Keresztolvasatok. Paul Ricoeur-Andre Lacocque: Bibliai gondolkodás. Ford. Enyedi Jenő (Európa Könyvkiadó, Budapest, 2003)

Keresztolvasatok Paul Ricoeur-Andre Lacocque: Bibliai gondolkodás. (Európa Könyvkiadó, Budapest, 2003)

Ford. Enyedi Jenő

Paul Ricoeur ( 1 9 1 3 - ) francia filozófus, a 20. századi hermeneutikai gon­ dolkodás egyik legkiválóbb képviselőjének nevét n e m kell b e m u t a t n i a magyar olvasóknak. Válogatott írásai magyar nyelven először A hermeneu­ tika elmélete (Ikonológia és Műértelmezés 3., Szeged, 1987) című kötetben jelentek meg. Ezt követte A bibliai hermeneutika ( H e r m e n e u t i k a i Füzetek 6., Budapest, H e r m e n e u t i k a i Kutatóközpont, 1995), majd a Válogatott iro­ dalomelméleti tanulmányok (Budapest, Osiris, 1999). A z Európa Könyvkiadó érdeme, hogy Ricoeur André Lacocque-kal kö­ zösen írt könyvét 1998-as megjelenése után öt évvel magyar nyelven is kiadta. A mű először angolul je le n t meg Thinking Biblically címen a U n i versity o f Chicago Pressnél. A francia kiadás Penser la Bible címen ugyan­ ebben az évben jelent meg az E d i t i o n s du Seuil-nél. A magyar változatot helyesebb lett v o l n a „Biblikus gondolkodás" címmel fordítani. A vállalkozás egyedülálló. Paul Ricoeur a chicagói egyetemen több éven át együtt tanított a szintén francia származású Ószövetség-kutatóval, Lacocque-kal. Lacocque elsősorban exegéta, és a történetkritikai módszer alapján elemzi a b i b l i a i szövegeket. Először ő fejti k i véleményét a kivá­ lasztott ószövetségi szövegekről, majd a filozófus Ricoeur hermeneutikai szempontból reflektál kollégája gondolataira. A történetkritikust első­ sorban az érdekli, a m i a szöveg „mögött" van, a szöveg kialakulásának körülményei, eredete, „archeológiája"; a filozófust viszont elsősorban a szöveg „előtere", befogadása, hatása, azaz „teleológiája". Vegyük először szemügyre a szerzők módszertanát! Lacocque ugyanúgy t a n u l t a befogadástörténeti hermeneutikából, m i n t Ricoeur a történet­ k r i t i k a i exegézisből. A hatástörténeti módszer természetesen n e m telje­ sen új megközelítés a magyar olvasók számára sem. U l r i c h Luz Evangélium és hatástörténet ( H e r m e n e u t i k a i Füzetek 8.), v a l a m i n t U l r i c h Körtner Az ihletett olvasó ( H e r m e n e u t i k a i Füzetek 19.) is többször idézi Nagy Szent Gergely mondását, hogy „az i s t e n i szavak az olvasókkal együtt nőnek". Vagyis az írott szöveg önálló életre kel, s annak j e l e n t é s e nem szorítható a szerzői szándékra, s következésképpen a hermeneutikának nem szabad csupán a szerző szándékának feltárására szorítkoznia. Ezzel a szerzők elutasítják Friedrich Schleiermacher romantikus hermeneutikáját. A szö-

veg jelentése tehát n e m statikus dolog, hanem „minden alkalommal esemény, mely egy sajátos metszéspontban születik m e g " (8. o.). Ebből következik, hogy „az értelmezés folyamata n e m a forrásszöveg puszta helyreállítását, aktualizáló megismétlését jelenti, h a n e m sokkal inkább a m i n t a újrafeltalálását, újraalakítását, újratájolását." (uo.) A szövegnek sajátos pályája (trajectoire) van, a m i magából a szövegből ered. H a a szöveg hatása áll érdeklődésünk homlokterében, akkor a szöveg és az élő közösség kapcsolata is azonnal fontossá válik. „A szöveg végső soron a közösségnek köszönhetően, a kö­ zösség használatára, a célból létezik, hogy a közösségnek formát adjon." ( 1 1 . o.) így az Ószövetség szövegét Izrael népe újra és újra aktualizálta, s ezáltal a szöveg új beszéddé válhatott. A szerzők ezért a 16. század reformátori elvét, a sola scriptura formulát her­ m e n e u t i k a i szempontból tarthatatlannak vélik, mondván, ha a szöveget elszakítják az élő közösség kötelékétől, a hagyománytól, akkor az „boncolásra váró h a l o t t könyvvé" zsugorodik. A történetkritika és a kánonkritika egyaránt korlátozni kívánja a jelentés gazdagságát. I t t m e g kell jegyeznünk, hogy véleményünk szerint a szerzőknek csak akkor van igaza, ha a sola scriptura merev formai szemponttá válik. W a l t e r M o s t e r t m u ­ t a t o t t rá, hogy L u t h e r hermeneutikájában a sola scriptura m e n n y i r e gazdag tartalmi s z e m p o n t k é n t érvényesülhetett. ( H e r m e n e u t i k a i Füzetek 9.) R i c o e u r és Lacocque számára a szöveg dinamikája a lényeges: „Az írott szövegről van szó, melyet az olvasás hagyománya újraalakítva, újraelevenítve művé szőtt". (10. o.) A háttér és az előtér v i ­ szonyában az előtér meghaladja a hátteret. Á m a fent jellemzett szövegdinamizmus nemcsak az Ószövetség könyveire jellemző, h a n e m az Ószövetség és az Újszövetség kapcsolatára is. A szövegnek az Ószövetségben megkezdett pályája az első k o r p u s z o n kívül a második korpuszban is követhető. A z Újszövetség az Ószövetség újraértelmezése, beteljesítése.* Ez alapvetően a tipológiai szemlélet lényege (12. o.). A szerzők a könyvükben javasolt h e r m e n e u t i k a i „zsidó-ke­ r e s z t é n y " eljárásnak nevezik, amely a keresztény olvasatot n e m b e h e l y e t t e s í t é s n e k t e k i n t i , hanem a zsidó olvasat „alternatívájának". Végezetül a szöveg többértelműsége is kiemelkedő módszertani szempont: „a befogadástörténetre figyelő hermeneutika... a szöveg egyszerűsíthetetlen t ö b b é r t e l m ű s é g é t t i s z t e l i " . Egy szöveget t ö b b szinten lehet olvasni, az olvasó a szövegben találja magát. (Vö. Umberto Eco és U l r i c h Körtner: Lector in fabula.) Ennek az olvasási-értelmezési módszernek a legtalálóbb példája a

* A b i b l i k u s gondolkodásról szólván n a g y o n óvatosnak k e l l lennünk: ezer párhuzam s e m födi el azt a m é l y k ü l ö n b s é g e t , a m e l y a k e r e s z t y é n és a z s i d ó g o n d o l k o d á s k ö z ö t t feszül. Egy v a l l á s n a k l e h e t é p p e n szent könyve, attól azonban m é g n e m föltétlenül k ö n y w a l l á s : í m e a l e h e t s é g e s pont, a h o l a k e r e s z t y é n s é g

akár

az i s z l á m t ó l - i t t főleg a s z u n n i t a ágra g o n d o l u n k - , akár a z s i d ó s á g t ó l alaposan e l t é r h e t . M ó z e s s e l és M o h a m e d d e l könyvet küld az Isten, m í g az Újszövetségben egy személyt küld: az Ü d v ö z í t ő t . A z Ószövet­ ség és a Korán t ö r t é n e t e könyv a könyvben történet, míg az Újszövetségben az e g y s z ü l ö t t e t , a testet ö l t ö t t Igét látjuk: a könyv szerepe pusztán t e c h n i k a i . Fel lehet ugyan h o z n i , hogy az Ó s z ö v e t s é g afféle hatalmas „ f e j l ő d é s r e g é n y " , c s a k h o g y a m i n ő s é g i v á l t á s e l m a r a d t : a zsidóság számára s z ü k s é g k é p p e n

a T ó r a áll a

k ö z é p p o n t b a n . S u m m á z v a : az a b e n y o m á s u n k , hogy a francia szerzőpáros - egy nyelv, egy hagyomány, egy kifejezési m ó d b ű v ö l e t é b e n - csak r é s z b e n érzékeli az ó- és az újszövetségi g o n d o l k o d á s közti lényegi e l t é ­ rést. ( I t t is hangsúlyozzuk, h o g y n a g y o n oda kellene figyelni a misztériumvallások és a k e r e s z t y é n s é g kap­ c s o l a t á r a vagy a b u d d h i z m u s és a k e r e s z t y é n s é g közti - a h á t t é r g o n d o l k o d á s k ü l ö n b s é g e e l l e n é r e is szem­ b e t ű n ő - párhuzamosságra.)

- a szerk.

sémi írás, ahol az olvasó a mássalhangzókat magánhangzókkal egészíti k i . Az exegéta ezekkel a filozófiai előfeltételezésekkel egészíti k i saját történetkritikai módszerét. A filozófus, aki exegetikai könyveket olvas, abból a hipotézisből i n d u l k i , hogy a görög, a kartéziánus, a kantiánus, a hegeliánus modellen kívül is van gondolkodás, s ez pedig a bibliai gondolkodás. A bibliai szövegek, m i n t arra az irodalomtudós N o r t h ­ rop Frye is rámutatott, a metaforikus nyelvi fázishoz állnak közel. A z exegetával egyet­ értésben vallja, hogy a bibliai szövegeket olyan zsidó és keresztény közösségek fogadják be, amelyekhez hasonlót a filozófiai iskolák n e m ismernek. A h e r m e n e u t i k a i kör érvé­ nyesül itt: a közösség az írások értelmezésével értelmezi önmagát. A közösséget létre­ hozó „alapító" szövegek ugyanakkor útbaigazító, „tájoló" jellegűek, m i n t erre a Tóra szó jelentése is utal. Ugyanakkor a bibliai gondolkodásmód külső közösséget is meg­ szólít, például a görög gondolkodással való találkozás, s az abból fakadó „keresztező­ dések" rendkívüli jelentőséggel bírnak. A kötet módszertani kulcsszava tehát a „keresztolvasat" ( a n g o l u l : „intersection", franciául: lecture croisée). M a g u k a szent szövegek is „keresztolvasatok" eredményei, s a két szerző-tudós is keresztezi egymást a szövegek történetkritikai, illetve hermeneu­ t i k a i olvasatában. A kereszteződésnél találkozás történik, s ez a találkozás esemény. Ráadásul „a történetkritikai módszerbe ágyazott tipológiai bibliamagyarázat olyan bölcseleti elmélkedésnek n y i t utat, mely meghaladja a kánon korlátait, s kortárs filo­ zófiai vagy n e m filozófiai gondolkodásformákkal érintkezik". (18. o.) A találkozás ese­ ményében tehát nyitás történik, vagyis a könyv n e m a Bibliát kutató és értelmező szak­ embereknek, hanem m i n d e n k i h e z szól. A kötet következő fejezetei végeredményben esettanulmányok, a szerzők hat ószövet­ ségi szövegről fejtik k i magyarázatukat. Az első kiválasztott szöveg a teremtéstörténet ( l M ó z 2 - 3 ) . Lacocque első tanulmánya: Rések a falon, m e g l e h e t ő s e n nehéz szakmai értekezés, Ricoeur választanulmánya: Elgondolni a teremtést, már j o b b a n megszólítja a n e m kifejezetten szakmai olvasót is. Rámutat, hogy Genezis 2 - szemben Genezis 1 d i d a k t i k u s poémájával - alapvetően drámai jellegű. H i v a t k o z i k is Ricoeur a Gonosz szimbolikája című 1967-es művének idevonatkozó fejezetére, amelynek magyar kiadását („Az Ádám-mítosz és a történelem eszkatológiai felfogása" I n : A hermeneutika elmélete, 1987 és 1998) a kötet n e m tünteti fel. A „Ne ölj!" parancsolatáról (2Móz 20,13) szól Lacocque második írása, amelynek Dekalógus-értelmezésére Ricoeur Szerető engedel­ messég című fejezete válaszol. A harmadik Lacocque-tanulmány Ezékielnek a szétszórt csontok újraéledéséről ( 3 7 , 1 - 1 4 ) szóló látomását értelmezi, s rámutat, hogy az apoka­ l i p t i k u s kép Genezis 1-2 r e d i v i v u m a (267. o.). Ricoeur Az immanencia őrszeme címen a prófétai híradás szerkezetéről, majd a jelképrendszer nyitottságáról szól. Ezek után nagyszabású elemzések következnek a 22. zsoltárról. Lacocque rámutat, hogy „a 22. zsoltárt a megfeszítettség egyedülálló helyzetében idézve, Jézus az egyház értelmezése szerint nemcsak a héber textus mélységes jelentését tanította, de összehasonlíthatat­ lan, meghatározó és végső é r t e l m e t is adott a zsoltárnak. Kiváltságos hermeneutikai példája ez annak, hogy egy szöveg jelentése hogyan bővül tovább megfogalmazásának pillanatától kezdve." ( 3 4 1 . o.) Lacocque szerint „a zsoltárt K r i s z t u s úgy mondja a ke­ reszten, m i n t h a legelőször mondaná". (347. o.) Ricoeur A panasz mint ima című - talán

a kötet legszebb - tanulmányában egyetért kollégájával, hogy a „megfeszített újraszerzi a 2 2 . zsoltárt". Ricoeur a strukturális értelmezésen túl a teológiai értelem felé is ablakot nyit, s rámutat, hogy a zsoltáros (illetve Krisztus) szenvedése nemcsak Isten előtti, h a n e m Isten általi szenvedés is. (367. o.) L u t h e r is ugyanezt mondja, a m i k o r azt fejti k i , hogy az Anfechtung (kísértés, megpróbáltatás) magától Istentől jön. A pa­ naszt, m i n t az imádság feledésbe merült formáját vissza kell helyezni jogaiba a keresz­ tény lelkiségben. A kinyilatkoztatások kinyilatkoztatása című fejezetben Lacocque az Úr Mózes előtti önmeghatározását exegetálja: „Vagyok, aki vagyok" (2Móz 3,14). Rámu­ tat, hogy Isten önmeghatározása teofanikus és performatív (398. o.), „Isten legszemé­ lyesebb misztériumát m u t a t j a meg". (407. o.) S az 'ehje 'aser 'ehje némileg talán szaba­ don, de tartalmilag precízen így is fordítható: „Veled, Mózes - és Izraellel a történelem során - állok vagy b u k o m " (409. o.) Lacocque konklúziója is lényeges: „Krisztológiai szempontból valószínűleg egyetlen textus sem múlja úgy fölül világosságban és hatá­ rozottságban a fölismerés formulájának újraértelmezését, m i n t J á n o s 1 7 , 6 - 8 : »Megjelentettem a te nevedet az embereknek, akiket e világból nékem adtál.«" (419. o.) Ricoeur Az értelmezéstől a fordításig című választanulmányában a fordításból adódó nehézségek­ ből i n d u l k i , majd az Isten és a lét kérdéséről elmélkedik Ágoston, Pszeudo-Dionüsziosz, illetve a középkoriak alapján. Franz Rosenzweig, a m o d e r n zsidó gondolkodó ezt a formulát az „ittlét" formával fordítja: „Ich werde dasein, als der ich dasein werde. So sollst d u z u d e n S ö h n e n Jisraels sprechen: I C H B I N D A schickt m i c h zu euch." (469. o.) A utolsó ószövetségi könyv, amelyről a szerzőpár dialógust folytat, az Énekek éneke. Lacocque meglepő, provokatív tézise, hogy a bibliai könyv szerzője egy nő volt. (La­ cocque a n g o l u l külön tanulmányt szentelt ennek a kérdésnek: Románcé She Wrote: A Hermeneutical Essay on Song of Songs.) Ezt írja: „Erósz felmagasztalása ez; az Énekek egy férfi és egy nő szabad, zabolátlan, sőt bizonyos mértékig t i t k o s szerelméről beszél." (512. o.) Ricoeur A nászmetafora című tanulmányában válaszol: „Énekek éneke... ero­ tikus költemény, melyet talán egy nő alkotott - miért ne? - , vagy m i n t egy több hangra írt költemény, m e l y férfi és nő szerelmét magasztalja, egyetlen utalás nélkül a házasság intézményére..." (522. o.) „A lényeg, hogy be kell v a l l a n u n k , hogy soha sem tudjuk teljes bizonyossággal, k i , kihez és h o l beszél." (524. o.) Egy hermeneutika-történeti eszmefuttatás után megnyitja újra az utat a teológiai olvasat felé: „Az l M ó z 2,23 fényé­ ben újraolvasott költemény azt sejteti, hogy a teremtményi ártatlanságot a bukás nem szünteti meg: hogy ezen az ártatlanságon nyugszik még a rossz története is, mely viszont az e r o t i k u s v i s z o n y t sem kíméli." ( 5 7 1 . o.) Ricoeur számára a szerelmi költemény intertextuális „keresztolvasata" vezethet el a teológiai j e l e n t é s felismeréséhez. Ha a nászmetaforákkal kapcsolatos ószövetségi és újszövetségi textusokat egymásra vetít­ jük, akkor a súrlódási pontokból a legmerészebbek pattannak k i . A „Bárány felesége" (Jel 21,9) az egyik legszembeszökőbb ilyen metafora. H a a j e l e n t é s e k áthatják, keresztezik egymást, a k k o r a metszéspontokban m i n d i g valami új születik. Éppen ez a keresztezés történik meg a nászban, a szerelmi egyesü­ lésben. S ez végeredményben m i n d e n olvasás alapmetaforája is egyben. Ricouer és La-

cocque páros (és ezért páratlan!) keresztolvasatú könyvének nemcsak tárgya, hanem alanya is volt a nászmetafora, legalábbis szellemi értelemben. Ifj. Fabiny Tibor

Venyige és szőlőtő Bolyki János: János evangéliuma a görög tragédiák (Kálvin Kiadó, Budapest, 2002)

tükrében

A boldogság nemcsak a Biblia központi kérdése, h a n e m a görög tragédiáé is, amely, Arisztotelésszel szólva, „cselekvések utánzása", „a boldogság és a boldogtalanság" pedig „a cselekvésben r e j l i k " (Poétika 49b25-29; 5 0 a l 5 ) . * A B i b l i a boldogmondásai kétségkívül paradoxonok, de paradoxiájuk m e r ő b e n más, m i n t amiről Szophoklész Oidipuszának zárszava beszél: Senki hát halandó embert, ki e földön várja még végső napját, ne nevezzen boldognak, míg élete kikötőjét el nem érte bánat nélkül, biztosan. Hogyan is lehetne ezt a boldogságot, melynek bizonyossága a halálhoz, az élet végé­ hez van kötve, közös nevezőre h o z n i a bibliaival, m e l y maga az életteljesség?** Vala­ hogy így áll a helyzet más területen is. A közösségről, m e l y szó- és fogalomkincsben, motívumkészletben a tragédia és az evangélium között m u t a t k o z i k , gyakorta kiderül, hogy alig több puszta szavak azonosságánál, sőt maga a hasonlóság rejti a nála elgondolhatatlanul mélyebb különbséget. Bolyki János roppant nehéz feladatra vállalkozott tehát, méghozzá a m o n o g r a f i k u s teljesség igényével elsőként magyar nyelven: arra, h o g y az evangéliumot a görög tragédiákkal egybevetve, eltéréseiket és egyezéseiket regisztrálva, irodalomtudományi, műfajelméleti módszerrel, az eszme- és kultúrtör­ téneti, sőt feltételezett hatástörténeti hátteret is sokoldalúan feltárva mutassa fel J á ­ nos evangéliumának „drámai, sőt tragikus vonásait" (10. o . ) . A Bevezetés a továbbiakban ( 1 1 - 1 6 . o.) a kutatástörténet alig egy évszázadáról szól. A b b a n legtöbben egyetértenek, hogy János evangéliuma n e m dráma, hanem „drámai jellegű" elbeszélés; emellett azonban a műfaj kérdéséről sokféle nézet volt és van for­ galomban. A sort F. R. M . H i t c h c o c k tanulmánya n y i t o t t a 1907-ben. Vele és másokkal szemben C. R. B o w e n nézete szerint a drámai jelleg n e m annyira az evangélium egé­ szében keresendő, inkább egyes drámaszerűen formált jelenetekben; a Jánosi evangé­ l i u m ilyenek sorozatából álló elbeszélés. C. M . C o n n i c k úgy vélte, Jánosnál a hagyo­ mányanyag átértelmezése t o l t a el a hangsúlyt a drámaiság felé a s z i n o p t i k u s o k h o z * Tiszteljük ugyan A r i s z t o t e l é s z drámafelfogását,

de sajnáljuk, h o g y a tragédia vallásos összefüggése h i d e ­

gen hagyta. I l y e n s z e m p o n t b ó l - t ö b b n e m z e d é k k e l a k l a s s z i k u s o k után - m á r egyfajta görög r a c i o n a l i z ­ m u s t szólaltat m e g . Saját t e r ü l e t é n - e b b e n az esetben az i r o d a l o m e l m é l e t b e n

- természetesen

nyújtha­

t o t t egészet és m a r a d a n d ó t . - a szerk. ** Ez a szembeállítás t ú l s á g o s a n k i é l e z e t t n e k tűnik. Más az O i d i p u s z király, é s m á s a görög tragédia álta­ lában. - a szerk.

képest, e tendenciát erősítette a célok - a tragikusoknál a meggyőzés, az evangélium szerzőjénél a h i t é b r e s z t é s - hasonlósága. J. L. M a r t y n vetette fel 1968-ban az igen termékeny kétszintes dráma-koncepciót. Eszerint az anyag dramatizálásában döntő szerepe v o l t annak, h o g y a speciális helyzetű Jánosi gyülekezet Jézus történetében saját sorsának előábrázolását látta. A 70-es, 80-as évektől kezdődő irodalomtudományi vizsgálatnak, a narratíva-kritikának és a Jánosi evangélium drámai vonásai összegyűj­ tésének történetét e l s ő s o r b a n A . Culpepper, F. Kemper, M . Stibbe, L. Schenke, W. Verbürg és M . Rein neve fémjelzi. A fordulatra az evangélium elemzésének esetében is nagy hatással volt Auerbach, Frye és Kermode. Auerbach Mimézise 1946-ban jelent meg először (nem 1953-ban), A kritika anatómiája pedig 1957-ben (nem 1971-ben, lásd 14. o.); más kérdés, mikortól számolt velük alkotó módon a János-kutatás. Hozzánk M . Rein szemlélete áll legközelebb, aki erőteljesen hangoztatva az evangélium műfajilag vegyes, lírai-drámai-epikus voltát, alkalmat ad, hogy elgondolkodjunk: amilyen meg­ szokott a tudományban, éppoly mélységesen p r o b l e m a t i k u s Isten beszédét műfaji s általában esztétikai kérdések mentén, főként pedig összehasonlító módszerrel vizs­ gálni. A könyv törzsrészét h á r o m nagyobb egység alkotja. A z első, A tragédiák utóélete a hellenizmus idején és a korai keresztyénség korai századaiban, történeti áttekintést ad ( 1 7 35. o.). Felöleli a görög tragédia elterjedésének, ismeretének problematikáját a Római Birodalom Krisztus utáni 1. századában. Szól a korai kereszténység eredendő és heves színházellenességéről, különös tekintettel Tertullianus traktátusára A látványosságok­ ról (De spectaculis). Kitér a klasszikus görögség utáni drámatörténetre a Krisztus előtti 4 - 3 . századi újkomédiától az annak hatására v a l a m i v e l k é s ő b b felvirágzó archaikus római drámáig, a Krisztus utáni 1. századi Senecáig, és a valamikor a Krisztus előtti 3. és 1. század között élt hellenizált zsidó Ezekieloszig. Összegzi a János korabeli zsidó­ ság és kereszténység közegében felbukkanó, színházkultúrára utaló szórványos jele­ ket. A tartalmilag sokszínű, a továbblépéshez szükséges tényeket felsoroló summával a szerző célja nem a mélyebb elemzés, hanem az, hogy kimondhassa: ezek a tények így együtt legalábbis megengedik azt a feltételezést, m i s z e r i n t a Jánosi evangélium kelet­ kezésekor „ismerhették" - az általános alanyba az evangélium (zsidókeresztény) íróját is, olvasóit, hallgatóit is beleértve - „a görög tragédiákat vagy azok részleteit" (19. o.), a hellén színházi kultúrát, illetve „Arisztotelész drámaelméleti gondolatait" ( 6 1 . o.). N e m g o n d o l j u k persze, h o g y a János-evangélium drámai vonásai döntően a pogány dráma- és színháztörténet alakulásával, illetve az evangélista efféle ismereteivel ma­ gyarázhatók. Első l é p é s b e n nagyjából egyetérthetünk Stibbe-bel: „nem az a fontos, hogy a JE ( = J á n o s evangéliuma) szerzője m i t ismert Euripidész vagy mások tragédiái­ ból, hanem az, hogy egy o l y a n kultúrában élt..., a m e l y i k b e mélyen beleágyazódott a tragikus műfaj." (Kiemelés: D . K . ) Megjegyezzük azonban, hogy Bolyki János korábban, a János-evangélium Kommentárjában (Igaz tanúvallomás. Osiris, Budapest, 2001) szé­ lesebb összefüggésben fogalmazott. A z evangélium zömmel pogánykeresztény címzet­ téire t e k i n t e t t e l , „a l e h e t ő legtágabb kulturális hatótávú", „minden ősi kultúrában is­ m e r t " , „többféle kultúra alapját képező közös archetípusokat" egybefogó „mitológiai keretről" beszélt, n e m egy műfajról ( 4 1 . o.). Most viszont arról van szó, hogy a Jánosi

szerző, tudattalanul vagy tudatosan „a tragédia archetipikus formái alapján" (30. o.), azaz egy konkrét műfaj, egy speciálisan görög, méghozzá a klasszikus korhoz, a Krisz­ tus előtti 6-5. századhoz kötött műfaj nyomán - mintájára? tudattalan befolyása alatt? közegének érzetében? - fogalmazta újra a Jézus-hagyományt. Olyannyira, hogy e kap­ csolat a szerző szerint kiállja még a közvetlen, motivikus, sőt szövegszerű összevetés próbáját is! Ez az összevetés alkotja a könyv zömét. A z eredmény gyakorta meggyőző, o l y k o r azonban némileg megtévesztő lehet. Például az, hogy a keresztény liturgia drá­ m a i formát öltött, véleményünk szerint nincs direkt történeti összefüggésben a kora­ beli színjátékkultúrával. E fejleményt n e m tekintenénk „feleletnek a dráma és az egy­ ház konfliktusára" (26. o.). A zsidó istentisztelet meghatározó előképi jelentősége és sok egyéb ok mellett ez azért is kevéssé valószínű, mert a liturgia résztvevője nem meg­ formál, alakít, utánoz másvalakit, hasonlóvá válva hozzá - m i n t a színész, a k i , Hüppokratésszal szólva, hazudik, „mást gondol, és mást m o n d " - , hanem reprezentál és szimbo­ lizál. (Furcsán is veszi k i magát, ha a felolvasó olykor mégis megpróbálja színészileg „utánozni" Jézus egy-egy vélt gesztusát vagy hanglejtését.) A „szerep" két értelme, a szó szerinti/színpadi és a m e t a f o r i k u s / l i t u r g i k u s „szerep" között óriási a különbség.* A kötetben a kettő összemosódik, s o l y k o r ez történik a többi f o g a l o m m a l is. B o l y k i exkurzusként az első részbe i k t a t egy fejezetet a János-evangélium és az euripidészi Bakkhánsnők közötti hasonlóságokról és eltérésekről Stibbe nyomán, valamint az evangélium és Seneca Őrjöngő Herculese (Herculens furens) ö s s z e v e t é s é t F. Kemper kutatása alapján, végül saját meglátásait további tragédiamotívumok Jn-beli felbukka­ násáról (26-35. o.). A második rész a JE az antik és modern drámaelméletek mérlegén címet viseli (39-94. o.). Elöljáróban a szerző két kérdést tesz fel. Hogyan alakul János evangéliumában az elbe­ szélő és drámai részek aránya, továbbá „drámaként mennyire tragédia jellegű" (36. o.) az irat? Szakaszról szakaszra elkülöníti János dramatizált és epikus szövegeit, megál­ lapítja - érvként a drámai jelleg m e l l e t t - , hogy „a dialógusok aránya a narratív szöveg­ hez képest kettő az egyhez" (46. o.). Ez azonban úgy áll elő, hogy a statisztikai táblá­ zatban nincs „monológ" kategória, J é z u s beszédei is a dialógokhoz számíttatnak; p l . a Nikodémus-jelenet 12 szakasznyi monológja (3,10-21), a csaknem teljes három fe­ jezeten keresztül, a 14,9-től a 16,16-ig megszakítás nélkül tartó nagy monológ, és az összes többi Jézus-beszéd is a „dialógus" oszlopban szerepel. A negyedik evangélium i s m e r t jellegzetessége, hogy a néhány szakasznyi tényleges dialógusokat terjedelmes jézusi beszédek követik, melyek drámaisága abban áll, hogy n e m a narrátor, hanem egy „szereplő" dikciói. Ez retorika, a m i a drámán kívül a pogány epikának és történetírás­ nak is (lásd például Liviust, majd Tacitust) szerves tartozéka. A k á r m i n e k vesszük e beszédeket, a „dialógus" kategóriába biztosan nem valók. Á m a második rész fő témája inkább az, mennyiben alkalmazhatók J á n o s evangéli­ umára a különböző drámaelméletek. A z első helyen Arisztotelész Poétikája., a tragédia

* N e m v a g y u n k biztosak abban, hogy a k l a s s z i k u s triász idejében m á r p o n t o s a n így állt a d o l o g . S g o n d o l ­ j u n k például a M á t é - p a s s i ó u t ó é l e t é r e , egyházi é s h a n g v e r s e n y s z e r ű előadásaira: t a n u l s á g o s ö s s z e v e t é s r e nyújt a l k a l m a t . - a szerk.

