KÉPES KIADÁSA. . ^Z'^f-Keszíí >MÍKSZATH KALMAN. f^k)

KÉPES KIADÁSA .•^Z'^f-Keszíí

>MÍKSZATH

th

KALMAN

f^K)

MAGYAR regényírók KÉPES KIADÁSA Szerkeszti és bevezetésekkel

ellátja

MIKSZÁTH KÁLMÁN

41.

KÖTET

AZ ATLASZ-CSALÁD Irta

CSIKY GERGELY

BUDAPEST PRA N KLl N-TÁRSU LAT magyar

irod. intézet és

1904

könyvnyomda

AZ

ATLASZ-CSALÁD REGÉNY

]RTA

CSIKY GERGELY

NEOGRÁDY ANTAL RAJZAIVAL

BUDAPEST

FRAN magyar

K LI

N-TÁRS U LAT

irod. intézet és

1904

könyvnyomda

koT, Hl JHinden jog fentartva.

SEP 2 5

^^S!TY

Of

1967

^

Franklin -Tánulat nyomdája.

R.

H. N.

fíc.

=^^^í:^ Ty

CSIKY GERGELY. 184a

— 1891.

Olyan helyen, ahol ritkák a gólyák, rozzant kereket tesz ki a gazda a ház vagy a fa tetejére, hogy a gólya arra megragadjon, fészket rakjon. Ilyen forma ártatlan csalogatások az Akadémiák jutalomtételei, melyek költi mvekre tzetnek ki. Szegényes irodalmi viszonyokra mutatnak. jeligés levelekbl ki-kibontakozik egy-egy név, s van nagy örvendezés, hogy itt valami olyan segitleteli el, a mi a nélkül nem lett volna, pedig ha hébe-hóba olyan név kerül ki a jeligés levélkébl, a melyik majdan az irodalomtörténetbe is belejut, azt bizonyosan kihámozta volna a napfény a ködbl a nélkül is. De hogysem e fölött elmélkednénk, ismerjük el, hogy 1875-ben a Teleki-féle pályázatnál a nyertes «Jóslab> alkalmával egy név ugrott ki a gondosan lepecsételt kis borítékból, mely gyorsan bejárta az országot s azontúl vagy tizenhét évig folytonosan rokonszenvesen csengett-pengett, mint egy forgalomban lev aranypénz. Ez a Csiky Gergely neve ^olt. Ki ez a Csiky Gergely? Kérdezték mindenfelé, ámbár az ó görög történelembl vett darab nem volt jó, csupa romantika, csupa chablon a szerkezetben, a birálók egy része több kifogást emelt, csak a nyelvben és verselésben mutatkozott némi er és a közönség ennek daczára megérezte, hogy valaki, a kire vártak, megérkezett. Egy szemináriumi professzor Temesvárott, teszéltek róla a beavatottak, egy harminczhárom •éves pap, pankotai örmény fiú. Ki hitte volna róla?

A

—

—

—

»

VJ

A

következ évben megint nyerte el a jutalmat majd minden jutalmat nyert el. A diadaPestre vonzották, megkapta püspökétl az en-

és azután

lok

gedélyt és ide jött az irodalmi focusba, hol nagy szükség volt rá, mert a magyar színmirodalom kezdett aláhanyatlani, bár soha sem emelkedett volt fel' még európai niveaura (még ma se áll azon). Szigligeti Edére, Toldy Istvánra már leselkedik a halál, Tóth Ede pedig már künn pihen a kerepesi temetben. Csiky Gergely úgy kellett ide, mint a falat kenyér. Zömök, kis kövér papocska volt, bozontos szemöldökkel, bika fejjel, kurta nyakkal. Egy idomtalan emberke, csak a szemei voltak szépek és lelkesea világolok.

Feljött és itt mindjárt elhelyezkedett az akadémiai körökben, «a szér mellett)), a hogy az igazi bohémek mondják. De erre nem volt szüksége, mert ez az ember dolgozni jött két kézzel, tíz kézzel, száz. kézzel. Szinte szemkápráztató gyorsasággal öntötte, a színmveket, eleinte a klasszikus mintákon indulva, az ókorban kereste meséit, de csakhamar belátta,

Sardou és Pailleron sikerein okulva, hogy a közönségnek aktuálisabb koszt kell s ez a pap, ki a szeminárium szk falai közt élt, egyszerre merész kézzel, éles megfigyeléssel nyúlt be az él magyar ((Proletárok»-&tr>, egy a társadalomba, megirván sereg pompásan kidomborított, wvérbl és húsból fel a színpadra. Ekkor érte a zenitet. Többre tehetsége nem telt. Innen már csak lefelé mehetett, de jó irányban ment, ostorozva ((Mukányi))-híin a stréberséget s általában minden további darabjában a magyar betegségeket, miáltal közelebb hozta az ország els színpadát maga-

való alakot vonultatva el

sabb feladatához. Minket különben e helyütt csak mellékesen érdekel színmirói emelkedése, mely valóságos uralkc-

;

Yll

a magyar színpad fölött. Mondják, hogy egy kis zsarnokság is vegyült közzé, hogy mint dramaturg visszaszorította onnan a talentumokat. De hát hol vannak azok a talentumok, kiket visszaszorívdás volt

halálával felszabadultak volna ? Tény, hogy férfias, vasakaratú ember volt, ers szenvedélyekkel. Gylölt és szeretett. Tudott akarni azok közé tartozott, kik a könyökükkel is elég erde hogy a könyökét sek maguknak utat vágni használhatta volna, arra nem jutott ideje, mert ez a könyök éjjel-nappal oda van támasztva szinte szü-

tott s a kik az

—

—

netlenül az Íróasztalhoz. a papságtól i88o-ban meg kellett mert az angyalok, a kikkel a pap foglalkozik,

Kivált miután válnia,

és a színinövendék bakfisok, a kikkel viszont a színképezdei tanár bajlódik, az egyház szemében össze-

férhetlenek. Kitért a protestáns vallásra és megnsült. Mindez hasznára vált a literaturának, mert a családfentartás nagyobb munkásságra kényszeríté. Sok

becses dolgot csinált. Lefordította Sophoklest, Plautust, fordításai becsben az Arany Jáe noséval vetekednek írt mithologiát, dramaturgiát dolgozott, bírált az Akadémiánál és Kisfaludy-Társaságnál, st még regényeket is irt és mint ilyen kerül be most gyjteményünkbe az diJíz JJtlasz-csa((Az atyai<í
—

nem

;

:

A

fiak», ((Sisipbus)), « J-nold)) között. volt fris talentum, nem hozott új

Nem

növénye-

Nem

ket és virágokat új színekkel és illatokkal. az anyaföld sereje tolta ki gondolatait. Olyan volt csak, mint a «sprudel» vize, hogy a mi idegen tárgy beleesik és az koponyájában megmártódik, az az patináját nyeri s a hervatag szegf is bizonyos jnvészi kéreggel bevontán a kövek maradandóságát

veszi

fel.

Egy

kis jegyzkönyvet tartogatott zsebében, abba jegyezte be, ha jó ötletet, élczet, aper^u-t olvasott

VIU

vagy hallott. Ez a kis könyv volt az virágos kertje. Másrészt mint dramaturgnak módjában állt a szemét kiaknázása. A használhatlan darabokban elforduló használható téglatörmelékbl építette föl meséit s sl kis könyvecskébl bokrétázta föl ket. A melyik mese be nem vált színdarabnak, regényt csinált belle. Regényei kevesebb igények, mint darabjai, de mindenik becsületes munka s emlékeztetnek színmveire, vannak bennök csattanó jelenetek, érdekes mese, mely az olvasót megfogja, egy kis melegség, egy kis illat, nem túlságosan sok, csak a mennyi épen telik, de mindeniken rajta van ;

az iró rendkivüli mveltségének és éleslátásának bélyege. Az összes tollat forgató generáczióban az egyetlen, a ki nem dolgozott lapnál, nem bocsátkozott a politikába, se egyéb mellékes szereplésekbe, kizárólag csak iró maradt. Egyszer, elvonuló, mint az énekes madár, mely láttatlanul a srségben szeret lenni. legszkebb családi körben élt, alig egy-két barátjával érintkezve. Neve csak akkor bukkant ki, ha új darabot alkotott. Mintha a hold, az ég hárfása, csak. akkor jelenne meg, mikor megtelt. De hát egyszer mégis megtörtént a szomorú kivétel egy ködös novemberi napon 1891 -ben. sajtó megdöbbenve jelentette, hogy Csiky Gergely nem él többé. Egy eladatlan színdarab maradt utána, meg akis jegyzkönyvecske. És a kis «Notes))-ben ki tudia, hány darab, hány személy, a kiket nem tud életre szólítani soha többé sem a Gábriel harsonája, se a körmöczi pénzverde pörölyeinek csattogása.

A

A

Mikszáth JQStmán..

AZ ATLASZ-CSALÁD

Ctiky

:

At

Atl*S2-csalid.

"Els

k'<3dása megjelent j8fO-ben.

hMÁ''^--

(KOlcsOniS» meglepetések.)

Az öreg

Atlasz

Samu addig

addig

törte a fejét,

tanácskozott a feleségével, hogy micsoda meglepetést

szerezzenek Sándor fióknak nevenapjára, míg

végre Sándor

úrfi

maga

szerzett nekik meglepetést,

még pedig olyant, hogy majd a falnak szaladtak tle. Az öreg úr egy legújabb találmányú és javított szerkezet gzeke s egy teljesen fölszerelt almásszürke négyes fogat között ingadozott

;

amaz

vedélyes gazdának szerzett volna örömet

;

a szen-

ez hízel-

fényzési hajlamának, mely, mint igazi magyar földesúrhoz illik, eddig csupán lovakban,

gett volna

sallangos szerszámokban, parádés kocsisokban

s

több

jlyfélében összpontosult.

— Tudod-e Rozália, — monda Atlasz úr

felesé-

gének, miután hosszasan kifejtette eltte a két név-

napi meglepetés elnyeit,

—

tudod-e, hogy neked ember semmi hasznodat sem veheti ? Itt beszélek már egy óra óta a gzekérl és az almásszürke elmondom, mindegyikének mi lenne az ára fogatról és miben szerezne örömet Sándor fiúnknak, s te itt hagysz engem állni és vaktában tapogatózni a nélkül, hogy csak egy szóval is segítenél rajtam. Hát mindent én tegyek már ebben a házban ? Nemcsak a pénzt szerezzem meg, hanem azon is én törjem a fejemet, hogy mire költsük cl ? az

;

Atlasz úr igazán haragudni kezdett,

rl

s

lekapta fejé-

a fekete bársony sipkát, melyet a régi

lékéül alatt

télen-:iyáron

szobában

a

viselt,

idk emkalapja

is,

is.

— Istenem, Istenem — — hát

asszony-

kiáltott Rozália

!

ság panaszos hangon,

mit mondjak, miben

adjak én neked tanácsot, mikor te olyan okos

ember

vagy és úgy sem hallgatnál a tanácsomra, ha nem volna tetszésedre?

— De most akarom, hogy

lesz, követni is

fogom.

Egy

És ha

tanácsot adj.

hét múlva

itt

j

van Sán-

dor napja; a keresztyén katholikusok jobban megünneplik a névnapot, mint a születésnapot

;

tudom

az én papomtól, a ftisztelend plébános úrtól mi, a szülei,

nem

nem

sérthetjük

veszszük figyelembe

ajándékot

kell neki

meg Sándort

;

és

azza^ hogy

vallási szokásait.

adnunk, csak az a kérdés

Névnapi :

a

gz-

ekét-e vagy a négyes fogatot?

— A gzeke — monda az öreg asszonyság gondolkozva — hasznos gazdaságban minden-

el-

a

esetre

és

nagy örömöt fog okozni Sándornak,

a

ki

s

olyan nagy gazda, hogy a régi, is

— Mit

akarsz ezzel

mondani

— Talán

szigorúan Atlasz úr.

igazi földesurak

az

hozzá járnak tanulni és bámulni azt,

?

.

.

.

— vágott

közbe hogy Sándor nem

igazi földesúr?

— Harapjam — dani

nyelvemet, ha azt akartam

el a

mon-

—

öreg hölgy fölpezsdülve.

az

kiáltott

!

Sándor igazi földesúr, ha van igazi földesúr a viláezt nem lehet tagadni ; csakgon de nem régi hogy annál nagyobb dicsség, ha a régiek hozzá

—

;

járnak tanulni és bámulni.

— Helyes beszéd, — monda Atlasz úr dése ismét húzta bársony — Tehát tanácslod, hogy gzekét vegyük meg Sándornak? — Akarod, hogy adjak neked egy okos tanácsot? — Akarom-e Hogyne akarnám, mikor egy óra óta kérem már tanácsot? — Én gondolom, hogy gzeke épen olyan és teljes

ki engesztel

jeléül

sipkát.

azt

fejére

a

a

igazi

?

azt a

azt

a

örömöt szerezne neked, mint Sándornak, mert hasznos lenne a gazdaságban azért hát azt tanácslom, vegyük meg a gzekét. De a négyes fogat még nagyobb örömöt okozna Sándornak, mert egyedül az övé lenne azért vegyük meg a négyes fogatot is. ;

;

— Asszony,

bámulva Atlasz jutott

eszembe.

ez valóban okos tanács úr.

Meg

lesz aztán az igazi

mondom

— Csodálom,

!

—

kiáltott

hogy nekem nem fogjuk venni mind a kettt Ez

öröm, az

Sándornak, hogy a

!

igazi meglepetés. te

eszméd

volt.

Meg-

Ezentúl

mindig tanácsot kérek tled, ha valamit akarok tenni.

I

;

— Ilyen okos ember nem én taná— asszonyság. öreg az csomra — Hát csakugyan okos embernek engemet? — kérdé Atlasz úr büszke szerénységgel. — Micsoda kérdés ez Nem épen úgy tudod az

szorul

felelt

tartasz

te,

!

és

nem épen úgy

volnál okos ember,

godni

semmibl

Ha nem

tudja az egész világ?

meg

gazda-

tudtál volna ennyire

?

— tévé — Uzsora Atlasz — Hála Istennek! Ezt nélkül,

kiegészítlég

hozzá

úr.

Mikor

lunk.

az

senki sem mondhatja róemberek beszélgetnek rólad és

gazdag Atlasz Samui), mindig hozzá teszik «pedig soha sem volt uzsorásai). A másik meg azt mondja: «tisztességes úton gazdagodott megí.

mondják

:

(ca

:

És senki sem vonja kétségbe, Miért csodálkoznak?

—

és csodálkoznak rajta.

—

Mert ritkaság vagyok, specialitás, De meg is áldott Atlasz Samu büszkén.

—

monda

az Isten

elmondhatjuk, hogy boldogok vagyunk.

— Boldogok vagyunk gyermekeinkben, — tévé — Gyermekeinkben minden egyébben. Egyik

hozzá az öreg asszonyság. és

Olyanok, mint a lánczszemek, ha az egyik megbomlik, már nincs láncz. Ha a gyermekeinkben örömünk volna, de elveszne a pénzünk,

kiegészíti a másikat.

vagy ha a pénzünk szaporodnék, de valamelyik gyermekünknek baja esnék, akkor már nem volna boldogság, mert az egyik szem kiesnék. Érted

— Milyen szépen

tott

ki

Rozália asszonyság.

tudod magyarázni

— Milyen

jól

I

?

—

kiál-

eltaláltad a

!

lánczot

Egészen úgy van,

!

szeme ersen

mondod.

a mint

nem szakad

nálunk

Istennek,

a

el

Gazdaságunk

tart.

szaporodik, üzleteink

— Mit beszélsz

virágzik,

sikerülnek

jól

üzletrl

láncz,

nem

csinálnak üzletet.

a te férjed és

egyik úrtól

fiad

Vagy

üzletet

A

vágott közbe méltósággal Atlasz úr.

hála

minden pénzünk

.

.

.

Ki csinál

?

De

—

?

földesurak

talán azt hiszed,

hogy

közönséges üzletemberek, a kik

másikhoz szaladgálnak cs kidobatják

a

magokat ?

— Bocsáss meg, nem

üzletet akartam mondani,

—

mentegetzött az öreg asszonyság,

idkre gondoltam

és

—

csak a régi

ráment a nyelvem.

— Igyekezzél, hogy ne menjen nyelved megidkre Üzlet micsoda sz — — Ha leányunk, grófné, megvetleg Atlasz rá a

régi

.

.

a

úr.

mindjárt

hallaná,

Nem

beszélni ?

a

kiáltott

I

!

.

elájulna.

Nem

csodálom, hogy

elegánsan

tudsz

vnk,

a gróf,

min-

dig ideges lesz, ha a szalonban, a társaság eltt megszólalsz

—

.

De

.

.

Üzlet

hát

!

Bah

mit mondjak, ha arról

izérl akarok szólni

?

.

.

.

.

.

az

arról

kérdé az öreg asszonyság,

nem merve kiejteni többé a végzetes férje az elbb oly kicsinyl definitiót Atlasz úr egy kissé zavarba jött

bársony

.

;

szót,

melyrl

adott.

lekapta fejérl

sipkáját, beletekintett, ismét fejérc tette

nem találta meg az elegánsabb szót, ránkoztatás nélkül lehetne a

;

de

melylyel megbot-

számzött

üzletet pótolni.

— Legokosabbr.n teszed, ha soha sem beszélsz üzletrl, — végre feleségérc. — Mi közünk rivallt

nekünk az üzlethez

?

Mondd

azt

:

az Úristen

meg-

áldotta fáradságunkat

nos úrnak

—

— ez

jól

hangzik és a plébá-

tetszeni fog.

is

—

felelt alázatosan az öreg így fogom mondani, asszonyság. Te nagyon szépen tudsz beszélni, s

—

én szeretném, ha mindig te tanítanál engem.

— Utánozz

hát engem,

— viszonzá Atlasz

úr, kit

ismét egészen kiengesztelt nejének elismerése.

Gondolom, elég szépen tudok

beszélni,

—

de még sem

olyan szépen, mint fiaim.

— Nem csoda, k már egészen nevelésben részesültek, — monda az öreg hölgy, éled büszkeséggel. — De az érdemed, adtad hozzá pénzt. — Miért szerezne az ember pénzt, ha nem gyermekeire költené? — Ez már megint olyan mondás, melyet arany betkkel kellene — monda Rozália asszonyság könnyes szemekkel és mély meggyzdéssel. — De uri

újra

is

a te

te

a

fölírni,

meg

is

áldott

az Isten,

büszkék lehetünk gyerme-

keinkre.

— A leányunk grófné, si kastélyban. — Manó miniszternek. — Sándor legjobb gazda és férje,

a

gróf jószágán

lakik,

fiúnk miniszteri titkár és jobb

keze

a

fiúnk a a megyében, és úgy tud lovagolni, vadászni és virtuskodni, hogy a született urak

— Szóval

is

megcsodálják.

száz perczentnél többet hozott a pénz,

melyet gyermekeinkbe fektettünk, öreg asszonyság hálás tekintettel. Ne emlegess száz perczentet,

—

— be az — monda Atlasz fejezé

— Csiky

:

Az

Mii akarsz

Atlasz-család.

ezzel mondani f

5-

'»P

9

— az

úr rosszalólag,

rával szereztem a

emberek még

azt hinnék, uzso-

pénzemet.

— Hiszen az egész uzsorás. — De azért mégis szeretnék rám

hogy nem

világ tudja,

Ha

valaki

nak

kell lennie,

fogni,

voltál

ha lehetne.

közülünk meggazdagszik, nagyon óvatos-

szemében. És

mert az nagy

bn

azt hiszik, azzal

szegény ember

a

könnyítenek a magok

szegénységén, ha rosszat mondhatnak a gazdag em-

Ne

berrl.

emlegess hát száz perczentet, mert ha

mondaná

valaki meghallaná, mindjárt azt

ahá

:

!

haj-

danában nagyon hozzá szokott a száz perczenthez,

hogy most

rájár a nyelve.

is

— Többé

nem fogom

emlegetni,

öreg asszonyság engedelmesen.

—

— Meg

monda

venni a négyes fogatot Sándor neve napjára

— És

a

gzekét

is,

— tévé hozzá

az

fogod hát ?

Atlasz úr.

—

Miért ne szerezzen az ember örömöt gyermekének, ha annyi pénze van, mint nekem?

A

földesúri kastély egyik félrees kis szobájában

folyt

néz

nagyfontosságú tanácskozás, az udvarra

e

le

szárnyban, abban

öreg házaspár

A

fenn.

idbl és

nem

ide régi

is,

a

a

lakosztályban,

maga külön használatára

szoba bútorzata egyszer

való,

melyet az

volt,

mikor Atlasz Samu nem

tartott

még azon

volt

földesúr

De magával hozta Ha dicsekedni akart

a saját kastélyában lakott. jól

érezte magát köztök.

ismersei eltt, kik néha napján meglátogatták,

elvezette

ket

zott, kifestett

a kastély kerti szárnyába, az aranyo-

termekbe, melyek fényesen és nagyúri

kényelemmel voltak bútorozva

—

a

gyermekek szá-

mára.

Itt

lakott Sándor, az igazi földesúr;

itt

volt a

gróf és grófné lakosztálya, mikor pénzre volt szük-

ségök és meglátogatták az öregeket ki

a

;

és

pihente

itt

országos fáradalmait a miniszter jobb keze, mikor

szünidben haza

Az

vadászni és uraskodni.

jött

öreg asszonyság magas hátú, kipárnázott kar-

székben

ült,

nagy kendkbe burkolva, széles

mely alól Tudta, hogy ez

nem

vcl,

szemében,

ki

fköt-

selyem parókája.

paróka nagy szálka gyermekeinek

s kivált

kap,

csöket

a

látszott

leánya, a grófné,

ha megpillantja

;

csaknem gör-

de nem tudott tle

inkább úgy kimélte gyermekeinek érzelmeit, hogy egészen eltakarta és senkinek sem megválni

mutatta,

s azért

ámbár hajdan,

gyon büszke

A

kai-szék

fiatal

volt rá.

az

ablak mellett

sen az udvarra lehetett

látni és

s

más

ily

honnan egyene-

állt,

figyelemmel kisérni

a libatömést, a

a cselédek járását-kelését, etetését

asszony korában, na-

.

házi dolgokat,

melyek

majorság iránt

az

viseltetett,

ha-

bár gyöngesége és köszvényes lábai miatt már

nem

öreg asszonyság nagy érdekldéssel

bennök személyesen, de innen az ablakból legalább felügyelhetett, hogy minden jó rendben és a régi hagyományoknak megfelelen történjék. Ennél az ablaknál ült legszívesebben, ide vehetett részt

tolatta

kerekes karszékét

s

innen gyönyörködött a

szakadatlanul felhangzó sipegésben,

kotkodácsolás-

ban, kukorékol ásban és gágogásban,

melynél szebb

madárzenét soha életében nem isméit. Ezt a gyönyörségét csak az multa fölül, ha gyermekei meglátogatták s beszéltek neki mulatságaikról, örömeik-

rl, az

világban játszott fényes

urj világról s az uri

Az öreg

szerepökrl.

asszonyság boldog volt az

ablak mellett, kényelmes karszékében,

nem

és

volt

semmi más kívánsága, mint gyermekeinek ragyogása és a majorság szaporodása.

Most szen

is

ablak mellett, de figyelmét egé-

ült az

itt

elvonta

a

libatömésrl

melyet férje eléje terjesztett dott neve napjára

az

a

fontos

mivel lepjék

:

kérdés,

meg Sán-

Atlasz úr a karszék eltt

?

az asztalhoz támaszkodva,

s

állt,

csak akkor változtatta

helyzetét, ha vagy a száz perczent emlegetése, vagy

az üzlet

szó,

vagy más

öreg asszonyságnak,

megfeledkezése az

efféle

fölboszantotta,

mikor néhány

lépést tett a szobában s lekapta fejérl bársony sipkáját.

nem

Atlasz úr könnyen megharagudott nejérc, ha

volt vele

megelégedve, de épen olyan könnyen

sem tartottak tovább egy-két percznél. A névnapi meglepetés kérdésében is szépen megegyeztek s Atlasz úr a teljes összhang jeléül épen megveregette neje vállán a nagykend-csomagot, a mi hosszú id óta a gyöngédség legmagasabb kifejezése volt köztök midn az öreg asszonyság örömtl reszket kézzel az udvarra mutatott, honnan kocsizörgés, ostorpattokiengeszteldött,

s

az efféle házi viharok soha

—

gás hangzott

föl

és hangos gágogás, melylyel a ludak

szétrebbentek a bevágtató lovak ell.

— Megjött Sándor — !

ság, kat,

kiáltott az

reszketve és fölindultán.

—Ó

öreg asszonyhajtja

a

lova-

olyan szépen tud hajtani, akár a gróf parádés

kocsisa.

ijedtem,

Most

leugrik a bakról

azt hittem,

eltaposta

... jaj majd megbúbos fehér tyú!

a

— ;

kot ... de csak mellé ugrott

.

.

.

denben ügyes és finom. Hol van? kérdé Atlasz

—

—

lépve.

— Ott

ni

oda dobja siet.

—

!

a kocsisnak

Milyen egyenesen

a I

min-

ablakhoz

neje

és

magát

tartja

mily öröm! talán hozzánk

fiú,

az

úr,

kiáltott lelkesülten

gyeplt

a

ügyes

—

most

kastély felé

Oh

Istenem!

j?

— Elbb más ruhát vesz lemossa magáról — oktatá Atlasz jóakaró fens— De lépteket hallok tornáczon, — monda gesen öreg asszonyság, — egyenesen ide j és

az

nejét

uti port,

úr,

séggel.

ide-

a

az

tudja,

Az

hogy anyjához ajtó

a szobába.

az uti ruhájában

is

eljöhet.

csakugyan megnyilt, de nem Sándor lépett

Az

inas volt, zsinóros

dolmányban, hetyke

bajuszszal és bizalmas tekintettel.

Köszöntés nélkül, a

úr mellé

nélkül lépett Atlasz vetette,

hogy

itt

úgy foghegyrl oda

hogy mikor adhatja

öreg asszonyság

szemrehányólag nézett

— Ej

s

legcsekélyebb jele

van Cserepes András a birkabrök-

kel és kérdezteti,

Az

tisztelet

csóválta

fejét

férjére.

át.

s

ijedten

és

—

—

monda félénken. már megint? Ha Sándor megtudná! Tudod, mennyire haragszik Üzletet akart monaz ilyen alsórend izé dani, de eszébe jutott férjének tilalma, mely egyszer mindenkorra számzte szótárából az üzletet, s !

ej

!

.

.

.

.

.

.

azért hirtelenében így egészítette ki gondolatát : tudod, mennyire haragszik az ilyen alsórend Isten áldásáért.

'3

— Hát mit tegyek — dörmögött Atlasz úr rossz gyerek — csak zavartan, mint a tetten

kissé

?

ért

kell

magam számára is valami mulatságról gondoskodnom ? Tudod, hogy nem a nyereségért teszem néha a

;

vesztek

is

ezek a parasztok ravaszabbak és

rajta,

magunk fajtája de nekem ez gyönyörség, és nekem is szabad

kitanultabbak, mint a

mulatság, élvezet,

;

mulatnom, ha már ennyire meggazdagodtam.

— Ebben igazad van de Sándor megtil" tekintélyünket paraszmondja, — monda az öreg asszonyság, kinek szotok eltt, hiába,

;

totta

;

hogy

katlan bátorságot adott az, az

a

elrontja

azt

fia

nevében

mintegy

s

tekintélyével beszélt.

— Eh — monda Atlasz úr még mindig zavartan mindent feszengve, — Sándornak sem !

és

tudni,

kell

a mi a ház körül történik; te

sem tudtad volna meg,

ha ez az ostoba János nem jön ide fecsegni.

— Vigyázz, meghallja, — suttogott az öreg asszony-

ság aggódva.

— Hát aztán

?

csak egy inas,

Hiszen

—

felelt

Atlasz úr lenézleg, de azért mégis egy gyors für-

kész

pillantást vetett

megvetésének tárgya

az asztalhoz támaszkodva, állt

c beszélgetés

halk&n

alatt,

felé, ki

keresztbe vetett lábakkal

közömbös, részvétlen

fütyörészve és fényes

arczczal,

csizmájának hegyes

orrára szegezve szemét.

— Hallja maga János, — monda Atlasz úr hozzá — menjen ahhoz Cserepeshez és mondja

fordulva,

meg

neki,

a

hogy várjon

a

juhásznál

és

lóduljon a

kastélyból azokkal a büdös birkabrökkel. Érti?

És

•4

ha magának máskor dolga végezze

el,

— Értem

négyszem közt

lesz velem,

érti ?

—

hogy ne érteném?

no,

nyu-

felelt

godtan János és kifordult a szobából, megint köszöntés nélkül, de egy bizalmas, egyetért pillantást vetve gazdájára, kinél sokkal többre tartotta magát,

ámbár kenyerét pedig

még

ette és libériáját

a régi

Atlasz úr

viselte.

idkben úgy hozzá

szokott a suj-

tásos cselédek arisztokratikus lenézéséhez,

hogy most

sem ütközött meg

cselédjétl

mikor a

rajta,

saját

tapasztalta.

Alig zárult be az zottak

magához sem hette

ajtó

a tornáczon

cl

tért

álláspontját

rajtakapta

a tilos

János mögött

s alig

hang-

hetyke lépései. Atlasz úr

egészen zavarából felesége

eltt,

ki

sem

s ki

véletlenül

ily

midn

birkabr-kereskedésen,

tornáczon újra közeled léptek zaja hallatszott

öreg asszonyság sugárzó arozán világosan

hogy megismerte fia lépteit. Csinos fiatal ember lépett arczán meglátszott a

Bajusza fésülte,

hegyesre

j

falusi

volt

a

leveg

;

hogy délczeg

és

homlokára és

fényes.

izmos tagjain meg-

mozdulataiban volt ugyan

némi nehézkesség és szögletesség, de kezet,

látszott,

pirosító hatása.

haját

fekete körszakálla göndör volt

feszült a szürke uti öltöny

a

s az

szobába. Napsütött

pödörve,

Széles vállán, domború mellén,

még fejt-

elkel

látszott az igye-

akar lenni,

s

annyi

bizonyos, hogy a két öreg szemében, kikhez most a szobába lépett,

volt

a

férfiúi

szépség,

er

és

egészség eszménye és mintaképe.

Kezet csókok anyjának, aztán apjának,

s

mieltt

ezek elragadtatásukból magukhoz térhettek volna,

egy nagy papírcsomagot

tett

az

öreg asszonyság

Ez

ölébe, tele a legfinomabb czukros gesztenyével.

legfbb nyalánkság, melyrl Rozália asszonyság már gyermekkorában álmodoegyetlen

az

volt

zott,

és

mely után titkon

kezd

és

és

5 a melyet csak

fiatal

felesége volt

kés

meggazdagodtak

s

öregségében ért el, mikor már megengedhettek maguknak efféle

fényzést.

—

Milyen

mikor a

hiába epedett,

törekv Atlasz Samu

vagy

fiú

jó

te,

—

Sándor,

kiáltott

az öreg asszonyság csillogó szemekkel, kinyitva a

papírcsomagot

s

mohó gyönyörrel

— Tudod, mit szeretek

édes tar-

ízlelve

sem feledkezel meg szegény öreg anyádról. Ha téged sem áld meg az Isten, akkor nincs igazság az égben Milyen édes, milyen finom látszik, hogy a város-

talmát.

és soha

.

.

.

!

ban készült

I

soha életemben nem ettem ilyen finom-

ságot.

Megkinálta rátja az

a el

férjét

édességnek

papírcsomagot

s

;

de Atlasz úr nem volt ba-

is,

jóakaró mosolylyal

csak arra Intette

visszatolta

feleségét,

hogy

ne rontsa megint gyomrát a sok édességgel, mint

az utolsó sátoros ünnepen, mikor két hétig sínlettc a c^ukros

gesztenye mértéktelen élvezetét.

— No Sándor, — ki ezalatt

alá a

húzva egyik lábát

levegben,

rosban

folytatá aztán fiához fordulva,

közel anyjához az asztal szélére

—

s a

no fiam, szerencsével

?

— Szerencsével, —

ült,

maga

másikat könnyedén lóbázva

felelt

Sándor.

jártál

a

vá-

!

i6

— Láttad püspököt, vde? — kérdé asszonyság. — — — Micsoda! — fellobbanva Atlasz a

beszéltél

mohón az öreg Nem.

kiáltott

nem

úr.

maga elé? Talán nem akart elfogadni? Hat nem tudja, hogy keresztyén vagy, hogy patrónus vagy és hogy te magad tartasz ki egy egész papot? Nagyszer! És még el sem akar

Talán

bocsátott

téged fogadni, mikor tisztelegni mégysz hozzá?

—

Azt szeretném

hogy ne fogadjon cl, magamat nála, monda asztalra ütve öklével, hogy édes látni,

—

mikor én bejelentetem Sándor,

úgy az

anyja ijedtében egyszerre lenyelt egy egész czukros gesztenyét.

nosunk

— Mindjárt

fizetését és

a templomra. Ezt jának,

mikor

felfüggeszteném a plébá-

egy krajczárt sem adnék többet

meg

is

mondtam

a huszár avval

püspök nem fogadhat Hát még sem

—

a

a

püspök

h/rrel

jött,

el.

elfogadni

akart

Atlasz úr nagy méltat! ankodással.

!

—

titkár-

hogy

a

kiáltott

— Nem fogadni

el

egy Atlasz Sándort! Ki az a püspök, mi az a püspök? A püspök is csak olyan pap, mint a többi, csakhogy több pénze van és vörös ruhában

Nagyszer

jár.

— Nem fogadhatott mert nagy beteg, — monda Sándor — Ez már más, — jcgyzé meg Atlasz úr megnyugodva. — Miért nem mondtad mindjárt? — Szegény püspök — monda az öreg asszonyság. — Mi baja van — Valami nagy veszedelmes nyavalya bántcl,

csillapítói ag.

ezt

részvéttel

!

?

és

•7

hatja,

mert a püspöki titkár nagyokat sóhajtott és

Különben igen szépen és udva-

fölforgatta szemeit. riasan, lehet

mondta,

mondani, alázatosan beszélt velem. Azt

hogy

excellentiája

:

fogadhatja

el

nagyságodat

.

.

véghetetlenül saj-

hogy személyesen nem

nálja és ezer bocsánatot kér,

.

— — Kedves finom ember ez püspöki közbe Atlasz úr elégedetten. — Selyem reverendát lakkczipt — egé— Azt mondta Sándor és

a

titkár

szólt

és

szíté

a

ki

hogy

hát,

excellentiája

nem

betegsége miatt

visel,

személyleírást.

ezer bocsánatot kér, de

lehet

hozzám szerencséje

majd a püspöki helyettes, a nagyprépost fogja intézni ügyemet. Maga a titkár vezetett hozzá.

s

el-

— A nagyprépost fpap? — kérdé Atlasz — Mindjárt püspök után következik de neki csak gombjai vörösek, nem az egész reverendája. — Ez nagyon szép — jegyzé meg öreg asszonyság. — Mennyi jövedelme van — kérdé Atlasz — Azt mondják, fölmegy vagy huszonnégyezer — Finom úr És hogy fogadott téged? — A lehet legnagyobb Kezet fogúr.

is

a

;

a

az

viselet,

is

?

-

úr.

forintra.

lehet.

tisztelettel.

A

tunk és egymás mellé ültünk a pamlagra. prépost engem nagyságos úrnak szólított, méltóságos úrnak tett,

hogy meg

;

a titkár

kell

nagy-

én

t

már elre figyelmezte-

méltóságozni, mert czímzctcs

püspök.

— Nagyszeri És kezet -

Meghiszem

Ctiky:

Az

azt.

AtlMx-ctnlid.

fogott veled?

Mikor elmondtam

neki, 3

hogy

j8

templomunkat

a

oltárképet

kezemet és

a

újra ép/ttetcm

el

sem

hogy példát adok

meg

—

meg

és

egy szép nagy

megfogta mind a két kezével

festetek,

Azt mondta,

bocsátotta többé.

a többi

kegyuraknak és az Isten

fog áldani nagylelkségemért.

Mvelt ember

nagyprépost

a

— íegyzé

úr,

az öreg asszonyság megindultan

könnyes

és

szemekkel.

—

elmondtam neki, hogy a templom nemsokára befejezzük az oltárkép és szeretném a templomot a búcsúkor,

Azután

helyreállítását is

elkészült,

;

Sándor napján

fölszenteltetni,

szent Sándort ábrázolja

.

.

mert az oltárkép

is

.

— Volt szent Sándor? — kérdé Atlasz úr büszkén. — Több mint papunk mondja. Az egyik püspök, másik pápa. — A mienk legyen pápa, — monda Atlasz úr És mit elégedetten. — Ez nagyobb is,

a

a

a

a

felelt

úr.

nagyprépost és a

kép

?

Kérdezte, mennyibe került a templom

?

— Nem kérdezte,

rította a

meg

a

kezemet,

s

de én megmondtam. Megszo-

ismét azt

állította,

hogy az

Isten

fog áldani. Ekkor eladtam kérésemet, hogy

maga jönne Nagyon megtisz-

szeretném, ha a templomszentel ésrc el

hozzánk és vendégünk lenne.

telve érezte

magát és bizonyosan

eljött

volna,

de

agg kora és hivatalos teendinek halmaza nem engedi, hogy eltávozzék hazulról ; hanem megigértc, hogy egy kanonok minden esetre el fog hozzánk jönni e nagy ünnepre.

— E?

is

nagy pap

?

— kérdé

Atlasz

lír.

•9

—

A

derekán és

nagyságos úrnak jönni is

—

a

nyakán vörös Az,

szólítják.

mert többen vannak

a

ki

a

ruhája

és

hozzánk fog

— még püspöksüveget

viselhet.

— A vörös selyem bútoros szobába fogjuk — monda Atlasz úr elégedetten. —

szál-

lásolni,

ezt

látszik,

Ebédre

színt

a

franczia

legjobban szeretik

pezsgt

Hát

iszunk.

Ugy

papok.

a

aztán

mi

történt ?

— A nagyprépost meghívott ebedre. — Hallod asszony? — Atlasz büsz— Sándor nagyprépostnál kén neje ebédelt. — Hány — kérdé az öreg asszonyság ragyogó — — Nem olvastam meg, de nagyon sok Sándor. — A nagyprépost ebéd mindnyájan kocczintottak velem. mondott rám — Franczia pezsgvel — kérdé Atlasz úr ragadtatva. — Nem pezsg. — Nálunk — monda Atlasz úr — Kár, hogy büszkén. öreg nagyprépost nem kiáltott

felé fordulva.

úr,

a

étel volt ?

tál

tekintettel.

volt,

felelt

alatt toastot

és

el-

?

volt

lesz,

franczia,

az

jöhet ki

;

de egy kanonok, az

egész környék lesz,

uri

családjait

is

csak valami.

meghívjuk.

Az

Szép nap

szép ünnep.

— A legszebb ünnep — tcvé hozzá öreg asszonyság, ~ Sándor nevenapja. — Ugy ám, Sándor nevenapaj, — Atlasz a világon,

az

folytatá

úr,

egyetért kacsintást vetve feleségére.

dor i}cm

is

tudja, mi vár reá

ezen

a

— És Sán-

napon.

:

— Nagy meglepetések — monda mosolyogva az öreg asszonyság. — ne fecsegd elre — — Akkor már nem kedven Atlasz megCsitt

ki

!

lesz

lepetés a meglepetés. fiút?

Nézd, már most

is el

kell neki

Minek is

monda Sándor,

én kiváncsi egy cseppet sem, izgatottan,

kissé

tett lábaival, azt lógatva le, s

vagyok én

kiváncsi,

engem

rettek a

másikat rakva

a

s

Jól

föl

fogjátok

azt

tesz.

ismersz minket,

—

s

melyet

mert úgy

mi legboldogabbá

—

teszed kiváncsivá ezt a

olyan kiváncsi, hogy utoljára

árulnunk az egész meglepetést.

— Nem vagyok

húzott,

jó-

kiáltott

!

úr.

helyet cserélte-

elbb maga

az asztalra. is

—

—

tudom, hogy

ti

nevem napjára

— monda Atlasz

alá

Nem szeadni,

úr elé-

Azt adjuk, a mi legboldogabbá tesz. Mondjuk meg, hogy mi az ? Engedjétek inkább, hogy én mondjam meg, szólt Sándor izgatottan, s most már mind a két lábát

gedetten.

—

—

lelógatta.

— No

hát találd

ki,

— monda Atlasz

úr csinta-

lanul.

Sándor egy ideig habozott, lábait,

megpödörte

fölhúzta, lebocsátotta

bajuszát, s mintha e férfias dísz

érintése egyszerre fölébresztené egész bátorságát,

megemberelte magát

s

így szólt

— Meg akarok házasodni. — Hohó! —

— ez már igazán mi számunkra. miért volna meglepetés? — kérdé az kiáltott Atlasz^ úr

meglepetés a

—

Már

öreg asszonyság.

-

—

Hát nem arra való

a fiatal

em-

!

1.1

bcr, hogy megházasodjék? Hát ellehet sokáig ily nagy gazdaság asszony nélkül ? Hát nem a napokban is arról beszélgettünk, hogy Sándor számára

ma-holnap egy

— Ez épen

keresnünk

jó pártit kell

a

—

bökken,

Jó pártit keresni No hát Sándor

—

-

monda

^

?

Atlasz úr.

már magának,

talált

— monda

az öreg asszonyság felbuzdulva, mint mindig, ha

érdeke forgott szóban,

—

— fia

és így legalább megkimélt

minket a fáradságtól.

—

-

ha

Hiszen,

és

jó a párti

megfelel

a

mi igé-

nycinknek, akkor semmi kifogásom sincs ellene.

—

olyan

Sándornak sokkal leányra

való.

— Én

esze van, a

Atlasz úr

azt

mondja meg

leány nevét?

Itt

ül

lógázza a lábát és hagyja, hogy mi jük az

— jutni ?

asztalon

és

fejünket tör-

választottja fölött.

Hogy

szólna,

— viszonzá

nem engeded szóhoz

mikor

az öreg asszonyság.

— No hát engedem szóhoz úr,

az a

meg-

Miért nem

szól ?

a

hogysem

nem hozzánk

ki

hiszem, — monda — De hát miért nem

is

nyugodva.

több

szemét,

vesse

jutni,

nadrágzsebébe dugva kezeit és

—

hoz támaszkodva.

Mi

—

felelt

Atlasz

háttal az asztal-

ugyan más meglepetést

készítettünk neved napjára, de ha neked egy feleség a

legkedvesebb névnapi meglepetés, azt

zem, elég pénzem van

—

Boglár Klára,

éa lesütve szemet

—

rá.

is

megszer-

Halljuk hát a nevét!

felelt

Sándor

apja eltt.

De

lassan, vontatva

mintha e név

ki-

ejtése egyszerre visszaadta volna bátorságát, hirtelen

!

!

!

21

fölkapta fejét, leugrott az asztalról s újra hangosan,

csaknem dac^osan ismctlé

más ezen

— Boglár Klára

:

és senki

a világon

Az öreg

elre

Atlasz füléhez tartotta tenyerét,

nyújtotta a nyakát s mintha

nem bíznék

hallásának

mondja

helyességében, fölszól ítá Sándort,

ki

még

egyszer a leány nevét, de jó hangosan mondja, mert

úgy

látszik,

mintha

hallana elég tisztán.

Boglár Klára,

füle

a

csengett volna

— ismétlé

s

nem

Sándor harmadszor, hogy az öreg

apja kivánsága szerint oly hangosan,

úr hirtelen befogta mind a két

— Hallom,

hallom

!

fülét.

— monda

fejét

csóválva é$

feleségére tekintve, kinek arczán rémület és szomo-

rúság látszott,

—

de nem tudok hinni «

hallom,

fülemnek. Vagy talán van több Boglár-család a vilá-

gon

s

mi

nem

ismerjük az igazit?

— — Hát ez az? — — Szépen

—

Ismeritek,

felelt

lankodással. a

Sándor.

kiáltott Atlasz

-

fejünket,

micsoda

úr nagy méltat-

vagyunk!

Mi

itt

törjük

meglepetést szerezzünk nc-

vednapjára, és te csinálsz nekünk olyan meglepetést,

hogy majd megüt tle

a guta.

Boglár Klára

Bah

— De — Mi

hát mi

kifogásod van

ellene?

—

kérdé

Sándor.

kifogásom van ellene?

Ez

aztán

a

kér-

dés! Hallod-e asszony, azt kérdi, mi kifogásom van ellene? te

Mintha csak nekem volna kifogásom Mintha !

egészen jónak, helyesnek, bölcsnek, hasznosnak

tartanád ezt a házasságot

!

Szólj

hát

már

no, vagy

!

«5

fiad

mindjárt ide hozza Boglár Klára kisasszonyt és

oda

ülteti

—

az öledbe.

— monda Sándor, szintén az — rosszalod vá— siránkozott az öreg Istenem

anyám,

Szólj,

öreg asszonysághoz fordulva, lasztásomat?

—

Istenem,

asszonyság, férfi,

te

is

!

—

hogy nekem

-

esik ez

a

két hatalmas

mintha rászorulnának az én tanácsomra

— Ez nem — Hiszen, ha

— monda Atlasz úr mogorván. meg mondanom, és — haragszik meg, az öreg

felelet,

ha Sándor nem

igazat

az

kell

folytatá

asszonyság vékony, csaknem csiripel hangon,

—

hát annyi bizonyos, hogy én ezt a leányt nem tartom Sándorhoz valónak, és nekem nagyon fáj, igen, én nagyon szomorú vagyok, hogy épen t választotta.

— Tessék —

is,

magától mondja,

!

nem én

kiáltott Atlasz úr diadalmasan.

rá!

a ki jobban

fél

tled, mint tlem, a

tud gondolkozni a te fejed nélkül,

tanítottam

— Még anyád ki

még

nem

is

is

ellene

van e házasságnak. Mit akarsz többet?

— Azt akarom, hogy mondjátok meg határozottan, mi kifogástok van ellene? — Beszélek hát határozottan, — monda — Az kifogásom van Atlasz hogy koldus. — Miért nem ez kifogásod akkor, mikor Szádváry nénémet? Az koldus — Nagyszer — Atlasz legszin— még tébb bámulattal csapva össze tisztán

és

tisztán és

a

úr.

ellene,

volt

a

elvette

volt.

is

kiáltott

!

úr, a

tenyereit,

kérdi,

miért

nem

volt

Azért, mert Szádváry egy gróf és a leányomat

névá

tette.

Ez nagy

azt

kifogásom Szádváry ellen?

dolog,

ezért lehet sok

grfpénzt

u adni,

De is

nem

mi

a

hanem

pazarlás,

micsoda a te Boglár Klárád?

nem

bölcs befektetés.

Az

apja

még nem

nemesember, hanem egy vén kormindig a mások pénzén játszotta a gaval-

gentry,

hely, a ki

is

lért.

— —

Nem

én elvenni, hanem a

az apját akarom

leányt.

Ez egy

hallottam,

rossz viccz,

akarod elvenni

Azt hiszed, eltartanod

mit én

a

de most nem nevetek ?

De

bizony azt

rajta. is

el

már százszor

Nem

a leánya elhagyja az apját?

t

ismerem

a mint

s

is,

a

az apját

fogod venni.

Neked

kell

vén ganefet,

többe fog kerülni, mint egy asszony.

— Atyám, ne feledkezzél meg magadról, — Sándor — Csak úgy számon — mentegetzött Atlasz úr megszégyeganef — Tudod, hogy nem szoktam közönszólt

fölpattanva.

szaladt ki a

véletlenül

az a

szó,

ilyen

nülve.

de most fel voltam hevülve és nem tudtam, mit mondok. Te vagy az oka, minek

séges szavakat használni,

bosszantottál folytatá

úgy

fel

azzal

a

Boglár Klárával

ismét beledolgozva magát elbbi

hangulatába,

melybl egy

pillanatra kivette

—

?

haragos

megszé-

gyenül ése és mentegetzése.

De Sándor sem

hagyta magát. Észrevette a

pilla-

natra födetlenül hagyott gyönge oldalt s igyekezett

azon ellenfeléhez férkzni. Akárhogy föl van valaki hevülve, ha

—

ber és a

mvelt

nálhat oly szavakat, melyek társaságból.

uri

em-

osztályhoz tartozik, soha sem hasz-

Mi"-

mondana

ki

vannak zárva

a

a nagyprépost vagy

jó a

!

kmonok, ha kijönne hozzánk lana tled?

kifejezést hal-

s ilyen

Atlasz úrnak elevenére tapintott c kérdés, az öreg

asszonyságon

meg hideg borzadály

szörny lehetség puszta

föltevésére

is.

az elnyt, melyet atyja pillanatnyi által

—

futott

végig e

Sándor érezte

megfeledkezése

s nem hagyta kisiklani keze közül. Akármint gondolkozol az öreg Boglár Kál-

nyert

—

mánról hatod,

hevülve

folytatá neki

hogy elkel, finom,

foglalhat

A

azt

nem

tagad-

modora van s helyet bármily társaságban. Hát még a leánya uri

Nincs az a grófn a világon, a volna.

—

néném már

ki

hozzá mérhet

öt éve grófné, de azért mégis

olyan Klára mellett, mintha szobaleánya volna.

— Tagadom, — monda vékony, siránkozó hangon öreg asszonyság. — Nem — Sándor, nem — hogy figyelembe véve anyja gyönge az

látjátok-e be,

folytatá

tiltakozását,

összeköttetés épen úgy emelné családunkat, mint

ily

akár a magas rang, akár a nagy vagyon jára

is,

?

Aztán

utol-

én szeretem a leányt és boldog akarok

lenni.

— De

azzal

dogtalanokká

nem

gondolsz, hogy szüléidet bol-

tennéd?

—

nyöszörgött

Atlasz

úr

panaszos hangon, miután több sikertelen kisérletet tett

elbbi haragos hangulatának

s elvesztett

tekin-

télyének visszaszerzésére.

— Ha nem tördném boldogságtokkal, akkor nem kérném beleegyezésteket, hanem elvenném — monda Sándor szelidül hanleányt gon. — Azt akarom, hogy úgy örüljetek menyea

ti

a

a nélkül

is,

ti

is

!

lé

tcknek, mint

én

feleségemnek, mert az én bol-

a

dogságom csak akkor lesz teljes. Mégis csak jó fiú ez a Sándor,

—

öreg asszonyság elérzékenyülve.

— Mondd

Sándor

— monda az —

anyám, igaz lelkedre,

hát,

hirtelen hozzá fordulva,

folytatá

— nem tenne téged

boldoggá, ha boldognak látnád fiadat?

—

Itt

sülyedjek székestül

öreg asszonyság erélylyel,

a

földbe,

— ha

nem

—

felelt

az

örülnék a te

De

mikor tudom, hogy az a leány nem fog téged boldoggá tenni

boldogságodnak.

— Miért nem — Mert nem hozzád — Miért nem hozzám való? — Mit tudom én — nyögött ?

való.

?

az öreg asszony-

ság, ismét visszaesve siránkozó, panaszos hangjába.

Kérdezd meg

meg

okos ember, jobban

atyádat,

—

tudja mondani.

— Azért nem hozzád — vágott közbe Atlasz — mert nem családunkba. Mi mi való,

úr,

illik

dunk? egy emelked fölfelé kell haladni,

Én megszereztem

a

a

család,

mert

melynek még mindig van a tettl.

még messze

a pénzt, a jószágot,

nektek

csinálni a nevet, az összeköttetést, az állást.

már grófné, egyik

fiam

csalá-

már elkel

hivatalnok,

megtették a magukét. Neked olyan pártit

kell

Leányom kell

k csi-

mely vagy sok pénzt hoz a családba, vagy magasrangú összeköttetést szerez. Tudom, Manó bátyád soha sem venne feleségül egy Boglár Klárát. Nem is adnám oda neki, monda Sándor nálni,

—

daczosan.

—

»7

—

jaj

nekem

—

kezeit,

—

!

Atlasz

kiáltott

úr,

összecsapva

hát már semmi okos beszed sem fog

rajtad ?

— A legokosabb

beszéd az volna, ha így szól-

«Jól van fiam, ha szereted Klárát, vedd fogadd áldásomat)).

nál

el

:

—

Jaj

áldást

néd

is

nekem

—

!

kesergett Atlasz

—

még nem ven-

úr,

adjak? Hát az áldásom nélkül

el ?

— Elvenném, — Mégis

de boldogtalan lennék. ez

jó fiú

Sándor,

a

— jegyzé meg

öreg asszonyság. Hiszen épen az a elkeseredve Atlasz

úr.

bánnám, akárkit vesz aztán szeretném

bl

és

De

?

jó

látni, fiú,

és

nemcsak pénzt, hanem

— Úgy értsem

baj,

—

hogy

Ha

jó fiú

rossz

fiú

nem adnék hogy élne meg el

;

utoljára

áldást

is

is

!

—

kiáltott

volna,

neki

az

nem

pénzt,

szerelem-

a

kénytelen leszek

adni neki.

hogy beleegyeztek házasságomba? - - kérdé örömmel Sándor. Úgy értsed, hogy beleegyezünk? Sehogy se

—

értsed,

—

ezt,

kiáltott

Atlasz

úr,

ersen hányódva

—

a

Engedj legalább gondolkozni. Mi akartunk neked a neved napjára meglepetést szerezni, és te leptél meg min-

meghatottság és harag hullámai közt.

hogy a fejünk is zúg tle. Nem olyan hamar felelni. Ígérd meg, hogy egy hétig semmit sem fogsz tenni, egy hét múlva aztán megtudod végleges határozatunkat. Nos, tetszik az

ket

úgy,

könny

itt

alku?

—

)tt a

kezem

!

—

kiáltott

Sándor jókedven,

s

hatalmasan markába csapott apjának, azután ölelte anyját s

meg-

vidám fütyörészés mellett elhagyta

a

szobát.

— Adj nekem most abból czukros nyébl, — monda Atlasz úr mogorván, nejéhez is

dulva.

a

szám

— Ez ízét,

a szerencsétlen fiú

a

gesztefor-

úgy megkeserítette hogy szükségem van egy kis édességre.

(K
a

Hiába evett Atlasz úr

keser maradt

a szája íze,

múltból.)

czukros gesztenyébl,

a

keser

a lelke,

keserek

Megpróbálta a philosophiát elfogadni az elkerülhetetlent s a lehet legjobb színben tünmint mintetni föl maga eltt de a philosophia dig nagyon vékony vígasztal ásnak bizonyult az ember saját bajában. Csodálatos, hogy ugyanaz a a gondolatai.

:

—

;

—

bölcseség, melylyel gasztalni másokat, jét,

úr

meggyzdéssel tudunk

oly

mennyire

elveszti

meggyz

vi-

ere-

mikor mi magunk esünk hasonló bajba. Atlasz is

elmondott magának mindent,

esetekben bizonyára

le

mely barátjának háborgó tatta magát,

a

mivel

ilyen

tudta volna csillapítani akárlelkét

hiába hitette

el

;

de most hiába biz-

magával, hogy meg-

3°

nyugodott mindenben, hogy utoljára a dolog; hiába ersítette feleségének,

házasságok hiába

rendesen a

is

jóra

fordul

hogy az

legjobban szoktak

bizonykolá az öreg asszonyság, hogy

egészen megnyugszik az Isten akaratában

:

ilyen

kiütni, is

mihelyt

egymásra néztek, világosan látták egymás szemében, hogy magukat vagy egymást akarják ámítni, bolonmegcsalni,

dítni,

s utoljára

is

Atlasz úr

nem

talál-

ván mást, a kire megharagudjék, megharagudott a feleségére, szemére hányta,

jól

hogy Sándor tle öröés miután ekképen

ostoba költi hajlamait,

költe

megkeserítette és megríkatta az öreg asszony-

ságot, megveregette vállát, megbocsátott neki, s azt

mondva, hogy gondolkozni

akar,

fogta kalapját és

kiment a mezre.

Cserepes András hiába várt a juhásznál birkabreivel. Atlasz úrnak eszébe sem rendelte. Nincs most

id

hogy oda

jutott,

mulatságra, szórakozásra.

Egész életének munkája, családjának sorsa, jövje, emelkedése vagy hanyatlása, dicssége vagy megaláztatása van

most kérdésben. Errl

kell

gondol-

koznia, csak össze tudná fogni szertc-szét kalandozó gondolatait, hassa.

hogy mindnyáját egy pontra irányozvágja kalapját, úgy hogy

Mélyen szemébe

feje búbján kilátszik alóla fekete bársony sipkája, s nagy léptekkel halad tova a búzaföldek közt, a keskeny csapáson, nem tördve azzal, hogy az áldott

ragaszkodó föld mindegyre nagyobb mennyiségben tapad csizmájához és

lassanként

egész

bocskorra

alakul rajta. JK

mezn

dolgozó munkások megállnak,

a

miJlt

3»

gazdájukat elhaladni látják a távolban. Megállanak, pipára gyújtanak és tanakodnak egymás közt.

— Ahun megy — Vájjon micsoda

—

az Atlacz zsidó,

mondja az

egyik.

teszi

hunczutságon

töri a fejét ?

—

hozzá a másik.

Nemsokára elttük viszi el Atlasz urat a kanyargó ösvény a munkások gyorsan dolgozni kezdenek, nehogy henye beszélgetésben lássa ket a földesúr. ;

Félvállról köszöntik,

a mint elhalad

elttük,

aztán

munkát és megjegyzéseiket, melyek épen

folytatják a

oly arisztokratikus lenézésrl tanúskodnak, mint azok, a milyeneket

Atlasz úr

elbb hallattak. nem látja munkásait, nem

jegyzéseiket.

kozni akar. elé állítsa a

Megy

;

és

hogy reá központosítsa minden

de ezek a gondolatok minduntalan szana-

szét szaladnak, keresztül-kasul

idk

meg-

Nagy erfeszítéseket tesz, hogy szeme sznyegen forgó legfontosabb kérdést,

házasságát,

fia

gondolatát

hallja

tovább a maga útján és gondol-

letarolt

mezején,

s

a

kalandoznak a múlt

mint elfáradtan vissza-

érkeznek, más-más emléket, más-más képet czipcl-

nek magukkal, oda

állítják

Atlasz

úr szeme

elszórakoztatják, szétszakítják figyelmét s

elé,

nem enge-

dik nyugodtan és rendszeresen gondolkozni.

Íme most

tér vissza

pihegve egyik a szökevény

gondolatok közül. Nagyon messzire járhatott, hogy így

elfáradt.

A

legrégibb

múltba

futott

vissza

s

onnan hozta magával azt az alakot, melyet most urának szeme elé állít. Olyan régi idbl való alak, hogy Atlasz úy csal$nem egészen megfeledkezett

de mihelyt meglátja, rögtön ráismer. Vékony, nyurga legény, állán még alig ütött ki a férfiasság róla,

pelyhe, de annál gazdagabb két fényes fekete fürt

göndörödik kabátja

lefelé két füle

meglehetsen

mellett.

de

ér

Bokáig

b

hogy kínos gondossággal van kikefélve. Nagy ünnepe van a legénynek, s azt úgy üli meg, hogy tiszta ruhát viseltes,

látszik rajta,

vesz és kikeféli a kabútját, a mire a közönséges napo-

kon nem igen

jut ideje.

kis leánynyal, kinek

Menyegzjét

most vágják

le

tartja, azzal a

szép barna für-

örömmel szemlélgeti a tükörben selyem parókáját. Olyan gyermekek mind a ketten, hogy tegnap még a bolt lépcsjén játszottak kavicsokkal s ma már férj és feleség. A gyermekek neki mennek az élet nehéz harcsának, s bátran, kitartóan, türelemmel törnek maguknak utat a vadonban. Fönn a mármarosi hegyek közt, kis faluban, szegényes boltban teszik meg az els lépést az úton, melynek magasra, nagyon magasra kell vezettéit s

a ki gyermekes

sr

nie.

vágy

Mert

az alázatos legényke lelkében

lakik,

s

mialatt hallgatva

nyák parasztok durva fitymáló

tréfáit

parasztlyányoknak

pirosítóját

:

a

jöv

és

becs-

hízelegve kinálja

selyem

nagyság,

ers

részeg rusz-

nyeli

pántlikáját

gazdagság,

és

tisztelet,

becsülés csábító képeit látja ábrándos szeme az ala-

csony bolt meszeletlen, víztl csepeg

falán.

lemmel rakosgatja egymásra a krajozárokat

Türes

nem

számba a velük járó lábrúgásokat és oldalba döféseket. Arra a nyirkos falra láthatatlan tündérkézzel föl van írva, hogy a krajczárokból forintok,

veszi

százak, ezrek, milliók lesznek, s akkor

majd

megj

T^ctgy leplekkel halad lova a búzaföldek k^zt.

