Kedves Ismeretlen Barátom!

A KÉMIAI ELEMEK RENDSZERÉNEK TERMODINAMIKAI (T-) MODELLJE /Dr. Bojkó Béla kandidátus magánkiadványa az ELTE Eötvös-kiadó gondozásában,Budapest, 2008. évi könyvnap, All Rights Reserved/. Kedves Ismeretlen Barátom! Egy „nem-céhbeli” nyugdíjas kandidátus magánkiadványként revízió alá veszi a Mendelejevféle periódusos rendszert, a P-modellt, amely mintegy 140 esztendeje nem vesz tudomást a Clausius-féle termodinamikáról, 1-100 feletti rendszámig (Z) is „alulról” építi fel a rendszert, „modernizálás” címén a kvantummechanika spdf-vegyértékelektronokkal kvantálta az elektroneloszlást, bár a tényleges vegyértékek fele ettől eltér. A kvantálással ki akarják küszöbölni a termodinamikát és a Faraday-törvényeket az elemrendszerből, ezzel csődöt jelentő abszurd didaktikai helyzetet teremtettek az oktatás minden szintjén, amitől a valóság eltér. Ehhez járul az entrópia-képlet ( S k lnY ) kétes megfogalmazása. Mindez felveti a kémiai elemrendszer termodinamikai (T-) modelljének a megalkotását, bár eddig erős szellemi ellenállás gátolja a T-modell elismertetését. Ezen segíthet a közép-, és főiskolák hallgatóinak és tanárainak megértése, mivel az oktatás szintjén is nagyobb összhang jön létre a fenomenologikus és statisztikus fizika között, a kémiával kölcsönhatásban. Kedves Barátom! Kérdezz és kritizálj! P-modell, a kémiai elemek periodusos rendszere A kémiai elemek rendszerének periódusos modellje, a P-modell a 104 elem nevén kívül legalább 10 tulajdonságot árul el magáról, ezek közül Mendelejev az atomsúly (A) – lényegében a rendszám (Z) – és a vegyértékek (z) periódusos oszlopai szerint rendezte el az elemeket „alulról” A, illetve Z sorrendjében. Ez a rendszer még a klasszikus fizika szempontjainak sem felel meg: egyrészt 7 elem (19,28,53,91,93,100,102 Z) esetében A és Z összhangja hiányzik, másrészt a vegyértékoszlopokban „idegenek” is vannak. A 7 héjon és 18 vegyértékoszlopban (I-VIII A-B) található 104 elem sem tölti ki az elvileg lehetséges 2,8-8,18-18,32-32=118 helyet. Ezzel az atomstruktúrával összhangban héjanként 1-1,2-2,4-4 vegyérték-ismétlődési (pulzálási) lehetőség (8-1z) áll fenn, aminek eredményeként a vegyértékek száma (193) megkétszereződik a kémiailag ismert rendszámokhoz (98) képest 1-5 mellett, a termodinamikailag ismert 94 elem felének (47) kvantált vegyértéke azonban eltér a ténylegestől. A 193 vegyérték elektromos értéke (678 eV) alapján az egy elemre jutó két vegyérték (43z) 3.5 eV töltésü az elméleti 1 eV (1z) helyett (e=1.6021 10-19 J=1 eV=1z). A P-modell napjainkig őrzi a modern fizikai elméletek – a kvantumelmélet, a speciális és általános relativitáselmélet – kvantummechanikai „reformálásának”, „modernizálásának” kísérleti jegyeit kvantálás formájában, amikor az elemrendszert 4 csomósíknak (0,1,2,3) megfelelő mezőre osztották és az elemeket az spdf-vegyértékelektronokkal (0=s1-2,1=p1-6, 2=d1-10,3=f1-14) „kvantálták”, jóllehet sem a csomósíkokra oszlás nem bizonyított, sem az, hogy a 8-1z tényleges vegyértékeken kívül még vannak d9-10 és f9-14 vegyértékek is. Az elektronok elosztása E felfogás jegyében osztották is el az elektronokat – számban e-=proton(P=Z)+N+e+=A – a P-modell héjain és oszlopaiban 50 %-os hibával. Kiderült, hogy a vegyértékeket sem csak

a külső sp-elektronok határozzák meg, df-elektronok is szerepet játszanak, még ha a változtatást a 6. héjon 2000 fok zárja is ki. A „fémtriádok”(VIII B) 9 d-eleme közül 7 vegyértékét még kvantáltan sem sikerült helyesen meghatározni, így a vasét (Fe 26 Z) sem (86432z helyett 32z van). Az urán (U 92 Z) a nagy manipuláció ellenére nem kapta meg atomsúlyát (238 A) sem, rosszul kvantált (Rn 5 f3 6d17s2) vegyértékei (6543z) mellé. A HahnStrassmann-hasadásnál az urán kikerülte a „lantanidákat” is (amire felépítették), Ba 56 Zre(2z) és Kr 36 Z-re(0z) hasadt, szemben az urán 6543z-jével! A hélium (He 2 Z) a nagyobb töltés ellenére a hidrogén (1z) után nem jutott 2z-hez, 0z-vel a nemesgázokhoz (10,18,36,54,86 Z) csatlakozott, jóllehet ezek (s2p6) kódjai 8z-ként értelmezhetők. A 6-7. héj nem létező elektronjait (d9-10,f9-14) az sp-elektronok sem igazolhatják. Az spdf-elektronok feltalálóit nem zavarta a Heisenberg-féle bizonytalansági reláció - léteznek-e a 0,1,2,3 csomósíkok és ennyire megkülönböztethetők-e az spdf-elektronok -, kvantálták az elemrendszert és ezáltal a valószínűség birodalmává tették a fizikát. A csődöt bizonyítja, hogy a kvantált vegyértékek fele eltér a ténylegestől, a másik 50 % háttere sem bizonyított. Az elemrendszer elutasítja a kvantálást, az spdf-elektronok energiája sem kvantumos, a 3.5 eV átlaggal szemben s=l.5, p=3.9, d=3.5 és f=3.6 eV. Az elemek felépitése "alulról"(1-104 Z) Alapvetően ellentétes a termodinamikával az a feltételezés, hogy az elemrendszer „alulról” – 1-100 Z feletti sorrendben – épülhetett fel a valóságban is, anélkül, hogy egy magasabb hőenergiával születő elem megsemmisítette volna a rendszámban előbbi elemet (mondjuk a szén (C 6 Z) 4000 K-fok o-pontjával a lítiumot (Li 3 Z 454 K-fok o-ponttal), a wolfram (W 74 Z) - csaknem 1900 fok hőkülönbséggel – a vasat (Fe 26 Z). Ugyanakkor 20 Z alatt „hélium-leszármazottak” (6,8,12,14,16,20 Z) keletkezhettek rendkívül magas hőfokú magfúzió során (3xHe2=C 6 Z, 10xHe2=Ca 20 Z stb). Egyes elemek azonban a protonok mellé túl sok neutront halmoztak fel és emiatt 80 Z, 200 A és 150/100 N/P arány felett erőteljes radioaktív bomlásnak indultak (14 „aktinida”/103-90 Z/ mint f-elektron), a szintén felektron „lantanidák” mint ritka földfémek csökkenő vegyértékekkel (432z) és 71-58 Z-vel rendelkeznek. Fizika és metafizika Az 1-104 Z sorrend feltételezésén állítólag éppúgy nem lehet változtatni, mint ahogyan az Isten, a világegyetem teremtője sem tud módosítani az általa alkotott törvényeken, vagy esetleg nem akar. Ezzel beviszik a metafizikát a fizikába, ahogyan St.W.Hawking mondja is: „A Mindenség most azért olyan, ami, mert kezdetben olyan volt, ami”(11,443). Még Einstein és Heisenberg is azon vitatkoztak, hogy „az Isten nem kockáztat” - „az Isten kockáztat” és ez a vita nem dőlt el, Einsteinnek fenntartásai voltak a kvantummechanikával szemben (11, 215). Einstein fenntartásainak egyike a kvantumelmélettel szemben a 4 téridő-koordinátával kapcsolatos, amikor a koordináták nem pillanatnyilag létező anyagi pontot jellemeznek, hanem egy tartósan létezőt, amikor is a koordináták értékei (vonal-sűrűség) végtelen számúak lehetnek, tehát folytonosak, azaz nem diszkrétek (3,93-94), akár a dobozba zárt részecske esetében is (4/2,1103). Hangoztatják azonban a Nagy Robbanás (Big Bang), mint a Teremtés és a Nagy Összeomlás (Big Crunch-Crash) mint Utolsó Ítélet fikcióját, pedig a 75.4+23.1 %-os hidrogén-hélium arány mellett az évmilliárdos ciklusok (kiterjedés = lehűlés = összehúzódás = felmelegedés = kiterjedés) kizárják a Big Bang-et, aminek egyébként is csak előzménye lehet a Big Crash,

hiszen legfeljebb csak a világegyetem maga sűrítheti egyetlen atomba a világegyetem összes anyagát, amely végül is állítólag felrobbant és ma is kiterjedőben van E.Hubble amerikai fizikus szerint. Bár közeledő csillagrendszereket is kimutatnak (8,365-366), Einstein döntőnek tartott gravitációs vörös-eltolódás elméletével csatlakozott ehhez a felfogáshoz, ami súlyos tévedés , mert lehűlés és kiterjedés együtt nem feltételezhető a lehűlés vörös-eltolódása miatt, a gravitáció ugyanis erősödik, tehát kiterjedés helyett inkább összehúzódásra készteti a világegyetem anyagát. Nincs tehát egyértelmű kiterjedés és ezzel kapcsolatban a foton „elfáradásáról” sem lehet beszélni (4/2,939-940). A 25 milliárd fényév távolságból érkező foton „elfáradhat”, de padlás-pince viszonylatban ez kizárt! Felmerül tehát a kérdés, mikor teremtette Isten a világot, amikor egy atomba sűrítette a világegyetem összes anyagát, vagy amikor felrobbantotta ezt az atomot és azóta nem kíván ennek törvényszerűségeibe avatkozni, vagy esetleg nem is tud, amint ezt St.W.Hawking vallja is (19,145-146)? A világegyetem tehát végzetesen halad a „fagyhalál”(0 K-fok) felé és 5.4 10-10 fok/év lehűlés esetén 5 milliárd év múlva eljut ehhez a ponthoz (Penzias-Wilson szerint 2.73 K-fok a világegyetem aktuális átlagos hőmérséklete). 0 K-fok lehetősége és ekvipartició Ezt a fikciót azonban a gravitáció végül is áttöri, újrarendezi a 98.5-99 %-ra becsült „sötét anyagot” (dark matter), ezzel atommáglyák gyúlnak be, szupernova-robbanások is felfüggesztik a 0 K-fok érvényesülését. A 0 K-fok bekövetkeztének zárt rendszer esetén a Földön az ekvipartíció is ellentmond, ugyanis ha teljes a kiegyenlítődés és nincs belső energia-változás (hőfelvétel és -leadás), akkor nem lehetséges mikroállapot- és entrópiaváltozás sem, tehát az entrópia-képlet is „alapállapotban” marad, ha abban volt kezdetben is (4/2,1114). A képlet ( S k lnY ) tehát eleve fikció! A világegyetemben észlelt változásokhoz az elmélet a Lorentz-formula ( 1 v2 / c2 ) segítségével csoportosít át energiát egyik koordináta-rendszerből a másikba, pedig a foton kivételével v=c kizárt, vagyis Eo (nyugalmi energia) sem módosulhat mozgási energiával (Ek) teljes energiává (E), vagyis 0. 1 és v=c-nél L Eo /L nem egyenlő E-vel,v=0-nál L Lényegében az ekvipartíció elvén alapul a kvantumelmélet diszkrét energia-eloszlása is, noha ezt a dobozba zárt részecske és az állapotfüggvények is cáfolják (4/2,1103). Bizonyos energia-sűrűség felett a diszkrét-eloszlás folytonosba megy át, ez mutatkozik a kristályok sávszerkezeténél is (4/2,1197). Planck a Wien-féle energia (1.325 10-33 J) hányadosainak (1/1,1/2...1/7,1/8) reciprokait vette (1,2...7,8), ezek közül n=2-t választotta (6.626 10-34J) és így hc/k felezte a Wien-állandót. Az a feltételezése azonban, hogy a csökkenő hullámhosszhoz csökkenő (!) frekvencia tartozik, ellentmond a Hertz-skálának (c=λν) és az állapotfüggvények /E(n2)/ sem erősítik meg, mivel a diszkrét-eloszlás folytonosba megy át. Ugyanakkor fel kell tételeznünk - sőt, bizonyítjuk is -, hogy a földi elemrendszerben a termodinamika érvényesült és a kvantummechanika innen nem szoríthatta ki a termodinamikát, a gravitáció pedig világegyetemi szinten is megkérdőjelezi a 0 K-fok tényleges bekövetkeztének a lehetőségét. A P-modell kvantálása Az E=hν képletben állandó a h-állandó és változó a frekvencia (ν), így változó ütemben mindig ugyanannyi energia (6.626 10-34 J=4.1355 10-15 eV) kerül az atomban befogadásra, tárolásra, majd kisugárzásra, azt az illúziót keltve az mc2=E=hν képlet alapján, hogy a kettő

