Híven megtartottam, S becsültem sorsomat, Hogy csak gyarlóság volt. • Ha mikor .vétkeztem, S el nem mulasztottam, A mire érkeztem. 5. Uram te mindent: látsz ! Láttad esetimet,. Száma szerint tudod Minden vétkeimet, De te Névnapi. a megtérő Bűnöst meg. D a l l a m : Hozzád f o h á s z k o d o m . nem veted, Sőt, hogy Akármelyik nap- éljen, magad Segíted, veját Nézzem éle- zeted. temnek, Látom mindenik6. Légy irgalmas nében Az én Istenemnek kem Uram, s én Istenem ! Hozzám nagy kegyelmét, Atyai szeretet Nem lehet Hív gondviselését, Sor- ellenem, Ámbár eltévedsom folyásának Titkos tem, T e vissza téríthetsz, vezérlését. Lelked malasztjával Min2. De a mely napot denre segíthetsz. ma Életem sorából Ismét 7. Hogy nem tekinmegérhettem Az ő jó- tetted Méltatlanságomat, voltából, Ez legfőbb ke- Eddig megtartottál, Vigyelmét Juttatja eszembe lági sorsomat Időről-időre Melyet a keresztség Be- Sok jóval nevelted, É s oltott lelkembe. minden ügyemet Bölcsen 3. Legelsőben is hát vezérelted. Ma, mikor nevemet Ün8. Méltó háladással Ma

6. Teremts tiszta szívet bennem, Vezesd szándékimat, Segéld serényebben tennem Hasznos munkáimat. 7. Sokak és nagyok dolgaim, A míg tart életem, S ha majd lefolynak napjaim, Elődbe vitetem. 8. Talán közel van már végem, Óh nyújts segítséget, Hogy nyerhessen kegyességem Örök dicsőséget!

IFJAK

ezt is említem, Nevedet Imádó Szívvel dicsőítem ; Maradj ezután is Segítőm s oltalmam. Mert csak te benned van Minden bizodalmam. 9. Ámbár e mai nap Egy-egy esztendőben Csak egyszer jön elő, Add minden időben Előttem forogjon, Hogy keresztségemet Tudjam megbecsülni, S meglartsam frigyemet. 10. Arra pedig atyám ! Hogy minden esetben, Holtomnak napjáig S minden kisértetben, Alkalmatos legyek, Te magad vidd végbe, Vígy utóbb magadhoz Örök dicsőségbe. Ifjaké. D a l l a m : Jézus, ki b ű n ö s lelkemet.

ifjúságom terem· 1 tője, Hallgasd meg kérésemet, Tégy, óh minden jók szerzője, Bölcscsé s jóvá engemet; Lelkem, testem és mindenem Tőled van, áldott Istenem. Te segélj, hogy .serényen Járjak a jó ösvényen. Ü O

ÉNEKE.

37

2. Örömre hajlandóságot Belém magad oltottál, Fojts meg minden kívánságot, Melyet te megtiltottál! Add, mindig előttem legyen A számadás, s bölcscsé tegyen ; Tudjak szentül örülni, S minden vétket kerülni. 3. Ha ifjúságom útjában Vétkekre kisértetem, A gonoszság hálójában Ne vesszen el életem ; A roszak példaadása, S bűnösök csúfolódása Félre ne tántorítson. S tőled el ne csábítson. 4. Add, kegyesség ékesítse, Uram, ifjúságomat, Az vigasztalja s enyhítse Élemedett koromat; Tartsd tisztán bűntől lelkemet, Szenteld magadnak szívemet, Hogy téged híven féljen, S tisztességedre éljen. 5. Az idő becsülésére Taníts, uram, engemet, A bölcsesség gyűjtésére Áldozzam életemet; Boldogítsd ifjúságomat, Áldd meg munkálkodásomat, Hogy hasznos ember legyek, S éltemben sok jót tegyek.

ÖREGEK

38

Öregeké. D a l l a m : Dicsérlek, u r a m , tégedet.

fíJL T e

vo tál

' teljes U t t » i éltemben, Vagy most is reménységem, Óh ne hagyj el vénségemben, Istenem, erősségem ! 2. Megélemedett koromnak Lankaszt erőtlensége, Szélén állok már síromnak, S közel van éltem vége. 3. Áldassék nagy kegyességed, Mely mind eddig követett: Ki számlálná meg, hűséged Velem mely sok s nagy jót tett! 4 Óh ezután is velem légy ; Vezesd bölcsen éltemet, S végig álhatatossá tégy ; Megtartanom hitemet. 5. Adj szívemnek csendességet Akármely bal sorsomban, S te magad nyújts segítséget Gyámoltalan voltomban. 6. Eddig sok vidám napokat Adtál ingyen kedvedből, Add vegyem, a komorakat Most jó néven kezedből.

ÉNEKE.

7. A mit itt alatt szenvedek, Sokáig nem tarthat már, S ha tetszésednek engedek, Mennyben boldog öröm vár. 8. Ott többé nyomorúságnak Jármában nem fáradok, Tökéletes boldogságnak Hazájába vigadok. 9. Add, hogy naponként függeszszem Ε szép czélra szememet, S vala mig élek, élesszem Vele gyenge hitemet. 10. így megnyugszom, bár ínséggel Harczol is öreg korom, S kimúlok jó reménységgel. Ha elbomlik sátorom. Tavaszi. D a l l a m : Dicsőült helyeken.

p r \ ζ urat áldjátok, Ό Ο . /A K i k örültök az életnek, S szépségét látjátok A virágzó kikeletnek ; Ő alkotta e szép világot, Ő termeszt fát, füvet, virágot, S ő mindennek ád boldogságot. 2. Az elfáradott föld Setét gyászba volt borúivá, S most mindenütt víg zöld Színben látszik

AZ E S Z T E N D Ő NÉGY

RÉSZEIBEN.

39

megújulva. A kis féreg, a szárnyas madár, S minden, a mit a viz öble zár Új örömet nyert, s még többet vár. 3. Gyenge szél lengedez, Nyájas nap ragyog az égen, Vig öröm zengedez Hegyen völgyön és térségen. S az ur, midőn a föld formáját így szépiti, s igy áldja nyáját, Gyönyörködve nézi mun1' áját

derül, így éltünk is. ha búba merül. Az öröm sor viszont ránk kerül, 7. Nagy Isten, itt is már Szép részt adsz a boldogságban, De mely sakkal szebb vár Ama dicső mennyországban ! Boldog, a ki él félelmedben ! Ha végig hív tiszteletedben, Részt vesz örök dicsőségedben.

4. Egész föld népsége Zengj annaköröm-éneket, Kinek kegyessége Elevenít mindeneket! Oh nagy Isten, dicsérlek téged, Mindent betölt nagy dicsőséged, S mindent megáld s vidít hűséged ! 5. Te áldasz bőséggel, Hozzánk te küldesz felhőket, Hasznos nedvességgel Te áztadod a mezőket; A szép napfény, az ég harmatja, S a szel lőnek lágy fuvallatja, Minden, mely jó vagy, azt mutatja. 6. Bár néha szívünket Vad fergetegek rémítik, Azok is földünket Termékenységre segítik ; S viszont hamar az ég fel-

\ raljon ki örömére ^ * " · * Van a föld szépsége, Kinek jár most kedvére Az ur kegyessége. Midőn azt virágokkal S fákkal ékesgeti, S kelle mes sugarakkal A napot fényleti ? 2. Elragadva, ki hallja Madarak szózatát ? Felségesnek ki vallja Az ég boltozatát? Virág közt kik sétálnak Vidám ábrázattal? A szellők kit kinálnak Balzsamos illattal ? 3. Nekünk adta Istenünk Azt a tehetséget, Hogy lehessen éreznünk A dicső szépséget; Ezzel is hűségünket Éleszteni kivánja. Hogy egész életünket Lelkünk néki szánja.

D a l l a m : Óh mikép f o g a d j a l a k .

40

AZ E S Z T E N D Ő N É G Y R É S Z E I B E N . 40

ez életben is m á r ! Hát ott mely boldogok leD a l l a m : Jertek hozzám Krisztus, szünk. Hol majd minmondja. den bajt leteszünk, Mely /^vkos lelkek, ví- alá most sorsunk z á r ! Ό ' · ^ gadjatok, S Istennek hálát adjatok. Je- D a l l a m : Ébredj fel szivem s vigadj. len vagyon a szép nyár; Adjunk hálát IsJutalmát nyeri munká- U O . J \ (ennek, Ki bölcs tok, S a mezőn minde- atyja mindennek. Ki részt nütt rátok Az öröm és sok áldásokban Ad e áldás vár. nyári napokban. 2. A fák tehertől gör2. Valamit csak élebednek, De még többre tünk Örömére kérhetünk, törekednek, Érlelik gyü- lm, mindent jóvoltából mölcsüket ; Példázván az Ád gazdag tárházából. oly lelkeket, Kik híven 3. A nap meleg su~ teszik tisztjüket, S ter- gára Földünket általjárja, jesztnek örömöket. Érleli termésünket S meg3. Szépen érik a ga- tölti majd csürünket. 4. Az ur sokszor febona. Az ember becses vagyona. A mező koro- nyeget, Bocsátván fergenája ; Ezt emberi kéz mi- teget, S még sem ér velte, De váljon fel ki veszedelem, Még is tenevelte? Ki ád jó időt rem élelem. rája? 5. Hívek, óh azt áld4. A gyenge szőlővesz- játok, Ki gondot visel szőnek Leve titkon az rátok, Ád szép nyári naerőnek Készít vidámító pokat, S megáldja munszert: így használ csen- kátokat. des tettével Sok, kit a 6. Víg szívvel dicsérvilág gőgével Megvet, jétek. S akaratját tegyémint. csekély embert. tek, Hogy valamíg élte5. Mindenható, jó s tek Tart, kedvében legyebölcs atyánk! Mely sok tek. áldást terjesztesz ránk Itt 7. Éltetek sok jót te-

Nyári.

AZ E S Z T E N D Ő NÉGY

RÉSZEIBEN.

41

gyen, Hogy elvalaha le- csudákat! Mindnyájan ti, gyen Mennyben bő ara- ifjak, vének, Zengedezzetástok, Örök boldogu- tek nevének! lástok. 7. Jöjjön el élted ősze bár, Kedvéből az Ur ki nem zár, Terem még Őszi. öröm számodra, Ha jutsz D a l l a m : Jézus Krisztus én életem. is öreg korodra. 8. Ha az esztendő pélO Q l_ia bár eltűnt is U t J . 1 i a szép nyár, Az dáját Követvén, tiszted ősz új örömökre vár ; munkáját Híven gyakorÓh mely nagy az ur lod, s sok jót tész, Hajósága ! Elfogyhat-e gaz- lálodban is boldog lész. dagsága ? 9. Az esztendő elher2. A fák mikép ékes- vad már, De mi kárt kednek, Gyümölcsök alatt vall ? haljon meg bár, A görbednek, S önként kí- gyönyörű kikeletre Felnálnak bennünket, Gyö- támad majd új életre. nyörködtetik szemünket. 10. így te is meghalsz, 3. A madarak víg szó- hogy végre Feltámadj zatja Magát már nem nagy dicsőségre. Csak jó csudáitatja, Repülnek ők magot vess bőséggel. Kimás tájakra, Hol minden múlhatsz jó reménységgel. kész már számukra. 4. Eltart az ur mindeneket, Nagyokat és ki- D a l l a m : Dicsérlek, uram, t é g e d e t csinyeket, S azt akarja, Τ Π teremtője örüljenek, Valakik éltet ' V s atyja ! Ki ne nyertenek. imádna téged ? Minde5. A szőlő-hegyek bort neknek osztogatja Javait adnak, Gyors rnívelőik kegyességed. 2. A nap eddig közel vigadnak, S ahhoz emelik szavukat. Kitől nye- vala, S termők lettek mezeink, Most elmegy s rik jutalmukat. általa Nyernek 6. Óh ki ne adna há- áldást lákat Annak, ki tesz ily más testvéreink.

42

AZ E S Z T E N D Ő

N É G Y R É S Z E I B E N . 42

3. Vele a nyár örömei Mi tőlünk eltávoznak ; De most is az ősz kincsei Sok jó kedvet okoznak. 4. Mely kegyes a mi Istenünk ! Mely boldog igy életünk ! Mint kijár tőle mindenünk? Még több is, mint kérhetünk. 5. Hívek, óh magasztaljátok, Bölcs kegyes atyátokat, Ki minden időben rátok Halmoz sok áldásokat. 6. Fogadjátok háladással. A mit tesz ti veletek, Tegyetek ti is jót mással, És örömest tegyetek. 7. A szegény panaszt ne tegyen, Hogy elfogyott kenyere, Segítsétek, s közös legyen Köztetek minden tereh. 8. Az ur kegyesen fogadja Az ily irgalmasságot, S az ily háladóknak adja Az örök boldogságot. Téli. D a l l a m : Szivem keserűségét.

'j-í '*·

igazgatja Bölcsességed, földünket, Mint szereted éltünket! 2. Te mindenkor jó s bölcs vagy, Hatalmad mindenkor nagy, Változó időket adsz, De te mindig megmaradsz. 3. Nem csak a föld zöldsége, Tavasz, nyár, ősz bősége, A tél is hirdet téged : Óh mely nagy dicsőséged ! 4. A ködös levegő is, A hó s hideg eső is Szint oly jótéteményed, Mint meleg verőfényed ! 5. Mely jó s bölcs intézeted A tél is! pihenteted Elfáradott földünket, Hogy tarthasson bennünket. 6. A mit most hó temet el, Majd a vig kikelettel Szép ifjúságra szert tesz, Minden zöld és vidám lesz. 7. így kevés idő múlva Testünk is megújulva. Feltámad jobb világra, A halhatatlanságra. D a l l a m : Jézus, h ű s é g e s

tanítónk.

7Ο Γ ϊ y á s z b a borult a szép mező, Be\ rilág ura és atyja, * ^ · V Meiy bölcsen állott a komor tél. Meg-

AZ I S T E N R Ő L É S T U L A J D O N S Á G A I R Ó L .

43

szűnvén a lengedező Szel- falattal sem bir, S kis lők, sikolt mérges szél. gyermeke kenyérért sír. Itt van a jég s fagy ide4. Hánynál szerencséje, Nyugszik a földnek sebb vagyok ! Én hidegtől ereje. nem félek, Szükségim 2. Boldog vagyok ! a ; nem sokak s nagyok, hideget Én csendesen Nyúgodalmasan élek ; Óh, nézhetem. Fűtött szobám lelkem, Istenben vigadj, ád meleget S éhségtől S örömmel neki hálát sem gyötretem, Nappal adj. nincsen aggodalmam, Éj5. Ne nézd azt, hogy jel van csendes nyugal- sokan bírnak Többel, úszmam. nak bőségben, Tekintsd 3. Mely sok szegény azt, hogy sokan sírnak nem mondhatja, Hogy ily S nyögnek nagyobb szűkboldog élete, Kinek nincs ségben. Uram, áldj meg sem ruházatja, Sem me- j víg lélekkel, S tégy jól leg épülete, A ki egy minden szegényekkel. MÁSODIK SZAKASZ.

A hit-tudomány nevezetesebb ágazatairól. Az Istenről és annak tulajdonságairól. D a l l a m : S z e r e l m e s Jézus, valljon mit vétettél.

7 0 \ / a n I s t e n s annak 11>· V vagyok én is műve ; Mint nyughatnék meg a jó ember szíve, Ha a világgal Isten nem gondolna, S atyja nem volna ? 2. Nem lehetne úgy

semmit reménylenünk. A barmok sorsát kell'ne irigylenünk, A föld s valamit szépnek tartunk benne. Sivatag lenne. 3. Mint lehetne igy éltünket szeretnünk ? Jaj ! jobb lett volna soha sem születnünk, Mint Isten nélkül nagy vakságban járnunk, S rothadást várnunk.

AZ I S T E N R Ő L É S T U L A J D O N S Á G A I R Ó L . 44

4. A boldogságnak szomjú kívánása Kínoknak lenne áradó forrása, S a bűnös bármely vakmerőkép élne, Semmit sem félne. 5. De távozzatok kínzó képzemények! Ne téveszszetek sűrű szövevények! Ismerem a szép világ alkotóját, Éltem adóját. 6. Van Isten, én is ő általa lettem. A bennem élő lelket tőle vettem, Ő mesterséggel alkotta testemet, Ő tart engemet. 7. Oh hát reményem vetem csak Istenbe, S bizonynyal tudom nem esem szégyenbe, Hahíven neki szentelem szívemet S teljes éltemet. D a l l a m : Jehova, csak éneklek.

7A F m e l d

neked

lelkem

'

' * · '-'gondolatod, Mutasd meg, hogy nem csak por s hamu vagy, Az Ur, kihez hív indulatod Most búzog, lélek s véghetetlen nagy; A ki őneki áldozni akar, Úgy áldozzék mint az angyali kar.

2. Semmi ész őtet fel nem éri, Hozzá képest az angyal nagysága Semmi, egy bölcs is meg nem méri, Mely nagy legyen a z ú r méltósága; Ne próbáld annak képét formálni, Kit az ég s föld nem győznek csudálni 3. Nap ! bár fényeden bámulhatok, Bár ábrázatod szép fénynyel ég is ; Bár mint ragyogtok, csillagzatok ! De hozzá képest mik vagytok még is ? Ragyogványtoknak ékes pompája Dicsőségének csak kis szikrája. 4. Az Isten, a kit én tisztelek, Ment a földi test súlyos terhétől, Neki köszönöm, hogy lehellek, De ő nem vette éltét senkitől ; Nincs semmi tagja, s minden tudtára Van, s hatalmának nincsen határa. 5. Uram élővé erőd tette Valami él, te vagy legfőbb lélek. Éltét az angyal tőled vette, Én is egyedül általad élek. Neked zengedez az egek ege S ezer meg ezer lelkek serege. 6. Imádd, óh lelkem,

AZ I S T E N R Ő L É S T U L A J D O N S Á G A I R Ó L .

45

hát lélekben. Imádd felségét hát igazságban; Ha neki engedsz mindenekben, Részed lesz a legfőbb boldogságban, Mert a kik őtet híven tisztelik, Nála örök jutalmukat lelik.

god, Hatalmad s bölcs jóságod. 7. Hiszem s vallom hát léted, A mim vagyon, jótéted ; Atyám, vedd háladásom, S mélységes imádásom. *

D a l l a m : É b r e d j fel, szívem, s vigadj.

Magános dallamra.

isten vallom léte* det Imádom felségedet Roppant alkotmányaid, Élő bizonyságaid. 2 A menny kék boltozatja, Földünk szép ábrázatja. A tengerek vizei Mind kezed remekei 3. Nap s hold rendes világa, Ragyogványok soksága, Az ég dörgő szózatja, Nagyságodat mutatja. 4 Valamit látok s kérdek : Parányi vagy temérdek Viz avagy föld állata, S ennek bő táplálata. 5. A fák nevelkedése, A mag tenyészedése, A fü s gabona szára, Mind nagy erőd zsoltára. 6. Valami szembe tűnik, Hirdetni meg nem szűnik Dicső tulajdonsá-

75.

Tß r y c s ő s é g menny/ O . U b e n Istennek ! Áldott legyen irgalma ; Jóltevője ő mindennek, S mindenen van oltalma ; Kedve telt Istennek bennünk, Atyánk ő, nem kell rettegnünk ; Óh magasztaljuk őtet. 2. Imádunk s szívből dicsérünk, Szent atyánk, jóvoltodért Bölcs teremtőnk, hív vezérünk /\ldunk igazságodért. Nincs mértéke hatalmadnak. A kik kedvedben maradnak, Óh mely boldogok azok ! 3. Óh magasságos Istennek Szent fia, Jézus ! téged Üdvösségére mindennek Megváltónkká tett élted ! Bűnösök váltsága lettél, Örök életet szerzettél ; Óh légy irgalmas nékünk.

AZ I S T E N R Ő L É S T U L A J D O N S Á G A I R Ó L . 46

4. Isten lelke, óh szent lélek ! Jobbíts, vigasztalj, oktass ; Minden jóra, a mig élek, Mind nagyobb mérvben szoktass ; Látod erőtlenségünket, Ha Te el nem hagysz bennünket, Óh mily boldogok leszünk! M a g á n o s dallamra.

77 IVA' mindnyájan * ' * J * egy Istenben Hiszünk, ki minket teremtett, Ki bölcs szent és jó mindenben S minket saját népévé tett. Ő osztogatja sorsunkat, S híven viseli gondunkat ; Ha fenyeget veszedelem, Ó nála kész a védelem. Ó szünet nélkül vigyáz ránk, Mint mindenható jó atyánk. 2 Mi mindnyájan Jézus Krisztust Hisszük Isten szent fiának, Ki üdvösségre módot s just Adott megváltott nyájának. Ő éltét nem drágállotta Értünk, s vérét kiontotta. Most isteni dicsőségben Él az atyánál az égben. Ő az ut s az örök élet, Övé a legfőbb ítélet.

3. Mi mindnyájan hiszszük s valljuk, Hogy a szent lélek vezérünk. S ha jó tanácsát javalljuk, Üdvösséges czélra é r ü n k ; Ő vigasztalja szivünket, Ha ínség nyomja éltünket, A gyenge hitet éleszti, Az erény tüzét gerjeszti, S ha le kell tennünk éltünket, Ő táplálja reményünket. D a l l a m : Jézus Krisztus dicsértessék.

" 7 0 imádjátok Istenün* * ket, Ki adta mindenünket ; Kegyes atyát magasztalunk Benne, neki élünk, halunk, Áldássék az ur ! 2. A Krisztust magasztaljátok, Kit küldött jó atyátok. Ő az, kit fejünknek vallunk, Neki élünk, néki halunk. Áldassék az ur ! 3. Zengjetek a szent léleknek, Áldást, bölcs vezérteknek ; Az ur lelke hív gyámolunk, Neki élünk, neki halunk. Áldassék az ur! 4. Örvendj lelkem ! harsogjatok Vigadozó szózatok ! Szent, szent, szent a mi Istenünk, Tőle van

AZ I S T E N R Ő L É S T U L A J D O N S Á G A I R Ó L .

47

éltünk s mindenünk, Ál- Mi csak tegnapiak vagyunk, S már holnap dassék az ur! mindent itt hagyunk : Ο D a l l a m : Óh emberi gyarló nem- volt s lesz szünet nélkül. zetség. 3. Szem őtet nem szemlélheti, HozzájárulhatatT Q Teremtőm, ki élet' * re hoztál, Meg- lan Világossággal rejteti váltóm ki értem áldoztál, Magát a láthatatlan; De Megszentelőm, ki felse- tündököl munkáiban. Kegítesz, S jó szándékaim- ze dicső csudáiban, Örök, nagy istensége. ban erősítesz! 4. Hol volnánk mi, ha 2. Hirdetem sok s nagy jótétedet, Főkép azon in- életet Nem adna nagy tézetedet, Melyet lelkem irgalma? A nagy roppant javára tettél, Midőn természetet Mi alkotá ? mennybe utat szerzettél. hatalma. Övé az ész, az 3. Vegyed kedvesen értelem, Erő, nagyság, és háladásom S szívbeli di- védelem, Övé minden dicséret-mondásom, Téged csőség ! atya, fiu, szent lélek. Val5. Mindent betölt dilak s imádlak, míglen csősége, Mindenhová hat élek. * fénye; Hol van oly éj setétsége, Hol oly mélyD a l l a m : Bizony meglészen az idő. ség örvénye, Mely tőle θ|Λ Λ z ur egyedül az rejtne titkokat ? Sőt tud Ö U · ™ Isten ! Örülj hí- minden szándékokat, Evek szent nyája ! Sem ég- lőbb mint fogantatnak! ben, sem földön nincsen, 5. Ki tartja, Isten, kíKit mérhetnénk hozzája; vüled Világod alkotmáNagy svéghetetlena neve! nyát? Ezer veszély közt Minden ő általa ieve. Va- nélküled Ki forgatná korlami teremtetett. mányát? Te mindenek2. Soha nem vette kez- nek atyja vagy. Jóságod detét, Végét sem hagyja is szintén oly nagy, Mint érni; Örökké tartó életét bölcsességed s erőd. Mely ész tudnámegmérni? 7. Igaz minden itéle-

48

AZ I S T E N R Ő L É S T U L A J D O N S Á G A I R Ó L . 48

ved, Tökéletes szentséggel Bírván, a bűnt megbünteted, Bár tűrsz nagy szelídséggel. A jónak osztod jutalmát, S az ártatlannak siralmát Örömre változtatod. 8. Csak téged illet tisztesség, Téged méltó imádni, Te ékes föld, te fényes ég, Óh jertek őtet áldni! Az ur egyedül az Islen, Sem égben sem földön nincsen Hozzá hasonlítandó ! D a l l a m : Jehova csak néked éneklek.

oj Λ/tikor nap, hold O l » i ι még nem valának, Mikor a föld még nem teremtetett, S dicséretet neked urának, Nagy Isten, még angyal sem zenghetett; Akkor is már valál, a mi most vagy, Határ nélkül s véghetetlenül nagy. 2. Erről mely szív felejtkeznék el? Ki tarthatná magát függetlennek ? Ki az, ki számmal vagy mértékkel Felérhetné éltét az Istennek ? Soha el nem fogynak esztendei, Mik azokhoz ezredek ezrei ?

3. Élted soha kezdetet nem vett, Isten voltál s fogsz mindig maradni, Akkor is, ha a szavadra lett Egek s földek tartoznak olvadni, Téged, ronthatatlan menynyei várt, Kiméi az idő. mert nem tehet kárt. 4. Mely boldogság, hogy én is téged Atyámnak hívhatlak, s ugy oktatott Jézus, hogy engem bölcseséged El nem muló életre alkotott, Melyben, ha itt tetszésedre teszek, Örök dicsőség részese leszek ! 5. Ugy van, uram, szeretsz mindenkor, S mind örökké sajátod maradok, Ha meghal is a porból vett por, Lelkemre nézve el nem rothadok; Nem félek, bár hozd el halálomat, Az kezdi el boldogabb sorsomat. D a l l a m : Örökké ! óh mennydörgő· szó.

ΟΛ

imádjuk a min1 denhatót S mindent bölcsen igazgatót, Hívek ! kinek nincs mása ; Az ur nagy dolgokat művel, Nem gátolódik

AZ I S T E N R Ő L É S T U L A J D O N S Á G A I R Ó L .

semmivel Dicső kormányozása ; Határt nem ismerereje, Ő minden nagyság kútfeje. 2. Ő alkotá a kék eget, S a véghetetlen üreget, Mely vala körülötte, Ezer s ezer világokkal, Holt és lelkes lakosokkal Egy szava betöltötte ; S most is valamint akarja, Megtesz mindent erős karja. 3. Ha ő parancsol, felhőkbe Csuda mivoltu tömlőkbe A vizek összegyűlnek, Zúgnak a vad fergetegek, A föld megindul s az egek Oszlopi megrendülnek; Sűrű villámok hullanak, S kősziklák összeomlanak. 4. Viszont ha ő int, hirtelen Elnémulnak a szertelen Szeleknek orditási; A vizözönnek törvényt szab, „Eddig s tovább ne mérges hab !" S tüstént szűnnek zúgási. A hegynek érez a kebele, S ő friss forrást folyat vele. 5. A föld, az ég, a tengerek, Az angyalok, az emberek Kit vallnak alkotónak? Kit a nap, hold, a csillagok, S az

49

égi seregek magok Nagy s bölcs igazgatónak ? Ki oszt minden történetet, Itt halált, amott életet? 6. Te por s hamu, ki büszke vagy, Gondold meg jól, az Ur mely nagy ! S okosan bölcselkedjél : Mi fujhatja fel lelkedet? Óh értsd meg semmiségedet, S az Urnák dicsekedjél ! Ha van erőd, légy általa Sok ember földi angyala. 7. Uram minden segedelmet Te adsz, e drága kegyelmet Az ég s a föld hirdeti; Ki nem ismeri hatalmát Kezednek ? óh ! bizodalmát Szivünk csak benned veti; A kinek van ily Istene, Nincsen-e annak mindene ? D a l l a m : Bízzad minden utadat.

oo imádlak, Isten, téO O . 1 ged, Kegyes vezéremet, Eltölti bölcseséged Csudával szívemet; Óh add híven vizsgáljam Bölcs alkotmányodat, S mindenütt feltaláljam Nagy és hű voltodat. 2. Valahová szemem néz, A szép rendet lelem, 4

AZ I S T E N R Ő L ÉS T U L A J D O N S Á G A I R Ó L . 50

Csak a mindenható kéz S isteni értelem Tudhat ily nagy világot Ekép fenntartani, S szükséges boldogságot Mindennek osztani. 3. Uram, te dicsőségét A napnak ékesen Fényieted, s messzeségét Kimérted kegyesen ; Melegít s el nem éget, Kellő világot gyújt, Erőt, elevenséget S örömet bőven nyújt. 4. Hogy mindig szép forgásban S rendben maradjanak A csillagok, s egymásban Meg ne akadjanak, Ki tudta mesterséggel Kiszabni utjukat ? Te vagy ki bölcseséggel Vezérled nyájukat ? 5. Ki ad a levegőnek Csuda természetet, S azzal minden élőnek Mozgást s lehelletet ? Benne sok gőzök gyűlnek. Úgy, hogy nem ártanak, De felhőkké vegyülnek, Hogy esőt adjanak. 6. Ki osztja bölcs mértékkel A földnek javait, S tartja illő mértékkel Minden lakosait? Ki öntöz patakokkal Völgyeket, halmokat? Ki zaboláz

partokkal Felzúdult habokat ? 7. Ki az, ki gyümölcsökkel Termeszt virágokat? Ki az, ki örömökkel együtt nyújt hasznokat, S mindenben párosítja A szépet és a jót, S magához ugy hódítja A gyenge halandót ? 8. Uram nagy bölcseséged Csudái mind ezek. Minden magasztal téged. Akármit kérdezek, Én is szent énekemmel Dicső értelmedet Imádom hát, s éltemmel Dicsérem nevedet. D a l l a m : Mily nagy az ur kegyelmessége.

ω λ l_ιοί az a bölcs, Ο τ - · 1 1 kj megmondhatja, Miképen tud mindeneket A minden bölcseségnek atyja Valót, leendőt, letteket ? Ki jártas e nagy okosságban, Ha még oly fenn repül is bár ? Óh ! az ur oly világosságban Lakik, hol halandó nem jár. 2. Ha egyenként a csillagoknak Nevét tudnám s a föld porát, S az emberi gondolatoknak Szám-

"orszagö^ EVANGÉLIKUS

*)

AZ I S T E N R Ő L É S T U L A J D O N S Á G A I R Ó L .

lálhatatlan táborát; Úgy embereknél többet tennék, Angyali dicsekedésem Lehetne ; de még is mi lennék Istenhez képest? semmi sem. 3. Nem, semmi is, ahoz gondolva, A ki a véghetetlenség Minden titkát méri latolva, Kinél nincs lehetetlenség. Óh te, ki látsz és jót tudsz mindent, A mi van, volt és utóbb lesz, Mely nagy vagy annak, mely dicső s szent. Ki buzgón vizsgálóra vesz ! 4. Uram, nagyságodat csudálom Fő tisztem s szent tiszteletem, Mivoltodat szabad vizsgálnom, De soha fel nem érhetem. Óh ! nyomozom a fényességet Szomjan, a melyben lakozol, Kedveled ezt, s adsz bölcseséget, Mert örömest adakozol. 5. Hogy soha tudva ne vétkezzem, Az okosság azt javállja, Az ur, akármikép rejtezzem, Meglát s minden szómat hallja. Előbb utóbb kezébe jutok, A gyászos éj el nem takar, Ha bár a világból

51

kifutok, Ott is elér, mihelyt akar. 6. Ki ismeri szíve örvényét ? Nem csalom-e meg lelkemet ? Mindentudó ! éltem ösvényét Vizsgáld meg, lásd meg szívemet. Ha bosszúságos uton járok, Vezesd a jóra lábomat, S adj oly jutalmat, milyent várok, Ha majd elérem czélomat. D a l l a m : Örökké ! óh mennydörgő szó.

ki mindenütt jelen Vagy, s szemmel tartasz szüntelen, Nyomd ezt lelkembe mélyen, Hogy mindenütt tiszteljelek, Vétkekkel meg ne sértselek, Szívem csak téged féljen. Mindenütt tartasz engemet ; Ez bátorítsa szívemet. 2. A jó lelkiismeretű, És feddhetetlen életű, Rettegés nélkül járhat; Bús gyámoltalanságában S akármely súlyos bajában Oltalmat tőled várhat. Add hát, én is ilyen legyek Uram, s kedvedre szert tegyek* o r

τ Tram, u

4*

52

AZ I S T E N R Ő L É S T U L A J D O N S Á G A I R Ó L . 52

tetszésed utján jár ; Mert igen gyenge szerek Vaisten, ki termé- gyunk, jaj ! mi emberek. * szetedben Szent S nem is tudjuk gyarló vagy s a jót kedveled, létünk Miatt, hány ezerCsak az marad kegyel- szer vétünk. medben, A ki szent együtt 5. Üdvözitőt azért adveled. Nekünk te törvé- tál Jézus szent szeményeket Adsz, s intesz lyében, Minthogy hagyni mindeneket, Ők is hogy nem akartál a bűnnek szentek legyenek, A mint örvényében. Óh add hát szent az ő Istenek. sajátai Legyünk meg 2. Te mindenkor fedd- váltottai, A szentség lelke hetetlen És tökéletes vagy vezessen, Szívünk mins lész, Tévelyegned le- den jót szeressen. hetetlen. Jó mind az, va6. Irts ki minden, lamit tész ; Az ész min- kívánságot Szivünkből, dent bölcsnek vall, Va- mely rosszra vágy ; Adj lamit kedved javall, S ! oly állhatatosságot, A hatalmad minden mun- mely téged el nem hágy ; kái A szentségnek is I Add viseljük képedet. Köcsudái. vessük szentségedet ; Mert 3. Uram, sem hasz- csak azok üdvözülnek, nod, sem károd, Jót akár Kik ebben meg nem resrosszat tegyünk, Még is tülnek. javunkra megvárod, hogy hív gyermekid legyünk ; D a l l a m : Jézus, Istennek b á r á n y a . Mert szent természeted- θ " 7 isten, ki a bünt 1 del A bünt nem nézheutálod, Tiszta ted el, A gonoszt meg szentség lakik nálad Óh kell büntetned, Csak a tégy:/: Hozzád hasonlóvá. jót lehet szeretned. Formálj :/: Mindenekben 4. Óh ne engedd hát ! jóvá! 2. Veled csak ugy egyeazt tennünk A mi kedvedből kizár, Te teremts sülök, Ha minden vétket •oly szívet bennünk, Mely kerülök, Szentül :/: In-

D a l l a m : Mint a szép hives patakra.

86.

AZ I S T E N R Ő L É S T U L A J D O N S Á G A I R Ó L .

tézem életem, Minden :/: Szóm s cselekedetem. 3. Adj hát szert tennem szentségre, Mely egy út az üdvösségre. Boldog :/: Ki híven folytatja ! Mely nagy :/: Jutalmát várhatja !* D a l l a m : Bizony megleszen az idő.

53

4. De a ki tégedet nem fél, ítéletre vonatik, És ha vakmerőn bűnben él, Általad megrontatik, Betegség, lelki gyötrelem, Gyalázat s más veszedelem Éri már itt is sokszor. 5. S ha hagysz is sok bünt büntetés S jót jutalom nélkül bár; A síron túl a fizetés Igaz mértékben kijár. Ott nyilván megismerteted, Mely szent s igaz ítéleted, S örvendeznek a hívek. 6 Add, hogy példádat követvén A vétket kerülhessem, S általad erősittetvén A jót buzgón szeressem ; Ha a bün gerjedez bennem, Segélj ezen erőt vennem A te félelmed által. 7. Mivel pedig, igaz Isten ! Te előtted meg nem áll, A kiben igazság nincsen És a bűntől el nem vál: Add, hogy serényen keressem S igaz hit által nyerhessem Megigazulásomat.

OD o z e n t Isten ! te bi^ C · ^ zonynyára Igaz ítéletet tész, S egykor a világ láttára Mindenektől számot vész. Óh add, minden bünt kerüljek, S idején úgy elkészüljek, Hogy akkor megállhassak. 2. Te a magas mennyből nézed Az emberek fiait, S igazság szerint intézed Jók s gonoszok sorsait; Nem nézsz senki személyére, Hanem csak az életére, Mert te igaz biró vagy. 3. Itt is az istenfélőket Sok jóval körülveszed, S gyakran a rosszszaknál őket boldogabbakká teszed. Ezzel az D a l l a m : Kegyes Jézus itt vagyunk. egész világnak Jelented, ó n isten! igazmondó hogy a jóságnak Meg- Ο ϊ 7 · 1 vagy, Szódnak be jutalmazója vagy. kell teljesedni, Igéd sem

54

AZ I S T E N R Ő L É S T U L A J D O N S Á G A I R Ó L . 54

kicsiny sem nagy Változást nem tud szenvedni, Mely méltó ezt meggondolnom, S neked szívemből hódolnom ! 2. Soha nem fogyatkozol Végetlen bölcseségedben, Sem meg nem csalatkozol Egyenes ítéletedben, Mert oda tévelygés nem fér, Hol végetlen ész a vezér. 3. Nem vagy gyarló halandó, Hogy megbánnád, a mit tettél, Igazságod állandó, S a mit valaha végzettél, Azt mind örökké javallod, Sem kevesled, sem sokallod. 4. A bünt mindig utálod, S jaj annak, ki azt szereti! S mindenkor kedves nálad A jó, s áldásod követi. Boldogok, a Kik engednek Mindenekben tetszésednek. 5. Jót tenni mindenekkel Mindenkor gyönyörűséged ! A ki kegyes lélekkel S szent élettel tisztel téged, Az e földön is boldog már, S rá mennyben is jutalom vár. 6. Soha meg nem csal

szavad, Örökké megáll hűséged, Nincs sem károd sem javad, Mely hazuggá tenne téged: Vajha én is okos lélek A hűségben követnélek! 7. A világ múljék el bár, S mindentől elhagyattassam, Csak te Isten, erős vár Gyanánt légy s benned bizhassam, Nem félek, mert bár kimúlok, Nálad mennyben boldogulok. D a l l a m : Mire bánkódol, óh te én szivem.

q / \ r S h Isten ! ki félté • " " · ^ teleidben Megmaradsz, s igaz vagy beszédidben, Hiv igéretidben ; Az ég és a föld elmúlnak, De végzésid nem másulnak. 2. Igazmondó ! add példád követnem, S az igazmondást szívből szeretnem ; Hozzám ne férkezzékCsapodárság, vagy ravaszság; Szóm s tettem légyen igazság.* Magános dallamra.

Q j jWiely nagy az ur ^ 1 , 1 1 kegyelmessége! Mely vad szív az, kit

AZ I S T E N R Ő L É S

meg nem hat! Óh nincsen-e érez keménysége, Ha itt hidegen maradhat ? Nem, én valamiglen csak élek, Hozzá nem leszek mostoha, Áldd őtet, álld, oh okos lélek, Ki nem felejtett el soha. 2. Ki áldott meg testtel, lélekkel ? Az Isten, ki rám nem szorult: Ki tart el ő ? a kit vétkekkel Sokszor bántok, én nyomorult, Ki ád megválasztó értelmet, Csendes lelkiismeretet S egyéb testi, lelki kegyelmet; Ő, a ki adott életet. 3. Tekintsd ama szebb s jobb világot, Lelkem, a melyet hittel vársz, Hol levetvén a gyarlóságot, Tökéletes szentségben jársz : Hogy e végetlen boldogságra Juthass s legyen hozzá jussod, Mit nem tett ő? ím a világra Azért küldetett Jézusod. 4. S ily irgalmasságoknak atyját, Ily Istent ne szeressek-e ? Ne értsem-e parancsolatját, Ő hív, s én ne engedjek-e? Tudom, mit kell hagynom s követnem, Élőmbe szabta utamat, Az Istent

TULAJDONSÁGAIRÓL.

55

főkép kell szeretnem, S más embert ugy mint magamat. 5. Ez fő dolgom, ez fő törvénye, Ha ezt örömmel művelem, Áldott lesz életem ösvénye, Szent lévén, képét viselem ; Ha e szeretetem meg nem szün, Hív leszek minden tisztemben ; Botolhatom bár n é h a ; de bün Nem uralkodik testemben. 6. Add, óh uram, hogy kegyességed Mindig szemem előtt legyen, Egész éltemben szent felséged Iránt háladóvá tegyen ; Vig kedvben adjon józanságot, A balsorsban vigasztalást, S ha el kell hagynom e világot, Könynyebbítse a meghalást. D a l l a m : Uram, hallgass én ínségemben,

Qrt

r

meg

az

risz1a szeretet ! 1 imádom nevedet. Áldom jósággal bő Istenségedet, Mert ismerlek, S hivni merlek Jóitevő édes atyámnak tégedet. 2. Add a jóságban hív követőd legyek, S

A T E R E M T É S R Ő L . 64

szerető szívvel mindennel jól tegyek, Vidámítsam S boldogítsam Embertársamat, míg hozzád nem megyek. Magános dallamra.

QO

Λ/ΐely hosszútűrő

Í / O ·

iVl

s

kegyein-,^

híveket! A világ s a megromlott test Ezeknek is gyakran vet lest, Ők is gyakran vétkeznek, Elfelejtvén intésedet, Elhagyják szentösvényedet, Tisztükben csüggedeznek. 4. Te ezeket a veszély közt Eltévelyedésükben Inted s jobbulásra eszközt Nyújtasz megtérésükben ; Ha látod jobbulásukat, Elengeded botlásukat ! Atyai kegyességgel Vezérled a jóság utján, S e világi élet után Megáldod üdvösséggel. 5. Óh uram, add, hogy kegyelmed Te hozzád édesgessen, S ha vétkezünk, engedelmed Megtérésre vezessen ; Tovább is kegyes atyánk légy, Minden bűnösökkel jól tégy, S ébreszsz fel mindeneket, Hogy míg tűrésed ereje Tart s a kegyelem ideje, Jobbítsák meg éltüket.

Vagy óh szent Isten, hozzánk ! Életünk mely gyakran vétkes ! Még is hív gondod van ránk. Mi az ember természete ? Milyen acselekedete? Mindennap van botlása : De te jó atya módjára Tűröd s szánva nézsz sorsára, Óh kegyelem forrása ! 2. Sok szép esztendőket engedsz Oly sok meg nem térteknek ; Sok csufolókat megszenvedsz, Nem örülvén vésztőknek; A gyümölcstelen fát épen El nem veszted mindenképen, S hamar ki nem vágatod; Sőt hogy szebben virágozzon, S utóbb A teremtésről. jó gyümölcsöt hozzon. Kegyesen ápolgatod. D a l l a m : Hogyne dicsérném az Istent. 3. Ha ily nagy hosszútűréssel Várod a vétke- ( \ Λ yengj, lelkem, öseket, Mely sokkal több ^ t " · ^ röm éneket Ankedvezéssel Hordozod a nak, kinek ereje Bölcsen

A TEREMTÉSRŐL.

57

intéz mindeneket, Ki min- Hegy, völgy, forrás, álden jók kútfeje, Valamit latok, Váljon mi végre látsz, azt, mutatja, Hogy lettenek ? Az ur dicsérevégetlen jósággal, Böl- tére S az ember örömére, cseséggel s nagysággal 5. Örömmel látom ujul Bir, életed áldott atyja, ni A szép nap fényesséA menny és föld Istene, gét, Lelkem nem győzi Óh ki ne örvendene! bámulni A természetszép2. Mily felségesek dol- ségét. Minden örök ifjugai! Mint hirdetik nagy- ságban Jelenik meg szeságát ? Ezer öröm vig memnek, Vigságára szíhangjai Mind dicsérik jó- vemnek Az egész roppant ságát ! Néma hát csak világban, S előbb lesz én legyek-e ? én nézzem ennek vége, Mint meghideg szívvel, Mily nagy avul szépsége, dolgokat művel? Én, ke6. A velem híven gonzének főremeke! Hol len- doló Atya föld urává tett ne okosságom, Emberi S halált soha nem látméltóságom ? ható Lélekkel ékesített: 3 Az ég ékes erőssé- Áldjad, lelkem, Istenedet gét Rám is kiterjesztette, Felséges háladással, HanA földet s annak szép- gosmagasztalással,Zengj, ségét Váljon kinek szer- hogy öröménekedet Az ég zette ? A kies völgy vi- és a föld hallja, S Istent rágai : Az erdők zöldé-1 urának vallja, lése, A madarak zengése, 7. A gyermekek, ifjak, A gabonák kalászai Nem- vének, S valami teremde kedvemre járnak, S tetett, Vigadozva szent ezer örömre várnak? nevének mondjanak di4. Mért virit a tavasz cséretet. Szívemnek minszépen, S érik az ősz den szikrája Gyúlj áhigyümölcse ? Hogy szivün- tatosságra, Lobbanj, szent ket mindenképen Vidám- buzgóságra, S te szent sággal betöltse. Kinek keze fő csudája, Tőle szolgálnak mindenek ? származott lélek, Áldd Szél, felhő, csillagzatok, őtet, mig csak élek !

58

A T E R E M T É S R Ő L . 58

D a l l a m : Vigyázzatok ! azt kiáltják.

Qr λ mi Istenünk neU O . r \ vének Menynyen, földön zeng örömének. Az ur nagy ! neve felséges! Te is ember, Isten képe, Kivált te választott szent népe, Áldd azt, a ki dicsőséges! Meghallhat, bár por vagy, Mert kegyessége nagy, Áldd őtet, áldd! Hatalommal, Irgalommal Gazdag ő, sajátjának vall. 2. Hatalmas Isten! nagyságod Oly véghetetlen, mint jóságod, Mely messzebb hat az egeknél ; Szavaddal soha meg nem csalsz, Csak a remény. melylyel vigasztalsz, Többet ér minden kincseknél. Az ég s a föld elvész, Te mindig voltál s lész: Áldjatok ő t ! Szava megáll, Mint a kőszál, Ha a világ semmivé vál. 3. Ő, a ki tesz nagy dolgokat, Számlálhatatlan világokat Véghetetlen bölcseséggel Hintett szélyel körös körül, S ezt is, hol a mi szivünk örül, Mely tündöklik ékes-

séggel. Egy hatalmas szót szólt, S a világ készen volt: Áldjátok őt! Ha szól, meglesz, Semmiből vesz Mindent, s ha kell, semmivé tesz. 4. Uram, ki adsz minden jókat, Ideig- és örökké-valókat, Te bölcsen méred sorsunkat. Te alkottál mindeneket, Ezernyi ezer seregeket, S kegyesen nézsz mindnyájunkat, Egyet is el nem hagysz, Kinek-kinek jót adsz: Hála neked ! Van Istenünk, Van mindenünk, Mely méltó hát örvendenünk. D a l l a m : Dicséret, tisztesség legyen.

Qfí Níagy

lsten

·

ha

C7U. iM hűségedet, Mely éltemet dajkálja, S erődet s bölcseségedet Józan elmém vizsgálja : A bámulás miatt szókat, Dicséretedre méltókat, Nem lel szívem, nem lel szám. 2. Kezed csudáit mutatja Minden, valamit látok ; Az ég pompás boltozatja Ezt mondja : csudáljátok Azt, a ki a nap fényévelS a csillagokseregével Engem felékesített.

A TEREMTÉSRŐL.

3. Ki táplál minden állatot ? A szelet ki hordozza ? Ki ad az égből harmatot ? A földet ki gondozza ? Óh véghetetlen hatalom! Óh bölcs kegyesség s irgalom, Mely túl hat a felhőkön. 4. Téged verőfény s fergeteg Egyiránt magasztalnak, Az egészséges s a beteg Megtartójuknak vallnak ; Mind a színméz, mind a méreg, Mind az angyal, mind a féreg Hatalmadat beszélik. 5. Az emberi test kezednek Mesterséges munkája, A lélek Istenségednek Benne égő szikrája; Annak égi méltósága Szünet nélkül bizonysága Erődnek s jóságodnak. 6. Dicsérd, óh lelkem, irgalmát. Hirdesd dicső nagyságát; Egész világ, zengd hatalmát, S ismerd meg uraságát! Valami csak bir élettel, Örvendező dicsérettel Áldja a menny s föld atyját.

59

Oktalan állatok Örülnek ; okos emberek Ti is vigadjatok ! 2. A nap őtet magasztalja Fényes sugárival, Az éjszaka őtet vallja Szép csillagzatival. 3. Íme ő gazdag áldással Szépíti földünket ; Fák, füvek ékes szólással Áldják Istenünket. 4. Mihelyt int, esőt hullatnak Azonnal az egek, S mihelyt akarja, hallgatnak A vad fergetegek. 5. Uram 1 mennyi boldogsággal Jelented létedet ! Add, tudjam szent buzgósággal Tisztelni nevedet ! D a l l a m : Isten, óh szent Isten !

QQ

imádandó Isten, 1 Mindenek áldott atyja ! Csuda mivoltodat Ember meg nem foghatja ; Felséges nevedet Óh mikép tiszteljem ? S háladó szívemet Hozzád mint emeljem ? 2. Azért teremtetted T e e roppant világot, Hogy D a l l a m : A nap immár elenyészett. teremtményidre ÁrasztQ7 Λ z urnák menny, hass boldogságot; Egész M / . /A f ö l d > tengerek, földön minden Vallja hű-

60

AZ ISTEN

GONDVISELÉSÉRŐL.

ségedet, Csak a jótéteiben Találod kedvedet. 3. Mind azt, ami vagyon, Egy szavaddal alkottad, Kinek kinek részét, Bölcs mértékkel osztottad. S ki kormányoz most is ? Mindenható karod ! Úgy változik sorsunk, A mint te akarod. 4. Egyedül te magad Birsz halhatatlansággal, Te áldasz meg minket Élettel s boldogsággal ; Lelkünk te tőled van, T e tartasz bennünket, S mikor neked tetszik, Elveszed éltünket. 5. Most még csak árnyékát Látjuk dicsőségednek, Még most szemünk elől Szent homályok befednek ; De majd ha mennyekbe Felveszed lelkünket, Jobban megismerünk Téged, Istenünket. 6. Addig is, óh kedveld Zengedező szavunkat, Uram, ne utáld meg Csekély áldozatunkat! Ha majd mennyországban Kívánt czélra érünk : Ott tökéletesebb Énekkel dicsérünk.

Az Isten gondviselé séről. D a l l a m : Az Istennek jó

tetszése.

O t J , íXcsérjétekMenynyei atyátokat, Buzgó szívvel, köszönjétek Neki boldogságtokat ; Körülbelül, Minden felől Megtetszik kegyessége, Azt hirdeti S szemlélteti Egész föld kereksége. 2. Sorsunkat ő kormányozza, Semmi sem lesz vaktában, Boldogságunkat czélozza Mindenféle dolgában ; Ad vagy elvesz, Mindent jól tesz, Mert értelme végetlen. Jóságának S hatalmának Semmi sem lehetetlen. 3. Egész roppant országában A szép rend uralkodik, Termesztőié · nyei sorában Csak egy sem károsodik. A mélységek, A térségek S a hegyek magassági, Nagy voltának S jóságának Mind szóló bizonysági 4. Az embereknek számára Ád gabonás mezőket, A barmok táplálására Termékeny legelőket;

61 AZ ISTEN

GONDVISELÉSÉRŐL.

S gyarapítja, Sokasítja A bölcs kormány ozója ! Tőföldnek gyümölcseit, S lem is tiszteltessél. Számteremtményiddel, áldásival, Javaival Betölti talan Sok ezernyi ezeriddel, Engyermekeit. 5. A száraz földet zá- j gemet is számba vészsz, porral S harmattal meg- j S velem szüntelen jót áztatja, A levegőt zivatar-! tészsz. ral S szélvészszel tiszto2. Mely elme győzné gatja ; S vidámulni, Meg- j csudálni Eléggé nagy neujulni Látjuk a termé- vedet ! Mikép tudnám szetet, Az állatok, Jobb meghálálni Csuda szereillatok Közt vesznek lé- tetedet! Te a k i mindent lekzetet. alkottál, Engemet mire 6. Ő a mi kegyes Iste- j méltattál! Mely jót tettél nünk, Ő vezérli szívünket, én velem, Ki képedet viS tanít mint kelljen töl-1 selem ! tenünk Kedve szerint él-, 3. Az okos lelkek sorátünket; Az ész fényét ban, Énnekem is helyt S szent törvényét Adja, adtál. Hív tisztelőid nyáhogy oktassanak: Víg jában, félelmedre oktatkedvünkben S tűrésünk- tál ; S már gyenge gyerben Jó uton hordozzanak. mekségemben Részt ad7. Engem is az Ur tál e kegyelemben: Korán hűsége Mindig bölcsen megismertelek, Óh mikép vezetett, Ha éltemnek volt dicsérjelek ! insége, Annak is határt 4. Te általad nevelvetett, Óh engedek, S tettem, Bölcsességed tanem csüggedek Akármely nított, Valamit láttam s sorsot mér rám ; Megvi- értettem, Minden hozzád gasztal, S felmagasztal hódított; Mennél több Utóbb mennyei atyám! I napot szemléltem, Többtöbb javaiddal éltem ; A D a l l a m : Jézus, ki b ű n ö s lelkemet. ; mi szolgált hasznomra, l O O λ/ilágoknak al- Mindaz kijárt számomra. 1 U U . V kotója! Örök- I 5. Mily gyakorta deriké dicsértessél, Éltem I tettél, Atyám, szép fényt

62

AZ I S T E N

GONDVISELÉSÉRŐL.

egemre, S ha némelykor megsebzettéi, Irt is adtál szivemre ; Ki tudhatná megszámlálni, S érdemek szerint hálálni, Éltem sok örömeit, Jóvoltod remekeit ! 6. Óh nem kell-e hát engednem Neked teljes éltemben, Illik-e gyáván csüggednem Akármely ínségemben ? Sőt uram, mindent rád hagyok, Szeretsz, mert gyermeked vagyok; Tűrök, akár vigadok, Mindenkor hálát adok. 7. Barátim bár meghűljenek, S legyen sorsom mostoha, Ellenim bár üldözzenek, Még sem hagylak el soha ; Erősítem reményimet, Mennybe emelem szívemet S megújulok ha látom, Hogy te vagy hív barátom. 8. Kegyelmed jobb az életnél, S hiszem abból ki nem zársz, Mert szívbeli tiszteletnél Egyebet tőlem nem vársz. Szeretlek óh kegyes atyám! Áld téged mind szivem, mind szám ; De magad tégy buzgóbbá S a jóban állandóbbá.

9. Óh véghetetlen kegyelem, Mely nagy boldogság részem, Hogy benned atyámat lelem. Ha tetszésedet teszem ! Óh szenteld meg életemet, Tisztítsd naponként szívemet, Hogy része boldogságban Lehessen mennyországban ! D a l l a m : Hogy ne d i c s é r n é m az Istent.

p m e l d fel, lelII/1. L ken-^ szavadat, Magasztald több hívekkel Bölcs alkotódat s uradat Zengedező énekkel. Azért teremtett ő téged, Hogy egykor jobb világban, Dicsőült társaságban, Legyen örök üdvösséged ; Vigadj s érezd itt is már, Rád mennyországban mi vár. 2. Szüntelen száll rám áldásod, Kegyes atyja éltemnek, Ha néha dorgál csapásod, Az is használ lelkemnek; Midőn kietlen pusztában Könyörgök enyhülésért, Szereteted, mely kisért, Részt ád, vigasztalásában, S rögös utján éltemnek Szép virágok teremnek.

63 AZ ISTEN

GONDVISELÉSÉRŐL.

3. Eddig is már menynyit tettél, Mely sok szép napot értem, Midőn bőven részeltettél mindenben, a mit kértem ! Ha néha voltak bajaim. Erősített reményem, S feltetszvén verőfényem, Eloszlottak bús gondjaim ; Hűséged megújulva Lett kevés idő múlva. 4. Nem te adtál-e bőséggel Mindennapi kenyeret, S egyebet is nagy bőséggel, Valamit szívem szeret ? Ugy vagyon áldott Istenem, Számtalan jókat vettem Tőled ; de én vétettem Saját szivem szól ellenem ; Jóságod véghetetlen, Én voltam érzéketlen. 5. Ha ennyi jó környékezett, Ha ekép bővelkedtem, Balgatagságom vétkezett, Hogy meg nem elégedtem. Az örömárját szememmel Láttam folyni mellettem S gyakorta megvetettem, Vagy felzavartam vétkemmel; Még is, óh nagy kegyelem ! Nem szűnsz jót tenni velem. 6. Ki tartja a békességet S a törvényt virágzásban ? Ki ízleltet édes-

séget Nyájas társalkodásban ? S ha bú emészti szivemet, Ki küld jó barátokat. Testesült angyalokat, Hogy enyhítsék gyötrelmemet? Nem más, óh kegyes atyám, Csak te viselsz gondot rám. 7. Itt már a mulandóságban Ennyit tész, jó Istenem, Hát egy boldogabb világban, Mit lehet reménylenem ? Arra teremtett hatalmad, Hogy tökéletességre, Végetlen dicsőségre Emeljen örök irgalmad ; Vígan érzem itt is már, Rám mennyországban mi vár. D a l l a m : Isten, óh szent Isten.

T e ' ki eddig hi1 ven Vezérelted éltemet, Nagy Isten, vedd tőlem Forró köszönetemet, Megvallom : jótétid Véghetetlen nagyok, S meghálálásukra Elégtelen vagyok. 2. Mindjárt hogy születtem, Gyermekeddé fogadtál ; Okosan nevelő Gondos szüléket adtál ; S ha ők minduntalan Velem nem lehettek, Akkor jó tanítók A jóra vezettek. 1Π9

64

AZ I S T E N

GONDVISELÉSÉRŐL.

3. Ha ezek oly híven Velem nem bántak volna. Talán mostan szívem Ezer bűnre hajolna : Mely könnyen elcsábít A vétek ösvénye, Mely eleinten szép, S rejtve van örvénye ! 4. Mely sok van, ki magát Boldognak nem mondhatja, Ki ártatlanságát Keservesen siratja. Kinek lelkén a bűn Mérges sebet ejtett, Mint egy olyan kigyó, Melyet virág rejtett. 5. Valami jó, jeles Érdemes, tisztességes, Életemnek használ, Lelkemnek üdvösséges; Valami vígasztal Mostoha sorsomban, Mindenre oktattál Már gyermek koromban. 6. Miben kell állitnom Az igaz bölcseséget, Mint kelljen tanűlnom Jézustól kegyességet, S mint lehessen tőled Áldást reménylenem, Mind ezt is idején Engedted értenem. 7. Mint adjak hálákat ? Feddhetetlen életem Legyen, kegyes Isten, Szüntelen köszönetem; S ha néha tisztemtől Talán

eltávozom, Óh juttasd eszembe Mennyivel tartozom ! D a l l a m : Hozzád fohászkodom

1ΛΟ

r^icsértessék, u-

1 U O .

U

r a m

Q

r ö k

Jg.

tenséged, Hogy eddig vezérlett Csuda bölcsességed, S hogy bár sokszor bűnnel Bántottalak téged, Rajtam minden reggel Megújult hűséged. 2. Irgalmasságodat, Hívek kegyes atyja, Soha szívem és szám Meg nem hálálhatja, Nincsen életemnek Egy szempillanatja, Mely annak világos Jelét nem mutatja. 3 Mely sok gondot kíván Erőtlen életünk ; Mely zajos tengeren Hányatunk s vettetünk ! S még is eltartatunk S bölcsen vezettetünk, Óh bizony több jót adsz, Mint amit kérhetünk ! 4. Akár a mult idők Folyását vizsgálom, S a régi hívekkel Tett jókat csudálom, Akár saját éltem Napjait számlálom, Mindenütt áldásid Tengerét találom.

65 AZ ISTEN

GONDVISELÉSÉRŐL.

5. Uram, te örökké Változhatatlan vagy, Hatalmad s irgalmad Mindig egyiránt nagy, Buzgón esedezem Soha hát el ne hagyj, Ezután is minden Szükséges jókat adj 6. Egyedül hozzád van Minden bizodalmam, Nélküled nincs semmi Erőm, sem hatalmam. Óh ne hagyj, ha terhel Bokros aggodalmam, Mutasd meg, hogy nálad Készen van jutalmam. 7. Mikor valamely bün Elcsalja szívemet, Irgalmasságodból Ne zárd ki lelkemet, Sőt atyaiképen Bocsásd meg vétkemet, Mert csak a gyarlóság Visz arra engemet. 8. Ε földön, ha tetszik, Adj jó egészséget, Mind lelki, mind testi Áldott békességet, Hasznosinunkáimban Jó előmentséget S végtére adj mennyben Örök üdvösséget.

dig kegyesen Viselted gondomat. 2. Ha inség sanyargatott, S nem leltem tágulást, Kérésem hozzád hatot , S adtál szabadulást. 3. Ha volt terhes nyavalyám, Hozzád kiáltottam, S mennyből áldás szállott rám, Benned megnyugodtam. 4. Ha gyűlölt ellenségem, Nálad panaszt tettem, T e lettél erősségem, S békével tűrhettem. 5. Ha kötelességemnek Útjáról eltértem, Bocsánatát vétkemnek Nyertem, mihelyt kértem. 6. Uram, mely sok jót adtál ! Bámulva számlálom ; Azt is hogy látogattál, Szívemből hálálom. 7. Hálát adok éltemet, Hogy most is szereted, S ezer jóval szívemet Megörvendezteted. 8. Hálát adok, hogy adtál Lelkemnek javára Üdvözítőt, s oktattál Boldogság útjára. D a l l a m : Krisztus az én életem. 9. Magasztald, áldd ura1 Π 4 \ / e d d u r a m , v e d d dat, Keresztyének nyája, * kedvesen Szent S szenteld annak magaháladásomat, Te ki min- dat, Ki oly méltó rája.

66

AZ ISTEN

GONDVISELÉSÉRŐL.

Sokat lelnek szépnek, Mit még most nem érthetünk. 4. Te szüntelen munkálkodói, Atyánk ! nagy országodban, Mindenekről gondoskodol, Nincsen hiba dolgodban : Jót, rosszat számba vész, Mindenekkel jót tész ; Add D a l l a m : E r ő s v á r nekünk az Isten. buzgón szeressünk És | r k r p l ő b b , mint he- híven kövessünk Hív gonI U O . L- gy6k lettenek, doskodásodban. S mint a föld teremtetett, Űröktől fogva mindenek D a l l a m : Mind jó a mit Isten tészen. Sorsa kimérettetett; TőIOiR \ I e m e m ' 3 e r ta" led, mindenható. Kegyes 1 U U . INI n ácsán járok, igazgató, A világ javára, Isten vigyáz sorsomra ; S emberek hasznára MinŐ tőle minden jót váden elrendeltetett. rok, Atyám ő, nincs ká2. Örök titkaid szent- romra. Ő teremtett, S ségét Még sűrű homály velem jót tett Éltem minrejti, De végzésid bölcses den napjában : Bizom ségét Az idő mindig fejti; hát jó voltában. Virágzó világod Tanú2. Ő öröktől fogva látja bizonyságod, Hogy csuda Hasznomat és káromat, hatalmad S végetlen ir- Ő lelkem legjobb barátja, galmad Czélját el nem Tudja minden bajomat : felejti. Mit csüggedek ? Bár szen3. A mely czélra te- vedek, Feljebb nem kiremtetett Emberi nagy sértetem Annál, mint elnemzetünk, Ahoz, ámbár tűrhetem. elrejtettett, Szüntelen kö3. Az ur hallja panazelgetünk ; jövő nemzet- szomat, S ha e kegyes ségek Mind szebb tehet- vezérem Javallná kívánségek Birtokába lépnek, ságomat, Megadná, mi-

10. Áldd lelkem ! bár bocsát rád Itt nyomorúságot ; De vigasztalást is ád S egykor mennyországot. 11. Örökké tartsd szívedben Jótéteményeit, Imádd egész éltedben, S kövesd törvényeit.

AZ ISTEN

GONDVISELÉSÉRŐL.

helyt kérem ; Gondja van rám, Mert jó atyám ; Ne kényem szerint tegyen, Szent akarata legyen. 4. Mely kár panaszszal terhelnünk Bal sorsban Istenünket; Sokszor nehezebb viselnünk Mosolgó szerencsénket ; Szenvedjünk bár, Nyugalom vár A sirban, s viszont sírunk Megfoszt, akármit bírunk. 5. Az Ur abból mindennek oszt Részt, a mi üdvösséges, Holmi földi jótól megfoszt Azért, mert nem szükséges ; Ki Istent fél, S kegyesen él, Az mindenkor bizhatik, Végkép el nem hagyatik. 6 Mik a világ örömei ? Mely hirtelen eltűnnek ! Mik az élet keservei? Rövid időn megszűnnek. Kegyes szívek, Óh csak hívek Mind végig maradjatok, Lesz boldog jutalmatok. D a l l a m : Dicsőség menyben Istennek.

1 Π 7 /^Sh mint elszokI U / . V J t a d rejteni, Nagy Isten, útaidat! Halandónak megfejteni Nem

67

lehet titkaidat: De öröktől gondod volt ránk. S most is vagy szerető atyánk: Mely méltó megnyugodnunk ? 2. Ámbár mély örvény éjjele Fedi sok végzésidet De dolgunk kimenetele Gyakran bölcseségedet Világosan megmutatja, S eszünkkel általláttatja, Hogy jó uton vezettél. 3. Az, a mi lehetetlennek Látszik a halandónak ! Könnyű neked nagy Istennek, Neked mindenhatónak; Bár sokszor csudák dolgaid, Vannak sok ezer módjaid, Hogy jó czélra vihessed. 4. Vezess hát éltem czéljára, Atyai bölcs karodon, Háladó gyermek módjára Megnyugszom tanácsodon ; hiszem, hogy kimenetele Megbizonyítja, hogy vele Boldogságomra czélozsz. 5. Tartsd meg e bizodalmamat, S ne hagyd kimúlni soha ; Hogy bölcsen látod javamat, S nem is lehetsz mostoha; Hogy boldog állapotomat Buzgón háláljam s bajo5*

68

AZ I S T E N

GONDVISELÉSÉRŐL.

mat Erős hittel rád bíz- hazában, Dicsőbb s boldogabb pályát futsz Dizam. csőültek számában, S az D a l l a m : Jézus hűséges t a n í t ó n k . urat buzgón tiszteled, Hogy oly kegyesen bánt IffcÄ j , óh lel-. í u o . v/ Sjr v ek enr d rij Isten veled. ben, S imádd dicső haD a l l a m : Mire bánkódol óh szivem. talmát, Szent ő, bölcs és jó mindenben, Veled ke- Í O Q P* e v i l á Son ámgyes oltalmát Mindennap I I J \ J . 1 bá,. szenvedek, tapasztaltatja, Ő életed De ínségemben el nem kegyes atyja. csüggedek, Az ur gondot 2. Ha a világ rosz visel ; Tudja ő minden példáját S a bünt szívből dolgomat: Reá hagyom utálod, Ha Jézus könnyű hát sorsomat. igáját Viselni nem saj2. Mit használ, ha bűnálod, Kérj ő tőle sege- bánat ételem, S ujabb delmet, Nyújt ő bizony- gondot szül minden regnyal kegyelmet. gelem? Mindentudó Isten, 3. Ha mosolygó napo- Előtted, ámbár nem monkat ád, Háláld kegyes dom, Nyilván van öröörömmel, S ha oly po- möm s gondom. hárt köszönt is rád, Mely 3. Szemeid előtt szenttöltve van ürömmel: Ne ségben járnom, S kecsüggedj, sőt minden jót gyességedtől minden jót várj, Megáld ő, csak ös- várnom, Ez kötelességem; vényén járj. Ebben gyakorlom szive4. Ha a világnak el- met, S tudom el sem tűnik Előled ékessége, hagysz engemet. Erőd elhervad s megszű4. T e ki ruházod a nik Emberek segítsége. virágokat S legeltetsz Barátod csak csügged, minden vadállatokat, Terzokog: Bízzál az Isten mészetnek ura ! Tudod, mire van szükségem : pártul fog. 5. Utóbb szerencsés Mindenkor lész segítséczélra jutsz A mennyei gem.

69 AZ I S T E N

GONDVISELÉSÉRŐL.

5. Ha segedelmet könyező szemmel Óhajtok, buzgó könyörgésemmel Hozzád folyamodom. Elődbe öntöm szívemet, S meg sem veted kérésemet. 6. Minden gondomat Te reád vetem, A melytől gyakran titkon gyötretem, Mert te hűséges vagy, Megvidámítod azokat, Kik tőled várják javokat. 7. Te, ki eddig is földi éltemben Részeltettél oly sok kegyelemben, S drágán megváltottál, Ámbár néha szomorítasz, Kelletekor megvidítasz. 8. Lelkünket, uram, minthogy szereted, Nem a mi kényünk szerint vezeted, De szent tanácsodon, «Mely mindig fő jónkat nézi S dolgunkat bölcsen intézi. 9. Ámbár itt szemem, lát mélységeket S nem magyarázhat meg mindeneket, Még is bizik lelkem, Hogy megpróbálván Ínségben, Végre részt adsz dicsőségben. 10. Ott a szenteknek örökségében, A dicső lel-

kek szép seregében, Szenvedésim után, Általlátom hűségedet, S örökké áldom nevedet. D a l l a m : Ki csak Istenre dolgát hagyja.

1ΙΠ Δ ki Istenben H U . /Λ helyhezteti Igaz hittel bizodalmát, Az mindenkor megőrizheti ínségben is nyugodalmát ; Van erős fundamentoma, Nem árthat a sors ostroma. 2. Mit használnak nehéz gondjaid, Ember, mit zúgolódásod, Midőn sokasodnak bajaid, S elkésik szabadulásod , Csak nehezíted terhedet, Ha meg nem győzöd szívedet. 3. Imádkozzál s szenvedj békével, Vesd gondodat Istenedre, Elégedjél meg tetszésével, Mely czéloz üdvösségedre ; Atyád ő, el nem hágy téged, S tudja mire van szükséged. 4. A bölcs Isten legjobban érti, Mely sorsot kelljen mérni rád, S ha néha hitedet kisérti, Hidd el, segedelmet is ád, Megvidít előbb mint véled,

70

AZ I S T E N

GONDVISELÉSÉRŐL.

S több jót ád, mint sem reményled. 5. Ne véld ínséged keservében, Hogy az Isten elfelejtett, S hogy csak az van az ő kedvében, A kit szerencsésebbé tett; Óh ! itt minden változandó, Mind jó, mind bal sors forgandó. 6. Mily könnyű az erős Istennek A jó szerencsét elvenni, S viszontag a szerencsétlennek Sorsát mosolygóbbá tenni ! Ő könnyen aláz s magasztal, Megszomorít s megvigasztal. 7. Dicsérd Istent s járj utaiban, Tedd hiven minden dolgodat, Bizzál mennyei áldásiban Megvidámítja sorsodat. A ki bizik az Istenben, Nem hagyatik az szégyenben. D a l l a m : Mind jó, amit Isten tészen.

llt

Δ z ^Sten

m t

'

111. JA bánkódom, Mintha Isten nem volna? Ő tudja mint nyomorkodom, Hát velem nem gondolna? Maga mondja, Van rám gondja : Nem esem hát kétségbe Akármely nagy szükségben.

2. Az Isten hallja szavamat, Bár senki m á s nem hallja, Hitemet s bizodalmamat Ő soha meg nem csalja ; Felhat végre Szóm az égre, Tőle meghallgattatik, S vigasztalás adatik. 3. Az Isten lát; hív barátja S atyja ő életemnek, Ne mondd lelkem, hogy nem látja Keservét bús szívemnek ; Könyhullásom, Zokogásom Előtte nincsen rejtve, S nem vagyok elfelejtve. 4. Az Isten vezéri engemet, S ha tisztemben eljárok, Meggyőzöm ellenségemet, Oltalmat mennyből várok. Van Istenem, Van mindenem, Irigyem mire m e h e t ? Az Isten mindent tehet. 5. Az Isten eltart, mert szeret, Ő tudja mi szükséges, Ád mindennapi kenyeret, S azt, a mi üdvösséges, Szükségemben, Keresztemben Ád alkalmas órában Részt vigasztalásában. 6. Van Isten ! erősen hiszem, Ha búm van, neki mondom, Akaratát végbe viszem, S reája

71 AZ I S T E N

GONDVISELÉSÉRŐL.

vetem gondom ; Kegyes- dani Akármely javával, sége S bölcsesége Al- Ki tud ellent állani Minkotta életemet: Nem hagy- den hatalmával! hat el engemet. 5. Óh hát csak tanácsán járj, Ámbár csudár.a lκl a m : Bízzad o· J minden · J utadat . J » l a t o s - Ő tőle minden jót D varj, Es legy allhatatos: 1 1 0 p m b e r , minden Meglátod majd, éltedet ^ bajodat Bíz- Mely bölcsen vezeti, Kedzad az Istenre. Ő viseli vetlen bús teledet Szép gondodat, Ő vigyáz min- tavasz követi, denre ; Ne csüggedj el ; 6. Ideig segítségét Jóiszívedet Emeld fel hoz- lehet halasztja, Szived zája, Meghallja kérése keserűségét Csordúltig det; S gondja leszen rája. árasztja ; De megenyhül 2. Bün miatt vagy sé- fájdalmad Előbb mint sem relmes : Ám érezz bána- véled, S haldokló bizotot, De az Isten kegyel- dalmad Megújul s felmes, Kérj s várj bocsá- éled. natot ! Az Isten szerint 7. Boldoggá tesz hűvaló Bánat boldoggá tesz, séged, Mert győzedelmes A vétkes öröm csaló, S lész, S elváltozván inutóbb méreggé lesz. séged, Gazdag jutalmat 3. Küzködjél bár in- vész. Szívednek keserséggel, Jót kell remény- vére. Melybe az most lened ; Ki bir a bölcse- merül, Az éj után végséggel? Te-e vagy Iste- tére Mosolygó nap derül, ned ? Ő tudja mi híjával Van egész életed : Jót D a l | a m : Jertek hozzám, Krisztus mondja tesz veled, fiával, Biz· vást elhiheted. 1 1 Q izomor szemmel 4. Az Isten, ki kezénézsz az égre, ben Sorsodat hordozza. Ezer okod van kétségre, Szent, bölcs minden tet- Kicsiny hitű, gyenge tében, S csak a jót ezé- szív ! Siralom völgyélozza, S ha kit akar ál- nek leled A földet,

72

AZ ISTEN

GONDVISELÉSÉRŐL.

valami veled Történik, panaszra hiv. 2. Elbúsulsz, ha gyuladások, Árvizek, földindulások Pusztitásit szemléled ; Tűzokádó villámlásban, Pestisben, hadakozásban Vak sorsjátszik, azt véled ! 3. S midőn itt vakság homálya, Amott gonoszság dagálya Ezreket dönt inségbe ; Érdemek porban hevernek, S ember ördöge embernek ; Kész vagy esni kétségbe ! 4. Azt mondod : ha világunkat, Éltünket s minden dolgunkat Bölcs Isten kormányozza; Honnét van a sok sérelem, S a számtalan veszedelem, Mely szívünket kínozza ? 5. Ki vagy te, vad dölyf embere, Földnek tegnapi gyermeke Idétlen értelmeddel, Hogy nem félsz megszólamlani, Gáncsoló perbe szállani Vakmerőn Isteneddel. 6. Balgatag! a hol te csak bajt, Zűrzavart, ínséget, kint s jajt Tudsz kábulva képzelni : Az, a ki útját elrejti, A fő ész

ott sem felejti Szerencsénket nevelni. 7. A dühös szél zendülése S a villám mérges dörgése Hasznos, ha rémít is bár; A földnek termékenysége, Az élőknek egészsége Ezeknek nyomukban jár. 8. A földet a menny másáúl Szelid öröm hazájául Rendeíte éltünk atyja ; De saját vad indulatunk, Ha attól elragadtatunk, Pokollá változtatja. 9. Nem, nem kegyes Istenünket Kell okoznunk, ha kényünket Nem tartjuk zabolában : Nem adott e ó értelmet, Nem nyujt-e hív segedelmet Lelkünk kemény harczában ? 10. S ha bár itt a bűnnek bája Álnokság kisértő csábja A jón gyakran erőt vesz : Az erény csak kisértetik Végkép el még sem ejtetik Utóbb győzedelmes lesz. 11. Tűrj hát ! homályos hainalod Elmúlván, majd szebb nappalod Derül egy jobb világban ; Az Ur, ki most magát

AZ E M B E R

MÉLTÓSÁGÁRÓL.

73

rejti, Ott titkait majd meg- legyen szüntelen Fő igyefejti, S nem hágy tudat- kezetem, Hogy néked lanságban. tetszhessen Szívem és életem. Az ember méltósá5. Te igazmondó vagy S igazságot szerető, Add, gáról. hogy legyek én is Téged D a l l a m : Isten, óh szent Isten. j buzgón követő ; Minden hazugságot S lelki setéti n d e n h a t ó Ί ί Λ . 1 1 4 · . mM t e n i K i t u d séget Kerüljek, s igédből dicsérni téged Úgy, a mint Nyerjek bölcsességet. érdemli Jóságod s böl6. Add teljes éltemben csességed ? Te alkottad Szentségedet kövessem, bölcsen A roppant vilá- A bünt s annak csalárd got. S mindennek a mi Örömeit megvessem; Ketél, Te adsz boldogságot. tőzzem a jóban Iparko2. Áldassál, engem is dásomat S jobbítsam pélTeremtettél képedre, Hogy dámmal Felebarátomat. kedvedben legyek, S él 7. Add, mint Te vagy, jek tisztességedre; Itten én is Embert szerető leadsz lelkemnek Józan gyek. Tehetségem szerint okosságot, S mennyben Mindenekkel jól tegyek ; ígérsz neki Örök boldog- Szívem abban lelje Fő ságot. gyönyörűségét, Ha köny3. Óh mely dicső czél nyebbítheti Más ember az, Melyet előmbe tettél! ínségét ! Mely nagy a boldogság ! 8. De jaj! szép czélomA melyre teremtettél! tól Még most mely távol Azt akarod, mint te. Oly vagyok, Fogyatkozásaim jó s boldog legyek, S tö- Uram, mely sokak s nakéletességre Az által szert gyok! Óh Te tégy szüntegyek. telen Hozzád hasonlóbbá, 4. Segélj, uram, eczélt S ama mennyei jobb HaSzemem előtt tartanom zámra méltóbbá ! S magamat a jóban Mindenkor gyakorlanom ; Az

74

A Z E M B E R M É L T Ó S Á G Á R Ó L . 74

D a l l a m : Bizony meglészen az idő.

tt ^ I Iram' mely nagy I I c l . U méltóságra, Emelted fel lelkemet! Nem, ezen mulandóságra Teremtetted éltemet! Itt csak halhatatlanságra S véghetetlen boldogságra Akarsz engem nevelni. 2. Mennyben, nem itt van hazája Halhatatlan lelkemnek, De hasznomra van pályája, Itt is már életemnek ; Itten hasznos iskolába Járok, hogy a jobb hazában Leljem örökségemet. 3. Óh ne hadd e szép czélomat Soha elfelejtenem, S emberi méltóságomat Megmocskolnom, Istenem; Bár a világ enyim lenne, Mit gyönyörködhetném benne, Ha lelkem kárt vallana? 4. Itt csak jövendőt keresek, Az égre kell szert tennem, Éltem napjai kevesek, Szükség hasznukat vennem ; Mint az álom, úgy eltűnnek, S a világi jók megszűnnek Szívemet kecsegtetni. 5. Uram függeszd figyelmemet A maradandó

jókra, Ne hagyd ügyelni szívemet Csak az elmulandókra, Segélj gyüjtnöm oly kincseket, Melyek az ő érdemüket Mind örökké megtartják. 6. Az oly szív, mely boldogságát Tetszésedben találja, S őrizi ártatlanságát, S más javát is munkálja, Az ilyen szív oly becses kincs, Melynél e földön drágább nincs. Mely mennybe is elkisér. 7. Óh tedd ilyenné szívemet, Kegyes Atyám, s Istenem, Segéld egész életemet Kedved szerint töltenem, Hogy mennyországodba jutni, S szebb s boldogabb pályát futni Alkalmatos lehessek. D a l l a m : Jertek h o z z á m , mondja.

Krisztus

hogy 11 f \ Tudom, HO. 1 síj-ba tétetem, Hervad mind a fű életem ; Ki tudja mely hirtelen Hagyatja félbe munkámat Ez a szó : ember adj számot ! S az éjszaka lesz jelen. 2. Ha majd a koporsó bezár, S reám feledékeny-

AZ E M B E R

75

MÉLTÓSÁGÁRÓL.

ség vár, A földi jók elvesznek ; A sors csábító kincsei, A test vétkes örömei Akkor mi jómra lesznek ? 3. Mely soknak főóhajtása A szerencse mosolygása ! Hányat vakít meg a fény? Uram, tégy kedvedre velem, S add, mindenben az értelem Vezessen, ne a vak kény. 4. Az ember, ez a kevély por Tanácsot mer adni sokszor Neked, teremtőjének ; Kegyesen vigyázsz lelkére, De mihelyt egyszer kedvére Nena jársz, tart ellenének. 5. A ki teremtett, el nem hágy ; Lelkem felséges jókra vágy, Reménységeim nagyok; Ez az élet rövid álom, Fő jóm itt fel nem találom, Mert halhatatlan vagyok. 6. Halhatatlanság ! dicső szó, Melynél nincs vigasztalóbb jó, Emeljed fel lelkemet, Mikor a hívság játéka, S világi nagyság árnyéka Hitegeti szívemet. 7. Isten ! minden jók kútfeje, Ez imádságom veleje ; Vezéreld szándé-

kimat ; Más bírjon fénynyel s kincsekkel, Én. bölcs szívvel s víg lélekkel Folytassam napjaimat. D a l l a m : T e l j e s minden éltemben.

117 H o g y

a

j°ban

I I / . 1 1 épüljön Gyarló· természetem, S végre megdicsőüljön, Azért van életem ; Istenem, Értenem Adta, mit vár tőlem, S mit végzett felőlem. 2. A föld, melyen most élünk, Nem lelkünk hazája, Az ínség, melytől félünk, Hitünk iskolája ; Szenvedünk, Epedünk,. Hogy megpróbáltassunk, S mennyben vígadhassunk. 3. Óh ! hát sem haszon, sem kár Nem csal gonoszságra Engem, kit mennyország vár Örök boldogságra. Mi lennék, Ha tennék Lelkemnek örök kárt, Melyre mennyország várt ? 4. Hogy a ióban épüljön Gyarló természetem, S végre megdicsőüljön, Azért van életem, Nevemnek, Tisztemnek Hát ele-

76

AZ EMBERI

get teszek ; Égi leszek.

ROMLOTTSÁGRÓL.

polgár Az emberi romlottságról.

D a l l a m : Áldjuk az Urat.

"II Q

L-ja

iio. π

megvizsgálomi

Uram ι

csudálom Testem alkotását, Bölcs készületét, Fenálló termetét, Tetemim s belső részem alkotását, Mindenemből néz Bölcs isteni kéz. 2. Hát főbb részemnek, Okoslelkemnek, Mely nagy méltósága! Nyilván mutatja Szabad akaratja, Józan értelme s halhatatlansága, Mely becses és szép Ez isteni kép. 3. Óh mely jótétei Az ember létei! Áldott légy Istenem ! Én fő csudája És remek munkája Vagyok kezednek, tőled van mindenem. Uram, áldassál ! S magasztaltasssál! 4. Óh bölcs alkotóm ! Atyám s legfőbb jóm, Igazgasd szívemet, Hogy tisztaságban S szent ártatlanságban Tartsam meg végig lelkemet, testemet, Mely tulajdonod S élő templomod. *

D a l l a m : Dicsérlek, uram t é g e d e t .

1 1 Q M e l y számtalani l i f . IV V s z o r vétkezem ! Mely sok rossz lakik bennem ! Uram, hozzád esedezem, Te segélj jobbá lennem. 2. Szívem vallást tesz ellenem, Hogy a bün utján járok, Téríts magadhoz, Istenem, Minden jót tőled várok. 3. Sokszor kedvemet vétkeknek Rút örömében lelem, Óh ! szerettesd a léleknek Szebb örömeit velem. 4. Sokszor földi jók hivságát Teszem czélúl éltemnek, Óh ! tedd lelkem boldogságát Főgondjává szívemnek. 5. Ne hányd, óh uram ! szememre Ifjúságom vétkeit, Taníts néznem értelmemre, S követnem törvényeit. 6. Ne hagyj éltemtől megválnom Megtérés nélkül, ne hagyj ! Engedj kegyelmet találnom S örök üdvösséget adj.

77 AZ EMBERI

D a l l a m ; Jézus

hűséges

tanítónk.

190 A z e m b e r t jóvá I Z V . /Λ ^ ί ς ο ^ , Isten ! ki mindent jól tész, Oly lélekkel megáldottad, Mely a jóra vala kész; Adtál neki tehetséget, Hogy követné a szentséget. 2. De hová lett dicsősége, Hol van ártatlansága ? Kit nem vádol vétkessége ? Kinek van tisztasága ? Óh mely igen meg romlottunk ! Mindnyájan elhanyatlottunk. 3. Uram, te legjobban látod, Mely elfordult minden szív, Még az is, aki barátod, A jóban nem mindig hív. Szemed, mely minden titkot lát, Nem lel köztünk bűntől tisztát. 4. A föld mulandó javai Szívünket elfoglalják, A test rosz kívánságai Értelmünket megcsalják! Inkább vágyunk mulandókra, Mint az örökkévalókra. 5. Törvényid tehernek véljük, S a szív vak ösztöneit Hív vezéreknek ítéljük ; Ki tudhatja bű-

ROMLOTTSÁGRÓL.

neit ? Csak egy nap is gyarló létünk Miatt, számtalanszor vétünk. 6. Uram, add jól megfontoljuk Romlott természetünket, Bátorságban ne gondoljuk Itten lenni lelkünket; Ne járjunk, mint oktalanok, Legyünk vigyázók s józanok. 7. Ámbár lelki nyavalyánk nagy, Gyógyulást reményihetünk ; Te hatalmas s irgalmas vagy S általad segittetünk, Jézus által gyógyítani Kész. vagy s bűnből tisztítani. 8. Óh ne add e nagy kegyelmet Háladatlanul oly vennünk ! Teremts józan értelmet S oly buzgó szívet bennünk, Hogy Jézust híven tiszteljük S éltünket neki szenteljük. D a l l a m : Az én Istenemben.

1 9 1 F n Uram s IsΙ Δ Ι , ι - tenem, Nem lehet rejtenem, Romlott teremtmény vagyok, Bűneim sokak s nagyok : Óh gyógyítsd sérelmemet, Mely emészti lelkemet.

78

A MEGVÁLTÁSRÓL.

2. Szívem rejtekéből, Mérges kútfejéből Sok ;rosz tétel áradt már, Melyért rám büntetés vár: Ha nálad nincs kegyelem, Hol lesz a segedelem ? 3. Ellened vétettem, Másoknak kárt tettem, Magamnak is ártottam, Oly utat választottam, Mely tőled idegenít, S végtére megszégyenít. 4. Igéd minden ága Bűnöm bizonysága ; Mert nincs oly parancsolat, Meiyet szó vagy gondolat Által meg nem rontottam, S gyakran el nem mulattam. 5. Ne vess előled el, Segélj kegyelmeddel A bűntől szabadulnom, S lelkemben megújulnom ; Ha te elhagysz engemet, Ki tartsa meg lelkemet? 6. Jóllehet bűnöm nagy, De te irgarmas vagy : Bízom hát s kérlek, atyám, Tekints kegyelmesen rám; Nézd erőtlen voltomat, S munkáld jobbulásomat 7. Rontsd a test hatalmát, Mely bűneim halmát Napról napra nagyítja, S káromat sokasít-

ja, Adj erőt kegyességre S vezess az üdvösségre. A megváltásról. D a l l a m : Jertek hozzám, mondja.

199

Krisztus

iwiely dicső élted m pályája, Óh Jézus, szentség példája ! Mikép hatja szívemet! Ha tőled példát nem vennék, Hozzád mely méltatlan lennék, Mint mocskolnám nevemet! 2. Szent volt életed folyása, Igazság szádnak szólása Nem gerjedt bűnre szíved; Szent atyád dicsőségére, Emberek üdvösségére Czélozct. minden műved. 3. A mennybe vivő ösvényen Előttünk mentél serényen, Hogy gyűjts hív követőket ; Ha ellenségid csúfoltak, S jótétidért káromoltak, Nem szidalmaztad őket. 4. Vigasztalni kesergőket, Enyhíteni szenvedőket, Jézus ! óh mint siettél! Minden bús szíveket szántál, S örvendeztetni kívántál, Kedved tölt, ha jót tettél.

79 A M E G V Á L T Á S R Ó L .

Magára Semmit, s n e m várt e föld jutalmára. 3. Ti, kikkel a sok szerencsés napok Elfelejtetik Istent csélcsapok ! Serkentsen, Térítsen Hozzája: Szereteténeke nagy példája. 4. Én jóvoltodat, atyja éltemnek, Ki üdvözítőt adtál lelkemnek, Szívemmel Nyelvemmel Dicsérem S legfőbb kincsemnek Jézust ismerem. 5. Óh Jézus! oktass igazságodban, Nekem is bő részt adj váltságodban, Békesség, Csendesség Vidítson, Ε világon is már boldogítson. 6. Add szeresselek buzgón tégedet, Híven meg tartsam szent beD a l l a m : Előtted állok d r á g a Jé- szédedet, Áldjalak, Vallzusom. jalak Hív szívvel, Ne ellensélOO T^vicsérjük, hí- tartsak neved Ι Δ Ο . \ J jó j s t e _ givel. v e k i nünket, Ki nem akarván bűnben vesztünket, Mint D a l l a m : Készítsd magad k e d v e s lélek. atyánk, Μ ennyből ránk Tekintett, S a Krisztus i ( l / t npe, a ki értünk által boldogokká tett. IZ4-. 1 megholtál, 2. Ki bűnös nemün- Jézus, csak te vagy s te ket, hogy szerette, Javá- voltál Bűnösök szabadiért éltét sem kimélette ; tója, Örök boldogság Nem nézett S intézett adója; Dicsérnek téged

5. Barátidnak gyarlóságát. Ellenségid gonoszságát, Mely szelíden hordoztad ! Atyádnak híven engedtél, Csendesen tűrtél, szenvedtél, S magadat feláldoztad. 6. Ily tündöklő példát adtál, S követésére biztattál. Mondván: hozzám jöjjetek, Vegyétek fel szép igámat, Kövessétek szent példámat, Hogy nyugalmat leljetek. 7. Javunkért hívsz nyomdokodra, Jézus ! nyájas hívásodra, Örömmel hozzád megyek; Add, hogy példád legyen nékem Mindenben zsinórmértékem, S én is jó példa legyek.

80

A MEGVÁLTÁSRÓL.

az egek ; Hát a megváltott seregek, Kikkel közlöd áldásodat, Ne áldják-e jóvoltodat? 2. T e mennyei jóltévőnk vagy, S szereteted mindenkor nagy, Ha a bűnös Istenhez tér, S te általad kegyelmet kér ; Te örülsz megtérésének, Békességetadsz szívének, Segíted jobbulására, S gondod van boldogságára. 3. Most is vezérled azokat, Kik tőled várják javukat; Szabsz nekik bölcs törvényeket. Egyengeted lépésüket, Gyengeségükben segíted, Minden jóra erősíted ; Itt is adsz szép boldogságot, S holtuk után mennyországot. 4. Ily nagy, óh Jézus, hűséged, Ki nem szeretne hát téged? Ki nem kívánna áldani! Üdvözítőnek vallani? Óh vonj engemis magadhoz,Szoktass isteni utadhoz ! Add, hogy példádat kövessem, Az embert szánjam s szeressem.

D a l l a m : Dicsőült helyeken.

M e l y boldogság derült Az emberi nemzetségre, Bár ez bűnbe merült S méltatlan volt üdvösségre ! Az ur nem akarta vesztünket, Megszánta gyászos esetünket, S eszközlötte üdvösségünket. 2. Szent fiát küldötte, Hogy szabadítson bününkből, Jézus hozzánk jötte Felemelt nagy esetünkből, Lelkeinknekgyüjtott világot, Szerzett isteni fiúságot: Reményihetünk már mennyországot. 3. Jézusunk győződ lett, Halál, mit félünk tőled már ? Bizonyosakká tett, Hogy ránk is örök élet vár. Mit rettegjük, bün, fúlánkodat ? Jézus erőt ád, rablánczodat Eltépjük s levetjük jármodat. 4. Áldassék Istenünk, Áldassék kegyes megváltónk ! Méltó örvendenünk, Itt alatt is van igaz jónk ; Ha annak szenteljük éltünket A ki megváltotta lelkünket, Boldogít már itt is bennünket.

19^

JVI

81 A M E G V Á L T Á S R Ó L .

5. Ő, kit halálra vitt Hozzánk volt jóakarata, Híveinek már itt, A mit szerzett megadhatja. A benne vetett bizodalom Meg nem csal, övé a hatalom, A dicsőség és birodalom. 6. Óh bízzunk benne hát, Mi, kik róla neveztetünk, Hallgassuk szent szavát, És tisztelje őt életünk! Ez a boldogságra vivő út, Ki ezen jár, dicső pályát fut, S végre örök dicsőségre jut. 7. Jézus, szíveinket Vond el hívság szerelmétől, Ne bájoljon minket, Vonj el a bün örömétől ; Hogy javaidat megne vessük, Hittel s szent élettel keressük Tetszésedet, s meg is nyerhessük. D a l l a m : Dicsőség mennyben Istennek.

jrtíj

istennel megbékéltető, Közben járó Krisztusunk, Ki bölcs tanító s vezető Lettél, hogy mennybe jussunk ; Neked zeng szent dicséretünk. Csak 1

általad örülhetünk Istennek s életünknek. 2. Kegyetlenül rettegtette A bün s halál szívünket ; Ki az, ki megenyhítette Halálos félelmünket? Te vagy, ki legfőbb jót tettél, S mindent híven elkövettél Lelkünk üdvösségére. 3. Te az Isten szeretetét Nekünk kijelentetted, Örök haláltól életét Lelkünknek, megmentetted: Többet tettél, mint kérhettünk, Halált szenvedtél érettünk, Hogy megválts a bűnöktől. 4. Téged illet tiszteletünk, Érdemed fejünkké tett, Ég irántad szeretetünk, Lelkünk megváltottad lett. Vajha minden hálát adna, Senki adós ne maradna, Vajha kiki tisztelne ! 5. Im, uram, fogadást teszünk, Hogy tégedet szeretünk, S szent igédhez hívek leszünk, Valamíg tart életünk ! Óh erősíts szent lelkeddel, Vehessünksegedelmeddel A bűnön győzedelmet. 6. Úgy a szent élet pályáján Feléd gyorsan

82

A MEGVÁLTÁSRÓL.

sietünk, Hitünk akármely próbáján Sem szün meg szeretetünk ; S ha végezzük futásunkat, Nálad boldog jutalmunkat, Jézusunk, megtaláljuk. D a l l a m : Mint a szép h ű v ö s patakra.

197 jézus, emberi Ι Δ / , J szeretet Tökéletes példája, Hogy nyerjen igaz életet A bűnösöknek nyája, Semmitől sem rettentél, Sőt halálra is mentél: Mint érjem fel hűségedet! Mint dicsérjelek tégedet! 2. Mind halálig a te szíved Mások javáért égett, Bár áldás volt minden műved, Nem vártál nyereséget ; Azokkal is jót tettél, A kiktől üldöztettél: Hol volt, hol van ily szeretet ? Ki élt más ily szép életet ? 3. Oh hűséges menedéke Hozzád folyamodóknak ! Mely nagy, óh Jézus, mértéke A tőled áradt jónak ! Volt-e csak egy nyomorult S akármely gyászba borult, A kit te nem enyhítettél, S kinek orvosa nem lettél? 4. Szüntelen abban fá-

radtál : Hogy megtarts sok lelkeket, Mindeneket befogadtál, Kik megbánták vétküket; Az értetlent oktattad, A restet hívogattad, Serkentgetted a hitetlent. Szántad, aki vesztére ment. 5. S hol van, a ki meghálálja Ama nagy irgalmadat, Melylyel Te, lelkünk királya, Feláldozván magadat, Értünk kínos halálra Mentél a keresztfára, Megkönnyitvén nagy terhünket, Megszerzéd üdvösségünket ? 6. Mint a bárány olylyá lettél, Úgy tűrted kínaidat, Rosszért rosszal nem fizettél. Nem szidtad gyilkosidat; Kegyes voltál hozzájok, Áldást mondottál rájok ; Nem csak senkit sem átkoztál, Hóhéridért is áldoztál. 7. Nyájas alázatosság volt Erényid koronája, Nem vesztegetett, nem bájolt Világ tündér pompája ; Szent atyádnak engedni, Minket mennybe vezetni, Ez volt czélja életednek, Ebben tölt kedve szívednek. 8. Uram, add, példás

A MEGVÁLTÁSRÓL.

életed Legyen gyakran eszemben, Vigasztaljon szereteted Ilélettől féltemben ; Add belém is lelkedet, Ember-szeretetedet, Hogy te hozzád hasonlítsak, S a kit lehet boldogítsak. D a l l a m : Mi Atyánk ! ki vagy mennyekben.

jOQ

oly ΐ ώ θ . oo e h boöl l c ssincs tan j tó)

Mint te kegyes szabadító Nincs, ki mind beszédeiben, Mind cselekedeteiben, Oly hatalmas volna, mint te, Világosság eredete 2. Isten küldött hozzánk téged, S megtanított bölcsességed, Bűntől mint menekedhetünk, S boldog mint lehet életünk ; Áldlak, Jézus, jóvoltodért, Szent evangyéliomodért. 3. Az Istent senki nem látta, Csak te, kit hozzánk bocsáta ; Neked kinyilatkoztatta, S általad tudtunkra adta, Mit várhatunk e világban, S az örökkévalóságban. 4. Ez, s kezed minden

83

csudái Annak világos próbái, Hogy igazság tanításod, Sőt Isten szava szólásod ; Mely méltó téged vallanunk, Szívvel és szájjal áldanunk ! 5. Te minket dicső példáddal Tanítottál nem csak száddal, Mint fejünk előttünk mentél Tetted, a mire intettél ; Add, járjak én is serényen A mennybe vivő ösvényen. 6 Támasztasz hív tanítókat, Gyengéknek útmutatókat, Kik által nyilatkoztatod, Mi legyen szent akaratod : Óh adj értelmet ezeknek, Használjanak sok ezreknek. 7. Most sem hagyod beszédedet, Most is közlöd jó lelkedet, S általa az igazságra Vezérelsz s a boldogságra Mindeneket kik engednek Kegyes serkentgetésednek. 8. Jézus ! engedelmes szívet, Hozzád mind halálig hívet Adj nekem is, hogy szeressek Tőled tanulni, s mehessek Több, több tökéletességre, S jussak örök üdvösségre.

6*

ADVENTI

84

D a l l a m : Előtted állok, drága Jézusom.

1I ^9 ÍQJ . ÍVl M e l vyo l t hasznos Jé. óh zus, életed ! Kimondhatatlan nagy szereteted : Ügyemet, Terhemet, Felvevéd, Üdvösségemért élted letevéd. 2 Bűnömért önként lettél áldozat, Lelkemet hogy ne érje kárhozat, Csu dálom, Hálálom Tettedet, Hozzám mutatott szeretetedet. 3. Háladásul segíts neked élnem, így a halálban nem lesz mit félnem, Oltalmam, Nyugalmam, Biztatóm, Lész te, mennyországba bejuttatom ! 4. Adj erőt, hogy tetszésedet tegyem, Tükörül te szent példádat vegyem, Fogytomig, Holtomig Kedvedben Lenni vágyok; jártass törvényedben.* Adventi. D a l l a m : Dicsőség mennyben Istennek.

|OA jer keresztények. Í O U . J s z e n t k a r a i Di„

ÉNEKEK.

csérjük Istenünket, Ki vesztünket nem akarja, De örök életünket! Őtet ki üdvösségünkre, Mindent megtett örömünkre A Jézus Krisztus által. 2. Az ő kegyes tanácsából Küldetett hozzánk fia, Hogy nemünket bűn átkából Élet útjára hívja; Elvégzé váltság munkáját, S a halál gyászéjszakáját Meggyőzvén atyjához ment. 3. Hol már a halál hatalma ? Van, a ki tőle megvált, Hogy ne legyen diadalma. Ő a sirba azért szállt, Ő, a mi fejünk már mutat Földről mennybe vivő útat Tündöklő példájával. 4. A mire minekünk tett szert, Mindaz kezében vagyon, S arra teljes hatalmat nyert, Hogy jóknak áldást adjon, Olyan áldást s üdvösséget, Mely megmarad s nem ér véget: Boldog, Ki benne bízik ! 5 Óh hát csak ő hozzá térjünk, Figyelmezzünk szavára. Segedelmet tőle kérjünk, Hajoljunk tanácsára ! Ez az örök élet

85 ADVENTI

ÉNEKEK.

