Kéjes kötelékek. Kéjes szeretők 1. Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2014

SHAYLA BLACK

Kéjes kötelékek Kéjes szeretők 1.

Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2014

A fordítás alapjául szolgáló mű: Shayla Black: Wicked Ties – Wicked Lovers 1. Fordította FENCSIK TAMÁS és ZSOLDOS KRISZTINA

1 Akartál már olyan férfi keze közé kerülni, akinek egyetlen célja, hogy gyönyört adjon neked? Morgan O’ Malley döbbenten kapkodta a levegőt, ahogy meglátta a laptopja képernyőjén cikázó szavakat. A pasas máris itt tartott, pedig alig három perccel ezelőtt ismerkedtek össze egy csetszobában. Nyilván csak találgatott, muszáj volt csak találgatnia. A nevét leszámítva Morgan semmit nem árult el magáról, csak hogy interjút szeretne készíteni vele a tévéműsorához. Zavart volt, néma maradt, az illető mégis fokozatosan hámozta le róla a titkait. Akarod, hogy egy férfi azokba a mély és sötét ábrándjaidba is belelásson, melyekről még a barátaidnak sem beszélsz? Akarod, hogy egytől egyig valóra váltsa őket? Érzéki izgalom hulláma kavarta fel Morgant, izzadt a tenyere. Nyelt egy nagyot. A csendes nappali a naplemente változatos színárnyékában úszott, Morgan a fekete bőrkanapén fészkelődött. Próbálta az agya hátsó felébe tuszkolni minden vágyát, köztük azokat is, amiket magának sem akart beismerni. Ez csak egy munka. Ez a pasas csak egy munka. Morgan arra gondolt, hogy nem volt túl jó ötlet vonzó férfiakat választani a következő adáshoz. Meglehet, hogy a műsora késő éjszakai talk show, de a Turn Me On akkor is a munkája, a saját agyszüleménye, a saját kis lázadása… az élete. Egyébként is butaság egy soha nem látott férfi után sóvárogni, akinek még az igazi nevét sem tudja, és akinek az életstílusán egy pillanatig sem kéne merengenie. Szóval, Master J, ezt csinálja egy kéjúr?, gépelte Morgan, és elhatározta, hogy valami könnyedebb síkon tartja a beszélgetést. Valóra váltja a szexuális álmokat? Ez csak az egyik része, válaszolta Master J, ám ez túlzottan leegyszerűsítené a kapcsolatot. Egy kéjúr legfőbb célja, hogy beférkőzzön a partnere bizalmába. A bizalom minden kapcsolatban fontos, de abban különösen, aminek eleme a dominancia és az engedelmesség. Bizalom nélkül egy nő miként adhatná magát önszántából oda egy férfinak, és a nő honnan tudhatná, hogy a biztonsága pontosan olyan fontos, mint hogy jól érezze magát? Honnan tudhatná, hogy a szexuális értelemben vett feljebbvalója megérti őt, és minden bűnös álmát valóra váltja? A dominancián alapuló szex nem pusztán arról szól, hogy valakit ágyhoz kötnek, és beledöngetik a matracba? Morgan meglepetten felhúzta a szemöldökét. Bizalom, törődés, megértés – el kell ismerni, hogy ezek a tulajdonságok már külön-külön is álomnak számítanak, és hogy egyértelműen hiányoztak az exvőlegényéből, Andrew-ból. Különösen a megértés. Ő volt az utolsó kapcsolata. A bizalom segít egy nőnek felfedezni a legbelsőbb ösztöneit, és hogy teljes mértékben megadja

magát a kéjúr könyörületének – dacára annak, hogy az uraság tervei közt élvezet, fájdalom vagy éppen mindkettő szerepelhet. Morgan képtelen volt letagadni, hogy Master J azóta izgatta, hogy a műsor egyik gyártási munkatársa odaadta neki az életrajzát. Ráklikkelt az e-mailre, kinyitotta a hozzá csatolt dokumentumot, és újra átfutotta. Master J közel tíz éve tagja a szadomazo és a dominatív szex közösségeinek. Minden szempontból tapasztalt, és folyamatosan tanul. Egyébként egy biztonsági cég tulajdonosa, ő maga is volt képviselők, diplomaták és sportolók személyi testőre. Katonai akadémiát végzett, és mielőtt kitüntetéssel leszerelt, csapatvezetőként szolgált a Különleges Alakulatnál. Morgan bezárta az e-mailt. A jellemzés sokat elárult Master J -ről, aki pusztán a szavaival a felszínre hozta az ő sötét ábrándjait. A férfi a megtestesült önfegyelem, méltóság és erő… de Morgan ennél aligha tudott többet róla. Ki ez az ember valójában? Tényleg addig képes gyötörni és izgatni egy nőt, hogy az könyörögjön neki? Morgan? Itt vagy még? Sajnálom, csak elgondolkoztam, írta válaszként. Nyilván sokat kell még tanulnom és kutatnom, hogy jól megcsináljam az adást. Szóval: eddig azt hittem, hogy ez az egész semmi másról nem szól, csak bársonykötelekről és bilincsekről. Azokról is szól:-) Morgan fölnevetett, próbálta elnyomni a gyomrában tekergő kéjes izgatottságot… ami egyre lejjebb kúszott a testében. Egy kis kíváncsiskodástól még nem lesz belőle romlott nő. Határozottan nem. Pusztán érdekes látni, hogy másféle emberek miként élnek. Ez a hatalom és a bizalom adok-kapok játéka, gépelte Master J. Egy nő megadja a teste és a lelke feletti hatalmat a kéjúrnak, és így teljes mértékben alárendeli magát a férfi vágyainak. Miféle megadás? A választ egy belső hang követelte. Az álmai legmélyéről ezernyi piszkos kép fészkelődött Morgan fejébe. Elképzelte, hogy térden áll egy idegen farka előtt, és ráparancsolnak, hogy tegye szét a lábát csak azért, hogy az illető pusztán nézhesse őt. Elképzelte, hogy hozzákötözik egy ágyhoz, és hogy a férfi azt tesz vele, amit csak akar. Morgant összezavarták egyre sokkolóbb gondolatai, és inkább elhessegette őket. Szapora zihálása nem zavarta. Olvasta már, hogy egyszer vagy talán párszor sokaknak volt lekötözős álma, és mivel neki is csak egy-kettő akadt, úgy gondolta, hogy ez normális – és teljesen mindegy, hogy Andrew mit szövegelt ezzel kapcsolatban. Morgan nekidőlt a bőrpárnának. Nem törődött a lába közti hirtelen nedvesedéssel. Egy dominatív kapcsolat ennél sokkal többről szól, írta Master J. De hogyan élvezheted bárkinek a bizalmát, akinek bekötöd a szemét, majd lebilincseled, és beviszed egy sötét szobába? Hogyan építesz fel érzelmileg egy olyan, örömteli kapcsolatot,

melyben csak az egyik ember gyakorolja a hatalmat? Ez nem erről szól. Morgan a monitorra szegezte a tekintetét, és várta a folytatást. Egy hosszú és néma pillanatig visszatartotta a lélegzetét… de semmi nem jött. Master J nyelve nem eredt meg. Akárcsak a hálószobában, gondolta Morgan. Megvolt a hatalma, hogy adjon – vagy éppen ahhoz, hogy ne adjon semmit. Hosszúra nyújtott válasz tűnt fel végül az apró csetablakban. Sajnálom, de sürgős hívás jött, és mennem kell. Ha úgy érzed, hogy megvan az alapom részt venni a műsorodban, akkor fussunk össze, és választ kapsz a kérdéseidre. Valami nyilvános helyet válassz, és akkor nem kell azon aggódnod, hogy valami sorozatgyilkossal találkozol, aki belecsal valami veszélyes helyzetbe. A nyelvem gyorsabb, mint az ujjaim a billentyűzeten – többet gyakoroltam vele:-) A betűket néha elütöm. Morgan türelmetlen lett, bár ez nem volt nehéz, mivel Master J megnevettette. Értem, válaszolta neki. Találkozhatunk holnap délután 3 órakor? Rákerestem a neten, és találtam egy népszerű helyet Lafayette-ben. Az a neve, hogy La Roux. Tudod, hogy hova esik? Cher, én itt őslakos vagyok. Minden fűszálat ismerek a környéken. Morgan mosolyogva gépelt. Cher? Nem vagyok olyan pazar, és persze olyan öreg nő sem, akinek a hatvanas évek óta tart az énekesi karrierje! LO L. Ez franciául annyit tesz, hogy drágám, fordított gyorsan Master J. Cajun vagyok, francia bevándorlók a felmenőim, Louisianában éltünk, szóval úgy nőttem fel, hogy megtanultam a nyelvet. Morgan elolvasta a választ. Nem vette tudomásul a zsigereiben egyre növekvő izgatottságot. A flörtölés francia jellegzetesség, beszélgetőpartnere pedig ebben a kultúrában cseperedett. Kétség nem fér hozzá, hogy olyan természetes neki, mint a levegővétel. <szégyellem magam> Azt hiszem, túl sokáig éltem Los Angelesben. Akkor holnap? Igen. Miről ismerlek meg? Sok szép lány van Louisianában, és biztos akarok lenni, hogy a megfelelőnek tárom fel a legbelső titkaimat. Morgan fogadott volna rá, hogy a pasas elbűvölő, ahogy arra is, hogy tényleg érdeklik a korbácsok és a bilincsek – a fájdalomnak vagy a szexuális kiszolgáltatottságnak már csak a gondolatától is futva menekülne a legtöbb „normális” nő. Szalmakalapban leszek, napszemüvegben, és egy nagy, lenge kabátban, írta Morgan. Mint egy álruha, válaszolta Master J. A pasasnak fogalma sem volt róla, és Morgan nem is reklámozta, hogy valaki zaklatja. Remélte, hogy az álruha okát hamarosan elkapják, és a pokolban rohad meg. Akkor holnap találkozunk, firkantotta Morgan. Au revoir. Viszlát.

Morgannek csak jó néhány pillanattal később esett le, hogy Master J kilépett a privát csetablakból. Felsóhajtott, és bezárta ő is az oldalt. Remegett a keze, illetve nem is: az egész teste remegett, pedig a bőre alatt forróság kígyózott. Kimerült volt. Ennyi, és nem több. A kimerültség nem okoz fájdalmat mindenféle intim testrészen, gúnyolódott Morgannel egy belső hang. A kimerültségtől nem nedvesedsz be teljesen. – A kimerültségtől idegesítő hangokat hallok – morogta Morgan. Megpróbálta a fejében félrelökni Master J -t, és csak azokra a kérdésekre összpontosítani, amiket másnap fel akar tenni neki. A műsor vázlatával hamarosan kész kell lennie, a második évadot pedig valami hatalmas durranással akarta indítani. Morgant egyre nagyobb kultusz övezte, mind népszerűbbé vált. Ha jó az anyag, a Turn Me On rakétaként célozza meg a csúcsot. Úgy érezte, most kizárólag a minőségre és a munkára kell összpontosítania, és semmi másra. Tíz perce bámulta az üres képernyőt, amikor kénytelen volt bevallani magának, hogy Master J nem megy ki a fejéből. Mit tudott ez a pasas? Leszámítva, hogy mindent megél, amiről te csak fantáziálsz, és amiért sóvárogsz? Morgan megrázta a fejét, ki akarta zárni magából az őrjítő hangokat. Nem volt beteges, pusztán kíváncsi. Teljesen mindegy, hogy az anyja vagy Andrew mit gondol róla. Sóhajtott egyet, majd kinyúlt a telefonjáért, és beütötte a Los Angelesben tartózkodó gyártási kolléga számát. – Reggie – szólt bele Morgan. – Beszéltem ezzel a Master J -vel, akivel összehoztál, és elolvastam a jellemzését is. Holnap találkozom vele. Mitől olyan menő ez a pasas? Megtudtál valami újat is? – Aha – válaszolta az idősebb férfi. A napi két doboz cigarettának köszönhetően rekedtes hangja volt. – Körbetelefonáltam Louisianában, és megkerestem néhány kötözős meg szadomazo klubot, hogy egyáltalán hallottak-e róla. Csak hogy biztos legyek abban, hogy frankó-e a pasas. És hát az. Frankó. Ez megnyugtató – vagy éppen hogy nem. Reggie amolyan pótapja volt Morgannek, és nagyon bízott benne. Könnyebb is lett volna félretolni a személyes kíváncsiságát Master J -vel kapcsolatban, ha Reggie nem kezeskedik érte, és akkor simán lemondhatta volna a találkozót, mint valami másik elmeháborodottal, aki a szexről akar beszélgetni vele a tévében. Morgan beleharapott az ajkába… a kíváncsisága legyőzte, és tovább kérdezősködött. – Mit mondtak róla? – Sok mindent. Csak alkalmilag éli ki magát, és nem merül el teljesen ebben a közegben. Néhány klubban viszont abszolút törzsvendégnek számít. Páran azt mondták, hogy még Teréz

anyát is rádumálná, könyörögjön neki azért, hogy kötözze le őt, és dugja meg. Kétségtelen, hogy az engedelmességet akarja kihozni a nőkből. De mi van veled? Ráindultál, ugye? – Hogy mi? – Morgan szíve kihagyott pár ütemet. – Hogy én? Én nem! – Gúnyosan folytatta. – Miért kéne nekem egy zsarnok, aki attól megy el, ha egy nőt az alattvalójává tesz? – Biztos vagy te magadban? – Reggie kételkedőnek tűnt. – Úgy nézek én ki, mint aki ilyesmi dolgokba akar belefolyni? – csapott vissza Morgan. Reggie egy szót sem szólt, mire Morgant szorongás járta át. A bejárati ajtó zárjánál valami csörgött. Morgan odafordult. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, amikor a féltestvére, Brandon robbant be az ajtón. – Most le kell tennem – mondta Reggie-nek. – Holnap pedig közvetlen azután felhívlak, hogy beszéltem ezzel a pasassal. – Helló, hugi – szólt oda Brandon, amint Morgan bontotta a vonalat. Morgan kisöpörte az előző beszélgetést a fejéből, és felállt, majd lábujjhegyre emelkedett, hogy megölelje Brandont. – Szia. Jó napod volt? Brandon az ajkait összeráncolva, rosszallóan nézett. – Nem igazán. Irakba kell mennem három hétre. Meglepetés! Ha Morgan őszinte akart lenni magához, akkor kénytelen volt beismerni, hogy a hirtelen bejelentés felzaklatta, sőt egyenesen gyomron vágta. – Irak? Azt hittem, te leginkább valami íróasztal mögött üldögélsz. – Többnyire igen. De vannak kivételek. – Ó, váó… és miért éppen Irak? – Titkos küldetés – válaszolta Brandon, és keserűen felnevetett. – Ismered a dörgést… Nem mondhatom el, hogy merre, és azt sem, hogy mit csinálunk. Ott többnyire telefon és számítógép sem lesz a közelemben. Nem akarlak itt hagyni, mert tudom, hogy veszélyes, és tudom, hogy félsz. Morgan nyelt egyet. Brandon már azzal is sokat tett érte, hogy a drágalátos apukája dühe ellenére hozzá költözhetett, és így megvédte őt attól a rohadéktól, aki zaklatta. Morgan félt, de nem viselkedhetett úgy, hogy Brandonnak bűntudata legyen csak azért, mert a munkáját végzi. – Rendben leszek – válaszolta, és próbálta elterelni a gondolatait. El kellett terelnie. – Sok a munkám, minden rendben lesz. – Ha bármi történik, szerintem fel kéne hívnod apát. Morgan gúnyosan bámult Brandonra. – Az lehet, hogy neked az igazi apád, de nekem csak a vér szerinti, aki az utóbbi huszonöt évben letagadta még a létezésemet is.

Brandon felsóhajtott. – De hiszen tudod, hogy megy ez a politikai életben. Különösen itt, az ország déli részén. Ha az emberek megtudnák, hogy anno félrelépett egy majdnem kiskorú önkéntessel, miközben otthon várt rá egy feleség és három gyerek… – Tudom, hogy ez romba döntötte volna a szenátori karrierjét Texas nagyszerű államában. – Azt beszélik, hogy 2012-ben még a Fehér Házra is pályázni akar. – Brandon sármos arcán szánalom és együttérzés kavargott. – Pontosan ezért nem hívhatom fel. Nem mintha egyáltalán reagálna a hívásomra. – Reagálna, ha veszélybe kerülnél. Apa meg tud védeni. Morgannek efelől voltak kétségei, de nem tette szóvá őket. – Kár, hogy neki nem hazudhatjuk azt, hogy a menyasszonyod vagyok. Ahogy egyébként mindenki másnak ezt hazudjuk. – Hmmm. Ha a jelenlegi kapcsolatunkra bármikor is fény derül, akkor vagy beismerjük a vérfertőzést, vagy hazudunk. A kettő közül egyik sem túl örömteli választás. – Reméljük, hogy addig nem jutunk el. Nem hiszem, hogy ez a beteg barom, aki üldözőbe vett, tudja, hogy leléptem Los Angelesből. Aligha van ötlete, hogy hol találjon rám. Brandon bólintott, és elkezdte átnyálazni a napi postát. Az egyik nagy kartonborítékhoz érve összehúzta a szemöldökét. – Tud róla bárki, hogy Houstonban vagy? Az alig tizenöt perccel ezelőtt megismert Master J -t, Reggie-t és néhány otthoni, közeli barátot leszámítva? – Nem. Villámként csapott az aggodalom Brandon arcába. – Pedig valaki tudja. Ez a postaládában volt. Se cím, se bélyeg. Személyes kézbesítés. Brandon odaadta a csomagot a rettegéstől émelygő Morgannek. Morgan ismerte a kézírást. A francba! Ilyen gyorsan mégis hogyan találták meg? Nem lehet! Morgan keze remegett, a légzése felgyorsult. Kinyitotta a borítékot, és kihajtogatta a tartalmát. Vörös rózsaszirmok hullottak a világosbarna hajópadlóra. A szirmok közepe nyirkos volt, a szélük elhalt. Mintha kövér vércseppek fröccsentek volna szanaszét. Morgan zihált. A zaklatója tudja, hogy itt van. De hogy találta meg? A fotókra nézett, róla készültek: az első aznap, amikor megérkezett a Los Angeles-i reptérre, és Houstonba repült. A következő képen Brandon hátsó kertjében állt melegítőben, mellbimbói az atléta alatt keményre merevedtek a hűvös reggeli szélben. Az utolsó képen zöldes, csipkés selyemruhában és passzentos köpenyben a kocsifelhajtón állva csókolta arcon a munkába induló Brandont. Éppen ma reggel.

A félelem belemart Morgan gyomrába, és egy pillanatig sem tiltakozott, amikor Brandon kitépte a a képeket zsibbadt ujjai közül. Ő is átlapozta a fotókat, és a fogát csikorgatva káromkodott. – Ezeket a zaklatód küldte, ugye? Itt járt. Hát a jó kurva nénikéjét! – Brandon beletúrt barna hajába, összezilálta szabályosra nyírt frizuráját. – Felhívom a rendőrséget. Morgan azt kívánta, bárcsak ez ilyen egyszerű lenne. – Nem tehetnek semmit. A Los Angeles-i zsaruk közölték, hogy csak akkor fektetnek energiát a nyomozásba, ha a pasas elkövet valami törvénytelent. A fényképezés pedig nem az. – Betette ide a lábát. – Brandon feltartotta a fényképet, ami terebélyes houstoni telke hátsó kertjében készült. Ujjai közt meggyűrődött a kép. – A hátsó udvar magánterület. Csak úgy fotózhatott, hogy birtokháborítást követett el. Az pedig igenis törvénysértés. Brandon nyúlt a legközelebb eső telefonért, és tárcsázta a rendőrséget. Morgan megrázta a fejét. Míg Brandonnak igaza volt, ő kételkedett benne, hogy a houstoni rendőrség egy fokkal is elszántabb lesz, mint a Los Angeles-i. Bárki is zaklatta őt, akkor sem rongált meg, és nem is lopott el semmit. És hát… senkit nem is bántott. Legalábbis eddig. A bejelentkezések gyakoriságából Morgan érezte, hogy zaklatója egyre dühösebb, és erre nyilvánvaló bizonyíték, hogy Texasba is követte őt. A rendőrség viszont úgysem hallgat az ő ösztöneire. Brandon letette a telefont. – Hamarosan itt lesznek. Morgan csak megvonta a vállát… próbálta csillapítani a testében növekvő pánikérzetet. Mivel a várakozáson kívül más dolga nem volt, Morgan elkezdte visszatuszkolni a képeket a borítékba, de valami akadályba ütközött, és hirtelen tudatosult benne, hogy valami van még legbelül. Benyúlt a papírok közé. Ez az ismeretlen szemétláda általában csak képeket küldött – lehangoló, ijesztő, intim képeket, és semmi többet. De ma nem. Az ártatlan, barnás borítékból kirántott egy darabka papírt, rajta randa írás látszódott, fekete tintával. Hozzám tartozol. Csakis hozzám. Morgan lenyelt egy nagy adag félelmet. A zaklató már beszélt is hozzá. Hozzá. Azt üzente, hogy ki akarja sajátítani, és hogy dühös, amiért van egy másik férfi az életében. Ez az eszelős nem tudta, hogy Brandon a féltestvére, csak bevette a fedő sztorit, amit Brandon pusztán annak magyarázatára agyalt ki, hogy Morgan nála lakik. Na meg azért, hogy elijessze ezt a túlbuzgó pszichopatát. Morgant némileg megijesztette a gondolat, hogy másnaptól egyedül marad, de közben örült is, hogy Brandonnak mennie kell. Ha valami történne, az mégsem azért lenne, mert a

zaklatója eldöntötte, hogy a „vetélytársat” félreállítja az útból. Brandon három hétig lesz távol, Morgan pedig úgy gondolta, hogy addig kieszel valamit, vagy talál valami más helyet, ahol megbújhat. Mire Brandon visszatér, ő már nem veszélyezteti Ross szenátor egyetlen fiát pusztán azért, amiért a gondjaiba vette. Mielőtt lelépett Los Angelesből, Reggie azt javasolta, hogy kéne egy testőr… talán igaza volt. – Ötleted sincsen, hogy ki ez a gennyzsák? – morogta Brandon, ahogy rámeredt az üzenetre. – Nincs. – Morgan megrázta a fejét. – Bárcsak lenne. Még rosszindulatú kollégákról sem tudok. Az exvőlegényem pedig kilőve: ő hagyott el, és nem én hagytam el őt. – Valaki, aki nézi a műsorodat? Egy rajongó, aki nem tudja, hol a határ? Morgan megvonta a vállát. – Talán. Anno kaptam pár furcsa rajongói levelet, de nem voltak fenyegetőek, és nem is másztak bele a magánéletembe. – Majd keresek valakit, aki a végére jár ennek. Nem hagyom, hogy bármi rossz történjen veled – esküdözött Brandon. Morgan ilyenkor azon gondolkozott, hogy ő és Brandon hogyan származhattak ugyanabból az ágyékból, mint Ross szenátor többi fia. Egyáltalán nem olyanok voltak, mint a szenátor és kapzsi, hataloméhes leszármazottai. – Francba! – Brandon káromkodása hirtelen megtörte a csendet. – Baszottul azt kívánom, hogy ne kelljen mennem holnap. A kocsi reggel ötkor vesz fel, az időzítés pedig nem is lehetne rosszabb. A fenébe! Állam bácsi elég kegyetlen szerető. Morgan nem tudta pontosan, hogy Brandon valójában mit dolgozik, mert senkinek sem beszélhetett a munkájáról. Brandon három éve jött rá, hogy az apja rejteget valamit a múltjából, majd nyomozott egy kicsit, és rátalált Morganre. Morgan hírszerzőnek tippelte annak alapján, amit azóta mesélt neki a munkájáról. De még ötlete sem volt, hogy pontosan kinek az alkalmazásában áll. – Ha ennyire utálod a melót, és közben olyan nagyon vágysz a szenátusba, akkor miért nem kaparsz érte egy kicsit? – kérdezte Morgan. Máskor sosem történt meg, de Brandon most nem nézett a szemébe. Elfordult, ökölbe szorította a kezét, majd látható erőfeszítéssel kilazította az ujjait, és végül megszólalt. – Mert nem tehetem.

Másnap Morgan egy kovácsoltvas széken üldögélt egy apró kávézó teraszán, mely egy sornyi különleges üzlet közt bújt meg. A februári délutánra vastag, lusta és fülledt levegő

ereszkedett. Morgan próbálta leküzdeni az előző, álmatlan éjszakája okozta kimerültséget. Az órájára nézett: hármat mutatott. Autóval jött át Houstonból, és elég jó időt futott. Master J nek is hamarosan meg kell érkeznie. A gyomra összeszűkült, ahogy a férfira és a találkozóra gondolt, bár nem csak ezért volt ideges. Úgy érezte, mintha stírölnék, néznék, méregetnék, mintha kémkednének utána. A hátán végigszaladt a hideg. Morgan a tömeget vizsgálva körbenézett, de semmit nem vett észre. Vett egy mély lélegzetet, és próbálta félrelökni zavarodottságát. Nem volt nehéz elképzelni, hogy ha egy pszichopata képes Los Angelesből Houstonig követni, akkor néhány plusz kilométert is megtesz Lafayette-ig. Morgan valószínűleg biztonságban volt a napsütötte, járókelőkkel teli utcán, de ha a pasas meglátja őt Master J -vel, akkor olyan elméleteket gyárt, amiktől még annál is dühösebb lesz, mint attól, hogy készül hozzámenni Brandonhoz. És amikor letelepszik az éjszaka, és egyedül lesz Brandon házában… Nem, erre még gondolni sem gondolhatott. Ezt az egész találkozót a munka szintjén kellett tartania. Ha a titkos zaklatója azonosítaná, és végignézné ezt a megbeszélést, akkor még feltételeznie sem szabad, hogy bármi szexuális töltetű dolog van közte és Master J közt. Morgan megigazította a kalapját és a kendőjét, hogy biztosan takarják a haját, majd feltolta a napszemüveget a fején. Talán kezdett paranoiássá válni. Így senki sem ismerné fel. Arra gondolt, hogy az interjú után elcsusszan abba a kedves kis panzióba, amit idefelé látott, és alszik egy keveset, aztán pedig kitalálja, hogyan rázza le az üldözőjét. Egy szélesen mosolygó pincér tűnt fel Morgan mellett, fehér fogsora kivillant fekete arcából. Morgan mindent megtett, hogy hasonlóan mosolyogva nézzen vissza rá, majd rendelt egy jeges teát. Amikor a pincér végre elment, Morgan megigazgatta a csípőjénél a könnyű kabátot, amit Brandon szekrényéből kapart elő, és felhajtotta a gallérját. A pincér visszajött a teával. Morgan megint ránézett az órájára: öt perccel múlt három. Master J kap még néhány percet. Morganbe hirtelen belecsapott a gondolat, hogy milyen ostoba volt, hiszen így, magában üldögélve a nyílt utcán nagyon könnyű célponttá vált. – Nyilván te vagy Morgan. A mély, suttogó hang a háta mögül érkezett, közvetlenül a jobb fülébe. Az illető forró lehelete vízesésként zuhant le a nyakán, teste önkéntelenül megremegett. Morgan megfordult. Megdöbbentette, hogy bárki is képes volt mögé settenkedni, annak ellenére, hogy egyébként milyen izgága típus. De ez a fazon elég csendes volt. És lélegzetelállítóan vonzó. Vastag szálú, sötét haja, széles homloka, feszes álla és szögletes arca volt, délutáni borostája pedig minden férfiasságát kiemelte. Széles szája elhúzódott. Mintha félig

mosolygott volna – vagy pont, hogy inkább kötekedőre váltott. És az a szempár! Eszméletlenül elragadta Morgant. Az íves fekete szemöldök kihangsúlyozta a férfi eleve értelmet sugárzó szemét – mintha a lelke mélyére látott volna velük, mintha minden titkát tudnák. Morgan szívverése attól sem enyhült, hogy engedte tekintetét lejjebb csúszni. Master J száznyolcvan centi magas lehetett, válla széles, kidolgozott izmai feszültek a szűk fekete póló alatt. Morgan hirtelen egy hegyre asszociált, ami szilárdan, csendesen áll magában. Senki sem tudott elmozdítani egy hegyet. És ezt a férfit sem fogja senki elmozdítani, hacsak nem ő maga akar odébb állni. Morgan csak bámulta Master J -t, a férfi vonzereje beleférkőzött. A testét átjárta a vágyakozás. Hála az égnek, hogy kettesben kizárólag egyszer találkoznak, és akkor is közterületen. Máshol aligha vállalna felelősséget a tetteiért. Morgan nyelt egy nagyot, és próbált megszólalni. – Igen, én vagyok az. Amikor a kezét nyújtotta, Master J nem pusztán megrázta – az túl egyszerű lett volna. Mélyen Morgan szemébe nézett, majd előrehajolt, a kezét a szájához emelte, és megcsókolta az ujjait. Ó, édes Istenem… A forróság felszaladt Morgan karján, szíve staccatóban, szaggatott ütemben döcögött. Master J hosszúra nyújtotta a mozdulatot, forró lehelete simogatta Morgan kézfejét, egyik ujjával pedig gyengéden ingerelte Morgan tenyerének érzékeny pontjait. Bizsergés indult útnak a karján, fel, a válla irányába. Master J hatása viszont nem ért véget a vállánál. A jelenléte, az érintése mélyre hasított, Morgannek kellemes fájdalom lüktetett a lába között. Mintha a csiklója kényszerűen a tudtára akarná adni a vágyait: hogy meztelenül szeretne feküdni Master J mellett. Munka, munka! – üldözték magukat Morgan fejében a szavak. Master J óvatosan elengedte Morgan kezét, és mosolyogva leült, ám nem szembe vele, hanem mellé, és néhány centivel közelebb húzta magához Morgan székét. Morgan próbált nem törődni vele, hogy lába Master J combját dörzsöli, és hogy ettől bizsereg a bőre. – Köszönöm, hogy itt találkozott velem, Mr… Mit szeretne, hogy szólítsam? Nem tudom a nevét. Úgy tűnt, mintha Master J provokálta volna Morgant a tudatlansága miatt… no persze, az ő szakterülete, amiről beszélgetni fognak. – Most szólítson csak uramnak. – Rendben. Igenis, uram. Abban a pillanatban, amikor Morgan kimondta, hogy „igenis, uram”, rájött, hogy milyen

szexin hangzik, és hogy Master J mennyire szexinek akarta a hangzását. Nemcsak engedelmeskedésről szóltak ezek a szavak, de persze arról is. Úgy tűnt, hogy Master J társaságában Morgan képtelen összeszedni annyi levegőt, hogy a hangja erősebbnek tűnjön valami határozott morgásnál. Milyen érzés lenne uramnak hívni őt a magánéletben? Leszámítva, hogy sötét napszemüvege védte Morgant, Master J szeme úgy táncolt, mintha minden gondolatát, minden bűnös érzését kiolvasná mögüle, és ahogy rászegezte átható tekintetét, mintha felismerte volna arcára ülő vágyait. Érintetlen teáját ürügynek használva Morgan félrenézett, és gondolatait biztonságos, közömbös témák felé terelte… bár ez igen nehéz volt – mégiscsak azért hívta ide Master J -t, hogy a szexről beszéljenek. – Szóval… a leírás szerint maga személyi védelemmel foglalkozik. Testőr? – Pontosan – Master J megvonta fenséges, erős vállát. – Védtem már egy rakat politikust és a családjukat, meg jó pár diplomatát is, és alkalmanként egy-egy sportolót. – Biztos vagyok benne, hogy sok érdekes emberrel találkozott. Hírességekkel is dolgozott? – kérdezte Morgan. Master J széles szája félrehúzódott. Már-már mosolygott. – A celebek világ túl ingoványos. A politikusok hazudnak, de legalább tudni lehet, hogy mit várjon tőlük az ember. Az ilyen hollywoodi fazonok, mint maga, általában paranoiásak, önimádóak, vagy pont olyan pszichopaták, mint azok, akik zaklatják őket. Köszönöm, nem kérek belőlük. Morgan nem tudta eldönteni, hogy megbántódott-e, vagy jókedve lett. – Az említettekből egyik sem vagyok. – Várja csak ki a végét. – Master J rákacsintott. Master J -re tökéletesen illett a javíthatatlan jelző. Önteltségéhez társult egy jó adag szexuális vonzerő, megspékelve némi csipkelődő humorral. A keverék igazán finoman simult össze, köszönhetően flörtölési szakértelmének és délvidéki vonzerejének. Kétségtelen, hogy halálos fenyegetés egy nő józan eszére nézve. Morgan nyelt egyet. A pincér megérkezett, Master J rendelt tőle egy sűrű, louisianai cikóriakávét. Morgan megrezzent, amikor pillanatokkal később már ott is volt az asztalon. – Meséljen a műsoráról – Master J szavai kérésnek kellett volna hangozzanak, de Morgan kihallotta belőlük a finom utasítást. Nem volt durva, nem volt parancsoló, mégis volt a hangjában valami kemény, amitől Morgan gyomra összeszorult… akárcsak a méhe. – A Turn me onban tényekkel és interjúkkal fedjük fel a szexualitás különböző oldalait a házaspároknak és a randevúzóknak, és megmutatjuk, hogy mi van a hétköznapi szexen túl. Az előző évadban készítettem egy adást az első randevú illendő viselkedési szabályairól, egy

másikat abban a témában, hogy „mire jó egy barát”, illetve volt egy, amelyikben tetovált párok voltak. A mostani lesz a második évad. Nagyon örültem, hogy a csatorna folytatni akarja a műsort, ami, ugye, eleve a nőket és a párokat célozza meg, így hát ez a mostani téma is belepasszol. – Hmm. Meséljen ennek az évadnak a műsorairól. Már megint egy finom utasítás, gondolta Morgan. – Nos, még az ötletelési időszakban vagyunk, de határozottan szeretnénk műsorokat készíteni az intim fotózásról, a masszázsról és a… – …a hatalomra épülő szexről és a kéjúr/kéjúrnő – alattvaló viszonyról. Morgan nyelt egyet. Félbeszakították, miközben lelkesen mesélt a műsoráról, és majdnem elfelejtette, hogy azért ültek le, hogy átbeszéljék ezt a témát – ami egyébként kitöltötte szégyenletes éjszakai álmodozásait. – Igen. Master J várakozva felhúzta sötét szemöldökét. Tekintete egyszerre sugárzott keménységet és nemtetszést, de mégsem volt fenyegető. Morgan zavarodottan bámult. Vajon mit akar a férfi? – Igenis, uram – tette hozzá gyorsan Morgan, és kíváncsian várta a reakciót. Master J mosolya elismerősen ragyogott. – Nagyon jó. – Azt gondoltam, hogy az ilyen udvarlási módokat valaki olyannak tartogatja, aki… – …engedelmes? Általában igen, de maga egy, esetleg két gyors lecke miatt keresett meg. Gondoltam, az lesz a legjobb, ha erősen kezdem, és meglátjuk, hogyan viseli. – Master J előrehajolt, és egyik könyökét rátámasztotta az asztalra. Egyszerre könyörtelen és csábos tekintetét Morganre szegezte. – Tudod, mit jelent behódolni egy férfinak, és teljesen megadni magadat neki? Morgan megpróbált egyenletesen levegőt venni, és meglepte, hogy csak akadozva tud. Master J szeme elismeréssel izzott. – Eeee… ez nem rólam szól – érvelt lélegzet-visszafojtva. – Csak el kell mondjam az elképzelésemet a… – Hogyan mesélhetnél róla úgy, hogy sosem kóstoltad, cher? Egy kedves kis harapás nem okoz fájdalmat. – Master J mosolya már önmagában eredendő bűnnek számított. – Még a végén meg is szeretheted. Morgan pontosan ettől félt. Megpróbált olyan arckifejezést magára ölteni, ami arról árulkodik, hogy csak dolgozni jött. – Nem számít, hogy tetszik-e vagy nem. Végtére is valahogy végigcsináltam a tetoválós műsort is anélkül, hogy kivarrattam volna magamat. Az egész arról szól, hogy megértsem,

miért volt fontos nekik a tetkós fétis. – Fizetni valakinek azért, hogy kipingálja a bőrödet, miközben a párod nézi, sokkal kevésbé személyes, mint hogy bekötik a szemedet, meztelenre vetkőztetnek, és úgy ugrálsz, ahogy a kéjúr parancsolja. Morgan nyelt egyet. Tudta, hogy Master J -nek igaza volt, de ami még ennél is rosszabb: elhanyagolt szexuális vágyai számára eleve dőzsölésnek tűnt az ajánlata.

Nem. Ezúttal Ádám kínálta fel a csábítás almáját Évának, és Éva elég okos volt, hogy ne dőljön be neki. Ha ő érdeklődőnek tűnik, az csak azért van, mert Master J telebeszélte a fejét. Nehéz is nem törődni vele. Morgan sosem volt romlott, és egyébként sem az a fajta nő, aki attól megy el, hogy egy kéjúr leláncolja, és megmondja neki, hogy mit csináljon. Még az ötlet is szokatlanul hangzott. Pusztán fejben volt kíváncsi, illetve leginkább fejben. Ez pedig nem azt jelenti, hogy a kíváncsisága kedvében kell járnia – még abban az esetben sem, ha Master J olyan férfinak tűnt, aki feltárja a kéjes örömök lényegét. – Mitől félsz? – kérdezte. Magamtól. Morgan kikerülte a férfi átható tekintetét. – Egyszerűen nem az én pályám. Az a nem tetsző szemöldök megint fölemelkedett. Master J pillantása egyszerre volt türelmetlen és követelőző. – Uram – tette hozzá Morgan, majdhogynem akaratán kívül. Master J arca ellágyult. – Csak néhány perce ülök itt, de azóta már többször elpirultál, plusz a nyakad látványos lüktetése alapján felgyorsult a szívverésed, a mellbimbóid pedig megkeményedtek. Megérzem a szexuális izgatottság illatát, és érzem a tiédet is, szóval a kérdés még mindig fennáll: mitől félsz? A döbbent rémület gyomorba vágta Morgant. Ó, én… olyan könnyű olvasni bennem, mint egy nyitott könyvben. Vagy még könnyebb. Morgan becsukta a szemeit, és vett egy mély levegőt. Aztán még egyet. Zsibbadt a feje. – Ne gondolkozz ilyen keményen – figyelmeztette Master J. – A hazugság magával vonja a büntetést. – Büntetés? Ahhoz nincs jogod – súgta vissza élénken Morgan. Master J csak bámult egy hosszú pillanatig. – Tegnap már csetelés közben megmondtam neked, hogy egy ilyen kapcsolat hatalmas adag bizalmat kíván. Megbíztam benned, hogy az vagy, akinek mondod magad. Hogy némileg elnyerjem a bizalmadat, megengedtem a gyártási munkatársadnak, hogy hozzáférjen néhány személyes információhoz. Ez rendben van. Nem kell meglepetten nézned, de tudtam a percet,

hogy mikor kezdett telefonálgatni, ugyanis ha nem jelzem a klubokban, hogy kiadhatnak rólam némi információt, Reggie-nek még egy köszönés sem járt volna a vonal túlvégéről. A szexuális életemről pedig még ennél is kevesebb részlet került volna napvilágra. Master J megmozdult a székében, nekidörgölte a combját Morgan combjának, aztán az egyik ujjával megemelte Morgan arcát. Ő teljesen elolvadt – döbbent volt és vágyakozó, izgalomba hozta a férfi ellenállhatatlan szexuális vonzereje. – Bízz bennem – duruzsolta. – Én is adtam némi bizalmat. Ha együtt dolgozunk, akkor egy kicsit bíznod kell bennem. Nem foglak megerőszakolni, sem kényszeríteni bármi olyan drámára, aminek a forgatókönyve most játszódik le a fejedben. Ha segítek neked megérteni a hatalmon és alárendeltségen alapuló szex lélektanát, akkor bíznod kell bennem, és pont olyan őszinte kell legyél velem, ahogy magaddal is. Érted, amit mondok? – I-i-i…igen, uram. – Tökéletes. Most akkor utoljára megkérdem: miért félsz már a gondolatától is, hogy engedelmeskedj? Durva kérdés, és Morgan képtelen volt válaszolni rá. Talán az elutasítástól félt, vagy hogy megint kinevetik. Vagy a megaláztatástól, az alárendeltségtől és a fájdalomtól. Félt, hogy ha egy olyan férfi, mint Master J, a hatalmába keríti, akkor később nem tudna elbánni a szégyenérzetével és bűntudatával. Képtelen lett volna ezek közül bármelyikkel együtt élni. Vagy akár ezüsttálcán is átnyújthatná a lelkét. – Kérlek – suttogta. – Kérlek… Master J arca megfeszült, szeme összeszűkült. Morgan valami őrült okból kifolyólag gyűlölte volna, ha cserbenhagyja őt. Pedig a francba is, hát semmivel sem tartozott neki. Semmivel az ég adta világon. Csak egy interjúalany volt, és kárpótolják az idejéért és az információkért is. Pont. Morgan próbálta legyőzni ösztönösen viaskodó ellenállását, de nem jutott semmire, és beadta a derekát. Beletelt pár másodpercbe, mire ráeszmélt, hogy a pincér visszatért, hogy újratöltse Master J kávéscsészéjét. A fiatal pasas zavarodott mosollyal nézett le rá. – Valami fazon húsz dollárt fizetett, hogy ezt adjam oda magának. A pincér átnyújtott egy hétköznapi borítékot Morgannek, amit egy nagyon is ismerős kézírás díszített, majd távozott. Morgan szíve kalapálni kezdett. Még a fénysebesség sem érte volna be azt a mozdulatot, ahogy felnyitotta a borítékot. Talált benne egy marék rózsaszirmot, melyek belül puhák, a szélén pedig teljesen elhaltak voltak. Kiömlöttek az ujjai közül. Morgan zihálni kezdett, és kiszökött a vér az arcából. – Nem lehet… – mondta, és bepánikolva körülnézett a napsütötte téren. – Nem lehet!

– Morgan? Mi van? – kérdezte Master J. A hangja aggódó volt. Morgan eszelős tekintettel nézett rá. – Itt van. Itt. Követett. A francba… Mennem kell. – Morgan kapkodta a levegőt, és ökölbe szorította remegő kezeit. – Rejtőzz el. Most! Master J megszorította Morgan vállát. – Ki van itt, és hova mész? Morgan kiszabadította magát a szorításból, és kétségbeesetten körbenézett a téren. Veszélyes vagy éppen ismerős arcok után kutatott. A kávézó teraszán a legtöbb szék üresen állt, a térre néző ablakokon és erkélyeken sem volt senki, a homályos kirakatok mögött pedig helyieknek tűnő alakok látszottak. Az apró kávéház vendégei éppen csak Morganre pillantottak, vagy még annyira sem törődtek vele. Mint minden egyes alkalommal, a zaklató most is csendes volt, mint a gomolygó füst, és láthatatlan, mint a levegő. Morgan gyomrát mardosta a félelem. – Nem maradhatok itt. Sajnálom. Master J ismét megszorította Morgan vállát. Elég elszántnak tűnt ahhoz, hogy válaszokat húzzon ki belőle, de Morgan egy szót sem szólt: lemerevedett, és az utca túloldalára fokuszált. Mintha látott volna valamit. Morgan érezte, ahogy Master J teste erőtől duzzadva megfeszül, majd egy másodperccel később lenyomja őt a földre. – Le! Master J letaszította Morgant az asztal alá, és betakarta a testével – épp egy pillanattal azelőtt, hogy egy lövedék hangosan csapódott be a feje felett.

2 Jack Cole védelmezőn rácsavarodott Morgan vékony, törékeny testére, miközben az apró vasasztalt pajzsként használta. Egy újabb lövés hallatszott. Zűrzavar tört ki a téren, az emberek visítoztak, és tülekedve menekülőre fogták. Morgan a szitkozódó Jack alatt reszketett. A francba, gondolta Jack, de olyan közel volt már a bosszú… és most ez? Holtan mégsem dughatja meg az ellensége nőjét, és hát a nő sem sikíthatja közben a nevét. Jack testét átjárta az indulat, de nemcsak azért volt dühös, mert valaki megpróbálta meghiúsítani a tervét. Nem. Frankón felment benne a pumpa, amiért valami baromarcú ilyen brutálisan megfélemlít egy ilyen apró, ragyogó nőt. Kétségtelen, hogy Jack azért csalta ide Morgant, hogy kihasználja, de sosem akarta fizikailag bántalmazni. Pont az ellenkezőjét akarta. Rá akart jönni, hogy Morgan valójában milyen, és meg akarta valósítani minden álmát, mígnem a teste teljesen elzsibbad az élvezettől. Azt akarta, hogy többé ne érdekelje Brandon Ross, és elhagyja azt a kis köcsögöt. Csakhogy egy fegyveres pöcsfejnek más ötletei voltak: például beültetni egy golyót Morgan szemei közé. Morgan testét újabb remegés járta át, és kitört belőle a sírás. Jack még szorosabban magához ölelte, Morgan jobb oldalát pedig a vasasztalnak nyomta. Ösztönösen óvta őt: foglalkozási ártalom, kényszer. Brandon Ross három évvel ezelőtt érdemelte ki a bosszút, Jack pedig úgy tervezte, hogy fokozatosan alázza meg, így nem is hagyhatta Morgant meghalni. – Kiviszlek innen. Egy darabban – suttogta Jack Morgan fülébe. Megesküdött rá. Jack idegesen remegő gyomra szinte kikövetelte, hogy vegye elő a 38-asát, és azonnal lőjön vissza, de túl sok ember volt körülöttük ahhoz, hogy vállalja a kockázatot. Ráadásul érezte, hogy ezzel pokolian megijesztené Morgant. A francba, de hát Morgan már most is nagyon félt. Nem az a foglalkozása, hogy repkedő golyók elől ugráljon, hanem hogy mosolyogjon szépen a kamerába. Miután a pincér odahozta a levelet az asztalhoz, Jack végignézte, hogy Morgan bájos, piros arca krétafehérré válik abban a pillanatban, ahogy a félholt rózsaszirmok a kezéhez érnek. Érezte rajta, hogy fél. Aztán észrevette, ahogy az utca túloldalán napfény csillan egy fegyveren…, és kétsége nem volt afelől, hogy mi fog történni. Gyűlölte, amikor ilyen szemét dolgokban igaza volt. Ránézett a székre, amin Morgan pár pillanattal korábban ült, és a színtelen hasadékokat

figyelte, amiket a süvítő, halálos golyók hagytak maguk után. Káromkodott egyet. Morgan megpróbált felülni, de Jack lent tartotta. – Maradj ott! – Mennem kell. Menekülnöm. E-e-e…el kell rejtőznöm. Jack egy gyors pillantást vetett a szemközti tetőre, és feltűnt neki, hogy a merénylő lelépett… talán odamerészkedett hozzájuk a káoszban, hogy közelebbről tüzelhessen. Jack tudta, könnyű célpontnak számítanak, és hogy minél gyorsabban ki kell vinnie Morgant a nyílt térről. – Elviszlek egy biztonságos helyre – mondta határozottan, és lábra állította Morgant. – Megsérültél? Morgan visszatolta a kalapot a fejére, és megszorította alatta a haját takaró kendőt. – Nem. – Akkor húzzunk innen gyorsan. Jack megfogta Morgan apró, hideg kezét, marka teljesen körbezárta az ujjait. A fenébe is, ez a nő picike volt. Sokkal kisebb, mint amiről egy ilyen kemény név, mint a Morgan, árulkodhatott. Jack olyan gyorsan tört ki, ahogy a lába csak bírta, és maga után rántotta Morgant. Lebukva menekültek a felborult asztalok között, amikor újra lövések dördültek. Jack berántotta Morgant a kávézó kinti látványpultja mögé, aztán az épület sarkához húzta, és némán sürgette, hogy tartsa a tempót. Morgan vele tartott, szabad kezével szorította a fejére a kalapját. Jack rosszallóan Morgan mögé nézett. A tömegnek köszönhetően esélye sem volt megmondani, hogy a merénylő követte-e őket, de azt feltételezte, hogy igen. Biztonságba kell kerülniük. Úgy mégis jobb, mint holtan. – Hova megyünk? – kérdezte Morgan. Jack nem válaszolt. Túlzottan lekötötte, hogy hirtelen kell rögtönöznie valami tervet. Csendben húzta Morgant maga után az utcákon és a sikátorokon keresztül, és közben még több lövés zaja hallatszott. Egy lövedék pont Jack füle mellett zúgott el, mire káromkodni kezdett. Ha e miatt a szarfaszú miatt Morgannek csak egy haja szála görbül, akkor végtelenül élvezni fogja, ahogy puszta kézzel eszméletlenre veri. Jack berántotta Morgant egy forgalmas üzletbe, ahol alig tudtak kitérni egy idős nő elől. Majdnem fellökték. Félreálltak, hogy a savanyú képű nagymama a járókeretével el tudjon menni, és jó pár értékes másodpercet vett el tőlük. Amint az út szabaddá vált, Jack megfogta Morgan apró kezét, és megrántotta, mint aki arra kényszeríti, hogy szaladjanak. Kimentek az üzlet hátsó ajtaján, lerohantak egy szűk sétányon, és befordultak egy homályos sikátorba. Hála az égnek, Jack úgy ismerte ezt a várost, mint a saját tükörképét.

Golyóbecsapódások szaggatott zaja hallatszott a bolt elől, ahonnan éppen kijöttek. A picsába! – Szaladj gyorsabban, cher! Morgan lihegett, izzadt. Bólintott egyet, majd felvette Jack tempóját. A sikátor távoli végénél egy fekete fémajtóhoz értek, amiről a festék már lepattogzott – pirossal volt ráírva, hogy Sexy Sirens. Az ajtó ugyan zárva volt, de még így is rázta a bentről kiszűrődő torz zene dübörgése és a lármázó tömeg zaja – pedig alig délután három óra volt. Jack tapasztalatból tudta, hogy az ajtó zárva lesz. Megemelte az egyik öklét, és teljes erejéből rávágott egyet. Nem érdekelte, hogy benyomhatja az ajtót, vagy hogy megsérülhet a keze. Amíg várakozott, hátranézett, hogy nem követték-e őket. Újabb lövés dördült. Tégladarabok pattogtak alig húsz centire Morgantől. Jack gyorsan végigpásztázta a sikátort, és káromkodott. Az utca tele volt kukákkal és burjánzó kúszónövényekkel. Bőven akadt hely, ahol a merénylő elrejtőzhetett. – A büdös picsába! – Jack megint rávágott a rozsdásodó fémajtóra. – Valaki nyissa már ki! Egy ismerős, szőkített hajú nő végül kirántotta az ajtót. – Jézusom, Jack! Mi a fene bajod van? Jack belökte Morgant, majd ő is belépett a hátsó szobába, melyben egymás hegyén-hátán álltak az üres sörösdobozok. – Egy merénylő van odakint, és lövöldöz. Segítened kell. Egy gyereknek készült hintaló és egy paskolópálca hevert a színpad bejáratánál. Angelique nyilván most adta elő magát. Jack bevágta az ajtót maga mögött, és még egyszer végigpásztázta a sötét szobát, amit egy egyszerű piros, néhány helyen feketére festett gömblámpa világított be. Egy vékony ajtó választotta el a helyiséget a színpadtól és a klubból jövő lüktető zenétől. – Egy merénylő? Hogy a franc vigye el! Most éppen kit idegesítettél fel? – Alyssa, ez itt Morgan – Jack túlüvöltötte a zenét. – Egy tévéműsor házigazdája… – Te Morgan O’ Malley vagy! Imádom a Turn me ont! Morgan addigra már levette a napszemüvegét, és kezet nyújtott Alyssának. Hmmm. Kék szemek, vöröses pillák, kevéske szeplő, gyönyörű bőr – Jack arra gondolt, hogy Morgan nem éppen Brandon típusa, de az idők változnak. Jack lassan kezdett hozzá. – Ha már ennyire örülsz, akkor csak segítesz nekem, hogy életben maradjon legalább addig, hogy csináljon még pár adást. Merthogy a merénylő őt vette célba. – Jack odafordult Morganhez. – Morgan, ez itt Alyssa Devereaux, a Sexy Sirens tulajdonosa. Attól függ, hogy honnan nézzük, de ez a leghíresebb vagy éppen a leghírhedtebb férfiklub Dél-Louisianában. Morgan arcán gyér mosoly villant, veszettül megpróbált nem bámulni Alyssa ujjnyi vastag

sminkjére, szinte nem létező szoknyájára és a kihívó, „basszál már meg” típusú csizmájára. Alyssa egyáltalán nem volt kifinomult. Még mindig úgy öltözött, mint egy sztriptíztáncos, noha évek óta nem ment fel a rúdra, és úgy szopta a faszt, mintha hatalmas ajkait eleve erre teremtették volna. Mocskosabb a szája, mint Jacknek, de óriási szíve volt. Jack tudta, hogy Alyssa egyenesen a csavaros nyelvével tépné le a golyóiról a bőrt, ha lenne bármi lövése róla, hogy Morgan nem az ügyfele, hanem csak egy eszköz a személyes bosszújához. Meglehet, hogy egy olyan bárt üzemeltet, ahol a nők felajzott férfiaknak dobálják le a ruháikat, de arra mindig szigorúan ügyelt, hogy egy bizonyos határt ne lépjen át senki. Jack pedig épp azt tervezte, hogy a létező összes határt átlépi. – Miért akarna bárki lelőni? – kérdezte Alyssa Morgant, és összehúzta a szemöldökét. – Ez egy nagyon jó kérdés – válaszolta Jack, és könyörtelen tekintetét Morganre szegezte. Arra gondolt, hogy ennek hatására majd elmondja neki az igazat, bár eddig esélye nem volt még a legcsekélyebb tekintély megalapozására sem. Morgannak csak valami jelentéktelen oka lehetett, hogy bízzon benne. A francba, gondolta magában, csak néhány óra kellett volna, és már rég bebújik Morgan ágyába, és mélyen elmerül a testében…, és építgeti a kéjúr szerepét. Olyan magabiztosan játszott volna, hogy Morgan igent mondana arra, hogy segítsen neki. De hát most… most még semmit sem tudott felmutatni. Jack egyáltalán nem így tervezte a bosszút. – Jack? – Morgan próbaképpen kimondta a nevét. Hangja akadozott, még mindig remegett. Jack nem örült, hogy félelmet és aggódást hall belőle, sokkal jobban szerette a Morgan puha ajkait perzselően elhagyó „uram” megszólítást – pedig Morgan akkor is a közönyöst játszotta. Majd visszatérnek erre is, miután a mélyére hatolt ennek a rémtörténetnek. – Morgan! Elmondod, hogy mi ez az egész, cher? Morgan bőrszíne még mindig egy hulláéra emlékeztetett, amit különösen kiemelt a sötét színű kabát és az apró termetéhez képest eleve túl nagy, lelógó kalap. Szegény annyira megrémült, hogy gondolkodni sem tudott, csak szimplán bólogatott. Jack felsóhajtott. – Ta-ta-ta… talán három hónappal ezelőtt volt, hogy valaki elkezdett e-maileket írogatni, meg képeket küldött rólam, amiket különböző, többnyire nyilvános helyeken csinált. Furcsának furcsa volt, de nem tűnt fenyegetőnek. Aztán, körülbelül öt héttel ezelőtt az illető elkezdett fotózni a házam környékén meg befelé az ablakon keresztül. Olyan képet is csinált, hogy parkoltam ki a kocsifeljáróról, ő pedig a garázsban volt. Azt hiszem, dühös rám, csak azt nem tudom, hogy miért. Azért jöttem Houstonba, hogy egy… barátommal legyek…, hogy elmeneküljek előle. – Morgan kifújta a levegőt, és teljes erővel folytatta a mondandóját. – Követett. Tegnapig fogalmam sem volt róla, amíg ezt nem kaptam meg. Morgan pont annyira cipzárazta ki a kabátját, hogy előhalásszon egy összegyűrődött borítékot a táskájából. Remegő kézzel adta oda Jacknek.

Jacket már kínozta a gyomorideg. Felhasította a borítékot, mire kihullottak a képek: Morgan a reptéren, egy mély ülepű nadrágban és egy bő pólóban, a haja baseballsapka alá gyűrve. Jack csak a profilját ismerte fel, a lány merev arcvonásait és szeplős orrát. Azon filózott, hogy a szeplők lefelé vajon meddig borítják a testét. Őrületesen szerette volna játékosan huzigálni köztük a nyelvét. A következő képen Morgan egy kerti székben olvasott, de a magazin eltakarta az arcát. Jack csak a kezeit látta, a People címlapját és szeplőkkel teli karját, no meg a formás, melltartó nélküli melleket, melyek zamatos, cseresznye bimbóikkal kilátszódtak a fehér atléta alól – a látványtól Jack ajka egy pillanat alatt benedvesedett. Attól a perctől kezdve érdekelte Morgan, hogy a verebek azt csiripelték, hogy a régi haverjának, Brandonnak a menyasszonya. A csetelés pedig még kíváncsibbá tette. Morgan képeinek láttán vér tolult a farkába: alig várta, hogy kikötözhesse, és hogy Morgan az orgazmusért könyörögjön neki – így teljesülne be csak igazán a bosszúja. De volt valami más is Morgannel kapcsolatban… valami meghittség vette körül. Úgy érezte, mintha ismerné, mintha már látta volna valahol – és nem csak a képét a műsora weboldalán. Találkoztak valaha? Nem. Biztosan emlékezne egy ilyen nőre. Képtelen volt rájönni, hogy mit érez vele kapcsolatban. Pedig rá kéne jönnie… Jack visszanyelte egyre gerjedő vágyakozását, és megnézte az utolsó képet. A mindig elegáns Brandon Ross egy dizájnos öltönyben. Háttal állt a kamerának, amikor lehajolt, hogy megcsókolja Morgant. Morgannek csak a félig csupasz lábát látta Jack, egy darabka zöld

selymet és valami fekete csipkét, és az enyhén szeplős karokat, amik körbefogták Brandon nyakát. A látványtól felfordult a gyomra. Jack feszültsége a boríték közepére vaktában odafirkált megjegyzés baljós, hatalmaskodó hangvételétől sem csillapodott. Az utolsó, a „feleség búcsút int a férfinak, mielőtt elmegy az irodába dolgozni” típusú kép megerősítette, hogy Morgan O’ Malley Brandon Ross nője. Morgan hirtelen Jack eszközévé vált, hogy visszafizesse a régi haverjának a kölcsönt, amiért a pasas anno hátba döfte. Élve kellett kivinni innen Morgant, és mindezt úgy, hogy ne vegye észre senki. – Szóval ez a rejtélyes zaklató Los Angelesből követett téged? – kérdezte. – Igen – válaszolta Morgan. A hangja még mindig remegett. Jack felsóhajtott. – Lelkes és beteges. Nem a legjobb keverék. Nyilván rafinált alak, ha fotókat készít rólad úgy, hogy észre sem veszed, vagy hogy azonosítsd őt. És hát tud bánni a fegyverrel is. Kötve hiszem, hogy egymagadban sértetlenül kisétálhatsz innen. Segítségre van szükséged, amit tőlem meg is kaphatsz. Morgan hezitált, aztán meglepően füstösen szólalt meg.

– Már így is megmentettél néhány golyótól, amik valószínűleg megöltek volna. Nem kérhetlek arra, hogy tovább kockáztass… – Nem kértél. Magamtól felajánlom. – A baromarcú nyilván ismerte az utat Brandon házához, Morgan pedig nem úgy nézett ki, mint aki jól bánik a fegyverekkel, vagy éppen jól képzett közelharcos. Jack dolga volt, hogy életben tartsa őt. – A foglalkozásom: testőr. Nem nézem végig az első sorból a halálod, miközben kivihetlek innen egy darabban is. – Mennyibe kerül ez nekem? Atyaég! Valaki rálőtt, ő pedig egyből a pénzről beszél? – A cég vendége vagy. Morgan álla leesett a meglepetéstől. – Miért? Jack ridegen megvonta a vállát. – Ha meghalsz, annyi a tizenöt percnyi hírnevemnek. Morgan felnézett vöröses szélű kék szemével. Tekintete cinikussá vált. – De most komolyan. Lerí rólad, hogy nem érdekel a hírnév. Annál még jobban működtek Morgan érzékelői, mint hogy bedőljön Jacknek, de a férfi azt akarta, hogy Morgan az ártatlan kék szemével addig nézzen rá, amíg megeteti vele, hogy minden logikus, amit tesz. Morgannek nincs ki a négy kereke, ha tagadja, hogy segítségre van szüksége, de Jack nagyon is értette, hogy miért próbálkozik. Jack az utolsó centjét is feltette volna arra, hogy Morgan nemcsak azért hezitál, mert ő idegen. A merénylő érkezése előtt még az a rövid beszélgetés is elég volt, hogy rájöjjön: fölkeltette Morgan érdeklődését, és a lány nagyon is kíváncsi a szexuális szokásaira – sokkal kíváncsibb annál, mint aki pusztán egy tévéműsor miatt kérdezősködik. Vonakodó izgatottsága pedig jobban elvarázsolta Jacket, mint bármi az utóbbi években. – Hírnév ide vagy oda. Ez nem változtat azon, hogy szükséged van rám. A merénylő tudja, hogy ebben az épületben vagy. Nem sétálhatsz ki csak úgy. Ki tudlak vinni. Morgan megemelte az állát. Jack látta rajta, hogy szeretne ellenszegülni, de nem tette, ami újabb bizonyíték volt arra, hogy okosan gondolkozik. – Hogyan? – Beöltözöl Alyssának. Felszerel téged az alkalomhoz illő, kirívó és illetlen ruhákkal. – Sminkügyben is segítségre szorul – bökte ki Alyssa. – Nekem nincsenek szeplőim, Jack. Alyssa gyorsan Morganre pillantott, és észrevette, hogy halovány arcán csak nagyon kevés smink volt. – Aha, persze. Csináld. – Nem. Ez a terv egyszerűen nem működhet – tiltakozott Morgan. – Van valami jobb ötleted, hogy ne egy koporsóban végezd?

Jack azt akarta, hogy Morgan felfogja a valóságot, ezért nem válthatott finom hangnemre. Csak nézte őt, majd közelebb lépett hozzá. Végigstírölte fantasztikusan arányos vonalait, duzzadt ajkát, és majdnem sima arcbőrét, ami túl kifogástalan volt ahhoz, hogy bármilyen félelem megtépázza. Íves szemöldökei felismerhetetlen színben pompáztak a homályos helyiségben. A Dracula grófra emlékeztető arcszínt, a tré kalapot és a sálat, illetve a háromszor akkora kabátot figyelmen kívül hagyva Jack úgy gondolta, hogy a komplett csomag elég pazar. Ross szenátor fia sosem állapodna meg kevesebbért. Morgan felsóhajtott. – Nincs más ötletem. – Szerintem sincs. Alyssa, vidd fel Morgant, és adj rá valami hiányos öltözéket. Parókád van? – Ja – bólogatott a szőkített nő. Morgan csak bambult. – Így sem működhet. – Mert…? – Alyssa és én, szóval nem vagyunk egy… méretűek. Jack végigmérte mindkettejüket. – Alyssa magasabb. Ha felveszed a tűsarkúját, nyersz pár centit. Mi a méreted? Morgan megijedt a kérdéstől. – 37-es. Jack kérdőn Alyssára nézett. – A francba, ne – mondta az exsztriptízes. – Az enyém 39-es. – Majd megoldjuk valahogy – mondta Jack. – Belegyömöszölünk a cipőbe vécépapírt vagy valami mást. Úgyis csak időszakosan lesz rajtad. – Nem ez a legnagyobb baj. – Morgan tekintete Alyssa sebészileg feljavított testrészeire terelődött, és igyekezett a bikinifelsőjére fokuszálni. Jack ismét Morgan apró formáira meredt. Nem láthatott belőle sokat a kabát miatt, de az eddigi fotók alapján Morgan száz százalékig természetesnek tűnt mindenütt, és köszönőviszonyban sem volt Alyssa D-kosaras melleivel. – Alyssa ügyesen válogat ruhákat ahhoz, hogy bármelyik nő olyan dögös legyen, hogy a Playboy címlapjára ugorjon. – És aztán? – Morgan nyugtalanul fészkelődött, tekintetét az ajtóra szegezte, mintha azt várná, hogy nemkívánatos udvarlója áttörhet rajta bármelyik pillanatban. – El kell slisszolnunk e mellett a köcsög mellett, és biztonságba kell helyezni téged. – És aztán? – Majd erről is beszélünk, ha egyszer kijutunk innen. Okés? Elviszlek egy biztonságos

helyre, és ott maradunk, amíg ennek a káosznak pontot teszünk a végére. Morgan beleharapott duzzadt ajkába, tekintete nyugtalan volt, gyanakvó. Egyet akart érteni Jackkel, de nem bízott benne teljes mértékben, amit a férfi látott is rajta. Morgan még mindig hezitált: Jack szemébe nézett, mintha csak méregetné őt. Jack azon morfondírozott, hogy Morgan vajon mit tud a múltról. Tud-e egyáltalán bármit? Brandon vajon említette őt valaha? – Ez a faszcibáló csak mostanáig keménykedhetett – közölte Jack. – Biztos vagyok benne, hogy a pasas engem nem vett számításba. Nem hagyom, hogy húsz méteren belül kerüljön hozzád. Morgan még egy pillanatig hezitált, aztán erőtlenül bólintott egyet. – Te vagy a profi. Majd kitaláljuk, hogy mi a következő lépés, ha egyszer kijutunk innen. A következő lépésbe beletartozna, hogy Morgan meztelenül fekszik, bilincsbe fogva, és nyitott minden élvezetre, amit meg akar adni neki. A mosolyát visszatartva Jack a lány előrebiggyesztett, vastag alsó ajkát fixírozta. Volt valami Morganben, még ebben a szörnyű álruhában is, ami felébresztette benne a férfit. Vagy ez pusztán csak a tudat, hogy Brandonhoz tartozott? Nem, ez annál több volt. Jack biztosan tudta, hogy az a rémes kalap, a kendő és a kabát egy nagyon is vonzó nőt takar, aki ártatlan és üde, de közben szexi, pimasz és szenvedélyes, és hogy élmény lenne elvinni őt az erkölcstelenség mocskos és fülledt világába. Jack vágyai egyre mélyültek. Ki gondolta volna, hogy a bosszú szinte minden szempontból ilyen élvezetes lehet?

Morgan Alyssa után eredt, felfelé a szűk lépcsőn. A zene a klubból olyan hangosan zakatolt, hogy beleremegtek a falak. Morgan nem hitte volna, hogy egy józan ember sztriptíztáncosnak nézheti őt, bármilyen vastagon sminkeljék is ki az arcát. Alyssában benne volt az a fajta szexualitás, amire minden nő vágyott… és ami olyan kevésnek jutott csak. Morgan tudta, hogy mindent meg kell próbálnia, és hogy díjnyertes alakításra van szüksége, amíg megszöknek Lafayette-ből, és amíg vadászik rá ez a pszichopata. Ha nem sikerül, csak egy lehetősége marad: a halál. Tetszett vagy sem, de Master J volt az egyedüli remény a menekülésre, ám a pasas még azok után is elég idegen volt Morgannek, hogy megtudta a nevét. Néhány mozzanat és pár szó elárulta, hogy Jack nem szent ember. Morgan úgy érezte, mintha a tekintete egyenesen égetné a hátát. Akarata ellenére visszanézett, és látta, hogy Jack felfelé bámul: pillantása átható, szeme szinte fekete volt, ahogy figyelte őt a lépcsőn felfelé menet. Tűnődő mosoly ráncolta markáns arcának éles vonásait. Morgan még mindig nem tudott róla semmit, csak hogy olyan vonzó, hogy minden nő

csorgatná a nyálát utána, és összezavarodva fecsegné neki a hülyeségeit. Az már csak ráadás, hogy az ágyban is szeret uralkodni, és erről eleve nehéz volt megfeledkezni. Ez a mosoly viszont így is feldühítette Morgant. Miért lenne bárki ilyen boldog az előbbi lövöldözés utójátékában? Alyssa és Morgan felértek a lépcső tetejére. A szőke nő elvezette őt a folyosó végéhez, és beléptek egy apró, meglepően előkelően berendezett szobába. Alyssa becsukta maguk mögött az ajtót, hogy kizárja a zene dübörgő zaját, ám a padló még így is szexi ütemben remegett alattuk. Morgan körbenézett a szobában. Egy hatalmas, rendetlen ágy állt középen, egy állólámpa tompa arany fénye borult a fehér lepedőre. A parketta cseresznye-, a falak lágy bézs színben pompáztak, és súlyos függönyök lógtak a hatalmas ablakok előtt. Négy fekete-fehér tájkép állt össze eggyé az ágy felett. – Vörös hálószobát vártál, a középen egy sztriptízrúddal? – kérdezte Alyssa felhúzott szemöldökkel. Morgant mardosta a szégyenkezés. Arra gondolt, hogy… – Ötletem sincs, hogy mit vártam. Ez nagyon bájos. Alyssa keménysége részben elvérzett. – Nyugodt és békés hely. Na, gyere, kapjunk ki téged abból a sok szakadt göncből. Morgannek még ideje sem volt félrevonulni vagy kimenni a fürdőbe, Alyssa máris legombolta róla a kabátját, majd lehúzta a válláról, és egy gondatlan mozdulattal levágta az ágyra. Mint egy anyuka a kisbabájához, Alyssa először Morgan táskájáért, majd nem túl kirívó, virágos mintájú pólójáért nyúlt. Még mielőtt Morgan tiltakozhatott volna, lerántotta róla, és a földre hajította. – Ha megmutatod, hogy merre van a fürdő, levetkőzhetek magamtól is… Mintha nem is hallotta volna Morgant, Alyssa széttépte az elülső kapcsot a lány csipkés, fehér melltartóján. Egy húzás, egy rántás, és már el is tűnt róla… Morgan deréktől felfelé teljesen meztelenül állt egy abszolút idegen ember előtt. Alyssa Morgan melleit vizsgálta: megfogta és megemelte az egyiket. Csak a súlyára volt kíváncsi. – Megoldható – bökte ki. Morgan megremegett, és erőlködött, nehogy ösztönösen eltakarja magát, mint egy félénk hetedikes a tornaöltözőben. – Mit csinálsz? – kérdezte Alyssát. – Semmi olyan nincs rajtad, amit ne láttam volna még ebben az életben, édesem. 75B. – Alyssa tovább vizsgálta Morgan testét. – Negyvenes ruhát hordasz, ugye? – Honnan tudod?

Alyssa mosolygott. – Ezzel foglalkozom. Vegyél le minden mást, és ne mozdulj. Alyssa kiment az ajtón, és gyengéden becsukta maga mögött. Morgan csak nézett utána. Vegyen le minden mást? Mintha az olyan könnyű lenne. Mintha minden egyes nap ledobná a ruháját sosem látott idegenek előtt. Alyssa valószínűleg így tett, és nyilván ezért nem jött zavarba, Morgan pedig tudta, hogy ha nem akar golyót a fejébe, akkor jobb lesz gyorsan úrrá lenni a gátlásain. Felsóhajtott, és levette a farmerjét, majd fehér pamutbugyiját is. Szépen összehajtogatta őket, és letett mindent az ágy szélére. Körülnézett, hátha talál egy köntöst, egy fölösleges takarót vagy egy törölközőt…, vagy bármi mást, amit magára teríthet. De semmi ilyet nem látott. Nem volt ahhoz szokva, hogy egy szál semmiben járkál, Alyssának pedig nyilván ez sem okozott gondot. A szőke nő egy fekete szatén melltartóval tért vissza, és hozzá passzentos tangával. A fogával letépte a címkéjüket, a melltartóba beigazított valami zselés betétet, és mindent odaadott Morgannek. Mielőtt Morgan megkérte volna, hogy hagyja magára, Alyssa megint eltűnt, de ezúttal a lakrészből nyíló fürdőbe ment. Morgan hálás volt, hogy végre megszabadul egy kicsit a nő kihívó tekintetétől. Belemászott a tangába. Tökéletesen állt neki, de kényelmetlen volt – ki vágyik arra, hogy egy zsinór feszüljön a fenekében? Alyssa kilépett a fürdőből, nála volt néhány nagyon rövid ruha és a fekete, tűsarkú csizmája. Megtorpant az ajtóban, és várt. Morgan úgy csinált, mintha észre sem venné, és csak rosszallóan nézegette melltartója szilikonbetéteit. Ez lenne a felnőtt verziója a zsebkendővel kitömködésnek? Ahogy Morgan arca megrezzent, Alyssa fölnevetett. – Amit meg kell tenned, azt minél előbb meg kell. Olyan érzés lesz, mintha hirtelen mellbe basznának. De ha rajtad van a ruha, senki nem fogja észrevenni a tömést. Morgan kifújta a levegőt, és rájött, hogy ez nagyjából igaz is volt. Nem siránkozott, hogy nem D -kosaras mellei voltak. Magára kapta a melltartót, és közben roppant kínosan érezte magát, amiért Alyssa az összes mozdulatát figyeli. Baromi kényelmetlen volt az egész. Gyilkolni tudott volna, csak hogy olyan lezseren vegye a meztelenséget, mint Alyssa, de őt nem így nevelték. Majdnem huszonegy éves volt, mire lett elég bátorsága magához nyúlni. Hívő anyja eleve lányiskolába küldte, tizennyolc éves kora előtt pedig egy fikarcnyit sem hallott a szexről. A főiskolán még alig tudta a különbséget az ajka és a szeméremajka között. Morgan nem gondolkozott tovább, csak bekapcsolta a mélyen dekoltált, spagettipántos melltartót. A mellbimbóját csupán egy darabnyi fekete csipke takarta, a betét pedig megemelte, és így közszemlére tette a melleit.

Alyssa füttyentett egyet, és pimasz módon méregette Morgant. – Adok neked egy tanácsot. Ne mutasd meg a melledet Jacknek, hacsak nem akarod mocskosul felizgatni. A szőke elfordult, és visszament a fürdőbe. Morgan végigmérte karcsú hátát, és ahogy világos tincsei ráomlottak a vállára. A címlaplányok sem voltak olyan vonzóak, mint Alyssa. Túl lehetett már a harmadik ikszen, de még mindig nagyon dögös volt. Morgan – Reggie alapos kutakodásának köszönhetően – tudta, hogy Jack forróvérű. Ez alapján pedig logikusnak tűnt, hogy neki és Alyssának… már nyilván volt közük egymáshoz. A nő könnyed megjegyzéséből úgy hangzott, hogy nem érdekli, ha elcsábítja Jacket. Atyaég! Morgan lelépett Los Angelesből, amiről mindig is úgy gondolta, hogy némileg szürreális hely, és most itt van a cajunok földjén, amit eközben valami délvidéki mesevilágnak gyanított. – Nem akartam megmutatni Jacknek a melleimet – mondta Morgan, miközben igazgatta a melltartót. Azt kívánta, bárcsak többet takarna. – Te talán nem akartad, de tíz dollárt tennék rá, hogy ő viszont látni akarja. Morgan összeráncolta a homlokát. – És ezt mire alapozod? Jackkel a műsor miatt készítettem interjút. Amikor a lövöldözés kezdődött, ő ajánlotta fel a védelmét… – Meg is fog védeni. Ő a legjobb. De akkor is: Jack Cole leginkább mellekre utazik, neked pedig elég jó melleid vannak. Alyssa úgy beszélt, mintha csak bejelentett volna valamit, ami annyira egyértelmű, mint a naplemente. Aztán megfordult, és feltett egy sminktáskát a pultra. Félretolta, és kicsit izgágán vizsgálgatta Morgan arcát. – Ez nem zavar téged? – Morgan képtelen volt megállni, hogy kérdezzen. Tekintete az ágyneműre csúszott, ami túl gyűröttnek tűnt ahhoz, hogy pusztán alvásra használják. Azon tűnődött, hogy Jack vajon itt járt-e, mielőtt vele találkozott, illetve azon, hogy ez a gondolat vajon miért zavarta. – Hogy Jack megdug téged? – Alyssa megvonta a vállát. – Jack nem az enyém. Morgan felhúzta a szemöldökét. Túl furcsa itt minden. – Semmi sem történhet köztünk. Nem áll szándékomban összejönni Jackkel. – A pokolba vezető utat nemes szándékkal kövezték ki – jegyezte meg Alyssa, és rekedten felnevetett. Mielőtt Morgan kivághatta volna magát a zavarából, és válaszolhatott volna, a szőke megint témát váltott. – Tegyük fel a sminkedet.

Alyssa megemelte vékony karját, majd levette a szalmakalapot és a kendőt Morgan fejéről. Egy pillanattal később már eszeveszetten sminkelte őt. Vaskos alapozóréteget kent fel az arcára, aztán a korrektorral folytatta. Morgan remélte, hogy mindez elfedi azt a ziláltságot, amit a kevés alvás nyomott az arcára. A korrektort a fényes, vörös pirosító és a szintén vörös, vastagon felkent rúzs követte. Egy sötét szemkihúzó is feltűnt a gyors pacsmagolásban, majd a fekete szempillaspirál, ami megemelte a pillákat, és elválasztotta őket. A szemceruza és a barna festék hamar elfeledtette, hogy Morgan pillái nem olyan halványak, mint a másik nőé. Alyssa végül elhúzódott, és ellökdöste Morgant a fürdőszobai tükörhöz. Morgan csak a két szemét, és alapvetően ovális arcformáját ismerte fel. – Remekül nézel ki. A francba is, de aki csak lent van, valószínűleg elég részeg ahhoz, hogy rájöjjön a turpisságra. Ha mégsem elég részegek, akkor majd a ruhák tesznek róla, hogy egy pasas tekintete se emelkedjen a melleid fölé. Morgan tiltakozni akart. A szavak már a nyelvén voltak, de visszatartotta magát. Ha attól marad életben, mert úgy öltöztették fel, mint egy sztriptíztáncost, akkor… sokkal inkább feszeng egy keveset, mint hogy golyót kapjon a fejébe. – A lényeg, hogy működjön – mondta Morgan. – Na, tűzzük fel a hajadat, és tegyük fel a parókát. – A hajammal elbánok – Morgan megdörzsölte a fejét. – A paróka szemét egy ribanc. Sajnálom, hogy fel kell tenned egyet, de ki kell szőkülnöd, hogy hasonlíts rám. Morgan megvonta a vállát. Ez a plusz kényelmetlenség csekély ár az életéért cserébe. – Győződj meg róla, hogy stabilan van-e rajtad. Jack leellenőriz, mielőtt leléptek, és nem indul el, amíg nem mész át a vizsgán. Komolyan veszi az ügyfelei védelmét. Morgannek már a gondolattól fickándozott a gyomra, hogy Jack majd leellenőrzi. Jack nagyszerű pasas, és Morgant – az óvatossága és a félelmei dacára – különösen izgatta, hogy domináns férfi. Helyreigazította a szőke parókát, és elhessegette előbbi gondolatait. Fáradt volt, és Isten a megmondója: ideges is. Nem feküdne le Jackkel. Jack szexuális szokásai köszönő viszonyban sincsenek az övéivel. Valaki dörömbölt az ajtón, mire Morgan összerezzent, és a szíve kalapálni kezdett. Vajon a merénylő idáig követte? Az ablakra pillantott, azt remélte, hogy legalább arra elmenekülhet. Kinyílt az ajtó, és belépett Jack. Egy szakadt póló, egy koptatott nadrág és egy megfordított baseballsapka volt rajta, meg valami kamu bajusz. Csak néhány különbség, de mégis durván megváltozott a külseje. Az arcáról viszont most is lerítt, hogy ideges. – A francba már, de tényleg. Mégis mit csináltok itt? Pizsamapartiztok? – Kapd be, Jack. Olyan gyors voltam, amennyire csak tudtam, mivel vissza kell menjek melózni – közölte mosolyogva Alyssa, aztán arcon puszilta Jacket. – Sok szerencsét – vetette

még oda Morgannek. Alyssa kiment a szobából. Egyedül hagyta Morgant és Jacket. Jack tekintete átsuhant a szobán, és Morganre szegeződött. Fekete szemei perzselték Morgant, majd szépen, lassan valami bűnös mosoly terült szét az arcán. Morgannek összeszorult a gyomra tőle. Hirtelen rájött, hogy csak egy melltartó és egy tanga van rajta. Körülnézett, hogy találjon valamit… bármit, amit magára kaphat. Odapattant az ágyhoz, és nyúlt egy fehér takaróért, de Jack kikapta a kezéből. – Nincs idő szemérmeskedni, cher – suttogta Morgan fülébe cajuni, francia dallamossággal. Jack teste hozzányomódott Morgan fenekéhez, lábai nekicsúsztak Morgan lábainak, mellkasa a vállát dörgölte. Morgan csak akkor vette észre, hogy milyen hideg a bőre, amikor megérezte Jack forró testét. De a forróság dacára az ő testét elborította a libabőr, és valami borzongás szaladt végig a gerincén. Mellbimbói hirtelen, váratlanul megdermedtek. Morgan nyelt egyet. Lehet, hogy Jack mindig a jó oldalon áll, de abban a pillanatban színtiszta ragadozóként viselkedett. – Nincs szükségem rád, amíg öltözködöm. – Mais. De igen. Meg kell vizsgáljalak még akkor is, ha ettől rosszul érzed magad. Addig nem lépünk le innen, amíg nem vagyok meggyőződve róla, hogy olyan vagy, mint Alyssa. – Hároméves korom óta magam öltözködöm. El tudom intézni egyedül is. – Ez igaz, de egyes esetekben Alyssát használom fedőembernek. Úgy járkálunk, mintha korong részegek lennénk és kefélnénk. Az emberek gyakran látják, hogy taperolom. Nagyon is gyakran. De te… – Jack hátulról átkarolta Morgant, a tenyerét pedig a hasára tette. Morgan megrezzent, és zihálni kezdett, amikor Jack széles karja betakarta a derekát, melegsége pedig átsiklott a bőre alá. Ármányos, megállíthatatlan forróság indult útjára belül. – …szóval te megrémülsz, amikor hozzád érek – duruzsolta a fülébe Jack. – Ha a nyilvánosság előtt is így viselkedsz, és az emberek rájönnek, hogy nem Alyssával vagyok, és… Jack minden egyes szava megerősítette Morgant arról, hogy alkalmi testőre tetőtől talpig férfi, ő pedig csak egy törékeny nő. Jacknek magával ragadó, erős személyisége volt. Ha megszólalt, a lány kívül-belül megfeszült, a mellei pedig megduzzadtak. Izgatott és zavart lett, ha Jack közeledett hozzá. Fojtogató jelenlétébe szinte belefulladt, és megpróbált eltávolodni tőle. Jack viszont meg sem moccant. És nem engedte el őt. Morgan a fogát csikorgatva szólalt meg. – Csak van más módja kijutni innen, mint hogy taperolj. – Aprót se tennék rá. Cher, ha egy darabban akarsz kimenekülni, a merénylő nem ismerhet fel csak azért, mert undorodsz, ha hozzád érek. Jól kell játszanod, hogy igazinak nézzünk ki. A kéz Morgan hasán lassan elindult felfelé, a burkolt célzás hatására pedig elzsibbadt a feje.

Jack totálisan idegen emberek előtt fogja taperolni. Morgannek hirtelen megduzzadtak a mellei, és nedvesség kúszott a lábai közé. Ez képtelenség. Nem szokta magát nyilvánosan mutogatni, Jack ősi lángja pedig nem kéne hogy felizgassa. Az egy dolog, hogy néha erről fantáziált, de valóra váltani az álmot… nos, az teljesen más sztori. Butaság lenne, különösen egy idegennel végigjátszani. Jack félbeszakította a gondolatait, ahogy végigsimította, majd megszorította a mellét. Morgan végül megfogta Jack csuklóját. – Nem hiszek neked. Nem kell ennyire közvetlenül taperolnod, hogy kijuttass. Jack keze megállt. – Kevesebb mint egy órát töltesz velem, és hirtelen profi testőrré válsz? – Ez nem játék. Az életemről van szó! – Pontosan – dörmögte Jack Morgan fülébe. – A helyi fazonok közül nem éppen a tisztességesnek mondhatók járják az éjszakát. Olyan nővel kell együtt lássanak, akiről eleve azt hiszik, hogy Alyssa. Ha hüledezel, és ellöksz minden egyes alkalommal, amikor hozzád érek, akkor rájönnek, hogy csaló vagy. És ha a merénylőd pénzt ajánlott némi információért cserébe valami gyanús nőről… akkor nagyon könnyen bemérhető célpont leszel. És könnyen kinyírható. Jack nem mondta ki, csak továbbgondolta a mondatot – akárcsak Morgan. – Nem léphetnék le valami csöves külsővel? Vagy apácának öltözve? Vagy legalább valami hasonlónak? – Pisztollyal a kezében vár rád egy pasas, és figyel. Az eszedbe sem jut, hogy ha apácaként kisétálsz egy sztriptízklubból, az nagyjából egyenlő azzal, hogy célkeresztet festesz a homlokodra? A francba is, Jacknek igaza volt. Morgan tudta, hogy át kell vennie a stafétát a merénylőtől. Ha megmenti az életét egy sztriptíztáncos ruhája, és hagyja, hogy egy jó svádájú fickó fogdossa néhány percig, akkor túléli azt az egyébként elég kínos helyzetet, hogy kizsigerelik az erkölcseit. Csak egy probléma volt: hogy Morgan nem cinkostársként, hanem nőként reagált a férfira. Jacknek elég volt belesuttognia néhány szót a fülébe, vagy elég volt csak ránéznie, hogy felforrósodjon tőle. A reakciója miatt támadó szégyenérzet pedig igencsak rövid volt, még a halál pillanatához képest is. Ha vége ennek a menetnek, soha többé nem kell Jack Cole-lal találkoznia, és soha nem kell azzal foglalkoznia, hogy Jack nagyon is tudja, miként kell őt felizgatni. Morgan mélyen beszívta a levegőt, majd hagyta kiszökni mellkasából. – Okos kislány – dicsérte meg Jack. Morgan érezte Jack éber tekintetét, és hogy úgy fordult, hogy melle a tenyerében

pihenhessen – döbbenetesen keménynek tűntek a kezében. Nyelt egyet. Jack keze körkörösen mozgott, lehelete perzselte Morgan nyakát. Az izgalom egyre csak fokozódott Morgan gyomrában, miközben lejjebb már olyan vágy feszítette, amit szíve szerint letagadott volna – de képtelen volt. Csak összeszorította a szemeit, miközben a mellei már-már lehetetlen módon megkeményedtek. Jack rányomta a hüvelykujját az ágaskodó bimbóra. Morgan úgy érezte, mintha elektromos áramot vezettek volna a gerincébe. Képtelen volt ellenállni. Előrehajolt, belenyomta a melleit Jack kezébe. – Jó kislány – morogta Jack Morgan fülébe, majd érzékeny nyakához dörzsölte az ajkait. Az izgalomtól Morgan ismét megfeszült, és sajgó lüktetés kelt életre a lábai közt. A szíve olyan összevissza vert, mintha tucatnyi ács kalapált volna a mellkasában. Összeszorította a combját. Jack egyik keze követte a másikat, forró ujjai cirógatták Morgan másik mellét. Morgan szemernyit sem mozdult, csak küzdött az ösztönei ellen. Nem akart beleremegni abba, ahogy a kéj kettős támadással döngette az érzékei kapuját. Kénytelen volt az ajkába harapni, hogy ne nyögjön fel. Vajon miért reagált így a teste egy idegen férfira, aki eleve olyan szexuális életet él, amire ő nemet mondana? Lényegtelenné vált a válasz, amikor Jack megcsípte a kemény bimbóit, és lassan, izzón, türelmesen tekergetni kezdte. A vágy beékelte magát Morgan alhasába, és megcélozta a lába közét. – Jack… – tiltakozott. – Pszt. Jól csinálod, cher. Rendben leszünk, amíg úgy játszol, mintha nem lennék idegen. Rendben? Ha Jack még egyszer ezt csinálja, ő elolvad a kezei közt. Jack viszont nem ismételt. A jobb kezével elengedte Morgan mellét, és lecsúsztatta a hasára, majd lejjebb, és még lejjebb, mígnem ujjai elérték a tanga nedves csipkéit, és rátaláltak duzzadt, éhes csiklójára. Morgan felsóhajtott, és rászorította a combját Jack kezére. Te jó ég! Morgan tudta, hogy Jack mindjárt megérzi, hogy mennyire nedves lett tőle. Nevetséges! Mindenki szeme láttára csak nem ér így hozzá! – Ezt ne csináld – figyelmeztette Jack, és kihúzta a kezét. – Elárulod magad, ha a tested feszült, és kínodban zihálsz. Nyugodj meg. – Ezt a részét kifelejthetjük – közölte erőltetett hangon Morgan. Jack gúnyosan felhördült. – Úgy beszélsz, mint valami kiscsaj, aki még sosem szaladt gyilkos elől. Az a fazon követett minket. Vagy ez már kiment a fejedből? – Nem ment ki. De nem vagyok kiscsaj.

– Nem? Akkor ne is reagálj úgy, mint egy kiscsaj. Kibaszottul meggyőzően kell alakítanunk, ha egy darabban akarunk kijutni innen. Vedd már észre, hogy próbálom megmenteni az életedet, és hogy nem akarom elodázni a benned lévő erkölcsi tartást. – És ez a viselkedés csak úgy egyszerűen elvonja majd az emberek figyelmét? – Nem New Orleans az egyetlen hely a világon, ahol hangos az éjszaka. A nap hamarosan eltűnik, és beindul a buli. Kilógunk a tömegből, cher, ha túl prűdnek látszunk. Jacknek valószínűleg igaza volt, és Morgan kénytelen volt bízni benne, ráadásul oka sem volt, hogy ne szavazzon neki bizalmat – eddig is Jacknek köszönhette, hogy életben maradt. – Sajnálom. Morgan érezte, ahogy Jack bólint egyet a háta mögött. – Tedd szét a lábadat. Hogy mi? De miért? Vajon miben sántikál? Morgan lemerevedett. Jack az előbb csak egy ujjal dörgölte a csiklóját, és már abba is tetőtől talpig beleremegett – mi lesz, ha az egész kezét használni akarja? Vajon kineveti, ha elélvez? Morgan közelebb érezte magához Jacket, mint amennyire egyáltalán lehetségesnek gondolta… – Egy pillanatig se hidd azt, hogy nem kötözlek ki csak azért, hogy megszokd az érintéseimet. Jack figyelmeztető morgása felizgatta Morgant, és friss, nedves hullám árasztotta el amúgy is duzzadt húsát. Te jó ég, mennyire kínos… ha Jack rájön, hogy miként reagál a fenyegetéseire. Morgan összerezzent. Jack meglepően erős mozdulattal beékelte csizmába bújtatott lábát Morgan csupasz combjai közé, és szétfeszítette. – Tedd a kezed a falra. A fejed felett. – Hogy mi? Morgan erőnek erejével próbálta összezárni a lábait, de Jack izmos combja ott feszült közöttük. Jack vajon érzi, ahogy a nedvek átszivárognak a tangáján, egyenesen az ő farmerjára? Gyengének vagy pusztán könnyelműnek találja őt? – Utoljára szólok – jelentette ki Jack –, tedd a kezed a falra, vagy ennél sokkal súlyosabb dolgok történhetnek. Súlyosabb? A dugást leszámítva eddig mégis mi maradt ki? Morgan teste ismét megremegett. – Nem figyelsz… mintha azt akarnád, hogy lekötözzelek. – Nem akarom. – Morgan hirtelen magasra, a feje fölé csúsztatta a karját a falon, de aligha volt biztos abban, hogy őszintén válaszolt. Primitív, ócska dolognak tartotta a lekötözést, olyan emberek kiváltságának, akik képtelenek

mit kezdeni a „normális” szexszel. Jacknek viszont csak néhány percre volt szüksége, hogy rávegye őt: nézzen szembe a saját vágyaival. – Mostantól egy utasításomat se kérdőjelezd meg. Azt csinálod, amit mondok. Ez nem a piac, itt szó sincs alkuról. Morgan független természetét sértették Jack szavai, az alhasa tájékát viszont aligha. – Arrogáns vagy. – És ez egy percre sem változik meg. Jobban teszed, ha követed a szabályokat, ellenkező esetben számolnod kell a következményekkel. Morgan rá akart rivallni Jackre. Szívesen letagadta volna, hogy pusztán az erejétől elcsábult, ám ezzel olyan csatába indult volna, amit idő híján most nem fejezhetnek be. Ha sértetlen büszkeséggel akar kijutni innen, akkor meg kell győznie Jacket, hogy készen áll, mehetnek, hülyét csinál a zaklatójából, és elhiteti az emberekkel, hogy mindennapos és nagyon is élvezetes dolog, ha Jack taperolja. – Megkapsz mindent, amit csak akarsz. A kezem a falon. Tisztában vagyok vele, hogy letapizol az emberek előtt, magamban tartom, hogy ez mennyire zavar, és hogy rosszul érzem magam tőle. De ezt most itt befejezhetnénk? – Még nem vagy kész. – Minden rendben lesz. – Szóval, ha ezt teszem… Jack keze ismét becsúszott a tanga alá, ujjai köröztek Morgan csiklójánál, mielőtt lejjebb csúsztak nedves nyílásához. Két ujjával mélyen belé hatolt. Jacknek a bal keze is lecsúszott Morgan hasán, és rátette a csiklójára. Morgan ösztönösen zihálni kezdett. – Még nem állsz készen – közölte Jack, és masszírozni kezdte Morgan csiklóját. Ujjai mélyen eltűntek Morgan puncijában, és olyan pontokra leltek, amikről Morgan eddig nem is tudta, hogy léteznek. Jack erősen dörzsölte Morgan csiklóját; lassú, kitartó cirógatásától zajosan keltek életre Morgan idegszálai. Az orgazmus úgy vágtatott felé, mint egy piros lámpákon is átrohanó autó, ami egyenesen száguld a szakadék széléhez. Puncija mohón és éhesen feszült Jack ujjai köré, teste könyörgött az élvezetért. Jack megint megharapta a nyakát, aztán hozzányomta a testét Morganhez, és nekidörgölte hatalmasra duzzadt farkát a fenékvájatának. Legalább nem csak rá hatott ez az egész – gondolta Morgan, miközben feje hátrahajlott Jack vállára. Izzadságcseppek borították el a testét, ahogy Jack ujjai folyamatosan dolgoztak benne, és játszottak a csiklójával; mellkasa pedig minden egyes levegővételtől fölemelkedett. Őrültség volt ez az egész. Komplett őrültség! Morgant megölte a vágyakozás. Mikor izgatta fel őt bármi is ilyen gyorsan? A kéj egyre csak áradt benne, mígnem érezte, ahogy teljesen

feltölti, és közel áll a robbanáshoz. Jack elengedte Morgant. Kihúzta a kezét a tanga alól, és rácsúsztatta a csípőjére. – Nem élvezhetsz el. Csak akkor élvezhetsz el, ha megengedem. Mielőtt visszafoghatta volna, nyöszörgés tört ki Morgan torkából. Jack megint megcsókolta Morgan nyakát, ajkait hozzádörzsölte, fogai csipkedték a bőrt. – Később még hálálkodni fogsz – mondta. Morgan el sem tudta képzelni, hogy Jack miért gondolja így. A teste kegyetlenül felajzott, tekeregtek a fejében a gondolatok. Jack maximálisan felizgatta. Ha hozzáérne mindenki szeme láttára, valószínűleg akkor is olyan erővel élvezne el, hogy elájulna. Jack ismét Morgan hasát dörgölte, majd a keze felcsúszott a mellére. Megszorította fájó mellbimbóit, ujjai között forgatta őket. Morgan belehajolt a kezébe, nekinyomta a fenekét Jack átható erekciójának, és megint beleharapott az ajkába, nehogy véletlenül felnyögjön. Jack nevetve hátralépett. – Ügyes. – Jack… – mondta Morgan, de nem akart könyörögni. Tényleg nem. De hogyan is figyelhetett volna a rossz fiúkra, amikor a teste olyan durván sóvárgott Jackért? – Már megint meg akarsz kérdőjelezni? Jack hangja elárulta, hogy ez egy nagyon-nagyon rossz ötlet. Na de félbehagyni, amit ennyire akart… az sem jobb. Morgan hátranézett. Jack vészjósló tekintete láttán a nyelve hegyén maradt az akadékoskodás. – Nem. – És ha… – Jack lenyúlt megint a tanga alá, és megdörzsölte Morga csiklóját – ezt csinálom… A kéj megint nyílként, frissen és vadul hasított Morganbe, mire felnyögött, és nekitolta a csípőjét Jacknek. Olyan közel, hogy… Jack ismét elhúzódott. – Tökéletes. Most már nem ugrasz odébb, ha hozzád érek. – Így hagysz? – Most éppen azért szólsz, hogy később kezdjek veled valamit? – Jack mély hangja ott morajlott Morgan fülében. Morgannek átsüvített a fején, hogy Jack szereti lekötözni a nőket, szereti birtokolni a testüket és a lelküket. De ő mégis mi a francot csinál? Hagyja, hogy Jack azt tegyen vele, amit akar. Bármit hagy neki… mindent… – Még a pokolban se kezdj. – Morgan hűvös lett, megpróbált elhúzódni Jacktől. – Rossz válasz. Imádom az ilyen kislányokat, mint amilyen te is vagy. Kívül kemények, belül viszont sikamlósak. Teljesen felizgat, ha arra gondolok, hogy megkúrlak, és közben teli torokból visítasz.

A francba vele, gondolta Morgan, de hát őt is izgatja! – Csak egy interjúalany vagy, ennél egy fokkal sem több. – És mindenkitől benedvesedsz, akivel csak szóba állsz? – gúnyolódott Jack. – Mész a francba! Jack fölnevetett, és széles tenyerével rávágott Morgan meztelen fenekére. – Öltözz fel. Morgant idegesítette, hogy Jack ennyire felizgatta. Beleharapott az ajkába, nehogy felnyögjön. Csak öltözz fel, és tűnj el innen. Azzal lezárod az egészet. Morgan beleerőltette magát egy szűk, lila bőrszoknyába, majd egy ehhez passzentos bőrfűzőbe, ami kihangsúlyozta keskeny derekát, és olyan magasra tolta a dekoltázsát, hogy gyakorlatilag két szikla állt ki a mellkasából. Mindvégig érezte magán Jack tekintetét; testét perzselte, átjárta a forró vágyakozás. Végül belepréselte a lábát egy hegyes orrú, fekete tűsarkú csizmába – teljesen ledöbbentette, hogy a lábbeli egész kényelmes volt. – Na, menjünk. Essünk túl rajta – bökte ki. Jack rápillantott. – Mindenre készen állsz, ami szembejöhet, ha kilépünk ezen az ajtón? – Letartóztatnának, ha nyilvánosan még ennél is tovább megyünk, szóval biztos, hogy a legrosszabbon már túl vagyok. Jack önelégülten mosolyogva kivezette Morgant az ajtón. – Gondolod?

3 Jack Morgan kezét szorítva ment lefelé a lépcsőn. Vissza kellett fogja magát, hogy szabad kezével ne megkeményedett farkát taperolja a nadrágjában. A francba, Morgannek köszönhetően szinte szétrobbant a cipzárja. Az Alyssa szobájában történt incidens után Jack úgy gondolta, már tud néhány megcáfolhatatlan dolgot Morganről. Először is: a teste vonzotta magához; a tekintete és az illata pedig mintha mind-mind érte nyúltak volna, és arra ösztökélték, hogy fokozatosan hálózza be őt, mígnem Morgan teljesen megadja magát neki. Másodszor: hihetetlen élmény lehet megdugni. A mellei formásak, a bimbói érzékenyek, a szája gyönyörű. A felismerés váratlanul csapott Jackbe: Morgant egyszerre kihívás és diadalmenet megszelídíteni. Harmadszor pedig: Morgan eszméletlenül alázatos volt, csak ezt nem akarta beismerni magának, miközben nagyon is sokatmondóan reagált. Benedvesedett, miközben szokta Jack érintéseit, és majdnem el is élvezett. Minden egyes esetben, amikor kötözéssel fenyegette, Morgan még nedvesebb lett. Jacknek meglepően sok önkontrollra volt szüksége, hogy megfékezze őt, akárcsak magát, hogy mélyre hatoljon a puncijába, és megdolgozza, míg Morgan el nem élvez. Persze ezeken kívül is rájött néhány dologra: Morgan nem pánikolt, és nem hagyta el magát, ha farkasszemet kellett nézzen a veszéllyel. Nyilván megrémült, de csak egy eszelős nem érezne legalább egy fikarcnyi ijedtséget, ha tudná, hogy egy őrült a fél országon át követte pusztán azért, hogy végezzen vele. Az már csak ráadás, hogy a fazon most is az ajtó mögött állt. De Morgan végül hallgatott Jack tervére, és szólt, ha nem értett egyet valamivel, sőt vissza is utasította, amikor Jack először felajánlotta a segítségét. Az utóbbiak pedig elég sokat elárultak róla, akárcsak arról, hogyan kell kezelni őt. Türelemre, kitartásra, gyengédségre volt szükség… és persze határozottságra. Végül pedig: Morgan Brandon Ross menyasszonya volt, és Jack úgy gondolta, hogy Morgan csak elpocsékolná az idejét arra az unalmas, idegbeteg faszkalapra. Brandon nem törődne Morgan afféle vágyaival, amikről lövése nincs, hogyan kell valóra váltani, Jack pedig a fél karját is feltenné rá, hogy Morgannek akad pár ilyen. Több tökösség, gyengédség és önuralom kell azok kielégítéséhez, mint ami Brandonnak van. Jack már majdhogynem sajnálta Morgant – hosszú távon tulajdonképpen szívességet tesz neki… Milyen kár, gondolta Jack, hogy ez sem fékezi meg őt, hogy kissé megkésve, de végre bosszút álljon azon a baromarcún, aki anno tönkrecseszte az életét. Az első feladat viszont: Morgant egy darabban kivinni a klubból. Amikor belökték az ajtaját a sztriptízrészlegnek, Jack átvonszolta Morgant egy függönyön.

