Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánunk minden kedves olvasónknak!

Egyesületi hírek Gurisatti Gábor 2007. október 17-i dátummal a tagság és a vezetôség eddigi bizalmát megköszönve lemondott az Egyesületben betöltött elnöki funkciójáról, azonban a februári közgyûlésig-az új elnök megválasztásáig hivatalban marad. Az Egyesület éves közgyûlésére 2008. február 8-án délután kerül sor. Kérjük, hogy minél többen vegyenek részt a közgyûlésen, hiszen itt történik az új elnök megválasztása, valamint dr. Ifjú Zoltán 3 éves tagsága lejárt, ezért új elnökségi tagot is kell választani. Kérjük mindenki már most gondolkodjon el, kit találnak a fenti posztokra a legalkalmasabbnak. Éves közgyûlésünket és konferenciánkat 2008. február 8-9-én tartjuk Bükfördôn, a Radisson SAS szálloda konferencia-termében. A konferencia címe: Mennyiségi és minôségi elôrelépés lehetôségei a faiskolai szektorban. Tagjaink részére a közgyûlés és a konferencia a kávészünetekkel díjtalan, a nem tagok részére 3000 Ft. Az FVM pályázatot írt ki a növényegészségügyi vizsgálatok díjai támogatására. Akik a pályázati feltételeknek megfelelnek, támogathatók. A növényvédelmi szemlék támogatásáról szóló rendelet száma : 117/2007. (X.10) FVM rend

Címoldali fényképpel, 3 oldalas cikkben számol be a Deutsche Baumshule szakmai folyóirat a 14. Szombathelyi Faiskolai Börzérôl. Számos további képpel, korrekt adatokkal Biza Klára újságíró cikke az új helyszínen megrendezett börzét méltatja. 2007. november 7-11 között Bukarestben 12. alkalommal rendezték meg az INDAGRA Mezôgazdasági szakkiállítást. A kiállítás a Romexpo kiállítási centrum területén 750-800 kiállító jelenlétében zajlott. A kiállításra Egyesületünk 1000 db román nyelvû meghívót/szórólapot készíttetett, melyekkel próbáltuk a Romániából érkezô kiállítókat, nagykereskedôket és látogatókat a XV. Faiskolai Börzére csábítani. 2008. január 24-27 között kerül sor Essenben az egyik legjelentôsebb nemzetközi dísznövény kiállításra. A Fenyôk világa – egy gyûjtô szemével címmel fenyô-és toboz kiállítás tekinthetô meg Maár Zoltán gyûjteményébôl 2007. november 23-tól december 31-ig a Kôszegi Bechtold István Természetvédelmi Látogatóközpontba (Kôszegi Aradi vértanúk parkja).

Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánunk minden kedves olvasónknak! 3

Szubjektív évértékelô Egyesületünk vezetôségének a februári közgyûlés az idei fô feladatokat meghatározta. Ezen feladatok teljesítésének eredményességérôl a részletes beszámolót a következô közgyûlésen megtartom. Jelen rövid írásomban csupán a szakmai élet tervezett irányának alakulásáról, ill. ennek megvalósulásáról szólok.

Minden idei rendezvényünk, kiadványunk a közvetlen szakmai segítségen (pd. gyomnövény ismeret, gyomírtás) túl arra irányult, hogy szakmánk súlyát, elismertségét növeljük, szakmai, üzleti jövôképünket javítsuk. Ezt szolgálta az idei februári közgyûlést követô sikeres konferencia, a negyedévenként megjelenô Faiskolai Értesítô tartalma, az egyesület honlapjára feltett és többször frissített ismeretanyag, az új helyszínre szervezett XIV. Faiskolai Börze, a hazai (Kertészet és Szôlészet) és a külföldi (Deutsche Baumschule) szakmai folyóiratokban megjelent cikkek, ismertetôk, reklámok, a hazai és bukaresti szakmai kiállításokon való bemutatkozás, részvétel, stb. Úgy ítélem meg, hogy a szakmai közhangulat az utóbbi években javult, a hazai kereskedelmi lehetôségeken túl (egyre növekvô áruházlánci beszállítás) az export

4

növekvô mértékét mind többen érzékelik. Ez lehet a határok menti forgalomból való közvetlen részvétel, lehet a nagyobb export tételekhez való csatlakozás, és a nagyobb termelôk részérôl közvetlen, távoli tételes export. Egyre több nyugateurópai piacot szerzünk vissza, illetve hódítunk meg, miközben korábban elképzelhetetlen arányban nô a keleteurópai értékesítés mértéke (de még mindig nem a lehetôségek arányában!). Szakmánk jövôjének javítását szolgálja a Florália 2008 évi hazai megrendezésének vállalása. Bár korábban sokunk közvetlen hasznot nem látva, tartózkodóan viselkedett a rendezvényen való közvetlen részvétellel kapcsolatban, egyesületünk szervezô munkájának is köszönhetôen mind többen biztosítanak növényanyagot a sikeres rendezéshez, a (1000 m2-en való) közös megjelenéshez. Szakmánk kereteit szabályozó rendeletek, törvények módosítását nem sikerült az Európai Közösség alapító országai rendeleteinek ill. ezek gyakorlati alkalmazásának szintjére egyszerûsíteni, harmonizálni. Ez a deregulációs folyamat olyan intézetek, hatóságok érdekeit sérti, melyekkel szemben érdekérvényesítô képességünk még mindig csak formális. Részeredmények születtek. Gurisatti Gábor

Tobozból kihajtás-Proliferáció Egy Szombathely környéki fenyôgyûjteményben keletkezett a címlapon látható fejlôdési rendellenesség. Egy 3 éves Pinus parviflora ’Tempelhof’ oltványon fejlôdött ki egy toboz, melyen a tavaszi kihajtás során nemcsak a rügyek hajtottak ki, hanem a toboz csúcsából is egy hajtás fejlôdött. Ezt a fejlôdési rendellenességet (teratológia) proliferációnak, tobozsarjadás, toboztúlnövés vagy legtalálóbban tobozkihajtásnak nevezik.

A tobozkihajtás Cryptomeria és Cunninghamia esetében gyakran, Taxodium és Picea (Picea abies ’Acrocona’, ’Pusch’) esetén nagyon ritkán elôfordul. Dr, Debreczy Zsolt szóbeli közlése alapján a Pinus parviflora esetében a proliferáció jelenségét a nemzetközi szakirodalomban még nem írták le. Dr. Debreczy Zsolt részletes kifejtô tanulmányát a proliferációról Egyesületünk honlapján elolvashatják.

12. Alföldi Faiskolai Nap

(2007. szeptember 8.)

Az Alföldi Faiskolások Egyesülete 12. alkalommal rendezte meg Kecskeméten az Alföldi Faiskolai Napot 81 kiállítóval, akik Egyesületünk és társegyesületek tagjai, továbbá a kertészeti háttéripar termelôi és kereskedôi voltak. Bemutatónapunk ismertségének köszönhetôen a régióhoz kapcsolódóan Romániából, Szerbiából, Szlovákiából is érkeztek kiállítók. Az Alföldi Faiskolai Napot elsôsorban kertészeti árudát üzemeltetôk, parképítôk, városi kertészek, városgondnokok, határon túli szakemberek látogatták. A rendezvény mindemellett nyitott volt a nagyközönség számára is. Egyesületünk felkarolja a szakma kutatóoktatómûhelyeinek számító arborétumokat és botanikus kerteket. Ebben az évben díszvendég a Károly Róbert Fôiskola Erdôtelki Arborétuma volt. A kiállítók közel 100-féle taxonnal járultak hozzá az arborétum növényanyagának bôvítéséhez, pótlásához.