Csiky

:

Az

Atlasz-család.

30. lap.

33 a tisztelet lelke.

nem

Mert is

mely után oly epedve szomjúhozik

is,

nem

ugyan, és

hallgat

hogy

mutatja,

fáj

lázad

föl,

de azért szíve

vetés, a méltatlanság, a bántalmazás,

rejtekében mélyen érez minden legyintést, tosan

sokszor

arcza

lehajtott

st

meg-

a

a lenézés,

neki

kipirul

aláza-

s

zsebébe

és

dugott keze gyakran ökölre szorul. Csakhogy a kik lenézik és bántják,

azoktól van a nyeresége,

és

az

hogy mentl több lesz a nyeresége, annál kevesebbet fog majd szenvedni. Ezzel a szebb jövvel biztatja magát és feleségét, mikor a csúf és nehéz napi munka után együtt ülnek a világ rendje,

boltban

a hátulsó

vöröshagymán

és

s szépen megosztoznak egy fej egy karaj kenyerén. Ezzel némítja

mikor gyerekes nyafogással nógatja, hogy pihenjen egy kissé vacsora után s ne rontsa el

feleségét,

szemét a pislogó faggyúgyertyánál olvasással.

Nem

lehet,

nem szabad

sem nappal. Nappal pénzt

a sok

keresni,

és

éjjel,

tanulni,

éjjel

—

mveltséget, tudományt szerezni

írással

pihenni sem

ember

ez az

a ki azt akarja, hogy ne törölhesse mindenki hozzá a csizmáját, és kalapot emeljen, aki

kötelessége,

megszólítja.

A

tiszteletet

út elején pihenni

Atlasz úr kásai eltt. s

ül,

nem

soha sem

már másodszor Azt hiszik, ket

adják ingyen, jut föl a

meg

teszi lesi,

hegy

s ki

az

tetejére.

az utat

pihenésüket

munirigyli

kettzött ervel dolgoznak, szidva a zsidót, a

ki

utolsó verejtékcsöppjét kifacsarja a szegény

kásnak. Pedig Atlasz úr a

maga

földjén

kalandozik, Ctiky:

Ar

jár.

Lelke

szeme csak AtlaM-csalid.

nem a rég

is

látja

még

a

munket, nem is múlt idkben

letnt alakokat %

látja.

;

34

Abban,

a melyet

most

hajt eléje száguldozó

zelete, alig ismer a pelyhetlen

kép-

nyurga legény-

állú

már eltnt szeme ell. Most ez foglalta el tudná bizonyosan, hogy mind a kett ugyanaz, nem merné ráfogni. De bizonyosan tudja. Sok id, sok munka, sok szenvedés, sok nyereség, sok változás van a kett között, azért különkére, ki helyét.

Ha nem

böznek annyira egymástól. Nagy

utat tett, hosszú

állomásokat tartott a legény, míg a mármarosi he-

gyek közül ide

jutott a

éjszakról délnek haladt, háit, régi szokásait,

és

Tisza partjára. És

a

mint

úgy hagyogatta el régi ruúgy igyekezett a többi em-

berhez hasonlítni, hogy vele

is

úgy bánjanak, mint

a többi emberrel. Olyan ruhát visel, mint a többiek haját

úgy

úgy

él,

bajuszát úgy pödri, mint a többiek,

fésüli,

úgy

úgy gondolkozik, úgy

érez,

beszél,

st

olyan czifrán káromkodik, mint a többiek. És mégis

marad valami

láthatatlan vonal,

nem

többitl

s

tartsák.

Az

mely

elválasztja

ta

maguk közül valónak

engedi, hogy

Isten megáldotta fáradságát,

nagy föld-

birtokot tart haszonbérben, pénze szaporodik, jóléte

növekszik, és az a tisztelet, hozik, csak

nem

a társaságokba,

melyért lelke szomjú-

Ha be

akar megjönni.

ha illedelmesen

azok, a kik pénzére szorultak,

is

is

fogadják

beszélnek vele

ha kalapot emelnek

hogy hiányzik hogy nem veszik egész emberszámba. Bizonyosan nem elég gazdag még, gondolja magában többet kell dolgozni, töbis

eltte azok,

valami, a mit

a

nem

kiket fizet:

érzi,

pótol a pénz, és

;

bet kell szerezni, és dolgozik, szerez, messze földön híre

megy gazdagságának, mindegyre többen van-

35 nak, a kik rászorulnak, több kéz arcz

mosolyog rá

:

nem

és mégis,

nyúl

több

feléje,

tehet róla, a

kéz-

szorításban érzi a leereszkedést, a mosolyban észre-

hogy

veszi a gúnyt, és tudja,

a mit

lembl adják s «Majd ha még több pénzem lesznek, ha nem bérl, hanem

adnak, kegye-

nincs joga hozzá.

biztatja

feleségét,

ápolja s nagyon

nem is

földesúr leszek»,

már harmadik gyermekét

a ki

meg

ha millióim

lesz,

volna elégedve sorsával, ha

De

búsítaná férjének elégedetlensége.

érzi a kielégítetlen becsvágy gyötrelmeit

vigasztalja férjét,

majd élvezni lesz;

k

hogy

fogják

a

k

mit

gyermekeik.

nem

így s

azzal

érhettek

Bizonyára

el,

úgy

szegényen, egészen a legelején kezdték,

semmibl emelkedtek

és

föl

szennye mindig hagy rajtuk

a

régi

szegénység

valami nyomot

;

de a

gyermekek már jólétben születtek, urilag nevelkednek, uri modort vesznek föl, nincs köztük és szomsorsuk egészen szédjaik közt semmi különbség, az tekinteni, fogják nem magukat más lesz. Ezentúl hanem a gyermekek jövjét, s a család emelkedése lesz életük törekvése. Vendégük, a szomszéd város bölcs rabbija, mosolyogva hallgatja nagyratör álmodozásaikat s megjegyzi, hogy ebben az országban mindig szidni fogják a zsidót; ha szegény, szembe, ha gazdag, a háta mögött.

A mezn rabbinak

s

uruknak, a

dolgozó munkások igazat adnak a bölcs

ugyancsak szidják a zsidó mivoltát földeski

még mindig

itt

csatangol

a

mezn

s

megakadályozza munkásait szokott délutáni pihenjük élvezésében.

;;

36 Atlasz úr lelke eltt

nulnak

el,

A

új emlékek, más képek vohaszonbérlbl földesúr lett, beköltö-

zött a kastélyba, délczeg paripák vonják hintóját, libériás cselédsereg veszi nála,

Minden úgy megy

körül.

mint az igazi uraknál

;

minden, azzal az egy

kivétellel, azzal a láthatatlan vonallal,

felérl az utolsó paraszt sel tekint át reá.

is,

melynek másik

saját cselédje

Most már nem

hozzá tördött, bele öregedett

is

becsvágya helyet

;

változtatott, gyermekeiben központosul, az jövjükre törekszik. Ne érezzék soha azt,

szenvedett, s érjék tudott elnyerni. s

el

emelkedése életének

akármit mondott a bölcs rabbi

eltemettek

—

jó úton

nevelkkel van kal,

fényes a

van

feléje.

tele, franczia és

mit 6

soha sem

mindazt, a mit

A család

lenézés-

úgy lelkének

fáj

—

a kit

A

kastély

czélja,

már rég

kitn

angol kisasszonyok-

zongoramesterekkel, tánczmesterekkel, minden-

nel, a mit

A gyermekek elkel, ízlésük

pénzen meg lehet szerezni.

nevelése fényesen sikerül, modoruk

finom, s úgy tudnak költeni, mint apjuk szerezni.

Nincs bennük semmi, a mit megvetleg zsidósnak szoktak nevezni

s a

mivel

t

annyiszor letorkolták

Leánya és nagyobbik fia egy telet már a fvárosban töltöttek, egy elkel nemes családnál, életében.

hol tenger pénzt fizetett érettük

;

részt vettek min-

den bálban, a szinházban páholyba

jártak, korcsolyáz-

tak, mulattak, szerepeltek, és senki

zsidóknak. Kisebbik

fia

még

sem

tartotta

itthon maradt,

ket

még tanul

de ebbl úgy látszik, falusi úr lesz, afféle gentry; nagyon szereti a gazdaságot, mindig a mezn jár, megkergeti a parasztlyányokat, pompásan tud lova-

37 golni,

st

hajtani,

kezébe venni

s

gyerek létére puskát

mer

is

a verebeket és varjúkat,

lelövi

olyan ers, hogy a legersebb parasztfiüt

bennük

jesülve látja

és

földhöz

is

Valóban nagy öröme van gyermekeiben

vágja.

a

s tcl«»

álmait.

Fia és leánya diadalkoszorúkkal és ragyogó em-

De

lékekkel terhelten tértek vissza a fvárosból.

nyarat

is

vigalomban

töltik, a

szobái uri vendégektl hemzsegnek,

kedvéért

még

Atlasz úrral

is

a

kastély selyembútoros a kik leánya

kezet fognak

az öreg

s

asszonyság egészsége után kérdezsködnek. Atlasz úr tudja, hogy csak leányának köszönheti e kitüntetést; el

de nem haragszik, ellenkezleg, büszke rá és

van ragadtatva. Evelinere fényes

jöv

vár, s általa

fogja a család a legnagyobb ugrást tenni a

Az

útján.

dicsség

öreg asszonyság szigorú korhol ást kap, ha

néha feledékenységbl Évának szólítja leányát, mint a régi idkben. Atlasz úrnak nagy tervei vannak

Még

leányával.

eddig senkinek sem

szólt,

ran mosolyog és elégedetten dörzsöli kezeit.

széd vasúti állomáshoz nemrég egy neveztek

hatszáz forint évi

ki

hivatalnok gróf,

nem

állt

fiatal

hivatalnokot

fizetéssel.

még pedig szegény

de gyakA szom-

Ez

gróf,

a fiatal

különben

volna be vasúti tisztviselnek. Atlasz úr

mindent tud

róla.

Már

a

nagyapja tönkrejutott és

kénytelen volt átengedni hitelezinek minden bir-

még a régi grófi emlékekbl élt, hol a rokonok, hol a jó barátok, hol az ország költségén, tokát; apja

itt-ott

egy

s

lalkozásban,

meg; de

a

más s

fiát

hivatalban, valami ideiglenes

végül mint kataszteri

már nem tudta tovább

fog-

felügyel halt segítni

grófi

38

neve, mint erre a kis vasúti azt

is

tudja,

hogy

az

si

alján,

már

Márk

bankár tulajdona,

a

állomásra. Atlasz úr

birtok,

oda fönn a Mátra s most Bcrger

harmadik kézben van ki

háromszázezer forintért

szívesen túladna rajta.

Atlasz úrnak

nem nagy fáradságába

kerül

meg-

ismei-kedni az ifjú Szádváry gróffal. Búzát ad föl a

vasútra s beszélgetést kezd a gróf úrral, ki a szállítólevelet kiállítja számára.

úgy

félvállról

felelget,

Igaz, hogy a gróf úr csak de azért Atlasz úr mégis

meghívja másnapra ebédre.

A

gróf úr végig méri a

szürke kabátot, a föltrt szürke nadrágot, csizmát,

melybl nem néz

ki

a

valami jó ebéd

sáros ;

de

megtudja az állomásfnöktl, hogy e szürke ruhás zsidó a vidék leggazdagabb földesura és leeresz-

ked

pártfogással megigéri,

Soha

ilyen ebédet

nem

hogy elmegy

az ebédre.

még a kastélyban. Az meg volt tiltva, hogy még kinálnia sem volt

ettek

öreg asszonyságnak szigorúan belebeszéljen a társalgásba,

hogy körülhordja is föltette magában, hogy lehet keveset fog beszélni, nehogy véletlenül elárulja magát, s csak arra szorítkozott, hogy elmondta, hány szabad, arra való a libériás inas,

a tálat. Atlasz úr

hold föld a birtok, tal

közepén

mondta

álló

s figyelmeztette a

grófot az asz-

nagy arany csemegetartóra és meg-

A

gróf egészen úgy érezhette magát, mint a maga született körében. Eveline oly az árát.

fiatal

mvelten csevegett, kaczagott és magázta t, Manó úgy dicsekedett fvárosi összeköttetéseivel és lovagias ügyeivel, Sándor úgy beszélt paripákról és vadászatokról, hogy a fiatal gróf egészen grófi társa-

39

ságba képzelhette magát. hintóba

tanyákat, a nyájakat, a

megmondta

san

tett

meg

viszont forintért

után befogattak a

si

s

Atlasz úr ponto-

Kés

a

fiatal

grófot,

este

maga

útközben

s

neki,

hogy vegye nül leányát

fogja

venni

jószágát.

lepetve nézett

szérket

értékét mindennek.

állomására,

vitte haza,

ajánlatot

Ebéd

körülkocsizták a birtokot, megnézték a

s

A

számára fiatal

gróf elször meg-

azután nagyot kaczagott

rá,

s

háromszázezer végre

s

hosszasan elgondolkozott. Atlasz úr reszketve, ag-

gódva várta értek.

A

míg az állomásra

válaszát, egész addig,

gróf úr ekkor kiugrott a hintóból

mondta, hogy ez oly fontos dolog, melyrl kérnie rokonai

kell

azután fog felelni úr

vállát,

;

és barátjai

véleményét

A

s

ki

majd

barátságosan megveregette Atlasz

aztán meggondolta magát,

neki, valósággal kezet nyújtott és

szobájába

azt

;

elbb

kezet nyújtott

hangos fütyüléssel

sietett.

múltból

képek egyre szapo-

visszaszállingoló

rodnak, egyre fényesebbek lesznek és gazdagabb

színekben játszanak. Amott jön a vasúti szolga egy kis czédulával

gróf

a

hívja Atlasz urat,

Ott

látja

egy

melyben az állomásra ebéd után.

úrtól,

héttel a nevezetes

Atlasz úr önmagát a

ban, kezében forgatva kalapját,

tl

fiatal

liheg

kipirult orczával, mialatt a fiatal

nyájassággal tudtára adja,

gróf szobájá-

hogy rokonai, némi

vetések után, belenyugodtak a házasságba

kész

elfogadni

ajánlatát.

Szinte

hallja

örömrivaigást, az elragadtatás kitöréseit, családja a

nagy

erm-

mellel,

fúr leereszked

hírt fogadja

:

s

a

ellen-

így

hangos

melyekkel

az öreg asszonyságon

40

nem

tér

rögtön lóra

ül

olyan reszketés vesz ert, hogy egész estig

magához

és le kell fektetni

;

Manó

hogy megölelje és tegezzé, és Eveline pirulva megvallja, hogy a csinos fiatal gróf kezdettl fogva megnyerte tetszését. Mindenki örül a kötend frigynek, még a plébános úr is, a ki eddig nagyon restelte, hogy parochiájának zsidó patrónusa van és még az nap és az állomásra vágtat a grófi sógorhoz,

látogatást

tesz

kastélyban,

a

Azt

szertartásról értekezzék.

csak a kisasszony, telkedjék

ki,

hanem

az

hogy

keresztelés!

a

hogy ne-

tanácsolja,

egész család keresz-

mert csak így lehet a

grófi

rokonságot

késbbi megszégyenítésektl megkimélni. Atlasz úrnak nincs kifogása, hogy mind a három gyermeke keresztyén legyen, mert úgy sincs már bennük semmi zsidó vonás és csak ily módon számíthatnak az életben fényes jövre de és felesége már öregebbek és szeretnének megmaradni régi hitükben. A ftisztelend úr elveszi minden ékesszólását; de Atlasz úr rendületlen marad; inkább megígéri, hogy a jószágot Sándor nevére iratja, úgy is ;

neki szánta, s

A

plébános

könnyebb

lesz ezentúl a plébánia

úr

végre belenyugszik,

lélekkel tehet,

a

patrónusa.

mit annál

mert mindig pontosan meg-

kapja illetékét, melyet a hajdani igazhit földesúrtól rendesen pör útján kellett behajtania.

A

mezei munkások dühösen dolgoznak és úgy káromkodnak, mint a jéges. Alig akarnak szünetelni

egy

alakja, a

utakon.

kissé,

már megint fölbukkan

a

földesúr

mint össze-vissza csatangol a sáros

Most

pillantja

meg

a legszebb képet.

dlCsupa

sugár, csupa mosoly, a mit

szóló

menyegz,

lát.

aranyos

az

A

hetedhét országra

süveg

prépost, a ki a

fúri párt összeesketi és a kastélyba van

szállva, a

vendégsereg, a hintók végtelen sora, a har-

ragyogó sogó zene, az elmés felköszöntések, a gróf, az

si

kastély,

veje, a grófné, az

leánya, a mátraalji

a grófi unokák, a kik

t nagyapának szólítják s min-

ién

látogatáskor pénzt kérnek

tle

;

Manó

fényes

sógorság a minisztériumba jutta-

pályája, kit a grófi

vannak sikereivel és hódímindez ragyogó, gazdag színekben emelke-

tott s kinek levelei tele tásaival,

dik

föl

szeme eltt,

emelked

s

fényes nappá, az Atlasz-család

napjává egyesül. És most egyszerre sötét

felh emelkedik

a

mélységbl, fekete szárnyai min-

dig tovább és tovább nyúlnak, elérik a napot, eltakarják,

nek

foglalja el a fény

homály mosolygó

a

a rideg jelenbe,

viziók, a

szeme

elenyész-

helyét,

kalandozó lélek visszatér

újra meglátja a sarat, melyet

lába tapos. Atlasz úr úgy érzi, mintha fáznék, szo-

rosan összegombolja kabátját, nagyot sóhajt visszaindul a kastély felé.

—

Mehetsz már

munkások,

Majd

—

atta

—

dörmögnek

mikor már úgyis végére a pénze,

fölveti

zsidaja,

s

mégis ide

s lassan

j

jár

a

a

a nap.

szegény

ember után leskeldni, hogy lehúzhasson valamit

a

bérébl. Atlasz úrnak menet közben eszébe jut valami,

meggyorsítja bájába

siet

lépteit,

és

nemsokára

Íróasztalához

ül.

eléri a kastélyt,

Három

szo-

levelet

ír,

nagy gondolkozással, verejtékez fáradsággal. Nehezen megy az írás, de elkészül vele. Az egyik levél

4»

Manó

fiának szól, a másik vejének, Szádváry

grófnak.

Mindkettt

veszélyrl,

s kéri

nácskozásra.

A

tudósítja a családját

ket, jöjjenek azonnal

Arthur

fenyeget családi

ta-

harmadik levelet fvárosi ügyviv-

ember Kimerít

jének küldi, a

ki

ember zsebét

és lelkét ismeri.

tudósítást kér

tle Boglár Kálmánról,

igen szemfüles

és

minden

és részletes

múltjáról, jele-

nérl, családi és minden egyéb viszonyairól. Lovas legénynyel rögtön a legközelebbi postára küldi a leveleket, s csak

midn

kezében

tartja a

nyomtatott

vcvényeket, akkor csillapul le egy kissé izgatottsága.

(Boglár Kálmán és leánya.)

Atlasz Úr rövidebb úton letes fölvilágosítást

a

plébánoshoz fordul,

mert

nem

is

nyerhetett volna rész-

Boglár Kálmán viszonyairól, ha a

ki

bizonyára

jól

ismeri,

hozta ide, mindennap találkozik vele, lehetetlen,

hogy rokona

is.

Épen

azért

st nem

akart Atlasz úr hozzá fordulni, mert részrehajlástól félhetett, s neki teljesen elfogulatlan,

lehetséges, kedveztlen

st

a

mennyire

felvilágosításra volt szüksége.

Csak így remélhette, hogy megakadályozza ezt a melytl érzelme, gondolkodása, becsvágya, egész lénye idegenkedve fordult el. házasságot,

Minek

is

hozta ide a balsors ezt a Boglár Kál-

mánt? Útjaik különben annyira eltértek egymástól, oly különböz tájakon vonultak végig, oly ellentétes czélok felé vezettek, hogy rendes körülmények közt "Soha sem találkoztak volna egymással. Minden bajinak oka az egyházi

patrónusság, melyre különben

!

44 olyan büszke zavart, gal,

s

Annak köszönheti

volt.

hallgatott.

Most

papi barátság.

itt

van

Ha még

ni,

a

zr-

szép kátyúba vitte a

élne a bölcs rabbi,

kárörömmel hajtogatná a kell neked, vén Sámuel

A

ezt

hogy nagyon is összebarátkozott a papságnemcsak jótevje volt, hanem tanácsára is

fejét,

és

milyen

mondaná: úgy

dolog így történt: a faluban. Atlasz Samu ura-

dalmánakszékhelyén

és központján, a templom meglehets rozzant állapotban volt és a plébános fölszólította

Atlasz

Sándort,

mint

a

kegyuraság

tulaj-

donosát, hogy a templomot kötelességéhez képest állíttassa helyre.

Az uradalomnak

hez a kegyuraság

tartozott,

telés alkalmával megigérte,

az a része, mely-

mint Atlasz úr a keresz-

Sándor nevére

volt írva,

és a plébános állhatatos következetességgel figyel-

mcn^

kívül hagyta,

hogy az egész uradalmat még

mindig az öreg Atlasz úr vezeti s tulajdonképen adja a pénzt neki is, templomának is. Fölterjesztehát

tését

Sándorhoz

intézte,

Sándor oda adta

apjának és mivel Atlasz úr rendkívül büszke volt

hogy egy egész pap az egyházat az pénze fiának, hogy csak építtessen, arra,

egész

pénzébl

és

él

egy

fönn:

kijelenté

javíttasson,

festessen

tart

mindent, a mi szemének-szájának tetszik, hadd lássa ez a pap, hogy igazi úr az patrónusa. Hozzá fogtak hát a

munkához

s

csaknem egészen újra

építet-

ték a templomot.

A s az

plébános hajdan fúri házaknál nevelsködött,

elkel modort

és nagyvilági szokásokat,

ket ott eltanult, a falusi életbe

is

melye-

elhozta magával.

45 Szeretett a divat szerint öltözködni, gyakran tett

nagyobb kirándulásokat a fvárosba, otthon lovakat ügyesen tudott hajtani, s részt vett a va-

tartott és

dászatokban, melyeket a vidék urai rendeztek. Atlasz

szemben szigorúan

úrral

nem

pontját, s miután

tudta megtéríteni, óvatosan

minden hivatalos

került

jogainak

s

ismerése

lett

így

mely kegyúri

érintkezést,

némileg egyházi

volna.

De

föntartotta állás-

méltóságának el-

Házát azonban gyakran megakárhányszor

látogatta, eljárt Sándorral vadászni és

ebédelt a kastélyban, kivált mikor Atlasz úr vendégei eltt dicsekedni akart, hogy neki a ki mintegy udvarához tartozik.

nem gal

tudta

s

leereszked,

iránt,

minségében mereven visszahúzódott úgy fogadta

el,

is

van papja,

plébános ezt

pártfogó

magát Atlasz úr

viselte

A

nyájasság-

kitl hivatalos s

pénzét csak

ha Sándor kezén keresztül

jutott

hozzá.

Ezt meg Atlasz úr nem vette észre, s mindkett hogy a másikat pártfogolja s le-

azt hitte magáról,

ereszkedik hozzá,

s

e kölcsönös pártfogolás és le-

ereszkedés mellett szépen

mindenki megkapta

azt, a

megfértek egymással

s

mit akart,

A templom szépen fölépült, új tett kapott, tornya magasabb lett, Atlasz úr nem gyzött dicsekedni ismersei eltt s minden vendégét elvitte a faluba és megmutatta neki a hatalmas épületet, részletesen fölszámítva a költséget, melybe került.

tetvel, torony nyal elégedve,

s

a plébános

kijelenté

De

még nem

Sándornak,

templomot fölszentelnék, szükséges

falakkal,

volt

meg-

hogy mieltt a lesz

egy egé-

46 szén

új

képek

képet festetni a foltárra

apróbb

a régi

s

javításra szorulnak.

is

— Beszéljen öreggel, — monda Sándor, — bizonyosan szívesen megadja — Semmi közöm hozzá minségemben, — kegyplébános. — E költségek csak önben ismerem — — monda majd beszélek hát én az

erre

a költséget.

is

hivatalos

a

felelt a

urat illetik s ezt

el.

Jól van,

Sándor,

mas

s

vele,

gyorsan czélba vett és

nyulat,

le is

ltt egy hatal-

futott át a barázdákon,

mely épen akkor

mert e hivatalos értekezés egy reggeli vadászat mával történt.

alkal-

Atlasz úr nagyon megörült a nyúlpecsenyének,

melyet nagyon szeretett, és semmi kifogása sem volt az ellen, ha a plébános annyi képet festet templo-

De

mába, a mennyi csak belefér.

hogy

szeretné kikötni,

fest ügyesen vinné be Sándor arczképét az angyalok vagy szentek közé. Sándor azt felelte, hogy erre a dicsségre épen nem vágyik Atlasz úr a

;

hát

nem

ragaszkodott eszméjéhez,

kikötötte,

hogy

a

f

hanem

azt

mégis

szentet atlasz ruhában fessék a

képre, a mi finom czélzás lenne arra, hogy az Atlaszcsalád pénzén készült.

monda Sándor,

—

Ezt végezze

szentek atlasz ruhában járni

megadja-e a pénzt, melybe

— Akármennyit, —

Rendeljétek

A Nem

meg

el a

tudja legjobban, a

;

fkérdés most

képek kerülnek?

a

felelt

festvel,

—

szoktak-e a

Atlasz úr büszkén.

az,

—

mindjárt a festt.

plébánosnak már volt embere erre a czélra. hivatásszer fest, mint

dilettánsnak lehet nevezni, de

monda

;

inkább csak

már számtalan

oltár-

47 képet

gulatot, szetnél.

idre

nagyon jól eltalálja a vallásos hana mi a templomban többet ér minden mvéAztán abban a helyzetben van, hogy hosszabb

festett és

ide jöhet s helyben végezheti munkáját, a mi

sokkal többet

ér,

mintha a kész képet küldené

annál inkább, mert a régi képeket tania

egy szóval,

;

legjobbnak

is

tartja,

ki

kell

Ide,

javí-

hogy Boglár

Kálmánt bízzák meg e munkával.

—

—

Boglár Kálmán? kérdé Atlasz úr, minden nagyobb felindulás nélkül ejtve ki elször e nevet, mely késbb oly végzetessé vált reá nézve. A f-

—

tisztelend úr

A

meg Boglár Mihály.

fest úr talán

testvére ftisztelend uraságodnak?

— Magán kiváncsiságból kérdi vagy — viszonzá plébános. — Kiváncsiságból, vagy szempontból — monda Atlasz úr csodálkozva megkülönnem e — Kérdezem, mert nem tudom. Nagyszer — — Boglár nev ember igen sok van keg)'-

ezt,

urasági szempontból

a

?

!

s

jogi

értve

böztetést. I

a világon,

monda

a plébános

Sándorhoz fordulva

biztosságba helyezve álláspontját,

—

s ily

módon

a nélkül,

hogy

rokonoknak kellene lenniök. Boglár Kálmán csak névrokonom, semmi egyéb. De régi jó ismersöm.

Mikor Dengeleghy

grófnál nevelsködtem, minden-

napos vendég volt a

grófi kastélyban.

— Ha mindennapos vendég ban, még többet ftisztelend mintha volna uraságnak rokona, — monda Atlasz úr mély meggyzdéssel. — Elfogadjuk Boglár Kálmánt temvolt a grófi kastély-

az

plomi festnek.

ér,

a

48 így került Boglár Kálmán Tisza-Végre, Atlasz úr székhelyére.

Nem

jött

egyedül. Magával

hozta

leányát

is.

Atlasz úr nagylelkieg lakást ajánlott számukra a

—

hadd lássák mint a plébánosnak monda hogy az Atlasz kastélyban is csak úgy pártolják a mvészetet, mint a Dengeleghy grófnál csak írja meg neki a ftisztelend uraság, hogy egyenesen szálljon a kastélyba ; ne féljen, jó szobát, jó élelmet fog kapni és senki sem lesz büszke kastélyban

—

;

;

És ha

hozzá.

a leányát magával

hozza, azt

is

szí-

vesen látják és külön szobát adnak neki, az apja mellett,

a

fels emeletén, hol a vendég-

kastély

szobák vannak.

Néhány nap múlva sürgöny Boglár Kálmán

aláírással,

állomásra, a holnap

déli

Kálmán meg fog jönni

—

A

hintómat

fejét csóválva,

?

érkezett Atlasz úrhoz

hogy küldje ki hintóját az vonathoz, melyen Boglár

leányával.

Hm

!

—

dörmögött Atlasz úr

mikor elolvasta a sürgönyt.

— Úgy

Dengeleghy grófok nagyon elkényeztették a fest urat. Jól van Az Atlasz Samu sem kisebb gavallér, mint a Dengeleghy gróf. Kiküldm eléje a látszik, a

!

hintómat.

Mikor másnap délben

hintó visszaérkezett a

a

épen az udvaron volt. tudván, hogy a kocsinak

vasúti állomástól. Atlasz úr

A

kíváncsiság tartotta

nemsokára vissza és hamarjában ból,

melyet

ban

saját

fia

itt,

kell jönnie

egy

kis

dolga

;

meg is

aztán mellesleg

akadt abból a fajtá-

tudta nélkül és tilalma ellenére, titok-

külön mulatságára és szórakozására szokott

öreg kópé,

Csiky

:

Az

te

ugyancsak tnegválaszhltad, minek

Atlasz-család.

szülessél.

51.

Up.

4> gyakorolni, holmi Cserepes Andrásokkal és birka-

brökkel. Nagyon belemélyedt az alkudozásba, úgy hogy észre sem vette, mikor a hintó behajtatott az udvarba de Cserepes András figyelmesebb volt, ;

oldalba lökte földesurát és félbe szakította az alkudozásokat.

— Menjen A

hintón.

no,

hogy vendégei gyüttek

látja,

bröket megkaphatja,

garasával.

—

Nem

adok többet húsz garasnál,

vissza Atlasz úr, a hintóhoz szaladva,

akkor lépett

egy

fiatal

ki

egy

elkel hogy

leánynak,

a

darabját huszonöt

öreges

úr,

kisegítse

—

kiáltott

melybl épen kezét nyújtva

maga után

a

hintóból.

Atlasz úr rendes szürke ruhájába volt öltözve

nem

föllépése

tett

s

szemkápráztató vagy megdöb-

bent benyomást. St vendégei eleinte észre sem vették. Az elkel öreges úr elbb a kocsisra nézett, a ki lovait kezdte kifogni

;

aztán az inast látszott a

bakon vagy az udvaron keresni, látott ilyenféle alakot,

emberre

esett tekintete, ki a hintó

épen akkor ugrott ne menjenek.

— Ugyan,

öreges

nem

s

vinné

félre,

fel

hogy

édes barátom,

a szürke

úr,

miután sehol sem

végre a szürke ruhás öreg

közelében

a kifogott lovak neki

—

monda

az

elkel,

ruhás ember vállára ütve,

meggondolta magát

méltóságát, oda kiáltott a

s

:

Az

Atluá2-c*idá
;

de

összeszedve minden

nem messze

álló

Cserepes

Andrásnak ? C»iky

—

szobánkba málháinkat?

Atlasz urat eleinte zavarba hozta e fölhívás

azután

állt s

4

50

— Mit

tátja

itt

Nem

kend a száját?

vendég

látja,

hogy

a

szükségük? Miért

uraságoknak inasra van

nem

hívja

fel a

kastélyomba és kiáltson a Jánosra, hogy a nagy-

már

azt a Jánost, az inasomat? Szaladjon

ságos úr hivatja. Hallja!

— Hallom, hallom, ha nem

kiabál úgy,

is

Cserepes András.

vissza félvállról

—

—

felelt

Ott jön már a

János, la!

Az elkel szott, föl

öreges úr egy kissé meglepettnek

mikor a szürke ruhás ember,

akarta

vitetni,

és

inasáról

csodálkozva nézett leányára

lát-

kivel

málháját

kastélyáról

beszélt;

s a

leány hangosan el-

nevette magát.

—

Valóban nem tudom, hogyan kérjek bocsákiáltott a ven-

natot szerencsétlen tévedésemért,

—

dég. Atlasz úrhoz fordulva.

— Nem tesz semmit, —

felelt

Atlasz úr.

— Azért

Samu vagyok és ez a kastély az zsebem pénzzel van tele, ha inasnak

én mégis Atlasz

enyém

és

a

— tévé hozzá zsebére — A mi sokkal többet mintha az embert úr— monda elkel zsebe nak nézik — Különben van maga zsebére öreges néznek

ütve.

is,

ér,

1

és

úr,

a

az

üres,

a

ütve.

szerencsém magamat bemutatni, én Boglár Kálmán vagyok, s ez itt a leányom, ki szíves engedelmével szintén a kastély vendége lesz.

—

—

felelt Atlasz úr, megengedem, pártfogó hangon. Egészen visszanyerte méltóságát és önérzetét, mióta vendége czélzást tett a saját üres

Szívesen

zsebére

s ezzel elismerte

felsségét.

törte a fejét, kezet nyújtson-e a

Még

festnek

csak azon s

nem

lesz

:

:

5'

C2 részérl túlságos leereszkedés,

midn

Boglár úr

megragadta mindkét kezét, ersen megrázta,

azután

s

átölelve vállát és barátságosan rá támaszkodva,

hová János már

indult vele a kastély felé,

málhákat.

A

meg-

felvitte

a

leány hallgatva ment atyja mellett.

— Tudod-e, öregem, — monda Boglár úr masan, kastély mint beléptek haladtak lépcsn, — tudod-e, hogy a

ajtaján

a

bizalfölfelé

s

a széles

ez a

Sok fúri residentiában megfordultam már, de mondhatom, els látásra egy sem tett reám ily fejedelmi benyomást. Atlasz urat rendkívül föllelkesíté e hizelg elismerés, de rögtön ismét lehté a folytatás Ugyan nem mondanád meg, hogyan tudtad ezt így összezsugorgatni ? Nagyon megköszönném, ha engem is megtanítanál erre a mesterségre. Vagy igaz, születni kell rá, úgy-e? Épen úgy, mint költnek, vagy festnek, vagy zenésznek születik az ember. Öreg kópé, te ugyancsak megválasztottad, minek kastély valóban jól mutat?

—

szülessél.

És nevetve megveregette Atlasz úr

kinek

vállát,

vére csaknem megfagyott a megbotránkozástól, de annyira imponált neki vendégének len modora,

elkel,

feszte-

oly bizalmasan hajolt ez vállára, oly

ismers módjára viselte magát, hogy Atlasz úr gyöngének érezte magát minden barátságosan, régi

erélyesebb tiltakozásra

s

csak

annyit tudott zavar-

tan hebegni

— Azt gondolni, hogy uzsorával tem vagyonomat? — Micsoda gondolni?* — tetszik

szerez-

a

«tctszik

kiáltott

Bog-

5*

—

úr Iccreszkcdlcg.

lár

Mire

való

ez a feszes

hang köztünk ? Ha én tegezlek téged, magától értetdik, hogy neked is megengedem a tegezést. Már ez így szokás a társaságban, s most már te is oda tartozol, én viszlek be, s ne félj, ha az én karomon lépsz be, senki sem fog kiutasítni. Atlasz úr tökéletesen le volt fegyverezve s min-

den további

ellenállás nélkül át kellett adnia

magát

Boglár Kálmán pártfogó barátságának. Megint úgy érezte magát mellette, a mint a kastély sznyeges folyosóján tovább

árendás korában,

mint hajdan, szegény

haladtak,

midn

egyik-másik nagy úr kas-

télyába beosont, hogy megvegye búzáját vagy gyap-

Akkor

ját.

fizetni

is

érezte,

hogy egy zsebébl

meghunyászkodással

alázatos

ki

tudná

egész nagy urat kastélyostul, és mégis

az

fogadta

leereszked

vállveregetését és szinte kegyelemnek tartotta,

nem dobta

ki és

nem

uszította

rá a kutyákat.

ha

Ven-

dégének viselete annyira visszavitte lelkét a régi idkbe, hogy egy pillanatra elfeledkezett minden-

rl

;

elfeledte,

ember fizetni,

hogy ez

a kastély az

megfogadott festje, a

az

a kinek munkájával

övé,

hogy ez

kit

pénzével fog

joga van

rendelkezni,

hogy most az úr, kinek joga van pártCsaknem alázatosan nyitotta ki vendégei eltt szobájuk ajtaját és kicsibe muIt, hogy elfeledte,

fogást gyakorolni.

meg nem

köszönte a megtiszteltetést, mikor Boglár

Kálmán megkérdezte, hány órakor van az ebéd és remélte, hogy viszontlátják egymást az asztalnál. Csak akkor tért magához, csak akkor jutott újra lélekzethez,

midn

visszatért szobájába

és

az öreg

53

Rozália asszonyság,

nagy

megérkezését,

ablakából látta a vendégek

ki

kíváncsisággal

kérdezsködni

kezdett a festrl és különösen leányáról. Atlasz úr

elször összeszidta

mint mindig,

feleségét,

mikor

valahol kellemetlenség érte s ki kellett valakin töltenie rossz kedvét; azután, mikor

az öreg asszony-

ság sírva fakadt, elrestelte magát, bocsánatot kért tle, megveregette vállát és megvallotta, hogy ez a

fest

tette ilyen haragossá.

— Talán nem tud elég öreg asszonyság. — Hát gondolod,

hogy mindjárt neki

te azt

a

templom falának

kezdett festeni

és

Atlasz úr, ismét fellobbanva. gos,

mert ez nem

barázdabilleget.

igazi

is

Az

— kérdé

festeni ?

jól

igazi

?

—

az

állt

felelt

— Azért lettem harahanem egy vén

fest,

fest hosszú hajat hord,

alázatosan viseli magát és meghunyászkodik az ura-

ság eltt, veregetett,

a

ki fizeti

öregnek

viselte magát,

;

nekem a hasamra velem per tu és úgy volna egy gróf és én egy

ez pedig

hívott, lett

mintha

szenzál.

— De hát — Mi közöm

a lyánya, a lyánya ?

— sürgeté az öreg

asszonyság kiváncsian.

nekem

a

lyányához

?

Arról csak

annyit tudok, hogy kinevetett, mikor az apja

nak nézett és

föl akarta

velem

inas-

vitetni a málhát.

— Inasnak — elszörnyedve az — Hát nem hogy inasnak nézett? De meg mondtam magamét. — Mit mondtál nézett

I

kiáltott

öreg asszonyság.

hallottad,

is

Jól tetted.

neki a

neki

?

!

5+

— Csak —

zéssel.

azt!

felelt

Atlasz úr, hsies kifeje-

ugyan nem fog grófot

Itt

uram, és a

—

én

kit

fizetek,

attól

fest

játszani,

megkivánom, hogy

meghunyászkodjék elttem, mint a kutya. kiáltott az öreg asszonyEzt mondtad neki ?

—

— ság —

de némi büszkeséggel. felelt Atlasz úr, Ezt akartam mondani, de nem jutotjelentékenyen leeresztve hangját, ijedten,

—

—

tam szóhoz. Hanem majd meg fogom még neki mondani Úgy látszék azonban, hogy Atlasz úr késbb sem jutott szóhoz, mert azt, a mit akart, soha sem tudta megmondani festjének. Akárhogy küzködött, akárhogy igyekezett összeszedni méltóságát, akárhogy hetvenkedett négyszem közt az öreg asszonyság eltt: abból az álláspontból, melyet Boglár Kálmán els föllépése kijelölt számára, nem tudott többé kiemelkedni. Tapasztalta ezt mindjárt az

meg

együtt ettek

A

els ebéden, melyet

a kastély kisebbik ebédljében.

plébános meghallva Boglárék megérkezését,

jött

hozzájuk

tatta

s

Boglár Kálmán rögtön ott tartóz-

ebédre. Atlasz úr füle hallatára, a

szetesen

különben ebédelt

nem is

át-

szólhatott

ellene,

gyakori vendége volt

meghívás

nélkül

a

ki

termé-

mert a plébános s

akárhányszor

kastélyban.

De

most

mégis úgy ült az asztalhoz, mint Boglár Kálmán meghívott vendége. St maga Atlasz úr is úgy érezte magát, mintha csak vendég volna saját asztalánál,

még pedig

hivatlan vendég,

a kinek

adnak

ugyan enni, de különben nem sokat tördnek

vele.

55

A

hangot Boglár Kálmán

az

vitte

asztalnál

s

ha

valami idegen véletlenül belép a terembe, bizonyára

t nézi

a házi úrnak. Boglár úr és a plébános beszél-

gettek régi emlékeikrl, hajdani mulatságaikról, isme-

rseikrl,

Dengeleghyek

a

kastélyáról, vadászataik-

ról, s Atlasz úr és neje, kik rendes szokásuk szerint

egymás mellett ültek az egymással

nem

zést, s

És

asztal

alig válthattak

is

egyik végén,

tehettek mást, mint hallgattak és ettek.

mi legjobban elkeserítette

a

még

egy pár halk megjegyegyszersmind

s

megfélemlítette Atlasz urat, az volt, hogy mindenki

rendesnek,

természetesnek,

helyén valónak

találta

nemcsak az inasok, kik azeltt is félszoktak vele bánni, nemcsak a plébános, ?

ezt a dolgot, vállról

kinek hivatalához tartozott, hogy ne valami nagyra

t, hanem még Sándor i«, a fia, a ki egy csöppet sem látszott megbotránkozni azon, hogy egy semmi ember, egy fest, egy koldus, így játszsza az becsülje

urat apja kastélyában. Legalább

Az els

következtetnie.

viseletébl ezt kell

bemutatásra rögtön meg-

barátkozott Boglár Kálmánnal, úgy fogott vele kezet,

mint egészen hozzá hasonló

némán

úrral,

s

az

asztalnál

nagyhangú elbeszéléseit a fényes fúri vadászatokról, csak néha-néha szólva közbe,

akkor és

hallgatta

is

csak úgy, mint az iskolás

semmi sem

volt

benne abból

fiú

mestere eltt,

a hetyke, bctyáros

modorból, melyre Atlasz úr különben oly büszke volt,

mint

fia

valódi földesúri hivatásának legnyilván-

valóbb bizonyságára.

Még magát

!

mennyire máskép viselte Atlasz úr gyakraii látta fiát a bérlk, gazdaa leány iránt

is

5^ tisztek,

jegyzk

más

s

efféle falusi

ismersök

fele-

ségei és leányai közt és mindig nagy megelégedésére szolgált az a kurta gavalléros mód,

velük bánt.

De

melylyel

most mintha kicserélték volna

!

Szólni

mert e leányhoz, csak úgy lopva nézett rá féloldalt, a mint mellette ült az asztalnál szögletesalig

is

:

nek és ügyetlennek megszólítani,

látszott.

máskép

A

leánynak kellett

talán beszélni

volna.

Nem

pirult

Annál inkább mert beszélni a leány.

nem

el,

sütötte le szemét,

nem

t

sem mert

babrált a köténye

csücskén, mint a falusi kisasszonyok, mikor a földes

megpödör+e a bajuszát s valami vastag tréfát mondott nekik vagy épen megcsípte az orczájukat. Az igaz, hogy most semmi ilyesmit nem mvelt. Pedig nem lehet mondani, hogy a leány büszke lett úrfi

volna iránta vagy tartózkodó, vagy hideg. Ellenke-

zleg,

minduntalan

zavarba jött lásról

s elállt

megszólította, a lélekzete,

és vadászatról,

kisegítette,

ha

beszélt vele lovag-

ingerkedett vele,

nevetgélt,

mindebben volt valami leereszkedés, valami engedmény féle, mintha nem is illetné meg Sándort s csak úgy kegyelembl juttatná neki, és Atlasz úr észrevette ezt és mérgeldött magában, és legjobban azon mérgeldött, hogy Sándor nem veszi észre de

és egészen rendjén valónak találja.

máskor is ilyesmit, vejétl nemes Szádváry gróftól, meg másoktól is, de akkor nem érezte hanem hogy eflFéle közönséges Hiszen tapasztalt

is,

a

;

fcstnépség, a kik s a

kiknek

nem

is

grófok,

nem

is

gazdagok,

ad munkát és kenyeret, ilyen nagyúri

modort éreztessenek vele és

családjával,

ezt

nem

57 tudta

megérteni, ez

elkeserítette,

elkeserítette, n\crt se szólni,

s

se tenni

annál jobban

nem

tudott

Csak magában gondolta, s ebben keresett elégtételt, hogy mihelyt elkészülnek a tempnémi

ellene.

lomi képek, rögtön

kifizeti a

— alku dolga, —

nélkül,

festt,

hadd lássa, hogy igazi úrral van megszabadul tle örökre.

s

aztán

lY. (Boglár Klára.)

Egyelre azonban nem

igen volt kilátása Atlasz

úrnak, hogy büszke elhatározását teljesítse és alku

Kálmánnak eszébe képrl beszélni még azt sem kérdezte, merre van a templom úgy ült az asztalnál, mintha egyesegyedül azért jött volna, hogy az Atlaszkastélyban ebédeljen és szakért véleményt mondnélkül kifizesse a festt. Boglár

sem

jutott

a

;

;

jon borairól.

meg

A

fehér érmellékivel és magyarádival

volt elégedve,

találta s

de a vörös bort kissé érdesnek

megkérdezte, nincs-e a pinczében médoc,

mely kedvence itala? morgott Atlasz úr, Van pezsg, franczia, kiben ezúttal gyzött a büszkeség abbeli elhatáro-

—

—

zása fölött, hogy

nem

fogja figyelembe venni a festt.

59

— Hozasson

— monda

egy pár palacckkal,

föl

a

plébános, egyenesen Sándorhoz fordulva, mintha ez is

jogok közé tartoznék.

a patrónusi

Az

inas alig várta

a pinczébe s

meg Sándor

nemsokára

intését,

visszajött

már

futott

a kivánt palacz-

hogy az pezsgs palaczkjait, drága pezsgjét. És nem szóJhatott

kokkal. Atlasz úrnak végig kellett néznie,

6 kikerülésével mint bontják mint iszszák

föl

Sándor rendelte így és egészen rendA palaczkokat Boglár Kálmán

ellene, hiszen

jén valónak találta.

kerítette kezére s oly kat,

hogy nem

ügyesen ugratta

pukkantak, a mi

is

Atlasz úrra nézve, mert a

új

pezsgdugók durrogását

mindig nagy büszkeséggel szokta hallgatni

öreg asszonyság

s

még

S nemcsak ez

is

az

örömük

hanem még

veszett kárba,

pezsg habzásában sem gyönyörködhettek,

dég úgy

töltötte

a poharakba,

bort. Atlasz úrnak

az elégtétele

sem

A

kellett s

hogy dicsérjék vizet,

gyakról, mintha a franczia

s

a ven-

mint a közönséges

mindezt néznie volt,

Megitták, mint akár a volna.

az

gyermekesen örült neki és elre a kezével. De most hiába fogta be.

befogta fülét

a

a dugó-

ki

boszúság volt

a

beszéltek

még

az

pezsgjét.

más

pezsg mindennapi

tár-

italuk

méltatlankodó háziúr legalább azzal akart

konnyítni lelkén, hogy egymásután több pohár pezs-

gt

hajtott föl, s feleségéhez fordulva,

firmát,

honnan

érte fizetett;

pezsgt szerezte, és de senki sem hallgatott a

megmondta

a

az árat, melyet rá.

Sándor azonban a harmadik palaczknál bátrabb és beszédesebb lett s megkérdezte Klárát, nem volna-c kedve ebéd után kirájidulást tenni a pusz-

6o

Az

tára?

ták, s a

be

indítványt

mindnyájan örömmel

plébános rögtön haza

könny

házi

kocsijába és

kastély udvarára, mert 6

is

fogad-

hogy fogjanak állítsanak be vele a

izent,

a kirándulókkal fog tar-

st egy helyet föl is ajánl kocsijában. Nekem ugyan nem, monda Klára jókedven, mert én lovagolni akarok. Ha ugyan, tani,

—

—

—

folytatá

Sándorhoz fordulva,

—

—

van

nekem való

paripája.

— Van egy jámbor öreg lovam, — Sán— de biztosan nem ijeds. — Én sem vagyok ijeds, — Klára ne— nekem paripa nem jámbor felelt

jár és

dor,

kiáltott

vetve,

való

a

s

öreget értek. Ellenkezleg

ágaskodó paripa

kell,

és ránczba szedni.

alatt

I

Nekem vágtató,

Csak ilyen hátán élvezet a

vaglás.

— De

táncoló,

melyet dicsség megfékezni

a lefordulás

nem

élvezet,

lo-

— monda Sán-

dor nevetve, mert újra egy pohár pezsgt

ivott és

mindinkább megjött a bátorsága.

— Ne

lár

féltsd te a leányomat,

Kálmán.

— Olyan

—

szólt

hogy

lovas ez,

közbe Bog-

a circusban is

bátran fölléphetne.

Atlasz úr és az öreg asszonyság titkos borzalom-

mal néztek a

fiatal

volna lovagolni

hogy hagyja

;

el

leányra, ki a circusban

is

képes

szemével fiának,

Atlasz úr intett

is

ezt a lovaglást

de Sándor nem

;

nézett apjára, fölugrott az asztaltól

s kijelenté,

szaván fogja a kisasszonyt. Villámot nyergelteti

számára vele.

s

is

hogy

meg

majd meglátja, tud-e versenyt vágtatni

Ezzel kisietett a szobából.

6i

— Én pedig mat, — monda féljenek,

szaladok, fölveszem

lovagló ruhá-

Klára, szintén fölemelkedve.

nálam nem

tart

— Ne

oly soká a toilette, mint

más asszonyoknál. Kifutott az jutott,

után.

ebédlbl.

A

plébánosnak

is

eszébe

hogy jobb lesz személyesen néznie kocsija Boglár Kálmán egyedül maradt az asztalnál

az öreg házaspárral.

ment

Fölkelt helyérl, az asztal végére úr mellé

— No

ült.

öreg,

és Atlasz

— monda barátságosan megkopog— magunkra maradtunk. Ko-

tatva Atlasz úr hátát,

ccintsunk egyet, ha

nagyságos asszony megen-

a

gedi.

Udvariasan meghajolt az öreg asszonyság eltt, kit

e figyelem annyira kiengesztelt,

koczintott nyájas vendégökkel tani

a pohár tartalmát

szigorú szemével s a

Atlasz

urat

nem

;

s

hogy maga

föl is

akarta haj-

de szeme találkozott

pezsg

is

férje

a czigányútra szaladt.

engesztelte

ki

a

«

nagyságos

asszony» cz/m, melylyel Boglár Kálmán megtisztelte az öreg asszonyságot, mert azt sokkal alázatosab-

ban és a bizalmasság minden

jele

nélkül

kellett

volna mondani, a mint egy ilyen szegény emberhez illenék.

De

ez az

ember ugyanakkor megkopogtatta

hátát és öregnek szólította.

az

Idején valónak tartá végre valódi helyzetére figyel-

meztetni az elbizakodott embert.

— Míg

fiam,

a kisasszonyt lovagolni

mi az

megmutatom

alatt

viszi

a

Sándor

elmehetünk a templomba és én

ott a reparálni való

képeket.

6i

De

Boglár Kálmánt épen nem sújtotta

le e figyel-

meztetés.

— Ki gondolna ma képekkel — — Ma mulatni akarok, pap a

!

vetve.

kihajtok a pusztára. tattad a

kiáltott

kocsiján

a

ne-

én

képeket öregem

jó, hogy eszembe jutegy kérésem van hozzád,

;

adj ötszáz forint elleget.

— Elleget — monda elszörnyedve Atlasz !

Elleget, ötszáz forintban rülni az

is

Hanem

úr.

—

Hát mennyibe fog ke-

!

egész munka?

— Azt csak

munka végén mondhatom meg, de

a

szükségem van. Egy pár

az ötszáz forintra azonnal

kiabáló adósságom van, azoknak a száját akarnám

betömni.

— Adósság? Mi

az

az

tudtam, mi az az adósság, kén, azt remélve, utasítja vissza ez

— Azt

Én

adósság?

—

kiáltott Atlasz úr

hogy most végre embert.

elhiszem, öregem,

soha sem

valódi

büsz-

helyére

— Boglár Kál— Az emberiség két felelt

mán, cseppet sem pironkodva. táborból

áll,

nagyobbikban vannak az adósság-

a

csinálók, a kisebbikben a a

nagy tábornak

pénzkölcsönzk.

a katonája

vagyok

tudom, mindig adósságból éltem,

tem

új

;

Én annak

mióta eszemet

adóssággal fizet-

menekültem a hitelezk ell. Te sokkal okosabb pályát választottál és ahhoz a kisebbik táborhoz csatlakoztál. Kövesse mindenik a maga ki a régit

és

végzetét: én csinálok adósságot, te csinálj adósokat.

— — Ha uzsorásnak

Azt akarod mondani, hogy uzsorával szereztem a pénzemet? tartanálak,

—

felelt

megnyug-

tatlag Boglár Kálmán,

nem

veled és

— akkor

nem barátkoznám

nyújtanék neked kezet.

Atlasz úr megint le volt fegyverezve most már úgy állt a dolog, hogy szinte örülnie kellett Boglár Kálmán barátságának, és csaknem megtiszteltetésnek vehette, hogy elfogadja tle az elleget. Meny;

nyit

is

mondott? Ötszáz forintot?

az ötszáz forintot, csak írja vényt.

Mi

Meg

meg

fogja kapni

róla az elismer-

az egy Atlasz Samunak, a zsebébe nyúlni

és kifizetni

ötszáz forintot?

Akár

se keljen az

föl

asztaltól.

— Nem olyan sürgs, öregem, — monda Boglár — Holnap elvégezhetjük. Kálmán csillapítólag.

Most

is

sokkal kellemesebb dolgunk van.

jönnek a

fiatalok

;

a

fiad

szemébl

Nézd, itt hogy a

látom,

már nyergeken állnak íjl ajtó eltt. Az igazi sportsman szeme mindig keresztben áll, ha a lovak közül j. Íme a leányom Valódi amazon, mi? Hjah! lovak

I

a vér, a race! Rajta gyerekek, rajtái

— A lovak

dor,

kipirult

föl

vannak nyergelve,

arczczal, s

szögletességét,

—

mihelyt lóról

volt

szó.

nagyon türelmetlen és a földet kaparja fél a

kiáltott

Sán-

egészen elveszítve elbbi

—

Villám

lábával.

Nem

kisasszony?

— Nyújtsa — A pap

kezét és vezessen,

—

felelt

vidáman suhintva lovagló ostorával. is

most hajt be az udvarra,

Boglár Kálmán, kihajolva az ablakon. vele tartok.

Mind

a

—

Klára,

kiáltott

Én már

csak

Elre, gyerekek! hárman kisiettek a szobából. Atlasz úr

egyedül maradt

a feleségével.

— Hát te nem mégysz velk — kérdé az öreg — Menjek mikor nem hívtak? — — Atlasz úr keseren. egy Vagy én tüzes paripára törjem nyakamat? — Befogathatsz a mi hintónkba, — sürgeté az öreg asszonyság. — Talán sántuljanak meg lovaim és törjék a hintóm kereke a rossz mezei utakon? — bosz— Ha akarták szúsan Atlasz hogy velk menjek, pap volna az — tévé úgyis a De nem mert — akárhogy barátkozik hozzá önmagát ?

asszonyság félénken.

felelt

velöfc,

talán üljek

és

is

ki a

a

el

felelt

volna,

úr.

kocsijába,

ültethetett

a

hajtja

lovakat.

hívni,

vigasztalva,

evvel a festvel, mégis érezte, alul

hogy méltóságomon

volna egy kocsiban ülni az én fizetett festm-

elleget kért tlem. Okos ember a mi papunk; nem mutatja ugyan, de egész ügyesen és

mel, a ki

simán igyekszik megóvni földesurának méltóságát. Ezzel a fordulattal Atlasz úr egészen megvigasz-

csillapítja

kon

egy

és látja,

zont, s

s még önmagát is leFélszemmel kipillant az ablahogyan segíti Sándor lovára az ama-

az öreg asszonyságot,

talja

kissé.

mint vágtatnak

mint hagyja

el

ki

a kapun

mindjárt az

els

a tüzes paripák

indulásnál

dort, a páratlan lovast, a

fest leánya. Ez

tenné, ha fzni tanúina,

dörmög Atlasz

dulva az ablaktól.

Az

ad igazat férjének

s

megtanulna számolni, toirban

s

Sán-

jobban

úr, elfor-

öreg asszonyság fejcsóválva

hozzá állást is

késbb nagy

is

teszi,

hogy ha e leány

kaphatna valami comp-

segítségére lehetne férjének.

Atlasz úr gúnyosan kaczag e szóra. Férjének

I

Ugyan

!

65 ki

venné

cl

ezt a leányt?

No, annak

Szegény leány, nagyúri

irigyJi.

ez össze

?

Ha

az

leánya,

sorsát

a

az

Eveíine,

nem

hogy

passiókkal,

fér

grófné,

a

lovagol és fátyolos cylindert tesz a fejére és hetven-

kedik, annak az

jól áll,

mert joga van hozzá, mert

grófné és sok pénze van az apjának

semmi

leány, a kinek az

képek festésével keresi

apja koldus és templomi

még

a kenyerét, és

ez mer

Bah

hetvenkedni.

Az

de egy ilyen

;

öreg asszonyság mindenben igazat ád férjé-

nek, csodálja bölcseségét és éles Ítéletét, kat nevet gúnyos megjegyzésein.

Ez

nagyo-

s

az

elégtétel

egészen megkönnyíti Atlasz úr lelkét és diadalmas büszkeséggel

udvarba és

Jó kedvvel megy a gazdasági alkudozásba bocsátkozik Cserepes

tölti el.

új

Andrással, a kit tökéletesen lever a lábáról. Neki is

megvan

a

maga mulatsága

és

jobban

magát

érzi

henczegnek más lován, más kocsiján. Vajon merre járnak most? Az az ördöngös Sándor bizonyosan meghurczolja mellette, mint azok, a kik üres zsebbel

ket

áikon-bokron. Jól

az igazi lovas, a lovagol.

hogy ez

volt alkalma nevetni.

milyen

lássák,

Atlasz

A

kirándulók

jó kedvvel érkeztek haza s a vacso-

nem gyzték

napot.

Hadd

Milyen jót nevetne, ha estére azt hallaná, a hetvenked kisasszony lefordult a lóról.

De ezen nem kés este széles ránál

teszi.

a saját paripáján, saját földjén

ki

eléggé dicsérni a mai élvezetes

úr, ki

egyedül

ült

az

végén,

asztal

mert az öreg asszonyság már lefeküdt, hiába

hogy

a

kisasszony

lefordulására

kerüljön

leste,

a

szó.

Ellenkezleg, Sándor nagy elismeréssel beszélt ügyes Csiky

:

Az

Atlasz-család.

5

!

