A „Keleti Egyház" a folyó é v b e n a n y a g g a z d á l k o d á s i és t é r k i h a s z n á l á s i o k o k b ó l negyedévenként n a g y o b b t e r j e d e l m ü összevont f ü z e t e k b e n f o g rfi'égjelerini. Az első ilyen n a g y o b b t e r j e d e l m ű szám t e c h n i k a i o k o k ból f e b r u á r 1-én k ö v e t k e z ő s z á m u n k m á j u s 1-én j e l e n i k meg. — A k ö z b e e s ő h ó n a p o k b a n n e m - t a g előfizetőink is m e g k a p j á k a „Szení J i i k l ó s Szövetség" t a g é r t e s í t ő j é t .
LITTERATÜRA. P. Stanislao: Angelus de Garniel. — Voniel—Szunyogh: Cathólicismus triumphans. — Sixta Kashauer: Sub eaelo Dei. (Vita Arnoldi Jans-
sen, fundatoris Inst. pro. S. Missio. nibus in Steyl.) — Adalb. Bacsóka: Critia moralis de theoria Ogino— Knaus-—Smulders de temporáneo „Birth-Controll." — De Spiritualität« sacerdotal!.
Görögkatholikus liturgikus k i a d v á n y o k Dicsérjétek az Ür nevét! Görögkatholikus egyházi zsolozsmikönyv. Tartalmazza a Horologion teljes anyagát az év minden napjára eső szentek rövid életrajzával, tropárjával és kontákjával, Aranyszájú Sz. János liturgiáját, az egyházi zsolozsma öszszes vasárnapi és ünnepi változó részeit s a hétköznapi egyházi zsolozsmák legszükségesebb énekeit és imáit. — Ára bőrkötésben, vörös metszéssel . . . . . .
25.— P
Énekeljetek a mi Istenünknek! Görögkatholikus ima- és énekeskönyv Aranyszájú Sz. János liturgiájának teljes szövegével, a nyilvános isteni szolgálatok összes állandó részeivel s a vasárnapi és ünnepi változó részekkel. Sok imával és liturgikus oktatással. II. kiadás. (Sajtó alatt.)
A Szent Miklós Magyarországi Uniós Szövetség (SZEMISZ) postatakarékpénztári csekkszáma: 7775. — Az adminisztráció egyszerűsítése érdekében minden pénzküldeményt erre kérünk beküldeni, az értesítő lapon jelezve a küldemény rendeltetését Mai számunkhoz az előfizetések és tagsági díjak beküldésére CSEKKLAPOT mellékeltünk.
OLTALMAD ALÁ S I E T Ü N K MARIAPÖCSI SZOZANYANKI
KELETI EGYHÁZ
T U D O M Á N Y O S ÉS E G Y H Á Z P O L I T I K A I FOLYÓIHAT A „SZENT MIKLÓS MAGYARORSZÁGI UNIÓS SZÖVETSÉG" (SZEMISZ) TUDOMÁNYOS ÉS IRODALMI OSZTÁLYÁNAK HAVI FOLYÓIRATA . ALAPÍTOTTA: SZÁNTAY-SZÉMÁN ISTVÁN DR. = = = = =
Szerkesztő-bizottság: ELNÖK: SZÁNTAY-SZÉMÁN ISTVÁN DR. TAGOK: BOKSAY EMIL, LIKI JÁNOS, LIPPAY LAJOS DR., PAPP GYÖRGY DR., PFEIFFER MIKLÖS DR, ROHÁLY FERENC DR.
Szerkesztő; KOZMA JÁNOS
IX. évíolyam.
4-5. (86-87.) szám.
Szerkesztőség és kiadóhivatal:
Miskolc,
1942. április—május Melinda-utca 11. szám.
Annus IX.
Nr. 4 - 5 . (86-87.)
Április—Malus 1942.
Keleti Egyház
A „SZEMISZ" tagilletménye. Megjelenik havonta, július és augusztus kivételével. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolc, Melinda-utca 11. sz. Telefon (csak hétköznap délután 14—17 órák között): 57—98. Előfizetési ára pártoló tagoknak évi 4 pengő, nem tagok részére: évi 6 pengő. Külföldön évi 8 pengő. A SZEMISZ alapító és rendes tagjai tagsági díj fejében kapják.
TARTALOM! CIKKEK. Szántay-Szémán István dr.: XII. Piutí. Szántay-Szémán István dr.: Az uniós világmozgalom érdekében. (Van-e szükség az uniós kongreszszusokra?) P .Halász Pius S. 0. Cist.: A nyugati lélek találkozása Kelettel a XII. században. Zapotoczky Igor Konstantin: A római kiadású hivatalos ú j misekönyv. KRÓNIKA. Jubiláló főpásztorok. — Országos Uniós Kongresszus. — A helyreállított szatmári egyházmegye új püspöke.
FIGYELŐ. Dr. Scheffler János cikke: Az erdélyi rítusváltoztatások. Dr. Massalszky Miklós herceg: A bezboztinik-mozjgalom eredményei. IRODALOM. Persica—Némethy: A szent szeretet hősnője. (Ifj. Sz. Melánia élete.) ADATTÁR: Gennádiosz: Az anglikán pap&zentelés érvényessége. (Ismerteti: Erdős Tivadar.) , j KELETI LEXICON. Békességi vagy nagy ekténia. — Hármas ekténia. — Kis ekténia. — Kérő ekténia.
Cfftft|f}£|n I W i a i l t f l I i c Periodicum Confoederationis S. Nicolai pro L ü L l b d i y U i I C I I I U I I O b Sancta Unione. Redactio et Administratlo: Miskolc, Hungaria, Melinda-utca 11. — Redaetor et moderátor: Joannes Kozma Pretium annuum extra Hungáriám : 8 Pengő aurea. ACTUALIA ET DISSERTATIONES. Dr. Stephanus Szántay-Szémán: Pius XI. Dr. Stephanus Szántay-Szémán: Quid faciendum pro re S. Unionis? (Silnit - ne Congres>us unionistici necessarii?) P. Pius Halász S. O. Cist.: Mentis Oecidentis ingeniique Oiientis conyentus in saeculo XII-o. Igor Constantinus Zapotoczky: Nova editio typiea Missalis Ruthenorum Romae impressa.
CHRONICA. Archiepiseopi jubilantes. — Congressus Unionisticus Regnicolaris in Hungaria. — Novus Episcopus dioeceseos Szatmáriensis neo- re. stauratae. OBSERVATOR. Dr. Joannes Scheffler: Mutationes rituum is Transsylvania. Princeps Dr. Nicolaus Massalskij: Quid fecit atheismus Russicus? DOCUMENTA. Gennadios metropolita de Helio. poíi: De validitate chirotoniae anglicanorum.
XII. P I U S A nagy Fiúsok ragyogó sorából ís átütő fénnyel tör elő az egyre sötétülő világ éjtszakájában XII. Pius pápa neve. Remény, bizalom ébred a lelkekben, ha szavát halljuk, mert érezzük, hogy úgy szól a világ hatalmasaihoz és a szenvedő ember-milliókhoz, mint akinek felülről adatott az igazság, a vigasztalás és a béke szavának ereje... Amikor hazánkban, közöttünk járt még nem ült Szent Péter trónján, de már akkor is, a viágkongresszus pápai legátusi magaslatán is úgy állt előttünk, mint biztató égi látomás, akinek kitárt karja az eucharisztikus Krisztus-király áldását szórja reánk, s felmagasztosult tekintetében az örök pápa Rómából sugárzó szeme pihent a világ minden részéből összesereglett és az Eucharisztiában egybeforrott több százezernyi hívőtömegen. Most a katholikus milliók lelki zarándoklása hömpölyög felé az egész világról, hogy negyedszázados püspöki jubileumén hálás szeretettel és hódolattal boruljon trónja elé. XII. Pius pápa őszentségét 1917. május hó 13-án, az előző világháború vérzívatara közepette választotta ki püspökké a Szentlélek. A A világ akkor még nem sejtette, hogy nemsokára, a négyéves háború rokkantja lesz a győző és a legyőzött egyaránt, s hogy a bombák által felszántott országokban elvetett gyűlölség oly hamar kikel, s hogy már akkor egy még kiterjedtebb világháború orkánfelhőit gyűjti a meggyötört Európa egére. Akkor dicső emlékű XV. Benedek pápa ült Szent Péter trónján, akinek nemes szíve, mint a világháború hőseié, engesztelő áldozatként szakadt meg a háborús borzalmakban. 1922. február 6-tól XI. Pius pápa állt az Egyház hajójának kormánya mellé, aki határozott egyénisége mellett is, ugyancsak a béke fejedelme volt a kölcsönös féltékenységgel és gyűlölettel átitatott Európában. Ö is, mint minden pápa, a fondorlatos politika népeket, fajokat kisemmiző „békéje" helyett a a krisztusi szeretet s az emberi szív békéjét hirdette, nem a rosszúl értelmezett pacifizmust, hanem az igazi paxot — a békét.
49
Most XII. Pius pápa még nehezebb világhelyzetben hirdeti a keresztény népek megbékélésének világot mentő fontosságát, mert a harcterek soha el nem képzelhető borzalmai mellett, még a világnézeteknek hol dühöngő, hol szervezetten alattomos támadása is végveszedelemmel fenyegeti a kétezeréves kereszténység áldásos munkáját s vele együttt a népek emberi sorsát. A pápát megillető, isteni eredetű tekintélyen kívül XII. Piust egészen kivételes egyénisége és el nem vitatható erkölcsi felsőbbsége gondviselésszerűen jelölte ki arra, hogy a vak gyűlöletben tobzódó népeknek és fajoknak fülébe harsogja az igazságot és megjelölje a békés kibontakozás útjait és erkölcsi feltételeit. Őszentsége karácsonyi hatalmas szózatában, valóban a világtörténelmi lélek horizontjáról, világosan, tételesen és megdönthetetlenül körvonalazta a tartós béke feltételeit, amely csak megértésen és minden nép természete, istenadta életjogának elismerésén alapulhat. Ezért kell, hogy ez év május 13-án, de addig is minden katholikus hívő és tárgyilagosan gondolkodó keresztény ember alázatos hódolattal boruljon le Isten előtt és forrón esdekeljen XII. Pius pápáért, és azért a kegyelemért, hogy akkor, amikor az emberiség sorsáról fognak dönteni — a hivatottak a Pápa szavát követve — Krisztus békéjének szellemében rakják le az új világ alapjait. A katholikus millióknak nagyon kedves kötelességük még Öszentségével szemben, hogy imáik, önmegtagadásaik, erénygyakorlataik eget ostromló tömegével esedezzenek a szentséges Atya szándékainak, törekvéseinek teljes diadaláért és ima és erénycsokraikat hozzájuttassák. A lelkileg is széjjeltépett világ egységért kiált s a szakadásuk sebeit csak a Krisztusban való egyesülés gyógyíthatja meg, annak pedig nemcsak jelképe, de élő képviselője is a pápa, akit ezért is kiváltságos hely és tisztelet illet meg világrendünkben mindenki részéről, aki az emberi testvériség eljövetelét várja. Mi, az unió szerény munkásai kétszeres ragaszkodással és felfokozott szeretettel nézünk Őszentségére jubileumán, mert tudjuk, hogy szívében az utolsó vacsorán érettünk szomorkodó Krisztus Urunk egység-akaratának teljes tudata és égő vágya él és atyai szeretettel nézi a mi szerény erőfeszítéseinket is, amelyekkel az általa megismert és megszeretett magyar szívek rögébe akarjuk örökre meggyökereztetni az egyház egységének világmentő jelentőségét. Az egy akol és egy pásztor isteni Mestere áldásának gazdag harmatozásával borítsa valóság-virágba szentséges Atyánk világboldogító szándékait és állandóan kísérje nemes életét az elkövetkező jubileumok hosszú során át! SZÁNTAY-SZÉMÁN ISTVÁN dr.
50
AZ UNIÓS VILÁGMOZGALOM ÉRDEKÉBEN <(Van«e szükség az uniós-kongresszusokra?)
Irta: SZÁ.NTAY-SZÉMÁN ISTVÁN dr.
Sokszor hangoztattuk már, hogy Magyarországot történelmi, földlajzi, néprajzi és liturgikus adottságai nemcsak kijelölik, de szinte elkötelezik az uniós világmozgalom szolgálatára, amely ma a lelki széjjeltépettség korában egyre nagyobb súlyt nyer az emberiség megbékélésében. Az általános kötelezettségen felül ma kivételes helyzetünk is kívánja a továbbépítő munkát azon a vonalon, amelyen 35 évvel ezelőtt a nemzetközi uniós kongresszus Velehrádon elindúlt és azóta sok más helyen folytatódott, ahol azonban a helyzet ma lehetetlenné teszi az alapvető tudományos munkát. Pedig ez égetően sürgős, mert ma egyet jelent Isten országának építésével és megvédésével a Sátán támadásaival szemben. A történelemben gyakran voltak vallásüldözések, de ma m á r oda jutott a helyzet, hogy megkeresztelt emberek irtják egymást a vallásért, templomok, szentélyek pusztulnak s a pogány üldözések hevét és durvaságait messze felülmúlják az istentelenség válogatott gonoszságai. Csak az egyetemes kereszténység, az egyetemes Egyház mentheti meg a pusztulástól az emberiséget, az egyetemes egyházért dolgozni tehát világmentő munka. Amióta az apostolok testülete a Hiszekegybe Krisztus tanításaként állította be a katholikus szót, azt soha másképen nem értette az t g y h á z és fordítani sem lehet máskép, mint az egyetemes szóval. XI. Pius pápa 1938-ban egyik francia kongregáció fogadásakor a nacionalizmus kinövéseivel szemben hangsúlyozta annak szükségét, hogy a katholikus híveknek helyes, határozott és megingathatatlan fogalmuk legyen az egyház egyetemességéről. — A pápa hangsúlyozta, hogy mi missziós egyház tagjai vagyunk, akiknek tovább kell vinnünk az igaz kereszténységet, de vértanú egyház tagjai is vagyunk Isten országával szemben. A szakadások százados sebe dogmatikai és egyházfegyelmi téren is kifakadt, a nyugati szakadás, a reformáció és annak bölcseleti következményei is hatással voltak az elszakadt Keletre s ma m á r igen alapos tudományos munkára van szükség, hogy az újraegyesülés talaját előkészítsük.
