Kecskeméti Humán Középiskola, Szakiskola és Kollégium Kocsis Pál Mezőgazdasági és Környezetvédelmi Szakközépiskola és Szakiskolája
A talajvédelem lehetőségei
Készítette: Hornyák Nikolett
Felkészítő tanár neve: Gyuricza Gyuláné Nedelkovics Judit
Kecskemét 2010
1. Bevezetés A talaj egyik természetes funkciója az egyes anyagok megkötése, lebontása és átalakítása. Ezt a tulajdonságát az ember is kihasználja, amikor a saját hulladékát, szennyvizét, vegyi anyagokat, sőt saját holttesteit is a talajban helyezi el. Ezek a folyamatok
mindaddig
végbe
is
mennek,
amíg
csatlakoznak
a
természetes
körfolyamatokba, és amíg a talaj átalakító kapacitását el nem érik. Az embereknek egyre többet jelent a talajvédelem, a környezettudatos gazdálkodás például a zöldség- és gyümölcstermesztésben, hiszen fontos a kiváló minőségű élelmiszerek előállítása. Magyarország talajainak majdnem 50%-a savanyú kémhatású. Hiába van megfelelő mennyiségű tápelem a talajban, az ilyen talajokon a tápelemek feltáródása kedvezőtlen irányú. Egyes tápelemek felvehetetlenné válnak a növények számára, így hiánybetegségek lépnek fel, amelyből kifolyólag drasztikusan csökken a termés mennyisége, minősége és akár teljes növénypusztulás is felléphet. Más tápelemek esetében viszont ennek az ellenkezője történik, nagyobb mennyiségben a növényre vagy a végfogyasztó emberre toxikus elemek mobilizálódnak. A talaj tápanyag szolgáltató képességének mind anyagi, mind élelmiszerminőségbiztosítási vetületei vannak, ezért a megoldásnak, egyszerűnek, gyorsnak, olcsónak és radikálisnak kell lennie. A
minőségellenőrzés
és
minőségvizsgálat
tekintetében
a
piaci
igények
folyamatosan nőnek, az ellenőrzésekhez kapcsolódó munkák egyre összetettebbek, egyre magasabb szakmai, szellemi és technikai felkészültséget követelnek. A hagyományos mezőgazdasági ellenőrzéseken belül nagy érdeklődés tapasztalható a piacon egyedül alkalmazott és szabadalmi védelem alá vont vákuumos mélységi mintavételezés és terménygázosítás iránt. Azért választottam ezt a témát, mert fontosnak tartom a talajvédelmet. Fel kellene hívni mindenkinek a figyelmét a talaj és a környezet védelmére. Van tapasztalatom ezen a téren, mert több nyári szünetben dolgoztam talajvédelmi laboratóriumban. Legutóbb 2 hónapig volt lehetőségem ott lenni, ez alatt az idő alatt sokat tanultam, tapasztalatot és gyakorlatot szereztem a szakmának ezen a területén is.
1
2. Irodalmi feldolgozás Az agrár-környezetgazdálkodási intézkedés célja a termőhelyi adottságoknak megfelelő termelési szerkezet, a környezettudatos gazdálkodás és a fenntartható mezőgazdasági gyakorlat kialakítása, ezzel összefüggésben a környezet állapotának javítása, minőségi élelmiszer előállítása, valamint a gazdaságok életképességének megtartása és gazdasági hatékonyságának növelése e rendeletben meghatározott célprogramok által előírt kötelezettségvállalások alapján felmerülő többletköltségek és kieső jövedelem ellentételezésének megvalósításával. A termelési és környezetvédelmi szempontok összhangjának megteremtéséhez alapvető fontosságú, hogy az adott termőhelyen az ökológiai adottságokat figyelembe véve kell az ott gazdaságosan elérhető termést megtervezni és a talaj tápanyag-szolgáltató képességének, valamint a tervezett termés tápanyagigényének megfelelő tápanyaggazdálkodást folytatni.