66

lovaglásáról és

ban

már sokkal bátrabban

szólt hozzá, mint

fesztelenül

délben.

ismersök volnának. Milyen

nek,

még

azt

hány holdból

áll

volt, s

meg

leány

magát irányában,

viselte

gondola magában Atlasz

kedv

A

és bizalmasab-

rossz

olyan

mintha régi nevelése

van,

Megint nagyon rossz sem mondta meg vendégeiúr.

a puszta, melyet

ma

belova-

mennyibe kerültek a paripák, melyeken nyargaltak. Érdemes is ily emberekkel komolyan

goltak, és

beszélni

Másnap

St

is.

még

vadászni mentek,

a leány. Atlasz úr

a

fest és leánya

nagy megbotránkozására,

olyan könnyedén bánt a puskával, mintha

ki-

is

szolgálta volna az egyévi önkénytességet, mint Sándor, kinek egyévi önkénytességc

Debreczenben épen

négyezer forintjába

került az apjának. Boglár Kál-

mánnak eszébe sem

jutott

zsködni. Az elleget

templom után kérde-

a

ugyan, de azt

fölvette

nem

mondta, mikor akar a munkához fogni. Atlasz úr figyelmezteté e hanyagságra

megje-

plébánost,

a

fölgyezvén, hogy így majd el sem készül a szentelés idejére. A plébános azt felelte, hogy ez

kép a

patronátusi kérdés, mely egyedül Sándorhoz tartozik

;

hogy

különben a

is

kép készen

nyugodt lesz a

Boglár Kálmánt és tudja,

mert jót

lehet,

maga hogy

a

mit

áll

Rég

idején.

róla,

ismeri

elvállalt, azt

irigyelje a szegény is végzi. Addig pedig ne emberek mulatságát; látja, hogy a fia milyen jól érzi magát közöttük.

el

Hiszen épen ez volt a baj

!

Ez

volt, a

mi elbéní-

totta Atlasz úr haragját és megkötötte nyelvét.

A

fia

!

67 érezte magát

jól

közöttük

emberek, mulatságát volna

sem

.

.

.

!

De

találta

fiának tetszettek ez

Ha

velk.

nem

ez

csak zsebében

s

szoríthatta

össze az öklét és legfölebb csak négyszem

feleségének mondhatta

el

nek és soha sem fognak adósságcsinálók,

közt,

nagy merészen, hogy hiába

tetszenek fiának ezek az emberek

mek,

lett

a mi a fiának tetszett, az ellen neki

kifogása

lehetett

A

!

neki

:

tetszeni,

henczegk

nem

tetsze-

mert könnyelés koldusok, és

alig várja,

hogy elkészüljön valahára az a templom

és örökre

megszabaduljon tlök.

Hát még ha

azt tudta

volna, a mi háta

mögött

történt

Ha

volna, hogy Sándor fülig szerelmes koldus leánybal hetvenked ebbe a De honnan tudhatta volna, mikor Sándor maga sem tudta? Legalább ha hirtelen a vallató biró elé

tudta

hogy adjon számot érzelmérl,

állítják,

nem

viseltetik,

felel nevet

számára a szótárban.

találni

melylyel

tudott volna

Boglár Klára iránt

meg-

Eleinte feszesen érezte magát mellette, csaknem félt

tle

s

meg sem merte

szólítni.

A leány

könnyed

modora, fesztelen bizalmassága, melyet, mintha régi

ismersök volnának, kezdettl fogva

tanúsított iránta,

lassanként megszüntette e kényelmetlen érzését, bát-

rabbá

tette és

igen fordult

lovait, kopóit, lig

is

önbizalmat öntött lelkébe. Eddig

meg ni

társaságban

;

puskáját és jó pajtásait, kikkel regge-

elmulatott,

eltivornyázott. Igazi

gavallér volt, mint szomszédjai, kikkel rától

együtt

nem

többre becsülte

nevelkedett,

együtt

ripk

falusi

gyermekko-

önkényteskedett,

6%

Nem

együtt mulatott, együtt érzett és gondolkozott.

semmi különbség, s legalább az pélbizonyította, hogy az ember fejldése nem

volt köztük

dája azt fajától,

nem

veleszületett

faji

tulajdonságaitól,

hanem

környezetétl függ.

A

nket

is

úgy

hol

nem

mondták

lehetett

A

n csak szeretni

való,

poharazás közben, és a hol nem

lehet szeretkezni, ott fölösleges a

több élvezetet ád a kártya vagy

nbl

Vakmer

pajtásai.

nyert; esetlen és ügyetlen, a

vakmer.

a pajtások

mint

vette,

volt, a hol bátorítást

eddig megismert, az

nvel a

nem

foglalkozni,

A

puska.

mit a

igen változtatott

Vagy fülig pirulnak és mindjárt oda vanha a gazdag földes úrfi egy szót szól hozzá-

nézetén. nak,

jok; vagy kiabálva beszélnek, kaczagnak, bizalmas-

kodnak

vele,

és szinte a sek,

csaknem provokálják

a

vakmerségre

nyakába dobják magokat; vagy begye-

finnyásak,

kimértek,

a

kiknek olyan

jól

esik

hátat fordítni, és mindnyájan ízléstelenek, czifrálko-

dók, követelk,

s

mindjárt a házasságra gondolnak,

ha leányok, az udvarlásra, ha asszonyok.

Boglár Klára egyikhez sem hasonlított ezek közül.

Szemérmes volt, de nem pironkodott, fesztelen volt, de nem bizalmaskodott, önérzetes volt, de nem finnyáskodott, Sándor csodálkozott magán, hogy jól érzi magát mellette, ámbár nem mondanak kétér-

telm róla, s

szavakat a szerelemrl,

még jobban

st nem

ról tud vele beszélni, a nélkül,

erltetné magát. vele,

is

beszélnek

hogy minden máshogy nagyon meg-

csodálkozott,

Hogy

a

leány lovagolt, vadászott

hogy órákig egyedül

maradt

társaságában.

69

mindez oly természetesnek gondolkozott

hogy nem

látszott,

Úgy

is

mindig így

érezte, mintha

mintha gyermek koruktól Togva együtt

volna,

Jett

róla.

nevelkedtek volna, és üresnek, léhának, hiábavaló-

nak tnt tét

eltte minden, a miben eddig élveze-

föl

még

találta, s

lovaglás

a

és

vadászat

csak

is

azért nyert kegyelmet szemében, mert megoszthatta

e leánynyal.

Boglár Kálmán, Atlasz úr megnyugvására, végre belefogott a munkába.

Eleinte kevesebbet, azután

többet dolgozott, de mindig

talált

idt

arra

hogy

is,

mulasson, kikocsizzék a pappal, vadászni menjen a

hosszan

fiatalokkal,

elüldögéljen

szerint, játsza az urat az

Hanem

a házat.

és halad a

ebéd

vacsora

és

egy szóval, Atlasz úr kifejezése

után az asztalnál,

nem

költségén és felforgassa

hogy dolgozik munkában. Atlasz úr mindennap elment azt

tagadhatta,

megnézni a nagy oltárképet és bámulta a sok szentet és az

apró szárnyas angyalokat, melyek egymás-

után támadtak rajta. volt és

sét és a hangulatot, kell.

A

plébános

is

megmagyarázta Atlasz úrnak melyet a

migényeit

kító vörös

és sárga

kép jelenté-

nézben

Atlasz úr semmi kifogást

ellen, az

többnyire ott a

sem

támasztania

tehetett

teljesen kielégítette

szövetek, melyekbe

a

a s

korlati

mán

;

de

melyet lelkében támasztott, inkább gya-

természet

meggyzdésben

volt,

a

mint vallásos,

s

abban

a

nyert kifejezést, hogy Boglár Kál-

azért fest oly nagy

tovább akar

ri-

szentek

öltöztetve voltak, egészen megfeleltek ízlésének a hangulat,

kép

a

tömeg

szentet, mert minél

kastélyban élsködni, mely

meggy-

70

zdésében megersíthcté

az

körülmeny,

a

Boglár úr már több rendbeli elleget vett és

munkája mellett olyan vígan

fel

hogy

tle

olyan otthonossá

élt,

magát a kastélyban, mintha soha sem volna szándéka innen tovább állni.

tette

De

a

nagy kép végre mégis

elkészült,

már csak az apróbb falfestmények

s

a

s

most

mellékoltá-

rok régi képeinek kijavítása volt hátra. Boglár Kál-

mán ezeken

templomban dolgozott, mikor kedve úr ide is mindennap eljárt, ellenrizni a munka haladását. Néha Klára is segített atyjának, s ilyenkor Sándor is nagy érdekldést mutatott a templom dísze iránt, mely az patróa

volt dolgozni, s Atlasz

nus! nevét

fogja megörökíteni.

megunta

munkát

a

s

Mikor

eldobta az

aztán Klára

ecsetet, lóra

ültek

és kinyargaltak a pusztára.

— Nem veszed

dn

észre,

— monda

egy Ízben csak ketten voltak

a

a plébános, mi-

templomban és

Boglár Kálmán épen vörösre festette

a

pokol elko-

pott lángjait,

— nem veszed

hódítást

melyért megirigyelheti húsz mérföld-

tett,

— Micsoda

hódítást?

kiegészítve egy

— Nagyon

—

hogy Klára olyan

minden eladó leány?

nyi kerületben

jába,

észre,

fiatal

el

-

ördög

kérdé Boglár Kálmán, letört szarvát.

lehetsz merülve a pokol reparátió-

monda nevetve

magyarázat nélkül

is

a plébános,

—

különben

megértetted volna czélzásomat.

— Vagy úgy? Értelek, — Boglár könnyehódítás nem veszedelmes. dén. — Ez — Kire nem veszedelmes — Ki másra, mint leányomra? Az nem felelt

a

?

szíve

1^

egykönnyen fog

tüzet,

st

azt hiszem, örökre

meg-

szerelemre nézve.

halt a

— Hogyan Még most sem feledte azt haszontalan embert? — Lehet az feledni — De hiszen rültség ha még mindig szeretné. — Ki mondja, hogy — Nem mondtad, hogy nem tudja — Nemcsak szerelemnek van emlékez tegylöletnek hetsége, hanem — De hát érdemes ez az ember gylöletre? Érdemes-e másra, mint megvetésre — A leányok nem mindig mi szemünkel

?

ilyent

a

?

volna,

szereti ?

elfeledni ?

te

a

jó

a

is,

?

Ítélnek

kel.

a

Különben meglehet, hogy Klára is így érez már Nem tudom, soha sem beszélek vele e kér-

iránta.

désrl.

— Pedig

adna helyet.

jó volna,

Ha

a

ha

a

gylölet

gylölet

jó

könnyen

a

megvetésnek

emlékez

tehetség-

S én most azt szeretném, ha Klára szívébl minden régi emléket

gel bír, a megvetés

ki

feled.

lehetne törülni.

— Miért? — kérdé Boglár Kálmán, ismét poközé merülve. — Hogy hely legyen benne érzelmek számára. — Csak nem gondolod, hogy bele szerethetne ebbe Atlasz-gyerekbe — kérdé Boglár, bámulattal fordulva — St megvallom, hogy ez remény a

kol lángjai

új

az

letéve

?

ecsetjét s igazi

barátja felé.

a

midn

téged hivattalak ide

szítésérc.

Reményem

félig

a

vezetett,

templomi képek elké-

már teljesedésbe ment:

Sándor szerelmes függ,

lett leányodba s most csak ettl hogy a tiszavégi uradalom úrnje legyen. Megbolondultál ? kérdé a fest egyházi

— — A bolond —

—

barátját.

rencsét,

egy gazdag, szereti

a ki

fölött, a ki

neked ezt a

úrnvé tenné

t

—

alkalmat, ezt a

és

is,

által,

vagyona

én megmutatom szerencsét, ezt az

mely számodra még fer.maradt, tlem megbolondultam-e ? Vajon :

közülünk a nagyobb bolond

—

van

fiú

nyugalmas révbe

utolsó reményt, te azt kérded

Itt

csinos

maga

biztos,

is

hányatás után, jó

ki

boldog lenne keze

ki

végre téged

annyi

—

plébános.

a

földbirtokos, a

leányodat, a

is

eldobja a kinálkozó sze-

ki

nyugodtan

fiatal

föltétlen

vihetne

az, a

felelt

s

ki

?

—

Mindenesetre én, felelt nevetve Boglár Kálmán. Mindig én voltam a nagyobb bolond. Most is bolond vagyok, nem tagadom ; mert mikor megmutatod nekem ezt a nagy szerencsét, ezt a gazdag vlegényt, én, a koldus, az ingyenél, elfintorítom orromat, és azt mondom, hogy nem aka-

—

rok leereszkedni a ghettóba.

—

Eh

elpirulva.

1

badar beszéd!

— Sándor már

—

kiáltott

a

plébános

keresztyén, az egész csa-

mi SzádKálmán sem

lád, kivéve az öregeket, keresztyén, és a

váry grófnak

nem

derogált, azt Boglár

tarthatja szégyennek.

— Hiszen igazad

lár,

orrát dörzsölve

van, igazad van,

az

— monda Bog— Én csak

ecset nyelével.

úgy hamarjában, az els benyomás hatása alatt nyilatkoztam, de még soha sem gondolkoztam a dolog-

Mikor nemsokára

Csiky

:

Az

Atlasz-család.

elnézett a templomba.

74- lap.

73

szempontodból. Ki

ról a te

még

hitte volna,

is

hogy ez

komolyan kérdésbe jöhet?

— Nagyon

is

komolyan. Reátok nézve ez a me-

nekvés egyetlen révpartja fontos,

hogy e nagy

rám nézve pedig igen

;

birtok, e

e kegyuraság

falu,

megnyugodmás kérdés, mint hogy akar-e most nincs

oly kezekre szálljon idvel, melyekben

hatom. Klára

Itt

?

— Hm! ez pedig nagyon monda Boglár elgondolkozva. — Nagyon szívesen együtt

is

enyeleg

hogy

vele, látszik,

kérdéses kérdés,

van a érzi

jól

fiúval,

—

mulat,

magát társasá-

gában.

— Ez

nem

Kláránál

nyájas,

barátságos,

félre

magyaráztak

is

sokat jelent. Mindenkivel

nála, s

tulajdonították, a mi csak

De

a mit már sokszor mélyebb vonzalomnak

fesztelen,

természetes modor volt.

merjen valaki csak egy lépéssel közelebb menni

hozzá, mint a hogy

megengedi, úgy megjárná,

mint a hogy már sokan megjárlak vele. Félek, ez lenne sorsa az Atlasz-gyereknek

— Nem volna — mentéén Isten

!

?

Mihelyt észrevenné, hogy ko-

molyabb szándékunk van vele kel,

is.

ha tapogatóznál

jó,

és

az Atlasz-gyerek-

rögtön hátat fordítana neki.

—

Hagyjuk hát reájok a dolgot. Különben is azt hiszem, hogy a szerelemben csak ártanak a közbenjárók.

— Már

ott,

a

hol.

elméletbl beszélhetsz.

Legjobb

lesz,

Te pap

De

levén,

Kláránál így

úgy áll

ha egészen magára hagyjuk.

is

csak

a dolog.

74

— De —

neked már nincs semmi

kifogásod

a

fiú

ellen?

Isten neki

jal,

!

— monda Boglár Kálmán oly sóhaj-

mintha valami nagy és nehéz engedményt tenne.

Mások

kötöttek

is

már

mésalliance-ot. Lépjünk hát

sógorságba az öreg Atlasz bácsival.

Ha ezt Atlasz úr hallotta volna De nem hallotta. Csak azt látta

I

déssel,

már

nagy megelége-

mikor nemsokára elnézett a templomba, hogy

a pokol

is

elkészült, lángjai rikító vörös fény-

nyel lobognak, az ördögök

egészen megifjodtak és

hogy Annál

az elkárhozott lelkek

úgy csikorgatják fogaikat,

gyönyörség

becsületes

látni

a

embernek.

nagyobb gyönyörség, mert a pokollal be van femunka s a festnek nincs többé semmi

jezve minden

dolga a templomban, sem a kastélyban. Atlasz úr

elkel

nagylelkséggel

föl is szólítja,

hogy nyújtsa

be számláját, de rögtön újabb vereséget szenved, mert a jelenlev plébános kijelenti, hogy ez patronátusi dolog, melyet csak Sándornak van joga elintézni.

Be

kell hát várnia

azt

számlát Sándor vegye át neki. Atlasz úr

most már

s

a

formalitást,

olvasatlanul

fizethet. Fizet

bkezséggel, nem alkudozva, csak vonva

le

az

utolsó krajczárig, és

séggel, nyugtatványt

hogy

sem

a fizetés a plébános

létében történjék

ha a fest

el

s

az

hogy

a

oda adja is,

nagyúri

ellegeket

elkel könnyed-

kivánva, csak arra ügyelve, és az egész család jelen-

esetleg legyen kire hivatkozni,

akarná tagadni a pénz fölvételét.

öreg asszonyság egészen

el

van ragadtatva

Az

férje

nagyúri modorától, Boglár Kálmán olvasatlanul zse-

;

75

bébe telt

gyííri a

a kocsit.

gatni

nem

pénzt és

kérdésére,

is

Atlasz úr ismé-

felel

hogy melyik vonathoz kivánja befoAtlasz úr meg van ijedve, hogy a

fest még tovább

is

akar maradni,

itt

magában, hogy még egy napig

teszi

s

titkon föl-

vár, aztán eré-

lyesen fog föllépni.

De

az

erélyes

föllépésre nincs

Kálmán komolyan gondolkozik az

szükség.

Boglár

elutazásról s róla

beszél, mikor karonfogva a falu felé halad a plébá-

szegélyezett úton, mely a kas-

nossal, a nyárfáktól

télyból a faluba vezet.

Nem

-

tudom, mi lesz jobb ügyünkre nézve,

Azóta gondolkoztam tervedrl

teszi hozzá.

—

s ét-

vágyam egészen megjött evés közben. Valóban nem tudnék helyzetünkben szerencsésebb megoldást képmintha Klára ez Atlasz-gyerek nejévé lenne.

zelni,

— Mit gondolsz, Nem.

-

Klára

nyilatkozott

már

a fiú ?

bizonyosan szólt volna

nekem,

akár elfogadja, akár visszautasítja.

— Akkor mégis jobb

tok.

Hogy

vagy

nincs

lesz,

ha egy idre eltávoz-

szerelmes leányodba, az kétségtelen, de bátorsága

a

jó

kettt megadhatja, ürügy

dégeim

lesz a

s a

ti

magának távolság mind

vagy

nyilatkozni,

sincs világos öntudata szerelmérl.

A

visszajöveteletekrc

templomszentelés napja.

lesztek, s akkora,

Az

reménylem, érett

elég

én venlesz

a

dolog. —

Nem

rossz terv, kivált ha tekintetbe veszszük,

hogy csak elméletbl ismered a szerelmet. Hát az öregek mit mondanak majd hozzá ? Az öregeket mi sem szoktuk számba venni

—

76

nekik azt kell tenniök, a mit Sándor akar. Nincs itt más nehézség, mint Klára akarata. Reméljük, hogy neki is megjön az esze. Én nemcsak eszében bízom, hanem szívében

— —

is.

Ki tudja, hátha a távolság azt

megszólalásra

is

bírja ?

— El

nem tudom

hogy Klára szerelmes

képzelni,

De

egy ilyen Atlasz-gyerekbe.

legyen

tudja kiszámítni a

ni

szivet ?

Ez

még mindig lehet csodákban bízni itt is meg fog történni a csoda. Soha olyan gyönyörséggel nem deletet Atlasz úr a lovak

reméljük, hogy

;

adott

Boglárékat kellett a vasúthoz vinni. észre,

padt, és olyan

mintha

Annyira

még

ren-

befogására, mint a mikor

ben még azt sem vette kábult,

utoljára, ki

az egyetlen, a hol

viszi a szívességet,

Nagy örömé-

hogy Sándor mily

fbe

ütötték

hogy maga

is

sá-

volna.

elmegy a

vasúthoz, a plébánossal és Sándorral együtt. Sándor a kocsis mellé jut,

mára

;

mert hintóban nincs hely a szá-

az állomáson sincs alkalma hosszasabban be-

szélni Klárával,

mert a vonat csakhamar megérkezik

úr nagyon sürgeti vendégeit a beülésrc,

és Atlasz

nehogy lemaradjanak szi

s

nagy buzgalmában maga

vi-

utánok a táskákat.

Végre fölhangzik a megváltó fütty, a kocsiablakból Boglár Kálmán zsebkendje lebeg, a vonat elrobog, már csak füstje látszik a távolból, nem sokára az

is

eloszlik, és

Sándor csodálkozva

veszi

észre,

a végtelen ürességet találja mindenütt.

A kas-

milyen üres körülötte a

Ezt

télyban,

a

mezn,

világ.

czimboráinak társaságában, kik-

•n

hez ismét ellátogat,

s

kiket csakhamar undorral és bebarangolja

ott. Megnyergelteti Jovát tát,

de fáradtan és kielégítetlenül tér

valamit keresett volna, a mit sehol találni.

Vállára akasztja fegyverét

s

vissza,

mintha

sem tudott megvadászatra indul,

dobja

de gyorsan visszatér és riadtan

hagy

a pusz-

puskáját,

el

mert olyan különös vágyat kezdett érezni, hogy az ártalan nyulak helyett saját homlokának fordítsa csövét.

Nem

tudja,

mi

lelte

;

unalmas,

hideg, utálatos

minden, a mi körülötte van, a miben azeltt kedvét találta. Gondolkozni kezd önmaga fölött, megvizsgálja lelkét,

megkérdezi

székvárosban

s

mialatt

szívét, s mialatt

visszahajt

azeltt oly meleg, mosolygó,

vidám

szinte visszaijeszti rideg komorságával

magával

s azzal az elhatározással

Boglár Klára lesz

a neje és senki

benn

otthonába, volt :

s

mely most

tisztába jön

lép apja elé,

más a

jár a

hogy

világon.

:í<"

{Az

új

szomszédok.)

Leveleinek elküldése egy kissé lecsillapította Atlasz

úr izgatottságát, de

Sándort nem

kedvét.

távozott

fél-igérettel

nem

látta

szüntette

hogy

azóta,

szobájából

;

a

meg a

rossz

kicsikart

cselédek

azt

mondták, hogy kilovagolt és azt izente, ne várják haza vacsorára. Atlasz úr szinte örült neki, hogy

nem

látja fiát

éreztetni,

s

;

mert nem merte vele rossz kedvét

mégis,

érezte,

nem tudna ert

venni

magán az is nagy megkönnyebbülésére szolgált, hogy a plébános nem mutatkozott a kastélyban, mert tartotta e baj f-f szerzjének, de sokkal jobban félt tle, hogysem szemrehányást mert volna neki tenni. Így legalább nem kellett fékeznie magát és ;

t

szabadon éreztethette rossz kedvét az öreg asszonysággal, kit tott,

s

világgal,

az

est

folyamán több versben megríka-

igen elégedetlen volt

midn

nagy

késn

magával

aludni ment.

és az egész

Ebben

a hangulatban nézett

midn

az ablakon,

lépett

egy

A

udvarra.

tani az

ki

belle pillan-

második

a

nem Boglárék

pillantás

Az

voltak.

;

meggörnyedve

Talán megint visszakullancs természe-

megnyugtatta

lelkét,

öreges úrban semmi sem

is

hogy

járt és új tavaszi

csak annyiban fiatal

felöltje úgy

mintha kölcsön vette volna

fityegett rajta,

n

háta.

a milyen

Boglár Kálmán elkel, hetyke magatartásá-

volt

ból

felé

nszemélyt. Atlasz úrnak az els

megborzongott a

De

dél

fogva kisegített

jöttek ? Kitelik tlök,

tek.

másnap

kocsit látott behaj-

elször egy öreges úr

kocsiból

kezénél

aztán

s

fiatal

tásra

ki

könny

egy

hasonlított

;

a

fiatal

Boglár Klárához,

különben inkább ellentétének

volt,

hetett volna mondani. Klárának sugár termete,

le-

köny-

nyed, fürge járása, finom metszés, hosszúkás arcza,

gesztenyeszín haja

volt,

melyekkel nehéz

lett

volna

vendég hízásnak indult kurta termetét, kerek orczáját, koromfekete göndör összetéveszteni

haját és

tipeg

az

újonjött

járását. Atlasz

úr látta

a

de bár els ijedtségébl magához kedve nem sznt meg. get,

-

ban,

Öreges

úr,

fiatal

visszahúzódva

az

nvel,

—

ablaktól,

különbsétért,

rossz

dörmögött magánehogy meglássák

Köszönöm szépen, jóllaktam már fiatal nvel jönnek hozzám. Talán ezt is valami pap küldte, hogy beleszerettcsse a ^fiamat. Az én kastélyomban bizony nem fog többé semmi öreges úr fiatal nvel garázdálkodni. Megszököm a mezre, aztán ha megunták a a

vendégek.

az öreges urakkal, kik

várakozást, elmehetnek.

:

Bo

Kjlopózott szobájából,

lépcsn

a hátulsó

sági udvarra s

a

lépcs

végig futva a folyosón,

s

akart Icosonnj,

innen a

aljára ért,

mezre

honnan

gazda-

a

juthatott volna.

mikor János, a sujtásos

Már

inas,

rá

kiáltott

— Hova szalad már

no? Gyjjön

fel,

érkeztek, ott várnak a nagy szalonban.

A

vendégek

fiatal

nagy-

ságos úr nincs itthon, hát aszonták, hogy az öreg úrral

beérik.

is

Atlasz úr

meg

is

ijedt,

meg

is

szégyeltc

magát.

titkos rettegéssel viseltetett sujtásos cseléd-

Mindig jei iránt,

kikrl azt gyanította, hogy szívok mélyén

lenézik és

nem

tartják igazi

tekintélyt tartani

elttök,

s

Szeretett volna

úrnak.

mindig

attól

félt,

hogy

olyas valamin kapják rajta, a mivel elárulja járatlan-

szokásokban és elveszti tekintélyét. János azeltt grófi házaknál szolgált s Atlasz lir küságát a nagyúri

lönösen az

—

kritikájától

rettegett.

be nekem, hogy monda hirtelen visszafordulva vendégek jöttek ? és fölsietve a lépcsn. Titkolatlan rossz kedvvel Hpett be a terembe, s

Hát miért nem

—

föltette

jelentette

magában, hogy rövid úton elbánik az isme-

retlenekkel és

nem

hagyja úgy maga fölé kerekedni,

mint Boglárékat.

Az

öreges

úr, kit a kocsiból kilépni látott, a

terem

s a földig hajolva üdvözlé Atlasz urat,

közepén állt remélhetünk-e Kérhetünk-e bocsánatot, oh bocsánatot, hogy ily korán zavarni merészeltük nagykérdé az öreges úr, kétrét görnyedve ságodat?

—

!

—

a

nagy alázatosságtól.

— Szörny alázatosak, bizonyosan szegény kéregetk, — gondola magában Atlasz úr büszke mogorvasággal, fönhangon hozzá tévé — miben lehe;

s

:

tek segítségökre ?

— A szomszédi jog c^ímén — tünk bátorságot

jöttünk, illetleg vet-

jövetelre,

valódi

ben.

—

-

Legfbb vágyunk

az

felelt

kígyó-ügyességet fejtve

öreges

els teendk

és

úr,

görnyedezés-

a

ki

volt,

e

vidéken való letelepedésünk után, megismerkedni a

gazdag Atlasz Samuval és

híres és

oh! mily szó fejezheti

ki

családjával, és

boldogságunkat, a mai na-

pon teljesedésbe megy e forró vágyunk. De engedje meg, mélyen tisztelt uram, hogy eleget tegyek a nagyvilági társadalom

szabta kötelességnek és

mutassam

íme,

magunkat.

özvegy Volkán Ádámné, uradalmat, ez

által

ki

megvásárolván a

—

sarlósi

szomszédi viszonyba lépett nagysá-

goddal, és én, legalázatosabb szolgája, hites

be-

unokahúgom,

szeretett

Góg

Ferencz,

ügyvéd sjelenlegasarlósi uradalom kormányzója. Tessék helyet foglalni kiáltott Atlasz úr

—

!

sugárzó arczczal.

A vendégek leültek és Atlasz szép

lélte a

fiatal

özvegyet,

úr elragadtatva szema sarlósi

ki

megvette. Valóban szép asszony

kán

látott

szebbet; kövér

az egészségtl, fekete

gyémánt

volt, arcza

szeme úgy

és duzzadt, piros ajka

pehely vonult végig.

A

sarlósi

nem

mint a

finom barna

uradalom kerek egy

Manó

is

fia

szerette volna

annyira igénybe

vették volna íkéit.

Csiky

:

Az

AtiMz-csaltd.

rit-

majd kicsattant

villogott,

fölött

milliót ért. Atlasz úr jól tudta,

megvenni, ha grófi veje és

uradalmat

Atlasz úr

volt,

é

32

— Nem

tudtam, hogy a sarlósi uradalomnak

is

már vevje

— kezdé

akadt,

érdekes

Atlasz úr az

társalgást.

— A múlt héten

Góg Ferencz, dig nem mert

írtuk

felelt

helyet keresve kalapjának, melyet edletenni

pénzzel fizette

kezébl. Unokahúgom készs

az uradalmat

—

monda At-

az egész vételárat

ki

nevére telekkönyveztette.

— Legyen

—

szerzdést,

alá a

szerencsém ebédre,

lasz úr.

Góg téstl

Ferencz

volt ragadtatva

el

a megtisztelte-

fölkelve székérl, a híres kaucsuk-ember-

s

hez méltó vonaglásokkal fejezte

menyecske

köpo/ös

barna,

ki

bólogatott és illegette magát; s

nagybátyja lapjával,

még mindig nem kezébl

kikapta

és

A

háláját.

mosolygott,

is

midn

szép,

fejével

látta,

hogy

tud mit mívelni kaa

pamlag

mellé,

a

földre tette.

Atlasz úr büszke volt és boldog. ket szeret

Ilyen

vendége-

gazdagok, milliomosok, és a mellett

:

olyan jó modoruk van, hogy vele szemben szinte

zavarba jönnek a nagy tisztelettl. Attól sem tart-

szemfényvesztk és oly gazdag-

hatott,

hogy

sággal

dicsekszenek, mely

talán

kezett Volkán volt

a

a

vele

is

arczátlan vén

semmi módtól sem hetett

általa.

létezik.

híres

Jól

emlé-

pénzkölcsönz

vagyonáról

mesés hírek

pénzes emberek körében. Hajdaná-

érintkezett

kapzsi,

nem

nevére,

fvárosban, kinek

szállongtak

ban

Ádám

De

a

egy

párszor,

gonosztevnek

s

furfangos

ismerte,

a

ki

ha pénzt szerezpénze megvolt, nagyon meg-

riadt vissza,

«3

volt,

bár szívébl

Atlasz úr,

s

megvetette

a

vén

bnöst, pénzétl nem tagadhatta meg az elismemióta

rését.

Kivált

kézbe

került.

Nem

megházasodott és

szép,

ily

puha,

kövér,

tiszta

hogy Volkán Ádám meghalt. Ezt meg is mondta ventudta,

is

dégcinek.

— Megházasodott

és

—

meghalt,

monda Góg

míg unokahúga újra mosolygott és illegette magát, mintha valami vidám Megházasodott és megdologról beszélnének. gyorsan követte egymást. KedA esemény halt. két ves Lilla húgom, e jelenlév gyászoló özvegy, folytatá Góg Ferenci, a mosolygó köpczös menyecsFferencz,

szomorú arczot

öltve,

—

—

kére mutatva,

— szárnyaim

az akkor

még nem

nevelkedett és sze-

alatt

rény háztartásomat vezette,

midn

megismerkedett

boldogult Volkán Ádámmal.

E dús-

gazdag pénzfejedelemnek én valék jogi tanácsadója s évek hosszú során keresztül én alkalmazám a törvény szigorát vonakodó adósaira. Megismerni megszeretni

és

lát

költ

lantja

pillanatnak

mve

zengi, bár a jelen esetben

fenn a kölcsönösség, Volkán

Ádám

Lil-^

volt,

mint a

nem

forgott

hetven éves és

húgom

az apollói szépség ellentéte lévén,

míg

húsz tavasz virágaival ékeskedett,

a mint kegyesen

méltóztatik,

látni

minden tavasz

s

Lilla

virágával

verse-

nyezhet.

met,

Nem

—

hölgy,

szeretem, ha

maga

dicséri

a

szépsége-

közbe a tavasz virágaival versenyz kinek szeme van, láthatja, milyen vagyok-

szólt

a

Góg Fcrencz mélyen meghajolt unokahúga felé, aztán még mélyebben Atlasz úr felé és folytatá :

H

— Ha

egyik részen van

a felek közt csak az

szerelem, a másikon pedig józan

annak

ész,

is

jogi

következménye már lehet házasság. Ügy történt a jelen esetben is. Volkán Ádám, ki több évi jogi tanácsaimért jelentékeny összeggel volt adósom, a

maga

határozott,

unokahúgomat, kinek

Unokahúgom józan s

becsületére

modorában

lehet mondani, rideg

tudtomra adá, hogy tartozása

nül

fejében

bájai lángra

észszel megfontolván

gondos

válván

veszi

gyújtották szívét.

a dolgot

nevelésemnek,

kész

megadással fogadá a hetven éves dúsgazdag vle-

gény

kezét.

A

házasság megtörtént, teljes érvényes-

séggel, az illetékes plébános és két tanú jelenlété-

ben.

Menyegzi lakoma nem

dogsága három hónap Volkán Ádámunkat

dalomban

s

s

volt.

alatt sírba

A

házasélet bol-

dönté feledhetetlen

gyászos özvegyét keser

fáj-

ingó és ingatlan javainak birtokában ha-

gyá hátra e siralom völgyében. kérdé Atlasz úr nagy Általános örökös?

— — — Fbrmaszer végrendelet értelmében, — Góg — Mily szerencse vidékünkre, hogy ura— Atlasz dalom kézbe — Szeretett unokahúgom óhajt

tisztelettel.

felelt

Fe'-enc'Z.

a ^arlósi

ily szolid

letelepedni.

itt

A

úr.

kiáltott

került,

kastély szép és kényelmes, s a vidék

elkel

csa-

melyek között els helyre a nagyságodét teszem, kellemes és csillogó kört formálnak, melynek 6 lesz ragyogó központja. ládjai,

— A városban

közbe az özvegy,

nem

volt

ismeretségem,

— nem volt

—

szólt

semmi mulatságom.

85

Régi ismerseim nagyon szegények hozzám és irigy-

kednek rám.

— Igyekezni

—

magát körünkben,

érezze

Ha

fogunk, hogy nagyságod boldognak

monda

Atlasz úr.

gazdag emberek nem támogatják

a

—

egymást,

akkor ne csodálkozzanak, hogy a szegények közéjök tolakodnak

egyenlknek képzelik magokat.

és

— Aranymondás, gyöngyszem — Ferencz — Hány hold uradalom? — Tízezer, egy tagban. — Van patronátusa — Nincs. — Nekem Azaz fiamnak,

kiáltott

!

Gg

lelkesülten.

a sarlósi

?

van.

A

a

részt ráírattam.

tiszavégi

Mi

szen az övé.

fizetjük

Sándornak.

a

Háromezer

hold,

egé-

szép templomot

a papot,

építtetünk.

—A

polna.

van

egy udvari ká-

Mit gondolsz húgom, nem

volna jó udvari

mi kastélyunkban

papot tartani

is

?

— Mit én egy pappal — monda vonva az özvegy. — A pap mindig emeli uraság csináljak

?

az

a ki fizeti.

Vm,

tekintélyét,

az Eveline leányom férje,

Szádváry Arthur azt mondja, hogy

nem

is

képzelhet pap

— A gróf úr — A gróf úr

ki

is itt

saját

háromszázezer

— Épen zunknak

a

igazi

a gróf

nagy úr

nélkül.

lakik ?

si jószágán

lakik,

én váltottam

forintért.

ennyi a becsértéke a mi

fváros

vállat

balparti részében.

nagy bérhá-

86

A

fiatal

latni

c

özvegy azonban nem igen

látszott

mu-

mert

ásí-

érdekes versengésen,

rendkívül

feszengett ülésén.

tott és nyugtalanul

Góg

Ferencz,

gondos nagybátya és szemes jószágkormányzó észrevette húga és úrnje unatkozását és sietett enyhítésérl gondoskodni, azt a nagy kegyet kérve a házi úrtól, hogy mutassa be ket szeretett családa

jának.

— Szeretett családom nincs — A leányom, grófné, Atlasz

itthon,

a

úr.

a grófnál

;

Manó

a

monda

férjénél

a minisztériumban

fiam

kaszinóban mulat az

pel és az úri

—

lakik

szere-

barátaival

;

a

Sándor fiam itt lakik, de bizonyosan vadászni ment és csak ebédre j haza most csak a feleségem van itthon, a ki öreg asszony és mindig a szobájában ül. Be fogom mutatni uraságtokat az öreg asszony;

nak.

Átmentek az épület másik szárnyába. Atlasz úr szerette volna, ha a sujtásos hajdú elttök

csöngetésre eltt.

s

Atlasz úr

Az öreg

ismersöktl

;

megy

és

de János nem jelent meg a

az ajtókat nyitogatja,

maga

asszonyság

a szép,

fiatal,

el

nyitott ajtót vendégei volt ragadtatva

az

új

gyémántokkal magrakott

asszony kezet csókolt neki és néninek szólította, a

mi az öreg asszonyságnak nemcsak nagyon

jól esett,

úgy annyira, hogy rögtön élénk beszélgetésbe mélyedt vele, elször gyermekeirl, azután majorságáról s az ablakból megmuto-

hanem

föl is bátorította,

gatta neki kedvencz tyúkjait. Atlasz úr és

Góg

Fe-

rencz ezalat bejárták a kastélyt, az udvart, a gazdasági

épületeket,

a

magtárakat,

a

béresházakat,

s

87 mire az ebédig jutottak, tökéletesen és alapos részletességgel informálva voltak

egymás vagyoni viszo-

nyairól.

Az ebéd fényes volt. Atlasz úr kijátszotta legnagyobb kártyáját és franczia pezsgt hozatott föl a pinczébl. A dugó nagyot durrant, s nemcsak az öreg asszonyság fogta be kezével a fülét, hanem a fiatal özvegy is, s mindnyájan örültek az édes ital habzásának és pezsgésének. Atlasz úr elégedett volt és büszke, lódi

asztalánál

vitte

gazdag emberek

a

szót

is

Még

ki

egészen az

hallgat-

az öreg asz-

mert csevegni és nevetgélni

özvegygyei, a

mindenrl

vendégei va-

voltak, kik tisztelettel

tak reá és tekintélynek tartották.

szonyság

s

a

fiatal

színvonalán állott

s

Sándor ebéd elején érkezett haza s az asztalhoz. Atyja nagy pomvolt

a leg-

pával mutatta be vendégeinek, de alig váltott

néhány

tudott vele beszélni.

Épen

hallgatagabb.

vadászruhájában

gyakran

s

ült

sem

szót s észre

az

vette,

hogy

a

fiatal

özvegy igen

igen mély tekintettel pihenteti rajta nagy

fekete szemeit. Annál

inkább

észrevette Atlasz úr,

nagyon jókedv volt, és midn kés délután az új szomszédok a jó ebéd fölemel hangulatában s a mielbbi viszontlátás Ígérete mellett búcsút vettek. s

Atlasz úr,

ki

ket

felé haladva a

kocsijokhoz kisérte Sándorral, föl-

lépcsn, nem gyzte eléggé magasz-

taló szavakkal dicsítni a fiatal

özvegy gazdagságát,

finom modorát, jó nevelését, ragyogó szépségét, csintalan kacsintással

kérdé

fiától,

hogy hát mit

s

tart

róla?

Kirl?

— kérdé Sándor, fölriadva álmodozásából.

88

—

—

—

Kirl? kiáltott Atlasz úr megbotránkozva. Kirl másról, mint a szép Volkán Ádámnérói, a ki ma vendégünk volt és megvette a sarlósi uradalmat? Szép asszony, nagyon szép asszony Azt csak nem tagadhatod, hogy gyönyör asszony. !

— Csinos bajusza — Sándor szóra— Bajusz — visszhangzá Atlasz úr bosszúsan. — van,

kis

felelt

kozottan.

!

nem láttál meg belle mást, mint a bajuszát? Az nem is bajusz, hanem finom pehely, a mibl nem haj n, hanem tollú, mint az angyalok szárHát

te

nyában.

De Sándor nem

méltányolta atyjának e szokatlan

költi föllendülését, letre,

s

mivel ezalatt fölértek az

megfordult és szó nélkül

Atlasz úr fejét csóválva nézett lyosó kanyarulatánál

szomorúság és harag mellére felé.

De

csüggesztett

fia

után,

nem tnt szeme

el

látszott.

fvel

Nagyot

indult

a

Kálmán

míg

a fo-

ell. Arczán sóhajtott

saját

a mint elhaladt a zárt ajtó eltt,

gött ezeltt Boglár

eme-

szobája felé ment.

s

szobája

mely mö-

lakott leányával, megállt

és öklét rázta feléje.

— Még nem gyztetek, — dörmögött magában.

Hátra van

még a meg

Szádváry, és

Adámné

családi

fogja

tanács, a

Manó

még Sándor

és a gróf

látni a

fényes szemét és gyémántjait.

Yolkán

^

JVíí ? J^incs itt

Csiky

:

Az

Atlasz-csalid.

a huszár vagy a komornyik ?

91.

lap.

Néhány nap múlva kétfell

is jött

sürgöny Atlasz

úrhoz, hogy küldje hjntóját a vasúti állomáshoz, egy-

fell

Manó, másfell Eveline grófné fognak megUgyanakkor

érkezni.

levél

jött

is

az

ügynöktl,

melyet Atlasz úr nagy figyelemmel olvasott végig és sugárzó

arczczal rejtett rengeteg vörös

cízájába. Ideje volt!

Még

csak két nap van hátra a

nevezetes névnapig, akkor telik

id

is

;

hanem ez

a

brtár-

levél

ki

le

az egy heti határ-

fogja nyitni

szemét. Szerette volna mindjárt oda adni

Sándor

neki

;

de

aztán meggondolta, hogy az ilyen szerelmes, tapasztalatlan

falusi

dolgokat,

s

fiú

más szemmel

meglehet,

még

annál

a

nagyvilági

inkább

megersö-

látja

dik elhatározásában, ha a kell elkészítés

gyarázat nélkül ismeri

meg

a történt

és

dolgokat

;

ma-

nem

nem

fog hát addig szólni neki, míg

tanácskozott a

miniszteri titkárral és a grófnéval, kik jártasabbak a

nagy világ dolgaiban és jobban tudnak bánni az

Nem

emberekkel. nek,

még

tartási

tartalmáról

a levél

szólt

az öreg asszonyságnak sem,

senki-

kinek titok-

képességérl alapos aggodalmai voltak.

A budapesti vonat, mely Manót hozta, mintegy négy órával elbb érkezett meg a másiknál. Atlasz úr személyesen

ment nagyúri

elé; jól

fia

kének, ha az állomás személyzete

látja,

esett lel-

mint csókol

úr, s ha mindenállomásfnöknek úgy, mint

kezet az elegáns fvárosi

neki

kinek elmondhatja,

az

a jegyszed szolgának, hogy els osztályból fog kiszállni,

a finom

az

az

fia,

úr,

ki

az

a miniszter

jobbkeze.

— Nyissák néz

ott

korlát melll, zett s

az ajtót

ki

els

!

a fiam az ablakon

ki

nagy

midn

osztály

—

!

I

szalonkocsi

kiabált Atlasz úr a

dübörögve megérke-

a vonat

egy perezre e harmad-

fújtatva megállt

rangú pusztai állomáson.

Aztán mikor kinyitották

korlát

a

ajtaját,

maga

s ki kapkodta kezébl, mintha versenyezni akarna vele

futott a töltés mellé rakott táskákért,

a szolga a

borravalóért.

nyomában

Az

elegáns a

kiszállt

fiatal

kocsiból,

úr,

ki

a

táskák

megcsókolta kezét,

megölelte, és Atlasz úr büszkeségtl sugárzó arcz-

könyektl

csillogó

szemekkel nézett körül,

czal

s

nem

csodálják-e a kocsi-ablakokból

c megható jelenetet

s

nem

felejti-e

a vonat személyzete a pillanat a vasúti

menetrend nincs

a többi cl

utasok

kötelességét

benyomása alatt? De a nagy embc-

tekintettel

9'

rck magán dolgaira robogott,

közt

a vonat füttyentett

;

és

tovább

maradt a vas-sínek

Atlasz úr egyedül

s

fiával.

— monda az elegáns

— Na? -

szemével üvegét

Na ?

Nincs

s

tartani cselédeid közt,

Te sem tudsz rendet

öreg! Ott ülnek a bakon és

hogy az uraság hurczolja

vem volna megbotozni

— Ügy-e, ez már

—

vagy a komornyik, hogy a

hintóba vigye podgyászomat ?

hagyják,

úr fölcsípve

fitymáló arazczal körültekintve.

a huszár

itt

fiatal

a táskákat.

e cscseléket

igazi gavallér ?

Ked-

— súgta Atlasz

úr nagy büszkén a vasúti szolga fülébe, kivel együtt vitte a

podgyászt

Manó

fia

félrelökte

után.

az

ezalatt

ajtóból

néhány

a

paraszt asszonyt, kik együtt szálltak le vele a vonat-

nem

áthaladva a folyosón és

ról, s

állomásfnök köszöntését,

ki

kiváncsian várt Atlasz

parancsoló mozdu-

úr híres fiára a bejárat mellett, lattal

— gon,

oda

viszonozva az

intette apja hintaját.

— Hallja maga, — máskor, ha az uraság kocsis

kiáltott

!

nagy han-

érkezik, ott tartsa az

orrát és vigye utána a podgyászát. Érti ?

— Én lovaimat nem hagyom az Istennek — foghegyrl — Fogja be vagy megtanítom emberségre — gyorsan beugrott hintóba, — Most pedig úgy hogy a

sem,

ott

a kocsis.

felelt

a

!

száját

rivallt rá a fiatal

a

úr és

hajts,

hasa a földet érje!

Engem nem

a

lovaid

lehet elbolondítani,

én értek a lóhúshoz.

— Talán

árendálta, -

azt

mért az apja, mikor a mészárszéket

dörmögött

a

kocsis mogorván, oldal-

9* pillantást vetve a vasúti szolgára, ki

vigyorogva

állt

a hintó mellett.

— így

mesen hátra dlve

De

-

tekintélyt tartani.

els

tudsz

ha az ember

meg Manó,

kényel-

ülésre rakva lábait.

nem

parancsolni,

—

tudsz

és nem hozod ki a hanem idegen emberrel viteted

Huszárod van

léhtt

a vasúthoz,

utánam

a podgyászt, a kinek

adni. Látod, ez

bánni,

jegyzé

és az

nem

öreg,

te,

néppel

kell ezzel a

jó szolgálatot akar,

külön borravalót kell

pazarlás,

a

nem

és

mikor én

az,

kaszinóban kártyázom.

grófi barátjaimmal a

— Nyersz tlük? — kérdé Atlasz bámuló vetve — Nyerek, — Manó mint könnyedén. — Most újabban vesztettem, még pedig úr,

tekintetet

fiára.

vesztek, a

jön,

felelt

De en'l majd késbb beszélünk. Hát micsoda bolond bogár bújt annak a Sándornak a fülébe, hogy sokat.

egy semmit, egy koldus leányt akar feleségül venni

Nem

?

tudtad megértetni vele, hogy neki kötelességei

vannak családja iránt?

— Azért Te

vele.

hogy

hivattalak le téged,

sokkal szebben

és

te értesd

meg

okosabban tudsz vele

beszélni.

—

nem

Beszélek

Nézze meg

is!

vesz rólam példát?

a férj

ad nevet, a

ebbl nem lépek mennél kisebb

n

ki.

A

az

ember! Miért

házasság üzlet, melyben

ad pénzt. Ennél maradok,

Mennél nagyobb

a kinálat, annál

a kereslet,

jobban emelkedik a

portéka ára. Százszor annyi leány van, a

ki

kíván menni, mint

akar.

következik

ebbl

?

férfi,

a

ki

Az, hogy a

házasodni férj

nagyon

férjhez

Mi

ritka és

93 keresett portéka, millión alul

ó

Sándorral,

— Ezt

ehhez

s

szóba sem

a

is

kell

mérni az

Ezt

állok.

megér egy

félmilliót.

beszédet már szeretem

—

kesülten Atlasz úr.

Ha

árát.

kell

!

—

Én egy

megértetni

kiáltott lel-

így beszélsz Sándorral,

bizonyosan megjön az esze.

— Meg

gyok; de Sándor

Meg

asszonyra.

vehet

nincs

ahhoz még nagyon arany

házasodni,

nt

Nekem még

kell jönnie.

el.

Ez

házasodnia,

kell

fiatalság va-

szüksége van

gazda, neki

falusi

kedvem

de csak gazdag

az én elvem.

— Az enyém — Ha másért nem, is.

— Én tartom fenn a

érettem.

nagyvilágban az Atlasz nevet, én szeizek neki fényt és nimbust: kötelességtek gondoskodni, hogy soha

ne fogyjak a módokból. Mit tudna arról a világ, hogy létezik egy Atlasz-család, ha a lóversenyeken

ki

nem mondanák:

ez

Manó

mondanák: ez

a páholy,

Atlasz

nák

:

Manó

Manó

az Atlasz

junk az Atlasz

páholya

lovára

;

a

;

lova,

fogad-

ha a színházban nem

úgy lármáznak, az

hol

ha az utczán nem monda-

ez az elegáns kocsi, ezek a tüzes fekete lovak,

Manó fogata, térjünk ki gyorsan, mert He ? Atlasz Manó mindenütt De ez pénzbe

az Atlasz

eltapos

?

I

kerül, sok pénzbe.

— Adok kén Atlasz — Nem van.

Ez

Ha

is

annyit, a

mennyi

kell,

— monda büsz-

úr.

eleget.

A

bizonyság

elég pénzt adnál,

csak világos.

nem

az,

hogy adósságom

csinálnék adósságot.

94

— Világos, — Atlasz úr — Megint adósságot — Bagatell egész, — könnyedén Manó. — kissé

felelt

arczát.

Ha

elfintorítva

csináltál ?

az

felelt

elég pénzt adtál volna,

nem

csináltam volna adós-

magában az adósságcsinálásban én nem

ságot; mert

találok élvezetet.

Egy-két rossz este a kaszinóban,

egy kis botlás a lóversenyen, s mindjárt együtt van néhány ezer forint. Összeírtam, oh ! én pontos em-

nem

ber vagyok, szórják a

pénzüket.

ki

lisztát.

hasonlítok azokhoz, kik az ablakon

Oda

De mondom,

haza majd átadom neked

csekélység: ha

emlék-

jól

szem, alig tesz negyven vagy ötvenezer forintot.

—

nekem! bizonyosan inkább ötvenezer lesz, sóhajtott Atlasz úr. Harmadéve annyit fizettem érted. De akkor könnyebb volt; Jaj

mint negyven, is

—

—

most rossz évek járnak, a termés gyönge, az árak alacsonyak, az amerikai

concurrentia agyon nyom.

És most egyszerre fizessek ki ötvenezer forintot! Épen azért kell Sándornak gazdag pártit tennie, hogy ne nyomjon agyon az amerikai con-

—

currentia.

—

Ördög

vigye

az

amerikai

dörmögött boszúsan Atlasz

úr.

concurrentiát

—

Ha

te

—

magadat

egy millióra tartod, talán jobb volna neked házasodni

!

is

meg-

?

— Ezt az eszközt

tára tartom fenn.

a

végs

kétségbeesés pillana-

Egyelre gondoljunk

hogy

arra,

Sándort kimentsük romantikus hálójából és józanabb gondolkozásra tanítsuk.

A

hintó

behajtatott

a

kastély

udvarára.

kiugrott s miután nagy lármát csapott,

hogy

Manó a

esc-

95

lédck

nem

futottak

sietett

fogadására

teketória

nélkül

meg-

halálosan

félrelökött

lépcsn anyjához,

a

s

udvaron ácsorgó Cserepes Andrást,

sértette az

minden

el

az

ki

útjából,

kit

föl-

ablakból

leste

érkezését.

Mialatt az öreg asszonyság kedvére gyönyörködött szép és

magán

elkel

fiában

rögtön felpróbálta és

s

ból hozott

számára,

egész házat,

csipkés fejkött és a nagy

a

vörös selyemkendt,

már

és

ki

az istállóból

kit

itthon

az inas,

indult. János,

nagy phlegmával nézte, mint lépcskön,

az

Atlasz úr bejárta

azalatt

Sándort keresve,

mikor a vasúthoz

a

melyeket a fváros-

tartotta az ajándékokat,

jár

gazdája

be a szobákból

;

hagyott,

egy ideig és

föl

végre,

le

mikor

rá kiáltott a tornácz

is visszatért,

ablakából

— Ha az urat — Hol van hát? —

keresi, azt izenteti,

ifjú

hogy nincs

itthon.

Nem mondtam

neki,

kiáltott vissza Atlasz úr.

hogy megjön

a bátyja, a

—

Manó?

Talán vadászni ment?

— Nem ment vadászni, — János. — A plékocsiján — Hová? — kérdé Atlasz — Nem mondták, én meg nem kérdeztem, — felelt

bános úr

jött érte

és elvitte.

ijedten

úr.

viszonzá János, hosszút köpve az ablakból, melyet aztán nagy lelki nyugalommal becsukott.

Atlasz úr megijedt.

Ez

a hirtelen elutazás, a plé-

Meg

kell

tudnia, hova mentek. Sietett gyalog a faluba s

meg

bános

sem

társaságában,

állt,

míg

rosszat

a plébániára

jelenthet.

nem

ért.

Ott aztán meg-

96

hogy

tudta,

püspökhöz,

Ez

kissé

plébános

a

a

székvárosba

csak búcsú napján

s

megnyugtatta Atlasz

urat.

püspöksüvegcs kanonokért ment, fogja szentelni,

és

fog

ki

a

utazott,

a

haza jönni.

Bizonyosan a

templomot

Sándort, mint patrónust,

föl

azért

magával, hogy bemutassa a püspöknek. Kár úgy megijednie. Sándor megígérte, hogy egy hétig semmit sem fog tenni szerelme dolgában, s az vitte

volt

szavában

De id, tóba

meg

lehet bízni.

mialatt a faluban járt és

s alig

visszatért,

eltelt

az

érkezett udvarára, újra befogatott a hin-

s visszahajtott a vasúti

állomáshoz.

— Most vömet, Szádváry mat, grófnét várom, — monda nek. — He Ennyi nagy úr a

a

a

?

is

grófot, és leányo-

az

állomásfnök-

ritkán száll

ezen

le

az állomáson.

A

megérkez

grófné

vonatról

azonban

csak

Eveline

minden kiséret nélkül. Szemei vörösek voltak és igen szomorúnak látszott. Baj van ? kiáltott ijedten Atlasz úr. Hol van a gróf? Hol vannak a grófi gyerekek, az én unokáim ?

—

—

szállt le,

—

—

Egyedül jöttem, nincs semmi

gyorsan Evelint.

— Siessünk,

baj,

—

felelt

üljünk a hintóba, ne

bámuljanak rám az emberek.

— Bámulnak, mert nem mindennap látnak gróf— monda büszkén Atlasz karon fogva

nét,

úr,

s a

hintóhoz vezetve leányát.

De alig indultak meg a lovak, a mindenkitl megbámult grófné oda borult apja vállára és hangos zokogásra fakadt.

9Í

— Seregeknek ura — rémülten Atlasz — Mi történt? Meghalt valaki? — Mindnyájan egészségesek, — zokogott Eve— más bajunk, mi nagy bajunk. Oh édes atyám, csak — Ha én ne akkor mert bizokiáltott

!

úr.

a

a

line,

te segíthetsz rajtunk. te

segíthetek,

nyosan segítni fogok. bajotok

?

—

Mondd

sírj,

hát gyorsan,

mi

a

—

Tönkre jutottunk, súgá Evelinc, sírástól akadozó hangon atyja fülébe, Szerencse, hogy a hintó ajtaja be volt csukva, mert Atlasz úr bizonyosan kiugrott volna belle.

—

—

kiáltá kimered szeTönkre jutottatok! Seregeknek ura! Tönkre jutottatok! Megbolondultam én, vagy visszafelé értem a szava-

—

mekkel.

Mit

kat?

— Azt

ságokkal

hogy tönkre jutottatok? hogy birtokunk terhelve van adósnem egyezünk hitelezinkkel, cs-

jelent az,

s

jelenti,

ha

ki

döt kérnek ellenünk.

— Tudom, hogy

monda

Atlasz úr

De

kérdem,

ezt nevezik tönkre

keseren szakért

jutásnak,

tekintettel.

— —

hogyan jutottatok tönkre? Hiszen eddig mindig dicsekedtél, milyen jó gazda a gróf, a azt

ti

férjed.

— Épen ez

akirt lenni és

volt a

nem

baj,

hogy nagyon

értett hozzá.

Gyárakat

gazda

jó

állított

és

belebukott, mindenféle vállalatba fogott és belebukott,

mindennel speculált és mindenbe belebukott.

— Speculált! —

Minek jon.

speculált?

A

Csiky

kiáltott Atlasz úr elkeseredve.

Nem

volt

zsidó,

hogy spcculál-

grófnak az a hivatása, hogy urasán elköltsc :

Az

Atlasz-család.

7

98

Miért nem maradt a hivaMinek avatkozott abba, a mire nem született ? Bah Nagyon megszállta a nagyravágyás. Nem elégedett meg a birtokkal, melyet te kiváltottál száa jószága jövedelmét.

tásánál ?

—

mára,

s

az a rögeszméje támadt, hogy mind azt a

jószágot visszaszerzi, a mi hajdan a Szádváryaké volt.

— És most tem — Ha tönkre Eveline magát, — — Szörnység! — szökve helyén, hogy ersen — Fbe magát elveszti azt

is,

a mit én visszaszerez-

neki.

kell jutnia,

azt mondta,

kiáltott

lövi

fejét.

Ha

a zsidó tönkre

fbe

a gróf is

szer

No

!

már

de ne

olyant

úr,

Kitelik tle, azért gróf.

kezdi újra a bátyúval,

de

nem utánozza ebben Nagy-

olyan görcsösen, emeld

föl

a

meg a szép szemedet. Tudod, nem hagy el téged. Mennyi az

töröld

fejedet

és

hogy

te tátid

a

Atlasz

a speculatióban utánozta?

sírj

lövi

a hintó födelébe vágta

magát. Miért

lövi

a zsidót, ha

!

jut,

fbe

kitör zokogással.

újra

kiáltott

adósságtok ?

— A betáblázott követelés csak nyolczvanezer — Csak? nekem! Neked ez csak? — Hiszen a jószág háromszázezret — Azért mégis rámehet nyolczvanezer idben támadnak adósságra, ha zk, — jcgyzé meg Atlasz úr szakért fensbbség— Ezt én jobban tudom. — Hanem — Micsoda hanem? Van még egy hanem forint.

Jaj

ér.

a

rossz

forintryi

rá a hitele-

gel.

.

.

.

is?

99

— A betáblázott követeléseken van még — Irgalmas hogy hozzá? — akarta erdnket parketgyárat kívül

férjemnek váltóadóssága

is.

Isten!

jutott

Értékesítni

és

Az erdt

állított.

de a parkét nem

kivágatta,

ért

megrendelk nem fogadták el. A pert elvesztettük, az erd elpusztult, pénz nem volt. Férsemmit

s a

jemet más kötelezettségek seket

nem

nagy

kötött

tudott megfelelni.

pénzért,

s

szorították

is

szerzdé-

;

melyeknek

repczesz állításokra,

Mindenfell szorongatták

ezt csak uzsorásoktól

váltó szülte a másikat és aztán

kaphatott.

a

Egyik

... de mit mondjam

tovább? Hiszen tudod, hogyan szokott ez történni.

—

—

Tudom,

soha sem

sóhajtott Atlasz úr,

voltam

Mennyi

uzsorás.

—

ámbár én

hát

az

egész

adósság ?

— Kétszázezer — Körülbelül Nagyszer

forint, körülbelül.

I

!

Mikor

mondják,

azt

körülbelül, akkor bizonyosan van azon fölül.

most fizessek

—

Ha

te

Honnan

!

monda Eveline elvesztünk.

tudná

elhagysz

is

újra

Férjem

édes

minket,

atyám,

görcsösöd zokogással, megöli

magát.

