Keresztút. A huszadik század zárszámadását nehéz lesz úgy elkészíteni,

.RÉVÉSZ SÁNDOR.

.Keresztút. A

delkezett, s annak a hatalmas vonzer√nek, amellyel a forradalmi meghaladás (áttörés, átugrás) változatai a forradalmi gyakorlat borzalmas tapasztalatainak megvalósulása el√tt, a forradalmi rendszerek összeomlása el√tt rendelkeztek. Ez a vonzás és ez a taszítás tépte szét a század értelmiségét. Ez volt a b∫nbeesés nemes értékekkel kikövezett útja, Lucifer e századi nagy cselvetése. Két magyar tévelyg√ útjának keresztez√désében, a század egyik különös forradalmi pillanatában gépel√dött az a levél, amely néhány hete érkezett haza egy Svájcban címzett borítékban négy évtizedes emigrációból.1 A levelet 1956. november 18-án juttatta el Mihelics Vid, a Demokrata Néppárt esze Gimes Miklósnak, az értelmiségi ellenállás nagy animátorának, az egyetlennek, aki Nagy Imre sz∫kebb köréb√l még szabadlábon (börtönön és követségen kívül volt). Éppen akkor próbálják √t el√ször letartóztatni, akkor várakoznak rá családja körében másfél napig a fegyveresek, amikor Mihelics Vid levele készül és keltez√dik. A levél Mihelics Vid igazoló jelentése arról, hogy a Demokrata Néppárt csatlakozik a forradalom reprezentatív álláspontjához. A forradalom reprezentatív álláspontja a forradalom bukása után szilárdult meg. A forradalom zajlása nem, csupán a lezajlása tette lehet√vé, hogy ez az álláspont megállapodjék. Azért alakulhatott ki autentikus forradalmi álláspont a forradalom legázolása után, a „menteni a menthet√t” elvén folytatott politikai utóvédharcok során, mert a politikai utóvédnek nem is volt más mentenivalója, mint amit menthet√nek vélt. A forradalom számottev√ er√it pontosan azok az elemek választották el a liberális demokráciától, amelyeket a politi-

huszadik század zárszámadását nehéz lesz úgy elkészíteni, hogy a forradalom, legalábbis a társadalmi forradalom fogalma meg√rizze azt a pozitív jelentését, amelyet a szabadság, a közjó és a népszuverenitás eszméje az el√z√ két évszázadban hozzákapcsolt. Az antifeudális forradalmak óta nincs pozitív forradalom. A feudális világ forradalmi meghaladásának forradalmi meghaladása minden formájában agresszív, tömeggyilkos diktatúrákhoz, leszakadáshoz, éhínséghez, népirtáshoz, háborúhoz vezetett. A huszadik század vérözönének java a forradalmi meghaladásból özönlött. A fasiszta, korporativista, nemzeti szocialista, bolsevista, iszlám fundamentalista és a harmadik világban kialakult ezerféle antikapitalista forradalmi rendszerek között nem volt egy sem, amely a meghaladott rendszert meghaladta volna a meghaladás ideológiáinak bármely egyetemes értékével mérve. (Partikuláris ideológiai értékekkel, a nemzeti, vallási, kulturális öncélúság értékeivel mérve természetesen más eredményt kapunk.) A huszadik század a szabadság, a népjólét és a népszuverenitás eszméi szerint a liberális demokrácián belüli reformizmust, és a más rendszerekb√l idevezet√ vagy ide visszavezet√ forradalmakat (ellenforradalmakat), illetve ezek vegyületeit igazolta. A liberális demokrácia taszítóereje a század végén is, a béke, a gazdagodás és a szociális reformfolyamatok évtizedei után is jelent√s és meglehet√sen széles kör∫, s a forradalmi meghaladásra vonatkozó javaslatok vonzereje sem jelentéktelen. Pedig ez már csak halvány történelmi árnya annak a hatalmas taszítóer√nek, amellyel a hajdani durva, csökevényes, tömegnyomorral terhelt és fatálisnak tetsz√ válságokkal tördelt liberális demokrácia ren-

73

Révész Sándor

Ebben a pillanatban mindketten a forradalom reprezentatív álláspontját osztják, de másképp osztják. Más els√dlegességgel. Gimes, az óvatlan, radikális, forradalmi alkat a forradalomtagadó demokrácia els√dlegességével, Mihelics, az óvatos, mérsékelt, reformista alkat a forradalomigenl√ antikapitalizmus els√dlegességével. Ezzel a talányos bekezdéssel igyekeztünk megteremteni azt a homályt, amelyet az alábbiakban megpróbálunk a két érdekelt férfi múltjának szelektív felidézésével átvilágítani.

kai utóvéd biztosítékként felajánlott a megszálló hatalomnak a vele szemben álló hatalmi tömb és Magyarország elválasztására: politikai, katonai semlegesség; a köztulajdon dominanciáján alapuló, a nagy magántulajdont és a (re)privatizációs igényeket kizáró gazdasági rendszer. Az önigazgatási elemekkel kiegészített, az emberi és politikai jogok összességét biztosító parlamentáris rendszert a fenti elvek korlátozták volna oly módon, hogy legalábbis egy ideig csak az ezeket elfogadó pártok tevékenykedhettek volna. A számottev√ pártoknak ezen feltétel teljesítéséhez semmiben nem kellett volna módosítaniuk a forradalom bukása el√tt kifejtett álláspontjukat. Ennek a reprezentatív álláspontnak volt ugyan (inkább indulati, mint politikai) ellenzéke, de az, ha a tagadás intranzigenciáján kívül egyáltalán képviselt valamit, akkor a ’45-ben elsöpört antiliberális politikai minták valamelyikét képviselte. A magántulajdon dominanciájára épül√ kapitalista gazdasági rendszernek nem volt képviselete az ’56-os forradalomban. Sem az elit hangján, sem a nép hangján. Magyarországon akkor nem volt jelen az az álláspont, amelyre a századvég rendszerváltása épül, hogy tudniillik a köztulajdon meghatározó szerepe mellett a gazdaság nem lehet hatékony, s a domináns tulajdonosként, tervez√ként fellép√ államhatalom nem lehet demokratikus. ’56 felemás (ellen)forradalom volt: a szocialista gazdálkodás forradalmi illúzióitól korlátozott, dics√séges, szabadságpárti ellenforradalom, mely részben megtagadta, részben meger√sítette a polgári társadalom forradalmi meghaladását.

A

két férfi ellentétesen viszonyul a múltjához. Gimes Miklós volt a legszenvedélyesebb flagellánsa a huszadik századi magyar értelmiségi derékhad autentikus sorskérdésének: hogy lehettünk ilyen √rültek?! Úgy is mondhatnánk: ennek a kérdésnek a mártírja volt √. Mihelics Vid viszont az önostorozás értelmiségi hagyományával szemben az önigazolás értelmiségi hagyományát követi. „Egészen természetes, hogy közel harmincéves írói és újságírói m∫ködésem során adódtak kérdések, amelyekben ma másként látok és vélekedem, mint annak idején. Nem hiszem azonban, hogy sokan lennének szociológusok s egyben publicisták is, akiknek oly keveset kellene visszavonniok, mint nekem.”2 Ezt írta Mihelics 1948-ban, a fordulat évében. A konszolidáció évében, 1962-ben pedig azt, hogy „amit mi katolikusok feladatunknak vallunk napjainkban, lényeges vonásaiban ugyanazt hirdettük az elmúlt korszak »virágzása« idején is”3, nevezetesen 35 évvel azel√tt, 1927-ben. A jelenkor politikai katolicizmusának szerz√je ez utóbbi mondatot a félreértések elkerülhetetlensége végett az idéz√jeles „virágzása” szó jelöletlen elhagyásával és az „ugyanaz” tartalmára (a hivatalos szocialista törekvésekkel harmonizáló katolikus tulajdon- és közjó-felfogás folyamatosságára) való utalás nélkül idézi, hogy Mihelics Vid életpályáját éppoly egységesnek láttassa antikommunista szempontból, mint amilyennek √ maga láttatta filokommunista szempontból: „Mihelics Vid végeredményben ugyanazt a keresztény szellemiséget és lelkiséget – az igazságot, a közjót és a humanizmust – akarta érvényesíteni eltér√ korokban és különböz√ tevékenységi formák között.”4

A

levél, amely, mint olvasható, Gimes ösztönzésére készült, az egyetlen nyoma annak, hogy volt valaki, aki a Demokrata Néppártot be akarta vonni a szovjetekkel való kiegyezéssel visszaállítani remélt koalíciós kormányzásba. Nem csoda, hogy nincs több ilyen nyom. Több ilyen kísérlet sem volt, és ennek sem lehetett realitása. Gimes Miklós széls√ pozícióban volt a bevonók között, Mihelics Vid széls√ pozícióban a be nem vonhatók között, legközelebb a bevonhatósági határhoz. Így kerültek √k érint√ távolságba egymással. Gimes Miklós persze csak a forradalom fenntartásának fikciójához képest bevonó, a diktatúra valóságához képest bevonhatatlan volt, lesz és ekkor is az. És persze Mihelics Vid is csak a koalíció fikciójához képest bevonhatatlan, a diktatúra valóságához képest bevonható volt és lesz.

J

öv√ év elején éppen egy évszázada lesz, hogy Csátalján megszületett Mihelics Vid. Ekkor még nem Vid