Hirtelen leállt a dübörgő zene, és vad tapsvihar hallatszott. Egy hatalmasra plasztikázott vékony, barna hajú nő tekerte magát egy halom férfi előtt, akik papírpénzt gyömöszöltek falatnyi tangája alá. Morgan csak bámult, már-már neki volt kényelmetlen, hogy valaki ilyen szinten meztelen, és közben idegen emberek taperolják. Ez van. Jack ugyan már volt egy tucatnyi ilyen helyen, de ebben a pillanatban csak egy nőt akart, aki szolgálatkészen és mohón megtesz neki bármit… A vágyai közt távolról sem szerepelt egy merev farkakkal teli helyiség. Jack félrenézett a táncosról, a tömeget pásztázta. Ismerte a vevőkört, a mulatozók élvezkedni jöttek ide. A füstös helyiség túloldalán egy pasas állt fekete pulóverben. Csak nézelődött, ahelyett, hogy a táncost stírölte volna, aki éppen akkor sétált le a színpadról, és telibe mutogatta a fenekét a közönségnek. Néhány méterre a pasastól egy másik, öltönyös fazon bújt meg a sarokban. Éberen, a homlokát összeráncolva vizsgálta a terepet. Nem passzolt a képbe. A kabátján lévő dudor arra utalt, hogy egy vállra csatolható pisztolytáska van rajta, benne lőfegyver. A két férfi közül bármelyik lehetett Morgan támadója, de persze az is lehet, hogy egyik sem az. Jack tisztában volt vele, hogy tippelgetni most túl nagyvonalú ötlet, és hogy biztosra kell menniük. Olyan hanyagul, amennyire csak lehet, Morgan felé fordult, és hogy álcázza a hirtelen megállót, a tömeg közepén magához húzta, majd összevissza csókolta a nyakát. Morgan megfeszült. – Cher – figyelmeztette Jack. A körülöttük állók hallották a gyengéd szavakat, Morgan bólintásából pedig kiderült, hogy vette a lapot. Jack könyörtelenül próbálta ellazítani őt. – Látok néhány gyanús alakot – suttogott bele Morgan végtelenül puha nyakbőrébe. – Ismerős valaki? Morgan hezitált, Jack pedig kihasználta a pillanatnyi zavart, és beszippantotta Morgan málnaillatát, ajkait pedig nekidörgölte bűnre csábító, puha bőrének. – Képtelen vagyok gondolkodni, ha ezt csinálod – suttogta szigorúan Morgan. Jack lecsúsztatta a kezét Morgan gerince mentén, túl a feneke hajlatán – noha nem a szükség, pusztán a vágyai irányították a mozdulatot. A látványnak köszönhetően persze szeretőknek tűntek, akik már aligha bírnak magukkal. – Gondolkodnod kell. Morgan sisteregve káromkodott valamit, mire Jack szája mosolyra ferdült. Ha a szavai nem árulták volna el, hogy Morgan vonzódik hozzá, a nyaka jelzett helyettük is: érezni lehetett rajta egyre sebesebb pulzusát. Jack bosszúra vágyó énje, és persze a szexuális is, imádta tudni, hogy így hat rá, de közben tudta, hogy nem feledkezhet meg a közelben leselkedő fegyveres alakról. A seggfej túl okos volt ahhoz, hogy ott lőjön rájuk, ahol ennyien láthatják az arcát, de

a beteg állatnak szerencsére semmi oka nem volt azt hinni, hogy Morgan valójában nem Alyssa. – Nem látom. Túl nagy a füst, én meg túl alacsony vagyok. Mindkettő igaz. A francba! Jack átölelte Morgant, és a mellkasához emelte, de Morgan így is alig ért a válláig. Tényleg nagyon pici, gondolta Jack, de hát hatalmas népszerűsége könnyen feledtette apró termetét. Morgan sok mindenen ment keresztül az utóbbi órákban, Jack pedig csodálta határozott, elszánt viselkedését. – Takarodjunk innen. Végtére is elképzelhető, hogy a faszik közt ott lapul a fegyverrel felszerelt egyéni rémálmod. Morgan bólintott, de Jack érezte, hogy remeg. Hátrahúzódott, és a szemébe nézett. A vastag smink alatt csillogó kék szemek tisztán elárulták, hogy Morgan nagyon is tudja: vadásznak rá. A félelem és az elszántság egyszerre szorította nedves ajkait. De nem adta fel. Akárcsak Jack. – Nem hagyom, hogy bármi is történjék veled – nyugtatgatta Morgant. – Fogd meg a kezem, és mosolyogj. Most pedig kövess az ajtóhoz. Jack lassan lépdelt keresztül a tömegen, közben a helyiség túlsó végét vizsgálta. Megállt egy pillanatra, és kezet fogott valakivel, majd eltűrte, hogy néhány pasas hátba veregeti, akiket egyszer kimentett valami verekedésből – mindegyik azt gondolta, hogy Alyssát megfektetni egyenlő a mennyországgal. A két gyanús alak utánuk pillantott, ahogy közeledtek az ajtóhoz, az öltönyös tekintete Morganre ragadt. Jack titkon végignézte, ahogy a fazon méregeti Morgant, és a szemeit összeszűkítve gondolkozik. Ha futni kezdenek, azonnal elárulják magukat – már ha ez az a seggfej, aki zaklatja Morgant. Futás helyett Jack megragadta őt, és magához szorította. Morgan szeme tágra nyílt, ahogy arca Jack két tenyere közt pihent, és ajka ráomlott az ő ajkára. Morgan lágysága azonnal letaglózta Jacket. Érezte rajta, ahogy ellenkezve zihálni kezd, ahogy kényszeredetten próbál lenyugodni, és ahogy végül megadja magát. Szájának nyomására csak lassan… nagyon lassan nyílt meg. Morgan szégyenlős volt, tétovázott, csókjának pedig különös ízt adott az a finom bizonytalanság, ami egyre jobban izgatta Jacket, és amitől úgy állt a farka, mint egy árbocrúd. De mindez nem volt elég – sem ahhoz, hogy meggyőzzék a nyomukban lévő gyilkost, sem ahhoz, hogy csillapítsa azt az éhséget, ami durván felkavarta a zsigereit. Jack nem várhatott tovább. Valami hörgés tört fel a torkából, ahogy mélyre merült a csókban, Morgan lágy ajkai pedig még szélesebbre nyíltak. Jack a nyelve pusztító nyomásával tört be Morgan szájába.

Felnyögött, amikor Morgan nedves, csípős, fahéjas íze bevette ízlelőbimbóit, de érezte, hogy a félelem is átjárja ezt az érzéki pillanatot. Morgan csókja kísérletezőnek tűnt, és Jacknek túl lágy, túl finom volt egészen addig, mígnem Morgan felvette a ritmust, és nyelve kutatott az ő nyelve után. Morgan átkarolta Jack vállát, belekapaszkodott, és úgy döntötte a fejét, hogy szájuk tökéletesen összeérjen. Szorosan fogta Jacket, miközben Jack nyelve mélyen eltűnt az ajkai közt. A félelem íze tovatűnt róla. Morgan remegett, de ennek most semmi köze nem volt a rémülethez. Zihálva megadta magát, és teljesen megnyílt Jacknek, aki közben próbált elnyomni magában minden érzést, amit Morgan felfokozott reakciója okozott. Tudta, hogy később még tengernyi ideje lesz megdugni Morgant, hogy lesz ideje kiélvezni lágy, szemérmes mozdulatait, és persze ahhoz is, hogy kilökje Brandont a vőlegény szerepéből. De mindezt majd csak később. Jack befejezte a csókolózást. Megharapta Morgan alsó ajkát, majd kinyitotta a szemét, és észrevette az öltönyös pasast, ahogy néhány törzsvendéggel kokettál. Jack biztos volt benne, hogy Morgant kitakarta a züllött törzsvendégek látószögéből. Rohadtul bízott benne, hogy ezeknek a paliknak eszébe sem jut, hogy sosem látták őt ilyen elmélyülten csókolózni Alyssával. Mr. Öltöny a körülötte állókat hallgatta, majd megköszönt valamit. Csalódottság vetült az arcára. A farmeres, pulóveres alak közben eltűnt. – Azt hiszem, mehetünk – morogta Jack. – Tűnjünk innen. Jack megint megfogta Morgan kezét, és egyenesen kivezette a bejárati ajtón. Az utcán már pillanatok alatt elnyelte őket a járókelők tömege. Ha egyszer végre elmúlik a veszély, gondolta Jack, és már nem követik őket, akkor teljes mértékben Morganre koncentrálhat – na meg arra a raklapnyi pazar élményre, amivel a hatalmába kerítheti.

Jack néhány perc alatt elvezette Morgant a dzsipjéhez, amely egy sötét utcában parkolt. Morgan hezitált, úgy gondolta, Brandon nem örülne, ha maga mögött hagyná az autóját. Más választása viszont nem akadt. Jacknek igaza volt, szerinte az üldözője – ha már eddig követte – pont az autóját keresi majd utakon. Jack betessékelte Morgant a fénylő fekete dzsip anyósülésére. Csak egy vak nem vette volna észre, ahogy végigpásztázza Morgan kilátszó combját és Alyssa ribancos felsőjének köszönhetően látványos dekoltázsát. Túl sok minden látszott ki ebből a ruhából. Morgan egyik énje egy sátrat is magára dobott volna takarásképpen, a másik viszont igencsak lázba jött Jack tekintetétől. A vágy nyila egyenesen belefúródott még mindig sajgó csiklójába: felbátorodott, és pár centivel feljebb húzta a szoknyáját, majd kihívóan Jackre pillantott.

Sötét vágyai a stresszel és a bizonytalansággal egyszerre omlottak Morganre. Ilyen hirtelen mégis hogyan került zuhanó pályára az élete? Hogyan került egy idegen ember oltalma alá, akit már olyan szinten kívánt, hogy szégyellte magát miatta? – Ne bámulj – bökte ki Morgan. – Miért ne bámuljak? Jól nézel ki. – Úgy nézek ki, mint egy cafka. Jack a villámnál is gyorsabban Morganhez hajolt a vezetőülésről, és átvette a hatalmat az anyósülés felett. Áradt belőle az igazi, éjszakai alfa hím illata, és áradt belőle a veszély is. – Könnyednek tűnsz és szolgálatkésznek. Egyáltalán nem olyannak, mint aki árulja magát. – Egy és ugyanaz. – Nem, egyáltalán nem. Jack még egy hosszú pillanatig nem szólt egy szót sem. Visszahúzódott az ülésére, beindította a motort, és nekilódult a háromsávos útnak, mígnem elnyelte a sötétség. Délkelet felé haladtak, a folyó és a mocsár irányába. Átható tekintetét Jack még egyszer Morganre emelte, majd beszélni kezdett. – Amikor egy nő eladónak tűnik, akkor egy pasas megnézi a pénztárcáját. A könnyedség és a szolgálatkészség eleve felizgat egy férfit, de nekem már az egyik elég, hogy felforrjon a vérem. Most is olyan kemény vagyok, mint az állat. A sötét éj teljesen körbezárta őket. Morgan nyelt egyet. Megálljt parancsolt magának azok után, ahogy Jack ránézett a koromsötét autóban, de ha őszinte akart lenni, benedvesedett a tekintetétől. Jack vajon tudja, hogy még sosem öltözött fel ilyen kihívóan egyetlen férfinak sem? Hogy sosem volt erre semmilyen oka? – Ha az én nőm lennél – folytatta Jack rekedtesen, suttogva – , a nyilvánosság előtt elegánsan öltöznél. De amikor kettesben lennénk… – a homályos autóba beáramló holdfény megvillantotta Jack fehér fogsorát. Félrehúzódó ajka mintha kielégülést ígért volna –, … kevesebb ruhát adnék rád, mint ami most rajtad van. Még ennél is sokkal kevesebbet. Még az a használhatatlan csipkés bugyi sem volna rajtad. Morgan alig kapott levegőt. Esze ágában nem volt így felöltözni, de olcsónak, könnyűvérűnek kellett tűnjön. Mostanra viszont tisztában volt a testével és a nőiségéből fakadó hatalmával. Szexi lett, kívánatos és csábító. Hogyan történhetett mindez? Hogy volt rá egyáltalán bármi esély? – Ijesztően őszinte vagy. – Az vagyok – ismerte el Jack. – De mi értelme hazudni? – Nem tudom. Talán udvariasságból. – Jack felhorkant Morgan szavai hallatán. – Ez a bugyi például közel sem használhatatlan – folytatta Morgan. – Eltakarja a lényeget. – Pontosan így van. De miért ne akarnám látni a lényeget?

Morgannek tágra nyílt a szája. – Nem villantok bárkinek, akit az első szél fúj felém. – De ha az enyém lennél, akkor az is az enyém lenne, amit a szoknya most eltakar, és kizárólag én döntenék róla, hogy elrejted, vagy éppen megmutatod. Jack szavai teljesen sokkolták, de egyszerre fel is izgatták Morgant. Zihálni kezdett. – Ledöbbentél, cher? Márpedig a behódolás erről szól: abszolút lemondani az irányításról, és átadni a tested, a vágyaid és a titkaid a kéjúrnak. Jack hosszú percekig nem szólt egy szót sem, Morgan pedig elveszett az ábrándjaiban. Vajon egy domináns férfi tényleg megköveteli a partnerétől, hogy mutassa meg a testét, akár teljes valójában, bárkinek, bárhol és bármikor? Morgan fészkelődött az ülésben. Zavarta a gondolat, kizsákmányolónak tartotta, ám énje egy apró része mégis elég provokatívnak találta már a felvetést is, és határozottan hatással volt rá. Még úgy is, hogy eddig tiltott területnek tartotta. Nyilván megőrült, gondolta magában, noha az őrületet követte a kíváncsisága, és szabadjára is engedte az érdeklődését. Végtére is, éppen hogy a dominanciáról interjúvolta Jacket. Újságírói tisztességről van itt szó, semmi másról. – Önző és gonosz dolognak hangzik, amiről beszélsz. Mintha kihasználnál valakit anélkül, hogy figyelembe vennéd az érzéseit. – Kívülről így tűnhet. – Hogy érted azt, hogy kívülről? – Ahogy azt már a csetszobában is írtam. Egy jó kéjúr belelát az alattvalója lelkébe, és megad neki minden örömöt, amire vágyik. Számos alattvaló nincs is tisztában a legtitkosabb vágyaival. – Jack odafordult Morganhez, sötét tekintete mélyen a szemei közé hatolt. – Vagy szégyenkezik miatta, és tiltakozik, hogy beismerje őket. Jack egyenesen Morganhez intézte szavait, izzó tekintete elárulta, hogy róla beszélt. Morgan kapkodta a levegőt, szívverése felgyorsult, hasa és mellbimbói megfeszültek. – Tehát rákényszerítesz egy nőt, hogy olyan dolgokat tegyen, amiket te hiszel a titkos vágyainak, miközben ő magának sem akarja beismerni őket. – Bele kell egyeznie mindenbe, hogy ténylegesen kielégüljön. Nekem az a szerepem, hogy segítek neki. – És neked abban mi a buli, hogy a gondolataiban olvasol valakinek, és folyamatosan rá akarod beszélni, hogy tegyen meg új és szokatlan dolgokat…? – Olyan új dolgokat kell megtennie, amik annyira felizgatják, hogy teljesen átadja nekem az irányítást, és könyörögjön, hogy úgy dugjam meg, ahogy akarom, és ott, ahol akarom. Biztos vagyok benne, hogy látod ennek a nyilvánvaló hasznát. Ja, hát nehéz is a lényeget elfelejteni, gondolta Morgan. Be tudna úgy gerjedni, hogy így könyörögjön? Ha csak belegondolt, hogy Jack lekötözi, már érezte, milyen felajzott… akárcsak

attól, amikor bevillant az agyába, miként vonaglott a bárban a keze közt. A forróság perzselte a hasát… és még annál is lejjebb. Jack határozott érintései olyan gyorsan izgatták fel, hogy a kéjtől szinte szétdurrant a feje; csókja pedig elmosta a félelem, a hezitálás, a tömeg és az üldözője körül cikázó gondolatait. Morgannek kétsége nem volt afelől, hogy Jack rá tud venni egy nőt, hogy könyörögjön neki. Ha nem lesz elég óvatos, és nem tartja a távolságot, akkor könnyen válhat strigulává a noteszában, ám még ennél is rosszabb, ha Jack sikeresen felnyitja a lelkét, és feltárja azokat a rejtett ábrándokat, amiket eddig az agya sötét burkaiban rejtegetett. Eljött a témaváltás ideje, gondolta Morgan. – Köszönöm, hogy kihoztál Lafayette-ből. Valószínűleg bepánikolva rohangáltam volna, amikor a golyók röpködni kezdtek, magamtól pedig sosem lettem volna képes kitalálni ezt az álruhás tervet, amivel eltereltük a pasas figyelmét. – Ez a munkám, Morgan. – De most nem dolgoztál – Morgannek eszébe jutott, ahogy Jack keze végigszaladt a testén Alyssa hálójában, és gyanakvón rápillantott. – Szerintem többet tettél értem, mint amit a munkád megkövetel. – Gondolsz, amit akarsz. – Jack mosolya arról árulkodott, hogy Morgan szavai felvidították. – Általában azt teszem – Morgan összeszorította a fogait, és azt kívánta, bárcsak tudná, hogyan kell letörölni azt a fránya mosolyt Jack képéről. – Hová megyünk? – Tudok egy helyet. Az enyém, és biztonságos. Ott elbújhatunk, amíg kitalálunk valamit. Morgant zavarba hozta a gondolat, hogy néhány napig Jack közelében lesz. – Talán bérelnem kéne egy autót, és visszamenni Houstonba. Már így is… – A pasas gyorsan kapcsol, és a nyomodba ered. Nem hülye. Őrült, de nem hülye. Biztonságban akarsz lenni, vagy inkább a halált választod? Gondolom, az előbbi jobban érdekel. Az már csak ráadás, hogy időközben tanulhatsz egy keveset a dominanciáról és az alárendeltségről. Garantálom, hogy ezekután vérbeli profiként vezeted le a műsorod. – Kezdem átlátni, hogy miről szól ez a téma. – Cher… még a felszínt sem karcolod. – Nincs szükségem arra, hogy még egyszer hozzám érj. Jack mosolya a vajat is megolvasztotta volna. – Nyugodtan gondold ezt, de hidd el nekem, hogy én ezt jobban tudom. Szükséged van rám. Valahol mélyen pedig pontosan tudod ezt. A döbbenettől Morgannek leesett az álla. – Arrogáns faszkalap vagy. – Te alázatos vagy, én arrogáns. Látod, hogy máris milyen jól ismerjük egymást? Jack gúnyolódása dühítette Morgant.

– Nem vagyok aláz… Ennyi! Vigyél vissza Lafayette-be. Jack szórakozottan ránézett. – Vissza a pasid kocsijához? Amit a piti kis zaklatód már feltehetőleg célba vett a puskájával? Morgan beleharapott az ajkába. A francba! Miért kell, hogy Jacknek mindig igaza legyen? – Vagy a kapitányságon kéne kidobjalak? – gúnyolódott tovább Jack. – Mindig rém segítőkészek az ilyen zaklatós ügyekben. Morgan egy szót sem szólt, csak ökölbe szorította a kezét. Tudta, hogy Jacknek ismét igaza van. – Vagy talán megcsíphetsz egy gépet Los Angelesbe. Szerinted mennyi idő telik el, amíg a barom újfent a szemed közé próbál ereszteni egy golyót? De tényleg: te vágysz a halálra? – Nem. – Morgan hangja remegett a testében keringő dühtől. – Nincs egy off gomb a pofádon? Jack csak mosolygott. – Túl okos vagy ahhoz, hogy a saját szexualitásod helyett egy gyilkossal nézzél farkasszemet. Ugyanazt a kérdést teszem fel neked, amit az előtt, hogy a zaklatód megjelent: mitől félsz? – Nem beszélek veled erről. Jack úgy vonta meg a vállát, mint akit egyáltalán nem érdekel a válasz. – Oké, végtére is a te életedről van szó. Visszavigyelek Lafayette-be, vagy inkább a biztonságra és rám voksolsz? Morgan szerette volna megrángatni ezt a rohadékot, majd beleköpni az arcába és szó szerint lenyisszantani a golyóit. Azt akarta, hogy vigye vissza a kocsijához, hogy visszatűzhessen Houstonba, ahol messze jár Jack kötekedő megjegyzéseitől és erkölcstelen próbálkozásától. De hát a franc vigye el! Jacknek megint igaza volt. Odaállni a gyilkos elé azért, mert Jack felcsapta rajta a „szex bekapcs” gombot, totális ökörségnek hangzott. Morgan egy biztonságos helyet sem tudott, ahova mehetett volna, és – Brandon javaslata ellenére – nem hívhatja fel Ross szenátort sem. A pasas még a kisujját sem mozdítaná, hogy segítsen neki. – Veled megyek – sziszegte összeszorított fogain keresztül Morgan. – Jó kislány. Későre jár, és néhány óra autókázás vár ránk. Próbálj aludni egy keveset. Morgan nem volt benne biztos, hogy képes lesz aludni. Nem akart gyengének mutatkozni egy ilyen alak mellett, mint Jack, különösen addig nem, míg egy pszichopata van a nyomukban. – Jól vagyok. – Ez nem pusztán javaslat volt. Senki sem követ minket, hosszú kilométerek óta egyedül

megyünk. – Jack az útra nézett, aztán körbesandított, de egy fényszórót sem látott a távolban. – Biztonságban vagy, cher. Később is erősnek kell lenned. Már abban az esetben, ha nem ráztuk le végleg a zaklatódat. Morgan felsóhajtott, aztán idegenkedve Jackre pillantott. Már megint igaza volt. Morgan összefonta a karját, és rádőlt az utasoldali ablakra. Az autó ritmusa hamar álomba ringatta. Behunyta a szemét, és már aludt is. Két órával később Jack valami víz szélén megállította az autót, közvetlenül egy hajó előtt. Miután a támolygó Morgannel felmászott a fedélzetre, egy ideig lefelé haladtak a folyón. A mocsaras vidéken Jack evezővel irányította a csónakot, miközben amennyire csak tudta, a testével óvta a februári hűs levegőtől didergő Morgant, aki önkéntelenül is magához szorította őt. Jacknek már ettől szinte fájdalmasan állt a farka. Nem sokkal tíz óra előtt elérték a céljukat. Jack kikötötte a hajót, felkarolta a szunyókáló Morgant, és elindult vele egy sötét házikó felé. Lafayette-ben Jack még arra számított, hogy gyorsan el kell csábítania Morgant, és el kell édesgetnie egy hotelszobába ahhoz, hogy véghezvigye a bosszúját, de így sokkal jobb, hogy Morgan ott volt vele… Vagy éppen hogy rosszabb – gondolta magában. A merénylő tulajdonképpen segített neki, hogy idejussanak, Jack pedig eredetileg is ide akarta hozni Morgant, ám azt még a legvadabb álmában sem gondolta volna, hogy tényleg itt lesznek. Jack hazai terepen járt, és hosszú órákat szentelhetett a bosszúra, amit mostanra egyébként valami édes csörtének könyvelt el magában. Az őrült merénylőt persze így is képtelen volt kizárni a játékból, de itt legalább meg tudja tőle védeni Morgant. A pasas nyilvánvalóan elhatározta, hogy ha Morgan nem lehet az övé, akkor másé sem. Jack úgy gondolta, egyébként tartozik is annyival Morgannek, hogy megvédi, különösen azok után, hogy tisztán látszott: Morgan képtelen megvédeni magát. Kimerült, és átlépte a szívóssága határait. Jack már tudta, hogy Morgan bízik benne, hiszen a bizalom jelei látszottak rajta. A jelek pedig egyszerre állították fel Jack farkát, és egyszerre lágyították meg a lelkét. Miért is akarna harcolni az érzései ellen? Kedvelte Morgant, még így is, hogy a vőlegényét az utolsó porcikájáig gyűlölte. Morgan néha heves volt, néha pedig törékeny, egyszer éles eszű, máskor rászedhető. És hát Jack valamiért rohadtul ismerősnek érezte… mintha már látta volna valahol. Jack még akkor is a karjai közt tartotta őt, amikor benyomta a kulcsot a zárba, és belökte az ajtót. Az apró házikó csíkosra festett fala és fenyőpadlója eszébe juttatta a gyerekkorát, amikor a nagypapájával, Brice-szal pecázott. Ez a hely képtelen volt hibázni, ha régi emlékeket kellett feleleveníteni, noha Jacket megnevettették a nagyapja ódon családi históriái.

– Na, végre megjöttél. Jack összerezzent – de egy pillanattal később felismerte a hangot. – Baszki, vénember. Halálra akarsz rémiszteni pusztán azért, hogy visszaszerezd a kunyhót? Brice Jack felé legyintett. – Semmiért sem kéne ez a placc. Ósdi kis patkánylyuk. Jack tudta, hogy Brice már öreg ahhoz, hogy itt lakjon, hiszen még a legközelebbi kórház is messze volt, ha valami baj történne. – A hűtő tele van kajával, a biztonsági kamerákat pedig mind bekapcsoltam, és a generátor is pörög. De ésszel járasd. – Kösz mindent. Tudtam, hogy számíthatok rád. – E miatt a csaj miatt hívtál? Ki akarják nyírni? Üldözik? – Brice Morganre biccentett, akit Jack még mindig karjaiban tartott. – Aha. A szemeit összeszűkítve Brice közelebb lépett, és végigmérte Morgant. – Biztos vagy benne, hogy nem csak azért hoztad, hogy ágyba vidd? Cuki-muki kislány, de úgy öltözik, mint valami lotyó. – Ez álruha, nagyfater. Brice összeráncolta deresedő szemöldökét, erős vonásait beárnyékolta rosszalló tekintete. Jack magában mosolyogva megkerülte a nagyapját, és elindult a kunyhó félreeső hálószobája felé. Letette az ágyra Morgant, és lehajolt, hogy lehúzza róla a fekete csizmát. Ha a nagyapja nem lett volna ott, levett volna róla minden ruhát pusztán csak azért, hogy élvezkedjen a látványában… Brice pedig, miközben elítélné érte, a szemét Morganre vetné. A látvány pedig komoly károkat tehetne nyolcvankét éves ketyegőjében. – Még mindig előjönnek az álmaid? – kérdezte hirtelen Jacket a nagyapja. Jack forgatta a szemét. Átkozta már a napot, amikor visszatérő álmáról mesélt a nagyapjának. – Az álmok nem jelentenek semmit. – Gyermekem, ide figyelj. Te itt, a folyó mellett nőttél fel, bár a város és a hadsereg kicsit megrontott. Az átok –az átok. Ha folyamatosan egy vörös nőről álmodsz, és egyszer találkozol vele, akkor nagyon jól fogod tudni, hogy ő a szíved másik fele. Már megint itt tartunk, pedig ez szart sem jelent, gondolta Jack. Ha Brice pusztán annak reményében jön állandóan mindenféle legendákkal, hogy feloldozást nyerjen, amiért hatvan évvel ezelőtt elvett egy kiskorú lányt, akkor igenis álszent. Jack egyáltalán nem hitt abban, hogy egy hajnali fényben tündöklő, vörös, hosszú hajú nőt, akinek sosem látta az arcát, azt majd pont arra rendelt a sors, hogy az ő egyetlen szerelme legyen. Szó sem lehet róla. Jack

pusztán úgy gondolta, hogy legbelül arról fantáziál, hogy meg akar dugni egy vörös nőt. Ennyi. Nem több. – Mostanában egyetlenegy vörös nővel sem találkoztam, tehát a sztorid nem áll meg a lábán. Fogd fel, hogy az álmok semmit nem jelentenek. – Beszéld csak be magadnak, fiú. Egyszer csak itt lesz az a nő, és nem is kell sokat várni. Nem azt mondtad, hogy körülbelül öt hónappal ezelőtt is ezt álmodtad? Hat, de ki a franc számolta? Jack megvonta a vállát. – Ha a nő eljön, hiszel majd a legendákban – állította Brice. – Ahogy érzed, nagyfater. A vénember krákogott egyet. Tudta, hogy Jacket nem érdekli az a híres családi legenda, amit ő annyira szeretett. Az álmok… kell, hogy legyenek véletlen egybeesések. Jack szerint az álmok a magány melléktermékei, és Brice esetében az is benne van a pakliban, hogy régóta nem volt dolga nővel. – A vénember most fogja magát, és hazavonszolja fáradt testét, aztán ledől az ágyába. Kell még valami, fiú? – Minden pazar. Elleszünk. – Vigyázz a mi kis cuki-mukinkra. Jack felsóhajtott. – Nem az én cuki-mukim. Jacket valamiféle istenverte indokból idegesítette ez a vallomás. Valószínűleg azért, mert Morgan egy olyan faszkalapért epekedett, mint Brandon Ross. Brice nevetve lépett le. Jack még hallotta a kunyhó ajtajának csapódását, amikor visszatért a hálószobába. Világosságot csinált az olajlámpával, melynek enyhe fénye ott pislákolt Morganen. Úgy tűnt, mintha nem érezné jól magát. Forgott, motyogott álmában. Jack levette róla a csicsás fülbevalót – amit eddig észre sem vett –, és letette az éjjeliszekrény szélére. A lila bőrruha… bár nem ez Morgan stílusa, most mégis rajta maradt. Ha Jack megpróbálná levenni, szinte biztos, hogy a lány felébredne. Jack megvonta a vállát. Rájött, hogy mindössze egy dolgot tehet, hogy Morgan jól érezze magát. Gyengéden benyúlt a csillogó szőke paróka alá, és lecsatolta. Morgan ajkait megkönnyebbült, álmos sóhaj hagyta el, amikor Jack leemelte a parókát, majd odadobta a fülbevalók mellé az asztalra. Jack visszanézett, és összehúzta a szemöldökét. A lámpát Morgan feje fölé emelte. Ez nem lehet. Ez egyszerűen nem lehet! Ahogy a puha, sárgás fény ráomlott, képtelenség lett volna nem észrevenni Morgan csillogó, perzselően vörös tincseit.

4 Morgan egy számára ismeretlen szobában ébredt fel, melyet lappangva jártak át az árnyékok. A moszkitóháló lágyan borult a meleg, kopott ágyra. Egy ódivatú olajlámpa állt az éjjeliszekrényen, és homályosan bevilágította a helyiséget. Hol vagyok? – kérdezte magától. Morgan pislogva felült, az ágy nyikorgott alatta. Tekintete rosszallóvá változott, amikor észrevette a csípőjére feszülő lila bőrt. Lila bőr? Rajta? Bár nem volt annyira kényelmetlen, mégis zavarba jött, amikor meglátta saját magán. Mi a francért visel ilyet? Aztán eszébe jutott minden: ahogy a zaklatója lövöldözött, és ahogy Master J – vagy inkább Jack – kimenti a kávézóból. Aztán beugrott neki, ahogy izzó testét felfalják Jack szemei, és az is, ahogy végigvezeti rajta az ujjait. Alyssának még jár egy köszönet a sokkoló és szexi ruhákért. Mégiscsak ennek és Jack durva, határozott viselkedésének köszönhetően került ki élve Lafayette-ből. Egy puha, bézs színű paplan melegítette lábait. Fekete függöny lógott a szoba egyetlen ablakán, átsütött rajta a hold ezüstös fénye. Az ablak mellett egy öreg, masszív, cseresznyefából készült gardróbszekrény terpeszkedett a fal mellett. Morgan elfordította a fejét, és megvizsgálta az apró háló másik felét is. Az ajtó egy üres, sötét folyosóra nyílt, ahol ósdi parketta fénylett, közte és egy másik szekrény között pedig ott ült Jack. Félmeztelenül, kócosan, riadókészültségben – szemét Morganre szegezte. – Jó reggelt – mondta. Reggel? A holdfényes homályon át Jack tekintete szinte hozzáért Morganhez. Simogatta az arcát, végigpásztázta a száját, majd lesiklottak a nyakára és a bőrfűzővel felpolcolt melleire. Csak egy pillantás volt, de Morgan mégis mélyen belepirult. Jack ugyan csak két méterre ült tőle, de szexuális csábereje morajló hullámokban zúgott felé. Hirtelen minden eszébe jutott, amit Alyssa hálójában csináltak, és a lábai közé sűrű, szűnni nem akaró nyomás férkőzött. Morgan mindenre emlékezett – ahogy Jack közeledett felé, ahogy megcsókolta, ahogy megérintette, ahogy átvette felette az irányítást. És emlékezett varázslatos illatára és duruzsolására is, melyek mind-mind, egytől egyig felizgatták. Néhány óra alvás után pedig semmi sem változott. A kíváncsiság és a vágy felemésztette, miközben Jack kegyetlen, de forró, barna szemével bámult rá. A fájdalmas nyomástól megfeszült a teste, mégis úgy gondolta, hogy nem engedheti meg magának Jacket, és persze nem engedheti át magát neki. A tekintetét elfordítva vetett véget a szemkontaktusnak. Hogy Jack vagy ő mit érez – egyik sem számít. Csak a biztonságára és a műsorára koncentrálhat. Attól nem lesz jobb az adása, és nem nő az életben maradásra való esélye sem, hogy csorgatja a nyálát Jack kemény, férfiasságtól üvöltő váll- és mellizmai után, melyek eleve

arról árulkodnak, hogy a férfi nagyon is tudja használni az erejét, és hogy nagyon is tudna örömöt szerezni neki. – Hogy vagy? Minden rendben? – kérdezte Jack. – Jól vagyok – felelte Morgan. – Mennyi az idő? Jack megvonta a vállát, és kinézett az ablakon. – Kábé hajnali öt. Visszaaludhatsz. Itt vagyok, vigyázok rád. Morgan ismét Jackre szegezte a tekintetét. A tudat, hogy Jack vigyáz rá, tényleg meggyőzhetné arról, hogy megforduljon, és elmélyüljön álomországban, de Morgan tudta, hogy aligha kapna levegőt, miközben Jack stíröli. Lehetetlen így elaludni. Mi ez az egész ezzel a hapsival? – kérdezte magától. Rendben, elég fincsi muksó, de hát randizott már ő ezelőtt is jóképű faszikkal. Talán Jack tekintetéről van szó? Vagy arról, ahogy ránéz? Morgant pofonként csapta arcon a válasz. Jack erős férfi, akinek van önuralma. Körbelengi őt a hatalom és a nyugalom. Morgan mindig is letérdelt az erős férfiaknak. És eltérően az eddigi hapsiktól, Morgan tudta, hogy Jack tetőtől talpig igazi férfi. Az már csak ráadás, hogy Jacknek ott volt a kezében a legalapvetőbb hatalom, azaz a szexualitása. Nemcsak lekötöz egy nőt, hanem folyamatosan diktál neki. Abszolút mértékben irányítja a testét, az orgazmusait, sőt még a lelkét is. A gondolat sokkal jobban elvarázsolta Morgant, mint amennyire azt bölcsnek nevezhetné. Az ágy széle felé mozdult, hogy több legyen köztük a távolság. – Azt hiszem, felébredtem. Akarod az ágyat, hogy alhass egy kicsit? Fölkelhetek. – Maradj. Ez a két szótag belefúródott Morgan testébe. Parancsként hangzott, tiszta és egyszerű parancsként, ami igencsak felajzotta… miközben egyre csak zavartabb lett. Nem szerette, ha főnökösködtek vele – ha bárki főnökösködött vele. De Jack félvállról odavetett utasítása necces helyekre talált be, és kényelmetlenül, fájdalmasan súrolta Morgant. A francba vele! Elképzelhető, hogy csak úgy általában ilyen szexéhes, és az egésznek semmi köze Jackhez. Elvégre is, majdnem egy éve szakított Andrew-val. – Aludtam a székben – bökte ki Jack. – Az nem lehet túl kényelmes. Jack felnevetett. – Cher, drágám, menj csak el pár hónapnyi afganisztáni bevetésre, és ez a szék azonnal egy puccos szállóra emlékeztet. Morgan bólintott. Értette a célzást. – Ha már ébren vagy, lenne pár kérdésem. Először is: kérsz egy kávét? Morgan megborzongott.

– Nem iszom olyan undorító izét. Túl keserű. Jack fogsora fehéren villant. Morgannek úgy tűnt, hogy elmosolyodott. – A helyedben én ezt nem kiabálnám túl hangosan errefelé. A cajunok híresek a vaskos cikóriakávéjukról, és konkrétan szentségtörés, ha nem iszod meg. – Valószínűleg lesznek más dolgok is, amiért a pokolban égek. Kezdve onnan, hogy ötéves koromban az unokatestvérem G. I. Joe katonáit kikentem rózsaszín körömlakkal. Majd ezt a kávét is hozzáírom a listához. Jack rekedten fölnevetett. – Ez a festés, ez aljas. Az ördög személyre szabott cellával vár majd rád. Morgan bólintott, majd csend borult a szobára. A pillanatnyi viccelődés tovaveszett, és feszült némaság maradt a helyén. Morgan még mindig érezte magán Jack tekintetét. Most éppen a haját vizsgálta. Zavartan a válla mögé simított pár tincset. – Levetted rólam a parókát. Ez… vö… vörös – dadogta Morgan. – Úgy értem, hogy a hajam. Jack tétovázott. – Nem vártam volna. Jack tekintete megváltozott, mintha eltöprengett volna valamin. Morgan összeráncolta a szemöldökét. Jack mégis mit várt? Miért számított neki a hajszín? Talán csak a szőkéket szerette. Talán… de a szemei valami másról árulkodtak. – A csizmát is lekaptad rólam. – Úgy tűnt, hogy kényelmetlen. Morganben felfokozta a forró vágyakozást a gondolat, hogy Jack hozzáért, amíg ájultan aludt. Vajon valami intimebb környéken is megtapogatta? Vagy csak a fejét és a lábát? A kérdés még tovább korbácsolta a izgalmát, mintha lézersugárral hevítették volna a lábai közt. Fészkelődött, próbált kiutat keresni buja gondolataiból, de aligha talált. – Mit akarsz kérdezni? – A beszélgetés még oké, gondolta Morgan. Jóval biztonságosabb, mint némán bámulni egymást. Jack hirtelen kiegyenesítette görnyedt testét, majd előrehajolt, és a könyökével a térdére támaszkodott. – Kezdésként csak annyit, hogy eszedbe jut-e bárki, aki zaklathat, és meg akar ölni téged. Bumm. Ez elég direkt volt, Morgan mégsem lepődött meg. Elvégre ez volt a dolog lényege, és Morgan sejtette, hogy Jack elég lényegre törő fazon. – Őszintén szólva, senki nem jut eszembe. Kaptam már néhány furcsa rajongói levelet, de nem ennyire furcsákat. – Úgy tűnik, hogy ez a fazon elég jól ismer téged. Tudja, hogy te, a barátaid és a családod hol laknak, és azt is, hogy hová tudsz elszökni. – Jack szemei összeszűkültek. – Mesélj a

kapcsolataidról. – Mire gondolsz? – Az előző szeretőidről – Jack rekedtes hangon utasította válaszra Morgant, arca kemény vonásai mesterkéltek voltak. Morgan órákig tudta volna nézni őt, és egy percet sem unatkozott volna. Buja ábrándok ugyan az eszébe férkőznének, vagy akár össze is zavarodna, de hogy unatkozna… na hát azt elképzelni sem tudta. A francba már! Morgan tudta, hogy a gondolatait a biztonságára és a műsorára kell helyeznie, és nem az őt védelmező férfival kéne foglalkoznia. Megrázta a fejét. – Az előző szeretőm elhagyott, szóval kétlem, hogy hirtelen a fejébe vette volna, hogy hozzá tartozom. – És előtte? – vetette oda Jack. Morgan érezte, ahogy a nyakától indulva elönti az arcát a pír. – Egy ideig egy profi focistával randiztam, de amikor ez a zaklatósdi kezdetét vette, ő éppen úton volt, tehát fizikai képtelenség, hogy engem fotózgasson, és küldözgesse a képeket. Rövid ideig egy nagykövettel is találkozgattam, de ő éppen külföldön van, szóval ő sem lehet. Volt egy fiúm a főiskolán, de ő házas, és van egy kislánya. – És még? – És még mi? Jack arcvonásai megkeményedtek. – Kinek hagytad még, hogy megdugjon? Jack hangereje és szavai arról árulkodtak, hogy a kérdések oka nem szigorú „szakmai” érdeklődés. – Kezdesz rémisztően személyeskedő lenni. Arról nem is beszélve, hogy túl nyers vagy. – Csak hogy teljes képem legyen a gyanúsítható alakokról, és hogy ne pazaroljuk az időt. Válaszolj, cher. Az utasító hangnem visszatért, és Morgan páratlanul nehéznek találta, hogy vitába szálljon Jackkel. – Nincsen más. Sweeny nagykövettel le sem feküdtem. – Három múltbéli szerető? – kérdezte Jack, érezhetően kíváncsian. – Semmi több? Morgan azt feltételezte, hogy huszonöt évesen, ilyen érett korban mindössze három szeretővel a háta mögött különös nőnek tűnhet. De akkor sem fog minden egyes részletet elárulni a szexuális életéről, csak hogy eloszlassa Jack kíváncsiságát. Ennek az üzletnek a lényege pont az lenne, hogy összeraknak egy listát a gyanúsítottakról, ám a kutakodás mögött álló mély hanglejtésnek volt valami szexuális töltete, ami figyelmeztette, hogy „vigyázzon magára”.

Jack folyamatosan bámulta Morgant. Minden egyes pillantása korbácsként csapta meg, eszébe juttatta a csókját, az érintését, ahogy átvette felette az irányítást. Morgan teste úgy felforrósodott, mint egy előmelegített gázsütő. – Miért számít a szeretőim száma? – csattant fel Morgan. Tudta, hogy csak kitér a válasz elől. – Nem az lenne a legfontosabb, hogy ez a szörnyeteg ismeri a szokásaimat, a barátaimat, a családomat és a helyeket, ahova valószínűsíthetően mehetek? Jack megvonta a vállát. – Cher, nincs olyan élő férfi a földön, aki nem hajlandó ölni azért, hogy megszerezzen egy nőt, akire nagyon is áhítozik. De ha a nő menekül előle, és ezzel egyszerre szab gátat neki és a szexuális vágyainak…, akkor ijesztően könyörtelenné válhat. Morgan reszketve gondolt bele, hogy Jack szavai burkoltan arra céloztak, hogy ez több mindenkire is igaz lehet… és nem kizárólag a zaklatóra. Jack vajon saját magát is ebbe a csoportba sorolta? Morgan nem úgy képzelte el őt, mint akinek túl sok ürügy kell a könyörtelenséghez, ahogy azt sem látta maga előtt, hogy túl sok nő visszautasítaná. – Különösen veszélyes ez a pasas, ha már megízlelhette azt, amit most nem kap meg. Tudnom kell mindenről, hogy leellenőrizzem ezeket a fazonokat, aztán áttérünk a többi kérdésre. Csak ez a három szeretőd volt? – Igen. – Kellenek a neveik, néhány alapvető adatuk, a koruk, és ha megvan az utolsó címük, akkor az is. Aztán elkezdek utánuk járni. – Kellemetlenkedsz. – Nem. Vizsgálódom. Beszélj! Morgan felsóhajtott, és fészkelődni kezdett. Lenézett a kezére, majd az ölébe tette. – Sean Gardner… ő olyan egy-nyolcvan magas… talán. Vöröses haj, barna szem. Most olyan huszonnyolc éves lehet. Utoljára azt hallottam róla, hogy a feleségével és a gyerekével él San Diegóban. – Ő volt az első? Morgan bólintott. – Amikor másodéves voltam a főiskolán. – Mikor láttad utoljára? – Kábé négy évvel ezelőtt, amikor lediplomázott. Csak hat hónapig jártunk, vagy valami ilyesmi. Nem volt túl komoly. – De nekiadtad a szüzességedet, ugye? – Ezt már mondtam. – Miért pont neki? – Erre nem válaszolok. Ez már túl van a néven és egyéb adatokon.

– Rá kell jönnöm, hogy mi a motiváció, cher. Talán még mindig szűz kis csitriként gondol rád, és nem bírja elviselni a gondolatot, hogy a szép kis puncidat megosztottad valaki mással, miközben azt hiszi, hogy az övé. Morgan visszatartotta a zihálást. Nem szokott hozzá az efféle szavakhoz, egy vallásos anyuka mellett esélye sem volt rá. Sosem randizott még olyan férfival, aki mindenféle mentegetőzés nélkül beszélt így. Az anyja halálra sápadt volna, ha ezt végighallgatja… még annál is jobban, mint amikor megnézte a Turn Me On első adását. – Nem valószínű, hogy ő lesz az. Amikor szakítottunk, akkor arra bátorított, hogy jöjjek össze a szobatársával, aki eleve hatalmas baszógép volt. Higgy nekem, amikor azt mondom, hogy túllépett rajtam. Pont úgy, ahogy én is túlléptem rajta. Jack megvonta a vállát, de a mozdulatba egy kicsit az egész teste beleremegett. – Kettes számú férfi? – Brent Pherson. – Az a Brent Pherson, akit néhány éve megvett a Raiders? – Igen, az. Ha érdekelnek a méretei, menj fel a weboldalukra. Jacknek leesett az álla. – Hogy találkoztatok? – Egy médiapartin. Egy sportolókról szóló valóság-show-ban szerepelt, amit ugyanaz a csatorna sugárzott, mint a Turn Me Ont. Kétlem, hogy utánam kajtatna. Mi… szóval mi csak egy éjszakát töltöttünk együtt. Jack úgy húzta össze a homlokát, mint aki határozottan nem örül ennek. – Miért hagytad, hogy megdugjon? – Miért kell ezt így megkérdezni? – Ez történt, nem? Miért hagytad? Éreztél valamit iránta? Brent hegyomlás alak volt, csapatkapitány. Csendes, látszólag kontrollált és jóképű, Morgan pedig vonzódott hozzá. Egy éjszakát akart csak vele, hogy lássa, Brent mennyire tudja elveszteni a fejét. – Ehhez tényleg semmi közöd nincsen. Jack felállt, majd odament az ágyhoz, és Morgan fölé tornyosult. Morgan felnézett kockás hasára, erőtől üvöltő formás vállára. Ilyen közel tudni magához Jacket nem tett jót a mentális egészségének. Jack egyik része afrodiziákum volt, a másik része viszont szörnyeteg, Morgan pedig sokkal hevesebben reagált rá, mint kellett volna. – Ha azt akarod, hogy segítsek, akkor meg kell ismernem a múltadat. Nem szokatlan eset, hogy régebbi szeretők zaklatnak egy nőt. Ez a pasas tudja, hogy hol laksz, és ki áll közel hozzád, sőt ismerheti néhány barátodat, akiktől információhoz juthat. Ha visszafogott maradsz, és úgy kezelsz, mint valami kekeckedő kihallgatótisztet, akkor a zaklatód időt kap,

hogy levadásszon. Szeretnél meghalni? – Ha így lenne, akkor csak ültem volna Lafayette-ben, és hagytam volna, hogy céltáblának használjon. – Morgan megnyílt. – Gondolod, hogy követett minket? Láttál bárkit, aki követett volna minket az úton? – Nem. Nem hinném, hogy utánunk jöttek. A mocsár közepén döglődünk, és persze nem lehetetlen, de elég nehéz ránk találni. Nem engedheted meg magadnak, hogy alábecsülsz egy ilyen alakot. Jacknek igaza volt, az igazságtól pedig Morgannek összerándult a gyomra. – Tudom, hogy nem tehetem. – Remek. Akkor viszont együtt kell működnünk. A tartózkodásod viszont arra késztet, hogy a térdemre fektesselek, és elfenekeljelek. Morgannek nagyra nyílt a szája. – Hozzá nem érsz a fenekemhez! – Ne tiltakozz, cher. Három percen belül vörösre pofozom a seggedet. A vágy lángcsóvái életre keltek Morgan lábai közt. Rossz, rossz, rossz. Állítsd le magad! Morgan behunyta a szemét, kizárta fejéből az érzéseit, a vágyait, a buja kíváncsiságot és a sóvárgást. – Egy nyomulós köcsög vagy, tudtad? – Domináns férfi vagyok, akinek a kislányos játékaidnak köszönhetően lassan elfogy a türelme. Beszéltél Phersonnal az ominózus éjszaka óta? Morgan vérmérséklete még tovább emelkedett. – Néhányszor. Küldött virágot egy héttel azután, hogy együtt töltöttük az éjszakát. Párszor rám csörgött, ha visszajött a városba, de mivel semmilyen érdeklődést nem mutattam iránta, végül vette a lapot, és nem hívott többé. – Azóta semmi? Morgan megrázta a fejét, így Jack nem foglalkozott tovább a témával. – Ettől még nem zárom ki a körből. Hármas számú agglegény? – Andrew Cummings. Nagyjából olyan magas, mint te. Őszes, fekete haja van, sötét szeme, most töltötte be a harminckilencet. Tavaly ő volt a Turn Me On producere. Nem sokkal azután kezdtünk randevúzni, hogy Brenttel volt az az… incidens. Egy hónap találkozgatás után megkérte a kezem. – És mit mondtál? – Jack előrébb hajolt. Átvette a hatalmat Morgan intim szférája felett. – Hogy igen. Jóképű volt, művelt, szakmabeli. Intelligensnek és viccesnek tűnt. Miért ne bólintottam volna? Jack megrezzent. A szája, a válla és a hasizma is. – Mikor lett vége ennek a kapcsolatnak?

– Kábé tíz hónappal ezelőtt. – Mert…? Mert Andrew férfiúi énjét zavarta, hogy az ágyban nehézkesen mennek a dolgok. Andrew olyannyira megnyugtató és megértő férfi volt, hogy Morgan biztosra vette, hogy ő lesz az, aki mellett szabadjára engedheti a testét és a lelkét is. Andrew gyakran próbálkozott… de csak ritkán járt sikerrel. Végül rávette Morgant, hogy meséljen a legtitkosabb vágyairól, még azokról is, hogy benne lenne a kötözésben, és hogy uralkodnak rajta. Morgan azt gondolta, hogy segít nekik, ha feltárja a lelkét, és még a legtitkosabb ábrándját is elárulta Andrew-nak: hogy egyszerre két férfival bújjon ágyba. Valójában viszont egyik olyan vágyát sem váltotta valóra, melyek mélyen az agyában kavarogtak. Ezek mind csak álmok voltak…, és fölösleges volt elmondani Andrew-nak. Andrew később romlott nőnek nevezte, és néhány kevésbé hízelgő megjegyzést is tett rá, melyek belülről marcangolták, égették Morgant. Morgan végül visszaadta a jegygyűrűt, amit Andrew elvett, majd később lelépett a műsorból is. Azóta egyszer sem beszéltek. Morgan viszont semmit nem akart megosztani Jackkel ebből a történetből. – Egyszerűen nem működött – bújt ki a válaszadás alól. – Miért? – Mi… szóval nem volt olyan jó együtt, mint amennyire annak gondoltam. – Valamit rejtegetsz előlem – morogta Jack, és megszorította Morgan csuklóját. Morgan kirántotta a kezét Jack áramütésként ható érintéséből. – Pedig ez minden, amit elmondok neked. Elhagyott, én meg örültem, hogy elment. Mint azt már mondtam: kétlem, hogy most hirtelen vissza akarna kapni. – Amíg el nem mondod az igazságot, nem tehetek semmit. – Jack összefonta a karját. – Ez minden, amit tudnod kell. Jack arca borús lett, kifejezetten arról árulkodott, hogy nem ért egyet Morgannel. – Majd elválik – mondta, és hátrébb lépett. – Ki a houstoni „barátod”? Morgan úgy tett, mint aki nem hallotta az utolsó kérdést a szétment jegyességéről, majd vett egy mély levegőt, és megszólalt. – A neve Brandon Ross. Jack tágra nyitotta a száját. – Ő több mint egy barát? Morgan hezitált. Senki sem tudta, hogy ő és Brandon együtt vannak. A titoktartás Ross szenátor és az ő anyja évekkel ezelőtti megállapodásának a részét képezte, és Ross dupla csövű sörétessel eredne a nyomába, ha kiszivárogtatná az igazságot. Brandonnal egyébként együtt találták ki ezt az eljegyzéses mellébeszélést akkor, amikor nála maradt. Ha most is a „gyűrűre” hivatkozik, talán lehűti az egyre perzselőbb izzást közte és Jack között.

– Igen. Ő a vőlegényem. A jelenlegi. Jack arca dühös lett. – Most éppen hol van? – Néhány hétre elhagyta az országot. – Amíg valami leszanált pszichopata céltáblának használja a fejedet. Remek fickónak tűnik. – Nem akart menni – védekezett Morgan –, a munkája… – Valami történt még azon kívül, hogy kaptad ezeket a képeket? Mondjuk, betört valaki a házadba? – Igen, és… – Morgan nyelt egyet, majd suttogni kezdett – …ráverte a farkát az ágyamra. Halálra rémültem, és leléptem Los Angelesből. Hirtelen könnyek égették a szemét, és elöntötték az arcát. Meglepődött. Azt hitte, ennél jobban képes tartani magát. A könnyek nem segítenek jelenlegi helyzetén, de a történet valódisága durván belemart a testébe. Jack egy szívdobbanásnyi idő alatt leült mellé, és minden harag eltűnt belőle. Kedvesen megsimogatta Morgan hátát, majd odahajolt hozzá, lágyan megsimította az arcát, és letörölte a könnycseppeket. Morgan csak bámult rá, hogy mennyire ellentétesen viselkedik az eddigiekhez képest. Gyengédség és könyörületesség áradt egy olyan férfiból, aki előtte kierőszakolta belőle az igazságot. Morgan már attól felizgult, hogy Jack megérintette az arcát. Felizgatta egy olyan férfi, aki lekötözi a nőit? – Jó döntés volt otthagyni Los Angelest, ahogy az is, hogy itt maradtál. Nem kérdés, hogy ez a pasas rögeszmés és veszélyes. Morgan szégyellte a könnyeit, és túlzottan is összezavarta Jack közelsége. Elfordította róla a tekintetét. – Utálok félni, és utálom, hogy valami felforgatja az életemet. Minél előbb túl leszünk ezen, annál jobb. – Megoldjuk – morogta Jack. – Ki tud arról, hogy hova mentél Los Angelesből? Morgan szemöldöke ráncosra gyűrődött, miközben megpróbált visszaemlékezni. – Reggie, a gyártási kolléga, és a szomszédom, aki a macskámra vigyáz. Aztán ott van még Sabrina, a műsor sminkese. De nem emlékszem mindenre. Homályos, hogy kinek mondhattam még… – Bárkit megőrjítene, ha egy hívatlan ember rejszolásának az eredményét találná az ágyán. Jack megfogta Morgan kezét, beszorította erős, bőrkeményedéses tenyerei közé, majd Morgan fölé emelkedett a homályos holdfényben. Jack olyannyira jól nézett ki, hogy látványa szinte égette Morgan szemét. Erős arcvonások, finoman húzódó száj, no meg a kétnapos borosta, ami egy valószínűleg gyönyörű arcot takart. Jacknek széles, izmos válla és kemény,

kockás hasa volt – bármelyik nő csorgatta volna utána a nyálát. Morgan arra vágyott, hogy Jack sugárzó ereje, érintései ne tudják kizökkenteni a gondolataiból, de ezt a lapot még nem osztották ki. Jack tekintete átjárta a testét, és részben ugyan biztonságérzetet adott, de részben emlékeztette arra, ami történt… Képtelen volt kiverni a fejéből Jack forró leheletét, ami végigsimított a nyakán, vagy a kezét, ahogy a melleit fogdosta, és az ujjait, melyek mélyre hatoltak benne, és majdnem elélvezett játékos mozgásuktól… no meg a pillanatot, ahogy Jack ajka hozzáért az övéhez. Előbb a túlélés, utána az élvezet. Jóval utána. De nem Jackkel. Morgan higgadt férfira vágyott, Jack pedig egyszerűen túl sok volt neki. Jelen életébe nem fért bele egy ilyen alak, még gondolnia sem szabad rá. Jack vonzereje végzetes volt, és ezt nem is rejtette véka alá. Az ősállat ott rejtőzött, közvetlenül a bőre alatt, és csak az önuralma és a tekintélye tartotta pórázon – meg némi udvariasság. Nincs az a nő, aki képes egy olyan férfival megbirkózni, mint Jack. Egy úthenger kifinomultsága lakozott benne, Morgan pedig tudta, hogy ha csak a legapróbb jelét adná, hogy kéjúrként felkeltette az érdeklődését, akkor Jack rátapadna tapasztalatlan testére, és gerincre vágná. Hát köszöni szépen, de nem kért belőle. Morgan abban reménykedett, hogy megálljt parancsolhat fülledt, kéjenc gondolatainak.

Csak munkakapcsolata lehet Jackkel, de Jack meg is akarja védeni őt. Itt kell benyomni a S TO P gombot, és arra koncentrálnia, hogy miként vigye előrébb a karrierjét, és nem azzal a vágyával kell törődnie, hogy megnedvesítse a punciját. De tudta, hogy Jack kicsoda-micsoda, és azt is, hogy mit akar egy nőtől. A kíváncsisága pedig lehet pont olyan erős, mint a vágyakozása, és egyik belső figyelmeztetés sem volt képes kioltani azt az izgatottságot, ami már mélyen beleszivárgott az ereibe. Morgan vett egy mély lélegzetet. Rendben. Végtére is Jack megadhatja az élvezetet is. Nyilván egy csomó más pasasnak is menne, csak hát dominancia és kötözés nélkül. Rémületes érzés volt, hogy már egy szimpla nézéssel vagy néhány keményen odavetett szóval, esetleg egy piszkos mosollyal Jack irányíthat egy nőt és egy női testet. Morgan tényleg nem találkozott még ilyen fickóval. Felsóhajtott, ahogy cikáztak a gondolatai. Semmi más nem számított, csak hogy Jack biztonságot nyújt, és erre hatalmas szüksége volt Morgannek. Biztosítékot akart, hogy nem végzi holtan valami csatornában, és hogy kimenekül abból a rémálomból, amivé gyakorlatilag egy éjszaka alatt változott az élete. Jack megszorította a kezét. – Reggel felhívom majd egy haveromat, akinek egy halom kapcsolata van az F BI -nál. Utánajár, hogy képes-e összeszedni valami anyagot, hogy elkezdjük a nyomozást. – Köszönöm. – Morgan reménykedett, hogy Jack és a haverja hamar végére jár az ügynek,

és képes lesz folytatnia az életét és a műsorát. – Miért nem próbálsz visszaaludni? Morgan hirtelen elmélyült a vágyai közt. Mintha csak futóhomokba süppedne, ami azzal fenyegeti, hogy megfojtja. – Eleget aludtam, és túlzottan ideges vagyok. Jack megfogott egy tincset Morgan hajából, majd megcirógatta, és összeráncolta a homlokát. Barna szemét Morganre szegezte. Nehéz lett köztük a levegő, fülledt, Morgan alig bírt lélegezni. Jackből sugárzott a forróság, a csontja közepéig hevítette Morgant. Fűszeres, izzadt, mocsári illata egy faltörő kos erejével csapta meg – a férfit teljesen átjárta a titokzatosság. A francba is! Morgan tisztában volt vele, hogy Jack férfi a javából… – Próbálj aludni, és próbáld meg kipihenni magad. – Jack Morganre mosolygott. – Sosem tudhatod, hogy mikor kell erősnek lenned.

Jack szitkozódva távozott a kunyhóból, kiszökött az ébredező hajnalba. Négy szerető, ebből kettő vőlegény, beleértve Brandont. Vajon mesélt róla a kis köcsög szenátorivadék Morgannek? Úgy tippelt, hogy nem. Amíg csak a bosszúról van szó, igenis jó hír, hogy Morgannek fogalma sincs róla, mégis kicsoda ő. Jacknek azon járt az esze, ahogy Morgan ott ült a gyóntatószéken, és felfalta kék szemével. A francba, de még sosem volt ilyen merevedése pusztán egy nő tekintetétől. Jack még mindig vágyott a jussára, de már nem csak bosszút akart állni. Piszkosul igaz, de Morgan elviselhetetlenül felizgatta. Egy szobában lenni vele, és nem megérinteni halvány, finom bőrét, nem megkóstolni fahéj ízű csókját és finom, hívogató punciját… Jacknek már a gondolattól felállt, de úgy, hogy a farkával lyukakat fúrt volna egy vasajtóba. Alig tudta visszatartani a türelmetlenségét, hogy odabilincselje Morgant az ágyhoz, és rávegye, hódoljon be neki. Jacket fölemésztette a vágy. Meg akarta csípni Morgan gyönyörű, hegyes mellbimbóit, és addig akart játszani a puncijával, míg Morgan nem könyörög egy kemény menetért. A nő majdnem áttolta őt a józan gondolkodás határain. Az életét is odaadta volna, hogy láthassa, Morgan mennyire képes az engedelmességre. Meg akarta ízlelni, és olyan mélyen belenyomni a farkát, hogy az életbe ne felejtse el őt. Jacknek vigyáznia kellett – baromság volt a bosszúnál többet belegondolni a történetbe. De akkor mégis miért képzelt bele többet? A kérdés olyannyira felzaklatta, mint valami idegesítő sláger, amit képtelen kiverni a fejéből. Sosem volt oda túlzottan a vörösekért és az alacsony nőkért sem, illetve az olyan csajokért, akiket már más pasas is birtokba vett. Morgan vajon

miért kötötte le? A nagyapja határozott megjegyzése visszhangzott a fejében. Ha folyamatosan egy vörös nőről álmodozol, és egyszer találkozol is vele, akkor tudni fogod, hogy ő a szíved másik fele . Mindig is úgy gondolta, hogy ez a családi „átok” komplett faszság, amit a rokonság félőrült, romantikára fogékony tagjai terjesztenek, de Jack szerint ők azért hittek mindebben, mert hinni akartak benne. Jack persze most sem hitt benne, de azt képtelen volt letagadni, hogy eddig még sosem reagált ilyen áthatóan egy nőre sem. Az előbbinél durvábbat káromkodott, és elment a ház bal oldala mellett. A mocsaras föld átáztatta a bakancsát. Nem kérdés, hogy elcsábította Morgant. Még egy vak is észrevette volna Morgan szemében a kíváncsiságot, ő pedig távolról sem volt vak. De valamit mégis érzett. Valamit, ami visszatartotta Morgant. Talán valami lappangó ragaszkodás Brandonhoz? Vagy pusztán félt, hogy ő, Jack uralkodna rajta, noha eleve kíváncsi és alázatos a természete? Több volt Morgan régi kapcsolataiban annál, mint amit elmondott neki, különösen a producerrel történt szakításában. Nem számított az ok, amiért Morgan visszafogta magát, hogy behódoljon neki. Jack úgy gondolta, úgyis legyőzi, aztán lekötözi Morgant, és a lány minden kívánságát mohón teljesíti. A lélegzete is elakad, amikor a szájába, a puncijába, majd a fenekébe nyomja a farkát. Olyan dolgokat ad meg neki, amiről az a dögunalom Brandon Ross még álmodni sem tud. De vajon ez elég ahhoz, hogy Morgan elhagyja Brandont? Jack megállt a hálószoba ablaknál, és benézett. Üres volt az ágy és a szoba is. A francba is, hogy ellenszegül a kérésének, hogy pihenje ki magát. Morgannek szüksége van egy erős férfira, aki elfenekeli, hogy tudja tartani a lépést. Már a gondolattól is viszketni kezdett a tenyere, de félrelökte a perzselő ötletet. Az utolsó harminc percben, amikor Morgant nézte alvás közben, árbocrúdként merevedő farka rájött, hogy nem járt szerencsével. A vér szétáradt a testében, de az agyáig nem jutott el. Kellett szerezzen Morgannek néhány ruhát. Lehetőleg valami flanelt, és háromszor akkora méretet, mint ami jó rá. Ha azt nézi, hogy Morgan túl hosszasan parádézik körülötte lila bőrben és tűsarkú csizmában, akkor előbb akarja eszeveszetten megdöngetni, mint megvédeni. No persze, a döngetés sem maradhat el – emlékeztette magát Jack –, de még nem jött el az ideje. Csak akkor, ha Morgant biztonságban tudja. Csak akkor, amikor elnyeri még jobban a bizalmát, és kitalálja, hogyan tudja a végletekig felizgatni. Jack tudta, hogy kénytelen mindezt végigcsinálni, ha azt akarja, hogy Morgan teljesen behódoljon neki. Tovább sétálgatott, levette az övcsipeszéről a telefonját, és felhívta Brice-t. Úgy gondolta, hogy megkéri a nagyapját, hogy szedjen össze neki pár dolgot. Hat csengés

után káromkodva bontotta a vonalat. A vén faszinger valószínűleg a „fiúkkal” kávézott a helyi étteremben. Verték a blattot, és megoldották a világ összes problémáját. Szar ügy, hogy képtelen meggyőzni Brice-t, hogy vegyen egy üzenetrögzítőt vagy egy mobiltelefont. Majd később újra hívja… ami azt jelenti, hogy még várnia kell, amíg eltakarja Morgan csábos formáit. Jack megállt a kunyhó hátuljánál. A folyó zúgását hallgatta, és nézte, ahogy az aligátorok belecaplatnak, majd eltűnnek a sötét víztükör alatt. A tücskök már az utolsó nótájukat ciripelték. A hajnal megérkezett, a pára sűrűn lógott a februári hidegben. Ez a hely mindig is magát a békét jelentette Jacknek, de ma nem így volt. Pár hónappal ezelőtt, amikor Brice nekiadta a kunyhót, néhány dolgot megváltoztatott és felújított, hogy a sajátjává varázsolja. Jack számára az otthon fogalmához ez a hely állt a legközelebb, és ritkán hozott ide bárkit is. Akart, de… ezt a házat inkább elrejtette az alattvalóitól, és még a legközelebbi barátaitól is. Morgant vajon miért hozta ide azonnal? Nem kellett sokáig kutatni a válasz után. Jack felnézett a biztonsági kamerákra, amiket a fák és az eresz alá rejtett – jónak tűntek, működtek, a kunyhó mögötti területre fokuszáltak. Aztán tovább menetelt, ellépdelt az apró ház sarka mellett. Pislákoló sárgás fény áradt a fürdőszoba ablakán át. Morgan ezek szerint rátalált a gyertyákra. A spalettát viszont képtelen volt teljesen becsukni, a megtört fa nem fedte be teljesen az ablakot. Jack csendben odasettenkedett az apró üvegtáblához. Tudta jól, hogy nem kéne benéznie, de Morgannel kapcsolatban nem habozott sokáig. Még közelebb férkőzött, és belesett a szűk fürdőszobába. Gőz áramlott ki egy ósdi, öntöttvas kádból. Morgan beletette az egyik kezét a csapból folyó vízbe. Úgy látszott, tetszik neki a víz hőmérséklete, merthogy bedugaszolta a kádat, és hátralépett. A kezét rátette Alyssa kihívó bőrfűzőjének a legfelső gombjára, majd megnyomta a hüvelykujjával, és kikapcsolta. Azt követte a második gomb. Dekoltázsa lágy, körkörös formája és a fekete melltartó egy része mintha csak azért kandikált volna ki alóla, hogy személyesen Jacket kínozza. Jack mellkasán és hátán megjelentek az izzadtságcseppek. A farka – amit határozottan a gatyájában akart tartani – pillanatok alatt megtelt vérrel, és feszesen szalutált Morgan látványa előtt. A látvány pedig egyre csak jobb lett. A harmadik gomb, ami közel esett Morgan ágyékához, szintén kipattant, majd a negyedik is. Jack képtelen volt tovább lélegezni. Morgan kihámozta magát a ruhából, és rátette a polcra. Jack tekintete rátapadt a lány karcsú derekára és kerek melleire, miközben Morgan a háta mögé nyúlt, hogy kikapcsolja a szűk miniszoknyát is. Morgan csábítóan megcsavarodott, szexin meghajlott, és letolta magáról a szoknyát formás

csípőjén és feszes combjai mentén. Amikor újra felállt, és félretette a szoknyát, Jacket mindössze két dolog zavarta, hogy teljesen elmerüljön Morgan csábos testének látványában: a csipkés melltartó, ami egyébként sem rejtette el a kemény bimbókat, és a falatnyi tanga. A francba: van esélye harmincegy évesen halálos szívrohamot kapni? Jack tudta, hogy most kéne odébbállnia, és kizárólag a védelemre és a túlélésre fokuszálni, amíg Morgan nincs teljes biztonságban. Ne fixírozd azt a nőt, akiről eltervezted, hogy egyszer megfekteted… – mondta magának. Brandon csak így ismerheti meg azt a fájdalmat és dühöt, amit akkor érez egy férfi, ha tudja, hogy a nője készségesen megadta magát egy másik fasznak. Könnyű volt azt mondani, hogy „takarodj Morgan bűvköréből” – na de megtenni az első lépést… Jackből még a szándék is hiányzott, hogy megpróbálja. Erőtlenül mélyre szívta a levegőt, és bámulta, ahogy Morgan a háta mögé nyúlt, hogy kikapcsolja csipkés melltartóját. A mozdulat előrenyomta a melleit, kihangsúlyozta kerek, feszes formájukat és azokat a gyönyörű mellbimbókat, amikre Jack annyira áhítozott. Egy pillanattal később meglátta őket. Morgan gyönyörű mellei csúcsán a telt, lágy, duzzadt és rózsaszín bimbók a mennyország apró darabjaként úgy hívták magukhoz Jacket, akárcsak a pislákolva táncoló, sárgás gyertyafény az éjszakában. Jack megszorította az ablakpárkányt, és remegve kifújta a levegőt. A következő tíz percben vajon feledésbe merül a gondolat, hogy megdöngesse? Mielőtt még megválaszolhatta volna ezt a kérdést, Morgan lecsúsztatta magáról a tangát és félredobta, feltárva Jack előtt a legutolsó titkát. Pazar látvány volt. Az apró, foltnyi szőrpamacs is égetően vörös színben pompázott. Jack akkorra már pontosan tudta, hogy mit érezhet egy bika, amikor valami vöröset lóbálnak a szeme előtt: dühöt, tüzet, izgatottságot. És hogy készen áll a rohamra. Torro! Jack a kunyhó oldalának támaszkodott, amikor Morgan belépett a kádba, elmerült a gőzölgő vízben, majd becsukta a szemét. A francba! Itt az ideje, hogy leállítsa magát! Nem kémkedhet úgy Morgan után, mint valami nyamvadék idegbajos, aki képtelen rádumálni egy nőt, hogy vesse le a ruháit. És hát le is áll… amint Morgan nem fröcsköli tovább a vizet a vállára, a melleire. A víz gyöngyökben patakzott Morgan selymes bőrén, ahogy csepegett le nedves mellbimbóiról. Jack szerette volna végigsimítani rajtuk a nyelvét. A nap feltűnt a horizonton, fényes sugarai miatt nehézkesebb volt belátni a fürdőbe. Ez egy jelzés, gondolta Jack, hogy itt az ideje nagyvonalúan abbahagyni a kukkolást, de Morgan az egyik hüvelykujját odahúzta kemény bimbójához, ajkai pedig halkan sóhajtva nyíltak szét. Bassza meg magát a nagyvonalúság!

Jack közelebb lépett az ablakhoz, hogy jobban lásson. Morgan mellei imádták a vizet és a hűvös levegőt. Feszesre keményedtek, és sötétes árnyalatban pompáztak. Beledőlt a kád hátuljába, és felsóhajtott, majd kivette a kezét a vízből, és megfogta a melleit. Egy pillanattal később Jack ledöbbent – Morgan lassan, de határozottan végighúzta a hüvelykujját az ágaskodó bimbókon, és felnyögött. Egy hordónyi friss vér ömlött Jack farkába, és még hatalmasabbra nőtt. Meg fog őrülni, szinte biztos, hogy megőrül. Jack családjában senkinek nem volt soha semmilyen agybaja, de mire Morgan végez a fürdéssel, neki már papírja is lesz róla. Jacknek elakadt a lélegzete, amikor Morgan megcsípte a mellbimbóit, és olyan keményen megdörzsölte a hüvelyk és a többi ujja közé szorítva, amit Jack aligha képzelt volna róla. Először az egyiket, aztán a másikat, végül mindkettőt – apró ujjai vadul dolgoztak az érzékeny testrészen. Hátravetette a fejét, a háta meghajlott, nedves ajkait szétnyitotta. Morgan úgy festett, mint egy kéjistennő… mint a legmenőbb spiné, akit ágyba lehet vinni! Jack a szíve szerint becsörtetett volna a házba, kirántotta volna Morgan nedves testét a kádból, és belemártotta volna acélosan álló farkát, de közben piszkosul kíváncsi volt, hogy mi lesz Morgan következő lépése. Ahogy Morgan bimbói elsötétültek és megduzzadtak a dédelgetéstől, ő egyre mélyebben süppedt a kádba, és csak nedves, kívánatos mellcsúcsa állt ki a vízből. Megemelte a jobb lábát, a sarkát a kád szélére tette, a bal térdét felhúzta, és szélesre tárta a combját. Jack nem látta Morgan punciját, mert a víz alatt volt, de a vörös szőrzet halványan kivillant a felszínen, és elfedte a nedves, takaros, duzzadt, mindenre készen álló rózsaszín húst. Ha Morgan az övé lenne, gondolta Jack, akkor folyamatosan meztelen, nedves és izgatott lenne, ő pedig ébredés után azzal múlatná az időt, hogy nyalogatja a mellbimbóit. Amíg Morgan reggelizne, egyszerűen felfalná őt. Aztán lezuhanyoznának, és közben Morgan tövig bekapná a farkát. Teljesen torokra venné. Jack utána bekeményítene, és a végső tűréshatáráig kényszerítené Morgan testét. Egy négyzetcentimétert sem hagyna rajta érintetlenül. Nem létezik olyan, amit ne tenne meg vele, és ne tenne meg neki csak azért, hogy hallja, ahogy a torka mélyéről feltör a kéjes sikoly. Morgan kizökkentette Jacket az ábrándozásból, amikor a melléről a hasán keresztül lecsúsztatta a kezét a lábai közé. Elkezdte simogatni magát. Ó, a francba… Ha Jack eddig nem vesztette volna el az eszét, akkor az éppen most gyulladt meg – akárcsak a teste. Jack lenyúlt fájó farkához, egyenesen bedugta a kezét a farmerjába, és közelebb állt az ablakhoz. Az arca majdnem az üvegnek nyomódott. Morgan becsukta a szemét, egyik keze lassú keringőbe kezdett a lábai közt, míg a másikkal még még mindig kemény mellbimbóit

csipkedte. A lassú keringő viszont hamar vad táncba váltott. A víz fröcskölt a kádban, eláztatta Morgan vállára lógó, finom tincseit. A csípője megemelkedett. Jacket megrázta Morgan vörös, nedves, széttárt húsának látványa. A vágy gyűlt az alhasában, ki akart szabadulni, és meg akarta kaparintani Morgant, aki eközben megemelte a mellkasát is, majd lihegve, zihálva visszazuhant a kádba. Keze mozgása gyorsabb lett, szűkült a bejárt kör, mélyen pirosas ajkai csendes sóhajjal nyíltak szét. Összeszorította a szemét. Jack közelebb lépett az ablakhoz, hogy még többet lásson. Feszülten, idegesen megmarkolta a párkányt, lihegése körkörös párafoltokat hagyott az ablakon. Morgan lábai megmerevedtek, háta ívesen meghajlott, és beleharapott az ajkába, hogy ne sikítson fel, amikor az orgazmus hosszú, reszkető érzése végigsöpört a testén. Vadul dörzsölte a csiklóját, kitartotta az orgazmust, akárcsak Jack pokoljárását. Lihegett, fészkelődött, csapkodta magát a kezéhez, el akarta juttatni magát a következő orgazmusig, ami pillanatokkal később meg is érkezett, és úgy zúdult rá, mint egy hatalmas árhullám. Felsikított, képtelen volt tovább visszatartani a hangját. A kéjes hang epekedő villámként sújtott Jackre. Isten mentse meg Morgant. Isten mentse meg mindkettejüket. Nem létezett olyan földi erő, ami őt visszatarthatná tőle. A terveit már baszhatja, a következményeit pedig dettó. Meg fogja döngetni, gondolta magában. Most fogja megdöngetni. Ahogy Morgan elért a csúcsra, a teste meghajlott, az arca elvörösödött, majd kinyitotta a szemét. Pillantása pedig találkozott Jack tekintetével.

5 Ó, te jó ég! Morgan kiszökkent a fürdőkádból, majd remegő kézzel felkapott egy törölközőt, és maga köré tekerte, hogy a lehető legtöbbet eltakarja meztelen testéből. Jack meglátta őt – és végignézett mindent, amit a kádban csinált! Morgan újra az ablak felé fordult, meg akart győződni róla, hogy Jackben talán volt annyi illem, hogy eltűnjön és visszavonuljon azok után, hogy kukkolósdit játszott. Csakhogy Jack még mindig ott állt, és a szeme se rebbent. Hatalmas mellkasa feszesen megemelkedett, amikor beszívta a levegőt, és lassan engedett le, amikor kifújta. De ami még ennél is rosszabb: izzó, csábító tekintettel bámult Morganre. Jacket teljesen átitatta a szexualitás, és abszolút hiányzott belőle a bocsánatkérés. Szemei elárulták, hogy mennyire felizgult, és hogy mennyire piszkosul akarja Morgant. Ennyi. Morgan próbálta elnyomni a combjai közti lüktetést, de az egyre inkább életre kelt. Összeszorította a szemét, ahogy a testét elnyelő érzések ellen küzdött. Vágy és düh vágtatott keresztül a gyomrán, fej-fej mellett haladtak, az önsanyargatás a nyakukban lihegve robogott mögöttük. Elsőként a düh ért célba. Csessze meg Jack! Lehet, hogy megmentette az életét, de ez nem jogosítja fel arra, hogy betörjön az intim szférájába, és meglesse őt, csináljon bármit is magával, ami izgathatja Jacket. Arrogáns! Primitív! Durva! Jack olyan, mint a legtöbb férfi. Az a híres O’ Malley-temperamentum – amiről az anyja állandóan mesélt – pillanatok alatt felforrt Morgan ereiben, és jóval a higgadtság határértéke felett bugyogott. Az ablakon túlról Jack dühösen végigmérte Morgant, mire ő megpördült, kiment a fürdőszobából, és végigsietett a folyosón, egyenesen az amerikai konyhás nappaliba, a kunyhó bejáratához…, de még mielőtt odaért volna, az ajtó kinyílt. Jack csendesen lépett be. Lerítt róla, hogy dühös. Olyan szinten feszítette az indulat, hogy még egy kés is visszapattant volna a bőréről. Halk kattanással becsukta az ajtót, amit szinte teljesen elnyomott Morgan nedves lábainak dobogása. – A jó kurva anyádat! – üvöltötte Morgan, ahogy dübögött Jack felé. Alig harminc centire voltak egymástól. – Hogy merted ezt? Azt hitted, nem veszem észre, vagy hogy hidegen hagy? Vagy azt gondoltad, hogy… – Elég – Jack nem emelte fel a hangját, de még így is olyan ereje volt, mintha korbácsként hasítana Morganbe. – Menj a…

– Morgan – Jack figyelmeztető hangon, feszült arccal szólalt meg. Morgan megijedt. Megszorította a testét takaró törölközőt, dühében pedig csak kapkodta a levegőt. Jack hangja betöltötte a szobát. Szavai parancsként égtek a szemében. Jack dühös volt rá? Na ne már! Mielőtt még Morgan elküldhette volna a francba, Jack megszólalt. – Nem volt jogom, hogy meglesselek, cher. Azért mentem ki, hogy ellenőrizzem a biztonsági kamerákat. Nem zártad be teljesen a spalettát, és képtelen voltam máshova nézni. Sajnálom. Bocsánatkérés? Ez az lett volna? Semmi vita, semmi védekezés? Morgan dühe elillant – sokkal gyorsabban, mint ahogy szerette volna. A francba is, de nehéz tajtékzó dühvel gondolni valakire, aki éppen arra kéri, hogy bocsásson meg neki, és még annál is nehezebb dühösen méregetni egy olyan férfit, akinek olyannyira tetszetős a látványa, hogy kővé dermed tőle. Na de ő mégis egy O’Malley – gondolta magában –, aki nem adja fel a harcot. – Nincs ehhez jogod! Én, én… most tiszta kínban vagyok. Jack közelebb lépett. – A tested miatt? Vagy mert olyan nő vagy, akinek vannak vágyai? – Mert leskelődtek utánam! Képtelen vagyok elhinni, hogy te csak álltál ott, és úgy bámultál rám, mintha valami ingyenes szex-show sztárja lennék. – Egyetértek. Házigazdaként ez aligha illendő viselkedés. – Jack szeme őszintén csillogott, ám a kimúlhatatlan vágy is ott vibrált benne. – De egy valamit ismerj el: felizgat a tudat, hogy néztelek, és hogy képtelen voltam levenni rólad a szemem. – Szó nincs erről. – Morgan nem akarta megadni Jacknek az élvezetet, hogy igennel felel, noha szavai hallatán nedvesség öntötte el a lábai közét. – Azok a perzselő kék szemet azt mondják, hogy igen, cher. – Szemüveget kéne hordanod. Azt hitted, hogy nekem teljesen oké, hogy egy szimpla fürdőből kukkulófesztivált szervezel? Vagy hogy nekem abszolút rendben van ez, és azt mondom, hogy „tudom, hogy csak tegnap ismerkedtünk meg, de nyugodtan kémkedj utánam egyes intim pillanataimban”? – Csak meg akartam bizonyosodni róla, hogy milyen gyönyörű vagy. – Jack előrehajolt. – Ha az enyém lennél, eszedbe sem jutna az önkielégítés, cher. – Jack félrehúzta a száját. – Na persze imádnám egyszer-egyszer végignézni, ahogy magadat kényezteted, de pusztán a látvány kedvéért. Morgan megkockáztatta, hogy egy pillanatra lejjebb engedi a tekintetét, és nem tudta nem észrevenni a Jack nadrágját feszítő kőkemény erekciót. Érezte magán, ahogy elpirul, és ahogy megint belehasít a fájdalom a combjaiba. Nem! Kellett neki az indulat, hogy felpumpálja

forrongó dühét. De ehelyett túlzottan is tisztában volt vele, hogy Jack ott állt előtte, amire csak rátett egy lapáttal, hogy félig meztelenül. De őt legalább úgy-ahogy takarta valami. Morgan veszélyes terepre tévedt, különösen, hogy Jack szemében izzott a tűz, hogy akarja őt… csakhogy az ő teste is izzott Jackért. Morgan hátralépett egyet. – Maradj ott. Jack halk, parancsoló hangja vibrált Morgan idegszálain, és felkavarta a gondolatait. Azt gondolta, hogy nem kell rá hallgatnia, és nem köteles majdnem meztelenül állni előtte, és nem kell követnie az utasításait. Sőt! Sokkal jobban teszi, ha nemet mond… – Menj a fenébe. Nem vagyok bölcsődés. Meg irányítható robot sem – vágott vissza Morgan, és még egy lépést hátrébb húzódott. Jack utánanyúlt. Menekülj! – parancsolta magának Morgan, de közben Jack gyengéden átkarolta a derekát, és így már érezte acélos, forró testét. „Maradj ott.” Jack hangjában volt valami, amitől Morgan képtelen volt nem hallgatni rá. De vajon mi? Talán, hogy Jackben minden bűn testet öltött, amit valaha is meg akart kóstolni, amire magához nyúlt a sötétben, az ágyán fekve. Jack lassan engedte el Morgant, és nyugodt léptekkel elhaladt mellette. A vállát finoman hozzádörgölte, amitől Morgan szíve kalapálni kezdett, a karja pedig libabőrös lett. Tudni sem akarta, hogy a mellbimbóival mi lehet, de érezte, hogy sajognak. Jack megállt Morgan mögött, forró lehelete csiklandozta a nyaka és a válla hajlatán lévő érzékeny pontot, a teste melegsége átsugárzott Morgan hátán és a lábán. Morgan beszívta a levegőt. Atyaég, mennyire közel áll hozzá. Túl közel ahhoz, hogy ne vegyen róla tudomást, és túl közel ahhoz, hogy letagadja, mindez milyen hatással van rá. A sajgó érzés a lábai közt újabb magasságokba tört, mintha pár perccel ezelőtt még nem érte volna el a tetőpontot. A válla fölött Morgan óvatosan hátranézett. Jack úgy állt ott, mint aki vár. Mintha tudná, hogy mi lesz Morgan következő lépése. A pillantásuk találkozott, és Morgan észrevette a Jack szemében lángoló tüzet, ahogy követeli őt. Csupán egy leheletnyire állt tőle, szó szerint fölé tornyosult. Jack meg fog érinteni – gondolta Morgan. Áramütésként csapott belé a boldogság, még ha a világ hülyéjének érezte is magát ettől. Hirtelen elrántotta a fejét, a bejárati ajtóra nézett, és megszorította a magára csavart törölközőt. Jack egy szót sem szólt, de Morgan érezte magán a tekintetét, ahogy nedves bőrét fixírozza, ahogy figyeli gyors, árulkodó lélegzését.

Most mi? A marakodás két perc alatt vált izgató huzakodássá. Még most kell innen elhúzni, ha nem akarja, hogy Jack lépjen. – Meséld csak el, hogy miért kellett neked annyira az az orgazmus – morogta Jack Morgan fülébe. Nem mondhatja meg neki, azzal csak megerősítené, amit úgyis tud: hogy a deviáns, kontrollálhatatlan énje vágyik rá, és hogy a szimpla újságírói kíváncsiságon túl igenis érzi, hogy mit kaphat tőle. – Jack, ehhez tényleg semmi közöd nincsen… – Ne hívj Jacknek, amikor kettesben vagyunk. Jack azt akarta, hogy Morgan megint uramnak nevezze. Morgan megijedt, de nem mozdult. A gondolatait és a szívét egyszerre rohanta le a bizonytalanság és az izgalom. Érezte, hogy… Jack szavai a hatalmába kerítik. Kemény parancsai elértek valamit odabent, és felnyitották a vágyait elzáró gátat. Mi lenne, ha feladná a harcot, és beadná a derekát? Jack veszélyesnek tűnik, gondolta Morgan. Rossz döntés, ha megadja magát neki, és annak, amit képvisel, és persze annak, amit ő egyáltalán nem kéne akarjon. Ha igent mond, még egy sikamlós réteget ken arra a csúszdára, ami egyenesen a pokolba vezet. – Mi lenne, ha inkább baromarcúnak neveznélek? Találóan hangzik. – Morgan próbált gúnyos lenni, és megfordult, hogy szembenézzen Jackkel. – Ne játszd nekem az uraságot. Morgan indulatos választ várt, valami morgó utasítást. De nem jött. Jack egy leheletnyivel közelebb lépett Morganhez, és már csak egy puszta suttogás választotta el őt Jack őrjöngő, forró testétől. – Nem kell kínosan érezned magad a vágyaid miatt. – Nem is érzem magam annak. Nevezz nyugodtan visszafogottnak, de igenis zavar, ha közönségem van, miközben elélvezek – vetette oda Morgan. – Ez nem igaz – mondta lágyan Jack. Morgan nyelt egyet. Próbálta kikerülni Jack csábító pillantását, de közben lerohanta ízigvérig férfias illata, ami sűrű volt, mint a cajun ételek, és olyan masszívan kavargott, mint a körülöttük lévő mocsár. Morgan hátrébb lépett. – Azt gondolod, hogy ismersz engem? – Tudok néhány dolgot rólad. Tudom, hogy zavarban vagy a szexualitásod miatt, mivel olyan vágyaid vannak, amiket még magadnak sem akarsz beismerni. Látom a szemedben, hogy epedezel azért, hogy lekötözzenek, és uralkodjanak rajtad… – Szart se látsz! Én nem vagyok amolyan romlott nő! – Nem, te tényleg nem vagy az. És mindenki komplett hülye, aki így gondolja.

Jack megint Morgan után nyúlt. Elszántság sugárzott vad, feszes arcáról. Morgan nem akarta tudni, hogy pontosan mi lehet, amit olyan elszántan akar csinálni, de úrrá lett rajta a pánik, és félrelökte Jack kezét. Próbált hátrálni, de nekiment az ajtónak. Jack nyugodt, lassú léptekkel közeledett felé… mint egy biztosra menő, higgadt vadász. Le kell lépnem, gondolta Morgan. Le kell lépnem. Most. Morgan balról próbálta megkerülni Jacket, de erős karját Jack az ajtónak támasztotta, és elvágta a menekülőutat. Ugyanezt a taktikát alkalmazta a jobb karjával is, így Morgan abba az irányba is képtelen volt elmozdulni. Jack előrébb hajolt, egyik kezét pont Morgan feje mellé tolta az ajtón. Morgan képtelen volt ránézni. Ahogy Jack teste hozzádörgölőzött, úgy érezte, hogy fellobbantja benne a vágy kegyetlen szikráit, amik már így is égették a testét. Ez a rövid érintkezés is elég volt, hogy Morgan petárdaként robbanjon. – Nézz rám – Jack hátrébb hajolt, hogy legalább egy szusszanásnyi hely legyen köztük. Morgan érezte, hogy valami legbelül azt akarja, hogy engedelmeskedjen neki. Jack sima, öblös hangja, megspékelve azzal a francia dallamossággal, na meg az a határozott parancs… egyszerűen vonzotta. A megadás gondolatától megfeszült a gyomra… A vágy fölemésztette a csiklóját. A pasas maga volt a hatalmas ellentmondás. Egy agresszív oltalmazó. Egy nőket megkötöző férfi, aki mindent elkövet azért, hogy ő biztonságban legyen. De mindez összezavarta Morgant. Jack személye eleve összezavarta. Morgan végül fölemelte viharos tekintetét. – Mi a francot akarsz te tőlem? – kérdezte Jacktől. – Őszinteséget. – Nem, te nem azt akarod. Azt akarod, hogy bedőljek neked, szélesre tárjam a lábam, mint valami jellegtelen kretén, és megadjam neked azt, amit… vagy inkább bármit, amit akarsz. Valami félmosoly tűnt fel Jack szája szélén. – Félig igazad van. Azt akarom, hogy beadd a derekad, cher. Azt akarom, hogy tárd szét a lábad, amikor azt mondom neked. De nem azért, mert jellegtelen vagy, hanem azért, mert nem vagy az. – Jack közelebb lépett, és megint Morganhez dörgölte a testét. A mosoly elillant az arcáról. – Azt akarom, hogy a végletekig vágyjál rám. Magam alatt akarom érezni a tüzed, a függetlenséged és a pimaszságodat. Meg akarom mutatni neked, amire titkon vágysz…, és hogy az mennyire jó dolog lehet. Morgan nyelt egyet, aztán kinyílt a szája. Szeretett volna megszólalni. Mégis mit kéne erre mondania? Mit mondjon egy nő egy férfinak, aki bele akarja diktálni az összes olyan szexuális álmát, amit mindig is elutasított? – Nem gondolom, hogy… – Túl sokat gondolkozol, pedig nem kéne. Azon jár az eszed, hogy félsz tőlem. Próbálj

inkább azon agyalni, hogy miként szerezhetek örömet neked. Ó, de hát ezekre már gondolt. Jack az egyik kezét elhúzta az ajtótól. Az ujjait végighúzta Morgan nyakán, majd a vállán… és egyre lejjebb ereszkedett. Megcirógatta Morgan frottírral takart melleit, és megdörgölte, alig egy ujjnyival a mellbimbói alatt, melyek szinte könyörögtek az érintéséért.

Még a törölközőn keresztül is Morgan talpáig döfött Jack érintése. Forró bizsergés sercegett a testében, mint amikor bacont dobnak a felhevített olajra. Morgan lihegett. Érezte, ahogy Jack rászegezi sötét tekintetét. Képtelen volt másfelé nézni. Jack megismételte a mozdulatot. Aztán még egyszer. A kéj megfeszült mellbimbóitól indulva rohanta le Morgant, és végigszaladt a testén, egyenesen a puncijához. Morgan nekivágta a hátát az ajtónak, és felnyögött – képtelen volt csendben maradni. – Ez az. – Jack közelebb lépett Morganhez, és rátapasztotta az ajkait a nyakára, másik keze pedig követte az elsőt, és gyengéden kínozta Morgan másik mellbimbóját. Csak a vékony törölköző volt az ujjai és Morgan melle között. – Látni akarom azokat a gyönyörű bimbókat. Be kell vennem a számba, cher. Dobd le magadról a törölközőt. A vágy teljes gőzzel forrt Morgan ereiben, a józanság utolsó részecskéje valahonnan az agya leghátsó részéből sikoltott fel. Morgant még mindig kísértette a sztriptízklub emléke, ahogy Jack érintésének hatására hirtelen feltörő kéjmámor árasztotta el a testét. Az emlékek és Jack határozott utasításai elkábították, önuralma tovaszállt. Miért pont Jack az? Miért pont ő, azok közül a férfiak közül, akikre vágyott? És miért pont most, amikor valami eszement üldözi? Szóval: miért pont Jacket akarja? Talán azért, mert Jack megtestesítette minden éjszakai ábrándját, amitől képtelen volt aludni. Talán azért, mert Jack éppen lejjebb csúsztatta a kezét a törölközőn, ujjai cikáztak a hasán, túlröppentek a csípőjén, és mindeközben nekinyomta hatalmasra duzzadt farkát a testének. Jack és a benne dúló tesztoszteron kiűzte Morganból a félőrült zaklatója körül keringő gondolatokat. Morgan anyja mindig azt mondta, hogy „az életedről te döntesz, de a döntéseiddel együtt kell élned”. Vajon tudna úgy tovább élni, hogy kitér Jack Cole vonzereje elől, és hogy egyszer sem kóstol bele? Jack ráhajtotta a kezét Morgan fenékhajlatára, és tovább cirógatta – ujjai finoman játszadoztak vele. Morgant újabb adag bizsergés járta át. Jack ügyesen helyezte el a kezét, Morgan jól tudta, hogy ha belehajol az érintésébe, Jack markában lesz a feneke, de ha elhajol előle, akkor nekinyomja magát meredező farkának. Jack mégis hogy járhatna rosszul? Hogy képzeled ezt? – figyelmeztette Morgant valami halk hang a fejében. A következő pillanatban Jack Morgan fenékvájatát simogatta, de ezúttal egy kicsit

durvábban, mélyebben jártak az ujjai. Sötét, remegő izgalom kúszott fel Morgan gerincén, és gondolkodás nélkül felnyögött, ahogy belefeszült Jack kezébe. – Jó kislány – mordult Jack Morgan fülébe. Szavai visszalökték a remegést Morgan gerincén. A hüvelykujjával Jack olyan keményen játszott Morgan mellbimbójával, hogy Morgan érezte Jack összes bőrkeményedését. – Dobd le magadról a törölközőt, cher. Montre-moi ton joli corps. – Jack gyorsan lélegzett, hangja erőltetett volt, de még mindig uralkodott magán. – Fedd fel nekem a csinos kis tested. – Már láttad a testem, te kukkolókirály. – Mutasd – mordult rá Jack. Atyaég! A parancsoló hangnemtől lüktetni kezdett a Morgan lábai közt kígyózó fájdalom. Szót akart fogadni Jacknek… betegesen szót akart fogadni neki. Sistergő izgalom szaladt végig a testén, a vére forrt, a csiklója megduzzadt. Már az előző orgazmustól is csatakos volt, de érezte, ahogy legintimebb részében újra gyűlnek a nedvek – mintha azzal fenyegették volna, hogy túlcsordulnak. A Jackből áradó fűszeres, földszerű illat szertefoszlatta Morgan józan gondolkodását, a teste sóvárgott a férfi érintéseiért. Mégis mi lehet a legrosszabb, ha bedőlsz neki? – kérdezte egy hang Morgan fejében. Egyfelől: még több csalódottság és frusztráció, illetve még több visszautasítás és gúnyolódás. Másfelől viszont: egy tucatnyi cipőt kell felpróbálni, hogy a hozzáillőt megtalálja az ember. A szeretőkkel vajon ugyanez a képlet? Három talán kevés lesz. Morgan gondolatai zavarodottan kavarogtak. – Jack – mordult fel, valahol két bűnös tapintás között. – Beszéltem olyan emberekkel, akik a szexből élnek. Nem kellett nekem is abból élnem, hogy megcsináljam a műsort. – Felejtsd el a műsort. Kell neked, amit tőlem kaphatsz. Ne tagadd meg önmagad! – Nem tagadom meg magam. – Hülye! Morgan beleharapott az ajkába. Elpirult arca, kemény mellbimbói nyilvánvalóan cáfolták szavait. Jack az egyik kezébe szorította Morgan arcát. – Már megint hazudsz, és ezért olyan keményen elfenekellek, hogy egy hétig képtelen leszel a seggeden ülni. Meséld csak el nekem: miért küzdesz az ellen, amire valójában vágysz? – Ne nyúlj hozzám. – Morgan megpróbált kiszabadulni Jack fogásából, de ő szilárdan tartotta. – Cher, többet teszek annál, mint hogy csak hozzád érek. Sokkal többet. És minél tovább halogatod a választ, annál inkább ráveszlek, hogy könyörögj. Atyaég. Jack már pusztán a szavaival feltüzelte Morgant. Jack meg tudná csinálni, rá tudja venni őt, hogy könyörögjön. Morgannek már a gondolattól remegett a gerince.

– Rendben. De tudnod kell, hogy nem én vagyok a végzet asszonya, és hogy nem túlzottan érdekel a szex. Jack tolakodó arroganciáját ellágyította cajun sármja és bűnre csábító ajkai. Forró csókokat lehelt Morgan nyakára, megharapdálta a vállát. – Mindenre jól reagáltál, amit Lafayette-ben csináltam veled. Meglepetésként hatott, semmi több. Morgan túlzottan sokkos állapotban volt, hogy igazán reagáljon. Először akarta, de aztán legyőzte az önbizalomhiánya, a teste pedig bezárkózott. Mindemellett, kíváncsi Jack… életmódjára…, bár ez jóval többet követelt tőle, mint puszta képzelgést. Morgannek volt valami rossz érzése, hogy egy falat Jack Cole-ból olyan függővé teheti, mint egy drogost a heroin. – Nem igazán ismerjük egymást. Jack ujjai leomlottak Morgan válláról. Vágyakat és libabőrt hagytak maguk után. – Ahhoz eléggé ismerlek, hogy tudjam, mitől sikítasz. De nem ez parancsol megálljt neked. Jack megcsókolta Morgan vállát, majd az állát, és egyre csak haladt felfelé, a szájához. Morgan elolvadt ajkai érintése alatt… atyaég, de jó érzés volt. És az illata… volt benne valami, amivel teljesen leblokkolta az önuralmát? – Annyira nem kedveljük egymást – bökte ki Morgan keserveset sóhajtva, és kitért Jack csókja elől. A csókja elől, amit annyira piszkosul akart, hogy a zsigerei feszültek a vágytól. Jack megint elmosolyodott, fehér fogsora kivillant a szoba kora hajnali fényében. – Jelen pillanatban éppen eléggé kedvellek, cher. Már akkor eléggé kedveltelek, amikor először cseteltünk. Szeretem, hogy okos, bátor, energikus és szexi vagy. Pokolian szexi. Jack belesuttogott Morgan szájába, Morgan pedig érezte, hogy elszántsága az utolsó küzdelmeit vívja. Oké, hogy Jack Lafayette-ben megérintette a melleit, megsimogatta a csiklóját, és mélyen felnyúlt neki, na de a csókja: a csókja nagyon megmaradt benne, szinte kísértette őt. Olyan volt, mint a legfinomabb bor, amit bűnbe és bársonyba csomagoltak, majd megspékelték egy adag kéjjel… és a komplett csomag tiszta élvezetet ígért. Jack csókja olyan volt, mint valami filmelőzetes az erejéhez és az önuralmához. Morgan az akarata ellenére is Jack felé hajolt. Egy heves pillanatig azt gondolta, hogy Jack elhúzódik tőle. Ingerelni akarta, bármi áron lángra lobbantani. De Jack csak megfogta az arcát, és Morgan meglátta sötét tekintetét. – Az emléktől, ahogy a karomban tartottalak… egész éjjel állt tőle a farkam. Kész kínszenvedés volt nézni, ahogy alszol. Azon járt az eszem, hogy fekszem melletted az ágyon, aztán lehámozom rólad a ruhát, és felfalok mindent, amit a textil eltakart. A testedre akarom tenni a kezem, cher. A testedre akarom tenni a számat. Beléd akarok hatolni mélyen, teljesen. Azt akarom, hogy a nevemet üvöltsd, amikor elélvezel! Morgan nem kapott levegőt. Jack szavai nem pusztán felpörgették a libidóját. Úgy csaptak

belé, hogy majd szétrobbant a teste. A betűk egyenként, forrón döngették le a maradék eltökéltségét.

Jack

megfosztotta

a

levegőtől.

Hogy

érezhetett

így?

Egyáltalán:

megkóstolhatta? A vágy rettenetes satuja összeszorította áhítozó csiklóját. Nehezen tartotta vissza a vágyat, hogy újra elmenjen, és majdnem magához nyúlt. Mi van, ha Jack kezébe adja a gyeplőt? Mégis milyen lenne, ha most az egyszer átadná magát egy kéjúrnak? Morgan szaggatott sóhajjal kifújta a levegőt. A vágy úgy lobbant fel benne, mint az erdőtűz a süvítő szélben. Belülről égette, és irányíthatatlanul tombolt. Nedvesség csepegett végig a combján, és megnyalta száraz ajkait. A látványtól Jack vágya még tovább nőtt. – Azzal az édes kis rózsaszín nyelveddel fogsz hozzám érni, cher? Amíg néztelek alvás közben, elképzeltem, hogy térdelsz előttem, és a farkam benne van az érzéki kis szádban. Morgan a személyes élményeit tekintve kijelenthette: szinte semmit nem tudott az orális szexről. Az olvasás, vagy hogy beszélt róla csak azért, hogy felkészüljön a műsorára, nem készítette fel rá testileg. De abban a pillanatban, amikor egy olyan hegyomlásnyi ember állt előtte, mint Jack, aki ráadásul neki is nyomta magát, mindez lényegtelenné vált. Jack felspanolta a vágyat, hogy megízleljen minden bűnt: beleértve a farkát is. – Ááá, azt hiszem, tetszik neked az ötlet – morogta Jack. Lehelete csiklandozta Morgan bizsergő ajkait. – Azok a kék szemek mintha elsötétültek volna. És vajon mit szeretnél még? Tudom, hogy élvezed ezt a… Akárcsak az előbb, Jack megsimogatta Morgan mellbimbóját a törölközőn keresztül, de most fájdalmasan keményen, az ujjaival dörgölte. Morgan zihált, és nem tudta megállni, hogy ne dőljön Jack felé. – Érzékenyek a mellbimbóid. Addig szeretném szívni őket, amíg azt nem érzem, hogy megduzzadnak a nyelvem alatt. Tényleg? A kéjes ajánlat elkábította Morgant. – Ne merd megtenni! Nem mondtam igent neked – bökte ki Morgan, ahogy megpróbált a józan eszébe kapaszkodni. De a torkából feltörő brekegéstől nevetségessé vált a tiltakozása. Nem, nem, nem és nem! Lehet, hogy Jack olyan szinten felizgatta őt, hogy átlépte az elvei határait, de holnap… mégis mekkora összevisszaság őrlődne a fejében, ha most belemegy a játékba? Nem volt neki elég az üldözője? Azért ment bele a találkozóba, hogy megkönnyítse az interjút a Turn Me Onhoz, és nem azért, hogy találjon egy kéjúrt, aki éppen játékszert keres. – A tested már igent mondott, cher. Az akadozó légzésed. A légkalapácsként dübörgő pulzusod. A gyémántkemény mellbimbóid. – Jack hirtelen megtalálta a hajtást a törölközőn Morgan hasa alatt. Kettéhajtotta a részeket, és rátette forró tenyerét Morgan bőrére. A melegség fölserkentette Morgant, és közelebb lépett Jackhez. A mellkasuk összeért. Jack szája

egy leheletnyire volt tőle, amikor a csípőjére tolta a kezét – aztán megindult lefelé. – Azt mondod, hogy nem, cher? Morgan hezitált. Ha még lenne esze, most azt üvöltené, hogy „nem!”, aztán kirántaná magát Jack karjaiból, visszamenetelne az öntöttvas kádhoz, teletöltené hideg vízzel, és elmerülne benne. De Jack ujjai ahhoz pont eléggé cirógatták körbe-körbe a hasát és a vénuszdomját, hogy elcsábuljon. Morgan összeszorította a combját, de ettől csak felerősödött a fájdalma, a kéj felkúszott a hasába, és szétáradt a combjaiban is. Kényelmetlenül érezte magát, amiért semmi más nem fedte a testét, csak egy vékony zöld törölköző. – Vagy inkább azt mondod, hogy igen? – kérdezte suttogva Jack. – Hagyod, hogy elmerüljenek benned az ujjaim és a nyelvem, és hagyod, hogy mélyen és keményen felszántsalak a farkammal? Te jó ég! Jack piszkos beszédstílusától egyre több buja gondolat ötlött Morgan eszébe… a velük felvillanó, lehengerlő képekkel együtt. Morgan hátravetette az ajtónak a fejét, és lehunyta a szemét. Igent akart mondani. Vágyakozott az után a tiltott élvezet után, amit soha nem kapott meg, és amiről tudta, hogy Jack megadhatja neki. Egyszer. Csak egyszer, suttogta egy hang a fejében. Mi bajom lehet belőle? Ha szerencsés, a zaklatójával kapcsolatos ügy hamarosan a múltba vész, utána pedig visszatér Los Angelesbe, és felveszi a Turn Me On következő évadját. Jack Cole csak egy forró emlék lesz, amit előkaphat hideg éjszakákon, és felmelegítheti magát vele. A képlet ennyire egyszerű. – Jack… – Akarsz valamit? – Jack hangja gúnyos volt. Ujjai mint valami szellemek, úgy suhantak át Morgan hasán és csípőjén. Táncoló, sötét szeme, játékos ajka kíméletlenül izgatta Morgant. Lőttek az ellenállásnak, gondolta Morgan, és válaszként megfogta Jack kezét, majd a vénuszdombjára tette. Jack keresztülhúzta forró ujját a duzzadt húson, körbetekerte a csiklóján egyszer… majd még egyszer… és még… Morgan zihált, rátámadt valami kényszeres érzés, hogy szélesebbre nyissa a lábait. – Ha akarsz valamit, cher, akkor dobd le magadról a törölközőt. Látni akarlak meztelenül. Mindenedet akarom. Morgan megálljt parancsolt a gondolatainak, nem akart tovább hezitálni. Tudta, hogy később bőven lesz erre ideje. Ledobta magáról a törölközőt, ami csendesen a földre hullott, és csupaszon hagyta libabőrös testét. Megborzongott. De nem azért, mert fázott. Jack tüzes szemekkel nézte az előtte álló nőt: Morgan agydurrantó örömöket ígért neki. – Alig várom, hogy olyan mélyre hatoljak benned, amit az életben nem nem felejtesz el.