í^^l^?^^^^^^

—

m m m m

«

_

™

_

_

_

(meghatározás, ismérvek, hatás) és az evangélium között lehetséges kapcsolat áll, i l ­ letve Schenke, Verbürg és Stibbe munkái a Poétika és J á n o s evangéliumának viszonyá­ ról. Majd Hegel, Jaspers, Frye és Balthasar tragikumfelfogásának ismertetése követke­ zik, szintén az evangéliummal összefüggésben. A harmadik rész címe: A mítosz (re-)interpretációja az antik tragédiában és JE-ban ( 9 5 188. o.). H o g y a n írják újra az ősi mítoszokat a görög tragikusok k o r u k sorskérdései­ nek, társadalmi változásainak és a nyomukban támadt etikai problémáknak értelmezé­ se érdekében ( 9 5 - 9 8 . o.), s miként történik ugyanez az evangéliumban, melynek írója szintén új helyzetben reinterpretálja Jézus személyét, művét és a Jézus-hagyományt? (99-105. o.) - kérdezi a szerző. A mítoszt paradigmaszerű volta különösen alkalmassá teszi sorskérdések megragadására: a tragédia, legalábbis a fennmaradt tragédiák témája, az aiszkhüloszi Perzsák kivételével, nem történelmi-időbeli esemény tehát, h a n e m a mítosz időtlen világa. Bármennyire időben játszódónak tűnik a tragédia, például m e r t meg kell felelnie az arisztotelészi „egy napforduló alatt" kritériumnak, továbbá m e r t érintkezik a történelemmel - ha létező görög intézmény eredetmítoszához kapcsoló­ dik, m i n t az Oresteia-trilógiát lezáró Euméniszek, vagy ha olyan kultúrhérosz szerepel benne, m i n t Athén legendás királya, Thészeusz - , „ideje" mégis fikció csupán, m e s é j e mindenestől a történelmi „idő kezdete előtt" játszódik.* Vele szemben a Krisztus-ese­ mény eo ipso időbeli, történelmi, vele az időbe, a történelembe lép be Isten; az evangé­ l i u m i drámaiság legfőbb elemének, anagnórisziszének tétje éppen az, felismeri-e ezt az ember, azt ugyanis, hogy Jézusban a szeme előtt találkozik össze időbeli és időtlen. így a reinterpretáció eleve mást jelent az evangéliumban, m i n t a tragédiában: például az előbbiben az újabb értelmezés a lényeget t e k i n t v e n e m zárja k i a korábbiakat, míg a mítoszvariánsok közt - lévén „csak" irodalmi anyagok, időtlen paradigmák - nem r i t k a a lényegi, szemléleti ellentét. A reinterpretációs rész következő fejezetének tárgya rítus, mítosz és dráma viszonya (105-112. o.). Bolyki többféle rituálétípus jellegzetességeit elemzi; közülük az áldozati rítus, az áldozat/önfeláldozás motívum a leglényegesebb, a tragédia és a Jánosi evan­ gélium összevethető ilyen szempontból. I t t is sok a n y i t o t t kérdés, talán a következő kettősség okán: tény, hogy egyes tragédiák ősi rítusok n y o m a i t őrzik, ám ezek ritkán vannak közvetlen összefüggésben a feldolgozott mítosszal. Továbbá sok kutató úgy véli, hogy a görög mítoszok eredete nem a rítusban keresendő, legalábbis korán elsza­ kadtak a rítustól: e feltételezés híján érthetetlen maradna a szüzsé szabad alakításának ténye, egy-egy mítosz számos, olykor ellentmondó variánsainak léte, ami rituális szö­ vegek esetén nehezen képzelhető el, de ami másfelől az irodalmi, tragikus feldolgozás alapfeltétele. A z etikai k o n f l i k t u s o k tragédiái és evangéliumi megjelenéséről szóló fejezet után (113-126. o.) a téma a mítosz m i n t transzcendens „világ- és egzisztenciamagyarázat", kezdve a g n o s z t i k u s m í t o s z létértelmezésétől B u l t m a n n 1941-es kommentárjáig,

* Éppen ez a m i t i k u s i d ő t l e n s é g választja el élesen a görög t r a g é d i á t n e m c s a k J á n o s evangéliumától, de az újkori - akár fiktív, a k á r t ö r t é n e l m i tárgyú - drámától is. H a újkori s z e r z ő nyúl a m í t o s z h o z , csak f i k c i ó p ó t ­ léknak t e k i n t i . - a szerk.

mítosztalanítási programjáig és antropológiai értelmezéséig, majd H . Weder inkarnációs hermeneutikájáig és G. Theissen vallástudományi interpretációjáig ( 1 2 7 - 1 3 7 . o . ) . Bolyki a létkérdések tragédiabeli (újra)értelmezését (137-144. o.) Aiszkhülosz Promé­ theusza., az euripidészi Bakkhánsnők és Szophoklész Oidipusza példáján vizsgálja. M i n d ­ három igen összetett mű; Bolyki az elsőből „az emberi lét feltételeit", a másodikból „a szenvedély" interpretációját, a harmadikból pedig „az identitáskeresés" egzisztenciális problémáját e m e l i ki, majd pedig azt vizsgálja, miként jelentkeznek ugyanezek János­ nál. Kérdés azonban, drámaibb jellegű-e J á n o s é a másik három evangéliumnál azáltal, hogy „a tragédiákhoz hasonló" létkérdéseket fogalmaz meg, hiszen megteszik ezt a s z i n o p t i k u s o k is. A m e l l e t t a hasonlóságok túl általánosak, például a szfinx ember­ talánya az Oidipuszban csak távolról e m l é k e z t e t J á n o s Pilátusának szavára: „íme, az ember!" A könyv egyik legérdekesebb részében a szerző a Jánosi gyülekezet történetével, vallásszociológiai formációjával, összetételével és helyzetével, sorsával foglalkozik M a r t y n kétszintes dráma-modelljét hasznosítva, kitérve arra, hogyan reprezentálják a közösséget a fellépő pozitív és negatív hősök, a Keresztelő, N i k o d e m u s , a samáriai nő, Pilátus, Júdás stb. (144-162. o.). A sorsközösség megélésének terepe a liturgia, mely „olyan misztériumdrámává fejlődött, amely valóban »ketszintes« volt, a múltban leját­ szódott b i b l i a i történet jelen idejűvé vált, a résztvevők egyidejű szereplőivé váltak az egyszeri, de m o s t megismétlődő drámának" (165. o.). Ez - a „szerepet" és hasonló ter­ m i n u s o k a t persze metaforikusán értve, lásd fenn - fontos és meggyőző gondolat. A z azonban kérdéses, jól írja-e körül az arisztotelészi „félelem és részvét" fogalma azt a reakciót, a m i t e sorsközösség tudata a Jánosi gyülekezetben kiváltott: „világos, hogy Jézus drámáját figyelve az arisztotelészi tragédiaelmélet szerinti félelem és részvét érzése töltötte el őket. Részvét az isteni Küldött földi sorsát olvasva/hallva, és félelem, hogy abból ők is részesednek majd. Ebből viszont arra következtetünk, hogy a Poétika ... katharsziszából, azaz megtisztulásélményéből is részesedhettek." (162. o . ) . Ez számunkra igen­ csak kérdéses, mindenesetre a Biblia n e m így írja le a hívők viszonyát Jézus és a saját szenvedésükhöz. Az utolsó fejezetek tragédia és jog kapcsolatáról szólnak (168-188. o.). A rend m i n t olyan, a j o g és igazság elszakadásának élménye, régi és új rend konfliktusa, bűn, bűn­ telenség, büntetés, bűnhődés - j o g és dráma közös terepe, ezek az őstémák szükség­ szerűen ö l t e n e k oly sokszor törvénykezési formát a színháztörténetben. A per már mindig is drámai esemény, m e r t normális esetben a perkonfliktus sem igazság k o n t r a nem-igazság vitája, hanem relatív igazságoké, akár a drámai konfliktus. A perben is, a drámában is önmagában elismerendő részigazságot képviselnek a felek, melyek között mégis dönteni kell; a Bíró épp annyiban k a r i z m a t i k u s - i s t e n i személy, hogy képes új, ügydöntő szempontot h o z n i e m i n d e n k i m á s számára eldönthetetlennek látszó patt­ helyzetbe. Jog és dráma kapcsolata a n n y i r a szoros, hogy nincs értelme azt kérdezni, melyik az elsődleges, a jogi processzus drámai szerkezete, vagy a dráma per-struktúrája. Annál inkább, m i v e l egyes esetekben t ö r t é n e t i l e g is követhető, miként válik ketté a közösség e l ő t t lefolytatott nyers, ám rituális veszekedés egyfelől „perré", másfelől kezdetleges „drámává". Az ősi, sőt még a J á n o s korabeli római j o g is nyíltan vállalja

j3~

r e d

l££2j^^

_

_ _ _ _ _

_ _ _ _ _ _

önnön m i n d e n t átható, durva dramatizálását, a m i k o r például az előírt szavak pontos követéséhez fűzi a per sikerét, a m i k o r rögzített, drámai-dialogizált forgatókönyvet, úgynevezett formulát használ a fejlett prétori perben vagy perszerepeket (partes litis), cselekményt és cselekvőt (actio, actor, agere) emleget, a pert a színház terminológiájával írva le, vagy fordítva. És másfelől, attól kezdve, hogy a Biblia főbb teológiai fogalmai, szövetség és törvény, a teremtett, azaz adós-lét körüli összes kifejezés (hitelezés és hűség, az adósság elengedése, k i - vagy megváltása, helyettes megfizetése), fogadott gyermekség és öröklés, aktív vagy passzív tanúság és e kettő összefüggése („aki tanú­ ságot tesz rólam, arról én is tanúságot teszek": M t 10,32), m i n d k ö z i s m e r t e n j o g i eredetű és alapjelentésű metaforák; nos, ettől kezdve a bibliai szövegek jogi és egyszer­ smind drámai alapszerkezete: adottság. N e m csoda hát, hogy m i n d a görög tragédiának, m i n d az evangéliumnak rengeteg j o g i vonatkozása van, köztük sok hasonló is, így be kell érjük a t é m a c s o p o r t o k (törvénykezési témák, a tanúság, per és perújrafelvétel, k o z m i k u s per) rövid áttekintésével. A kötet végén az eredmények összegzését olvassuk, előbb hat pontban a görög tragé­ diák és J á n o s evangéliuma hasonlóságait, majd öt pontban eltéréseiket. A z t tapasztal­ j u k azonban, h o g y n e m elsősorban hasonlóságokról és eltérésekről, n e m két külön j e l e n s é g c s o p o r t r ó l van szó. A fontos különbségek sokkal inkább vannak m a g u k b a n a hasonlóságokban, m i n t bárhol másutt, éppen a hasonlóságok világítanak rá legéleseb­ ben az evangélium hasonlíthatatlanságára. Ez lehet az oka, hogy a komparatív, a Bibliát más alkotásokkal összevető módszer - mely mégiscsak főleg a hasonlóság s n e m a kü­ lönbség demonstrálásában érdekelt - olykor valamiféle irritáló ambivalenciaélményt kelt: m i n t h a voltaképp hasonlíthatatlanok összehasonlítása folynék a szemünk láttá­ ra. Ez a benyomás a kötet átfogó és gondolatébresztő jellegével is kapcsolatban áll, a m i arra indítja a recenzenst, hogy az ismertetéshez néhány reflexiót fűzzön.

Bizonyára elsősorban az összehasonlító módszer eleve p r o b l e m a t i k u s voltával függ össze a fogalomhasználat bizonytalansága, a m i ezért kivédhetetlennek látszik. N e m véletlen, hogy Balthasar a dráma-terminológiát kizárólag metaforikusán használja, így kerülve el a fogalomzavart. A teológia drámai önkifejezését az ember látás- és beszéd­ módjának t e k i n t i a világ- és az üdvtörténetről, s mindarról, ami ahhoz t a r t o z i k , első­ sorban Isten szaváról. Ez is, m i n t m i n d e n metaforikus beszéd, különbözők olyan azo­ nosítása, m e l y „csúsztatás" árán képes szólni k i m o n d h a t a t l a n tárgyáról. Ez Balthasar s z e m é b e n egyfelől a drámanyelvet az isteni Szóról lehetséges emberi beszéd alkalmas vagy legalkalmasabb formájává avatja, de másfelől kizárja az összehasonlítást a bibliai beszéd és a profán (drámai vagy egyéb) művek között. O, m i n t a szerző említi (85. o. skk.), a monumentális Theodramatik öt kötetében János drámaiságával külön, összeha­ sonlító módon n e m foglalkozik; fő célkitűzése - hogy a különféle teológiai irányzato­ kat a t e o d r a m a t i k a nyelvében segítse közeledni egymáshoz - az emberi beszédre korlá­ tozódik. A fogalomkeveredés m i n d e n más esetben óhatatlan: a kötetben a drámaiság/ t r a g i k u m h o l műfajelméleti, esztétikai fogalmat jelent, h o l a hasonnevű történelem-

szemléleti kategóriát, azután h o l technikai értelmű, h o l meg pusztán metafora. János evangéliumának tragikumáról néha m i n t átfogó világnézeti aspektusról van szó, ami viszont köztudottan n e m csupán a drámai m ű n e m b e tartozó alkotások ismérve, ha­ n e m e p i k u s o k é is. A z egyes jelenetek dramaturgiájáról szólva a t e c h n i k a i j e l e n t é s keveredik az előbbiekkel. „A h i t drámája", „drámai tanúvallomás" és hasonló kifejezé­ seket viszont metaforikusán kell érteni. Ráadásul a Jánosi evangélium Kommentár-béli meghatározása - „mi az egész János evangéliumát műfajként a tanúságtétel drámájának tekintjük" ( 5 3 0 . o.; kiemelés: D . K.) - utólag, a „műfajként" kitétel dacára, szintén metaforának tűnik, m e r t a j e l e n kötetben úgy tetszik, m i n t h a B o l y k i inkább a nem dráma, hanem drámai jellegű körülírásra hajlana. Továbbá ha ez az evangélium „dráma" (a Kommentár szerint) vagy „drámai jellegű" (jelen könyv szerint), akkor olyan példátlan alakzat, mely egyidejűleg mutatja a műnem archaikus és modern vonásait, összefüggésben azzal a Bolyki által is tárgyalt polémiával, hogy tragikus-e hát, („rossz végű") vagy k o m i k u s („jó végű") az evangélium drámai­ sága. Tudjuk, happy end nemcsak komédiában lehet, a kései tragédiák közt vannak j ó végűek is: i l y e n k o r a kedvező fordulatot i s t e n i közbeavatkozás hozza - „akárcsak" az evangéliumban. (Az újkomédiapedig egyes vonásaiban a tragédiához közelít, ahatárok elmosódnak.) A z evangélium tehát egyrészt a deus ex machinás j ó végű tragédiák útján, a fejlődés új útján jár. Másrészt meg emlékeztet az ősi, a tragédia és komédia kettévá­ lása előtti periódusra. A z áldozatképzet keresztény transzformációjáról szóló gondo­ latokhoz (165. o. skk.) kapcsolódva megjegyezzük, hogy a növényi termékenység ve­ getációs isteneinek áldozati rítusa döntően különbözik az állatáldozatitól. A z előbbi a természet évi körforgását ábrázolja k i , azaz „hőse" meghal, majd, természeti szük­ ségszerűséggel, újjáéled. Az áldozati állat erőszakos és végleges halálából ellenben ér­ telemszerűen nincs feléledés, az állat termékenysége erejét adja tovább halálával. Több kutató szerint a rítus akkortól válik drámává - tragédiává és komédiává differenciálód­ va - , a m i k o r t ó l hősei halandó, s ennyiben az állathoz hasonlatos lények, emberek, héroszok. A z újjáéledés-motívum szükségképp átalakul a tragédiában a hős halál utá­ n i , abból folyó morális győzelmévé, áldássá, erkölcsi tanulsággá (Antigoné, Oidipusz Kolonoszban s t b . ) : ez „az áldozati állat halálából fakadó erő" motívum spiritualizált folytatása. Mármost Jézus története m i n d az állatáldozati motívumra (Isten Báránya), m i n d a növényire (földbe vetett mag) emlékeztet, de érdekes módon a feltámadás ígé­ rete i t t is csak a növényszimbolikához fűződik. Ám az ígéret megvalósulása mégsem ezen archaikus-természeti-növényi sémát követi, hanem a modernebb deus ex machinaformát: „ezért Isten feltámasztotta őt". N e m beszélve arról az ismert, mégis elgondolhatatlan különbségről, hogy a vegetációs istenek halála nem személyes halál, hanem m i n t e g y a megszemélyesített természeti erő pusztulása, míg Jézus halála és feltáma­ dása személyes: „Én vagyok" - e kijelentés nemcsak a megholt és a feltámadott azonos­ ságának evidenciáját mondja k i , hanem a feltámadt Úr személyes Én voltát is. A m i te­ hát az e m l í t e t t polémiát i l l e t i , úgy véljük, J á n o s evangéliuma n e m k o m i k u s jellegű, inkább a j ó végű, deus ex machinás, modernebb tragédiákkal állítható párhuzamba miközben e r ő s e n archaikus, dráma előtti vonások tömegét mutatja.

Régi és új egyidejűsége állhat annak hátterében is, hogy egyes kutatók a Jánosi könyv egészét, míg m á s o k egyes jeleneteit t e k i n t i k drámai jellegűnek. Ez n e m mellékes különbség. A z előbbi esetben a könyvet olyan k o m p l e x szupertragédia-szerű képződ­ ménynek kellene lássuk (bár n e m a hegeli „abszolút tragédia" értelmében), m e l y pél­ dátlan újszerűséggel szintetizál, állít magasabb összefüggésbe korábban létező dráma­ típusokat (áldozati, temetési, törvénykezési stb.). Ezzel szemben sok jelenet drama­ turgiája archaikus, a legősibb agónm, az Aiszkhüloszt megelőző fázisra m u t a t vissza, ahol még csak egyetlen szereplő áll szemközt a Karral, m i n t az evangélium szcénáiban Jézus a j á n o s i értelemben vett „zsidókkal". Arisztotelész drámaelméletének kapcsolata az evangéliummal szintén kérdések sorát v e t i fel, hármat említünk. A tragédia definíciója - cselekvés utánzása beszéddel ( 4 9 b 2 5 - 2 6 ) - kevéssé áll az evangéliumra, Bolyki n e m is tér k i rá bővebben. A z evan­ géliumi beszéd, különösen épp Jánosnál, elsődlegesen n e m „utánoz cselekedeteket", hanem maga a cselekvés és cselekedet, alany, aki elbeszél, és tárgy, akit elbeszél; a Szó alapfunkciója n e m az, hogy v a la m i önmagán túllévő másra m u t a t . És hát mégiscsak zavaró, ha v a l a m i , a m i t drámának m o n d u n k , m u t a t több-kevesebb t r a g i k a i vonást, csak épp a definíciónak - a tragédia fogalmának - nem felel meg. Talán ezért érezzük olykor, hogy az evangélium, m i n d e n külső hasonlóság ellenére, ellenáll az összehasonlítás és a műfaji meghatározás kísérleteinek. A m i pedig a tragédia Poétika-beli kritériumait illeti, azt tapasztaljuk, hogy azok, m i n t a szerző bemutatja, alkalmazhatók ugyan a jánosi szövegre, de radikálisan mást jelen­ tenek az evangélium s mást a tragédia esetében. N e m szólva arról, hogy néhány alap­ vető fogalmat csak azon az áron t u d u n k az evangéliumra v o n a t k o z t a t n i , ha úgy te­ szünk, m i n t h a pontosan tudnánk, m i t értett rajtuk Arisztotelész, elfeledve, hogy je­ lentésük önmagában is v i t a t o t t . Ez különösen a katarzis fogalmánál okoz g o n d o t . A bevett fordítás, miszerint a tragédia félelem és részvét felkeltésével éri el az „ezektől való megtisztulást", a sok közül csak az egyik lehetséges értelmezés az eredeti ravasz bir­ tokviszonyára: „ezeknek a katharzisát". B o l y k i Bolonyai G. osztályzását veszi át, aki egyenesen öt értelmezési típust említ (nem négyet, lásd 39. és 49. o.); kérdés, melyik­ hez kapcsoljuk hát J á n o s t ? De bármiképp döntünk, alig j u t u n k túl a formális párhu­ zamon. A katarzis lehetséges Poérika-beli jelentései m i n d moralizáló és/vagy pszicho­ lógiai jellegűek. A tragédiabeli tisztulásról, bármit jelentsen is pontosan, a n n y i m i n ­ denesetre b i z t o s , hogy pszichológiai úton, „félelem és részvét" által j ö n létre, és ugyancsak a pszükhét, az érzelmeket, vagy, pszichoszomatikus alapon, az i n d u l a t o k a t moderálja. Gyökeresen más ez, m i n t az evangéliumi megtisztulás hitbeli és egzisztenci­ ális eseménye, melyet kísérhet esetleg „lelki" hatás, de az i t t mellékes. A m i k o r az ember az evangélium által tisztul meg, legkevésbé sem úgy t i s z t u l meg, m i n t a tragédia által; n e m úgy, hogy „részvétet érez" Jézus sorsa iránt, és, paralel, „félelmet" önsorsa m i a t t (vö. 162. o.). A m i k o r Jézus azt mondja, és épp J á n o s evangéliumában ( 1 5 , 3 ) : „ti már tiszták vagytok az én beszédem által, amelyet szóltam nektek", akkor beszédének önere­ jéről van szó, az tisztít meg, n e m az általa k e l t e t t érzelem. N i n c s hát, n e m is lehet lé­ nyegi azonosság az arisztotelészi pszichológiai katarzissal. A tragédia játék. Színjáték, melyet akarva-akaratlan játék-tudattal nézünk. A tragédia okozta megrendülés, a „fé-

^OQ HMMMMMH3IHMNMMBRMMM«*H»

lelem és részvét" meg a Szent valóságának jelenléte adta megrendülés, a tremendum et fascinosum különbsége: j á t é k és valóság különbsége. Végezetül, szemben Arisztotelész osztályozásának kategorikus, logikai szigorával, az evangélium folyton az ambivalencia és a paradox felé m o z d u l . A z a kritérium, hogy a tragédia cselekménye zárt egész, t u d n i i l l i k van eleje, közepe és vége (50b26), a jánosi szövegre csak szűk tematikus értelemben áll, viszont ilyen értelemben áll a szinopti­ kusokra is. A tematikus zártságnál mélyebben jellemzi János evangéliumát, hogy egy­ szerre lezárt és lezáratlan. A Prológ és a kettős Epilóg a Szó könyvének, a Szó világba jötte történetéről szóló lezáratlan és lezárhatatlan, m i n d i g újabb beszédeket generáló könyv­ nek, önmagát végtelenítő Liber perpetuusnak mutatja J á n o s evangéliumát. A görög tragédia és az evangélium összevetésének valódi gyümölcsét tehát nem a hasonlóságok és eltérések külön-külön regisztrálásában látjuk, h a n e m abban, hogy épp a hasonlóságok mutatják meg a felmérhetetlen horderejű eltérést, különösen olyan alaptémáknál, m i n t az áldozat, az önfeláldozás szabadsága, élet és halál tétjének ko­ molysága, régi és új viszonya. A tragédia áldozataival, elsősorban a leginkább jézusi alaknak t a r t o t t Antigoné ön­ feláldozásával való összevetés (vö. 73. o. sk.) fő értelme, hogy megkérdezzük: m i az, hogy „önkéntes halál"? S ekkor talán mélyebben értjük a jézusi „odaadom/leteszem az életemet", „magam (tói) a d o m oda", „van h a t a l m a m odaadni" kijelentések (Jn 10,1718) komolyságát, Jézus szabadságának természetét, szemben Antigoné vagy bárki más életáldozatának szabadságával, mely, bármennyire heroikus is, korlátozott. N e m ma­ gának az életnek m i n t olyannak az odaadását jelenti, lévén a bűn után egyetlen ember önfeláldozása sem abszolút önkéntes, szabad akaratú tett többé. Szabadsága a halál idejének, alkalmának, helyének és hasonló körülményeinek megválasztásáig terjed. A m i k o r Antigoné odaadja az életét, o l y a s m i t ad oda, a m i t , a középkoriak szavával, „mindenképpen elveszítene egyszer". Épp ezért sejlik fel tragédiája olvastán valami annak az áthidalhatatlan szakadéknak valódi mélységéből, mely a leghősiesebb halál­ ban is o t t lévő kényszermozzanatot elválasztja a jézusi önátadás radikális szabadságá­ tól. Szögekről, tövisekről, ostorozásról szóló vallásos elmélkedések helyett - hiszen az ókorban tömegek haltak m e g u g y a n i l y e n körülmények között! - maga a misztérium sejlik fel, az, a m i t senkinek nincs módjában sem megélnie, sem elgondolnia: hogy Jézusban olyan valaki választja emberként a halál nyomorúságát sorsául, akinek a halál kényszere n e m eredendő léthelyzete. A bűn után csak az egy Bűntelen jelentheti k i a szó valóságos értelmében: „van hatalmam, hogy odaadjam". A tragédiában a partikularitások összecsapása olykor „régi és új" konfliktusaként realizálódik (105. o. skk.), „néha az elhanyagolt régi érdekében..." (pl. Antigoné), „más­ k o r az új propagálása céljából" ( p l . Euméniszek; 114. o.). A z új győz a régi felett, vagy fordítva, mindenesetre aligha van hegeli értelmű szintézis, m i n t más tragédiákban. A z viszont, a m i t Jézus képvisel, n e m régi és új közötti választás kényszere, n e m is ezek valamiféle szintézise, h a n e m az azonosságuk. A z új, amit ő képvisel: maga a régi, az isteni terv örökkévalóságában az idő kezdetétől o t t lévő eredeti. „Az írástudó, aki megtanít­ t a t o t t Isten Országa felől, éléskamrájából újat és régit hoz elő." ( M t 13,52). Igen, eb­ ben a sorrendben: újat és régit. M e r t n e m kétfélét, „újat plusz régit" hoz elő, hanem

„újat, azaz régit", „az újat m i n t régit", m i n t Isten örök akaratában már m i n d i g is meg-

A keresztény-keresztyén bölcselet bölcsőjénél Christopher Stead: Filozófia a keresztény (Osiris Kiadó, Budapest, 2002)

ókorban

A z Osiris Kiadó História philosophiae sorozatában nemrégiben napvilágot látott kötet vegyes érzésekkel tölti el az olvasót. Egyrészt örvendetes, hogy hazánkban tovább gazdagodik a keresztény bölcselet rejtelmeit megvilágítani akaró irodalom, másfelől gondolkodóba esünk: vajon tényleg újabb adalékokkal, új szempontokkal egészíti k i e mű eddigi ismeretanyagunkat? „E könyv célja, hogy megvilágítsa, milyen hatást fej­ tett k i a filozófia a k o r a i kereszténységre, és m i v e l járultak hozzá a keresztény írók a filozófiához" - írja a szerző előszavában. Megítélésünk szerint e cél csak korlátozottan valósult m e g . Az egészséges szkepszissel megáldott érdeklődő esetében már a címnél kétségek és kérdések sora merül fel. Beszélhetünk-e egyáltalán keresztény ókorról? Mely évszáza­ dok sorolhatók ide? Mikortól számíthatjuk kereszténynek e történelmi korszakot? A Krisztus utáni első századokban megalakuló keresztény közösségek rendelkeztek-e akkora kisugárzással az oikumené egészére, hogy a keresztény jelző használata j o g o s u l t lenne? A z a tény, hogy a kereszténység Krisztus után 313-ban törvényes vallássá (reli­ gio licita), 392-ben államvallássá - una vera catholica fides - lett a Római Birodalmon be­ lül, ténylegesen megváltoztatta a heterogén összetételű lakosság gondolkodás- és élet­ módját? A m i n d i g éber protestáns olvasó vélhetően még a keresztény szó írásmódját is kifogásolja, s réges-régi nyelvészálláspontokat (Horger, Gombocz) és közösségi hagyományaikat (főként a 18. század végétől) is felidézve a keresztyén változatot része­ sítené előnyben. J ó l l e h e t mindnyájan tudjuk, hogy a kereszténységnek a 16. század­ ban, azt követően, sőt napjainkban sem ez a legégetőbb problémája. Stead professzor könyve három részben kísérli m e g feltárni a keresztény h i t és a keresztény bölcselet kezdeteit. A filozófiai háttér címet viselő első rész hét fejezetből áll, amelynek első öt fejezetéről a szerző maga mondja: „akik megfelelő ismeretekkel ren­ delkeznek minderről, n y u g o d t szívvel átugorhatják e részt". Ebben messzemenőkig egyetérthetünk vele, köszönhetően az elmúlt tíz év néhány magyar filozófia tanköny­ vének, az átlagosan képzett középiskolásunk is joggal mondhatja Pósalaky örökzöld­ jével: „ugorgyunk". A z ókori görög filozófia ilyetén vázlatos bemutatása inkább a h i ­ ányérzetünket növeli, m i n t s e m ez irányú ismereteinket bővítené. A „közép-platoniz­ must", Philónt és a kései ókort tárgyaló h a t o d i k és h e t e d i k fejezet már megtalálja a kapcsolatot a filozófusok és a keresztény írók problémafelvetése között: „Isten létéről szerzett tudomásunk", „Egység és pluralitás az isteni természetben", „Örökkévaló-e a világ, vagy t e r e m t e t t " , „Az emberi természet testi, szellemi volta" (lásd 7 8 - 7 9 . o . ) . A filozófia alkalmazása

a keresztény teológiában című rész a 8. fejezettől a 17. fejezettel

bezárólag tárgyalja a k o r a i keresztény írókat és egyházatyákat foglalkoztató fő kérdé­ seket. A „Vita a keresztény filozófiáról" című fejezet (8. o.) jól mutat rá arra a sokszor felmerülő kérdésre, hogy lehet-e egyáltalán keresztény filozófiáról beszélni? (Felhív­ j u k az érdeklődők figyelmét, hogy például a neves francia neotomista bölcselő, Étienne Gilson A középkori filozófia szelleme - Paulus H u n g a r u s - Kairosz, Bp., 2000. - című műve alaposabb áttekintést ad e kérdéskörről. Lásd idézett mű 7-20., 3 9 4 - 4 2 4 . o.) Ez nemcsak az e könyvben tárgyalt korszakra vonatkozik, h a n e m a történelmi középkorra is, a m i k o r már a kereszténység v i t a t h a t a t l a n u l meghatározó társadalomszervező erő v o l t . E probléma n e m elemezhető a h i t és tudás, a h i t és ész kérdéskörének m i n d i g aktuális körüljárása nélkül. Stead a korai keresztény bölcselők megítélésénél kiemeli, hogy „a bibliai és az egyházi hagyományhoz való hűségük a legtöbb esetben túl kevés helyet hagyott a kérdések szenvedélymentes filozófiai vizsgálatához" (lásd 92. o.). E vé­ leményéhez ragaszkodva kifejti, hogy csak kevés egyházatya tekinthető filozófusnak, annak ellenére, hogy elismert filozófiai problémákat (a világ eredete, a rossz természe­ te, a sors és a szabad akarat viszonya) is taglaltak. A z egyházatyák közül igazi filozófus­ nak Szent Ágostont (a „szent" jelző alkalmazása nélkül) ismeri el, akinek könyve har­ madik részét, a két zárófejezetet (18. és 19.) szenteli, s 25 oldalon keresztül elemzi a N y u g a t nagy tanítójának munkásságát. Könyve második és harmadik részében a teológiatörténész szerző kétségtelenül fi­ lozófiatörténészi énje fölé kerekedik. A „Görög és zsidó istenfogalmak", „Isten lété­ nek bizonyítékai", „Isten m i n t változatlan egyszerű lény", „Hogyan írható le Isten?", „Logosz és lélek" című fejezetek sok hasznos alapfogalommal ismertetik meg az olva­ sót. A bibliai és a k o r a keresztény szerzőkre való hivatkozások imponálóak, de például az „Isten létének bizonyítékai" fejezet nagyobb kitekintést igényelt volna. A krisztológia meghatározása: Krisztus személyének tanulmányozása, különös t e k i n t e t t e l az isteni és az emberi természet benne végbement egyesülésére (lásd 204. o.), e kötetben is a keresztény h i t specifikumát hűen ábrázoló „csúcspontnak" tekinthető. Krisztus mint Isten és ember. A szerző könyvének több pontján felhívja a figyelmet arra, hogy az Ágoston bölcse­ letét bemutató részt különösen fontosnak tartja. Egyfelől a nagy nyugati egyházatya „olyan gondolkodó, akit senki, aki a késő ókorral foglalkozik, nem hagyhat figyelmen kívül, és egyetlen filozófus sem mellőzhet" (lásd 8. o.), „a késő ókor messze legtehet­ ségesebb filozófusa" (lásd 239. o.). Másfelől fontos A u g u s t i n u s munkásságának „ob­ jektív" értékelése, m i v e l a bölcseletét elemző jelentős mennyiségű szakirodalom álta­ lában k r i t i k a nélkül, csodálattal közelít hozzá (lásd 2 3 9 . o.), s a tradicionális értéke­ lések rendszerint figyelmen kívül hagyják a 20. századi m o d e r n filozófiai eredményeket (lásd 9. o.). Ez utóbbit kívánja o r v o s o l n i Stead professzor, elismerve egy angolszász szerzőt (Christopher K i r w a n t ) e téren szellemi elődjének. A z olvasó „gyanakodva" fo­ gadja „az e l ő í t é l e t - m e n t e s értékelés" beharangozását, ugyanis az Ágostonról szóló rész bevezetőjében az angolszász tradícióra történik pozitív hivatkozás, hogy o t t (a szerző önmagát is idesorolja) Ágoston metafizikai alapfeltételezéseinek mindegyikét vagy egy részét általában elvetik (lásd 239. o.). A u g u s t i n u s életútjának, eszmei „fejlő­ désének", küzdelmes kereszténnyé válásának hiteles tolmácsolásában vélhetően n e m

a keresztény eszme- és kultúrkörtől általában távol tébláboló angolszász ítészek az i l ­ letékesek. Természetesen e kötetből is kiderül, miként vált a pogány kereszténnyé, A u g u s t i n u s Szent Ágostonná. Bár a keresztény bölcselet iránt érdeklődő olvasó e té­ mát igen jól i s m e r i egy igazán avatott író, lélekbúvár tollából: A u g u s t i n u s Vallomások (Confessiones) című művéből. Ágoston főbb műveinek (A Szentháromságról, Isten váro­ sáról, A szabad akaratról) rövid értékelésére kitér a szerző, s az egyházatyához fűződő filozófiai problémákra is felhívja az olvasó figyelmét. Viszonylag nagy figyelmet szentel a Vallomások híres X I . könyvének, az ágostoni időelméletnek. E helyen azonban joggal hiányolunk egy ízig-vérig m o d e r n 20. századi angolszász szerző e témával kapcsolatos értékelésére történő utalást. A Nobel-díjas Bertrand Russell t ö b b helyen pozitívan n y i l a t k o z o t t az ágostoni időfelfogásról, nemcsak a görög nézetekhez képest tekintette meggyőzőbbnek, hanem Kant elméleténél is jobbnak vélte (1. Bertrand Russell: A nyu­ gati filozófia története. Göncöl Kiadó, Bp., 1994. 305. o.). Összegezve: Stead professzor könyve a „kezdőknek" nem elég iskolás, a haladóknak az ismert témák, fogalmak felidézésére, újragondolására ad lehetőséget csekély isme­ retbővítő jelleggel. N e m érezzük, hogy a keresztény kultúra, bölcselet, h i t , életvezetés m e l l e t t i m i n d e n k o r i kiállást segítené elő a legkiválóbb antik (még történelmi ókori) keresztény írók, teológusok, filozófusok példájának bemutatásával. A magyar kiadást illetően sem nélkülözhetjük a k r i t i k a i hangvételt. Szerkesztési, k o r r e k t o r i pontatlanságok tarkítják e könyvet: egységesítetlen vagy egyszerűen téves átírási mód ( p l . a görög neveknél vagy fogalmaknál), ugyanazon kifejezés többfélekép­ pen történő írása, időnként értelmetlen m o n d a t o k előfordulása, a ragok h e l y t e l e n használata, az „adaptálni" vagy „adoptálni" szavak összecserélése. N e m feladatunk a hibák tételes felsorolása, hiszen n e m az ékezetek túlzott megléte vagy hiánya, az aka­ démiai vagy a tudományos átírás vegyes alkalmazása, vagy az „újítás" jegyében történő mindenféle írásmódtól való eltérés a legnagyobb hiányossága e könyvnek. N o h a a szerző azt a célt tűzte k i , hogy művével keresztény/keresztyén hitünket és gondolkodásunkat erősítse, ezt - számos, hazánkban olvasott külföldi, főleg angol­ szász szerzőhöz hasonlóan - n e m sikerült elérnie. Művének megjelenése csak tovább erősíti azt a meggyőződésünket, hogy a hazai teológiai-vallásfilozófiai könyvkiadás helyzete - különösen a kiadáspolitika - önálló, alapos elemzést igényelne. Dörömbözi

János

Koszorúk és e p i g r a m m á k Sághy Marianne: Versek és vértanúk. A római mártírkultusz (Paulus Hungarus - Kairosz, Budapest, 2003)

Damasus pápa korában

366-384

Recenziómat azzal kell kezdenem, hogy megnevezem e könyv további szerzőit, Bartók Gertrúdot és R i h m e r Zoltánt. O k k e t t e n fordították le Damasus epigrammáit, R i h m e r Zoltán pedig ezenkívül elkészítette a könyv mutatóit. A térképeket és ábrákat G r ó f Ferenc készítette el egy vatikáni kiadvány alapján. A köszönetnyilvánításokból kiderül, hogy a szerző milyen óriási kutatási lehetőség-

\

ben és támogatásban részesült. Boldog ember, a k i elmondhatja magáról: azt olvasta el, amit csak akart, és nem azt, amihez hozzájutott. Ezért joggal várhatnánk tőle egy ra­ gyogó összefoglalást az ókori kereszténység általa megjelölt periódusáról. Ehelyett egy furcsa könyvet tarthat a kezében az olvasó. A legszembetűnőbb a stílusa: könnyed, de erősen szekularizált, fogalmi pontatlanságokkal, n e m feltétlenül i r o d a l m i kifejezé­ sekkel fűszerezve. Ezekkel a stiláris jelenségekkel eléri, hogy az egyházról (akár ame­ lyik v o l t az ókorban, akár a m e l y i k n e k l e n n i e kellene) hamis képet ad. A hamis kép aztán a Római Birodalmat illetően is jelen van a különböző m o d e r n összehasonlítások révén. A szerző módszere meglehetősen különös. Képzeljünk el egy szalmakazlat, ahol m i n d e n szalmaszál jelent valamit, sokszor olyat, ami az idősebb nemzedék szemé­ ben dehonesztálás. Végül e sok-sok szalmaszál bálává „rendeződik", anélkül azonban, hogy valódi rendszeresség, l o g i k u s sorrend l e n n e köztük. A rendszertelenség pedig nem használ sem a történelemszemléletének, sem pedig az ókori források értékelésé­ nek. A z ókori források használata esetleges, sokszor bármi mást is lehetne az éppen je­ lenlévő helyett idézni. Ezért sem a történelmi hátteret, sem pedig szövegösszefüggést nem lehet érzékelni. Következésképpen az olvasó a helytelen idézés klasszikus példá­ jára emlékezhet: a Bibliában benne van, hogy nincs Isten. Ezt a m o n d a t o t azonban egy másik vezeti be, t u d n i i l l i k : „mondta a gonosz". Valahogy így áll a helyzet Sághy M a ­ rianne forrásidézeteivel is. 1