útja, S ki pályáját ezen gemben, Ki engem erőfutja, Örökké boldog le- sítesz, S minden jó feltételemben Szent lelkedszén. del segítesz. D a l l a m : Dicsérlek, uram, tégedet. 8. Ha híven figyelmejOl r \ r v e n d j , lelkem, zek rád, S tetszésedet köI O I « \ J V i g a j j szívem, vetem, Akkor boldog nyuJézus bűnből kimentett. galmat ád Jó lelkiismeJézus, e mennyei hívem, retem. 9. Ha vétek s törödelIstenem fiává tett. 2. Boldog hir! lelki mesen Szánom s bánom életnek S örömnek bő vétkemet, Te megbocsáLátván forrása, Az isteni szere- tasz kegyesen, megtérésemet. tetnek Hol van, hol lehet mása ? 10. Segélj, hogy szent 3. Ha nem tudnám, buzgósággal Higyjem s hogy váltságot Szerzett valljam nevedet, S örök nékem Istenem, Mint le- háládatossággal Hirdeshetne boldogságot Meny- sem jótétedet. .nyekben reménylenem! D a l l a m : É b r e d j fel szivem s 4. Ha nem tudnám vigadj. Jézus szavát Isten szavaként hinni; Ki segítné | O r t A nagy Isten álleik em javát Kívánt jó ΙΟΔ. IA d a s s é k , Örökczélra vinni ? ké imádtassék, Ki mint 5. Nem, soha meg nem régen fogadta, Szent fiát tagadom Keresztyényi hi- értünk adta ! temet, Egész világért nem 2. Üdvözítő, áldott légy: adom Ε mennyei kincse- Engem is kedvedbe végy: met Kérlek üdvösséget adj, A 6. Tied vagyok s ál- bűnben vesznem nehagyj. 3. Add, óh mennyei talad lesz Jézus! örök életem, Ez már ilt is hívem, Hogy tied legyen boldoggá tesz, Ezt val- szívem, Tedd azt bűntől tisztává, Szent lelked lom ezt hirdetem. 7. Te vagy erőtlensé- templomává.

86

ADVENTI ÉNEKEK.

3. Boldog ki neki adja Szívét és életét, S tőle meg nem tagadja Méltó tiszteletét! Arra mennyország v á r ; De ki csak szájjal vallja, S életével csúfolja, Az elkárhozott már. 4. Az alázatosakat Az Isten szereti, De a dagályosokat Utálja s megveti ; Ki Jézus híve lesz, Az nem csak mennyországban, Hanem a boldogságban Már itt is szép részt vesz. 5. De nékem erőtlennek Jaj ! mit lehet ten nem, Ha szent tüzet Istennek Lelke nem gyújt D a l l a m : Istentől el nem állok. bennem ? Segéld hát szífOO pmberek, ké- vemet Uram. elkészíteI O O . C s z ü |jetek, S nem S tetszésedre töltejól meggondoljátok, Jé- nem Egész életemet. zust, ki jő értetek, MiS a j á t dallam. kép fogadjátok ; Örök boldogságot Közöl ő a hívek- ί Ο Λ / A h mikep fokel, Jertek kegyes lélek- I 0 4 - . y j gadjalak, Vikel, Nyerhettek váltságot. lág megváltója, Méltókép 2. Jöjjetek, szenteljétek mint áldjalak Lelkem Neki szíveteket, Örömmel megtartója ? Jézus, erre " kövessétek Lelki vezérte- engemet Taníts meg te ket ; Azért jő hozzátok, magad, Vond magadhoz Hogy jó útat mutasson, szívemet, Mely hivsághoz Bölcseségre oktasson : Ő- ragad. tet hallgassátok. 2. Egykor pálmaágak4. Te minket megváltani Küldettél tanítani, Óh hát jöveteleddel Szívem félelmét vedd el. 5. Adj igaz boldogságot, Gyújts lelkemben világot, Hogy lássam ösvényedet, S kövessem törvényedet. 6. Áldj meg minden tettemben, Vigasztalj szükségemben, S akármit kell szenvednem. Te ne hagyj elcsüggednem. 7. Nevelj a szent életben, Hogy a nagy ítéletben Igaznak találtassam, S jutalmamat várhassam.

87 ADVENTI

kai Tiszteltek tégedet, De én szent zsoltárokkal Dicsérem nevedet. Buzgó magasztalással Örömmel áldozom, Mert örök háladással Tenéked tartozom. 3. Boldogtalanságunkban Te minket megszántál, Kárhozatos sorsunkban Segíteni kívántál: Szüntelen rettegtetett Bűn s halál bennünket, Szereteted csudát tett, Megváltván lelkünket. 4. Isteni szabaditónk. Mi bírt erre téged ? Nem más, óh boldogítónk ! Csak nagy kegyességed. Óh mely igen szerettél Minket! bizonyára Hallatlan dolgot tettél A világ javára, 5. Szomorúak írjátok Ezt jól szívetekbe, Mely jó Jézus hozzátok, Jusson eszetekbe ; Óh szűnjék keservetek ! Tudjátok felőle, Mely sokat tett értetek, S mit várhattok tőle. 6. Ti, kik bűneiteket Bánjátok, bízzatok, Nem hágy ő el titeket, Könyörül rajtatok; Az igaz megtérőket Kegyesen biztatja, Hogy nem veti el őket A kegyelem atyja.

ÉNEKEK.

7. Szeret Isten bennünket: Óh hát bízzunk benne, Megváltotta lelkünket, Hát most mit nem tenne? Atyai szívvel örül, Ha boldogokat lát, Mindnyájunkon könyörül : Mi is szeressük hát. D a l l a m : Menyből jövök.

IOC Áldott a z éIet l ö c J . /Λ I s t e n 6 ) H o g y bár vétkeztünk ellene, Még is adott boldogítót, Bűneinkből szabadítót. 2. Kegyelmesen tekintett ránk, Szent fiát küldötte hozzánk, Hogy oktatná értelmünket. És megszentelé szívünket. 3. Óh véghetetlen bölcsesség! Óh nagy szeretet s kegyesség ! Ki tud eléggé csudálni, Annál inkább meghálálni ? 4. Jézus a világ javára, Mely nagy terhet vesz vállára ! Nem hágy vesztünkben magunkra, Vezér szabadulásunkra. 5. Mik vagyunk mi, hogy érettünk Ennyit tesz, holott vétettünk ? Nincs Istennek szüksége ránk, Még is fiát küldi hozzánk.

96 ADVENTI

ÉNEKEK.

6. Boldog, ki Jézust sze- dogság ösvényén, A vireti. Jaj annak, aki meg- I lág örvényén. veti ! Mert kivüle nincs 5. Adj itten lelkünkboldogság, Nincs szent- nek Égi békességet. Szenség nincs világosság. vedéseinkben Tűrő sze7. Óh hát nagy öröm- lídséget S végre üdvösmel fogadd Lelkem, s séget. magadat néki a d d ; Ha bölcs törvényét követed, D a l l a m : Szerelmes Jézus, valljon mit vétettél. Boldog lesz teljes életed. 8. Mennyei atyánk ál- 1 ^ 7 M é l t ó v a s y Ié" dassák ! Mindenütt ma- i o / . m Z U S i ö r ö k di _ gasztaltassák ! Áldassék cséretre. Ki igazságra annak szent neve, A ki vagy ut s az életre; Te tanitsz minket a bűnöküdvözítőnk leve. től félni S Istennek élni. 2. Isten fia ! a földön D a l l a m : Küldé az ur Isten. megjelentéi, Minden kíi q c Λ bűnös világot nokkal, önként szemközt I O U , r\ isten úgy sze- mentél, Hogy vigasztalást rette, Szent fiát rendelni s üdvösséget adnál Itt s Hogy nem kimélette Vált- te magadnál. 3. Már jelen egész álságul érette. 2. Áldott légy, óh Jé- dásod sokasága, Melytől zus, Ki veszedelmünket megenyhül lelkünk szomMegszántad, im neked júsága, Ez kívánt régen Szenteljük éltünket, Tes- szív ujitó jókat, Maradandókat. tünket. lelkünket. 4. Vak vala lelkünk. 3. Vétkeztünk ellened, De te hozzád térünk. Légy Istent nem ismertük, Ahivni biztosan egész éltünkben Szent tyának igéddel, kérünk, Mennyei nem mertük ; Te lettél fényünk s oktatsz imádni vezérünk. 4. Ne engedd szívün- azt. Ki ránk jót áraszt. ket Járni szabad kényén, 5. Világod előtt fut a Te vezesd éltünket Bol- halál éje, Melynek vakí-

•89 KARACSONYI

tott minket sűrű mélye ; Igazságidnál, mi homályba merült, Dicsőn kiderült. 6. Bűn soka minket az Istentől elzárt, Lelkünk féltében már kegyelmet sem várt, S kik lelki nyugtot kivüle kerestünk, Mélyebben es tünk. 7. Ε nagy bajt is már te rólunk levetted, Isten országát hogy megjelentetted ; Tett áldozatod szül bün-bocsánatot, Oszlat bánatot. 8. A jobb jövendő előttünk fedve volt. Minden reményünk víg súgára kiholt, Mely még lelkünket, ha jaj környékzette. Megenyhíthette. 9. Te vagy az élet, dicső közbenjáróm, Ki által mennybe juttom én is várom, Ki mint fogadtad, híved dicsőíted, És üdvözíted. 10. Felbuzdult szívvel, háladó elmével Áldalak, Jézus, hívek seregével Nagy jóságodért míg dicsőbb énekkel Zenglek egekkel.

ENEKEK.

Karácsonyi. D a l l a m : Mennyből jövök most hozzátok.

lOQ Doldog, örömÍOO. D nap derü!t ránk, Vigadjon szívünk, zengjen szánk, Az egész világ vigadjon, S Istenünknek hálát adjon. 2. Ezt sok ezer szív kívánta, Végtére az ur megszánta A sóhajtozó világot, S szerzett számára váltságot. 3. Az idő teljesságé ben, Nekünk Jézus személyében lm születik üdvözítő, Örök életre segítő. 4. Kimondhatatlan kedves hir! Bús szíveket gyógyító ír! Véghetetlen nagy kegyelem! Melyet imád az értelem. 5. Ti föld okos lakosai, Ε kegyelemnek tárgyai, Jertek. Istent víg lélekkel Dicsérjétek uj énekkel ! 6. Boldog öröm-nap derült ránk, Vigadjon szivünk, zengjen szánk, Az egész világ vigadjon, S Istenünknek hálát adjon.

KARACSONYI

•90

D a l l a m : Mennyből jövök most hozzátok.

|OQ

iου.

jWíagasztaljukls-

ív ι

tenünketi

kí

ugy szeretett bennünket, Hogy fiát hozzánk küldötte. S üdvösségünk eszközlötte. 2. Jézus, maga a szeretet, Hogy az emberi nemzetet Vezesse a boldogságra, Íme születik világra. 3. S a czélra mely bö'csen vezet! Mely szépen fog velünk kezet! Hozzánk mint lebocsátkozik! S ránk mennyi áldás származik! 4. Ő adja tisztán értenünk Mely híven szeret Istenünk, S az ember legfőbb jószága, A lélek, mely igen drága ! 5. Ő nem csak egyenes utat Örök üdvösségre mutat. Jóra buzgóságot is gyújt S mennyei segedelmet nyújt. 6. S óh mely sok szenvedésen ment Által ez az igaz és szent! Mely elhagyott szegénynyé lett, Midőn minket gazdaggá tett ! 7. Hirdesd, lelkem, ér-

ENEKEK.

demeit, Háláld jótéteményeit, Mutass ahhoz tiszteletet, A ki maga a szeretet. 8. Ö nemünk legjobb barátja : Légy s maradj te is sajátja; Ha őtet híven tiszteled. Boldogságodat neveled. 9. Valamíg élted pályáját Futod, kövesd szent példáját S valamit ő tett javadra, Fordítsd azt bölcsen hasznodra. 10. Mint ő, mindenekkel jót tégy. A jóban végig buzgó légy, Ez lesz méltó köszöneted, Melylyel kedvét megnyerheted. 11. Ha őtet ily indulattal Ily lelki s szent áldozattal Egész éltedben tiszteled, Mind örökké jót tesz veled. D a l l a m : A nap immár elenyészett.

\Af\ [Zeresztyének. I 4 - U - I \ örvendjetek. Áldván Istenteket; lm fiát adja értetek, S üdvözít titeket. 2. Jézus minden igazságra, Mely nyugodtakká tesz, Tanít, s örök boldogságra Vivő vezértek lesz.

•91 KARACSONYI

3. Tanít szolgai formában Sorsotokban részt vesz, S nem gyönyörködvén pompában, Önként szegénynyé lesz. 4. Tanít, hogy jóra vezesse Gyarló szíveteket, S kárhozattól megmenthesse Bíinös lelketeket. 5. Tanít, mint keljen utálni Minden bünt s fertelmet, S mint lehet nyerni, találni Istennél kegyemet. 6. Vigasztalás és reménység Jött atyjától vele, Nem rettenthet már sem inség, Sem halál éjele. 7 Halállal is bátran kezet Foghatok általa, Hív lelkeket mennybe vezet A halál angyala. D a l l a m : Vigyázzatok ! azt kiáltják.

141

Hívek

nasy

ne

~

1 1 v é t tiszteljük, Születése napját szenteljük Világ üdvözítőjének, Áldozván szent énekekkel És háladásra gyúlt szívekkel A szeretet Istenének ! Méltatlan létünkért. Számtalan vétkünkért. Kegyelméből Ki nem vetett, Sőt szeretett S

ENEKEK.

megváltván boldogokká tett. 2. Jézus nagy romlottságunkat Látta, s mégis szánván sorsunkat A bün rabságából kivett ; Hogy atyja szeretetéről S lelkünk örök üdvösségéről Tanítson, áldozattá lett; Ε boldogítónknak, Legjobb tanítónknak Hódoljunk hát Dicsérettel,. Tisztelettel, S őt követő· szent élettel. 3. Nem vágy földi értékinkre, De hogy megszűkült feleinkre Gondunk legyen, hagyása ez ; Hogy szűkölködőn segítsünk, Sérelmes szíveket enyhítsünk, És hívek legyünk mindenhez, Ezt legjobb háladás, S a hitben haladás Gyanánt veszi. Óh ki lenne, Ha hisz benne. Ki ebben ellene tenne ? 4. Áldjuk hát emlékezetét, S jótétekkel gazdag életét, Hogy példánk legyen, vizsgáljuk: Értünk véghez vitt munkáját, Szeretete dicső próbáját Teljes szívünkből háláljuk : Az ur imádtassék S örökké áldassék Őt, hogy adta ! Vigadozzunk

•92

KARACSONYI

ENEKEK.

És áldozzunk Dicséretek- nünknek, mindenek Dicsőséget zengjenek. kel ő néki !* 4. Még inkább áldja életünk Őt, mint nyelD a l l a m : Hogy ne dicsérném az vünk szózatja : Ez lesz Istent. méltó köszönetünk. Ez az ő akaratja. Ki Jézus 1 Λ Ο Ufívek, jer buzi t ^ . 1 I gó l é l e k k e l dicső példáját Nézvén, Áldjuk az ur végzését, buzgón kívánja Más jaÜnnepeljük, szent ének- vát, s szívből szánja kel Jézusunk születését; A szerencsétlenek baját. Az atya, ki elküldötte, Kedvét az olyan leli, S -Hozzánk hiv tanítóul, nevét híven tiszteli. Például s megváltóul Azt, 5. Legyünk készek seki neki egy szülötte, gíteni Igaz szűkölködőMindnyájunktól áldassék, ket. S ínségekből kimenS örökké imádtassék. teni Jézus kedvéért őket, 2. Lehetne-e keresz- Kinek rájok van nagy tyénnek, Méltókép azt gondja ; Mert ha az övénevezni, Ki e nagy jóté- ivel Jót teszünk tiszta teménynek Nem tudna szívvel, Azt magával tettörvendezni ! Óh nagy nek mondja. S sziveink jóvoltában vigadj Lel- vizsgálója Lesz megjukünk szent dicsérettel. talmazója. Kivált kegyes élettel Neki 6. Ti, akik hisztek nebuzgón hálákat adj, így vében. Áldozatot vigyeaz ő sajátja lész, S nála tek, Örvendezvén, érde•dicső helyed kész. mében Hogy részesek Isten, 3. Mely édes atya mód- lettetek ! Szent jára Szeret Isten bennün- szeretet atyja! Im buzket ! Fia közbenjárására gón ád nevednek Hálát Megbocsátja bününket. nyája népednek, Menjen T i kik tanúi lettetek fel hozzád szózatja, Te, Csuda szeretetének, Ki- ki adsz üdvösséget, Végy ket saját népének Neve- örök dicsőséget. zett, énekeljetek ! Iste-

KARÁCSONYI

D a l l a m : Dicsérd én lelkem a dicsőségnek nagy királyát.

|4Q pvicsőség legyen I t O . U lstennek az egek egében, Hogy megváltván, részeltetni kívánt kegyelmében. Jer vigadjunk, S buzgón hálákat adjunk Neki szivünk örömében. 2. Az emberek tévelygésben s homályban valának, Mint a magokra hagyatott nyájak bolyongának ; De született Jézus s tüstént vége lett A borzasztó éjszakának. 3. Tisztük szerint az emberek egymást nem szerették, Sőt üldözvén s háborgatván egymást emésztették : Jézus felállt, Szeretetet prédikált, S szavát sok ezrek bevették. 4. Ő jóltevő s könyörülő volt minden dolgá ban, A szenvedőt enyhítette, akármely bajában, Szánakozott, Minthogy ő is osztozott Éltünk nyomorúságában. 5. Dicsőség legyen Istennek dicső mennyországban, Ki részeltetni

ÉNEKEK.

kívánván örök boldogságban, Mint fogadta, Szent fiát nekünk adta, Hogy élnénk szent igazságban. 6. Segélj, uram, kegyelmeddel, hogy itt is áldhassam Megváltómat s el valaha mennyben is láthassam, És magokkal A dicsőült karokkal Örökké magasztalhassam. D a l l a m : Én lelkem mire csüggedsz el.

1 Δ.Δ. H í v e k '

zen

9jünk

f-r·*. 1 I dicséretet. Szívünkkel, Nyelvünkkel Tegyünk tiszteletet! Örömünnep ez mindennek, Vigadjunk És adjunk Hálákat Istennek. 2. Valakit bün rettegtetett ! Újuljon, Vidúljon, Megváltó született. Jézus az éjnek országát Szünteti, S hirdeti Lelkünk boldogságát. 3. Váljon mikép gyűlölhetne Istenünk, S ellenünk Váljon hogy lehetne ? Fiát küldi, hogy atyánknak Szemléljük, S ne véljük Haragos biránknak. 4. Óh h á t ! kegyes ke-

•94

KARACSONYI

resztyének. Jöjjetek,Zengjetek Éneket nevének ! Jézus maga a szeretet. Jöjjetek, Tegyetek Neki tiszteletet! 5. Ο a tiszta s szent életben Remek volt. Élt és holt Forró szeretetben ; Szép példáját kövessétek, Kegyesen, Szívesen Egymást szeres sétek. 6. Ő minden vigasztalásnak Kútfeje, S ereje Minden nyavalyásnak ; Ti, kik akármely ínséget Szenvedtek, Nyerhetlek Tőle segítséget. 7. Bár mint fáraszt is pályátok, Bízzatok, Uratok Gondot visel rá tok ; Ő is türt nyomorúságot ; Bizony szán S éj után Ád majd szép világot. 8. Te, ki gyötrődöl szivedben, Vétkedet, Sebedet Érezvén lelkedben, Higyj s jobbítsd meg életedet, Jézusod, Orvosod Meggyógyít tégedet. 9. Ha jutsz is halál harczára, Bátor légy, Bár elmegy Minden test útjára ! Üdvözítőd magához vesz, Hol a jaj S

ENEKEK.

ezer baj Helyett örömöd lesz. 10. Jézus, add benned bizhassam. Vallásod, Tanácsod Holtig megtarthassam. Eletem élete te vagy, Megváltóm, Legfőbb jóm, Mindig enyim maradj. D a l l a m : Keresztények örvendjetek.

14c

L/egyes hívek, \ Buzgó szívek, Jer üljük napját megváltó urunknak. Imádással, Háladással Áldozván Istennek legfőbb javunknak. 2. Mely kegyelmét, Mely szerelmét Hirdeti e nagy napnak ránk virradta ! Mik vagyunk mi, Föld lakosi, Hogy fiát, annak zálogául adta? 3. Tévelyegvén, Törvényt szegvén A népek bűneikben leledzének ; Vakságukban, Romlásukban Üdvözítő nélkül szükölködének. 4. Sorsát szánván, S vesztét bánván A jó Isten emberi nemzetünknek, Hív tanítót S boldogítót Rendelt orvosúl, fiában lelkünknek. 5 Óh áldandó, Imá1

1

VIZKERESZTNAPI

dandó Istenünk ! vegyed szent háladásunkat, Hogy szülötted Elküldötted, Ki elkészíté a mennybe utunkat. 6. Szerelmednek, Hűségednek Ε csodáját ne hagyd elfelejtenünk, Sőt szentségre, És hűségre Serkentésül add szívünkbe rejtenünk. 7. Hogy törvénye, Szent ösvénye Szerint fiadnak folytatván éltünket, Tetszéseddel, S kegyelmeddel Vigasztalhassuk mindenkor szívünket.* D a l l a m : Jézus Krisztus dicsértessék.

\Δ.ί\ Jézusunk, szü1 4 - D . J letésedet S ránk áradt jótétedet Szívünk buzogva hirdetjük, S örömmel zengedeztetjük ; Áldassék az ur. 2. Ő, kiben atyánk kedve tölt, Bús ügyünk mellett felkölt; Nem nézvén : mi önön java, Jónkra czélzott tette, szava : Áldassék az ur. 3. Mint a nap az éjt fényével, Úgy ő szent beszédével A sűrű homályt szünteté, Mely szí-

ÉNEKEK.

95

vünket rettegteté : Áldás • sék az ur. 4. Halandók üdvösségére, Ez élet ínségére Magát nagy szívvel elszáná, Hogy boldoguljunk kíváná : Áldassák az ur. 5. A megvettetéstőlnem félt, Önként szegénységben élt, Azért hogy rajtunk segítsen Holtunk után üdvözítsen : Áldassék az u r ! 6. Ő szent hitünk dicső feje. Boldogságunk kútfeje; Óh áldjuk emlékezetét, Vígan zengvén dicséretét: Áldassék az ur !* Vizkereszti. D a l l a m : Dicséret, tisztesség legyen.

Δ ζ e m b e r fá^ radhatatlan Világi dolgaiban, De óh mely sokszor járatlan Az urnák utaiban ! Kincset gyűjt földi éltének, S gyakorta kárt tesz lelkének, A földhez ragaszkodván. 2. Heródes Jeruzsálemben Mint rémült, mint reszketett, Meghallván, hogy Bethlehemben Egy új király született! Hogy \ΔΠ

96

V I Z K E R E S Z T N A P I É N E K E K . 96

lelki ennek országa, Lelkeken van királysága, Azt korántsem gondolta. 3. Nem volt gondja a vallásnak Józan ismeretére, Leikeikben magát másnak Bízta vezérlésére ; Fő jónak csak királyságát Tartotta, hogy méltóságát Megtartsa, mit nem művelt! 4. A zsidók is eltévedtek Az igazság útjáról, Bár helyesen vélekedtek Krisztus származásáról ; Restek voltak meggondolni, Mint kell neki meghódolni, S híven tisztelni őtet. 5. De ama bölcsek nyomozták, Jézust mig meg nem lelték : Szívüket neki áldozták, Őtet híven tisztelték. Bár csekélységet adhattak, Az Istentől megáldattak, Mert tiszta szív volt bennök. 6. Jézus, add, hogy igyekezzünk Mi is ismeretedre, Lelkünknek kincset szerezzünk, Éljünk tisztességedre ; Fejhajtó híveid legyünk, S a szegényekkel jót tegyünk, Mert az kedves előtted. 7. Ne engedd, hogy

soha tőled Akármi elszakasszon. Valamit értünk felőled, Inkább hozzád ragaszszon ; Se reménység, se félelem, Se haszon, se veszedelem Hitünket ne gyengítse. 8. Vond, óh vond hozzád szívünket, Mint vontad a bölcseket! Taníts őriznünk lelkünket, S gyűjtnünk lelki kincseket; Add benned higyjünk, tiszteljünk, S mindent a szerint rendeljünk, Mint igéd parancsolja. D a l l a m : Jézus ! hűséges tanítók..

0 jézus, hűséges 14-0, J tanitónk) 0k_

U

tass, hogy ismerhessünk, S téged, kegyes boldogítónk, Tiszta szívből szeressünk ; Mert mi sötétségben jártunk, S benned napfényre találtunk. 2. Tégedet sok népek, vártak, v. hajtották napodat, Ők sűrű homályban jártak, Mi látjuk világodat ; Nekünk lettél boldogságunk, Üdvösségünk és váltságunk. 3. Óh légy velünk áldásoddal, Míg czélunkra nem érünk ; Isteni okta-

BÖJTI É N E K E K .

97

tásoddal Maradj kegyes vedet, Kész eltörölni vétvezérünk, Légy jelen se- kedet, S örömest lakik gedelmeddel, Vigy jó uton benned; De egyedül azt jó lelkeddel. szereti, A ki a vétket 4. Ne engedd, hogy megveti : Szentnek kell szeretetünk Irántad meg- tehát lenned. lankadjon, Se, hogy hi3 A ki tudván rendetünk vagy életünk Valaha lését, Serényen teszi tetmegtagadjon; Add szent szését, S fő gondja van igédet szeressük, S a mi lelkére, Mint Simeon tisztünk, azt kövessük. szentül éli Életét, s az 5. Ha majd érünk, óh Istent féli, Az él tisztesJézusunk, A halálnak völ- ségére. gyébe, Segélj, hogy mind4. Ki épít Isten szanyájan jussunk Boldogok vára. S hittel néz megseregébe. ígéreted erősít- váltójára, Az járhat bésen, Hogy a halál ne ré- kességgel ; Azt az Isten mítsen. mennyországban, Véghe6. Az örökkévalóság- tetlen boldogságban Megban Add, hogy dicső részt áldja dicsőséggel. vegyünk, S a végetlen 5. Uram, tégy engern boldogságban Jobb tisz- kegyessé, És a hitben telőid legyünk. Áldj meg hűségessé, Hogy néked mindent üdvösséggel, A hálát adjon Szívem, szám, ki hozzád van hűséggel. cselekedetem, S ha lejár földi életem, Lelkem D a l l a m : Jertek hozzám, Krisztus j mennyben vigadjon. mondja.

l—fagyd el ember e világot! Jézusnál lelsz boldogságot, Szenteld neki szívedet; Lám ő magát érted adta, S a veszélyből kiragadta Halhatatlan lelkedet. 2. Templomul kéri szí-

Böjti.

14Q

Γ 1

D a l , a m : H a büneim sebhetnek

' {—ja bün miatt * » félelem Ré| míti lelkemet, Te hozzád felemelem, Jézusom, szívemet, Ki értem áldozat jCfk

98

BÖJTI É N E K E K . 98

lettél, S Istenem kegyelméről Bizonyossá tettél. 2. Óh nagy hűség példája ! Méltán álmélkodom, Ha szeretet csudája! Rólad gondolkodom. Te érettünk lettél szolga, S meg is holtál, nemünknek Hogy jól legyen dolga. 3. Látom, Isten sajátja Vagyok, bár vétettem, Mert szent fiát bocsátja Halálra érettem ; Bátran reményihetem tőle, Hogy csak híven megtérjek, El nem vet előle. 4. Jézus szeretetedet Bámulva csudálom, Kínos szenvedésedet Imádva hálálom ; Add, hogy szívemen viseljem Érdemedet s nevedet Éltemmel tiszteljem. 5. Hathatós ösztönt nekem Adjon szenvedésed, Hogy szent zsinórmértékem Legyen rendelésed, S el ne felejtsem, mely drága Előtted az én lelkem, S mibe telt váltsága. 6. Ha küzködöm ínséggel, Ne hagyj elcsüggednem, Szép példád békességgel Tanítson szen-

vednem, A világot megtagadnom, S ha kemény harczra hívsz is, Szavadat fogadnom. 7. Add, hogy mással jót tegyek, Mini te velem tettél, Ember szerető legyek, Minthogy te szerettél. Ne csak hasznomat keressem, A megbocsátásban is Példádat kövessem. 8. Halálos ínségemben Halálod enyhítsen. Végső szenvedésemben Harczolni segítsen ; Uram, te vagy reménységem, Te légy erős gyámolom, Te légy üdvösségem. D a l l a m : Mint a szép hűvös patakra.

j r | Jézus, ha szenI O I . J vedésedet Figyelmezve vizsgálom. Erősitő kegyelmedet Abban is feltalálom ; Mert halálod okáról, S kinjaid nagy voltáról Mihelyt buzgón gondolkodom, Minden bűntől iszonyodom. 2. Uram, erősíts te magad, Ne hagyj saját kényemre, Ha gyarlóságom elragad, Emlékeztess tisztemre. Ha bár kell is

BÖJTI

szenvednem, Taníts híven engednem, S meggondolnom, mint szerettél, S érettem mennyit szenvedtél. 3. Ha a bün széles útjára Csal a világ engemet; Kínod s halálod czéljára Figyelmeztesd szívemet; Mért haltál meg érettem, Ámbár nem érdemlettem ? Azért, hogy sajátod legyek, S minden bűntől búcsút vegyek. 4. Tűrésed legyen tűköröm Akármely ínségemben, Általa támadjon öröm S vigasztalás szívemben ; Szenvedésed, életed S végtelen szereteted. Oly boldogságnak forrása, Melynek sehol nincsen mássá. 5. Te benned van bizodalmam,Jézus ! teneked élek, Te általad van nyugalmam, A haláltól nem félek: Csak buzgón szeresselek, S éltemmel tiszteljelek, Utolsó harczomban sem hagysz, S végre örök életet adsz. 6. Az utolsó ellenségnek Mit árthat ott ereje, A hol te vagy reménységnek S boldogságnak

ÉNEKEK.

99

kútfeje; Bár elbomlik sátorom, Bár szélyel oszlik porom, Lelkemnek mit árt a halál? Az boldogabb hazát talál. D a l l a m : Óh siralom !

prző szívek ! Buzgó hívek! Jer vizsgáljuk pályáját Hitünk fejedelmének, S gyászos éjszakáját. 2. Hogy főnk lenne. És kivenne Romlottság örvényéből, Vezérül adattatott Atyja szerelméből. 3. Buzgósággal, Méltósággal Követé tiszti szavát, Éjjel nappal munkálván Lelkünk örök javát 4. S jaj! mit hoza.' Mit halmoza A kemény sors fejére! Az ártatlan ím kerül Gonoszokkezére! 5. Mint csúfolják! Mint hurczolják! Mikép törnek vesztére ! Óh mint bán a gonoszság Vele vad kényére ! 6. Óh fájdalom ! Nincs irgalom! Jézus, lelkünk vezére Kegyetlenül vitetik Kin s halál helyére. 7. Gyászoljatok És sírjatok Hívek! lelkünk ve-

152.

7*

100

HÚSVÉTI

ÉNEKEK.

zére Megfeszíttetik s ez I tünk : j : Érezvén fájdalmat. lesz Sok jótéte bére, 4. Hogy a szent Isten 8. Csudáljátok! Bámuljátok ! Jézus, lelkünk ve- 1 kegyelmes Annak, a ki zére, Atyjától kegyelmet ; töredelmes, Nem kell íj: A haláltól félni, Lelke kér Gyilkosi fejére. 9. Oh sírjatok! Zokog- ; Örökké fog élni. 5. Hogy soha el nem jatok ! Kimúlt lelkünk veTudományod, zére ; Kiomlott a kereszt I enyészik Sőt tenyészik : Erről :: fán Az Igaznak vére. 10. Levétetik Már s té- j Bizonyossá tettél, Jézus tetik Teste nyugvó helyé- [:|: Hogy áldozat lettél. re : Ez légyen enyhítő ír 6. Ki hát, a ki kételSzívetek sebére. kedne S beszédednek nem 11. Ne sírjatok! Sőt engedne ? Uram :|: Ki tőbízzatok! Rothadást a • led elszakad, Veszély : : szent nem lát, Csak nyug- ! Örvényére akad. szik, s majd feltámad: 7. Megváltónk örömHívek bízzatok hát !* mel hiszünk,' Hozzád buzI D a l l a m : Jézus, Istennek báránya. : gó szivet viszünk, Hiszszük :[: Ha híven tiszi c o jézus, hozzád telünk, Jóltészsz Mind I O Ö . J emelkedünk, örökké velünk. Halálodról elmélkedünk. D a l l a m : Bizony meg lészen. Áldunk Hogy értünk szenvedtél S atyánk t ^λΔ. í e ^ e m áld Híveivé tettél. I 0 4 - . L· m é j y tiszte2. Nyomban követünk lettel, Jézusom, üdvössélélekben, A számtalan gem, Hogy lettél hív szesérelmekben, Keresztretettel Megváltóm, reFád alá járulunk S dicső I ménységem ; Hogy szörLelkeden bámulunk. nyű kínokat vallván, S 3. Nemünk fő javára végre keresztfán meghalvoltál, Mikor szenvedtél ván Értem feláldoztattál. s meghaltál; Nekünk :{: 2. Te, ki igaz kezes Szerzettél nyugalmat; Érlettél Bűnöm bocsánatá-

ÁLDOZÓI

ÉNEKEK.

101

lidségre; Ellenségem bármint zaklasson, Ne bírhasson gyülölségre ; Minden haragot letegyek, S békességes tűrő legyek. 4. Hogy is ne szeretném azokat, Kikért te halált szenvedtél ? Hogyhogy kívánhatnám kárukat Azoknak, kiket szerettél? Urának az méltatlanul Mond, a ki tőled nem tanul. 5. Ha néha ártatlan létemre Kell is látnom boD a l l a m : Ki csak Istenre dolgát szúságot, Hagyom ügyehagyja. met Istenemre, Tesz az i r r pmberek közt utóbb igazságot. Jézustól IOO. C i e gj 0 bb van reménységem, Hogy ki valál, Mint csúfol, s kínoz lesz örök üdvösségem. a vak nép! Dühös mérge módot nem talál, Szidal- D a l l a m : Jézus, ki bűnös lelkemet. maz, hurczol, köpdös, tép. 1 Te világnak 1 megváltója, Testedet mocskolja, ront- I c I U . ja, S ártatlan véredet Ki kínt s halált szenvedontja. tél, Lelkünknek boldogí2. S mindezt mely tója, Jézus, óh mint sze.szelíden szenveded! Mely rettél ! Kész voltál megnagy lélekkel áldozol! halni értünk, Kik veszély Gyilkosid vétkét elenge- útjára tértünk ; Példátlan ded, Sőt értök igy imád- volt hűséged : Óh mint kozol : Bocsáss meg né- dicsérjünk téged ! kiek atyám, Tudatlan2. Régen már, régen ságból törnek rám. megtetted Rád bízott 3. Jézus! dicső példád nagy munkádat, S általa oktasson Engemet is sze dicsőítetted Mennyei szent

ról, S engem bizonyossá tettél Istenem irgalmáról; .'Légy velem egész éltemben, Vigasztalj szenvedésemben, Segélj végső harczomban. 3. Hozzád való hűségében Tartsd meg végig szolgádat, Add, hogy minden Ínségében Kövesse szent példádat; S ha végzi pályafutását, Láthassa boldogulását A dicsőültek között.

102

atyádat; De mi hűséges tagjaid, Drága áron váltottaid, Most is méltán vigadunk, S buzgón hálákat adunk. 3. Hogy kárhozatból kivennél, Nehéz pályát futottál, Hogy saját népeddé tennél, Keresztfára jutottál : Felejtvén a kínt, s rútságot, Abban leltél boldogságot, Hogy munkáltad javunkat: Óh vedd háladásunkat. 4. Mennyi csúfot s kínt halmoztak Rád dühös ellenségid ! S az én javamra czéloztak Mindenféle inségid. Értem is lettél áldozat, Hogy ne érhessen kárhozat: El nem felejtlek soha, Nem ! nem leszek mostoha. 5. Te, kire ennyi fájdalom Tódult s ennyi sérelem, Neked az édes jutalom Volt, hogy jól tettél velem. Te adsz igaz vigasztalást, Te enyhíted a meghalást, Téged áld, míg csak élek, A bennem lakó lélek. 6. Istennél lelki békesség, S ha e földtől megválók, Boldog remény a nyereség, Melyet néked

hálálok. Jézus, Uramnak ismerlek, Szívvel és szájjal dicsérlek, S szent példádat követem: Ez, ez lesz. köszönetem D a l l a m : Ha bűneim sebhetnek.

1\/éghetetlen irI o / . V galom! Drága kegyelmedet, Bámulva magasztalom, Hogy egyetlenedet, Jézust, hozzánk elküldötted, S legdrágább javaidat Általa köziötted. 2. S e megváltónk mit nem tett? Szolgai formában Megjelent s vezérünk lett Üdvösség dolgában : A mit örök boldogságunk Kívánt, mindent véghez vitt, Benne van váltságunk. 3. Példátlan buzgósággal Örvendvén munkáját, Hallatlan bátorsággal Futotta pályáját: Bár ezer akadályokkal Volt baja, bátor szívvel Megharczolt azokkal. 4. Magát nékünk áldozta, Jót tenni meg nem szűnt, A bűn átkát hordozta, Bár soha sem tett bünt: Önként vállalta magára A legrémítőbb halált A világ javára.

ÁLDOZÓI

* 5. Uram, vezéreld szívemet, Hogy én is kövessem Ε szép példát, s tisztemet Mint Jézus szeressem ; Taníts tűrnöm békességgel, S úgy élnem, hogy megáldhass Örök üdvösséggel.

ÉNEKEK.

103

tettél? Mely sokkal tartozom ? Hogy üdvözítőm lettél, Szivemmel áldozom. 8. S ha tenéked szívemmel Mindent általadok, Ha hitemmel s éltemmel hozzád hív maradok D a l l a m : Krisztus az én életem. 9. Általad békességem I EfQ jézus! mely ret- Lesz, akármi talál, S lesz I Ö O . J t e n e t e s Végső örök üdvösségem, Ha elharczolásod, De mely szép hív a halál. s épületes Még is kimúD a l l a m : Jézus, ki bűnös lelkemet. lásod. 2. Vége lévén mun- I r q | _ j a súlyos szenkádnak, Leteszed éltedet, 1 C M , Π V edésed, JéS kezébe szent atyádnak zusom ! meggondolom, S Ajánlod lelkedet. békességes tűrésedet Fi3. Minthogy itt szent gyelmezve fontolom; Értatyádat, Megdicsőítetted, vén végső beszédedet, BáOtt tőle koronádat Juta- mulom szeretetedet. Vajha, valamíg élek, Téged lomul vetted. 4. Az emberi nemze- követhetnélek! 2. Te, ki nagy kínaid tet Igazság útjára Vitted, s ' ö r ö k életet Szerzettél között, Bár ártatlan szenvedtél, Valaki bántott s számára. 5. Híveiddel éltükben üldözött, Mindennek meg S holtukban is jól tészsz, engedtél: Add, hogy én Akármely szükségükben is kövesselek, S ha hogy Kegyes gyámoluk lész. ellenségre lelek, Tűrjek, 6. Midőn bujdosásuk- neki békével Megbocsásnak Végződik pályája, sak kész szívvel. Mennyben a boldogoknak 3. Ne engedd megtéVár rájok hazája. résemet Halogatnom vé7. Velem is mit nem gemre, Neked szenteljem

104

HÚSVÉTI

éltemet S töltsem üdvösségemre : Úgy tőled is szerettetem, Áldásodat reményihetem; Végreboldog halált adsz, S mennyben magadhoz fogadsz. 4. Ha a bün szemfényvesztése! Csalogatja szívemet,Szenvedésed szemlélése, Tegye szentté tisztemet; Add. hogy példádat kövessem, Lelkemnek javát keressem ! Más sorsában részt vegyek, Jóltevő angyal legyek. 5. Óh ne hadd elfelejtenem Ama nagy fájdalmadat, Melyben ezt mondád ; Istenem ! Mért hagytad el fiadat ? Az gerjesszen reménységet, Ha szenvednem kell ínséget, Hogy mondhassam: szent atyám, Ne hagyj, nézz kegyesen rám ! 6. Utóbb sok szenvedésednek Az Isten véget vetett. Megfelelvén nagy tisztednek Mondád: elvégeztetett ! Atyám, végy hozzád engemet, Neked ajánlom lelkemet! S megszűnt minden fájdalmad ! Megadatott jutalmad. 7. Ha végső szempillanatom, Mely határul té-

ÉNEKEK.

tetett. Eljön, s én is ezt mondhatom: Minden elvégeztetted : Hozzám is légy segítséggel, Uram, áldj meg ily szép véggel, Fogadd hozzád lelkemet, S add meg üdvösségemet. D a l l a m : Bízzad minden

IÖU.

utadat.

jézus szenvedéJ sedről Addi

ugy emlékezzem, Hogy hív szeretetedről El ne felejtkezzem ! Jelenj meg most szívemnek, Azon nagy kínodban, Melyben voltál lelkemnek Orvosa holtodban. 2. Add látnom gyötrelmedet, Kínos fájdalmidat, Megverettetésedet, Gyaláztatásidat, Csúf tövis koronádat, S más sok sérelmedet, Megváltó nagy munkádat, S minden érdemedet. 3 Add, erejét s okait Értsem halálodnak, Czéljait és hasznait Tudjam sok kínodnak ; Oka szenvedésednek A mi romlottságunk, És czélja érdemednek A mi boldogságunk. 4. Add ezt jól meggon-

ÁLDOZÓI

dolnom Háladó lélekkel, Segélj buzgón harczolnom A kísértetekkel.Legyek fáradhatatlan A vétket irtani, Melyért neked ártatlan Kellett kínt vallani. 5. Büntetését a bűnnek Ámbár retteghetem, Félelmeim megszűnnek, Ha szemem rád vetem ; Te, ki értem harczoltál, Lelkemet biztatod, Hogy a kiért meghaltál, Azt el nem hagyhatod. 6. Segélj, hogy tetszésedet Mindenben tehessem, Engedelmességedet Örömmel kövessem ; Szeretetedért téged Én is szeresselek, S mint érdemli hűséged, Holtig tiszteljelek.

ÉNEKEK.

105

tette ; Nem kedvezett sajátjának, Hogy szentelhetne magának. 4. Mit nem tett szerelme értünk! Mi tévelygő útra tértünk: Jézus halálra adatik, S nekünk mennybe út nyittatik. 5. Áldott Jézus, igazságunk, Örök életünk, váltságunk, Te. ki könyörültél rajtunk, Hallgasd meg, a mit óhajtunk ! 6. Erősíts minket hitünkben, Élj mind örökké szívünkben, Add, nevedet bátran valljuk, S szívvel szájjal magasztaljuk. 7. Ha értünk átkot hordoztál, S a bűnért akkép áldoztál, Vezérelj szent beszédeddel, A bün átkát rólunk vedd el. D a l l a m : Jézus Krisztus én életem. 8. Őrizd lelki országoevét a na u r :dat, Véreden vett jószáIßt M sy godat Tévelygéstől, ellenI U I . IN Istennek Diségtől S akárminémü íncsérni tiszte mindennek, ségtől. Mert hatalma rettenetes. 9. Add, hogy keserves Kegyessége örvendetes. kínodat, Halálos áldoza2. Ő a szivek vizsgálója, S emberek boldogí- todat Mindig előttünk viseljük, És élő hittel tisztója, Jól látván romlottsáteljük. gunkat, Eszközlötte vált10. Mutasd hozzánk jó ságunkat. kedvedet, Szenteld meg 3. Szent fiát nem kisaját népedet, Így midőn mélette, Értünk áldozattá

106

innét kimulunk, Veled félhet; A hivő Jézus álmennyben boldogulunk. tal Életet reménylhet. 8. Bár felbomlik, Bár D a l l a m : Óh siralom ! elromlik Testem, de Íté1 f \ 9 plszunnyadtál Te letre Dicsőülve feltámad, l O ^ . L·, k i a c j t á l A v i . S az örök életre. lágnak életet, Óh Jézus, 9. Juss hát testem, végy örökké Tőlünk di- Ha jön estem Bízvást a cséretet. föld gyomrába; Feltá2. Értünk haltál Te, ki maszt az Ur s bevisz A voltál S vagy isteni mes- szentek hónába. terünk, Ki által boldogságot S üdvösséget nyeD a l l a m : Bizzad minden u t a d a t , rünk. jézus, a szere3. De bár sir zárt, Még i u o . J t e t n e k K i re _ sem tett kárt A halál életednek, Feltámadtál s meke voltál. S az emberi örök hirt Szerzettél ne- nemzetnek Javára megvednek. haltál ; Te, ki által halálom Csendes álommá lett, 4. Megvidulok Es ujulok, Jézus, ha meggon- Buzgó szívvel hálálom, dolom, Hogy rothadást A mit hűséged tett. nem láttál, Isteni gyámo2. Mely igen megvettelom ! tett Állapotban valál, Mi5. Elhiszem már ; Hal- dőn meggyőzettetett Áljak meg bár, Leszen fel- talad a halál! Mely kínt támadásom : Mért lenne kellett vallanod Ártatlan hát rémítő A sirba szállá- létedre, Mely szidalmat hallanod Dicső szemésom ? 6. Már halálom Csupa lyedre ! 3. Te, főbb minden álom, Melyben nyugszom, de végre Feltámadok, lelkeknél, Földig aláztatmint Jézus, S jutok üd- tál, Szentebb minden szenteknél, Latrokhoz adatvösségre. 7. Kimúlástól, S rot- tál : Te, Istennek szehadástól Csak világ fia relme, Halálra gyötrettél,

ÁLDOZÓI

Életnek fejedelme, Meg is feszíttettél! 4. Megváltónk ! mi vétettünk, S átokká te lettél, Szeretetből érettünk Csuda dolgot tettél, Óh én rám is kiterjed Példátlan hűséged : Szívem hát méltán gerjed Magasztalni téged. 5. Jézus, hozzád járulok, Ne vess meg engemet, lm elődbe borulok. Vedd köszönetemet, Midőn szenvedésedet Mostan figyelemmel Vizsgálom s érdemedet Tisztelem hitemmel. 6. Meg nem botránkoztatnak Engemet kínjaid, Bölcseségre oktatnak Utolsó szavaid: Könnyeket nem hullatok Gyötrelmid sokságán Mert méltóbban sirhatok Szivem romlottságán. 7. Vajha, valamíg élek, Téged megváltómat Mindenkor ugy néznélek, Mint legbecsesb jómat! Óh add, hogy ragaszkodjam Hozzád s hűségedhez, Mindentől tartózkodjam, Mi nem fér kedvedhez. 8. Ha kétségek szédítnek, Erősítsd hitemet, Ha

ÉNEKEK.

107

bűneim rémítnek, Vigasztald szívemet; Ha eljő kimúlásom, Erős bajnokká tégy, S mikor lesz számadásom, Irgalmas birám légy. D a l l a m : Ki csak Istenre dolgát hagyja.

1 f í 4 Ó h Syötrelmes, JLVP i e V_V óh gyászos halom ! Reád függesztem szívemet, S megilletődve magasztalom Őt, ki megváltott engemet; S mivel hogy mást nem adhatok Neki, könnyeket hullatok. 2. Mely szép az igaznak halála ! Mint illik Isten fiához, Noha helyt keresztfán talála, S szegezteték átokfához; Mégis óh megváltóm, véged Bizonyítja te szentséged. 3. Meghalsz, hogy szóló bizonyságot Tennél szent hivatalodról, Az erényt s halhatatlanságot Hirdető tudományodról ; Áldott légy, most már tisztemet Tudom, s ismerem lelkemet. 4. Kínzóidnak, kik nem ismertek, Atyád kegyelmét kérheted, Rokonid bátorítod, s értök Gon-

108

HÚSVÉTI

doskodik szereteted ; Atyád kezébe leteszed Lelked s jutalmad elveszed. 5. Meghal, a ki jót tett mindennel Ő, ki a bűnösök nyáját Megbékéltetvén az Istennel, Elvégez te, nagy munkáját. Mely vidámon végezheted Te is, keresztyén, életed. 6. Mint szenteli végső óráját, Melyben atyjához költözik ! Könyörgésre nyitja meg száját Azokért, kik őt üldözik, Halva is jót tesz azokkal, A kik illették átokkal. 7. Azokat, kik sirva bocsátják Tőlük el, végső szavában Biztatja, hogy egymást meglátják Szent atyjának országában ; A bús lelkekben reményt gyújt, S mély sebekre balzsamot nyújt. 8. Visszanéz élte folyására, A melyre vár gazdag siker, S ahoz, a ki minden munkára Áldást nyújt, szíve forrón ver ; Teljességéből szívének, Örül véghez vitt tisztének. 9. Kész lévén immár általmenni Az örökkévalóságra, S testét nyugo-

ÉNEKEK.

dalomra tenni, Forró háladatosságra Buzdul, s bízván szent atyjába, Örömmel megy hazájába. 10. Megváltó! ezer kegyes hívek, Multak ki vígan általad, S oly nyúgalmat lelt benned szívok, Mely minden mást felül halad : Óh add híven tiszteljelek S holtomban is dicsérjelek ! D a l l a m : Az én időm, mint a szép nyár.

Iß Ft T^e, ki bűntelen l U c J · 1 s z e nvedtél És szerzettél Mindnyájunknak váltságot, Ne hagyj czélodtól elesnem, És keresnek Bűnökben bátorságot. 2. Hogy érettünk kínt vallottál, Nem nyitottál Azzal útat bűnökre. Nem háramlik szent váltságod, S mennyországod Meg nem tért bűnösökre. 3. Mely igen megcsalattatnám. Ha biztatnám Érdemeddel szívemet ; S még is bűnnel rútítani És rontani Meg nem szűnném lelkemet. 4. Megdicsőült Üdvözítőm ! Légy segítőm,

ÁLDOZÓI

ÉNEKEK.

109

Hogy a vétket letegyem, gárivá váljatok, S gyóS kimúlván, közbenjárá- gyult szívvel vigadjatok sod S szószólásod Dicső Áldása részesi! hasznát elvegyem ! * 4. Csúfolók! halljátok, Kik gúnyoljátok őt, Ut, D a l l a m : Bízzad minden utadat. ki ügyel rátok, Ε csuda Ifífl Jézus, embe- könyörgőt; Bocsáss meg Ι Ό Ο . W r e k n e k Kegyes nékiek, atyám, Tudatlanmegváltója! Add, hogy ságból törnek rám, S minden véteknek Legyek dúlják életemet. 5. Embertársatoknak utálója ; Okát szenvedésednek Gyakorta vizsgál- Vétkes gyűlölői, S megjam, S zálogát szerel- bántóitoknak Bosszús ülRosszal fizetni mednek Holtomig hálál- dözői, szűnjetek, Sőt értök köjam.* nyörögjetek, Áldván, kik D a l l a m : Ε szomorú napot. átkoznak. izeresztedhez 6. Már kínzók kezétől iO/.r\mennem Q h Testét festi vére, S gúszentség példája, Taníts nyolok nyelvétől Új tőr s híved lennem, Szere- hat szivére; Végharczát, tet csudája! Ki szent mint mi, megvívja, Míg atyádnak engedtél, És ón- kezet nyújtva nem hívja ként áldozat lettél Értünk Nyugtára a halál. rokonidért. D a l l a m : Szerelmes Jézus. 2. Halálig szomorú A o z e n t s é g példálegjobbnak szíve, Sorsa j n o ^ ja, Jézus, nem mely sanyarú, Nézd, Jéhalálra zusnak híve! Javadért vétettél, Kínos van szenvedése, S kinos még is ítéltettél, Milyenhalálra menése : Nem ol- nel szoktak büntetni latrokat S fő gonoszokat. vad-e szíved? 2. Tövis-korona vérez, 3. Halljátok! kik szívét Bün láncza birja még, veszszőztetel, Arczúl csaIly véget ért művét, Az pással s csúffal illettetel, okozta, hogy ég Hív pol- Küzdesz szomorú de erős

110

HÚSVÉTI

lélekkel Száz gyötrelmekkel. 3. Im kivezetnek a halál halmára, Hogy feszítsenek ottan keresztfára; Megteszik, fiiggesz felszegeztetve már S halál karja zár. 4. Mi okból eredt tested ily ínsége; Üdvösségünknek volt ez nyeresége : Hitünk s reményünk pecsétjéül állód így ki halálod. 5. Nélküled bűnbe volnánk elmerülve, S az igaz úttól messzire térülve; Nem tudnánk mennyben örökös hazánkat S kegyes atyánkat. 6. Szenvedsz, hogy gátold másoknak vétkeit, Melyek elfojtják lelkük örömeit: Tanítasz, mint kell türnünk bal sorsunkat És halálunkat. 7. Szenvedés útján jutái el czélodra, S atyádnál rád várt dicső jutalmadra, Mint legdicsőbb főnk, ki itt üldöztettél, S másnak nézettél. 8. Atyád töltötte poharad ily teli, Hogy híved is, ha bal sorsa terheli, Példádra nézvén,

ÉNEKEK.

soha ne csüggedjen, Bár mit szenvedjen, D a l l a m : Ε szomorú napot.

IfíQ jézus vég óráját, IOíJ. J Qh s z i v e m i vizsgáljad, Itt is szent példáját Hálálva csudáljad : Bámuld buzgó szeretetét, lm nem kíméli életét Értünk feláldozni ! 2. Te, hív követője ! Inkább életednek Lész-e kedvelője, Mint szoros tisztednek? Inkább múló vagyonodat. Mint drága embertársadat Fogod-e becsülni? 3. Kínja szörnyűsége lm Jézust mint hatja; Halálos insége Vele ezt mondatja: Én Istenem ! mért hagytál el? De még sem áll atyjától el, Sőt mind halálig hív. 4. Néked is életed Itt bár mit szenvedjen, S légyen sok eseted: Szíved ne csüggedjen; Hidd el, nem hágy el szent atyád, Bár mely keresztet mér is rád Éltedben, holtadban. 5. Nézzed: kínzóiért Könyörög atyjának; Ne adjon méltó bért Véréért

HÚSVÉTI

fiának ; S utolsó lehelletébe Lelkét szent atyja kezébe Ajánlva szunynyad el. 6. Hát te irigyedet Még is gyűlölheted, S bár kis sérelmedet El nem engedheted ?Boldogúl élted pályáját Csak úgy végzed, ha példáját Jézusnak követed. Húsvéti. D a l l a m : Vigyázzatok, azt kiáltják.

170

A

halál

meg

"

l/V?. r\ győzőjének, A világ üdvözítőjének Örökké dicsőség legyen! Zengjetek fenszóval néki! Az ég, az úr királyi széki, S a föld örömben részt vegyen; Megtette munkáját, A sír éjszakáját Meggyőzte s él. Valaki vagy Híve, vigadj, Él ő, már boldogságod nagy. 2. Mi rettenthetne téged m á r ? A bün rabja méltán félhet bár; Urunk ő s él dicsőségben. Mi az ő teste tagjai, A feltámadt Jézus társai Örüljünk, főnk van az égben! Értünk áldoztatott, S fel is támasztatott A halál-

ENEKEK.

119

ból. Nem vagy halál A mi valál, Szívem ellened írt talál. 3. Már el nem tántorodhatunk, Minden két séges gondolatunk Hit által lecsendesedik ; Mint tengerben egy nagy kőszál, Jézus tudománya ugy megáll, S szövétnekként fényeskedik. Az ég összeomlik, A világ elbomlik, Semmivé lesz, De vallásunk, Bár mit lássunk, Lesz örök vigasztalásunk. 4. Mi magunk is megmaradunk, Bár testünkre nézve rothadunk, Mely a férgeknek lesz részök. Jézus él, s midőn akarja, Engem ís az úr erős karja Felkölt s halhatatlan leszek ! Isteni szózatja Sírom általhatja, Feltámadok, Véle leszek, Örvendezek S örökös jutalmat veszek. D a l l a m : A nap immár elenyészett.

1 T 1 [/"eresztyének ör1 / 1 . íXvendjetek, Ránk víg nap virradott; Istennek hálát zengjetek, Jézus feltámadott! 2. Ő, ki önként áldó-

112

HÚSVÉTI

zat lett S meghalt váltságunkra, Feltámadt s győzödelmet vett Igazulásunkra. 3. Óh valaki hív lélekkel Örül váltságának, Zengedezzen szent énekkel Szabadítójának! D a l l a m : Mennyből jövök

most

hozzátok.

V70 jézus Krisztus 1iL. J feltámadott, Nekünk igazulást adott; Nem fedi sír éjszakája S nem lesz már halál zsákmánya. 2. Áldjuk őtet és szent atyját! Oszlassuk szívünk bánatját; A sírban mi sem maradunk, Mint ő mi is feltámadunk. 3. Boldog vagyok, már halálom Nem egyéb, hanem csak álom, Melyből szép napra virradok, S mennyben örökké vigadok. 4. Mit rémítsen hát a halál ? Jézus, elöljáróm valál: Sértő fulánkját elvetted, S a sírt nyugvó helylyé tetted. 5. Óh ! ha tisztellek hitemmel, S feddhetetlen életemmel, Csendes lelki-

ÉNEKEK.

ismeretem Bátorít, ha ítéltetem. 6. Éltemmel tetszésedre tégy ; Uram, csak kegyes birám légy, S ha testem veszi nyugalmát, Add mennyben hitem jutalmát. D a l l a m : Jézus, hűséges

|7q I/O.

jézus J erőt

a

tanítónk.

vett.

síron Q.

rülj méltóságodnak Óh ember, mert záloga lett Halhatatlanságodnak: Tartsd hű emlékezetedben Jézust egész életedben. 2. Él e hited fejedelme: Ha bűnre kísértetei. Ő lészen lelked védelme.. Győzedelmeskedhetel: Tartsd sat. Jézust sat. 3. Nézz dicső szép példájára : Mint ő vett diadalmat, Ha tisztedben nyomdokára Lépsz, te is nyersz jutalmat. Tartsd sat. Jézust sat. 4. Ha harczolnod kell ínséggel, Gondold meg, mint szenvedett Jézus is, s most dicsőséggel Mint fénylik, hogy engedett. Tarsd sat. Jézust sat 5. Midőn rettegtet ha-

HÚSVÉTI

ENEKEK.

113

lálod, Nézd Jézus diadal- tart élete. Vegyük Tegyük mát, S tekints mennybe, Tanítását, szent vallását hol találod Élted dicső vezérünknek, Nyúgalmat jutalmát. Tartsd sat. Jé- ád az lelkünknek. zust sat. 3. Már örökké jólte6. Ha bú emészti szí-1 vőnk lesz, Végre mennybe vedet Kedveseid sírjánál, magához vesz, Hol örökKeresd s leld enyhülése- J ké vigadunk ; Ámbár eldet Jézus koporsójánál; bomlik sátorunk, Ámbár Tartsd^ sat. Jézust sat. szélylyel oszlik porunk, 7. Ó h ! a halál meg- De egykor feltámadunk ; győzője Mindenkor ád lel- Ne félj, Csak élj Tetszékednek Erőt, csak mint sére, ád végtére üdvöstisztelője Felelj meg szép séget, Véghetetlen dicsőnevednek: Tartsd hű em- séget. lékezetedben Jézust egész D a l l a m : Jé'.us, én bizodalmam. életedben. •i-yr jézus él ! már D a l l a m : Tündöklő hajnali csillag. I / O · J h a j á l o m Szíγ ι λ j i í v e k , J é z u s t vemet nem rettegteti, Nem 11 τ - · 11 dicsérjétek, egyéb ez csaü álom, Lel1 kemet sír nem temeti. Diadalmát hirdessétek, Mert meggyőzte a halált; Jézus él, én is élek, Mint Ő a halhatatlanságot Nap- : halhatatlan lélek. fényre hozta, s váltságot 2. Jézus él, bár rotBűnös lelkünknek talált. hadni Kell testemnek föld Szégyen Légyen Minde- gyomrában, Új életre virneknek, kik hitüknek I radni Fogok én dicsőbb csak vallói, De éltükkel formában. A ki Jézusátagadói. hoz hív, A halállal bát2. Áldjuk Jézust, örven- ran vív. dezzünk, Szent énekkel 3. Jézus él! már föld zengedezzünk, Mert be- téged Csendes szívvel eltelt ígérete ! Koporsóban hagyhatunk, Bár becses nem maradott, Dicsőség- is szépséged, Még becsegel feltámadott, S örökké I sebbet várhatunk ; Új ég, 8

114

HÚSVÉTI

föld lesz, s egészen Szent s boldog sorsunk lészen. 4. Jézus él, ne sirjatok, Ha elválunk, kedveseink, Jézus mondja : bízzatok ! Meglátják egymást leikeink S végetlen boldogságban Vigadnak mennyországban. D a l l a m : Jézus, én bizodalmam.

F 1 Jázus·

biz0

"

I / U · L·. dalmam, Én is élni fogok vele, Megáll lelki nyúgalmam ; Bár a halál bús éjjele Kisértsen rémíteni, Nem fog elcsüggeszteni. 2. Jézusom feltámadott : Tökéletesen bizhatom, Megáll a mit fogadott, Általa feltámasztatom ; S ha példáját követem, Lészen örök életem. 3. Hitemnek szent kötele Engem szorosan hozzá zár : Mit féljek ? élek vele, Testemet sír temesse bár. A testi eltemetés, Jobb életre magvetés. 4. Tudom porrá kell lenni Porból lett gyarló testemnek, De az nem fog kárt tenni, Halhatatlan jobb részemnek. Ehez

ÉNEKEK.

rothadás nem fér, Ez teremtőjéhez tér. 5. Akkor dicső szemekkel Látom Istenem nagyságát, Az üdvözült szentekkel Méltóbban áldom jóságát, S hirdetem, mit tett velem A végtelen kegyelem 6. A mi most fáj, sír sóhajt, Az örökké fog örülni; Megnyeri, a mit óhajt Testem, meg fog dicsőülni; Nem harczol sok Ínséggel, Bír tökéletességgel. 7. Hittel nézem síromat, Mert él lelkem megtartója, Összeszedi poromat Eletem bölcs alkotója, Mindenható szavára Felnyílik sírom zára. 8. Bátran kérdem: óh halál! Mérges fulánkod hol van már? Mennyei hazát talál Éltem, ha itt időm lejár ; Jézus ád bizodalmat, Ki rajtad vett hatalmat. 9. Óh mennybe emeljétek, Keresztyének, szíveteket ! Serényen köves sétek Jézustokat, vezérteket ! Itt is szentek legyetek, Hogy üdvözülhessetek.

HÚSVÉTI

D a l l a m : Mennyből jövök most hozzátok.

177 ledern, fő 1 / / . r\ jóltévődet, Feltámadt üdvözítődet, Szentelj ünnepet nevének, A halál meggyőzőjének. 2. Higyj bizodalmasan benne Mintha most is jelen lenne . S úgy tekintsd szent tudományát, Mint élted égi kormányát. 3. Tiszteld azt szent énekléssel, Szívbéli zengedezéssel Kit Isten megdicsőített S híveinek fejévé tett. 4. Óh mely háladást érdemel Az, a ki téged felemel Mennyei nagy méltóságra, S vezet halhatatlanságra ! 5. Hogy holtom után szentségben S örömben élek az égben, Ő arról bizonyossá tett: Mely példa nélkül szeretett! 6. Óh ha erről elmélkedem, Egészen megteljesedem Szeretettel, bámulással, S szívbéli szent háladással. 7. Te, ki elhagytad sírodat, Engem is felvész tagodat, Lelkemet hozzád

ENEKEK.

115

emeled, S örökké örvendek veled. 8. Istennek mely nagy áldása, Jézus mennyéi vallása ! Mint vezet tiszta szentségre, S utóbb örök dicsőségre ! 9. Óh ne hagyd elfelejtenem, Mivel tartozom, Istenem ; Add szeresselek s engedjek Mint fiad, bár mit szenvedjek. D a l l a m : Vigyázzatok, azt kiáltják.

17& jézus, halálmegI/O« J győzője, Bús kétséginknek eltörlője, Ki a sírból feltámadtál! Egyedül nálad találunk Nyúgalmat, ha rettent halálunk, Mert erős reményt te adtál Hogy mi, mint tagjaid És megváltottaid, Bár meghalunk, Felserkenünk,Éslstenünk Dicsőíttetik általunk. 2. Ne rettegjetek már, hívek, Kiknek szentségben szolgál szívok A lelkek teremtőjének; Bár porrá lesz is testetek, Az által kárt nem vall lelketek, Mert az ur dicsőségének Jut szemlélésére, S a test is végtére Felköltetik Mély álmából, 8*

116

HÚSVÉTI

És sírjából Dicsőségre emeltetik. 3. Méltán lehet örvendeznünk S hálaadással zengedeznünk Ε húsvéti ünnepekben ; Mert élni látván Urunkat, Láthatjuk feltámadásunkat Mi is hívei lélekben: Óh hát örvendezzünk, S el ne felejtkezzünk Életünkben Sok jót tenni, Hívek lenni Végig keresztyénségünkben! 4. Ismerjük méltóságunkat S előnkbe tett dicső czélunkat, Látjuk, mint szeret Istenünk: Tiszteljük mi is magún kat, Szolgáljuk szentséggel Urunkat, Kinek sajátja mindenünk. így juthatunk végre Tökéletességre, Mert az égbe Csak a hívek S nemes szívek Jutnak s élnek dicsőségben.** D a l l a m : Jézus én bizodalmam.

17Q j é z u s él! már U V , J á l t a l a üdvösségem reményihetem ; Őt, ki értem meghala, Áldom s jóságát hirdetem. Minden vétket elhagyok, Mert megváltatott vagyok.

ÉNEKEK.

2. Jézus él! tanítása, Hát szent s csalhatatlan ige, Igaz e biztatása: Boldogság az erény vége. Szent szavának hódolok, S a jóért megharczolok. 3. Jézus él! hát a halál Nekem életnek kapuja; Végem bár jönni talál. Szívem nem fél, nem lesz búja. Jézus nekem egészen Példám, nyugtatóm lészen. Áldozói. D a l l a m : Elvégeztem

életemet.

j o n jézus, példás ÍOU. J buzgósággal Járván atyád dolgában, Már isteni méltósággal Tündökölsz országában. Dicsőséges diadalom Következett nagy harczodra S örökké tartó jutalom Sok fáradozásodra. 2. A hivek minden népekből Már hozzád seregeinek, örülvén teljes szívükből, Szent hangon üdvözölnek ; Legédesb boldogságukat Dicsőségedben találják, S nálad nyert nyugodalmukat Vigadozva hálálják. 3. Kiknek lelki fáklyá-

ÁLDOZÓI

ÉNEKEK.

117

jok lett Igazságod szent fénye, Kiket jobb czélra Dallam: ö r ö k k é ι óh mennydörgő szó vezérlett Igád égi ösvénye: · Mind azok mély tiszte- j o j lézus, új élet lettel Fejők előtt megJ s z e rzője, Leihajolnak, S háladő hív! keink üdvözítője Ki enszeretettel Áldoznak és gem is megmentél, Meg1 futván nehéz pályádat, S hódolnak. 4. Mi is elődbe járu- elvégezvén nagy munkálunk Az ezernyi ezrekkel, dat, Dicső atyádhoz menKik igéd által újulunk, S 1 tél, Óh add gyakorta áldunk buzgó lélekkel; kérdenem ; Hová mentél ? Mi is sajátiddá lettünk, s add értenem. Kiket nyájad közé vettél, 2. Azt is, hogy holtod, S méltatlanokért éret- életed, S hely-készítésre tünk, Megváltónk mit nem meneted Nekem úgy üdtettél? vösséges, Ha róla jól 5. Vajha előttünk szent elmélkedem, S hűségesen lenne Mindig emlékezeted,! törekedem Arra, ami S háladatosakká tenne szükséges; Ha hitemet Példátlan szereteted! Ó h ! benned vetem, S szent közülünk oly fajult szív, i példádat is követem. Oly idegen és mostoha,j 3. Mely sok fontos A ki hozzád nem volna igazságra Tanítasz, hogy hív, Ne találtassák soha ! boldogságra Vezéreld éle6. Segélj, hogy mi is temet; Szent indulatta pályánkban, Mint te hí-1 ékesítsd S tisztább örömven futhassunk, S meny-1 ben részesítsd Földhöz nyei dicső hazánkban Bő ragadt szívemet, Hogy jutalmat arassunk A több 1 mennyei polgárrá tégy üdvözült lelkekkel Fel- S végre mennybe ma· magasztalván nevedet, gadhoz végy. Háláljuk örömkönyekkel 4. Boldogok, a kik enCsuda szeretetedet. gednek, Élet adó beszédednek, Boldog, a ki veled jár! A te szavad Isten

118

HÚSVÉTI

szava, Abból árad lelkünk java Itt ez életben is már, S ha itten te lész vezérünk, Végre mennyországba érünk.** Dallam :

Minden e földön csak elmúlandó.

ÉNEKEK.

csőségedet, Melylyel megtisztelt atyád tégedet. 6. Elkészítetted immár helyünket, S ha itt végezzük gyarló éltünkéi, Magadhoz vész ha hiveid, voltunk, S örökségedbe vezet be holtunk.

100 ifiknek Jézusl o z . r \ h o z h í v a D a l l a m : A nap immár elenyészett. szívetek, Jó keresztyének, | O Q lézus atyjához zengedezzetek, Magasz Ι Ο α . J költözött, S taljátok dicső hatalmát, isteni felségben Él a dicső Halálon s poklon nyert : lelkek között Vég nélkül diadalmát. az égben. 2. Győztes véget ért 2. O, ki annyi bajt nagy munkájában, S már szenvedett Ε gyarló viláuralkodik szent országá- gon, Ekkép győzedelmesban ; Örök időkig áll bi- kedett A mulandóságon. rodalma, S minden lé3. Istennel megbékéllekre terjed hatalma. tetett, S váltság lett éret3. Hívei nála nyugtot tünk, Már mint megditalálnak Félelmi ellen csőíttetett Fejünk él febűnnek s halálnak ; Ad lettünk. csendes szívet, oly re4. Ellenségeit igy kelménységet, Mely békével lett Földre tapodnia, S tür minden ínséget. dicsőségben atyja mellett 4. Seregét veszély ha Ügyünk folytatnia. környékezi, Hatalmas kar5. Istenfélő kegyes szíral ő védelmezi, S örökké vek Kik vele szenvedtek, feje lesz hív népének : Óh Ti is csak legyetek hívek, harsogj néki háladó ének ! Megdicsőíttettek! 5. Áldott megváltónk, mennyei hívünk! Szent D a l l a m : Vigyázzatok, azt kiáltják. buzgósággal megtelik szíp g e k egébe kölvünk, Vígan hirdetjük ditöztél, S fé-

184.

PÜNKÖSDI

nyes dicsőségbe öltöztél, Te életnek fejedelme! Elvégezvén nagy munkádat, Örömmel üdvözléd atyádat Mennyben, kinek vagy szerelme. Sokat munkálkodtál, Égi fényt gyújtottál Leikeinkben : Óh áldassál, Imádtassál, Örökké magasztaltassál! 2 Híveidet bús szívükben Hogy megerősítnéd hitükben, Lelkedet rájok öntötted ; Bánatban biztatásunkra S halálban vigasztalásunkra Őt hozzánk is elküldötted Ő vezet bennünket, Hogy téged fejünket Követhessünk : Tudjuk utunk, S ha jól futunk, Mi is boldog czélra jutunk. 3. Hogy elkészítnéd helyünket, Hol egykor béfogadsz bennünket, Hazánkba előttünk értél ; Élsz isteni dicsőségben S részt adsz azoknak üdvösségben, Kiket híveknek ismertél. Érettünk meghaltál, Közbenjárónk voltál Isten előtt ; Most is jól tész. Helyünk már kész, Holtunk után magadhoz vész. 4. Mely boldogság lesz

ENEKEK.

119

majd részünk, Midőn minden terhet leteszünk S téged szemlélünk Urunkat ! Nem lesz ez gyászos nap nékünk, Sőt örömmel telik mértékünk. Vesszük örök jutalmunkat. Magadhoz emeled Lelkünket, mely veled Él örökké Mennyországban, Boldogságban, Angyali szent társaságban. Pünkösdi. D a l l a m : A nap immár elenyészett.

| o r I O O .

M e INI

m kérek múl a n d ó

j

ó k a t >

A szent lelket kérem, Hogy nyerhessek állandókat, Az légyen vezérem. 2. Ón oly égi bölcsességre Oktasson engemet, Mely Isten iránt hűségre Gerjeszsze szívemet. 3. Atyám, téged szerethetni Díszem s méltóságom, S akaratodat követni Már itt mennyországom. 4. Ha irántad indulatom Buzgó s engedelmes, Úgy te is, bátran bizhatom, Lész hozzám kegyelmes. 5. Vezérelj hát kérlek

120

PÜNKÖSDI ÉNEKEK.

lelkeddel Igaz boldogságra, Vigasztalj szereteteddel, S adj erőt jóságra. 6. Teremts tiszta szívet bennem, Jóban állhatatost, S akármely pályán kell mennem, Mindig háladatost. D a l l a m : Hogy ne dicsérném Istent.

j ó n

az

isten lelke! hála· 1 dásunk Imád mély tisztelettel, Mert üdvösséges vallásunk Általad terjedett e l : Te voltál azok kormánya, Kik által hirdettetett, Messze földre vitetett Megváltónk szent tudománya, Mely által van szentségünk, Reményünk s üdvösségünk. 2. Hitünk első kezdetében Hány elme nem habozott ? Jézus kínszenvedésében Hány meg nem botránkozott ? A mire e főnk serkentett. Magunk megtagadása, Testünk zabolázása, S a mit sorsunkról jelentett, Együgyü bolondságnak Látszott a vak világnak. 3. Tanítványi mely kevesek És mely félénkek Ι Ο Ό

voltak, Velők a bölcsek s kevélyek Mely keveset gondoltak ! Még is lelki fegyverekkel Tudósokat s nagyokat, Zsidókat s pogányokat Megtámadván nagy lélekkel, Győzödelmesek lettek, Csuda dolgokat tettek. 4. Ezt emberi ész s hatalom Bizony nem cselekedte, Csak az isteni irgalom És erő mivelhette, Óh szent lélek, a kit adott Jézus tanítványinak, Első választottinak, Ész s erő tőled áradott, S megnyitván a szíveket Te gyűjtöttél híveket ! 5. Mely csudaképen vezetted Őket az igazságra! Mely hathatósan intetted Hív állhatatosságra! Hány jelt és csodákat tettek ! A te indításodból És bátorításodból, Mely nemes szívvel szenvedtek, Mig szóval s írásokkal Vívtak a bálványokkal ! 6. Mi is, szent Isten, vigadunk, Hogy éleszted hitünket, Buzgó szívből hálát adunk, Óh tartsd meg e kincsünket! Taníts ahoz képest élnünk, Be-

121 P Ü N K Ö S D I

ÉNEKEK.

•csülnünk beszédedet, Kö- velygésünket, Add vezévetnünk tetszésedet, S Is- rül szent lelkedet, Hogy tenünket híven félnünk ; járhassuk ösvényedet. Ha küzködünk ínséggel, Áldj meg jó reménység- D a l l a m : Menyből jövök most hozzátok. gel. | θ θ Áldott szent léD a l l a m : Mennyből jövők most l O O . / \ l e k ) V e Z érünk! hozzátok. Szállj be szíveinkbe, ké1 S 7 LJívek! szent rünk ! A kit Jézus megΙ Ο / . Γ1 n a p derült igére, Jövel, szállj le hív rátok, Jó Istenteket áld- népére! játok, Kiki buzgón ma- 1 2. Te vagy bölcseség gasztalja, Ki Jézust urá- adója ; Elmék világositója, nak vallja. Engedj hát bölcsekké len2. A földet setét éj nünk, Gerjeszsz mennyei fedte, Bálványozás fer- I fényt bennünk. tőztette, Az Isten szent 3. Taníts könyörögni lelket adott, S mennyei minket, Tedd buzgókká napfény támadott. szíveinket, Hogy méltó3. Annak első részesei, képen tiszteljük IstenünJézus buzgó követei, Szé- ket s kedvét leljük. 4. Légy biztatónk ínlyel járván a világot, Terségünkben, Vigasztalónk jesztik az igazságot. 4. Szavuk isteni ereje keservünkben, Légy fájLesz világosság kútfeje, dalmi nk enyhítője S szükSok ezeren, kik azt hall- ségünknek segítője. ják Istent s Jézust ma5. Ne engedj, ha vegasztalják. szély halál, Vagy akár5. A szent lélek taní- mely inség talál, Jézutása, Jézus mennyei val- sunktól elszakadnunk, lása Ma is győzedelmes- Vagy a jóban meglankadkedik, Közöttünk is fé- nunk. 6. Halálunkban légy nyeskedik. 6. Uram, neveld értel- életünk, Vezérünk, ha kímünket, Irtsd ki sok té- sértetünk, Minden bajban

122

PÜNKÖSDI ÉNEKEK.

reménységünk, S holtunk után üdvösségünk. 7. Foglald el most is szívünket, Taníts félnünk Istenünket, Add, nevét méltókép valljuk, Szívvel, szájjal magasztaljuk.

szívvel várakozni; Készíts el a kimúlásra És ama nagy számadásra, Hogy jól végezzük harczunkat, S mennyben elvegyük jutalmunkat, Irgalmazz, irgalmazz nékünk.

D a l l a m : Jövel szent lélek ur Isten.

D a l l a m : J ö / e l szent lélek ur Isten.

1QQ isten lelke, téΙ Ο ί * · 1 ged kérünk, Légy mindenkor hív vezérünk, Tedd templomoddá szívünket, Világosítsd értelmünket. A jót te munkálod bennünk, Segélj híveiddé lennünk, Oktass, hogy a hitetlenek S gonoszok el ne szédítsenek. Benned, csak te benned bízunk. 2. Szent világ, menynyei fényünk, Add tündököljék ösvényünk Igazságod fáklyájától, Óvj a vétek hálójától, Irtsd ki a tévelygéseket, Térítsd meg a vak népeket, Add a Krisztus ismertessék, S az egész földön tiszteltessék. Nyújts erre, nyújts segedelmet. 3. Segéld viselni terhünket, Vidámítsd s biztasd szivünket; Taníts buzgón imádkozni S tűrő

1QO Kereszíyének' IÍ7V/. í \ örvendezzünk Ε szent napon s zengedezzünk, Melyen Jézus, mint fogadta, Híveire lelkét adta ; A föld gyászos éjszakában Volt bálványok rabságában, Elűzvén a setétséget Ε nap hintett szép fényességet: Áldott légyen a nagy Isten ! 2. Magasztald Jézust szent nyája, Jól véghez ment nagy munkája Híveinek is erőt nyújt, Bennük szent buzgóságot gyújt, Hív marad szíve hozzájok, Szent lelkét kiönti rájok ; Ezek beszédét szeretik, S azt széles e földön hirdetik. Áldott légyen a nagy Isten ! 3. Elmenvén Jézus szavára a föld szélső határára, Róla tesznek bizonyságot, S terjesztik az

123

AZ E G Y H Á Z .

igazságot, Bár egész föld zúg ellenük, Győznek, velük van Istenük; Csúfot, átkot fel sem vesznek. Sok nagy s dicső dolgokat tesznek. Áldott légyen a nagy Isten. 4. Az Ur, az Ur van veletek! Bizonyos előmentetek; A pogányok között is már Fénylik a mennyei sugár. A világ látja vakságát, Gyűlöli babonaságát, Az igaz Istent tiszteli S ő benne kegyes atyját leli; Áldott légyen a nagy Isten! 5. Az Isten ily kegyelmének Mi reánk is terjedőnek Üdvösséges sugárai, Mi is lettünk ő fiai: Áldjuk, szent atyánk, nevedet, Add, becsüljük jótétedet, S ha testünk jut oszlására, Jussunk el hitünk jutalmára, Dicsértessél mindörökké! Dallam:

1QÍ

Óh emberi nemzetség.

Te

gyarló

szl ve c

' '

Ιϊ/Ι. I vigasztalója, Erőtlenek gyámolítója, Jót eszközlő Isteni lélek, Ki bölcs vezérem vagy mig élek.

2. Óh tégy engem tulajdonoddá, Válaszd szívemet templomoddá, Taníts meg minden bünt útálni, S holtomig Istennek szolgálni. 3. Ha rosz indulat háborgatna S kegyességemben tántorítna, Mérgét hatalmaddal meggyőzzed, S bűnbe esésem megelőzzed. 4. Ha csakugyan eltévelyedném, S önnön vesztemre vetemedném : Ébressz bűnöm megbánására, S térítsd lábam élet útjára.* Az

egyház.

D a l l a m : Szerelmes Jézus, mit vétettél.

1Q9 ϊ α ώ

?V\ e Startod, l v l

valljon

Jé-·

· zus tett ígéretedet, Nem hagyod soha gyülekezetedet, Örökké megáll lelki alkotmányod, Szent tudományod. 2. Szüntelen gyűjtesz; híveket magadnak, Kik bizonysági dicső hatalmadnak. Emberi nemünk czéljához általad Szüntelen halad. 3. Bölcsen vezérled

124

AZ

EGYHÁZ.

hív tisztelőidet, Bőven nem féltek, Csuda állhaárasztod rájok jótétedet, tatossággal Vívtak a bűÉgi békesség lakozik szí- nös világgal, S dicsősévükben Már itt éltükben. gedre éltek. 3. Számtalan veszélyt, 4. Őket, ha vétkek álnokul csábítják, Kegyes csúfságot, Üldözést s vérintésid nyájasan tanitjáic, tanúságot Tűrtek nagyEllenségüknek nem adod lelkűséggel : Ezer ellenprédára, Lelkük kárára. ségek voltak, A kik eile5. Boldog, a ki tudnök harczoltak Erővel s hinni, s szentül élni, A mesterséggel. 4. Híveid az üldözésmit itt most hisz, fogja majd szemlélni, Harczát ben, Mint arany a tüzeköveti dicső diadalom, S lésben Még próbáltabbak lettek, S ellenid idő jár•örök jutalom. 6. Majd menyország- tával Igéd hathatóságával ban örvendő lélekkel Há- Ezrenként meggyőzettek. 5. Kérünk, óh Jézus, lát zengedez mennyei énekkel, Hogy itt lelked- tégedet, Őrizd tovább is del oly híven vezetted S népedet S fedezd szentegyházadat ; A jót minboldoggá tetted. denütt szerettesd, Mindenkor tisztán hirdettesd D a l l a m : Jertek hozzám, Krisztus Áldott tudományodat. mondja. 6. Tarts meg minket békességben Nevelj igaz |QO Jézus, te gyáΙ ί / O « J s z o s ügyünket kegyességben S erősítsed Látván, kimentél bennün- hitünket; Hogy elménk ket, S Isteni mester let- világosságot, Szívünk lástél ; Tanúidat szent lel- son boldogságot, Úgy keddel Megáldván,velünk, igazgasd éltünket. 7. S ha kell nekünk népeddel Hallatlan nagy is csúfságot. Üldözést s jót tettél. 2. Ők általad kikül- háborúságot Látnunk eldetvén, Tudományodat lenségek közt. Adj utóbb hirdetvén, Semmi bajtól a szenvedésre, Vallásunk

AZ E G Y H Á Z .

által győzésre Erőt, módot és eszközt. 8. Fedezd mindenütt nyájadat, Tapasztaltasd oltalmadat Minden nyomorúságban ; Adj néki itt diadalmat S vég nélkül tartó jutalmat Egykor majd mennyországban. D a l l a m : Szerelmes

Jézus

váljon

125

világosságunk, Minden félelmek ellen bátorságunk, ínséget s halált kelljen bár szenvednünk, Ne hagyj csüggednünk. 6. Tarts zabolában minden gonoszokat, Míg. köztünk szükség szívelnünk azokat, Míg a szentekből álló társaságba, Vissz mennyországba.

mit vétettél?

T e r j e s z d , óh Jé1 zus, lelki országodat, Az igazságot, szent tudományodat, Ne engedd soha, hogy a hitetlenek Rajta győzzenek. 2. Sőt ezeket is hozd ismeretedre, Éljenek ők is dicsőítésedre, Kövessék buzgón parancsolatodat S akaratodat. 3. Szent igéd által nyisd meg értelmüket, Jó indulattal ékesítsd szívüket ! Ellenségidből legyenek barátid S kedves sajátid. 4. Gátold meg, uram, minden irigyünket, Tévelygésektől^ óvjad meg lelkünket, Őrizz kísértet tőrébe eséstől, S üldöztetéstől. 5. A setétségben légy iQA

D a l l a m : Bizony meglészen az idő..

|QC pllenségid puszl i J O . C t í t a n i Akarják országodat, Jézus de te megrontani Nem engeded nyájadat, Örökké tart birodalmad, S csúfolók miatt hatalmad Soha nem csorbíttatik. 2. Szent országod nem világi, Ezerszer háborgatták Irigyeid álnoksági, De meg nem gátolhatták. Most is minden megszégyenül, Ki vakmerőn s esztelenül Hadat indít ellened. 3. Hívek! emberi ravaszság Minket meg ne rettentsen. Van mennyben oly hatalmasság, Mely vigyáz, hogy megmentsen ; Midőn földig nyom keresztünk, S azt gon-

126

doljuk : már elvesztünk, Az Isten akkor segít. 4 Segélj uram, hatalmadat Ismertesd meg azokkal, Kik vesztegetik nyájadat Hitetlen példájokkal; Térítsd meg őket hogy velünk, A kik tégedet tisztelünk, Ők is téged féljenek. 5. Minket pedig hív népedet Építs szent vallásunkban, Nyújtsd az által kegyelmedet Mindenféle bajunkban ; Veszedelmes tévelygéstől, Kétségtől, s bűnbe eséstől Őrizz teljes éltünkben. 6 Teremts tiszta szívet bennünk, Mely legyen tetszésedre ; Taníts törvényedet tennünk, Hiven tisztességedre ; Add, engedjünk beszédednek, Örvendhessünk kegyelmednek, Légy már itt üdvösségünk. 7. A durva tudatlanságot Az egész földről vedd el, Terjeszd a szent igazságot Isteni beszédeddel : Tied legyen a tisztelet, Éjszak, dél, napnyugot s kelet Téged egy Istent féljen!

8 így lesz néped engedelmes, És a bünt távoztatja ; Intésedre lesz figyelmes, Mely égbe hívogatja ; így neved már most dicső lesz, De még több dicsőséget vesz Örökkévalóságban. 9. Teljes reménységgel várnak Jézus, kegyes híveid ; Ha itt az idők lejárnak, Hiszik ítéleteid. A roszaknak ítéletre, A jóknak jössz víg életre A jövendő nagy napon. D a l l a m : Ki csak Istenre dolgát hagyja

IQfí isten felséges aΙαΌ» 1 dománya, Vallás ! te vagy legjobb hívem, Midőn éltemet szélvész hányja, Mit tenne nélküled szívem? Te bölcseségre tanítasz, S ha hanyatlom, gyámolítasz. 2. Óh ti, kik csúfolni meritek, Mi gáncsot találtok benne? Mit tanítottak bölcseitek A mi boldogabbá tenne ? Hol van jobb vezér utunkra, Mi visz hívebben czélunkra ? 3. Annak, aki engem teremtett, Ez vezet isme-

AZ E G Y H Á Z .

retére, Megmutatja, velem mennyit tett, Mely méltó atya nevére ; Nem hagyja elfelejtenem, Hogy van uram, van Istenem 4. Ez nyitja fel értelmem szemét Ε tévelygések honában, Hogy a dolgok becsét s érdemét Lássam igaz mivoltában, Hogy a főbb jókat szeressem, S a veszendőket megvessem. 5. Ez tartóztatja meg szívemet Kénye kedvére éléstől, S óvja lelkiismeretemet Vétkes elszenderedéstől, Mely lelkemnek gyászos lenne, S rút vétkek rabjává tenne. 6. Ez tanít meg józanon élni A föld muló javaival, S a sorstól még akkor sem félni, Ha körül vesz nyilaival; Hol minden öröm kútfeje Apad, ott van fő ereje. 7. Ez éltem végén is kegyesen Biztat halhatatlansággal, Remény fegyverével nyertesen Vivát a romlandósággal ; A mennyországra nyit útat, S ott mely boldogságot mutat! 8. Óh tudom, tudom

127

kiben hiszek ; Nem, nem hagyom el hitemet; Akármely terhet könnyen viszek, Mig ez emeli lelkemet ; Szent vallás, te vagy legfőbb kincs, Náladnál becsesebb jó nincs! 9 Te, te hív angyala lelkemnek, Te kisérj engem síromig, Te világíts gyenge szememnek Dicsőbb fényhez jutásomig, Hol legszebb hangja nyelvemnek Téged hálál Istenemnek. D a l l a m : Erős vár nekünk az Isten.

1 Q 7 l—J a Krisztus maiM/. Π ga 0 italma Anyaszentegyházának, Nem árt úgy neki hatalma Világ gonoszságának. Ki Isten jobbján ül, Az erős egyedül Nyáját megtartani, Hogy nem tud ártani Vad düh szent országának. 2. Bár gúnyolja a hitetlen Boldogító hitünket, Dühös mérge sikeretlen, Az ur őrzi ügyünket. Áldott Jézus neve ! Ki itt övé leve S törvényét követi, Attól ki veheti El amaz örök jókat ! 3. Keresztyének, hát

ISTEN

128

IGÉJE.

' lehetne, Ha kegyelmet Engedelmet Szent igéd nem hirdetne? 6. Békességünk, Üdvösségünk Áll megjobbulásunkban ; Uram, igéd Ebben segéd, Gyengék vagyunk magunkban. 7. Kérünk, hát add,. Hogy szent szavad Hív tanítónk maradjon ; BölIsten igéje. cseséget, Békességet, S D a l l a m : Dicsérlek uram tégedet. ja jóra erőt adjon. Iqo Add értenem,

bízzatok, Semmi el ne rémítsen : Az Isten lesz oltalmatok, Ε remény lelkesítsen ! Szent beszéde megáll, Mint szélvészben kőszál; Tűrést ád bajunkban, Erőt végharczunkban: Nincs hát mi keserítsen.

IVO.

A

jó istenem,

D a l l a m : J e h o v a csak neked éneklek

Szent igéd méltóságát, 1 Q Q FVcsérlek, uram, Hogy szeressem És kö- iiJíJ. LJ a m i g élek, Hivessem, S elhigyjem bi- szem, tudom s örömmel zonyságát. megvallom, Hogy szent 2. Bár gáncsolják, Bár igéd élet és lélek, S csúfolják A kábák beszé- menybe vezet, ha szavát dedet ; Add, én halljam javallom ; Annak világa S magasztaljam Abban ha ád tiszta fényt, El nem tévesztem a keskeny is kegyelmedet. 3. Igazságot. Valósá- ösvényt. got Az ád arról minden2. Megvakult az ember nek, Ki mint éljen. Mit elméje ; Mely bölcs tudja reményljen Élvén néked !az élet útjait? De bölIstennek. cseségednek igéje Elűzi 4. Méltóságát, Boldog- vak elménk homályait. ságát Lelkünknek az mu- Számtalanra világosan tatja, Jobb életnek S íté- tanít, Mit az ész csak letnek Reményét ragyog- tapogatva gyanít. tatja. 3. Hogy teremtőnk. 5. Bűneimben, Insé- öröktől fogva Kedvelt, gimben Nyugtom miben ama szerelmesben min-

ISTEN IGÉJE.

129

ket, S midőn a bün tőré- jmadat, Melylyel munkáben fogva Volnánk, meg- lod örök javamat; Viláváltotta lelkeinket; Szent gosítsd fényével lelkemet, képét rajtunk megújította, S napról-napra neveljed S az üdvösség útját meg- hitemet. mutatta. 8. A hitetőknek ámí4. Hogy mihelyt igazán tási Ha bús kétséget támegtérünk, Megbocsátja masztnak bennem, Segélj minden bűneinket, S mi- szent igéd oktatási Által kor e földön véget érünk, boldog vigasztalást venMennyei hazába viszen nem : Mikor pedig kifuminket, S hogy testün- tom pályámat, Igéd enyket, ámbár föld rothaszt- hítse végső órámat, ja, Az életnek ura feltámasztja : 5. Mind ezeket lelkünk D a l l a m : Tenéked, ú r a m hálát adok. javára A szent irás nyilván kijelenti, Hallgas9ΠΠ R 0 l d ° s nép az, LJ k i n e k m a g a _ sunk hát oktatására, Mely szívünket oly sok dat, Óh szent Isten ! kigondtól menti; A kétsé- jelented, Kit vezetsz, mint gek örvényéből kivesz, S kedves nyájadat, S útját éltünkben s holtunkban veszélyektől mented ! Ily nyugodttá tesz. boldogok lettünk Mi is, 6. Minden jó szív gyö- a kik vettünk Tőled tanínyörűséggel Hallja az ur tást, Mely ád kegyességre szent tanításait, Vizsgálja S örök üdvösségre Erőt s nézi serénységgel Az s buzdítást. üdvösség bizonyos útait, 2. Jaj annak, ki viláNéki semmi arany nem gosságod Helyett választ oly drága, Mint Jézus setétséget, Vagy elfordítja tudománya világa. igazságod, S a bűnnek 7. Ismertesdmeg, uram, keres mentséget, Ki vimagadat Szent igédből lághoz ragad, Bár mint velem és magamat, Is- hívod magad! Ily bódúlt mertesd meg nagy irgal- észnek képzelt boldog-

130

ISTEN IGÉJE.

sági, Saját bolondsági Miatt enyésznek. 3. A kába ezt mondja : nincs szükség Az ur kijelentésére, Mert benne az egész világ ég S vezeti tiszteletére : De mely csekély sugár ! Sok megcsalódott már, Ki járt csak annál; Sok elsülyedt mélyen, Azt vélvén kevélyen, Hogy kőszálon áll. 4 Mely ész tudja erősíteni A megismert jóra magát; Szive fájdalmát enyhíteni, Ha szomorú napokat lát? S ha bün rettegteti, Ki békéltetheti Szent Istenével? Hol lesz a védelem, Halálos félelem Ha vív lelkével ? 5. Az ur jézus szent tudománya Mind ezeket véghez viszi ; Ereje az s bátor kormánya Minden észnek, mely azt hiszi, Azt mondja : ki megtér, Nyer az ur Jézusért Örök kegyelmet, S hittel romlottságán, A test uraságán Vesz győzedelmet. 6. Óh uram! e becses és drága Igéddel adj bölcseséget; Vezessen itt annak világa, S amott adjon üdvösséget : Igéd

utálóit, Kevély csúfolóit Se hadd vesztükre : Intsd, hogy megtérjenek, És benned higyjenek, Üdvösségükre. D a l l a m : Dicsőség mennyben tennek.

Is-

O A 1 ι jram, megdicső£ \ ) 1 . U ítetted Csuda szereteledet, A midőn kijelentetted Igédben tetszésedet, Hogy, egy atyánk ! téged valljunk, Egy lélekkel magasztaljunk, Egymást intsük s tanítsuk. 2. Ε nagy jótéteményedet Dicsőítjük s háláljuk ; Adjad, hogy szent felségedet Hív lélekkel szolgáljuk; Ne hagyjad elfelejtenünk, Nagy irgalmu szent Istenünk ! Velünk mely sok jót tettél. 3. Beszéded köztünk bőséggel Lakozzék s megmaradjon, Tanítókat, kik hűséggel Hirdessék, lelked adjon ; Tégy minket szófogadókká, Ajándékidra méltókká : Szent igéd gyümölcsözzék ! 4. Szövetséged szentségében, Add méltán részesüljünk; Krisztus

ISTEN IGÉJE.

példás szerelmében Mindnyájan egyesüljünk: Hogy úgy, mint ő tűrt, szenvedett, Bűnbánónak megengedett, Mi is egymást szeressük. D a l l a m : Isten,

óh

szent Isten.

000 H a romiot;t szl" Δ ν Δ . I lyednek Óhajtod jobbulását, Gyakorold, keresztyén, Az irás olvasását; Gondold meg, hogy ebben Az Isten útait Leled, s jobb éltedről Végezett titkait. 2. Ugy vedd, mintha mostan Szólítna mennyből atyád; Vigyázz, mintha ebben Maga beszélne hozzád ; Olvasd igaz hittel, Kedvvel, tisztelettel, Lelki épületre Szánt igyekezettel. 3. Mondd buzgón : Istenem ! Nyújtsad segedelmedet, Adjad megtartanom, Mint értem törvényedet ; Segélj tanácsodat Igazán értenem, S dicső nagy voltodat Igédben érzenem. 4. Bölcs atyád nem hagyhat Tévelygés vak kényére, Olvasd szent igéjét, Jutsz igaz értelmére ;

131

Az ur felruházza Hívét bölcseséggel. Ha megnyerésére Vágy szent serénységgel, 5. Olvasd, de ment maradj A balitéletektől, Szedd össze elmédet, Vond el a földiektől: A reggeli időt, Az urnák nagy napját Szánd erre, majd lelked Áldott hasznokat lát. 6. Ha egy velős mondat Megfogamzik szívedben, Napjában gyakorta forgassad azt elmédben, Erezzed erejét S az által jóságra Serkenj, s lankadatlan Állhatatosságra. 7. Hogy istenesen élj, Erre vagy rendeltetve : Tedd, mit az irás mond, Majd meglész győzettetve, Hogy Istentől vagyon Az ige szózatja, S hogy azt érted, tanú Lelked állapotja. 8. Ha néhol homályban Szól, az el ne csüggeszszen ; Véges értelemnek Kimerítni egészen Az istent nem lehet. Hidd, a mit tudnod ád, Ne merülj titokba, Melyet nem bízott rád. 9. Dicséret az észnek Megvallni gyengeségét Az 9*

132

ISTEN

Isten fényénél; S mikor szól, ő felségét Hallni hivó szívvel. Bölcs alázatosság, S keresztyénhez illő Hálaadatosság. 10. Azért, kegyes lélek, Ne bántson semmi kétség ; Ha itt homály borít, Tudd, fényesb lesz majd az ég; A mint boldogságod, Úgy nő örök fényed : Itt a hit ideje, Ott látás reményed. 11. Tiszteld a szent írást, S ha néhol homályokra Akadsz, kik vezérinek, Tégy szert oly barátokra; A magát csak erre Szánt bölcs vizsgáló ész, S kereszttel próbált szív, Sokban tanítód lész. 12. Higyj Isten szavának : Ez lesz java éltednek, Ez lesz, hidd a mennyben Boldogságalelkednek. Az irás ellenit, Mint erős keresztyén, Győzd meg, bár csúfolják, Marad isteni fény. * D a B a m : Hozzád fohászkodom.

ΟΛΟ Liáladatos szívΔ Ό Ο , 1 1 veiRólad emlékezünk, Kegyelmes Istenünk Hozzád esedezünk, Szent igédért, mint nagy

IGÉJE.

Kincsünkért dicsérünk, S hogy azzal tovább is Velünk maradj, kérünk. 2. Nyisd meg füleidet,. Halld meg kérésünket. Óh szerető atyánk ! Ne nézd sok vétkünket, Vedd fel kegyelmesen Ε könyörgésünket, S teljesítsd be buzgó Esedezésünket. 3. Gerjeszd fel igédnek Szerelmét lelkünkben, Melylyel munkálkodjék Szent lelked szívünkben. Ismeretet, hitet Teremtsen elménkben, Szeretetet s minden Jót mindenikünkben. 4. Azt mondja szent fiad, Igaz bizonyságod : Hogy aki keresi Először országod ; És fő gondja lészen A te igazságod, Azzal közlöd lelki S testi gazdagságod. 5. Add azért, hogy buzgón Halljuk beszédedet, Azt megtartsuk s híven Tegyük tetszésedet, Hogy minket, kik ekkép Tisztelünk tégedet, Szerethess, megáldhass, Mint saját népedet, 6. Lelki jónkról való Gondviselésünkben Tégy gyorsakká minket Keresz-

KERESZTSÉG.