Jack ajkai perzselő csókban tapadtak Morgan szájára, vagy éppen hogy nem. Ennél valami több történt: felfalta, felemésztette, birtokolta Morgant, mire Morgan megnyílt neki, és befogadta nyelve éhes tolakodását, mely csáberejének pusztító táncával adta át Jack fűszeres ízét és tüzes vágyait. Jack szenvedélye egyszerre volt olyan erős, mint a cayenne bors, és olyan édes, mint a méz. Különleges volt, részegítő. Morgan belenyögött Jack szájába, de Jack torkában eltűnt a vágyakozó hang… Jack keze leesett Morgan csípőjére, megszorította őt, jobb oldalát pedig nekinyomta farmerral takart álló farkának. Morganben egyre csak nőtt a vágy. Jack megint odanyomta magát, így kényszerítette Morgant, hogy megemelje a lábát, és rátekerje a csípőjére. A nő ellenvetés nélkül tárta fel neki neki a testét, Jack pedig megfogta a

combját, és nekiszorította saját csípőjének: így tökéletesen hozzáfért a csiklójához. Morgan megmarkolta Jack meztelen, acélos vállát, és addig csüngött rajta, míg el nem szédítette a vágyakozás. Volt már valaha ilyen szinten felizgulva? – kérdezte magától. Nem. Vágyott valamire is olyan mocskosul, hogy egyenesen megőrülne, ha Jack megfordulna, és csak úgy otthagyná? A válasz ismételten nem. Kín volt ez, ami egyszerre volt maga a gyönyör is. Jack tovább falta Morgant, gyengéden harapdálta az ajkát, nyelve hosszasan kavargott Morgan nyelve körül. A szája egyetlen részét sem hagyta figyelmen kívül. Morgan kétségbeesve nekidörgölte melleit Jack forró, sziklakemény mellkasának, majd átkarolta a nyakát, és még jobban belenyomta magát a csókjába. Amikor Jack elhúzta ajkait, Morgan ellenkezve rátapadt. Jack elemelte Morgan kezét magáról és intő tekintettel nekinyomta az ajtónak, mire a tekintetük összeért: Jack sötét szeme úgy perzselt a vágytól, mint aki felszólítja Morgant, hogy fogadja el, bármi is jön ezután. Morgan teste addigra túlzottan mohón vágyott Jackre, feje pedig Jack csáberejének köszönhetően túlzottan kavargott ahhoz, hogy egy pillanatig is tiltakozzon. Hogy Jack nem volt képes tökéletesen úrrá lenni magán, arról csak a mellkasából ki-be szökő levegő árulkodott. Jack az ajtóhoz nyomta Morgan fenekét, majd közelebb hajolt, és a farkát nekidörgölte Morgan csiklójának. De most valami teljesen új érzést is hozzákevert a mixhez: a száját Morgan mellbimbójára helyezte. Morgan türelmetlenül várta, hogy Jack még ennél is többet adjon neki. Azt akarta, hogy fájjon is. Jack határozott szívással kezdte, majd ingerlően nyalogatta a bimbókat. – Jack – Morgan hangja finom tiltakozással zümmögött. – Jack. – Tudod, hogy minek kell nevezz – figyelmeztette Jack, miközben csipkedte Morgan mellbimbóját. – Amíg el nem élvezel, addig nem akarom, hogy a nevem elhagyja az ajkaidat, cher. – Igen, uram – kántálta Morgan. Bármit megtett volna, hogy Jack ajkai újra rátapadjanak a

mellére. Jack jutalomként csípősen megszívta Morgan hegyes bimbóit. Először az egyiket, aztán a másikat, aztán oda-vissza, újra és újra. Morgan zihálva belemarkolt Jackbe, ahogy Jack forró nyelve kígyózott a mellein, és gyengéden harapdálta a kemény húst. Életében először Morgan érezte, ahogy a vér elárasztja és megduzzasztja a melleit. Jack még utoljára megnyalta Morgan keblét, majd hátrébb hajolt, hogy megvizsgálja eddigi munkáját. – Nagyon szép. Mindig úgy kéne csinálnom, hogy ilyen legyen: enyhén lágy, rózsaszín és meredező, mint ami várakozik a következő érintésre. Jack összezárta a hüvelyk- és a mutatóujját Morgan bimbóin, és úgy megcsípte, hogy Morgan lélegzete elállt, majd csavart rajtuk egyet, mire Morgan felkiáltott – a nedvesség friss hullámai csapkodtak a lábai között. Morgan még sosem érezte magát ennyire érzékenynek: mintha már attól képes lenne elélvezni, hogy Jack a mellbimbóival játszadozik. Olvasta régebben, hogy ez nem lehetetlen, de sosem hitte, hogy igaz lehet. Egészen mostanáig. – Benedvesedtél? Kívánsz? – kérdezte Jack. Forró lehelete simogatta Morgan nyakát. – Igen – nyögte Morgan válaszként. – Igen, mi? – Igen, uram. Jack két ujját végighúzta Morgan mellei közt, keresztül a hasán, a szeméremdombján, egyenesen forró és nedves puncijához, majd megérintette a csiklóját. Morgan belenyöszörgött a szájába. – Érints meg – nyögte. – Nem te adod itt az utasításokat, cher. Azt kapod, amit adok neked. Nem számít, hogy hogyan csinálom, és hogy mi az. – De… Jack hátrébb lépett, és elengedte Morgant, mire Morgan szeme tágra nyílt. Te szemét. – Vagy úgy csináljuk, ahogy én akarom, vagy nem csináljuk sehogy. Na? Melyiket választod? – A francba veled, te arrogáns barom – morogta Morgan összeszorított fogakkal. A fájdalom sisteregve égette a belsőjét. – Ezt eddig is tudtuk. De a jelenlegi kérdést hogyan rendezzük, cher? A te döntésed, hogy mi lesz. Morgan úgy érezte, hogy már eddig is túl messzire ment, és tudta, hogy túlzottan is kíváncsi. Vágyott a fellegekbe, vágyott azokra a csúcsokra, ahova Jack vihette, és képtelen lett volna mást válaszolni, mint hogy: – Ahogy ön akarja… uram. – Jó kislány. Tárd szét azokat a szép combjaidat.

Morgan nekidőlt az ajtónak. Jack végighúzta az ujját Morgan duzzadt, nyirkos húsán, eljátszadozott a csiklója mentén, ujjai a combjához érve nedves sávot húztak. Morgan egyre hevesebben lélegzett, szíve egyre gyorsabban kalapált. Jack pontosan tudta, hogy, hol, és azt is, hogy milyen hosszan kell megérinteni ahhoz, hogy Morgan táncot lejtsen a szakadék szélén, és hogy egyre csak nőjön a vágya, de igazából ne teljesedjen be. Morgant tetőtől talpig elárasztotta a forróság. A teste maga volt a fájdalom és a nyögdécselés, ami csak arra várt, hogy Jack elmerüljön benne, és leigázza azt a kegyetlen, kéjes sóvárgást, amit ő maga generált. Keze mohón végigsiklott Jack kemény vállán, mellizma csodálatos vonalán és kockás hasán. Jacket lenyűgözte Morgan kemény húsa, és hogy ennek ellenére mégis lágy, puha a bőre. Jack játékos ujjai az önuralma végső határáig kényeztették Morgant. Hosszú, tüzes csókjaitól nyögdécselve meghajlott, és csendben megadta magát. Jack szórakozott vele, egyre magasabbra és magasabbra vitte, mígnem Morgan már szédült a vágyakozástól, és hajlandó lett volna megtenni bármit, hogy véget érjen a szenvedése. Morgan kétségbeesetten lecsúsztatta a kezét Jack hasán, és megmarkolta farmerja alatt duzzadó farkát. Hatalmas volt. Vastag. Kemény, mint a fém. Képes volt megadni neki, amire a teste vágyott. De akkor miért nem teszi be? Jack felszisszent. Megmarkolta Morgan csuklóját, és nekiszegezte az ajtónak, közel a fejéhez. – Nem kérdezted meg, hogy hozzám érhetsz-e. – Azt gondoltam, tetszeni fog – zihálta Morgan. – Azt gondoltad, hogy ledöntheted az önuralmam falait, és megkaphatod, amit akarsz. De nem. Akkor érsz hozzám, amikor azt mondom, hogy hozzám érsz. Addig nem! Morgan izgatottan és vágyakozva dülöngélt jobbra-balra. Jack a lábát Morgan combjai közé szorította, hogy szélesre tárja őket, és hogy Morgan képtelen legyen összezárni, közben pedig folyamatosan cirógatta a mellbimbóját, de kicsit durván, fájón. Ám az a kevés fájdalom valahogy minden mozdulatot egyre élénkebbé varázsolt, a törődés egészen Morgan puncijáig nyilallt. – Kérem, uram… – Mit kérsz, cher? – Jack megcsípte Morgan mellbimbóit, és szinte a szájába morogva kérdezett tovább. – Azt akarod, hogy megbasszalak? Morgan sosem mondta még ezt egy férfinak sem, és úgy gondolta, nem is fogja soha. De most elképzelése sem volt arról, hogy mi mást válaszolhatna, hiszen azonnali hatállyal kellett neki Jack. Azt akarta, hogy keményen és gyorsan dolgozza meg a testét. – Igen – suttogta. – Basszál meg. Jack hezitált. Szemöldöke várakozón megemelkedett.

– Uram – tette hozzá gyorsan és zihálva Morgan. – Basszon meg, uram. A válaszért cserébe Jack két ujját Morgan csiklójára csúsztatta, és kínzón, körkörösen mozgatta a duzzadt húson. Morgan biztosan tudta, hogy kéjvágya ennél magasabbra már nem érhet, majd nyögdécselve vette észre, hogy abszolút tévedésben volt. Annyira közel volt már az orgazmushoz, hogy minden egyes lélegzetvételét hallani lehetett. Beszívta, majd zihálva kifújta a tüdejét megtöltő levegőt. Képtelen volt ép ésszel gondolkodni. Csak a szívdobogását hallotta, ami mindent elnyomott, leszámítva a vágyat, hogy mélyen magában akarta érezni Jacket. – Gombold ki a nadrágom – utasította Jack. Morgan egy pillanatig nem habozott, és gyorsan lehúzta Jack cipzárját, majd lerángatta a csípőjén azt az utálatos farmert. Jacken nem volt alsónadrág, így a farka azonnal Morgan éhes karmai közé csapódott. Megmarkolta, megdörzsölte, rutintalanul ráncigálta. Morgan biztos volt benne, hogy kizárólag a vágya vezérelte a mozdulatait. Meg akarta érinteni Jacket, minél előbb érezni akarta magában. Egyik kezét a másikra téve megmarkolta Jack vastag, merev farkát, és huzigálni kezdte, mígnem Jack odanyúlt, eltolta Morgan kezét, és nekinyomta az ajtónak. – Nem követed az utasításaimat, cher. Azt mondtam, hogy húzd le a cipzárt, és nem azt, hogy told le a nadrágom, aztán verd ki a farkamat. Már megint hibáztál. A végén még nem lesz ebből dugás, és nem kapod meg, amit akarsz. Morgan beleharapott az ajkába. Próbált türelmes maradni, és bólintott egyet. – Értem… uram. – Már attól lüktetett a csiklója, hogy kimondta ezeket a szavakat. Mégis mi történhetett vele? Mi a baj? Túlzottan messze ment már ahhoz, hogy megpróbáljon törődni vele. Majd később… Jack csendesen kihúzott egy csomagot a zsebéből, aztán a térdéig letolta a nadrágját. Másodpercekkel később egy rántással kinyitotta a négyzet alakú pakkot, az óvszert odahelyezte bíborszínű makkjára, és végigtekerte merev, hosszú farkán. Lassan. Túl lassan, hogy a fene vigye el. Morgan szembeszegült a vágyával, hogy a kezével segítsen neki, vagy bárhogy sürgesse, esetleg türelmetlenül topogni kezdjen. Jack hirtelen közelebb hajolt, a csípőjénél fogva megemelte Morgant, és beékelte őt maga és az ajtó közé. – Emeld a lábad a derekam köré. Morgan hezitált. Tényleg lehet állva dugni? Annál egzotikusabbat még sosem próbált, mint hogy ő volt felül. – Csináld – mondta érces hangon Jack. Még egy pillanatnyi szünet sem követte Jack parancsát, amikor Morgan megemelte a lábait, és rátekerte Jack csípőjére. Jack merev, vastag, bármire készen álló farka abban a pillanatban

Morgan nyílásánál kutakodott. Morgan a lélegzetét visszatartva kapaszkodott Jack vállába, várta, hogy Jack végre birtokba vegye. Jack becsúsztatta a makkját Morgan puncijába, aki még ettől a duzzadt részlettől is a mennyországban érezte magát. Mágikus csodaszerként hatott rá. Lecsillapította a fájdalmat, ami már elevenen égette fel. – Mondd még egyszer – követelte Jack. – Mondd el, hogy mit akarsz. Morgan egy pillanatig sem gondolta, hogy visszafogja magát. – Basszál meg! Most! Morgan leengedte a csípőjét, mire Jack mélyen felfelé döfött. A puncija nem volt hozzászokva az efféle behatoláshoz. Képtelen volt elsőre befogadni Jack hatalmas méretét. Felkiáltott. – Nyugodj meg – morogta Jack. – Nyílj meg nekem, cher. Morgan amennyire csak képes volt, próbálta ellazítani az izmait, de nehezen ment, mivel a vágyai szinte felnyársalták. Jack folyamatosan tolakodott befelé, húsával úgy szelte végig Morgant, mint a kés a puha vajat; útja során rátalált azokra a belső idegvégződésekre, melyek új életre kelve szurkálták, csiklandozták Morgant. Jack mozgására egekbe szökött a kéj Morgan testében, végtelennek tűnt, amíg Jack teljesen belétemetkezett. El akart élvezni. Nagyon is el akart. Még sosem fogadott magába ilyen mélyen egy ilyen hatalmas férfit. Még a torkában is érezte őt. Jack vastag farka addig feszítette a belsőjét, hogy az már égette a húsát. De még ez sem volt elég. Az enyhe fájdalom valamit feltüzelt Morganben. Izzott a vére, verejték tört fel a bőre alól. A fájdalom hatására érezte, hogy él: de olyannyira, mint addig még soha. – Még! – követelőzött Morgan. – Kérlek… Jack visszahúzódott, és újra befurakodott, de sokkal gyengédebben, mint az előbb. A fájdalom elhalványult, ám olyan szinten feltöltötte Morgan sejtjeit, mint előtte még soha semmi. Megesküdött volna, hogy érzi Jack farkának minden egyes milliméterét, minden egyes duzzadó erét, miközben végighasítja vele puncija érzékeny húsát. Jack lassú mozdulatai magával hozták a kínzó élvezetet, duzzadt makkjának nyomásaira Morgan felnyögött. A ziháló, égető vágy átvette felette a hatalmat, és mindent elnyomott. Csak Jack maradt ott, és a vágyai. – Cher, tu sens si douce – sisteregte Jack Morgan fülébe, ahogy még beljebb hatolt. – Annyira édes vagy. Morgan megpróbált kitartani, megpróbálta állni a sarat a testét végigjáró élvezet ellen, de az fenyegetve söpörte ki belőle a józan észt, és Jack következő kemény döfésétől úgy borította el az orgazmus, mint egy dühöngő hurrikán: gyorsan és erősen, ráadásul teljesen másképpen, mint ahogy eddig bármikor is része volt benne.

– Jack – kiáltotta, miközben körmeit belevájta a férfi vállába. Morgan abban a pillanatban tudta, hogy igaz volt, amit elsőre súgtak neki az ösztönei: innentől kezdve már sosem lesz ugyanaz az ember.

Ahogy Morgan kiáltása csengett a fülében, Jack még egyszer lerohanta selymes, mennybéli punciját, és elvesztette az irányítást amúgy is vékony cérnán feszülő orgazmusa felett. A robbanás valahonnan az alhasa mélyéről indult, az élvezet végigrobogott a farkán, feltört a testébe, és gyönyörrel borította el mindenütt. Megszédült, kába lett, bizseregtek a lábujjai. Morgan második orgazmusa ott rezgett körülötte, és kisajtolt belőle minden csepp ondót. Egyszerre mentek el.

Volt valaha bármi is ilyen jó érzés? Jack próbálta kifújni magát. Kinyitotta a szemét, és Morganre nézett. A lány elpirult, az ajka duzzadt volt, válla leesett. Vajon most is úgy néz ki, mint egy Brandonnal töltött éjszaka után? A gondolat kizökkentette Jacket. Az indulat, az elutasítás… mintha csak egy jeges folyóba dobták volna a testét. Düh? Indulat? Igen, mert Brandon hozzáért Morganhez. És mert Morgan ahhoz a balfaszhoz tartozott. Na jó, de te megbasztad Morgant, emlékeztette magát. A bosszú pedig édes volt. Ez igaz, gondolta, de a belsejét emésztő piszkos seb, ami Brandon árulása miatt három éven keresztül gennyesedett, most mégsem üvöltött diadalittasan és gyógyultan a győzelem okán – Jack megrokkant, ahogy a farka körül érezte Morgant, és beszívta a belőle áradó málnaillatot. Belé akart hatolni újra, még egyszer érezni akarta őt. Butaság, Jack. Csak elcsábította, hogy bosszúból megbaszhassa – gondolta magában. Az egyes számú küldetést teljesítette. Itt volt vége a sztorinak. Jack erőltetetten visszahúzódott, és leengedte a lábára Morgant. Morgan tág szemekkel ránézett, tekintete egyszerre várta a biztatást, és tűnt elgondolkozónak: vajon mi lesz velük ezután? Jack képtelen lett volna bármire is reagálni. Visszafojtott magában egy káromkodást, és elfordult Morgantől, aztán lerántotta a farkáról az óvszert, és bevágta egy közel álló szemetesládába. Nem tudta, hogy miért kéne magát megint felhúznia. Talán mert kedvelte Morgant, és mert szerinte nem szolgált rá, hogy kihasználják? Vagy talán azért, mert el akarta hinni, hogy Morgan sosem árulná el azt a férfit, akihez hozzá akar menni azzal, hogy széttette a lábát egy másiknak.

Balfasz. Jack felhúzta a cipzárt a nadrágján, és Morgan felé fordult. Morgan alsó ajka reszketett. A kielégültség elszállt a tartásából, másodpercek alatt védekező pózt vett fel. Mélyen a gyomrából, egy feltörő érzés azt diktálta Jacknek, hogy nyúljon Morgan után, és nyugtassa meg. Másfelől viszont megrémült, hogy milyen hihetetlen erővel reagál Morganre. – Vegyél ki bármit a hűtőből, a konyha a tiéd – bökte ki Jack, majd elfordult, és elrobogott a ház hátuljába a saját kis vackába. Kihalászta a kulcsokat a zsebéből, és kinyitotta az ajtót. Menj be. Csukd be. Ne nézz rá. Lehetetlen volt. Jack megfordult, hogy Morganre pillantson. A kunyhó távoli végéből is látta döbbent arcát, kipirosodott, csupasz bőrét, amit az ő borostája dörzsölt ki, és duzzadt, édes mellbimbóját, amitől megnedvesedtek az ajkai, no meg a tűzvörös szőrzetet, ami Morgan sikamlós punciját takarta. Jacknek megfeszült a gyomra. Vágj át a szobán, fektesd ki, és keféld meg újra. Jack nem törődött a fejében kiáltó hanggal, csak bevágta és bezárta maga mögött az ajtót, majd odament a sarokban álló számítógépasztalhoz. Lehuppant a székébe, és bekapcsolta a gépet. A gondolatok és az érzések másképpen hatoltak belé, mint a hétköznapokon. Az ösztöne azt súgta, hogy hatalmas hibát követett el, amiért hátat fordított Morgannek. Ha túllépett volna a vágyán, hogy megdugja Morgant, és a döbbeneten, hogy milyen őrjítő hatással van rá, akkor rájött volna, hogy ha azt akarja, hogy Morgan elhagyja Brandont, akkor folyamatosan ki kell elégítenie és le kell nyűgöznie őt. Állandóan. Semmi más nem garantálja, hogy Morgan magától elhagyja az ő régi haverját. És ha van esze, akkor most feláll, kimegy, megfogja Morgant, aztán becipeli az ágyába, és lekötözi. De Jack tétovázott. Morgan olyan volt, mint egy égő gyufa az önkontrollja kanócán. Jacknek szüksége volt némi magányra, némi szabad levegőre, hogy összeszedje magát, és gondolkozzon. Morgan és a saját érzései nem számítottak. Kizárólag az volt a lényeg, hogy végrehajtotta a bosszúhadjárat első lépését. Elhatározta, hogyan viszi véghez a másodikat is, miszerint Morgan elhagyja Brandont… most ez a legfontosabb, gondolta. De közben mégis veszélyes ábrándok kerítették hatalmukba, és lassan leigázta a gondolat, hogy Morgannel az ágyban fekszenek. Jack ölni tudott volna, hogy leválassza magát Morgan mámorosan forró ajkairól, édes nyakáról, ízletes mellbimbóiról és lapos, puha hasáról… és persze nedves, feszes kis puncijáról, amiről tudta, hogy maga a mennyei manna. A francba, de nem a farkával kell gondolkoznia. Résen kell lennie, vagy Morgannel a vesztébe rohan. Morgan megcsalta a vőlegényét – tehát nem az a fajta nő, akivel össze kéne gabalyodnia. Megtette már a dolgát, volt rá bizonyítéka. Mindennek a tetejére, Morgannek még mindig ott volt az üldözője, aki holtan akarta látni.

Morgan megrémült, ijedt volt, ő pedig megígérte neki, hogy megvédi, és hogy megoldja ezt a helyzetet. Ez volt a legkevesebb, amit tehetett érte, ez volt a fizetség, amiért kihasználta őt. Jack tudta, arra kell koncentrálnia, hogy megvédje Morgant, és nem azzal foglalkozni, hogy milyen érzés vele lenni, és hogy micsoda kihívás lenne igazából megszelídíteni. Megtalálja a módját, miként győzze meg őt, hogy elhagyja Brandont, de a tervben nem szerepelt, hogy addig mártogatja bele a farkát, mígnem képtelenek lesznek megmozdulni. Jack az órájára pillantott, és konstatálta, hogy alig hét óra van. Túl korán volt ahhoz, hogy felhívja az üzlettársát, Deke-et vagy rajta kívül bárki mást. Deke-nek milliónyi kapcsolata volt, a kifutófiúktól kezdve a szenátorokig. Jack azt gondolta, Deke csak ismer valakit, aki tud valamit Morgan zaklatójáról. De addig is Morgannel vagy a bosszúval kell törődnie. Vagyis, inkább a bosszúval, gondolta Jack, és arra koncentrált, hogy milyen kellemes érzés volt visszafizetni a kölcsönt Brandonnak, amiért anno elárulta. De Jack még így sem került emelkedett hangulatba, legalábbis: még nem. Úgy gondolta, hogy addig nem is fog, amíg Morgan el nem hagyja azt a köcsögládát. Jack már a kezdetekkor tudta, hogy akad egy potenciális hiba a tervében: ha Morgan nem beszél Brandonnak a botlásáról, ő nem lehet biztos abban, hogy Brandon magától rájön. Nincs mód bizonyítani, pedig a bizonyíték fontos volt. Sőt: az volt minden. Jack felállt a székéből, és elkezdett járkálni a szobában. Hogyan bizonyíthatná be Brandonnak, hogy mélyen benne járt a nőjében, és hogy a nője hangosan üvöltötte a nevét? Brandon árulásáról visszavonhatatlan bizonyítéka volt, köszönhetően egy videofelvételnek… De… egy ilyet képes kell legyen eljuttatni Brandonnak. Jack elmosolyodott. Megtérül a bosszú… Jack nem foglalkozott vele, hogy a lelkiismeret döfködi az oldalát. Visszarohant az asztalhoz, és bezuhant a székébe, az ujjait pedig a billentyűzetre helyezte. Némi kutakodás után megtalálta, amit keresett: a pár perccel ezelőtt készült biztonsági felvételt a házból. Ráklikkelt a dokumentumra, ami reggel hat órakor kezdődő felvételt jelzett. Dupla tempóval nézte egészen addig a pillanatig, amíg Morgan üvöltve dobogott előtte az apró zöld törölközőbe csavarva, aztán hátradőlt, hogy normál tempóban, teljes hangerőn végignézze a jelenetet. Egy másodpercet sem akart kihagyni belőle. A francba is, Morgan fenomenális volt. Vörös haja a csábítás tüzes zászlajaként hullott a vállára. Finom, szeplős bőre ingerelte Jack nyelvét, és most már attól felállt neki, hogy eszébe jutott az illata. Olyan volt, mint a málna, némi fahéjjal fűszerezve. Morgan erős nő volt, akit csak kemény munkával lehet meghódítani. Jack szeretett volna elmerülni benne, szerette volna felfalni. Már jó régóta nem talált hozzá hasonlót. Ez viszont, ez Brandonra pazarolta az idejét. A fekete-fehér videón Jack megcsókolta Morgant, és megérintette a mellbimbóit. Jack

végignézte, ahogy Morgan lehunyja a szemét, és meghajlik a háta, ahogy izgatottan felkínálja magát neki. Ott lenni és érezni őt több volt, mint egy szimpla agydurrantó szex. Visszanézni viszont olyan érzés volt, mintha megint megkapná őt, és érezné minden reakcióját. Morgan suttogott valamit, és Jack valamit válaszolt rá, de a felvételen nem lehetett rendesen hallani a szavakat. Aligha számított ez akkor, amikor Morgan ledobta magáról a törölközőt. Noha Jack teste kitakarta a látványt, Morgan duzzadt mellének vonala látszódott, és egy villanásnyi a lágy, rózsaszín punciból is, amit tűzvörös szőrzet takart. Jack látta Morgan csípőjének csinos vonalát és hajlékony, formás combját… akárcsak a gyengeséget az arcán. Morgan kockáztatott Jackkel, és nagyon jól tudta, hogy mit tesz, de nem volt százszázalékosan elkötelezett. A fájdalmas kíváncsiság viszont felülkerekedett a kételyein. Meghalt egy kéjúrért… de nem akarta elfogadni, hogy így érez. Kellett valami oka legyen ennek. Jacket sokkal jobban érdekelte, hogy megoldja ezt a rejtélyt, mint amennyire kellett volna érdekelnie. Káromkodott egyet. A bűn, a kíváncsiság és a vágy forró villanása közt citálta magát, ahogy nézte a jelenetet, melyben megemelte Morgant, nekitámasztotta az ajtónak, és teljes erővel, maximális sebességgel megdöngette. Izzadni kezdett, ahogy eszébe jutott szűk puncijának emléke, és ahogy kínlódott, hogy teljesen befogadja őt. Morgannek egy szó sem hagyta el a száját, és egy pillanatig sem rimánkodott. Röpke fájdalom rezdült csak az arcán. Jack most ökölbe szorította a kezét. A francba, de miért nem mondott semmit? Hiszen egyáltalán nem akart neki fájdalmat okozni. Majd legközelebb… De lehet, hogy nem lesz legközelebb, emlékeztette magát. Már megkapta, ami kellett neki. Különösen most, hogy megtalálta ezt a videót. Morgannek vajon elég az a pusztító kéj, amit egy végtére is idegen ember keze által érzett ahhoz, hogy elhagyja Brandont? Túl korai megválaszolni a kérdést, és Jack egyébként is attól félt, hogy nem ilyen egyszerű elhagyni a szenátor fiát. Valamit ki kell még találnia. Jack nézte Morgant, ahogy teljes hosszában befogadja a farkát, majd az arcán szétárad az élvezet, és pokolian remélte, hogy egy menet nem volt elég neki, és hogy Morgan sóvárog, hogy még egyszer megkapja őt. Vagy még annál is többször. Vajon miért küzd Morgan az igazság ellen? Hiszen hívta magához, sőt minden egyes porcikája hívta: a bőre, az illata, a piszkos fantáziája. Furcsa keveréke volt ő az ártatlanságnak és a csábításnak. Az egyik percben szerény és visszafogott, de a másikban nagyon is nyitott volt, és könyörgött Jacknek, hogy dugja meg. Jack szerette, ha egy kicsit kibillen az egyensúlyából… ami Morgan mellett sikerült. Kemény menetük filmjének kockái most ott pörögtek Jack előtt, egyik másodperc jött a másik után. Jack látta, ahogy az orgazmus egyre magasabbra tör Morganben, ahogy finom ajkai szétnyíltak, és ahogy a lábait az ő dereka köré szorította. Nézte, ahogy Morgan zihál, és

még most is érezte magán selymes forróságát. Nem lesz könnyű játszma kitörölni illatának, a reakcióinak az emlékét, és persze Morgant magát sem. Jack eligazgatta a farkát a nadrágjában, aztán félrehúzta a száját. Milyen gyakran fordult elő, hogy tizenöt perccel azután, hogy megkapott egy nőt, máris kőkeményen állt a farka, és készen, hogy újra megmártsa benne? Ritkán. Milyen gyakran fordult elő, hogy egy nő benne maradt a fejében egy szimpla dugás után? Soha. Jack sóhajtott egyet. Morgan mitől más? A nagyapja szavai ebben a pillanatban úgy rohanták le a zsigereit, mint egy faltörő kos. Ha folyamatosan egy vörös nőről álmodozol, és egyszer találkozol is vele, akkor tudni fogod, hogy ő a szíved másik fele. Lehetetlen. A fejében és az álmaiban szereplő nő csak ábránd volt, és nem feltétlenül maga Morgan. De Morgan mégis olyan, mintha egy álom vált volna valóra benne. A képernyőn a lány éppen belekarmolt Jack hátába. Majdnem tisztán hallotta, ahogy azt mondja, hogy „igen, még! Annyira jó!”. Morgan nyögött egyet, majd még egyet, mielőtt az ajkait hozzáérintette Jack nyakához. „Soha nem volt ilyen jó.” Jack beleremegett az emlékbe. Igen, tényleg jó volt. Pokolian jó. Kur-vá-ra ki-ba-szot-tul jó volt, ha őszinte akart lenni. A francba, de egyáltalán nincs szüksége arra, hogy még egyszer megdugja. Most, hogy megvolt a gaztettről a bizonyíték, a bosszúnak ezzel az epizódjával végzett. Morgan megszolgálta, hogy Jack elérje a célját. Köze nem volt ennek semmiféle a „szíved másik fele” dologhoz. Jack éppen azt nézte, ahogy üvölti a nevét. „Jack!” Morgan pattogva szívta magába az élvezetet, amit adott neki. Jack golyói megfeszültek, és perzselte a vágy, hogy újra elélvezzen, ahogy a székében ülve stírölte Morgan izzó testét. A fogát összeszorítva próbálta megállni, hogy a nadrágján keresztül megragadja a farkát. Mindeközben észrevette, hogy Morgan valamit visszatart, hogy valamit nem ad meg neki, és hogy valami hiányzik az érintéséből. Valami hiányzott, valami nem itatta át szűk és nedves punciját, ami körbeölelte Jack farkát. Jack szíve már a fülében dübörgött. Előrehajolt, és rászegezte a tekintetét a szemcsés monitorra. De rejtély maradt így is. Mi a franc volt az, amit Morgan titkolt előle? Néhány pillanattal később Jack visszatekerte a felvételt, és újra lejátszotta az utolsó néhány másodpercet. De még akkor sem jött rá, hogy Morgan mit tart magában. Csak azt tudta, hogy az nagyon is feldühíti, és hogy megtölti őt valami szokatlan érzéssel… Jack úgy érezte, mintha elárulták volna. Nem volt más vágya, csak hogy Morgan teljesen megadja magát neki. Jack káromkodva visszatekerte a videót, de csak az utolsó percet. Csak azt a néhány pillanatot, amikor Morgan azt mondja, hogy még sosem volt ilyen jó neki, majd ahogy a nevét kiabálja, miközben elélvez. Brandon talán sosem veszi észre, hogy Morgan valamit elfojt

magában. Talán alig látszott az egész. Faszkalapnak Brandon elég nagy faszkalap volt, de hülyének aligha lehetett nevezni. Ettől viszont még ez volt a legjobb felvétel Jack kezében. Több mint elég kell legyen, hogy célba érjen Brandonnál. Azzal majd később foglalkozik, hogy Morgan mit takargatott előle. Mielőtt meggondolhatta volna magát, Jack kivágott egy részletet a videóból, és elküldte közvetlen Brandon e-mail-címére. Egy barátságos kis üzenettel. Szépen halad a politikai karriered, öreg? Jack Jack azon gondolkozott, hogy a régi „haverjának” vajon mennyi idő alatt esik le, hogy az egykori bajtársa dugja a menyasszonyát. És hogy miként reagál majd. Jacknek a kielégültség rideg mosolya ült az arcára, de Morgan közben visszalopódzott a gondolataiba. A mosolya félrecsúszott, amikor arról ábrándozott, hogy széttárja a lábait, és kikötözi az ágyához, hogy bevegye a testét. Elképzelte, hogy Morgan totálisan ki van szolgáltatva neki, hogy nedves és könyörög, és hogy mohón epekedik azért, hogy megbassza mindenhogy, ahogy csak elképzelhető. Jack közben azon gondolkodott, mivel tudná meggyőzni őt, hogy ne csak elhagyja Brandont, hanem hogy feltárja azt a részét is, amit az afférjuk közepette elrejtett előle. Tudta, hogy Morgan vágya nem tűnik el csak úgy magától, ahhoz pedig túl jól ismerte magát, hogy másképpen gondolkozzon. Baszni kell minden másra – mondta magában. Az idő végre neki dolgozik, Morgan pedig ebben a pillanatban biztonságban volt, mivel a zaklatójának valószínűleg fogalma sincs róla, hogy hol lehet. Aki nem a környéken nőtt fel, annak nehéz feladat követni a louisianai mocsár vadvilágának közepére egy mocsár szülte gyermeket. Jack behízeleghet, és elcsábíthatja Morgant, hogy adja meg magát újra és újra. Ha sikerül, Morgan elhagyja Brandont, ő pedig talán megkapja azt a részét is, amit nem adott oda neki. Azt a részét, melyről gyanította, hogy sosem adta oda egyetlen férfinak sem. Jack biztosra akart menni, hogy ő majd megkapja azt is… kerüljön bármibe.

6 Húsz perccel azután, hogy Jack az arcába vágta az ajtót, Morgan a falra akasztott antik tükör előtt állt a hálószobában, és magát vizsgálgatta. Rendkívül nyugodtnak tűnt ahhoz képest, hogy a térdei az előző orgazmusnak köszönhetően még mindig olyan erővel remegtek, hogy egy szeizmográf is biztosan mutatta volna a lökések mértékét. Az arca szétdörzsölt volt, a haja slampos, egyszerű copfban lógott a hátára. Semmi szexi nem volt rajta… hacsak a képzeletében nem teszi hozzá Alyssa szűk, lila, engedelmes szűz bőrruháját a képhez. Sajnos nehezen verte ki a fejéből azt a göncöt. Morgannek esze ágában nem volt átkutatni Jack szekrényét valami másik ruháért. Az túl bensőséges lett volna. Az ajkát rágcsálva gondolkozott. Nem engedhette meg, hogy az a baromarcú azt gondolja, a ruhája már kizárólagos felhívás a szexre. Talán ha magára ölti a legjobb mész a francba nézését, akkor majd felfogja, hogy mit gondol. Ha nem… akkor a végén – a szó szoros értelmében – megint megdugja. És ami még rosszabb, gondolta Morgan, hogy valószínűleg pontosan ugyanúgy élvezné minden egyes pillanatát, mint az első menetnek. Felsóhajtott, és átcsörtetett a szobán. Egyébként mi a franc baja volt Jacknek? Fantasztikus, agydurrantó menetet nyomtak le, és erre elfutott? Persze, ha Jack nem lett volna gyorsabb, akkor ő maga dobbant egy ajtó mögé, és világrekord sebességgel vágja be kettejük között. De… Jack totálisan összezavarta. Pont, hogy neki és nem Jacknek kéne kiakadnia. Végtére is valami elmebeteg üldözte, és eközben hagyta, hogy az ajtónak döntve egy domináns hím karóba húzza, és két szédületes orgazmusig döngesse, amire eleve az adott ihletet, hogy végignézte, ahogy a kádban kétszer elélvezett – ráadásul ez az egész tizenöt perc leforgása alatt történt. Morgan fülében ott csengett a vágyakozás, hogy adja meg magát Jacknek, és hogy engedelmeskedjen rekedtes parancsainak. Új élmény volt ez, de mégis annyira természetesnek érezte, hogy képtelen volt ellenállni neki. Úgy reagált minden egyes halk parancsra, mintha Jack színtiszta, folyékony vággyal árasztotta volna el a bőrét, ami azonnal beömlött a véredényeibe. Azokban a pillanatokban Jack pontosan úgy csinált mindent, hogy… hogy az valami fantasztikus volt. De közben abszolút normális. Annyira jó volt, hogy az már fájt. Morgan arra gondolt, hogy végre nemcsak úgy fogadták el, ahogy volt, hanem pont azért vágytak rá, amilyen. Jackkel összeforrni olyan érzés volt, ami eltaposta a józan ész határait, és amitől úgy csüngött rajta, mint egy életmentő csónakba, ha feltámad a forgószél. Morgan alig tudta magát egyben tartani, amikor a Jacktől kapott kéjmámor lerombolta belső

határait. Mintha lett volna Jackben valami, ami azt követelte tőle, hogy ne csak a testét adja oda neki. Ellenszegült, a körmeivel kapaszkodott a védekezésbe, de aligha járt sikerrel. Ziláltan és zavarodottan hagyta magára Jack. De egyáltalán nem összetörve. Jack megkapott mindent, aztán elszaladt, és ezzel eloszlatta a rózsaszín ködfelhőt. Morgan a ki tudja minek a közepén járt egy férfival, akit előző nap ismert meg. Kölcsönruhák voltak rajta, és egy olyan rémálmot élt meg, aminek nem látta még a végét. Az már csak ráadás, hogy Jack elfutott. A francba, de tényleg azt hitte, hogy ha lefekszik vele, akkor már testőre is van? Hát nincs. Minél többet törte a fejét Jack viselkedésén, Morganben annál jobban felment a pumpa. Megbántották. Sokkal jobban megbántották, mint amennyire azt be akarta ismerni magának. Türelmetlenül, zihálva fordult el a tükörtől. Mr. Cajun Macsó kap majd valami mást, ha úgy gondolja, hogy vár még rájuk némi szex. Jack úgy tudott hozzányúlni, hogy a kéj elárasztotta az ereit, és úgy megszédítette, mint a legtestesebb bor. Nem fog megkockáztatni még egy menetet. A végén még Jack-függővé válik. A gondolat hatására teste még többet követelt magának: ellágyult és benedvesedett már annak a lehetőségétől is, hogy megint átélheti Jack lángoló szexualitását és kőkemény erejét. Annyira hülye vagyok. Jackre nemcsak rá volt írva, hogy ez egy alkalmi menet, de az is tisztán látszott rajta, hogy vérbeli rossz fiú. Erre őszintén nincsen szükség! A folyosó felől egy zár kattanása, majd egy ajtó nyílása hallatszott. A nehéz lépésekből Morgan tudta, hogy Jack kijött a szobájából. Lehet, hogy tizenhárom éves kiskamaszként viselkedne, de egyáltalán nem akart a szemébe nézni. Most még nem. Lássa csak Jack, hogy milyen érzés a visszautasítás. Morgan ráhuppant az ágyra, és összekuporodva alvást színlelt, miközben Jack közeledett felé a folyosón, és még akkor sem nyitotta ki a szemét, amikor a férfi megállt a hálószoba ajtajánál. Egyáltalán nem vágyott rá, hogy lássa azt a túlzottan szexi, magabiztos arcot, ahogy gúnyosan méregeti, hogy vajon rávesse-e magát, vagy inkább kötekedjen vele. Hadd reggelizzen csak egyedül Rómeó. Az étel gondolata amúgy is annyira volt csábító, mint a kutyaszar Sztroganoff-módra. Eltelt egy hosszú pillanat, és Jack továbbment a folyosón. Morgan valami pittyegést hallott, majd valami csörgést. Egy kihangosító? Kit hívhatott reggel fél nyolckor? Morgan felállt, és lábujjhegyen ellibbent a szoba sarkáig, aztán kilesett. Jack kint állt, az egyik kezében egy csésze kávét tartott, a másikkal pirítóst csinált. Bosszúsnak tűnt. – Jézusom, Jack! – szólalt meg valami rekedt férfihang. – Az alvás nem fér össze a vallásoddal, vagy csak pusztán úgy gondoltad, hogy ha te ébren vagy, akkor mindenki másnak is ébren kell lennie?

Morgan jól hallotta az egész beszélgetést – nem mintha Jack megpróbált volna csendes maradni. Ki a franccal beszélt? És miért? Egyet kellett értsen a másik fazonnal: Jack miért hívta ilyen korán? – Fent voltam egész éjjel, Deke. Szóval akármennyit is aludtál, annál biztos többet, mint én. Fejezd be a nyekegést. – Vámpírrá változtál? – Fel akarod vágni az ereid, és adakozni, hogy kitaláld? – Kicsit harapós vagy ma reggel. Túl kevés mostanában a szex…, vagy éppen hogy túl sok? Morgan érezte, ahogy a szégyenérzet sűrűn és sebesen söpör végig a bőre alatt. Kérlek, kérlek, nehogy már Jack felhívta valami haverját, hogy odarángassa valami édes hármasra. Ez lenne az utolsó löket, amivel beteljesíthetné Morgan vágyait. A józan esze elégne a kéjmámorban, és ott állna meztelenül, nedvesen és kihasználva egy vadidegen ember előtt. Jack felhorkant. – Ne baromkodj… inkább csinálj úgy, mint egy üzlettárs. Kint vagyok a házban, a mocsárnál. Velem van egy nő, akit valami eszement üldöz. Szükségem van rád. El kéne végezni némi kutatómunkát. Morgan megkönnyebbülten felsóhajtott. – Ó, a faszba! Egy nő? Valami üldözővel? – kérdezte a pasas, akit Jack Deke-nek nevezett. – Mikor lett belőle ügyfél? – Tegnap, amikor a csávó nappali fényben, a zsúfolt utcán lőtt rá. Kevesebb, mint fél méterre ültem tőle. – A picsába… van valami infó? Jack gyorsan elhadart mindent, amit Morgan hajnalban mondott neki. Minden információt: Morgan szexuális életének történetét például percre pontosan, de – és Morgan ezért hálás volt Jacknek – saját magát kihagyta a sorból. E szívesség dacára az önsanyargatás és a düh vadul visszafurakodott a gondolataiba… A francba, hát miért nem rak ki Jack egy hirdetőtáblát az autópálya mellé, csak hogy mindenki megtudhassa róla, kivel feküdt le anno? Most már, ugye, Jacket is a listához adhatta. De mégis mi volt ez az egész? Jack bontotta a vonalat, miután felajánlotta, hogy elfaxolja a legutóbbi képeket, amiket Morgan üldözője küldött, majd párszor átnyargalt a hosszú, keskeny szobán, a tekintetét pedig a folyosó felé fordította. Az arca alig volt látható az ajtó repedésén keresztül, mégis lerítt róla, hogy tervez valamit. Morgan visszaugrott az ágyra, és amint meghallotta Jack közelgő lépteit, azonnal alvást színlelt. – A francba – morogta Jack, és visszafordult. Néhány pillanattal később Morgan megint tárcsázás zaját hallotta, majd a csöngetést. Még

egy hívás? Jack vajon mindenkitől elvárta, hogy ébren legyen ilyen korai órán?

– Oui? Igen? – Nagyfater! Jó reggelt. – Az, drága fiam, jó a reggel. Hogy van a kis cuki-mukid? – Morgannek hívják – mondta Jack türelmetlenül. – És már megmondtam, hogy nem az enyém. – Talán igen, talán nem. Majd meglátjuk, igaz? A paróka alatt vörös? Jack hezitált. Brice egészen biztosan túl sok jelentőséget tanúsít Morgan hajszínének. Pedig nem jelentett semmit. De akkor mi volt az a rázkódás, amit akkor érzett, amikor a golyójáig benne járt Morgan sikamlós, nedves és forró puncijában? Miért érezte azt, hogy teljesen el akar mélyülni benne, hogy birtokolni akarja őt? Vajon a fantasztikus szex és a gondolat, hogy Morgan eltitkolt előle valamit, amit elszántan ki akart deríteni? Ez is benne kell legyen a pakliban… vagy egyszerűen elmebajos lett. – Nem azért hívtalak, hogy megvitassuk Morgan hajszínét. – Vörös, ugye? – ujjongott a vén szivar, aztán fölnevetett. – Nagyfater… – Mondtam neked. Már tegnap megmondtam neked. Az álmaid igenis jelentenek valamit. Az öreg sosem adja fel, gondolta Jack. – Na jó, igen. Vörös a haja. Most örülsz? – Tres bon. Nagyon is – mondta Brice önelégülten. – Ma már jobban fel van öltözve? A te kis cuki-mukid? – Tulajdonképpen pont ezért hívtalak. Össze tudnál szedni neki pár 34-es ruhát és kihozni a kunyhóba? – Megtehetem. Együtt ebédelek Cheré nénikéddel, aztán kibumlizom. – Remek. Meleg és használható holmikat hozz, nagyfater. Semmi meglepetés. – Mit aggódsz te a meglepetések miatt? Azt viszem, amire szükséged van.

Az idő roskatagon vánszorgott. Morgan még egyszer megfürdött, aztán kóválygott egy kicsit a szobában. Kihagyta a reggelit. Jack bent maradt a folyosó végi helyiségben, dübögve járkált fel-alá. Képtelenség volt nem hallani a lépteit. Mi aggaszthatta Jacket? Az üldözőjük nem érte be őket, és dugott is egyet. Az ő szemszögéből ez máris dupla haszon.

Morgan viszont nem volt ennyire szerencsés. Az énje egyik része visszatartotta Jacktől, ám még a múló idő közepette sem tudta kiverni a fejéből, hogy mennyire vágyódik utána. Egyre izgatottabb lett, egyre kényszeresebben akarta megérinteni őt. Félt, hogy a lelke egy részét átadta neki. Nem túl jó fejlemény. Közeledett a dél. Morgan csinált magának egy szendvicset. Jack hűtőjében kizárólag vizet és sört talált. Normális esetben a vizet választotta volna, de most örült a sörnek, és kivett egyet. Aztán visszament a hálóba, és kedvetlenül ledőlt az ágyra. Órákig próbálkozott nem gondolni Jackre, de aligha sikerült. Jack megérintette őt, a szavai befurakodtak egyenesen a testébe és a lelkébe, a markában tartották. Morgant belülről marta a vágyakozás. Abban a pillanatban, hogy becsukta a szemét, máris azt érezte, ahogy Jack szívja a mellbimbóját, és ahogy vastag farka szétfeszíti a punciját. Képtelen volt elfelejteni Jack követelőző, utasító hangnemét és vonzó, sötét szemeit. A gondolatai friss vágyakozással töltötték el. Sűrű, pezsgő kéj cikázott az ereiben, és lüktető fájdalommá alakult. Sajgó érzés nyilallt a csiklójába. Szinte el sem hitte, hogy milyen nedves lett, és hogy mennyire megduzzadt a puncija, hiszen még sosem uralkodtak rajta ennyire a hormonjai. Miért pont most történik mindez? Morgan arra gondolt, hogy maszturbálni kezd, de visszafogta magát. Nem akarta, hogy Jack megint rajtakapja. Egyszer ma már majdnem belepusztult a megalázottságba, kétszer sok lett volna… félrehúzta a száját. Azt gondolta, talán megkockáztathatná, mert így legalább csillapodna a benne tomboló tűz. Csakhogy félt. Félt, hogy ezt a tüzet csak Jack olthatja ki. Kopogtak a kunyhó bejárati ajtaján, Morgan megrémült a zajtól. Az ágy mellett álló ciprus éjjeliszekrényre pillantott, aminek a tetején egy óra állt: délután háromnegyed négy volt. Jack kirántotta a rejtekhelye ajtaját, és végigcsörtetett a folyosón. Útközben dühös pillantást vetett a hálószoba felé, egyenesen Morganre. Tekintete arról árulkodott, hogy emlékszik minden csókra és érintésre. Látszott a szemén, hogy ha rajta múlik, még nem végeztek egymással. Morgan Jack izmos mellkasára pillantott, amin egy szűk fekete póló feszült, aztán lejjebb engedte a szemét kockás hasára, majd még lejjebb… a francba. Jacknek állt a farka. Legalábbis a farmerján lévő dudor erről árulkodott. A vágy belenyilallt Morgan gyomrába. Tekintete visszaszállt Jack arcára. – Majd később beszélünk – vetette oda Jack. A szexről. Jack ugyan nem mondta ki, de a szó ott lógott a levegőben. – Nincs mit mondanom – ellenkezett automatikusan Morgan, mert tudta, hogy ha elkezdenek a szexről beszélni, az egyenlő azzal, hogy megint megkívánja Jacket, és az elég rossz ötlet. Már most jobban rá volt kattanva, mint amennyire kellett volna, és sokkal jobban, mint eddig életében bármikor is egy másik férfira. Még ahhoz sem vonzódott ennyire, akihez

valaha hozzá akart menni. Morgan tudta, hogy most mire kell koncentráljon: megmenekülni az üldözője elől, kitalálni, hogy ki lehet az, majd visszatérni a munkájához és az átlagos, Los Angeles-i életéhez. – Sok mindent meg kell beszélnünk. De addig is gyere, bemutatlak a nagyapámnak. Morgan összefonta a karját, jelezvén, hogy esze ágában sincs megmozdulni. Kéjes vágyai megsemmisültek, amikor Jack a fogát csikorgatva, elszántan átvágtatott a szobán, hogy megragadja és az ajtóhoz rángassa őt. Morgan addig úgy érezte, hogy ha Jack hozzáér, még többet akar az érintéséből. Eleve veszélyes érzések csapkodtak a testében, de most annyira dühös lett, hogy szíve szerint csak köpött volna egyet. – Ne nyúlj hozzám! – Kirántotta magát Jack markából. – Magamtól is ki tudok menni. – Akkor indítsd el a kis segged, mielőtt elnáspángolom. Morgan szeme összeszűkült. – Nem tennéd. Jack felhorkant. – Próbálkozol? Nem. Morgan nem akart próbálkozni. Jack sötét szemébe és agresszív testtartásába belevésődött az eltökéltsége, hogy simán megemeli Morgan lila szoknyáját, és aztán elfenekeli. Egyik részről Morgan már a gondolatot is sértőnek találta, más részről viszont nagyon is felizgatta, mire apró tangája átnedvesedett. Fohászkodott, hogy Jack ezt ne vegye észre. – Egy barom vagy – duruzsolta Morgan, ahogy Jackkel a bejárati ajtó felé tartott. – Ha Bájos Herceget vártál, akkor sajnálom, de ő most éppen a fiújával van – Jack még gúnyolódott vele egyet, mielőtt kinyitotta a bejárati ajtót. A vén szivar belépett, két bevásárlózacskóval a kezében. Hirtelen ott áll Morgan előtt Jack nyolcvanéves tükörképe. A pasas magas volt, szikár, a haja őszes, a szemei pajkosak. Mosolyogva lépett be a házba. – Jack – üdvözölte egy bólintással az unokáját. – Cheré nénéd a szeretetét és egy vekni házi kenyeret küld. Brice benyúlt az egyik zacskóba, és előhúzott egy műanyag tartályt. Morgan megérezte a kovász illatát, ami összekeveredett a mocsár buja növényzetének bágyadt szagával. Sosem érzett még ilyet, és semmit, ami hasonlított volna rá. Semmi olyat nem élt meg Jackkel, amit addig bárki mellett. Még mielőtt az illatokat feldolgozta volna, az öreg huncutul mosolyogva elindult felé. – Morgan, a nevem Brice Boudreaux. Jack nagypapája vagyok. Anyai ágon. Brice kinyújtotta a kezét, és Morgan belecsapott volna, hogy jattoljanak, de a vénember megfogta Morgan kacsóját, az ajkaihoz emelte, és úriember módjára megcsókolta.

Leszámítva, hogy mennyire kényelmetlenül érezte magát szűk bőrruhájában, Morgan nem tudott mit tenni, csak mosolygott. Fogadott volna rá, hogy szebb napjaiban a tata igen szerencsés szoknyapecér volt. – Morgan O’Malley. Brice szúrós tekintete Morgan hajára szegeződött. – Csinos kis ír kanca, tüzes fürtökkel. Jack szereti a vöröset, ugye? Morgan nem mert Jackre nézni. Nem, amikor érezte, hogy éppen elpirul. Volt valami, amit Jack bírt a vörösekben? Ez megmagyarázza azt a furcsa beszélgetést, amit kihallgatott korábban. – Nagyfater… – figyelmeztette Jack. – Ne játszd itt a sármőrt. Add oda neki a táskát. Morgan rápillantott a táskára, és feltűnt neki, hogy ruhákkal van tele. Égett a vágytól, hogy rátegye a kezét, hogy valami olyasmit viseljen, ami nem gyújt alá a vakmerőségének, és amitől a szexualitását illően kezelheti. Brice nem sietett, hogy átadja. – A maga idejében. Egy vén szivar nem ülhet le egy percre, és beszélhet egy csinos kislánnyal? Brice kihívóan Jackre nézett, aztán odacsoszogott a szófához, és látványosan letette nehéz csontjait egy párnára. Elhelyezte a táskát a lába közé a földre, és megveregette a mellette lévő helyet. – Gyere ide – mondta Morgannek. – Ülj le a nyugger mellé, hadd emlékezzen azokra a szép napokra, amikor egy ilyen jolie fille-t még táncra hívhatott. Morgan Jackre pillantott, hogy fordítson, és kérdőn felhúzta a szemöldökét. – Szép kislány – bökte ki unatkozó sóhajjal Jack. – Aztán be ne csapjon a faszinger. Szúr a dumája, mint a százas szög. Brice megköszörülte a torkát. – A fiú elfelejti, hogy nyolcvankettő vagyok. – Nagyfater meg elfelejti, hogy nem vagyok hülye – mondta gyengéden mosolyogva Jack. Morgan nézte a két férfi kisded játékát, amiből sugárzott az egymás iránt érzett szeretet és ragaszkodás – kicsit féltékeny is lett. Az igazi apja sosem akart tőle semmit, ezért Morgan eleve úgy gondolta, hogy a szenátor anyja és apja nem is tudnak róla. Az anyai nagyszülei pedig megtagadták az anyját, amikor úgy esett teherbe, hogy még házas sem volt. Nem sokkal Morgan tízedik születésnapja után haltak meg, és ezt az űrt nem töltötte be utána senki. Sosem voltak nagyszülei, a családjában egyáltalán nem voltak olyan fazonok, mint Brice. A vénember megint megcsapkodta maga mellett a kanapét, és reményteli tekintettel Morganre nézett. Képtelen volt tovább ellenállni a vén sármőrnek. Jack felhorkant.

– Profin tekeri az ujja köré a nőket. Sikerült elcsábítania, és odaédesgetni magához. Továbbadta az örökségét, gondolta keserűen Morgan. – Talán csak neked töröm be – tette hozzá Brice. – Köszönhetően a hadseregnek, az anyádtól tanult illem már hiányzik belőled. A segítségem nélkül Morgan aligha engedne közel magához. Morgan megborzongott, és próbált nyugodtan lélegezni. Az öreg nem tudta, hogy mi történt reggel közte és az unokája között? Hála Istennek… Morgan persze tudta, hogy elég rápillantania Jackre, és máris bajban van. Jack csábosan nézett rá, szinte kényszerítve, hogy emlékezzen az eddigiekre, mire Morgant elárasztotta a kéjvágy. Mohó fájdalom csordult szét a lábai közt, és érezte, ahogy megduzzadnak a mellbimbói. Beleharapott az ajkába, hogy ne nyögjön fel, de azt már képtelen volt visszatartani, hogy elvörösödjön. Brice a tekintetét Jackről Morganre fordította, és rámosolygott. Még őszes bajsza is félrecsúszott. Roppant elégedettnek tűnt. – Katolikus vagy, Morgan? Morgant megdöbbentette a kérdés. – Ööö… hívőként neveltek. Igen. Jack felhorkant. – Nagyfater! Morgan vallása nem ránk tartozik. – Idővel még tartozhat. – Brice rácsapott a térdére, majd meglepően fürgén felállt, és hamiskás mosollyal a képén odaadta Morgannek a táskát. Morgan elgondolkozott, hogy vajon mi a fenét jelentett ez a megjegyzés. Az öreg az orránál fogva vezette, és képtelen volt megszabadulni tőle. Lehet, hogy nyolcvankét évet húzott már le, de testileg és szellemileg nagyon is friss volt. Jack figyelmeztette, hogy… – Aztán jó helyen legyenek – Brice a táska felé biccentett, és kacsintott egyet, aztán rácsapott Jack vállára, és gyakorlatilag abban a pillanatban kilépett a bejárati ajtón.

Aztán jó helyen legyenek, mondta Jack nagyapja. Morgan megtapintotta az aranyszínű selyem top csipkés szélét és a hozzá tartozó tangát. Azonnal rájött, hogy mire gondolt Brice, amikor azt mondta, hogy jó helyen, és hogy azt is bevette a pakliba, hogy ő majd biztos belefeledkezik néhány buja menetbe az unokájával – olyanba, amiről eddig csak valami halvány fogalma volt. Morgan a tükör előtt állt, és sziszegve káromkodott egyet. Még mindig Alyssa bőrszerkójában volt, és próbálta eldönteni, hogy mit kapjon magára helyette. Brice három fehérneműszettet hozott neki. Szexibbnél szexibbeket. De azonkívül semmi mást. – A francba, Morgan – kiabált Jack az ajtón túlról. – Tíz perccel ezelőtt szóltam, hogy

vacsorázzunk. Mennyi időbe telik átöltözni? – Elég hosszú időbe, hogy kitaláljam, mivel takarhatom el a fontos testrészeimet azokkal a ruhákkal, amiket a nagyapád hozott. – Mi a fene van már? – Jack kirántotta az ajtót, és becsörtetett a szobába. Amikor meglátta az ágyra dobált fehérneműket, csak megállt és bámészkodott. Tekintete végigbarangolt az aranyszínű, csipkés topon, továbbsodródott a fekete harisnyatartóval felszerelt fűzőre, a combfix harisnyákra és a burgundi színű, pezsgőcsipkével szegélyezett, erkölcstelen kivágásokkal díszített melltartóra, amiből Morgan mellbimbója valószínűleg kilátszana, ha felvenné. Passzentos, a puncijánál kivágott tanga tartozott hozzá. – Ez minden, amit hozott? – Eltaláltad. – A kurva nénikéjét! – Jack tekintete arról árulkodott, hogy egy részről örül ennek, de másfelől feldühíti. – Ezek nem éppen melegek és praktikusak – bökte ki Morgan. A dühben képes volt osztozni, de Jack örömében nem. Jack elfordította fejét, és tekintetét Morganre szegezte. Ó, édes mennyország… Forróság szivárgott Jack sötét szemébe, szétáradt benne, mint az olvadó csoki, és feléledt, mint a termékeny föld. Morgan tudta, hogy Jack az összes fehérneműben megpróbálta elképzelni őt. De ami még ennél is rosszabb: abban a pillanatban el tudta képzelni, hogy az összeset fel is veszi neki, amint belegondolt, hogy Jack miként reagálna erre. Jack képzelődésének kézzel fogható bizonyítéka volt: a nadrágját szétfeszítő, vérbő erekció, ami Morgant sokkal jobban felizgatta, mint kellett volna. A puncija összeszorult, begörcsölt a vágyakozástól. Mellbimbói átdöfték a melltartót a bőrruha alatt. – Határozottan nem melegek – mondta Jack egyetértve. – Hogy praktikusak-e… nos, ez attól függ, hogy milyen célt szolgálnak. – Az én céljaimat aligha, mivel nem azért állok itt, hogy leforgassunk még egy pornójelenetet. Viccelni akart az öreg, vagy szórakozik velem? – Egyik sem. – Azt akarja, hogy mi… – Morgan szeme tágra nyílt, a döbbenettől felszaladt a pulzusa. – Basszunk, mint a nyulak? Abszolút. Bármit megtenne azért, hogy rávegyen az újranősülésre. Újranősülés? Morgan első gondolata az volt, hogy Jackkel alig huszonnégy órával ezelőtt találkozott, innen pedig elég gyors és szélsőséges ugrás lenne a házasság. A második gondolata viszont az volt, hogy sosem gondolta, hogy Jack már nős volt. – Házas voltál? Jack feszülten kiegyenesedett.

– Rövid ideig tartott. Három évvel ezelőtt elváltunk. Téma lezárva. Morgan összehúzta a szemöldökét. Lehet, hogy a téma lezárva, de Jack érzelmei aligha. Nyilvánvalóan látszott rajta, hogy a válása olyan szinten megviselte, hogy még mindig fel tudta húzni magát. Morgan okosan hagyta a témát, úgy gondolta, Jack magánéletéhez semmi köze. Ha mélyre ásna a múltjában, akkor még kíváncsibb lenne Jack emberi oldalára. Na persze így is érdekelte, hogy mi történt. – Válassz ki egyet a ruhákból – csattant fel Jack, és az ágyon szétszórt fehérneműkre mutatott. – Odaadom a köntösömet, kapsz egy pár zoknit, aztán gyere ki enni. Kihűl a kaja. Morgan szólni akart, hogy elég lesz neki, ami éppen rajta van, de a nap már lefelé járt a horizonton, a hőmérséklet pedig eléggé lecsökkent ahhoz, hogy a lila hacukában maradjon… ami persze ahhoz sem volt a legjobb viselet, hogy a kapcsolatát Jackkel a józan ész határain belül tartsa. Morgan próbált nem törődni vele, hogy a tangája már kényelmetlenül nedves volt, és kapaszkodott duzzadt húsába – mintha állandóan emlékeztetni akarná a vágyaira. – Köszönöm – morogta Morgan. Jack morogva elővette a köntösét és egy pár zoknit a gardróbból, aztán odadobta Morgannek, és kiment a szobából. Morgan kiválasztotta a legkevésbé pikánsnak tűnő ruhadarabokat, és átment a folyosón, be a fürdőszobába. Az aranyszínű top és egy tanga volt a kezében – készen állt, hogy átöltözzön. Az új tanga picike volt, és teljesen átlátszó. A csipke sértette a csípőjét, a bugyi bevágott a fenekébe. A fürdőszobai tükör világosan megmutatta, ahogy a felháborítóan nőies csipke bekeretezte vörös szőrzetét a lába közti torkolatban. Mondhatni vitrinbe tette a tüzes színt. A rést pont arra tervezték, hogy a férfiszemeket – Jack szemeit – közvetlenül odavonzza az intim részhez. A félelem és az izgalom egyszerre döfött Morgan gyomrába. Nem! Rossz, rossz, rossz… szó sem lehet izgalomról. Morgan megfegyelmezte magát, és levette Alyssa melltartóját, ám az új top kevesebbet takart, mint az a melltartó – már ha ez egyáltalán lehetséges volt. A falatnyi arany csipke alig egy centivel takarta a mellbimbóit, a mélyen kivágott melltartó pedig kiemelte a dekoltázsát. Alul viszont kényelmesen tartott. Az alsó és a felső szegélyt finom csipke díszítette, és mivel a két szegély közti rész is csipkés volt, a szövet majdnem teljesen átlátszott, Morgan feszes mellbimbói pedig átszúrták a vékony anyagot. Morgan biztos volt benne, hogy még életében nem volt ennél szexibb. Szupernőnek érezte magát már a tudattól, hogy Jack milyen kegyetlen és forró orgazmusig képes repíteni. Elképzelte, a férfi miként reagálna erre a látványra…, és mocskosul beindították az ábrándjai. Csakhogy az ábrándozást vakációra kell küldeni. Morgan gyűlölte beismerni, de tudta, hogy többről szól ez az egész, mint puszta

kielégülésről. Jack mellett olyan szédítően szabadnak érezte magát, mint eddig egyetlen szeretőjével sem. Olyan szabadnak, amilyen mindig is akart lenni, amikor teljesen elfogadja a vágyait. Noha valami azt súgta, a vágyai piszkosak, a teste mégis sajgott. Morgan még nem fogta fel teljesen, hogy pontosan mire vágyódik, de Jack már tudta, a felismerés pedig felperzselte a tekintetét és a szavait. Jack mindent képes volt megadni, amiről Morgan valaha is álmodott. Áradt belőle a biztonság, és Morgan úgy érezte, mintha az üldözője millió kilométerekre volna tőlük, mocskos énje pedig felbátorodott provokatív és rejtélyes védelmezője mellett. Uralkodnia kellett magán. Az álom nem valóság, és mélyről előtörő ábrándjaiból nem is akart mindent valóra váltani. Tényleg nem. Remegő kézzel fogta meg Jack köntösét, a derekánál megkötötte a hatalmas ruhadarabot, aztán felvette a saját lábához képest kétszer akkora méretű zoknit, és kiment az étkezőkonyhába a fehér, fakó faasztalhoz – reménykedett, hogy randán néz ki. Amikor kiért a konyhába, Jack az egyik kezével éppen az asztalra tett valami sűrű, narancssárga, rizzsel és húsdarabokkal teli levest, Cheré nénje házi kenyerét és egy darab vajat. Egy másik tálban kis adag saláta volt, az evőeszközök mellett egy nagy pohár víz. A másik kezével viszont egy üveg whiskyt szorongatott, és úgy bámulta Morgant, mintha a lány el akarná csábítani. Képtelen volt eltüntetni a szemében izzó állatias éhséget. Morgan nagyon jól tudta, hogy Jack le akarja vetkőztetni és olyan iszonyatosan megdugni őt, hogy sikítson a végén. Úgy tűnik, hogy Jack nem látta őt rondának a köntösben. – Csináltam egy csirkés-kolbászos gumbót. Ez ilyen helyi ragu – mondta karcos hangon Jack. Tekintete Morgan arcáról csupasz nyakán keresztül a keskeny, mellei közti bőrfelületre vándorolt. Aztán leült a székébe. – Ettél már valaha gumbót? – Morgan megrázta a fejét, és elcsodálkozott – noha nem kellett volna –, hogy Jacknek még mindig hihetetlenül állt a farka. Be is nedvesedett tőle az ajka. – Sűrű és fűszeres étel. Mint a kettejük közt nehezedő levegő, gondolta Morgan. Mint a hús, ami reggel még mélyre hatolt benne. Megrezzent, és elrántotta a tekintetét. A gumbóra bámult. Nem szabad a reggeli meneten agyalnia, megálljt kell parancsoljon a hormonjainak. De képtelen volt enni, miközben Jack fixírozta. Még mindig a kezében volt a whiskysüveg. Morgan nyelt egyet. Érezte, ahogy felszökken a pulzusa. – Te engem bámulsz. Jack lehajtotta a fejét. – Igen, cher. – Pedig nem láthatsz mást, csak ezt a túlméretezett köntöst. Jack félretette a whiskyt. Morgan hirtelen azt érezte, hogy húzzák a székét a vaskos parkettán, és közelebb kerül Jackhez. Lenézett: Jack lába a szék lába köré volt csavarva, így

húzta maga mellé. Forró teste, fűszeres illata mellé. – Igen, bámullak. Először is: férfi vagyok, te pedig egy frenetikus nő. Másodszor: azon gondolkozom, hogy azok közül a kegyetlen ruhadarabok közül vajon melyiket vetted fel a köntösöm alá. Harmadszor: nem emlékszem pontosan, hogy mit érzel, amikor lüktetve ráfeszülsz a farkamra. Morgan felszisszent, amint a vágy belehasított. Tudta, hogy innentől kezdve bármiféle ellenállásra kizárólag saját magától számíthat, és hogy ez nem túl jó hír. Merthogy ellenállásból nem volt neki sok. Jack lehajolt, és megszaglászta a Morgan füle alatti érzékeny bőrt. Morgan beleremegett, amikor Jack még meg is szólalt. – Sikamlós voltál és szűk, cher. Csodálatos volt megdugni téged. Olyan természetesen reagáltál a parancsaimra, mint aki alázatra született. Semmi másra nem tudtam gondolni egész nap, csak hogy lekötözlek, és reggel, délben, este, éjszaka addig kísérletezem veled, amíg rekedtre nem üvöltöd a torkod, és nem könyörögsz még több szexért. Nyers. Festői. Mentegetőzést nem ismerő. Jack szavai visszataszítóan kellett volna hassanak Morganre, a benne lakozó feminista úgy gondolta, hogy haragudnia kéne ezért. De az a benne lakó feminista most megbukott. Morgan számára Jack maga volt a rémálom: arrogáns, követelőző és nehéz ember. De mindemellett ő volt az álma is: tüzes és vad férfi, aki elszántan akarta őt, és szinte kényszerítette, hogy éljen meg mindent, amit piszkos fantáziája, lázban égő teste valaha is az eszébe juttatott. Morgan benedvesedett a vágytól, a tangája átázott, a csiklója ismét sajogni kezdett. Lehunyta a szemét. Véget kell ennek vetni. Szigorúan. Vagy beadja a derekát. Nem tudta biztosan, hogy ha beadná a derekát, később képes lenne-e együtt élni a történet utóhatásaival vagy éppen saját magával. – Jack. Én egy tévéműsor miatt készítek veled interjút az életmódodról, és nem azért, hogy kiprovokáljam az agyad leghátsó sarkaiban rejtőző álmaid. Ha nem tudod magadban tartani, akkor vissza kéne vigyél az autódhoz. Vi-vi… visszamegyek Houstonba, és… – És megvárod, míg a zaklatód megtalál? Vagy megerőszakol? Vagy lelő? Vagy megöl? Ezt már megbeszéltük. A mocsár közepén vagy, finom biztonsági berendezések és egy tapasztalt testőr társaságában, azaz biztonságosabb helyen, mint bárhol máshol. Deke haverom már nyomoz. Amint lesz valami eredmény, kitalálhatjuk, hogy ki az az őrült, aki üldözőbe vett, és el is kapjuk. A legokosabb dolog, amit tehetsz, hogy itt maradsz. Legalábbis szerintem. Hacsak nem félsz jobban a szextől, mint a zaklatódtól. A francba, hogy Jack a lehető legrosszabb időben is logikus volt. – Persze, hogy nem. Csak hát valahogy rosszul érzem magam melletted.

– Az igazságtól érzed magad rosszul, amit én pusztán a tudtodra adok. Akarlak. És te is akarsz engem. Rém egyszerű a képlet. – Túl egyszerű, nagyfiú. Jack megfogta a whiskysüveget, és hosszasan kortyolt belőle. Morgan lenyűgözve nézte. Ahogy ivott, mintha Ádám almája merült volna el feszes, izmos nyakában. Amikor kiürült az üveg, Jack letette az asztalra. – Nem hazudhatsz, cher. A szemeid elárulják, hogy szeretnéd, ha megbilincselne, lekötözne és vaskosan megrakna valaki. Az már csak ráadás, hogy azt akarod: mindezt én tegyem meg veled. Morgan elméje megpróbálta lerázni az agyát égető vágyakozást, és megrázta a fejét. – Nézd! Reggel mindkettőnknek viszketett, hát megvakartuk. Különben is, úgy léptél le a menet után, mintha fertőző lennék. Elég gyorsan elszöktél előlem, és ha nem sikerült volna neked, akkor én tettem volna így. Végeztünk egymással. – Gondolod, kislány? Elég hatásos volt, amin keresztülmentünk – vetette oda Jack. Szemei rátapadtak Morganre, kényszerítve őt, hogy hallgassa végig, és legyen hajlandó megérteni az érveit. – Ha nem hagytalak volna ott, akkor becipeltelek volna az ágyba, lekötözlek, és nem hagyom, hogy felkelj, amíg meg nem kúrom az összes tökéletes, apró kis rózsaszín résedet, és meg nem találom az összes erogén zónádat. Minden létező módon az őrületbe kergettem volna a testedet. Morgan kapkodta a levegőt. Nem kéne, hogy mindez felizgassa. A gondolat, hogy Jack mindenhol megérinti, ahol szeretné, magában foglalta, sőt követelte a szopást, és ha szó szerint értelmezi, akkor az análszexet is. Pedig ő egyikért sem állt volna sorba. A kíváncsiság, a mocskos kis ábrándjai… az csak egy dolog. De hogy tényleg be is teljesüljenek… na, azt már nem. De képtelen volt letagadni, hogy a testét leigázta a hadsereg erejével rátörő vágyakozás: a csiklója lüktetett, felforrósodott, bizsergő mellbimbójába belehasított a fájdalom. Azt sem tagadhatta le, hogy ha lelépne innen, és visszamenne Houstonba, akkor az üldözője valószínűleg ismét megpróbálná megölni – és ezúttal talán sikerülne is neki. Morgan erőtlenül sóhajtott egyet. Micsoda szemét helyzet! Veszélyes csapdába esett egy olyan férfival, aki fantasztikus módon képes örömet szerezni neki, és még azt is eléri nála, hogy hódoljon be az összes mocskos vágyának, amit mindig is tagadott. A francba vele! Már azóta küzd a saját akarata ellen, hogy Andrew megtagadta, a sötét oldalával folytatott háborúban pedig a végén még megsebesülhet. Nem tud szimplán megfordulni és széttenni a lábát egy domináns idegennek – nem számít, hogy ébredező, sóvárgó teste ezt mondatná vele. – Nem vagyok hülye, és egyetértek, hogy itt sokkal nagyobb biztonságban vagyok, mint

Houstonban vagy Los Angelesben. Tisztában vagyok vele, hogy nem vehetem fel a harcot egy ismeretlen emberrel szemben, akit sosem láttam, és akit nem is értek. – De? – De vannak dolgok, amiket csak úgy plátói szinten akarok. Az a dolgom, hogy interjút készítsek veled, neked pedig az, hogy megvédj engem. Ebben a két feladatban pedig sehol nem szerepel az ágyjelenet. Ma reggel nagggggyon kisiklottunk a vágányról. Jack annyira közel hajolt Morganhez, hogy Morgan érezte a leheletét az ajkain. Enyhe whiskyszag és valami fűszeres illat áradt belőle. – Plátói? – Tudod, udvarias, barátságos kapcsolat – Morgan megpróbálta ellökni magát a székkel. – Semmi szex. Jack nem moccant. – Tudom, hogy mit jelent ez, Morgan. Miért gondolod azt, hogy ne dughatnánk olyan iszonyat nagyot, hogy az lenne az év kefélése? – Én nem azt akarom, amit te. Én egyszerűen nem a… nem a te pályádon játszom. Morgan ránézett az ételére. Könnyebb lenne, ha megmondhatná, hogy szerinte Jack vágyai abszurdak, sőt elítélhetőek. Ha megbántja, Jack talán békén hagyja majd. De hát anno pont őt érték ilyen rágalmak, így nem tudta megtenni. Nem tudsz hazudni, ahhoz sincs tehetséged, suttogta egy hang Morgan fejében. Behunyta a szemét, hogy ne hallja. – És hát – tette hozzá –, leszámítva a reggel történteket… én eleve nem vagyok egymenetes nő. Jack egy szót sem szólt. Csak bámult, mintha meg akarná fejteni Morgan összes gondolatát. Mereven, csábítóan bámult, mintha csak maga elé képzelne minden piszkos dolgot, amin eddig járt az esze. Az arcán ülő robbanó vágy áttörte Morgan védelmi vonalát, csupaszra perzselte pajkos ábrándjait. Lüktető csiklója mohón vágyott Jackre, miközben a lelke megmagyarázhatatlanul vonzódott hozzá. A francba vele, de most azonnal magára kell hagynia. Morgan szorosra kötötte a köntös pántját, és fel akart emelkedni. Jack megfogta az egyik karját, és nem hagyta megmozdulni. – Kizárólag ezek az érveid? Hogy nem vagy egynumerás nő? Ettől a pillanattól kezdve pedig azt hazudod magadnak, hogy nem tetszett, ahogy megduglak? – Azt akarom, hogy hagyd abba ezt a gyalázatos pofázást, és törődj bele, hogy a kapcsolatunk mostantól kezdve kizárólag a munkáról szól. – Azt akarod, hogy megígérjem: nem érek hozzád? – Jack még jobban megszorította Morgan karját.

– Ezt mondtam, igen. Jack felhúzta az állát. Úgy nézett ki, mint aki elfogadta a döntést. Morgan remélte, hogy elég meggyőző volt a tekintete, és bízott benne, hogy Jacknek fogalma sincsen róla, hogy a szíve majd kirobbant a mellkasából, és hogy közelsége, az illata és az érintése visszahozta azt a kéjes, életteli érzést, ami akkor járta át, amikor mélyen elmerült benne. – Én viszont nem hiszem el, amit mondasz. – Jack gúnyosan fölnevetett, ráadásként cinikusan mosolygott. – Mitől félsz, cher? Ha nem izgattalak volna fel, akkor reggel egyszerűen közölhetted volna velem, hogy hagyjalak békén. Ha nem izgat ez az egész, nem eshet nehezedre. – Nem kéne így beszélned! – kelt ki magából Morgan. – Az idegeimre mész. Egyszerű úriemberként nem bólinthatnál rá arra, amit mondtam? – A kettőnk közt pezsgő kémiát figyelembe véve? Nem. Még ha reggel nem vágytam is volna rád, ami persze eleve nem igaz, akkor is csak idő kérdése lett volna, hogy mélyen beléd hatoljak és megdöngesselek. – Ez nem lehet igaz, de hagyd már abba. A francba! Nem mondok minden pasasnak igent, aki integet felém. Jack felcsúsztatta a tenyerét Morgan karján, egészen a válláig, majd a válláról le a mellére. Ujjai beleakadtak Morgan kemény mellbimbójába, majd megpöckölte, mintha valamit akarna tőle. Morgan zihálni kezdett, majd beleharapott az ajkába. Észrevette, hogy most iszonyatos hibát követett el. Jack hosszan rámosolygott. Azt a gonosz vigyorát vette elő, amitől Morgan csak még nedvesebb lett. Jack olyan könnyen felizgatta őt, mint ahogy felkapcsol egy lámpát. Morgan képtelen volt nem törődni a combja közti lüktetéssel. – Az út két irányba vezet, és mindkét irány járható – mondta Jack. – Az a dolgom, hogy megvédjelek, oké. De megmutatom neked azt, amiért a tested áhítozik, és segítek, hogy őszinte lehess magaddal. Ez az én… – Jack megint megsimogatta Morgan kemény bimbóját – …kedvtelésem. A saját kis szórakozásom. Jack elengedte Morgant, és a gumbós tányérral a kezében felállt. – Talán hazudsz magadnak azzal kapcsolatban, amit én akarok – bökte ki a lány. – Vagy ezen nem is gondolkodtál? Talán rémesen távol jársz tőle. Jack megállt, megfordult, és rászegezte nyers tekintetét, mire Morgan szíve kihagyott egy ütemet. – Ha erről van szó, akkor nem lennél olyannyira nedves, hogy érezzem az illatát, és nem tudnám, hogy két tangát áztattál át egy nap alatt.

Párás, ködös volt a reggel. A napfény lusta arany sugarai ferdén dőltek a mocsárra,

rátelepedtek a kunyhó tornácára, és megvilágították egy nő tűzvörös, karcsú hátára zuhanó tincseit. A hátát egy férfi sötét pólója takarta. Jack pólója. Kielégülés, áhítat, remény, követelőzés és bujaság… egyszerre hasítottak Jackbe, amikor a nő megmozdította a fejét. Szája sarka mintha mosolyra fordult volna. Boldogság. Jack boldognak akarta látni a nőt. És biztonságban. Senkit sem szeretett ennyire egész életében. A nő és a rejtély is az övé volt. Jack ezt olyannyira tudta, mint amennyire a saját nevét. De egyszer végre látni akarta az arcát. Hat hónapnyi álmodozás, kegyetlen ébredések. Az érzés, hogy vágyik egy nőre, akit sosem látott… meg kellett tudnia, hogy ki lehet. Fordulj meg! – követelte csendben. Lassan… iszonyat lassan a nő elkezdett megfordulni. Puha fül, kecses nyak, merev vonalú állak, kifogástalan, porcelán bőr. Jack végre többet látott belőle, mint eddig bármikor. Mohó volt, és még többet akart. Mindent magának akart. A nő tovább fordult. Az arca, mint egy kerek gyümölcs… Jack remegve ébredt fel. A francba! Annyira közel volt már… de még így sem láthatta az arcát. Jack csak keveset aludt a szófán. Kinyitotta a szemét, és ránézett az órájára. Éjfél múlt. Most mi legyen? Visszafeküdt a kanapéra. Nehezen vette a levegőt, és összeszorította a fogait. Az álmot a szokás szerinti acélos erekció követte. Az a kibaszott álom… az utóbbi napokban még sűrűbben kínozta. Két hete nagyjából minden éjjel. De miért? Jack biztos volt benne, hogy a nagyapja teóriái a lelki társakról meg a végzetes szerelemről lószart sem jelentenek. Ha egy nőt neki rendelt a sors, akkor biztos nem kínozná egy álommal, elég lenne a nőt szimplán megtalálni és felcsípni. Aztán bebizonyosodna, hogy az is csak egy muff a sok közül, akit képes faképnél hagyni. Ennyi a sztori, nem több. Jack tökéletesen elégedett volt ezzel a magyarázattal, kivéve, hogy… miért volt az álmában feltűnő nőnek mindig ugyanolyan színű haja, ha az álom maga elvileg lényegtelen? Miért érezte, hogy Morgan több annál, mint hogy pusztán a bosszú eszköze legyen? Jack félresöpörte szétszórt gondolatait. Pislogott, próbálta kiűzni a fáradtságot a szeméből. Előző éjjel még ennyit sem aludt, és ez az éjszaka sem volt jobb. Látomások kísértették álmában. Az alsónadrágjában zakatoló erekcióból, ami úgy lüktetett, mint egy durva fogfájás, és az álom utóhatásaiból megítélve Jack úgy gondolta, hogy ma éjjel sem fog sokat aludni. Feszülten fölemelkedett, majd fölsóhajtott, és a száját félrehúzva felvette a nadrágját. Abban a pillanatban Morganre terelődtek a gondolatai. Miért nem képes magára hagyni? A bosszú nagy részét már elvégezte, és e-mailen elküldte Brandon Rossnak a bizonyítékot, melyen olyan mélyre hatolt a nőjébe, amilyen mélyre csak

egy férfi hatolhat. De úgy érezte, hogy a bosszú csak akkor lehet teljes, ha Morgan elhagyja a hűtlen baromarcút, akihez éppen készül hozzámenni. De mi van, ha mégsem hagyja el? Egy csomó nő akart oltár elé állni a nagyra becsült Ross szenátor fiaival. Pénz, hatalom, kapcsolatok, megnyerő külső. Minden megvolt Brandonban, de sosem volt önálló politikai karrierje. Ő, Jack legalábbis bombabiztosan gondoskodott erről. Úgy gondolta, hogy ha Morgan és Brandon nem szakítanak, akkor a bosszú eredménytelen, és nyilván ezért nem érezte még abszolút győztesnek magát. Jack fel-alá mászkált, és idegesen tépkedte a tincseit. A haja túl rövid volt ahhoz, hogy össze tudja borzolni. Elképzelhető, hogy egyébként rosszul látta ezt az egészet. Brandont előbb vagy utóbb fölemészti a féltékenység, ha megnézte a videót. Ez nem kérdés, hiszen amikor egy férfinak olyan nője van, mint Morgan, akkor biztonságban akarja tudni, na meg sértetlenül és kielégítve. Olyannyira kielégítve, hogy egy másik pasas és néhány vele töltött kéjes óra még az eszébe se jusson. Ha Brandonnak lesz ideje megemészteni, hogy Morgan félrelépett, amire csak ráadás, hogy a régi ellenségével, akkor úgyis megköveteli tőle a büszkesége, hogy hagyja Morgant elmenni. Jack összehúzta a szemöldökét. Rájött, hogy akad egy taktikai hiba a tervben. Ha Brandon kidobja Morgant, azzal fájdalmat okoz neki… Jack hirtelen önkritikával tekintett magára, amikor Morgan gyötrelmeire gondolt. Tudta, hogy a benne terjengő sűrű gyűlöletet nem oltja ki a szakítás, mert Morgannek az nagyon fájna. Magától kell rájönnie, hogy olyan férfit érdemel, aki megérti őt, aki a lelkének és a testének is megadhatja mindazt, amiért annyira áhítozik. Tudnia kell, hogy Brandon nem elégítheti ki, Jack pedig elhatározta, hogy ezt ő maga fogja bebizonyítani neki. Hogyan tudná rávenni Morgant, hogy elhagyja Brandont? Jack átcsörtetett a szobán, egyenesen a kunyhó magányos hálója felé, és kinyitotta az ajtót. Ó, a francba. Morgan levette a köntöst éjszakára. Jack szerette volna úgy érezni, hogy neki vetkőzött le, noha ez most nem számított. Csak az aranyszínű, csipkés top és a tanga díszítette a testét. Beömlött a holdfény a szobába, lágy ezüst sugaraiban fürödtek Morgan édes, rózsaszín mellbimbói és tüzes, vörös puncija. A fény ráömlött mindenre, amit Jack imádott Morgan testében. Szíve szerint teli torokból üvöltött volna bele az éjszakába. Jacket csábította az ágy. Morgan olyan természetességgel hívta magához, mint a levegővétel. Bosszúszomjas énje életre kelt, sóvárgott. De a vágyakozása nem állt meg ezen a ponton, és attól félt, hogy többről van szó, mint szimpla bosszúról. A farka éhesen pattant fel, amikor arra gondolt, hogy ahogy csak akarja, újra megmártózhat Morganben, és hogy üvöltve elélveznek… A vágy süvítő, forró szélként söpört végig álló farkán, és belenyilallt az agyába is. A francba, de furcsa! Egy mohó nő mindig jókedvre adott

okot. De Morgan… ennél többet jelentett. Jack megvadult, amikor arra gondolt, hogy kitanítja Morgant az őt kísértő vágyakról, és lázba jött, hogy olyan nyöszörgő, hangos élvezetben részesíti, ami ellen Morgan izzadva ágál. Meg akarta mutatni neki, hogy miként vegyen el mindent, amit tálcán letesz elé, és hogy miként viszonozza a forróságot…, és persze azt is, hogy miként élvezzenek el teljes testből és lélekből. De mi a valószínűsége, hogy mindez megtörténhet? Jack megrázta a fejét. Morgan nem adja meg magát könnyen, ő pedig nem is törekedhet teljes erővel, hogy megtörje. Csak meg akarja neki mutatni, hogy mennyi élvezetet nyújt, ha alázatos lesz. Jack a hálószobába settenkedve meggyújtott néhány gyertyát, aztán levágta magát a sarokban álló székbe, és bámult. Szórakozottan eligazgatta merev farkát a nadrágjában. Hogyan veheti rá Morgant, hogy tegyen egy sétát az ő erkölcstelen világában? És ha már belép, akkor hogyan bizonyíthatja be neki, hogy olyan szabad és engedelmes lehet, amilyen mindig is akart lenni, és hogy ettől még rendben lehet magával? Hogyan győzheti meg őt, hogy hagyja el Brandont? És egyáltalán: véghezviheti így a bosszúját, amit már majdnem három kibaszott éve forralt? Végül pedig: miként veheti rá Morgant, hogy adja oda neki azt a részét, amit eddig elrejtett előle? Jack biztos volt benne, hogy azt bizony még nem adta oda egyetlen férfinak sem. Gonosz, pajkos mosolyra húzódott a szája, amikor a megvalósítás ötlete életre kelt benne. Egyszerű, nyers és hatásos lesz. Égett a vágytól, hogy ellője a kezdőrúgást. Visszasétált kulcsra zárt szobájába, és elővett két pár erős bársonykötelet. Kezdődjék a játék…

7 Morgan lassan ébredt, egy erotikus álom homályában sodródott: meztelenül feküdt egy holdfényes réten, a kezét lazán a feje fölé dobta, és valami lágy érzés húzódott a mellbimbóján… a lába közti nedvességben pedig ott úszott az édes élvezet. Vonaglott. Az ezüstös holdsugár ragyogott rá, puha érintések simították az alkarját, a hasát, a combja felső részét. Felnyögött. Levelek hullottak a föléje boruló fákról, a könnyed, nyárias szél végigreptette őket meztelen mellein, érzékeny mellbimbóin. Aztán újabb levelek hullottak alá, megtalálva az utat a testéhez. Gyengéd dörgölésük felkeltette a szexuális vágyat. Az egyik levélnek éles pereme volt, végigszántott a testén. Kemény mellbimbóit egy könnyed csípés lepte meg. Megpróbálta félretolni a levelet, de eltűnt, a helyére forróság siklott, és hirtelen feltört a vágy a combjai közt. Egy éles levél csípte meg a másik mellbimbóját, mire hömpölygő, új utakat kereső vágy indult meg az ereiben. A fájdalom hatására a teste meghajlott, de a kín helyére forróság és nedvesség lépett. A puncija lüktetni kezdett. Felnyögött és megmozdult. A fű különösen simának tűnt alatta. Megpróbált felülni, de képtelen volt megmozdulni. Még egy levél hullott a bal mellére… finom volt, puha, és gyengéden ébresztgette. De azt hirtelen egy érdes levél követte, és rákunkorodott a mellbimbójára. A fájdalom elhalványult, és egy pillanattal később könyörtelen vágyakozás lépett a helyébe. A teste megint meghajlott, még többet akart. Újabb levél süvített végig a hasán, és megdörgölte a szeméremdombját. A vágya egyre csak nőtt, egyre magasabbra, mígnem a teste még többet követelt. Morgan az erejét megfeszítve akart megmozdulni, magához nyúlni. Egy újabb levél ért a melléhez, de ezúttal érdesebben, mint eddig. Felkiáltott. Izzadság folyt a mellei közt. Sűrű, nedves vágyai végtelen fájdalommá álltak össze a lába közt. Morgan kinyitotta a szemét, levetette az alvás utolsó nyomait. Azonnal feltűnt neki, hogy a melleit nem levelek kínozták, hanem Jack nyelvének finom siklása és pajzán harapásai. Mielőtt még felfogta volna, hogy mit csinál, a háta ívesen meghajlott, érzékeny mellbimbóit a teste csendesen kínálta fel az izzó szemű férfinak. Érzései, mozdulatai felülírtak mindent, amit az esze diktált neki. – Ez az. Jó kislány – morogta Jack Morgan a mellei felől. A gyertyafény lágyan pislákolt, Morgan végignézett a testén. Jack kikapcsolta a topot, és szélesre nyitotta, tökéletesen kitárva ikerdombjait és kemény csúcsait.

Morgan mintha egy lassított felvételt nézett volna: Jack ajkai rásimultak finom vonalaira, meztelen válla kidomborodott, teste elhomályosított mindent a szobában, csak egyre hevesebben pulzáló árnyéka látszódott a holdfényben. Morgan megmozdította a kezét. Borzalmasan szerette volna magához szorítani Jacket, de észrevette, hogy erősen odakötötték őket az ágy széleihez. Atyaég! Teljesen a könyörületére volt bízva. A felismerés megrázta Morgant, sötét kéjmámor söpört rajta végig…, aztán kitört rajta a frász, és villámként belé csapott. A vágy kegyetlen szorítása gyötörte, megfojtotta. Jack elérte nála, hogy akarja őt. Olyannyira, hogy még az egyenletes levegővétel is nehézséget okozott, összefüggően gondolkodni pedig abszolút lehetetlennek tűnt. Mi volt ez Jackkel és az érintéseivel kapcsolatban? Jack nem foglalkozott Morgan vonaglásával, lágy csókokkal perzselte mindkét mellét, nyelve huncut, erős játéka eláztatta Morgan egyre duzzadó mellbimbóit, forró mellkasa pedig dörgölte Morgan hasát. Morgan teste égett a vágytól, hogy Jack bőrének, ajkának puha melegéből még több jusson neki. Mellbimbói olyannyira megfeszültek, hogy hegyes, piros dudorrá változtak, és kínlódva könyörögtek Jacknek, hogy folytassa bármivel, mindennel, amit csak csinálni akar. Jack megszorította, és enyhén megcsavarta őket. Morgan a nevét kiáltotta, ahogy a fájdalom és az élvezet furcsa keveréke belehasított. – Itt vagyok, cher. Itt vagyok, hogy valóra váltsam minden tiltott vágyadat, amire valaha gondoltál. A kéj megrázta Morgant, teste ficánkolt Jack nyelve alatt, de az érzéki kínzás folytatódott. Morgan remegve szippantotta be a levegőt, amikor Jack nyelve körözött lüktető bimbóján, majd nyöszörögni kezdett. Jack teljes mértékben kiforgatta Morgant, mire előbújt belőle eddig ismeretlen, kéjenc énje. Olyan nővé változtatta, aki hajlandó volt igent mondani bármire. Jack nem pusztán élvezetet akart adni Morgannek. Irányítani akarta őt, a rabjává tenni, és olyan romlott, könnyűvérű nővé változtatni, akit Andrew, a volt vőlegénye mélyen megvetett. Morgan még egy férfinak sem volt a lábtörlője. És most sem lesz az. – Nem – lihegte Morgan. – Hagyd abba. Ebbe nem egyeztem bele. Nem akarom. Jack két ujja végigpásztázta Morgan védtelen punciját. Morgan tudta, hogy iszonyatosan nedves és duzzadt, Jack érintése pedig csak tovább fokozta az élvezetet. Tocsogó nyílásából még egy adag nedvesség ömlött ki, mire Jack mélyen, de szexin kinevette, miközben izmos teste együtt hullámzott minden mozdulatával. Morgan bűnös gondolatokkal teli énje fájón szerette volna megérinteni őt, és érezni akarta a benne lüktető életerőt. – Bármit is mondasz, a tested meghazudtol – suttogta gúnyosan Jack. – Biztos vagy benne,

hogy nem akarod? – Süket vagy? Azt mondtam, hogy nem egyeztem bele – vádaskodott Morgan. – Még mindig azt hiszed, hogy engedelmes és alázatos vagyok. – Nem, dehogy. Morgan idegesen felhúzta a szemöldökét, próbálta kioltani a testét perzselő kéjt, ami már felégette a józan ész határait. – Remek. Végül megjön az eszed? – Cher, én nem gondolom, hogy alázatos vagy. Én pontosan tudom, hogy az vagy. Morgan tátott szájjal nézett Jackre, aztán összezárta az ajkait. Rohadék! Rendben. Jogában állt a saját véleményéhez ragaszkodni. De neki is megvolt a sajátja, köszöni szépen. Jack ismét összeszorította az ujjait, és megcsípte Morgan mellbimbóját. – Hagyd abba! Nem adtam engedélyt, hogy hozzám nyúlj. Jack arcáról egy pillanat alatt tűnt el a mosoly. – Nem kérek engedélyt, és fejezd be ezt a játékot. Te nem az a nő vagy, aki elmenekül saját maga elől. Bátor spiné vagy, aki rám bízta magát, miután le akarták lőni. Elég merész vagy ahhoz, hogy megváltoztasd a külsőd csak azért, hogy felszívódj egy számodra idegen városban, miközben hagyod, hogy egy olyan férfi segítsen neked, akit alig néhány perce ismersz… És hát a francba is, de az a nő is te vagy, aki szexről beszélget a tévéképernyőn… Ez a nő egyben… hát az vagy te! Jack szavai Morgan szemei közé vágtak. Rángatózni kezdett. Küzdött, hogy kiszabaduljon. Jack éppen gyávának nevezte, ha ép ésszel átgondoljuk. És ez hazugság! – Nem menekülök magam elől. Előled menekülök! Védelmet akartam, nem bántalmazást. Jack gúnyosan Morganre mosolygott, majd lecsúsztatta a kezét a bordáin, túl a csípőjén. Lágy mozdulatai ellensúlyozták a kötések szorítását. A francba vele, gondolta Morgan, hogy Jack olyan dögös, és hogy olyan klasszul néz ki póló nélkül, és hogy annyira maximálisan férfi, és hogy annyira döbbenetesen zavarba hozza. Egyszerre volt képes feldühíteni és felizgatni, vagy feldühíteni azért, mert felizgatta. A fenébe is! Jack a tapasztaltságával csábította el, miközben elhomályosította az ítélőképességét, és legyőzte a józanságát. Morgan úgy érezte, hogy le kellett állítania magát, nehogy végül beleszeressen… – Én voltam az ott az ajtónál reggel – sziszegte Morgan. – Nem menekülök magam elől, és nem játszadozom. Te elvársz tőlem valami olyat, ami nem én vagyok. – Igen, te voltál ott reggel, de nem adtad át magad teljesen. Ennél mélyebb engedelmességre is képes vagy. Hagytad, hogy tapogatózzak, de valamit elrejtettél előlem. Láttam rajtad, és ezen ne lepődj meg. Lakozik benned mélyen egy olyan jellem, amelyik áhítozik azért, hogy uralkodjanak rajta, és hogy megdugják. És te pont ezt rejtetted el előlem, aminek a létezését is letagadod. Elég bátor vagy, hogy szembeszállj a téged üldöző

faszkalappal, de ahhoz nem, hogy elfogadd azt az élvezetet, amit nyújtani tudok neked. Morgan nem törődött Jack izzó szavaival, akárcsak vastag farka nadrágrepesztő látványával sem. Inkább a saját indulataira koncentrált. – Talán túl sok nő feküdt lábtörlőként előtted, és mindegyikünkről azt hiszed, hogy azért élünk, hogy a hátunkra vessük magunkat, és hogy parancsra széttárjuk a lábunkat. – Azért akarsz behódolni, mert erős vagy. Mert amikor kefélsz, akkor nem vágysz semmilyen felelősségre. Egy olyan férfira vágysz, aki megért téged, és megadja neked, amire áhítozol. Fölösleges szavak nélkül. – Ez valami perverz kibeszélő-show? – Vigyázz a szádra, cher. Van szájpeckem, és tudom is használni – morogta Jack. A síri fenyegetés hallatán Morgan szája csukva maradt. Düh és kéjvágy forrongott benne, míg fel nem robbant belül. – Figyeltelek, hallgattalak. Tudom, hogy olyan férfit keresel, aki elég erős ahhoz, hogy megadásra kényszerítsen a hálószobában. Sosem fedezted fel még a sötét oldalad, cher. Tudom, hogy teljesen átadod magadat annak, amit akarok tőled. Érzem, látom benned. A férfiöntudat és a fizikai erő ott lapult Jackben, és finom önkontrollal fűszerezte őket. A keverék lepusztította Morgan érzékeit. Jack minden szavából sütött a meggyőződés. Morgan összerezzent. Majdnem egész életében kíváncsi természetű volt, tele vágyakkal és ábrándokkal. De nem minden ember ilyen? Ő úgy gondolta, ez egyébként sem egyenlő azzal, hogy szeretné, ha az álmai valóra válnának. Megrázta a fejét. – Ha nem erőltetnéd rám a furcsa szokásaidat, akkor rájönnél, hogy egyszerű, normális lány vagyok. Jack válla megfeszült, összefonta a karját. Aztán ellágyult az arca. Indulat és egyéb érzelmek sem tükröződtek rajta. Lehajolt, és matatni kezdett Morgan bal, aztán a jobb csuklójánál, majd a bokáinál is. Gondosan odafigyelt, hogy ne érintse meg Morgant, aki hirtelen kiszabadult – a kötelékek leestek róla. Többé nem függött Jack könyörületétől. Furcsa érzés tört rá, mintha… mintha kiüresedett volna. Úgy érezte, hogy kifosztották. Felhúzta a térdét a mellkasához, és végignézte, ahogy Jack lerántja magán a pólót. Nem nézett rá, szimplán kikerülte a tekintetét, mintha a jelenléte lényegtelen lett volna. Morgan hirtelen egyedül érezte magát. Pedig Jack ott volt a szobában, és éppen szedte össze a bársonyköteleket. – Jack… – bökte ki Morgan, de ötlete sem volt, hogy mit mondhatna. Csak azt tudta, hogy bántotta a közömbös viselkedés. – Igen?

Az a nézés. Jack nézése. Bárkivel így beszélt volna, még egy abszolút idegennel is. Például az időjárásról. A gúnyolódó vádaskodás feltüzelte Morgan vérét. – A játszadozásról beszéltél. Mész a magad útján, engem pedig félvállról veszel? Jack visszament az ágyhoz, és elnyúlt rajta. Jó fél méterre Morgantől. Egy része sem ért hozzá. Pedig Morgan fájón vágyott rá. Mégis mi a franc baja volt? – Ha nem vagy hajlandó az lenni, aki tudom, hogy vagy, akkor csak azt adhatom neked, amire kértél: plátói és szakmai kapcsolatot. Morgan tudta, hogy örülnie kéne. A szíve legmélyén nem volt alázatos. Néhány kósza gondolattól nem ő lesz egy kéjúr álma, őt egyszerűen szólva nem így drótozták össze. De ha nem, akkor az énjének egy része mégis miért akarta visszaszívni, amit mondott? És miért akart visszatérni ahhoz a pillanathoz, amikor felébredt, és felfedezte Jack gyönyörű, csupasz mellkasát, ahogy rásimul a testére, miközben a melleire hajolva forró nyelvével nyalogatja a bimbóit? És mi lenne, ha csak széttennéd a lábad, mint valami agyatlan barom? Morgan őszintén nem tudta a választ. Csak azt tudta, hogy nem érhet ilyen fagyosan véget a beszélgetésük. – Dühös vagy. – Csak feladtam a reményt – helyesbített Jack. – Elbújsz magad elől, és ennyi. Magadra hagylak, aludj tovább. Jack felállt, és szánakozón Morganre nézett, aztán hátat fordított neki. Morgan bámulta Jack izmos, széles vállát és feszes, barna bőrét. Erő, önuralom, intelligencia és türelem. Minden, amit valaha is akart egy férfitól, ott volt Jackben, és most hagyta elsétálni. Vajon megijedt? Vagy csak arról van szó, hogy hagyta Jacket belekúszni a gondolataiba, és most kizavarta a fenébe? Morgan beleharapott az ajkába, hogy ne csússzon ki válasz, de a szavak szétrepesztették a fejét, és hirtelen kiömlöttek belőle. – Rendben. Én… gondolkodtam már alárendelt szerepen. De semmi komoly. Jack Morganre fordította tekintetét. Még mindig gondosan ügyelt rá, hogy közömbös maradjon. – Mondjad. Morgan öntudata szinte teljesen lecsupaszodott, karját még szorosabban összefogta a térde körül. Eltakarta meztelen melleit. – Hazudnék, ha azt mondanám, hogy sosem siklott át az agyamon. Csak hát ismerem magam. És az nem én vagyok.