2.1.
Akkreditált
SGS
Talajvédelmi
Laboratórium
(Kecskemét) bemutatása Az SGS 2006 végén vette át az FVM által kiszervezett kecskeméti laboratórium működtetését. A kecskeméti labor vezetője Orovánné Rávai Mária. A kecskeméti talajvédelmi laboratórium vizsgálati területei: -
Talajok és növények kémiai vizsgálata, elsősorban a tápelem- és a toxikus elem tartalom meghatározása.
-
Talajok fizikai tulajdonságainak meghatározása.
-
Vizek (felszíni-, öntöző-, talaj- és szennyvíz), szennyvíziszapok, hígtrágyák, szerves trágyák, komposztok, tőzeg és tőzegkészítmények fizikai, kémiai paramétereinek toxikus elem tartalmának vizsgálata.
-
Műtrágyák, talajjavító anyagok kémiai és fizikai vizsgálata minőségellenőrzéshez, forgalomba-hozatali engedélyhez.
2
Az elmúlt szezonban több mint 350000 tonna termény mintázását végezték el. Ezzel a technológiával számos eddig felmerült problémát sikerült megoldani, mely a tárolási körülményekhez kapcsolódott (pl. nagy tárolási magasság síktárolóban, silós tárolás).
2.2.Tápelem- és a toxikus elem tartalom meghatározása Nitrogén a talajban A növényi tápanyagok közül a nitrogén a legfontosabb (helyesebben: a leggyakrabban hiányzó), mert a növények testük felépítéséhez a nitrogénből használnak fel a legtöbbet. A talaj ásványi alkotói nem tartalmaznak nitrogént, a levegőnek viszont 78%át alkotja ez az elem, amit azonban nem képesek közvetlenül felvenni a növények. A nitrogén a talajban nem akkumulálódik, így szükségesnél több kijuttatása a pazarláson túl környezetvédelmi problémát is okozhat. A hazai műtrágya felhasználásban, a legnagyobb mennyiségben és értékben a nitrogénféleségeket használják, ennek ellenére a kijuttatott adagok meghatározása itt a legpontatlanabb. Egyrészt tapasztalati úton próbálják a kijuttatandó mennyiséget meghatározni, másrészt a humuszból kalkulált értékeket alkalmazzák. Egyik módszer sem elfogadható pontosságú így a legnagyobb mennyiségben és értékben felhasznált műtrágyaféleséget használjuk feltehetően a legkisebb hatékonysággal. Foszfor a talajban -
A talaj összes foszfortartalmának (szerves + szervetlen) csak kis mennyisége hasznosítható közvetlenül.
-
A kijuttatott foszfor tartalmú műtrágyákból származó foszfor is - ha a növények nem hasznosítják - viszonylag gyorsan átalakul nehezebben oldható foszfor vegyületekké, kötött lesz.
-
Az oldhatóságot figyelembe véve a foszfor felvétele a gyengén savanyú és a semleges kémhatású talajokon a legkedvezőbb.
-
A növények H2PO4- és HPO42- formájában veszik fel a talajból.
-
A növény foszfortartalmának nagy része a generatív szervekben - termésben – koncentrálódik.
3
-
A növény fejlődésének olyan fázisaiban, ahol az különösen nagy mennyiségű energiát használ fel (generatív szakasz) jótékony hatású a könnyen felvehető, vízben jól oldódó foszfort tartalmazó műtrágya kijuttatása.
-
A talajnedvesség és talajtömörödöttség különösen erősen befolyásolja a növények foszforfelvételét.
-
A Mg és P ellátottság kölcsönösen szinergens módon (egymás hatását erősítően) befolyásolja e két elem felvételét és hasznosítását a talajból.