2

3

4

A történelem események sorozata, ez igaz. De m i n d e n eseménynek van előzménye és hatása is. Ezek elhagyása vagy egyoldalú kiválogatása meghamisítja a történéseket. A történelemhamisításra számtalan példát láthattunk az idők folyamán. A z ember azonban elvárná a sorstól, hogy legalább csökkenjen a történelemhamisítás, és hogy ebben m i n d e n keresztény szerző, bármely felekezethez tartozik, segítsen. 5

6

M e g t u d j u k , hogy Peter B r o w n „középkorász lánynak csapta a szelet". Vajon miért fontos ez „A keresztény R ó m a " szempontjából? Csapongó könnyedsége felületes k i ­ jelentésekre készteti, amikor ilyeneket ír I . Constantinus előtti R ó m a városáról: „Egé­ szében véve az a benyomásunk, m i n t h a R ó m á n a k egyetlen keresztény emlékműve sem lett volna ebben az időben." (23. o.) Miért kell i t t benyomásról, emlékművekről beszél­ ni? Egészen pontosan lehet t u d n i , hogy R ó m a városában a legkorábbi keresztény lelet 3. századi, ez pedig egy szarkofág. Tudunk lakóházakról, amelyek fölött később a t i t u láris t e m p l o m o k épülnek. A t i t u l u s nem más, m i n t annak a tulajdonosnak a neve, akié a ház v o l t . Tudunk keresztény temetkezésekről megközelítően 200-tól, jóllehet ezek régészetileg nehezen foghatók meg. A z o k a t e m p l o m o k , bazilikák, amelyeket I . Cons­ t a n t i n u s építtetett, valóban emlékei az ókeresztény kornak, de n e m emlékművek, hanem ma is használatban lévő t e m p l o m o k . A z emlékmű egy másik fogalom. A keresz­ tények életét, létét, a tituli építését feliratok, szövegek bizonyítják. Együtt éltek a pogányokkal h o l csendesebben, h o l nagyobb ellentétekkel. Ezzel kapcsolatban Sághy M a r i a n n e kijelentése - miután megállapította, hogy Peter B r o w n „a későantikvitás kutatását forradalmasította" (16. o.) - hogy „az úgynevezett Alföldi-tézis - pogá­ nyok és keresztények szembenállása a 4. század közepén - mára éppen a b r o w n i szem­ lélet fényében tűnik idejétmúltnak". (18. o.) Peter B r o w n csak a módszert változtatta meg, de n e m a kutatás tárgyát, vagyis az ókort. Tehát n e m lehet leírni, hogy a pogá7

8

9

10

11

n y o k és keresztények szembenállása a 4. század közepén „Alföldi-tézis". Ez a szem­ benállás valóság. A z ellentét v o l t és van, feltárnunk ennek mibenlétét és módját k e l l . A módszer változik csupán, hogy ez miként történik. 12

Vegyünk egy másik idézetet! „A Város krisztianizációja - a katolikus városi nyilvá­ nosság kialakítása, a m i n d e n n a p o k idejének megszentelése, a szentkultusz megszer­ vezése, a pápai hatalom megerősítése - 1 . Szent Damasus pápa (366-384) pontifikátusa alatt m e n t végbe." (23. o.). R ó m a városának lakossága az időszámításunk szerinti 1. századtól kezdve ismerkedett a kereszténységgel, folyamatosan egészen Damasus ko­ ráig, és még tovább. Ugyanis egy csapásra még Damasus kedvéért sem l e t t az egész város kereszténnyé. T i t o k b a n n e m lehet keresztény az ember, tehát a nyilvánosság is folyamatosan adva volt, és fokozatosan növekedett, a keresztények létszámának növe­ kedésével arányosan. Sajnos. A tömeg sosem képvisel minőséget, csak mennyiséget. Köztük o t t v o l t a k a színleg keresztények. Épp ezért következhetett be a lázadás Da­ masus és U r s i n u s hívei között. E lázadást viszont pápák h a t a l m i harcává lefokozni erős torzítás. A m i n d e n n a p o k megszentelése nélkül nincs keresztény élet, tehát az az állítás sem igaz, hogy ezt Damasus szervezte volna meg. A szentkultusz i t t inkább még csak mártírtisztelet. Pápai hatalomról Damasus idején még aligha lehet beszél­ ni. R ó m a püspökének a primátussága a kérdés lényege, amely közel sem olyan egyszerű és jelentéktelen, hogy a manapság szokványos kifejezések, m i n t e g y frázisok odavetésével el lehetne intézni. A b i r o d a l o m n a k m i n d a nyugati, m i n d a keleti térfelén a püs­ pökök nagyon is tudták, hogy R ó m a püspöke valamennyiük között az első. Ennek a ténynek gyakorlati elismerése azonban hullámzó, és egy folyamat e r e d m é n y e . A z elsőbbség i s t e n i rendelésből jár R ó m a püspökének, m i n t Szent Péter utódjának. Ez n e m h a t a l o m a szónak abban az értelmében. A z viszont igaz, hogy valami tényleg tör­ tént Damasus korában. E történésnek elsődleges oka maga I . Constantinus, aki „kü­ lönösen k o m o l y a n avatkozott be az egyház ügyeibe" (22. o.), hogy a szerzőt idézzem. A sokrétű beavatkozások egyike nagy gazdagságot eredményezett m i n d R ó m á b a n , m i n d Constantinopolisban. Adományai révén épülnek meg azok a bazilikák, amelyek az „emlékművek" e p i t e t o n ornansot nyerték el a szerzőtől. Gazdagnak számít Dama­ sus is, ezért ő maga is építkezik. Ezzel a tevékenységgel kelthette azt a látszatot, hogy megteremtette R ó m a város püspökének világi hatalmát. A z biztos, hogy R ó m a város keresztényei körében v o l t tekintélye. Sőt, úgy tűnik, a pogány arisztokrácia előtt is v o l t tekintélye. Idézek Sághy M a r i a n n e könyvének 63. oldaláról: „...a híres pogány szenátor, Praetextatus maliciózusan megjegyezte: facite me Romanae ecclesiae episcopum, et ero protinus christianus." Ezt a m o n d a t o t a j e r o m o s i szövegben az alábbi m o n d a t ve­ zeti be: solebat ludens beato papae Damaso dicere. így már n e m annyira maliciózus és ellenséges, m i n t inkább tréfás, játékos a megjegyzés. Továbbá azt a kérdést is feltehet­ jük: k i t jellemez a megjegyzés maga, Praetextatust vagy Damasust? Ha Jeromos beve­ zető szavait is figyelembe vesszük, akkor inkább Praetextatus teljesen pogány gon­ dolkodására k e l l v o n a t k o z t a t n u n k önnön szavait, vagyis, ha megéri az üzlet, akkor kereszténnyé válik. 13

14

15

16

17

De ne kalandozzak el, és ne vágjak az események elé! Hiszen még csak o t t tartunk, hogy „Konstantin az első keresztény császár". (24. o., cf. 34.) Keresztény? Jóllehet szo-

18

kás így m o n d a n i , ez mégis tévedés. Csak a halálos ágyán keresztelkedett meg, akkor is az ariánus nikomédiai Eusebius által megkeresztelve. Tehát aktív idejében, bár keresztény szimpatizáns, a szó igazi értelmében még n e m keresztény. A gazdaggá tett Róma azonban soha n e m vált a császárok szemében múzeummá, amint ezt a 27. olda­ l o n olvashatjuk. R ó m a Roma aeterna volt és maradt, a legitimitás záloga. 19

20

21

C o n s t a n t i n u s magasztalására, többek között, az alábbiakat írja: „A k o n s t a n t i n i fordulat nemcsak a vallásgyakorlat »szinpadat« változtatta m e g egy csapásra, hanem keresztény képzeletvilágot is" (sic! 34. o.). A pongyola fogalmazáson túl is megállapít­ ható, hogy ez az állítás n e m igaz. A vallásgyakorlatot n e m változtatta meg Constanti­ nus. A vallásgyakorlat lényege és célja az I s t e n dicsőítése és a hívek megszentelése. Ennek kötött formái v o l t a k és vannak. Constantinusnak viszont semmi köze nem volt a vallásgyakorlathoz, már csak azért sem, m e r t alig volt fogalma arról, m i a keresztény vallás. Ilyen mondatok sokaságát olvasva, az a gyanú ébred az olvasóban, hogy a szerző akár pongyolaságból, akár tudatosan, de mindenképpen ferdít. Képzeletvilág? A z egyes embernek van képzeletvilága. A kereszténység vallás nem képzeletvilág. A z t is m e g k e l l írnom, hogy az ilyen m o n d a t o k jegyzetelve vannak. A hivatkozott művekből j ó néhányat magam is olvastam. Feltűnt, hogy ilyen megállapí­ tásokra n e m e m l é k s z e m . Ezeket újra elővettem, és még m á s o k a t is. Megnéztem az idézett oldalakat. N e m tartalmazták a szerző megállapításait. A téma megegyezett, de a következtetés már n e m . Természetes dolog, hogy az ember továbbgondolja az olva­ sottakat, de akkor n e m a továbbgondoláshoz teszi a jegyzetszámot. Vajon m i a helyzet a nem ellenőrzött hivatkozásokkal? Tartsuk hiteltelennek, a m i t ír? Vagy inkább az volt a célja, hogy felvázoljon egy liberális egyházképet? És így bomlasszon? K i tudja? Térjünk vissza Constantinushoz és utódaihoz! A z t írja Sághy Marianne, hogy „Kon­ stantin és utódai távolról sem saját vallásos meggyőződésüket akarták rákényszeríteni az egyházakra, azt kívánták, hogy a keresztény vezetők végre egyezségre jussanak az igaz h i t felől." (40. o.). S o m m á s megállapítás, amelynek van ugyan igazságtartalma, de azért n e m ennyire szimpatikus a császárok magatartása. Vitathatatlan, hogy az egység nagyon fontos, ezért a császárok kérlelhetetlenül törekedtek rá, kivétel nélkül. A tár­ sadalmi egység megléte m á r évszázadok ó t a követelmény a Római Birodalomban, amelyhez még egy egységes etikai kódex megkövetelése is hozzájárult. Ez utóbbi azon­ ban a kereszténység elismerésével (religio licita) és gyakorlásával meginogni látszott. Ez az a pont, ahol C o n s t a n t i n u s azt várhatta és remélhette, hogy vallási vonatkozás­ ban a kereszténység egységet ad, és meg is tartja ezt az egységet. A hitviták rendbon­ tásnak számítottak a R ó m a i B i r o d a l o m b a n . így C o n s t a n t i n u s m i n t császár, miután megkérték, vette a bátorságot, hogy zsinatot hívjon össze, és o t t elnököljön. Ez a tette mutatja igazán, hogy fogalma sem volt a kereszténységről. O m i n t római ember és római császár járt el, a h o l a római a lényeg. Tette eredményezett egy új problémát, méghozzá azt a kérdést: k i k i n e k tartozik engedelmességgel? A császár engedelmeske­ d i k az egyházi elöljárónak, vagy az egyházi elöljáró engedelmeskedik a császárnak? E kérdésben ellentétesen foglalt állást az o r t o d o x i a és az arianizmus. Míg az ortodoxia az egyházi elöljáró e l s ő b b s é g é t vallotta, addig az a r i a n i z m u s ezt fordítva h i r d e t t e . A vadul ariánuspárti I I . C o n s t a n t i u s - érvényesítve ezt az elvet - egyáltalán n e m bánt

kesztyűs kézzel a püspökökkel. H a n e m akarta volna erőszakkal a maga „hitére" kény­ szeríteni a püspököket és velük együtt a keresztény közösségeket, akkor n e m került v o l n a sor száműzetésekre, n e m került volna sor Liberius elrablására, I I . Felix kijelölé­ sére vagy akár U r s i n u s és D a m a s u s ellentétére sem. H o g y egyáltalán k i a l a k u l h a t o t t olyan helyzet, hogy két püspököt választott Róma hívő közössége Liberius halála után, az már önmagában I I . C o n s t a n t i u s korábbi tevékenységének v o l t k ö s z ö n h e t ő . I I . Constantius erőszakosságával n e m az egységet, hanem épp a megosztást érte el. Ró­ ma, az egykori császárváros csak hébe-hóba látta Nyugat császárait. N e m l a k o t t i t t sem Iulianus, sem I . Valentinianus. A fejetlenséget, a m i a várost jellemezte, meg kel­ lett szüntetni. Ez feladat volt, amellyel szembenéztek a praefectus urbival együtt a po­ gány szenátorok éppúgy, m i n t a város püspöke. Mivel n e m a n n y i r a a pogányok nyug­ talankodtak, a feladat Damasusra is várt. 22

A „Város és püspök" fejezetnél a legszembetűnőbb az a kapkodás, amely az egész könyvet jellemzi; sokat el akar m o n d a n i , ezzel azonban megszakad a valódi m o n d a n i ­ való logikai sorrendje. így aztán mindenből elmond egy kicsit, de s e m m i t sem dolgoz k i érdemben. Kár volt h o l naptárral, hol időszámítással, h o l bármi egyébbel foglal­ k o z n i ahelyett, hogy az adott időszakot tárgyalta volna részletesen, összefüggéseiben és alaposan. Nézzünk további részleteket! A 7 1 . és 72. oldalakon használt „felekezetek" kifejezés n e m a legmegfelelőbb az ókori keresztény eretnekségekre. A felekezet foglalt terminus technicus. Ugyancsak félreinterpretált egy másik kifejezés használata is. Idézem: „A keresztény csoportok közötti k o n f l i k t u s n e m vallási o k o k b ó l tört k i , az ellenfelek h a t a l m i harcot folytattak a püspöki potestas megszerzéséért." (72. o.) A potestas a római magistratusi hatalom egyike. Jogilag meghatározott h a t a l o m . Ez a magistratusi hata­ l o m él tovább a kereszténységnél és jelenti a potestas ligendi et solvendi Jézus Krisztustól kapott kötő és oldó hatalmát. Ezzel m i n d e n pap rendelkezett, n e m kellett érte küz­ deni, és hiába is küzdött v o l n a , h a de iure és de religione n e m járt n e k i . R ó m a város püspökének primátusságáról már v o l t szó. Ez is isteni rendelkezés! H a egyáltalán hatalomról lehet szó, akkor azt a rend helyreállításával szerezte meg Damasus, nem a torzsalkodással. Amúgy n e m hagyhatjuk figyelmen kívül - épp az o r t o d o x i a által val­ l o t t nézetet - , hogy m i n d e n h a t a l o m az Istené. Ez a téma is egyike azoknak a kérdések­ nek, amelyek nem intézhetők el a materiális szintre degradált h a t a l m i összetűzéssel, még akkor sem, ha előfordultak az eszme elleni vétségek. 23

24

A 20. epigramma elemzése a 84. oldalon egy fantáziadús hazugság. Szó sincs benne semmiféle köztársaságkori vívmányról és harcról. A cives szó használata önmagában még s e m m i utalást n e m h o r d o z a köztársaság korának zűrzavarára. Ugyanilyen fantá­ ziálás a 85. oldalon a fondo d ' o r o k k a l kapcsolatban a pápai megrendelésre való készítés felvetése, vagy az ókori turisták nyomainak a felfedezése a törött fondo d ' o r o k láttán. Ezek n e m „aranypoharak", a m i n t Sághy Marianne írja. C s u p á n díszítésük készült aranyporral, amelyet két üvegréteg között helyeztek el. E díszítések igen változatosak, többek között ábrázolták Péter és Pál portréját is. De elég soknak a díszítése semmiféle keresztény vonatkozást n e m h o r d o z . 25

A z érdeklődő és t a n u l n i vágyó olvasó elég furcsa képet a l k o t h a t magának Jeromosról

akár a 88. és 103. o l d a l a k karriertörekvését olvasva, akár pedig, a m i k o r a 93. és 96. oldalakon értesül „Jeromos barátnőjéről". Vajon az olvasónak eszébe jut-e, hogy Jero­ mos egy egészen más történelmi korszakban élt, a m i k o r ezek a kifejezések n e m hor­ dozták még a m a i pejoratív jelleget? Félő, hogy n e m . Hasonló m o d e r n kifejezések dehonesztálják Lőrinc vértanúságát vagy Péter kereszt­ re feszítését, a m i k o r szenvedéstörténetüket „behaviorista" legendáknak minősítette Sághy M a r i a n n e . Két különböző d o l o g a m o d e r n „tudomány" által felállított irodal­ m i kategória és elemzés, valamint a mártír hősiessége, aki nem az udvari etikett telje­ sítése m i a t t hős, h a n e m az Isten iránti szeretetből vállalt szenvedésért. E két dolgot összekeverni szigorúan tilos! A legendák célja a példamutatás. A tudománynak v i ­ szont az a feladata, hogy e legendák helyét megmutassa az adott kor i r o d a l m i szokása­ iban a m a i k o r emberének a számára. A legendának célja van, a tudománynak feladata. 26

A tudománynak és a h i t dolgainak ugyanilyen súlyos összekeverését árulja el a kö­ vetkező mondat: „A Biblia Damasus pontifikátusa alatt tehát a klasszikus irodalommal egyenragú, bevett i r o d a l m i és tudományos t é m a lett, amelyről éppúgy lehetett írni, m i n t a Vezúv kitöréséről vagy a szenátori nagybirtokon töltött nyári napokról." (96. o.) Attól tartok, hogy ez a mondat kemény sértés bármelyik keresztény felekezet számára. Ez még akkor is sértés, ha nem a sola scriptura elvére gondolunk. A Biblia kiemelkedő­ en több, m i n t a Vezúv kitörése vagy egy szenátor üdülése. A z nem dicsérendő, ha akár­ ki személy vagy akármelyik történelmi korszak a Bibliát megtapossa. A Bibliával lehet tudományosan foglalkozni, de ettől még m i n d e n igaz keresztény számára a Biblia szent könyv marad! Ezt még a tudománynak is tiszteletben k e l l e n e / k e l l tartani! A n e m világos előadás következtében ugyancsak összekeverésnek hat a liturgiáról előadott mondandó. Tény, hogy eredetileg görög v o l t a l i t u r g i a nyelve, aztán lefordí­ tották latinra. De ez még nem szerkezeti változás, csak nyelvi változtatás. A z is tény, hogy az ókorban v o l t a k különböző liturgiák, amelyek rítuskülönbségeket m u t a t n a k egymáshoz képest, a lényegben azonban n e m tértek el. Ezek a különbségek és változ­ tatások n e m keverendők össze. A l i t u r g i k a m i n t tudomány hivatott arra, hogy e válto­ zatokat rendszerezve előadja, mert a l i t u r g i a n e m intézhető el néhány mondattal. Ha Sághy Marianne olvasása közben bárkiben felmerülne az igény, hogy a liturgiát illetően egy kicsit is tisztán lásson, mellékelek egy szelektív i r o d a l m i listát. 27

A zsoltárok ismerete nem Damasus korában terjedt el. Hogy Damasus maga is taní­ t o t t a , az egyúttal n e m j e l e n t i azt, h o g y előtte i s m e r e t l e n v o l t . Traianus és Plinius levelezéséből (2. század!) már kitűnik, hogy a keresztények összegyűltek imádkozni, énekelni, azaz zsoltározni. A zsoltárokat annyira tudták, hogy az üldözések idején az igaz keresztények a kérdésekre gyakran feleltek zsoltárrészletekkel. N e m csupán a klerikusok, h a n e m a nép maga is. 28

29

Még számtalan kifejezés, mondat van a könyvben, amelyeket a fentiekhez hasonlóan lehet és kellene kommentálni. Egy recenziónak azonban n e m lehet feladata a ferdítések ilyetén felsorolása és kommentálása. Végezetül inkább általános összegzést és hozzá­ szólást adok főleg az epilógushoz, amelynek alapján I . Constantinus m i n t történelem­ hamisító áll előttünk, hogy a római holocaustot kőbe zárja. A rómaiság, a római tör­ t é n e l e m n e m ismeréséről tesz tanúságot az, a k i azt m e r i állítani, hogy a római k o r i 30

keresztény „üldözések" azonosak a m o d e r n idők holocaustjával. A m o d e r n időkben a vallás kiirtása, a kereszténység felszámolása és egy határozott népirtás volt a cél. Ezzel szemben az ókorban mindössze annyit vártak el a birodalom lakóitól, hogy áldozzanak a császár üdvéért és jólétéért - pro salute et incolumitate -, ami j e l e n t e t t e a testi, l e l k i erőnlétét és egészségét. M i n d e r r e azért volt szükség, mert a császár ilyetén jóléte a b i ­ r o d a l o m egészének a jólétét garantálta. A k i n e m áldozott, az n e m akarta a b i r o d a l o m és vele együtt a b i r o d a l o m lakosságának a jólétét. Ez sacrilegiumnak számított, amely halálbüntetést v o n t maga után. R ó m a i oldalról nézve, a mártírok n e m azért haltak meg, m e r t keresztények, hanem m e r t nem áldoztak. Bárki, aki ezt a római magatartást a m o d e r n holocausttal azonosítani akarná, durva történelemhamisítást követne el. I . Constantinus nem volt más, m i n t a lelke mélyéig igaz római. Tegyük hozzá: igaz római uralkodó. A z egész könyv zavarba ejtő: h o l briliáns fölkészültségről, hol igen k o m o l y hiányok­ ról tanúskodik. A szerző - v i t a t h a t a t l a n u l - jelentős vállalkozásba fogott, de a kivite­ lezés felemásra sikerült. Gáspár Dorottya

Jegyzetek 1

4 7 . o.: t a r t o m á n y i k o r m á n y z ó b ó l p ü s p ö k k é avanzsált

5 9 - 6 0 . o.: m a i gazdasági n y e l v a l k a l m a z á s a az

ó k o r i k e r e s z t é n y h i t é l e t r e és a k e r e s z t é n y e k r e . 2

4 3 . o.: a l e x a n d r i a i pápát, A t h a n a s i u s t

-

a p ü s p ö k t i t u l a t ú r a j o b b , 56. o.: k o n f l i k t u s m é l t a t á s a ... -

k o n f l i k t u s t n e m szokás méltatni. 3

19. o.: k é n e m e n n ü n k . . . , 4 0 . o.: t e t ő alá h o z o t t n i c a e a i hitvallást ...

* Például: 18. o.: „Enyedi Ildikó m á r S i m o n m á g u s k o r á b a n is a m a i multikulturális m e t r o p o l i s z t , Párizst látja." 19. o.: „ G o r e V i d a l és a Népszabadság

A m e r i k á t a R ó m a i B i r o d a l o m m a l , s ő t az u t o l s ó B i r o d a l o m ­

m a l a z o n o s í t j a . " 2 5 - 2 6 o.. R ó m a ö s s z e v e t é s e N e w Y o r k k a l : „ N i n c s e n e k társadalmi k ö t e l é k e k , nincs ba­ rátság, n i n c s felelősség a múlt vagy j ö v ő iránt: i t t s e m m i s e m termelődik újra. N e w Y o r k o t n e m arra te­ r e m t e t t é k , h o g y ú j r a t e r m e l j e n . M i n d e n i t t j ö n létre, és k é s z . " R ó m á b a n és a R ó m a i B i r o d a l o m b a n v o l t b a r á t s á g és felelősség is a múlt és j ö v ő iránt. Ezek m i a t t az ö s s z e h a s o n l í t á s o k m i a t t b o c s á n a t o t k e l l kér­ n ü n k az ó k o r i R ó m á t ó l és a R ó m a i B i r o d a l o m t ó l . 5

Nevével a magyar olvasó is t a l á l k o z h a t o t t . A z A t l a n t i s z Könyvkiadónál jelent m e g e g y i k m ű v é n e k magyar fordítása: Az európai

kereszténység

kialakulása

200-1000.

Budapest, 1999. A szentkultusz

c í m ű könyve k é t ­

szer is m e g j e l e n t u g y a n i t t . Peter B r o w n t ö r t é n é s z , a P r i n c e t o n U n i v e r s i t y professzora, tanára a szerzőnek, a k i k ö n y v é b e n szolgaian k ö v e t t e t a n á r a k ö n y v é n e k m i n d e n formaiságát ( f e j e z e t c í m e k , l a t i n i d é z e t e k használata a címekben, fejezetbeosztások stb.). 6

19. o. A m ú g y e r é s z l e t m é l t a t l a n u l d e h o n e s z t á l ó P é t e r B r o w n r a nézve, aki n e m az é r d e k l ő d é s e m e l l e t t t a r t o t t k i . A z é r t l e t t ó k o r o s , m e r t az ó k o r k u t a t á s a k é n y e l m e s e b b , m i n t a k ö z é p k o r é .

7

A m í g az á s a t á s o k újabb l e l e t e t n e m e r e d m é n y e z n e k .

8

B . B r e n k : S p ä t a n t i k e u n d frühes C h r i s t e n t u m . D i e v o r k o n s t a n t i n i s c h e Z e i t ( u m 2 0 0 - 3 1 3 ) . I n : Kunstgeschichte.

5

Propyläen

S u p p l e m e n t b a n d I . 1 9 7 7 . 1 6 - 3 5 . o.

B ő v e b b e n a kérdésről: R i c h a r d K r a u t h e i m e r : Early Christian

and Byzantine Architecture.

P u b l i s h e d by Pen-

g u i n B o o k s , 1965, 3 - 1 5 . o. S z ü k s é g e s m e g j e g y e z n i t o v á b b á azt a tényt, h o g y k ü l ö n b s é g v a n m a g á n - és h i v a t a l o s é p í t k e z é s k ö z ö t t . C o n s t a n t i n u s e l ő t t h i v a t a l o s k e r e s z t é n y építkezés n e m v o l t , de v o l t keresz­ tény magánépítkezés. 1 0

E „ f o r r a d a l m a s í t á s " lényege a k ö v e t k e z ő : az egyházat n e m m i n t Krisztus m i s z t i k u s t e s t é t veszi f i g y e l e m ­ be, h a n e m a n n a k csak materiális struktúráját, amelyet m a egyházszervezetnek h í v u n k . H a az egyháznak i s t e n i alapításától é s örök t a n í t á s á t ó l e l t e k i n t ü n k , a k k o r csak hibák sorozatává válik t ö r t é n e l m e . H i b á k v o l t a k , v a n n a k é s lesznek is az e g y h á z b a n , h i s z e n tagjai b ű n ö s e m b e r e k . A z a z o n b a n , h o g y az e s z m e

?"\ f\

a"-'

képviselői r o s s z u l képviselik az e s z m é t , m é g s e m m i k ö v e t k e z t e t é s s e l n e m bír m a g á r a az e s z m é r e . A h i t és az Isten l é t é b e n való meggyőződés, a m e l y szenteket, hitvallókat, vértanúkat a d o t t , még h i t és az Isten l é t é b e n való m e g g y ő z ő d é s m a r a d . P. B r o w n ezt a h i t e t hagyja s z á m í t á s o n kívül. T ö r t é n e l m e így t ö b b e t árul el a m a i világ m e n t a l i t á s á r ó l , m i n t az ó k o r é r ó l . " A z t hozzá k e l l f ű z n ö m , h o g y Alföldi A n d r á s a maga k o r á b a n s e m m i v e l s e m v o l t k i s e b b egyéniség és kutató, m i n t m a Peter B r o w n . A z e l l e n t é t m e g l é t é r ő l Alföldin kívül m á s o k is írtak, p l . Torben C h r i s ­ tensen: Christus oder Jupiter. Der Kampf um die geistigen Grundlagen des Römischen

Reiches. G ö t t i n g e n , 1 9 8 1 ,

133. o.: „Die A b g r e n z u n g des C h r i s t e n t u m s v o n den übrigen R e l i g i o n e n des R ö m i s c h e n Reiches b l i e b e i n d e u t i g u n d k o m p r o m i ß l o s . M a n m u ß t e z w i s c h e n d e n C h r i s t e n t u m als der W a h r h e i t u n d d e m fal­ schen mos m a i o r u m w ä h l e n . " 1 2

Például Social Networks

in the Early Christianity

Environment:

Issues and Methods for Social

5 6 1992. Ed. L . M i c h e l W h i t e . S t e p h a n B e n k o : Pagan Rome and the Early Christians. D a r r e l W. A m u n d s e n : Medicine and Faith in Early Christianity. 3 2 6 - 3 5 0 . o. A r t u r C. M c G i f f e r t : A History Origins of Christian

Morality.

of Christian

The First Two Centuries.

Bulletin

History.

Semeia,

B l o o m i n g t o n , 1984.

of the History

of Mediane. 56. 1982,

Thought. N e w Y o r k I - I I . 1 9 4 9 . W a y n e Meeks: The

N e w Häven, L o n d o n , 1 9 9 3 . A magyar olvasó is ta­

lálkozhatott m á r o l y a n könyvvel, a m e l y b e n a szerző az ó k o r i e l l e n t é t e t összeveti a m a i k o r jelenségeivel, ahogy erre S á g h y M a r i a n n e is u t a l : M o l n á r Tamás: Én, Symmachus.

Európa, Budapest, 2000.

13

Lásd a könyv 7 2 . oldalán. Erről m é g lesz szó.

14

Sem a szentek, s e m p e d i g a m á r t í r o k t i s z t e l e t e n e m i n t é z h e t ő el i l y e n s o m m á s a n . Ez is f o l y a m a t . N a g y irodalmából csak egyet, egy ö s s z e f o g l a l á s t idézek, F. W. D e i c h m a n n : Einführung

in die christliche

Archäo­

logie. D a r m s t a d t , 1 9 8 3 . 15

B ő v e b b e n lásd J o h n M e y e n d o r f f : Birodalmi

1 4

H i e r o n y m u s : C o n t r a J o a n n e m H i e r o s o l y m i t a n u m 8. PL Database

egység és keresztény

szakadások.

B u d a p e s t , 2 0 0 1 . 8 9 - 9 5 . o.

pubblicato da Chadwyck-Healey

Ltd vol.

23. 0 3 6 1 C . 1 7

U o : „Mis er abilis P r a e t e x t a t u s , q u i d e s i g n a t u s c o n s u l est m o r t u u s . H o m o sacrilegus et i d o l o r u m c u k o r

18

Ugyanígy t é v e d é s , h o g y I I . C o n s t a n t i u s k e r e s z t é n y l e t t v o l n a , lásd 108. o.

1 9

A város N i k o m e d i a és n e m N i k o d e m i a , cf. 4 6 . o.

2 0

Caesareai E u s e b i u s h a g y o m á n y o z z a , h o g y C o n s t a n t i n u s t N i c o m e d i a i E u s e b i u s k e r e s z t e l t e meg; auctor incertus: Gesta L i b e r i i . PL Database pubblicato da Chadwyck-Healey

Ltd vol. 8. 1 3 8 7 . C o n s t a n t i n u s kereszt-

ségéről további r é s z l e t e k e t o l v a s h a t u n k Silvester P r o l e g o m e n á j á h o z írt a p p a r á t u s b a n . PL Database pubb­ licato da Chadwyck-Healey 2 1

Ltd vol. 8. 7 9 8 - 7 9 9 . o.

M i c h a e l D o n d e r e r : Pavimente als Bedeutungsträger

herrscherlicher

Legitimation.

Journal

of Roman Archaeology

7. 1994, 2 5 7 - 2 6 2 . o.: A u g u s t u s P a l a t í n u s o n lévő házából a m á r v á n y p a d l ó t e l t á v o l í t o t t á k , hogy újra fel­ használják. L i v i a h á z á n a k n é g y h e l y i s é g é b ő l ugyanígy t á v o l í t o t t á k el a m o z a i k o t . A Domus Pinciana már­ ványburkolatát T h e o d e r i c h r a v e n n a i palotájában h a s z n á l t á k fel. C o n s t a n t i n u s , m i n t az új főváros alapí­ tója, a R o m u l u s u t á n i u r a l k o d ó k k ö z t a m á s o d i k a l a p í t ó , az e l s ő R ó m a m i n t á j á r a akarta készíteni az újat. „Es ist g u t denkbar, daß der K a i s e r aus Gründen der L e g i t i m a t i o n d i e j e n i g e n F u ß b ö d e n i n die n e u H a u p t s t a d t t r a n s f e r i e r e n l i e ß , a u f d e n e n einst A u g u s t u s g e w a n d e l t i s t . " Ó k o r i forrás erre a tényre Sen. Ep. 86, 5. J u s t i n i a n u s Sol t e m p l o m á n a k o s z l o p a i t v i t t e C o n s t a n t i n o p o l i s b a a H a g i a Sophia számára. Ezt az eljárást m é g N a g y K á r o l y is g y a k o r o l t a . 2 2

A d o l f L i p p o l d : Ursinus

und Damasus. História

14. 1965, 1 0 5 - 1 2 8 . o. E c i k k b ő l k i d e r ü l m i n d e n b i z o n y t a ­

lanság, a m e l y e z t az e l l e n t é t e t övezi. A bizonytalanságok abból adódnak, h o g y a források egymásnak e l ­ l e n t m o n d a n a k , például a 113. o l d a l o n a m e g v á l a s z t á s e l s ő b b s é g e körüli b i z o n y t a l a n s á g r a : a C o l l e c t i o A v e l l a n a s z e r i n t e l ő s z ö r U r a s i n u s t v á l a s z t o t t á k m e g , J e r o m o s n y i t v a hagyja a k é r d é s t , R u f i n u s v i s z o n t D a m a s u s n a k adja az e l s ő b b s é g e t . V é l e m é n y k ü l ö n b s é g e k v a n n a k a v á l a s z t á s d á t u m á t illetően is, sőt a basilica Iulii é r t e l m e z é s é t és a z o n o s í t á s á t illetően is. E z t a h o m á l y t a z o n b a n S á g h y M a r i a n n e még csak sejtetni sem k í v á n t a . 2 3

Még a k k o r is k á r v o l t , h a a 3 5 4 . évi n a p t á r az a d o t t k o r s z a k h o z t a r t o z i k .

2 4

G. Tellenbach: Auctoritas.

2 5

Készítésük, r e n d e l t e t é s ü k - m i n d e n k u t a t á s e l l e n é r e - m é g n i n c s m e g n y u g t a t ó a n

B. Christlich.

RAC I ( 1 9 5 0 ) 9 0 4 - 9 0 9 . o. tisztázva.

6

- 290. o.: „ . . . L ő r i n c t ö r t é n e t é h e z h o z z á a d o t t grillsütő . . . " „ M é g P é t e r is az u d v a r i e t i k e t t n e k megfelelően viselkedik, a m i k o r csak fejjel lefelé hajlandó felmászni a k e r e s z t r e . . . "

7 7| 7

2 7

D o b s z a y L á s z l ó : Jegyzetek

a liturgiáról.