51
I
1 Az idő megérlelte azt a tudatot, hogy a keleti egyházszakadás okaival, körülményeivel és következményeivel komolyan kell fogiaikozniok a katholikus theológusoknak. Az első ilyen jelentős munka volt Hergenröter kardinális háromkötetes alapos müve (1869.) Photiusról, majd Krumbachernek, a neves bizantologus-szerzetesnek m a is nélkülözhetetlen müve a bizánci irodalomról (1890.), amelyek ú j világításba helyezték a keleti szakadás kérdését. 1894-ben XIII. Leo pápa kiadta és a keleti egyházaknak is megküldötte „Praeclara gratulationis" kezdetű enciklikáját, amelyben teljes elismeréssel adózott Keletnek, de a megfelelő tudományos előkészítés híján mégis eredmény nélkül maradt ez a magasztos kezdeményezés. A múlt kényelmesebb szemlélődésére tett pontot XI. Pius pápa „Rerum Orientalium"ja, amely a keleti theológia tanítását rendeli el a szemináriumokban és az egyetemeken, s amelyeknek nyomán fakultások álltak munkába, s a XV. Benedek által alapított római Keleti Intézet mélyreható, tudományos munkát végez. i Az első uniós alapvető munkának tekinthető Aurelio Palmieri, olasz szerzetesnek „La Chiesa Russa, Firenze (1908)" — az orosz egyházról írott munkája, m a j d „A görög-orosz egyház theológia dogmatikája" c. befejezetlen müve (1911—1913.). Szinte monumentális mü M. Jugie-nek, a francia asszumptionista szerzetesnek keleti dogmatikája (Páris, 1926—33.), amely négy hatalmas kötetben tárgyalja az anyagot. Üjabban D'Herbigny, Spacsil, Gordiló, Slipy és dr. A. Iscsák (ukrán nyelvű) keleti dogmatikai müvei nyújtanak bőséges anyagot az elszakadt Kelet theológiájának tanulmányozásához. Mindezek azonban az elmélyedő tudósok és theológusok számára íródtak. Az uniós kérdés társadalmi és nemzeti vonalán a gyakorlati érintkezés, a közvetlen tárgyalás vált egyre szükségesebbé. Ez szülte meg a velehrádi akadémiát, m a j d 1907-től a velehrádi nemzetközi uniós kongresszusokat, amelyeket két évenként kellett volna megrendezni, ha a háborús viszonyok engedték volna. Eddig két ilyen kongresszus volt, amelyeknek aktái nemcsak az unió ügyének mélységeibe engednek bepillantást, hanem a munkateret és a felmerült kérdések tömggét is mutatják. — A velehrádi nemzetközi uniós kongresszus mellett, a prágai (1930.), a bécsi (1926.) stb. kongresszusok is értékes munkát végeztek. A velehrádi akadémia és kongresszusok abból az elgondolásból indultak ki, hogy az elszakadt szláv világ szomszédságában kell építeni a bázist, amely közeli kapcsolatainál fogva is behatóan segítheti elő az uniót. A szépen kiépített bázisokat a történelmi események,, legalább is egyelőre kikapcsolták az uniós munka folyamatosságából és
52
mi kerültünk abba az előretolt állásba, amelyben lehetetlen figyelmen kívül hagynunk a körülöttünk zajló vallási kérdéseket. Az illetékeseknek kell gondolkodniok azon, vájjon szoros kötelességünké vált-e a Keleten megtorpant uniós tudományos munka felvétele és folytatása? Ha igen, akkor uniós szövetségünk, illetve annak tudományos és irodalmi osztálya van hivatva annak előkészítésére. Az idő, a hely, a legsürgősebb témák, az előadók beállítása — szövevényes feladat, de vállalnunk kell, ha méltó folytatói akarunk lenni a nagy uniós kezdeményezésnek. Mi azt hisszük, hogy kötelességünk időszerű és alig hárítható át másra. Még bent sincs kiépített uniós frontunk, amelyre a biztos eredmény tudatában támaszkodhatnánk, alkalmat kell tehát teremteni arra, hogy az a közvetlen érintkezés révén mielőbb kialakuljon s a módszerek tekintetében is egységesek legyünk. Megfelelő tudományos és lelki előkészítés nélkül soha nem értik meg, hogy az uniós munkának miért kell irénikusnak és nem vitatkozónak lenni, miért kell ma elsősorban arra vetni a súlyt, ami elszakadt testvéreinkkel összeköt és csak másodsorban arra, ami elválaszt. Az uniós kongresszuson résztvevő keletiek névsorát és üdvözlő irataikat nézve, bizonyos tiszteletre méltó közeledés tapasztalható, amelynek fonalát elejtenünk nem szabad. A közvetlen érintkezés üdvös hatására nézve egy apró esetet iktatok ide az 1907. évi velehrádi kongresszusról, amelyen Malycev híres orosz theológus is megjelent. Protestáns hatásra ő is szívesen használta a pápai csalatkozhaiatlanság helyett — a bünnélküliség kifejezést, a kongresszuson nyert határozott megvilágítás után megígérte, hogy ezentúl a bezosibocsnoszty = tévmentesség szót fogja használni, amely az orosz nyelvben a legkifejezőbb. Gondolkozzunk a kongresszus kérdésén és ha kell, vegyük fel az időlegesen másütt lehanyatlott uniós zászlót.
53
A NYUGATI LÉLEK TALÁLKOZÁSA KELETTEL A XII. SZÁZADBAN Irta: P. HALÁSZ PIUS S. 0. Cist.
1142-ben léptek először ciszterci szerzetesek magyar földre. Most, amidőn nyolcszáz év távlatából megint elmélyedünk annak a csodálatos kornak elemzésében, különösen egy olyan mozzanatot szeretnénk kiragadni, ami majdnem teljesen ismeretlen előttünk. Kevesen tudják, hogy a Ciszterci Rend bölcsőjénél találkozik Nyugat a keleti szellemmel s a megértés, sőt lelkesedés körében kigyullad egy pillanatra az uniós gondolat reménysugara. Már az első keresztes h a d j á r a t nagy lelki megmozdulása Kelet felé irányítja az Egyház ügye iránt érzékeny lelkeket. Az Úr Jézus szülőföldje az érdeklődés homlokterébe kerül s az első idők hősiessége, a keleti szerzetesség, a remete-élet mind nagyobb csodálatot vív ki Nyugaton. Ennek következtében a pusztai atyák példája nyomán kezdik átértékelni a nyugati szerzetes-eszményt is. A kemény vezeklés, szegénység, lemondás, a magány és csend egészen ú j hangsúlyt kap. Ez a szellemi áramlat hozza létre a nyugati egyház keretén belül a nagy szerzetesi reformot Chartreuse, Citeaux és Prémontré alapításában. Természetesen a „fehér barátok" (¡mintha csak a ruha színében is a keleti szerzeteseket óhajtanák követni), eme mozgalma nyugtalanságot, idegeséget váltott ki a „fekete" szerzetesek körében: „Qucte est ista nova lex, quae est ista nova doctrirm, uncDe ista nova doctrina, unde ista, si aiuderem dicere, nova praesumptio et inaudita? . . ."1) ők az évszázadok óta kialakult hagyomány jogosságára hivatkoznak, az ú j szerzetesek viszont ebben a tradícióban az ősi szellem fokozatos ellanyhulását látják. E mögött a szerzetesi vita mögött s vele kapcsolatosan egy másik összeütközés is érezhető. A monostori iskolákban eddig a nyugati szellem atyja, Szent Ágoston volt úgyszólván egyetlen tekintély. Most a Kelet felé forduló érdeklődés a görög egyházatyákra is kezdi fölhívni a figyelmet. Vagy két évszázad előtt néhányat közülük Kopasz Károly latinra fordíttatott, most ezek a porlepte foliánsok előkerülnek a királyi könyvtárból s az iskolákban mindenfelé elragadtatással fordulnak a görög szellem kincsei felé 2 ). Ebben a lelkesedésben elől járnak a ciszterci monostorok, ahol ez a Keletre való fordulás lélektanilag meg volt alapozva. A legújabb forráskutatás döntötte el teljes bizonyossággal, hogy a ciszterci lelki-iskola nagy alakjai, Szent Bernát, Samt-Thierry-i Vilmos, B. Elréd, Heliandus, stb. forrásai Szent Ágoston mellett már Origenes, Pseudo-Dionysius, Nyssai Szent Gergely és Berlièr, Le Cardinal Matthieu d'AIbano. Mélanges d'Histoire Bénédictine, ÏV-e série, Maredsous 1902, pp. 34—37. 2 ) L. De Wulf, Histoire de la Philosophie médiévale, t. I, pp. 66—76; Ghellinck Le mouvement théologique du Xlle siecle. Paris, 1914, pp. 245—267.
54
Szent Maximus voltak 3 ). Elbből a szintézisből született meg az a szinte példa nélküli misztikus rendszer, melynek körvonalai csak napjainkban kezdenek kibontakozni. Ez a Ciszterci misztikus-iskola lett alapja a németalföldi és a spanyol misztikának. Ezzel azt is mondhatjuk, bár kissé merésznek hangzik, hogy a nyugati egyház lelkisége így keleti alapokra épült. Természetes, hogy ebből is vita keletkezett. A középkori augusztinus gondolkodás bizalmatlanul tekintett a Keletről beszüremlő eszmékre. Kelet és Nyugat szelleme között mi sem mutatja jobban a nagy elidegenedést, mint az a tény, hogy minden keleti, görög írót hajlandók eleve szakadárnak tartani, tévtanítónak bélyegezni. — Ma m á r vannak hangok, melyek Scotus Eriugenáról is ki akarják mutatni, hogy a görögök iránti lelkesedésének lett áldozatává 4 ). Ez egyik kortárs véleményéből igazoltnak is látszik. Malesbury-i Vilmos írja ugyanis, róla: „Miközben figyelmét túlzottan a görögökre irányította, letévedt a latinok határairól, ezért aztán eretneknek tekintették 5 ). Magáról Damaszkuszi Szent Jánosról is azt írja e kor egy heves tollú szerzője: „abeat quo libuerit!" Magyarán: menjen, ahová neki tetszik, nekünk nem kell! 6 ) Ez a kettős vita, a szerzetesi életformák és a teológia két tradíciójának összeütközése húzódik meg Saint-Thierry-i Vilmos klasszikus művében, az Epistola aé Fratres de Monté Dei első fejezetében. Már maga a tény is jellemző: ciszterci szerző írja a mont-dieu-i karthauzi szerzeteseknek. A közösen viselt támadások közepette egymást vigasztalják. Vilmos, mielőtt a signi-i ciszterci monostorba lépett volna, hosszú ideig bencés szerzetes, sőt apát volt. Ebből a korszakból származó munkáiban nyomát sem találjuk a keleti hatásoknak. Mihelyt azonban ciszterci szerzetessé lett, egyszerre Ongenes, Maximus és főként Nyssai Szent Gergely döntő befolyása alá kerül. Érdekes azonban, hogy nem meri nevüket említeni, csak általánosságban céloz ráj u k : Patres ecclesiastici, Patres nostri, Patres catholici névvel illeti őket 7 ). Ebben a művében „keleti fényességről" beszél, mely világítani kezd a nyugati sötétségben: ,,Mont-dieu-i tesvéreimnek, akik a keleti fényességet és az Egyiptomban hajdan virágzó szerzetesi buzgóságot, a magános élet példáját és a mennyei életmód mintáját a nyugati sötétségbe és a galliai hidegbe átültettétek... Hagyjátok csak a. világ bölcséit, akik ennek a világnak bölcsességével teltek el, akik ti«agy dolgokat tudnak és közben a földet -nyalják, hagyjátok őket bölcsen leszállni a pokolba ... , ') G-ilson, La théologi mystique de .S. Bernard, Paris, 1934, "Vrin.— Déchanet, Aux Sources de la Spiritualité de Guillaume de Saint-Thierry, Beyaert, Bourges, 3940. — Halâsz, De perfection« vitae spiritualis secundum Guielmuîm a S. Theodorico, Zircii 1941. *) Sappuyins, Jean Scot Erigene, sa vie, son euvre, sa pensée, Paris, Desclée, 1933. 3 ) L. Patrología Latina, t. 180, c. 1652 B. 6 ) De Régnon, Etudes de théologie positive sur la Sainte Trinité, Paris, Retauxj 1892, t. II, cp. 1, p. 11—12. 7 ) De natura corporis et animae, P. L. t. 180, c. 6ô5; Expositio in Ep. ad Rom., P. L. t. 180, c. 547; Epistola ad Fratres de Monte Dei, Mabillon, 1690, c. 200.
55
Cjnak nevezem (életformátokat) az emberek gonosz nyelve m i a t t , . . . akik mivel az igazság nyilvánvaló fényét nem képesek elhomályosítani, egyedül az „újdons á g " szóval kötnek belétek, mert maguk a régiek és nem tudnak ú j dolgokról elmélkedni ; öreg tömlők, melyek már nem fogadják be az új bort s ha mágis beléjük öntik, szétpukkadnak... De ez az újdonság nem újdonsült hiúság. Ősi szerzetesi intézmény ez, tökéletesen Krisztusba épített buzgóság, Isten egyházának hajdani öröksége . . . Az Úr halála után ugyanis, amikor még nemrég kicsordult vérének emléke fűtötte a hívek szívét, megtelt a pusztaság azokkal, akik ezt az életmódot választották, akik a lélek szegénységét követték és lelki gyakorlataikban, szemlélődésükben egymás között vetélkedtek a „bőséges lelki nyugalom" ajándékáért. Ezek között Pálokról, Makáriusokról, Antalokról, Arseniusokról olvasunk . . . Haragszanak tehát, akik a sötétben mondanak ítéletet a világosságról, rosszakaratuk bőségében titeket vádolnak újdonsággal, pedig őket illetné a vád elöregedettségük és hiúságuk miatt. Mindig lesznek azonban olyanok, akik dicsérnek és olyanok, akik gáncsoknak benneteket, amint az Űr sem nélkülözte őket. Szárnyaljátok túl a dicsérőket s a jót, amit bennetek szeretnek, bennük szeressétek ; a gáncsoskodókat pedig tűrjétek el, imádkozzaok é r t ü k . . . Ha ugyanis minden dícsérőtöknek válaszolni, és minden kötekedővel vitatkozni akarnátok, elvesztenétek az időt, ez pedig szent elhatározásokban nem kis könnyelműség." 8 ) E szöveg f ő k é n t .a Keletről á t ü l t e t e t t szerzetesi é l e t f o r m a védelmét célozza. H o g y azonban ez a szerzetesi mozgalom m e n n y i r e e g y b e f o r r o t t a görög a t y á k eszméinek védelmével, m u t a t j a a következő idézet. Vilmos u g y a n i s f ö l h a s z n á l t a az a l k a l m a t a r r a , hogy összes m ü v e i t m e g k ü l d j e a mont-dieu-i k a r t h a u z i a t y á k n a k . A kísérő levélnek köszönhetj ü k m u n k á i t e l j e s jegyzékét. Ezek között szerepelnek azok az í r á s a i is, melyek m é g bencés a p á t korából valók. Teljesen Szent Ágoston h a t á s á t tükrözik, nincs b e n n ü k egy sor sem, mely ellen k o r a b á r m e l y i k teológusának k i f o g á s a lehetett volna. U t á n u k azonban j ö n n e k a m a művei, melyeket m á r ciszterci szerzetes k o r á b a n í r t . Ezekben h a t á r o z o t t a n ú j gondolatok, N y u g a t o n az időben ismeretlen szempontok és m e r é s z terminológia t á r u l n a k az olvasó elé. Ezekben az í r á s o k b a n a keleti szerzetesi eszmény s az e x t a t i k u s misztika szorosan kapcsolódik keleti teológiai elemekkel. A m i k o r Vilmos ezeket a könyveket hozza nyilvánosságra, m é l t á n f é l h e t a régi iskola heves t á m a d á s a i t ó l : „Félek, ha látom, hogy könyveim olyanok kezébe kerülnek, kik jóllehet maguk semmit sem írnak, mégis mindent bírálnak, amit mások alkotnak; olyan öreg és esendő az ember, mint vagyok Izsákhoz hasonló, — nem ugyan lábaim gyöngeségére, hanem értelmem fogyatékosságaira gondolok, — hogyan tudnám elkerülni nyilaikat? Amennyiben könyveim semmi hasznosat nem tartalmaznak, akkor is jobb szeretném, ha barátaim keze vetné (nagyobb tapintattal, mint szigorúsággal) az igazságot szolgáltató lángak közé, semhogy kitegyem rágalmazóim csipkelődéseinek. Isten békessége hívott minket, ébereknek kell lennünk, hogy olyant tegyünk, ami nemcsak az ő, hanem az emberek szemében is jó. „Legyetek résen és ne tegyetek semmit, ami testvéreitek részére botránykő lenne!" — figyelmeztet az apostol különös nyomatékkal. Bármint legyen is a dolog, ha valaki testvéri lélekkel olvassa írásaimat, semmit sem fog bennük találni, ami megbántaná, vagy arra ingerelné őt, hogy magamat túlértékelő merészséggel vá8
: Epistola ad Fratres de Monte Dei, P. L. t. 184, c. 309 311 ; v. o. Décha. net, Autour d'une suerelle fameuse: D l'apologie à la Lettre d'or. Revue d'ascetique et de mystique, XX(1939), pp. 3—35.