Kálium a talajban A kálium a talaj ásványi alkotóinak része, és az agyagásványok felületein kötődik meg, ezért annál nagyobb a talaj természetes káliumtartalma, minél több agyagásványt tartalmaz. A kálium könnyen, és annál nagyobb mértékben fixálódik a talajban, minél nagyobb a talaj agyagtartalma. Felszabadulását az alacsony pH, tehát a talaj savassága segíti elő. Ezért a foszforhoz hasonlóan kimosódásának veszélye sokkal kisebb, mint a nitrogéné. A meszes talajok gyakran idéznek elő káliumhiányt, mivel a kalciumtartalom csökkenti a kálium felvehetőségét. A kicserélhető kálium mennyisége szervetlen talajokon alig haladja meg az összes káliumtartalom 1–2%-át. Ennek is csak néhány százaléka található a talajoldatban. A talaj tápanyag szolgáltató képességét alapvetően a talaj kémhatása határozza meg. Ez befolyásolja a tápelemek mobilizálódását (feltáródását), illetve immobilizációját (lekötődését).
2.3. Talajok fizikai tulajdonságainak meghatározása Színmeghatározás A talajok színét a nemzetközi gyakorlatban a Munsell-skála alapján határozzák meg. A Munsell-skála a sárgától a vörösig számtalan színt tartalmaz, amelyek alapján minden talajhoz, talajszinthez egy kódszámot rendelnek, amelyek három jellemzőről tájékoztatnak: - hogy mely alapszínek keveréke az adott szín, - a színkeverék sötétségére vonatkozik, - a színkeverék telítettségére utal.
4
A vizsgálatot mindig benedvesített talajon végezzük! 1. ábra: A Munsell-skála
A Munsell skála alapján a színárnyalatokból következtetni lehet a talaj egyes tulajdonságaira. A barna szín magasabb humusztartalmat, a vörös és sárga vas- illetve alumínium-oxidok feldúsulására, a felső réteg fakó színe kilúgozódásra utal. A szín meghatározásokon túl feljegyzéseket kell készíteni a talaj tarkázottságáról, amelyekből kiválásokra, a vázrészek kölcsönhatásaira következtethetünk. A talajvizsgálatok első feladata a talaj nedvességtartalmának becslése, meghatározása. 1. táblázat: A talajnedvesség állapotának jellemzői A talajnedvesség
Jellemzői
állapota Száraz
Friss
Tapintásra száraz, nyomásra könnyen szétesik apró szemcsékre, vízzel leöntve színe nagymértékben megváltozik. Nyomás hatására a szemcsék nehezebben esnek szét, jobban egymáshoz tapadnak.
Nyirkos
Nyomás hatására a szemcsék összetapadnak.
Nedves
Erőteljes összenyomáskor a tenyér és az ujjak nedvesek lesznek.
Sáros
Már kis nyomással is víz távozik a talajból.
5
A talaj víztartalmának meghatározása A talajminta tömegét a mintavételkor azonnal táramérlegen megmérjük! Ezt követően, szárítószekrényben, szükségmegoldásként száraz, napos helyen szárítjuk. A tömegállandóság beálltakor tömegét feljegyezzük. A két érték különbsége adja a megkötött vízmennyiséget. A víztartalom meghatározása után kerülhet sor a talaj szemcseösszetételének, mechanikai sajátságainak és morfológiai szerkezetének meghatározására. Atterberg-féle szemcseösszetétel vizsgálat Szükséges eszközök: különböző méretű sziták A mechanikai összetétel vizsgálata során a talajt alkotó anyag részecskéinek nagyságát, illetve azok mennyiségi arányát állapítjuk meg. Lemérünk 100 g talajt, majd különböző méretű szitákon átszitáljuk. Az azonos mérettartományba eső részecskék tömegét lemérjük, így kapjuk meg százalékos arányukat. 2. táblázat: A fizikai talajféleség és a szemcseösszetétel összefüggései
Részecskék elnevezése Durva kavics, kőtörmelék
Részecskék átmérője
A részecskék
(mm)
csoportosítása
200,0-20,0
Kavics
20,0-2,0
durva homok
2,0-0,2
finom homok
0,2-0,02
Iszap
0,02-0,002
Agyag
0,002 kisebb
Vázrészek
Leiszapolható részek
Kötöttség A kötöttség a talaj művelő eszközzel szembeni ellenállását jelenti. Meghatározása az Arany-féle kötöttségi szám (KA) alapján történik, amely a fizikai talajféleség legfontosabb jellemzője.