Egyesületünk szakmai tapasztalataival segíti az erdélyi díszfaiskolások önszervezôdését, melynek következô lépéseként a kiállítást megelôzô estére szakember találkozót szerveztünk. A rendezvény fôvédnöke Sirman Ferenc a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium szakállamtitkára, kabinetfônöke volt. Megnyitóbeszédében Prof. Dr. Lévai Péter, a Kecskeméti Fôiskola Kertészeti Fôiskolai Karának dékánja felhívta a szakma figyelmét a várostûrô díszfajok alkalmazása mellett kezdôdjenek meg a klímatûrô díszfajok kutatása és elterjesztése is, hiszen ez az év megmutatta, hogy az egyre szélsôségesebb klimatikus viszonyokat mely taxonok nem tolerálják (pl.: Betula pendula, Thuja occidentalis ’Smaragd’). A rendezvény támogatói voltak: Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium KEFAG Zrt., Kecskemét

Szûcs Dezsô sk. elnök

5

Tájékoztató a FLORALIA BUDAPEST 2008. szervezésének állásáról A kiállítás 2008 április 26 – május 4. között, naponta 9–19 óra között lesz nyitva. Építés április 18 – 24 között. A kiállítás szervezôbizottsága a következô: Elnök: dr. Bittsánszky János az MKT elnöke Titkár: dr. Mártonfi Béla az MKt titkára Tagok:Botta Ferenc az EX_HORTO ügyvezetô igazgatója Ocskay Mária a Dísznövényszövetség elnöke Steihauser András a Dísznövényszövetség titkára Treer András a Flora Hungaria ügyvezetô igazgatója Szakértôk: Boross Dávid Oázis Kft Hegedûs Ágoston vállalkozó Dr. Józsa Miklós nyugdíjas Retkes József nyugdíjas A kiállítás pénzügyi és technikai lebonyolítását az EX-HORTO Kiállításszervezô Kft. végzi.

Gyepfelület, évelôk, egynyáriak, tartalék terület 1 000 m2. A számok tájékoztató jellegûek.

A kiállatás Budapesten, a HUNGEXPO (volt BMV) csarnokaiban lesz megrendezve. Az egész kiállatás nettó területe cca. 10 000 m2. Ebbôl 3 000 m2-t vállaltak a szabadföldön termelô kertészek: díszfaiskolások, évelôsök, egynyárisok, gyeptéglások. A rózsások külön állítanak ki. A kiállatásra a jelentkezési határidô 2008 január 31. A továbbiakban csak a szabadföldön termelô kertészek kiállításáról szeretnénk tájékoztatást adni.

A Ny-dunántúli Díszfaiskolások Egyesület tagjai közül eddig személyes vagy telefon beszélgetés alapján 25–30-an jelezték, hogy részt kívánnak venni a kiállatáson. További résztvevôk jelentkezését várjuk. Jelentkezni lehet Németh Gábor egyesületi titkárnál és dr. Józsa Miklósnál. Az Alföldi Faiskolások Egyesületének tagja jelentkezését is tisztelettel várjuk. A részvétel feltételei: Tagtársainktól elsôsorban a kiállítás idejére már nagyon szép külsejû – virágzó, levélszínû –, és szép fenyôk ajánlását várjuk. A növényekért díjat nem tudunk fizetni. A kiállatás zárása után a növényeket a tulajdonosoknak a lehetôség határain belül visszaadjuk. A növényeket a helyszínre kellene szállítani. Helypénzt a kiállítóknak nem kell fizetni.

A teljes nettó kiállítási terület 3 000 m2 terület. A nagyobb, önállóan kiállító cégek lefoglaltak 1 000 m2-t. A Nyugat-dunántúli Díszfaiskolások Egyesülete tagjai részére lefoglalt 1 000 m2-t.

6

Tervezés: Az egész kiállítást a Fôkert Kerttervezô Stúdiója tervezi. Az egyénileg kiállítók a saját standjukat maguk tervezik, a generáltervezôvel és a szervezôbizottsággal egyeztetve. A Nyugat-dunántúli Díszfaiskolások Egyesülete által lefoglalt terület részletes tervezését, a felajánlott növények elhelyezését dr. Józsa Miklósné tagtársunk irányítja. Az alapokat a szervezôbizottság megépítteti (út, domborzat, világítás stb.) Az építéskor a kiállítás részvevôinek segítségét szívesen vesszük, de nem kötelezô. A nyitva tartás ideje alatt a szervezôbizottság a szakmai felügyeletet biztosítja. A kiállított növények egységes jeltábláit a szervezôbizottság készíti el. A közös kiállításon is elhelyezzük a részvevôk cégtábláit. A kiállítás részletes szabályzatát az érdek-

lôdôk a Dísznövényszövetségnél megkaphatják az alábbi címen: H-2310 Szigetszentmiklós Pf 14, tel.: 0624-445-445, fax: 06-24-443-323, e-mail: [email protected] További tennivalók: Az eddig begyûjtött jelentkezések és információk alapján elkészítünk egy tervet. A terv alapján elkészítünk egy növényjegyzéket. A növényjegyzéket kb. január közepéig lebontjuk az egyes kiállítókra. A kiállítás színvonalának növelése érdekében szükség lesz egyes fajok, fajták hûtésére vagy hajtatására. Ezeket a feladatokat is meghatározzuk január végéig. A kiállítással kapcsolatos minden jó szándékú javaslatot vagy fölajánlást szívesen veszünk a már megadott címeken. dr. Józsa Miklós

Gurisatti Gábor elnök

Mesterházy Zsolt – A fenyôk kincsestára 2.0 CD A fenyôk kincsestárának 1995-ös elsô nyomtatott kiadása 550 oldalon kb.13000 növényadatot sorolt fel. Azóta a kincsestár 4000 új adattal – fôleg új kertészeti változatokkal – és 2000 internetes hivatkozással lett gazdagabb. E módon a Kincsestár új, 2005 –ös digitális kiadása nemcsak hagyományos szöveges adatokat tartalmaz, de részévé vált kb 200.000 interneten elérhetô kép is, az Internet segítségével, amely több ezer honlap alkotóinak köszönhetô. E nagy tudományos vállalkozás nem jöhetett

volna létre a világháló nélkül. Így hát, a „régi idôk” ma úgy 700 oldalas virtuális könyve most újonnan digitálisra formálva a világ eddig legjobban illusztrált könyvévé válhat, amelyet hagyományos nyomdai úton lehetetlen elôállítani. Digitalizált fenyôrendszertan mindenki számára – ez a harmadik évezred kezdetének újdonsága.

A termék megrendelhetô: [email protected]

7

Arborétumok támogatása Az Alföldi Faiskolások Egyesülete évek óta sikeresen támogatja az Alföld területén elhelyezkedô arborétumokat és botanikus kerteket. Ezt a sikeresen mûködô jó példát szeretné átvenni a Nyugat-dunántúli Díszfaiskolások Egyesülete, hogy a jelenleg központi forrásoktól megvont gyûjteményes kertek néhány új növénnyel gazdagodjanak. Terveink: A februári konferenciára meghívnánk az adott év arborétumának vezetôjét, aki röviden bemutatná a gyûjteményes kertet a jobb megismerés

és az érdeklôdés felkeltésében bízva. Külön kiemelve a dendrológiai ritkaságokat, a kertépítészeti illetve esztétikai elônyeit az adott arborétumnak. A támogatás elsôsorban önkéntes növényfelajánlással történne, melynek lebonyolítása az éves Faiskolai Börzén ünnepélyes keretek között történne. Szeretnénk ebbôl a támogatásból hagyományt teremteni, a következô év támogatott arborétumát, mindig az elôzô évi arborétum vezetôje ajánlaná.

Magyar nemesítésû fajták Cikkünkkel egy olyan sorozatot szeretnénk elindítani, amelyben bemutatnánk egy-egy magyar nemesítônek a fajtátit-fajtajelöltjeit, ezzel is hangsúlyozva a hazai növényszelekciók fontosságát. Minél több faiskolás halljon, illetve megismerje ezeket a növényeket, hiszen ezek a magyar nemesítésû fajták nem csak magas díszértékûek, de klímatûrésben is sokkal ellenállóbak Nyugat-Európa-i társaiknál. A tôlünk keletre lévô országokban, amely egy lehetséges piac a magyar termesztôk számára, a hazai szelekcióknak sokkal nagyobb esélye van a túlélésre. Sorozatunk elsô részében Kiss Marcell fajtáit szeretnénk bemutatni, és egyben kérjük azok jelentkezését, akik késôbbi számainkban szívesen bemutatnák fajtáikat. 1990 óta foglalkozom fenyô fajták létrehozásával, eddig 12 új változatot szelektáltam vagy találtam, ezek közül ezúton 8 fajtámról tudok leírást adni, mert ezekrôl már elegendô ismerettel rendelkezem a közléshez. Néhány ezek közül már kisebb mennyiségben termesztésben van, esetleg találkozhattak is velük a kollégák.