– Miért gondolod ezt? Morgan összeráncolta a homlokát. – Miért ne gondolnám? – Sosem rendelted még alá magad egyik régebbi szeretődnek sem. Honnan tudhatnád valamiről, hogy nem neked való, ha még egyszer sem próbáltad? Ha vannak ábrándjaid, akkor a valóság még vonzóbb lehet. A gondolatok cikáztak Morgan fejében. Meg kell kóstolnia valamit ahhoz, hogy megtudja, hogy nem szereti. Ugye? Gyenge párhuzam. Az igazság az volt, hogy részben azért kerülte az ilyen szexet, mert Andrew mindig arra emlékeztette, hogy szégyentelen, közben pedig attól tartott, hogy az anyja mit szól hozzá, ha megtudja, hogy kiélte az ilyen piszkos vágyait. A másik pedig… hogy az ötlet maga jobban felizgatta, mint eddig bármi az életében. Félt, hogy a rabjává válik. Jack közelebb hajolt Morganhez, és így még nehézkesebbé tette, hogy a lány logikusan gondolkodjon. Jacknek fantasztikus illata volt. Férfias, fűszeres, tüzes, és az egész egy hihetetlenül vonzó csomagban keveredett össze. Gyönyörű teste volt, olyan feszes hasizma, hogy fát lehetne vágni rajta. A pasas maga a két lábon járó kísértés. Mi van, ha kipróbálja vele, és megadja magát neki? – kérdezte magától. Neki. Csak most az egyszer. Ha élvezi, akkor Andrew-nak igaza lesz. De ettől még… normális lány marad, ugye? – Szinte hallom, ahogy pörögnek a gondolatok a szép kis buksidban, cher. Túlhajtod az agyad, pedig rém egyszerű az egész. – Nem, nem az! Az én testem, az én… – Morgan megrázta a fejét, próbálta szavakba önteni a gondolatait. – Az életed? Ahogy kívülről látod magadat? Tudom. De melyik a jobb? Ha kimondod, hogy elég merész voltál ahhoz, hogy kipróbálj valamit egyszer, vagy beismered, hogy ijedten elmenekültél, mielőtt egy kicsit játszottál volna a tűzzel? Jack vajon miért volt ilyen durván nyomulós? – Elég! Ez rólad szól, és te csak dugni akarsz egyet. Jack szerényen elmosolyodott, de úgy, hogy attól Morgan lábujjai lezsibbadtak. – Akarlak. Nagyon is akarlak, és ezt nem titkoltam egy percig sem. Nem szeretnélek boldogtalannak látni, amikor az igazság ott van előtted, és végre szabadjára engedheted magadat. – Nem vagyok boldogtalan. Imádom az életemet. – Biztos vagyok benne, hogy imádod az életed minden egyes részét… leszámítva a szexet. Ha van elég bátorságod felkutatni az igazságot, akkor tölts velem egy éjszakát. – Jack provokálta Morgant. – Csak egyet, és csak az én módszereimmel. Ha holnap úgy gondolod,

hogy nem tetszett, akkor sem ért semmilyen kár. Az életben többet nem érek hozzád. Hát itt vagyunk – gondolta Morgan. Egy kihívásnál, ami rávezetheti az igazságra, de ami egyben visszataszító is. Morgan felsóhajtott: Jacknek igaza volt, hiszen tényleg soha nem élvezte a szexet, és sosem kutatta fel a lelkének azt az oldalát, amely lázas vágyaival ostromolta. Talán… talán ez a két dolog összefügg. Talán eljött az ideje, hogy lecsillapítsa kíváncsi természetét. Egyszer már engedett az álmainak, és amikor beteljesültek, túllépett rajtuk. És ha Jacknek a szexre kellett… akkor miért ne kellhetne ő is csak a szexre? Egy őrült szexprofesszor dekadens hálószobai kísérlete. Jackre abszolút nem volt nehéz ránézni, hiszen megnyerő hapsi, és a reggeli afférjuk közepette az élvezet egyébként is annyira intenzív volt, hogy ő teljesen elvesztette tőle a fejét. Jack segítségével megszabadulhat attól a gyötrő vágytól, hogy egy férfi uralkodjon rajta, és utána visszatérhet a normális életéhez. Lerázhatja magáról Andrew gyalázkodását, és egy nap talán tiszta fejjel vághat bele egy új kapcsolatba. – Nem vagyok gyáva, és nem vagyok engedelmes. Mássz csak rám, és bebizonyítom. Jack megfogta Morgan kezét. – Egyszer és mindenkorra ki kell derítened. Akárhogy is legyen, az biztos, hogy holnapra mindketten tudni fogják az igazságot. Jack rájön, hogy tévedett. Morgan bólintott. – Szükségünk van egy biztonsági szóra – mondta Jack. – Rendben. – Morgan nem tett úgy, mintha félreértené. Olvasott már eleget erről, hogy tudja, ez mit jelent. – Ha kimondom azt a szót, hogy… mocsár, akkor mindent abbahagysz. Jack bólogatott, sötét haja átsuhant széles homlokán. – Rendben. Ha azt mondod, hogy mocsár, megállunk. De mielőtt kimondod, győződj meg róla, hogy valós-e a fájdalmad. Valami közepes testi vagy lelki kellemetlenség nem számít. Harcba indulok a szex általad elképzelt, hagyományos fogalmával, és többet adsz majd magadból, mint amennyit valaha bárkinek. Esélyed sem lesz elrejtőzni. Készen állsz rá? Nem. – Készen állsz megmutatni, hogy tévedtél velem kapcsolatban? – kérdezte Morgan. – Persze. Jack visszatartotta a mosolyát. – Remek – mondta, majd felpattant, és lerántotta magáról a pólót. Hullámos vállai kiegyenesedtek, az érzelmek eltűntek az arcáról. A tekintély, az áthatolhatatlanság és a megfélemlítés légköre lengte körül. Gyorsnak tűnt, mint a villám, és erősnek, mint a mennydörgés. Morgan megrezzent, még ha azt mondta is magának, hogy kemény csaj lesz. – Tudod a szabályokat, Morgan. Én vagyok az úr. Akármit is mondok, feltétel nélkül

teljesíted. Akkor, amikor mondom, és úgy, ahogy parancsoltam. Nem kérdezel. Csak szimplán megcsinálod. Jack megmarkolta a bársony köteleket, az egyiket a hüvelykujjával simogatta. Morgan próbálta elfelejteni a puha anyag keltette érzést a csuklóján és a bokájánál, aminek köszönhetően ott feküdt leszorítva, hogy Jack kénye-kedvére nyúlhasson a testéhez… ám az emlékektől kéjes görcs húzta össze a gyomrát. Nem, nem, nem. Ez nem számított szexinek… csak furcsának. Jack száján táncot járt a mosoly szelleme, ahogy elkapta Morgan tekintetét, miközben a bársony szorítókat vizsgálta. – Nagyon jó. Morgan gerincén végigszaladt a remegés, és elfordította a fejét. De már késő volt. Jack észrevette, ahogy a kötelet fixírozza. A hangja szokatlanul rekedtesen morajlott, amikor követelőzni kezdett. – Vedd le a tangád.

Jack az ijedt Morgant figyelte, és hezitált. Morgan a karjait még mindig a térde köré fonta, fejben még bőven ellenszegült a parancsnak. Normális esetben az ilyen tétovázás büntethető véteknek számít, de Morgannek még minden új volt, gondolatai még tiltakoztak az engedelmeskedés ellen, miközben a teste már könyörgött érte. Jack úgy döntött, hogy most még türelmes lesz… már amennyire képes rá. Az önuralma eleve borotvaélen táncolt, mert tudta, hogy Morgan hamarosan széttárt combokkal fekszik alatta, ő pedig azt csinál vele, amit csak akar. Jack visszanyelt egy nagy adag fojtó kéjt, és kemény tekintetét Morganre vetette. – Elvárom, hogy azonnal teljesítsd a parancsaimat. Vedd le a tangádat, vagy mondd ki a biztonsági szót. Morgan nedves alsó ajkába harapott. Izgató látvány volt, Jack farka lüktetett a nadrágjában. A férfi iszonyatosan vágyott rá, hogy az a száj a farka körül legyen, és hogy szétfeszítse azokat a darázscsípte ajkakat, hogy befogadják, és mélyen magukba szippantsák őt, és hogy Morgan nyelve szökdécseljen a makkján. Türelem, acélozta meg magát Jack. – Azt gondoltam, hogy… nem csókolózunk először? Vagy valami ilyesmi? A francba, de naiv vagyok, gondolta Morgan. Kétségtelenné vált, hogy sokat kell még tanulnia, már ha egyszer sikerül megadnia magát Jacknek, aki az életét is feláldozta volna, csak hogy megtaníthasson neki mindent – az oktatás pedig néha kíméletlen viselkedés. – Te kérdezősködsz – figyelmeztette Jack. – Ha úgy gondoltam volna, hogy ez a pillanat a

megfelelő, akkor csókra utasítalak. Úgy viselkedsz, mint egy petite fille. Mint egy kislány, aki túlzottan fél szembenézni a saját vágyaival. Pazarolod az időmet. – Jack hátat fordított Morgannek, majd tett egy lépést az ajtó felé, aztán egy másikat. Közben azon gondolkozott, hogy ez a játék hatással lesz-e Morganre. – Várj. Félek. Minden új nekem – mondta lágyan Morgan. – Én… nem akarok rászokni. Jack visszafordult. Végre egy kis őszinteség. Az első lépés a megfelelő irányba. – Mi a nevem a hálószobában? – kötekedett Jack. – Uram. – A szó remegett Morgan ajkain, Jacket viszont perzselte, mint egy forró piszkavas. Égető vágy csapott a farkába. Odament Morganhez, és a tenyerébe vette az arcát. – Szembe kell nézned magaddal, cher. Nem én vagyok itt az ellenség. Segíthetek neked. – Csak nem tudok nem gondolkozni… – A szabályokat ismered. Ne gondolkozz. Csak fogadj szót. Morgan felsóhajtott. – Sosem voltam szófogadó, uram. Kérdezze meg az anyámat. Jack rámosolygott, és ígéretet tett. – Nem foglak arra kérni, hogy takarítsd ki a szobád, vagy hogy vidd ki a szemetet. Ennél sokkal élvezetesebb lesz szót fogadni nekem. Morgan visszamosolygott Jackre, és remegve bólintott egyet. Az ártatlanság és a vágyakozás egyszerre csillogott kék szemeiből. Jack szíve átfordult a mellkasában. A francba, hiszen Morgan annyira gyönyörű és annyira bizonytalan volt. Egyszerre akarta megdugni az összes lehetséges módon, és közben megnyugtatni, hogy mennyire tökéletes nő. Őrült elgondolás… Jack odébb lépett, letörölte a lágy vidámságot az arcáról, és összefonta a karját. – Utolsó esély. Vedd le a tangád, Morgan. Morgan egy pillanatra megállt, majd vett egy mély levegőt, leszállt az ágyról, és felfedte formás, hegyes melleit, amit az arany top keretezett be. Mellbimbói még mindig keményen álltak, és vörösek voltak Jack szívásától. Friss bujaság vágta gyomron Jacket, a golyói lüktettek. Morgan tétován ránézett, és beakasztotta az hüvelykujját a csípőjén futó csipkébe. Jack lassan, de nagyon lassan vett levegőt, Morgan pedig elkezdte lehúzni a tangát, megmutatva finom, tökéletes bőrét, amit apró, halvány szeplők borítottak. Aztán felfedte a vöröses szőrt, ami a punciját óvta. Jack arca megfeszült. Meghalt volna, hogy belekóstoljon. Morgan már sikamlós volt, totálisan nedves, és készen állt mindenre. A tanga végül a földre került. Morgan kiegyenesedett, aztán bizonytalanul Jackre nézett. Próbált bátornak tűnni, a vállát hátravetette, és magasra tartotta a fejét. Feszült viselkedésén

Jack érezte, ahogy győzködi magát, hogy eltakarja a melleit és a punciját, de mégsem teszi meg. Bátor lány volt, és ettől Jackben egyre mohóbban nőtt a vágy, hogy teljesen a könyörülete alá rendelje. – Vedd fel a tangát a földről. Morgan a szemöldökét összeráncolva bámult Jackre, kereste a logikát a kérésében. Egyszer majd leszoktatja erről is, gondolta Jack. – Ne kelljen magamat ismételnem – figyelmeztette. Morgan arckifejezése egyszerre volt lemondó és zavarodott, de lehajolt, felvette a tangát, és csupasz melle elé tartotta. Vörös haja kócosan omlott a vállára. Piros ajkai – amire még Angelina Jolie is büszke lenne – nedvesek voltak, és lassan szétnyíltak. Édes pír öntötte el az arcát. Jack mélyen beszippantotta a levegőt. Gyönyörű ez a nő! De ez a nő annyira odavolt Brandon Rossért, hogy az teljesen szétmarcangolta Jack önuralmát. Elhatározta, hogy olyan hosszan zúdítja Morganre a kéjes élvezetet, amíg sikítani nem fog. Minden egyes másodperccel egyre jobban állt a farka, de meg kellett őriznie az önuralmát, ellenkező esetben képtelen lenne megadni Morgannek, amire vágyott. Vagyis: amire mindketten vágytak. – Add ide a tangát, cher. Morgan nyelt egyet, aztán tétován kinyújtotta a kezét Jack felé, benne az aranyszínű, finom csipkével. Morgan arcára kivetült a félelem és a vágyakozás harca, Jack pedig érezte, hogy mindkettőt le kell csillapítania, és egyensúlyba kell hoznia a reakcióit. Ez az egyetlen mód elcsábítani őt, és elérni, hogy ténylegesen elengedje magát. Jack elvette Morgantől a tangát, és összegyűrte a kezében. Nedves volt. Alig tizenöt centire tartotta az orrától, de érezte Morgan illatát. A kéj olyan szinten feszítette a zsigereit, hogy alig tudott levegőt venni. – Tocsogsz – közölte. Morgan semmit sem mondott, csak bámult egyre táguló karibi kék szemeivel. – Válaszolj, Morgan. Igen vagy nem? – Igen – sziszegte. – Igen, mi? – bökte ki gyorsan Jack. – Igen… uram. Még nem jött gördülékenyen, de majd fog, gondolta Jack. Néha lágy, néha kíméletlen lesz Morgannel, hogy kizökkentse az egyensúlyából, hogy egyszerre legyen izgatott és zavart. Nagyon jól tudta, hogy ez lesz számára az igazi élvezet. – Jó. Tetszik, hogy nedves vagy. Terveim szerint egész éjjel ilyen is maradsz. Morgan beszippantotta Jack szavait, és megremegett. Szemei még jobban kitágultak. A bőre ráncos lett dudorodó mellbimbói körül. Végigsimította a nyelvét az alsó ajkán. Jack farka

türelmetlenül rángatózott. – Jack… – Nem hívhatsz így a hálószobában. Ha még egyszer szólnom kell, elverem azt a formás kis seggedet. Morgan összeráncolta a homlokát, szemei izzottak, az arca megfeszült. Vissza akart szólni, de inkább nyelt egyet. Jack elmosolyodott. Tanul. Lassan, de biztosan… – Igen, uram. – Remek. Vedd le a topot is. Morgan gondolkodás nélkül eleget tett Jack kérésének. Még nem volt tökéletes, de fejlődött. Jack finoman meg akarta fenyíteni Morgant, de néma maradt, amikor meglátta vékony derekát, feszes hasát, kecses vállait és kerek melleit. Képtelenségnek tartotta, de ahogy egy adag friss vér belenyomult, még merevebb lett a farka. – Add ide – utasította. Morgan ismét leblokkolt egy pillanatra, mielőtt teljesítette a parancsot. Jack elégedetten bevágta a ruhadarabokat a székbe. Amikor ismét Morgan felé fordult, észrevette, ahogy a nyelve megint feltűnik pihepuha ajkain. A francba vele, gondolta Jack. Ez a nő teszteli a türelmét és az önuralmát. Érezte, hogy totálisan le kell támadnia Morgant, szó sem lehet bizonytalankodásról. Egy pillanatra sem mutathat gyengeséget, és nem eshet ki a kezéből az irányítás. Nem tűrhet meg semmilyen ellentmondást. Tudta, hogy a dominancia a kulcs, amivel rá tudja venni Morgant, hogy hallgasson a testére. Ez volt az egyetlen módja, hogy elvegye őt attól a köcsögláda Brandontól. Tudta, hogy csak akkor lesz elégedett, ha keményen megdugta, és teljesen maga alá rendelte Morgant, és ha a lány beismerte, hogy egy domináns hímre volt szüksége, és elhagyja a sunyi vőlegényét. – Térdre, cher! Morgan tekintete Jackre vándorolt, kék szemében furcsán keveredett a pánik és a vágyakozás. Morgan próbálta meglátni Jack parancsában, hogy mit akar tőle… de hát tudta nagyon jól. És Jack is tudta, hogy Morgan kimondja a biztonsági szót, csak hogy ne vegye a szájába a farkát. Dühítette a gondolat. Akarta, vágyott rá, hogy Morgan végigsimítsa rajta a nyelvét, hogy az ajkai szélesre nyíljanak, és magába fogadja, hogy lássa bólogató fejét, és érezze az alázatát, és hogy elfogadja a helyzetét… hogy érezze az izgatottságát. – Uram? – Nem adtam engedélyt, hogy megszólalj. Vagy követed az utasításaim, vagy kimondod a biztonsági kódot.

Az összehúzott ajkak, a lehajló, tűzvörös szemöldök szavak nélkül árulkodtak arról, hogy Morgan szíve szerint ellenszegülne, és hogy frusztrálja a helyzet. De a szemei még mindig metszőek voltak a vágyakozástól, és úgy tűnt, hogy megtört. Az arckifejezésében benne volt az a bizonyos kettősség, amit Jack szeretett: egy ártatlan lány tapasztalatai egy kéjenc némber vágyaival. Pont ez izgatta fel őt, és nem is emlékezett rá, hogy érzett-e valaha ilyen pusztító vágyat. Ez túlment a pszichológiai önkontroll határán, túl egy nő testének a fizikai örömén. Birtokolni akarta Morgant kívül-belül, uralkodni akart a testén, és a csapdába akarta csalni a lelkét. Jack hirtelen azon gondolkozott, hogy képes lesz-e eléggé megdöngetni Morgant ahhoz, hogy magától átértékelje a dolgokat. Morgan végül leeresztette a tekintetét – és lassan letérdelt. Annyira közel volt, hogy Jack érezte a légzését a farkát takaró farmeron. Minden önuralmára szüksége volt, hogy ne tépje le magáról a nadrágot csak azért, hogy érezze Morgan száját, leheletét a bőrén. A vágyakozás egyre keményebben pulzált merev, hosszú farkában. – Jutalmul megszólalhatsz. – Nem sokat tudok az orális szexről. – Honnan veszed, hogy ezt akarom? – Feltételeztem. Ha ezt akarod, akkor tudnod kéne, hogy egyszer csináltam, és a pasas nem… – Nem élvezett bele a szádba? Friss pír árasztotta el Morgan arcát. – Nem. Az információ olyan erővel vágta gyomron Jacket, mint egy díjnyertes harcos ütése. Még a túlzottan is illedelmes Brandon sem fért hozzá ehhez a bűnre csábító, gyönyörű szájhoz. Jack a reggeli menetből nagyon jól tudta, hogy Morgant izgatta az ötlet. Azt akarta, hogy Morgan olyan dolgokat csináljon, ami jólesik neki, és ami felizgatja. Jack golyói megduzzadtak, amikor arra gondolt, hogy ő lesz az első férfi, akinek a spermája selymesíti Morgan nyelvét. A kéj durván csapott a belsejébe: ősi, hataloméhes módon. Ledöntötte a tudat, hogy Morgan még egyszer sem élt át ilyet. Lenézett, és konstatálta, hogy Morgan ugyan nem ellenkezik, de bizonytalan. A szorongás hatására lazúrkék szemei némileg kidülledtek csinos arcából. Idegesen rágcsálta az alsó ajkát. – A kéjúr szerepében nem az az egyetlen feladatom és felelősségem, hogy parancsokat osztogatok. A parancsok azért vannak, hogy élvezetet okozzak neked, és hogy irányítsalak téged. Ez az első lépés a bizalomhoz. Bíznod kell bennem, cher. Segítek neked, gondoskodom rólad. Érted, amit mondok?

Morgan elfordította a tekintetét Jack arcáról, lecsúsztatta a csípőjére, és megpihent farmerrepesztő erekcióján. Jack farka ott ágaskodott a szeme előtt. Kidugta a nyelvét, és ismét végigsimította az alsó ajkát, mire Jack élesen felszisszent. Visszatartotta magában a gondolatot, hogy Morgan helyes kis rózsaszín nyelve a makkját édesíti majd. A sóvárgástól megfeszült a gyomra, a vágy széttörhetetlen köteléke szorult rá. Francba! Nem jó ez így! Annyira tesztelte Morgant, amennyire saját magát kínozta. – Igen… uram. Jack motyogva válaszolt valamit, mielőtt kigombolta a nadrágját, és lehúzta a cipzárt. A farka kiszabadult, megfogta. Teljes hosszában végigsimította, hogy Morgan jól lássa.

Morgan befogadta a kemény hús látványát, arcáról kétség és izgatottság sugárzott. Meg akarta érinteni Jack farkát, a tekintete olyan volt, mint egy kisgyereknek, amikor a cukrászda kirakatának nyomja az orrát – legalábbis Jack így tudta magában leírni. Jack megmarkolta a farkát, és csak várt. Nézte, ahogy Morgan mohón lesi. Cseppnyi nedvesség tűnt fel Jack makkján, és Morgan megnyalta az alsó ajkát. Jack Morgan fejére tette a szabad kezét, és a haja alá túrt. A lágy tincsek selyemként terültek szét az ujjai közt. Hüvelykujjával megnyomta Morgan állát, és lassan előretolta az arcát. – Szopj le, Morgan. Vedd be mélyen a farkam. Morgan ajkai egyre közelebb kerültek Jack farkához. Tekintetét fölemelte Jack arcára, és összezárta az övével, ahogy előrehajolt. Jack visszatartotta a lélegzetét. Képtelen volt nem Morganre nézni, képtelen volt nem figyelni az érzéki, piros ajkakra, melyek szétnyíltak, hogy befogadják őt. Valami kibaszottul kéjes érzés dühöngött benne, amikor elképzelte, hogy Morgan szája milyen forró és selymes lehet. Morgan végül megérintette a duzzadt makkot, melyből szivárgott a nedvesség. Egy percig sem habozott, amikor ajkai körbezárták Jack farkát, a nyelve végigcsúszott farka érzékeny alsó részén, amitől vakító remegés szaladt fel a gerincén. Jack összeszorította a fogát, nehogy kicsusszanjon rajta az a hörgés, ami kikívánkozott belőle. Morgan visszahúzódott egy keveset. Jack ugyan hagyta, de figyelmeztetésképpen megfogta a tarkóját. Rózsaszín nyelvével Morgan benedvesítette Jack makkját, majd ismét végigsimította az ajkát. Jacket felperzselte a látvány. Morgan tüzes tekintete belé fúródott: az ártatlanság, a csodálkozás és a vágyakozás tükröződött belőle. Fel akart fedezni mindent, ami beárnyékolta a félelmét és a kétségeit. Jacknek minden önuralmára szüksége volt, hogy ne kezdje vadul szájba döngetni őt. Vett egy mély levegőt. – Mélyebben, cher. Egészen a torkodig. Morgan bólintott, fel-le mozgatta a fejét, nyelve simogatta Jack farkának vérrel teli makkját, majd szélesre tátotta a száját, és rábukott. Forró, sikamlós ajkai körbeölelték, és félig

felcsúsztak Jack farkán, nyelve ringatózva kutakodott. Jack felszisszent. Morgan megrázta a fejét, majd még lejjebb engedte, próbálta még mélyebben benyelni Jack farkát. Jack veszélyesen közel került a szakadékhoz, ahogy megérezte Morgan ajkait a farka körül, és hogy látta Morganen, ahogy egyre jobban szeretné megtölteni a merev hússal a száját. Ujjai megint összeszorultak Morgan tarkóján, és még két centivel beljebb tolta a farkát Morgan szájának édes mélységébe. Morgan visszahúzódott egy kicsit, aztán még lejjebb engedte ajkait Jack farkán, ami már majdnem a torkához ért. Csak egy-egy nyögése szakította meg a mozdulatot. Nyáhh. A hang vibrált Jack testében, az élvezet szétáramlott a farkában, satuként szorította a golyóit, és a duplájára nőtt, amikor Morgan a kezébe vette fityegő heréit, és gyengéden masszírozni kezdte. A francba is, de jók az ösztönei. Jack megfeszült. Meg kellett állnia, hogy pórázát levetve szabadjára engedje kéjes érzéseit, és agyatlan módon szájba döngesse Morgant, aztán a heréiben forrongó nedvét pedig beleengedje. Morgan lassú felfedezőútja legyilkolta, összetörte, lábujjai szinte beleálltak a vastag parkettába. Hogyan is tudná megfékezni magát, amikor Morgan duzzadt ajkai és szűk, szoros szája éppen szippantja ki belőle az önkontroll utolsó cseppjét? Jack makkja végül nekiütközött Morgan torkának, mire Jack a kéj egy újabb dimenziójába lépett. Képtelen volt visszafogni magát. Behunyta a szemeit, és elismerően hörgött egyet. – Ez az, cher. Ez az. Vedd be. Jó mélyen vedd be. Jack ismét kinyitotta a szemét, és akkor tűnt fel neki, hogy Morgan lehunyt szemmel hajolgat a farkára. Áhítatosan mozgott, mélyen magába szívta őt, aztán lassú nyelvcsapásokkal visszahúzódott. Lassan. Annyira rohadt lassan, hogy Jack már azelőtt elvesztette az eszét, hogy Morgan az ajkát megfeszítve ismét bekapta teljes hosszában a farkát. Jack farka szivárogni kezdett, mintha a nedvei menekültek volna a testéből. Ádázul rohant az orgazmus felé, minden egyes izma megfeszült, és remegett a kéjtől. Belekapaszkodott Morgan hajába, és még többet követelt. – Gyorsabban. Használd azt az édes kis nyelved. Igen… Jack parancsára Morgan gyorsabb ritmusra váltott, ám ahhoz még elég lassú volt, hogy Jack megesküdött volna: érzi a nyelvének összes barázdáját. Képtelen volt gondolkodni, még a saját nevére is alig emlékezett. Csak egy opció maradt: a szájba baszás. Jack belemarkolt Morgan tarkójába, és betolta a farkát nedves, szélesre tárt szájába. Nekidöngette a farkát a torkának. – Nyelj – parancsolta izgatott hangon. – Amikor a torkodat érintem, nyelj egyet.

Morgan így tett, és nem is akárhogy! Minden egyes alkalommal, amikor Jack elmerült a szájában, Morgan tökéletes ritmusban, fantasztikusan nyelt. Mintha valami kibaszott profi céda lenne. Soha semmi nem volt ilyen jó. A francba, de ez a nő szétrobbant! Jacknek a halántékát és a hátát is elárasztotta az izzadtság, amikor megpróbált ellenállni a golyóiban egyre növekvő nyomásnak, de nem sokáig volt képes ellenszegülni neki. A nyomás sötét, éles fájdalommá vált, és követelte tőle, hogy adja meg magát. De nem adta. A fogát összeszorítva tartotta magát minden egyes alkalommal, amikor Morgan édes nyelve táncolt izzó, vörös makkján, és amikor piros arca összeszűkült, ahogy magába szívta a farkát. Jack meg akarta állítani a csúcsra tartó, őrült menetet, és el akart terülni a mézédes, szűk lüktetésben egy időre. Elhúzta magát Morgan szájától, levegőhöz akart jutni anélkül, hogy érezze az ajkait. Szüksége volt legalább egy olyan pillanatra, amikor Morgan nyelvének nedves, finom fürdője nem dönti le a lábáról. Jack lágyan húzódott el, mire Morgan nyöszörögni kezdett. Nyáhh. Morgan megnyalta az ajkait, majd kéjesen, epekedőn és kihívón Jackre nézett. – Kérem, uram… – Morgan rászegezte a tekintetét Jack farkára, és szélesre nyitotta a száját. Jack a kezébe vette merev farkát, egyik hüvelykujjával megnyomta a gyöngyöző makkot, majd a nedves ujjat bedugta Morgan áhítozó szájába. – Akarsz még ebből? – kérdezte Jack. Morgan lenyalta a nedvességet Jack hüvelykujjának széléről. Szeme tágra nyílt, arca piros volt. Lihegve szólalt meg. – Igen, uram. – Mondd el, hogy mit akarsz. – Ki akarom szívni, uram. – Melyik részemet? – kiáltotta Jack, miközben teljes hosszában, fel-le simogatta a farkát. Morgan mohó tekintete élve felfalta Jacket. – A maga… farkát, uram. Hadd szívjam ki. – Eddig nem követted túl jól az utasításaimat. – Mostantól így teszek, uram. – Kényszeríteni foglak, Morgan. – Jack megint belemarkolt Morgan tarkójába. – Most szopj le. L'aide de ciel me, gondolta Jack, ahogy megadta magát a vágynak, és ismét benyomta a farkát Morgan szájába, majd olyan hangosat nyögött fel, hogy kész csoda, hogy a kunyhó teteje nem rengett bele. Az ég segítsen rajtam. Jack képtelen volt ellenállni a kísértésnek, hogy szájba döngesse Morgant. Mély, kitartó

mozgása megtöltötte őt, követelte tőle, hogy vegye beljebb és beljebb. Morgan mellbimbói jobban megkeményedtek, mint valaha, a látványa beleégett Jack agyába, és megtépázta az önuralmát. Jack megint megmerevedett, a nyomás a golyóiban szinte fájdalmas volt. Visszafojtotta a lélegzetét, hogy elélvezzen. Lehetetlen volt halogatni a földrengést. Morgan kinyitotta a szemét, egyszerre kérdő és csábító tekintetét Jackre emelte: mint aki bátorításra várt, mint aki könyörög neki, hogy menjen el, mint aki olyan orgazmus ígéretével csábítja, amiben még sosem volt része. A tekintet megtörte Jacket. A gyönyör útnak indult a gerince aljától, feltört a golyóiból a farkába, és kirobbant belőle. Rekedten üvöltötte Morgan nevét, szinte kántálta, ahogy újra és újra megismételte. Úgy tűnt, hogy az élvezet örökké tart, az eksztázis irgalmatlan lüktetése újra és újra megrázta a testét. Dübörgő szívverésén túlról,

ájultan hallotta, Morgan morgását. – Nyeld le – szólt rá rekedten Morganre, és megdörzsölte a nyakát. – Nyeld le, cher. Morgan bájosan engedelmes lett. Lenyelte. De Jack nem áltatta magát. A Morgan arcán villanó mosoly elárulta, hogy mennyire felizgatta, hogy megtörte őt, hogy ledöntötte Jack vasból épített védelmi vonalát. Jack kihúzta a farkát Morgan édes szájának a mélyéből, és teljesen letolta magáról a nadrágot. A kielégültség megnyugtatta, önkontrollja régi erejében pompázott. Most lerombolhatja Morgan torlaszait, és viszonozhatja a szívességet. Most megadásra kényszerítheti, és feltárhatja a lelkét, hogy Morgan végre megbizonyosodjon róla: a kívánságlistáján sose legyen az a következő pont, hogy lefekszik Brandon Ross-szal.

Morgan lihegett. Átjárta a fáradtság, miközben Jacket bámulva lábra állt. Jack félredobta a nadrágját, és égő szemmel újra felé fordult. A rövid, katonás frizura kihangsúlyozta szögletes arcát; erős vonásait elhomályosította a borostája. De a frenetikus látvány nem ért véget az arcán. Morgan tekintete lejjebb vándorolt Jack széles, erős vállára, majd vastag, formás mellkasára és kockás hasára…, aztán titokban az ágyékára pillantott. Még így ernyedten is hatalmas volt a farka. Mereven pedig… a legtöbb férfi szégyenkezett volna mellette. De leigázta őt, gondolta Morgan. A nagy és rossz Jack teljesen megadta magát neki. Önnön hatalmától bezsongva megnyalta az ajkát. Annak ellenére, hogy csak most kezdte, esze ágában nem volt befejezni. Fel sem merült a kérdés, hogy jó vagy nem jó, amit tesz… bőven lesz ideje később mérlegelni. Most csak… Csábosan Jackre nézett. Egy karcolás nélkül élte túl az erőpróbát, és nem úgy érezte magát,

mint valami agyatlan, parancsra ugró gumibaba. Sokkal inkább úgy, mint aki követte Jack utasításait, mígnem pontosan megtanulta, hogyan vegye át felette az irányítást, és hogyan tárja fel Jacket. – Úgy nézel ki, mint aki örül magának. Morgan megpróbálta letörölni a mosolyt az arcáról, de képtelen volt rá. Nem akart nagyképűsködni, mert azzal csak ösztönzi Jacket. Pusztán megvonta a vállát. – Azt hiszed, hogy ez csak egy játék, Morgan. Hogy te nyertél, én meg vesztettem, és hogy csak egy éjszakáról van szó. Azt hiszed, hogy végeztünk, és feledésbe merülhet, hogy féltél, hogy megadd magad nekem. Jack halk nevetése volt az első jel, amiből Morgan úgy gondolta, hogy tévesen ítélte meg a helyzetet. Bizonytalanná vált a mosolya. – Cher, még csak most kezdjük el. Biztosíthatlak róla, hogy még azelőtt átadod teljesen a stafétabotot, hogy végeztünk volna. Jack suttogása Morgan gyomráig hatolt, és felébresztette benne a bizonytalanságot. Még nem végeztek? Minden pasas, akivel eddig volt… Andrew-nak például nyolc óra alvás és egy tál müzli kellett, hogy újra menjen neki – és mindeközben sprinternek nevezte magát. Eszerint Jack hosszútávfutó? A gondolat megpendítette a vágyak húrját Morgan zsigereiben, de nem érezte jól magát a dallamtól. – Térdelj az ágyra – Jack hangja felriasztotta az elmélkedésből. – Mi-mi-mi… miért? Az orgazmus utáni lágyság és megnyugvás utolsó szikrája is eltűnt Jack arcáról. – Azért, mert azt mondtam. Én diktálok, te engedelmeskedsz. Ha még egyszer kérdezel, vagy hezitálsz egy pillanatig, akkor elverem a seggedet. Tiktak, tiktak. Morgan hirtelen hallotta, ahogy türelmetlenül múlnak a másodpercek. A gyűrött ágyra, majd Jackre nézett. Jack egyenletes légzése és szilárd tekintete elárulta, hogy véresen komolyan gondol mindent. Morgan nem akarta ezt. Nem a-kar-ta. De a fájdalom a lába közt lüktetni kezdett, Jack sós íze pedig még mindig ott volt a nyelvén. Eszébe jutott az ajtónál megesett fülledt menetük, amitől szinte felrobbant az agya. Újra át akarta élni azt az érzést. A testét széttépő orgazmust. A legrosszabb, hogy Jackkel kapcsolatban érzett valamit. Tiszteletet parancsoló jelenléte váltakozott igéző mosolyával, és a legfurcsább dolgokban bátorította fel őt. Biztonságban érezte magát mellette, hiszen Jack segített neki, hogy megmeneküljön a merénylője elől. Tény, hogy gyakran tűnt úgy, mint aki képes olvasni a gondolataiban, de mégsem illett a képbe, hogy közben meg is érti őt. Megpróbálta engedelmes nőként kezelni, de Morgan nem érezte magát annak.

Jack keze ökölbe szorult, aztán kinyújtotta az ujjait. – Morgan… Vészjóslóan felé lépett, tekintetét átjárta az utasító kifejezés árnyéka. A vágyai végül döntést hoztak Morgan helyett. Megadja magát, gondolta. De csak ma éjszakára. Mintha csak kísérletezne egyet. Egy alkalom nem okozhat fájdalmat, igaz? Morgan rákúszott az ágyra, és letérdelt. Jackkel szemközt. – Fordulj meg. Arccal a támlának! Más szavakkal: fordítson hátat neki. Csak pár másodperce volt dönteni, de tele volt a feje. Jack vajon mit fog csinálni? Csak nem fogja bántani, hiszen megvédte, amikor az a félőrült lövöldözni kezdett. Kihozta egy darabban Lafayette-ből, de… – Elfogy a türelmem – ugatta oda Jack. – Fordulj meg! A követelőző hangnem megijesztette Morgant. Jack komolyan gondolta, hogy most… Morgan fogta magát, és még utoljára hosszasan Jackre nézett. Tekintetében benne volt minden aggodalma és bizonytalansága. Aztán engedelmeskedett. – Ülj a sarkadra – Jack hangja egyre közelebbről szólt, szavait csak katonás lépteinek zaja szakította meg, ahogy dübörgött a parkettán. Szigorú hangneme felett Morgan képtelen volt szemet hunyni, de nem mert szembeszállni vele. Amint ráült a sarkára, Jack gyengéden végighúzta az egyik ujját a vállán: mintha csak egy simogatással jutalmazná, amiért szót fogadott. Morgan felsóhajtott. A kedves mozdulat megijesztette, de egyben fel is tüzelte. Az egyszerű simogatás mögött lobogó tűz rejtőzött. Jack az egyik tenyerét Morgan lapockái közé tette. – Hajolj le, míg a melleid a térded fölé nem kerülnek, a tenyeredet tedd az ágyra, a karodat nyújtsd ki a fejed fölé. Morgan teljesítette Jack kérését, és próbálta maga elé képzelni kívülről – mintha csak jógázna, és épp babapózban lenne. Ha egyszer-egyszer elment jógára, mindig csinálta ezt. De a póz most azt jelentette, hogy a fenekét és a gerincét teljes hosszában kiszolgáltatja Jacknek. Jack gyengéden, de ellenkezést nem tűrően a két lapockája közé nyúlva előrébb nyomta Morgant. Morgan nem állt ellen. Bármikor kiszállhat, ha Jack átlépne egy határt. Megvolt a biztonsági kód. Morgan arca a puha takarón pihent, karját kinyújtotta a feje fölött, míg lábai maga alá hajtva rekedtek. Jack levette a kezét a hátáról. Morgan végignézte, ahogy Jack kimért lépésekkel az ágytámlához megy. A tudatlanság és a félelem a zsigereibe hasított. Mit csinál? Vajon mire készül? – Uram…? – Morgan, ezt már megbeszéltük. Addig egy szót sem szólsz, amíg nem adtam rá engedélyt.

– Csak tudni akarom, hogy mit fogsz csinálni. Mintha megállt volna a szobában a levegő. Morgan érezte a csendben, hogy Jack majd felrobban dühében. Maró, kellemetlen érzéssel töltötte meg a tudat, hogy csalódást okozott neki. Engedély nélkül beszélni pont annyira volt tilos, mint kérdezősködni. Nem tudta biztosan, hogy miért, de kétség nem fért hozzá, hogy baklövést követett el. Jack hirtelen akcióba lendült, és az egyik kezével megszorította Morgan bal csuklóját. Pillanatokon belül köré csavart egy bársonykötelet. Egy húzás, és még egy két rántás, majd odébb lépett. Morgan diszkréten megpróbálta megmozdítani a csuklóját. De biztosan le volt kötve. Mielőtt Morgan még a csomó következményein törte volna a fejét, Jack az ágy másik oldalára ment, elkapta a jobb csuklóját, és azt is lekötötte. Most már egyik karját sem tudta megmozdítani. Jack szorosan, de nem kényelmetlenül kötötte ki őket az ágytámla oszlopaihoz. Morgan gyöngén, aztán már nem annyira gyöngén megrántotta a csuklóját… de semmi. A kötés alig három centi mozgást engedélyezett. Biztos, hogy Jack valaha kibaszottul jó cserkész volt, mivel a csomók tökéletesek voltak. A pánik szökőárként tört Morganre. Ó, nem! Ez már túlmutatott az erején. Jóval túlmutatott. Jack pedig… ő még inkább túlmutatott. Férfiasabb, elszántabb és vasakaratúbb volt, mint amire Morgan készen állt. Ijedtségében nyöszörögve Morgan rángatni kezdte lekötött csuklóját. Te jó ég, hát mégis mire gondolt? Egy dolog volt arról ábrándozni, hogy teljesen alárendeli magát egy férfinak, de teljesen más megtenni…, még akkor is, ha bízott Jackben, ha tudta, hogy vigyáz rá. De mennyire ismerte őt valójában? A kötések meg sem moccantak. Amikor Morgan újra felkiáltott, Jack gyengéden megérintette, és rátette a tenyerét a tarkójára. – Morgan, vegyél egy mély levegőt. – Jack kivárta, amíg Morgan légzése lelassul, majd csendes, elbűvölő hangon suttogni kezdett. – Biztonságban vagy. Minden rendben lesz. Figyelek rád. Jack nyugodt hangja Morgan lelke mélyéig hatolt. Mintha azt kérné tőle, hogy legyen ésszerű, és ne pánikoljon. De valamilyen okból kifolyólag nem tudott józanul gondolkodni. Jack szavait hallván valahogy mégis megnyugodott. Jutalmul Jack az egyik tenyerével végigsimította Morgan hátát. – A megadás a bizalomról szól, Morgan. Nemcsak azért bízol bennem, hogy biztonságban légy, hanem hogy megadok neked mindent, amit csak akarsz. Minden élvezetet, amit valaha is elképzeltél. Csak akkor tudom mindezt teljesíteni, ha segítesz, a segítséged nélkül egyszerűen nem megy. Az öröm részben azon múlik, hogy átengeded nekem a hatalmat.

A simogatás Morgan tarkójánál hirtelen abbamaradt, és egy éles ütés csattant a fenekén. Morgan megijedt, és megrántotta a kötéseit. – Aú! Hagyd abba! Szinte abban a pillanatban, hogy megszólalt, valami szokatlan bizsergés tüzelte a bőrét. – Nem te osztod itt a parancsokat, Morgan. A tested az enyém, és én döntöm el, hogy büntetlek, vagy éppen örömöt szerzek. Most büntetést érdemeltél. Morgan alig ocsúdott fel, amikor Jack rácsapott a másik farpofájára. Pontosan olyan erővel, mint az előbb. Az ajkába harapott, amint a csípő, szurkáló érzés letámadta. Akárcsak az előbb, a fájdalom váratlanul átalakult, és forróság öntötte el az egész fenekét. – Lesznek meglepetések. Szándékos meglepetések. Olyan dolgokat teszek, amit nem mindig értesz meg, vagy azt gondolod róla, hogy nem is akarod, de persze az is lehet, hogy olyat, amivel éppen egyetértesz. Fontos bíznod bennem, fontos tudnod, hogy ismerem a tested és a korlátaid, de a legfontosabb, hogy engedelmeskedsz. Bíznod kell bennem és a képességeimben, hogy a mentális korlátaidat ledöntve megkapd azt az élvezetet, amiért a tested áhítozik. Jack megint rácsapott Morgan farpofáira. – Mész a francba! – lihegte Morgan. Jack morajló nevetése visszhangzott mögötte. – Egyre nagyobb bajba kevered magad, cher. Jack végigsimította bőrkeményedéses tenyerét Morgan zsibbadó fenekén. Jack melegsége átszivárgott a bőrén, összekeveredett feneke forróságával, és olyan tüzet gyújtott, amitől majdnem felnyögött. Hogyan élvezhette mindezt? Miért? Ennek semmi értelme nem volt. – Nem tapasztalhatod meg, amit akarsz, amíg nem tanulod meg, hogyan add át magad teljes mértékben – suttogta Jack a fülébe. Morgan a fejében még kirohant Jack szavai ellen, noha érezte, hogy a puncija totál nedves. Nem, nem, nem! Jack úgy csapkodta a fenekét, mint egy csökönyös gyereknek. Nem szerette. Tényleg nem. De a fájdalom… ahogy vaskos, lüktető élvezetté alakult, azt lehetetlen volt nem észrevenni. Morgan megmozdult, próbált elhúzódni Jack kezétől. De nem volt szerencséje. Még kapott egy-egy csapást a farpofáira… de most erősebbeket, mint eddig. Felháborodottan morgott, de a forróság így is elöntötte a bőrét. Lüktető hév járta át, a vágyai csontig hatoltak. Ó, édes Istenem… Már fájt a bőre. Érezte, ahogy vére táncot lejt a felszín alatt, és megduzzad a csiklója. Fölösleges volt küzdeni ellene. – Érted már? Jack hangja olyan volt, mint egy szexuális kiképzőtisztnek. Minden szavát kemény acélba

öntötték, de ott rejtőzött alatta a provokáció és az ígéret… a teljes eksztázis ígérete. Ismét forróság mászott Morgan húsába, és még jobban megduzzadt a csiklója. Jack ledöntötte a védelmi vonalait, és a teste még többet követelt tőle. – Igen, uram. – Sokkal jobb így – dicsérte meg Jack. Morgan csak akkor vette észre, hogy a fenekét egyre közelebb emeli Jackhez, hogy csapjon rá még. Nagyon is tisztában volt vele, hogy a puncija még üres, és hogy mire vágyik. Belekarmolt a takaróba. Sóvárgott, hogy Jack tegye be neki. Az izgatottság teljesen átvette a hatalmat Morgan testében. A gerince vonalán egyik rezgés követte a másikat, a teste átforrósodott. Jack illata feltüzelte, és eszébe jutott, amikor a szájába vette a farkát. Ebben a pózban viszont még Jack finom, ám egyszerre büntető tapintásaiból is pontosan tudta, hogy most az ő kezében van a hatalom. Tudta, hogy ez a pozitúra feltárja Jacknek a teste legtitkosabb részeit, és a kötésnek köszönhetően Jack úgy és ott nyúl hozzá, ahogy és ahol csak akar. És persze: amikor csak akar. Ijesztő, de mámorító volt a felismerés, és ömlött belőle a kéj. Olyannyira izgalmas volt, hogy Morgan képtelen volna arra kérni Jacket, hogy ne irányítson. Jack hirtelen levette róla a kezét. – Nyugton maradsz, amíg nem kapsz más utasítást. A hangjából arra lehetett következtetni, hogy választ vár. – Igen, uram. – Tökéletes. Nem, nem volt az. Morgan érezte, ahogy a testhőmérséklete az egekbe szökik, a gondolatai pedig belecsúsznak egy sűrű ingoványba, ahol megfullasztja a kéj örvénye. A jót és a rosszat lassan felváltotta az élvezet és a fájdalom, és a vágy, hogy elélvezzen. Furcsa módon, de még Jacknek is örömet akart szerezni. Jack kisétált az ajtón. Morgan hátranézett a válla fölött, és látta, ahogy elmegy. Feszes, meztelen feneke még jobban felébresztette a vágyait, ám a hirtelen eltűnése a félelmeit is. Hova ment? Nem hagyhatja így csak itt! Mennyi ideig kell várakoznia ebben a pózban? Morgan visszafordult, és ránézett az éjjeliszekrényen álló órára. Csendben ketyegett. A saját szívverését hallotta csak az órán kívül. Öt perc telt el. Aztán még öt. A lábai zsibbadni kezdtek. Tudomásul vette, hogy nyugton kell maradnia, amíg Jack távol van. Valami azt súgta neki, hogy ne is mozduljon meg. Valami azt súgta neki, hogy ez valami vizsga. És esze ágában nem volt megbukni. Még nyolc perc telt el, mire Jack egy meglehetősen pici fekete dobozzal és olyan álló farokkal tért vissza, hogy Morgannek kétsége nem volt afelől, hogy ismét képes teljesíteni.

Jack szó nélkül letette a dobozt az éjjeliszekrényre, és Morganre pillantott. – Még mindig abban a pózban vagy. Pazar. Nagyon pazar. Jack az egyik ujját lecsúsztatta Morgan hátán, egészen a farpofái közé. Morgan megmerevedett, zihált, próbálta eltolni magát Jacktől. Jack habozott, de mivel Morgan nem tiltakozott tovább, a kezét még lejjebb tolta a puncijához. Ujjai végigsiklottak a selymes, lüktető húson, keze Morgan nedveit lassú, gyengéd

mozdulattal kente szét a puncija szélén is. Jack játszadozott Morgannel. Csak játszadozott! De Morgan túl izgatott volt, hogy dühös legyen rá. Belenyomta a csípőjét Jack kezébe. Csinálj már valamit! – üvöltötte egy hang a testében. A másik kezével Jack Morgan fenekére csapott. – Nyugton maradsz! – parancsolta. Jack belemélyesztette az ujjait Morgan csípőjébe, hogy leállítsa Morgan kihívó, tekergő mozgását. Morgan ideges lett, és ha még nehezen is, de próbálta teljesíteni a parancsot. Az izmai erőteljesen remegtek, ahogy a kéj könyörtelenül végigrongyolt a testén. – Nedves az az édes kis pinád, Morgan. Jóval nedvesebb, mint amilyen reggel volt. És duzzadt. Gondolod, hogy készen állsz arra, hogy megdugjalak? Morgan a szemeit összeszorítva próbálta magában tartani a választ. Ha igennel válaszol, akkor Jack tovább kínozza. Ha nemmel, akkor még annál is tovább. De képtelenség volt eljátszani, hogy közömbösen érinti Jack varázslatos, mesteri ujjainak játéka, ahogy kutakodnak nedves szeméremajkán. – Igen, uram – bökte ki végül rekedtes hangon. Morgan teste sajgott, dübörgött benne a kéj. A térde és a köldöke közt minden egyes idegszála Jack szájáért és farkáért kiáltott. Vagy bármijéért! Valamit most már csinálnia kellett vele. De Jack csak játszadozott tovább. – Túl sok benned az ellenállás. Amikor teljesen megadod magad… akkor majd meglátjuk. Na ezzel már vitába szállt volna Morgan. Már most is olyan rohadt engedelmes volt, hogy ennél jobban már nem lehet az. Jack vagy elfogadja ezt, vagy elmehet a… Ó, atyaég! Két ujj csusszant végig Morgan nedves punciján, majd elmerült a lyukában. Jack megforgatta a csuklóját, és kutakodni kezdett az ujjaival, és megtalálta a G -pontot… határozott, ám lassú mozdulatokkal kezdte simogatni. A kéj majdnem azonnal körbezárta Morgan combját, és hasogatta a szeméremajkát. A teljes teste életre kelt, miközben Jack megállás nélkül, és könyörtelenül nyomorgatta azt az atyaég de mennyire érzékeny pontot. Morgan hosszan, hangosan felnyögött, és nekinyomta a csípőjét Jacknek. Jack nem adta

meg magát. Beljebb jutni és gyorsítani sem akart. Morgan füle zúgott, a szívdobogása belülről rázta a testét, csiklója pedig ugyanabban a tempóban lüktetett. Megduzzadt mellei közt, a tarkóján, a halántékán és merev combjai közt kitört az izzadság. Jack egyre magasabbra és magasabbra kormányozta, és az Úr a megmondója, hogy már majdnem ott volt, már majdnem a szakadék szélén járt. Morgan tudta, hogy ismeretlen magasságokból fog lezuhanni. Izgatottan várakozott, fészkelődött, nyöszörgött… mindennél jobban akarta már. Aztán Jack hirtelen elhúzódott tőle. – Nem adtam engedélyt, hogy elélvezz. – Hogy mi? – Morgan alig kapott levegőt. – Addig nem élvezel el, amíg azt nem mondom, hogy élvezz el. Teljes irányítás, cher. Jack egy pillanatra eltűnt az ágy mellett, és felmarkolta a fekete dobozt. Mi a francot csinál? Morgan már úgy érezte, hogy itt a vég, a teste egy tócsányi vágyakozássá olvadt… Jack pedig matat valami fekete dobozban? Morgan felnyögött, a kielégítetlenség összetörte a testét. Rendben. Ha Jack nem segít neki, akkor majd ő segít magán. Megpróbált előre és hátra mozdulni, hátha sikerül annyira megdörzsölni a punciját, hogy elélvezzen, de pár pillanattal később Jack lenyugtatta: durván rávágott a fenekére, a kezével pedig lenyomta a csípőjét. Szinte lehetetlen volt kimozdulni kemény markai közül. – Rossz kislány. Majd akkor élvezel el, amikor azt mondom. A kezem közt leszel, a farkam pedig a testedben jár majd. Nem akkor élvezel el, amikor megrázod a segged. Amint befejezte a mondandóját, Jack felmászott az ágyra közvetlen Morgan mögé, és az ujjait megint megmerítette benne. De ahelyett, hogy ismét azt a finom pontot ingerelte volna, pusztán csak mozgatta a kezét. – Tedd szét a térded – parancsolta Jack, a szabad kezét pedig betette Morgan combja közé. Kényszerítette, hogy tárja szét a lábait. Morgan egy pillanatig sem gondolkodott, lélegzet-visszafojtva engedelmeskedett neki. Készen állt, hogy a testét körbezáró kéjes mocsár végleg elnyelje. Jack kihúzta Morgan puncijából az ujjait, és megpaskolta a csiklóját. Morgan ugyan lehiggadt, de a gondolatok kavarogtak a fejében. Mi jön most? Mit fog Jack… Ahol a legkevésbé várta, Morgan pontosan ott kapta meg a választ. Mielőtt még ellenállhatott volna, Jack egyik ujja – ami már nedves volt a puncijától – befurakodott szűk záróizmai közé, és a fenekébe hatolt. A döbbenetes élménytől úgy érezte, mintha ezer helyen csípnének a seggébe. Zihálni kezdett. – Nem… – lihegte.

– De – jelentette ki Jack. – Gyönyörű feneked van. Nem tudok nem törődni vele. Jack még egy ujját bedugta Morgan seggébe, mire Morgan égető nyomást érzett. Számára idegen, tiltott dolog volt mindez, de az élvezet még így is az egekbe szökött belül. Zihált, és beleharapott az ajkába. Hogyan élvezhette mindezt? Hirtelen már az tűnt lehetetlennek, hogy ne akarjon még többet. – Ez az, cher. Nyomd neki magad az ujjaimnak. Feltárlak, és hamarosan bevágom a faszom ezen a lyukon. Jack még közelebb vitte Morgant a szakadékhoz, elbűvölő ritmusban mártotta meg az ujjait a fenekében. Be, ki, be, ki… Az érzés nagyon új volt, és nagyon váratlan. Jack egyre több helyen ébresztette fel Morgan testét, minden porcikája kiáltott a vágytól. A mellbimbói feszesen dudorodva súrlódtak a takaróhoz, a csiklója együtt lüktetett a szívével. Nedves puncija táncot járt Jack vezetése alatt. Azok az ujjak… azok az ujjak elvették a józan eszét, és egy olyan testrészében keltették életre az érzékeket, amire csak a legtitkosabb éjszakai ábrándjaiban gondolt. De az élmény túl erős volt ahhoz, hogy Morgan gondolkodni tudjon. Csak arra volt képes, hogy együtt mozogjon Jack ujjaival. Belehajlott Jack tenyerébe, és felnyögött, ahogy a sokkoló érzés belévágott. Az egész teste megfeszült, csak arra koncentrált, hogy felérjen a csúcsra. A kéj egyre csak nőtt, duzzadt és tornyosodott fölötte. Jack kihúzta az ujjait Morgan fenekéből, mire Morgan tiltakozásként felnyögött, de még azelőtt, hogy leállíthatta volna magát, még azelőtt, mielőtt átgondolhatta volna, hogy mit is tesz. – Még nem végeztem, cher – Jack lecsendesítette őt. Morgan valami pukkanó hangot hallott, és érezte, ahogy valami puha, némileg hideg és határozottan idegen anyag kutakodik a fenekénél. Egy vibrátor! Beleremegett, ahogy Jack körbe-körbe mozgatva ingerelte vele az érzéki nyílást. Morgan gyönyöre olyan szinten a fenekére összpontosult, és olyan erős volt, hogy elképzelni sem tudta, hogy bármi utoléri. Különösen, amikor Jack a vibrátor egy részét belenyomta. – Engedd be – parancsolta lágyan Jack. Morgan eleresztette magát, és a vibráló kutasz hamar felhevült a testében. Felkiáltott, hangjából a tiszta élvezet hallatszott. A vibrálás majdnem olyan pazar volt, mint amikor Jack az ujjait használta, de simább lett, ahogy Jack a vibrátort egyenletesen ki-be húzogatta a fenekében. Morgan nekinyomta magát, még többet akart… lázasan járta át a vágyakozás. Felkiáltott, és megragadta a takarót. Jack közvetlen mögé ment, testével betakarta Morgant, és belesuttogott a fülébe. – Döbbenetesen szexi vagy, miközben a vibrátorom kényezteti a seggedet. Egy férfi már

attól elvesztené az eszét, hogy csak néz téged. Morgan hátranézett Jackre. Jack mögötte térdelt, csokoládébarna szemei perzselték egyébként is túlhevült bőrét, vállai kidudorodtak, ahogy hatalmas markába szorította a csípőjét. Mérleghintaként emelkedett és esett vissza széles, izmos mellkasa, ahogy vette a levegőt. Nedves volt az izgatottságtól. Jack úgy nézett ki, mint akinek vékony szálon lifeg az önuralma. Morgannek nem volt ideje gyönyörködni a látványban, mert Jack egyetlen perzselő nyomással tövig hatolt a puncijába. Morgan lihegni kezdett abban a pillanatban, amint kitöltötte Jack farka. A punciját szűkebbnek érezte a fenekében kutakodó vibrátor miatt. Úgy érezte, mint akit teljesen megpakoltak. A dupla behatolás pillanatában ismét belemarkolt a pokrócba, és iszonyúan megszorította. – Jack! – Igen, cher. Olyan vagy, mint a mennyország – hörögte, amikor újra behatolt. – Édes, mint a kibaszott tejszínhab, és erős, mint a fahéj. Jack ritmusa némileg felgyorsult, de fegyelmezett maradt. A behatolás és a vibrálás hatására Morgan minden érzékeny nyílása bizsergett. Érezte, ahogy a vér leszökik a testében, ahogy elárasztja a punciját és a fenekét. Mocorgott, majd felnyögött. Az élvezet gyorsabban szaladgált benne, mint hogy azt fel tudta fogni, az ujjbegyei elfehéredtek, ahogy beletámaszkodott az ágyneműbe. Veszélyes vágyak fenyegették, úgy érezte, hogy megfullad bennük, hogy elveszik a józan eszét, és sosem adják vissza. Jack könyörtelen volt, de Morgan egyre gyorsabban, egyre közelebb mászott a csúcshoz. A fogait belenyomta az ajkába, mígnem megérezte a vér ízét. De még ez sem tarthatta vissza semmitől. Morgan kiáltásai fülrepesztő sikollyá változtak. Érezte, ahogy a puncija körbefogja Jack farkát, és úgy ráfeszül, mintha sosem hagyná, hogy kihúzza. Jack szabályos ritmusban folytatta, hatalma és ereje szétszaggatta Morgan puncijának szorítását. Miközben mindkét lyukába behatoltak, Morgan szabadjára engedte a fantáziáját, és eszébe jutott, amit még az éjszaka leplében is megtagadott, mégis mindig kísértette: két férfi, akik egyszerre benne vannak, és egy ritmusban mozognak, hogy legyűrjék őt, birtokolják, és addig basszák, amíg… – Élvezz el, Morgan. Élvezz el most! – üvöltötte hörögve Jack. Érdes sikoly hagyta el Morgan torkát, ahogy az orgazmus végigrobogott a testén. A teste remegett, ahogy magába szorította, ahogy megfejte Jacket. És az élvezet… magasabbra tekeredett, mint bármi, amit eddig megtapasztalt. Megsemmisített minden gondolatot, minden önkontrollt. Képtelen volt megszólalni, csak az elsöprő eksztázist érezte… fekete pöttyök táncoltak a szeme előtt, a teste megfeszült, súlytalanná vált. Jack olyan orgazmusban

részesítette, amiről eddig csak álmodott. Jack rekedt üvöltése Morganét visszhangozta, amikor egy lázas roham közepette ő is elélvezett. Együtt ájultak az ágyra. Jack kihúzta a vibrátort, de a farkát továbbra is mélyen Morganbe temette. Gyengéden simogatta őt, mintha még az orgazmuson túl is birtokolni akarná, mintha nemcsak jónak, hanem egyszerűen csodálatosnak találná. Ahogy Jack ráhajolt Morganre, heves légzése rázuhant a vállára. Morgannek nemcsak a teste remegett az élvezettől, hanem ami rosszabb: a szíve is. Mámoros gondolatok kúsztak a fejébe.

8 Morgan a szemét behunyva megfordult, és kinyújtózkodott a meleg, gyűrött takarók között. Izmai kellemesen nehezek és lankadtak voltak… Eddig ismeretlen helyeken sajgott a teste. De még ez az egy kemény, álmatlan éjszaka is megfiatalította. Nem is emlékezett rá, hogy mikor volt utoljára ilyen kipihent. Az álmossága ellenére mosolygott, és mélyen beszívta a levegőt. Egy férfi, az éjszaka, a mocsár és a szex illata hirtelen letámadta. Jackből áradt mindez. Az előző éjszaka eseményei hamar bevillantak az agyába. Minden egyes darabja. Azonnal és gyötrő részletességgel eszébe jutott minden, amit tett… nemcsak hogy tett, hanem szó szerint dőzsölt benne. Morgan zihálni kezdett, felült az ágyon, és a markába gyűrte a takarót. A kéj belerobbant a zsigereibe, a puncija pedig megfeszült a friss vágyakozástól, miközben az emlékek élénk színekben ostromolták. Az agya egyszerre rázkódott a sokktól, a hitetlenkedéstől és a rémülettől is. Még mindig meztelen volt. Ő, aki sosem aludt meztelenül, még mindig egy férfi ágyában feküdt. Egy olyan férfi ágyában, aki a botlását a legtiltottabb bűn kötelékébe szorította, és megtalálta a módját, hogy továbbra is vágyjon utána. Most pedig úgy feküdt az ágyában, mintha csak a következő menetre várna. Morgan rosszallóan nézett, ahogy arra gondolt, miként aludt Jack mellette az éjjel. Nem, nem is mellette, inkább összegabalyodva vele. Szilárd, meleg teste ráhajlott a hátára, keze pedig a hasára. Kiegyensúlyozott, erős, férfias légzésének a hangja sodródott a fülébe. Morgan hetek óta nem aludt jól. Azóta, hogy komolyan megijesztették a zaklatójával kapcsolatos ügyek. Még akkor sem aludt mélyen, amikor biztonságban érezte magát a viszonylagosan biztonságos lakásában. Jack mellett érezte a törődést, a védelmet. Képes volt mellette belezuhanni a mély álmok vermébe. Azt is érezte, hogy igényt tartanak rá. Különösen akkor, amikor Jack felébresztette az éjszaka kellős közepén, a hasáról a hátára fordította, beigazította a csípőjét szélesre tárt combjai közé, és álló farkát zihálva, lágyan benyomta duzzadt puncijába. Annak ellenére, hogy félig aludt, Jack lassú, nyugodt lökései olyan jó érzéssel töltötték el, hogy a vágy vörös homálya pillanatok alatt körbefogta. Percekkel később megpróbálta némán megmarkolni Jack vállát – csak hogy megtudja, vajon megint lekötözte-e. De Jack akkor bekötötte a szemét. Úgy emlékezett, hogy Jack hirtelen kiengedte a csomót a bokáin, aztán feljebb tolta az ágytámlához. A csuklóit viszont kikötve hagyta, felültette, a szenvedélyét visszatartva megfogta, és ráültette a farkára.

– Lovagolj meg, cher. Törj be az kis édes punciddal, és lovagolj meg – suttogta Jack az éjszakába. Jack megszorította a csípőjét, hogy irányítsa a behatolás tempóját és mélységét. Nem túl mélyre, nem túl gyorsan. Morgan nyüszített, a veríték kiverte a hasát, a hátát, miközben feszesen haladt a szabadság felé… de Jack nem engedte el. Egyre feljebb, feljebb és még feljebb vezette, és a lassú, végtelen lökések hatására elvesztette az eszét. – Jack – nyögte. – Non. Nem. – Jack akkor felült, megcsipkedte a mellbimbóját a fogaival, miközben mindkét tenyerével rávert a fenekére. Az élvezet és a fájdalom együttesen rázták meg Morgan testét, a kéj forró lávaként csörgedezett az ereiben. Kapkodta a levegőt, ahogy Jack egyre mélyebbre és mélyebbre ásta magát… Felfele nyomult, de még mindig hosszú, szinte lusta lökésekkel, amelyek megsokszorozták a súrlódás erejét, és a kéj robajló hullámaival árasztották el a testét. – Rossz kislány. – Jack megzabolázta őt. Feljebb emelte, szinte le a farkáról. – Minek is kéne nevezned? Morgan hezitált, a beteljesülés borotvaélén táncolt. A puncija égett, lekötött kezével képtelen volt megérinteni Jacket. Felkiáltott. – Még. Kérlek… – Majd megkapod, amikor illően szólítasz. – Uram. – Gyorsan kimondta a kívánt szót. – Uram. Jack egy gyors lökéssel jutalmazta Morgant, farka mélyre ásott benne, és teljesen kitöltötte a punciját. Morgan felkiáltott. Jack keze Morgan csípőjéről lejjebb csúszott, mígnem a hüvelykujja elérte a csiklóját. Játszadozni kezdett vele. Morgan nyöszörögve nyomta bele magát Jack érintésébe, a szikla pereme ott volt, majdnem előtte… de csak majdnem. Jack egy gyors mozdulattal kiengedte a kezeit. Nyilvánvalóvá tette, hogy nem maradhatnak feladat nélkül. – Játssz a mellbimbóiddal, Morgan. Mutasd meg, hogyan jó neked. A lány habozott, a félelme összegabalyodott a bujasággal. Hogy magához nyúljon, miközben Jack nézi? Még a gondolat is felizgatta. Mivel nem engedelmeskedett, Jack abbahagyta lassú, határozott lökéseit. Morgan felnyögött. – Érintsd meg őket. Most – parancsolta Jack. – Vagy nem kúrlak tovább, és megint vörösre verem azt a szép kis segged… Morgan nem is akart belegondolni, hogy mennyire élvezte, amikor Jack a széles tenyerével csapkodta a farpofáit, de az biztos, hogy a farkát még mélyebben akarta magában érezni.

Morgan a kezét a melléhez emelte, és megdörzsölte. Közben azt kívánta, bárcsak láthatná Jack arcát. Vajon izgatta, amit csinált? Vagy közömbösen érintette? – A mellbimbóiddal is játszadozz. Csak nem feledkezel meg róluk, amikor magadnak szerzel örömet, ugye? – Nem – mondta zihálva Morgan, és az ujjai közé szorította a mellbimbóit, majd enyhén megcsavarta. – Nem, uram. Morgan puncijából friss nedvesség távozott, és átjárta eddig is sikamlós lába közét. Jack nem tudta szó nélkül hagyni, amit érzett. – Igen, cher. Szeretem, amikor tocsogsz. Annyira tökéletes veled dugni, mintha egyenesen a farkamnak teremtettek volna. Jack lejjebb húzta Morgant, álló farka mámorító, egyenletes ritmusban merült el benne. Összhangba kerültek, lökést lökés, nyögést nyögés követett. Morgan minden egyes alkalommal megcsípte a mellbimbóit, amikor rácsúszott Jack farkára. Nehéz volt beismerni, de a kielégülés annyira közel volt, hogy a nyelve hegyén érezte. Nyöszörgött. Csipkedte a mellbimbóját, próbálta növelni a benne dolgozó élvezetet. Egyik merev mellbimbóját az ajkaihoz emelte, és keményen megszívta. Nekinyomta a szájpadlásának, miközben a nyelve kígyózott rajta. Ujjaival közben a másikat gyötörte, és olyan finoman nyomkodta az érzékeny bőrt, hogy a kellemes fájdalomtól majdnem felkiáltott. – Ráfeszültél a farkamra, cher. De addig nem élvezel el, amíg nem mondom, hogy elélvezhetsz – emlékeztette Jack. – Nem bírom megállni, uram – morogta Morgan. Tehetetlen volt a testét elárasztó eksztázissal szemben. – De meg tudod. És meg is fogod. És még a csiklóddal is játszadozni fogsz nekem. – Jack odaemelte Morgan egyik kezét a szájához, és az egyik ujját beszippantotta forró ajkai közé. – Nyald meg így az ujjad, nedvesítsd be szépen, és simogasd meg a csiklódat. Morgan akarta. Te jó ég, hogy mennyire akarta. A puszta gondolattól belehasított a friss vágyakozás. De… – Attól el fogok élvezni. Jack rácsapott a fenekére. – Illően nevezz. Morgan nyelt egyet. – Attól el fogok élvezni, uram. – Nem, amíg nem engedem meg – figyelmeztette Jack. – Most vedd be az ujjadat a szádba. Igen. Mélyen. Szívd meg. Gyönyörű, cher. Remek. Jack fel-le döngette Morgant. A vér zuhanó folyóként járta át élvezettel teli testüket, minden idegszálukat vágyakozással töltötte meg. Morgan érezte, hogy megduzzadt a puncija,

és a lökések ereje kívül, belül, mindenhol átjárja a testét. Összeszorította a szemét, próbált koncentrálni, de képtelen volt sokáig visszafogni magát… Jack már olyan magasra vitte, ahol nem tudott úrrá lenni magán. A biztonsági kódot még véletlenül sem akarta használni, hogy leállítsa a menetet. – Szorítsd össze a puncidat – morogta Jack. – Most pedig tedd az ujjad a csiklódhoz, és dörzsöld meg. A szemérmesség és a mértéktelenség határán túl a kéj lángcsóvái égetőn csaptak Morganbe. Úgy tett, ahogy Jack parancsolta. Lejjebb csúsztatta az egyik tenyerét a hasán, át nedves szőrzetén, és körkörösen megdörzsölte nyálas ujjával a csiklóját. – Ó, igen – Morgan képtelen volt csendben maradni. Hirtelen észrevette, hogy a szeméremajka visszahúzódott, és egyre duzzadtabb a csiklója, és hogy ujjvégeinek minden egyes mozdulata tűzként hat a puncijára, és végigégeti belül. Jack minden lökését körülölelte. – Ne hagyd abba – harsant fel Jack. – Játssz a csiklóddal! Morgan semmi pénzért nem hagyta volna abba. A nyála összekeveredett a puncija nedveivel. Odatette még egy ujját a csiklójához, és úgy nyúlt magához, hogy tudta: az érintések rakétaként repítik, egyenesen a gyönyör fellegeibe. Megfeszült, hogy visszatartsa az orgazmust, már csak Jack engedélyére várt. A nyomás egyre csak nőtt, tornyosult… az összes izmát megfeszítve akart még magasabbra törni. És Jack… Jack döngette rendesen, és minden egyes lökésénél felnyögött. Morgan érezte, ahogy egyre vastagabb, egyre duzzadtabb Jack farka, és ahogy egyre inkább elnyújtja a lökéseit. A makkja dörzsölte a G-pontot. Morgan belemélyesztette a körmeit a csípőjébe, a másik kezével a lába közti idegszálakat kényeztette. Combja ráfeszült Jackre. Felkiáltott, kényszeresen várta az engedélyt, hogy szabadjára engedhesse gigantikus orgazmusát, ami már-már a Kánaán ígéretével kavargott benne. – Jouis pour moi! – parancsolta Jack. – Élvezz el a kedvemért! Jack még be sem fejezte a mondatot, amikor áttört Morgan zsigerein az orgazmus, és a végletekig elkápráztatta. A gyönyörnek azonban volt egy sötét oldala is: végigjárta a testét, kavargott körülötte, és örvényként egyre lejjebb húzta egy sötét ingoványba, ahol csak a puszta kielégülés létezett. Morgan füle zúgott, és csak a torkában lévő kaparó érzésből tudta, hogy dübörgő szívdobogásán túl valahol kiáltott egyet. Jack hosszas, kielégült hörgése is felharsant. Ezek után Morgan már nem tudta, hogy mi történt, csak hogy mély, órákon át tartó mennyei álomba zuhant, begubózva Jack meleg testébe. Az ágy most üres volt, a hálószoba ajtaja pedig zárva. Morgannek pusztán attól sajgott a lába köze, és benedvesedett, hogy Jackre gondolt. És

persze a mögöttük lévő éjszakára. Az arcát a kezébe temette. Mi a fenét művel? Mielőtt Jack hozzányúlt, még azért aggódott, hogy ha eltölt vele egy éjszakát, akkor más ember lesz belőle. Igaza lett, hiszen jogos volt az aggodalma. De ami még rosszabb: Jack annyira felizgatta, hogy olyan dolgokra vágyott, amikre megesküdne, hogy sosem akarta, sosem akarhatta őket. Jack viszont olyan szinten kielégítette, ami túlmutatott minden eddigi erotikus ábrándozásán. De Jack lelépett, amikor felébredt, és Morgan nem is várt tőle örökké tartó rajongást vagy örökké tartó szerelmet. Őrült lenne, ha ezt várná. Jack Cole nem olyan férfinak tűnt, aki olyan finom dolgok előtt meghajolna, mint az érzelmek. Morgant az agymenése nevetésre késztette, és fel is kacag…, ha vicces kedvében lett volna. A szeme előtt csak az lebegett, hogy ismételten odaadta magát valakinek, aki teljesen kiforgatta önmagából, és most olyan nő lett belőle, akitől megrémülne az édesanyja. Az egykori vőlegénye, Andrew pedig szimplán megvetné. Nem volt biztos benne, hogy megbékélne vele, ha ledér nőnek neveznék. Jack pedig úgyis elhagyja. Véget kell érnie… még akkor is, ha a bátrabb énje még többet akart Jackből és abból az édes, elsöprő kéjből, amivel megajándékozta. De ez nem folytatódhat, egy éjszakánál több nem illett a képbe. Ez a közönyös és domináns férfi egyáltalán nem illett az ő világába, ő pedig… nem passzolt bele az övébe, ami dugig van lágy parancsokkal, bársonykötelekkel és paskolásokkal, és ami egyszerre ijesztő… és elbűvölő. Egyébként is: miért elmélkedett? Mégis mit oszthat még meg Jackkel a tegnap éjszaka után? Jack kiharcolt magának egy éjjelt, oké. Ő pedig belement a játékba. De még egyszer nem fordulhat elő. Most már csak az üldözője személyazonosságát kell kideríteniük, és akkor végre visszatérhet a hétköznapjaihoz…, és valahogy megfeledkezik Jackről, mielőtt teljesen belehabarodik. Ha pedig a jó oldaláról nézi, gondolta Morgan, akkor mire a Turn Me On dominanciáról szóló részét veszik fel, már elég jól felkészült lesz a témában. A saját rossz viccén keserűen mosolyogva felkelt, és körbenézett a szobában: hátha a kezébe akad valami, amivel elrejtheti meztelen testét, és fölmelegítheti magát a reggeli hidegben. Fölvette Jack egyik pólóját, ami lelógott a combja közepéig, és egy zoknit is a lábára húzott. Ujjaival megfésülte a haját, hogy valamennyire kiegyengesse összegabalyodott tincseit. A francba, de legalább egy darab alsóneműt találna. A gyomra olyan durván korgott, hogy azonnal valami ételre volt szüksége. Morgan vett egy mély levegőt, kinyitotta a hálószoba ajtaját, és kilépett a folyosóra. Nem hitte volna, hogy az első dolog, amit meglát, hogy még egy férfi áll az amerikai konyhás nappaliban. A pasas keménykötésű volt, nyilván germán ősei voltak. Nyolc centivel is magasabb lehetett

Jacknél, aki maga sem volt törpe. Katonásan rövidre nyírt haja karamellszínű, arca szögletes volt, vállai pedig kilométer szélesek. Üvöltött róla, hogy férfi! Pengeéles, világító, mélykék szemei megijesztették Morgant, ahogy Jack válla fölött átnézve ridegen – de izgatóan – méregették őt. Az idegen valószínűleg magától rájött, hogy Jackkel töltötte az éjszakát. Mintha csak a saját szabados viselkedésétől nem érezné elég rosszul magát, az újabb megaláztatástól elvörösödött. Jack megfordult, és Morganre nézett, aki dermedten állt a folyosón. Morgan úgy gondolta, hogy körülbelül annyira tűnhet meglepettnek, mint egy szarvas az éjszakában, egy közeledő fényszóró előtt állva, de erőt vett magán, mélyen beszívta a levegőt, és az idegen szemébe nézett. – Morgan – szólt oda Jack. Morgan ráemelte a tekintetét, és arra gondolt, hogy Jack elég fincsin nézett ki reggel is. Mély, rekedtes hangja megspékelve némileg parancsoló hangnemével egyszerre megnyugtatta és fel is izgatta. Elég rossz ómen. Morgan gyomra összerezzent, az arca pedig elvörösödött, ahogy másodszor is eszébe jutott, mit csináltak előző éjjel. Jack sötét szemében égtek az emlékek, noha összekulcsolta a karját, és az arca rezzenéstelen maradt. Morgannek késztetése lett volna odamenni hozzá, de Jack testtartása nem volt hívogató. Ez a zárkózott ember ugyanaz lenne, aki éjszaka rátekeredve melegítette és védelmezte őt? – Ez az üzlettársam, Deke Trenton – közölte Jack. Jack és az idegen egymás ellentétének tűnt, de acélos testük és kemény tekintetük hasonlított – ugyanabból az egyenruhából bújtak elő. Morgan megrezzent. Túl sok férfihormon tobzódott a helyiségben. A nagy termetű harcos megkerülte Jacket, és barátságosan mosolyogva a kezét nyújtotta. Félelmet keltő arcvonásai meglepően kedvessé váltak. Morgan bizonytalanul kinyújtotta a karját, és kezet rázott vele. – Morgan O’Malley. – Jack, te barom. Mindig begyűjtöd a szép lányokat. Tényleg el kell verjem a seggedet. Jack felhorkant. – Kaphatsz egy esélyt. Deke elmosolyodott. – Majd később, odakint. Te, én és az aligátorok. – Deke Morgan felé fordult, és mint valami összeesküvő, suttogni kezdett. – Nyugodtan kérdezz, és megmondom, hogy kire tedd a pénzed. Vagy inkább meggyőzlek arról, hogy a győztes jutalma egy csók legyen. Megígérem, hogy ebben az esetben nem lesz vita.

Deke finom játszadozása megnyugtatta Morgant. A kínos helyzet ellenére ellazult, és visszamosolygott rá. – Biztos, hogy nem én vagyok egy pókergép emberi megfelelője – ugratta Morgan Deke-et. – Jó kislány – dicsérte meg Jack. – És ha az üzlettársam nem hagyja abba a kopogást azon az ajtón, ahova nincs kiírva, hogy nyitva, akkor egy hatalmas vértócsát talál majd az arcán, és rondább lesz, mint amilyen eleve. Deke fölnevetett, és lassan Jack felé lépkedett, majd rávágott a vállára. – Annyira kibaszottul kényes vagy, Jack… – Deke még egy forró pillantást vetett Morganre, aztán végigstírölte meztelen lábát és melle kontúrját. – …De szerencsés egy vadbarom, az is biztos. Morgan beleharapott az ajkába, miközben Deke végigmérte. Hirtelen zavarba jött a tekintetétől. Deke úgy nézett ki, mintha valami kegyetlen háborús filmből lépett volna elő, és így nem is volt az esete. Bár, ami azt illeti, Jack sem volt az. De kit érdekel? Úgysem feléjük vitte az élet. – Van valami oka, hogy idetoltad a képed, vagy csak baszakodni jöttél? – kérdezte fanyarul Jack. Morgan azonnal átlátott Jack gúnyolódásán. Tisztán látszott, hogy ő és Deke jó barátok. Jack nem sok emberben bízott, de fogadott volna rá, hogy ez a túlméretezett pasas belepasszolt a képbe. Jack merev, éber és egy kicsit dühös volt. Úgy csinált, mintha bírná Deke dumáját, pedig aligha volt így. – Tudod, hogy sosem élek ezzel a lehetőséggel. Nem mintha gyakorolnom kéne a baszakodást. – Nem is kell. Művészien csinálod. – Hosszú évek fáradozása. – Deke felsóhajtott. – De volt okom idejönni. – Deke megint Morganhez fordult, ám ezúttal komolyra váltott a tekintete. – Talán te is kíváncsi vagy arra, amit mondani akarok, mivel a te zaklatódról van szó. Morgan beszippantotta a levegőt. A felfokozott érzelmeknek és a könnyed viccelődésnek köszönhetően megfeledkezett a vérengző őrültről. Hülye, hülye, hülye… – Rendben. De egy percet kérek. Valamit be kell kapnom, hogy ezt végighallgassam. – Biztos vagyok benne, hogy egy kávé is kéne – tette hozzá Deke. Morgan fintorgott, mire Jack fölnevetett. – Nem iszik kávét – mondta Deke-nek, mire Deke felhúzta homokszínű szemöldökét. – Emberből van ez? – kérdezte. Morgan a szemét forgatva visszasietett a hálószobába. Ha már szembenéz ennyi gyilkos férfihormonnal, akkor egy pólónál valami többre volt szüksége, hogy eltakarja a fenekét. Felkapta Jack túlméretezett köntösét, bement a fürdőszobába, és megmosta a haját meg a

fogát. Amikor visszatért a konyhába, Jack és Deke már az asztalnál ültek. Mindkettejük előtt egy csésze erős kávé állt a sima fenyőasztalon. Őrá egy szelet pirítós és egy pohár narancslé várt. Morgan meglepetten Jackre nézett. Jack szó nélkül leültette egy székbe. Előző este vacsorát főzött, most meg ez? Az a férfi, aki kikötötte, és pontosan megmondta, hogyan viselkedjen a hálószobában, hogy valami földöntúli orgazmushoz vezesse, most éppen olyan szolgai dolgot tesz, mint hogy főz neki? Mintha gondoskodna róla? – Köszönöm – duruzsolta Morgan. Totálisan zavarban volt, ahogy beleült a Deke-kel szemközti székbe. Jack a bal oldalán ült. Jack rábólintott, majd Deke felé fordult. – Deke-nek van pár haverja az F BI -nál. Tanulmányozták a fotók másolatait, amiket ez a beteg fasz küldött neked, és a viselkedését is megvizsgálták. Deke megszorította a bögréjét, és ráhajolt az apró asztalra. Félelmetes volt a jelenléte még ebben a tágas szobában is. Morgan azon kapta magát, hogy visszatartja a lélegzetét. Bízott benne, hogy a pasas tud valamit, bármit, és segít, hogy elkapják az ő személyes Norman Batesét, mielőtt eljátszhatná a Psycho{1} főszerepét. – A zaklatód valószínűleg húsz és negyvenöt éves kor közötti, és szinte biztos, hogy ismered. A viselkedése olyan…, mintha egy intim partner lenne, aki megszállottan nem enged el téged. – De ha ismerem az illetőt, akkor nem tudnám, hogy ki az? Úgy értem, hogy nem akarná, hogy pontosan tudjam róla, ki ő? – Elég szokatlan, hogy nem árulkodik a kilétéről, de persze szándékosan is elrejtőzhet. Természetesen arra is megvan az esély, hogy azt gondolja, számodra nyilvánvaló a személye, és hogy tudnod kell, hogy te „hozzá tartozol”. A kezünkben lévő bizonyítékokról inkább az utóbbira voksolok. Nem hiszem, hogy ennek az embernek ürügy kell ahhoz, hogy elrejtőzzön. Ezért megtévesztő. Morgan felsóhajtott, a félelem egyre jobban szorította belül. – Ez kérdés volt eddig? – Nem. Biztos, hogy komolyak a szándékai, mivel követett Houstonba, ahova azért mentél, hogy a vőlegényednél legyél – tette hozzá Jack. Deke Morganre nézett, és meglepetten felhúzta a szemöldökét. Vőlegény? Morgan az emlékeiben kutatott. Jack merev arca és haragos tekintete hirtelen emlékeztette, hogy elmondta neki, hogy ő valójában Brandon menyasszonya. Nem mintha Jacket ez a hazugság visszatartotta volna attól, hogy kikezdjen vele. De ha most bevallaná, hogy nem így van, azzal még zöldebb lámpát adna Jacknek. Nem szabad. Ez a hazugság a mentsvára, és ha Jack szimatot kap, akkor egyre szélsőségesebb bűnökre akarja csábítani.

Legközelebb emlékeztetnie kell magát, hogy ő állítólag jegyben jár. – Houston elég messze van Los Angelestől némi csínytevésért – mondta Morgan. – Pontosan – szólt közbe Deke. – De az alapján, hogy lövöldözött rád, arra kell gondolnom, hogy bosszún töri a fejét. – Azt gondolja, hogy az övé vagy – mondta Jack. – Akkor nyitott tüzet először, amikor meglátta, hogy velem kávézol… Mintha meg akarna büntetni. Hogy ne kaphasson meg senki, ha már az övé nem lehetsz. – Ez túl zavaros – fintorgott Morgan. – A zaklatók általában abnormálisak. – Deke megvonta a vállát. – És nem túl kedvesek. Morgan felsóhajtott. – Még mindig nincs ötletem, hogy ki ez a pasas. – Biztos vagyok benne, hogy ismered. Olyasvalaki, akivel közel álltatok egymáshoz. Valahol a társalgási és a szexuális szint között. Az illető úgy gondolja, hogy kötődsz hozzá, és ettől úgy érzi, joga van megbüntetni téged, ha „rosszul” viselkedsz…, például, ha egy másik férfival találkozol. Nyilván rájöttél, hogy a pasas rögeszmés. – Azt tudom, hogy nem fogja holnap abbahagyni. – A félelem egyre jobban szorította Morgan gyomrát. – Jól van – dicsérte meg Deke. – Jackkel mindent megtesztek, amit csak lehet. Maradj itt. Ne próbáld eljátszani a Független Kisasszonyt! Morgan úgy gondolta, hogy az önérzetének nagyon jót tenne, ha itt hagyná Jacket, a biztonsága szempontjából viszont szörnyű következményei lennének egy ilyen lépésnek. Sóhajtott. – Feldühít, hogy szükségem van bébicsőszre, de amíg nem tudom, hogy kivel és mivel van dolgom, addig védetten jobban érzem magam. – Remek. A pasas hívta a mobilodat? – kérdezte Deke. – Nem. Körülbelül hat hónappal ezelőtt számot cseréltem, és csak három ember tudja az újat. Az anyám, Brandon és az ügynököm. – Brandon? – A vőlegénye – válaszolta Jack az üzlettársának. Morgant ledöbbentette a Jack hangjában érződő gyűlölet. Eléggé úgy hangzott, mintha kifejezetten elszomorítaná az a „tény”, hogy hamarosan férjhez megy. Morgan rosszallóan összeráncolta a homlokát. Jack megkapta, amit akart, ugye? Nem lehet féltékeny. – Ja, és még a gyártásvezetőmnek, Reggie-nek is megvan a számom. Jack és Deke összesandítottak. – Mennyire ismered Reggie-t? Nyilvánvaló volt, hogy a két pasas gyanakszik Reggie-re, és Morgan megpróbálta

elmagyarázni nekik, hogy ez teljesen abszurd feltételezés, mivel Reggie olyan, mint egy hatalmas plüssmaci és egy apuka keveréke. De közben rájött, hogy bárki lehet gyanúsított, és hogy teljesen mindegy, mennyire abszurdnak tűnik. – Reggie-t azóta ismerem, hogy elkezdtük a műsort. Körülbelül negyvenéves lehet. Elvált. Nem tűnik ilyen pasasnak… Persze senki sem tetováltatja a homlokára, hogy „zaklató” csak azért, hogy könnyen beazonosítsák. – Pontosan. Beszélsz vele személyes dolgokról? Morgan megvonta a vállát. – Néha. Talán. Egyszer vagy kétszer kisírtam magam a vállán az Andrew-val történt nagy szakításom után. Miután kiderült, hogy a Turn Me On folytatódik, a stábbal elmentünk egy menő Los Angeles-i bárba, és jó pár italt ledöntöttünk. Reggie végül elmesélte a válását, és hogy a volt neje megcsalta, majd rendelt egy csésze kávét, és ragaszkodott hozzá, hogy hazavisz, mert én vezetni aligha tudtam volna. – Lefeküdtél vele? – piszkálódott Jack. Morgannek leesett az álla. – Nem, dehogy! A múltam idevágó részének minden egyes apró részletét elmondtam neked, és biztos vagyok benne, hogy Deke-nek elismételted. – Csak vázlatosan beszélt róla – mondta Deke. Hangjából áradt a gúny. – De most nyugodtan elárulhatod a részleteket, és eljátszhatunk együtt is néhány szaftos jelenetet. Jack hirtelen fölegyenesedett a székében, és dühösen Deke-re nézett, hogy állítsa le magát. – Vagy nem – tette hozzá a szőke óriás. Morgan egyik férfiról a másikra nézett. Mi a franc folyt itt? Jack viselkedése majdnem… kisajátító volt. Morgan nyelt egyet. Mintha csak számítana egy ilyen fazonnak, mint ő. Azt gondolta, hogy nem jelenthet neki többet valami játékszernél. – Esélytelen, hogy nagyon leittad magad, és nem emlékszel rá, hogy lefeküdtél vele? – kérdezte Jack. – Esélytelen. Másnap reggel a nadrágomban ébredtem. Jack egy fokkal nyugodtabb lett, és ránézett a haverjára. – Bármi más? Deke válasza nagyon munkaszagú volt. – Jelen pillanatban semmi. Elviszem az eredeti képeket törvényszéki vizsgálatra, hogy kiderüljön, a pasas hagyott-e maga után ujjlenyomatot vagy bármi más nyomra vezető dolgot. – Elég valószínűtlenül hangzik – mondta Morgan. – Igen. – Deke egyetértőn megvonta a vállát. – De sose lehet tudni. Talán volt egy óvatlan pillanata, vagy sosem gondolta, hogy megpróbálod megvizsgáltatni a képeket. A következő pár napban nem lesz új fejlemény, de maradj türelmes. A végére járunk a sztorinak. – Deke

megpaskolta Morgan kezét. Jack hirtelen felállt. A széke nyekergett a parkettán, és megtépte a kora reggeli csendet. Az egész teste megfeszült, ahogy hátba vágta Deke-et. – Gyere, beszéljünk egy kicsit a melóról. Deke hezitált, és látszólag nehézkesen elmosolyodott. – Oké – válaszolta, majd Morgan felé fordult. – Örülök, hogy találkoztunk. Deke az asztalon keresztül nyújtotta felé a kezét, és Morgannek alig volt ideje megrázni, mielőtt Jack végigterelte Deke-et a folyosón, kinyitotta a szobája ajtaját, és benyomta rajta a kollégáját. Morgan rosszallóan nézte végig, ahogy eltűnnek. Mi a franctól ilyen ideges Jack?

Jack elnyomta magában a vágyat, hogy bevágja maguk mögött az ajtót. Ahogy azt is, hogy az öklét beleverje Deke arcába. De utóbbi sokkal nagyobb erőfeszítésébe került. Mi a franc bajom van nekem? – Bármi is az, lökjed – mondta Deke a számítógépasztal melletti székben ülve. Jack nem tett úgy, mintha félreértené Deke szavait. Felsóhajtott, és belehuppant a saját székébe. Hol kéne kezdenie? Ez az egész kusza történet minden egyes pillanattal egyre bonyolultabb lett. Bosszú, bujaság, gyilkossági kísérlet, és hát a szex, ami nemcsak a testét, hanem egyenesen a lelkét is megrázta – mindez két nap alatt. De akárcsak a legtöbb történetet, Jack úgy gondolta, hogy ezt is az elején kell elkezdeni. – Az exfeleségemnek volt egy afférja egy másik pasassal, mielőtt lelépett. – Említetted egyszer New Orleansban. – Úgy hívták, hogy Brandon Ross. Deke felhúzta az egyik szemöldökét. – Brandon Ro… az a Brandon, akihez Morgan készül hozzámenni? Jack a könyökét a térdére hajtotta, és felnézett a haverjára. – Nagyon is az. – Elég durva egybeesés, hogy az ellenséged nője a te védelmed alatt áll, és házon belül van. És – hacsak nem evezek teljesen rossz vizeken – akkor az ágyadba is befeküdt. Túl jól ismerlek ahhoz, hogy mindez véletlen egybeesés legyen. – Elterveztem az egészet – ismerte el Jack. – Mindent, a legutolsó részletig. Hogy elcsábítom, hogy megdugom, és hogy beledörgölöm az egészet Brandon pofájába, ahogy anno ő dörgölte az egészet az enyémbe. Deke füttyentett egyet. – Tökös terv, ember. Mocskos, de tökös. Mi történt? Jack felállt, és járkálni kezdett az apró, ablak nélküli szobában. Mikor lett ez a helyiség ilyen

kicsi? Eddig sosem zavarta. Hátat fordított Deke-nek, majd felsóhajtott, és ökölbe szorította a kezét. Nagyon zilált volt. Illetve több mint zilált. Dühös. Dühös volt Brandonra, amiért az egész balhét útjára indította, és persze magára, amiért arra vágyott, hogy visszavágjon neki. Dühös volt, mert vészesen hatalmába kerítette az az érzés, hogy Morgant ismét gerincre vágja. Dühös volt, mivel Morgan tökéletes gyönyörbe burkolózva csalta egész éjszaka a vőlegényét, és mert úgy nézett ki, mint akit ez teljesen hidegen hagy. De Morgan még mindig olyan volt, mintha… visszatartana valamit, ami benne lakozik. A francba… a teste, az arca mind arról árulkodtak, hogy még kibaszottul nem vált százszázalékos alattvalóvá. Aztán azt is el kellett viselni, hogy Deke flörtöl és viccelődik vele. És ezért még inkább le akarta csavarni a magas, szőke pasas fejét. Mindennek a tetejébe ott voltak a saját vágyai is… Jack visszanyelt mindent, ami forrongott legbelül. Alig négy órával ezelőtt még együtt volt Morgannel, és máris olyan veszettül vágyott rá, hogy szinte csorgott a nyála. Készen állt, hogy újra megkóstolja őt. A kéj úgy őrjöngött benne, mintha megszűnt volna a hatalma felette. Elfogadhatatlanul… és megcáfolhatatlanul. – Nem tudom – mondta végül Jack. – Ez csak… nem olyan egyszerű, mint ahogy elgondoltam. – Te zaklattad őt? Csak azért, hogy oda juss vele, ahova akartál? – Ennél jobban ismersz, ebben az esetben nem hívtalak volna fel, hogy nyomozz le egy feltételezett zaklatót. Egy délutánra akartam Morgant Lafayette-be csábítani. Elterveztem, hogy annyira megdugom, hogy rájöjjön: nem Brandon az egyetlen férfi a világon. Később az útjára engedtem volna, de képbe jött ez a pasas, ez az üldöző. Morgan baszottul megijedt, amikor a fazon nappali fényben lövöldözött rá. Úgyhogy idehoztam. – Ez okés, leszámítva ezt a kisajátítós dolgot. Ez nem te vagy. Anno a közösbe dobtuk… – Ne is gondolj rá – morogta Jack. – Morgan nagyon visszafogott és tartózkodó, mindemellett éppen az életére törtek, és menti a bőrét, szóval nem valami cicamicáról van szó, akit felcsíptünk egy szexklubban. – A felsorolt érvek közül mégsem tartott vissza egy sem, hogy megdugd. – Ezt most hagyd abba, baszod! – Oké-zsoké. – Deke lehűtötte Jacket egy lezser mosollyal, és megadóan feltartotta a kezét. – A szomszéd szobában ülő buja vörösről szóló összes buja gondolatomnak lőttek. Jack megmozgatta a vállát, próbálta ellazítani magát. A francba, hogy egy Morgannel töltött éjszaka teljesen összezavarta a fejét. Bárcsak ő is olyan könnyen ki tudná űzni a buja gondolatokat magából, mint ahogy Deke. De nem ment neki. Többet akart Morganből. Még többet. Most azonnal. – A kérdésem annyi, hogy mire föl ez a féltékenykedés. – Deke szúrós tekintete úgy húzta

nyársra Jacket, mintha minden egyes fejét szaggató gondolatát ismerné. – Hacsak nem tényleg féltékeny vagy. A picsába! A szomorú igazság az, hogy a féltékenység zöld kísértete beleférkőzött Jack agyába. Ő és Deke régebben jó pár nőt bedobtak a közösbe, és mindig elég jól érezték magukat. De hogy Morgannel is ezt csinálni… már a gondolat is zavarta. Jacknek azt súgta az ösztöne, hogy Morgan bírna némi társaságot, már ha rá tudná szánni magát legbelül. De furcsa módon Jack magának akarta kisajátítani őt. És hogy a haverját, az üzlettársát is belevonja ebbe a játékba… már a gondolat is ijesztően feldühítette. Volt valami Morganben, ami egyenesen Jack szívébe hatolt, de olyan keményen, hogy alig kapott tőle levegőt. Jack túl tapasztalt volt, hogy eljátssza a be nem ismerés játékát. A Brandon menyasszonya iránt érzett vágyai egyszerűen ott voltak, és semmi közük nem volt a bosszúhoz. Egyre csak mélyült az egész. Nem elégítette ki a libidóját, hogy egy éjszakán át dugta Morgant, ahogy az sem fogja, ha Morgan elhagyja Brandont. Morganben volt valami perfekt. Jack nem emlékezett olyanra… szóval olyanra, hogy tökéletesen összepasszolt egy nővel, akibe mintha belelátna, és mintha minden vágyát ismerné. Testileg persze tövig benne volt, de ez nem volt elég neki. Ennél is többet akart Morgantől. Azt akarta, hogy joga legyen megadni neki azt, amire vágyik. Azt akarta, hogy Morgan érezze magát szabadon, mint aki elmondhat neki bármit, amit érez, vagy amiret áhítozik.

De Morgan inkább távolodott tőle. A francba vele. Jack nem akarta ezt. Nem szerepelt a tervében, hogy sóvárogni fog utána. Bassza meg Morgan! És bassza meg a kételkedés is! És persze bassza meg a buzdítás is, hogy Morgan hagyja el Brandont! Lépj le, Jack. Egyszerű a képlet, ugye? Nem. Többé nem az. Jack nem egyszerűen azt akarta, hogy beteljesüljön a bosszúja, és Morgan faképnél hagyja Brandont. Vakmerő elszántság rágta belülről. Nem volt benne biztos, hogy Brandon csak úgy hagyja elmenni Morgant, még annak ellenére sem, hogy megcsalta őt. És ha valami, ez nem tetszett Jacknek. Miután elvált Kaylától, azt gondolta magában, hogy képes lesz távol tartani magát a két férfit futtató nőktől, de Morgan valahogy más volt… Minden szempontból más volt, mint az exfelesége. Jack ostoba, hormonoktól vezérelt része el akarta nyerni Morgan bizalmát, és ki akarta sajátítani őt, hogy teljesítse a parancsait. Merev farka pedig egyenesen követelte, hogy kaparintsa meg. Kénytelen volt mindezt beismerni, a beismerés pedig az első lépés, hogy felépüljön ebből az őrületből, és hogy újra a bosszúra koncentráljon. Fel-alá járkált a szobában, mintha az agya rövidzárlatot kapott volna. Túl sok volt a szex, és túl kevés az alvás. Másról szó sem lehetett. De túl jól ismerte magát. Valami belülről azt kiáltotta, hogy hagyja a fenébe a bosszút, és ragadja meg magának Morgan ragyogó tökéletességét. Bánj vele nőként, tanítsd meg, hogy

miként becsülje meg a vágyait, és persze gondoskodj róla. Kerítsd a hatalmadba, és sose engedd el! De ez a valami odabent közben azt is mondta, hogy hiba volt elküldeni Brandonnak azt a videót, amiben az ajtónál döngeti Morgant. Óriási hiba volt. Jack felsóhajtott, és levágta magát a székébe. Nem kéne zavarnia, hogy Brandon végignézi azt a menetet, mégis úgy érezte magát, mint valami ostoba balfasz. És hát tulajdonképpen az is volt! A francba, de azt kívánta, hogy bárcsak ne osztott volna meg egy darab részletet sem senkivel az első együttlétükről… vagy legalábbis nem egy ilyen egyértelmű részletet. A sajnálkozásának viszont egy hangyafasznyi értelme sem volt. A bosszú felét teljesítette azzal, hogy elküldte a videót Brandonnak! Inkább azért érezte rosszul magát, mert zavarta a tudat, hogy elküldött valamit Brandonnak, amit meg akart tartani csak magának és Morgannek. És ez mit is mond el az érzéseiről? Ha Morgan rájön az egészre, csak rosszabb lesz. Nem értené a bosszút, és Jack minden egyes tettében azt érezné, hogy iszonyúan visszaélt a bizalmával, és ez aláaknázna mindent, amit eddig megalapoztak. Ha még egyszer meg akarja érinteni, akkor ki kell tárulkoznia, és nemcsak testileg kell megóvnia őt. Meg kell mutatnia Morgannek, hogy igenis számít neki. Bassza meg. Morgan és a bosszú közül kell majd választania, merthogy ez a gátlástalan éjszaka nem elégítette ki teljesen. Nem eléggé. És Morgan csak még jobban beleásta magát a lelkébe. Hogy a francba tudná kiűzni magából háromévnyi dühöt, gyűlöletet, tervezést és bosszúvágyat? Hogy a francba engedhetne el egy ilyen finom, engedelmes tűzbombát? – Ó! – Deke fölnevetett. – Morgan elkapta a tökeid. Te rákattantál erre a nőre. Ez nem jó. Nem mintha hibáztatnálak, mivel olyan édes kis basznivaló… – Kussolj! Ő nem ez a pálya, ő nem a te pályád – morgott Jack. Amint megszólalt, rájött, hogy szavai igazolták Deke minden feltételezését. A picsába! Deke nevetett. Jack minden tőle telhetőt megtett, hogy megfeszült arcát ellazítsa. – Beszéljünk a melóról. Jack haverja széles mosolyra derült. – Persze. Beszéljünk. A gyanúsítottaink közül szerinted melyik zaklatja Morgant? – Bármelyik lehet. – Jack megvonta a vállát, kényszeresen próbált megnyugodni. – Kétlem, hogy a főiskolai szerelme, amelyiknek felesége és gyereke van. Hajlok arra, hogy Brent Phersonnal kapcsolatban igaza van. Egy profi focista, aki folyamatosan úton van, aligha készíthetett róla képeket a házánál. Marad az előző vőlegénye, a gyártásvezetője és a félőrült rajongók közül bárki. – Szerintem a jó öreg Reggie teljesen olyan, mint egy őrült.

– Nem annyira lojális, mint amennyire Morgan annak hiszi. A francba is, hát lefizettem, hogy közel kerüljek Morganhez, és hogy a műsor miatt adja át neki az életrajzomat és néhány információt velem kapcsolatban. Kérdés nélkül zsebre vágta a pénzem, elküldte Morgan személyes e-mail-címét és még pár adatát. De aztán megfenyegetett, hogy kiherél, ha egyáltalán ránézek Morganre. – Jack fintorgott. – Szóval eladta neked, aztán rád támadt. Szép – Deke felsóhajtott. – Féltékeny szeretőnek vagy védelmező apukának tűnt? – Nehéz megmondani telefonon keresztül. Bármelyik lehetett. – Szemmel kell tartani. A tegnapi kutakodásom közepette rátaláltam egy ügyére. Elintézte, hogy ne vágják sittre nemi erőszakért. Jack döbbenetesen meglepődött. – Tényleg? A francba! – Ja. Kíváncsi lennék, hogy Morgan vajon tud-e Reggie múltjáról. – Kétlem. Úgy beszél róla, mintha a fogadott apja volna. Nem hinném, hogy így érezne, ha tudná, hogy a pasas hobbiból nőket erőszakol. Meg kell néznünk, hogy kizárhatunk-e pár idióta szomszédot és rajongót, arra az esetre, ha netalán… – Az ösztöneim azt súgják, hogy olyan emberről van szó, akit Morgan ismer, és akiben megbízik. Tetőtől talpig fel fogja kavarni, amikor azonosítjuk. Jack idegesen megmarkolta a szék karfáit. Aggódott Morganért. A merénylő türelmetlen volt, és Jack biztos volt benne, hogy egy halom ijesztő dolog történhet még, mielőtt elkapják a köcsögöt, és pontot tesznek a rémálom végére. – Pontosan. – Morgan mellett kell maradnod, és éjt nappallá téve vigyáznod rá – mutatott rá Deke. Jack úgy gondolta, ettől nem fog épkézláb ember módjára gondolkodni. – Ja – közölte, majd a fejét hátravetve hangos röhögésben tört ki. – Annyira keservesen meg akarod kapni még egyszer, hogy képtelen vagy épkézláb ember módjára gondolkodni. Jack felsóhajtott. Gyűlölte, amikor úgy átláttak rajta, mint egy darab üvegen. – Ja – bökte ki. A kérdés csak az volt, hogy bosszú vagy Morgan? Vajon melyiket kéne választani?