74

Keresztút

volt, hanem Béla. A délszláv eredetére utaló Vid ne- sizmus megtalálta-e azt a »széles és ragyogó, a devet, amely a ’szófogadó, készséges’ jelentés∫ latin mokratikus hagyomány perfid árnyékából kivezet√ Vitus névre megy vissza, szerzetesi névként vette föl, utat, amelyen munkaadók és munkások […] szövetamikor cisztercita novíciusként a zirci apátságba ke- ségeikbe tömörülve, zárt sorokban és egyetértésben rült. Kijárta a rend hittudományi f√iskoláját, a rend- haladhatnak.« Már maga a kísérlet azonban elgonb√l való kilépése után a pesti bölcsészkart, a párizsi dolásaiban kétségkívül annyira nagyszer∫ és annyikatolikus egyetemr√l hazatérve a pesti jogi kart. ra általános érdek∫, hogy az egész emberiségnek tuA század húszas éveinek és az √ húszas éveinek vé- domást kell róla vennie.” Mihelics azonosul azzal a felfogással, hogy „a tergére a katolikus sajtó és a fiatal katolikus reformnemzedék egyik legképzettebb képvisel√jének szá- melés komplexuma nemzeti szempontból egységes mított, aki kivételes teológiai, filológiai, szociológiai egész”, ezért abban a nemzet egészének kollektív érés jogi m∫veltséggel, szociálpolitikai szakértelem- dekeit kell érvényesíteni. Úgy látja, hogy a (parlamel rendelkezett, számos nyelvet elsajátított a por- menti ellenzéket és a szabad sajtót már korábban felszámoló) végrehajtó hatugállal és a provanszállal Gimes Miklós talom által megállapított bezárólag. szerkeszt√ úrnak, költségvetéssel, a kormány Fönt említett 1962-es B u d a p e s t által kinevezett vezet√kkel, cikkében Mihelics Vid nemTisztelt Barátom! csak olyasmit idézhetett Felszólításodnak eleget teend√, az alábbiakat közölhetem kizárólagos érdekképviseleti joggal m∫köd√ szakszervolna (ha idézhetett volna) Veled: 1927-es önmagától, ami ma- Megítélésem szerint nem kelthetne közmegnyugvást semmi vezeti monopóliumok és az napság kínos, hanem olyas- olyan kibontakozás, amely csupán az 1945-ben létrejött párt- √ket összekapcsoló korpotámaszkodnék. Óhatatlanul az a felfogás és félelem rációk rendszere a munkamit is, ami akkor lett volna koalícióra kerekednék fölül, hogy ez a koalíció újból a már ismert irányba kötelezettséggel, a sztrájkaz. Abban az évben halt meg terelné az ország életét. Prohászka Ottokár, akit √ Föltétlenül szükségesnek érzem tehát a pártkoalíció kiszélesí- tilalommal, a mindenkire búcsúztatott a Társadalom- tését. Ebb√l a célból nézetem szerint csakis a Demokrata Nép- nézve kötelez√ kollektív tudomány cím∫ folyóirat- párt jöhetne szóba, amely az 1947-es választásokon az egész szerz√désekkel és munkaországban a legtöbb szavazatot kapta s még a kékcédulás és ban. Fölhívja a figyelmet számtani mesterkedések után is az ország második legnagyobb ügyi bíráskodással együtt arra, mennyire jogtalan pártjaként vonult be a parlamentbe. kifejezi „azt a törhetetlen antiszemitizmusként meg- A Demokrata Néppárt az a keresztény világnézeti párt volt, hitet, hogy a t√ke és a munbélyegezni azt a hungarista amely tudatosan balközépnek hirdette magát. Csak a rossz- ka érdekeit össze lehet és és ferdítés min√síthette kés√bb a pártot a maga egéfajvédelmet, amely a püs- akarat össze kell egyeztetni”. Ez a szében reakciós tömörülésnek. Mutatja, hogy bár ellenzékbe pök életm∫vének sarokkö- szorult, rá tudtam venni többségi határozattal a bankok álla- rendszer „részt juttat a népve volt, s amely csupán Ma- mosításának megszavazására s ilyen értelemben fejtettem is nek a nemzet ügyeinek gyarország elzsidósodásá- ki a parlamentben a párt állásfoglalását. A bauxitbányák ál- intézésében, de nem az álnak kívánt gátat vetni, és a lamosításának kérdésében már nem sikerült párthatározatot talános szavazati jog fikciójóakaratú, nemzeti érzés∫ zsidóságot kívánta a nem- jával, hanem azzal, hogy a dolgozókat közvetlenül zeti keresztény társadalommal való összeforrásra beleviszi az államéletbe, végül megvédi a gyengébb ösztönözni. Ami pedig a más érzés∫ zsidóságot illeti, társadalmi osztályok érdekeit is, de mérsékli köveProhászka „egy pillanatig sem sz∫nik meg ráirányí- teléseiket”. tani a magyar társadalom figyelmét […] arra a veMihelics leszögezi, hogy „a keresztény szolidarizszedelemre, hogy a magyarországi szocialista szer- mus, amely a természetjogban gyökerezik, elveti a vezetek a szemét-zsidóság vezetése alá kerültek”.5 fasizmus bölcseletét”, ám „a különbség természete1927. április 21-én, Róma alapításának évforduló- sen inkább csak az elvi megalapozottságban nyilváján, amelyet Mussolini Olaszországában a munka ün- nul meg, mert a fasiszta formula: »a nemzet érdekei« nepévé avattak, a fasiszta nagytanács kihirdette a és a skolasztikus »közjó« a gyakorlati életben ugyanCarta del Lavoro-t, a munka alkotmányát. A „fasiszta azt jelenti”. Ám ahhoz, hogy ez az elvi különbség ne forradalomnak” err√l az „alapvet√ okmányáról” Ma- legyen akadálya az együttm∫ködésnek abban, ami a gyarországon Mihelics Vid készíti az els√ komoly gyakorlati életben ugyanaz, a szervezeti kötelezettséelemzést.6 „A jöv√ fogja igazolni”, írja Mihelics, Giu- gek nem kapcsolódhatnak össze világnézeti köteleseppe Bottait, (a Marcia su Roma munkásellenes zettségekkel. Ez a legf√bb kifogása Mihelicsnek a büntet√expedícióinak vezet√jét) idézve, hogy „a fa- Carta del Lavoro-val szemben: „ha a fasizmus egysé-

75

Révész Sándor

olasz példa veszített vonzerejéb√l. A korporatív rendszer meglehet√sen formális maradt, nem vált tényleges gazdaságirányító er√vé, kiépült az olasz fasizmus és (az újkatolikus irányzatok által soha nem támogatott) német nemzetiszocializmus szövetsége. Mihelics már 1933-ban is sokkal keményebben fogalmazza meg a fasizmussal szembeni fenntartásait, mint a munkaalkotmány megjelenésekor: „A fasizmusnak állam-, illetve nemzetistenít√ elmélete támasztja alá azt a kíméletlen diktatúrát, amely még a szellemi és tudományos életet is gúzsba köti Olaszországban.”7 Mihelics (is) mindig abba a problémába ütközik bele, hogy azok az irányzatok, akár a fasizmus, akár a bolsevizmus, amelyek a keresztény szolidarizmushoz hasonlóan megkövetelik az egyén szigorú alárendel√dését a közérdeknek, és létrehozzák azokat a diktatúrákat, amelyek az egyén feltétlen alárendel√dését biztosítják, önmagukat állítják az Isten helyébe, az egyén fölé rendelt normákat a társadalom által teremtett és az államhatalom által érvényesített normáknak tételezik, s ily módon – keresztény szempontból – értékrelativizmust teremtenek.8 A marxista diktatúrák Mihelics szemében (ekkor még) nem menthet√k, de a fasizmus krisztianizálása elképzelhet√: „Senki sem tagadhatja, hogy a fasizmusban olyan életelemek vannak, amelyek egyetemes jelleg∫ek s amelyeket más országokban is hasznosítani lehet. […] Szükséges azonban, hogy a keresztény elvek és célok jussanak uralomra a fasizmusban is.”9 A harmincas évek közepén új, reményteljes diktatúra emelkedik fel Európa nyugati peremén, amelyet Magyarországon Mihelics méltat els√k között az esztergomi érsekség nyári egyetemén 1935-ben: „növekv√ érdekl√déssel kezdtem megállapítani, hogy Portugália állami és gazdasági szerkezetének szellemi alapvetése a legtisztábban tartalmazza a természetjogra támaszkodó organikus társadalombölcselet tételeit s – ami legjobban megragadott – ideálisan oldja meg korunk súlyos problémáját: az egyén és a közösség helyes viszonyát.”10 Mihelics lelkesedésében megtanul portugálul, és 1937-ben tanulmányutat tesz Portugáliában, melynek során megismerkedik a diktatúrát támogató lisszaboni patriarchával, Cerejeira bíborossal és magával Salazarral is. Lelkesedését igazoló helyszíni tapasztalatait egy kétkötetes m∫ben írja le.11 Mihelics szerint a korporatív rendszer szocialista kritikusai „a konkrét adatokat Olaszországból és Németországból veszik, abból a két államból, amelyek egy nemzeti, illetve egy faji mithosz b∫völetében a totalizmust

ges és kötelez√ szindikátusokat állít fel, akkor ezeknek nyitva kell állaniok az illet√ kategória minden hozzátartozója el√tt és nem szabad politikai jelleggel bírniok. Ezzel szemben a fasiszta szindikátus, minden hivatalos deklaráció ellenére, a tagságidíj-fizetés kötelez√ voltánál és közjogi hatáskörénél fogva kétségtelenül monopóliummal rendelkezik, jóllehet nem lehet mindenki tagja, és sokkal inkább a fasiszta párt eszköze, mint az általános munkásérdekek képvisel√je.” Nem nehéz fölismerni a fasiszta diktatúrához való viszonyulásban a szovjet típusú diktatúrához, mégpedig leginkább annak kádári változatához való viszonyulás el√képét, és nem nehéz ennek alapján elismerni a folytonosságot a húszas évek Mihelics Vidének és a hatvanas évek Mihelics Vidének írásai között (amelyekbe a cikk végére lapozva akár ezen a ponton is betekinthet a kedves olvasó): a marxista és a keresztény világnézet nem egyeztethet√ össze, de a bel√lük levezetett értékek a gyakorlati életben ugyanazt jelentik, és ennek alapján a keresztény emberek lojális támogatói a szocialista hatalomnak, amennyiben az helyet hagy a keresztény világnézetnek, és nem kapcsolja össze az intézményi kizárólagosságot a világnézeti kizárólagossággal. Ezzel a párhuzammal nem azt akarjuk állítani, hogy a Kádár-korszak idején tanúsított lojalitásban csekély szerepe volt a küls√ kényszernek, hanem azt, hogy nem csekély szerepe volt a keresztény szolidarizmus antikapitalista, antiliberális és antidemokratikus tendenciájának. Mihelics véleménye a fasiszta munkaalkotmányról természetesen nem távolodik el a Vatikán értékelését√l. Mihelics maga is idézi a Vatikán rokonszenvez√ állásfoglalását az Osservatore Romano-ból. 1929 elején rendez√dik a fasiszta állam és a Vatikán viszonya, Gasparri vatikáni államtitkár és Mussolini aláírja a lateráni egyezményeket. 1931-ben XI. Pius kiadja az újkatolikus irányzatok törekvéseit alapvet√en meghatározó, illetve meger√sít√ enciklikáját, a (voltaképpen forradalmi jelleg∫) Quadragesimo anno-t, mely szerint a nyomor leküzdése, a szociális gondok enyhítése csak egy új társadalmi rendben, az osztályok és pártok megosztottságán túllép√ hivatásrendi (azaz korporatív) alapon felépül√ társadalomban lehetséges. A Quadragesimo anno alapvet√en meghatározta és meger√sítette a magyarországi újkatolikus irányzatok, köztük Mihelics Vid körének, az Új Kor körül szervez√d√ katolikus társadalomkutatóknak a törekvéseit is. A harmincas évek során ebben a körben az

76

Keresztút

vallják. Márpedig az itt megvalósított korporativiz- mid√n egy évtizeddel kés√bb az √ pártjának föloszlámus nyilvánvalóan álképz√dmény, amely nélkülözi sa után a magyar nép el√tt is megnyílott az egylisa keresztény társadalomszemlélet lényeges elemeit.” tás választás lehet√sége, s szavazataival a magyar Ezzel szemben nem állják meg a helyüket a szocia- nép is bebizonyíthatta, hogy „leküzdötte a pártokra lista bírálatok „a korporatív eszme ama megvalósí- való szakadást”. Mindannak megértésében, amire tási kísérletével szemben… amely az új Portugáliá- akkor az ellen√rzött sajtó katolikus részlegének munkatársaként tekintettel kellett lennie, segítségére ban folyik”.12 Mihelics (is) úgy véli, hogy az egyének jogait véd√ lehettek a portugál miniszterelnökséghez csatolt formális demokráciával az „organikus demokráciát” nemzeti propagandatitkárság m∫ködésér√l szerzett kell szembeállítani, amely a nemzetet nem „különálló tapasztalatai. Mihelics szerint „igen szépen és eredegyének laza együttesének” tekinti, „hanem csalá- ményesen dolgozik” ez a propagandatitkárság, melydok és kisebb közösségek szerves egészének”. Ebben nek legfontosabb feladatai közé tartozik, hogy „táaz organikus demokráciában nincs helye az állam- jékoztassa a közhangulatról a kormányt, nevel√ célhatalmak szétválasztása el- létrehozni, az elé azonban nem gördítettek akadályt, hogy én zattal nemzeti ünnepeket vének, amely az egyének magam parlamenti felszólalásomban ezt az államosítást is el- rendezzen, szellemi fegyverekkel felvegye a küzdelmet védelmében kíván függet- fogadjam. len hatalmi szerveket, mely Nem állítom természetesen, hogy a Demokrata Néppártban ne a zavaró eszmék behatolájelentkeztek volna restaurációs irányzatok is. Annál kevésbbé, szervek azután vetélkedé- mert most, az októberi forradalom els√ és második szakasza sa ellen, ösztönözze az írósükkel próbára teszik a közti napokban, amikor a Demokrata Néppárt folytatni kívánta kat és m∫vészeket a nemzenemzet türelmét és létét. 1949 februárjában megszakadt m∫ködését, megint csak fellép- ti szempontból éppen id√„Az új portugál állam ezzel tek ilyesféle törekvések. Szinte kizárólag azonban a régi kö- szer∫ kérdések feldolgotartozó id√sebb egyének voltak azok, akik telzására, bizonyos mértékben szemben tekintélyinek zéposztályhoz ve ressentimenttel mindinkább jobbra próbálták vinni azt a mondja magát, igyekszik kis csoportot, amely a párt feltámasztására vállalkozott. Tény irányítsa √ket pályadíjak tehát biztosítani a szuvere- viszont, hogy mind az egyetemi és munkásfiatalság, mind az kit∫zésével”. A titkárság nitás gyakorlásában a gon- ipari munkásság küldöttei, akik folyvást áramlottak hozzánk, m∫ködésének elvi alapjait dolat és a tett egységét, az egyöntet∫en azt az álláspontot helyeselték, amelyet utóbb a Mihelics Salazarnak a tit„Hazánk” vezércikkében nyilvánosságra hoztam. államhatalmak összhangza- Nincs kétségem afel√l, hogy a Demokrata Néppárt igenis leküz- kársági hivatalok felavatátos együttdolgozását.” En- dötte volna a reakciós törekvéseket, amilyenekkel a „Népsza- sakor elhangzott szavaival nek érdekében sem az ál- badság” f. évi november 11-iki számában oly méltatlanul és igaz- igyekszik megvilágítani az olvasó számára: „Mondjuk, lamf√, sem az általa kineve- ságtalanul éppen személyemet vádolta meg. Meggy√z√désem ugyanis, hogy nemcsak a konkrét adottságokzett miniszterelnök nem fe- ra való tekintettel, hanem magából a helyesen értelmezett ke- valaki látja, hogy a falujába lel√s a nemzetgy∫lésnek, resztény társadalombölcseletb√l folyóan is annak a keresztény vezet√ út rossz állapotban amelyet az államf√ bármi- politikának, amely eredményesen kívánja hozzásegíteni ha- van; valakinek a vonatja kor feloszlathat, s amely- zánkat a kibontakozáshoz, a megnyugváshoz, a termel√munka néhány percnyi késedelemmel fut be a pályaudvarra; ben egyébként sincsenek zavartalanságához és egy boldogabb jöv√ építéséhez pártok, hiszen azokat az 1926-os „nemzeti forrada- egy harmadik hallja, hogy a szomszédban halva talom” feloszlatta, kés√bb pedig a különböz√ irányza- lálnak egy gyermeket. Az általánosító szellem mindtok képvisel√i, akik magukévá tették „az új portugál járt kész azzal a megállapítással, hogy Portugáliában nacionalizmust s védeni kívánják …a bels√ békét”, járhatatlanok az utak, a vonatok nem tartják be a a Nemzeti Egység nev∫ szervezetben tömörültek. menetrendet, senkisem tör√dik a csecsem√k gondoEz a szervezet állította az egyetlen listát a nemzet- zásával. […] Szükséges tehát, hogy legyenek férfiak, gy∫lési választásokon, s ezt az egyetlen listát 1934-ben akik szembeállítsák az elszigetelt tényekkel a tények a szavazásra jogosultak 78%-a, 1938-ban 83,6 %-a fo- egyetemességét, az egyéni és helyi bajokkal a nemgadta el. „Méltán tekinthette a portugál sajtó ezt az zeti bajokat, akik figyelmeztessék a társadalmat, hogy eredményt a Salazar-uralom eddigi legnagyobb nem szabad csupán egy kis kuckó ablakán keresztül választási sikerének, amelyb√l mi is arra következtet- nézni a világot, mert hiszen a nemzet sokkal nagyobb hetünk, hogy a portugál nép immár a maga teljessé- valóság, mint a mi házunk, a mi utcánk, a mi községében leküzdötte a pártokra való szakadást és elis- günk, utunk vagy iskolánk. A dolgok eltorzult vagy meréssel adózik az új állam alkotásainak.”13 Talán tökéletlen szemlélete állandóan kiigazításra szorul. ezek a tapasztalatok is megkönnyítették a szerz√ be- S nem hiszem, hogy ennek a kiigazításnak a jogát illeszkedését az új magyar hatalmi viszonyokba, bárki megtagadhatná a felel√s kormánytól.”