Új Ember, 2 0 0 1 , c i k k s o r o z a t ; D o b s z a y L á s z l ó : Gondolkodó

1-5. B p . , 2 0 0 2 . k i a d á s a f o l y a m a t o s . D o b s z a y László: Az esztergomi zsolozsma karácsonyi 2 0 0 2 ; D o b s z a y L á s z l ó : Zsoltárelmélkedések, egyház liturgiája. liturgikus

zsoltármagyarázatok.

Bp., Jel 2 0 0 1 ; D o l h a i Lajos: A liturgia teológiája.

B p . , 1 9 9 7 ; D o l h a i Lajos: Az

Bp.

ókeresztény

Bp., Jel 2 0 0 2 ; Mihályi G i l b e r t : Az

egyház

élete. T k k R ó m a , 1980; R a d ó P o l i k a r p : Az egyházi év. Bp., 1957; R a d ó P o l i k a r p : Enchiridion

litur-

gicum. F r e i b u r g , H e r d e r , 1 9 6 1 . , 1 9 6 6 . I—II. Radó P o l i k a r p : A megújuló Janka: A himnusz. Z o l t á n : Misekalauz.

istentisztelet.

B p . , 2 0 0 0 ; Szennay A n d r á s szerk.: Régi és új a liturgia

világából.

Bp., 2 0 0 0 ; T ö r ö k J ó z s e f , Barsi Balázs, D o b s z a y László: Katolikus

gikus év. B p . , 1999; T ö r ö k J ó z s e f , Barsi Balázs, Dobszay László: Katolikus 1999; V á r n a g y A n t a l : Liturgika. 2 8

füzetek

matutinuma.

liturgika

B p . , 1 9 7 3 ; Szendrei B p . , 1 9 7 5 ; Tarjányi liturgika

III. A litur­

III. A zsolozsma.

Bp.,

A b a l i g e t , 1993.

1 0 1 . o.: „A z s o l t á r é n e k l é s és a z s o l t á r o k i s m e r e t e h a m a r o s a n a k l e r i k u s o k i s m é r v é v é vált, ahogyan azt e g y i k p s z e u d o - d a m a s u s i k ö l t e m é n y , L e ó püspök verse t a n ú s í t j a . "

2 9

C. P l i n i C a e c i l i Secvndi E p i s t v l a r v m l i b r i decem. R. A . B. M y n o r s Oxonii

3 0

I d é z e t a 2 7 3 - 7 4 . o l d a l a k r ó l : „A p á p á t az sem h a g y h a t t a n y u g o d n i , h o g y a császári b a z i l i k á k a m á r t í r o k

1 9 6 3 . X , 9 6 , 7.

h a l á l á n a k o k a i t »elföldeltek«. U g y a n a z a h a t a l o m , a m e l y üldözte é s kivégezte a k e r e s z t é n y e k e t , egyszer csak s z e n t k é n t k e z d t e d i c s ő í t e n i azokat, a k i k n e k m e g ö l é s é r e ő m a g a a d o t t p a r a n c s o t . . . . Ezt l e h e t e t t »isteni csodanak« vagy k ö z ö n s é g e s t ö r t é n e l e m h a m i s í t á s n a k m i n ő s í t e n i . ... M i n t h a K o n s t a n t i n a mártír­ k u l t u s z »beindításával«, m o n u m e n t á l i s k e r e t e i n e k m e g t e r e m t é s é v e l , a császári b ő k e z ű s é g káprázatos ajándékaival akarta v o l n a k á r p ó t o l n i az Egyházat úgy, hogy ezáltal a k e r e s z t é n y h o l o k a u s z t dossziéjának lezárására is k é n y s z e r í t h e t t e : a v é r e s e s e m é n y e k e t ezután s e n k i se feszegesse."

Kőasszonyok, kővitézek... Kunkovács László: Kőemberek. A sztyeppéi népek ősi hagyatéka Erdélyi István bevezetőjével és kísérő tanulmányával. Napút könyvek (Masszi Kiadó, Budapest, 2002)

3.

A z eurázsiai sztyeppe fűtengerét kőemberek, kőasszonyok és kővitézek vigyázzák. Egyik-másik j ó másfél évezrede lábon dacol az idők viharaival, némelyik földre dőltendöntötten hever, s akad o l y a n is, amelyik mellig, vállig süppedt a talajba. A szigorú arcú, k o m o r ősapákat és a mosolygós, pocakos ősanyákat néha csak egy-két vonással ábrázolta az egykori mester, máskor felszerelési tárgyaikat, övüket, szablyájukat, kaftánjuk gallérját - ad a b s u r d u m tábori széküket (!) - is megörökítették. A megformálás m i n d i g sajátos, egyvalami azonban állandó: a figurák csészét tartanak a kezükben. Kunkovács László kötete az ő világukba vezet. A sztyeppéi nomádok kevés állandó emléket hagytak m a g u k után, de kőbálványt sokan és sokféle módon faragtak. Méltán híresek például a kora vaskori, 4-5 ezer éves, úgynevezett „szarvasos" kövek, amelyeken hét stilizált agancsos vágtat a napkorong felé. Jelen kötet a pusztai szobrászat emlékei közül a csészét tartó kőembereket mutat­ ja be. (Hegyjáró l e l k e m könnyen mondaná kőbabának őket, annál is inkább, mivel a baba a török nyelvekben apát jelent.) Efféle szobrokat tudomásunk szerint először a türkök készítettek. Ez a m a i Mongólia területén élő nép a 6. század közepétől kezdve két évszázadon keresztül u r a l t a a sztyeppéi országutat, hatalmát Mandzsúriától a Fekete-tengerig terjesztette k i . A türköket a szintén török nyelvű u j g u r o k követték, a k i k elődeik számos szokását átvették, így a kőoszlopok állítását is. A l i g százévnyi fennállás után azonban az ő csillaguk is leáldozott. A szoborfaragás hagyománya azu-

tán a k u n o k kezén virágzott fel újra. Hatalmas b i r o d a l m u k Közép-Ázsiától a Kárpáto­ k i g terjedt, s a l i , század közepétől a m o n g o l hódításig állt fenn. O k önálló stílust alakítottak k i : n e m csupán derékig, combközépig formázták meg az ősöket, hanem bo­ káig, sőt t a l p i g . Nagy számban ábrázoltak asszonyokat is, m i n d i g viselősen, m i n d i g jellegzetes fejfedővel. A török népek szoborállító hagyományainak sajátos folytatását jelentik a korai m o n g o l faragások: kínai viseletű, karosszékben üldögélő alakok. A kő­ emberek állításának hét-nyolcszáz éves k u l t u s z a velük ért véget a 14. században. De vajon miért faragták a nomádok oly szorgalmasan e szobrokat (ezernél is több maradt fenn m á i g ) ? Erre az egyszerűnek t ű n ő kérdésre nincs megnyugtató válasz. Egyes kutatók az elhunyt sírja mellé állított bálványoknak tekintették őket, amelyek a legyőzött ellenséget jelképezték. Igen ám, de éppen a győztesnek ne állna emléke? S m i r e véljük a nyilvánvalóan női alakokat? Lehetnek sírjelek is, csakhogy a közelükben temetkezés n y o m a i t alig sikerült feltárni. S miért tartanak m i n d i g csészét a kezükben? Kunkovács László az „ősök" - k i m o n d a t l a n u l az istenek - portréját sejti bennük. A n y nyi bizonyos, hogy a szobrok áldozóhelyként funkcionáltak, az áldozati étel maradéka többször felszínre is került. Egy néprajzi adat jól példázza a hozzájuk fűződő hiedelme­ ket: Abakán múzeumában a több ezer éves bálvány szájához az őslakosok máig húsda­ rabokat érintenek egy-egy óvatlan pillanatban, nehogy éhezzen. Talán ezért olyan fon­ tos a csésze: ihasson is a kó'ős. így maga is részt vehet a közösség ünnepségein. Ha e bálványok valóban ősöket, transzcendens figurákat ábrázolnak s n e m e l h u n y t előke­ lőket, akkor j ó l magyarázható az egyéni vonások hiánya. Ilyen módon könnyen értel­ mezhetőek az áldott állapotban lévő női figurák is, ők talán Umaj-anát, az iszlám előt­ t i török mitológia termékenység-istenasszonyát ábrázolják. Akár hősöket, akár égieket ábrázoltak, e szobrok lehettek - Kunkovács szavával élve - a „fűtenger t e m p l o m a i " . Nekünk, magyaroknak sem érdektelenek e figurák. A kőszobrok százait maguk után hagyó k u n o k egy része a m o n g o l o k elől hozzánk menekült. Talán i t t is állítottak bál­ ványokat, néhány forrás legalábbis alföldi „kun képek"-ről tájékoztat. Meglehet, ezek fából voltak, de a k u n o k már előző szállásterületükön is készítettek fa kunbabát (néhány megmaradt példány máig is látható a rosztovi múzeumban). Kőszobor azonban eddig a Kárpát-medencéből nem került elő. Meglehet, a türk birodalomból kiszakadó, s azu­ tán részint a magyarságba olvadó avarok is ismerték e szokást: legalábbis az ausztriai Klosterneuburgban előkerült avar szoborpár a türk bálványokra emlékeztet. S talán az sem véletlen, h o g y a bizánci történetírók r e n d s z e r i n t annak a népnek, a türknek a nevével i l l e t n e k m i n k e t , akikhez a k ő e m b e r e k állításának szokása köthető. M i n d e n ­ esetre fejfákhoz szokott szemünknek n e m idegenek e sztyeppéi szobrok. A k ő e m b e r e k körül máig sok a bizonytalanság, ezért n e m könnyű róluk írni. Egyegy jellegzetességet egészen másképp is lehet értelmezni, ahogy a kötet két tanulmá­ nyából is k i t e t s z i k . Kunkovács László (A kőbálványok igézetében, 9-56. o.) az etnofotós, vizuális antropológus szemével közelít a kőemberekhez, Erdélyi István (Száguldó szar­ vasok nyomában 6 5 - 1 0 5 . o.) inkább a régész-történész nézőpontjából vizsgálja őket. Kunkovácsot j o b b a n érdeklik a művészi szempontok, az érzelmi töltés, a szubjektivi­ tás, Erdélyi inkább rendszerében szemléli a jelenséget, hűvösebb, tárgyiasabb. A meg­ közelítési m ó d különbségére, s a belőlük fakadó eltérő magyarázatok illusztrálására j ó

példa a háromágú fejdíszt viselő női szobrok esete. Kunkovács koronának látja, fény­ koszorúnak, s mindjárt magyar néprajzi példát is talál hozzá: a koronás Szűz Máriát. Erdélyi gyakorlatiasabb: szerinte ez annak a füles sapkának a stilizált képe, amelyet k é s ő b b az oroszok tettek közismertté usanka néven. A két tanulmány bővelkedik a f e n t i példához hasonló, egymásnak - látszólag - ellentmondó magyarázatokban, ez m é g i s javára válik a kötetnek. A z olvasó részint kicsit beleláthat a műhelytitkokba: m e n n y i r e b i z o n y t a l a n is az, a m i az egyik vagy másik nézőpontból egészen biztosnak tűnik. Másrészt, a m i t i t t nem k a p u n k meg, előkerül o t t . Erdélyi István tudománytör­ téneti áttekintése, rendszerezése nélkül sokkal szegényebb lenne a könyv. Kunkovács írása nélkül pedig sokkal távolabbinak, idegenebbnek éreznénk a b e m u t a t o t t tárgyat. Bármilyen fontos is a két tanulmány - ezek a téma első magyar nyelvű kifejtései - , háttérbe szorulnak a kötet képanyagához képest. M e r t a hangsúly a fényképeken van. Tulajdonképpen képeskönyvet t a r t u n k a kezünkben, amelyben mellesleg bőséges ma­ gyarázat is helyet kapott. Kunkovács László nyolc - hét ázsiai és egy u k r a j n a i - gyűj­ tőút alkalmával fotózta végig a szobrokat az utóbbi tíz évben ( 1 9 9 3 - 2 0 0 2 ) . A sok ezer korszerű, részletgazdag felvétel m i n d e n b i z o n n y a l j ó alapot fog t e r e m t e n i a későbbi kutatásokhoz. Kunkovács azonban jóval több, m i n t kiváló szakember. Művész. N e m méricskél, n e m vesz kőzetmintát, o t t h o n hagyja a tájolóját. A füvek meg az árnyékok majd eligazítanak. Erősen figyel viszont a környezetre: „...a puszta tárgyaknál fontosabb a használatuk és a közegükbe való beilleszkedésük - inkább élethelyzeteket zártam dobozba fényképezőgépemmel" - írja. A képek válogatása is mutatja k o m p l e x látás­ módját: két sámánszertartás képei is szerepelnek a könyvben, pedig k ő e m b e r nincs r a j t u k . Éppcsak a tárgyhoz tartozónak érezte őket. Ugyanezért fontosak a tájak, az emberek is. N a és persze az apró ravaszságok: például a látszólag ok nélkül beváloga­ t o t t nyugat-mongóliai kazak pásztor portréja, akinek vonásaiban, szeme állásában a b i z s i k t i g hajai kőember ábrázatára ismerhetünk rá. A kötet szép példája annak, ahogy a tudomány és a művészet kezet ad egymásnak: szemet gyönyörködtető is, hasznos is. A n n a k is m o n d valamit, aki információra vá­ gyik, de az sem csalódik, aki csak a képeket nézegeti. Éppúgy, ahogy Kunkovács László fotóz: értő kézzel („szakszerűen") és szívvel. Munkája tárgya nem közömbös számára. A h á t s ó borítón - o tt, ahol a szerző portréja szokott szerepelni - kedvenc kőembere társaságában látjuk: egy kőember és egy igazi, hús-vér. Ót bizony megigézték a kőbálványok: „Egyvalaki ott áll a síkság közepén, s n e m m o z d u l . N e m m o z d u l már másfél ezer esztendeje, hiszen ő a kőember, a kőős. Pásztázó szemünk rajta áll meg, hisz nincs más látnivaló. Most veszem észre, hogy n e m a közepén van a hatalmas meden­ cének, mégis úgy érezzük, épp oda kellett helyezni a szobrot. Uralja a tájat, o t t a világ közepe." Sudár

Balázs

„Nemzetünkért összefogván..." Emlékkiállítás

a Rákóczi-szabadságharc

kezdetének

300. évfordulója

alkalmából

A m i k o r az ember múzeumban jár, s átadja magát egy-egy nagyszabású kiállítás élmé­ nyének, sokszor eszembe j u t a műtárgyismeret vagy - m o n d h a t o m úgy - a műtárgyfilozófia nagy mesterének, André M a lr a u x - n a k néhány gondolata. Az obszidián fej cí­ mű nagyszerű könyvében a francia művészettörténész egyrészt kifejezi azon aggályát, hogy a műtárgyak egy csoportját - egykori jelentésükkel - m a már lehetetlen megis­ mernünk. „Milyen nyelven beszélnek... a sztyeppék b r o n z a i , amelyekről még azt se tudjuk, hogy m i l y e n népek öntötték őket? M i l y e n n y e l v e n beszélnek a sziklarajzok bölényei?" E nyelv Malraux szerint ma már csupán a formák nyelvén szól, amelyek csak azt közvetítik, amit nekünk mondanak. „A művek elveszítették az eredeti jelentésüket, de újat kaptak: számunkra való jelentést" - írja Malraux értő kommentátora, Németh Lajos. A műtárgy ebben az értelmezésben folytonosan megújul, s időt legyőző ereje révén kifejezi a művészet örökkévaló, szinte halhatatlan vallásos jellegét. 1

Izgalmas élmény azokkal a műtárgyakkal is szembesülni, amelyekről nagyon is tud­ juk, hogy kik, m i k o r és k i n e k alkották. Ezek a tárgyak elsősorban emlékek: történel­ münk tanulságainak számbavételére szólítanak fel. M i n d e z azonban nem zárja k i azt, hogy a történeti k o r o k e m b e r i gondolkodásának műtárgyakban „testet öltött" lenyo­ mata, a formanyelv ne közvetítsen üzeneteket a jövőnek. A d o t t esetben egy b u k o t t szabadságharc korához kapcsolódó, részben képzőművészeti, részben használati tár­ gyak kiállításban szereplő együttese is sugallhatja K o s s u t h Lajos azon váteszi jöven­ dölését, amelyet az 1848-49-es, szintén e l b u k o t t szabadságharc után többször han­ goztatott: „Nekünk b u k á s u n k is oly históriai fejlemény, mely...hazánkat a jövendő Európa nélkülözhetlen, mellőzhetlen alkatrészei közé avatta." 2

Ilyen gondolatok foglalkoztattak, amikor a Magyar N e m z e t i Múzeum „Nemzetünkért összefogván..." című - a Rákóczi-szabadságharc kezdetének 300. évfordulója alkalmából rendezett - kiállítását m e g n é z t e m . Rögtön szembeszökő volt, hogy a kiállítás rende­ zője, Kovács S. T i b o r vérbeli muzeológus: tudja, miként lehet a leghatásosabban mintegy logikai-történeti alapon - füzérbe rendezni a tárgyakat. Ezek nála - a jól is­ mert esztétikai hasonlattal élve - nem úgy viszonyulnak egymáshoz, m i n t a zsákban a k r u m p l i a k r u m p l i h o z , tehát rendezetlenül, hanem, m i n t a kottán a hangjegyek: azaz egymással szoros összefüggést mutatva. Kovács S. T i b o r és csapata ismeri a térhatá­ sokból, térszimbolikából fakadó előnyöket is. A N e m z e t i M ú z e u m kupolaterméből indított kiállítás kitűnő ötlet. A z e térben b e m u t a t o t t Rákóczi-portrék arzenálja felidé­ zi azt az egész Európát fölkavaró és „körbefutó" élményt, hírt, amelyet az egykorúak és a közel kortársak számára I I . Rákóczi Ferenc szabadságharca jelentett. Mányoki Ádám két olajfestménye m e l l e t t i t t a kontinens szinte m i n d e n országa kifejezi érdeklődését vagy p o l i t i k a i rokonszenvét I I . Rákóczi Ferenc iránt. Francois Guerard francia művészt éppúgy vonzza Rákóczi Ferenc alakja 1694-ben, m i n t tíz év múlva David Richtert, a Bécsben alkotó svéd művészt, hogy a Rákóczi-kultuszt ápoló 18. századi ismeretlenek­ ről ne is beszéljünk. 3

A m i n t a kupolateremből a díszterembe lépünk, a téglalap alaprajzon felnövekvő fa-

lak p o m p e j i vöröse e m e l k e d e t t s é g r e s a múlt iránti tiszteletre szólít fel. A kiállítás rendezője az érkező előtt drámaian szituálja azt a történeti állapotot, amelyről szólni akar. A magyar rendi jogokat lábbal tipró I . J ó z s e f (1705-1711) Habsburg-magyar k i ­ rályt - tehát az elnyomó hatalmat - az uralkodó félvértje képviseli rögtön az első elő­ retekintő pillantás fókuszában. A fekete bábu, amelyen ez a védőfegyverzet megjelenik, m i n t h a kifejezné a magyarországi viszonyok iránt érzéketlen bécsi kormányzat szem­ léletét. A sisak alatt k o m o r a n sötétlő fej fekete árnyként vetül az előtte elhelyezett kuruc ezredzászlóra. Szinte szikrázik a két kiállítási tárgy között a levegő. A z ember ezután önkéntelenül is balra fordul, s amit először a „megcsontosodott" ellentét for­ májában látott, most a „hamu alatt parázs" állapotában j e l e n i k meg előtte. Már meg­ kötötték a szégyenteljes vasvári békét 1664. augusztus 10-én, melyről a magyar ren­ deket csak decemberben értesítették. A sérelmet szenvedett főurak Zrínyi Miklós t i t ­ kárán, Vitnyédi Istvánon keresztül már Franciaország felé tájékozódnak. A nyílt színen azonban még együtt szerepel Nádasdy Ferenc, Wesselényi Ferenc, Frangepán Ferenc I . Lipót császárral az árpási oltárképen (1666-1667), Szűz Mária oltalmát kérve a táma­ dó törökkel szemben. A téglalap alaprajzú t e r e m e hosszabb oldalának felén ezután azok a v i t r i n e k következnek, amelyek m i n t h a képesítenék a „Recrudescunt" fejedelmi ősökre visszatekintő sorait. A z o k a t t u d n i i l l i k , melyek a Rákócziak és a szintén rebellis Báthoryak fejedelmi rokonságára utalnak. „Mi kénszerítette régen a ditsőséges BAT H O R I FAMÍLIÁT ez ellen a Ház ellen fegyver fogásra?" így figyelhetünk föl - többek között - a sarokban I I . Rákóczi Ferenc nagyanyjának, Báthory Zsófiának epitáfiumcímerére (1684), mely egy lezárult élet előtt tisztelegve a nagyapa, I I . Rákóczi György nagyszabású, lengyel k o r o n a megszerzésére irányuló terveit is fölvillanthatja előt­ tünk. ( I I . Rákóczi György és Báthory Zsófia 1643. évi dinasztikus házassága ugyanis a lengyelországi hadjárat előkészítését jelentette.) I t t még sok emléktárgy érdemel különös figyelmet. A rendező mindvégig tetten érhető szándéka volt, hogy összeálljon a történeti szintézis, azaz a kiállított emlékanyag ne csak a politikatörténetet tükröz­ ze, hanem a m i n d e n n a p o k történéseit is. E szándék azonban sokszor ütközik a Habsburg-ellenességet kifejező politikatörténet elképzelt irányvonalával. I t t van például a tizenöt éves háborúban éppen a Habsburgokhoz igazodó Báthory Z s i g m o n d zsebórá­ ja, m e l y az életmód modernizációját illetően nagyszerű darab, ám kilóg a sorból: a Habsburg-ellenesség d o k u m e n t u m a i közül. Úgy g o n d o l o m azonban, hogy épp e tár­ gyak b e m u t a t á s a nélkül vált v o l n a lapossá és hiteltelenné e d i n a m i k u s történelmű magyarországi kora újkor bemutatása. 4

Igazi eszmetörténeti é l m é n y hogy a szintén r o k o n Zrínyi Miklós századokon átívelő országépítési programját I I . Rákóczi Ferenc szabadságharcával összefüggésben is ér­ zékelteti a kiállítás. Megnézhetjük Az Török áfium ellen való orvosság egy 1705. évi Bárt­ fán n y o m t a t o t t kiadását, mely Rákóczi hadellátásának egyik központjában napvilágot látva már n e m a törökök, hanem a Habsburgok elleni összefogásra biztathatta olvasóit. A t e r e m sarkában aztán m i n d e n e l k o m o r u l , s az i t t b e m u t a t o t t tárgyak azt sugallják, hogy a Rákóczi-rokonság tagjai immár fegyverrel fordultak szembe a sérelmeiket csak t e t ő z ő H a b s b u r g h a t a l o m m a l . I I . Rákóczi Ferenc mostohaapja, Thököly I m r e felső­ magyarországi fejedelemségét védte az akkor alig tízéves gyermek édesanyja, Zrínyi

Ilona. A z utolsó bástya a kárpátaljai (Bereg vármegyei) Munkács vára volt. A munkácsi t e m p l o m harangja (1677), az ostromló Caraffa tábornok és az o s t r o m l o t t Zrínyi Ilona egykorú portréja segítenek felidézni az ádáz szembenállásnak csaknem három évét ( 1 6 8 5 - 1 6 8 8 ) . Ezután visszafogottan u t a l a kiállítás Zrínyi I l o n a és a Rákóczi-gyer­ mekek Bécsbe kísérésére, o t t a n i létükre: elsősorban a gyermekek nevelésével megbí­ zott K o l l o n i c h Lipót - 1695-től esztergomi érsek - képén keresztül tárulkozik fel az az időszak. Á m a rendező n e m ezt a pályaszakaszt t e k i n t i kiemelkedőnek a szabadsághar­ cos I I . Rákóczi Ferenc ifjúkorát illetően. Úgy j á r el, ahogy az I I . Rákóczi Ferenc tartá­ sának megfelel, aki még öltözékének, szokásainak kényszerű változásait is szinte szé­ gyenkezve említi meg a magyarországi urak előtt. A téglány alaprajzú terem rövidebb oldala i n k á b b a családi b i r t o k a i r a visszavonuló főúr életének hétköznapjaira kíván rámutatni. Tudjuk, hogy 1697-ben hiába kérték Sárospatakon az ifjú Rákóczi Ferencet a hegyaljai parasztfelkelés résztvevői arra, hogy vezetőjük legyen. A főúr az alkalomra, a nemzetközi viszonyok kedvező fordulatára várt, mely végül a spanyol örökösödési háborúval be is következett. Izgalmas időutazással egyenesen a főúri „barlangba", Sárospatakra - annak legintimebb világába, az evés, ivás, alvás eszköztárához - invitál a kiállítás. Olyan színterekhez, melyeken a hétköznapi életüket élő főurakat is elkép­ zelhetjük. Lorántffy Zsuzsanna, I I . Rákóczi Ferenc dédanyjának evőkészlete, a sarok­ ba állított baldachinos sárospataki ágy, a karosszék Zboróról m i n d e különös főúri környezet hagyatékai. A m a i ember a szék méreteivel még csak-csak megbékülne. O t t van viszont az emberpár éjszakai nyughelyéül szolgáló apró ágy, melyre tekintve aligalig t u d j u k elképzelni a férj és asszony kényelmes együttalvását. A korszak életmódés politikatörténetét az i t t elhelyezett v i t r i n e k k e l párhuzamba állított, s a központi térben megjelenő v i t r i n e k teszik még érzékletesebbé. I I . Rákóczi György állítólagos páncélinge, a Rákócziak ötvöstárgyai s Esterházy Pál nádor dolmánya nyújt szemet gyönyörködtető élményt. 5

6

7

A t e r e m hosszanti, megszakítatlan oldalára fordulva már félreérthetetlenül a sza­ badságharc idejéről szólnak a tárgyak. Láthatunk i t t fegyvereket, ám a kiállítás ezen szakasza n e m merül el a szabadságharc hadtörténetének részletező eseménytörténe­ tében. Ehelyett inkább súlypontoz a rendező. Bemutat például egy rajzot, melyet I I . Rákóczi Ferenc készített a hadviseléshez szükséges technikai eszközökről. Ezzel vilá­ gít rá a gyakorlati hadvezetésben ugyan járatlan, ám az elméletben sziporkázó tehet­ ségről árulkodó fejedelemre. Vehetjük úgy, hogy a középre állított kabinetszekrény is inkább a Hadi edictumot író, diplomáciai kapcsolatait levelekkel bonyolító I I . Rákóczi Ferencre utal. N e m lehet hiányérzete annak sem, aki mozgalmas csatajelenetek szem­ lélésére vágyik: a kabinetszekrény fölötti vetítővásznon ugyanis folytonosan peregnek a k u r u c k o r megfilmesített ütközetei. A továbbiakban mégis a diplomácia és az állam­ szervezés bemutatásán van a hangsúly, s ez így helyes. M a már tisztán látjuk, hogy a spanyol örökösödési ( 1 7 0 0 - 1 7 1 3 ) és a b a l t i országok közötti háborúk ( 1 7 0 0 - 1 7 2 1 ) időszakában kirobbant, I I . Rákóczi Ferenc vezette magyarországi szabadságharc - dip­ lomáciájában - miképp kapcsolódott a nagy háborúk részeseihez. E téren olyan - a m o d e r n k o r t megelőlegező - mozgékonyságról, helyzetfelismerésről t e t t tanúbizony­ ságot a k u r u c diplomácia, melynek szerepét a legfrissebb kutatások alapján valóban új

megvilágításban tárgyalhatjuk. Ezért üdvözölhetjük I . Péter I I . Rákóczi Ferenchez i n ­ tézett (1707), Brancovan havasalföldi vajda szintén a fejedelemnek címzett levelének (1704) kiállítását. Emellett a rendezői koncepció a „belső ügyek" ismertetésekor szin­ tén helyesen mérlegel, a m i k o r a katonaállítás problémáját és megoldási módozatait k i e m e l t e n kezeli. E kérdés szinte mindennél fontosabb szerepét a szabadságharc me­ netében már 1980-ban hangsúlyozta R. Várkonyi Á g n e s . A hosszanti o l d a l utolsó vitriné ennek tudatában tárja elénk az 1708. évi sárospataki országgyűlés I X . törvény­ cikkelyét, melyben ugyan megkésve, de az összegyűlt nemesek hitet tesznek amellett, hogy a jobbágykatonák érdemeit a szabadságharc után a hajdúszabadsághoz hasonla­ tos szabad földdel jutalmazzák. 8

A téglalap alaprajz rövid oldalán - a térszimbolikát kihasználva - ismét új tematikát vesz górcső alá a kiállítás: a szabadságharc végső mozzanatához, a szatmári békekötés­ hez értünk. A békekötők képei pillantanak ránk. Egy 19. századi papírnyomat, mely egy Károlyi Sándorról készített 18. századi festmény után készült, sejteni engedi, hogy a kuruc tábornok „túlélte" a majtényi síkon rögtön „szárba szökő" árulás vádját. Pálfy János, a tárgyalás Habsburg megbízottja rézmetszetes arcképével képviselteti magát. Aztán következnek az emigráció d o k u m e n t u m a i . M e n n y i t i t o k , eszmetörténeti tanul­ ság húzódik meg az i t t kiállított írott források mögött! Megszemlélhetjük I I . Rákóczi Ferenc p o l i t i k a i végrendeletének hágai kiadását (1751). M a g a m is írtam arról, hogy a végrendelethez illesztett fordítás, mely István király Intelmeinek latinból franciára tör­ ténő átültetése - I I . Rákóczi Ferenc i r o d a l m i nagyságát dicséri - a fejedelem Szent István-kultuszáról, sőt a remetevallásosság iránti vonzalmáról is szól. Rákóczi grosbois-i élménye, a k a m a l d u l i remeterendhez fűződő kapcsolata ugyanis harmonizált Szent István hitéletének egyes elemeivel, akire nagy hatást gyakorolt a k a m a l d u l i re­ m e t e r e n d megalapítójához, Szent Romuáldhoz fűződő kapcsolata. Megrendítő él­ mény ugyanitt látni Mikes nagy gonddal, míves kézírással papírra vetett levelesköny­ vét. A z „Édes n é n é m " kezdetű, rodostói száműzetésben írt levélgyűjtemény - a közel­ múlt, az elvesztett szabadságharc rekvizitumaival együtt - olyan háttérrel jelenik meg, m e l y a M i k e s r e nehezedő l e l k i teherről is tudósítást nyújt. (A leveleskönyv v i t r i n j e ugyanis olyan térbe helyezett tárgy-együttest - Orczy István jászkun kapitány dolmá­ nya, Bercsényi Miklóshoz kapcsolódó emlékek - pásztáz, amelynek darabjai nagy erő­ vel mutatják be a k u r u c világ egykori tündöklését.) 9

Aztán b e f o r d u l h a t u n k a kiállítás utolsó szakaszát képező, immár az ajtóig vezető v i t r i n e k sora elé. M i n d i g kegyeletre szólít fel egy-egy temetéshez kapcsolódó kellék. így vagyok ezzel m o s t is, a m i k o r rátekintek I I . Rákóczi Ferenc - valamikor meggyszínű, most már fakultabb - h a l o t t i ruhájára. Kiváló rendezői ötlet, hogy az 1735. április 8án bekövetkezett halál tragikus élményéből a kiállítás átvezet az emelkedett érzelme­ ket gerjesztő utóélet, a Rákóczi-kultusz világába. Peregnek a hajdani híradó képei az 1906-os újratemetés ceremóniáiról: I . Ferenc J ó z s e f hozzájárult ahhoz, hogy az 1715ös törvény alapján száműzöttnek nyilvánított fejedelem földi maradványait hazahoz­ zák, s szülőföldjén, az észak-magyarországi Kassán t e m e s s é k e l . A f i l m e n látható h a l o t t i menet kacagányos maskaráit, az azóta bekövetkezett Trianont is elfelejtjük, m e r t a legfontosabb, hogy végre hazaérkezett a fejedelem. A magyar történelem egyik 1 0

legtisztább, legfeddhetetlenebb alakját - talán csak K o s s u t h Lajoséhoz mérhető kultusz vette körül. Elég i t t u t a l n u n k a Rákóczi-nóta utóéletére. Az Erdélyben, vala­ m i k o r a vesztes zsibói csata (1705) után született nóta megihlette a 19. században a verbunkos zene nagy alakját, Bihari Jánost, majd Erkel Ferencet, a francia B e r l i o z t . Liszt Ferenc még az I . Ferenc József koronázására írt miséjébe is beleszőtte dallamát ezzel figyelmeztetve az uralkodót, hogyha megsérti a magyarok jogait, Rákóczi szabad­ ságharcos szelleme visszatér, s a magyarok visszakövetelik törvényeiket. A fejedelem pengőkön, pipákon, poharakon megjelenő képe jelzi, h o g y a kultuszt szinte m i n d e n társadalmi réteg élesztette, táplálta. A kiállítás sikere, a népes látogatók sora talán azt is jelzi, hogy Rákóczi alakja a történelmi közgondolkodás számára még ma is vonzó. Mert nem pusztán kegyeletből zarándokol el a kései utód a kassai Szent Erzsébet-temp­ lomba I I . Rákóczi Ferenc sírjához, s n e m pusztán hagyománytiszteletből keresi föl az évforduló kapcsán rendezett kiállításokat. Ennél t ö b b e t akar a zarándok: találkozni szeretne a magyar történelem egyik legőszintébb alakjával. 11

A N e m z e t i Múzeum I I . Rákóczi Ferenc korának s a fejedelem máig ható tiszteleté­ nek bemutatásával szintén e találkozást segíti elő, m i n d e n - a fejedelemhez közeledő - múzeumlátogató számára. Szabó Péter

Jegyzetek 1

A n d r é M a l r a u x : Az obszidián

2

K o s s u t h Lajos Irányi D á n i e l n e k . L o n d o n , 1 8 5 9 . j a n . 6. I n : K . L . : Irataim az emigrációból.

3

Kiállítás a M a g y a r N e m z e t i M ú z e u m b a n , 2 0 0 3 . május 1 3 . - 2 0 0 3 . a u g u s z t u s 3 1 . „Netnzetünkért ván..."

fej. F o r d . : R é z Pál. B p . , 1 9 7 6 . 1 2 - 1 3 . o. Bp., 1880, I . 9 1 . összefog­

E m l é k k i á l l í t á s a R á k ó c z i - s z a b a d s á g h a r c k e z d e t é n e k 3 0 0 . évfordulója a l k a l m á b ó l . Szerk.: P i n t é r

J á n o s . Katalógus. Bp., 2 0 0 3 . 4

Rákóczi

kiáltványa

a keresztény

világhoz

a szabadságharc

okairól

és céljairól.