– Vigyázz magadra! – Deke megállt a ház ajtajában. Késő délután volt. – Oké – morogta Morgan. Deke ijesztően magas volt. Lenézett Morganre, furcsa kék szeméből aggodalom sugárzott. Gyengéden megfogta Morgan vállát.

– Megvizsgáltatom ezeket a képeket, hátha találunk valami ujjlenyomatot. Jack addig is vigyáz rád. Morgan egyébként azonnal megkedvelte Deke-et, akinek szögletes arca végre mosolyra húzódott. Egyszerűen szólva… szép volt. Határozottan erős ahhoz, hogy megvédje őt. Ráadásul könnyedén lehetett vele viccelődni. És talán beszélgetni is. Nem úgy, mint egy csomó emberrel. Morgan jobbra fordította a tekintetét, és Jackre pillantott: Deke-et figyelte, ahogy a tenyere az ő vállán pihen. Fenyegetően nézett. Min kapta fel a vizet? – Ha Jack nem vigyáz rád, akkor odasétálsz ahhoz a telefonhoz – Deke rámutatott egy fényes fekete készülékre a falon –, és felhívsz engem. A kettes billentyű gyorshívással engem tárcsáz. Iderohanok, és megkapsz mindent, bármire is legyen szükséged. – Deke Morganre kacsintott. Morgan fenyegetően megmozgatta az ujját, de még így sem tudta letörölni a mosolyt az arcáról. Deke flörtölése igenis vonzotta…, mondjuk, a pasas eleve flörtre született, és feltehetőleg nők tömkelegének habzott a szája, hogy foglalkozzon velük. Kedves volt tőle, hogy ügyelt a jó hangulatra – Morgannek ugyanis a megzavart biztonsága és a szexuális élete is súlyosan elnyomta a gondolatait. Morgan még egyszer Jackre pillantott, aki – láthatóan – még mindig nem volt boldog. De a legkevésbé sem. – Köszönöm – morogta Morgan. – Alig várom, hogy szólj: találtatok egy ujjlenyomatot vagy bármi mást, ami segíthet. Deke még egyszer megsimogatta Morgan vállát, és az egyik szemöldökét felhúzva rápillantott. – Egyértelmű, hogy jelentkezem. Morgan fölnevetett. Deke biccentett Jacknek, és elindult a naplementében úszó mocsár felé. Az ajtó becsapódott, és Morgan egyedül maradt Jackkel. Csend vette körül őket, és Morgan mosolya elhalt. A távolból még hallotta, ahogy Deke csónakja csobogva elindul a kis stégtől. A szíve sebesen vert, a feszültség lenyomta. Morgan nem értette, hogy miért nem kérdezi meg Jacket, szerinte miért lett ilyen nehéz a levegő. – Köszönöm, hogy megkerested Deke-et. Hálás vagyok bármiért, ami segíthet azonosítani a zaklatót, és aminek köszönhetően visszakaphatom az életemet. Jack jó ideig csendben maradt, mielőtt válaszolt. – Deke okos pasas, és jók a kapcsolatai. Ha bármilyen bizonyítékot találnak a vizsgálat során, akkor azt fel is hajtja. – Remek – bólintott Morgan. Újra kényelmetlen csend ült a szobára. Morgan képtelen volt olvasni Jack arcáról, de

bosszúsnak érezte őt. Teljes zavarában összeráncolta a szemöldökét. Jack vajon azt gondolta, hogy az előbbi flörtölése Deke-kel jelentett bármit is? Sőt! Jacket érdekelné, ha tényleg jelentene? Vagy csak egyszerűen arról volt szó, hogy zavarta a jelenléte azok után, hogy előző éjjel minden hóbortját kiélhette vele? Jack talán azt kívánta, hogy lépjen már le a fenébe. – Deke kedvesnek tűnik – mondta halkan Morgan. Bízott benne, hogy ezzel enyhít a feszült helyzeten. Jack felhorkant. – Deke-re sok mindent lehet mondani. De elég nagy mellényúlás azt hinni, hogy kedves. Morgan elgondolkozott, és zavarában felvonta a szemöldökét. – Ő az üzlettársad. Ha nem őszinte… – Nem azt mondtam, hogy nem őszinte, merthogy maximálisan az. Megbízható, bátor és okos fazon, mindig légy vidám hozzáállással. Minden benne van, amire a hadsereg elitalakulatának szüksége van. De ami a nőket illeti… kedvesnek nem nevezném. – Úgy hangzik, mintha el akarnál ijeszteni – tiltakozott Morgan. – Számítana, ha érdekelne? Jack válla megfeszült. – Ha nehezen birkóztál meg néhány bársonykötéllel és pár gyengéd paranccsal, akkor Deke rommá zúzná azt a finom kis érzékenységedet, cher. Amikor szexről van szó, Deke komoly játékos. De csak akkor, ha hárman vannak a szobában. Három ember? – Nézni szereti? Jack hörgő röhögése megdöbbentette Morgant. – A szexet Deke nem a lelátóról nézi. Váó. A nagy germán harcos az igazi amerikai vigyorával tevékenyen részt vesz egy édes hármasban. Micsoda hír… Morgan elképzelte Jacket és Deke-et, ahogy egyszerre kényeztetik mozdulatlanra kötözött testét. A kép az izzó bűn és égető hőség keretében nyilallt a fejébe. Benedvesedett, nyirkos lett a lába közt. A csiklója könyörtelenül sajgott. Kábultan és zavartan megszólalt. – Ó. – Ó – ismételte fanyarul mosolyogva Jack, miközben követte Morgant a ház belsejébe. – Mellette én csak kóristafiú vagyok. Morgan majdnem megfulladt. – Biztos viccelsz. Te… mint kóristafiú? – Halló, halló. Kamaszkoromig az voltam. A kórusvezető tanárnőm azt mondta, hogy angyali hangom van.

– Csak éppen ördögi gondolataid. Jack elmosolyodott. – Alig pár utasítást kaptál, cher. Pedig sok mindent mutathatok még… Morgan hitt Jacknek. Teljes mértékben hitt neki. Megrezzent, amikor arra gondolt, hogy még mennyi élményt kaphat tőle, és abban a pillanatban nemcsak a megrázó orgazmusokra gondolt. Jack karjaiban, az ágyában szabadnak érezte magát, és pezsgett az élet az ereiben. Megrémisztette a gondolat, hogy abszolút szabadnak csak ahhoz az ágyhoz kötve érzi magát. Istenem, ne. Kérlek, ne. – De nincs több parancs – esküdözött Morgan. – Azt mondtad, hogy egy éjszakát adjunk neki, és ebbe egyeztem bele. Eleget tudok már ahhoz, hogy megcsináljam a műsort. Csak ez számít. Jack közelebb sompolygott. – Azt akarod mondani, hogy nem tetszett? De jó lenne, ha képes lenne ezt mondani, és ha Jack el is hinné neki. De Morgan ennél jobbat tudott. – Nem arról van szó. De ez nem azt jelenti, hogy folytatnunk kell. – Mi tart vissza? A vőlegényed? Morgan összeszorította a fogát. A francba! Eljátszotta, hogy együtt van Brandonnal, s ezzel Jacket legalább egy karnyújtásnyira tartsa magától, de a hazugsága pocsékul működött. Jack persze csak gúnyolódott vele, mert pont olyan perverz volt, mint ő. – Bizonyos fokig igen. – Morgan azt gondolta, hogy ha előad némi bűntudatot, akkor Jack talán leszáll róla. – Szörnyen érzem magam. – Érezheted is. De ennek semmi köze a megcsaláshoz. Miért nem volt rajtad gyűrű, amikor azért találkoztál velem, hogy a szexről dumáljunk? – Mert… ööö… még nincs gyűrűm. Én akarom kiválasztani. Jack ide-oda hajtotta a fejét, miközben ravasz tekintettel méregette Morgant. – Szerintem jobban félsz a saját vágyaidtól, mint attól, hogy megcsalod a vőlegényed. Igazam van? Vajon honnan tudta? Hogy tudott csak ránézni és megmondani? – Menj a francba. Ahogy mondtam, mindössze egy éjszakáról volt szó, és nem veszel rá még egyre. Nincs több dominancia, nincs több szex. És az ezzel kapcsolatos beszélgetésnek is vége. Morgan határozottan megrázta a fejét, majd elfordult. Félig azt várta Jacktől, hogy ragadja meg a karját, állítsa meg, és brekegjen valamit. Már majdnem a hálószoba ajtajánál volt, amikor elgondolkozott, hogy Jacket vajon a némaságig ledöbbentette-e. Egyszerre járta át a győzelem és a gyötrelem érzése.

Jack végül megszólalt. Hangja megtörte és lehűtötte Morgant…, majd felforrt tőle a vére. – Valóra válthatom minden egyes álmodat, cher. – Hagyd abba. – Morgan keze már a kilincsen volt, amikor megállt. Akadozva beszívta a levegőt. – A francba veled. Csak… csak állítsd le magad. – Non. – Jack közelebb lépett. Majd még közelebb. Aztán átkarolta Morgan derekát, és álló farkát nekinyomta a fenekének. Végül belesuttogott a fülébe. – Minden egyes álmodat valóra váltom, cher. És eljött az idő, hogy belekezdjek.

9 Tiszta hülyeség a hálószobába futni, amikor a gyötrő szexuális vágyai elől menekül az ember. Morgan tehetetlen volt és néma, a gondolatai vadul kavarogtak. Hova a pokolba menekülhetne még ebben a háromszobás viskóban? A mocsár nem a legmegfelelőbb hely egy városi lány számára, pláne nem sötétedés után. Nem kifejezetten kedvelte a lápban megbújó, hatalmas fogú, bármit megzabáló aligátorokat és krokodilokat. Ott volt az a folyosó végi ajtó, ami korábban zárva volt, de Morgan nem emlékezett, hogy Jack bezárta volna Deke látogatása után. Talán oda kéne jutnia, és magára csuknia. Kizárhatná Jacket egy kis időre, és megfigyelhetné, vajon arra miként reagál. Morgan érezte, hogy valahogy le kell higgadnia, miközben az ágyat bámulta, amit nemrég kis híján lángba borított a Jack és közte perzselő forróság. Megpördült, és tovább vágtatott a folyosón. Képtelen volt elhinni, hogy elszalad Jack elől, és hogy később hibáztathatja magát az ostobasága miatt. De ez volt az egyetlen esély, hogy elmeneküljön Jack csábos, érces hangjától, ami állandóan kikezdte a józan ítélőképességét. Jack látni akarta a vesztét, és kíméletlenül végig akarta játszani ezt a kegyetlen játékot – egészen addig a pontig, amíg Morgan fel nem adja a józansága utolsó morzsáját, és végképp átengedi neki az irányítást. De ezt nem hagyhatja. Morgan trappolva lassított le az ajtó előtt, és már érezte is, hogy Jack ott van mögötte. Forró, reszkető ujjaival megragadta a sárgaréz fogantyút. Jack a háta mögé préselődött, és az ajtóhoz szorította. Kezével megragadta Morgan csuklóját, még mielőtt elfordíthatta volna a kilincset. – Bizos, hogy be akarsz oda menni? – Jack mélyen belesóhajtott Morgan nyakába. Igen! Van zár az ajtón. Már ha valahogy be tudna jutni, hogy az ajtó kettőjük közé kerülhessen… Morgan megborzongott Jack forró leheletétől. Hirtelen eszébe jutott, hogy Jacknél vannak az ajtó kulcsai. A francba! – Nem hinném – válaszolt helyette Jack a saját kérdésére. – Itt rejtegeted a hullákat? – mosolyodott el gúnyosan Morgan. Azt remélte, hogy a vigyor felbosszantja Jacket. De az csak nevetett, a nevetése pedig átjárta Morgan zsigereit. Jack továbbra is ragaszkodott hozzá, hogy felülírja mindazt, amit Morgan róla és általában a férfiakról gondolt. A fenébe is, gondolta Morgan, ez a férfi egyszerre volt képes feldühíteni és felizgatni őt. – Ha megtudnád az igazságot, jobban örülnél a holttesteknek – figyelmeztette Jack,

hangjában selymes mosollyal – De menj csak beljebb, és majd meglátod. Morgan arra gondolt, hogy nem kell megijedni, Jack csak a láncait csörgeti, és megpróbálja megfélemlíteni…, de ő egy percre sem hagyja magát. Testének egész tömegével hátradőlt, és azt remélte, hogy lelökheti magáról Jacket, és kinyithatja azt az átkozott ajtót, aztán belülre kerülhet. Jack viszont egy leheletnyit hátrébb lépett, és csak nevetett. – Menj csak be. De ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek. Morgan hezitált. Mi van, ha nem is csak játszadozott vele? Mi a francot rejtegethet itt? Akarja egyáltalán mélyebbre ásni magát ebben az egészben annál, mint amennyire mélyen már egyébként is benne van? Megrázta a fejét, és arra a következtetésre jutott, hogy ez csakis valami elterelő taktika lehet. Jack túl hevesen futott utána, és túl gyorsan állította meg ahhoz, hogy ne akarja az ajtón kívül tartani őt. – Tűnj a francba! – suttogta Jacknek. – És állj hátrébb. Jack csak mosolygott, mintha az égvilágon semmi nem érdekelné. Aztán intett Morgannek, hogy lépjen be. Morgan az összes rossz előérzetét félretéve megragadta a fogantyút, és belökte az ajtót. Meglepődve ráncolta a homlokát, amint belépett. Megkönnyebbült, de közben csalódott is volt. – Ez minden? Jack a vállát vonogatta, és igyekezett ártatlan képet vágni, de Morgan ennél már jobban ismerte őt. Tudta, hogy nagyjából annyira ártatlan, mint Lucifer mulatozás közben. – Látod. Ez csak egy kis irodahelyiség, ahol a papírmunkát intézem, és a számítógépemet tartom. Morgan rátámadt. – Akkor miért van zárva az az átkozott ajtó? Nincsenek is holttestek. Vagy a számítógépeden tárolt drága pornókollekciódat rejtegeted előlem? – Miért pazarolnám az időm arra, hogy másokat nézzek dugás közben, miközben én magam is dughatok? – Jack közelebb lépett Morganhez, és végigsimította az állát, majd irányt változtatott, és finoman megnyomta duzzadt alsó ajkát. – Veled. Morgan mélyet sóhajtott. Képtelen volt elvonatkoztatni a perzselő kéjtől, amely Jack sötét, csokoládébarna szemében éppen valami bűnös dolgot készített elő. Nem remegett meg, és a szavai hatására nem hasított bele azonnal a vágy. Nem, a fenébe is! Nem fog bedőlni egy férfinak, aki utasításokkal és kötelekkel szeretné irányítani és engedelmességre bírni őt. Andrew-nak nem volt igaza, amikor hozzávágta, hogy romlott. Mindig is „jó kislány” volt. Amilyennek az anyja nevelte. – Ide figyelj, te vadállat. Én nem egy felfújható guminő vagyok, akivel azt csinálsz, amit

akarsz. Kiábrándító vagy. Morgan remegő hanggal ejtette ki a szavakat. – Eltökélt vagyok – helyesbített Jack. – Édes vagy, amikor megpróbálsz ellenállni a vágyaidnak, és kipirul az arcocskád. Harcolsz, cher, de amikor megadod magad…, olyan érzés benned elmerülni, mint a mézben. Sűrű vagy, forró, és mennyeien édes. Elbűvölő, amikor a torkod mélyéről feltörnek a nyögések, miközben az orgazmushoz közel járva hullámozni kezdesz a farkamon… Elég csak rád gondolnom, és már attól izzanak a golyóim. – Nem tudod, hogy mikor kell befognod a szád, ugye? – Dehogynem. Amikor teljesen kitölt a farkam, és akkorát élvezel, hogy leordítod a plafont. – Jack mosolygott. Pimaszul és gúnyosan mosolygott. Morgannek megroggyant a lába. Vett egy mély levegőt, és megpróbálta visszanyerni a higgadtságát, miközben elkeseredetten gondolkodott valami megoldáson, hogy ne vegyen tudomást Jackről, illetve a puncijából szivárgó nedvességről, ami eláztatta a tangáját. – Álmodozz csak tovább, édes. Nem történhet meg még egyszer. – Úgy érted, nem fog újra megtörténni? – mondta Jack, és összekulcsolta karját a mellkasán. Morgannek akkor ugrott be, hogy Jack elállta a kijáratot, az arckifejezése pedig egyértelművé tette, hogy sehová sem mehet, amíg ezt el nem intézték. Átkozott, makacs férfiak. – Jól van, kimutattad a fogad fehérjét. Egy igazi seggfej vagy, és elhatároztad, hogy az idegeimre mész. És most már tudom, hogy van egy számítógéped, amit ismeretlen okokból kifolyólag elzársz. Állj arrébb, és engedj ki innen. – Azt hiszem, inkább azt mutattam meg, hogy domináns hím vagyok, aki addig nem nyugszik, amíg az engedelmességre ítélt kis lázadó meg nem törik, és be nem vallja, hogy szereti, ha kikötözik, és utána addig basszák, amíg el nem ájul. Ami azt illeti, hogy mi van idebent… – Vonzó tekintetét Jack a szoba túloldalára irányította, a sarokba. Morgan egészen addig nem vette észre az árnyékban megbújó ajtót. – Ó, most már látod az ajtót. Bizony, van ott még egy szoba… Jack egy szóval sem mondott többet, és Morgan tudta, hogy direkt nem. Tesztelte őt, kínozta az igazsággal. Ugyanolyan könnyedén akarta benne felébreszteni a kíváncsiságot, mint a vágyat. És hát az előbbi határozottan sikerült neki. A szemét! Utóbbiról viszont Morgan egy időre megpróbált elfeledkezni. – Szóval a holttestek odabent vannak? – kérdezte Morgan megvetően. Próbált bátorságot színlelni, bár aligha érezte merésznek magát. – Annál valami sokkal bűnösebb dolog van odabent. – Jack közelebb lépett. Lángolt a szemében a vágyakozás: meg akarta szerezni, meg akarta dugni Morgant.

Morgan nyelt egyet. – Maradj ott, ahol vagy! Ne gyere közelebb! Jack viszont egyre csak közeledett felé. Úgy, ahogy szokott, tipikus Jack-stílusban. Egészen közel ment hozzá, és amikor odaért, megragadta a csípőjét, a térdét pedig finoman meghajlította, és nadrágja hatalmas duzzanatát odapréselte Morgan csurom nedves puncijához. – Hmm. Olyan a puncid, mint a louisianai nyár, cher. Perzselő. Izgalmas. Hív magához, hogy rém kellemesen eltöltsem benne a napot. Morgan megpróbált küzdeni, de a testét gyötrő vágy teljesen elvette a józan eszét. Kísértették a Jack ágyában történtek. Nem volt mersze újra megadni magát, csak hogy később még nehezebb legyen megszabadulnia Jacktől. De Morgan már nem volt annyira naiv, hogy elhiggye: a Jackkel való együttlét kigyógyítaná kínzó, bűnös álmaiból. Tisztában volt vele, hogy Jack még konkrétabban mondatná ki vele, hogy mit akar. – Eressz el, és hagyj békén! Jack szép lassan végighúzta hatalmas tenyerét Morgan fenekén, a combját a csípője fölé emelte, majd előredőlt, hogy a farkával áramütésszerű lökést mérjen Morgan lüktető csiklójára. Aztán lassan elengedte, és arrébb lépett. Morgan addigra remegett a vágyakozástól, a kéj olyannyira hangosan üvöltött benne, hogy egy heavy metal koncert közönségének első sora is higgadtabban viselkedett volna. Összekulcsolta a kezét, hogy csillapítsa a remegést. – Az utasításokat nem te adod, cher, hanem én. Különösen akkor, amikor teljesen széttárva fekszel az ágyamban. Jack a zsebében kutatott, majd előhúzott egy kulcscsomót. Odasétált a szoba túlsó végében lévő ajtóhoz, kinyitotta, majd anélkül, hogy belépett volna, csak benyúlt, és felkapcsolta a villanyt. Morgan megpróbált diszkréten bepillantani, de gyenge vörös fények verődtek vissza a fekete falról, így az árnyékokon kívül más nemigen látszódott. A gyomra összerándult a félelemtől… és a leküzdhetetlen kíváncsiságtól. – Az ajtó mögött találod a játszószobámat. Ott bent tartok minden eszközt, amivel lekötözhetlek, és amivel felizgathatlak. Minden egyes játékszer bent van, amit baszás közben bevethetünk. Nézz szét jó alaposan, cher, vedd saját magad is szemügyre. Tizenöt perc múlva visszajövök. Ha még mindig itt vagy… – Jack elmosolyodott, és áthelyezte a testsúlyát, hogy határozottan feltűnővé tegye azt a hatalmas domborulatot, ami a farmerét feszítette –, … akkor mondjuk úgy, hogy részletes tárlatvezetést kapsz ajándékba. Jack megfordult, hogy távozzon. – És ha tizenöt perc múlva nem vagyok itt? – bökte ki Morgan.

Jack megállt, és a válla felett visszanézett rá. A pillantásától még az acél is megolvadt volna. – Csak az elkerülhetetlent késleltetnéd, cher. Ami nagyon sokba fog kerülni neked.

Morgan meg se moccant, csak remegett. Jack legintimebb szobája tárva-nyitva állt előtte, alig kétlépésnyi távolságra. Kíváncsi volt, hogy mi lehet odabent. Még jó, hogy kíváncsi volt. Mégis habozott. Biztos, hogy kell ez neki? Meg akarja ismerni ezeket a titkokat? Ha megismeri, biztosan kísértenék, és örökre megváltoztatnák. Ha pontos képet kapna arról, hogy mit csinált Jack e négy fal között, vajon jobban ellen tudna állni a csáberejének? Vagy pont ellenkezőleg: még annyira sem volna képes rá? Morgan elhessegette a gondolatait. Tudta, hogy az óra ketyeg. Jack korábban fog visszajönni, mint tizenöt perc. Ha ott találja a barlangjában… azt egy félreérthetetlen igennek veszi, mintha rábólintott volna mindenre. Attól a pillanattól pedig csak Jack és a fantáziája húzhatja az egyetlen korlátot közéjük, azaz nem léteznének határok. Forróság borította el Morgant, és nyelt egy nagyot. Bármilyen félelmetesnek tetszett a szoba és a berendezése, muszáj volt megnéznie. És nem csak kíváncsiságból. Túl egyszerű lett volna azt hazudnia magának, hogy érdeklődése pusztán újságírói vagy női indíttatású. Azért kellett látnia azt a szobát, mert arról a vonzó, rejtélyes talányról árulkodna neki, aminek a neve Jack. Morgan remegve beszippantotta a levegőt, és puhatolózva a vörös fény felé lépett, ami úgy vonzotta magához, mint a villanykörte az éjjeli lepkét. Egy lépés előre. Igen. Aztán még egy. És újra. Morgan szinte önkívületben haladt előre, majd az ajtóhoz ért, és kinyitotta a szemét. Addig észre sem vette, hogy lehunyta. Aztán belépett a szobába, és földbe gyökerezett a lába. Egy pillanatra lebénult a sokktól. Nem az döbbentette meg, hogy mit tartott Jack odabent, hanem hogy mit nem. Már az ajtónyílásból észrevett valamit, ami két függőleges rúdból állt körülbelül hatvan centi távolságra egymástól, és leginkább egy törölközőtartó állványhoz hasonlított. Morgan azonnal rájött, mi az, amint megpillantotta a rudakhoz csatolt kar- és bokabilincseket. Odaképzelt egy nőt, lebilincselve, széttárt lábakkal, és… túlságosan felzaklatta, hogy végiggondolja a látványt. Inkább magát képzelte bele, mire a puncijából friss nedvesség tört fel. Vajon tényleg érdekelték a kötelek és a szexuális játékszerek? Hogy lekötözve, tehetetlenül fogadja magába az élvezetet és a fájdalmat, amit Jacktől kaphat? Igen.

– Nem – suttogta magában. De rátört a vágyakozás, és összeszorította a szemét. Túl késő volt. Morgan elfordult, és észrevett egy asztalt, mely akárcsak egy koronaékszer, a szoba kellős közepén állt. Elég széles volt ahhoz, hogy háton fekve elférjen rajta valaki. A tetejének, a közepének és a végének mindkét oldalán fémbilincsek voltak, sőt: meglepő módon az asztal lábaiból is kiállt néhány bilincs. Mintha óriási csipeszek lettek volna. Nem kellett aerodinamikai diploma ahhoz, hogy Morgan rájöjjön, az asztalt úgy tervezték, hogy egy nő ráfeküdhessen, és szélesre tárhassa lábát, vagy hogy az asztalra hajoljon, és lebilincseljék a kezét és a lábait. Valószínűleg más pozitúrák is léteztek, de Morgan képzelete most csak eddig terjedt. Nem baj. Így is pontosan látta maga előtt Jacket, amint az asztalra fekteti meztelen testét, aztán széles mellkasával ráhajol, hogy a csuklójára bilincset kattintson, majd a bokájához nyúl, és azt is megbilincseli, aztán végigcsókolja a combját hátulról, miközben fölegyenesedik, hogy duzzadó makkját beillessze nedvektől csillogó, üresen várakozó puncijába. Morgan zihálva az ajkába harapott. Úgy vert a szíve, hogy attól félt, kiesik a helyéről. Most már biztos volt benne, hogy újabb tangát tett tönkre egy olyan ábrándért, ami ha rajta múlik, sosem valósul meg. Elhessegette az agyából a képet, és megfordult. Rendezett polcok sora tárult fel előtte, mindegyiken szép átlátszó dobozok sorakoztak, bennük vibrátorok és műpéniszek gumiból, műanyagból, üvegből; illetve vastag, vékony, bordázott és rövid kiadásban. A vibrátorokon túl még akadt ott pár olyan eszköz, melyek egyértelműen a női nemi szerv mélységének és szélességének tágítására szolgáltak. Jack biztosan tudja, hogy kell használni őket. Morgan megszédült a gondolattól, a puncija mohón összeszorult. Egy polccal feljebb, a tárolódobozok újabb rendezett sorában Morgan anális játékokhoz való eszközöket sejtett. Rövidebbek voltak, mint a műbránerek, némelyik barázdált volt, némelyik gyöngyberakásos. Az egyikhez kis kézi pumpa is tartozott. Morgannek vér szökött az arcába. Eszébe jutott, amikor Jack az egyik ilyen eszközzel hatolt belé. Valami vékony, merev és vibráló dologgal, ami túlrepítette minden határon – pont oda, ahová mindig is vágyott. De Jack ezek után otthagyta, hogy egyedül küzdjön meg a szégyenével és a lelkiismeretfurdalásával. Morganben még mindig ott kavarogtak ezek a fájdalmas érzések. Továbbfordult. A szemközti polcon mindenféle szemkötő, krém, bilincs és csipesz sorakozott. A fahéj és borsmentagél felkeltette az érdeklődését. Meg akarta szagolni, rá akart jönni, hogy Jack mit tenne vele, de nem volt mersze hozzányúlni. Egy fényűző selyem szemkötő

mellett egy madártoll foglalt helyet, amit tétován végigsimított. Puha volt, mintha egy felhőt simogatott volna. Morgant kirázta a hideg. Elképzelte, ahogy a toll végigszalad a bőrén. Aztán megpillantotta a csipeszeket. A hegyüket külön kis láncon függő bársonydobozba zárták – ezt biztosan mellbimbóra tervezték, gondolta, és a bimbói megkeményedtek. Elképzelte, ahogy a csipeszek összecsípnek egy érzékeny és tehetetlen mellbimbót. Bizonytalanul odanyúlt, végighúzta az ujját a láncon, és feltűnt neki, hogy a dobozka bontatlan, a zárópecsétje pedig érintetlen. Az egyetlen eszköz volt, amiről Morgan biztosan tudta, hogy Jack nem használta más nőn. Őrült késztetést érzett, hogy levegye a polcról, a mellére helyezze, és hogy megmutathassa Jacknek. Jack helyeselne, és megmutatná, hogyan kell használni… Ám Morgan ezt már nem akarta elképzelni. Viszkettek az ujjai, a fájdalom a mellébe hasított. Mellbimbói keményen álltak, nekidörzsölődtek csipkés melltartója merevített kosarának. Csak egyszer, súgta egy hang belülről. Csak ezt az egyet… Ez undorító! Andrew hangja szólalt meg a fejében, és újra a legutolsó beszélgetésüket darálta. Morgan, te túl okos és kulturált vagy ahhoz, hogy arra vágyj, hogy valami…barlanglakó utasítgasson és kikötözzön. Ez mocskos és bizarr. Nem szexelhetnénk úgy, mint a normális emberek? Ugye nem vagy annyira romlott, hogy a szexuális izgatottsághoz fájdalomra és parancsolgatásra legyen szükséged? – Három perc – kiabálta Jack figyelmeztetőn a folyosó felől. Morgan keze visszarebbent a csipeszekről. Mit csinál itt még most is? És hogy juthatott eszébe, hogy Jack kedvéért magára tegyen egy ilyen izét, amit arra találtak ki, hogy fájdalmat okozzon érzékeny testrészeken? Morgan megrettent a saját gondolataitól. A francba vele, de igenis képes normális ember módjára szexelni. Jack társasága hátrányosan hatott a gondolkodására. Ki kell jutnia ebből a szobából. Azonnal! Morgan visszatántorodva megcélozta az ajtót, maga mögött hagyva a homályos piros fényt, és elsietett a sarokban levő irodaszék és számítógép mellett. Jack keresztbe tett karokkal állta el a folyosóra vezető ajtót. Mozdíthatatlan volt, akárcsak egy hegy. – Elmész? Jack titokzatos arckifejezése semmit nem árult el, hanglejtése pedig még annál is kevesebbet, Morgan mégis idegességet és csalódottságot érzett rajta. Jack viselkedése vitába szállt volna Morgan félelmeivel, de a lány testét rázó vágy éppen Andrew szitkozódásával kelt birokra. Túláradó érzelmei marokra fogták a szívét, és egy fájdalmas kiáltás szaladt ki a torkán: – Engedj el!

Jack bicepsze megfeszült, a vénája kidagadt. Összeszorította az állát, tekintetét pedig belemélyesztette Morgan szemébe. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha megbántódott volna. Aztán megfordult és elsétált. Morgan bizonytalan lépésekkel ment utána. Amikor mellé ért, Jack ránézett, de képtelen volt nem visszanézni rá. Jack szemében a düh, a csalódottság és a tomboló vágyakozás keveréke izzott – és még valami, amit Morgan nem ismert fel. A lélegzete elakadt, a gyomra összerándult, a melle elnehezült, a mellbimbója megkeményedett. Ez a pasas szétszakít, gondolta magában. Rávesz, hogy olyat tegyek, amit nem lenne szabad, amiért a társadalom, az anyám és a barátaim is megvetnének. És amit talán sosem lennék képes megbocsátani magamnak. – Gyerünk, Morgan! Szaladj el! – mondta Jack. A hangja lágy volt, de nyugtalanító. – Egyelőre csak szaladj el. A fenyegető igazság azonban ott állt közöttük: nem kell hozzá sok idő, és Morgan képtelen lesz elszaladni.

Mi ütött belé, hogy így kajtat egy nő után, aki elhatározta, hogy ellenáll neki? – kérdezte magától Jack, miközben hanyatt fekve várta a hajnalt, és a fényfoltos plafont bámulta. A megszállottság volt a megfelelő szó. Egyszerűen elment az esze, hogy így üldözi Morgant. A bosszú édes ízét már megízlelte, Morgan pedig azóta rémülten, káromkodva, sírva közölte vele, hogy nem akar többször befeküdni az ágyába, és nem akarja őt szolgálni. Csakhogy ez ebben a formában nem igaz, és ezt Morgan is tudja. Sőt, az egész testében érzi. Morgannek tetszik az alárendeltség, megszépül tőle… kivéve azt a kis részét, ami makacsul ellenáll. Mardosni fogja a bűntudat, hogy engedett a csábításnak, és ez elkerülhetetlenül éket ver közéjük Brandonnal. Ám egy ék már nem elég. Semmibe nem kerülne megfeledkezni a bosszúról, és kivetni rá a hálót. Morgan minden egyes sóhajával és minden alázatos pillanatában megcsalja Brandont, pedig épp örök hűséget készül fogadni neki. Nehéz elhinni, hogy ezek után tiszta szívből hozzá tartozhat. Brandonon túl viszont van ott még valami, amiért Morgan nem adta át magát testestüllelkestül…, de Jack képtelen volt rájönni, hogy mi lehet az. Zavarta is piszkosul. Törte a fejét, hogy egyáltalán minek törődik ő Morgan viselkedésével. Hiszen videofelvétellel alátámasztott bizonyítéka van, hogy elcsábította és megdöntötte a régi haverja menyasszonyát. Nem volna más dolga, mint ölbe tett kézzel várni a szakítást. Miért nem képes csak hagyni, hogy Morgan kapcsolata magától essen szét? Minek bajlódni egy olyan nővel, aki félrelépni ugyan hajlandó, de igazán nem veti magát bele a játékba?

Jack fáradtan dörzsölte az arcát, és valami káromkodásfélét sziszegett. Igazság szerint jobban vágyott Morganre, mint amennyire zavarta, hogy anno megcsalták. Eltökélt volt. El akarta érni, hogy Morgan teljesen odaadja magát. Minden egyes múló perccel egyre jobban beleférkőzött a félelem, hogy nemcsak egy irgalmatlan kefélés vagy a bosszú miatt akarja birtokolni őt, hanem egy olyan dologra vágyik, amit magának sem akar beismerni. És attól kezdve még nagyobb baromnak tartotta magát. Jack idegesen ökölbe szorította a kezét. Értelme ugyan nem volt, de mégis többet akart annál, hogy Morgan felbontsa az eljegyzést, és Brandon többé ne tegye rá a mocskos kezét. Addig nem tud megnyugodni, amíg Morgan zsigerből nem szólítja uramnak, és amíg nem veheti birtokba minden létező módon, csak hogy kielégítse őt. Értelmetlen önámítás lenne letagadni. Mit kell hallania Morgantől ahhoz, hogy elégedett legyen? Hogy az övé lesz? Jack megdörzsölte égő szemét, amikor a közelgő hajnal előfutárjaként puha szürke fény szökött a házba. Feltápászkodott, és mogorva képpel üldögélt azon a kanapén, amin az előző, álmatlan éjszakáját töltötte. Nem tudta, hogy ő vagy a kanapé volt-e öregebb, de aligha számított. Csak az a biztos, hogy ma reggel mindkettejükön látszott a valós koruk… legalábbis ő határozottan érezte a sajátját. De amikor Morgannel volt, akkor soha. Ha csak a közelébe került, máris jobban felizgult, mint egy kamasz fiú az első meztelen nő láttán. Jack tucatnyi bulát csípett már fel, és a legtöbbjük készségesen a kedvében is járt. A francba vele! Akár az elkövetkezendő egy órában is találhatna valakit magának. Mégis miért kergetne egy olyan spinét, aki világosan a tudtára adta, hogy őt nem érdekli? Jack sóhajtott egyet, majd felállt, és kibotorkált a konyhába. Lefőzött egy kávét. Hátrapillantott, és látta, hogy a hálószoba ajtaja még mindig csukva van – semmilyen meglepetés nem várja odabent. Magán viszont annál inkább meglepődött: őrületesen szerette volna, hogy az ajtó kinyíljon, és Morgan beljebb csábítsa őt. Szerette volna azt hinni, hogy megszállottságának oka pusztán a kihívás és a sértett férfiúi büszkeség. Végtére is, már régebben is megtörtént, hogy kikosarazták, ám akkor csak megvonta a vállát, és továbbállt. Morgan esetében viszont képtelen volt elfogadni az elutasítást. Amikor leszállt az éjszaka, a lány fűszeres málnaillata elborította az érzékeit, és teljesen elvesztette az önuralmát. Ágaskodó szerszámmal indult a keresésére. Még szerencse, hogy Morgan mélyen aludt, amikor belopózott a hálószobába, az ő fejében pedig visszhangzottak az elutasító szavak. Ki tudja, hogy különben mi történt volna. Deke látogatásakor egyértelműen hülyét csinált magából, és egynél többször nem kéne. Össze kell szednie magát, mielőtt újra Morgan elé áll. Jack megragadta a csészéjét, és kisietett a ház fedett verandájára. A nap aranyló sugarakat

vetett az árnyas ciprusfaligetre és a mohára. Jack a sarokban ücsörögve szívta magába a gazdag föld, a víz és a vadvilág sűrű illatát. Volt a levegőben valami csípős, ami mindig Louisianára emlékeztette – ezért szeretett annyira itt lenni, ezért vásárolta meg ezt az öreg házat Brice nagyapótól, amikor a tata már túl öreg volt, hogy egyedül fenntartsa. Tudta jól, hogy Brice-nak hiányoznak a ködös mocsári reggelek, a friss cipók és a kvaterkázás. Nagy zsivány volt az öreg, tele színes sztorikkal, a család két lábon járó legendagyárosa. Jack felmordult. Nagyapó szerint a család anyai ágán minden férfi előre megálmodta, hogy találkozni fog azzal a nővel, aki kiegészíti, aki a valódi lelki társa. A mese szerint az egyik rég elhunyt őse elkövette azt a hibát, hogy nem a megfelelő nőt vette feleségül, és az igaz szerelmét túl későn találta meg. A pasas állítólag egy vudu papnő segítségével, álmok formájában küldött jóindulatú rontást a leszármazottaira. Jack összeráncolta a szemöldökét. Eddig biztos volt benne, hogy Brice az egész sztorit csak kitalálta, mégpedig azért, hogy megmagyarázza: miért szökött meg huszonnégy évesen egy tizenhat éves lánnyal. Most azonban már nem tudta, hogy mit gondoljon. A nagyapja hitt a sztoriban. Brice onnantól kezdve nem fogadta el Kaylát, hogy megtudta, Jack sosem álmodott vele a házasságuk előtt. Soha nem kezelte őt családtagként, csak azt mondta, hogy szerinte nem illik Jackhez. A fenébe is, még az egyetlen fiúunokája esküvőjére sem ment el. Jack tudta, hogy csak csendes tiltakozás volt ez a részéről. A fene se értette, hogy mi ütött Brice-ba, de igaza volt: ő és Kayla egyáltalán nem illettek egymáshoz. Most pedig feltűnően erőszakolta ezt a Morgan-dolgot… Jack sóhajtott egyet, és elhessegette a gondolatait. A családi legenda nevetségesen hangzott. Színtiszta hülyeség, nincs benne logika. Egyáltalán nem hitt a hókuszpókuszban. Na de mégis… a mese magyarázat lehet, hogy miért akarja már-már fájdalmasan Morgant. Hirtelen zaj csapta meg bal oldalról. Eddig tartott az egyedüllét. Morgan kilépett a reggeli ködbe. Az aranyló nap áthatolt a homályon, feltámadt a reggeli szél. A napsugarak éles szögben estek a lápra, és fénybe borították a lány alakját. Morgan a terasz korlátjához lépett. Nyilván azt hitte, hogy egyedül van. Puha napfény aranyozta be vörös fürtjeit, ahogy azok a vállára és a hátára omlottak. Fakó barna pólót viselt. Az ő pólóját. Jack meredten bámult maga elé. Már látta ezt a jelenetet valahol, szokatlanul ismerős volt neki az egész. De honnan? Az emlékei homályosak voltak… mintha már látta volna ugyanezt. Régen… vagy az álmában… Rájött: egy álom volt ez, és nem is akármilyen álom. Az álom. Az, amelyik majdnem minden éjjel kísértette az elmúlt fél évben. Szent ég! Jacket áramütésként érte a felismerés, még levegőt venni is elfelejtett. Az idő szinte

megállt. Morgan elfordította fejét, és a mocsár felé nézett… pont úgy, mint ahogyan az álmában lévő nő. Jacket elöntötte a tüzes vágy, a szívszaggató fájdalom, a nyugtalanság és valamiféle hiányérzet, amit nem tudott megmagyarázni. Vibrált, mint valami magasfeszültségű vezeték, a teste tetőtől talpig megremegett. Mi a franc történik vele? A Morgan arcán kirajzolódó kis gödröcske arról árulkodott, hogy talán mosolyog. Jack szemszögéből boldognak tűnt az arckifejezése. A képébe vágott a vágy, hogy mindig boldognak lássa őt. A pokolba is! Egyáltalán nem kellene, hogy Morgan érzéseivel törődjön. Deke-kel valószínűleg egy héten belül megoldják ezt az ügyet, Morgan pedig örökre eltűnik. Ha minden jól megy, az eljegyzésnek is annyi. De ettől Morgan még nem lesz az övé. Jack a fogát csikorgatva nézte őt, ahogyan a legközelebbi korlátra hajolt. Lehullott az a titokzatos lepel, ami álmaiban mindig eltakarta a nőt. Jack már ismerte az arcát, ismerte heves természetét és a szenvedélyeit, melyeket álságos mérséklettel próbált visszafogni. Tudta, hogy bátor, és hogy szépen felvágták a nyelvét. Mégis látni akarta őt. Fordulj meg! – követelte némán. Morgan, mintha meghallotta volna a szavait, lassan Jack felé fordult. Egy érzéki fül, egy méltóságteljes nyak, egy merev állcsont és egy buja száj látszódott. Morgan ködös kék szemei elárulták, hogy a könnyeivel küszködik. Jack abban a pillanatban rájött, hogy jobban akarja Morgant, mint bármi mást, legyen az bosszú, pénz vagy hatalom. Ez a nő ott állt a dobogó felső fokán, a lista elején. Morgan hirtelen észrevette Jacket. Elakadt a lélegzete. – Én… én… én nem tudtam, hogy… – kapkodva vette a levegőt. – Bocsáss meg. Megfordult, és elindult a házba. Jack felpattant a székéről, karjai közé fonta Morgant, és maga felé fordította arcát. Az enyém! Amint hozzáért, az érzés szinte dalra fakadt a vérében, és egészen a csontja közepéig hatolt. Képtelen volt rá, és nem is akart küzdeni ellene. Az enyém! Jacknek minden porcikája azt üzente, hogy ne engedje el Morgant. Soha. Amikor Morgan a mellkasára hajtotta az állát, Jack elkapta, és a fejét az övéhez emelte. A fájdalom a zsigereibe hatolt.

– Cher – suttogta. – Mon douce amour… Édes szerelmem? Jézusom, most egy kicsit messzire ment. Morgan összeszorította az ajkait. Pislogott. Hősiesen visszatartotta a könnyeit. – Fogalmam sincs, hogy mit mondtál. Biztos azt, hogy egy idióta vagyok. – Morgan szomorúan felkacagott, nevetése tovaszállt. – Ami egyébként stimmel is. Mert egy idióta vagyok. – Nem vagy az. Az idióta idiot franciául. Azt megértetted volna. – Jó tudni – dünnyögte Morgan, miközben próbált kiszabadulni Jack karjából. – Nekem… engedj el! Jack ösztönei azt üvöltötték, hogy ez a legrosszabb, amit tehetne. Ő pedig hallgatott az ösztöneire. Jamais. Soha. A szó visszhangzott a fejében. Egész biztosan elvesztette az eszét, mert még egy nő sem váltott ki belőle olyan heves érzelmeket, mint Morgan. Soha senkit nem kívánt örökre magához láncolni, de most nem akart az érzésein töprengeni. Nem, amikor Morgan éppen az öleléséből próbálta kitépni magát. Jack Morgan tarkójára tette a tenyerét, és magához húzta őt. – Nem vagy idióta. Maga vagy a két lábon járó küzdelem. Megőrjít az a nagy szád. Nem tudom eldönteni, hogy elfenekeljelek, nevessek rajtad, vagy rád vessem magam. – Jack… – Morgan hangja könyörgővé vált. – Engem nem arra teremtettek, ami a zárt ajtó mögött van. Képtelen vagyok… Morgan dadogó bizonytalansága megingatta Jack önuralmát és elhatározását. Morgant láthatóan zavarta a tempó, ahogy eddig próbálta rávenni, hogy elfogadja szexualitását – túlságosan megbolygatta a magáról alkotott nézeteit, és még mindig próbálta beleilleszteni. Jack érezte, hogy nem kellene tovább sürgetnie. Legalábbis most nem, hiszen ezzel kockáztatja, hogy elveszíti, miközben megtartani fontosabb volt, mint a levegővétel, és sokkal fontosabb, mint a bosszú. – Psszt. Nem muszáj a szobámról beszélnünk. Csak egy csókot szeretnék, cher. Tegnap éjjel hiányzott, hogy átöleljelek. Morgannek könnyek csordultak a szeméből, és végigfolytak az arcán. Jack gyomra összeszorult a látványtól. Letörölte a könnycseppeket a hüvelykujjával. – Ne mondd ezt. – Őszinte vagyok hozzád – suttogta Jack. – Én is hiányoztam neked? – Ennek semmi értelme – mondta Morgan, majd az ajkába harapott, hogy magában tartsa az érzéseit. – Én nem vagyok erre képes. Nem tudok azzá válni, akit te faragni akarsz belőlem.

De Jack ennél már jobban ismerte Morgant.Tudta, hogy képes lesz rá. És be is fogja bizonyítani neki. – Azoknak az eszközöknek a feléről azt sem tudtam, hogy micsoda – tette hozzá Morgan. – És idiótának érezted magad ezért, meg mert hiányoztam neked? Jack megpróbált kedvesen mosolyogni, próbálta megnyugtatni Morgant. De Morgan válaszától mintha a pokol költözött volna beléje. – Pszt. Én sokkal nagyobb idióta vagyok, mint te. Nemcsak hogy hiányoztál, de fájdalmasan vágytam rá, hogy átöleljelek. Égtem a vágytól, hogy hozzád érhessek. Bárhogy, ahogy csak engeded. Játékokkal vagy anélkül… mindegy. A vágy egyre csak nőtt Jackben, a józan gondolkodást elsöpörte az útjából. Morgan nyakát szorította, a hajával játszadozott. Normális esetben a „korlátlan” és a „legendás” szavak jellemezték a legjobban az önuralmát, de Morgan esetében… ellenállni egy nőnek, akire ennyire vágyott nemhogy értelmetlennek, de kibaszottul lehetetlennek is tűnt. Az ösztöne életre kelt, amint végigszántotta száját Morgan ajkainak puha párnáin. Alig leplezett indulattal kezdte csókolni őt, felváltva követelte és könyörögte egyre beljebb magát. Az izzó vágy némileg csillapodott, amikor Morgan végre engedett neki, és hagyta, hogy szertefoszlassa az ellenkezését. Jack akarta Morgant. Zsigerből áradó vágyai és lángoló lelke benne lapult a csókjában. Jacket lenyűgözte Morgan bőrének selymes puhasága; málnaillata megőrjítette, csókjának édes íze pedig egyenesen mellbe vágta: fahéjas cukor, forró selymesség, női vágyakozás áradt belőle. Jack teljesen elmerült Morgan ajkaiban, minden egyes lélegzetében érezte a bizonytalan szenvedély és az elfojtott vágy ízét. Nyelve egyre mélyebbre hatolt, egyre odaadóbban csókolt… elhessegette Morgan összes kétségét és bizonytalanságát. Jack elszántsága töretlen volt, mohó vágyai érződtek szenvedélyes, pásztázó mozdulataiból és puha harapásaiból. Azt akarta, hogy Morgan érezze: közel akar kerülni hozzá. Morgan akadozva vette a levegőt. Szorosan átölelte Jacket, és hozzápréselte a mellét, az arcán csurgó könnycseppek az ő arcát is eláztatták. Jacknek egyre hevesebben dobogott a szíve. Végigsimította Morgan selymes, napsütötte fürtjeit, és végigcsókolta az arcát, az állától egészen a füléig. – Én… Jack! Én képtelen vagyok az a nő lenni, akire te vágysz. – Már most is az vagy. Jack megharapdálta Morgan fülcimpáját. Morgan lélegzése felgyorsult, a nyakában érezte vágyakozástól lüktető szívverését. Jack nyelve Morgan füle mögött játszadozott, mire Morgan felnyögött, és odanyújtotta a nyakát Jack ajkaihoz. Jack érezte, hogy Morganből árad a kéj illata, és érezte, hogy már nedves. Egyre keményebb lett a farka. Olyan hatalmasra nőtt, mintha hetek, hónapok óta nem járt volna tövig benne.

Totális őrület. Jack a merev farkához nyomta Morgant, és nyögött egyet. Várni akart még, kényeztetni őt, de képtelen volt. Muszáj volt beléhatolnia, ez volt az egyetlen megoldás. Érezni akarta a farkán Morgan édes puncijának szorítását, látnia kellett a bársonyos testében megbújó engedelmességét, amikor leszegi a tekintetét. Jack egyetlen rántással széttépte Morgan pólóját. Főnyeremény! Morgan feszes, fakó, arany fénysugárban fürdőző mellei csábítóan hívogatták, ő pedig nem ellenkezett. Lehajolt, a szájába vette az egyik ráncosra keményedett bimbót, és vadul, keményen szopogatni kezdte. Morgan felsóhajtott, és Jacket némán bátorítva felé dőlt, majd beletúrt a hajába, hogy megragadhassa a fejét. De nem volt rá szükség: Jacknek esze ágában sem volt máshol lenni. A szabad kezével megszorította Morgan duzzadt mellbimbóját, és tekergetni, csipkedni kezdte. – Igen! – nyögött fel Morgan. Jack imádta ezt a sóhajt, de beleharapott az érzékeny bimbóba, hogy felhívja a figyelmet Morgan vétségére. – Igen, uram – helyesbített Morgan. – Parfaite – mondta, és jutalomképpen végignyaldosta az egyre keményebben meredező bimbókat. – Tökéletes vagy. Jack végighúzta ujjait Morgan tömör, apró mellbimbóin. A francba is, de érezte, hogy muszáj még egyszer beléjük kóstolnia. Domináns énje viszont ennél többre vágyott. Morgannek mennyei illata volt, egy pillantás alatt képes volt iszonyatosan benedvesedni. Jack fogadott volna rá, hogy puncijának íze maga a bűnös élvezet. – Ülj fel a korlátra, Morgan! – szólt oda neki. Morgan leheletnyi tétovázás után felpattant a veranda fakorlátjára. Jacknek azt diktálta a logikája, hogy ne legyen erőszakos, égető vágyai viszont nem engedték volna meghátrálni. Finoman megpaskolta Morgan fenekét, ahogy átölelte. – Kinek engedelmeskedsz? Zavarodottság és sóvárgás tükröződött Morgan könnyektől fátyolos kék szemében. Ádáz harcot vívott, hogy feldolgozza teste szükségleteit, hogy legalább némileg összeegyeztesse az akaratával. Túlgondolkozta a dolgot… de hát mindig is ilyen volt. Jack a másik kezével is Morgan fenekére csapott. – Önnek, uram. Önnek engedelmeskedem – mondta Morgan, és arra gondolt, hogy legalább nem tagadta le. Ha mégis így tett volna, Jack biztosan elveszti az önuralmát. Bár ami azt illeti, már így is kezdte elveszteni, és nem bírt ellenállni a gondolatnak, hogy Morgant az izzasztó, üvöltő orgazmusig repítse. Jack felnyögött, és letépte Morganről a pólója maradékait, felvillantotta testének minden egyes érzéki, fakó domborulatát. Tökéletes, nincs rajta bugyi – konstatálta magában. Morgan

puncijának nedves, rózsaszín redőit elrejtette egy kis szőrpamacs, de Jack többet akart látni. Muszáj volt. Szélesre tárta Morgan lábait, és gyorsan odapillantott: Morgan tocsogott a nedvességtől. Igen! Puncijának csillogó ajkai Jack szeme előtt duzzadtak, lüktettek. Gyönyörű. És az enyém! – mordult fel benne az ösztönlény. – Maradj nyugton – parancsolta Jack, két kezét a korlát szélére nyomva Morgan csípője mindkét oldalán. – Uram? – Te nem kérdezel, Morgan – morgott rá. – Elfogadod azt, amit kapsz. Azt csinálod, amit mondok, és akkor élvezel el, amikor azt mondom. – Idekint vagyunk. Ha bárki épp erre hajózik, akkor… akkor megláthat minket. – Morgan összezárva pihentette a lábait. – A semmi közepén vagyunk, de ez aligha fontos. Csak az számít, hogy te boldog légy. Mellettem biztonságban vagy. Bízd rám a tested. Képes vagy rá? Morgan az akart lenni. Kék szeme nyugtalan villanásában Jack pontosan látta, hogyan harcol a vágy a szemérmességével. Nem a belé vetett bizalom hiányáról volt szó… Morgan saját magában nem bízott. – Semmi rossz nem történik – nyugtatta Morgant. – Hagyd, hogy én irányítsak. Egy szaggatott levegővétel és egy hosszú szünet után Morgan bizonytalanul bólintott. Jack alig volt képes visszafogni az ujjongást és a vágyat, hogy ott helyben felfalja. Igent mondott: de nem azért, mert meglepetésként érte, vagy mert Jack belerángatta volna. Egyszerűen csak igent mondott. Neki. – Jól van. Maradj egy helyben, és nyisd szét a lábaid. Morgan engedelmeskedett az utasításnak, és hátradőlt, hogy remegő kezeivel a korlátba kapaszkodjon. Lassan, átkozottul lassan tárta szét újra a combját. Kibaszottul gyönyörű. Tökéletes. És az enyém! Jack térdre ereszkedett, és megcsókolta Morgan combjának belsejét. Morgan lélegzete akadozott, a teste megfeszült. Jack gyengéden végighúzta a tenyerét a combokon, feszesen tartotta, csípőjét a korláthoz szorítva. Aztán csak csodálta, és mélyen szívta magába a függőséget okozó édeskés, izgató illatot. Morgan egészen kipirosodott, a puncija sikamlós lett, a végtagjai remegtek. Jacknek az önkontrollja minden egyes darabjára szüksége volt ahhoz, hogy ne vesse rá magát azonnal, mint valami szépen terített asztalra. Mindenütt meg akarta ízlelni Morgant: csillogó redői mentén, melyek a legbensőbb titkait rejtették, no meg a puncija forró belsejét, ahonnan finom nedvei törtek elő.

– Mit szeretnél? Hol nyaljalak? Mutasd meg nekem – követelte Jack, miközben nagyon is jól tudta, hogy azt a bizonyos pontot a legvégére tartogatja. – Nem… nem tudom. Bárhol. – Senkivel nem élveztél el még így. – Jack ezt nem kérdésnek szánta. Majdnem biztos volt a válaszban. Morgan megrázta a fejét. Lenyűgöző. Egy újabb intim helyzet, amelybe elsőként vezetheti be Morgant. Az örömteli gondolat azonnal a farkáig hatolt. Morgan vajon csak kasztráltakkal találkozott eddig? Jack imádta ezt a tényt, imádta az intimitás ízét, azt, hogy pontosan tudta, melyik érintés hoz a legjobban lázba egy nőt. Ennél nem volt gyorsabb módja, hogy könyörgésre bírja Morgant, és hogy a magáévá tegye. Jack ránézett Morgan duzzadt puncijára. Talán… talán elérhetné valahogy, hogy Morgan őrá hangolódjon, hogy lelkileg egymásra találjanak. Önmagában ez még nem lenne elég ahhoz, hogy meg tudja tartani, de kezdetnek megteszi. A többin pedig óráról órára, napról napra dolgozna, amíg Morgan bele nem egyezne, hogy nemcsak elhagyja Brandont, de az övé is lesz. – El fogsz élvezni, Morgan. De csak akkor, amikor azt mondom. Megértetted? – Igen, uram. Morgan ziháló válaszától Jack farka egyre keményebbre dagadt. Hamarosan… – Ma belle, si douce – lehelte Morgan csiklójára. – Te drága, gyönyörű nő.

Morgan végignézett meztelen testén, majd meglátta Jacket, ahogy reszkető combja között térdel. Szíve vad kalapálásba kezdett. A testét átjáró vágyak a végtagjait nehézzé, fejét pedig könnyűvé tették. Vaginája összeszorult, sajgott. Jack érintése egészen újszerű volt, Morgan úgy érezte, mintha valami megváltozott volna kettejük közt. Istenem, mi történt vele? A vágytól nyögdécselni kezdett, majd nyelt egyet. Jack megragadta a combját, és még szélesebbre tárta, majd az ujjaival szétnyitotta a punciját, hogy még jobban szemügyre vehesse. Morgan remegett. Még soha nem érezte magát ennél kiszolgáltatottabbnak, de ennyire felajzva sem. Szinte csöpögött a nedvességtől. Jack felé emelte az ágyékát, visszatartotta a lélegzetét, és várt. Nem lehettek kétségei afelől, hogy micsoda hatással vannak rá a parancsai, és hogy a combját szétfeszítve úgy bámulja a punciját, mint egy tál barackot. Józanság? – kérdezte magától Morgan. Hol van az már? Hiszen el volt jegyezve, az isten szerelmére. Nem lenne szabad, hogy a megaláztatásnak az ilyen nyers formája tessen neki, hiszen ő nem az az erkölcsileg romlott nő, akinek Andrew lefestette. Nem is értette, hogy

lényének egy szégyenteljes darabja miért lelkesedik ennyire Jack parancsaiért. A csípős reggeli fuvallat végigsöpört Morgan testén. Ahelyett, hogy kirázta volna a hideg, gyönyörrel töltötte el a forró bőrén szaladgáló hűvös levegő. – Imádom, hogy ilyen nedves leszel tőlem. Érzem a combod remegését. Látom, ahogy a puncid összes redője megduzzad, cher. Morgan összeszorította szemeit, képtelen volt csak úgy elengedni magát, és élvezni a helyzetet. – Nyáhh. Nem lehet. Válaszként Jack egyszerűen végighúzta hüvelykujját Morgan csiklóján, ami a puszta vágytól egy lüktető csomóvá keményedett. Lehet, hogy Morgan ajkait elhagyta valami ellenkezésféle, a teste azonban újra és újra meghazudtolta. Tudta, hogy soha semmi nem volt rá akkora hatással, mint Jack érintései. Teste lángolt, sajgott, és kész volt bárminek alávetni magát. Remegve várva a folytatást. Az a rengeteg dolog, amit Jack a játszószobájában tartott, az a sok minden, amiről csak homályosan hallott vagy fantáziált, mind ott volt a folyosó végén. Az már csak ráadás, hogy egy olyan férfi kezében, aki biztosan lenyűgöző módon tudja mindegyiket használni. – Mit nem lehet? – kötekedett Jack. – Nem akarod jól érezni magad? Nem akarod, hogy minden egyes módon megbasszalak, ahogy csak eszembe jut, és hogy annyiszor élvezz el, hogy a tested elernyed a gyönyörtől? Erre mondasz nemet? Jack szavai és a sokkoló szexuális képek megrohanták Morgant, és úgy gyűrték össze minden ellenállását, mint a forgószél a háztetőket. Tisztában volt vele, hogy ha most megadja magát, Jack még több olyan dolgot mutat meg neki, amit később kívánni fog, és hogy az elválásuk után ezek a fantasztikus érzések fűtik majd fel az összes szégyenteljes ábrándját. – Vagy saját magadnak mondasz nemet? – mormolta Jack, miközben ajkai Morgan szeméremajka felett kutakodtak. Leheletfinoman csókolgatta az érzékeny testrészt. Morganben forró didergés szaladt végig, ami a puncijánál csúcsosodott. – Azt akarod letagadni, hogy mennyire jó érzés lenne, ha a nyelvem a gyönyörtől tocsogó puncidban lenne? Igen! Morgan annyira átlátszónak érezte már magát, mint egy fólia, Jack pedig könnyedén olvasott benne. Kinyitotta a szemét, és lepillantott – éppen időben ahhoz, hogy észrevegye Jack nyelvét, ahogy a puncijába hatol, és ahogy érdes kezével megmarkolja combbelsőjét – bőre sokkal sötétebb volt, mint az övé –, valóságos detonációt okozott a testében, ami végigperzselte a gerincoszlopát, majd felrobbant az ágyékában. Istenem, segíts! Épp erre gondolt, amikor Jack szájának nedves forrósága beborította. Morganben szétáradt a gyönyör, amikor Jack fentről lefelé végignyalta a punciját, majd megforgatta a nyelvét,

mintha a nedveit próbálná összegyűjteni. – Cher, igazi ajándék vagy. Jack hangja érces volt és reszelős, félig morgó, félig sóhajtozó, és behatolt Morgan utolsó védelmi vonalai mögé, ahol összetörte a maradék önuralmát is. Jack egyre mohóbban nyalt, nyelvcsapásai gyengéd felfedezőútja véget ért, immár önnön, férfias igényét elégítette ki. Egy morgás kíséretében az ajkai közé szippantotta Morgan csiklóját, és szopogatni kezdte. Morgan sóhajtott egyet…, aztán újra felsóhajtott. A fejében kavargó ellenkezés elporladt a vágy tüzében. Kétségbeesetten kívánta Jack érintéseit, kétségbeesetten kívánta Jacket. Hátrahajolt, megragadta a korlátot, és csendes könyörgésképpen lábait még szélesebbre tárta. – Nagyon szép – bókolt Jack érdes és nyers hangon. – És annyira édes. A nyelve behatolt, miközben hüvelykujjával Morgan csiklóját nyomta. A gyönyör olyan hevesen és rohanvást öntötte el Morgant, hogy az már szinte fájt. Érezte, ahogy megduzzad a szeméremajka, és egyre érzékenyebbé válik. A februári fuvallat átsuhant gyémántkemény mellbimbóin, de ahhoz kevés volt, hogy lehűtse a testét. Jack folytatta a habzsolást, nyögései Morgan fülében visszhangoztak. Minél éhesebben falta őt, Morgan annál nedvesebb lett. Aztán abbahagyta. – Ha azt akarod, hogy folytassam, kérj meg, hogy kóstoljak beléd – mondta Jack, miközben Morgan combját harapdálta. – Mondd, hogy a nyelvemre akarsz élvezni. Morgan összeszorította az ajkait, hogy bent tartsa a szavakat. De a lábai között mindene sajgott, puncija szinkronban lüktetett megvadult szívverésével. Testének minden egyes molekulája afelé húzta, amit Jack akart adni neki. Mi a fenéért áll ellen ekkora gyönyörnek? Az éppen csak szennyes erkölcse és az aprócska szégyenérzet kockázata nem tűnt túl nagy árnak egy ilyen csodáért. Jack vonzó, elszánt arckifejezése még inkább arra kényszerítette Morgant, hogy adja meg magát neki. Jack nem volt gyengéd alak. Nem érdekelték a szívecskék és a virágok. A reggel aranyló fényében, az arcából sugárzó vad intenzitás azt súgta, hogy ennél többet akar. Birtokolni akarta Morgant, minden buja érzést meg akart neki mutatni, amiről valaha is álmodott. Jack őrült rögeszméje átléptette Morgant a korlátain, Morgan pedig hozzá akart tartozni, rá akarta bízni a testét, és bármit megengedni neki, amit csak akar tőle… amit mindketten akarnak. De mindeközben az elméje egy kis szeglete még rá akarta beszélni, hogy mondjon nemet…, a teste viszont ugyanolyan erősen és fájdalmasan kívánta a behódolást. – Kóstoljon belém… – suttogta Morgan. Remegve csúszott ki minden szótag az ajkai közül – …uram.

Morgan tudta, hogy hatalmas, visszavonhatatlan lépést tett. Beletörődött, hogy olyan bűnbe esik, ami később kísérti majd. Jack az ő aggályait olyan puszta izzó vággyá változtatta, amit képtelen volt letagadni. Jack arcán a perzselő győzelem hulláma suhant át. – És? – Azt akarom, hogy… – Morgan nyelt egyet. Zihálva próbálta a bátorságát és a szükséges levegőt összeszedni, hogy folytassa a mondatot. Jack végigsimította Morgan hüvelyének szűk bejáratát, és a csiklójába masszírozta a nedvességet. Morgan teste lángra gyúlt, az ágyéka szinte felrobbant. Képtelen volt ennél több élményt befogadni, már így is a józanságának és önuralmának legszélén táncolt. A vágy szétfeszítette belülről, a vére forrt, a gondolatai szertefoszlottak. Jack olyan ősi szintre süllyesztette, amilyenről mindig is álmodott. Nem, nem hitte, hogy eléri valaha, de most mégis ott volt. Ott térdelt előtte egy szexi férfi, aki elvileg idegen volt, és mégis látta az ő összes rejtett, bűnös vágyát. Nemcsak hogy megértette őket, de valóra is tudta váltani mindet, ráadásul úgy, hogy ő végig gyönyörűnek érezte magát. Kívül-belül gyönyörűnek. – El akarok élvezni a nyelvén, uram – tört ki Morgan. – Tökéletes, cher. – Jutalmazásképpen Jack letörölgette Morgan csiklójáról a friss nedveket. – Milyen jó kislány, és micsoda édes kis puncival. Megadom neked, amit kérsz.

10 Morgan szinte sugárzott a szépségtől. A felkelő reggeli nap arany fényt vetett bőrének fakó tisztaságára, és megvilágította fahéjszínű szeplőit. Titokzatos árnyékok táncoltak buja testének hajlataiban és domborulatain, csábítóan hívogatva Jacket hogy közelebbről is szemügyre vegye. De Jack túl boldog volt, hogy mindezt észrevegye. Morgan remegő megadása visszhangzott a fejében. Szíve szerint azonnal megragadta volna a combját, hogy még tágabbra nyissa, és belekóstoljon az előtte feltáruló csillogó, rózsaszín húsba. Morgan olyan volt, mint egy drog. Teste minden szeglete újabb egzotikus illatokat és ízeket tárt fel. Nyaka görbületének érett, nőies szaga volt, egy leheletnyi málnával fűszerezve, szájából függőséget okozó fahéj íze áradt. A puncija viszont buja, édes és izgató volt, íze mint a testében forrongó vágynak: különleges és varázslatos. Jack úgy gondolta, hogy az egész reggelt el tudná itt tölteni, bele-bele nyalva Morgan lyukába. Folyamatosan érezte a késztetést, hogy újra megízlelje, csak hogy tudja, mi is az, ami annyira vonzza a nyelvét. Hirtelen megakadt a figyelme Morgan szaggatott légzésén. Combja megfeszült a markában. Jack rámosolygott Morgan puncijára, majd megérintette a nyelvével a csiklót. Esze ágában nem volt folyamatosan ingerelni, épp csak annyira, hogy egyre feljebb tüzelje Morgant. Elmerült benne az egyik ujjával, és a szeméremajka belső falát izgatta. Morgan megremegett, és friss, krémszerű nedv szökött ki belőle. Bőre felizzott, a fejét hátradobta, a puncija még nagyobbra duzzadt. Belevéste a körmeit az öregedő korlátba, és felnyögött. Jack elmerengve azon gondolkozott, vajon mennyi ideig tudná itt tartani Morgant az orgazmus édes, fájdalmas szakadékának peremén. Vonzónak tűnt az ötlet, hogy addig izgassa, amíg összefüggéstelen könyörgésbe nem kezd, noha hallott már nőt könyörögni. Elég gyakran hallott. De Morgan és az ő veleszületett jó kislányos szemérmessége úgy tüzelte fel, mint a gyufaszál a kerozint. Vaskos erekciója kényelmetlenül nyomódott farmernadrágjához, és morogva hívta fel a figyelmet a nyelve alatt lévő édes húsra. – Jack – lihegte Morgan. – Uram… Morgan hangja úgy remegett, mint aki felé rohamosan, lángolva közelít az orgazmus. Jack mosolygott, és elengedte Morgan kemény kis csiklóját, hogy az ujját szorító duzzadt szeméremajakra koncentráljon. – Cher? – mondta könnyedén, majd nyelt egyet. Még mielőtt Morgan válaszolni tudott volna, Jack még egy ujját belenyomta. Morgan tátott szájjal sóhajtott, hangja végigsöpört a verandán és a mocsáron. A szemeit szorosan csukva tartotta, és egy szót sem szólt. Csak a gyönyörre koncentrált –

pont úgy, ahogyan Jack akarta. Jack lassan elkezdte kiszabadítani az ujját Morgan puncija szorításából, mire Morgan dünnyögve ellenkezett, és Jack tudta, hogy tényleg nem tetszik neki, amit csinál: a teste reflexből megtett mindent, hogy ráfeszüljön az ujjára, belekapaszkodjon, és újra visszahúzza magába. Nem csoda, hogy olyan gyorsan megdőlt az önkontroll, amikor a farkam körül éreztem – gondolta Jack, majd elhúzta a kezét Morgan nedves puncijáról. Az ujjai nedvességtől csillogtak, a látvány és az illat egyenesen a fejébe szállt… a libidója az egekig szökött. Jack legyűrte a vágyat, hogy a nadrágját letolva mélyen Morganbe hatoljon, ujjait inkább Morgan rózsás mellbimbójához emelte, és beborította őket saját nedveivel. A szél átsuhant Morgan testén. Mellbimbói egyre feszesebbé váltak. Olyan mereven és olyan átkozottul kívánatosan álltak, hogy Jack képtelen volt visszatartani magát, hogy ne kóstoljon beléjük. Megragadta Morgant a csípőjénél, majd a farka tövéhez húzta. Jack szinte úszott a boldogságban, imádta a pillanatot: Morgan minden apró sóhaja, szikrája, nyögése csak az övé volt. Lassan a szájába vette az egyik bimbót, melyre már nyálcsorgatva várakozott. Hmm. A mennyeien kemény bőrnek izgató málnaíze volt. Könyörögve várta, hogy szopogassa, rágcsálja, szorítsa őt. Jack hosszas figyelmet szentelt Morgan melleinek, és addig nyalogatta, harapdálta őket, amíg azok még jobban megduzzadtak az ajkai közt. Már akadozó lélegzése is elárulta, hogy Morgan olyan nedves, mint általában, de ha nem jött volna rá ebből, akkor elég lett volna lenyúlni és megsimítani a punciját. Morgan olyan szinten izgatta, hívta magához, mint egy buja szirénének. Helye nem volt az ellenállásnak. Jack ismét Morgan perzselő mélységébe döfte az ujjait, hüvelykujját pedig a csiklójára csúsztatta. Morgan azonnal megfeszült, és erősen rászorított a férfi kezére. Jacknek büszkén dagadt a mellkasa az elégedettségtől. Figyelmét most a másik mellbimbóra irányította, és forró szájával kényeztetni kezdte. Alig várta, hogy megérezhesse Morgan orgazmusának mélységét. Fogadott volna, hogy Morgan már könyörögni is készen áll érte. Jack egy utolsó éleset harapott a kőkemény bimbóba, majd végigcsókolta Morgan mellkasát, és belefúrta magát a nyakába. Ujjai a már jól ismert apró, érzékeny ponttal játszadoztak a csikló mögött, míg hüvelykujja Morgan kemény peckén pulzált lassú, egyenletes ritmusban. Jack nem volt biztos benne, hogy egyszer még újra fogja érezni ezt a vérkeringést az ujjaiban, mégis elöntötte az elégedettség, amikor Morgan ismét rászorított. – Cher – suttogta a fülébe. – Mit szeretnél? – Most – lihegte Morgan, miközben Jack az ujjbegyeivel pont azt az édes kis pontot dörzsölgette. – Te jó ég! Kérem! Muszáj…

– Hogy abbahagyjam? – Nehogy. Nem, uram! – A hangok ziháló sóhajok között hagyták el Morgan száját. Gyorsan beszélt, határozottan. Kipirult, a napsugarak bearanyozták fakó bőrét. A fene vigye el! Jackben megvolt a szándék, hogy a mennyekbe repítse őt, és hogy nemcsak az ágyába, hanem a hátsó játszó szobájába is bevigye, ahol még jobban felizgatja. Ott pedig Morgan azt kérhet tőle, amit csak akar – fikarcnyi szégyenérzet nélkül. A kéj vadul rohanta le Jack testét, és egyenesen a péniszébe nyilallt, amikor arra gondolt, hogy talán sikerülhet Morgant megadásra bírnia, és hogy az elméje és az akarata is kizárólag az övé lehet. Annyira felajzotta ez az álom, mint előtte még soha semmi. – Mondd el szépen, mit szeretnél – mormogta Morgan fülébe. – Tudod, mit kell mondanod. – A nyelvére akarok élvezni. Kérem, uram. – Morgan megragadta Jack vállát, és sürgetően a húsába vájta körmeit. – Kérem! – Olyan szépen könyörögsz, cher. Hogyan is tudnék ellenállni? Morgan vadul beletúrt Jack hajába, valósággal belekapaszkodott. Szorítása apró tűszúrásként hatolt Jack fejbőrébe. Isten óvja attól, amikor majd beakasztok neki, gondolta Jack, és tudta, hogy egy légkalapács kegyetlenségével fog elmerülni benne, és könyörtelenül megdolgozza Morgan édes punciját… amíg újra és újra el nem élvez. – Most! Morgan hangja pánikszerű lett. Puncija már annyira ráfeszült Jack ujjaira, hogy Jack alig tudta mozgatni őket. Morgan a szikla peremén egyensúlyozott, teste már szinte teljesen átvette az uralmat az elméje felett. – Követelőző kis huncut vagy – csipkelődött Jack, miközben Morgan fülcimpáját harapdálta, és éhes puncijának érzékeny pontját dörzsölte. – Megígértem, hogy megadom, amit akarsz. Ha megtettem, utánam jössz a játszószobába, hogy aztán kikötözhesselek, lebilincselhesselek, és úgy basszalak meg, ahogy éppen kedvem tartja. Oké? – Igen – zokogta Morgan. – Igen, uram! – Jó kislány. Az asztalomra foglak dönteni. Újra és újra a hatalmamba veszem a forró kis pinádat. Megtanulsz majd készségesen könyörögni és parancsra elélvezni, cher. Majd ezután… – Jack lehelete Morgan bőrét érte, hosszas simítások és harapdáló csókok tömkelegében haladt egyre lejjebb a punciján – …szétnyitom azt a csinos kis seggedet, a farkam pedig elfoglalja benne a helyét egy szép, hosszú utazásra. Jack egyenesen Morgan csiklójának suttogta a szavakat. Egy elgyötört nyögés szökött ki Morganből, a combizmai megfeszültek, a lába remegett. Síkos, mennyei puncija szinte fojtogatta Jack ujjait. Tökéletes. Mint egy álom, gondolta Jack. Morgan pontosan úgy reagált az érintéseire és a piszkos ötleteire, ahogyan előre elképzelte. Amint ledönti a gátlásait, és belép mocskos kis

szexuális ábrándjainak világába, akkor végre az a férfi lehet belőle, aki a mestereként tanítja őt. Mint akire Morgan egész életében várt. A gondolat áramütésként futott végig Jack farkán. – Élvezz el – követelte Morgan nedvektől tocsogó puncijától, majd egy hirtelen mozdulattal levette róla az ujjait, és végigpásztázta velük a csiklóját. A következő pillanatban belevéste nyelvét Morgan hullámzó lyukába, és a hegyével a belső, érzékeny pontot ingerelte. Morgant oly hangos üvöltéssel robbantotta fel az orgazmus, hogy az egész mocsár visszhangzott tőle. A hajánál fogva magához húzta Jacket, Jack pedig mohón nyaldosta a szájába szökő friss nedveket. Mámoros, mégis gyötrelmes vágy járta át, hogy azonnal belé hatoljon, és kedvére utasítgathassa Morgant. Vedd el. Követeld. A tiéd.

Aha, és mit szólna ehhez Brandon? És mit szólna hozzá Morgan? Igenlő válaszban reménykedett, mert először az életében nem csak egy jó dugást akart jelenteni valakinek. Azt akarta, hogy az érintéseit tartalommal tölthesse meg. De miért pont Morgan? Miért most? Mi történt a bosszúvággyal, ami olyan vörösen, tüzes vasként izzott a zsigereiben? Jack a gondolattól lemeredve bámult maga elé. Hosszú pillanatok teltek el, mire Morgan hüvelye engedett a szorításból. Jack öklei lassan szétnyíltak, aztán sóvárogva nyalt egy utolsót, és felállt. Morgan kábult volt és kipirult. Teljesen ledöbbent attól, ahogy Jackre reagált. Érintetlen érzékiség leledzett a zsigereiben. Úgy gondolta, hogy megérett egy olyan férfira, aki elég erős ahhoz, hogy a határain túlrepítse, és elég gyengéd ahhoz, hogy mindeközben biztonságot és nyugalmat nyújtson neki. De akkor még nem tudta, hogy Jackben ennél is több volt, és azt sem, hogy Jack milyen átkozottul szeretne ez a férfi lenni. – Jó reggelt – morogta Jack, majd csókot nyomott Morgan reszkető szájára, és lassan szétnyitva az ajkait, hízelgően becsúsztatta nyelvét. Morgan megtorpant saját ízétől. Jack megragadta őt, a fejét a tenyerei közé fogta, és arra kényszerítette, hogy kóstolja meg saját, édes tökéletességét. Egyre hevesebben csókolta, mígnem Morgan elengedte magát, kinyitotta a száját, és hagyta, hogy mélyen elmerüljenek benne. Jacket lenyűgözte a pillanat, sőt merő büszkeséggel töltötte el. Intő jel volt ez, de örömteli. Morgan finom nő, de Jack nagyon jól tudta, hogy képes belőle engedelmeskedő típust formálni, aki a legvadabb fantáziáin túlra repíti. Csak idő kell, és Morgan elfogadja azt az alázatos énjét, aki ellen most még annyira keményen harcol. Nem lehet boldog, amíg ez nem történik meg. De ez a büszkeség… innen már csak egy lépés a kisajátítás. Egy kéjúr nem érez tiszteletet egy alattvaló iránt, csak ha kötődik hozzá, és ha ki akarja sajátítani. Távolról respektálta

azokat a nőket, akik képesek voltak átlépni a határaikat, csak hogy behódoljanak. Úgy viselkedett velük, mint egy tanár a tanítványaival: dicsérte a fejlődésüket, és büntette a visszaesésüket. Morgan esetében azonban mindez… valami mélyebb, valami személyesebb érzés volt. Úgy érezte, mintha muszáj lett volna segíteni rajta, mintha valami személyes érdekeltsége lett volna Morgan virágzó szexualitásában. Mintha csak az övé lett volna. A birtokvágy volt mindenre a magyarázat, szó sem volt itt időszakos vagy éppen pillanatnyi fellángolásról. Akarta őt. Ennyi. Pont. – Jack. Morgan reszkető hangja kizökkentette a gondolataiból, és visszahozta őt a valóságba. A lányt rázta a hideg, de ezúttal nem a vágytól. Piszkosul hideg volt odakint, ő mégis jól viselte a hűvöset, sőt olyan fantasztikus módon viselkedett, amire Jack képtelennek tartotta volna ilyen helyzetben. Átkarolta őt, és mindent megtett, hogy megvédje a széltől. – Erős a szél, ugye, cher? Jack nem tudta megállni, és Morgan fejét a mellkasához nyomta, majd egyik kezével megsimogatta a hátát. Másik kezét viszont Morgan mellére tette, és lustán játszadozott még mindig kemény mellbimbójával. Morgan felnyögött. A kéjes hangtól Jacknek ingere támadt, hogy Morgant a baszobába terelje, és órákig, napokig ott tartsa. Benyúlt a zsebébe, hogy megkeresse a kulcsait. Egy gyors, forró zuhanyra akarta utasítani Morgant, és úgy gondolta, hogy tizenöt perc elteltével a játszószobájához parancsolja. Bassza meg a reggeli, gondolta Jack. Inkább Morgant dugná meg. – Bonjour – szólalt meg egy halk, ismerős hang a bejárati ajtóból. Morgan felsóhajtott, és belefeszült Jack ölelésébe. – Ez a… a nagyapád? Igen, ő volt. Ki más tudna ilyen tökéletesen időzíteni? Jack elharapott egy szaftos káromkodást, kiengedte Morgant ölelése védelmező melegéből, kezébe nyomta pólója maradékait, és a hátsó ajtón keresztül a házba küldte. – Menj. Tusolj le és öltözz fel. Később majd befejezzük. Morgan szemei tágra nyíltak Jack szavai hallatán. Határozatlanság borította el vöröslő arcát. – Jack, én… én… lehet, hogy ezt meg kéne beszéljük. – Bonjour? – Brice hangja egyre közelebbről hallatszott. Az idő lejárt.

Jack gyorsan Morgan szájára nyomott egy csókot, majd megpördítette, és az ajtó felé irányította. Hangosan a fenekére csapott, és betessékelte a házba. – Megbeszélhetjük, ha akarod. De később befejezzük. Mielőtt Morgan válaszolhatott volna, Jack bezárta az ajtót. Morgan láthatólag vonakodott, hogy folytassák-e, amit elkezdtek. Pedig Jack számára a folytatás egyszerre volt egyértelmű és nyugtalanító is. Pont akkor, amikor már azt hitte, hogy elérheti… Jack azért volt nyugtalan, mert Morgan nem visszakozott, de azt sem mondta, hogy igen… Azt az édes szót, amire az ő teste annyira vágyott, és amit elvárt volna azok után, ahogy Morgan reagált az érintéseire. Jacket hirtelen összezavarta a csalódottság és düh. Pont akkor, amikor a nagyfaterja felé fordult. Brice már a verandán állt. Jack ösztönei lenyűgöző megoldást eszeltek ki. Elhatározta, hogy egyetlen pillanatig sem szabad elfogadnia Morgan bizonytalanságát. Meg akarta érteni őt. Rá akart jönni, hogy vajon mi tartja vissza. Valami többről volt szó, mint egyszerű szemérmességről vagy az ismeretlentől való félelemről. Jack felsóhajtott. Inkább azt a kérdést kéne feltennie, hogy mi ütött belé, hogy hirtelen ennyire eltökélten meg akarta szerezni ezt a nőt. Biztos, hogy félig megőrült, ám ami ennél sokkal nagyobb baj: tudta, hogy idővel teljesen elveszti majd az eszét.

– Á, itt vagy – mondta Brice a sarokról befordulva. Közelebb botorkált az arany napfelkeltében, és végigcsoszogott a hosszú verandán. – Jó reggelt, nagyfater. – Jack a sarokban levő székre mutatva helyet kínált neki. – Kávét? – Non. Csak azért jöttem, hogy ellenőrizzelek téged meg a csinos kis vöröskédet. A csinos kis vöröskéjét? – kérdezte magát Jack. De még mindig nem az övé. Egy lépéssel talán közelebb lenne, hogy az övé legyen, ha Brice nem zavarja meg. Elharapott egy káromkodást. – Morgan jól van – mormolta Jack, és belehuppant egy székbe a nagyapja mellé. Megnyalta az ajkát, még mindig érezte rajtuk Morgan édes ízét. Az íze és az emlékek Morgan szélesre tárt lábairól s visszhangzó, gátlástalan nyögéseiről egyáltalán nem csillapították dühöngő erekcióját. – Láttál már… többet is belőle a legutóbbi látogatásom óta? – Brice vigyorogva kacsintott egyet. – Elég lassan köszöntél vissza, és meg sem hallottad a kopogást az ajtón. Bizony, fiam. – Nem nyitottam ajtót, mert nem hallottam a kopogást. Itt voltam kint. Korán van. Nem számítottam társaságra.

– Még csak ennyi az idő? – Brice maga elé bámult. Jack egy percig sem vette be az öreg ártatlan színjátékát. – Ja, még csak ennyi – gúnyolódott Jack. – Korai a társasági élethez, ahhoz viszont nem, hogy valaminek a közepén találj minket, ha éppen megfelelően szeretnénk kezdeni a napot. Nem erre gondoltál? – Mon petit-fils, drága kicsi gyermekem, gyanús vagy te nekem. – Azt hiszem, minden okom megvan, hogy gyanús legyek, mert az a „meleg és praktikus” ruházat, amit Morgannek hoztál, úgy néz ki, mintha a Victoria’s Secret katalógus 18-as karikás verziójából lépett volna elő. Nagyapja kacagására Jack megforgatta a szemét. – De azért csak élvezted a… látványt, nem? – Nincsen hozzáfűznivalóm. Mi a francnak hozol ilyen ruhákat? Mintha nyíltan felszólítanál minket a dugásra. Tudom, hogy azt akarod, hogy nősüljek meg újra, de egyszer sem találkoztál Morgannel, mielőtt idehurcoltad ezeket a göncöket. Az öreg megveregette a mellkasát. – Élj hosszú életet, és rájössz a dolgokra. Azok az álmok, Jack… azok jelentenek valamit. Generációkon keresztül mindig is a szerelmet jelentették. – Csak azért, mert neked azt jelentette… – Non. Nemcsak nekem. A nagyapámnak is. Elvállalt pár évre egy melót San Franciscóban, mert elege lett a hideg, északi időből – Brice elutasítóan legyintett. – Hát nem elkezdett álmodni azonnal egy beau blond-ról? – A pokolba is, én is fantáziálgattam már gyönyörű szőkékről. – Hónapokon át, mon garçon? Jack sóhajtott. Egyrészt azért, mert utálta, ha bárki is fiamnak szólította, másrészt mert az öreggel vitatkozni soha nem volt egyszerű feladat. – Nem – válaszolta végül. – Na látod, ugye. Az én nagyapám egy bálban járt az álmában azzal a nővel. Találkoztak az életben, majd kiderült, hogy a lány a főnöke fiatal felesége. Mivel a szerelme már házas volt, azt hitte, hogy a családi legenda nem is igaz. De még ezek után is csak róla álmodott, és az álmok gyötörték a szívét. Két héttel azután, hogy megismerte a szerelmét, kitört a nagy San Fransiscó-i földrengés. Ezerkilencszázhatról beszélünk. A bájos hölgy férje meghalt, a nagyapám pedig egy évvel később feleségül vette a csinos szőkét. Hat gyerekük lett, és ötven évvel később is szerelmesek voltak egymásba. Az öreget bámulva Jack azon töprengett, hogy vajon komolyan beszél-e. Lehet, hogy mégis igaz a legenda? Még ha csak egy kicsit is? – Az ő nagyapja pedig – folytatta Brice – megsebesült egy csatában, és a jenkik fogságába

esett a polgárháború végén. A felesége nővér volt a tábori kórházban. Naplót vezetett, amelyben egy álomról írt, miszerint egy arctalan szépség tartotta épségben az elméjét a hónapokig tartó harcok alatt. Igen, fiam. Majdnem sokkot kapott, amikor találkoztak. Három nappal azután, hogy a háborúnak vége lett, összeházasodtak. Három olyan férfi álmodik arctalan szépségekről, akiknek ugyanaz a vér folyik az ereikben, gondolta Jack. Neki is visszatérő álma volt egy nőről, akinek vörös haja csak úgy tündökölt a napfényben. Ezen a reggelen pedig Morganben testesült meg az az álomkép. Vajon ez megmagyarázza őrületes birtoklási vágyát? Mintha Morgan sokkal több lenne, mint pusztán a bosszú eszköze. Mintha nem tudná otthagyni őt. A sokktól Jack megszédült. Végigsimította az állát, és megpróbálta visszanyerni az egyensúlyát. Az egymásnak elrendelt társak és az álmok annyira… túlviláginak, annyira furcsának tűntek. Nem mintha nem tudott volna a legendáról. Csak éppen sosem hitt benne. – Egyikőnk sem akarja elhinni, hogy ez az egész átok egy kicsit is igaz lehet. De a tények azok tények. Igen, fiam. A családunk minden férfijával ez történik. Most pedig rajtad a sor. Morgannel. – Te honnan tudtad, amikor veled történt meg? – kérdezte Jack. A hangja kételkedő volt, nem akarta elfogadni nagyapja állítását. – Az álmokon kívül honnan tudtad biztosra, hogy nagyanyó volt az igazi? Az öreg elmosolyodott. A szemei és a szája körüli mély ráncok nem hagytak kétséget afelől, hogy egész életében sokat mosolygott. – Abban a pillanatban, hogy megismertem, őrületes késztetést éreztem, hogy szorosan megragadjam és meggyőzzem, hogy legyen az enyém. Soha többet nem akartam távol lenni tőle, soha többé nem akartam szomorúnak látni. De mindenekelőtt, drága fiam, boldoggá akartam tenni, és tudtam legbelül – Brice a szívére mutatott –, hogy azzá is tudom tenni. Comprendez-vous? Igen, persze. Jack túl jól értett mindent. Hát nem ugyanezt érezte majdnem attól a pillanattól kezdve, hogy megismerte Morgant? Az őrült vágy, hogy megérintse, a késztetés, hogy bármit megtenne a biztonságáért. Vagy a vicsorgó düh, amit a titkos zaklatója iránt érzett. Ugyan gyűlölte Morgan aggodalmait, de a boldogsága kulcsa a bebörtönzött szexualitásában rejtőzött. – Hallgass az ösztöneidre, Jack. Zsigerből cselekedj. – De nincs értelmük. Brice nevetőráncai elmélyültek. – Nem is kell, hogy legyenek. A szívünk nem azért van, hogy értelmet diktáljon. Éreztél már így valaha bárki iránt? Kayla iránt? Az öreg szinte kiköpte magából Jack exnejének a nevét.

Jack csak megrázta a fejét. Nem. Soha nem érzett így Kayla iránt. Még csak hasonlóan sem. Kaylát azért vette feleségül, mert terhes volt, ő pedig nagyon katolikus – még ha Kayla nem is volt az. De Kayla az ötödik hónapban elvetélt, a házasságuk pedig pár hónappal később véget ért, amikor Jack talált egy videokazettát Brandon Rossról, amint éppen Kaylát dugja. Mindezt akkortájt, amikor Kayla elvileg még mélyen gyászolta a gyermekét, és ezért nem akart a férjével lefeküdni. Visszagondolva, a válása egyszerre volt megkönnyebbülés és keserű megaláztatás. Brice éppen ott volt mellette, amikor fény derült Kayla bűnére. A nagyfater egy Helyszínelők-epizódot akart megnézni, amit Jack vett fel neki. De egészen másféle akciót láttak a sorozat képei helyett. – Érted már, ugye? – morogta Brice. – A helyzet ennél bonyolultabb. Morgan már valaki… valaki másé. Jegyben járnak. Jack nem volt képes elmondani a nagyapjának, hogy Morgan ahhoz a férfihoz tartozott, aki Kaylával volt a videón. Brice azonnal rájött volna, hogy a bosszú nevében csalta ide Morgant. Egész jó elképzelései lennének róla, hogy mit tett vele, pusztán a bosszú érdekében, és a régi vadászkésével fejtené le a bőrt Brandon hátáról, aztán chiliszószt öntött volna a sebbe. Jack félrehúzta a száját. Képtelen volt letagadni a zsigereiben fortyogó, nyugtalanító szégyenérzetet. És ha Morgan egyszer rájön… Ó, Istenem, egyszer rá fog jönni. Abban a pillanatban, hogy beszélgetni kezdenek Brandonnal… ezt pedig lehetetlennek tűnt megakadályozni. Egy mocskos káromkodás hagyta el Jack száját. Már sehogy sem tudja törölni az e-mailt, amit elküldött. A francba! Azt kívánta, bárcsak hallgatott volna a megérzésére, hogy hiba elküldeni azt a videót. Amint Morgan és Brandon beszélgetni kezdenek…, biztosan azonnal elveszíti Morgant. A gondolat őrjöngő és tornyosuló pánikkal töltötte el. Jack tudta, hogy muszáj kieszelnie valami bombabiztos tervet, amivel magához kötheti Morgant, mielőtt a lány megtudja az igazat. Brice megvonta a vállát. – Na most miért aggódsz? Morgan és az a pasas nem házasok. És miért nem? Lehet, hogy Morgan tudja, hogy az a másik nem hozzá való. Ugye? Talán azért csókol meg téged egyszerkétszer, mert a szíve és a teste tisztában van azzal, amivel az esze nincs. – Azzal, hogy nem szereti a vőlegényét? – Exactement. Pontosan? – kérdezte magától Jack. Tényleg ilyen egyszerű volna? Hogy Morgan lenne az ő… lelki társa, és azért hagyta magát, azért hagyott neki ennyi szabadságot a teste fölött, mert valahol mélyen tudta, hogy ő az a férfi, akit neki teremtettek? Annyira szürreálisnak tűnt az egész. Kibaszott hókuszpókusz. Lehetséges, hogy Morgan nemcsak egy könnyűvérű nő, aki szívesen félrelép, hanem

egyszerűen csak össze van zavarodva? Legalább annyira, mint ő maga? Jack a fejét fogva felsóhajtott. Brice felháborodottan hörgött. – Á, túl fiatal vagy még. Nincs érzéked a romantikához. Küzdj csak, érezd magad nyomorultul. Bele fogsz fáradni a szerelembe. Szerelem? A gondolat még akkor sem lehetett volna földöntúlibb, ha zöld, és furcsa csápjai vannak. – Akarom őt. Nem vagyok szerelmes belé. – Ebben biztos vagy, mi? Már előre tudod, hogy soha nem fogod szeretni? Jack visszaroskadt a székébe. A francba az öreggel és a kérdéseivel. – Nem, ezt nem tudom előre. Brice bölcsen bólintott. – Hoztam pár farmert és pólót Morgannek. Készíthetsz nekem valami reggelifélét, fiam. Aztán majd eldöntöd, hogy idehozzam a ruhákat a hajóról, vagy visszavigyem magammal. Hogy Morgannek semmi más ne maradjon, csak a csábító fehérneműk. Az arany felső és a tanga emlékei azonnal letámadták Jack gondolatait, és vér szökött a farkába. Eszméletlen szexi volt Morgan abban a a ruhában. Lehetetlen, hogy a puszta emlékkép ennyire gyorsan és ilyen hevesen fel tudta tüzelni. A pokolba is, hiszen több száz meztelen nőt látott már, különösen amikor Alyssával és a lányokkal volt. Mindig felállt neki, de Morgantől megháborodott, és teljesen kivetkőzött magából… Jack úgy tudta megfogalmazni, mintha egy barlanglakó volna, akiben feltámad a birtoklási vágy. Mintha muszáj lenne Morgant magáénak tudnia, boldogságban és biztonságban. Feltüzelte a siker gondolata, hogy egyszer testestől-lelkestől az övé lesz. A francba! Ez volt az a pont, amikor egyetlen érvet sem tudott felhozni, amivel bebizonyíthatná, hogy a nagyapja téved. Ha azt akarta, hogy Morgan az övé legyen egyszer és mindenkorra, akkor a mostaninál szorosabb köteléket kell létrehoznia. Azonnal. Rezeghet a léc, de nem törhet el, amikor Morgan megtudja, hogy miért is vállalta el a tévészereplést a show-jában, és azt, hogy lefizette Reggie-t, hogy mindez létrejöhessen. Aztán elmondaná neki, hogy… nem, még nem. Addig nem, amíg nem elég szoros a kapcsolatuk. Először is: el kellett érje, hogy Morgan megrendíthetetlenül bízzon benne, és hogy tudja, neki mindig az ő biztonsága lesz az elsődleges. A hálószoba ideális helynek tűnt a korlátok ledöntésére… kezdetnek legalábbis jó lesz. Ha Morgan egyszer megadja magát, akkor elkezdhetnek beszélgetni. A többi pedig magától elrendeződik. Egy pillanat alatt minden a helyére került. Akárcsak egy kirakós darabjai, melyek eddig

szétszórva hevertek a földön. Jack végül megszólalt. – Nincs szükségem időre, hogy átgondoljam. Vidd vissza magaddal a ruhákat, nagyfater. És ne hozd ide újra. Brice elvigyorodott. Sötét, cajun bőréből kivillantak görbe, fehér fogai. – Laissez les bon temps roule! Kezdődjön hát a jó világ…

11 Később befejezzük. Morgan fejében Jack szavai visszhangoztak. Brice a reggeli folyamán folyamatosan próbált hízelegni neki, de ő neheztelt az öregre, amiért a kihívó alsóneműkön kívül semmi mást nem hozott neki. Brice csillogó, sötét szemével derűsen Morganre vigyorgott, majd vállat vont. Bűnbánat egyáltalán nem látszott rajta. Ellenben Jack… a szeme izzott, sütött belőle korábbi ígérete: később befejezzük. Morgan

azt kívánta, bárcsak kitörölhetné az

emlékeket a fejéből, és

bárcsak

elhallgattathatná a hangot a fejében. Jack átnézett a chilis rántottája felett, és egyrészről úgy bámult rá, mintha egy kirakhatatlan puzzle és egy ízletes jutalomfalat keveréke volna, másrészről viszont úgy, mint a pillanatnyi vágyainak tárgyára, amit elszántan birtokolni akart. Morgan nem tudta, miért mondott igent a játszószobára. Nemmel válaszolni totál lehetetlennek tűnt ennyi lélegzetelállító gyönyör után, az igen egyszerűen könnyebben ment, sőt abban a pillanatba egyenesen szükségszerű volt – Jack ajkai éppen a puncijával foglalkoztak, és egy hatalmas orgazmus küszöbén állt. Most, hogy a kéj már nem veszélyeztette a légzését, és képes volt gondolkodni, Morgan egyáltalán nem volt biztos benne, hogy jó ötlet volt megadnia magát Jack akaratának. A baszoba nemhogy mindent megváltoztatna kettejük közt, de őt is örökre megváltoztatná. Amióta Jackkel volt, a szexuális fantáziái egyre intenzívebbek lettek. Az ábrándok persze eddig is léteztek, de mostanra az átélt érzések emlékei is melléjük társultak…, az emlékekben pedig Jack ellenállhatatlan, csábos vonásai is benne voltak. Vágyott Jackre és a vele együtt járó őrjítő élvezetre is. Felizgatta, hogy Jack mellett fejet hajthat a testi vágyainak, melyektől azt érezte, hogy igazán él, és hogy sokkal teljesebb nő válik belőle. Volt ennek bármi értelme? Később befejezzük. Jack komor tekintete arról árulkodott, hogy nem tett le a tervéről. Bele kéne mennie? Vagy nem? Morgan törte a fejét. Mint minden Jackkel kapcsolatos dolog, a játszószoba gondolata is mély szégyenérzettel töltötte el, pedig remegve vágyott rá. A reggel történtek egy pillanatra sem homályosultak el, szinte még most is érezte Jack száját a punciján, érezte, ahogyan a nyelve egyre beljebb tolakodik, és gyengéden átveszi felette a hatalmat, és hogy teljesen elveszti az eszét. Jack leírhatatlan eksztázissal árasztotta el az idegszálait, ő pedig képtelen lett volna elmenekülni egy ilyen édes érzés elöl. Piszkosul kíváncsi és izgatott volt. Vajon mit csinálhatott Jack azokon az állványokon és az

asztalon a bilincsekkel és a csipeszekkel… és a többi eszközzel, amiket megnevezni sem tudott? Morgan minél jobban próbált menekülni a vágyai elől, azok annál égetőbbek lettek, és úgy vették át a hatalmat felette, mint egy kúszónövény egy virágoskert felett. Morgan az ajkait harapdálva figyelte, ahogyan Jack teste megfeszül, amikor Brice bejelentette, hogy egy reggeli utáni kávéra is marad. Sötét szemeiben ott tükröződött a gyönyör ígérete, ám némi fájdalmat is sejtettek. Csábító pillantása birtoklási vágytól csillogott. Morgan a félelem, az izgalom és a várakozás gyomorszorító egyvelegét érezte. Nyelt egyet. Jack csábereje úgy húzta magához, mintha egy láthatatlan, óráról órára rövidülő kötél lenne köztük. Nem értette, hogyan akarhat valakit ennyire, aki a legrosszabb énjét is kihozta belőle. Valakit, aki olyan helyekre repítené, ami messze meghaladja a megszokottat, és egyenesen egy olyan világba szállnának, amitől az anyja megrémülne, az Andrew-féle férfiak pedig rosszul lennének. Ha ebbe most belemegy, Jack minden más férfi érintését tönkreteszi. De ami még ennél is rosszabb: képtelen lenne együtt élni magával azok után, hogy Jack egy behódoló kéjencet formál belőle. Lábtörlőnek lenni nem az ő stílusa. Sosem fogadta jól a parancsokat, és nem szerette, ha megmondják neki, mit csináljon. Körülbelül tizenkét éves lehetett, amikor az anyja magányos lókötőnek titulálta. De Jack… Morgan felsóhajtott. Jacknek szinte szívta magába a parancsait: nemcsak a teste, hanem az esze és a lelke is. Minden egyes utasítása sokkolta, miközben sokszor pontosan azokról a dolgokról szóltak, amikre titokban vágyott. Morgant megdöbbentette, hogy Jack ennyire tudott olvasni az agyában. Egyszerre szégyellte, és ébresztette fel benne a vágyat. Morgan nem hitte, hogy elég ereje volna ahhoz, hogy harcoljon valami ellen, amire mindketten vágynak. Lehet, hogy inkább ki kellene használni az együtt töltött időt, és megismerni az igazi vágyait. Jack soha nem bántaná őt szándékosan, leszámítva egy kis erotikus fájdalmat. Az anyja és Andrew véleménye pedig nem számít itt, távol a civilizációtól. Eljöhetne végre az ő ideje, sőt kettejük titkos ideje, még mielőtt a zaklatóját elfogják, és visszatér a valóságba. Nem sokkal tizenkét óra után Brice felállt, hogy távozzon. Morgan tudta, hogy Jack ott akarja majd folytatni, ahol reggel abbahagyták. Mint minden izgatott nő, ő is a legjobb formájában akart mutatkozni. Elmerült egy kád forró vízben, majd hosszasan szárítgatta a haját. Sajnálta, hogy nem volt nála smink, hogy fakó bőrén a szeplőket eltakarhassa. Megnyalta az ajkait, megcsipkedte az arcát, és vállat vont. Ez volt minden, amit tehetett. A folyosó felől közeledő fegyelmezett léptek sora zökkentette ki Morgant a gondolataiból. Jack. Nemsokára döngetni fogja az ajtót, hogy később őt döngethesse meg. Morgannek elakadt a lélegzete. Vajon felkészült erre az egészre? Képes lesz kezelni? Remegve kifújta a levegőt, józan esze vágytól reszkető testével küzdött. Idáig mindig a józan

ész érvényesült, de mióta megismerte Jacket, egyre kevésbé tudott uralkodni magán. Figyelembe véve, hogy mit viselt éppen, olyan szinten kész volt átadni magát Jacknek, mint még soha. Semmi más nem védte Jack átható tekintetétől, csak a fürdőköpenye és vörös alsóneműje, melyet a lényeget felfedő pimasz kivágások díszítettek. Ahelyett, hogy szégyenkezett volna szexi fehérneműje miatt, Morgan egyre nedvesebb lett, ahogy elképzelte Jacket, amikor megpillantja őt. – Morgan? – üvöltötte Jack a fürdőszoba ajtó túloldaláról. Kezdődik… – Jack? Morgan biztosra vette, hogy Jack sötét és sokat sejtő szeme lelke minden bűnös titkát látta. Most viszont már pusztán attól megremegett a hangja, hogy kimondta a nevét. Mielőtt bármit is mondhatott vagy tehetett volna, megszólalt a telefon. Jack káromkodott egyet, és végigtrappolt a folyosón. Morgan elernyedt. Egyszerre volt megkönnyebbült és csalódott…, de nem tagadhatta le, hogy a lába között egyre jobban lüktet a vágyakozás. Vett egy mély levegőt, majd kilépett a folyosóra, és a homályban várakozva hallgatózott. – Mi a francot akarsz? – Morgan hallotta Jack kitörését. A bejárati ajtó melletti kihangosítóból morajló nevetés hallatszott. – Találgatás nélkül is tudom, miért vagy ilyen mogorva. Deke. Morgan felismerte Deke gúnyos hanglejtését. Látta maga előtt a nevetéstől kirajzolódó ráncokat izzó, farmerkék szeme körül… Az a szempár… annyira nem fért össze azzal a magas, szikár testtel. – Csak azért hívtál, hogy felidegesíts? – Dehogyis. Tudod, hogy nem izgat a könnyű lecke. Hol van ebben a kihívás? – Akkor miért? – Beszélnem kell Morgannel. Jack tétovázott. Ökölbe szorult mindkét keze. – Minek? A kérdés hangsúlyából hallatszott Jack gyanakvása és mérhetetlen dühe is. – Az álló karód tán elfeledtette veled Morgan titkos zaklatóját, aki az édes kis segge nyomában van? – Nem, te szemétláda, nem felejtettem el. Te pedig verd ki a seggét a fejedből! – Még nem fejlesztettem ki azt a képességemet, hogy átnyomom a farkam a telefonon, és megdugom őt. Ez egy beszélgetés, Jack. Higgadj le. Morgan a szemöldökét ráncolta. Deke úgy viselkedett, mintha Jack féltékeny lenne. A gondolattól egyenesen röhögőgörcsöt kapott volna, ha korábban nem tűnt volna fel neki, hogy Deke társaságában Jack furcsán viselkedik.