56
ooljon meg engem (abban az esetben sem, ha tényleg nem találna bennük semmit saját vigasztalására és épülésére). De az épülésről nem beszélve, bárki baráti lélekkel olvassa őket, könnyen el fogja tudni viselni kevéske bölcseségemet, és együgyűségemet nem fogja rossz értelemben magyarázni." 9 )
Bármekkora volt azonban a gáncsoskodás, az ú j szerzetesi ideál tüneményes gyorsasággal vívta meg harcát a régi eszme féltékeny szűkkeblűségével s a XII. század közepén a szerzetesi életnek olyan reneszánszát teremtette meg, amely kiterjedését és mélységét tekintve szinte páratlan az Egyház történetében. Ez pedig a „keleti fényesség" ragyogása volt „nyugat sötétségében!" Vele párhuzamosan a görög teológia is megkapja kellő értékelését. Ennek az egész mozgalomnak csúcspontja a II. keresztes háború idejére esik. Az előzetes eszmei hangolódás után ez volt a pillanat, mikor szinte álomszerű, boldogító közelségben csillant föl az unió megvalósulásának lehetősége. Clairwuxi Bernát, a nagy ciszterci apát, III. Jenő pápa, előtte clairvauxi ciszterci szerzetes, utóbb római 'apát; és a nagy keleti császár, Manuel Comnenos. A török expanzió s a Szentföld helyzete a keleti császárságot is döntés elé állította. Lélektanilag, de politikailag is itt a pillanat az összefogásra. Az unió kilátásai tehát páratlanul kedvezőek. Szent Bern á t lelki szemei előtt már ott lebeg az „összes nemzetek megtérése" 10 ) III. Jenő előtt is az „egy akol és egy pásztor" víziója csillanik meg, mikor levelet intéz a császárhoz. A keresztes h a d j á r a t sikertelensége sem szegi kedvét. 1148—1150 között latinra fordíttatja Damaszkuszi Szent János, De fide orthodoxa c. művét, ezt követi 1151-ben Aranyszájú Szent János Szent Máté evangéliumáról mondott beszédeinek fordítása, 1152 táján pedig Nagy Szent Vazul magyarázatai Izaiás könyvéről. A császár, Szent László királyunk unokája, mintha maga is komolyan foglalkozott volna a gondolattal, annál is inkább, mert szíve, hajlama, műveltsége nyugati volt. Válaszában mintegy megcsillantja a hit egységének helyreállítását, íbár a nyugati krónikás kétszínűeknek nevezi e sorokat 11 ). Azt mondhatjuk tehát, Nyugaton minden előfeltétel megvolt a megegyezésre. Az eszmei előkészítés, a lelkek hangoltsága kitárta Ke") E kisérő levelet Wilmart dolgozta föl kritikailag és adta ki: Revue Bénédictine, XXXVI (1924), p. 240. 10 ) „Magnum bonum magna divinae miserationiá übertas! Verumtamen videt hoc maligmus et invidet more suo; frendet dentibus et tabescit; multos amfttit ex his quos variis criminibus et seeleribus obligatos tenebat: perditissimi quique convertuntur déclinantes a malo, parati facere borúim. Sed aliud damnuni veretur longe amplius de conversione gentium, cum audivit plenitudinem eorum întroituram, et omnem quoque Israël fore salvandum. Hoc ei nunc tempus imminere videtur, et tota fraude satagit versuta malitia, quemadmodum obviet tanto bono. ' ' S. Beniardi Epist. CDLVII, P. L. t. 182, c. 651 C. „Misit etiam alios Constantinopolitano imperátori, cuius nomen ignoro, <|uia non est seriptum in libro vitae. Hic in longo rotulo prolixam adulationem d^pinxit, et regem noetrum nominando sanctum, amicum et fratrem, promisit piarima quae opere non implevit." Odo de Diogilo, De Ludovici VII itinere, P. L. t. 185, e. 1208 A.
57
let felé a kapukat. Sajnos azonban a császárban végül mégis a bizánci szemlélet ekkor már időszerűtlen megfontolásai győztek s ezzel Bizánc jövendő sorsa is megpecsételődött: a hit egységét politikai koncepcióiinak, nagyhatalmi ábrándjainak rendelte alá. Talán komolyan, meg is valósította volna az uniót a pápa fősége alatt, ha ezen az áron meg tudta volna szerezni magának Kelét és Nyugat egyesített császári koronáját. Ez azonban már nem tartozott a reálpolitika lehetőségei közé. Ebben a történelmi keretben jelennek meg hazánkban az első ciszterci szerzetesek. 1142-ben, II. Géza uralkodása alatt, a görög-magvar kapcsolatok korában lépnek magyar földre. Bár ezek osztrák területről húzódnak át hozzánk, nagyobbrészt francia szerzetesek. Magából Franciaországból akkor indul meg a nagyarányú betelepülés, mikor III. Béla foglalja el a trónt. Francia műveltségével és házasságával szoktuk ezt magyarázni s ez helytálló is. Kérdés azonban, ez volt-e az egyetlen és kizárólagos ok? Nem gondolhatunk-e arra, hogy Béla görögországi nevelődése is szerepet játszott e kérdésben? 1172-foen szövetséget köt Mánuel császárral s íme, néhány évre rá egymás után telepíti Egresre (1170), Pilisre (1182), Szentgotthárdra (1184) és Zircre a francia szerzeteseket. ProhászJca látnoki szelleme előtt megelevenedett a múlt., mikor e sorokat í r t a : „Itt állt hajdanában a III. Béla kiváló magyar királytól alapított pilisi cisztercita monostor. III. Béla Konstantinápolyból jött, s onnan hozta, el (nem hagyta, hainem magával vitte föl a trónra az érdeklődést az élet s a szellemi áramlatok iránt; onnan hozta a tudomány szeretetét; de azt párosította azzal az érzékkel, mely őt a bizánci merevségtől s Bizánc megmerevedett gondolatvilágától a nyugati civilizáció felé fordította" 1 3 ). De ugyanekkor arra is gondolhatunk, hogy a nyugati lélek őrtornyaiból, a kor szellemi áramlatainak lüktető középpontjaiból, a francia ciszterci apátságokból meg hasonló érdeklődéssel és reménységgel tekintettek Pilis és Zirc felé. Ha megérezzük III. Béla Nyugat felé való orientálódását, talán rá szabad sejteni az első ciszterciek Kelet feié való tájékozódására is 13 ). Ki tudja, nem ezért készültek, jöttek, siettek őseink, a francia fehér barátok, az első kínálkozó alkalommal a„keleti fényesség" útmutatása nyomán hazánkba, hogy imádkozva és vágyakozva üljenek le itt, a Kelet bezáródott kapujában? „Mily nagyot kellene a Pilis-hegyén a szellemi világ ez áramlatairól, ez elmélyedésekről s fölmagasztalódásokról gondolnunk! Most is sokan járnak a Pilis-hegyén, de fogalmuk sincs azokról a lélekrengésekről, melyek hajdanában Cordova felől Párison és ClairProhászka, Pilis hegyén. Ö. M. 8. köt. 79. ]. ) A Rend alapítását követő első időben már tudomásunk van arról, högv azr egyik .jelentékeny apátság, Morimond apátját annyira elfogta a vágy Kelet után, hogy saját rendi felsőségének megkerülésével egyenesen a pápától akarja kieszközölni az engedélyt, hogy Keleten monostort alapíthasson. Szent Bernát azonban ellene van ennek, mert a helyzetet még nem látja kellőleg érettnek erre, mert ott most „plus illic milites pugnantes quam monachos cantantes aut plorantes necesaarios esse." S. Bemardi Epist. CCCLIL, P. L. 182, c. 561 B. 13
58
vaux-náit az egész n y u g a t o t m e g r e m e g t e t t é k s i t t is j á r t a k . Kevesen tudj á k , h o g y e hegyen azoknak a régi szellemi c s a t á k n a k rengéseit kellene megérezniök . . . " " ) De akik t u d j á k , azok m a is érzik és nyolcszáz esztendő távolságából is ünneplik emlékező lélekkel ezt a „keleti f é r nyességet", mely N y u g a t közvetítésével j ö t t hozzánk. S azóta is hűségesen, r e m é n y e i k b e n m e g n e m fogyva v á r j á k a boldog pillanatot, itt a Kelet k a p u j á b a n , a m i k o r m a j d e világossságot v i s s z a a d h a t j á k a hom á l y b a n v á r a k o z ó Keletnek . . .
A RÓMAI KIADÁSÚ HIVATALOS ÜJ ÓSZLÁV MISEKÖNYV Irta: ZAPOTOCZKY IGOR KONSTANTIN A keleti sz. Kongregáció, miután a templomi könyvek kiadásának jogát egy időre, az új tipus-kiadványok megjelenéséig fenntartotta, most adta ki az ú j ószláv liturgikont, illetve ennek „ruthén" típusát két kötetben, melyek egyi kében az alkonyati, esteli, éjféli és reggeli isteni szolgálatok rendjét közli, hozzáfűzve az alkonyati és reggeli prokimeneket s az ünnepi és napi elbocsátó imákat, másikában pedig Aranyszájú Sz. János liturgiáját a liturgiái ünnepi és napi elbocsátó imákkal. Ezúttal ez utóbbit óhajtom ismertetni, ezt tartván elsőrendű fontosságúnak. A sz. Kongregáció, miután előadta a liturgikus könyvek új kiadása iránt felmerült óhajokat és' az új könyvek kiadásánál figyelembe vehető és veendő régi könyveket, melyeknek elseje és alapja a XIV. Benedek által kiadott görög szövegű Euehologion, — elősorolja azokat a könyveket, melyek a közeljövőben meg fognak jelenni. Legvégén felállítja 5 pontban azokat a normákat j melyek ezen könyvek használatára vonatkoznak. Ezek a következők: 1. Amely területeken a zamosci zsinat határozatai ki voltak hirdetve, ott — azon részek kivételével, melyek ezen új liturgikonban piros zárójelben vannak — a püspököknek és püspöki jogkört betöltő személyeknek a Szentszék engedélye nélkül nincs joguk változtatni. 2. Azon területeken, melyeken a zamosci zsinat határozatai szokásba jöttek r a püspököknek megadatik a jog, a szokás fenntartására. 3. Ahol a zamosci és lyvovi (lembergi) zsinatok liturgikus határozatai nem érvényesülnek, ott a sz. Kongregáció kívánsága, hogy azok ne is vezettessenek be. 4. A latin szertartású főhatóságok juriszdikciója alatt működő egyházaknál a szi Kongregáció határoz. Azok az áldozópapok, akik ezen új rendelkezések kibocsátása előtt ordináltattak, privátim a régi szokások szerint végezhetnek liturgikus szolgálatot. De a szemináriumokban az új liturgikus rendre kell. az ifjú klérust tanítani. " } Prohászka, i. m. 91 1.
59
Ezek előrebocsátása után áttérek az új misekönyv ismertetésére s e tekintetben összehasonlításképen a következő könyveket használom. Elsősorban a KeJeti Egyház kiadásában megjelent „Dicsérjétek az Úr nevét" e. papi zsolozsrnás könyvet, melyet Magyar Zsk.-vel fogok jelezmd. De rendelkezésemre áll a Szanktpeterszburgban 1890-ben kiadott pravoszláv misekönyv, az 1702-ben és 1825-ben — tehát a zamoeci zsinat előtt és röviddel utána — Lyvovban kiadott misekönyvek. A későbbi kiadásúakat azért nem említem, mert az azokban foglalt előírások nálunk általában használatosak voltak és ezen használatot veszi figyelembe a magyar Zsk. Az 1702-es és 1725-ös kiadású könyveket azért emelem ki, mert ezek előszavukban különösen hangsúlyozzák a kiadók, hogy az eredeti görögből — tehát a. XIY. Benedek által kiadott Euchologionból — készült fordítások. Mindezen könyvek közül különösen súlyt helyezek az új misekönyvnek az 1890-es kiadású orosz misekönyvvel való összehasonlítására, mert a két misekönyv között feltűnő a nagy hasonlóság még nyomdatechnikai szempontból is. Mindkettőben a rubrikák piros színben vannak nyomtatva és mindkettőben két kép is van piros színben, ínelyek egyike a proszkomédiánál a kehely és diszkosz elhelyezését, a diszkoszon a partikulák (margariták) mikénti elrendezését mutatja be. A másik kép a szentmise alatt a Bárány feldarabolásának módját s a négy rész mikénti elhelyezését mutatja be. A proszkomidiában a margariták elhelyezésének bemutatásánál az a különbség a kettő között, hogy a pravoszláv kiadású könyvben a Szentek kilenc rendjének részecskéi alá van helyezve egy rész az imperatorért, alatta két margarita, az egyik a szinodusért, a másik a pariarchákért. Ez a három részecske a római kiadású könyv ábráján, természetesen, hiányzik.1) Az a benyomásom, hegy a sz. Kongregáció szándéka az orosz pravoszlávszokások meghonosítása azon a területen, amely Oroszországgal határos volt. Amint a sz. Kongregáció beleegyezésével lett fotokopiában sokszorosítva Nikolyszki Konstantin protojerej szanktpetenszburgi 1900-es kiadású „Szertartási Utasítások c. könyve, melynek azon lapjai, melyek schizmatikus vonatkozásúak, egyszerűen nem lettek kópiáivá, hanem az a rész fehér lapból, illetőleg lapokból áll. Ezt a Szert. Utasítást Dr. Szántay-Szémán István prelátus Rómában szerezte be. Rátérve a tulaj donképeni ismertetésre, általánosságban megjegyzem, hogy az ú j misekönyv rubrikái szerint az áldozópap egyszer sem terjeszti ki kezeit imái közben!2) Ugyanígy van az 1890-es orosz misekönyvben is. Az ú j misekönyvkezdete úgy mbrikáiban, mint ajz imák szövegében sz® szerint egyezik az orosz misekönyvvel és a magyar Zsk.-vel. Az a csekély eltérés van a kettő között, bogy a templomba lépő pap és diakónus imáinál a „Mennyei Király" előtt az orosz elhagyja a „Dicsőség neked Istenünk, dicsőség neked" fohászt, míg a rómaiban ez benne van.3) Az öltözésnél mondandó imák azonosak, de az egyházi ruhák között a vállkendő nem szerepel az ú j misekönyvben, amint az oroszban 3
) Szerkesztői jegyzet alakjában kiegészítjük cikkírónk munkáját az 1873. évi római polyglotta kiadású Euchologion to MegávaL és az 1905. évi balázsfaivai kiadású román Liturgii-vel való összehasonlítással. 2 ) A görögben és romáimban sincs kézkitárás előírva, gyakorlatban azonban a románoknál megvan, ha talán nem is általánosan. A budapesti eucharisztikus kongresszus alkalmával végzett görög püspöki misében egyes imákat a. püspökök és eoncelebráló áidozppapok szintén kézkitárva végeztek főleg a kánoni részben. 3 ) A római Euchologionban és a román Liturghierben sincs.