azonos a móltérfogatban foglalt Avogadro-részecskék Faraday-képletek szerinti elemi töltésével (e)=F/NA. Planck kvantumelmélete szerint a h-állandó a „szubelektron” szint (4.803 10-10 J=c(e)J) alá került, az elektron szintje alatt viszont nem ismertek el részecskét, így a hés hν- kvantum kibuktak a földi elemrendszerből az entrópia-képlet szerint. Erre a sorsra jutottak a neutrínó kivételével más részecskék is, nyitott kérdés még az „isteni részecske” helyzete a TeV tartományban, ami állítólag megoldást hozna a Higgs-tér problémájában is (11,341-342,406-410,412-416). A mindenen áthatoló neutrinó szerep nélküli az elemrendszerben. A földi elemrendszerből ugyan megkísérelték kiszorítani a termodinamikát és a Faradaytörvényeket, a kvantálás csődje ellenére még mindig bizonyításra szorul a termodinamika érvényesülése az elemrendszerben, a kémiai elemek keletkezése elméletben és valóságban, ami megszünteti a fenomenologikus és statisztikus fizika közti mai ellentmondásokat. Kvantumelmélet mint megoldás? Gravitáció (ether) és 0 K-fok St.W.Hawking szerint a világegyetemben is a kvantumelmélet adhat megoldást, amihez tisztázni kellene a gravitáció és a 0 K-fok viszonyát. Ha 0 K-foknál a molekuláris mozgás is megszűnik, fennmaradnak a tehetetlen és súlyos tömegek gravitációs vonzásukkal, amelynek közvetítő közege állítólag az éter, ezt azonban Einstein kizárta elméletéből. A tömegek fennmaradása esetén a 0 K-fok megbénítja a gravitáció működését akkor is, ha a vitatott éter helyébe a h-állandó tömegének nagyságával megegyező mx részecske lépne 10-36 hatványkitevővel az elektronhoz képest. Ha sem éter, sem más részecske, mint közvetítő közeg nincs, de a tömegek miatt fennmarad a vonzás, akkor a gravitáció is folytathatná a „sötét anyag” újrarendezését, s ezen az Isten sem változtatna. Vagy egy újabb Big Crash teremthetne új helyzetet, amikor is az új atom gravitációs erőtere határozná meg az új frekvenciát és ezzel az új problémát (Big Bang). Ez azonban a tömeg likvidálását jelenti! Ha az általános relativitáselmélet bármiféle vonatkoztatási rendszert megenged (10,90),akkor Einstein mégis miért minősíthette „kitüntetettnek” az étert, zárta ki emiatt elméletéből és vele az éter megváltozott állapotának és önálló fizikai realitásnak tekintett Faraday-Maxwell-féle elektromágneses teret (10,84), ha ugyanakkor a 4 világkoordinátával kovariánsként Einstein és Maxwell egyenleteit elfogadta, bár az egyik Minkowszki trükkje az időkoordinátával ( 1ct i ct), c-ről kiderült, hogy nem „határsebesség” (változó sebességgel elhajlik), nem képes helyettesíteni a gravitációt (amelynek az éter a közvetítő közege), valamint az elektromos (E) és mágneses (B) erőtér is csak c révén léphet kölcsönhatásba, a fotont pedig egyértelműen hullámnak minősítették, mivel csak v=c esetén (részecske nélkül) érheti el a „határsebességet” stb. (10,85). Elektromagnetizmus és gravitáció Amikor Einstein elutasította Newton elméletét és Faraday-Maxwell elektromágneses szféráját (3,53-54), a végtelen távolhatás helyett a c-távolhatást fogadta el, de a gravitációt is olyan gyorsulással (c2?) ruházta fel, amely egyenlő tömeg x gravitációs erőtér-intenzitás (3,68-69). Más megfogalmazásban frekvencia=adott gravitációs potenciál (3,120), ez pedig erőterenként különbözik, emiatt mutatkozik vörös-eltolódás, mint az általános relativitáselmélet fő bizonyítéka (3,121-122). Maxwell E és B egyenletei c nélkül nullával egyenlők (11,154), c lépteti a negatív előjelű forrásos és örvénymentes elektromos (E) erőteret és a forrásmentes, örvényes mágneses (B) erőteret egymással kölcsönhatásba (4/1, 702-703). Itt az éter, mint közvetítő közeg működhet közre, de az éter és az atomi testek között nincs semmiféle

kölcsönhatás, hacsak nem egymásban történik az elmozdulás (28,355). Mivel azonban az elektromágnesség és a gravitáció hatótávolsága egyaránt végtelen, csatolási állandójuk (10-2 és 10-41) viszont jelentősen eltér (4/2,1413), E-B c-miatti kölcsönhatásban végtelen távolhatást képvisel, a közös tömegre (világegyetem) tekintettel az elektromágnesség segítséget nyújthat a c-távolhatásu gravitációnak végtelen távolhatás kifejtésére az egész világegyetem viszonylagos egyensúlyban tartásához! Kiterjedés és/vagy összehúzódás? 0 K-fokon a molekuláris mozgás állítólagos megszűnésével nemcsak az éternek, mint részecskékből álló gáznak kellene megszűnnie, hanem minden olyan közvetítő közegnek, mint például a h-állandó tömegének (mx) legalább 10-34 kitevővel, miközben ott lennének a tömegek gravitációs vonzás nélkül, ami nem kisebb ellentmondás, mint a W.de Sitter-féle gravitáció tömeg nélkül (10,90). Bár az energia-tehetetlenség tétele értelmében az energiához végtelen kicsi tömeg is tartozhat, kétséges, hogy az éter helyébe léptetett elektromágneses erőtér c-je tudja-e a gravitációs vonzást helyettesíteni, végtelen hatótávolságával esetleg egyetlen atomba sűríthetné-e a világegyetem összes anyagát (Big Crash). Jelenleg E.Hubble világegyetemében egyértelmű kiterjedésről beszélnek, mint a lehűlés vörös-eltolódásáról, holott a lehűlés hatására erősödik a gravitáció, ami összehúzódásra készteti a világegyetem anyagát. Ha tehát a Big Bang lO32 K-fokkal nagy sebességet adott is az anyagnak, a lehűlésben a gravitáció egyben fékezi is ezt a lendületet (állítólag 3 perc alatt 109 K-fokra), aminek az is bizonyítéka, hogy egymáshoz közeledő csillagrendszerek is vannak (8,365-366). Einstein fő érvéről – a gravitációs vörös-eltolódásról mint kiterjedésről – nem beszélhetünk, inkább arról lehet szó, hogy a gravitáció mégis áttöri a 0 K-fokot mint valamiféle potenciálgátat, újrarendezi a 98.5-99 %-nyi „sötét anyagot”(dark matter), atommáglyákat gyújt be, szupernova-robbanásokkal plazmaszerű naprendszereket szül, s ezzel is cáfolja a világegyetem pusztulását, amelyet a modern elméletek hirdetnek, talán okkal is a Naprendszer esetében. Az is probléma, hogy miként segíthetnek majd a kvantumelmélet mélyen „szubelektron” alatti részecskéi (mx), amikor már most 2.418 1014 h-állandó egyenlő az elemi töltéssel (e). A Lorentz-formula eddig is kisegítette a modern elméleteket a koordináták közti energia-kölcsönzéssel, így az anyag kvantumosságához is bármilyen nagyságú energia csatlakoztatható, ha egyszer 1/2 mv2 helyébe is elvcsúsztatással mc2 volt léptethető és mc2 is egyenlő a fotonimpulzus révén hν-kvantummal. T-modell a termodinamikai alapkutatás eredménye Ilyen elméleti és statisztikus előzmények késztettek az alapkutatásra, amelynek eredményeként 25 év után megszületett a kémiai elemek rendszerének termodinamikai (T-) modellje. Planck és Einstein mellett Mendelejev is megkaphatta volna a Nobel-dijat Pmodelljéért, megérdemelte volna, még ha mellőzte is a termodinamikát, amiért most a Tmodell megalkotása vált szükségessé. Ime a T-modell! (Kiadvány fedőlapja és 50. oldal). (Itt 76432z oszlopban min o-pont 2413 K-fok). (T-modell ábrája) Vegyértékek (z) = Valencies (z) – Rendszám (Z) = Atomic number (Z) – Héj = Shell Forró gáz = Hot gas – Hideg gáz = Cold gas – Atomstruktura = Atomic structure A P-modell kritikája és a T-modell információi sok közös vonást tártak és tárnak majd fel, a T-modell sikere a P-modell kritikájából fakad, ezért a közös vonások információi az ismétlés

benyomását keltik. Az ismétlések elkerülésének kisérlete miatt, ha lehetséges egyáltalán, az olvasónak nem szabad a magyar szöveg szó szerinti forditására számitania, természetesen a Tmodellel foglalkozó lényeges kérdéseken kivül. Felhivjuk a figyelmet, hogy a T-modell (Kiadvány 50. oldal) vegyérték-oszloponként mutatja be a termodinamikai kódok (o-pontok) csökkenését a szén 4000 K-fokától a hélium 3.5 Kfokáig, miközben két bizonyitéka a termodinamika érvényesüléséről a 7-1 héjakon ad eről számot. A kettő nincs ellentmondásban, mivel az előbbi csökkenő tendenciája alakitja ki az utóbbi hasonló tendenciáját, jelezve a magas, de süllyedő o-pontu "fémek" meghatározó szerepét. A "lantanidák" és "aktinidák", valamint a "családok" az alkáliakkal együtt egyértelműen süllyesztik az elemrendszer héjankénti átlagát, a végeredmény 1248 K-fok, mint átlagos keletkezési hőmérséklet a földi elemrendszerben az elméleti 273 K-fokkal szemben. A T-modell háttere A T-modell ugyancsak 7 héjon és 2,8-8,18-18,32-32 atomstruktúrában - (4+4), (12+6) és 2(12+4) bontásban - helyezi el a 118 elemet, 1-1,2-2,4-4 pulzálással és 19 oszlopban (2-2 oszlopban a halogének és gázok, 15 oszlopban a többi elem) a termodinamika, azaz az olvadás-dermedés (o-) pontok függvényében. A „forró” és „hideg” gázok megkülönböztetése szükséges, mert a gázok hő hatására nem változtatják meg halmazállapotukat, míg a többi elem a hő hatására eltérő hőfokon (o-ponton) olvad és/vagy dermed meg. A gáztörvény egységes T-je (273 K-fok) helyett az elemek átlagosan 1248 K-fokon keletkeztek a földi elemrendszerben, a maximumot a szén (C 6 Z) képviseli 4000 K-fok o-pontjával, a minimum képviselője a higany (Hg 80 Z) 235 K-fok o-ponttal (a lehűlés 3765 fok, kb.4-4.5 milliárd évig tartott). (A halogéneket gáznemű elemeknek vettük). A termodinamika érvényesülése A T-modell két bizonyítékot is felhoz (56-61.oldal) a termodinamika érvényesülésére a földi elemrendszerben: egyfelől feltárja a pulzálások és az o-pontok szoros kapcsolatát, utalva a 2. héj anomáliájára (a szén 4000 K-fokkal a 2. héjon van együtt 273 K-fok alatti gázokkal, mint N,O,F,Ne), ennek kiküszöbölésével bizonyitja, hogy a földi elemrendszerben csökkenő opontok érvényesültek, a „fémtriádok” pulzálási „töréseit” (27-28,45-46,77-78 Z) is figyelembe véve. Másfelől bizonyossá vált, hogy az elemek vegyértékei az o-pontok függvényei, az elemrendszer átlagában a termodinamikai kóddal rendelkező elemek az „elemi töltés”(e=1 eV) helyett 3.5 eV töltést kaptak a lehetséges 1-4 eV mellett, a pulzálások hatására a vegyértékek száma megkétszereződött a rendszámokhoz képest (a kémiailag ismert 98 elemre 193 vegyérték, átlagosan 2 vegyérték jut, a pulzálás (8-1z) vegyértéke együttesen 36, átlagosan 4.5 eV-ot képvisel, amelyet kémiai egyenértékként csak 2.718 -ra, átlagosan 3.5 eVra értékelnek. Az átlagosan 2 vegyérték 7 eV-ot képvisel, ez 43z-nek felel meg, vagyis 3.5 eV átlagosan). Részletesebb tájékoztatást a T-modell kiadványának mellékletei adnak, egyrészt a P-modell D. H. Menzel amerikai csillagász szerinti ábrázolásáról, másrészt a pulzálások konkrét alakulásáról és végül a vegyértékek héjankénti, oszloponkénti megoszlásáról (7l-76.oldal). A 4. melléklet angol nyelvü "Summary" (77-78. oldal). Az entropia-képlet (S=k ln Y) problémái