6
Arany-féle kötöttségi szám meghatározása Eszközei: táramérleg, kanál, dörzsmozsár, főzőpohár, büretta állvánnyal A KA= a 100 gramm légszáraz talajnak a képlékenység felső határáig történő nedvesítéshez szükséges vízmennyiség. A vizsgálat lényege, hogy a légszáraz talajhoz desztillált vizet adunk keverés közben. Mérjük, hogy 100 g talaj esetében hány milliliter vízre van szükség ahhoz, hogy abból egy meghatározott konzisztenciájú pép legyen, amely a fonálpróbát adja. A kötöttségi szám a talaj kolloid tartalmával (agyag, iszap) van leginkább összefüggésben. A kötött talajnál nagy agyagtartalma révén nagy számot kapunk, laza homoktalajnál kicsit. 2. ábra: A fonalpróba
Sík-féle higroszkóposság vizsgálat Eszközei: szárítószekrény, csiszoltfedelű bemérő edény, táramérleg, exszikkátor. A higroszkóposság a talajnak azon tulajdonsága, hogy száraz állapotban a levegőből is képes a nedvességet megkötni. A felvett víz mennyisége a levegő páratartalmán kívül a talaj tulajdonságaitól, elsősorban szemcseösszetételétől függ. A higroszkóposság mértékéből következtetni lehet a talaj fizikai féleségére. Mérésekor a légszáraz talajt meghatározott
páratartalmú,
térbe helyezik,
és
néhány nap múlva, mérik
le
nedvességtartalmát. A Sík-féle higroszkóposságot kristályos kalcium-klorid felett mérik. Menete: -
5 g talajminta és a bemérő edény együttes tömegét megmérjük.
-
A bemérő edényt a talajjal együtt lezárva az exszikkátorba helyezzük, 5 nap múlva megmérjük a tömegét.
-
A bemérő edényt a talajjal együtt 105 0C-on szárítjuk, majd exszikkátorba helyezve lehűlés után a tömegét megmérjük.
7
Agyag-iszap tartalom meghatározás A mezőgazdaság szempontjából fontos tulajdonság, mert a talaj szemcseösszetétele meghatározza annak adszorpciós és kötőképességét. Eszközei: mérőhenger, keverőpálca vagy üvegbot A vizsgálatot térfogatméréssel, ülepítéses módszerrel végezhetjük el.
3. ábra: Agyag-iszap tartalom meghatározása ülepítéssel
Menete: - Talajmintával félig, majd vízzel tele töltjük az 1000 cm3 -es mérőhengert. - A mérőhengert összerázzuk, és kb. 1 órahosszat állni hagyjuk. - A zagyot még egyszer alaposan összerázzuk, majd 24 órát állni hagyjuk, és leolvassuk a teljes (H1) és az agyag-iszap alatti részt (H2).
Ötórás kapilláris vízemelés Eszközök: kapilláriscső, vízfürdő, textil (a cső egyik végének lezárására), befőttes gumi, milliméterpapír, vonalzó vagy, mérőszalag Lényege: A talajok kapillarizáltságuk mértékének megfelelően vezetik a vizet. A kolloidokban szegényebbek jobban (pl. homok), a kolloidokban gazdagabbak kevésbé, mert a kolloidok megduzzadva elzárják a hajszálcsöveket.
8
A vizsgálat menete: -
Az előkészített (egyik végén lezárt) kapilláriscsövet 2/3 részig, légszáraz talajjal megtöltjük.