133

tyénségünkben, Alkalma- det hallgassuk, S maguntosakká, Hívekké tisztünk- kat ahoz tarthassuk. ben ; így boldogok leszünk 2. Minden jóknak kútLelkünkben, testünkben. feje, Adj hát áldást szándékunkhoz, Szent lelkedD a l l a m : Kegyes Jézus, itt vagyunk. nek ereje Járuljon tanulságunkhoz, Vezéreljen va ΟίϊΔ. s y u n k be- igazságra, Kegyességre, ^ v 4 * . 'szédednek, Ke- boldogságra. gyes Jézus, hallására, Adj 3. Szent igéd hirdefigyelmet népednek Igaz- tése, Add, sok jó gyüság tanulására; Add, szí- mölcsöt hozzon, Tetszévünketnékedadjuk,Smin- sed követése Üdvösség denben szódat fogadjuk. utján hordozzon; Vigasz2. Szívünk a földhöz taljon balsorsunkban, Báragad, Lelki éj borít ben- torítson halálunkban! nünket, Serkents és segélj magad Munkálnunk üdvösségünket ; Boldogok Keresztség. •csak úgy lehetünk, Ha D a l l a m : Dicséret, tisztesség légyen. általad segíttetünk. 2. Gyújts világot lela künkben Isteni igazsá- ώ9 0υ fυ i i JVAíndnyájan, Vl · kik részt vetgoddal, S vezérlj teljes éltünkben Mennyei tudo- tünk, Uram, a keresztmányoddal; Segélj, hogy ségben, Tenéked felszenhíven tiszteljünk, Isten teltettünk, Hogy igaz kegyességben Szent neved •előtt kedvet leljünk. dicsőségére S lelkünknek üdvösségére Folytassuk D a l l a m : Kegyes Jézus itt vagyunk. életünket. O A C I Tram, im meg2. Te pedig szent szö^>v/cl> ^ j e l e n ü n k T e m - vetséget Tettél, velünk, plomodban. hogy dicsér- Istenünk, Hogy nyúgaljünk, S tőled, kegyes Is- mat s üdvösséget Lehestenünk, Lelki testi jókat sen reménylenünk: Szent kérjünk, Hogy szent igé- országodba bevettél, S ál-

134

KERESZTSÉG.

landó fogadást tettél Örök hűséged felől. 3. Már most atyánknak hívhatunk Lelki nyúgodalommal, Krisztus Jézusban bizhatunk Teljes bizodalommal, S elhihetjük, hogy megadod, A mint igédben fogadod, Mind azt, a mi szükséges. 4. Bételik, áldások atyja, mindennap ígéreted, Hogy híven szeretsz, mutatja Minden cselekedeted : Mi is hát köteleztetünk, Hogy nyelvünk, szívünk s életünk Dicsőítsen tégedet. 5 Jézus által megváltattunk, Benne atyánkká lettél, Keresztségben megmosattunk, Fiad népévé tettél : Óh hát minden bűntől félünk, Néked halunk, néked élünk Véghetetlen jóltevőnk ! D a l l a m : Kegyes Jézus itt vagyunk.

ΛΑ7 i z ' k megkereszZ U / . 1\ telkedlünk, Üdvözítőnk, szent neved re, Szent ígéretet tettünk, Hogy élünk tisztességedre : Óh add, tartsuk meg szavunkat, S néked szenteljük magunkat.

2. Add, hogy keresztségünket Szent figyelemmel vizsgáljuk, Fő gyönyörűségünket Ε szövetségben találjuk, Igaz keresztyének legyünk, Mindent tetszésedre tegyünk. 3. A világ dicsősége Csak itt töltheti kedvünket, De életünk szentsége Mennybe elkísér bennünket, Fő kincsünk kegyességünkben Ali, halálunkban s éltünkben. 4. Jézusunk, add, nevedet Ne csak nyelvünkön viseljük, Hanem azt s érdemedet Egész éltünkkel tiszteljük: így midőn eljő halálunk, Mennyben jobb hazát találunk. D a l l a m : Lelkemnek dolatja.

208.

M

első g o n -

^

"

hogy téged, Nagy Isten, mint okos lélek, Tiszteljelek és dicsőséged Hirdessem valamíg élek ; Hogy itten híven szolgáljak, S mennyben jutalmat találjak. 2. Ε kegyelem szövetségével Sok drága jókban részt vettem, A ke-

AZ ÚR

135

VACSORÁJÁRÓL.

resztség szent fürdőjével Sajátoddá szenteltettem, Örökösöddé fogadtál, S utóbb még több jókat adtál. 3. Jézus által megtanítottál, Mint imádjam szent nevedet, Igéddel világosítottál S tudnom adtad végzésedet; Mely üdvösségetszerzettéi Annak, a ki tenéked él ! 4. Hogy szívem el ne felejtkeznék, Tisztemre emlékeztettél, Hogy hálaadatlan ne lennék, Hathatósan serkentettél Szent igédben kegyességre S a munkás keresztyénségre. 5. Áldott légy, szerető Istenem, Ki velem oly nagy jótt tettél, Ki e szent frigy által értenem, Adtad, hogy kedvedbe vettél, Midőn meg nem kérhettelek, Sőt még nem is ismertelek. 6. Szent atyám, hogy ne tisztelnélek, Ho^y ne engednék szavadnak? Tégedet hogy ne szeretnélek, Ki felszenteltél magadnak ? Dicsérjen egész életem: Ez legyen hív köszönetem. 7. Hogy híven betel-

jesedhessék Ezen buzgó feltételem, S egész életem neked tessék, Uram, lelkeddel légy velem ; S ha néha eltérek tőled, Ne vess el tüstént előled. D a l l a m : Kegyes Jézus, itt vagyunk.

90Q

Δ J®zus híve iet~

t \ t e m Megkereszteltetésemmel, Szent fogadást is tettem Egyesülvén Istenemmel, Hogy neki adom szívemet, S megtartom szövetségemet. 2. Adjad teljesítenem, Isten lelke e tisztemet, S méltán megérdemlenem Keresztyén nevezetemet. Adj minden bünt megfojtanom, Ne hagyj jótól elállanom, 3. Ha hív s méltó tag vagyok Krisztus gyülekezetében, Reménységim mely nagyok Dicsőültek seregében ! Jézusomtól jó részt veszek, Mert örökös társa leszek.* Ur vacsora. D a l i a m : T e r e m t ő Istenünk.

Π ΔΙU.

Ϊ e"cem · L· s o d a t j

JézuLeg_

136

AZ ÚR V A C S O R Á J Á R Ó L . 136

főbb gyámolodat Felmagasztald, Uradnak valld, Jóvoltával s váltságával Magadat vigasztald. 2. Áldd emlékezetét Csudáld szent életét; Mint engedett, Mint szenvedett, Sok lelkekért s a vétkekért Midőn áldozat lett! 3. Áldd emlékezetét, Háláld szeretetét; Példájával, Halálával Mint nyugasztal, és vigasztal Szent tudományával ! 4. Áldd emlékezetét, Terjeszd tiszteletét, Mind hitedben, Mind tettedben Háladatos, állhatatos Légy egész éltedben. 5. Áldd emlékezetét, Fontold igéretét, Nagy nap vár rád, Melyen birád, Ha híve lész, ha sok jót tész, Dicső jutalmat ád. 6. Jézus, mindenemet, Lelkemet, testemet Neked adom, S im fogagom, Hogy kényemet, s tetszésemet Érted megtagadom. D a l l a m : Elég immár.

911 A , d o t t Jézus, KíΔΙΙ. /Λ n Q S h a j l ó d nak Szent emlékezetét, Imádásra Méltó jóvoltod-

nak Nagy cselekedetét, Add szent tisztelettel hirdessem, S mint méltó vendég, úgy vehessem Vacsorádat. 2. Ajándékozz Új erőt éltemnek, Új erőt a jóra , Adjad legyen Szívemnek, lelkemnek Boldog e szent óra, Melyben te veled egyesülök S ajándékidban részesülök Asztalodnál. 3. A szeretet Hozott e világra Óh Jézus, tégedet, Hogy mennyei S földi boldogságra Vezérelnéd népedet: Azért áldoztad fel testedet, Azért ontottad ki véredet, Hogy üdvözíts. 4. Nem tisztem-e, Hogy szent szeretettel Én is szeresselek Feddhetetlen, Erkölcsű élettel Téged tiszteljelek, Ki szerzettél bűnbocsánatot, S elkerülnöm a kárhozatot Tanítottál. 5. Ó h ! égni fog Hozzád szeretetem, Szent fogadást teszek, Valamíg tart Értelmem, életem, Hív tisztelőd leszek, Drágán megváltottad lelkemet, Vedd áldozatúl életemet, Vedd sajátúl.

137

6. Add, minden szent Kötelességeket Kedvedre tehessek, Mint te példát Adtál, mindeneket Szívemből szeressek; Erre hívsz igéddel s tetteddel, Lám te is áldoztál véreddel Mindnyájunkért. 7. Segélj, serkents, Hogy dicsőségemet Tetszésedben leljem. Szent örömmel Gyakorta szívemet Hozzád felemeljem ; Egész éltemben hálát adjak S ekkép igaz híved maradjak Mind örökké. D a l l a m : Bizony meglészen az idő.

OjO

jézus, mennyei ^vezérem, Hogy éljek vacsoráddal, Fő fő tisztemnek ismerem, Te mondottad szent száddal: A kenyeret s bort vegyétek, S mindnyájan cselekedjétek Ezt emlékezetemre. 2. Hát azoknak seregével, Kik téged áldni készek, Én is szívem örömével, A te vendéged leszek; Óh ha méltókép készülök, S veled híven egyesülök; Mely áldás lesz úgy részem! 3.Hozzád való szent hű-

ségem Szívemben élesztetik, Bizodalmam, reménységem Újra erősíttetik ; Nagy hűséged vigasztalást Szentséged boldog meghalást S üdvösséget fog adni. 4. Felbuzdítja rest szívemet Szent példád, hogy kövessem, Feleimet s Istenemet Tiszta szívből szeressem, Szelíd, tűrő, alázatos, S minden jóban állhatatos Legyek, valamíg élek. 5. így már e földön éltemben Öröm lakja szívemet, S innét elköltözésemben Örök üdvösségemet Mennyországban reményihetem, Hol háladó dicséretem Tégedet vég nélkül áld. D a l l a m : Jövel szent lélek ur Isten,

ΟΙ Ο jézus, buzgó Δ Ι < 3 , J tisztelettel Háladással szeretettel Éleka szent vacsorával, Szereteted zálogával, Hogy hirdessem halálodat. Háláljam nagy jóvoltodat, Tetszésemet megtagadjam, S egészen tulajdonúi adjam Neked teljes életemet.

138

AZ ÚR

V A C S O R Á J Á R Ó L . 138

2. Méltán örömmel áldozom, Kinek, oly sokkal tartozom ! Te engem előbb szerettél, Lelkem megváltója lettél; A menny útját megmutattad, Magadat halálra adtad, Hogy vigasztalást nyújtanál, S mind szentül élni tanítanál. Mind csendes szívvel meghalni. 3. Nem volnék-e háládatlan, Jézus és hozzád méltatlan, Ha téged elfelejtnélek, Én, drágám megváltott lélek? Ha nem tennék oltárodnál, Most e lelki asztalodnál Fogadást szent buzgósággal, Hogy örök háládatossággal, Fog szívem égni irántad? 4 Úgy van ezt, szentül ígérem, De segedelmedet kérem, Jól tudod, erőtlen vagyok, Kisértetim sokak s nagyok ; Lelked munkálkodjék bennem, Tanítson mindent ugy tennem, Mint törvényed parancsolja S mint okosságom javasolja, Hogy örökké boldog legyek. 5. Add keresztyén szép nevemet, Ε becses első-

ségemet, Mindenkor megérdemeljem, Séltemet néked szenteljen! Ha pályámon tétovázok, Ha gyarlóságból hibázok, Serkents igaz buzgóságra, Örökös állhatatosságra Mindenben, a mit parancsolsz. 6. Bizom is, segedelmeddel, Erősítő kegyelmeddel, Támogatsz teljes éltemben, Minden erőtlenségemben : Mindaddig kegyes vezérem Fogsz lenni, mig el nem érem Hitem czélját mennyországban, Hol a dicsőült társaságban Téged örökké tisztellek. D a l l a m : Készítsd magad, lélek.

9ÍA

I e"cem-

kedves

több

^ *· hívek nyájával Élj Jézus vacsorájával, Élj az ő tiszteletére, S hited erősítésére-; Hirdesd, háláld szeretetét, Dicsőítsd emlékezetét ;Főgondja vagyon lelkedre; Ki méltóbb tiszteletedre ? 2. Im ő maga hív tégedet, Hogy erősítvén hitedet, Arról bizonyossá tegyen. Mely kegyes Is-

AZ ÚR V A C S O R Á J Á R Ó L .

139

tened legyen : Menj hozzá nek, Jézus, lelke életemszent buzgósággal, Kérj nek, lm újra szentül fomély alázatossággal Tőle gadom, Hogy szívemet néösztönt szeretetre, S fedd- ked adom ; Hálálván szehetetlen szent életre. retetedet, Híven teszem 3. Jövök uram, térdet tetszésedet, S mint dráhajtva, Bűnbocsánatot gán megváltott lélek, Néóhajtva Parancsolatodat ked halok, néked élek. tenni, S mennyei eledelt enni. ó h véghetetlen keDallam : Dicsőség mennyben gyelem! Egyesülj kegyeistennek, sen velem, Adj uj életet O l C M e g v á l t ó m ! ki lelkemnek S tápláló erőt én érettem 1 hitemnek. Kínos halált szenvedtél, 4. Mely gyakorta el- S hogy üdvözüljek, hehagytalak, S vakmerőn lyettem Önként áldozat megbántottalak ; De óh lettél: Hálálom nagy szene nézd sok vétkemet, relmedet! Ne engedd ejóSzánd meg sérelmes szí- tétedet Soha elfelejtenem! v e m e t ; Bár érdemlek kár2. Tetted emlékezetére hozatot, Add, nyerjek, j Szent vacsorád szerzetbünbocsánatot; T e ki ted, S hogy hitem éleszoly nagy irgalmu vagy ! tésére Azzal éljek, engedElveszni engemet se ted : Óh add, hogy e szent hagyj. szerzemény Én lelkem5. Ó h ! bizom nagy jó- ; nek jótétemény. És ne voltodban, Részt adsz ír- kárhozat legyen ! galmasságodban, Romlá-1 3. Add, hogy a mint somból felépítesz, Uj erő- te szerettél, Ugy én is ben részesítesz, Lelkem mást szeressek : A mint nyugalmát eszközlöd, S jót én velem tettél, Én mind azt a jót velem köz- is mással tehesse! Egy löd, Melyet minékünk mindnyájunk keresztsége, szerzettél, Midőn áldó- Megváltója s reménysége : zattá lettél. Ne hagyj senkit megvet6. Jézus, élete lelkem- nem.*

140

AZ ÚR V A C S O R Á J Á R Ó L . 140

D a l l a m : É b r e d j fel szivem s vigadj.

9 1 fi jézus, lelkem viΔΙΌ. J l á g a ) Életem boldogsága, Mennyire méltóztattál! Lelki eledelt adtál. 2. Ne hagyd elfelejtenem, Add szivembe rejtenem: Velem mely nagy jót tettél, Hogy üdvözítőm lettél. 4 Áldom szeretetedet, Hogy velem szent frigyedet Most is megújítottad, Bűnöm megbocsátottad. 4. A mi rossz még van bennem, Segéld azt is letennem ; Óh ne távozzál tőlem Irts minden bünt belőlem. 5. Teljes egész éltemben, Hű emlékezetemben Legyen, mint megbecsültél, Hogy velem egyesültél. D a l l a m : Jézus, én bizodalmam.

OV7 Járulj hív keÄrl/· J reszténység, Buzgón az ur oltárához, Virágzó kor s ősz vénség, Jer szeretet asztalához ; Szegény, gazdag, kicsiny, nagy, Itt kiki egyenlő vagy ! 2. Jer, égi pályátokra

Mindnyájan erőt nyerjetek, S nézvén megváltótokra, Kivel egyesül lelketek, örvendve vizsgáljátok : Mik vagytok s mi vár rátok. 3. Éljetek szent életet Annak, ki hozzánk éltében Példátlan szeretetet Mutatott minden tettében ; S kivált úgy tiszteljétek, Hogy egymást szeressétek. 4. Az, ki int, hogy világnak Javát áldozzuk az égért, Maga az igazságnak Kedvéért onta drága vért,Példás vezérünk leve, Legyen áldott szent neve! 5. Jer, szent s buzgó lélekkel Tegyük mind ez áldozatot, Víg ifjúság vénekkel, Hozz most kegyes indulatot! Gazdag, szegény, kicsiny, nagy, Itt kiki egyenlő vagy ! 6. Egy Jézus a vezérünk, Egy nagy czél vár mindnyájunkatErrekönynyebben érünk, Ha egyesítjük magunkat; Óh fogjunk együtt kezet, Menjünk a hová vezet. 7. Mind az, ki ínséggel vív, Mind a boldogságban élő, Mind a bü-

A MEGTÉRÉSRŐL, TŐREDELMESSÉGRŐL.

nén síró szív, Mind az igaz istenfélő, Rokonom és vérségem, Senki sem ellenségem. 8. Nem, senkit sem utálok. A nyomorultakat szánom, S a hol vétkest találok, Egész szívemből kivánom Annak is, mint mindennek: Legyen kedves Istennek! 9. Jézus egész élete Czélzott, folyt mások javára, S végre nagy szeretete Juttatta a keresztfára : Mi is őtet kövessük, Feleinket szeressük. 10. Hulljatok szent könyei A szeretetnek, hulljatok ! S jobb világ örömei Mindnyájunkban gyuladjatok, Kik itt üdvözítőnket, Tiszteljük áldott főnket. 11. Te, ki nékünk szerzettél Haláloddal üdvösséget, S magadnak érdemlettél Mennyben fényes dicsőséget, Jézus fogadd szívünket, Kedveld tiszteletünket. 12. Ha majd trónusod körül a mennyei seregekkel Dicsőült lelkünk örül, Akkor felségesbb énekkel Imádjuk nagy ne-

141

vedet, S áldjuk szeretetedet. Megtérés, töredelem. D a l l a m : Isten, óh szent Isten.

OIQ

T^e nálad kere1 sek Szent Isten, segedelmet, Kérlek, könyörgésem Nyerjen kedvet s kegyelmet. Megvallom, előtted Semmi érdemem nincs, De óh véghetetlen ! Irgalmadra tekints. 2. Rémülök s csüggedek, Ha nézem sok vétkemet Minden jók kútfeje, Óh vigasztald szívemet ! Biztass, hogy te nálad Nyerek bocsánatot, Jóllehet érdemel Bűnöm kárhozatot. 3. Egyedül te lehetsz Üdvösségem, Istenem, S mástól vigasztalást Nem lehet reménylenem; Nagy adóságomat, Végetlen ke • gyelem Engedd el, keményen Ne vess számot velem. 4. Mely veszélyt szül a bün ! Uram, szentül fogadom : Lelkemet testemet Ezután néked adom, Mától fogva kedvem Csak

A

M E G T É R É S R Ő L ,T Ő R E D E L M E S S É G R Ő L .142

a jóban teljen, S az egye- kívánom Sok fogyatkozánes uton Lelked vezé- simat ; Óh segélj meg engemet, Erősítsed lelreljen. kemet, Értesd meg gyarD a l l a m : Mint a szép hűvös patakra. lóságomat, Hogy tudjam 9 | Q ozüntelen har- óvni magamat. 5. Ámbár angyali szentΟ c z o i n a k velem A testi indulatok: Ha az séget Nem vársz az emIsteni kegyelem Nem segít, berektől, S már kedvemit várhatok ? Elcsábít- led a hűséget, Ha félják szívemet, Megvakítják minden vétkektől : Még eszemet, Gyakran jól ész- is kell nevelkednünk, S re sem veszem, Hogy a ti- szüntelen törekedünk lalmas bűnt teszem. Nagyobb tökéletességre, s állandóbb 2. A szent áhitatos- Tisztább ságnak Épületes óráján szentségre. ígérem, hogy a jóságnak 6. Segélj meg lelki harJárok keskeny pályáján ; czomban, Hogy győzedelígérem, hogy vigyázok, met vegyek, S buzgó iparS szentül megzabolázok kodásomban Bün ellen Minden érzést, indulatot, erős legyek, Míg magadMely szül veszélyt s kár- hoz fel nem vész, S mennyhozatot. ben boldoggá nem tész, 3. De jaj ! óh mely Hol nem lesz tőr, nem könnyen meghűl, Ε buz- lesz bűnöm, S szentül gó feltételem ! Ha világi élni meg nem szűnöm. gond vesz körül, Ha ér egy kis sérelem, Ha ki- D a l l a m : Jézus, hűséges tanítónk. e n u sért a test és vér, Ha más gyaláz, vagy dicsér, i v i bús lelkemet Elaluszik vigyázásom, S szent ígéreted, megesik nem vélt botlá- Uram, Mely azt mondja, hogy som. vétkemet Nem örömest 4. Uram, tiszta szívbünteted ; Azért édesden ből bánom Sokszori bothívogatsz, S a megtéréslásimat, S megjobbítani re időt adsz.

99 Π M S y Statja

A MEGTERESROL,

TOREDELMESSEGRÓL.

2. Irgalmasságoknak atyja, Ég s fcld tisztel tégedet, Csak a bűnös indulatja Sérti szent felségedet: Óh ments meg, hogy bátorságban Ne le· ledzem gonoszságban. 3. Mit tettél üdvösségemre, Add előttem viseljem : Szivemet engedelemre Felségednek szenteljem ; A mulandót ne szeressem, Csak tetszésedet kövessem. 4. Hogy bántsam meg Istenemet, Ki hozzám oly kegyelmes, S munkálni üdvösségemet, Szünet nélkül figyelmes, S csak azért int kegyességre, Hogy vihessen üdvösségre ! 5. A jóság kötelességem, Azt még is megfizeti, Bár nincs tökéletességem, Hívségemet szereti, S tekintvén szent szándékomat, Eltűri gyarlóságomat. 6. Atyám add, hogy kegyelmedet Méltóképen becsüljem, S valami megbánt tégedet, Azt gondosan kerüljem ; Add, hogy téged szeresselek, S a bűnnel meg ne sértselek.

D a l l a m : Dicsőség

143 mennyben

Istennek.

l ó I sten > törvéJ nyed ellen,Vallom gyakran vétettem ; Intettél engem szüntelen, Mégis a bünt követtem ; Óh mely háladatlan voltam, Tetszéseddel nem gondoltam, A bünt bűnnel tetéztem ! 2. Tiéd mind lelkem, mind testem, És minden tehetségem, De én nem abban kerestem Legfőbb gyönyörűségem, Hogy kedvedet tegyem velük, S tégedet dicsőítselek, Sőt velük visszaéltem. 3. Minden reggel újítottad Én rajtam a kegyelmet, Terheimet tágítottad, S nyújtottál segedelmet ; Szívből még sem szerettelek, Gyakran elfelejtettelek, És tőled elpártoltam! 4. Szent igédnek fáklyájánál Lelkem javát láthattam: Kegyelmednek világánál A bünt távoztathattam ; De nem nézvén jóvoltodat, Megvetettem hívásodat, S szívem megkeményedett. 5. Megismerem bűnei00\

A

M E G T É R É S R Ő L , T Ő R E D E L M E S S É G R Ő L . 144

met, Atyám, s kegyelmet kép tisztán s szentül élkérek, Gyűlölöm rosz ös- jek, A legkisebb vétektől vényimet, S szent űtaidra is féljek. térek, Bocsásd meg min4. Tisztem utján amiden vétkemet, S a Jézus dőn tétovázok, Jót akarok által szívemet Boldogítsd tenni, s még is hibázok, békességgel. Gyógyítsd bennem a lelki 6. Neveld a jóban lelke- vakságot, S gyújts homet Uram, valamíg élek, mályos elmémben viláSegéljed gyarló szívemet, got. Vezérljen a szent lélek ; 5. Ne engedd, hogy Tégy hívvé szeretetedben, akármely jó tettemmel, Hogy mind végig törvé- Úgy kérkedjem mint künyedben Találjam örö- I lönös érdemmel, Haszentmömet. ségedmérlegén méretünk, Hibás minden jó cseleD a l l a m : A nap elmúlt, óh Jézus kedetünk. m a r a d j velünk. 6. Tudnom adtad szent kötelességemet, Tudnom QQQ ismersz, uram, L L L · 1 e n g e m e t kivül mint kell nyernem üdbelől, Tudod mennyit s vösségemet, S mégis a mit tartok magam felől, jót gyakran elmulasztom, Óh megvallom sokszor, Gyakran vakít heves inbüszke vagyok Általlátni, dulatom. 7. Uram, vezérlj lelkem hibáim mely nagyok! boldogságára, Serkents, 2. Nyisd meg, kérlek, buzdíts éltem jobbítására; szemeit értelmemnek, Hogy jól értsem gyarló- Add, azt tartsam legszenságát lelkemnek, Lássam tebb munkámnak, Míg a bün rút fertelmességét, czéljára nem érek pályámS a szent élet mennyei nak. szépségét. D a l l a m : Isten, óh szent Isten. 3. Óh őrizz meg, hogy i_jogy ha haloa kisebb vétkeket Ne néz- n a o Ο» 1 1 g a tnám Igaz zem úgy, mint csak csekélységeket, Sőt minden- megtérésemet, Melyre az

A MEGTÉRÉSRŐL, TŐREDELMESSÉGRŐL.

Isten hív, Nem szeretném lelkemet; Lelkem üdvössége Függ a megtéréstől, Ne irtózzam-e hát Minden vétkezéstől? 2. Igaz, nincs nehezebb, Mint meggyőzni magunkat, S zabolázni szokott Vétkes kívánságunkat; De tartozunk vele S bizonynyal várhatjuk, Nehezebb fog lenni, Ha még halogatjuk. 3. Mely hamar lehetek A halálnak zsákmánya ! A megtérés pedig Nem kis idő munkája, Fohászkodás, félés, Kegyes megindulás Nem elég, hogy készen Legyen ajobbulás 4. Ha édes is a bün, Nem ád az nyugodalmat, Egyedül az erény Nyeri ezt a jutalmat: Ki Istennek enged, Csakazé a jobb rész; Ki tőle elpártol, Nyugodalma elvész. 5. Mi tartóztatna hát Elhagyni a vétkeket, Holott szégyent szülnek S örök veszedelmeket? Mi tartóztat lenni Erény barátjává, Holott boldogít az S tesz Isten fiává? 6. Uram, te adsz erőt Magunk meggyőzésére :

145

Ha nehéz is e harcz, Lesz lelkünk örömére ; Mit tétovázok hát ? Ha te mellettem lész, Igéd fegyverével Győzedelmessé tész. 7. Segélj hát, Istenem, Hogy jól magamba szálljak, Igazán megtérjek S minden gonoszt utáljak ; így segedelmeddel Megmentem lelkemet, S nem lesz szükség későn Siratnom vétkemet. D a l l a m : Ki csak Istenre dolgát hagyja.

Ο Ο Λ C e b e s sietéssel ^ ^ ** ^ r e p ü l n e k F e j e m felett esztendeim, Mindentudó, valljon mit szülnek Bennök véghez vitt tetteim? Óh hány napja életemnek Tehetett már kárt lelkemnek ! 2. Sokszor nem tiszteltem nevedet, Jóvoltodat érzéketlen Szívvel vettem, s szent törvényedet Megszegtem, én engedetlen ; Szenvedésben zúgolódtam, Jobb sorsban felfuvalkodtam. 3. Kegyelmező hosszútűrésed Engem bűnöst soká viselt, Atyai számtalan intésed Adott a meg10

A

M E G T É R É S R Ő L ,T Ő R E D E L M E S S É G R Ő L .146

térésre jelt: De azt mind balra értettem: Ezt csak igen könnyen vettem. 4. Így bántam én emberfelemmel, Hideg volt szívem iránta, Nem segítém ugy értékemmel, Mint azt tisztem megkívánta ; Hol a nyomorult kiáltott, Én többször siket voltam ott. 5. Megbocsátni mások vétkének Parancsolatodat vettem, S ha legkisebben megsértének, Bosszúállásra gerjedtem : Pedig ki itt meg nem bocsát, Nálad is kegyelmet nem lát. 6. Jézus megtaníta, mit tegyünk. Hívott, hogy őtet kövessük, Igazak, tiszták, szentek legyünk, Hogy örökségét vehessük : De szép ösvényén nem jártam, Én bódult ! végem igy vártam. 7. Lelkem számára kellett volna Itt keresni örök jókat : De hogy életem kényén folyna, Futottam a mulandókat: A halált s nagy ítéletet Felejtém örök életet. 8. Előtted, szívek vizsgálója ! Egy bűnöm sem

ismeretlen: Légy azoknak megbocsátója, Melyeket bánok szünetlen ! S hogy ezután el ne essen Szívem, jó lelked vezessen !

D a l l a m : Teljes minden éltemben.

OOIΖ istentől ki félre Δ Δ Ο . 1 t é r vétkek ösvényére Várt öröm helyébe nyer Bánatot fejére, Csendesség, Béicesség Távozik lelkétől, Bátorság szívétől. 2 Irtózással képzeli Jőni vég óráját, Nyugodalmát nem leli Rettegvén bíráját : Istennek S erénynek Lévén ellensége, Oda reménysége ! 3, Sok ínség tódul itt már A bűnös fejére, Óh de kárhozat is vár Kimúló lelkére. Hát mig élsz, És eszmélsz, Bűnös magadba szállj, És a bűntől megválj. 4. Uram, taníts engemet Vétkemet megbánni; S igaz megtérésemet Szívemből kívánni; A ki bünt Tenni szűnt, Az itt is boldog már, S rá mennyország is vár*

A MEGTERESROL,

TÖREDELMESSEGRŐL.

D a l l a m : Mint a szép hűvös patakra.

OOfi I iram, ha jól £ á L \ J · LJ megvizsgálom Eddig lefolyt éltemet, Mely hiányosnak találom Gyarló természetemet! Mely sokképen vétkeztem, Hányszor elfelejtkeztem Életadó beszédedről, Atyai serkentésedről! 2. Mind lelkemnek, mind testemnek Tehetségi s javai, Mind ezek jó Istenemnek Becses ajándékai S mikép éltem ezekkel ? Óh bizonynyal vétkekkelőket sokszor fertőztettem, S kárhozatra méltó lettem. 3. Szent atyám, rajtam hűséged Mindennap sok csudát tett, ínségemben bölcseséged Kelletekor segített; A mi szolgált hasznomra, Ki rendelted számomra, Még is háladatlan voltam, Jóvoltoddal sem gondoltam. 4. Szent igéd égi világa Fényt adott ösvényemre, Láthattam, bűnöm soksága Mely veszélyt hoz fejemre; Jóságod gyakran intett, De vétkem siketté tett, Meg-

147

keményítvén magamat, Folytattam vétkes utamat. 5. Megismerem, hogy vétettem Ellened, áldott atyám ; Megvallom méltóvá lettem, Hogy ítéletet mondj rám ; De véggetlen kegyelem, Óh ne szállj perbe velem, Ne nézd méltatlan voltomat, Engedd el adósságomat! 6. Im újra neked szentelem Lelkemet és testemet, Tégy irgalmad szerint velem, Vigasztald meg szívemet, Adj lelki nyugodalmat, Melyet mint fő jutalmat Csupán azok reménylhetnek, A kik tégedet szeretnek. 7. Uram, szent feltételemnek Adj kívánt foganatot, Nyújts erőt mennyből lelkemnek S oly buzgó indulatot, Hogy téged szentül félni, S tetszésed szerint élni Teljes szívből törekedjem, S így a jóban nevekedjem. D a l l a m : Készítsd magad,

kedves

lélek.

c y c y i ο zívemet hozzád L L / . Ο emelve, S bocsánatért esdekelve, Isten! megvallom vétkemet, Igé10*

A

MEGTÉRÉSRŐL,

T Ő R E D E L M E S S É G R Ő L . 148

rem megtérésemet. Óh végy atyai kedvedbe, Tégy részessé kegyelmedbe,Melyet közbenjáróm hozott, Midőn vérével áldozott. 2. Buzdíts állhatatosságra S oly keresztyéni jóságra, Hogy teneked szenteltessem, S törvényed folyvást kövessem. Gyenge hitem támogassad, S szívemet úgy igazgassad, Hogy bűnnel meg ne sértselek, De szívemből szeresselek. D a l l a m : Dicsőség mennyben Istennek,. v a g y : Bizony meglészen az idő.

OOQ ozemeimeténte Δ Δ Ο * Ο hozzád, Isten, felvetni félek, Jaj mert furdal a belső vád, S te vagy szent, igaz lélek. Óh jaj ! mit, mit cselekedtem, Hogy magam így elvethettem ! Ki könyörül már rajtam ? 2. Istenem, te emésztő tűz Vagy a bűnösre nézve, Tudom, s éltem folyton bűnt üz, Átkot reám tetézve ; Magam magamat utálom, Nyugodalmam nem találom, Hogy állok meg előtted ?

3. Atyám vagy te, már nem merem így nevezni nevedet; Mert a felébredt: szemérem Nagynak mutat tégedet, Kiáltál s rád nem ügyeltem, Magamat csak úgy viseltem, Mintha Isten sem volna. 4. Jóvoltod mindennap intett Engem a megtérésre : Gyakorta helytelenül tett Léptem vitt szenvedésre; De szívem, fülem elzártam, A bün útját bátran jártam, Véltem, hosszútűrő vagy. 5. Ég s föld előbb elenyészik, A természet felfordul ; A bün vakmerőn tenyészik, Minden élő kivész s m ú l : Mint igy kegyelmedbejussak, S még itt jeles pályát fussak, Ki nem kelvén a bűnből. 6. Jaj! szívem mint súlyosodik, Nem talál fohászkodást! Enyhülés után vágyódik, Harczol nagy tusakodást! Ki ád könyet szemeimnek, Hogy szenyjét sok bűneimnek Lelkemről lemoshassam ? 7. Atyám ! oly bűnös még nem volt Soha szent színed előtt, Ha ki sírt s hozzád hittel szólt,.

A HITRŐL.

Hogy meg nem hallgattad őt, Ha Jézussal ment elődbe. Bízott az üdvözítőbe, És elhagyta bűneit. 8. Én is elődbe borulok Megtörődött szívemmel ; A balutról elfordulok, Jövök szent kezesemmel : Addig nem lesz békeségem, Mig ezt nem mondod énnékem : Elengedtem bűneid 1 9. Erősítsd igyekezetem, Ha bün szédítni kíván, Ha világtól kecsegtetem, Ha hiú szívem lest hány ; Te vagy a jónak kezdete, Te légy boldog végezete, Te minden jók kútfeje ! Hit. D a l l a m : Isten, óh s z e n t Isten.

OOO

M i n d e n jók kút-

Δ / L X J . IV \

fe.6)

ki

szentül fogadod, Hogy a mit javunkra Tőled kérünk, megadod, Könyörgök, segélj meg Erőtlenségemben, Taníts hinni benned Kegyes Istenemben. 2. Hiszek ugyan, uram, De mely erőtlen a hit! Mely gyakorta haboz S

149

kedveli kétségeit! Egyedül te adhatsz Bizonyos értelmet: Ne tagadd meg tőlem A kért segedelmet. 3. Erőtlenségemben Nyújtsd segítő kezedet, Ne hagyd félbe mennem Elkezdett szent művedet; Hitem mint mustár mag Bár oly kicsiny legyen. Add, hogy napról napra Gyarapodást vegyen 4. Hitesd el lelkemmel, Hogy atyám vagy s atyám lész. Ki megbocsátottál, S velem örökké jót tész ; Add, mivel fiaddá Lettem szent fiadban, Örökké örvendjek Irgalmasságodban. 5. Kérlek, gyarapítsad Bennem a hit erejét, Hogy fogyassza bennem A bün mérges kútfejét, Adjon kisértetben Állhatatosságot, S találtasson velem Már itt mennyországot. 6. Jézus, ki tántorgó Tanítványid hitéért Könyörögtél, kérlek A hitbéli erőért; Neveld azt bennem is Közbenjárásoddal, S tedd gyümölcsözővé Szent tanításoddal. 7. Kezedbe adatott Min-

150

A HITRŐL.

den jóm s üdvösségem Minden utaimban Légy azért segítségem : így bujdosásomat Víg szívvel folytatom S hitemnek jutalmát Örömmel várhatom ! D a l l a m : Kegyes Jézus, itt vagyunk.

λ ο λ ώου.

ι ϊit nélkül leheπ tetlen Nekedi

óh Isten, tetszeni, De magam tehetetlen Vagyok azt felgerjeszteni ; Gyújts hát oly hitet lelkemben, Melyért tarthass kegyelemben. 2. Add, hogy higyjem létedet, Oly bizonnyal mint éltemet, S ha szeretlek tégedet, Higyjem, hogy szeretetemet Egykor mennyben üdvösséggel Jutalmazod nagy hűséggel. 3. Adjad, hogy elfogadjam Tisztelettel beszédedet, S jó szívvel jóvá hagyjam, Jónkra tett rendelésedet : Add víg s bal sorsban hív legyek Hozzád s szavadnak engedjek. 4. Arra is segítséget Nyújts, hogy higyjek szent fiadban, Ki szerzett üd-

vösséget S részeltet minden javadban ; Engedjek lelkünk urának, S szent evangyeliomának. 5. Add, hogy Jézus érdemét Méltóképen megbecsüljem, A bűnök minden nemét Az ő kedvéért kerüljem ; Ő minden bajban vidítson, S tiszteletedre indítson. 6. így hit által boldog lesz Már itt életem pályája, S majd még boldogabbá tesz Az igazság koronája Mennyben, hol hitem látássá Válik, s búm örök áldássá. D a l l a m : Dicsérd én lelkem a dicsőségnek nagy királyát.

rtoi ο zent ur Isten ? Δ Ο Ι » Ο n e vedet magasztalják s dicsérik, Kik a Krisztus által lett üdvösséget ismerik; Hív atyjuknak Valinak s oktatójuknak, Hogy holtig áldnak, ígérik. 2. Lélekben imád tégedet az ő tiszteletük. Dicsőségedre van szentelve egész életük, Mert valóság, Igazság s lelki jóság Hitük és cselekedetük.

A HITRŐL

151

3. Óh szenteltessék élesztgeted, Körülvész hív szent neved az egész vi- oltalommal, S betöltesz lágban Minden lélektől, bizodalommal. ki részt vett józan okos-: 2. Irgalmasságoknak ságban ! Kik lettenek Ál- szent atyja, Ég s föld dottid, tiszteljenek Lélek- áldja kegyelmedet; De ben és igazságban. sok ember vad indulatja 4. Jelentsd meg e nagy Kevélyen megvet tégedet, tanácsodat minden népek- Óh ments meg hitetlennek, Hogy Jézust tetted ségtől, A legfőbb esztebirájává minden léleknek, lenségtől! Hogy higyjenek Benne, és 3. Adjad, hogy elmémengedjenek Mint üdvöt ben hordozzam, Mit tettél adó fejüknek. üdvösségemre, S hogy 5. Igazságod által vilá- tőled én el ne távozzam gosítsd ösvényünket, Irtsd Örökös veszedelmemre, elménkből minden hamis Gerjeszsz buzgó szerevélekedésünket, Romlott- tetre, S teneked tetsző ságtól, Vétkes hajlandó- életre. ságtól Tisztítsd szüntelen 4. Hogyhogy tagadjam szívünket. meg hitemet Attól, ki leg6. így e földön a szent jobb barátom, Tőle, ki nép, a te kereszténységed, által életemet S éltem Nevedet szenteli s éltével minden javát látom, Ki dicsőít téged, Mig nem nem kívánja vesztemet, végre Szert tesz a dicső- Sőt örök üdvösségemet? ségre, Melyet ígér nagy 5. Az erény hív szolhűséged. gálatában Lelkem életét találja, S ha véletlen esem D a l l a m : Fogyton fogy napjaim hibába, Atyám kegyelmét summája. ajánlja; Nem veti meg rtOrt /Csendességet ád gyarló fiát, Ha benne LéOL·, v^bússzívemnek, igaz szívet lát. 6. Ε mennyei vigaszUram, kegyes szereteted, A mely szerint gyenge talásom Többet ér világ hitemnek Kis szikráját kincsénél ; Akkor is vidít

152

szent vallásom, Ha a hitetlen retteg s fél; Zúgjanak bár fergetegek, Fia vagyok, nem rettegek. D a l l a m : Óh én bűnös, j a j mit tegyek.

Λ Ο Ο Cerkenj, lelkem, L·OO. ^ h ű s é g é r e Istennek, ki teremtett; S képével ékessé tett, Serkenj fel s élj tetszésére ; Mert az meg nem szégyenül, Ki él feddhetetlenül. 2. Ne hallgass a test szavára, Hanem engedj Istennek, így dolgaid jól mennek Emberek boldogságára Adta szent törvényeit : Boldog, kit ve zet e hit! 3. Az Isten megáld erővel, Lehet élned kegyesen, Ez a hit hát vezessen ; A vak kény megcsal kedvével: De a kegyesség soha Nem volt s nem lesz mostoha. 4. Tartsd előtted a vétkeknek Iszonyú Ínségeit, S vesd meg rút örömeit. Az Isten az embereknek Nem tiltná a vétkeket, Ha kívánná vesztüket. 5. Látja az ur az örök kint, Mely a bűnöst kö-

veti. Ki intésit neveti ; Szeret bennünket, azért int, Ő az élet útjára Hív, vigyázz hát szavára 6. Vigyázz, harczolj, imádkozzál ; Nyújt Isten segedelmet, S ád dicső győzödelmet; Légy hű s tőle ne távozzál, A halált el ne felejtsd, S a koronát el ne ejtsd. D a l l a m : Óh míkép f o g a d j a l a k .

isten, téged a* tyámnak Nevezlek hitemmel, Bölcs vezére pályámnak Híven bánsz éltemmel; Szent lelkeddel segítesz Az erőtlenségben, Magadhozédesítesz S hazát adsz az égben. 2 Nagy örömmel teszem hát Szent s bölcs tetszésedet, Félem, mert mindent tud s lát, Dicső értelmedet; Boldogságra vezetnek Parancsolataid, Mindenkor örülhetnekEngedő fiaid. 3. Ha a rosz kívánságok Engem kisértenek, Ne ártson csalárdságuk, Adj erőt ellenek, Adj igéd fegyverével Dicső győzödelmet, Ne hozzon rám

234'·

A FÖLDI É L E T B O L D O G S Á G Á R Ó L .

mérgével A bün veszedelmet 4. Óh emeld fel lelkemet Földiekről hozzád, Fordítsad figyelmemet Egyedül csak te rád. Úgy nézzem törvényedet, Mint legfőbb javamat, Kövesselek tégedet Irgalmas uramat. 5. Add, víg bizodalommal Nézzek rád szüntelen, Mert, atyám, irgalommal Vagy mellettem jelen. Oly baj még soha sem ért, A mely nem könnyebbült, A mit rám szent kezed mért, Végre örömet szült. 6. Te nálad van oltalom, Ha a sors mostoha ; Nem érhet oly fájdalom Mely nem szűnnék soha. Ez élet keserveit Dicső vég követi: A hit szebb gyümölcseit Csak mennyben szedheti. A földi

élet boldogsága.

D a l l a m : Készítsd magad kedves lélek.

n o t íó Isten, ha féΔ Ο Ο . J Elmedben Járok, levén kegyelmedben S követem a jámborságot,

153

Már itt látok mennyországot, Ha veled van békességem, Lehet-e szebb nyereségem ? S ha te vigasztalsz engemet, Mibúsíthatja szívemet. 2. Mik a föld múló kincsei S tündér gyönyörűségei? Mik a gyászos történetek S bár mely nehéz kisértetek ; Mind ez csak egy rövid álom, Ha hivő szívvel vizsgálom, S ha nézek a jutalomra, Mely következik harczomra. 3. Itt akármely inség talál, Mennybe visz a boldog halál, Ott megszűnvén a fájdalom, Leszen örök nyugodalom. Akármely terhet tész hát rám, Békével veszem, szent atyám, Tudván, hogy soha einem hagysz : Kelletekor enyhülést adsz. 4. Jézusom midőn szenvedett, Mely tűrő szívvel engedett! S mely békesség volt lelkében Súlyos kínszenvedésében! Ε hitem fejedelmére, Lelkem üdvözítőjére Taníts függesztnem szívemet, S erősítsd gyenge hitemet.

A FÖLDI É L E T B O L D O G S Á G Á R Ó L . 154

D a l l a m : Bízzad minden utadat.

Λοο /"Sh mely boldog ΔΟO. \J i t t i s m á r Uram, ki téged fél, S mint hív számadó sáfár Feddhetetlenül él! Mely szívbeli csendesség, Mely öröm a bére, Ha az igaz kegyesség Mindenben vezére ! 2. Az erősen bizhatik Egész életében, Hogy el nem hagyattatik Semmi szükségében ; Minden gondját szívének Bátran rád hagyhatja, Mert tudja, hogy éltének Vagy hív édes atyja. 3. Szent kötelességeit Híven s buzgón teszi, Élte szép örömeit Háladással veszi; Ha tövises uton jár. Visszanéz azokra, S kellemes verőfényt vár A felhős napokra. 4. Gyakorta szándékait Jó czélra segíted, S áldásiddal napjait Vidítod s szépíted; Akkor szívét s kezeit Hozzád felemeli, S tőled nyert örömeit Azzal megszenteli. 5. S ha setét éj befedi Öröme csillagát, Azt békével szenvedi Megaláz-

ván magát; Tudja, bölcsnek kell lenni Minden végzésednek, S változást könnyű tenni Nagy kegyességednek. 6. Nekem is így töltenem Engedd életemet, Vezéreld, jó Istenem, Mindenkor szívemet, Hogy se szerencséjében F e i n e fuvalkodjék, Se, ha szenved, hitében Meg ne tántorodjék. D a l l a m : Bizony meg lészen az idő.

Λ Ο ' Τ jV/iely boldogúl Z O / . IV l f o l y életem Már e mulandóságban. Ha Istenemet szeretem S járok ártatlanságban l Ha üdvözítőm szavára Hallgatván, lelkem javára Fordítom fő gondomat. 2. Édes jutalmat aratok Feddhetetlenségemben, Pusztító vad indulatok Nem harczolnak szívemben. A jó lelkiismeretnek Örömi nyomban követnek, Mint őriző angyalok. 3. Körülvészen oltalmával Az isteni kegyelem, S minden napom virradtával Új áldást közöl velem: S mikor in-

A FÖLDI É L E T

BOLDOGSÁGÁRÓL.

séggel látogat, Segedelmével támogat, S azt is jómra fordítja. 4. A sors viszontagságait Tűrő szívvel viselem, Szívem fohászkodásait Istenemhez emelem, Panaszimat tisztelettel S gyermeki hív szeretettel Kiöntöm kebelébe. 5. Ha viszont szép nap virrad rám S látom bú mat oszlani, Akkor megnyílik szívem, szám A jó Istent áldani; Örömöm annál édesebb, Minél tisztább s istenesebb, S minél háladatosabb. 6. Ha néha gyarló ságombam Megbotolván, vétkezem, Ha meglankadván harczomban, Tisztemről felejtkezem ; Kegyesen fog velem kezet A jó Isten, s visszavezet Az igazság útjára. 7. Jól tudván, hogy üdvösségre Alkotott ő engemet, S kész segíteni jó végre Jó igyekezetemet, Czélomhoz sietve futok S addig is, mig hozzá jutok, Örvendek a reményben.

155

D a l l a m : Uram, hallgass meg az én ínségemben.

OOQ Liaveled, uram, £ 0 0 . 1 1 v a g y 0 n békességem, Ha kedvet talál nálad kegyességem : Ennél főbb kincs A földön nincs, A síron túl is lesz ez nyereségem. 2. Csak te légy nekem, kegyelmes Istenem, T e tőled mindent lehet reménylenem : Te nem csak nagy, Jó s bölcs is vagy, Ha te velem lész, ki lehet ellenem? 3. Bűnöm soksága ha vádol engemet, Te megbocsátod, szent atyám, vétkemet; Ha ínség nyom, Tűrök s bizom, Jómra fordítod minden esetemet. 4. Ha testem sirba száll, akkor sem félek, Mert nálad mennyben jobb hazát reménylek ; Te oltalmam S bizodalmam Lész holtomban is, s mindörökké élek. 5. Mely boldog lehet az, ki a bűntől fél, Te benned örül, s egyességedben él; Mert szereted, S ugy vezeted, Hogy üdvösséget nem hiába reményi.: 6. Hogy én is számot

156

HALOTTI É N E K E K .

tarthassak kedvedre, Add, figyelmezzek szentül törvényedre ; Jó Istenem, Add értenem, Mint legyek méltó nagy szeretetedre. D a l l a m : Erős vár nekünk az Isten.

noQ

Az Ur az én • ^ örökségem, Atyám, s erős kőváram, Vigasztalóm s reménységem : Jutalmam tőle várom, S erős hittel vagyok, Mert sokak és nagyok Velem a miket tett, Mióta éltem lett, Hitem többekre vár még. 2. Óh minden áldás kútfeje, Orvosa fájdalminknak ! Te lelked által ereje Vagy gyarlóságainknak; Te bölcsen alkottál És meg is tartottál Egész életemben, S adtál Ínségemben Szívemnek enyhítő írt. 3. Ha lelkem hozzád emelem S kérlek bizodalommal, Nem férhet hozzám félelem, Betöltesz nyugalommal, S szívem ver csendesen ízlelvén édesen Itt a földön is már, Reám mennyben mi v á r : így boldogít reményem

4. Fénylik rajtam nagy jótéted, Karod őrzi éltemet, Mindenható jelenléted Veszen körül engemet, Tudod kivül mi árt Nekem, s mi tehet kárt ? Oh dicső gondolat! Mikép szívembe hat, S mely boldog nyugtot szerez ! 5. Neked halok, neked élek ; Birj karod erejével; Bár kész, — erőtlen a lélek Bírni ellenségével: Ha eddig szerettél, Sajátoddá tettél, Tovább is velem légy, Győzedelmessé tégy, S tied leszek vég nélkül. Halotti. Magános dallamra, vagy : Jézus én bizodalmam.

ΟΔ.Π ΓF0lys i raz hoz

s a Mjn.

den óra közelebb ejt; A holnapi nap mit hoz, A jövendők éje mit rejt, Nem tudod, óh halandó; Készülj, mert vagy mulandó. ^ 2. Úgy élj, hogy végső órád Ne illesse keserűség ; Valamit a világ ád, Minden földi gyönyörűség A halálban eltűnik, Tied lenni megszűnik.

H A L O T T I ENEKEK..

3. Csak a jót szerető szív, Mely gyűlöl minden vétséget, S Istenéhez végig hív, Csak az adhat boldog véget; Ez kívánván ujúlni, Tud csendesen kimúlni. 4. Ha végső szükségedben Búcsúzó könnyek hullnak rád ; — Akkor e szív hitedben Erősít s vigasztalást ád Fájdalmidat enyhíti, A halált édesíti! 5. Bizd halálod óráját Istenre, s kövesd buzgóbban Jézusod szép példáját, Gyarapodjál minden jóban, Tudj mindig készen lenni, Élted vígan letenni. 6 Örvendezz a reményben, Mondd ezt: tudom kiben hiszek, S tudom e test új fényben Feltámad, melyet leteszek, Ő, ki közbenjáróm lett, A halálon erőt vett. 7, Járulj gyakran lélekben A sírhoz, mely egykor bezár; Mondd; e setét rejtekben Engemet is rothadás v á r : Uram, adj bölcseséget, Hogy érjek boldog véget!

15?

D a l l a m ; Jer temessük el a testet.

ΟΛ1

I\/\ely büszke az * ember míg él! Por ő, hamu s hulló levél, Nagy bátran még is azt hiszi, Éltét csuda meddig viszi. 2. Az ifjú fényes jövendőt, Az éltes még sok esztendőt Reményi, s aki megérett már, A sok nyárhoz még egyet vár. 3. Ne m o n d d : akármely sors talál, Forog elmémben a halál; Kit a halál jobbá nem tett, Az róla nem elmélkedett. 4. Hogy »itten mindig jót tegyünk,Sörökké boldogok legyünk, Időnk azért engedtetettt, S egy pontig számba vétetett. 5. Halál után ítélet lesz, S az Ur nyilvánossággá tesz Mindent, ami itt rejtve volt, Ki-ki mint élt, mit tett, mit szólt. 6. Ha hát nyilván lesz, mi valál, Ugy élj mindig, hogy a halál Akármikor hív tégedet, Ne kelljen féltni lelkedet! 7. Holtodkor fogsz fohászkodni, Mondod, s

158

mersz rá támaszkodni; De tudhadd-e, hogy ez meglesz, S hogy e pillanat szentté tesz ? 8. Az, a ki az istennek él, Bűntől mint a járványtól fél, Tiirő, jóitevő, jámbor, szent, Az Ur előtt csak az lesz ment. 9. Halált el nem felejteni Annyit tesz, mint nem véteni, S ha róla jól elmélkedel, A jóban is nevelkedel. 10. Uram, ne hagyj itt éltemben Restelkednem e tisztemben ; Add, jól intézzem dolgaim, S számláljam bölcsen napjaim. D a l l a m : Az én időm, m i n t a szép nyár.

2 4 2 I Jtas vasy°k ^ ^ e világban Mennyországban Vár örök hazám készen ; A testem csak lelkesült por, S viszont a sor Ha rá jön, porrá leszen. 2. Minden nap hoz rám fájdalmat, Hív nyugalmat Szívem sehol nem talál ; Majd kár ér, majd búbánat sért, Majd bűn kisért, Végre eljön a halál. 3. Uram, te látod vége-

met, Mert testemet S lelkemet te formáltad : Előbb mint lettek napjaim Hajszálaim Mind egyig megszámláltad. 4. Lelkemnek földi társától Sátorától Bizonyos a válása; De csak annak, ki Istent fél, S kegyesen él, Lesz boldog kimúlása. 5. Atyám, hogy meg ne rettenjek. S bátran menjek A minden test útjára, Adj olyan szívet, mely féljen Téged, s éljen Sok léleknek javára. 6. Néked, napjaimnak ura, Akár búra Akár örömre juttatsz: Csendes elmével engedek, Bár szenvedek, Tudom mindenkor jót adsz. 7. Akár mikor jön a halál, Bátran talál, Fájdalmimnak vet véget; Vigan fogok vele kezet, Hozzád vezet, S ad örök üdvösséget. D a l l a m : Istentől el n e m

állok.

ΟΛΟ i/'özelget kimú^ ° · ^ lásom, S eljön nem sokára, Bajos pályafutásom Elér szép czéljára; Leteszem terhemet, Az Isten vesz hoz-

HALOTTI ENEKEK..

zája, S a győzők koronája Ekesít engemet. 2. Jézus a mennyországnak Örökösévé tett, A halhatatlanságnak Midőn kezese lett, Ha mindent elhagyok, Marad oly bizodalmam, Hogy lesz örök jutalmam, Halhatatlan vagyok. 3. A sír, mely majd betemet, Csak testemet zárja, Rothadatlan lelkemet Égi öröm várja. A halál szózatja Csak bűnbe merülteket Rettent, a jó telkeket Mennyekbe jutlatja. 4. Elvégezvén pályámat, Felejtem harczomat, Örömmel adok számot, S veszem jutalmamat, Mint a szent angyalok, A dicsőült lelkekkel, Vigadozó énekkel Istent magasztalok. 5. Az Ur testünk hamvait A földbe elhinti; De elhintett magvait Ismét megtekinti; Mikor aratás lesz, Akkor minden test fel kél A sírból, s uj éltet él; Enyim is uj fényt vesz. 6. Uram, neked szentelem Teljes életemet, Te

15?

minden jót tész velem, Végtére engemet Felvészesz magadhoz; Vajha e boldog idő Hamar lenne jövendő, Mely ily örömöt hoz! D a l l a m : Foly az idő s a sírhoz.

o/i/i iv\ikor maid a ^ Ί Τ . halálnak Leszek én is áldozatja, Tetemim jéggé válnak, Megnémúl nyelvem szózatja, S azok, a kik szeretnek Végső csókkal illetnek: 2. Akkor, atyám lelkemet Vedd magadhoz boldogságra, Mutasd meg, hogy engemet Alkottál egy jobb világra; Töröld meg a szemeket, Melyek öntnek könnyeket. 3. Bár a sír fenekére Száll is testem nem siratom, Mert tudom, hogy végtére, Általad feltámasztatom, Te ki mindent megtehetsz, Feltámasztóm is lehetsz. 4. Add, a halál fájdalmát, Bátran s csendesen szenvedjem S hűségemnek jutalmát, Szent kezeidből el vegyem Ott, hol mint dicsőbb lélek, Örökké szentül élek.

HALOTTI

160

D a l l a m : Istenfélők, mely boldogok

ÉNEKEK.

Miként fut az idő Árvizek módjára, Végkép lefoly, c\a r ι\λely mulandók s nem tér Elhagyott út1 * *a világ javai, jára. 2.Bár mely földi nagyMint sietnek életünk napjai ! Behunyjuk szemünk ság Szépítse éltemet, Bár S hirtelen a föld fedi te- gyűjtsek sok kincset, Vagy sok szép érdemet, Hatemünk. sonlóvá teszi A halál tes2. Sem virágzó éltünk temet, Azokhoz, kiket már vidámsága, Sem megérett Régen a sír temet. korunk józansága, Sem a 3. Kit kímél a halál kegyes szív Nem tarthat meg, mikor a halál hív. Komor ábrázatja ? Ki az, 3. Nyájas ifjak meg- nagy hatalmát A kin nem őszült vénekkel Szemünk mutatja, Melylyel ezen elől egyaránt tűnnek el, gyászos Rothadásnak atyS az sincs tudtára Sen- ja Tagjainkat porrá S hakinek, hamar e vagy so- muvá oszlatja ? kára. 4. Mulandó a világ Leg4. Végső óránk vélet- szebb dicsősége, Keveset len megjelen S éltünk ígérhet Tagjaink épsége, legszebb örömi hirtelen Mely hirtelen fonnyad A Mind elolvadnak, Melye- virág szépsége, Oly haelhervad Ember ket a világi jók adnak. mar 5. Nekem sem szün a egészsége. 5. Holt testünk a földhalál vetni lest, S manek Magát visszaadja, S holnap por lesz e romlandó test. Engedd, Iste- leomlott sátorát A lélek elnem, Éltemet boldogúl hagyja, S ezt, ha hív volt örök Hajlék befogadja, végeznem. Melyből többé halál Őt D a l l a m : Hozzád fohászkodom. ki nem ragadja, 6. Miért rettenti hát C ) A ( \ f~iyorsan siet élΔ Ί Ό . V J t e m N a p j a le_ A halál szívünket? Az, nyugtára, Földdé s porrá a ki a földbe Téríti teslészenTestem nem sokára tünket, Boldogabb örömre vagytok.

HALOTTI ENEKEK..

15?

Juttatja lelkünket. Halhatatlanságra Alkotván éltünket. 7. Jézustól, ki halált Szenvedett érettünk, Örök élet felől Reménységet vettünk, Ő, ki dicsőségben Országol felettünk Feltámaszt, a sirba Ha eltemettettünk. 8. Hozd el hát, ha tetszik, Atyám, vég órámat, Ha hívsz, félben hagyom, Kész szívvel, munkámat, Irgalmad szerint vész Tudom tőlem számot, S dicsőültek között Rendeled hazámat.

nyen tegyem kötelességemet, Ne érje kár, Ha majd lejár Időm, halált nem látandó lelkemet. 4. Kész vagyok mindent tetszésedre tenni, Kész lesz testem is terhétől pihenni, A setét sír Mig vele bir, S uj dicsőségben mind fel fog serkenni. 5. De könyörgök, nyújtsd nekem kegyelmedet, Hogy szentnek tartsam minden törvényedet, S kegyességgel És hívséggel Holtig háláljam hív szeretetedet. 6. így minden órám örök jót fog szülni, ÉlD a l l a m : Uram, hallgass meg az én temet nem lesz szükség ínségemben. keserülni, S mikor kivész, ΟΛ/7 \/égső órámat Mindenkor kész Leszek, ^ * · · * el nem kerül- és nem kell haláltól réhetem, Sebes szárnyak- mülni. kal elrepül életem, S ha D a l l a m : Csak halandó s elmúlandó. a halál Előtalál, Az igaz biró elébe vitetem. O A Q M e l y hirtelen, 2. Óránkint ezen czél- ^ i v i reménytelen hoz közelítek, Ha elfe- Telnek esztendeink ! De lejtvén azt, naponkint vé- a kik kegyesen élnek, tek, Reménységem, Üd- Azok a sírtól nem félnek, vösségem Ki lesz holtom- Boldogabb éltet reményiban, és kire építek ? nek. 3. Uram, add bölcsen 2. Hogy jót tegyünk rendeljem éltemet, Seré- s áldást vegyünk, Azért 11

HALOTTI É N E K E K .

162

van életünk ; Istennek kell azt szentelnünk, Benne minden jót mívelnünk, S adóját vigan tisztelnünk. 3. Ha kész szívvel s víg elmével Az Istent tiszteljük, Eltávoztat minden gonoszt, S mikor az élettől megfoszt, Végetlen örömöket oszt. 4. A kegyes szív, mely végig hív, Örök életet nyer; Vígan várja végóráját, Mert ha itt végzi pályáját, Mennyben találja hazáját. 5. Ez órára valahára Én is majd eljutok, S véghetetlen boldogságban Részesülök mennyországban Megdicsőült társaságban. D a l l a m : Búcsút veszek e világtól.

9J.Q

Mjt

busulsz, hogy a halálnak Leszesz ragadománya ? Mindenek az Uron állnak, Élted is adománya; Hasznát venned És letenned Köszönettel, ez tiszted. 2. A haláltól nem kell félni, A test föld, s földbe megyen ; De hogy tud-

hass bölcsen élni, Mindig előtted legyen ; Tegyen jobbá S józanabbá, De kedved el ne vegye. 3. Tanítson a halál téged, Mikor lankadsz tisztedben, Mely gyorsan közelget véged? Gondolkodj igy lelkedben : Időm nem vár, Sebesen jár, Hogy halasztnám dolgomat ? 4. Jusson eszedbe a halál, Ha földi gyönyörűség Roszra csábítani talál, Mond : meghalhatok ma még : Gonoszságot, Bár világot Nyernék, még sem mívelek. 5. Jusson eszedbe halálod, Mikor halmozsz kincseket; S boldog napjaid számlálod, Gondold muló létedet, Hogy könynyebben S csendesebben Válhass meg utóbb tőlök. 6. Ha örülsz, gondold meg véged ; Ha a haláltól nem fél, Csak ugy szent gyönyörűséged. Mond ezt: mely örömben él Majd akkor még Lelkem, az ég Ha őtet befogadja ! 7. Gondold meg, hogy a sír temet, Mikor szíved

HALOTTI

ÉNEKEK.

163

kincsre vágy ; Mond ezt: munkáljam üdvösségemet nem félek, éltemet A ki Buzgó szívvel. :adta, el nem hágy, Ha 3. Éltemnek ez Legyen jót teszek, Gazdag leszek fő munkája: Semmi goAz örök boldogságban. noszságnak Hogy itt lel8. Jusson eszedbe a kem Ne legyen szolgája, halál, Mikor tűrsz, s mond S örök boldogságnak Utlélekben ; A jó szív eny- ján botlás nélkül meheshülést talál Minden kísér- sen, Uram ! te szent ketetekben ; Bár szenvedek, zed vezessen A jó uton. 'Nem csüggedek, Megsza4. Nem e földön, Hol badít a halál. minden változik, Nem itt, 9. Ha így nézed halá- de az égben Van legfőbb lodat, Gyász színben nem jóm, Hol lelkem osztozik képzeled, Inkább benne Örök dicsőségben, Ott, barátodat Szereted és tisz- ; hol sok ezer dicsőültek teled, Mely, ha téged Böl- Jutalomban már részesülcseséged Eíhágy, akkor tek, Mennyországban. is oktat. 5. Hogy mindenkor Te hozzád hajoljak, S minD a l l a m : Elég immár. den gonosz ellen Erőd által Erősen harczoljak, Ο Ε Λ ρ let ura TöreEngedd, hogy szüntelen L dékenységem Tudva van, előtted ! Előbb Szemem előtt tartsam véutóbb, Hogy eljöjjön vé- gemet S szenteljem általa gem, Éltemet ugy szőtted. szívemet Néked uram! 6. Ha tovább is Nyújtod A halál magva vagyon bennem: Engedd ezt jól még éltemet, Viselj hív szívemre vennem, Élet gondot rám, De ha még ma Elhoznád végemet, ura! Egyet kérek atyám : A 2. Uram, tőlem Bölcsen midőn eljön kimúlásom, elrejtetted Idejét végemnek; Csak te tudod, Mely Ne legyen terhes számmesszire tetted Határát adásom Te előtted! 7. Reád bizok, Uram, éltemnek : Add serkent.sen fel az engemet, Hogy mindeneket, Mert sajátod 11*

164

HALOTTI ÉNEKEK.

új napjának örül, Mely~ elűzi bús homályát Holtunk gyászos éjjelének.. Jézusunk is szent életének így fejezte be munkáját Csak rövid harcz rettent; De egyszerre megD a l l a m : Vigyázzatok, azt kiáltják. ment Bűneinktől, S a 1 Τ !, kiknek szent szenteknek S hív lelkek1 i t t szívetek, nek Megdicsőült társává Nincs ok, haláltól mért tesz. féljetek : Bátran léphet az D a l l a m : T e r e m t ő Istenünk. elébe, Ki végén hív páI Tram, add hollyájának Ajánlja lelkét rtfn szent atyjának Nagy ha- Δ Ο Δ . U tunkat S nagy talmú hív kezébe ; Hi- számadásunkat Számba tünk dicső feje, Remé- vennünk,Sfelserkennünk, nyünk kútfeje, JézusKrisz- Minden vétekről letentus Vérét ontá, És meg- nünk, S élet utján menrontá Halálunknak nagy nünk. hatalmát. 2. Egykor kimúltunk2. A ki a bünt nem ban Légy bajvivásunkban, kedveli, Gyarlósága bi- Erősségünk, Segítségünk, zonynyal leli Irgalmát a Éleszd hitünk, reményjó Istennek; A törvénynek ségünk, S add meg üdbüntetése, A megnem- vösségünk.* térők rettentése Fejére nincs szabva ennek ; Sőt D a l l a m : Jer, temessük el a testet. több jót, mint felér El- n c o 'Temessük el a. 1 testet m á r j ménk, vagy szívünk kér, ΔΟΟ, Ha meghalunk, Ruház Melyet gyászos koporsó majd ránk Kegyes atyánk, zár, S ha szomorít elváMondja lelkünk hív ve- lásunk, Vigasztaljon szent zére. vallásunk. 3. Mely fény vesz ott 2. Érzékeny szívek! minket körül, Ha éltünk sírjatok, Elbúcsúzik egy

vagyok; Ha te szeretsz, Minden földieket Kész szívvel elhagyok, Ha te nékem vagy bizodalmam, A halálban is lész nyugalmam : Megelégszem.

HALOTTI E N E K E K . .

társatok, Véget ért földi futása, S a sír lesz teste .szállása. 3. Föld, mely sokszor mostohája Valál, légy :most hív dajkája Nyugtasd kebledben csontjait, S felejtesd el volt bajait. 4. Sírhalmok virágozzatok, Szellők halkal suhogjatok Itt, hol oly testek pihennek, Melyek szolgáltak Istennek. 5. Fedje be már a setét bolt, Azt a mi por s halandó volt, Hagyjuk a földben rothadni, Míg egykor fel fog támadni. 6. Az utolsó ítéletre Jobb s halhatatlan életre Fel fog álmából serkenni, S részt fog örök jókban venni. 7. Szűnjék már bús .siralmatok, Bánatos szívek, bízzatok ! Mennyben •elhunyt kedvestekkel Éltek majd dicsőbb lélekkel. • .

15?

porrá lesz, Romlandóságáról letesz, Majd a végső ítéletre Felköltetik uj életre. 3. Itt, ember, itt szemlélheted, Mi legyen földi életed; Sok búra, gondra s ínségre Halál következik végre. 4. Időnk sebes szárnyakon jár, Ránk örökkévalóság vár, S a milyen itten életünk, Ott olyan bért reményihetünk. 5. Mindennek közel van vége, Múló a föld dicsősége, S minden baj is, melytől félünk, Csak addig tart, mig itt élünk. 6. Bűnös, gondold meg magadat, Hagyd félbe vétr kes utadat; Hamar utol ér a halál S jaj néked, ha bűnben talál! 7. Itt a sírhalmok közt állván, Kiki jól magába szállván, Ilyen fohászkodást tegyen: Uram, add jó végem legyen!

D a l l a m : Jer, temessük el a testet. :

9 ΖΛ

ρ testet nyugvó ágyába Letesszük sötét sírjába, Mert ennek porbatérése A bölcs teremtő végzése. 2. Bár most sírjában L

Dallam:

OCC

Hozzád fohászkodom.

p l m é g y kedves L-gyermek, Szüleid öléből, Kiknek sűrű zápor Hull érted szeméből, Fogadd el hűségök

166

HALOTTI

Utolsó csókjait, S kívánd rájok Isten Legjobb áldásait. 2. Elmégy, kedves lélek ! Az ur, ki elveszen Szélvészes tengerről Biztos partra teszen; Mert tartassék bár itt Akárki boldognak, Erkölcsei mindig Veszélyben forognak. 3. Elmégy, kedves lélek ! Oly boldogság vár rád, Melyet itt a világ ígér, de meg nem ád ! Mennyben a panasznak Megnémul szózatja, Mely itt az egeket Sokszor hasogatja. 4. Elmégy, kedves lélek ! Fellelted hazádat, Mennyben kezded,mennyben Végzed iskoládat: Ott az Isten maga Vezet bölcsességre : Itten okosságunk Gyakran épít jégre. 5. Elmégy, kedves lélek ! Nincs korán halálod, Bár azt élted nyíló Tavaszán találod; A ki sokáig él, Fárasztó pályát fut; A ki korán meghal, Hamar örömre jut. 6. Elmégy, kedves lélek! Mi is majd elmegyünk Mindnyájan utánad, A kárkik s mik legyünk, S akkor hív szü-

ÉNEKEK.

leid, Kiket most a tőr sért, Vígan adnak hálát Korán nyert pálmádért. D a l l a m : Minden e földön.

Δ gyenge virág. ^V már bimbójában, íme mint hervad nyíló korában ! A kit minden szem gyönyörűséggel Szemlélt, mint tünt el hirtelenséggel. 2. Te végezted ezt menny s föld Istene! S nékünk békével tűrni kellene ; De jaj ! ha ily nagy keresztet mérsz ránk,Megbocsáss, hogy nyil panaszokra szánk. 3. Mért adtál éltet e kis angyalnak, Ha kellemei már is elhalnak? Szüleit búval ha bétöltötte,Mihelyt sírással megköszöntötte ? 4. A gyászos atya, nézd! mikép eped! Az anyai szív csaknem megreped; Csak azért volt-e oly szép magzatjok, Hogy legyen annál mélyebb bánatjok? 5. Jaj! mely siralmak pályáján futunk! Mely setét völgyben tévelyeg utunk ! Óh ha, nagy Isten, oly mélységes vagy.,.

HALOTTI ENEKEK..

15?

is életünk, S ki tudhatja, Ki mondhatja, A setét sírba mikor temettetünk ? D a l l a m : Uram, hallgass meg az 6. De készen várjuk én ínségemben. megjelenésedet, Hitünk elη ρ · 7 / A h kemény ha- veszi rettegtetésedet; Csak ^ O / . W l á l j nemünk szunnyadunk, Felvirranagy igája! Mint nyög dunk. S mennyei szép nap alattad az emberek nyája ! követi éjedet. Nem kegyelmezsz, Nem 7. Úgy nézünk téged, figyelmezsz Nagynak, ki- mint hív mesterünket, Ki csinynek, bár könyörög bün álmába elmerült szíszája. vünket Felserkented, S 2. Szüntelen lövell fel- partra mented Dühös tenvont mérges íved, Meg gerrel küzködő éltünket. nem szánsz senkit, aczélból van szíved: Csak fáj- D a l l a u i : Uram, hallgass meg az én ínségemben. dalom És siralom Árasztásából áll kegyetlen mű- Λ Ρ Ο í z i itt tavaszán ved. Δ Ο Ο . í \ m á r látod sár3. Virágzó ifjat meg- gulni Az embert, s élte aggott vénekkel, Királyt, zsengéjében múlni, Légy s gazdagot, sinylő szegé- figyelmes, Légy értelmes; nyekkel : Mint komor tél, A halál éje rád is fog Mint dühös szél Rontasz, borúlni ! s nem gondolsz a vérző 2. Mint az arató az érett szívekkel. búzával Gyenge füvet is 4. Ε kisdedet is kényed levág sarlójával: Ugy a hatalmából lm kiragadod halál, A mit talál, Minszülői karjából, S bár si- dent elvisz, mint látod e rassák, Bár jajgassák, példával. Vissza nem adod holtak 3. Bár hát tavaszán országából. jársz is még éltednek, S 5. Tudjuk, hogy mi is bár még kezeid szép róel nem kerülhetünk, Ma zsákat szednek : Ne véld holnap prédád lesz földi magad Mentnek ; ragad Erőt békével adj !

tűrésre

168

HALOTTI

Dühös vak kénye ez ellenségednek. 4. Sőt nem vak kénye, csak gyenge értelmünk Véli ezt, midőn megvakít gyötrelmünk; Istenünk hív, Ha halál vív; Mely méltatlan hát csüggedő félelmünk! 5. A hányan vagyunk, annyi pályát futunk, Majd kevésb, majd több ideig tart utunk; De ne féljünk, Csak ugy éljünk, Mint hozzánk illik, boldog czélra jutunk. 6. Bús szív te, ki most elveszted hívedet, Tudd meg, atyád az, ki vérzi szívedet : Hajad szála Számban nála Óh bízzál benne, s töröld le könyedet. Dallam : Teremtő

Istenünk.

O E Q T i földi vándoΔ Ο ν * 1 rok! Elmúlandó porok ! Szemléljétek S érezzétek, Mely változandó sorsotok, Mely közel holtotok, 2. Kik élet virágát S napok hosszúságát Képzelitek, Reményűtek: Ε holtról példát vehettek, Mire építhettek.

ENEKEK.

3. Szép s ifjú létetek» Erős termetetek, Sok kincsetek, Nagy nemetek S akármely elsőségetek, Itt nem védelmetek. 4. Mint a kinyílt virág, S zöldelő gyenge ág Nap hevétől S dér mérgétől Menten színében változik, Lecsügg s hervadozik. 5. így lesz vég estetek, így indul testetek Hervadásnak S rothadásnak, Mihelyt mérgével meghatja Halál fuvallatja. 6. Hát mig tart éltetek S eszmélhet lelketek, Szemléljétek S képzeljétek Gyakorta végórátokat, Porrá válástokat. 7. Testetek erejét, Kegyelem idejét Feslettségre S több vétségre Vakmerőn ne fordítsátok, Ne tékozoljátok. 8. Vétkes tetteteket, Melylyel Istenteket Bántottátok, Elhagyjátok, Teljes szívből utáljátok, S jóval felváltsátok. 9. így Istennek élvén, S bűntől folyvást félvén, Mit félnétek S rettegnétek Halál setétes völ-

HALOTTI ENEKEK..

gyétől, Emésztő mérgétől? 10. Minden állapotban, Minden pillanatban Boldogságra, Mennyországra Juttat elköltözésetek, Dicsőül lelketek 1* D a l l a m : Jézus én bizodalmam,

É r z é k e n y bánaL tos szív, Mint enyhíted gyötrelmedet, Most midőn halálos ív Sebheti belső részedet, Midőn azt eltemeted, Ki több volt mint életed ? 2. Látom köny záporával A gyász-koporsót áztatod, S szemed sebes árjával Kibuzog s tágul bánatod. Ez is jó, de nem elég, Sebed több írt kiván még. 3. A halál siralmidra Vissza nem adja zsákmányát, Ezer jajgatásidra Rád sem fordítja orczáját; A bú éles szózatja, Kőszívét meg nem hatja. 4. Túl ez árnyék világon, Túl a föld szük határain, Túl a mulandóságon Repülj a remény szárnyain, A vallással fogj kezet, Nyugtodra csak az vezet.

260.

15?

5. Ez az okos lélekben Fő tiszteletet érdemel ; Ez minden esetekben Kegyes karjain felemel ; Ennek hallgass szavára, Figyelmezz tanácsára. 6. Létünk nem azért vesszük, Hogy legyünk vak sors játéki, S mikor azt itt letesszük, Legyünk férgek martaléki; Nem, mert örök szeretet Lehel belénk életet. 7. A test por s porrá lészen, Melylyel kényén játszik a szél, De nem vész el egészen, Mert ha elmúl a hosszú tél, S az örök tavasz beáll, Mennyei virággá vál. 8. A lélek, mely bennünk él, Az Istenség szent szikrája, A rothadástól nem fél, Ha elfogy földi pályája ; Más boldogabb világban Él örök ifjúságban. 9. Az, a kit most bánatod Gyászol könyhullatásokkal, Kinek holtát jajgatod Szívhasogató hangokkal, Bár tavaszában megholt, Mennyországra érett. volt. 10. Itt sok harczolt

HALOTTI

170

ellene, S ki tudja, mely veszély elől Vette el jó Istene? Nem látsz a kárpiton belül: Imádd az ur útait, Bár nem érted titkait. 11. Itt gyakran sülyed s merül Hajónk, és sok hab fenyeget, Ε kedvesünk elkerül Immár minden fergeteget; Csak rövid pályát futa, S hamar a partra juta. 12. Már ott veszi jutalmát, Hol szebb csillagok ragyognak; Ne irigyeld nyugalmát A végetlenül boldognak; Csak egy kis tűréssel légy, Te is majd utána mégy. D a l l a m : Elég

Ofil

ΔΌΙ,

immár.

Doldog

D

Te

halál !

dicső

ju_

talma Az Istenfélőnek, Te ajtót nyitsz Ama jobb életre A szentül élőnek. Lelkét testétől megoszlatván, S csendes sírjában megnyugtatván Fáradt testét. 2. Óh mely édes Örömre virradnak Általad a hívek ! A sérelmes Kereszt súlya alatt Sóhajtozó szívek: Te meg-

ÉNEKEK.

szűnteted siralmukat S feltválod súlyos fájdalmukat Boldogsággal. 3. Hát félnénk-e Elhagyni főbb jóért Ε mulandóságot? Nem méltóság S nem nagy boldogság-e Birni az országot, Mely az egekben készíttetett, S a szent életnek rendeltetett Jutalmául. 4. Sőt hálálva Ε nagy kegyelméért Áldjuk Istenünket, Hogy ő néki Tetszeni kívánó Igyekezetünket Atyaiképen számba veszi, S mennyország ajtajává teszi Halálunkat. 5. Óh szenteljük Életünk atyjának Kevés napjainkat ! Minden bűntől, Mely kárhozatra visz, Óvjuk tagjainkat! így nem rettenthet meg halálunk ; Minden órán utat találunk Mennyországba. D a l l a m : Uram, hallgass meg az én ínségemben.

ΔΌ4.

pvicső boldogU ság, immár

elnyertelek, Romolhatatlan hajlék! elértelek,Szenvedések, Sinlődések, T i -

H A L O T T I ENEKEK..

teket végképen levetkőztelek! 2. Ó micsoda a test súlyos fájdalma? Ez életnek sok keserű siralma? Akármely baj, Akárhány jaj! Mi hozzád képest, óh hívek jutalma? 3. Már tudom, hogy az Istent szeretőknek, S látogatását jó néven vevőknek Minden bajok, Bár mily nagyok, javukra válnak, mint híven tűrőknek. 4. Halandó ember! ki holt tetememet Nézed, vedd tanúságul életemet; Terhes bajok, Sűrű jajok, Érhetnek itt még, mint értek engemet. 5. Itt amit kívánsz s kedvelsz nem állandó, Virágzásod s víg sorsod változandó ; Ki most örülsz, Mely hamar dűlsz Sinlődő ágyba, mert a test romlandó ! 6. A míg hát élsz jó és vidám napokat. Meggondolván, hogy érhetsz gonoszokat, Szenvedésre És tűrésre Készülj, hogy tűrhesd békével azokat. 7. Bölcs végzés szerint, ha nyavalyák árja Gyö-

15?

nyörüségid kútfejét elzárja : Légy csendesen, Tűrj békésen, Lelkedet mennyben más jobb élet várja. 8. Ott elfelejted itt szenvedt kínodat, Az ur eltörli könyhullatásodat, Üdvösséggel, Dicsőséggel Megkoronázván pályafutásodat.* D a l l a m : Az én időm, mint a szép· nyár.

OßO LJalandó! lásd ΔΌΟ. Π m e l y hirtelen S reménytelen Üthet a végső óra ! Oh vedd, mig. ép vagy, holtodat És sorsodat, Mely követ, gondolóra? 2. Élted minden pillantása, Buzdítása Legyen arra szívednek, Hogy mi javadra van, tegyed, S hasznát vegyed Tenyérnyi életednek. 3. Csak e jelen való óra, Hogy azt jóra Fordítsd, van hatalmadban; A jövendőség forgása És folyása Nem áll birodalmadban. 4. Ki ifjúságod tüzével S erejével Most nagy bátran dicsekszel: Egy

172

HALOTTI ÉNEKEK.

•nem várt órában kidűlsz. Meghidegülsz, S a koporsóban fekszel. 5. Ki a szerencse keblében, Bőségében Élsz az élet javának; Kincsed a haláltól nem ment, S nem áll ellent Véletlen csapásának. 6. Ki nagyra felemeltetvén S tiszteltetvén A méltóság polczán ülsz: A halál véletlen itt lesz, Semmivé tesz, Egy fuvalltára meghűlsz. 7. Óh szenteld hát Istenednek És tisztednek, Ember! minden órádat; Máról el ne halogassad, Most folytassad Reád bízott munkádat. 8. Legkellemetesb virágod, Ifjúságod Bár téged kecsegtessen : Vigyázz, hogy vak bátorságban S romlottságban A halál meg ne lessen. 9. Bár unszoljon testiségre S feslettségre A szerencse -s az erő : Ne légy lelked sérelmére És vesztére A bűnökben vakmerő. 10. A mindentudót féld, .szeresd, S kedvét keresd, Élted minden rendiben;

Tőle soha el ne szakadj, S helyet ne adj A gonosznak semmiben. 11. így kimúlt lelkednek nem árt S nem hozhat kárt Feloldoztattatásod ; Sőt ajtót nyit jobb világra, Boldogságra Végzett pályafutásod. 12. Óh Isten ! légy erősségünk S segítségünk Végső bajvivásunkban, Halál fájdalmit enyhítsed Rövidítsed, S üdvözíts kimultunkban.* D a l l a m : Vigyázzatok, azt kiáltják.

Τ 5 ' a k'k perbe Ζ Ό 4 - , 1 s z állatok,Nem tudjátok-e hol állatok, S szemetek mely kévést láthat? Az ur rendel mindeneket, Mind víg s mind gyászos eseteket, S figyelme mindenfelé hat. Akármit cselekszik, Jó czélra igyekszik; Tűrjetek hát! Veszteségtek, Mely fáj néktek, Lesz utóbb majd nyereségtek. 2. Dicső isteni magzatok, Emberek! a szép csillagzatok Felett tündöklik hazátok ; Ε földre hol nem lakoztok Hanem ideig tartoztok, Csak azért tett szent

H A L O T T I ENEKEK..

atyátok, Hogy e gyermekkorban,Mint alacsony porban Felneveljen Mennyországra, Boldogságra,Dicső halhatatlanságra. 3. Akármikor fogy pályátok, Bár összezuzzék is gályátok, Mint Pál egy deszka-darabon, A révpartra kieveztek,S ott nagy örömmel emlékeztek,Mint hányattattok a habon; Csak igaz hűségben S tiszta kegyességben Érjen véget Harczolástok, Vándorlástok S hitbeli próbáitatástok. 4. A csillagos égboltjára, Ezer világ ragyogására Nézzetek hivő lélekkel, Ott lesz boldogabb hazátok. Ott egymást örökké látjátok Megdicsőített szemekkel. Itt bú, bánat, halál S ezer veszély talál; Ott kezdődik A nyugalom, Diadalom, Örékkétartó jutalom.

15?

szárnyakon Üdvözleni Istenedet Nem hallott szent hangokon. 2. Mért siettetted utadat? Nem volt-e már szükséges Élted, s ha hív ajakadat Megnyitád, üdvösséges? Nem volt-e egy lélek is már Oly, a kit kelljen szeretned, Vagy a rosz útról, melyen jár, Boldogabbra vezetned ? 3. Sírj, bús sereg, mely vagy árva, Sírjatok minden szemek! Melyek itt el vannak zárva, Ε hidegült tetemek lm nem adnak feleletet! Némák ők siralmink között, Mert a mi nekik életet Ada, jaj elköltözött! 4. Elmentél, dicső lélek! el, Oda, hol égi sereg Istennek vígan énekel; S a mi szívünk kesereg; Könyek áztatják szemünket Érted, nagylelkű barátunk, S csak az enyhíti D a l l a m : Elvégeztem életemet. szívünket, Hogy mennyLJát már vég- ben majd meglátunk. 1 1 képen letetD a l l a m : Ε szomorú napot. ted, Kegyes lélek, tisztedet; Már is vég búcsúM t t ó t í dat vetted, S elvontad hív 2 6 6 . kezedet? Letévén földi ter- ten ! utaid ; Megtudhatathedet, Repülsz mennyei lanok Titkos tanácsaid

174

FELTÁMADÁSRÓL.

Csudálván vezérlésedet, Imádjuk szent felségedet, Mely mindent jónkra tesz. 2. Kedvetlen esetet P a rancsol végzésed ; Gyászos történetet Hoz ránk jó tetszésed ; Szavadra fed a sírhalom, Te nyújtod innunk siralom Keserű poharát. 3. Óh kérünk enyhítsed Szívünk mély fájdalmát, Szűntesd s csendesítsed Zokogó siralmát. Midőn kedves feleinket Előlünk elszeded, s minket Mély gyászba borítasz. 4. Tántorgó hitünknek Szikráját éleszszed; Sérelmes szívünknek Kétségét széleszszed. Te mindeneket jól intézsz, Es minden tetteidben nézsz Országod javára. 5. A test holta nem árt Elvált lelkeinknek! Hogy tenne hát az kárt Gyászolt feleinknek? Ők más jobb életre mennek, S a boldog lelkek közt mentek Már minden ínségtől. 6. Mi is lelkeinkkel A mennybe készülünk,A hol feleinkkel Ismét egyesü-

lünk. Ott uj örömben osztozunk, S a boldogságnak lakozunk Teljes mértékében. 7. Ott többé nem gyötör Bú mardosó férge; A halálnak sem tör Ránk emésztő mérge ; Szakadatlan boldogságra, Meg nem oszló társaságra Gyűjtetünk együvé.* Feltámadás. D a l l a m : Jézus, én bizodalmam.

Δ Ό /.

IV ι

lek

Megszá

_

radván lehullanak, S velök az őszi szelek Tetszések szerint játszanak; így jár testi sátorom, így széled el majd porom. 2. De nem csak ez életre Adtad, óh atyám, éltemet, Felségesb természetre Kihívsz a sírból engemet. Itten van csak szállásom, Mennyben leszen lakásom. 3. Ott, a porból kikelvén Szebb és dicsőbb lesz életem, Gyermekkorom eltelvén, Emberkorra neveltetem ; Ott hibáim megszűnnek, S nem szolgálok a bűnnek.

FELTÁMADÁSRÓL.

4. Ott mostani homálya Keveset látó eszemnek, Nem leszen akadálya Tökéletesedésemnek : Itt hasonlatosságot Látok, ott valóságot. 5. Akkor mennyei sugár Világos fényben láttatja, Hogy ez életben is már Jól bánt velem éltem atyja. S hogy mindenkor szeretett, Bár titkok közt vezetett. 6. Örvendj, lelkem, sorsodnak, Ε töredékeny fedeled, A test is, mely bajodnak Terhét itt viseli veled, A sírból felköltetik És megdicsőíttetik. 7. Bár itt nincs maradásod. Hittel tekints halálodra, Földi pályafutásod Után jutsz dicső czélodra. Csak élj feddhetetlenül, Örülsz ott végetlenül. D a l l a m : Ö r ö k k é ! óh mennydörgő szó.

ΛίΟ halhatatlanság ^ U O . I 1 reménye, Te vagy világító fénye Életem ösvényének; Bús szívemet te éleszted, Homá.lyait te széleszted A jövendők éjének; Ha te

175

nem volnál, hol vennék Vigasztalást, s hová lennék? 2. Kétségek sűrű éjében Halál borzasztó völgyében Bujdosnám bús elmével ; Éltem rejtett mese lenne, A föld eleget nem tenne Minden dicsőségével ; Lelkünk minden boldogságban Volna csak pompás fogságban. 3. S nincs-e sok szenvedésekkel, Ezer szúró tövisekkel Rakva éltünk pályája? Hány véteknek jól van dolga, Mig az erény rab és szolga, S nem ügyel senki rája! Mely hatalmas a tunya test, S a léleknek hányszor vet lest! 4. De nem csak földivé tettél, Atyám, midőn teremtettél, Melyen méltán vigadok! Ámbár elbomlik sátorom, S a szél játéka lesz porom, Viszontag feltámadok, S dicsőült testtel s lélekkel Élek mennyben a szentekkel. 5. Boldog vagyok, ott társaim Lesznek dicső rokonaim, Kik előttem elmentek; S kedvesim is, kik könyeznek, Utánam

176

FELTÁMADÁSRÓL.

oda érkeznek, S mindnyájan leszünk szentek S vizsgálván az ur utait, Vígan imádjuk titkait.** D a l l a m : Jézus,

hűséges tanítónk.

9íiQ I jram,beszéded Δ Ό Ό . U á ]iandó, Ha meghalok is élek; Csak a gyarló test halandó, Halhatatlan a lélek; Örökkétartó jutalmam Lesz mennyben: ez bizodalmam. 2. Itt a magot búval vetem, Gyakran könyet hullatok, De lesz egy dicsőbb életem, S akkor vígan aratok, Megszűnik minden siralmam, Nem csüggedez bizodalmam. 3. Itt örömöm néked élni S vinni könnyű terhedet, S ha majd a gonoszok félni Fogják ítéletedet, Akkor nékem lész oltalmam S pártfogóm: ez bizodalmam. 4. Testem légy földdé s porrá bár, Te is megdicsőülsz még, A sír csak kis ideig zár, S örök hazád lesz az ég; Ε hiten épül nyugalmam : Mely nagy jó e bizodalmam ! 5. Jézus te, ki feltá-

madtál, Ε jót néked hálálom, Reményt ez iránt te adtál, Hogy a halál csak álom ; Te általad aggodalmam Megszűnvén, van bizodalmam. 6. Erősíts uram, hitemben, Óh tapasztaltasd velem, Halállal küzködésemben, Hogy a hit nagy kegyelem. Ha te lész erőm s oltalmam, Boldoggá tesz bizodalmam. D a l l a m : Lelkemnek első gondolatját.

970 Η a

majd e földi

^ / U . I Iéletemnek Véget ér rövid szakasza, Mennybe jutok, a hol szívemnek Megnémúl minden panasza: Az erény itt kisértetik, Ott majd megdicsőíttetik. 2. Igaz, hogy a jámbor szívének Itt is van sok szép órája; De bármely boldog örömének Csak ugyan vagyon csorbája : Itt mindig ember marad ő, S nyugodalma majd fogy, majd nő. 3. Majd teste töredékenysége, Majd a világnak lármája, Majd vele termett ellensége, Ön szíve áraszt

FELTÁMADÁSRÓL.

177

bút r á j a ; Majd felebarátja tőztetik a lélek, S a legsérti, Majd szíve bűnre tisztább öröm árja Szívekisérti. met ott általjárja. 4. Itt, hol oly sok jók 9 Ott kedveseimet nyomorognak, S sok go- meglátom, Kiket szentül noszok előmennek, Hol szerettem itt, Együtt viellensége, mind boldog- gad velem barátom, Ki nak Sok van, mind sze- itt az erény utján vitt, rencsétlennek ; Itt bűntől S a kit szent hűség, szes bútól egészen Soha relem Kapcsolt itten össze senki ment nem lészen. 1 velem. 5. Itt csak keresek, 10. Ott, óh öröm ! rám amott lelek ; Ott az erény fog ismérni Talán egy érdemének, Buzgó érzé- üdvözült lélek, S áldott sével eltelek, S a szere- légy ! így fog megdicsérni, tet Istenének, Jutok bol- Neked köszönöm, hogy dog látására, S örök ma- élek: Uram, nagyobb jó lehet-e, Mint egy ily szív gasztalására. 6. Ott lelkem mindazt köszönete ? 11. Mik ez élet szenvemegisméri, A miben most még tudatlan, Megérti s dései Ama boldogsághoz csudálva dicséri, A mi itt képest, Melynek ott lemegfoghatatlan, S még szünk részesei Ha tunyáazt is szívből hálálja, vá nem tesz a test. Csak Hogy itten az Ur dorgálja. egy pillantás ínségünk, 7. Ott buzgó szívvel S örökké tart üdvösséesdekelve Imádom az Ur günk.** nagyságát, S mennyei hangon énekelve, Áldom D a l l a m : Jézus Krisztus én életem, Megváltóm jóságát, S ne971 M1 a halál ki szent hálát rebegek, Ä / I . IV1 s z a k á j a ? u_ Mint minden égi seregek. ram, szent igéd fáklyája 8. Ott társalkodván a Felderíti setétségét, S elszentekkel, Angyalok közt szentül élek, Soha többé veszi a szív kétségét. 2. Csak a sátor bomsemmi vétekkel Nem ferladozik, Melyben lelkem 12

186

FELTÁMADÁSRÓL.

itt lakozik, Én mint halhatatlan lélek Örökkön örökké élek. 3. Szívem belső indulatja Méltóságomat mutatja, Örök életet reménylni Kénytelen ; mert kiván élni. 4. Uram itt megismertelek, Jó atyámnak neveztelek ; Ez is szóló bizonyságom, Hogy lesz halhatatlanságom. 5. Igéd is tesz bizonyságot, Hogy várhatok jobb világot, S ezt kétségbe sem hozhatom, Ha Jézus szavát hallgatom. 6. Óh örök élet reménye! Általad éltem ösvénye Megszépül s hittel látom már, Rám mennyben mely boldogság vár. 7. Ott lelek boldog sorsomra, Melyet rendeltél számomra, Az igaz keresztyénségre Következő üdvösségre. 8. Sok áldást árasztottál rám Ε földön is már, szent atyám ; Ha egem felhőkbe merült, Csak hamar tisztábbra derűit. 9. Ilyen folyása éltemnek Már záloga reményemnek. Ha itt ily jó

atyám valál, Meg nem emészthet a halál. 10. Jöjjön bár e véghatárom, jó bizodalommal várom, Elhagyom a bűnt s ínséget, S nyerek örök dicsőséget. 11. Bár itt, kik egymást szeretjük, Hívünket sirva temetjük, Majd mennyben összekerülünk, S boldog sorsunkon örülünk.** D a l l a m : Elég immár.

0 " 7 0 peltámadszmég, L i L . Γ Én testem, feltámadsz Amaz ítéletre Dicsőséget S halhatatlanságot Hozó új életre ; Ε hitemben erőssé teve Jézusom, midőn erőt veve A halálon. 2. Ne rettegd h á t ; Leomló sátorom,Setétes boltodat! Egybe szedi S új életre hívja Teremtőd porodat. A rothadóból rothadatlant, Halandó testből halhatatlant Hozván elő. 3. Óh mely dicső Reménység s jutalom A Krisztus hívének, Hogy feléledt Teste hasonlítand Üdvözítőjének Megdicsőitetett testéhez, S közelebb

AZ Í T É L E T R Ő L .

179

jutván Istenéhez, Örökké 6. Ha már a halál vív él * Velem, s elődbe hív, Akkor késő megtérni, S tőítélet. led kegyelmet kérni; Ha D a l l a m : Az én Istenemhez. már pokol fenyeget, Késő keresni eget. O^O [ elkemet, tes£ / O . L· t e m e t > U r a m ) 7. Vezérljen hatható s mindenemet Örök bol- Igéd, Mindenható! Legyen dogságomra, Biztad sáfár- jámbor életem, S Jó lelkiságomra ; Mert midőn te- ismeretem, Hogy igy bizremtettél, Élőmbe nagy tathass: ne félj, Bűnös, megengedtem, élj! czélt tettél. 8 így, ha feltámadok, 2. Egykor meg fog válni Lelkem, s te bírálni Fo- Örömre virradok, Mennygod végzett életem, S tet- ország öröksége Lesz leltemként fizettetem; Igaz kem üdvössége, S áldlak lesz ítéleted, A gonoszt buzgó lélekkel Örökké a szentekkel.** megbünteted. 3. Jaj akkor, jaj nekem, D a l l a m : Szívem keserűségét. Ha időm s életem, Mely haszonra adatott, Jóra c y i A ^re, ki dicsőségnem fordíttatott! Jaj ha 1 b e n éi s z S engonoszúl éltem, S Istene- gem is majd megítélsz, met nem féltem ! Tekints kegyelmesen rám 4. Óh hát nagy ítélet, S légy könyörülő Atyám ; Mig e rövid élet Időt ád, 2. Tisztítsd bűnből szilégy szüntelen Gyarló szí- vemet, S szenteld meg élevemben jelen ! Tegyem temet ; Ugy ha eljöszsz híven tisztemet, S meg- ítélni, Nem kell reszketve őrizzem lelkemet. félni. 3. Sok ezeren az égben 5. Add bölcsen számÉlnek már dicsőségben, láljam Használva háláljam Napjait életemnek, Vigy engem is ezekhez Az Kárt ne tegyek lelkemnek: üdvözült szentekhez. 4. A kik téged követnek, Bűnbe el ne merüljek, Számadáshoz készüljek. Azok üdvözittetnek: Add, 12*

180

igaz híved legyek, S üdvösségben részt vegyek. 5. Óh isteni kegyelem ! Munkálkodj együtt velem, Segéld vivnomharczomat, S elérnem szép czélomat. 6. Ugy majd ítéletedben így szólasz kegyelmedben ; Jöjj hozzám, sajátom légy, Örök életben részt végy. 7. S én örökké hirdetem, hogy neked köszönhetem Ε földön életemet, S mennyben üdvösségemet.**

nyerik örök jutalmukat Örvendő lelküket S megújult testüket Dicsőséggel Koronázod, S felruházod Őket angyali szentséggel. 3. Hogy ilyen boldog, lehessek, Add én is serényen siessek, Jézus, kedved szerint élni. S ha végzem bujdosásomat, Töltsd be legjobb óhajtásomat. Mikor majd eljösz Ítélni; A mely dicsőséget Örök üdvösséget A hit igér, Add meg, mert nincs Ennél főbb kincs, Ez országoknál többet ér.**

D a l l a m : Vigyázzatok, azt kiáltják.

cyiTL Λ ezernyi Z / O . t \ ezerek, Minden időbeli emberek, Jézus, előtted állanak ; Azok kik földi éltükben Vakmerőn úsztak a vétekben S téged büszkén csúfoltának, Székedet szemlélvén, Reszketvén és félvén Csüggedeznek; De a hívek S nemesb szívek Irgalmadban örvendeznek. 2. Ezek lesznek jobbod felől, Áldás jő rájok színed elől. Megfizeted munkájukat ; A nekik szánt boldogságba Beviszed őket mennyországba, S

D a l l a m : Jézus, én bizodalmam.

9 7 f í l—Ialáltól mentté £ 1 \J· 1 nem tesz Sem kincsem, sem tekintetem. Egykor az Ur számot vesz, S megkérdi: mint folyt életem ; Ε próbának ideje Örök sorsnak kútfeje. 2. Az élt s élő emberek. Mint a tenger fövényei, Sok ezernyi ezerek, Minden idők szülöttei, Egykor összegyűjtetnek, Szentül megítéltetnek. 3. Mit tettem, mit gondoltam, Arról a bíró számot vesz, A mint jó, vagy rosz voltam, ítéletet a sze-

AZ Í T É L E T R Ő L .

rint tesz. A milyen magot vetek, Oly áldást reményihetek. 4. Minden szívnek titkait Az ur kinyilatkoztatja, Áldásait s átkait Igazsággal osztogatja; Ott, •ott fog tűnni szembe, Ki s mi voltam éltemben. 5. Lásd, ember, a földmíves Magvát, mely reménynyel hinti, Munkája buzgó s szíves, Jövendő hasznát tekinti: Te is reményi, tűrj és várj S jóság utján híven járj. 6. Idő előtt ne itélj, Várj az urnák nagy napjára, Bár szenvedj, csak szentül élj, Eljutsz hited szép czéljára, Nem sokára az égben Tündöklesz dicsőségben. 7. Add, Uram néked éljek, El ne téveszszem czélomat, Bűntől titkon is féljek, S vizsgáljam számadásomat ; A föld rabbá ne tegyen, Örömöm is szent legyen. 8. Annak, a ki mint bírám Eljő igaz ítéletre, Ki kegyesen tekint rám, S azért int jámbor életre, Legyen áldás, imádás, Dicsőség és háladás.**

181

D a l l a m : Bízzad minden utadat.