60
sincs.4) A kézmosás utáni fohász az orcfcz könyv szerint: „Isten tisztítsd meg bűneimtől és könyörülj rajtam," míg a római új könyv szerint: „Isten légy irgalma« nekem bűnösnek!" 5 ) Mindkét könyv öt proszforát használ egy szentmisénél, melyek elsejéből a Bárányt, másodikából a Szent Szűz tiszteletére szánt részecskét, harmadikából a szentek kilenc rendjének tiszteletére szánt partikulákat, a negyedikből az élőkért, ötödikből a halottakért való margaritákat vágatja ki.6) A szentek 9 rendjét a következőképen sorolja fel az ú j misekönyv: 1. a szent angyaloké, 2. Ker. Sz. Jánosé és a többi prófétáké, 3. Sz. Péter és Pál és a többi apostoloké, 4. a szent Főpapoké, 5. a vértanúké, 6. a tiszteletreméltó atyáké, 7. az ingyenes orvosoké, 8. Joakim és Annáé, 9. a templom védőszentjéé és a napi szenté. Ebben a tekintetben eltérés van az orosz könyv között, mely elsőnek Ker. Sz. Jánost, másodiknak a többi prófétát és kilencediknek Arsz. Sz. Jánost említi. Amint látjuk, eltér az ú j könyv a magyar Zsk.-től is, mely a gyöngyöcskék elhelyezését az orosz könyvvel egyezően rendeli. Ugvnez a sorriend az 1702-iki lyvovi könyvben is.7) Az élőkért elhelyezendő gyöngyöcskék az ú j római könyv szerint azokért helyezendők el, mint azt a magyar Zsk. előírja, míg az orosz könyv csak a császári családot, szinódust és patriarchákat és püspökölket említi ,a többire nézve csak általánosan említi az élőket, akikről a pap meg akar emlékezni8) Már a halottakról való megemlékezésnél a római könyv is csak a templom alapítóit, a felszentelő püspököt — ha már nem él, — azokat, kikről a pap meg akar emlékezni és a feltámadás és örökélet reményében elhunytakat említi. Itt már egyező az orosz könyvvel.9) Az új római misekönyv visszaállíja a szivacs használatát, mert azzal kell a diszkoszról a morzsát eltávolítani, melyet a magyar Zsk. a lándzsával végeztet. A szivacs használatba vételéről szó van a sz. áldozás után is a diszkosz *) Vállkendőt a görög Euchologion és a román misekönyv sem írnak elő. 5 ) Az Euchologion és Liturghier az orosszal egyezik. 6 ) Az Euchologion szierint az Istenszülő tiszteletére szolgáló részt is az első proszforából kell kivágni. Az áldozópap csak négy proszforát, helyesebben csak ,,sphragis"-t, pecsétet használ föl, az ötödik a diákonusé, aki az áldozópap után szintién helyez részecskéket a diszkoszra önmagáért, az elhunytakért s végül az élőkért is, akikről megemlékezni akar. A Liturghier mindenben az Euchologiont követi. 7 ) Az Euchologion és Liturghier az orosszal egyeznek. A D. Piacidus de Maester 0. S. B. által kiadott magyarázatom görög miseszöveg (München, 1932), mely úgy látszik, hogy az italo-görögök ma élő gyakorlatát tükrözi, az öt proszforát úgy osztja be, mint az új ruthén szluzsebnik. A 9! nmrgarita között az első az angyaloké, a második Ker. Sz. Jánosé és a többi prófétáké, a többi a magyar Zsk-vel egyezik. 8 ) Az ú j előírás az egyháziakért (pápa, püspök, papság) nem rendel különkülön particulát; a pap az egész megemlékező imát — mint: a görög és román szerint is — egyetlen részecske odahelyezése mellett mondhatja el. A világi elöljárókért sem rendel particulát tenni. Itt a magyar Zsk. a papság nagy részének szokásához s részben a nyíregyházi magyar liturgikonhoz alkalmazkodott. A román Liturghier külön részecskét ír elő a császár- és apostoli királyért, a többit' a pap tetszésére bízza s formulát sem ad hozzá. A görög is; csak általánosságban s formula nélkül jelzi, hogy a pap újabb részecskék odahelyezése mellett megemlékezhetik azokról, akikről akar. Az új könyv egész egyszerű formulát is ad: „Emlékezzél meg Urunk N. N. szolgádról." Sem az új kiadvány, sem az összehasonlítás tárgyát képező régiek nem adnak külön formulát az intencióra, ez csak a lembergi liturgikonokbaai található s a magyar misekönyvekben^ 6 ) így az Euchologionban és Liturghierben is, de külön megemlékezésekhez való formula nincs meg bennük.
61
letisztításánál, de ott feltétélesen, ha t-/*i. a püspök ennek mellőzését nem kívánja.' 0 ) A liturgikon következő részei úgy a riómai, mint az orosz kiadásban teljesen -azonosan úgy következnek, mint azt a magyar Zsk. közli, csak a diszkosztakaró elhelyezésénél „Az Úr országol" kezdetű 92. zsoltárt végig kell a papnak mondania.11) A tömjénezés is a magyar Zsk.-ben előírt módon történik s következik a szentmise kezdete a hagy ekténiával. A nagy lekténiában az „Ezen szent hajlékért" kezdetű könyörgés után következik: „Szentséges egyetemes Főpásztorank, N. N. római pápáért könyörögjünk az Úrhoz", „A legfelszenteltebb Érsek-Métropolitánkért és ist-enszerető Püspökünkért, a tisztes áldozópapságért, Krisztus szerinti segédlő papságért, az egész egyházi rendért és a népért könyörögjünk az Úrhoz!" „Istentől védett császár runkért, (v. királyunkért) N. N. (v. a hatalmon lévő vezetőinkért) és az egész katonaságért könyörögjünk az Úrhoz!" Ezen könyörgés után közvetlenül „Ezen városért, stb." könyörgés következik. Amint látjuk tehát, a „Hogy segítsen meg •es hódítson lábaink alá minden ellenséget és támadót" — elmarad. Ugyanez áll az Evangélium utáni kettős ekténiában. Előbb van: „Könyörögjünk még Szentséges egyetemes Főpásztorunkérf!, N. N. római pápáért, legfelszenteltebb N. N. 10 ) A szivacs használata a görögben és. románban is elő van, írva. Érdekesnek tartjuk itt megemlíteni, amiti cikkírónk mellőzött, a bornak és víznek kehelybe való öntését, mely mindjárt a legelső kenyérdarabnak: a Báránynak a diszkoszon való elhelyezése és a rajta „jobb oldalon" ejtett szúrás utálni következik az evangéliumból vett idézet mellett: „Egy a vitézek közül lándzsával megnyitá az ő oldalát s legottan vér és víz jőve ki." Szokásaink szerint, mit egyes újabb liturgikonok is támogattak, a „ v é r " és „víz" szavaknál kell a bort, illetve vizet a kehelybe önteni, illetve csöppentem, előzetesen keresztet vetve rájuk, némelyek szerint „Uram áldd meg!" szavakkal. Az új liturgikon ezt ilyen formában nem írja elő, valamint a görög és román srm. A Bárány oldalán ejtett szúrás után az ú j kiadvány s az említett egyéb kiadványok szerint is a papnak az ismert: „Egy a vitézek közül.. . " szavakat kell mindania, a diákon pedig vévén a bort és vizet, a paphoz így szól: „Áldd meg uram a szent egyesülést!" A görög liturgikon ennyit fűz hozzá: „És megáldja azokat." Ezt- az új előírás nem mondja. Érdekes, hogy a román Liturghier itt áldásformát is ad: „Áldott a te szenteld egyesülése öröktől fogva, most . . — még pedig akkor mondva, mikor a bor és víz a kehelyben már valóban megvegyült. A most kiadott könyv szerint ennek az áldásnak meg kell előznie a kehelybeöntést: „És áldást vévén azokra, önt a kehelybe a borból egy kis vízzel együtt," (Ez a mondat nincs a görögben.) 11 ) A görög és román szerint nem. — Mint már említve volt, a görög Nagy Euchologion és Liturghier szerint az ötödik pecsétet a diákonus használja föl kötött formula nélkül az elhunyakért, megadott formula szerint önmagáért s végül szintén kötött formula nélkül az élőkért téve részecskéket, akikről megemlékezni kíván. Az új kiadvány a diákonusnak ilyen jogot nem ad ellenben a pap önmagáért tesz részecskét ugyanazon imával, melyet a görög a, diákonus részére ír elő. Ez a szöveg a mostani szláv szövegben hosszabb, mint a görögben. (Az utóbbiból hiányoznak a „a te nagy irgalmasságod szerint" szavak.) A görög szöveg nem szól arról, hogy a pap önmagáért is. tenne részecskét, a román igen. A letakart ajánlatok fölött a felajánlás kezdete a görög szerint: „Áldott a mi Istenünk, ki ezeket így akartad, dicsőség néked!" (A román fordítás így adja: „Áldott vagy Istenünk kinek így tetszett, dicsőség neked!") A diákon pedig befejezi: „öröktől fogva..." Az új kiadványból a „dicsőség néked" szavak hiányzanak. A fölajánlási ima felhívása: „Az" előterjesztett drága ajánlatokért1 könyörögjünk az T'rhoz!" — a görögben: „A drága ajánlatok fölajánlására könyörögjünk..."
62
Érsek Metropolitánkértj istenszerető íí. F. Püspökünkért,, ezen szent hajlékban szent szolgálatokat végzőkért és teljesítőkért, lelki atyáinkért és Krisztusban miniden atyá.nkfiáért!" Ezután következik: „Könyörögjünk még Istentől védett esá, szárunkért (v. királyunkérit') N. N. egészsége és. üdveért (v. hatalmon lévő vezetőinkért) és az összes katonaságért!" 12 ) Itt mutatok rá arra, hogy ugyanez a sorrend és említések módja a nagy bemenet alkalmával is! Fontos megjegyezni való, hogy az I. antifona imáját a pap a nagy ekténia befejező fennhangja előtt mondja. A fennhang után következik az első antifona, mely után a diakónus mondja a kis ekténiát. Enmek fennhangja előtt már ott van a II. antifona imája. Általános utasítás, hogy ha diakónus nincs, az összes ekténiákat és imákat az áldozópapnak kell mondania. Hasonlóképen a második kis ekténia fennhangja előtt mondandó a harmadik antifona imája és a fennhang után énekeltetetik a harmadik antifona. Itt eltérés van az. orosz misekönyvtől, mely úgy a nagy-, mint a kis /ekténiák végezitével írja elő a fennhangokat. 13 ) De egyezik az 1702-i ly\ovi könyv előírásával. Abban azonban mind megegyeznek, tehát úgy a római, mint az orosz, mint a lyvovi, sőt a, budai szerb is, hogy a második antifona végével a „Dicsőség: Most és mindenkor: Istennek egyszülött Fia és Igéje" kezdetű himnuszt elhagyják. Erről a himnuszról mondja Penczik Eugén Liturgikájában, miszerint Jusztinián császár alatt a VI. században lett a szentmisébe beszúrva a Nesztoriánus eretnekség ellensúlyozására.14) Tehát a második antifona után következő kis ekténiára kövietkezik a pap csendesen mondandó imája és a fennhang, mely után a királyi ajtót ki kell nyitni (mert eddig zárva volt) és énekeltetnek a harmadik antifona vagy pedig a Boldogságok — ha vasárnap van! így mondja a misekönyv rubrikája. 15 ) Következik a kis menet.16) Továbbiakban minden a szokásos rend szerint végeztetik a Háromszorszent előtti imával és az utána következő Háromszorszenttei együtt.17) Ezen ének alatt az áldozópap az oltár mögötti emelvényhez megy, de mint az ú j misekönyv hangsúlyozza — nem ül le a trónszékre, sőt fel sem megy az emelvényre, hanem a trónszéktől délre eső helyen ül le! Továbbiakban ismét a szokásos rend szerint folytatódik a szentmise az evangélium előttig, amikor is a diakónus tömjénezése alatt a pap az oltárhoz megy és ott mondja az evangélium előtti imát és a diakónus „Áldd meg Uram" felhívására- az áldást: „Isten az Ő dicsőséges..."; itt tehát eltérés van a magyar Zsk. előírásától, de viszont teljes a megegyezés az orosz misekönyvvel még a Háromszorsszent alatti 12 ) A görög Euchologiontól és romántól is ugyanebben tér el talán az utolsó idők politikai változásaira, való tekintetből. 13 ) A görög és román is. 14 ) A görög és román (előírásban sincs benne, de szerepel a Horologionban található kari részek között, mint a II. antifona elmaradhatatlan doxasztikonja. Ugyanígy Piacidus de Maester-nél is. 13 ) A kir. ajtó kinyitására vonatkozólag az Euchologion s a Liturghier semmit sem mondanak. Csak a liturgikon elején levő „diataxis tes hierodiakonias," írja elő általánosságban, hogy a kis bemenetre az ajtókat ki kell nyitni. 16 ) A görög szerint a bemeneti imának fennhangja is van, mire a kar „ámen"-nel felel. A román az új kiadvánnyal egyezik s nem rendeli az ima záradékát17 fennhangon mondani. ) Az Euchologion s a Liturghier a háromszorszentre és a hozzátartozó imára vonatkozólag nálunk egészen szokatlan előírást ad. Az új kiadvány ezt (magyar Zsk. 27. lap) nem követi, hanem mindent úgy ír elő, ahogy azt ma nálunk és a ruthénéknél is tényleg végzik.
63
trónülés tekintetében is.18) Evangélium után a királyi ajtó bezáratik. Tehát nemcsak az esetben, ha szentbeszéd van, amint a magyar Zsk. rubrikáját értelmezni lehet. Már rámutattam a kettős ekténia egyes könyörgéseinek szövegére és sorrendjére. Most csak azt kívánom közölni, hogy a „Könyörülj rajtunk I s t e n . . . " kezdetű könyörgés után a magyar Zsk. szerint is az ájtatos ima kegyelméért való esendes ima következik s, csak ezután jön: Egyetemes Főpásztorunkért;..., Istentől védett császárunkért v. királyunkért szóló könyöigés, mint azt feljebb mondottam. Még a jelenlévőkért szóló könyörgés következik, amint a magyar Zsk-beu van. Ez után a feninhangot énekli az áldozópap. Ezen ú. n. kettős ekténia után a magyar Zsk.-höz hasonlóan van a halottakért való ekténia közbeszúrása; továbbiakban minden a magyar Zsk. szerint van az új misekönyvben is. A hitjelöltek ekténiája után az ú j misekönyv szerint a pap az ilitont teríti szét, míg az orosz misekönyv szerint az antimienziont.19) Ebbői arra kell következtetni, hogy az ú j előírás, az antimenziont az oltár felső takarója (endytion) alatt helyezteti el, míg az orosz előírás az evangéliumos könyv alatt. Miután a továbbiakban nincs eltérés a magyar Zsk. és az ú j római misekönyv között, csak a nagy bemenetkor émeklendlő ima szövegére mutatok rá, mely szerint Szentséges egyetemes Főpásztorunkról, legfelszenteltebb érsek-metropolitánkról és istenszerető püspökünkről való megemlékezés után következik csak Istentől védett császárunk, v. királyunkról (v. hatalmon lévő vezetőinkről) való megemlékezés20). Érdekes felemlíteni, hogy az ilyen templomi könyvek összeállítása milyen nagy gonddal történik; ezti is a bizottság 61 ülésben tárgyalta, — mégis akad elnézésből származó hiba, vagy inkább hiány. A misekönyv a nagy bemenet előtt előírja, hogy a királyi ajtót ki kell nyitni, de a bemenet után már az ajtó bezárásáról nem rendelkezik Hogy ez nem szándékos elírás, v. rendelkezés, kitűnik abból, hogy a királyi ajtó bezárására, vagy kinyitására korábban nincs utasítás, csak a hívek áldoztatása előtt, amikor ismét az ajtó kinyitására ad utasítást. És az még érdekesebbé teszi az esetet, hogy az 1890-es orosz misekönyvben ugyani® a hiba fordul elő. Egyébként a királyi ajtó bezárására és kinyitására az elején említett Nikolyszki-féle Szfert. Utasítás azt mondja, hogy szentmise alatt a királyi ajftót a bemenetekre kell kinyitni; a kis bemenet után nyitva marad az evangélium végéig; ki kell nyitni a nagy bemenetre a Kerub-ének alatt s a bemenet után bezárni; végre csak az áldoztatás idejére nyitandó ki és nyitva marad a szentmise végéig. Továbbiakban ismét nincs különbség a magyar Zsk. és az ú j misekönyv között, sőt a hitvallás elmondása után a magyar. Zsk. görög előírása 18 ) Az evangélium hallgatására szóló fölhívást: „Bölcseség, i g a z h i v ő k . . . " az ú j kiadvány szerint, az Euchologionnal és Liturghierrel is egyezően, a pap mondja az oltárnál állva s a nép felé tekintve. Utána áldást ad: „Békesség mindnyájatoknak!" — s a nép felelete után olvassa a diákonus a szakasz irscriptióját: „Sz. N. evangéliumának olvasása. — Figyelmezzünk!" A kar felelete után maga a szöveg jön. Az evangélium befejezése után a pap: „Békesség néked, örömhirdetőnek!" — s csak erre énekli a kar a „dicsőség"-et. 19 ) A román Liturghier szintén antimenziont mond, míg a görög Euchologion az iliton kifejezést használja. Goar (Rituálé Graecorum, Venetiis, 1730. pag. 112. nct. 103.) az iliton és antimenzion egymástól csupán annyiban különbözik, hogy az ilitonban nincs ereklye. (Tehát a feírbatételi kép rajta van!) 20 ) A görög és román előírás az átviteli imához nem ad teljes szöveget. Gyakorlatban a megemlékezéseket az átvitelnél széttagolva vésszik s a kar minden megemlítésre külön ámen-nel felel.