-
Feltöltjük a vízfürdőt, ráállítjuk az üvegcsövet, úgy, hogy a víz felszínét folyamatosan érje.
-
Folyamatosan mérjük a nedvesedés mértékét, és a milliméterpapíron ábrázoljuk a pontokat.
2.
4.
Vizek
(felszíni-,
öntöző-,
talaj-
és
szennyvíz),
szennyvíziszapok, hígtrágyák, szerves trágyák, komposztok fizikai, kémiai paramétereinek toxikus elem tartalmának vizsgálata A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium 1997 - óta intenzíven fejlesztette a hazai felszín alatti monitoring hálózatot, elsősorban a felszín közeli zónában történő szennyeződés terjedésének kontrollja miatt. A felszíni vizek fizikai, kémiai vizsgálatát, állóvíztípusoktól függően évi 2-12 alkalommal végzik. Az oxigén-, nitrogén- és foszforháztartás jellemzőit, és a mikrobiológiai összetételt vizsgálják. Minden felszín alatti és felszíni vízforrásból, vagy akár a vezetékes hálózatról származó víz tartalmaz oldott ásványi sókat, földrajzi elhelyezkedéstől, vízforrástól függően eltérő arányban és mennyiségben. Így bátran állíthatjuk, hogy nincs két egyforma minőségű öntöző víz. Az öntözővíz ásványi összetétele, és jobbára ezekkel összefüggő egyéb tulajdonságai (EC, pH, keménység, toxikus elem-tartalom stb.) befolyásolják a műtrágyaválasztást, a vízkezelési módot (pl. savazás), illetve hatással van az öntözőrendszer élettartamára, összességében pedig a termelés költségére.
9
4. ábra: Mesterségesen kialakított öntözővíz tározó
Öntözővizek Felszíni vizeknél a folyóvízzel fennálló kapcsolat, talajvizeknél a felszíni eredetű szennyezések, rétegvizeknél a hidrogeológiai viszonyok a döntőek a víz minősége szempontjából. Az öntözés befolyásolja a túlfolyás térfogatát és annak sótartalmát, ezért lényegesen kihat a tápanyagok hasznosulási arányára. A vizsgált tápelemek hasznosulási arányai összefüggésbe hozhatók a túlfolyás koncentráció változásával. Azok a tápionok, melyeknek a koncentrációja a túlfolyásban magasabb, alacsonyabb hasznosulási arányt adnak. A tápanyagok hasznosulásában a technológiai elemek szerepe nagyobb, mint a vízkémiai adottságoké. Az öntözővíz minőségi paramétereinél az alábbi jellemzők figyelembevétele szükséges: Klorid: - felületi öntözés> 150 mg/l - esőztető öntözés> 100 mg/l Bór: - esetleg toxikus 0,7-2,0 mg/l - toxikus 2,0 mg/l Nitrát- Nitrogén: - megengedhető 5-10 mg/l - átmenetileg megengedhető 10-15 mg/l Ammónium- Nitrogén: - megengedhető 0,01-0,5 mg/l - átmenetileg megengedhető 0,5-2,0 mg/l
10
Kémhatás: - pH 6,5-8,4 minden esetben használható - pH <6,5 vagy pH> 8,4 talaj függvényében kell dönteni Hőmérséklet: - 15-30 °C, kivéve fagyvédő öntözés Az öntözővíz minőségét az alábbi jellemzők, és paraméterek alapján kell meghatározni: - fizikai jellemzők: hőmérséklet, szín, szag, hordalékosság, - kémiai paraméterek. Öntözővíz esetében elvégzendő laboratóriumi vizsgálatok: - oldott anyagok összetétele és mennyisége (kationok: Fe2+, Al3+, Ca2+, Mg2+, Na+, K+;
anionok: CO32-, HCO3-, SO42-, Cl-);