77

Révész Sándor

képp aligha tölthetett volna be a háború után a Demokrata Néppártban olyan fontos szerepet, mint amilyet betöltött. Mihelics bizonyára a háború éveit is a rá jellemz√ óvatossággal vészelte át. Nagyon érdekes ebb√l a szempontból a Beveridge-tervr√l írt 1943-as kötete.17 Mihelics rendkívül korrekt, méltányos és szakszer∫ elemzést ad a vezet√ angol keynesiánus közgazdász és liberális politikus szociálpolitikai tervezetér√l, s bár folyamatosan utalnia kell a háborús viszonyok sajátosságaira, mégis több száz oldalon keresztül sikerül elkerülnie, hogy akár egyetlen mondatot leírjon, amelyb√l a háborúval kapcsolatos állásfoglalására következtetni lehetne. Az olvasó, ha nem tudja, a szöveg alapján nem érzékelheti, hogy azt egy Beveridge országával háborúban álló ország kormányának tisztvisel√je írta, de ha tudja, nincs olyan érzése, hogy Beveridge országával háborúban álló ország kormányának tisztvisel√je ilyen könyvet nem írhat.

Valóban nem is tagadhatja, hiszen – a fentiekb√l Következ√en – „az új Portugália az id√szaki sajtótermékek szerkesztését és kiadását »közjelleg∫ funkciónak« tekinti”, ezért „a sajtó nem tagadhatja meg a nemzeti érdek∫ hivatalos közlemények közreadását. A kormánynak ugyanis, mint a közérdek védelmez√jének, gondoskodnia kell arról, hogy a közvéleményt ne térítsék el az igazságtól, az igazságosságtól és a közjó szolgálatától.” Ezt pedig „egyel√re” nem teheti másként, mint a könyvek és id√szaki kiadványok el√zetes cenzúrájával, de „ezt a cenzúrát Portugáliában igen értelmesen kezelik. […] Felforgató tevékenységet nem t∫r az új Portugália, de a véleményszabadságot messzemen√en tiszteletben tartja.”14 Természetesen Portugáliában is sztrájktilalom és szakszervezeti monopólium van, ámde „ha a munkásság biztosítottnak láthatja azokat a célokat, amelyekre osztályharca irányul, akkor a sztrájktilalommal, s√t a szakszervezeti monopóliummal is megbékülhet”.15

M

A

ihelics Videt bízvást nevezhetjük a Demokrata Néppárt és a hozzá közel es√ katolikus mozgalmak f√ideológusának. ◊ a párt lapjának felel√s szerkeszt√je, √ írja a párt tagjait és szimpatizánsait eligazító Pártiskola rovatot, és f√ként √ a f√ felel√se a párt és a kialakuló „népi demokrácia” együttélési lehet√ségét alapvet√en befolyásoló katolikus tulajdonfelfogás kifejtésének. ◊ foglalja össze a katolikus tulajdonjogi felfogást az Új Ember brosúrasorozatában 1946-ban, és √ tartja a Demokrata Néppárt e témakörbe vágó legfontosabb vezérszónoklatait a parlamentben. A katolikus tulajdonjogi felfogás értelmezése Mihelics életm∫vében a történelmi helyzet alakulása szerint mozdul el. Az 1946-os brosúra még azt az álláspontot képviseli, hogy az államnak kötelessége a tulajdont a közjó érdekei alá vetni, a használati jog els√bbségét biztosítani, s e célból széles körben szabályozhatja és korlátozhatja a tulajdon használatát, de „elvben helyesebb, ha neki magának nincs tulajdona”, s az államosítás csak nagyon súlyos okokból, kivételes eljárásként és egyes stratégiai fontosságú vállalkozások esetében fogadható el. Ezzel szemben egyenesen kötelessége az államnak a magántulajdon olyan jelleg∫ átcsoportosítása a vagyontalanok javára, amely megszünteti a magántulajdon hatalmi funkcióját és korlátozza annak méreteit. Mindez pontosan megfelelt a földosztás utáni és az államosítások el√tti status quo-nak.18

katolikus hivatásrendi és szociális mozgalmak (KALOT, EMSZO, Hivatásszervezet) a háború kitörésével és el√rehaladásával egyre élesebben és tevékenyebben fordultak szembe a német orientációval, amelyet eredetileg sem pártoltak, és azzal együtt természetesen a tengely egészével. A mozgalom vezet√i és aktivistái közül részben a német megszállás, részben a nyilas puccs után sokan illegalitásba mentek, átmenekültek a Vörös Hadsereghez vagy a Gestapo fogságába kerültek. 1944 nyarától a katolikus hivatásrendi és szociális mozgalmakat összefogó Katolikus Szociális Népmozgalom csatlakozik az ellenálláshoz, a Magyar Fronthoz. A németellenes katolikus mozgalmak és irányzatok bázisára és politikai képviseletére alapították meg a Keresztény Demokrata Néppártot ’44 októberében. Mihelics Vid személyes tevékenységér√l ebben a tekintetben nem sokat tudunk. Az a tény, hogy az Új Nemzedék és a Nemzeti Újság bels√ munkatársaként tevékenykedhetett egészen e lapok megszüntetéséig, 1944 októberéig, és folyamatos munkaviszonyban dolgozhatott az Iparügyi Minisztérium sajtóel√adójaként 1941-t√l 1945-ig,16 mindenesetre arra utal, hogy nem volt oka a bujdosásra és nem adott okot az üldözésre. Ugyanakkor nyilván arra sem adott okot, hogy azok a bujdosók és üldözöttek, akik a katolikus pártot és mozgalmakat a háború után továbbvitték, ne tekintsék √t közülük valónak. Más-

78

Keresztút

1947 végén, 1948 elején a Demokrata Néppártban, úgynevezett baloldalán sem találtak olyan csoporahogy az a levélb√l is kiderül, √ támogatja leginkább tot, amelyet az iskolák államosításának kampányáa kormány államosítási elképzeléseit, a nagybankok ban és a (pártot egyébként a hivatalos egyházzal esetében a pártját is meggy√zve, a bauxit- és alumí- szembenállónak min√sít√) Mindszenty elleni kamniumipar esetében a pártja ellenére is. A nagyban- pányban fel lehetett volna használni. A párt leszakok államosításáról elmondott beszédében az álla- lámizása után a baloldali csücsköt is eldobták, és az mosítást már általában a racionális gazdaságpoliti- év végén brutális kampányt indítottak a Demokrata ka szükségszer∫ követelményének tekinti a monopó- Néppárt mint fasiszta párt ellen. Ebb√l a kampányból, miként ’46-tól ’53-ig minden liumok esetében, megfontolandónak tartja az államosítás kiterjesztését „minden természeti monopó- hasonló kampányból, Gimes Miklós is kivette a részét. liumra, s√t a gazdasági és hatalmi er√koncentrációt Az évek során sok más antifasisztához hasonlóan lehet√vé tev√ vas- és acéltermelésre is”. Ezzel már sok-sok antifasiszta személyt, irányzatot és intézkissé az események elébe is vágott. A beszéd a kapi- ményt lefasisztázott, olyanokat is, akiket a fasizmus talizmus határozott elítélé- 1. el kell ismernie azt, hogy hazánk csakis a szocializmus útján egyik vagy másik formája, egyik vagy másik eleme, se mellett („a keresztény vi- haladhat, lágnézet nem fér össze a 2. el kell ismernie továbbá, hogy az ipari munkásságot vezet√ egyik vagy másik perióduskapitalizmus szellemével”; szerep illeti meg, s hogy ez a szerep semmi körülmények kö- ban megragadott, s olyanozött sem vitatható el t√le. „gazdasági rendszert erköl- Készek vagyunk mindkét tézis következményeinek leg- kat is, akiket nem, mígnem a forradalom leverése után csi és társadalombölcseleti messzebbmen√ levonására. Nevezetesen: szempontból súlyosabb el- Nemcsak tudomásul vesszük, de helyeseljük is a magyar Kádár beszédein, a Fehér ítélés nem érhet, mint a nemzetgazdaságnak három szerktorra: állami, szövetkezeti könyveken és a meggyilkomagánszektorra való tagozódását. Szembeszállunk minden lására szervezett peren kekapitalizmust”) a keresz- és törekvéssel, amely ki akarná venni a bányákat, az energiatényszocializmust is nyug- telepeket és kulcsiparokat az állam, a gyárakat a munkásság, resztül √ is a lefasisztázott díjazza („a keresztényszo- a földet a parasztság kezéb√l. Közbevet√leg hangsúlyosan le- antifasiszták közé zuhant. 1948 októberében Mihecializmus létokát szolgáló szögezem, hogy egy talpalatnyi földet sem kívánunk visszajuttatni az egyházaknak; mi egyenesen örvendünk, hogy meglics lapjába döfve tollát megtársadalmi szerkezet és szabadultunk attól a szörny∫ megterhelést√l, amelyet a hitgazdasági adottságok alap- élet és a vallásos gondolkodás számára az egyházi birtokok írta a Demokrata Néppártvet√en megváltoztak”) ér- jelentettek. Valljuk természetesen, hogy a szocialista rend ról, hogy a demokrácia ellendemei elismerése mellett, építésében nem szabad dogmatikusan eljárni, hanem a tény- sége, „hogy egyre anakroám ezen érdemek elismeré- leges adottságokhoz és igényekhez igazodóan újból és újból nisztikusabb jelenséggé válik kell viszgálni és meg kell találni a szükségletfedez√ a magyar közéletben”, s hogy sét is pikírt közbeszólások- fölül gazdálkodás legeredményesebb alakzatait. Különösen áll ez kal kísérik a munkáspártok a mez√gazdasági termelésre, ahol egyébként szerintünk is Magyarország „Barankovioldaláról a következ√ évek csak a különböz√ irányú szövetkezések biztosíthatják a na- cséknak” nem hazájuk.20 1949 februárjában Gimes koncepciós pereinek vád- gyobb jövedelmez√séget és a parasztság életszínvonalának vezércikke búcsúztatja a lottai (Justus Pál, Schiffer emelkedését. Pál, Sz√nyi Tibor). A korporációs rendszerr√l ekkor Szabad Népben a Demokrata Néppártot mint „lényeés ezután már nem esik szó. Csak a közbeszóló Jus- gében fasiszta” pártot, melynek vezet√je, Barankotus és néhány hónappal kés√bb egy Mihelicset vics István „külföldre szökött” a párt „pénztárával”. támadó cikkében Ortutay emlékezteti √t arra, hogy Ebben a tényben Gimes szerint benne van minden, korábban annak a híve volt. Annál inkább szó esik ami Barankovicsékat érdekelte: a külföld és a pénzekkor és ezután a keresztény és a marxista gondolko- tár. Idegenek voltak a népt√l, „kívül helyezték madás közös pontjairól („a fejl√dés tendenciáinak meg- gukat a dolgozó magyar nép közösségén”.21 A pártfeloszlatás alkalmával nem lehetett elkeítélésében magam sem gondolkodom másként, mint rülni az elmenekült pártvezért√l való elhatárolódást. a Marxra támaszkodó szociológia”).19 Barankovics az emigrációban emiatt nem a legjobb érzésekkel gondolt Mihelicsre, aki a pártvezér távokommunista vezetés ’48 tavasza és √sze között zása és a párt feloszlása között két napig a párt vevégleg eltemette azt a tervet, hogy a Demokrata Nép- zet√je volt, s aki a parlamentben a párt feloszlatápártot a kisgazdapárthoz hasonlóan töredékére mor- sát bejelentette. A hatvanas években a második vazsolva valamilyen formában integrálja a Független- tikáni zsinat idején Rómában találkozik újra Miheségi Frontba. Valószín∫leg azért, mert még a párt lics Barankoviccsal, és tisztázzák a múltat.