Éppen a termodinamika konkrét bizonyításával vált szükségessé az entrópia aktuális képletének ( S k lnY ) felülbírálása, mivel mint kiinduló képlet „alapállapotban” van és S=0, akkor éppen az ekvipartíció zárja ki, hogy ez az állapot a továbbiakban megváltozzék, a k-állandó redukciós szerepe egyszerűen kiküszöböli M-et, a relatív móltömeget R és F közül, tehát érthetetlen, hogy mit mér? (RM=F). A képlet ilyenformán nem képes helyesen mérni az entrópiát (növekedését), így nem érheti el 0 K-foknál maximumát, ahol véget ér. A Nernsttétel szerint a „vegyileg egységes testek” entrópiája is nulla felé tendál, csökken a DulongPetit szabály, fajhő (c). „Vegyileg egységes testek” fogalmán csak kémiai egyenértéket (g=A/z) érthetünk, amikor az Fz/NA=(ez) képlet F/NA=(e) képletre módosul az elemek bomlása, a vegyértékek csökkenése miatt, vagyis módosul a mikroállapot, mert módosul az energia, s ezzel az entrópia is. Ha ez a molekuláris mozgás megszűnését is jelenti, akkor a tehetetlen és súlyos tömegek fennmaradása esetén a gravitációs vonzással kapcsolatban felmerül a kérdés, van-e valamilyen részecske, mint közvetítő közeg, vagy ilyen (például éter) feltételezésére nincs szükség (Einstein)? Eszerint a gravitáció 0 K-fok elérése után is működik, újrarendezi a 98.5-99 %-nyi „sötét anyagot”. Ha a 0 K-fok megbénítja a vonzást, jön a Big Crash? És aztán új Big Bang?! Ekvipartició és 0 K-fok Ha az éter helyébe akár a h-állandó mx tömegét ültetjük is 10-36 kitevővel, részecskeként ennek molekuláris mozgása is megszűnik, eszerint a gravitációs vonzás sem működhet tovább, bár a súlyos és tehetetlen tömegek fennmaradnak, ezzel vonzásuk is, hacsak egy újabb Big Crash nem tünteti el őket egy atomban, létrehozva az új Big Bang lehetőségét. Az entrópia-képlet az ekvipartíció ellenére eme ellentmondások felé vezet, még akkor is, amikor logaritmust alkalmazva k és M semlegesítik egymást (ln k(eV)=-9.359 és ln M=9.359), pedig k már önmagában véve – kicsinységénél (8.6168 10-5 eV) fogva – sem képes a 1019 és 1023 kitevőjű R-t,illetve NA-t módosítani, akár hozzáadjuk, akár levonjuk. Az S-képletnek a mikroállapot-változást kellene mérnie a hőenergia hatására. Az entrópiatörvény csak növekedést ismer el, a csökkenést gondolat-kísérlet formájában is tiltja (10,107). Az ekvipartíció körülményei között, egy zárt rendszerben, mikroállapot-változás már nem lehetséges, ha nincs valamilyen okból (térfogat, kémiai gerjesztés) újraeloszlás a belső energiában, vagyis nincs sem hőfelvétel, sem hőleadás, teljes a kiegyenlítődés, akkor S=0 marad, az alapállapotában, ahol kezdetben is volt (4/2, 1114-1115), ráadásul külső forrás sincs! Ha változás mégis van, akár a gravitáció, akár a kémia hatására, az anyag és a gravitáció láthatóan egyensúlyt tart a világegyetemben (nem kell több hidrogént termelni és különben is hogyan?!), a gravitáció nem tűri meg sem Big Bang-et, sem Big Crasht a gáztörvény évmilliárdos ciklusaiban, bár ez nem zárja ki a szupernova-robbanásokat, vagy hogy egyik galaxis felfalja a másikat, mondjuk a Magellán- és/vagy az Andromeda-galaxis a Tejút-galaxist, a 2/3-án lévő és a periféria felé sodródó Naprendszert, a Földdel együtt, ami persze számunkra a „világvégét” jelentené. A kémiai potenciál (µ) viszont határesetben nem terelhet át mindent Boltzmann-eloszlásba (4/2,1136-1137,1152), így csak elméleti feltevés, hogy εkT-re változhat 0 K-fok közelében (4/1, 483), ez a Nernst-tételnek is ellentmond, vagy nincs 0 K-fok sem (4/2, 1132). A változás előfeltétele ugyanis hőfelvétel! Honnan? A T-modell "sémája"

A T-modell ábrázolása azért „sematikus”, mert – bár az elemek úgyszólván kizárólag a termodinamikai kóddal (o-pont) meghatározott helyükön vannak – néhány kirívó esetben meg kellett őrizni az elem vegyérték-oszlop szerinti strukturális helyét, ami azonban a lehűlési tendencián nem változtatott. Ilyen példa elsősorban a szén és a gázok anomáliája (4000 Kfokkal 273 K-fok alatti gázokkal (N,O,F,Ne) együtt), ami a 2. héj o-pontját 500 fokkal megemelte a 3.héjhoz képest, mintegy cáfolva a termodinamikát. Ennek kiküszöbölése, a szén és bór strukturális elhelyezése, nem jelent érdemi módosulást, ennél nagyobb különbséggel kerülnek egyes elemek ugyanabba az oszlopba (a 65432z oszlopokban a max-min különbség 955, illetve 1558 fok, tehát elvet nem sértettünk C és B esetében sem, amikor 1096 K-fokról 366-ra csökkentettük az o-pontot) (Kiadvány 57.oldal). Strukturális helyén van még a mangán (Mn 25 Z) és a higany (Hg 8O Z), valamint néhány félvezető (például Ge 32 Z 121O Kfokával), amelyekre amúgy is jellemző, hogy a d-elektron „fémeknél” lényegesen alacsonyabb o-ponttal szerezték meg ugyanazokat a vegyértékeket, bár ezekkel az opontokkal nem illeszkednek oszlopukba, ami magyarázhatja félvezetői képességüket. A „lantanidák” és „aktinidák” egy oszlopban szerepeltetését alapvetően az indokolja, hogy egységesen 32 „töltéssel” (Z) térnek el egymástól, o-pontjuk és vegyértékük rokoni, a Pmodell is az f-mezőbe sorolja őket. A 40-72 és 72-104 Z oszlopban is ábrázolhatók lennének és akkor módosítanák az oszlopok kódjait. A kétsíku spirális menet indokolja, hogy együtt olvassuk a rendszámokat (Z) és a vegyértékeket (z), így válik érthetővé, hogy például 72 Zz és 73 Zz, illetve 76 Zz és 75 Zz miért következnek egymásután. A termodinamikai kódok közül az o-pont mellett szólt, hogy itt veszik fel „földi elem” rangjukat, akár hűtjük, akár melegítjük, ide térnek vissza. A spirális menet teszi érthetővé a bór-szén-nitrogén-oxigén-„családot” 642-531z-jével, ez valójában 14 elem a névadók és 13-14 Z elemek nélkül. Eszerint a pulzálások elég korán megfertőzték a páros vegyértékeket (8642z) páratlanokkal (531z) és a páratlanokat (7531z) párosakkal (642z), így alakult ki ez az oszlop 642-531z-vel. Ebben az oszlopban 3 jellegzetes csoportra kell felfigyelni: a 81-84 Z elemek o-pontban alig különböznek, de szoros kapcsolatban állnak a radioaktivitással 200 feletti atomsúlyukkal és 150/100 feletti N/P arányukkal, a 49-52 Z csoport szétszórtabb, félvezetők szállták meg, akár a 31-34 Z csoportot, erőteljesebb o-pont különbséggel (arzén 33 Z szublimál). Az oszlop alját a foszfor és a kén (15-16 Z) foglalják el, ezek szinte elsőnek szagosítják be a világegyetemet is. Ezzel együtt ment végbe az egy elemre jutó vegyérték megtöbbszörözése 1-5 lehetőség mellett. Így kétszereződött meg a vegyértékek száma (193) átlagosan a rendszámokhoz (98) képest. A kémiailag ismert 98 elem közül 46 egy (köztük He és Ne,Ar,Kr,Xe,Rn), 30 kettő, 7 három, 9 négy és 6 öt vegyértékkel rendelkezik. A pulzálások kezdete a nemesgázok (0z=s2p6), a „fémtriádok”(8z), valamint a „lantanidák” és „aktinidák” oszlopában található (kvantált 8z formájában 94 és 62 Z esetében), a tényleges vegyértékek 43-32z és 65432z, 70-69 Z miatt viszont zavar mutatkozik a pulzálások megkettőzésével (Kiadvány 73.oldal). Ekvipartició és k-állandó Az elfogadhatónak tűnő strukturális korrekciók mellett érthetetlen az a jelenség a Pmodellben, hogy az ekvipartíció feltételezése ellenére a gáztörvény 3 1/2 kT (12.47 J/mól) helyett 2 1/2 kT-ben (8.31 J/mól) határozza meg az R-állandót, tehát az egyatomos gáz 2/3ában (lásd T 2Ek /3k 4/2,1066), holott az elemrendszerben két- és többatomos (5/2 és 6/2 kT energiájú) elemek is vannak. Másrészt az elemek nem 273 K-fokon, hanem a valóságban átlagosan 1248 K-fokon keletkeztek, ami az elméleti térfogatot (V=0.02241) 1248/273=4.57szeresére (0,1024l) növelhette és ezzel az elemi töltést (e=1z=1 eV) 3.5-szeresére, így

valójában az elemrendszerben 8.31 J helyett 29.1 J-lal kell számolni, a relatív mólmennyiség (M=mT) sem m/M=l, hanem F/R=116O5M helyett 3316M (a Kiadvány 19.oldalán tehát helyesebb az F/R=3316M képlet, ennek alapján viszont a földi elemrendszer teljesen kitölti az Avogadro-részecske keretet, mivel 3316x29.1 J=96487 J=6.0225 1023 eV, azaz MR=F=NA. Emiatt azonban néhány más következtetést is módosítani kell. (Egyébként 11605M/3316M=3.5 (ez) és így 11605M/3.5(ez)=3316M). A k-állandó problémája Az R-állandó módosulásával kapcsolatban ugyanis kétségek támadnak a Boltzmann-állandó (k=R/NA) helyessége iránt is, hiszen a k-állandó már ekvipartíciós szinten sem 1.3806 10-23 J(=8.31 J/NA), hanem 2.0705 10-23 J (=12.47 J/NA), a földi elemrendszerben pedig 4.8318 1023 J (=29.1 J/NA). A 29.1 J/mól mint földi R-állandó összhangban van az átlagos 3.5 eV töltéssel 1z=1 eV helyett, vagyis 8.31x3.5=29.1 J/mól. A Faraday-törvények szerint az elektromos kémiai egyenérték k=g/F 10-3, ahol g=A/z kémiai egyenérték (atomsúly és vegyérték hányadosa). A földi elemrendszerben 98 Z alapján g=73.24,k=0.7594,azaz gközelítésben (mivel 1z=1.0, 2z=0.50, 3z=0.333, 4z=0.25, 5z=0.20, 6z=0.167,7z=0.l43,8z=0.125) (0.25+0.50=0.75) egyenlő 4z és 2z, együtt 6z/2=3z, kközelítésben (0.20+0.25+0.333=0.783), azaz 5z+4z+3z=12z/3=4z, a kettő együtt 3z+4z=7z/2=3.5z=3.5 eV. Ez az eredménye a termodinamika 2. bizonyítékának is (Kiadvány 59.oldal). Ha 1/2 kT=4.157 J/mól, akkor 29.1 J=7/2 kT, azaz 3.5 R, miközben az Einsteinkristályok 24.8 J-t (3 R) ismernek el (4/2,1132). A földi elemrendszer tehát összetételében rendkívül magas energia-viszonyokat alakitott ki, a 193 vegyérték 678 eV-ot képvisel, átlagosan 3.5 eV-ot, miközben 0-vegyértékű (valójában s2p6 = 8z) gázokkal csak egy vegyértékkel 46 elem rendelkezik a 98 kémiailag ismert elem közül (de ez az egy (43 Z) lehet 7z is!). Az einsteini tömeg=energia tétel alapján hiába minősítjük anyag-jellegűnek a diszkrét energia-eloszlást, e mögött - legalábbis arányosan – folytonos energia-eloszlás rejtőzik. Elméletileg P+N=A, de A>N>P>e- (atomsúlyban P 1836-szor) és az atomrészecskék között iszonyú nagy terek vannak, mondjuk a Naprendszer összehasonlításában, ezeket az „üres” tereket az előbbieknél kisebb részecskék is kitölthetik. Erre lehet következtetni abból, hogy az állapotegyenletekben sorozatos az áttérés a diszkrét-eloszlásról a folytonosra, olyan nagy az energia-sűrűség (n2=1018 vagy afeletti), ezért a diszkrét-eloszlás már nem tartható fenn (4/2, 1103). Felmerült már a gondolat, hogy a h-kvantum tömege 10-36 (vagy akár 10-34) kitevővel lehet az új mx részecske (28,551-555), amely akár az éter helyébe is léphet, ez természetesen nyitott kérdés. Általános következtetések A földi elemrendszerből – a kódok (M,R,T,k,(e) stb.) változásából – levonható következtetések makrofizikai jelentőségét növeli, hogy a világegyetemből a földiekhez hasonló kémiai elemek küldik a Földre azonos színképeiket, a következtetések tehát a földieknél általánosabbak lehetnek. Ilyenek például az alábbiak: Kvantumelmélet és Univerzum A kvantumelmélet nem jelenthet világegyetemi szinten is megoldást, ha már a földi elemrendszerben a kvantálás eredménye csőd: a kémiailag ismert 98 elemből 47 kvantált vegyértéke eltér a ténylegesektől, a maradék elméleti háttere – a csomósíkok (0,1,2,3) és az