64
szerint az ú j misekönyv is mellőzi a Háromszorszent elmondását, A Hiszekegyben az ,,es a Fiútól" (Filioque) szócska piros zárójelben van, tehát a püspök annak mellőzését elrendelheti! • Az átlényegülés részei egyezők úgy a magyar Zsk.-vel, mint az orosz misekönyvvel, csak az epiklézisnél van eltérés, mert az „Urunk, ki a Te Szentlelk e d e t . . . fohászt és ennek' verseit: „Tiszta s z í v e t . . . " és „Ne vess e l . . . " az ú j római misekönyv egészen mellőzi, míg az eddigi misekönyviek mindenikében elő volt írva, csak a szláv püspökök római konferenciájából (kiadott 1930. évi misekönyvben tett elhagyva.21) Itt említem meg, hogy az új misekönyv visszaállítja a ripidák használatát, mely nálunk már tieljesen kiment a szokásból. Én mint kis gimnazista láttam Eperjen b. e. Tóth Miklós püspök által végzett ünnepélyes szentmiséknél a ripidák használatát. A „Valóban méltó dicsérni Téged" kezdetű himnusz alatt az áldozópap megemlékezvén a halottakról, esedezik az igazhitűek püspökeiért, az Anyaszentegyházért, a szüzességben és tiszta életben élőkért (ez a magyaa- Zsk.-ben szerzetes rendben élőknek van fordítva) s következik az uralkodóról való megemlékezés. Itt történik egyedüli említés az uralkodócsaládról! Folytatólagosan a kérő ekténia és a Miatyánk éneklése után nincs utasítás a kézmosásra, amint az orosz kiadású és más régebbi kiadású misekönyvekben sincs.22) A Bárány megtörésére részletesen adja az ú j könyv az utasítást épen úgy, mint a magyar Zsk. Az eltérés ott van, hogy az ú j misekönyv az NI és KA részecskéket felaprítani rendeli s ezek szolgálnak a hívek áldoztatására. De hozzáteszi az ú j könyv, hogy e két felaprított gyöngyszemen kívül a többit is beleteszi a pap a kehelybe, melyek a Báránnyal együtt átlényegíttettek! Itt nagyobb az eltérés az 1890-es orosz, az 1799-es szerb s az új római misekönyvek között, mert a schizmatikus könyvek csak a Bárány részeiből aprított gyöngyszemeket engedik a hívek áldoztatására használir.iL Nem terjeszkedem ki részletesen a schizmattkus könyvek áldoztatási előírásaira, mert ez túl menne célómon, de meg kell jegyeznem, hogy az 1702-es lyvovi unitus misekönyv előírásai is egyezők a schizmatikus könyvek előírásaival, vagyis ebben is csak a Bárány részeit használja a hívek áldoztatásához.23) A hívek áldoztatásánál az új misekönyv nem írja elő, tehát nem engedi a diszkosznak használatát, hanem a kalimmát, vagyis a kehelvtakarót! És a hívek áldoztatásánál nem is mondja: „íme ez illeti a j k a i d a t . . . " , de az áldozó ajkának törlsét is mellőzi, míg az 1890-es orosz misekönyv nem mondatja: „íme ez ilieri a j k a i d a t . . . " , de az ajk törlését elrendeli, sőt az áldozóval a kelyhet is megcsókolt a tja. Érdekes megemlíteni, hogy az 1702-es lyvovi misekönyvben a hívek áldoztatásánál a nagy takarónak (laérion) az oltárnál szolgálók által az áll alatt való kiterjesztését írja elő!24) 21 ) Az 1885. évi kiadású velencei görög misekönyv is mellőzi. (Kozma János: Az átlényegülés időpontja a sz. misében. V. Kel. Egyh. 1935. 80. old.) 22 ) A görögben és románban sincs>, azonban a katholikusoknál mindenütt gyakorolják. A románoknál a miatyánk fennhangjánál mossa meg kezét a pap. 23 ) Az Euchologion a hívek áldoztatására nézve semmit sem tartalmaz. A román Liturghier szerint az áldoztatás a két darabból (NI—KA) történik. 24 ) A román liturgikon szerint a kalymmát (aériont) a diákonusok vagy két hívő tartják az áldozó elé s a száj megtörlése is el van rendelve a kehelytörlővel. A szájtörlés után az áldozó az ikonosztáz északi ajtajához járul s ott a pap anaphorát ad a szájába az áldozónak.
65
Áldoztatás után a pap a szent kehellyel ad áldást a jelenlévőkre, mondván: „Üdvözítsd Isten a te népedet! és áldd meg örökségedet!" — Majd visszatér az oltárhoz és tömjénezi a Szentséget.25) Ezt a „tömjénezést az orosz misekönyv is előírja; de abban is egyezik az orosz az ú j misekönyvvel, hogy a nép & fenti fennhangra azzal felel: „Láttuk az igazi világosságot!...", tehát a „Sok esztendőre Uram!" elmarad.26) Nikolyazki Szert. Utasításában azt mondja, hogy a „Sok esztendőre Uram!" csak a püspöki miséknél van előírva. Az áldoztatásnál vam a meleg víznek és a szivacsak feltételes használata is említve; ha t. i. a püspök ennek használatát, vagy mellőzését rendeli.27) A szentmisének folytatólgos része egyezik a magyar Zsk.-vel, a befejezés azonban eltérő, mert az amboni ima és „Legyen áldott az Úr neve" után elő van írva a 33. zsoltár olvasása és az antidorosztás. (Ezt utoljára a csernekhegyi monostor templomában 1904. v. 1905-ben egy köznapi szentmise végén láttam.) Zsoltár után mindjárt következik az áldás: „Az Űr áldása r e á t o k . . . " s az elbocsátó „Bölcseség" nélkül, „Dicsőség néked Urunk, dicsőség néked" kezdettel. Az elbocsátó imában Aranysz. Sz. János atyán kívül meg kell emlékezni a templom védőszentjéről és a napi szentről. Amint láthatjuk, az ú j római misekönyv előírásai tekintetében sok eltérés van a nálunk most gyakorlatban lévő és a magyar Zsk.-ben nagy részletességgel közölt rubrikák között. Mi lesz tehát nálunk, ha a zamosci zsinat határozatait életbeléptetett egyházmegyékben az ú j misekönyv teljesen átmegy a használatba? Ha püspökeink — és itt szó lehet a munkácsi, eperjesi, hajdudorogi egyházmegyékről 28 ) és a miskolci apostoli Adminisztraturáról — az ú j misekönyvet nem léptetik életbe, akkor lesz külön magyar szertartású szentmise még az esetben is? ha a liturgiát ószláv nyelven végzik. De ez már eddig is volt, mert a gbliciai egyházmegyék előírásaitól sok tekintetben nálunk eltérő utasítások voltak érvényben, dacára, hogy az ő liturgikus könyveik használatára volunk utalva.
2r >) 26
Az Euchologion és a Liturghier szerint is. ) A görög és román előírás szerint is. - ) A meleg' víz használatát a görög és román misekönyvek paranosolóíag rendelik. A románban külön figyelmeztetés is van a pap számára, hogy amikor sok áldcfzóra van kilátás s emiatt több bort kell a kehelybe qntenie, sem a proszkomédiánál beöntötí víz, sem a zesis (teplota, caldura) nem lehet több a rendesnél. 2S ) A hajdúdorogiról talán n<ím, mert az új kiadványt ide — értesülésünk szerint — meg sem küldte a kongregáció. 7
ffi
KRÓNIKA
JUBILÁLÓ FÖPÁSZTOROK Ritka szép jubileumot ül az egri latin szert, katholikus főegyházmegye: érsekí'őpászíorának, Dr. Szmreesányi Lajos valóságos belt ő titkos tanácsos, pápai tróaiállónak 30 éves érseki jubileumát. Egyházmegyéje nagyszámú papságának és hívének ájtatos imáin kívül az egész magyar katholikusság forró fohászai esdenek áldátt a magyarországi katholikus főpapi kar Nesztorának mathuzsálemi korú életére. Harminc éve érsek s harminc éve hivatásos, gyakorlati munkása a szent tunió ügyének. Egyházmegyéének területe nagyrészt görögkatholikusok által is sűrűn lakott teriileit. Suffraganeusainak területei méginkább. Papjai, hívei sűrűn érintkezésben élinek a görögkatholikusokkal, a családok nagy százalékban vegyes Szertartású a k, de egy-két szórványos esetet kivéve (mikor az alantállók meg nem értették a felsőbbek magasabb szemponjait,) a 30 év alatt alig fordult elő számottevő súrlódás a két szertartás között s ha előfordult, főpásztori bölcseszével mindig mindkét fél teljes megeiégedésére, minden tüske hátrahagyása nélkül tudta megoldani. A jog és igazság embere s Krisztus szíve szerint való főpásztor, ki ma is f'rit s elmeéllel kísér figyelemmel mindent, ami az Anyaszentegyház külső-belső egységének előmozdítására szolgál. Elsők között vezette be szemináriumában az uniós napokat, elsők között állott ¡be a magyar uniós mozgalom támogatói élére. Hálatelt lélekkel tesszük hódolatunk szerény imacsokrát trónusa zsámolya elé, hogy onnan szálljon föl az Isten elé, áldást esdve -nemes egyéniségére. *
A Pápa Őszentsége 25 éves jubileumán kívül a miskolci gör. kath. Apostoli Kormányzóságnak egy másik, bensőséges jubileumi ünnepe is lesz ez évben: Papp Antal érsek, a Szemisz dísztagja püspöki kinevezésének 30. évfordulója. 1912. ápr. 29-én, a küzikei vértanúk napján prekonizálták Rómában püspökké s 1924-ben az isteni Gondviselés ugyanezen vértanúk városának egykor nevezetes érseki székébe emelte őt akkor, amikor egyben a hithűség és a felmagasztosult hazafias érzés mártírjává is avatta. Mindkét jubileum örömmel tölt el mindnyájunkat. És bár ünneplésünk e súlyos időkben nem is öltheti magára a szeretet-nyilvánulások színpompás külsőségeit, annál mélyebben átérezzük azonban, hogy a Főpásztor küldetése és kormányzása irányt és felemelő bizonyosságot jelent az Anyaszentegyház és a magyar Haza szolgálatának minden vonatkozásában s uniós munkájában is. Lelki fiai nagy emberi erényeket, kormányzati bölcseséget s atyai jóságot csodálhatnak benne. A nagy főpapok jellemző vonása: buzgóság Isten dicsőségéért és szorgoskodás a lelkek üdvéért. A jubiláló főpásztort is ez a két vágy vezette 30 éven át. Ezért a külső ünneplés helyett papjai és hívei lelki csokrokkal kedveskednek neki. Ezzel Isten dicsőségén kívül, a közbenjáró ima erejével azokat a kegyelmeket esdik le drága életére és további főpásztori munkájára, amelyekre a mai kor megpróbáltatásai között neki minit embernek fi mint Isten dicsőségéért és hívei elki üdvéért lángoló főpásztornak szüksége van. Különös hálával és szeretettel fordulunk felé mi, a magyarországi uniós tevékenység munkásai. Isten segítő kegyelme után — bátran kimondhatjuk -— neki köszönhetünk legtöbbet. Mikor 1934-ben Remete Sz. Antal napján a Keleti Egyház legelső számát bemutatni szerencsések lehettünk, azonnal mellénk állott - buzdító, lelkesítő szavai, tanácsai, magas erköcsi s jelentékeny mértékű
67
anyagi támogatása nem egyszer öntötek ú j erőt lankadó lelkünkbe s erősítették meg olykor a meg nem értés közönyével, olykor ellenáramlatokkal is küzdő vállalkozásunkat. Hogy ma Magyarországon megvan a szervezett uniós munka kerete, a rendszeres működés nékülözhetetlen előfeltétele, azt a jubiláns főpásztornak köszönhetjük. Mint volt munkácsi püspök legjobban tudja •— keserű fáradozások s üldöztetések közben tanulta meg — mi a szakadás s míg mi még elméleti síkon mozogva is csak a távoli tájékozódás stádiumáig jutottunk, ő apostoli utakat téve, apostoli szenvedések között, gyakorlatilag dolgozott a szent unióért, a lelkek százaifi hozva vissza a szakadás örvényének széléről, sőt magából a mélységekből is. Isten jósága már is megjutalmazta érte, mikor egykori püspöki székhelyét visszatérni engedte a magyar haza kebelére s ezzel a szakadásba vivő kísértésektől is megóvta egykori híveit. -Engedje a jó Megváltó, hogy egykori saját és utódai fáradozásai gyümölcseként az egység teljes helyreállításában is telhessék öröme. Híveinek lelki csokrához hódoló szeretettel tesszük hozzá a mienket is. Isten bizonyára kedvesen fogadja s nekünk is megadja, hogy pártfogását és oltalmát a magyar uniós ügy még igen-igen sokáig élvezhesse.
— ÓSZLÁV EGYHÁZI ÉNEKEK A „MUSICA SACRA"-BAN. Újév óta minden csütörtökön bemutatásra kerül a- Pont. Inst. „Musica Sacra"-n valamelyik liturgia énekanyaga. Az elmúlt hetekben már a vizigót és ambrózián liturgiák énekein kívül a görögöket és az örményeket lehetett hallani. Február 26-án került sor a szlávok liturgiájára. Teljesen megtelt a nagy előadóterem a különböző római kollégiumok növendékeivel, akik érdeklődéssel figyelték a műsor minden számát. Az énekkar az emelvény egyik oldalán helyezkedett el, míg az előadói asztalnál P. Ortáz de Urbina S. J., az orosz kollégium elöljárója és a keleti tudományokban jártas professzora foglalt helyet. Röviden öszszefoglalta a szláv egyházi ének történetét, fontosabb stílusbeli és ritmikai tulajdonságait és ismertette a legkiválóbb szerzőket, kiknek művei leggyakrabban szerepelnek az egyházi énekek között. Rámutatott arra, hogy a szlávok, különösen az oroszok egyházi énekei három tényezőből tevődnek össze: bizánci, népi és modern elemekből. A bizánci elem teszi magasztossá, fennköltté, ünnepélyessé és szentté a dallamokat; a népi átformálás melankolikussá, népi jellegűvé, egyszóval oroszszá; s nyugati behatások pedig mo-
68
dernmté s a nyugati ember számára is érthetővé. A szlávok éneke plasztikusabb, érzelmesebb, jobban kidomborítja azokat a momentumokat, melyeket ki akar fejezni, mint a nyugati egyházi zene. Hogy erről a közönség is meggyőződhessen, az énekesek közben egy-egy énekszámot adtak elő. Végigvette az előadó a fontosabb misztériumok ünneplését: Krisztus születése, föltámadása és a szentek ünnepeinek kiemelkedőbb dallamait tolmácsolta közben az énekkar. A különböző szerzők bemutatásánál különösen: Csajkovszkij (Szent Isten), Rimszkij—Korzakov (Miatyánk), Bortinjanszkij (Valóban méltó), Turesaninov (Tebenned örvendez),. Lvov (Miatyánk), Lomakin (Kik a Kerubokat) szerepeltek. Nemcsak maguknak a dallamoknak fenkölt ünnepélyessége, hanem a szép előadási mód is nagy hatással volt a hallgatóságra. Úgy P. Ortiz de Urbina S. J., mint az énekkart vezénylő orosz kollégiumi növendék, D. Henrik Pitzki lelkes éljenzésben és tapsban részesült. Az énekkottákat Fjodor Butkewics, egykori kievi énekmester, most a római orosz templom karnagya állította össze. (Megjelent: Desclée kiadásában is öt nyelvő bevezetéssel orosz és fonetikus szövegírással, (Penije na liturgij Szv. Joanna Zlatousztago.) (T. R.)