8

Chamaecyparis lawsoniana ’Green Comet’ A Cham. laws. ’Imbricata Pendula’ rügymutációjaként keletkezett. Ugyanúgy fonalas hajtású mint az, de az elágazástalan, ostorszerû ágain olyan részek is növekednek, amelyeknél nagyjából egy pontból 10-20 hajtás ered pamacsszerûen (hasonlóan, mint ahogy a közismertebb Thuja orientalis ’Balaton’ esetében is). Lassú növésû, szélesen bokros alakú, egyszerû zöld színû növény. Ökológiai igényei az alapfajéval megegyezôek. Chamaecyparis obtusa ’Golden Egg’ A Cham. obt. ’Crippsii’-rôl származó magvetésbôl szelektáltam elsôsorban a ’Crippsii’ laza növekedése kiküszöbölésének irányába válogatva. Ez a növény ugyanolyan élénk aranysárga mint a „szülôanyja”, de sokkal kompaktabb annál, nagyjából tojás alakú és lassú növekedésû. Jól gyökereztethetô dugványról, de az ilyen eredetû példányai a ’Crippsii’-hez hasonlóan nyáron megégnek. Oltványai viszont a napégésnek sokkal jobban ellenállnak annál. Chamaecyparis obtusa ’Kófic’

A Cham. obt. ’Nana Gracilis’ magvetésébôl származik. Ökológiai igényei azzal teljesen azonosak. Alakja is hasonló, de lombozatának felülete sokkal zártabb, tömöttebb. Növekedési erélyében kb. 20%-kal marad el a ’Nana Gracilis’-tôl. Oltással érdemes szaporitani, mert dugványai nagyon vontatottan fejlôdnek. Chamaecyparis obtusa ’Summer Flamm’ A Cham. obt. ’Tetragona Aurea’ magvetésébôl szelektáltam, elsôsorban a nyári napégésre való fogékonyság elkerülésének szempontjából. Nagyon hasonlít a ’Tetragona Aurea’-hoz, de annál erôsebb növésû, lombszíne azonos vele, és oltott példányai sokkal kevésbé hajlamosak a nyári napégésre. Chamaecyparis obtusa ’ Sunflower’ A Cham. obt. ’Crippsii’ magonca, kifejezetten a nyári napégéssel szembeni ellenállás irányában választottam ki sok-sok sárgalombú példány közül. A legidôsebb oltványa szabadföldi kiültetésben, öntözetlen körülmények között, az elmúlt tíz nyarat a legcsekélyebb napégés nélkül tûrte, pedig ebben az idôintervallumban négy olyan nyár is volt (2000, 2001, 2003, 2007), amely igencsak próbára tette ebbéli képességeit. A ’Crippsii’-nél zártabb lombozatú, széles kúpalakú , mérsékelt növekedésû növény. Juniperus squamata ’Green Turtle’ A Himalájából származó magokból neveltem kb. 30 db magoncot, amelyek – egy kivételével – bokros alakú, mindennemû díszértéket nélkülözô és ráadásul betegeskedô növények voltak, de az egyetlen, amely kivált közülük egészséges volt, nagyon szép sûrû lombú, és elterülô alakú. Viszonylag lassú növésû, domború hátú, tömött bokra a Jun. sabina

’Tamariscifolia’-ra emlékeztet, de levelei puha tûlevelek, teljesen juvenilisek, hamvaszöldek. Dugványról kiválóan szaporítható. Felmerült, hogy esetleg nem is a Jun. squamata fajhoz tartozik, hanem inkább a Jun. recurva fajhoz. Ha ez bebizonyosodna, akkor a korrekt név természetesen : Jun. recurva ’Green Turtle’ . Juniperus virginiana ’Aranyesô’ Eleinte bokros alakú, késôbb kúp alakúvá fejlôdik kissé ferde sudárral, amely a kor elôrehaladtával egyre inkább függôlegesbe fordul. Ágvégei és harmad,- negyedrangú hajtásai csüngôek , lágy habitusúvá alakítva koronáját. Lombszíne nyáron cirmos aranysárga, télen bronzos-narancsos árnyalatú. Dugványról könnyen szaporítható. A hazai termesztésben kisebb mennyiségekben terjedôben van. 1997-ben kikerült az Egyesült Államokba, ott Jun. virg. ’Marcell’s Golden’ néven termesztik. Juniperus virginiana ’Budapest’ Az elôzô fajtával együtt a virginiai boróka magvetésében bukkant fel, amelyet még 1989-ben vetettem. Ez a növény szokványos kúp alakú, de lassú növésû, és nagyon feltûnôen fehértarka. Egészen apró és tenyérnyi klorofillhiányos részek egyaránt elôfordulnak lombjában. Fehér részei a nyári napégésnek jól ellenállnak, de száraz , hideg teleken megperzselôdnek. Nagyon rosszul gyökereztethetô, inkább csak oltással szaporítható. Az itt említett nyolc fajtámból három az , amely kisebb mennyiségû, de már üzemszerû szaporításra alkalmas lehet, ezek a : Cham. obt. ’Sunflower’ , Jun. squam. ’Green Turtle’, Jun. virg. ’Aranyesô’ . A többi ötnek csupán gyûjteményes értéke van. Kiss Marcell

9

Lehetôségeink Bulgáriában Szeptemberben több szakember társaságában Bulgáriában voltam. Lehetôségünk volt ismerkedni a bulgár díszfaiskolai termesztéssel, a piaccal. A kapott információk érdekesek, tanulságosak, de természetesen nem elégségesek, inkább csak benyomások. Bulgária területe 111 ezer négyzetkilométer, lakosainak száma 8 millió. Az ország a 41–45 szélességi fokok között helyezkedik el. Jelentôs méretû hegyei vannak, keleti oldalán a Fekete tenger határolja. Bulgária tagja az Európai Uniónak. A rendszerváltás jelentôs változásokat hozott az ország életében, a lakosság jövedelmi viszonyaiban. Termékeinkre elsôsorban az újonnan meggazdagodott réteg igényi jelentenek vásárlóerôt. Ez a vásárlóerô fôleg a

nagyvárosok környékén és a tengerparton jelentkezik. Igény a közép-nagy méretû szép növényekre van, Az alacsonyabb jövedelmû rétegek még keveset vásárolnak. A kapott tájékoztatás alapján az ország díszfaiskolai területe cca. 300 ha. A legtöbb üzemben csak fiatal 2-3 éves növények vannak. A konkurens nyugat-európai cégek rajtunk keresztül szállítják árújukat, még az olaszok is. Nekünk jelentôs elônyt biztosít a rövidebb szállítási távolság. A bolgár piac nem nagy, de még hosszú ideig jelentôs lehetôségeket kínál a magyar faiskolásoknak. Vigyázni kell rá, magas színvonalon, jó minôségû árúval kell a vevôket kiszolgálni. dr. Józsa Miklós

A 100 éves Folly-arborétum és küldetése 2007. július 6-án ünnepelte az Arborétum 100 éves évfordulóját. Ezen a napon is, a kert, dendrológiai édenkertként lebegett a végtelenbe veszô víztükör felett. Különös sziget, egy dombra települt magyarországi Mainau, ahol a déli ritkaságoknak immár 100 éves kultúrája van, s ahol egy orvos optimizmusa bizonyította be, hogy a pannon szôlôklíma a déli növények egész sorának alkalmas, olyanoknak, amelyekrôl ezt eleink el sem tudták volna képzelni. A Folly-arborétum sajátos hely, mert a szubmeridionális zóna egy csapadékosabb övében (az átlagos csapadék megközelíti a 700 mm-t) egy meleg lejtôn, illetve hajlatban fekszik. A permi homokkövön a felvehetô (nem molekulárisan kötött) víz men-

10

nyisége magasabb a dolomit talajokénál, nem véletlen, hogy a gyakran forró és száraz sziklák fölött ott virít az atlanti csarab (Calluna vulgaris) és a vánkosmoha (Leucobryum glaucum). Az is bizonyos, hogy a hegyoldalon lefolyó hideg akár 10 fokkal is magasabb hômérsékletet biztosít a felsôbb lejtôkön télen, mint a helyi völgyekben, vagy a közeli Tapolcaimedencében. Bár ezen kedvezô tényezôk elôsegítették a déli fajok szelekció nélküli (véletlenszerû ellenálló képességen alapuló) sikeres telepítését, mégis az itt meghonosított növényeknél a sajátos fekvésnek jóval kevesebb köze van a sikerhez, mint gondolnánk. A sokáig csak a Folly-arborétum-