Jack mélyet sóhajtott, és kiengedte az ökleit. – Megkeresem. – Itt vagyok. – Morgan kilépett a homályból, és a folyosón Jack felé indult. Jack megfordult, és mereven bámulta őt. Morgan érezte, ahogy a melltartó kivágásából a mellbimbói Jack puha, vékony, dzsörzé fürdőköpenyéhez súrlódnak. Elkerekedő szeméből és táguló orrlyukaiból ítélve úgy tűnt, ezt Jack is észrevette. – Morgan – üdvözölte őt Deke a kihangosítón keresztül. – Szia, baba. – Szia, Deke. Van valami hír? – Aha. Sajnálom, de nem tudtunk ujjlenyomatot venni a fotókról. Viszont kaptunk egy-két érdekes információt, úgyhogy volna pár kérdésem. Morgan remegni kezdett a csalódottságtól. Mikor lesz már vége ennek a rémálomnak? És hogyan lesz valaha is vége, ha Deke-nek sem sikerült ennek a megszállottnak a nyomába érnie? Morgan szerette volna újra normálisan érezni magát. Haza akart menni, és nem azon aggódni, hogy valaki betör a lakásába, és ráveri a farkát az ágyára. Vissza akarta kapni a régi életét, és nem úgy tűnt, mintha ez egyhamar bekövetkezne. Morgant meglepte, hogy Jack odasomfordált mögé, és nagy, meleg tenyerébe helyezte kihűlt kezeit. Jack erős volt, áradt belőle a biztonság, Morgan már a puszta szorításától erősebbnek érezte magát. De csak addig a pillanatig, míg rá nem jött, hogy a régi életét visszakapni egyet jelent Jack elvesztésével. Úrrá lett rajta a csalódottság, és megszorította Jack kezét. Hogy lehet, hogy nem örül, hogy végre megszabadulhatna tőle? Hiszen éppen azt kéne számolgatnia, hány margarita koktélt mixel a turmixgépével. Ha visszakapja a régi életét, akkor nincs több zaklató, akkor nem kell többé megkérdőjeleznie magát. De most csak Jack kezébe kapaszkodott, és nem eresztette el. – Mit akarsz tudni? – kérdezte Deke-től. – Ismersz valakit, akinek a fotózás a hobbija? – Reggie. A produkciós asszisztensem. Általában szétszórt, de jól végzi a munkáját. – Morgan lemerevedett. – Csak nem gondolod, hogy Reggie…? Deke habozott. – Az F BI -os haverjaim analizálták a fényképeket, és megállapították, hogy olyasvalaki készítette őket, aki ért a fotózáshoz. Nem egy átlagos laborban hívták elő őket. Úgy értem, nem olyan helyen, ahova beadod, és egy órán belül értük mehetsz, és nem is kinyomtatott, digitális képekről van szó. Ezek hagyományos papírképek, valószínűleg otthon hívta elő őket a pasas, valami Európában készült fotópapírra. Olyan emberről van szó, aki komolyan veszi a fotózást. Biztosan megrémülsz, amikor meglátod őket, de egy-két pszichoanalitikus szerint… a zaklatód művészi alkotásokat próbált készíteni, nem csak a levegőbe kattintgatott. Szimmetriát keresett, fényeket, érdekes beállításokat. Szó nincs összecsapott munkáról.

Reggie? Reggie, a barátja? Na neeeee… Mást azonban nem ismert, akinek a fotózás lenne a szenvedélye, és aki ennyire megveti a digitális képeket. Reggie egy rakás szarnak nevezte őket, azt mondta, hogy nem érdemes egyetlen képet sem rápazarolni. Morgannek senki más nem jutott eszébe, akinek a lakásában sötétkamra lenne. Morgan megbénult. Kifújta a levegőt. Reggie, aki olyan volt neki, mintha az apja lenne? Nem!

Kevesen ismerték a Los Angeles-i címét, Reggie viszont igen. Sőt! Ő a heti munkabeosztását is tudta. Besurranhatott, amíg Morgan nem volt otthon, és magához nyúlhatott az ágyon. Reggie egyike volt azon keveseknek, akik tudták, mikor utazik Houstonba, és azt is, hogy pontosan hova. Fejébe hirtelen fájdalom nyilallt. Reggie? Lehetséges, hogy pár napja Texasban járt, hogy fotókat készítsen róla Brandon kertjében? Reggie-vel mindig csak mobilon beszélt… tehát nem tudhatta, hogy pontosan hol van. Bármi elképzelhető. És ha Reggie ilyen messzire követte… egyedül ő tudott róla, hogy Lafayette-be indult a Jackkel megbeszélt találkozóra. Nem lett volna túl nehéz feladat egy kicsit tovább követni. Vajon az a férfi, aki az apja helyett az apja volt, titokban erotikus képeket készített róla? És követte őt? És maszturbált az ágyában? És megpróbálta lelőni? Nem lehet! De akkor… ki más? Csakis Reggie. – Ó, Istenem! – Morgan sokkos állapotba került, a térdei megrogytak. Remegő kezét a szája elé kapta, nehogy felsikoltson. – Mié… én nem… Miért? Megbíztam Reggie-ben. Teljesen megbíztam. Morgan megszédült, Jack a derekánál fogva elkapta. – Nyugodj meg – dünnyögte, de Morgant hatalmába kerítette a rémület. Jacket bámulta. Ha nem bízhatott egy olyan férfiban, mint Reggie, akit három éve védelmező, aranyszívű fickónak ismert, akkor vajon bízhatott-e egy olyan férfiban, mint Jack, akivel csupán néhány napja találkozott, és aki folyamatosan arra használta a testét, hogy legyőzze vele az elméjét? – Morgan? – Deke aggódó hangja szólt a telefonból. Morgan Jack felé fordult. Elkerekedett szemei bizonytalanságot és pánikot sugalltak. Mit tudott ő Jackről? Csak amit Reggie mondott neki… és azt, hogy az ő szexualitását valami olyasmivé próbálta faragni, amit ő maga képtelen volt elfogadni. Morgan megpróbált kiszabadulni Jack szorításából és elmenekülni. Vergődött, rángatta magát, szabadulni próbált. Azonnal lépni akart. Valahová, ahol senki nem találja meg. – Nyugalom. – Jack azon a türelmes, de parancsoló hangon szólt hozzá, amit annyira jól ismert már. Hangjának hatására valami azonnal felébredt benne. Valami, ami engedelmességre ösztönözte. A másik fele viszont félt…, bár pontosan nem is tudta, hogy

mitől. Talán attól, hogy bárki is rosszat akarhat neki. Ráadásul olyasvalaki, akiben megbízott. Reggie példája bebizonyította, hogy senkit nem ismerhet igazán maga körül. Mi van, ha helytelenül megbízott egy idegenben, és nem csupán a biztonságát, hanem a testét és a lelkét is rábízta? Egy idegenben, akit Reggie-nek köszönhetően ismert meg. Morgant a félelem jeges szellője járta át. Sípcsonton rúgta Jacket, majd könyékkel gyomron vágta. Jack még erősebben megszorította, és kitért az éles ütések elől. – Később visszahívlak – morogta a telefonba, majd rácsapott a gombra, és megszakította a vonalat. Jack a derekánál fogva fölemelte Morgant, aki egyre keményebben küzdött ellene. A gyomra és a lába görcsbe rándult. Jack felmordult, amikor Morgan a sarkával eltalálta a sípcsontját, Morganben pedig felcsillant a remény, hátha most végre elengedi. De Jack még erősebben szorította őt, aztán a hálószoba felé hátrált, és Morgant is magával húzta. Morgan megpróbálta megragadni az ajtó fogantyúját, hogy belekapaszkodhasson, de Jack túl erős és túl gyors volt. – Rohadj meg! Tegyél le! – üvöltötte Morgan. – Tegyél le, a kurva életbe! – Tudom, hogy mi jár a fejedben – morogta Jack, mit sem törődve Morgan utasításával. – Fejezd be azonnal. – Nem mondhatod meg, hogy mire gondoljak, te szemét! – Használd az eszed, cher. Pillanatokkal később Morgan hanyatt fekve találta magát a nyikorgó ágyon. Vonagló testét Jack villámgyorsan betakarta, és a matrachoz préselte. Leszorította Morgan karját, forró ujjaival gyengéden, de ellenállást nem tűrve nyomta a csípőjét. Lába teljes hosszában ránehezedett Morgan lábára. Nem. Izzott a szó Morgan fejében. Küszködött, és csak arra vágyott, hogy elmeneküljön és elbújhasson valahova, ahol senki se találja meg. Jack addig szorította, amíg teljesen mozdulatlanná nem vált. Nem! – Nyugodj meg. – Higgadt, parancsoló tekintetével Jack félresöpörte Morgan nyugtalanságát. – Engedj el! – Morgan ellenállt. Megfeszítette minden végtagját. – Tudom, hogy mi jár a szép kis fejedben, cher. De nyugodj meg. Nem bántalak. – Ha tényleg Reggie az, akkor… akkor bárki… akár te is szomjazhatsz a véremre… Morgan zihált, reszkető hangon beszélt. Gyűlölte, hogy remeg a hangja. A képernyőn ő volt a műsora szexi, festett szőke háziasszonya; a profi és kicsit vadóc műsorvezető. Ott működött a szerepe. De a louisianai mocsárvidéken, Jack házában csak egy halálra rémült, természetes vörös volt, aki tré módon érezte magát, és tehetetlen volt. Nem volt önmaga… testileg,

lelkileg és persze szexuálisan sem. Jack összeráncolta a szemöldökét, és kétkedve Morganre nézett. – Morgan. A pánik beszél belőled, és nem gondolkozol logikusan. Ne csináld ezt. Két napja vagyunk itt kettesben. Bármikor bánthattalak volna, már ha ez lenne a szándékom. Morgan csendesen zihált, a gondolatai vadul kavarogtak. Jacknek bőven lett volna alkalma rá, hogy megerőszakolja vagy megölje őt…, vagy esetleg mindkettőre. De egyiket sem tette meg. De ez aligha nyugtatta meg. – Honnan tudhatnám, hogy nem játszol velem? Lehet, hogy épp arra vársz, hogy elgyengüljek, és hogy teljesen megbízzam benned, mielőtt megölsz. Mit tudok én rólad egyáltalán? Jack Morganre szegezte végtelen, csokoládébarna tekintetét, ami lélegzetelállítóan őszinte, merev és nyugtalan volt. – Nem én vagyok a titkos zaklatód. Semmi közöm ahhoz a rohadékhoz. Ha az ösztöneidre hallgatnál, tudnád magadtól is. – Soha semmilyen módon nem tervezted, hogy bánts engem? – Hogy téged bántsalak? – Jack egyenesen Morgan szemébe nézett. Tekintete semmi mást nem tükrözött, csak sértettséget és őszinteséget. – Hát ki segített neked elmenekülni a gyilkos elől? Ki vigyázott rád? Morgan súlyos hallgatással felelt, cikáztak a gondolatai. Jack annak ellenére nem bántotta, hogy adottak voltak a lehetőségei. Morgan tudta, hogy Lafayette-ben ő mentette meg az életét, csak azt nem értette meg, hogy miért. – A pokolba is, mit vétettem, hogy ilyen bizalmatlan vagy? – kérdezte követelően Jack. – Az égvilágon semmit, azonkívül, hogy megpróbáltalak rávezetni arra, hogy ki is vagy valójában, és mi az, amire igazából vágysz. Csak éppen ezt magadnak sem mered bevallani. – Három napja még a nevedet sem tudtam – üvöltötte Morgan. – Most pedig gondolkodás nélkül a kezedbe kéne adnom a szexualitásom és az életem? Mégis, hány férfi tenné meg, hogy csak úgy… az életét kockáztatja, hogy megmentsen egy idegent? – Egy katona mindennap ezt teszi, Morgan. – A csuklóit erősen szorítva Jack egy helyben tartotta. – Kimegy a frontra, hogy megvédje a hazáját, a hazája polgárait. Olyan embereket, akiket soha nem fog megismerni. Túl sokáig voltam katona ahhoz, hogy másképp cselekedtem volna, a katonaság után pedig testőrként dolgoztam. Nem fogom tétlenül nézni, hogy az életedre törnek. Jack szavai csökkentették Morgan pánikérzetét, de közben arra gondolt, hogy Jack azért mentette meg az életét, mert eleve ilyen típus. A viselkedése részben ösztönös, részben lovagias volt. Ha Jack azért dolgozott volna együtt Reggie-vel, hogy megölje, már rég megtehette volna. Így csak az időt húzta. Ez pedig nem az ő stílusa.

Oké, szóval nem valószínű, hogy Jack Reggie partnere lenne valami grandiózus tervben, de Morgant valami még így sem hagyta nyugodni. Úgy érezte, valami nincs egészen a helyén. – Szóval semmi köze nem volt a tévés szereplésednek ahhoz, hogy megmentettél Lafayetteben? Jack a könyökére támaszkodott, és a két tenyere közé fogta Morgan arcát, majd megrázta a fejét. – Szarok a tévés szereplésre. Azért mentettelek meg, mert ezt kellett tennem, mert ez a munkám. És azért is, mert meg akartalak érinteni. Amikor először beszéltünk online… valami volt közöttünk. – Jack végigcsókolta Morgan állát. – Megéreztem az ártatlanságod, a kíváncsiságod és a bizonytalanságod. Aznap, amikor a téren kávéztunk, elég volt meglátnom téged, és máris úgy éreztem magam, mint akit szíven szúrtak. A vonakodásod annyira felkorbácsolta a vágyaimat, hogy alig kaptam levegőt. Öt másodperccel a megismerkedésünk után már azon gondolkoztam, hogyan húzhatnám el a találkozónkat, és hogyan érinthetnélek meg. Még mindig, most is vágyom rád. Morgan pulzusa az egekbe szökött. Mintha egy trambulinról ugrott volna le. Nahát, gondolta, milyen meglepő, hogy Jack éppen most terítette ki a kártyáit. A sokk szinte rázta Morgant, a gondolatok egymás hegyén-hátán ugráltak a fejében. Igen. Nem. Igen. Nem. Akarta Jacket, de közben úgy érezte, hogy tiltott gyümölcs. Nem tudott mit mondani, inkább csak nyelt egyet. – Te is akarsz engem – vetette oda Jack. Az arrogáns tényközlés megijesztette Morgant. De képtelen volt tagadni. Persze, hogy akarta Jacket. Még attól is megkeményedtek a mellbimbói, ahogy Jack most rajta feküdt, a csuklóját az ágyhoz szorítva, és ahogy barna szemével bámult rá. Leplezetlen vágyat tükrözött a tekintete. Morgan érezte, hogy újra nedvesedik. Jack egy csókot nyomott Morgan homlokára, majd egy másikat az állára. – Tudod, hogy nem foglak bántani. Ugye? Morgan lassan bólogatni kezdett. – Igen… igazad van. – Ami a barátodat, Reggie-t illeti…, lehet, hogy tényleg ő zaklat. De persze az is lehet, hogy nem. Amíg nem tudunk többet, ne vegyünk semmit biztosra. Morgan a fejét ingatta. – De hiszen annyira érdekli a fényképezés. Senki mást nem ismerek, aki… – Tudom. De nyugalom. Deke tovább kutat. És addig ne beszélj Reggie-vel, amíg nem tudunk többet. Gondolkodtál rajta, hogy felhívod? – Tegnap próbáltam. De itt nincs térerő. – Nincs – bólintott lágyan Jack. – Nincs térerő. Kerestetni fog, ha nem jelentkezel?

– Még egypár napig biztos nem. – Remélem, addigra minden megoldódik. De addig ne is gondolj a legrosszabbra. Találtunk valamit, ami nem vet túl jó fényt Reggie-re, de ettől még semmi sem biztos. És ha ő zaklatott, azt akkor is tudnod kell, hogy itt sosem talál meg. – Igen, tudom.. – És egyébként is itt vagyok, hogy megvédjelek. – Miért? – Morgan arra gondolt, hogy vajon miért tenné ki magát Jack egy ilyen helyzetnek. Pont miatta? – Nem kell betartanod ezt az ígéretet. – De be kell. – Jack Morgan nyakához dörgölőzött, és megharapdálta a fülcimpáját, aztán forrón a fülébe lehelt. – A te esetedben egyébként is többről van szó, mint védelemről… – Morgan megborzongott, amikor Jack megragadta a csuklóját. Érezte vaskos, hosszú, keményen merevedő farkát. – …Sokkal többről – suttogta Jack. – Lenyűgöző vagy. Elég okos ahhoz, hogy egy lépéssel beelőzz egy rögeszmés pszichopatát, és elég édes ahhoz, hogy függjek tőled, és hát makacs módon dacolsz velem. Elég erős vagy ahhoz, hogy beverekedd magad a televízióba… Tudom, hogy az nem könnyű feladat. Morgan arra gondolt, hogy a legszebb bók, amit Andrew-tól kapott, hogy káprázatosan néz ki. Nagyszerű, ezek szerint szemrevalóan ki tud tölteni egy darab textilt. Jack bókjai viszont úgy ömlöttek rá, mint a csokiöntet a hideg fagyira. A félelmét valami nyugodt, frenetikus érzés váltotta fel. Egy olyan férfit, aki bántani akarja, nyilván nem érdekelné, hogy okos-e vagy édes, makacse vagy erős. Jack viszont figyelt rá. A valódi énjére figyelt, és lassan kiolvasztotta fagyos lelkét. Amikor a csípőjét a puncijához nyomta, csak tovább olvadt tőle. A vágy jelzőfénye kigyulladt, és a kéj végigsöpört a testén. Morgan mélyen magába szívta Jack illatát. Minden benne volt, amire szüksége volt: bőr, férfi, ciprusfa… rejtélyesség. Morgan sóvárogva megemelte a csípőjét, hogy ölük összetalálkozhasson. – De mindemellett össze is zavarsz – folytatta Jack, és úgy tett, mintha nem vette volna észre, hogy Morgan hozzáfeszül. – Nagy kockázatot vállaltál, és mélyre ástál a kételyeid között, amikor elindítottál egy műsort, ami eleve arra bátorítja az embereket, hogy fedezzék fel a szexualitásukat… legyen az bármilyen irányú. Ezek után nagyon meglepő, hogy hezitálsz, amikor arról van szó, hogy fedezd fel a sajátodat. Miért van ez így? – Felfedeztem. Csak nem vagyok benne biztos, hogy azt akarom, hogy megbilincseljenek, fogva tartsanak, vagy… – Vagy hogy az ágyamhoz kötözzelek? Pedig szereted, amikor kiszolgáltatod magadat. Amikor nekem szolgáltatod ki magadat. – Nem akarok ilyen lenni! Ez nem normális. – Teljesen „normális” dolog nem a tiszta, hétköznapi szexre vágyni. De téged nem arra

programoztak, cher. – Dehogynem. Azt akarom. Jack előtt Morgan egy férfival sem élt át többszörös orgazmust. Nem tűnt valószínűnek, hogy vele mindez csak azért sikerült, mert Jack lekötözte, és olyan buja, bűnös ötletekkel töltötte meg a fejét, amikről azelőtt csak fantáziált. Nem emiatt volt. Jack érintései mindig őrületes érzésekkel töltötték fel, Morgan egyenesen ellenállhatatlannak találta őt…, a tőle kapott gyönyörnek pedig semmi köze nem volt a dominanciához. – Tudom, hogy szeretnéd, ha „normális” lennél. – Jack félresimított Morgan arcából egy lángszínű hajtincset. – De ha megengeded, akkor segítek neked, hogy elfogadd mindezt. Meg akarom mutatni neked, hogy a vágyaid nemhogy teljesen normálisak, de még gyönyörűek is. – Neked elment az eszed. – A homokba dugod a fejed, és valami olyanra pazarlod az időd, ami nem is te vagy. Ahelyett, hogy felfedeznéd önmagad – morogta Jack. Az idegességtől megfeszült az ajka. Morgan megrázta a fejét. Nem. Ezerszer is nem. De félt tőle, hogy Jacknek igaza volt. Szavainak hatására valami kinyílt odabent. A remény, a szükség és a vágyakozás. Minden olyan dolog, amit megpróbált elnyomni, kizárni a tudatából. Egyrészről persze be akart habzsolni mindent, amit Jack nyújtani tudott. – Miért futsz el saját magadtól? Andrew ocsmány rágalmai újra és újra lejátszódtak Morgan fejében, mélyen beletiportak az önbizalmába. Romlott vagy. Csak egy kurva kívánhat ilyet. A feszültség átjárta a testét, Jack pedig még jobban megszorította a csuklóit, aztán az egyik kezét hűvös arcára csúsztatta. Visszarántotta a jelenbe, ahogy hatalmas, feszes teste ránehezedett, és teljesen betakarta. – Miért vagy olyan, amilyen? – Morgan kérdőre vonta Jacket. – Kell, hogy legyen valami oka. – Hozzábilincselhetlek ehhez az ágyhoz – morogta. – Édes engedelmességre utasíthatlak, az éjszaka felét végigdughatom veled, és fél tucatszor juttathatlak a csúcsra. Jack enyhén szólva is provokatív szavainak hallatán Morganbe izzó vasként vésett a vágy. A fogát csikorgatva behunyta szemét, és megrázta a fejét. – Csak egy dolgot akarok. Hogy kurvára szállj le rólam. Morgan vergődve megpróbálta letaszítani magáról Jacket, de Jack meg sem moccant. – Érzem, ahogy a mellbimbóid átdöfik a mellkasom, és ahogy a puncid nedvesedik. Igazam van, és ezt nagyon jól tudod. – Azt tudom, hogy erőszakos vagy! Lehet, hogy nem akarom, hogy utasítgassanak, vagy hogy megkötözzenek, vagy engedelmességre kényszerítsenek. Talán csak arra vágyom, hogy

megérintsenek és átöleljenek. Normálisan. Jack felhúzta sötét szemöldökét. – Szóval azt hiszed, hogy hétköznapi szexre vágysz? – Hagyományosra – javította ki Morgan. – Teljes mértékkel arra. Jack habozott, komor tekintete Morgan arcát fürkészte. – Van közöttünk némi… kémia. Ezt aligha tagadom – hebegte Morgan. – De közben úgy gondolom, hogy rengeteg gyönyörben lehetne részünk kötelek és parancsok nélkül is. Jack mereven maga elé bámult, mintha valami megoldást keresne. Gyorsan rá is talált. És elmosolyodott. Morgan egy percig sem bízott abban a széles, fogvillantó, cajun vigyorban. – Ahogy akarod – mondta hízelgően Jack. – Legyen hát hagyományos, cher. Morgan arra gondolt, hogy Jack túl könnyen beadta a derekát. Így már tényleg nem bízott benne. – Komolyan mondod? – Oui. Igen. Kizárólag csókok, cirógatás és misszionáriuspóz. Jack unalmas színben tüntette fel az egészet, pedig nem is volt az. Az ő esetükben biztos nem lenne az. Mégis, valami furcsa csalódottság nyilallt Morganbe, amiért Jack ilyen könnyedén beleegyezett. Még sosem érzett ennél nagyobb ellentmondást, hiszen elérte, amit akart, éppen örülnie kellene. – Köszönöm – suttogta Morgan. Jack megvonta a vállát, és ironikusan mosolygott. – Azt szeretném, hogy elégedett légy. Morgan próbálta leküzdeni rossz előérzetét, és visszamosolygott Jackre. Jack eleresztette a csuklóit, aztán levette Morganről a lábát, hogy szabadabb mozgást biztosítson neki, majd fölé hajolt, és könyökei közé fogta fejét. Gyengéden végigsimította Morgan állának vonalát, és a szájához közelített. Finoman. Ajkai szellemként lebegtek Morgan ajkain. Nem adtak neki semmit, de nem is fosztották meg semmitől. Csak úgy ott voltak az ajkak egymáshoz szorulva, egymásnak lélegezve. Morgan behunyta a szemét, és megpróbált elmerülni a csók lágy, csábító ritmusában. Szép. Mi több, gyönyörű volt, Morgan pedig még többet akart belőle. Kettőn állt a vásár, úgyhogy ezt még helyrehozhatta. Keze közé fogta Jack arcát, ujjai hajának puha tüskéi közt vándoroltak, miközben ajkait az övéihez préselte. Jack beleadott még egy kis szenvedélyt. Morgan nyöszörögni kezdett. A csók időtlen volt, végtelen. Morgant átjárta a sóhajok édes adok-kapok játéka, nyelvük gyengéd csúszkálása… Érzékeivel teljesen elmerülhetett Jackben, miközben vágya eleven hullámai egyre magasabbra törtek. Nem tudta kivárni, hogy közelebb legyen hozzá, hogy

megérintse…, de nem csak szexuális értelemben. A percek csak vánszorogtak, Jack pedig nem tett mást, csak csókolta Morgant, cirógatta az arcát, a vállát. De Morganben egyre erősödött a vágyakozás, és valami odabent többet követelt ennél. Magához húzta Jacket, és végigharapdálta az állát, majd elhúzódott, hogy megrántsa köntöse övét. A szürke anyag darabjaira szakadt, megsemmisült. Alatta a szexi, vérvörös fehérneműt viselte. A buja kivágásokból egyszerre tárult fel a melle és a puncija. Vajon mi járhat most Jack fejében? Maga elé képzelte, ahogy a kéjtől hörögve Jack tetőtől talpig lázba jött. Elképzelte, ahogy Jacken eluralkodik a tüzes vágy, ami arra ösztönzi, hogy az ágyhoz szorítsa, megragadja a combját, és szélesre nyissa, és hogy szenvedélyesen és könyörtelenül törjön utat magának… egyre mélyebben, egyre beljebb… De nem! Hiszen hagyományos szexről volt szó. Morgant megrázta a hirtelen gondolat, és bizonytalanul Jackre pillantott. Jack mélyen felsóhajtott. Szemeinek otthonos melege forró máglyatűzzé változott. – Gyönyörű vagy, cher – mondta, és megcirógatta Morgan melleit, miközben a kivágásokat beszegő csipkével játszadozott. – Tetszik? – Nagyon is. – Jack előrehajolt, hogy megcsókolja Morgan vállát. Morgan a homlokát ráncolta. – Nem nyúlsz hozzám – közölte. Jack tudta, hogy Morgan mire vágyik. Tudnia kellett, hiszen képes volt olvasni a teste reakcióiból – Morgan többek közt ezért, na meg a bátorsága miatt találta ellenállhatatlannak. És persze azért, mert tudott sármos, vakmerő, vicces és gyengéd lenni. És mindig pontosan tudta, hogyan izgassa fel. – Mit szeretnél, hogyan érintselek meg? – Ne szórakozz velem – tört ki Morgan. – Soha. A boldogságodat akarom. Biztos akarok lenni abban, hogy azt az élményt kapod, amire vágysz. – Egyszerűen csak… nyúlj hozzám. Szerelmeskedj velem. Érted, miről beszélek. Jack vigyorgott. – Az én értelmezésem és a tiéd különböző. Nekem elég idegen az a pálya, amin most mozgok. Nem csináltam hagyományosan… – mondta Jack Morgant idézve – …évek óta. Veled pedig soha. Segítened kell. Morgan összefonta a karját. – Nem vagy együttműködő.

– Csak alkalmazkodom a kívánságaidhoz. – Bosszúság hallatszott Jack hangjában. – Mondd meg, hogy mit szeretnél, és minden tőlem telhetőt megteszek. – Érintsd meg a testem, és csókolj meg. Tégy bármit, amit egyébként tennél, kötelek, parancsok vagy fájdalom nélkül. Jack felnézett a plafonra. Úgy tűnt, mint aki eltöprengett Morgan szavain. – Mennyi izgalmas lehetőség – gúnyolódott vele. – Megpróbálom. Látszólagos igyekezetétől megenyhülve Morgan előrehajolt, és lehámozta Jack ingét, feltárva kemény mellkasát és kockás hasizmát, melyet selymes, aranybarna bőre borított. Képtelen volt ellenállni, és a szájába kapta Jack lapos, férfias mellbimbóját. Körbenyaldosta, majd az ajkai közé szippantotta, hogy fogaival belecsíphessen. Jack felszisszent, amikor Morgan elmosolyodott farmerrepesztő erekcióján. Morgan hátrébb húzódott, hogy felmérje Jack reakcióját. De meglátta kérdő tekintetét. – Ha valami olyat tennél velem, az nagyszerű lenne – mondta válaszképp Morgan. Jack bólintott, kinyújtotta karját, majd hüvelyk- és mutatóujjával belecsípett Morgan mellbimbójába. Melléből lágy érzések hullámoztak le a hasáig. Jack belecsípett a másik bimbóba is. Morgan teste ugyanúgy reagált. Mellbimbói most már keményen álltak, követelték Jack figyelmét. – Jack… – kezdett hozzá.

Jack szó nélkül szájába vette az egyik bimbót, nyelvével körözött rajta. Mélyen beszippantotta, majd elengedte. Ugyanezt megismételte Morgan másik mellével is. Morgant szétfeszítették az érzései, már akarta Jacket. Igen, akarta. Jack elérte nála, hogy ugyanolyan őrülten akarja őt, mint eddig bármikor. De ez most nem olyan volt, mint eddig. Most… lassúbb volt az egész. De lassúnak lenni jó. Hosszú út vezet a tökéletes orgazmushoz, ugye? Egy kicsit olyan ez, mint a késleltetett kielégülés. Csak éppen egy kicsit magányos volt ez az egész, mivel… Jack nem beszélt. Morgan a homlokát ráncolva ismét végigcsókolta Jack kockás hasát, és egyenesen a lényeget célozta meg. Jack egy hangot sem adott ki. Nem nyögött fel, és nem tiltakozott, amikor Morgan lehúzta a cipzárját, majd a farmerját a csípőjéről a földre csúsztatta. Morgan felsóhajtott. Jack hihetetlenül nézett ki meztelenül, maga volt a megtestesült szexisten. Csak az enyém. Mikor Morgan leszedte Jackről a ruháit, Jack is levetkőztette őt. Melltartópántját lecsúsztatta a vállán, majd hátul is kikapcsolta. Apró, éhes csókokkal lepte el Morgan hasát, miközben lehúzta róla kivágott bugyiját, és átdobta a szobán. Végre mindketten meztelenül tündököltek. Kezdődhet az igazi élvezet. Jack újra megcsókolta Morgant, ujjait végigsimította dekoltázsán, majd a mellbimbói felé

indult. A borzongás átjárta Morgan melleit, és ő átengedte magát az élvezetnek… jólesett neki Jack ujjainak játéka. De többet akart ennél. Jack egyre lejjebb csúszott, majd szájával elkapta Morgan másik mellbimbóját, és szerelmesen megnyalogatta, miközben a tenyerét lecsúsztatta a hasán. Tenyere megállt a puncija közelében. Elégedettnek tűnt, hogy Morgan derekát és csípője lankáit simogathatja. Lehetetlen, hogy ennyivel elégedett legyen, gondolta Morgan. Ki elégedne meg ennyivel? A csend pedig tényleg kezdett Morgan idegeire menni. Kizárva érezte magát Jackből, fogalma sem volt róla, hogy Jack mit akarhatott, hogy mire gondolt…, és a sűrű csend közepette nem merte elmondani neki, hogy ő tulajdonképpen mire vágyna. Morgan idegesen lenyúlt, hogy marokra fogja Jack majdnem mindig merev farkát, ami most csak félárbocon állt. Kicsiket, de határozottakat rántott rajta, hüvelykujját a száraz, érzékeny makkhoz dörzsölte. Jack behunyta a szemét, és Morgan markába préselte a farkát. De semmit nem mondott, semmit nem csinált. Morgan tovább húzogatta a kezét Jack ágaskodó farkán, ami egyre duzzadt, egyre keményedett. Aztán hirtelen megérintette a makkját. Száraz volt még, pedig szinte mindig azonnal benedvesedett, amikor hozzáért. Morgan a belső ajkát harapdálva kieszelt egy tervet, amivel… lekötheti Jacket. A hátára fordította. Éhes csókokkal halmozta el a mellbimbóit, szopogatta, harapdálta őket, aztán ajkai még lejjebb haladtak Jack feszülő hasizmán át, egészen a farkáig. Kezébe vette Jack szerszámát, nyelvével végigszántotta a lila makkot, ujjai a vastag erek vonalát követték, majd lecsúsztatta tenyerét, hogy megmarkolja a golyókat. Jack megfeszült, és majdnem fel is sóhajtott. Morgan azon töprengett, vajon Jack észrevenné-e egyáltalán, ha az ágyból hirtelen kimenne a konyhába. – Ez most jólesik? – suttogta merev péniszébe. – Mhmm. – Jack bólintott. Aztán újra megválaszolta a kérdést: szájába vette Morgan mellbimbóját, és gyengéden harapdálni kezdte. Kellemes volt…, de nem eget rengető. Nem olyan, mint az, amit általában tenni szokott vele. Amikor Morgan a tarkójánál fogva megragadta volna, hogy még jobban magához nyomhassa, Jack a hátára fordította, és végighúzta ujjait a punciján. Nedves volt, de nem tocsogott. Jack gyengéden végigsimította a csiklót, majd lassan Morgan puncijának redői közé csusszant a keze. Jó érzés volt. Morgan nem tagadta, hogy elolvadt Jack érintésétől. Egyszerűen csak… nem

volt olyan észbontó, mint máskor. Mi történik itt? Jack eljátszadozott Morgan punciján, hüvelykujja azt a bizonyos érzéki pontot ingerelte a felső részénél. Morgan szexuális izgalma egy fokkal feljebb kúszott, amikor arra gondolt, Jack keze ott volt rajta, a pináján. Szerette ezt a szót. Már amikor Jack használta, valami intim helyzetben… részben lázadozott a szó nyers jellege miatt, de inkább elkábította. – Nedves vagyok? – kérdezte Jacktől. – Igen. – Melyik testrészem? – kérdezte félénken. Azt kívánta, hogy Jack azon a mély, érces hangon szóljon hozzá, ami a gyönyörrel teli, vad együttlétek minden szexualitását magában hordozza. – Pszt.

Jack behunyta a szemét, kizárta magából Morgant. Legalábbis Morgan ezt érezte, pedig Jack még mindig az ő puncijával játszadozott. Egyre nedvesebb lett, a teste bizsergett. De az ő teste általában üvölteni szokott Jackért, hogy jöjjön közelebb, hogy támadja le, hogy repítse a vágy és a kéj hegyére, mígnem egyszer csak lezuhan a csúcsról. Most is valami intenzívebbre vágyott. Bármire, ami intenzívebb. Bármire, amitől mélyebb kapcsolata lehet Jackkel. – Beszélj hozzám – kérte megszeppenve. – Gyönyörű vagy. És csodálatos érezni téged – dünnyögte Jack. – Mit szeretnél? – Hogy a kedvedben járjak. – Jack a hüvelykujjával újra megdörzsölte Morgan csiklóját. – Jólesik? Morgan nem válaszolt. Nem tudta, hogy mit mondjon. Jólesett neki minden, csak éppen nem annyira, mint ahogyan általában Jackkel. Ijesztően hasonlított ez az egész a Seannal, a Brenttel és az Andrew-val történt együttléteire. Jó volt… csak hát, nem túl izgalmas. Jack kinyitotta a szemét, és kihívóan Morganre nézett. – Vagy talán valami mást szeretnél? Provokál a szemétláda, gondolta Morgan, mintha tisztában lenne vele, hogy nem repíti az egekbe, miközben mindig fel tudta izgatni. Morgan még csak azt sem mondhatta, hogy azért volt így, mert Jack nem próbálta meg. Foglalkozott a mellbimbóival, aztán az ujjait a puncijába csúsztatta, a hüvelykujjával pedig a csiklóját dörzsölgette. A vágy csak növögetett…, de valami hiányzott belőle. – Téged szeretnélek. Szeretnélek magamban érezni – suttogta Morgan. – Ezt szeretném. – A kedvenc helyem. Jack mosolyogva felhúzta magára az éjjeli szekrényen heverő óvszert, majd Morganre feküdt, ajkait a szájára helyezte, és fülledt csókot nyomott rájuk. Morgant feltüzelte a kéj: Jack

készen állt a behatolásra. Jack egyetlen lökéssel becsusszant, Morgan hüvelye végéig hatolt, teljesen kitöltötte a punciját. Morgan sziszegve kapkodta a levegőt, miközben Jack hosszú és vaskos farka cirógatta érzékeny idegvégződéseit. Jack lassan és majdnem teljesen kihúzta a farkát, és egyetlen csusszanással újra behatolt. Igen, ez jó volt. Mennyei. Morganben újra egy fokkal hevesebben izzott a vágy. Vajon Jack is élvezte mindezt? Érezte a gyönyört? Morgan azt kívánta, bárcsak mondana valamit, vagy sóhajtana, vagy valahogyan a tudtára adná, hogy mit érez. De néma csend volt. Be, ki, be, ki… Jack farka gyengéd, egyenletes ritmusban járkált benne. Morgan puncija egyre jobban sajgott, majd összeszorult, ahogy a kéjes érzés egyre magasabbra tört benne. Belső izmait Jack minden egyes lökésénél megfeszítette, hogy jobban érezhesse a farkát. Fincsi… leszámítva, hogy… a francba, de mondjon már valamit Jack! Máskor Morgan érezte, ahogyan Jack egyre nagyobbra duzzadt benne, és tudta, hogy amikor a teste megfeszült, majd izzadságcseppek gördültek le a halántékáról, akkor már alig bírt uralkodni magán. Ma viszont csak valami gyengéd simítások vezetgetik egy visszafogott orgazmushoz. Jack vajon miért nem mond semmit? Morgan kezdte úgy érezni, hogy ennél még a vibrátorával is mélyebb kapcsolata volt. Elhessegette a gondolatot a fejéből, átfogta Jack kemény, izmos, izzadt hátát, és belevéste az ujjait, majd megragadta a fenekét. Még mélyebben magába húzta Jacket, hogy intenzívebbé tegye az élményt. Majdnem…. majdnem olyan. De nem teljesen. Ideges sóhaját Jack egy csókkal belé fojtotta. – Jack – zihálta. – Jack… – El akarsz élvezni? – Kérlek – nyögte Morgan, körmeit Jack farpofáiba vésve. Jack behajlította a térdét, szétfeszítette Morgan lábait, és felkönyökölt, hogy változtasson lökései szögén. Vaskos makkja Morgan hüvelyfalának érzékeny kis pontját dörzsölte. A kéjes érzés elárasztotta a csiklóját. Még egy-két határozott lökés, és elélvezett volna… de nem tudott elmenni. Jack Morgan mellbimbóihoz nyúlt, és gyengéden cirógatni kezdte őket, hogy tetézze a Morgant elárasztó érzések zivatarát. Merev farka tovább dörzsölte és nyomta azt a bizonyos belső, érzékeny pontot. Morgan még jobban rászorított Jack farkára. Feszült benne a nyomás, szívverése a fejében visszhangzott. Most, most, most, követelőzött. És még mindig nem tudott elmenni. Aztán Jack kimondta a varázsszavakat. – Élvezz el most, cher.

Morgan elernyedt, a feszültség okozta görcse lassan feloldódott – bár aligha volt ez mindent elsöprő robbanás, inkább az enyhe emelkedőre vezető út megnyugtató levezetése. Jack teste megfeszült, és finoman Morgan fülébe sóhajtott. Orgazmusnak nem rossz, gondolta Morgan, de mégsem annyira jó. Jobb, mint amit eddigi szeretőivel elért, ez tény. De nem az a lenyűgöző, mindent elsöprő, észbontó érzés, amit Jack mindig kiváltott belőle. A francba is, legszívesebben elsírta volna magát, és beleverte volna az ökleit a gyűrött ágyba, mígnem kiéli az összes indulatát, és kiköpi magából a forrongó vágyat és a frusztrációt…, és amíg a teste és a lelke elég fáradt, elégedett, és persze határtalanul boldog nem lesz. Mi a szar ütött belé? Jack felállt, kidobta az óvszert, majd visszafeküdt Morgan mellé, és megfogta a kezét. – Élvezted a hagyományos szexet, cher? Morgannek azon nyomban eszébe jutott, amikor Jack azt mondta neki, hogy nem a hagyományosra programozták. Jack csak azért csinálta végig ezt az egészet, hogy bebizonyítsa: igaza volt. Morgan az első pillanattól kezdve tisztában volt ezzel, de nem akarta elfogadni. – Élvezted? – kérdezte újra. Morgan sóhajtott. Döntenie kellett: vagy menekül tovább, és tagadja, hogy mennyire vágyik Jack dominanciájára, vagy belátja, hogy a hagyományosnál többre van szüksége. Legalábbis akkor, amikor Jackkel van. Morgan zihálva felsóhajtott, és letörölte forró könnyeit. Jack sötét tekintete egyszerre volt átható és megértő, de közben egyértelműen izzott a vágytól. Morgan egész testéből remegett. Hirtelen rájött, hogy nincs más választása. – Kérem, vigyen a játszószobájába, és basszon meg úgy, ahogy kedve tartja. – Morgan nyelt egyet. – Uram.

12 Jack elnémult és megdermedt. Döbbenet, megkönnyebbülés, öröm és valami meleg, mézédes érzés árasztotta el a mellkasát. Olyan érzelmi viharba került, amihez nem volt hozzászokva. Mindezek ellenére mégis megtorpant. Morgan szeme könnybe lábadt, az álla megremegett. Jack felsóhajtott, majd hatalmas erőfeszítések árán visszatartotta magát attól, hogy azonnal a karjaiba kapja Morgant, és a folyosón végigsuhanva rázárja a játszószoba ajtaját. Nem volt annyira naiv, hogy elhiggye, elég lesz egyetlen középszerű, hagyományos dugás ahhoz, hogy meggyőzze őt született alárendeltségéről. Tudta, hogy valami miatt Morgan súlyos bűntudatot hordoz magában, de nem tudta megfejteni az okát. Morgan sosem lesz képes kiteljesedni, amíg a bűntudat utolsó rétegeit le nem fejti magáról. Mivel Jack eltervezte, hogy megszerzi magának – és ennek érdekében boldogan elteszi láb alól Brandont vagy bármelyik másik faszt, aki azt hiszi, hogy Morgan az övé –, úgy gondolta, az lesz a legjobb, ha megpróbál ennek a bűntudatnak a mélyére ásni. El akarta érni, hogy Morgan fogadja el őt mestereként, szeretőjeként és persze olyan férfiként is, akinek a törődésére mindig, minden esetben számíthat. Előrehajolt, és megcsókolta Morgan homlokát. – Miért? – kérdezte tőle. Morgan hosszú ideig nem válaszolt. Felült, lábait meztelen mellkasához húzta, fejét pedig a térdére hajtotta. Jack nem piszkálta őt, és nem nyúlt hozzá. Csak várt. Morgan végül újra Jackre emelte ködös szemeit. Csendben sírdogált. – Azt mondtad, hogy engem nem hagyományos szexre programoztak. Én… én ezt nem akartam elhinni, de azt hiszem, hogy most bebizonyítottad az igazadat. A francba is, gondolta Jack. Morgan éppen most vallott be egyszerre két olyan dolgot, amit óvatosan kell kezelnie. A könnyebbel kell kezdeni, aztán áttérünk a nehezebb feladatra.. – Hogyan bizonyítottam be? – Eldobtad az agyad ettől a príma menettől? Jack elmosolyodott, és megpróbálta viccesre venni a figurát. – Nincs is agyam. Morgant nem nyűgözte le a válasz. – Azt hiszed, hogy ez most vicces volt? – Nem, cher – vigasztalta Jack. – Nem dobtam el az agyam, de nem is vártam, hogy így lesz. Rég elfogadtam már, hogy hagyományosan semmit nem szeretek. Még a fagyit sem. Inkább azt meséld el, hogy neked milyen volt.

Egy enyhe parancs. Morgan habozott, küszködött, de aztán megadta magát neki. – Amit csináltunk… az szép volt. Kellemes volt, mint egy piknik. Jobban élveztem a közelségedet, mint magát a szexet. – Morgan kék szemébe könnyek gyűltek, tekintetében nyugtalanság tükröződött. – Nem ezt vártam. Végig valami másra… többre vágytam. Egy szóra vagy utasításra. Valamire, amivel jelzed, hogy mire vágysz, vagy hogy mégis hogyan érzed magad. Valamire, ami összeköt minket. Valami sokkal intenzívebbre. Újra megkönnyebbülés és öröm töltötte el Jacket. Amikor beleegyezett a dominancia nélküli szexbe, pont ezt a folytatást remélte Morgantől. De Morgan még most sem tűnt elég magabiztosnak. Csak lassan vált azzá, akiben Jack mindig is hitt, akit éveken át keresett. Óvatosnak kellett maradnia vele. – Mással milyen volt a hagyományos szex? Élvezted? Morgan bizonytalan, bűnös arcot vágott. – Nem. Én… nem. Ó, mennyi minden benne volt ebben a szóban. Legszívesebben megbüntette volna Morgant, amiért azt képzelte, hogy képes lesz a hagyományos szexet élvezni, de muszáj volt, hogy saját maga megtapasztalja a különbséget. Jack többek között pont a makacssága miatt imádta Morgant, és Morgan mostanáig nagyon makacs volt. Pont ezért volt frusztráló a várakozás, hogy végre fölfedezze az igazi szexualitását. – Miért gondoltad, hogy velem más lesz? Morgan flegmán vállat vont. – Nagyobb hatással vagy rám, mint bárki más. Én csak azt hittem… miattad. Hogy miattad lesz más. Azelőtt alig volt orgazmusom. Ha nem lettem volna veled, tudod…, úgy veled…, akkor most boldog lennék. De amióta tudom, milyen robbanékonyak lehetünk, amikor… – Amikor irányítalak? – súgott Jack. – Igen. – Morgan elvörösödött. – Rájöttem, hogy miattad volt. Legalábbis részben miattad. Már attól is beindulok, ha a közeledben vagyok. És persze az is közrejátszik, ahogyan velem vagy, ahogyan utasítgatsz, és hogy ismered a testem és a lelkem. Képes vagy milliónyi olyan ábránddal megtölteni a fejem, hogy már azoktól teljesen lázba jövök… Jack erősen küzdött, hogy visszatartsa önelégült mosolyát. Túl korai volt még nevetni. Előbb meg kellett győződnie arról, hogy Morgan fenntartások nélkül kötődik hozzá. – Az agyad a legfontosabb nemi szerved, és azt nem hagyhatod ki a játékból. A hagyományos szex nem ismeri ezt az alapelvet. A dominancia és alázat lehet játék, de lehet életforma is. Ez attól függ, hogy mennyire veszed komolyan. A gondolataidat teljesen kitölti a testiség, a kéj ígérete pedig pont olyan izgató, mint maga a kéj…, vagy talán még annál is izgatóbb. Láthattad, hogy milyen unalmas volt kizárólag a testedet használni a dugáshoz. Morgant tétován beleharapott buja, vastag ajkába. Jack sosem tudott ellenállni ennek a

látványnak. Felismerés tükröződött Morgan ködös tekintetében. – Igen, tényleg hiányzott a szellemi része. Hogy tudjam, mire gondolsz, hogy halljam a hangodat. Morgan végre ismerte a dörgést, Jack pedig szabadjára engedte a mosolyát. – Mivel foglalkozik a vőlegényed? Morgan értetlenül állt a váratlan kérdés előtt. – Elemző valami kormányzati szervnél. Nem mondhatja el, hogy pontosan mivel foglalkozik. Jack eltette az információt. – És milyen vele a szex? Jack összeszorított fogakkal próbálta kizárni hangjából az iróniát. Elképzelte, ahogy Brandon Morganhez ér… Lehet, hogy Brandon magasabb, de a hadseregben Jack mindenben jobb volt nála. Szívesen emlékeztette volna erre egykori barátját. Morgan megrázta a fejét, vörös tincsei fakó vállára omlottak. Bronzos szempillái megrebbentek, próbálta leplezni a zavarát. – Mi még soha nem… Soha? Jack döbbenten sóhajtott. Hamarabb dugta volna meg Morgant, mint a saját vőlegénye? Még édesebb lett ez az eleve édes bosszú. De igazán boldog attól volt, hogy Brandon még sosem nyúlt ahhoz a nőhöz, akit ő már a magáénak érzett…, és aki ugyanígy fog érezni iránta. De még hátravolt a beszélgetés nehezebbik fele. – Szerintem te sem hitted, hogy a hagyományos szex miattam jobb lesz, csak remélted, hogy így lesz. De miért remélted? Nem ismerem a főiskolás pasidat, de a profi focista és a tévés fazon jelleme arról árulkodik, hogy tudat alatt erős és határozott férfira vágysz. Igazam van? Morgan lélegzete elakadt. Jack tudta, hogy ráérzett. – Igen, igazad van. – Akkor miért nem lettél a tévés pasas felesége? – Andrew és én azért szakítottunk, mert… Morgannek remegett a hangja, és grimaszolva elfordította a fejét. Jack tudta, hogy itt valami nem kerek. Ahányszor a szexuális múltjáról kérdezett, Morgan nem volt hajlandó választ adni sem Andrew-ról, sem arról, hogy miért lett vége. – Mert? Morgan viharos tekintete ütésként érte Jacket. Végre válaszolni fog neki, csak nehezére esett kimondani az igazat. Jack elkapta a kezét és megszorította, hogy értésére adja néma

együttérzését. – Sok oka volt. A szex például… egyáltalán nem működött vele. Soha nem tudtam elélvezni. – Morgan elmerengett, és megrázta a fejét. – Szerettem a humorérzékét, és hogy intelligens. De úgy nyúlt hozzám, mintha porcelánból volnék. Gyengéden, kedvesen és némán. Nem éreztük egymást. Tulajdonképpen semmit sem éreztem. Jack Morgan tarkójára tette a kezét, és megcirógatta a haját. Meg akarta nyugtatni Morgant és biztosítani afelől, hogy teljesen természetes, ha a hagyományos szex nem hozza lázba. De nem akarta félbeszakítani. Látta rajta, hogy akar még mondani valamit. – Folytasd. Morgan felsóhajtott. – Kérdezgetett, hogy mi a baj, hogyan kellene csinálnia. Megbíztam benne, mert őszinte és nyitott volt. Meséltem neki a fantáziáimról, pedig soha senkinek nem beszéltem róluk azelőtt. Meséltem a parancsokról és az utasításokról. Elmondtam azt is, hogy szeretném, hogy… – Hogy lekötözve megbasszanak, és engedelmességre utasítsanak – fejezte be helyette a mondatot Jack. A keze ökölbe szorult. Előre tudta, hogy mit fog válaszolni. – Mit felelt? Morgan nyelt egy nagyot. Behunyta a szemét, de még így is fényes könnycseppek szöktek ki a sarkából. Jack úgy érezte, hogy azonnal meg kell ütnie valamit. Nem, ez így nem igaz.

Andrew-t akarta megütni. – Azt mondta, romlott erkölcsű nő vagyok, és hogy csak egy mocskos kurva akarhat ilyesmit. És hogy csak akkor hajlandó velem maradni, ha pszichiáterhez fordulok, hogy kiöljem a fejemből az efféle gondolatokat. Pszichiáterhez? Hol van most Andrew? Jack legszívesebben azonnal megölte volna azt a szemetet, mert ezt tette Morgannel. Morgan zokog, és kételkedik saját magában. – Remélem, megmondtad neki, hogy mekkora egy faszkalap, és elküldted a büdös picsába – morogta dühösen Jack. – Nem ezekkel a szavakkal, de igen. Hozzávágtam a gyűrűm, hogy tartsa csak meg. – Morgan az ajkába harapott, és huncutul nézett. – Azt hiszem, azt is mondtam neki, hogy ideje lenne egy igazi farkat növesztenie. Jack nevetése megkönnyebbüléssel töltötte el Morgant. Magához húzta őt, és az ölébe fektette. – Jó kislány. Semmi baj nincs veled, cher. – Jack mélyen Morgan szemébe nézett és remélte, hogy Morgan hisz neki. – Andrew szorul segítségre. A hülye fasz. Képtelen volt elviselni, hogy kérdőre vontad a férfiasságát, hogy erősebb vagy nála, és hogy nem tudta neked megadni azt, amire vágytál. Egyáltalán nem vagy romlott. Olyan emberre van szükséged, akiben megbízhatsz. Akire rábízhatod a vágyaidat, az eszed, a tested és a lelked is. Gyönyörű vagy, és tökéletes.

Morgan a könnyeivel küszködött, Jack pedig nem akarta, hogy visszatartsa a sírást. Itt az ideje kiengedni: egyszer és mindörökre. Bízott benne, hogy Morgan később belefeledkezik a végtelen szexbe, ahol nincs helye a könnyeknek. – Mondd csak el – bátorította Morgant. – Nincs semmi baj. – Nem voltam képes kiverni a hangját a fejemből. – Morgan zokogni kezdett, egyik könnycsepp a másik után gördült le arcán. Levegő után kapkodott. – Folyton az ő hangját hallottam a fejemben, ahogy azt mondja, hogy romlottak az erkölcseim, hogy abnormális vagyok, és beteg. Hogy egy kurva vagyok. A kis buzinak semmi esélye nem lett volna elmenekülni Jack dührohama elől, már ha épp ott termett volna előtte. Majdnem elpusztította ennek a csodálatos nőnek a szexualitását csak azért mert teljesen téves elképzelései voltak a megfelelésről. Jack elhatározta, hogy gondoskodni fog róla…, hogy Andrew megkapja, ami jár neki. De egyelőre Morgant kellett támogatnia. – Szó nincs ilyesmiről. – Jack letörölgette Morgan arcáról a könnyeket, majd mindkét nedves felére nyomott egy-egy csókot. – Te is ugyanazt a pizzát szeretted, amit ő? Morgan a homlokát ráncolta. – Nem is szerette a pizzát. – Akkor végképp nem stimmel valami ezzel a csávóval. Morgan fölnevetett a könnyein túlról, mire Jack megcsókolta édes, duzzadt ajkait. – Csak azt akarom mondani, cher, hogy nem mindenkinek ugyanolyan az ízlése. A pizzás példa talán primitív, de így érthető, hogy mire gondolok. Egy pillanatra se engedd, hogy Andrew hangja újra megszólaljon a fejedben. Egy újabb szigorú parancs, gondolta Morgan. Jack viszont most nem várta el, hogy azonnal teljesítse. Pedig ha az ő hangja is áthatná a gondolatait, akkor biztosan győzedelmeskedne Andrew felett. – És az anyám. Meglátogatott, hogy megvigasztaljon, miután Andrew-val felbontottuk a jegyességet. De véletlenül megtalálta néhány erotikus könyvemet. Lekötözésekről és… – Cher, a mamák nem akarnak a lányaik szexuális életére gondolni. Pláne akkor, ha az jó is. Morgan könnybe lábadt szemekkel nézett Jackre, és csak bólogatott. – Szörnyű volt. Vallásos családban nőttem fel, az anyám a szexet mocskos, bűnös dolognak tartotta. A sokk nem fejezi ki elég jól azt az állapotot, amibe a könyvtáram láttán került. – Morgan az ajkába harapott, hogy ne kezdjen el újra sírni. – Ugyanazokat a dolgokat üvöltötte, mint Andrew. Abnormális, romlott… Morgan visszaemlékezett, hogy mennyire fájt mindezt az anyja szájából hallania, és most is elfehéredett. Jack szeme láttára. – Tudatlanok, és félrevezették őket – bizonygatta Jack. – Egyikőjük sem képes megérteni a

kéjúr és az ő alárendeltje közötti szoros köteléket, ami a bizalomra és a megértésre alapul. Te viszont már érted, és tudat alatt évek óta ezt keresed. Most, hogy végre megtaláltad, butaság lenne elengedni. Igaz? Morgan tétovázott pár pillanatig, amiért Jack egy kiadós fenekelést szánt neki későbbre. De nem azért, mert nem értette meg Morgan habozását, hanem mert tudta, hogy megint a bűntudaton jár az esze. Morgan végül bólintott. – Kész vagy elfogadni magad annak, aki vagy? Morgan ismét habozott. Aztán nyelt egyet. És újra bólintott. – Igen. Jack fölemelkedett az ágyról, és Morganre nézett. Izzó tekintete fegyelemre és megértésre utasította őt. Lehajolt, hogy fölvegye a földről a korábban elhajított fehérneműket, és alig várta, hogy az izgató kivágásokba vethesse magát. Morgan kezébe nyomta a ruhadarabokat. Morgan világító, kék szemében vonzó sebezhetőség tükröződött. Tiszta, könnyektől nedves arcától annyira mocskosul fiatalnak tűnt. Jack keményen megdolgozott azért, hogy kiszedje belőle, mi bántja, és hogy betörje egy kicsit. Elérkezettnek látta az időt, hogy újra visszaadja neki az önbizalmát… már ha ő is engedi. Megsimogatta Morgan arcát, és hirtelen valami újat látott meg benne. Határozottságot. És ekkor végre szabadjára engedte azt a mosolyt, amit korábban visszatartott. – Vedd fel ezeket újra. A fekete combfixszel együtt. Tíz perc múlva kopogtass a baszoba ajtaján. Várni foglak.

Morgan kihúzta magát, kezét a fekete ajtó kilincsére helyezte, és bekopogott. A sötét folyosón visszhangzott a kopogás zöreje. Nem érdekelte, hogy mi van rajta, vagyis, hogy mi nincs. Nem gondolt sem Andrew-ra, sem az anyjára. Nem számított a véleményük. Nem hagyta magát. Jack felnyitotta a szemét. Morgan anyja egy megtört nő volt, aki minden férfiban a keserűséget látta, hála John Morgan Ross szenátornak, aki olyan fiatalon összetörte a szívét. Andrew pedig egy frusztrált férfi volt, aki az aggodalmaskodást művészi szintre tudta emelni. Elégedett és boldog sem akart lenni. A kapcsolatuk érzelmi hullámvasút volt, a magasságokat és mélységeket naponta, óránként élték meg. Még a Turn Me On stábja is Dráma Királynak nevezte őt. Fenyegetve érezte magát minden egyes alkalommal, amikor Morgan vagy a véleménye erősebbnek bizonyult nála. Szándékosan utasította el Morgan szexualitását, hogy újabb problémákat generálhasson, és hogy a lányt is olyan frusztrálttá tegye, mint amilyen ő maga volt. Igen, Morgan még mindig hallotta az anyja és Andrew hangját. Na meg a rágalmaikat. De

nem engedte, hogy megint tönkretegyék. Gyanította, hogy ha még mindig nem egyezett volna ki teljes mértékben a szexualitásával, akkor csak idő és egy újabb domináns férfi kérdése lett volna, hogy újra ellentétbe kerüljön magával. Jack, ugye, nem volt az övé… Hirtelen fájdalom nyilallt belé, amikor arra gondolt, hogy elvesztheti Jacket Elhessegette a gondolatot, és inkább a testére koncentrált. Érezte a hideg levegőt a mellbimbóin, és ahogy a melltartó megemeli a melleit. A kivágott bugyijára gondolt, ami nem takarta el fenekét, és a combjára csorduló nedvességet sem fogta fel. A combfixek feszesen ölelték körül a lábait, kihangsúlyozva az apró textildarabot, ami a nedves, göndör szőrpamacsot takarta. Hogy ideges volt-e? Igen. De még inkább felajzott. Elhatározta, hogy nem fogja analizálni vagy bírálni azt, ami Jack és közte történik. Ha jónak tűnik, és jólesik, akkor csak csinálni fogja, és kész. Mindez persze jól hangzott. De fogalma sem volt arról, hogy Jack mire utasítja. A várakozás hatására egyre csak nőtt benne a félelem és a vágyakozás. Jack kinyitotta az ajtót. Egy fekete bőrnadrágon kívül semmi más nem volt rajta. Végigpásztázta Morgan testét. Először a harapdálástól duzzadt ajkaira, majd fakó mellei domborulatára és lapos, meztelen hasára tévedt a tekintete, végül pedig a combja közé, amit csipke, selyem és necc szegélyezett. Morgan Jack arcát figyelte, és észrevette, hogy tűz szökött a szemébe. Aztán az aranyló izomkötegeket bámulta Jack mellkasán és vállán, majd tekintetét rekordsebességgel ágaskodó farkára szegezte. Idegessége ellenére Morgan elmosolyodott. – A helyedben én még nem örülnék annyira. Ma éjjel keményen megdolgozol majd a faszomért és az orgazmusaidért. Morgannek az arcára fagyott a mosoly, de Jack erre nem szólt semmit. – Gyere be, és ülj fel az asztalra. – De… – Nem beszélsz. Csak akkor, ha engedélyt kapsz rá. Világos? Vagy bólints, vagy rázd meg a fejed. Kemény, intenzív és gyönyörű. Morgan, ahelyett hogy feldühödött volna, inkább kíváncsi, nedves és határtalanul boldog lett. Bólintott, majd belépett a szobába. Hogy megnyugtassa őt, Jack szélesre tárta az ajtót, aminek szimbolikus jelentése volt, hogy bármikor leléphet innen. Morgan most végre megragadhatja az alkalmat: bűntudat nélkül mehet bele a játékba, ahelyett, hogy mások véleményén rágódna. – Üljél le – hördült fel Jack. – Semmit nem mondok el kétszer.

Morgan feleszmélt, és visszatért a jelenbe. Majd később gondolkodik, most engedelmeskedni kell. Gyors léptekkel a szoba közepére sietett, és föltette a fenekét az asztalra. Keresztbe tette lábát, és összeszorította a combját, hogy enyhítse a vágy okozta sajgó fájdalmat. Várt. Jack szemében izzott a tűz. Rátette a kezét Morgan térdére, szétnyitotta, majd szélesre tárta a combját. – Ne tedd többé keresztbe a lábad nekem. Amikor kettesben vagyunk, széttárod őket. Jól akarom látni azt a nedves kis pinádat. Megértetted? Morgan szeretett volna haragudni Jackre, amiért még azt is megmondja neki, hogyan üljön. Követelőző volt és erőszakos. De mégis felizgatta őt, ahogy megbámulta, és a tekintetével kényeztette kivillanó punciját. Kéjes érzés öntötte el a csiklóját, a hüvelye szinkronban lüktetett a szívével. Morgan akkor értette meg, hogy miért okozott neki ekkora örömöt Jack dominanciája: Jack minden idegszálával csak rá koncentrált, és arra, hogy a létező összes módon örömet szerezzen neki. Jack olyannyira meg tudta szédíteni a szexuális együttléteik során, hogy képtelen volt másra gondolni. Tudta, hogy Jack minden idegszálával arra törekszik majd, hogy örömet adjon. Morgan kipirosodott és megszédült. Pedig Jack még hozzá sem ért igazán. – Megértetted? – kérdezte Jack a fogát csikorgatva. Morgan egy bólintással felelt. Jack elfordult, és kinyitott párat a mögötte levő dobozokból. Becsúsztatott valamit a nadrágzsebébe, majd egy hosszú, aranyló tárggyal a kezében fordult vissza. A levegőbe emelte, hogy megmutathassa Morgannek a vastag aranyláncot, amiről egy szív alakú rubinmedál lógott. Gyönyörű volt. Lenyűgöző. Karkötőnek túl hosszú volt, nyakláncnak viszont túl rövid. Vajon mi lehetett? – Ha beleegyezel, hogy ezt viseld, azzal beleegyezel abba, hogy az enyém leszel. Csak az enyém. Szexuálisan csak az enyém. Azt teszed, amit mondok neked, és akkor, amikor mondom. Sőt úgy, ahogy mondom, és persze ott, ahol. Ha ezt a láncot felveszed, a „nem” szót kitörlöd a szótáradból. Udvariasan válaszolsz majd, hogy „igen, uram”. Jack végighúzta a rubinvörös medált Morgan egyik, majd a másik mellbimbóján. A drágakövek hűvösségétől és az érzékek forrongásától Morgan zihálva lélegzett. – Most beszélhetsz. Kérdezz, mielőtt válaszolsz. Hogy az övé legyen? Ma éjszakára? Jack biztosan így értette. Kizárt, hogy arra gondolt volna: örökre. Morgan megnyalta száraz ajkait. Szinte égett a vágytól. – Nincsenek kérdéseim, uram. A magáé akarok lenni.

Jack szíve a torkában dobogott. Nyelt egyet, amitől az ádámcsutkája kidülledt. Képtelen volt eltitkolni, hogy milyen sokat jelentett neki ez a válasz. Morgan elérzékenyült, szemével azonban továbbra is az előtte díszelgő desszertet nyalogatta. Nézte, ahogy Jack keze ökölbe szorul, ahogy erős alkarján kidagadnak az erek. Nézte lapos hasát, ami úgy megfeszült, mintha éppen akcióba akarna lendülni. És persze a farkát, ami valami csodával határos módon mintha még pár centit nőtt volna. – Én is ezt akarom, cher. – Jack tekintete egyszerre volt kihívó és elismerő. Morgan tenyerei megizzadtak, de nem volt bátorsága összeszorítani a combjait, hogy enyhítse újonnan ébredt vágyait. – Ugye megértetted, hogy ha ezt egyszer felteszem rád, akkor az enyém leszel, és kedvemre izgathatlak, büntethetlek, gyötörhetlek és kefélhetlek? Igen. Persze. Siess már. Morgant megőrjítette a várakozás, és gyorsan bólintott egyet. – Ugye tudod, hogy tetőtől talpig az enyém leszel? Morgan ismét bólintott. – Ugye tudod, hogy bármikor igényt tarthatok a a szádra, a pinádra vagy a seggedre? Ugye tudod, hogy abba a pózba vágod magad, amire utasítalak? Morgan tétovázott egy pillanatig, majd bólintott. Jack ötletei közül egyik sem aggasztotta… legyen szó anális szexről vagy bármilyen új dologról. Bízott benne, hogy Jack mindent jól csinál majd. Már csak a szavai is elérték a legmélyebb álmait…, túlléptek az óvatosságán és a gátlásain.

Morgan alázatosan Jackre pillantott, a mellbimbói gyémánttá keményedtek. – Igen, uram. – Vigyázni fogok rád. Bízz bennem. Bízz bennem, hogy tudom, mikor van szükséged a farkamra, és hogy miként van szükséged rá. Bízz bennem, hogy felismerem és megvalósítom a fantáziáidat. Bízz bennem, hogy tudom, mikor van szükséged arra, hogy a seggedet csapkodjam, és arra is, hogy csak úgy átöleljelek. Hogy átölelje? Mint mi? Mintha pártfogolná? Mintha szeretné? Olyan volt, mintha Jack nem is csak a ma estéről beszélt volna. Mintha örökre értené mindezt… – Megértetted? – Jack hangja lágy volt, de követelőző. Nem egészen. De Morgan túl türelmetlen volt ahhoz, hogy kérdezősködjön. – Igen, uram. Jack némán Morgan mögé sétált, és a nyakába akasztotta az ékes láncot. Feszes volt, mint egy nyakörv, de nem szorított annyira. Pillanatok alatt felhevítette Morgan bőrét. Jack körbejárta az asztalt, hogy újra megcsodálhassa Morgant. – Gyönyörűen áll neked – mondta, majd gyengéden végigsimította a medált. Tekintetét egy pillanatra sem vette le Morganről, szemében ígéret és bűnös fölényesség

tükröződött. Morgan sokféleképpen látta már Jacket az elmúlt napokban: mérgesen, álmosan, védelmezően, felizgulva, de ennyire megszállottnak és elszántnak még soha. Morgan szaggatottan és kéjesen felsóhajtott. – Tökéletes – dörmögte Jack. – Dőlj hátra, és tárd szét a lábaid, hadd lássam azt az édes kis pinádat. Morgan habozott, majd hirtelen eszébe jutott, hogy azért van itt, hogy Jackkel legyen, és hogy megtapasztalja, amit kaphat tőle. És hogy fölfedezze a saját szexualitását. Tetőtől talpig felizgatta Jack sötét, éhes tekintete. Jack olyan hatalmasnak, olyan… férfiasnak tűnt, ahogy ott állt előtte. Törzse éles kontúrjai minden egyes lélegzeténél kirajzolódtak és megfeszültek. Morgannek tátva maradt a szája. Nem maradt más dolga, mint Jackre bíznia magát és gyönyörét. Morgan úgy tett, ahogy Jack parancsolta: lassan lefeküdt az asztalra, és széttárta lábait. Szerette volna megkérdezni, mi a terve vele, de tudta, hogy ez tilos. Rá kellett bíznia magát. De hát eddig az életét bízta rá, és még mindig életben volt. Még mennyire, hogy életben volt! Jack egy jó darabig csak bámulta Morgant. Átható tekintete a testébe, a lelkébe hatolt. Morgan nem lett volna képes félrenézni, de esze ágában nem volt megszakítani a köztük levő köteléket, ami eleve úgy rázta, mintha áramot vezettek volna az ölébe és a puncijába. Alig kapott levegőt, kínlódott a várakozástól. De csak várt. Csendben várt. – Hunyd be a szemed – mondta Jack. Vajon mit forgatott a fejében? Nem szabad látni, hogy mit csinál? Morgan nem volt biztos benne, hogy képes lesz lecsukni a szemét, de a nyaklánc súlya hirtelen mindenre emlékeztette, amibe beleegyezett. Jack összevont szemöldöke figyelmeztetően sürgette. Morgan gyomra liftezett, a szíve vadul vert. Behunyta a szemét. Most már nem látta Jacket, nem tudta, hogy mit csinál. Egy pillanattal később valami selymes és puha dolog hullott Morgan arcára. Jack a szemeire igazította, és hátul megkötötte. Egy szemkötő! Morgan nagyot nyelt. Jack tényleg azt akarta, hogy maximális bizalommal és teljesen vakon menjen bele ebbe az egészbe? Morgan vett egy mély levegőt, hogy megnyugodjon. Akarta ő ezt, persze, és képes is volt rá, noha nem volt könnyű mindezt elhinni magának. Jack közelebb hajolt hozzá. Ahogy közeledett felé, Morgan egyre erősebben érezte a belőle áradó melegséget és mennyei, izgató illatát. Megnyugodott, sőt, még inkább nőnek érezte magát, és még nedvesebb lett. Jack ajkai lágyan értek Morgan szájához. Egy leheletnyi mennyország, némi kéjes, forró íz… maga a tiltott gyümölcs. – Köszönöm, hogy megbízol bennem – mondta Jack. Morgan ellazította magát az asztalon, és bízva abban, hogy további csókokat kap,

félrebillentette a fejét. De a csókok helyett hirtelen szorítást érzett a jobb csuklóján. Jack fölemelte a kezét, és az asztal széléhez tolta. Egy kattanás csattant, majd fémes hideget érzett. Nem szorított… de laza sem volt. Esélytelen volt, hogy megmozdítsa a karját. Jack ugyanezt megismételte a másik csuklójával is. Aztán a bokái következtek, amiket ugyanúgy az asztal két széléhez bilincselt… széttárva a combját. – Épp időben – morogta Jack. – Biztos vagyok benne, hogy a méltó büntetésed után megtanulsz majd úgy bízni bennem, ahogy azt kell. Az intő figyelmeztetéstől Morgan gyomra remegni kezdett. Tudta, hogy most büntetés következik, mégis egy kicsit megrémült, amikor Jack paskolni kezdte a punciját. Bizsergett tőle a teste, bizsergett tőle a lába között. Perzselő érzés támadta le a csiklóját, mégsem volt fájdalmas. A kéj egyszerre öntötte el az agyát és sóvárgó testét, de a lábai közt volt a legerősebb. Jack megismételte a mozdulatot, de most egy leheletnyivel keményebben. Az izzó érzés égető, feszítő lett. Morgan az ajkába harapott, hogy visszatartsa a nyögést. Jack újra a puncijára csapott, de megint egy kicsit erősebben. A Morgan testén végigsöprő érzések a hüvelyében csapódtak le, és pont annyira voltak fájóak, mint amennyire élvezetesek. A kínzó vágy addig nőtt benne, amíg teljesen el nem öntötte a fejét… A torkában visszafogott nyögés kiszabadult, és megtörte a csendet. – Még egy ilyen, és a fájdalom felé billen a mérleg nyelve – közölte Jack. – Most megkíméllek tőle… feltéve, ha nem tétovázol többé. Világos? Rázd meg a fejed, vagy bólints. Jack érces hangjától Morgant ismét elöntötte a vágy. Morgan lénye a puszta szívverésére, lüktető puncijára és a köztük levő megmagyarázhatatlan kapocsra zsugorodott. Nem volt más a helyén. Csak az élvezet maradt. Hirtelen eszébe jutott, hogy Jack válaszra várt. Bólintott egyet. – Jól van. Akkor ma büntetés helyett inkább jutalmazni foglak. A léptek zaja elárulta, hogy Jack átment a szobán. Csak nem elmegy? Ugye nem? Morgan elhessegette az aggodalmait, és inkább arra koncentrált, hogy Jack biztos csak meg akar osztani vele valamit. Hirtelen úrrá lett rajta a félelem, és megpróbált kiszabadulni a pántokból. Katonás léptei jelezték, hogy Jack visszatért. – Nem mész sehová. Ahogy én sem – jelentette ki Jack, és a tenyerét Morgan hasára szorította. Morgan tudta, hogy Jack teljesen a magáévá fogja tenni. Meglepődött rajta, hogy lehiggadt. Jack sikamlós nyelve végigcsúszott Morgan melle domborulatán, ujjaival gyengéden követte a melltartó pimasz kivágását az érzékeny bimbó körül. Morgan hívogatóan vonaglott, de Jack tudomást sem vett róla.

– Gyönyörű, halvány rózsaszínűek a mellbimbóid – suttogta Jack, miközben a feszes bimbókra lehelt. – Még édesebbek, és még halványabbak, ha izgatott vagy. Miközben Jack azzal ingerelte Morgant, hogy száját csak éppen a melléhez érintette, ujjaival egy látszólag véletlenszerű utat követett a mellkasán, majd a hasfalán, aztán ismét egy kicsit feljebb. – Imádom a szeplőidet. Egy napon hosszú órákig, egyenként nyaldosom végig az összeset, mígnem könyörögni fogsz, hogy megbasszalak. De ez nem az a nap. Jack szavai úgy lobbantották lángra Morgant, mint az égő gyufa a benzint. A combja közötti gyötrő vágy még mindig szorosan feszítette. Olyan erősen, hogy a homloka gyöngyözött, a lábujjai görcsbe rándultak, a mellei megfeszültek és Jackért kiáltottak: tegyen velük valamit, amivel a könyörtelen és tomboló vágyat enyhítheti! Morgan arra gondolt, hogy még öt perce sincs a szobában. – A ma esti küldetésem, hogy az édes kis rózsaszín bimbóidat minél sötétebbé változtassam. Mielőtt Morgan megfejthette volna, hogy pontosan mit jelent ez, Jack újra és újra végignyalta kemény mellbimbóját, majd lassú simításokkal kényeztette mindkettőt. A szíve majdnem kiugrott a helyéről. Biztos volt benne, hogy Jack szép lassan akarja kicsinálni. Felnyögött. Jack olyan könyörtelenül szippantotta be a rózsaszín rügyet, mintha Morgant is teljesen magába akarná szívni. Fogai szorításával feszesen tartotta a bimbót, és forró levegőt lehelt rá. A fájdalom és a kéj egyenlő arányban robbant fel Morgan melleiben, majd szétszóródott a testében, és a lábai között csapódott be. Felsóhajtott, mire Jack még erősebben harapta, szívta a melleit. Az újdonsült fájdalom tűszúrásszerűen rohamozta meg Morgan testét, mellbimbói egyre csak keményedtek. Nyöszörögve tűrte az érzést. – Viseld csak el a fájdalmat, cher. Viseld el a kedvemért. Képes vagy rá. Morgan úgy érezte, hogy képtelen lenne csalódást okozni Jacknek. Bólintott, és összeszorította a fogait. Jack újra a szájába vette ugyanazt a bimbót, fogaival rászorított, és könyörtelenül megrágcsálta. A Morgan testébe nyilalló fájdalmat sűrű, döbbenetes és gyönyörű kéj váltotta fel. Nyöszörgése erőteljes nyögésbe csapott át. Tudta, hogy mellbimbói másnap fájni fognak, de nem érdekelte. Egyszerre érzett kínt és gyönyört, egyszerre reszketett a félelemtől és a vágytól. Bűnös fantáziái most végre valóra váltak. Jack a másik bimbót az ujjai közé fogta, és addig szorította, gyötörte, csavarta, amíg Morgan újra fel nem nyögött, majd visszatért a másik kemény kis rügyhöz… megcsípte, és izgatóan

beleharapott. Morgan felsóhajtott. – Ez az… – mondta Jack hízelegve, aztán arrébb lépett – …szépségem. Jack a hüvelykujjával szüntelenül ingerelte a nedves bimbót. Gyönyör, fájdalom, gyönyör és újra a fájdalom. A két érzés közti határvonal lassan elhalványult. Morgan már csak abban volt biztos, hogy őrülten kívánja Jacket, és hogy arra vár, hogy végre kitöltse, szétfeszítse őt, és hogy elélvezhessen a mozdulataitól. Azt kívánta, hogy Jack ne csak ma estére tegye a magáévá. Megemelte a csípőjét, és némán sóvárogva tekergette, csavargatta, mire Jackből kitört a nevetés. – Háháhá, de nagy a kísértés. De még nem ott járunk, cher. Még egy jó darabig nem. Morgan lázadozva nyögdécselt. Egészen addig, amíg valami hegyes, fémes csípést nem érzett nedves bimbóján. Nyöszörgött, aztán felsikoltott. – Ó, istenem! – lihegett a fájdalomtól. – Lélegezz mélyeket. Valami azt súgja, hogy hamarosan megtanulod értékelni a csipeszeimet. Hát nem, gondolta Morgan. Iszonyatos, kegyetlenül fájdalmas érzés volt. Vett egy mély levegőt, de az sem segített. Aztán még egyet. Jack szája eközben Morgan másik mellbimbójához ért. Ahhoz, amit addig csak az ujjaival izgatott. Finoman megszívta, majd megnyalta. Morgant megőrjítette a két ellentétes érzés. Fájdalom és gyönyör… már egy hullámhosszon rezegtek. A csiklója mélyén megfeszültek az izmok, vaginája összerándult a fájó ürességtől, csípője magától fölemelkedett, és szomjas táncba kezdett. Mi történik, te jó ég? Úgy érezte, hogy még életében nem volt ennyire felizgulva. A felcsipeszelt mellbimbóját harapdáló fájdalom enyhült, ahogy Morgan lassan hozzászokott az érzéshez. A csípés zsibbadássá változott. Jack egyre nyersebb beleéléssel szorította a fogai közé Morgan ágaskodó melleit. – Jack! – sikoltott fel Morgan, és belemarkolt az asztal fekete bőrborításába. Jack egy pillanatra magára hagyta Morgan mellét, és három ujjával megpaskolta a punciját. Morgan hüvelyén végigvágtatott a kéj, a teste sikoltva zakatolt a gyönyör hullámvasútján, puncija lángolt a kitörni készülő orgazmustól. Ismét megemelte a csípőjét. – Hogy is mondtad? – mordult fel Jack. – Uram – lihegte Morgan, – Kérem, uram… – Majd akkor baszlak meg, amikor eljön a kúrás ideje. Majd akkor, ha készen állsz rá. Most csöndben maradsz, vagy hasra váglak és elfenekellek. A közeli megkönnyebbülés reménye szertefoszlott. Morgan mélyen az ajkaiba süllyesztette

a fogait, hogy visszatartsa nem tetsző felhördülését. Jack újra ráharapott a mellbimbójára, keményen megszívta, és felmordult. Morgan gondolatai megsemmisültek, ahogy Jack hangja átjárta a testét, és egyenesen a csiklójáig hatolt. A gyönyör kínpadján érezte magát. Egymás után rohanták meg a kéjes érzések, és lélekjelenléte tovaszállt. Álmaiban sem gondolta volna, hogy ilyen méreteket ölthet benne a vágy, pedig Jack még alig nyúlt a puncijához… a behatolásról nem is beszélve. Egy csipesz került Morgan másik bimbójára is. Feszítette a bőrét, de olyan érzés volt, mintha egy kéjes tűzgolyó robbant volna ki a melléből, és befúródott volna a lábai közé, tetézve az eleve gyorsan terjengő tűzvészt. Attól tartott, hogy amint Jack hozzáér a puncijához, azonnal elélvez, és azzal sem törődik, hogy Jack mit szól majd ehhez. Morgan az egész lényét megsemmisítő orgazmus fenyegette. Keményen harcolt ellene, kétségbeesésében rázta a fejét. Testét elöntötte az izzadság, mind erősebben markolta az asztalt. De a kínzó gyönyör egyre csak nőtt, és nem lehetett tudni, hol tetőzik. – Most már szép mélyvörösek azok a bimbók. Gyönyörűek – morogta Jack, majd kiszabadította a bilincsből Morgan csuklóit és bokáit. Morgan nyögdécselve, sóhajtozva kapkodta a levegőt. Lábai szüntelenül remegtek, így Jack segített neki leszállni az asztalról, de ő közben azon gondolkodott, hogy vajon mit tervez vele… bár ez aligha számított. Bármi is legyen az, Morgan biztosra vette, hogy csodálatos örömökben lesz része, ami előbb vagy utóbb úgyis szétzilálja ezt a gyötrő kínt. Boldogságtól ittasan vetette magát Jack karjaiba, Jack pedig mohón merült el a szájában, éhesen, vágyakozón csókolta őt. – Olyan kibaszottul szép és engedelmes vagy, cher, hogy alig bírok uralkodni magamon. Soha senki nem tudott ennyire és ilyen gyorsan felizgatni – súgta ércesen Jack, egyenesen Morgan nyakába. Aztán megharapdálta a fülcimpáját. – Alig várom, hogy mélyen beléd hatolhassak, és a gyönyör újabb dimenziót tárjam fel előtted. Morgan nyugtalanul a másik lábára helyezte át testsúlyát. Ő is alig várta, hogy Jack végre beléhatoljon. Most is megtehetné, ebben a pillanatban. Jack megperdítette és megragadta Morgan kivágott bugyijának pántjait. A felgyülemlett nedvesség azonnal eláztatta a kényes anyagot, majd végigfolyt Morgan combjának belső részén. – Olyan szaftos vagy, mint egy édes, érett őszibarack – mondta Jack dicsérőn, miközben az asztalra fektette Morgant. Morgan felcsipeszelt mellbimbói az asztalhoz súrlódtak. Gerincoszlopa felső részétől indulva a fájdalom és a gyönyör párosa szétáradt a testében, és egyenesen nedvességtől tocsogó hüvelyéig száguldott. Morgan megfeszült. Küszködött, szeretett volna azonnal a lábai

közé nyúlni, legszívesebben addig dörzsölte volna a csiklóját, amíg a robbanás be nem következik. Az ösztönei azonban azt súgták, hogy jócskán megfizetne érte. Felsóhajtott. Sikerült visszafognia magát. – Nagyon rendes, és nagyon jó kislány vagy, cher. Lenyűgözően engedelmes. Akarod, hogy megbasszalak? Morgant már az sem érdekelte milyen szavak hagyják el Jack száját. Csak az számított, hogy végre enyhüljön a kín. – Igen – lihegte – Igen, uram. Kérem… Jack lehámozta Morgan puncijáról a nedves tangát. Egyik bokáját az asztalhoz bilincselte, majd nyelvével végigszántotta a combját, és szép lassan közelített a sajgó fájdalom középpontjához. Morgan sóvárogva nyögdécselt. Jack csak nevetett, majd lehajolt, hogy a másik bokáját is biztosítsa. Közben lenyalogatta Morgan combjáról a nedvességet, ám még mindig nem könyörült meg éhes punciján. Morgan távolodó léptek zajára lett figyelmes. Jack egy pillanatra odébb sétált. Egy mozdulat, valami zörgés, egy kihúzódó fiók. Istenem, miért nem siet jobban? – Ó, igen – dünnyögte Jack elégedetten, majd visszafordult Morganhez. – Jutalmat érdemelsz. Igen! Jack szavai hallatán a boldogság, a sóvárgás és a vágy egyszerre kergetőzött Morgan csiklója körül, a szíve pedig megtelt melegséggel. Rendkívüli módon örült, hogy Jack meg volt elégedve vele, és őrülten büszke volt magára, hogy képes volt így engedelmeskedni. Nagyon vágyott arra a jutalomra. Morgan ruhák suhogását hallotta, és kíváncsian várta, hogy mi lesz. Jack meztelenre vetkőzött. Biztosan meztelenre vetkőzött, gondolta. Morgan csábosan tekergette a fenekét, és csak imádkozni tudott, hogy Jack kellően fel is izgul tőle. – Amint megdicsérlek, rögtön rosszalkodni kezdesz. – Jack álságos fenyítését játékos fenékpaskolás követte. Kacagó hangjától összeszorultak Morgan fogai. – Kezdem elveszíteni a türelmem, a humorérzékem pedig már határozottan oda lett – kötekedett Morgan. Nagyon jól tudta, hogy ezzel feldühíti Jacket, de nem bírta visszafogni magát. Jack túl messzire ment. Jack viszont nem szólt semmit, csak szorosan Morgan mögé állt, és a fenekéhez nyomta az ágyékát. Morgan úgy érezte, mint aki a férfias izmok és Jack izgató illatának poklában ég. Jack merev, vastag farka a segge két partja közé préselődött, mire ő újra a bőrborítású asztalba véste a körmeit. Jack megragadta Morgan csuklóit, és ismét kibiztosította őket. Egy kiadós csapást mért Morgan seggére, majd egy második kattanás zaja visszhangzott a szobában.

A tűz először Morgan arcát, majd sóvárgó punciját borította lángokba. Még több játék? Na nem. Kurvára elég már belőlük, gondolta Morgan. – Jack… uram…– helyesbített. – Én… én nem bírom ezt tovább elviselni. Kérem, basszon már meg. – Majd akkor baszlak meg, amikor akarom, és úgy, ahogy akarom – morogta Jack, szavait pedig egy újabb fenékcsapással nyomatékosította. Morganben újabb lángok lobbantak fel, elfeledtették vele pillanatnyi dühkitörését. Hirtelen Jack ujjait érezte a fenekén, ahogyan a segglyuka körül matat, és valami hideg, folyékony anyaggal teríti be. Síkosító? Ó, istenem. Morgan szívverése úgy kezdett dübörögni, mintha egy Forma1-győztes autó motorja volna. Pont ma reggel mondta neki Jack, hogy a farka egy szép hosszú utazást tervez a seggében. Csak nem…? A segglyukába két sikamlós ujj csúszott, így meg is volt a kérdésre a válasz. A szűk és érintetlen hús megfeszült, lángolt. A nyomás hatására Morgan úgy érezte, hogy Jack ujjai teljesen kitöltik. Jack lassan kihúzta az ujjait, majd újra becsúsztatta. Morgan teljesen elvesztette az eszét. – Ez az – mondta Jack, és szabad kezével megragadta Morgan csípőjét, majd ostromló ujjaira húzta a seggét. Morgan felnyögött. – Élvezed? Morgan gondolkodás nélkül és öntudatlanul sóhajtott fel. – Igen. Az ujjak megtorpantak. – Igen, mi…? – Igen, uram. – Kitűnő. Most pedig lássuk, hogy milyen nedves vagy. Jack levette a kezét Morgan csípőjéről, majd végighúzta az oldalán, és határozottan megcélozta duzzadt, kemény csiklóját. Morgan felsikoltott, testében bizsergő érzés áradt szét. Jack ujjai vadul csúszkáltak ki-be a fenekében, miközben másik kezével a csiklóján körözött. Morgan érezte, ahogy lüktet a lábai közt a vér, és veszélyesen tetőzik testében a gyönyör. Összeszorította a punciját, de ez sem segített… az orgazmus első hullámai megrohanták, amit persze Jack is érzett. – Még ne élvezz el – parancsolt Morganre, és ujjait kihúzta a fenekéből, a kezét pedig levette a csiklójáról.

– Uram, kérem. Kérem! – Nehéz ellenállni ennek az édes könyörgésnek – morogta Jack Morgan fülébe. – De előbb muszáj… Jack egy pillanatra magára hagyta Morgant, aki azonnal megszállt a kétségbeesés fűszeres, forró bőrének hiányától. Hallotta, ahogy Jack valamit széttép. Egy óvszer tasakját! Hál’ Istennek! De az öröm csak egy pillanatig tartott. Jack szétfeszítette Morgan seggét, és síkos farkának kemény makkját az ánuszához nyomta. – Told hátra magad, és ülj bele a faszomba. Úgy megbaszlak, hogy leüvöltöd a plafont. Igen. Végre! Morgan megbillentette a csípőjét, és hátratolta magát. Jack vaskos makkja becsúszott a fenekébe. Feszítő, tüzes érzés volt. És az a fájdalom! Ó, Istenem… nem fog működni, nem fog beférni. Morgan kétségbeesetten markolta az asztalt, és felnyögött. Jack túljutott a szűk izomgyűrűn, és lassan törte a befelé vezető utat. Nagyon lassan. Morgan minden egyes centinél felszisszent. Jack egyre mélyebbre nyomakodott. Fájdalom és gyönyör váltogatta egymást. Morgan lábujjhegyen állt, és biztos volt benne, hogy egyetlen centivel sem képes többet befogadni Jack farkából, de hirtelen megérezte a testéhez csapódó golyókat. Jack tövig benne volt. – Annyira kibaszottul szűk vagy – morogta. – Már azzal is tönkre vágod a lélekjelenlétemet, ha csak levegőt veszel. Morgan is pont ebben reménykedett. Kitörni készülő orgazmusa türelmetlenül várakozott. Még egy érintés a csiklóján, aztán még egy lökés… és vége. Jack elszántan megragadta Morgan csípőjét, és vett egy mély levegőt. – Nem bírom már sokáig – hörögte. – De te sem. Jack hátrahúzta magát, de szinte teljesen, aztán újra eltűnt Morgan fenekében. A gonosz, égető nyomástól Morgan mindkét keze ökölbe szorult. Fájdalom és kéj. Tiltott és csodálatos. Örökre el tudna veszni ebben a kínzó gyönyörben! Közel járt már. Vészesen közel. Jack letépte Morganről a szemkötőt, Morgan pislogni kezdett. Próbált hozzászokni a vörös homályhoz. Újra látott, de ez egyáltalán nem tompította el a többi érzékét. Egy tükröt pillantott meg az ajtó mögött. Jack sejlett fel benne, amint hátradőlve áll mögötte, a vállizmai megfeszülnek, a nyaka pedig megmerevedik. Elfehéredett ujjakkal szorította a csípőjét, alkarján kidülledtek az erek. – Nézz minket – parancsolta Morgannek. – Nézd végig a tükörben, ahogy megbaszom azt a szoros és szűz seggedet. Morgan tehetetlenül nézte, ahogy Jack farka hosszú, határozott lökésekkel ki-be járkál

benne. Felfoghatatlan gyönyör árasztotta el, megszédülve nyögdécselt. – Még egy utolsó dolog, és aztán elélvezhetsz, cher. Morgan megnyalta száraz ajkait. – Bármit, uram. – Megemlítetted Andrew-nak a lekötözést, amikor a fantáziáidról meséltél neki? – Igen, uram. – Mondtad, hogy csipeszeket akarsz a mellbimbóidra? – Nem. – Élvezted őket? – Jack finoman meghúzogatta a csipeszek közötti láncot. Morgan mellbimbóit ismét elöntötte a fájdalom és az eksztázis duettje. Végigsöpört a testén, és megduzzasztotta a csiklóját. – Igen. – Mondtad, hogy azt akarod, hogy seggbe basszon? – Igen, uram. Jack két újabb keserédes, lassú döfést irányított Morgan fenekébe. Tövig belenyomta a farkát. Morgan lihegett, nyöszörgött. Nem bírta tovább. – Kérem, uram! – Mindjárt… – ígérte Jack. – Mit mondtál neki, mit akarsz még? Nem. Ha ezt elmondja neki… Na nem. Mit fog majd gondolni? – Cs…csak ennyit – hazudott Morgan. Jack Morgan fenekére csapott, és gyors, kőkemény lökések sorozatával támadta meg. Morgan felsikoltott. Hosszú ideje izzó lába közt még magasabbra csaptak a lángok. A francba is, miért nem élvezhetett már el? A kitörni készülő orgazmus nagyobb volt, mint bármi, amit eddig érzett. Már rég el kellett volna buknia. Lehet, hogy a teste máris megtanulta kivárni Jack utasításait? – Ha még egyszer hazudni mersz, akkor magamhoz nyúlok, a lábadra verem a faszom, és egész éjszaka egyedül kínlódhatsz. Ez az utolsó esély – mordult fel Jack, és teljesen felhagyott a lökésekkel. – Itt hagylak. Morgan szorosan behunyta a szemeit. Tehetetlenül tipródott a vágyak és a félelem közötti harcban. Jack durván elítélné, ha megmondaná neki? Ő is egy mocskos kurvának tartaná? – Mondd csak el – kérlelte Jack hízelgően, majd gyengéd mozdulattal levette Morganről a csipeszeket. Vér öntötte el Morgan mellbimbóit, és menten megfeszültek a vágytól. Az érzés megrohanta Morgan csiklóját is. Jack ekkor újra megragadta Morgant. Ujjai vészesen közel kerültek a sajgó izomköteghez, de a csiklóját még mindig figyelmen kívül hagyták. Morgan felsóhajtott. Egyetlen aprócska titkát kell csak megosztania Jackkel, és élete legjobb

orgazmusában lehet része. Végül is, Jackről volt szó. Eddig is megértette a fantáziáit, és hát kétségtelen, hogy neki is van pár. Eddig mindent megadott a testének, amire titokban vágyott, és ezt is képes lesz majd kezelni. Muszáj volt hinnie ebben. Meg kellett bíznia Jackben… – Két férfi – bökte ki, és kinyitotta a szemét, hogy elkapja Jack tekintetét a tükörben. Ehelyett azonban Deke-et pillantotta meg, aki az ajtóban állva figyelte őket. Morgan szemei elkerekedtek, és vergődni kezdett Jack alatt. Próbált elmenekülni. De bilincsek voltak a kezén és lábán, nem mehetett sehová. Deke sem ment. Ott állt és nézte, ahogy Jack a seggébe hatol. Deke arcában brutális felajzottság tükröződött. Nadrágjában ágaskodó vastag farka azonnal Morgan agyába égett. Pillantásuk összetalálkozott. Morganben nyers, ősi vágy ébredt. Elfordította a fejét, és a tükörben Jack pillantásába botlott. Tekintetük összeért. – Hogy mit? – mordult fel. – Két férfit akarok – törtek ki Morganből a szavak. Jack újult elszántsággal ragadta meg Morgan csípőjét, és ismét a fenekébe mélyesztette farkát. – Hogy egyszerre ketten basszanak? – Igen – préselte ki magából Morgan a választ, miközben kéjesen felnyögött. Deke felsóhajtott, és a sóhajjal együtt egy káromkodás is kiszökött a szájából. Közben a farmerja sliccét igazgatta. – Nézz rá! – üvöltötte Jack, és az állánál fogva megemelte Morgan fejét, hogy Deke szemébe nézzen a tükörben. Deke visszanézett rá, tekintete forró savként perzselt. Meredten bámulta Morgan meztelen testét, miközben Jack kimért és könyörtelen lökésekkel dugta érzékeny hátsó felét. Jack farkának összes duzzadó erét, hosszának minden egyes centijét érezte Morgan. A hatalmasra duzzadt makk súrolta az idegvégződéseket, és Morgan egyre közelebb, szinte fogcsikorgatóan közel került az orgazmushoz. – Szeretnéd Deke farkát a pinádban érezni miközben én mélyen a seggedbe hatolok? – kérdezte Jack. Morgan már pusztán a szavak hallatán úgy felizgult, hogy az már szinte fájt neki. – Igen, uram – szipogott az asztalt markolászva. Morgan forró punciját a gondolat lángoló pokollá változtatta, ami minden képzeletet felülmúló tűzvészként készült felrobbanni. – Úristen, igen! – Jack, ragadd meg a csiklóját mielőtt meghal szegény lány. El akar élvezni – jegyezte meg Deke, a szituációhoz képest elég nyugodt hangnemben. – Te csak ne mondd meg, hogy kúrjam meg a nőmet – mordult rá Jack.

– Ezt már alig bírja, eddig nem ehhez szokott. Jack kifejezetten kellemetlen szavakkal mordult Deke-re, de megfogadta a haverja tanácsát. Morgan hálát adott az égnek. Amint Jack Morgan csiklójához ért, a lába közötti intenzív fájdalom dühöngő tűzgolyóvá változott, és felperzselte a határait. – Élvezz! – ordította Jack. Morgan sikoltozva rázkódott Jack körül, miközben hüvelyével a farkát szorította. Amikor orgazmusa csúcsára érkezett, hirtelen minden megszűnt körülötte…csak Jack, a gyönyör és a megkönnyebbülés létezett… Tökéletes volt… a hallása megszűnt, a lélegzete elakadt, a látása homályossá vált, a szíve ki akart ugrani a helyéről. Majd megérezte magán Jack kezének szorítását, és hogy megharapta a nyakát, amikor a farka megkeményedett benne. Hosszú, hangos üvöltés tört fel Jack torkából, a mozgása lelassult, majd teljesen leállt. Morgan kimerülve dőlt az asztalra. Tudta, hogy Deke éhesen bámulja őt. De ami még ennél is rosszabb volt: Jack feszültségét érezni a háta mögött. Jack hirtelen hátrébb lépett, letépte magáról az óvszert, és a sarokban levő szemetesbe hajította. – A jó kurva anyádat! Jack mocskos pillantást vetett Deke-re, amikor anyaszült meztelenül az ajtóhoz ért. Mi van…? Morgan döbbenten bámult Jackre. Most hova megy? Jack visszafordult az ajtóból, és vad, dühös tekintettel meredt Morganre. Mintha Morgan éppen most csalta volna meg. A fájdalom és düh egyszerre lobogott a szemében. Jack kiviharzott a helyiségből.

13 Fülsüketítő csend követte Jack távozását. A folyosó végére érve Jack kivágta a fürdőszoba ajtaját. Morgan összerezzent a bilincsek alatt. Deke nagyot sóhajtott, és ellökte magát a faltól. Morgan figyelte, amint közeledik felé. Úgy érezte magát, mint egy éjszakai vad a közelgő autó reflektorának fényében. Vajon mit gondolhatott róla Deke? Az imént vallotta be, hogy azt akarja, hogy mélyen a puncijába hatoljon, miközben Jack hátulról pumpálja a seggét. Jobb volt nem tudni, mit gondolhatott. Jack szerint Deke csípte az édes hármast, de hát mégis, micsoda dolog ilyesmit hangosan meggyónni? Szerencsére úgy tűnt, Deke-et egyáltalán nem kavarták fel a történtek… Nem úgy, mint Jacket. Egy rémálom vált valósággá: megadta magát Jacknek, teljesen alárendelte magát neki, majd megosztotta vele legtitkosabb vágyát, amitől Jack kiborult. Na persze, másképpen húzta fel magát, mint Andrew. Nem mondta el mindenféle romlott kurvának, és nem mondta, hogy forduljon pszichiáterhez. De őrülten ideges lett. Ezt akkor sem tudta volna jobban szemléltetni, ha lerajzolta volna. Te jó ég, most mindent tönkretett! Morgan arra gondolt, hogy tényleg komoly bajok lehetnek vele, ha a legvadabb fantáziája még Jacket is sokkolta. Velejéig romlottnak érezte magát, és megpróbálta visszafojtani a sírást. Egyszer elbőgte magát, amikor Andrew megütötte… De a könnyeknek nincs semmi értelme. Nem volt hajlandó újra elhullajtani őket ugyanazért az ábrándért. Jack esküdözött neki, hogy semmi gond nincs a vágyaival, és nincs miért szégyenkeznie, vagy bűnösnek éreznie magát. Hazug – üvöltötte volna legszívesebben, de visszatartotta a lélegzetét. Ennyit Jack biztosítékairól… A picsába! Morgan életét folyton tönkretették a fantáziái. Szenvedett a bűntudattól, és elüldözte magától a férfiakat. Valahogyan muszáj volt megszabadulni ezektől a vágyaktól, muszáj volt végleg kiűzni őket a fejéből. Deke megkerülte az asztalt. Morgan a válla felett átnézve, a szeme sarkából figyelte, ahogyan szó nélkül mögé lép. Deke előtt feltárult… mindene. Hosszú gerincoszlopa, pucér feneke, nedves puncija. Átjárta a megalázottság érzése, illetve még valami, amit nem kívánt megnevezni. Behunyta a szemét. Az asztalhoz bilincselve nem volt más választása, mint elviselni Deke pásztázó tekintetét és a belőle áradó forróságot. Deke pontosan mögötte állt, ugyanott, ahol pár perccel ezelőtt Jack. Morgannek elakadt a lélegzete.