spdf- elektronok léte (különösen d9-10 és f9-14z) – nem bizonyított. Egy dolog azonban ez a csőd, amikor más területeken ott vannak az alkalmazás hatalmas sikerei, töprengünk, hogy a TV képernyőjén nem „szubelektron” h- és hν-kvantumok szaladgálnak-e, vagy a számítógép nem lett-e már versenytársa a gondolkodó embernek? A fizika története egyértelműen bizonyítja, hogy miközben az alapkutatásokat, az elméletet követték az alkalmazott kutatások technológiai eredményei, ezek előbb-utóbb túllépik az elmélet kereteit, Nobel-díjas elméletek is elavulnak. A tudomány egy valószínűnek tartott világban mindig egy valószínűbb világ fizikai valóságát kutatja, és nem lepődik meg, ha a valószínű világ egyes fizikai törvényei az életben már szinte csődöt mondanak, helyükbe egy valószínűbb világ fizikai törvényei lépnek. Valahogyan így tudta meg az emberiség, hogy nem geocentrikus, még csak nem is heliocentrikus világban él, és sejti már, hogy „szubelektron” részecskék – h- és hν-kvantumok – is létezhetnek, de egy olyan mikrofizika is, amelynek a törvényszerűségei nem a kvantumelmélet törvényei. A T-modell egyszerűen csak azt kívánja bizonyítani, hogy a Pmodellt indokoltan új modellel kell felváltani didaktikai okokból is és a T-modellben a fizikai törvények nem kizárólag a kvantumelmélet, a kvantummechanika szabályai szerint működnek, az elméleti láthatáron más fizikai törvények is mutatkoznak. A földi elemrendszer érvényesülésének határait a termodinamika és a Faraday-törvények az Avogadro-részecskék keretében „szubelektronok” nélkül, az elemi töltésben (e) határozták meg, amelyet egy sajátos rezonancia hatására a pulzálások (8-1z) 3.5 eV-ra módosítanak. A „szubelektron” (ceV alatti) részecskék a H-atomhoz képest csak igen magas frekvenciával semlegesíthetik elektromosan az atomokat, ezek a magas frekvenciák már a „megsemmisülési sugárzást” is előidézhetik, ilyen sugárzás már most is árad a világegyetemből a Földre (10,123-124). A gáztörvény és az Univerzum A világegyetemben 75.4+23.1 %-os hidrogén-hélium arány mellett feltehetően érvényesül a gáztörvény, ennek évmilliárdos ciklusai (kiterjedés = lehűlés = összehúzódás = felmelegedés = kiterjedés stb.) alapján sem Big Bang, sem Big Crash nem feltételezhető (Big Crash csak előzménye lehet Big Bang-nek, hiszen a világegyetemen kívül nincs más erő, amely képes volna egyetlen atomba tömöríteni a világegyetem összes anyagát, amely aztán felrobban), ugyanakkor a világegyetemben az anyag és a gravitáció látszólag viszonylagos egyensúlyt tart, ha vannak is szélsőségek (protuberanciák és szupernova-robbanások) és vitatott, hogy milyen részecskék a közvetítő közegei a gravitációs vonzásnak (éter,m x), ha c nem képes közvetíteni ezt a vonzást, bár belép a végtelen távolhatás helyébe (3,54). Elektromagnetizmus és gravitáció Az elektromágnesség és a gravitáció a közös végtelen hatótávolság következtében nagyobb hatókörre terjed ki, mint a gyenge és erős kölcsönhatás együttvéve (renormalizáltan), de kétséges, hogy c nélkül az elektromos (E) és a mágneses (B) mező kölcsönhatásba kerülhet-e és tudja-e helyettesíteni a gravitációt, amelynek közvetítő közegét, az étert Einstein vitathatóan zárta ki elméletéből, így most a tömeg van vonzás (éter) nélkül, ami éppúgy fikció, mint a W.de Sitter-féle vonzás tömeg nélkül (10,90). Ha éter helyett a h-állandó mx tömege lehetne a közvetítő közeg 10-36 kitevővel, még mindig kétséges, hogy biztosítani tudná-e a világegyetem viszonylagos egyensúlyát, magas frekvenciájával „megsemmisülési sugárzást” zúdítva többek között a Földre is. Nem szabad elfelejteni, hogy az éter sajátos tulajdonságú gáz, amelynek részecskéi hő hatására szintén nem változtatják meg halmazállapotukat, a lehűlés önmagában tehát nem szüntethetné meg molekuláris

mozgásukat, vagyis Einstein hiába iktatta ki az étert állítólagos „kitüntetettsége” miatt az általános relativitáselméletből (amely egyébként bármiféle vonatkoztatási rendszert megenged!), így a tömegek 0 K-fokon is megőrzik gravitációs vonzásukat, a gravitáció folytathatná a világegyetem „sötét anyagának” átrendezését, ami persze érintheti az 1-1.5 %nyi látható világot is. A foton "dualizmusa" Az abszolútnak vélt „határsebesség” elérésének nemcsak az a feltétele, hogy a foton részecske nélkül teljesíthesse v=c-t, de nagy tömeg (m) mellett elhaladva sem volna szabad elhajlania, mert ezzel változik a sebessége, bizonyítva, hogy a sebesség és a gravitáció mindig az adott erőtér függvénye, vagyis nincs „határsebesség”, így vitás az E=mc2 képlet is, amelyet Einstein elvcsúsztatással az 1/2 mv2 helyébe léptetett. Ezért az ionizációs energia-képlet pálya- (ro n2) és energia–feltétele (Eo/n2) nemcsak a Dirac-egyenlet követelményének nem felel meg (n=14-nél az elektron kiszabadul a proton kötelékéből), hanem a Balmer-sorozatokat sem igazolja, mert egyrészt az elektron elvileg még n=10-nél sem léphet ki a proton l836-szoros elektromos tömegének a fogságából (nagyobb a kötési energia az ionizációs energiánál), de a Balmersorozatok sem számolnak azzal, hogy a Wien-állandóval kombináltan n=1-6-nál 9513, n=1-4nél is még 4650 fok a különbség, n=3-nál 5921 K-fok felel meg a naprádiusznak, ilyen nagy hő esetén viszont az elektron nem változtathat pályákat, nem alakulhat ki a spin, az elektronnak „fotonként” távoznia kell a Nap felszínéről. Itt legfeljebb a proton ionizációjáról lehet szó, a vezető elektronok spin-je tehát semmiképpen nem lehet a ferromágnesség oka, amint Heisenberg feltételezte, hanem egyszerűen két magnetit-gyök (Fe3O4) egyesülése egy oxigén-molekula hatására, ami persze 90 fokos forgatónyomaték eléréséhez szükséges lehet (Minkowszki időkoordinátája). "Tömegdefektus" Tévedés a „tömegdefektus” elméleti igazolása is, mivel az elektron helyzeti energiájának változása nélkül jut el egyik erőtérből a másikba, a helyváltoztatáshoz szükséges belső impulzus-módosulás az (Eo) kötési energia terhére valósul meg (E=Eo-Uo/L, illetve (Eo -Uo /c2), ami Eo tömegének a csökkenéséhez vezet /Δm=mo-mk =Uo /c2 / (4/2,930-933). A mikrofizikában ezt a „vonzó erőtér” - a gravitáció – terhére sem feltételezhetik, ekvipartíció esetén pedig ilyen módosulás nem lehetséges. A kémia nem ismer „tömegdefektust”(10,104), a fizikában ezt a nagyobb tömeggel magyarázzák. Képzeljük mindezt a h-állandó mx tömegével 10-36 kitevő mellett (vagy akár 10-34 kitevővel), amikor az elemi töltést (e=1 eV) 2.418 1014 h-állandó ellentételezi (h=4.1355 10-15 eV)! Rezonancia és vegyérték A földi elemrendszer vegyértékei egy sajátos rezonancia-jelenség hatására keletkeztek, amikor a forró magfúzióban az adott elem saját frekvenciájához kémiai gerjesztés (8-1z) frekvenciái csatlakoztak és kölcsönhatásban (interferencia) alakították ki azt az amplitúdót, amely végül is meghatározta a konkrét vegyértéket, ez pedig saját vegyérték-oszlopában helyezkedett el, vagy idegen oszlopba kényszerült. Ezzel végbement a vegyértékek megtöbbszöröződése és egyúttal a páros és páratlan vegyértékek kölcsönös megfertőzése egymás által. Az spdf-elektronoknak tehát ott kell maradniok a valószínűség birodalmában, ahol születtek, feltételezésük ellentmond magának a Heisenberg-relációnak is, mert ha a részecske helyét és energiáját nem lehet egy időben meghatározni, miként lehet (spdf) 1-14 vegyértéket elemenként megállapítani?! 50% sem bizonyított!

Matematikai trükkök A vezető fizikai elméletek energia-képletei jelentős részben matematikai trükkök eredményei. Einstein szerint a relativitáselmélet - csupán 3 térkoordinátával – nem születhetett volna meg 1ct i ct nélkül, elvcsúsztatás – sebesség helyett Minkowszki időkoordináta-trükkje sugárzás - léptette 1/2 mv2 helyébe mc2-et, amihez segítséget nyújtott a p=mv impulzus helyettesítése a foton-impulzussal (p=hν/c) és így lett pc=hν,mvc=hν,mc2=hν, pedig v=c – a foton kivételével – kizárt. Ez a fény einsteini „kitüntetettsége”! A végső képletben (mc2+Eo)/Lorentz-formula) az mc2 eleve megelőzte az új energia (Eo) felvételét – bár Eo/L=E=mc2 lehet -, s ezt Einstein is elismerte (3,52-54). Planck a Wien-állandó hányadosainak reciprokai közül n=2-t választotta (6.626 10-34 J=4.1355 10-15 eV) és csökkenő hullámhosszhoz csökkenő (!) frekvenciát feltételezett a Hertz-skála és a Wien-állandó, valamint az állapotfüggvény (E/n2) ellenére. A Természet és a Matematika azonositásával bármely képlet fizikai törvényszerűségként értelmezhető, már néha formája is egy meghatározott fizikai nézetet sugall, holott egy másik nézet ugyanazt az eredményt egészen más formában juttathatja kifejezésre. A fázistér (ho) 2 dimenziós cellájának mérete (h) és 6 dimenziós cellájának térfogata (h3N) esetén a mikroállapotok képlete (Δqi Δpi≥ħ/2) szinte sugallja, hogy a háttér – valószinűségével – csak a kvantummechanika lehet, a térfogatot azonban még szorozni kell 1/N! faktoriálissal, hogy a klasszikus és a kvantummechanikai mikroállapotok azonosuljanak (4/2, 1094-1097). Pedig a sok szorzás helyett egyszerüen összeadással is elérhető az eredmény (a fázistér mikroállapotainak a száma), ha a Pytagorastétel értelmében a mikrocella négyzetét két háromszögre osztjuk és feltételezzük, hogy az átló mentén teljesen azonos értékű kölcsönhatás mehet végbe és ebben az esetben (ab/2+ab/2)=ab. Ennek a képletnek a háttere már inkább egy klasszikus nézetet tükröz! Ilyen változás már számos fizikai képleten végbement és még végbe is mehet! A h-állandó tömege (mx) 10-36 – de akár 10-32 – kitevőjével magát zárta ki a földi elemrendszerből az elemek vegyértékeinek kvantálása során, amint ezt a T-modell bizonyitja, nem valószinű tehát az sem, hogy az éter helyébe léphet közvetitő közegként.