—

— akkor

Ismerem,

családjának másodszori

elviselni

És én

a pokolból fizessek ?

nem

bukását,

és

én két gyermekemmel koldusbotot vehetek kezembe. Micsoda Koldusbot az én leányom kezében, a kis Elemér gróffal és a kis Alice grófnvel, az

—

én

I

unokáimmal

I

Még

csak

az

kellene

!

Ne

sírj

már na, mondtam, hogy a táti nem hagy el téged. Csakhogy az nem megy olyan könnyen. Nekem sincs annyi

pénz mindig a zsebemben, és még töb7*

bet

is kell

A Manó

fizetnem.

ötvenezer

csinált

is

forint adósságot.

— Megint! — —ó

Hogy mer

játszotta Pesten

ságot.

Mikor

az a

fiú

adósságot csi-

Eveline méltatlankodva.

kiáltott

nálni ?

a grófot és csinált adós-

a grófok akarnak zsidók

a zsidók lesznek grófok, és

mind

adósságot, és én fizetem

Úgy

ki.

akkor

lenni,

a ketten csinálnak látszik,

ez a világ

rendje. Ezt hívják átmeneti korszaknak. Majd ha jobban összeszoktak és mindegyik tanult a másiktól is jobban fog sikerülni de addig más mentség, mint megfizetni a tanuló pénzt.

valamit, akkor ez

nincs

;

Légy most nyugodt, édes leányom. Majd ha itt elvégeztük a dolgunkat, magam megyek veled Mátraaljára

és

fogok a hitelezkkel.

beszélni

Ne

félj,

rendbe hozom a dolgokat, nem lesz semmi baj. Töröld meg a szemedet, nehogy az anyád, az öreg asszony, meglássa, hogy sírtál. Neki semmit sem szabad tudni.

A

adósságairól

mert ha megtudja, hogy értetek két-

;

Manónak

se szólj

semmit a férjed

százezer forintot fizetek, kitelik tle, hogy hamarjá-

ban

még

csinál

a

magáéhoz százötvenezer

adósságot. No, hála Istennek, le a hintóból és sír és

új

menj

föl

megérkeztünk.

édes anyádhoz, a

Szállj

ott

ki

— az ablakban. — Uram ne hagyj — én addig dolgom után van

integet

fejköt

forint

el

a

!

fején,

nézek és estére majd tanácskozunk a legfbb

bajról,^

Sándor szerencsétlen szerelmérl. Kés estig aztán nem tördtek semmi kellemetlen dologgal,

A

hanem

élvezték a viszontlátás örömét.

nap az öreg asszonyságé

volt

;

fia

és leánya

kör-

to>

löttc ültek s beszéltek neki

mesés dolgokat a maguk

fényes életérl és feleltek kifogyhatatlan kérdéseire.

Az

öreg asszonyság boldog volt; csak azon búsla-

kodott néha, hogy Sándor nincs jelen hatja egyszerre is

itt

a

föl

az

terítettek

hogy

engedték,

a

mikor a gyerekek

még

náltak adósságot.

Nem

ról

öregek szobájában

sujtásos inas

k

Elvégezték azt

asztalnál.

semmi

szó, talán

Atlasz urat,

ki

el

nem

s

lát-

három gyermekét. Vacsorára

mind

szolgáljon

volt is

az

föl

maguk, mint hajdan,

kicsinyek voltak és is

nem

s

nem

csi-

most sem az adósság-

feledkeztek róla, kivéve

egy-egy perezre mélyen elmerült

uj)ain számítni látszott valamit, mialatt

s

Eveline gyer-

mekeinek haladásáról és viseletérl beszélt anyjának és

Manó

oly mulatságos anekdotákat mesélt,

hogy

az öreg asszonyság könnye kicsordult a nevetéstl.

Nagyon

szerették egymást, annyi bizonyos

;

s

akár-

milyen hibáik és ferdcségeik voltak az életben és a világgal

való

érintkezésben,

a

családi

összetartás

ers érzését semmi sem ölhette ki bellük. Mikor az öreg asszonyság boldogan lefeküdt. Atlasz úr a

maga szobájába

intette

gyermekeit

gondosan bezárta maga után az ajtót. Hagyjuk az öreg asszonyt aludni,

—

—

s

— monda

úgy sem tudna praktikus véleményt mondani, s reá nézve jobb, ha csak örömeinkben osztozik, nem pedig bajainkban. De nekünk tennünk kell valamit, hogy megmentsük Sándort. Mind a két testvér a legersebb szavakkal roszszalta Sándor méltatlan szenvedélyét. Abban mindnyájan egyetértettek, hogy Sándornak csak dúsgazdag halkan,

lOl

nt

szabad elvennie, most

De

hogyan lehetne

még

inkább, mint valaha.

ha a

észre terítni,

annyira megzavarta?

Ez

a

szerelem

kérdések kérdése.

Atlasz úr kinyitotta nagy brtárczáját és kivett

belle egy összehajtott levelet. Írtam az ügynökömnek, hogy tudjon nyújtva a levelet,

—

—

—

monda Manónak ki

Az ügynök

a Boglár Kálmánról és leányáról. lete

itt

van. Olvasd

•

fele-

majd meglát-

fiam, s aztán

fel

juk, ki lehet-e ezzel nyitni

Manó

egyetmást errl

Sándor szemét?

olvasni kezdte a levelet.

Nagyságos úr!

.

.»

.

— — Ez én vagyok, hozzám czímezte közbe Atlasz úr — Manó az «Van szerencsém — hogy megbízásában, bármennyire a levelet,

elégedetten.

szólt

folytatá

értesíteni,

kívül

olvasást,

esik rendes üzleti

eljártam.

körünkön, tehetségemhez képest

Boglár Kálmán bizonyos fúri körökben

meglehetsen ismert Akkor talán ti

alak

— — mét Atlasz — Férjem annyira úr,

val,

ti

...»

—

is

ismeritek,

is

fúri kör vagytok. el

hogy nem érintkezik

van

szólt

foglalva

senkivel,

közbe

is-

gazdaságá-

— monda

Eve-

de

sem-

Hne.

— A kaszinó

a legeslegfúriabb kör,

mit sem tudunk Boglár Kálmánról,

—

ott

tévé hozzá

Manó, s aztán folytatá az olvasást. •Majd egyik, majd másik mágnás kastélyának vendége, hol különféle módokon teszi hasznossá magát.

Lovakat trainiroz, vadászkutyákat dressiroz, hajtó-

vadászatokat rendez

stb.

Képeket

is

fest,

de csak

I03

templomok számára, mert a fpapságnak különös kegyeltje és a sok szent kép festése által szigorú egyházi nézeteket öltött magára ; azért a mágnások közül

csak a legkonzervativebb és legvallásosabb

is

családok kastélyaiban szokott élsködni. Azt beszé-

hogy törvénytelen fia a több évvel ezeltt elhunyt öreg Dengeleghy grófnak, a ki híres volt rendíthetetlen egyházi érzelmérl és szigorú vallásosságáról. Az öreg gróf természetesen soha sem lik,

vallotta

magáénak

volna feddhetetlen hírnevének,

doskodott nevelésérl egy

Kelemen

által, ki

él

czáfolata lett

hanem

titokban gon-

a gyermeket, ki

h

Boglár

gazdatisztje.

a gyermeket, földesura iránt való

tekintetbl, magáénak fogadta, saját nevét adta neki és a saját fiával, Mihálylyal neveltette,

késbb

a papi

rendbe

lépett,

s

mely utóbbi

jelenleg,

dom, lelkész a nagyságod uradalmában.*

— Ügy

van,

—

közbe Atlasz

szólt

úr,

mint tu-

— én va-

gyok, azaz Sándor a patrónusa, de én fizetem.

Most

már nem csodálom, hogy annyira

ezt

Boglár Kálmánt. Olvasd tovább a

pártolta

levelet, fiam,

a

most

jön a java.

«A

beavatott körökben nyilt titok Boglár

Kálmán

rokon érzelm mágnások és fpapok épen ezért az öreg Dengeleghy halála után sem ejszármazása,

tették el

s

tentiájáról.

s

a

mindenféle

De

módon gondoskodtak

nyugtalan

vér ember

exis-

lévén s kiváló

hajlammal bírván az uraskodásra, semmi hivatalban

sem tudott megmaradni

s végre is arra az életmódra melyet fölcbb részleteztem. Meg is nsült, elvette egy másik fúrnak szintén törvénytelen leá-

jutott,

I04

jiyát, ki

azonban csakhamar meghalt, miután

életet

Mott egy leánynak. Ezt a leányát Boglár Kálmán serdül kora óta mindenhová magával hordozza kalandos életpályáján. Nem lehet tagadni, hogy mind apai, mind anyai ágon, ha nem is egyenes úton, de mégis mágnás-vér folyik e leány ereiben, s a mint mondják, ez meg is látszik külsején, viseletén, gondolkozásmódján és szokásain. Kétes vagy gyanús

nem

dolgot azonban

egy

hallottam róla, kivéve egyetlen

esetet.

— Halljuk

az

egyetlen

Atlasz úr izgatottan.

«Két évvel ezeltt,

— jegyben

—

egy esetet 1 folytatá

—

Manó

kiáltott

az

olva-

járt egy valóban elkel fiatal úrral, de az eljegyzés hirtelen fölbomlott. Boglár Kálmán sást,

párbajt vívott leánya volt jegyesével

idre eltnt

a fvárosból leányával.

eljegyzés fölbontásának,

s

aztán hosszú

Mi

volt

oka az

senki sem tudta bizonyo-

azt beszélték, hogy a vengedékenynek találta menyasszonyát, hogy nem merte nejévé tenni de ez csak titokban suttogott pletyka maradt, s én nem jöhettem nyomára, mi benne az igaz, valamint azt sem tudhattam

san

;

a

legény

fiatal

úr barátjai

oly

;

meg, mi volt a visszalépett vlegény neve. Ennyi mindaz, mit a2

id

rövidsége miatt kikutathattam

Boglár Kálmánról és leányáról

s azon reményben, hogy megbízásának kívánsága szerint megfeleltem, maradok alázatos szolgája Nyilas Mór.i)

— Na? —

kiáltott

Atlasz úr, [várakozással tel-

jesen, miután fia összehajtotta és visszaadta a levelet.

I05

—

n

Ez a soha sem léphet monda Eveline határozottan. mind megfordulnának Szó sincs róla,

vér

!

—

sök

sírjaikban.

bízzátok reám.

leány,

Ha Sándor még

megmarad vakságában, egy-két szóelcsavarom a leány fejét, hogy maga fogja úgy

«rre a levélre val

Szádváry

— tévé hozzá Manó. — Köny-

—

ny

a mi családunkba

—A

is

kikosarazni.

— Hogy

is

ne

!

—

ijedten Atlasz úr.

kiáltott

—

Azt nem engedem Hogy aztán a leány a te nyakadba varrja magát, vagy az apja hívjon ki téged !

párbajra

— Egy párbaj

Manó

nekem meg

henazegve. —

se kottyan,

De nem

elcsavarni a leány fejét, az

nem

bánom, nem fogom volna lovagias. Leg-

ha ezt a levelet megmutatod Sándornak,

jobb

lesz,

ez

elég lesz neki. Jó éjtszakát!

is

— monda

Vll. (A plébános felköszSntjc)

Atlasz úr gondosan tárcsájába zárta és

bébe

a

rejtette

fontos levelet,

bels

zse-

hogy rögtön átad-

hassa Sándornak, mihelyt találkozik vele.

De nem

Sándor másnap sem jött haza, csak délután érkezett tle sürgöny, mely így szólt: «Min-

találkozott.

den

jól

megy. Holnap hajnalban indulunk Bogdán

apát-kanonokkal

s

nyolcz órára ott leszünk.

Az

apát-

kanonok hozzánk száll. Minden jól megy.» Miért írta kétszer is, hogy minden jól megy?

—

monda kell

Atlasz

fizetnie

mibl

látszik,

úr

Manó

fiának.

hat krajczárral,

hogy nagyon

—

Ezért

és mégis

örül neki.

oda

Minek

—

többet írta,

a

örül ?

107

Talán a püspök meghívta ebédre vagy a kanonok

A

kanonok urat a vörös selyenx bútoros szobába szállásoljuk. Minden jól megy, hml De az nem jól megy, hogy Sándor úrfi csak lett

vele per tu?

—

a búcsú napján

—

déggel,

j

haza, mikor házunk tele lesz ven-

Manó

szólt

bosszúsan.

még

szélhetünk vele komolyan s

követ

Nem

is

be-

mieltt fölnyitjuk a szemét.

el,

— Addig kanonok úr — lalva,

—

valami bolondot

semmi bolondot sem követ itt

felelt

míg a

el,

mert mindig vele lesz elfog-

van,

megnyugtatólag Atlasz

Sándor tudja a patrónus

úr.

— Ne

félj,

míg egy-

kötelességeit, s a

nem megy félre a szomszéd szobába megházasodni. \A keresztyéneknél nem megy a házasság csak úgy futtában; tudhatod, hi-

házi méltóságában lesz,

szen te a sok

is

keresztyén vagy. Mihelyt aztán vége lesz

ünnepnek, mindjárt beszélek Sándorral oko-

san és fejéhez verem ezt a levelet.

— Mindegy, én mégis jobban szeretném, ha még — Hogy beszéljek mikor nincs

ma, az ünnep eltt beszélnél vele. vele,

De

ha Sándor

nem

özvegy, Volkán

itt?

meg, jöttek helyette má-

nagy gyönyörséggel

sok, kiket Atlasz úr

örömmel fogadott.

jött

A

s

kitörd

szép gömböly, fekete

szem

Ádámné

és

Góg

Ferencz, a minde-

nes nagybácsi.

Csak úgy czeremónia nélkül, egy látogatásra rándultak

át,

mint

Góg

hogy kibeszélgessék magokat, mert ünnepen, melyre lesznek,

hogy nem

k

is

meg

kis

szomszédi

Ferencz monda, a holnapi

nagy

voltak híva, annyian

lesz alkalmok a bizalmas

eszme-

io8 cserére. Atlasz úr mindig örül kedves vendégeinek,

inkább örül

s annál fiát

hogy bemutathatja

ir.ost,

és leányát, a grófnét.

Be

is

mutatta nagy

Manó pom-

néhány szót súgott Manó

pával, miután hirtelenében

Az

fülébe az özvegy millióiról.

ismerkedés tehát

igen könnyen ment és néhány perez alatt a legkelle-

mesebbé

lett

mindkét részrl, mint a gazdag embe-

Manó

elemében volt; csak úgy szikrázott az elmésségtl és henczegéstl s meg volt gyzdve, hogy egészen elbájolta a bajuszos merek közt szokás.

nyecskét. Atlasz úr

is

meg

a gondolat ötlött agyába,

volt róla

hogy

gyzdve,

Manó nül

s

az

vehetné

a milliomos özvegyet s újra sokkal ragyogóbban ki-

fényesíthetné az Atlasz-család

homályosodni

kezd

napját.

De

a

városi

fiatal

özvegyen, bármennyit kaczagott a

dandy elmés

tréfáin,

f-

bizonyos nyugtalanság

és szórakozottság volt észrevehet, s néha-néha je-

lents

meg nem

pillantást vetett

nagybátyjára, a kinek arczán

hogy szeretne valamit mondani, de tud bele kapni. A bajuszos menyecske végre ersen ránézett nagybátyjára és haragosan toppanaz látszott,

Góg Ferencz ijedten fölugrott székérl minden bevezetés nélkül fölkérte Atlasz urat, hogy néhány igen fontos és bizalmas szóra vezesse szo-

tott lábával. s

bájába.

Mintegy tek,

Góg

félóráig voltak távol, s mikor visszatér-

mindkettejök arcza igen hosszúra volt nyúlva. Fferencz mindenfelé nézett, csak

czába nem, a

ki

unokahúga

ar-

pedig nagy kiváncsisággal szegezte

rá villogó szemét. Atlasz úr zavart volt és harago-

I09 san rárivalt az öreg asszonyságra, a ki ártatlan kítárváncsisággal kérdé, hogy mirl beszélgettek.

A

Manó

salgás

ellankadt.

hogy

a milliomos

menyecske

fészkeldik

talanul

gyorsan,

éicze kiapadt, mikor

nagybátyjának, hogy szólítsa

lépcs

Manó

aljáig kisérték

a

el

vendégeiket

Ferencz nagyon

háziaktól

intett

s

a kocsit.

nagy illendséggel egész a s

ezek semmit sem

Csak annyi

beszélhettek egymással.

Góg

nyug-

alig figyel rá s

pamlagon. Végre fölugrott,

a

röviden búcsút vett

Atlasz úr és

látta,

látszott,

fölhúzta vállait és igen

hogy

bn-

bánó arczot vágott, a bajuszos menyecske meg néhanéha nagyot rántott karján és egyáltalában ideges hangulatot tanúsított. s

annyira

haladtak,

De

mihelyt a kocsiban ültek

hogy

a

hátramaradottak

nem

hallhatták, rákiáltott nagybátyjára:

— Na miért nem Talán kivágta nyel— Kedves húgocskám, — kezdé ünnepélyes, de reszket hangon Góg Ferencz. — Ne húgocskámozzon most engem, — vágott — hanem röviden közbe ingerülten kosarat kaptam — Nem egészen, — Góg Ferencz félénken. — De maga egészen bolond, — monda haragosan hogy nem egészen az az özvegy. — Mit adtak kosarat? — Az öreg Atlaszt nagyon boldoggá a

szól ?

hát,

vét az a vén zsidó

?

kissé

és

feleljen

Lilla,

kitérés nélkül

?

:

felelt

ért

alatt,

tette

ajár-

jatom, majdnem hanyatt esett örömében és azt mondta, hogy te vagy a világ legszebb és legked-

vesebb nszemélye.

— Mit tördöm én az — monda

öreg Atlasz boldogságá-

Lilla vállat vonva,

val ?

hangon, a hízelg bókok hatása fia

!

Mit mondott

de

jóval szelídebb

alatt.

— De

a

fia,

a

a fiáról ?

— Azt mondta, hogy most még egy hozzá — békóiban szerelem Góg — Ferencz, szerelmet elbb fejébl, reményi — Kibe szerelmes? — kérdé özvegy lobbanó — A nevét nem kérdeztem, — Góg — de tudok, hogy rcncz hozzá. — Maga ügyetlen vén mamlasz, — monda a fia

hever,

méltatlan

s ezt a

felelt

kell verni a

ki

a mi,

i,

sikerülni

is

fog.

az

újra fö-

haraggal.

felelt

annyit

félénken,

Ffe-

méltatlan

a

bajuszos menyecske, összetörve drága napernyjét.

Ugyané

midn

tárgytól beszélt Atlasz úr

a kocsi

is

Manó

fiával,

távozása után fölfelé haladt vele a

lépcsn.

— Milyen —

szerencse

szerencsétlenség

és

sóhajtott Atlasz

szerre!

—

úr.

Képzeld,

egyez

a


dorba

és szívesen feleségül

menne hozzá.

— Sándorhoz? — kérdé Manó, egyaránt — hallottad? Csakugyan hangját Sándorról szó — — Csakugyan Sándorról szó — Talán süket vagyok, hogy Atlasz úr elkeseredve.

elnyújtva

és

ábrázatát.

volt

Jól

?

volt

nem

?

ismétlé

hallom, kirl van szó ? Bár hallottam volna Sándor helyett Manót, jobban szerettem volna. monda Manó arisztokratiKell is nekem kus gggel. Ha akarnám, semmi sem volna könnyebb.

—

!

—

II

De

mint ezt a közönséges asszonyt meghódítani.

nem

átengedem Sándornak. Átengeded, átengeded Én is átengedném, csak Sándor átvenné. Neki meg kell nsülnie, mert falusi gazda ; és gazdagon kell nsülnie, mert máskép nem segíthet

— —

kell,

I

És ha én lemondok

családján.

javára a

gazdag öz-

vegyrl, nem tudom, mi akadályozná abban, hogy feleségül vegye ?

— Hát Boglár

kiáltott

Atlasz

Klára,

k nj jön a gyomrában — !

elkeseredésében egészen meg-

úr,

feledkezve úri modoráról.

— Hát

a

levél

a

zsebedben? Boglár Klára

enyészett, megsemmisült. Bízd

ha én beszélek Sándor

fejével,

csak

rám

a

el-

dolgot;

vége lesz akkor Bog-

lár Klárának.

Az

asszonyoknak semmit sem szóltak a titkos be-

szélgetésrl

Atlasz úr

Vol kán-látogatás valódi

a

s

nem

czéljáról.

akarta fölháborítni kedélyöket

s

el-

vonni figyelmöket a fontos házi teendkrl, melyek

most egészen igénybe vették ket. Kivált Evelinc grófnét,

ki

a holnapi

a háziasszonyi tisztet,

mét arra

kellett

ünnepélyes alkalomra átvette s

minden tehetségét és figyelhogy a vendégség méltó

fordítnia,

legyen az Atlasz-család nevéhez. Atlasz úr különösen büszke volt arra, hogy holnap,

kanonok

lesz a kastély szálló

szes úri

családjai

asztalánál

midn

vendége

s a

egy apátvidék ösz-

fognak ebédelni, egy

valóságos grófné vigye a háziasszonyi

tisztet, melynek az öreg asszonyság úgy sem tudott volna kell

méltósággal megfelelni.

Eveline grófné tehát egy idre félre tette mindenféle grófi bajait

csségének télyban a

egészen az Atlasz-család di-

Egész nap

sznyegek

folyt a kas-

mosogatás, bútorok ki-

sikál ás, törölgetés,

behordása,

es

s

szentelte magát.

kopogtatása,

a legyilkolt

malaczok és apró marhák szívszaggató jajveszéklése.

Az öreg

asszonyság az ablakból nézte és titokban

megkönnyezte kedvencz majorságának veszedelmét; Atlasz úr a pincéében töltötte idejét Cserepes rással, ki

mindenhez

értett s

And-

különösen a borok le-

húzásában volt szaktekintély. Számtalan palaczkot töltött

meg

vörös és fehér borokkal a hegyes ba-

juszú János segédkezése mellett, a

munka végén keményen be

hogy hogy nem, mind a

s

voltak rúgva

ketten s össze-vissza ölelgették és nedves bajuszszal

megcsókolgatták Atlasz

urat, elérzékenyült szavakkal

áldva a zsidó istenét a nagyságos úrnak. Szerencsére

Manó nem

volt tanuja e demokratikus tüntetésnek,

mert Volkánék látogatása után vadászni ment a me-

zre, hogy vadpecsenyével dagításához

s

csak

kés

val és sántító lábbal, a baj,

járuljon

este tért haza üres

már elbb

táská-

mi azonban nem volt nagy

mert Cserepes András,

gedélylyel

a lakoma gaz-

gyakorolta az ellátta volt a

ki

ezúttal földesúri

en-

orwadászat mesterségét,

konyhát két kövér zzel s

megszámlálhatatlan nyulakkal és mindenféle vad madarakkal. Rjlvirradt végre

Sándor napja

s

pompázott a kastély és az egész lombosodni

kezd

ünnepi díszben falu.

faágat találtak az

A

micsoda

erdben,

azt

mind letördesték, hogy fölékesítsék velk a templo-

M szomszéd falvak lakosai Csiky

:

Az

is

eljöttek,

zászlók alall és lélániákal énekelve.

I

Atlasz-család.

19.

lap.

"3 mot

Az

környékét.

és

utczákat hajnal

pirkadtától

három czigánybanda járta be, mindegyik más-más nótát húzva és nem tördve sem egymással, sem a harmónia törvényeivel. Messze vidékrl vásákezdve

rosok jöttek

s a falu

futczáján felütötték sátoraikat,

csizmát, szrt, kalapot, mézeskalácsot és gyerekjáté-

kot kínálva a falu népének, mely szokás szerint a

búcsú napján elégítette és fényzési igényeit.

ki

A

egész esztendre ruházati

gyerekek már korán reggel

szaladgálni kezdtek a sátorok közt s fütyüls falovak,

trombiták

és

dobok harsogásától visszhangzott az

st a nagy leányok sem várták be az isteni teletet s még ki sem nyílt a templom ajtaja, utcza

;

tisz-

mire

már valamennyien ellátták magokat pántlikával, selyemkendvel és pirosítóval, melyet még a mai ünnepen föl akartak használni személyök ékesítésére.

Épen

nyolczat ütött az óra, mikor a plébános ko-

behajtott az udvarra,

csija

és

Sándor egy méltó-

ságos tartású egyházi urat segített le belle. Vörös

bekecsbe

zsinóros

volt

burkolva

és

finom

fején

szr kucsma volt vörös selyem béléssel. Bár ps szell fújdogált, bekecse nem volt egészen gombolva tást

;

itt-ott nyitva állt,

csí-

be-

hogy szabad bepillan-

engedjen derekán a haragcs-vörös selyem övre

és mellén a vastag arany lánczra. Atlasz úr,

lépcs

alján fekete

zott, a

kocsihoz

ünnepl ruhájába

sietett,

ki

a

öltözve várako-

hogy segítségére legyen az

egyházi méltóságnak a leszállásban, és Sándor bemutatta

ket

egymásnak.

— Édes atyám, Bogdán apát-kanonok úr 6 nagy-

sága. Csiky

:

Az

AtiMs-család.

8

114

— Édes

atyja? Szép, nagyon szép,

— monda az

apát-kanonok leereszked nyájassággal és Atlasz úr felé nyújtotta kezét,

gyr

köves

melynek egyik

ujján óriási zöld-

villogott. Atlasz úr tisztelettel,

talmasan megrázta a feléje nyújtott kezet

nében megbecsülte

papok

Az

gyr

a zöldköves

rülbelül ezer forintot érhetett.

de ha-

s hirtele-

Kö-

értékét.

Mégis nagy urak

a

I

apát-kanonok úr inkább méltóságos, mint kel-

lemes benyomást

ember

volt,

tett

Gömböly

a szemlélre.

roppant nagy

fejjel.

kis

Hosszú arczát

itt-

szeplk borították, de ajkán folytonosan mosoly lebegett, mely közszemlére állítá nagy

ott vörös

szelíd

Ez

sárga fogait.

mosoly egészen

a nyájas

tette Atlasz urat s

föllelkesí-

hangosan kiabált János után, hogy

jöjjön gyorsan, vigye

a

föl

nagyságos kanonok úr

holmiját a vörös selyem bútoros szobába.

— A vörös selyem bútoros szobába fogjuk nagyságodat, — kanonokhoz — Legszebb szoba kastélyban csak ismétlé a

lásolni

dulva.

a

fbb

ki.

vendégeknek nyitjuk

lakott benne,

mikor

a

for-

a leg-

s

Már

szál-

egy prépost

is

leányomat megeskette a vöm-

mel, a Szádváry gróffal. Hol van már az a János?

nem várakoztatott magára nagy buzgalommal kezdte lekapkodni a

János most az egyszer sokáig

s

bakról az utazó táskákat.

úr azonban

maga

vett

ki

Egy csomagot a kocsiládából

a s

kanonok fölkérte

Atlasz urat, hogy megbízható emberrel rögtön küldje a szekrestyébe, mert ott fogja magára ölteni.

— Bizonyosan

a

fpapi costume,

— monda At-

lasz úr, tisztelettel tapogatva a csomagot.

«'5

— Nem costume, — monda az apát-kanonok néz

mosolylyal, de egy kissé megbotránkozva,

el-

—

hanem a püspöki jelvények, süveg, pásztorbot, keztyk, saruk, melyeket rangomnál fogva jogom van viselni.

— — Száz esztendeig — rögtön szaladjon viselje

kiáltott

!

ezzel a cso-

János,

lelkesülten.

Atlasz úr

maggal a szekrestyébe és mondja meg, hogy jól vigyázzanak rá! Méltóztassék fölsétálni nagyságos úr selyem bútoros szobába.

a vörös

Ezalatt Eveline grófné jött atyjának, ki

is

elkerült és segítségérc

nagy buzgalmában azt sem

tudta,

melyik oldalára kerüljön a nagy egyházi méltóság-

nak

s

csaknem ölben

vitte föl a

lépcsn. Sándornak

semmi hasznát sem vehették némán és zavartan állt atyja mögött s úgy látszott, mintha kerülné a tekintetét, a mit ugyan Atlasz úr nem vett észre, mert egészen el volt foglalva fpapi vendégével. ;

Miután

ros szobába vezették a kanonokot várt

egy elismer bókot

ságáról

megkérdé

:

selyem búto-

a sokszor emlegetett vörös

reggelit és

a

a

s

Atlasz úr hiába

bútorok színérl és finom-

nem

vendéget,

parancsol-e

mi volna leginkább Ínyére, mert a kas-

télyban minden van,

még

franczia

pezsg

is.

— Nem reggelizhetem, mert templomszentelés — kanovan nok, — mi mise eltt nem reggelizhetünk. Küa

szertartása misével s

összekötve,

felelt a

a

lönben köszönöm szívességét, hiszen nagyságod ismeri,

nem

nem

ismerheti ezt az egyházi törvényt.

A

kanonok úr igen szánakozó, csaknem fájdalmas hangon monda ezt, s Eveline és Sándor fülig vörösödjek apjok baklövésén. 8*

ii6

— Nemsokára tata

Icg

a

templomba

a kanonok, a grófnéhoz

idt engedve Atlasz

zavarát,

—

— Zsúfolt ház

lesz,

—

szólt

—

foly~

hogy leküzdhesse

úrnak,

órakor kezddik s

megvárakoztatni

megét.

mennem,

fordulva s nagylelk-

kilencz

a szertartás

nem akarnám

kell

hivk nagy

a

közbe Atlasz

úr,

tö-

hogy

e divatos kifejezéssel, melyet sokszor olvasott az új-

ságokban, helyre üsse elbbi csorbáját.

Most

kanonok

a

is

elpirult és

Eveline grófné

ti-

tokban bosszúsan megrántotta apja kabátját, hogy hallgasson.

Bogdán apát-kanonok úr azonban igen elnéz és volt és semmi sem zavarta meg leereszked nyájasságát. Tüntetleg barátságos akart lenni e napon a szegény zsidók iránt, mert remélte, hogy nagylelk

az ünnepélyrl

hosszú tudósítás fog megjelenni a

fvárosi hirlapokban, melyek kellleg méltányolni fogják szabadelvségét kormánykörök figyelmét

és elfogulatlanságát, a mi a is

reá vonhatja és utat ké-

E messzeható terv szálai közé hogy nagy érdekldéssel kérdezs-

szíthet a püspökségre.

tartozott az

is,

ködött Atlasz úr másik kedves kár után,

ki

mint

midn

ünnepre,

s

anyjánál

lesz,

hallja,

fia,

a miniszteri tit-

szintén lerándult e szent

hallotta,

hogy

Manó

bizonyosan

barátságosan megkérte Atlasz urat,

vezesse tisztelt nejéhez, mieltt a templomba indulna.

— Az öreg asszony meg fog pukkadni büszkeapát-kanonok úr ha szobájába — — Atlasz úr megy, Szakdok a

ségtl,

az

kiáltott

az

lelkesülten.

117

dre

megmondom

s

neki,

hogy tegye

föl

az új fej-

kötjét.

És valóban nagyon büszke asszonyság,

midn

és

megkérdezte egész-

bájába lépett, és barátságosan ségi állapotát, és elmondta,

pök

hogy Sándor

nagyra becsüli, mint a

is

boldog volt az öreg

a hatalmas egyházi méltóság szo-

fiát

legbkezbb

a püs-

egyházi

hogy Eveline grófné valóban díszére váSzádváry grófcsaládnak és hogy régóta kivánt

patrónust, lik a

személyesen találkozni Manóval,

kit

rébl

arcza

ismert. Összeesett ránc^os

szépült a sugárzó

könnyektl,

midn

örömtl

és

eddig csak híszinte

meg-

szemei csillogtak a

ez egyházi magas méltóság

szép elismeréssel beszélt gyermekeirl és

látta,

ily

hogy

gyermekei olyan mveltek, olyan könnyedén és fesz-

magokat e fúrral szemben, mintha nagy urak volnának. Eszébe jutott

telenül viselik

magok a

is

született

marmarosi rusznyák falu és a szegényes

bolt, és

mélyében hálát adott az Istennek, hogy valósággá tette akkori vigasztaló reményét és gyermekeik dicsségében elégítette ki a szülk becsvágyát. lelke

Miután az apát-kanonok úr boldoggá egész családot

s a

tette

az

legjobb hangulatot keltette ben-

nök az egyházi hierarchia iránt, fölült a plébános mely még mindig várt reá a lépcs eltt,

kocsijára,

és visszahajtatott a faluba, a

Atlasz úr

föl

akarta

nagy

használni

szertartásra.

a

rövid idközt,

hogy Sándorral néhány szót váltson és megmutassa neki a nagy fontosságú levelet. De hiába nézett körül utána a kanonok távozása után Sándor is el;

tnt.

ii8

Nem

volt

pedig

id

keresésére, mert az úri foga-

tok egymás után hajtottak be a kastély udvarára s az egész családnak elég dolga volt a vendégek elfogadásával.

A

vidék valamennyi

családja

úri

hiva-

nagy napra, s mindnyájan el is jöttek, otthon egymás közt nevetve és vállat vonva a mint mondogatták, azért, hogy a zsidó uraskodáson mulassanak, de igen nyájasak és udvariasak voltak s nem mutatták, hogy rossz néven veszik az Atlaszok gazdagságát vagy hogy tolakodásnak tartják a meghívást. Nagylelkleg úgy tették magokat, mintha egészen magokhoz hasonlónak tartanák az Atlasztalos volt a

családot és tüntetleg grófnénak szólították Evelinet,

mintha éreztetni akarnák, hogy egészen elfekellemetlen és szégyclni való múlt-

ledték a család ját.

Ez

igen nagy elégtétellel

tölte

el

lel köket

s

megvigasztalá saját szegénységökct, melynek külön-

ben pirulni kellett volna az összehasonlítástól. Csak egyetlen egy volt a vendégek közt, a kinek gazdagsága nemcsak versenyzett az Atlasz-család vagyonával, lósi

hanem tetemcsen

uradalom

fölül is

multa: a sar-

úrnje, a szép és kövér özvegy

új

Yolkán Ádámné. Új alak volt a vidéken s az úri családok nagy részével csak itt ismerkedett meg;

de hírbl már

ismerték roppant gazdagságát, s nagy megvetéssel beszéltek magok közt és több tréfás vagy lenéz megjegyzést tettek a bajuszos menyeskére: reája is kiterjesztették azt

ámbár

jól

forrásáról

a jótékony fátyolt, melylyel a világ nagylelkleg el

szokta takarni

gazdagságukból

a

gazdag emberek kétes hasznot

remél

a

múltját,

ha

maga számára.

119

A

bajuszos menyecskét mindenfell mosolygó

ar-

czok,

meleg kézszorítácok, bókok, hizelgések vették

körül

s

nem

bizonyára

nem

az úri társaságon múlt,

akart jobb kedve lenni,

hogy

hogy folytonosan idege-

sen nézett jobbra-balra, mintha keresne valakit, és

egy párszor keményen megcsipte karját érdemes nagybátyjának, a

tagadólag rázta

ki

fejét,

bnbánólag fölhúzta vállait és ha kérdleg rászegezte hara-

gos fekete szemeit.

megkondultak az új harangok s megmagyarázta vendégeinek, mennyit nyom minden harang, ki öntötte és mennyibe került. De már nem igen hallgattak rá, kivéve Góg Berenczet, ki hódoló tisztelettel és vonagló alázatosEzalatt azonban

Atlasz

sággal

ü

A a

úr

szavaira

figyelt

;

a

többiek

siettek kocsikra

hogy részt vegyenek az isteni tiszteletben. nép is nagy tömegekben tódult a templom felé

ni,

szomszéd falvak lakosai

is

eljöttek, zászlók

alatt

hogy tanúi legyenek a ritka templomszentelési ünnepnek. A templom annyira tele volt, hogy igen sokan kívül maradtak és nagy és létániákat énekelve,

zsivajjal

tolakodtak és lökdöstek egymást a

fkapu

eltt.

Az els padok laltak

helyet

posztóval voltak bevonva.

az úri társaság

hölgyei

Itt

fog-

úgy tettek, mintha imádkoznának bársonykötés, aranyszegély imakönyveikbl csak a bajuszos szép özvegy tars

;

totta fölöslegesnek, ily

például a népnek, ki

magában

ült

a

s le

látszattal

nem

vette

szolgálni épületes

szemét Sándorról,

szentélyben, oldalt álló kis pad-

ban, mint az egyházi kegyúr díszhelyén, s e kiemel-

ked

helyzetében igen zavartnak és nyugtalannak

látszott és

vagy a templom boltozatát vizsgálta vagy

A

a földre szegezte szemét.

szo-

férfiak, falusi úri

gyltek össze, s vagy az imádkozó hölgyekre vagy

kás szerint, a sekrestyében

megjegyzéseket tettek

zajosan vitatkoztak a politikáról

idre Atlasz úr

is

és termésrl.

Egy

bepillantott ide s az ajtóból gyö-

nyörséggel szemlélte Sándor fiának dicsségét mikor lön

látta,

a

magán kívül volt büszkeségében, hogy a papok meghajlottak eltte s kü-

külön padban,

s

meghintették szentelt vízzel

tömjénnel. Pedig mennyi pap volt rán voltak öltözve!

Az

majdnem akkora süveg

és

megfüstölték

itt

és mily czif-

apát-kanonok mint

volt,

nagy fején

maga

s

csupa

aranyhímzés volt a palástja, és mellette a szomszéd falvak papjai valamennyien drága aranyos ruhákban

pompáztak, melyek mind az Atlasz-család pénzébl kerültek

ki.

papok

és

a

hirdette és

A

harangok zúgása, az orgona zenéje,

hivk

éneke, minden az Atlasz

magasztalta,

s

nevet

Atlasz úr kénytelen volt

ismét a szabad levegre sietni a sekrestyébl, mert feje

már szédülni kezdett

nagy dicsségtl,

a

zajtól

és melegségtl.

Különben

is

haza kellett

hogy utána nézMindennek készen kell

sietnie,

zen a lakomái készületeknek.

lennie, mire az isteni tisztelet véget ér s a nagyúri vendégsereg a kastélyba tódul ebédre. Olyan ebéd lesz, a

milyen

még nem

volt

ezen a vidéken. IlyenAz öreg

kor szükség van a háznál az okos fre.

asszony ugyan otthon maradt, de annak semmi hasznát

sem

lehet venni, mert

minden csirkének

halálát

<^*

A Csiky

v.-*C

vendégsereg visszaözönlöll a kastélyba

:

Az

Atlasz-család.

és

az ebédlbe gylt.

111. lap.

ISI

külön megsiratja. Evcline

otthon

is

maradt, de

maga egyedül nem képes megfelelni az teendnek. Atlasz úr tehát haza nyire

siet,-

ezerféle

de bármeny-

útközben megáll a vásáros sátraknál,

siet,

pró-

s

bából és mulatságból alkudozni kezd pántlikára, se-

lyem kendre

nem

zsidó

meg

más efféle falusi piperére. A sátoros hogy a földesúr alkudozik vele és

s

tudja,

akarja csalni. Atlasz úr

jóízen mosolyog

sike-

rült tréfáján, s

miután szakértelmével egészen

rokba szorította

a sátoros zsidót,

létét s

nem

veszi

meg

megmondja

sa-

neki ki-

a pántlikát. Elégedetten

megy

tovább, kezeit dörzsölve és magában nevetve a sá-

hüledez

toros zsidó régi

Eszébe

jut a

így mérte a pántlikát

s így

arczkifejezésén.

id, mikor még

is

esküdözött egy krajczár nyereségért, Istennek,

hogy megáldotta törekvését

dot adott neki,

és

hogy mó-

rangra emelni családját

úri

ad az

s hálát

s

meg-

kimélni gyermekeit az élet aprólékos és szennyes

küzdelmeitl.

Olyan elégedett metlenségét

és

elfelejti,

tes szerelme

boldog, hogy minden kelle-

nem

jut

eszébe Sándor végze-

sem, mely megakadályozhatná család-

jának emelkedését.

Nem

gondolt Boglár Kálmánra

^s leányára sem, és mégis, a képzelemnek!

—

— mily csodálatos játéka

egyszerre,

egy pillanatra úgy

rémlett szemének, mintha Boglár Klárát

volna

meg

pillantotta

a plébánia-ház ablakában.

Megrezzent, megdörzsölte szemét s újra ersen ablakra. Üres volt, senkit sem látott. Bizonyosan káprázat játszott az elbb szemével,

oda nézett az

képzeldése ámította

cl.

De

jó

kedve megsznt,

s

igen

kcIJcmetlcn

Gyors

helyet.

és

kényelmetlen

léptekkel,

faluból, a kastély

felé,

érzésnek adott

csaknem futva

jól

látott,

ki

a

mintha menekülni akarna a

boszantó vizió ell. Azután eszébe

mégis

sietett

jutott,

hát ha

hát ha csakugyan megint eljött c

leány, hogy befejezze vészes munkáját s elrabolja tle fiát? Megtapogatta zsebében a levelet, de ez sem nyugtatta meg egészen. Sokkal könnyebb lenne

elbánni Sándorral, ha a leány

ismét

bvös körébe

jut,

ki

nem

volna

itt;

de ha

fog-c hallgatni a

tudja,

legvilágosabb bizonyítékokra? Vájjon csakugyan

van-e a leány vagy képzelete mutatta alakját?

Ez

itt

a

gondolat kínozta folytonosan, mialatt hazaért a kastélyba, s ezen évdött,

míg fölhordatta

pinczébí

a

a boros palaczkokat és személyesen ügyelt a

föl,

nagy ebédlben a hosszú patkó-forma

hogy

asztal

a

midn

a

legdíszesebben legyen fölterítve. Kétségei

rettent

megoldást

nyertek,

hosszú szertartás végével a vendégsereg visszaözön-

A

hullámzó ltt a kastélyba és az ebédlbe gylt. tömegben, mely helyét kereste az asztalnál, ott látta világosan, cl nem vitázhatólag. Boglár Kálmánt és leányát,

még pedig

az

apát-kanonok úrral beszél-

E

magas egyházi méltóság igen melegen szorongatta Boglár Kálmán kezét és a lehet legnyájasabb mosolygással intett nagy fejével Klára felé, midn Eveline grófné felszólítá, hogy foglalja el getve.

helyét mellette, az asztalfn. ták ezalatt helyeiket

s

A

többiek

megtalál-

nagy székzörgéssel telepedtek

az asztalhoz. Klára Sándor mellett szótlanul,

is

ült,

s

Atlasz úr

csaknem megdermedve roskadt székérc

'>3

az asztal végén. Szerencsére oly keveset tördtek

hogy senki sem

vele,

vette

észre,

mennyhe

ki

van

kelve rendes formájából.

A

vendégek

ettek, ittak,

suttogtak, kiabáltak, ne-

vetgéltek, s Atlasz úrnak az asztal

végén elég ideje

maradt háborítlanul magához térni fájdalmas meglepetésébl.

Nem

szólt

semmit

;

a

vendégek sem

foglalkoztak vele, rajok nézve az igazi házi úr Sándor, az igazi házi asszony Eveline volt, s az örege-

ket legfölebb úgy vették, mint ráadást. az asztal végén

sem

senki

A két ráadás

egészen egymásra volt hagyva, és

hallotta,

mily

méltatlankodó

szavakkal

fejezte ki Atlasz úr fölháborodását felesége eltt ez

emberek tolakodásán, kik hívatlanul asztalához merCsak Boglár Kálmán kiáltott egyszer át

tek ülni.

hozzá kedélyesen az

asztal túlsó oldaláról

— Úgy-e, kellemesen

ben gondolhattad, hogy

megleptünk, öreg kíváncsi

melyet nagy oltárképem tesz

a

?

Külön-

voltam a hatásra,

szakértkre.

— Az oltárkép impozáns, — közbe az apátkanonok az asztalfrl, — valóban dicsérnünk szólt

s

kell

mvészt, ki ily megragadó kifejezést tudott adni az egyház egyik legmagasztosabb eszméjének. Isten a

éltesse

A

1

felállított czigányok azt hitték, hogy kanonok úr valami felköszöntt fejezett be és tust a húztak. A vendégek, magok sem tudva miért, élje-

tornáozon

nezni kezdtek, a

pezsgs palaczkok dugói hatalma-

san durrogtak, a poharak egymás után ürültek

ki,

a

jó kedv és zaj tetpontjára hágott, és az apát-kano-

nok

úr, kit a czigánytus

szónoki kötelességére figyel-

»>4 meztetctt,

poharát

s

helyérl,

fölemelkedett

tele

föltartotta

ünnepélyes és kenetes hangon hosszú

fel-

köszöntt mondott.

Elször Atlasz Sándor nagyságára, a tiszavégi egyház nagylelk kegyurára, kinek vallásos buzgósága és

emel

bkezsége

hozta létre a mai szép és lélek-

ünnepélyt. Aztán

Szádváry Eveline grófné

méltóságára, kinek lekötelez szívességébl most e

dúsan vel

örvendeznek háládatos szív-

terített asztalnál

az

nagyságára,

ki

Manó

Továbbá Atlasz

áldásának.

Isten

országos gondjai közepett

is

talált

idt, hogy eleget tegyen buzgó szíve áhítatos vá-

gyainak

s jelenlétével

emelje e nagy vallásos ünne-

—

pély díszét. Végül,

és

itt

különösen

fölemelte

hangját az apát-kanonok úr és arczán minden vörös szepl a jóakaró leereszkedés egy-egy fényes napja

gyanánt ragyogott,

— nem mellzheti

három kitn testvér tiszteletre méltó bár magok idegen akolhoz, tartoznak gyermekekkel ajándékozták

meg

—

—

kiváló

ily

az egyházat és ha-

— az apát-kanonok úr — nem

zát;

hallgatással e szüleit, kik

tagadja,

hogy

bizonyos tekintetben mindnyájan emberek vagyunk

vannak oly közös emberi javaink, melyeknek élvezetébl senkit sem zárhatunk ki, mint az egészség

s

és hosszú élet

:

nem

hiszi tehát,

e díszes társaságban,

ki

derék öreg házaspárnak lett,

tartós

hogy bárki

is

ellenmondana neki, is

jeles

akadna

midn

e

gyermekei mel-

egészséget és hosszú életet kíván. Él-

jenek!

A

czigányok tust húztak, a vendégek ordítottak,

a poharak összecsengtek.

A

közelebb

ülk még At-

«>5 és nejével

úrral

lasz

is

koczintottak,

st

az apát-

kanonok egyenesen hozzájok ment és koczintott velk. Az öreg asszonyság sírt örömében és büszkeségében, st a pillanat fölemel hatása alatt Ategy perezre titkos bánatát, s a dicsség legmagasabb ormára emelkedett, de csak azért, hogy a következ perczben a legmélyebb örvénybe zuhanjon.

lasz úr is elfeledte földi

Most

a plébános emelkedett föl s figyelmet kért

szavainak. Röviden óhajt felköszönteni egy ifjú párt

mely önmagában sokkal boldogabb, hogysem hoszszas szavakkal kellene boldogságot kívánni számára.

De mes

mieltt elárulná, kire emeli poharát, egy kellehírt kell közölnie a jelenlév úri társasággal.

Atlasz Sándor

nagysága, a mai ünnep

bkez hse,

plébániájának nagylelk kegyura, tegnap a székes-

egyházban örök hséget esküdött a kitn mvész. Boglár Kálmán szeretetreméltó Klára leányának. Kivánja tehát, hogy az Úristen z boldog párt sokáig éltesse

I

Nem

számítva a híres történeti

felköszöntket,

melyek országok, nemzetek sorsát döntötték cl, alig tett valaha toast oly nagy hatást, mint a plébános úré.

A

vendégek közül a legtöbben nem ismerték

már az ebéd

Klárát, s

ték egymástól lett ül s

a fiatal

elején csodálkozva kérdezget-

n

kilétét, ki a házi

oly fesztelenül beszélget vele.

tehát meglepetésük,

midn

Nagy

volt

meghallották a valót, s

ámbár meglehet, hogy néhány

vidéki

kisasszony és

szülk keblében egy valami kellemetlen csalódás érzése moz-

az eladó leányokkal rendelkez pillanatra

úr mel-

ii6

dúlt meg,

mégis

jó

magyar szokás

lepetés elmultával

általános

dobogás, pohárcsengés, kivánni

az

sem

senki

sápadtan

mindenki

els meg-

zajos

a

éljenzés,

sietett szerencsét

Az egyetemes

párnak.

új

tolongásban

hogy az öreg Atlasz

vette észre,

dlt

s

volt

a toast

szerint,

befejezése és a tus fölhangzása után, az

hátra székén

s

halál-

együtt kö-

feleségével

hogy Eveline grófné fölugrott ketté nyíltak, mintha mondani akarna

zel volt az ájuláshoz,

székérl

s ajkai

de nem juthatott szóhoz, mert az apátkanonok a legmelegebb szavakban kivánt neki és

valamit,

családjának

szerencsét

kitn

e

választáshoz,

hogy

Manó

bl

s

haragos arczazal fülébe súgta

ért

nem

apjához

mutattad

meg

:

A

levelet

sem

levelet? Senki

a

észre az ijedségnek és fölháborodásnak e

meglepetés

jeleit,

fellege

vonult

át,

láthatják

De

szívesen.

mi-

vette

csak

mintha

csak most jutna eszébe, hogy férje családjában is

I

arczán egy pillanatra a

Klára, és gondtalan vidám

kellemetlen

és

dermedtségé-

fölrázta

sietett,

következ

a

nem

pillanatban

megfogta kezét Sándor és szüleihez vezette.

— Édes atyám, édes anyám, — monda oly hogy közelebb maga sem Klára sem, — ha ha boldogságomat akarhalkan,

hallhatták,

állók

a

talán

szerettek,

játok,

nyugodjatok

meg engem,

meg választásomban meg nmet.

és

áldjatok

áldjátok

És Atlasz úr, utoljára hogysem végsig vigye az véért megölelte azt a nt, lölt.

Megölelte, mert

meg

neki.

fia

is,

jobban szerette

ellenállást, kit

szíve

kívánta,

s

az

fiát,

ked-

mélyébl gy-

de nem bocsátott

117

Ezt azonban senki sem lés,

szerencsekivánás,

látta

;

koczintás

az éljenzés, üdvözújult

ervel hang-

mindenki azt hihette, hogy valóban egy hoszszú, boldog házasság els napját ünneplik. zott, s

De

Gg

Ferencz ellenkez véleményen

hajolt Lillához, kinek szemei

volt.

Oda

villámokat szórtak,

s

mindene reszketett a fölindulástól s vigasztaló hangon, bár egy kissé félénken fülébe súgott a katonás, bajuszos menyecskének. Magyarországban a házassággal még nem ér ajka, keze,

—

véget a szerelmi komédia. Hála Istennek, van elválás

is.

még

vili. (Atlasz úr baklOvísd.)

Ha

Atlasz úr zrzavaros kábultságában, mely a

plébános toastja és a rá következ ünnepélyes jelenet után

elfogta lelkét, gondolkozni tudott volna,

megtalálta volna magyarázatát annak,

nem is

tudott megérteni

a székvárosból

:

a mit

tegnap

miért izente Sándor kétszer

küldött sürgönyében,

hogy min-

megy ? Ez az ismételve papirra tett három szó valóban nem volt más, mint a túláradó boldogság kitörése, melynek másképen 'még nem lehetett kifejezést adni. Mikor Sándor a plébános kocsijára den

ült,

jól

hogy vele együtt

a székvárosba

merte remélni, hogy mint Klára

hajtson,

.férje

tér

nem

onnan

vissza.

Nem Attól

a

mintha atyjának ellenzésétl tartott volna. naptól fogva,

midn

elször beszélt vele

139 volt gyzdve, hogy bármennyire de mégis bele fog nyugodni házasságába, s annál könnyebben és simábban fog menni a dolog, mennél hamarabb lép eléje a bevégzett

szerelmérl,

kedve

meg

ellen,

De a tényt bevégzetté tenni, ebben látta legfbb nehézséget. Mentl tovább gondolkozott

ténynyel. a

annál jobban

róla,

mely együtt

nem

jár

elfogta

az

igazi

viszonzásra talált-e,

tudja,

az a

lelkét

csüggedés,

szerelemmel, mikor és egybeveti

érdemetlenségét az imádott lény

még saját

tökéletességével.

Visszaidézett emlékébe mindent, mit Klárán tapasz-

mosolygását,

talt:

melylyel

üdvözölte,

nevetését,

melyet tréfája vagy néha ügyetlensége gerjesztett,

még

szavait,

a

legközömbösebbekct

is,

melyeket vclc

bár egy-egy pillanatra úgy vélte látni, hogy szerelem napfénye csillan föl az összehalmo-

váltott

zott

s

;

emlékek mögül, bizalmatlansága csakhamar ert

gúnyosan azt súgta fülébe, hogy az a nyájasság, melyben oktalan reménye szerelmet lát,

vett rajta s

nem egyéb, mint

a

modora, és esetlen

nagyvilági

falusi

hölgy

megszokott

tuskónak szidta magát, a

kihez csak vagyonáért mehetne valaki nül.

De

arra egy

perczig sem gondolt,

vagyonáért menne hozzá. Méltatlannak e

hogy Klára találta

volna

gondolatot mind a leányhoz, mind önmagához.

A

szegény leány oly magasan mében, hogy szegénysége s az

állt

fölötte

az

sze-

gazdagsága számba

sem vehet különbség volt a másik nagy aránytalanság mellett. Az els harcz tehát, melyet atyjával vívott s melynek eredményérl már elre biztos volt, csak a kisebb és könnyebb küzdelem volt; a Ctiky

:

Az

Atlaiz-csalid.

9

I30

a

másik,

szívének

Klára

nehezebb,

meghódítása,

csak ezután következett.

Mindezt elmondta szintén, bánosnak,

kit

leplezetlenül

plé-

a

meghittjéül választott szerelmi

ügyé-

ben. Elmondta, hogy Klárát szereti és nélküle bol-

dogtalan lesz,

s

elmondta, hogy atyjának nincs ked-

vére e házasság, de tudja, hogy végre mégis bele

fog nyugodni.

— Errl — Az

nem

én

is

biztos vagyok,

— monda

a plébá-

öreg úr a maga régi fogalmai szerint tartja igazi házasságnak a hozomány nélküli

nos.

is

házasságot.

De

könny

ez

Egyházi törvé-

akadály.

nyeink szerint a szülk beleegyezése

nem szükséges

a házasság érvényességéhez.

— És atyám igazán

szeret engem,

bele fog nyugodni abba, házi törvények nélkül

— Ezt mondom

gáért

rem

veend

is,

én

Ha

mi boldoggá

tesz,

i*

egy-

— tévé hozzá Sándor.

is.

figyelembe,

ezt a leányt.

a

utoljára

s

Az

ellenzése

hanem Klára

nem ma-

miatt.

Isme-

észrevenné, hogy az ön csa-

ládja

nem

tartja,

soha sem lenne az ön nejévé, bármennyire

szívesen

látja

vagy

épen tolakodónak

szeretné különben.

— Nem szabad észrevennic, — — Ezt meg tudnám akadályozni. — De hogyan Az öreg, — bármily

kiáltott

Sándor

ijedten.

?

elismeréssel

—

vagyok szorgalma, szerénysége, realitása iránt, valljuk meg, sokkal járatlanabb a nagyvilági modorban, hogysem el tudná rejteni ellenszenvét. És ha ön Klárát mint jegyesét vezetné eléje, attól tartok.

•3»

úgy fogadná, hogy

a büszke leányt örökre elriasz-

taná öntl.

Sándor egy ideig gondolkozva nézett a plébános arczára, aztán örömmel, mintha nagy fölfedezést tett volna, fölkiáltott.

— Nem mint jegyesemet, hanem mint nmet ve-

zetném

eléje.

Akármit tenne az els

pillanat

meg-

nem riaszthatná vissza, hogy késbb bele ne nyu-

lepetésében, Klárát többé és sokkal jobban szeret,

godnék

meg nem

a

változtatható ténybe. Csak az a

kérdés, lehetséges-e a titkos házasság?

— Ha

én elttem esküsznek meg, az érvényes

és törvényes házasság lesz, akár titkon, akár nyilvá-

nosan,

akár

kérdés.

Az

itt,

akár másutt történik.

egyetlen

Ez

tehát

egy kérdés csak az

Klára az ön nejévé lenni

:

nem

akar-e

?

— Ah igaza Ez az nagy kérdés. — A melyre egyikünk sem képes — Ön Boglárékat, ftisztelend — mit Mit gondol, — mit lehet-e reményem — A mi engem szintén megvallom, nagyon van.

!

igazi

választ adni.

jól

ismeri

úr.

vett észre,

hisz,

?

illet,

óhajtanám e házasságot,

s

tehetségemhez képest

rajta

hogy teljesüljön. Azt is tudom, hogy Boglár Kálmánnak sem volna ellene kifogása, st nagy örömmel adná beleegyezését .

lennék,

.

— De a leány leány — legjobb ha egyenesen maga kérdi I

a

Attól,

meg.

A

1

lesz,

mint én ismerem, a közbenjáró nála inkább

ártana, mint használna.

— Megkérdjem

?

Hol van hát

?

Hova

forduljak ?

132

hogy

írjak neki ? Tudja,

még

bánni,

a

tollal

nem

igen tudok

kevésbbé, mint a szóval, pedig ebben

sem vagyok valami nagy mester.

— vesse

Jobb el

mint

szóval,

tollal.

Én

azt

tanácslom,

bizalmatlanságát, álljon Klára elé s szintén,

nyiltan kérdezze

— És ha — Akkor nem

meg

azt feleli,

rá kényszerítse.

tle, akar-e nejévé lenni?

hogy nem akar? hatalom, mely

lesz, és nincs az a

is

De

miért csüggedjünk? Miért ne

reméljük a jobbat?

— Ön

a jobbat reméli ?

—

kérdé mohón Sán-

dor.

— Remélem, de

biztosat

nem mondhatok,

— felelt

-

kitérleg a plébános. Újra csak oda térek vissza

ha bizonyosat akar tudni, forduljon

a legilletékesebb

forráshoz.

— De mikor úgy

félek a lesújtó választól,

Sándor, újra visszatér csüggedéssel. talanság bármilyen kínos, édes,

^

mégis van benne valami

mert egy-egy pillanatra mégis fölvidámít a

remény.

De

a rideg valóóág, a kérlelhetetlen, vissza-

nem

vonhatatlan megtagadás

merem

—

— monda

— Ez a bizony-

—

ennek nem

kitenni magamat.

Soha sem tapasztaltam, de mindig hallottam, hogy a szerelmesek gyávák, felelt a plébános vállat vonva, hanem ilyen gyáva szerelmest még soha sem láttam. Gyáva, gyáva monda Sándor elpirulva. Épen ebbl láhatja, hogy igazán szeretem. Elégszer

—

—

—

!

voltam bátor lem, úgy

ott,

látszik,

hol

—

—

nem

gyávává

szerettem

;

az igaz szere-

teszi a szívet.

Hiszen

még

»33

sem tudom, nem jövök-e késn, nem szeret-e már más valakit Klára? Biztosítom, hogy nem kiáltott a plébános szokatlan erélylyel. Nem szeret, senkit sem szeret. azt

—

!

—

Szíve egészen szabad, ha csak ön

nem

vette

még

be.

— Megkérdem, megkérdem tle, minél elbb, —

monda Sándor, kinek csüggedése,

a

szerelmesek

örök törvénye szerint, egy pillanatra ismét a remény-

nek hagyott helyet.