ból ismert fajok nagyobb magvetésbôl szelektált egyedei Tokajtól a Harsányihegyig, sôt az Alföldön is megtelepíthetôk. Ismerem a kertet, csaknem fél évszázada, és sokszor, büszkén, mint dendrológiai nemzeti kincset mutathattam be vendégeinknek; a kert a Dél jelképe volt Magyarországon, a szubmediterrán klíma adta lehetôségek közép-európai gyöngyszeme. Tudományos szempontból, ma mégis másképpen látjuk ezt a kertet/arborétumot, mint korábban. Egykoron a “szubmediterrán övön” belül is különös mikroklímán, a speciális talajon, és a Balaton hatásán, a vízparti párán, és az ôsszel enyhébb, szôlôérlelô klímán volt a kertet éltetô sajátos körülmények értékelésében a hangsúly. Az azóta eltelt évtizedek, és a kiterjedt dendrológiai honosító munka azt bizonyítja, hogy amit a pécsi fôorvos Dr. Folly Gyula elkezdett, és az örökséget tisztelô és szeretô generációk folytattak – ösztönösen tán – tudományosan is teljesen megalapozott volt. S míg a kísérleti kert nemzetközi színvonalú arborétummá gyarapodott, az ott meghonosított ritkaságok, a nemrég még jellegzetesen “Folly-fajok” kiszöktek a helyi adottságokkal fémjelzett keretek közül, s egyre szélesebb körben elterjedtté váltak… Folly-arborétumi mesék Minden, ami jelen és hétköznapi valamikor, az hamarosan a múlt, az anekdoták, visszaemlékezések, elbeszélô mesék részévé válik. Ötvenhat gyásza még élt a lelkekben, az új TSZ-nemzedék

nevelésének kezdete volt az 1959/60-as év, nekem a gazdászélet kezdete is, Keszthelyen. Budapestrôl csöppentem hirtelen az akkor még 6-8 óra utazási távolságra lévô városba, s a nagyvárosból mindjárt a kedves lankák, a dolomitflóra ölelésébe. Valósággal lenyûgözött – a mára már jórészt beerdôsült – dolomitkopárok hihetetlen gazdagsága, a nem rég felhagyott legelôkön illatos mezôket formáló henye boroszlán, s a sevége sehossza kökörcsin- és kikerics-mezôk, s a ringó árvalányhaj-rétek. Diákszobámmal szemben boglárka, keltike és szellôrózsa mezôkbe öltöztette a tavasz a Helikon Parkot, s ide jártam, innen indultam növénygyûjtô utakra, izgalommal keresve az addig még nem látott növényeket a már ismerôsök között. Akkor még alig különböztettem meg a dendrológiát a botanikán belül, és nem sok fogalmam volt a Távolkelet, és Amerika erdei honi erdôkhöz alig foghatóan gazdag fás flórájáról. Egy ragyogó májusi napon éppen indulni készültem a “terepre”, amikor házigazdám, Varga Laci bácsi látogatásra hívott Badacsonyi házukhoz. Nem tudtam még akkor, hogy ez az út meghatározó lesz a késôbbi történetben. Az elegáns vonalú Wartburg (akkor elérhetetlen álom!) lehúzott ablakából ismerôs tájként suhantak el elôttem a diási, vonyarci lejtôk, majd feltárult a nagyszerû tapolcaimedencei körkép a Sziget-hegyek mesébe illô látványával, amit Eötvös Károly a “világ legszebb tájának” nevezett anekdotákkal tûzdelt remek kis könyvében1. A híres

11

szigligeti jegenyesor filmekbôl jól ismert látványa után sásas rétek és nádasok közt suhantunk, bíbicek hada hangos vijjogással rebbent fel mellettünk. A Badacsony oldalán keskeny bazalt útra fordultunk, majd a Kisfaludi-ház vonalában jobbra; s itt a bazaltfalak között a virágtengerbe szorulva vágtunk utat. Aztán hirtelen a víz felé ereszkedve, néhány tíz-méter után, szinte lebegve a kék víz fölött, egy diófa zsenge lombja alatt megálltunk. A ház izgalmasan szép volt; Badacsony egyik legszebb háza, amely messzirôl uralta a hegyoldalt (egy utóbbi átépítés során elvesztette arculatát). A tufából rakott homlokzatot széles oszlopos tornác osztotta meg csaknem középtájt, s az egész épület olaszos romantikával emelkedett a szôlôk és fügebokrok fölé. Néhány pohárka jó bor mellett csodáltuk a fonyódi vulkáni kúpokat, s a messze nyúló, itt-is ott-is füstölô berkeket. Ahogy nézelôdtem, Laci bácsi egy nem túl távolinak tûnô domboldalra mutatott: látod, ott a sziklák alatt a hajlatban azt a sok különös formájú fát? Ott Kalifornia és Itália ritka fenyôi virulnak úgy, akárcsak hazájukban; olyan fenyôk, amelyek sehol máshol nem maradnak meg az északibb Európában… Fantáziám bejárta az arborétumot, ahol sötétzöld és kékes árnyalatokban ciprusokat és cédrusokat véltem felfedezni; olyan fákat, amelyek csak a dél mesevilágában nôhettek, de itt az északabbi tájon aligha; tudtuk, Pannónia szôlôhegyein a tél gyakran hideg szelekkel járt, s úgy tanultuk, hamar kifagynak itt a Dél zsenge fái. De vajon mitôl maradnak meg

12

éppen ott a szomszédos hegyoldalon olyan fák, amelyek máshol az országban nem teremnek? – kérdeztem kis csend után Laci bácsit, hátha hallott valamit – de erre nem tudott választ adni. Keszthelyi professzorom, Dr. Priszter Szaniszló azután elmondta, hogy a terület mikroklímája egészen speciális, ezért marad ott meg a mediterrán ciprus (Cupressus sempervirens), a karmazsintölgy (Quercus coccifera), a Szanta Lucsiahegységi jegenyefenyô (Abies bracteata), sôt a déli félteke kôtiszafái (Podocarpusai) is. Valóságos kis mediterrán/szubmediterrán sziget ez ott a sziklák alatt a Kisôrsi- és Ábrahámhegy védett zugában... *** Bármennyire izgatott a kert elképzelt különös világa, csak 1965 nyarán, majd ôszén jutottam el Ábrahámhegyre. Ez utóbbira nem is akármilyen alkalomból: a Természettudományi Múzeum (TTM) múzeológusaként Pilát professzor cseh gomba-kutató és szenvedélyes dendrológus (cseh nyelvû átfogó dendrológiai könyvek írója) kísérôjeként a Tudományos Akadémia fényes fekete kocsijával érkeztünk Örsre, ahol (Dr.) Folly Gyula “bácsi” (az alapító Dr. Folly Gyula orvos fia) fogadott, s hamarosan a kellemes hûvös fagerendás mennyezetû szobában, illetve a cédrusok koronájába nyúló tágas teraszon beszélhettünk a kert történetérôl, az ott élô ritkaságokról. A kellemes perceket a ház alatti hatalmas pince borai fûszerezték, majd körséta következett a ház fölötti oldalra, az akkor

még csak pár hektáros telepítésre korlátozódó arborétum “öregfenyvesébe” (0.4 ha), amely mellett azonban már fiatal cédruserdôk gyarapodtak, és itt-is, ott-is cseperedô fák tûntek szembe. Az öreg kert volt az, amely bár kicsi volt, de ahol kifejlett fák, szépségükkel már teljes gyönyörûséget adtak. Ez volt az a rész, amelyet Gerd Krüssmann a sok-kötetes híres Dendrológia szerzôje “Dendrologische Schatzkästchen”-nek, “dendrológiai ékszerdoboznak”-nak nevezett ("Das (Folly) Arboretum ist ein Schmuckstück - es ist klein aber jedes Stück ist ein wetvoller Schatz"), amelynek minden darabja kincset ér. Pilát professzor egyik ámulatból a másikba esett – hálás látogató volt; egyenként tapogatta meg a KözépEurópában még soha nem látott növénycsodákat, mindjárt a séta elején a tengerparti mamutfenyôt, szemben vele a gyönyörû koronájú oszlopos szír borókát (Juniperus drupacea) s a gyûjtemény olyan ékszereit, mint a mexikói fehérfenyô (Pinus ayacahuite), a kaliforniai óriástobozú fenyô (P. coulteri), és szabin fenyô (P. sabineana), az egytûs és kéttûs diófenyô (Pinus monophylla, P. edulis), vagy a vastag törzsû, több méter magas zömök koronájú valódi ciprust, a “dél” talán legjellegzetesebb fáját, amelyet oly sokszor láttam üvegházból kinn felejtve szárazra fagyni. Dr. Pilát is elfogadta, hogy védett fekvéssel, a Balaton hatásával, különös mikroklímával magyarázzuk a növényi csodák itteni virulását. *** Három évvel késôbb, 1968 ôszén már