A' keresztyén

világ minden fejedel­

meinek ... N a g y s z o m b a t , 1 7 0 4 . Tipográfus: S z á n t ó T i b o r . B p . , 1 9 7 6 , 6. 5

E r r ő l : R . V á r k o n y i Á g n e s : A fejedelem gyermekkora

(1676-1688).

B p . 1989, 2 3 2 - 2 8 5 . o.

6

R á k ó c z i Ferenc: Vallomások.

és emlékiratok.

S z e r k . : H o p p Lajos. B p . , 1979. ( M a g y a r

7

Lorántffy Z s u z s a n n a f e j e d e l e m a s s z o n y i udvartartásáról t ö b b t a n u l m á n y , újabban: Erdély és Patak fejede­

8

R. Várkonyi Á g n e s : A v e t é s i pátensek. I n : Rákóczi-tanulmányok.

9

S z a b ó Péter: K e r e s z t é n y s z o k á s - u d v a r i szokás. I n : Irodalom, történelem,

I n : R. F.: Vallomások

R e m e k í r ó k . ) 93. o. lemasszonya.

Szerk.: T a m á s E d i t . S á r o s p a t a k H l . 2 0 0 0 . Szerk.: Köpeczy Béla. Bp., 1980, 17-24. o. folklór.

Szerk.: H o p p Lajos- Pintér

M á r t a Z s u z s a n n a - T ü s k é s Gábor. D e b r e c e n , 1992, 3 3 - 3 7 . o. A z 1 9 9 0 . évi M i k e s - k o n f e r e n c i á n t a r t o t t e l ő a d á s o m m a l p á r h u z a m b a n R. Várkonyi Á g n e s s z i n t é n ezt a p r o b l é m á t v e t e t t e e l e m z ő vizsgálat alá: „Hogy uralkodásod b é k é s l e g y e n . . . " Szent István R á k ó c z i á l l a m e l m é l e t é b e n . I n : R. Várkonyi Á g n e s : Pe­ likán fiaival. István 1 0

B p . , 1 9 9 2 , 1 8 2 - 2 0 8 . o. Szent István és Szent R o m u a l d k a p c s o l a t á r ó l . I n : Győrffy György:

király és műve. B p . , 1977, 1 4 1 . , 1 6 1 . , 190., 2 9 4 . , 3 2 8 . o.

B á n k ú t i I m r e : R á k ó c z i k é t t e m e t é s e . I n : História.

1 9 8 9 / 3 . 1 4 - 1 5 . o.

" H a r a s z t i E m i l : I I . R á k ó c z i Ferenc a z e n é b e n . I n : Rákóczi. Szerk.: L u k i n i c h I m r e . B p . , 1936, I I . 1 6 9 - 2 6 9 . o.

Emlékkönyv

halálának

kétszázéves

fordulójára.

E g y peregrinus művész Mányoki Ádám

(1673-1757)*

Egy arcképfestőpálya

Európa fejedelmi udvaraiban

Mányoki Á d á m o t a magyar művészettörténet-írás a 18. század legjelentősebb hazai mesterei közé sorolja, jóllehet csupán két rövid periódusban, néhány évig d o l g o z o t t Magyarországon. A m e g k ü lö n b ö z te te tt figyelem egyik oka műveinek a portréfestés magyarországi átlagából messze kiemelkedő minősége, a másik pedig az, hogy pályája, ellentétben a hozzá hasonlóan külföldre j u t o t t magyar kortársakéval ( m i n t az A n g l i ­ ában letelepedett Bogdány Jakab, vagy Stranover Tóbiás), igen sok p o n t o n kapcsoló­ d i k a hazai történelem akkori eseményeihez. Neve a hazai köztudatban ma is I I . Rákóczi Ferenc személyével és udvarával fonódik össze, pedig pályájának ez az állomása idehaza csak a 19. század végén vált ismertté. A festőt lényegében a h i s t o r i z m u s korának hazai történettudománya „fedezte fel", a működése iránti figyelem pedig hosszú ideig a 19. század utolsó évtizedeinek Rákóczi-kutatásával, v a l a m i n t a k u r u c kor iránti érdek­ lődéssel fonódott össze. Munkái a századforduló éveiben rendezett történeti és műgyűjteményi kiállításokon jelentek meg először, ahogyan I I . Rákóczi Ferenc 1707-ben festett, s ma a Magyar N e m z e t i Múzeumban található arcképe, Podmaniczky János, va­ l a m i n t Ráday Pál és felesége ábrázolásai a Magyar N e m z e t i Galéria, illetve a Rádaygyűjtemény tulajdonából. Műveinek nemzetközi fellépésére az 1914-ben megrendezett d a r m s t a d t i nemzetközi barokk kiállítás adott alkalmat, ekkor j u t o t t több jelentős al­ k o t á s a a szakma tudomására, és e k k o r szerepelt először nyilvános tárlaton - m é g a szász uralkodók drezdai gyűjteményéből - I I . Rákóczi Ferenc 1712-ben festett arcképe. A festmény 1925-ben Nemes Marcell szerzeménye, majd ajándéka révén j u t o t t magyar közgyűjteménybe, s hazakerülése egyúttal jelképes kezdete l e t t a Mányoki-életmű a k k o r i igények s z e r i n t i tudományos feldolgozásának. Ennek során készült el Lázár Béla 1933-ban megjelent monográfiája. A festő alkotásai önálló tárlaton a Szépművé­ szeti Múzeum 1957-ben megrendezett Mányoki-emlékkiállításán szerepeltek először és utoljára, e k k o r a magyar gyűjteményekben fellelhető művek a kortársak, Jan K u pezky és Bogdány Jakab munkáival, v a la m in t a varsói N e m z e t i M ú z e u m néhány Mányoki-alkotásával kiegészítve kerültek közönség elé. A történelem által erősen meg­ rostált életmű, amely szinte teljes egészében a német udvari portréfestés körébe tar­ t o z i k , j e l e n t ő s részét t e k i n t v e m a is külföldön, elsősorban n é m e t területen, a festő működésének egykori helyszínein található. Ennek magyarázata maga az életrajz, s a n e m szokványos életpálya időről időre változó állomásai. * M á r c i u s 14-tó'l a u g u s z t u s 3 1 - i g n a g y s z a b á s ú e m l é k k i á l l í t á s t láthattunk a M a g y a r N e m z e t i G a l é r i á b a n : Európa fejedelmi udvaraiban - Mányoki m e g - a galéria k i a d á s á b a n (1673-1757).

Monográfia

és

-

Adám.

Egy arcképfestőpálya

szereplői

és helyszínei.

A nyár folyamán j e l e n t

a k i á l l í t á s r e n d e z ő j é n e k , B u z á s i E n i k ő n e k a m o n o g r á f i á j a : Mányoki

Adám

ceuvre-katalógus.

A kiállítás é s a könyv szorosan v e t t i s m e r t e t é s e h e l y e t t arra kértük föl a szerzőt, mutassa be o l v a s ó i n k ­ nak M á n y o k i Á d á m rendkívül érdekes, m á s r é s z t pedig t a n u l s á g o s életpályáját. A festő és a fejedelem - I I . R á k ó c z i Ferenc - k a p c s o l a t á r ó l u g y a n keveset t u d u n k , de az 1712-es portré - m i n ő s é g é n túl - e m l é k is, j e l k é p is. Úgy véljük, h o g y a lehető l e g b ö l c s e b b e n cselekedett a galéria, a m i k o r - a szabadságharc k i t ö r é s é ­ n e k 3 0 0 . évfordulóján - M á n y o k i Á d á m m a l „ünnepel t " . - a szerk.

Mányoki Ádám a H o n t vármegyei Szokolyán egy sokgyermekes református lelkész l e g i d ő s e b b fiaként, 1673-ban született. A család 1643-ban I I I . Ferdinándtól kapott n e m e s s é g e t , amelyet n e m sokkal k é s ő b b , 1644. augusztus 2 2 - é n Győr vármegyében h i r d e t t e k k i . A festő családjának birtokairól egy 1673-as nemesi összeírás tesz emlí­ tést, ebből tudjuk, hogy Mányoki Mihály, a festő nagyapja a Csallóközben fekvő Érsek­ iéi tulajdonosa volt. ( M a Szlovákia, Nagykeszihez [Vel'ké Kosihy] t a r t o z i k . ) Mányoki Mihály 1665 előtt 40 évig maga is lelkész v o l t Tatán, 1 6 5 2 - t ő l p e d i g a komáromitól különvált tatai református egyházmegye első espereseként említik a források. A festő apjának, Mányoki Jánosnak a neve először a debreceni református főiskola anyaköny­ vében b u k k a n fel, m i s z e r i n t 1662-ben lépett felsőbb osztályba. 1 6 6 8 - t ó l Leydenben, 1 6 6 9 - t ő l pedig a franekeri egyetemen t a n u l t . I t t készült munkáit - „Disputatio Theologica. P r i m a & Secunda. D e Veris & falsis Miraculis ... Leyden, 1669"; „Disputatio T h e o l o g i c a . De Vocatione H o m i n i s ä v i t a terrestri ad vitám coelestem. ... Leyden, 1669" - többek között atyjának, Mányoki Mihálynak ajánlotta. Tanulmányai befejez­ tével 1670-ben hazajött, s először Szokolyán, majd 1680-ban L o s o n c o n , 1681-1683 között pedig Bátorkesziben (ma Bátorové Kosihy) látott el lelkészi szolgálatot. 1672ben feleségül vette D e l i Katalint, akitől hat gyermeke született. Mányoki Jánosról ké­ sőbb csak annyit t u d u n k , hogy 1683 után egy ideig állás nélkül maradt, majd Diósje­ nőn lett lelkész, 1712-1728 között pedig a drégelypalánki egyházmegye esperese volt. Mányoki János családjával 1685-ben az Érsekújvár és Esztergom alatt dúló harcok m i a t t Komáromba húzódott vissza. Valószínűleg i t t ismerkedett meg Doelfer főhadbíróval, aki a török elleni harcokban részt vevő braunschweig-lüneburgi csapatokkal jött Magyarországra. Doelfer a 12 éves Ádámot magához fogadta, és a kis északnémet her­ cegség, Lüneburg-Celle központjába, Cellébe vitte, hogy szüleinek tett ígérete szerint „olyan mesterségre taníttassa, amihez a legnagyobb tehetsége m u t a t k o z i k " . Minderről a festő elbeszélése alapján Mányoki időskori barátja és életrajzírója, C h r i s t i a n Ludwig v o n Hagedorn számol be. T ő l e t u d u n k Mányoki első mestereiről is, akiktől „az ecset kezelését és a festékek alkalmazását" sajátította el, s arról, hogy a valódi festői iskola, ahol mestersége legfontosabb tapasztalatait szerezte, kora legjelentősebb északnémet gyűjteménye, A n t o n U l r i c h braunschweig-wolfenbütteli herceg képtára v o l t . I t t , a kortársak által „német Versailles"-ként emlegetett salzdahlumi kastélyban a 17. szá­ zadi h o l l a n d festők és a legjelentősebb kortárs francia mesterek (Rigaud, Largilliére) műveit tanulmányozva és másolva t e t t szert festői gyakorlatra. Ez a fajta művészi ne­ veltetés határozta meg arcképfestői szemléletét, ez tette fogékonnyá a különböző festői iskolák megoldásmódja iránt. E k k o r alakultak k i festészetének azok a stiláris és tech­ n i k a i jellemzői is, amelyek műveit kortársaitól jól megkülönböztethetővé tették pályá­ j a k é s ő b b i szakaszában is. Mindvégig megfigyelhető igénye a formálás rajzi alapos­ ságára és hajlama a részletekbe való belefeledkezésre a h o l l a n d polgári arcképfestés beható ismeretéből és követéséből származik, míg portréinak udvari eleganciája, a de­ koratív kellékek könnyed, magabiztos megformálása a korán m e g i s m e r t francia port­ réfestés tanulsága. Rövid ideig tartó lüneburgi, majd h a m b u r g i működés után Mányoki 1703-ban Ber­ l i n b e telepedett át, ahová feltehetően a porosz főváros a k k o r i b a n meginduló reziden-

ciális kiépítése, a művészeti tevékenység fokozódó intenzitása vonzotta. I t t került első ízben az udvari élet és környezet közelébe, és i t t kapta első jelentős megbízását a porosz trónörököstől, Frigyes Vilmostól, aki Hagedorn szerint egyik ezredese k í s é r e t é b e n személyesen látogatta m e g a festőt. Miután m e g t e k i n t e t t e műveit, ezrede tisztjeinek portréit rendelte meg tőle, amelyből tudomásunk szerint 41 arckép készült el, a formai és kompozíciós k ö t ö t t s é g e k ellenére igen változatos, elegáns megoldással. A mintegy másfél évig folyamatos munkát biztosító sorozat Mányoki számára n e m ­ csak anyagi biztonságot jelentett, de feltehetően megbecsülést és elismerést is h o z o t t . Ennek ellenére n e m i g e n lehetett reménye arra, h o g y a porosz udvarban állandó alkal­ mazáshoz j u t . Bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy a m i k o r 1707 tavaszán megis­ merkedett I I . Rákóczi Ferenc Berlinben időző feleségével - akinek ekkor portréját fes­ tette - elfogadta meghívását a fejedelem udvari festőjének tisztére. Mányoki hajdani eljövetele óta először 1707 augusztusában Magyarországra j ö t t . Homonnán találko­ zott a fejedelemmel, aki - megbecsülése jeleként - igen magas, 900 rajnai forint éves fizetéssel, v a l a m i n t egy későbbi külföldi tanulmányút ígéretével fogadta szolgálatába. 1712-ig volt Rákóczi udvari festője, 1709-ig a fejedelmi udvarban dolgozott, majd kül­ földön - B e r l i n b e n , Hollandiában - teljesítette R á k ó c z i megbízásait. Két évig tartó magyarországi időszakából igen kevés művet ismerünk. Tán eredetileg sem volt sokkal több a ma tudottaknál, s m i n t h o g y a festő Rákóczi személyes alkalmazásában állt, az is m i n d a fejedelem portréja lehetett, esetleg több másolatban. Ezek egyike a N e m z e t i Múzeum közismert képmása, a Rákóczit páncélban, hadvezérként megörökítő m e l l ­ kép, amely a fejedelemasszony Berlinben festett portréjának párdarabjaként készült el, valamint egy miniatűr, amelyet a szombathelyi S m i d t m ú z e u m őriz. Rajtuk kívül még egy arcképvázlatról t u d u n k , erről Beniczky Gáspár Kassán, 1708 áprilisában kelt nap­ lóbejegyzése számol be. Az arcképfestő feladatok a fejedelmi udvarban Mányoki tevékenységének csupán egyik részét j e l e n t e t t é k . H a g e d o r n életrajzi beszámolójában külön kitér arra, h o g y a festőt n e m e s e m b e r k é n t tartották számon az udvarban. Valószínű tehát, hogy a fejede­ l e m n e m e s e k b ő l és értelmiségiekből álló közvetlen köréhez t a r t o z o t t , aki o l y k o r az udvari értelmiség más tagjaihoz hasonlóan b i z a l m i feladatokat is teljesített. Ilyen j e l ­ legű küldetésére az a festő részéről álnéven váltott levelezés a példa, amelyet Ráday Pállal, a fejedelmi diplomácia vezetőjével 1709 őszén folytatott. Eszerint Hollandiába, a hágai béketárgyalások színhelyére igyekezve, Rákóczi egyik diplomatájának társasá­ gában Mányoki futárszolgálatot látott el, és röpiratok, propagandaanyagok k i n y o m t a ­ tását, s talán terjesztését intézte. Mányoki m i n t e g y fél évet töltött el Hollandiában, majd újból visszatért Berlinbe, ahol Rákóczi utasításaira várt és megbízásait teljesítet­ te. A fejedelem kívánságára ekkor rendelte meg azt a reprezentatív portrémetszetet, amely Rákóczit a nyugat-európai uralkodóábrázolások mintájára hadvezérként mutatja be, s amely k o m p o z í c i ó j á b a n egyfajta diplomáciai gesztusként a fejedelem p o l i t i k a i szövetségesének, J o h n C h u r c h i l l n e k , M a r l b o r o u g h hercegének, az angol csapatok főparancsnokának egyik portréját követi. N o h a hivatalosan még Rákóczi szolgálatában állt, 1711-ben Berlinben időzve Má­ nyoki újból kapcsolatot keresett a berlini udvari körökkel. Ismeretséget kötött az u d -

v a r i festővé frissen kinevezett francia A n t o i n e Pesne-nel, aki egy udvarhölgyeket be­ m u t a t ó sorozat egyik darabját, Blaspiel bárónő arcképét bízta rá. A tájba komponált, nagy kivágatú ábrázolás szokatlan feladat elé állította Mányokit, aki a megfelelő tapasz­ talatok híján a kép kompozícióját és főbb motívumait Nicolas Largilliére két portréja nyomán készült francia metszetekből kölcsönözte. A Pesne-nel való munkakapcsolat festői eredménye Mányoki közismert Önarcképe is, amely sokat merít a francia festő bensőséges hangulatú zsánerképeinek meleg színvilágából és háziasán közvetlen be­ mutatásmódjából. Portréját, amelyen csupán mestersége legegyszerűbb, legközvetle­ nebb tárgyaival látjuk őt, rokonszenves magabiztosság és megnyerő természetesség j e l l e m z i . A z ábrázolás olyan művészi önmagára találást rögzít, amely több évtizedes pályája során csak ritkán érhető t e t t e n műveiben. Mányoki az emigrációban tartózkodó fejedelem hívására 1712 januárjában Gdanskba érkezett, a h o l u d v a r i festőként utolsó munkáját készítette el, Rákóczi b e n s ő s é g e s hangulatú, méltóságteljes arcképét. Megjelenésének tartózkodó személyességében a portré magánemberként mutatja be Rákóczit, amiről nemcsak az ábrázolás bensősé­ ges atmoszférája vall, de a fejedelem külseje, magyar nemesi viselete is. A kép az emig­ rációban élő fejedelem privát portréja, valójában az egyetlen e minőségében. Lehet, h o g y ez az inkább személyes, m i n t hivatalos megjelenést biztosító arckép a gdanski emigrációja során Rákóczinak pártfogást nyújtó I I . (Erős) Ágost lengyel király és szász választófejedelem számára készült, a fejedelem egyfajta magángesztusaként, Francia­ országba távozása alkalmával. Megfestését követően n e m sokkal ugyanis a képet már a szász uralkodó tulajdonában említik a leltárak. Rákóczi 1712. novemberi távozásával Mányoki Gdanskban kilépett a fejedelem szol­ gálatából. 1713 elején már Varsóban találjuk őt, ahol először pártfogója, Bieliriski len­ gyel koronamarsall portréját festi meg, majd ettől kezdve éveken át a lengyel és szász uralkodó, I I . Ágost számára dolgozik. A fennmaradt számlák, valamint egyéb források arra utalnak, hogy Erős Ágost kezdetben csak alkalomszerű megbízásokkal foglalkoz­ tatta őt, s csak 1717-ben nevezte k i udvari festővé „első portréfestői" rangban, évi 1000 tallér fizetéssel. N o h a nem állt udvari alkalmazásban, ezek az évek Mányoki egyik leg­ termékenyebb időszakát jelentik: Varsóban, Berlinben, Drezdában és Dessauban d o l ­ gozik, I I . Ágost megbízásait teljesíti, s az udvar vezető személyiségei m e l l e t t elsősor­ ban az uralkodó környezetének hölgytagjait örökíti meg. A z o k a portréi, amelyeket Erős Ágost „szépséggalériája" számára készített, kezdetben az egyik drezdai palotát, majd később a p i l l n i t z i nyári rezidencia t e r m e i t díszítették. A 18. század első évtize­ dének divatját követő félalakos kivágatú, többnyire kezek nélkül festett szépséggalé­ ria-portrék sorát az 1710-es évek végén egész alakos vagy térdkép kivágatban készült reprezentatív arcképek váltották fel. Hasonló igényű, gazdagon szcenírozott ábrázoláso­ kat Mányokitól főleg adatból ismerünk. Hogy e képei milyenek lehettek, arra az egyik kivételes hatású portréjából következtethetünk, amely a dán királynét, Sophie Mag­ dalena hercegnőt ábrázolja erőteljes színösszeállítású karneváli öltözetben, parkháttér előtt, csobogó delfines szökőkútnak támaszkodva. Ugyancsak E r ő s Ágost megbízásának eleget téve került kapcsolatba Mányoki az anhalt-dessaui hercegi családdal. Elkészítette a családfő, Leopold v o n Anhalt-Dessau

herceg méltóságteljes ábrázolását, félalakos portrét festett a hercegnéről (amelyet pár évtizeddel később térdképpé bővítettek), s megörökítette az ifjú hercegeket is. E képek legvonzóbb darabja a legkisebb fiú, Friedrich H e i n r i c h Eugen k ü l ö n ö s hangulatú portréja, amelyen az ifjú herceg egy aggastyán társaságában látható. A fiú díszes, ré­ gies kosztümöt visel; fején bársonybarett és lebbenő tolldísz, a portréköznyelvben a fantázia, az ész, v a l a m i n t a j ó emlékezőképesség allegorikus kifejezője. M i n d e h h e z kézben t a r t o t t könyv, asztalon fekvő építészeti tervrajz, körző és s z ö g m é r ő társul, amelyek együttesen azt jelzik, h o g y a portré egy a l k a l m i , „személyre szóló" nevelés­ allegória. Erre utal a kép másik szereplője is, akinek segítségével a jelenetben egy r i t ­ kán ábrázolt ó t e s t a m e n t u m i t é m a azonosítható: E l i pap a gyermek S á m u e l t oktatja. Mányoki szász uralkodó számára készült műveinek java a legkorábbi drezdai évek termése. Jóllehet Erős Ágost 1717-ben udvari festővé nevezte k i , a későbbiekben már n e m v e t t részt j e l e n t ő s e b b feladatokban. 1716-ban Párizsból Drezdába telepedett és népes műhelye élén vezető udvari festő lett a francia Louis de Silvestre, a k i egy korsze­ rűbb ízlést vezetett be a szász udvarban. A reprezentatív portré hangsúlyai máshová tevődtek, megnőtt a mozgalmasabb, tetszetősebb kompozíció, és a kellékek, képi k i ­ egészítők j e l e n t ő s é g e . Mányoki visszafogott, inkább az egyéni j e l l e m z é s r e , s e m m i n t a t e t s z e t ő s , látványos megoldásokra figyelő előadásmódja, félalakos kompozíciói és egyszínű sötét hátterei hamarosan korszerűtlenné váltak az udvari ízlés számára. Bizonyára udvari mellőzöttsége is hozzájárult ahhoz, hogy megrendelőköre kiszé­ lesedett és Drezda mellett m i n d gyakrabban vállalt Lipcsében is munkát. A város tehe­ tős polgárairól és kereskedőiről, Lipcse szellemi életének vezetőiről, a gyűjtőkről és könyvkereskedőkről, egyetemi tanárokról festett portréi kevés kivétellel ma már csak metszetekből ismertek. Gazdag környezetű, háromnegyed alakos ábrázolásokból, ami­ lyenekké a francia nagypolgárság portrémetszetei nyomán maguk a képeket sokszoro­ sító metszők formálták át Mányoki eredetileg félalakos vagy mellképben készült m u n ­ káit. Mindazonáltal ezek az a l k a l m i lipcsei tartózkodások, munkavállalások n e m te­ k i n t h e t ő k egyfajta visszavonulásnak, önkéntes száműzetésnek a drezdai művészeti élet vérkeringésétől. A két város folyamatos kulturális és művészeti kapcsolata, a lip­ csei megrendelők művészi igényessége a szász uralkodó udvari festőjének a polgárvá­ rosban is a legfelső társadalmi réteg érdeklődését biztosította. A z 1720 körüli évek Mányoki művészi teljesítménye legjobb éveit jelentik, folyama­ tos megbízásokkal, egyenletesen magas színvonalú munkákkal. E k k o r kap lehetőséget arra is, hogy 1723-ban Bécsben portrét készítsen V I . Károly császár, magyar király le­ ányairól, a hatéves Mária Teréziáról és húgáról, Mária Annáról. A későbbi uralkodónőt virágfüzérrel, Flóraként örökíti meg, míg Mária A n n a portréjában a 17. századi ábrá­ zolások jelképrendszerét követi: a hercegnő életkorát jelképező öt szál virággal és a lélek szimbólumaként megjelenő pillangóval. A két főhercegnő portréjához hasonló kompozíciós megoldást és parki környezetet látunk v i s z o n t az egy évvel k é s ő b b készült gyermekarcképen, P o d m a n i c z k y János és J u d i t kettős portréján is. A kép már Magyarországon készült, ahová 1724 szeptembe­ rében Mányoki másodszorra érkezett meg. Szándéka ekkor az, hogy visszaszerzi családi b i r t o k a i t és végleg i t t h o n telepszik le. E törekvésében legfőbb segítője Ráday Pál volt,

a k i t még Rákóczi udvarából i s m e r t , de elnyeri Podmaniczky J á n o s , Erdődy György kamaraelnök és Pálffy Miklós nádor pártfogását is. Valamennyiüket megfesti, Rádaynak és Podmaniczkynak családja portréit is elkészíti. E képek a magyarországi arckép­ ízléshez, a 17. századi családi portrégalériák ábrázolási szokásaihoz igazodva szinte egyazon sorozat darabjainak t ű n n e k . Legfőbb jellemzőjük a félalakosnál valamivel nagyobb kivágat, a férfiak esetében a csípőre tett, illetve széktámlára támaszkodó, le­ velet tartó kéz, az öltözet részleteinek és díszeinek aprólékos megmunkálása, aminek Mányoki m i n d a férfi-, m i n d a női portrékon láthatóan nagy kedvvel tesz eleget. Az áb­ rázoltak megjelenése a hazai ízlésnek megfelelően visszafogott és méltóságteljes. N o h a 1730-ban Mányoki öccsével, Sámuellel hosszas utánajárás után Nógrád me­ gyében végül nádori adományként b i r t o k h o z j u t , az eljárás során j o g a i t n e m tudja érvényesíteni. A festő a meginduló b i r t o k p e r végét n e m várja meg, 1731 tavaszán vég­ leg visszatér Drezdába. M i v e l távollétében megszüntették u d v a r i festői státusát, a szász udvarban meglehetősen b i z o n y t a l a n helyzet fogadta. A z udvari állást csak évekig tartó kérvényezés után, 1736-ban kapta vissza, ez azonban az udvar részéről feladato­ kat már nemigen jelentett. Ismerünk ugyan tőle néhány tág terű, nagyfigurás ábrázo­ lást, ezekből azonban már hiányzik korábbi portréinak nagyvonalúsága, megformálá­ suk eleganciája. A reprezentatív kompozíciót és megjelenésmódot egyfajta fáradtság és k i s m e s t e r i következetességgel végigvitt festői precizitás kíséri. A nehezen visszakapott udvari festői kinevezés ellenére Mányoki lényegében kiszo­ r u l t az udvari körök érdeklődéséből. E k k o r ismerkedett meg C h r i s t i a n L u d w i g v o n Hagedornnal, aki nemcsak életrajzát írta meg, de műértőként elfogult méltatója, gyűj­ tőként pedig egyik legfontosabb m e c é n á s a lett. Hagedorn Mányoki festészetének azo­ kat az értékeit fedezte fel és t a r t o t t a sokra, amelyek a holland festészetből nyert tapasz­ talatokat őrizték meg. A z ekkoriban kezdődő érdeklődés a 17. századi h o l l a n d mesterek stílusában és témáival készült képek iránt, ami a polgári és arisztokrata gyűjtők köré­ b e n v o l t elsősorban tapasztalható, azt k e l l , hogy m o n d j u k , d i v a t b a h o z t a Mányokit. „Holland m o d o r b a n " készült képeiről, amelyek egykorú leírások s z e r i n t többnyire karakterfejek, kosztümös zsáneralakok voltak, egyik késői munkájából, egy rembrandt i ihletésű ó t e s t a m e n t u m i aggastyánfigura ábrázolásából a l k o t h a t u n k fogalmat. A késői időszak munkáit részben az effajta historizáló ábrázolások, részben pedig a port­ réízlés változásával lépést tartó rokokó megoldású portrék képviselték. Ezek közé tar­ t o z i k Mányoki rokokó időszakának egyik legérettebb darabja, az élénken ragyogó szí­ n e k k e l és porcelános felülettel k i v i t e l e z e t t kis mellkép, Swihowska báróné portréja. A láthatóan szeretettel és festői figyelemmel megmunkált alkotás a kissé már megfáradt, de mesterségével szemben még m i n d i g igényes festő egyik utolsó szép teljesítménye. Fennmaradt munkái alapján m e g l e h e t ő s e n pontos képet k a p h a t u n k Mányokiról m i n t festőről. De vajon m i t t u d u n k a magánemberről, m i t ismerünk érdeklődéséről és szellemi kötődéseiről? Eletének erre a részére vonatkozóan csaknem teljes egészében a halálával és a hagyatékával kapcsolatos forrásokra vagyunk utalva. Mányoki 85 éves k o r á b a n Drezdában h a l t meg, 1757. augusztus 6-án. A haláláról szóló d o k u m e n t u ­ m o k szerint nőtlen v o l t . D r e z d a óvárosi negyedében lévő lakásában utolsó éveiben egyik segéde lakott vele, aki hagyatékának felszámolásában is részt v e t t . Halálakor nem •

1

1

rendelkezett semennyi készpénzzel, temetése költségeit is ügyvédje hitelezte. Adós­ ságai m i a t t hagyatékát zárolták, majd leltárba vették, 1758 nyarán pedig elárverezték. A hagyatéki jegyzék igen sokat elárul egykori tulajdonosáról. Nemcsak személyes tár­ gyait és lakása szerény berendezésének darabjait sorolja fel, de könyvtárának pontos leírását is tartalmazza. A 237 könyvből és 26 kéziratból álló könyvtár, ami kortárs v i ­ szonylatban átlagon felülinek mondható, pontosan tájékoztat a festő érdeklődési kö­ réről, műveltségének karakteréről. Megtudhatjuk belőle, hogy az udvari érintkezésben kötelező francia nyelv nemcsak barátaihoz (például Ráday Pálhoz) írott leveleiből, de könyveinek számából ítélve is természetes nyelvi közege v o l t Mányokinak. Hogy halá­ láig jól t u d o t t magyarul, arra magyarországi barátaival folytatott levelezése mellett né­ hány magyar nyelvű könyve a bizonyíték, de a jegyzékből az is kitűnik, hogy járatos v o l t a latinban is. Könyvtárának, s talán részben tőle származó kéziratainak összetétele azonban másról is szól. A felsorolt művek témaköre nagy jártasságot és kiterjedt ér­ deklődést tanúsít elsősorban az orvostudomány és az orvosi kémia különböző irány­ zatai, de az alkímia s egyéb „mágikus tudományok" iránt is. A jegyzékben ugyanakkor nagy számban fordul elő m i s z t i k u s - többnyire rózsakeresztes - filozófiával kapcsola­ tos m u n k a , de igen j e l e n t ő s a különböző tárgyú teológiai i r o d a l o m , elmélkedés, pré­ dikáció, vitairat, é n e k e s - és zsoltároskönyv, a t ö b b n y e l v e n és kiadásban megjelent b i b l i a . M i n d e z e k s u m m á z a t a k é n t az feltételezhető, h o g y Mányoki érdeklődésének hátterében egy, a rózsakeresztes társaságok szellemiségének megfelelő műveltség és gondolkodás húzódik m e g . Ennek tényleges mélysége és t a r t a l m a lehet, hogy soha n e m derül k i számunkra, és valószínűleg soha n e m f o g u n k választ k a p n i arra, hogy mindez többet jelent-e, m i n t az akkoriak közismert vonzódását a misztika, az o k k u l ­ t i z m u s iránt. Mindenesetre, a m i t a Mányoki-hagyaték egykori tulajdonosáról elárul, az egy nagyon zárt, a hivatástól és a valós élettől alig érintett világot mutat, a m i n e k t i t k a i t az utókornak is tiszteletben kell tartania. Buzási

Enikő

Határkőnél A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai negyven év távlatából Bevezetés

könyvajánlás

1962-2002

gyanánt

Magyarországon a I I . Vatikáni Zsinat bezárásának tízéves évfordulóján jelent meg a zsinati d o k u m e n t u m o k fordítását és a hozzájuk kapcsolódó, bevezető kommentárokat tartalmazó kötet A II. Vatikáni Zsinat tanítása címmel. A zsinati tanítás szellemi, l e l k i befogadásának és gyakorlati megvalósításának hazai folyamatában ez a könyv huszonöt éven keresztül a l e g t ö b b e t h i v a t k o z o t t a l a p d o k u m e n t u m m á vált. A nagy j u b i l e u m esztendejében a zsinati szövegek új fordítása látott napvilágot, érintetlenül hagyva azonban a negyedszázaddal korábban írt teológiai bevezetéseket. A zsinat megnyitá­ sának negyvenedik évfordulóján jelent meg Kránitz Mihály szerkesztésében A II. Vati­ káni Zsinat dokumentumai negyven év távlatából 1962-2002. A zsinati dokumentumok átte­ kintése és megvalósulása tanulmánykötet, mely, m i n t a c í m e is jelzi, a zsinati tanítás bemutatásán túl annak recepcióját is vázolni i g y e k s z i k . A z eltelt negyven esztendő 1