—

Ha akarja, ezt még ma vagy holnap Kocsim készen áll, be kell rándulnom a szentelés ügyében a székvárosba. Jöjjön tisztába jöhet mindennel. Klára több nap atyjával,

ki

a

püspöki kápolna képeit

megteheti.

templomvelem, ott óta

itt

javítja.

kedve van velem jönni, siessen haza, készüljön félóra

van

Ha fel,

múlva udvarán leszek kocsimmal.

hogy

így történt,

mialatt

Atlasz

úr a vasútnál

várta másik két gyermekét, kiknek segítségével akarta akadályozni

meg

Sándor házasságát, ez épen akkor

leánykér útjára. Ugyanabba a fogadóba szálltak, hol Boglár Kálmán lakott leányával. A fpinczér, ki mint régi ismersét üdvözölte a plébánost, kérdezsködésére azt válaszolta, hogy Boglár úr Bogdán kanonoknál ebéindult

delt s

még nem

tért haza.

A kisasszony

szobájába vitette az ebédet

— Mintha helyzetet, —

csak szólt a

s

most

itthon maradt,

ott van.

mi rendeztük volna

el

az egész

plébános Sándorhoz. — Nekem

úgy is beszédem van Bogdán kanonokkal, egyenesen oda sietek hát ön pedig szedje össze bátorságát, ;

menjen be Klárához, beszéljen vele szintén,

s re-

'34

mélem, mire visszajövök, mindent rendben fogok találni.

És valóban rendben

talált

Mikor egy

mindent.

óra múlva a két Boglár visszatért a fogadóba nyitott a szobába,

s

be-

Klára vidáman, boldogan lépett

atyja elé és Sándort,

kinek arcza sugárzott a bol-

dogságtól, kezénél fogva hozzája vonta c szavakkal

— Van szerencsém bemutatni vlegényemet. Hogyan

Sándor maga legkevésbbé megmondani. Minden, a mi történt,

jutottak ide?

volna

tudta

úgy kavargott fejében, mint valami zrzavaros álom, melybl egyszerre napfény, madárdal, meleg tavaszi szell ébreszti föl. Homályosan emlékezett arra, hogy midn félénk kopogás után a szobába lépett, Klára meglepetve, örvendve ugrott oly szinte mosolylyal

egyszerre csodálatos és beszélni

kezdett.

nemcsak most nem

sem sem de

tudta.

utoljára «

neki

kezet,

módon megszállta Hogy mit beszélt

hogy

a bátorság

össze,

azt

tudná megmondani, de akkor

Eleinte úgy rémlett szemének, a leány

értette,

feléje.

az asztal melll s

föl

nyújtott

meglepetve, csodálkozva nézett rá

s

mégis

Hiszi-e,

megértette és

.

magához vonta kezét vállára hajtotta

mondta: «Ki

;

nyújtotta

hogy boldoggá fogom tenni ?» de azt már nem rá, csak arra emlékezett még, hogy

mintha ezt kérdezte volna tle tudta, mit felelt

kezét

fejét,

hitte

.

.

;

és átölelte derekát, és a leány s

könnyezve hogy a

volna,

és jó

mosolyogva pajtásságból

szerelem legyen?*

Boglár Kálmán hangos örömmel üdvözölte leánya vlegényét és jókedv czélzásokat tett a sok vada-

«35

melyet együtt végeztek s utoljára is egymást ltték szíven. De azután elkomolyodott, s nála szoszatra,

katlan ünnepélyességgel

monda:

— Gyermekeim, az én megegyezésem

még nem vannak ják-e

szülei.

k

Ne

elég.

is

feledjük,

és áldásom

hogy Sándornak

Azt kérdem tehát tled, fiam

e szép szándékodat és

megegyezésekrl

— Tudják, —

vagy-e

?

felelt

A

biztos

is

tud-

:

Sándor és igazat

is

mondott.

kérdés második részére azonban csak kitérleg és sokkal jobban szeretnek enmert válaszolni

—

:

gem, hogysem megtagadnák tlem megegyezéseket és áldásukat.

nem

is nagyon figyelt e szóváltásra s eszébe mélyebben behatolni e kérdésbe vagy ki nem elégítnek találni Sándor kitér válaszát. Azon

Klára

sem

jutott,

id

alatt,

melyet a tiszavégi kastélyban

töltött,

is

egészen belejutott az ott uralkodó áramlatba, mely határozottan kedveztlen volt az öregek tekintélyének, s abból

hogy mindenki Sándort tekintette nem igen vette számba az öregeket.

állt,

az igazi úrnak s

Atlasz úr és neje rajongó szeretetökkel erre a az

legfbb példát

s

így fölállított helyzet majd akkor

erejét,

réval.

magok adták

nem gondolták meg, hogy is

megtartja

mikor akaratuk összeütközésbe jöhet SándoKlára így találta a helyzetet, így szokta meg,

hogy tiszteletlenséggel viseltetnék Sándor egyszeren nem gondolt reájok s eszébe sem jutott, hogy beleegyezésök egyáltalában kérdésbe jöhetne, mikor Sándor akaratáról van szó.

s a nélkül,

szülei iránt,

Igen világosnak és természetesnek

találta

tehát

136

Sándor

nem

feleletét s

is

csaknem

régi jó barátja,

tördött vele többé.

midn

azon sem ütközött meg,

Még

a plébános, atyjának

testvére, kit gyermekkorától

megszokott nagybátyjának tekinteni, azt monda, hogy legjobbnak

Sándor

és

nek

találta

tartja,

t

ha holnap rögtön megesküsznek

már mint

Eredeti-

nejét viszi haza.

e gondolatot, mely már azért

is

meg-

nyerte tetszését, mert eltért a közönséges chablontól.

Mi

természetesebb, mint hogy a kik szeretik

elbb egymásé

egymást, minél

függ mástól, csak

saját

legyenek, ha

akaratuktól

nem

és

nem

kell le-

gyzniök semmi szokást, lesütött

akadályt? Azt a nyárspolgárias hogy a menyasszony hónapokon át járjon szemmel a boltokba bevásárolni és elpirulva

fogadja az udvarias boltos-legények szerencsekívánatait,

mindig nagyon nevetségesnek

Csak akkor

ötlött

találta.

egy pillanatra eszébe, hogy e

siets és titkos házasságkötésnek oka talán Sándor szüleinek

ellenzése

midn

lehetett,

azt

a

lesújtó

hatást látta, melyet a plébános felköszöntje férjének

családjára gyakorolt.

volt;

De

ez

gyanútlan

gondtalan,

is

könny,

magáról a kellemetlen benyomást, szetesnek, szintének,

nek vette azt az Keblére fogadta

s

elfutó

gyorsan

lelke s

felh

lerázta

egészen termé-

mintegy köteles szentesítés-

ölelést,

melylyel

férjének

atyja

ezzel kifejezte teljes megnyugvását.

Pedig Atlasz úr nem nyugodott meg. És ha talán félénkség vagy fiának szeretete

el is

némította volna,

voltak mellette, a kik fölnyissák száját és elhitessék vele,

hogy épen

fia iránt

bad megnyugodnia.

való szeretetbl

nem

sza-

137

Mialatt a vendégek ebéd után kisebb-nagyobb

csoportokra oszlottak

mekben s

s

vagy a kertben vagy a ter-

mulattak, játszottak, beszélgettek,

sétáltak,

Klára egészen természetesen cs könnyedén átvette

mintha már évek óta bele-

a háziasszonyi tisztet,

gyakorolta volna magát, és Sándor férfi-vendégeinek különféle mulatságáról gondoskodott tarokk-parthiet

számára szonyt

s

állított

össze

egy négyes

s

apát-kanonok úr

az

Atlasz úr szobájába vezette az öreg asz-

:

rendes székébe ültette az ablak mellé, hol

bséges mulatsága akadt

az úri fogatok szemlélésé-

Sándor házasságáról egy szót sem szóltak; az

ben.

meg

öreg asszonyság

volt

rémülve

s

néha-néha egy

félénk pillantást vetett férje arczára, mintha a jel-

adást várná.

De

Atlasz úr

néma

és

komor

volt s szó

nélkül kiment a szobából.

Az

ajtó

eltt

leskeldni látszott voltak

föl

fejezte

Góg Ferenczczel találkozott, ki Az érdemes férfiú vállai füléig

rá.

húzva

arcza

s

a

legmélyebb fájdalmat

ki.

Megragadta Atlasz úr kezét e nagy szerencsétlenségben.

vább a tornáczon az

épület túlsó

s

Atlasz úr

szárnyából

hosszasan, kimond-

s

hatatlan részvéttel rázta, mintha

nem

keser

Szép

toastot

— Szegény

Góg

Ferencz.

lehetett volna

arczczal figyelt

áthallatszó

Ferencz fájdalmasan vonaglott és esztendeig éljen,

találna szavakat

Hallgatva mentek to-

mondott

zajra.

plébános

a

— monda végre Atlasz

húgom

— Ha

!

a

szegény villám

Góg

fejét rázta.

Lilla

!

sújtotta

úr,

száz

úr.

-

nyögött

volna,

úgy megdermedve. Eleinte

nem

attól fél-

,38

tem,

eszét veszti

elvesztette, ah

De

nagy fájdalmában.

a

szívét

örökre elvesztette.

!

Ezalatt Atlasz úr szobájához értek.

Góg Ferencz

meggörnyedve nyitotta ki az ajtót s engedelmet kért, hogy beléphessen és csendes magányban átengedhesse magát nagybátyai szíve fájdalmának.

A

szobában

Manó

E

a

kaszinói

találták

pamlagon

Manót

és Eveline grófnét.

az asztalra tette.

ült s lábait

helyzetben

egymás után csavargatta

a

papiros-szivarkákat és oly csíps füstöt terjesz^-ett a szobában,

cl

hogy az ember szeme könnybe

badt tle. Nagyon rosszkedvnek és idegesnek

lálát-

szott s lábával dobolt az asztalon. Eveline az ablak-

mélyedésben

állt

és szemeit törölte.

nem csupán Manó csíps

mébl hogy

De

a

könnyeket

szivarfüstje facsarta sze-

lángoló arcza, reszket ajkai azt mutatták,

;

a grófné

keblében hatalmas vihar tombol.

— Na? — monda Atlasz mint megpillantá gyermekeit. — Na! — Manó magának. — Ott hagytuk vendégeket, — monda Eveline grófné, könnyekre fakadva haragjában. — Reánk úr, a

és új

felelt

szivarkát csavart

a

újra

ott

En

többé ninc« szükség, mi semmit sem számítunk. legkevesebbet számítok ; ott van már az egyetlen,

az igazi háziasszony,

észre

sem

veszik az én távol-

létemet.

Atlasz úr

keseren

Góg Ferencz

sóhajtott ez ingerit szavakra.

nagyokat nyögött

s feje

egészen el-

veszett vállai között.

—A

levelet!

Miért nem mutattad meg

a leve-

139 let?

—

kiáltott

Manó, idegcsen dobolva

lábával

az asztalon.

— Micsoda levelet? — kérdé Góg Ferencz, szomszéd hegyezve. — Bocsánatot kérek

fülét

uraim és méltóságos grófné, s

tisztelt

—

folytatá

elre lépve

kimondhatatlan részvéttel nézve egymás után az

Atlasz-család jelenlév tagjaira,

ha szavaim talán némi

nek.

illetlen kíváncsiságot látszanak

Méltóztassék elhinni,

kifejezni.

hanem

— bocsánatot kérek, nem

a kíváncsiság,

a legtisztább rokoni indulat rugója

Igen,

újra

kimondom,

s

kérdésem-

vágjanak bár izekre

vagy zzennek örök számkivetésbe, nem vonom viszsza kifejezésemet,

a

rokoni

Én

indulat.

a

kitn

Atlasz-család rokonának tekintem magamat, lélekben,

körünkben nyilt titok, hogy húgom, a milliomos, és, nagybátyai elfogultság nélkül mondva, valóban szép özvegy, mély és kiírthatatlan szerelemmel vonzódik szerencsétlen eltévelyedett Sándorunkhoz, s eltökélt szándéka volt nejévé lenni, kinek én ekképen szeret nagybátyja lettem volna. És bármi csapást mért reánk a sors nem, nem a sors, hanem a hierarchiával

szellemben.

Családi

szeretett Lilla

—

— húgom szeSándorunknak. — E szent

szövetkezett proletariátus cselszövénye

relme örök és változatlan bátyja

maradok szegény

s

én lélekben síromig nagy-

rokonsági kapocsnál fogva bátor vagyok újra kérdeni,

min

—

levél az, Itt

nagy tárczáját

Góg

melyet

meg

van, ez a levél, s

kellett volna mutatni ?

— monda Atlasz

átnyújtva az

ügynök

Fercncz mohón kikapott kezébl

lemmel végig

olvasott.

úr, kinyitva

levelét, s

melyet

nagy figye-

140

— Ezt a — monda aztán igen ünnepélyes — hangon, nemcsak meg volnam hanem levelet,

kellett

ezután

is

meg

mutatni.

kell

Itt

utatni,

egy iszonyú

csalás

esete forog fenn,

zünk, hogy len

melyet mi jogtudósok úgy neveerror in qualitate personae. Szerencsét-

:

Sándorunk nem

azt vette

helyesebben kifejezve,

nem

el,

a kit gondolt, azaz

olyant vett

el,

a milyent

gondolt, s önnek atyai kötelessége, fölnyitni szemét

szegény elámított

fiának.

— Én mondom, — tévé hozzá Manó, pamlagról. kelve — — Csalók nem tartozunk semmi monda Eveline grófné. — Föl Sándor szemeit. — Föl fogom Sándor szemeit, — be Atlasz úr meggyzdéssel. — Csak megvárom, is

azt

föl-

a

iránt

kimélettel,

kell nyitni

fejezé

nyitni

teljes

hogy az apát-kanonok elutazzék, mert úgy vettem észre, hogy is, meg a plébános is nagyon örültek Sándor házasságának, s én nem akarom megharagítani a papokat.

—A míg az ma— monda Góg Ferencz, — de nem trjük, hogy hierarchiát tiszteljük,

oltárnál

rad,

családi

ügyeinkbe avatkozzék. Ez legnagyobb vív-

mánya

az újkori

meg

a

civil isatiónak.

De

jól

van,

várjuk

nagyságos apát-kanonok úr elutazását, annál

inkább, mert vele valószínleg elutazik e szerencsét-

n a dilettáns fest mvész, és sem — Elutazik — Atlasz úr keserves arcz— Van eszében Attól hogy örökre

len

atyja

is,

lesz utunkban.

!

czal.

is

kiáltott !

félek,

«4»

marad s az én pénzemen játsza az urat. Ismerem már ezt az ingyenél népet. monda Manó Bízd csak reám ezt az embert, henczegve. Majd megértetem vele finoman és aristokratikus módon, hogy elég volt egy koldusitt

—

—

tarisznyát akasztani nyakunkba. Jót állok róla,

holnap 6

is itt

hogy

hagyja a házat.

Manó be is váltotta szavát. Másnap dél felé, midn Bogdán kanonok kijelenté, hogy ebédre nem marad utazik

hanem

itt, :

rövid

villás

után haza

reggeli

karon fogta Boglár Kálmánt és egy

kis sétára

hívta a kertbe.

— A kanonokkal utazol — kérdé Manó, mint — Nem, — Boglár csodálkozva. — Úgy hát velem a vasúton Az vonat— indulok Budapestre, Manó. — Ejnye be sürgsen gondoskodói elutazásom— monda Boglár Kálmán nevetve. — Azt gondoltam, hogy fogsz elhagyni a

?

a kertbe értek.

felelt

jösz

tal

?

esti

folytatá

ról,

sietni

apám való

kastélyát,

kép

a

mivel

már nincs több

—

faluban,

felelt

Manó

reparálni

finoman és

aristokratikusan.

Boglár Kálmán meglepetve nézett az

elkel

fiatal

úrra; arcza egy pillanatra elkomorodott, de csakha-

mar visszanyerte rendes

kifejezését s

mosolyogva

felelt

—

Az

hanem

én mesterségem nemcsak képek festése,

lovak idomítása

úgy valóban nincs

itt

Ezzel megfordult

s

is.

De

ha

te

még ma

elutazol,

többé semmi dolgom.

egy platánfa tövében hagyta

•42

az elegáns

utána

s

a ki

bamba képpel bámult

sértés vagy

fejét,

Még nem

mit hallott. sel,

urat,

fiatal

azon törte

bók

volt-e, a

e fontos kérdés-

jött tisztába

mikor Boglár Kálmán már eltnt szeme ell

s

belépett a kastély ajtaján.

A lépcsn a plébánossal

találkozott, ki eljött, hogy Bogdán kanonok ünnepélyes búcsúján. monda Boglár Jó hogy talállak, papom,

jelen legyen

—

Kálmán,

—

karjába

barátja

fölfedezést tettem.

sen

látott

öltve

Úgy

látszik,

—

karját.

nem vagyok

Valami szíve-

vendége az Atlasz-családnak.

— Csak ma fedezted — kérdé plébános nyugodtan. — És mi e nagy fölfedezésre — Épen most adta utamat henczeg Manó, van okom hogy apja megbízásából — Hát aztán Mi közöd hozz ok E ház ura gyzdve. meg Sándor, szívesen — Hohó! nem úgy vagyunk. Te mindig csak a

föl ?

vezetett

?

a

ki

tette.

hinni,

s

?

áj

és

?

lehetsz

arról

lát,

a

patrónust látod tekintetbe.

De

könny

neked

s

én

itt

nem

csak Sándort venni

a patrónus,

hanem

a házi

úr vendége vagyok.

— Az öreget — Eddig én

itt

nem

szokás figyelembe venni.

sem vettem, mert eszembe sem

hogy nem látna a legnagyobb szívességgel. most már tudom, hogy terhére vagyok, és ez

jutott,

De

egészen más dolog.

— El tudnád hagyni — Klárát nem

leányodat?

féltem.

s

boldogságára

nem

Férje szereti, errl szereti férjét.

Fönn

tudja

magát

tartani

szükséges az én segítségem.

meg vagyok gyzdve,

Az esküv

s

is

eltt komolyan beszéltem

•43

tudom, hogy nem érdekbl ment a fiúhoz.

vele, s

Nem

de

hittem volna,

szinte fiúnak

Egyenes, becsületes,

igaz.

ismeri, s ez nyerte

az hozzá, szeretik egymást,

ha a család nem

is

szívét.

Elég

fogadta nagy örömmel keblébe,

De

föntartsa állását s boldog legyen.

nem akarom bonyolultabbá

jelenlétemmel

tenni helyzetét

Elmegyek Különben

küzdelmét.

nehezíteni

meg

ez elég Klárának, hogy

s

s

s

meg-

tovább a

élek

itt maradsz te, s magam módja szerint. ha valaha szükség lesz reám, mindig ide szólíthatsz. Ezalatt fölértek az emeletre. A plébános az ebédlbe ment, hol a kanonok jelentékeny villás reggekocsizásra. livel ersítette magát a néhány órai Boglár Kálmán leányának szobájába sietett.

Klárát meglepte és elszomorította atyjának szán-

déka. Soha sem gondolt arra, hogy elváljanak egymástól

;

midn

legkevésbbé most,

hányódott életök

után biztos és állandó révbe

jutottak.

szerelembl

s

hogy soha sem

lett

Sándor nejévé,

atyjának

lat,

bírta

nyugalmas

maga életet

Bizonyára

gondo-

az a

biztosítson,

volna arra, hogy szerelem nélkül

kezét nyújtsa valakinek

emelte és tökéletessé

;

de szerelmi boldogságát

tette,

hogy apja

is

osztozni

fog jólétében és nyugalmában. Atyja azonban köny-

nyedén, mosolyogva

felelt ellenvetéseire. Soha sem hogy állandóan leányának falusi magányában maradjon. Sokkal öregebb már, hogysem

gondolt

arra,

megszokott hiszi,

életmódjával

föl

meghalna, ha mindig

maradnia.

Már

csak ezután

barátjától a másikhoz, s

tudna hagyni,

egy helyben is

vendég

s

azt

kellene

utazgatni fog egyik lesz

ezután

is

min-

'44 denütt,

mint eddig

hova eligérkezett is

meg

volt.

s

hagyja

t

meg

Klárának

a

élni.

Ne

több felé várják, sor,

Boglár Kálmán

;

mert

szerint boldogulni.

ebben nyugodnia, de mégis

midn

életében

atyjától,

hosszú idre elbúcsúzott. Annál jobb

ször,

t

legyen hát leánya sem

maga módja

kellett

könnyezett a szeme,

volt

is

fogja látogatni, de csak mint vendég,

máskép nem tudna

önz

Most

ha majd leányára kcrl a

;

nevetve ölelgette

meg

el-

kedv

Sándort,

néhány hétre akarta itt tartóztatni, s hogy a legrosszabb ízlésnek tartja, ha a épen mézes heteikben alkalmatlankodnak

a ki legalább kijelenté,

szülk

gyermekeiknek. Atlasz úrtól

s

az egész

a legvidámabb hangulatban búcsúzott el kellett hinnie,

családtól is s

el,

Klárának

hogy valóban önzés volna tle, ha

visszatartaná atyját kalandos, vándorló életének folytatásától.

Atlasz úr arcza

is

földerit,

midn

meggyzdött, hogy Boglár Kálmán

saját úti

szemével

ládája

is föl

van csatolva a kocsi bakjára, mely az apát-kanonok a városba fogja vinni. Jó kedvében annyira ment, hogy majdnem kezet csókolt Bogdán kanonok-

urat

nak,

midn

ez kenetes ünnepélyességgel búcsút vett

az Atlasz-családtól

még

azokat

is,

s

megáldotta valamennyi tagját,

kiknek megáldására

los fölhatalmazással.

A

nem

bírt hivata*-

kocsis lovai közé csapott, az

apát-kanonok gyrs kezével intett. Boglár Kálmán kendjét lobogtatta s egy utolsó mosolygó pillantást küldött leánya könnyes szemébe, s a hintó tova robogott, kastélyban.

és

az

Atlasz-család

egyedül

maradt

a

'45

Miután a plébános is a falu felé indult. Atlasz úr komoly arc^czal megfogta Sándor kezét és szobájába vezette. Betette

ablakot, becsukta az ajtót,

az

csodálkozó tekintetére zsebébe nyúlt

s fiának

s ki-

vette

onnan

lanul

utánozva Bogdán kanonok imponáló modo-

nagy brtárczát.

a sokszor szerepelt

— Fiam, — kezdé ünnepélyes hangon

rát,

—

te

— Eh,

atyám

— vágott

!

nm

túlestünk. Klára

meg-

—

közbe Sándor,

ezen

te megáldottad, mi-

lett,

nek kezdjük újra az alkudozást

—

öntudat-

minket tegnap megleptél, nagyon

leptél.

már

s

?

Kezdjük újra az alkudozást? Ki akarja kezdeni

az alkudozást?

—

kiáltott Atlasz úr,

egyszerre ki-

Én csak azt mondom, leptél meg engem a felesé-

esve kanonoki tónusából.

hogy

olyan hirtelen

te

geddel,

hogy nem nyithattam

ki a

szemedet az esküv

midn

eltt. Apai kötelességemet teljesítem tehát,

kinyitom szemedet az

— Kinyitod

a

szememet

pant csodálkozással.

— Olvasd

mit értek ez

Sándor

el

esküv ?

— Mit

után.

— kérdé Sándor, értesz ez alatt?

ezt a levelet, aztán

meg fogod

Arczán

átvette a levelet és olvasni kezdte.

közeledett, elsápadt,

de a mint vége

szemöldei összehúzódtak

reszketett kezében.

Oly

írta

ezt a

levelet?

—

:

A/ AtlMr-ualid.

s

a

szinte

s

kérdé Sándor re-

kedten. Ckiky

felé

emelte

tekintettel

szemét apjára, hogy Atlasz úr megijedt megbánta, hogy felnyitotta fia szemét.

— Ki

látni,

alatt.

eleinte csak kiváncsiság látszott,

papir

rop-

i

o

I

4^

— Alá van

—

—

neve,

a

írva

lénken.

— monda Sándor, megragadva apja

Jer velem,

De

kezét és az ajtó felé vonta. megállt,

léptek,

Melle ersen

Atlasz úr fé-

felelt

mintha más

tornáczra

volna

jutott

homlokán

zihált,

a mint a

eszébe.

kiütött az izzadság.

— Nem, nem hozzá, — mormogott, mintegy ma— Elbb meggy-

gához beszélve.

zdést

világosság

akarok. Hazugság,

nem

kell,

lehet

más

!

Tudom

már, kitl kérjek magyarázatot.

— Jer velem, — ismét megragadva lépcsn. — Hova megyünk? — kérdé Atlasz úr aggódva. — Menjünk, menjünk — sürgeté Sándor

apja

folytatá,

karját s lesietett vele a

izga-

!

tottan,

Atlasz úr sel

nem

mintha

nem mert

haladt

fia

Átmentek

hallotta volna apja kérdését.

is

többet szólni

a

kerten,

s

úton a faluba jutva, addig bániára

nem

s

néma

rettegés-

mellett.

értek.

a nyárfáktól szegélyezett

meg nem

álltak,

míg a plé-

A plébános irodájában volt, s ijed-

ten s meglepetve ugrott

föl íróasztalától,

midn

a két

Atlasz szobájába lépett és meglátta Sándor dúlt arczát.

— Uram, — kezdé Sándor, véve szakadozott hangyors menéstl meghittje gon, — ön kezdettl tanúja lélekzetet,

alig

s a

és

indulattól

volt szerel-

és

memnek tettem.

és segítségemre volt,

Azt

is

áll

meggyzdtem, hogy

velk. Önnek tudnia

mi rajok vonatkozik, zatot adni.

Klárát

nmmé

tudom, hogy Boglárékat régóta

meri, s e levélbl

viszonyban

midn

s

kötelessége,

kell

is-

közelebbi

mindent,

nekem magyará-

•47

— Mindenre kész vagyok monda

a

plébános

—

csodálkozva.

velem.

— Klárát

magyarázatot adni,

rágalmazták,

— nem

—

—

Parancsoljon

esküszöm, csak rága-

tudom, nem akarom hinni, hogy könnyelm volt, hogy megcsalt, elámított, hogy szinte, szeret szívembe lopta magát, csak azért, hogy palástot borítson becstel enségére. Rágalom, hazugság de a rágalom tövist vert szívembe, s önön áll, hogy kihúzza belle. Mit jelent ez? kiáltott a plébános fölhábo-

lomnak tartom,

;

— — Olvassa

—

rodva.

cl

ezt a levelet,

— monda Sándor, —

s azután feleljen.

A

plébános elolvasta a levelet, összehajtotta és

asztalára dobta.

— Ki

tette önnel azt a rossz tréfát,

ragosan,

— hogy kezébe adta ezt

kénél

ezzel

— kérdé

ha-

a levelet?

— Atyám, ó tudakozódott Boglárék fell ügynös

a

akarta

válaszszal

megakadályozni

házasságomat.

— Miért nem mutatta meg hát e eltt? — kérdé plébános, — Hogy mutattam volna meg az

küv

vállat vonva.

a

mikor nem hittak

meg

levelet az es-

a

esküv

lakodalomra?

—

eltt,

kiáltott

Atlasz úr egyszerre ijedt és bosszús hangon.

— Nem — vágott közbe Sánvan most — hanem tud-e ön e rágalomról valamit kész-e róla adni — Kész vagyok, — plébános. — Üljenek arról

dor, és

szó,

arról,

fölvilágosítást

?

felelt a

le és

hallgassanak

meg

nyugodtan. Biztosítom, hogy

.48

nyugodtan hallgathatnak. Két évvel ezeltt, e levél

mondja, Klára jegyben

is

járt

egy

—

mint

em-

fiatal

berrel,

— Mi neve? — kérdé Sándor. — Nem hiszem, hogy ez életben valaha találkoza

hatnék vele. Azóta, a mint tudom, tönkre ment, züllött, elaljasodott.

el-

Régi ismersei egészen elvesz-

szem ell, csak néha-néha jön felle valami hogy közönséges kalandor lett s egészen elme-

tették hír,

rült a

fvárosi társadalom posványába.

— Mi neve? — — Lándsa Jen, —

ismétlé Sándor, türelmetlenül.

a

ifjú

akkor

a

még

színével

a plébános.

felelt

legjobb társaságban el

tudta ámítani

— Ez

élt s csillogó

a

világot.

az

kül-

Klára a

gyermekleány rajongó szemével nézett reá és bol-

dog

volt,

mikor megkérte kezét. Egy pár hétig

je-

gyesek voltak. Mindenütt együtt látták ket, a mi-

ben semmi feltnt sem Klára gyanútlan

találhatott

velését. Emlékezhetik,

ön

iránt

ismeretségök els napjától

is

feltnt

ismerte

ne-

fogva; akárhányszor lo-

volna

látott

ki

férfias

így viselte magát,

vagoltak, vadásztak egyedül a nélkül,

valami

az,

csaknem

lelkét, önálló,

s

ne

hogy ön ebben

találta

volna egé-

szen természetesnek.

— Én akkor még nem szóltam neki szerelem— monda Sándor elgondolkozva. — Mondja inkább, hogy becsületes ember —

rl,

volt,

s

nem

élt vissza a helyzettel,

melyet ez ártatlan lé-

Lándsa Jensem volt komoly

lek gyanútlan fesztelensége teremtett.

nek, a mint utólag megtudtuk, soha

szándéka Klárát

nül

venni.

Az

egész eljegyzési já-

'49

egyszeren

ték sen.

hogy közelébe férhes-

arrs szolgált,

Fogadott czimboráival, hogy diadalniaskodni fog

Egy

Klárán.

este

midn

elrejtzött szobájában, s

a

leány már bezárkózott és nyugalomra készült térni,

vakmeren, szemtelenül, erszakosan.

rá támadott,

De is.

Nem

Klárának nemcsak

számított.

rosszul

kedvtelései

szokásai,

sikoltott,

nem

szította a nyomorultat,

fölkapta pisztolyát lelövi,

ha

s

ütött

hogy

zajt,

a

szobáját.

látszik,

oly

hogy rögtön

cl.

módon

adta

e levélbl

A valóság

vívott

a

az.

Czim-

ki.

utczán lestek kalandja végét, úgy

el

a dolgot,

nyerte volna fogadását; legalább mint tudtuk, s

elta-

Lándsa ijedtében,

vagy inkább számításból, az ablakon ugrott boráinak, kik az

ereje

földre bukott. Azután

azzal fenyegette,

nem hagyja

el

modora,

hanem hanem úgy

voltak férfiasak,

is

mintha meg-

késbb meg-

látom, ez a pletyka

terjedt

hogy Boglár Kálmán másnap meg-

hitvány emberrel

és

súlyosan megsebesí-

Azután nem hallottunk többé felle csak azt tudom, hogy nemsokára utolérte a ncmezis, lassan-

tette.

;

kint kiszorult a tisztességes

emberek társaságából

s

végre egészen elaljasodott.

Sándor sokáig mozdulatlanul

ült

hallgatott.

székén

s

Mellére hajtott fvel,

öntudatlanul jártatta ujjait

az asztalon. Végre föltekintett

s

— Miért nem mondták meg eltt — Mit mondtak volna meg?

komoran kérdé nekem az esküv

ezt

?

nos föllobbanva. vallani

leend

— Az

önérzetes

kiáltott a plébá-

n köteles

férjének, ha folt van

vedés emléke nyomja

lelkét.

De

meg-

múltján, ha té-

mi volt

itt

meg-

vallani való ?

Vagy

szavamnak, nem

hisz

Klárát?

tartja ártatlannak

— Igen,

nem

talán

igen, igaz,

ártatlan,

köszönöm

székérl.

— monda Sándor, — Hallod, atyám, Klára

istennek

Szót se többet errl

Klára

De

!

meg ne

nem

arczán

látszott

lyet szavai fejeztek ki.

bánosnak, az hideg

ártatlan

a levélrl

!

me-

a megnyugvás,

az

Midn

volt,

Hála

!

Vigyázz,

!

hogy kételkedünk benne

tudja,

a fel-

fölemelkedve

lassan

világosítást,

kezét nyujtá a plé-

mint a jég, és szemét ko-

moran, elgondolkozva szegzé a földre. Lassan, nehéz léptekkel

ment

minden további szó

szobából,

a

ki

nélkül. Atlasz úr fölugrott és fia

de a plébános az lés útját.

— No, Atlasz

lehet rá,

után akart sietni,

ajtó elé állt és elzárta a

— monda komolyan, — büszke

úr,

hogy ma olyan bakot

ltt,

nagy ritkán kerül a vadász csöve Atlasz úr mindig

menekü-

milyen csak

a

elé.

a plébánostól

félt

s

nem

sze-

retett vele vitába bocsátkozni.

Most

is

nem

tudta,

melyik lábára

lenül feszengett

eltte

s

kényelmet-

támaszkodjék, de arczán mégis látszott valami daczos kifejezés, melyet máskor

nem mert

mu-

volna

tatni.

— Bakot lttem? Micsoda monda morogva. — Azt megelégszik hittem,

melyet kedves atyját

Manó

bakot

azzal

lttem?

—

az egy bakkal,

fia által lövetett,

midn

Klára

Klára

egész

csaknem kidobatta házából.

— Vagyok köteles — kérdé daczosan Atlasz talán

atyafiságát ?

eltartani

a

úr.

— Boglár Kálmán nem de Sándor

tartsa;

veszítse el atyját, a ki legjobb

védelmezje,

volna nyugalmuknak, boldogságuknak. Jó.

Bakot ltt

vele.

De

hogy ön elhogy neje ne

szorult arra,

rászorult volna,

fia

miért

nem

re

lett

Ön nem akarta. elégedett

meg

ezzel? Miért akarja ervel boldogtalanná tenni fiát?

Nem

vette

észre,

hogy Sándor féltékeny természíve mélyén

szet?

E

pihent,

de az ön szerencsétlen baklövése fölébreszha a szörnyeteg fölébredt, akkor ordít és

tette, s

vészes

szenvedély eddig

zsákmányt keres. Ki számíthatja ki, mi lesz ennek következménye? A férget beültette fia szívébe, és ki tudja, nem fog-e oly nagyra nni, hogy megrli izívét és elpusztítja

nyugalmát, boldogságát

?

— Apai kötelességemet tettem, — Atlasz úr megátalkodottan. — Az apa kötelessége nem hogy boldogtalanná tegye — A ftisztelend úr úgy bánik velem, mintha én volnék egy rossz apa, — Atlasz egyre merészebben, — pedig én jobban tudhatom, mert felelt

az,

fiát.

felelt

úr,

nekem van három gyermekem és a ftisztelend nak egy sincs. És mindenki, a kinek van esze,

úrazt

mondta, hogy apai kötelességem fölnyitni Sándor szemét.

— Ugyan mondta? — A leányom, az Evelinc grófné, meg Manó meg Góg Ferencz uraság — — Micsoda — a plébános, most igaki

a

fiam,

a

1

kiáltott

zán haragra lobbanva. a levelet?

— Még

ennek

is

megmutatta

•5»

— Miért ne

mutattam volna meg

rcncz olyan, mintha volna rokonunk

Sándornak, mert a húga, szeretett volna

a

?

A Gg

Fc-

nagybátyja

és

szép gazdag özvegy,

Sándor felesége

lenni,

—

bár

lett

— tévé hozzá Atlasz úr daczosan. — Ennek ugyan megadta, — monda plébános boszúsan. — Megnyitotta éktelenebb volna,

a

zsilipjét a legf

pletykának. Menjen, menjen Atlasz úr; hiába mondja, hogy ön nem vadász. Három ilyen óriási bakot, a milyet ön ltt ma, a legügyesebb Nimród sem tudna egy nap elejteni.

Ezzel félre lépett az ajtóból,

s

Atlasz úr fölhasz-

nálva a támadt rést, vadász-zsákmányával terhelten, de még mindig mogorva és daczos arczczal, szó nélkül kiosont a szobából.

JVem

Csiky

:

Az

Atlasz-család.

taríja ártatlannak

\lárát?

150.

lap.

X

IX. (Pénzügyek.)

A

következ napokban

Manó

és

Eveline

zilált

pénzügyeinek rendezése annyira igénybe vette At-

hogy nem foglalkozhatott Sándor további boldogításával. Manó fiát néhány ezer forinttal s azzal a vigasztalással tette vasútra, hogy nemsokára utána megy a fvárosba és személyesen egyenlíti ki adósságait. Egyelre sürgsebb dolog a grófi ügyek rendezése, nemcsak azért, mert egy grófnak még lasz urat,

adóssága

is

fbb

rangú, mint a közönséges emberé,

hanem különösen

tbb

s

azért,

mert a veszély sokkal ége-

Eveline grófné szüntelenül rémképeket

fest

melyekben hol Szádváry gróf öngyilkoshol a kis grófi unokák rongyokba burkolt kol-

atyja elé, ságát,

dus alakjait tüntei a háta

föl rikító

színekkel.

Atlasz úrnak

borzong és égnek mered minden haja szála

'5*

s

egy idre még Sándor házasságát

elviselhet

is

szerencsétlenségnek tartja e nagyobb csapás mel-

Összeszedi minden fölkel pénzét,

lett.

harmad-

s

napra a nevezetes templom-szentelés után leányá-

Szádváryak si fészke

val együtt útra kel a

Sokkal több idt töltött

A fiatal

volna.

itt,

felé.

mint elre gondolta

Szádváry gróf olyan

jól

gazdálkodott,

hogy már csak nagy nehezen, igen sok furfanggal és

még több

készpénzzel lehetett partra juttatni

speculatióinak

És Atlasz úr még csak

hínárjából.

nem

szemrehányást sem tehetett neki, mert valóban lehetett pazarlásról,

nem

tartás

Manó

könnyelmségrl

fényz;

volt

A ház-

nagyúri passiókról, melyek

adósságait szülték,

szó sem volt.

itt

gróf csakugyan takarékosan

magára és családjára nézve

;

A

midn nem

belepillantott

vehette lelkére,

hogy megharagudjék e jóakaratú, de ügyetlen fiatal

emberre,

s

meggyzdését, hogy marad-

jon mindenki a

maga

szerezzen

gróf éljen

a

rint.

—

kez

csak szelíd tanácsadás hangján fe-

jezte ki eltte abbeli

s

volt

ámbár

azért Atlasz úr,

dolgaiba,

fiatal

majdnem fukar

élt s

a haját szerette volna kitépni, grófi vejének üzleti

vádolni.

Rangja szerint

ingerülten. — Hát

!

rendeltetése mellett

—

kiáltott a fiatal

azt hiszi

:

a zsidó

készbl, rangja sze-

a

ön,

gróf, kissé

hogy e jószág

jö-

vedelníébl rangom szerint élhetek? Tizenkét ezer forint a legjobb

esetben

!

Mi

az egy grófnak, ha

rangja szerint akar élni ?

— Az én háztartásom

meg

Atlasz úr félénken.

is

kijön annyival,

— jegyzé

'55

—

Elhiszem

Ön

!

Én pedig

Atlasz Samu.

Szádváry Arthur vagyok.

E

gróf

között van egy kis kü-

lönbség?

Ez

ellen Atlasz úr

lönbséget

nem

semmit sem

— monda a

Látja öreg,

a

is

—

kitl százezreket várunk,

az vert adósságba, hogy

Az

A

kü-

becsvágyam van,

váryak si fényét

meg

kell becsülni

öreg, épen

látja,

rangom szerint akarnék élni. hogy helyreállítsam a Szád-

visszaszerezzem mindazt a va-

s

gyont, mely hajdan

igazán élhetnék

egy kissé

gróf,

fiatal

barátságosabban, mert utoljára azt, a

szólhatott.

tagadhatta.

családunké

rangom

szerint

;

Akkor aztán de míg idáig jutvolt.

hatok, szereznem kell, sokat kell szereznem.

— Seregeknek ura! — jajveszékelt Atlasz szerezni akar még eztán — És ön ezt helytelennek Ön,

hát '

»

ember

életét szerzéssel töltötte és ezt tartja az

hivatásának

— Igen,

—

a ki egész

találja?

fbb

úr

?

is

leg-

?

mert én zsidó vagyok,

—

kiáltott Atlasz

úr elkeseredve.

—

Hallja,

Hát maga

már mégis elbizakodottság. hogy csak a zsidónak van esze

ez

öreg,

azt hiszi,

a szerzésre?

— Dehogy hiszem, eszébe. — Csak

Atlasz úr,

elfintorítva

dehogy arczát,

hiszem

mert

I

—

Manó

felelt fia

ju-

azt akartam mondani, hogy véremben volt, én arra születtem, arra nevelkedtem, hogy szerezzek, és meg is mutattam, hogy tudok szerezni. De magának a hetventott

nekem

a

hetedik öregapja

is

csak

költeni

tudott;

magának

.56

hogy

a vérében van,

költsön,

az

és

specu-

eddigi

meg is mutatta, hogy nem tud szerezni, mindenbe belebukott. Mennyei Úristen I

latióival

mert

—

Atlasz

hogy nekem

tanítani

úr,

—

összecsapva kezeit,

folytatá

tottunk,

egy grófot

kell

a

hová juéletre

grófi

I

— hogy eddigi — monda

vállalataim rosszul

Igaz,

a fiatal gróf, elgondolkozva,

tek,

megeshetik.

mindenkivel

Ki

tudja,

sikerül-

— de

hátha

az

ezentúl

szerencsésebb leszek üzleteimben?

— Ne mondja

azt,

hogy

üzlet,

ki

nem

állhatom,

—

kiáltott egy gróf azt mondja, hogy üzlet, Tudom már, mit jeAtlasz úr, megrázkódva.

ha

—

lent az üzlet, mikor

egy gróf veszi a szájába

;

lát-

bele a hetvenhét isten-

tam a parket-gyárat, ütne nyila!

—A

parket-gyár

nem

de ha kiterjeszteném az kat hozatnék

jövedelmezett,

üzletet,

;

-

— Ne mondja tovább — kezével, — ne fogva !

kiáltott

Atlasz úr, be-

mondja tovább, mert

fülét

mindjárt megüt a guta. állapotban,

az igaz

ha jobb munkáso-

Most még vagyok

olyan

hogy kitisztázzam az adósságokból, de

ha tovább folytatja a vagyonszerzés munkáját, nem sokára én

is

tönkre jutok és akkor vehetünk mind

a ketten batyut a hátunkra.

— Beszéljen

fiatal

csak a

gróf bosszúsan.

maga nevében,

—

Ha

—

tönkre jutok,

monda a nem ön-

tl fogom kérdeni, mit tegyek. Jaj nekem! úgy is tudom, hogy nem tlem

—

kérdené,

—

sóhajtott Atlasz úr,

megborzadva. Eszébe

»57 jutottak Eveline rémképei

dúsrongyok, és

sictett

a töltött pisztoly, a kol-

:

megnyugtatni e lobbanékony

mágnást.

fiatal

— Ki mondta, hogy

folytatá

batyut vegyen a hátává?

engesztel hangon

—

erltetett neve-

s kissé

téssel.

—

Tudom

arra született,

én, hogy egy gróf Szádváry nem hogy batyut vegyen a hátára. Sem-

mit sem fog venni, se a hátára, se a szájába

van

itt

az öreg

Most még tudok

vején.

azért

;

hogy segítsen az

Atlasz,

segíteni

grófi

csak azért

;

mond-

tam, hogy ne specul aljon többet, mert attól féltem,

hogy

utoljára

maid én sem tudok

még nem vagyok

ott,

még mindent

rá,

hogy minden

most

jóvá tehetünk.

Hallgasson rám és ha tanácsomat követi,

teszem

De

segíteni.

a

fejemet

jól lesz.

— Beszéljen hát! — monda a türelmetle— Mindjárt ezen volna kezdeni. — — Mieltt pénzt adok, akartam tanácsot Atlasz mosolyogva. — Tudom, hogy gróf,

kellett

nül.

adni,

jó

felelt

a

úr,

pénzt szívesebben veszik, mint a tanácsot, de az én

pénzembl

csak akkor lesz

magának

igazi

haszna,

ha követi a jó tanácsomat. Most pedig nem beszélek, hanem teszek. Az adósságokat átnéztem, a hi-

Egy

telezkkel megegyeztem. pénzzel, a

részt kifizettem kész-

másik részt magamra vállaltam és be-

tábláztattam az én uradalmamra. is

van adósságom,

a mit

— Könny magának egy év — Egy év kiheverem. ;

alatt

mert ha egy Atlasz

Most már nekem

soha sem hittem volna.

Samu

alatt kiheveri.

Ki

jószágán

is

kell

heverni,

adósság van, az

.58

annyit jelent, mint ha egy gróf Szádváry megszökik

egy párbaj ell.

— A hasonlat nem egészen de mindegy. A f dolog hogy adósságaimat. — A f dolog, hogy átvettem — mftlé Atlasz elkeseredve, mert melegebb volna vejétl. — A fbb talál

;

átvette

az,

adósságait,

is-

úr, kissé

elismerést és dicséretet várt

dolog,

hogy magamról

lerázzam az adósságokat.

is

Ez is meg fog történni Isten segítségével, egy tend alatt. A legfbb dolog pedig az, hogy uram, a gróf

úr,

esz-

vm

ne csináljon több adósságot.

— Legyen nyugodt, öreg! — Leszek nyugodt, ha tanácsaimat. — Halljuk azokat tanácsokat — kedvvel. — A annyit megérdemli, hegy meghallgassuk. — Elször — kezdé Atlasz úr számolva — fog hagyn' minden bölcs gazdálkodással. — Micsoda A gazdálkodással Hát aztán mi követi

a

tal gróf,

kiáltott a fia-

!

jó

fizet

ki

tanácsait

ujjain

is,

a

tanácsokat,

tel,

üzlet-

föl

vállalkozással és

is ?

?

lesz a jószágból,

— Ez sék

jól

láltam

Fog

értünk,

is

a

már egy

fizetni

lesz

bellem?

második és a harmadik pont; csak tes-

vigyázni. is

mi

A

jószágot bérbe fogja adni, ta-

solid

évenként

kastélyt és a parkot

bérlt és megegyeztem tizenkét

ezer

forintot,

vele. s

a

meghagyja magoknak, hogyha

nyáron haza jönnek, legyen hol játszani az én grófi unokáimnak.

— Haza jövünk? — Ez harmadik

Nyáron? Hát máskor

hol le-

szünk ?

a

pont.

Most vannak

a képvisel-

•59 választások.

Ebben

Már

kerületben magát fogják föl-

a

oflFertet a vezérl uraságoknak és acceptálták. Én fizetek négyezer forintot készpénzben és magát megválasztják képvisel-

léptetni.

adtam be

nek.

— Képviselnek tartoznom — Az mindegy.

én

Engem ? Aztán

?

melyik párthoz

?

kell

azt tanácslom,

magának pártot

Választhat

;

de

legyen kormánypárti, mert ak-

kor legkönnyebben kaphat hivatalt vagy épen viszszajön a megyébe, mint fispán.

den

lehet.

No

hát, mit

mond

Egy

grófból min-

az öreg Atlasz taná-

csaihoz ?

— Az öreg Atlasz valóban aranyat — gróf elégedetten. — Megadom magamat elfogadok mindent. — És hogy nem több adóságot — ér-

tanácsai

nek,

felelt a fiatal

és

csinál

ígéri,

?

kérdé Atlasz úr jó kedvvel, mert vejének elismer szavai

nagyon

föllelkesítették.

— Mindent — viszonzá könnyedén — Hála Istennek, hát rendbe hoztuk. Most még hátra van másik — Micsoda másik? — A Manó szintén van adósságokkal. — Ez már mégis botrány! — szörnyködött — Nem jön meg már az esze annak nak? — Majd ha maga Pesten fog akkor

a

ígérek,

gróf.

ezt

a

fiam, a

ki

tele

a

gróf.

a fiú-

lakni,

gyázhat rá és adhat neki jó tanácsokat,

vi-

—

monda

)6o

Atlasz

gúnynyal.

szelíd

úr,

nekem

helyt rendbe jöttem

is

fizetéssel jár. A'li-

mindennel, megyek

itt

a

Manó

keresek lakást,

hogy

Pestre és tisztába

magának

De egyelre még

-

adnom, a mi

kell tanácsot

hozom

dolgát. a

föl

Buda-

Ha

akarja

választás

után

tüstént beköltözhessek.

— Nagyon

is

jó lesz, öreg, keressen lakást s fizesse

els negyedet. nem

ki az

Atlasz úr azonban

utazott

dent személyesen akart elvégezni, tások úgy

lyesen

is

el

s

tüstént.

Min-

mivel a válasz-

közel voltak, elhatározta, hogy szemé-

négyezer forintos befektetésének

ügyel föl

kamatozására. Különben sem volt ellenére a grófi

napfény sugaraiban sütkérezni

veje

s

volt iránta oly jó hangulattal és

mint most,

midn

minden adósságát

ösvényt

nyitott

kedvez

alkalmat, s teljes

becsvágyának.

még

soha sem

annyi figyelemmel, kifizette

s

új

Fölhasználta hát

a

magába

az

tüdvel

szívta

aristokratikus levegt és élvezte azt a dicsséget, hogy mint gróf Szádváry apósát mutatták be a kerületi

nagy uraknak

s

együtt evett

velk

a választók

lakomáján.

Midn

aztán

mindent rendbe hozott, az adós-

ságokat kifizette és

lnek

átíratta, a

jószágot átadta a bér-

és végig hallgatta vejének

beszédét, melylyel

mandátumot megköszönte választóinak, megölelte leányát s külön még egy ezer forintos ropogós banka

jegyet

csúsztatott

mindegyiknek

tíz

kezébe; ölébe

unokáit

vette

s

darab fényes aranyat ajándékozott,

azután gazdag borravalókat osztogatott

ki

a cselé-

dek közt, nehogy megszólják és zsidónak mondják

Mereven

Csiky

:

Az

és feszesen ült egyik

Atlasz-család.

középs

ülésen.

163. Up.

ifi

gazdájok apósát,

grófi

s

megkönnyebbült zscbbei és dicsséghogy csaknem minden öle-

szívvel ült a vasútra, eltelve aristokratikus

gel és szinte elfeledve,

minden

lést,

kézszorítást,

minden kalapemelést külön-

külön drága pénzzel kellett megfizetnie. Ilyen drágán megfizetett dicsséget elvezett a

városban

ban

fiatal

A

csupa casinói tagok voltak

grófok,

uraságtól és

Manó

haszonbérlt nyújtani be

Az

mondta,

bárók, kanr.ará-

szédült,

könnyebb

ügyeit sokkal

;

volt

hitelezkkel kiegyezni, se

kellett se

fizetni.

:

Manó

mint

szeme káprázott a nagy fúri dicsségtl, és fizetett, mint a kö-

sok, Atlasz úr feje

nem

elkel

urakkal ismerkedett meg, kik öregnek szólítot-

ták és a vállára veregettek.

les.

drága külföldi

evett,

kocsikázoct, színházba járt, s

ivott,

f-

Pompás szobá-

fiának jóvoltából.

nagyszer ebédeket

lakott,

borokat

Manó

is,

vagy

keresni

nem

rendezni átíratni,

képviselségi

se

offertet

semmi egyebet, mint

kellett tenni

adósságok mind váltóra voltak, ismert

uzsorások birtokában, kik mereven visszautasítottak

minden alkudozást, a

az

és,

mint Shylock, ragaszkodtak

kötéshez. Atlasz úr kifizetett mindent,

összszeszedett

megeskette

fiát,

váltókat

hogy

midn

s

ünnepélyesen elégette,

nem fog több adósságot

csinálni.

Manó

megesküdött

hogy hesse meg. - Micsoda atyjától,

Még

új

!

—

és

négyezer

kiáltott Atlasz úr

adjak négyezer

forintot

forintot ?

elszörnyedve.

Hát

azt

:

Az

Atlase-család.

—

hiszed, én

bankócsináló gép vagyok? C(tky

kért

adósság nélkül kezd-

életpályáját

i

i

i6i

— Csak ne légy öreg, — — Épen most esküdtem meg, kicsinyes,

nyugodtan.

csinálok több

adósságot

;

felelt

eskümet mindjárt az els nap

ségem

Ez

van, nincs hát

Manó

hogy nem csak nem szeghetem meg

egyéb

Pénzre pedig szük-

?

hátra, mint

hogy

te adj.

csak világos.

— Világos, — monda Atlasz va— csak az nem neked annyi mire pénz, mikor nincs semmi adósságod — Mibl ha nincs pénzem? — Hát fizetésed? — — Az rongy — Manó sem Hiszen ez még — monda At— Drága szivarokat — Egy szó mint ha akarod, hogy ranvilágos,

úr, fejét

világos,

karva,

kell ?

éljek,

a

a

fitymálva.

kiáltott

?

szivarra

elég.

szoktál szívni,

lasz úr.

azt

száz,

gomhoz képest éljek és becsületet szerezzek az Atlasz névnek, nekem is legalább annyi apanaget kell

Még

adnod, mint Szádváryéknak.

így

meg

is

kell

szorítnom kiadásaimat, össze kell húznom magamat.

De

annyit én

joggal

is

nem

váry, a ki

is

fiad,

megkivánhatok, mint Szádcsak

vd.

— De — Több gróf vagyok mint , habár meg czímerem. — Az büszke, monda Atlasz — De Szádváryék négyen savanyú gróf.

nincs

én,

a

igaz,

vannak, te

— Ez

meg jó

félig

a

csak egyedül.

csak mellettem szól.

kinek olyan line,

"úr,

arczczal.

félig

A

ki

otthon

él

s

a

gazdasszony a felesége, mint Eve-

annak negyedmagával

is

olcsóbban

meg

lehet

i6^

mint nekem,

élnie,

frangú

a

ki

Ha

kell közepébe vagyok kidobva.

nekem még többet

dunk, a

De nagylelk

mint

és szerény

megelégszem ugyanannyival.

leszek, s

nekem! a Akkor hát ez

Jaj

kerül.

okosko-

így

követelnem,

leh<».tne

mennyit sógorom kap.

—

örvényének

világ

te

szerénységed nagyon sokba

a négyezer forint a conto lesz

az apanage-ra?

— Semmi

józanabb

A

conto

és !

a conto

!

Ez szükséges

szerényebb

Hogy

is

ne

!

életmód

befektetés

a

megkezdésére.

Ugyan, öreg,

már

fizess

és

ne zsidóskodjál

Ez

úrnak minden ellenveté-

az utolsó szó Atlasz

sét elnémította.

Nem

meg-

zsidóskodott, fizetett s

hogy ezentúl havi részletekben pontosan felküldi az évi pénzt. Manó viszont megigérte, hogy nem csinál több adósságot s nagy búcsúebédet adott atyja tiszteletérc, melyben csupa fiatal furak vettek ígérte,

részt

és

igen zajosan mulcttak.

saját fogatán \itte

gedte,

hogy szokása

a

szerint

váltson jegyet. Atlasz úr

nem

télyének, a ki szegyeit volna

sodosztályú utastól, és az

Ebéd

második

akart ártani

úton

nem mert ült

els helyre

középs

nézett kifelé, a rohamosan

osztályi'a fia

tekin-

váltott jegyet,

magát és az egész

szivarra gyújtani.

egyik

Manó

nem en-

búcsút venni egy má-

a hol igen kényelmetlenül érezte

szesen

után

a vasúthoz s

ki atyját

ülésen

Mereven s

eltünedez

és

fe-

mozdulatlanul távíró

oszlo-

pokra.

— Sok pénzembe

tam

a dolgot,

került,

de mégis rendbe hoz-

gondola magában Atlasz

úr,

elég

I

64

jdcjc lévén gondolkozni, mert útitársai

is

pénzt fog hozni

elég

A

kifizetni.

nyomat

fdolog

és grófi

nem fog többet

az

s

vömet

és

másik

;

módon

fog élni

nem

Manó

is

leá-

s

a he-

Az

egyik

lesz,

fispán,

több adósságot,

csinál

úri

a nagyúri társaságban, ismertté és

magasabb hivatalba

mos leányt

lesz

együtt emelni fogja csa-

tiszteltté teszi az Atlasz nevet,

és

könny

fiamat.

képvisel

speculálni,

talán miniszter, s magával

ládomat

adósságot

hogy megmentettem

az,

unokáimat a koldusbottól,

lyes útra térítettem

a

<5

—

szólítani senkit.

zem, adósságot

közül senki

sem mert megElment ugyan minden készpénvállaltam, de egy jó termés megint

sen\ ereszkedett vele szóváltásba s

mindegyre magasabb

végre elvesz egy millio-

jut s

és báróságot szerez.

Báró Atlasz

— nem

hangzik rosszul. Igaz, hogy sok pénzembe került,

de a kinek van pénze, az fizethet, még kis baj az, melyen pénzzel lehet Sándor baján nem

falusi

is

el

nem

veri.

Ah

!

el

ki

élni

fog abból

kap, ha ugyan a felesége

miért

megmutat] ti neki azt a levelet volna

Ah

Ez a szerencsétlen nem lesz belle más,

gazda, a

tlem

a vagyonból, melyet azt

arra nézve

segíteni.

segít a pénz.

házasság tönkre tette jövjét;

mint közönséges

s

nem tudtam elbb Talán nem vette

!

erkölcs leányt. Legalább ha eltle A Góg Ferencz, a ki nagy

e gyanús

vette, válnék

el

!

jogtudós, azt mondja, hogy nálunk, azaz nálok köny-

nyen megy vesen

az

elválás, és a

nül menne

szép Lilla akkor

is

van bolondulva. Milyen nagy szerencse volna

hogy Sándornak

szí-

Sándorhoz, mert halálosan bele

kálvinistává kell lennie, azt

!

Igaz,

mondja

,65

a

Gg Fercncz,

de úgy

kell

és a plébános kjugianék a

Ah

Boglár Klárával. volna,

házasította össze

neki,

ha otthon

hogy megkezdte

!

brébl

Sándort

;

a

milyen kellemes meglepetés

avval

a

hírrel

fogadna Sándor,

a válópört a felesége ellen.

(A

Ebben

a kellemes

Atlasz úr,

midn

íivf.^

a

szívbtn.

meglepetésben nem részesült

haza érkezett.

Sándor nem fo-

hogy megkezdte a válópert észre, meglehets békességvette ellenkezleg, úgy ben és jó egyetértésben élnek. Karon fogva jöttek

gadta azzal a

hírrel,

mikor kiszállt a hintóból, s Klára jó kedvvel, mosolyogva nyújtott kezet. De ez ismét csak újabb eléje,

lángra lobbantotta Atlasz úr lelkében a régi szenvet.

Ez

a jött-ment, ez a betolakodott

úgy fogadja

t

st

a

ellen-

asszony

házában, mint valami közönséges vendéget, a helyett, hogy kezet csókolna, mint

Sándor,

saját

mint Eveline

pedig grófné. Ez mosolyog, és azt

meg

is

szokott tenni, a ki

csak a kezét nyujta

mondja: Isten hozta

—

neki, és

és

ezzel

.6;

ennek következtében elég mo-

ott hagyja. Atlasz úr

gorván viszonozta menye üdvözlését és neje után tudakozódott,

Sándor

vetett

Nem

látott rajta

abba

a

fia

nem

arczára, vajon

a boldogtalanság és

kéml

egy gyors,

mialatt

már

látja-e

szándék els

az elválási

semmit,

pillantást rajta jeleit.

életében elször jött

és

különös helyzetbe, hogy haragudott, mert

arczát

nyugodtnak és vidámnak

Az öreg

asszonyság ablakában Atlasz úr hát

tegetett férjének.

vább Sándor

látja. állt

magához

;

in-

vizsgálta to-

melyen csak lever

arczát,

len fölfedezéseket tett

onnan

és

nem

és kellemet-

vette

az

ajándé-

kokat, melyeket az öreg asszonyság számára hozott és fölsietett a

lépcsn.

Meglehet, ha Atlasz úr nagyobb arczismer és jártasabb

lélektan

a

tekintetében talást és

Ha

De

talán

Sándor

melyekbl vigasznem volt

Atlasz úr

Egész életében az anyaggal foglalkozott,

ahhoz

szeme.

tudományában, olyan jeleket,

reményt meríthet.

lélekbúvár.

csak

is talál

értett,

az

kínáltak volna

csak

annak

megitélésére

volt

erdben egy ers,

terebélyes tölgyfát

megvételre,

egy pár fonnyadó

neki

levélbl, egy kis repedésbl rögtön meglátta volna,

hogy

a viruló törzsben

fogja hervasztani

;

féreg

röl

s

nemsokára

el

de az emberi arcz derjén, az

emberi szem vidám tekintetén keresztül nem tudta meglátni a szívben

rl

férget.