egészen más küldetés vezetett Gyula bácsihoz: Kámon és Szarvas mellett itt is gyûjthettem anyagot a TTM növénytani tára akkori otthonában, a Vajdahunyadvárban rendezett “Örök Tavasz Örökzöldekkel” (A világ mérsékeltövi örökzöldjei) címû kiállításhoz, amelyen a különbözô klímaterületek hidegtûrô örökzöldjeibôl gyûjtött anyagokat térben konzerválva mutattunk be. Kocsink megtelt a ritka fenyôk ágaival, olyanokkal, amiket akkor sehol máshol nem gyûjthettük volna. A kiállítás összeállítása és a bemutató felkészülést igényelt és ekkor került elôször kezembe Walter és Lieth “Klimadiagramm Weltatlas” címû munkája. Ekkor kezdtem következetesen keresni a növények elterjedése és a klíma – különösen a minimumhômérsékletek – közötti összefüggést. Ebbôl, és a jégkorszaki klímaváltozásokból következtethetôen világosan kirajzolódott egy gazdag hidegtûrô örökzöld lombú mérsékeltövi flóra, olyan fajokkal, amelyek még ha mai areájukon fagynak kevésbé kitettek is, történetük során átmentek a szélsôségesen fagyos idôszakok kihívásain – hisz a jégkor hidegebb idôszakait a továbbvándorlás útvonalát elzáró tengerek, hegyláncok miatt csak helyben vészelhették át. Világos volt, hogy az itteni fajok többsége lehetôségében (“potenciálisan”) hidegtûrô és nagy-populációkban meg lehet találni “a még emlékezô egyedeket”. E gondolatok köré rendezôdött a kiállítást követô könyv (Debreczy-Csapody: a “Télen is Zöld Kertek” – 1971) is, amelyhez sok modellt Csapody Vera a Folly-arborétumban gyûjtött példányokról rajzolt meg.

13

*** Az 1971-es évet sok száz arborétumi látogatás és expedíciók sora követte. Magyarországi növénygyûjtô barátainkkal – részben a Csapody Vera Növénybarát Kör lelkes híveivel több helyen is beindítottuk a szelekciós kísérleteket és szabadban nevelve szûrtük ki a potenciálisan nem fagytûrô egyedeket, továbbnevelve a hidegtûrôket. 1980–88 között több méteresre nôttek a teljesen szabadban nevelt adriai, balkáni és kisázsiai örökzöld tölgyek, ciprusok, cédrusok. Sok növényrôl kiderült, hogy hidegtûrésük nem is kérdés, csak a déli elterjedés miatt valahogy – tudományos megfontoltságból, néhány rossz tapasztalatból, gyakorlatias kertészeti okokból – nem kerültek a telepítésekbe. A gyakorlatban sokszor irodalmi adatokra, elsôsorban a német tapasztalatokra alapoztunk, azok pedig legtöbbször üvegházban túlhajtatott déli növények kiültetés utáni – biztos kudarcra ítélt – próbálkozásokra épültek. S valóban, amíg az Angliában, Hollandiában vásárolt növények sorra fagytak ki egy-egy hidegebb télen, a honi földben kezdettôl szabadban nevelt déli növények döbbenetesen jó eredményt adtak. Kiderült, teljes az az igazság, amit Ambrózy-Migazzi István oly világosan fogalmazott, amikor azt vallotta, hogy nem a klíma, hanem mi vagyunk hibásak, az elôítélet az oka annak, hogy a Dél oly sok szép növénye hiányzik kertjeinkbôl. *** Eltelt pár évtized, s ma már látjuk, hogy a Folly-arborétumban egykor megcsodált

14

Pinus coulteri termôre fordult Budakeszi fölött a télen gyakran hideg makkosmáriai oldalon épp úgy, mint Tokajban, vagy Jászberényben az északkeleti hegyek leheletétôl megjárt síkon és dombvidéken; látjuk, hogy minden cédrusfaj megnô nálunk, ha kezdetben hidegtûrésre szelektált egyedeket indítunk útjára, vagy ilyen fajtákat/klónokat ültetünk. S hovatovább biztosan mondhatjuk ezt el minden ciprusfajra és igen sok más lombos örökzöldre is. Sohasem felejtem el a herényi faiskola mamutfenyô ültetvényét 1984/85 tele után. Méternél is magasabb növények jó része vázzá fagyott, míg az állomány talán harmadánál sérülés sem mutatkozott. Egyedi tulajdonság: a populáció génkészletét felkínálja, a környezet/klíma pedig kiválasztja a legalkalmasabb tulajdonságú egyedeket (Levins4). Amikor egy alig fagyos zónából behozunk egy növényt, vajon mi az esélye, hogy éppen egy hidegtûrô egyedet sikerült beszereznünk? Mamutfenyônél 50%? ciprusoknál, Ceanothus-oknál, sok örökzöld tölgynél lehet, hogy csak pár százalék, esetleg ezrelék! De ha itthon vetünk el 5000 szem (50–80 toboznyi!) fenyômagot, akkor csaknem biztos, hogy a populációban benne lesznek a relatíve leghidegtûrôbb „mérsékeltövi ritmusú” egyedek, csak ki kell ezeket emelni, illetve megvárni, míg a természetes kiválogatódás ezeket magától kiemeli, azaz: – várni az életben maradottakra. Ha a magok egy hidegebb telû termôhelyi zónából (“provenance”-ból) származnak, vagy már honi mûvelésbôl valók, valószínû, még jobb eredmény várható. És még egy tapasztalat: északi nemzetségek

déli fajai, egyedei, sokkal nagyobb százalékban hidegtûrôk, mint ugyanabban a klímaövben egy déli nemzetség legészakabbra jutó fajai, példányai; ezeknél valószínû, hogy a természetes elterjedési területen tapasztaltaknál lényegesen nagyobb hidegtûrést, szelekcióval sem érhetünk el. *** A 100-éves évforduló 2007. július 7.-én 100. évét ünnepelte a kert. A pompás cédrusok koronája alatt fény-árnyék mozaikra változott a tûzô nap, és az arborétum a halványkék víztükör felett lebegô édenkert volt, igazán. Bazaltorgona-alakú homokkô oszlopaival, meleg hangulatú kis tölgyeseivel, végtelenbe veszô víz háttérrel és az egzóták színárnyalataival Tihany és Badacsony, Itália, és a pannon táj árnyalatai ötvözték a képet egyedülálló hangulati egységgé. Gondolatokat gyûjtöttem az ünnepi hozzászólásokhoz. Elmondani készültem, hogy a Folly-aborétum ösztönös megérzésektôl vagy olvasott tájékozottságtól vezetve, úttörô volt a növények honosításában, olyanokéban, amelyek megtelepítésében, akkor a századfordulón, még kevesen hittek. Mára azonban a “Folly-fajok” kiszabadultak abból a szûk körbôl, amelyet tudatunkban a Folly-arborétum sajátos mikroklíma és különös talaj-adottságai határoztak meg. Az elmúlt harminc évben sok déli növény került ki a honi kertekbe; a selyemakácok, cédrusok, arizónai ciprusok és leylandciprusok szinte közhellyé váltak, pedig mekkora ritkáság és újdonság voltak ezek még pár évtizede! Tudjuk ma már, hogy a

szír- és görög boróka (J. drupacea, J. excelsa) melegebb fekvésben máshol is remekül virul – és a cédrusok szinte közhelynek számítanak ma már a kertekben; az Èszaki Középhegység peremén, Tokajban a Pinus coulteri, P. sabineana mellett Cupressus duclouxiana-k és Pinus gerardiana-k is már egy évtizede dacolnak az idôvel és szép fácskává cseperedtek. Szentendrén a Kátai-kertben több méteresek a makedon és török makkokból szelektált karmazsintölgyek (Quercus coccifera), de kisebb fává nôttek Budakeszin és a volt Kertészeti Egyetem arborétumában is. A magyaltölgy (Quercus ilex) egyik legnagyobb magyarországi példánya a Trombitás utcai kertünkben Budán nô, és termô fa virul Pécsett a JPTE botanikuskertjében, Budakeszin az Dendrológiai Alapítványnál, Budán és a ELTE füvészkertjében, valamint a (korábbi) “Kertészeti Egyetem” arborétumában is; e fák részben magoncszelekció eredményeként kezdettôl a szabadban nôttek. Az ország legnagyobb tengerparti mamutfenyôje ma már nem a Folly-arborétumban van, nem is a Gellért-hegy déli védett lejtôjén vagy a Ménesi úti arborétum enyhe lankáján, hanem Sopronban (Egyetemi Botanikuskert) és az ellentétes klímájú Kistarcsán, ahol egysudarú fává nôttek és a kemény fagyok sem tettek bennük eddig semmi kárt. Talán véletlenszerûen, szerencsés magoncok kerültek itt kiültetésre? Az ünnepségen azt készültem elmondani, hogy a ritkaságok gyûjteménye, a Folly-kert mostanra a szubtrópusi és mediterrán hangulatú kertek