9 7 7 τ Tram, nagy ité^ ' ' ' U leted Készen vár bennünket, Akkor mérlegbe veted Földi életünket ; Az emberek fiait Elődbe állítod, S a szíveknek titkait Kinyilatkoztatod. 2. A hitlen bár nevesse Ε hitem czikkelyét, Add, hogy lelkem megvesse Csúfját és mételyét; Lelkiismeretemet S szent igédet nézzem, Reményem s félelmemet A szerint intézzem. 3 A bűnösök átkodat El nem kerülhetik, Akkor igazságodat, Mindenek hirdetik : Igaz birói széked Előtt megjelennek, S a ki mint szolgált néked, Megfizetsz mindennek. 4. Óh add, mig tart életem, Kedvedben maradjon, Jó lelki ismeretem Vigasztalást adjon : Előtted a jó erkölcs Szent ösvényét járjam, S az Ítéletet mint bölcs Keresztyén úgy várjam.**

182

AZ Í T É L E T R Ő L .

5. Avagy az Ur országában Talán nincs rend sírt csende- s igazság ? Avagy mind sen nézhe- egy-e fontjában A kegyestem, Hazám van menny- ség s gonoszság ? Ingyen országban ; Reménység- sem kell ezt vélni, Szükben foly életem Itt e ség hát hittel reménylni múlandóságban. Bár e test Halál után feltámadást, por s porrá vál, De a re- És számadást. mény sírba nem száll, Az 9. Feltámaszt az Ur s· a koporsón túltekint, S megméri Igaz fonttal élörömre int. temet, Igéje, mely ezt 2. Legyen bár hire ne- igéri, Elveszi kétségemet, vemnek, S tegyen gaz Örömöt gyújt szívemben, daggá sok kincs: Mi ez És megerősít hitemben ; szomjúzó lelkemnek, Ha Az Isten mondja, hogy boldogabb világ nincs ? élek ; Hát reménylek. A lélek átaljában Nem 7. S Jézusnak szent lel nyugtot föld porában, tudománya, Minden cseMindig óhajt dicsőbb jó- lekedete, Habozó szívem kat, Állandókat. kormánya, S vezére nem 3. A szeretetnek Istene lehet-e ? Ő ki soha meg Adta e kívánságot, Lel- nem csal, Nyilván biztat kem mért ne reménylene és vigasztal Hogy mint Hát halhatatlanságot? Is- j halhatatlan lélek, Mindig ten óhajtásomat Lálja s élek. nagy szomjuságomat Bi8. Él Jézus: ki vehetné zonynyal megelégíti, Meg- ki Keze közül sajátját? enyhíti. A halálból könnyű néki 4. Igaz a világ birája, Kiragadni barátját; Él s S barátja a hűségnek, Lesz bevisz országába, Testem ítélet s koronája Lesz ott a sem vész föld gyomrában, kegyességnek ; S a k e v é l y Ezt is megeleveníti, Dihitetlenség, Vakmerő is- csőíti. tentelenség,Mely itt diadalmaskodott, Számot ád ott. D a l l a m : Krisztus adaték

278. A

halálra.

AZ Ö R Ö K

Örök élet. D a l l a m : A nap immár elenyészett.

97Q Δ halál harczán ΔίΌ, /Λ n e m félek> Mert mennyországba visz, Hol örökké azzal élek, Kiben itt lelkem hisz. 2. Testem mely már kezd hervadni, Ámbár porrá leszen, Nem fog örökké rothadni, Szebb s dicsőbb fényt veszen. 3. Csak rút bűnért ne furdaljon Lelkem ismerete ; Ha Istennek élek, váljon A sír rettenthet-e ? 4. Akárhol érem végemet, Kész leszek elmenni, Annak, ki adta éltemet, Szabad azt elvenni. 5. Az Isten mindent bölcsen tesz, S nem lehet mostoha ; Magához akármikor vesz, Nem lesz korán soha. 6. Igéjéből megérthetem, Mi a kegyes élet, Nem rettent, ha azt követem, A végső ítélet. 7. Akkor ugyan elmaradnak Tőlem barátaim, Kik most sok örömöt adnak, S szépítik napjaim. 8. Tőlük, kiknek ba-

ÉLETRŐL

183

rátságát Ugy szoktam hálálni, Mint éltem szép boldogságát, Nehéz lesz megválni. 9. De egykor ők is az égben Örvendeznek velem, Hol szebb tökéletességben Szívüket tisztelem. 10. Ott szemem együtt láthatja A szentül élőket, Sem kor, sem hely nem oszlatja Egymástól el őket. 11. Ott én is társalkodhatom Velek új lélekkel, S az Ur felségét láthatom Dicsőült szemekkel. 12. Ott magát Jézust is látom, Ki most boldoggá tesz, S ez a mennyei barátom Örökké velem lesz. D a l l a m : j é z u s Krisztus, én életem.

ΟΟΛ izeresztyének! Z O U * í \ örvendjetek, Örökké tart életetek; Itt csak rövid pályát futunk, S végre jobb hazánkba jutunk 2. Keresztyének! örvendjetek, Örökké tart életetek ! A ki most itt

184

AZ

ÖRÖK ÉLETRŐL.

jó vetést tesz, Jutalmul bő aratást vesz. 3. Testünket a sír temeti A halál meg nem győzheti Lelkünket, mert ez magához Megy a lelkeknek atyjához. 4. Mind örökké él az égben, Nő a tökéletességben, Tanul felségesb dolgokat, Nyer szebb tulajdonságokat. 5. Ott fénylik dicsőbb világunk, Végetlen lesz boldogságunk, Erőnk meg nem fogyatkozik, Sorsunk roszra nem változik. 6. Elménk élesül szüntelen, Nem lesz harcza a test ellen, Mindent szemlél déli fényben, Mi most van setét örvényben. 7. Jó lelkek lesznek körülünk, Irigység nélkül örülünk ; Szeretettel buzog szívünk, Nem változik soha hívünk. 8. Halandók! ha itt jót teszünk, Mely öröm lesz mennyben részünk, Mely boldogság lesz végtére Halhatatlan lelkünk bére ! 9. Hivek, szánjátok a

restet, Ki szolgálja csak a testet, Ti oda föl tekintsetek, S fő czéltokra siessetek. 10. Őrüljünk méltóságunknak S adjunk hálákat Urunknak, Ki halhatatlanokká tett, S öröktől fogva szeretett.** D a l l a m : Óh emberi

gyarló

nem-

zetség.

OQ1 Δ Ο Ι .

/Srökkévalóságra w

l e t t ü n k )

£

S

j

0 b b

életre rendeltettünk, Nem vesz el egészen életünk, Ámbár a sírba tétettetünk. 2. Ha földi sátorunk leomlik, S a sírba részeire bomlik, Nemesebb részünk nem végződik, Sőt jobb s örök élte kezdődik. 3. Lelkünk halhatatlanságáról, S a jók örök boldogságáról Jézus nagyobb világot gyújtott S bizonyos reménységet nyújtott. 4. Mint ő, mi is megdicsőülünk, És Istenünkkel egyesülünk, Leszünk mennyországnak lakosi, S végetlen boldogság sorsosi.

AZ OROK

5. Óh érezzük Isten irgalmát, S jámborság ily dicső jutalmát Keressük szent igyekezettel, Feddhetetlen jámbor élettel. 6. S ha az élet atyja szavára Térnünk kell halandók útjára, A menny szívünket erősítse S halál rettentésit enyhítse.*

ELETROL.

185

nek ! Édes remény oltja már Félelmét szívemnek. 7. Mulandó éltem végén Megdicsőíttetem, S a szentek örökségén Megelégíttetem. 8. Előlem ott eltűnnek Ε föld ínségei, És soha meg nem szűnnek A menny örömei.* D a l l a m : Tündöklő hajnali csillag.

D a l l a m : Krisztus az én életem.

OOO y á r j a bár holt O O Í . ^ t e s t e m e t A föld setét boltja, Halhatatlan részemet Idő el nem oltja. 2. Túl a siron lelkemnek Vár dicsőbb hazája, S felségesebb éltemnek Nyilik szebb pályája. 3. Rettentsen bár a halál, Borzasztó képében; Lelkem ujjulást talál Ama jobb életben. 4. Czélját földi pályámnak Akár meddig tette, Hiszek bölcs s jó atyámnak, Jómat számba vette. 5. Kiterjed ő hatalma A koporsón túl is, S nem szűnik meg irgalma, Ha lelkem kimúl is. 5. Sátora, omolj le bár Romlandó testem-

rtoo Λ szent boldogΔΟΟ. /Λ s á g legemet Eltölti, Uram, szívemet Ha mennybe felemelem, Hol, mint tartja ígéreted, Új csodáit szemlélteted Kegyességednek velem ; Jobban Lobban, Szeretetem s tiszteletem szent lángokkal, S áldlak felségesb hangokkal. 2. Mik az ideigtartó jók, Hogyha az örökkévalók Velők egybe vettetnek ? Atyánk, már itt is sok jót tész, Sok örömökkel körülvész, De gondok is követnek, Sok kár. Ránk vár, Elegyesek, nem teljesek örömeink, Mennyben vannak fő kincseink. 3. Ott nem lesz többé fájdalom, Bú-bánat, gond,

186

A KERESZTYÉNSÉG

aggodalom, Nem uralkodik halál; Lelkünk, mely itt gyakran sóhajt, S csendes rév-partot vár s óhajt, Örök nyugalmat talál; A bün Megszűn Szemeinket s szíveinket vakítani, S boldogságunkat rontani. 4. Ott, ott a szentek szentében, Dicsőültek seregében Boldog öröm lakozik ; Ott szívünk neked atyánknak, Urunknak s igaz biránknak Szentebb tűzzel áldozik; Mely nagy S jó vagy, Ott bővebben, teljesebben megismerjük, Neved méltóbban dicsérjük.

GYAKORLÁSÁRÓL.

5. Óh tiszta szent szeretetnek S angyali kegyes életnek Tökéletes hazája ! Hol együtt lesznek mindenek, Valakik szentül éltenek ! Óh égiek pályája ! Én is, Én is Oda jutok, ha jól futok szép czélomra, Ha fő gondom lesz fő jómra. 6. Ott meglátom Jézusomat, Ε mennyei barátomat, Ki magát adta értem, Őtet, kit Üdvözítőmnek, Minden jóra vezetőmnek S megváltómnak ismértem. Akkor Én por Angyal leszek, szentül teszek tiszteletet Annak, ki adott életet.**

HARMADIK SZAKASZ.

Az igaz keresztyénség Általánosak.

gyakorlásáról.

gyességem És vétkezni nem félek ; Ha az Urnák Dallam: Mint a szép hűvös pa- ösvényét Tudván, rontakra tom törvényét, S azt a ki OQA 7V/1 it használ ke- meghalt érettem, Csak ^ * resztyénsé- nyelvem áldja, nem tetgerri, Ha nem a szerint tem? élek ; Ha nincs igaz ke 2. Mit használ akár-

A KERESZTYENSEG

mely jó hit, Ha azt csak szájjal vallom, De nem termem gyümölcseit, Inkább a bünt javallom ? Ha rajtam erőt vesznek, S rabszolgájukká tesznek A megromlott indulatok, Ugy, hogy velők nem bírhatok ? 2. így még sokkal vétkesb vagyok Én, ki Krisztust ismerem, S tudom érdemi mely nagyok, S őtet szájjal dicsérem, Mint ki setétségben jár, Örök életet sem v á r : Mit használhat ismeretem, Ha nem követi életem. 4. S vájjon nyugalmát hol leli Szívem, mikor szenvedek, Ha azt a bün is terheli, Melyben rútul szenvedek? Mikor a halál rettent. S az, aki igaz és szent Megrostálja életemet S felfedi minden vétkemet? 5. Jaj ! mit használ valahára, Mikor sírból felkelek, Ha képmutatók módjára Könyörgök s énekelek, H a j ó cselekedetem Nem szépíti életem ? Csak a kiben hit s kegyesség Van, azé lesz az üdvösség.

GYAKORLASAROL.

187

6. Segélj, hát, Uram, éltemet, Ho.gy tenéked szenteljem, Minden cselekedetemet Kedved szerint rendeljem; Nyújts erőt és értelmet, Minden lelki sérelmet, Hogy itt gondosan kerüljek, S végre mennyekben örüljek. D a l l a m : Isten, óh szent Isten.

O Q E p g y e d ü l az bol£00, L· d o g j K i a z u r tanácsán jár, Mely szép ennek sorsa, Rá mely szép jutalom vár! Legfőbb kincsnek tartja Az ártatlanságot, S nem cserélné azt el, Nyerne bár világot. 2. Vigyáz lépésire, S az Urnák útját járja Szívét minden vétkes Kívánságtól elzárja. Őtet az Istennek Lelke igazgatja, S napról napra tisztább S jobb lesz indulatja. 3. Szemei előtt tart Téged Isten szüntelen, S mindig kész harczolni A test és a vér ellen; Siet, mikor vétett, Megbánni vétkeit, S jóra fordítani Futó esztendeit. 4. Vidám szívvel veszi Az Isten áldásait, A sze-

188

A KERESZTYÉNSÉG

rencsésebbnek Nem irigyli javait; Bár rája kincseit A sors nem halmozza, Fösvénység, kaján szív Őt még sem kínozza. 5. Ha sok áldással bir, Használni fog sokaknak: Pártjukat felfogja Az ügyefogyottaknak ; Még ellenségét sem Hagyja szükségében. Az Istent követi Kegyelmességében. 6. Fél megsérteni mást Tud békességben élni, Ki őtet megbántja, Kész azzal megbékülni; Tudja Jézus szavát, S ezt mondja magának: Az Isten szent, még sincs Vége irgalmának. 7. Közhasznú példáját Tündökölve fényleti, Felebarátait A jóra serkentgeti : Mások jobbulásán Szent örömmel örül, Mint a boldog lelkek Az Ur széke körül. 8. Az örökké tartó Életnek reménysége Megnyugtatja őtet, Bár jön reá insége ; Fájdalmit enyhíti. Erőt nyújt szívének, Még halálában is Örvend Istenének.

GYAKORLÁSÁRÓL.

D a l l a m : Szerelmes Jézus

I jram, ki nyerä O U . U het mennyben örökséget, Ε rövid élet harczán ha ér véget? Ki szent fiadnak követi példáját S szent tudományát. 2. Csak az, szent atyánk, ki gonoszt szívében Gyűlölvén, téged tisztel életében, Az várhat tőled boldog nyugodalmat, Dicső jutalmat. 3. Ki abban legfőbb örömét találja, Ha bölcs törvényed értelmét vizsgálja, S buzdít azokra sokakat szavával És példájával. 4. Ki azt, a mit hisz, híven is követi, Embertársait szívéből szereti, Nem sért meg senkit sem kevély tettével, Sem beszédével. 5. Ki a bűntől fél, de a bűnöst szánja, Megjobbulását óhajtva kívánja, Becsüli az emberi méltóságot, Szól igazságot. 6. Ki bölcsességgel szépítvén elméjét, Senkinek nem irigyli szerencséjét,

189 A K E R E S Z T Y É N S ÉG GY A K O R L Á S Á R Ó L .

Ha gazdag, szánja szegényebb társait, S osztja javait. 7. Kinek tiszta mind szíve, mind élete, Ki nem kevély, bár van nagy tekintete, Ki mértékletes mind szerencséjében, Mind ínségében. 8. Ez, ez nyer, Uram mennyben örökséget, Ε rövid élet harcza ha ér véget; Ez várhat tőled boldog nyugodalmat, Dicső jutalmat D a l l a m : Fogyton fcgy napjaim summája.

987 Add, uram, öZ O / » /Λ römmel kövessem Szent fiad szép tudományát, S teljes szívem szerint szeressem, Mint éltem drága kormányát: Segélj oly keresztyénségre, Mely juttathat üdvösségre. 2. Vezérld elmémet, hogy hívságra Nem függesztvén figyelmemet, Neked, ki halhatatlanságra Hívtál, szenteljem éltemet ; Szívemben oly indulatot Adj, milyent Jézus mutatott. 3. Gerjeszsz, óh szent

atyám, lelkemben Irántad hív tiszteletet, Hogy kitűnjék minden tettemben A hozzád vonzó szeretet ; Mindenben szent tetszéseden Járjak áldott ösvényeden. 4. A vétkes gyönyörűségekkel Tanits vitézül, harczolnom, S napról napra buzgóbb lélekkel A szép erényt gyakorolnom. Jobbítsd mindennap szívemet, S tedd kegyesebbé éltemet. 5. Ruházz fel hittel, reménységgel S gyümölcsöző szeretettel, Hogy fáradhatlan hűséggel, Tiszteljelek szent élettel; Hogy tévén akaratodat, Reménylhessem áldásodat. 6. így aztán már itt e világon Szívem benned lel nyugalmat, S mikor majd a múlandóságon Lelkem veszen diadalmat, Akkor kegyes indulatom Jutalmát mennyben várhatom. D a l l a m : Jertek hozzám, Krisztus mondja.

n o o χ levéld azt még Z O O . IN keresztyénnek, Ki az isteni törvénynek Csak színből hallga-

190

A KERESZTYÉNSÉG

tója; Ha csak egyszersmind a szíve Jézusnak nem igaz híve, S bűntől magát nem óvja. 2. Mennyekbe nem azok mennek, Kik Jézust Urnák s Istennek Csupán nyelvükkel vallják ; Hanem akik igazságban, Szívbéli ártatlanságban Szent atyját magasztalják. 3. Kegyes élet nélkül •a hit, Hidd el nem használhat semmit, Mert meghalt ő magában ; Ha vagyon benned igaz hit, Mutatnod kell gyümölcseit Szeretet munkájában. 4. Az ur a szívet vizsgálja, A képmutatót utálja Ő, ki szent mindenekben, De azokat erősíti, A jóban elősegíti, A kik tiszták szívükben. 5. Óh uram, segélj lelkeddel Engem is, hogy tetszéseddel Életem megegyezzen, Hogy szívem ártatlanságban Megálljon, s majd mennyországban Örökké örvendezzen.

GYAKORLÁSÁRÓL.

D a l l a m : Vigyázzatok, azt kiáltják.

OQQ λ kegyességnél Δ Ο ν . ^V főbb jó nincs, Nem méltán gerjeszt e hát e kincs Bennem szomjú kívánságot ? Jól látod mindenek atyja, Szívem mely nagy buzgón óhajtja Ezt a drága boldogságot: Óh légy segítségem, Neveld kegyességem; Ha te tőled Áldást veszek, Sok jót teszek, S ugy bizony boldog is leszek. 2. Óh minden jónak kútfeje! Kinek mindent tehet ereje, Te, ki csak a jót szereted ; Mint magad tökéletes vagy, Azonképen bölcs, igaz és nagy, S szent minden cselekedeted. Óh tégy engem jóvá, Hozzád hasonlóvá Már itt alant. Míg nem végre Üdvösségre Jutok örök dicsőségre. 3. Óh még most mely gyarló vagyok, Fogyatkozásim oh mely nagyok, Mely könnyen tántorodható m ; Gyakran szélyel tétovázok, Lelkem javára nem vigyázok, Gyakran vakit indulatom ; Bün lakik testemben Ε földi él-

191 A K E R E S Z T Y É N S É G

temben, Vajha tudnék Okosodni, Gyarapodni, S a jóban megállapodni ! 4. Mely szép a jóság pályája, Uram, csak te vezethetsz rája ; Te vagy minden áldás atyja ; Oktass igéddel engemet, Ha te vezetsz, gyarló szívemet A bün meg nem vakíthatja Ki benned bizik, Meg nem csalatkozik: Benned bízom, Uram, ne hagyj, Te jó s bölcs vagy, Óh hát erőt a jóra adj ! D a l l a m : Az Istennek jó

tetszése.

OQfl isten, ki vagyüd£ U \ J . lyösségem, Add, téged óhajtsalak, Benned legyen reménységem Leg főbb jómnak tartsalak, Soha el ne felejtselek, Atyám, jó napjaimban, S erős hittel tiszteljelek Nyomorúságaimban. 2. Gerjeszsz szent bánatot bennem, Ha ellened vétkezem, Segélj dolgomban gyors lennem, Ha jóra igyekezem, Add a jót mindig szeressem, Buzgó legyek tisztemben, Lelkemnek javát keressem, Híven teljes éltemben.

GYAKORLÁSÁRÓL.

3. Erősítsd, uram, hitemet, Hogy állhatatos legyen, S minden kötelességemet Követni gyorssá tegyen. Segélj, hogy szent beszédedhez Mindenkor ragaszkodjam, S holtomban is hűségedhez Nagy bátran támaszkodjam. 4. Add, azt is híven szeressem, A ki szerzett váltságot, Mint ő oktat, ugy keressem, Az igaz boldogságot. Nevét soha ne szégyenljem, Neki adjam szívemet, S mint ő, békével viseljem Akármely keresztemet. 5. A rút kevélység dagálya fel ne fújja szívemet, Minden, a mi azt táplálja, Megrútitja lelkemet ; Te tiltod a gyűlölséget, S boszúállás követést, Olts hát belém szelídséget, És ellenségszeretést. 6. Míg élek, soha ne kérjek Tőled nagy gazdaságot, Múló árnyéknak ismerjek Minden földi nagyságot. Óh adj e mulandóságban Fenhéjázástól félnem, Inkább alázatosságban Dicsőségedre élnem

192

A KERESZTYÉNSÉG

7. Add, minden kétszínűséget S hizelkedést megvessek, Embereknél kedvességet Vétekkel ne keressek ; Beszédem legyen : ugy és nem, Szép békességben éljek, Igaz legyen szóm és tettem, S mást balúl ne ítéljek. 8. Ne hadd gonosz kívánságban Gyönyörködni szívemet, Feddhetetlen tisztaságban Add töltenem éltemet; Kövessem az igazságot Mind szómban, mind tettemben, Gyűlöljem a hazugságot Mind nyilván, mind lelkemben. 9. Ne hadd a rút tunyaságnak Vétkét soha kedvelnem, Se a szorgalmatosságnak Gyakorlását restelnem ! Áldd meg jó igyekezetem, Legyen dicsőségedre, S áldásodért dicséretem Zengjen tiszteletedre. 10. Óh add nekem jó lelkedet, Hogy hív vezérem legyen S mindenben szent tetszésedet Tenni buzgóvá tegyen ; Ugy itt is egész éltemben Lelek már csendességet, S innét elköltözésemben Nyerek szent békességet.

GYAKORLÁSÁRÓL.

D a l l a m : Óh felséges nagy királyunk-

9Q| i i a szentül tölt Δ Ό Ι · Π v é n éltemet,. Bün nemvádoljalelkemet, Mi rettentheti szívemet > 2. A ki buzog szeretettel, S bír jó lelkiismerettel, Az semmikép nem veszhet el. 3. Mit szükség hát cselekednem? A jóra kell törekednem, S a test ellen vitézkednem. 4. Igaz, hogy a harcz gyötrelem, Mert saját testem viv velem; De mely szép a győzödelem ! 5. Mi szépíti boldogságom Midőn jól vagyon világom ? Nem más, csak ártatlanságom. 6. Mi könnyebbíti terhemet, Midőn kereszt nyom engemet ? Ez, ha nem érzem vétkemet. 7. Mi áderőt, hogy nem félek, Ámbár szegénységben élek ? Csak a feddhetetlen lélek. 8. Ha jó lelkiismeretem Van, ámbár csúffá tétetem, Van Istennél becsületem. 9. Ha szíved tiszta, lelked ép, S Isten szeret

A KERESZTYÉNSÉG GYAKORLÁSÁRÓL.

193

atyaikép, Ember, boldogságod mely szép ! 10. Múlik minden, jő a halál, Szíved nyugtot, csak ugy talál, Ha itt jámbor s kegyes valál. 11. Boldog annak kimúlása Akármikor lesz válása, Kinek nincs kárhoztatása. 12. Ez, bár ég, föld ábrázatja Múljék, csendesen várhatja, Mert van mennyben kegyes atyja

járjunk, Minden jó áldást ő tőle ugy várjunk. 3. Szent akaratján bízvást megnyugodjunk, Kivánságinktól tartva tartózkodjunk, Indulatinkat bölcsen mérsékeljük, Ellenségünketjóval engeszteljük : így jóra szolgál akármely ínségünk, Nem árthat nekünk semmi ellenségünk. 4. Egymást segítvén szívesen szeressük, Az egyességet keresve kövessük, Legyünk minD a l l a m : E n g e m igazgat az egek- denhez kész engedelemnek u r a . mel, És imádkozzunk közös értelemmel; Úgy bol9Ό Q Δ9 * JI e r ' ! s t e n n é P e_' Δ n e k i h á l á t ad dogulunk kegyes szánjunk, Kegyes életet mind- dékunkban, N e m h á g y e l nyájan fogadjunk ; Tes- az Ur elkezdett dolgunktünk s lelkünket élő ál-1 ban. dozatúl, Neki ajánljuk 5. Illendő legyen minörök szolgálatúi; Neki den indulatunk, Cselekeköszönjük megsegítésün- detünk, szavunk, gondoket, Ő reá bízzuk min- latunk, Mindenben igaz denkor ügyünket. kegyes példát adjunk. 2. Mostantól fogva az Az igaz uton végig megIsten törvényét Kövessük maradjunk ; Meg nem tas tartsuk mint jobb sze- gadja az Ur szent oltalmünk 'fényét, A tudo- mát, Végre megadja hűmányban, jóban nevel- ségünk jutalmát. kedvén, Ajándékival meg is elégedvén, Tisztünkben híven, s igazán el13

194

A KERESZTYÉNSÉG

D a l l a m : Lelkemnek első gondolatját.

9QO

izegyes

L O O .

I \

t e

Isten, m e g

b

0

.

csátod Minden fogyatkozásunkat, Ha szíves bánatunkat látod, S ha megjobbítjuk magunkat; Ha így bízunk szent fiadban, Te részeltetsz irgalmadban. 2. Óh ne hagyj vakmerővé lennem Azért, hogy irgalmad ily nagy, Munkálj magad minden jót bennem, Te a kit mindenható vagy; Repül az idő sebesen, Add hát, hogy töltsem kegyesen 3. Bár kegyelmedet ingyen adod Az igazán megtérőknek; De megtartását nem fogadod Bűnben vakmerőn élőknek, Kik törvényidet megvetik, S a mit gyűlölsz, azt követik. 4. Meg nem bocsáthatod bűneit Annak, ki tudva bűnben él, Mert az Jézus szent érdemeit Csúfolja s tőled méltán fél! Jézus bűnért lett áldozat, Bűnben hát élni kárhozat.

GYAKORLÁSÁRÓL.

5. Én is hát oly kegyelmet kérek, Gyógyítsd meg lelkem sérelmét, Atyám ! im hűséget ígérek, Nyújtsd szent lelked segedelmét, Hogy szeresselek tégedet S kövessem szent tetszésedet. 6. Add, hogy dicsőségedre éljek, A mit te szeretsz, szeressem, Bűnben megátalkodni féljek, S üdvösségemet keressem, Add, hogy legyen szent életem, S tiszta lelkiismeretem. D a l l a m : Mint a szép hűvös patakra.

9QA Ter"tek, Jézustól L V I . J m a g á t ó i ? Keresztyének, értsétek, Mit kíván saját nyájától, S őtet mint tiszteljétek: Kik erősek hitükben, S járnak egész éltükben Ösvényén szent törvényének, Azok igaz keresztyének. 2. Boldog, a ki alázatos A szerencse ölében, S az által is háladatos Istenéhez szívében; Ki becsül mindeneket, Nagyokat, kicsinyeket; Az ur megáldja azokat, Kik megalázzák magokat.

A KERESZTYENSEG

3. Boldog, ki vétkes esetét, Mihelyt hibáz, megbánja, S megjobbítani életét Teljes szívből kívánja ; Az ilyen nyer kegyelmet, A jóra segedelmet Lesz Istennél békessége S mennyben örök dicsősége. 4. Boldog, a ki ellenségét Szelídséggel kérleli, Nagy lelkek gyönyörűségét Megbocsátásban leli; S indulatival ugy vív, Hogy Istenhez mindig hív; Az ilyen bátran mondhatja ; Hogy Isten kegyelmes atyja. 5. Boldog, ki a szegényeknek Balsorsán szánakozik, Ügyefogyott szükülteknek Örömest adakozik. A tévelygőt sajnálja, Az éhezőt táplálja, Ő is várhat nagy jutalmat, S az Istentől nyer irgalmat 6. Boldog ki ártatlanságát Fő kincs gyanánt becsüli, S fajtalanok bujaságát Mint a veszélyt kerüli ; Ki nem tart a világgal, És semmi gonoszsággal Szívét meg nem fertőzteti, Azt nagy dicséret követi.

GYAK0RLASAR0L.

195

7. Boldogok, a kik szeretik Az áldott békességet, Örülnek, ha szűntethetik Az egyenetlenséget ; Ők, kik mint testvéreket, Szeretnek mindeneket, Itt is már Isten fiai, S mennyben lesznek áldottai. 8. Boldogok, kik ez életben Igaz ügyért szenvednek, S bár mely nehéz kísérteiben Végkép el nem csüggednek ; Az Isten el nem hagyja Őket, s végre megadja Hűségük gazdag jutalmát, Lelkük örök nyugodalmát. 9. Uram, kérlek értelmemet Ékesítsd bölcseséggel, Segélj, hogy üdvösségemet Munkáljam serénységgel; Nevelj minden jóságban, Hogy igaz boldogságban Ε földön is részesüljek, S végre mennyben üdvözüljek.

D a l l a m : Uram, hallgass én ínségemben.

meg

az

OQC

\ Tincs erény nél-

Δ Ό Ο .

IN

kül

szívn

ek

ékessége, Nincs Isten előtt semmi kedvessége. Erre utat Neki mutat 13*

196

A KERESZTYÉNSÉG

Egyedül csak az erkölcsnek szentsége. 2. Csak feddhetetlen s istenes éltemmel, Tisztemhez vonzó hív serénységemmel Reményihetem, És lelhetem Kedvét annak, ki szabad mindenemmel. 3. Ez hivatalom s elrendeltetésem, Míg bujdosásom határain késem ; Bűntől félvén, Szentül élvén, Istenhez már itt van közelítésem. 4 Óh uram, add, hogy erre szert tehessek, S folyvást az erény ösvényén mehessek ! Melyen futván, S czélhoz jutván, Igaz boldogság részese lehessek*

D a l l a m : Isten, óh szent Isten.

O Q f í izeresztyénvagy, ^ Í J U . í \ m o n d o d : Jól van, ha életeddel Meg is bizonyítod, A mit mondasz nyelveddel, Keresztyénlétednek Igaz próbája ez, Ha cselekedeted Azzal meg is egyez. 2. Keresztyén vagy, mondod: Ugy lész üdvö-

GYAKORLÁSÁRÓL.

zítődnek Igaz híve, ha. vagy Barátja az erénynek, Hiába nevezi Az őtet urának, A ki megszegője Parancsolatának. 3. Keresztyén vagy,, mondod, Mert megkereszteltettél : Jól van, ha megtartod, A mely fogadást tettél ; De nem hagytad-e el, Óh vizsgáld szívedet,. A keresztségbeli Szent szövetségedet. 4. Keresztyén vagy, mondod, Mert az igét kedveled, Otthon s a. templomban Tanulni nem. resteled : De látszik-e rajtad Óhajtott sikere? Élj, a szerint, ugy lész Istennek embere. 5. Keresztyén vagy, mondod, Mert a szent vacsorával Gyakran élsz, s biztatod Lelked annak javával: De látszik-e haszna Egyesülésednek ? S jámborsága ezzel Nagyobb-e éltednek ? 6. Keresztyéni névre Csak ugy lehet szert tenned, Ha a Krisztus lelke S indulata van benned Ha mint a Jézusban, Benned is kegyesség Van

ISTEN I R Á N T VALÓ

szelídség, hűség, S könyörületesség. 7. De valamíg nem jó Szívednek indulata, Amíg tetteidet, S elmédet igazgatja, Kevélység irigység, Gyűlölség, fösvénység, Ó h nincs addig benned Igaz keresztyénség ! 8. Keresztyén vagy, mondod, Sőt ezzel dicsekeszel, Holott, ha vizsgálod, Annyit sem cselekeszel, Mint egy eszes pogány; Óh szégyened mely nagy Lesz egykor, h a mint az, Talán oly jó sem vagy! 9. Ne mondd keresztyénnek Mind addig te magadat, Mígnem életeddel Bizonyítod szavadat. Mit ér a puszta név ? Csak az jézus híve. Kinek feddhetetlen S bűntől tiszta szíve. 10. Uram, add szüntelen Törekedjem szentségre, Jó cselekedettel Munkás keresztyénségre! Mely nélkül kedvedben Sem itt nem lehetek, Sem kimultom után Hozzád nem mehetek.*

KÖTELESSÉGEINK.

705·

Isten iránt való kötelességeink. D a l l a m : Mint á s z é p hűvös patakra.

tem és dicsőségem, Téged tisztelni s dicsérni Örökös nyereségem: Add hát, hogy ismerjelek, Szívemből szeresselek. Benned örömömet 'leljem, S képedet méltán viseljem. 2. Az ember, bár erőtelen, Megtalál mégis téged, Minden munkáidban jelen Van neki dicsőséged : Igéddel is tanítod, Lelkét világosítod, Csak vigyázzon beszédedre, Vezeted ismeretedre. 3. Ha vizsgálom, mire oktatsz, Megértem, hogy bölcs s jó vagy. Szüntelen számtalan jót adsz, S nincs kívüled semmi nagy ; Szép rendet teremtettél, S mindent ugy szerkesztettél, Hogy egy a másnak használjon, És a közjóra szolgáljon. 4. Ha jól nyomozom útait Bölcs igazgatásodnak, Mindennap ujabb

ISTEN IRÁNT VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K . 705·

nyomait Szemlélem nagyságodnak ; Oszolnak kétségeim, Élesülnek szemeim, S általlátják, hogy nem csak nagy, Hanem bölcs, igaz s jó is vagy. 5 Még sokkal szebb világot gyújt Szent beszéded lelkemnek, Midőn örök életről nyújt Reménységet szívemnek ;Ha szent igéd vezérem, Még jobban megismérem Tanácsodat s a váltságot És a lelki méltóságot. 6. Így nem csak világosítja Szent igéd értelmemet, Minden jóra is buzdítja Tétovázó szívemet ; Ad igaz bölcsességet, Állhatatos hűséget, Nem hágy végkép elcsüggedni, Segít békével szenvedni. 7. S ha itt is már, kegyes atyám, Ennyi jót ád hajnalom, Mely sokkal szebb fényt derít rám Amott teljes nappalom. Ott örök dicsőséged Tisztábban mutat téged, Ott sokkal jobban ismérlek S örökké vigan dicsérlek. 8. Ismereted kívánságát Gyújtsd bennem, óh Istenem! Lelkem igaz

boldogságát Add jobban megértenem, Hogy mindennap okosabb S jóban állhatatosabb Legyek, híven szeresselek, S méltóképen tiszteljelek. D a l l a m : Dicsőség mennyei felség.

OQÖ

[ iram, te nagy U s felséges vagy, Lakol világosságban, De létedet, s tetszésedet Igédben s a világban Kimutatod, megtudatod, Nem hagysz tudatlanságban. 2. Kegyelmeddel, beszédeddel Vezesd hát értelmemet, Gondolásra, vizsgálásra Serkentsd gyakran lelkemet, Hogy a valót s az igaz jót Lássa, nyisd meg szememet. 3. Add, hihessek, reménylhessek Igéd oktatásában ; Add tisztelje szívem s lelje Kedvét vizsgálásában ; Ellenségek és kétségek Ne gátolják dolgában. 4. Téged félni s szentül élni, Ez ád fő boldogságot ; Óh hát téged sazt, Felséged Kiben szerzett váltságot, Add ugy

ISTEN IRÁNT VALÓ

íélnem, s akkép élnem, Mint igéd gyújt világot. 5. Nyújts kegyelmet, s oly értelmet Támaszsz rólad lelkemben, Mely dolgozzék, s ékeskedjék Gyümölcscsel életemben, Mely hűséget, serénységet Szüljön minden tisztemben. 6. Váljon mit nyer, a ki ismer, De nem szeret tégedet ? A ki érti, de megsérti S megrontja törvényedet? Tedd hát jóvá, munkálóvá Bennem ismeretedet.

KÖTELESSÉGEINK.

705·

ből tudd félni, Könnyű lesz kötelességed, Legfőbb jónak fogod ítélni Azt, ha Isten kedvel téged; Az lesz fő czélja szívednek, Hogy tetszhessél Istenednek. 4. Ha midőn a setét éj takar, Szíved vétkes gerjedelme Valamely roszra vinni akar, Megőriz az Ur félelme ; Ezt gondolod : lát Istenem, Hogy-hogy lehetne vétenem ? 5. Ha a világ csúfol s szomorít Azért, hogy élsz istenesen, Az ur félelme megháborít, Azt is D a l l a m : Ki csak Istenre dolgát eltűröd csendesen ; Mit hagyja. tehet ember ellened, Ha 9QQ Λ z Isten fiúi fé- melletted vív Istened ? Δ υ υ . A ] e l m e Kútfeje 6. Óh uram! szoktasd a bölcsességnek S az az hát szívemet Szent neigaz bölcs s nemes elme, vednek félelmére, S veKi minden kötelességnek zérelj lelkeddel engemet Intését híven követi, Mi- Annak megismerésére, vel az Istent szereti. Hogy az boldog, ki téged 2. Ember, érezd sem- I fél, S feddhetetlen életét él. miségedet, S ismerd meg az Ur nagyságát, így D a l l a m . Az Istennek jó tetszése. akárhol vezet tégedet, Q A A plőtted, óh minImádni fogod jóságát, O U V . C denható ! A Mely mindenkor állhata- por mit kevélykedik ? Tőtos, Bár tanácsa csudá- led árad rá minden jó, latos. A melyben dicsekedik ; S 3. Csak az Istent szív- hogy ha minden áldáso-

I S T E N IRÁNT VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K . 705·

kat Ingyen oszt szerete- lak mind reggel, Mind ted, A háláadatlanokat akkor ha a föld fog BoMely méltán megbünte- rulni setét felleggel, S ted ! csak ég serege ragyog. 2. Te sokszor a gazdagoknak Nagy kincsüket elveszed, S kevély há- D a l l a m : Lelke.nnek első g o n d o latját. zukat másoknak Tanító jelül teszed; A rózsa- Ο AI IZit az emberi teszín szép orczára Rá fu- O U I . I \ kintetnek Févalsz hatalmaddal, S min- lelme meg nem tántorít, deneknek bámultára Hir- S bár csúfolják, a szent telen hervad s elhal. életnek Utján erős hit 3. Kezedben vannak bátorít, Annak a lelke napjaink, A te szolgád nagy s nemes, Bajnok a halál, Rejtsenek bár kő- névre az érdemes. falaink, Mindenütt reánk 2. Ez, bár mennykötalál. Engemet is majd vek csattogjanak, A teneltemet, A sír gyász rej- gert vívja dühös szél, Haltekébe, S a mim vagyon, mok s sziklák ingadozzamindenemet Juttatja más nak Gyáva remegéssel kezébe. nem fél ; Tudja, Isten 4. A mig tart földi sá- engedelme Nélkül nem letorom, Mig keresem ha- het sérelme. zámat, Éleszd bennem, 3. Hogy Isten ellen ne hív pásztorom, Mennyei vétkezzen Szíve semmi szent szikrámat. Óh ne- gerjedelme, S magának veld okosságomat, Hogy igen ne kedvezzen, Ez, ez méltókép féljelek Téged, egyedül félelme ; Csak lelkegyelmes uramat, Va- kében ne valljon kárt, lamíg helyt nem lelek 1 Emberek haragja mit árt? 4. Még a föld isteni5. A te sajátod mindenem, Te adtad értéke- től sem fél, Ha bün adja met, Óh tartsd meg azt törvényüket; Az, a ki ő jó Istenem, Boldogítsd mellette kikél, Megtudja életemet. így magasztal- győzni ezeket. Készebb

ISTEN IRÁNT VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K .

mindent elszenvedni, Mint Istennek nem engedni. 5. Ha valamerre akar menni, Tőrt lát hányva köröskörül: Mit tud a jó keresztyén tenni ? Jézusát veszi tükörül, Ellenségit szánva látja, S vétkeiket megbocsátja 6. Az őt illető dicséretet, Bár más magára ruházza, Csak ő jó lelkiismeretet Birjon, akárki alázza : Van Istennél dicsérete, S nagyobb boldogság lehet-e ? 7. Boldog napjaiban utálja A fenhéjázást s hívságot, S mikor hitét balsors próbálja, Mutat állhatatosságot; Tudja ki vigyáz éltére, S ki ügyel szerencséjére. 8. Valameddig hát tart életem, Téged féllek Istenemet, Hogy a midőn majd Ítéltetem, Ne kelljen féltnem lelkemet, Az Ur fiúi félelme A szívnek legjobb védelme.

705·

Gondosan fejtegeti! Mely igen szeretsz bennünket! Minden törvényed lelkünket Boldogságra vezeti. 2. Békesség nálad nélkül nincs, Világi gyönyörűség s kincs Nem ád igaz nyugalmat; Ha te vagy s maradsz vezérünk, Kívánt czélra csak úgy érünk, Ugy nyerünk szép jutalmat. 3. Ha törvényed szerint járunk, S mindent tőled kérünk s várunk, Minden szükséges jótadsz, Bár sorsunk ürmöt itasson, Csak szívünk ne kárhoztasson, Kétségbe esni nem hagysz. 4. Add, hát, hogy dicsőségemet És örök üdvösségemet Csak te nálad keressem, S a vétek gyönyörűségét, Kecsegtető nyereségét Nemes szívvel megvessem. 5. A hívság bár mosolyogjon S csábító fénynyel ragyogjon, Tőled el ne pártoljak ; Atyám, fő D a l l a m : Jertek hozzám, Krisztus jóm mindig te légy, Bal mondja. sorsomban erőssé tégy, Ο Λ Λ í z i ne szeretne Hogy győztesen harczolύ υ Ζ · tégedet, U- jak. ram, ha szent tetszésedet 6. Hajtsd szívemet a

202

ISTEN IRÁNT VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K . 705·

főbb jókra, Amaz örökkévalókra, Hogy e mulandóságban Szent törvényed szerint éljek, S ugy jobb életet reményljek A dicső mennyországban. Magános dallamra.

tetedtől, S szent tiszteletedtől, Életem atyja, óh el ne szakaszszon. D a l l a m : Jézus, én bizodalmam.

OAJ_

DoldogságomlsDteneTevagyfő. gyönyörűségem, Te vagy szívemmindene, Reménységem s üdvösségem; Atyám lész, azt fogadod, S a mi hasznos megadod. 2. Ha szeretlek tégedet, S szent törvényidet követem, Megnyerem tetszésedet, Sboldogleszegész életem, Mert a ki utadon jár. Boldog itt alant is már. 3. A ki te benned örül. Nem vall szégyent örömében, Mert szent igéd tükörül Szolgál egész életében, S megtanítja, mint éljen, S téged miképen féljen. 4. Sok bajt áraszt ugyan ránk A mi földi vándorlásunk ; De általad, szent atyánk, Könnyebb lesz pályafutásunk : Te minket vidámítasz, S mindent jónkra fordítasz.

ΟΛΟ Czívből szeretO U O . Ο J e k e i s t e n tégedet, Vigan magasztalom, atyám nevedet; Akár jó napokat, Akár gonoszokat Lássak, mindenkor áldom hűségedet. 2. De te nyújts erőt rá, add, hogy szent legyek Itt is, mig innét a mennybe nem megyek, Míg futom pályámat S keresem hazámat, Soha ellened bűnt önként ne tegyek, 3 Az erény útját szüntelen kövessem. Az embereket szívemből szeressem ; Kiket te alkottál, S drágán megváltottál, Ne engedd, hogy én azokat megvessem. 4. Sem öröm, sem bú, sem nyerés, sem haszon, D a l l a m : Vigyázzatok, azt kiáltják. Járjak bús télen bár, vagy o n c jv/iinden tökélevig tavaszon, Hív szere- O U O . 'VitességekKut-

I S T E N I R Á N T VALÓ

feje ! csak te érted égek, Isten ! tégedet szeretlek ; Szívem s testem elfogyjon bár, Téged, a ki vagy erős kővár, Örvendő szívvel hirdetlek ! Mert a kié te vagy, Az elég gazdag s nagy ; Kívüled nincs Gyönyörűség, Nincs csendesség, Mennyben s földön nincs üdvösség. 2. Mikor rólad elmélkedik Lelkem, az égig emelkedik, S megtelik vigasztalással ; Mikor látom jóságodat, Bölcs, szent és nagyságos voltodat, Szívem buzog háladással; Te általad lettem, S kegyelmedből vettem A józan észt, Mely megismér Téged s dicsér, S a boldogságra hív vezér. 3. Boldog, a ki nagyságodat Szeretetre méltó voltodat Méltóképen megismérte: Boldog, ki a bünt gyűlöli, Törvényedet nagyra becsüli, S kész elhagyni mindent érte ! Ε nagy boldogságra, Földi mennyországra, Magad segélj, Dicséretem S tiszteletem Áld, valamíg tart életem.

KÖTELESSÉGEINK.

705·

D a l l a m : Jehova, csak neked éneklek.

Ο Λ Ο ι τ ram, telj es szí vO U Q . U b ő l SZ e r etiek, Mert te velem atyaiképen bánsz, Mint szentség példáját követlek Tévén, a mit te tész, s tőlem kívánsz. A mi neked tetszik, választom azt, Élet s halál tőled el nem szakaszt. 2. Nincs abban felséged szerelme, Ki kész szent törvényed megrontani: Szentelj meg s lelked segedelme Adjon erőt a bünt megfojtani, Hogy lelkemet tisztán megtarthassam, S jó kedved végig tapasztalhassam * D a l l a m : Isten, ó szent Isten.

^ 0 7 M e l y boldog az, o u / . m u r a m > Ki ged törvényednek, És egész életét Szenteli Felségednek! Mindenkor szent és jó A te akaratod, S hív tisztelőidet Örömre juttatod. 2. Az okos lélektől Hív engedelmet kívánsz, S vele az ő szíve Tisztasága szerint bánsz; Nekem is ugy lehet jó kedvedben ré-

ISTEN IRÁNT VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K . 705·

szem, Ha akaratodat Sze- kedvedben maradok. Már itt is boldogít Lelkiismeretetből tészem. 3. Szent fiad teneked retem, S még sokkal bolMely örömest engedett, dogabb lesz mennyben Csúfot, kint és halált Mely életem. kész szívvel szenvedett! D a l l a m ; Adjunk hálát mindnyájan. Segélj, atyám, én is Engedjek szüntelen, Úgy a Ο Λ Ο LJa uram, tetminta Jézus, Szívből nem O U O . Π s z é s e d e t Tékénytelen. vén, áldom nevedet, Ha 4. Add, előttem legyen hív gyermek módjára HajMindenkor szent törvé- lok igéd szavára, Mely nyed, Mindent látsz, fél- bőséges jutalmam! Mely nem kell Elhagyni szent enyhítő nyugalmam! Mert ösvényed ; Uram,a te igéd benned bizodalmam. Könnyüs üdvösséges,Ter2. Bün miatt nem reszhed, a melyet ránk Adsz, ketek, Égre bátran nézgyönyörűséges. hetek, Szenvedés reám ha 5. Mihelyt szódat hal- gyül, Tűrés által megenylom, Add, hogy siessek hül ; Édes reménységemtenni, S kész legyek min-' ben, Lelek irt Ínségemben dentől Te érted búcsút Teljes minden éltemben. venni; Ne legyek igédnek 3 Add, mig örök lakáCsupán halgatója, Hanem som Felé tart bujdosásom szorgalmatos És hív gya- Uram, téged féljelek, S korlója. mint fiad szeresselek: Benned lelt vidámságom 6. Add, kerüljema bünt, Kínáljon örömmel b á r : Lesz holtig boldogságom, Mi az, a mit adhat? Rö- Legfőbb s becsesb jószávid öröm, örök kár. A ki gom. a véteknek Csalárd pá4. Hogy öröm, vagy lyáján fut, Rövid élet után mostoha Sorsom bün álVégetlen kinra jut. tal soha Ne rontsa e víg7. Ha követem a jót, S ságom. Erősítsd okossámindenben szót fogadok, gom, Újítsd bennem lelUram, mind örökké Jó kedet. Hogy híven ösvé-

I S T E N I R Á N T VALÓ

KÖTELESSÉGEINK.

705·

nyedet Járván, áldjam ne- Meggyőzhetem szívemet, vedet. Ha buzgón szeretlek ; Te j is szeretsz engemet, S adsz D a l l a m : Az éj im érkezik. engedelmemért Örökké O A Q I Tram.törvénye- I való bért. O U í f . U detSinórmérD a l l a m : Bizony meglészen az idő. tékül veszem, S minden tetszésedet Mint hív gyer- Ο Ι A igaz bírája étmek megteszem Megáll O I U * 1 temnek, Te, ki Ígéreted: A jókat szere- látsz mindeneket, Látod ted. rejtekét szivemnek, S gyű2. Az engedelmesség lölöd a vétkeket ; Add Legkedvesebb áldozat, A mindig szent igazságot szent kötelesség Utján Szóljak, mikor bizonysánem ér kárhozat, Sőt got Esküvéssel kell tenhogyha hív leszek, Örök nem. jókat veszek. 2. Adjad, hogy jelen3. Mely engedelmes lételed Támaszthasson volt, Te hozzád, kegyes szívemben Oly félelmet, atyánk, A ki értünk meg- mintha veled Székednél holt S ezer jót árasztott volnék szemben, S ott ránk, Engedett holtáig mind jó, mind rosz munSzinte keresztfáig! kámat Megvizsgálnád s 4. Add, én is szünte- s tőlem számot Vennél len Törvényedet szeres- egész éltemről. sem, Hogy mindenütt je3. Ember ugyan ravaszlen Vagy, el ne felejt- sággal Megcsalhat embehessem. Könnyű a te igád, reket; De óh uram, nyilÖrök életet ád. vánsággal Felfedsz te 5. Segélj, ne csak hall- mindeneket: Igaz leszen jam Éltető beszédedet; ítéleted, Azt a bűnt is megDe szívből javalljam S bünteted, Mely itt titokkövessem intésedet, Róla ban lappang. gondolkozzam, Gyümöl4. Valljon szerelme élcsét is hozzam. temnek,Kincs,harag, vagy 6. Ha híven követlek, félelem, Igaz ügyét test-

I S T E N IRÁNT VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K . 705·

véremnek Elnyomassa-e velem? S hamisan esküvésemben Szép hírében és lelkemben Örökös kárt tegyek-e ? 5. Uram, ha így megrontanám Álnokul törvényedet, S vakmerőképen kihívnám Reám büntetésedet ; Itt egy féreg minduntalan Rágna, s óh mely boldogtalan Lennék a halál után ! 6 Óh hát minden hazugságot Szívem szerint utálok, Szeretem az igazságot, S tőle meg sem is válok. Ne engedd, szent Isten, soha, Hogy attól jó vagy mostoha Sorsom elszakaszthasson. Magános dallamra.

o | | isten, ki a szívet ^ * 1 · 1 vizsgálod Be látsz ennek mély rejtekébe, És fel van fedezve te nálad, Kinek mi forog elméjében: Óh tölts be szent félelemmel, Ha kell hitemmel Tennem bizonyságot, Vallnom igazságot, Ne játszam, esküdvén, lelkemmel. 2. Hazugmondás és az álnok szív Ne mocskolja

soha lelkemet; Az igazság mellett legyek hív, Benned vetvén reménységemet. Ez egész világ kedvéért, S minden kincséért Hamis esküvéssel, Szörnyű hitszegéssel Ne sértsem sveszeszszem lelkemet !* D a l l a m : Jézus Krisztus, én életem.

ΟΙ Ο Λ ki az Urnák ö\L. t\ n e v é v e l Vj S Z szaél, játszik lelkével, S ha esküszik esztelenül, Nem marad büntetetlenül. 2. Nincs abban Isten félelme, S felejti bódult értelme. Mely sebesen fut az élet, S mely közel ér az ítélet. 3. Óh te, ki játszol hiteddel, S tréfálsz esküdözéseddel, Mit csúfolod azt az Istent, Ki mindenben igaz és szent? 4. Isten engem megverjen bár! Gyakran mondod ; hidd el, lejár Az idő, s te verve vert lész, Ha jobbulásra szert nem tész. 5. Istenednek ellenére Sokszor esküszöl nevére; Tanúul hívod Uradat, S megszeged adott szavadat.

ISTEN IRÁNT VALÓ

6. Gondold meg, hogy ítélet lesz, Midőn az Isten számot vesz, S akkor minden megszégye nül. Ki esküszik értetlenül. | | 7 . Ne esküdjél egy lelkedre, Nincs az bizva tetszésedre, Ördöngözést is félre tégy, Hogy ördögök társa ne légy! ^ 8 . Ne mennykövezz se magadra, Se bármely embertársadra ; Az, a ki hall mindeneket, Szórhatna rád mennyköveket. 8. Ugy, nem, ez a szép bizony-szó, A mi ezentúl van, nem jó; Hogy ha azzal hitelt nem nyer, Inkább hallgat a jó ember. 10. Gyakori esküdözéssel S átkozó erősítéssel Okot adsz a gyanúságra, Hogy hajló vagy hazúgságra. 11. Szent Isten, téged mindenek Szívvel szájjal dicsérjenek : Vezesd nekem is nyelvemet, S tedd hasznossá beszédemet ! 12. Ajakim téged áldjanak, Buzgó hálákat adjanak, S inkább szóláso-

KÖTELESSÉGEINK.

705·

mat vedd el, Mint viszszaéljek neveddel. D a l l a m · Jézus, én bizodalmam.

OIQ Λ ki bizik IsO i O . r \ tenben, Szívét búra nem bocsátja, Arra hagyja mindenben Magát, ki titkait látja Várja mennyei atyját, Mérsékeli bánatját. 2. Az, a ki a világot Teremtette, s mindeneknek Ád léteit s boldogságot, S kegyelmes a megesteknek ; Kinek mindent tart karja, Segít is, ha akarja. 3. Mindent tehet ő s noha Sok látszik lehetetlennek, De véghezvinni soha Nem nehéz a nagy Istennek ; S ha bú rágja szívünket, Könnyen enyhít bennünket. 4. S ki hasonlít hozzája, Ki oly gazdag sok jósággal ? Ha az élet pályája Lankaszt, ki áld új vígsággal ? Fiáért, ki éle · tünk, Tőle mindent kérhetünk. 5. Ha látván, hogy szívemnek Nem teljesedik kérelme, Sirok, hogy Istenemnek Soká késik se-

ISTEN

IRÁNT VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K . 705·

gedelme, Még is bízom, víg órám Hogy utóbb felderül rám. 6. Még akkor is, reményem Ha eltűnvén, retteg szívem, S éjbe borúi napfényem, Tudom, hogy az Ur lesz hívem, Ki ott is utat talál, Hol ijeszt veszély, halál. 7. Rá a világ urára, Bizom hát sorsom egészen, Ő minden munkájára Vigyáz, rám is gondja lészen. Ha utaiban járok, Tőle minden jót várok. D a l l a m : Mely nagy az ur kegyelmessége.

panaszkodol * sorsod terhére : Búval, gonddal: bánattal élsz, Igyekezel jobb szerencsére, S nem nyered meg, a mit reménylsz: Hullass könyet, nem bün a sirás, De meggondold, ha méltó-e ? Boldogít-e a sokkalbirás ? S a mit kívánsz, igaz jó-e? 2. Nem adnak a világ javai Senkinek igaz nyugalmat; Csak a kegyesség barátai Nyerik el e szép jutalmat. Vedd jó néven, a mit az Ur ád, Ne fáj-

314.

lald azt, a mit megfog ; Minden állapot tenne terh't rád S mindenikben lehetsz boldog. 3. Igaz az Ur, ő bölcsen méri Az áldást a halandónak, Nem mindig ugy, a mint ez kéri, De mint maga látja jónak. Azt gondolod-e, hogy tégedet Hív szeretete elfelejt ? Nem mulja-e fel érdemedet Az a rész, melyet néked ejt ? 4. Óh ne töltsd hát élted napjait Hivalkodó panaszokban, Kövesd hivatalod dolgait Meg nem fáradván azokban; Bízzál Istenben, tedd tisztedet, Mennyben várd hív jutalmadat Ez az út boldogít tégedet: Mutasd meg, Uram, útadat! Magános dallamra.

OlC )V\ind jó, a mit ° , ü · i V l Isten tészen, Szent az ő akaratja. Ε hit hív gyámolom lészen S szívemet megnyugtatja. Van Istenem, Bár ellenem Támadjon veszély s halál, Felfegyverkezve talál. 2. Mind jó, a mit Isten tészen, Szava meg.

I S T E N IRÁNT VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K .

705·

nem csal soha, Megfo- Irányul minden műve, gadta, hogy egészen El Leszek hát holtig híve. nem hágy, mint mostoha, Sőt kegyesen, Kegyelme- D a l l a m : Krisztus az én életem. aJ • ρ földi élesen Vezérli életemet: Ő tü birja hát szívemet. Teljes 3. Mind jó, a mit Is- siralommal, Ritkán diten tészen, Ő tudja, mi csekedhetünk Tartós nyuszükséges, S oltalmával galommal. körülvészen, Midőn sor2. Csak Jézus szent som kétséges, Kegyessége vallása, Fő kincse éltünkS nagy hűsége Napon- nek, Lehet vigasztalása ként újul s árad, Jól tenni Bánatos szívünknek. el nem fárad. 3. Ez a bús szenvedő4. Mind jó, amit Isten ket Kegyesen biztatja, tészen, Ő az én remény- Hogy el nem hagyja őket ségem, Minden ínségem- A minden jók atyja. ben készen Van nála se4. Arra int, hogy regítségem. Megvigasztal, ményljünk, Mennyei szent Felmagasztal, Alkalma- atyánk Csak kedve szetos órában : Bizom nagy rint éljünk, Szebb napot jóvoltában. dérit ránk. 5. Mind jó, amit Isten 5. Jézusom, hát engetészen, Dorgálása nem i dek, S bízván Istenemben, tesz kárt; Nem czélja Soha el nem csüggedek hogy megemészszen, Bár Bármely ínségemben. tölt keserű pohárt, Hát 6. Bár sokszor bölcseseltűröm, Mert az üröm sége Titkos s csudálatos, Kezéből Istenemnek Or- De új mindig hűsége, S vosság lesz lelkemnek. I mindig állhatatos. 6. Mind jó, amit Isten 7. Öröm legyen vagy tészen, Ő éltem kegyes üröm A mitád számomra, atyja, Bár örömnapom Csendes lélekkel tűröm, enyészszen, Ismét rám Mert szolgál hasznomra. virraszthatja. Nem ká8. Az Isten könnyűvé romra, Sőt hasznomra tesz Minden kísértetet,

316. J nk

14

210

I S T E N IRÁNT VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K . 705·

S ságod, S bizom, hogy e jóságod Engem is körül fog venni ; Véghetetlen D a l l a m : Óh én bűnös jaj, mit kegyelem! Bizom, hogy tegyek. jót tész velem.
lesz

I S T E N IRÁNT VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K .

terhem alig birtam, Nem látván bajom végét: S váratlanul, Számtalanul, Nyertem karod segítségét. 6. Mikor igen megnyomorodtam, Hol vagy uram? kiáltottam, Siess segedelmemre ; Meghallgattál, S árasztottál Kívánt örömöt szívemre. 7. A nyomorúságok bús tele, A szenvedések éjjele Mely sok szívet borított ; De egy sem élt, Ha téged félt, Kit kezed meg nem vidított. 8. Kegyesek! mit tapasztaltatok, Mikor próbákon voltatok? Tegyetek róla vallást; Elhagyott-e S nem adott-e Az Ur mindig vigasztalást? 9. Eljő előbb utóbb az óra, Melyben a bú fordul jóra, S a sírás háladásra ; Ne csüggedj hát, Várd az órát, Lesz útad szabadulásra. D a l l a m . Vigyázzatok, azt kiáltják.

qiQ A z e 9ész világ Ο ί α . ^ u r á r a , N e m véges elmém tanácsára Építem boldogságomat. Valaminek örvendhetek, Mindent ő neki köszön-

211

hetek : Méltó rá bíznom sorsomat, Ő bölcs alkotója És igazgatója Ε világnak ; Ő ügyel rám, Mint jó atyám: Bizom, hogy hív marad hozzám. 2. Öröktől fogva ismérte És bölcs tanácsában megmérte, Jómra miés mennyi szolgál; Száma földi napjaimnak, Keserű s édes óráimnak Nála mind feljegyezve áll. Legyen hát tetszése És bölcs végezése Istenemnek; Ő szerelme És védelme Fő boldogsága éltemnek.* D a l l a m : Mint a szép h ű v ö s patakra.

θ(ΎΛ jézus, szent viO ^ U . J lágosságom.Ki szereted lelkemet S lettél a bűnből váltságom, Kedveld dicséretemet! Óh ! vajha kegyességed Arra birna, hogy téged Méltóképen szeretnélek, Én drágán megváltott lélek! 2. A mi vagyon ellenedre, Gyomláld ki azt belőlem ; Add, hogy tegyem tetszésedre, Valamit kívánsz tőlem, Add, hogy a mi ártana, S tőled elszakasztana, Bár mely 15*

ISTEN IRÁNT VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K . 705·

ket, Mint íe szeretted lelkünket? Tőled jő lelkünk, világa, Nyugodalma s boldogsága. 2. A tévelygés éjjelében A terheltek seregében Mint szövétnek megjelentél, Szenvedtél, s halálra mentél, Hogy Istennel megbékéltesd A bűnöst, s örökké éltesd. 3. Téged királyom, prófétám Dicsőit életem és szám, Megbecsülöm áldásidat, Hallgatom tanításidat, Mert országod el nem enyész, Ha bár az ég s a föld elvész. 4. Add, éljek dicsőségedre, Vigyázzak szent törvényedre, Téged híven szeresselek, És örömmel kövesselek. Add, hogy jó keresztyénségem Légyen legfőbb dicsőségem. 5. Szereteteddel vonj hozzád, Nézzek, mint hív vezérre, rád ; Légy példám boldog sorsomban, S vigasztalóm bánatomD a l l a m : Mi Atyánk ! ki vagy meny- ban ; Ha inség s félelem nyekben. rettent, Add, hogy leD ü n ő s ö k n e k gyek általad ment. o 9 1 ΟΔΙ. D megváltója, 6. Add belém indulaJézus,lelkünk megtartója! todat, Hogy alázatossáKi szerethet ugy bennün- godat S szelidségedet kökedves is, megvessem ; Kedvedet főkép keressem. 3. Még legkisebb jót sem tettem, Mikor már te szerettél, Éltedet adtad érettem, S hozzád ugy édesgettél. Óh Jézus! üdvösségem, Légy nekem segítségem, Hogy értsem szeretetedet, És szeresselek tégedet. 4. Hív szereteted vezessen Éltem minden sorsában, Tanítson járni kegyesen Hivatalom dolgában : Oktasson bölcseségre. Keresztyén kegyességre ; Elmémben világosítson, Hogy bün s világ ne vakítson. 5. Ha szenvedek, szereteted Vigasztalja szívemet, Gyámolítsa ígéreted Boldog reménységemet. Időm fogytán is óh légy Segítőm s magadhoz végy; Tégy minden gonosztól mentté, Örökké boldoggá s szentté.

ISTEN I R Á N T VALÓ

vessem, Az Istent s embert szeressem ; Gyomláld ki a kevélységet Szívemből, s a gyűlölséget. 7. Ha szívem a földiekhez Hajlik, hajtsd a lelkiekhez, Hogy értelmem ne gyalázzam, S czélomat el ne hibázzam ; Add, az erény útját járjam, S jutalmamat akkép várjam. 8. A hit nehéz próbáiban, S a kegyesség harczaiban Segélj vigyázni lelkemre, Adj erőt győzedelemre : Nyomorúságim éjjében Biztasd szívem félelmében. 9. Tégy a jóban végig hűvé, Tégy oly kegyes nagylelkűvé, Hogy a lelkiismeretért, S hozzád való szeretetért A földi jóktól megváljak, S halálban bátran megállják. 10. Ha pedig eljő halálom, Legyen az nekem csak álom; Légy setét völgyén mellettem, Óh Jézus, a kié lettem, S vigy -dicső társaságodba, Meny.nyei szent országodba.

KÖTELESSÉGEINK.

705·

D a l l a m : Az ur gondot visel.

ΟΛΛ

OLL.

p ő jómnak isΓ mérlek) jézu_

som, de kérlek, Nevelj hitemben ; Leghívebb gyámolom, Ha jól meggondolom, Te vagy éltemben ; Ha midőn bajos időn Enyészik szívem vigsága, Te vagy boldogsága. 2. Gyakran bús lélekkel, Siralmas szemekkel Néztem az é g r e ; Sok könyhullatással, Keserves sírással Jajgattam végre ; Enyhülést, könynyebbülést Világban lelni képzeltem, De csak nálad leltem. 3. A te tanításod Menynyei vallásod Szívemre hatott: Igazság szavával Isteni hangjával Ekkép biztatott: Ne félj, csak kegyesen élj! Mit tehet a sors ellened ? Veled lesz Istened. 4. A ki bűnét bánja S jobbítni kívánja Éltét szívesen, Azt ő el nem hagyja, Magához fogadja Nagy kegyelmesen; Siralmát, aggodalmát Utóbb örömmel felváltja, Bűnét megbocsátja.

ISTEN I R Á N T VALÓK Ö T E L E S S É G E I N K .705·

D a l l a m : Bizony meglészen az idő.

ΟΛΟ jóvoltod, Isten, Ο Δ Ο » J t o v á b b ér, Mint a felhők járása ; Meghallgatod azt, a ki kér, Irgalmadnak nincs mássá; Uram, kőváram, szent atyám, Értsd meg szómat, figyelmezz rám, Mert előtted könyörgök. 2. Nem kérek dús gazdagságot, Nem kell rakásra gyűlt kincs; Nem adhat az boldogságot, Ha elégedett szív nincs : Adj bölcs elmét, mely nevedet. Üdvözítő kegyelmedet S lelkem javát ismerje. 3. Fényes tisztesség szívemet Nem vakítja, Istenem ! Csak jó híremet, nevemet Ne engedd elvesztenem ; Az legyen fő becsületem, Hogy neked tessék életem, És sok jók szeressenek. 4. Hosszú életet sem kérek, Mely nem adhat érdemet; Akármennyi időt érek, — Csak üdvözítsd lelkemet; S szerencsémben kérkedéstől, Balsorsomban csüggedéstől Ments meg, mig itt bujdosom.

D a l l a m : Uram Jézus fordulj hozzánk.

Q 9 A

Mindeddig

meg-

O L · ^ , iv ν se gítettél, Sok ínségből kimentettél, Uram, s jóságod most is nagy; Most is kegyes jóltévőm vagy. 2. Most is hát hozzád járúlok, Mindentudó, leborulok, Imádván nagy hatalmadat, Kérvén s várván irgalmadat. 3. Add feddhetetlen [életem, És jó lelkiismeretem Enyhítse minden bajomat, S könnyebbítse halálomat. 4. Szent igéd világosítson, Semmi bün el n e csábítson, Mert a világgal eltűnnek Csalárd örömi a bűnnek. 5. Add, hogy hív legyek tisztemben, Sok jót tegyek életemben, S örüljek az Örülőkkel, Szenvedjek a szenvedőkkel. 6 Te adj belém szelídséget, Irts ki minden irigységet, Hogy emberszerető legyek, S kitelhetőkép jól tegyek. 7. Legyek hozzád háladatos, Szerencsémben.

ISTEN I R Á N T VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K .

alázatos, Bal-sorsomban ne csüggedjek, Jó reménységgel szenvedjek. 8. Mindent, valami hasznomra Szolgál, rendelj meg számomra, Legjobban tudod javamat, Uram, rád hagyom magamat. 9. Benned vagyon bizodalmam, Te légy mind végig oltalmam, S ha itt elvégzem éltemet, Vidd mennyországba lelkemet. Magános dallamra.

OOC

ΟΔΟ.

isten! óh szent

1 Isten ι Qh

vé_

getlen kegyelem ! Ki nélkül semmi jó Nincs, semmi segedelem, Adj nekem ép testet, S add, hogy ép testemet Jó lélek szépítse S ép elme lelkemet. 2. A mi tisztemben áll, Add, azt serényen tegyem, Hivatalom szavát Isten szavaként vegyem. Segélj tennem mindent, Mikor alkalmatos, S ha mit végbe vittem, Legyen foganatos. 3. Add, hogy beszédemben Szent tiszta s igaz legyek, Hiába-való szót Ajakamra ne vegyek.

705·

Tisztem szerint ha kell Akárhol szólanom, A szent igazságtól Ne hagyj elhajlanom. 4. Ha sorsom mostoha, S bú epeszti szívemet, Ne hagyj, sőt viselnem Magad segéld terhemet. Add, ellenségimet Győzzem szelídséggel, Ruházd fel lelkemet Józan bölcseséggel. 5. Engedd, mindenekkel Szép békességben éljek, Igaz uton járván, Tőled áldást reményljek. Kincscsel, tisztességgel Ha meg fogsz áldani, Taníts áldásodat Jóra fordítani. 6. Ε földön halálom Ha még továbbra halad, Ha élemedett kort Érek, Uram, általad, Segélj, vénségemet Hogy bün ne terhelje. Hogy ősz haját fejem Ékesen viselje. 7. Engedd igaz hitben Végeznem életemet, Vedd akkor magadhoz Halhatatlan lelkemet. Testemnek a sírban Adj csendes nyugalmat, S feltámadásakor Mennyekben jutalmat.

ISTEN IRÁNT VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K . 705· D a l l a m : Fogyton fogy napjaim summája.

O O f i Liozzád, nagy IsΟΔΌ. 1 1 t e n felemelni Szent buzgósággal szívünket. Nagy jóvoltodat énekelni, S megvallani sok bününket, Ez reánk nézve üdvösség, S neked tetsző kötelesség; 2. Hogyhogy is lehetnék hideg s rest Ε szent kötelességemben ? Hogy ne hálálnám meg örömest, A mit jót tettél, éltemben, Holott te soha el nem hagysz, S mindent a mi hasznos, megadsz ? 3. De, óh ! midőn elődbe hozom Szívemnek kívánságait, Midőn előtted imádkozom S panaszlom éltem bajait: Add, képmutató ne legyek, És időt s határt ne tegyek. 4. Ne hagyj kívánnom oly dolgokat, Melyeket tilt bölcseséged ; Vagy kérnem másoknak károkat, Mert megbántanálak téged: Megveted a könyörgőket, Ha rosz szív ösztönzi őket. 5. Ha kincset kérek s örömöket, Add, szívemet

megtisztítsam. Hogy azokat, mint eszközöket Másokjavára fordítsam, Gyűlölvén a fösvénységet Kövessek jóltévőséget. 6. Ha sírva panaszlom bajomat S támaszkodom jóvoltodra, Akkor is add, minden sorsomat Bízzam szent akaratodra, S ezt mondjam : tetszésed legyen, S velem, mint legjobb, ugy tegyen. 7. így kedveled imádságomat, S meghallgatod kérésemet, Erősíted bizodalmamat, S nyugottá teszed szívemet; Víg kedvben adsz józanságot, S balsorsomban vidámságot. D a l l a m : Mennyből

jövök most

hozzátok.

Ο c \ n f é r l e k téged, IsΟ Δ ί . J \ tenemet, Bocsásd meg minden vétkemet, Teremts bennem tiszta szívet, Hozzád háladatost s hívet. 2. Benned vagyon bizodalmam, Légy a veszélyben oltalmam ; Mi lehet nekem ellenem, Ha te velem vagy, Istenem? 3. Tőled vettem értelmemet, Tartsd épségben

ISTEN IRÁNT VALÓ KÖTELESSÉGEINK.

<e kincsemet, Szent igéddel erősítsed, S nevelkedését segítsed. 4. Nagy boldogság, hogy tanítasz, S a jó útra igazitasz ; De hogy boldogítson a hit, Add, teremjem gyümölcseit. 5. Szent országodat keressem, Akaratodat kövessem, Az igazság útját járjam, S a földi jókat ugy várjam. 6. Nagy az én erőtlenségem, De van tőled segítségem, Lelkemnek megőrzésére S indulatim győzésére. 7. Ε földön azt add számomra, A mit látsz lenni hasznomra, Ha szűkön leszen értékem, Adj megelégedést nékem. 8. Hogyha pedig adsz bőséget Ozd tőlem a kevélységet, Tégy hozzád háladatossá, Szegényekhez irgalmassá. 9. Ha megáldasz egészséggel, Add, őrizzem eszességgel, És fordítsam jó munkára, Magam és mások hasznára. 10. Tégy jókká hozzám másokat, Támaszsz kegyes barátokat, A kik

705·

jóra vezessenek, S jó tanácscsal segítsenek. 11. Ha hosszabbítod éltemet, Gyámolítsd öregségemet, Légy, óh uram, bizodalmam, Segítségem és oltalmam. 12. S mikor egyszer eljő végem, Akkor is légy segítségem, Adj vig lelkiismeretet, S boldogíts, örök, szeretet! D a l i a m : Szerelmes Jézus.

ΟΛΟ Tárulj Istenhez OäO' J gyakorta s örömest A könyörgésben,keresztyén, ne légy rest, Óh e szent tiszted tedd az Ur szavára Lelked javára. 2. Könyörögj gyakran bizalmas lélekkel Szívből származó esedezésekkel, Az Isten nem néz pompás beszédünkre, Hanem szívünkre. 3. Könyörögj, midőn a sors mosolyog rád, Józanná tesz az, a ki minden jót ád ; Könyörögj, szíved ha érez gyötrelmet, S nyersz segedelmet. 4. Imádságodban szíved örömére, Nézz viszsza élted lefolyt idejére,

318

I S T E N 1RANT VALO

S annak, ki bölcsen vezérlett tégedet, Áldozd éltedet. 5. Könyörögj gyakran magánosságodban, A mindentudó lát minden dolgodban, S imádságodban, hidd el jó véget érsz, Ha hasznost s jót kérsz. 6. De templomban is Istennek áldozni Tartsd szent tisztednek buzgón imádkozni, Nagyobb tüzet gyújt a hívek soksága, Szent buzgósága. 7. Könyörögj gyakran minden emberekért, Jóakarókért és ellenségekért ; Mert ezt kedveli a szeretet atyja, És meghallgatja. 8. Könyörögj gyakran s vizsgáld meg magadat, Ha munkálod-e állandó javadat? S imádságodnak lelked nyugodalma Lesz a jutalma. Dallam :

Lelkemnek latját.

első gondo-

0 9 0 p í u i kegyes szeΟΔυ. Γ r etettel,Buzgó áhitatossággal, Bizodalommal s tisztelettel, És mély alázatossággal, Is-

KOTELESSEGE1NK.

ten ! hozzád folyamodunk, S áldásidért fohászkodunk. 2. Minthogy atyánk vagy mindnyájunknak, Add, hogy felebarátunkat Ismerjük lelki rokonunknak, S úgy szeressük, mint magunkat; Minden ember szerettessék, S neved igy megszenteltessék. 3. Terjedjen a hit, az igazság, Az igaz józan kegyesség, A szeretet, alázatosság, A lelki öröm s békesség: Ezekben áll királyságod, Jöjjön hát hozzánk országod. 4. Merő gyarlóság akaratunk, S gyakorta szolgál kárunkra A mit legbuzgóbban vitatunk ; De te mindig nézsz javunkra ; Legyen hát a te tetszésed, Akaratod, végezésed. 5. A mi üdvösséges lelkünknek, Azt híven kiszolgáltatod, Mire szüksége van testünknek, Atyánk azt is megadhatod : Add meg tehát kenyerünket, Mindennapi szükségünket. 6. Bocsásd meg kegyesen bününket, S mint-

ISTEN IRÁNT VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K . 705·

hogy ezt csak ugy várhatjuk, Ha mi is megbékélésünket Cselekedettel mutatjuk; Irts ki minden kevélységet, Haragtartást, gyűlölséget. 7. Kisérts meg, uram, lásd hitünket, Az hasznunkra fog szolgálni; Próbáld meg elménket, szívünket, Az is javunkra fog válni: De bűnre késztő esettől, Ments meg káros kísérlettől. 8. Minden lelki és testi rosztól Kegyesen őrizz, védelmezz; Ekkép szabadíts a gonosztól S jóvoltod szerint kegyelmezz, Mint hív atyánk fiaidnak, Mint jó urunk, szolgáidnak. 9 Mindent adhatsz, legfőbb királyunk, Tied minden birodalom ; Ha van akármi akadályunk, Csak tőled jöhet oltalom: Téged illet a tisztesség, Neked adassék dicsőség! D a l l a m : Mind jó a mit Isten teszen.

O O A l_ia én az Istent O ö U . Π s z e r e t em, Ugy az Isten is szeret, Erős hittel reményihetem,

Ad naponkint kenyeret; Mind testemre, Mind lelkemre, A mint igéje mondja, Kegyesen leszen gondja. 2. Ha Jézus szavát hallgatom, S nem csak külsőkép hiszek, S minthogy nincs jobb áldozatom, Hozzá hív szívet viszek ; Bűntől félvén, Szentül élvén, Buzgón járok tisztemben, Boldog leszek éltemben. 3. így tőle akármit kérek Üdvözítőm nevében, Ha látja, hogy jó czélt érek Annak megnyerésében, Bár halasztja, S megválasztja Az időt, nincs kétségem, Lesz nála segítségem. 4. Meg lehet győződve szívem Hozzám való kedvéről, Ő énnekem legjobb hívem, Ki éltem szükségéről Ez időben S jövendőben Gondot visel hűséggel, S végre áld üdvösséggel. 5. Óh Uram, gyújts hát szívemben Hozzád hív szeretetet, Erősíts gyenge hitemben, S add, éljek oly életet, A melylyel én Éltem végén Előtted meg-

I S T E N IRÁNT VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K . 705·

állhassak, S mennyország- téged, kit ég, föld Félve ba juthassak. urának vall, Ne sértselek soha Könnyelmű szavamD a l l a m : Istenfélők, mely boldo- mal. gok vagytok. 2. Mindenkor szent le001 isten, midőn fel- gyen Neved nékem, s ha o o l . 1 buzdúlt szí- mások Tégedet, a kitől vemmel, Hozzád emelke- Jőnek minden áldások, dem kérésemmel, Ez jól Csúfolni találnak Vakintézve, Mely üdvösséges merőségükben,Soha részt ne vegyek Esztelenségüklelkemre nézve ! 2. Az imádság nyújt ben. 3. Jézus szent nevét szent buzgóságot Meggyőzni a vétkes gyarló- is Tiszteljék ajakaim, Háságot ; Az éleszt bennem lálva szóljanak Róla minForróbb kedvet tisztem den szavaim ;A ki aztmegbántja Vétkesbeszédében, híven tennem. Rút háladatlanság Van 3. Az ád édes enyhülést szívemnek, Midőn érzem annak szívében. súlyát keresztemnek; Kér4. Tőlem rút esküvés, temre közlöd, Uram, mind Undok átkozódások Meszazt, melylyel jóm esz- sze távozzanak, S hiábaközlöd. valóságok ; A mocskos 4. Óh taníts hát hoz- szavú nyelv Nem tiszzád folyamodni, Szüksé- telhet téged, S könyörgemben buzgón fohász- gését meg nem Hallgatja kodni ; S ha kívánságom felséged. Jómra szolgál, halld megD a l l a m : Mennyből jövök most imádságom !* hozzátok. D a l l a m : Isten, óh szent Isten.

q o o Δ 1 ^ ' mély tiszΟΟΔ, JA t e l e t t e l N y i s _ sam mindenkor számat, Ha téged nevezlek Teremtőmet s atyámat; Hogy

O Q Q walamióta ég s O O O . V f ö l d áll> T é _ gedet hirdet s prédikál, Atyánk, mind az ég tábora, Mind a föld legkisebb pora.

I S T E N I R Á N T VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K .

2. Ég s föld be nem fog tégedet, Szem fel nem éri fényedet; Csak azt tudom, hogy vak vagyok, S hogy jótettid sokak s nagyok. 3. De tanítod már lelkemet, Itt is bírálni tettemet ; S erőszakkal nem vonatom, Ha nem hajol akaratom. 4. Ha kárt vallna is életem, Mégis lelkiismeretem ítéletét követem hát. Atyám, mint szent lelked szavát. 5. A mivel szent kezed megáld, Azért szívem örömmel áld; De csak vidám s szent életem Lehet méltó köszönetem. 6. Ó h ! nem csak föld Istene vagy; lm, birodalmad roppant nagy, Nagy művednek minden tája Sok világoknak hazája. 7. Te bölcsen igazgatsz mindent, Nem kedvelsz mást, csak a mi szent: Nincs oly nép s nyáj, melyet megvess, Vagy részrehajolva szeress. 8. Én hát soha meg nem vetem Azt, a kinek nem követem Képzeletét,

705·

s ha fél téged, Nem mondom, hogy ellenséged. 9. Ha javallom ösvényemet, A szerint szabom éltemet; Ha tévelygek s észre veszem, Tévelygésemet leteszem. 10. Ha nagy, gazdag, s jeles leszek, Fennhéjázást félre teszek, S ha fogyatkozást szenvedek, Nem irigylek, nem csüggedek. 11. Enyhítek bajt, nyavalyákat, Fedezek gyarló hibákat: S te ugy bocsáss meg vétkemnek, Mint én megbántó felemnek. 12. Csekély vagyok, de a mellett Lelkem, melyet szád lehellett, Véghetetlenül becses kincs, S ennél féltőbb jószágom nincs. 13. Kenyeremet add meg mára; A mi más lelkem javára Szolgál, azt csak te tudhatod, Legyen meg szent akaratod. 14. Ε roppant világ sátorod, Ég, föld és tenger oltárod: Minden mindenütt tiszteljen S neked hálát énekeljen. 15. Örvendek, hogy te atyám vagy, Hogy lelkem

222

I S T E N I R Á N T VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K . 705·

méltósága nagy, Hogy bár, Ha fiúi indulatunk örökké tart országod S Vele párosan jár. 8. Szívünk hát mély mindennap ujúl jóságod. tiszteletet Már itt is érezD a l l a m : A nap immár elenyészett. zen S nyelvünk buzgó 004 p e l s é g e s Isten, dicséretet Vigan zenge0 0 4 - . Γ éltünknek Ki- dezzen. 9. S ha majd a dicsőbb rálya és atyja! Téged magasztal szivünknek Buzgó lelkekkel Szemléljük színedet, Akkor felségesb indulatja. 2. Nem éri fel érde- énekkel Imádunk tégedet. medet, Tudjuk, dicséretünk, Még is imádjuk neD a l l a m : Dicsőült helyeken. vedet Azért, mert szeretünk. O O C r S h ki ne áldana 3. Téged, nagy Isten, O ö U . V J T é g e d e t , ö r ö k ismerni Legfőbb méltó- kévaló, Kinek széki körül ságunk, Fiúi szívvel di- Számtalan a magasztaló ! csérni, Földi mennyorszá- Áldnak kezedsokremekei, gunk. Ezer világok seregei, Éne4. Minthogy értésünkre kek számtalan nemei ! 2. Bölcs teremtőm, adod Nagy dicsőségedet, Hisszük, kegyesen foga- halld meg, Én is jóvoldod, Ha zengjük nevedet. todat zengem ; Hová len5. Méltókép ugyan nem nék én por, Ha te nem áldhat Emberi nyelv té- tartanál engem ? Mint ged, Mert minden egeken földedény cseréppé leszen, túl hat Fényes dicsősé- Mely védelemben részt nem veszen, Én is megged. 6. Mégis szent buzgó- romlanám egészen. 3. Valamit teremtett ságunkat Jóvoltod kedAz Ur, azt kész eltartani, veli, Mert az is boldogságunkat Munkálja s ne- Teremtményi körül Nem szűnik meg őrt állani: veli. 7. Kedves neked áldo- Emberek! ő rá építsetek, zatunk, Akármely csekély υ vigyáz, el ne csügged-

I S T E N IRÁNT VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K .

jetek; Bölcsen vezet, jót reményljetek ! 3. Bár néha engedi, Hogy kár közelítsen hozzánk, Számtalanszor több jó Árad tőle naponkint ránk, Bár megértené a halandó, Hogy ő semmi, az Ur állandó, S mindent jól tesz az imádandó. 5. Minden sors tőle jő Setétségbe öltöztetve, S az ő hatalmának Alája vagyon vettetve; Ő mindenben javunkat nézi, Sorsunkat a szerint intézi, Áldásait rajtunk tetézi. 6. Az esztendők folynak, A sok népek múlton múlnak, S majd keserűséggel, Majd örömmel párosúlnak. Ugy amint ő jónak itéli, Bölcs tanácsát el nem cseréli, Bár sok vak azt hibásnak véli. 7. Ha haragszik, rettegj, Óh bűnös! megront hatalma, Mennykövei ellen Hol lesz fejednek oltalma ? Ha kikel az Ur ellenetek, Kevély porok ! el kell vesznetek, S a semmiségbe sülyednetek. 8. De az istenfélő Bol-

705·

dog, szép nap derül rája, Az áldások atyja Igen kegyelmes hozzája, Kegyesen intézi dolgait, Elűzi szíve bús gondjait, S boldogítja jó szándékait. 9. Te, kinek hűsége Oly számtalan sok jót adott, S minden reggelenkint Rám újabb fényben virradott, Nagy nevedet elfelejtenem Ne hagyd, óh ne hagyj veszteglenem Dicséretedben jó Istenem ! D a l l a m : Jehova, csak neked éneklek.

OOfi | ó az Ur, ti ég, o o u . J f ö l d ) halljátok! Jó az Ur 1 zengedezzétek velem, Nagy csudáit magasztaljátok, Tőle jön idején segedelem ; Ő a minden áldásoknak atyja, υ a hív könyörgőt meghallgatja. 2. Engemet a balsors üldözött, Árasztott rám epesztő ínséget, S a halandók bajaim között Nem nyújthattak kívánt segítséget; Inkább csúfolódtak irigyeim, Midőn lenyomtak sok gyötrelmeim.

I S T E N IRÁNT VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K . 705·

7. Ezután buzgóbban 3. De az Isten reám tekintett Irgalmából a hálálom Az Ur sok és nyomorúságban; A sú- nagy jótéteményét, Tellyos veszélyből kimentett, jes szívem szerint utálom S részt adott jókor szép Oly vakmerő bűnösnek boldogságban; Velem az ösvényét, Ki az Ur sok Ur, hol már az, a ki árt ? I és nagy kegyelmeit ElKi tehet nekem gyerme- felejtvén tetézi vétkeit. kének kárt? 8. Sőt a kegyelmes 4. Óh mindenható! segítőnek Csudálatos de mely jó lenni Oltalmad bölcs vezérlését Szólom a befedő árnyékában! Ám- késő jövendőnek, Gyorbár próbára szoktál tenni san s híven keresem tetGyakran e földi éltünk szését, Benne bízom s őt folytában ; De végképen híven szeretem : Leli is bennünket el nem hagysz, kedvét ily tiszteletem. Sőt kelletekor szabaduD a l l a m : Az egek beszélik. lást adsz. 5. Magasztallak erős 0 0 7 Λ bölcs igazgakószálom, Paizsom s bá- ööí . /Λ t ó t A m a j m i n _ torságos menedékem, Ve- denhatót Menny, föld dizérlésed, hajói vizsgálom, csőítsétek! Teremtett álMindig bölcsnek s jónak latok, Ő néktek Uratok,, látszik nékem ; Óh bizony Őtet üdvözöljétek ! Erdők nem marad hát szégyen- s mezőségek, Hegyek és ben Soha az, a ki bizik térségek, Templomai leIstenben. gyetek ! Lelkek seregei, Ti, remek művei, Áldo6. Te szeretet aranykötele, Vonj óh vonj te- zatot vigyetek ! 2. Tengerek habjai, Paremtőmhez engemet! Óh mint szégyenlem azt, hogy takok árjai, Dicséretet vele Nem tartottam meg zúgjatok ! Libánus díszei, híven frigyemet, Hogy e S föld minden erdei, Főmegtartóm ellen vétettem, hajtva imádjátok ! Vadak Madarak, És a jóért gonosszal fi- harsogjatok, szavatok Zengjen dicsőzettem !

225

ségére! Magas bérczezetek, Oltárok legyetek Az ő tiszteletére! 3. Kivált, ki remek vagy, Óh ember, te vigadj Zengedező énekkel ! Ö mindenek felett, Tégedet nagygyá tett Amaz okos lélekkel, Mely oly sokra mehet, S oly józanon tehet Jó s rosz közt ítéletet: Dicső alkotódnak Kegyes megtartódnak Zengj hát, zengj dicséretet! 4. A nap ne támadjon Se el ne nyugodjon, Hogy őtet ne magasztald: Dicsérd mind esőben Mind száraz időben: S mindig jótévődnek valld; S ha bár balsorsot ád, Bízzál, gondja van rád, Mint keze remekére: Hadban, tűzben, árban, Bízzál e kővárban, S légy kész dicséretére ! 5. Velem is nagy jót tett, Mert nem csak teremtett, De végetlen jósággal Eddig rám vigyázott, Sőt fel is ruházott Ezer irgalmassággal; Észt figyelmezésre, S vidám éneklésre Adott zengő szózatot: Benne hát vi-

gadok, S áldozatúl adok Fiúi indulatot. D a l l a m : Mennyből jövök.

338. vagy, Isten, s bölcseséged mely nagy ; Mint háláljam jóvoltodat, S számtalan sok áldásodat! 2. Kitől vettem életemet S józan és bölcs értelmemet? Kitől van az érzékeny szív, Ez az oly becses remek mív? 3. Uram, minden tehetségem, Testi s lelki egészségem Irgalmadnak ajándéka, Nem a vak sorsnak játéka. 4. Hogy kegyes szülőket adtál, S félelmedre oktattattál, S hogy tetszésedet érthetem: Mind ezt neked köszönhetem. 5. S ki tudná előszámlálni, S méltóképen meghálálni Számtalan sok áldásidat, S lelki s testi javaidat ? 6. Ha hogy egész életemmel, Sőt minden lélekzetemmel Teneked hálákat adnék, Még is adósod maradnék. 7. De fiúi indulatom, 15

226

I S T E N IRÁNT VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K . 705·

Ha csekély is áldozatom, ván mutatja, Midőn enKedveltesse énekemet, gemet életre hoztál, Nem más célod volt, hanem Szívbeli dicséretemet. hogy jól tégy, S ideig és D a l l a m : Isten, ó szent Isten. örökké atyám légy. 2 Óh segélj hát, hogy OOQ jóvoltodat, Isszeresselek Én is, mintO O Í J . J t e n ) Szívvel, szájjal hirdetem, A te hogy ennyire szerettél, S ajándékod Lelkem, tes- háladó szívvel dicsérjetem, életem ; Te ékesítél lek Téged, ki velem oly fel Józan okossággal, S sok jót tettél; Életemet szünet nélkül körül Vész teneked szenteljem, Tetszésedben örömömet lelirgalmassággal. 2. Mi vagyok, óh uram ! jem. Hogy velem ennyit tettél, 3. Nincsen abban Isten Sok teremtményid közt félelme, A ki rest magaszEnnyire kitüntettél ? Hogy talni nevedet; Távol leszeretetednek Előbb mint gyen e bódult elme Tőlem, születtem Ingyen kegyel- mely így elfelejt tégedet; medből Már tárgyává Sőt szent tűzzel neked lettem ? Istenemnek, Hálát zengni 3. Szent gyönyörűség- tartsam fő díszemnek. gel Örvendek életemnek, S buzgón hálát adok D a l l a m .· Dicsőség legyen Istennek. Neked jó Istenemnek, S Ο AI x é g e d e t illet, jólszemem előtt tartván, 0 4 - 1 . 1 t é v ő atyám, Mennyivel tartozom Szá- imádásom, S véghetetmodra szívemet S élte- len kegyelmedért dicséretmet áldozom. mondásom, Rám vigyáztál, S áldással koronázD a l l a m : J e h o v a , csak neked tál, Oltalmadban volt éneklek. nyugvásom. 2 Áldlak atyai dorgáló Ο Λ Γ | ozeretetnek Is0 4 - U . O t e n e s atyja ! látogatásidért, Valamint Ki öröktől fogva boldog kívánt javakkal megvidívoltál, Sok áldásod nyil- tásidért; Dicsőítlek S há-

ISTEN IRÁNT VALÓ

ladással említlek Mind kétféle próbáidért. 3. Mindenek felett áldlak jóságod csudájáért, Szent fiadnak érettem lett feláldozásáért, Óh szerelem ! Óh isteni kegyelem ! Mely sok egy bűnös szolgáért. 4. Ne felejtsd el, lelkem, ne felejtsd el Istenedet, Ki ennyi javakkal vidámítja életedet! Halld szózatját, Tegyed parancsolatját, És szenteld neki szívedet* Magános dallamra.

Ο Λ Ο l—iogy ne dicsérΟ ^ Δ . Π n é m az Istent Zengedező énekben, Őtet, a ki oly bölcs, oly szent, S oly kegyes mindenekben ? Óh! a minden áldás atyja Szereti minden művét, Akármit teszen, szívét A szeretet igazgatja, S bár minden változandó, Szeretete állandó. 2. Valamint a sas szárnyával Fedezgeti fiait, Ugy az Isten oltalmával Fedez, nyújtja javait ; Előbb, mint sem fogantattam, Előbb, mint sem íormála, Áldása már rám

KÖTELESSÉGEINK.

227

szállá, S mindig részese maradtam Végetlen kegyelmének, S forró szeretetének. 3. Midőn boldogtalan lettem, Kívánt üdvözíteni, Nem sajnálotta érettem Szent fiát elküldeni; S ki érné fel elméjével, Ez által mit s mennyit tett, Mint megörvendeztetett Isteni szeretetével, Magához mint hódított, S mely igen boldogított! 4. Lelkemet veszni nem hagyja Kétségek örvényében Szent lelkét vezérül adja Nekem szent igéjében ; Setétes utján éltemnek Mennyei világot gyújt Erőt s vigasztalást nyújt Bágyadt s erőtlen szívemnek ; S ha mi ártani akar, Kegyes karja betakar. 5. A földet is ugy intézte, Hogy énnékem használjon, Áldásaival tetézte, Hogy neveljen s tápláljon; Gabonát, füvet, fát, vadat, Völgyön s magas hegyeken, Szárazon s tengereken Minden jót bőséggel adat Gyönyörködtetésemre, Nem csak eledelemre. 15*

ISTEN

IRÁNT VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K . 705·

6. Mint az atya fiát, noha Vétkéért megbünteti, De javára, s végkép soha Szívéből ki nem veti: így az Isten oly kegyelmes. Hogy ámbár néha dorgál, Keményen boszút nem áll, És veszszeje nem sérelmes : Ha néha sujtol is bár, Kegyelméből ki nem zár. 7. Azt jól tudom bizonyosan, El sem felejtem soha, Keresztje nincs oly súlyosan, Hogy ne szűnnék valaha: Midőn a komor tél elmúlt, Lesz szép kikelet aztán, így a szenvedés után Fog örülni, a ki búsult: Mert bár elvész mindenem, Él s szeret jó Istenem. D a l l a m : Dicsőség mennyben Istennek.

ΟΛΟ o t o .

rSrökkévaló jówságnakFogy.

hatatlan kútfeje ! Tőled van minden országnak Boldogsága, ereje, Bölcsen rendelsz mindeneket, Te gyűjtötted a népeket Szorosabb társaságba. 2. Mesterségek s tudományok Általad virágoz-

nak, Melyekkel a tartományok Dicsőségben osztoznak ; Te adsz erőt kinek-kinek, Hogy utján önnön tisztének Gyorsan s híven járhasson. 3. Te vagy, a ki bölcs kezekkel Népek sorsát fontolod, S ezerféle szükségekkel Őket összekapcsolod; Nemzetekről nemzetekre Árad áldásod ezrekre, S boldogít mindeneket. 4. Te rendelted, hogy repüljön A hajó a vizeken, S hogy a kereskedés szüljön Hasznot minden helyeken ; Mindent, a mi szükségünkre Kell, vagy szolgál örömünkre, Sokképen kiszolgáltatsz. 5. Tőled van mindenmunkásnak Jó előmenetele, Te adsz neki észt, hogy másnak Hasznos lehessen vele; Áldásod nem csak folytatod, Kézről kézre is adatod Sok útak s módok által. 6. Mi Urunk s atyánk, nevedet Vig szívvel magasztaljuk, Végetlen bölcseségedet Mindenekelőtt valljuk. Tovább is áld meg hazánkat, S minden

I S T E N IRÁNT VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K . 705·

közhasznú munkánkat Koronázd meg jó véggel. 7. Add, mindnyájan országunkban Egymást szeretők legyünk, Mindent ránk osztott sorsunkban Igazán s híven tegyünk; Örömmel árasztod, atyánk, Legjobb áldásaidat ránk. Ha ily híveid leszünk. D a l l a m : Hogy ne dicsérném az Istent.

H ° S y a n tisztel1 1 jelek téged Uram, teremtőm, atyám ? Nyújtsad mennyből segítséged, Hogy méltókép zengjen szám ; Szent kezed munkája vagyok, S hozzám kegyességeid Sok jótéteményeid Kimondhatatlanul nagyok. Mindennap jót tész velem : Jóvoltod énekelem. 2. A lélek, mely ékesíti Nemes természetemet, Gondol, ért, eleveníti S kormányozza testemet, A te kezeidből vette Dicsőséges lételét, S kegyességednek jelét Sok ezerszer sejdítette; Minden nap jót tész velem ; Jóvoltod énekelem. Qdd

3. A test ékes alkotmányát Nemde te építetted? S hogy száz szépség ragyogványát Lássa, úgy készítetted; Akárhol járnak szemeim, Naponkint édességet Ezer gyönyörűséget Élveznek az érzékeim. Minden nap jót tész velem: Jóvoltod énekelem. 4. Nekem zeng a levegőben Madarak víg szózatja, Engem éleszt a mezőben A virágok illatja ; A fák értem is zöldelnek, S frissítő gyümölcsöket, S a hegy édes szőlőket Én számomra is nevelnek. Minden nap jót tész velem : Jóvoltod énekelem. 5. Mindent fordítasz hasznomra: A vetések felnőnek, Fák, füvek, barmok számomra Bőségben előjőnek Mindennekhasznával élek. Oltalmad, mint erős vár Körűivesz, bőven kijár Ruhám s étkem, a mig élek. Mindennap jót tész velem : Jóvoltod énekelem 6. Ki végére akarmenni, Mennyi jót adsz embernek, Az számba akarja venni Fövényit a tenger-

ISTEN IRÁNT VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K . 705·

nek. Minden dolgom s hivatalom Áldásod tapasztalja, S kegyességedet vallja Mind éjjelem mind nappalom Minden nap jót tész velem : Jóvoltod énekelem. 7. Végső napja is éltemnek Hirdesse nagyságodat, Utolsó hangja nyelvemnek Említse jóságodat ; S ha éltem végzi pályáját, Akkor is háladással És felmagasztalással Veszem a győzők pálmáját A hívek örökében, A szentek seregében. D a l l a m : Én minden

ΟΛΕ

dolgaimban.

\/alamim van, ^mindenemSajátod, óh Istenem ! Te adtad éltemet, S minden szempillantásban Számtalan sok áldásban Részeltetsz, atyám, engemet. 2. Még a midőn nem voltam, S magammal nem gondoltam, Kimérted sorsomat, A mint legjobbnak lelted, Akképen mérsékelted Örömömet és bajomat. 3. Akár vidám napokat Akár siralmasokat

Rendeltél számomra, Mindent bölcsen intéztél, Mindig kegyesen néztél Állandó boldogságomra. 4. Ha midőn megcsalattam, S restül elmulasztottam Kötelességemet, Te, kinek irgalma nagy, Ki csupa szeretet vagy, Jóra vezetéd szívemet. 5 Bölcseséged csudái Szereteted munkái Mely sokak, mely nagyok! Azokat elszámlálni, S méltókép meghálálni, Uram,, elégtelen vagyok. 6. Hív gondviselésedért, Sok jótéteményedért Magasztal szívem, szám ; Szívem buzgó érzését, Nyelvem zengedezését, Kedveld, óh mennyei, atyám! D a l l a m : Ki csak Istenre dolgát hagyja.

o j ß /^sakhomályban^ O 4 - 0 . ^ zenghetem távol Itt még, Isten, énekemet ; De ha egykor, csillagokon túl, Dicsőség, vesz be engemet; Majd győzödelmi énekkel Áldlak a szent seregekkel. 2. Boldogság ugyan„

ISTEN I R Á N T VALÓ

hogy itt immár Kedveled tiszteletünket, Meghallgatod, gyenge legyen bár, Háladó rebegésünket; S érzzük, hogy ember szívének Megújulást nyújt az ének. 3. Örömmel megyek a hívekkel Neved felszentelt helyére, Szívem, nyelvem dicséretekkel Hol magasztalhat kedvére; Ott keblem szent tűz fogja el. S forr kegyes érzeményekkel. 4. Ha mennyei igéd szent bája Meghat s emeli lelkemet, Ha áld keresztyének hű nyája, Én is zengem énekemet Neked, mindenek atyjának, Élet s öröm forrásának. 5. Igaz, gyakran érzém azt is már Éltem csendes óráiban: Mely boldog az, ki kedvedre jár Buzgó hálaadásiban, Mikor áldván víg énekkel Szent örömmel telt szívem el. 6. De ha többször rest vala e szív Atyját imádni tégedet: Templomodban nyájad közt lett hív Hangosan zengni nevedet;

KÖTELESSÉGEINK.