Ellentmondásosnak tűnhet a T-modell is, amikor egyfelől bizonyítja is a termodinamika érvényesülését, másfelől a 0 K-fok bekövetkeztének a lehetőségét cáfolja a gáztörvényre, a gravitációra és az ekvipartícióra utalva, elutasítja a modern elméletek pusztulási perspektíváit. Ez azonban nem belső logikai ellentmondás, részben a valóság tükröződése (a P-modell elrejti a termodinamika tényleges érvényesülését), részben így hozza napfényre a modern elméletek rejtett belső ellentmondásait (feltételezik a 0 K-fokot elméletben és a valóságban is, ugyanakkor az ekvipartíció révén kizárják ennek lehetőségét). A gravitáció ma is nyílt kérdése GUT-nak, eddig nem sikerült beilleszteni (graviton-részecske), a kvantumelmélet és az általános relativitáselmélet nem találtak megoldást(„isteni részecske”,mx). Természetesen a Tmodell hipotézisei is vitathatók. Ha 0 K-fok elérhetetlen, akkor már e pont előtt olyan mérvű a lehűlés a gravitáció szempontjából, hogy maximálisan képes tömöríteni a világegyetem anyagát, ezen a ponton a lehűlési folyamat nyíltan erős összehúzódásba csap át, s ezzel – külső hőforrás nélkül! mintegy belső impulzus hatására megindul a gázok (hidrogén, hélium stb.) felmelegedése. A távolodás-jellegű kezdeti kiterjedést – a hőváltozás ütemétől függően (1032 K-fok állitólag 3 perc alatt 109 K-fokra esett!) - a lehüléstől erősödő gravitáció fékezte, majd fokozatosan közeledés-jellegűvé változtatta az összehúzódásban az anyagsűrűségtől függően, aztán a gravitációt gyengitő lassú felmelegedés hatására helyt adott ismét a távolodás-jellegű

kiterjedésnek stb. Így „vegyes” helyzet alakult ki, amilyen még most is megfigyelhető a radiális sebesség alapján a világegyetemben – szemben E. Hubble kiterjedési kizárólagosságával -, amikor 20 csillagrendszer közül 11 távolodik és 9 közeledik (8, 365366). Ez a távolodás, illetve közeledés feltehetően az anyagsürüségtől függően alakul, az abszolút fényerőben (M) is tükröződik. Egy rendkívül lassú folyamatról van szó, emberi mértékkel szinte megközelíthetetlen, hiszen például a Penzias-Wilson szerinti 2.73 K-fok átlagos világhőmérséklet is csak kb.5 milliárd év alatt süllyed 0 K-fokra, ha 5.4 10-10 fok/év a lehűlési sebesség. Eszerint egy ciklus legalább ennyi ideig tart, az öt ciklus tehát (l/l0 lO fok/év felmelegedéssel számolva) mintegy 25 milliárd év, de esetleg még hosszabb is lehet, ha már most kapunk 29 milliárd fényév távolságból kvazároktól jeleket. A lényeg, hogy a 0 K-fok elérhetetlensége miatt a világegyetem megszabadul egy Big Crashtől és ezáltal egy újabb Big Bang-től is, amelyen állítólag egyszer már átesett. Eszerint a világegyetem kiterjedéstől-kiterjedésig tartó teljes ciklusa 29 milliárd évnél is több lehet, ha a „sötét anyagban” már ilyen öreg anyagok is vannak csak 1032-1015 K-fok közti lehűlés nyomán (3 perc állítólag l09-ig!). Ha a H-atom minimum 1021 éves (1,57) és már 2.9 1010 éves kvazár is küldi üzenetét a Földre, de még a 1012 abszolút fényességi osztályban is születhettek óriások (a H-atom korát becsülik 1032 évre!), akkor a „sötét anyagban” már akár 100-1000 milliárd éves csillagok is rejtőzhetnek, amelyeket a gravitáció újrarendezhet (27, 116117,156). Leo Lederman szerint (11, 412-416) a Higgs-tér a Big Bang pillanatában még sehol sem volt, 1015 K-fok után jelent meg (11,341-342 és 406-410). Kétségtelen, lassú a gáztörvény érvényesülése, saját ciklusainak pulzálásával készteti pulzálásra a gravitációt, ennek ciklusai (lehűlés – felmelegedés - lehűlés) hosszabbak és ezek egyike éppen a 0 K-fok előtt ér véget, illetve veszi kezdetét. A 0 K-fok és állítólagos hatása a molekuláris mozgásra tehát esetleg már nem is érinti a gravitációs vonzás közvetítő közegének részecskéit (éter, mx). Ez a lehetséges hipotézisek egyike! Két tézis és metafizika St. W. Hawking – más (Higgs-tér) fizikusokkal együtt – nem tud megszabadulni a tömeg és a gravitáció félelmetes problémájától. Miközben az általános relativitáselmélet és a kvantummechanika egyesitését tartja a problémák megoldásának, a szingularitás (Big Bang) elfogadása miatt szerinte csőd az einsteini elmélet, másfelől úgy véli, hogy az E=mc2 képlet végtelen nagyra növeli a világegyetem részecskéinek és antirészecskéinek energiáját és tömegét, ennek gravitációja pedig végtelen kicsiny méretűre görbiti a világegyetemet (l9, l58l59). Hawking nyilván nem értelmezi helyesen BB és BC viszonyát (prioritás), a sok kis fekete lyuk feltételezése ellenére elsősorban BB izgatja, holott valójában az egyetlen atomba tömörülés (BC) nélkül nem feltételezhető BB sem! Tömöritésre legfeljebb a világegyetem energiája volna képes, ez azonban Hawking szerint nulla, mert az anyag pozitiv energiáját ellentételezi a gravitáció negativ energiája (l9, 66 és l34). Az anyag állitólag önmagát vonzza, lényeges tehát ennek a nagysága. Súlyos tévedés azonban, hogy az einsteini képletben végtelen nagy tömeg (m) vélhető, c2 miatt ehhez végtelen nagy energiának is kellene tartoznia, márpedig Hawking ezt nullának minősiti. (Ha a „szubelektron” határ (ceV), akkor c2=8.9875 1016 eV és m=E/c2=1, ha E=c2, de m=1.1126 10-17, ha m=1/c2, ilyen kicsiny tömeg pedig aligha elég a világegyetem meggörbitéséhez!). Egyszóval: a két nézet egyesitésére a tömeg miatt önmagában nincs elégséges ok, BB és BC változatlanul probléma

marad, még ha a kvantummechanika határozatlansági elve szerint a világegyetem nem is tartalmaz szingularitásokat, sem BB-t, sem BC-t (ez tulajdonképpen egy világegyetemi szintű fekete lyuk, Hawking maga sok kis fekete lyukat feltételez). De Hawking sem tudja, hogyan lehet ellentmondás nélkül egységes elméletbe kovácsolni a két nézetet (19, 142). Számára fő probléma, hogy ki teremtette a Teremtőt, és nem az, hogy mikor és hogyan ment végbe a Teremtés, ha volt egyáltalán? (19, l76). A fizikát nem volna szabad ilyen metafizikai problémákkal terhelni, bármilyen izgalmas kérdés is, hogy volt-e kezdete és lesz-e vége a világegyetemnek? Ez a metafizika csapdája, erőterünk idő és tér fogalmát vetítik az egész világegyetemre, ahol pedig más erőterek más törvényei látszanak érvényesülni, ezért a fizika számára nyitva kell hagyni ezt a problémát. Nem szabad elfelejteni, hogy a fény is csak az 11.5 %-nyi látható világ széléről juttat el jórészt ismeretlen tartalmú jeleket , saját erőterünkről is ellentmondásos képünk van, amint ezt a T-modell is bizonyitja. "MEGELŐZŐ CSAPÁS" mint megoldás?! A jelenlegi két fizika helyett egy harmadik sem lehetetlen a világegyetemben a T-modell tanulságai szerint. A Nagy Egységesítési Teória (GUT) már renormálta a gyenge és erős kölcsönhatást, de nem oldotta meg a gravitáció beillesztését az elméletbe, a húrelmélet, a pébránok elmélete stb. mellett is nyitott kérdés még az „isteni részecske” bizonyíthatósága a TeV-tartományban. Már minden részecskének megvan a maga anti-részecskéje, az antropikus irányzat szerint az Ember a Természet végső célja, a részecskékhez hasonlóan az Ember is megkaphatja párját, az anti-Embert, tehát ezek is elpusztíthatják egymást, a történelem tanúsága szerint ezt meg is teszik, egyre modernebb fegyverekkel. Egy „beavatkozásra képtelen Isten” (St.W.Hawking) – aki már nem módosítja a maga teremtette fizikai törvényeket – az Ember szabad akaratára bízza, hogy a jó és a rossz közül melyiket választja és ez az ember most két kézzel pusztítja a Természetet, létezésének feltételét. Az anti-Ember a „MEGELŐZŐ CSAPÁS” káini doktrínájával el akarja odázni a korszakváltást, vagyis hogy a „vadkapitalista” és farizeus párt-demokrácia helyébe az új humanizmus lépjen és korrigálja természeti-társadalmi tévedéseinket. Metafizika és politika nélküli fizika Ha lehetséges egyáltalán, metafizika és politika nélkül kellene a fizikának is választ adnia az Emberiség problémáira, a fizika törvényeihez való alkalmazkodásnak kellene meghatároznia az állásfoglalást, hiszen a fizika, valamint a metafizika és politika között álló Ember sem istenét, sem pártját, a társadalom valóban demokratikus rendjét nem választja meg helyesen – legalábbis egy másik vallás, egy másik párt szerint! -, így alakulnak ki a globalizmus veszélyével egyidejűleg a vallásháborúk és a szélsőséges pártok, ami a Földön a természet és az emberiség pusztulásával járhat. Mindezt aktív békével kellene elkerülni, ha lehet, ez a fizika követelménye is, ami persze nem zárja ki a Naprendszert fenyegető veszélyt a Tejútgalaxisban. Ebben a szinte időtlen távlatban is, az ember Ember kell, hogy maradjon! T-modell és oktatás A T-modell elméletben és gyakorlatban egyaránt megfelel a rendszeralkotás követelményeinek, felszámolva az oktatásban mintegy 140 éve fennálló abszurd didaktikai helyzetet , méltó arra, hogy megfelelő helyet kapjon a modern közép- és felsőfokú oktatásban.

Teljesen angolra fordítás előtt lásd „Summary”-t a Kiadványban (77-78.oldal)! See „Summary” in the book on the pages 77-78! Hivatkozások a Kiadvány irodalomjegyzéke szerint! KEDVES BARÁTOM! NŐ VAGY, VAGY FÉRFI, EGYETÉRT'SZ, VAGY NEM, ISTENED ÁLDJON!

THERMODINAMICAL (T-) MODEL OF SYSTEM OF THE CHEMICAL ELEMENTS (Private publication of dr.Béla Bojkó candidate by taking care of ELTE Eötvös Kiadó /Publisher Eötvös of the EÖTVÖS LÓRÁND UNIVERSITY OF SCIENCES/, Budapest, Book-day 2008.- All Rights Reserved).

My Dear Unknown Friend! A pensioner candidate – but non „guildman” - does as private publication review of the periodical system (P-model) of Mendelejev, neglecting for l40 years the thermodinamics of Clausius and constructing the system from „below” till over l-l00 atomic numbers (Z), the quantummechanics did by right of „modernisation” make the quantation of the electrondistribution, but half of the valencies are varying. By quantation one wanted to eliminate thermodinamics and the laws of Faraday out of system of the elements, by this one created an absurd situation on all level of the education, a failure of the didactics, what is differing of the reality. The doubtful composition of the entropy-formula (S=k ln Y) as well has contributed to this situation. All together is raising up the creation of the thermodinamical (T-) model of system of the chemical elements, although strong theoretical resistance is putting up to acknowledge T-model. The understanding of the situation by students and professors of the secondary and academic schools may help the change by creating bigger harmony on all level of the education between phenomenological and statistical physics, by interaction with the chemistry. Please, put your questions and find faults with! The P-model , periodical system of the chemical elements Beyond l04 names of the elements P-model reveals about itself at least l0 features, out of them Mendelejev has arranged the elements according to atomic weight(A) – really to atomic numbers (Z) – and to the periodical columns of the valencies (z), that is from „below” in due course of A, or rather Z. But this isn't according to the point of view of classical physics: partly the harmony between A and Z of 7 elements (l9,28,53,9l,93,l00,l02 Z) is missing, partly there are „unfamiliar” valencies too in the columns of the valencies. In the 7-l shells and l8 columns of valencies the principally possible 118 places (2,8-8,l8l8,32-32=118) aren't filled up by the l04 elements. In harmony with this structure are by shell existing l-l,2-2,4-4 possibilities of recycling (8-lz pulsation) of the valencies, resulting duplication – with l-5 possibilities – of the number of valencies (l93), comparison with the number of the chemically known atomic numbers(98), half (47) of the thermodinamically known atomic numbers (94) is varying of the effective valencies. According to electric value of the l93 valencies (678 eV), the two representative valencies (43z) by element have in average 3.5 eV charge instead of the primary charge (e=l.602l l0-l9 J=l eV=lz). P-model has conserved the testing signs - „reformation”,”modernisation” - of the modern theories of physics (quantumtheory, special and general theories of relativity) in the form of quantation made by thermodinamics, dividing system of the chemical elements for 4 domains according to 0,l,2,3 planes of node, making quantation by valency-electrons (0=sl-2, l=pl-6 ,2=dl-l0, 3=fl-l4 z), although nor the division at planes of node, nor d9-10, f9-l4z are proved as existing valencies beyond the effective 8-lz valencies . The division of the electrons According to this conception one has divided the electrons – in number e=Proton(P=Z)+Neutron+e+=A – on the shells and in the columns of P-model with fault of 50 %. But it came to light, that valencies aren't determined only by external sp-electrons, df-