2

3

kellő távlatot és elégséges anyagot adott a kötet szerzőinek, hogy a zsinati gondolatok kibontakozásának útját, annak fő állomásait feltérképezzék s alkalmasint a befogadási, megvalósulási folyamat hiányosságait is szóba hozzák. Az olvasó mindenképpen h i ­ ánypótló és a számvetés többé-kevésbé kifejezett igényével összeállított könyvet vehet a kezébe. Természetesen a kötet tanulmányainak megértése feltételezi a zsinati doku­ m e n t u m o k szövegének ismeretét. A l e g t a n á c s o s a b b ez utóbbiakat előzetesen vagy párhuzamosan elolvasni valamelyik magyar fordításból. A tanulmánykötet nagymér­ tékben hozzájárulhat ahhoz, h o g y k a t o l i k u s o k és n e m katolikus keresztények egy­ aránt megfelelő összképet nyerjenek a Római K a t o l i k u s Egyház önfelfogásának zsinati és zsinat után továbbérlelődő megfogalmazásáról. A könyv tanulmányozását követően m i n d e n bizonnyal k i - k i árnyaltabb és megalapozottabb személyes választ adhat a Wal­ ter Kaspertől átvett írás címében szereplő kérdésre: Egyház, merre tartasz? így jó szívvel ajánlom a kötetet mindazok figyelmébe, akiket valóban izgat az idézett kérdés, és öku­ m e n i k u s nyitottsággal maguk is keresik a rá adható feleletet. A Római Katolikus Egy­ ház ekkleziológiájával és az ökumenikus párbeszéddel hivatásszerűen foglalkozó teo­ lógusok számára pedig, úgy vélem, m i n d az elemzések tartalma, m i n d a részletes bib­ liográfiák okán rendkívül hasznos segédeszköz lesz a jövőben a tanulmánygyűjtemény. A m o s t következő ismertetésben a kötet néhány sajátosságát szeretném k i e m e l n i . Általános

természetű

észrevételek

A h h o z , hogy a tanulmánykötet sajátosságait j o b b a n érzékeljük, érdemes első lépésben néhány szempontból összevetni az 1975-ben megjelent A II. Vatikáni Zsinat tanítása című könyvvel. Mindjárt a szerzők kiválasztásával kapcsolatban szembeötlik néhány különbség. Míg az 1975-ös kiadvány kommentárjainak szerzői katolikus püspökök és papok, addig a 2002-es kötet szerzői listája nagyobb változatosságot mutat: katolikus püspökök, egyházmegyés papok, különféle rendű szerzetesek, világi hívő, sőt evangé­ l i k u s teológus i s . E figyelemre méltó különbség úgy is értelmezhető, m i n t a zsinati szemlélet elsajátításának konkrét megvalósulási formája. A szerzői sokféleség egyrészt követi és lefedi az egyház tagjainak életállapot-, küldetés-, szolgálat- és kompetenciabeli különbözőségeit, másrészt i d . Hafenscher Károly nyugalmazott evangélikus teo­ lógus k ö z r e m ű k ö d é s e az ökumenizmusról szóló határozat ( U R ) kommentálásában jelzi és gyakorlatba ülteti az ökumenikus dialógus zsinat szerinti elgondolását. Való­ színűleg hasonló ötlet negyedszázaddal korábban senkinek sem j u t o t t v o l n a eszébe, s ha mégis, n e m biztos, hogy megvalósulhatott volna. A szerzők kiválasztásánál n y i l ­ vánvalóan a szükséges kompetencia döntő volt. Ennek megfelelően például a szerzetesi élet korszerű megújításáról szóló (PC) határozatot szerzetes (Orosz Athanáz), a püs­ pökök pásztori szolgálatát tárgyaló, j o g i érvénnyel is rendelkező d o k u m e n t u m o t (CD) egyházjogász püspök (Erdő Péter), a keresztény nevelésről szóló nyilatkozatot (GE) a fiatalok oktatásával-nevelésével elsődleges küldetésként foglalkozó piarista rend tagja (Tőzsér Endre), a világi hívek apostolkodásáról szóló határozatot világi krisztushívő (Tomka Miklós) kommentálja. Hasonlóan szoros szerző-téma megfelelőség figyelhető meg a többi írás esetében is. Két d o k u m e n t u m elemzésének „szellemi gazdája" egy-egy szerzőpáros. A már említett ö k u m e n i z m u s r ó l szóló határozat ( U R ) szerzői Kránitz 4

Mihály és Hafenscher Károly, az Egyház a mai világban lelkipásztori konstitúció (GS) szerzői a lelkipásztorkodástant oktató Tomka Ferenc pap, teológus és T o m k a Miklós világi krisztushívő szociológus. A rövid szerkesztői beköszöntő után három bevezető írással találkozhat a tisztelt olvasó. Elsőként Karl Joseph Rauber nuncius úr a zsinati eseményeket személyesen is átélt ember hangján szól néhány gondolatot a I I . Vatikánum és hatástörténete fő j e l ­ lemzőiről, kiemelve a meglepő újdonságokat, hagyomány és megújulás, zsinati szöveg és szellem egységét. Kitűnő ötlet v o l t a Franz König bíborossal, zsinati atyával készí­ tett interjút h o z n i a második helyen. A mindmáig nagy tekintélyű bécsi nyugalmazott érsek, aki aktív részese, alakítója v o l t a zsinati d o k u m e n t u m o k létrejöttének, majd a Nem-hívők Titkárságának vezetőjeként és az o r t o d o x egyházakkal folytatott ökume­ n i k u s párbeszéd előmozdítójaként a zsinati dialógusszemlélet e m b l e m a t i k u s alakja v o l t az elmúlt négy évtizedben, a tanú hitelességével beszél elsősorban azokról a ta­ pasztalatairól, melyeket a „vasfüggöny" mögötti magyar egyház vezetőinek zsinati részvételéről és a zsinattal kapcsolatos felfogásáról szerzett. A személyes hangvételű interjút kiváló teológiai elemzés követi W a l t e r Kasper t o l ­ lából. A n é m e t püspök-teológus, a k i jelenleg a Keresztények Egységét Előmozdító Pápai Tanács élén áll, Egyház, merre tartasz? című tanulmányában szakszerűen vizsgál­ ja a zsinatot közvetlenül megelőző és azt előkészítő megújulási mozgalmakat ( l i t u r ­ gikus, patrisztikus, b i b l i k u s megújulás és ifjúsági mozgalmak), X I I . Piusz pápa ilyen szellemű, legfontosabb tanítóhivatali megnyilatkozásait, és utal az új teológia legki­ emelkedőbb képviselőinek munkásságára (Y. Congar, H . de Lubac, K. Rahner). A zsi­ n a t o t a Szentlélek egyháznak és világnak adott k e g y e l m i ajándékaként m u t a t j a be, felsorolva azokat a kincseket, melyeket a zsinati megbeszélések h o z t a k a felszínre s fogalmaztak meg a d o k u m e n t u m o k b a n . „Olyan lelki és teológiai gazdagság, amelyet még egyáltalán nem merítettünk k i , amelyet csak mostanában kezdünk teljesen felfe­ d e z n i . " Különösen azt hangsúlyozza, hogy a zsinat megújult látomást adott az egy­ házról, melynek középpontjában a c o m m u n i o gondolata és valósága áll. A zsinat m i n t kegyelmi ajándék, az egyház m i n t communio-valóság az 1985-ös püspöki szinóduson megfogalmazott és kifejtett gondolatok, melyeket Kasper felelevenít tanulmányában. Magáévá teszi és idézi az említett szinódus tömör, leíró definícióját is az egyházról, m e l y szerint: „Ecclesia - sub verbo D e i - mysteria C h r i s t i celebrans - p r o salute m u n d i . " Elismeri a zsinatot követő időszakban erőteljesen megjelent árnyoldalakat is, de elutasítja azt a felfogást, mely m i n d e z t a zsinat számlájára írja. Rámutat arra, hogy a zsinat előtt nemcsak megújulási törekvések, hanem többnyire lappangó válságjelen­ ségek is jellemezték az egyház életét és világban betöltött küldetését, m e l y e k k e l a zsi­ nat szembesülni akart, de amelyeket n e m t u d o t t mindenestül feltartóztatni vagy meg­ szüntetni. Kasper röviden elemzi azokat a társadalmi, szellemtörténeti változásokat, melyeken a 60-as évek végétől napjainkig átment a világ, különösen annak nyugati fele (szekularizáció, mítosztalanítás, történet-kritikai módszer túlhajtásai, az újkori sza­ badság- és autonómia-probléma stb.), s ebben az összefüggésben igyekszik értékelni az egyház helyzetét. Személyes állásfoglalását így összegzi: „Emberi számítások szerint a megújulás zsinati erői nélkül a válság még sokkal súlyosabb lett volna. A zsinat még 5

6

éppen a megfelelő időben feszítette k i a védőhálót. ... Hitből fakadó realizmusra van szükség, amellyel felismerjük a Lélek pozitív gyümölcseit, és az utolsó két évtized megrázkódtatásait új missziós kihívásként értelmezzük, azaz a keresztény h i t és a m o d e r n kultúra új fellendítésének feladataként." Úgy látja, hogy a tradicionalisták és progresszisták táborának végletes polarizálódási folyamata az egyházban megállt. A németországi egyházban ezzel kapcsolatban nagy jelentőséget tulajdonít a würzburgi szinódusnak (1971-1975) és Julius Döpfner bíborosnak. Egy korábbi tanulmányában az 1 9 8 5 - ö s püspöki szinódust jelöli meg azon határpontként, amely a világegyház szintjén lezárja a szélsőségek polarizálódási folyamatát, és új recepciós szakaszba j u t ­ tatja az egyházat. A restaurációs vádakkal szemben nyomatékosan hangsúlyozza, hogy I I . János Pál pápa nyilatkozataiban és cselekvésében is a zsinat elkötelezett meg­ valósítója. A jövőre vonatkozóan három prioritást tart szükségesnek szem előtt tartani. 7

8

1. Elet- és tapasztalatszerű u t a k feltárása Istenhez az istenkérdéssel kapcsolatban közömbössé vált társadalmakban. 2. A communio-ekkleziológia elmélyítése és élése. 3. Fokozott elköteleződés az élet m i n d e n szintjén a világ és a teljes ember üdvössé­ géért, a szeretet civilizációjának építése evangéliumi eszközökkel. W. Kasper tanulmánya a múlt elemzésével, a jelen helyzet feltárásával és jövőbeli távlatok megrajzolásával nagyszerű általános teológiai bevezető a I I . Vatikánum egyes d o k u m e n t u m a i t és ezek hatástörténetét tárgyaló k o m m e n t á r o k h o z . Néhány szót érdemes ejteni a zsinati d o k u m e n t u m o k tárgyalásának sorrendjéről is. Annál is inkább, mivel Hafenscher Károly k r i t i k a i éllel jegyzi meg: „... az Unitatis Redintegratio besorolást a I I . Vatikáni Zsinat d o k u m e n t u m a i között (14. hely) érthetetlen­ nek tekintjük. Két nyilatkozat közé került, m i n t h a n e m is fővonalba tartoznék, csak az egyház extra muros kijelentései közé. így könnyen csak az Ábrahám-hívők közé ke­ rülhetünk m i , evangélikusok is, vagy a világvallások kategóriájába (lásd vegyes házas­ ságok esete)." A kifogás alapja nyilván A II. Vatikáni Zsinat tanítása 1975-ös kiadású kötet tárgyalási sorrendje, a h o l valóban a 14. helyen, a vallásszabadságról és a n e m keresztény vallásokról szóló nyilatkozatok között található az ökumenizmusról szóló dekrétum. A szóban forgó kifogás tárgyát veszti azonban a zsinati szövegek 2000-es, újabb fordítást tartalmazó kötetével és a 2002-es Kránitz-féle tanulmánygyűjtemény­ nyel kapcsolatban, hiszen mindkettő kronológiai sorrendben, s így az ötödik helyen hozza az U R - t . Megjegyezzük, hogy az 1975-ös kiadás tematikai csoportosítása sem a súlyuk vagy értékük szerint rendezte sorrendbe a d o k u m e n t u m o k a t , hanem az egyház önfeltárásának (belső élet és kifelé való küldetés) logikája alapján. I t t nem hivatalos rangsorolásról, hanem szerkesztői csoportosításról van szó. A m i n t a különböző nyel­ vű szövegkiadások, illetve k o m m e n t á r o k mutatják, másféle l o g i k a szerint is el lehet j á r n i . M i v e l a tematikus csoportosítások éppen az UR-val kapcsolatban tűnnek ne­ hézkesnek s k i n e m elégítőnek, ezért, úgy vélem, nagyon is helyesen járt el a 2002-es tanulmánykötet szerkesztője, a m i k o r a kronológiai sorrend m e l l e t t döntött. 9

10

11

A döntő különbség az 1 9 7 5 - ö s és 2002-es kiadvány között azonban leginkább a cél­ kitűzésükben figyelhető meg. A z első szándéka, a m i n t a címe is mutatja, a I I . Vatikáni Zsinat tanításának bemutatása volt. A kommentárok először a zsinat előtti tanítóhi-

vatali és teológiai álláspont lényegét ismertetik, majd bemutatják a zsinatot közvetle­ nül megelőző megújulási folyamatokat, aztán áttérnek a zsinati szöveg keletkezéstör­ t é n e t é n e k vázolására, a l k a l m a s i n t kiegészítve azt az új lényegi hangsúlyok kiemelé­ sével, végül fejezetről fejezetre elemzik a szöveget. Ez a teológiai módszer egyszerre összegző, elemző, s bevallottan lelkiségformáló és pasztorális szempontokat is állan­ dóan szem előtt tartó.

12

A 2002-es tanulmánykötet támaszkodik az 1 9 7 5 - ö s kiadvány

kommentárjaira, de sok esetben j e l e n t ő s e n kiegészíti a z s i n a t i szöveg távolabbi és közelebbi előtörténetének bemutatását, valamint teológiai mondanivalójának elemzé­ sét új szempontokkal gazdagítja. A döntő többletet valójában azonban a zsinati doku­ m e n t u m o k hatástörténetének felvázolása jelenti. A zsinati szövegek megértéséhez és helyes értelmezéséhez n e m elég tisztában lenni a keletkezéstörténetükkel, a zsinati atyák kifejezett szándékával, műfaji sajátosságukkal és a többi zsinati d o k u m e n t u m ­ m a l való összefüggésükkel, hanem az okmányok hatástörténete is h e r m e n e u t i k a i alap­ elvet j e l e n t .

13

Ez m i n d e n szöveg esetében így van, de a k a t o l i k u s egyház tanítóhivatali

megnyilatkozásaira különösképpen is áll, amennyiben a hatástörténeti folyamatban keletkező magisztériumi megnyilatkozások tekinthetők a zsinat hivatalos és normatív erejű értelmezéseinek. Ez a körülmény még inkább érthetővé teszi a zsinati recepció bemutatására vállalkozó tanulmánygyűjtemény j e l e n t ő s é g é t . A I I . Vatikánum hatástörténete legalább három szinten vizsgálható. A z első a taní­ tóhivatali megnyilatkozások (pápai enciklikák, levelek, bullák, püspöki szinódusok d o k u m e n t u m a i , kongregációs állásfoglalások, nyilatkozatok) területe, mely tekintéllyel és különböző fokú kötelező erővel értelmezi és fejleszti tovább a zsinati gondolatokat, vagy dönt el vitás kérdéseket. A második a gyakorlati élet szférája (liturgia, egyházszer­ vezeti átalakítások, egyháztörténeti események), mely a zsinati határozatok megvaló­ sulásának színtere. S végül a teológiai fejlődés szintje, m e l y e n a teológusok munkája n y o m á n tovább b o n t a k o z h a t a z s i n a t i teológiai magvetés, és tisztázódhatnak adott esetben a zsinaton n y i t v a h a g y o t t kérdések. E három szint nyilván hat egymásra s kölcsönösen átjárja egymást. A teológusok munkája előkészíthet magisztériumi meg­ nyilatkozást vagy éppen vitában állhat azzal. A Tanítóhivatal útmutatása alapján törté­ n i k a zsinati határozatok végrehajtása. Ugyanakkor a gyakorlati megvalósítás visszahat a teológiai munkára, m e l y ismét csak magisztériumi állásfoglalást tehet kívánatossá stb. A tanulmánykötet szerzői különböző mértékben összpontosítottak a hatástörté­ net egy-egy dimenziójára, attól függően is, hogy egy zsinati d o k u m e n t u m m e l y i k szin­ t e n váltott k i erőteljesebb hatást. így például a szent liturgiáról (SC) szóló konstitúció vagy a püspökök pásztori szolgálatát (CD), illetve a papképzést ( O T ) tárgyaló határozat kommentárjai a hatástörténetből elsősorban a tanítóhivatali megnyilatkozásokat és a gyakorlati megvalósulások konkrét elemeit domborítják k i . A z egyházról szóló konsti­ túció (LG) vagy a missziós határozat (AG) hatástörténetének elemzései a teológiai k u ­ tatómunka dimenziójának is nagyobb teret szánnak. Ismét más tanulmányok mindhá­ r o m szintet szem előtt tartják ( I M , GE). A szerzők módszerüket t e k i n t v e n e m egysé­ gesen jártak el. Vannak tanulmányok, melyek a hatástörténet bemutatásának önálló fejezete(ke)t szenteltek (például I M , GE, C D ) , mások a z s i n a t i szöveg e l e m z é s é b e szőtték a hatástörténeti utalásokat (például SC, OE, D V ) , de találunk vegyes megöl-

dást is, m e l y az előbbi két módszert ötvözi (például UR, LG, PC, Nae stb.). Talán j ó lett volna, ha m i n d e n elemzés különálló fejezetbe is összegyűjtötte volna a hatástörténet lényegi mozzanatait. Abból a szempontból is különböznek a tanulmányok, hogy a teljesség igényével vagy csak a legfontosabb mozzanatokra összpontosítva tárják-e fel a zsinati d o k u m e n t u m o k hatástörténetét. Ebből némi aránytalanság adódik: egy rövi­ debb zsinati szövegnek és hatástörténetének teljességre törekvő elemzése (például I M ; GE) alkalmasint jóval hosszabb lehet, m i n t egy nagyobb terjedelmű okmány esetében a vázlatosabb és elnagyoltabb kommentár. Továbbá, a szerzők a zsinati szövegek idézé­ sére, illetve hivatkozására más-más fordítást (1975-ös vagy 2000-es) használtak, illetve a l k a l m a s i n t a latin szövegre támaszkodtak. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy fontos kifejezések írásmódja a legnagyobb változatosságot mutatja. Érdemes lett volna megállapodni egységes magyar írásmódban, vagy utólagos szerkesztői munkával egy­ ségesíteni azt. 14

Rövid megjegyzések az egyes tanulmányokhoz A továbbiakban essék szó néhány megjegyzés erejéig a tanulmánykötet tizenhat írásá­ ról. A szent liturgiáról szóló, Sacrosanctum concilium kezdetű (SC) konstitúció k o m ­ mentárjának többlete az 1975-ös tanulmányhoz képest a naptárreformról szóló függe­ lék értelmezése, valamint a liturgia megújításának gyakorlati megvalósítását célzó ké­ sőbbi magisztériumi állásfoglalásokra t e t t lábjegyzetbeli utalások. További pozitívuma a Pákozdi István által írt tanulmánynak, h o g y többször felhívja a figyelmet arra, hogy m i l y e n megújított egyházkép található a l i t u r g i a zsinati teológiája mögött. Talán ér­ demes l e t t volna megemlíteni azt is, hogy a katolikus egyház- és liturgiafelfogás herm e n e u t i k u s körben mozog. Egyrészt az előzetes egyházkép lecsapódik a l i t u r g i a értel­ m e z é s é b e n és végzésében, másrészt az egyház önfelfogásának egyik forrása éppen a l i t u r g i a , vagyis arra a kérdésre, hogy k i / m i az egyház, a felelet abból a reflexióból is származik, hogy m i t is tesz voltaképpen akkor, a m i k o r imádkozik és ünnepel. Ilyen értelemben nemcsak az egyházról szóló későbbi dogmatikus konstitúció (LG) néhány alapgondolata érzékelhető a SC-ban, h a n e m a SC-ban kifejeződő liturgiateológia is forrása a LG-ban megfogalmazott egyházképnek. A SC liturgiafelfogásának trinitárius aspektusa kissé m i n t h a elsikkadna a kommentárban. A hatástörténetet illetően pedig, véleményem szerint, érdemes lett volna u t a l n i A Katolikus Egyház Katekizmusára (KEK), mely egyfelől következetesen folytatja és alkalmazza a zsinat pászka- és krisztocentrikus liturgiateológiáját, másfelől beilleszti azt egy tágabb trinitárius perspektívába, mely szerint a liturgia elsődlegesen a teljes Szentháromság műve. 15

A tömegtájékoztatási eszközökről szóló Inter mirifica kezdetű ( I M ) határozathoz fűzött k o m m e n t á r Lukács László SchP tollából származik, aki a Magyar K a t o l i k u s Püspöki Kar megbízásából az egyház és a tömegkommunikáció kapcsolatával foglalko­ zó referensként is tevékenykedik régóta. Tanulmányának terjedelme négyszer olyan hosszú (23 oldal), m i n t a 75-ös kiadású szövegé. Alaposan és részletesen elemzi nem­ csak a d o k u m e n t u m szövegezésének, h a n e m a távolabbi előzményeknek a történetét is. A z okmány tartalmi bemutatása után hasonlóan igényes hatástörténeti vizsgálódás következik a magisztériumi megnyilatkozások, a teológiai reflexió és a gyakorlati cse-

lekvés hármas szintjén, melyet a jelenkorra fókuszáló helyzetképleírás zár. A z egész tanulmány rendkívül informatív. Részben más megközelítést követ az egyházról szóló Lumen gentium (LG) d o g m a t i k a i konstitúcióhoz írt tanulmány Szabó Ferenc tollából. N o h a a felépítés i t t is h a s o n l ó szerkezetű - távolabbi előzményként az I . Vatikánumtól a I I . Vatikáni Zsinatig terjedő kor rövid bemutatása, a szövegezés története, t a r t a l m i elemzés és recepció - koránt­ sem lép fel a részletes elemzés igényével. A teljesség igényéről való lemondás érthető, mégis arányait t e k i n t v e talán túl rövidre sikerült a kommentár. A I V , V. és V I . fejezetről csak néhány szóban beszél, hisz ezeket a t é m á k a t külön zsinati okmányok fejtik k i bővebben (ez egyébként igaz a I I I . fejezetre i s ) . A V I I . és V I I I . fejezetet azonban talán érdemesebb lett v o l n a részletesebben tárgyalni, hiszen i t t fogalmazódnak m e g (újra) a k a t o l i k u s eszkatológia és mariológia alapvonalai. A z egyház misztériumáról szóló első fejezet elemzése jól k i e m e l i a megújult egyházkép lényegi aspektusait: az egyház szakramentális, trinitárius és c o m m u n i o valóságát. Megvilágítja a müsztérion szó szentírási használatának és az egyházra a l k a l m a z o t t misztérium kifejezésnek a kap­ csolatát. N e m kerül azonban szóba az Eucharisztia ekkleziológiai hatása, Isten országa és az egyház kapcsolata, v a l a m i n t elsikkad annak kifejtése, hogy m i t jelent a zsinat ekkleziológiájának pneumatológiai dimenziója. Ugyancsak érdemes lett volna a szöveg 8. pontjában szereplő, a zsinat utáni időben sokféle értelmezésre, vitára és magiszté­ r i u m i állásfoglalásra o k o t adó „subsistit i n " kifejezést alaposabban értelmezni. A szer­ ző az Isten népéről szóló I I . fejezet elemzése kapcsán jól megvilágítja a bibliai fogalom zsinati (újra) alkalmazásának előnyeit (történelmi dimenzió, szembefordulás a k l e r i kalizmussal), és rámutat a későbbi helytelen értelmezések veszélyére is (demokratizá­ lódás p o l i t i k a i értelemben). J ó lett volna röviden kitérni arra is, hogy miért j e l e n t ő s az Isten népe ekkleziológia ökumenikus szempontból (csak a megállapítás szerepel), miként ad lehetőséget arra, hogy a Krisztus egyetlen egyházához tartozás különféle módjait, fokozatait árnyaltan fejezzük k i . A I I I . fejezetnek szenteli a legnagyobb figyel­ m e t a tanulmány, s jól érzékelteti az I . és a I I . Vatikáni Zsinat egymást kiegészítő j e l ­ legét, a m i a pápai primátus és a püspöki kollégium viszonyát i l l e t i . I t t is érdemes lett volna a püspöki kollegialitást, valamint a részegyházak és az egyetemes egyház k o m munióját legmélyebben megalapozó eucharisztikus ekkleziológiai szemléletet kifejte­ n i . Arról sem olvashatunk, hogy a zsinat m i t ért pontosan a „communio hierarchica" kulcskifejezés alatt. Továbbá néhány kijelentés megfogalmazása n e m kellően szaba­ t o s . A zsinat recepciójáról szólva a szerző u t a l magisztériumi állásfoglalásokra, de alapvetően H e r m a n n J. Pottmeyer tanulmányának gondolatmenetét követi. I I . J á n o s Pál szerepével kapcsolatban említi, hogy a pápa a zsinati megújulás folytatása m e l l e t t nyilatkozott, de m i n t h a megtorpant volna „a szépen kibontakozó ökumenikus párbe­ széd, v a l a m i n t a vallásokkal folytatandó párbeszéd". Ezek a mondatok azt a benyo­ mást k e l t h e t i k , m i n t h a a pápa csak a n y i l a t k o z a t o k szintjén lenne elkötelezettje a zsinati megújulásnak. Ezt a félreértést elhárítandó helyénvaló lett volna csak felsoro­ lásszerűen megemlíteni a pápa konkrét tetteit az ökumenikus közeledés és a valláskö­ zi párbeszéd területén. A pápai primátus gyakorlására vonatkozó zsinati szemlélet foly­ tatásának (vö. L G I I I . f.) és ökumenikus témává tételének kiemelkedő d o k u m e n t u m a 16

17

ként fontos lett volna említeni I I . János Pál pápa Ut Unum Sint (UUS) enciklikáját, az azt értelmező h i t t a n i kongregációs iratot, v a l a m i n t az ezek nyomán elindult teológiai reflexió gyümölcseit. A L G eddigi hatástörténetének, véleményem szerint, egyik leg­ nagyobb j e l e n t ő s é g ű mozzanata ez. 18

A keleti k a t o l i k u s egyházakról szóló Orientalium Ecclesiarum (OE) kezdetű határozat kommentárjában különösen értékesek a hatástörténethez tartozó tanítóhivatali meg­ nyilatkozásokra történő utalások és a mellékelt bibliográfia. A m i n t már említettük, az ökumenizmusról szóló Unitatis redintegratio (UR) kezdetű határozat kommentárjának különlegessége az, hogy katolikus-evangélikus szerzőpá­ ros írta. A z ö k u m e n i k u s együttműködés szép példája ez. K a t o l i k u s részről Kránitz Mihály m u t a t j a be a távolabbi történeti előzményeket, a szövegezés történetét, a do­ k u m e n t u m tanításának lényegi mondanivalóját és hatástörténetének főbb állomásait, d o k u m e n t u m a i t egészen napjainkig. Bővebben kitér a L G 8. pontjában használt „subsistit in" kifejezés értelmezésére, ahogyan az a későbbi hatástörténetben megmutatko­ z i k . Evangélikus részről i d . Hafenscher Károly ad előbb egy általános értékelést a dokumentumról, felvillantva a határozat evangélikus fogadtatásának néhány j e l l e m ­ zőjét is, majd a dekrétum I I I . fejezetének kijelentéseire összpontosítva tesz tisztázó és alkalmasint bíráló megjegyzéseket. Többször visszatérő kritikája, hogy az UR n e m tesz említést a protestantizmuson belüli nem jelentéktelen teológiai különbségekről, s nem veszi figyelembe a sajátosan evangélikus álláspontot például az eucharisztia misztéri­ umával (reális jelenlét megvallása) vagy a Szentírás olvasásával (a sola Scriptura alá­ rendelt a solus Christus elvnek stb.) kapcsolatban. Ezzel kapcsolatban megjegyezhet­ jük, hogy maga a z s i n a t i d o k u m e n t u m is t ö b b s z ö r u t a l arra, hogy a nem k a t o l i k u s egyházak, egyházi közösségek egymás között n e m kis eltéréseket mutatnak, ezért na­ gyon nehéz megfelelő módon leírni őket, s erre a zsinat n e m is akar vállalkozni (UR 19; vö. 21.). Mindazonáltal egy evangélikus teológus részéről i n d o k o l t , jogos és tisztázó célzatú a k r i t i k a i észrevételek felsorolása, m e l y feltétele az érdemi párbeszédnek. A tanulmány végén található bibliográfia kiemelkedően gazdag. 19

Erdő Péter érsek úrnak a püspökök pásztori szolgálatáról szóló Christus Dominus (CD) kezdetű határozathoz írt tanulmányának súlypontja a dekrétum hatástörténeté­ nek részletes vizsgálata a későbbi magisztériumi megnyilatkozások, a kapcsolódó jog­ alkotás és a gyakorlati intézményfejlődés szintjén. A szakszerű elemzés utal arra is, hogy Magyarországon m i l y e n konkrét formában valósult meg mindez. A tanulmányt részletes bibliográfia zárja. A szerzetesi élet korszerű megújítását tárgyaló Perfectae caritatis (PC) kezdetű hatá­ rozat a L G V. fejezetében lefektetett alapelvekből kiinduló gyakorlati elemeket is ma­ gába foglaló útmutatás. Orosz Athanáz tanulmánya valódi és rendkívül alapos szövegexegézis a hatástörténet rövid bemutatásával. Gaál Endrének a papképzésről szóló Optatam totius ( O T ) kezdetű határozathoz írt tanulmánya szinte kizárólag a d o k u m e n t u m hatástörténetével foglalkozik, ezen belül is nagy hangsúlyt fektetve a praxisra. A világegyház szintjén megfogalmazott magisz­ tériumi megnyilatkozások m e l l e t t részletesen foglalkozik a „német úttal". Ezt ismer­ teti, értékeli és önálló javaslatot tesz hazai felhasználását illetően. A „Hogyan tovább?"

kérdésére egy német teológus tanulmányával igyekszik választ adni, s végül röviden jelzi a magyar papnevelés megújítása érdekében tett erőfeszítéseket. Talán érdemes lett volna nagyobb teret szentelni aPastores dabo vobis (1992) pápai enciklika által felvázolt papkép ismertetésének. A Gravissimum educationis kezdetű, keresztény nevelésről szóló nyilatkozat elemzése Tőzsér Endre PSch tollából rendkívül részletes és alapos. Külön fejezetben d i d a k t i k u ­ sán összefoglalja a d o k u m e n t u m b a n rögzített legfontosabb alapelveket, értékeli a korábbi megnyilatkozásokhoz viszonyított újdonságát, végül ugyancsak a teljesség igényével, bőséges bibliográfiával kiegészítve bemutatja a zsinat utáni fejlődés állomá­ sait. Nemeshegyi Péter SJ tanulmánya az egyház és a nem keresztény vallások kapcsolatát tárgyaló Nostra aetate (Nae) kezdetű dokumentumról a történeti előzmények fejtege­ téseként az okmány szövegezéstörténetének bemutatása m e l l e t t két külön, rendkívül informatív fejezetet szán arra, hogy vázolja a zsidók és keresztények viszonyának, va­ l a m i n t a n e m keresztény vallásokra vonatkozó keresztény látásmódnak a kétezer éves alakulását, változását. Világosan összefoglalja a nyilatkozat és a későbbi hatástörténet vonatkozó d o k u m e n t u m a i alapján a vallásközi párbeszéd k a t o l i k u s alapelveit. Külön értéke a gondolatmenetnek a további misszió szükségessége m e l l e t t felsorakoztatott érvek csokra, mely meggyőzően igazolja, hogy a vallásközi párbeszéd n e m helyettesíti vagy teszi fölöslegessé az evangélium hirdetését. A hatástörténet részletesen felsorolt fontos d o k u m e n t u m a i között talán még érdemes lenne megemlíteni a KEK-nek azo­ kat a pontjait, melyek a kereszténység zsidósággal való kapcsolatára reflektálnak. A tanulmány bibliográfiája rendkívül bőséges. 20

A z isteni kinyilatkoztatásról szóló Dei verbum ( D V ) kezdetű d o g m a t i k a i konstitúci­ óhoz fűzött kommentár célja, a szerző bevezető mondatai szerint, azoknak a vonások­ nak az áttekintése, amelyek az azóta eltelt időszak teológiai fejlődésére nagy hatással voltak. Ennek a célkitűzésnek megfelelően súlyoz Várnai Jakab O F M a d o k u m e n t u m elemzése során. Világosan bemutatja a megújult kinyilatkoztatásfelfogás lényegi vo­ násait (célja nem információközlés, hanem közösség Istennel és egymással, t e t t és szó egysége, önkinyilatkoztatás, trinitárius esemény, szentségi jelleg, üdvtörténelem és t ö r t é n e l e m koextenzivitása), s az ennek megfelelő új hangsúlyait a h i t , a tradíció, a Szentírás és a magisztériumi szolgálat megközelítésének. A szerző a zsinati okmány első fejezetét ( D V 1-6) e l e m z i legnagyobb részletességgel, i t t m i n d e n egyes idézett p o n t után hosszabb értelmező kommentár következik. A D V I I . fejezetének szövegét ( D V 7-10) összefüggően idézi, majd ezután olvashatjuk a rövidebb magyarázatot. A I I I . fejezetet ( D V 11-13) ismét pontról pontra idézve, illetve kommentálva tárgyalja. A I V , V. és V I . fejezetek esetében mindahányszor először a zsinati szöveget olvashatjuk öszszefüggően, majd hosszabb-rövidebb kommentár következik. A módszer váltakozása, valamint az idézetek és magyarázatok külalakilag nem eléggé világos elkülönítése kissé megnehezíti az olvasó dolgát. Talán nem is lett volna feltétlenül szükséges a teljes zsinati d o k u m e n t u m idézése, főként nem azoknak a fejezeteknek az esetében, ahol a szöveget csak néhány mondatos kommentár követi (lásd például IV. fejezet). Érdemes

lett v o l n a viszont hatástörténeti tényként hivatkozni a Pápai Biblikus Bizottság Szent­ írásmagyarázat az Egyházban című írására, és annak újabb hangsúlyait i s m e r t e t n i . 21

A m i n t már említettük, a világi hívek apostolkodásáról szóló Apostolicam actuositatem ( A A ) kezdetű határozatot tárgyaló tanulmánynak az a sajátossága, hogy szerzője, Tom­ ka M i k l ó s maga is világi Krisztus-hívő, m i n t azok, akikről a d o k u m e n t u m beszél. A k o m m e n t á r előbb egy fejezeten belül foglalkozik a keletkezés- és hatástörténettel, majd ismerteti az okmány tartalmát. Érdekesek és megfontolandóak a szerző észrevé­ telei a l a t i n „ordo temporalis" fordítását illetően. A 7 5 - ö s magyar fordítás az „evilági rend", illetve a „földi rend" kifejezésekkel próbálja visszaadni a latint, a 2000-es fordí­ tás pedig váltakozva használja az „evilági rend", „mulandó dolgok rendje" (vö. AA 7) és az „ideig való dolgok" kifejezéseket. Ezeknek valóban lehet negatív jelentésárnya­ lata a magyarban, s így a szöveg eredeti mondanivalóját n e m tudják kellően kifejezni. A szerző maga az „evilági rend", „időbeni rend" illetve az „időrendben létező dolgok" szófordulatokat alkalmazza, melyek valóban mentesek a negatív mellékzöngéktől . A tanulmány bibliográfiáját a Gaudium et spes-hez írt tanulmány bibliográfiájához csatol­ t a n találjuk. 22

N e m e s h e g y i Péternek SJ a Dignitatis humanae kezdetű ( D H ) , a vallásszabadságról szóló nyilatkozatot elemző tanulmánya ismét csak rendkívül informatív, bőséges hát­ téranyaggal szolgál a d o k u m e n t u m j e l e n t é s é n e k és jelentőségének pontosabb felmé­ réséhez. Először bemutatja a vallásszabadság kérdésének történeti kibontakozását, az egyház vonatkozó tanítását és ennek okait az újkorban, majd azt az új szemléletmódot, amely az Amerikai Egyesült Államok helyi katolikus egyházának a tapasztalata nyomán érlelődött meg, s melynek elméleti megalapozása leginkább a jezsuita John Courtney M u r r a y nevéhez fűződik. A tanulmány megismertet a nyilatkozat keletkezésének iz­ galmas történetével, bemutatja etikai, p o l i t i k a i és teológiai tanítását és érvrendszerét. A hatástörténet kapcsán utal a magyarországi jogi helyzetre és a még tisztázandó kér­ désekre. A z egyház missziós tevékenységéről szóló Ad gentes ( A G ) kezdetű zsinati határoza­ t o t N é m e t László, az Isteni Ige Társaságának missziós rendjéhez tartozó, misszioná­ r i u s i tapasztalatokkal is rendelkező szerzetes írta. A t a r t a l m i elemzést j ó l kiegészíti annak a kapcsolatnak a fölvázolása, amely a missziós dekrétumot a LG, DV, és GS kon­ stitúcióhoz fűzi. A misszió, evangelizáció és dialógus fogalmait és összefüggéseit, me­ lyek tisztázatlansága krízist is kiváltott a missziókban, bőségesen e l e m z i a szerző a z s i n a t o t követő legfontosabb magisztériumi megnyilatkozások tükrében (Evangelii Nuntiandi 1976; Redemptoris Missio 1991; Dialogo e Annuncio 1992). Külön fejezetet szán a misszió ökumenikus dimenziójának, s a jövőbeli új kihívásokkal számot vetve zárja a tanulmányt. A Redemptoris Missio ( R M ) enciklika magyar fordítása kapcsán joggal k i ­ fogásolja a szerző azt, hogy a „gens, gentes, ad gentes" l a t i n kifejezést a „pogány, po­ gányok" szóval adja vissza a fordító, s hozzáteszi, hogy a m a i missziós teológia tuda­ tosan kerüli a pogány szó használatát. I t t megjegyezhetjük, hogy az A G 7 5 - ö s fordítá­ sával ellentétben, a 2000-es fordítás következetesen és helyesen „nemzetek"-kel adja vissza a „gentes" szót a pogányok vagy pogány népek helyett (Vö. A G 4; 6 ) .