A

79

Révész Sándor

rendszer feltörését és a koalíciós kormányzáshoz való visszatérést. Keresztes Sándor: „Az Új Ember is, és én is teljesen passzívak voltunk. Érzelmileg vártunk valami kibontakozást, de nem tudtuk, hogy mi jön. […] Majd elhangzott Nagy Imre és Kádár János rádióbeszéde, amiben bejelentették, hogy visszaállítják a többpártrendszert és a koalíciós kormányzást. A többpártrendszer visszaállításáról volt szó, ezért megkerestem Mihelics Videt… […] Telefonon fölhívtuk Székely-Imre Kálmánt, egy nálam id√sebb volt képvisel√társunkat, s átmentünk hozzá Budára. Hárman fogalmaztunk meg egy beadványt a kormányhoz”, hogy „meg kívánjuk kezdeni a m∫ködésünket”.24 Nem tudjuk, érkezett-e válasz erre a levélre, s ha igen, milyen és kit√l. Elterjedt az az állítás, hogy Nagy Imre személyesen engedélyezte a párt m∫ködését, és személyesen intézkedett, hogy biztosítsanak számukra helyiségeket a Mérleg u. 6. szám alatt (ahol akkor az V. kerületi pártbizottság székelt, ma pedig az SZDSZ országos központja található).25 Mindebb√l csak annyi bizonyos, hogy a párt és lapja beköltözött a Mérleg utcába, de nincs bizonyíték arra, hogy ehhez Nagy Imrének köze lett volna vagy egyáltalán tudomása lett volna err√l. Matheovits Ferenc, a párt akkori f√titkára is bizonytalanul fogalmaz: „Azt pontosan nem tudom, hogy Tildy vagy Nagy Imre utalta-e ki számunkra.”26 Mindez, mint látni fogjuk, nem lényegtelen a levél szempontjából (sem). Egészen mást jelent ugyanis, ha Gimes egy olyan párt képvisel√jével veszi fel a kapcsolatot a koalícióba való belépés ügyében, amelyet a forradalmi kormány feje legitimnek tart, mintha olyanéval, amelyet nem tart annak. Kétségtelen, hogy ha Nagy Imre a koalíciós pártokon kívül bármely más pártot legitimnek ismert volna el, akkor els√sorban azt a Demokrata Néppártot kellett volna annak elismernie, amely az ellenzéki pártok közül utolsóként maradt meg, maradt legitim és utolsóként bélyegeztetett fasisztának. Ámde Nagy a koalíciós kormányzáshoz való visszatérés bejelentésének napján is, a jugoszláv követségen is, a snagovi feljegyzéseiben is, a peranyagokban is következetesen kitart amellett, hogy soha nem értett egyet azzal, hogy a koalíciós pártokon kívül más pártok, ellenzéki pártok is m∫ködjenek, s egy ’57 tavaszán írt levelében a Barankovicspártot (Schlachta és Pfeiffer pártjaival együtt) a „reakciós, s√t fasiszta pártok”27 közé sorolja. A Demokrata Néppártnak ’56-ban is Mihelics a f√ ideológusa. ◊ jegyzi mindkét cikket, amely a párt programadó megnyilatkozásának tekinthet√. Ez a

Mihelics Vidnek nem került volna sok fáradságába, hogy valóban kikerüljön a dolgozó nép közösségén, miután majdnem az összes munkahelyét felszámolták, pedig termékeny és munkabíró ember lévén, neki mindig sok volt. Megsz∫nt a párt, a Parlament (amelynek három bizottságában is tevékenykedett), a Hazánk és az Egri Katolikus Jogakadémia, ahol jogbölcseletet tanított. Az Új Ember és a Vigília azonban megmaradt. Ezek munkatársaként munkálkodott Mihelics a következ√ években, lojálisan, óvatosan és alkalmazkodva, de azért nem haszontalanul. A Vigília Eszmék és tények rovatába kivételes tájékozottsága révén számos társadalombölcseleti, teológiai irányzatot, vitát behozott a nagyvilágból, amir√l máshol és mástól nemigen lehetett olvasni. Teltek-múltak az évek. Nagy Imre jött, Nagy Imre ment, Gimes már rég nem írta volna azt, amit korábban írt, s már rég nem írhatott sehova semmit, már Rákosi is az utolsó szalmaszálait markolászta, amikor az Új Ember és Mihelics Vid lojalitása még mindig nem enyhült. Azokban a júniusi napokban, amikor Nagy Imre hatvanadik születésnapjára még azok is elvándoroltak az Orsó utcába, akik egy hónappal azel√tt nem mertek volna; amikor az APO-n már fogalmazták Gimes és a többi kizárt és elcsapott újságíró rehabilitációjának els√ tervezetét, Mihelics még mindig úgy köszönti az Új Ember címlapján az új ötéves terv hajnalát, mintha a régi ötéves terv virradna fel: „…az új ötéves terv hajnalán ezért is köszöntjük megelégedéssel és fogadjuk bizalommal Heged∫s Andrásnak, a minisztertanács elnökének Csepelen elhangzott szavait: »ismételten és leghatározottabban ki kell jelenteni, hogy a magyar népi demokrácia továbbra is a legteljesebb mértékben biztosítja a vallásszabadságot.« […] a közösség szolgálatának az a nemes éthosza, amely az új ötéves terv irányelveib√l is lelkünkbe cseng, minél magasabb erkölcsi szemlélettel párosuljon az emberi élet összes többi vonatkozásaiban.”22 Az Új Ember a forradalom kitöréséig változatlan maradt. Nem sodort és nem sodródott a forradalom felé úgy, ahogy a világi f√városi sajtó. Az egyetlen protestáló jelleg∫ megnyilvánulás, ami a lapban felt∫nt, a Püspöki Kar nyilatkozata volt, amelyben a Ratkó-korszak lezárására, az abortusztilalom feloldására reagált az abortuszt szigorúan tiltó katolikus álláspont meger√sítésével.23

A

katolikus politikusok számára egy hetes késéssel kezd√dött a forradalom. Akkor, amikor Nagy Imre október 30-án a rádióban bejelentette az egypárt-

80

Keresztút

program a Demokrata Néppártot is a demokratikus szellemi értékeket, a nemzeti értékeket, az erkölcsi szocializmus alapjaira helyezi, és lényegében megfe- értékeket, a hagyomány értékeit kell fölemelnie a lel a forradalom akkor még nem rögzült reprezentatív gazdasági és szociális vívmányok meg√rzése mellett. álláspontjának. Ett√l annyiban tér el, hogy nemcsak A forradalom nem „a kocka alsó lapját, a gazdasági, elismeri a kizsákmányolás tilalmával korlátozott, kis a szociális, a biológiai vívmányokat fogja összébb famagántulajdon létjogosultságát, de szorgalmazza az ragni, hanem a szellemi értékeket fogja összhangzaállamosított kis magántulajdon reprivatizációját és tosan magasba emelni….”30 az állami tulajdonba vett javak egykori tulajdonoA levélírót ezzel elvezettük a levélírás napjáig, sainak részleges, szerény mérték∫ kártérítését is.28 visszamegyünk a címzettért. Ezek a megkülönböztet√ elemek már abból az (akkor) kéziratban maradt, keltezés nélküli elvi állásfoglalásból is elt∫ntek, amely még a forradalom utolsó imes Miklós a polgári radikális értelmiségi elitbe 29 vagy a megszállás els√ napjaiban fogalmazódott , s született bele 1917-ben. Ennek az elitnek a pályája természetesen nincsenek Szükségesnek tartjuk a termelés irányítását, mert csak így von- azzal az igézettel indult, jelen a Mihelics által Gimes hatjuk ki a javak el√állítását és elosztását az egyéni vagy cso- hogy kezükben van egy számára megfogalmazott portérdekek játékából, s rendelhetjük a közösség szolgálatá- összeomló világ racionális ra. Az irányítás ma már világpiaci szükségesség is. Óhajtjuk újjászervezésének lehet√pártálláspontban sem. azonban, hogy ez az irányítás mindenekel√tt az el√nyösségre Mihelics nemcsak szer- és a saját jónak önkéntes belátására támaszkodjék. sége. Ez az igézet a háború kezetében és alapelveiben Hívei és szószólói vagyunk a szabad és egységes szakszerveze- és a forradalmak után széttartja helyesnek a forrada- teknek. Szeretn√k, ha ezek a szakszervezetek minél nagyobb pattant, s a következ√ gelom el√tt kialakult gazdasá- saját vagyonnal is bírnának. Nem engedjük meg és nem moz- neráció pályakezdésével a el√ az esetleges olyan törekvéseket, amelyek bármi cígi és szociális rendszert, dítjuk következ√ háború után men és módon – például „keresztény szocialista szakszervezehanem annak gyakorlati tek” – veszélyeztetnék a szakszervezeti egységet és szabadsá- éledt újjá. Rájuk maradt a m∫ködését, m∫ködtetését, got. Amennyiben akarják, önkormányzattal felruházott érdek- radikális szül√kt√l az a szociális hatásait sem szem- képviseleti szerveket alakíthassanak az ipari munkásságon maxima, hogy a felismert léli olyan kritikusan, mint a kívül más foglalkozási csoportok is. igazság a bel√le következ√ Követeljük a minél fejlettebb üzemi demokráciát, ideértve a forradalom nagyimrista szabadon választott és tényleges hatalommal bíró munkástaná- cselekvésre kötelez, a legszárnya. A nagyimristák is csok intézményét is. Az államhatalom köteles legyen bevonni f√bb morális parancs az meg voltak gy√z√dve arról, az érdekelt szakszervezeteket vagy érdekképviseleteket és az elméletileg belátott társahogy nem a gazdasági rend- érdekelt üzemi munkástanácsokat a gazdaságpolitika és szo- dalmi racionalitás gyakorintézésébe. szer alapjai torzak, hanem ciálpolitika lati szolgálata. Ez ad az A mondottakból világosan kit∫nhetik, hogy a Demokrata Népaz eltorzult ideológia, mo- párt a legteljesebb mértékben ragaszkodik a népi demokrácia egyéni létnek társadalmi rál, politika, az elszabadult egészséges vívmányaihoz. Olyannyira, hogy egyenesen elkép- létjogot. politikai önkény torzítja el zelhetetlen számunkra minden olyan kormányzás, amely a munEnnek a maximának Giannak m∫ködését, de Mi- káspártok kirekesztésével kívánná vinni az ország ügyeit. Még mes Miklós volt a legpéldáhelics az eltorzulás áttételeit sem igen érzékeli, az zatosabb szolgája. ◊t korlátozta ebben legkevésbé eltorzulást szinte tisztán szellemi jelleg∫nek és szel- karriervágy, anyagi érdek, veszélyérzet, √t er√sítette lemi érdek∫nek tekinti. Mintha nem is az lenne a kér- ebben leginkább tudás és intellektualizmus. Ahogy dés, hogy a torz ideák leküzdésével le lehet-e küz- Mihelics, Gimes is a legnagyobb tudású, legfelkészüldeni a gazdasági torzulásokat, hanem az, hogy a torz tebb és legm∫veltebb férfiúnak számított a maga köideák leküzdése nem jár-e együtt az egészséges gaz- rében és generációjában. Állandó intellektuális küzdasági, szociális alapok eltorzulásával. Mihelics delmet folytatott azért, hogy a hatalmas memóriáAz igazi forradalom cím∫ cikkében abból indul ki, jában hatalmas olvasottságával összegy∫jtött hatalhogy a forradalomnak az értékek fölbomlott hierar- mas tudásanyagot elrendezze és megtartsa egy kohechiáját kell újjáépítenie. Az általa használt kép sze- rens elméleti rendszerben, amely lehet√séget ad szárint a helyzet a forradalom el√tti években úgy tor- mára a következetes, tehát erkölcsös cselekvésre, a zult el, mint egy kocka, amelyre rátipornak, amelyet következetes, tehát erkölcsös írásra. Minden képesellapítanak. A kocka két alsó éle a gazdasági és bioló- sége és késztetése megvolt tehát ahhoz, hogy annak giai értékeket jelenti, a magassága a szellemieket. a meggy√z√désnek, amelyet osztott, a legkövetkeEzt lapították el, ez nem n√hetett együtt a gazdasá- zetesebb, leghatásosabb és legszenvedélyesebb írásgi vívmányokkal, és a forradalomnak ezt, vagyis a tudója legyen. Az is lett. A sztálinista újságírás és