ORSZÁGOS UNIÓS KONGRESSZUS Nem hisszük, hogy Velehrád, a sikerdús uniós akadémiák és kongresszusok színhelye az európai politikai változások folytán veszített volna jelentőségéből, tény azonban, hogy a mai viszonyok nem kedvezők munkájának folytatására. Reméljük, hogy a bolsevizmus ártalmatlanná tételére irányuló harc befejezése után az ideiglenesen megszakadt munka ott is; tovább folytatódik majd, m é g s e m tartjuk helyénvalónak, hogy addig ölhetett kezekkel, tétlenül várjuk az események zajlását, a jövendő eshetőségeit. A természetben nincs megállás, annál kevésbbé lehet a természetfölöttiekkel kapcsolatos dolgokban. Uniósi vonatkozásiban pedig úgy érezzük, hogy földrajzi elhelyezkedésünknél! és sok egyéb adottságunknál fogva- is épen mi vagyunk hivatottak gondoskodni róla, hogy az uniós magvetés alá a talajelőkészítő munka addig is tervszerűen folytatódjék, míg majd a velehrádiak ismét rát'ehetik kezüket az eke szarvára. Épen ezért talán meg sem lepett senkit, sőt egészen természetesnek találtuk, hogy a SZEMISZ országos elnöke fölvetette egy országos uniós kongresszus tartásának eszméjét. Országosét, mert nemzetközi kongresszus tartására a mai viszonyok között aligha gondolhatnánk, de mégis olyan formában, hogy jelentősége áísugárazzék az ország határain túlra is s Kelet és Nyugat szívét egyaránt megdobogtassa. Az eszme megvalósulásának tengernyi akadálya van még így is. Az előkészületek mégis megindultak. Az a gondolat lelkesíti a munkálkodókat, ami az apostolok lelkét töltötte el hajdan, kiket vissza nem tartott Heródes kinyújtott keze, Néró vérszomja, a világ gúnymosolya, a hóhérok bárdja, az oroszlánvermek és arénák fenyegetése: egyszerűen nem ismertek akadályt, mert Krisztus parancsának telijesítéséről volt szó. Eljutunk-e mi is odáig, hogy a szent egység parancsiánaík megvalósításáért érdembetm is tehessünk valamit, ma még nem tudjuk, de megindulunk az úton, bár sem táskánk, sem erszényünk. Megindulunk, mert úgy érezzük: Krisztus akarja! Problematikus a hely megválasztásának kérdése: olyannak kell lennie a helynek, hova mindkét fél buzgó uniós munkásai szívesen jönnek, de ahová nem félnek eljönni a tartózkodóbbak, vagy mondjuk ki: a bizalmatlanabbak sem. Olyannak kell lenni, ahol jelentékeny elhelyezkedési s ellátási nehézségek nem merülhetnek föl. Problematikus az idő megválasztása, a tárgysorozat összeállítása és az előadók megválasztása s még sok minden. De a munka indul s Isten és Anyaszentegyháza ügyéről lévén szó, bízunk benne, hogy fáradozásunk nem lesz gyümölcstelen. Akadály sok lesz. de talán mód is lesz elhárításukra. Minden uniós munkatársunkat, a szent egyesülés minden barátját kérjük: támogassák a meginduló munkát imáikkal, jó tanácsaikkal, javaslataikkal. Az összefogás, a közös munkálkodás már is a ¿iker felét jelenti. Az előkészület nevezetes mozzanatairól és az érdeklődőket és résztvenni kívánókat érdeklő dolgokról^ Szövetségünk értesítője és a katholikus sajtió, de szükség esetén a napi sajtó is fog tájékoztatást nyújtani.
— ÓSZLÁV LITURGIKUS KÖNYT E K ŰJ KIADÁSA. Decemberi számunkban már jelentettük, hogy a Keleti Sz. Kongregáció megkezdte az ószláv nyelvű liturgikus könyvek revízióját és ennek eredményeként az új tipikus kiadások közrebocsátását. A rutének számára alkotott új liturgikon ismertetését épen mai számunkban hozzuk. Római értesítés nyomán most mó dunkban áll az eddig megjelent könyvek teljes jegyzékét közölni. Megjele
tek: 1. Aranyszájú Sz. János liturgiája nyolcad- és tizenhatodrét alakban, de egyébként egyezően. 2. Nagy Sz. Bazil liturgiája. 3. Az alkonyati és reggeli zsolozsma rendje. 4. Az előre megszentelt áldozatú liturgia. 5. A liturgikon vagyis Szluzsebnik most van nyomtatás alatt. 6. Megjelent az Evangélium. Minden könyv külön készült a rutének s külön az oroszok szálmára. Hír szerint rövidesen sor kerül a görög és román könyvek kiadására is. (TR)
69
A helyreállított szatmári egyházmegye új püspöke Dr. Seheff'ler János, a kolozsvári m. kir. Ferenc József tudomány-egyetem egyházjogi tanára, lett a helyre^ állított szatmári egyházmegye új püspölke. Kinevezését március 27-én tette közzé az Apostoli Szentszék. „Arany tűzben tisztul, polyva megég." Dr. Scheffler János katholikus és magyar szempontból egyaránt átment egy olyan hatalmas tűzön, melyben sokan megégnek. Negyedszázadeta válság volt ez a tűz: a román megszállás, mely megpróbálta a magyarok magyarságát s a katholikusok katholieitását. Dr. Seheffler János mindkettó'ben teljes mértékűnek találtatott. Ezért száll feléje most, mint a Szemisz új védnöke felé is, az unió munkásainak hódoló tiszteletnyilváinítálsa is. Dr. Scheffler János, Szatmár új püspöke 1887 október 29-én a szatmármegyei Kálmámdon született. Szülei egyszerű kisgazdák voltak. Gimnáziumi tanulmányait Szatmárnémetiben végezte, mint a jezsuiták Hám János konviktusának növendéke. Theológai tanulmányait a budapesti PázmányEgyetem hittudományi karán, ahol » ub auspiciis regis a teológia doktorává avatták. Jogi tnlumányainak elmélyítésére Rómába ment és a Gregoriánén szerezte meg, szintén summa cum laude, a kánonjogi doktorátust. Rövid ungvári káplánság után a szatmári szemináriumba disponálták tanárnak és tanulmányi felügyelőnek. A román megszállás egyidőre elszakította a katedrától s a fiatal papság nevelésétől. Amikor ugyamis a szatmári kir. kath. gimnázium román kézre került, a városban mozgalom támadt egy új magyar katholikus gimnázium felállítására, a közvélemény benne látta a legnagyobb szervező erőt s ezért püspöke a semmiből megteremtett új gimnágzium élére állítota igazgatónak. Később a történelmi emlékű Nagymajtény plébánosa lett. Nemsokára ismét visszatért tanári katedrájára s előbb Szatmároa, majd a váradi egyházmegyével való
70
egyesítés után Nagyváradon tanított teológiát s vit elte hol mint prefektus, hol mint spirituális a fiatal papság ügyeit. Erdély legjobb és legtartalmasabb szónokainak egyike volt, aki különösen a lelkigyakorlatok munkájában tűnt ki. Az erdélyi katholikus nagygyűlésekan is szerepelt és élénk részt vett az erdélyi katholicizmnus tudományos és irodalmi életében. Erdély északi részének felszabadulása után a kolozsvási egyetemen az egyházjog tanszékével őt tisztelték meg és a Corvintestület- tagjává nevezték ki. Azóta teljes mértékben bekapcsolódott a magyar katholicizmus életébe. Az esztergomi nyári egyetemen már az előadók között szerepelt s több tanulmánya jelent meg a Magyar Kultura, Egyházi Lapok és Magyar Szemle hasábjain. Egyéves egyetemi tanárság után érte most a pápai kitüntetés, mely szatmári püspöknek nevezte ki. — BULGÁRIA ÚJ PÜSPÖKE. Ivurtyeff Cirill, Bulgária görögkatholikusainak püspöke lemondott hivataláról. Visszavonulása előtt megtette utolsó ad limina látogatását a szentatyánál, aki kegyesen fogadta s elismeréssel vet. te tudomásul a szent unió érdekében sokat fáradozott főpap tevékenységét. Kui'tyeff püspök egyike volt ama három főpapnak, kik a nemzetközi eucharisztikus kongresszus keretében, a budapesti Sz. István bazilikában bemutatott görög szert, liturgiát concelebráltak. — A megüresedett püspöki trónra Őszentsége elhatározása Iván Garufaloff C. R.-t emelte. Az „ad interim" kinevezett új- püspök mögött 15 évi buzgó apostoli munkásság áll s a püspöki méltóságra való emeléssel ez nyert méltán megérdemelt dekorációt, fáradhatatlan buzgósága pedig nagyobb és magasabbrendű munkakört. Bulgária keleti szert, katholikusai szerető és áldozatos lelkű pásztort s Kurtyeff pfüspök méltó utódjáH nyerték benne. (TR.)
— HALÁLOZÁS. Pótolhatatlan veszteség és nagy gyász érte Kozma János püspöki tanácsost, lapunk szerkesztőjét. Édesatyja, Kozma László életének 86-ik évében f. é. április hó 19-én elhunyt. Gyászában és fájdalmában az egész szerkesztőség- mély részvéttel osztozik, s az elhunyt részére örök nyugalmat, a gyászolók részére pedig az Egek Urának vigasztalását kéri. — A MILÁNÓI UNIÓS HÉT. A milánói katholikus egyetem (Universitá Catolica del Sacro Coure) uniós hete január 18—24. napjain az imádság és a tudományos ismertetés jegyében folyt le. A milánói Sz. Szív kápolnában napról-napra összegyűltek a milánói katholikus papság és a világi értelmiség vezető tagjai és Dr. Angelo Portaluppinak, a S. Maria del Suffragio prépost-plébánosának mélyen szántó konferenciái után buzgó imákban' könyörögtek a kitett Oltáriszentség előtt az Egyház egységének helyreállításáért. A január 25-én tartott befejező ünnepségen megjelent Schuster Ildefonz OSB bíboros es Antonio Arata c. sardi érsek, a Keleti Kongregáció Assessora. Ara/ta érsek fényes főpapi misét végzetih, melyének evajngéliuma után rövid beszédben az uniós hét jelentőségét méltatta,. Ugyanaznap d. u. 5 órakor az egyetem aulájában uniós díszgyülés volt, melyen a milánói érsek elnökölt. Jelen volt P. Gemelli, az egyetem rektora, Severio Ritter eginói érsek, Mons. Castiglioni milanói vicarius generális s még számos előkelőség'. P. Gemelli rektor megnyitó beszédében a milánói egyetem uniós munkásságát méltatta. Mons. Arata „Az Egyház egységének kérdése és a keleti egyházak" című előadásában az unió nehézségeire mutatott rá. Az egyházak egyesülésének kérdése — mondotta — nem olyan egyszerű, mint sokan gondolják, viszont nem is lehetetlen, mint sokan állítják. Mikor az egyházak egyesüléséről beszélünk, nem gondolhatunk valami „Unitas Panchristiana"féle egyesülésre, de az sem helyes álláspont, hogy előbb a dissidens egyházakat próbáljuk valamelyes közös ne-
vezőre hozni, vagy valami foederatov egységet létrehozni, hogy aztán egy teljes s az összes egyházakat átfogó umióra gondolhassunk. Keresztény katholikusok számára az unió nem jelenthet mást, mint a dissidens egyházak visszatérését a katholikus egyház közösségébe, hogy valóra válhasson Krisztus óhaja: „ . . . f i a t unum o v i l e . . . " Beszéde folyamán három nehéz kérdést vetett föl: 1. Lehetséges-e egyáltalán az elszakadtak visszatérése? 2. Milyen formában valósítható meg az unió? 3. Miképen tudunk és kell közreműködnünk a szent cél érdekében? Mons. Arata megállapította, hogy az unió lehetséges, nemcsak azért, mert előidéző okai és a szakadás tényét legsúlyosabban támogató politikai momentumok erejüket veszítették, hanem azért is, mert a keletiek táborában sok jeles pap és kiváló világi egyéniség keresi buzgó szívvel s őszinte lélekkel az igazságot. Az utakat és módokat mi nem határozhatjuk meg, rá kell bízni a Gondviselésre. Ne foglalkoztasson bennünket, hogy egyszerre vagy egyenként térnek-e vissza. Teendőink: az elszakadtak megértésére való komoly törekvés mellett testvéri szeretettel közeledni hozzájuk s imáikkal támogatni a hozzáértiők uniós munkásságát. — A díszgyűlést Schuster bíboros záró szavai fejezték be. — SZ. CIRILL ÉS METÓD ÜNNEPE RÓMÁBAN. Most írják Rómából, hogy a múlt évi Sz. Cirill és Metód napján mily bensőséges ünneplést rendeztek a Rómában tatózkodó bulgárok a bulgár nép apostolainak sírjánál. Istentisztelet után, melyen a bazilikában az egész római bulgár kolónia megjelent, katholikusok és orthodoxok egyaránt, jelen volt a quirináli bulgár követ is. Az együttes ünneplés közös egyházi vonatkozását szépen domborította ki Karagyijogg miniszternek a szentek kriptájában elmondott beszéde, rámutatván, hogy a két szent nemzeti apostol sírjánál eggyé lesznek katholikus és orthodox bulgárok. Az elhangzott beszéd után a bulgár ifjak nemzeti dalokat s egyházi énekeket adtak elői (TR.)
71
— A NAGYVÁRADI latin szert, szemináriumban folyó uniós munkáról már volt alkalmunk hírt adni. Legutóbb Dr. Lindenbeiger János kanonok tartott érdekes előadást a kispapoknak a különféle keleti szertartásokról, elsősorban a görög-bizánci szertartásról. — PAPNÖVENDÉKEK UNIÓS MUNKÁJA. A budapesti közp. szeminárium papnövendékei tevékeny munkát végeztek a fővárosi közönség s különösen az ifjúság körében a keleti szertartások megismertetése s a szent unió előkészítése terén. Január 25-én a Hermina-úti zárdában tartott Keleti Napon vettek részt. Ittf a sztent misét és a szentbeszédet Szemerszky Myron hittanár tartotta. Február 15-én pedig Gáspár Gusztáv róm. kath. hittanár hívására, aki egyébként a fővárosban az unió érdekében igen áldozatos munkát végez, a Werbőczy gimnázium ifjúsága előtt tárták fel a keleti liturgia szépségeit. A szentmisét és a szentbeszédet Dr. Ruttkay Miklós hittanár mondotta. Mindkét alkalommal a görögkatholikus papnövendékek énekkara Bubnó László eperjes-egyházmegyei papnövendék vezetésével színessé és felemelővé tette a magasztos tartalmú ünnepséget . — ESTI MISÉK. A bécsi bíboros érsek fölhatalmazást kért és kapott az Apostoli Szentszéktől esti szentmisék bevezetésére azok számára, kik a mai rendkívüli viszonyok között az ünnepés vasárnapi szentmise-hallgatás kötelességének eleget tenni nem tnnának. Az esti misék kezdetét a bíboros érsek 19 óra 30 percben határozta meg. A miséző pap és az esti misén áldozni kívánók szentségi böjtje d. u. 4 órától (16 óra) kezdődik. — Németországban, hogy a katonaság gyakori szentáldozáshoz való járulása a szolgálat sérelme nélkül biztosítva legyen, az Ap. Szék a szentáldozást megelőző szentségi böjt tartamát az áldozást megelőző négy órára korlátozta. Ezt a kedvezményt a Szentszék a katonai célú munkálatokra behívott s a munkatáborokban dolgozó férfiakra és nőkre is kiterjesztette. (EL.)