electrons too are taking part in the determination, even if 2000 degrees are excluding the change on 6.shell. Among the 9 elements of the „metal-triads” (VIII B) the valencies of 7 elements couldn't be determined rightly by quantation, e.g. nor the valencies of the iron (Fe 26 Z), being 32z instead of 86432z valencies. In spite of the big manipulation uran (U 92 Z) didn't get the atomic weight (A 238), the valencies are 6543z and the code of quantation is (Rn 5f3 6d17s2). During the Hahn-Strassmann-fission uran has 7l-58 Z „lantanides” (rare earth metals) – basis of construction – avoided, it was divided to Ba 56 Z (2z) and Kr 36 Z (0z), contrary to uran's 6543z valencies. In spite of the bigger charge helium (He 2 Z) didn't get 2z, it had to join with 0z to noble gases (l0,l8,36,54,86 Z), although the code of the valencies (s2p6) of these elements can be interpreted as 8z. The non existing electrons (d9-l0 and f9-l4z) on the 6-7.shells can't be verified by the sp-electrons (l-6z). The inventors of spdf-electrons weren't disturbed by the relation of incertitude of Heisenberg – if 0,1,2,3 planes of node are really existing and spdf-electrons can be really differentiated -, they have made quantation of system of the elements, although by this physics has changed to realm of the incertitude. The failure of quantation is proved by diversion of half of the valencies from the effective ones, the background of the other 50% isn't yet proved to be right. The system of the elements refuses the quantation, the energy of the spdf-electrons isn't likeweise to quantum, contrary to the average charge(3.5 eV) are s=l.5, p=3.9, d=3.5, f=3.6 eV. The construction of the elements from „below”(1-104 Z) Basically contradictory to thermodinamics is supposition of the possibility of constructing system of the elements from „below” - in course over 1-100 Z – in reality as well, without being annihilated the element with less Z by an element with bigger heat-energy (for example the coal (C 6 Z) with 4000 K-degrees o-point against the litium (Li 3 Z) with 454 K-degrees o-point (stiffening-melting-point, in Hungarian o-pont), the wolfram (W 74 Z) – with heatdifference of 1900 degrees – against the iron (Fe 26 Z). Alike, under 20 Z so-called „heliumdescendants” (6,8,12,14,16,20 Z) could come into being during a nuclear fusion with extraordinary heat (3xHe2=C 6 Z, 10xHe2=Ca 20 Z and so on). Some element has accumulated to much neutron (N) together with proton (P) and for this reason over 80 Z, 200 A and 150/100 N/P a powerful radiation did begin by 14 „actinides”(radioactive elements) as f-electrons /103-90 Z/, similarly the „lantanides” (rare earth metals) as f-electrons have 432z valencies and 71-58 Z, less with 32 charges (Z), than the „actinides”, but with l8 charges (Z) more, than d-electrons, the „metals”have. Physics and metaphysics It is supposed, that the course of 1-104 Z can't be changed, the God as well isn't able to modify the laws created by Him, or He doesn't want to make it. By this way the metaphysics is introduced to physics, as it is told by St.W.Hawking: „The Universe is for that reason that, what is, because at the beginning it was that, what it was.”(11,443) Even Einstein and Heisenberg have discussed, if „the God isn't running the risk” - „The God is running the risk”, but this discussion remained to be seen, Einstein had reservations against quantummechanics (11,215). One of this reservations is linking with the 4 space-time coordinates, describing characters of a material point as a permanent one,not being at a glance, when the value of the coordinates (the density of the energy-lines) may be infinite, that is continuous and not discret (3,93-94), likeweise to the particle closed into the box (4/2,1103).

But one insists on the fiction of Big Bang as the Creaton and Big Crunch-Crash as Last Judgement, although by proportion of 75.4+23.1 % of hydrogen-helium the cycles of the law of gas with more billion years (expansion = cooling down = contraction = warming up = expansion and so on) are excluding Big Bang, on the other hand BB has been overtaken by Big Crash, since at most the Universe itself would be able to condense the whole matter of the Universe into one atom, which has supposedly exploded in the end and it is expanding nowadays as well, according to E. Hubble american physicist. Although approaching system of stars as well is demonstrated (8,365-366), Einstein with his decisive theory about red-shift of the gravitation did join to Hubble's conception, what is a grave error, because cooling down and expansion together can't be supposed, namely the gravitation is getting stronger, that is the matter of the Universe is instead of expansion rather for contraction induced. Also synonymous expansion doesn't exist and in connection with this one can't speak about exhausting of the foton (4/2,939-940). The foton coming from distance of 2.9 1010 light-years may be „exhausted”, but it is excluded in the relation between a garret and a cellar! Also the question arises, when was the Universe created by God, whenever He has the whole matter of the Universe condensed into one atom, or whenever He has let it to explode and since He doesn't want to be involved into the laws of the process, or He isn't able to do it, as it is supposed by St.W.Hawking (19,145-146)? Also the Universe is approaching inevitably towards the „frost-line of dead” (0 K-degree) and in case of cooling down by 5.4 10-10 degree/year this point – after 5 109 years – will be arrived (the actual temperature of the world is 2.73 K-degrees according to Penzias-Wilson). The possibility of 0 K-degree and equiparticipation But the gravitation does force its way through this fiction, it does rearrange the „dark matter” of 98.5-99 %, by this will atomic piles start, the success of 0 K-degree will be hanged up by explosions of the supernovas. The supposition of equiparticipation on the Earth as well is contradictory to the success of 0 K-degree in case of a closed system, namely in case of full equiparticipation, when isn't internal change in energy (loss and gain in temperature), than doesn't exist change in microposition and nor in entropy, also the formula of entropy remains in basic position(S=0), if it was in this position as well at the beginning (4/2,1114). Also the formula of entropy (S=k ln Y) is in advance a fiction! The theory is regrouping energy 1− v 2 /c 2 ), from one system necessary to the changes in Universe by Lorentz-formula ( L=  of coordinate to the other one, although v=c – except foton (without particle) - is excluded, that is Eo (energy at rest) couldn't be modified by Ek (kinetic energy) for full E, that is Eo/L 1 and by v=c L=  0. isn't equal with E – by v=0 L=  The discret division of energy by quantumtheory as well is in reality based on the principe of the equiparticipation, although this is disproved by the particle closed into a box and by functions of participle as well (4/2,1103). Over some density of the energy-line the discret division on energy is turning into continuous division, this can be found at band-structure of the crystals as well (4/2,1197 and 1012-1013). Planck has the reciprocals (1,2...7,8) of the quotients (1/1,1/2,...1/7,1/8) of the Wien-energy (1.325 10-33 J) taken, among them he had n=2 (6.626 10-34 J=4.l355 10-15 eV) choosen and so hc/k did divide the Wien-consant into halves. But the supposition of belonging decreasing frequency to decreasing wave-length is contradictory to Hertz-scale (c=λv) and it isn't verified by functions of participle (E/n2), because the discret division is turning to continuous one (4/2,1103). At the same time one has to suppose – and what is more, it is proved -, that thermodinamics has made its way in system of the elements on the Earth and quantummechanics couldn't push out

thermodinamics, the gravitation however is on the level of the Universe querrying the possibility of effective success of 0 K-degree. The quantation of the P-model In the formula E=hv h is the constant and v is the changing frequency, it means, that the same energy (6.626 10-34 J=4.l355 10-15 eV) is always in changing pace coming into the atom for reception, storage and radiation, producing by formula mc2=E=hv the illusion of being equal with (e)=F/NA, the primary charge of the Avogadro-particles taking part in the mol-volume determined by the laws of Faraday. At will Planck's quantumtheory h-constant is under the level (4.803 10-10 J=c(eJ) of „subelectron”, but under this level one didn't verify particles, so h- and hv-constants were driven out of system of the elements on the Earth by the formula of the entropy. The same fate was left – except neutrino – for other particles as well, open question is yet the situation of the „particle of God” in the TeV-dominion, what supposedly could find solution for the problems of the Higgs-space as well (11,34l-342,406-410,4124l6).The neutrino with capacity of coming through on everything doesn't play part in system of the elements on the Earth. Though one has attempted to push thermodinamics and laws of Faraday out of system of the elements, in spite of the failure of quantation yet it needs of proving the success of thermodinamics on the Earth, the genesis of chemical elements in theory and in reality, by what one could eliminate the actual contradictions between phenomenological and statistical physics. Quantumtheory as solution? Gravitation (ether) and 0 K-degree According to St.W.Hawking the quantumtheory is able to solve the problems in the Universe as well, but in this case it is necessary to clear up the relation between gravitation and 0 Kdegree. If the molecular movement on 0 K-degree will come as well to an end, but the ponderous and inert matters will with gravitation survive, having supposedly ether as intermediary agent, the question arises, why Einstein has it excluded out of his theory ? Supposedly 0 K-degree is paralysing the function of the gravitation even if the mx particle with 10-36 exponent as equal with the volume of h-constant would take the place of the discussed ether. The unregulated atomic movement of the crystal doesn't stop even on 0 Kdegree (4/2,1012-1013). If nor ether, nor other particle in this function does exist, but owing to matter yet gravitation is existing, then gravitation could continue arrangement of the „dark matter” and the God Himself wouldn't change this situation. Or a new Big Crash could create a new situation, when the field of gravitation of the new atom could determine the new frequency and by this the new problem of the Big Bang too. But it means the liquidation of the matter! If any kind of the system of reference could be allowed by general theory of the relativity (10,90), Einstein couldn't have qualified ether for being „favoured”,he did for the same reason exclude out of his theory the electromagnetic space of Faraday-Maxwell, regarded as the transformed condition of the ether and selfstanding reality of the physics (10,84), at the same time the equations of Einstein and Maxwell were accepted as covariants with the 4 world − 1⋅ c⋅ t=i⋅ c⋅ t ), coordinates, although one was the time-coordinate as a trick of Minkowski (  about c it came to light, that it isn't „velocity with limit” (it makes curve with changing velocity), it isn't able to substitute the gravitation (being ether the intermediary agent), further the electric (E) and magnetic (B) fields can by c step into interaction, the foton was synonymously found to be wave, since v=c is accessible by foton only without particle (10,85).

Electromagnetism and gravitation When Einstein has the theory of Newton and the electromagnetic sphere of Faraday-Maxwell refused (3,53-54 and 10,84), in the place of infinite influence of distance he accepted the cinfluence of distance, he has the gravitation with acceleration (c2?) invested,what is equal as matter x intensity of gravitational field (3,68-69). In other formulation is frequency=actual gravitational potential (3,120), this is changing by fields, for this reason this is proving redshift, as the main proof of the theory of general relativity (3,12l-122). The equations of Maxwell seem without c equal zero (11,154), c is riding at foot the electronic (E) field with negative sign, with source, free of whirl and the magnetic (B) field free of source, with whirl into interaction each with other (4/l,702-703). The ether as intermediary agent may collaborate, but among ether and atomic bodies doesn't exist interaction in no way, except in case of moving into one another (28,355). Since the distance of influence of the electromagnetism and of the gravitation is infinite, but the constants of annexing (10-2 and 10-41) are diverging significantly (4/2,1413), E-B is representing in the interaction only by c an infinite influence of distance, taking into consideration the common matter (the Universe) the electromagnetism can help gravitation with c-influence of distance to do its utmost for infinite influence of distance to keep the whole Universe in relative equilibre.