- nátrium adszorpciós arány, - ammónium, illetve nitrát-N, - szikesedési hányados, - magnézium százalék, - anion szerinti víztípus, - kation szerinti víztípus, - só koncentráció, - egyéb mérgező szervetlen sók. A szennyvíziszap kezelésre hangsúlyozottabban érvényes az a megállapítás, miszerint a kezelési technológia mélysége – elsődlegesen – a folyamat legkritikusabb részétől, azaz az elhelyezést illetőleg hasznosítás módjától, ezen túlmenően az érkező szennyvíz összetételétől függ. Célja az anyag nedvesség tartalmának csökkentése, bűz, szagártalom, fertőzőképesség megszüntetése. A települési szennyvíztisztító folyamatokból származó iszap egyébként nem tekintendő veszélyes hulladéknak, hanem - éppen a benne megtalálható alkotó elemek miatt, korlátozott feltételek mellett – hasznosítható melléktermék, mely alkalmas primer anyagok, illetve megfelelő beavatkozással energiahordozók kiváltására vagy pótlására (tápanyagok, különböző tüzelőanyagok, villamos energia stb.). A szennyvíziszap minősége jellemző az adott településre, leginkább a tisztítási technológiára, s így településenként változhat. Ezek a tényezők befolyásolják a későbbi felhasználási módot. Tudni kell, hogy a tisztítási technológiák hatásfokának
11
javítása, illetőleg a fokozatok számának emelkedése általában az iszap mennyiségének növekedéséhez is vezet. 5. ábra: Szennyvíziszap kezelésére használt ülepítő medencék
Laboratóriumi vizsgálatok: A talaj, a szennyvíz és a szennyvíziszap vizsgálatát külön jogszabály írja elő. A talajok esetében minden esetben vizsgálandó az összes szelvénymintából: - a kémhatás pH (H2O), - a humusztartalom (%), - az összes karbonát tartalom (CaCO3%) vagy hidrolitos aciditás (y1), - a vízben oldott összes só, - a kötöttségi szám (KA). Jellemző szelvényekből vizsgálandó paraméterek: - a térfogattömeg (kivéve víztelenített iszap), - a pF sor (kivéve víztelenített iszap), - a talajvízvizsgálat, - a báziscsere-vizsgálat, - a mechanikai összetétel. Szakmailag indokolt esetben: - az 1:5 vizes talajkivonatból a sótartalom és só összetétel, - a talaj mikrobiológiai vizsgálata az átlagminták felső szintjéből. Számítással meghatározott paraméterek (kivéve víztelenített iszap): - az összporozitás, - a differenciált porozitás, - a levegőkapacitás,
12
- a relatív levegőtartalom, - a víz-levegő arány, - a vízháztartási mérleg, - a só forgalmi számítások (indokolt esetben), - a kritikus talajvízszint meghatározása (indokolt esetben). A hígtrágyák minősége időben változik, ezért a kezelőtelepi tárolás 3–120 napig változhat. (Istállón belül maximum a 12–14 h engedhető meg.) A hígtrágyák bakteriológiai szempontból igen változatos élőlénycsoportokat, mikroorganizmusokat, gombákat tartalmaznak, melyek jó része humán és állategészségügyi szempontból veszélyes. Ártalmatlanná tétele ezen okok miatt is rendkívül fontos. 1. ábra: Hígtrágya tározó
A hígtrágya felhasználást kizáró okok: -
a 60 cm-nél sekélyebb termőrétegű vagy kavicsteraszon kialakult talajok,
-
a magas talajvízszint (átlagos talajvízszint 150 cm felett),
-
az esőszerű öntözés esetén 6%-nál meredekebb lejtők, vagy ellenesésekkel tarkított területek,
-
a felületi öntözés esetén, az öntözés módjától függően 5%-os terepeséstől,
-
a vízzel telített, fagyott, hótakaróval borított talaj,
-
a 12% feletti lejtő esetén, kivéve injektálás,
-
a felszín alatti vízbázisok, illetve a vízbázisok hidrogeológiai védőterületén, külön jogszabály rendelkezései szerint,
-
a legelő öntözése másik állattartó telepről származó hígtrágyával, kivéve, ha azt a külön jogszabályban foglaltak lehetővé teszik,
-
a közegészségügyi védőtávolságokon belül lévő területeken.