Deke szó nélkül hajolt rá Morgan hűvös testére. Finom pamut inge és kemény mellizmai egészen befedték meztelen hátát. Kőkemény, farmer szorította farka a farpofái között lángolt. Morgan megdöbbentő tüzességét nehéz volt nem észrevenni, pedig megalázott helyzetben volt. Talán már ez is azt bizonyította, hogy mennyire abnormálisan gondolkozott. Miért nem volt képes egyszerűen csak leállítani magát? Forró tenyerét Deke Morgan derekára helyezte, majd meleg ujjait meztelen csípője domborulatába mélyesztette, arcát pedig a nyakába temette. Morgan reszketve kapkodta a levegőt. Úristen, mit fog tenni vele? Hiszen már így is megbilincselt és védtelen volt. Deke-et csupán a nadrággombja, a slicce és a lelkiismerete tartotta vissza attól, hogy rávesse magát. Morgannek hirtelen eszébe jutott, amikor Jack figyelmeztetőleg tájékoztatta, hogy Deke nem éppen egy kedves figura. Kitört rajta a pánik. Ott állt ez a hatalmas, szőke idegen, hogy megérintse, hogy elcsábítsa, és hogy megdugja őt. Semmit nem tehet, hogy megállítsa. Annak ellenére, hogy gondolt az édes hármasra, Morgan nem akarta sem őt, sem a dugást. Legalábbis Jack nélkül nem. Megfeszítette reszkető végtagjait. – Deke…– kezdett neki. Morgan érezte, ahogy Deke farka egyre csak keményedik. – Most már tudom, hogy Jack miért van úgy megőrülve érted. Fantasztikus illatod van. Deke hangja madártollként simította végig Morgan gerincoszlopát. Beleremegett. Deke széttárt ujjakkal szorította a csípőjét. – A picsába, engedj ki innen! – követelte. – Pszt. – suttogott Deke, majd ujjait egy leheletnyit lejjebb csúsztatva végigsimította Morgan csípőjét. – Türelem, szívem! – Baszd meg a türelmed! Kihasználtak aztán eldobtak, amitől aligha a legjobb tulajdonságaim kerülnek elő. Ki akarok jutni innen. Deke felsóhajtott. Szabad kezével leoldotta a bilincset Morgan jobb csuklójáról, majd kiengedte a bal csuklóját is. Aztán hátrébb lépett – magával vitte teste melegét is. Letérdelt, és kiszabadította Morgan bokáit. – Lábra tudsz állni? – Deke szemeiben egyszerre tükröződött az irónia és aggodalom. Nahát… Deke elengedi? Csak így? Morgan megkönnyebbülten felsóhajtott, aztán fölegyenesedett, majd átnézett a válla felett. Deke a sliccét igazgatta. – Elbűvölő nő vagy. Én pedig férfi vagyok. – Deke szája széles mosolyra húzódott. – De soha nem dugnálak meg Jack nélkül. Cserkészbecsület. – Három ujjából Deke cserkész szimbólumot formált. Jackkel együtt viszont igen? Morgan megrázta fejét. Jack reakcióját elnézve, az édes

hármasnál még annak is több esélye volt, hogy szentté avassák. A teste azonnal megfeszült már csak a felvetéstől is… Morgan Deke felé fordult, és összekulcsolta a karját, hogy eltakarja melltartója kivágásaiból előbukkanó mellbimbóit. Deke ugyan nem nyúlt hozzá… de hát ő mégsem az a fajta nő, aki csak úgy pucér seggel álldogál vadidegenek előtt. – Aha, köszi. Bár nem igazán hasonlítasz egy cserkészfiúra. – Nem is vagyok az – ismerte be Deke. – Általánosan fogalmaztam. Tudod, az elvek meg minden…, egyébként is eleget kaptál ma estére. Hirtelen lejátszódott minden Morgan fejében. Ahogy Jack elélvezett, ahogy káromkodott, és ahogy elviharzott. A picsába vele! Nem Deke hibázott. Jacket kéne megróni, de hát ő nem volt itt. Deke volt a hozzá legközelebb eső hím, így hát ő lett a bűnbak. – Úgy gondolod? – vágta rá Morgan ironikusan, miközben ellépett az asztaltól. Lába alól hirtelen kicsúszott a talaj. Ha Deke nem lett volna elég gyors, hogy utána nyúljon és elkapja, kínosan zuhant volna a hideg betonpadlóra. Deke szitkozódva felkarolta Morgant, és forró mellkasához szorította. – Minden jogod megvan hozzá, hogy dühös légy Jackre. Morgan eltakarta duzzadt mellbimbóit, és felnézett Deke furcsa, erős csontozatú arcára. – Nem fogsz az ő oldalára állni? Deke haragos tekintettel nézett vissza rá. – Dehogy fogok! Mintha ez annyira egyértelmű volna. A pasik már csak elvből is kiállnak egymásért, nem? Deke alig hallható léptekkel átcipelte Morgant a folyosón, elhaladt a zárt fürdőszobaajtó mellett, bevitte őt a hálószobába, és a gyűrött ágyneműk közé fektette. Gyengéden feljebb húzta a testén a takarót, hogy befedje meztelen mellbimbóit. – Tarts ki. Mindjárt visszajövök. Morgan döbbenten nézte, ahogy Deke megfordul, és elhagyja a szobát. Léptei a hadseregben töltött évekről árulkodtak. Katona volt. Harcos. Nagy darab pasas, aki készen áll a küzdelemre, aki készen áll a védelmezésre…, és készen áll a dugásra. Pont mint Jack. De úgy tűnt, Deke-kel könnyebb szót érteni. Morgan nem értette, miért vágyott mégis sokkal jobban a túlzottan is rejtélyes Jackre. Felsóhajtott. Valószínűleg azért vágyott rá jobban, mert nem volt elég kihívás az életében. Belenevetett a csendbe. Igen, pontosan ez az oka. Deke ugyanazokkal a hangtalan léptekkel tért vissza, amivel távozott, de egy üvegcse volt a kezében. Az ágy szélére ült, és hátrasimította Morgan haját.

– Tudom, hogy mérges vagy, mert Jack eljátszotta a bizalmadat. Megígérte, hogy gondoskodik rólad, de ma este nem végezte túl jól a dolgát. Nyilván vannak okai, hogy így tett, de nem az én feladatom ezt elmondani neked, hanem az övé. – Deke megvonta a vállát, és félretette az üveget. – A lelkeden nem tudok segíteni, de a testeden igen. Ülj fel. Morgan engedelmeskedett. Deke szavaitól elkábulva szorongatta a mellein a takarót. Hogy Jacknek oka lett volna így viselkedni? Ugyan milyen okai lehetnek, hogy először a gyönyör bolygójára repíti, majd a kétségbeesés gödrébe taszítja? Jacknek hála, most újra abnormálisnak érezheti magát… Mielőtt Morgan bármit is megfejthetett volna, Deke egyetlen mozdulattal kikapcsolta a kivágott melltartót, és a pántok lecsúsztak Morgan vállain. Morgan felsóhajtott, de Deke nem vett róla tudomást. A vállánál fogva gyengéden hanyatt fektette Morgant, majd lehúzta róla a takarót. Morgan nagyot nyelt, és a melleihez kapta a kezét, de Deke megelőzte: megragadta a csuklóit, és visszanyomta karját a teste mellé. – Eressz el – csattant fel Morgan. Deke Morgan fölé hajolt és mélyen, fájdalmasan felsóhajtott. Morgant meglepte a szorítás gyengédsége. – Nézd, Morgan. Épp az előbb néztem végig a földrengést generáló orgazmusodat, miközben a legjobb haverom dugta a seggedet. Nem ugorhatnánk át ezt a szűzies szemérmeskedést? Csak szeretnék gondoskodni rólad, hogy aztán itt hagyhassalak, és beszélhessek a közös barátunkkal. Hmm. Ha így vesszük, Deke-nek igaza volt. Morgan sóhajtva megadta magát, és a matracra dőlt. Deke a fejét ingatva elnyúlt az üvegért, amit korábban Morgan mögé tett. Letekerte a kupakot és egy gyors mozdulattal megnyomta. Eloszlatta a tenyerén az áttetsző olajat, majd rákente Morgan melleire. Morgan feszülten felsóhajtott, és Deke-re szegezte tekintetét, de Deke nem törődött vele – csak a feladatra fokuszált. A meleg olaj átitatta Morgan melleit, befedte sajgó mellbimbóit. Csak akkor tűnt fel neki, hogy mennyire kiszáradtak, amikor Deke a folyékony balzsammal kenegette őket. Ahogy tenyere közvetlen a fájó pontokhoz ért, egész teste érzékenyen reagált. Morgan szégyenteljesen behunyta a szemeit, noha nem csak szégyent érzett… nem akarta megnevezni, ami legbelül dolgozott. Deke idővel másképpen simogatta Morgant. Csak a bimbók körülötti részre koncentrált, és finoman masszírozta bőrébe az olajat. Lassú, hipnotikus ritmusban. Morgant idegesítette, hogy már megint felizgult, de nem tudta volna letagadni.

– Morgan – Deke hangja mélyebb, ércesebb és kísértetiesebb lett. Morgan megpróbált ellenállni neki, de visszhangja ott lüktetett a fejében… pont abban a ritmusban, ahogy Deke a mellbimbóját simogatta. Feladta a harcot, de figyelmeztetőn Deke-re nézett. Deke arca kipirosodott, szemei kékesen izzottak. Egyértelműen látszott rajta, hogy felizgult, mégis levette a kezét Morgan melleiről, majd felhúzta a szemöldökét, és fanyarul elmosolyodott. – Most már pontosan értem, miért van úgy oda érted Jack. Egyszerre árad belőled a tűz és az engedelmesség. – Deke vett egy mély levegőt. – Fordulj meg. – Hogy Jack rajongana értem? – Morgan égnek emelte a kezét. – Te ugyanazt a férfit láttad,

akit én, ugye? Azt amelyik rám rivallt, és kiviharzott a szobából, mert elmondtam neki, hogy… Hát, bárcsak magamban tartottam volna a vágyaimat. A viselkedése pusztán arról árulkodik, hogy a pokolba kíván engem. – Lassan tíz éve ismerem Jacket, baba. Együtt nyomtuk az alapkiképzést, és együtt dugtuk a nőket is, és ez a legkevésbé sem zavarta Jacket. Addig a pillanatig, amíg meg nem ismert téged. Szóval Jack édes hármasokban vett részt? Deke-kel? Morgan gyomra összeszorult a sokktól, nem is jutott szóhoz. Hirtelen eszébe jutott, amikor Jack Deke szexuális szokásairól mesélt neki. Így már érthető volt minden. Jack azért ismerte ilyen mélyen Deke szexuális életét, mert valamilyen szinten ő is a részese volt. Morgant megbénította a gondolat, féltékenység lett úrrá rajta. De ha Jacknek régebben már volt része ilyesmiben, akkor most miért ellenkezett ennyire? – Jacknek értenie kellett az édes hármasról szóló ábrándodat – nyugtatta Deke. – De hiszen… – Dühösnek tűnt? Na igen. De ez már az ő baja, és nem a tiéd. – Deke felsóhajtott. – Fordulj hasra. Morgan tétova volt, de ez Deke-nek nem tűnt fel. Deke csak felállt, és eltűnt a szobából. Morgan döbbenten bámulta, ahogy távozik. Furcsának találta Deke-et, mert elég gyengéd volt ahhoz képest, hogy az egész éjszakai műsort végignézte. Nyugodtnak, racionálisnak és normálisnak tűnt, pedig folyton hárman voltak az ágyában. Kétségtelenül be volt indulva, mégsem tett mást, csak az ő sebeit ápolta, amiket egy másik férfi ejtett rajta. Egy percig sem erőszakoskodott, pedig látta hogyan reagált az érintéseire – egy férfi azonnal zöld lámpának vette volna Morgan vágytól kipiruló arcát. Deke megpróbálta megnyugtatni és biztosítani afelől, hogy sokat jelent Jacknek. Pedig Morgan egészen biztosra vette, hogy Deke nagyot téved… mégis hálás volt neki, amiért megpróbálta jobb kedvre deríteni. Hasra fordult, a fejét a párnára tette és fáradtan felsóhajtott. A következő levegővételnél

hirtelen megcsapta Jack rejtélyes, férfias illata, ami minden egyes alkalommal úgy szállt a fejébe, mint valami testes vörösbor, és örökké felébresztette benne a vágyat. De a vágyhoz ezúttal gyötrő hiányérzet társult. Amikor elárulta Jacknek a legtitkosabb ábrándját, ő magára hagyta. Valószínűleg soha többé nem akarja őt. A sírás kerülgette Morgant, szörnyen felment benne a pumpa. Léptek zaja hallatszott. Morgan megmerevedett, de gyorsan felismerte Deke menetelésének ritmusát. Jacknél hosszabbakat, nagyobbakat lépett, és egy fokkal csendesebb volt. Morgan megnyugodott, de furcsa módon: egyszerre érzett megkönnyebbülést és csalódottságot is. Deke Morgan fenekére helyezte a tenyerét, és szétfeszítette a farpofákat. Morgan elhúzódott tőle, és a szája már ki is nyílt, hogy megkérdezze Deke-et, mégis mi a francot csinál, ám abban a pillanatban egy forró törölköző melegsége áradt szét a farpofáin. Deke gyengéden leitatta a fenekéről a síkosító maradványait. – Ha még később is fájni fog, egy forró fürdő segíthet. De nem lesz semmi gond – mondta, és újra a hátára fektette Morgant. – Most pedig aludj egyet. Morgan bólintott, és tágra nyílt szemekkel figyelte, amint Deke fölé hajol. Csak nem…? De igen. Egy pillanattal később Deke finoman Morgan ajkaihoz préselte a száját, de alig egy-két lélegzetvétel erejéig. Csókja száraz volt, és már-már szemérmes, csak törődést és vigaszt nyújtott… de így is érezni lehetett rajta a vágyakozást. Deke végigsimította Morgan ajkait, majd elhúzódott tőle. – Most már egészen biztosan tudom, hogy miért van így megvadulva tőled – mondta Deke keserédesen mosolyogva, majd felállt. – Várj! – Morgan megragadta a kezét. – Hogy voltál képes feldolgozni? Hogy tanultad meg elfogadni az… – Az édes hármast? – vágta rá rögtön Deke, és megvonta vállát. – Tizenhét éves voltam, amikor először hallottam, ahogy egy nő dupla behatolás közepette üvölt az eksztázistól. Semmi nem fogható ahhoz, ha tudod, hogyan kell egy nőt totálisan megőrjíteni. – Azért az édes hármast nem éppen a normális, átlagos emberek nyomják a szomszédban. Deke keresztbe tette a karját. – Nekünk is vannak szomszédaink. Lucnek és nekem. Kétlem, hogy tisztában lennének vele, hogy megosztjuk a csajokat. Na meg egyébként is leszarom, ha tudják. – Luc? – Az unokatestvérem. Nála lakom most, hogy kidobtak. Szépen berendezett, jó hangulatú, otthonos lakása van, ami csak arra a nőre vár, aki boldogan készen áll papás-mamást játszani velünk. Morgan le merte volna fogadni, hogy még egy süket nő is meghallotta volna a gúnyt Deke

hangjában. – Szerinted létezik ilyen nő? Morgan sajnálta Deke-et. Bánatos tekintete elárulta, hogy mennyire vágyott erre az életre. – Melyik épeszű nő akarna együtt élni egy temperamentumos szakáccsal és egy néhai kiképző őrmesterrel? Egyedül bármelyikünk képes megrészegíteni egy nőt. Együtt viszont… – Deke megvonta a vállát – …csak egy-két éjszakára sikerül. De annyi elég is. Deke hazudott. Morgannek és saját magának is hazudott. Furcsa vágyaiért ő is a boldogságával volt kénytelen fizetni. – De ez most egyébként sem számít – Deke félbeszakította Morgan gondolatait. – Rólad és Jackről beszélgettünk… Deke-ről lerítt, hogy nem akar többet beszélni magáról. Akárcsak Morgan. – El kell fogadnod a saját vágyaidat ahhoz, hogy boldog lehess, és nem lenne szabad lejjebb adnod őket. Jack előkerül majd, és segít neked. Tudom, hogy képes leszel kezelni… Morgan megpróbálta legyőzni a feszültségét. Miért hajtogatja mindenki, hogy a válasz benne lakozik, és hogy csak egyszerűen el kell fogadnia magát? Nyilván nem ilyen egyszerű a magyarázat, ha Jack káromkodva viharzott ki a szobából, de úgy, mintha a pokol kutyái üldözték volna. A francba is! Morgan arra gondolt, hogy milyen jól érezte magát Jack játszószobájában, és hogy mennyire örült, hogy igent mondott az ajánlatára! Jack érintései, a dicséretei és a tőle kapott gyönyör mind-mind azt sugallták, hogy végre elfogadják úgy, ahogy van, és mintha minden helyes lenne, ami odabent történik. És aztán… aztán Jack is elítélte a vágyai miatt. Ez csakis azt jelenthette, hogy valami nincs rendjén. Morgan soha nem érezte még magát ennyire összezavarodva, de Deke kedvéért bólintott egyet. – Én… köszönöm. Ez az egyszerű hálálkodó szó nem tűnt igazán helyénvalónak, ha azt nézzük, hogy Deke miként gondoskodott róla mindennemű szexuális felindultság nélkül, ám mégis nőként kezelte őt. Megpróbált választ adni a kérdéseire, de helyette kiöntötte neki a lelkét. Deke gyengédségétől és figyelmességétől Morgan biztonságban érezte magát. Deke olyan volt neki, mint valami gyógybalzsam, miután Jack elutasítóan viselkedett vele. Morgan mosolyogva feltérdelt, és megérintette Deke arcát. – Tudom, hogy nem valami sok, de köszönöm. Egészen furcsa volt, ahogy ezt a kölcsönös megértést átjárta egy szusszanásnyi vágyakozás. Morgan legalább annyira nem értette, hogy mi történik, mint ahogy Deke-et magát sem. – Szívesen. – Deke végigsimította Morgan tűzvörös haját. – Most pedig próbálj pihenni. Szerintem menni fog, pláne ha meghallod, amit mondani fogok. A történtek után nehéz

elhinni, de azért jöttem, hogy elmondhassam nektek, a zaklatód valószínűleg lelépett Louisianából. Mondd ezt majd el Jacknek, mert én túlságosan elfoglalt leszek. Minden erőmmel azon vagyok, hogy szétrúgjam a seggét annak a fasznak, aki három napja lerombolta a vőlegényed házát, tegnap pedig a Los Angeles-i kéglidet próbálta felgyújtani. – Te jó ég… – Szegény Brandon, gondolta Morgan. Olyan büszke volt arra a házra. Na meg hát, ő tényleg nem kereste a bajt, csak segíteni próbált. És a Los Angeles-i ház… – Bassza meg! – Tudom – nyugtatta meg Deke. – Tudom, hogy szar érzés, de a jó hír az, hogy ha az a szemétláda tudná, hogy hol tartózkodsz, akkor biztosan errefelé keresne, és nem utazott volna át az országon, hogy megpróbáljon kirobbantani a házadból. Deke-nek igaza volt. Egyre logikusabbnak tűnt, hogy Reggie a zaklató. Napok óta nem jelentkezett, pedig egyike volt azon keveseknek, akik tudták, hogy egészen Louisianáig menekült. Reggie még a legjobb napjain is ingerlékeny volt. Vajon haragudott rá valamiért? Vagy rögeszmés volt? Talán mindkettő? Morgan felsóhajtott. Idáig biztonságban volt Jack társaságában, de ma minden megváltozott. Jack elutasító magatartása – ő is csak egy újabb férfi, aki eldobta magától a fantáziái miatt – és Deke friss hírei elegendőek voltak Morgannek ahhoz, hogy akcióba lépjen. Ha Reggie megtette, akkor talán… talán most eljött az idő, hogy ő is lépjen.

Jack sejtette, hogy Deke felbukkan a verandán. Beesteledett a mocsár felett, Jack bőrén végigszaladt a hideg, februári szél. Egy hosszú zuhany után bebújt a köntösébe, amit Morgan még korábban a fürdőszobaajtón hagyott. Az az átkozott köntös még mindig Morgan illatát hordozta, Jacknek pedig vaskos merevedése lett tőle. Megpróbálta kitörölni agyából azt az érzést, ahogyan Morgan szűk segge a farka körül feszült, és azt a szörnyű fájdalmat Morgan arcán, amit akkor látott meg, amikor kiviharzott a szobából. Jack a söre után nyúlt, majd a barátja felé fordult. Készen állt a verbális seggbe rúgásra, amit, ugye, ki is érdemelt. – Ne mondj semmit – vetette oda Deke-nek, és nagyot kortyolt sörébe. – De. Szeretnék. – Deke kényelembe helyezte magát a Jack melletti székben, és mereven bámult maga elé. – Igazi faszként viselkedtél. – Stimmt. Morgan egyszerűen csak… kivágta nálam a biztosítékot. Fogalmam sem volt, hogy az édes hármas a leginkább titkolt álma, hiszen még az engedelmesség gondolatához is nehezen szokott hozzá. De hogy arról ábrándozzon, hogy két férfit szolgáljon ki egyszerre… – Jack megvonta a vállát – …teljesen ledöbbentett. Hamarabb cselekedtem, mint

gondolkodtam. – Eljátszottad Morgan bizalmát. Olyan dolgokat ígértél meg neki, amiket kurvára képtelen voltál betartani. – Megint igazad van – Jack megdörzsölte fáradt arcát. – A picsába! Már az is elég szar, hogy hátat fordítottam neki, és nem sok kellett, hogy meg is büntessem azért, amit mondott. Most valószínűleg úgy érzi magát, mint ahogy anno én éreztem magam. – Nem akarsz osztozni rajta, ugye? – Nem – vallotta be Jack, és újra meghúzta a sörösüveget. Eltűnődve gondolkozott azon, hogy vajon mennyi időbe telne annyira lerészegednie, hogy elfelejthesse, mekkora seggfejként viselkedett. – Kayla miatt? Deke pont beletrafált a közepébe. Iszonyatos indulatokkal töltötte el, amiért az exfelesége az egyik legjobb barátjával csalta meg, és megszegte a házastársi esküjüket. Az évek során pedig még több gyűlölet és harag társult ehhez az érzéshez – bár a seb már gyógyult, de most újra felszakadt, amikor arra gondolt, hogy egy másik férfi is hozzáér Morganhez. Noha Kayla nem érdekelte igazán, mégis gyilkos indulatok árasztották el, amikor megtudta, hogy félrekefélt. De Morgan sokkal többet jelentett Kaylánál. – Ha Morganről van szó, egy önző állattá változom. Kizárólag magamnak akarom a pimaszságát, a szolgálatát… és persze azt az édes mosolyát is. Azt akarom, hogy én legyek az egyedüli férfi, aki beletúrhat fenséges, vörös tincseibe, és aki mélyre tolhatja a farkát a szájában. Azt akarom, hogy én legyek az egyetlen hím, aki belekóstol a puncijába, és aki a szűk segge szorítását érezheti a farkán. – Jack hosszasan felsóhajtott. – Csakhogy ő nem ezt akarja. – Szereted ezt a lányt? Jack szorosan behunyta szemét, és úgy megszorította a kezében levő hideg üveget, hogy attól félt, széttörik. Hogyan is tudna válaszolni erre a kérdésre, ha még sosem tapasztalta meg, milyen a szerelem? Euforikus állapotba került, ha Morgant boldognak látta, és rosszkedve lett, ha szomorúnak. Készen állt bárkit kinyírni, aki megfenyegette őt, és kész volt seggbe rúgni saját magát, amiért elátkozta a vágyait, és összetörte Morgan bimbózó szexualitását. Ha ez azt jelentette, hogy szerelmes, akkor… – Igen. Majdnem biztos, hogy erről van szó. Az elejétől kezdve annyira, de annyira más vele minden. – Jack keserűen fölnevetett. – A pokolba is, de már azelőtt álmodtam róla, mielőtt megismertem. Álmodtam a testéről, az illatáról. Elképzeltem, hogy milyen lehet vele. Rögtön tudtam, hogy elkapta a tökeimet. De amit valójában elkapott, az a golyóimtól északra található.

– Muszáj helyrehoznod a dolgokat. – Nem is tudom… – Jack nagyot sóhajtott, mielőtt újra megszólalt. – Akarom őt, és tudom, hogy az én felelősségem, hogy minden vágyát kielégítsem. De őszintén szólva: nem tudom, hogy képes lennék-e végignézni, ahogy, mondjuk, te anélkül megdughatnád, hogy letépjem a golyóidat. – Ha szereted őt, és boldognak akarod látni, akkor teljesítened kell a vágyait, különben sosem teljesedhet ki. Az egész egy hazugság lesz. Jack arra gondolt, hogy Deke milyen higgadt és racionális. És hogy mennyire igaza van. A francba vele! – Nemcsak erről van szó – folytatta Deke –, hanem arról is, hogy ha nem hagyod kiteljesedni, akkor soha nem kapod meg tőle azt, amit eddig elrejtett előled. – Elrejtett? – Jack szünetet tartott. Hirtelen rossz előérzete támadt, és görcsbe rándult a gyomra. Ezek szerint Morgan még mindig nem volt teljesen az övé? Pedig remélte, hogy már elnyerte a szívét, ám úgy tűnik, hiába. Hogyan is kaphatná meg Morgant, ha nem hagyja őt kiteljesedni? Hirtelen Deke szavai jutottak eszébe. Morgan egyrészről készen állt, de a másik feléhez ő maga is kellett. – Ne csináld már, Jack. Tudod jól, hogy miről beszélek, nem? Láttad, ugye? Érezted? – Te valami perverz örömöt lelsz abban, hogy folyton igazad van, és hogy az igazságot a pofámba is vágod? – Jack nagyot kortyolt a söréből. – Hol van Morgan? – Ágyba dugtam, betakartam. Biztonságban és épségben van, és remélem, már el is aludt. Kimerültnek tűnt. – Nem akartad megkúrni? Deke elmosolyodott. – De, talán. Nehéz őt nem megkívánni. Jack ezt túlságosan jól tudta. Nem tetszett neki, hogy Deke Morganhez ért, de csakis magát okolhatta ezért, hiszen cserbenhagyta őt. Nem esett neki Deke-nek… ezúttal. – Morgan maga a gyengéd kényeztetés. Amellett, hogy közben egy masszív tökön rúgás – morogta Jack. – Más férfi is szereti. Ugye van egy vőlegénye Houstonban? Brandon. A kurva anyját! Mintha annyira hiányzott volna még ez a kis buzi is. – Igen. – Mit fogsz vele kezdeni? Így nem tarthatod meg magadnak, hogy ő is a képben van. – Kösz, hogy emlékeztetsz rá – morogta gúnyosan. A legédesebb bosszú lenne lecsapni Morgant Brandon kezéről. Sokkal édesebb, mint videofelvételt küldeni neki a dugásukról. De nem a bosszú alapozta meg Jack elszántságát.

Már rég nem a bosszúról szólt ez az egész. Azt akarta, hogy Morgan csak és kizárólag az övé legyen. Minden reggel, minden éjjel, minden egyes nap. Csak az övé. Deke vigyorogva felállt. – Mire vannak a barátok? Hát persze, gondolta Jack. Végignézte, ahogy Deke lebotorkál a lépcsőn, beszáll a hajójába, és elhagyja a stéget. Jack hosszú percekig üldögélt a verandán. Még berúgni sem tudott. Terveket szövögetett, próbálta helyretenni a fejében hömpölygő érzések halmazát: félelem, düh, birtoklási vágy, féltékenység, elszántság, aggodalom, vágy… szerelem. Amikor a lábai már kezdtek jéggé dermedni, és korgott a gyomra, és amikor úgy gondolta, hogy Morgan már eleget pihent ahhoz, hogy beszélgetni tudjanak, akkor fogta magát, beosont a házba, kidobta üres sörösüvegét, és megcélozta a hálószobát. Csakhogy Morgan nem volt ott. Illata viszont átjárta a helyiséget, amiből Jack arra következtetett, hogy nemrég mehetett el. A rubinmedál elhagyatottan hevert a párnán. Jack szavak nélkül is megértette: köztük mindennek vége. Már azelőtt elveszítette Morgant, hogy megkapta volna. És ha nem kezdi el kibaszottul gyorsan keresni, akkor örökre elveszítheti egy féltékeny, őrült dühkitörés miatt.

14 – Most már előjöhetsz – mondta Deke. Hangjában nevetés csilingelt. Morgan megdermedt az apró csónak padlóján heverő ponyva alatt. Deke nyilván hozzá beszélt. A picsába! Vajon honnan tudta, hogy ott van? Az ütemes evezés alábbhagyott, a csónak megállt, a mocsár sűrű vize a hajó fémoldalát nyaldosta. Máris megérkeztek volna a Lafayette melletti kikötőbe? – Morgan! Tudom, hogy ott vagy – mondta Deke, és leemelte róla a ponyvát. Kevés ruha volt Morganen, és hirtelen végigsöpört rajta az este hideg fuvallata. Felnézett Deke-re. Az ezüstös hold hátulról világított rá, árnyékot vetve szögletes arccsontjára és hangsúlyos, négyszögletes állára. Homályos arcán gúnyos mosoly villant. – Honnan tudtad? – Át kellett lépnem rajtad, hogy be tudjak szállni a hajóba. – Deke nevetett. – A ponyva eltakart, de a hajó dőlésszöge elárulta, hogy van valaki a fedélzeten, és hogy ez a valaki nem túl nagy darab. Te maradtál az egyetlen gyanúsított. A fenébe! Morgan próbált elmenekülni Jack elől, maga mögött akarta hagyni túlzottan összezavarodott életét, de csendben, feltűnés nélkül akart meglépni. Deke nevetve lehajolt, hogy felsegítse Morgant. – Imádnivalóan frusztrált vagy, baba. Nyugodj meg. A magunkfajta elitalakulatos katonák mindig figyelnek az apró részletekre. Sosem lehet tudni, mikor mentik meg az életed. – Deke megvonta a vállát. – Jack is meghallotta volna, hogy kiosonsz a hálószoba ablakán, ha nem a verandán üldögél, és a gondolatait éppen nem a piába fojtja. A szél újra végigsöpört Morgan testén. Vacogott. Jack túlméretezett szabadidőnadrágja, hasánál megkötött pamutinge és a vékony zokni nem tűnt jó választásnak a négyfokos párás hidegben. – Nem megyek vissza – mondta. – Nem is kell. Morgan maga köré fonta karjait, hogy leküzdje a hideget. Nem akart gyanakodni Deke-re, tudni akarta, hogy nem vezeti félre. – Jó. Már csak a táskámat kell megszereznem, megkeresni a kocsimat, és olyan messze menni innen, amilyen messzire csak lehet. – Úgy érted, hogy messze Jacktől? – Be fogsz neki köpni, ugye? Deke megvonta a vállát.

– Csak ha túl részeg ahhoz, hogy magától is rájöjjön. De akárhogy is lesz: amint feleszmél, azonnal utánad ered. – Mindegy, hogy részeg vagy józan. Biztos nem fog utánam jönni. – Egy órát adok neki. Legfeljebb kettőt. – Deke az órájára pillantott. De inkább negyvenöt percre tippelnék. Ez egyenesen kizárt volt. Deke megvakult volna? Vagy egyszerűen csak ennyire hülye? – Jack rögtön lelépett. Amint megbotránkoztattam a vágyaimmal. – Hogy te megbotránkoztattad őt? – Deke nevetett. – Ez viccesen hangzik, de teljességgel ki van zárva. Meglepted őt. Azért ment el, hogy gondolkozzon egy kicsit. Ha egy pillanatig is azt hittem volna, hogy nem jön utánad, akkor otthagytalak volna vele a mocsárnál. Deke ezek szerint komolyan azt hitte, hogy Jack meg fogja keresni, és hogy még ma este. Netán hallucinált? Vagy csak magát győzködte, mert attól tartott, hogy ezentúl neki kell majd vigyáznia rá? Mindegy is. Morgan úgy érezte, el kell innen menekülnie, messze a mocsártól, Lafayette-től és Jacktől, mielőtt még valami olyasmit tesz, amit később megbánna. – De miért? Le akarok lépni. Miért hagynál magamra egy férfival, akinek nem kellek? A csípős februári szél csontig hatolt, és Morgan még mélyebbre temette magát a karjai közé. – Hogy nem kellenél neki? – kérdezte hitetlenkedve Deke, miközben kibújt a pulóveréből. – Szart se tudsz a férfiakról, te némber. Amikor ideér, akkor kérdezd majd meg, hogy miért jött utánad. Nem kell sokáig várni rá. Morgan megpróbálta követni Deke szavait, és közben próbálta nem elharapni a nyelvét. Deke felsőtestének minden egyes kidolgozott centimétere meztelen volt. Morgan nyelt egyet, ahogy szembesült kigyúrt, izmos vonalaival. A pasas hatalmas volt. Azok a vállak… legalább egy méter szélesek, hallod? Még jó, hogy ismerte őt, gondolta Morgan, és tudta, hogy Deke sosem bántaná. Ellenkező esetben halálra rémülne, ha egy sötét sikátorban találkoznának. – Karokat fel – szólt rá Morganre Deke. – Meg fogsz fázni. Deke a fejét ingatta. Van egy másik pulóverem a Hummerban. Szóval, fel a karokkal. Morgan ezúttal engedelmeskedett. Nem tudott ellenállni a csábító melegségnek. Deke pulóvere puha, meleg felhőként burkolta be a testét. Ujjai minimum húsz centivel hosszabbak voltak, mint kellett volna, az alja pedig térdig ért. Deke nevetett. – Milyen kicsi vagy, baba! Olyan vagy a pulcsimban, mint valami hatéves kislány. Morgan a hajóból az omladozó stégre botorkált. Deke kikötötte a hajót, és utánament. – Miután eleget röhögtünk rajtam, el tudsz dobni a Sexy Sirenshez, hogy elhozzam a

táskám, és elhúzhassam innen a csíkot? Deke felhúzta barna szemöldökét. – Ugye tudod, hogy Jack először ott fog keresni? – Hát akkor siessünk, hogy eltűnhessek, mielőtt kitalálja, hogy utánam jön. Ha egyáltalán kitalálja. – Az én kis harci szekerem – Deke egy egy csillogó fekete H3-as Hummerra mutatott, ami három méterre állt tőlük a kavicsos parkolóban. Óriási kerekei majdnem magasabbak voltak Morgannél. Morgan felhorkant. Mintha egy ilyen hatalmas pasasnak ekkora járműre volna szüksége, hogy észrevegyék. Enyhe túlzás… Deke egy gombnyomással kinyitotta az autót, majd kitárta az anyósülés melletti ajtót, és megemelte Morgant. Az autó inkább egy tankra hasonlított – bőrülésekkel és műholdas rádióval. Morgan beült, és becsukta az ajtót. Örült, hogy az autó végre megvédi őt a szörnyű hidegtől. Pár perccel később Deke mosolyogva beült a kormány mögé. Egy West Point pulóvert viselt.

Útban a Sexy Sirens felé Morgan megkérte őt, hogy rakja ki a hátsó bejáratnál. Egyáltalán nem kívánt melltartó és cipő nélkül végigmászni a tömegen Jack hatalmas szabadidőnadrágjában és Deke még nagyobb pulóverében. Úgy nézett ki, mint aki egy koleszbuliból menekült. – Majd biztos a főbejárathoz vittelek volna – jegyezte meg ironikusan Deke. – Azt hiszem, a zaklatód Kaliforniában van. Nem tudom biztosan, csak azt hiszem. Rejtőzködünk, amíg nem tudjuk pontosan, hogy merre jár a szemétláda. Morgan egyetértett Deke-kel. Jobb félni, mint megijedni. El akarta hinni, hogy Reggie még mindig Kaliforniában bosszankodik, amiért sikerült leráznia, de ki tudja… Deke a klub mögötti keskeny kis utcában parkolta le a Hummert, és kisegítette Morgant az autóból. Megállt a hátsó bejárat előtt, majd öklével verni kezdte a repedező ajtót. Az északi szél végigsüvített a keskeny sikátoron. Morgannek vacogtak a fogai. A Los Angeles-i meleghez szokott vére ezt már tényleg nem bírta elviselni. Deke átkarolta Morgant, káromkodva védte a széltől. Alyssa ajtót nyitott. Egy darabig döbbent, majd borús tekintettel bámult Deke-re. – Csak nem maga Superman az? A szexi klubvezető fekete bőrfűzőt viselt, ami csak egy hajszálnyira volt attól, hogy törvénytelennek titulálják, ehhez pedig passzentos szoknyát vett fel, ami alig egy leheletnyire volt az illetlentől. Hosszú lábait tovább hangsúlyozta fekete, combközépig érő harisnyája és fekete tűsarkúja. Hátrébb lépett, hogy beengedje a párost. A hátsó kis szoba lüktetett a dübörgő zenétől, noha a színpadra vezető ajtó zárva volt. Nehéz volt figyelmen kívül hagyni a

dal egyértelmű üzenetét. Nyolcvanas és kilencvenes évekbeli sláger szólt: rossz lányok énekeltek benne a szerelemről. Morgan és Deke beléptek, Deke bezárta az ajtót maguk után. – A legkedvesebb rúdtáncosom! Ezer éve nem…! Hogy vagy? Alyssa hátravetette platinaszőke haját, és megvetően Deke-re nézett. – Elég okosan ahhoz, hogy távol tartsam magam tőled és a csapatjátékos unokaöcsédtől. Egy hétig nem bírt lábra állni az a csaj, akit legutóbb megdolgoztatok. Szinte kivégeztétek. – Megnyugodhatsz. Egy hölgyre van szükségünk. Az exsztriptízes megdermedt. – Baszd meg! Deke lazán megvonta a vállat. – Megbasználak, de Lucnek sajnos nem vagy az esete. De azért kösz. – Nem ajánlkoztam fel – vetette oda Alyssa. – Ha legközelebb idejönnél, inkább az unokaöcsédet küldd magad helyett. Ő legalább sármos. Alyssa úgy értette, hogy Deke nem volt az – gondolta Morgan. Mi bajuk van ezeknek egymással? Morgan döbbenten hallgatta a szópárbajt. Kifejezetten gyűlölték egymást. – Nem akarok közbevágni… – bökte ki Morgan –, …de visszaadnád a táskám, Alyssa? Alyssa Morganre pillantott. – Morgan? Te vagy az? Ó, basszus. Bocs. Nem ismertelek meg vörös hajjal, és… mi a franc ez rajtad? – Jack nadrágja és a Superman pulcsija. Alyssa arcáról szinte leríttak a fejében kavargó buja kérdések. Morgan elpirult a szégyentől és a dühtől. – Ez nem az, amire gondolsz, de ne kérdezz semmit. Csak a táskámat akarom visszakapni és eltűnni innen. – Jack már megtalálta a zaklatót? Végzett vele? – Nem, de a pasas valószínűleg Kaliforniában van. Tegnap megpróbálta felgyújtani a házamat. Alyssa megragadta Morgan kezét. – Ebben nem vagyok annyira biztos, szívem. Gyere velem. És te is gyere, szteroidfiú. Morgan döbbenten követte Alyssát egy keskeny folyosón, ami az irodához vezetett. Deke utánuk ment, és morgott valamit, hogy soha nem is használt szteroidokat, de Morgan tudomást sem vett erről. Alyssa vajon tudott valamit a zaklatóról, amit ő még nem? A nő becsukta maga mögött a fülkeszerű iroda ajtaját. Á, szóval hangszigetelt. Szuper. Alyssa meglepően hosszú és magabiztos léptekkel sürgött-forgott az íróasztala körül, noha tűsarkúja ijesztően magas volt. Egy borítékot húzott elő. Egy barna, bélyeg nélküli borítékot.

Morgan szívverése lelassult. – Ezek ma reggel érkeztek. Mint kiderült, egy férfi pénzt adott egy hajléktalan nőnek, hogy személyesen nekem kézbesítse. Felhívtam volna Jacket, hogy szóljak neki, de mivel egész nap New Orleansban voltam, én is csak most találtam meg. Morgan remegő kézzel kinyitotta a borítékot, és kihúzta belőle a fényképeket. Mindössze két kép volt benne, mindkettő a Sexy Sirens színpada mellett készült: aznap, amikor Jack idehozta őt, hogy külsejét megváltoztatva elbújtassa. Csupán három napja volt? Annyi minden történt azóta, hogy örökkévalóságnak tűnt ez a három nap. Az első fotó Jacket ábrázolta, de nem látszott rajta teljesen. Ujjai Morgan csípőjén, tenyere feneke domborulatán pihent. Szája a füle körül lebzselt. Morgant kirázta a hideg. Eszébe jutott, ahogy Jack hipnotikus hangja és a borostája az érzékeit borzolja. Hirtelen elöntötte a fájdalom és a vágy vegyes érzése. Nagyot nyelt, és a következő képért nyúlt. A fotó kicsapta nála a biztosítékot. Jack a nyakát szorítja, miközben letámadja az ajkaival. Csukott szemekkel falja fel. Az állókép agressziót sugallt, a torkot markoló ujjakról és a megfeszült vállizmokról lerítt a mohóság. Morgan képtelen volt levenni a szemét a fényképről. Karjai Jack nyaka köré fonódtak, mellei hozzápréselődtek, ajkai mohón szétnyílva várták, hogy a csókot minden ízében beszippanthassa. Arcáról lerítt a vágyakozás. Deke füttyentett egyet. – Ez aztán a csók! – Bizony, még sosem láttam Jacket ilyen áthatóan nyomulni bilincsek nélkül – tette hozzá a Alyssa. Morgan fájdalmas pillantást vetett rá. Hát persze, hogy lefeküdt Jackkel. Valószínűleg többször is. Melyik rámenős nő ne kapna az alkalmon? Ránézett erre az egzotikus, talpig bőrbe bújt lényre: platinaszőke hajzuhataga könnyed szexualitást sugallt. A bő ruhákban, szeplősen és leverten Morgan hirtelen rút kiskacsának hitte magát mellette. Azonnal el kell menekülnie innen. Úgy érezte, hogy teljesen összetörné, ha tovább marad, és véletlenül meglátná Jacket ezzel a nővel… vagy bármelyikkel. Megbízott Jackben, kinyílt előtte, és azt az énjét tárta fel neki, amit még soha senkinek. Fontos volt neki. Sokkal több, mint fontos. Bele sem akart gondolni, milyen sokkal több. Micsoda ostoba liba vagyok! – Ha neked csak az kell, hogy megbilincseljenek, akkor én is be tudok szerezni párat – provokálta Deke Alyssát. A szőkeség felnevetett. – Szeretnéd. Morgannek az idegeire ment ez a párbeszéd. Elképzelése sem volt, hogy miért próbálta

Deke ennyire kihozni a sodrából Alyssát. – Hívtad már Jacket? – kérdezte Morgan. Alyssa megdöbbent szigorú hanglejtésén. – Nem. Most akartam. Morgan megrázta a fejét. – Várd meg, amíg elmegyek. Messze akarok lenni, mire előkerül. – Nem mehetsz el, ha ez az őrült odakint rohangál, baba. Az is lehet, hogy itt van a közelben. Morgan ebbe inkább meg sem próbált belegondolni. – Mennem kell. Kimerültem. Csendre és pihenésre van szükségem. Holnap… – Lehet, hogy holnap már túl késő lesz. Meg kell várnod Jacket, és meg kell mutatnod neki a borítékot. Hagynod kell, hogy vigyázzon rád. – Csak egy éjszakáról van szó. Megleszek. Holnap kora reggel telefonálok párat, és felbérelek egy testőrt. – Morgan Alyssához fordult. – Ideadnád a táskám? Szükségem van a jogsimra, a kocsikulcsomra és a pénzemre… – És az üzenet? – kérdezte a szőkeség. – Milyen üzenet? Morgan kitépte a borítékot Alyssa kezéből, és egy papírfecnit túrt elő a mélyéről. „Üzenet.” Morgan idegesen, remegő ujjakkal hajtotta szét a papírdarabot. Az enyém vagy. Csak az enyém. Azelőtt nyírlak ki, hogy egy másik férfi még egyszer hozzád ér. Morgant kirázta a hideg a határozott és tömör mondatoktól. Reggie tényleg meg akarja ölni őt. Morgan a szájához kapott, a térdei elgyengültek, de Deke szorosan megragadta, mielőtt összerogyott volna. Hirtelen Alyssa aggodalmas és zavarodott tekintetére lett figyelmes. – Hadd hívjam fel Jacket. Ez biztosan érdekli majd. – Nem érdekli. – Morgan a távolba meredve küszködött a könnyeivel. Alyssa odasétált hozzájuk, és feljebb emelte Morgan állát. Hosszú körmeit igényes francia manikűr fedte, ujjai szorítása meglepően erős volt. – Na jó, ezek után most már tényleg felhívom, és kinyúvasztom. Hogy a francba tudta három nap alatt összetörni a szíved? – Azt hiszem, ez a dolog egyáltalán nem egyoldalú – jegyezte meg Deke. Morgan egészen biztosra vette, hogy Deke megbolondult. Egyébként is elege volt már mindkettőjükből. Kitépte magát Deke és Alyssa szorításából, és az ajtóhoz indult. Fáradt volt és elnyűtt. Le akart zuhanyozni, ki akarta aludni magát. Egyik sem tűnt kivitelezhetőnek, amíg ki nem jut innen. Ha Reggie azt is elintézte, hogy a boríték Alyssához kerüljön, az azt jelenti,

hogy egy eltökélt, elmeháborodott alakkal van dolga, aki feltehetőleg a környéken jár, mivel pontosan tudta, hogy Alyssa mikor és kivel hagyta el a klubot. Egy újabb érv, hogy Jack helyett inkább testőrt béreljen. Minden jel arra utalt, hogy el kellett tűnnie. Méghozzá azonnal. – Add vissza azt a kurva táskát! – üvöltötte Morgan. – Elmegyek. A megadás jeleként Alyssa az égbe emelte mindkét kezét, és visszasétált az asztalához. Feljebb húzta fekete szupermini szoknyáját, és kivillantotta harisnyatartóját. A masni egy kisméretű kulcsot rejtett. Alyssa meghúzta a piros szaténszalagot, mire a kulcs a tenyerébe hullott. Deke feszülten figyelt. Alyssa gúnyos pillantást vetett rá, megfogta a kulcsot, megigazította a szoknyáját és kinyitotta íróasztala szekrényét. Kihúzta a második fiókot, és átnyújtotta Morgannek a táskát. – Hadd hívjam fel Jacket, mielőtt elmész. – Ne aggódj, boldogulni fogok. Deke elkísér az autóig, hogy vigyázzon rám, amíg kiveszem a cuccaimat. Utána pedig majd kitalálom, hogy mi lesz. Morgan egyikőjük válaszát sem várta meg. Hátat fordított, és megcélozta a szűk utcára nyíló kijáratot. Sötét volt odakint. Megbújhatott az utca homályában. Pár pillanattal később Deke lépteit hallotta maga mögött. – Veled maradok ma éjjel. Amíg új testőrt nem találsz. Na persze… hogy aztán azonnal felhívja Jacket, aki majd idejön, és első körben tutira elfenekeli őt, amiért lelépett. – Csak tegyél ki a kocsimnál. Kiveszem a cuccaimat, és a biztonság kedvéért hívok egy taxit. A te felelősséged pont addig ér. – Ha csak ennyit teszek meg érted, Jack egész biztosan végez velem – morogta Deke. – De ha nem így teszel, akkor én öllek meg előbb. A golyóidnál fogva kötlek fel. Noha Morgan fájdalmasan tisztában volt vele, hogy ezt képtelen kivitelezni, mégis megkönnyebbült, amikor Deke a fejét ingatva egy nagyot sóhajtott. Deke Brandon kocsijához vitte Morgant, és leparkolt mögé. A kormányra hajolt. – Morgan, figyelj. Nem tagadom, hogy Jack szemét módon viselkedett, de hidd el, hogy ő is tisztában van ezzel. Az a faszkalap zaklató viszont veszélyes alak, és nagyon valószínű, hogy visszarepült ide. Engedd meg, hogy felhívjam Jacket. Vele biztonságban leszel, amíg… – A francba is, de melyik részét nem érted annak, hogy „nem”? – Mi van, ha ez a beteg állat rád talál? Egyszer már megpróbált megölni, és újra meg fogja próbálni. Olvastad az üzenetét. – Felnőtt nő vagyok, és még eszem is van. Meg tudom oldani, hogy egy éjszakára elrejtőzzem. Holnap majd továbblépek. Szerintem nem Jack az egyetlen ember, aki képes

megvédeni. – De ő az a férfi, akinek a legfontosabb vagy. Bármit megtenne, hogy biztonságban tudjon. Még az életét is feláldozná érted. – Ezt a kockázatot minden testőr vállalja. Deke bólintott. – Pusztán annyi a különbség, hogy amikor dolgozunk, akkor azért kockáztatjuk az életünket, mert megfizetnek minket. Egészen biztos vagyok benne, hogy Jack magától is feláldozná érted az életét. – Nem, ez… – Morgan a fejét csóválta. Összezavarta az öröm és a félelem. – Szeretnie kellene engem ahhoz, hogy… – Szeret téged. Morgan nagyot nyelt. Ez lehetetlen. És persze illogikus, hiszen csak három napja ismerte Jacket, aki eleve nem az a típus, hogy csak úgy odaadja másoknak a szívét… már ha az életben egyáltalán előfordult ilyen. Mégis lehetséges? – kérdezte egy belső hang. Az interjú megbeszéléséből testőri megbízás lett, abból meg… annál sokkal több. Morgannek képek ugrottak a fejébe: ahogy Jack a testével védelmezi a golyók elöl, ahogy a bejárati ajtóhoz nyomja, ahogy a nagyapját ugratja, ahogy alárendelt szerepre bátorítja, és ahogy elátkozza titkos fantáziáját. És ahogy végül magára hagyja. Jack nem szereti őt. Deke biztosan azt hiszi, hogy ha ennek az ellenkezőjét állítja, azzal ráveheti, hogy várjon rá. Hát rosszul gondolja. Morgan letépte magáról Deke pulcsiját, visszaadta neki, és megragadta a táskáját. – Rendben leszek. – Nem hinném, hogy biztonságos volna beülnöd ebbe az autóba. Ki tudja, hogy mit csinált vele ez a pszichopata. Inkább elviszlek valahová, amíg átnézetjük a kocsit. Hogy aztán amint bezárja maga mögött a kocsiajtót, rögtön elárulja Jacknek, hogy hová ment? – Köszönöm az ajánlatot, de inkább taxit hívok. Deke egy sóhajjal nyugtázta a vereségét, majd leállította a motort. – Legalább engedd meg, hogy segítsek kiszállni, és hogy megbizonyosodjam róla, hogy az a tetű nem babrált meg semmit az autón. Bármennyire is szeretett volna, Morgan ezzel képtelen volt vitába szállni. Bólintott egyet. Deke kipattant a kocsiból, és körbeszaladt, hogy kinyithassa neki az ajtót. A derekánál fogva kiemelte Morgant, keze a csípőjén maradt. – Biztos vagy a döntésedben? – kérdezte tőle. Igen, Morgan az volt. A zaklatójával ugyan még mindig meg kellett küzdenie, de majd

felbérel valami nagy, gonosz és csúnya embert, aki megvédi. Aztán hazatér, és elkezdi forgatni a Turn Me On új részeit. A szemeit ismét könnyek feszítették belülről. – Nem maradhatok. Előhalászta jól megtömött táskájából a kulcsokat, majd hangosan káromkodott egyet, amikor Deke véletlenül nekiment, és a táska tartalmának fele a sötét aszfaltra szóródott. Istenem, miért nem sikerülhet legalább valami jól? – Bocsánat. Megbotlottam. – Deke lehajolt, összeszedegette a földről a sminkecsetet, a pénztárcát és a kézkrémet, majd visszatett mindent a táskába. – Vigyázz magadra. Deke kívülről-belülről átvizsgálta Brandon kocsiját, és jelezte Morgannek, hogy minden rendben. Morgan kinyitotta a csomagtartót. Deke halkan szentségelve taxit hívott, míg Morgan kivette az értékeit az autóból. – Köszönöm. – suttogta. – Remélem, látlak még. Deke őszinte volt. Szavai nem voltak sem megnyugtatóak, sem bátorítóak. Morganen ismét úrrá lett az elkeseredés. Bólintott, és könnyes szemekkel nézte, ahogy Deke elhajt. Rájött, hogy soha többé nem látja Deke-et. Sőt, Jacket sem. Csak pár napja ismerte őt, de amikor otthagyta, akkor úgy érezte, mintha önmagából is otthagyott volna egy kis darabot… Mintha a szívét tépték volna ki a testéből. Csodálatos. Jellemző. Amint otthagyta Jacket, rádöbbent, hogy szerelmes belé. Pár perc telt el, mire a taxi megérkezett, és elvitte magával. Morgan alig állt a lábán, de sikerült bejelentkeznie egy takaros kis városszéli panzióba. A táskájában egy ruha és a laptopja volt. A hátsó kertben álló felújított kocsiszínt kapta meg, ami nem látszott az útról, de legalább volt benne jacuzzi és egy hátsó ajtó, amin át gyorsan lehetett távozni. Magányos épület volt, az udvar körül magas kerítés állt. A tulajdonos megesküdött rá, hogy itt egy légynek sem esett bántódása az elmúlt húsz évben, és elmondta, hogy azóta övé a hely. Tökéletesen megfelelt Morgannek. Már egy hete szeretett volna ágyba kerülni, hogy aludjon egyet, és ma éjjel talán megteheti. Előtte viszont el kellett intéznie egy-két dolgot. Morgan belevetette magát a hatalmas puha ágyba, elővette a laptopját, és gyorsan írt egy emailt Brandonnak. Elmesélte, hogy mi történt a házával, és megígérte, hogy amint lehet, visszatér Houstonba, és gondoskodik a renoválásról. Megírta, hogy életben van, biztonságban, és hogy Jack vigyázott rá. A hotel címét is megadta neki, arra az esetre, ha tudna telefonálni… de egyéb részletekről nem számolt be. Hogy is magyarázhatná el Brandonnak, hogy pár nap alatt halálosan beleszeretett egy idegenbe? Zárásként még megígértette vele, hogy vigyáz magára Irakban, majd elküldte a levelet, és elővette a telefonját. Az interneten olvasta, hogy ha az ember határozottan nemet mond, akkor a

zaklató hajlandó visszavonulni. Talán Reggie esetében is működhet ez a taktika. De amint rápillantott a telefonjára, tudta, hogy ma este már nem hívja fel Reggie-t. Merthogy a telefon teljesen lemerült. A francba! Morgan belenyugodott, hogy másnap reggelig már semmi sem történik, és vett egy forró zuhanyt. Húsz perccel és két flakon samponnal később kilépett az elbűvölően elegáns kis fürdőszobából. Csakhogy akkor már nem volt egyedül.

15 – Jack? Morgannek összeszorult a gyomra, és térdre rogyott. Jack a fürdőszobaajtó előtt állt. A veszekedéstől zaklatott volt, hatalmas teste eltakarta a kijáratot. Morgannek kiszáradt a szája. Az átlagos szemlélő Jack arcát kifejezéstelennek vélte volna, de ő már jobban ismerte annál. Kirázta a hideg tőle. – De hát hogyan…? Morgan a válla fölött az órára pillantott. Deke előre megmondta, hogy Jack háromnegyed óra múlva érte jön. Harminchét perc elég volt neki. Látszott, hogy Jack alig bír parancsolni a dühének. Nehéz lett volna nem észrevenni összeszorított öklén, karján kidagadó erein, megfeszített állán és szigorúan összevont sötét szemöldökén. És nehéz lett volna nem észrevenni a nadrágját feszítő hatalmas erekciót. Morgan mindent megtett, hogy ne vegye észre. Jack fogta Morgan pénztárcáját, és kiborította a tartalmát egy kis, kerek asztalra. A halomból kivett egy apró, fekete műanyag szerkezetet, amin szürke betűk látszódtak: G P S. Minden világossá vált. A francba! Ezt csak Deke csúsztathatta a táskába. Valószínűleg akkor, amikor minden kiborult belőle, és „segített” összeszedni a holmit, ha már „véletlenül” fellökte. Morgan elhatározta, hogy ellátja a baját, amikor legközelebb találkoznak – bár aligha találkoznak még egyszer. – Deke segített megtalálni – sziszegte Morgan. – Amúgy is megtaláltalak volna. Tartson bármeddig, kerüljön bármibe. Deke csak megkönnyítette a dolgomat. Egyébként is a nyomodban voltam. Morgan visszatartotta, ami kikívánkozott belőle. – Csak nem gondolod, hogy magadra hagylak, ugye? Sőt, szeretném megkérdezni: teljesen elment az eszed? – Azért kérded, mert eljöttem tőled, miután tapló módjára magamra hagytál az este? Bizonyára nekem ment el az eszem. – Baszd meg! – bökte ki Jack, majd közelebb lépett Moganhez, és beletúrt a hajába. – Alyssa felhívott, miután elmentél a klubból. Beszélt a képekről és az üzenetről is. Aztán Deke is megerősítette Alyssa szavait. Mégis mi a francot gondoltál? Azt remélted, hogy ez az őrült ezek után csak úgy összepakol és hazamegy? – Nem hagytam semmilyen nyomot, amit eddig tudott volna követni. Egy-két éjszakára

biztonságban leszek itt. Aztán meg majd… – Morgan megvonta vállát –, …nem te vagy az egyetlen ember a világon, aki képes megvédeni. Jacknek nem volt ínyére Morgan válasza. Hatalmas testével közelebb lépett hozzá. Bár mérhetetlen dühös volt rá, mégis piszkosul aggódott érte. – Ismersz olyan képzett testőrt, akire rábíznád az életed? – Ez nem a te dolgod. – Azért mert baromarcúként viselkedtem? Ne nézz ilyen döbbenten. Igen, hülye voltam. És be is ismerem. Bocsánatot kérek. Jack csak így bocsánatot kér? Nem, ez túl egyszerű lenne, gondolta Morgan, itt valami nem stimmel – Csak azért kérsz bocsánatot, hogy megessen rajtad a szívem, és jó kislány módjára visszamenjek hozzád…, hogy aztán újra összetörhess. – Azért kérek bocsánatot, mert nem akarlak elveszíteni. És attól függetlenül, hogy megbocsátasz-e vagy nem, akkor sem fogom hagyni, hogy ez az őrült a közeledbe férkőzzön. Morgan az üres szobára mutatott. – Mint láthatod, tiszta a terep. Egy pszichopata sincs itt, aki meg akar ölni. Elmehetsz. Jack megfeszítette az állát. – Sehová nem megyek. Lehet, hogy ez a seggfej idáig követett Alyssától. Kifigyelhette, hogy mikor indulsz. Nem tudhatod. Morgannek nehezére esett beismerni, hogy Jacknek igaza lehet… Megeshet, hogy tényleg így van. Okosnak kell lennie, és összetört szíve helyett inkább a józan eszére hallgatnia. – És persze, gondolhatod, hogy végeztünk – folytatta Jack, és egyre hosszabb, elszántabb lépésekkel közeledett Morgan felé. – De gondold át újra. Tény, hogy nem akarlak elveszíteni egy pszichopata miatt, és az is tény, hogy magam miatt sem. Morgan a szemét forgatta. – Hogy elveszíts engem? Hogyan? Mint a… szexuális játékszeredet? Mindössze ennyit jelentek neked. Minden egyes percét élvezted, amikor a magamról alkotott téves képet eloszlattad. Rávezettél, hogy alárendelt típus vagyok, gratulálok! Most pedig tűnj el az életemből. Morgan megpördült, és hátat fordított Jacknek Jack a derekánál fogva megragadta, és a mellkasához húzta Morgant, Morgan azonnal megérezte a fenekéhez nyomódó kemény farkat. De ennek nem kéne számítania, gondolta, ez egyáltalán nem helyes, hogy a puncija lüktet a vágytól, és legszívesebben teljes átéléssel Jack karjaiba vetné magát. A valóság viszont ezt tükrözte. Akarta őt, méghozzá olyan kétségbeesetten, hogy a teste feszült, sajgott tőle. Tartott tőle, hogy csak Jack segítheti ki ebből az állapotból.

– Szexuális játékszer? – dünnyögte Jack Morgan fülébe. – Ha az volnál, akkor csak visszatettelek volna a dobozba, és azzal el is felejtelek. Gondolkodás nélkül lemondanék rólad. Egy szexuális játékszertől nem indulok be minden egyes alkalommal úgy, mint tőled, és nem is aggódom miatta halálra magam… miattad viszont mindig… például amikor sírni látlak. Elég csak rám mosolyognod, és azonnal tálcán kínálom fel a szívemet. Morgannek elakadt a lélegzete. Ki van zárva, hogy Jack ezt komolyan gondolja. Lehetetlen, azok után, ahogy aznap este bánt vele. – Engedj el. Követelése süket fülekre talált. Jack suttogva folytatta. – Sokat jelentett nekem, amikor neked adtam azt a nyakláncot. Annak a szív alakú medálnak jelentése volt, és tudom, hogy értetted a jelentését. Nem veszett ki belőled ez a jelkép. Jack a szívét szimbolizálta volna? Na neeeem. – Annyira sokat jelentett, hogy káromkodva léptél le – mondta Morgan. – Elszántan dolgoztál azon, hogy kinyíljak, és hogy megszabaduljak a gyötrő gondolatoktól. Bátorítottál, és elhitetted velem, hogy nincsen semmi baj. Na persze. Nincsen semmi baj… addig a pontig, amíg a te fantáziáidról van szó. De amint én… – Az exfeleségem megcsalt – vágott közbe Jack, és Morgan fülébe sóhajtott. – Akkor jöttem rá, hogy a legjobb barátommal kefél, amikor megtaláltam a róluk készült videofelvételeket. Morgannek leesett az álla. Nagyot sóhajtott, de nem bírt megszólalni. Szóval Jack végignézte, ahogy a felesége a legjobb barátjával kefél? Nemcsak a pletykákból vagy a vallomásukból értesült róla. A szemtanúja volt, mégpedig úgy, hogy újra és újra fel tudja idézni a történteket. Egy olyan kemény és büszke férfinak, mint Jack, ez minden bizonnyal a végső szívdöfést jelentette. Morgan a vállai fölött Jackre nézett, és felhagyott a védekezéssel. Jack tekintetéből egyszerre áradt a düh és a kétségbeesés. Pillantásával bocsánatért esedezett. – Nem álltunk túl közel egymáshoz. Megpróbáltam megadni neki, miután elvetélt: pénzt, időt, teret. Hűséges voltam hozzá, de… De ez biztosan kevés volt, és Jack nem tudta, hogy mit tehetne még. Perzselő tekintete és a gyászos csend pontosan leírta a mondanivalója végét. Jack szembefordult Morgannel, és levette róla a kezét. – Teljesen felemésztett a tudat, hogy hagyta, hogy egy másik férfi megdugja. Sőt, könyörgött az érintéseiért – Jack nagyot nyelt. – Később szinte képtelen volt egy légtérben tartózkodni velem. Aztán elhagyott. Miatta. Jack gyötört tekintetéről egyértelműen lerítt a történet tanulsága. Morgan fontos neki, és

nem engedi el. Nem próbálta leplezni többé, hogy meg akarja szerezni, de Morgan kínozta az ábrándjaival, amikor elmondta neki, hogy azt szeretné, ha egyszerre két éhes farok venné birtokba, és irányítaná a testét. Jacknek meg kellett küzdenie Morgan vágyaival, meg kellett küzdeni azzal, hogy valakivel osztozzon rajta. Jacknek egy másik férfi dugta meg az exfeleségét, jogosan volt dühös és sértett. Izzó tekintetéből Morgan kiolvasta, hogy ha egy másik férfi hozzáérne, azonnal elborulna az agya, darabokra törne, és dühöngő őrültté változna. Ó, Istenem! Jack tehát nem azért viharzott ki a szobából, mert annyira megrendítette, amit hallott, hanem azért, mert úrrá lett rajta a félelem. Félt, hogy elveszítheti őt, mert fontos neki. – Folyton azon töprengtem, hogy vajon mi az, amit nem tudtam megadni neki – Jack hangja megbicsaklott. Megköszörülte a torkát, és behunyta a szemét, majd elfordította a fejét. – Tíz hónapnyi házasság alatt egyszer sem mondta azt, hogy szeret. De azon az ominózus felvételen háromszor hangzik el nyolc perc alatt. Azóta azon gondolkozom, hogy talán… talán valami hiányzik belőlem, ami egy nő boldogságához kell. Jack nem fejezte be a monológot, Morgan azonban némán megtette helyette. Jack olyan áthatóan nézett rá, hogy elállt tőle a lélegzete. Sötét szeme félelmet sugárzott. Félt, hogy Morgan sem lesz képes szeretni őt. Morgan mindenre fel volt készülve, erre azonban nem számított. Elérzékenyült, mellkasát valami meleg érzés járta át. Kezébe vette Jack borostás állát, hüvelykujját végigsimította feszes arccsontján. Tekintetéből nyers vágy sugárzott. Jack Morgan tenyerébe csókolt, sebezhetősége egyenesen Morgan szívéig hatolt. – Beszéltél már másnak is arról, ami az exfeleségeddel történt? – Nem – válaszolta suttogva, alig érthetően. Aztán kínosan elmosolyodott. – Nos, Dekenek beszéltem róla. Egy komolyabb ivászat során. Ez a büszke és domináns férfi éppen most tárta fel legbensőbb félelmeit és fájdalmát neki. Neki, gondolta Morgan, csakis neki. Jack meg akarta magyarázni, hogy miért rohant ki a szobából. – Minden megvan benned ahhoz, hogy egy nő szeretni tudjon – Morgan hangja megremegett. – Végtére is, három napja dolgozik bennem, és próbálom leküzdeni magamban azt az ijesztő kényszert, hogy beléd szeressek. Jack szeme tágra nyílt. Közelebb lépett Morganhez, szorosan hozzápréselődött, és mohón beletúrt a hajába. Éhes tekintete szinte egészen felfalta. – És? Sikerült? Morgan tétovázott. Félő, hogy ha megválaszolja ezt a kérdést, Jack túlságosan elragadtatja magát. Csakhogy újra meghallotta azt a finom, parancsoló hangszínt, amivel Jacknek mindig

sikerült felébresztenie a testét és az engedelmességét. Látta, ahogy a férfi határozott arcvonásai megfeszülnek a nyugtalanságtól. Muszáj volt válaszolnia. – Nem eléggé ahhoz, hogy megnyugodjak. Jack szája széles mosolyra húzódott, sötét bőre tovább hangsúlyozta vakítóan fehér fogait. Csokoládébarna szemei ragyogtak. Sugárzott a boldogságtól. – Akkor jó. Legalább nem vagyok egyedül. A száját Jack Morgan ajkaira helyezte, és finoman követelt utat a nyelvének. Morgan hideg ajkai egy ostorcsapásra felforrósodtak Jacktől, teste elgyengült, izzott, sajgott. Jack cirógatása, nyelve érzéki tánca hirtelen megszédítette. Csak Jack járt a fejében… az illata, a széles mellkasa, az íze, a szorítása… mindene. Jack rekedten felsóhajtott, majd gyengéden megcsókolta Morgan szája szélét, és hátrébb lépett. – Fontos neked ez a vágyad, ugye? Végül is tudna nélküle létezni, nem? Nem, nem annyira fontos. Végtére is évekig kibírta nélküle. Miért ragaszkodna hozzá, ha ezzel csak még több fájdalmat okoz Jacknek? Miért bántson egy embert, aki már jócskán megtapasztalta a fájdalmat? – Az igazat mondd, Morgan. Ne azt, amit szerinted hallani akarok. Jackről lerítt, hogy Morgannek sokba kerül ez a hazugság, még ha csak Jack miatt hazudna is. Már csak akkor látszott volna jobban, hogy mit gondol, ha kiírja egy világító hirdetőtáblára. Morgan összekulcsolta a karját. Lássuk, mennyire is fontos! Mély levegőt vett, és megpróbálta megfejteni a kérdést. Csak szerencsétlen viszonyai voltak, mióta szorosabb kapcsolatba került a férfiakkal, és Jack a legelső találkozásukkor tudta, hogy miért: mert nem hallgatott a vágyaira, mert nem adta meg a lelkének a kulcsot a gyönyörhöz. Morgan nem tagadta, hogy pocsék kapcsolatai érdekében mindig feladta az akaratát, és eltemette a vágyait. De ezek a kapcsolatok végül azért mentek tönkre, mert az alárendelt természete, ha elfojtva is, de végig ott bujkált benne. Óriási vallomást tett most saját magának, és ezt a vallomást Jacknek köszönhette. Ő tanította meg arra, hogy ne meneküljön el a vágyai elől, és azt, hogy a boldogságot lehetetlen hazugságokra építeni. Az igazság pedig az, hogy az édes hármas a legáthatóbb az összes mocskos, éjjeli ábrándozásai közül. Egy darabig biztos képes lemondani róla. De vajon mikor támad fel benne újra a vágy? – Én… bárcsak ki tudnám verni a fejemből. De attól tartok, hogy soha nem leszek igazán teljes és elégedett, amíg ki nem próbálom. Legalább egyszer. Jack összeráncolta a szemöldökét, majd bólintott egyet, és lassan átsétált a szobán.

Morgan értette a néma utalást. Többet kért, mint amennyit Jack kész volt adni neki. Az igazság fájdalmas volt, és úgy szaggatta szét Morgant, mint egy ipari iratmegsemmisítő. Ellenben azt tette, amit tennie kellett. Fölösleges lett volna hazudnia, csak még fájdalmasabb lenne a vége, és mindkettőjüket kikészítené. Andrew esetében ez ugye már bebizonyosodott: túl régóta volt a vőlegénye, és túl régóta élt vele hazugságban. Jobb is, hogy ezen most estek túl, és nem azután, hogy Jack itt marad, és még szorosabban kezd kötődni hozzá. Vajon képes lesz valaha is túltenni magát Jacken? Elnézte széles vállát, ökölbe szorult kezét, fekete haját és széles, cajun mosolyát… Valószínűleg nem. Morgan felsóhajtott. – Sajnálom – mondta Morgan, miközben azt figyelte, hogy Jack tekintélyes válla megrándul. – Nem akarnám, hogy hazudj nekem – Jack megfordult, és ismét Morgan felé indult. – Soha ne hazudj. Jack tekintete olyannyira tombolt, mintha alig tudná elviselni a fájdalmat. Morgan sajnálta őt. – Megértem, hogy miért nem tudsz… – Pszt – suttogta parancsolóan. – Fáradt vagy, én pedig csak érezni szeretnélek és biztonságban tudni. Jack gyengéden ágyba fektette Morgant, levette róla a panzió plüssköntösét, hogy finom, fakó bőre feltárulhasson előtte. Aztán ő is levetette ruháit, és becsúszott Morgan mellé az ágyba. Megmarkolta a melleit, hüvelykujjával a bimbókkal játszadozott. Ágaskodó farkát Morgan fenekéhez nyomta. De semmit sem követelt tőle. Ez a mai este után nem volt meglepő. – Aludj – suttogta utasító hangon. Hát teljesen elment az esze? Morgan leküzdötte a könnyeit. Megpróbált lazítani, és megpróbálta visszafogni magát, nehogy Jack még rosszabbul érezze magát azért, amit képtelen megadni neki. – Vigyázni fogok rád – mondta Jack, majd csókot nyomott Morgan vállára, arcát pedig a nyakába temette. Morgannek jólesett Jacket a háta mögött érezni. A közelében mindig átjárta a melegség, a biztonság és a vágyakozás. Érezte, hogy Jack elfogadja. De most csak ennyi telt Morgantől. Megmondhatta volna Jacknek, hogy szereti, és hogy képes lemondani az édes hármasról. De egy közéjük ékelt hazugsággal nem sok jövőjük lenne. – Jack…

– Majd holnap megbeszéljük. Megígérem.

Jack becsukta a telefonját. Morgan törölközőbe csavarva, félszeg mosollyal az arcán lépett ki a régimódi fürdőszobából. Jack teste megfeszült a látványtól. Morgan ellenállhatatlanul csábító volt a fakó bőrét és domborulatait rejtegető smaragdzöld törölközőben. Jack libidóját a frottíranyag alatt megbúvó meztelen, rózsaszín bimbók sem csillapították igazán. A leheletnyi fekete szempillaspiráltól Morgan kék szeme még nagyobbnak tűnt. Élénken ragyogott bizonytalan arcán. Ajkai selymes puhaságát még tovább hangsúlyozta a vékony réteg borostyánszínű szájfény. Lángvörös haja bársonyfüggönyként omlott hátára, keretet adva porcelánfehér bőrének és fahéjszínű kis szeplőinek. Ragyogott, és Jack rettenetesen kívánta őt. Lélegzet-visszafojtva képzelte el, ahogy kikötözve, széttárt lábakkal fogadja be a farkát az összes pózban, amit mocskos fantáziája diktál neki. Vajon jó döntést hozott? Már késő. Lesz, ami lesz. – Jobban érzed magad most, hogy lezuhanyoztál? – kérdezte Jack. Morgan bólintott, majd szétnézett a szobában. Látta az ágyat a hatalmas, drágakőszínű paplannal, ami csak az alvástól volt gyűrött, és a csillogó parkettát. Rendezett helyiség volt. – Elvitték a reggeli tányérokat és csészéket? – Igen, amíg zuhanyoztál. – Akkor jó – Morgan az ajkait harapdálta. – Most beszéltem Deke-kel. Ismeri az itteni rendőröket – Jack megragadta Morgan kezét. Remélte, hogy ez majd megnyugtatja őt. – A haverodat, Reggie-t ma reggel három körül letartóztatták, mert Alyssát zaklatta a klubban. Deke elment hozzá. Elmesélte, hogy Reggie egyre feldúltabban követelőzött. Azt akarta, hogy árulja el, hol vagy. Morgan sóhajtott. Fakó bőre utolsó pigmentjei is eltűntek arcáról, kék szeméből félelem, csalódottság, düh és megkönnyebbülés áradt. – Szóval, már nem vagyok veszélyben. – Talán nem, de talán igen. Egy-két napig lesz csak előzetesben. És még azt sem tudjuk biztosan, hogy ő a zaklatód. – Biztos, hogy ő az. Senki más nem tudta, hogy hol lakom, és hová utazom. A fotózás a szenvedélye. Ha meg tudna élni belőle, már holnap otthagyná a Turn Me Ont. Néha elég ingerlékeny tud lenni, és hallottam pár pletykát, hogy büntetett előéletű…, de soha nem láttam őt erőszakosnak, és senki mást nem ismerek, aki idáig követett volna, hogy ezeket a képeket elkészítse. Ráadásul ilyen profi módon. Jack eltűnődött. Lehet, hogy Morgannek igaza van. Ő viszont nem szeretett kockáztatni,

pláne akkor, ha Morganről van szó. Közel húzta magához, és gyengéden megcsókolta fedetlen vállát. – Később majd okosabb leszek. Megbeszéltem vele egy találkozót. Remélem, kifacsarom belőle az igazat. Morgan leeresztette a vállát. – Örülök, hogy van egy pár nyugodt órám, amíg a következő lépésemen gondolkozhatok, ugyanakkor fáj, hogy elveszítek valakit, akiről azt hittem, hogy a barátom volt. És… – Morgan kihátrált Jack öleléséből. – Azt hiszem, eltűnök innen és az utadból is. Én… köszönöm neked ezt az éjszakát, és hogy újfent vigyáztál rám. Hogy eltűnik? Kizárt, gondolta Jack. Amíg rajta múlik, soha. – Szívesen. Jack várakozott. Érezte, hogy Morgan akar még mondani valamit. Távolba meredő tekintete elárulta, hogy valami még nyomja a szívét. Talán Kayláról akar kérdezni? Vagy visszakozni a legáthatóbb álma elől? Esetleg el akarja küldeni? A nyugtalanság úgy rágta szét Jacket, mint egy veszett kutya a szaftos csontot. De csak várt. – Köszönöm, hogy elmesélted, mi történt az exfeleségeddel. Tudom, hogy nem lehetett könnyű. Hálás vagyok, hogy elmondtad… megkönnyebbültem, mert azt hittem, hogy azért rohantál ki a szobából, mert annyira megbotránkoztatott az édes hármas ötlete. Jack sajnálta, hogy Morgan akár csak egy pillanatig is ezt gondolta. Iszonyú lelkiismeretfurdalása volt. Elhatározta, hogy valahogyan jóvá teszi. – Cher – odalépett Morganhez, és megszorongatta a vállait. – Semmi nem tud megbotránkoztatni, amit mondasz vagy teszel. Még mindig ugyanúgy vágyom rád. Morgan fölemelte a fejét, és szomorkásan Jackre mosolygott. Látszott, hogy közben a könnyeivel küszködik. Jack pedig, aki Louisiana összes szexklubjában híres volt az önuralmáról, most egy másodpercet is alig bírt várni, hogy hozzáérhessen. Beletúrt Morgan hajába, és egy perzselő csókkal elkapta a száját. Birtokolni akarta Morgant, képtelen volt leállítani magát, képtelen volt uralkodni magán, azonnal fel akarta falni őt. Érezni akarta, hogy Morgan elolvad a keze közt, hogy nyögdécselni kezd…, míg meg nem adja magát. De ezzel még csak nem is próbálkozott. Megszerezni, felfalni, uralkodni. Kántáláshoz hasonlóan ismétlődtek a fejében a szavak, ahogy ajkai Morgan ajkain csúszkáltak. Még jobban elmélyült saját mennyországában, nyelvével Morgan nyelvét kutatta, hogy a vágy perzselő táncában végre összefonódhassanak. Meghallotta Morgan nyögéseit, hangja az egész testét átjárta. Volt már olyan, hogy egyáltalán nem kívánta őt? Volt olyan, hogy nem akarta őt a sajátjának feltüntetni, amikor csak megpillantotta? Jack az előző este ismét Morgannel álmodott. De Morgan nem a verandán állt, csillogó haját

nem sütötte napfény. Nem. Jack a holnapról álmodott. Morgan az ágyában feküdt, rajta volt a nyakék, és alávetette magát a parancsainak. Úgy zárta a szívébe, ahogyan ő is a szívébe zárta őt. – Cher – suttogta Jack Morgan ajkaihoz. – J’ suis fou d’te caresser. Meghalok, hogy hozzád érhessek. Ennél nagyobb igazság még soha nem hagyta el az ajkát. – Jack, nem lenne szabad… Jack észrevette Morgan hangjában a megbánást. A francba, de ezen muszáj változtatni, muszáj kitörölni belőle, és szélsőségesen pazar élvezetekkel helyettesíteni. – Csak ezt a reggelt – dünnyögte Jack a duzzadt ajkaknak. – Ajándékozd nekem még ezt a reggelt. Később majd minden mást megbeszélünk, ígérem. Morgan felpillantott Jackre. Kék szeme olyan tiszta volt, mint egy szikrázó téli nap. Bizonytalan volt, kínozta a vágy, a teste megadásra kényszerítette. De mivel mindig, mindent túlgondolkozott, most is habozott. – Morgan – Jack egy oktávval mélyebb hangon szólt hozzá, és közelebb hajolt, hogy kihasználja előnyét. – Ne mondj nekem nemet. Morgan behunyta a szemét. Hosszú szempillái fehér, de egyre pirosodó orcáját csiklandozták. Elmosolyodott. – Mindig is képtelen voltam nemet mondani neked. Jack örökre ki akarta törölni ezt a szót Morgan szótárából. De előbb még szembesülnie kellett Morgan legbensőbb fantáziájával, ami az ő legszörnyűbb rémálma volt. Feszültség járta át, ideges lett és… mi is a megfelelő szó? Sebezhető. Igen. A gyomra összerándult, és izzadni kezdett. Mindezek ellenére, egyszer és mindörökre meg kellett tudnia, hogy jók-e együtt Morgannel. Volt azonban egy kísértő tényező, amit Jack nem tudott figyelmen kívül hagyni: Morgan teljes behódolása ezüsttálcán kínálná a végső bosszú lehetőségét. Hogy Brandon menyasszonya könyörögve kéri tőle, hogy uralkodjon rajta, és szerelmet vall, miközben hátrébb csúszik, és a farkára feszülve elélvez. Hízelgő… a bosszú gondolata azonban egyáltalán nem tüzelte fel. Semmi köze nem volt már a bosszúnak ahhoz, hogy mennyire akarta Morgant. A vágyakozás hatására teljesen kifordult magából, megingathatatlanul elszánt lett, és kizárólag Morganre koncentrált. Morgan. Csakis Morgan. Morgan a világot jelentette neki. Ha holnap vagy holnapután mégis visszamenne Brandonhoz, akkor már megint a régi barát nevetne a sztori végén. A francba, bárcsak egy kis ideig késleltetni tudná, hogy elmondja Morgannek az igazat!

Csak addig, ameddig biztosítja őt az érzései és a cselekedeteinek helyénvalósága felől. Még mindig elég bizonytalan volt, és Jacknek gyorsan kellett lépnie, hogy ne veszítse el Morgant. – Állj a szoba közepére – parancsolta neki. Morgan beleharapott duzzadt alsó ajkába, majd édes, rózsaszín nyelvével végignyalta. Jack elképzelte, amint ugyanezt teszi a makkjával. A farka merevedni kezdett, és káromkodva állapította meg, hogy Morgan mennyire fel tudja izgatni. – Jack… Most már nincs visszaút. Jack mérgesen ráncolta fekete szemöldökét. Tudta, hogy Morgan szavak nélkül is érteni fogja a célzást. – Uram – helyesbített Morgan. – Add nekem ezt a reggelt. Morgan fegyelmezett bólintással megfordult, és odament a szoba közepére, az ágy végéhez. – Jó kislány – dünnyögte Jack, és elindult felé. Tekintetük szorosan egymásra tapadt. Jack farka már türelmetlenül rángatózott, amikor Morgan elé állt, szemben az ajtóval. – Nyújtsd hátra a csuklóidat. Morgan végre először habozás nélkül engedelmeskedett, mire Jack arca széles mosolyra húzódott. Mennyit fejlődött csupán három nap leforgása alatt! Nemcsak hogy elfogadta a természetét, hanem bele is simult. Morgan tudta, hogy nemsokára bilincsek kerülnek rá, és ezt csak úgy, tökéletes engedelmességgel fogadta el. De Jacket másért öntötte el egyszerre a büszkeség és a forró vágy: mert Morgan teljes mértékben bízott benne. – Nagyon szép. Jack megcsókolta Morgan puha bőrét ott, ahol a nyaka és válla összeért, és élvezettel figyelte, ahogy Morgan beleborzong az érintésébe. Végigcsókolta a karját, majd belecsípett könyökébe. Morgannek elállt a lélegzete. Jack mosolyogva nézett Morgan csuklójára. Érezte, ahogyan a csókjai hatására Morgan pulzusa felgyorsul. Jack ekkor elővett néhány hevederszerű bőrbilincset a lábánál heverő táskából, és lekötötte Morgan csuklóit. Morgan néma maradt. Jack az egyik kezét Morgan törölközője alá buktatta, és ujjbegyeivel gyengéden végigsimította Morgan combjának belső részét… egészen közel ahhoz a párás, meleg, mézédes területhez, amit már nagyon meg akart ízlelni. Morgan teste kezdett ellazulni, és széttárta a lábait, amikor Jack néma utalásként a puncija alatti puha húst paskolta. Jack letérdelt, és felcsatolta rá a szintén bőrből készült combbilincseket. Élesebben érezte Morgan tekintetét, mint valaha, de nem nézett vissza rá. Még nem. Nem akart elsietni semmit, és különben is, amennyire fel volt izgulva, a tekintete nem sok jót sejtetett. Újra beletúrt a táskájába, és előhalászott két bársonykötelet, amit kettőjük közé a

földre helyezett. Hadd találgasson csak. Aztán… kicsavarta Morgant a vastag, zöld törölközőből, hogy feltárja buja domborulatait. Szaggatottan felsóhajtott. Teljesen meztelenül hagyta Morgant, a szobát keresztülszelő aranysárga napsugarak lángszínűvé változtatták vörös haját, és megvilágították porcelánfehér vállait, áttetsző melleit, puha hasát és élénk rózsaszín mellbimbóit. Morgant nem zavarta, hogy meztelen. Meg sem rezzent. Jack csak annyit vett észre, hogy a testét imádni való rózsaszín pír borítja el. Annyira szép volt meztelenül, és annyira engedelmes, magabiztos nő lett. A látványtól Jack farka még keményebb lett, és még jobban ugrándozott. A nadrágja szorította, a vágyai vele együtt fojtogatták… – Uram, ez a táska honnan került elő? Meg minden ami benne volt. Nagyon is érdekelte Morgant a válasz. Jack elmosolyodott. – Amikor tegnap éjjel rájöttem, hogy elmentél, bedobtam egy-két dolgot, hogy amikor megtalállak, biztos legyek benne, hogy nem menekülsz el megint. – Ó – Morgan hangja megremegett, reszkető tónusa kíváncsisággal volt teli, és csak egy lehelettel állt távolabb a felajzott nyöszörgéstől. Jacket viszont így is elöntötte a vágyakozás, és nyelt egyet. – Készen állsz elfogadni bármit, amit adok? Morgan egyenesen a szemébe nézett. – Igen, uram. Jack képtelen volt megállni, hogy ne tegye próbára Morgant. Beletúrt a táskába, és egy pár lakatot vett elő, majd Morgan csuklóit a combján levő bilincsekhez lakatolta. A zár hangosan kattant a szobában. A teljes csendet csak Morgan szaggatott légzése törte meg. Jack szorosan közel állt hozzá, és magára erőszakolta a pillantását. – Készen állsz mindenre, amit adni fogok? – Igen, uram. Eddig minden rendben…, de Morgan vajon így is gondolta, amit mondott? Jack talált egy pár bokabilincset a táskában. A puha bőr az ujjai között susogott. Teljesen feltüzelte a gondolat, hogy a bilincsek nemsokára körülölelik Morgan bokáit, hogy a megfelelően rögzített testhelyzetben bármilyen vágyát kielégíthesse. Felvette a bársony köteleket a földről, és egyesével a bokáit ölelő bilincseken lógó karikákhoz kötötte őket. – Légy nagyon biztos benne. Morgan hezitált, puha tekintete Jack szemét kereste. Tudni akarta, hogy mire számíthat. De nem kérdezett semmit, csak figyelt. – Biztos vagyok benne – suttogta. Magabiztos arckifejezése elárulta, hogy így is érezte. –

Uram. – Lenyűgöző vagy, cher. Jack önuralmát erősen próbára tették Morgan vágytól és bizalomtól csillogó kék szemei. Kész csoda volt, hogy nem tépte le azonnal a ruháit, és nem hatolt belé két másodperc alatt. Jack szélesebbre feszítette Morgan lábait, Morgan pedig szó nélkül hagyta magát. Aztán a bilincsekhez erősített köteleket az ágy cseresznyefa lábai köré tekerte, de jó szorosan. Morgan most már sehova nem mehetett. Gyönyörű volt: fehér színét kihangsúlyozta a fekete bőr. A piros bársonykötelek egy helyben tartották a testét, és ínycsiklandóan szélesre tárták a lábait. Jack még sosem látott ilyen szexi nőt. Csak állt ott, vágytól borzongva. Sóvárgott, hogy végre megérintse Morgant. Végigsimította a tenyerét Morgan derekán, ujjai elmélyültek formás csípőjében, aztán csókokat szórt Morgan testére. Ő nagyot nyelt, hogy magában tartsa sóhaját. Jack a dereka mentén egyre lejjebb haladt, szája pedig megtalálta azt az érzékeny részt a csípő és a combok találkozásánál. Arra gondolt, hogy létezett-e tökéletesebb annál, ahogyan Morgan felkínálta neki fehér bőrét. Volt-e annál izgatóbb bármi, mint hosszában végigsimítani a lábát és veszélyesen közel hajolni mennyei puncijához? Biztosan nem. Morgan megtestesített mindent, amire egész életében vágyott. Teljes szívéből kívánta, hogy a mai napon bebizonyosodjon, hogy mindkettőjükben megvolt az, amitől a másik kiteljesedik, és hogy mindketten azt az embert találták meg egymásban, akit kerestek. Jack végighúzta az ujjait Morgan fenekének lankáin, és megragadta combja hátsó részét. Tényleg mindenhol ilyen puha a bőre? Jack teljesen beindult a gondolattól. Ő, aki harc közben már embert is ölt, ő, aki már kapott golyót, ő, aki kés szúrta sebhelyeket viselt, és ő, aki nyolc nyelven tudta elküldeni az ellenséget a picsába, most éppen Morgant és Morgan látszólag érintetlen bőrét tapinthatta. Ujjai végigszántottak Morgan lábain, egészen a bokájáig, majd a szájával lekövette ugyanezt a forró utat egészen addig, amíg Morgan combja és lába megfeszült ajkai alatt. – Nedves vagy? – kérdezte tőle. – Igen – sóhajtott Morgan, miközben Jack mozdulatait figyelte. Morgan nem volt döbbent, sem ijedt. Felajzott volt. Tágra nyílt. És éhes. – Morgan? – morogta figyelmeztetően. – Igen, nedves vagyok, uram. – Sokkal jobb – mondta Jack, miközben Morgan combjának a belsejét harapdálta. Aztán végignyalta csípőjének vonalát. Morgan nyögése ott csengett Jack fülében, és egy kérdés visszhangzott benne: hogy fogja bírni anélkül, hogy lábra állna, letépné a nadrágját, és megtenné, amire mindketten vágynak? Jack finom mozdulatokkal megrángatta a köteleket, hogy meggyőződjön, elég szorosak-e.

Csak még egyet… Aztán megint a táskájába nyúlt, és előhúzott egy vörös kendőt. Tökéletes, gondolta magában. Kihajtogatta, és Morgan szemére helyezte. Morgannek csak a tapintás, az ízek és a hallás maradt, de ez elég volt ahhoz, hogy megtapasztaljon mindent, amire vágyott. Képtelen volt mozogni, és semmit nem látott. Jack kezében volt az irányítás lehetősége. Azt csinált, amit akart… Morgan egy röpke pillanatra megfeszült. Ritmusra vette a levegőt, próbált ellazulni. Jack büszke volt rá, amiért ilyen higgadt maradt, és teljesen lenyűgözte, hogy Morgan ennyire bízik benne. Lágyan megcsókolta a száját, megkóstolta a parázsló feszültséget duzzadt, málnaízű ajkain. Végül ökölbe szorította a kezét, elhúzódott Morgantől, és hátrébb lépett. Mélyen beszívta a levegőt, majd erőt vett magán, és kiengedte az ökleit. Aztán átsétált a szobán, és kinyitotta az ajtót.

16 Morgan érezte, ahogy Jack elmegy mellette, majd hallotta, ahogy az ajtó kinyílik mögötte. Testén végigsöpört a hideg, februári szél. Lépések zajára lett figyelmes, és próbálta elfojtani magában a rátörő pánikot. Nem, Jack biztos nem hagyja itt, gondolta. Látta a szemében az őszinte gyengédséget, kezei szorításán érezte a ragaszkodást. De most mit forgatott a fejében? Jack megragadta Morgan vállát, odahajolt hozzá, és a fülébe suttogott. – A biztonsági kód még mindig a mocsár. Mégis mire készült? Jack feszültsége még a szemkötőn keresztül is érezhető volt, ennél egyértelműbb már csak akkor lett volna, ha képet fest róla. – Rendben. De nem lesz rá szükségem. Jack mélyen felsóhajtott. Morgan érezte az arcán meleg leheletét, és ahogy ujjbegyei gyengéden végigszaladnak a mellén, és ahogy egy határozott szippantással a szájába veszi a bimbóját. A melle és a csiklója között felperzselődött a bőr, nedvesség járta át a punciját. A gyönyör olyan intenzíven hatott rá, hogy Morgan még a hátán is érezte a lángokat. Szerette volna enyhülésképpen összeszorítani lábait, de mivel Jack szélesre tárva kötözte ki őket, képtelen volt. Combjához bilincselt csuklóival még a karját sem tudta felemelni, hogy közelebb húzhassa Jacket, aki a másik mellére áttérve ugyanolyan keménnyé varázsolta mellbimbóját, mint az elsőt. Őszinte nyögés tört fel Morgan torkából. Jack gyengéden hozzányúlt, és lecsúsztatta a kezét Morgan hasán, ujjai izgatóan köröztek a combján. Csontos öklét finoman végighúzta fanszőrzete mentén. Morgan a lélegzetét visszatartva várakozott, és eltűnődött: vajon mi folyik itt? Jack lassan a lábai közé térdelt. Forró lehelete éppen eltalálta a punciját, miközben hüvelykujjaival szétnyitotta a sikamlós nagyajkakat, hogy felfedje minden titkát, hogy levetkőztesse a bizonytalanságát és az aggodalmát, hogy a rossz beidegződéseket végleg kitépje belőle, és színtiszta vágyakkal töltse fel. Morgan tökéletesen érezte, ahogyan Jack mohón, határozottan habzsolja a punciját, érezte, ahogy felpezsdül tőle a vére. Szétáradt bőrében a bizsergés, tudta, hogy végre igazán él. A mellein végigsöprő hideg levegő egyszerre érkezett a hátán felizzó hőséggel… és Jack forró nyelvével a csiklóján. Morgan feje hátrabicsaklott, ahogy felsóhajtott. – Ez az – morogta Jack, majd újra megnyalta. – Nedvesedj csak! A gyengéd harapdálást Jack hüvelykujjának határozott dörzsölése követte. Pont ott, ahol Morgan vágyott rá. Megdörgölte egyszer, majd még egyszer, és ráadásként a nyelvével is

ingerelni kezdte. Jack szája már teljesen befedte Morgant, simogató nyelve izgatón és mohón játszadozott a csiklójával. A gyönyör kíméletlenül igázta le Morgant, és még ha akart volna sem tudott volna harcolni ellene. Persze eszébe sem jutott ellenállni. Lerohanta a vágyakozás, de a vággyal együtt valami keserédes érzés is belenyilallt. Hogy lesz képes Jack nélkül létezni? Elhessegette a gondolatot, és megpróbált a jelenre koncentrálni. A vágyra. Körmeit belevéste a combjába. Csak Jackre, és Jack szájára koncentrált. Felsóhajtott, amikor Jack két ujjal elmélyedt benne, de ekkor már csak egy cérnaszál húzta vissza a szakadék széléről. – Még nem élvezhetsz el, Morgan. – Kérem – nyöszörögte. – Bármit elfogadsz, amit adok? Válaszolj újra. – Igen! Igen, uram. Most. Rövid, csekély tétovázás következett, majd Jack a szájába szippantotta Morgan csiklóját, mire könyörtelenül belehatolt a kínzó vágy, és Morgan még közelebb táncolt a szakadékhoz… Kezdte teljesen elveszteni az önuralmát, az izmai megfeszültek Jack kitartó nyelvcsapásaitól. – Jól van – morogta Jack, és Morgan duzzadt, nedves puncijához érintette az ajkait. – Akkor élvezz el nekünk. – Nekünk? Morgan a sokktól rázkódni kezdett. Jól hallotta Jack szavait? De amint visszakérdezett, egy hatalmas, széles és meztelen mellkas tapadt a hátára, noha Jack még mindig a lábai között térdelt, és nyelve lassú csapásaival tartotta fogva a csiklóját, ujjaival pedig mélyen elmerült a puncijában. Tekintélyes méretű kezek ragadták meg Morgan melleit, és erősen megcsavarták a mellbimbóit… éppen a fájdalommal határosan. Az idegen egy tétova csókot nyomott Morgan füle mögé, mintha tesztelné a fogadtatást. – Szia, baba. Érdes, kicsit lihegő, ez idáig oké… de ez a hangszín… ez Deke. Édes Istenem… ez valóban megtörténik? Morgan felsóhajtott. Deke lecsúsztatta izzó tenyerét Morgan melléről a hasára, egyenesen nedves puncijára. Ujjbegyének érdes bőre Morgan csiklóját dörzsölte, miközben Jack ujjai továbbra is mélyen uralták belülről. Két rendíthetetlen férfi egyszerre ingerelte, méghozzá olyan helyeken, hogy legszívesebben sikoltozni kezdett volna. A dörzsölés és a nyomás őrjítő volt, a sajgó vágyon kívül Morgan már semmit sem érzett, a lélegzése és az agyműködése is leállt. Semmi másra nem volt képes, csak kéjesen elmerülni a testén átszaladó sokkoló érzésben. – Élvezz el nekünk – parancsolt a fülébe Deke, és megnyomta Morgan duzzadt csiklóját, miközben Jack a tűzben égő idegvégződéseket dörzsölgette belülről.

– Most! – követelte Jack. Morgan vértől és vágytól duzzadt puncija kéjesen robbant fel az élvezettől, a sokkoló eksztázistól felüvöltött. Teste satuként szorította Jack ujjait. Deke felnyögött, amikor Morgan nedvei szinte teljesen eláztatták a kezét. Jack és Deke gyengéd, könnyed érintései lassan lecsillapították Morgant. Tökéletes tandemben, csendben működtek együtt, mindketten kifogástalanul olvastak Morgan testi jeleiből. Morgan kábult volt, és teljesen ledöbbent. Könnyek szurkálták a szemét. Testét újabb vágyhullám rohanta meg, amikor rájött, hogy ez tényleg a valóság. Jack kihúzta ujjait Morgan puncijának szorításából, és levette róla a szemkötőt. Morgan hevesen pislogott, hogy megszokja a napfényt. A két férfi ott állt előtte. Barna és kék szemek, tekintetük átható, fürkésző és perzselő. Morgant kirázta a hideg. Jack és Deke közelebb léptek hozzá: széles, izmos mellkasukat tűzforró bőr borította. Csaknem teljesen körbevették Morgant. Morgannek nem kellett lefelé néznie ahhoz, hogy tudja, két éhes farok áll készen arra, hogy gyönyört adjon neki, és kielégítse. A döbbenettől Morgan felsóhajtott. Valótlannak tűnt ez az egész. Ő, Jack, Deke… meztelenül… egy hotelszobában… ez tényleg maga a valóság. Olyan iramban támadta le Morgant a zaklatottság érzése, a tiltott örömök és a vágyakozás, hogy alig tudott különbséget tenni közöttük. Csak azt tudta, hogy lenyűgözték. Mindössze egy nap telt el azóta, hogy Jack kiöntötte a szívét, és őszintén felfedte a fájdalmait és a félelmeit. Elmondta, hogy rettegett attól, hogy osztoznia kell rajta egy másik férfival, mert attól félt, hogy el fogja veszíteni. Vajon mi változott meg benne azóta? Deke a szájába vette az ujját, és buja mosollyal az arcán megízlelte Morgant. Morgan bőre egészen felhevült a látványtól. Átkozta, hogy alapvetően fakó bőre van. Deke csak nevetett, Jack tekintete viszont komor maradt. – Deke és én azért vagyunk itt, hogy valóra váltsuk a legtitkosabb vágyad, cher. – Nem fogunk bántani. Kizárólag gyönyörrel teli fájdalmat kapsz – közölte Deke, és kacsintott egyet. – Miért? – kérdő tekintetét Morgan Jackre szegezte. Suttogva beszélt. Jack a keze közé fogta arcát, és közelebb lépett. – Rájöttem, hogy ha ki akarlak sajátítani, akkor muszáj leküzdenem a rossz érzéseimet ahhoz, hogy minden vágyadat teljesítsem. Másképpen nem lehetek a mestered, és nem leszek különb annál a kis köcsög Andrew-nál sem. Mondd, hogy ez az amire vágysz, és azonnal megkapod. Mindketten készen állunk, hogy a te élvezetedre szenteljük ezt a napot. Kisajátítani? Úgy érti, hogy nem csak mára? Morgan szíve egyre hevesebben vert attól a

rémisztően csodálatos gondolattól, hogy Jacket egész életében maga mellett tudja. Mozdulatlan volt és néma, a gondolatai vadul kavarogtak. – Nahát! – bökte ki. – De még mennyire, hogy készen állok! – Deke gúnyosan felnevetett. – Biztos, hogy ezt akarod? – morogta Jack. Szavai Morgan lábai közt dübörögtek… ott ahol Jack és Deke ujjai egyszerre birtokolták, ahonnan együtt repítették a gyönyör perzselő birodalmába. Morgan félretolta érzelmileg túltengő gondolatait. Tudta, hogy elérkezett az igazság pillanata: tényleg akarta mindkettőjüket? Képes lesz egy édes hármasra? Képes lesz befogadni azt, amiről Jacknek úgy vallott, hogy a legtitkosabb álma? Maga elé képzelte, ahogyan Jack és Deke egyszerre dugják meg, és majdnem hangosan nyögött fel. Mellei sajogtak, csiklója ismét figyelmet követelve pulzált. Melegséggel töltötte el a felismerés: Jack képes levetkőzni a félelmeit azért, hogy az ő álmát valóra váltsa. Jack összeszorította Morgan állát. Morgan tudta, hogy válaszra vár. Az ismerős barna szemeket fürkészte, és Jack tekintete szorosan rátapadt. Jacknek szüksége van rá, és készen áll valóra váltani a legbelsőbb vágyait csak azért, hogy megtarthassa őt. Morgant elöntötte a boldogság. – És te biztos vagy benne? – Morgan hangja megremegett. – Abban, hogy kivörösödve, duzzadt csiklóval láthassalak a napsütésben, és hogy érezhessem, ahogy az ujjaimon lovagolsz, és hogy lássam, ahogy mosolyogsz? Igen – Jack hangja olyan volt, mintha egy platónyi sódert nyelt volna be. – Igen. Gyönyörű válasz, ámde… egy nehéz kérdés még hátra volt. – Ugye nem fogsz valami beszpídezett terminátorrá változni, ha meglátod, hogy Deke hozzám ér? Nem borul el az agyad, ugye? Jack a tenyerét Morgan arcára tette, és felsóhajtott. – Ha nem adom meg, amire vágysz, akkor így is, úgy is elveszítelek. De hiszem, hogy mi egymáshoz tartozunk, cher. Meg kell bíznunk egymásban, hogy legyen közös jövőnk. – Jack szája kényszeredett mosolyra húzódott. – Egyébként pedig, őrülten szexi volt, ahogy elélveztél tőlünk. – Jack és én átbeszéltük ezt ma reggel. Hidd el, hogy helyén van az esze, baba. – Szóval tőled függ – Jack nagyot nyelt. – Csak egy szavadba kerül, és úgy megbaszunk, ahogy álmodni se mernél róla. Csak a vágyaidra hallgass. Igen vagy nem… a döntés a tiéd. Morgant lenyűgözte, és egyszerre le is döbbentette a pillanat. Egyszerűen tökéletes volt. Úgy tűnt, hogy Jack rendíthetetlenül készen áll félresöpörni minden rossz érzését csak azért, hogy valóra váltsa az ő álmát. Férfias lépés, igazi bizonyíték rá, hogy tényleg nem akarja elveszíteni, és hogy fontos neki.

Morganben őszinte öröm pezsgett, hiszen minden erőfeszítése ellenére képtelen volt kizárni Jacket a szívéből. Már csak annyi választotta el a beteljesüléstől, hogy bátran felvállalja a vágyait, és elfogadja a két férfi parancsait. Pár nappal ezelőtt még képtelen lett volna igent mondani erre az ajánlatra, noha nagyon szerette volna, sőt epekedve, gyötrelmesen vágyott rá. Már Jack puszta szavaitól is lángra lobbant. De a szégyen, az aggodalom és a félelem miatt kialudt a tűz. Most viszont nem kell szégyenkeznie, és nem kell rosszul éreznie magát. Csupán őszintén és teljes egészében elfogadni azt, aki volt, és azt, amire vágyott. Jack felszabadította, és már csak ezért is szerette. Morgan Jackre nézett. Könnyek gyűltek a szemébe. – Megölelnélek, ha tudnálak. – Morgan megrázogatta az ujjait a combjához erősített csuklóján. A szoba megtelt a két férfi nevetésével. – Tehát? Ezt vegyük igennek? – Igen. – Morgan szorosan Jackhez préselte magát. – Igen, kérem. – Cher, részünkről a szerencse. Az alkut Jack egy csókkal pecsételte meg, majd mohón szétfeszítette Morgan ajkait. Morgant azonnal elárasztotta Jack különleges íze: valami sötét, vaskos cajun kávé, whisky és misztikum keveréke volt. Bármikor felismerte volna ezt a függőséget okozó ízt. Jack gyengéd csókja azonban most más volt, mint eddig. A kéjes érzéseken kívül reményt és beteljesülést ígért. Deke nem sokáig bírta a mellőzöttséget. Forró ajkait a Morgan nyaka és válla közötti érzékeny kis részhez nyomta, ujjai végigszaladtak a csípőjétől a köldökéig, aztán ismét feljebb, a törődést követelő feszes mellbimbókhoz. Végighúzta rajtuk a hüvelykujját. Egyetlenegyszer. Morgan közben belelihegett Jack szájába, aztán felnyögött, amikor a szexi cajun pasas megcsippentette a bimbóját. Nagyon úgy tűnt, hogy ez az édes hármas maga lesz az ősrobbanás. Heves vágy öntötte el Morgant, a térdei majdhogynem összerogytak, amikor Jack végigcsókolta az állát, a vállait, majd a mellbimbói felé indult, melyeket még mindig hüvelyk- és mutatóujjai között szorított. Deke ezt jelzésnek vette. Hatalmas tenyerei közé fogta Morgan arcát, és a megemelte a fejét, hogy pillantásaik találkozhassanak. Deke szeme izzott. Az ironikus nagyfiú, aki „babának” hívta őt, hirtelen nyom nélkül eltűnt, helyette egy kemény, kiéhezett férfi állt Morgan előtt. A vágy villámcsapásként sújtott le rá. Deke megragadta Morgan száját, és egy nyögés kíséretében elmerült benne. Nyelve ügyes és heves táncot járt Morgan nyelve körül, flörtölt vele egy kicsit, ízlelgette, majd visszahúzódott. Incselkedve nyújtott ízelítőt szája gazdag, enyhén mentolos ízéből.