Expansion and/or contraction? Although in the sense of the inertia of energy a big energy can to an infinite little matter belong, it is doubtful, that c of the elecromagnetic field, taken the place of the ether, would be able to substitute the gravitation, it could with its infinite influence of distance compress the whole matter of the Universe into one atom (Big Crash). Nowadays in the Universe of E. Hubble it is about synonymous expansion, as the red-shift of cooling down, albeit the gravitation under the influence of cooling down will be stronger, by what the matter of the Universe is induced to contract. If the matter with 1032 K-degrees did as Big Bang get big velocity, this impulse was braked simultaneously by gravitation during cooling down (supposedly during 3 minutes to 109 from 1032 K-degrees!), what is proved by approaching systems of stars (8,365-366). One can't speak about main arguments of Einstein's gravitational red-shift as expansion, rather it is about, that the gravitation is breaking through the 0 Kdegree as some kind of dam of potential, it does arrange the "dark matter" of 98.5-99 %, it starts atomic piles, it gives birth to systems of sun with plasm, denying the dead of the Universe, what is declared by modern theories, maybe in case of the system of our Sun not without any reason. It is open question, how could help the particles (mx) of the quantumtheory - deep under the "subelectron"-, when primary energy (e) is 2.418 1014-times bigger, than the energy of the matter of h-constant. By the Lorentz-formula whatever big energy may be joined to the quantum of the matter, if mc2 could have l/2 mv2 ridden at foot with sliping of principe and mc2 as well is by foton-impulse equal with hv-quantum. T-model is the result of basic research of the termodinamics Induced by such phenomenological and statistical foregoings, one is ready to begin the basic research, what has resulted the termodinamical (T-)model of system of the chemical elements with work of 25 years. As Planck and Einstein, Mendelejev as well may have had the Nobelprize for the P-model, even if he has made no allusion of the thermodinamics, what did make

necessary to create nowadays the T-model. See the T-model! (Cover of the book and on the page 50.). (The minimum o-point of the column of 76432z is 2413 K-degrees). (THE PICTURE OF T-MODEL) By critique of the P-model and by information about T-model much common characteristics were and will be revealed, the success of T-model is resulting from the critique of the Pmodel, for this reason the information about the characteristics seems to give the impression of repetition. As far as possible, one has a try to avoid these repetitions, the readers shouldn't attend to a word for word translation of the Hungarian text, outside of the essences dealing with T-model. One has to call direct attention to decreasing of the thermodinamical codes (o-points) by Tmodel - from 4000 K-degrees of coal till 3.5 K-degrees of helium - in the valency-columns (Publication on the page 50.), while 2 proofs are demonstrating the success of thermodinamics on 7-1. shells. The two procedures aren't in contradiction, because the decreasing tendency of the former is creating a likeweise tendency of the latter, indicating the definitive role of the "metals" with high, but decreasing o-points. The "lantanides" and "actinides", just as the "families"(B,C,N,O) together with alkalies (I-II A) are making sinking the average of o-points of the elements, the result is 1248 K-degrees in average as starting temperature in system of the elements on the Earth contrary to the theoretical 273 K-degrees. Background of the T-model T-model as well is containing the 118 elements on 7-l shells, in 2,8-8,18-18,32-32 atomic structures - in (4+4), (l2+6), 2(l2+4) decompositions -, with 1-1,2-2,4-4 pulsations, in 19 columns (2-2 columns with halogens and gases, 15 columns with other elements), in the function of thermodinamics (stiffening-melting o-points, o-pont in Hungarian). The diversion between "hot" and "cold" gases is necessary, because the gases under the influence of heating don't change their physical conditions, while the other elements are on different degree of heating stiffening and/or melting. Instead of the unified (273 K-)degree of the law of gas the elements were coming into being on 1248 K-degrees in the system on the Earth, the maximum is represented by the coal (C 6 Z) with 4000 K-degrees o-point and the minimum is mercury (Hg 80 Z) with 454 K-degrees o-point (the cooling down of 3765 degrees had 4-4.5 billion years or so taken). One has the halogens as elements likeweise to gases qualified. The success of the thermodinamics T-model is proving the success of the thermodinamics by 2 evidences (Publication on the pages 56-6l): on the one hand it reveals the relation among pulsations and melting-points, referring to the anomaly of 2. shell (the coal with 4000 K-degrees is together with gases (N,O,F,Ne) under 273 K-degrees), by eliminating this anomaly it is proved the existence of decreasing o-points, including the breaking of pulsations of the "metal-triads" (78-77, 4645,28-27 Z), on the other hand it has remained certain, that the valencies are in function with the o-points, the elements in average with l eV primary charge (l.6021 10-19 J) have 3.5 eV charge got out of existing possibilities of l-4 eV, under the influence of pulsation (8-1z) the number of the valencies had duplicated (the chemically known 98 elements have 193 valencies, that is in average 2 valencies (43z), representing 7 eV, 3.5 eV by element).

Full details are given by the supplements of publication of the T-model, by the description of D. H. Menzel american astronomer about P-model, concret formation of pulsations and finally the division of the valencies by column (on the pages 71-76). The 4. supplement is the English "Summary" (on the pages 77-78). Problems of the entropy-formula (S=k ln Y) It was - even by concret proof ot the thermodinamics - necessary to control the actual formula of entropy (S=k ln Y), what is as starting formula in "basic position", that is S=0, but even in this case it is further change on excluded in the equiparticipation, the role of reduction of the k-constant is strongly getting rid of M(=mT), the relative mol-volume between F- and Rconstants (RM=F), for this reason it isn't understable, what S-formula is measuring? In this case the formula isn't able to measure correctly the entropy (its expansion), so its maximum on 0 K-degree can't be obtained, where it will be finished. According to Nernst-thesis the entropy of "the chemically unified bodies" too is having the tendency towards zero (10,l08l09), the Dulong-Petit-rule and the specific heat(c) are decreasing as well. As for the conception of "the chemically unified bodies" one can it accept only as chemical equivalent of g=A/z, when the formula Fz/NA=(ez) is transforming to formula F/NA=(e), because of decomposition of the elements, decreasing of the valencies, that is when the microposition is changing, after changing of the energy and the entropy too. If at this as well is about stoping the molecular movement, than in case of keeping up the inert and ponderous matters the question is arising in connection with gravitation, if some kind of particle is existing as intermediary agent (for example ether), or it isn't necessary to be supposed (likeweise to Einstein)? In this way approaching to 0 K-degree the gravitation will continue its function, it will rearrange the "dark matter" of 98.5-99 %. In case of being the gravitation paralysed by 0 Kdegree, will Big Crash be arrived? And after this will the new Big Bang come? Equiparticipation and 0 K-degree In spite of equiparticipation the approach to 0 K-degree is allowed by S-formula, although logaritm (ln) keV and ln M are contrasted each with other (-9.359 and 9.359) as for the role of reduction of k-constant, k itself is even so little (8.6l68 10-5 eV), that it isn't able to modify R with 10l9 and NA with 1023 quotient, wheter one want it to be added, or to be deducted. The equiparticipation is excluding the success of 0 K-degree, S-formula does remain on the basic position, if it was on it at the beginning (4/2,1112-1113), because in case of full equiparticipation - in a closed system - isn't change in microstate without taking up heat or cooling down, that is nor the entropy seems to change. If gravitation and/or chemistry are inducing change, the gravitation preserves the relative equilibre with the matter, even if a galaxis is devouring the other. The law of gas is excluding Big Bang and Big Crash. The chemical effects aren't able to direct every change into Boltzmann-division (4/2,1136-1137, 1152), without taking up heat ɛ˂kT can't be transformed to ɛ˃kT, this is contrary to Nernstthesis, or 0 K-degree doesn't exist (4/2,1132). The "scheme" of T-model It is about "scheme", because some element isn't in its proper place (o-point), preserves its structural place in the valency-column (for example coal (C 6 Z) and boron (B 5 Z) - having high o-points - are representing an anomaly on 2. shell, being together with N,0,F,Ne gases

under 273 K-degrees), by this they are modifying (increasing) the thermodinamical code of 2. shell (1096 K-degrees), in comparison with 3. shell (609 K-degrees). Taking into consideration the differences among max-min o-points in 65432z valency-columns (955 and l558 K-degrees), one didn't violate any principe by putting the coal and boron on their structural places as well (Publication on the page 57). The manganese (Mn 25 Z) and mercury (Hg 80 Z), just as some semi-conductor (Ge 32 Z) does remain on its structural place (the semi-conductors have the same valencies got with less o-points, than the "metals"). The "lantanides" and "actinides" - likeweise to P-model - are in the same valency-column, because the difference in charge (32 Z) is equal in every case, the valencies are "familiar" (65432z and 432z). The reading of Z and z together (72Zz and 73Zz, 76 Zz and 75 Zz) is verified by the course of two planes, explaining the 642-531z column of the boron-,coal-,nitrogen-,oxygen-(B,C,N,O)"families". The twin (8642) and odd (7531) numbers of valencies have in good time defiled each other with 531 and 642 valencies, in this 642-53lz column 8l-84 Z elements are belonging to radioactive elements, 49-52 Z and 3l-34 Z groups have much semi-conductors (As 33 Z is elevating, Ge 32 Z), sulphur and phosphorus (l5 and l6 Z) are making at first stink in the Universe as well. One element could have got l-5 valencies, the valencies of 98 elements have duplicated (l93), 46 elements one, 30 two, 7 three, 9 four and 6 five valencies have. Equiparticipation and k-constant The effort for equilibre in the system of having much particles is an axiom (4/2,1098-1099), likewise to P-model the equiparticipation (Ēk) is determining in a three-dimensional space the energy of every degree of liberty in 1/2 kT (=4.157 J/mol), that is in case of the gas with one atom the energy is (Ēk=3x1/2 kT=) 12.47 J/mol, but according to the law of gas R-constant has 2 1/2 kT=8.31 J/mol energy, what is 2/3 of Ēk, although there are yet particles with 5/2 and 6/2 kT energy too. It means, that R-constant should have more than 8.31 or 12.47 J/mol energy, as it is proved by system of the elements on the Earth with 3.5 charge by element and in average 1248 K-degrees as temperature of coming into being. In the Dulong-Petit-rule and by the Einstein-crystals 3 R (=6/2 kT) are accepted (4/2,1132). The success of the axiom is proved by 40 particles (4/2,1084) against 1023 particles of Avogadro-number and doubtful by P-model (4/2,1029-1036). The valencies as well have influenced the energy of the elements /the formula F/NA=(e) has changed to Fz/NA=(ez)/, that is (e)=l.6021 10-19 J (=1 eV) to 5.6073 10-19 J (=3.5 eV) charge by element according to T-model. The liniar relation between volume (V) and temperature (T) is modifying pV (into pVn) and at the same time T is dividing it (into pV/T), resulting pVn/T=R-constant (in the law of gas m/M=n=1, that is V (=0.0224l m3) is determined by 273 K-degrees as n=l, for this reason pV doesn't change by 273 K-degrees, in case of 1248 K-degrees n=1248/273=4.57, but in spite of n=4.57, R-constant remains 8.3l J, because pVn(=4.57)/T(=1248)=8.3l J/mol. It means, that R-constant doesn't change under influence of whatever T and as it follows, T as well remains 273 K-degrees in the formula. In reality R-constant will change under the influence of the charge (in T-model 8.31x3.5=29.1 J/mol). The temperature of the ideal gas is determined by formula T=2/3 Ēk/k (=2 Ēk/3k) and by formula T=pV/kN (4/2, 1065 and 1125). The first formula is misunderstable, 2/3 273=l82 K-degrees, but Ēk/k=1.5 N, 2/3x1.5 N=N and kN=R with 273 K degrees (k is 3-times taken into consideration!). The k-constant on the one hand is overestimating the equiparticipation (by 1.5 N), on the other hand Avogadro-number is underestimated (kN=R), also 273 Kdegrees may be interpreted as autocratic, since the elements on the Earth were coming into

being in average on 1248 K-degrees and not on 273 K-degrees. It is told theoretically, that pVn(=l)/T=R, or pV=nRT formula is in relation with the formula l/3Nmv2=nRT (n=l mol) (4/2,1065-1066). But after transforming the formula (l/3mv2=R/N T(=kT), this kT (3.7703 1021 J) isn't equivalent with 1/2 kT (=4.157 J) of equiparticipation, because of changing the position of N, the possible repair is 3.7703 10-21 x N=pV (=2270.7 J/R(=8.3l)=273 K-degrees. The k-constant is preserving its role, ln keV(=-9.359) and ln M(=9.359) are counterbalancing each other (kM=(e)=l eV and ln l eV=0). In the publication of T-model (on the page 19) M (the relative mol-volume) is determined by formula 11605/4.57=2538M, according to formula F/R=M (=96487J/8.31J=11605M), the more correct new formula is 96487J/29.1J=3316M and in this case the system of the elements on the Earth is filling up the Avogadro-number (MR=F=NA, that is 3316Mx29.1J=96487J=6.0225 1023 eV). The problem of k-constant In case of modification of the R-constant, k-constant too should be modified (k=R/NA). The actual k-constant isn't correct on the level of equiparticipation (1.3806 10-23 J with 8.31 J) takes the place of 2.0705 10-23 J with 12.47 J and with R-constant on the Earth (=29.1 J) kconstant is 4.8318 10-23 J. According to the laws of Faraday the electric chemical equivalent is k=g/F 10-3, where g=A/z is the chemical equivalent (quotient of the atomic weight and valency). In the system of 98 elements on the Earth g=73.24 is (1z=1, 2z=0.5, 3z=0.333, 4z=0.25, 5z=0.2, 6z=0.167, 7z=0.143, 8z=0.125) and k=0.7594. The approach in g=(0.25+0.50=0.75) is equal 4z+2z=6z/2=3z, the approach in k=(0.20+0.25+0.333=0.783) is equal 5z+4z+3z=12z/3=4z, g+k together is equal 3z+4z=7z/2=3.5z=3.5 eV. The result of the 2. proof concerning the success of thermodinamics as well is 3.5 eV (Publication on the page 59). The R-constant on the Earth (29.1 J/mol) is 7/2 kT=3.5 R, by Einstein-crystals 24.8 J (=3 R=6/2 kT) are acknowledged (4/2,1132). The l93 valencies of the system of 98 elements are representing 678 eV, in average by element 3.5 eV charge, with 5 gases of 0-valency (in reality s2p6=8z) 46 elements have 1 valency among 98 Z (valency of 43 Z is 7z). Behind of discret division of the matter is at least proportionally continuous division of the energy hiding, according to the principe of Einstein matter=energy. Theoretically P+N=A, but A>N>P>e- (P is 1836-times bigger in atomic weight) and among these particles big free spaces are existing, which can be filled up even by less particles, than electron (e-). The density of energy-line is big (n2=10l8 or more), for this reason in the function of participle the discret division is transforming to continuous division (4/2,1103). That is an open question, if the matter of h-quantum with 10-36 index (mx) as intermediary agent could take the place of the ether(28,551-555). General consequences The consequences deducted from the analyses of the P-model and T-model are of great importance of macrophysical point of view, taking into consideration, that spectrums of the Universe are likeweise to the elements on the Earth radiated (with red-shift), also the consequences on the Earth are more general. Quantumtheory and the Universe Contrary to St. W. Hawking's conception, the quantumtheory on the level of the Universe can't represent the solution of the problems, the quantummechanics has suffered a failure by quantation of system of the elements on the Earth, 47 elements out of thermodinamically