G

81

Révész Sándor

kultúrpolitika vezéregyénisége, szörny∫bbnél szörny∫bb cikkek szerz√je, Révai kedvelt zászlóviv√je. Mindebb√l egyszerre következik, hogy másoknál sokkal inkább és sokkal kevésbé volt képes a sztálinizmus föladására. Sokkal kevésbé, mert sokkal kevésbé viselte el a következetlenséget, a meggy√z√dések közötti átmenetet, sokkal kevésbé tudott egy olyan felemás, elméletileg tisztázatlan meghaladásban hinni és közrem∫ködni, amilyenre Nagy Imre els√ kormányzása lehet√séget adhatott. Nem tudott és nem akart az alapkérdések el√l elbújni a részletkérdések belharcaiba. És sokkal inkább – ugyanezért: sokkal kevésbé tudta részleteiben elfogadni és elviselni, amit egészében föladott. Gimes ’53 végén, ’54 elején nem tudott együtthaladni a Nagy Imre által támogatott Révai-ellenes kultúrpolitikai konjunktúrával, ami könnyen ment azoknak (Rényi Péternek, Király Istvánnak, Horváth Mártonnak, Darvas Józsefnek), akiknek kés√bb Nagy Imre elárulása is könnyen ment, de nehezen ment azoknak, Gimesnek, Fekete Sándornak, Méray Tibornak, másoknak, akik azután hazájuk, szabadságuk, életük elvesztéséig kitartottak a forradalom mellett. Gimes kiszáll abból, amiben már nem tud következetesen benne maradni, és a bels√ politikai csatákhoz köt√d√ pozícióiról lemondva, a sztálinizmusban bent tartó és abból kimutató, többirányú kételyei többszörös terhével igyekszik annyira kívül helyezni magát a bels√ történéseken, amennyire ez a legalitás keretein belül egyáltalán lehetséges. ’54 tavaszától az év végéig alig tartózkodik itthon, s amikor tartózkodik, akkor is csak azért, hogy a következ√ külföldi tudósítói kiküldetését elintézze, s minél hamarabb ismét távol lehessen. Az év végén is azzal jön haza Párizsból, hogy hamarosan visszamegy, de akkor már egy átalakult következetesség lelkiismerete követeli t√le, hogy mindazt megtegye a Nagy Imrét elsöpr√ rákosista restaurációs kísérlet ellen, ami kizárja √t a pártból és az újságírásból, és bezárja √t az országba. Gimes nem azon a damaszkuszi úton járt, mint az exsaulusok nagy többsége. Az itthoni exsaulusok a bels√ harcok bels√ szemlél√iként és résztvev√iként paulizálódtak. Az √ alapvet√ élményük a bels√ valósággal való szembesülés, a sztálinvárosi, nyírségi, zámolyi nyomorúság és ’54 √szének, Nagy Imre diadalmas heteinek nagy reformeufóriája. Mindez Gimes életéb√l kimaradt. ◊t akkor sugárzá körül nagy hirtelenséggel a fény, amikor kívülr√l nézett rá a bels√ harcokban megtett útjára, s a küls√ valósággal szembesült. Az √ sztálinizmusát a Nyugat rom-

bolta le. Berlin, Párizs, de mindenekel√tt Svájc. A szabadság és jólét közvetlen fizikai és szellemi élménye és élvezete. Miután tapasztalatai az evidencia erejével kimutatták, hogy az, ami a következetessége alapjául tételezett racionalitás szerint jobb, az rosszabb, és ami rosszabb, az jobb, összeomlott az egész konstrukció, amelynek eredeti vázát már amúgy is elborította a szofisztikált magyarázatok bonyolult szövedéke. Ebben az összeomlásban az erények felhalmozott tömege egyszeriben a b∫nök felhalmozott tömegévé válik, s az erkölcsi alap, amelyre a b∫nök erényként föltornyosultak, nem csupán áttolódik egy ellenigazsághoz, hanem meg is er√södik az önvád és a jóvátételi kötelezettség által. Miután a konstrukció Gimes esetében nem úgy és nem ott omlott össze, mint másoknál, nem is ugyanaz maradt a helyén. Fejt√ Ferenc: „1954 nyarán31 megismerkedtem az egyik legtekintélyesebb magyar kommunista újságíróval, Gimes Miklóssal. […] Nekem azt mondták róla, hogy hith∫ sztálinista. […] Gimes, amikor megismertem, kínlódó, meghasonlott ember volt – kétségekkel küszködött, b∫nbánat gyötörte. Hiszen, mondta, hamis ideológia terjesztésében volt részes; b∫nös politikát támogatott. Rossz érzéssel olvasom most újra a jegyzeteket, amelyeket egy közös barátn√nk, titkos találkozóink szervez√je készített egyik beszélgetésünkr√l. Az illet√ két évvel korábban szökött ki Magyarországról, ahol… nagy rend√ri nyomás alá került. Ez a tapasztalat megrögzött antikommunistává tette, s ezt a magatartását annak idején még el is ítéltem. Nos, a Budapestr√l jött kommunista újságíró, aki nemrégiben még az »ügy« lelkes védelmez√je volt, neki adott igazat!”32 A közös barátn√ Tószeghy Erzsébet volt, akit mindkét férfihoz gyengéd szálak f∫ztek. A Fejt√ által említett beszélgetésekr√l készült följegyzés rövidített formában Apológia címmel megjelent Gimes Miklós halálának els√ évfordulóján az Új Látóhatárban. Az Új Látóhatár F.-fel jelölte Fejt√t, M.-mel Gimest és „barátunkként” a harmadikat, akinek a nézeteir√l beszélgetnek. Az eredeti kéziratban Fejt√ is, Tószeghy Erzsébet is és természetesen Gimes is a saját nevén szerepel. „M. …Barátunk […] els√sorban nem politikai kérdést lát korunk politikai f√problémájában, hanem erkölcsi kérdést és az egyes emberek boldogságának kérdését. Feltétlenül helytelennek tartja ezt? Nem gondolja, hogy az ilyen álláspont még a politika (politikus) számára is hasznos lehet? Barátunk azt gondolja, hogy az igazságtalanság, hazugság, az emberi

82

Keresztút

élethez nélkülözhetetlenül szükséges szellemi és fizi- nagyjából a jelenlegi helyzet alapján állapodjanak kai szabadság korlátozása olyan b∫nök, amelyekkel meg« (ami egyeseknek kényelmes, másoknak viszont nem lehet alkudni, amelyekbe egy pillanatig sem lehet nagyon kényelmetlen), kell lenni valami értelmes és beletör√dni. ◊ ezeket a b∫nöket els√sorban keleten becsületes harmadik álláspontnak. Én még nem tulátja. Én tudom, hogy máshol is vannak ezek a b∫nök. dom megmondani, hogy mi ez. Barátunk sem tudja, Maga is tudja. De mindketten tudjuk azt is, hogy a de ezt keresi. Az √ szenvedélyes tiltakozása a másolegkoncentráltabb, legdinamikusabb, leginkább ex- dik álláspont ellen érthet√ és jogosult. És ebben a portra törekv√ formában mégis keleten vannak. És tiltakozásban és a harmadik megoldás keresésében ha barátunk ezt az egyszer∫ tényt minden adódó al- nemcsak helyes érzés van, hanem a rezignációnál kalommal, összefüggéssel vagy látszólag összefüg- többet ér√ politikai okosság is.”34 géssel vagy látszólag összefüggésen kívül, nyugodGimes a másik hatalmi tömb oldaláról nézi azt, tan vagy indulatosan elmondja, akkor olyasmire amelynek oldalán addig harcolt. Ilyesféle átállásra figyelmeztet, amit a mi-féle vagy legalábbis az én-fé- más példa a hazai magyar kommunisták körében le javíthatatlan tárgyilagos abban az esetben is, ha parlamenti többség alakulhatna ki nemigen van. Gimes nem a emberek könnyen hajlan- nélkülük, lehetetlennek tartjuk, hogy a Demokrata Néppárt rivális társadalmi rendszer részt vehessen olyan koalícióban, amellyel szemben a munkás- híveinek táborába állt át. dók elfelejteni. F. De pár napja még maga pártok, illetve közülük a vezet√ párt, ellenzéket alkotnának. Nem gondolta, hogy nem Amit azonban a Demokrata Néppárt kiváltképpen a maga sais azt mondotta, hogy »ez a játos feladatának tekint: a küzdelem az emberi személy alap- lehetséges a kapitalizmuslegveszedelmesebb zsarnok- vet√ jogainak elismeréséért és érvényesüléséért. Ide tartozik nál haladottabb rendszer. ság« kevésbé agresszív, mint a nélkülözést√l és félelemt√l mentes élet joga, de ide tartozik A fordulat lényege más. a lelkiismeret szabadsága, a gondolat kifejezhetésének szabadaz Egyesült Államok vagy Addig a szabadság mértéke és a m∫vel√dés joga is. Másképpen a vallásszabadság, a legalábbis, mint egyes ve- sága a rendszer min√ségének a sajtószabadság és a tanítás, valamint tanulás szabadsága, utóbbi zet√ amerikai politikusok. nemcsak mint elvont jog, de mint reális lehet√ség is. függvénye volt, ezután peM. …Pillanatnyilag csak- A tanítás szabadsága els√sorban az egyetemek autonomiájában dig a rendszer min√sége ugyan az a helyzet, hogy nyeri biztosítékát. A vallásszabadságnak viszont sarkalatos tar- lesz a szabadság mértékévalami jóvátehetetlen os- tozéka az egyházak teljes m∫ködési szabadsága mind a kultusz, nek függvénye. Gimes-Saumind a kultúra területén. Szembefordulunk azonban bérmiféle tobaság, katasztrófához ve- klerikalizmussal s ebb√l a szempontból is pozitív módon érté- lus is hitt a szabadság istezet√ politikai hiba az ame- keljük a közelmúlt éveket. Hogy egy fontos kérdést külön ki- nében, de úgy, hogy a szarikaiaktól várható33… De emeljek, nem kívánnék változtatni a fakultatív hitoktatás rend- badság igazi szolgálata az eközben sem szabad elfe- szerén sem, feltéve, hogy a szül√k választási szabadságát egyet- igaz rendszer szolgálatával, oldalról sem korlátozzák s a hitoktatásban való részvétel lejteni – ezt magamnak len az igaz rendszer megvalónem jár semmiféle hátránnyal. mondom, mert sokszor el- Meggy√z√désünk, hogy az a szocializmus, amely nem tagadja sításáért vívott harccal felejtem –, hogy a mai meg az alapvet√ emberi jogokat, nem kívánja gúzsba kötni az egyenl√. Ennek a harcnak Egyesült Államokban a b∫- emberi szellemet, s ebbeli eltökéltségét a kormánykoalíció mindent, s a mindennel nök, hibák, ostobaságok el- jelzett b√vítésével is bizonyítaná, az eddiginél sokkal nagyobb együtt a szabadság minden lenére megvan legalábbis a lehet√sége a más irányú részelemét, minden részletszabadságot alá lehet renfejl√désnek is, s hogy akármilyen sokban korlátoz- delni. Gimes-Saulust is a szabadság eszménye vezetták is a polgári szabadságjogokat, a gondolkodás és te a szabadság elpusztításának szenvedélyes támoa vélemény szabadságát – az Egyesült Államok ma gatásához. Miután a szabadságeszme szofisztikáláis szabad ország, összehasonlíthatatlanul szabadabb, sának hatalmas kártyavárát egyszerre elfújta a svájci mint a szocialista világ. Az Egyesült Államokban még tapasztalati szabadság szele, a szofizmák romjai közül mindig lehet védekezni, tiltakozni, panaszkodni, felálló Gimes-Paulus számára a szabadságért való kiabálni – s ez talán a jóvátehetetlen √rültségek el- harc egyenl√ lett a szabadságért való harccal, a jobb követése ellen is jelent valami biztosítékot. rendszerért vívott harc egyenl√ lett a nagyobb szaF. Már nem is barátunkat védi, hanem az ameri- badságért vívott harccal. kai demokráciát. De még mindig nem nyilatkozott a A kortanúk egybehangzóan állítják, hogy Gimes H-bombáról. Miklós hajtotta végre a legnagyobb fordulatot és √ M. Senki sem akar H-bombát. Barátunk sem… De jutott a legmesszebb. Ezen nem azt kell érteni, hogy azon a két állásponton kívül, hogy »háború árán is √ jutott a legközelebb a t√kés rendszer támogatápusztítsuk el a Szovjetuniót« (ami eszeveszettség), sához, hanem azt, hogy √ rendelte a legkövetkezevagy hogy »hagyjuk a dolgokat úgy, ahogy vannak és tesebben a szabadság kérdését a rendszer kérdése