15

legszebb, egységes arculatú arborétumává fejlôdött. Olyan fajokból áll a gyûjtemény, amelyek kellô érzékkel és akarattal másutt is megtelepíthetôk, de ilyen töménységben és festôi környzetben aligha lesz párja a kertnek a Közép-Európai térségben, és egyre rangosabb hely illeti majd meg Európa kertjei között is. De az ünnepélyes pillanatok megható hangulatában úgy jártam, mint Móra Ferenc ifjú hôse bicebócával. Egy százéves évforduló ünnepélyes légköre hirtelen ellentétbe került a tárgyilagos elemzéssel, hirtelen átvillant rajtam, hogy esetleg, tán csak egy észrevétlen árnyalattal, de mégis, leértékelésnek tûnhet az arborétum küldetésében, kultúrális szerepében bekövetkezett változás ilyen elemzése. A kertrôl szóló rövid fejtegetés így hát leszûkült a szubmediterrán és a szubmeridionális klíma összevetésére, arra, hogy a mediterrán klíma négy fô elemébôl (téli csapadék, nyári szárazság, enyhe tél és a szabályosság) az igazi szubmediterránban csak egy hiányozhat. A pannon tájon pedig, ahol az utóbbi éppen azért hiányzik, mert a nyár hol csapadékos, hol száraz és meleg, teleink pedig enyhék vagy kemények, szárazak vagy hóban bôvelkedôk. Ezért az itteni

Dél jelzésére a délközelit, “szubmeridionálist” helyes használnunk, ami a magasabb nyári félévi hôösszegre és viszonylag enyhébb téli hômérsékletekre utal, de nem feltételez (egy növényzet számára meghatározó) szabályossággal ismétlôdôn periódikus klímát. A mi kertjeinkhez, parkjainkhoz tehát azokat az egyedeket kell megtalálni, amelyek nem csak szélsôséges téli minimumainknak állnak ellen, hanem minél inkább klímánkhoz alkalmazkodó növekedési ritmusúak. A Folly-arborétum a százéves évfordulón az alapítók mellett másra is emlékeztetett. Ismerve a kert történetének néhány korszakát, arra is, hogy a hittel induló jó kezdeményezés elôbb-utóbb a közösség megértésére talál, s a közös munka, sokszor vesztesnek tûnô helyzetben is csodákra képes. Bárcsak minél több Folly-történetet írhatnánk végre e Kárpátok-övezte, oly sokszor megtépázott földön! Dr. Debreczy Zsolt

A határok leomlottak... A határok leomlottak, a piacok megnyíltak, elérkeztünk Kánaánba! Hurrá, ez kell a faiskolásoknak! Portékámat majdnem egész Európában szabadon értékesítem, a fajtaválasztékhoz szükséges szaporítóanyagot (meg a kész növényt is) szabadon beszerezhetem. Az már kevésbé örvendetes, hogy mások megelôztek, sôt az általam elôállítottnál talán gyengébb

16

minôségû növénnyel kiszorítanak a hazai piacról. Ez a szabad verseny. Tudomásul vesszük. De mindent el kell fogadnunk? Az országon belül sok-sok kártevô, kórokozó elôfordul. Ezek némelyike idôrôl-idôre felszaporodik, gondot okoz, majd a gradáció lecseng, beáll a biológiai egyensúly és együtt élünk velük.

Mi díszfaiskolások gyakran szembesülünk azzal, hogy keresett portékánkra megcsappan az érdeklôdés, mert valamely kártevô, kórokozó tömegesen fertôzi a kiültetett növényeket, esetenként egy-egy eddig nem tapasztalt károsító fellép a faiskolában is. Gondoljunk csak arra, hogy a vadgesztenye aknázómoly (Cameraria ohridella) milyen gyors karriert futott be. 1985-ben fedezték fel, Magyarországon elôször 1994-ban írták le. 2002re már Dániában is megtelepedett. Jelenleg a vadgesztenyét közterületeken is folyamatos védeni kell ellene. De védeni kellene a platánokat is az Amerikából az 1960-as években Olaszországon át behurcolt platán csipkéspoloska (Corythucha ciliata) ellen. A platán csipkéspoloskának „elônyös tulajdonsága”, hogy a platánmoly (Lithocolletis platani) kártételét visszaszorította. Gondoljunk vissza arra, hogy mekkora riadalmat keltett a tuja-aknázómoly (Argyresthia thuiella) 1997-es megjelenése! Hány és hány tuját kopasztott meg, mennyi tuját kellet kivágni a zalaegerszegi temetô mellett levôkön kívül is. Már együtt élünk vele. Néha kicsit csipkelôdik, de a természetes ellenségei kiültetésekben féken tartják, faiskolában meg ne engedjük meg, hogy megjelenjen. Még van aknázó, a hársfa-sátorosmoly (Phyllonorycter issikii), amely szintén gyorsan terjed. A fajt 1963-ban Japánban írták le. 1986-ban oroszországi, 1996-ban lengyelországi, 2001-ben csehországi elôfordulásáról tudósítottak. Azóta elterjedt

Ausztriában, Németországba, Svájcban. Magyarországon 2002-ben jelent meg, megjelenésrôl az elsô cikk 2003-ban tudósít. Azóta az egész országban megtalálható a hárson. Lárvája a levélen 1-2 cm átmérôjû foltaknát képez. Elsôsorban sor-és parkfákat fertôzi, de erdei fákon is elôfordul. Nagyméretû kártételétôl nem kell tartani, mivel – ausztriai felmérés szerint – a lárvák 50-90 %-a parazitált. Új jövevény az akác-gubacsszúnyog (Obolodiplosis robiniae). Az ÉszakAmerikában honos kártevôt Európában 2003-ban (Észak-Olaszország) észlelték elôször., hazánkban elsôként 2006-ban Ajka környékén találták meg. Azóta az ország számos helyén megfigyelték, rohamos elterjedésére kell felkészülni. Évente 3–4 nemzedéke van, az elsô nemzedék röviddel az akác lombfakadását követôen rajzik. A nôstények fiatal levélkékre rakják petéiket. A levélkék szegélye lefelé besodródik, a sodrat kissé megvastagszik, a levél színénél általában kissé világosabb lesz gyakran az egész levél megpirosodik. Gyakori, hogy a megtámadott friss levélkék ki sem bomlanak, a levélzet minden egyes levélkéjén találunk esetenként 3-4 gubacsot is. Egyes leveleken a régi, megbarnult gubacsok együtt láthatók a friss gubacsokkal. Egy-egy gubacsban akár 10 lárva is élhet. A fehéres színû lárva két vedlés után éri el a 4 mmes maximális hosszúságot. A nyári nemzedékek lárvái a gubacsban, az ôszi nemzedékéi pedig lehullva a talajban bábozódnak. Mivel az akácon az egész veg-

17

etációs idôszakban vannak friss levelek, a további nemzedékek is folyamosan találnak tojásrakáshoz ideális helyet. A széles gazdanövény körrel rendelkezô citrus kabóca (Metcalfa pruinosa) európai elôfordulásáról 1980-tól tudunk. A mediterránon gyorsan felszaporodott, 2003-ban már Bécsben is elôfordult. Hazánkba is behurcolták, egyre nagyobb kártételérôl érkeznek információk. Az imágó 8-10 mm nagyságú, szürkésbarna, testfelülete viaszporral fedett. A lárvák testén viaszpehely fejlôdik, ami a növény felületén is megtalálható. Zavarásra pattanva menekülnek. Évente egy nemzedéke fejlôdik. Tojás alakban telel. A lárvák májustól jelennek meg. Szívogatásuk hatására hajtások deformálódnak, növekedésük gyengül. A felvett tápanyag nagy részét mézharmat formájában ürítik, amelyen megtelepszik a korompenész, amely tovább rontja a növény díszértékét. Polifág, lágy- és fás szárú növényeken is károsít. A judásfa levélbolha (Cacopsylla pulchella) Magyarországi jelenlétét 2003-ban tapasztalták Budapesten. Tavasszal, a rügyfakadással együtt jelennek meg az imágók, majd a fakadó hajtáson szívogatnak. A hajtás érintésére a 2-3 mmes imágók pattanva menekülnek. Szívogatásuk hatására a hajtások torzulnak, el is száradhatnak. A leveleken, különösen a levéléren szívogató lárvák, nimfák a felvett