known 94 elements are varying of the effective valencies and the background of the other 50 % - the 0,1,2,3 planes of node and the spdf-electrons (especially d9-10 and f9-l4z) - isn't proved yet. According to the history of the physics the technological results of the applied researches are sooner or later steping over the frame of the theory, the basic research, even theories with Nobel-prize are becoming obsolete. Somehow likeweise has the Humanity discovered, that one is living not in a geocentral, even not in a heliocentral world, there are "subelectron" particles existing, but as well a microphysics with other laws as declared by quantumtheory. T-model only want to verify the reason of changing of the P-model, on the horizon are the outlines of other laws of physics presenting themselves. The frame of the success of system of the elements on the Earth is demonstrated by thermodinamics and by the laws of Faraday in the frame of Avogadro-number, without "subelectrons", with primary charge (e) (=l eV), what was under the influence of 8-1z pulsation to 3.5 eV modified. The atoms could be electrically neutralised by these "subelectrons" only with very high frequencies, representing the "radiation of the annihilation", as it was already observed with big shock (10,123-124). The law of gas and the Universe By 75.4+23.1 % proportion of hydrogen and helium it can be supposed the success of law of the gas with cycles of more billion years (expansion=cooling down=contraction=warming up=expansion). The Big Bang and Big Crash can't be supposed in these circumstances, Big Crash is one of the foregoings of the Big Bang, without Big Crash the possibility of Big Bang is excluded, because the Universe is the single force being able to concentrate the whole matter of the Universe into one atom, explosing in the form of Big Bang. The gravitation is keeping up the relative equilibre with the matter, although extremities too (protuberancia, explosion of the supernovas) are existing and it is discussed, what are the intermediary agents (ether,mx), when c-influence of distance is taking the place of the infinite influence of distance (3,54). Einstein's theory without intermediary agent (ether) is likeweise to the fiction of W. de Sitter, where gravitation is existing without matter (10,90). By supposing 0 K-degree the S-formula is querrying the equiparticipation, because it is denying the possibility of coming into being of 0 K-degree, not being able to change the "basic position" of the entropy to maximum, without changing the microstate in a closed system. Electro-magnetism and gravitation The electro-magnetism and the gravitation with infinite influence of distance have more powers, than the renormalised weak and strong interactions all in all, but it is doubtful, if the electric (E) and the magnetic (B) fields could create interaction without c and to replace gravitation without any intermediary agent (ether). The ether is a gas with extraordinary feature, preserving its physical condition, the molecular movement, as the crystal the unregulated atomic movement on 0 K-degree (4/2,1012-1013). That is, the ether as well preserves its atomic movement, contrary to Einstein, the gravitation could continue its activity on 0 K-degree, it could arrange the "dark matter", influencing by this as well the visible world of 1.5-1 %. The "dualism" of the foton The condition of obtaining "velocity with limit" of the light is on the one hand supposition of the foton without particle, on the other hand the light shouldn't deviate passing a big matter,

changing velocity and proving, that velocity and gravitation are always in function of a given field, also "velocity with limit" doesn't exist, for this reason E=mc2 formula as well is discutable, being ridden at slow-pace into the place of 1/2 mv2 with sliping of principe. The supposition of foton without particle is the source of the conception of being wave the light. The results of formula of the ionized energy - with the condition of the course (ron2) and the energy (E/n2) - are falling short of expectations by equation of Dirac and the Balmer-series, because the electron can't leave the atom even by n=10 (the bonding energy is stronger, than the ionized energy). The formula combined with Wien-constant is proving, that by n=1-6 the difference in temperature is 9513 degrees, by n=1-4 4650 degrees and by n=3 - according to Sun-radius - 5921 degrees, the electron by these high temperatures isn't able to change courses, the spin can't take shape, as "foton" (particle) it is forced to leave the surface of the Sun (the matter is radiating). At most ionization of proton may be supposed, that is the reason of ferromagnetism isn't the spin, more the multiplying of magnetic permeability of the iron by uniting two roots (Fe304), what could be necessary to a torsional force of 90 degrees (Minkowski). "Defect of matter" The thesis, that electron is coming from a field to an other without changing its potencial energy to the debit of the bonding energy, is an error, supposing the decreasing of Eo (EoUo=mkc2 and Δm=mo-mk=Uo/c2)/4/2,930-933/. This can't be supposed nor to the debit of gravitation, nor to the debit of equiparticipation (without modification of the impulse). The chemistry doesn't know the "defect of matter" (10,104), in the pysics it is explained by the bigger matter. Imagine it, please, with the matter of h-constant (mx10-36=4.l355 10-15/c2), when 2.418 1014 h-constants are equal with the primary energy (e=l eV)! Resonance and valency The valencies of system of the elements on the Earth were coming into being under the influence of a resonance, the frequencies of induction of chemical elements (8-1z) have joined to the frequencies of given elements in a hot nuclear fusion and in the interaction (interference) have formed the amplitude, by which the concret valency was determined, what has joined to its valency-column, or had no other choice, but to find place in an other column. At the same time multiplying of valencies and difiling of valencies of twin (642z) and odd (531z) number went on. The spdf-electrons in the realm of probability are contradictory to the relation of Heisenberg too, because it is unknown, how can be determined 1-14z spdfvalencies by element, when it is impossible to determine the place and energy of a particle in time?! Nor the rest (50 %) of the elements is proved! Mathematical tricks The formulas of energy of the leading theories of physics are large extent results of mathematical tricks. According to Einstein the theory of relativity - with 3 space-coordinates − 1⋅ c⋅ t=i⋅ c⋅ t ) couldn't come into being without trick of time-coordinate of Minkowski (  2 (3,61 and 10,85). Einstein's formula (E=mc ) did the place of formula l/2 mv2 take by sliping of principe, instead of velocity radiation was the source of the new energy (E o). The replacement of impulse (p=mv) by foton-impulse (p=hv/c) . did help the transformation (pc=hv, mvc=hv, mc2=hv), although v=c - except foton (without particle) - is excluded, by this way the formulas of the two theories are equivalent (mc2=E=hv). In the final formula (mc2+Eo)/L too has mc2 came before taking up the new energy (Eo) and since Eo/L=E=mc2,

the Einstein's formula is playing 2-times role in the final formula (3,52-54). Planck has among reciprocals of quotients of Wien-constant n=2 (6.626 10-34 J=4.l355 10-l5 eV) choosen, supposing decreasing (!) frequency with decreasing wave-length, against Hertzscale, Wien-constant and the function of participle (E/n2). A grave danger is for the physics the identification of Mathematics with the Nature, although two different formulas may have the same result (the microstates of phase-space (ho) in a formula of quantummechanics and in a formula of thermodinamics - cutting the parcel in two - applying the Pythagoras-principe (ab/2+ab/2=ab) (4/2,1094-1097). By quantation h-constant did itself exclude out of system of the elements with its very high negative quotient. Hypothesis in T-model Naturally the hypotheses of T-model as well may be discutables. One of these is supposition of contracting the particles and matters, before the inaccessible 0 K-degree (without Big Crash and Big Bang), the molecular movement would get on, parallel with strong cooling down, inducing matter of the Universe to contract, that is cooling down would step by step transform to contraction, later to warming up by own impulse, when the moving off would be changed into approach, depending of the force of the gravitation (stronger by cooling down and weaker by warming up). The situation would be diversified, as well nowadays is proved, that out of 20 systems of star 11 are moving off and 9 are approaching (8,365-366). Of course, it is about an extraordinary slow process (in average 2.73 K-degrees of the world temperature could arrive to 0 K-degree during 5 billion years by 5.4 10-10 degrees/year in case of cooling down). Taking into consideration the 5 cycles of the law of gas and that one has already got signals of quasars from distance of 29 billion light years, considering the age of H-atom (1032 years), that big stars may be in the 1012 class of absolute luminosity too born according to the diagram of Hertz-Russel, one could suppose of being of stars with more than 100-1000 billion years old in "dark matter" of 98.5-99 % (27,116-117, 156). According to L. Lederman american physicist with Nobel-prize in the cooling down the Higgs-space after 1015 K-degrees has presented itself (11,341-342 and 406-410), while the age of the Universe is appreciated maximum to l5 billion years old, having 1032 K-degrees at the moment of coming into being, which has supposedly decreased to 109 K-degrees during 3 minutes. That means, one doesn't have correct picture about own field in the Universe, inside of the visible world of 1.5-1 %! Two theses and the metaphysics St. W. Hawking - together with other Higgs-space physicists - can't be able to get rid of the frightening problem of gravitation and matter. He want to solve the problems by uniting the general theory of relativity and the quantummechanics, although he thinks Einstein's theory is a failure by accepting the singularity (Big Bang), the formula E=mc2 is increasing the energy and matter of the particles and anti-particles of the Universe to infinite great and the bigger gravitation could incline the Universe to infinite little dimension (19,158-159). It seems to misinterpreting by him the relation between BB and BC (priority), Hawking is supposing much little "black holes", but he is first of all excited by BB, albeit without contracting of matter into one atom (BC) BB can't be supposed! At most the Universe is able to concentrate the whole matter by its energy, but according to Hawking this is zero, because the negative energy of the gravitation is counterbalancing the positive energy of the matter (19, 66 and 134). The matter is supposedly attracting itself, for this reason the measure is very important. It is a big error, that in E=mc2 an infinite matter (m) can be supposed, belonging to this because of c2 - an infinite energy, what is qualified by Hawking zero. (If the limit of

"subelectron" is (ceV), than c2=8.9875 1016 eV and m=E/c2=l, when m=1.1126 10-17, if m=1/c2, that is such little matter is hardly enough to incline the Universe). Briefly, it isn't reason - because of the matter - to unite the two theories, BB and BC are remaining constant problems, even if because of principe of the incertitude of quantummechanics there aren't singularities in the Universe, nor BC and nor BB (BC is principally a "black hole" on level of the Universe). Nor Hawking itself does know, how could be united the two theories without contradiction (19,142). For him the main problem is. who has created the Creator and not this, how the creation has came to end, if it had happened at all (19,176). Whatever exciting question is, has the Universe beginning and will it have end, the physics couldn't be charged by such problems of metaphysics. This is a trap of the metaphysics to project the notion of space and time of our own field on the whole Universe, although there are other fields with other laws, for this reason this problem has to be left open for the physics. One mayn't forget, one is getting signals only from the end of the visible world of 1.5-1 % with unknown contents and even about our own field one has a contradictory picture, as it is proved by Tmodell too. "PREVIOUS BLOW" as solution? According to lessons of T-model a third physics too is possible adjoining to the classic and modern theories. The Great United Theory (GUT) has already renormalised the weak and strong interactions, but the gravitation is yet outside of GUT , beyond the string-theory and pebran-theory it is an open question the verification of the "particle of God" in the sphere of TeV. Every particles have their anti-particles, according to antropical tendency the final aim of the Nature is the human being, likewise to particles the human being as well may get his counterpart, the anti-human being and this couple - likeweise to particles - can destroy each other, as it is already proved by history, they are making it with more and more developed arms. A God - who isn't capable to intervene into the process of the laws created by Him (St. W. Hawking), who doesn't modify the laws of the physics - leave it to the free will of the human being, what by him between good and bad will be choosen, this human being now is destroying the Nature with his two hands, the condition of his being. The anti-human being want to delay the change of era by "PREVIOUS BLOW", according to the doctrine of Kain, so the new humanism wouldn't be able to step into the place of the "wild-capitalist", Pharisaic party-democracy and couldn't correct our errors made in the Nature and in the Society. Physics without metaphysics and politics If it is possible at all, answers should be given to the problems of te Humanity by physics without metaphysics and politics, the attitude should be determined by accomodation to the laws of physics. The human being is standing among physics, metaphysics and politics and isn't able to make a proper choice as for the God, the party, the democratic discipline of the Society - it is told even by an other religion, or by an other party! -, so the wars among religions and the extreme parties are developing simultanously with the danger of the globalism, what can run with the perdition of the Humanity and the Nature. All these have to be avoided by active peace, if it is possible, this is the requirement of the physics too, what of course doesn't exclude the imminent danger of the Sun-system in the galaxis Milky Way. Even in this immemorial prospect too human being must remain Human Being! Education and T-model

Meeting the requirements of systematization, liquidating the absurd didactic situation of physics in the education, T-model is worthy of getting right place in the up-to-date education. (Reference to literature is in the publication on the pages 79-80). MY DEAR UNKNOWN FRIEND! ARE YOU WOMAN, MAN, AGREE WITH, OR NOT, YOUR GOD KEEP IN HAND!