Ilyen férget hordott szívében

végzetes levelet elolvasta. s

eltalálta

dn

a

boldogságát

A

Sándor, mióta ama

plébános

fenyeget

jól

ismerte

veszélyt,

t

mi-

szemére hányta Atlasz úrnak baklövéseit. Fél-

68

tékcnysége,

szunnyadt

az

emészt

mélyében

lelke

fölébresztette

s

els hangos szó

az

;

nem

azóta

ismeretlenül

szörnyeteg,

tudott töbé clszende-

rülni.

A

magyarázat, melyet a plébános adott, megnyug-

egy idre, vagy inkább

tatta

megnyugtatónak a feledés talan,

találja.

De míg

akaratának minden

zanságával,

leplét

borítani

hogy

elhitette magával,

eszének egész jóigyekezett

erejével

egy nyug-

hallottakra,

a

kegyetlen kéz minduntalan fölemelte a jóté-

kony lepel egyik csücskét s szabad gyanú gúnyosan vigyorgó arczának.

utat

nyitott

a

józan esze, ers akarata ellen pártot ütött kép-

zel

ereje és a szörnyeteg féltés szolgálatába sze-

gdött.

Ha

nejének mélyen szemébe tekintett

solygó sugarától fölmelegült szíve, zét s

s

mo-

ha megfogta ke-

meleg, puha érintésétl villamos ütés futott

végig egész testén, ha átölelte derekát és keblére hajtotta fejét, hitte, érezte,

látta,

hogy egé-

tudta,

szen az övé szerelme, hogy egyedül az övé, hogy

soha sem volt másé: a kínzó, kegyetlen képzelem egyszerre egy más

helyén más kai közé. látni

:

férfi alakját

ajkát tolta

És hiába zte

látnia kellett.

rancsolni,

ereje

férfi

nem

az

ész

A

el

mutatta szemének az

oda az

és

onnan, hiába

neje

nem

képzelemnek nem lehet pa-

jobb

meggyzdése,

az

akarat

riaszthatja el szeszélyes játékát.

— Ha sokáig így

aj-

akarta

tart,

meg

kell

bolondulnom.

—

gondola magában Sándor, midn néha bágyadtan, tördötten fölkeresett egy-egy magányos zugot, hogy

megpihenjen

és

összeszedje

zilált

gondolatait.

-

ié9

Hogy

embert álmában

az

gyötrik, melyeket nincs ereje

az megesik mindenkin

;

nem akarok

lom

a

fülembe

álomképek

is

nem

mit

hiszek,

Klárát rágalmazták, ez

!

Hát mit

jutott.

a rágalomnak, nincs

nm

van megbízni

a

a

ez csak velem történhetik meg.

látni,

Okoskodjunk csak

elkergetni, azt értem,

de hogy ébren

kínozzanak, hogy azt lássam, mit

legbolondabb képek

a

okom

a rága-

Nem

tesz az ?

hiszek

nagyon sok okom szerelmében. Miért kínoz hát hinni s

mégis az a képtelen gondolat, hogy igazán szerette azt az embert,

igazán az övé volt,

s

ha újra össze-

kerülne vele, ismét az övé lenne szerelme? Nincs ezt

hinnem semmi okom, semmi, semmi hátha megcsaltak

Hátha igaz lami vaskos

?

hátha igaz volt

volt ?

mégis

... és

?

Evvel a pár szóval, mint va-

gonosz képzelem egyszerre

ecsettel, a

elmázolta a megnyugvás enyhe képét,

zan ész Sándor lelkébe

melyet a jó-

üres, idommaradtak ismét a helyén. Sokszor fölmagában, hogy véget vet kínzó töprengéseinek, rajzolt.

Sötét,

talan foltok tette

neje elé

s fölszólítja,

igazsághoz

végs

egyenesen szemébe mondja, hogy min-

áll,

dent tud,

híven.

lépéstl.

ugyan hibás

Mit

valljon

De is

meg

nyerne vele?

igazságot,

tagadása után

hiszi, a

Ha

ettl

neje

nem

ki

a

csak-

hogy

melyet eddig elhallgatott

És ha valóban kétkedik benne, igaz,

mindent az

volt a múltban, ki biztosítja arról,

megvallja az

nem

neki

mindig visszariadt

?

biztosítja,

hogy

Ha

pedig

fog többé kételkedni

?

ha valóban rágalom volt minden, a mint

mint hinni akarja, mit nyer azzal, ha tudtára

adja nejének,

hogy kételkedett benne, hogy

hitt

a

rágalomnak,

hogy

gyanúsította

tisztaságát

Nem

?

koczkáztatja-e ezzel, hogy megsérti

önérzetét vagy

hogy épen nevetségessé

eljátsza

lesz eltte,

becsü-

lését és elveszti szerelmét?

Klára

melyek

semmit sem

vett

észre

férje lelkét emésztették.

gyötrelmekbl,

a

Ha néha komornak

ha észrevette, hogy homlokán egy-egy sötét át, vagy kerüli tekintetét és kellemet-

látta,

felh húzódik

gondolatokba

len

nyersen tott,

merül,

nem

szavára vagy

felel

utasítja vissza nyájasságát:

eszébe sem ju-

hogy

e jeleket féltékenységre magyarázza. Azt gazdaság gondjai bántják ilyenkor lelkét, s

hitte, a

egy-két tréfás szóval magára hagyta. Múltjára gondolt.

Mire

is

gondolt volna

egy ideig szeretett

s

aztán

?

Azt

mazta t, nem tudta lébe

is

eljutott s

;

hogy

meg,

ismert

aljasnak

régóta megvetette és elfeledte.

nem

az embert, kit

Hogy

mivel rágal-

e rágalom férjének fü-

mérget csepegtetett szívébe, azt nem

Öntudata semmirl sem vádolta

hogyan önmagában férje komorságárak okát ? Azt sem gondolhatta, hogy Sándor szerelme meghlt iránta és megbánta házasságát; hiszen gyönsejtette.

kereshette

;

volna

géd, figyelmes volt hozzá, kedvét kereste, gondos-

kodott kényelmérl, aggódott jóléteért, egészségeért,

ha a sötét felhk eltntek arazárói, ha

és

gyzni komorságát, ha elzhette gyötr

le

oly szenvedélylyel, oly, csaknem erszakos,

lemmel

szorította

keblére,

mintha valami

ellenség karjaiból ragadta volna vissza, és

gát

is

tudta

gondolatait,

t

szere-

képzelt is,

ma-

kárpótolni akarná a pillanatnyi hidegségért.

Egyik legkedvesebb idtöltése

és

mulatsága az

rát megfinomítsa, vagy

dor szemébe, mozdulataiban

el

modo-

— mint nevetve mondta Sán-

— köszörülje

csiszolatlan

a

gyémán-

beszédmódjában, viseletében,

Öltözködésében,

tot.

kissé parlagias

hogy férjének

volt Klárának,

szoktatni attól a szögletes-

akarta

ségtl és betyáros módtól, mely eddigi környezetében ráragadt s mely az öreg Atlaszok szemében netovábbja volt az igazi földesúri tempónak. Maga kötötte meg nyakkendjét, megigazgatta haját, szakálát,

maga rendelte meg számára

nyers kifejezéseit

egy tette

tette

magát

száját kezével,

ha

szaladt ki rajta. Enyelegve, jó

káromkodás

kis

kedvvel

a ruhákat, kiigazította

betapasztotta

s

mindezt, és Sándor elég vidáman ve-

alá

második nevelésnek

a

s

néha maga

nevetett legjobban saját ügyetlenségein, mikor egy-

szerre csak megint eléje tolta vigyorgó arczát a soha el

nem

alvó gyanú,

más alakot

a

s

bolond képzelem ismét egy

szeme

állított

elé, csinos, kikent-kifent,

elegáns alakot, és a fölébredt szörnyeteg gúnyosan fülébe súgta

:

ehhez akar téged

is

hasonlóvá tenni,

hogy mindig rá emlékeztesd. Arcza ismét elsötétült, szemét komoran elfordította neje mosolygó arczárói és úgy szerette volna szeme közé dobni Lándsa

Jen

nevét

gait, s

;

de ert

vett

így álltak a dolgok, heti távollét után

len

magán, összeszorította fo-

képzclgett és gyötrdött tovább titokban.

midn

Atlasz úr csaknem hat

haza érkezett

s

csalódásban részesült, hogy

elválni

a

feleségétl.

czél felé, azt,

Fölsietett

az

nem

Hogy

a

abban a kellemetfia

még nem

akar

legjobb úton van

lévén psychologus,

nem

öreg asszonyság szobájába,

e

láthatta. s

miután

—

a

viszontlátás

vállát

örömében hatalmasan megveregette alatt elmondta, hogy Eveline

egy lélekzet

s

unokák

jól van, a kis grófi

is

Manó-

egészségesek,

nak sincs semmi baja és mindnyájan csókoltatják a

mama

és

nagymama

kezét, és végre kirakta az aján-

s a maga réhagyományos csomagot a czukros gesztenyével leült az ablak mellé, szemben az öreg asszonysággal és kérdezsködni kezdett az itthon

dékokat, melyeket a gyerekek küldtek

szérl átadta

a

:

történt dolgokról.

— A búbos

kettt közülök

fehér tyúknak hét csirkéje volt, de

kánya,

elvitt a

—

felelt az

öreg asz-

szonyság.

— Ördög vigye — hét csirkéjét,

a

búbos fehér tyúkot és mind a

kiáltott Atlasz úr

—

haragra lobbanva.

Hát reád nézve nincs fontosabb történet ebben házban, mint a búbos fehér tyúk csirkéi

a

?

— Oh Istenem, Istenem — siránkozott asszonyság, — milyen hamar megharagszol !

az öreg I

Pedig

én csak arról beszélhetek, a mit tudok, és nem tehetek róla, ha egyébrl

Az öreg magba harapta

a czukros gesztenyét,

tudok. s visszatette a cso-

melynek

volt.

— No,

no, csak ne pityeregj,

ismét kiengeszteldve

Nem

nem

asszony sírva fakadt

s

házban haragudni

kell.

is

le azt a

felelj

arra, a mit

le-

vállát.

haragudtam, legalább

ki az, a kire ebben a Töröld meg a szemedet és

tudod,

czukros gesztenyét.

nyeld

már

szólt Atlasz úr

megveregetve neje

haragszom már, nem

nem reád haragudtam,

—

felét

Ugy Most pedig !

kérdezek, és az Isten nyugasztalja

meg

búbos fehér tyúk

a

Hogy

csirkéit.

viselte

magát

Sándor, mióta távol voltam?

— — Sándor mindig az öreg kisugárzó asszonyság — Nem észre mintha boldogtalan volna? — Sándor megérdemli, hogy mindig legboldogabb legyen, — monda az öreg asszonyság erélyesen. — Nem kérdezem, mit érdemel Sándor, — jó fiú volt

tekintettel.

hirtelen

vettél

kiáltott

!

valamit,

rajta

a

azt

monda

Atlasz

úi

detlen, rossz

--

türelmetlenül,

kissé

mit vettél rajta észre?

Nem

látszik-e,

kedv, szomorú volna?

neked, hogy már megunta azt a

.

.

.

hanem

te

mintha elége-

Nem

azt a

.

.

mondta .

Boglár

Klárát?

— A feleségét? — — van hát Atlasz — Azt kérdem, nem mondott-e úr elkeseredetten. valamit? neked — Hogy mondott mikor soha sem beszél velem — Soha sem beszél róla? Hm! Ez feleségét,

a

no,

Jól

tört ki

ilyes

volna,

róla

?

lehet jó

rossz

is.

Hát egymás

iránt,

hogy

viselik

jel is,

magokat?

Vettél észre valamit?

— Hogy vettem volna észre mikor soha sem látom ket együtt? — Soha sem látod együtt? Hát az ebédnél? valamit,

-

Gyöngélkedtem

és

mindig a szobába hozattam

az ebédet.

— És k nem

hogy neked társaságod magadat?

jöttek ide,

legyen és ne und halálra

'74

— Nem untam magamat, ablakomból mindig elég — Forduljon majorság — dörmögött At— Nem majorságról kérdezlek, hanem

mulatságom volt a majorsággal. a

föl

lasz úr.

!

a

k

akarom tudni, hogy soha sem jöttek hozzád, mikor tudták, hogy beteg vagy és nem mehetsz ki azt

a szobából ?

— Sándor mindennap

dezte,

hogy vagyok

hozzám

eljött

és mit csinálok,

—

és

megkér-

felelt

büsz-

Én nem kívánkoztam

utána,

kén az öreg asszonyság.

— Hát — Minek

az a másik ?

nem

is

jött

volna?

tudnék vele beszélni,

azt

s

sem tudom,

te-

gezzem-e vagy nagyságos asszonynak szólítsam ? Egyszer volt itt, körül fordult a szobában, megkérdezte,

kívánságom,

valami

nincs-e

azután

el-

ment.

— És mit neki? — Semmit. Nem tudtam, mit mondjak. — Kezet csókolt? — Eszébe sem De nem szerettem te

feleltél

jutott.

Hiszen oly nagymiasan

volna.

is

viseli

magát, hogy

még én

csókolhatnék neki kezet.

— Még csak az kellene

bet aztán

nem

jött a

A

!

koldus ivadék

!

Töb-

szobádba?

— Hála Ijtennek, nem én sem kívánkoztam — Hát a háziasszonyi dolgokban nem hozzád tanácsot kérni — Háziasszonyi dolgokban — az öreg háasszonyság tle telhet keserséggel. — Ki ;

utána.

jött

?

!

a

kiáltott

a

•75

Én nem vagyok

ziasszony?

háziasszony.

és

engem számba sem

kérdeztek,

most a háziasszony,

felesége vett át mindent,

az

Mióta Sán-

meg sem

dor megházasodott, engem többé

vesz, mint

ha idegen vendég

volnék a házunkban.

Valóban úgy

állt

is

dolog.

a

bizonyára az

volt Klárának,

volt,

Ha

valami hibája

hogy keveset tö-

rdött Sándor szüleivel, nem igyekezett hozzájok közeledni, megnyerni szereteteket. Nem megvetésbl vagy tiszteletlenségbl, hanem megszokásból, így szokta meg, mikor még vendég volt e házban, így tapasztalta mindenkinél s gondatlanságában eszébe

sem

hogy e helyzeten neki illenék változtaMegszokta, hogy az öregek mindig sze-

jutott,

tást tennie.

rényen és hallgatva visszahúzódjanak az gére,

s

nak és

úgy

találta,

hogy

asztal

vé-

egészen helyökön van-

ott

érzik magokat. Gondolkozásuk, szokásaik,

jól

modoruk, kedvteléseik közt oly véghetetlen távolságot

hogy eszébe sem

látott,

jutott a közeledés.

Bi-

zonyára, ha valaki figyelmezteti kötelességére, meg-

volna

tette

ren nem tette

;

vében a mi

lépést,

indulattal

vette

Sándor

rl

els

az

semmi rossz

ket

észre

lelkét sokkal

féreg,

mert nem

Sándor ;

szülei

egysze-

de senki sem figyelmezjobban elfoglalta a

hogysem észre a ki

szí-

vett volna valamit,

szerelmén és gyötr kétségein

egyetlen tanácsadó pedig,

viseltetett

iránt,

túl

feküdt,

oldala mellett

az állt,

maga is egészen természetesnek találta e helyzetet s a maga részérl sem tartotta nagyobb figyelemre méltóknak a ki nem keresztelkedett öregeket. Ezek meg épen nem közeledtek Klárához, s a plébános,

.7b

hideg vagy félénk visszavonulásukkal teljesen lehe-

hogy

tetlenné tették,

a közeledés

szüksége eszébe

jusson.

maradt továbbra

így

Az öregek

zése után.

mindent

hagytak

Atlasz

is,

úgy menni,

úr

visszaérke-

visszahúzódtak

hallgattak,

Sándor

mint

Atlasz úr, mióta a levél fölfedezésével

delte.

szerencsétlen

bakot ltt,

s

renoly

nem mert többé Sándor

eltt felesége ellen

szólni, csak titokban duzzogott mikor fog kihlni végre Sándor szerelme

és leste, és

mikor fog megnyílni a szeme,

Ferencz

állítása szerint,

a

minek,

elbb-utóbb be

kell

Góg

követ-

keznie.

Ez érdemes görnyedez

uraság gyakran tett lá-

Atlasz-katélyban,

az

togatást

s

nem ragaszkodott

a társadalmi formasághoz, mint Lilla húga,

els nem

látogatást

mást

is

vesz

Atlasz tesz

várja

pár részérl

a ki s

vele

a

Góg az

az

atidig

Góg Ferencz különben

tud beszélni szeretelt Lilla húgáról, úrral

járatos

új

tudomást.

róla

midn

szobájába vonul vagy hosszú sétákat

mezn.

kertben és a

ilyenkor fölvidul

mert

az

keble

s

új

Atlasz úr arcza

reményekkel

Ferencz igen tudós uraság, emberi szív rejtelmeiben és

telik

el,

egyaránt

s

a

törvény

paragraphusaiban.

De

a szép Lilla és a

hiába várták az

els

szomszéd

látogatást.

úri

családok mind

Klárának egy csepp

kedve sem volt tovább szni az ismeretséget azokkal, kikkel

menyegzje napján

a látogatásokat s

futólag találkozott az

hogy Sándor nem sürgeti nem látszik kedvelni a szomszédo-

Atlasz-kastélyban,

s örült,

^77

nem

Talán

lást.

nem

miért

rölt

ott

viszi

t

ha megtudja

volna annyira,

örült

valódi okát, miért vonul vissza

A

sehová.

a szívben, s a

Sándor a világtól s gonosz féreg folyton

gyötr képzelem egyre

azt

súgta fülébe: hátha igaz volt? hátha újra igaz lesz,

ha aJkalom kerül rá

Mindig otthon sárkány

?

ült,

féltett kincsét,

kocsizni,

mindig rizte

elvitte a városba,

Klára boldog

ha néha dolga akadt, és

nem

pillantotta ült

ebben ; s meg a sötét gyanút, mely mozdua szerelmes epedéssel ránéz szem

egyik szögletében.

Ez

alatt

szn,

mert csak a soha nem

volt,

mindig telhetetlen szerelem latlanul ott

mint a

nejét,

együtt ment vele lovagolni,

kinn a világban,

látta

jeleit

—

a világ

itt

a szom-

széd falvak és puszták birtokosait jelentvén,

gan garázdálkodott fogadott és senki

a

által

Icgféktelenebb

nem vont

kétségbe

—

pletyka.

ví-

El-

igazság-

ként beszélték, hogy Atlasz Sándor esküvje után

egy nappal rájött arra, hogy nejének szeretje van, hogy meg is verekedett vele, de nem ölte meg, a szeret felgyógyult, s titokban újra folytatja viszonyát a

még nem

jött

alatt feleségét,

kell

ha

gyanakszik, de nyomára semminek, azért tartja aár rzi és lesi minden lépését, hogy

fiatal

asszonynyal, a

bizonyítékokat

férj

szerez,

megindíthassa

a

válópert.

Góg

Perencz híven megvitte Atlasz urnák e küérdekes pletykákat,

lönféle

volt annyi erkölcsi a

mi

fiára és saját

C>iky

:

Az

érzéke,

és

hogy

Atlasz

úrnak

nevére nézve megalázó

Atlasx-ctiáJ.

nem

azt lássa bennök, ;

csak azt I

2

!

•78

hogy Sándor házasságát mindenki szerencsétcsak azt várta és lestc, mikor jut tartja Sándor is c meggyzdésre, hogy aztán elzze a

látta,

lenségnek

;

nül vegye a milliomos még mindig készen vár reá.

gylölt asszonyt és a ki

És

lett.

tördött

termés

nem

és Atlasz úr vállalt

A

égetbb

milliomos házasság napról napra

a

szükséggé sokat

özvegyet,

A

gazdaság sülyedt, Sándor nem

vele,

ütött

össze-vissza

be,

a

nem hogy

ment minden,

a

gabona-árak hanyatlottak,

kitisztult

volna a vejétl

még

adósságokból, hanem

ujakat

is

át-

csinált-

vidéken megrendült az Atlasz-név tekintélye

az eladósodott szomszédos róla

beszélni,

mint

s

földesurak úgy kezdtek

magokhoz

hasonlóról.

Nagy

szükség van ilyenkor egy pár millióra Így napja,

telt el

a

fordulója.

egy esztend

s

újra

közelgett Sándor

nevezetes templomszentel esnek

els év-

XI. (Góg Fevcncr

fölfedezése.)

— Ha vendégeket hívunk neved

meg

napjára és

akarjuk ünnepelni házasságunk tvfordulóját, — monda

Klára eltt,

mintegy két héttel Sándor napja

férjének,

— elbb

látogatásokat kell tennünk.

— Látogatásokat

?

Hol

?

— kérdé

Sándor, csak-

nem megriadva. Az rjöng képzelem, mely mindig résen

állt,

egyszeiTe megragadta lelkét,

érezte, mintha valami láthatatlan

jolnék

s

daemon

izzó lehelletével fülébe súgná

keresi, reá akar találni.

— Hol? —

kiket

felelt

meg akarunk

nevetve Klára. hívni.

Máskép

vehetik a meghívást, s joggal

a köteles

úgy

t

vigyázz,

— Azoknál, akár

kellett

látogatásokat, de biz én

a

sértésnek

megtehetik, hogy

sem jönnek. Úgyis már régen meg tennünk

:

s

vállára ha-

cl

volna

nem

na-

i8o

gyón törtem magamat dok után, sokkal jobb

derék pletykázó szomszé-

a

nekem

volt

egyedül, a te

itt,

oldalodon.

— És most miért kívánkozol emberek közé? — kérdé Sándor. — Nehéz van ma, öregem, — monda Klára megkopogtatta mosolyogva Sándor hom— Nem épen most mondtam, hogy elbb az

fejed

és

ujjával

lokát.

meg

meg akarunk

látogatnunk azokat, a kiket

kell

hívni ?

— órült vagyok, valóban — gondola magában

azt kell

megrázva

magát,

valami reá

nehezed

mintha

le

terhet.

hinnem, hogy Sándor, ersen

rült vagyok,

akarna dobni válláról

Szemébl eltnt

árnyék, megfogta neje kezét, ajkához emelte,

s

a sötét

azután

mintha valami nag)' megbántásért akarna bocsánatot kérni, oly

bnbánó

tekintettel nézett

szemébe, hogy

Klára elnevette magát.

— No látom, megadod magadat, édes bolon— megbántad bnödet, dom, — monda hát,

és

vígan,

hogy ellenkezni mertél ne

kellett

a te okos

feleségeddel. Bár

volna engedned, bár továbbra

maradhatnánk, egyedül, egymásnak

élve.

is

itthon

De

hiába,

emberek közt élünk, meg kell adnunk magunkat helyzetünknek. Nézd, összeírtam a látogatni való házakat; sorra veszszük

gezzük.

De még ma

fogyjunk az

kell

ket

és egy hét alatt elvémegkezdenünk, hogy ki ne

idbl. Menjünk

öltözni,

be, és induljunk neki a keserves

A

látogatások a rendes

módon

e hivatalos bemutatásfélék falusi

aztán fogass

gyönyörségnek. folytak

le,

a mint

házaknál történrvi

1^1

Nagy öröm

szoktak.

a megtiszteltetés fölött,

szemre-

hányások az eddigi mellzés miatt, ígéretek a jötoilettek gyors szemléje és titkos megbírálása,

vre,

uzsonna, ház és kert bemutatása kis jellemrajz

s

melegében egy

Azok

a vidék társadalmáról.

a plety-

melyek már csaknem egy éve keringtek a környék társaságában, nem akadályozták, hogy az új

kák,

házaspár els látogatását mindenütt szívesen ne fogadják.

Nagy rát,

a

kíváncsisággal és érdekldéssel nézték Klá-

mint annyi regényes történet hsnjét,

nk

Iiidegek akartak

eleinte feszesek és

lenni, bizalmas,

hogy ez

maradhat

h

s

mindnyájan elismerasszony

a kellemes, finom eleven

nem

olyan falusi tuskóhoz, mint Sándor, és

a férfiak, kikkel

dáman

ha

könnyed, nyájas modora csakhamar

elzött minden feszességet, ték,

is

s

iránta

barátságosan kezet fogott

s

oly vi-

enyelgett, mint régi ismersökkel, titkon azt

remélték, hogy e kedves

meghódítni

s

Lándsa

fiatal

Jen

asszonyt

után

még

könny

rájuk

is

lesz

kerül-

het a sor.

Klára semmit sem sejtett e merész vágyakból

s

nyugodtan és jó kedvvel folytatta tovább a látogatások egyhangú robotmunkáját. Azt sem vette észre, férje mily kínos

szeme

figyelemmel kiséri

minden házban

tekintetét, mint vizsgálja a férfiak arczát, kik-

kel találkoznak, mint lesi szavaikat s kész hallgatózni is, ha azt sejti, hogy val?mely félrevonult csoportban róIok beszélnek. Nem vett észre semmit, s nem is volt módja megtudni valamit férje titkos gyötrelmeirl. Sándor minden látogatás után újra rült bo-

d:

londnak nevezte magát, és

hogy ezentúl

föltette,

jobban fog parancsolni gonosz képzelmének.

A

látogatások rendjében utolsónak maradt Volkán

Ádámné. A szép bajuszos menyecske nem szokott ahhoz, hogy érzelmeit palástolja, s épen nem volt rabja ama nagyvilági szokásnak, hogy jó arazot mutasson annak

is,

a kit

mondta Klárának, hogy szemrehányást sem totta e véghetetlen

ki

nem

állhat.

kedves látogatásának,

örül

hogy eddig megfoszgyönyörségtl, hanem egy pártett neki,

szor keményen, daczosan végig mérte

egy páv olyan akarná ütni s

nem

Biz

pillantást,

s

vetett reá

mintha szemével keresztül

szivét. Szeretett

volna szóval

sebezni

is

egy pár csíps, finom megjegyzéssel tudtára adni

e gylölt asszonynak, jait

nem

s

nem

tudott

delkezésére

taríja

szó'ni, a

a

hogy

ismeri

szerelmi kaland-

méltónak a maga társaságára

csíps finomság nem föl

de

;

ren-

özvegynek,

szép

tenyeres-talpas

Klára könnyed, barátságos,

állt

sem

vev

s

viselete

annyira kihozta sodrából, hogy csak zavartan tudott

egy pár szót mondani és

mének

meg

kellett elégednie sze-

lesújtó fegyverével.

Csak

egyszer

tudta

annyira összeszedni

nehéz

hogy egy pár szót mondjon, melyekkel, mint hitte, finoman, de halálosan megsebezhette ellenségét. Sándor, ki nem látta Góg Ferenczet, hogy valamit mondjon a nehezen gördül társalgás lendítészellemét,

sére,

kérdezsködni kezdett a nagybácsi hollétérl.

— Nincs

mény

itt,

Pestre utazott,

oldalpillantást vetve

—

Klárára.

felelt

Lilla,

ke-

— De nem so-

kára haza j, hogy lerántsa valakinek az álarczát.

:

De

nem

Klára

mintha

mutatta,

találva

magát Góg Ferenci álarcz-rángatása által, vette észre, hogy Sándor arc^a elsötétül.

Midn gatag lan,

nem

egy-két szóval neje gondta-

vidám csevegésére, mclylyel szemlét

özvegyre került a haragosan

—

s

haza felé hajtottak, Sándor komor és hall-

volt, s alig felelt

Midn

legutolsó látogatások fölött.

s

érezne

Sándor

sor,

tartott

fölriadt

merengésébl

fölkiáltott

Kellemetlen, gonosz lelk asszony! Ki

nem

állhatom.

—

-

Én

a

végre a bajuszos

inkább ügyetlennek találom szegényt,

monda Klára

—

nevetve.

— Szétküldtcd már meghívókat Sándor nap— Még nem. Holnap fogom megírni. — Szeretném, ha ennek asszonynak nem denél. — Minek megsérteni szegény Az mellzés vidéken örökös haragot vonhat maga — Bánom én Sándor hevesen — a

jára ?

az

kül-

ilyen

fejét ?

után.

is

Nem

kiáltott

!

akarom, hogy ez asszony házamba tegye a

lábát.

De n\idn másnap rült a sor, s Atlasz ki

a

meghívók szétküldésérc ke-

úr megtudta, hogy Volkánékat

akarják hagyni, olyan jajveszékelést csapott,

Sándor kénytelen

volt engedni s nekik

is

hogy

elküldte a

meghívót.

Az

ünnepi évfordulóra azonban más vendég

jelentkezett, Klára

zében nyitott

örömmel

levéllel.

Atyja

futott írta,

is

Sándor elé, keesküvjük évfor-

id4

dulójára 6 alatt

is

fog jönni. Boglár Kálmán ez cv

el

is

vándorló életpályáját,

folytatta

nyának többször

bár leá-

s

eddig mindig vonakodott meg-

írt,

hívásának engedni. Annál nagyobb örömmel töltötte el

most lelkét a viszontlátás reménye. Csak az nem hogy atyja, a mint levelében írta, a

tetszett neki,

plébános vendége lesz a néhány napra, melyet

itt

fog tölteni.

— Miért nem hozzánk? — több tl. — Nincs-e nálunk

kérdé férjé-

száll

kényelem,

sokkal

nem

volt-e hosszú ideig e kastély lakója, mikor

semmi kapocs sem itt

magát,

s

Nem

hozzá

?

Akkor

jól

érezte

most, mikor leányához jöhetne, idegen

házban keres

—

csatolta

s

még

Mit

lakást.

jelent ez?

de nem

—

fogom engedni, monda Sándor. Ha máskép nem akar, erszakkal hozatom ide. Az volna még szép, hogy ilyen rossz hírbe hozza házunk vendégszeretetét. Vagy értem,

—

is

talán megsértette valaki, mikor utoljára

kérdé Atlasz

úrhoz

fordulva,

itt

volt ?

leeresztett

ki

orral

hallgatta e szóváltást.

— Ki

meg? Én nem

sértette

kiáltott Atlasz úr. láját és

annyi

csak bele

pezsgt adtam

—

kifizettem a szám-

neki

inni,

a

mennyi

fért.

Ugyanaz nap, melyen Boglár Kálmán kezett,

meg!

sértettem

— Én pontosan

—

megjött

Manó

is.

levele ér-

Díszesen, hangosan be-

szélve s jobban henczegve, mint valaha. Klárát csak futólag,

félvállról

s

alig

üdvözölte. Atlasz úr most

gadtatva

elsszülöttje

gúnyos mosolylyal már nem volt úgy elra-

titkolt

látogatásától,

mint

azeltt.

— Csiky

:

Az

T^ézd, összeírtam a látogatni való házakat.

Atlasz-család.

180.

liip.

185

Tudta, hogy e látogatások mindig nehéz pénzbeli áldozatokkal

járnak,

rendesen olyankor

mennyiben e nagyvilági

a

fia

már

haza, mikor adósságai

jött

nagyon meggyltek. Eddig könnyen fizethette Atlasz úr e látogatási díjakat de most reá magára is ;

nehéz

terhek

súlyosodtak,

pénztára

üres

volt,

s

minden rendkívüli kiadás új kölcsönt tett volna szükségessé. Ezt meg is mondta Manónak, mikor az öreg asszonyság szobájában magokra maradtak. Hát ki mondta, hogy fizetned kell érettem ? Hát kértem én tled pénzt ? Nagyszer felelt Manó,

—

!

—

végig nyújtózva a pamlagon.

sértett méltósággal,

— Nagyon hogy nem érted nem, — monda Atlasz úr megkönnyebbült sóhaj— ha megsértettelek, inkább bocsánatot kérek tled. — Azt nem kívánom, öreg, — Manó nagylelkleg. — Elég nekem, ha elismered, hogy én örülök,

kell

fizet-

és

jal,

felelt

is

jó

fiad

vagyok, nemcsak Sándor,

épen oly gondoskodásodat, mint

— Mégis

jó fiú ez

öreg asszonyság

a

Manó,

ablak

az

megérdemlem

s

6.

—

közbe az

szólt

melll, szokása szerint

könnyekig megindulva, mikor valamelyik gyerme-

kérl

volt szó.

— Mondtam

én,

hogy nem

kérdé Atlasz úr méltósággal. ságot csinál, azért tól féltem,

még

jó

—

lehet jó

a

fiú

Ha fiú,

Manó?

valaki

—

adós-

és én csak at-

hogy megint egy csomó adóssággal

jött

haza, mint rendesen.

— Mondtam

Manó.

én,

hogy nincs adósságom?

— kérdé

i86

—

Micsoda

Nem ságod

—

!

épen

most

Atlasz

kiáltott

—

helyérl.

felszökve

Bolonddá

egyszerre

úr

engem

tartasz

hogy nincs

mondtad,

?

adós-

új

?

—

Azt én nem mondtam, csak azt mondtam, hogy nem kell értem fizetned. Ha pedig nem neked kell fizetned, azt hiszem, rád nézve mindegy, akár van adósságom, akár nincs.

—

Nem

—

egészen világos,

Ez csak monda

világos.

Atlasz

úr

komoran, míg az öreg asszonyság, mintegy sejtve a közelg vihart, félénken karszékébe bújt. Nem

—

egészen világos. Csak akkor volna világos, ha tudnám, kivel akarod kifizettetni az adósságodat ?

— Már — Ej !

ki a

ki

van

fizetve.

azt a derék

mások adósságát

hitetlen

kifizeti,

—

monda

az én adósságaimat

is.

— A neve Góg Ferenoz. — Ügy A neve Góg Ferencz — !

!

úr leeresztett orral. nyájas, udvarias,

—A

alázatos

hogy csupa baiátságból

— Nem

is

szik azzal,

Még

kiáltott Atlasz

Góg Ferencz igen derék, uraság; de nem hiszem,

kifizetné a

barátságból fizette

séges kamatért.

váltót

mások adósságait.

ki,

hanem

sem kívánt

;

—A

tisztes-

megelég-

ha a kötelezvényt betábláztatom a jó-

szágomra.

Atlasz

Atlasz úr

Nekem is szükségem volna Mondd meg a nevét, talán kifizeti

gúnynyal.

ilyen jó barátra.

—

embert szeretném ismerni, a

jószágodra? úr roppant

jószágod? Hol van

A

te

jószágodra?

csodálkozással. a te

jószágod?

—

—

Van

kérdé

neked

!

187

— És apa kérdi elsszülött — Akarod mondani, hogy ezt

fiától

talán

gomra fogod

betábláztatni

a

az

én jószá-

Góg Fcrencz

köve-

telését?

—

Isten

mentsen

Nem

!

te jószágodra,

a

hanem

az én részemre, mely engem, mint elsszülött fiadat

jogosan megillet.

—

Jaj

esetten,

semmi

nekem

—

!

—

kiáltott

Atlasz úr, kétségbe-

ha így folytatod, utoljára nem marad jószágból, a ni téged jogosan meg fog

a

illetni.

— No, csak ne elkel

jajveszékelj, öreg,

— Ha

higgadtsággal.

lamit, ki fogsz ugrani a

— monda Manó

megsúgok neked va-

brödbl.

— Már vagyok olyan brömbl. nék kiugrani — De mit én mondok, is

kedvben, hogy szeret-

a

a

kiugrani.

lelk és

Góg Ferenci nem én nem fogadtam

örömödben fogsz

attól lett

volna olyan nagy-

volna

el

segítségét,

ha

nem tesz olyan fölfedezést, olyan nagy fölfedezést, mely egy csapással helyre hozza minden bajunkat. Micsoda fölfedezést tett a Góg Ferencz ? Talán föltalálta másodszor a puskaport ? Nem a puskaport, hanem Lándsa Jent.

— — — Ah

!

ah

ah

!

!

—

•

hebegett Atlasz

Jent, a

—

felé

ki

.

.

Csitt!

szörny

a

.

az

intett

vágva szemével,

ki

székében tehetetlenül hátra-

dlve, néma rémülettel, vigasztalan gatta férje és

úr,

— A Lándsa Jent? Azt Lándsa — öreg asszonyság Manó,

meglepetéssel.

fia

párbeszédét.

tekintettel hall-

:

88

— Igazad van, — dörmögött Atlasz eszéhez valók ezek fiam,

tegyünk egy

dolgok.

a

kis

sétát,

nem

úr,

Menjünk

az

a kertbe,

majd nyugod-

azalatt

tabban beszélhetünk. Mialatt

bl

s

Manó

fölemelkedett vízszintes helyzeté-

elkereste kalapját, az öreg asszonyság elre

hajlott

székén

s

— Ugy-e,

aggódva kérdé

már nem haragszol Manóra? ligy-e, nem azért hívtad a kertbe, hogy megverd ? Ne félj, mama, kiáltott Manó nevetve. Atlasz Manót senki sem veri meg, még az apja sem. Különben is én most olyan örömhírt mondtam az öregnek, hogy nem verést, hanem csókot várok

—

—

—

tle.

— Igaz ez? — kérdé öreg asszonyság, — monda türelmetlenül Atlasz — — Te csókold meg maradj nyu-

félén-

az

ken férjére nézve. Igaz,

úr.

igaz,

a fiadat,

és

edd meg

jó

is

godtan a székedben

s

étvágygyal

a

czukros gesztenyédet.

Mihelyt kiléptek az csisággal sürgeté

— A dolog

gyújtva,

a

mellett barátja

mohó

— kezdé Manó

mint a lépcsn lefelé mentek.

éles

ki,

szem,

családunknak

—

nagy éljen,

a

szivarra

— Góg

mint tudod, igen élelmes, vizsla

orrú úri ember, de a tisztelje

— — Száz esztendeig — Errl kifejezésrl — mindjárt rád Manó rosszalólag,

kíván-

a beszédre.

így történt,

Fcrencz barátunk, a furfangos,

ajtón. Atlasz úr

Manót

szólt

és

hséges

közbe Atlasz

leszokhatnál,

—

úr.

monda

ismernek, hogy

.89

Hogy

zsidó vagy. a

már egy éve

férfiú

jeles

Góg

tehát

Fercnczrc térjünk, ez

Lándsa

kutatja

Jen

nyomát. Nehéz volt rátalálnia, mert ez az ember

eltnt a társaságból

egészen

s

s

De Góg

szem ell.

elvesztették

is

pénzével mindennek nyomára lehet

a szép Lilla

Jen

Megtudták, hogy Lándsa

jutni.

ismersei

régi

Ferencz furfangjával sok ideig a

külföldön kóborolt és különféle nevek alatt szerepelt,

leginkább a világhír játékbarlangokban. Sokan hamis játékosnak

is

mondták

annyi bizonyos, hogy sehol

;

sem maradt hosszú ideig szakos

módon

távolították

s a

legtöbb helyrl

el,

más

er-

kidobták.

szóval,

Ellenben hamis játékos vcita ellen szól az a tény,

hogy nem tudott zöld ágra vergdni

idben mindenébl

kizsebelve,

s

a legújabb

egy krajczár nélkül

vetdött vissza hazánk fvárosába.

— Ilyen — —

jába,

Várj

ki

volna a Boglár Kálmán család-

férj illett

szólt

közbe az engesztelhetetlen Atlasz Samu.

csak,

még

bele juthat.

folytonosan kutatta nyomát,

itt

Góg

Ferencz, a

végre rá akadt.

Ismeretséget kötött vele, megbarátkoztak. is

elhozta és bemutatta

nekem.

Mi

is

jó

Hozzám barátok

vagyunk.

— Jó vagy ennek haszontalan embernek? — Haszontalan ember, de finom kinek barátja

a

gavallér, a

ha elég pénze van, akkor nem haszontalan ember.

Most pedig gásába vette

van elég pénze. s

Góg Ferencz

lehozta magával a sarlósi

pártfo-

kastélyba.

— Micsoda! van most? Ilyen közel hozzánk? — Egy vonaton mondhatom, az egész Itt

jöttünk, s

i'iton

igen

jól

mulattunk vele. Pompás fic/kó

!

190

— Ha

meg

olyan pompás ficzkó,

bele szeret a

nagysága és feleségül megy hozzá,

Lilla

meg

— jegyzé

Atlasz úr aggódva.

— Attól

ne

tarts

Ez

!

tudja miért,

Isten

tzrl

a

pattant menyecske.

bele van

halálosan

bolondulva

Tudom a nagybátyjától. Hiszen a szegény Góg Ferenci is nem annyira hozzánk való tiszteletbl, hanem húga kedvéért tette tvé egész Európát Sándorba.

Jen után. Azt mondja, húgának sem nappala, mióta Sándor másnak csak az a remény tartja vissza az öngyilhogy Sándor elválik nejétl és t veszi

ez után a Lándsa nincs

sem

éjjele,

a férje, s

kosságtól,

dt úgy van!

feleségül. Csodálatos,

úr

— Miért volna csodálatos? — jegyzé meg Atlasz büszkén. — A Sándor szép nagyon szép — Vannak más szép fiú,

fiúk

valamivel finomabbak

nem

Sándornak

lépés, s erre

Ha

barátom.

ersen

mit

hiszek,

eszköz lesz Lándsa

Jen

szeretje volt Klárának,

a

a találkozás új lángra

kenynyé hitetni.

Sándor tudja

a

lesz s a féltékeny

így

is,

úgy

— — úgy meg-

lobbantja szerelmöket, rajta kapja

mint a válópör.

hátra,

szeretje,

kik

az ízlés ellen

ismerem az asszonyokat,

szöknek vagy Sándor

más

De

a

válnia feleségétl, ez az

kell

el

biztos

valaha

világon,

Elég az hozzá, hogy a dolog

lehet vitatkozni. áll.

így

els

Sándornál.

is

fiú.

a

is

is

Ha

ket,

akkor nincs

s

pedig

nem

történt dolgokat,

emberrel mindent

válópör a vége,

s

volt félté-

el

lehet

nekünk ez

a czél szentesíti az eszközöket.

— És Sándor, boldog

jjr,

teljes

— tévé hozzá — csak akkor

lesz,

meggyzdéssel,

Atlasz

lesz igazán

boldog, ha ezt a szép és milliomos özvegyet elveszi.

Tudom

hogy most boldogtalan. Hiába

én,

tetteti

magát, hiába csókolgatja a Boglár Klára kezét,

jól

látom én, hogy sokszor szomorú és ökölre szorítja a markát.

hogy

Isten áldja

meg

kitalálta a módját,

Góg Ferencz

a

uraságot,

boldoggá fogjuk

mclylyel

tenni a fiamat.

— No

mégis rossz néven veszed tlem, hogy

hát,

elfogadtam segítségét és követelését be akarom tábláztatni a

jószágomra?

— Már megint - Igen

ben vagy,

a jószágodról beszélsz ?

Most épen

arról beszélek.

is,

jó

kedved-

tisztába hozhatjuk ezt a kényes kérdést.

Elsszülött

vagyok

fiad

nem akarok

s

szenvedni testvéreim kedvéért. Sándorra

rövidséget

már

ráírat-

megmagam-

tad a tiszavégi részt, Eveline férjének kétszer

vetted a mátraalji jószágot

nak legalább

haszonbérbe

annyi

én

:

is

követelek

Aztán nem bánom,

ingatlant.

adom neked, kezeld

meg pontosan

az évi bérletet

adósságot csináljak

rá, a

— Megbolondultál bolondnak —

fixí,

csak

fizesd

engedd, hogy annyi

s

mennyi

te

te,

tetszik.

vagy

engem

tartasz

kiáltott Atlasz úr, újra elkeseredve.

?

—

Jószág kell neke.i csak azért, hogy adósságot csinálj

rá? Ugyan szépen kezdenéd

— Bízd

azt

csak reám.

a gazdálkodást.

Tudom

én,

mit akarok.

Azt is tudom, hogy az adósságot ki kell fizetni. Eddig is mindig kifizettem. Azaz, hogy én fizettem ki, No hát, épen ezt akarom kikerülni. Az én adósságaimat senki se fizesse ki kegyelembl, melyért

— —

.

kunyorálni kelJ és zsebre rakni egy porczió szidást.

Független akarok

van

lenni, jogonn

korú vagyok. Attól pedig ne

rá,

félj,

régóta nagy-

hogy elverem

vagyonomat. Nemsokára kifizetem adósságaimat,

a

ki-

tisztázom a jószágomat és én leszek a leggazdagabb

mindnyájatok közt.

— Szeretném, ha engem megtanítanál erre — Ahhoz már öreg vagy. Te megtetted is

a

titokra.

te

kötelességedet, megszerezted az

bízd

többit gyermekeidre.

a

Nem

magammal.

elmondom

is

Én

titkolózom

programmomat.

hivatalomról

alapot,

a

most már

tisztában vagyok

eltted,

Elször

is

röviden

lemondok

.

.

— Mit hallok miért mondasz — Mert ezen

Megint újabb meglepetés

!

!

Hát

le a hivatalodról ?

haladni.

A

nem

úton

az

lehet elég gyorsan

szám ári aj törj a nem hozzám

való.

Én nem

mászom, hanem ugrom, nagyot ugrom. Megválasztatom magamat

itt

aztán nyitva

elttem

ségig,

nem

reám vár csak

E úi'

s

áll

a kerületünkben

s

számítva a milliomos pártit, mely akkor

melyhez képest

a te bajuszos

özveg)'ed

sifli.

fényes perspectiva ismét elkápráztatta Atlasz

szemét

csodálattal szülöttjére.

s

a

és

pillanatnyi

Atlasz

vizsgálta

elkeseredés után a régi

elragadtatással nézett

Mégis

csak

ség gyermekei közt az

képviselnek,

a világ egészen a miniszter-

nevet.

s

benne van

fogja legmagasabbra emelni

Ebbeli

mélyebben

ragyogó els-

a legtöbb tehet-

elragadtatásában

a hivatalról való

nem

is

lemondás kér-

>93

dését s jgy

nem

is

tudta meg,

jöv idt

költi szabadsággal

hogy tett a

Manó

merész

múlt helyére, a

mennyiben lemondása már befejezett tény

nem csupán szabad

elhatározásának,

volt

s

hanem még

inkább a miniszter bizalmas fölszólításának követ-

kezménye, a ságát

már megunta jobb kezének hanyag-

ki

barátságosan tudtára adta, hogy a végkielé-

s

gítés készen van számára.

De

Atlasz úrnak ezt

nem

kellett

tudnia, s teljes

gyönyörséggel fürösztötte lelkét fia fényes jövjében. Ha gyermekeirl volt szó, akkor gyönge és együgy volt. Egészen megnyugodott hát elsszülöttjének új programmjában s megígérte neki, hogy a többi kérdést majd rendbe hozza az ünnep után, mikor talán Sándor dolgával is jobban tisztába jönnek. Akkor majd Eveline is itt lesz s közös

meg

egyetértéssel állapíthatják

—

nem

Eveline

—

fog

Manó. nem teszi

lábát a kastélyba,

ez a Klára

itt

—

Már

Itt

Tiszteltet

van

saját

és

azt

—

monda

erre

hogy addig míg ez a nszemély,

izenteti,

a háziasszony.

ni

!

—

sóhajtott Atlasz úr,

leányomat

is

keseren.

veszedelmemre

—

Oh, ez

elüldözi a házamból.

a Boglár Klára csak az én

c világra

az osztozást.

lejönni,

született

1

— Ne öreg, — Manó keserg — Gondolj Góg Ferencz fölfedezésérc. Nembúsulj,

vigasztalá

a

apát.

sokára megszabadulunk e

napja

Ctiky

új

:

nygtl

és az Atlasz-család

fénynyel fog fölemelkedni a magas égre.

As

AtlM^-c»alád.

I

3

;

',<-\

Xll. (Az els évforduló.)

Körülbelül ismét az a társaság van együtt, mely

ma egy

éve töltötte be az Atlasz-kastély termeit;

de a színe még sem egészen ugyanaz. Most nem a meggazdagodott zsidók uraskodásán mosolyognak és mérgeldnek a környék elszegényedett surai sokkal mélyebb, általánosabb, hogy úgy mondjam cmberiebb érdek lálja

tartja elfoglalva figyelmeket, táp-

társalgásukat,

tartja

pletyka, a halhatatlan is.

Híre

futott, senki

mindenki suttogott

ébren

pletyka.

sem róla,

St

fognak

a

talán a botrány

mily forrásból, de hogy ma valami érdekes tudta,

fog történni, talán oly katastropha, el

kárörömüket:

melybl évekig

élni az embertársak dolgaival

foglalkozó

'95

nyelvek. ezért

Mindenki errl gondolkozik, errl

suttog,

figyelmesen a háziaknak, kivált a

lesi

fiatal

házaspárnak mozdulatait, arczkifejezését, s a titkolózás, suttogás,

apró csoportok alakulása, a feszültség színt ad a társaságnak, mint

és nyugtalanság olyan

ha csupa összeesküvk gyléseznének, kik a jelszót várják a lázadás zászlójának kitzésére.

Másban

különbözik a társaság

is

tavalyitól.

a

Hiányzik az egyházi színezet, a papi elem uralkodó szereplése.

Az

nem megy templomba

társaság

úri

déleltt, a búcsú napját csak a köznép ünnepli meg.

Nincs s

itt

az apátkanonok úr virító vörös színeivel,

a plébános

annyira

van

el

hivatalos ünnepi teendivel,

nézhetett be a kastélyba,

sem fog

eljönni.

meg, régen nem

Egy

foglalva

hogy egy

st

talán

faluban

a

pillanatra

még

sem

az ebédre

Sándor legalább külön nem hívta is

találkozott vele.

év óta nagyon meglazult a viszony a földesúr

és papja közt.

A

közös vadászatok, kocsizások, ki-

rándulások egészen elmaradtak. Sándor sokkal jobban el volt

foglalva örökös tépeldései vei, sokkal kitar-

tóbban rizte

nejét,

hogysem kedve vagy

volna régi mulatságaira.

A

plébánostól

ideje lett

elidegene-

dett; kellemetlen érzés vett rajta ert, ha látta vagy beszélni kellett vele; feszesen, kényelmetlenül érezte

magát társaságában, mintha titkos

t

is

felelssé tette volna

gyötrelmeiért, vagy mintha

érezné,

hogy ez

ember lelkébe lát és restelkednék eltte. És valóban, a plébános volt az egyetlen,

ki lel-

kébe

olvasta

arczán

aggódó figyelemmel

kisérte

látott

Sándornak,

emészt küzdelmeit

és

ki

tisztán

196

bens

e különös

józan

harczot gyanakodó képzclme és

De nem

esze között. és

figyelni

várni.

meg

Sándornak, mert újra titkát s fölébreszti

kellemetlen

látásé

újra eszébe juttatja kínzó

tépeldéseit;

nem

kereste föl

is

csak épen annyiszor, a mennyi

sokszor,

mint,

mást,

tehetett

hogy

Tudta,

szükséges

arra, hogy fentartsa a jó viszony küls színét, hogy figyelemmel kisérje Klárát és segítségérc le-

volt

hessen, ha nyugalmát fenyegetve látná.

A

vendégek nagyrészt már összegyltek melyek az ünnepnapra mind

tély termeiben,

nyitva

és

kisebb-nagyobb

földíszítve,

s

a kas-

ki

voltak

csoportokra

oszolva halkan beszélgettek és várni látszottak valamit,

magok sem

tudták, mit.

De Manó,

többet tudott; diadalmas arczczal

s

úgy

látszék,

izgatottan járt

föl s alá a

hullámzó csoportok közt, gyakran kite-

kintve az

ablakon

vetve Atlasz úrra,

néha-néha jelents

s ki

hallgatva és magányosan. volt mellette;

nem

akarták kímélni

egyebektl Klára zett

is

is,

pillantást

a terem egyik szögletében

Az öreg

asszonyság

érezte magát egészen jól s

a

ült,

nem meg

nagy vendéglátás izgalmaitól

s

melyeknek bekövetkezését várták. volt. Atyja még most sem érke-

nyugtalan

meg. Mialatt vendégeit fogadta

s

a

különböz

csoportokkal beszélgetett, sokszor tekintett izgatottan a nagy ajtó felé. Sándornak

neje

ságot

—

nyomában is a maga módja

is

feltnt ez,

ki

folyton

járt és szokása szerint e nyugtalan-

Kire várhat oly

magában. dul, arcza

— Szeme

szerint magyarázta.

türelmetlenül ?

—

gondola

minduntalan az ajtó felé for-

földeri és kipirul az^örömtl, ha az ajtó

'97 nyílik s újra elszomorodik,

be

rajta. Valakit vár,

Ki lehet az

E álló

ha közömbös ember lép

annyi bizonyos. Ki lehet az

s három tagból Ádámné, Góg Fe-

megnyílt az ajtó

pillanatban

társaság lépett be. Volkán

rencz és egy ismeretlen

menyecske

bajuszos

sugárzott a diadaltól, feje,

arcza

és ragyogás volt,

ha rá nézett.

A

ember.

fiatal

nyaka, karja villogott a gyémántoktól

siettek, ki a

?

?

;

füle,

csupa fény

hogy szinte elkáprázott a szem, a hárman egyenesen Sándor felé

Mind

terem túlsó végén

állt

Klára mellett és

Észrevette, hogy egy pillanatra szemében kellemetlen meglepetés kifejezése látszott; de gyorsan ert vett magán, s arczát

vizsgálta.

elhalványult

s

nem

nyugodtan, bár

szokott mosolyával várta feléje

siet vendégeit.

— Repes örömmel fogadtuk kegyes meghívást, mely ismét megnyitá eltiünk fúri fényes — kezdé Góg Ferencz, mint társaság szónoka, két görnyedve nagy — És íme midn Sándor eleget a

hajlék

e

termeit,

a

rét

a

alázatosságtól,

elé értek.

siettünk

tenni a megtisztel meghívásnak,

st

ismerve e kas-

megengedtük magunknak ama merészséget, hogy szerény házunk vendégét is magunkkal hozzuk, kit ezennel van szerencsém bemutatni Lándsa Jen úr személyében. Sándor egész teste úgy megrázkódott c név halJj^d tély vendégszeretetét,

latára,

mintha

ers

eltte az az ember, tete volt,

itt

áll

villamos ütés érte volna. ki lázas

szemben

Itt állt

álmainak állandó kísér-

nejével,

kit

gyötr kép-

zelete egy év óta annyiszor kötött vele össze.

Els

198

ez ember láttára, hogy Klára tudta jövetelét,

gondolata, mely c név hallatára,

agyába szökött, az

t

volt,

várta oly türelmetlenül,

érette tekintett pirúlva-

elhalványodva annyiszor az ajtó

A

felé.

kezdett tódulni, lélekzete nehéz és rövid

vér fejébe lett,

ersen

megragadta Klára kezét és sötéten arczára vetette szemét.

Nagy erfeszítésébe került, hogy féltékeny ki nem tört rajta de félig öntudatla-

haragja rögtön

;

magában, hogy

várni, vigyázni fog s az

nul

föltette

els

biztos jelre egész haragjával sújtja a

Klára

arczán

nem

azonban

bnösöket. mást,

mint

ennek elmúltával nyugodt hidegséget. Góg Ferencz ünnepélyes bemutató szónoklatára, mely épen úgy hozzá volt intézve, mint Sándorhoz, csendesen meghajtotta kellemetlen

fejét,

nem

egy

látott

meglepetést

pillanatra,

nyújtva kezét egyiknek sem

s

három ven-

megfogva férje karját, el akart vele fordulni, hogy más vendégeihez menjen, mintha a bemutatás már be volna fejezve. De Sándor mozdége közül,

dulatlanul

s aztán

állt,

?rczára nézett,

hogy

De

és

midn

Klára kissé

férje lelkében

ers háborgás megy

ha Klára nem vesztette

nagyobb meglepetés, vasható Lándsa

Jen

zavar,

arczán.

szemben

iránt

kitn

állni.

Góg

el

végbe.

nyugalmát, annál

megdöbbenés volt olLátszott, hogy nem

volt elkészülve e találkozásra, itt

csodálkozva

akkor kezdte elször észre venni,

nem

tudta, kivel fog

Ferenoz a színpadi hatás

érzéket tanúsított,

midn

a meglepetést

mindkét részen kölcsönössé tette; így mindenesetre

nagyobb

lesz a feltnés, s

magát, elárulhatja a másik, a

ha egyik nem árulja el mibl önként következik

:

'99

Számításában azonban, lega-

a botrány és a többi.

lább egyelre, mégis csalódott

Sándor sokai jobban

;

tudott uralkodni szenvedélyén, mint gondolta, s bár

szemének

és

arczának

parancsolni nyelvének

elkel

pedig csak

csak a bemutatott

;

nem

parancsolhatott, tudott

Klára nyugodt hidegségében

megvetés

fiatal

melyet nem-

látszott,

ember, hanem bemutatói

magokra vehettek, a mint hogy magára is vette, s részint e

is

menyecske

a bajuszos

boszúságában,

fölötti

reményében titkon ersen megcsípte Góg Fcrenoz karját, hogy ez érdemes nagybácsi

részint csalódott

elkékült és -zöldült bele.

Mindez

sokkal rövidebb

id

alatt történt,

mint a

mennyi elmondására szükséges. Alig egy pár pillanatig mialatt

tartott,

a

vendégek, kik az egy esztends

Jen

pletykából többnyire ismerték Lándsa

most e név hallatára várakozással

tele,

kezdtek csoportosulni a beszélk köri.

els

jóvá akarta tenni a meghiúsult

nevét,

kiváncsian

Góg Ferencz

hatást, s

csak most venné észre a vendége arczán

mintha

tükrözd

meglepetést, fölkiáltott

— De

mit látnak szemeim

észlelni, a

kívül régi

!

Hiszen, úgy vélem

s én tudtomon ismersöket hoztam össze. Lándsa bará-

bemutatás fölösleges volt

tom arczán

n?gysága,

és

mélyen

tisztelt

házi

asszonyunk szemében úgy olvasom, hogy ez életben már találkoztak, bizonyosan a fúri körökben, melyeknek mindketten méltó díszei valának. Oh mily édes,

a

régi

boldognak

jó

ismersök

magasztalom

közvetítje lehettem

ily

találkozásai

magamat,

Oh

hogy

édes találkozásnak

mily

szerény 1

Góg

És

Fcrencz

köri

tekintett

gúnyos mosoly

A

látszott,

bajuszos özvegy

— Valóban én

Többeknek arczán vihogás hallatszott.

itt-ott

vihogott.

is

úgy veszem

is

görnyedezéssel

elragadtatott

társaságban.

a

észre,

—

szólt

Sán-

dor nagy erfeszítéssel, tompa, rekedt hangon,

nm

ismernék egymást.

Igazam

mintha

ez

van-e,

valóban régi ismersöddel hozott össze

úr és

—

véletlen?

folytatá Klárára

— a

emelve sötét tekin-

tetét.

— Atyámmal hajdan annyi helyen fordultam meg, hogy ez úr annyi mindenféle emberrel — Klára könnyedén, aztán köztük találkoztam,

lehetett,

is

felelt

Sándor karjába fonva más vendégeihez ment

s

karját, elvonta e csoporttól s

nyugodtan beszélgetve

vele,

hol cgygyel, hol mással, mint a háziasszony kötelessége.

Sándor, kábultan, félig öntudatlanul ment

tovább neje karján,

nem

tudva,

mit tegyen

s

nem

merve az emberek szeme közé nézni. A beavatottak eltt úgy látszott, hogy az els vihar elvonult. Legalább a bajuszos menyecske így fogta föl a helyzetet s elégedetlenségét len

nagybátyja

eltt,

csípett s halkan,

kit

ki is fejezte

többször

szerencsét-

ersen karon

de nagy méreggel ügyetlen vén

bolondnak nevezett.

Most Manó

—

is

idején valónak látta a közbelépést.

nagyon örülök, hogy meglátogattad házunkat, kiáltott nagy hangon, mintha csak most venné észre Lándsa Jent s Isten hozott, kedves barátom,

—

kinyújtott

kézzel

apámnak

az öreg

;

feléje is

sietett.

—

Jer, bemutatlak

nagyon fog örülni ismeretsé-

-

Csiky

:

Az

T^em Indok löbbé nyugodtan

Atlasz-csalid.

hallgatni.