18

tápanyagot nem tudják felhasználni, azt ragadós mézharmatként ürítik. A levelek a mézharmattól fényesen csillognak, majd megtelepszik rajt a korompenész, ami csökkenti az asszimilációs felületet. A hajtásnövekedés idô elôtt leáll, a fák télálló képessége csökken. Az áttelelt imágók május elején rakják tojásaikat a júdásfa leveleire. A kikelô lárvák zöldessárgák, a nimfák kékeszöldek, az imágók világoszöldek. Több nemzedékes, a nemzedékek egybe folyhatnak. A lárvák és a nimfák mindaddig tojást raknak a júdásfa levelén, amíg a hajtások, hüvelyek növekedése tart. Az imágók júniusban valamely fenyôfára repülnek. A hársbodobács (Oxycarenus lavaterae) természetes elôfordulása Északnyugat Afrika-Ibériai félszigettôl Európa mediterrán vidékein át az Arab félszigetig terjed, ahol 3-4 nemzedéke is van évente. A hárs bodobácsot már megtalálták Szlovéniában, Svájcban, 2001-ben ausztriai elôfordulásáról is beszámoltak. Magyarországon is megjelent. Remélhetô, hogy nem fog nagyobb gondot okozni, mint közeli rokona a suszterbogár. A tonki óriás-zsizsik (Megabruchidius tonkineus) a Gleditsia magokban fejlôdik ki, azokat a fán és a kipergetve is károsítja. Trópusi faj, Magyarországon 2001 januárjában szabadból gyûjtötték be. Aklimatizációja várható. Amerikából 2000 körül került Európába a puszpáng-takácsatka (Eurytetrany-

chus buxi). Magyarországi elôfordulásáról még nincs tudomásom. A levélek színén elszórtan apró fehér, vagy sárga szívásnyomok láthatók. Az erôsen fertôzött levél megbarnul és lehull. Nagyobb fertôzés esetén a levelek elszáradnak, lehullnak. Parkokban, temetôkben súlyos károkat képes okozni. Szövedéke nincs. Felszaporodásának a száraz, meleg idôjárás kedvez. A B. sempervierens-t erôsebben fertôzi, mint a kislevelû B. micrphyllus-t. Tojás alakban a fás részeken telel. Az elsô nemzedékkel április-májusban jelenik meg. Az imágókat nehéz észlelni, mert nem érik el a 0,5 mm-t. Európában 5-8 nemzedéke fejlôdik. A szelídgesztenye-gubacsdarázs (Dryocosmus kuriphilus) is új jövevény Európában. A szelídgesztenye Kínában ôshonos kártevôje. 2002-ben fedezték fel jelenlétét Torinó mellett Olaszországban. A 3 mm hosszú nôstény darazsak feketék. A 0,1-0,2 mm nagyságú fehér petéket június-augusztusban a fiatal hajtások rügyeibe rakja. A peték 1 hónap alatt kikelnek, de fejlôdésüket csak a rügyfakadáskor kezdik el: a fiatal hajtásokon, a levelek fôerén 8-15 mm átmérôjû gubacsot képeznek, amelyben több lárva is élhet. Ezzel jelentôsen csökkentik hajtásképzôdést, több évig tartó erôs fertôzés a fa pusztulását is eredményezheti. A lárvák június-júliusban bábozódnak, a bábállapot 10 nap. Az elszáradt gubacs több évig is a fán maradhat.

Európában is csak elvétve fordul elô a Kínában ôshonos ázsiai hosszúcsápú cincér (Anoplophora glabripennis). Az egy-egy rakomány csomagolóanyagával néhány lárvából kifejlôdô imágó fertôzi a környezô fákat, amelyek a károsítás következtében gyorsan elpusztulnak. Ezeket a fákat addig kell a növényvédelem szakembereknek kiszûrni és megsemmisíteni, még mielôtt az újabb imágók kirepülnek, ellenkezô esetben a következmények beláthatatlanok. Ahogy a csomagolóanyaggal Ausztriába, Franciaországba, Németországba bevitték, úgy hozzánk is bekerülhet. Bízom benn, hogy Portugáliába ugyancsak csomagolóanyaggal bekerült fenyôgyilkos fonalféreg (Bursaphelenchus xylophilus) elterjedését az EU növényvédelmi karantén intézkedései kiszorítják kontinensünkrôl. Terjedését megakadályozták azzal, hogy Portugáliában 50 000 fenyôfát semmisítettek meg a fenyôgyilkos fonálféreg okozta kárkép alapján. Nemcsak a kártevôk, a kórokozók sem állnak meg határainkon. Egyik legjelentôsebb új szerzeményünk a tûzelhalás (Erwinia amylovora), amely fertôzés következtében sok Rosaceae családba tartozó faj hajtásai nagyon gyorsan elpusztulnak. Több tíz hektáron irtották ki a vele fertôzött gyümölcsösöket, vágták ki az út menti körtefákat, csakhogy a betegséget megállítsák. Nem sikerült. Hazánkba valószínûleg gyümölcs oltványok

19

importjával került a Prunusokon baktériumos levélfoltosság és fekélyt okozó Xanthomonas arboricola pv. pruni. 2004-ben észlelték elôször. A fertôzést követôen a P. armeniaca, P. davidiana, P. domestica, P. laurocerasus, P. persica, P. salicina levél fonákán apró, sötétzöld vizenyôs foltok jelennek meg, amelyek megnagyobbodnak, barnára, sötétbordóra színezôdnek, majd kihullnak. Körülötte a levél elsárgul. A sárgult levelek tömegesen hullnak. A gyümölcsön, hajtáson a folt képzôdést mézgafolyás is kíséri. A hajtáson a folt beszárad, de szegélye vízzel átitatott marad. A sebek több éven át aktívak maradhatnak, mély sebbé alakulnak és az ág pusztulását is okozhatják. Zárlati károsító! Azonosítása csak laboratóriumban lehetséges. A kórokozó a gazdanövény rügyében, kérgén, szállítószöveteiben, a lehullott, de el le nem bomlott levélbe telel. Felszaporodásának a mérsékelten meleg, csapadékos, szeles idô kedvez. A lisztharmat sok növény betegsége. Sajnálattal kellett tudomásul venni, hogy 2000-ben Pécsett a Symphoricarpos albus díszértékét a Microsphaera symphoricarpi levelén megjelenô fehér micélium bevonat csökkentette. (A fehér bogyón a fertôzés csak mikroszkóppal látható). Sajnos nem egyedüli. 2004-ben a vadgesztenyén lelték fel és okozott járványt az Erysiphe flexuosa, járványszerûen fertôzte a szivarfát az Erysiphe elevata, majd késôbb a borsófán az Erysihe palczewskii, a gyertyánon az Erysiohe arcuata okozott

20

esetenként súlyos lisztharmatos tüneteket. A mézgás éger fitoftórás pusztulását (Phytophthora sp) elôször 1993-ban észlelték Anglia déli területein, patakmenti égeresekben. Az agresszíven terjedô gombát Magyarországról 2000-ben írták le. A vizsgálatok során megállapították, hogy egy Phytophtora fajhibrid gomba idézi elô a szíjács elhalását és ennek eredményeként a korona fokozatos, majd teljes pusztulását. Még nincs itt, de idô kérdése, hogy mikor figyelünk fel rá, hogy a platán ágak kérgének felsô része rózsaszínûre színezôdik. A rózsaszín felsôrész és a barna alsórész gyakran határozott vonal mellett válik szét. Ezt követôen a fertôzött rész megfeketedik és rajta spórák képzôdnek, majd megindul a faszövetek korhadása és a korhadás egyre nagyobb farészre terjed ki. A fertôzött ág törékennyé válik. A fertôzés az alsó koronarészeken erôsebb. A platánnak e Macrodiplodiopsis desmazieresi okozta betegségével elôször 2003ban találkoztak Németországban, 2005-ben Svájcban 40-70 éves platánokon és 2006-ban már Bécsben is megjelent. Magyarországi megjelenésével is számolni kell. A puszpángrák (Pseudonectria rousseliana, kon: Volutella buxi) ugyanúgy megtámadja a puszpáng fiatal hajtásait, mint az idôs ágakat. A fertôzött ágon a levelek gyorsan elhalnak, és világos szürke-szalmasárgára színezôdnek.