705·

Ott olvadt fel vétkes jege, Ha gyújtá zengők serege. 7. Gyakran jövök és örömmel hát Hívekkel neved házába ; A mely sereg színről színre lát Most a boldogok hónába, Itt gyűlt fel s mit hittel vára, Jutott már valóságára. D a l l a m : T e benned bízom, Istenem.

ΟΛΗ

A hamis véleke* déseket S babonás költeményeket, LJram ! ha elfogadnám, Mind eszemet, Mind szívemet Hitetőknek rabúl adnám. 2. Te, Isten, gyűlölöd azokat, Mert sok s tetemes károkat Emberek közt szereznek, Romlik az ész, A szív is vész, A hol azok beférkeznek. 3. Te nem adsz itt gonosz lelkeknek, Sem a gyarló embereknekCsudatevő erőket; Babonaság, Vagy csalfaság, Hirlel ma csak jövendőket. 4. Nem teremtél bolygó lelkeket S ijesztő tüneményeket Mi rettegtetésünkre ; Bölcseséged S kegyességed. Hogy tenné azt ellenünkre ?

I S T E N IRÁNT VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K . 705·

5. Mind hamis és káros képzelet, A mi józan észben helyet S igéd ben példát nem lel; Gyaláztatik S tagadtatik Hitünk ily pogány képzés sei. 6. Óh add, minden babonaságot Tagadjak meg, s okosságot Válasszak itélőnek! Hogy ne legyen Kár és szégyen Bérem, mint könnyenhivőnek.* D a l l a m : Jézus, én bizodalmam.

0 4 0 04-0.

D ü n ö s kiváncsiD sággal Ne

kémleld a jövendőket, Végetlen okossággal Rejti a bölcs Isten őket. Ne fuss bűvös bájoshoz Kérd'ni az idő mit hoz. 2. A jó Istentől jót várj, Hagyj békét a babonának, Tiszted utján híven járj, Ne higyj hamis prófétának ; A varázslás hitele Tudatlanságnak jele. 3. A hol csudát látni vélsz, Ott ravasz mesterség játszik, S ha babonás szívvel félsz, Sokszor csudajelnek látszik Képzelésed hibája S a természet munkája. 4. Mely gazdag ez csu-

dákkal, Láthadd minden munkáiban, Ne sátánt a kábákkal, Istent láss változásiban ; Rendjét ez igazgatja, S azt senki nem bonthatja. 5. Keresztyén,ne rettegj hát Ördögtől, azt megrontotta Jézusod, s birodalmát Végképen elpusztította.· Ki tesz annak ellene, A kit kedvel Istene ? 6. Ne légy nap-válogató! Ha vezéred ész s erény lesz, Hidd el a mindenható Oltalma mindig körül vesz, Ügyel boldogságodra, S híven vezet czélodra. 7. Akármilyen sors talál, Bár gyűlölők üldözzenek, Bár ínség, veszély, halál Félelmi körűivegyenek, Mond ezt: mindent Istenem Jómra tesz, nem ellenem. D a l l a m : Bízzad minden utadat.

M e n t s meg, * l u r a m , engemet Babonáskodástól, Mely elvonná szívemet A benned bízástól; Add, szívemből szeressek Minden igazságot, S csak igédben keressek Reá bizonyságot.

349.

MAGUNK I R Á N T VALÓK Ö T E L E S S É G E I N K .241

2. Itt csak annyi napíényt adsz, A mennyi meg nem árt; A mit szemlélnem nem hagysz, Az nekem tenne kárt, Azért is áldlak téged Háladó lélekkel, A mit nagy bölcseséged Fedez fellegekkel. 3. Nem lehet tudnunk mindent, A mit rejt végzésed, Elhiszem, hogy bölcs és szent Minden rendelésed, S a mit előlünk elzár Titkaid kárpitja. Azt százkép próbálja bár, Bűbáj fel nem nyitja. 4. Renden kivűl csudáknak Létét várni tőled, Való csak oly kábáknak, A kik te felőled Dölyfösen azt gondolják, Nem érted dolgodat, S vakmerően gáncsolják Bölcs alkotmányodat. 5. Mind kicsiny, mind nagy munkád, Természet bölcs atyja, Elég bizonyságot ád, Eléggé mutatja, Hogy mindent javunkra tész, Hogy bölcseséged nagy, S minden erőt te intézsz, Melynek forrása vagy. 6. Add, uram, hát irtózzam Minden baboná-

tól, Soha el ne távozzam Igéd világától ; Rettegés nélkül vessek Benned bizodalmat, S szentül élvén keressek Te nálad oltalmat. Magunk iránt való kötelességeink. D a l l a m : A nap elment, óh Jézus m a r a d j velünk,

o^ d nu .

l rW\

va óh

Syok , a d d én? jől

megértenem, S megfontolnom e nagy kérdést, Istenem! A ki magát jól meg nem isméri, A bölcseség czélját el nem éri. 2. Te engemet teremtettél képedre, Hogy mindenben éljek tisztességedre ; De váljon én örökös sajátod, Vagyok-e hát tisztelőd s barátod ? 3. Keresztyénnek tartatom, s neveztetem : De teszen-e bizonyságot életem, Hogy serényen járom azt az utat, Melyet Jézus szép példája mutat ? 4. Te mindent tudsz, látod szívem örvényét. Magad segélj, hogy életem ösvényét Figyelmező szemmel vizsgálhassam,.

ISTEN

IRÁNT VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K . 705·

Mind az S ön szívemtől neg ne birtokomban, csak rám bízott kincs. csalattassam. 5. Mint tudná az mun- Uram, csak sáfárod vakálni jobbulását, Ki nem gyok, S számadásim igen látja saját fogyatkozását ? nagyok, Mert mindenről Megismerni magát oly böl- számot kérsz. 3. Ahol nem vetsz, ott cseség, Mely nélkül nincs nem aratsz, Keményen keresztyén kegyesség. 6. Mi híjával vagyok, velünk nem bánsz, De add hát tudtomra, Kegyes igaz vagy ; ha sokat adsz, atyám, hogy siessek ezé- Akkor sokat is kívánsz ; lomra ; Ha jó uton va- JA ki bir sok tehetséggyok, óh erőt adj. Tánto- gel, S még sem tesz jót rodnom, s eltévednem ne serénységgel, Az méltán félhet tőled. hagyj. 4· De annak, ki keveset 7. Hogyha pedig lelkem kárhozatjára Élek, vesz, S még sem csügvezess az üdvösség út- ged szorgalma, Sőt a jára ; Nyújts, mert csak mennyi jót tehet, tesz, te nyújthatsz segítséget, Mely gazdag lesz jutalma! Megtéréshez adj erőt s Azt a fényes mennyországban, Részeltetvén bolkészséget. dogságban, Dicsőséggel D a l l a m : Dicséret, tisztesség tetézed. legyen. 5. Add hát, kevéssel O C | y e , ki felékesí- jvagy sokkal Bírjak, há0 c U · 1 tetted Okos- ladó legyek, S a tőled vett sággal lelkemet, Nem ok áldásokkal Mennél több nélkül teremtetted, Bölcs hasznot tegyek; Büszkén alkotó, éltemet; Add hát, fel ne fuvalkodjam, Se hogy azt jól rendeljem, tunyán ne hivalkodjam, S egyedül neked szentel- Hogy számot tudjak adni. jem Minden tehetségimet. 2. Ε földi bujdosá- D a l l a m : Bizony meglészen az idő. somban Semmi tulajdo- O E O y e akarod, jő nom nincs, Valami van i Ö O Z . 1 Istenem, Hogy

MAGUNK I R Á N T VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K .

magamat szeressem ; Óh taníts jól megértenem, javamat mint keressem ; Add, ebben is okos legyek, Törvényed ellen ne tegyek, S vesztemet ne munkáljam. 2. Szenteld meg egész szívemet, Töltsd be szereteteddel, Minden igyekezetemet Igazgasd félelmeddel : így keresztyénkép szeretem Magamat, s mind azt megvetem, A mit utálsz, s a mi árt. 3. Mulandó jók kívánása Tőled el ne csábítson, S vétkes utak választása Le ne alacsonyítson ; Ne hagyd mások romlására, A gonoszoknak módjára Építnem szerencsémet. 4. A mi hamisan gyűjtetik, Annak el kell pusztulni ; Kik törvényidet megvetik, Nem fognak boldogulni; Add hát igaz uton járjak, A bűnből hasznot ne várjak, Féljek ítéletedtől. 5. Soha hívság csalárd fénye Ne vakítsa szememet, Földi nyereség reménye Meg ne csalja szívemet, Mit használ a

235

mulandóság ? Nem a földi kincs s méltóság Tesz. minket boldogokká. 6. A lélek jó bizonysága S a jót szerető elme, Az élet ártatlansága S az Istennek kegyelme. Ezek adnak boldogságot, Balsorsban is vidámságot, S holtunkban vigasztalást. 7. Boldog aki e fő jókat Hivságért meg nem veti ; Az nyer velők állandókat, Az magát jól szereti. Add hát, ezeket keressem, Kegyelmedet megnyerhessem, S igazán boldog legyek. D a l l a m : Isten, óh szent Isten.

Q C O T^e rendelted, UO O O , 1 rarT1) Hogy magamat szeressem ; Óh add, e tisztemet Kedved szerint tehessem, Tőled van, hogy szívem Szomjaz boldogságot; Segéld mérsékelnem Ε nagy kívánságot 2. Add, hogy szivem hozzád Buzogjon szeretettel, S tiszteljelek téged Feddhetettlen élettel; A ki, mint kívánod, Magát

ISTEN

IRÁNT VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K . 705·

ugy szereti, Az tetszésedet is Örömest követi. 3. Ne vadászszam csupán Saját boldogságomat, Tisztességes uton Eszközöljem hasznomal, Egyenes igazság Vezérelje elmémet, S ne építsem mások Kárán szerencsémet. 4. Nem válik az jómra, A mi egyebeknek árt, Ki néked nem enged, Uram, magának tesz kárt, Ki törvényeden jár, Vesztére nem m e h e t . A ki más úton megy, Az boldog nem lehet. 5. Hogy e földön nem adsz Örök jókat, Istenem, Hogy itt még nincs hazám, Ne hagyd elfelejtenem ; Minden földi öröm Ha jól megvizsgálom, Olyan, mint az árnyék S mint reggeli álom. 6. Szívem magát, Isten Gyakran hozzád emelje, S ugy harczoljon, végre Hogy helyét mennyben lelje. Örök öröm lakik Oly boldogsággal ott, Melyet szem nem látott, Fül soha nem hallott. 7. Mely boldog, ki oda Siet szent buzgósággal, S többet gondol veled.

Mint széles e világgal! Ez szereti magát. Itt is nyugtot talál, S örök boldogságba Vezeti a halál. D a l l a m : Adjunk hálát mindnyájan.

OC J L J a az Istent 004-. nszeretem s a jót híven követem, Minden rosz kívánsággal Megvívok buzgósággal, S híven tűröm sorsomat, Hihetem jobb voltomat, S várhatom jutalmamat. 2 De megvetve kevélyen Szivem mást ne ítéljen, Ne hagyd elfelejtenem, Hogy te áldott Istenem, Ingyen adtak éltemet, Tartod testem s lelkemet, S bírod jóra szívemet. 3. Ha magamat becsülöm. Ha vigyázva kerülöm A bűnök kelepczéjét, S vizsgálom szívem mélyét; Jobbnak tartván szívemet Azénál, kit bűn temet; Nem bántom Istenemet. 4. De megbántom szüntelen, Ha lelkem szava ellen Erdemimet dicsérem, Másét meg nem ismerem, S fenhéjáz gondolatom, Bár felül halad-

MAGUNK IRÁNT VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K .

tatom : Rossz ekkor indulatom. 5. Ha aláznak engemet, Szabad becsületemet Igaz napfényre hoznom S vád alól feloldoznom, Hogy vévén diadalmat, Másoknál bizodalmat Nyerhessek, mint jutalmat. 6. De hirdetvén mindennek Tettim mely nagyra mennek, Ha mind csak erről szólnék, Kevély kérkedő volnék. A ki az igazságot Szereti, álnagyságot Gyűlöl, mint csalárdságot. 7. Bár mindig szentül élni, S Istent igazán félni Kívánjak, bár szavamra, S minden lépten utamra Nézzek, el nem érhetem, Hogy mikor ítéltetem, Tiszta legyen életem. 8. Hogy bátorkodhat nám hát, Máson szemem ha jót lát, Azt még kisebbíteni S jó nevét irigyleni ? Sőt nem szebb-e örülni, Ha mást látok épülni, S hírében dicsőülni ? 9. De bármily jót teszek is S dicsérést érdemlek is, Sokkal szebb el-

237

hallgatnom, Mint mindenütt mutatnom. Ha rendeéletemnek, Tetszik szent Istenemnek, Nem elég-e szívemnek ? 10. Uram, bármely jót tegyek, Add, alázatos legyek, Fussak a kevélységtől, S rút kérkedékenységtől. Abban leljem kedvemet, Hogy látván érdememet, Becsben tartsam lelkemet. Dallam:

Én minden

dolgaimban.

q c c ι elkem,testem,. O ü ö · L· mindenem Sajátod, jó Istenem, Tőled van életem; Akármi tehetséget Avagy előmentséget Látok, neked köszönhetem 2. Ha bánattól ürülök, Ha mi jónak örülök, Ha van becsületem, Ha vannak ép tagjaim, Ha jól folynak dolgaim, Téged illet dicséretem. 3. Ha tégedet szeretni, S tetszésedet követni, Érzek tehetséget; Szívemet ki vezeti, A jót ki kedvelteti ? Csak te adsz rá segítséget. 4. Ne engedj hát szívemnek Kérkedni, bár

MAGUNK I R Á N T VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K . 238

•éltemnek Boldogul foly dolga, Mert, akármi jót teszek, Erőt rá tőled veszek, S vagyok haszontalan szolga. 5. Örök szeretetedre Ily jótéteményedre Érdemetlen vagyok; Mert erőtlenségeim, S ellened tett vétkeim, Mindentudó, sokak s nagyok. 6. Mentsd meg hát büszkeségtől S kevély magahittségtől, Óh uram, szívemet' S add szenteljem kedvedre És dicsőítésedre Lelki s testi érlékemet.

D a l l a m : Mi Atyánk : ki vagy mennyekben.

q r o a minek örül OOO. JA é l e t e m i Mind azt neked köszönhetem, Jóltévő atyám, Istenem, Mert ajándékod mindenem : Emberlétem, okosságom, Étkem, italom s jószágom. 2. Óh hát miért kevélykedném, Akármivel bővelkedném ? Sajátod minden vagyonom, Nincs érdemlett tulajdonom. Mi hajtá hozzám szívedet ?

Hogy rám áraszd jótétedet. 3. Uram, te szeretetednél És számtalan jó tettednél, Óh mely sokkal kisebb vagyok ! Fogyatkozásim mely nagyok! Soha fel nem fuvalkodom, S magamban nem bizakodom.

D a l l a m : Bizony meg leszen az idő.

O C 1 ? Liogy másokat O O / . Π meghaladok Érdemmel, tekintettel, Azért hálát neked adok, Atyám, te emeltél fel, Ki, mikor még nem kértelek, Bár téged nem tiszteltelek, Még is egyre áldottál. 2. Óh bird alázatosságra Mások iránt szívemet, Ha bár nagyobb méltóságra Mint mást, segítsz engemet, Hogy senkit meg ne útáljak, S esztelenül ne csináljak Bálványt önnönmagamból 3. Uram, földi dicsőséget Ne hagyj mohón vadásznom, Sem másoknál kedvességet Csapodáron hajhásznom ! Csak erény gyakorlásában S

MAGUNK IRÁNT VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K .

mások boldogitásában Becsületem keresnem. 4. Nem más, csak az •erény útja Vezet a tisztességre ; Csak az, ki azt folyvást futja, Jut nálad kedvességre ; Hát mig azt el nem tévesztem, Becsületem el nem vesztem, Bár rosz nyelv rágalmazzon.* D a l l a m : T e benned bízom, Istenem.

o c o A ^ d , óh uram, ODO, /Λ jój megismernem, S tőled buzgó szívvel kérnem Az igaz bölcsességet, Mely benned hisz, S oly úton visz, Melyen lelek üdvösséget, 2. Bölcseség, ha igéd fényére Néz lelkünk mint vezérére, Keresvén igazságot, Mert igéd gyújt, S elménknek nyújt Menynyei világosságot. 3. Bölcseség, magunkat ismérni, Nevedet buzgón dicsérni, Ha megtettük tisztünket, S megvallani S jobbítani Hív buzgósággal vétkünket. 4. Bölcseség hitünket nevelni, A Jézus Krisztust tisztelni, S tőle ok-

239

tatást venni, Törvényéhez, Életéhez Mindig hasonlóbbá lenni. 5. Bölcseség, bűnét megsiratni, S minden új bűnt távoztatni S futni az oly vigságtól, Melyet bün ád, S követ kín s vád, S mely megfoszt a boldogságtól. 6. Bölcseség, mint legfőbb kincsére, Vágyni Isten kegyelmére Útján nem tántorodni, Vezérlésén, Rendelésén, Csendes szívvel megnyugodni. 7. Bölcseség, előttünk tartanunk, Hogy a sírba kell szállanunk, S hogy hazánk van az égben, És ugy élnünk, Hogy reménylnünk Lehessen részt üdvösségben. 8. Uram, a kikben e bölcseség Vezérlő fáklya gyanánt ég, Azokké a boldogság; Add nekem ezt, S igy el nem veszt Világi hamis okosság. D a l l a m : Az ur gondot visel.

OCQ ΟΟΌ·

ι elkem L· s á g á t

méltóS

igaz

boldogságát Add megismérnem, Uram, s épülését Megszenteltetését

ISTEN IRÁNT VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K . 705·

Szüntelen kérnem ; Fő gondja, a mint mondja Igéd, az legyen éltemnek : Mi használ lelkemnek. 2. Mely becses a lélek, Melylyel mozgok s élek S értem szavadat! Képedre alkottad S meg is tisztítottad Küldvén fiadat, Hogy benne váltság lenne : Hogy megújítván képedet, Megáldná népedet, 3 Nem csak e világban Ε mulandóságban Van lelkem bére : Sokkal szebb az a czél, Melyre ha itt jól él, Elér végtére ; Mert ha itt az igaz hit Gyümölcsit termi; az égben Részt vesz dicsőségben. 4. Bár harczol ínséggel, Mégis nagy hűséggel Vezeti karod; Hogy megpróbáltassák, S hívnek találtassák, Te azt akarod : Uh hát bár, soha is kár Miattam rá ne omlanék, Ne vesznék, romlanék? 5. A roszak elvesznek, Részesek nem lesznek Az üdvösségben. Ezt jól megértenem Engedd, óh Istenem, Hogy kegyességben Keressem s megnyerhes-

sem Isteni szent tetszésedet, S tiszteljem nevedet. 6. Mely boldog öröm vár, Uram, ha éltem jár, Szent útaidban! Lelkem itt csendes lesz, S már e földön részt vesz Fő javaidban ; Svégtéredicsőbbbére Lesz éltemnek mennyországban, Örök boldogságban. D a l l a m : Az

Istennek jó t e t s z é s e .

OßA c o k s z o r szíved O U U . Ο tűrhetetlen S vétkes panaszra fakad, Hogy jóság utján szünetlen Sok nehézségre akad; De nagyobb kincs erénynél nincs, Azért jár fáradsággal, S ki bátran vív és végig hív, Bir tartós boldogsággal. 2. De már e gonosztevőket Nem éri-e fájdalom? Önnön szívük gyötri őket, Melyben nincs nyugodalom ; Jókra is bú szélvésze fú, S nem könnyű diadalmuk, De sérelmük és gyötrelmük Megszűnik s lesz jutalmuk. 3. A gonoszságnak ösvénye Virágos ám elsőben, De veszedelmek örvénye Lesz abból jöven-

MAGUNK IRÁNT VALÓ KÖTELESSÉGEINK.

241

dőben, Az erény hegy ί lene állni. Ki erővel bír, s keskeny út megy Kő- ι idővel Gyakorlással tesziklák között rája, De nyészik, A ki vele nem majd végre üdvösségre él, tőle, A mi van is Visz fárasztó pályája. enyészik 4. Ha az Isten szabad8. Nem a magad ereságot Adna neked a vé- jéből Vivsz: győzőnek gett, Hogy kövess fajta- kell lenned, Maga az Ur lanságot, Haragot, irigy- kegyelméből Munkálja a séget, Ha kényére, tetszé- (jót benned. Hol az atya, sére Hagyná szívedet él- ki magzatja Kényért _kérni : Hatalmáról, jóságá vén, követ ád ? Könyöról Vájjon mit fognál |! rögj h á t ; az a ki lát vélni ! Mindent, bizony ügyel 5 Hogy serkentsen a rád ! szentségre, Azért ád tör9. Fusd gyorsan élted vényeket, Melyek által pályáját, Járj az Urnák üdvösségre Vezeti a lel- törvényén, Kövesd Jézus keket ; Nagy kegyelem az szép példáját A jóságok értelem S lelkiismeret ösvényén ; Ellenséged szava, Mely szép utat csúfja téged Bár mar, arra mutat, Mi legyen mutass hűséget, Mennylelkünk java. országban, nem világban 6. Önként kell, ha jóm Várj igaz dicsőséget. 10. Légy erős minden akarom, Engednem Istenemnek, Ösztönnek en- időben, Gondolj gyakran ged a barom, Ember az sírodra; S nézd mely értelemnek; Főbb lelkek- öröm jövendőben Követnek s embereknek Eb- kezik harczodra ; Higyj ben áll méltóságuk, Hogy Istenben, ez mindenben erényre s szent igényre Vigasztalást s erőt nyújt, Az ítélet s örök élet ÖrSzert tehet okosságuk. 7. Engedj az ur törvé- vendetes reményt nyújt. 11. Bár nem mindig nyének, Ugy fogsz nyugtot találni; Igyekezz szí- győz hűséged, Ne csügved kényének Híven el- gedj el egészen ; Bár 16

MAGUNK I R Á N T VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K . 242

sokszor erőtlenséged Súlya terhedre lészen, Kész szívedre, nem tettedre Néz a te jó Istened, Megbékéltél, fia lettél : Ez vigasztaljon téged.

ismeret szavát Ugy becsüljem mint lelkem fő javát, S ha bűnömért vádol, Atyám, add te 'hozzád térjek, S bánkódva kegyelmet kérjek.

6. Erősítsd kegyelmeddel lelkemet, S őrizd Oßt r S h mely boldog meg minden bűntől élteQ U i · v J annak az éle- met, Mert ha szívem 1 te, Kinek van jő lelki- tiszta, Csak ugy lehetsz ismerete ! Bár az eget s bizodalmam, Erősségem, földet Halomra omolni nyugodalmam. látja, Nem fél, mert Isten D a l l a m : A nap immár elenyészett. barátja. 2. Ha te nálad, Uram, Q f i O JVAit rettegek,ha kegyelemben Vagyok, α υ ώ · m életem Az ur csendesség lakik szívem- ösvényén jár ? Tiszta lelben, S ki árthat énne- kiismeretem Itt is boldokem ? Rémítsen bár ve- gít már. szedelem, Segedelmeddel 2. Békesség lakik szílész velem. vemben, Nincs kárhoz3. Bár sértsen a rosz tatásom, S ez akármely nyelvek szidalma, Erő- ínségemben Nagy vigaszsen megáll lelkem nyu- talásom. galma ; Ha szívem ártat3. S ha napjaim molan, S nem botránkoztat solyognak, Belső nyugaléletem, Napfényre jő be- mamat Nevelik, s kétcsületem. szer boldognak Tarthatom magamat. 4. Vidáman futom földi pályámat, Óhajtva vár4. Ha dolgaimat folyván égi hazámat, A hol tatom Buzgó serénységminden jónak, Melyet az gel, Isten áldását várhaember itten tesz, Mara- tom Vidám reménységdandó jutalma lesz. gel. 5- Add, hogy a lelki5. A világ elenyészik

D a l l a m : Mire bánkódol, óh szivem.

MAGUNK I R Á N T VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K .

243

bár, S minden dicsősége ; Meg ne csuszamodjál. A Akkor sem félek ; készen mely szív Jól nem vív, vár Lelkem üdvössége. Bűnnek lesz szolgája S kisértet zsákmánya. D a l l a m : Bízzad minden utadat. 2. Ébren légy, el ne O ß O L j a éltem fedhe- merülj Testi bátorságban, Ο Ό Ο . Π t e ü e n s v é t _ Hogy hálóba ne kerülj, kem nem háborít; Ha Élvén tunyaságban, Lemegfertőzhetetlen Szív s jebbre S mélyebbre Esik erkölcs bátorít; Mely bé- a nem félő, S magát állni kével élhetek, Mely nagy vélő. boldogságom! S váljon 3. Vigyázz, meg ne hókitől félhetek? Isten bi- dítson A bün erejével, S zonyságom. magához ne csábítson 2. így bátran emelhe- Hazug szépségével; Ha tem Ő hozzá szívemet, ámít S vidámít, Ne higyj, S ha megkeseríttetem, Vi- mert mérget rejt, Csalárd gasztal engemet. Sem ha- tőrébe ejt. lál, sem ítélet Képe hát 4. Vigyázz főkép manem rettent: Jámborul gadra! Gyakran csalárd töltött élet Minden vá- a szív, S az öröm ártaldaktól ment. madra Válik, a melyre 3. Ily jutalmát s gyü- hív, Gyakran lágy És felmölcsét Látja már élté- hagy A kötelességgel, Ha ben, A ki szívét s erköl- vív nehézséggel csét Tartja épségében. Óh 5. De hogy vigyázáIsten! add, életem Tené- soddal Czélodat elérjed, ked tetszhessen, S jó lelki- Gyakran imádságoddal Az ismeretem Értem felel- Istent is kérjed ; Okossá, Gondossá Tesz szent buzhessen ! góságod, S áhitatossáD a l l a m : Teljes minden éltemben, god. 0 £ » A I elkem, vigyázz 6. Óh hát tisztednek 0 0 4 - . L· s e r é n y e n ) § ismérd Istenhez járulni; buzgón fohászkodjál, Meghallgat, · csak hittel Hogy a síkos ösvényen kérd, Segít megújulni, Hi16'

244

MAGUNK IRÁNT VALÓ

KÖTELESSÉGEINK.

tedre, Kértedre Lelke szí- gyarlóság van bennem, vedbe száll, S a bűnnek S mely szükséges vigyáznom ; Ha látok kíellent áll. sérteteket, Adj ellenek D a l l a m : Jézus, ki bűnös lelkemet. fegyvereket, Hogy megq e r I i a, uram, szent állják harczomban, Mind O U c J · 1 1 ösvényedre jó mind balsorsomban Engem már megtérített 5. Ha mely hit, keIrgalmad, és törvényedre gyesség, remény Már széFigyelmezni segített ; Ha píti lelkemet, Mind tőled szívem már tégedet fél nyert jótétemény, - KedÉs jobban szeret minden- veld köszönetemet ; Add, nél: Óh ne hagyj bűnbe éljekdícsőségedre,Tegyek esnem, S azzal vesztem mindent tetszésedre ; Kekeresnem! gyelmed megismérjem, S 2. A büszke szív meg- tovább is buzgón kérjem. győzetik A test csalárd 6. Boldog leszek, ha harczában. A hol nem igy járok Mind holtomig fél, ott eshetik Kisértet kedvedre, Tőled, nem mahálójába, Némely jót csak gamtól várok Erőt tiszkicsinynek vél, Némely teletedre ! Boldog, a ki bűnöktől nem is fél: Néha alázatos, Kegyelmedért messze tévedt már, S azt háladatos, Az bűnön diavéli jó úton jár. dalmat Vévén, nyer ott 3. Óh mely erőtlen az jutalmat. ember Minden igyekezete, Jaj neki, ha szunnyadni D a l l a m : Mint a szép hűvös patakra. mer, Holott harcz az élete! O f i f i izeressétek seSok erőt vélvén magá- Ο Ό Ό . I \ r énységgel Az ban, Esik a bün rabsá- Istennek országát, Mungába ; Gyarlót könnyen káljátok nagy hűséggel győz a test, Ha nem fél Lelketekboldogságát, Ems vigyázni rest. berek ! megtérjetek S arra 4. Uram, add eszembe törekedjetek, Hogy itt vennem, Mely könnyű té- szentek lehessetek, S intováznom, Mely nagy nét mennybe mehessetek.

MAGUNK IRÁNT VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K .

2. Boldog, a ki a vétkekkel Harczolván, állhatatos, Ellent áll erős lélekkel, S csak abban foglalatos, Hogy vévén diadalmat, Nyerjen örök jutalmat Ama dicső mennyországban, Véghetetlen boldogságban. 3. Ha bátorságba nem merülsz, Tudván gyarló voltodat, Minden kísértetet kerülsz, Híven teszed dolgodat, S az Istent buzgón kéred, Hogy a jóra vezéred Legyen: ugy te is boldog lész, S Isten országára szert tész. 4. Óh hát buzgón serénykedjél, Nézz Jézus példájára, Minden bűntől őrizkedjél, Lépj az élet útjára, A lélek fegyverével, Az Isten igéjével Győzd meg testedet s véredet, Legravaszb ellenségedet. 5. Óh uram! csüggednem ne hagyj Lelki vigyázásomban, Erős és bátor szívet adj Nehéz bajvivásomban. Biztass segedelmeddel S azon ígéreteddel, Hogy egykor szép czélra jutunk, Ha pályánkon híven futunk.

245

D a l l a m : A nap elment, óh Jézus m a r a d j velem.

O f y j "Testemet is UO V I · 1 ram, te teremtetted, Halhatatlan lelkem társává tetted; Szükséges hát azt is megbecsülnöm, S mindent a mi neki árt, kerülnöm. 2. Azt akarod, hogy szeressem sdajkáljam, Étel, ital, öröm által tápláljam, De ne rontsam vétkes puhasággal. S ne mocskoljam undok gonoszsággal. 3. Azért adtad, hogy örüljön szentségben, Állhatatos és hűlegyen ínségben, Hogy szenvedvén, itt megpróbáltassék, S dicsőséggel megkoronáztassák. 4. Keményítnem szükség őtet munkával, S bátran vívnom a vétkes kívánsággal, Hogy hivságtól el ne kényesedjen, S az erénynek útján ne csüggedjen. 5. Adjad, uram, szoktassam mérséklésre, S ne bocsássam soha rút henyélésre ; Életemnek minden idejében Buzgón s híven járjon el tisztében.

246

MAGUNK IRÁNT VALÓ

KÖTELESSÉGEINK.

6. Ha tagjait a betegség Tőled van ; add, hogy vele rongálja. Add, hogy ben- Éljünk mérsékelve, Hogy ned hív orvosát találja, testünk erőt vegyen ÁlHa méltókép benne tisz- tala, s neked legyen Tisztelhetem Nevedet, nyújtsd tességedre szentelve, 3. A mivel jó kedvedtovábbra életem. 7. Fájdalmait, add szen- ből Táplálsz, add szent vedjem békével, Segítsé- kezedből Vegyük köszögedvárjam csendes elmé- nettel, S háláljuk buzgóvel, S bár késleled enyhí- sággal, Hív szorgalmatostő órámat, Még se nyis- sággal S istenfélő szent sam panaszra meg szá- élettel. mat. 8. Csak magam ne rö-1 D a l l a m : Az én időm, mint a szép nyár. vidítsem éltemet, Nyugodt λ testet szükség szívvel szemlélhetem vé- o £ > Q gemet, Bár a sírban fog Ο Ό » . / λ táplálni, Bün testem szunnyadni, Mikor rongálni; Adj hát, uram,, intesz, fel fog az támadni. értelmet, Hogy arra is fi9. Rá is ragyog egy gyelmezzek, S ne szerezdicső napnak fénye Hol zek Éltemnek veszedelbetelik szívem legszebb re- met. 2. Bölcs kezednek alménye, S elfelejtvén minden bút s fájdalmat, Él-1 kotmánya Megkívánja Az vezni fog örök nyugodal- illő becsületet; Hogy merjem tudva sérteni S nem mat. őrzeni Ε drága épületet ? D a l l a m . Én minden dolgaimban. 3. Ennek oltalmazására ο β ο iiáladatoslélek- S tartására Mely sok eszooo. π k e l i s ö r v e n . közt szerzettél! Melyeket, dező énekkel Áldlak, él- hogy feltaláljunk, És hasztem atyja, Hogy szent ke- náljunk, Értelmesekké zed javait, Tápláló áldá- tettél. 4. Az ép test s egészsait Rám is bőven osztoséges vér, Mely sokat ér, gatja. Ε kincsre ki ne vágyjon ! 2. Éltünknek eledele

MAGUNK IRÁNT VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K .

Hogy folytassa az dolgait, Ki kínjait Jajgatja beteg ágyon ? 5. Óh hát megőrzöm gondosan És okosan Tagjaimnak épségét; Rút s pajkos kicsapongással S dobzódással Nem eszközlöm ínségét. 6. Isten, erőddel légy velem, Feltételem, Hogy ebben teljesedjen, S szívem erőrongálásért, Fogyasztásért Furdalást ne szenvedjen. 7. Ha pedig betegség jő rám, Segélj, atyám, Tűrni békességesen; Erősítsd reménységemet, És terhemet Vedd le rólam kegyesen. 8. De ne engedd, hogy képtelen S törvénytelen Legyen testem féltése ? Ne engedd, hogy elfoglaljon S bűnre csaljon Vétkes kényeztetése. 9. A lélek az én jobb részem ; Haazttészem Fő gondomnak tárgyává: Ha itt tetszésedre élek: A test s lélek Mennynek lesz lakosává.

247

D a l l a m : Mint a szép hűvös patakra.

0 " 7 Α Λ ζ ép test, egészí t / U . Μ s é g s e r ő ^iet fő javát teszi: Mely háládatlan, s vakmerő, Ki jól hasznát nem veszi ; Sőt merészli rongálni, S nem kész forrón hálálni Annak, kinek nagy kegyelme Az egészség s vidám elme! 2. Mindent fogok hát kerülni, Mi testemnek árthatna, Mely miatt erőm gyengülni Kezdne s éltem fogyhatna ; Mert ez kész pokol volna, Ha lelkem igy vádolna : Te vagy épséged rontója, Erőd s tested gyilkolója ! D a l l a m : Az Istennek jó tetszése.

07I AZ Isten öröm O / I . /Λ. i s tene; Szabad, ember, örülnöd; De a mely öröm ellene Vét, azt el kell kerülnöd ; u r vendezz ifjúságodban, Örülj egész éltedben ; De vigyázz vidámságodban, Hogy kárt ne tégy lelkedben. 2. Az Ur termeszt virágokat Az életnek mezején: Hervadandók, szedd azokat Bölcs kézzel, s szedd

248

MAGUNK IRÁNT VALÓ KÖTELESSÉGEINK.

idején : Mely gyönyörűn helyett mérget ád, Itt mosolyognak, Mint szé- minden gyönyörűségnek pitik utadat, Hogy bujdos- 1 Bölcsen határt és czélt ván is boldognak Mond- tégy, Hogy az égi dicsőhasd sokszor magadat. ségnek Örömére méltó 3. Az Isten mikép ru- légy. házzá Földünket ékességgel ! Mely kegyesen koro- D a , l a m : A n a P i m m á r elenyészett, názza Az esztendőt bő- ΟΠ(Λ jSjem liltja az séggel ! Ég föld, viz. min- ö i L · . INI ö r ö m atyja den ezt mondja: Emberek, Gyönyörűségünket, Sőt örüljetek ; Az urnák van ' áldásival biztatja Örömre rátok gondja, Méltán le-1 szívünket. 2. Csak ártatlanok lehet kedvetek. 4. Fogadd a termé- gyenek Gyönyörködéseszet szavát, Ne légy tőle ink, S értök meg ne séridegen: Örülj, de lelked- tessenek Kötelességeink, nek javát Ne vedd köny3. Kerüljük, mint a nyen, s hidegen! A test 1 pusztító Halálos mérgegyönyörűségei Csak ha- 1 ket, A szívet rosszra mar elhervadnak. De a hódító Gyönyörűségeket, lélek örömei Örökké meg4. Főkép igazság utmaradnak. jában Keressük kedvün5. Örülj, de egyszers- ket, S mások boldogítámind veled Örvendeztess sában Legfőbb örömünmásokat; Örömödet meg- j ket * szenteled Oszlatván bűs gondokat; Kétszer örül, D a , l a m : ,ézus h ű s é g e s tanitónk · ki vigságot Gyászos szí-! 0 " 7 0 A vétkes gyövekben gerjeszt, S szív ^ nyörüséget, élesztő boldogságot Nyo- Ember, hogy kerülhessed, morultakra terjeszt. ; A bölcs mértékletességet, 6. Örülj, de tiszta le- Mindenekben kövessed ; gyen bár Az öröm, mely Örömöd bár nem tilalnevet rád, Mihelyt a mér- mas, Vigyázz, mert a sok téken túl jár, Színméz | ártalmas.

MAGUNK IRÁNT VALÓ KÖTELESSÉGEINK.

2. Hogy lehess a bűnöktől ment. Testedhez szemérmes légy, Még nézésed is legyen szent, Trágárságot félre tégy ; A rútul tréfáló elme A léleknek lesz sérelme. 3. Dolgozzál, ártatlanságnak A munka kőbástyája, Az undok fajtalanságnak Henyélés lágy párnája; Csak hamar, ha semmit nem tész, Rút kivánságid rabja lész. 4. Ha gyönyörűség lángjait Elkerülni akarod, Addig szaggasd el lánczait, Mig meg nincs kötve karod; Ha eleintén neveled, Könnyen bánik utóbb veled. 5. Sokszor a bün rózsát füze, Melyben volt veszedelem, Sokszor a barátság tüze Végre lett rút szerelem ; Véljük, hogy nő barátságunk, S oda van ártatlanságunk. 6. Az érző szív könynyen hiszi, Hogy vétkes kívánása Csekély bün, ha titkon viszi Véghez, csak más ne lássa. Nem ügyel kisebb vétkekre S ugy megy tetemesebbekre. 7. Váljon csak a tett

249

vétek-e? S szent az ember, szívének Ha bűnöket zár rejteke, Ha enged rút tüzének? Valljon tiszták hogy lehetünk, Ha csak kivűl szép életünk? 8. Kivánságinkkal szívünket Ha rútak, megmocskoljuk ; Velők megsértjük tisztünket, Bármely igen titkoljuk; Ne véld hát, hogy szíved még szűz, Ha ég benne fertelmes tűz. 9 Győzd meg hát rosz kívánságod, Élj szentül Istenednek, Gondold, hogy ártatlanságod Legfőbb java éltednek; Ha egyszer megfertőzteteted, Soha vissza nem nyerheted. 10. A vétkes gyönyörűséget Feddhetetlen életben Kerüld, kérvén segítséget Istentől kisértetben Ha az első tőrtől nem futsz, Bizonynyal még többre is jutsz. D a l l a m : Jézus, én b i z o d a l m a m .

ΟΠΛ

Xiszta szentségü atyám ! Szűz szívet teremts én bennem, Szentséged ruházzad rám, S add fel-

250

MAGUNK I R Á N T VALÓ

fegyverkezve lennem ; Élhessek mint tiszta szűz, Kit nem gyújt fajtalan tűz. 2. A bujaság kútfeje Ez élet sok Ínségének, Testünk lelkünk ereje Zsákmánya követésének; Minden buja szerelem Vég jutalma gyötrelem. 3. Óh add ellent állhassak Minden buja ingerlésnek, S folyvást ellent mondhassak A legelső megesésnek ; Mert ki egyszer megesett, Feslettségnek rabja lett.* D a l l a m : Óh emberi gyarló zetség.

Oyc

<J íkj.

nem-

r S h ártatlan szív,

kJ

mennyei

<jísz

Édes nyugodalma ! csak te vissz Az örömök szép forrására, A szent Isten víg látására. 2. A hiú vad gyönyörűségek, A kaczérság és tündérségek Futnak tőled : s mégis engemet Te vidítsz és szerzed kedvemet. 3. Te minden gond s minden megbánás, Minden panasz és szemrehányás Nélkül viszed

KÖTELESSÉGEINK.

napjaim előbb, S általad lesz életem kellőbb. 4. Óh hogy első mentesvoltomat Gyermekkori tisztaságomat Megtartanám, el ne veszteném, S gyöngy-virágát holtig teremném ! D a l l a m : Lelkemnek első gondolatját.

0*7f* Λ ζ egész élő· Q / O . Λ n a g y világ_ nak Kegyelmes tápláló atyja, Minden hív szorgalmatosságnak Hasznát kezed osztogatja, Sőt valamit teremtettél, Reád néz s áldásodból él. 2. Te megnyitod bő tárházadat, S szükséges jókkal betelünk, Ránk árasztod sok áldásodat, Naponkint van eledelünk, Egy állat sem kicsiny nálad, A férget is te táplálod. 3. Énnékem is minden időben Megadtad eledelemet, S atyám, tudom, hogy jövendőben Sem hagysz éhezni engemet; Adsz, a mennyi elegendő, Nem rettent hát a jövendő. 4. A madár nem szánt, sem nem takar, Mégis

MAGUNK I R Á N T VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K .

eltartod kegyesen, A liliom nem fon, nem sző s varr, Mégis ruházod ékesen ; Én drágább vagyok: dolgozom, És hozzád is imádkozom. 5. Engemet örökre alkottál, Nem földi rövid időre, Belém okos lelket oltottál Neved dicsőítés é r e ; Szerzettél örök váltságot: Mely állat nyert ily nagyságot? 6. Ha már lelkemet igy szereted, Hát nem adnál-e élelmet? Lám a nagy bűnöst is élteted, Ki tőled nem kér kegyelmet ; Óh bizonynyal hát el nem hagysz, Szükséges ételt italt adsz. 7. De óh ne hagyj élni vétkesen Adományiddal, Istenem ! Add, hogy mindent vegyek kegyesen, S hozzád vezessen mindenem, Kevéssel megelégedjem, Senkire se irigykedjem. 8. Hogyha bőséget adsz, oltalmazz A rút mértékletlenségtől; Ha szükséget mérsz rám, irgalmazz, S őrizz türhetetlenségtől. Atyám, mig

251

élek, dicsérlek, Mert m e g tartómnak ismerlek. D a l l a m : Dicsőség mennyben Istennek.

Ύ7Ί i . /ÄAd d > h ° s y h íi~. K3t ven sáfárkoc jam, Uram, a földi jókkal, Velők bölcsen gazdálkodjam, Mint hamar elmulókkal, A kevésben ha hív leszek, Egykor becsesb jókat veszek Jutalmul kegyelmedből. 2. Ne engedd, hogy megvakítsák Halhatatlan lelkemet, S kevélykedésre csábítsák Erőtelen szívemet ; Vagy hogy a földi nyereség Miatt az örök üdvösség Útjáról eltávozzam. 3. Mit használna, ha megnyerném A világot kincsével, S magamat bűnbe keverném Vétkes szeretetével ? Ha megvetném igéd szavát, S elmellőzném lelkem javát, Mely boldogtalan lennék. 4. Óh inkább áldj meg engemet Lelked ajándékival, Tedd gazdaggá életemet Kegyelmed javaival ; így lelkemnek bizodalma, Békessége s nyú-

252

MAGUNK IRÁNT VALÓ

godalma Lévén nem lát szükséget. 5. Utáltasd a fösvénységet, A vétkeknek gyö kerét. A pénz lelki békességet Nem ád annak, a ki vét; Nem használhat halálunkban, Nem segít számadásunkban, S nem szerez üdvösséget. 6. Taníts, mint kell áldásidat Bölcsen takarítanom S ingyen adott javaidat Hasznomra fordítanom ; Add, igaz keresményemből, Hozzád való hűségemből Sok jámbornak használjak. 7. Egyszer mindenről számot kérsz ; Ne hadd elfelejtenem, Hogy mindent igaz fonttal mérsz, Igaz birám, Istenem. Ha itt hív sáfárod leszek, Akkor örök jókat veszek Jutalmul kegyelmedből. D a l l a m : Mire bánkódol, óh szívem.

070 Doldog, ki szeO / O . D r e z nagyobb kincseket S nem kívánja csak a földieket, Boldog, ki igyekszik Az erényben gazdag lenni, S állandó jókban részt venni ! 2. A kegyes Isten ugyan

KÖTELESSÉGEINK.

nem bánja, Ha a testi jót szívünk kivánja, Bírhatjuk, nem tiltja; Csak hogy vegyük háladással, És jót tegyünk abból mással. 3. De bálványozni a földi jókat S elfelejteni az állandókat Mely illetlen hozzánk, Kik Isten képére lettünk, S mennyországra teremtettünk ! 4. Mert a fösvénység rontja szívünket, Megfosztja legfőbb érzéseinket, Elvon az erénytől, S vakokká tesz, hogy pénzünket Ugy nézzük, mint Istenünket. 5. A fösvénység gyűjt telhetetlenűl, Elhagyottakat istentelenül Csal, húz, von, nyomorgat. Elfojtja a lélek szavát S megöli az élet javát. 6. A nyereségért tesz hitszegővé, A megszolgált bért nem fizetővé, És oly vad szívet ád, Mely özvegyet, s árvát nem szán, S velők kíméletlenül bán. 7. Tud-e a fösvénység könyörülni; A jótéteinek tud-e örülni, Sőt kemény, mint az érez, Kötelességit megrontja, A hitet s frigyet felbontja.

M A G U N K i R A N T VALÓ

8. Óh utam ! taníts megelégedni, S a fösvénységtől ugy őrizkedni, Mint mérges kígyótól; Add, a bölcs és vidám lélek Legyen fő jóm, a míg élek. D a l l a m : Előtted állok, d r á g a Jézusom.

KOTELESSEGEINK.

253

megelégedni, Tündér pompában nem tud kérkedni; Annak is Sajnálja Vakságát, Ki abban tartja fő boldogságát. 6. Bölcs mérsékléssel költi javait, Mert múlók lévén, boldog napjait Nem tudja, Csak meddig Számlálja, Őtet is kár s jaj könnyen találja. 7. Ő, ki mindenben hív lenni akar, Fösvény vagy tolvajkézzel nem takar, A szegényt Kész szívvel Segíti, S annak örül, ha sorsát enyhíti. 8. Megszánó szívvel és szemmel látja, Hogy szükséggel vív felebarátja, S valamit, Ha félre Tud tenni, Siet vele más hasznára lenni. 9. Ha hát kívánom boldogságomat, Takarítanom kell vagyonomat; Add, uram, Ebben is Hív legyek, Hogy ugy, bár szükség ér, se csüggedjek.

07Q Λ ki az erényt O á Z f . ΙΛ híven szereti, Az keresményét sem vesztegeti, Mert bár azt Munkával Szerzette, Még is, Uram, szent kezedből vette. 2. Ezt tudván, szívét hozzád buzdítja, A mit tőled vett, jóra fordítja, S belőle Háladó Lélekkel Jót tesz magával és egyebekkel. 3. Nem halmozza ok nélkül szükségét, Mérsékli a test gyönyörűségét, S ha sors Kívánja, Szűkön él, Adósságtól mint nagy tehertől fél. 4. Ha szorgalmának van szép látszatja, Azt játék által nem koczkáz- D a l l a m : Istentől el nem állok. tatja, Jól tudván, Hogy a közhasznú szégyen Követi Azt, ki munkában javait igy vesztegeti. Folyik le életünk, Az 5. Kevéssel szokván Isten áldásában Részt

380. Η

254

MAGUNK I R Á N T VALÓ

csak ugy vehetünk ; Csak a szorgalmatos Lehet a jutalomra S végre nyugodalomrá Méltó s alkalmatos. 2. A munka hosszabbítja, S szépíti éltünket, A szívet vidámítja S tisztíja vérünket; H a bú rág szívedben, Ezzel rajta erőt vész, S sok betegségtől ment lész Teljes életedben. 3. Vétkes gyönyörűségre Ez nem bocsát minket, Nemesebb dicsőségre Bírja szíveinket; Érezteti velünk, Hogy abban, ha jót teszünk, S más sorsában részt veszünk, Boldogságot lelünk. 4. Te áldod tagjainkat Erővel Istenünk, Óh add hát dolgainkat Buzgón örvendenünk: Neved tisztelete S boldogsága nemünknek, — Ez légyen életünknek Fő igyekezete. 5. Ha igy jól gyakoroljuk Minden kis erőnket, Sirva meg nem gyászoljuk Elveszett időnket; S mikor az ítélet Végre tőlünk számot vesz,

KÖTELESSÉGEINK.

Mennyekben jutalmunk lesz Dicső örök élet. 6. S ha a jótétemények Rajtunk virágoznak, S mint drága vetemények, Szép gyümölcsöt hoznak, Ha áldnak ezerek, Hogy velők sok jót tettünk, Óh mely boldogok lettünk, Mely áldott emberek ! D a l l a m : Készítsd magad lélek.

kedves

O Q 1 M e m henyélni! O O l . 1\ _ munkásságra Helyheztettem e világra. Add hát, Isten, hogy míg élek, Legyek munkás s hasznos lélek. Áldj meg kedvvel s értelemmel, Hogy használjak életemmel, Vigyem jól véghez munkámat, Várván tőled koronámat. 2. Ne hagyj tékozlást követnem, Ajándékid vesztegetnem, Mert bölcs takarékosságra Adtad s jó sáfárkodásra. Oktass velők mind magamon, Mind pedig embertársamon Jó haszonnal segíteni. Élet terhét könnyíteni. 3. A rút fösvénység ösvényét, Mint minden

MAGUNK IRÁNT VALÓ

rossznak örvényét, Isten! utáltasd meg velem. Mert lelket kínzó gyötrelem Annak bizonyos jutalma. Ez egész világ kincshalma Elhágy engem kimultamkor, Nem biztat számadásomkor * D a l l a m : Jézus, én bizodalmam.

q o r t g y o r s a n folyó O O ^ . v J időmet Az Ur nem adta hiában, De azért, hogy erőmet Gyakoroljam jó munkában, Hogy mint drága vagyonnal Éljek vele haszonnal. 2. Nem szabad kedven kényen Elhenyélnem életemet, De szükség, hogy serényen Tegyem kötelességemet, Űzzem hivatalomat, S ne halaszszam dolgomat. 8. Mindennap kell tisztemnek Ösvényén tovább haladnom, S minden este lelkemnek Tetteimről számot adnom, Jutalmat érdemelnem,S azután nyugtot lelnem. 4. Dolgom folytatására Szükség repüljek vidáman, S hamar restek módjára El ne fáradjak munkámon, Minden

KÖTELESSÉGEINK.

255

nap, minden órám Legyen áldást hozó rám. 5. Soha lágyság szerelme Engem rabjává ne tegyen, S hogy szívem győzödelme Rajta annál könnyebb legyen, Kelepczéjétől féljek S mindig vigyázva éljek. 6 Ha tisztem munkára hiv, Hívjon bár mely szép társaság, Tisztemhez maradjak hív, Mely szentebb mint a vigasság ; Ebben csak azért vegyek Részt, hogy erősebb legyek. 7. Uram, minden órámat Adjad kedvedre folytassam, Hogy e földi pályámat Elvégezvén, ezt mondhassam : Időm hasznosan tele, Mint bölcs, ugy éltem vele.

D a l l a m : F o g y t o n fogy n a p j a i m summája.

O O O L j o v á futsz oly O O O . Π gyorsan, életem ? Hová sietsz drága időm ? Mely sebes árvízként vitetem, Mióta kezdetemet vőm, Az örökkévalóságra, Ε világról más világra ! 2. Ébredj fel, hagyd

MAGUNK IRÁNT VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K . 256

félbe álmodat, Lelkem, napjaid folytában, Azt bánd, arra fordítsd gondodat, Hogy sok nap ment el hiában ; Minden szempillantás kárt tett, Melyből éltem hasznot nem vett. 3. A testi ember nyakra főre Rosz kívánságok után fut, S előbb, mint a drága időre Vigyázni tudna, sírba jut. Mit ér ember oly élete, Melyet roszra vesztegete ? 4. Ember légy bölcs, rövid éltedet Szenteld a világ javára; Buzgón tégy jót s függeszd szemedet Napjaid csekély számára, Hogy elfogyván esztendeid, Éljenek hasznos tetteid. 5. Soha ki ne fogyj a munkából, Mig tisztedet meg nem tetted ; Idődet az ur jóvoltából Nem hivalkodásra vetted. Kipótolhatatlan a kár, Ha időd hiában eljár. 6. Minden napról, melyben részt vettél, Este magadtól számot végy, S minden jót, rosszat, a mit tettél, Igaz mértékű fontra tégy ; Váljon éltél-e ke-

gyesen? S lehet-e lelked csendesen ? 7. Uram, ki adod napjaimat, Te légy ereje éltemnek ; Ha te vezérled szándékimat, Ugy megfelelek tisztemnek ; S ha hozzád veszed lelkemet,. Ott is hálálom éltemet. D a l l a m : Uram, hallgass én ínségemben.

384. M ™

meg az

0

*

tetszéseden, Jó vagy balsorsot adj bár ösvényeden ; Jó kedvemben S keresztemben Benned örvendek, mert viselsz szíveden. 2. Valami óta e világra lettem, Tőled atyai módon vezettettem; Néha ámbár Ért veszély s kár, Abból is végre áldásokat vettem. 3. Mit használnak bús gondom s nyögéseim Tudva vannak előtted szükségeim, Te általad, Ámbár halad Az idő, lesznek végre örömeim. 4. Ha betöltenéd ma könyörgésemet, Holnapra talán bánnám kérésemet; Nem kérek mást, Csak

MAGUNK IRÁNT VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K . 265

egy áldást: Megelégedtté kincs, Ezen kivül semmi tedd mindig szívemet. Más itt maradandó nincs; 5. A ki nyomorúlt s Ez soha el nem hágy, elhagyattatva él, Nem ó- S mikor eljön végem, A hajt szíve egyebet öröm- koporsón túl is Leszen nél ; De Istenem, Add nyereségem. értenem, Hogy gyakran 3. Minden más vigsászívünk kárt is öröm- gok, Ily szív, nélkül mit nek vél. érnek ? Melyek csak gyöt6. Elég ez nekem, a relmes Gyuladási a vérmit atyám, te adsz, Ha nek? Hajtsd hát égi jókhíved leszek, tudom, hogy hoz Szívemet, Istenem, el nem hagysz, Ki bűn- Melyeknek örökké Lehet től fél S benned remény], örvendenem. Annak te mindent javára 4. A rút fösvénységtől igazgatsz. Oltalmazd meg szivemet, 7. A mint kívánom, ne Hogy oly jók rabjokká ugy áldd éltemet, Tet- Ne tegyenek engemet, szésed szerint mérd s Melyek könnyen vesznek, oszd ki részemet; Ha ι Gyűjtetnek munkával S adsz, ha vész, Mindent gyakran szaporodnak Más jól tész, Ezt hiszem, uram, ember kárával. neveld e hitemet. D a l l a m : Mint a szép hűvös patakra, D a l l a m : Isten, óh szent Isten.

O O C \ T e engedd, óh G O O . IN Uram,Hogy a világ javait Oly forrón szeresse Szívem, mint bálványait: Nem mindenkor lakik Velők nyugodalom, Mely nélkül minden kincs Merő aggodalom. 2. A bölcs és kegyes szív Ε világon legfőbb

386. met? Bízom jó Istenembe, Ő jól látja ínségemet, Nem hágy veszedelemben, Tudja mi használ nékem, Lesz erős menedékem, A gonosz ellen védelmem, S mindenkor kész segedelmem. 2. Testi vagy lelki szükségem Előtte nincs elrejt17

258

MAGUNK 1RÄNT VALÓ

ve; Kész ő nála segítségem, Nincs sorsom elfelejtve. A mit nyújt az hasznomra Válik s boldogságomra ; Sőt mikor sújtól is karja, Akkor is jómat akarja. 3. Ő a fáradtak ereje S teremtményin könyörül ; Kinek búban merült feje Megvidításán örül; Hát minden esetemben Bízom e reményemben ; Ha velem vagyon Istenem, Váljon ki lehet ellenem !

Dallam :

T e r e m t ő Istenünk, édes atyánk.

0 0 7 isten, üdvössé1 ' · gem, Legfőbb reménységem, Hatalmas vagy. Irgalmad nagy, ínségemben, szükségemben Kérlek engem ne hagyj. 2. Csak rád támaszkodom, S hozzád folyamodom, Óh tekints rám, Kegyes atyám, S fáj dalmimban, bánatimban Légy kegyelmes hozzám, 3. Te vagy ki segíthetsz, S kegyesen enyhíthetsz Bús szíveket, Sebeseket, Szegénység0 0

KÖTELESSÉGEINK.

ben s más ínségben Ellankadt fejeket. 4. Nálad, véghetetlen ! Semmi lehetetlen. Meghallgatod S megadhatod Kérésemet, s sérelmemet Jóra fordíthatod. 5. Súlyos ínségemben Nagy szenvedésemben Csüggedeznem, Vagy vétkeznem, Atyám, ne hagyj sőt erőt adj Hozzád esedeznem. 6. Add hivatalomban, Rám bízott dolgomban Szorgalmatos, Használatos, Bár szenvedek, bár epedek, Legyek állhatatos. 7. Midőn pedig eljő Az alkalmas idő. Adj hitemnek S kérésemnek Diadalmat, adj nyúgalmat Elbágyadt szívemnek. D a l l a m : T e benned bizom,Istenem.

OOO \ j e csüggedj O O O . i \ rneg, szívem, erős légy ; Bár mely tövises uton mégy, Bízd Istenre magadat: ínségeddel, Kereszteddel Előmozdítja javadat. 2. Semmi sem jő történetből rád, Jó Istened, kegyes atyád Dorgál, s

MAGUNK IRÁNT VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K .

lelked barátja, Tűrd csendesen, Vedd kedvesen A bajt, tudván ki bocsátja 3. Neked ugyan a nyomorúság Addig, mig tart, szomorúság, De nincsen ártalmadra ; Ha híve lész, S kedvére tész, Az Ur fordítja javadra. 4. Meddig tart a hívek ínsége? Eljő földi éltük vége, S a kiállott próbára, Nagy jutalom S nyugodalom Lesz hűségük dicső ára. 5. Tűrd hát békével fájdalmadat S vesd abba bizodalmadat, Ki látja szükségedet, Hív magához S országához, Még az által is tégedet. 6. Ő neked is kegyelmes atyád, Terh't erőd felett nem tesz rád, Nem czéloz romlásodra, S bizony mutat Végre utat Megszabadulhatásodra. 7. Holott még a legnagyobb szentek Sem voltak a harcztól mentek, S bátran vítták harczukat; Tőlük végy hát Te is példát S kövesd szent buzgóságukat. 8. Óh könyörögj, s bízzál Istenben, Nem enged

259

esni szégyenbe, Ő reményed s oltalmad, Megvigasztal, Felmagasztal, S örömre fordul siralmad. 9 Vigasztald, óh örömök atyja ! Mikor a bú mérge hatja Epedő szíveinket ! Ha tetszik, sújts, De erőt nyújts Meggyőzni kisértetinket. D a l l a m : Jertek hozzám, mondja.

Krisztus

OOQ L-ja életem terO ö t f . Γ1 h e f á r a s z t s szememből könyeket áraszt, Vigasztalj óh Istenem ! Hogy a szívnek jó orvosság A keserű nyomorúság, Ne hagyd elfelejtenem. 2. Egy szenvedés sem végetlen ; Nem hagyod letörületlen Síró híved könnyeit; S ha csüggedvén, ekként sóhajt: Uram, meddig tűröm e bajt ? Enyhíted gyötrelmeit. 3. Oly terhet soha nem tész ránk, Uram, melyet el nem bírnánk, Tudod gyarló voltunkat: Erőnket is jól isméred, S annak mivoltához méred Örömünket s bajunkat. 4. Hogy szoktassad 17*

260

MAGUNK IRÁNT VALÓ

gyermekidet, Követni bölcs törvényidet, S szent tetszésedet tenni, Nem hagyod őket kényükre, A maguk veszedelmükre Világgal együtt menni. 5. Hozzád engedelmességre Tűrésre és reménységre Kereszttel serkentgeted, Hogy szenvedvén jobbuljanak, Benned bizni tanuljanak, Akármikép vezeted. 6. Uram, drága kegyelmedtől, Mennyei örökségedtől, Akármely balesetünk Meg nem foszt; sőt az Ínséget, Ha jól tűrjük, dicsőséget Nagyobbat reményihetünk. 7. Bátoríts hát félelmünkben, S gyökereztesd meg szívünkben Ε drága vigasztalást: Hogy gyermekidet dorgálod, De segíted s nekik nálad Adsz mennyben boldogulást. Dallam:

Ki csak Istenre dolgát hagyja.

Q Q A JV/li e földön az O V V . I W é n életem! Öröm s üröm változása, Ha ma szerencsémet sze retem, Holnap lehet for-

KÖTELESSÉGEINK.

dulása, Szemem akármit tekintsen, Semmi tökéletes nincsen. 2. Mit várjak h á t ? Uram, csak te vagy Bizodalmam s menedékem; Nyomorúságom akármely nagy, Csak te légy kegyelmes nékem; Csendes· lélekkel szenvedek, Reménylek s el nem csüggedek. 3. Hozzád fohászkodom, s szívemet, Óh atyám megerősíted, S akármely súlyos ínségemet, Békével tűrni segíted Végre a terh't elfordítod, S bús szívemet megvidítod. 4. Lelkem, hát óh mit búslakodol ? Van gondviselő Istened, Ha reá hittel támaszkodol, Mit tehet a sors ellened ? Majd meglátod segedelmét, S hálálni fogod kegyelmét. 5. Kérd, mikor szorongat ínséged, Soha nem fogy el irgalma, Ha más nem segíthet meg téged, Van az Istennek hatalma ; Ha ő segítőd s oltalmad: Ne csüggedjen bizodalmad.

MAGUNK I R Á N T VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K .

261

6. Bizzál s hagyjad tásokkal Áztatom nyoarra dolgodat, A ki hí-szolyámat És bús fohászvott e világra. Tűrd kodásokkal Kezdem regcsendes szívvel balsor- gel munkámat; De elsodat, S tekints fel a múlnak keserveim, Ha mennyországra, Hol élsz égre néznek szemeim, bajtól menekedve, Örökké Hol soha nem lesz sirás. megelégedve. 4. Ha a jövendő na7. Óh uram ! éleszd poknak Veszélyi rettenés neveljed Szüntelen tenek, Vagy a b ú s elFájdalmai gyenge hitemet, S ama válásoknak jobb életre emeljed Szí- sértenek, Az öröm, mely vemet s reménységemet; mennyben leszen. MegSem élni sem halni nem nyugodt szívüvé teszen, fél Az, a kiben hit s Akármely sors találjon. remény él. 5. Erősítsd, kegyes Istenem Ε vigasztaláD a l l a m : Bizony meglészen az idő. somat, Add reménységOQj j ö v e v é n y v a - ben töltenem Földi bujJ gyQk g5 zsel- dosásomat; Ez a reménylér Ε földön, mint atyáim ; ség enyhítse Fájdalmimat Egykor Itt sok ezer változás ér s könyebbítse a halál harczát. S bajt hoznak sok óráim ; De az könnyíti terhemet, Uram, hogy szenvedé- D a l l a m : É n minden dolgaimban. semet Örök élet követi. O Q O C o k jókban ré2. A bün súlya alatt Ο υ Δ , Ο szesültem, most még Ezerszer fo- Sok örömöt ízleltem Élehászkodom ; Gyarló ben- tem folytában; Bár szennem a kegyesség, Gyak- vedés most részem, Ezt ran megtántorodom : Deis jó néven vészem : Ki egykor minden bűntől nem lát sok bajt útment. Mint az angyal jában ? boldog és szent Hiszem, 2. Óh Uram! bűnös hogy leszek mennyben. vagyok S büntetésid nem. 3. Gyakran könyhulla- nagyok Érdememhez ké-

262

MAGUNK IRÁNT VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K . 262

pest; Te engemet jól ismérsz, Tűröm hát a mit rám mérsz; Mert hasznos, ha szenved a test. 3. Téged földi éltemnél, S minden könynyebbségemnél Forróbban szeretlek ; Te vagy az, ki segítesz, Vezérelsz s üdvözítesz: Bizom hát benned s követlek. 4. Add, kedvedet megnyerjem, Sbünömet megismerjem S vegyek tanúságot ; Lelkemre gondom legyen S szívem igédből vegyen Vigasztalást s boldogságot. 5. Ha kegyelmedben élek, Meghalni is mit félek? Midőn eljő végem, Velem lész halálomban, Segélsz végső harczomban, S mennyben vár kész örökségem. D a l l a m : Jehova, csak neked éneklek.

OQQ legyes Isten, ovo. r \ k i jóvoitodból Eltartod a sok teremtményeket S mindeneknek bő tárházadból Minden napon kiosztod részüket; Én is tőled várom osztályomat, Add,

kövessem örömmel dolgomat. 2. Meg is áldasz, de ugy ha teszem, A mit rendel szent parancsolatod ; Minden napra kijár a részem S szerencsémet bölcsen igazgatod, Csak járjak el híven dolgaimban : Óh vezess hát minden szándékimban ! 3. Add legelső gondom az legyen. A bűnöktől hogy megszabaduljak ; Ne érjen miattok vád s szégyen, Sőt a jóban naponként újuljak, S ha igy gondját viselem lelkemnek, Ügyét akkor vegyem fel testemnek. 4. Tudod mind jó, mind balsorsomat, Előtted van minden történetem ; Bölcs teremtőm! minden gondomat Rád fiúi indulattal vetem; A mit akarsz, csak azt és annyit adj; Zúgolódnom ellened, óh ! ne hagyj ! 5. Ha serényen teszem munkámat, Ha nélküled semmihez nem fogok, S el nem hagylak téged atyámat: Szándékim csak ugy lesznek boldogok: Ugy adsz testi s lelki

MAGUNK IRÁNT VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K .

békességet, Éltem bajos útján könnyebbséget. 6. Tudom, a míg híven dolgozom, S reám bízott tisztemben eljárok, Semmiben meg nem fogyatkozom, Tőled minden jót nagy bátran várok, jóvoltod, mely férgeket is táplál, Soha tőlem fiadtól el nem vál. 7. Óh bizonynyal, csak tedszésedre Sáfárkodjam sok ajándékiddal, S mint gyermeked tisztességedre Éljek reám áradt áldásiddal, Nem fog lenni semmiben szükségem, Kelletekor lész te segítségem. 8. Egyedül rád néznek szemeim, Kegyes atyám, halld meg kérésemet, Hogy kárt ne tegyenek vétkeim, Te igazgasd minden lépésemet. Add, kedvedre tegyem dolgaimat S ugy vessem rád minden gondjaimat. D a l l a m : Isten, ó szent Isten.

OQ Λ öüt.

Qokszor a jók Ο sírnak> s a

gonoszok örülnek; De az ily örömök Hosszas gyötrelmet szülnek ; Her-

263

vadóbb a rosszak Tünő dicsősége, Mint a virágok bár Mely dicső szépsége. 2. Isten tisztelői! Csak Istenben bízzatok, Vigyáz ő, semmi kár Nem eshetik rajtatok, Üdvösségtek lesz ő, Ha tűrtök békével S mindent jóra fordít Nagy bölcseségével. 3. Annak hűségére Bízzátok magatokat, Ki felmagasztalja Az alázatosakat ; Meggyőzi a napfény Utóbb a felhőket, S kegyességtek is ér Boldogabb időket. 4. Legyetek csendesen, Szűnjék fohászkodástok, Hamar s dicsőséggel Eljő szabadulástok; Szánjátok, bár vígak, A gonosztévőket, Önnön szerencséjük Tőrbe ejti őket. 5. Kegyeseknek erőt A szenvedések adnak ; Kik mindig boldogok, Hamar felfuvalkodnak; Tudja az Isten ezt, Azért próbára tesz, De azt el nem hagyja, Ki végiglen hív lesz. 6. A jó szív más baját Megilletődve látja; A búst

264

MAGUNK IRÁNT VALÓ

enyhítetlen Magától nem bocsájtja: Avagy nem ezerszer lobb a mi Istenünk, Ö ki mindent tehet. Kitől van mindenünk ? 7. Hol van olyan ősz haj, Ki valaha szemlélte, Hogy az Ur elhagyta Azt, a ki őtet félte ; De bár némely múló Jóktól itt megfosztja, Van még egy más élet, Hol szebb javát osztja. 8. Szeresd hát a mi jó, Szeret Isten is téged; Tűrj békével, eljön Bizonynyal segítséged ; A bajt, melyet érez Szíved s a melytől fél, Örömre fordítja Az, a ki mennyben él. Magános dallamra.

OQC O

V

O

I égy .

L·

csendes

s z í v v e l )

l é

g y

békével, Bizzál, ember, az Istenben; Ő bir örömök bőségével, Vele boldogulsz mindenben ; Ő minden boldogságok atyja, A bút örömre fordíthatja: Légy csendes szívvel ! 2. Ő bővelkedik kegyelemmel, Atyai szívvel van hozzád; Csak féld

KÖTELESSÉGEINK.

fiúi félelemmel, Ő is kegyesen tekint rád; S bár néha kereszttel látogat, Kész segedelmével támogat : Légy csendes szívvel ! 3. Mint legyen néked s másnak dolga, Az nála nincsen elrejtve, Ha munkájában vagy hív szolga, Nem lész nála elfelejtve ; Megszámlálja fohászkodásid, Egybe szedi könyhullatásid : Légy csendes szívvel! 4. Bár minden elhágy a világban, A mivel magad biztatod ; Vele minden nyomorúságban Magadat vigasztalhatod, Ő tudja titkos bánatidat S bölcsen vezérli dolgaidat: Légy csendes szívvel! 5. Akkor is hallja panaszodat, Mikor nem mered mondani, Előtte akármely titkodat Bízvást meg lehet vallani, Mindig könyörülőnek leled, Ha szívedet hozzá emeled : Légy csendes szívvel ! 6. Mit búsulsz, szegény, élted felől, Mikép kelljen azt táplálni ? Ki ma sémiből hozott elől,

MAGUNK IRÁNT VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K .

Bizony az tud s fog dajkálni. Ő nála minden van bőségben S téged sem hágy el a szükségben: Légy csendes szívvel! 7. Ne mondd: nem látok semmi eszközt, A mit keresek nem lelem ! Ez tesz Isten s ember között közt, Hogy ő tőle segedelem Akkor is jöhet, ha mindennek Látszik teljes lehetetlennek: Légy csendes szívvel! 8. A segítség néha bár késik, De ugyan csak eljön végre, Bár a várás nehezen esik, Utóbb válik üdvösségre. A mi késik kívánatosabb És annyival boldogságosabb: Légy csendes szívvel! 9. Ne emésztődjél, ellenséged Ha rosz hírt költ álnoksággal! Bár ideig kisebbít téged, Meggyőzöd utóbb jósággal; Ha híved s barátod Istened, Mit tehet az ember ellened ? Légy csendes szívvel! 10. Valamíg itt a földön élünk, Sok búbánat ér bennünket; Sokszor a kitől jót reménylünk, Az sebesíti szívünket;

265

Nem lelhetjük nyugodalmunkat, Míg el nem érjük halálunkat: Légy csendes szívvel ! 11. Van Isten népének szombatja ; Az Isten majd ha kimulunk, ínségünk lánczát elszaggatja, S végképen megszabadulunk ; Akkor balsorsunk elvégződik, S végetlen boldogság kezdődik : Légy csendes szívvel!

Magános dallamra.

O Q f i ι Tram, hallgass OílO. umegbuzgóké. résemben, Ne hagyj kétségbe esnem ínségemben, Szükségemel, Keresztemet Óh ha rám mérted, segélj tűrésemben. 2. Hozzád kiáltok e keserűségből, S végső veszélylyel rémítő mélységből, Adj enyhülést. Könnyebbülést, Hadd fényljék a nap eső után égből. 3. Noha sok vétkem érdemel büntetést, Engedd el, kegyes Atyám, e számvetést, Tágítsd a bajt, Mely mondat jajt,

266

MAGUNK IRÁNT VALÓ

Mert mélyen érzi szívem a sebhetést. 4. Bizom is, Uram, hogy el nem vetettél, S kegyességedből ki nem rekesztettél, Jó atyám vagy Most is bár nagy És nehéz a baj, melyet reám tettél. 5. Még soha nem volt oly mély keserűség, Hogy vége nem lett volna; óh nagy h ű s é g ! Hát el nem hagysz, Jó véget adsz, Bár most fut tőlem minden gyönyörűség. 6. De óh addig is, mig még kell szenvednem, Uram erősíts, ne hagyj elcsüggednem, Végzésednek, Tetszésednek Taníts mindenkor kész szívvel engednem. 7. Segélj, hogy végre diadalmat vegyek S tenéked tetsző áldozatot tegyek, S mind szívemmel, Mind éltemmel Irántad holtig háladatos legyek.

KÖTELESSÉGEINK.

Jó s hív az Ur ; ő nála Kész a segedelem. 2. Ő bocsátja Rád, ha látja Azt néked szükségesnek ; Mert így szokta kisértni Hitét sok kegyesnek. 3. Ne csüggedezz, S ne sülyedezz, Ekkor a te hitedben ; Tegyed híven te tisztedet, És bizz Istenedben. 4. Szabadítód S megvidítód Lesz, mihelyt jónak véli; Ő oltalma mindennek, A ki őtet féli.* D a l l a m : Jertek hozzám, Krisztus mondja.

OQC p 1 n e csüggedj, O a O * L·, 1 égy végig hív Kisértetben, bánatos szív, Mig kiérsz a napfényre ; Jézus lelke lesz vezéred, Bús éjed derültét éred: Rá építs mint reményre ! 2. Ha tövises, rögös az út, De végre még is ezen jut Lábad a dicsőségre ; Imádkozz, higyj, D a l l a m .· Óh siralom vívj vitézen, Bízzál abOQ7 istent ne sérts, ban, ki hív kézen így Ο Ό ί , I é s ne kisérts, visz s nevel az égre. 3. Mint az arany próHa rémít veszedelem ;

MAGUNK I R Á N T VALÓ

báva] jó, Erény küzködéssel járó, S végén függ a korona; Koszorú sebhedt vitéznek, Kit győzödelmek tetéznek, Szok lenni tulajdona. 4. Hát se félre, se már hátra Ne nézz, ne ügyelj a gátra, Mely pályádon nőttön nő; Az odafenn valókra vess Szemet, szívet, kezet, kegyes Atyád ott: megsegít ő. 5. Forgassad gyakran eszedben, Mely sokszor már életedben Kiragadt erős karja! Jobbja most is oly hatalmas, Szíve szint oly jó s irgalmas, Enyhít, mihelyt akarja. 6. Zárd el magad kamarádba, S a mint Jézus adja szádba, Mondd: szerető jó atyám! Ki már sokszor megvidítál, Kínjaimból szabadítál, Tekints szenvedőre rám ! 7. így hát kétségbe nem esem, Veszély közt lesz egy kezesem Az Urba vetett remény; Ez soha meg nem szégyenül: Bár még oly kíméletlenül Verjen a sors, a kemény.

KÖTELESSÉGEINK.

267

D a l l a m : Vigyázzatok, azt kiáltják,

OQQ

ovv.n

LJalandóságmartaléki>

Ezer

változások játéki, Emberek, porból vett porok! Lételtek oly bizonytalan, Mint a kiknek bátorságtalan Helyen áll uti sátoruk ! Ma itt van szállástok, Holnap már válástok Következik, S nevetekről Helyetekről Senki nem is emlékezik. 2. Óh ti töredékeny testek, Örökséget miért kerestek Ott, a hol nincsen hazátok? Hol csak rövid pályát futtok, S nem is vélvén a czélra juttok, Hol a fizetés vár rátok, Vagy örök boldogság, Vagy örökös fogság! Sírba estek S elveszitek Mindenitek A mit e testben kerestek. 3. Az esztendők múlton múlnak, A halandók egymásra hullnak, Mint a száraz falevelek ; Az ember jól hallja, látja, Szeme előtt elhal barátja, S megválnak a legjobb felek; De bár dobog szive, Midőn meghal híve, Még sem tanul

268

MAGUNK IRÁNT VALÓ

Bölcseséget Kegyességet, Járton jár vigyázatlanul. 4. Óh nézd meg gyakran sírodat, Ember, s abban gyászos sorsodat Figyelmetesen szemléljed ; Vigyázz, óh vigyázz lelkedre, S hogy számot e földi életedre Még soká tarthatsz, ne véljed ; Kérd meg a voltakat, A már megholtakat, Megbeszélik, Mint kimúlnak, Mint elhullnak Sokan, midőn nem is vélik. 5. Kelj fel mélységes álmodból Készülj kimenni sátorodból, Mely épült fövényhalomra ; Hogy midőn az, majd a halál Szélvészétől bomlani talál, Akkor boldog nyugalomra, Bátor menedékre, Ama jobb vidékre, Mennyekbe juss, S a szentekkel, Jobb lelkekkel Örökké dicső pályát fuss.** Dallam;

400

Jézus, hűséges

Δ s'rt e'

tanítónk.

nem

•WU. A kerülhetem, Testem hamar romlandó; Ε földi rövid életem. Mint az árnyék mulandó, S ha egyszer itt időm

KÖTELESSÉGEINK.

lejár, Rám örökkévalóság vár. 2. Minden nap, sőt minden óra A sírhoz közelebb tesz, Ha nem veszem gondolóra, A mi akkor jómra lesz, Jaj ! vigasztalást hol lelek. Ha bírám elébe kelek ? 3. Add, Uram, teljes életemet Csak teneked szenteljem, S minden cselekedetemet Tetszésedre rendeljem; Ugy nem rettegtet a halál, Akárhol és mikép talál. 4. Ha szent hűséggel igyekszem Minden tisztemet tenni, S akaratodat cselekszem, Jutalmat fogok venni: Szívem hát bízvást s bátran vív, Midőn a halál harczra hiv. 5. Csak add nekem kegyelmedet, Lelkesíts buzgósággal, Hogy járhassam ösvényedet Szent állhatatossággal, Kövessem végig tisztemet, Melyre te hívtál engemet 6. így éltem egész folytában Gyűjtök égi kincseket, Már itt sem élek hiában, Elvégzek

269 MAGUNK IRÁNT VALÓ

KÖTELESSÉGEINK.

mindeneket, A miket minden jót vélsz, A máitten bíztál rám, S többet sikban talán nem élsz. várok tőled, atyám.** 5. Hozzád térek, óh élet atyja, Míg még keS a j á t dallam. gyelmet várhatok, Szí9yton fogy vemben lesz igéd szó4 0 1 F° zatja, Ε szép intés : viTVJI · 1 életem pá- gyázzatok ! így múljak lyája Ki tudja hol ér a ki hirtelen bár, Mindenhalál? Mely boldog, kit kor boldog öröm vár. végső órája Józanon s vigyázva talál: Annak D a l l a m : Jézus, Istennek báránya.. csendes kimúlása, S 4 A ( P z e m e m akárkönnyű leszen számτ Λ J L · · Ο merre veadása. tem, Látom, csak ár2. Reggel ragyog a nyék életem ! Éltem : rózsa fénye, S este gyakAkármely órája, Lehet : ran elhervad már ; Ilyen Halál éjszakája. szívünk földi reménye, 2. Isten ! atyja éleMa vigadunk, holnap sír temnek, Fő menedéke z á r : Mint a nyil repül szívemnek, Ébreszsz életed, Ember, s mégis Józan vigyázásra, Kévesztegeted. szíts Boldog kimú3. Ne kedveld a világ lásra. lármáját, Nincs itt örö3. Sebes az idő fokös lakásod ; Keresd lelked dicsőbb hazáját, lyása, Drága minden pilVisszaMennybe legyen óhaj- lantása, Múlta hozhatatlan, Veszte tásod ; Az idők gyorsan változnak S örökkévaló- Kipótolhatatlan. 4. Add, hát a jelenkat hoznak. valóval, Mint jómra szol4. Ne halogasd semmi gálhatóval, Amaz tisztedet, Ma tedd, a Számadástól félve Élmit szükség tenned; jek :j: Okosan s kiméivé. Holnap talán éred vé5. Hogy ne mocskolgedet, S a számadásra jam lelkemet, Add megkell menned; Ez órában

270

MAGUNK 1 R Ä N T VALÓ

KÖTELESSÉGEINK.

őriznem szívemet Test- csak te vagy Orvosa lelnek Rosz kívánságá- künknek. tól S bűnnek Rút 5. Kegyelmedben, Szeszolgálatjától relmedben Gyógyító írt 6. Mig hallom intő szó- találunk, Jótéteménynyé zatod, Add tennem pa- válik Általad halálunk. rancsolatod Téged : j : Tel- 6. Bár lerontja S széjes szívből félvén, Neked lyel bontja Rothadandó Mind holtomig élvén. testünket; Te jobb életre 7.S ha elhozván vég es- hivod Nemesebb részüntemet Földbe téríted tes- ket. 7. Üdvösséggel, Dicsőtemet : Tekintsd Lelséggel Megkoronázsz benkemnek váltságát, S add meg : : Örök boldogsá- nünket, Ha félelmedben töltjük S végezzük élgát tünket D a l l a m : Óh siralom ! 8. Óh Istenünk ! Add értenünk S megtartanunk JAQ p m b e r . m i vagy, törvényed; Ne engedd elL·, s . hibáznunk, Semmiben öskét hagyj Itt a fenn- vényed. héjázásnak ; Mert akár9. Add, félelem S enmely rendű légy, Helyet gedelem Lakjék bennünk csinálsz másnak. irántad; És munkáljuk 2. Nagyság s érdem, lelkünknek Javát, mint Itt azt kérdem : Milyen kívántad. elsőséggel bir ? Holott 10. Add, meggyőznünk, egyenlővé tesz Koldust, S megelőznünk Vétkes királyt a sír. kívánságunkat, S neked 3. Meg kell szűnnünk, szent áldozatul Állítnunk El kell tűnnünk, Minden magunkat. méltóságunkkal, A halan11. így lelkeddel, Kedóság magvaKözös mind- gyelmeddel Velünk lész nyájunkkal. kimultunkkor, S testünk 4. Hol keressünk, Hogy is megdicsőül Feltámalelhessünk Vigasztalást dásunkkor. szívünknek? Óh Istenünk! N é z d )

b é

MAGUNK I R Á N T VALÓ K Ö T E L E S S É G E I N K .

D a l l a m : Áldjuk az urat.

dfid

n

h

yj

mel

yhirte"

1βη> M e l y

re _

ménytelen Üthet a végóra ! Ember ! holtodat S jövendő sorsodat, Mig időd vagyon, vegyed gondolóra, Hogy eszessé légy, S boldog véget végy. 2. Minden pillantás Egy-egy biztatás Meggondolására Múló létednek, Tenyérnyi éltednek, Végső bajvívód siet, s nem sokára Lábadról leejt, S a mély sírba rejt. 3. Hogy fordítsd jóra, Csak ez az óra Vagyon hatalmadban ; Hogy tudhasd, mi ér, S a sors reád mit mér, A jövendő ugy sincs birtokodban Ma hosszú czélt vélsz, S holnap tán nem élsz. 4. Oh becsüld meg hát Az időt s órát, S elmélkedj végedről; Őrizd lelkedet, Tedd híven tisztedet, Hogy egykor számot adhass életedről ; Ha pályát jól futsz, Áldott czélra jutsz. 5. Bár vidít erő, Ne légy vakmerő, S ne kisértsd Istened : Mihelyt

271

a halál Rád fuvallni talál, Miben bizol s gyönyörködöl, mindened Tűnik előled, S bucsut vesz tőled. 6 A legfőbb jóra, Mint állandóra Igyekezz szert tenni; Jót cselekedvén, Bűntől őrizkedvén, Törekedj az Isten kedvében lenni ; így szinte véged Lesz nyereséged. 7. Mert jobb hazába, Társaságába A boldog karoknak Általtétetel, Megdicsőittetel, Ott nem lész tárgya viszontagságoknak ; Haláltól sem félsz, Mert örökké élsz.* D a l l a m : Bucsut veszek e világtól.

Λί\ΓΖ

T e , élet és halál

4 - U O . 1 u r a i Tartod, lehelletünket : Rövidre-e vagy hosszura Szabtad földi éltünket, Ez tetszésed S bölcs végzésed Titkában van elrejtve. 2. Add, napjainkat számlálván Bölcs szívre szert tehessünk, S lelkünk fő javát munkálván Nagy czélunkra siessünk, Hogy éltünkben S kikeltünkben Lehessünk a tieid,*

272

MÁSOK IRÁNTI K Ö T E L E S S É G E I N K . .

5. Ha a jókkal tesz Mások iránti köteles- jót Szívem, s ha buzgón teszi, Mintha vele tenné, ségek. Jézus anyiban veszi: S D a l l a m : Isten, óh szent Isten. tudnám-e becsülni, Jézus dOfí L j a ki azt állítja, jótétedet, Ha nem tenném t U U . 1 iHogy az Istent ebben Te szent tetszéseszereti, De felebarátját det? 6. ítélet napján az Nem. Gyűlöli és megveti, Az az Ur Jézusnak Nem hív lel irgalmasságot, Ki mástanítványa, Ki, hogy egy- hoz nem mutat Szíves mást buzgón Szeressük, hajlandóságot; Óh szeretet atyja, Áldj meg oly kívánja. 2. Egy urunk s atyánk lélekkel, Mely örömest tevan, Egy test tagjai va- gyen Jót más emberekkel. gyunk. Illik, mint testvéD a l l a m : Elvégeztem életemet. rek, Szeretetben marad6, ki csupa junk. Nem csak érettem 407 T áll Ε világ remeke, Más l U I · 1 SZ eretet vagy, is az Istennek, Mint én, S a jóban gyönyörködöl, ugy gyermeke. S még ellenségedhez is 3. Felebarátom is Jézusnagy Jósággal bővelkenak megváltottja, Jézus del; Jézus, óh szentség mindnyájunkért Szent vépéldája, Serkents követérét kiontotta, S ha a szesedre ! Hogy életemnek retetben Követője leszek, pályája Váljék dicsőséÖrökös jutalmat Tőle csak gedre. ugy veszek. 2. Te míg itt e földön 4. Te, mindennap hoz- éltél, Szerettél mindenezám Kegyelmes vagy, ket, Szegényeken könyöIstenem : Hát én ne le- rültél, Enyhítél terheltegyek-e Ahoz, ki vét el- ket ; Szóval és cselekelenem ? Ne szeressem-e dettel Buzgó s jóltévő azt, A kinek atyja vagy, voltál S véghetetlen szeS a kihez jóvoltod, Mint retettel Végre értünk megén hozzám, oly nagy? haltál.

273 MÁSOK IRÁNTI K Ö T E L E S S É G E I N K . .

3. Még most is dicsőségedben Igazgatod éltünket, S részeltetsz szeretetedben Szünet nélkül bennünket; Még most is a tévelygőket Igaz útra téríted, És a baj alatt nyögőket Nyugalomra segíted. 4. Add hát, hogy minden tettemben Nyomdo kidat kövessem, S mint te, teljes életemben Feleimet szeressem ; Add, hogy a sírókkal sírjak, Örülőkkel örüljek, Szánakozó szívvel bírjak, Szegényen könyörüljek. 5. Add, szeretettel fedezzem, Másnak fogyatkozását, Buzgón s híven igyekezzem Keresni jobbulását, S bármely dühös üldözőmnek Szelíden megengedjek, S igy néked üdvözítőmnek Méltó követőd legyek. D a l l a m : Bízzad minden utadat.

j a o o z e n t , szent tüz f U O . O a szeretet Mert ezt az gyújtotta, Az emberi nemzetet Ki bölcsen alkotta, S azért gyújtotta, hogy ránk Több áldás áradjon ; Mindnyá-

junknak egy atyánk, Egy teremtőnk vagyon. 2. Egy atyánk van az égben, Ki tart mindeneket, Ki termeszt nagy bőségben Bort, búzát, fűveket, Ki egyaránt szereti A trónust s az ekét, S könyörülve bünteti Hibázó gyermekét. 3. Boldog vagyok! szemei Rám is tekintenek, Valakik ő hívei, Testvérim mindenek ; S nem reménylhetném soha Az örök életet, Ha nem égne mostoha Szívemben szeretet. 4. Ha ugy fognék másokkal Bánni, mint idegen, S mind jó mind balsorsukkal Gondolnék hidegen : Éltem ugy mire jutna? Mi lenne belőlem? Minden jó ember futna Mint ragálytól tőlem. 5. Nem, soha a szerelem Vonni ti hozzátok Nem szűnik, kiknek velem Egy Isten atyátok ; Bármely karban legyetek, Szeretlek egyaránt, Kivált mikor veletek A sors keményen bánt. 6. Ha lehet, terheteket Örömest könnyítem, Legis

274

MÁSOK IRÁNTI K Ö T E L E S S É G E I N K . .

alább sebeteket Könyemmel enyhítem. Bátran panaszkodjatok Hív karjaim között Míg felderűi napotok, Mely gyászba öltözött. 7. így, tudom, bizonyára Hálálva öleltek, S ti is mások sorsára Forróbban ügyeltek ; S éltemet ha látjátok Küzködni ínséggel, Tudom, mint jó barátok, Lesztek segítséggel. D a l l a m : Jézus, ki bűnös lelkemet.

e m b e r e k szereH U a . C t e t é r e Atyánk, mely sok ösztönt ád, Mind igéd, éltünk vezére, Mind nekünk fénylő példád ! Szeretetből áll vallásunk, S méltán lesz kárhoztatásunk, Ha tagadjuk éltünkkel, A mit vallunk nyelvünkkel. 2. Uram, ellenséged neked, A ki nem kész szeretni Másokat, mint hív gyermeked, S nem gyors téged követni ; Mindnyájan egy vérből lettünk, Egy Jézus halt meg érettünk, S hány szent s erős lánczokkal Kapcsolsz egybe másokkal?

3. Ki lenne hát érzéketlen Síró embertársához ? Ki lenne könyörületlen Az Ur megváltottához ? Ki nem ismerné tisztének, Megengedni sértőjének, Holott te, szent s hatalmas, Vétőkhöz vagy irgalmas. 4. Óh hát, okos gyermekei Minden élők atyjának ! Kivált boldog részesei A Jézus országának ! Titeket szívből kedvellek, Testvérim gyanánt ölellek, Eltűröm, ha véttetek, S imádkozom értetek. 5. Ha még is romlott szívemben Harag gyúl, s bosszúállás, Szent atyám, juttasd eszembe, Hogy én is véttek, mint más! Add előmbe kegyelmedet És számtalan jótétedet, S birj velők szelídségre, Szeretetre s hűségre. D a l l a m . Én minden

dolgaimban

At(\ Áldj meg fel· ^ tételemben, Uram, teljes éltemben, Hogy embertársammal Jól tegyek és szolgáljak, A mint lehet használjak

Ί ΐ υ

MÁSOK IRÁNTI

KÖTELESSÉGEINK.

Lelki s testi vagyonommal. 2. Mikor más nagy bajában Engem szólít biztában. Ne kérdezzem sokat: Mi lesz azért jutalmam ? Abban leljem nyugalmam, Hogy segíthetek másokat. 3. Ha jót teszek másokkal, Árvákkal, nyomorgókkal, Kérkedő nelegyek, S azt szemükre ne hányjam, Se vissza ne kívánjam. S uzsorát azért ne vegyek. 4. Bár ha rosszal fizetne S bosszúsággal illetne, A kivel jót tettem, Ne hagyj azért lankadnom, De segélj híven adnom Abból, a mit tőled vettem. 5. Szeretnem barátimat És rosszakaróimat Add, nagylelkűséggel; Mert te jól tész azokkal, Jókkal és gonoszokkal Édes atyai hűséggel. 6. A kik mással jót tesznek, Már ez életben lesznek Nálad kedvességben : A mennyben pedig készen Jutalmuk bőven lészen A végetlen üdvösségben.

275

D a l l a m : jézus, ki bűnös lelkemet.

A-í-i

Add azon szép /Λ boldogságot Éreznem, melyet érzél. Jézus, hogy nekünk váltságot Nagy szeretetből szerzél, Hogy nyomdokidat kövessem, S én is jobb útra vezessem Az eltévelyedteket, Vesztükre eredteket. 2. Hogy is marad érzéketlen, Ha hanyatlását látja Ember annak, ki értetlen, Holott felebarátja? Miért nem serkenti jóra. Hogy venné meggondolóra; Mi van békességére, S szolgál üdvösségére? 3. Szent kötelesség munkálnunk Mások előmentségét: Óh ne hagyj hát félre állnunk, Ha bűnös üdvösségét Segíthetjük; mert különben Meg nem intvén, elvész bűnben, S számot azért tőlünk kérsz S ránk kemény csapást is mérsz. 4. A tévelygés homályából Szabadulván, illendő, Hogy megtérítsem útjából Azt, ki talán veszendő, Nyerjem meg az 18·

276

MÁSOK IRÁNTI K Ö T E L E S S É G E I N K . .

üdvösségre, Jobb ösvényre, melyen égre Bizonynyal eljuthasson S nálad boldogulhasson. 5. Ha kérésem nem használna Semmit is körülötte, Példám tán szívére szállna, Melyből látja előtte, Mely gyönyörű az Ur utja Annak, a ki híven futja Pályáját, ez boldog lesz, S szert örökös kincsre tesz. 6. Hadd tanulja örömömből, Mely boldog az igaz hív ; Békességes tűrésemből, Mely nyertes a tűrő szív, Hogy búcsút vévén hivságtól, S szívét elvonván világtól Kövessen jámborságot S nyerhessen mennyországot. D a l l a m : Dicsőség

mennyben

Istennek.

4.10

p l e t ü n k és eL gészségünk Ε föld főkincse s java, Azt őrizni, hogy készségűnk Legyen, ez Isten szava ; Minden, a mit e föld igér, Ε kincs nélkül semmit sem ér: Ezt becsülni szent tisztünk. 2. Embertársam létének is, Isten! te vagy

adója, Te voltál életének is Mind eddig fenntartója, Meghagytad ama törvényben, Hogy e nemes teremtményben Téged meg ne bántsalak. 3. Add ehhez képest becsülnöm Embertársam életét, Minden sértését kerülnöm S munkálnom kíméletét; Bajáért, sinlődéséért, Élte rövidüléséért Én lelkem ne adózzék* D a l l a m : Isten, óh szent Isten.

JIO IWiely drága előt- r a o . i v ν t e m Én tulajdon életem, S mely igen szeretem Jó hirem s becsületem ; Oly híven szeretni Kell embertársamét, Ki ellenkezőt tesz, A törvény ellen vét 2. Felebarátjának Valaki becsületét Nyelvével mint tőrrel Sérti, rontja életét,Gyilkosnak az olyan Méltán mondathatik, S gyilkosokkal együtt El is kárhoztatik. 3. Óh 1 hogy én e bűnbe Magamat ne keverjem, Isten! hibáimat Segélj, hogy megismerjem ; Magam megítéljem S élte-

277 MÁSOK IRÁNTI K Ö T E L E S S É G E I N K . .

met jobbítsam, Felebarátomat Meg ne háborítsam. 4. Illő tiszteletet Én kinek-kinek adjak, Amit megérdemel, Tőle meg ne tagadjak ; Ha más tiszteltetik, Azt ne irigyeljem, Sőt jó hírét s nevét Kész szívvel neveljem. ^ ' 5 . Az én ajakimat Segélj, hogy tartóztassam, Nyelvemet mindenkor Oly zabolában tartsam, Hogy gonoszt ne szóljon, S éles tőr ne legyen, A más jó híréből Semmit el ne vegyen. 6. Felebarátomról Gonoszt ne is gondoljak; S mikor szólanom kell, Róla inkább jót szóljak, Ha hibáját tudom, Azt ne nagyobbítsam, Szeretet törvényét, Hogy meg ne csorbítsam. 7. A mennyire lehet, Gyarlóságit takarjam, A mit én óhajtok, Neki is azt akarjam ; Bár más rosszat mondjon, Jóra magyarázzam, Felebarátomat Soha ne gyalázzam. 8. A csufolódóknak

Székükben a kik ülnek, Sokféle bűnökbe Óh mely könnyen merülnek, Őrizz meg Istenem ! Oly társaságoktól, Melyek nem irtóznak Rágalmazásoktól! D a l l a m : Isten, óh szent Isten.

ΛίΛ

L-Ja felebarátod 1 1 hírének s nevének Ellensége lévén, Örülsz kisebbségének, Érdemit titkolod, Hibáit hirdeted, Krisztusról magadat Mikép nevezheted ? 2. Hogy ha gyanúságból Rosszul ítélsz felőle, Hamis hirek által Másokat elvonsz tőle ; Hogyha fennhéjázó Rút irigységeddel Szomorítod, mit érsz Keresztyénségeddel? 3. Ki másoknak hallván Rágalmaztatásukat, Látja sérelmüket, Még sem fogja pártjokat, S talán barátságért Maga is rágalmaz, És nem tud kímélni : Jó keresztyén-e az ? 4. Óh ember, gondold meg, Lát az ur akárhol légy, Szorosan számot kér Mindenről, akármit tégy ! Hát mikor rágalmazsz, Akkor nem látna-e, S

278

kisebbítésedért Büntetlen hagyna-e ? 5. Tudd meg, boldogtalan, Te, ki más becsületét Tapodván s gázolván, Szomorítod életét, Annak szeme előtt Van rágalmazásod, A kinek székénél Lesz nagy számadásod. 6. Tömlőibe szedi Az mind azon könyeket, Melyekkel a hívek Kérik segedelmüket ; Eljő ama nagy nap Eljő valahára, Melyben átkot mond rád, A világ láttára. 7. Meg ne fertőztesd hát Ε rút bűnnel szívedet, Sőt igaz szeretet Ékesítse éltedet; Fogd pártját mindennek, Ha sérteni látod, S jó hire oly drága Legyen, mint sajátod. D a l l a m : Mint a szép h ű v ö s p a t a k r a .

415. Add' 1 1

u ram · t

szentsegeseknek Tartsam mások jogait! Ha a telhetetleneknek Járván vétkes útait, Álnokul sértegetnék, Vagy ártani szeretnék, Általhágván törvényedet,

Várhatnám-e kegyelmedet? 2. Ha kevély indulatoktól Birattatván éltemben, Megtagadnám azt másoktól A mi áll szent tisztemben: Ha lopnám értéküket, S aláznám érdemüket, Általhágván törvényedet, Mint várhatnám kegyelmedet ? 3. Nem, soha, szentül fogadom, Ily rosz lélek belőlem Nem lesz, mindennek megadom, A ki mit várhat tőlem. Inkább tűrjek sérelmet, Mint okozzak gyötrelmet, S legyek· jámbor szűkölködő, Mint álnokul bővelkedő. 4. Nem szórnának-e átkot rám Azok, kiknek kárt tennék, Lehetnél-e kegyes birám. Ha ily elfajult lennék ? S bűnnel terhelt életem, Rosz lelkiismeretem Nem tenne-e megromlottá, Itt is már elkárhozottá ? 5. Uram, taníts mindenekkel Igazságosan bánni, Kinek-kinek jó lélekkel Boldogságot kívánni. Ha adsz erőt s hatalmat, Add, leljenek oltalmat Bennem a gyá-

279 MÁSOK IRÁNTI K Ö T E L E S S É G E I N K . .

moltalanok, S őrangyalt az ártatlanok. 6. Add, szelíden védelmezzem Bármely igaz ügyemet, Soha el ne felejtkezzem, Mint kímélsz te engemet. Méltatlan szolga vagyok, Adósságim nagyok: Ne legyek-e engedelmes, Ha Istenem oly kegyelmes ? D a l l a m : Jézus, hűséges tanítónk.