103. lap.

SOI

gednek. Reményiem, czentúlrgyakori, nagyon gyakori

vendég lészsz házunkban. Fenhangon, csaknem tüntet kiabálással beszélt, szüntelen a mindig messze vonuló Klára felé tekintgetve, mintha vele

is,

a társasággal

is

tudatni akarná,

hogy mindez neki szól. Ezalatt Lándsa is magához tért els meglepetésének zavarából mikor Manóval kezet fogott, arczán már ismét ott volt rendes hetyke, ;

szemtelen tekintete,

ember karon fogva Atlasz úr

felé, ki

s a

és

két kiváló

nagyvilági

fiatal

hangos nevctgéléssel indult

ez egész jelenet alatt szögletében

maradt és feszült figyelemmel

leste a történt dolgokat.

Mialatt Atlasz úr megismerkedett Lándsa Jenvel s

nagy

tisztelettel

emberrel,

kiben

nek megrontóját, tjét

látta; és mialatt a

tokra

oszlottak,

Klára

közöttük Sándorral, és

fogott kezet

egy-egy szót

elkerülésével, tottak, hol

—

ez

elkel

fiatal

nem fia nyugalmának és becsületéhanem egész családjának megmenvendégek különféle csoporoly ügyesen haladt végig

csoportról

csoportra megállva,

hogy végre minden feltnés észrevétlenül a legvégs szobába juváltva,

egyedül voltak.

Ügy-e ügyesen ide hoztalak az ellenséges

csatasorok tüzelése

közt ?

ablakmélyedésbc vonva

Sándor rodott

;

feje

— monda nevetve

s

egy

férjét.

még mindig

agyában, keblében

kábult volt, lelke zava-

elszabadultak

leláno/olt

gonosz szellemei és féktelenül garázdálkodtak benne.

Nem

tudott neje arczába nézni, csak tompán, fojtott

hangon kérdé, mit akar? Erre a Lándsa Jenre akarlak figyelmeztetni.

—

Jobban ismerem, mint mutattam

nem

ember,

dégeink jó lesz

itt

nagyon haszontalan

;

való tisztességes társaságba.

vannak, ne csinálj

botrányt,

Míg

ven-

de azután

vagy Volkánékat figyelmeztetni vagy egyene-

sen röviden kiadni az

útját.

— Majd kiadom az hogy megölöm, — Sándor rekedten. — Megölöd — kérdé Klára meglepetve hangjától tekintetétl. — Miért ölöd meg? — Mert szeretd mert még mindig — mert szeretd akar Sándor útját azzal,

felelt

?

férje

és

volt,

újra

szeret,

lenni,

kiáltott

hirtelen kitöréssel.

A gonosz szellemek egészen ert vettek rajta s megfosztották eszének józanságától. Arczakigyúladt, szeme

szokatlan fénynyel villogott

s

valóban oly tekintettel

nézett nejére, mintha e perczben gyilkolni tudna.

— Sándor! —

sikoltott Klára

megragadva kezét,

Megrültél

mélyen

rémülten és ersen

szemébe

tekintett.

—

?

— Tagadod, hogy egykor jegyesed — kérdé Sándor — Miért tagadnám? — Nem tagadom, — leküzdve nyugodt hangon. — Honnan tudod, hogy az volt? — Mindegy, akárhonnan tudom. Abból volt ?

felelet helyett.

felelt

Klára,

felindulását,

a forrás-

ból többet

— tod, kit

Ha

is

az a forrás tiszta és igaz,

csak azt tudha-

hogy ez ember nyomorult, kibl kiábrándultam,

megvetettem és elkergettem magamtól,

— Vagy is

tudok.

könny

hagyott

volt

el,

midn

látta,

hogy nagyon

megnyernie szerelmedet.

í03

—

—

Sándor!

kiáltott

Klára

kiegyenesedve

arczát sötét pírral borítá a méltatlankodás érzése,

s

—

még egy ily szó és rögtön elhagyom házadat és soha többé nem térek vissza hozzád. Válaszsz Akarod-e, hogy távozzam, vagy meghallgatsz nyugodtan ? !

—

Nem tudok többé nyugodtan Elég sokáig erltettem magamra a nyugal-

Nyugodtan

hallgatni.

mat,

nem bírom

!

tovább,

erm

Egy

megtörött.

éve

hordozom e szörny szikrát lelkemben, egy éve küzdök emberfölötti ervel, hogy lángba ne borítsa véremet, össze ne perzselje agyvelmet.

Nem

tovább a harczot ez alattomos, soha

nem szn,

bírom

mindig újra ébred, gyilkos kétség ellen. Bizonyosságot akarok, világosságot akarok végre. Eleget

szenvedtem láttad,

most már tudod.

;

Ha

arczomat komornak

ha szemem sötéten elmerengett, ha kezedet el magamtól, most már tudod, mi

hidegen toltam

Titkoltam tled kétségeimet, gyötrel-

volt az oka.

meimet, mert féltem, hogy elvesztem szerelmedet, és

én szerettelek, oh

I

most

is

szeretlek,

s

ez

a

szerelem teszi oly halálossá kételkedésemet. Szánj

meg engem

Klára és légy szinte hozzám.

Hangja, mely eleinte a fölindulástól reszketett, a vége

felé,

ellágyult,

midn

szerelmérl kezdett beszélni,

könyörgésbe ment

eltnt az esztelen

át.

Szemébl

föllobbanás tüze,

és

lassanként szelídebb,

enyhébb fény foglalta el helyét ; de arczán, szemében, hangja remegésében oly boldogtalanság látszott, hogy Klára elfeledte a sértést, mely föllázítá önérzetét, s csak kimondhatatlan szánalmat érzett a sze-

rencsétlen

ember

iránt.

104

—

Szegény Sándorom, hiszen te beteg vagy, nagyon beteg vagy, monda halkan, melléje lépve és végig vonva kezét izzó homlokán.

—

— Érzem,

tuJom, nem tagadom, beteg vagyok.

Sokszor mondtam én ezt magamnak, sokszor nevez-

tem önmagamat rültnek

és

igyekeztem kinevetni

Egy idre gyzött is józan eszem, lecsillapítám bens háborgásaimat, de aztán újra újra ... óh te nem tudod, mily kín, rültnek lenni és tudni azt és mégsem gyzhetni le az rültséget. Most már tudod, csak te segíthetsz rajtam, ne vond el tlem egyetlen orvosságomat, a tiszta igazságot. Miért nem kérted ezt tlem mindjárt kétségeid rültségemet.

.

.

.

!

—

kezdetén

?

Akkor sem tagadtam volna meg,

s

meg-

mentettelek volna téged a hosszú szenvedésektl,

magamat e megaláztatástól. Miért nem szóltál te kérdés nélkül ? Midn megvallottam szerelmemet és megkértem kezedet, miért nem voltál szinte hozzám? Istenem! Miben lettem volna szinte? Hiszen e nyomorult embert úgy elfeledtem, hogy eszembe sem juthatott hajdani eljegyzésem. Különben mi

—

—

titkolni való lett

volna egy eljegyzésben, a mi nyil-

vános volt?

— De az — Az ok

ok, melyért fölbomlott,

vános.

hogy

az volt,

nem

— monda Klára

volt nyil-

elpirulva,

—

ez embert, ki vissza akart élni helyzetemmel

és orvul támadta

fegyverrel

ztem

meg ki

— Igen, mondták

becsületemet, megvetettem és

szobámból. ezt

nekem

barátaid,

— viszonzá

ao5

Sándor arczát, is

azt

gyanúsított

hagyott a

éled

újra

— de el

s a

is

gyanúval szemlélve neje elpirult nxondták,

hogy ez ember másról

Hogy

világban más okról beszéltek.

téged, mert nagyon

— —

gyzelmet erényed fölött. És te ezt elhitted

—

I

könnynek

kiáltott

találta

Klára lángba

borúit arczczal.

— Miért — Eh I

n

egy

lania.

pirultál el,

midn

elpirul,

ha nem igaz?

ember

esztelen

csodálkozol,

hogy

férjétl ily gyanút kell

hal-

ki

te,

Elég, Sándor, te beteg vagy, és betegségeden

közönséges szerekkel nem lehet segíteni. Hallgass

reámi

A

most szemembe mondtál, a mit hogy ily kétséggel szívedben képes egy évig ndnek nevezni s lelkedben engem, mit te

megvallottal, voltál

ndet, napról napra,

újra

verni, ez oly megbántás,

meg

újra megalázni, arczúl

melyet egy önérzetes

n

beszámíthat a féltékenységnek, megbocsáthat a sze-

relemnek, de hatok évi

nem

viselhet

Ha

el.

szívedbe tovább

kétségek élnek becsületemrl, én

is ily

nd. Gondold meg

jól

!

nem marad-

Gondolj ^vissza egy

házasságunkra, keress egy mozdulatot, egy pil-

melybl

magyarázhatnád ki, hogy nem szerelembl lettem nddé, vagy hogy jogod volna akár múltamban, akár jelenemben lantást,

tiszta,

kétkedni.

nem

azt

önzetlen

Ha nem

telálhatsz,

találsz,

és

Isten a tanúm,

hogy

akkor megkövetelem teljes és föltét-

len bizalmadat mind múltamra, mind jelenemre nézve, vagy esküszöm neked, bármint szeretlek s bármily nehezen esnék a válás, magadra hagylak és vissza-

térek atyámhoz.

Most pedig

tégy ez emberrel, a

lOb

zd

mit akarsz.

azonnal házadból,

ki

én a botránytól sem félek látom,

már megragadta nevemet,

nem

kutatom,

is

tördöm

történt.

vele

gondolok, csak a te bizalmaddal, a te bizalmadat

még

s

ide

által,

nem

ha az megvan, beszédeit.

De

megkövetelem, jogom van hozzá,

meg

egyszer jegyezd

s

magadnak, ha észre-

jól

veszem, hogy elvesztettem bizalmadat,

nd

Ki

mással én

;

együgy

kinevetem e silány emberek

ember

és ez

hozatala szándékos kiszámítással

nem

bánom,

nen\

a pletyka úgyis, a mint

;

megszntem

lenni.

E

szavakkal elhagyta a szobát,

De

nem

tekintve vissza

egyelre üdvös hatással volt az ersebb orvosság. Habozó, kétked, gyanakodó lelkére, melyben a fszerepet Sándorra.

erre,

úgy

mégis csak a szerelem hatott

magyarázat,

nyugodt kifejezése,

Jent

lotta volna

és

hogy többé

úgy

tesz,

— józan — csak

kérlelés,

visszatért rendes,

föl

sem

indult

veszi ezt

mintha soha sem hal-

legjobban lefzi azokat,

nevét, s ezzel

látta,

jótékonyabban

bármin

s azzal az elhatározással

vissza a társaság felé,

kik

mint

Szemébe

esküdözés.

legalább

sokkal

vitte,

erélyes beszéd,

az

a Lándsa

látszék,

gondolkozással azért hozták ide,

most

már

világosan

hogy konkolyt

hint-

senek közéje és neje közé. Elhatározására azonban

Jent többé

sehol

sem

nem

látta.

volt szükség,

Manó

Lándsa

kétségbeesve

termekben, kedves Lándsa barátját keresve, de senki sem tudott róla fölvilágosítást adni. Egyjárt-kelt a

szerre csak eltnt s azóta

még Sándort

is

nem

került vissza.

Manó

megszólította, ravasz hunyorgatással

107 kérdezve, talán 6 tud valamint Lándsa

Jen

holléte

S egészen elbánxult és lefzöttnek látszott, midn Sándor könnyedén s minden fölindulás nélkül csak annyit felelt, hogy a keresettet azóta nem látta, mióta bemutatták neki s megvigasztalta aggódó bátyját, hogy ne féljen, az ebédre majd el fog kerülni. fell

?

Nem

Góg Ferencz, midn a alázatos és bnbánó görnyede-

kevésbbé képedt

két testvérhez lépve,

el

zések közt bocsánatot kért Sándortól, hogy Lándsa

Jen

bemutatása

zott,

ó

nem

ismerse

is

által

netalán kellemetlenséget oko-

hogy e

sejtette,

nagyságának

s látása

fiatal

ember

hathat reá,

rosszul

különben a világért sem hozta volna ide azért keresi,

— Nem

hogy rögtön

régi

s

most

eltávolítsa.

is

—

értem, miért e nagy bocsánatkérés? Sándor hidegen. Meg lehet gyzdve, hogy vendégét épen oly szívesen látom házamban, mint

—

felelt

önt magát.

Ezzel elfordult és a faképnél hagyta az álmélkodó alázatos férfiút, ki azt

sem

tudta,

hova menjen, merre

nézzen, mert az egyik szögletben katonás húgának

dühös szemei

villogtak

feléje és karja

még mindig

sajgott a mai sok csípéstl.

Sándor megpillantá nejét a szomszéd teremben Ugyanekkor lépett be a plébános a másik ajtón s egyszerre érkezett Sándorral és lassan feléje tartott.

Klára mellé.

-

Még

sem

érkezett

meg atyám?

—

kérdé

Klára, kezét nyújtva régi barátjának.

— Dehogy nem

felelt a

!

már

plébános halkan,

— — Az els. de jókedven. itt

is

voltunk egyszer,

ao8

az a haszontalan ember, az a

a kivel találkoztunk,

Lándsa

Atyád rögtön megértette a helyzetet s a maga módja szerint hamar föltalálta magát. Karon volt.

fogta a derék

tudom, hová

nem hozza

;

urat s elvitte

fiatal

de

—

innen,

nem

bizonyos vagyok, hogy ide

arról

vissza.

Klárához

de a mellette

beszélt,

álló

Sándorra

szegezte szemét, mintegy lesve, mily hatást tesznek

Örömmel

reá szavai.

maradt,

s

vette észre,

még jobban

Klárának

hogy arcza nyugodt esett,

midn

férje

csöndesen csak ennyit mondott:

— Kár

Most már

nagy dolgot

volt olyan

bátran

itt

Klára megszorította férje kezét lyal

nézett szemébe.

sem

látja szívesen,

— De csak

adjuk

meg

csinálni

belle

maradhatott volna.

hordja

el

s

hálás mosoly-

magát innen, a hol senki

— monda vidáman. — Különben

neki és jóakaró bemutatóinak,

hogy aka-

ratuk ellenére okos dolgot cselekedtek és jót tettek

velünk

alkalmat adtak arra, hogy kimagyaráztuk* magunkat az urammal, és a mint örömmel látom az én édes bolondomnak megjött az esze. Valóban úgy látszott, mintha Sándornak egészen :

megjött volna az esze. Nyugodt, vidám tettel

volt,

szere-

nézett nejére és mosolyogva beszélt hozzá.

Klára boldog volt és tartósnak hitte a gyógyulást.

Boglár Kálmán

Lúndsa

Jen

sem

beesetten kereste

még

az ebédre

került többé

mindenütt

kiabálva a folyosókon,

sem érkezett

Manó

az udvaron

mindenkit megkérdezve,

nem

vissza.

el, bármily kétségbarátja, nevét

és a kertben, s

látta-e barátját. így

ha

Jlz öreg asszonyság

Csiky

:

Az

Atlasz-csalid.

melsz

sikoltással

akart fölugrani székérl.

»"•

'»P

;

309

Lándsa lább

Jen

testileg

nem

is

volt jelen, a neve lega-

hangzott és

szünetlenül

nem mehetett

ki

a

vendégek emlékezetébl, kiknek bséges alkalmok mily titkot rejthet magában meg-

volt a fejtörésre,

jelenése és hirtelen eltnése.

Az ebéd meglehets nyomott le.

Mindenki

érezte,

hangulatban folyt

hogy történni

nem az

is

;

tele

a

suttogva, óvatosan beszélgettek

mi megjegyzés hangosabban történt,

volt

kásos névnapi hatást, s

miért

fejét,

társalgásnak rejtélyes színe volt

emberek halkan,

egymással az

A

történt ?

volna

kellett

valaminek, és boszankodott és törte a

kímélettel

messze

állt

még a szomeg a rendes

és czélz ássál

felköszönt sem tette a tavalyi

;

viharos lelkesüléstl.

hogy most nem az apát-kanonok úr imponáló hangja hallotszott, mely nem annyira kérte, mint inkább leparancsolta az ég áldását a nap hsére és családjára az apát-kanonok helyett most Góg Ferenci mondta a hivatalos felköszöntt, s áradozó jó Igaz,

;

kívánságai

úgy

föntartásokkal,

tele

voltak

elburkolt

záradékokkal,

czélzásokkal,

kikötésekkel

és

min-

denféle jogi fogással, hogy az egésznek hatása inkább

nyomasztó, mint felemel

Ez

volt.

a hangulat uralkodott

oka, hogy a vendégek

ebéd után

is,

s

ez volt

eltértek a régi jó falusi

szo-

mely a ház vendégeit ebéd után vacsoráig, st néha másnap reggelig is együtt tartja. A kocsik egymás után hajtottak el s a szomszéd úri családok

kástól,

egymás után távoztak az Atlasz-kastélyból, törve fejket, mi az, a minek történnie kellett volna s mi volt oka, hogy semmi sem történt. Este felé már C»>ky

:

As

Atlax-ctalád.

14

;

senki

sem

makacs ták

volt

Gg

tagjai s

nagy ebédlben, csak

a

még mindig

kitartással

Az

magokat.

szobájából, mivel félteni, a

a

család

Ferencz és bajuszos unokahúga, kik a családhoz számítot-

asszonyságot

öreg

is

elhozták

már semmi izgalomtól sem

kellett

minek különben Atlasz úr nem igen

lát-

szott örülni.

Ekkor

került vissza Boglár Kálmán, s mialatt Klára

hangos örömsikoltással rohant rég nem látott atyja keblére, ez magához ölelte s gyorsan fülébe súgta

— Légy nyugodt,

lábát.

nem

volt

szükség

erszakra.

hogy még e házba tegye Engedelmeskedni fog. Annyira slyedt, hogy

Elvittem

megtiltottam,

s

már gyáva

is.

Ne

De Manó nem

beszéljünk többé róla. akarta,

hogy ne beszéljenek többé

Lándsa Jenrl. St nagyon is beszélt róla. Még mindig azon törte a fejét, hová tnhetett el oly hirtelen, s Boglár Kálmánt is megkérdezte, nem tud-e valamit felle?

— De

igen,

nyugodtan.

—

tudok felle,

—

Légy nyugodt,

visszonzá Boglár nincs

semmi baja

kedves barátodnak. Saját kocsimon vittem a Volkánkastélyba, melynek, mint monda, a vendége.

— Te

meg van

vitted el

!

—

kiáltott

oldva a rejtély.

kívánkozott

el

De

Manó.

— Most már

miért vitted el?

O

maga

innen?

— Azt nem kérdeztem tle, egyszeren — És miért ha szabad kérdenem? — Mert nem akartam, hogy maradjon. Manó — És miért nem akartad — — Mi köjöd emelkedve székérl, kihívó elvittem.

vitted

el,

itt

?

kiáltott

tekintettel,

föl-

.

neked ahhoz, te a

a mi kastélyunkba ?

ki jár

mi kastélyunkban parancsolni

Hogy mersz

?

— Hogy mer parancsolni — visszhangozd Atlasz bátorságot nyerve Manó példájából. — Én nem akarok parancsolni, — nyugodtan Boglár Kálmán, — de ahhoz jogom van, ?

itt

úr,

felelt

itt

hogy egy ki

nem

tisztességes h.'^zból eltávolítsák oly embert,

való tisztességes társaságba.

— Hogy mered

nem

egyre kihívóbb barátom, és a

tartással.

ki

tröm. Érted ?

hogy Lándsa Jen Manó, mindJen nekem jó

azt mondani,

ember?

tisztességes

t

— — Lándsa

kiáltott

engem

bántja,

Nem tröm

— Elég legyen — — De nem elég! Nem

Nem

megsért.

!

Manó

Sándor,

kiáltott

I

is

elé

lépve.

hagyom magamat. Ez

kastély az apámé, épen oly

mint neked. És ha én

itt

a

jogom van benne nekem,

barátjaimat

akarom

el

fo-

gadni, senkinek sincs joga innen kitiltani ket.

— Hallgass! — Sándor. — Azért sem — Manó — kén. elfogadom Én jogommal kiáltott

hallgatok,

élek, és

itt

tomat, és

felelt

nem engedem, hogy

miért a feleséged szeretje volt Ki sem mondta

hetybará-

kitiltsátok innen, a .

.

egészen ez utolsó

szót,

midn

Sándor megragadta vállait s oly ervel vágta a falhoz, hogy a hetyke fiatal úr, kezét-lábát elnyújtva, végig terit a földön.

Az öreg

asszonyság

ugrani székérl, lábai

midn

metsz két

fi?

megtagadták a szolgálatot

sikoltással

akart föl-

egymásra támadt, de s ájultan

összeesett.

;

A

bajuszos menyecske helyen valónak

találta,

ha

Klára férje mellé nejéhez

s

ugrott

rémít

mialatt Atlasz úr tól

ettl

melyiknek segítsen. Boglár Kálmán karszékébe

Manó s

is

karjába

s

Nem

meg

tett.

is

kapaszkodott, futott

Manótudva,

is

segített

egyiken sem.

asszonyságot és

nemsokára magához

hol

fölemelkedett a zavartan,

érdekesnek

s

Manóhoz, nem

jaj vesz ékléssel

ismét

fölemelte az öreg

ültette,

dühösen,

mit menten

a

elájul,

is

fal

tért.

melll, kitörölte szemét,

megriadva,

de

hallgatva

és

reszketve nézett öcscsére. Csak a bajuszos menyecske folytatta

tovább az

rencz karján,

tette

úgy

ki

jókat

ájulást,

csípve

magát,

Góg

mintha

Fe-

hinne

ájulásában és siránkozva igyekezett életre költeni.

Sándor

ezalatt

magához

tért föl indulásából.

Manó

Nyu-

míg ez

ökleit

háta mögött összeszorítva apja felé hátrált,

harag

godtan egy lépést nélkül,

tett

felé, s

de

szilárdan szólt hozzá.

— Sajnálom,

de ha újra kezdenéd, újra megtenném. Jegyezd meg hát magadnak: senkitl, értsd meg, senkitl sem fogom eltrni, hogy nmet megsértse. Mára végeztünk egymással, s reménylem, többé nem lesz alkalom köztünk ily jelea mit tettem,

netre.

Megfogta Klára kezét s eltávozott vele a terembl. Boglár Kálmán okosabbnak tartotta, ha nem háborgatja most a fiatal házasokat, de az Atlaszkedve tovább maradni

család keblében

sem

fogta kalapját,

barátságosan általános jó éjtszakát

s

kívánva,

elsietett,

hagyva a

csatatért.

a

volt

megvert

ellenség

birtokában

(Eredmény.)

Komor,

sötét

nap következett az Atlasz-kastélyban

a tegnapi

viharra.

fölébredt,

feje

nyomasztó súly

Midn

fájt ült,

kellemetlen érzések,

és

Sándor másnap reggel

nehéz

volt,

keblén valami

mint minden álom után, melyet

ers

lelki

felháborodások elz-

nek meg. Gondolkozni kezdett félálomban, mi lehet az a kínos

érzés,

mely elfoglalva

tartja

lelkét, s a

mint az álom lassanként tnni kezdett szemébl,

abban az arányban világosodott emlékezete és nemsokára mind elvonultak eltte a tegnap történt dol-

gok

és visszatértek

Felugrott betekintett

Üres

volt.

ágyából

lelkébe a tegnapi benyomások. és

gyorsan

felöltözött,

azután

szomszéd szobába, Klára szobájába. Sándor lelkében egy pillanatra fölvillant a

a régi gyanú, de leküzdte.

Eszébe

jutottak

nejének

214

tegnap mondott szavai, eszébe

Nagy eiszakot

a saját fogadása.

zte lelkébl

— Bizonyosan apjához ment a

magán

tett

kezd

az újra kísérteni

fenyegetése és

jutott

és el-

rémeket.

faluba,

— gondola

magában, míg szeme nyugtalanul siklott végig a szoba minden zugán s azután az ablakon keresztül Tegnap találkoztak elször egy a kert útjain.

—

évi elválás

Nem

után

s alig

válthattak pár szót egymással.

csoda ha türelmetlenül

korán reggel hozzá

vágyott

rült

sietett,

ölelésére

s

volnék, ha újra

gyanakodni kezdenék, most már belátom, hogy rült

Megtartom fogadásomat, bízni fogok nem adok rá okot, hogy elhagyjon.

volnék.

ben,

Azt

meg

hitte,

tökéletesen megnyugtatta lelkét

s

nm-

nagyon

volt elégedve magával. Szerette volna, ha Klára

látja

e pillanatban,

ha megismeri

lelki

erejét

és

bizalmát, megdicséri és újra biztosítja szerelmérl.

Lelke úgy el volt telve clégllséggel, hogy minden áron találkoznia kellett valakivel, a ki eltt kiöntse.

Eszébe s

jutott a tegnapi jelenet, szüleinek rémülete,

gyorsan,

minden további gondolkozás

nélkül

az

épület túlsó szárnyába indult, az öregek lakosztálya felé.

Atlasz úr ijedten ugrott

az ablak melll, hol

el

rendes szokása szerint szemben

állt

az öreg asszony-

ság karszékével. Mindketten félve néztek a

Sándorra.

Nem

tudták,

mit

akar.

Talán

belép tegnapi

kitörését folytatni ? Kivált Atlasz úr, ki érezte voltát

nézett

Klára irányában,

belép

fiára,

különös

mintha

bnös

bizalmatlansággal

hogy most Manóval tett.

attól félne,

vele akarja folytatni azt, a mit tegnap

ai5

De Sándor nyugodtan kolt,

mint máskor,

lépett nxelléjök, kezet csó-

gyöngéden tudakozódott anyja

s

egészségérl.

— Köszönöm, én vagyok, csak legye— félénken az öreg asszonyság, kinek fiam,

tek

szemei

jól

ti

felelt

jól,

voltak sírva.

ki

— Hol

van

—

Manó?

kérdé Sándor körülte-

kintve a szobában.

A

két öreg

nézett egymásra

ijedten

s

egy ideig

hallgatott.

— Mit akarsz Manóval — kérdé végre halkan öreg asszonyság. — Sajnálom tegnapi összeütközést, — Sándor. — Reménylem, Manó nem viszony. fog köztünk megszakadni — Mégis csak ez Sándor, — jegyzé meg ?

az

a

felelt

belátta hibáját s

a jó testvéri a

jó fiú

elérzékenyülve az öreg asszonyság. Atlasz úr érthetetlen röfögéss/er hangot hallatott,

s

midn

Sándor kérdését egyenesen hozzá

fordulva ismétlé, röviden

Manó

csak

— Hol van — Nem

?

Csak nem utazott

utazott

el,

—

felelt

tegnap este olyan haragos utazni.

De

aztán

felelt,

hogy

rá,

kell,

tenger pénzt. azt izeni,

— ámbár

hogy rögtön el akart neki, hogy itt most fog lépni képviselnek és volt,

föl

ha nem akarja hiába kidobni a

Most

a szolgabíróhoz ment, és

neked

hogy ne haragudjál, ha néhány hétig még

nem

— Eh

el ?

Atlasz úr,

megmondtam

mert

szükség van korteskedni

marad,

annyit

nincs itthon.

I

lesz alkalmatlan, ebédelni

Micsoda beszéd ez ?

—

is

itt

külön fog.

kiáltott

Sándor

3 í(i

türelmetlenül.

gen akar

—

Nem

fog velünk ebédelni? Ide-

lenni szüleinek házában

— Ez

a ház

is,

mind

itt

Manó

is.

Mit

?

írva.

De

öreg asszony

az

jelent ez ?

akarlak megint megharagítni.

fogunk neked alkalmatlankodni.

asszonynyal szépen a pár

is,

—a

maradunk.

— Ha megengedem — Bocsáss meg, nem

Nem

Atlasz úr,

mely reád van

tisza-végi részhez tartozik,

ha megengeded, én

?

— monda

a tied,

szobában és

Mi

az

öreg

meg fogjuk magunkat húzni ebben

itt

fogunk magunknak

teríttetni

is.

— Micsoda beszéd ez — Sándor elkedvetlenedve. — Egészen akartok vonulni tlem? Annyira megsértettelek, hogy megtagadtok? — Tagadjon meg engem Úristen, ha én megtagadlak téged, — monda Atlasz hevesen aztán — de beszéltem mét félénken, habozva kiáltott

?

cl

az

is-

;

folytatá:

Manóval jobbnak

és

az

tartjuk,

ségeddel.

öreg

asszonynyal,

mindnyájan

s

ha téged magadra hagyunk a

nem akarok

Bocsáss meg,

fele-

róla rosszat

mondani, de mi nem vagyunk hozzá valók, nem érezzük jól magunkat mellette, és ha még egyszer olyan

jelenet történnék, mint tegnap este, az öreg

asszony belehalna.

— A mint — monda Sándor, egészen vesztve kedvét ismét visszaesve komor merengésébe. — Nem ma reggel Klárát — tévé hozzá szünet múlva. — Mikor korán reggel mezn jártam, láttam — fasorban, köszöntem Atlasz úr tetszik,

jó

el-

régi

s

láttad

?

a

és

sietve.

is

neki,

a

felelt

— Hová ment? —A — Egyedül — Igen — egyedül, — falu felé. ?

Az öreg kabátját,

felelt

Atlasz úr vontatva.

asszonyság félénken megrántotta férje

De

Sán-

s elaltatott

gya-

mintha hallgatásra akarná

dor észrevette e titkos mozdulatot

inteni.

núja újra fölébredt.

— Nem — monda reszket — Sülyedjek ha együtt láttam — Atlasz — Miért rántotta meg anyám kabátodat? Miért igaz, láttad valakivel,

hangon, közelebb lépve atyjához.

valakivel,

el,

áltott

ki-

úr.

akart

hallgatásra

figyelmeztetni,

ha

semmit sem

láttál ?

— Azt

nem mondom, hogy semmit sem mondom, hogy nem láttam Klárával, hogy élek. Mit láttál?

csak azt igaz,

-

Az öreg

láttam,

a mily

asszonyság rémült tekintettel, esedezve

nézett férjére. Sándor szeme követte

még közelebb

lépve atyjához, elborult

pillantását, s

arczozal i»-

métlé kérdését.

— Miért úgy anyám, hogy megmondod mit — Az öreg asszony hogy engem höz vágsz, mint Manót, — Atlasz neje széke mögé húzódva. — — Sándor magánkívül. — De nem haragszol, ha megmondom — kérdé Atlasz úr aggódva. — Én nem akarok monfél

a

azt,

láttál ?

attól fél,

a

Kit láttál ?

is

felelt

úr,

kiáltott

?

rosszat

föld-

21Ö

dani

Kláráról,

vele,

nem

mezn a ki

esztendt éljen. hogy találkoztak

Nem ;

tegnap

itt

volt és

eltnt

mondani

—

Jól van,

felelt

;

is

volt

de mikor a

jártam, arra láttam lovagolni azt a

rosszat akarok

—

száz

láttam,

is

fiatal urat,

de ne gondold, hogy

Kláráról.

Sándor kurtán, rekedten,

s

kifordult a szobából.

Hiába hitte, hogy kigyógyult, hiába volt megelégedve magával, hogy le tudta gyzni kisért rémeit. Csak aludtak, de az els hangos szóra fölébredtek. megragadták lelkét, birtokba vették

Fölébredtek,

eszét és kergették, elre, vakon, azon

az úton,

me-

lyen leghamarabb vélt nejéhez juthatni.

A

mint a kert ajtaján kilépett

s

a falu

felé for-

végérl Klárát látta maga felé közeledni. Nem egyedül jött, egy férfi karjára támaszkodott. Sándor vére egy pillanatra dult, a távolból,

a

fasor túlsó

mind szíve felé tódult, aztán hirtelen fölkaczagott, rült bolondnak nevezte magát és szeretett volna visszafordulni a kertbe, nehogy Klára meglássa és azt higyje, leskeldött rá. Megismerte a férfit, kit neje mellett látott. Boglár Kálmán volt. Egy ideig habozva állt helyén, nem tudta elhatározni visszafordúljon-e a elé siessen ?

A

fontolását az

kertbe vagy a

közelgk

mily hirtelen elvesztette józan meg-

els gyanúsító szóra, épen oly gyorönmaga eltt, midn látta,

san megszégyelte magát

hogy a gyanú

alaptalan volt. IJjra

Klára tegnapi szavai,

fülében csengtek

s félni kezdett,

hogy

jelenlétét

bizalmatlanságnak fogja tulajdonítni és beváltja fenyegetését.

2

— Mégis okosabb ha ban. — Bizonyosan meglátott,

eléje

lesz,

dola magában, Jiagy léptekkel

19

— gon-

megyek,

megindulva a fasors

ha hirtelen vissza-

fordulnék, azt hinné, leskeldtem rá. Így azt gondolhatja,

azt

s

fogom mondani

is

neki,

hogy

eléje

akarom kisérni és atyjával óhajtottam Hogy is tudtam olyan bolond lenni, olyan

jöttem, haza találkozni.

józan eszemet? Ezentúl

hirtelen elveszteni

óvato-

magamra. Ez

sabb leszek, jobban fogok vigyázni

volt az utolsó eset, esküszöm, a legutolsó.

E

bölcs elhatározással

mosolygó

szemébl

arczczal,

olvassa

vidám

közelg pár

sietett a

elbbi gyanakodását.

volt szüksége. Klára

nem

felé,

nehogy Klára

tekintettel,

De

erre

nem

gondolt arra, hogy férje

is

oly hamar visszaeshetik hibájába

;

a mily nyilt és

bizalmas lelk volt önmaga, olyann&k hitte Sándort is,

s

meg

volt

gyzdve, hogy

gyanakodását tegnap

örökre eltemette.

A

mint közelebb ért hozzá, elbocsátotta apja kar-

ját és feléje futott.

— Valóban szép tled, hogy elém Honnan mentem hogy atyámat meglátogatni tudtad, — Gondolhattam, hogy korán nem mehetsz máshova, — Sándor megkönnylt jöttél.

?

ily

lélekzettel,

felelt

látva,

hogy Klára maga magyarázza kedvezen

ta-

lálkozásukat.

— Most legalább mind együtt — monda haza megfogva hozzájok — Nekem fordulnom, —

folytatjuk utunkat

felé,

ki ezalatt

Klára,

vissza kell

Kálmán.

atyja kezét,

érkezett.

felelt

Boglár

Maradjatok

ti

csak egymásra

legjobban szere-

;

tem, ha mindig egymásra maradtok.

— Mit — kérdé kozva. — Én vártam, hogy egészen — tévé hozzá Sándor. — értesz

ezalatt?

azt

költözni,

hogy

midn

leányodnál

idegen házhoz

— Jobb

nekem

—

a papnál,

csodál-

hozzánk

Inogsz

Nem

járja,

elég hely van

szállj.

lesz

Klára

is

számodra,

— monda

Boglár

Kálmán vidáman, a ki különben nem is idegen reám nézve. Úgyis csak néhány napig maradok itt s e kevés idre nem érdemes újra hurczolkodni. És végre is, beszéljünk szintén, mindnyájan okos emberek vagyunk, az én jelenlétem csak nehezebbé tenné házatokban a békességes együttélést.

Sándor tovább

elpirult és hallgatott.

apját, s

dor karján haza

mondta es

felé

indult.

apjával folytatott

Manó

Klára sem sürgette

miután röviden elbúcsúzott tle, Sán-

abbeli

Útközben Sándor

elhatározását,

hogy ezentúl külön

fognak étkezni.

— Kár

el-

beszélgetését s az öregek

— — vonva. Ha

olyan nagy dolgot csinálniok belle,

monda erre Klára, könnyedén vállat nem bántanak engem, én nagyon szépen megférhetnék velk.

Többet nem beszélt e tárgyról, s ebben követte el a második hibát. Ismét nagyon könnyen, gondatlanul vette Sándor szüleit, s ha nem is mutatott irántok

velk.

A

ellenséges indulatot,

dolog ennyiben

is

nem

is

maradt.

Sándor nem igyekezett Atlasz

urat

igen tördött

Se

Klára,

se

szándékának

;

megváltoztatására bírni

s

Atlasz úr szigorú

követ-

kezetességgel megtartotta a vesztegzárt, melyre magát s az öreg asszonyságot kárhoztatta.

sem

étkezés idején, de különben

Nemcsak

az

találkozott a fiata-

Sándor csak akkor láthatta szüleit, ha szobájokban kereste föl ket. De e látogatások nem igen vidították föl lelkét. Atlasz úr mindig félve, lokkal és

bizonyos tartózkodással beszélt, és

látszott,

hogy

kényelmetlenül, feszesen érzi magát vele szemben az öreg asszonyság szemei folytonosan vörösek vol-

Manóval sem

tak a sok sírástól.

összeütközés óta.

E

beszélt a névnapi

nagyra termett

fiatal

úr ritkán

volt otthon, egész nyakig a politikába merült s foly-

tonosan járt-kelt a kerületben korteskedve és a pénzt költve, és a

ha néha haza vetdött, feltnen kerülte öcscsével vagy sógornjével s mesz-

találkozást

szire

kitért

ellök, ha véletlenül megpillantotta az

udvaron vagy

a folyosón.

Sándort napról-napra jobban leverte és elkedvetlenítette e ferde viszony. Sokkal

kodott családjához

folytonos

szüleivel való

venni

szott

semmi

ledésre.

De nem

;

hogy Klára észre sem

növeked

sem

tett az

szólt

neki

másodrend oka

az igazi, a

f

fe-

nehezére ne esett volna.

mindegyre

kísérletet

mellékes,

nek

bántotta,

a

hogysem e

együttlétet,

szültség, ez elidegenedés

S még jobban

jobban ragasz-

inkább megszokta a

sokkal

és

ok az

lát-

szakadást

és

öregekhez való közesemmit. volt

volt,

Ez úgy

lelki

is

csak

gyötrelmei-

melyet már egészen

legyzöttnek vélt s mely csak azért szunnyadt el egy kis idre, hogy annál nagyobb ervel ébredjen föl.

Mivel Boglár Kálmán nem akart többé az AtlaszKlára többször meglátogatta

kastélyba jönni,

plébános lakásán.

Néha Sándort

néha egyedül ment, ha

midn

férje

is

t

a

magával hívta,

épen nem

volt otthon,

Sándor ilyenkor a legnagyobb bizalmat mutatta nejével szemben, nem is kédezsködött hollétérl s vigyázott, nehogy észre vegye, titkon mily figyelemmel kíséri minden lépését. Pedig csakugyan leskeldött rá, az ördög újra megútra

indult.

ragadta lelkét.

nem

feledte

sával

nem

el

De

óvatosabb volt Klárával szemben

fenyegetését

akart okot adni,

s

;

gyanújának elárulá-

hogy

teljesítse

fenye-

eredménye férjét, de óva-

getését. Klára erélyes föllépésének az az volt,

hogy nem gyógyította ugyan

tosabbá

ki

tette.

Atlasz úr megjegyzése, hogy Lándsa körül

látta,

midn a

nem ment

maga

egy párszor

mezn

a falu

is

lovagolt,

felé

Jent

a falu

többé Sándor fejébl,

ki

hogy ez ember Klárát

lesi

s

megpillantotta, a mint

meg és

gyzdve,

volt

vele

akar

talál-

kozni.

Nejének nem mert ezzel

is

szólni,

getésének beváltására, mieltt igazságról. latra

mert

attól

elárulja bizalmatlanságát s alkalmat

is,

De

hogy

ad fenye-

meggyzdhetnék

az

vére forrni kezdett már a gondo-

hogy ez ember

lálkozni akar vele, s fosztotta

félt,

ez

nyugalmától

nejét

meri

lesni,

hogy tameg-

a gondolat egészen és

a

józan

megfontolástól,

melyet egy ideig magára erszakolt.

De Lándsa Jen ólálkodását más is észrevette, nemcsak Sándor. Errl beszélt Boglár Kálmán, mi-

:

"3

dn

leánya egy héttel

nevezetes évforduló után

a

ismét meglátogatta.

— Ezt az embert nagyon

körül. "Valóban

és

találkozni

úgy

gyakran látom a

falu

magát, mintha reád lesne

viseli

akarna veled, vagy mintha gyanúba

akarna hozni, hogy találkoztok.

Mentl

tovább gon-

dolkozom, annál világosabb lesz elttem, hogy ez

embert olyanok hozták

ide,

kiknek érdekében

áll

konkolyt hinteni közétek, és ez a folytonos ólál-

kodása

tervökhöz tartozik, hogy ébren tartsák

is

férjed gyanúját.

— Meglehet, de nem érnek — Klára könnyedén. — Sándort már kigyógyítottam most bizalommal irántam. — Hm, az gyógyulások nem zárják — Nem hiszem, nem tudom hogy Sándor azok miket tlem még kedni merne bennem, — monda Klára hevesen. — No, azért még sem szeretném nagy próczélt,

felelt

s

viseltetik

föltétlen

ilyen

ki

a

recidjvát.

hinni,

után,

a

kétel-

hallott,

no,

bára

tenni

erejét.

Tisztába akarok jönni evvel

Lándsával és szándékával

;

a

nem tröm, hogy még

sokáig folytassa e játékot.

Klára egy ideig hallgatott, habozni látszott után

ert

vett

magán,

közelebb

lépett

körülnézett, nincs-e valaki a közelben,

szélgetés a plébános kertjében

;

az-

apjához,

mert e be-

történt, s aztán hal-

kan monda

— Nem

akartam neked

nélkül fölingereljelek,

nem

szólni, is

nehogy szükség

tartottam jelentékeny

dolognak, de ha azt hiszed, hogy ez az ember

még

ai4 veszélyes lehet boldogságomra, mégis jobb lesz, ha

beszélünk róla és szándékáról.

Már

több levelet

kaptam tle.

— Levelet? Mirl —

írt?

Ostobaságokról. Szerelmérl, bnbánatáról s

több effélérl.

— Megmutattad férjednek — Miért mutattam volna

veszi,

még

?

meg? Ha komolyan

párbaj lehetett volna belle.

ked sem szóltam

magamra nézve

eddig,

Látod, neoly jelen-

téktelen dolognak tartom az egészet.

— Mit — Széttéptem — Mikor kaptad — Mikor Várj

tettél a levelekkel ?

és eldobtam.

?

az utolsó levelet? csak,

Egy

tegnap kaptam.

kis

hadd gondolkozzam. Igen, parasztleány adta át, épen

mikor haza mentem tled

— Mi —

s

beléptem a kertajtón.

volt e levélben?

nem tudom. El sem olvastam. Rá írásra s nem lévén kíváncsi Lándsa

Biz' én

mertem az

is-

úr

vallomásaira, olvasatlanul széttéptem.

—

Kár volt elbb nem szólnod e levelekrl. Ha Sándornak egyik vagy másik kezébe került volna, ki

tudja,

nem

ébredt

volna-e

dása?

—

Sándorról

biztos

ers meggyzdéssel. nekem s eddig meg is lódnám benne, ha nújával

—

gondolni.

akkor

vagyok,

—

föl

—

Föltétlen

tartotta szavát.

újra

gyanako-

monda Klára bizalmat ígért

Ha

újra csa-

újra megsértené önérzetemet gya-

— de

nem, erre nem

is

akarok

— Csiky

:

Az

J^ár volt elbb nem szólnod e leveleidrl.

Atlasz-család.

114. lap.

"5

—

De én akarok rá gondolni. Véget fogok vetni ennek a Lándsa-komédiának. Hogy van veled valami Vagy

szándéka, az bizonyos. hódítja szerelmedet

—

A

szamár

—

1

hogy meg-

azt hiszi,

s azért jár

utánad —

Klára megve-

vágott közbe

tleg.

— Ez még

kisebb rossz volna,

a

De

lehetne ábrándítani.

ki

én

attól

ebbl hamar

mindaz, a mi történt, Lándsa idejövetele,

történt s czélja

Majd

ned. s

ólálkodása,

levelezése,

tása,

hogy

az,

meglátjuk

.

.

.

minden

férjedet

tcrvszerleg

föingerelje elle-

Most menj nyugodtan haza

a többit bízd reám. Jót állok róla,

Jen nem

hogy bemuta-

tartok,

fog többé utánad járni,

hogy e Lándsa sem leveleivel

alkalmatlankodni.

Boglár Kálmán ezen a napon egész a kertajtóig

még

leányát s

kísérte

Különösen aggódó

máskor nem igen

és

ott

is

sokáig beszélt vele.

gyöngéd

volt szokása, s

volt

a

iránta,

nagyon

mi

elütött at-

könnyed modortól, melylyel rendesen viselte s a mely inkább fiút, mint leányt illetett volna meg. Klára is gondolkozóbb, el-

tól a

magát vele szemben

fogultabb volt, mint rendesen, mintha atyjának hangulata

t

gét

melyben, a mint

is megszállta volna. A nagy jelenet óta, melyben elször ismerte meg Sándor féltékenysé-

s

hibájából,

most

jutott

hitte,

örökre kigyógyította

elször eszébe, hogy

férje

gyanúja újra fölébredhet, hogy újra megbánthatja bizalmatlanságával,

hogy boldogsága nem nyugszik

egészen biztos alapon és

saját hibája nélkül minden perczben megsemmisülhet. Nagyon boldogtaCtiky

:

As

AtlaM-c*alád.

i

$

3a6 lanná tette c gondolat s egészen elérzékenyiíft,

dn végre

n\í-

elbúcsúzott atyjától s a kerten át a kastély

felé indult.

Sándort

nem

a cselédektl

s hallá,

hogy

kások után nézni. Máskor

hogy vozik

Kérdezsködött utána ment a munsem tnt volna neki,

találta otthon.

a pusztára föl

férje gazdasági dolgaiban ;

de most ez

is

hosszabb idre tá-

rosszul esett

nem

;

tudta, miért,

meg lelkét. ma különösen érezte ez ürességet. A cselédeken kívül nem volt kivel szót váltania az öregek ki nem mozdultak szobájokból, Klára már napok óta nem látta ket s eszébe valami kínos, kellemetlen érzés szállta

A

nagy kastély egészen üres volt

s

;

sem jutott, hogy fölkeresse szobájokban. Pedig nagyon elhagyatva érezte magát, soha sem vágyott még ennyire emberi szó után. Ablakához lt s onnan leste férje érkezését.

Sándor

gyon sok dolog végezhette

el.

volt

A

kinn

a

igaz,

volt. Igaz,

falu felé lovagolni ?

nyugtatta

tette

a

elbb nem tett,

Jent

nem

színlelésére.

nézett,

látja-e ismét a

látott, s ez,

lelkét,

ha nem

legalább képessé

De

aggodalmai eloszlottak

boldogan hajtotta álomra

Midn

leste,

Semmit sem

meg gyanakvó

nyugalom

elég volt,

most

s

hogy nem annyira munkásai után

mint inkább Lándsa

is

s

nem

szemébl, vonásaiból gondolatait. De Sándor arczai hogy kinn járt a pusztán, de az

gyekezett kiolvasni

is

pusztán

mit Klára eddig

figyelemmel nézett arczába,

nyugodt

Azt mondta, hogy na-

este érkezett haza.

Klárának ez s

is

megnyugodva,

fejét.

Sándor másnap reggel

kilépett szobájából,

227

Olyan rég

atyját találta a tornáczon.

Atlasz

hogy

volt már,

épületnek ebbe a szárnyába lépett,

úr az

hogy Sándor nemcsak meglepetést, hanem ijedséget is

érzett látására.

— Az valami van anyám — gyorsan apja — Az öreg asszony nem úgyis elég rosszul van mindennap, mióta folytonosan — Atlisz úr mellé — De most nincs rosszabbul, mintha veréstl baj

Istenért,

rosszul ?

? talán

lett

elé sietve.

kiáltott,

lett rosszul,

sír

sóhajt,

a

felelt

és

lapulva,

fal

félne.

meg fog örülni, ha megmég gondolsz vele valamit. monda Sándor elkedvetle-

mint rendesen, és nagyon

mondom Eh

—

nlve,

neki,

hogy

atyám,

!

— azért

te

—

látogattál

meg, hogy ismét szemre-

hányásokat tégy?

— Nem

hogy szemrehá-

azért látogattalak meg,

nyásokat tegyek; és ha te haragszol, akkor inkább

visszamegyek a szobámba. Ezzel Atlasz úr megfordult

hoz lapulva visszafelé

— Ugyan atyám, — kerülve

s

s

még mindig

a fal-

indult. kiáltott

elzárva elle

a

Sándor Atlasz úr

visszavonulási vonalat,

elé

—

mire való ez a tréfa vagy épen gúny? Valóban úgy félnél tlem vagy idegen

viseled magadat, mintha volnál saját házadban.

— Mondtam

már, hogy ez a ház a tied,

Atlasz úr megállva,

—

és én

félek a feleségedtl, mert te ki

t

—

nem azt

—

felelt

félek tled,

de

földhöz vágod, a

bántja.

Azon legkönnyebben

bántjátok t,

—

felelt

lehet

segftni,

Sándor elkomorodva.

ha

nem

.

228

— Ki —

—

akarja bántani ?

Slyedjek

ten.

azért jötten\ most

kiáltott Atlasz

ha bántani

el,

is ide,

hogy neki

úr

ijed-

akarom, hiszen szolgálatot te-

gyek.

— — Ha

Szolgálatot, Klárának

nem

és

I

nem akarok

Micsoda

szolgálatot ?

meg, elmondom

meg, mert én a

haragudjál

dom

haragszol

tiszta

de ne

;

mon-

igazságot

Klárára rosszat fogni. Tegnap

épen az udvaron voltam és Cserepes Andrásbeszéltem, mikor egy idegen parasztleány lépett

este sal

be a kapun. Oda ment Cserepes Andráshoz és kérdezte tle, hol van a nagyságos asszony? járt

tudtam, hogy Kláráról kérdezsködik,

mert az

öreg asszonyt most már senki sem

hívja

asszonynak. Cserepes András, a

kíváncsi

ki

azt

Mind-

nagyságos

ember,

kérdezte, hogy mit akar a nagyságos asszonynyal ?

Én nem mertem tor ember.

A

kérdezni, de Cserepes András bá-

kis

leány erre azt

hogy semmi

felelte,

közünk hozzá, csak mutassuk meg, hol van a nagyságos asszony. Gondoltam, hogy nem teszek semmi rosszat, ha megmondom, hogy fönt van a szobájában és a nagyságos

úr

is

vele van.

A

nagyságos úr te

vagy. Erre a parasztleány megijedt és azt jaj,

akkor

nem adhatom oda

a levelet

.

mondta S

.

— Micsoda — Sándor. — Én kérdeztem, hogy micsoda levelet ?

is

levelet?

azt

folytatá Atlasz úr.

A

kis leány azt felelte,

a levelet titokban kell adni,

mert

nekem

kiáltott

ígérte,

hogy

— azt

a nagyságos asszony kezébe

és a felét

azért jó borravalót kapott,

ha magamra vállalom a

nyosan inasnak nézett,

a

levelet.

mi máskor

is

Bizo-

megesett

.

:

;

"9 már homályos volt, nem láthatta, hogy hagytam a borravalót és átvettem a levelet, de már kés volt, nem akartam Klárát háborgatni. Talán már le is feküdt, és gondoltam, éjjel úgy sem tehet semmit, elég, ha másnap regrajtam, és

úr vagyok. Neki

meg

gel kapja

rosszul tettem

— Add —A

levelet.

a .

Ne

haragudjál, ha talán

.

ide azt a levelet,

— monda Sándor. —

leány ugyan azt mondta,

kis

lénken Atlasz úr,

kezébe adjam

;

a nagyságos asszony de hát én neked mégis atyád vagyok

és az öreg asszony

is

azt mondta,

mit sem szabad eltitkolni.

mondani

rosszat akarok

nem

levélben és

folytatá fé-

— hogy csak

— Add ide a

is

;

De én

hogy tled sem-

ne hidd, hogy Klárára

nem tudom, mi van

a

akarom tudni.

levelet

!

—

ismétlé Sándor.

egy kis lepecsételt hogy Sándor nem várta, feléje nyújtsa kikapta kezébl, gyorsan megnézte pecsétjét, boríAtlasz úr zsebébe nyúlt

levelet vett

tékát.

és

ki.

Semmi czím nem

volt rajta. Föl akarta szakítni

de keze félúton megállt

a pecsétet,

gondolkozni egy pillanatra mintha megszégyelte volna de a vér már fejébe tódult, józan esze el;

látszott s

magát némult

;

s

örvend

nem

hallott

suttogását.

mást, mint a gyanakodás kár-

Gyorsan

feltörte

a pecsétet és

elolvasta a levelet.

Arcza halálosan elsápadt, azután kigyuladt, szeme villámlott,

szorítá

hoz

mialatt ökölre

magába

futott,

udvarra

«

fogott

a papírdarabot,

föirántotta s

keze görcsösen

a folyosó

ers hangon

ablaká-

lekiáltott

az

!

!

230

— Lovamat

Rögtön nyergeljétek meg lovamat

!

Atlasz úr kissé félrehúzódva

aggódó figyelemmel tudta,

kísérte

a

s

falhoz lapulva,

mozdulatait,

fia

nem

s

vagy megrémüljön a levél hatása

örüljön-e

miatt?

— Mi történt? Miért oly után? — kérdé Klára ajtóba — Te vagy Épen jókor — dor magánkívül. — Hej léhtk — ismét kiáltasz

az

jöttél

?

!

zal a lóval

Azután Klárához

!

!

— Azt

lépett,

rodás,

nem

tudott

rémület

nyújtani,

rjöng

állt

sietek,

szólni.

A

megbénította s

mintha így

alakjai

kárörvend

De

s

föl hábo-

Tágra

nyelvét.

nyílt

csak két kezét tudta fe-

akarná

megakadályozni

kitörésében. Atlasz úr ijedten,

fölriasztotta s a folyosó

ség

meg-

az ajtó-

hogy megöljem

meglepetés,

félelem és

öröm vegyes érzésével lapult a falhoz s szott a bekövetkez dolgokat. A nagy zaj is

ablakon.

kérdezed, mit akarok? Miért kiáltok

szemekkel nézett férjére léje

Sán-

már az-

a meglepetéstl

ki

lovam után ? Szeretdhöz Klára

kiáltott

siessetek

dermedve, mozdulatlanul, halaványan ban.

lovad

kihajolva az

kiáltott

I

crvd

lépve.

várni

lát-

a háziakat

végén föltntek a cseléd-

mögöttök biztos távolságban

Manó

arcza.

Sándor nem

látott

ebbl

semmit.

Nem

látott

Megragadta feléje ersen magához rántotta. A testi

mást, mint neje halvány arczát. nyújtott kezét s

fájdalom, a durva sértés sötét lánggal

vonta be az

asszony sápadt arczát és hangot adott megbénult nyelvére.

— Sándor — !

sikoltott

Klára,

hasztalanul igye-

*3«

ers

kezve kirántani kezét az

Megrültél

jelent ez ?

—

—

Olvasd ezt! olvasd ezt!

szeme

A

vaskapocsból.

elé tartva az

betk

Mit

Sándor,

összegyrt papírlapot.

akadozva tudta elolvasni a néhány

s

lihegett

összefolytak szeme eltt

Lándsa

csalás sorait.

—

?

Jen

;

csak nehezen

sort, a legaljasabb

neve volt a levél alá írva

a forró, a boldog, a kielégített szerelem hangján

hozzá, mintha már többször találkoztak

írt

faluban

s

meknek

;

mintha atyja

volna a

szövetségese volna szerel-

is

ma

új találkozásra hívja

estére

s

férjérl

gúnynyal és szánakozással beszél.

- Hazugság! hazugság! szakkal kirántva kezét

bott levelet.

De

egy

—

sikoltott Klára,

er-

lábával tiporva a földre do-

s

pillanat

múlva eltnt arczáról

a méltatlankodás lángja, ismét elhal aványult, és szi-

komolyan, szomorúan férjére emelte

lárd tekintettel,

szemét.

— És — Eh

te ezt elhitted

?

— kérdé fájdalmasan. —

most a nagy szavakkal kiáltott az eszeveszett ember. Szép dolog, bizalmat kö!

félre

vetelni, s a

—

bizalom palástja

!

alatt elárulni hitet,

be-

Most már nem errl van szó, büntetés j. Elször , azután te. Félre

csületet, szerelmet.

most már

a

tlem Elbb azzal a másikkal Nagy ervel ellökte magától !

ijedten lasz

úr

gondolt.

bl

eléje lépett s

valóban

Hogy

szavakra

volt

ijedve.

At-

Erre soha sem

féltékeny lesz, és féltékenység-

eltaszítja nejét, ezt

Klárát igazán

atyját, ki e

vissza akarta tartóztatni.

meg

fia

számolok.

rendén valónak

bnösnek

hitte s

tartotta,

mert

legfbb vágya

volt.

;

«3«

megszab adítni tle

ki,

magát, hogy talán életét

nem

is

elveszítse, erre Atlasz úr

számolt, s csak most, fiának utolsó szavaira de-

rült' föl

ten

De hogy Sándor neje hogy golyónak tegye ki

családját.

miatt párbajra álljon

fia

eltte a rémes világosság. Kétségbeeset-

magát

elé vetette

s

midn

ez

jából, Klárának fordult s megátkozta

len okát

fia

romlásának.

ban

;

Klára

nem

is

hallgatott

elbbi lesújtó még mindig némán, dermedten állt az ajtó-

a tehetetlen

hatástól

De

öreg ember átkaira

félrelökte út-

t, mint egyet-

azután

;

megfordult, hosszú

nézett a folyosón

s

az

végig

tekintettel

a csoportosuló alakokon, és las-

san visszament szobájába.

Sándor

elrohant a lépcsn, lovára patant,

ezalatt

kihozatta pisztolyait és elvágtatott a Yolkán-kastély

Egyszer sem nézett vissza elhagyott házára, mintha háta mögött ijeszt rémek kergetnék, kik ell felé.

épen oly mohón igyekszik menekülni, mint útjának hogy az után, a mit most nejével tett, nincs többé visszalépés, nincs módja a czélját elérni. Érezte,

kiengeszteldésnek,

már csaknem

attól

s

csodálatos ellenmondással most

kezdett

félni,

hogy nem

igaz lenni az, a mi így fölháborította lelkét.

nem

zései, gondolatai

talál

De

ér-

voltak tiszták, öntudatosak

zavarosan keringet, fejében a harag, boszúvágy, szé-

gyen, megbánás,

s

vágtatott vakon, gondolkozás nél-

kül, tovább, tovább, az útszéli fák

és kavicshalmok

rohamosan tntek el mellette, s a mezn dolgozó munkások, a kik paraszt kényei emmei akarták köszönteni földesurokat, már csak a messze távolság-

INémán, hosszasan nézte mozdulatlan arczát.

Csiky

:

Az

Atlasz-család.

136. lap.

ban

vágtató

tova

látták

mire

alakját,

kalapjokig

emelték kezökct.

Midn

Sándor tajtékzó lován bevágtatott a Volkán-kastély udvarára, itt mindent nagy fölfordulásban

talált.

Valami nagy dolog történhetett.

lédek rémült tekintettel futkostak tetlen

ki

cse-

szavakat kiabálva s egymást riasztgatva, az

udvaron lovakat fogtak be a kocsiba össze-vissza

cserélte

A

mindent.

még jobban nem volt

midn

s

állt,

Sándort meglátta,

hangos jajveszékléssel

Sándor leugrott

látható,

lováról, s az

gára hagyta a reszket lábú

de

jobban görnyedezve,

ralmasan nyújtogatva és tenyereit feje fölött,

kocsis

összezavar-

ház úrnje

nagybátyja a tornáczon

mint valaha,

a

s

szerszámokat, míg a körü-

a

lötte állók segítni akartak s

tak

A

és be, érthe-

karjait si-

összecsapkodva

sietett feléje.

udvar közepén ma-

állatot.

Góg

Ferencz e

pillanatban melléje érkezett.