72
— BULGÁRIA PAPSÁGA körében az utolsó idők politikai változásaival kapcsolatban sok személyi változás állott be. Legérzékenyebben azonban ezekkel egyidőben Peef-nek, a szófiai és plovodifi latin szert, katholikus püspök halála érintette a bulgár katbolicizmust, mely buzgó lelkipásztori és egyházkormányzati tevékenységnek vetett véget. (TR.) — BULGÁR MŰVÉSZEK A PÁPÁNÁL. Bulgár művész-csoportot fogadott nemrégiben a Szentatya. A kihallgatáson megjelent a Rómában élő bulgár papság számos tagja is. Őszentsége majd mindenkivel váltott tnéhány meleg szót s átvette az ünnepélyes keretek között átadott két díszes kanna rózsaolajat. A művészek ezután Tisserant bíborosnál, a Keleti Kongregáció titkáránál tisztelegtek s tiszteletére nemzeti hangszereiken népi témákból egy kis hangversenyt is rögtönöztek. (TR.) — A RÓMAI BULGÁR DIÁKOK, főleg az egyetemi hallgatók s a különböző kollégiumok hallgatói egy olyan, a római szent levegőből táplálkozó közösségi érzés kifejlesztésén fáradoznak, mely tanulmányaik befejezése s hazájukba való visszatérésük után biztosítéka maradjon annak az együttműködésnek, melyre a fiatal bulgár nemzedék hivatva érzi magát. Ennek a jövendő együttműködésnek szép ígérete a Bratszki Vrazki c. folyóirat, mely az egyetemi és főiskolai hallgatók szerkesztésében jelenik meg. A múlt év folyamán megjelent hat szám értékes tanulmányok, világi, nemzeti és egyházi vonatkozású cikkek foglalata. Ezek az írások nemcsak tudományos felkészültségről és meleg hazaszeretetről tanúskodnak, hanem szószólói annak az érzelemnek is, me'y a bulgár nemzet figyelmét egyre inkább Itália felé, szívét és érdeklődését Róma és az Egyház felé irányítja. Mértékadó egyházi körök is örömmel fogadták e folyóiratot, mint a bulgár uniós törekvéseknek maguktól a bulgároktlól s épen az Egyház központjában kezdeményezett, egyre erőteljesebb kibontakozását. (TR.)
F I G Y E L Ő
AZ ERDÉLYI RITUSVÁLTOZTATÁSOK Dr. SCHEFFLER JÁNOS cikke a Magyar Szemlében Dr. Scheffler János, kinek az Erdélyi Híradóban megjelent hasonló tárgyú -eikkét múlt évfolyamunk 150. oldalán ismertettük, a fenti címen a magyar közvélemény széles rétegeinek informálására alkalmas közleményt adott- közre a Magyar Szemle 1942. januári számlában is. Cikkének tartalmát főbb vonásokban itt adjuk. *
A felszabadult Erdélyben és Kelet-Magyarországon 1940. ős
73
rium beköszöntével a szertartásváltoztatási mozgalom ellentétes fordulatot vett, az ú j hatalom birtokosaitól céltudatosan irányított fordulatot. A megnagyobbodott Románia törvényhozása a különböző szertartásokat az egyházjogtól egészen eltérő módon és egészen célzatosan osztályozta. Az 1922-ős alkotmánytörvény 23. cikkelye kimondta, hogy a keresztény orthodoz és görögkatholikus egyház romám egyházak. Az 1928. évi román kultusztörvény az „uralkodó ( = görögkeleti) valláson" kívül 1. görögkatholikus román (egyesült), 2. katholikus (latin, görögruthén és örmény szertartású), 3. református stb. vallást ismer s így a román görögkatholikus „vallást" államjogilag a többi szertartású katholikus (sőt a másnyelvű görögkatholikus) vallástól egészen külön kultusznak minősíti. A „vallásváltoztatás" egyetlen jelentkezései az állami anyakönyvvezető előtt, igen könynven megy. Csakhamar meg is indul az ilyen „államjogi szertartásváltoztatás, természteesen a Szentszék engedélye nlélküL Fordulnak elő átlépések görögkatholikusról latin teertartásra is. Karakán magyar érzésű katholikuok részéről, akik így ife dokumentálni akarják magyarságukat. De magától értetődik, hogy ezek szama kicsi. Kevés ember szokott a maya. érdeke elleni is érvényt szerezni meggyőződésének. Másrészről az állami közegek rendszerint meghiúsították vagy nem regisztrálták volna az ilyen, irányú változtatásokat. Sokkal gyakoribb a fordított irány: latin szertartásról román görögkatholikusra, főképen 1930. után, mikor a „numerus Valachicut;i"-t mindent téren, kezdik érvényesíteni. Az állásban maradásnak, vagy álláshoz jutásnak igen sokszor elengedhetetlen föltétele: vallásilag is hozzásimulni a többségi fajhoz. Az erdélyi származású hivatalfőnök talán még megelégszik a szertartáscserével, de a regáti az orthodox vallás felvételét követeli. Megszorult, sokgyermekes apák kétségbeesett helyzetükben más kiutat nem találnak. (A statisztika 1940-ig emelkedő. Míg pl. az erdélyi rám. kath. esrvházmegye híveiből 1929-ben még csak 30-am. tértek át görögkeleti vallásra, 1938-ban már 397-en.) Sajnos — mondja- a cikkíró — a- román gör. kath. egyház vezetői a hozzájuk való „áttéréseket" nem mindig bírálták el az egyházjog szerint. így pl. amikor a csíkszentkirályiak közül 43 rám. kath. egyén a plébánossal való összetűzés folytán görögkatholikus szertartásra tért át, a román gör. kath. pap egyszerűen elfogadta és számukra, meg a mái- meglévő 20 magyar anyanyelvű gör. kath. család számára kápolnát építtetett. Egyetlen ellen,kező esetről tudunk Erdély földjén: a tölgyesi gör. kath. esperesről, aki következetesen ragaszkodott a ritusváltoztatásnak kánonjogi formájához, emiatt meg is vonták tőle az államsegélyt, ahelyett, hogy főpásztora, a balázsfalvi érsek megvédte volna őt korrekt eljárásáért. 2 ) Az 1940. aug. 30-i bécsi döntés nyomán erős reakció robban ki. Sokan sietnek visszacsinálni helytelen lépésüket; mások, akiket görögkatholikus vallásuk miatt erővel románoknak minősítettek, felhasználták az első kedvező alkalmat, hogy szertartás- és vallásváltoztatás árán> is letöröljék magukról a román eredet látszatát. Ismét mások, konjunktúrás emberek számításából, vagy román éra alatt gyanút;, múltjuk palástolására hagyták3 el keleti rítusukat, sőt elég tekintélyes számban lesznek reformátusokká is. ) A magyar kormány mindmáig érvényben hagyta az 1928-as ¡román vallásügyi törvénynek a vaUásváltoztatásról és a gyermekek vallásáról szóló rendelkezéseit. így a visszatérés is egybzeri jelentkezéssel történhetett. ügy Játszit, e nagyobb számú szertartásváltoztatásokból felmerült panaszok bírták rá a Keleti Ügyek Kongregációját arra, hogy még 1940. november 23-án kelt rendeletével visszavonta a nunciusnak 1928-ban adott felhatalmazást és 2 ) Hasonló etet történt a gyimesbükki gör. kath. pappal is, kit a bukaresti Cuvemtul 1937-ben ismételten hevesen támadott, s aki másfél éven át volt megfosztva az államsegélytől, mert az egyházjogilag latin szertartású gyermekek megkeresztelését megtagadta. Szerk. 3 )Nagy hiba volt, hogy egy-két túlbuzgó, s valláspolitikai téren iskolázatlan katonai vagy polgári tisztviselő szintén úgy járt el az első időkben^ mintha minden görögkatholikus román lett volna, ami sok embert kényszerített menekülésre a románság gyanúja alól tta sok gyanús menekülőnek adott alkalmat, hogy a románok felé a magyar lépést terron--hatásnak tüntesse föl. Szerk.
74
a szertartásváltoztatási engedély megadását újból önmagának tartotta fenn. (Aeta Ap. Sedis XXXIII. 28.) Nem tudjuk, — fejezi be cikkét Dr. Scheffler — hogy a latin szert. kath. egyház számbelileg mennyi ú j tagot „nyert" ezen az úton, de ha gyarapodott is, az ilyen gyarapodásnak egyházi szempontból nem örvendünk; nekünk vallási és nemzeti szempontból is nagyobb érték a haza ösfezes polgárainak lelki megnyugvása és kölcsönös harmóniája, mint mások lelkének megkeserítése árán nyert néhány száz ú j hívő. Egyházi szempontból törvényesnek kell tekintenünk azoknak mostani visszatértjét, akik 'a román impérium alatt „államjogilag" tehát érvénytelenül változtatták románra latin szertartásukat. Úgyszintén kánonjogilag — kellő lelki elő-* készítés után — törvényesen átvehetők azok a görögkeletiek, akik katholizálásukat kifejezetten a latin szertartás felvételéhez kötik. A többi államjogi szertaxtásváltoztatást nem tekinthetjük egyházjogilag érvényesnek mindaddig, amíg a Szentszék engedélyét meg nem nyerték. Ezt a katholikus lellkészek nyíltan ki is szokták jelenteni a náluk jelentkezőknek. Ebből magyarázható, hogy arámryiag sok görögkatholikus lett reformátussá, mert ott semmiféle engedélyt vagy formalitást nem követelnek tőle. De „a többinek" az ügyét is valamilyen módon rendeana kell. Ha a kedélyek majd kissé megnyugszanak, a- Szentszéknek minden nemzeti féltékinységen felülemelkedő bölctoesége bizonyára meg fogja találni a teljesen megnyugtató megoldást — a múltra vonatkozólag. A jövőre nézve a kérdés magától megoldódik a román kultusztörvény hatályának rövidesen bekövetkezendő megszüntetésével.
A BEZBOZSNIK-MOZGALOM EREDMÉNYEI Irta: Dr. MASSALSKY MIKLÓS herceg
A Szovjet-Unióban már huszonnégy esztendeje fennáll a hivatalos istentelen-mozgalom, mely célul tűzte ki, hogy a hitet nemcsak a Szovjet-Unióban, hanem az egész világon kiirtsa. E mozgalom keletkezése után hamarosan programot is szerkesztettek, olyan „ötéves-terv"ielét, melyet azonban sokszor megváltoztattak — bár alapjaiban nagyjából érintetlen maradt. Az eredeti terv szerint az első évben a templombajárók számát a Szovjet-Unióban a felére akarták leszorítani. Úgy tervezték, hogy a második esztendőben m á r nem lesz egyházi keresztelés. esketés, vagy temetés, a harmadik évben minden gyermek tagja lesz az „istentelenek szervezetének", a negyedikben megszűnik mindennemű felekezet istentisztelete, az ötödikben pedig a Szovjet egész területén, a nyugati határtól a Csendes Óceánig, nem lesz egyetlen pap sem. E program véghezvitele — amint az várható is volt — távolról sem sikerült teljes mértékben; ez a Szovjet-kormány legutóbbi hivatalos statisztikáiból minden hamisítás ellenére is kiviláglik. Ezek az adatok egyébként megsemmisítő ítéletet mondanak az „istentelenek szervezeteinek" munkásságára és annak eredményére, — különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy e szervezeteknek huszonnégy éven át módjukban volt zavartalanul működni! Az említett adatök azonban megmutatják azt az irányt, melyen a vallás terén a jövőben haladni kell, hogy a „mindenek egyesülése" ott is elérhető legyen.
75
Feltűnő, hogy a Szovjeti-Unió legfőbb tagjánál, az Orosz Szocialista Szovjet-köztársaságnál (a Szovjet-Unió u. i. egy sereg szövetséges államra bomlik szét, melyek közül egyesekhez még autonom köztársaságok csatlakoznak) hiányoznak az adatok a vallások egymásközötti viszonyáról, a hívők és atheisták megoszlásáról; így ezeket más forrásból kell pótolni. Az ezekhez az államokhoz csatolt autonom köztársaságoknál viszont megvannak ezek az adatok. így pl. azt olvassuk, hogy Baszkiriában, Tatárországban, Daghesztánban, Kabarda-Balkariában és Csecsnya-Ingusziában mohamedánok (szunniták) és ateisták ialálhatók, továbbá, hogy Jakuciában, Mordviniában, Udmurciában, valamint Mari és Komi autonóm köztársaságokban görög-keletiek és atheisták vannak, a kalmüköknél buddhisták és atheisták, Krímben meg m á r csak atheisták (úgy látszik, itt) volt az istentelenek mozgalma a legeredményesebb, mert sehol a Szovjet-Unió egész területén nem látjuk azt, hogy minden ott lakó „istentelen" lett volna). BurjatoBongolia autonóm köztársaságban legtarkább a vallások keveredése; találunk itt buddhistákat, samánhitüeket, görög-keletieket, meg atheistákat; hasonló a helyzet a volgamenti német autonóm köztársaságban, ahol a német lakosságot katholikusnak, protestánsnak, mennonitának és atheistának, az olasz lakosságot tisztára görög-keletinek tüntetik fel. Csuvaszország az egyetlen autonóm köztársaság, amely felől semmi adatunk sincsen. Az ú. n. autonóm területek lakói buddhisták, mohamedánok, görög-keletiek és atheisták; ezek a területek szintén az Orosz Szocialista Szovjet-köztársasághoz tartoznak és főként Közép-Ázsiában feküsznek. Ukrajna szövetséges állam lakosai görög-keletiek és atheisták, Fehér-Oroszország szövetséges állam lakosai katholikusok, görög-keletiek és atheisták. Örményország, Azerbeidzsan és Georgia lakosainak vallási megoszlásáról nincsenek adataink; ezzel szemben Abháziának, a Georgiához csatolt köztársaságnak lakosai görög-keletiek, mohamedánok (szunniták) és atheisták. Adjária lakosai mohamedánok (szunniták). Turkománia köztársaságban mohamedánok (szunniták) és atheisták laknak; Üzbégisztánban azonban mohamedán szunniták, síiták és atheisták. Karakalpakiában, ez utóbbihoz tartozó köztársaságban mohamedánok (szunniták) és atheisták laknak. Tádzsikisztán lakosai mohamedán-siiták, szunniták és atheisták; Kazakisztánban mohamedán-szunniták és atheisták laknak. Kirgizia felől semmiféle adatunk sincsen. A legérdekesebbek és legjobban alátámasztottak az adatok Litvánia, Lettország és Észtország felől, melyek még csak 1940-ben „léptek" be a Szovjet-Unióba: Litvániában a katholikusok a lakosság 85.7%-át képezik, a megmaradó 12.3% izraelita, görög-keleti, protestáns és atheista; Lettországban majdnem 70% protestáns, a többi katholikus, görög-keleti, izraelita és atheista. Észtországban több mint 85% protestáns; a megmaradó rész görög-keleti, baptista, izraelita és atheista. Ha tekintetbe vesszük, hogy az eddig említett államoknál a hiti'elekezeteket számuk szerinti sorrendben tüntettük fel, azt látjuk,
76
hogy mindenült, kivéve Krimiát, az atheisták, a Szovjet-Unió „hivatalos vallásának" követői állnak legutolsó helyen. Ha pedig figyelemmel vagyunk arra, hogy az istentelen mozgalom nemcsak a keresztény hitfelekezetek ellen irányul, hanem minden egyéb vallás ellen is, ideszámítva a sámánizmust is — úgy tisztában lehetünk azzal, mily kevés eredménnyel járt az istentelen propaganda. Abból a tényből, hogy egyes területekről egyáltalában nem közölnek adatokat, arra lehet következtetni. hogy ott az istentelen mozgalomra nézve még kedvezőtlenebb a helyzet — ott talán egyáltalában nincsenek atheisták . . . Ez a fentvázolti helyzet azt mutatja, hogy a nép lelke még nem halt meg, a vallás és a hitélet iránt való vágyakozás még él benne. Most azonban az a helyzet, hogy a görög-keleti papság majdnem teljesen kiirtatott, úgy, hogy a Szovjet-Unió bukása után, ha olyan államforma kerül uralomra, mely a vallás szabad gyakorlását megengedi, ott rendkívül hálás terület nyílik a vallásos érzület újból való elültetésére; könnyen elképzelhető, hogy az Egyház ott vezető szerepet fog vinni az állam életében. Bizonyos az, hogy akkor a népnek segítségére kell lenni istenkeresésében tanítással és példaadással. Miután a görög-keleti egyház ma ott mint szervezet teljességgel nem létezik, e munka más, megszervezett egyházra vár — ez pedig csak a kathoiikus egyház lehet. Ez a vezetés megtörténhetik az unió formájában, ez a megoldás volna — tekintettel az ottani lakosság mentalitására — a legelőnyösebb; akár a kathoiikus vallásra való áttérés formájában. Már most is nagyon ajánlatos azonban, hogy azok, akikre ez a feladat majdan hárul, idejekorán ismerkedjenek meg az ottani viszonyokkal, amennyire csak lehet és állandóan kísérjék figyelemmel a hitélet ottani mozzanatait.