13
Közegészségügyi védőtávolságok, ahol a hígtrágya kijuttatás nem lehetséges: -
Lakott területtől 300 m
-
Élelmiszer-ipari vagy hasonló üzem 500 m
-
Országos közutak 10 m
A hígtrágya használatát korlátozó tényezők: -
a külön jogszabályban feltüntetett nitrát érzékeny területeken kívül a kijuttatott hasznosuló N mennyisége legfeljebb 200 kg/ha/év lehet,
-
hígtrágyával kijuttatott kálium hatóanyag mennyisége nem lehet több, mint 250 kg/ha/év,
-
közegészségügyi várakozási idők, melyek az alábbiak:
-
nyersen is fogyasztható kertészeti növények hígtrágyával nem öntözhetők,
-
gyümölcsfák, szőlő csak felületi módszerrel öntözhető, betakarítás előtt 45 nappal az öntözést be kell fejezni,
-
szántóföldi ipari növények, takarmányok, rét legelő öntözését a betakarítás, illetve a legeltetés kezdete előtt 21 nappal be kell fejezni,
-
fás ültetvények várakozási időkorlát nélkül öntözhetők.
Minden esetben vizsgálandó az összes talajmintából: -
a kémhatás pH (H2O),
-
a kötöttségi szám (KA),
-
a humusztartalom (%),
-
a nitrát,
-
az összes karbonát tartalom (CaCO3%) vagy hidrolitos aciditás (y1),
-
a vízben oldható összes sótartalom %,
-
a talaj tápanyagtartalmának vizsgálat az átlagmintákból. A szerves trágyák növényi és állati eredetű szerves anyagból álló trágyák.
Valamennyi
növényi
tápanyagot
tartalmazzák,
különböző
arányokban.
A szerves trágyák féleségei: istállótrágya (szarvasmarha-, ló-, sertés-, juhtrágya), baromfitrágya, szalmatrágya (mesterséges istállótrágya), zöldtrágya, fekália, komposzt, továbbá vértrágya és egyéb mezőgazdasági és ipari szerves hulladék anyagok.
14
A szerves trágyák elbomlása a talajban olyan biológiai és kémiai folyamatok következménye, amelyek során a trágyák nehezen oldható szerves vegyületei oldhatókká alakulnak, tápanyagaik a talajban lassan, fokozatosan ásványosodnak és a növény számára felvehető tápanyagok válnak belőlük. A trágyák hatását általában 4 évre becsülik. Első évben a tápanyagoknak kb. 4050%-a bomlik el és hat. Homoktalajokon az erősebb levegőzés miatt a trágya hevesebben bomlik, hatását itt csak kb. 3 évre becsülik. Minél kötöttebb a talaj és minél mélyebbre helyezzük a trágyát, tehát minél levegőtlenebb viszonyok közé került, annál lassúbb az elbomlása. A szerves trágyák bomlásának időtartama attól is függ, hogy milyen trágyaféleségről van szó.
2. ábra: Szerves trágya tározó
A gyorsan bomló szerves trágyák nagy szénhidrát- (cellulóz, keményítő, hemicellulóz) és könnyen bomló fehérjevegyületeket tartalmaznak, így a szalmatrágya, friss istállótrágya, zöldtrágya. Nehezebben bomló az érett istállótrágya, komposzt, tőzeg, hatása 4-5 év. Az istállótrágya bomlása állatfajonként is változó. A ló-, juh-, baromfitrágya könnyen bomló, ún. heves trágya, míg a szarvasmarha- és sertéstrágya nehezen bomló, ún. hideg trágya. Az elbomlás során - különösen tág szén-nitrogén arányú (erősen szalmás) trágyák alkalmazásával - kedvezőtlen, átmeneti terméscsökkenést okozó folyamatok is mehetnek végbe. (mikrobák káros nitrogén-asszimilációja, szén-nitrogén arány).