Λ λ ki tud bölcsen R t l ö . hallgatni, S minden szót vigyázva tesz, Sok bajt el fog távoztatni, S mindeneknél kedves lesz; Mert nyelve sem önként nem árt, Sem gondatlanul nem tesz kárt. 2. Elrejti ez hív elmével, A mi van bizva rája, Megfontolja jól eszével, Mit mikor mondjon szája. A titkot fel nem fedezi, Akárki mikép kérdezi. 3. Híve bízvást közölheti Vele titkos gondjait, Kártékonyul nem hirdeti, Sőt megosztja bajait; Hallgatást ne ígérjen bár, Tudja, tiszte tőle mit vár. 4. Kérés nélkül is sokat tesz; Ha ki igyekszik jóra, Annak szándé-

kában részt vesz, De nem üti dobszóra ; Mert gyakran meggátoltatik, A mi sokaktól tudatik. 5. Rejtett hibákat másokban Ha titkon sejt s észrevesz, Velők a társaságokban Vétkesen lármát nem tesz : Bár mások roszul szóljanak, Tőle roszat nem hallanak. 6. Add, Uram, mindenkép éljem Kedvedre napjaimat, Beszédemben is kíméljem Felebarátaimat, Bizodalmukat keressem, S bírván, hűséggel fizessem. 7. Ne engedd, hogy elcsábítson Csélcsap szív csacsogásra, Vagy boszú alacsonyítson Vétkes árulkodásra: Add, mikor illik, hallgassak, S jókor hasznosan szólhassak ! D a l l a m : Bizony megleszen az idő.

di 7

δ nyelv-

mely

~

τ Ί / · /Λ l y e l beszélhetünk, Nagy áldása Istennek, De egyszersmind kárt tehetünk Ugyan azzal mindennek. Halált oszt az és életet, Tesz igaz s bal Ítéletet, Áld, átkoz, emel, aláz.

280

MÁSOK IRÁNTI K Ö T E L E S S É G E I N K . .

2. Óh Isten ! taníts en- szi az érdemes Kereszgemet Bölcsen élni nyel- tyén ajakára: De ha tiszte vemmel, Add, igazgas- parancsolja, Maga s más sam szívemet Mindenkor haszna javallja, Tud híértelemmel: Ugy sem rút ven is hallgatni. rágalmazásra, Sem perre, 7. Te segélj erre szert hazudozásra Nem vete- tennem, Óh éltem kegyes medem soha. atyja! Teremts tiszta szí3. Dicsőséged s má- vet bennem, Hogy szások java Legyen czélja jamnak szózatja Igaz, éltemnek, így érzésem s szent s ártatlan legyen, nyelvem szava Eleget S boldogtalanná ne tetesz tisztemnek; S hol gyen, Midőn tőlem szábeszéddel használhatok, mot vész. Embert félve nem hall- D a l l a m : Jertek hozzám, Krisztus mondja. gatok, S fedezem az ártatlant. A Í Q í Tram, másnak 4. Jaj az olyannak, ki 4 - f O . U becsületét nem fél Esküdni s át- Add őriznem, mint élekozódni, Ki az ur ellen tét, Mert az drága birigy kikél Az későn fog toka; Méltatlan kisebbsébánkódni ! Óh ez átok gének. Jó híre veszteséátkot okoz, S megtérés gének Vétkem ne legyen nélkül halált hoz : Ki ne oka. rettegne attól? 2. A mérges rágalma5 Jaj annak is, ha- zástól, És hazug árulkozugsággal A ki megcsal dástól Tartóztassam nyelmásokat, S ámítja for- vemet : S mindenek felől télyossággal A vigyázat- kiméivé, Bölcsen s szelanokat ! Csak az igaz líden ítélve, Intézzem benyelv s a nyilt szív Nyer- szédemet* tes itt is, s ha váltig hív, D a l l a m : Jehova, csak neked éneklek. Mennyben is kincsre talál. 6. A mi tisztes, jó, 41Q Nem mord ko" kellemes, S másnak is van javára, Csak azt ve-| " ί / · ^ mor, nem ellenkező Az emberszerető

281 MÁSOK IRÁNTI K Ö T E L E S S É G E I N K . .

Jézus híve; Nem is csapodár, de kedvező, S hív barátsággal teljes a szíve ; Szavában s tettében van kedvesség, Szívbéli jóság és egyenesség. 2. Szelíd, csendes, tud becsületet, Mint üdvözítője tanítványa, A benne égő szeretetet Külsőkép is mutatni kívánja ; A jóság, mely szívét ékesíti, Nyelve minden hangját édesíti. 3. Tetszik, ha parancsol szavával, Hódít, midőn adja intéseit, Bájol, ha nyájaskodásával Felejteti az élet terheit; S mikor a bús szívet serkentgeti, A fájdalmat álomba rengeti. 4. Óh Uram, add, ne csak szívünkben Szeressük buzgón embertársunkat, Külsőkép is minden tettünkben Mutassuk ki jó indulatunkat; így leszünk Jézus igaz hívei, S az örök boldogság részesei. D a l l a m : Kegyes Jézus, itt vagyunk.

4.9ÍI

Tι a n í t s · t e m

óh a t y

j

a j

éI

~

jé.

zusomtól példát vennem, Hogy szelid indulatja, Szeretete lakjék bennem; Örüljek az örülőkkel, Szenvedjek a szenvedőkkel. 2. Add, minden embereket Tiszta szívemből kedveljek, Gazdagot, szegényeket Testvérim gyanánt öleljek ; Bizodalmukat óhajtsam, Szívüket magamhoz hajtsam. 3. Szíves nyájasság legyen Lelke társalkodásomnak, Vad s rut beszéd ne tegyen Szégyenévé vallásomnak ; Ne láttassam se durvának, Se gonosz lélek fiának. 4. Minthogy külső alkatom Szolgál másoknak tükörül, Mely által kimutatom Mi legyen a szívem körül : Láttassa már tekintetem, Hogy van szíves szeretetem. 5. Gazdag jutalmát veszi, A ki ezen jó uton jár, Kész mennyországgá teszi Éltét itt e földön is már, S tud valaha üdvözülni, S tiszta örömmel örülni.

282

MÁSOK I R Á N T I K Ö T E L E S S É G E I N K . .

D a l l a m : Jézus, ki bűnös lelkemet.

491

Δ^'

az

igazságnak Legyek buzgó barátja, Dicsőségét mennyországnak Egy álnok szív sem látja; Mindnyájan szégyent vallanak, Ha majd székednél állanak, Hol felfeded szívüket, S megítéled éltüket. 2. Óh ne engedd hazugsággal Mások kedvét keresnem, Vagy elrejtett ravaszsággal Saját hasznomat lesnem. A szent igazság vezessen, Előtted az kedveltessen: A mi van a szívemen, Az forogjon nyelvemen. 3. Azok, a kik csalárdságban Előtted találtatnak, Nemcsak dicső menyországban, Jutalmat nem várhatnak: Már itt is utálatosak Azok előtt, kik okosak, Kik tégedet szeretnek, S életükben követnek. 4. Ha érdemlett jó híremnek Szenvednem kell sérelmét : Add, tűrjek s várjam ügyemnek Bizonyos győzedelmét; Ha pedig szükség mentenem

Magamat, add, jó Istenem, Hogy tőled példát vegyek, S boszuálló ne legyek. 5. Uram, mindenütt jelen vagy, Látod minden tettemet, S legyek bár kicsiny, avagy nagy Megítéled éltemet; Óh add ezt jól értésemre, Hogy jól vigyázzak lelkemre, S az igazság törvénye Legyen éltem ösvénye. D a l l a m : Mennyből jövök most hozzátok.

Zi.99

R0ld°S'

a

D beszédében S minden cselekedetében Szereti az igazságot, S gyűlöli a csalárdságot. 2. Boldog, mert igazság atyja, Te tőled bízvást várhatja, Hogy hűségét számba veszed, S örökké boldoggá teszed. 3. Vezéreld, óh uram ! szívemet, Gondolatimat s nyelvemet. Hogy egyenes jó lélekkel Bánjak minden emberekkel. 4. Ne hagyj olyasmit fogadnom, Melyet meg nem lehet adnom ; Add, ígéretet ugy tegyek, Hogy soha hazug ne legyek.

283 MÁSOK IRÁNTI K Ö T E L E S S É G E I N K . .

5. Ruházz fel bölcs értelemmel, Mikor s mint kelljen nyelvemmel Szólani jól és hasznosan, Avagy hallgatni okosan. 6. Add egyenes-szívűséggel Szóljak, ha hol segítséggel Lehetek embertársamnak, Ösvényén hivatalomnak. 7. Midőn az ártatlanságot Mentnem kell, adj bátorságot, Hogy méltatlan sérelmére Serény legyek védelmére. 8. Boldog, ki igazságban jár, Csak azt szólja és attól vár Itt is már köz-szeretetet, S mennyben is örök életet. D a l l a m : Jézus, én bizodalmam.

4 9 Q { jram, te igazr L O , LJ s ágnak Istene s dicső fénye vagy, Azért a hamisságnak Vétke előtted utált s nagy, Hazug meg nem áll nálad, A vérszopót utálod. 2. Egy törvénytelen fillér Ezreknek emésztője lesz, Véren gyűjtött kincs nem ér Messze, mint jött, viszont elvesz ; Átka azon mindennek, S büntetése Istennek.

3. Tudom, hogy bün orozva Mást övétől megfosztani S méltatlan kárt okozva Szántszándékkal búsítani: Bizony te, ki bünt utálsz, Mind ezekért boszut állsz. 4. A törvénytelenséget Segélj, atyám, távoztatnom. S kinek-kinek e végett Az övét kiszolgáltatnom. Bár kell is mit vesztenem, Más ne sírjon ellenem. 5. Ha valakit sértettem S talán tudva kárt okoztam, Szívből fájlalom tettem, Melylyel rám átkot halmoztam ; Kész vagyok megkövetni Kész tett kárt lefizetni. 6. Áldd meg keresményemet S ne engedd hamis jószággal Valaha kevesemet Nevelnem másnak kárával ; Igazán adjak, vegyek, És tudva kárt ne tegyek. D a l l a m : Mennyből jövök most hozzátok.

AQ/1

intésed, Uram, * számtalan , Hogy soha igazságtalan S más jogát sértő ne· legyek, S mindent szeretetből tegyek.

284

MÁSOK IRÁNTI K Ö T E L E S S É G E I N K . .

2. Te magad segélj engemet Teljesitnem e tisztemet; Mert ha ebben vétt életem, Tetszésedet nem nyerhetem. 3. Ki álnokság fortélyával Bánik felebarátjával. Az saját lelkén sebet ejt, S téged, szent Isten elfelejt. 4. Mélyen van irva szívünkben: Azt, a mit várunk éltünkben, Hogy mások velünk tegyenek, Várhatják tőlünk mindenek. 5. Ha e szent törvényt megvetem, Furdal lelkiismeretem S mig álnokságot követek, Soha boldog nem lehetek. 6. Óh hát te, ki igaz szent vagy, Ily nagy bűnbe esnem ne hagyj, S ha találtam kárt okozni, Add, siessek helyre hozni. 7. Ha ki mit tett más kárára S módja van kipótlására, S még sem gondol e tisztével, Vakmerőn koczkáz lelkével. 8. Uram, magad adj kegyelmet, Netegyek másnak sérelmet, Szent igazság utján járjak S igy tőled minden jót várjak.

D a l l a m : Isten, hívek kősziklája.

4OC

Ι iram ! értéU sünkre adtad, S törvényedben irva hagytad : Hogy mind igazak legyünk, Senkinek kárt ne tegyünk, Kárvallotton ne örüljünk, Inkább rajta könyörüljünk ; Mert ki másnak kárt okoz, Magára csak átkot hoz. 2. Büntetetlen az nem leszen, S magának mi hasznot teszen. Ki mások zsírját szíván Gazdagodni igy kíván ? Ne hagyd ezt elfelejtenem, Óh én kegyelmes Istenem ! Hogy másnak kárt ne tegyek, Rám számadást ne vegyek. 3. Add, hogy a kereskedésben, Az adásban, a vevésben, Semmit el ne tagadjak, Jóért hitványt ne adjak; Tartsak törvényes mértéket, Igazán gyűjtsek értéket, Mert a harnis mértékkel Lelkemet veszteném el. 4. Munkámért ha nagy bért vennék, S tisztemként híven nem tennék, Ott volnék telhetetlen:

285 MÁSOK IRÁNTI

KÖTELESSÉGEINK..

Itt lelkiismeretlen. Ha j javára Nézvén, ügyét felmunkásom igaz bérét El- veszi ; De ezt kevélyek fognám drága fillérét, módjára Képmutatásból Az égbe kiáltana, S rám teszi, Nem engedelmesátkot szállítana. ségből, S keresztyéni hű5. Ha valakinek kárt ségből : Az is akármint tettem, Ismerem, Uram, tetteti, Atyafiát nem szevétettem, Segélj megtérí- reti. tenem, S így lelkemet 4. Ki csak azt kész mentenem. Inkább bírjak segíteni, Ki fennszóval csak keveset, Mint hogy kiált jajt, Nem siet azt ily hamis kereset Legyen enyhíteni, A ki rejtekben lelkem vádlója, S mara- sóhajt, S elméje azon dékom rontója. nem jár, Méltán tőle jót ki vár: Annak sincs hű D a l l a m : Mint a szép hűvös patakra. szeretete, S nem feddheΛΟβ Λ ki sok földi tetlen élete. ΙΔΌ. í \ jókkal biri 6. Ki kedvetlen tesz S megszűkült feleivel jót mással, S felhányja Még sem tesz jót, s azt, jótéteit, S kegyetlen kára ki sir, Nem szánja hoztatással ítéli más vétjámbor szívvel; Nem táp- keit Felfuvalkodásában, lál éhezőket, Elűzi a ké- S kíméletlen voltában : rőket: Az a fő törvényt Tette kellemes lehet-e? megveti, S a jó Istent S van-e igaz szeretete ? nem szereti. 6. A szegény boldogu2. Ki mást rágalmaz lását Ki híven nem munhírében, És örül kisebb- kálja, S a mi okozza romségén, Ürül, ha igaz lását, Annak útját nem ügyében Kár esik ellen- állja; Bár alamizsnálkoségén : Ki másnak nem dik, De ha nem gondolkiván jót, S hallván rá- kodik, Legtöbb jót, mi galmazó szót, Felebarát- módon tehet: — Kevés ját nem menti, Az hideg szeretete lehet. szívét jelenti. 7. Nem lehet ugyan 3. Ki a szegénynek szeretni Mindig cseleke-

286

MÁSOK IRÁNTI K Ö T E L E S S É G E I N K . .

dettel; De ha szíved kész szeretni Keresztyén szeretettel, Ennél főbb jót nem ismérsz, Rá Istentől erőt kérsz, S van rá hív igyekezeted ; Atyádfiát már szereted. 8 Mikor lankad szeteted, Mondd ezt gyakran lelkedben : Uram, mindenre fényieted Napodat ; kegyelmedben Mindennap részesülök, S valaminek örülök, Mind szereteted remeke: Óh hát én ne szeressek-e? D a l l a m : Bízzad minden

Λ-t£9 7i . r\Δ

utadat.

íö!di

<

kal

bifj

s

hideg szívvel látja, Midőn ínségében sir Bús felebarátja, S nem enyhíti szükségét, Sőt szívét bezárja, Az Ur kegyelmességét Az mi módon várja? 2. Az Ur a szegényeknek Tudja fájdalmait, S számba veszi szemüknek Könyhullatásait; Látja, ha bajuk nem hat, Oh fösvények ! rátok, S ha arra nem lágyíthat Hogy orvosoljátok. 3. Vegyétek szívetekre, Óh szeretetlenek ! Utóbb

hidegségtekre Mik következzenek : Ha a sok szegényekkel Itten jót nem tesztek, A dicsőült lelkekkel Boldogok nem lésztek 4. Gazdagok ! ezt értsétek S lágyuljon szívetek, A szegényt segítsétek S gyámoli legyetek ; Valamint hatalmatok Lesz hív segítője Ugy könyörül rajtatok Annak teremtője. 5. Ha bús embertársadat Szíved szerint szánod, És vele vagyonodat Közleni kívánod, S ha hallod, mint áld téged Forró köszönete, Dicsőbb gyönyörűséged Ennél óh lehet-e ? 6. De, kiki adakozzék Ugy, hogy fel ne hányja. Szeretetből származzék Minden adománya ; Mint harmat a füveket Újítja kegyesen, Ugy ő a szegényeket Enyhítse szívesen. 7. Hívek, ha követitek Kegyes Istenteket, Jövendőre gyüjtitek A lelki kincseket; Nagy leszen nyereségtek Már itt éltetekben, S állandó örök-

287 MÁSOK IRÁNTI K Ö T E L E S S É G E I N K . .

ségtek Adatik mennyekben. 8. Bírátok majd jobbjára Állít benneteket. S a világ hallatára Megdicsér titeket; így szól nektek : jöjjetek, Országom vegyétek; A mit mással tettetek, Én velem tettétek. D a l l a m : Dicsérlek uram, tégedet.

4ΛΟ irgalmasságokt-äO» Inak atyja, Ugy alkottál engemet, Hogy más öröme s bánatja Megillesse szívemet. 2. Add hát, tudjak könyörülni Tisztem szerint másokon, Előmentükön örülni. És sirni balsorsukon. 3. Senkinek se irigyeljem Szerencsés állapotját, Kedvemet abban ne leljem, Ha ő kárt s szükséget lát. 4. Sőt add, hogy magamé gyanánt Tartsam mások vigságát, S annak, a kit a balsors bánt, Munkáljam boldogságát. 5. Még az ellenségemet is Szánjam bús esetében, S azt is, a ki hoz-

zám hamis, Segítsem szükségében. 6. Mely dicső hasznokat veszek Abból már ez életben, Ha, Uram, hasonló leszek Hozzád a szeretetben 1 7. így isteni kegyelmedre Bátran számot tarthatok, S mikor hívsz ítéletedre, Örömmel megállhatok. 8. Akkor, atyám, országodnak Megadod örökségét, S dicsőséges lakásodnak Boldog gyönyörűségét. D a l l a m : Ki csak Istenre dolgát hagyja.

4.9Q

Fsy

Urunk van

" i - ^ Í J . L és egy Istenünk, Egy testnek vagyunk tagjai: Közös legyen tehát mindenünk, S mint egy atyának fiai Ne csak magunkra ügyeljünk, Másról is gondot viseljünk ! 2. Meg ne vonjuk soha másoktól Kölcsönös szolgálatunkat, Még akkor se, midőn azoktól Nem reménylhetjük hasznunkat. A mit kívánnánk magunknak, Adjuk meg embertársunknak.

288

MÁSOK IRÁNTI K Ö T E L E S S É G E I N K . .

3. A ki szeretetből jól teszen Megszűkült embertársával, Az Istennél oly becsben leszen, Mintha tenné ő magával. Csak az néki igaz híve, Kinek irgalmas a szíve. 4. Ama napon könyörületlen ítélet lesz bűnös fején, Valaki máshoz szeretetlen Volt életének idején : Isten ! tégy könyörülővé, S más ínségét enyhítővé.* D a l l a m : Hogy ne dicsérném az Istent.

J Q f l yengedezz,nyelt O l / · L·, v e m s z ó z a t j a , Szent énekkel Istennek, A minden szeretet atyja Sok áldást oszt mindennek ! Vájjon háladó lennék-e? Ha nem venném szívemre, Hányszor áradt éltemre Jósága gazdag mértéke? Valami jót életem Lát, neki köszönhetem. 2. De örömöm mely íztelen, Búm mely keserű lenne, Ha hívem nem volna velem, S azokban részt nem venne: Ha egy kietlen pusztában Számkivetve járkálnék, S enyhülést nem talál-

nék Barátom társaságában, Nem volna, kit szerelem Kapcsolna össze velem ! 3. Szívemből adok hálákat, Hogy engedsz, jó Istenem, Nyájasan sok szép órákat Kedvesimmel töltenem ; Hogy jóságodból vezettél Hozzám is hív lelkeket, Szerető jó szíveket, S velünk oly frigyet kötöttél, Hogy mindig hívek legyünk, Mig a sírba nem megyünk. 4. Hálát adok, jó barátot, Hogy kezed mellém rendelt, A ki ha restülni látott, Vagy tévelygő úton lelt, Feddhetetlen jó példával Előttem szépen fénylett, Vagy áldott vezérem lelt Nyájas szavú tanácsával ; Ha öröm, vagy gyötrelem Ért, megosztotta velem. 5. A barátság örömeit, Add, tenéked szenteljem, S búmnak gyógyító cseppjeit, Mikor kell, bennök leljem ; Csak olyanok társasága, A kik téged szeretnek, S a szentségben követnek, Legyen él-

MÁSOK IRÁNTI

KÖTELESSÉGEINK.

tem boldogsága. így óh mely könnyen futok, S mely boldog czélra jutok ! 6. Te, ki gazdag vagy jósággal; Óh szeress mindeneket, A kik hozzám barátsággal Vannak, áld meg éltüket! S mikor majd a halál minket Elválaszt, mennyországba, Boldogabb társaságba Vedd fel hozzád lelkeinket, A hol semmi mostoha Sors nem szakaszt el soha. Dallam :

Mennyből jövök most hozzátok.

Λ Ο Ι f S h Isten, mely tOl. ^ nagy kegyelem, Ha van barátom, ki velem Hűséges szeretettel bán, Ha szenvedek, szívéből szán ! 2. Ha az lelkedben részesül, S ha velem szentül egyesül, Mely ösztönt ád a jóságra ! Mint vezet a boldogságra. 3. Ha szívem eltéved, oktat, Bölcs tanácscsal jóra szoktat; Én is, minthogy jó barátom, Megintem, ha vétkét látom. 4. Sem balsors, sem háborúság, Sem irigykedő gyanúság Fel nem

289

bontja kötelünket, Mely egygyé tette szívünket. 5. Mind örömünk mind bánatunk, Közös, egyez indulatunk; A mi egygyünknek siralmas, Másikunknak is fájdalmas. 6. Ha itt végezzük pályánkat, Mennyben leljük jobb hazánkat, S ott is tartván egyességünk, Becsesebb lesz üdvösségünk. D a l l a m : Dicsérlek, uram, tégedet.

Λ Ο Π n a isteni törvé^ Ο Δ , n|nyeknekMegtartom rendszabását, Ha bölcs s kegyes embereknek Gyakorlom jó szokását : 2. Rendel Isten oly barátot, Ki jómat eszközölje, S mint legbecsesebb sajátot, Szívét velem közölje. 3. Az isteni félelemben Jó például szolgáljon, S tanácsot minden ügyemben Szívem nála találjon.* D a l l a m : Isten, ki a szivet vizsgálod.

Λo o [/"ölcsönös igazτ Ό Ο . í \ s á g törvénye Kiván hálaadatosságot, Ha más önként jótéte19

290

MÁSOK IRÁNTI K Ö T E L E S S É G E I N K . .

ménye Által mutat hozzám jóságot: Méltóságom levetkezném, Ha nem érezném Vett jók édességét S annak becsességét Ki gyakorol irgalmasságot. ' 2. Az észszel nem biró állatot Látom jóltévőjét szeretni: Ε belém oltott indulatot Hát én nem kívánnám követni ? Sőt akárkitől jót veszek, Háladó leszek. Azt jóval pótolom, S díszemnek gondolom, Jóltevőm megörvendeztetni. D a l l a m : Jézus, hűséges tanítónk.

kérésemet, Áldd meg a kik jótétekkel Vidították szívemet, Mert méltó, hogy örüljenek, Kik örömöt terjesztenek. 4. Óh szent atyám, tégy jól velük Itt is bujdosásukban, Legyen előmenetelük Minden jó szándékukban, S ha bú epeszti szívüket, Enyhítsd keserűségüket. 5. S ha majd a halál álmában Elszunynyadnak szemeik, Őket a szentek hónába Kisérjék jó tetteik; Itt is csillagok voltanak. Mennyben is hát ragyogjanak.

ΛΟΛ Λ kik engemet ^ ^ - · ^*· szeretnek, És D a l l a m : Jézus, hűséges tanítónk. sok jót ruházván rám, j A jótéteiben követnek Té-! \ T e gyűjts, óh ged, mennyei atyám : Óh 1 \ ember fejedáldd meg, Uram, azokat re Átkot bosszúállással, S jutalmazd meg jóvol- Bizd ügyedet Istenedre, tukat. Türj s légy várakozás2. Add, minden törté- sal ; Az ítélet Isten dolga, netükben Tiszta szívvel Ki vagy te? nem más, részt vegyek, Mikor lehet csak szolga. szükségükben Nagy öröm2. Sajnos ugyan a sémel jót tegyek, Tudván, relem, Fáj, ha bántnak hogy, ha ezt tehetem, bennünket, De azért van Adósságomat fizetem. az értelem, Hogy meg3. Könyörgök buzgó győzzük szívünket, Szeviseltessünk, lélekkel Hallgasd meg lídséggel

MÁSOK IRÁNTI

Rosszért rosszal ne fizessünk. 3. Bár vétkes természetedet Nehéz megzabolázni, Követheted e tisztedet, Csak ne szűnjél vigyázni, Hallgasd az okosság szavát, S ne felejtsd el lelked javát. 4. Tekints, Jézus példájára, Mint ő tett, te is ugy tégy, Igaz bajnokok módjára Haragodon erőt végy; Megbocsátó szelidséged Lesz legnagyobb ékességed. 5. A harag Isten tetszését Nem szokta tenni soha, Ha követed ingerlését, Magadhoz vagy mostoha : Emészted vele éltedet, S megbántod jó Istenedet. 6. Ellenséged szelídséggel Meg fog utóbb győzetni, Mely boldog gyönyörűséggel Fog ez téged illetni! S Isten is, mint kegyes birád. Irgalmas szemmel tekint rád.

KOTELESSEGEINK.

291

gyek, Adj oly hajlandóságot, Mely gonosz akarómat S akármely megbántómat Tűrje, szenvedje békével Jézusom szelídségével. 2. A ki árt boldogságomnak, Még azt sem kell megvetnem, Bár nem tartom barátomnak, Mint embert kell szeretnem ; Bár ő gyűlöl engemet, Meg kell tennem tisztemet; A rosszért jót kell fizetnem, Ellenségem is szeretnem. 3. Lám, te, ur Isten, kegyesen Áldasz, minden nap minket, Eltűröd békességesen Számtalanvétkeinket ; Jóra, gonoszra felkél Napod s áldásodból él Az is, a ki ellenséged, S gonoszságival bánt téged. 4. Hát én ne legyek-e készen, Atyám, téged követni, S azt, a ki ellenem tészen, Te éretted szeretni ? Össze ne békéljek-e, Boszuálló legyek-e ? D a l l a m : Mint a szép hűvös patakra. A Krisztusnak az nem híve, Kinek haragot tart 9y cseleke H° " szíve. f t > U . 1 1 lettel tegyek 5. Méltatlan volnék igy, Hitemről bizonyságot S hogy rám Terjeszted kenéked, Uram, kedves le19*

292

MÁSOK IRÁNTI K Ö T E L E S S É G E I N K . .

gyelmedet, S oly sok jókkal áldasz, atyám, Noha bántlak tégedet. Add hát, hogy megbékéljek, Gyülölségben ne éljek, Szitkos és átkos ne legyek, Gyűlölőmmel is jót tegyek. 6. így nem kell, óh Uram, félnem A te Ítéletedtől ; Életet lehet reményinem Jézusért kegyelmedtől ; Mert ha végzem pályámat, Örömmel adok számot, És te bűnbocsánatot adsz, S szenteld közé befogadsz. D a l l a m : Bucsut veszek e világtól.

ΑΎ7 l s t e n · n e hasyi t O / . I megbántómnak Rosszért roszszal fizetnem, Sem felmérgedi átkozómnak Rosz példáját követnem. Add meggyőznöm, S megelőznöm A bosszúállás mérgét. 2. Adj szívet, mely más vétségét Keményen ne ítélje, Oly nyelvet, mely kisebbségét Ok nélkül ne beszélje, Sőt megmentőm S elrettentőm Legyen bűntől esete. 3. Hogy megelőzhessem kárát, Add őt jobbra intenem, S megbecsülhe-

tetlen árát Lelkének tekintenem, Melyért sok bajt, Halálos jajt, Vállalt fel üdvözítőm.* D a l l a m : Szerelmes Jézus.

ΛΟΟ pelebarátim,. 4 - 0 0 . Γ s z e n t foga_ dást teszek, Hogy szeretetben lankadatlan leszek. Nem sértek senkit sem rágalmazással, Sem hazudással. 2. Hibáitokat kiméivé fedezem, Tudván magam is gyakorta vétkezem ; Eleséstekben én, a ki megállok, Intést találok. 3. Szegény, alacsony, hibás ! meg nem vetlek, Sőt okossággal jobb útra vezetlek; Lám Jézus egész nemünket szerette S meghalt érette. 4. Akármely fényes érdemeiteket, Melyek szépítik hasznos élteteket, Sem nem irigylem, sem nem kisebbítem, Sőt dicsőítem. 5. Hogy, Uram, téged s fiadat követni S felebarátom tisztemként szeretni Mindig gyors legyek, arra erőt te adj, Lankadnom ne hagyj !

293 MÁSOK IRÁNTI K Ö T E L E S S É G E I N K . .

D a l l a m : Szerelmes Jézus, mit vétettél.

valljon

ΛΟΠ XldassékazUr! t O Í J . 1A f é n y l i k m á r sugára, Vak buzgóságnak nem hágy zsákmányára ; Általa eltűnt elménk setétsége, S szívünk kétsége. 2. Lelkiismeret jogait megadta; A vad üldözés lelkét kiirtatta; Kedves nála, ki féli szeretetből Minden nemzetből. 3. Óh keresztyének, egymást hát tűrjétek, Szent vallásunkat igy ékesítsétek ! Győz az igazság, ha erény szépíti, Az Ur segíti. 4. Megáll országa, bár a felkelt világ Azonnal minden ködöt szélyel nem vág; Szívetek azért, bár gúnyolják fennen ; Meg ne rettenjen. 5. Nézzetek a nap ragyogó fényére, Az sem egyaránt hat a föld színére, Ti, kik mennyei fényben részt vettetek, Hálát zengjetek ! 6. Mely sok tévelyeg önnön vétke nélkül ! S az Urszerelme iránta meg

nem hül, Tűri azt; hát te mernéd nyomorgatni. S még kárhoztatni ? 7. Tévelygésektől itt egy ember sem ment, Bölcseségében akármely nagyra ment; Szívre néz az Ur: s ha jóságát látja, Annak barátja. 8. Nem egy lelkünknek égi adománya, S igy különbözhet hite s tudománya ; Csak az, a ki bűnt gonosz lélekkel tesz, Kegyelmet nem vesz. 9. Aldassék az Ur! jer hát mind készüljünk, Hogy országában egykor összegyűljünk ; Ott a szeretet egy akol pásztorát S csak egy nyájat lát !* D a l l a m : Mi atyánk! Ki vagy menynyekben.

ddfí K x ö r ö m i m te_ 'i-'-tU. I \ rémtetted, Lelkem is arra intetted, Hogy példás szívem s életem Legyen, míg tart lehelletem : S ha e tisztem ellen tennék, Örömre méltatlan lennék. 2. Atyám! feleim élete Általad hozzám köttete ; Akaratod, hogy vezessem, A jót velők kedveltessem ; S ha példám ne-

294

kik fényietem, Jó kedved ugy reményihetem. 3. Példák vonzó nagy ereje, Mely sok jónak volt kútfeje ! Halkan maga körül munkás S jobban jobban érezi más, Mely könnyen gyul a szív jóra, Ha lel jó példaadóra. 4. Jaj oly vak gondatlanoknak, Elfajultság gyakorlóknak, Kiket ártatlanság nem von, Hogy bölcs életre tanítson, Sőt a gyengéket térítik, Bünkelepczébe kerítik ! 5. Mint állhat meg valahára! Kint von az ilyen magára, Midőn bíró színe előtt Vádolják és átkozzák őt Azok, kiket elcsábított: Ezek kétségbe ejtik ott. 6. Uram, segélj itt ugy futnom, Hogy ne kelljen erre jutnom ! Add példám mást is megmentsen 1 S jámbor életre serkentsen ! Tudomány s hit csak élettel Párosítva szép s a tettel. 7. Nyújts arra erőt s készséget, Hintsek áldást, üdvösséget; Nyelvem tiszta, beszédem szent, Legyen bűnre késztéstől

m e n t ! Lelkem ártatlanság hassa, Hív természet igazgassa ! 8. Ki tanácscsal, példás tettel Itt sok lelket ébresztett fel, Azt ott sokan magasztalják, Volt véd angyaluknak vallják ; S körülte látván azokat, Zeng velük égi hangokat. D a l l a m : Mint a szép , takra.

hűvös pa-

M ' * é r a száj" 1 1 ban pengő hit ? Mit csupa vallástétel ? Nem üdvözít még ez senkit, Ha nincs benn jó feltétel. Ha fösvénység, bujaság S irigykedő roszaság Vagy más bün lakja szívemet, Elvesztem üdvösségemet. 2. Isten 1 add egybe foglalnom A jóságot hitemmel. S azt teljes éltemben vallnom Neked tetsző tettemmel! Hitem tegyed élővé, Erénynyel tündöklővé, Engedj többre törekednem, S minden jóban nevelkednem. 3. Igv példám égő fáklyája Fénylik majd más javára, S vakmerőt éltem pályája Térít élet útjára; Példaadó tükörül Leszek, 441

295 MÁSOK IRÁNTI K Ö T E L E S S É G E I N K . .

s a bűnös örül Általam javulásának, Örömmel vall angyalának. 4. Uram ! ily boldogságban részt, Add, te általad vegyek, Hogy kit a bün mérge emészt, Jókor orvosa legyek ! Éltem szövétnekével, Példám serkentésével Minden vétkéről letegyen S velem ég polgára legyen !* D a l l a m : Uram Jézus fordulj hozzánk.

feleba442. M'.[inden rátunkért Könyörgünk, nem csak magunkért, Add meg, atyánk, mindeneknek Azt, a mi használ éltüknek. 2. Áldozunk szent tisztelettel Örvendező dicsérettel, Hogy mindeneknek atyja vagy, S jóvoltod mindenekhez nagy. 3. Tovább is könyörülj rajtunk, Mindnyájan tőled óhajtunk Boldogságot, békességet, S szükségünkben segítséget. 4. Oktasd a fejedelmeket, Mint vezérljék a népeket, A népeknek nyújts oltalmat, Bátorságot s nyugodalmat. 5. Minden ország bol-

dogúljon, Benne ellenség ne dúljon, Kiki szeresse hazáját, S fussa az erény pályáját. 6. Hagyj élni, hona kincsével Minden nemzetet békével, S a bajnok legszebb jutalma Legyen hazája nyugalma. 7. Hogy jó példát adhassanak, Kik másokat tanítanak, Vezérld azokat lelkeddel, S világosítsd beszédeddel. 8. Alázd meg a kevélyeket, A kik az okos lelkeket Rablánczra akarják vetni, S nem hagyják az észt követni. 9. Oszlasd a tudatlanságot, S gyújts azoknak is világot, Kik még setétségben járnak, S vidámító napfényt várnak. 10. Gátold a hitetlenséget, S vallásbeli hidegséget: Adj azoknak okosságot, Kik nyomoznak igazságot. 11. A tudomány iskolái Legyenek aranybányái Minden dicső erényeknek, S jeles igyekezeteknek. 12. Adj mindennek elégséget, Ne hagyj látni

296

MÁSOK IRÁNTI K Ö T E L E S S É G E I N K . .

nagy szükséget, S azt, a kinek kell szenvedni, Biztasd, s ne hagyd elcsüggedni 13. Minden házasok szívében Szent frigyük szövetségében Gerjeszsz állandó hűséget, S egymást tűrő szelídséget. 14. Fogyaszd a képmutatókat, Kegyesség nélkül valókat; Áldj meg sok olyan bölcsekkel, Kik tanítanak éltükkel. 15. Ha mikor szükség szenvednünk, Atyánk, ne hagyj elcsüggednünk, S elhozván végső óránkat, Rendeljed mennyben hazánkat. D a l l a m : Jézus Krisztus én életem.

mind eddig szerettél, Jóvoltoddal körülvettél. 4. Vidám lélekkel dicsérünk, S hogy tovább is megáldj, kérünk ; Vegyük hasznát jótétednek, S atyai szeretetednek. 5. Áld meg az istenfélőket, Gyarapítsd s erősítsd őket, Hogy hív gyermekid legyenek, S oltalmadban örvendjenek. 6. Térítsd meg a tévelygőket, Magad győzd meg arról őket, Hogy a ki követ tégedet, Az nyeri meg kegyelmedet. 7. A kik a bűnnek rabjai, S földi hívságnak foglyai, Nyisd meg azoknak szemüket, Hogy lássák veszedelmüket. 8. Adj jó szívet mindeneknek, Gyarapodást értéküknek, S barátságos jó lelkeket, Kik szépítsék életüket 9. Ne hagyj semmi szükségünkben, Enyhíts keserűségünkben ; Mindnyájunknak békességet Adj s végtére üdvösséget.

ΛΛo isten, örökké ál4--4-0. 1 hassál, Dicsértessél s imádtassál, Hogy teremtettél bennünket, S eddig tartottad éltünket. 2. Hogy nekünk megkegyelmeztél, Örök váltságot szereztél; Hogy lelkünket boldogságra Hívtad halhatatlanságra. D a l l a m : Szerelmes Jézus, váljon mit vétettél. 3. Áldassál nem csak magunkért, Sőt minden Λ Λ Λ T e r e m t m é n y i d e t embertársunkért, Kiket 4 · 4 · 4 > I a d d U r a m i b e _

297 MÁSOK IRÁNTI K Ö T E L E S S É G E I N K . .

csülnünk, Csak egy vesztét is, mint lehet, kerülnünk ; Ki a teremtés sorában dul és ront, Tégedet boszont. 2. Mely sok. nagy és szép kezed ajándéka! Bölcseségednek föld minden tájéka, A terebélyfa s élők ezer nyája Remek munkája. 3. Te birtokunkban hagyod mind azokat, S hogy bölcsen vegyük, akarod, hasznukat; De vesztegetni szabad kedven-kényen Tiltod keményen. 4. Vakmerőn sérti az ily felségedet, Mert áldásul vett jótéteményedet Háladatlanul nem fél ócsárolni S elbitangolni. 5. Kártékony kézzel tép hasznos plántákat, Legszebb növésben tör s vág gyümölcsfákat, Mező kellemi iránt érzéketlen, Vad s kíméletlen. 6. Rontja a munkás természet törvényét, S a maradéknak feldúlja reményét, Gátolván termő fák gyümölcsözését S tenyészedését. 7. Kegyetlenségnek bé-

lyegét hordozza Az is, ki barmátmérgében kínozza, Igen terheli, rajta nem könyörül, Sőt kínján örül. 8. Tisztemet. Uram, add ebben is tennem, Teremtmény hasznát, mint okos ugy vennem ; Legyek kártékony öröm vétkétől ment, Kíméljek mindent. 9. Körültem minden élje élte javát, Ellenem égre ne emelje szavát, Szabad megölnöm s hasznomra áldoznom, De bün kínoznom. 10. Isten! ruházz fel kímélés lelkével, Az öröm helyett szív dühödt mérgével Teremtményidre kínt halmozni féljek, S nagy bűnnek véljek?* D a l l a m : Jertek hozzám, mondja.

4 4 r:

Krisztus

l^eresztyén ! azt gondold meg jól: Barmod, melyen uralkodol, Része a nagy egésznek; Azzal is közié Istene Teremtés jogait s benne Nyoma látszik az észnek. 2. Teste deli alkotmánya, Érzeménye, tanulmánya Néha csudáig

298

MÁSOK I R Á N T I K Ö T E L E S S É G E I N K . .

ragad; Az is teremtő re-1 kinoz s vérig ver S reá meke, Természet saját; zuzó jármot vet. gyermeke: S kevély, te 5. A mit alkot saját gyötrőd magad ? kezed, S kigondol tulaj3. Ha hogy te lelki don eszed, Azzal szabaerővei Meghódítottad idő- don bánhatsz; De állatvei Természet vadságá· ι zsarolásáért, Kegyetlen bői ; S már most ezer tagolásáért Teremtőnél hasznát veszed, Főbb számot adsz szükségid vele teszed ; 6. Főkép ugyan szegéÉlsz éltéből s holtából, nyeknek, Sinlődők s me4. Ne felejtsd el mégis zítleneknek Sorsán tudj soha, Van tiszted iránta, keserülni ; De mint Isten noha Az te alád vette- parancsolja, Oktalant se tett; Légy hozzá szelíd; hóhérolja Kezed: tudj nem ember, Ki barmot ι könyörülni !

NEGYEDIK SZAKASZ.

Különös esetekre valók. A fejedelemért. D a l l a m · E r ő s vár nekünk az Isten.

AAR A z Ur rendelt 4 - 4 - D . ΙΛ irályokat Ország kormányzásra, Hogy fordítsák hatalmukat Egyenesség tartásra ; Hogy a békételen Miatt erőtelen El ne nyomattassék, Sőt kész út nyittassák Közigazság adásra. 2. Áldott király, ki követi Az Istennek pél-

dáját, A ki szívéből szereti Egyiránt egész nyáját ! Isten áldotta nép, Kit ily isteni kép Vezérel, szeretvén Jóban részeltetvén Egyenlőkép mindnyáját! 3. Minket, felséges Istenünk, Megáldál ily képeddel, Azért kell dicsőítenünk S kérnünk ; tőlünk ne vedd el! Sokáig éltessed! Karodon vezessed ! Útját egyengessed !

KÜLÖNÖS ESETEKRE

Személyét szeressed! Bőséges jótéteddel. 4. Zengjen köztünk dicséreted, Szánk, szívünk hálát adjon, Hogy ránk áradt szereteted ! Add hogy ez megmaradjon Mi rajtunk örökké ! Te tégy közösökké Királyunk kedvében, Köz szeretetében, Ne hagyj, hogy alább hagyjon ! 5. Tégy minket arra méltókká, Tégy egymást szeretőkké, Mindenhez egyiránt jókká, Példádat követőkké. Távozzék gyűlölség, Irigység, kevélység, Rút egyenetlenség, Pártos kedvetlenség ! Egyek legyünk örökké! D a l l a m : Dicséret, tisztesség legyen.

ΛΛΠ Λ z Isten kegyest T T / » r \ gégének Legdicsőbb rajzolata Az oly király, ki népének Bölcs feje s kegyes atyja, Uram, dicsérjük nevedet, Hogy megáldottad népedet Ily jó és bölcs királylyal. 2. Óh add vezérül lelkedet Neki egész éltében, Hogy megnyerhesse kedvedet Minden feltételében, Az igazság, a bölcseség,

4

VALÓK.

299

A téged félő kegyesség Birja királyi székét. 3 Tedd boldog uralkodóvá, Áldd meg minden lépését, Tedd országát virágzóvá, Intézd minden végzését Szent neved dicsőségére, Felkented nek örömére, S a mi boldogságunkra. 4. Teremts a tanácsosokban Feddhetetlen hűséget, Minden tanácskozásukban Adj nekik bölcseséget, Hogy szeretett királyunknak, Országának s mindnyájunknak Hív gyámoli legyenek. 5. Halld meg buzgó könyörgését Néped ezen nyájának, Bird minden törekedését jónkra hazánk atyjának, Neveld nagyra dicsőségét, Későn hozd el élte végét, S mennyben is koronázd meg. D a l l a m : A nap immár elenyészett.

M a S y Isten, fejedelmünknek Magad légy ereje, Hogy lehessen nemzetünknek Hív atyja s bölcs feje. 2. Segéld, hogy mint

AAQ

300

K Ü L Ö N Ö S E S E T E K R E VALÓK. 300

delsz óh Mindenható ; Te adod hatalmukat, Áldunk s magasztalunk téged, Minket sem hagyott hűséged Ily elöljárók nélkül. ~ 2. Óh ruházd fel értelmüket Szükséges bölcseséggel, Szépítsd s nemesítsd szívüket Egyeneslelküséggel, Hogy hazánk virágzására S nemzetünk boldogságára Czélozzon minden művük. 3. A rájuk bizott munkában Adj nekik serénységet. Szárnyaiknak árnyékában Adj nekünk békességet. A gonosztévők félelme, Az ártatlanok védelme Legyen ítélő székük. 4. Fedezd őket oltalmaddal, Tartsd fenn tekintélyöket, Zabolázd meg hatalmaddal Az engedetleneket; Ha híven teszik tisztüket, Minden igyekezetüket Koronázd áldásokkal. 5. Add, hogy minden A felsőségért. szív hozzájok Vonjon hív D a l l a m : Dicséret, tisztesség legyen. szeretettel, S figyelmez4.4Q igazságot szol- zen kiki rájok Illendő 5 1 ^* '· gáltató Bölcs tisztelettel. Könnyebbítsd főhatóságokat, Te ren- terhes tisztüket, Tedd bolföldi képed Tégedet kövessen, Hogy általa a te néped, Szerencsés lehessen. 3 Add, legyen királyi széke Boldogság forrása, Az erénynek menedéke, S a vétkek romlása. 4. Igazságos panasz rája Soha ne hallassék, Sőt bölcs királyi pálczája Mindenütt áldassék. 5. A szív boldog nyugodalma, S a nép szeretete, Legyen legédesb jutalma S legszebb dicsérete. 6. Az igazság vegye körül Trónusát s szépítse, A ki rá fegyvert köszörül, Azt megszégyenítse. 7. A hadi hirt ne szomjúzza, De ha a védelem Fegyvert fogat, koszorúzza fejét győzedelem. 8. Halandó ő is, éltének Elszakad fonala ; De soká legyen népének Őriző angyala.

KÜLÖNÖS E S E T E K R E

doggá életüket S adj nekik bő jutalmat. 6. Add, velünk együtt éljenek Mindenkor félelmedben, Téged Urukat féljenek, Bízzanak szent nevedben, Hogy minden urának valljon Téged, s minden magasztaljon, Mint minden jók kútfejét.

A lelkitanitókért. D a l l a m : Jövel szent lélek ur Isten.

ΛΚΛ

jézus, hitünk feJ

j

e d e l m e

.

H í

_

veid erős védelme, Áldunk hív szeretedért, S azon drága kegyelmedért, Hogy anyaszentegyházadnak, Választott lelki nyájadnak Adsz hűséges pásztorokat, S lelkeddel vezérled azokat, És megáldod munkájukat. 2. Népedet minthogy szereted, Tanítók által vezeted ; Óh magad vezesd ezeket, Hogy jól folytassák tisztüket, Világosítsd elméjüket, Gyarapítsad értelmüket, Tartsd őket igazságodban, Vezéreld világosságod-

VALÓK.

301

ban, Isteni tudományodban. 3. Igédet tedd hathatóssá, Bőséggel foganatossá ; Kedveljed könyörgésüket, Áldd meg törekedésüket; Megtartván rendelésidet. Ha kiosztják szentségidet, Szenteld azáltal nyájadat, Hogy tegye szent akaratodat S reménylhesse áldásodat. 4. Adjad, hogy téged féljenek, S mindenben tőled függjenek, Szent útaidat szeressék, Dicsőségedet keressék. Kövesssék a szelídséget A szép mértékletességet, Tanításbanvigyázzanak, Nagynak s kicsinynek használjanak, S mindenben áldást lássanak 5. A hallgatókat segéljed, Szent lelkeddel megszenteljed, Hogy lelkipásztoraikat, Jó s bölcs elöljáróikat Tetszésed szerint kövessék, Intésüket meg ne vessék; De könynyebbítsék terhüket, Mutatván hív szeretetüket, S minden jóra készségüket. 6. így tölsd be, kérünk tégedet, Ama szép

302

K Ü L Ö N Ö S E S E T E K R E VALÓK. 302

ígéretedet, Hogy nem fogy el szent országod, Drága áron vett jószágod ; Sőt nevelkedik mind végig, Az utolsó nemzetségig; Végre pedig országodban Begyüjtvén mennyei aktodban, Részeltess boldogságodban. Házigazdák éneke. D a l l a m : Lelkemnek első gondolatját.

4^1 I γ Isten, vig T t J l . LJ szívvel tisztelünk Téged magánosságunkban; Te mindenütt jelen vagy velünk, S meghallgatsz imádságunkban. Hozzád már sokszor járúltunk, S mind annyiszor megvidultunk. 2. Mindnyájan, kik itt megjelenünk, Vérség által egygyé lettünk, S ebben is, óh kegyes Istenünk ! Tőled ezer jókat vettünk! Ebben is jó atyánk voltál, Hogy ekkép összekapcsoltál. 3. Boldog, a kit házasságában Szeretet s egyesség vezet, Öröm s áldás annak házában Együtt szépen fognak ke zet. Nyugalom terjed szí-

vére, Ha néz áldott életére. 4. Boldog, a kinek házasságát Jó gyermekek ékesítik, A kik szívüknek boldogságát Ártatlanságra építik, Kik szüléik nyomdokában Járnak az Urnák útjában. 5. Boldogok, kik házuk népével Az Istent híven tisztelik, S éltük folyását bölcs elmével Törvényi szerint rendelik; S ha nem birnak is sokkal, Megelégesznek sorsukkal. 6. Bizonynyal, a kik téged félnek, Atyánk, áldásod száll rájok, Ha boldog egyezségben élnek, Kellemetes lesz pályájuk, Melyen midőn végig futnak Örök boldogságra jutnak. 7. Hagysz ugyan gyakran gyásznapokat Híveidnek is számlálni, Sokszor mikor legszebb sorsukat Látják, akkor kell megválni. Sokszor bú tépi szívüket S betegség rontja testüket. 8. De ha tűrő szívvel viselik A rájuk mért keresztüket, Eltüknek szép jutalmát lelik, Megnyerik

304 K Ü L Ö N Ö S E S E T E K R E VALÓK.

üdvösségüket, Tűrés által őket végre Viszed örök dicsőségre. 9 Bár a halál által elválunk, De viszontag egyesülünk ; Az Ur előtt bátran megállunk, S a boldogok közt örülünk; Ott, hol sem inség sem halál Nyila többé ránk nem talál. 10. S vég nélkül áldjuk mennyországban Azt a végtelen jóságot, Mely a hívekkel e világban Már ízleltet mennyországot, S már itt is a barátságban Részeltet sok boldogságban. Szolgáké, szolgálóké. D a l l a m : Én

minden

dolgaimban.

ΛΐΖΟ isten, hogy én t O L . 1 szolgáljak, S hűségemmel használjak, Rólam aztrendeléd; Óh vezéreld szívemet, Tegyem híven tisztemet, S legyek jó és hasznos cseléd. 2. Add, hogy csendes tűréssel, Ne panaszszal s nyögéssel Viseljem terhemet ; Szólók, avagy hallgatok, A szelíd indulatok Birják mindenkor szívemet.

303

3. Gazdám javára legyek, Kárt senkinek se tegyek, Hasznának örüljek ; Pert, patvart, irigységet, Fennlátó kevélységet, Mint kígyót s veszélyt kerüljek. 4. Dolgomat híven tenni, S megérdemlett bért venni, Ismerjem tisztemnek ; Mert azzal, hogy szolgálok, Szolgálatodban állok Neked is, szent Istenemnek. 5. Te mindenek ura vagy, Ur, szolga, kicsiny és nagy Tőled vár oltalmat : Ha kevésen hív leszek, Gazdag mértékben veszek Én is mennyekben jutalmat. 6. Add ezt jól meggondolnom, S tisztemet gyakorolnom Mindenben kedvedre ; Igy tudom, óh szent atyám ! Egykor többet bizol rám, S méltóztatsz több kegyelmedre. Uj házasok ö s s z e e s k e tésekor. D a l l a m : Tündöklő hajnali csillag.

j r o '"re, ki 4-OÖ. I bert vén, Jó Isten, s viselvén, Sorsát

az em^dvelgondját bölcsen

304

K Ü L Ö N Ö S E S E T E K R E V A L Ó K . 304

forgatod : A házasság szent kötele Két szívnek egygyé létele A te parancsolatod, Mely nagy S jó vagy, Mi híveid gyermekeid, im dicsérünk, S tovább is, hogy szeress, kérünk. 2. Egyesítsd ezen szíveket, Szent oltárodnál kezüket Kik most nyújtják egymásnak; Add, hogy sorsuk változása Legyen termékeny forrása Sok örömnek s áldasnak, Hitből, Szívből, Kegyelmedért, jótétedért esedezünk, Tisztünkről megemlékezünk. 3. Tedd boldoggá életüket, S ha adsz nekik gyermekeket, Tanítsd őket nevelni, Lakozzék köztük egyesség S oly feddhetetlen kegyesség, Melyben kedved tud telni; Szépen, Épen Éltesd őket, sok időket mérj számukra, Ha fog szolgálni javukra. 4. Ha pedig néha fájdalom, Búbánat és aggodalom Terheli életüket, Parancsolj hamar tágulást, Könnyebbséget, szabadulást. S vigasztald meg szívüket; S mikor

A sor Utóbb rájuk jő, s pályájuk itt ér véget, Adj leiküknek üdvösséget. A házassági rendé. D a l l a m : Ki csak Istenre dolgát hagyja.

ΛΪΖΛ

Te

kapcsoltad össze szívünket, A hűség szent kötelével, Uram, s te áldhatsz meg bennünket A házasság örömével: Óh add, munkádat tiszteljük, S éltünket neked szenteljük. 2. Add, hogy kedveljük ösvényidet, Tetszésidet buzgón tegyük, S minden jótéteményeidet Kezedből hálálva vegyük: Minden áldást tőled kérjünk, S az elvett jóért dicsérjünk. 3. Tiszteljünk egész életünkben Téged igaz tisztelettel, Szívünk házassági frigyünkben Éljen oly hív szeretettel, Mely vég nélkül megmaradjon. S sok boldog örömöt adjon. 4. Napjainkat ne keserítsük Versengő viszálkodással, Sőt hogy sorsunkat könnyebbítsük , 1

305

Szépen egyezzünk egymással; Örömünket, fájdalmunkat Megosszuk minden sorsunkat. 5. Add, hogy egymásnak szelídséggel, Ha hibázunk megengedjünk, És teneked szentelt hűséggel Minden jóban nevelkedjünk ; így minden szempillantásban Részt veszünk újabb áldásban. 6. S ha megáldod, kegyes Istenünk, Magzatokkal szent frigyünket, Te segéld szentül betöltenünk Irántuk fontos tisztünket ; Akép neveljük azokat; Mint mennyei polgárokat. 7. Add, mondhassuk, bátor lélekkel Itélőszékednél, atyánk ; Itt vagyunk minden kedvesekkel, Kiket hűséged bízott ránk ; Közülök egy sem veszett el: Áldj meg hát örök élettel. D a l l a m : J é z u s Krisztus, én életem.

^rpr

λ

t x J c J . /Λ

házasságnak szerzője

fe

vagy, menny s föld teremtője ; Te kötéd össze szívünket: Áldd meg egybekelésünket.

2. Adjad, hogy tégedet félvén Sakaratod szerint élvén, Egymásnak javát keressük, S jó kedvedet megnyerhessük. 3. Együtt építsük lelkünket, Együtt kérjük szükségünket, Együtt dicsérjünk, ha mivel Megáldasz, háladó szívvel. 4. Egymással legyünk egy szívek, Szeretetben holtig hívek. Szent frigyünket meg ne sértsük, Egymást mindenben megértsük. 5. Dolgainkat híven tegyük, S áldásidnak hasznát vegyük, Házunk népe tartására S mások gyámolítására. 6. Részt vegyünk egymás sorsában, Szerencséjében s bajában, Éltünk terhét megoszlassuk, Egymást segítsük, biztassuk 7. Erőtlenségét egymásnak Tűrjük, s ne beszéljük másnak, Kövessük a szelídséget S boldogító egyességet. 8. Gyarapodó kegyességünk Legyen fő gyönyörűségünk ; Mert a mi23

304

K Ü L Ö N Ö S E S E T E K R E V A L Ó K . 306

kép nő jóságunk, Akkép terjed boldogságunk. 9. Ha megáldasz magzatokkal, Taníts jól bánnunk azokkal Oktatván ismeretedre, És fiúi félelmedre. 10. Ha egymástól meg kell válnunk, Adj nálad helyet találnunk, Hol vég nélkül szeretetben Éljünk az örök életben.

mába, S a keresztség által Vedd hívek nyájába. 4. Ugy vele örökké Dicsérem szent nevedet, S megtanítom őtet Járni szent ösvényedet, Boldog leszek már itt Ε mulandóságban, S még sokkal boldogabb Egykor mennyországban. Szüléké. Dallam :

Áldott asszonyé D a l l a m : Isten, óh s z e n t Isten.

Λτζα t d U .

\/ilág V

t ő

j

tereme !

D i c s é

_

rem irgalmadat, Hogy szolgálódon is Mutatod hatalmadat; Hálát adok neked, Mert azza! tartozom, Mivel áldásodat Méhemben hordozom. 2. Vedd körül tovább is Jóvoltoddal éltemet, Tökéletességre Hagyd jutni gyermekemet; Engem s magzatomat Szent kezed hordozzon, Minden sérelem s kár Tőlem eltávozzon. 3. A szülés fájdalmát Kegyelmesen enyhítsed, Ép magzatot adván Szívemet felderítsed ; Írd be gyermekemet Sajátid szá-

Mint a s z é p h ű v ö s p a t a k r a .

/ \ T J 1 f Tram, minden τ Ό / · U gyermekemben Áldásodat ismérem, S értük háladó szívemben Jóságodat dicsérem ; Add, őket ugy tekintsem, Mint tőled vett nagy kincsem ; Magad segélj kegyelmesen Őket nevelnem kegyesen. 2. Te, ki eddig vigyáztál rám, S oly sok jót tettél velem, Magzatimat is, szent atyám, lm teneked szentelem. Kérlek, őket se hagyjad, Sőt áldásodat adjad, Hogy jó korán ösvényedre Szokván, járjanak kedvedre. 3. Ezerféle veszedelmek Várakoznak reájok! Más ki lehetne védelmük: Ha te nem állsz hozzá-

KÜLÖNÖS E S E T E K R E

VALÓK.

307

jok? Te tedd őket böl- Óh szent hűséggel lecsekké, A jóban erősekké, gyetek Magzatitok neHogy végig tőled függ- velői, Földi legfőbb jóijenek, S bűnre ne vete- tevői ! medjenek. 2. Munkásságra szok4. Bírd értelmüket s tassátok, S jókor szívükbe szívüket A te szent félel- oltsátok, Hogy istenfélés medre, Hogy tudhassák s kegyesség Fő jó és igaz életüket Intézni tetszé- bölcsesség. sedre ; Lévén szorgalma3. Ha kezd fejlődni tosak A közjónak hasz- értelmük, Vezéreljétek finosak, A szükséget tá- gyelmük Az Isten bölcs voztassák, És magukat hatalmára, Atyai hű jóeltarthassák. ságára. 5. Minden napja éle4. Tagjaiknak épségére tüknek Jobbakká tegye S becses haszonvételére őket; Válasszák hív ve- Ti ügyeljetek szemesen, zérüknek A tégedet fé- Hogy kár azokban ne lőket; Ha nekik földi jó-1 essen. kat Adsz kedvükre való5. Erkölcsük ártatlankat, Add, fel ne fuval-| ságát, A szívnek fő bolkodjanak, S tőled el ne dogságát, Minden módon szakadjanak. őrizzétek; Többel jár az 6 Ama dicső nagy első vétek. napodon Örvendeztesd 6. Mivel a példák ereje lelkemet Azzal, hogy lás- Nagy s jónak rosznak sam jobbodon Minden én kűtfeje! Botránkozást ne gyermekemet: S aztmond- adjatok, Ép szívet meg hassam íme itt Vagyok ne rontsatok. s azokból senkit, A kiket 7. Oktatással s fenyíbiztál én reám, El nem tékkel Bün csiráját fojtvesztettem, szent atyám ! sátok el, Korán legyenek kegyesek, Isten s emberD a l l a m : Jézus, Krisztus én életem. nél kedvesek. 8. Ifjuságtok vétkeivel, JCC c z ü l é k , nagy a ° ti tisztetek : Szeles s hiú tetteivel Ne 20"

308

kérkedjetek előttük, Mételyt ne kapjon életük. 9. Esztelen vad szilajságot És kártékony pajkosságot Ő bennök ne dicsérjetek, Se tréfára ne vegyetek. 10. A jót kedveljék szívükből S nem földi tekintetekből; Minden tettükben nézzenek Arra ; mi tetszik Istennek. 11. Hogy az erény munkával jár, S a nyereség szorgalmat vár, Szokják meg, s a munkásságot Ne nézzék ugy, mint rabságot. 12. így miveljétek lelküket! Mert nem tévén tiszteteket, Az Isten titőletek vesz Vérükért számot, ha elvesz. 13. Ezt lelketekre vegyétek, S nagy ítéletét féljétek Annak, a ki örömötök Amott megosztja veletek. Gyermekeké.

te adtál S általuk te oktattál. 2. Mint jó gyermek, hozzájuk Add, hív s engedelmes legyek, Ha keresztet mérsz rájok, Szenvedésükben részt vegyek; S ha örülnek, vigadjak, S éltükért hálát adjak. 3. Óh vezess ugy engemet, Hogy őket ne szomorítsam. Minden tehetségemet Jó s hasznos végre fordítsam, Őket örvendeztessem, S magamat kedveltessem. 4. Szent beszéded fáklyája Mindenkor hív útmutatóm, S Jézus dicső példája Serkentőm legyen s oktatóm, Ki szülőit tisztelte, S éltét szentül rendelte. 5. A mint kötelességem Szent törvényidet szeretni; Ugy fő gyönyörűségem Legyen e példát követni ; így kegyelmedben leszek, Tőled sok áldást veszek*

D a l l a m : Jézus, én b i z o d a l m a m .

459. I s,en ' neked szentelem Ál-

Dallam:

Mennynek, földnek t e remtője.

kiknek j6 dozatul életemet, Mert te1 V·, szülék körül közlötted velem Emberi I elsőségemet; Jó szüléket Édesden foly éltetek, S

460.

304 K Ü L Ö N Ö S E S E T E K R E VALÓK.

gond terhét nem tudván örül Szárnyuk alatt szívetek, Magzatok, mi tisztetek : El ne felejtkezzetek ? 2. A jó szülőknek nem ismer Határt hív szeretetek, Ezzel, higyjétek, íel nem ér Viszonos jó tettetek ; Hűségük hát áldjátok, Halálig háláljátok! 3. Őket igazán szeretni, S meg nem keseríteni ; Megbántván is, megkövetni, S nékiek nem véteni ; Parancsuk végbe vinni, És szavuknak meghinni. 4. Nem mondani soha ellent, Pillantást is elértni, Gyarlóságért, melytől nem ment, Senki, búval nem sértni; Tisztelni, mig a hideg Sír tőlük nem fosztand meg. 5. Törekedni, hogy a hűség Szorgalma el ne veszszen, S jó tettből íolyt gyönyörűség Nálok kedvet gerjeszszen; Tisztetekben nem hűlni, Gonoszt mindig kerülni. 6. Éltük estéjén ínséggel Ha kell nekik bajlódni, Vigasztalni s segítséggel Körülük forgo-

309

lódni : Magzatok, ez hálátok S tisztetek : megtartsátok ! Dallam:

Mennynek, földnek remtője.

te-

Λη I

Az Isten keméy hagyja, Véneket megbecsüljünk, Kivált édes anya s atya Megcsúfolást kerüljünk ; Ki szülőit tiszteli, Már itt jutalmát leli. 2. Óh gonosz fiak s leányok ! Kik miatt szülők sírnak, A kiknél jobb érzéssel sok Oktalan vadak bírnak ! Mint álltok meg Istennél ? Lelketek óh ! hogy nem fél? 3. Ti ifjúság koronái, Az erénynek tükrei, Jó magzatok szép példái, Hív szülők örömei, Ti az Urnák tetszetek, Készen örökségetek ! ' t U I .

r \

n

e

n

Özvegyeké. D a l l a m : T e r e m t ő Istenünk.

λ n
/ A h öröm kút^J fej6j Isten ,

most ideje, Hogy könynyemnek folyjon árja, Mert azt, ki volt éltem párja, Már koporsó zárja. 2. Vigasztalóm voltál, Áldást parancsoltál Há-

304

K Ü L Ö N Ö S E S E T E K R E VALÓK. 310

zassági életemre; De ím bú áradt szívemre Most özvegy létemre. 3. A te félelmedben Szent szeretetedben Éltünk, s láttuk irgalmadat, Tapasztaltuk áldásodat, Sok s nagy jóvoltodat. 4. Midőn bút ízleltünk, Mind ketten szenvedtünk ; Téged Urunkat ugy féltünk, Hogy egy értelemben éltünk, S örömöt szemléltünk. 5. Jaj! oda az öröm, Nincs már, ki az üröm Poharát megédesítse, Balsorsomat könnyebbítse, S kínomat enyhítse. 6. Bús özvegységemet Keserűségemet Lásdmeg, Uram, és enyhítsed, Terhem súlyát könnyebbítsed, S hordozni segítsed. 7. Ne hagyj elcsüggednem, S búmban elepednem, Sőt, óh Uram ! légy gyámolom, A szükségben légy oltalom, Nálad a hatalom. 8. Szánd meg magzatimat, S értük napjaimat Nyújtsd, hogy őket felneveljem, Tiszteletedre szenteljem, S gondjukat viseljem.

9. A mi jót hallottunk Hitvesemtől, s láttunk, Add, azt mindnyájan kövessük, Őtet mennyben fellelhessük, S neved dicsérhessük. Árváké. D a l l a m : Mind jó, amit Isten· teszen.

iv/i egfosztattam ° · m szülőimtől, Vagyok siralmas á r v a ; Mert legfőbb jóltévőimtől El vagyok immár zárva ; Ifjúságom, Vigasságom Vált nagy keserűséggé, Mondhatatlan ínséggé. 2. Hol van már, a ki vezesse Jó úton lábaimat S kegyessen elfelejtesse Velem sok bajaimat ? Ki szeressen S fedezgessen, Uram! a legdrágább kincs, Atyám s anyám többé nincs. 3. Ételt, italt, ruházatot S mindent ő tőlük vettem ; Ha bú s fájdalom zaklatott, Általuk enyhíttettem ; De már nincsen Ki tekintsen Szegény árva fejemre, Gyámoltalan ügyemre. 4. Uram ! hozzád folyamodom, Benned van Ί υ

304 K Ü L Ö N Ö S E S E T E K R E VALÓK.

311

szaélni. Sőt taníts legfőkép lelkemre Vigyázni s tégedet félni, Tudván, hogy sáfárod vagyok, Számadásim igen nagyok. 4. Országodat inkább keressem, Mint a múló dicsőséget; Legfőbb gondomat arra vessem, Hogy nyerhessek üdvösséget; Csak te hozzád ragaszkodjam, A kincsben ne bizakodjam. 5. Igy, ha tőled vett birtokomat Jó s hasznos Szerencsében. végre fordítom. S megD a l l a m : Ki csak Istenre dolgát szűkült felebarátomat Vihagyja. gasztalom s boldogítom, Jó magot bőséggel vetek, ARA Atyám·' az álrv dásti bő aratást reményimely S vidítja Az én földi éle- hetek. temet, Reám kegyességed szállíta, Tőled vettem ér- D a l l a m : Dicséret, tisztesség legyen tékemet, Te többet adsz, vagy : Az Ur az én hü pásztorom. mint szükséges, Áldásod Λ ki gazdag tárrajtam bőséges. t U d , ^ h á z á b ó l Táp2. Szívből könyörgök lál minden állatot, Neéltem atyja, Jó úton ve- kem is sok áldásából Bőzess engemet; Mely köny- séges részt juttatott. Uram, nyen bűnre ragadhatja minden gyermekedet SzeA világi jó, szívemet, S reted, s kegyességedet kisérthet rút kevélységre, Bölcs kézzel osztogatod. Hívságra, vagy fösvény2. Azt akarod, hogy ségre ! mindennek Jusson s min3. Ne engedj lelki sé- den vigadjon, S kire több relmemre Javaiddal visz- áldások mennek, Az fel bizodalmam, Midőn hozzád fohászkodom, Te légy atyám s oltalmam ; Hogy kedvelhess, Kedveltethess Másokkal is engemet, Tedd jóvá erkölcsömet. 5. Szülőimnek hűségüket Fizesd meg bőségesen ; Ha búsítottam szívüket, Bocsáss meg kegyelmesen, Végezetre, Jobb életre Add, mind hozzád gyűlhessünk, S téged dicsőíthessünk.

304

K Ü L Ö N Ö S E S E T E K R E VALÓK. 312

ne fuvalkodjon; De annál nagyobb hűségre S buzgóbb engedelmességre Felindíttassák szíve. 3. Mi is örömmel emeljük Te hozzád szíveinket, S nevedet buzgón tiszteljük, Hogy igy megáldál minket. Sokkal többet köszönhetünk Neked, mint a mi életünk Eltartására elég. 4. Te minekünk vidámságot S eledelt bőven adtál, ínséget, nyomorúságot Tőlünk eltávoztattál. Jóságod az egekig hat, Vedd hát, a mit szívünk adhat; Végy tőlünk dicséretet. Szükségben. D a l l a m : Mely nagy az Ur kegyelmessége.

4fífí Ne -

terheld pa

~

τ " " · ^ naszszal az Istent, Ki boldogságra hiv téged; Hogy élted bajai közt is szent S hív légy, ez kötelességed. Viseld azt a terhet békével, Melyet le nem lehet rázni, Fordítsd hasznodra bölcs elmével, S tanuld magad megalázni. 2. Az Isten mérte rád

ügyedet, S ez is jóságának jele, Vedd jó néven s kövesd tisztedet, Melyet összekapcsolt vele. Megáldott ép s erős tagokkal S minden napon jót tesz veled, Ha hűségesen élsz azokkal, Boldogságodat neveled. 3. Ha másokat mennyei atyád Több jókkal áld, mint tégedet, Az neked valljon mily jogot ád Irigyelned testvéredet? Nem tudja-e ő, mi jobb néked, Mi jó felebarátodnak ? Ha védelmez s van kis értéked, Mi híja boldogságodnak ? 4. Fényét rád főtiszt ség nem önti ? Ne irigyeld a nagyokat; Ők is nyögnek s gyakran eldönti Egy szempillantás polczukat; Nem úszol bőség tengerében ? Vakságból ne is vágyj rája, Annak, a ki gazdag szívében, Minek e világ pompája ? 5. Te, ki körülvész oltalommal S azt akarod, hogy örüljek, Add, megelégedjem sorsommal, S minden bús gondot kerüljek ; Ártatlanságában

304 K Ü L Ö N Ö S E S E T E K R E VALÓK.

szívemnek Benned bízzam, tiszteljelek, S legédesb öröme éltemnek Ez legyen, hogy szeresselek. D a l l a m : Jézus, én bizodalmam.

d(V7 Mind Jó' mind Ί υ / . m balsorsomban, Uram, mindent reád hagyok; Nem hagysz semmi harczomban, Mert kezed munkája vagyok: Ha mit adsz, s ha mit elvész, Mindent szeretetből tész. 2. Tudod minden bajomat, Benned van szivem reménye; Ez elűzi gondomat Mint az éjjelt a nap f é n y e : Örömmé lesz az üröm, Ha azt békével tűröm. 3. Bár itt inség ínséghez Tódul, bár sokat sóhajtunk: Mi ez a dicsőséghez Képest, mely ott leszen rajtunk, Hol majd szebb boldogságban Élünk egy jobb világban. Egészségben. D a l l a m : T e n e k e d Uram, hálát adok.

ι Tram 1 földi ál^ • u o . u dásid között

313

Az egészség legdrágább kincs, Ha ki sok kincset, összegyűjtött, Mit nyer, ha egészsége nincs? Én is egészségben Levén, ez épségben Méltán dicsérem, Teremtőm, nevedet Mert nagy jótétedet Ebben ismérem. 2. Tartsd meg tovább is e kincsemet, Melyet eddig köziéi velem, Őrizd meg erőtlen testemet, Hogy ne érhesse sérelem ; Vezérlj ugy engemet, Hogy egészségemet Híven dajkáljam ; Mértékletlenséggel, S rút gyönyörűséggel Meg ne rongáljam. 3. Akármely viszontagságomban Nyugodt szívű s csendes legyek, S mindent, a mi hivatalomban Áll, hiven s jó renddel tegyek. így én mind lelkemben, Mind pedig testemben Ép maradhatok ; Vagy ha betegséget Mérsz rám, segítséget Tőled várhatok. 4. Add, hogy egészséges koromban Éltemet neked szenteljem, Mások hasznát is épvoltomban Eszközölni ne resteljem;

304

K Ü L Ö N Ö S E S E T E K R E VALÓK. 314

Erős lévén a test, Ne [ készséget. Légy velem Lelkem legyen gyenge s rest Ben- kegyelmeddel; nem a lélek; Munkás harczán, Kimúlásán Vilegyen hitem, így jól di- gasztalj meg szent lelcsőítem Neved, mig élek. keddel. D a l l a m : T e benned bízom, Istenem.

Betegségben. ' r é g e d dicsérlek, D a l l a m : Ε szomorú napot. 1 üdvösségem, Óh Isten: hogy egész- A H f \ T'udom, kegyes ségem Mindeddig meg- 4 - / U . I a t y á m ! Csak tartottad, S mind teste- annyi esetek S fájdalmak met Mind lelkemet Az jőnek rám, Menynyit eltűrhetek, Nem mindig éráltal vidámítottad. 2 Továbbra is e fő- zek gyötrelmet, Nyerek kincsemet, Ép s friss ér- tőled segedelmet, S nyújzékenységemet Tartsd tasz győződelmet. meg ugy, a mig élek, 2. Láttad sok hivságBűn tőrétől S szerelmé- ba Merülni szívemet, Ε től Hogy ment legyen a magánosságba Azért test s lélek. hivsz engemet; Csak pu3. Add, hogy szívem haságot kerestem, S a mind örömében, Mind harcz közepére estem, akármely ínségében, Ma- Méltán szenved testem. gát mérsékelhesse; A pu3. Megtetézve méred haság És bujaság Erőm Keserűségemet; Uram ! el ne vesztegesse. ki isméred Erőtlensége4. Add, hogy egészsé- met, Megbocsáss, hogy gem idejét, Testem és ínségemben Könyek reszlelkem erejét Dicsőséged- ketnek szememben; Erőre szánjam, Mást segít- síts hitemben. sek, Megenyhítsek, S ugy 4. Erőt vett fájdalmam ; éljek, hogy meg ne bán- Sehol sem találom Csenjam. des nyugodalmam, Fut 5. Ha pedig reám be- tőlem az álom; Nyögéstegséget Küldesz, adj tűrő | sel töltöm éjjelem, Nincs λ ηQ

304 K Ü L Ö N Ö S E S E T E K R E VALÓK.

emberi segedelem ; De óh te légy velem ! 5. Tedd szent tetszésedet, Bár mint sanyargatod Bűnös gyermekedet, Legyen akaratod ; Bár későn jöjjön jutalmam, Bár holtig tartson siralmam, Te lész bizodalmam. D a l l a m : Jertek hozzám, mondja.

Krisztus

ΛΗ\ I—Ia szerencsénk τ · / 1 . 11 m o s o l y o g ránk, Mely ritkán adunk, szent atyánk,Neked buzgó hálákat; Sőt gyakran megbántunk téged, Azért mér ránk bölcsességed Fájdalmas nyavalyákat. 2. Fájdalminknak érzésével Tanítasz, hogy kegyes szívvel Szánjuk a szenvedőket, A bűnöket levetkőzzük, S világ javait ugy nézzük, Mint hamar veszendőket. 3. Ha láng ég minden erünkben, Csak akkor jut jól eszünkbe, Mely nagy, mely jó, mely bölcs vagy ; Akkor tanuljuk íejhajtva Ezt kiáltani sóhajtva : Én Istenem, el ne hagyj ! 4. Ha hát nekem is szenvednem Kell, Uram,

315

ne hagyj csüggednem,. Tégy írt szívem sebére, Engem s valakik szenvednek, Vezess hív szeretetednek Józan ismeretére. 5. Beléd vetem reménységem, Én Istenem ! üdvösségem , Bizodalmam csak te vagy ; Te tudod jól szükségemet, Javamra dorgálsz engemet, De kérlek erőt is adj. 6. Ha azt végzed, hogy kimúljak És többé meg. ne gyógyuljak, Legyen te szent tetszésed ; Rád bizom minden dolgomat, Csendesen várom sorsomat, Bölcs minden rendelésed. 7. Ha pedig felhagysz gyógyulnom, Óh add gyakran meggondolnom, Hogy csak por s hamu vagyok; Hogy hazám csak mennyországban Van s valamit e világban Birok, mindent elhagyok. Felgyógyuláskor. D a l l a m : Isten, óh szent Isten.

ΔΠΟ λ / Ι ^ Ρ emeljem t i Δ . m f e l Háladásra szívemet Hozzád, kegyes atyám ! Te tartád meg

304

K Ü L Ö N Ö S E S E T E K R E VALÓK. 324

éltemet: Te voltál gyámolom Erőtlenségemben, T e bátorítottál Sok szenvedésemben. 2. A halál harczolt már Töredékeny testemmel, Kedvesim körűlem Álltak könyező szemmel, De nem csüggedtem el, Ugy néztem síromat, Mint sok szélvészektől Mentő révpartomat. 3. A halál völgyében Szemléltem sötétséget; De azontúl láttam Menynyei dicsőséget; Testemet a földbe Várta a nyugalom, Lelkemet az égbe Örökös jutalom. 4 Azonban uj erőt Adtál félholt testemnek, S uj elevenséget Elbágyadott lelkemnek ; Kedvesim hasznára Megnyújtod éltemet; Az élet is áldás ; Vedd dicséretemet. 5. A te kegyelmedből Újonnan nyert életem Maga lesz ezután Legbuzgóbb köszönetem. Annak minden részét Teneked szentelem, S bizom, hogy örökké Jutalmát is lelem.

Csapástól való megmenekvés után. Magános d a l l a m r a .

J-70 ""Teneked, Uram τ - ' « * · 1 hálát adok Hozzám való jóvoltodért, És teljes szívemből vigadok Rám áradott áldásodért ; Mert im meghallgattál, Engem kiragadtál Nyavalyáimból, Szívbéli vidulást Engedtél tágulást Sok bánátimból. 2. Im feltámasztád napom fényét, Mely homályba beborult volt; Hogy lássam éltem szebb ösvényét, Irgalmad karja rám hajolt; Szélvészek habjától. Bal sors ostromától Mikor hányatnám, Akkor segítséggel Jöttél, hogy ínséggel Ne bántattatnám. 3. Atyai gondviselésedet Sok ezerszer megláttattad, Dorgáltál, s viszont bús éjedet Vig napfényre változtattad: Ezért mély imádást És forró háladást Elődbe viszek: Szájamnak szózatja Az eget meghatja, Igédnek hiszek 4. Te tőled, Uram, el-

304 K Ü L Ö N Ö S E S E T E K R E

VALÓK.

317

távoznom, Ne engedj örök ! led oltalmat veszek, S káromra, Sem az erény lész erős védelmem. utján haboznom, Siessek 3. Neked hát, kegyes ama czélomra ! ínségek atyám, Javamat, éltemet árjától, Hit nagy próbá- Ajánlom, óh vigyázz rám, jától Kíméld éltemet; S minden lépésemet Ugy Ha keresztet mérsz rám, intézd, hogy dolgomat Neveld óh szent atyám, Tegyem serénységgel, S Gyenge hitemet! hasznos fáradságomat 5 Kezedbe ajánlom Koronázd jó véggel. mindenem, Valamit te 4. Kedvesim is legyeadtál nékem, Légy ezután nek Kegyes védelmedben,. is, jó Istenem, Veszély Engedd, ők is vegyenek ellen menedékem. Tisz- Bő részt kegyelmedben ; temnek szavára, Lelkem Ha visszahoz Felséged S fő javára Adj figyelmez- áldásod lesz velünk, Manem ; Szenteld meg mun- gasztalván hűséged Vígan kámat, S e földi pályá- énekelünk. mat Hagyd jól végeznem. Utazás után.

Utazáskor. D a l l a m : Bízzad minden

utadat.

Λ Π Λ T e boldogítsd uT - / T - . 1 tamat. Uram, benned vetem Minden bizodalmamat, Mert tied életem ; Vezérljen bölcseséged Feltételeimben, Kisérjen kegyességed Minden tetteimben. 2. Kezedben van életem, Szívem ennek örül, Kétségbe nem eshetem Semmi veszély körül; Ha kegyelmedben leszek, Nem lehet félelmem ; Tő-

D a l l a m : Ki csak Istenre dolgát hagyja.

AHVL Áldassál, Isten, 4 - / 0 · /Λ h í v védel_ mem, Szerencsésen viszszahoztál! Nem volt haszontalan kérelmem, Atyaikép oltalmaztál, Dolgomban szerencsés lettem, Mert általad vezettettem. 2. Most ismét együtt vigadhatok Nevedben házam népével, S házamban hálákat adhatok Te-

304

K Ü L Ö N Ö S E S E T E K R E VALÓK. 318

néked vidám elmével Szerencsém neked köszönöm, Te voltál jóra ösztönöm. 3. Hogy sok veszélytől megmentettél, Vedd azért dicséretemet; Hogy áldásidbanrészeltettél, Kedveld buzgó énekemet ; Ezután is bizodalmam Te lész, mert voltál oltalmam. A természet javairól. D a l l a m : Szerelmes Jézus, mit vétettél.

λ

váljon

w a l a h o l ember V e földet lakhatja, Mindennek te vagy, Isten, édes atyja, Minden teremtmény tőled vár élelmet. És segedelmet. 2. Te meglátogatsz s mezeink újulnak: Harmatot küldesz s a hantok lágyúlnak, Gabonát érlelsz tápláltatásunkra S újulásunkra. 3. Te ruházsz fűvel hegyeket, völgyeket, Te ékesíted a szántóföldeket, Te cselekszed azt, hogy a mag kikeljen S magot neveljen, 4. Te népesíted mezőnket barmokkal, Te

könnyebbíted munkánkat azokkal ; Te örvendeztetsz vidám aratással, Gazdag áldással. 5. Nagy jóságodnak mindenek örülnek, Ligetek s erdők neveddel csendülnek, Minden nyelv vigan hirdeti nevedet S dicsőségedet. 6. Természet ura ! te magad fedezted Mezőnket, gyászos kártól védelmezted ; Felejthetetlen előttünk húséged, Dicsérünk téged. 7. Midőn áldással megtöltőd csürünket, Éleszted bennünk azon reményünket, Hogy itt is szeretsz, s ha majd mennybe juttatsz, Ott még több jót adsz. Aratásban. Dallam:

Lelkemnek latját.

első gondo-

aratásnak urához, Ki megvidít gazdag áldással, S erőt nyújt minden munkához, Jóságának s kegyelmének Minden szájból zengjen ének. 2. Kedveld, atyánk, ez

304 K Ü L Ö N Ö S E S E T E K R E

VALÓK.

319

áldozatot, Ámbár gyen- urához, Éltünk megtartógén dicsérhetünk, S adj jához. belénk oly szent indu2. Im gazdag aratással latot, Hogy a mi egész Vidámít sok áldással, életünk Buzgó háladásból Gondja van örömünkre, álljon, S dicsőségedre Nem csak eledelünkre. szolgáljon. 3. Dicsérjük teremtőn3. Irgalmadból táp- ket, Hogy károktól mezőnlálsz bennünket, Add hát, ket Kegyesen megmenirgalmasok legyünk, Meg tette, S hasznát venni ne keményítsük szívün- engedte. ket, A szegényekkel jól 4. Magasztaljuk atyántegyünk ! Atyánk ! áldá- kat, A ki terhes munkánsod bőséges, Add meg kat Bő haszonnal áldotta, kinek mi szükséges. S éltünket megtartotta. 4. Nyisd meg ezután 5. S minthogy az arais számunkra Áldást osztó tásban Részt veszünk sok kezeidet, Táplálj, mig el- áldásban; Legyünk háláérünk czélunkra, S kevé- datosak S jóban állhatasen is híveidet Tedd hű- i tosak. séges sáfárokká, S egySzük aratás után. kor mennyben boldoD a l l a m : Istentől el nem állok. gokká. 5. A mit adsz, tedd J 7 Q ozegényekvigasfoganatossá S táplálóvá ^tia. Ο s á g a i világnak élelmünket, Tedd irántad élete, Kinek megáll jósága, háladatossá Egész él- S megáll ígérete, Atyánk ! tünkben szívünket; Te, kérésünkben Te hozzád ki táplálod testünket; folyamodunk, S csak reád Töltsd be örömmel lel- támaszkodunkCsüggesztő künket. ügyünkben. 2. Jobbítsd meg jövenD a l l a m : É b r e d j fel szívem s vigadj. dőre Az idők folyását, Neveld elegendőre Szent kezed áldását; Te minden vendező énekkel Az aratás élőknek Tudsz adni ele-

478.

Μ

®

304

K Ü L Ö N Ö S E S E T E K R E VALÓK. 320

séget: Óh nyújts hát segítséget Most az éhezőkSzüret után. nek! 3. Eddig ujabb áldásra D a l l a m : Dicsérd Istent, keresztyénsé3 Kelt minden reggelünk,, ' 01 S most, a szűk aratásra λ ο α R "* ád az Ur Bús gonddal eltelünk : De t O U . D számunkra, szívünk biztatjuk, Hogy Nem csupán kenyeret, megenyhül ínségünk, Bár Mely méltó háladásunkra, még most segítségünk Ő, ki ekkép szeret! Módját nem láthatjuk. 2. Nem szűnik kegyes4. Neveld veteményin- ségével Áldani éltünket, ket, Melyek hervadoznak; A szőlőtőke levével Ő viÖntözd meg mezeinket, dít bennünket. Midőn szomjúhoznak ; U3. U szépíti a hegyeket, ram, kegyelmeddel Jöjj Szőlőgerezdekkel, Hogy el segítségünkre,Terjeszsz újítsák a szíveket Becses áldást földünkre, Csapá- termésekkel, sódat vedd el. 4. Kelletekor hegyein5. Hallgasd meg kéré- ket Hevíti s áztatja, S álsünket, Adj boldog időket, dásival edényinket CsúrVidámítsd bús szívünket, dultig folyatja. Adj jó esztendőket; Hogy 5. Mely gazdag az U r benned örüljünk, S be- : áldása ! Nem szűkül meg csülvén áldásodat, S há- soha ; Kezdettől fogva forlálván jóvoltodat Minden 1 rása Még nem volt mosbünt kerüljünk. toha. 6. Szent atyánk! bizik t 6. Megtöltvén hát a szívünk Benned s hűsé- hordókat, Az Istent áldgedben, Óh légy minden- 1 játok. A ki mindenféle kor hívünk, S adj részt;jókat Oly bőven oszt kegyelmedben ; Ugy ki ( rátok. vánt czélt érünk, Vége 7. Háladó szívvel éljelesz szükségünknek, S 1 tek Az elvett áldással, S örülvén életünknek, Té-1 ti is hajlandók legyetek gedet dicsérünk.** ; Jót tenni egymással.

KUL0N0S ESETEKRE

Békesség megnyerésekor. D a l l a m : Bizony meglészen az idő.

ΊΟΙ.

jertek, az ég s J föld u r á n a k

Adjunk nagy tisztességet, Háláljuk meg jóvoltának A megnyert békességet ; Dicsőítsük uj énekkel, S mondjuk örvendő lélekkel: Hála legyen Istennek! 2. A rémítő csapásokat A nyomorúságokkal, A tenger vérontásokat, A könyhullatásokkal, A jó Isten megszüntette, Népét megörvendeztette : Hála legyen Istennek ! 3. A hol előbb a félelem S rettegés uralkodott, Ott az öröm s a védelem Csendes szállást fogadott; A bátorság helyreálla, S hazánkra új áldás szállá : Hála legyen Istennek 1 4. Az ellenség jószágunkat Már tovább nem dúlhatja, Mert ím minden határunkat A minden áldás atyja Fedezi és oltalmazza ; Jóságát ránk igy halmozza; Hála legyen Istennek! 5. Óh Isten! ki kérésünket Ebben is meghall-

VALÓK.

321

gattad, Hogy régen kívánt kincsünket Békességünk megadtad: Kérünk ennek gyümölcsével, Háladó szívvel s békével Engedj sokáig élnünk. 6. Ε külső szép bátorsághoz Adj lelki békességet, S amaz örök boldogsághoz Készülő serénységet; Hogy itt békével élhessünk, S végre amott is lehessünk Örökös békességben. D a l l a m : Jézus Krisztus dicsértessék.

JQO I Kam, vedd it O ^ . U mádásunkat, S forró háladásunkat, Hogy ismét ránk tekintettél, S egyszerre véget vetettél Rettegésünknek. 2. A sanyarú esztendőkben Ily háborús időkben, Immár csak nem elcsüggedtünk, Shogy még meg nem emésztettünk, Neked háláljuk. 3. Mely sokan kiraboltattak, Szenvedtek és jajgattak ; De mi ránk s lakó földünkre És tőled vett értékünkre Karod kinyujtád. 4. Hazánk lakosit befedted, Szárnyaid alá vet21

322

sírba temetett; A veszélynek gátot Nem lelt az okosság ; Halál mérge ellen Nem volt már orvosság. 3. Óh áldassál tőlünk, Hogy megszűnt a pusztító ; Mert nem más, hanem te Valál a szabadító ; Meghallgattad, atyánk, Buzgó kérésünket, És meggyógyítottad Kegyesen sebünket. 4. A mint érdemiettük, Velünk akkép nem bántál, Sok bününk között is Mint jó atya megszántál ; A vessző mellett is Láttuk jóságodat; Éreztetted velünk Irgalmasságodat. 5. Ezért magasztaljuk, Járvány elmultával. Uram, szent felségedet, D a l l a m : Isten, óh szent Isten. Szabadításodért Imádjuk Téged λQO Ljozzád, szaba· nagy nevedet; π d í t ó n k j á r u . megtartónkat Szeretettel lünk háladással, Imádjuk félünk, S jóságod hálálva nevedet Vig dicséret mon- Hirdetjük, míg élünk. dással, Hogy végre megVizáradás után. szánván Nagy veszedelmünkben, Szabadítónk D a l l a m : Isten, óh s z e n t Isten. lettél Szörnyű ínségünk- Λ Ο Λ pvicséret s diben. * Ό τ · · *-^csőség Legyen 2. Minket minden felől a nagy Istennek. A kinek A halál fenyegetett Kö- szavára Hajolni kell minzülünk százakat Sötét dennek, A feldagadt árviz

ted, S őket szenvedéseikben És jobbágyi hűségükben Megsegítetted. 5. Mosi szüntetvén az ínséget, lm küldesz békességet, Adsz mind a közelvalóknak, Mind pedig távollakóknak Szép egyességet. 6. Óh vezérlj ugy mindeneket, Hogy egész életüket Szenteljék tisztességedre, S ne legyenek kegyelmedre Méltatlanokká. 7. Add, hogy lelki békességben S egymás közt egyességben Töltsük mindnyájan éltünket. S végtére üdvösségünket, Nyerhessük mennyben.

323

Minket rettegtetett, — S ime intésedre Lecsendesíttetett. 2. A kártékony vizek Partjuk közé szorulnak ; Az elmerült mezők Pihennek és újulnak; Az emberek vígan Teszik már dolgukat, S benned, Isten, áldják Megtartó urukat. 3. Áldunk s víg éneket Zengünk tisztességedre. Egész életünket Rendel jük tetszésedre. Szívünk szerint bánjuk Minden bűneinket; Kérünk, több csapással Ne látogass minket. 4. Örvendeztess meg már, Óh nagy Isten bennünket, Kik szolgálatodra Rendeljük életünket: Áldd meg bő terméssel Hazánk s mezeinket, És kívánt áldással Örvendeztess minket. 5. Gyászos sorsunk után Parancsolj örömet már; Vigasztald népedet, Mely áldást csak tőled vár; Hadd örülhessen már Szomorú vidékünk, Változtasd áldássá Ostorodat nékünk.

Eső után. D a l l a m ·. Vigyázzatok azt

kiáltják.

JQC Λ hervadt mezők 4 - 0 0 . ^ vigadnak,Mert az egek szép esőt adnak, Az egész természet örül ; A levegő hűvesedik, Ellankadt testünk könnyebbedik, S minden újul köröskörül, Az Ur kérésünket Hallván, bús földünket Megvidítá; Már mindenek Örvendenek, S az Urnák vígan zengenek. 2. A földmíves vetéseit Feléledni látván, szemeit Örömmel veti az égre ; Az Urat magasztalhatja Minden, és örömmel mondhatja : Méltó az Ur dicsőségre ! Méltó bizonyára, Mert az ő szavára Jött segítség, Óh hát áldjuk Istenünket, Bölcs és kegyes vezérünket. 3. Óh életünk megtartója, Isten ! minden jóknak adója, Serkents háladatosságra: Te a földet friss harmattal Áldod, s jól tész minden állattal, S az egész roppant világra Kiterjed szerelmed : Óh add, nagy kegyelmed Meghálálnunk Szeretettel, 21*

304

K Ü L Ö N Ö S E S E T E K R E VALÓK. 324

Dicsérettel S szent élettel.

Istenfélő

Égi háború után. D a l l a m : Szerelmes Jézus, mit vétettél.

/t lof tuf i.

valljon

rp e l st őélgü en sk Isten! imád.

tassál, Mennydörgés közt is általunk áldassál, Ég s föld bár lássék kikelni ellenünk, Meg nem rettenünk. 2 A pogányokkal nem hisszük felőled, Hogy mikor villám lobbanik előled, Akkor haragod akar felindulni S minket bőszülni. 3 Óh nekünk most is fénylik dicsőséged, Oly Istenünknek nézünk most is téged, A ki mindenben egyenlőképen nagy, Bölcs s jóságos vagy. 4. Mindenkor hirdet tégedet világod, Ékesíti azt akkor is jóságod, Ha a természet megrendül szavadra S nagy hatalmadra. 5. Az által minden termékenyebbé lesz, Valamint ha ránk jóságod terhet tesz, A tűrés által erőnk nevekedik És öregbedik.

6. A szép természet a mennydörgés között Megújult s még szebb formába öltözött, A nap az égen ragyog fényesebben, S melegít szebben. 7. A veszedelmes gőzök ím eltűnnek, A betegség s dög ártani megszűnnek, Megújulnak a tisztult levegővel Frissebberővel. 8. Ón villámid hát akár mint zúgának, Szíveink méltán hálákat adának! Egy szívvel szájjal tisztelünk tégedet, Áldjuk nevedet. Csapások elfordításaért. D a l l a m . Mi atyánk ! Ki vagy m e n y nyekben.

λ ο > 7 pmberek, né4 - 0 / . C p e k i országok, Mind csupa mulandóságok ; Egyet szólasz, mind elvesznek, Halál zsákmányivá lesznek; De viszont ha intesz, atyánk,. Áldás özöne árad ránk. 2. Minden cseleketeid Szentek, s bölcsek, végzéseid, Akár örömöket hoznak, Akár fájdalmat okoznak. Végére mehe-

304 K Ü L Ö N Ö S E S E T E K R E

VALÓK.

325

tetlen vagy, De jóságod Szánakozásra indítsad; mindenkor nagy. S ha mi is terhet vise3. Legtöbbször azok lünk, Óh Uram ! kérünk, éreznek Büntetést, a kik légy velünk. vétkeznek; De ha köz- D a l l a m : Mi a t y á n k ! Ki vagy m e n y nyekben. csapásid jőnek, Akkor 1 az Istenfélőnek Sem lehet Λ Ο Ο ozent Isten, megmenekedni, Itt annak t O O . Ο s z á n d m e g is kell szenvedni. népedet, Mérsékeld bün4. Éltünk sok viszon- tetésedet ; Mert ha szoros tagsága Gyarlóságunk bi- igazsággal Perelsz a hazonysága ; De ez vigasz- mis világgal, Mindnyájan tal, szent atyánk, Hogy elpusztíttatunk, S előtted kegyesen gondod van meg nem állhatunk. r á n k ; Megfontolta Isten2. Sok bűneinket enséged, Mikor mit adjon gedd el, Vigasztalj segefelséged. delmeddel, Mutasd hozzánk kegyelmedet, Vigasz5. Látod minden szükségünket ! S ezen buzgó tald meg seregedet; Ne kérésünket, Melyet most sujtolj már ostoroddal, teszünk zokogva, Hallot- Sőt térj hozánk jóvoltad öröktől fogva: Még toddal. is, Uram, félelmünkben, 3. De, óh nem is haTántorgók vagyunk hi- ragszol ránk, Most is szetünkben. retsz kegyes atyánk ! Te 6. Sok veszély rémit vagy az uraknak ura, bennünket, Óh vigasztald Azért a porra s hamura meg szívünket! Távoz- Szánakozással tekintesz, tass hadi ínséget, Halált, Ha dorgálsz is jóra inveszélyt és éhséget, É- tesz. gést, vizárt, földindulást, 1 4. A bün rontott meg S valami okoz pusztulást. bennünket, S tőled el7. Kik már szenved- vonta szívünket; A világ nek ínséget, Azoknak és saját testünk Tőrt nyújts segítséget: A ke- hányt, mi nyakran elesmény szívűt lágyítsad ; tünk ; Tudod s szánod

304

K Ü L Ö N Ö S E S E T E K R E VALÓK. 326

pognak, S nincs ki védelmezhessen. 4. Nagy Isten, egyedül te vagy, A ki nyújthatsz védelmet, Te, jóllehet az ínség nagy, Szerezhetsz segedelmet. Mindenható kegyelmeddel Egyedül te veheted el Rólunk büntetésedet. Hadakozáskor. 5. Te vagy, ki az emD a l l a m : Bizony meglészen. bertölő Fegyvert megj o q o z e n t I s t e n ! szelídíted, S földet haszmívelő SzántóΗ-ΟΪ7. Ο ^ g y e s szí- nosan neddel Meddig fordulsz vassá készíted : Óh hát el tőlönk ? Végetlen böl- e nagy hatalmadat, Végcseségeddel Mit végeztél hetetlen irgalmadat Mufelőlünk ? Meddig késik tasd meg most is rajszereteted? Ha nem eny- I tunk. hül ítéleted, Jaj! mind6. Engedd el adóssányájan elveszünk. gunkat, Bocsásd meg bű2. Az ellenség hatá- neinket, Vedd el nyorinkat, Mint árvíz elbo- morúságunkat, Orvosold rítja Hajlékinkat, jószá- ínségünket. Oltsd az elginkat Kegyetlenül pusz- lenség haragját, Édes hatítja ; Az egész ország zánknak fogd pártját. szomorú, Mindenütt dúl Hogy meg ne emésztesa háború, Sehol sincs sünk. nyugodalom. 7. Add ízlelnünk sze3. Éjjel ha elszende- relmedet, Adj köztünk redünk, Éltünk veszély- egyességet, Küldd hozben forog, Reggel mi- zánk földi képedet, Az helyt felébredünk, Akkor áldott békességet, Hogy békével is könyünk csorog, Gyil- templomidban kos fegyverek csattognak, Vihessünk neked víg szívLáng lobog, ágyuk ro- vel Háladó áldozatot. nyavalyánkat, Gyógyíts meg, kérünk atyánkat. 5. Vezess minket jobb kezeddel, Áldásodat óh ne vedd el, S vigasztald bús szíveinket, Térítsd meg ellenséginket, Végre adj boldog kimúlást, S nálad örök boldogulást.

304 K Ü L Ö N Ö S E S E T E K R E VALÓK.

327

led jön : halld meg hát könyörgésünket, Tarts \ i e hagyj el min- meg bennünket. i \ ket Isten ι

D a l l a m : Szerelmes Jézus.

4 Q 0 tiJU.

mi Istenünk, íme roppant nép kelt fel mi ellenünk, Mi pedig bízunk csak segedelmedben, Nagy kegyelmedben. 2. Te szégyenítsd meg, nagy Isten, azokat, Kik erejükben elbízzák magukat, S fordulj mi hozzánk hatalmas karoddal Nagy jóvoltoddal. 3. Légy védelmezőnk az ellenség ellen, Csak egyet szólj, ő megbékél hirtelen, Óh parancsold h á t : tegye le a fegyvert, Ne öljön embert. 4. Adj, Uram, kedvet hazafiainknak, Erőt, szerencsét az ő karjaiknak Királyunk s hazánk védelmezésére, Győzödelmére. 5. Taníts meg minket csak te reád nézni, Mert esztelenség emberekben bizni, Csak veled lehet győzedelmetvenni, S nagy dolgot tenni. 6. Tied az erő és a győzödelem, A békesség és minden segedelem Tő-

D a l l a m : Mi Atyánk ! ki vagy menynyekben.

491.