A papi szolgálatról és életről szóló Presbyterorum ordinis (PO) kezdetű határozatot tárgyaló tanulmány Beran Ferenc tollából a keletkezéstörténet mellőzésével a d o k u ­ m e n t u m elemzéséhez fűzi hozzá a későbbi tanítóhivatali megnyilatkozások szempont­ jait, s öt elvben összegzi a zsinati és a hatástörténeti kibontakozás lényegi tanítását. Tomka Ferenc és T o m k a Miklós szerzők írták a Gaudium et spes (GS) kezdetű, az egy­ ház a mai világban lelkipásztori konstituciót tárgyaló tanulmányt. Részletes ismerte­ tést olvashatunk a szöveg keletkezéstörténetéről és műfaji sajátosságairól. Ismét jogos k r i t i k a éri a 7 5 - ö s magyar fordítást, mely n e m p o n t o s a n adja vissza a címet. „Lelki­ pásztori konstitúció az egyházról a mai világban" helyett, a m i t a 2000-es fordítás szö­ veghűen ad vissza, „Lelkipásztori konstitúció az egyház és a m a i világ viszonyáról" címet fordít. A szerzők joggal m u t a t n a k rá, h o g y a félrefordítás lényegileg torzítja a szöveg teológiai intencióját, a m i k o r pusztán (külsődleges) viszonyról, s nem világban való létről beszél. ( V ö . 452. o.) M i n d e n b i z o n n y a l a n e m kellően figyelmes utólagos szerkesztésnek köszönhető, hogy a kettős cím magában a tanulmányban is j e l e n t k e ­ zik, amennyiben annak fő és tartalomjegyzékben szereplő címe a félrefordítást t a r t a l ­ mazza, míg a szöveg fölött, a laptetőn folyamatosan megjelenő cím a helyes változatot hozza. A d o k u m e n t u m tartalmát felsorolásszerűen p o n t o k b a szedve olvashatjuk, majd a szövegben megjelenő új egyházkép fontos elemeit emelik k i a szerzők, s j e l l e m z i k a mögöttes teológiai látásmód sajátosságait. Két fejezet beszél a dialógus fontosságáról. Érdekes gondolat, hogy a világgal folytatott párbeszéd hogyan hat az egyház önazonos­ ságára. Ezt néhány kiválasztott, pasztorális résztéma rövid tárgyalása követi, s összeg­ ző előretekintés zárja a tanulmányt. Puskás

Attila

Jegyzetek 1

C s e r h á t i J ó z s e f - F á b i á n Á r p á d ( s z e r k . ) : A II. Vatikáni

2

D i ó s István ( s z e r k . ) : A II. Vatikáni

Zsinat tanítása.

Zsinat dokumentumai.

SZIT, Budapest, 1975.

S Z I T , B u d a p e s t 2 0 0 0 . A z s i n a t i tanítás k i b o n t a ­

k o z á s á n a k é s t o v á b b f e j l ó ' d é s é n e k é r z é k e l é s é h e z részleges, de alapvető és eligazító t á m p o n t o k a t k a p u n k a kötethez csatolt bőséges tárgymutatóból, mely a zsinati fogalmaknak, kifejezéseknek legfontosabb k é s ő b b i t a n í t ó h i v a t a l i h a s z n á l a t á t m u t a t j a be a Katolikus

Egyház

Katekizmusa

(KEK),

az Egyházi

Törvény­

könyv (CIC) é s I I . J á n o s Pál p á p a m e g n y i l a t k o z á s a i a l a p j á n . 3

Kránitz Mihály: A II. Vatikáni áttekintése

4

és megvalósulása.

Zsinat dokumentumai negyven év távlatából

1962-2002.

A zsinati

dokumentumok

SZIT, Budapest, 2 0 0 2 .

Püspökök: J o s e p h R a u b e r n u n c i u s , E r d ő Péter; e g y h á z m e g y é s p a p o k : Beran Ferenc, Gaál E n d r e , K r á n i t z Mihály, Pákozdi István, S e s z t á k István, T o m k a Ferenc; szerzetesek: L u k á c s László SchP, N e m e s h e g y i P é t e r SJ, N é m e t L á s z l ó S V D , O r o s z A t h a n á z , S z a b ó Ferenc SJ, T ő z s é r E n d r e SchP, V á r n a i Jakab O F M ; világi hívő: T o m k a M i k l ó s ; e v a n g é l i k u s t e o l ó g u s : i d . Hafenscher Károly.

5

Kránitz, 2 0 0 2 , 2 4 . o.

6

Uo.

7

K

U o . , 28. o. W a l t e r Kasper: Theologie und Kirche.

M a i n z , 1987, 2 9 0 - 3 0 0 . o. A z 1 9 8 5 - b e n e g y b e h í v o t t rendkívüli p ü s ­

pöki s z i n ó d u s o n az e l b i z o n y t a l a n o d ó , k é t k e d ő és b o r ú l á t ó n é z e t e k k e l s z e m b e n a k a t o l i k u s egyház p ü s ­ pöki k o l l é g i u m a m e g e r ő s í t e t t e , h o g y a I I . Vatikáni Z s i n a t I s t e n a j á n d é k a az egyház és a világ s z á m á r a . Hangsúlyozta, h o g y a zsinati tanítás értelmezésében és alkalmazásában m e g m u t a t k o z o t t felszínesség, egyoldalúságok é s ö n k é n y e s válogatások, melyek a l k a l m a s i n t b e á r n y é k o l t á k az e l m ú l t évtizedek a l a t t az egyházi é l e t egyes t e r ü l e t e i t , n e m a z s i n a t n a k róhatók fel, h a n e m é p p e n a helyes recepció h i á n y á n a k . A

s z i n ó d u s i állásfoglalás új l e n d ü l e t e t és világos a l a p e l v e k e t a d o t t a z s i n a t i tanítás elmélyült befogadásá­ h o z . V ö . De concilio Vatkano

II ut donum Dei pro Ecclesia

et mundo. I n EV 9 / 1 7 7 0 .

K r á n i t z 2 0 0 2 , 152. o. V ö . C s e r h á t i 1975, 1 1 . p . V ö . F l o r e n t i o R o m i t a ( c u r . ) : Concilii

Oecumenici Vaticani II, R o m a e , 1 9 6 7 . I t t az e l s ő c s o p o r t b a n találjuk

az egyház k i n y i l a t k o z t a t á s b e l i alapjával, felépítésével, liturgiájával é s világban való jelenlétével f o g l a l k o ­ zó négy k o n s t i t u c i ó t ( D V , L G , SC, GS). A m á s o d i k b a n azokat a h a t á r o z a t o k a t és n y i l a t k o z a t o k a t , m e l y e k az egyház kifelé i r á n y u l ó k ü l d e t é s é t s a h a r m a d i k b a n azokat, m e l y e k a b e l s ő életét tárgyalják. A z U R a m á s o d i k c s o p o r t b a n , a b s z o l ú t é r t e l e m b e n a 7. h e l y e n található. M e g k e l l h a g y n i , hogy ebben a b e l s ő é le t - kifelé irányuló k ü l d e t é s k é t p ó l u s ú logikában, akárcsak az 1 9 7 5 - ö s m a g y a r kiadásban is, az U R nehezen h e l y e z h e t ő e l . Egyfelől u g y a n i s n e m m o n d h a t j u k , h o g y a k a t o l i k u s e g y h á z b e l s ő életéhez tartoznának a n e m k a t o l i k u s k e r e s z t é n y egyházak, egyházi k ö z ö s s é g e k , ez v a l ó s z í n ű l e g az abszorpció vádját váltaná k i . Másfelől v i s z o n t az s e m teljesen megfelelő, hogy egyszerűen a k a t o l i k u s egyház kifelé szóló küldetéséhez s o r o l t a s s é k az ö k u m e n i z m u s é s általában a keresztény t e s t v é r e i n k k e l való kapcsolat. A Z s i n a t n e m győzi hangsúlyozni, h o g y a n e m k a t o l i k u s keresztény testvéreink, egyházak, egyházi közösségek n e m kívülállók vagy idegenek s z á m u n k r a , h a n e m a keresztség é s s z á m o s k ö t e l é k által m á r valódi közösségben v a g y u n k velük, a k k o r is, h a ez m é g n e m teljes. Megjegyezzük, h o g y a Lexikon

für Theologie und Kirche

klasszikus

k o m m e n t á r j a k r o n o l ó g i a i s o r r e n d b e n elemzi a z s i n a t i s z ö v e g e k e t , így i t t az U R az ö t ö d i k h e l y r e kerül. Végül úgy vélem, h o g y a vegyes házasságra t ö r t é n ő zárójeles hivatkozás m i n t a világvallások és a keresz­ tény k ö z ö s s é g e k egy k a l a p a l a t t k e z e l é s é n e k példája, n e m állja m e g a h e l y é t . K a t o l i k u s felfogás s z e r i n t d ö n t ő k ü l ö n b s é g v a n egy k a t o l i k u s n a k egy n e m k a t o l i k u s k e r e s z t é n n y e l vagy egy n e m k e r e s z t é n n y e l k ö t ö t t h á z a s s á g a k ö z ö t t . A z u t ó b b i esetben a h á z a s s á g l e g f e l j e b b é r v é n y e s lehet, az e l s ő esetben a z o n ­ ban szentségi, s z e n t s é g i k e g y e l m e t közvetítenek a felek, K r i s z t u s és az egyház szövetségét h i v a t o t t a k é s képesítettek élni. V ö . C s e r h á t i 1975, 9 - 1 0 . o. T ő z s é r E n d r e az e m l í t e t t ö t p o n t b a n foglalja ö s s z e a z s i n a t i d o k u m e n t u m o k é r t e l m e z é s é n e k h e r m e n e u ­ t i k a i e l v e i t . V ö . K r á n i t z 2 0 0 2 , 2 4 5 - 2 4 7 . o. A z egységes m a g y a r t e o l ó g i a i nyelvezet és írásmód hiányát jól p é l d á z z a a tanulmánygyűjtemény. A l e g ­ k ü l ö n f é l é b b í r á s m ó d o k k a l t a l á l k o z u n k a k u l c s k i f e j e z é s e k e s e t é b e n . P é l d á u l : Egyhá z /e gyhá z ; k a t o l i k u s e g y h á z / k a t o l i k u s E g y h á z / K a t o l i k u s Egyház; e u c h a r i s z t i a / E u c h a r i s z t i a ; I I . Vatikáni Z s i n a t / I I . vatikáni z s i n a t / I I . Vatikáni z s i n a t . G y a k r a n ugyanaz a s z e r z ő sem k ö v e t k e z e t e s az írásmód alkalmazásában. V ö . A K E K liturgiáról s z ó l ó r é s z é n e k trinitárius a l a p s z e m l é l e t é t : „A l i t u r g i a - a S z e n t h á r o m s á g m ű v e " I n KEK 1 0 7 6 - 1 1 3 4 . o. Például: A s z e r z ő s z e r i n t „a p ü s p ö k ö k n e k e l s ő s o r b a n az e g y e t e m e s egyházzal kell t ö r ő d n i ü k , és csak azután e g y h á z m e g y é i k k e l " . ( 1 0 1 . o.) A L G a z o n b a n ezt e b b e n a f o r m á b a n sehol n e m állítja, s ő t arról beszél, h o g y a p ü s p ö k ö k saját egyházukat j e l e n í t i k m e g , a pápával e g y ü t t pedig az egész egyházat; pász­ t o r i f e l a d a t u k a t csak I s t e n n é p é n e k rájuk bízott r é s z e fölött gyakorolják, s ha jól vezetik saját részegyhá­ z u k a t , a k k o r az e g é s z m i s z t i k u s test javát szolgálják. M i n d e z z e l e g y ü t t azonban (s n e m e l s ő s o r b a n ! ) k ö t e l e s e k e g y e n k é n t is t ö r ő d n i az egyetemes egyházzal. E n n e k t e r ü l e t e i t , formáit felsorolja a d o k u m e n ­ t u m . V ö . L G 23. N e m p o n t o s é s így f é l r e é r t h e t ő az a m e g f o g a l m a z á s , h o g y „a felszentelt szolgák é s a világi hívők k ö z ö s s z o l g á l a t o t t e l j e s í t e n e k " . ( 1 0 2 . o.) A L G 3 2 . p o n t j a s z e r i n t n e m a szolgálatuk k ö z ö s (éppen ebben v a n a k ü l ö n b s é g : vö. szolgálati é s á l t a l á n o s p a p s á g k ü l ö n b s é g e ) , h a n e m

„mindnyájuk

k ö z ö t t e g y e n l ő s é g v a n a m é l t ó s á g b a n és a K r i s z t u s Teste é p í t é s é b e n , m e l y m i n d e n h í v ő n e k közös t e v é ­ k e n y s é g e " . Végül, a k o n s t i t ú c i ó n e m e l r e n d e l i az állandó d i a k o n á t u s visszaállítását (105. o . ) , h a n e m l e ­ h e t ő s é g e t ad arra, m e l y n e k e l d ö n t é s é t a h e l y i p ü s p ö k i k a r o k r a b í z z a . V ö . L G 29. K r á n i t z 2 0 0 2 , 108. o. V ö . I I . J á n o s Pál: Ut Unum Sint. Hogy egyek legyenek kezdetű

enciklikája

az ökumenikus

törekvésekről,

SZIT,

Budapest, 1996. C o n g r e g a z i o n e per la D o t t r i n a e Fede: C o n s i d e r a z i o n i „II P r i m a t o del successore d i P i e t r o nel m i n i s t e m d e l l a C h i e s a " , EV 17, 1 1 9 7 - 1 2 0 7 . o. A t é m á v a l k a p c s o l a t o s teológiai i r o d a l m a t i l ­ l e t ő e n csak a s z e r z ő által is h i v a t k o z o t t H e r m a n n J. P o t t m e y e r e g y i k írására és annak bibliográfiájára s z e r e t n é k u t a l n i : Die Rolle des Papsttums im Dritten Jahrtausend,

Q D 1 7 9 , F r e i b u r g - B a s e l - W i e n , 1999.

V ö . U U S 13. és 8 7 . p o n t j a ; H i t t a n i K o n g r e g á c i ó : M e g j e g y z é s e k L e o n a r d o Boff: Egyház, k a r i z m a és h a ­ t a l o m c í m ű k ö n y v é h e z . I n : AAS

77 ( 1 9 8 5 ) , 7 5 6 - 7 6 2 . o.; H i t t a n i K o n g r e g á c i ó : Dominus Iesus, 16. o.

2 0

A l e g t ö b b e t h i v a t k o z o t t s z ö v e g e k : N e m z e t k ö z i Teológiai Bizottság: A kereszténység Budapest, 1 9 9 8 ; I I . J á n o s Pál: Redemptoris Dominus lesus nyilatkozat,

missio enciklika,

és a vallások,

SZIT,

SZIT, Budapest, 1 9 9 1 ; H i t t a n i K o n g r e g á c i ó :

SZIT, B u d a p e s t , 2 0 0 0 .

2 1

Pápai B i b l i k u s Bizottság: Szentírásmagyarázat

2 2

A s z ó h a s z n á l a t s z a b a t o s s á g á r a ügyelés o k á n meg k e l l j e g y e z n ü n k , h o g y a s z e r z ő is p o n t a t l a n u l használ

az egyházban.

Szent Jeromos B i b l i a t á r s u l a t , Budapest, 1998.

b i z o n y o s k i f e j e z é s e k e t : p l . a z s i n a t o n részt vevő világi a u d i t o r o k a t s z a k é r t ő k n e k m o n d j a ( 3 5 2 . o . ) , h o l ­ o t t az a u d i t o r m e g k ü l ö n b ö z t e t e n d ő a peritustól. I s m é t m á s u t t a k o n z e r v a t í v o k k a l a „ m o d e r n i s t á k a t " ál­ lítja s z e m b e ( 3 5 4 . o . ) , nyilván n e m azt é r t v e a f o g a l o m alatt, a m i t a b e v e t t e g y h á z i s z ó h a s z n á l a t é r t (a m o d e r n i z m u s elítélt tévtanítás a 2 0 . század elején), h a n e m inkább a p r o g r e s s z i v i s t á k a t vagy radikális re­ f o r m e r e k e t akarja j e l ö l n i .

E u r ó p a keresztútjain Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem 33 éve Szerkesztette: Szőllősy Pál és Ballá Bálint (EPMSZ Basel - Budapest, 2003) Szép, tartalmas és tanulságos könyvet üdvözölhetünk ezzel az idén megjelent kötettel. Ennél azonban többről van szó: ha a közelmúlt feltárásáról, annak szükségességéről szólunk - valljuk be - , arra g o n d o l u n k , ami az elmúlt évtizedekben hazánkban, egyhá­ z u n k b a n történt, i t t h o n . Ez a könyv azokról a hazánkfiairól, testvéreinkről szól, akik elszakadni kényszerül­ tek, „Európa keresztútjaira" kerültek ugyanebben az időben, s o t t igyekeztek magyar­ nak és kereszténynek m a r a d n i . Voltaképpen erről szól a 33 évet átölelő könyv. S ez a történet hozzátartozik a miénkhez, sőt a m i közelmúltunk t ö r t é n e t é t is teljesebbé teszi. A közel ötszáz oldalas könyvet lehetetlen egyetlen írásban b e m u t a t n i . Előre is elné­ zést kérek, ha n e m t u d o k m i n d e n szerzőt, megemlékezést i s m e r t e t n i , bár az írók és szerkesztők megérdemelnék. H a j ó i sikerült összeszámlálnom, s az ismétlődő neveket leszámítanom, legalább 42 név szerepel csak a szerzők között, a többi szereplőről, ve­ zetőről n e m is beszélve. M i n d e z érzékelteti, m i l y e n nagyszámú és lelkes gárda állt és áll az ügy mögött. A nevek felsorolása helyett inkább arra szorítkozom először, hogy a könyv főcsapását, gerincét bemutassam. Elhunyt alapítók, ősök és társak - ez az első rész címe. S közöttük ilyen neveket olva­ sunk: Cs. Szabó László, T ó t h J á n o s , Szépfalusi István, Kneffel Magda, Siklós István, Bibó István, Szabó Zoltán, Zsindely Endre, Vájta Vilmos és Mészöly Miklós. Érdemes volna mindegyiknél megállni, hiszen ezek a nevek nekünk is sokat mondanak. Inkább azonban csak kedvcsinálónak s o r o l t a m fel őket. - A második nagy rész címe: Emléke­ zések, versek, köszöntések. S m e g i n t elnézést kérek, hogy csak Kányádi Sándor, Siklós Ist­ ván, Csoóri Sándor és Sütő András nevét emelem k i - a többi is igen érdekes. A harma­ d i k rész az Elmélkedések, tanulmányok címet kapta. S most írók helyett inkább témákat adnék: A Magyar Október - a forradalmak történeti összefüggésében. Kereszténység és szabadság. A z oktatásügy alakulása Magyarországon. Az erdélyi kultúra Európában. Vándorlások a Vajdaságban és a Vajdaságból.

Ezután következik, véleményem szerint, a főrész: A Szabadegyetem harminchárom éve. I t t a legfontosabb Gaál Enikő írása: „Kévekötő küldetésben - A z Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem története, 1969-2002." Ez megítélésem szerint a könyv „szíve", ezért jelent meg. Még külön szólok róla. - A hátralevő két nagy rész közül az első a Testvérszervezetek címet viseli. Szó van benne többek között a Pax Romana, a hollandiai M i k e s Kelemen Kör közösségeiről és másokról. Ebben a részben véleményem szerint G é m e s István írása a leglényegesebb: „Az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konfe­ r e n c i a - V á z l a t o s történet, 1960-2002" címmel. Erre is vissza k e l l térnünk, hiszen i t t nemcsak testvérszervezetről, hanem alapszervezetről van szó, az EPMSZ az EMEIK-ből vált k i . - A záró szakasz a gondosan szerkesztett Függelék, ahol m i n d e n fontos adatot megtalálunk. A kötetet egy m i n d e n szempontból színes képsor zárja, ahol megrázó d o k u m e n t u m o k a t is o l v a s h a t u n k . Egy közel ötszáz oldalas könyvet nagy feladat egyetlen írásban recenzálni. Igyekez­ t e m azonban legalább a könyv lényegét, irányát felmutatni. Ezen túl a kötet legfonto­ sabb tanulmányát, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem 33 éves történetét foglalom össze röviden. S i t t szeretném a könyv címét segítségül hívni: Európa kereszt­ útjain. M e g kell vallanom, hogy a könyv kézbevételekor ez a cím ragadott meg, olvasá­ sakor is ez zendült meg bennem újra és újra. Úgy hiszem, hogy ez a két szó vallomás is, szomorú, tragikus sorsot takaró; máskor örömöt és reményt adó összefoglalás. Ez a két szó nem cím, h a n e m sors, feladat, küldetés. Európa keresztútjaira került vagy sodort magyar keresztényekről van szó. Gaál Enikőtől idézek: „Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (EPMSZ) a nyugat-európai magyar emigránsszervezetek sorában előkelő helyet foglal el. A n n a k ellenére, hogy a 33 éve megszakítás nélkül működő, svájci székhelyű egyesület a hasonlóan neves nyu­ gat-európai szervezetek közül n e m tartozik a nagy öregek közé... mégis különlegesnek számít, ha figyelembe vesszük, hogy míg a többi »nagy« általában egy-egy emigrációi hullám szülötte, addig az EPMSZ... n e m egyetlen kivándorlási hullám közvetlen ered­ ménye. Az utolsó nagy kivándorlási hullám 1956-ban hagyta el Magyarországot... A z E P M S Z alapító gárdája 13 évvel a magyar forradalom után n e m is elsősorban az 56-os menekültekből került k i . Ennél sokkal színesebb képet m u t a t . O t t találjuk közöttük a nagy hullámokból a 47-es Cs. Szabó Lászlót, az 56-os T ó t h J á n o s t , Szőllősy Pált, a 65-ben k i m e n t Ballá Bálintot és a négy évvel 56 előtt hivatalosan távozott Szépfalusi Istvánt. Ugyanilyen változatos a kép, ha őket új, választott lakóhelyük szerint vesszük sorra: London, Genf, Zürich, B e r l i n és Bécs. E földrajzi szétszórtság... mindvégig jel­ lemző volt..." De azt hiszem, a szerző i t t csak a nagyvárosokra gondolt, az igazi kép még ennél is „szórtabb". Csakugyan a szórvány vagy a bibliai példázat „keresztútjai" j u t n a k az em­ ber eszébe. Ebben a szétszórtságban, a „keresztutakon" kellett az EPMSZ-nek - me­ g i n t a nagy menyegző példázatára utalva - a hívogatás, az összekötés nehéz szolgálatát ellátni. Összekötni a kereszténység és kultúra ápolásának szolgálatát. S megint egy idézet: „Az egyetemes magyar kultúra szolgálatának... k i kellett terjednie az idő és tér dimenziójára. A szabadegyetem igyekezett is az időben hidakat építeni a jelenből az eu-

rópai magyar múlt és jövő egybevetésére, ahogyan ezt az igyekezetet előadások, egész konferenciák és kötetek jelzik. Még fontosabbnak tűnt és még láthatóbb kifejezést kap­ tak a tér áthidalására épített bürük, pallók és néha hidak..." A z európai keresztutakra sodródott különböző magyarokat összekötni és egyben t a r t a n i , méghozzá m i n d e z t számunkra példás vagy példátlan ökumenikus összefogással. Ráadásul úgy, hogy a hazai rendszer - állami és egyházi - különösen a kezdetekben csakugyan igyekezett a munkát akadályozni, az egyesülést megosztani. Erre vonatkozólag is megdöbbentő pél­ dák olvashatók. A kereszút kifejezés azonban olykor kereszteződést is jelent, s utak elválását is. Erre már a szerzők bevezetései is utalnak, történetükhöz ez is hozzátartozott. I t t szeretnék Gé­ mes István említett írására k i e m e l t e n utalni. A z Európai Magyar Evangélikus Ifjúsági Konferencia már 1960 óta - tehát a szabadegyetem megszületése előtt - m i n d e n nagy­ héten találkozási alkalmat jelentett, ahol a fiatalok hitükben és magyarságtudatukban erősödhettek. Ennek a konferenciának az alapítói, úttörői közé tartoztak Glatz J ó z s e f és Terray László lelkészek, Kelemen Erzsébet diakonissza testvér, Bereznai Tamás és sokan mások. G é m e s István ekkor még Brazíliában d o l g o z o t t lelkészként, Európába kerülve kapcsolódott be a munkába. Ez volt az első nagy összefogó szervezet ebben az időben. Támogatója volt a Külföldön Elő Magyar Evangélikus Lelkigondozók M u n k a ­ közössége ( K E M E L M ) is. Ez a konferencia 42 találkozót t a r t o t t , ahová 30 országból 60-190 résztvevő j ö t t el rendszeresen. „Minden túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy a konferencia igazi keresztény szellemű, demokratikus képződmény lett... egyetemista diákokra célzott elsősorban, de... részt vettek kétkezi munkások, kisdiákok, szabad foglalkozásúak." Ebből a táborból és háttérből született m e g az általunk ismert „Úti­ társ" is. „Az 1969 nagyhetére összehívott ifjúsági konferencia új szakaszt n y i t o t t meg..." A z történt, hogy néhányan a konferencia szétválásának gondolatával lepték meg az összehívottakat. Viták után a jegyzőkönyv visszafogottan rögzíti: „Az Intézőbizottság m i n d ­ két konferencia szolgálatáért különlegesen is felelősséget érez,... felkéri Szépfalusi Ist­ vánt, m i n t a Szabad Egyetem Bizottságának titkárát, hogy a tervekről és programok­ ról... folyamatosan informáljon." Ballá Bálint pedig így ír erről: „Semmi esetre sem lehetne a maradni akarók, illetve az alapítók csoportját egyértelműen »vallasos EMEIK-esekre«, illetve »vilagi szabadegyetemesekre« osztani." A könyvből úgy érezni, hogy a szabadegyetemi alapítók egy­ részt ezt generációs problémákból tették - „kinőttek" az ifjúság kategóriájából - , más­ részt szolgálatukat szélesebb bázisra akarták építeni vagy annak nívóján emelni. Erre u t a l a „szabadegyetem" kifejezés. A z ifjúsági konferencia résztvevői ezt szomorúan vették tudomásul. Lehet, hogy a „vallásos" és „világi" kifejezések a vitákban is előke­ rültek? Tény azonban, hogy igazán elszakadni n e m akartak egymástól. Mindenesetre i n n e n - tehát 1 9 6 9 - t ő l - datálódik a szabadegyetem 33 éves „krisztusi kora". I t t és ezzel kezdődött a máig folytatódó gazdag történet, és a szabadegyetem európai, majd i t t h o n i szolgálata is. Mert a keresztutaknál sokszor eddig nem sejtett és új utak is nyílnak. Ez történt a szabad­ egyetem történetében is, s ezzel már szinte napjainknál vagyunk. „Ha már akkor érző-

dött (a 80-as években járunk!), hogy valahol Európa keresztútjain járunk, úgy az 1989 őszét követő ese m én ye k ezt már nyilvánvalóbbá tették. A szabadegyetem most már hivatalosan is lehetőséget kapott hidak építésére, és a keresztutak nyilvános keresé­ sére." Érdekes ebből a szempontból Frenkl Róbert emlékezését olvasni, aki már jóval a fordulat előtt felvette a kapcsolatot, járt közöttük és előadásokat is t a r t o t t . A k k o r még n e m sokan v o l t a k ilyen összekötők. Most változott a helyzet. A m i ezután követ­ kezett: 1990 és 2003 között hat konferencia Magyarországon, két találkozó Erdélyben, egyszer Szlovéniában és a Vajdaságban. S akkor a németországi találkozókról még nem szóltunk. Summázva: 33 év alatt a szabadegyetem 65 kiadványt jelentetett meg, 32 konferen­ ciát tartott, 330 előadóval, 530 előadással. Elképzelhetjük az előadások egyre tágabb perspektíváját. „Mert m i n t o l d o t t kéve széthullt nemzetünk... A tragédia sokkoló hatása azonban n e m m e n t fel a cselekvés alól. Ez az, a m i t a szabadegyetem fölismert és vállalt" - olvassuk, és hozzátehetjük: végzett is áldással. S reméljük, hogy a megnyílt utak nem gátolni fogják a munkát, h a n e m lendületet adnak neki. E sorok írójának személyes emléke is van ezzel kapcsolatban. 1990. május 13-i kel­ tezéssel vendégkönyvünkben ez olvasható: „Ez n e m igaz, hogy i t t vagyok! U r u n k a történelemnek is Ura! Erre, s csak erre emlékezve: Szépfalusi István." Ezért kezdtem írásomat azzal, hogy a közelmúlt története csak úgy teljes, ha i t t h o n i és külföldre került testvéreink életét, küzdelmét együtt látjuk. Ebben segít a könyv, és ezért is ajánlom e s o r o k k a l szíves és tanulságos olvasásra. Keveházi