83

Révész Sándor

fölé, a hatalomgyakorlás legitimitásának kérdését a hatalomgyakorlás tartalmi kérdései fölé. Másképp fogalmazva: √ ment el legmesszebb a forradalmi legitimitás tagadásában és a Mihelics által (is) megvetéssel emlegetett „általános szavazati jog fikciójához” való ragaszkodásban. Nagy Imre bukása után Gimes lett a nagyimrista pártellenzék széls√ségese. Radikalizmusa sokakat riasztott, de a következetessége természetesen most is csak relatív következetesség lehetett, hiszen nem sokan álltak volna vele szóba, Nagy Imre a legkevésbé, ha a kezükbe került volna a fent idézett Apológia, ha sejtik róla, hogy valójában meddig jutott. (A felismert igazság szolgálata elméletileg is akkor következetes, ha funkcionálisan optimális, ám funkcionálisan általában nem akkor optimális, ha elméletileg következetes. Ez a dilemma a felismert igazság igazságának mértékét√l független, tehát nem sz∫nhetett meg attól, hogy megbukott az a felismerés, amelynek következetes szolgálatában Gimes – is – beleveszett a funkcionális hazugságok vadonába.) A barátaival való beszélgetésekben Gimes odáig megy, az elszigetel√dés (és az abból következ√ harcképtelenség) veszélye nélkül tovább nem is mehet, hogy a párt elvesztette azt a jogát, hogy a történelmi szükségszer∫ségre hivatkozva, a történelmi szükségszer∫ség legitimációs bázisán gyakorolja a hatalmat. A hatalmat annak kell gyakorolnia, akit a nép választ, akkor is, ha a nép rosszul választ. Gimes Nagy Imre sz∫kebb köréhez tartozott. Az els√ kevesek között csatlakozott kiátkozása után az Öreghez, aki kiállását is, tudását és elemz√készségét is becsülte, de nehezen viselte a pártellenzék radikalizálására irányuló törekvéseit, a számára már vállalhatatlan eretnekségeit, és nem számolt vele fontos funkcióban politikai föltámadása esetére. Gimes kezdett√l sokat vitatkozott az Öreggel, de legeretnekebb nézeteivel már csak a XX. Kongresszus utáni lázas hetekben állt el√. Ekkor fogalmazta meg Nagy Imre jelenlétében, az Orsó utcai villában a legkategorikusabban, hogy a népet mindenféleképpen annak kell vezetnie, akit a nép erre kijelöl, megválaszt. Nagy Imre erre azonnal a kommunista fül számára legördögibb névvel, Mindszentyével csapott le: mi van, ha a történtek után a nép √t (Gimes sok régi cikkének hazaáruló sátánját) választja? Hát akkor el kell fogadnunk, hogy a nép ezt a rossz választást tette, s akkor legalább az általa választott rosszat szenvedi meg, s nem azt a rosszat, amit nem is választott, s módjában áll majd tapasztalatai alapján mást választani – válaszolta Gimes. Ma már nehéz

elképzelni, milyen széls√ségesen doktrinérnek hangzott ez a válasz 1956 tavaszán, amikor még a legradikálisabbak sem vetették fel a fels√petényi házi √rizetben lév√ püspök rehabilitálásának kérdését. Ez a vita nagy indulattal és nagy hanger√vel zajlott le. Vásárhelyi Miklósnak és a többi jelenlév√nek komoly fáradságába került, hogy a vitatkozókat lecsillapítsa.35 Nagy Tamásné egy hasonló vita emlékét rögzíti. A vita Magos Gáboréknál zajlott ’56 nyarán: „A beszélgetés hevében Miklós ezt mondta: »Teljes demokrácia kell. Ha a nép fasizmust akar, akkor legyen fasizmus.« A gondolatot, a kijelentést elfogadhatatlannak éreztük (érzem ma is). Hosszú vita keveredett, már nem ültünk, állva, a szobában föl-alá rohangálva téptük egymást. Állókép: ott állunk Tamással az ajtóban – már nincs elv, már nincs szó – eljövünk. Miklóssal soha többé nem találkozunk.”36 Világos, hogy Gimes itt olyan fasizmusról beszél, amilyen nincs, vagyis teljes demokráciában gyakorolható és leváltható fasizmusról, de az persze nem derülhet ki a fenti rövid leírásból, hogy ezt az ellentmondást miként, milyen fasizmus-fogalommal kezelte a vita során.

A

forradalom idején Gimes a fordulat körüli napokban, október 27–29-e között állt kapcsolatban Nagy Imrével, és mindhárom napon megpróbált tenni valamit Nagy álláspontjának a forradalom követeléseihez való közelítése érdekében. Utoljára 29-én tehette ezt. Nagy ezen a napon költözik át a parlamentbe, ekkor építi fel az apparátusát. Hívatja híveit, többek között Gimest és Vásárhelyit. Vásárhelyi Miklóst fölkéri sajtóf√nöknek, Gimest pedig a sajtóf√nök tanácsadójának. Amikor Szilágyi József bevezeti Vásárhelyit és Gimest Nagy Imréhez, ott találják nála a dubiózus belügyminisztert, Münnich Ferencet. Gimes azonnal rájuk borítja az asztalt, és körülbelül húsz percnyi intenzív veszekedés után rossz hangulatban, haraggal távozik Vásárhelyivel együtt, és nem vállal tanácsadóságot (Vásárhelyi is csak kés√bb vállalja el a sajtóf√nökséget). Ezután már csak a vádlottak padján találkozik az öreggel. Távozásuk után Gimes még külön megrója Vásárhelyit, amiért az nem vett részt aktívan a veszekedésben. 37 A veszekedés két tematikai csomópontja az ÁVH feloszlatásának és a többpártrendszernek a kérdése volt. Minket most az utóbbi érdekel. A többpárti szabad választások követelése már a keddi tüntetés el√tt összeállított politikai igénylistákon is szerepelt, többek között a M∫egyetemen

84

Keresztút

elfogadott 16 pont ötödikjeként, a forradalmat elis- sunkat, hogy mi jugoszláv védelem alá helyeztük mamer√ kormánnyilatkozatban viszont ez szóba sem gunkat és hát kvázi elmenekültünk ebben a helyzetkerült. A pártalakítási folyamat a veszekedés ben, magára hagyva az országot.”39 id√pontjában még nem kezd√dött el. Figyelemre Gimest 1958-ban azért ölték meg, amit a szovjet méltó, hogy a forradalmi öntevékenység nem ter- intervenció és a letartóztatása közötti egy hónapjedt ki a párt(újjá)alakításra. Egyetlen párt sem ban tett. Sok mindent tett, de mindannak, amit tett, alakult újjá az egypártrendszert fölmondó kormány- a per koncepciója adott halálos súlyt. A per egyik nyilatkozat el√tt. Ebben a tekintetben a forradalom tartóoszlopa az az állítás volt, hogy Nagy Imréék népnem állította a vezetést kész helyzet elé. Nagy Imré- ellenes aktivitása nem sz∫nt meg november 4-én, vel Gimes el√tt és f√leg után sokan vitatkoztak még, hanem a követségr√l tovább szervezték az ellenálmíg végül másnap délután a rádióban elhangzott a lást. ◊k voltak az érdemi irányítói a kint folyó uszípártok alakítására jelt adó nyilatkozat. tásnak és szervezkedésnek. Így lett a per kulcsfiguCsakhogy mást jelentett a vita azokkal, akik amel- rája és áldozata a kint maradt rangid√s nagyimrista, lett érveltek, hogy a hely- mértékben számíthatna legnemesebb céljainak gyors megva- aki valóban a legaktívabb zet megköveteli bizonyos lósulására. Mi több, ilyen módon válnék teljesen h∫ségessé és legfölt∫n√bb uszítója pártok elismerését; azok- azokhoz az igazságokhoz, amelyeknek létét s remélhet√ virág- volt a szabadságnak ’56 nokal, akik annyira akartak el- zását köszönheti. vemberében Budapesten. távolodni az egypártrendAz „érdemi irányítás” Tisztelt Barátom! szert√l, amennyire ezt Úgy gondolom, hogy a tárgy minden id√szer∫ és lényeges mozza- egyetlen érdemi bizonyítéaz adott helyzetben elke- natát érintettem. Ha azonban lesznek kérdései – esetleg a rész- ka egyetlen levélke volt, rülhetetlennek vélték, és leteket illet√en –, azokra is készséggel megfelelek. Amit amelyet a követségr√l kijutel szeretnék érni, az, hogy mindannyian, akik ezért az mást jelentett Gimessel, aki ugyanis tattak, s amelyre válasz is országért és ezért a népért kívánunk élni és halni, a jöv√ben csak annyira kívánta korlá- a kölcsönös tisztelet és az igazi szabadság szellemében dolgoz- érkezett. tozni a többpártrendszert, hassunk egymás oldalán. amennyire ezt az adott Budapest, 1956. november 18. ovember 11-én az MSZMP helyzetben elkerülhetetIgaz barátsággal: eredeti intéz√ bizottsága a lennek vélte, és akir√l a (Mihelics Vid) jugoszláv nagykövetség vönyári el√zmények után az Öreg tudta, hogy szabad választások útján akár Mind- rös szalonjában tanácskozott. Az intéz√ bizottság szentynek is hajlandó lenne átadni a hatalmat. Jel- ülésér√l Losonczy Géza készített feljegyzést. Eszerint lemz√, hogy abban a kronológiában, amelyet Gimes az intéz√ bizottság hangsúlyozta, hogy a többpártHalda Alíznak diktált, s amelyben rögzítette, hogy a rendszer elfogadása csak az adott körülmények köforradalom napjaiban mikor mit csinált, nem is a zött és csak azért volt helyes, mert elszalasztották többpártrendszert, hanem a polgári demokráciát az egypártrendszeren belüli megújhodás lehet√ségét: jelöli meg a Nagy Imrével vívott szópárbaj témája- „Ezt hangsúlyoznunk kell, nehogy haladó, kommuként.38 Valószín∫, hogy ezt a kifejezést is használta. nista er√k azt higgyék, hogy nekünk ideálunk a koalíciós rendszer, holott ez politikai kényszer∫ség volt.” Természetesen ekkor is csak a korábbi koalíciós párovember 4-én reggel Gimest is behívták a jugosz- tok elfogadásáról volt szó, más pártok létjogosultláv nagykövetségre, de √ nem ment. Egyedül maradt ságának elismerésér√l semmiképp. Az Intéz√ Bizottodakint a nagyimristák els√ vonalának képviseleté- ság a békeszerz√dés alapjaira helyezkedik, amely „faben. ◊, aki rangmentes maradt a forradalomban, siszta pártok alapítását nem engedi”,40 Nagy Imre, rangid√s lett az ellenállásban. mint már említettük, a Demokrata Néppártot is ilyenGimes nemcsak maga utasította vissza a jugoszlá- nek tekintette.41 A szovjetekkel való esetleges tárvok kínálta menedéket, de igen élesen el is ítélte gyaláshoz rögzített állásfoglalásában az Intéz√ Biazokat, akik bemenekültek a követségre. Vásárhelyi zottság leszögezi: „A nemzeti egységfront f√ feladaMiklósnak november 4-e után néhány nappal a jugo- tának az ország gazdasági és politikai konszolidálászláv kereskedelmi tanácsos Népstadion úti lakásá- sát tartaná. Mindaddig, amíg ezt nem sikerül megról sikerült telefonon elérnie néhány barátját: „Töb- valósítani, háttérbe szorítaná az er√ket megbontó bek között beszéltem Gimes Miklóssal, Kende Péter- pártszervezkedést és elhalasztaná a választásokat.”42 rel, akik… rendkívül rosszallották a mi magatartá- Ez az álláspont nemhogy Gimes álláspontjánál, de