* „Az egyház egysége." Dr. SzántaySzémán István pápai prelátus uniós előadásai különlenyomatban, uniós tájékoztatóval bővítve jelentek meg c címmel. A terjedelmes füzet a szerzőnél kapható, ára portóval 1.30 pengő. Az elismerő kritikákból kiemeljük dr. Massalszkij Miklós hercegét, aki ezeket írja róla: „Nagy érdeme a szerzőnek, hogy nem engedi azt! a reményt kialudni, hogy egyszer a forrón óhajtott unió valósággá lesz. Fénylő példát mutat, hogy a legnehezebb időkben is hogyan kell a nagy ügyekért tovább folytatni a munkát, mert miden ilyen könyv egy lépéssel közelebb hozza a
beteljesülést." Olvasóink figyelmébe ajánljuk az uniós kérdés alapvetését szolgáló mű széleskörű terjesztését. — „SZIVÜNK VIGASZTALÓJA" (Jézus Sz. Szíve tisztelete) c. ájtatosság! könyvecském második kiadására nézve minden ft. lelkészi hivatalhoz kérelmet intéztem. Miután sokan még nem válaszoltak, — testvéri bizalommal kérem, hogy a a válasz-levelezőlapot tagadó esetben is, vagy akár portókötelesen is hozzám mielőbb visszajuttatni szívekedjenek. A szedés ugyanis készen van s a nyomtatandó példányszám miatt volna sürgősen szükségem a válaszokra. (Dr. Szántay-Szémán István.
77
IRODALOM
* Persico—Némethy, A szent szeretet hősnője. Ifjabbik Szent Melania élete (383—439) Budapest, a Szent István Társulat kiadása. 308. old. A Mariano Rampolla del Tindaro bíborostól közzétett források után írta Persico Hona grófnő ezt a művet, amelyet dr. Némethy Ernő fordított magyar nyelvre. XIII. Leó pápa nagy államtitkára bizonyára az egyház dicsőségére hordta össze a mű hatalmas anyagát, amely az „angyalian gyöngéd " római Szent Melánia életrajzának hátterében az egyháztörténelem egyik válságosán vajúdó s még eléggé fel nem tárt korszakát vázolja kifejező s rendkívül alapos és megszívlelést érdemlő tanulságokkal. — Igaza van a fordítónak, hogy Szent Melánia élete minden időben tanulságos, de hozzátehetjük, hogy ma, amikor a nyomorúság rémítő képei között bizonyos körökben valósággal tombol az élet örömeinek és a legkétesebb élvezetének hajhászása, akkor Sz. Melánia példája és élete számunkra megdöbbentő mementó. Talán ma alig tudnánk megnevezni nőt, akinek a mérhetetlen gazdagság, a családi előkelőség, a világ pompája és hódolata úgy heverne lábai előtt, mint egykor az övé előtt hevert. Az isteni kegyelem csodálato; fakasztó működése nélkül teljesen felfoghatatlan tény volna az, hogy a 4. század római társadalmának fájdalmas vergődése, erkölcsi sülyedése épogány erőfeszítései közepette egy ilyen bámulatosan tiszta, önmegtagadó keresztény jellem, — egy mértföld mutató krisztusi élet kivirágozhatott. A mérhetetlen gazdagság, az előkelő, jórészt pogány család és a kor ezer akadályaihoz a benső megpróbáltatások
78
és kíbértések csatlakoznak és Sz. Melánia mindezeket legyőzve, erényeim illatával tölti be a szentföldi pusztaságot és vagyona révén a kolostoroktömegének életrehívásával nevel Krisztusnak tiszta jegyeseket, hűséges és vértanú lelkeket. Sz. Melánia Kelet lelkétől, illetve az önkéntes száműzetés és a szegény szerzetesi cella mag' nyában megtalálta Krisztust, aki őt Kelet-Nyugat örömére a szentek glóriájával az örök fejedelmi nemesség nagy családjába iktatta. Tisztelete e l szór Keleten terjedt el és ünnepét december 31-én üljük. Azok a jelzők, amelyek a szentnek keleti officiumában nevét ékesítik, az egyház nem hervadó virágai egy kegyelemben gazda" csodálatos elhivatású krisztusi élet áldozata előtt. Ha nem is uniós célzattal íródott e mű, de az uniós mozgalomnak nagy szolgálatot fog tenni, mert ma az ősegyházhoz való visszatérés a közös kincsek feltárása reális és örvendetes iránya az alapvető munkának. Az a kor, amelyben a felszabadult kereszténységre az eretnekségek s a pogány erőfeszítések pergőtüze zudul, amelyben az egyetlen Egyház dicsőségét Nagy Sz. Antal és Sz. Ágoston sugározzák ,amelynek ősi liturgiájában a •kiaknázhatatlan kincseken kívül a mélység és az érzelem virágzás káprázatos, megérdemli, hogy a lelki problémákkal küzdő ma e művön keresztül elmélyedjen benne. Melegen ajánlhatjuk tehát mindenkinek, de különösen az uniós mozgalom barátainak ezt az értékes művet, amelynek kiadásáért köszönet és tisztelet illeti a Szent István Társulatot. Dr. Szántay-Szémán István.
ADATTAR
RÉSZLETEK ORTHODOX EGYHÁZI FOLYÓIRATOKRÓL t Ismerteti: ERDŐS TIVADAR
Gennadios, heliopolisi metropolifa: Az anglikán papszentelés érvényessége. Az anglikán papszentelés érvényességének kérdése gyakran foglalkoztatta az orthodox egyházi köröket. Számos évvel ezelőtt is fennállt a kapcsolat az orthodox és anglikán egyház között, mely csupán külső, de nem dogmatikai egyesülést jelentett, és a két egyház egymáshoz való jó viszonyának elég jelét adta. Ennek pozitív és gyakorlati eredménye például az Oekum. Patriarchatus és az anglikán egyház levéltára nyomán Gergely patriarcha 1869. október 20-iki ama határozata, mely szerint anglikán halottak, ahol külön temetőjük nincs, eltemethetők orthodox temetőkben is, A patriarcha encyklikája megengedi, hogy — saját lelkész hiányában — orthodox pap kísérhesse ki az anglikán halottat a temetőbe, orthodox egyházi énekkel. De fontosabb ennél és szorosabb közeledést jelent a leendő dogmatikai egyesülés tekintetében (¡.isXXovnxfjs óoy^iaTixfje ivcboewg) az anglikán papszentelés érvényességének kérdése, amennyiben az orthodox egyház az egyházi rendet szentségnek ismeri el és ettől f ü g g a többi szentségnek az illető pap által való kiszolgáltatásának érvényessége is. Aranyszájú Szent János is rámutat arra, hogy az oltári szentséget a hívek csak felszentelt pap kezéből vehetik magukhoz. Nagy Vazul is hangsúlyozza a papi hatalomnak a püspök kezéből való átruházását. Androutsos theológiai tanár az ^ExylrjaLamixrj 'Alrj&euz" 1902. és 1903. évfolyamában írt idevágó cikkeiben azt a felfogást vallja, hogy nem kell az anglikán papszentelés érvényességét elvileg és általánosan elismerni, csak azon speciális esetekben, midőn anglikán klerikusok — áttérés ú t j á n — az orthodox egyház kebelébe átlépnek. Ezen a téren mielőbb kívánatos volna az összes orthodox egyházak egységes állásfoglalása ama nagy keresztény csoportnak ügyében, amely évszázadok előtt a róm. kath. Egyháztól elszakadt.
7.9
KELETI LEXIKON A gör. kaf. zsolozsmakönyv terminológiája. Békességi vagy nagy ekténia. 12 kérelemből álló könyörgés-sorozat az alkonyati és reggeli zsolozsma (veteperas és matnlinum) és a szent liturgia (mise) kezdetén. Az egyes kérelmekre a nép Kyrie eleisotn = Uram irgalmazza! felel. Békességi.nek nevezik, mert négy kérésben is említi a Békesség-et. A kezdő könyörgésen kívül, mely így hangzik: „Békességben könyörögjünik az Úrhoz!" — külön esedezik „a menynyei békéért," — „az egész világ békességéért" és „békességes időkért." Különben az egyház egységéért és felvirágzásáért az egyházi és világi fölöt. tesekért és a nép közszükségeiért könyörög s azokért, kiknek a hajdani viszonyok között különleges szükségük volt Isten oltalmára: a hajózókért, utasokért, fáradozókért és foglyokért, — Egész életünknek fölajánlásával és a Szentháromság dicsőítésével fejeződik be. — A latin szert, misében a Kyrie ennek maradványa. Kis ekténia. A nagy ekténia első és utolsó kérése: „Békességben könyörögjünk..." és: „Oltalmazz, ments meg, könyörülj és üdvözíts minket Isten: a te kegyelmeddel." Befejezése a nagy ekténiához haonló, de a Szentháromságot dicsőítő záradék változó. Hajdanta minden szolgálatban többször is előfordult Ma már sokszor elhagyják vagy csak halkan végzik. Feleleteit azonban a hívek napjainkben is éneklik papi előintonálás nélkül, egyfolytában, így: „Uram irgalmazz, Uram irgalmazz, Néked Uram, Amem"
Hármas ekténia. Régi fordítások magyarul „kettős" ekténiának is nevezik a szláv „sugubété — ismételni, kettőztetni szótól, mert bi nagy ekténiában előadott kérelmeket a szolgálat folyamán vagy végén megismétli. A ,hármas ekténia" elnevezést onnan kapta, hogy az egyes kérelmekre a nép háromszoros Kyrie eleisongnál (Uram irgalmazz-zal) felel. A szláv előírásokban négy, a görög előírásokban hat kérelemből áll, melyek iközé azonban alkalmi kórelmeket is szokás iktatni. A halottakért szóló (gyászmisei és temetési) hármas ekténiának maradványa hazánk ban a legrégibb magyar nyelvemlék, az ú. n. „halotti beszéd" végén olvasható könyörgés: „Uimagomuc ez szegin ember l e l k i e r t . . . Clamate III. K." ( = Kyrie eleison.) (Sztripszky Hiador dr.: A Halotti beszéd és Könyörgés mint a görög szertartás emléke.) Záradéka a Szentháromságot dicsőíti. Kérő ekténia. Két általános jellegű ikiérelem (Uram irgalmazz) után hat általános érdekű, de egyéni jót szolgáló kérelem következik, melyek-
hez a nép „ vianáxsyov Kvgie = Add meg Uram!" szavakkal csatlakozik. A folyó nap hátralevő részének bűntelen elkövetéséért, az őrangyal segítségéért; bűnbánatért és boldog halálért esedezik. A vesperáson és matutinumon kívül a sz. liturgiába« kétszer is előfordul.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szántay-Szémán Istvám dr. pápai prelátus. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolc, Metinda-u. 11. Tdefoa: 57-98. Nyomatott Ludvig István könyvnyomdájába» Miskolc, Rákóczi-utca 18. sz.
80
A „Szent Miklós Magyarországi Uniós Szövetség" postai címei: Országos elnök: Dudás Miklós dr. hajdudorogi gör. szert. kath. püspök úr, Nyíregyháza, Bethlenutca 5. (Elvi intézkedést igénylő fontos ügyek.) Tudományos és irodalmi osztály: Szántay-Szémán István dr. archipresbyter, p. prelátus, érs. ált. helynök, Miskolc, Hunyadi-u. 3. Ügyvezető elnök: Mihalovics Sándor 3rT kanonok, főesperes Nyíregyháza, Bethlen-u. 5. földszint. (Elvi intézkedést nem igénylő igaz-
gatási ügyek, anyagiak és szellemiek.) Főtitkárság: Miskolc, Melinda-u. 11. (Tagfölvétel és kilépés. Nyilvántartás Tagilletmények ügye. Címváltozások.) Keleti Egyház szerkesztősége és kiadóhivatala: Miskolc, Melindautca 11. Főpénztár: Szent Miklós Magyarországi Uniós Szövetség 7.775. sz. csekkszámlája. — Főpénztárnok: vitéz Hegedűs József dr. p. ü. titkár, Nyíregyháza, Bujtos-utca 39.
Görögkatholikus könyvek. Gyűjteményes Nagy Énekeskönyv a gör. szert. kath. hívek használatára. A nyilvános isteni szolgálatok vasárnapi és ünnepi részeivel. Oj fordítás. Fordította és szerkesztette Dr. Krajnyák Gábor
12.—P
Lelki kenyér. Gör. kath. ima- és énekeskönyv Aranyszájú Sz. János liturgiájának teljes szövegével, sok imával, az ünnepi és vasárnapi szent liturgiák változó részeivel. Szerkesztette: Krajnyák Gábor dr.
2.50 P
Legszentebb imakönyv. Aranyszájú Sz. János liturgiájának teljes szövege a legszükségesebb ünnepi és vasárnapi részekkel s néhány imával. Szerkesztette: Kiss Andor dr. — Fűzve
—.84 P
Megrendelhetők a Szent István Társulat könyvkiadóhivatalánál, Budapest, VIII., Szentkirályi-utca 2&—30. Mennyei Harmat. Gör. kath. imakönyv Máriapócsi Imakönyv Velünk az Isten. Imakönyv Imádkozzunk! Gyermek-invikönyv Megrendelési cím: Szent Bazil rend, Ungvár, Rákóczi-u. 54. Vigyázzatok és imádkozzatok. Gör. kath. ifjúsági imakönyv . Megrendelési cím: Demkó Sándor gör. kath. Görömböly, Borsod megye.
.
esperes-lelkész,
—.80 P —.80 P 1.40 P —-30 P
1.50 P