László

Eleteink Arany diplomás evangélikus lelkészek Szerkesztette: Madocsai Miklós (FÉBÉ, Piliscsaba, 2003)

vallomásai

A második világháború előtt Szabó Dezső tervezett önéletrajzának címe ez volt: Életeim. A magáról szívesen beszélő író ezzel a különös többes számmal jelölte, hogy oly sok m i n d e n t magában foglaló múltja egyes számban n e m fejezhető k i . Ez j u t o t t eszembe, a m i k o r először o l v a s t a m el aranydiplomás evangélikus lelkészeink vallomásait M a ­ docsai Miklós szerkesztésében (az évfolyamtársak felkérésének eleget téve). Ötven éve végzettek szólaltak meg, hogyan élték meg az elmúlt fél évszázadot egyházunk szolgá­ latában. A 298 oldalas könyv egyik erőssége, hogy rendezett anyag ugyan, de n e m manipulált. A szerkesztő hagyja beszélni kollégáit. Névsorban vallanak az aranydiplo­ mások, Bérezi Margittól kezdve Z s i g m o n d y Árpádig. M i n d e n k i elmondhatta vélemé­ nyét egyénisége, vérmérséklete, szolgálati helye, kegyessége, családi állapota szerint. A z emlékező lelkészek igazolványképei is láthatók a fejezetek elején. Magas mellény, papi gallér, kihajtott i n g - m i n d m e g a n n y i egyéniség jellemzője. A gazdag múltú évfo­ lyamból zömben a férfiak szólalnak meg. Egyházlátásuk, kegyességi életformájuk, stí­ l u s u k színes palettát, széles skálát m u t a t . Van, aki ideje nagy részét a fővárosban töl­ tötte, és van, aki sohasem szolgált Budapesten. Van, akire nagy gyülekezet bízatott, és

van, akinek sok szórványú kis gyülekezet adatott. A z egyik teológiai tanár lett, a másik festőművész, van, aki háznépét írja le, s van, aki gyülekezete tagjaival foglalkozik. Pietista, ortodox, liberális, hagyományos egyházias, ébredési mozgalomból jövő tagja is van a népes évfolyamnak. Volt, aki letette a Luther-kabátot, v o l t , a k i külföldre mene­ kült, van, aki megözvegyült, van, aki újra nősült. Szinte egész társadalmunk kereszt­ metszete olvasható i t t . Fabiny Tibor tömör előszava eligazít abban, hogy m i t várhatunk az íróktól. - Veöreös I m r e „búcsú igehirdetése" (1953) egyszerűen mutatja be az a k k o r i helyzet érzékelte­ tésére a jellemző ködöt, amiben messze látni nem lehetett, és csak a h i t bátorságával vághattak neki a végzett hallgatók az ismeretlen útnak abban a reményben, hogy meg­ őrzi őket az Isten. A borító felső részén egy bibliai mondat áll: Krisztus meghalt és feltámadott értünk. A tulajdonképpeni cím a következő: Aranydiplomás evangélikus lelkészek vallomásai. A kötet két igeszakasz közé helyezkedik el: a 103. zsoltár első négy verse: Áldjad lelkem az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett teveled... - és a Jelenések könyve 7. fejezetéből egy sza­ kasz: kik ezek és honnan jöttek? - Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek és megmosták ruhájukat a Bárány vérében. És az Isten letöröl szemükről minden könnyet. (És a zárókiáltás a Soli deo glória lesz.) Nemcsak vallomások, hanem költemények is olvashatók a szép vállalkozásban. Váczi Mihály: Eső a homokra, Túrmezei Erzsébet: Most élni küldetés, A p r i l y Lajos: Kérés az öregséghez című verse és ugyancsak Túrmezei Erzsébet Lefelé tartunk című műfordítása: „Hallom már a távolból a győztes éneket, S látom fehér ruhában királyi trón körül nagy nyomorúságból jött boldog sereg örül... Vár az ország, ahol senki sem lesz öreg." Olvasunk igazi közösségi lényként bemutatkozó lelkészt, de van remetelelkű is. A z egyik gyermektelen, a másik már unokáira büszke. Különböző sorsú, különböző alka­ tú emberek, mégis egyek abban, hogy közös U r u k n a k szolgálnak, J é z u s Krisztusnak, és megmaradtak az evangélikus egyház hagyománya keretei között. (Van ugyan, a k i mostohaanyjának nevezi az egyházat, de olyan is van, aki édesanyjának tartja.) Egy nemzedék, mégis különböző a nyelvük. Az egyházi zsargontól, a kánaáni nyelvtől a legszekulárisabb stílusig m i n d e n megtalálható. Regényes életutak és szürke sorsok váltják egymást. A kortárs tudja, hogy amit elmondtak, nem m i n d e n , még sok monda­ nivalójuk lenne, de van, amiről már megfeledkeztek, s van, a m i t n e m szívesen monda­ nának el ötven évi szolgálat után sem... Érdekes, hogy aki külföldre távozott, megindokolja lépését. A másik i t t h o n maradt és ugyancsak megindokolja, miért választotta ezt a „kalandos életformát". Egyházpolitikai fordulatok és hangsúlyeltolódások is jelentkeznek. írásbeli műve­ ket, veretes m o n d a t o k a t éppúgy olvashatunk, m i n t a csak élőszó szolgálatában állók rögös, akadozó m o n d a t a i t . Érdekes lenne egy párhuzamos kötetben megszólaltatni azokat, a k i k között, a k i k m e l l e t t szolgáltak a jelen kötet írói. Külön tanulmányt érdemelne, miként látták ugyanazt a vezetőt, principálist lelkésztársaik más-más pozícióból, felfogásból. Összeköti a vallomásokat a korszak 1953 - 2003 között. Ötven év! A nagy háború

után, a forradalom előtt, alatt és után. Szigorú és lágy diktatúra idején, az ún. rend­ szerváltás évében - m i n d a m a i napig. Kétségtelenül nehéz korszak tanúi valamennyi­ en. Tanúk, de szereplők is, résztvevők és sorsuk alakítói is közvetlen környezetükben. Másként ítéli meg az elmúlt fél évszázadot, a k i már nyugdíjas, és másként, aki még n e m t u d vagy n e m akar nyugdíjba v o n u l n i . . . Összeköti a vallomásokat az evangélikus egyház. Akár a Bethániából vagy a Sréterközösségből i n d u l t el valaki, akár ilyen vagy olyan teológiai irány képviselője volt, az évfolyam zöme megmaradt hazai egyházunk kötelékében. Két nevelő és néhány pro­ fesszor h a t o t t rájuk: Budaker Oszkár, Veöreös I m r e és Karner Károly meg Prőhle Ká­ roly. Van közöttük biblikus, sőt fundamentalista, van o r t o d o x és liberális irányultságú. A k i megszólalt, benne maradt az egyházban - a középen vagy a peremén, de mégis egy csapatban. N e m m i n d e n évfolyamról mondható el, hogy ugyanígy összetartott, és így ez a harmadik összekötő tényező. Az évi körlevelek, rendszeres találkozások, anyagi segélyakciók, közös élmények, ne­ héz káplánsors, következetes hivatali hűség r i t k a módon tartja össze ezt az évfolyamot, a közelmúlt legnagyobb évfolyamát; így is fogalmazhatnám: „mert szeretik egymást". Valóban, különböző tehetségű emberek, lelkészek közössége ez. Van, aki két nyelven prédikált egész szolgálati idején, van, aki verset is írt. A z egyik pszichológiából magas képzésre tett szert, a másik mérnöknek vagy orvosnak készült, mégis lelkész lett. Egyi­ kük az Ószövetség, másikuk az Újszövetség szakértője, volt, aki kápolnát, sőt templo­ m o t épített, volt, aki katedrával cserélte fel a szószéket, a másik nemcsak teológiából doktorált. Volt, aki sokat publikált, a másik szórványmagyarságot gondozott Európá­ ban és a tengeren túl, volt, aki ötven év alatt öt-hat évet kihagyott a lelkészi szolgálat­ ból, aztán folytatta. Különböző lelkészek, de ugyanannak az évfolyamnak tagjai. További hála és köszönet i l l e t i a kívülállók részéről a kollégákat. Hála Istennek ér­ tük, és köszönet az embereknek, akik szerényen és szorgalmasan t u d t a k dolgozni az Úr szőlőjében. Köszönet a házastársaknak és családtagoknak. A papnésors néha hősi életet jelent: lemondó, visszahúzódó, de férjük szolgálatát vállaló papnék... És a pap­ gyerekek, akik megszokhatták, hogy nehezen kerülhetnek egyetemre, főiskolára, mert az édesapjuk n e m pásztor, csak lelkipásztor... A magukat megnevezni nem akaró, de Isten előtt jól ismert „adakozó családtagok": szülők, akik hozzájárultak a pályaválasz­ táshoz, gyerekek, akik akaratlanul is karrier nélkül maradtak, házastársak, akik néha már-már féltékenyek l e t t e k a K r i s z t u s menyasszonyára, az egyházra, akire több idő j u t o t t , m i n t őrájuk, akik természetesen m o n d t a k le a „szép hétvégéről", mert a gyüle­ kezetben éppen ez v o l t a legmozgalmasabb időszak. Hála és köszönet egyházunk gyülekezeteinek, m i n d a z o k n a k , akik megmaradtak nagy v i h a r o k idején is. A k i k imádkoztak lelkészükért o t t h o n és a t e m p l o m b a n , akik megpróbáltak n e k i segíteni, h o g y ne legyen „one-man s h o w " a gyülekezetben, akik fizikailag, l e l k i és anyagi erővel m i n d e n k o r rendelkezésére álltak. Hála és köszönet külföldi testvéreinknek, akik kisebb-nagyobb mértékben segítet­ tek ennek az évfolyamnak is könyvvel, meghívással, kapcsolattartással. így n e m hagy­ ták magukra az évfolyam tagjait, sőt még hajlandók v o l t a k t a n u l n i is tőlük.

Miért érdekel engem az aranydiplomás kollégák sorsa, az ötven éve végzett évfolyam valamennyi tagja? Jogos kérdés. Először is - közel állnak a szívemhez, közülük többen nemcsak munkatársi erejük­ kel ajándékoztak meg, h a n e m baráti szívükkel is. Ünnepeken, évfordulókon köszön­ töttek, szívesen írtak, a m i k o r egyik vagy másik egyházi lapot szerkesztettem vagy fel­ mérést készítettem. Másodszor: m e r t páratlan, korára jellemző típust képvisel ez a csapat. Sopronban i n d u l t a k , Pestre érkeztek, i t t többször helyet változtattak. Tanultak a volt fasori gim­ náziumban, a Lendvai utcában, az Üllői úton, Zuglóban, vagyis sokat költözködtek, és többek szerint alig volt idő komoly, elmélyült tanulásra. Mégis az egyház j ó szolgáinak bizonyultak. És végül: sok csalódott, sérelmeket is kapott testvérünkből áll ez a csoport, olyanok­ ból, „akik a nagy nyomorúságból érkeztek, és mégis az Isten trónusa felé igyekeztek". K i k n e k ajánlom ezt a gyűjteményt? A k i k n e m előre gyártott koncepciót keresnek, hanem a valódi, sokszínű életet, és őszinte b e s z á m o l ó t arról az ötven évről, amiben éltek és megpróbáltak keresztények lenni. A k i k a történelmet nemcsak könyvekből, hanem alulnézetből is ismerik, saját tapasz­ t a l a t a i k r a gondolnak. Lelkésztársaknak, más évfolyamok tagjainak, talán idősebbeknek, akik sok minden­ ben mégis magukra és sorsukra ismernek, és szívesen szóra fakadnának ők is. Fiataloknak, akik egészen m á s egyházi és világi környezetből jönnek, a k i k csak el­ beszélésekből ismerik töredékesen az elmúlt ötven esztendőt. M a i teológushallgatóknak, a k i k még csak készülnek a szent szolgálatra, egészen más feltételek között, m i n t megszólaló elődeik. Felvételi vizsgára jelentkezőknek, hogy érezzék, m i t j el ent n e m a mennyországban, sem a pokolban, hanem a földön élő, reális körülmények között szolgáló egyházban működni. Végül híveinknek, a k i k h o l nagyon magasra helyezik lelkészüket, h o l m e g szőrszál­ hasogató módon ítélkeznek fölötte. M o s t belenézhetnek tizenöt lelkész vallomása alapján a parókiák ajtói és ablakai mögött zajló életbe. Vallomások az elmúlt ötven évről - így határozták meg a műfajt az „Életeink" írói. Ne zavarjon meg senkit az, hogy ez a könyv n e m ér fel Szent Ágoston vallomásaival, Tolsz­ toj Naplójával, Márai emlékezéseivel. I t t csak prédikációhoz szokott emberek mutatják be önmagukat, környezetüket, egyházunkat, változó világunkat és m i n d i g szerető Urunkat. Bizonyára lehet másként is látni. Hiszen a vallomások során is azt olvassuk, hogy az egyik aranydiplomás ugyanazt a kortársát dicsőíti, akit a másik folyamatosan szid, vagy ugyanazt a p i l l a n a t n y i helyzetet egészen ellentétes m ó d o n ítélik meg. Lehet, hogy még magunkat is felfedezzük, vagy azt, hogyan értékelnek vagy felejtenek el mások, de ne vegyük el senki jogát, hogy elmondja saját véleményét, ahogyan ő látta az elmúlt ötven évet.

A könyv apróbb hibáitól eltekintve (például a tartalomjegyzék hiánya, nevek elma­ radása, fattyúsorok megjelenése, sajtóhibák, gótbetűs címek a borítón stb.) összbe­ nyomásom az, hogy szívesen olvastam el ezt a könyvet másodszor is, és őszintén aján­ l o m m i n d e n k i n e k . A m i k o r u n k b a n ilyenek v o l t a k „életeink". Id. Hafenscher Karoly

E g y új finn regény magyarul Hannu Raittila: Semmiben meg nem fogyatkozom Fordította: Szopori Nagy Lajos (Polar Könyvek, Budapest, 2002) Kiknek ajánljuk ezt a könyvet? A finn i r o d a l o m talán még ma is egzotikus határterü­ lete az európai szépirodalom területének. Érdeklődéssel veheti tehát kézbe e kötetet az, aki szívesen kalandozik felfedezőként az olvasótömegek által m é g meg nem hódított világban. A könyv a lestadiánusok nyári ünnepére kalauzolja el az olvasót. A z összejövetelt egy olyan finn ébredési m o z g a l o m szervezi, amely maga is csupán egzotikus ága az országban meghatározó evangélikus hitközösségnek. Kíváncsian lapozhat a kötetbe az, aki szeretne m e g i s m e r k e d n i ennek a sajátos világlátásnak a jellemzőivel. ínyenceknek ajánljuk tehát ezt a könyvet? Az első lapok olvastával lassacskán kezdjük észrevenni, hogy az eldugott kis finn falu rétjén zajló események rólunk szólnak. A z áhítatra gyűlt nyolcvanezres tömeget virslisbódé, autópiac, k a m i o n n y i méretű stúdió szolgálja k i , jelezve, hogy i t t vannak azok is, akik az elmélkedés, a bűnbánat helyett inkább az e x t r a p r o f i t o t tartják szem előtt. M i több, a materiális kötöttségektől az eszményi felé törekvőkről kiderül, ők sem futhatnak messzire a fogyasztókká nevelő marketingmenedzserek elől: „a vallásosság a közeljövő egyik megatrendje. A kereskedelmi központok oly módon kívánják irányí­ tani az emberek magatartását, hogy a vallási b o o m kialakította ünneplési módok ne veszélyeztessék a fellendült shoppingolási kultúra fejlődését". A lestadiánusok vezetői soha n e m látott m é r e t e k b e n g o n d o l k o d n a k , hitük erejét külsőségekkel kívánják bizonyítani: gigantikus sátrat szeretnének felállítani a gyüle­ kezet számára, sőt még egy nyomdát is kiszállítottak a mezőre, hogy a hétvége esemé­ nyeiről helyben adjanak tájékoztatást. Az első pillanattól kezdve zuhogó eső, az egyre mélyebben átázó, süppedő talaj, a viharos szél fenyegetése m i n d u n t a l a n arra figyelmez­ tet, talán i t t egy új bábeli t o r o n y készül, a m i t n e m is I s t e n dicsőségére, hanem az emberi megalománia m i a t t emelnek. A díszlet megegyezik egy rockfesztivál, óriáskoncert kliséivel. Vajon épp a lelki me­ chanizmusok különböznének? - vetődik fel önkéntelenül a kérdés. „Isten birodalma nem valamiféle tömeg. M i n d e n egyes ember szívében külön rejtőzik." A z i t t összegyűl­ tek szuverén emberekként vagy a tömeg részeként vannak jelen? A mű szerkezete i n ­ kább az utóbbira enged következtetni, hisz a hat elbeszélő közül valamennyi kívülálló, a hívők pedig egységes masszaként, önálló karakter (és akarat) nélkül jelennek meg a regényben.

A z önállóság és befolyásolhatóság ütközése egyben az emberi szabadság problémá­ ja. Raittila könyvében így foglal állást a társadalmi szabadság kérdésében: „Mert úgy k e l l e l g o n d o l n i , hogy a szabadság n e m más, m i n t a l e h e t ő legnagyobb függetlenség azoktól a dolgoktól, amelyeket befolyásolni nem t u d u n k . " A regény néhány vonzóan eredeti, független gondolkodású egyéniségében megvan az igény életútjuk, életmódjuk, értékrendjük szuverén megválasztására. A z elbeszélők egyetlen nőalakja, Leila (fiatal vallásszociológus) arról döntött, hogy egyedülállóként kizárólag munkájának, valamint fogyatékos kisfiának szenteli az éle­ tét. Johannes előtt m i n d e d d i g e l t i t k o l t a , hogy valójában ő a gyermek apja, a csődbe j u t o t t férfi anyagi helyzetének rendezésében aktívan részt vállal. Viszonyuk tekinthető akár t i p i k u s n a k is a finn társadalomban, ahol a nő emancipált, sőt sokszor a kemény tetterőt képviseli a passzívabb, irányíthatóbb férfival szemben. Maga Johannes elszakad a társadalomtól, múltjától, r e m e t e i i d i l l t kíván magának t e r e m t e n i egy kis m a l o m b a n , h o l o t t korábban sikeres mérnök és vállalkozó volt. Kivo­ nulásának oka, hogy vannak e m b e r i léptékek, melyeket átlépni, meghaladni veszélyes. A z óriássátor szemében a globalizáció jelképe, ezért kettősen értelmezhető Johannes megállapítása: „Ha a m é r e t e k e t egy meghatározott p o n t o n túl növeljük, a számítás pontatlansági értékei csökkennek, a kiszámíthatatlan tényezők mennyisége és nagy­ sága viszont növekszik. A z eredmény azután olyan felállítási szituáció lesz, amelynek a menetét n e m lehet előre kikalkulálni. Tanulmányozza csak a káoszelméletet!" A könyv legsajátosabb alakja talán Panu, a bőrdzsekis, lezser stúdiós fickó. A z t a városi finn ifjúságot képviseli, amely nyelvezetében is pregnánsan elkülönülő réteget alkot a társadalmon belül. A fordítónak m i n d e n bizonnyal nagy kihívást jelentett viszszaadni ennek a stílusnak az apró árnyalatait, a megoldás remekül sikerült. Életkorát, élethelyzetét t e k i n t v e Panu áll a legmesszebb a gyülekezet eszméitől, számára ez az ünnep egy a sok happening közül, szerinte az evangéliumokban nincs elég eksön. Tel­ jességgel hiányoznak belőle a hagyományos gondolkodási sémák, elsőként talán a te­ kintéllyel, a kanonizált értékekkel szembeni tiszteletlensége tűnik szemünkbe. Ám előítéletektől mentes gondolkodása lehetővé teszi, hogy azonosulni t u d j o n az egybe­ gyűltek eszméivel, megkedvelje Laurit, a lestadiánusok vezetőjét, sőt m i n d e n tudását bedobva segítsen m e n t e n i a m e n t h e t ő t az esőmosta ünnepség hangulatából. Johannes és Leila életébe ez az egy nap fordulatot hoz. Magányos egyéniségek he­ lyett emberpárrá válnak. Panu pedig kívülállóból lesz a közösség része. A regény legradikálisabb gondolkodású szereplője Papa, Johannes nagyapja, aki ugyan maga nem elbeszélője az eseményeknek, de róla annál többet mesélnek mások. Általa kitágul az egy nap története, és az öreg kilencvennyolc évével beleszövi a jelen­ be Finnország múltját, a sötétségnek és a hidegnek kiszolgáltatott természeti létforma évtizedeken át zajló, néha kockázatos, de mindenképpen merész szellemiséget követelő civilizálódási folyamatát. Papa erőművek elszánt építőjeként n e m csupán a technikai nehézségekkel szállt szembe, le kellett győznie az újtól való félelmet, a hagyományok biztonsága utáni vágyat a falvak közösségeiben. „A lestadianizmus és a villamosság ugyanazon dolog két oldala v o l t a számára: ezeknek kellett elűzniük a fásultságot és a s ö t é t s é g e t a finn tanyákról és a falvakból." Nemcsak műszaki megoldásokat kellett

kiötlenie, az emberi lelkeket is át kellett alakítania, hogy azok be tudják fogadni a vál­ tozásokat, így lett országjáró mérnök és prédikátor egy személyben. Tanításai során elsősorban önmaguk vállalására, saját döntéseik iránti felelősségre biztatta az embe­ reket: „A mennyország n e m valamiféle járásbíróság, ahova állandóan be lehet nyújtani a panaszokat és várni a döntést, hogy t u d j u k , hogyan éljünk." De Papa alakja is összetett. A n n a k idején családja boldogságát emésztette fel nyughatatlansága, ma pedig alig t u d j u k eldönteni róla, látnok-e vagy szenilis vénember. M e r t könyvében Raittila m i n d e n állításáról érezteti, hogy ez csupán egy a lehetséges nézőpontok közül. A technikai fejlődés h i h e t e t l e n csodákat v i t t végbe a f i n n erdősé­ gekben, apró tanyákon, ahol most bankautomaták, elektromos szaunák, mobiltelefo­ nok üzemelnek. Ugyanakkor Johannes vágyai és szorongásai sejtetik, hogy ezek a szol­ gáltatások szolgáikká nyomoríthatják a velük ésszerűen élni nem tudó embert. Leila alakja felvillantja, hogy az ésszerű, racionális életvezetés nem jelent egyet a boldogság­ gal, s rá k e l l döbbennie, hogy szeretet, kötődések vállalása nélkül talán problémamen­ tes, de semmiképp sem értelmes az élet. L a u r i számára, aki egyben általánosabb érte­ l e m b e n a h a t a l o m megtestesülése, a váratlan fordulat tanulsága az, hogy az ember lehetőségei n e m határtalanok. Sem irányítani, de még előre látni sem t u d m i n d e n t az ész, az értelem. A z irracionális elemek is kikövetelik maguknak a nekik járó részt az események menetében. „De hát ő, magyarázta, mérnök, és profi a projektvezetésben. A kockázatelemzés is része a munkájának, i t t viszont m i n d e n megtörtént, amivel egy racionális kockázatelhárítási előrejelzésben n e m lehet számolni." A z önmagában bízó, öntudatos lélek könnyen eshet az elbizakodottság csapdájába. K i k n e k ajánljuk ezt a könyvet? R a i t t i l a hősei esendő emberek, akárcsak az olvasó. A lestadiánusok hitvallása sze­ rint: „Csak a másik ember oldozhatja fel az embert, ez nem Isten dolga, hiszen a bűnö­ ket is egymás ellen követjük e l . " Vegye le a polcról ezt a könyvet, aki szeretne kissé elfogadóbban viszonyulni korának problémáihoz, aki szeretne harmonikusabb alapér­ zésre l e l n i , az, akinek van megbocsátanivalója. Venczel Katalin

Öregek menedéke Benke László: „És hirtelen leszáll az este..." (Hét Krajcár Kiadó, Budapest, 2003) A Batthyány Strattman László Idősek Akadémiájának alapítója és köztisztelettől öve­ zett állandó előadója, dr. Iván László gerontológus professzor e szavakkal ajánlja az olvasók figyelmébe Benke László könyvét: „üzenet lélektől lélekig, öregekről és fiata­ lokról, a jövendő idősödőinek, istenhívőknek és hitetleneknek, szegényeknek és gaz­ dagoknak, a várakozóknak és az elköszönőknek, kicsiknek és nagyoknak, hazaszere­ tőknek és világpolgároknak, egyszóval é l ő k n e k és holtaknak". A könyv egyszerre olvasható mélyen lírai, személyes vallomásként és hiteles, apró­ lékos, pontos tájékoztatást adó szociografikus munkaként. A z író saját legbenső, leg­ rejtettebb érzéseit fedi fel előttünk édesanyja halála kapcsán, ugyanakkor élményszerű

körképet rajzol az idősek o t t h o n a i n a k hazai hálózatáról. (A terep Somogy megye, de országszerte nagyjából hasonló a kép.) Lelkiismeret-furdalás gyötri amiatt, h o g y „tu­ dós" bátyjával (aki az egyik vidéki nagyvárosban háromszobás lakásában egyedül él) n e m t u d t a k más megoldást találni, m i n t hogy „beadják" idős édesanyjukat a kaposvári Pannon M e n t ő K h t szociális otthonába. H i s z e n mindkettejük családja szétesett, n e m volt, aki az édesanyáról gondoskodni t u d o t t volna. Ugyanakkor megkönnyebbült szív­ vel g o n d o l arra, hogy végül mégis a saját otthonában tölthette a mama az u t o l s ó ide­ jét, k ö s z ö n h e t ő e n fia egykori feleségének, aki saját anyja gondozása m e l l e t t elvállalta v o l t anyósáét is. O t t halhatott meg, ahová sóvárogva visszavágyott, fia szeretetét érez­ ve, aki vigasztalóan o t t volt ágya mellett: „Itt vagyunk mindannyian... J ó s k a is, apánk is. M o s t i t t vagyunk, aztán o t t is együtt leszünk. ... Eljönnek m i n d , akiket szeretsz... unokáid, dédunokáid, barátaid, testvéreid, a nagyszülők..." A haldokló - m i n t h a m i n ­ dent m e g é r t e t t volna - nagyot sóhajtott, kinyílt a szája, m i n t aki szólni akar - s k i l e ­ helte lelkét. Fia megrendülten fogta le a szemét: „Milyen h i r t e l e n leszállt az este! ... Köszönöm, édesanyám, hogy legalább utolsó óráidban veled lehettem..." E k k o r döb­ bent rá arra: „Az élők nem nyugszanak. M e r t hibát hibára h a l m o z u n k egymás ellen és m a g u n k ellen. Széthullunk. Széthullik közösségünk, családunk, nemzetünk. R é s z e ­ i n k r e h u l l u n k m i m a g u n k . És halálig teljes életre szomjazunk." Mindössze három hónapot töltött az édesanya idegenben, de e három hónap elegen­ dő v o l t mégis arra, hogy az író kívülről-belülről megismerje az öregotthonok életmód­ ját, az odakényszerült idősek l e l k i szenvedéseit. El-elbeszélgetett a lakótársakkal, a szomszédos szobák lakóival, s rádöbbent, m i l y e n mérhetetlenül kiszolgáltatottak az i t t élők, főként pénztelenségük m i a t t . Kis nyugdíjukból éppen csak a térítési díjra futja (vagy még arra sem), és semmi n e m marad arra, hogy kissé elviselhetőbbé, változato­ sabbá tegyék mindennapjaikat. Többségük a szeretethiányos léttől is f u l d o k o l , gyer­ mekeik-családjuk n e m i g e n akar t u d n i róluk. Benke László több intézményt is felkeresve, j ó t is, rosszat is tapasztal, s végül leszű­ ri a m i n d e n ü t t érvényes tanulságot: a „túl m o h ó " (lakásra éhes) fiatalok idejekorán megfosztják idős szüleiket otthonuktól, akik az öregotthonban ételt-italt, gyógyszert, ápolást m e g k a p n a k ugyan, de az „idegenek" között, szeretetre éhezve b o l d o g t a l a n u l vergődnek. A „szomorú, vigaszra szomjazó lelkek" csak Isten kegyelmében remény­ kedhetnek, hiszen a legkedvesebb családtagok hiányát, odafigyelő jelenlétét senki és s e m m i n e m pótolhatja. A z o t t h o n b a n - bár társaságban vannak - önnön magányuk foglyai, ezért többnyire atomizálódnak az i t t e n i közösségek is. A megható, érzelmileg telített leírások (egy-egy gondozott sorstörténete, az együtt­ élés problémáinak feltárása stb.) a szárazabb, adatközlő, tárgyias részletekkel váltakoz­ nak - ez teszi a kötetet szociografikusán is hitelessé. A közhasznú társaságok és betéti társaságok ( k h t , b t ) formájában működtetett o t t h o n o k b a a módosabb öregek j ö n n e k . N e k i k esetleg úgynevezett apartmanra is t e l i k , zsebpénzük is marad a nyugdíjukból. Itt szépen felszerelt, olykor l u x u s h o l m i k k a l is ellátott közösségi helyiségek (társalgó, tv-szoba stb.) vannak, rehabilitációs nővérek, mentálhigiénés csoportok g o n d o s k o d ­ nak t e s t i - l e l k i egészségükről - a családot azonban ez sem pótolja. Kaposvár zöldöve-

zetében a Liget Otthon K h t olyan, m i n t „egy nagy család" otthona, csodálatos parkban, kényelmes, korszerű, ízlésesen berendezett lakrészekkel; a személyzet valóban szívvellélekkel végzi munkáját. A z igazgatónő mégis úgy véli: ha az állam szakmának tekin­ tené az o t t h o n i ápolást, s elfogadható bért fizetne a szociális gondozóknak, talán könnyebben meg lehetne oldani az idősek házi ellátását, hasonlóan ahhoz, ahogy azt Európa fejlettebb országaiban teszik. Ez sokkal gazdaságosabb lenne a társadalom szá­ mára, m i n t ennyi o t t h o n t üzemeltetni! H i s z e n ha nem kellene környezetükből kisza­ kítani az idős embereket, sokkal é r t e l m e s e b b , tevékeny életet élhetnének (s érzelmi leépülésük is sokkal később következne b e ) . A mindennapos foglalatoskodás idejük­ g o n d o l a t a i k j ó részét lekötné, örömet szerezne nekik. Benke László maga is úgy látja: a társadalomnak n e m egyszerűen „gondoskodnia" k e l l ( e n e ) az öregekről, h a n e m az o t t h o n i ellátáshoz-ápoláshoz szükséges segítséget kell(ene) megadnia a családok számára. Ehhez persze a m a i családok szemléletének is meg kell(ene) változnia, felismerve, hogy ők maguk is felelősek öregeik sorsáért. „Mi­ féle anyák, apák, gyerekek, unokák v a g y u n k , hogy eláruljuk testvérünket, apánkat, anyánkat, nagyszülőnket - pénzért, lakásért, hatalomért, túl drágán vett n y u g a l m u n ­ kért?" A fogyasztói társadalom lélektelensége, erkölcstelensége, képmutató álságossága, amely az utóbbi tíz évben kialakult köröttünk, még inkább r o n t o t t az eddig is rossz helyzeten: felerősítette az időskorúak kirekesztődés-, illetve fölöslegességtudatának rögzülését. A csalódott, elfásult, beteg időseknek elsősorban pszichés ápolásra, meg­ értő szeretetre volna szükségük, aminek biztosításában az egyházakra várna a főszerep. Vonzó és követendő például állítja az író a Kaposvár és Dombóvár között félúton gyönyörűen kiépített Oszi Napfény O t t h o n t , amely a Mosdósi Tüdő- és Szívkórház része, s amelyet 2002 nyarától a Református Egyház működtet (bár fenntartója tovább­ ra is a Somogy Megyei Ö n k o r m á n y z a t ) . A z igazgató főorvos, dr G y u r k o v i t s Kálmán professzor valamikor a Bethesda kórházban dolgozott és szerzett tapasztalatot a bete­ gek l e l k i gondozásában. A kórház fő profilja a krónikusbeteg-ellátás. „Aki ide bekerül, j ó helyre jön, szép környezetbe érkezik, kényelmes helyen, szakképzett, gondoskodó emberek" veszik körül. A k i tevékeny v o l t saját otthonában, az i t t is elfoglalhatja ma­ gát. A szép virágágyás az asszonyok keze munkáját dicséri. A férfiak gyümölcsfákat ültettek, gondoltak a jövőre is. Van olyan lakó, aki a takarításban segít, m i n d e n reggel felmossa a folyosót. Egy kis asszonyka kedvét leli a mosogatásban, segít a személyzet­ nek. Hétvégeken az asszonyok ö r ö m m e l sütnek közös süteményeket, azzal várják lá­ togatóikat. Tehát természetes e m b e r i életet élnek, n e m kell „ápoltaknak" érezniök m a g u k a t . A nyugdíjukból megmaradó kis pénzt (mert azért i t t t e h e t ő s e b b e k is van­ nak!) szabadon, kedvük szerint költhetik el vagy spórolhatják össze v a l a m i nagyobb dologra, amelyben örömük telik. K i könyvekre, k i unokáira költ, k i lakrészét csinosít­ ja, k i p e d i g a temetésére gyűjt. És az öregek i t t nincsenek egyedül, hiszen a Tüdő- és Szívkórház betegei, a gyermekosztály kisebb és nagyobb gyerekei ugyanabban a csodá­ latos parkban sétálnak, hancúroznak, hallgatják a madárdalt, gyönyörködnek a pávák­ ban, a virágokban, a természet pompájában, élvezik a váltakozó évszakok kínálta örö­ möket (úszás, szánkózás, hógolyózás, séta stb.). A mosdósi plébános már korábban is

kijárt az elfekvő betegekhez (kis kápolna is van az intézményben), 2002 nyara óta pedig állandó lelkészük van, aki a keresztény ökumenikus szellemiség jegyében végzi a l e l k i gondozást, bármilyen vallású legyen is a rászoruló. A z orvosok a holisztikus egészség­ ügyi szemlélet alapján gyógyítanak, azaz testi-lelki egységben szemlélve kezelik bete­ geiket. A könyv végén „magyarságtörténeti" áttekintést k a p u n k a jelenkor gondjainak meg­ értéséhez (Kevés a.gyerek, sok az öreg: elfogyunk). H i s z e n már az első világháború ó t a k o n g a vészharang: p u s z t u l a nemzet! Fülep Lajos, majd Illyés Gyula már a húszas­ harmincas években felhívta a figyelmet az elöregedés katasztrofális következményeire. Kiss Géza Ormánság című könyvében 1937-ben le is írta: „halálra ítélt nép v a g y u n k " . A negyvenes években Kodolányi a Süllyedő világ című szociografikus jegyzetében rajzolt megrendítő képet Baranya megye elnéptelenedéséről, Fekete Gyula a hetvenes években próbált felrázni bennünket (Éljünk magunknak?). Varga Domokos egész életében a né­ pességfogyás ellen, a családok fennmaradásáért küzdött (maga is példát m u t a t v a a nagycsalád m i n t a é le té r e hét gyermekével és h u s z o n h é t unokájával). Gergely Mihály Röpirat az öngyilkosságról című megrázó könyve már a hatvanas-hetvenes évek forduló­ ján arra figyelmeztetett: önpusztító nép lettünk, az a l k o h o l i z m u s , öngyilkosság „ra­ gályos b e t e g s é g é b e n " szenvedünk. A z utóbbi évtizedekben pedig egész országrészek etnikai összetételének megváltozása, most már a munkanélkülivé vált tömegek lezüllése is fenyeget. Ha n e m sikerül a kultúrába beemelni ezeket a rétegeket, ha n e m t u d ­ j u k rászorítani-ránevelni őket az öntevékeny életre, akkor menthetetlenül elnyeli őket az iszákosság, a szegénység, a lelki restség, s ezzel még inkább fokozódik a társadalom lepusztultsága, m a g a t e h e t e t l e n n é válása. A zárófejezetben az író Iván László professzor „nemzetmentő" programját i s m e r t e t i tömören (Kincsesbányaként kellene élnünk). A nagy tudású, nagy tapasztalatú, i m m á r 70 éves professzor Ne féljünk az öregedéstől című könyvében, valamint az Idősek Akadémiá­ ján t a r t o t t előadás-sorozatában arra hívja fel figyelmünket, hogy egy társadalom m e n ­ tális egészségét a társasság, a nemzedékek közötti helyes és ésszerű munkamegosztás, a terhek kölcsönös - és önkéntes! - viselése biztosítja. Ezért fontosnak tartja a társas együttlét j ó megszervezését idős korban is (nyugdíjasklubok, családias o t t h o n o k k i ­ alakítása, közös programok, kirándulások szervezése stb.). A z államnak intenzívebben kell(ene) támogatnia az egyházak karitatív munkáját, az öntevékeny civil szervezetek létrehozását. U g y a n a k k o r ne feledjük: a humanitárius szolgáltatások csupán enyhít­ hetik, de m e g n e m oldhatják gondjainkat, n e m tudják egészében átvállalni a családok­ tól a felelősséget az idősek-fiatalok problémáinak rendezésében. Ha a nyugat-európai nemzetek korszerű, magas szervezettségi szintjét el akarjuk érni e kérdésekben is, nekünk m a g u n k n a k kell kialakítanunk, önerőből megteremtenünk a feltételeket, hogy újra mentálisan egészséges néppé válhassunk. A z egyházakra kitüntetetten fontos szerep hárul e t e k i n t e t b e n , fel kell ismernünk végre: a lelki Atyára mindannyian rászo­ r u l u n k , nélküle senkik és s e m m i k vagyunk. Tékozló fiúként vissza kell térnünk hoz­ zá - ha m e g a k a r u n k menekülni, be kell t a r t a n u n k Törvényeit.

Benke László szépen megírt, mélyen megható, ugyanakkor a tényekkel felrázó könyve még időben szól hozzánk: rendezzük át életünket, az egymás iránti felelősség jegyében éljenek együtt ö r e g e k és fiatalok - csak a k k o r t u d u n k egészséges, virágzó országot teremteni, csak a k k o r élhetünk európaiságunk előnyeivel, ha erre önerőnkből képesek vagyunk! G. Komoróczy

Emőke