Morgan a vágy tengerében fuldokolt. Valóságos árvízként hatott rá, ahogy Deke csókolta, miközben Jack a mellbimbóival játszadozott. Akkor sem lett könnyebb úszni az árral szemben, amikor Deke a másik mellbimbóját célozta meg: egyszerre két férfi dolgozott az érzékeny rügyeken, ő pedig egyszerre figyelte a két férfi fejét. Egyikük világos, homokszínű, másikuk olyan, mint a bársonyos éjszaka. Ha még nem lett volna így is elég nedves, most biztosan úgy csöpögne, mint egy szivárgó csap. Morgan testét elöntötte a forróság. A vágy perzselően égette a bőrét, hulláma mosta puncija partjait. Jack és Deke ajkai eltérő időben, különböző nyomással húzgálták a mellbimbóit, de az eredmény egységes volt: Morgan izzasztóan felajzott teste alig bírta feldolgozni az impulzusok garmadáját, melyek villámgyorsan söpörtek végig a mellbimbóitól a csiklójáig. – Élvezed? – Jack fölemelte a fejét. Ajkai nedvesek, vörösek és csókra éhesek voltak. Morgan válaszként felnyögött. – Azt hiszem, ez egy igen – suttogta mellette Deke. Jack az ágy felé tolta Morgant. Deke segített neki, egyik kezével a vállát fogta, a másikkal a seggét markolta meg. Morgan feszülten várta, hogy az ágyra segítsék. De nem tették. Mikor a combjai a matrachoz ütköztek, a két férfi a gyűrött ágyneműre döntötte, majd eltűntek mögötte. Morgan behunyta szemét, és tudatosította magában, hogy meztelen, védtelen és kiszolgáltatott. És éppen két szempár falja fel egyszerre. Cipzárok recsegése, ruhák susogása hallatszott. Valaki beletúrt a lábánál heverő,

játékszereket rejtő táskába. Fóliaszakadás. Morgan szíve vadul kalapált. Vajon mit csinálnak? Semmi idegesség, csak puszta kíváncsiság. Tiltott képek milliói suhantak át az agyán, egyik izgatóbb volt, mint a másik. Alig eszmélt fel a képzelgésből, amikor Deke máris az ágy széléhez lépett, ezúttal teljesen meztelenül. Feltárult előtte kemény mellizma és kockás hasa. A combját még ennél is szálkásabb izomzat vette körül, keretet adva vaskos, erektől duzzadó farkának. Morgan ismét Deke arcára irányította a tekintetét, a pillantást Deke egy fanyar mosollyal viszonozta, és az ágyra mászott. Jack megragadta hátulról Morgan csípőjét és a testére hajolt. A mellkasát borító szőrzet Morgan érzékeny bőrét csiklandozta. Kirázta a hideg. – A rendező én vagyok, Morgan. Az történik, amit mondok. Világos? Morgan nyelt egyet, és bólintott. – Igen, uram. – Jól van. Deke… – Jack egy pillanatra felemelte egyik kezét a csípőjéről, látszólag valamiféle jelet adva a másik férfinak. Úgy tűnt, Deke értett belőle. Egyből közelebb lépett Morganhez, miközben Jack egy kicsit

hátrébb húzta őt, hogy barátja kényelmesen elhelyezkedhessen előtte. Morgan szívverése felgyorsult. Deke olyan közel volt hozzá, hogy azonnal megcsapta az ágyékából áradó mámorító, izgató férfiillat. Ott volt előtte Deke vadul lüktető, merev farka. Jack rátolta Morgant Deke farkára, majd megragadta a csípőjét, és duzzadt makkját tocsogó puncijához nyomta. Egy leheletnyire be is csusszant, de épp csak annyira, hogy kellően felizgassa. Lángoló férfiassága szinte izzott benne. Morgan nyögdécselt, vonaglott, mindent megtett, hogy beljebb csalogassa. Sajgott a vágytól, hogy Jack végre megadja, ami jár neki. A vágy lökésszerű hullámaitól csaknem felsikoltott. Ajkába harapott, csípőjét szüntelenül tekergette. De Jack nem mozdult. Morgan a visszautasítás kínpadján szenvedett. – Azt akarod, hogy megbasszalak? – kérdezte Jack követelőzve. – Igen, uram. – Meg foglak – suttogta Jack. – Ha leszopod a farkát. Jack szavai ostorcsapásként sújtottak Morganre, lángra lobbantva minden érzékét. Tágra nyílt szemekkel nézett Jackre a válla felett. – Látni akarom, hogy a farka a szádban van, miközben én hátulról baszlak. Gyerünk, csináld! Morgan teste sóvárgott, ágyéka hevesen lüktetett. Akarta ezt. És azt is akarta, hogy Jack végignézze…, és hogy mocskosul felizguljon tőle. Morgan újra Deke-hez fordult, és hatalmas erekciójára koncentrált. Kétségtelen, hogy a farka arányban volt hatalmas méretű teste többi részével. Kizárt, hogy teljes egészében a szájába vegye, gondolta Morgan, de tudta, hogy remek szórakozás lesz megpróbálni, mert a nyelvcsapásai nemcsak Deke-et, hanem Jacket is megőrjítik. – Igen, uram. Még mielőtt Morgan befejezte volna a mondatot, egyik érdes kezével Deke gyengéden megragadta a tarkóját, a másikkal pedig könyörtelenül marokra fogta a farkát. Aztán lejjebb tolta Morgan fejét. Deke felnyögött, ahogy duzzadt makkján végigsiklott Morgan nyelve. Jack is felnyögött. Morgan újra megismételte a manővert, de ezúttal még alaposabban megfürdette Deke makkját, és nézte, ahogy ahogy a férfi combizmai megfeszülnek. Végigtáncoltatta a nyelvét Deke farkán, majd felfelé szántott rajta. Elégedettséggel töltötte el Deke sóhaja, és élvezte a nyelvén szétáradó sós, izgató ízeket. – Jézusom, Jack – lihegett Deke. – Ez a nő olyan, mint egy kegyetlen kínpad! – És még csak most kezd bele igazán. Ugye, cher? Jack kihúzta forró pénisze végét Morgan éhes puncijából. Morgan nyögve tiltakozott, sóhaja pedig egyenesen Deke ágaskodó farkán landolt.

– Szopd le a farkam – követelte Deke. – Ne játszadozz vele. A picsába! Hiszen épp, hogy Jack játszadozott ővele. Morgan Deke-re pillantott: szája megfeszült az erőlködéstől, kék szemei éhesen izzottak a vágytól. A látvány Morgan testét is feltüzelte, a lángok pedig egészen addig mardosták, amíg a szexuális falánkságon kívül minden mást le nem pusztítottak. Deke már a fogait csikorgatta, de még így is képes volt viccelődni. – Sietnél, baba? Igazán elkélne itt a segítség. Morgan lefelé pillantott. Csillapíthatatlan lázzal figyelte, ahogy Deke kíméletlenül simogatja a péniszét, és olyan erővel markolja, hogy attól egészen elképedt. A teste beleborzongott. A görcsös vágy Morgan lábai között lüktetett, Deke látványa pedig csak fokozta az érzést. Deke Morgan szájába tolt jó öt centit a farkából, majd hirtelen megállt, mire Morgan megfeszült. Türelmetlenségében izzadni kezdett a háta, és megnyalta száraz ajkait. Fejben már képtelen volt lépést tartani testi vágyaival, a tortúra elviselhetetlen volt. Deke ujjai megfeszültek Morgan tarkóján, és újra a farkához húzták a fejét. Morgan akarta. Meg akarta ízlelni Deke-et. Tudni akarta, hogy Jack elismerően és felizgulva figyeli őt. Kinyitotta a száját, és annyit fogadott be Deke kemény péniszéből, amennyit csak képes volt. Forró nyálával mohón kényeztette a száraz bőrt. Amikor Deke elég nedves lett, akkor hátrahúzta Morgan fejét, majd újra előretolta, mígnem a farka Morgan szájának hátsó részébe ütközött. Keményen nekifeszült Morgan nyelvének, íze izgatóan sós és fűszeres volt, amitől Morgan még jobban lázba jött. Akárcsak attól, hogy tudta: Jack minden mozdulatát figyelemmel kíséri. – Jó kislány – dicsérte meg Jack, és közben mélyen beletolta a farkát. Egészen a méhszájáig. Jack olyan területre ért, hogy Morgan képtelen volt visszafogni magát: nyögdécselni, vonaglani és rángatózni kezdett. – Amíg rendesen szopod, én is rendesen baszlak. Ha abbahagyod, én is abbahagyom. Ha hamarabb élvezel el, mint ő… a poklok poklát fogod megjárni. A vágy fehéren izzó, elektromos villámcsapása sújtott le Morganre. Nem arról volt szó, hogy Jack csak úgy összegyűjtött három embert a szobában egy kiadós orgiára. Nem. Jack értette őt, a gondolatait, melyet legsötétebb vágyai szültek, irányította a testét, és megszabadította minden erkölcsi korlátjától. Morgan egy bólintással jelezte, hogy megértette Jacket. Hátrabillentette a fejét, majd nyelvét Deke farkához dörzsölte. A szőke óriás elismerően felszisszent, és Morgan hajába kapaszkodott. Morgan fejbúbján enyhe, kéjesen fájdalmas tűszúrások kergetőztek. Morgan eszement módon felizgult. Jack határozott lökései valóságos áramszünetet okoztak az agyában, Deke farka pedig Jack minden egyes lökésénél egyre mélyebbre került szájában.

Kitartóan kényeztette, nyaldosta a merev péniszt, egyszerre élvezte Deke erekcióját a szájában és Jack tüzes tekintetét a háta mögött. A két férfi közé szorulva a gyönyör kínja egyre fájdalmasabbá vált. Teste hatalmas lángok között égett, kiszáradt a gyötrő vágytól. Mellbimbói sajogtak, csiklója figyelemért kiáltozott. Elképzelte ahogy egyszerre juttatja a csúcsra Jacket és Deke-et. Megőrjítette a vágy. Morgan megfeszítette magát, rászorított Jack farkára, és közben végighúzta a nyelvét Deke sikamlós farkán. Mindkét férfi hosszasan, torokhangon nyögött fel. Jack az egyik kezével megszorította Morgan csípőjét; a másik végigpásztázott nedves szőrzete mentén, majd addig nyomta és dörzsölte a csiklóját, amíg Morgan fel nem sikoltott. Deke, hogy tetézze Morgan gyönyörét, megcsipkedte a mellbimbóit, méghozzá úgy, hogy épp csak egy kicsit fájjon neki. A két férfi vágyainak határtalan hedonizmusa már majdnem letaszította Morgant a hegycsúcsról, hogy belezuhanjon a forró kielégülésbe. – Még nem – figyelmeztette Jack. Hangja eltorzult a feszültségtől, és visszavett hosszú, erőteljes lökéseiből. – Ne! – tiltakozott Morgan. A szája magára hagyta Deke-et. A francba, gondolta…, mégis hogy teheti ezt Jack? Az egész teste lüktetett. Hát nem erről fantáziált? – Jack! – Uramnak szólítasz – emlékeztette Jack egy morgással Morgant, majd határozottan a fenekére csapott, és gyengéden megcsavarta a csiklóját. – Most pedig szopd le Deke-et, hadd élvezzen el. Aztán megkapod, ami jár. Deke kegyelmet nem ismerve, éhes szemekkel bámulta Morgant, miközben újra beletúrt a hajába, és a farkához húzta a fejét. Morgan becsukta a szemét. Dühösnek kellene lennie, gondolta. Tombolnia kellene benne a haragnak, amiért így utasítgatják, irányítják, és befogják a száját. De nem. Úgy fel volt izgulva, mint még soha életében. – Szopj keményen. Deke hangja olyan volt, mint smirgli az acélon. Szavai hatására Morganben úgy fellobbant a tűz, mint egy túlhajtott kohóban. A puncija összeszorult. Szájába vette Deke-et, és alaposan végigszopta nyelvének feszülő farkát. Deke egyre erősebben markolt Morgan hajába, Jack pedig jutalom gyanánt elmerült Morgan puncijában, ujjaival a duzzadt, nedvektől tocsogó csiklót ingerelte. Morgan felsikoltott. Túl sok volt már ez neki. Túl sok. Noha Jack visszavett lökései intenzitásából, Morganben még ott tombolt a vágy pokla, lángjai nyaldosták a testét… a tébolyult orgazmus fenyegető hulláma feltűnt a láthatáron. Jack lökései megenyhültek. Mintha megérezte volna, hogy Morgan mennyire közel jár. Morgan felnyögött. Muszáj volt elélveznie. Záros határidőn belül muszáj volt. De leginkább most!

Morgan ismét Deke farkára irányította a figyelmét. Végignyalta a merev péniszt, majd elidőzött a lángoló makk mögött, és végül körbenyaldosta vastag tövét. Utána bevette a szájába: mélyen, egészen a torkáig, és keményen szopni kezdte. Az arcán gödröcskék jelentek meg, ahogy beszívta Deke egyre keményedő farkát. Deke morogva ösztönözte Morgant a folytatásra. – Ez az. A kurva életbe, baba, micsoda szád van… ez az. Annyira forró, annyira jó. Szopd csak a faszom. Deke erőteljes lökésekkel dugta Morgan száját, farka közben egyre nagyobbra duzzadt, és úgy lüktetett, hogy Morgan minden hámsejtet, minden eret, de még az ondósejtek pulzálását is érezte. – Jézusom, Jack – zihálta Deke. – Nem fogom sokáig bírni. – Jó kislány – lihegte Morgan fülébe Jack, miközben Morganre dőlt, és ki-be húzogatta a farkát sajgó puncijában. – Nyeld le. Az utolsó cseppig. Morgan bólintott, majd összeszorította a combját. Gyomra görcsbe rándult, ahogy Deke újra megkeményedett, ahogy a farka lüktetett a nyelvén. Deke végül felüvöltött: hangja úgy szakadt fel a mellkasából, mintha a gyönyör maga lenne a kínszenvedés. Sós, krémes és forró magvai elárasztották Morgan száját, de épphogy csak nyelt egyet, mikor Jack könyörtelenül megragadta a csípőjét, és teljes erőből baszni kezdte. Fel, fel, fel a vágy létráján. Jack farka teljesen kitöltötte őt, minden idegvégződését súrolta. Morgan egyenesen a létra tetejére szökkent. Az orgazmus vibrálni kezdett benne, kéjesen nyöszörgött, és készen állt teljesen elveszni a gyönyörben. – Még ne gyere el – parancsolta Jack. – Nem adtam rá engedélyt. Na ne szórakozz már! Önkívületében Morgan a fejét ingatta. Nem tudott megállni. Képtelen volt rá. Jack rácsapott a seggére, mire Morgan összeszedte magát, és mégis engedelmeskedett. Miért, a francba is? El akart élvezni, de annál jobban akart Jack kedvében járni. Megfeszült, megpróbálta megállítani az orgazmus fenyegető rohamát. – Tarts ki, baba – bátorította Deke. Morgan ránézett… könyörögve, sóvárogva, de Deke csak a fejét rázta. Kék szemei többet ígértek, sokkal többet… majd nemsokára. Morgan rázkódott, nyöszörgött. A fájdalom és a gyönyör határa még soha nem volt ennyire keskeny. Jack csípőn ragadta őt, és légkalapácsszerű lökésekkel dugta. Morgan nyüszített, a térde elgyengült. A vágy ritmusra pulzált a csiklójában, ahogy Jack egyre feljebb repítette. Jack megkeményedett, megfeszült és egy utolsó döféssel elélvezett: hosszan, határozottan és erőteljesen.

Morgan azonban nem. Pedig az önmegtartóztatástól már pattanásig feszült, és üvölteni akart. Mintha savat injekcióztak volna az agyába. A kínzó vágy rohamosan zabálta fel teste minden négyzetcentiméterét. Mohón. Elviselhetetlenül. Könnyek csípték a szemét. Bárcsak megszűnne ez az érzés! Jack hátrébb lépett, és kielégült mosollyal tépte le magáról a gumit. A rohadék! Csak úgy itt hagy, hogy élve égjen el a vágy poklában?! Morgan mereven bámult, és azt tervezgette, hogyan fogja elevenen megnyúzni, hogyan fogja a golyóinál fogva felakasztani. Az édes hármas az ő vágya volt, és sehová nem megy, amíg el nem élvez. – Ez igen! – jegyezte meg Deke. – Tüzes, mi? – Ne beszéljetek rólam úgy, mintha nem lennék itt! Kettőtök miatt kerültem ebbe az állapotba. – Helyrehozzuk – biztosította Jack. – Mégis mikor? A jövő hónap nem hangzik túl jól, és még az öt perc is túl távolinak tűnik. Morgan idegesen rángatta testével a bársony köteleket, de semmit nem tehetett. Nem tudta megragadni a csiklóját. A két éhes férfi szempár egyre jobban felizgatta. Úgy tűnt, soha nem fog megszűnni a vágya. – Az ágyra! Jack mély hanga a levegőben vibrált, hanglejtése egyértelművé tette, hogy nem tűr el több kifakadást Morgantől. Morgan legszívesebben elküldte volna a picsába, a szavak már a nyelve hegyén voltak…, de képtelen volt nem engedelmeskedni, amikor Jack így beszélt hozzá, és amikor ennyire a kedvében akart járni. Alárendelt énje engedelmeskedni akart, be kellett hódolnia Jack erejének, és rá kellett bíznia magát. Bízott benne, hogy azt kapja tőle, amire szüksége van. Morgan közelebb araszolt az ágyhoz, nem igazán tudta, hogy Jack pontosan mit értett az előbbi parancson. Nem hagyta, hogy elessen, de segített neki térdre ereszkedni. Terpeszben volt Deke előtt, aki széles vigyorral az arcán hátradőlt, perzselő kék szemét pedig Morgan nedves, göndör kis szőrpamacsára szegezte. A farka már ekkor oszlopként meredezett. Morgan azt kívánta, hogy ne kelljen Deke-et kielégítenie anélkül, hogy ő is elélvezne. Még mindig térden állt. Jack az ágyra segítette Morgant, közel Deke-hez, és feljebb tolta Deke csípőjéig. De itt nem állt meg. Még feljebb tolta Morgant, túl a hasizmán és mellkasán. A szőke óriás ekkor megemelte Morgant, és az arcához húzta az ágyékát. – Muszáj belekóstolnom ebbe a pinába – morogta. Deke megszállottként merült el Morganben, nyelvével szinte felnyársalta nedves punciját, majd vadul csapkodni kezdte a csiklóját. Morgan felsóhajtott a hirtelen rátörő kéjes

érzésektől. Higgadtsága szertefoszlott, teste vonaglott, próbált elmenekülni a fogak édes kínzása elöl – Deke gyengéden harapdálta a csiklóját. De esélye nem volt menekülni. Deke erősen szorította a combját, és nem engedte sehova. Meglehet, hogy Morgan volt fölül, de az irányítás kétségkívül Deke kezében volt. – Piszkosul szexi vagy – morogta a fülébe hátulról Jack. – Alig várom, hogy mindketten megbasszunk, és ránk csorgasd a nedveidet, amikor elélvezel. Hogy mindketten megbasszák? Ó Istenem, igen! Jack megértette, hogy mire vágyott. És meg is fogja adni neki. Remélhetőleg még azelőtt, hogy belehalna a beteljesületlen vágyakozásba. Jack az oldalán levő bilincsekkel babrált, és hirtelen kiszabadította Morgan csuklóit – pont időben ahhoz, hogy Deke beszippantsa Morgan csiklóját a szájába. Morgan azonnal az űrbe repült volna, de Deke még nem hagyta, hogy olyan magasra jusson. – Elélvezhetek már? – Morgan kérlelő szemekkel nézett Jackre, aki éppen lehajolt, hogy újabb dolgokat vegyen elő a táskából. – Kérem. – Még nem. Majd szólok, cher. – Nem bírom megállni… – zihálta Morgan. – Túlságosan… – De igen. Ki fogod bírni – parancsolt rá Jack. Morgan bőre csillogott a friss verejtéktől, a puncija izzott a vágyakozástól. De a nyöszörgés Jacknél semmit nem ért, és Deke-re sem hatott. Hogy rohadna meg! Morgan alig bírta már idegekkel… hüvelyredői a normális négyszeresére duzzadtak, Deke mégis egyre csak fokozta a gyönyört, és hagyta, hogy Morgan az atomrobbanásszerű orgazmus küszöbén vergődjön. Jack továbbra is csak nézte a műsort, idillien játszadozott Morgan mellbimbóival. Mintha egy egész nap ez lenne a dolga. – Hajolj előre, és szedd össze magad – utasította Jack. Morgan engedelmeskedett. Remélte, hogy most már végre elélvezhet, és kiszabadulhat a vágy tomboló, őrülten felkavaró örvényéből. A kitörni készülő orgazmus olyan méreteket kezdett ölteni, amit álmaiban sem képzelt el. Attól félt, hogy ha bekövetkezik, teljesen elveszti az eszét. Egy pillanattal később Jack mélyen beledöfte két ujját Morganbe, de nem tartotta bent sokáig. Jack már rázkódott, a farka új erőre kapott. Nedves ujját bedugta Morgan fenekébe. Morgan tudta, hogy újra meg fogja ott dugni, és hogy amint megteszi, semmi esélye nem lesz megállítani a testén eluralkodó forrongó orgazmust. – Jack! Uram… – Olyan szépen kipirosodott a bőröd – morogta Jack, miközben egyik ujjával Morgan összehúzódó ánuszrózsájával játszadozott. – Az íze is kurvára addiktív – morogta Deke Morgan puncijába, mielőtt újra elmerült benne.

A csiklóját a szájába szippantotta. A vágy sötét fájdalma még durvábban lüktetett Morganben. Egyre közelebb volt a csúcs, hatalmasan és elkerülhetetlenül tornyosult fölé. Nem tudta sokáig visszatartani, a puncija már remegett. Csiklója Deke nyelvéhez nyomódott. Még egy ilyen manőver, és lehetetlen lesz visszatartani az orgazmust. Jacket láthatóan nem érdekelte az állapota. Lassan, körültekintően juttatta vissza a nedveket a csillogó bejáratból a tiltott hátsó lyukba. Morgan azon kapta magát, hogy hátrafelé, nyöszörögve, könyörögve nyomakodik az ujjaihoz. – Az enyém vagy? – suttogta Jack közelről Morgan fülébe. Úgy, hogy csak ő hallhassa meg. – Igen. – Teljesen? – Igen. Istenem, igen! – Velem maradsz? Az enyém leszel? Viseled a nyakláncomat? – Igen, igen, igen, – kántálta Morgan. Jack Morgan fenekébe helyezte ujját. Morgannek minden idegvégződése megpattant, ahogyan Jack ujjai eltűntek benne. – Ó, igen! – Morgan alig tudta kimondani a szavakat, zihálva kapkodta a levegőt. Szédült, a teste sajgott, felforrósodott. Értelmetlenül hebegett-habogott. Jack mélyen beledöfte az ujját Morgan fenekébe, miközben Deke a csiklóját rágcsálta. – Gyere! – üvöltötte Jack. De már elkezdődött. Semmi nem tudta visszatartani a teljes szétomlástól. A robbanás apró darabokra szakította Jack ostromló ujjának nyomásától és Deke játékos nyelvének kitartó munkájától. Morgan nem nyögött fel, és nem is sikoltott, sokkal inkább üvöltött: hosszan, hangosan, és közben szorosan kapaszkodott a lepedőbe. A hullámok újra és újra megtámadták, az orgazmus egyenesen széttépte, és lélegzetelállító erővel csapódott görcsbe ránduló testébe. Elszédült, a szíve a fülében zakatolt. Úgy érezte, most rögtön belehal az élvezetbe, milliónyi izzó kis darabra törve ebben az apró szobában. Olyan apró darabokra hullik, amiket soha nem lesz képes újra a helyére rakni. De ez egy cseppet sem érdekelte. Deke magához húzta, és a csípője mellett matatott. Egy óvszer! Deke rekordsebességgel tépte szét fogaival a csomagolást, felhúzta magára a kotont, és megragadta a csípőjét. Már megint? A teste feletti kontroll egy rongybabáéval volt egyenlő. Órák elteltével végre sikerült lélegzethez jutnia, és erre újra az orgazmusig akarják dugni? Mielőtt Deke belehatolt volna, Jack kivette ujját a seggéből, és vaskos, síkosítóval bevont farkával cserélte fel.

– Jack… uram – ellenkezett Morgan. – Engedj magadba… – parancsolta hörögve Jack – …minket. Jack könyörtelenül csusszant be, szinte követelve, hogy Morgan eléggé kitáguljon, és farka minden egyes centijét a seggébe fogadja. Morgan érezte, ahogyan Jack a végsőkig feszíti szét belülről. Nyögések közepette hátrébb csúszott, egészen addig, amíg farka teljes hosszát magába nem fogadta, és a golyói a punciját verdesték. De Jack mozdulatlan maradt. Morgan meglepődött, hogy már csak attól újra felizgult, hogy Jack a teste tiltott szegletét birtokolja. Mozgolódni és nyöszörögni próbált. Deke továbbra is szorította a csípőjét. A korábbi üvöltéstől alig maradt több hang a torkában, a maradékot pedig elvette a testét perzselő vágy újabb lökete. Kicsinálják. Isten bizony, kicsinálják. Mielőtt újra feleszmélt, és megemészthette volna a történteket, Deke a nedvesen csillogó puncijához nyomta vaskos farkát, majd behatolt, és ellenállást nem tűrve törte az utat: egyik könyörtelen centit a másik után. Te. Jó. Ég. Morgan ott volt szétfeszítve, megpakolva. A két farok égető érzése felerősítette az érzékeit, majd ismét révületbe taszították. Megint elakadt a lélegzete. Jack nevét kiáltozta, Deke vállát szorította, és mindent megtett, hogy a valóság talaján maradjon, miközben éppen leginkább észvesztő álma vált valóra. Aztán a két férfi mozogni kezdett benne, és eljárták azt a táncot, amit az érzékek maximális elpusztítására találtak ki. Jack kihúzta, Deke berakta. Jack ki, Deke be. Morgant elöntötte a forróság. Soha ennyi idegvégződése nem kiáltozott egyszerre, és Deke csak rontott a helyzeten, amikor a hüvelykujját a csiklójához nyomta. – Jézusom, mennyire szűk – tört ki Deke. – A gátja is nagyon vékony. Érzem, ahogy a makkod az enyémre feszül. A picsába! – Ó, igen – Deke arca megfeszült. – Alig bírok uralkodni magamon. – Uralkodni? – mordult fel Jack. – Cher, élvezz csak el nyugodtan. Amikor és ahányszor szeretnél. Morgan csak ezt akarta hallani. Deke farka egyenesen a méhnyakához nyomódott, ujjbegye végigszántotta a csiklóját. Morgan robbanásszerűen élvezett el, csillagok cikáztak szemei előtt. Megnyílt előtte a mennyország kapuja. Morgan orgazmusát Jack döfködése irányította. A két férfi vaskos, mennyei, földöntúli gyönyörrel szakította szét. Jack jutalmazásképp átkarolta, és a mellét Deke szájához emelte. Deke az ajkai közé fogta Morgan mellbimbóját, mohón és határozottan beszippantotta, majd fogait belemélyesztve rágcsálni kezdte. A borzongást Morgan a mellétől a hasáig érezte, egészen odáig, ahol

korábban Deke mocskosan hosszú farka nyársalta fel…, és még lentebb, a tiltott hátsó bejáratnál, amit éppen Jack ostromolt. A két férfi hihetetlen magasságokba repítette. Hatalmas, ellenállhatatlan, leírhatatlan magasságokba. Alig kapott levegőt, mikor Jack behatolt, és végigszántotta bizsergő idegvégződéseit, és a nyakába sóhajtott. – Az enyém vagy. Szeretlek. A szavak hallatára mélyen belül eltört valami Morganben, az ellenállás utolsó bástyái is leomlottak. Válla felett tehetetlenül Jackre pillantott. Tudta, hogy tekintetéből árad a teljes behódolás. Remegve élvezett el újra, a két hímtag csapdába esett benne, és feszítette alsó izmait, amikor az orgazmus hullámokban rátört és ledöntötte. Könnyek csorogtak végig az arcán. Ebben a pillanatban Morgan már nem önmaga volt. Nem érdekelte döntésének helyessége, sem az, hogy mások mit gondolnának róla, vagy hogy miként lesz képes együtt élni magával ezek után. Morgan megnyugvást talált, amikor Jack és Deke is hörögve, nyögve elélvezett. Tökéletes, boldog békesség egy tökéletes orgazmusban… először az életében. – Igen! – üvöltött fel a fájdalom, a vágy, a szerelem és a beteljesülés sikolyával. – Szeretlek – lihegte Jack a fülébe. – Mondd, hogy szer… – Igen! Szeretlek! Ahogy a gyönyör alábbhagyott, Jack szorosan átölelte Morgant. Annyira szorosan, hogy úgy tűnt, soha nem engedi el. Pontosan úgy, ahogy Morgan elképzelte.

A déli napsugarak beszűrődtek a panzió idilli kis házikójának ablakán, megvilágítva Morgan vörös haját és meztelen, fakó bőrét, ahogy álomba szenderülve feküdt Jackre fonódva. A fejét Jack vállán pihentette. Deke mögötte feküdt, álomba merülve. Ernyedten karolta át Morgan derekát. Tökéletesen békésnek tűntek. Jack viszont éppen a poklok poklát élte meg. Nem azért, mert Deke megérintette Morgant. Furcsa mód már az elején tudta, hogy Morgan élvezni fogja Deke-et, de azt is tudta, hogy ez pusztán a testiségről szól. Jacket boldogsággal töltötte el, hogy beteljesíthette Morgan fantáziáját, hogy kihozta belőle azt a fajta egyenes alárendeltséget, amire azóta vágyott, hogy meglátta őt. Morgan bevallotta, hogy szereti. Hogy a picsába fogja most megmagyarázni neki, hogy csak azért találkozott vele, hogy a vőlegényén bosszút állva megdugja őt? A volt vőlegényén. A történtek után kizárt volt, hogy visszaadja őt Brandon Rossnak.

A kérdés az volt, hogy mi van, ha Morgan mégis visszamenne ahhoz a kis buzihoz. Jacknek nem volt más választása, mint nyílt lapokkal játszani, és elmagyarázni Morgannek, hogy valójában miért találkoztak, és mindez miért vett teljesen más irányt attól a pillanattól kezdve, hogy először megérintette őt. Te jó ég, már rég meg kellett volna tennie. Jack felsóhajtott, és ökölbe szorította a kezét. Abban a pillanatban kellett volna kiterítenie a kártyáit, amikor rájött, hogy Morgan szerelme fontosabb a bosszúnál. A hazugságait leplezve a bizalmába férkőzni a lehető legrosszabb döntés volt. Elhessegette a gondolatot a fejéből, hogy elveszítheti Morgant, majd egy csókkal felébresztette őt. Istenem, bárcsak ne ez lenne az utolsó alkalom, hogy megérintheti. Morgan lassan ébredezett. Bágyadt kék szemével és macskás nyújtózkodásával egyenesen Jack szívébe hatolt. Nemcsak gyönyörűnek, egyszerűen szólva tökéletesnek látta Morgant. Úgy szerette… ahogy még egy nőt sem. És ha most rosszul keveri a kártyáit, örökre elveszítheti. – Morgan. Cher… – suttogta Jack. És most mi jön? Hol vannak most a hízelgő szavak? Hogyan tudná megfogalmazni, amit mondani akar? – Valamit el kell mondanom – dünnyögte. Morgan fáradtan összehúzta gyömbérszínű szemöldökét, kezét a szájára téve ásított egyet. Mozdulata egyszerre volt gyermeki és nőies. A gyengédség és az aggódás összefacsarta Jack szívét. Előbb vágta volna le a golyóit egy tompa, rozsdás késsel, mint hogy elvágja a kettejük közti köteléket. – Hmmm – sóhajtott Morgan. Szeme félig lecsukódott, miközben álmosan Jackre mosolygott. Deke közben megragadta a csípőjét, és felhorkant. Morgan felnevetett. Jack ezzel mit sem törődve magához húzta Morgan arcát, tekintetük egymásba olvadt. – Szeretlek, cher…, de tudnom kell valamit. Te és Brandon… Morgannek tágra nyílt a szeme. Valósággal kikerekedett. – Jack… én… – Szereted őt? – Jack szinte követelte a választ. Morgan tétovázott, kereste a szavakat. Jack a gyomrában érezte a fájdalmat. Tudta, hogy a szíve darabokra törik, ha Morgan igennel válaszol. – Igen… de nem úgy ahogy gondolod. Ő… Valami… illetve valaki dörömbölt az ajtón, ami a következő pillanatban hatalmas csattanással kicsapódott. Jack Morgan elé pattant, szembenézett az ajtóban álló fenyegető alakkal.

Brandon Ross volt az. Öltönyben. Az arcán sátáni vigyorral. – Vedd le róla a mocskos kezed, Cole! – Brandon előrántott egy félautomata fegyvert, és Jackre szegezte – Azonnal!

17 – Brandon! – kiáltotta Morgan, Jack karjába kapaszkodva. Féltestvére vékony, méltóságteljes alakja betöltötte a helyiséget. Dühe őszinte döbbenetbe csapott át, mikor rájött, hogy Morgan két férfival osztja meg az ágyát. Morgan legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében. – Tedd le a fegyvert! – követelte. Brandon rá se hederített. Jackre szegezte a tekintetét, szemében a pokol tüze izzott. Deke feleszmélt Morgan balján, és hirtelen, védelmezőn elé ugrott. – Ez nem az, aminek látszik, Brandon – mondta Jack. – De. Ez pontosan az, aminek látszik. Bár Morgan jól hallotta bátyja hörgését, szinte tudomást sem vett róla. Megrémült a pisztolytól. De valami még a fegyvernél is jobban megdöbbentette. – Ti ketten ismeritek egymást? – A picsába! – suttogta Deke, és felkelt az ágyból, hogy felvegye a farmerét. – Kezdődik… Hát még Deke is tudta, hogy mi történik? Morgan ledöbbent, és kérdő tekintettel Jackre nézett. Gondolatai vadul keresték a megfejtést. Jack arca feszült volt a dühtől és a félreérthetetlen bűntudattól. Mi folyik itt? Morgan körülbelül annyit értett a történésekből, mintha egy svéd szappanoperát nézett volna. – Hát nem mondtad el neki? – kérdezte Brandon hitetlenkedve. – Persze, hogy nem. Úgy sokkal nehezebben sikerült volna bosszút állnod. Így viszont, nemcsak megbasztad, hogy visszavágj, de még a kommandós haveroddal is bedobtad a közösbe. Kamatosan fizettél vissza mindent, amit veled tettem. – Bosszú? Mi folyik itt? – kérdezte Morgan. Teljesen lemerevedett, magyarázatot követelt. Képtelen volt követni a párbeszédet, de abból, amit megértett, rájött, hogy itt valami nagyon ocsmány dologról volt szó. Jack azért feküdt le vele, hogy bosszút álljon Brandonon? De mit akart megbosszulni…? – Hadd magyarázzam meg… – Jack Morganhez fordult, és megszorította a vállait. – Rosszul fog kinézni, és még rosszabbul hangzani, de esküszöm, hogy… – Ez egy aljas szemétláda, aki csak azt lesi, hogy tudna engem hátba szúrni. Maradj tőle távol, Morgan. Ne hallgass rá! – Elmondtam neked, hogy éreztem, cher – szabadkozott suttogva Jack. – Bármi is derüljön ki itt, az érzéseim valódiak, azzal kapcsolatban nem hazudtam neked. Morgan ebben nem is kételkedett. Egészen eddig a percig. Most viszont a rémület járta át minden egyes lélegzetvételét. Tudta, egyszerűen tudta, hogy itt valami nagyon nem stimmel,

és bármi is legyen az, nem fog neki tetszeni. – De valami mással kapcsolatban hazudtál? – Megmondtam, hogy vedd le róla a kezed! – Brandon ismét Jackre szegezte a pisztolyt. – Nyugodj meg, öreg… – Jack felkelt az ágyból, és lassan a farmerjáért nyúlt. – Próbáljuk meg nyugodtan megbeszélni és… – Nem. Inkább mondd csak el Morgannek az igazat. Majd meglátjuk mennyi kedve lesz nyugodtan beszélgetni. – Te sem tudod az igazat! – hördült fel Jack. Az erek kirajzolódtak a nyakán, keze ökölbe szorult. – Valami sejtésed van, de szart se tudsz arról, hogy milyen érzés. – Szóval nem te követted Morgant, és nem te fizetted le a produkciós kollégáját, Reggie-t, hogy eljuttassa neki az elérhetőségeid a következő adás miatt, ugye? Morgan Jackre nézett. Azt várta, hogy majd ellenkezik. De Jack egy szót sem szólt. – Miért tennél ilyet? – kérdezte Morgan. Megrándult egy izom Jack állában. – Én… – Mert találkozni akart veled. Nem, ez így nem igaz. El akart csábítani, megkefélni, és eljuttatni hozzám a bizonyítékokat. Nem igaz, Jack? Fagyos rémület járta át Morgant. Jack felé fordult, és reménykedett, hogy ellenkezni fog. Jack behunyta a szemét, és lehajtotta a fejét. Arcát elborította a bűntudat, szemöldöke összeráncolódott. Édes Istenem. Brandon igazat mondott. Morgan gyomra összerándult, az árulás érzése a szívébe markolt. Elsápadt a sokktól. – Az egészet… bosszúból csináltad? – kérdezte. – Hogy tehettél ilyet? Jack kinyitotta szégyentől égő szemeit. – Nem úgy végződtek a dolgok, ahogyan az elején elterveztem. Morgant széttépte Jack esedező, őszinte tekintete. De egyszer már hitt neki. Pedig hazugság volt. – Hát persze, hogy igaz – Brandon tovább kavarta a szart. – Az e-mailben küldött videód, amin Morgant dugod, kétségtelenül célba talált. Kösz érte. Tisztán láttam, ahogy az ajtónak dől, és a válladba vési körmeit, miközben azt üvölti, hogy soha nem volt még ilyen jó neki. Remekül kitervelted az egészet. Brandon szarkazmusa elmélyítette Morgan már amúgy is vérző sebeit. Jack videót készített róluk? Mikor? Háttal az ajtónak dőlve, körmei a vállába vájva… Istenem. Amikor először szexeltek. Azután, hogy Jack rajtakapta, hogy a fürdőkádban maszturbál. Igen, ez akkor történhetett. Jack a tudta nélkül levideózta magukat, és elküldte a felvételt Brandonnak? És mindezt előre kitervelte. Hihetetlen.

Morgan boldogsága szertefoszlott, megsemmisült. A bizalma pedig… egy pillanat alatt elszállt. Jack az egészet bosszúból tette? Ez megbocsáthatatlan. Morgan a szájához emelte remegő kezét, eluralkodott rajta a hányinger. Ez a szörnyű rémálom marta a gyomrát, és azt kívánta, bárcsak felébredhetne belőle. Csakhogy az egész túl intenzív és valóságos volt. Ott állt Brandon és Jack drámájának kellős közepén. – Elküldtél neki e-mailben egy videót rólunk… de hát mié… miért? Jack tétovázva kereste a szavakat. Vagy a hazugságokat? – kérdezte magától Morgan. – Te beszélsz neki Kayláról, vagy mondjam én? – Fogd be a pofád, Brandon – hördült fel Jack. – Tud Kayláról. Kayla? Ki a franc volt… ja, Jack exfelesége. Morgan sosem hallotta a nő nevét, de csakis róla lehetett szó. Igen, tudott Kayláról. Tudta, hogy Jack együtt látta őt egy videón a legjobb barátjával… Hirtelen belecsapott a teljes felismerés. Elakadt a lélegzete, és olyan intenzíven borította el a fájdalom, hogy majdnem összeesett. Rémülten Jackre nézett. – Szóval Brandon volt… ő volt az a barátod. Ő volt az, aki a videón az exfeleséged dugta. – Mialatt házasok voltunk – vágta rá Jack. – Évek barátságát és bizalmát törte össze. Ami nagyon is sértette Jack büszkeségét. Morgan reszketett a dühtől, nem akart hinni a fülének. Vigasztalásképpen Deke átölelte, de Morgan könyökkel gyomron vágta, és a mellkasához szorította a lepedőt, majd a három férfira meredt. Utána ismét Jackre szegezte a tekintetét. – Te is eljátszottad a bizalmam. A dolgok, amikre rávettél… – Morgan arca kipirult a feltörő emlékektől –, … ahogyan elérted, hogy mindent megkérdőjelezzek magammal kapcsolatban… a kurva életbe, én hittem benned, én hittem bennünk! Mekkora hülye voltam! Biztosan remekül szórakoztál. – Soha nem szórakoztam, Morgan… cher, soha nem akartam fájdalmat okozni neked. Én… – Bele sem gondoltál, hogy fájdalmat okozol-e vagy sem – vádolta meg Jacket Brandon. – Mert nem érdekelt. – Ez nem igaz – Jack Morgan felé fordult, és az arcához nyúlt, de Morgan gyorsan elhúzódott, még mielőtt hozzáérhetett volna. Jack arcára kiült a düh és a gyötrelem, szikár mell- és vállizmai megfeszültek. Hazudik, gondolta Morgan. Az egész egy színjáték volt. A bosszúért. Morgant nem érdekelte, hogy érzett most Jack. Ahogy Brandon mondta, Jacket sem érdekelte, hogy fájdalmat okoz-e majd neki. – Mocsár, mi? Hogy a jó kurva anyádat! Itt a biztonsági szavad! Nehogy még egyszer hozzám érj!

Az elutasítástól mély fájdalom jelent meg Jack arcán. Brandonhoz fordult. – Te sem vagy ám a megtestesült szentlélek – mordult Jack Morgan bátyjára. – Te csábítottad el Kaylát, míg a feleségem volt, és elhitetted vele, hogy szereted… – És most visszavágtál, és elcsábítottál engem? – üvöltött Jackre Morgan. – Kierőszakoltad belőlem, hogy másképp lássam magam és a szexualitásom. Elhitetted velem, hogy szeretsz, és hogy én is téged. Ki is mondtam neked egy… – Morgan felsóhajtott, ahogy elborzasztotta a szörnyű igazság. – Biztosan ez volt a végső bosszú. Az hogy rávegyél arra, hogy kimondjam szex közben, hogy szeretlek. Pont úgy, ahogy Kayla mondta Brandonnak. Tudtad is, vagy csak remélted, hogy tökéletesen fog működni?

– Cher, szó sem volt ilyesmiről. Esküszöm. Őszintén. Én… – Édes Istenem! Ugyanazt tetted Morgannel, amit Kaylával is? – vágott közbe Brandon, hitetlenkedéstől elmélyült hangon. – Teledumáltad a fejét hülyeségekkel, és megpróbáltál engedelmeskedő robotot csinálni belőle is? – Szerinted úgy néz ki, mint egy robot? – Kayla nem tudott megbirkózni azzal, amit te egy nőtől elvársz. Minden egyes férfitól félt, aki utánad jött. Alighogy megkaptam őt, rögtön elhagyott. – Brandon magából kikelve megragadta Jacket a karjánál fogva. – Ugyanezt tetted Morgannel is, te rohadék? – Nem! – bizonygatta Jack. – Morgant a természeténél fogva programozták arra, amire nekem egy nőben szükségem van. Ő az a nő, akire szükségem van. Feltártam az igazi énjét, jóval többet elértem nála, mint te. Mindent megadtam neki, amire a teste vágyott, még az édes hármast is… pedig még a gondolattól is összeszorult a gyomrom. De megtettem, pusztán azért, hogy boldog legyen. Te viszont mit tettél érte? Leszámítva, hogy semmibe vetted a szexualitását, aztán elhagytad, amikor valami elmebeteg zaklató követte, és az ágyára verte, majd a nyilvánosság előtt rálőtt? Neked ezt jelenti a szerelem… – Rád lőtt, drágám? – Brandon arcán a dühöt aggodalom váltotta föl. Kiejtette a pisztolyt a kezéből. – Tedd ezt el – suttogta Morgan, és a fegyverre nézett. Brandon fújtatása pontosan kifejezte, hogy mennyire ideges volt. Betuszkolta a pisztolyt a nadrágja hátsó részébe, a derekához, és Morgan felé fordult. Amikor át akarta karolni a vállait, Jack rámordult. – Ne nyúlj hozzá! – közölte vele, majd felugrott, és egy jobbegyenessel állon csapta Brandont. Brandon feje hátracsuklott. Egyik kezével az állát dörzsölte, a másikat ökölbe szorította, és visszaütött. Jack kivédte az ütését. – Hagytam, hogy elvedd tőlem Kaylát. Nem szerettem őt. Tudtuk ezt mindannyian. De ahhoz meg kell ölnöd, hogy Morgant elvedd. Szeretem őt. Mindig is szeretni fogom. – Jack ekkor Morgan felé fordult. – Ha megengednéd, hogy megmagyarázzam, és bocsánatot

kérjek…, nem mehetsz hozzá feleségül! – Semelyikőtökhöz nem megy feleségül! – rikoltotta egy megvadult hang a folyosóról. Brandon megfordult, Jack pedig megkerülte őt, hogy megnézhesse az új látogatót. Morgannek azonban nem kellett odapillantania ahhoz, hogy tudja, ki érkezett meg. Ismerte ezt a hangot. – Andrew? Mit keresel te itt? – Morgan Andrew látószögébe lépett. A lepedőt továbbra is a testéhez szorította. Jéggé fagyott benne a vér, amikor meglátta az ajtót elálló fenyegető alak arcát eltorzító vicsorgást. A düh gyilkos erővel vibrált Andrew-ban. Látszott rajta, hogy egyszerre járja át az adrenalin és bosszúvágy. Pisztoly volt a kezében. Egy pisztoly, amit egyenesen Morganre szegezett. Morgan felsóhajtott, gondolatai vadul cikáztak, próbálta felfogni az események fordulatát. – Valakinek muszáj megállítania téged – mondta Andrew, és úgy bámult Morganre, mintha alig ismerné őt. Pillantásával befogta Deke-et és Jacket is. Mindketten félmeztelenek és ziláltak voltak… Andrew azonnal levonta a következtetést. – Két férfival basztál? Tudtam, hogy egy kurva vagy, de ez mindenen túltesz, amit gondoltam rólad. El sem hiszem, hogy majdnem feleségül vettelek. Már az is eléggé feldühített, hogy Ross szenátor fiával összejöttél. – Andrew hátravetette szokatlanul kócos ősz haját, és az állával Brandonra mutatott. – Randevúztatok, és igent mondtál neki. Lefeküdtél vele. Most pedig egy újabb férfival kavarsz. A testőröd, ugye? Őt is megkérted, hogy uralkodjon feletted? Hogy kéjúr legyen? Andrew gúnyos mosolya betöltötte a szobát, a belőle áradó gyűlölet szíven ütötte Morgant. De megtiltotta magának a szégyenkezést. A rászegezett pisztoly viszont megfélemlítette. – Igen. Jack Morganre pillantott, majd Deke-re nézett. Valami néma kommunikáció lehetett kettejük között, amit Morgan nem értett. Andrew megrázta a fejét. – Most pedig egész délelőtt a vőlegényedet csaltad? Szendvicsbe szorítva a két tesztoszterontól csöpögő bika között. Mégis miért? Egypár orgazmusért? Te és én megértettük egymást, osztoztunk a minőségi munka örömében, az ízléstelen szexet pedig művészetté változtattuk, amíg el nem dobtad magadtól. Brandon Andrew-hoz ugrott, és megpróbálta kikapni remegő kezéből a pisztolyt. Andrew őrjöngve arrébb húzódott, és két lövést adott le Brandon irányába. Morgan felsikoltott a lövések fülsüketítő zajától. Bátyja a földre vetette magát, és gurulva menekült a töltények elöl. Morgan lélegzet-visszafojtva pattant fel az ágyról, hogy megnézze Brandont. – Vissza az ágyra! – üvöltött Andrew, és ismét rászegezte a fegyvert. – Most!

Morgan reszketve húzta maga elé a lepedőt, hogy eltakarja meztelen testét. Vadul kalapáló szívverése majdnem megsüketítette. Andrew nem szórakozott, halálosan komolyan cselekedett. És Brandon… te jó Isten, vajon eltalálták a golyók? Jack lassan lehajolt, hogy feltámogassa Brandont. Andrew szorítása megfeszült a pisztolyon, szája ijesztően összeszorult. Mikor talpra állt, Brandon Morgan felé fordult, és egy nyugtató pillantást vetett rá. – Jól vagyok. Csak tedd, amit mond, Morgan. – Csak semmi hősködés, semmi hülyeség! – hörgött Andrew, és vadul hadonászott a hidegen csillogó fegyverrel. Morgan kierőszakolt magából egy mély lélegzetvételt, próbálta megnyugtatni testét. Ismerte Andrew-t. Ha hisztizne, azzal csak a drámaiságát tüzelné fel. Ráadásul Andrew operarajongó volt, és a színpadon a főszereplők gyakran meghalnak… a közönség pedig tapssal jutalmazza a tragédiát. Morgan nem akart vérengzést! Meg kellett védenie magát, meg kellett állítania Brandont, Jacket és Deke-et, mielőtt valami végzetes hibát követnének el. Felsóhajtott, és elmélyítette a hangját. Próbált nyugodtabbnak tűnni annál, mint amilyen valójában volt. – Miért vagy itt? Már semmi közöd ez életemhez, Andrew. – Szarba se vetted az üzeneteimet és a fotóimat. Leléptél, amikor rárecskáztam az ágyadra. Emlékeztetni akartalak, hogy az a hely anno összekötött minket. Megpróbáltam megértetni veled, hogy hová és kihez tartozol. Idővel még Mr. Rosst is meg tudtam volna bocsátani neked. Ugyan összebalhéztunk, és azt gondolhattad, hogy nem állt szándékomban visszamenni hozzád, de ezek ketten… – Öklét rázogatva Jackre és Deke-re mutogatott, keze megfeszült a fegyveren. – Abban a sztriptízbárban kellett volna, hogy lelőjelek. Meg is teszem, ha nem olyan zsúfolt az az erkölcstelen bűnbarlang. Morgant elfogta a szédülés Andrew szavai hallatán. Gondolatai vadul cikáztak. Majd hirtelen levonta a következtetést. – Szóval Reggie nem is…? Andrew a szemeit forgatta, és türelmetlenül sóhajtott. – Nem is követett téged? – Ez zaklatás, seggfej – mordult rá Deke. Morgan egy néma fejrázással próbálta elcsendesíteni Deke-et. Szerencsére Andrew nem törődött vele. – Reggie? Persze hogy nem. Nem láttál a sztriptízbárban? Egyenesen rád néztem. Majdnem sikerült becsapnod az álruháddal, de a szemedet bármikor megismerem. – Nem láttam keresztül a zsúfolt klubon – dünnyögte Morgan. – Szóval te voltál? A

képekből következtetve azt hittem, hogy… Morgan exvőlegénye a szemét forgatta. – Ugyan már! Reggie tanított meg fotózni és előhívni a képeket. Tegnapig fogalma sem volt, hogy képeket készítettem rólad. Andrew felhorkant. Morgan tudta, hogy megsértődött, amiért egy pillanatig is elhitte, hogy Reggie olyan profi módon tudta volna követni, mint ő. – Egyáltalán nem is segített neked? Beszéltesd, tereld el a figyelmét. Maradj higgadt. Találj valami kiutat ebből a veszélyes zűrzavarból. – Reggie túl hülye. Egy darabig segített nekem a nyomodban maradni, hogy megvédjen, és ezzel lenyűgözhessen téged. De amint rájött, mire készülök, a hülye mamlasz megpróbált figyelmeztetni, csak nem talált sehol. – Andrew megrázta a fejét, arca eltorzult a megvetéstől. – Tegnap este felidegesítette azt a vetkőzős kurvát, és letartóztatták, mielőtt figyelmeztethetett volna, hogy a városban vagyok. – Szóval te? Egész idő alatt te voltál a titkos zaklatóm? Jack fintorogva Morganre nézett, majd egy másik pillantást vetett Deke-re. Morgan a szeme sarkából látta, ahogy Deke bólint. – Ne! – súgta oda nekik. – Én vagyok a megmentőd! – üvöltötte Andrew. A teste megmerevedett, az arca haragosan elsötétült. – Valakinek meg kell téged mentenie saját magadtól. Amikor először találkoztunk, olyan édesen ártatlannak tűntél. Szemet hunytam az erkölcstelenséged felett, mert már nagykorú voltál, és nem ismertük egymást korábban. A durva szexuális fantáziáid miatti balhénk után tulajdonképpen rájöttem, hogy valószínűleg nem szenteltem neked elég figyelmet, és újra vissza akartalak szerezni. A Mr. Ross-szal közös afférod ellenére. Elhatároztam, hogy le foglak nyűgözni, és azt hittem, megmenthetlek azzal, hogy feleségül veszlek. De… – Andrew felhúzta a kakast, és megvetően Jackre irányította a tekintetét – amint megismerted Cole urat, úgy kezdtél el viselkedni, mint egy kurva. Cole úr egy jól ismert perverz, te pedig az imént majdnem felfaltad a tekinteteddel. Morgan mély levegőt vett. Próbált higgadt maradni. Noha legszívesebben megfojtotta volna a rohadékot, és sikítozva menekült volna a fegyvere elől. De visszafojtotta az indulatait. – Akartam Jacket, mert megértette a személyemet. Megértette, hogy alárendelt vagyok. Megtanultam tőle, hogy ezzel semmi probléma nincsen. – Morgan arra gondolt, hogy bármi is történt kettejük közt, ezt az ajándékot Jacktől kapta. – Az, hogy nem tudtál engem elfogadni olyannak, amilyen vagyok, csak azt bizonyítja, hogy nem illünk egymáshoz. Menj, és törődj valami másik nővel, aki értékeli, hogy birtokolni akarod. Nem én vagyok a te embered. Takarodj az életemből!

– Pont azt bizonyítod be, amitől tartottam. Csak azzal tisztíthatlak meg a bűneidtől, ha megöllek. Morgan kővé dermedt. Andrew fölemelte a pisztolyt. Andrew. A korábbi producere, az exvőlegénye. Az a szelíd művészalkat nem a pillanatnyi dühtől volt ideges. Tényleg a fejébe vette, hogy megöli őt. – Most! – kiáltott Jack a feszültséggel teli levegőbe. Deke megragadta Morgant, és a földre rántotta. Morgan a szeme sarkából figyelte, ahogyan Jack kirántja a pisztolyt Brandon övéből, és a sarokba löki a férfit. Morgan ezután már semmit nem látott. Deke kibogozta a lepedő bábjából, és az ágy alá gurította. Dörrenés viharzott át a szobán. Egy pillanattal később valami mellkason csapta Morgant, a becsapódás erejének hatására elakadt a lélegzete. A csípéstől lángokba borult a teste. Majdnem szétrobbant a fájdalomtól. Felkiáltott. De a második lövés elnyomta a hangját. Levegőért kapkodott, és egy furcsa, súlytalan, lebegő érzés rohamozta meg. Sírás, puffanás, és… – Morgan! – hallotta messziről a kiáltást. Jack. Jack hangja volt. Nyugtalannak tűnt. – Itt… – suttogta. Megdermedt a fájdalomtól. Mi történt vele? – A picsába! – mordult fel Deke. – Eltalálta! Andrew eltalálta? Morgan pislogva kinyitotta a szemét. Látta, ahogy Deke a mellkasára szorítja az ingét. De hiszen ez fáj, a kurva életbe! – Ne… – sírt fel. – Hol? – kérdezte Jack követelően. – A francba, nem tudom. A mellkasán, azt hiszem. Mindenütt vér van. Elöl is, hátul is. A picsába! Nagyon vérzik. Hívd a mentőket és a rendőrséget!

18 Jack térdre ereszkedett. Látta ahogy Morgan arca olyan fehérré sápad, mint egy kísérteté, és hogy a vére teljesen eláztatja, szinte feketére színezi Deke szürke pólóját. A vér fémes szaga megcsapta az orrát. A rohadék! Elöntötte a vágy, hogy még egyszer kinyírja Andrew-t, amiért elbizonytalanította Morgant a szexualitásában, és amiért a fejébe vette, hogy bántsa őt. Őszinte élvezettel repített volna még egy golyót a rohadék szeme közé. De erre most nem volt idő, most Morgan életét kellett megmenteni. Lerángatta a huzatot a paplanról, a seb köré csavarta, és egyik kezével nyomást gyakorolt rá. A másikkal a telefonért nyúlt. Egy pillanat alatt tárcsázott, a diszpécser pedig megígérte, hogy három percen belül küldenek mentőt és rendőrt. Jack reménykedett, hogy Morgan kitart. Most csak annyit tehetett, hogy vár… és menti a menthetőt. Elkeseredetten nézett Deke-re. Megdöbbenten fedezte fel a tekintetében a gyászos aggodalmat. Morgan még ezt a kemény pasast is megérintette. – Vidd magaddal Brandont, és lépj le. – Nem hagyom itt Morgant – mondta Brandon. Arca megfeszült az aggódástól. – Ha itt maradsz, az maga az örömünnep a sajtónak – mordult rá Jack. – Négy férfi, ebből egy halott. Két fegyver és egy meztelen nő. Az egész egy panzió szobájában. Olyan kérdéseket tesznek majd fel, amik aligha vetnek jó fényt egy elnökségre pályázó férfi fiára. Elmész innen, én pedig végigcsinálom az egészet. Testőrként, mint aki csak a munkáját végezte. Jóban vagyok a helyiekkel. Működni fog. Brandon habozott. Jack tudta, hogy egykori barátja összetört, de nem érdekelte. Minden erejével arra koncentrált, hogy elállítsa Morgan vérzését. De nem segített semmi. A vér csak folyt, ömlött belőle… – Tarts ki, cher. Maradj velem. Nem adhatod fel. Most nem. Je t’aime, mon coeur. – Szereted őt? – kérdezte Brandon vékony és akadozó hangon. – Szóval nem szórakozol? Tényleg szereted őt? Jacknek nem volt ideje ránézni. – Igen, szeretem. És biztos vagyok benne, hogy ennek hasznát is veszed majd, ha ki akarsz herélni. De most azt szeretném, hogy elhúzz innen a faszba. – De Morgan… – Ha ebből az egészből médiacirkusz lesz miattad, és Morgan meghal, akkor biztos lehetsz benne, hogy csipesszel kell majd összeszedni a darabkáidat.

Brandon egy ideig némán hallgatott, majd bólintott. – Várj – hívta vissza Jack. – A pisztoly. Nincs rá louisianai engedélyed, ugye? – kérdezte, arra gondolván, hogy pont az előbb ölt meg vele egy férfit. A szenátor elegáns fia megrémült. – Ó, Istenem! – Harmincnyolcas? – kérdezte Deke. – Igen. – Brandon hangja remegett. – Jack? – kérdezte Deke. – A sporttáskámban. Cseréld ki a töltényeket. Lőjél egy sorozatot a fűbe valahol az erkélyajtó mellett. Ez a legjobb, amit tehetünk, már ha helyszínelőket küldenek. – Azok a jó öreg cajun fiúk nem fognak túl közelről vizsgálódni. Működni fog. Szirénák üvöltöttek a távolból. Deke káromkodott egyet, majd kiborította a töltényeket Brandon pisztolyából, és betárazta Jack töltényeit. Belökte az erkélyajtót, és eresztett egy sorozatot a fűbe. Jack megrémült, a szíve vadul vert a hang hallatán. Eszébe juttatta, hogy elveszítheti az egyetlen nőt, akit szeret. Az egyetlen nőt, akit örökre meg akart tartani. Azt a nőt, aki nem az övé volt. – Felhívom Alyssát. Találunk majd valami rejtekhelyet Brandonnak. Jelentkezz, amint tudsz – mondta a félmeztelen Deke, és kiterelte Brandont az ajtón. Jack bólintott, miközben szorította Morgan mellkasát. Félt fölemelni a lepedőt, félt, hogy még mindig ömlik belőle a vér, félt, hogy a golyó eltalálta valamelyik szervét, és félt, hogy Morgan haldoklik. A picsába, hogy anno megbukott azon a kibaszott elsősegély tréningen. – Kitartás, haver! Jack felpillantott. Deke még mindig mellette állt. Nem volt szükség szavakra, kérdésekre. – Kösz – mondta rekedtes hangon Jack. Csak abban reménykedett, hogy életben tudja tartani Morgant, és ha küzdelmesen is, de vissza tudja szerezni őt.

Négy hosszú órával később leszállt az éj. A bürokratikus kihallgatás fárasztó procedúrája után Jack megérkezett a kórházba. Rettegett. A ruhája mindenhol véres volt, de nem érdekelte. A rendőrök csak most fejezték be a hosszas és idegesítő kérdezősködést Andrew halálával kapcsolatban, és teljesen lefárasztották. Mindezek ellenére, a szűnni nem akaró félelemben csak egyetlen dolog érdekelte: Morgan állapota. Megérdeklődte Morgan szobaszámát a nővérektől, és felrohant. Hevesen dobogott a szíve, és hirtelen megtorpant a folyosón.

– Mon Dieu. Istenem. Morgan a világoskék kórházi gúnyában bágyadtnak, élettelennek és még sápadtabbnak tűnt. Még a szexi kis fahéjszínű szeplők is alig látszódtak az arcán. Az infúzió valami folyadékot pumpált a testébe a kézfejébe szúrt kanülön keresztül. Jobb vállát egy kötés rögzítette, ami a kidudorodó köpenyből ítélve egészen a mellkasi bordákig terjedt. Ha Morgan ebbe belehal, az csakis az én kibaszott hibám lesz – gondolta Jack. Ha nem ment volna bele ebbe a hülye bosszúba, ha egyszerűen csak megvédte volna, ahelyett, hogy a testével, a lelkével és a szívével játszik, Morgannek most nem kellene az életéért küzdenie. – Mik a hírek? – fordult azonnal Deke-hez, amint belépett a szobába. Jacknek remegett a keze. Brandon tipródva állt a sarokban, összefont karokkal, a falhoz támaszkodva. Olyan férfinak tűnt most, mint akinek rengeteg nehézséggel kell megküzdenie az életében. Jack átérezte a helyzetét. Lehuppant egy kényelmetlen, barnás színű székre, és azon tűnődött, hogy a francba lehet az, hogy megint egy nő miatt verekedtek össze Brandonnal. És miért van az, hogy mindig ilyen tragikusan végződik? – Egyelőre minden jól megy. Körülbelül húsz perce tolták ki a műtőből, és azt mondták, hogy rendben lesz. Jól van. Minden rendben lesz. Csak ez számított. – Merci Dieu. – sóhajtott fel elnyűtten. – Köszönöm, Istenem. Deke megszólalt. – A golyó a húsát találta el, és átsuhant rajta, a keresztcsontja alatt. Elállították a vérzést. Megkérdezték, hogy van-e a családban vagy a barátok között valaki, aki A B pozitív vért tudna adni. – Deke bocsánatkérően felhúzta vállát. – Én B negatív vagyok, haver. Ritka, de most nem a jó értelemben vett ritka vércsoport. Ne haragudj. Muszáj innom egy kávét. Kérsz egyet? Jack megrázta a fejét. A picsába, még ebben sem tudott segíteni Morgannek. Utálta, hogy ilyen tehetetlen. – Én A pozitív vagyok. Ahogy Deke elhagyta a szobát, Brandon levette a kabátját, és feltűrte az ingujját. – Én A B pozitív vagyok. Most szóltam az orvosoknak, hogy majd én adok. Pár perc múlva értem jönnek. Óriási szerencse, hogy Brandonnak ugyanolyan ritka vércsoportja van. Jack magában tartotta mindazt a millió választ, ami a nyelve hegyén volt. Nyelt egyet, és amellett döntött, amelyik ebben a szituációban a legjobb választásnak tűnt. – Köszönöm. – Semmiség. Nekem is fontos Morgan.

Jacknek is az volt. Morgan volt a mindene. Még akkor is, ha a jövőben többé soha nem áll szóba vele. De Jacket már a tudat boldoggá tenné, hogy Morgan életben van és egészséges. Tulajdonképpen az ő sérülése kapcsán jött rá egy-két dologra. Mégpedig arra, hogy az éveken át tervezgetett bosszú szinte teljesen kicsinálta. Pontot kell tenni a végére. Ideje gondoskodni róla, hogy ehhez hasonló szar ne történjen újra. Ideje visszaadni Brandonnak az életét, és felszabadítania saját magát. Jack a kabátjához botorkált, és elővett egy videokazettát. Szakadozó, fehér kartonpapírba volt csomagolva. Súlyosan húzta a kezét. – Tessék – Átnyújtotta Brandonnak a kazettát. – Mi ez? – Brandon zavartan Jackre nézett. – Nagyon jól tudod, mi ez. Az irodámban volt, ami pont itt van a sarkon. A másolatot egy széfben tartom. Jövő héten azt is eljuttatom hozzád. Itt az idő, hogy visszaadjam mindkettőt. Felismerés villant át Brandon arcán. – A videó Kaylával? Nincs több zsarolás és fenyegetőzés, ha indulok a választásokon? – Nincs több – válaszolta Jack tömören, majd megfordult. Le akart ülni. – Komolyan? – Brandon megragadta Jack kabátujját. – Miért? Miért pont most? Jack újra odafordult az ellensége, egykori barátja felé. – Amikor beleszerettem Morganbe, hamar rájöttem, hogy az önuralom csak egy fennkölt ideál. Szerelmes voltál Kaylába, és amikor büszkeségből nem engedtem el, noha megkért, hogy váljunk el, akkor te az utolsó lépést is megtetted, hogy megszerezd őt. A helyedben… valószínűleg én is ezt tettem volna. – Szerettem őt. Összetörte a kibaszott szívemet. – Brandon egyhangú válaszából üvöltött, hogy azóta sem tette túl magát rajta. Először az életben, de Jack pontosan át tudta érezni, hogy milyen az érzés, amikor „kamionnal gázolnak át rajta”. – A bosszú miatt el fogom veszíteni Morgant – motyogta Jack, és végigsimította a haját. – Valami miatt, amit már évekkel ezelőtt hagynom kellett volna. És ha eltűnik, és feleségül megy hozzád, akkor nem akarom, hogy bármi miatt is gyűlölettel gondoljon rám. Csak… vigyázz rá. Brandon nyugtalanul megdörzsölte a szemöldökét, és keserű iróniával mosolygott. – Úgy lesz, de nem fogom feleségül venni. Jack, figyelj rám. Morgan nem a menyasszonyom, és soha egy ujjal nem értem hozzá. A féltestvérem. Ha Brandon azt állította volna, hogy igazából ő egy álruhás, kétfejű sárkány, Jack nem lepődött volna meg jobban, mint most. – A húgod? Brandon feszesen bólintott, majd belekezdett.

– Ez a titok nem hagyhatja el ezt a szobát. Mindig is megbízható, egyenes ember voltál… még ha én nem is voltam az. – Köztünk marad. – Köszönöm. – Brandon sóhajtott, és szünetet tartott. Lenyugodott. – Az apám teherbe ejtette Morgan anyját, amikor félig illegális gyakornokként dolgozott neki. Egy csinos összeggel elküldte őt, és megfogadtatta vele, hogy senkinek nem említi meg a nevét. Még Morgannek sem. Három évvel ezelőtt, amikor az apám először kezdte fontolgatni, hogy megpályázza a Fehér Házat, akkor felvett egy tanácsadót, aki azt mondta neki, hogy a legdurvább titkait ássa annál is mélyebbre, mint ahol most tárolja őket. Az apám ekkor elmondta az igazat Morganről. Az ő utasítására kerestem fel őt. Apám azt akarta, hogy megkenjem, de túlságosan megkedveltem ahhoz, hogy lemondjak róla, és hogy a bátyja legyek. Tartottuk a kapcsolatot, találkozgattunk. Ott voltam, amikor a show első részét forgatta. Brandon szája mosolyra húzódott, mielőtt újra elmerült a gondolataiban. – Amikor ez az egész zaklatós történet elkezdődött, megpróbáltam segíteni neki. De egy idő után lehetetlen volt Houstonból megvédeni, és amikor az a pszichopata az ágyára rejszolt, felajánlottam neki, hogy lakjon nálam egy darabig. Azt terjesztettük, hogy a menyasszonyom, mivel senki nem tudhatta meg az igazat. Jack pedig bevette a hazugságot. Elhitte, hogy Morgan Brandon menyasszonya volt, aztán rádumálta, hogy adja oda magát neki. Csak ezért. Jack tudta, hogy az élet pokolian fájdalmas lesz Morgan nélkül, de nem sajnálta, hogy egy kis ideig az övé lehetett. Nyilvánvalóan nem fog hozzámenni Brandonhoz… de nem hitte, hogy valaha is újra szóba áll vele. – Az apádat biztos nagyon felidegesítette, hogy Morgan nálad lakott. – El sem tudod képzelni, mennyire. – Brandon keserű mosolya sokat elárult. – Mindenesetre teljesen bepánikoltam, amikor megkaptam a parancsot a háromhetes iraki kiküldetésemről. Tudtam, hogy egyedül van, és hogy védtelen. Még az is megfordult a fejemben, hogy téged hívlak fel, mivel te vagy a legjobb testőr a szakmában. – Brandon felsóhajtott. – De nem adhattam meg neked ezt a hatalmat felettem. Az viszont eszembe se jutott, hogy arra vársz, hogy megházasodjam, és mindent visszafizess. – Három éven át. És nem állt szándékomban feladni. – Nem hibáztatlak miatta – ismerte be Brandon csendesen. – Örülök, hogy csak a kihallgatásig jutottam el Washingtonba, és elhalasztották az utazást. Remélem, hogy köztünk mostantól rendben lesz minden. Egyszer és mindenkorra. – Rendben lesz. – Jack felsóhajtott. – És köszönöm, hogy elmondtad az igazat. Csönd borult a szobára. Jack mereven bámulta Morgant. Mintha az akaratával is képes lenne

felébreszteni. De Morgan meg sem moccant. – Nyugtatókat kapott? – Gondolom, igen. Tíz perce még ébren volt, de most… Jack gyomra összerándult a feszültségtől és a reménytől. – Mondott valamit? – Nem. Csak körülnézett, nyugtázta, hogy itt vagyunk Deke-kel, aztán újra behunyta a szemét. Szóval nem kérdezett felőle. De miért is tenné? Hülyeség volt ezt remélni, gondolta Jack. Morgan szemszögéből nézve ő igenis hazudott neki, kihasználta és kizsákmányolta őt. Miért is kellene elhinnie, hogy szereti? És még ha valaha el is hitte…, a történtek után egész biztosan azonnal kiverte a fejéből. Ha Morgant elveszíti, pontosan azt kapja, amit érdemelt. A tudat, hogy soha többé nem fogja megérinteni… mintha egy éles kést forgattak volna a bordái közt. – Talán így a legjobb. Legalább nem érez fájdalmat – mondta Jack. – Igaz. De Morgan most nem ébred fel. Még ha így is lenne, vajon azt akarná, hogy itt legyen vele? Nem. Soha többé nem akarja, hogy a közelében legyen. Jack a tiszta, felmosott padlóhoz csapta a bakancsát. A mellkasa pattanásig feszült a fájdalomtól – Mennem kéne. Mondd meg neki, hogy… – kezdte Jack Brandonnak. Mit? Ugyan mi a francot tudna mondani, amitől jobb lenne a helyzet? Egy kibaszott csodára lenne szükség ahhoz, hogy Morgan véleménye megváltozzon, és Jack nem hitte, hogy ez a csoda megtörténik. Végül a legegyszerűbb mellett döntött. – Mondd meg neki, hogy sajnálom. Jack a nadrágzsebébe tuszkolta összeszorított ökleit, majd erőszakkal rávette magát, hogy hátat fordítson Morgannek, és végleg kisétáljon az életéből.

19 Morgan idegesen járkált Brandon nappalijában. Mezítláb volt, és fázott a lába a hideg kövön. Kavarogtak a fejében a gondolatok. – El fogod koptatni a padlót, hugi. Morgan a vállai felett Brandonra pillantott. – Kétlem. – Na jó, akkor csak magadat strapálod le. Egy hete sincs, hogy meglőttek. – Muszáj mozognom, különben bekeményednek az izmaim. Brandon visszaült a fotelba. – Ezt még el is hinném, ha puszta testedzésnek tűnne, amit csinálsz, de ezt itt ideges mászkálásnak hívják. Mi bajod van? Morgan nem válaszolt. Az igazat bevallani túl fájdalmas lett volna, és ostobának tüntetné fel. – Semmi gond – motyogta. Brandon felállt, és Morgan fölé tornyosult. Kétségtelen, hogy kettejük közül ő örökölte a magasságért felelős géneket. Morgan a hollywoodi szabványhoz képest törpének számított. Brandon megragadta Morgan vállát, és szembefordult vele. Megállította a nyugtalan keringőt. – Láttam, hogy milyen megszállottan dolgoztál a Turn Me Onon, de ami most, ebben a pillanatban bánt, annak semmi köze a munkádhoz. Reggie bocsánatot kért, amiért elárult. Andrew temetése a lehető legkevesebb felhajtással zárult le, és a sajtónak fogalma sincs, hol vagy. A pletyka szép lassan lecseng. Szépen gyógyulsz. – Lágy tekintetével Brandon enyhén provokálta Morgant. – Egyetlen dologra tudok csak gondolni, ami megőrjíthet. Vagy inkább egyetlen személyt kellett volna mondanom? – Nem akarok róla beszélni. – Mióta csak kijöttél a kórházból, nem vagy hajlandó Jackről beszélni. Morgan behunyta a szemét. – Ne mondd ki a nevét. – Makacs vagy, húgi. – Én vagyok makacs? – Morgan mérgesen mellkason bökte magát. – Már elnézést, de nem miattam tört ki ez a botrány. Őmiatta. Most mégis nekem kell együtt élnem vele. – Pontosan mivel is kell együtt élned? – Brandon összekulcsolta a karját. – Szemrebbenés nélkül lelőtt és megölt egy férfit, aki végezni akart veled. Ez minden? Brandon ennyit vett észre az egészből?

– Igen, megmentette az életem, és ezért hálás is vagyok neki. De talán megfeledkeztél arról az apró részletről, hogy hazudott és ágyba vitt, csak hogy bosszút álljon rajtad. Elküldött neked egy videót a… – Morgan összeszorította a fogát. – Még mindig képtelen vagyok elhinni. Jack… – Morgan arra gondolt, hogy a francba tudná a megcsalás fájdalmas érzését szavakba önteni. – Úgy tett, mintha jelentenék neki valamit. Hazugság volt minden egyes szava. – Szerintem nem. Morgan szinte érezte, ahogy leesik az álla. – Miért állsz az ő oldalára? Brandon fanyarul Morganre mosolygott. – Jó barátok voltunk, amíg el nem csesztem. Jack nem akart elválni Kaylától, amíg nem volt rá valami igazán jó oka. Az életstílusa ellenére túlságosan katolikus volt. Kaylánál én erőszakoskodtam. Újra és újra. Eszméletlen, hogy mennyire akartam azt a nőt. Képtelen voltam leülni Jackkel, hogy elmondjam neki, hogy szerelmes vagyok a feleségébe. És persze azt, hogy ő is belém. Egyszerűen csak elvettem tőle, és nem érdekelt, hogyan érez majd. Amikor Kaylát a kezemben tarthattam, mindent elfelejtettem. Azt hiszem, Jack csak visszafizette, ami járt nekem. Ha valakire is dühösnek kellene lenned, akkor az én vagyok. – Van bármiféle elképzelésed róla, hogy mit tett velem? – Utálom, hogy ezt kell mondanom, de amikor beléptem abba a motelszobába, akkor nem úgy tűntél, mint aki túlságosan szenved. Morgan biztos volt benne, hogy a szégyentől és a dühtől minimum húsz árnyalattal vörösebb lett. – Nem arról van szó, hogy hogyan ért hozzám. – Noha nehéz lett volna azt hazudni, hogy nem szerette, ahogy hozzáért. – Hanem arról, hogy úgy tett, mintha fontos volnék neki. Hirtelen kopogtattak az ajtón, és mindketten odafordultak. Brandon halkan káromkodott egyet, majd az ajtóhoz sétált. – Remélem, hogy nem a sajtó az – dünnyögte Morgan. – Keselyűk. Brandon kinyitotta az ajtót, de csak résnyire, amennyire a biztonsági lánc engedte. – Ki az? Nem érkezett válasz. Az ajtó mindent eltakart Morgan elöl, ő csak Brandont látta, amint felemeli a kezét, hogy elvegyen valamit a látogatótól. Aztán megkönnyebbülten felsóhajtott. Morgan a Brandon kezében levő tárgyra irányította a tekintetét. Egy videokazetta. A másolat lenne? Az, amelyikről Jack megígérte, hogy elküldi? – Ez az, amire gondolok? A látogató az ajtó másik oldalán bólintott egyet. Ki lehet az? Lehet, hogy…? Nem. – Köszönöm. Be akarsz jönni?

Morgan szívverése felgyorsult… Ó, Istenem. Talán… Jack az? Képes lenne idejönni egyhétnyi gyilkos csend után? Morgan valójában sóvárgott Jack után. A szíve helyén egy üresen tátongó seb volt. Esténként álmatlanul harcolt az ágyban Jack hangja ellen, ahogy a fejében visszhangzott. A teste már attól is megremegett, ha csak rágondolt. Minden intim helyen megfeszült, ha eszébe jutottak közös emlékeik. Mi van, ha Jack csak úgy besétál most az ajtón? Brandon szélesre tárta az ajtót, hogy beengedje az idegent, de nem Jack alakja töltötte ki a bejáratot. – Deke… – Morgant kíméletlenül szíven döfte a csalódottság. – Szia, baba. Nem tűnsz túl boldognak attól, hogy látsz… – De, az vagyok. Bocsáss meg. – Morgan mindent megtett, hogy magára erőltessen egy mosolyt. – Hogy vagy? Morgan megpróbálta megrándítani a vállát, majd felszisszent. A francba, el fog múlni egyszer ez a vállfájás? Nyilván. És valószínűleg sokkal hamarabb, mint a szívében lakozó fájdalom. – Javulok – válaszolta. – És te hogy vagy? – Készen állok megszabadulni egy nyomorult cajun sármőrtől. Segítesz? – Jackkel kapcsolatban? Attól tartok, hogy nem tehetek semmit. Tisztázta a szerepemet az életében. – Én nem egészen így látom. Mióta elmentél, őrjöng, dühöng, és leissza magát. Aztán kialussza a részegséget, és másnap kezdődik elölről minden. Tudja, hogy haragszol rá. Mondtam neki, hogy gyáva, mint a szar, ha nem mer eléd állni. Azt mondta… – El tudom képzelni, hogy mit válaszolt – Morgan félrehúzta a száját. – Ez nem szép reakció. Szüksége van rád. – Egy kiadós verésre van szüksége – vágott vissza Morgan. – Ha tőled kapná, boldogan elviselné, baba. Ebben az esetben legalább szóba állnál vele. Morgan nem tudta, hogy mit mondjon. Egyik része legszívesebben szarrá verte volna Jacket. Jack békét kötött Brandonnal a kórházban, aztán szó nélkül otthagyta őt, miközben azt hitte, hogy eszméletlen. Gyenge és kimerült volt ahhoz, hogy válaszolni tudjon, de ahhoz eléggé ébren, hogy Jack minden szavát hallja. Ám ettől még nem gondolta róla, hogy kedves pasas. Csak azt, hogy egy szemétláda. – Bocsáss meg, de leszarom, hogy idegesít, és azt is, hogy mindennap másnapos. Ez a legkevesebb, amit megérdemel. A bosszújáért én a szívemmel és a lelkem egy részével fizetek. – Ha érdekel, ő is. Deke szavai úgy hatottak Morganre, mintha gyomron rúgták volna.

– Lószart. – Szeret téged. Csak fogalma sincs, hogyan szerezzen vissza, és nem gondolja, megérdemelné, hogy egyáltalán próbálkozzon. – Legalább valamiben egyetértünk – csattant fel Morgan, miközben a szíve mélyén megcsillant a remény. Lehet, hogy Jack nem az érdektelensége, hanem a bűntudata miatt nem jelentkezett? – Csak beszélj vele, baba. Szívességet tennél vele nekem és Brice nagyapónak is. Morgan habozott. Nagy volt a kísértés… – Ugyan miért tennék szívességet az öregnek, aki szinte észrevehetetlen fehérneműket hozott nekem azzal az alattomos szándékkal, hogy Jack elé vessen? – Mert úgy gondolja, hogy tökéletesen illesz az unokájához. Mindannyian így gondoljuk. Még Jack is. Kééééérlek – hízelgett Deke. – Beszélj vele. Csak egyszer. – Könyörgő felnőtt férfiak… – Morgan a szemét forgatta, de attól tartott, hogy senkit nem képes becsapni. A lélekjelenlétét és az önuralmát majd széttépte a vágy, hogy láthassa Jacket. De a félelem így is visszatartotta. Félt, hogy újra elcsábul a vonzerejétől, és hogy hagyja magát rászedni. Félt, hogy ostoba módon újra ragaszkodni kezd Jackhez, és ezzel a kezébe adja a hatalmat, hogy Jack ismét fájdalmat okozhasson. Deke megvonta a vállát. – Bármit megteszünk, ami működik. – Ha annyira szeretne látni, akkor tudja, hol talál meg. – Visszatartja a katolikus bűntudata, Morgan. Tudja, hogy elcseszte, és nem akarja rád erőszakolni a szerelmét. – Nem is szeret! – üvöltötte Morgan. – De igen – vágott közbe Brandon. – Ő maga mondta el nekem. Két nyelven is. Még soha nem láttam olyat, hogy Jack ennyit törődik valakivel. Semmi kétségem nincs afelől, hogy szeret. Morgan mélyet sóhajtott. Lehetséges, hogy többet jelentett Jacknek egy bosszú vezérelte dugásnál? Lehet, hogy több volt számára, mint az eszköz az édes revánshoz? – Leolvasom az arcodról a gondolataid, baba. A benned eltöltött reggel után nem váltam szakértővé, de… – Nem akarom ezt hallani… – fintorgott Brandon. – Elég biztosan tudom, hogy mi jár a fejedben – folytatta Deke. – És ha bujkálsz, akkor válaszokat sem kapsz. Morgan hirtelen elbizonytalanodott. Először is, ennek a faszfejnek muszáj volt emlékeztetnie őt arra a kínzó, gyönyörű reggelre, amit két férfi közé préselve töltött, és átélte a gyönyörök gyönyörét: a legtitkosabb álmát. Jacknek persze voltak fenntartásai a dologgal

kapcsolatban. Deke meg ezek után a fejéhez vágta, hogy gyáva. Édes pofa. Morgan érezte magán Brandon rosszalló tekintetét, és ez eszébe juttatta, hogy Deke-et egyszer még seggbe kell rúgnia. Megrázta a fejét, hogy rendbe szedje a gondolatait, és megpróbált koncentrálni. Jack leküzdötte miatta a félelmeit, de azóta annyi minden más is történt. Morgan ellenkezni akart. Semmi esetre sem történhet meg, hogy találkozik Jackkel. De hát a francba is… Deke-nek igaza volt. Senki más nem tudott neki válaszokat adni Jacken kívül. – Beszélj vele – Deke csendes kérésére Morgan feleszmélt. – Gyere velem. Morgan gondolatai kavarogtak, összekuszálódtak, ám egyvalami világos volt számára: Jack volt az az erős, kemény és ellenállhatatlan férfi, akit testből, lélekből, egész életében keresett. Persze itt is maradhat, bujkálhat előle, és örökre tűnődhet, hogy mi lett volna, ha… de beszélhet is vele, és kiderítheti, hogy Jack valóban szereti-e. – Rendben. De nem ígérem, hogy kedves leszek. – Nem is kell – vigyorgott Deke. Indigókék szeme pajkosan csillogott. – Adj tíz percet, hogy összeszedjem magam. Deke vigyorgott. – Jack épp egy üveg Tennessee whiskeyt dédelgetett, amikor eljöttem. Legyen inkább öt perc.

Morgan bemászott Deke hatalmas Hummerjébe, felkészült a hosszú útra Jack louisianai házához. Miközben beült, azon gondolkodott, hogy ha nem ismerné jobban Deke-et, azt feltételezné, hogy azért járkál ilyen autóval, hogy kompenzálja a férfiúi hiányosságait. De épp arról van szó, hogy jól ismerte Deke-et… túlságosan jól. Merthogy Jack valóra váltotta az álmát. Morgan úgy érezte, hülyeség újra és újra visszapörgetni a fejében az elmúlt hét történéseit. Milliószor megtette már. Jack behálózta, és teljesen megszédítette, amikor azt ígérte, hogy az összes régi vágya valóra válhat. Jó munkát végzett, ez nem vitás. Morgannek azonban a gyönyörön túl mást is jelentettek az együttléteik. Tiszta szívéből és lelkéből hitte, hogy jelentett valamit Jacknek, amikor együtt voltak. De a tudat, hogy mindezt Jack csak bosszúból tette, darabokra zúzta őt, míg teljesen össze nem tört, és képtelen volt enni, aludni… lélegezni. Csak akörül jártak a gondolatai, hogy kéne összekapnia magát, miközben ilyen fájdalmakat él át. – Túl keményen gondolkozol. Szinte érzem, ahogy fáj a fejed a saját agymenésed miatt. Morgan rosszalló pillantást vettet Deke-re. – Én legalább gondolkozom. Ellentétben veled és a többi férfival. Nektek semmi máson

nem jár az eszetek, csak a farkatokon és a bosszún. Becsületére legyen mondva, Deke arca meg sem rezzent. – Igen, én is tudtam Jack tervéről. De azt hiszem, nagyon gyorsan eljött az a pillanat, amikor már nem a bosszú vezérelte. – Te csak ne mentegesd. Nem akarom hallani. Deke szavai összezavarták Morgant, reményt ébresztettek benne. Csak azért találkozik Jackkel, hogy válaszokat kapjon. Ennyi. Pont. Ha meg nem kap válaszokat, akkor éli egyedül tovább az életét. Valahogy csak menni fog. Nem mintha arra számítana, hogy Jack képes meggyőzni őt az örök szerelemről. Hogyan is alakulhatna ki egy ilyen kötelék pár nap alatt, miközben csak hazugságok és veszély hemzsegett körülöttük? Lehetetlen, ugye? De hát annyira logikus… leszámítva azt a tényt, hogy Morgan az együtt töltött idő alatt halálosan beleszeretett Jackbe. Nem azt érezte, amit eddig bármelyik másik férfi iránt. Most erősnek és megtörhetetlennek tűntek az érzelmei. Öröknek. A francba. Deke átsuhant egy sárgán villogó lámpán Houston külvárosában, majd megállt egy hotel parkolójában. Amolyan hosszabb tartózkodásra tervezett szálló volt, kisméretű apartmanokból állt. A festés friss, a virágokat is újonnan ültették. – Össze kell szedned a felszerelésed, mielőtt elindulunk? – kérdezte Morgan. – Nem egészen. Deke leparkolt, és Morgan felé fordult. – Jack személyesen akarta elvinni Brandonnak a kompromittáló videó másolatát. De végül én vezettem, mert úgy gondoltam, Jack és Jack nem alkotnának túl jó csapatot az utakon. – Jack és Jack? – Jack Cole, tele Jack Danielsszel. – Szóval itt van? – kérdezte Morgan. A szívverése hirtelen úgy felgyorsult, mintha egy hegycsúcsról készült volna leugrani. Deke bólintott. – Szóval Jack egészen idáig jött Louisianából, csak hogy átadja Brandonnak a videót, aztán végül téged küldött el hozzá, mert túl részeg volt? A rohadék inkább egy üveghez dörgölőzik, mint hogy véletlenül a közelembe kerüljön? – Nem. Mikor megérkeztünk, végeztünk egy kis felderítést. Amikor megtudta, hogy Brandonnál vagy, már nem akart odamenni. Nem akart zavarni téged. Mielőtt Deke folytathatta volna, Jack kinyitotta a szoba ajtaját: gyönyörű volt. Félmeztelenül állt ott, sötét haja kócosan csillogott. Napfény ragyogott az arcán. Pislogott, majd a Hummerra bámult.

– Odaadtad neki azt a kurva videót? – üvöltötte Jack, miközben próbálta eltakarni a napot a szeme elől. – Hmm. Már képes érthetően beszélni – jegyezte meg Deke. – Lehet, hogy csak félrészeg. – Ez nevetséges. Mit keresek én itt? Válaszokat várok egy részeg férfitól, aki csak azért került közel hozzám, hogy bosszút állhasson rajtam, és egyúttal egy jót kefélhessen? Vigyél vissza Brandonhoz. – Még nem. Tíz perc. Csak ennyit adj neki. Morgan nem szólt semmit. – Ha nem kapja meg, akkor újra könyörögni kezdek – mondta Deke. Morgan pillantása egyértelművé tette, hogy egyáltalán nem érintette meg, amit hallott. De mint mindig, Deke rá se hederített. – Egy extra nyafogást is kapsz, ha nem adod be a derekad. – Rendben. Tíz perc, aztán vagy visszaviszel, vagy hívok egy taxit és egy verőlegényt, aki mindkettőtökkel végez. Faszfejek! – Ez aztán a csaj! – Deke egy cuppanós csókot nyomott Morgan arcára, majd kivillantotta millió dolláros mosolyát. Morgan csak a szemét forgatta. – Essünk túl rajta. – Mindjárt érted jövök, de most maradj itt egy pillanatra. Szerintem nem lát téged a napsütés és a sötétített szélvédő miatt. Azt akarom, hogy ezt végighallgasd – Deke kimászott a Hummerból, és visszakiabált Jacknek. – Aha, odaadtam neki. – Hoztál egy új üveggel? – Valami mást hoztam. Nem akarod tudni, hogy láttam-e Morgant? – Szóval ott volt – Jack felsóhajtott, aztán nyelt egyet. Az álla megfeszült. – Hogy van? – Jobb formában, mint te, mivel ő nem a részegség és a másnaposság közti állapotban ténfereg. – A válla? – Javul. Talpon volt, járkált. Jól nézett ki. Jack bólintott. Egy egyszerű gesztus… de a merev arc szíven szúrta Morgant. Jack szemöldöke összeráncolódott, lecsukta a szemét… annyira átkozottul szomorúnak, bánatosnak és megtörtnek tűnt. Morgant megdöbbentette a látvány, szó szerint a szívébe markolt. Hát mégis fontos volt Jacknek? Úgy festett. Jack nem vehette észre őt a kocsiban, szóval nem lehetett semmi oka arra, hogy megjátssza magát. Morgan nyelt egyet.

– Lefogadom, hogy gyönyörű volt. Mindig az. Deke megállt Jack előtt a napsütötte járdán. – Igen, és dühösnek tűnt. – Sejtettem. Kurva szarul döntöttem, hogy nem mondtam el neki az igazat. Lett volna rá lehetőségem, és én… – Jack megrázta a fejét. A mozdulatból áradt a bűnbánat – …nem éltem azzal a lehetőséggel. – Na ja. Hülye pancser vagy. De nem ez a legfőbb oka annak, hogy Morgan ideges. – Nem? – Úgy tűnt, Jack teljesen összezavarodott. Hát nem értette, hogy miről van szó? Hogy lehet, hogy nem értette? Hogy lehet, hogy egyáltalán nem értette? Hihetetlen. Morgant a remény, a zavarodottság és a vérmérséklete irányította: kinyitotta a Hummer ajtaját, és kipattant belőle. – Nem, te ostoba seggfej, nem ezért vagyok mérges. – Látod, Jack. Mondtam, hogy hoztam neked valamit. – Deke elmosolyodott. – Vagyis valakit. – Morgan – suttogta Jack, majd egy lépést tett felé, és kitárta a karját. – Kedves tőled, hogy emlékszel rám. A gúnyos hangnem jéggé dermesztette Jacket. Leeresztette a kezét. – Ha azért vagy itt, hogy szétrúgd a seggem, megérdemlem. Esküszöm, hogy soha nem akartam fájdalmat okozni neked. Nem gondoltam, hogy érzelmileg ennyire belemászunk ebbe a dologba. De amint megláttalak… – Hagyjuk a romantikus nyáladzást. Jókat keféltünk, kedves és engedelmeskedő voltam, és… – Gyerekek, miért nem inkább bent folytatjuk ezt? Ezeknek a kedves idegeneknek itt az utcán ne kelljen már a szexuális életetek részleteit végighallgatni. – Deke beterelte őket Jack szobájába. Morgan beviharzott Jack után. Teljesen ledöbbentette, hogy ennyire ideges volt, és hogy abszolút normális dolognak tartotta, hogy intim dolgokról üvöltözik egy parkolóban. Te jó ég, ez az ember a maradék józan eszét is elvette! A szoba fehér falairól és a jellegtelen furnérbútorokról üvöltött a hétköznapiság. A bézs és csontszínű csíkos takaró összegyűrve hevert az ágyon. Barna padlószőnyeg tetézte a jellegtelen stílust. Rettenetesen ronda volt. Hogy a francba is alakulhatott így, hogy élete legfontosabb érzelmi vitáját itt kelljen lefolytatnia? Morgan megfordult. Végignézte, ahogy Deke becsukja az ajtót, majd nekidől. Jack közelebb lépett hozzá. Annyira közel, hogy megérezte rajta titokzatos, whisky áztatta illatát. Jack nem próbált meg hozzáérni.

– Több voltál, mint egy jó dugás, Morgan. Sokkal több. És tudtam, hogy őszintének kellett volna lennem. Egy tucatszor mondtam magamnak, hogy ezt kellene tenni, de… – lelkiismeret-furdalás költözött Jack tekintetébe, ajkai megfeszültek – …szeretlek, és tudtam, hogy ha elmondom az igazat, elveszítelek. Képtelen voltam rávenni magam, hogy megnyíljak, és aztán megutálj. Egyébként sem sok idő kellett, hogy ez bekövetkezzen. Morgan keményen küzdött, hogy ne érzékenyüljön el. De nem volt elég gyors. Jack szavai meglepetésként támadtak rá. A remény, a fájdalom és a vágy egytől egyig összefogtak a döbbenettel, csak hogy leigázzák az ellenállását. Könnyek gyűltek a szemébe. – Annyira szeretsz, hogy amikor meglőttek, akkor bejöttél a kórházba, és kellemesen elcseverésztél Brandonnal az exfeleségedről, majd megkérted, hogy továbbítsa nekem a bocsánatkérésed. És aztán soha nem jöttél vissza. Jack mélyet sóhajtott. – Te… – Hogy minden szót hallottam-e a kórházban? Igen. Ne tűnj ennyire rémültnek. Csak azt nem hallottam, hogy ha állítólagosan szerettél, mikor jössz vissza legközelebb. Szörnyen könnyűnek tűnt lemondani rólam. Jack végre áttörte a távolságot kettejük közt, és megragadta Morgan egészséges vállát. Az érintés áramütésként csapott Morganbe, testét elöntötte a forróság és a vágyakozás. És még valami ennél is több. Az érzésekhez vad sóvárgás társult, ami olyan erővel tört ki a szívéből, hogy majdnem térdre rogyott. De Jack visszatartotta. – Cher, elcsesztem. De nem volt jogom megpróbálni visszaszerezni téged. Elhitted volna akár egy szavamat is? Nem – válaszolta Jack Morgan helyett. – És miért is kellene visszafogadnod? Nem érdemlem meg. Tisztában vagyok vele. Talán tényleg Deke-nek volt igaza, és Jackben túl nagy volt a bűntudat ahhoz, hogy az érzelmei szerint cselekedjen? Tényleg ez volt az egyetlen visszatartó erő? Morgan gondolkozott. Az alapvető kérdés még mindig az volt, hogy egyáltalán vissza akarja-e kapni Jacket. Vajon az élete minden egyes hátralevő napját vele akarja tölteni, és megkapni tőle mindent, amit adni képes? Jack egyetlen érintésétől jobban érezte, hogy él, mint bármikor az elmúlt egy hétben. A vágyai döngölték a józan eszét. Ő és Jack két különböző helyen élték az egyébként össze sem hasonlítható életüket – de ez is értelmetlen kifogás volt. Ha egy pár lesznek, kompromisszumokat kötnek, és összekötik az életüket. Részben Louisianában, részben Los Angelesben élnek majd. Valahogyan csak-csak kialakul. A legfontosabb most az volt, hogy valami különleges dolog lobogott kettejük között. Össze voltak kötve testileg, lelkileg és

szexuálisan is. Amíg Jack nem volt vele, Morgan úgy érezte, hogy valami roppant fontos dolgot veszített el. Sőt, úgy érezte, hogy egyenesen az egyik felét hagyta el. Soha nem volt erőssége a kockáztatás, és halálra rémisztette az a rizikó, ami most éppen előtte öltött testet. Ám ha volt esély, még ha csak távoli esély is arra, hogy ő és Jack túltegyék magukat a történteken, és valami fontos, tartós dolgot hozzanak létre… akkor első osztályú barom lenne, ha nem járna a végére. – Csak egyetlen kérdésre válaszolj – követelte végül. – Ha képes lennék megbocsátani az idióta bosszúd miatt, és csak azt kérném, hogy beszélj hozzám, akkor mit mondanál? Jack mögött Deke az égbe emelte az öklét, és helyeslően bólogatott. Morgan már el is felejtette, hogy ő is itt van. Mielőtt kiküldhette volna a picsába, Jack magához húzta őt. – Azt mondanám, hogy te vagy az, akit egész életemben kerestem. Bevallanám, hogy már akkor álmodtam rólad, amikor még nem is ismertelek, és hogy amikor legelőször beléd hatoltam, akkor azt hiszem, azonnal tudtam, hogy téged nekem teremtettek. Azt mondanám, hogy szeretlek. Az érzelmek hulláma majdnem megfojtotta Morgant. Érezte, ahogy az ellenállása egyre jobban töredezik. A könnyek visszaszöktek a szemébe, a szája remegett, a torkát gombóc szorította. Álla beleremegett az erőfeszítésbe, ahogy próbálta visszatartani a sírást. Hogyan volt képes ez a férfi ennyire elgyengíteni néhány jól eltalált szóval? A francba! – Cher, bárcsak rád parancsolhatnék, hogy gyere vissza hozzám. De nem tudok csak úgy parancsolgatni az érzelmeidnek. Ez sokkal több annál, mint hogy egy morgással leutasítsak rólad egy nedves bugyit. Jack most átadta Morgannek az uralmat. Teljesen átadta. A hálószobában talán utasítgathatja, de arra nem kényszeríthette, hogy az akarata ellenére cselekedjen. Nem akarta erőszakosan kikényszeríteni, hogy neki adja a szívét. Azt akarta, hogy Morgan magától tegye meg. Sötét, vöröses szemei szinte kiabáltak az őszinteségtől. Behorpadt, borostás arca pedig úgy festett, mintha a poklok poklát élte volna át az elmúlt napokban. Morgan föleszmélt. Rájött, hogy Jack tényleg szereti, és hogy a szerelmét akarja. A felismerés úgy melengette a testét, mint egy vastag paplan egy hűvös éjszakán. – Nem tudtam, hogy mit mondhatnék, vagy mit tehetnék, hogy kimásszak abból a káoszból, amit okoztam. – Jack önironikus nevetésétől Morganben újra fellángolt a szerelem. – A „sajnálom” jó lesz kezdésnek – suttogta Morgan. – Szörnyen sajnálom. Ha elölről kellene kezdenem…, leadnám neked az interjút, és elmondanám, hogy noha gyűlölöm Brandont, rád a világon mindennél jobban vágyom. Aztán annyira elcsábítanálak, és annyira beléd férkőznék, hogy eszedbe sem jutna elhagyni engem.

– Jobban hangzik. – Okosabban, az biztos. – Jack megvonta a vállát, és leeresztette a karját. – De meg kellene bocsátanod. – Neked pedig meg kéne ígérni, hogy nem csinálsz többé ilyen agyatlan dolgokat. – Ezt könnyű megígérni. – Kedves kéne legyél Brandonhoz. Jack megfeszült. – Békét kötöttünk. Nem megyek le hídba attól, amit tett, de én sem csináltam sokkal jobban. Kötve hiszem, hogy újra jó haverok lehetünk, de azt megígérhetem, hogy elleszünk egymással. Morgan mosolygott. Lenyűgözték ennek az őrült, bonyolult és őrjítő férfinak a válaszai. Jack őszintén beszélt. – Meg kellene ígérned, hogy minden álmomat valóra váltod. Jack jó kedvre derült. Betört Morgan intim szférájába, és a mellkasához húzta. Morgan biztonságban érezte magát. Mintha csak hazaérkezett volna. – Ezt az ígéretet gond nélkül be tudnám tartani – suttogta Jack. – Van más álmod is, amiről tudnom kellene? – Momentán csak egy – Morgan mélyen magába szívta a levegőt, amit átjárt Jack illata. Egyszerre volt finom és titokzatos: benne volt a remény, a jövő és a pazar szex illata. – Igen? – dünnyögte Jack, közel Morgan ajkaihoz. – Mondd el, mon coeur. Mondd el, szívem. Morgan lesütötte a szemét, majd vett egy mély levegőt, és kitört belőle az őszinteség. – Hogy minden, amiről eddig beszéltünk, váljon valóra. Meg akarok neked bocsátani… – Én pedig szeretném, hogy viseld a nyakláncom. – Jack előhalászta a zsebéből az ékszert. – Itt volt velem végig… hogy közel lehessek hozzád. – Jack… – Morgan sírva fakadt. – Akarlak téged. Szeretni akarlak, és örökre magam mellett tudni – suttogta. Deke tapsviharba kezdett a háttérben, és akkorát füttyentett, mintha focimeccsen lenne. Jacket feldühítette a zaj, kizökkentette a gondolataiból. Morogva káromkodott egyet, majd félretolta Morgant, és az ajtóhoz viharzott. Megragadta Deke karját. – Vannak álmok, amik csak két emberre tartoznak – közölte, majd kipenderítette Deke-et az ajtón a tűző, déli napsütésbe. – Menj a saját szobádba. – És mit csináljak? Ti ketten szórakoztatóbbak vagytok egy szappanoperánál. – Elmész a picsába! – Jack becsapta az ajtót Deke arca előtt, majd visszasietett Morganhez. – Hol is tartottunk? Morgan csak mosolygott. – Az álmaidnál. És hogy örökre szeretni akarsz.

– Ez az egyetlen vágyam – Jack hatalmas, meleg kezei közé fogta Morgan arcát, és sötét, éhes szemmel nézett rá. – Valóra tudnád váltani, cher? – Hála neked, már tudom, hogy ki és mi vagyok. – Morgan ünnepélyes csókot nyomott Jack szájára. – A kérése számomra parancs… Uram.

Copyright © 2007 by Shelley Bradley LLC All rights reserved. Hungarian translation © Fencsik Tamás, 2014 © Zsoldos Krisztina, 2014 Cover design with Shutterstock image # 167342729 © Ulpius-ház Könyvkiadó, 2014 ISBN 978-963-383-393-3 Felelős kiadó Kepets András Felelős szerkesztő Palkó Katalin Szerkesztette Münz András Minden jog fenntartva. A könyv, illetve egyes részeinek másolása, terjesztése tilos. A könyv bárminemű felhasználása kizárólag a kiadó előzetes, írásbeli hozzájárulásával végezhető, kivéve a szabad felhasználás esetköreit. A kiadó előzetes, írásbeli engedélye szükséges különösen a jelen kiadvány lefordításához, többszörözéséhez, terjesztéséhez, digitalizálásához, feldolgozásához, átdolgozásához, az egyes részleteknek az idézés szabályait meghaladó átvételéhez. A jelen kiadványt a mindenkori hatályos szerzői jog védi, melynek megsértését adott esetben a Büntető Törvénykönyv is büntetni rendeli. A szerzőtől Az Ulpius-ház Könyvkiadónál megjelent: A rabul ejtett szűz – Az érzékiség mesterei 1. Előkészületben: A szűz titka – Az érzékiség mesterei 2.

{1}

Utalás Alfred Hitchcock klasszikus filmjére és annak őrült főszereplőjére.