\ dj

békességet

ΙΛ hazánknak,

Könyörgünk néked, atyánknak, Mert nincsen, ki mi érettünk Harczoljon s vivjon mellettünk ; Sokan támadnak ellenünk, Velünk csak te vagy, Istenünk. 2. Engedj felkent királyunknak És elöljáróságunknak, Jó országlást, békességet. Hogy láthassunk csendességet, Alattuk élvén kegyesen, S neked szolgálván kedvesen. Járványos b e t e g s é g idején. D a l l a m : T e benned bizom Istenem.

J.Q9 I s t e n ! te vasy 1 t ^ · nekünk oltalmunk, Csak benned van bizodalmunk, Nincs másnál segedelmünk; Szabadítást, Bátorítást Óh nyújts, s légy erős védelmünk ! 2. A halál terjed köröskörül, Ha felséged nem

304

K Ü L Ö N Ö S E S E T E K R E VALÓK. 328

könyörül, Halál zsák- nünk ! Nincs csendesmányi leszünk ; Óh te- ség lelkünkben, S vérző kints ránk, Édes atyánk ! szívvel megjelenünk EMáskép mindnyájan el- lőtted ínségünkben: A veszünk. döghalál pusztítása, Or3. Kincs s méltóság szágunk szörnyű romnem védelmeznek, Gaz- lása Könyet áraszt szedagok együtt könyeznek münkből. Nyomorult özvegyekkel; 2. Óh mely szörnyű Óhajtoznak, Sóhajtoznak veszedelem; Nyelvki nem A jók a hitetlenekkel. beszélheti. Halál rotha4. A tanúit s tapasz- dás, gyötrelem Hazánkat talt orvosok Most nem 1 eltemeti ; Napról napra eléggé okosok, Uram, nő ínségünk, Elhágy mincsak hozzád térünk : Ha den reménységünk, Hate nem hagysz, S védel- landó nem segíthet. met adsz, Öröm órát csak 3. A vészek ragadó ugy érünk. árja Ezennel halált hoz 5. Kezedbe ajánljuk ránk, Ha hatalmad el magunkat, S velünk egész nem zárja Útját, menyországunkat! Fordítsd el I nyei atyánk, Mi is vacsapásodat, S ez ínségre gyunk bün szolgái Mint Láttasd végre Kegyes egyéb atyánkfiai, Elvesztszabadításodat. hetsz mint másokat. 4. De óh velünk perbe 6. Halld meg, atyánk, kiáltásunkat, Add meg ne szállj, Kimélj bünteszabadulásunkat, Mulasd téseddel, Sőt atyaképen meg kegyelmedet, Hív lé- mellénk állj Kegyes segelekkel, Víg énekkel, Hogy delmeddel ; Jóllehet áláldhassuk szent nevedet. nokságunk nagy, De te engesztelt atyánk vagy A Jézus Krisztus által. D a l l a m : Dicséret, tisztesség 5.Légy irgalmas,légy kelegyen. gyelmes, Minden jóságok atyja! Óh menjen fel töreu 4 9 3 . R e l trunk, ? r k ' Iste" delmes Szívünknek áldó-

304 K Ü L Ö N Ö S E S E T E K R E

zatia ! Csak tőled jön segedelmünk, Sokszor voltál már védelmünk ; Most is légy szabadítónk. 6. Parancsolj már békességet a halál angyalának, Hogy közöttünk vessen véget Szörnyű pusztításának Derítsd fel gyászos egünket, Vidámítsd meg bús szívünket Életadó örömmel. 8. De ha tovább is ver minket Rettenetes csapásod, S mig nem hagyjuk bűneinket, Késik szabadításod: Add, hogy megtérni siessünk, Hogy mindig készen lehessünk A boldog kimúlásra. 7. A kik pedig a halálnak Nyilát érzik testükben, S orvost sehol sem találnak Utolsó szükségükben, Óh vigasztald meg azokat, Rövidítsd kínos harczukat, S vedd kezedbe lelküket 1 9. Hallgasd ' meg könyörgésünket, Kegyes atyja éltünknek, Nézd töredelmességünket, Légy orvosa szívünknek, Melyért mi buzgó szívünkben, Teljes egész életünk-

VALÓK.

ben Magasztaljuk det.

329

neve-

Marhavészkor. D a l l a m : Mint a szép hiivös patakra.

aq a ι jram, büntető 4-ÍJ4-. U k e z e d e t A z e . gész világ féli, Ha bűnös teremtményedet Igazságod itéli: De te óh! kegyes is vagy, Könyörgünk hát, el ne hagyj, Midőn látogatsz bennünket, Könnyebbítsd súlyos terhünket. 2. Óh ! látjuk, már kinyújtottad Kezedet romlásunkra, A döghalált bocsájtottad Gyászos tartományunkra, Mely barmainkat veszti, S tőlünk azt elemészti, A mit adtál élelmünkre, S munkában segedelmünkre. 3. Szent Isten ! meg kell vallanunk, Hogy te most is igaz vagy, Azért kell ily kárt vallanunk, Mert álnokságunk sok s nagy ; Óh mely sokszor vétettünk S azt, a mit tőled vettünk, Hányszor roszra fordítottuk. S vesztegetve pazaroltuk ! 4. De óh 1 ne kelj ki

304

K Ü L Ö N Ö S E S E T E K R E VALÓK. 330

ellenünk, Bününk szerint ne büntess, Könyörülj rajtunk. Istenünk! Kegyelmedből ki ne vess ; Bűnön való bánattal, jóra szánt akarattal Megteljesedett szívünket Tekintsd s bocsásd meg bününket. 5 Rettenetes csapásodat, A veszélyt távoztassad, Kegyes szabadításodat Minél előbb láttassad, Áldd meg fáradságinkat, Hogy beteg barmainkat Haszonnal orvosolhassuk, És azokat megtarthassuk. 6. Add, békével várakozzunk, A mig adsz szabadulást, Vigyázzunk és imádkozzunk; Adj lelki meglágyulást, S add hogy midőn vessződ hiv, Bennünk az érzékeny szív Szent indulatra buzduljon És életünk megjobbuljon. Drágaságban. D a l l a m : Istentől el nem

Tekintsd szükségünket, Ó szánd meg híveidet Könyező szegényidet, S add meg kenyerünket. 2. Vedd el, Uram, óh vedd el Az idők ínségét,. Nyújtsd jóltévő kezeddel Áldásod bőségét: Te megelégíted Az embert jóvoltoddal, S a szegényt áldásoddal Kenyérre segíted. 3. Hogy a szegényebb tagok Most is élhessenek, Add, hogy minden gazdagok Jóltévők legyenek; Hogy rút hidegséggel Azokat meg ne vessék, S azzal ki ne fizessék: Az Isten tartson el! 4. Mezőnket, réteinket Áldd meg bő terméssel, S minden veteményinket Áldd meg szép növéssel ; Irgalmasságoddal Óh végy körül bennünket, Hazánkat s helységünket Töltsd be áldásoddal. D a l l a m : Az én Istenemben.

állok.

A Q f i pelséges IsteΓ nünk! Ne Czegények táp1 OtJ. Ο l á l ó j a , V i l á g kelj ki ellenünk. Ne tesok bününket, teremtője! Mindennek el- kintsd tartója ! Atyja s éltetője ! Szánd meg bús orszáJ-Q1^

304 K Ü L Ö N Ö S E S E T E K R E VALÓK.

gunkat, Enyhítsd gyászos sorsunkat. 2. Látod ínségünket, Te sujtolsz bennünket Te könnyebbítesz rajtunk, Te, a mit mi óhajtunk, Egy szóddal megadhatod, Ha az szent akaratod. 3. Méltán ítéltetünk, Uram, mert életünk Rakva van sok bűnökkel, Sőt velünk bűnösökkel Nagy irgalmad szerint bánsz, S nyavalyáinkban megszánsz. 4. Most is hát kegyelmezz, Szavunkra figyelmezz, Lásd kesergő szívünket, Mint siratja bűnünket ! Mutasd nagy jóvoltodat, Enyhítsd meg csapásodat. 5 Nagy Isten ! óh ne hagyj, Gyámolunk csak te vagy : Csak hozzád folyamodunk, Epedve fohászkodunk ; A sok keserűségre Adj már örömöt végre. 6. De ha ez végzésed, Hogy nagy büntetésed, Ránk még tovább is szálljon, S szereteted dorgáljon, Óh áldj meg csendes szívvel, Hogy szenvedjünk békével.

331

7. Sőt add, hogy csapásod És ostorozásod Megtérésre indítson, Te hozzád igazítson, Bűnösöket rémítsen, Híveket erősítsen. 8. Ha majd mennyországban Élünk boldogságban, Általlátja értelmünk, Mely hasznos e gyötrelmünk ; Ott vár gazdag jutalom, Az örök nyugodalom. Égi háborúkor. D a l l a m : A nap immár elenyészett.

4Q7

Δ

n a g y Isten

ι. η c s a ttogtatja A terhes levegőt, De ő most is éltem atyja, Most is tisztelem őt. 2. Most is Istenem ő habár Felhőkből tüze száll, Nem érhet semmi veszély s kár, Mert ő mellettem áll. 3. Bár földünket megrendíti A dörgés zúgása,. Bő termésre is készíti Elrejtett áldása. 4. A bűnös, ki nem szereti A jó Istent, most fél, Mert a dörgés rettegteti Lelkét, mely bűnben él. 5. De én a menny-

304

K Ü L Ö N Ö S E S E T E K R E VALÓK. 332

dörgések közt, Ha a vil- gyulnak, S majd mindelám lobban : Abban bí- nek megújulnak. zom, a ki eszközt Jónkra 3. Látom nagyságod tud legjobban. jeleit, Az ég felséges tü6. Akkor is jótétemé- zeit, Hallom a csuda dörnyét S jóvoltát mutatja, gést, Melyek a gonoszt Midőn a villámok fényét rémítik, S hideg szívét Az ég^ villogtatja. kényszerítik, Hogy mond1 7. Ő benne bízik hát jon egy könyörgést Az szívem, Ő csupa szeretet; urnák, ki életében Csak Ő most is legnagyobb ilyenkor jut eszébe. hívem, Ő ád uj életet. 4. Lelhet-e az most 8. Bár dörög, csattog, nyugalmat, Nem érez-e villámlik, Mindent reá nagy fájdalmat, Nem rehagyok, Majd áldása rám meg-e kő-szíve, Ki a bűnháramlik, Mert sajátja nek közepette Él, s látja, hogy már felette Villog vagyok. az ur vont ive ? Nem D a l l a m : Örökké, óh mennydörgő szó. rettegi-e a halált, Ki a ΛΑΟ Λ z egek beseté- bűnben kedvet talált ? t í J O . A tüUek T e r h e s 5. Oh Isten! én is megvallom, Mikor e nagy felhők öszszegyűltek, Sűrű villámok égnek, Bár szí- dörgést hallom, Meginvünket rettegteti, Ez is dítja szívemet ; De nem ostorod, nagyságát hirdeti az Is- nézem, mint teni hűségnek. Óh atyám! Melylyel veszteni akarod ez is áldásod ; Hol van Erőtelen éltemet; Sőt jótétednek ismérem, Melyért az atyák közt másod? 2, Lankadtak voltak nevedet dicsérem. mindenek, Hévségben el6. Tisztul ekkor a leepedtenek Állatok s vete- vegő Ujul az alig pihegő ; mények, Völgyek, sikok, Fogynak a fojtó gőzök; magas bérezek, Mint va- Uj élet van minden helamely erős érezek, Meg- lyen A dörgés után ; a száradtak s kemények ; melyen Csudálkozni nem Most hantjaink már lá- győzök; Fák és riövé-

304 K Ü L Ö N Ö S E S E T E K R E

nyek újulnak ; Emberek s barmok vidulnak. 7. Mondj hát nyelvem dicséretet Annak, ki a természetet Ily bölcsen teremtette ; Ki bölcs minden munkájában, S czéljául minden dolgában Hívei javát tette. Óh lelkem ! hát te is szeresd Őtet, s kedvét szentül keresd !**

VALÓK.

333

5. Buzgó szívvel áldunk téged, Hogy így megújult hűséged ; Oh vigasztald meg azokat, Kik most siratják kárukat. 6. Add, hogy e szerencsétlenek Kegyes szíveket leljenek, Kik javaikkal segítsék, S bús szíveiket enyhítsék. 7. Segélj, hogy dorgáltatásunk Eszközölje jobTűzi veszedelem után. bulásunk, Bírjon szíves D a l l a m : Uram Jézus fordulj hozzánk. szeretetre És feddhetet4QQ I I r a m e r ő d len életre. 8. Tűztől, víztől, ellenτ kJ kJ. LJ m i n d e n t tehet, A tüz áldás s ostor ségtől, S minden egyéb lehet; Láttuk ezt most, nagy ínségtől Őrizz meg, midőn reánk Csapásul Uram, bennünket, Hallgasd meg könyörgésünküldéd azt, atyánk ! 2 Hány feleinknek ja- ket. 9. Azonban tégy, mint vaik, Keresményük s hajakarod, Kárt visszatérítlékaik Körüllünk meghet karod, Mert a mit: emésztettek, S a lángok jó tetszésed tesz, Bár zsákmányi lettek! 3. Mi is kemény os- keserű, javunkra lesz. torodra, Kárral látogaVizáradáskor. tásodra Óh mely sokszor D a l l a m : Az én Istenemben. méltók valánk! Veled hányszor nem gondolánk! ^λΠΠ I í r a m ' m o s t i s 4. Még is, nem néz- O U U . U j ó v a g Y i Ámvén bününket, Megkimé- bár e veszély nagy, Most lettél bennünket, Atyai is megtarthatsz minket, szívvel megszántál, S ve- Nem nézvén vétkeinket: lünk kegyelmesen bántál. Kérünk hát töredelmes

334

Szívvel, óh légy kegyelmes. 2. Az egész környékünk Tengert mutat nékünk ; A folyók megáradtak, Árkukból kidagadtak ; Víz borítja termésünket. 3. Mind barmunk, mind magunk, Jaj, mind oda vagyunk, Halál zsákmányi leszünk, Nyomorúltúl elveszünk, Ha te segítőnk nem lész, S e veszélyből ki nem vész. 4. Óh szánj meg bennünket, Halld meg kérésünket, Ne ejts több ínségbe, Ne hagyj esnünk kétségbe, Mutasd segedelmedet, Hogy dicsérjük nevedet. Szárazságban. D a l l a m : Dicsőség

2. De óh ! légy irgalmas nékünk. Szánd meg bűnös népedet, Légy oltalmunk s menedékünk, Nyújtsad segítségedet ; Tekintsd a téged félőket, Adj csendes és jó esőket, Óh mi atyánk s Istenünk ! 3. Teljesítsd ígéretedet, Melylyel szentül fogadod, Hogy benned bizó hívedet ínségében nem hagyod. Adj árnyékos fellegeket, Harmatoztasd az egeket S vess véget ínségünknek. 4. Nincs kívüled, ki segítsen, Nincs ki esőt adhasson, Ki fellegeket készítsen S szomjú mezőt áztasson ; Csak te vagy a mindenható, Nincs senki hozzád fogható ! Azért csak benned bízunk.

mennyben

Istennek.

CAI r S h igaz és szent O U I . KJ i s t e n ü n k ! Köztünk a sok biin árad, Rászolgálunk ha mindenünk A hévségben elszárad : Bár az inség felette nagy, Igaz és feddhetetlen vagy Most is ítéletedben.

Dallam:

Mennynek,

földnek

te-

remtője.

Cf|9

\ j a g y hatalmú jóistenünk! Te hozzád folyamodunk ; Nincs mástól mit reménylenük, Most midőn szomorkodunk. Te ^ tudod szükségünket, Óh ne hagyj el bennünket! iNJ

304 K Ü L Ö N Ö S E S E T E K R E

VALÓK.

335

2. Lankad örömünk s reményünk, Mint virá•gink szépsége; Gabonánk é s veteményünk, Mezőnknek ékessége Kiszárad, aszály veszti, S szívünket bú epeszti. 3. Jó Isten ! szánj meg bennünket, Fordítsd el az ínséget, Áztasd meg szomjú földünket, Újítsd a mezőséget; S a míg még kell epedni, Taníts tűrni s szenvedni. 4. Vigasztald meg bús szívünket, Hogy soha, kegyes atyánk, Nem hagysz elveszni bennünket, Ha nagy terhet mérsz is ránk; Hogy most is bár rémítesz, Kelletekor segítesz.

száradt határunkat; Mindenek szomjúznak, Gyászol a természet, A fris élet helyét Foglalja enyészet. 3. Megvalljuk, bűnünkért, Tőled ezt érdemiettük, Mert szent törvényidet Gyakorta megsértettük ; De óh légy irgalmas, Bocsásd meg bűnünket, Tekintsd kegyes szemmel Szomorú földünket. 4. Áztasd meg a hegyet, Völgyet, s a síkmezőket, Erdőkre s kertekre Harmatoztass esőket ; A mi lankad s eped, Add, feléledezzen, S néked minden szív s száj Hálát zengedezzen.

D a l l a m : Isten, óh szent Isten.

D a l l a m : Uram Jézus fordulj hozzánk.

t-0O T"e, ki uralkoO U O . I d o l Mennyen, földön, tengeren. Szeleken, felhőkön, A barmon s az emberen, Valamit parancsolsz, Mind az végbe megyen, Óh add, e kérésünk Foganatos legyen ! 2. Áldásodért kérünk Most téged, jó urunkat, Áztasd meg esőddel Ki

C ß 4 Ljozzád bús c I V / t t . 1 1 s z l ' v v e i járulunk Uram, s elődbe borulunk, Nyújts enyhülést ínségünkben, Hallgass meg könyörgésünkben. 2. Epednek száraz mezeink, Elasznak veteményeink, Gabona, fű s fák hervadnak, A felhők esőt nem adnak,

304

K Ü L Ö N Ö S E S E T E K R E VALÓK. 336

3. Mély gyászba borult lélekkel, S könyektől ázott szemekkel Nézzük érczczé vált földünket. Hogy nem termi élei műnket. 4. A földből minden kiszárad, Szívünk búban eped s fárad ; Napról-napra nő ínségünk, Elfogy minden reménységünk. 5. Halld meg, Uram, kérésünket, Ne vedd el eledelünket, Vedd el rólunk a szükséget, Csak te nyutjhatsz segítséget. 6. Mi szent nevedet tiszteljük, Éltünket néked szenteljük, Óh kegyes Isten! el ne hagyj, Mert bizodalmunk csak te vagy. Sok esőzésben és ártalmas nedves időben. D a l l a m : Teljes minden életemben.

CAC a v a .

I iram, sírunk, U sóhajtunk.

Mezőnk is sir velünk, H a nem könyörülsz rajtunk, Nem lesz eledelünk: Óh ne hagyj, Csak te vagy Minden jók adója, Éltünk táplálója. 2. Szent kezed igazgatja A felhők járását, Egy szód megállíthatja Az esők omlását; Tekintsránk, Szent atyánk! Oszlasd a felleget, Derítsd fel az eget. 3. Szárítsd szép verőfénynyel Elázott mezőnket, Éleszd édes reménynyel Elbágyadt szívünket. Istenünk, Légy velünk! Hadd legyen élelmünk, S szűnjék meg félelmünk. 4. Végy áldást, dicsőséget, Kegyelemnek atyja, Mert tudjuk, ez ínséget Jóra változtatja Felséged, Csak téged Dicsérünk szívünkben Teljes életünkben.

TEMPLOM-SZENTELÉSK.OR.

337

TOLDALÉK. Templom-szenteléskor. latjait. Nézz e szent áldozatra ; Köss egybe egy D a l l a m : Dicséret, tisztesség le- test tagjait Még dicsőbb gyen. állapotra; Viselj gondot FA^ LJálaadáststisz- e hajlékra, Hogy legkéO U U . I 1 t e l e t e t Z e n g sőbb maradékra Sérelem ma e buzgó sereg Neked, nélkül szálljon ! ki velünk nagy jót tett 5. Ha szívbéli esdekKérésünkhallgatván meg; léssel Ezután itten kérünk, Urunk, minden jók kút- Ur Isten 1 szavunk hasson feje ! Egy hatalmas szód fel: Fejedelmi vezérünk ereje Által megvigasztalál. Legyen áldása népének, 2. Te mondád: legyen ! S minden jó feltételének s im itt áll Lakhelye be- Adj kívánt áldott véget. szédednek, Melybe ma 6. Igazságod fénye itszent buzgóság száll, S 1 ten Add mindig világollesz oszlopa nevednek, jon, S mind inkább minAtyánk így vezérlvén min- ket a hitben Veled egyket, Vedd el tiszta ér- bekapcsoljon ; Nyerjünk zésinket: Csak tied a di- I itt búnkban tágulást, csőség 1 Szenvedésinkben újulást 3. Óhajtásink határá- S bátorítást a harczban. nál Már most vigan nyu7. Egykor fényesb sugoszunk, S kin szeren- garaknál Látunk mennycsénk tovább is áll, Ne- ben tégedet, Hol nem földi ked forrón áldozunk, Hál- oltároknál Zengjük dicsőadó imádságokkal, Kellő ségedet; Ott égi örömmel szent fogadásokkal S tele A mit számunkra csendes örömkönyekkel. rendele Szerelmed, azt 4. Lásd szívünk indu- aratjuk. 22

338

LELKI-TANITÓ

BEAVATÁSAKOR

Lelki-tanitó beavatásakor. D a l l a m : Ki csak Istenre dolgát hagyja.

o z e n t hivatalá^ hoz adj erőt S áldást annak, kit most hozzánk Rendeltél, mint tanítói főt Kegyelmedből, óh jó atyánk ! Tiszte foganatos ugy lesz, Ha tőled segedelmet vesz. 2. Szent igéd magvát szaporítsad S gyümölcsöztesd százszorosan ; Ha plántál s öntöz, gyarapítsad Hű munkáját sokszorosan, Hogy az aratás napjára Bő legyen hűsége ára. 3. Add, e nyájból egy se vesszen el, Melyet mostan kötsz lelkéhez ; Add példásan töltött éltével Építsen, s hirdetéséhez Ön tette hasonló legyen, S igy bűnösön erőt vegyen. 4. Lelkeddel segéld ellentállni Igazság ellenséginek, S hol tiszte a bünt megdorgálni. Ne kedvezzen ott senkinek ; Adj, ha vigasztal, neki

507.

fényt, Erőt s állhatatos reményt. 5. Hozzá bizodalmat s hűséget Gerjeszsz bennük, kiket vezet, Hogy midőn ő szól békességet, Mí nyujtsunk baráti kezet : Ki Istent s szavát kedveli, Tanítóját is tiszteli. 6. Ur isten ! ki bölcsen vezettél Eddig boldogságra minket, Hitünk s bizodalmunk benned é l : Tovább sem hagyod lelkinket; Megváltónk! mi mind tieid Vagyunk, és leszünk híveid. 7. Állítsd, uram, egykor jobbodra Ezen mi tanítónkat is, S segélj vele szent országodra Minket hű hallgatóit is. így mindig áldjuk az utat, Melyet itt előnkbe mutat. Prédikáczió előtt. D a l l a m : Uram Jézus, fordulj hozzánk.

ΓΛΟ o u o .

ι Tram, öntsd ki υ ránk lelke_

det, Jóban igért vezéredet, Hogy malasztjával segéljen S az igaz útra vezérljen.

339

2. Gyújts figyelemre híveket, Szent buzgóságra szíveket; Értelmünk s hitünk neveljed, Éltünket jóra szenteljed ! 3. Míg mennyben lehet zengenünk; Szent, szent, szent a mi Istenünk! Hol szinről színre láthatunk, S örömödben vigadhatunk. 4. Neked, mindenható atyánk, Fiu, szent lélek, szívünk s szánk Örök hálát énekeljen,Saz egész világ tiszteljen ! D a l l a m : Mennynek, földnek teremtője.

^OQ

Halld

me

s-

a

"

O\ju. ι 1 t y á n k kéré_ sünket; Te minden jók forrása! Ébreszd s készítsd el szívünket, Hogy igédnek hallása Nékünk legyen áldásul, Jóban gyarapodásul. 2. A megkeményedt szíveket Beszédeddel lágyítsad, A sérelmes bús lelkeket Ε jó írral gyógyítsad ; Értetlen elmét oktass, Bolygót utadra szoktass. 3. Hogy szent igédnek fáklyája Fényljék minden

szívekben, S annak isteni munkája Kitessék a hívekben: Uram ! ki adsz figyelmet, Nyújts erre segedelmet ! M a g á n o s dallamra.

r|A iv/iiurunk sédes O I U . IV\ a t y á n k ) A d d nekünk szent lelkedet; Szent fiadért áraszd ránk Most bőven kegyelmedet, Hogy tisztán tanulhassuk Szent s igaz törvényedet, Tévelygéstől óvhassuk Mennyei beszédedet. 2 Krisztus, ki híveidnek Mennyből szent lelket adál, S minden követőidnek Vigasztalót fogadál! Azon lelket közinkbe Most küld el hogy tanítson, Igéd fénye elménkbe Behasson, és jobbítson.^ 3. Óh jót munkáló lélek ! Légy hát óhajtott vezér, Ha hívekkel lész vélek, Munkájok jó véget ér, Készíts nyelvet szólásra, Adj kedvet tanulásra, Hajts fület a hallásra, Gyújts szívet megtartásra.

22*

340

P R É D I K Á C Z I Ó UTÁN

tetszhessünk, Ösvényén járni siessünk! Prédikáczió után. 3. Igy szerelme mind D a l l a m : Kegyes Jézus, itt vagyunk. jobban Fel fog előttünk, derülni, S ha bennünk, Ell Doldog, a ki szent szándék van, MegΟ II. U hallgatja S tanít a bünt kerülni ; megtartja, uram, beszé- Tőle hát el ne szakadded ! Óh nyújtsd, áldá- ijunk, Holtig hívei masok atyja, Nekünk is erre radjunk. segélyed, Hogy hallott igéd jobbítson, Kétségben eligazítson. D a l l a m : Kegyes Jézus, itt vagyunk. 2. Nyomd azt mélyen C|q A'dd Istent! vészívünkbe, Hogy örök kin«JIO· JA g g y iscsünk maradjon, S már teni tiszteletünknek: Szíitt gyenge hitünkbe Bávünk s szánk zengje natorító reményt adjon, Míg gyon Háladását Istenünkmajd lefolyván életünk, nek ; Áldott legyen dicső Szebb fénynyel körülvéneve, Hogy lelkünk épütetünk. * lést veve ! 2. Már az urnák álD a l l a m : Kegyes Jézus, itt vagyunk. dása Mondatott mindeAtyai befoCIO Λζ urnák le- nikünkre, O J A gyen h á l a ! lyása Hasson ki egész Hogy gondot visel nyá- éltünkre; Az ő lelke jára, Hogy lelkünk meg- erősítsen, A feltett jótalálá, Mi szolgál bűnös ban segítsen. javára; Megvigasztal ke3. Ur Isten ! kimenservünkben, S erősít tünket S bémenetelünket gyenge hitünkben. áldd meg, Kedveld felté2. Atyánk ő, meghall- telünket, S bajainkban meg: Add, gatja Kértünket s nyújtja vigasztalj áldását; Üdvösségét vár- hogy erős hittel valljunk. hatja, Ki jól végezi fu- Neked éljünk s neked tását; Jer, hogy ő neki haljunk. e

v

a

0

n

GYERMEKEK SZENT VACSORA ÉLÉSEKOR.

Gyermekeknek a szent vacsorával való előszöri élésükkor. D a l l a m : Isten, óh szent Isten.

341

velkedjenek, S éltükben holtukban Tieid legyenek. D a l l a m : Lelkemnek első gondolatja.

Efcl^ \ / \ a újra hűséget f o g a d o k 5 jé_ C j Λ p e l s é g e d széké- U l d . m ói^*«. r b ö l N é z z s z e n t zus, a keresztyénségben, fiad nyájára, Uram és Hogy tiszteletedben mafigyelmezz A könyörgök radok, S nevelkedem keszavára ; A gyenge nyáj- gyességben : Szent lelked nak is Kedveld ünnep- lakozzék bennem, Te légy lését, S veled tett frigyé- vezérem s mindenem. nek Megerősítését. 2. Nagy tanítóm, gyen2. Oh vajha ne szegné ge hívedtől Vedd hűség Egy is meg fogadását! szent fogadását, S ha a Szent atyánk, előzd meg bün vonna ösvényedtől, Gyenge lábuk botlását; Segéld győznöm csábítáIszonyodva óvják A bűn- sát, Ε nap lesz tanú mel : től szívüket, S szent szol- lettem. Hogy te neked gálatodra Áldozzák él- szenteltettem. tüket. 3. A jó útról gyakran 3. A vétkeknek zsoldja eltértem, Melyen járni Már itt is bú s siralom ; megfogadtam ; S bátor Erényt koronázza Menny- jobbultomat ígértem, Mégben örök jutalom : Add is előbbi maradtam: Ma hát, a bün ellen Végig egészen hozzád térek, S harczoljanak, Szent ár- szent czélomra áldást tatlanságot Fő kincsnek kérek. tartsanak. 4. Soha többé hitet 4. Tedd jó szándék- nem szegek, Ösvényedtől jukat, Atyánk, állhata- nem távozom, Napfény tossá ; Jézus szent pél- vagy kétséges fellegek ködáját Rajtuk foganatossá ; zött soha nem változom ; Tökéletességben Add ne- Bün és hívság, távoz-

342

A HALLGATÓK

KÖTELESSÉGEIRŐL.

zatok! Ma szívem lemond rólatok. 5. Az ég hallja esküvésemet, Belát szívem mélységébe, S ha megtörném feltételemetidézne ítéletébe: Belső mardosás s örök kin Alatt lennék hitszegő én. 6. Óh vezérljed, Jézus lelkemet, Tedd elmémet állandóvá, Hogy teljes földi életemet A tiedhez hasonlóvá Formáljam, különben lészen Szívem elfordult egészen. 7. Egykor fogom, uram, áldani Szined előtt e nagy napot, Ha zöld koszorú fog szállani Fejemre üdvözültnek ott: o h üdvösség ! mint vigadok, Jézus, itt s ott hálát adok ! A hallgatók kötelességeiről. D a l l a m : Jertek hozzám, mondja.

Krisztus

Λ tanítói rend Ο Ι Ο * A. tőled V a n i u r Isten, óh kérünk, vedd Érte háladásunkat; Tied legyen a tisztelet, Hogy igy áldod többek felett Anyaszentegyházunkat.

2. Áldott legyen hívatalja Ε rendnek, mely nyilván vallja Igéd ; s vele tenyészszen Az értelemnek világa, Az akaratnak jósága Közöttünk s minden részen ! 3. Isten! kit világosított Tulajdon lelked, s tanított, Mint örvend munkájának, Ha apostoli hűséggel Lelkeket nyerhet bőséggel A Jézus országának ! 4. Hála! hogy minket ugy szeretsz, Ránk is atyai szemet vetsz, S áldasz hű vezérekkel, A kik bölcs s jámbor életet Élnek, s ajánlják hirdetett Igéd példás tettekkel. 5. Add, serény hallgatók legyünk, S mindig örömmel részt vegyünk Az ő tanításukban; De magunk is megvizsgáljuk Mit hirdetnek, s mint találjuk Azt fel az írásokban. 6. S hogy ha igazán tanítják Beszéded, s meg nem másítják ; Neved dicsőségére Add, uram, mind-mind bölcsebbek Legyünk jobbak és szentebbek Vezérink örömére!

A KERESZTYÉNEK

7. Hogy mindenik biztathassa Magát! s vigan ezt mondhassa: Az Isten lelke velem ! Valakiket itt rám bízott, Hiszem dicső örömben ott Együtt őket meglelem. 8. Ha dorgálnak és intenek, Add hajoljanak mindenek Feddőző beszédükre ; Kiki gyűlölje, mit tiltatsz, Tegye, mit parancsolni hagysz S kötsz igaz hűségükre ! 9. S ha ők is hanyatlanának, Mint mi gyarlók botlanának, Azért tanításukat Ne engedd, hogy megutáljuk, De inkább őket sajnáljuk S mentsük gyarlóságukat. 10. Távol legyen oly gonoszság Tőlünk, mely háladatosság Helyett roszszal fizetne ; S hogy gyülölés, megcsúfolás, Érdemet sértő megszólás Által szívünk gyötretne. 11. Te mondod : hogy jaj azoknak. Kik ellen a tanítóknak Titkon fohászkodni kell! Mert a ki őket megveti, Az szent igéd sem szereti, Téged utál, s nem tisztel. 12. Nem, Isten, nem

MÉLTÓSÁGÁRÓL.

343

cselekedjük, Őket megörvendeztetjük S jámbor hallgatók leszünk! így majd velük együtt végre, Ha hívsz örök dicsőségre, Lesz jutalmadban részünk. A keresztyének tóságáról.

mél-

D a l l a m : Bizony meglészen az idő.

ΓΛΠ Iste^ * ' · ^ n e m n e k , Hogy én keresztyén vagyok ! S hogy érzem becsét hitemnek ! Elsőségim mely nagyok! Már lelkem portól megválva, Öröm közt eget vizsgálva Halad az élet útján. 2. Uram mely sok bolyong még ma Az élet homályában, Kit balvélekedés járma Nyomván nyög vakságában ; Ki az erényt nem isméri, S hogy szolgál, azzal beéri, Téged csupa külsőkép. 3. S mely örömmel képzelem én Keresztyénlételemet, Világ megváltója! vetvén Rádmindenkorsze. memet! Ösvényem világosítja, Isten tanácsát ta-

344

A HAZA

SZERETETÉRŐL.

nítja Nekem szent igéd fénye. 4. Ki neked híved,egyesül Örökre az Istennel, Oly baráttal, ki meg nem hűl, S fiának fogadja e l ! S ha botlik, vagy veszély éri, Atyai kézzel vezérli Itt a sírok honában. 5. Fiúi bizodalommal Teszi, mit Isten kiván, Lelket vesztő szorgalommal Hívságra időt nem szán : Legfőbb gondja üdvössége, Tiszta szív egy dicsősége, Melyben szent lélek lakik. 6. Nyájasan néz maga körül Barátra s ellenségre, Mardosó kin lelkén nem ül, Bátran épít az égre. Az indulatoknak szele Kebelét nem dúlja, tele Testvéri szeretettel. 7. Jézus ! téged követvén már, Hogy hogy tévelyedném el? Győzödelmi pálma-ág vár Rám, te mondod, oda fel. Igy rövid pályámat vigan Folytatom, s bár czélomig van Sok tövis, meg nem lankaszt. 8. Jer hívek, keresztyén vagyok ! Velem vi-

gadozzatok ! Javaim állandók s nagyok, Mi szükséget láthatok? Még halálom is áldott lesz, Mely minden bajon általtesz, S besegít megváltómhoz.

A haza szeretetéről. D a l l a m : Jehova csak neked éneklek.

Pjo λ nemes lélek c l I O . /Λ származásra, Rangra s időre vakon nem épít. Nem tekint nemzetre, vallásra, S balitéletből honához sem szít; Csak emberiség méltóságára Néz, s hazája föld minden határa. 2. De lakhelye csendes fészkében Ön hónát is becsüli s kedveli, S rá áradó jók bőségében Kedves s tiszta örömeit leli; Édesden von szülötte-földjéhez, Szomszédok s rokonok seregéhez. 3. S ha sorsa készti ismeretlen Tájjal édes hónát felváltani : Neki az éden is kietlen, Vágyását nem tudja megfojtani ; Magát érzi elfelejtetettnek S a világból számkivet· tetettnek.

AZ Ó - E S Z T E N D Ő U T O L S Ó

4. De ha végén bujdosásának Viszont keblébe veszi hazája : Mint oszlik terhe fájdalmának! Új öröm s áldás mosolyog rája; Minden érzékenységi ujulnak, Vig napjai édesdeden múlnak. 5. Itt örvend azok közt éltének, Kik őt megértik, s kiket ő megért, Kikkel, mint kincsével szívének Új egyesülést esdekléssel kért; Itt híve egykor befogja szemét, S gyászcseppekkel áztatja tetemét. 6. Óh te, a boldogító égtől Rendelt édes hazám, mint kedvellek ! Kiolthatatlan szent hűségtől Vonattatván te hozzád, tisztellek ! Neked szentelem teljes éltemet, S ha kívánod, javamat s véremet ! Az ó-esztendő utolsó napján. D a l l a m : A nap immár elenyészett.

C|Q Dujdosásunknak d l í / · LJ egy része, Életünk sorából, Tőlünk viszont elenyésze Isten jóvoltából.

NAPJÁN.

345

2. Sokszor utunk terhes vala, Lábaink tikkadtak. Midőn veszély, baj snyavalya Néha megtámadtak. 3. Bús fellegek fejünk felett Meggyülvén harsogtak, Körülöttünk setét éj lett, Ajakink zokogtak. 4. Gyakran kemény csapás talált; De vége már ennek, Gyászos egünk napfényre vált: Hála az Istennek 1 5. Azonban azt a nagy utat Még el nem végeztük, Mely az örök czélra mutat, Bár ezt befejeztük. 6. Új pálya nyílik előttünk, Hát ha végső ez lesz! S tán esztendőt sem töltöttünk, Hogy jobb világba tesz ? 7. Talán kezd'tén vagy derekán Új vándorlásunknak, Kedvesünk sir omladékán Testi sátorunknak 1 8. Mi ? ha a csendes völgyben már Készülne sírboltunk, S mig egy új esztendő lejár, Mi is kiharczoltunk ? 9. Sokan, kik velünk pályáztak Ezen esztendőben, Már minden nyűgöt

346

nyen elveszünk De küzd értünk hős bajnokunk, Kit Isten küldött nekünk. Kérded, hogy ki az ? Jézus Krisztus az; Zebaoth Isten, Egyéb urunk nincsen, A győzelmi tér övé. 3. Ha világ ördöggel telve Volna, hogy elnyeljenek ; Minket ez nem rettentene, Rajtunk nem győzendenek; Ε világ ura, Forrjon bosszúra, Tőrbe nem ejthet; Mert elitéltetett, Egy szócska megdöntheti. 4. Az igét hagyják békével, mert ugy sem bírnak vele, Az ur van velünk kegyével, S szent lelkének ereje, Testet, hírt, nevet, Kincs — nőt, Reformáczió ünnepére. gyermeket, Hadd vigyék tőlünk, Velük mit sem S a j á t dallam. vesztünk ; MennyorszáΓ Ι Ο Λ p r ő s vár a mi gunk megmarad.*** Ο Δ υ . l-istenünk,Legjobb fegyver, védelem, Gyámintézeti ünnepre. Megtörik rajt, mely elle- D a l l a m : Ki c s a k Istenre dolgát hagyja. nünk Felzúdult, a vészelem, Régi ellenünk, Tör E O j IW\ely boldogok most ellenünk. Erő s csel í v i m i , óh nagy ezre, Zordon fegyverzete, Isten, Hogy názadban Nincs itt hozzá fogható. imádhatunk, Hogy téged 2. Min erőnk nem se- templomunkban itten gít rajtunk, Mert mi köny- Szent énekekkel áldha-

leráztak A várt temetőben 10. Béke fedje tetemüket, Nyúgjanak csendesen, S koronázza jó tettüket Az ég bőségesen 11. Bár e sors érjen! sírokon Bátran s vígan járunk, Várjuk, Isten, sirhalmokon Túl lesz békés várunk. 12. Hisszük ott lesz egy csendes táj, Hol ki fog pihenni Jajtól elbágyadt földi nyáj, S lesz élte isteni. 13. Már nehezedhetik pályánk S korán végződjék bár, Isten szent városában ránk Enyhülés s öröm vár !

GYÁMINTÉZET1 Ü N N E P R E .

tunk, Hogy itt igéd hirdettetik S a két szentség közöltetik. 2. Óh juttasd eszünkbe szent atyánk, A szenvedő testvéreket, Kik szent reménynyel néznek reánk, Hogy megoszszuk sérelmüket ; Az az ő legfőbb bánatuk, Hogy nincs, mint nekünk templomuk. 3. Hogy nélkülözik — mert szegények - Az imádásnak templomát, És a szellemi vetemények Szentelt telkét, az iskolát. S kérnek : kik többet vettetek, Jó testvérek segítsetek ! 4. Segítsetek, hogy szent hitünkben Megmaradhassunk mind magunk, Mind kik fő kincsünk életünkben — Jelen és késő magzatunk ; Hogy megálljunk bizton

347

épen Küzdő apáink hitében. 5. Segítsetek ! mert árvák vagyunk. Nincs a hű nyájnak pásztora ; Tanítót kér — s mi nem adhatunk — Gyermekeinknek tábora. Jövel Jézus neveld hitünk ! Mert nálad nélkül elveszünk. 6. Óh bízzatok hitünk cselédi, Él még bennünk az ősi hit Az úr, egyházunk feje, védi — Kiket gyűjtött, — szent népeit. Mit veletek, vele teszszük, Jutalmunkat tőle veszszük. 7. Ébreszd Isten bennünk erőddel A szeretet alvó tüzét; Hogy a részvétnek szent örömmel Oszszuk gyümölcsét szerteszét. S ha egy tag fájdalmi nagyok, Gyógyítsák az összes tagok.***

348

ÉNEKEK MUTATÓJA. Énekszám

A bölcs igazgatót . . . . A b ű n ö s v i l á g o t Isten . . Add a z o n s z é p b o l d o g s . . . A d d é r t e n e m , Jó Isten . . Add, hogy híven sáfárk. . A d d , m é l y tisztelettel . . A d d , óh u r a m , jól m e g i s m . A d d , u r a m , az i g a z s á g n a k . Add, uram, szentségeseknek Add, u r a m , ö r ö m m e l kövess. Adj békességet hazánknak . A d j h á l á t t ö b b hívek k ö z ö t t Adjunk hálát Istennek . . A gyenge virág már bimb. A h a l á l h a r c z á n n e m fél . A halál m e g g y ő z ő j é n e k . . A hamis vélekedés, s babona A házasságnak szerzője . . A hervadt mezők vigadnak . A Jézus híve lettem . . . Akármelyik napját nézzem . A k e g y e s s é g n é l f ő b b jó n i n c s A ki az e r é n y t híven s z e r e t i A ki az u r n á k n e v é v e l . . A ki bizik I s t e n b e n . . . A ki földi j ó k k a l bir s hid. A ki g a z d a g t á r h á z á b ó l . . A ki I s t e n b e n h e l y h e z t e t i . A kik e n g e m e t s z e r e t n e k . A ki s o k földi j ó k k a l bir . A ki tud b ö l c s e n h a l l g a t n i . Á l d a s s á l Isten, hív v é d e l m . Á l d a s s é k az u r ! fénylik . . Áldd Istent, v é g e v a g y o n . Áldd, l e l k e m fő j ó l t e v ő d e t . Áldj m e g az u j esztendőben Áldj meg feltételemben . . Áldott áldott a teremtő . . Á l d o t t az élet I s t e n e ! . . Á l d o t t J é z u s ! kinos h a l á l . Áldott s z e n t lélek ! v e z é r . . A mi I s t e n ü n k n e v é n e k . . A m i n e k örül é l e t e m . . .

Énekszám. A n a g y Isten á l d a s s é k . . 132 A n a g y Isten c s a t t o g t a t j a . 4 9 7 A n a p e l m ú l t s a mi m e n n y . 42 A nap hanyatlik immár , . 39 A nappalnak fáradságát . . 40 A nap tőlünk elenyésze . . 41 A n e m e s lélek s z á r m a z á s r a . 5 1 8 A nyelv, melylyel beszélhet . 4 1 7 A reggeli n a p f é n y e atyánk 20 A sírt el n e m k e r ü l h e t . . . 4 0 0 A sírt c s e n d e s e n n é z h e t e m . 2 7 8 A sok e z e r n y i e z e r e k . . 275 A s z e n t b o l d o g s á g leik. . . 2 8 3 A tanítói r e n d tőled v a n . 516 A t e s t e t s z ü k s é g táplálni . 369 A t y á m , az á l d á s t , m e l y vid. 454 A t y á m , i s m é t u j élettel . . 12 Atyánk, áldjuk irgalmadat . 2 A vétkes gyönyörűséget . . 373 Az e g e k b e s ö t é t ü l t e k . . . 4 9 8 Az e g é s z élő n a g y világn. . 3 7 6 Az éj im érkezik S a föld . 46 Az éjt ím i s m é t n a p f é n y . 16 Az e m b e r t j ó v á a l k o t t a d . 120 Az e m b e r f á r a d h a t a t l a n . . 147 Az ép t e s t , e g é s z s é g é s erő . 3 7 0 Az Isten él, mit b á n k ó d o l 111 Az Isten fiúi f é l e l m e . . . 299 Az Isten k e g y e s s é g é n e k . . 4 4 7 Az Isten k e m é n y e n h a g y j a . 4 6 1 Az Isten ö r ö m I s t e n e . . 371 Az u r a t á l d j á t o k , kik . . 65 Az ur az én ö r ö k s é g e m . 239 Az ur e g y e d ü l az Isten . . 80 Az ur n a g y k e g y e s s é g é t . . 57 Az u r n á k l e g y e n h á l a . . 512 Az u r n á k m e n n y , föld s . 97 Az ur r e n d e l t k i r á l y o k a t . 446 Az ur sok jót tesz vei. . . 34

337 136 411 198 377 332 358 421 415 287 491 43 63 256 279 170 347 455 485 209 62 289 379 312 313 427 465 110 434 426 416 475 439 513 177 58 410 6 135 211 1 8 8 B o l d o g , a ki b e s z é d é b . . . 9 5 B o l d o g , a ki h a l l g a t j a 3 5 6 B o l d o g halál, t e dicső jut.

B.

. . .

412 511 261

349 Énekszám. Énekszám. B o l d o g , ki s z e r e z n a g y o b b . 3 7 8 E m e l d fel leik. s z a v . M a g . t ö b b . 101 . . 52 B o l d o g n é p az, kinek m a g . 2 0 0 Ε n a p o t is e l t ö l t ö t t e m . . 121 Boldog ö r ö m n a p derült . . 138 Én uram, s Istenem 1 . . 25 B o l d o g s á g o m I s t e n e , T e . . 3 0 4 Ε r e g g e l t is t e a d t a d . . 260B o r t is ád a z ur s z á m . . . 4 8 0 É r z é k e n y , b á n a t o s szív . 520B u j d o s á s u n k n a k e g y r é s z e . 5 1 9 E r ő s v á r a mi I s t e n ü n k . 152 Bűnös kíváncsisággal . . 3 4 8 Érző szívek, buzgó hívek Bűnösöknek megváltója . . 321 Ε testet nyugvó ágyába . . 254 E z e g é s z világ u r á r a . . . 319Ezen uj esztendőben . . . 55 C. E z e n u j n a p is u j g o n d . 18 Csak homályban zenghetem 346 C s e n d e s s é g e t ad b ú s s z í v e m 232 F.

D. D i c s é r e t s d i c s ő s é g légy. . D i c s é r j ü k , hívek, jó Isten . D i c s é r l e k u r a m , a m í g él. . D i c s é r t e s s é k , u r a m , örök Ist. D i c s ő b o l d o g s á g ! i m m á r elny. D i c s ő s é g légy. Ist. az e g e k b . Dicsőség legyen Istennek . Dicsőült főnk kínos . . .

484 123 199 103 262 143 76 5

E. E g e k e g é b e költöztél . . . E g y e d ü l az b o l d o g , ki az U r Egy gyötrelmes éjszakámat E g y nap ismét eltűnt . . E g y urunk van és egy isten Elet ura t ö r e d é k e n y s é g e m . Életünk és egészségünk . . Él J é z u s , b i z o d a l m a m . . Ellenségid pusztítani . . . Elmégy, kedves gyermek . E l m ú l t az é j s z a k a s n e m . E l m ú l t egy e s z t e n d ő . . . E l m ú l t m á r az ó e s z t e n d ő . El n e c s ü g g e d j légy v é g i g hív Előbb, mint hegyek lettenek E l ő t t e d , óh m i n d e n h a t ó 1 . E l s z u n n y a d t á l T e , ki a d t . . E m b e r e k , k é s z ü l j e t e k , S jól Emberek közt ki l e g j o b b . Emberek, népek, országok . Emberek szeretetére . . . E m b e r e k , im a s z e n t s á r t a t l a n Ember, minden bajodat . . E m b e r , mi v a g y n é z d . . E m e l d fel l e l k e m , g o n d o l a t o m . E m e l d fel leik. s z a v . Mag. t e r .

Felebarátim ! szent fogad. . Felséged székéből . . · . F e l s é g e s Isten, é l e t ü n k n e k . F e l s é g e s Isten, t ő l ü n k im. . Felséges Istenünk . , . . F e l t á m a d s z még, én testem Fiúi k e g y e s s z e r e t e t t e l . . Fogyton fogy életem pályája F o l y az idő s a sírhoz . . Fő jómnak ismerlek . . .

438514 334 486 496 272 329 401 240 322

G. 184 285 29 45 429 250 412 176 195 255 28 54 53 398 105 300 162 133 155 487 409 4 112 403 74 9

Gyászba borult a szép mező Gyorsan folyó i d ő m e t . . G y o r s a n siet é l t e m n a p j a .

72 382 246

H. H a az Istent szeretem . . H a b á r e l t ű n t is a s z é p n y á r H a bűn miatt félelem . . Ha éltem fedhetetlen . . Ha életem terhe fáraszt . . H a én az Istent s z e r e t e m . H a f e l e b a r á t o d jó h í r é n e k . H a g y d el, e m b e r , e v i l á g o t H a isteni t ö r v é n y e k n e k . . H a ki a z állítja, H o g y . . Ha Krisztus m a g a oltalma . Ha közhasznú munkában . H á l a a d á s t s tiszteletet . · H á l a d a t o s szívvel r ó l a d · . Háladatos lélekkel S örv. . Haláltól m e n t t é n e m tesz . H a l a n d ó ! lásd m e l y h i r t e l e n Halandóság martaléki . . Halhatatlanság reménye . Halld m e g a t y á n k k é r é s . .

354 69 150 363 389 330· 414 149 431 406 197 330· 506 203 368 276 263 399 268 509

350 Énekszám. H a m a j d e földi é l e t e m n e k H a megvizsgálom, U r a m . c s u d . H a romlott szívednek óhajt. H a súlyos s z e n v e d é s e m . . H a szentül töltvén éltem . Ha szerencsénk mosolyog . H á t m á r v é g k é p e n letet. . H a , u r a m , szent ö s v é n y e d r e Ha, uram, tetszésedet . . H a veled, u r a m , vagyon bék. Hit nélkül lehetetlen . . . Hívek, jer buzgó lélekkel . Hívek, Jézust d i c s é r j é t e k . Hívek, n a g y n e v é t tisztel. . Hívek, szent n a p derült . Hívek, z e n g j ü n k dicséretet . H o g y a jóban épüljön . . H o g y a n tiszteljelek téged . H o g y ha h a l o g a t n á m . . Hogy másokat meghaladok H o g y ne dicsérném az Istent H o g y cselekedettel tegyek . Hol az a bölcs, a ki m e g m o n d . H o z z á d b ú s szívvel járulunk Hozzád, nagy Isten, felemelni Hozzád, szabadítónk, Járul H o v á futsz oly gyorsan, élet

270 118 202 159 291 471 265 365 308 238 230 142 17l 141 187 144 117 344 323 357 342 435 84 504 326 483 383

I és J . J a j 1 e földi életünk . . . Járulj, hív k e r e s z t y é n s é g . J á r u l j Istenhez n a p o n t a . . J á r u l j u n k buzgó h a l a d á s s a l Jer, Isten népe, neki hálát . Jer, keresztyének sz. k a r j a . Jertek az ég és föld u r á n a k J e r t e k Jézustól magától . . J é z u s a síron erőt vett . . J é z u s a szeretetnek . . . J é z u s a t y j á h o z költözött . Jézus, buzgó tisztelettel . . J é z u s é ! ! m á r általa . . . J é z u s él 1 m á r halálom . . Jézus, e m b e r i szeretet . . Jézus, halál m e g g y ő z ő j e . . Jézus, h a s z e n v e d é s e d e t . . j é z u s , hitünk f e j e d e l m e . . J é z u s , hozzád e m e l k e d ü n k . j é z u s , h ű s é g e s tanit. . , . J é z u s Krisztus f e l t á m a d . . Jézus, lelkem világa . . . Jézus, mely r e t t e n e t e s . . Jézus, mennyei vezérem .

316 217 328 477 202 130 481 294 173 163 183 213 179 174 127 178 151 450 153 148 172 216 158 212

Énekszám Jézus példás b u z g ó s á g g a l . 180 Jézus szent világosságom . 3 2 0 Jézus, s z e n v e d é s e d r ő l . . 160 Jézus, te g y á s z o s ügyünk . 193 J é z u s u j élet szerzője . . 181 J é z u s u n k 1 születésedet . . 146 J é z u s v é g ó r á j á t . Óh . . . 169 Ifjúságom teremtője . . . 63 Igaz b i r á j a éltemnek . . . 3 1 0 Igazságot szolgáltató . . . 4 4 9 I m á d a n d ó Isten, Mindenek 98 I m á d a n d ó Isten 1 Óh . . . 1 Imádjátok Istenünket . . . 78 Imádjuk a m i n d e n h a t ó t . . 82 Imádlak, Isten, téged Kegy. 83 Intésed, u r a m , s z á m t a l a n . 424 Jó az ur, ti ég s föld hall. 3 3 6 Jó Isten, eledelünket . . . 30 Jó Isten, ha f é l e l m e d b e n . 235 Jó Isten t ö r v é n y e d ellen . . 2 2 1 J ó r a vezérlő mennyei fény . 7 Jóvoltodat, Isten, szívvel száj. 3 3 9 Jóvoltod, Isten, t o v á b b ér . 3 2 3 J ö v e v é n y vagyok s zsell. . 391 Irgalmasságnak atyja . . . 428 Ismersz, u r a m , e n g e m e t . . 2 2 2 Ismét é p e n felébredtünk 22 Isten felséges a d o m á n y a . 190 Isten, gazdag tárházadból . 35 Isten, hogy én szolgáljak . 452 Isten, ü d v ö s s é g e m , Legfőbb 387 Isten, igazmondó vagy . . 89 Isten, ki a bünt utálod . 87 Isten, ki a szívet vizsgálod . 3 1 1 Isten, ki t e r m é s z e t e d b e n . 86 Isten, ki vagy ü d v ö s s é g e m . 2 9 0 Isten lelke h á l a d á s u n k . . 186 Isten lelke, téged kérünk . 189 Isten, midőn felbuzdult szív 331 Isten, minden á l d á s o k a t y j a 31 Isten, n e h a g y j m e g b á n t ó m n . 437 Isten, n e k e d szentelem . 459 Istennel m e g b é k é l t e t ő . . 126 Isten, óh szent Isten . . 325 Isten, örökké áldassál . . 4 4 3 Isten, téged a t y á m n a k . . 234 Isten, te vagy nekünk oltalm. 492 Istent ne sérts, É s ne kisérts 397 Istentől, ki félre tér . . . 2 2 5 Isten, c s u p a szeretet vagy . 33 Isten, vallom létedet . . . 75 Itt e világon á m b . szenv. . 109 Itt v a g y u n k b e s z é d e d n e k . 204

351 Énekszám

Énekszám.

Κ K e g y e s hívek, b u z g ó szív. K e g y e s Isten, ki j ó v o l t o d b . K e g y e s Isten, t e m e g b o c s á t K e g y e s lelkek, d i c s é r j é t . . Keressétek serénységgel . Keresztedhez mennem . K e r e s z t y é n , azt g o n d o l d m e g Keresztyének, örvendezzünk Keresztyének, örvend. Aldv. Keresztyének, örvendj. Ránk Keresztyének, örvendj. Örök Keresztyén vagy ! mondod . Kérlek téged Istenemet . . Készülj, testem, nyugodal. . Ki itt t a v a s z á n m á r . . . Kik m e g k e r e s z t e l k e d ő . . K i k n e k J é z u s h o z h í v a sziv. Ki n e s z e r e t n e t é g e d e t . . Ki ö r ö m i m t e r e m t e t t e d . . Ki s mi v a g y o k , ó h Isten . Kit a z e m b e r i t e k i n t e t n . Ki v a g y o k én ? óh a d d jól . K o m o r s z e m m e l n é z s z az é g r e Kölcsönös igazság törv. Közelget kimúlásom . . .

145 393 293 99 366 167 445 190 140 171 280 296 327 48 258 707 I

L é g y c s e n d e s szív, légy b é k Lelkemet, testemet, uram L e l k e m áld m é l y tisztelettel L e l k e m , ez u j r e g g e l . . L e l k e m , jer f i g y e l m e s e n . Lelkem, jézusodat, Legfőbb L e l k e m m é l t ó s á g á t S igaz Lelkemnek első g o n d o l a t j á t Lelkem, testem, mindenem Lelkem, több hívek nyáj. Lelkem, vigyázz serényen

395 273 154 13 51

182 302 440 46 301 250 113 433 243

210 359 24 355 214 364

M. Magasztaljuk Istenünket . M a is lefolyt e g y n a p j a . Ma újra hűséget fogad . Megfoghatatlanok, Oh Megfosztattam szüleimtől Megkeresztelkedtem . . M e g n y u g s z o m u r a m , a te M e g n y u g t a t j a b ú s leik. M e g t a r t o d , J é z u s , tett igér.

139 44 515

M e g v á l t ó m , ki én é r e t t e m Mely b o l d o g az u r a m , Ki Mely b o l d o g s á g d e r ü l t Mely b o l d o g o k mi Mely b o l d o g u l f o l y élet. Mely b ü s z k e az e m b e r Mely dicső é l t e d p á l y á j a Mely d r á g a e l ő t t e m én Mely h a s z n o s volt óh J é z u s Mely h i r t e l e n , r e m é n y t e l e n Mely h o s s z ú t ű r ő s k e g y . . Mely k i m o n d h a t a t l a n . . Mely m u l a n d ó k a világ . Mely n a g y az ur k e g y e i m . Mely s z á m t a l a n s z o r v é t k . M é l t á n v á r s z t ő l e m bizod Méltó v a g y , J é z u s , ö r ö k dics M e n j ü n k b u z g ó lélekkel . Ments meg, uram, e n g e m e t Mi a h a l á l é j s z a k á j a . . Mi e f ö l d ö n az é n élet. . Miért g y ö t ö r n é m l e l k e m e t Mikép a f a l e v e l e k . . . Mikép e m e l j e m fel Hál. . Mikor a h a l á l á l m á b a n . Mikor a h a l á l álmából Mikor m a j d a h a l á l n a k Mikor n a p , h o l d m é g nem Mi m i n d n y á j a n egy l s t e n b . Mind e d d i g m e g s e g í t e t t é l Minden f e l e b a r á t u n k é r t . M i n d e n h a t ó Isten ! ki t u d . Minden jók kútfeje . . Minden tökéletességek Mind jó, a mit Isten t é s z e n Mind jó, m i n d b a l s o r s o m b . M i n d n y á j a n ' kik r é s z t v e t t . Mind s e b e s árviz h a b j a i . Mit b u s u l s z , h o g y a h á l á i n Mit é r a s z á j b a n p e n g ő hit Mit h a s z n á l k e r e s z t y é n s é g . Mit r e t t e g e k , h a é l e t e m . Mi u r u n k , é d e s a t y á n k .

N. N a g y h a t a l m ú jó

Isten

.

.

166 N a g y Isten ! f e j e d e l m ü n k 463

N a g y Isten, h a

hűségedet . Sebes. . Napot, holdat, csillagokat N e e n g e d d , óh u r a m . . N e g y ű j t s , óh e m b e r , f e j e d .

208 N a p j a i n k r e p ü l n e k 384

220 192

502 448 96 50 56 385 435

352 Énekszám. 490 106 381 185 419 372 3 466 388 288 161 23 295

Ne h a g y j el minket, Isten . Nem e m b e r t a n á c s á n járok Nem henyélni, — munkáss. N e m kérek m u l a n d ó jókat Nem mord, komor, n e m N e m tiltja az ö r ö m a t y j a Néped k e g y e s a t y j a . . Ne terheld panaszszal az Ne c s ü g g e d j m e g , szívem Ne véld azt m é g keresztyén N e v é t a nagy ur Istennek Nincs lelkemnek szivess. Nincs erény nélkül szív .

Ο ö Óh ártatlan szív mennyei . Óh g y ö t r e l m e s , óh gyászos . Óh igaz és szent Isten . . Óh Jézus, e m b e r e k n e k · . Óh Isten, ki feltételeidben . Óh Isten, mely nagy kegyel. Óh k e m é n y halál . . . . Óh ki ne á l d n a tégedet Óh m e ' y boldog a n n a k az . Óh mely boldog itt is m á r . Óh mely hirtelen . . . . Óh mikép f o g a d j a l a k . Óh mint elszoktad rejteni . Óh szent Isten, vond szív. . Óh öröm kútfeje . . . . Okos lelkek, v i g a d j a t o k . . Örök hála Istennek . . . Ö r ö k k é való j ó s á g n a k . . Ö r ö k k é v a l ó s á g r a lettünk . Ö r v e n d e z z m e n n y s föld Ö r v e n d j lelkem, vigadj . Ö r v e n d j óh lelkem, Isten

375 164 501 166 90 431 257 335 361 236 404 134 107 27 462 ó7 517 343

281 60 131

108

Ρ 314

P a n a s z k o d o l sorsod terh.

R. R e t t e g ü n k , u r u n k Istenünk

.

495

S. S e b e s sietéssel repülnek S e r k e n j fel, szívem, nyilj S e r k e n j , lelkem, h ű s é g é r e Sehol nincs oly bölcs tan.

. . .

224 10 233

128

I Énekszám. I Sok j ó k b a n r é s z e s volt . . 3 9 2 S o k s z o r a jók sírnak . . . 3 9 4 S o k s z o r szíved tűrhetetlen . 36Ö S z e g é n y e k táplálója . . . 495 Szegények vigassága . . 479 Szemem akármerre vet. . 402 S z e m e i m e t én te hozzád . 228 S z e n t hivatalához a d j . . 507 Szent Isten, k e g y e s szín . 489 Szent Isten, szánd m e g . . 4 8 8 S z e n t Isten, te bizony . . 88 S z e n t s é g p é l d á j a , Jézus . . 1 6 8 Szent, szent, szent vagy . 8 I Szent, szent tüz a szer. . 408 S z e n t ur Isten, n e v e d . . 231 S z e r e t e t n e k Istene s a t y j a . 340· Szívem buzogj h á l á k a t . . 11 S z í v e m e t buzgón e m e l e m . IS S z í v e m e t hozzád e m e l v e . 2 2 7 Szívből szeretlek, ur Isten . 303Szülők nagy a ti tisztetek . 4 5 8 S z ü n t e l e n harczolnak velem 219·

T. Tanits, óh éltem a t y j a . . T e a k a r o d jó Istenem . . T e , ki értünk m e g h a l t á l . T e , a kinek köszönhetem . T e boldogítsd u t a m a t . . T e bús szívek vigasztalója . T e élet s halál ura . . . T é g e d dicsérlek, ü d v ö s s é g e m T é g e d e t illet, jóltevő a t y á m T é g e d Isten, m e g i s m e r n i . T e kapcsoltad össze szívünk T e , ki az e m b e r t k e d v e l v é n T e , ki bűntelen szenvedtél . T e , ki d i c s ő s é g b e n élsz . . T e , ki eddig híven Vezéri . T e , ki felékesítetted Okos. . T e , ki c s u p a szeretet v a g y T e , ki uralkodol m e n n y e n . T e m e s s ü k el a testet m á r . T e nálad keresek, sz. Isten T e n e k e d uram, hálát adok T e r e m t m é n y i d e t , add u r a m T e r e m t ő m , ki életre hoztál T e rendelted, uram, hogy . T e r j e s z d óh Jézus, lelki orsz. T e s t e m e t is, u r a m , te t e r e m . T e világnak m e g v á l t ó j a . . T e voltál teljes éltemben .

420· 352. 124 38 474191 405 469 341 297 454 453165274 102 351 407 503 253 218 473 444 79 353 104 367 15664

353 Énekszám. T i , a kik p e r b e s z á l l a t o k . 264 T i földi v á n d o r o k , E l m u l a n d . 259 T i , kiknek jó s z ü l é k körül . 460 T i , kiknek s z e n t itt s z í v e t e k 251 Tiszta szentségü atyám . . 374 Tiszta szeretet, imádom . . 92 Tudom, hogy sírba tétetem . 116 Tudom, kegyes atyám . . 470

U. Ú j e s z t e n d ő vidít m a t é g e d . Ú j napvilág derül rám . . Ú j napvilágot szemlélek . . Uram, add holtunkat . , . Uram, beszéded állandó . . Uram, büntető kezedet . . U r a m 1 erőd mindent tehet . Uram, értésünkre adtad . . U r a m , földi á l d á s i d között . U r a m , h a jól m e g v i z s g á l o m Uram, hallgass meg buzgó kér. U r a m , im m e g j e l e n ü n k , . U r a m , kiben lenne m á s b a n . U r a m , ki m i n d e n ü t t j e l e n . U r a m , ki n y e r h e t m e n n y b . . U r a m , m a is é l t e t t é l . . . Uram, másnak becsületét . Uram, megdicsőítetted . . U r a m , mely nagy m é l t ó s á g r a Uram, minden gyermekemb. U r a m , m o s t is jó v a g y . . U r a m , n a g y Ítéleted k é s z .

59 21 14 252 269 294 499 325 468 226 396 205 317 85 286 36 418 201 115 457 500 277

Énekszám. U r a m , ö n t s d ki r á n k leik. . 508 Uram, sírunk, sóhajtunk , . 5 0 5 U r a m , t é g e d áld s z í v e m . , 19 U r a m , te igazságnak Istene . 4 2 3 U r a m , teljes szívből szeret . 3 0 6 U r a m , te nagy 's felséges . 2 9 8 Uram, törvényedet . . . . 309 Uram, csak terád függeszt. 32 Uram, vedd imádásunkat . 482 U r Isten, víg szívvel tiszt. . 4 5 1 Utas vagyok e világban . . 242

V, Valahol e m b e r e földet . . Valamim van, mindenem . V a l a m i ó t a ég s föld áll . . V a l l j o n ki ö r ö m é r e v a n . . V a n Isten, s a n n a k v a g y o k . Vedd, uram, vedd kedvesem Véghetetlen irgalom . . . V é g s ő ó r á m a t el n e m k e r . . Világoknak alkotója . . . Világ t e r e m t ő j e s a t y j a . . Világ t e r e m t ő j e d i c s é r . . . Világ u r a é s a t y j a . . . . Viszont az a n a p v i r r a d r á m

476 345 333 66 73 104 157 247 100 70 456 71 61

Z. Z á r j a bár holt testem et . . Zengd, lelkem, az u j reggelt Zengedezz, nyelvem szózatja Zengj, lelkem öröm-éneket .

282 17 430 94

23

MAGÁNOS ÁHÍTATOSSÁGRA

SZOLGÁLÓ

KÜLÖNFÉLE

IMÁDSÁGOK. I. R e g g e l i és esti Vasárnap

reggeli

imádságok. imádság.

A te jóvoltodból, óh kegyes Isten, viszont új * * napra virradtam, viszont újonnan örülhetek életemnek s tapasztalhatom hozzám-való szeretetedet. Nem szűnsz te meg soha velem jót tenni, s atyai hűséges gondviselésedet rajtam megdicsőíteni. Ennek az elmúlt éjszakában is újabb bizonyságát adtad. A te mindenható oltalmad alatt minden veszedelemtől megőriztél, csendes nyugodalmat adtál s enyhítő álom által minden erőmet megújítottad. Hála legyen neked, véghetetlen jóság, ezen jótéteményedért: hála legyen, hogy e mai napot, ezt a tiszteletedre rendelt napot is szerencsésen meg engedted érnem ! Mely áldott nap lehet az énnekem, mely igen nevelheti halhatatlan lelkem boldogságát, ha úgy fordítom hasznomra, a mint te kívánod ! Te magad adj erre erőt és bölcseséget; óh mennyei atyám ! Távol legyen tőlem, hogy azt egyedül testi örömökben s világi gyönyörűségekben töltsem el. Avégre is rendelted ugyan ezt a napot, hogy ezen az élet gondjait és bajait elfelejtsem ; s szívemet felvidámítsam.

VASÁRNAP REGGELI IMÁDSÁG.

355

Megengeded kegyesen, hogy ártatlan mulatságokban részt vegyek; csak olyan örömöket ne válaszszak, melyek előtted nem kedvesek, halhatatlan lelkemhez nem illendők, s felebarátomnak ártalmasak; s csak a testi örömökbe mértékietlenül el ne merüljek és a fő dologról, melyben ma foglalatoskodnom kell, el ne felejtkezzem. Annak kell ma legfőbb czélomnak lenni, hogy értelmemet világosítsam, szent vallásom ismeretében gyarapodjam s szívemet minden jóra serkentsem. Ment lévén ma minden foglalatosságoktól, melyek egyébkor elmémet életem folyásának s lelkem állapotjának vizsgálásában akadályoztatják, időm is, alkalmatosságom is van illendő figyelemmel meggondolni, mely fogyatkozások vannak még bennem, s mint kell nagyobb tökéletességre törekednem. S mely hasznos lehet nekem e végre a közönséges istentisztelet is, ha illendő buzgósággal gyakorlom azt! Óh ne engedd tehát, hogy ezen épülésemre s boldogulásomra célzó foglalatosságot elmulaszszam, vagy hidegen vigyem véghez ! Add, hogy örömmel jelenjek meg házadban, s vidám szívvel hirdessem ott egyéb feleimmel együtt dicséretedet. Gerjeszsz áhítatosságot bennem, hogy mindazt, a mit ott tiszteletedre tenni tartozom, érzékeny szívvel és figyelni etes elmével tegyem. Tedd gyümölcsözővé bennem szent beszéded hirdetését. Világosítsd az által értelmemet, jobbítsd szívemet s hajtsd akaratomat mindenre, a mi előtted kedves. Segélj, hogy a hallott intéseket jó és kegyes szívvel bevegyem s életemnek minden körülményei között állhatatosan kövessem. Légy jelen mindeneknél, a kik ma velem együtt téged tisztelnek, isteni kegyelmeddel és áldásoddal. Neveld őket a keresztyéni tiszta tudományban. Erősítsd a Jézusban való 23*

356

VASARNAP ESTI IMÁDSÁG.

hitüket s mozdítsd elő isteni vallásunk igazsága felől való meggyőződésüket. Adj nekik kedvet, erőt és bölcseséget, hogy a keresztyéni tökéletességhez szüntelen közelebb juthassanak. Ruházd fel beszéded hirdetőit szent lelked ajándékival; hogy azon fontos hivatalban, melyet rájok bíztál, híven, buzgón s nagy haszonnal járhassanak el. Küldj, óh Uram! küldj szőlődbe hűséges munkásokat, hogy igy országod mennél tovább terjedjen, nagy és felséges nevedet mennél többen szentnek ismervén, akaratodat örömmel tegyék saz igaz boldogságra mennél többen juthassanak. Teneked legyen dicsőség örökkön örökké ! Amen, Vasárnap

esti

imádság.

iy/iiképen dicsérjelek tégedet, irgalmas Isten, mind * * azokért a jótéteményekért, melyekben engemet ma részeltettél ? Ε napnak is minden része bizonyságot teszen véghetetlen jóvoltodról. A nyugalom által, melyben ma munkáimtól pihennem engedtél, erőmet viszont megújítottad, a barátság és a társalkodás örömei által szívemet megvidámítottad, s az áhítatosság szent érzései által némiképen előre ízleltetted velem ama boldogságnak édességét, melyben valaha a Jézusnak és a megdicsőült lelkeknek társaságában mind örökké fogok részesülni. Szent vallásom ismeretében gyarapítottál, sok üdvösséges igazságokra emlékeztettél, a jónak szeretetére hathatósan buzdítottál, az élet nyomorúságaira nézve vigasztalást nyújtottál,, s a halhatatlanság reménységét bennem újra megerősítetted. Áldjad, én lelkem, az Urat, és minden belső részeim az ő szent nevét 1 Áldjad óh lelkem, az Urat és el ne felejtkezzél semmi jótéteményiről! Óh, mely boldog volnék, ha szere-

VASÁRNAP

ESTI IMÁDSÁG.

357

tetedet szüntelen szemem előtt tartván, ezt az •egész napot a te tetszésed szerint töltöttem volna el! De nem tagadhatom, hogy ma is sokképen vétettem! A világnak szeretete s a testi örömökre való hajlandóság ma is elvonta elmémet attól, a mit fő dolognak kellett volna tartanom. Azon tanítások, intések s vigasztalások, melyeket szent beszédedből hallottam, csak kevés ideig való figyelmet gerjesztettek bennem. A helyett, hogy felebarátimnak jó példát adtam volna, talán inkább őket beszédemmel vagy cselekedetemmel megbotránkoztattam. Te, szíveket vizsgáló, mindentudó Isten, te legjobban tudod, mikor, hányszor s hányféleképen vétkeztem. Óh bocsásd meg, irgalmas atyám, erőtlen s gyarló gyermekednek minden botlásait! Teljes szívemből kívánnék naponként gyarapodni a jóban, s mindenben ugy cselekedni, a mint törvényid parancsolják. Mindenttudó, te jól látod szíves igyekezetemet ; engedd el fogyatkozásimat; légy hossztűrő kegyelmes atyám a Jézus Krisztusért s adj naponként több erőt a jóra. Most már az éjjeli nyugalomra készülök: ne vond meg tőlem a jövő éjszakában is kegyes oltalmadat. Távoztass el tőlem mindent, a mi kárt tehetne, s engedd a holnapi napot vidám elmével s megújult erővel érnem. Minden hozzám tartozandóimat, s mindazokat, a kikért imádkozni tartozom, atyai irgalmadba ajánlom. Bővelkedtesd rajtuk mindnyájukon jóvoltodat. Tedd bizonyosokká őket a felől, hogy atyai szeretettel viseltetel hozzájok. Egyszersmind pedig serkentsen soha meg nem szűnő jóságod bennünket arra, hogy téged annál buzgóbb szívvel szeressünk, s akaratodat annál nagyobb készséggel cselekedjük, mind addig, mig végre a testnek kötelékeiből kiszabadulván s a jelen való életnek hiányosságaitól meg-

358

H É T F Ő N REGGELI IMÁDSÁG.

menekedvén, dicsőségedet közelebbről megismerjük, s téged az angyalokkal s boldogult lelkekkel vég nélkül magasztalunk. Amen. Hétfőn

reggeli

imádság.

\ régetlen jóságú Isten, minden lelkek atyja, minV den teremtmény kegyes gondviselője, Te reád néznek mindeneknek szemei, te tőled várnak mindenek mindent, valami eltartásukra s boldogságukra szükséges, S számláihatatlan teremtményid közül csak egyről sem felejtkezel el; minden munkáidon könyörülsz, s szintén ugy szeretettel tekintesz a porban mászó féregre, mint a képedet viselő emberre. Mely örömöt és bizodalmat támaszt szívemben ez a hit most, midőn új napot és új hetet kezdek el. Nem tudom mi fog következni rám ma és jövendőben. De mitől tarthatnék, ha te gondomat viseled s atyai karodon vezetsz? Óh, bizonynyal nem hagysz ezután is semmiben, a mi eltartásomra megkívántatik, szükséget látnom, ha hozzád hív s hivatalomban szorgalmatos leszek ; előmozdítod jó szándékimat, megáldod dolgaimat, s eltávoztatsz tőlem mindent, a mi megelégedésemet s boldogságomat akadályoztatná! S mikép is kételkedném valaha atyai gondviselésed felett, holott mindenütt jóságodnak s szeretetednek jeleit látom körülöttem? Te az oktalan állatoknak minden nap kiszolgáltatod eledelüket ; akaratod nélkül egy veréb sem esik le a földre; még a mezei virágokat is királyi dicsőséget haladó pompával ékesíted. S én rám, a kit képedre teremtettél, a kibe halhatatlan lelket leheltél, a kivel a Krisztus Jézus által oly sok és nagy kegyelmedet közlötted, én rám nem viselnél gondot, énnekem nem fognád pártomat, en-

359 H É T F Ő N REGGELI IMÁDSÁG.

gemet nem fedeznél oltalmaddal, midőn hozzám szerencsétlenség s veszedelem akar közelgetni ? Nem, soha nem tántorodom meg benned való hitemben, mennyei atyám ; benned s kegyes gondviselésedben bizom földi életemnek utolsó lehelletéig. Te nekem Istenem voltál előbb, mint nevedet ismertem, te voltál erősségem s bizodalmam csecsemő koromtól fogva. Számtalan veszedelmektől megoltalmaztál, melyek minden felől fenyegettek. Éltemnek minden napja tanúbizonysága volt atyai kegyességednek. Ma is tehát bizodalmasan reménylem, mindenütt velem lész kegyelmeddel atyai kezeden hordozol, és mindent eltávoztatsz tőlem, a mi ártalmas lehetne, csak szent tetszésed szerint éljek. Óh segélj te magad arra, hogy ezt az egész napot bölcsen és keresztyénhez illendőképen töltsem el. Add, hogy minden eszközökkel híven éljek, melyekkel ideig s örökkévaló boldogságomat előmozdíthatom s minden feltételeket szorgalmatosan teljesítsek, melyek alatt áldásodat s atyai jóvoltodat reményihetem. Őrizz meg minden esztelenségektől, melyek engemet kísértetbe s veszedelembe ejthetnének, a jó emberek szeretetétől megfoszthatnának s a te kegyelmedre méltatlanná tehetnének ; add, hogy rólad gyakran gondolkozzam, s mind annyiszor újonan felserkentessem a jóban való buzgóságra s állhatatosságra. Ezernyi ezerek emelik fel e reggel szemeiket hozzád, irgalmas Isten, tőled várván oltalmat, segedelmet s munkáikra áldást: s el nem hagysz, s el nem felejtesz csak egyet is, a ki fiúi bizodalommal hozzád ragaszkodik. Ezt állhatatosan hiszem, s hitemet atyai szeretetedre s ama nagy fogadásodra építem, melyet az üdvözítő Jézus Krisztus által tettél. Amen.

360

H É T F Ő N REGGELI IMÁDSÁG.

Hétfőn

esti

imádság.

ismét elvégeztem a mai nappal együtt világi bujdosásomnak egy részét ; ismét közelebb jutottam egy lépéssel földi pályafutásomnak céljához. Ha ezen lefolyt napra visszatekintek, kegyelmes Istenem és atyám, mely számtalan jótéteményeket szemlélek, melyekkel ezt is megkoronáztad ! Ha atyai kegyes gondviselésed bizonyságairól figyelmetesen elmélkedem ; ha meggondolom, mily kegyesen megáldottad s elősegítetted ma is jó szándékimat, mily sok veszedelmet hárítottál el ma is életemről, mily bőséges részt osztottál nékem ma is az élet örömeiből : meg kell alázatos lélekkel vallanom : kisebb vagyok, uram, minden irgalmasságodnál és hűségednél, melyet velem cselekedtél ! De jóllehet jótéteményid emlékezete egy felől szívemet megvidámítja, s örömmel elegyes háladatosságra serkenti: más felől mindazáltal szomorúsággal s bánattal teljesedik meg lelkem, ha meggondolom, mily sokféleképen vétettem ma is ellened. Minden jótétemény, minden öröm által, melylyel világi pályafutásomat könnyebbíteni kívántad, hathatósan kellett volna ösztönöztetnem a te félelmedben, szeretetedben, s a kegyességben való buzgóságra ; de óh fájdalom ! az élet javaival való élésemben rólad, azoknak adójáról, sokszor elfelejtkeztem ; a világi mulandó dolgokkal többször s örömestebb foglalatoskodtam, mint te veled : indulatim s hajlandóságim hevessége által különkülönféle helytelen cselekedetekre ragadtattam s törvényeidnek s kötelességeimnek útjáról, majd vigyázatlanságból, majd szántszándékkal, gyakorta eltértem. Óh ! mely erőtlen, gyarló s állhatatlan teremtmény az ember ! Ezerféle jó szándékot tesz

KEDDEN

R E G G E L I IMÁDSÁG.

Γ 61

fel reggel magában, s midőn életét vizsgálja, elszomorodva, s arcpirulással látja: hogy abból a jóból, melyre magát eltökélette, csak igen kevés ment véghez s hogy sokszor egészen ellenkezik élete azzal, a mit tenni szándékozott. Én is, én is érzem, szent Isten, ezen gyarlóságomat; s nem lehetne a reám következő éjszakán lelkemnek nyugodalma, ha tőled bocsánatot s kegyelmet nem reménylhetnék. De te, végetlen irgalmasságú Isten ismered természetünknek gyarlóságát, s könyörülni fogsz rajtam is, mint az atya könyörül erőtlen gyermekén; nékem is megbocsátasz, valamint mindeneknek, a kik vétkeiket előtted megvallják, s tehetségükből igyekeznek naponként jobbak s bölcsebbek lenni. Már most azzal a megnyugtató hittel és bizodalommal, hogy megengesztelt atyám vagy, az éjjeli nyugalomra készülök s magamat és hozzám tartozandóimat mindenható oltalmadba ajánlom. Ha bölcseségeddel megegyez, engedd, hogy holnap ismét vidám lélekkel és megújult erővel felkelhessek, s ugy vezérelj lelkeddel, hogy minden jótéteményednek üdvösségesen vehessem hasznát, sjóvoltodért valamíg élek, szent és kegyes élettel dicsérhesselek. Amen. Kedden

reggeli

imádság.

ihletemnek Istene és atyja, mig én e mai napra is viszont felvirradtam, viszont készülök hivatalom dolgainak s foglalatosságaimnak folytatására : mily számtalan embertársaim s közel távol lévő felebarátim léptek le az elmúlt éjjel az élet piacáról, általköltözvén az örökkévalóságra, s már most itélőszéked előtt állanak, hogy számot adjanak életükről, hogy kiki elvegye jutalmát annak, a mit •a testben cselekedett, ahhoz képest, a mit csele-

362

KEDDEN

REGGELI IMÁDSÁG.Γ61

kedett, vagy jót vagy gonoszt! De mivel érdemlettem én meg, hogy életemet megtartván időt s· alkalmatosságot adsz annak célját józanon meggondolni és sok oly jó magot vetni, melyről az örökkévalóságban tökéletes boldogságot arathassak?' Egyedül atyai gondviselésednek s mindenható oltalmadnak köszönhetem ezt, óh változhatatlan jóság ; Áldassál, kegyes megtartóm, hogy életemmel újra megajándékoztál s erőmet a hasznos foglalatosságokra alkalmatosabbá tetted. Áldassál azon boldogságért, hogy hozzám tartozandóimat egészségben láthatom, hogy életünknek együtt örülhetünk,, s boldogságunkat előmozdíthatjuk. De mily méltatlan volnék szeretetedre, ha midőn életem s erőm megujulásán örvendek, egyszersmind kötelességemnek is nem tartanám újonnan ajándékozott életemet neked szentelni, s időmnek s erőmnek ugy venni hasznát, a mint te kívánod! Nem, ilyen háladatlanság soha sem fogja lelkemet mocskolni! A te jelenlétedben, óh mindentudó Isten, ime megújítom ezt a feltételemet, hogy ma is, valamint tőlem kitelik oly hasznossá igyekezem tenni életemet. Adj erőt erre te magad, onnét felül! Segélj, hogy ma és éltemnek minden napjaiban bölcsen vegyem hasznát tőled nyert tehetségeimnek. Távol legyen tőlem, hogy magamat a restségnek adjam, vagy időmet csekély, haszontalan s hijábavaló foglalatosságokra vesztegessem. Ne hagyd elfelejtenem, hogy életemnek minden szempillanatja fontos, és mind magamra, mind másokra nézve hasznos lehet, ha jóra fordítom, s annyi jót teszek, a mennyire erőm, időm s alkalmatosságom vagyon. Adjad tehát, hogy ne csak hivatalom kötelességeit serényen, buzgón, s jó lelkiismerettel tegyem, hanem tulajdonképen való hivatalomon kivül is annyit használjak, a mennyit hasz-

_

KEDDEN ESTELI IMÁDSÁG.

363

nálnom lehet. Ugy vezéreld szívemet e mai napon is, hogy mind azoknak, a kikkel együtt élek, barátjuk, segítőjük, jó tanács- s példaadójuk legyek, s mindenek között, a kikkel együtt élek, az igaz bölcsességet, jóságot, boldogságot eszközölni buzgón törekedjem. Add, hogy ha tévelygőket látok, azokat jobb útra vezessem, a szomorúaknak vigasztalására siessek, a siránkozóknak könyhullatásait letörölni s bánatát enyhíteni igyekezzem. Taníts ugy élnem, hogy se e mai napnak, se életemnek estéjén semmit ne kelljen megbánnom. Te, a ki mindeneket segítesz, a kik akaratodat tenni szívesen igyekeznek, hiszem s tudom, engem se hagyszgyámoltalanul s nekem is adsz erőt minden jó szándékomnak véghez vitelére. Ilyen bizodalomban lévén, örömmel hozzá fogok hivatalbeli dolgaimhoz. Óh uram, adj hozzá áldást. Óh uram, légy segítséggel. Amen. Kedden

esti

imádság.

Mindenható Isten! jóllehet sok jótéteményekben * * s örömökben részeltetted ma is életemet, mindazonáltal ma is tapasztaltam, hogy a jelenvaló élet sok bajjal jár, és hogy minden napnak meg van a maga tulajdon nyavalyája. Hála legyen teneked, szeretettel teljes mennyei atyám, hogy a mai nap terhét is szerencsésen elviselnem segítetted. Mily édes most a nappali fáradság után a nyugodalom! Mily gyönyörűséggel nézek vissza véghez vitt munkáimra! Igy elfognak valaha a te atyai vezérlésed alatt hátralevő napjaim is minden gondjaikkal és bajaikkal együtt múlni, s akkor életemnek ama nagy estéje fog következni, melyen földi pályafutásomnak minden munkáitól meg fogok pihenni. Nyomd be, óh szent Isten, ezt a gondo·

364

KEDDEN REGGELI IMÁDSÁG.Γ61

latot mélyen szívembe, hogy életemnek bölcsen és kegyesen való folytatására hathatósan serkentsen. Ha hivatalom terhes és nehéz, add, hogy abban el ne csüggedjek és el ne kedvetlenedjem, hanem annak minden bajait azon jutalomnak reménysége alatt, melyet te a hív munkásoknak ígértél, örömest eltűrjem. Ha az ut, melyen életemet vezeted, darabos s tövises, ne hagyd elfelejtenem, hogy egykor olyan nyugodalom ideje fog következni, midőn a mostoha sors ostroma egészen megszűnik, az élet nyomorúságai elenyésznek s minden panaszim örvendező háladássá változnak. Életem utolsó estéjének meggondolása tegyen józanná s vigyázóvá, ösztönözzön hathatósan mindennek távoztatására, valami pályafutásom végén nyugodalmamtól megfoszthatna. Ne ragaszkodjék szívem soha oly igen a világi hiábavalóságokhoz, s tündér örömekhez, hogy azok miatt az igaz, állandó, s a síron túl is kisérő jók után való törekedésben megrestüljön, sőt olyan legyen egész életem, hogy 'halálom óráján semmi cselekedetemet ne kelljen megbánnom. Mindentudó mennyei atyám, jól tudom, szívemben érzem, s arc-pirulással megvallom, hogy még messze vagyok az ilyen boldog állapottól; a mai nap is sok hiányosságaimról, fogyatkozásimról s vétkeimről tészen bizonyságot ! Ha szent akaratodnak tetszik, nyújtsd meg továbbra is életemet ! Nem azért kérem ezt tőled, hogy csak a világ örömiben részesülhessek, hanem hogy életemet bölcsebben intézhessem, a jóban nagyobb tökéletességre juthassak, s ama jobb világra való általmenetelre illendőképen elkészülhessek. Újíts meg e végre a reám következő éjszakán is csendes és nyugodalmas álom által, távoztass el tőlem minden veszedelmet s add, hogy a holnapi

SZERDÁN REGGELI IMÁDSÁG.

365

napra uj erővel kelhessek fel s uj buzgósággal láthassak hivatalom dolgaihoz. Mikor pedig valaha életem utolsó estéje eljő s az az óra üt, mely engemet e világból kiszólít: akkor, óh mindenható, légy nálam különös kegyelmeddel jelen, erősítsd hitemet, bátorítsd irgalmasságodba való bizodalommal lelkemet, s vedd csendes halál által magadhoz végnélkül való tökéletes boldogságnak bírására. Amen. Szerdán

reggeli

imádság.

λ /lindeneket igazgató Isten ! e reggel ismét újra * * kezdem azon ösvényen menésemet, melyet előmbe szabtál, s melyen életemet hordozod ; újra kezdek gondolkodni, beszélni, cselekedni, s tőled rendelt hivatalombam foglalatoskodni. De óh ! erőtlen és könnyen elcsábítható teremtmény lévén, mely igen tartozom magamra vigyázni, ha lelkiismeretemet sérelem és szeplő nélkül meg akarom tartani! Most ugyan ezen szempillanatban szentül felteszem magamban, hogy szívemet minden bűntől megőrizem, félelmedben járok, s ártatlanságomra, mint legdrágább kincsemre, minden vigyázásnak felette vigyázok. De mely számtalanok a bűnre való kisértetek, melyeknek ma is ki leszek téve ; mely sok alkalmatosságom lesz ma is a vétkezésre ! Mely könnyen botolhatom, mely könnyen eltévedhetek az erény útjáról, ha minden lépéseimre nem figyelmezek ! Te magad vezess és igazgass engemet, óh Isten, menyei bölcseségeddel s világosságoddal. Tégy figyelmetessé magamra és mindenre, valami körülöttem leszen. vagy történik. Ne engedd, hogy hajlandóságimat s kivánságimat vaktában kövessem : hanem mindenkor szorgalmatosan megvizsgáljam, hová v e -

366

zetnének, mely veszedelmet okoznának, ha nekik minden tartózkodás nélkül engednék. Megtörténhetik, hogy ma alkalmatosság adja elő magát valamely titkos vétkes kívánságomnak kielégítésére, talán módom esik mások kárával magamnak hasznot tenni, talán olyan környülállások közé jutok, melyekben a világi hívságok szeretete könnyen megvakíthat s kevés ideig tartó nyereségért ártatlanságomat s jó lelkiismeretemet könnyen feláldozhatom. Óh mindenható s szent Isten, vetesd észre velem akkor a veszedelmet, mely lelkemet fenyegeti s adj erőt minden kísérteteknek meggyőzésére s a hozzád s törvényidhez való állhatatos hűségre ! Mit használna nekem, ha az egész világot megnyerném is, ha azt elveszteném, a mi valaha az örökkévalóságra leendő költözésemkor egyedül bátoríthat ? Vezess engemet, erőtlen s tapasztalatlan gyermekedet szüntelen atyai karodon s adj erőt minden kisértetek ellen. Add, hogy valahányszor roszra késztettetem, mindannyiszor ez a gondolat jusson eszembe : mi módon művelnék ily nagy gonoszságot, vétkezvén Isten ellen ? Hogy pedig segedelmedre annál bizonyosabban számot tarthassak s magamat mindentől, a mi lelkemnek ártalmas lehetne, annál könnyebben megóvhassam, segélj, hogy ma is hivatalomban serényen s buzgón eljárjak, s minden kötelességemet híven véghez vigyem. Áldj meg e végre erővel s egészséggel, s távoztass el tőlem kegyelmesen mindent, a mi jó szándékimat megakadályoztathatná s jó igyekezetemet foganatlanná tenné. A te isteni áldásod legyen s maradjon rajtam ma és mind örökön örökké. Amen.

SZERDÁN ESTI IMÁDSÁG.

Szerdán

esti

367

imádság.

ismét egy napot rekesztek be, óh kegyelmes Isten, a mely ugyan nem volt egészen ment a gondoktól és a bajoktól, de a melyen mégis irgalmasságodnak s jóvoltodnak is sok bizonyságit tapasztaltam. S igy az egész emberi életben is a jó kedv s szomorúság, a szerencse s szerencsétlenség, az örömök s fájdalmak egymást szüntelen felváltják és nyomban követik. De mindazonáltal mindenütt azt látom, hogy sokkal több jót hagysz érnem, mint gonoszt, és hogy a kedvetlen esetek is, akármely szomorúságot s fájdalmat okoznak, lelkem boldogságát előmozdítják. Ilyen tekintetből nézem a mai napnak viszontagságait is; s ha igy nézem, azt a vallást kell dicsőségedre tennem, hogy mindeneket jól cselekedtél. Mi éreztette velem e mai napon leginkább a világi boldogságnak tökéletlen és hiányos voltát? Talán az a fáradság és vesződség, melyet hivatalbeli munkáim okoztak? De váljon nem vittem-e őket véghez szerencsésen, s nem vonattattam-e el általuk sok bűntől, s nem azok teszik-e mostani pihenésemet s nyugodalmamat oly édessé? Vagy talán méltatlan rágalmazások s kisebbítések okoztak ma szomorúságot ? De valljon elkedvetleníthetnek-e ezek engemet felettébb, ha jó lelkiismeretemmel magamat vigasztalhatom s magamban ezt mondhatom : íme az égben vagyon az én bizonyságom, és az én dolgaimnak tudója íme a magasságban vagyon? Vagy talán megrongált egészségem s betegeskedő testem tette ma keserűvé éltemet? De váljon szerencsétlen lehetek-e egészen az ilyen nyomorúságban is, ha lelkiismeretem azzal vigasztal, hogy azt nem magam okoztam s ha azon hitben

368

C S Ü T Ö R T Ö K Ö N REGGELI IMÁDSÁG.

erős vagyok, hogy ámbár testi sátorom leromlik is, lelkem halhatatlan s a halál által egy jobb világba költözik? Úgy vagyon, óh irgalmas Isten,, akárhová tekintek, mindenütt ezer okot találok arra, hogy ne csak gondviseléseddel megelégedjem, hanem azért buzgó szívvel is dicsérjelek. Áldassál és felmagasztaltassál tehát tőlem, irgalmasság atyja, minden titkos és nyilvánvaló jótéteményidért, melyek áldásid kimeríthetetlen kútfejéből ma is reám áradtak. Valamit velem tettél, mind az javamra célozott! Akármely úton vezetsz, elébb vagy utóbb dicsősséges czélra visz az, ha rajta állhatatos hűséggel járok. Ha szintén itt e földön azt a tökéletes boldogságot fel. nem találom is, melyre törekedtem; mint keresztyén erősen hiszem, hogy arra ama jobb világban, melyre itt készítesz szert fogok tenni. Ott minden változandóság megszűnik; ott szünet nélkül való örömök és gyönyörűségek lesznek a te jobbod felől mindenkor. Ne hagyd óh uram reménységemnek ezen felséges célját soha szemeim elől eltévesztenem. Add, hogy minden, fogyatkozások s hiányosságok között, melyek itt elkerülhetetlenek, mindenek felette arról gondolkodjam,, miképen tehetem magamat alkalmatossá a menynyei véghetetlen boldogságban való részesülésre, Amen. Csütörtökön

reggeli

imádság.

Minden áldásnak Istene, te meghallgatod a kö* * nyörgést azért te hozzád közelgetnek minden lelkek, a kik szeretetedben boldogságukat lelik s áldásod nélkül szűkölködnek. Téged imád. a mennyei s földi seregek számlálhatatlan sokasága, s e reggeli órában is közel és távol levő;

C S Ü T Ö R T Ö K Ö N REGGELI IMÁDSÁG.

369

embertársaim közül sok ezernyi ezeren folyamodnak hozzád s tőled várnak életet, egészséget, erőt, örömöt és boldogságot. Mily boldog vagyok, hogy én is imádságomban fiúi bizodalommal jelenhetek meg előtted, s atyai jóságodtól s kegyelmedtől minden jót várhatok ! Óh ne vesd meg tehát, Uram, sőt vedd kegyesen alázatos és buzgó esedezésemet. Ajándékozz meg engem mindeneknek előtte bölcs szívvel, hogy soha el ne .felejtsem, mi végre teremtettél s mire kell főképen fordítanom sebesen repülő időmet. Taníts jól meggondolnom s szüntelen elmémben tartanom mindentudóságodat s mindenütt jelenlétedet, hogy ne csak külsőképen láttassam feddhetetlen életűnek lenni, hanem szívemet is megőrizzem minden bűntől, s titkon se fertőztessem meg se testemet, se lelkemet. Az a gondolat, hogy valaha minden gondolatimról, beszédimről s cselekedetimről számot kell adnom, tegyen józanná és vigyázóvá minden dolgaimban. Soha el ne mulaszszak semmi jót, melyre időm, erőm s alkalmatosságom vagyon, s melyet kötelességemnek ismerek. Soha meggondolatlanúl semmit se tegyek, a mihez egész buzgóságom megkívántatik. Soha semmihez ne fogjak, a mit vallásom s lelkiisméretem szava tilt és kárhoztat. Mindenben arra törekedjem, hogy imádandó neved általam is megszenteltessék s tetszésedet megnyerhessem. Óh uram, segélj te magad az ilyen igaz képmutatás nélkül való kegyességre, mely után oly szívem szerint óhajtozom ! Ha ezt tőled megnyerem, akkor akármely sors ér, soha sem leszek vigasztalás nélkül. Csak kegyelmedben bizhassam s előtted kedvet találhassak, s csak abban bizonyos lehessek, hogy kötelességeimben híven eljárok, egy jobb világban örökkétartó jutalomra méltán számot tarthatok ! 24

370

C S Ü T Ö R T Ö K Ö N ESTI IMÁDSÁG.

akkor életemnek minden változásai között csendes szívvel lehetek, minden nyomorúságokat állhatatos lélekkel viselhetek s a jövendőt akaratodon való teljes megnyúgovással várhatom. Te minden gyermekeidre atyai kegyes szemekkel tekintesz, s meg nem veted alázatos könyörgésüket, ha hozzád igaz hittel s fiúi bizodalommal folyamodnak. Hallgasd meg tehát az én imádságomat, s mindazokét is, akik e reggeli órában velem együtt nálad munkáikhoz erőt, s a kisértetek meggyőzésére s a nyomorúságok elszenvedésére segedelmet keresnek. Könyörülj minden szerencsétleneken ; vigasztalj minden betegeket; örvendeztesd meg a szomorú szívűeket; szabadíts meg mindeneket, a kik ártatlanul szenvednek s a bú terhe alatt nyögvén, enyhülésért sóhajtoznak ! Légy kegyelmes a haldoklóknak, s ne hagyd őket utolsó harczukban vigasztalás nélkül, hogy igy mindenek jóvoltodban dicsekedhessenek s a te hozzád való szeretetre s engedelmességre buzdíttassanak! Amen. Csütörtökön

esti

imádság.

λ te oltalmad alatt, óh mindenható Isten, is* * mét szerencsésen véghez ment egy napom, s már most nyugodni készülök. Dicséret s dicsőség légyen tenéked mindazokért a jókért, melyeket ma is oly bőséges mértékben vettem atyai kezedből, minden áldásért, melyet munkáimra adtál, minden örömért, melylyel hivatalom bajait s gondjait enyhítetted, s minden titkos és nyilván való jótéteményedért, melyet velem cselekedtél. Dicséret és dicsőség legyen kiváltképen azon boldogságért is, melyet most szívemben érzek, hogy e mai napon sem éltem egészen hiában, hanem

C S Ü T Ö R T Ö K Ö N ESTELI IMÁDSÁG.

371

kegyes segítséged által erőmet s tehetségeimet magamnak s másoknak javára ís fordítottam. Mindenható Isten ! egyedül néked köszönhetem, ha szándékaimban boldogulok s dolgaimnak szerencsés folyamatjuk vagyon. Te tőled van mind az, hogy akarjuk, mind az, hogy véghez vigyük a jót s te nálad nélkül semmit nem érünk, semmi jót nem tehetünk. Óh mely nagy lenne szívemnek öröme, ha életem estéjén lelkiismeretem azt a bizonyságot adná, hogy nem éltem hiában, sem haszontalanul ! Segélj, uram, hogy ezen boldogságra szert tenni minden erőmből igyekezzem. Minden napot elveszettnek tarthatok, melyen valakinek valamiben nem használtam, s az olyannak •emlékezete utóbb, midőn elmém a józan gondolkodásra hajlandóbb lesz, nyughatatlanitani fogja szívemet. Add, hogy ezt figyelmetesen meggondoljam, s életemet ugy rendeljem, hogy annak egy óráját se kelljen valaha megbánnom. S ha talán eddig valamit, a mit tennem kellett volna, elmulasztottam vagy nem illendő buzgósággal s szorgalommal tettem; ha talán némely szempillantásait vagy épen óráit s napjait életemnek csupán testi gyönyörűségekre fordítottam, s azt a jót, melyben időm s erőm lett volna, egy napról másra hallogattam: bocsásd meg, óh Irgalmas atyám, vétkeimet, s add, hogy ennekutána vigyázóbb legyek, életem czélját jobban szemem előtt tartsam, s az örökkévalóságra szorgalmatosabban készüljek. Távol legyen tőlem napjaimat haszontalan dolgokra tékozolni, vagy épen felebarátim hántásával, sértésével, károsításával, rágalmazásával, csalásával, csábításával, nyomorgatásával s gyülölésével fertőztetni. Ismerem, uram, a te jóvoltodból az útat, melyen járnom kell. Segélj, hogy azon állhatatos hűséggel s botlás és tévely24*

372

P É N T E K E N REGGELI IMÁDSÁG.

gés nélkül járhassak. Áldj meg e végre a jövő· éjszakában is csendes és nyugodalmas álom által új erővel és vidámsággal, hogy elkezdett pályafutásomat holnap annál serényebben folytathassam, s mindenben a mi előtted kedves, naponként buzgóbb lehessek. Mind azokat, a kik a nap terhe alatt elfáradván, velem együtt nyugodalmat óhajtanak, mindenekre kiterjedő oltalmadba ajánlom. Emlékezzél meg azokról is, a kik a betegség; fájdalmaitól gyötrettetvén, csendes álmot s nyúgodalmat nem reménylhetnek; vigasztald meg. őket mindent javunkra intéző szeretetednek meggondolásával. Tapasztaltasd e szerint mindenekkel atyai gondviselésedet, hogy igy mindnyájan· szüntelen örvendező s háládatos szívvel hihessük,. hogy te kegyes atyánk vagy, mi pedig gyermekeid vagyunk. Ámen. Pénteken

reggeli

imádság.