Késôbb a fertôzött leveleken, különösen a fonákon nagy számban megjelennek a rózsaszín-narancssárga spóratartók. Ezután a levél fonák vörösesre színezôdik. A spóra kiverôdés alkalmanként az elszáradt ágakon is megjelenik. Az idôsebb ágak alapi részén nyitott rákcsoda található, amely amiatt alakul ki, hogy a károsító ellen a növény újabb és újabb kalluszt képez. A kórokozó azonban ezen a zónán mindig áthatol, mind mélyebbre hatol, idôvel a fatest is kilátszik. Ezen a részen a fatest szürkére színezôdik. A lehullott leveleken zöldessárga termôtestek (peritécumok) jelennek meg. Különösen erôs fertôzés alakulhat ki nedves idô, zárt telepítés, sûrû növényzet esetén. A kórokozó a lehullott levelekben telel át, amelyen tavasszal tömegesen megindul a rózsaszín spórák képzése. Az apró sérülések a fertôzésnek (pl. visszavágás) kaput nyitnak. Nedves meleg idôben a spórák a leveleket fertôzik. Cylindrocladium buxicola-t 1998-ban mutatták ki Nagy-Brittaniában, 2005-ben jelent meg elôször a Rajna vidéken és Oldemburgban, 2005-ben már nagy gondot okozott Ausztriában és Svájcban. Magyarországi elôfordulása még nem ismert, de a megjelenésével számolni kell. Idôjárásunk kedvezô számára. Spórája már 5 oC-on, 3 órán át nedves levélen csírázik, az egészséges kutikulán át 5 óra hosszat tartó nedves levélfelület esetén fertôz. A gomba csírázás optimuma 25 oC, 33 oC-on elhal. Ez azonban ugyanúgy nem

jelentheti a teljes pusztulást, mint ahogy a szôlô peronoszpórának is csak a szövetekben élô micéliumai pusztulnak el 35 oCon. A gomba várhatóan 4 évig marad életben az elhalt növényi részeken. A spórák széllel, vízzel, szerszámmal terjednek. Fertôzés következtében az idôsebb levelek szélén világos-sötétbarna foltok jelennek meg, a levél felülete megsötétedik, a betegség elôrehaladtával a foltok összefolynak, a fertôzött levelek lefolynak. Fiatal levélen a foltok narancssárgák-barnák. Ha a fiatal levelek fertôzôdnek, akkor az idôsek általában épek maradnak. Tipikus tünete a betegségnek a csaknem fekete sérülések, léziók az ágon és magas légnedvesség esetén az elhalt leveleken a fehér spórapor. Kedvezô feltételek esetén viharos gyorsasággal terjed és néhány nap alatt lehullik a lomb, az érintett ágdarabok elhalnak, de az egész növény nem pusztul el. Tartsuk szemmel Buxus ültetvényünket, különösen a kompaktak és a sûrüek (B. sempervirens ’Suffruticosa’, B. s. ’Blauer Heinz’) fertôzés veszélye nagyobb. Amennyiben megjelenne, a fertôzött növényeket azonnal irtsuk ki! Az egészséges részig történô visszavágás hatása bizonytalan. A Phytophtora ramorum fertôzésrôl a faiskolások 2004-ben a Büki konferencián Jürgen Schlenz szaktanácsadótól hallhattak elôadása keretében. Elmondta, hogy Európában jelentôs károkat a Rhododendron és Viburnum fajokon okozzák, azóta tudjuk, hogy rajtuk kívül – nemcsak

21

Amerikában – többek közt az Aceraceae, Ericaceae, Fagaceae, Hypocastanaceae, Pinaceae, Taxaceae családba tartozó növényeken is kimutatták kártételét. Egyes esetekben csak levél nekrózist, máskor ágelhalást, de néha a teljes növény pusztulását is elôidézheti. Igen. A határok leomlottak, a piacok megnyíltak. Csakhogy nemcsak a faiskolások számára, hanem a károsító szervezetek számára is. Vélem, hogy az elôzôkben felsorolt károsítók csak egy része került hazánkba szaporítóanyaggal, mások természetes úton (légáramlat, folyóvíz, madarak) érkeztek. Érkezési módjuktól függetlenül kisebb nagyobb járványokat okoztak, okozhatnak. Kicsi a valószínûsége, hogy szaporítóanyaggal veszélyes kártevô, kórokozó érkezne hazánkba. A faiskolák növény-egészségügyi ellenôrzés alatt állnak. Az igazán veszélyes károsító szervezetek felkerültek a „veszélyes” listára. Azokat a növényeket, amelyeken veszélyes szervezetek fordulhatnak elô az EU-n belül növényútlevél, a harmadik országból pedig minden növényt nemzetközileg elfogadott növény-egészségügyi

bizonyítvány kísér. Nem árt azonban óvatosnak lenni. A beérkezett növények egészségét ellenôrizzük le, a friss szerzeményt nem árt a faiskolában figyelni, permetezésére nagy gondot fordítani. Elôfordulhat ugyanis nem „veszélyes” szervezet, az általa okozott kárt sajnos nekünk kell viselni. Be kell látnunk, hogy a globalizáció segíti a káros szervezetek terjedését. A jelenleg is meglévô növény-egészségügyi elôírások ellenére a kórokozók, kártevôk folyamatosan terjednek, terjedésüknek a faj ökológiai igénye szab határt. Amennyiben az adott ökológiai környezet az adott faj számára megfelelô, az akkor ott megtelepszik, fel kell készülni az ellene való védekezésre. Legyünk felkészültek, tudjuk, hogy mi fenyeget bennünk, ismerjük fel, ha megjelenik, ha pedig megérkezett, tegyünk meg mindent, hogy terjedését megakadályozzuk! Ne fogadjuk el, hogy a károsító szervezetek szabadon terjedjenek hazánkban!

Az újságban lehetôség van hirdetéseket megjelentetni. Bôvebb információ: 30/372-5328 Faiskolai Értesítô 2007/4 (december). Kiadja a Nyugat-dunántúli Díszfaiskolások Egyesülete 9700 Szombathely, Béke tér 1. Elnök: Gurisatti Gábor Titkár, fôszerkesztô: Németh Gábor Tel.: 30/372-5328, fax: 94/322-353 E-mail: [email protected] Honlap: www.fakertesz.hu

22

Kedves kollégák, barátaink! Az alapítvány 645 m2-es épületében a világ mérsékelt övét feltáró expedícióink anyagát, 200 ezernél több herbáriumot, valamint egy ehhez kapcsolódó, 2500 kötetet meghaladó szakkönyvtárat ôrzünk. Itt készült a Fenyôk a Föld körül és a rövidesen kiadásra kerülô Conifers Around the World. Környezetét, többnyire eredeti termôhelyrôl származó dendrológiai érdekességekkel telepítettük be, és a javasolt Budakeszi Arborétum és Parkerdô-együttes tudományos központja is ez az épület lesz. Sok diák jön ide gyakorlatra, és tehetséges fiatal mûvészek dolgoznak a növényrajzokon, melyek a következô dendrológiai munkánk gerincét alkotják. Önkénteseink évente több száz munkaórával segítik a gyûjteményi fenntartó munkát. 2004-ig a Pilisi Parkerdôn keresztül az FVM Erdészeti Hivatala, és az OMMI génbanki támogatása fedezte az épület és a növények fenntartását, ezt követôen azonban a források hirtelen megszûntek. 2006 nyarától az épületet béreljük – minden m2-ért 1 eurót fizetünk havonta és ehhez jön még a fenntartás költsége. Kérünk, segítsetek egy-egy négyzetméterrel! Támogatókat – jelképes örökbefogadókat, bérlôtársakat – keresünk a költségek fedezésére. Négyzetméterenként havi 600, azaz évi 7200 Ft-os hozzájárulással válhattok partnereinkké. Eddig már 10 mecénás mintegy 80 m2-nyi terület bérleményét vállalta. Bôvebb információért ellátogathatsz honlapunkra: www.dendrologia.eu, ahol alapítványunk (hacsak az érintett másképp nem rendelkezik) név és m2 szerint is feltünteti a támogatókat. Az ott megtalálható herbáriumi alaprajzokon látható lesz majd a megváltott m2-ek gyarapodása(!) is. A hozzájárulás közvetlenül is átutalható az OTP 11708001-20500533 számlaszámra, vagy kérésre csekket küldünk (értesítési cím: [email protected]). Bôvebb információ: 06 (30) 250-8475. Az alapítvány, kérésre igazolást is ad a hozzájárulásról /adományról, ez esetben kérnénk az adószámot is. Az eddig szokásos módon, az 1%-ok felajánlásával is segíthetitek munkánkat; ez a jövô év elején esedékes. Adószámunk 18077971-1-42. Köszönettel: a Nemzetközi Dendrológiai Alapítvány kuratóriuma