N

N

85

Révész Sándor

f√ erejeként mindenekel√tt népfrontszer∫ szervez√désre van szükség. Mégpedig két szinten. Legális szervezetekre, s egy azokat a háttérb√l irányító, integráló s a legális szervezetek által nem vállalható szavakat és tetteket hordozó illegális szervezetre, valamint lapra (ez lett a Gimes irányításával Kende Péter által szerkesztett Október Huszonharmadika). Legális szervezetként a Pet√fi kör mellett els√sorban a szervez√d√ Központi Munkástanácsra és a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsára gondoltak. Pozsár István tanúvallomása szerint (amely persze a kihallgatott fogoly helyzetét és a jegyz√könyvet felvev√ kihallgató tiszt esetleges interpretációs beavatkozását is tükrözi) „Gimes Miklós állásfoglalása volt a legszéls√ségesebb. Gyakorlatilag egyetértett azzal, hogy népfront politikát folytassunk és a nemzeti er√ket összefogjuk és egy igazi demokráciát hozzunk létre. Gimes egy esetben sem használta a népi demokrácia kifejezést, általában demokráciáról beszélt. A szovjet beavatkozásra vonatkozóan kijelentette, hogy az szovjet imperializmus, bejött egy csomó kaukázusi barom és szétl√tte Budapestet. Amit Kádárék csináltak, az csibészség, disznóság, hazaárulás és terror – mondotta Gimes. Kifejtette, hogy minden eszközzel el kell érni a szovjet csapatok kivonását, azt, hogy Nagy Imre vegye át a hatalmat és hogy Magyarország semleges legyen. Kifejtette, hogy a Kádár-csoport nem önálló magyar kormány, az báb-kormány, amely szovjet fegyverekre támaszkodik és enélkül képtelen létezni és ugyanakkor a népt√l idegen. Következésképpen minden eszközzel meg kell akadályozni, hogy stabilizálódjon. Gimes igen hangoskodó magatartású volt.” Gimes a szembesítés során beszédének fenti leírását jóváhagyja, csupán a „kaukázusi barmok” kifejezést tagadja, és tisztázni kívánja, hogy a dehonesztáló jelz√ket nem általában „Kádárékra”, hanem a szovjet csapatok behívásának tényére vonatkoztatta.45 Az illegális szervezet, amely soha nem épült ki, azt a nevet kapta, amely Gimes és Magos korábbi röplapjain fiktív aláírásként szerepelt: Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom. Vezet√jeként vagy Ádámot és Gimest együtt vagy Ádámot egyedül szokták számon tartani. A szervezet célja az volt (lett volna), hogy el√segítse a Nagy Imre és a koalíciós kormányzás visszatéréséhez vezet√ tárgyalásokat, illetve segítsen fönntartani azt a széles kör∫ polgári ellenállást, amely megakadályozza a Kádár-kormány stabilizálódását, és ezáltal tárgyalásokra kényszeríti a szovjeteket és helytartóikat. A szervezet legális kapcsolatainak

Bibó kompromisszumos tervezeténél is jóval kompromisszumosabb. Az Intéz√ Bizottság szembekerül azzal a kérdéssel, hogy a kádári MSZMP mellett, illetve azzal szemben miképp szervezze meg, illetve szervezze újjá a forradalomhoz h∫ kommunistákat. „Pártszer∫, önálló politikai szervezetre van szükség. Nem döntjük el, hogy párt, vagy szövetség. Miel√tt döntenénk pártkérdésekben, el√bb meg kellene tudni a nép álláspontját néhány alapvet√ kérdésben.”43 Az Intéz√ Bizottság tagjai eldöntvén, hogy kérdéseket tesznek fel a „népnek”, behívatták Tánczos Gábort, s megkérdezték t√le, mi a véleménye a kérdésekr√l, kikt√l, milyen úton lehetne azokra választ kérni. Tánczos – vagy Lukács diktálására vagy egy néki átadott cetlir√l – másolva leírta a kérdéseket, s a kérdéseket tartalmazó levelet másnap Djikics követségi tanácsoson keresztül kijuttatta Nagy Balázsnak, a Pet√fi Kör elnökhelyettesének. A levél és a válasz az akkori ávósok és a mai kutatók bánatára nem maradt meg. A „népnek” feltett kérdések az egymásnak ellentmondó s némiképp homályos visszaemlékezések szerint úgy hangozhattak, hogy milyennek látják odakint a Kádár-féle MSZMP helyzetét; milyen szervez√dést tartanának ezzel szemben hatékonyabbnak: egy pártszer∫t vagy egy népfrontszer∫t; hogyan látják a kibontakozás útját, helyesnek tartják-e azt, hogy √k a követségen vannak.44 Ennek a levélnek a megvitatása, megválaszolása és a teend√k megbeszélése végett gy∫lnek össze néhányan (Ádám György, Bohó Róbert, Pozsár István, Nagy Balázs, Herpai Sándor, Fekete Sándor és Gimes Miklós) november 13-án Bohó Róbert lakásán, a F√ utca 63–65. sz. épület második emeletén. A lakás ablakai az utca túloldalán lév√ hatalmas F√ utcai– Gyorskocsi utcai épülettömbre néztek, amelyben kés√bb a találkozó valamennyi résztvev√jét fogva tartották, kihallgatták és elítélték az idejében emigrált Nagy Balázs kivételével. Nagy Balázs felolvasta a jugoszláv követségr√l kijuttatott levelet. Senki sem emlékszik határozottan, ki vett részt a válaszlevél megfogalmazásában és leírásában – Ádám, Gimes és Nagy Balázs neve merül fel –, de ennek nincs is különösebb jelent√sége. A válaszlevél közösen kialakított álláspontot tükrözött, az az álláspont pedig Ádám és Gimes meghatározó befolyását tükrözte. Számoltak azzal, hogy létrejön Nagy Imre körül egy új párt, amely a forradalmat képvisel√ népfrontos vezetésben a koalíciós pártok partnere lehet, de egyetértettek abban, hogy ott és akkor, az ellenállás

86

Keresztút

kiépítésében Gimesnek jutott a Munkástanácsokkal és a koalíciós pártokkal való kapcsolatfelvétel feladata.46

Gimes és Mihelics bizonyára abban állapodtak meg, hogy a kapcsolatfelvételr√l és a levélr√l egyel√re nem szólnak senkinek, majd a helyzet megmutatja, lehet-e vele kezdeni valamit, és mikor. Mihelics, akit, mint levelében is említi, éppen megtámadott a Népszabadság, joggal gondolhatta: nem árt, ha van papír arról, hogy a Demokrata Néppárt azonosult a koalíciós pártok platformjával, nem állt t√lük jobbra, nem ragaszkodott az ellenzéki szerephez, egyértelm∫en kiállt a szocializmus mellett, értékelte a munkáspártok történelmi szerepét, nem volt reakciós. Gimes joggal gondolhatta: akárhogy alakítják is az aktuális helyzetet az aktuális er√viszonyok, a forradalomban megbukott rendszer életképtelen, a diktatúra elleni harc, amelynek formája, frontjai, elvei, méretei, er√viszonyai és világpolitikai feltételei oly sokszor változtak a Sztálin halála óta eltelt s∫r∫ és zavaros három és fél évben, majd újabb hullámokat vet, valamiképp folytatódni fog, Isten tudja, milyen feltételek mellett. A távlat ennek a harcnak a távlata. Nem árt, ha Nagy Imrének is, másoknak is meg lehet mutatni, hogy mindenkivel együtt lehet m∫ködni, aki nem a diktatúra restaurálásában érdekelt, hogy a Demokrata Néppártnak nincsenek Nagy Imre számára elfogadhatatlan törekvései, hogy a koalíción túl nem a reakció kezd√dik. Nemcsak Gimes, Bibó István is fontosnak vélte, hogy a Demokrata Néppártot a forradalom reprezentatív álláspontjához hozzákapcsolja. ◊ odáig nem ment, és egy nyilvános akció, az indiai közvetítéssel elérni remélt kibontakozási tárgyalások szervez√jeként nem is mehetett, hogy a koalícióhoz való csatlakozást ajánlja fel a Néppártnak, de felajánlotta a csatlakozás lehet√ségét a koalíciós pártok által elfogadott kibontakozási javaslathoz. Bibó számára a Demokrata Néppárt éppen ellenzéki pártként volt fontos. Az √ csatlakozásuk azt jelentette, hogy ellenzéki párt is részese lehet a kibontakozási javaslatban vázolt korlátozott többpártrendszernek, a demokratikus szocializmus alkotmányát elfogadó pártok többpártrendszerének, tehát annak alapján olyan választásokat lehet tartani, amelyen nem csak volt és leend√ kormánypártok indulnak. (Ez a csatlakozás is megtörtént, annak aláírói között is ott van Mihelics. A csatlakozást nyugtázó levelében Bibó csupán magánvéleményként közli, hogy „az els√ szabályos választásnál a négy koalíciós pártnak és a Demokrata Néppártnak kellene indulnia”, nem tud garanciát adni arra, hogy az √ személyes kezdeményezésére történt csatlakozást elfogadják-e a koalíciós pártok, s biztosítja a Néppárt vezet√it, hogy amennyi-