' r e hozzád, isteni üdvözítőm, te hozzád emelem * e csendes reggeli órában szívemet; te légy ma legelső tárgya elmélkedésemnek: teneked köszönök mindent, a mi világi bujdosásom napjait kellemetesekké teszi, s bajait bátor s állhatatos szívvel viselni segíti. Még minekelőtte voltam, már kiterjedett reám szereteted ; minekelőtte ismertelek, már megvetetted ideig s örökké tartó boldogságomnak alapját. S mily kimondhatatlanúl sokba került neked lelkemnek megváltása s igaz boldogságom útjának elkészítése! Te nagylelkű, nemes indulattal megtagadtad magadtól az élet örömeit, felvállaltad a földi bujdosásnak minden nyomorúságait, ellenséged szidalmazásit s dühösködéseit zúgolódás nélkül elszenvedted, s engedelmes voltál mind halálig, szintén a keresztnek

373 P É N T E K E N REGGELI IMÁDSÁG.

'haláláig, azért, hogy engem megváltanál, mennyei atyád kegyelmében részeltetnél, a haláltól való •szolgai félelemtől megszabadítanál s számomra egy jobb és boldogabb világba útat készítenél. Mily háladatlan, s mily méltatlan lennék szeretetedre, ha az által arra nem serkentetném, hogy magamat egészen neked szenteljem, s életemet parancsolatid szerint alkalmaztassam ! Bizonyára •drága áron váltottál meg, s megérdemled, hogy •egészen tulajdonod legyek. Ezen szent kötelességem ma is mindenkor szemem előtt maradjon. Távol légyen tőlem, hogy indulatim kényén járjak, s hajlandóságimat s kivánságimat szabadon kövessem. A tied vagyok, dicső megváltóm; s hogy téged kövesselek, felséges példádat tükör gyanánt tartsam, s kötelességimet, mint te, oly örömest s buzgón tegyem, ez ezen reggeli órában erős és szent feltételem. Óh ! ezer meg ezer bajokkal s vesződsé•gekkel volt a te hivatalod a földön összekapcsolva; •de te nem lankadtál el azok alatt, s hűségesen elvégezted ama nagy munkát, melyet mennyei atyád reád bízott. Szűkölködés, szegénység, és megvettetés volt a földön hűséged jutalma, s mindennel kellett küzködncd, a mi az életet keserűvé teheti; de te minden bajt és sérelmet, isteni szelídséggel s békességes tűréssel szenvedtél e l ; s akkor is bíztál mennyei atyádban, midőn életedet fel kellett áldoznod. Jóllehet e világ tégedet nem ismert, s jótéteményidért számtalanok gyűlöltek, s üldöztek : még sem szűntél meg forrón szeretni s boldogítani az egész emberi nemzetet; még ellenségeidért is imádkoztál, s azoknak is boldogságot szerzettél haláloddal, a kik megfertőztetett kezeikkel véredet kiontották. — Ó add, hogy te rád nézzek, minden jóságoknak felséges és utolérhetetlen példája, valahányszor a bűnre

374

P É N T E K E N REGGELI IMÁDSÁG.

kisértetem, s kötelességeim véghez vitelében el akarok lankadni. Taníts engemet hivatalom dolgaiban híven forgolódni, életemnek minden viszontagságai között mennyei atyádhoz állhatatos bizalommal viseltetni, felebarátim javát minden haszonkeresés nélkül munkálni, s minden gyűlölőim s ellenségeim iránt szelídséget mutatni, s egy szóval mindenekben nyomdokodon járni. A te véghetlen érdemednek meggondolása senkentse ma is szívemet hozzád való buzgó szeretetre s mindennek eltávoztatására, a mi a veled való egyesülésre méltatlanná tenne. így a mai nap is áldott nap lesz nekem ; igy naponként hasonlóbb leszek te hozzád, s valahára örömmel és bizodalommal jelenhetek meg széked előtt. Amen. Pénteken

esteli

imádság.

lóltevő Istenem, mennyei atyám! teneked kö^ szönhetek minden szerencsét, mely dolgaimat követi, minden örömöt, melyet szívem érez, minden jótéteményt, melyben életem részesül. Óh ma sem hagytad magadat reám nézve tanúbizonyság nélkül; hanem velem sok jót tettél, eledellel s örömmel megelégítettél, hivatalom bajait mérsékelted, sok veszedelemtől megőriztél, sok áldással megörvendeztettél. Mind ezt megismeri s átallátja az én lelkem, s rut hálátlanságot követnék el, ha mind ezért tégedet buzgó szívvel nem dicsérnélek. Mily boldognak kell magamat vallanom, ha sorsomat oly sok ezrekével összhasonlitom ! Én egészséges s vidám szívű vagyok, holott oly számtalan felebarátim sinlődő testtel, s hosszas betegséggel küzködnek. Én hivatalbeli dolgaimat ma is véghez vihettem; s mely sokan vágynák, a kik betegség vagy más szerencsétlen-

P É N T E K E N ESTELI

IMÁDSÁG.

375

ség által gátoltatván, a magok és házok népe számára semmit sem tehettek. Én még eddig semmi szükségesben fogyatkozást nem láttam, s hozzám tartozóimmal együtt bú és gond nélkül élhettem életemet; de óh mely sokan kénytelenek minden uj reggel ama keserves panaszt megújítani : mit együnk, mit igyunk, mivel ruházkodjunk ? Én most örömmel vihetem elődbe estéli áldozatomat: de számtalanon járúlnak ez este is könyező szemekkel hozzád, s búba merült szívvel fohászkodnak késedelmező segedelmedért. Dicséret, háladás és imádás legyen tenéked, elfáradhatatlan jóltevőm, minden boldogságért, melyben részeltetsz. Nem az én érdememnek, nem, hanem egyedül a te ingyen való kegyelmednek tulajdonithatok mindent, a mi vagyok, s a mim vagyon. Óh ajándékozz nekem te magad háladatos és megelégedő szívet ! A te szereteted, mely rajtam minden reggel és este megújul, serkentsen engem arra, hogy egész életemet neked szenteljem s hozzád való háladatosságomat, minden kötelességimnek hűséges teljesítése által nyilvánossággá tegyem. Ha neked tetszik, mennyei atyám, tartsd meg tovább is életemet s távoztass el a következendő éjszakán mindent, a mi annak árthatna vagy boldogságomat csorbíthatná. A te kegyelmedbe ajánlom azon felebarátimat is, a kik nem oly szerencsések, mint én. Ők is mindnyájan gyermekid, őket is a mennyei boldogság örökösivé rendelted a Jézus Krisztus által. Adj mindeneknek annyi részt az élet örömeiből, a mennyi nekik üdvösséges ; s a kiknek bölcsességed nem engedi kívánságaikat itt e földön beteljesíteni, azoknak adj akaratodon csendes megnyugovást s a nyomorúságok elszenvedésére meg nem csüggedő bátorságot s béketűrést. Örvendeztesd meg őket

376

SZOMBATON REGGELI IMÁDSÁG.

kegyelmeddel s ama boldogságnak reményével, melyet számukra egy jobb világban készítettél. Légy velünk mindnyájunkkal, könyörülő Isten s áldj meg bennünket azzal, a mi javunkra s üdvösségünkre szolgál. Amen. Szombaton

reggeli

imádság.

ozeretettel gazdag Isten, te nem szűnsz meg rám gondot viselni, rám áldásidat árasztani, s velem atyai jóvoltodnak bizonyságit tapasztaltatni. Életem első szempillantásaitól fogva te voltál Istenem, atyám, védelmezőm ; minden reggel megújult rajtam jóságod, s minden este volt okom irgalmasságodat magasztalni. Most is érzi lelkem, mily nagy jót tettél velem, hogy a mult éjjel kegyelmesen megoltalmaztál. Mily sok veszedelem érhetett volna, ha te nem őriztél volna; mily sok nyomorúságok tódulhattak volna reám, ha te el nem hárítottad volna azokat! Mily bátran s jó reménységgel kezdhetem el tehát a mai napot is, holott te oly kegyesen gondoskodol rólam s tökéletesen bizhatom, hogy ma is beteljesíted rajtam ezen ígéretedet: el nem hagylak tégedet, semmiképen el nem hagylak 1 Számtalanszor tapasztaltam már, hogy beszéded csalhatatlan, s bizonynyal beteljesíted, a mit megígértél. Soha sem vontad még vissza tőlem segítő kezeidet, soha sem hagytál gyámoltalanul, soha sem felejtkeztél el rólam, mikor magammal jóltehetetlen lévén, reménységemet s bizodalmamat benned vetettem. Ha kétséges kimenetelű környülállások között voltam te olyan utakat mutattál, melyek boldogságomra vezettek. Ha a szomorúságnak s kedvetlenségnek óráiban azt gondoltam: az ur elhagyott, az ur elfelejtett engem ; óh akkor is közel

SZOMBATON ESTELI IMÁDSÁG.

377

voltál hozzám s könyörültél rajtam előbb, mint reményleni tudtam. S miért ne bízzam tovább is benned, miért ne reményleném, hogy ezután is irgalmassággal viseltetel hozzám, s mind örökké kegyes atyám leszesz? Bizonyára valaminthogy szerettél, minekelőtte még atyámnak nevezhettelek, valaminthogy megoltalmaztál, még mikor anyám szíve alatt voltam ; úgy ezután is szeretni íogsz s életemnek minden környülállásai között hűségesen pártomat fogod. Ε napon is tehát minden jót reménylek és várok tőled. Ne hagyj el engemet, óh te, a ki mindenütt jelen vagy, ne hagyj el semmiféle állapotban, se jó, se balsorsomban. Ne hagyj el hivatalbeli kötelességeim véghezvitelében. Erősíts segedelmeddel, ha lankadni kezdek. Ne hagyj el a bűnre való kisértetek között, s adj bölcseséget s tehetséget azoknak meggyőzésére. Én erőtlen s tehetetlen vagyok annak megtartására, a mit jó voltodból birok: de te, óh hűséges Isten, vigyázni fogsz kegyesen mindenemre, s hozzám tartozandóimat is be fogod oltalmaddal fedezni. Csak lelkemet a te nevednek félelmére erősítsd meg, szívemet parancsolatid iránt való mélységes tisztelettel töltsd be, nem fogok a te szent igazgatásod alatt semmi nélkül, a mi javamra szolgál, szűkölködni, s még akkor is csendes lesz szívem, ha ideig óráig tartó szenvedésekkel kell küzködnöm. Te vagy az én bizodalmam, óh uram! te a ki könyörülsz minden teremtéseiden, ne hagyd reménységemet megszégyenülni. Amen.

Szombaton

a

esti

imádság.

te kegyelmed által, óh véghetetlen bölcseségü s jóságú Isten, ezt a mai napot is sze-

378

rencsésen elvégeztem minden örömeivel és bajaival, minden kellemetességgel és gondjaival együtt. Ezzel együtt egyszersmind egy egész hétnek is végére jutottam, s az által földi bujdosásomnak ismét egy nevezetes részén estem által. Áldassál, mennyei atyám, minden jóért, a melyet ezen idő alatt a te segedelmed által véghez vittem, minden áldásért, melyet velem közlöttél. Mily sebesen siet egyik nap a másik után, egyik hét a másik hét után, s mily gyorsan közelgetek világi pályafutásom végéhez! Mily hirtelen el fognak éltemnek még hátralevő napjai, hetei, hónapjai s esztendei is múlni! S akkor nem leszen többé időm az örökkévalóságra készülni ! meg kell jelennem te előtted mindenttudó birám előtt, hogy számot adjak egész életemről, s elvegyem cselekedetimnek örökké tartó jutalmát vagy büntetését. Óh vajha ez a gondolat szüntelen elmémben forogna! Vajha soha se felejteném el, hogy minden, valamit itt teszek, vég nélkül való következéseket von maga után, s ott, a hol semmit helyre hozni s kipótolni nem lehet vagy örök boldogságomat vagy örök boldogtalanságomat fogja nevelni ! Ezen igazságnak gyakran s figyelmetesen való meggondolása serényebbé tenne a jónak követésében, buzgóbbá a vétkes kívánságok ellen való harczolásban, s állhatatosabbá a hitben és kegyességben. Te magad vezérelj, uram, ezen bölcseségre ; Őrizz meg a testi bátorságnak álmába merüléstől, tégy szüntelen vigyázóvá lelkemnek javára. Adjad e végre, hogy most is, midőn ezen hetet befejezem, magamat részrehajlás nélkül megvizsgáljam, s a te szent jelenlétedben magamtól szorgalmatosan megkérdezzem : mennyire mentem az elmúlt héten az igaz kegyességben, miképen vittem véghez kötelességei-

ÚRVACSORÁJÁVAL ÉLÉSKOR.

379

met; mint fordítottam haszonra jótéteményeidet; tettem-e annyi jót, a mennyire időm, erőm s alkalmatosságom volt, s eljártam-e híven mindenben, a mit tőlem sorsom s állapotom kívánt? Mindenütt jelenvaló Isten, te mindeneket tudsz ; tudod azt is, hogy én erőtlen teremtményed ezen az elmúlt héten sem mindenkor tettem, mit tennem kellett volna, hanem sokszor botlottam s néha szántszándékkal is eltértem kötelességemnek s tisztemnek útjáról. De az sincs elrejtve előtted, mily könnyen eltántorodhatik és eltévedhet a gyarló ember. Óh ne szállj perbe velem, véghetetlen jóság s bocsásd meg minden vétkeimet,, melyeket ellened elkövettem, s erősíts kegyelmeddel, hogy hátralevő időmmel bölcsen éljek, s az örökkévalóságra szorgalmatosan készüljek. A te atyai oltalmadba ajánlom a jövő éjszakára is magamat és hozzám tartozandóimat. Serkents fel a holnapi napra kívánt egészséggel, hogy vidám elmével jelenhessek meg híveid seregében s méltóképen imádhassam velők együtt nagy nevedetTeneked szent fiaddal és szent lelkeddel legyen dicsőség mind örökkön örökké. Amen.

II. Úrvacsorájával éléskorra tartozó imádságok. Az

urvacsorájdhoz

való készületet elmélkedés.

elősegítő

ivyiinthogy az ur Jézusnak, az én üdvözítőmnek * * végvacsorájával akarok élni; illik figyelmetesen meggondolnom, mi legyen ezen szent és tiszteletre méltó intézménynek czélja és hasznaJézus ezt mondja; Vegyétek és egyétek, ez az én

380

URVACSORÁJÁHOZ ELŐKÉSZÍTŐ ELMÉLKEDÉS.

_

testem, mely ti érettetek adatik; ezt cselekedjétek, valahányszor eenditek, az én emlékezetemre. Vegyétek, igyatok mindnyájan e pohárból, mely uj testamentomnak vagy szövetségnek pohara, s ezt cselekedjétek, valamennyiszer iandjátok, az én emlékezetemre. Pál apostol is ugyan ezt teszi az urvacsorájának fő czéljává: Valamennyiszer eenditek, úgymond, e kenyeret, és iandjátok e pohárt, az Urnák halálát hirdessétek, a mig eljövend. Jézus az ő életének utolsó estéjét általában olyan cselekedetek s beszélgetések között töltötte, melyekkel halálának emlékezetét áldottá s elfelejthetetlenné akarta tenni tanítványaira nézve. Minden, valamit mondott és tett, az ő közel levő halálára czélozott. Nagy kívánsággal kívántam, így szólott, még egyszer vacsorálni veletek ; ma iszunk utolszor együtt a barátság szent poharából; mostantól fogva nem iszom többé a szőlőtőkének gyümölcséből; ezután menynyei eledel fog engemet táplálni az én atyámnak országában. Ti pedig, ha én majd tőletek elválok, gyűljetek össze gyakran, hozzátok tartozandóitokkal együtt, s egyetek olyankor ezen kenyérből, igyatok ezen pohárból, s emlékezzetek meg mindannyiszor én rólam, a kinek teste minden órán halálra adatik érettetek, a kinek vére minden órán kiontatik érettetek. Ha egy haldokló atyának vagy jó barátnak utolsó intései, mélyen szívükre szoktak az ő kedveseiknek hatni ; mily elfelejthetetleneknek kellett ezen szóknak lenni Jézus tanítványaira nézve! Mily forró háladatosság indulatjával fogtak mind annyiszor róla emlékezni, valahányszor a megáldott kenyérből ettek, s a megszenteltetett pohárból ittak. Ebből tehát látom, mi végre kelljen az Urva-

URVACSORÁHOZ ELŐKÉSZÍTŐ ELMÉLKEDÉS.

381

csorájával élnem ; a végre tudniillik, hogy Jézusnak, különösen az ő halálának emlékezetét szívemben hathatósan megújítsam ; hogy minden kötelességeimre s kiváltképen az igaz keresztyéni felebaráti szeretetre új ösztönt s új erőt nyerjek ; hogy Jézusban való hitemről, s iránta, mint üdvözítőm iránt buzgó tiszteletemről nyilvánságos· vallást tegyek ; s hogy végre a halhatatlanság boldog reménységét bennem elevenítsem s erősítsem. Ugyan azért most is, midőn újra ama szent vacsorával akarok élni, mindeneknek előtte figyelmetesen meggondolom Jézusom mennyei tudományának felséges igazságait, s elevenen szivembe rajzolom isteni szent példájának, cselekedeteinek, szenvedéseinek s halálának emlékezetét. Mindent kizárok most elmémből, az egy megfeszíttetett Jézusról való elmélkedésen kívül. Mélységes tisztelettel, buzgó háládatossággal, s úgy fogok asztalához járulni, mintha saját keresztfája alá lépnék, s testi szemeimmel látnám, őtet azon függeni, mert ezen szent szerzeményben az ő üdvösséges halála látható jelek által, mintegy szemeim eleibe festetik. Nem, nem csupa szokásból, szívem teljességéből, buzgó tisztelettel, háládatossággal megyek oltárodhoz, emberi nemzetnek üdvözítője, Jézus! azért, hogy közhasznú életednek, példás szenvedésednek s üdvösséges halálodnak szemlélése bennem az igazságnak s kegyes életnek szeretetét gerjeszsze, hogy hitem szemeivel a dicsőültek hazájába, oda, a hol győzödelmed után isteni dicsőség koronáz, behassak, s ezen látás viszont szívemben a hitet, szeretetet, reménységet gyarapítsa mindenre, a mi jó, nagy, szent és felséges,, erőt adjon, áhitatosságomat gyulaszsza, bátorságomat éleszsze, s lelkemet minden földieken

382

MAGA-MEGVIZSGÁLÁS.

felül mennyekbe emelje. Örvendező szívvel fogom kimondhatatlan szeretetedet, melylyel a világ üdvösségét eszközlötted, s a váltság munkáját véghez vitted, magasztalni, s szent fogadást teszek, hogy parancsolataidat, s példádat választom minden cselekedeteimnek sinór-mértékéül. Te magad adj mindezekre erőt, s cselekedd, hogy ezen foglalatosságom halhatatlan lelkemnek üdvösségére .szolgáljon ! Amen. Maga-m

egvizsgálás.

P r ó b á l j a meg minden ember magát, és ugy egyék abból a kenyérből és ugy igyék abból a pohárból I. Kor. u /28. v.

nre előtted, a ki szívemnek minden titkait csa* latkozni nem tudó szemmel látod, te előtted akarom most, óh mindenttudó, megvizsgálni lelkemnek legbensőbb rejtekeit. Az én üdvözítő Jézusomnak asztalához kívánván járulni, kötelességem eddigi magamviseletéről elmélkednem, s minden kitelhető figyelemmel meggondolnom, ha valljon eddig a jóban gyarapodtam-e, vagy hátramaradtam. Óh őrizz meg, szent Isten minden képmutatástól, s ön-hizelkedéstől. Töltsd be szívemet mindenütt jelenlétednek meggondolásával hogy magam előtt semmi hibámat el ne titkoljam, sőt azon kérdésekre, melyeket előmbe teszek, ugy feleljek, hogy az által vétkeim megismerésére jussak, azokat szívem szerint megbánjam, s életem megjobbitására hathatósan felkserkentessem. Magam leszek tehát most magamnak ítélő bírája, a te jelenlétedben, mindenható Isten, megfontolom részrehajlás nélkül életemet, hogy te előtted, a ki vakmerő s megátalkodott bűnösnek meg nem bocsátasz, kárhozatba ne essem. Minden kérdésnél, melyet előmbe teszek, figyelmetes lé-

383 MAGA-MEGVIZSGÁLÁS.

lekkel megállapodom, s megvallom teneked, ha miben vétettem. Megismerem-e azokat a nagy jótéteményeket, melyeket az Isten ifjúságomtól fogva velem cselekedett, s háladatos indulattal viseltetem-e azokért hozzája? Igyekezem-e értelemmel, okosságommal, lelkemnek, testemnek minden tehetségeivel, a bölcs teremtőnek czélja szerint, mások javára s tulajdon boldogságom előmozdítására élni ? Nem éltem-e eszemmel, tekintélyemmel, világi javaimmal valamely felebarátom kárára vissza ? Nem tehettem volna-e néha-néha több jót, s nem gátolhattam volna-e meg több roszat, mint sem tettem vagy meggátoltam ? Milyen s mely vétkekre vagyok leghajlandóbb milyen s mely kísérteteknek vagyok neveltetésem, sorsom, hivatalom s egyéb különös környülállásaim miatt leginkább kitéve ? Mikép harczoltam ezen kisértetek ellen, mikép s mennyire tanultam indulataimon uralkodni ? Igyekeztem-e teljes tehetségem szerint vétkes kívánságaimat meggyőzni s vétkeimet levetkezni ? Nem csupán gyalázattól és büntetéstől való félelemből távoztattam-e a gonoszt, s főképen Istemhez s Jézusomhoz való szeretetem s lelkiismeretemnek szeplő nélküli megtartása ösztönzött-e annyi jónak cselekedésére, a mennyi tőlem kitelhetett? Mindenben és mindenütt igyekeztem-e tiszta lelkiismeretű lenni, vagy talán megelégszem, ha csak azt a jót teszem, a mi kevés fáradságba kerül, s talán a nehezebb kötelességek alól magamat felszabadítom ? Szívesen törekedem e arra, hogy azon indulat legyen bennem, mely volt Jézus Krisztusban, s hogy a felebaráti szeretetben, békességes tűrésben, szelídségben, Isten iránti bizodalomban minden egyéb erényekben hozzá naponként hasonlatosabb le-

384

MAGA-MEGVIZSGÁLÁS.

gyek ? Mértékletesen éltem-e a világi gyönyörűségekkel, s az örömre való hajlandóság nem tett-e lágygyá, restté, vagy hűségtelenné hivatalom kötelességeinek teljesítésében ? Nem becsültem s szerettem-e a világi jókat érdemük felett, nem hagytam-e magamat azok által igaztalanságra s csalárdságra csábíttatni, s nem kerestem-e azokat nagyobb gonddal, mint a léleknek állandó javait: a bölcseséget és jámborságot? Tiszta s szeplőtelen volt-e szivem, s őrizkedtem-e nem csak a fertelmes beszédektől, hanem a tisztátalan gondolatoktól is ? Meg voltam-e elégedve sorsommal,, s az Istentől reám bocsátott szenvedéseket olyan békességes tűréssel, állhatatossággal, Isten akaratján való megnyugovással viseltem-e, mint Jézus ? Mint viseltem magamat mások, s különösen azok iránt, a kikkel szorosabban össze vagyok kapcsolva ? Nem követtem-e el rajtok valamely igazságtalanságot, s ugy bántam-e mindenkor velők, a mint kívánnom kell, hogy ők én velem bánjanak ? Mindenkor igaz-lelkü s egyenes szívű voltam-e velők való társalkodásomban ? Nem kivántam-e nekik hamisság, képmutatás és csalárdság által ártani ? Nem szegtem-e meg szántszándékkal valamely igéretemet, fogadásomat, melyet nékik tettem ? Nem sértettem-e meg őket rágalmazásom, kisebbítésem, gyanakodásom, kevélységem, vagy más szeretetlenségem által ? Azon voltam-e inkább, hogy szívességemmel, barátságommal, bizodalmammal, szelídségemmel s képmutatás nélkül való szeretetemmel életüket boldogítsam ? Békével türtem-e gyarlóságaikat s kész voltam-e azoknak, a kik megbántottak, teljes szívem szerint megbocsátani ? Nem táplálok-e valaki ellen haragot, s boszúállást szívemben ? igyekezem-e még azok-

MAGA-MEGVIZSGÁLÁS.

385

kai is jót tenni, a kik megbántottak s gyűlölnek ? Iparkodtam-e beszédeimmel, s cselekedeteimmel másokat építeni s jobbítani? Hasznukra fordítottam-e minden alkalmatosságot, midőn őket valamely rosztól megőrizhettem, s valamely jóra serkenthettem ! Szívemre vettem-e a szűkölködők sorsát, s boldogságomnak tartottam-e a szerencsétleneket gyámolítani, a nyomorultakat megörvendeztetni, s a szomorúakat vigasztalni ? Nem lehettem volna-e némelykor könyörülőbb, s tanácsommal vagy egyéb segedelmemmel készebb, gyorsabb, hasznosabb, mint voltam? Hát egyéb környülállásaimra nézve, mint alkalmaztam kötelességeimhez életemet ? Házastárs vagyok, örömmel s híven tettem e mindent, a mi a házasoktól megkívántatik? Atya (vagy anya) vagyok, ugy viseltem-e gondot gyermekeimre, ugy láttam·e nevelésükhez, a mint tisztem parancsolja? Szüléim vannak, igyekeztem-e őket tiszteletem, szeretetem, s engedelmességem által megörvendeztetni ? Cselédeim s tőlem függő embereim vannak, mindenkor a szoros igazság s egyenesség szerint bántam-e velők, s nem adtam-e okot az ellenem való méltó panaszkodásra ? Elöljáróktól függök, nem vétkeztem-e ellenök hűtelenségemmel, engedetlenségemmel, s egyéb illetlen s helytelen magamviseletével? Eljártam-e mindenkor oly híven és serényen hivatalom dolgaiban, mint tisztem kívánta? Oly szelid, alázatos, nyájas, barátságos, magamkedveitető voltam-e másokkal való társalkodásomban, mint vallásom s lelkiismeretem parancsolja? Nem botránkoztattam-e meg valakit példámmal, ellenben építettem-e, s használtam-e vele annyit, a mennyit lehetett és kellett volna? Egyszóval igyekeztem-e egész életemet Jézus vallása szerint alkalmaztatni, s előt25

386

B Ü N B 0 C 3 AN Á T É R T VALÓ KÖNYÖRGÉS.

tem tartottam-e mindenkor ezen szavait: Legyetek tökéletesek, miképen a ti mennyei atyátok is tökéletes? Óh hiában akarnám magam előtt eltitkolni, hogy én erőtelen s gyarló teremtés mégis távol vagyok attól a tökéletességtől, melyre törekedni tartozom! Szíveket vizsgáló Isten! Te jól látod, s legjobban ismered fogyatkozásaimat! Óh könyörülj rajtam, bocsásd meg bűneimet, s adj erőt életem megjobbítására, hogy a tökéletességre törekedés által, naponként hasonlatosabb lehessek ahoz, a kinek tiszteletére ma magamat újonnan szentelni szándékozom. Amen. Bünbocsánatért

való

könyörgés.

o z í v e m teljességéből érzem és szégyenlem, óh ^ szent Isten! hogy bűnös vagyok, s a te dicsőségedtől messze elmaradtam. Nem mindenkor követtem a te parancsolatidat s lelkiismeretem szavát, sőt sokszor rendetlen s kivánságim s vétkes indulatim tanácsán jártam. Te gyermekségemtől fogva sok jót tettél velem, sok egyebek felett magáldottál, atyaiképen vezéreltél, sok bűntől vissza tartóztattál, s a jóra számtalanszor s számtalanképen ösztönöztél. De én nem voltam hozzád oly háladatos, nem szerettelek oly hűséges fiúi indulattal, nem tiszteltelek oly engedelmességgel, mint kellett volna. Vétkeim által nem lettem elegendőképen vigyázatossá, ha szintén azok sokszor keserves bánatot, kárt és veszedelmet okoztak is. Szent és igaz Isten! az én bűneimnek meggondolása eltölti bánattal s szomorúsággal szívemet; mály szívfájdalommal érzem, hogy még most sem vagyok az, a kinek már régen kellett volna lennem, a ki régen lehettem

387

volna, ha atyai intéseidnek engedtem volna. De te irgalmas, kegyelmes, hosszútűrő és nagy jóságú vagy, megbocsátasz azoknak, a kik bűneiket megismerik és életüket megjobbítják. Te szent fiad által bűnbocsánatot hirdettél, és ajánlottál mindazoknak, a kik azt te nálad ő általa keresik. íme én keresem, óh Uram, orczapirulással, de egyszersmind hittel s reménységgel is keresem kegyelmedet. Semmit nem óhajtok oly szívesen, mint azt, hogy a bűnnek veszedelmes szolgálatából kiszabadulhassak, s atyai kegyelmedben újonnan részesülhessek. Óh ne zárj ki engem előled, ne vesd meg alázatosságomat, ne hagyd szégyenbe esni bizodalmamat, melylyel elődbe járulok! Légy nekem Jézusért, az én üdvözítőmért, kegyelmes és irgalmas, s ne tagadd meg tőlem atyai szeretetedet. Ma, ezen előttem szent napon, midőn Jézusomnak asztalánál akarok megjelenni, ma újonnan előtted uj fogadást teszek, hogy a bűnt teljes erőmből kerülöm, kötelességeim követelésétől, sem rosz példák, sem akármely kísértetek által magamat elcsábítani nem hagyom ; tisztemet mindenben, még akkor is, midőn magamat egészen meg kell tagadnom, híven követem, hivatalomban s minden állapotomban azt, a mit tennem kell, buzgón és serényen teszem, s egy szóval te hozzád, óh kegyes Isten, életem végső lehelletéig, hív és engedelmes leszek. Teremts bennem te magad uj szívet, óh Isten, és az erős lelket újítsd meg én bennem. Taníts meg engemet, hogy a te akaratodat tegyem, a te jó lelked vezéreljen engemet egyenes úton. Amen.

22*

388

Az

AZ ÚRVACSORÁJÁVAL É L É S NAPJÁN.

úrvacsorájával

élés

előtt

mondandó

reggeli

imádság.

p z a nap, melyre ma felvirradtam, reám nézve nagy és szent nap, mert az üdvözítő Jézus. Krisztus asztalához megyek s az ő halálának emlékezetére szerzett szent vacsorában részesülök. Mely megbecsülhetetlen boldogság! Az, a ki tiszta s szent, az Istennek fia, akar velem lelkiképen egyesülni s isteni erejével bennem azonképen, munkálkodni, mikép tanítványaiban munkálkodott, midőn hozzájok igy szólott: Vegyétek és egyétek, ez az én testem; nyájan, ez az

vegyétek én vérem!

és igyatok

ebből

mind-

Óh vajha ne csak ajkaimmal járúlnék az ő asztalához 1 vajha minden, csupa mulandó dolgokra czélzó, idegen s hívságos gondolatok távol lennének tőlem ? Vajha egész szívemet elfoglalná az ahoz való mély tisztelet s buzgó szeretet, a kinek oly véghetetlenül sokkal tartozom ! Minden jónak kútfeje, irgalmas és kegyelmes Isten ! plántálj te magad kegyes és üdvösséges indulatot belém. Bírjad szívemet elkövetett bűneimnek utálására, a mennyei és maradandó jóknak buzgó kívánására. Támaszsz lelkemben arról való bizonyos meggyőződést, hogy a Jézus által nekem is váltság és üdvösség szereztetett. Serkents engemet az én üdvözítőmhöz való buzgó szeretetre és örökös háladásra. Áldassál óh szeretetnek Istene, s mindörökké felmagasztaltassák szent neved, hogy nem hagytál a tévelygések és bűnök között vigasztalás nélkül, hanem szent fiadat a halálra adtad, s általa üdvösséget szerzettél. Jövel szállj szívembe, lelkemnek mennyei barátja, te, ki a keresztfán feláldoztattál, de most az isteni dicsőségnek jobbján

389 AZ ÚRVACSORÁJÁVAL É L É S NAPJÁN.

uralkodol, munkálkodjál bennem, a te megelevenítő isteni erőd által. Légy vigasztalóm az én bűneimen való bánatomban, légy megnyugtatóm az én megsebesített lelkiismeretemnek gyötrelmei között, légy az én megigazulásom, megszentelésem, örömöm és reménységem. Óh mely igen kiván az én szívem szereteteddel megelégíttetni. Tisztítsd meg szívemet minden vétkes kívánságoktól, és töltsd be azt szent indulatokkal, hogy semmit oly buzgón ne óhajtson, mint a te tetszésedet és kegyelmedet ! Óh készíts el magad, mindenható Isten, hogy ezen szent vacsorával ne kárhozatomra, hanem örök üdvösségemre élhessek. Amen. Ugyanakkorra

való.

\ ldott üdvözítőm ! Te véghetetlen szereteted emlékezetére kínszenvedésed előtt kevés órákkal szent végvacsorádat rendelted ; az által is akarván híveidet vigasztalni, s hitükben erősíteni ; s engemet is serkentesz és hivsz az azzal való élésre. Mely szerencsés vagyok, hogy tégedet, mint az Isten és emberek között egyetlenegy közbenjárót ismerlek, s uramnak és üdvözítőmnek nevezhetlek, hogy szent tudományodat gyermekségemtől fogva tanultam, s magamat megváltottaid s tisztelőid közé számlálhatom. Mily tudatlan, mily megromlott, mily szerencsétlen volnék kegyelmed nélkül. Bűneimnek terhe mily elviselhetetlen, az azokkal érdemlett büntetések félelme mily szenvedhetetlen, a halálnak s az örökkévalóságnak várása mily rettenetes volna, ha te az Isten kegyelme felől bizonyossá nem tettél, számunkra bűnbocsánatot s örök boldogságot nem szereztél volna ! Ugy vagyon, a világosság, mely

390

AZ ÚRVACSORÁJÁVAL É L É S NAPJÁN.

értelmemet felderíti, a reménység, mely szívemet megnyugtatja és megeleveníti, véghetetlen szeretetednek ajándékai. Mely kimondhatatlanul becsesnek kell hát előttem lenni emlékezetednek ! Nem volnék-e méltó akármely büntetésre, ha rólad elfelejtkezném, vagy csak hidegen emlékezném meg,, ha azt a tiszteletet tőled megtagadnám, mely tégedet illet, ha irántad oly háládatossággal nem viseltetném a milyennel tartozom ? Sőt inkább· mennyei üdvözítőm, örömmel fogadom szavadat, örömmel engedek serkentésednek. íme híveid gyülekezetében hívednek s tisztelődnek vallom magamat. Tiszta szívemből hálát adok kínszenvedésedért és halálodért; teneked szentelem újonnan magamat sajátul, s megújítom ismét azon feltételemet, hogy ennekutána ne magamnak, hanem teneked éljek, a ki érettem meghaltál é s feltámadtál. Azokkal, a kik téged üdvözítőjüknek vallanak, újonnan egyesülök, s mind ő irántuk, mind minden egyéb emberek iránt atyafiúi szíves szeretetre kötelezem magamat. Óh Uram, adj áldást ezen jó feltételemhez ! Segélj ugy elmélkednem irgalmasságodnak csudáiról, hogy bennem a hit, a szeretet és a reménység hathatósan gyarapodjék, s minden fogadásimat, melyeket szent színed előtt teszek, szentül megtarthassam. Add, hogy ezen napon, melyet üdvözítőm emlékezetére szentelek, egy legyen életemnek legboldogabb s legüdvösségesebb napjai közül. Amen. Más

ugyanakkorra

való.

olközelget már az óra, melyben az én üdvözítő· ^ Jézusom vacsorájával élni akarok. Te hozzád emelem szivemet, mindenttudó Isten, ezen fontos, és szent szempillantásokban. Távol legyen tőlem„

391 AZ ÚRVACSORÁJÁVAL É L É S NAPJÁN.

hogy ezen üdvösséges áhitatosságot gondatlanul vagy babonás gondolkozással vigyem véghez! Távol legyen tőlem az a vélekedés, mintha az minden saját igyekezetem nélkül is üdvösséges lehetne, vagy megjobbulásom nélkül is bűnbocsánatot szerezhetne, s az igaz kegyességnek nem létét kipótolhatná ! Nem, nem a puszta testi étel és ital adja azt az áldást, melyet ezen szent cselekedetből reményihetek, hanem az, amit ezen szent cselekedetnél értelmem gondol, szívem érez és lelkem magában feltesz; az, ha általa elmémet a hiábavalóságoktól elvonom s a maradandó jókra függesztem, magamat minden kötelességeimnek híven való teljesítésére serkentem, bennem a képmutatás nélkül való felebaráti szeretet indulatját felélesztem, a halhatatlanság reménységét megújítom, s ama boldogságot lélekben mintegy előre ízlelem, melylyel, ha itt hiven harczolok, egy jobb világban meg fogok jutalmaztatni. Óh vezéreld és igazgasd szívemet te magad, mindenható Isten, hogy ezen üdvösséges hasznokban részesülhessek, melyekben Jézus az ő szent vacsorája által részeltetni kiván. Az ő róla való megemlékezés töltsön be iránta, mint legnagyobb jóitevőm iránt való buzgó háládatossággal ; az ő szent példájának meggondolása serkentsen hasonló tökéletesség után szíves törekedésre s győzzön meg ellevenen a felől, hogy csak úgy számlálhatom magamat hívei közé, ha azon indulat vagyon bennem, a mely volt ő benne, ha a magam haszna megtagadásával is kész vagyok mások javát előmozdítani, még ellenségimmel is jót tenni, s minden tisztemet hiven követni. Az én ő általa oly drága áron lett megváltásomnak emlékezete éreztesse velem mélyen, hogy nem csak porrá leendő por vagyok, hanem örökkétartó bol-

392

U R V A C S . É L É S K . T A R T . RÖV

FOHÁSZK.

dogságnak s tökéletességnek bírására vagyok rendeltetve. Uh te a kitől minden jó és tökéletes ajándék származik, tégy magad engemet Jézus asztalának méltó vendégévé, add, hogy áhítatos és háladatos lélekkel járuljak oltárához, s tedd az ő halálának szent emlékezetét reám és minden keresztyén felebarátimra nézve áldottá. Amen. Az

úrvacsorájával

éléskorra

tartozó

rövid

fohászkodások.

Xldassék az Isten, a ki nekünk az ő szent fiát adta, s az által lelki világosságot, vigasztalást és reménységet szerzett. Áldassék az üdvözítő Jézus, a ki érettünk meghalt, s az igaz kegyességre, nyugodalomra és boldogságra utat mutatott. Jézus az igazságért, szent életért és a mások javáért mindent tett, még életét is feláldozta. Én is követője leszek, mindent kész leszek tenni és szenvedni, a mi által másokat értelmesebbekké, jobbakká és boldogabbakká tehetek. Olyan indulat legyen bennem, a milyen volt a Jézus Krisztusban. Úgy bizonyosan Isten előtt kedves leszek, s végre örök boldogságban részesülök. Jézus meghalt, s az ő halála a világ üdvösségének forrása. Ama megöletett bárány vegyen tisztességet, dicsőséget és áldást mindörökön örökké. Amen. Az

úrvacsora

utáni

elmélkedések

és

imádságok.

Háladás az úrvacsora után.

'Tisztelettel és háladással teljes szívvel jövök 1 vissza Jézusnak, az én üdvözítőmnek oltárától. Dicsőíttessél és imádtassál, óh világosságnak

URVACS. UTÁNI ELMÉLK. ES IMÁDSÁG.

393

atyja, minden jó gondolatokért és indulatokért, melyeket bennem ezen szent vacsorával élés gerjesztett, minden lelki örömértés vigasztalásért, melyben az által részesültem! Fiúi szeretettel elmélkedem rólad, mennyei atyámról; buzgó háladással tiszteltem, Jézusnak az én legfőbb jóltevőmnek emlékezetét; atyafiúi szeretetet gerjesztettem magamban minden felebarátaim iránt. Már most arra fordítom minden gondomat, hogy jó gondolatim s feltételeim foganatosak legyenek. Azon igyekezem, hogy annak a vallásnak, melynek tiszteletére magamat ma újonnan ajánlottam, tisztességére éljek, s az én példám által is, mindenek előtt a kik látnak, nyilvánvaló legyen, mily feddhetetlen életű, s mily csendes szívű és boldog az igaz keresztyén. Újabban s nagyobb mértékben érzem most méltóságomat s tőled nyert jeles tehetségimet; érzem, hogy a te lelked által mindent tehetek, a mit szívesen akarok ; s hogy irántad igazságtalan volnék, s magamat becsteleníteném ha szüntelen erőtlenségemről s jóra való tehetetlenségemről gyáván panaszkodnám; sőt inkább bátran s teljes bizalommal futok azon a pályán, melyet ma elkezdettem, s híven és szorgalmatosan hasznukat veszem azoknak az eszközöknek, melyeket czélom elérésére rendeltél. De óh uram, olyan világban élek, a hol sok kisértetnek vagyok kitéve. A jó gondolatok, feltételek és szándékok nem mindenkor lesznek bennem oly erősek s hathatósak, mint most. A foglalatosságok, világi gyönyörűségek, szomorú esetek s egyéb mostoha környülállások könnyen meggyengíthetik őket. Szükség azért magamra szüntelen vigyáznom, magamat gyakran részrehajlás nélkül megvizsgálnom, kötelességeimet mindenkor szemeim előtt tartanom s ezen mai napot men-

URVACS. UTÁNI ELMÉLK. ES IMÁDSÁG. 394

nél többször eszembe juttatnom. Segélj s erősíts engem erre, te, a ki egyedül teheted mind azt, hogy akarjuk, mind hogy véghez is vigyük a jót; tarts meg engemet mind végig a hitben, szeretetben és reménységben, hogy előtted szüntelen kedvesebb s a mennyei boldogságra s tökéletességre szüntelen alkalmatosabb lehessek. Amen. Az

úrvacsora

utáni

elmélkedés.

xjyilvánosan vallást tettem ma keresztyén hi^ temről, szentül fogadtam Isten s felebarátim előtt, hogy keresztyén akarok mind életemben mind halálomban maradni, és hogy sem magasság, sem mélység, sem jelenvalók, sem következendők, sem semmi teremtmény el nem fog soha szakasztani hitemtől. Most viszont megújítom, ezen fogadásomat, s újonnan esküszöm neked áldott üdvözítőm, hogy szent feltételem hozzád mind halálig hűséget mutatni S mi is csábíthatna el tőled ? Tökéletesen meg vagyok győződve, hogy semmikép sem tehetek oly boldogságra szert, mint a milyent te adsz igaz tisztelőidnek. Mostantól fogva tehát buzgóbb, tisztább és szívesebb legyen áhitatosságom, mint eddig volt. A te felséges példád szerint sokszor felemelem szívemet az én mennyei atyámhoz. Minden óra, melyet az ő tiszteletére fordítok, szent lesz előttem. Gyakorta elvonom elmémet a világi gondoktól, csendes magánosságban elmélkedem a minden jók kútfejének számláihatatlan jótéteményeiről, s megújítom magamban az iránta való szeretetnek, tiszteletnek s háladatosságnak indulatait. Ha a természet szépségeit szemlélem, hozzá emelkedem ; ha jótéteményeivel élek, eszembe juttatom nagy hűségét; ha valamely dolgomhoz fogok, vagy

URVACS. UTÁNI ELMÉLK. ES IMÁDSÁG.

395

akármit cselekszem, szemem előtt tartom jelenlétét, s őrizkedem minden bűntől s parancsolatjainak általhágásától. Mostantól fogva tégedet, áldott üdvözítőm, mindenek felett szeretlek, példádat minden cselekedeteimnek zsinórmértékévé teszem, s arra törekedem, hogy azon indulat legyen bennem, a mely volt te benned. Az lesz legfőbb igyekezetem, hogy minden embereket oly híven szeressek, mint te szerettél, s boldogságukat oly buzgón előmozdítsam, mint te előmozdítottad. Minden hamisságot és csalárdságot gyűlölök, s felebarátimmal mindenben egyenes szívvel s igaz lélekkel bánok. Senki ellen gonosz szándékot szívemben nem forralok, senkinek jó hírében, nevében kárt nem teszek, senkit nem irigylek, az igazságtalan gyanuságnak s bizalmatlanságnak szívemben helyt nem adok, sőt inkább mindeneknek örömest szolgálok, minden illendő dolgokban kedvükre járok, s mind jó, mind balsorsukban szívesen részt veszek. Ha pedig megbántatom, kisebbíttetem s rágalmaztatom, békével tűrök s minden bosszúállást arra hagyok, a ki igazán ítél. Még ellenségeimet is szeretem, áldom azokat, a kik átkoznak, jót teszek azokkal, a kik üldöznek, hogy hozzád hasonló lehessek s menyei atyám kedvét megnyerhessem. Mostantól fogva minden hivatalomhoz tartozó dolgokat serényebben s hívebben viszek véghez. Időmnek s erőmnek jó lelkiismerettel hasznát veszem; munkálkodom addig, míg nappal vagyon, míg el nem jő az éjszaka, midőn senki sem munkálkodhatik. Nem haszonkeresés, nem hiában való dicsőség kívánása, hanem a te isteni tetszésednek megnyerése s lelkiismeretem jó bizonysága lesz czélom munkálkodásaimban s igye-

396

AZ ÚRVACSORÁJÁVAL É L É S NAPJÁN.

kezetimben. Nem elégszem meg azzal, hogy csak annyit tegyek, a mennyit a világ kiván, hanem ugy teszek hivatalomban s ha lehet, azon kivül is, mindent, a mint szent törvényed parancsolja. Mostantól fogva mindennemű állapotomban csendes szívvel megnyugszom az Isten akaratján. Nem csak boldog napjaimban elégszem meg vezérlésével, akkor is békességes tűréssel tisztelem őt, ha kietlen utakon vezet. Életemnek minden viszontagságai között ő benne bizom, s ezen bizodalmamban nem hagyom magamat semminemű szenvedések, nyomorúságok s veszedelmek által megtántoríttatni. Mostantól fogva minden bűnnek ellene mondok, s a jót megkettőztetett buzgósággal követem. Ez a gondolat: hogy teneked, óh Jézus, tanítványod és tisztelőd vagyok, s szent példádat követni tartozom, mindenkor elmémben forog. A te lelked adjon mindezen feltételeimnek véghezvitelére erőt, s vezéreljen egyenes uton. Amen. Az

úrvacsorájával

élés

napján

este

mondandó

imádság.

p s t é r e hanyatlik már ez a szent és áldott nap, ^ melyen óh véghetetlen jóságú Isten, velem oly kimondhatatlan nagy jót tettél. Még egyszer felemelem hozzád szívemet, még egyszer dicsérlek buzgó lélekkel minden áldásodért, melyben részeltettél. Óh vajha azt a nagy kegyeimet, melyre ma engem méltattál, érdeme szerint becsülni s rajtam maradandóvá tenni tudnám! Erősítsd meg, óh Isten, magad tedd állandókká és foganatosakká mindazon jó feltételeket és indulatokat, melyeket ma bennem az üdvözítő Jézus jótéteményeiről való megemlékezés gerjesztett.

AZ ÚRVACSORÁJÁVAL ÉLÉS NAPJÁN.

397

Add, hogy kötelességeim véghezvitelében mától fogva uj erővel s uj szorgalmatossággal serénykedjem, a bennem támadt jó szándékoknak teljesítésén buzgón munkálkodjam, s egész életemet ugy rendeljem, a mint olyan keresztyénhez illik, a ki szent nevednek s szent fiadnak ismeretével s a veled való szorosabb egyesüléssel dicsekszik. Tudom és érzem, hogy még most is fogyatkozásaim vannak, és sokféleképen kisértetem a roszra. Óh az én saját szívem, a vétkes kívánságok és indulatok ereje, s a világ ámító példája még ezután is különféle esztelenségekre, vétkekre s bűnökre fognak csábítani ! Légy velem, óh mindenható, a ki az erőtlenekben is erős vagy, légy velem, midőn kisértetem, s midőn gyarló szívem tántorodni s hanyatlani akar Az a gondolat, hogy mindeneket tudsz, s az én ma előtted tett fogadásomnak emlékezete gyámolítson s adjon erőt az ellentállásra, midőn a test és a vér azt akarják velem tétetni, a mi kötelességeimmel s lelkiismeretemmel ellenkezik. Teneked életemnek ura s atyja, mostantól fogva újra általadom s a te gondviselésedre bizom magamat és minden sorsomat. Vezérelj tovább is atyaiképen az élet ösvényén, valamíg e halandóság hazájában bujdosom. Légy a következendő éjszakákban is oltalmazom, s ments meg mindentől, a mi ártalmas és veszedelmes lehetne. Engedd, hogy holnap megújult erővel kelhessek fel, s uj buzgósággal s vidám szívvel láthassak dolgaimhoz. Te neked akarok, óh uram, élni, te neked akarok halni, s mind életemben, mind halálomban egyedül a te jóvoltodba s kegyelmedbe helyheztetem bizodalmamat. Amen.

398

HIVATALBELI FOGL. ELKEZDÉSEKOR.

III. Külön-különféle környülállásokra s alkalmazott imádságok. Hivatalbeli

foglalatosságok

esetekre

elkezdésekor.

p z e n reggeli órában viszont hivatalom munkáihoz fogok. Irgalmasságodnak köszönhetem megujult erőmet, óh életemnek kegyes megtartója ! Te oltalmaztál meg az elmúlt éjszaka minden gonosztól; te enyhítettél meg az álom által, hogy friss erővel felkelhettem, s foglalatosságim folytatására alkalmatosabb lettem. Mily könnyen véget vethetett volna a mult éjszaka a halál földi életemnek. De irgalmasságod megtartotta azt. íme legelső gondolatomat is neked szentelem ; legelsőbben is téged dicsérlek örvendező szívvel. Újítsd meg ma is rajtam isteni áldásodat. Vezérelj minden dolgaimban, hogy azokat szent akaratod szerint vihessem véghez. Oltalmazz meg minden szerencsétlen esetektől, s hajtsd mindazoknak szívét hozzám, a kiknek segedelme által munkáimnak szerencsés előmenetelét reményihetem. A te áldásodon áll minden ; a plántálás és az öntözés keveset használna, ha te foganatot nem adnál, óh minden boldogságnak kútfeje 1 Ha a Krisztus Jézus által veled megbékültem s parancsolataidat követtem : mindenkor vigasztalhatom magamat szent ígéreteiddel. Boldog ember az, a ki az úrban bizik ! A te gondviselésedbe ajánlom tehát magamat s mindenemet, a mivel birok. Add, hogy minden gondolatom, szokásom és cselekedetem neved dicsőségére s íelebarátim javára szolgáljon. Ó uram, áldj meg

SZ. É S IST. É L E T H E Z VALÓ KÖNYÖRGÉS.

399

és őrizz meg engemet. Dicsértessék és magasztaltassák a te neved mind örökké. Amen. .Szent

és istenes delmért

élethez való

szükséges

isteni

sege-

könyörgés.

\ /égetlen jóságú Isten ! te gazdaságodnak javait ν adakozó kezekkel osztogattad ki az emberek között, s énnekem is bőséges részt adtál különféle jótéteményeidben. Teljes szivemből hálákat adok ezen jóvoltodért és irgalmasságodért; s egyszersmind alázatosan könyörgök ama felségesbb lelki áldásidért, melyeket senkitől meg nem tagadsz, a ki Jézusban való hittel folyamodik hozzád. Tégy bölcscsé mindeneknek előtte azon kisértetek között, melyektől szüntelen körül vagyok véve, hogy azok által tőled el ne csábíttassam, hanem jó lelkiismeretemet mind végig megőrizhessem, s tisztemben egész halálomig híven eljárhassak. Saját természetemnek gyarlósága s bűnre való hajlandósága, a sok rosz és csábító példák, a világon uralkodó ártalmas vélekedések s egyéb .számtalan kísértések: mind ezek elmulhatatlanul szükségessé teszik isteni segedelmedet. Mily hamar megbotolhatnám s eleshetném az ily veszedelmekkel teljes uton ! Mily könnyen elcsábíttathatnám a vétkes kívánságok vagy tévelygések által parancsolatidnak általhágására ! Irgalmas Isten, a ki az üdvözítő Jézus által, szent lelkedet ígérted mindazoknak, valakik azt tőled kérik: áldj meg engemet is azzal, s világosítd meg általa értelmemet, hogy az igazat és jót mindenben serényen átlássam és mindenütt azt válaszszam, a mi előtted kedves. Tégy álhatatossá a jóban, hogy se haszon, se kár, se becsület, se gyalázat, se reménység se félelem el

400

ISTENI BÍZOD. S IST. AKARAT). MEGNY.

ne pártoltasson soha attól, a mit jónak s előtted kedvesnek ismerek. Tégy naponként tökéletesebbé hozzád való szeretetemben, hogy semmi teremtmény kedveért soha tőled el ne szakadjak. Óh mit használhatna nekem az egész világ, ha kegyelmedből kiesném s lelkemet a bün boldogtalanná tenné ? Adj, óh uram, minden kisértetek között vigyázatosságot, hogy ne könnyen higyjek, mindent szorgalmatosan megvizsgáljak, akaratod ellen semmit ne tegyek, ha szintén a miatt az egész világ kedvéből ki kellene is esnem. Mert a tetszésed és a jó lelkiismeret többet érnek, mint a világnak minden kincsei. Te vagy az én legfőbb jóm s legfőbb vigasztalásom: te kegyesen fogsz minden gonosztól őrizni s oltalmazni; s ha véghetetlen bölcseséged néha tövises uton vezet is, mégis mindenkor tanácsoddal igazgatsz, s utóbb a dicsőségbe befogadsz engemet; ott háladatos szívvel foglak dicsérni, hogy a megpróbáltatás idején oly kegyesen vezéreltél s örvendezni fogok jóvoltodban, hogy a harcz után a győzedelmesek koronájával megjutalmaztál. Amen. Istenbeni

bizodalom

s Isién

akaratjáni

meg-

nyugovás.

p l e t e m n e k ura és atyja, mély alázatossággal megismerem, hogy életemnek minden eseteit te intézed, s igazgatod s egész szívemből örülök, hogy ezen vigasztalással teljes igazság felől meg vagyok győződve. Te nem rendelhetsz semmit egyebet, hanem csak a mi javamra s üdvösségemre szolgál. A te mindentudó értelmed látja, mi hasznos, vagy mi káros, és valamit akarsz, mihelyt mondod, meglesz, mihelyt parancsolod, előáll. Miképen kételkedhetném végzéseidnek bölcs

ISTENI BÍZOD. S IST. AKARAT). MEGNY.

401

és üdvösséges voltán ! Tőled tökéletes bizodalommal reményihetem, hogy mindent, a mi rajtam történik, ugy fogsz mindenkor kormányozni, a mint felőlem bölcs tanácsod s atyai czélod megkívánja. Erősítsd meg s tedd hathatóssá bennem ezen vigasztalással teljes hitet, mindannyiszor, valahányszor életem környülállásai bölcs vezérlésed ellen zúgolódásra akarnak csábítani, s légy segítségül, hogy szívemből minden bús gondot, kedvetlenséget s esztelen kívánságot kiirthassak. Igaz, hogy az én vágyaim s óhajtásaim nem mindenkor egyeznek meg azzal, a mit te felőlem rendelsz. De gyermeki esztelenség volna, ha én egyedül azért cselekedeteidben gáncsot találnék, ellened zúgolódnám s magamat boldogtalannak vélném, minthogy minden kívánságomat be nem teljesíted. Ha tövisesek s darabosak is néha az utak, melyeken vezetsz, bizonynyal üdvösségesebbek, mint azok lennének, a melyeket magam választanék. Csudálatos vagy sokszor a tanácsodban, de mindenkor nagyságos annak véghezvitelében. Azoknak, a kik téged szeretnek, mindenek javukra szolgálnak. Tégy állhatatossá, óh bölcs Istenem s kegyes atyám, ezen hitemben, hogy bölcseséged s jóságod felől akármely mostohának látszó sorsomban se kételkedjem. Teljesítsd meg szívemet akaratodon való megnyugovással, benned való bizodalommal s adj erőt, hogy mindenkor egyedül azt javaljam s azt akarjam, a mit te javalsz s akarsz. Taníts napról napra jobban átlátnom, hogy minden szerfeletti gond haszontalan is, ártalmas is, hogy türhetetlenségem s békétlenségem által életemet szükségtelenül keserűvé s szerencsétlenné tenném, s hogy az igaz megelégedés nem a szerencse javaitól függ, hanem egyedül csak annak lehet abban része, a ki fedd26

402

S Z E R E N C S É S S O R S Ú EMBER IMÁDSÁGA.

hetetlenül él, benned bízik, s a te kegyelmedből egy jobb világban tökéletes boldogságot reménylhet. Ez az egy a szükséges dolog ; add, óh véghetetlen jóságú Isten, hogy mindenkor erre legyen mindeneknek felette gondom, s akármely ösvényen vezetsz, mindenkor ennek megnyerésére törekedjem. Ha ez lesz minden igyekezetemnek legfőbb czélja, ugy minden bajt csendes elmével tűrök, melyet bölcseséged reám mér, s még a legnagyobb nyomorúságok között is nyugodt szívvel lehetek s ezt mondhatom : mind jó a mit Isten teszen. Amen. Szerencsés

sorsú

ember

imádsága.

/ S r ö k k é áldandó Isten, mely sok ok indíthat s ^ buzdíthat engem irántad háladatosságra, ha sorsomat s állapotomat figyelmetesen vizsgálom, ha jól meggondolom, hogy sok ezer felebarátimnál szerencsésebb vagyok! Mily sokakat látok körülöttem, a kik szükséggel s szegénységgel küzködnek, kenyerüket búval eszik, s italukat könyhullatásaikkal elegyítik ! Én pedig, ki azoknál jobb nem vagyok, külön különféle áldásiddal bővelkedem, melyek az életet kellemetessé tehetik ! Mily sok örömben való részesülésre tett az által alkalmatossá jóvoltod ! Én nem csak a szükséges jókkal birok, hanem olyanokkal is, melyek az élet könnyebbségére tartoznak, sok egyebeknél bővebben megvagyok áldva, gyermekeim nevelésére sokaknál többet fordíthatok; sok szükölkcdőkkel jót tehetek, sok szomorúakat megvigasztalhatok. Óh uram, ki vagyok én, és mi az én egész házam, hogy atyai szeretetedet, rajtam ennyire megdicsőítetted ? Mert neked, a te ingyen való jóságodnak s kegyelmednek köszönhetek mindent,

UTAZÓ EMBERNEK REGGELI IMÁDSÁGA.

403

valamivel birok. Óh vajha soha sem felejteném el ezt, irgalmas atyám ; vajha midőn javaiddal élek, mindenkor háladó szívvel emlékezném meg rólad, minden jók adójáról 1 De jaj, mily könynyen elfelejtkezünk rólad, mily könnyen kevélységre vetemedünk s visszaélünk áldásiddal, midőn szerencsénk mosolyog, s dolgaink kedvünk szerint •folynak 1 Őrizz meg, óh szent Isten minden efféle bűntől. Add, hogy javaiddal mindenkor mértékletesen éljek, azokra való méltatlanságomat megismerjem, s általuk irántad buzgó háladatosságra s fiúi bizodalomra serkentessem, tégy engemet jótéteményeidre naponkint méltóbbá, s taníts ugy néznem azokat, mint a te előtted kedves kegyes ségre hathatósan indító ösztönt! Add, hogy midőn áldásidnak örülök, egyszersmind azon felebarátimról is, a kik nálamnál szegényebbek, könyörülő szívvel megemlékezzem, s azokat is tőlem kitelhetőképen megörvendeztetni gyönyörűségemnek tartsam. Mindeneknek felette pedig tégy figyelmetessé és józanon vigyázóvá halhatatlan lelkemre. s ne engedd azt világi szerencsémhez felettébb való ragaszkodásom miatt örökké boldogtalanná tennem. Vezérelj mindenekben ugy, hogy ne csak itt a földön lehessen megelégedésem, hanem valaha ama jobb életre is, melyben soha semmi változás nem lészen, alkalmatosnak találtassam, s lelkem ott jóvoltodban mind örökkön örökké örvendezhessen. Amen. Utazó

embernek

reggeli

imádsága.

Λ végetlen bölcseségü Isten, számtalanok, azok a V foglalatosságok, melyeket teremtményeid, az emberek fiai, a roppant és népes városok lármájában, a falusi csendes hajlékok magánosságában, 26*

UTAZÓ EMBERNEK REGGELI IMÁDSÁGA. 404

a gazdagok pompás palotáiban s a szegények alacsony kunyhóiban gyakorolnak, s te vagy az, a ki mind azokat elrendeled, kiosztogatod s atyai czéljaidnak eszközlésére fordítod. Az én mostani foglalatosságom abban áll, hogy házamtól s házam népétől megválva utazással tegyem hivatalom dolgait, s az által mozdítsam elő tőlem kitelhetőkép mind felebarátim javát, mind saját szerencsémet, te minden áldások Istene, mindeddig atyaiképen vezérlettél, megoltalmaztál, s ezen mai napnak reggelére is megújult erővel felvirrasztottál. Miképen adjak neked, mindenható megtartómnak illendő hálákat kegyes gondviselésedért ; miképen áldjalak s dicsérjelek megszámlálhatatlan jótéteményedért ? Vajha egész életem szóló bizonysága lenne irántad való háládatos indulatomnak 1 Vajha, valamint a felkelő nap vidáman kezdi s mindennek gyönyörűségére s hasznára folytatja útját: ugy én is serényen s egyszersmind hasznosan végezhetném nemcsak ezen elkezdett utamat, hanem egész pályafutásomat is ! Vajha soha el ne felejteném, hogy valahány okos· teremtményeid e világon élünk, mindnyájan egy nagy családnak tagjai, mindnyájan testvérek,, mindnyájan néked mennyei atyánknak gyermekeid vagyunk, s egymásnak mind lelki, mind testi tehetségeinkkel használni, egymás javát előmozdítani tartozunk! Akárhol járok, kelek, akármit csinálok, te, mindenható Isten, mindenütt jelen vagy, mindeneket látsz, mindenütt körülvész hatalmadnak s· jóságodnak erejével : minden gondolatom, kívánságom, szándékom, szólásom, cselekedetem s legkisebb óhajtásom is nyilván van előtted. Hová. mennék a te lelked elől, és a te arczod elől hová futnék ? Ha olyan szárnyaim volnának is, mint a

UTAZÓ EMBERNEK REGGELI IMÁDSÁGA.

405

hajnalnak, és a tengernek utolsó határánál laknám is : oda is a te kezed vinne engemet, és a te jobb kezed megfogna engemet. A setétség sem fedez el engemet te előtted, hanem az éjszaka is, mint a nap fénylik ! a setétség te előtted olyan, mint a világosság. Óh ne engedd hát, hogy valamit gondoljak, szóljak s tegyek, a mi miatt •előtted, a ki jelenléteddel a mennyet és földet betöltöd, el kellene pirulnom, s a miről neked mindenható, szent és igaz biró, számot ne tudnék adni. Add, hogy lelkiismeretemnek, mint a te képviselődnek szavára szüntelen figyelmezzek. Őrizz meg, a világi jóknak, kivált azoknak, melyeknek keresésében foglalatoskodom, felettébb való szeretetétől, mely velem téged, legfőbb jómat, elfelejtethetne, s engemet ravaszságra, hamisságra s felebarátim megkárosítására bírhatna. Nyomd mélyen elmémbe ama nevezetes szókat: Hab. 2. 6. 9. 10. 11. Jaj annak, a ki hamisságból gazdagítja magát a máséból! Valljon s meddig tart az ? Jaj annak, a ki gonoszul a másét kívánja, hogy az ő házának öregbítésére magas fészket rakhasson a veszedelem ellen, mert az olyan az ő házának gyalázatjára tart tanácsot, s a kövek a kőfalakból is ellene kiáltanak! Hogyha téged, szent Isten, szüntelen szemem előtt s szívemben tartlak: mindenütt bátran s félelem nélkül járhatok, erőtlenségemben reád támaszkodhatom, életemnek akármely változásai között is, minden jót reményihetek, s mikor veszedelem fenyeget, segedelmedben bizhatom, s minden szükséges áldásaidra számot tarthatok. Ezzel a feltétellel folytatom tehát utamat, hogy szívemnek tökéletességében járjak előtted szüntelen. Óh Uram, adj erőt jó szándékomnak véghezvitelére, te reád, atyai gondviselésedre bizom

406

UTAZÓ EMBER ESTELI IMÁDSÁGA.

egészen magamat. Teneked ajánlom tőlem távollevő hozzám tartozandóimat is. Fedezz be engemet, fedezd be őket is mindenható oltalmaddal. Adj nekem, adj nekik is áldásidnak kifogyhatatlan tárházából annyi örömöt s boldogságot, a mennyi üdvösséges. Kisérj minden járásomban, s ha neked tetszik, adj jó előmenetelt dolgaimban, s vezérelj haza szerencsésen, hogy atyai szeretetedért s bölcs igazgatásodért akkor is örömmel hálákat adhassunk. Amen. Utazó

ember

estéli

imádsága.

|rgalmasságnak atyja, egyik nap a másiknak mondja s egyik éjszaka a másiknak hirdeti, hogy te bölcs teremtőnk, kegyes megtartónk, hűséges oltalmazónk, hogy te csupa szeretet és jóság vagy. Mily számtalan bizonyságait tapasztaltam ma is reám kiterjedő gondviselésednek és atyai vigyázásodnak! Mily sok veszedelem környékezi mindenütt s kivált az utazás bizonytalanságai és viszontagságai között a gyarló halandót ! Mily sokféle ábrázatban leselkedik utánna a halál és a szerencsétlenség ! Mily könnyen bűnre csábíttathatik a részszerint saját testi kívánságai s indulatai, részszerint mások vétkes példája által ! Mily sok nélkül szűkölködik, s mily sok kedvező környűlállásoknak kell összejönni, ha igyekezeteiben boldogulni s dolgaiban szerencsésen előmenni akar! Te, mennyei kegyes atyám, engemet e mai napon minden szerencsétlenségtől megoltalmaztál, a kisértetek között gyámolom lévén, szívemet gonoszsággal fertőztetnem nem. engedted, hivatalom folytatására erőt adtál, jő szándékimat elősegélvén, úlamnak czéljához közelebb vittél. Miképen felejtkezhetném el rólad ez: "V

UTAZÓEMBERNEKREGGELIIMÁDSÁGA.

407

estének idején; miképen rekeszthetném be e napot a nélkül, hogy szívemet s kezeimet buzgó háladással hozzád fel ne emelném, s magamat újonnan irántad szíves tiszteletre, szeretetre s engedelmeségre ne serkenteném? De miképengondolkodhatnámegyszersmind ezen pihenő helyemen mostani utamról s annak czéljáról is anélkül, hogy mennyei hazám felé bujdosásom is eszembe ne jutna? Óh mily sokféleképen tapasztaltam ma is, hogy itt csak jövevény és zsellér vagyok, miképen minden én atyáim voltanak! Mily sok bizonyságit láttam ma is az emberi erőtlenségnek, a legszebb reménységek s legerősebb eltökélések bizonytalanságok, s minden világi dolgok változandóságának! Mily kevesen tehettek ma annyit, a ménnyit tenni akartak: Mily sok mindenütt a baj, a vesződség, az akadály, melyet le kell győzni! Életünk ösvényén minden lépésünk fáradságba kerül, minden haszonért harczolnunk kell, minden örömöt drága áron kell megvennünk. Minden ugy van, a mint a bújdosás és vándorlás állapotja kívánja! Mindenható isten, minden rendeléseid bölcsek, és jók, ha szintén a mi kívánságainkkal nem mindenkor egyeznek is meg. Boldog ember, a ki ezen igazság felől meg van győződve, s a ki ezen igazságot hasznára fordítja! Vajha én is hasznomra fordítottam volna e mai napon! Valljon ugy éltem-e s ugy gondolkodtam e hát, mint bujdosóhoz s jövevényhez illik? Valljon szemem előtt tartottam-e életem czélját, s nem felejtettem-e el, hogy az élet ura, a kinek parancsolatjára utazom, minden szempillanatban haza hivhat s a reám bízott dologról számot kérhet? Mit tanultam ma, a mi bölcsebbé tehetne? Mit tettem az Istenre, lelkiismeretemre s a jövendőre nézve! Gyakorlot-


BETEG EMBER

REGGELI IMÁDSÁGA.

tam-e magamat, ha kétséges esetek fordultak elő, az okosságban ; ha akadályokkal kellett küzködni, az állhatatosságban ; ha kisértetek közt forogtam, a magam megtagadásában ; ha ellenséggel volt dolgom, a szelídségben ; ha nem kényem kedvem szerint volt állapotom, az Isten akaratján való megnyugvásban ? Megemlékeztem-e gyakran, gondolkodtam-e figyelmetesen életemnek legfőbb czéljáról, halhatatlan lelkemnek üdvösségéről ? Óh szent Isten, ha minden kötelességimet elmulasztottam, bocsásd meg, könyörgök, minden bűneimet, s tégy ennekutánna lelkem javára figyelmetesebbé. Ezen csendes és magános szempillantásokat arra fordítom, hogy vétkeimet, s azoknak okait jól megvizsgáljam, s azáltal józanabbá és vigyázóbbá tétessem. Irgalmas kegyelmes Istenem s atyám, vezess engemet s vezesd távollevő kedveseimet s hozzám tartozandóimat is az igaz bölcseségnek s boldogságnak útján. Oltalmazz meg bennünket minden gonosztól, örvendeztess meg minden szükséges jókkal, s légy ez után is kegyes gondviselő Istenünk, valamint eddig eleitől fogva voltál. Amen. IV. Betegek és haldoklók imádságai. Beteg

ember

reggeli

imádsága.

r S h te, a ki akkor sem szünöl meg bennünket ^ atyaiképen szeretni, midőn reánk nyomorúságot és fájdalmat bocsátasz, mindenható és irgalmas Isten, te vagy az én mostani szenvedésemben legfőbb vigasztalóm s egyetlen egy bizodalmam : te hozzád emelem fel e reggeli órában

BETEG EMBER REGGELI IMÁDSÁGA.

409

szívemet; nálad keresek enyhülést és segedelmet. T e engem mindeddig atyai kegyességgel vezérlettél, sok szép örömökben részt adtál s több jót tettél velem, mint kérhettem, vagy elmémmel felérhettem. Sok nyomorúságban vigasztaltál, sok veszedelmektől megmentettél s minden esetimet 'mindenkor javamra szolgáltattad. Most sem hagysz engem, tudom, óh véghetetlen jóságú Isten, segedelem és vigasztalás nélkül, most is fogod velem tapasztaltatni, hogy •azoknak, a kik téged szeretnek, mindenek javukra szolgálnak. Te reád, atyai kegyes gondviselésedre bizom tehát egészen magamat. Végezz betegségem felől, ugy, a mint tenéked tetszik. Én nem tudom, mi lesz üdvösségesebb nekem, a hamar meggyógyulás-e, vagy a hosszas betegség, az élet-e, vagy a halál. Mennyei atyám, te válaszsz helyettem, s válaszd azt, a mi legjobb. Megnyugszom szent akaratodon ; csak azon könyörgök, engedd azon kevés esztendőket, hónapokat vagy napokat, melyeket még e földön számlálhatok, üdvösségemnek hív és szorgalmatos munkálkodásában töltenem. Add, hogy betegségem magános óráit eddig •lefolyt életemnek vizsgálására fordítsam, s valamikor fájdalmaim engedik, arról gondolkodjam: mint vettem eddig hasznát egészségemnek s tehetségeimnek, mint vittem véghez felebarátim s kivált hozzám tartozandóim iránt való kötelességeimet, mint őrizkedtem a bűntől, s milyen szeretettel, tisztelettel s engedelmességgel viseltettem szent vallásom iránt és az által irántad, a ki azt nekem ajándékoztad. Az ember földi élete olyan, mint a fű, mely ma virágzik, s holnap elhervad. Ne hagyjad ezt soha elfelejtenem, mindenható Isten. Adj erőt, hogy szívemet a mulandóktól, mindinkább és

410

BETEG EMBER ESTELI IMÁDSÁGA.

inkább elszakaszthassam. Add, hogy még betegségemben se szűnjem meg jót cselekedni, legalább békességes tűrésemmel akaratodon megnyugvásommal, te benned való bizodalommal s reménységemmel hozzám tartozandóimnak jó példát adjak. Ugy azután, nem lesz miért félnem betegségtől s a haláltól ; mert az örök életben vég nélkül való jutalmát várhatom minden szenvedéseimnek, melylyekkel itt kisértesz s menyországra készítesz. Te benned bizom, Uram, ne hagyd reménységemet megszégyenülni. Amen. Beteg

ember

estéli

imádsága.

\ rilág teremtője és igazgatója, életemnek min* denkor, még ezen betegségemben is kegyes, atyja 1 Jóvoltodból ismét eltöltöttem egy napot. Nem minden fájdalmak nélkül mult ugyan el ezen napom is, de mégis tűrhetőbben mint előre gondoltam volt. Ki volt az, a ki hekem ma is ottan enyhülést és csendes szempillantásokat adott, fáj— dalmimat könnyítette s fájdalmimban vigasztalást szerzett ? Ki volt, a ki hozzám könyörülő szíveket küldött, s azoknak szeretetével, tanácsával s vigasztalásával gyámolított? Ki volt, a ki hitemet, békességes tűrésemet s benned való brzodalmamat erősítette ? te voltál, óh véghetetlen jóság, te, a ki ama szent fogadásodat: el nem hagylak

tégedet,

semmiképen

el

nem

hagylak

mind azokon be szoktad tölteni, a kik segedelmet és vigasztalást nálad keresnek. Engem sem hagytál el, óh kegyelmes atyám, ezen mai napon is, engem is sokfélekép vigasztaltál, bátorítottál, erősítettél. Az én lelkem áldja és magasztalja atyai jóvoltodat ! Buzgó szívvel adok hálákat, hogy szenvedéseim terhét mind ez ideig kegyesen se-

VIGASZTALÁS B E T E G S É G B E N .

411

gítetted viselnem. Óh erősíts tovább is kegyelmeddel, s adjad, hogy ezen betegségem is lelkem üdvösségére szolgáljon. Ne engedd, hogy tűrhetetlenségem s zúgolódásom által magamat atyai szeretetedre méltatlanná tegyem. Erősíts meg abban a hitben, hogy mindeneket bölcsen rendelsz, s az én sorsomat is mindenkor atyai kegyességgel s isteni bölcseséggel igazgatod. Atyai hűségedre hagyom a következendő éjszakában is magamat, te légy gyámolom, vigasztalásom, bizodalmam. Enyhítsd csendes álom által fájdalmimat, s enyhítsd mindazokat is, valakik velem együtt betegségben sinlődnek, Áldd meg hozzám tartozandőimat is, és jutalmazd meg azon szívességet, melyet velem tesznek, sőt jutalmazz meg mindeneket, a kik a szenvedőkön könyörülnek Mindenható Isten ! én erőtlen és töredékeny ember vagyok, s nem tudom, ha megérem-e a holnapi napot. Ha tehát, irgalmas atyám, a jövő éjszaka utolsó éjszakája lenne életetemnek: engedj boldogul kimúlnom s a jelenvaló világtól azzal a reménységgel vennem bucsut, hogy te, kegyes Istenem és atyám, a halál által örökkétartó boldog életre viszesz által. Neked élek, neked halok, mind életemben, mind halálomban a tied vagyok. Amen. Vigasztalás

betegségben.

" rökké való Isten, bölcs teremtőm és atyám! Hozzád emelkedik fel szívem ezen fájdalmak és szenvedések között, melyekkel mostani betegségemben küzködnöm kell, s nagy vigasztalását találja abban, hogy tőled akkor is reménylhet segedelmet, midőn minden emberi segedelem haszontalannak látszik lenni. Óh te benned bizom !

412

VIGASZTALÁS B E T E G S É G B E N . 412

s benned való hitemben nem csüggedek meg. A te teremtményed, s Jézus által megváltatott gyermeked vagyok, előtted az én mostani fájdalmim is bizonynyal tudva vannak, te az én lelkemnek legtitkosabb kívánságait is látod, mindenkor jelen vagy velem, ismersz minden eszközöket, módokat, melyek nyavalyám orvoslására szükségesek és hasznosak, s énnekem is igy szól ígéret e d : hivj engemet segítségül a te nyomorúságodnak idejében, én megszabadítlak tégedet és te dicsőítesz engemet. Miképen csüggedhetnék tehát

egészen el ! te mindenható vagy, a te akaratod nélkül semmi sem történhetik rajtam s akármely nagy veszedelemben forogna is életem, ha minden barátaim s kedveseim kételkednének is felgyógyulásomon, teneked még olyankor is a mi erőtlen szemeink előtt elrejtett számtalan utaid s eszközeid vannak, melyek által életemet megtarthatod. Mily sokakat visszahoztál sokszor a sír széléről is, és uj életet leheltél beléjük, midőn már minden erő és elevenség nélkül elalélva feküdtek a halálos ágyban! Mily könnyen foganatosakká teheted most is azon gyógyító szereket, melyekkel élek, mily könnyen eltávoztathatsz mindent a mi halált okozhatna! S miképen kételkedhetnénk segedelmed felől, holott bizonyosan tudom, hogy atyaiképen szeretsz, s nem szünöl meg még most is rólam gondoskodni? Retteghet-e a jó gyermek az őt szerető édes atyának karjaiban vigasztalás nélkül? nem vétenék-e ellened, ha gondviselésedben nem bíznám, s minden rendelésedet szentnek és bölcsnek nem tartanám? Óh távol legyen tőlem minden efféle kételkedés ! Te engem gyermekségemtől fogva atyai hűséggel vezettél, sok nyomorúságokban megsegítettél, sok veszedelmekből kiszabadítottál; vétkezném kicsihitüségemmel,

B E T E G E M B E R N E K VALÓ E L M É L K E D É S E K .

413

ha teljes bizodalommal nem reményleném, hogy most is megsegítesz, s nem mérsz több terhet reám, mint a mennyit elviselhetek. Továbbra is. tehát benned vetem minden bizodalmamat. Akármit rendelsz felőlem, óh mindenható végetlen bölcseségü Isten, a te szent igazgatásod alatt, mindeneknek javamra kell szolgálni. Ez a gondolat megnyugasztal s megőriz minden zúgolódástól. Erősíts szüntelen ezen bizodalmamban, s gyarapíts minden jó indulatban, óh te, a ki az. erőtlenekben is erős vagy, enyhítsd az által fájdalmimat. Hallgasd meg fohászkodásaimat véghetetlen szeretedért. Amen.

Beteg

embernek

való

elmélkedések.

Az asszonytól született ember rövid életű és bővelkedő h á b o r ú s á g o k kal, miképen a virág, mihelyt kinyilatkozik, leszakasztatik, éselmúlik, mint az árnyék, és nem állandók. Jób. 14 , 1., 2.

Λ szent irás külön-különféle képekkel s hason** latosságokkal rajzolja az emberi élet rövidségét és múlandóságát. Mi lehet mulandóbb a mezei virágnál ? Egy kis kemény szél elhervasztja, azt. Minden test olyan mint a fü, és annak szépsége mint a mezei virág. Mily kevés állandóságot lehet ígérni még a legnyersebb egészségnek is ! Mily sok előre megnem látható véletlen esetnek van alája vettetve ! Mily külön-különféle betegségek ostromolják életünket, s mily sokszor halált okozhat egyik s másik csekélységnek látszó környülállás is! Az Isten tehát ezen betegség által engemet is életemnek rövid voltára s m u landóságára akar emlékeztetni. Mily hirtelen elmultak életemnek ez előtt való esztendei, s mily kevés óráim s napjaim lehetnek még hátra ! Ke-

B E T E G EMBERNEK VALÓ ELMÉLKEDÉSEK. 414

gyetlen lennék magamhoz, ha hátralévő időmnek oly jól nem venném hasznát, valamint tőlem kitelhetik. Most hát midőn az Isten oly hathatósan emlékeztet életemnek múlandóságára, minden szempillantással, mely még hatalmamban vagyon, bölcsen igyekezem élni. Ha az az Isten akaratja, hogy ezen betegség éltemet félbe szakassza, az legyen fő gondom, hogy szívemet szent és istenes indulatokkal ékesítsem, s annyi jót tegyek, a menynyire még időm vagyon. Ha pedig életem még tovább terjed : minden napjaim az Istennek tiszteletére legyenek szentelve. Arra czélozzon ennekutánna minden igyekezetem, hogy ezen a világon sok jót tehessek, s a keresztyéni jóságos cselekedetekben meggazdagulhassak ! Az én életemnek rövid és mulandó volta ébreszszen engemet arra, hogy minden szempillantásban készen tartsam magamat a boldog kimúlásra. Mily igen bizonytalan az én halálomnak órája ! Mily esztelen volnék hát, ha lelkem üdvösségéről elfelejtkezném, ha minden szorgalmatossággal nem igyekezném az én hivatalomat híven betölteni. Szüntelen vigyázok azért magamra, vigyázok gondolataimra és kívánságaimra, hogy az Istentől el ne szakadjak, vigyázok minden bűnre való kisértetben, hogy akár mikor szólít ki az Isten e világból, mindenkor jó lelkiismerettel jelenhessek meg előtte. Te magad munkáld bennem, óh mindenható Isten 1 mind azt, hogy akarjam, mind azt, hogy véghez vigyem ezen jó feltételeket. Taníts meggondolnom, mily igen fontos és szükséges legyen a szüntelen való vigyázás. Lehetetlen, hogy valaha dicsőségednek országába felvétessem, ha itt nem vigyázok és nem harczolok. Te Uram ezen betegségem által értésemre adod, mily mulandó legyen életem, mily hamar eljöhet halálom. De egyszers-

B E T E G S É G B Ő L VALÓ KIGYÓGYULÁS UTÁN.

415

mind egy olyan örökségre is hívtál engem, mely el nem veszhet, meg sem mocskoltathatik, meg sem hervadhat. Segélj, hogy mindenkor szemem előtt tartsam azt, hogy nemes harczot harczolhassak, hitemet megtarthassam, és mikor pályafutásom elvégzem, az igazság koronájának elvételére méltónak tartassam. Amen. Betegségből

való

kigyőgyulás

után.

λ ζ én lelkem áld téged, óh Isten, életemnek kegyes atyja, s egész szívem dicséri szent nevedet. Nagy betegség terhe alatt nyögvén, s fájdalmakkal körülvétetvén nem láttam a halálnál és sírnál egyebet előttem, de Te fájdalmimat megenyhítetted, betegségemet elfordítottad, s engem az életre ismét vissza hívtál. Mily hathatósan ösztönöz ez az új erő, új elevenség, és új vidámság, melylyel viszont megáldottál, fiúi tiszteletemnek, buzgó háladatosságomnak megbizonyítására! Engedd, óh irgalmas mennyei atyám, hogy az örömnek és háladatosságnak indulatja, mely most szívemet egészen általjárja, ne csak egynéhány szempillantásig tartson, hanem szüntelen eleven emlékezetben maradjon nálam a te oltalmad és szabadításod. A te tőled újonnan nyert egészségemnek jóra fordítása, s életemnek dicsőségedre, felebarátim javára szentelése, ez legyen az én háladatosságom, s erre magad adj erőt s hajlandóságot. Őrizz meg minden feslettségtől s egyéb bűntől, melylyel egészségemet megvesztegethetném, s ne hagyjad elfelejtenem, mily szerencsétlen az, aki azon kivül, hogy magának s másoknak is terhére van, lelkiismeretétől is azt a szemrehányást kénytelen hallani, hogy önnön maga •okozta nyavalyáját.

416

SÚLYOS NYAVALYÁBAN MOND. IMÁDSÁG.

Ezen betegségemben is sok könyörülő szívek, szeretetét tapasztaltam. Jutalmazd meg, óh te, aki semmi jót jutalom nélkül nem hagysz, jutalmazd meg mindazoknak hűségüket, a kik h o z zám szívességgel viseltettek. Küldj hozzájok is, ha. midőn betegséget vagy egyéb keresztet bocsátasz, reájuk, szánakozó és segedelemre hajlandó hűséges lelkeket, s szeretettel teljes felebarátokat,. Valakik pedig betegségben sinlődnek, s fájdalmakkal harczolnak, mind azokon könyörülj atyaiképen, a mint én rajtam könyörültél ; vagy ha felölök azt végezted, hogy a jelen való életből, őket kiszólítsad, ne hagyd el őket végső harczukban, adj nekik boldog kimúlást. Közel voltam immár a halálhoz, s csak mindenható kezed szabadított meg tőle, mennyei szent: atyám. De hátra van még, — s bizonyosan következik előbb vagy utóbb, az a betegségem, vagy szerencsétlen esetem, mely földi életemnek véget vet. Engedd ezt jól meggondolnom s gyakran e l mémben forgatnom, óh szent Isten, hogy életemnek hátra lévő részét akaratod s tetszésed szerint: töltsem, hogy mindenkor kész legyek előtted megjelenni, akár mikor hívsz ki ez életből. Teneked ajánlom életemnek mindenható ura és atyja, minden sorsomat, te bölcsen számba vetted napjaimat, s akkor hívsz innét el, midőn reám nézve legüdvösségesebb lesz. T e vagy az ur, cselekedjél ugy, amint neked tetszik. Amen. Súlyos

nyavalyában

mondandó

imádság.

\ Táponként sűlyosodik a keresztnek terhe, melyet, ^ óh véghetetlen bölcseségü Isten, reám mértél,, megsokasodnak fájdalmaim, s reám nehezült a. harcz, melyet meg kell harczolnom, minekelőtte;

SÚLYOS NYAVALYÁBAN MOND. IMÁDSÁG.

417

a jobb életre általmehetek. Megismerem irántad való kötelességemet, s kész vagyok magamat hatalmas kezed alatt megalázni. Óh, a lélek ugyan kész, de a test erőtelen! Számtalanszor eltökéltem magamat, a te szent akaratodon való megnyugovásra, kegyes teremtőm és atyám ; de sokszor csüggedez szívem, s el akar tándtorodni benned való bizodalmam. Légy segítségül, óh Isten,, az én erőtlenségemben, hogy végig hív maradhassak, s mindenen győzedelmet vehessek. Te előtted a mi erőtlen s gyarló voltunk tudva van, hív és igaz vagy, nem hagysz feljebb kisértetni annál, mint elszenvedhetjük s alkalmas időben útat nyitsz a a megszabadulásra. Reám, én reám sem mérsz, óh irgalmas atyám, erőm felett terhet. Csak egynéhány fájdalmas órák vagy szempillantások vannak még hátra, s azután talán végképen győzedelmeskedem, talán a czélnál leszek. S ezen egynéhány óra s szempillantás fájdalmait is minden bizonynyal enyhíteni fogod te, a ki születésemtől fogva mindeddig oly atyaiképen vezéreltél. Te legjobban tudod, mikor kell ezen szomorú és fájdalmas állapotomat a vég nélkül való boldogsággal fölcserélnem, s földi bujdosásomból mennyei hazámba átköltöznöm. Most ezen súlyos nyavalyában sem hagyod el benned bizó gyerme kedet, a kinek életében atyai jovoltodat már oly sokszor megdicsőítetted. Megszabadítod őt nem sokára a jelenvaló életnek minden nyomorúságitól s beviszed az örökké tartó békességnek hajlékaiba ! Azonban is Jézusra, az én hitemnek fejedelmére nézek ; ő tőle tanulok akaratodon megnyugodni, békével tűrni s boldogúl halni. Mily állhatatosan engedelmes volt ő mind halálig, szintén a keresztnek haláláig ! Mily csendes szívvel megnyugodott tetszéseden, mily nyugodt el27

418

VIGASZTALÁS A HALÁL FÉLELME ELLEN.

mével s félelem nélkül nézte a halál rettentéseit! Valamint hogy róla neveztetem, úgy most is az ő követője kívánok lenni. Ő a halál félelmét eltörölte, s azt a setét völgyet, melyen által kell· mennem, isteni tudományával megvilágosította. Úgy kívánok szenvedni, reményleni s kimúlni, mint ő, hogy vele együtt 3 dicsőségben is részem lehessen. Az ő indulatja legyen mind végig az én indulatom, s az ő szavai legyenek nyelvemnek utolsó szavai ; atyám! ne ugy a mint én akarom, hanem a mint te akarod. Atyám legyen meg a te szent és bölcs akaratod ! Atyám, a te kezeidbe ajánlom az én lelkemet. Amen. Vigasztalás

a

halál

félelme

ellen.

Λ halál rémitő és borzasztó állapot, elválaszt ^ bennünket minden barátinktól s kedveseinktől ; félben hagyatja velünk minden eddig volt foglalatosságainkat: végképen behunyatja szemeinket minden tárgyak előtt, melyek látásában előbb oly nagy örömünket s gyönyörűségünket találtuk, s nem hágy egyebet látnunk, a setét síron s a gyászos rothadáson kívül. Mily rettenetes volna az én sorsom, ha szemeimet egy jobb világ felé nem emelhetném, ha az a reményem nem lehetne, hogy a halál nem egyéb lesz, hanem csak egy jobb életre való átmenetel! De szerencsémre keresztyén vagyok. Jézusnak isteni szent vallásából tudom, hogy az, a ki életemben oly csodálatosan vezetett, oly külön-különféle veszedelmekből kiszabadított, s velem oly számtalan sok jót tett, a halálban sem hágy el, s nem tagadja meg tőlem segedelmét, hanem csendesen általviszen az örökkétartó békességnek hajlékába. Mig itt e földön éltem, külön-különféle

VIGASZTALÁS A HALÁL FÉLELME ELLEN.

419

bajokkal kellett küzködnöm ; szívemet semmi tökéletesen meg nem elégíthette; számtalan kedvetlen esetek háborgatták lelkem nyugodalmát, s éreztették velem, hogy itt nincs maradandó városunk s nem itt vagyon a czél, a melyet keresünk. A halálban minden bajok megszűnnek; a siron túl találja meg a földi bujdosásában elfáradott halandó az ő igaz hazáját; ott törül le az isten az ő szemeiről minden könyhullatást, s ott jutalmazza meg az életben mutatott hűségéért és békességes tűréséért olyan boldogsággal, melynek kifejezésére az emberi nyelv elégtelen. Ám jöjjön el tehát az az óra, mely földi életemnek véget vet! Halál, koporsó, sir, rothadás, ti rémitő nevezetek, melyek előtt a hitetlen reszket, énnekem nem mutatjátok magatokat rettentő ábrázatban 1 Csak lelkemnek földi sátorát rontjátok le ; az én halhatatlan lelkemet nem bántjátok: még testemet is csak részekre oszlatjátok, de nem teszitek semmivé ; az is valaha szebb és rothadatlan formában megújul és feltámad. Ezen boldog reménységei Jézusnak köszönhetem. Ezen üdvözítőm maga is feltámadott a halálból s nekem s minden híveinek azt a szent fogadást tette, hogy valamint ő él, ugy mi is élni fogunk vele. S mi· képen is kételkedhetném ebben ? Ő a fő, én pedig tagja vagyok, s engemet tőle semmi el nem választhat. Feltámaszt tehát engemet is az ő mindenható ereje által a sírból, s általvisz az örökké tartó mennyországba. Mily bátran ezt mondhatom tehát: Halál, hol vagyon a te fullánkod, koporsó, hol vagyon a te diadalmad ? Hála legyen az Istennek, a ki adott minekünk diadalmat a mi urunk Jézus Krisztusnak általa 1 S mily kimondhatatlanul boldog lesz halhatatlan lelkem, ha az igazságnak kimeríthetetlen kútfejéből ujabb igaz27*

420

HALDOKLÓK E L Ő T T MONDANDÓ IMÁDSÁGOK.

ságokat s józanabb ismereteket merit, s a dicsőült lelkek társaságában szüntelen nevelkedik a szentségben 1 Mily boldog az, mily üdvösséges halála, a ki ily reménységgel szemléli a világtól való megválást! Ilyen reménységtől lelkesittetvén, ezt mondom én is nyugodt szívvel: ha élek, az urnák élek ; ha meghalok, az urnák halok meg ; azért akár élek, akár halok, mindenkor az uré vagyok. Amen. Haldoklók

előtt

mondandó

rövid

imádságok.

iv/t indenható Isten, élet és halál u r a ! Minden * * szempillantásban közelebb jő az az óra, mely földi életemnek véget vet. Még egyszer felemelem hozzád halálos harczomban is bágyadt kezeimet Nem hagyhatom el a földet a nélkül, hogy neked még egyszer hálákat ne adnék minden jótéteményeidért, melyeket gyermekségemtől fogva velem közlöttél, minden örömért, melyben részeltettél, minden jó cselekedetért, melyre erőt és segedelmet adtál. Áldlak és magasztallak téged még azokért a szenvedésekért és keresztviselésekért is, melyekkel hitemet megkísértetted, s lelkemet a mennyei boldogságra s dicsőségre elkészítetted. Vége lesz már nemsokára minden szenvedésemnek ; talán már kevés szempillantás vagy óra múlva a czélnál leszek, s elnyerem az igazság koronáját. Uram, ne hagyj el utolsó harczomban ! légy irgalmas, légy kegyelmes nekem. Amen. o z e n t Isten, én erőtlen, gyarló s fogyatkozások^ kai teljes ember voltam. Még halálos ágyamon is jutnak eszembe sok bűneim, melyekkel ellened vétettem. De azoknak emlékezete nem gyötri s

421

HALDOKLÓK E L Ő T T MONDANDÓ IMÁDSÁGOK.

nem rettegteti szívemet; mert te irgalmas atyám vagy s megígérted, hogy bűneimet megbocsátod. Azzal a meggyőződéssel hagyom el e * világot, hogy kegyelmedbe bevettél. — A halál a tökéletesség hazájába viszen. O d a j u t o k általa, a hol többé semmi nem kisért bűnre, a hol szívem s életem egészen tiszta s boldogságom minden hiányosság nélkül való leszen. Amen. p l e t e m n e k mindenható ura, a halál ezennel elválaszt engem azoktól, a kiket e földön szerettem, s a kiktől viszont szerettettem. Te neked ajánlom minden kedveseimet, kik életemet kellemetessé tenni segítették. Áldd meg őket, óh te, a ki szíveinket oly szorosan összekapcsoltad, áldd meg legjobb áldásiddal ! Részeltesd őket sok örömötben ! Légy oltalmuk minden veszedelmek ellen ; s ha midőn nyomoruságokat bocsátasz reájok, segéld nekik azokat viselni. Itt már nem látom őket többé : de ott, a hol semmi változás nem leszen, ismét egyesitesz s felbonthatatlan szent tötelékkel kapcsolsz össze bennünket. Isten hozzátck kedveseim ! íme én meghalok, de az Isten véletek leszen. Amen. izicsoda volna, uram, énnekem mennyekben te náladrál több? és te náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön. Elfogyatkozott az én testem és az én szívem ; az én szívemnek kősziklája, és az én örökségem te vagy, óh Isten, mindörökké ! Én ama nemes harczot megharczoltam, pályafutásomit elvégeztem, hitemet megtartottam, s végezetre eltétetett nékem az igazságnak koronája. Elvégeztetett! atyám a te kezeidbe ajánlom az én lelkemet. Amen.

422

HALDOKLÓKÉRT VALÓ KÖNYÖRGÉS.

Haldoklókért

való

könyörgés.

ihletünknek ura és atyja ! hálákat adunk neked minden irgalmasságodért, melyet ezen haldokló atyánkfiával életének kezdetétől fogva, mind ezen szempillantásig cselekedtél ; s a mi Urunk Jézus Krisztusnak szent evangyelioma szerint teljes bizodalommal vagyunk, hogy őt nem csak e rövid életre teremtetted, hanem az örökkévalóságban fogod azt tökéletességre vinni, a mit felőle véghetetlen bölcsességed s jóságod végezett. Enyhítsd s könnyebbítsd meg néki a halál fájdalmat s félelmét; szabadítsd meg minden gonosztól, s vidd által ama jobb életre, a hol semmi vákozandóság többé nem leszen, s a hol minden nyomorúsága örömre s tökéletességre fordul. — Az emberi mulandóságnak ezen szomorú s kedvetlenítő látásától hozzád emeljük szíveinket, véghetetlen jóságú atyánk, a ki mindeneket javunkra cselekszel, s alázatos lélekkel alája vetjük magunkat szent akaratodnak. Adj bölcsességet s józan elmét arra, hogy ezen mostani szívet sebző tapasztalásunkat üdvösségesen hasznunkra fordíthassuk. Taníts meggondolnunk, hogy valaha mi is mindnyájan olyan állapotra jutunk, melyben a világnak minden javai, s örömei haszontalanok lesznek s egyedül a jó lelki ismeret s a te kegyelmedben való bizodalom adhat vigasztaást. Ennek meggondolása serkentsen bennünket hathatósan olyan feddhetetlen s kegyes életre, nely előtted kedves, hogy mi is, midőn halálunl órája eljő, földi bujdosásunknak czélját igaz ke'esztyénekhez illő indulattal s reménységgel érhessük el. Amen.

Az imádságok foglalatja. I. R e g g e l i é s e s t e l i i m á d s á g o k . Lapszám. V a s á r n a p reggeli . . 354 Szerdán esteli V a s á r n a p esteli . 356 Csütörtökön reggeli Hétfőn reggeli . 358 Csütörtökön esteli Hétfőn esteli . 3 6 3 P é n t e k e n reggeli . Kedden reggeli . 361 P é n t e k e n esteli Kedden esteli . 363 Szombaton reggeli Szerdán reggeli . 365 Szombaton esteli . II. Ú r v a c s o r á j á v a l é l é s k o r r a t a r t o z ó

Lapszám. . 367 . 368 . 370 . 372 • 374 . 376 . 377

imádságok.

Urvacsorához való készületet elősegítő elmélkedés . Maga-megvizsgálás . . . . . . . . Bünbocsánatért való könyörgés . Az úrvacsorájával élés előtt mondandó reggeli imádság U g y a n a k k o r r a való . . . . . . . . Más ugyanakkorra való Az ú r v a c s o r á j á v a l éléskorra tartozó rövid fohászkodások H á l a a d á s az úrvacsora után Az urvacsorája utáni elmélkedés Az ú r v a c s o r á j á v a l élés napján este . . . . .

.

379 382 386 388 389 390 392 392 394 396

Hivatalbeli foglalatosságok elkezdésekor . . . . . Szent és istenes élethez szükséges mennyei segedelemért való könyörgés . . . . . . . . . . Istenbeni bizodalom, s Isten akaratjáni m e g n y u g v á s . . S z e r e n c s é s sorsú ember imádsága . . . . . . Utazó embernek reggeli i m á d s á g a . . . . . . Utazó embernek esteli imádsága . . . . . . .

398

III. K ü l ö n - k i i l ö n f é l e k ö r n y ü l á l l á s o k b a n é s

IV. B e t e g e k é s h a l d o k l ó k Beteg e m b e r reggeli imádsága Beteg ember esteli imádsága . . . Vigasztalás betegségben . . . . Beteg embernek való elmélkedések . . Betegségből való kigyógyulás után . . Súlyos nyavalyában mondandó imádság . Vigasztalás a halál félelme ellen Haldoklók előtt m o n d a n d ó rövid imádságok Haldoklókért való könyörgés

. . . . .

.

esetekben.

399 400 402 403 406

imádságai. .

.

.

. . .

. . .

.

. . . .

. .

.

.

. . . .

.

408 410 .411 413 415 416 418 420 422