— Mily csapás mily szerencsétlenség — az jogtudós, megragadva vendégének — mindkét hozta nagyságodat szerény házunkba, e szomorú alkalommal. — még Lándsa Jen — kérdé Sándor lihegve, rekedten. — — oh nagyon !

!

tott

kezét.

Itt

Isten

lakik

Itt lakik,

Góg

jajga-

alázatos

?

itt

is

sóhajtott

lakik!

Ferenci, barátságosan rázva vendégének fogva

tartott kezeit.

— Itthon van? — kérdé — Itthon van, oh nagyon

Sándor

a ház

felé in-

dulva.

Góg

Fcrencz.

is

itthon van,

— Méltóztassék

besétálni

— nyögött !

Szeretett

!

«54 Lilla

húgom

ugyan, de

elájult

rögtn magához fog

térni, ha meghallja becses jelenlétét.

—

—

Hol van?

haladva a ház

Sándor, gyorsan tovább

Icérdé

felé.

— húgom? — Lándsa Jent kérdem, — Sándor metlenül. — Szobájában, vendégszobában, oh nagyon van — Góg Ferencz. — Épen most oda. — Oda — Sándor hirtelen meg— Mit Miért ez Lilla

türel-

felelt

a

ott

is

sóhajtott,

vitték

vitték

jelent

állva.

—

kiáltott

!

méltóztatott jönni.

Oh

a botrány

?

Azt hittem azért

mily csapás, mily szerencsét-

húgom

lenség! Szegény Lilla

És

vitték ?

?

Hát nem méltóztatik tudni

bele

fog betegedni.

a törvényszéki tárgyalás.

!

Oh oh !

— Semmit sem tudok. Mi történt? Feleljen! — Sándor — Szegény Lándsa Jen, ember, ma reggel súlyosan megsebesült párbajban. — Párbajban — Sándor roppant meg— Kivel párbaja? — Boglár Kálmánnal, — Góg Ferencz. — izgatottan.

kiáltott

e

viruló fiatal

kiáltott

!

lepetéssel.

volt

felelt

Tegnap titkon

este

itt

Én

az ajtón hallgatóztam s

dósítni akartam

a

szolgabírót,

ma

fiatal

s

ba-

reggel tu-

de elkéstem.

A

pár-

kora hajnalban már megtörtént, pisztolyra, és

szegény Lándsánk gyilkos golyót.

gom

egy szomszéd ismersünkkel

néhány szót beszélt szerencsétlen

rátunkkal.

baj

volt

elájult,

hn

Nem

dobogó keblébe kapta

a

régen hozták haza, Lilla hú-

én orvosért küldtem, de e nyomorult

:

*35

még most sem

kocsis

befogni

tudta

a

lovakat, és

szegény megsebesült barátunk magányosan vergdik halálos kórágyán, illetleg pamlagán.

— Hol

van

monda Sándor,

— Látni

Vezessen hozzá. Látni akarom,

?

— monda Gg

sictett,

s

indulni.

Gg

~

tovább

kénytelen volt ismét meg-

Ferencz

akarja?

Látni

meg-

Ferencz,

De Sándor

zavartan vakarva orrát.

állva és

lépcsn.

fölfelé indulva a

akarja?

—

Valóban nem ajánlom

I

Marczangoló látvány az érz szívnek. Ismétlem, látni akarom. Hol van szobája?

—

Góg Végig

nem mert több

Ferencz

Sándort

vezette

a

ellenvetést tenni.

sem

tornáczon, semmit

szólva többé, csak egy nagy kétszárnyú ajtó eltt

meg

s tett

állt

újabb kisérletet, mondván

— Szeretett

húgom

Lilla

boudoirja,

most

hol

ájultan fekszik hölgyei közepett.

De

mivel Sándor

még

pett

be a kétszárnyú

Góg

Ferencz

is

utána

lépcsn az emeletre

e csábító biztatásra

s a

sem

hanem tovább

ajtón,

futott,

fölvezette

a

lé-

sietett,

széles

folyosó végén megállt egy

ajtó eltt.

—

Íme a szenved szobája, hangon és orrát fújva, mintha dor óvatosan kinyitotta az

— monda sírás

ajtót

és

reszket

erltetné. Sánbelépett.

Góg

Ferencz lassan utána lopózott, hogy legalább tanúja legyen e nagy jelentség találkozásnak.

A

sebesült a pamlagon feküdt. Mellette egy öreg

asszony

ült, a

kulcsárné, és hideg borogatást rakott

fejére és mellére, a mit

mánya

rendelt,

míg

a

Góg

Ferencz orvosi tudo-

kocsi

elhozza a hivatásbeli

>36 orvost.

De úgy

A sebesült

látszék, ez

szeme

már késn fog

hunyva, lélekzete

le volt

nem

érkezni.

nem

hal-

más nyoma, mint elkékült ajkainak gyönge reszketése.

latszott,

sápadt arczán

Nyakkendje kítva mellén

volt bontva, inge

föl

s

látszott az életnek

néhány vércsepp

szét volt sza-

látszott rajta,

nem

több.

— Az

elbb még

monda súgva

az

borzasztóan

félrebeszélt,

—

—

ápolón a belépknek, de azután már lélekzése is alig hallatszik.

elcsendesült, most

Sándor

a sebesült fölé hajolt és

nézte mozdulatlan arczát.

A harag,

némán, hosszasan a gylölet, a fél-

tékenység, mely ide kergette, hogy elvegye ez em-

ber

életét, mindez eltnt szívébl a halál felséges nyugalma eltt. De a haldokló mellébl hörg sóhaj

tört ki és

szeme

lassan

megnyílt. Félig megüvege-

scdett tekintete a föléje hajló szott kifejezésébl,

jobb kezét lassan fölemelte és déssel mozogtak.

egyre tágabbra

arcára esett

hogy megismerte. Szólni

De nem

nyilt s

ajkai

és látakart,

kínos erlkö-

tudott hangot adni, szeme

megkövült tekintete mereven

nézte a föléje hajló arczot, mialatt fölemelt keze tehetetlenül visszaesett, ajkán

meg

néhány vércsepp

jelent

és álla leesett.

— Meghalt, — monda az ápolón, megfogva tehetetlen kezet melléhez tapasztva — Meghalt szegény, pedig hogy mon-

a

fü-

és a halott

láttam,

lét.

dani akart valamit.

Sándor még mindig a halott fölé hajolt, kinyílt szemébe nézve mereven, mintha még mindig azt a szót várná,

mely már nem tudta elhagyni

ajkait.

'37

Dc

Góg

a halott arcza mozdulatlan maradt.

kezdte magát érezni,

rosszul

kérte, távozzanak

karját,

halottat az

Ferencz

megilletve Sándor

s

és hagyják a

a szobából

ápolónre, hogy elkészítse

a ra-

testét

vatalra.

Sándor ból,

lassan,

még

tekintve,

elgondolkozva ment

egyszer megállva

az

a szobá-

ki

és

ajtónál

vissza-

mintha várná, hogy a halott visszahívja és

kimondja azt az utolsó

mely megkövülve

szót,

kán maradt. Mit akart mondani

?

Mit

akart

aj-

mon-

dani ?

— monda — Vajon mit mondani Ferencz, mintha visszhangot adna Sándor rengésére. — Mert annyi bizonyos, hogy akart

?

lelki

Góg töp-

akart va-

lamit

Ki tudja, talán jobb, hogy

mondani

szólhatott, — tévé

nagybácsi

hozzá gondolatban az érdemes

—

és cselszöv,

szinték szoktak lenni

.

.

.

a haldoklók átkozottul

E

—

szomorú látvány, Sándort a halot-

folytatá ismét fenhangon, kivonva tas szobából és

nem

megindulva vele a lépcs

felé,

—e

szomorú látvány mélyen megrendíté nagyságod érz szívét, a mint szerencsém van észrevenni. Méltóztassék megtisztelni lenlétével

s

szerény ebédlnket becses je-

némi ersít reggelit venni magához,

mely kedves alkalomra, reménylem,

Lilla

húgom

is

magához fog térni tartós ájulásából. De Sándor nem válaszolt e nyájas meghívásra semmit. Nem is hallotta. Elgondolkozva, magába merülve,

mintegy

gépileg ment

tán végig az alsó tornáczon

Lovát

ott tartotta

s

le

onnan

a lépcsn, le

az-

az udvarra.

egy házi szolga. Sándor

sz

nél-

1^8

kül a

nyeregbe

Góg

Ferenczet,

ült és a

kapu felé

indult,

majd fellökve

nagy vendégszeretetében

ki

kantárába kapaszkodott

a paripa

úgy isn\ételte meghívását. Lassan, csöndes ügetéssel ment vissza Sándor az

úton, melyet

dokló

s

nem régen vágtatva tett meg. A halnem mondott utolsó szava egészen

látása, ki

elfoglalta lelkét s lova ösztönére

vezet

a haza

találja

utat.

De

bízta,

hogy meg-

meghatottságát és

töprengését nemsokára sokkal kínosabb érzés szo-

Hogyan fog

lelkébl.

rítá ki

hogy ismét igazságtalanul vádolta

bocsánatát. Erezte, és

neje elé lépni, mit fog

hogyan nyeri meg bocsánatát? Igen,

neki mondani,

hogy e vád

halálos sértés volt

Mentl

nejére.

mentl jobban eltöltötte lelkét ez érzés, annál ersebb lett meggyzdése, hogy Klára nem fog megbocsátani és hogy nem is érdemli meg bocsánatát. Mit fog tenni ? Hogyan tovább gondolkozott

rajta,

fog szemébe nézni

Minél jobban közeledett haza

felé,

szinte megijedt,

get ért

De

kínos nyugtalanság, és

a hosszú, lassú út mégis vé-

kapuban hangos örömrivalgás üdvözlé. Atleste visszaérkezését, s kitör örömmel

itt

sietett eléje,

kül jött haza.

midn

A

lerántotta

megtörtént,

—

lováról,

Boglár Kálmán már meghalt.

hogy épségben,

baj

nél-

mohón

fiát

a lóról és

de

nekem nem

a párbajról.

párbaj

benne részem, le

látta,

Majd

kérdezsködött

szállva

midn

a

megállt a kapu eltt.

s lova

a

lasz úr

—

?

annál inkább elfogta

felelt

se

hívta

a

ki,

volt

Sándor komoran, de nem

—

kapun nem lépve be. s mire oda értem, Lándsa

;

130

—

Kálmán?

a Boglár

Hát

kérdé Atlasz úr

rémülten.

— Nem tudom. Semmit sem tudok. Ne kérdezz többet. — Hol van Klára? — Elment, — félénken Atlasz — Elment! Hová mentV — Sándor, úgy úr.

felelt

kiáltott

megrántva a kantárszárat, hogy megriadt paripája ágaskodni kezdett.

— Nem

ágaskodó

tudom,

ló

A

s

—

felelt

Atlasz úr elugorva az

még jobban megijedve Sán-

Mihelyt eltávoztál, a szobájába onnan néhány perez múlva a kertbe sietett.

dor hangjától. ment,

—

melll, de

cselédek látták a falu felé menni.

Sándor megsarkantyúzta szó nélkül

a

vágtatott.

felé

falu

lovát

minden további Csak most jutott

s

eszébe, hogy Klára beválthatja fenyegetését és örökre

Ez a gondolat visszaadta bátorságát most már nem rettegett neje elé lépni, nem halo-

elhagyja t.

minden más érzést elnémított lelkében az egyetlen, ijeszt gondolat, hogy örökre gatta

a találkozást

;

elvesztette nejét.

Midn

a paplakba érkezett, a plébános eléje sic-

tett és lesegítette lováról.

— Hol van Klára? — — Elutazott —

volt

atyjával,

Sándor els szava.

felelt a

plébános komo-

lyan, hidegen.

—

Elutazott?

— Ez

az

Hová?

titkuk.

jök közt, miért hagyta

—

Ön el

kiáltott

tudja,

Sándor.

mi történt kette-

neje örökre.

elhagyta, ezt izenteti általam.

Mert örökre

340

— Megérdemeltem,

oh I megérd-jmeltem, Sándor tompa kétségbeeséssel. Aztán nem is szólt többet. Ismét felült

— só-

hajtott

s lassan,

szárat, az

lovára,

lecsüggesztett fvel, eleresztve a kantár-

okos

állatra bízta,

vigye, a

merre

akarja.

6

XIV. (Az épOlet

Az

inog.J

Atlasz-család ismét

birtokába vette a kastélyt, az ,

si

Manó

kastélyt, mint

Atlasz

nevezni.

szerette

úr újra kezdett lélekzeni.

A bl,

most már

s azt hitte,

jövt. Fia megszabadult a volt a család

nyugtalanul

szüleit

is,

láthatja

tisztán

ntl,

ki

fényes

a

örökös akadálya

emelkedésének. Igaz, hogy most

nagyon szomorú és fvel,

szemé-

szálka kihullt

nem

el

van keseredve

jár,

beszél

kerüli

alig

relem után fog epedni és szeme végre

nt,

ki

régen készletben

tartja

de ez

;

enyészni, újra visszajön életkedve, üres szíve

látni azt a

még

és olyan harapós

mernek hozzá szólni mind csak múló fájdalom, mely nemsokára

kedvben van, hogy

még

lehorgasztott

embereket,

az

senkivel

;

el

fog

új

sze-

meg

fogja

számára

a

boldogságot. Atlasz úr erre nézve egészen nyugodt. C«iky

:

Az

Atlttz-ctalád.

1

»

!

a4a

Tudja, hogy így fog történni a

ki jól

igen tudós

férfiú.

lelki furdal ást

fiának

biztosította róla

;

ismeri a nagy világot, és

mostani

Góg

De nem

ki

Természetes tehát, hogy semmiféle

nem

érzett sem a történt dolgok, sem szomorú állapota miatt; hiszen

mindent fiának boldogságáért tett s meg zdve, hogy mindent a legjobban tett.

gy-

volt

diada-

zavartalanul

élvezhette

sokáig

Néhány nap muIva sürgönyt

lát.

Manó,

Ferencz, a

kapott a fváros-

Eveline grófnétól, e lakonikus rövjdség, de

ból

jelents tartalommal: «Nagy baj van. tön.

Hozz magaddal annyi

rög-

fel

Jöjj

pénzt, a mennyit csak

tudsz.

— Seregeknek ura! —

pedve

és

megmutatva

kiáltott

Manó

Atlasz úr elké-

fiának a sürgönyt, mert

Sándor, mint rendesen, most sem volt otthon.

Hozz magaddal annyi

pénzt, a mennyit csak tudsz

Érted ezt?

— Nagyon

könnyen megérthet,

—

savanyú arczczal, mert a pénzre neki sége volt

— Mit

s a készlet

jelent ez ?

kezébl

fia

kell

nem

—

?

nagy szük-

volt kimeríthetetlen.

kiáltott

Csak nem

megint parkett-gyárát vagy

Atlasz úr, kikapva

állított

nem

akart

az adósságcsinálásnak,

— Én meg Manó szakértl börzén a gróf — — A börzén tépve kétségbeesésében. — eg.

a

Mire

a gróf

repczével

— jegyzé

azt gyanítom,

hogy

játszott.

játszott

ját

—

föl

spekulálni ?

— Sok módja van

Manó

felelt

is

a sürgönyt és újra elolvasva.

nekik a pénz

—

!

üvöltött Atlasz

Még

úr,

ha-

csak az volt

!

*43

ernek erejével zsidó akar lenni? Nem megmondtam neki, hogy a gróf maradjon grófnak és ne avatkozzék a zsidó dolgába? Honnan tudod,

hátra! Hát

hogy

a börzén játszott?

—

Tudtam, mikor még oda fönn voltam. Azt

mondta, neki biztos játéka van a börzén, mert képvisel lévén, elre

tudja

a

politikai

változásokat.

nagyon megkért, hogy ne szóljak neked. Meg akart lepni téged, mikor majd legalább egy milliója

De

lesz.

—

—

Ugyan csak meglepett engem sóhajtott úr elkeseredve. Azt gondoltam, vele !

Atlasz

—

már mindent rendbe hoztam,

van,

s itt

újra kezdi

meg

Elspekulálja a pénzemet, te

a bolondját.

vered itthon a maradékot. Tönkre tesztek

!

el-

tönkre

tesztek

— No

csak ne

öreg,

sírj

a koczka. Sándor most

maholnap

milliói

újra

nemsokára megfordul

már szabad, a Volkán bácsi megaranyozzák az Atlasz-

napot.

Ez

a kilátás

kissé

megvigasztalta ugyan Atlasz

de azzal az ers elhatározással

urat,

hogy vejében többé nem fog

nem hagyja

gróf,

többé sem a

itt

;

nélkül.

sem

a

hetik

akármilyen

Nem

engedi lakni,

a

a

magát

a vasútra,

s

fvárosban

járhat vadászni, adhat lakomákat,

heti

ült

képviselségrl és haza hozza csakastélyban most úgyis van elég hely,

lemondatja ládostul

felügyelet

saját jószágán,

bízni

s

ha megjön az ideje, innen

fispánnak.

grófnak haza

népszervé

kell

De ebben nem jönnie,

itt

az

is

te-

kinevez-

fog engedni, a ideje,

hogy már i6*

244 erélyes legyen, különben a legjobb úton van a tönkrejutás felé.

De

mire a fvárosba érkezett, megtudta, hogy

a baj sokkal nagyobb, mint gondolta, és nincs többé

szüksége erélyes föllépésre. Szádváry Arthur gróf

agyonltte magát. Manónak igaza len rögeszméje,

szerencsét-

volt:

hogy vagyonát szaporítsa

és vissza-

szerezze a Szádváryak régi fényét, a börzére vezette,

és

jószágot

Még

hagyta mindenét.

ott

a

mátra-alji

melyet apósa egyszer már kitisztázott

is,

az adóságokból. Ezt gíthetett rajta.

A

is

eladta,

veszteségek,

de már ez sem sea tönkrejutás, a szé-

meg-

gyen, bnbánat, megalázott hiúság kísértetei

amúgy

gyönge agyát s egy kétségbeesett pillanatban kezébe nyomták a gyilkos fegyvert. Mikor Atlasz úr megérkezett, már kiterítve feküdt zavarták

is

a ravatalon.

— Késn

érkeztél, atyám,

mindennel elkéstünk,

—

zokogott Evelinc, miután elmondta atyjának a szo-

morú

történetet.

megzavarták

— Az

lelkét,

utolsó veszteségek egészen

mikor én szemrehányásokat

s

tettem neki jószágunk eladása miatt, ellenem

is

nagy

haragra lobbant és azt mondta, hogy a mi hiúságunk

oka minden szerencsétlenségének. volna egyszer sorsában, most valami kis vasúti állomáson. lett,

nekem

grófi férj

is

De

Ha meghagytuk boldogul élhetne

neked

grófi

v kel-

kellett, és fölébresztettük lel-

kében a nagyravágyás szenvedélyét. okozott azért, hogy így tönkre

tett.

Még Nem

minket

tudtam

keser szavakat mondtam szemébe. Elrohant. Ekkor megrémültem és siettem nyugodtan

hallgatni,

én

is

245

sürgönyözni neked. beszélhettem vele,

De már kés s

volt

;

többé nem

mikor újra láttam, már halva

volt.

Ezen már nem

lehetett változtatni. Atlasz úr las-

sanként magához tért a kábultságból, melybe vejé-

nek halála s leányának és unokáinak könnyei ejtették, s nagy erfeszítéssel összeszedte minden tehet-

hogy megmentse a megmenthett és valami rendet hozzon a halott zilált ügyeibe. A szerencsétlen fiatal gróf súlyos terheket hagyott hátra, melyek ségét,

mind az apósának vállára nehezültek. Nemcsak a Szádváry név becsületéért, melyre Atlasz úr sokat tartott, hanem saját nevéért is, melynek jó híre és egész életében büszkesége

hitele

lennie,

hogy

a gróf halála

ne károsítson, és se a halott, se az maradjon folt. Egészen fölébredt régi sége,

azon

volt,

kellett

semmi jogos igényt meg

élelmessége; fáradhatatlanul

él nevén ne ereje,

járt,

ügyes-

kelt, alku-

dozott, egyezkedett, fizetett, terheket vállalt, s bár-

mily súlyosan érezte a veszteséget, mely sújtotta, megvolt az az elégtétele, hogy a Szádváryak grófi

nevének nem volt oka szégyenkeznie az Atlasz névvel való összeköttetése miatt, és a fényes temeté-

mögött nem csak hogy mindenki lát-

sen, a czímerckkel borított koporsó

azért haladhatott fölemelt fvel,

hassa

gróf

Szádváry

apósát,

hanem még inkább

azért, mert a Szádváry név szerencsétlen viselje

neki

köszönhette, hogy csak részvét és szánakozás

kísérte sírjába.

De

ez a szomorú dicsség sok

idejébe

s

még

több pénzébe került Atlasz úrnak. Adósságai, me-

!

540 lyek már eddig

nehezen súlyosodtak

is

reá,

teteme-

sen megszaporodtak és megijeszthették volna saját

jövjére nézve, ha nem

volna biztatóan eltte

állt

Sándor milliomos házassága, melyre most már ségbeesés megátalkodottságával számolt. telt

;

több hét múlt

míg

el,

rendezésével elkészült

s

a két-

Az id

a különféle zavaros

is

ügyek

leányával és unokáival végre

haza indulhatott.

Otthon azonban nem várt reá valami vigasztaló A képviselválasztás épen haza érkezése eltt egy nappal történt meg, és Manó, ellenére a

örömhír.

tömérdek pénznek, melyet

elköltött,

szégyenletesen

megbukott.

— Meg nem foghatom, hogyan

c nagyra termett

úr,

fiatal

történt,

midn

— monda —

leeresztett orral

elbeszélte atyjának a választási csata történetét.

Egy

antiszemitát választottak

meg

ellenemben, pe-

dig én jobban szidtam a zsidókat, mint a legdühö-

sebb antiszemita. s

még

De rám

a kortes-nótába

brökkel nem

fogták,

is

hogy zsidó vagyok hogy « nyúl-

beletették,

gseftelünk, zsidó követ

nem

kell

ne-

künk*. Megfoghatatlan

— Megmondta már nekem — Atlasz úr sóhajtva ezt

rabbi,

régen a bölcs

és fejét vakarva.

felelt

Ebben az országban mindig még ha nem zsidó is. Akkor

—

fogják szidni a zsidót,

sem hallgattam, de most kezdem látni, hogy bölcs ember volt. Valami átok van rajtam, annyi bizonyos. Vagy a rabbik átrá

koztak meg, a miért kikeresztcltettem gyermekeimet,

vagy a keresztyén papok átkoztak meg, a miért üldöztem innen az

pártfogoltjaikat, a

ki-

Boglár Kál-

»47

mánt és leányát; de érzem, hogy valamelyik pap rossz szót tett értem az Úristennél.

Manót azonban nem giai aggályai.

zavarták

meg

apjának theolo-

Megvigasztalta Sándor

leend

házas-

mely minden csorbát ki fog köszörülni s megigérte, hogy a lakodalomra ismét hazajön. Ad-

ságával,

dig visszamegy a fvárosba; ott van az igazi az

képességei számára

nagyvilági

ját,

hogy nem sokára oly szerencsét

még Sándorénál

is

talaj

s biztosítja

ap-

mely

csinál,

Egy idre még

többet fog érni.

elég maradt a pénzbl, melyet az apja gyöngeségé-

tl

kicsikart jószágrészre fölvett, s

úrnak mondta, hanem maga arról,

hogy csak akarnia

kell

is

s

nemcsak Atlasz

meg

gyzdve

volt

fvárosban nem-

a

sokára oly fényes házasságot köthet, mely egyszer

mindenkorra úrrá

Manó

teszi.

elutazása után egyhangú,

szomorú napok

Az özvegy

következtek az Atlasz-kastélyban.

két árva gyászruhája volt az uralkodó szín

panaszaik, kesergéseik adták got. volt

Az öreg képes

meg

;,

és a

sírásuk,

az uralkodó han-

asszonyság gyönge egészsége

ellenállni a csapásoknak,

nem

melyek egymás

után sújtották gyermekeit. El kellett hagynia nagy karszékét és kedvelt helyét

annyi boldog órát

töltött, a

az

ablak mellett, hol

majorság szaporodásá-

ban gyönyörködve és gyermekeinek fényes sorsáról ábrándozva. Most már ágyban kellett feküdnie, a szoba túlsó sarkában, hová csak elvétve szökött be

néha-néha kívülrl egy

kis

napsugár

;

ágya párnáját aranyozta meg, lelkébe be,

nem

vidította

meg komor, szomorú

de ez csak

nem

hatolt

sötétségét.

1+8

Mindig örökös

sírt

ha leánya vagy férje megkorholták

s

sírásáért, a fal felé fordult

vagy takarója alá

úgy sírt csendesen szünetlenül, hol egyik, hol másik gyermeke miatt. Mert mind a háromért elég oka volt a könnyhullatásra. Leánya özvegy lett. Manó fia megbukott és távol van, Sándor fia boldogtalan. Legtöbbször Sándort siratta, s bár nem merte férje eltt kimondani, egyszer ni ösztönével megérezte, hogy azok voltak okai boldogrejtette fejét, s

talanságának, a kik elszakították

t

nejétl.

Sándor valóban elég okot adott anyjának a rásra. iránt,

mint a

elbb sem

sí-

Egészen megváltozott, közömbös volt minden nem tördött semmivel, s úgy elhagyta magát, ki

vesztét

betelnék látogatta

megjelent

érzi

s

meg,

s

otthon,

volt

ha néha, több

beteg-ágyánál,

röviden vagy épen

szeretné, ha sorsa minél

Alig

rajta.

nem

szomorú

szótalan,

felelt a

hívás

anyját után, volt,

hozzá intézett kér-

désekre és így igyekezett minél elbb menekülni mezre. Itt barangolt egész nap, puskával vál-

ki a lán,

de ritkán ltt vadra, még ritkábban

találta el s

valódi csoda volt, ha egyszer-másszor mégis hozott

haza valami vadász-zsákmányt. zásba, régi

Egy

ideig mulato-

pajtásainak társaságába, szilaj dorbézo-

lásba akarta fojtani bánatát, éjjeleken át ivott, kurjongatott, muzsikáltatta

az

ital,

magát; de keser

volt neki

bántotta czimboráinak hangja, lassanként ösz-

szeveszett valamennyivel

s

abbahagyta sikertelen ki-

séri eteit.

Klára nevét soha sem említette. látta,

Ha

a plébánost

messzirl kikerülte, pedig életét adta volna

249

De

oda, ha valamit hallhatna nejérl. zés,

bnbánat

a

érzése

halálosan megsértette és tot,

szégyenke-

nem remélhet tle bocsána-

egyesülve a daczczal, mely eltöltötte

elvadította, szilajjá s

a

annak tudata, hogy nejét

s

lelkét,

egészen

mégis félénkké, esetlenné

tette.

Utoljára mindenkit került s terhére volt minden

em-

beri szó. Gazdaságát tökéletesen elhanyagolta,

nem

tördött semmivel. Atlasz úrnak kellett újra kezébe vennie a jószág vezetését, ha nem akarta, hogy min-

den

széthulljon.

Pedig épen most

volna legnagyobb szükség

lett

értelemre, szorgalomra, munkára, hogy össze lehes-

sen tartani a boml adózni lalt

kezd

s

a több

éven

elvál-

nehezedtek az

terhek mindegyre súlyosabban

uradalomra,

Az

épületet.

át tartott

rossz termés

és a gabonaárak folytonos csökkenése mellett a ter-

hek egyre szaporodtak,

a

helyett,

hogy könnyitek

volna.

Atlasz

kínos

úr

sal szemlélte,

épület,

melyet életének nehéz

Lótott- futott, nyorált,

kor

még

keser

elfogódással,

sóhajtás-

mint hull szét napról-napra a díszes munkájával

emelt.

izzadott, veszekedett, ku-

fáradozott,

mint életének legsúlyosabb napjaiban, mia kezdet

nehézségeivel küzdött

ruganyossága, régi szerencséje most s kétségbeesetten

kellett

nem

;

de régi

volt vele,

volna megadnia magát a

kérlelhetetlen végzetnek és fölhagynia a haszontalan

küzdelemmel, ha tartja

még

egyetlen

egy remény nem

fönn bátorságát, erejét.

Ennek

a

reménynek

teljesültét

kétségbeesett szívóssággal.

várta

Atlasz úr

»5o

— Meg Góg

fog jönni,

Ferencz

ki

is,

meg

kell

id

alatt,

ez

jönnie,

—

bíztatá

szép bajuszos hú-

gával gyakori vendége volt az Atlasz-kastélynak s

karján több rendbeli kék foltot viselt ez ingerlékeny

hölgy csípéseitl.

— Meg

ember, elbb-utóbb bele dásba, szíve megnyílik

kell jönnie.

kell

Sándor

fiatal

unnia a tétlen bánkó-

szerelem napsugara után

s új

fog epedni. Jó lenne, ha akkorra minden formalitással rendbe volnánk s jogilag is lehullnának a ténySzóval jó lenne,

leg lerázott bilincsek.

elbb megkezdené a válópert, — Én nem merek neki szólni, -

—

úr félénken.

ha minél

— monda Atlasz

Egyszer említettem eltte, de úgy

nézett rám, mintha keresztül akart volna szúrni sze-

mével.

— Majd módot, mó— monda Góg Fcrerxz görnyedezve. — Addig arra

is

találunk

találunk

dot, is

igyekezzünk szegény Sándorunkat lehetleg szó-

rakoztatni s elvonni Lilla

húgom

a

jöv

lelkét

szül megülni nevenapját

ves

hogy

fiát,

emészt tépeldéseitl.

héten fényes ünnepélylyel ké-

igyekezzék rávenni ked-

;

is tisztelje

meg

jelenlétével szerény

házunkat.

Sándor azonban nem ment s

lasz úr oly türelmetlenül várta.

az

els

lejárt

kifizetni s

váltó,

a fényes névnapi

el

még mindig nem minek eljövetelét Góg Ferencz

ünnepélyre,

akart megjönni az,

oly biztosan

E

helyett jött

Atmás:

s

melyet Atlasz úr nem tudott

melyre sehol sem tudott pénzt kapni. Kér-

hetett

volna ugyan

volna,

de

attól

félt,

az

özvegytl, talán kapott

hogy

is

ezzel rossz hírbe hozza

»

15

eltte vagyoni állását

Nem

házasságát.

lehetetlenné teszi Sándor

s

mh

tudott

rémét

a

csd

látta

fölemelkedni adósságainak

sr

bl. Egy mentsége

volt

végi jószág, tisztán

állt

meg-

tenni, hitelének

rendülése egészen megzavarta

s

már

ijeszt

ködémég. Sándor része, a tiszaa telekkönyvben ; erre kel-

kölcsönt fölvennie, de erre Sándor beleegye-

lett

zése kellett. Atlasz úr megemberelte magát, fölkereste

Sándort

eladta neki kérését.

s

— Vegyenek mennyit akarnak, mindent, mit kívánnak, aztán hagyjanak nekem — Sándor türelmetlenül. föl rá,

a

aláírok

a

békét,

s

felelt

Az els vid idre.

veszély ezzel

Az

maga természetes is

el volt hárítva,

de csak rö-

adósságok lavinája tovább rohant a

nemsokára Sándor részét azonban múlt az id, ismét el-

útján s

eltemette. Ezalatt

egy esztend, Sándor napja is elérkezett, el is minden különös ünnepély nélkül az öreg asszonyság egyre rosszabbul lett s az orvosok már

telt

múlt,

;

fejket csóválták, ha beteg-ágyától eltávoztak. Atlasz úr már sürgönyözni akart Manónak, kinek ez ideig igen kevés hírét hallotta,

ember egyszerre

váratlanul

midn

e kiváló

fiatal

haza érkezett az apai

kastélyba.

De

nagyon megviselt állapotban. Rossz színben

volt, arcza

meg

volt

nyúlva és a kicsapongások, ál-

matlan éjtszakák nyomai látszottak

czeg modora volt,

is

elhagyta,

rajta.

'Régi hcn-

nyugtalan és zavarodott

gyakran ijedten nézett maga körül

s

minden

zajra összerezzent és szeretett volna elbújni kit

megkergettek. Megérkezése után rögtön

mint a

mohó

;

kíváncsisággal kérdezsködött atyjától, mikor tartja Sándor esküvjét s niikor tehetik végre kezöket az özvegy millióira? Mikor tartja az esküvjét? sóhajtott keservesen Atlasz úr. Mintha az olyan könnyen

—

—

—

menne

a keresztyéneknél.

Elbb meg

kell

kezdeni

a válópert, azután kálvinistává lenni, és ha mindezen keresztül esett, csak akkor lehet szó az új esküvrl. Sándor pedig még a válópert sem kezdte meg. Micsoda kiáltott Manó megrémülve.

—

Még

!

mindig

itt

—

—

vagytok? Mikor nekünk oly éget

Hát semmi szíve sincs annak a Sándornak a családja iránt? Parancsold meg neki, hogy rögtön kezdje meg a válópert. szükségünk van a pénzre

!

— Mintha olyan könny volna Sándornak pa— De rancsolni — monda Atlasz úr — igazad elgondolkozva, — a

fejét csóválva.

I

van,

folytatá

itt

az ideje,

hogy már tegyünk valamit. A Góg Ferencz azt mondta egyszer, hogy ennek is módját fogja találni. A Góg Ferencz tudós uraság megyek hozzá és megkérdem tle a módját. Atlasz úr csakugyan befogatott és áthajtott a szom:

széd kastélyba.

Itt

hosszú ideig értekezett a jogtu-

dós urasággal, azután ismét kocsira lt, de nem hajtatott egyenesen haza, hanem megkerülve kastélyát, a faluban, a plébános lakása eltt

hosszabb ideig maradt,

s

midn

állott

meg.

Itt is

végre haza hajtatott,

föl sem ment szobájába, csak az inast küldte föl, hogy egy-két ruhadarabját és úti készületét lehozza megizente nejének, hogy egy-két napra elutazik, és

»55 eltávozott, senkinek

sem mondva, hová megy. Har-

madnapra érkezett haza, jó kedvvel, sugárzó arczde útjáról akkor sem szólt senkinek, s Manó türelmetlen kérdéseire csak annyit felelt, hogy várja czal,

be az eseményeket. Két hét múlva ritka vendége volt a kastélynak, a plébános, kit Klára távozása óta nem láttak itt. Sándor

kérdezsködött

után

s

egyenesen

szobájába

ment, miután hallotta, hogy itthon van.

A

mint kinyitotta az

rott föl az ablak

ajtót,

Sándor ijedten ug-

melll, melynek párkányára

komor merengéssel bámult váltakozással elhalványult

Arcza gyors

le a kertbe.

és

elpirult,

dlve

s

megrianva,

zavartan nézett szokatlan vendégére, mintha sejtené,

hogy látogatása Klárával van kapcsolatban. - kezdé a plébános, Hivatalos ügyben jövök, Nem akartam irodámba hideg, hivatalos hangon.

—

—

fárasztani

kegyuram

mint

;

iránt

tartozom

annyi

hogy én keressem föl. A szentszéktl meghagyást kaptam, hogy adjam át önnek ez idézést

tekintettel,

és e keresetlevelet

— Mit

pán,

s

—

akarnak velem

gépileg

kezébe

?

—

vette

kérdé Sándor tomaz

átnyújtott

ira-

tokat.

— Neje,

Boglár Klára megindította ön ellen a

válópert

— A válópert! — — Klára válópert

kiáltott

arczczal.

Sándor lángba borúit ellenem! Miért?

indított

Mi szüksége van rá? Nem hagyott cl Ítélet nélkül? Nem elégedett meg ezzel a büntetéssel ? Mit akar többet? Miért hurczolja törvényszék elé nevünket?

-

.

>54

Mi

már elváltunk

.

.

örökre

.

.

.

.

nincs szükségünk

a

törvény szentesítésérc.

— A törvény

szentesítésére mindig szükség van,

hogy egy törvénytelen felelt

a plébános

mint egy

éve

állapot törvényessé legyen,

nyugodtan.

élnek

külön,

—

—

Önök már több

lemondtak egymásra

nézve minden jogukról és mégis kötve vannak egymáshoz.

—

Kötve vagyunk egymáshoz Mit akar ezzel mondani ? Ah értem Ezt a kapcsot kell még széttörni, talán egy új kapocs kedveért .

.

.

— Igazságtalan neje

monda

a plébános,

kiesve hivatalos

maga

. .

!

.

.

most

iránt

is,

lassanként neki

hangjából.

.

mint mindig,

—

melegedve és

— Igazságtalan

volt,

ön

tudja legjobban, mily igazságtalan volt, mikor

méltatlan gyanújával hagyja.

És

hogy elKlárától is kaptam

arra kényszerítette,

igazságtalan

most

is.

egyidejleg e hivatalos megkereséssel. Nem tartozik ugyan hivatalos közlendimhez, de mint levelet,

magánember megmondhatom önnek, hogy Klára soha sem gondolt a válópörre, s ha mégis megkezdte, azt csak az

ön érdekében

— Mit kérdé Sándor — Klárának

jelent ez ?

Mit

tette.

akar ezzel

mondani

?

—

elszorult kebellel.

hogy önnek érdekében áll eltte, melytl új boldogságát reméli. Azt mondták, hogy ön gyöngédségbl, lovagiasságból, kiméletbl nem akarja ellene megindítni a válópert. Azt mondták, hogy ha az ön áll

azt mondták,

az elválás, mert

házasság

boldogságát óhajtja, neki

els

lépést.

kell és

illik

megtennie az

255

— Ki

—

mondta ezt?

kiáltott

Sándor, egészen

kikelve magából.

— Az ön Megkérdezte tlem Klára elment hozzá ezeket mondta — Atyám Atyám velem Hol

mos-

atyja.

tani lakását,

és

ezt

tette

!

neki.

Jöjjön, azonnal keressük fel.

Ön

van

?

?

eltt, az ön jelen-

létében mondja szemembe, igaz-e, hogy ezt tette?

Nagy ervel megragadta vonta magával.

Nem

a plébános karját és el-

kellett messzire

lasz úr látta a plébános jövetelét és

menniök. At-

Manóval

egészen nyugodt, lelt

Manó

s

kíváncsi

volt

izgatottan és szórakozottan

fe-

kérdéseire.

De

fiának földúlt arczára vetette szemét,

ismeret nélkül tásból

ers

is

a nagy

Nem

teremben várta látogatásának eredményét.

mikor belép

nagy ember-

rögtön megértette, hogy e látoga-

vihar támadhat s ijedten, mintegy védel-

met keresve, húzódott

Manó

háta mögé.

— Atyám — kezdé Sándor dokló csak nagy nehezen — hogy Kláránál

a fölindulástól

I

lélekzettel s

szavakat,

tad neki, hogy az én

érdekemben

a

mond-

voltál s azt

igaz,

ful-

kapkodva

meg

indítsa

?

válópert ?

— Azt gondoltam hebegett félénken At— igaz-e? — A boldogságodért tettem, — Eh eleget már boldogságomért, — Sándor szenvedélyes ervel, — megelégedhet.

.

.

lasz úr.

Felelj,

te !

ki

fiam.

tört

tettél

és

már boldogtalanságommal. Boldogságomért hinellen, tetted a gyanú els magvát szívembe boldogságomért tartottad szüntelen ébren rült kétnél

nm

156

kcdcsemet. Megtörtént, a mivel boldogítani akartál^ elszakadtam

nmtl. De

te

nem

pihentél,

még

to-

vább akartál boldogítani. Boldogságomért terveztél

más házasságot számomra oly nvel, a kit kinevetek és utálok. Boldogságomért állítottál Klára eltt a leghitványabb, legaljasabb ember színébe. Legyen már elég a boldogításból. Kimondom eltted, hogy azt a nt, kire gondolsz, soha sem veszem el kimondom eltted, hogy úgy maradok, a mint vagyok, hogy nmtl nem akarok elválni, és mindenkivel, a ki még jobban el akar tle szakítani, úgy teszek> mint most ezzel a rongy papírral, mely el akarta szakítani még nevemtl is. ;

t

Ezzel ketté tépte a kezében tet és a földre dobta.

A

tartott

váló-kerese-

plébános szó nélkül meg-

hajtotta fejét és eltávozott a szobából.

XV. (Az épület Ssszeddl.)

A

szegény öreg asszonyság halála épen olyan

Min-

csendes, szelíd, zajtalan volt, mint egész élete.

dig az volt törekvése, hogy minél

kevesebb alkal-

matlanságot okozzon másoknak és ne legyen útjában senkinek.

Ügy

meg

halt

csöndesen, félénken panasz

nélkül, párnája alá vetve

könnyeit, szívébe temetve

még egyszer meg-

aggodalmait. Utolsó pillanatában

ablakán

látogatta

megaranyozta egyszer lya,

keresztül

összeesett,

föl csillámlott

midn egymás

gyermekét Csiky

:

Az

s

fonnyadt

szemében férjét, és

arczát,

s

a boldogság

mellett látta

közöttök

AtUtz-ctalid.

vidám napsugár

a

és

még

moso-

ágya eltt háiom

egyiknek arczán sem 1

7

158

nyomait, melyek

a csalódások, a szenvedések

látta

utolsó napjait megszomorítottak, retettel

mindnyájan sze-

s

néztek reá és egymásra, mint a régi boldog

napokban. Azután behunyta szemét, és egy halk,

nagyon halk sóhajtás után, nehogy megzavarja szeretteinek nyugalmát, mintegy lopva, zaj és

feltnés

nélkül elosont e nyugtalan világból.

Az anya

halála,

megtört apa

a

vigasztalásának

kötelessége ismét közelebb hozta egymáshoz az el-

Sándor fölhagyott barangominden idejét apja

idegenített testvéreket. lásaival,

komor merengésével

;

szobájában töltötte testvéreivel

még

érezni

is

mosolyát, mely árasztott

s

egy ideig mintha

lehetett volna az öreg asszony utolsó

nyugalmat, békességet,

szeretetet

gondoktól vagy szenvedélyektl fölza-

a

vart szívekre.

De

a haldokló anya

mosolyának visszamaradt

fé-

levegben

ko-

nye lassanként szétoszlott mor, rideg sötétség

jött

a

utána.

Az

anyagi gondok

kérlelhetetlen kopogása, a szenvedélyek

ked

viharja

elzte

jét.

Legelször

az

élet

Manó

ert

melyet

vett rajta

aggasztóbbá

mintegy elé,

tíz

vált.

újra

emel-

ünnepi csend-

tért vissza a halál költészetétl

hideg mindennapi

sága, ijedezése,

ismét

a gyászoló bánat

s újra

s

prózájához. Nyugtalan-

megérkezésekor

mutatott,

napról-napra növekedett és

Végre nem

birt

többé magával

s

nappal a temetés után azzal lépett atyja

hogy pénzre, még pedig meglehets sok pénzre

van szüksége.

— Nincs, —

rúan.

felelt

Atlasz úr bágyadtan, szomo-

.

.

a59

— De nekem okvetetlenül szükségem van — Manó kínos — Nem adhatok, mert Mindennap várom rá,

zavarral.

felelt

nincs.

a

csdöt, nincs pénzem, nincs hitelem.

Oly fájdalmas lemondással mondta e szomorú

val-

lomást, mint a király, ki a trónról való leköszönését

lázadó alattvalóinak. Hangjának keserségébl, szemének levert tekintetébl mindenki meggyzdhetett szavainak igazságáról. De értsd meg, atyám, nekem kell a pénz, kell I monda Manó egyre nagyobb zavarral. Legalább tízezer forint. Akárhonnan, a föld alól is, a pokol fenekérl is, meg kell szerezni ezt a pénzt, máskép végem van. Máskép véged van ? kérdé Atlasz úr, me-

jelenti

—

—

—

—

—

reven

fiára

—

szegezve szemét.

Beszélj

világo-

sabban.

— Igen ám, —

— csak-

Manó fejét vakarva, könny azt megvallani, még

hogy nem olyan

felelt

az apa

eltt sem, kinek hallgatásáról biztosak lehetünk. látom, mégis kénytelen vagyok kimondani. utoljára

vat ... a

rajtam

nem

nem oly nagy dolog lehet mondani, dilegelkelbb családok fiaival megtörténik .

ki

.

? .

.

segíts

de

Tovább nem ból,

.

.

. .

megesett

is

érted

adtam

De

Hiszen

.

.

.

.

kényszerség már kimondani néhány másnak a nevét írtam alá .

.

rávitt

a

.

.

.

.

.

.

.

no,

váltót .

folytathatta. Atlasz úr, kikelve arczá-

kimered szemekkel,

halálsápadtan feléje kapott

mindkét kezével, mintha be akarná száját tapasztani vagy rá akarna ütni azután egy iszonyút kiáltott és ;

aléltan a földre bukott. >7*

.

i6o Kiáltására berohantak a háziak atyját fölemelni a

bambán

rémülten,

nem

Evelinc sictett

s

földrl és magához

Manó

szoba közepén, se segítni

a

állt

téríteni.

nem

tudott atyján, se arra

akart fölvilágosítást

adni, mi volt oka e hirtelen rosszullétnek. Megriadt,

bámész

öreg embert

tekintettel nézte az alélt

élesztési kísérleteket

de

;

midn

mét, gyorsan, félénken kiosont a szobából ajtóra

illesztve

hallgatózott.

rekedten kérdezé, hol van

— Épen most ment Behívjam — Nem, nem, soha

ki

az

s

atyja kinyitotta sze-

Hallotta,

atyja

Manó?

—

innen,

felelt

Eveline.

?

szemem

se jöjjön többé

hallá atyjának heves,

rom

látni

.

.

.

reszket hangját.

.

.

fáradságom gyümölcse

.

nevem, becsületes nevem

Az öreg ember gásba

fúltak.

mentségem

van,

elvágtatott.

özvegyet

és

A

oh

...

!

.

.

.

oh

.

Egész életem

.

vagyonom

.

.

.

!

eleget

hallott.

— gondola magában, az

nagybátyját

—

Még

egy

elfutva az aj-

megnyergeltette lovát

udvarra,

Egyenesen

magyarázat, bevezetés kezét.

— Nem aka-

szaggatott kitörései hangos zoko-

Manó

tótól. Lesietett

és

elé,

— —

Ültessetek a karszékbe, oda, az ablak

mellé, az öreg asszony karszékébe

munkája

az

s fülét

midn

Az Minden

a Volkán-kastélyba.

együtt

nélkül

találta.

megkérte az özvegy

bajuszos menyecske eleinte azt hitte, Sán-

dor számára kéri kezét,

s

már diadalmas mosolylyal

de mikor megtudta, hogy magáról beszél, megharagudott, gorombáskodni kezdett nézett nagybátyjára

vele s azt mondta,

;

hogy ha rögtön

magát, cselédjeivel dobatja

ki

el

nem

hordja

kastélyából, nagybáty-

Megmerevült kezében görcsösen szorilva egy

Cxiky

:

Az AHasz-CAalád.

kirlapol.

161. lap.

i6i

jávai együtt, ki

egy pár közbenjáró szót akart tenni

szerencsétlen úri barátja mellett.

A megkergetett kér nem is ment többé haza. Egyenesen a vasúthoz lovagolt s a legels vonattal a fvárosba utazott. Testvérei otthon nem tudták, mi lett belle ; azt sem tudhatták meg, mi történt közte és atyjok közt. Atlasz úr, ha csak nevét lítették eltte, kikelt

magából

hogy

az

félni

lehetett

s

oly indulalatba

emjött,

els roham ismétldésétl.

Kimélni kellett az öreg embert, mert ez utolsó csa-

nem

pás úgy leverte lábáról, hogy többé

De nem

hagyni a nagy karszéket. orvost hívjanak, ágyba pal ott

sem

tudta el-

engedte, hogy

akart feküdni. Éjjel nap-

lt megbénultan, mozdulatlanul karszékében,

gyermekeinek semmi kérlelése nem tudta rávenni, hogy legalább éjjelenként ágyába feküdjék.

és

Ott

ült az

bámulva

ki

ablak mellett, bágyadt, üres tekintettel udvarra,

az

a

hatalmas épületekre,

a

messze terjed földekre, melyek mind az övéi voltak, de nemsokára máshoz fognak átvándorolni. Minden elvész, mi az

övé volt, a mit nehéz verejtékkel szerzett,

jöv nagyMinden elvész, elenyészik, elsülyed, minden, minden, még neve is, nevének tisztasága is.

a mire oly büszke volt, a mire családjának

ságát építette.

Talán újra elvonultak lelke eltt azok a régi képek,

melyeket egykoron e

mezkön

látott,

midn

Sándor

szerelme miatt elkeseredve barangolt rajtok,

s talán

egy szemrehányó hang azt is fülébe súgta, hogy magának is része volt a sok csapásban, mely lesújtotta.

Mit sem

látott,

mit gondok, senki

szólt róla

;

sem

tudta, senkinek

ritkán beszélt egy-két szót

gyerme-

;

262 fölváltva folytonosan

kik

keivel,

csak, a mit

azeltt soha sem

tett,

körülötte

voltak

a hírlapokat kísérte

nagy figyelemmel ; minden hírlapot, mely a kastélyba szobájába

járt,

hozatott

s

mohón végig

olvasott,

mintha valamit keresne bennök.

Sándort egészen átváltoztatta anyjának halála

még inkább

atyjának betegsége.

búsongással és tépeldéssel

tétlen

s

Fölhagyott a régi visszatért egész

;

férfiassága és erélye. Látta a veszedelmet,

mely csa-

ervel dolgozott elmár kés volt. A rohanva közeled bukást semmi sem volt képes föltartóztatni. Nemsokára kimondták a csdöt az Atlasz -birtokra. De Atlasz urat már ez sem emelte ki tompa közömbösségébl. Egykedvleg hallgatta a szomorú ládját fenyegeti, s megfeszített

hárításán.

hírt

s

a

De

erélye

hírlapok után

kérdezsködött.

Nem

volt

ezentúl egyéb gondja, egyéb foglalkozása, mint ezek-

nek mohó olvasása. Néhány nap múlva ennek okát is megismerték. Egy reggel, mikor az újonérkezett lapokat bevitték hozzá, gyermekei néhány perezre

magára hagyták, hogy háborítlanul olvashasson. Keid múlva irtóztató sikoltást hallottak a szobá-

vés

ban

s

midn

rémülten besiettek, atyjokat ájultan

megmerevült kezében görcsösen

találták

a földön,

szorítva

egy hírlapot. Mialatt fölemelték

kébe

Sándor kitépte kezébl a lapot hogy megtalálja ez újabb roham okát.

ültették,

futotta,

sokáig kellett keresnie; ott hírek közt,

állt

hogy Atlasz Manót,

s újra

szés át-

Nem

világosan, ridegen a kit

több hamis váltó

kibocsátása miatt üldöztek, elfogták, épen

mában egy amerikai hajó fedélzetére

midn Bré-

készült szállani.

263

nem tért többé magáa szörny képek, me-

Atlasz úr c percztJ fogva

Ers

hoz. lyek

lelkét

törtek

ragadta meg,

láz

gyötörték,

s

szaggatott

fölkiáltásokban

Folytonosan félrebeszélt, összekeverve

ki.

a

múltat a jelennel, pörbe szállva gyermekeivel, ön-

magával, a zsidók és a keresztyének Istenével.

már ágyba tudta, mi

lehetett

fektetni,

történik vele

;

nem

orvost

hívhattak beteg

is

ágyához, de ez csak fejét csóválta tett

Most nem

ellenkezett,

nem rendelhe-

s

számára egyebet, mint a legnagyobb nyugalmat.

Két gyermeke folytonosan mellette

borzongva hallgatta

ült

a kapcsolat nélküli,

szédeket, melyekben a láz utat tört

s

irtózva,

szörny be-

magának

a

beteg

ajkain.

Három napig

tartott

már

e kínos vivódás,

midn

egy délután, alkonyat felé a plébános lépett a beteg szobájába s néhány részvev szó után fölkérte Sánegy perezre. Sándor

dort, távozzék vele

szó nélkül

követte a plébánost,

szárnyába vezette

s

ki

az

fölkelt és

épület túlsó

megállt vele a szoba ajtaja eltt,

mely egykor Kláráé volt. Kopogtatott, azután félre s a következk alatt lassan, csendesen lement a lépcsn. húzódott

Mieltt Sándor

kifejezést adhatott volna

csodál-

kozásának, megnyílt az ajtó és Klára lépett küszöbére.

Egyszeren, ittlétekor viselt,

régi

házi ruhájában, melyet

utolsó

mintha azóta soha sem hagyta volna

s mintha ezentúl is mindig itt akarna maSándornak ideje sem volt a meglepetés fölkiáltására, neje hozzá lépett, mosolyogva, bizalmasan. el

e házat

radni.

!

!

:

264

mint a régi idkben, mint házasságok

szeretettel,

els napjaiban,

—

Én

—

mulva

és feléje nyújtotta mindkét kezét.

vagyok,

Sándor

—

monda

-

elfoglalom

visszajöttem,

férjéhez

si-

ismét helyemet

Az a gyanú, mely egykor elüldötled, többé nem taszíthat el egymástól az a

oldalad mellett. zött

;

mely egykor távozásra kényszerített, most már elnémult. Bízol-e bennem, vagy nem bízol, nem kérdezem többé most már csak eskümre emlékszem, melyet az oltárnál fogadtam föllázadt önérzet,

;

neked. Csapások, szerencsétlenségek értek

munkával

lettél,

az én helyem

sem zhet

kell ezentúl

itt

el

;

szegény

kenyeredet keresned

van, oldalad mellett, s többé

semmi

én férjem, én édes, szeretett

innen,

férjem

Sándor nem tudott

szólni.

zett neje arczára, mintha

mintha

még mindig

Némán, reszketve né-

nem hinne boldogságában,

várná,

hogy

szóljon, többet szól-

jon, bizonyítsa újra, ismételten azt, a

mit

igaznak tartani.

— Nincs

szavad számomra Sándorom?

tatá Klára, egyre

tudtad

még

közelebb simulva hozzá.

elfeledni,

mindent elfeledtem

;

nem

tud

— — Nem foly-

hogy elhagytalak? Lásd, én

megbántás, sérelem, harag,

fáj-

dalom, minden, minden elenyészett az ers, a halhatatlan szerelemben.

met oldalad

Engedd visszafoglalnom helye-

hadd legyek segítd, vigasztalód szegénységedben, nehéz munkádban. Szólj hozzám szeretettel, fogadj ismét magadhoz, uram, férjem, mellett,

szerelmem, mindenem

Egészen keblére simult

és

vállára hajtotta fejét.

!

36.

Sándor

karjai lassan fölemelkedtek, s eleinte félén-

ken, mintha

még mindig bnbánatával küzdenc, ersebben

után mindig bátrabban, mindig

magához

derekát,

mébl

és

átfogta

könnyek törtek

ki

sze-

hangos zokogásra fakadt.

— Eletem,

nem

szorította,

az-

már

boldogságom, téged visszanyertelek,

semmi csapásától. Jer velem, hadd lásson, hadd ismerjen meg téged igazán, hadd adja vissza életét a te áldott hangod Megragadta neje karját, ersen magához szorífélek

a sors

szegény beteg atyámhoz

gyors léptekkel apja szobája felé

totta s

A

;

szobában csend

volt.

elbágyadva elaludt a pamlagon

sem ébredt

föl.

sietett vele.

Eveline a sok virrasztástól az ajtó

s

nyilasára

Sándor az ágyhoz vezette

nejét.

Atlasz úr hanyatt feküdt, szemei tágra voltak nyilva.

— Édes atyám, — monda Sándor, —

és megsimogatva homlokát,

föléje hajolva

hallod, mit

mondok ?

nm

Nézd, Klára, áll mellettem. Visszajött, nem hagy el szegénységemben. Ismerd meg atyám, ismerd meg és áldd meg leányodat. Édes atyám,

t

nem

hallod szavamat?

Atlasz úr semmit sem

felelt.

Nyitott szemét

reven szegezte egy pont felé és

beszélre.

nem

Látszott,

hogy nem

nem

látja,

me-

fordította a

nem

hallja,

mi történik körülötte. Aztán lassan mozogni kezdtek ujjai a takaró fölött, mintha számolna tudja,

valamit; ajkai megreszkettek és halkan

— Egy rf

lika

mormolták:

pántlika, százezer forint, két

kétszázezer forint.

Nem adom

alább,

rf pánt-

nem adom.

Senkit sem csalok meg, becsületes ember vagyok. C»iky

:

Ar

Atlaiz-ciaiid.

i

"ja

:

i66

Hangja mindinkább emelkedett, reszket kezével támaszt keresett, hogy fölemelkedjék s feje nyug-

gyöngéden vissza akarta nyomni párnájára, de, a beteg kiragadta magát kezébl, föltérdelt az ágyban, s kimered szemekkel,

talanul lógott ide-oda. Fia

maga

elé nyújtott kezekkel rikoltá

— Nem adom

met,

nem adom

a

a

pénzemet, nem adom

becs —

Visszahanyatlott a párnára

meg.

Az

földön.

utolsó szót

már nem

s

a

hitele-

többé nem mozdult fejezhette be ezen

a

TARTALOM. CSIKY GERGELY.

Irta

AZ ATLASZ-CSALÁD 1.

11.

III.

a

múltból

IV. Boglár Klára

V. Az

új

—

~

_„ _„

A

családi tanács

Vll.

A

plébános felköszöntfije

„.

...

XI. XII.

Pénzügyek

A

.._

__

._.

„..

_.

58

„

89

78

106

_.

ia8

„ „ __.„.„

__

„..

Góg Ferencz fölfedezése ._. — _ — Ar els évforduló ™.

—

.._

__

._.

_.

„

_

„

~.

— —

—

...

™

__

_.__.___„ .._

.„

....

_

_„

43

.„.

,..,

™

._.

„„

féreg a szívben ._

Eredmény™. _. _. XIV Az épület inog— .~. XV. Az épület összedl

Xlll.

„.

.._

_„

_

Vili. Atlasz úr baklövései

X.

„.

_.

__ „.

„.

29

_.

„.

._.

„.

3

_

_..

Up V i

„,

._

.

^

...

__

szomszédok

VI.

IX.

~

_„

_.,

Boglár Kálmán és leánya

„

._

-

Kölcsönös meglepetések

Képek

_ „

Mikszáth J^álmán

179

194

„.213 241

_. „.

153 166

_.

257

9

KÉPJEGYZÉK. 1.

2.

3.

4.

Csiky Gergely arczképe™

— Mit akarsz Nagy léptekké] — öreg kópé, szülessél^

5.

6. •].

9. 10. 11.

la. 1

3.

15. 1

6.

?

ugyancsak „.

a huszár

énekelve

_„

„

.™

_

,_

5

vagy

a

_.

~.

_

51

_

91

_„

komornyik?

^4

eljöttek, zászlók alatt és

_.„._. — _..„.__„__

A vendégsereg visszaözönlött a kastélyba és az ebédlbe gylt ,_ ™ „_ ™ ™ _,_,__ ™ ______ — Nem tartja ártatlannak Klárát? -_ ._ _ ,_.

Mereven

— —

és feszesen ült egyik

Nézd, összeírtam

Nem

Az öreg

középs

a látogatni való

ülésen

házakat™

tudok többé nyugodtan hallgatni asszonyság

metsz

30

__

_.

_

templomba

is

11

__

....

.,„

megválasztottad, minek

„„

elnézett a

szomszéd falvak lakosai

székérl— 14.

te ~.

— A

^

.„.

mondani

halad tova a búzaföldek közt

Mikor nemsokára Na? Nincs itt létán.'ákat

8.

ezzel

„„

1

1

1

j2

150 163

_

180

_ „

103

sikoltással akart fölugrani

311

__

—

Kár volt elbb nem szólnod e levelekrl Némán, hosszasan nézte mozdulatlan arczát

Megmerevült kezében görcsösen

szorítva

_

224

« 236 egy hf rlapot 262

^

#3Vi^ »lv^

Magyar regényirok

PH 3176

M3 köt.

a

PLEASE

CARDS OR

DO NOT REMOVE

SLIPS

UNIVERSITY

FROM

THIS

OF TORONTO

POCKET

LIBRARY