É

s itt érkezünk el a levélhez. Gimes – feladatának megfelel√en – valamikor 14-e és 16-a között találkozik a kisgazda és szociáldemokrata politikusokkal, Justus Pállal, Pártay Tivadarral és másokkal egy Szent István körúti lakásban. Ugyanezekben a napokban kell felvennie a kapcsolatot Mihelics Viddel is, hogy feladatán túllépve, saját szakállára fölvesse el√tte a Demokrata Néppárt koalíciós részvételének lehet√ségét, és megszülessék a 18-án keltezett levél. Nehéz elhinni, hogy Gimes komolyan képzelte a koalíció kiszélesítésének lehet√ségét az adott helyzetben, hogy el tudta képzelni nemhogy Kádárról, de akár Nagy Imrér√l a koalíciós együttm∫ködést a Demokrata Néppárttal. Hogy a rengeteg akadály közé, amely a tárgyalások elé gördülhetett, még a Demokrata Néppártot is oda akarta gördíteni. Ha nem azt gondolta komolyan, amit nem gondolhatott komolyan, akkor mit? Ha nem a valóságérzék kikapcsolódásáról, vagy a megszokott radikalizáló, korlátfeszít√ szerep automatizmusáról van szó (ami lehetséges), akkor mir√l? Gimes leginkább azt gondolhatta – miután annyi minden megtörtént röpke néhány év alatt vele, barátaival és az országgal, ami teljességgel lehetetlennek látszott –, hogy semmi sem lehetetlen, ami valószín∫tlen. Hogy érdemes megtenni bizonyos dolgokat a „minden eshet√ség” kedvéért. Nyilván Gimes is, Mihelics is valószín∫tlennek tartotta, hogy a levelet az esedékes tárgyalásokon fel lehet használni, hogy a Demokrata Néppártot azokba bele lehet kapcsolni, de érdemesnek tartotta megtenni és elfogadni a kölcsönös elfogadás gesztusát. A Demokrata Néppárt ’56-os történetével foglalkozó könyvek, az él√ szemtanúk err√l a kapcsolatfelvételr√l nem tudnak, holott a koalícióhoz való csatlakozás lehet√ségének fölmerülése elég fontos dolog ahhoz, hogy megmaradjon az érdekeltek emlékezetében, ha a Néppárt akkori vezet√inek megbeszélésein ez felmerül. A megtorló és megfélemlít√ apparátus a perben és a róla kiadott Fehér Könyvben kit∫n√en hasznosíthatta volna ennek a kapcsolatfelvételnek a tényét, ha ismertté válik. A levélr√l azonban csak azok tudtak, akikhez a hagyatékból elkerült. Tudomásom szerint nyomtatásban el√ször Gimes Svájcba emigrált közeli barátja, Molnár Miklós tett róla említést 1994-ben.47

87

Révész Sándor

ve elhagyták az országot, olykor nem értették meg, olykor szándékosan félremagyarázták ezt a mi kollaborációnkat, mintha talán mi közben vétettünk volna legf√bb egyházf√nk, a pápa iránti h∫ség ellen, vagy bármit is feladtunk volna a katolikus hitelvekb√l. Holott az igazság az, hogy mi mindenkor tisztában voltunk és vagyunk az államhatalmat irányító kommunista párt marxista világnézetének és a mi katolikus világnézetünknek össze nem egyeztethet√ voltával. Ugyanakkor azonban állítottuk és állítjuk, hogy egymás kárhoztatása és az egymástól való elzárkózás helyett – ami a gyakorlatban úgyis képtelenség – fel kell fedeznünk és szem el√tt kell tartanunk azokat a mégis szorosan összeköt√ evilági érdekeket és humanista eszményeket, amelyek megadják a békés és aktív együttélés lehet√ségeit.”50 1967: „Szinte közhelyes megállapítás már, hogy a kommunista párt, amely szocialista rendszerünk meghatározó és vezet√ ereje, az ateista világnézetet vallja és terjeszti, éspedig abban a meggy√z√désben, hogy a vallásos világnézet, amelyet mi is képviselünk, a gazdasági alap és a társadalmi szerkezet átalakulása nyomán el√bb-utóbb a múlt emléke lesz. […] Ellentét ez köztünk és a marxisták között? Bizonnyal az, s hozzá olyan ellentét, amelyet semmiféle érvelés sem oldhat föl. Egyedül a történeti fejl√dés igazolhatja majd akár az egyik, akár a másik álláspontot, aligha még a mi életünkben, de talán még az unokáink életében sem. Ám éppen ez a körülmény teszi lehet√vé számunkra, hogy a szocialista rendszert √szintén elfogadva, annak keretébe cselekv√en beleilleszkedve együtt tudjunk és akarjunk munkálkodni marxista honfitársainkkal mindabban, ami hazánk és népünk anyagi és szellemi javát el√bbre viszi. Ami el√ttünk is célként lebeg, ennek a megújhodott társadalomnak nyugodt és biztos haladása, hozzáf∫zve ugyanakkor, hogy mi az ilyen haladás szempontjából is jelent√s tényez√nek tartjuk a hív√ népesség vallási természet∫ igényeinek optimális kielégítését.”51

ben ez nem történik meg, úgy a nyilatkozatukat visszaszolgáltatja, s az a továbbiakban semmilyen kötelezettséget nem jelent a Néppárt számára.48 Gimes ugyanígy kaphatott levélbeli nyilatkozatot személyes kezdeményezés alapján, anélkül hogy bármilyen felhatalmazásra vagy más politikai tényez√k, pártok egyetértésére hivatkoz[hat]ott vagy ezt garantál(hat)ta volna.) Gimes számára a Mihelics felé tett lépés a diktatúraellenes egységfront lélektani megalapozásához vezet√ lépés. Azon túl a saját lelkiismereti békessége felé vezet√ lépés is. És lehetséges, hogy ez a személyes motívum súlyosabb volt annál, a politikainál, amelyet rekonstruálni próbáltunk.

EPILÓGUS

G

imes Miklóst 1956. december 5-jén letartóztatták, 1958. június 16-án kivégezték. Mihelics Videt 1957. október 1-én „államellenes tevékenység alapos gyanújával” letartóztatták, két hónapig vizsgálati fogságban tartották a F√ utcai börtönben. Az ügyészség november 30-án megszüntette ellene a nyomozást. 1958. március 12-én a Tájékoztatási Hivatal elnöke szigorú megrovásban részesítette a Hazánk 1956. november 4-i számának szerkesztéséért, de újságírói tevékenységének folytatását engedélyezték.49 Folytatja pályáját az Új Ember f√munkatársaként. 1963-ban, Sík Sándor halála után kinevezik a Vigília felel√s szerkeszt√jének, s az is marad 1968 végén bekövetkez√ haláláig. Felel√s szerkeszt√ként minden évfolyam els√ számában iránymutató írással köszönti az új esztend√t, s ezekben az írásokban minden alkalommal nyíltan feltárja a hatalommal való kibékíthetetlen ellentéteit: 1966: „Bels√ és küls√ bírálóink, köztük f√leg azok az emigránsok, akik a szocialista rendszert ellenez-

Jegyzetek

6. Mihelics Vid: Az olasz munkaalkotmány, Társadalomtudomány, 1927/3–5., 217–248. o. 7. Mihelics Vid: Világproblémák és a katolicizmus, Dom kiadás, Budapest, 1933, 146. o. 8. uo. 147. o. 9. uo. 150–151. o. 10. Mihelics Vid: Az Új Portugália I–II., a Franklin Társulat kiadása, Budapest, 1938, 7. o.

1. A levelet Magos Gábor, Gimes Miklós sógora és harcostársa bocsátotta rendelkezésemre. 2. Mihelics Vid: Válaszom Ortutay Gyulának, Hazánk, 1948. április 23. 3. Mihelics Vid: Felfogásunk és magatartásunk 35 évvel ezel√tt, Új Ember, 1962. augusztus 19. 4. Frenyó Zoltán: Katolikum és politikum. Mihelics Vid 1945 és 1956 közötti munkássága, Valóság, 1998/2., 71. o. 5. Mihelics Vid: Prohászka Ottokár, Társadalomtudomány, 1927/1–2., 8–9., 5. o.

88

Keresztút 11. Mihelics Vid: Az Új Portugália I–II., a Franklin Társulat kiadása, Budapest, 1938. 12. uo. 285–286. o. 13. uo. 113–114. o. 14. uo. 135–136. o. 15. uo. 238–239. o. 16. Lásd Mihelics Vid életrajzát, in: Az id√k élén jártak, szerk.: Kovács K. Zoltán, Rosdy Pál, Barankovics István Alapítvány, 1996, 163–165. o. 17. Mihelics Vid: A Beveridge-terv, Keresztes Kiadás, 1943. 18. Mihelics Vid: Katolikus tanítás a tulajdonjogról, Új Ember kiskönyvtára, 1946, 35–37. o. 19. Az 1947. november 11-én elhangzott beszéd lényeges részleteit lásd: Az id√k élén jártak, 198–205. o. 20. G. M.: Hazánk romlása vagy a „Hazánk” romlása, SzN, 1948. október 24. 21. (G. M.): Jobb kés√n, mint soha, SzN, 1949. február 5. 22. Mihelics Vid: Magasabb erkölcsi szemlélet, Új Ember, 1956. június 10. 23. Új Ember, 1956. október 21. 24. Keresztes Sándor: „Mi 1956-ban éppen csak életjelt adtunk magunkról”, in: Pártok – 1956, szerk.: K√rösi Zsuzsa, Tóth Pál Péter, 1956-os Intézet, 1997, 165. o. 25. Szántó Konrád: Az 1956-os forradalom és a katolikus egyház, Szent Maximilian Lap- és Könyvkiadó, 1993, 84. o. 26. Matheovits Ferenc: „Kérem, mi mindig azt néztük, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja mit csinál”, in: Pártok – 1956, 180. o. 27. Nagy Imre levele Walter Romanhoz, 1957. április 6., in: Nagy Imre: Gondolatok, emlékezések, szerk.: Rainer M. János, kézirat, 198. o. 28. Mihelics Vid: A mi roppant felel√sségünk, Hazánk, 1956. november 4. 29. Ezt az állásfoglalást közreadja Rosdy Pál a Kereszténydemokrata Néppárt Hírlevelében, 1993. október, 11. o. 30. Mihelics Vid. Az igazi forradalom, Új Ember, 1956. november 4. 31. Igazából: √szén. 32. Fejt√ Ferenc: Budapestt√l Párizsig, Magvet√, 1990, 366. o. 33. A Dulles amerikai külügyminiszter által ez év elején meghirdetett új katonai stratégiáról, a „massive retaliation” elvér√l van szó, mely szerint az Egye-

sült Államoknak az √t ért esetleges támadásra annak formájától függetlenül nukleáris ellencsapással kell válaszolnia. 34. Apológia, Új Látóhatár, 1959. június, 318. o. 35. A vitáról Vásárhelyi Miklós emlékezéseib√l tudunk: Halda Alíz: Magánügy, kézirat, 231–232. o.; A Nagy Imre-kormány sajtóf√nöke voltam, Szilágyi Sándor interjúja Vásárhelyi Miklóssal, Beszél√ összkiadás III. k., 489. o. 36. Nagy Tamásné, Kovács Gréti emlékirata, kézirat. 37. Err√l a vitáról is Vásárhelyi Miklós visszaemlékezéseib√l tudunk: A Nagy Imrekormány sajtóf√nöke voltam, Szilágyi Sándor beszélgetése Vásárhelyi Miklóssal, Beszél√ összkiadás III. k., 489–490. o.; Halda Aliz: Magánügy, 384–390. o. 38. Halda Aliz: Magánügy, 330. o. 39. Ember Judit: Menedékjog – 1956, 140. o. 40. Losonczy Géza feljegyzése az MSZMP Intéz√ Bizottságának 1956. november 11-i ülésér√l, Magyar Országos Levéltár XX – 5 – h, 5. doboz, 35. kötet. 41. Nagy Imre levele Walter Romanhoz, 1957. április 6., in: Nagy Imre: Gondolatok, emlékezések, szerk.: Rainer M. János, kézirat, 198. o. 42. MOL XX – 5 – h, 5. d., 35. k. 43. Losonczy Géza feljegyzése az MSZMP Intéz√ Bizottságának 1956. november 11-i ülésér√l, MOL XX – 5 – h, 5. d., 35. k. 44. Tánczos Gábor tanúkihallgatási jegyz√könyve, 1958. január 20., MOL XX – 5 – h, 16. d., 18. k.; Tánczos Gábor és Bohó Róbert tanúvallomása, a Nagy Imre és társai per tárgyalásának gépirata, 1958. június 11. MOL XX – 5 – h, 27. d., 6. k.; Interjú Bohó Róberttel, készítette: Heged∫s B. András, 1956-os Intézet, Oral History Archivum, 1987, 315–316. o. 45. Pozsár István tanúkihallgatási jegyz√könyve, 1957. július 15., Pozsár István és Gimes Miklós szembesítésének jegyz√könyve, 1957. augusztus 1. MOL XX – 5 – h, 16. d., 18. k.. 46. Interjú Bohó Róberttel, OHA, 320. o. 47. Molnár Miklós: Emigráció, Kritika, 1994/10. 48. Bibó István levele Karcsay Sándornak, 1956. december 14., a Kereszténydemokrata Néppárt Hírlevele, 1993. október, 12–23. o. 49. Frenyó Zoltán: i. m., 81. o. 50. Mihelics Vid: Újévi bizakodások, Vigília, 1966/1., 43. o. 51. Mihelics Vid: Szembenézés önmagunkkal, Vigília, 1967/1., 46. o.

A III. Internacionálé II. kongresszusának látványterve, 1920

89