15
3. Műtrágyák, talajjavító anyagok kémiai és fizikai vizsgálata minőségellenőrzéshez, forgalomba hozatali engedélyhez A műtrágya: Olyan, rendszerint szervetlen vegyi anyag, amely a növény számára alapvető tápanyagok közül egyet vagy többet tartalmaz: nitrogént, foszfort, káliumot vagy mindezeket együttesen, és a talajba adagolva tápanyagokat szolgáltat a növényeknek. A műtrágya megnevezést olyan anyagokra is használják, amelyek nyomelemeket (bórt, kobaltot, rezet, vasat, mangánt, vagy cinket) tartalmaznak. Alkalmazzák a mész elnevezésére is, amely a talaj savasságát megszünteti, valamint az olyan tömény szerves anyagok elnevezésére, amilyenek az alvadt vér vagy a csontliszt, ha azokat talajjavításra használják fel. A műtrágyákat granulátum, kristály, por vagy folyadék formájában adagolják a talajba. A folyadékokat beinjektálhatják, vagy rápermetezhetik, a granulátumokat rendszerint a felszínen szétszórják. A túlzott, különösen nitrogéntartalmú műtrágya használata szennyeződést okozhat az élővizekben és az ivóvízben is. Számos országban, így nálunk is törvény szabályozza, hogy az egyes évszakokban egy adott területnagyságon mennyi műtrágyát szabad felhasználni. 8. ábra: Műtrágyák
Talajjavító anyagok: Talajjavításra őrölt mészkövet és magnéziumot használnak. A magnéziumos mészkővel elővigyázatosnak kell lenni, mert a sok magnézium hatással lehet a káliumfelvételre, s ez egy sor újabb problémához vezethet. Talajjavító anyagok vizsgálata
16
-
Bázikus hatású, kettős komponensű (Ca, Mg) talajjavító anyagok mintavétele, minősítése.
-
Bázikus hatású, kettős komponensű (Ca, Mg) talajjavító anyagok laboratóriumi vizsgálata.
-
Lúgos hatású talajjavító anyagok vizsgálata.
-
Savas hatású talajjavító anyagok vizsgálata.
-
Szerves anyag tartalmú talajjavító anyagok vizsgálata.
17
4. Talajok és növények kémiai vizsgálata A talajok és növények laboratóriumi vizsgálatának első lépése a szárítás. Légszáraz talajjal könnyebb dolgozni. Talajvizsgálatok Az utóbbi időben egyre többet hallani az okszerű talajerő-gazdálkodásról, amelynek célja, hogy csak annyi tápanyagot juttassunk a talajba, amennyire ténylegesen szükség van. Talajunk tápanyag-ellátottságáról, pedig csak a rendszeres talajvizsgálattal győződhetünk meg. Egy talajminta vizsgálatával több 10 vagy akár 100 kg műtrágyát takaríthatunk meg vagy éppen a pontos tápanyagmennyiség kijuttatásával több termést takaríthatunk be. 9. ábra: Kémiai és biológiai vizsgálatokhoz használható eszközök, műszerek
18
10. ábra: Talajminta vezetőképességének meghatározása
3. táblázat: A talaj kémiai vizsgálatának lehetőségei Vizsgált vegyület Könnyen felvehető N-tartalom (NH3-N és NO3-N) Könnyen oldható P2O5tartalom Könnyen oldható K2O-tartalom Könnyen oldható Mg-tartalom Fe-tartalom Mn-tartalom Cu-tartalom Zn-tartalom
Vizsgálati módszer 1%-os kálium-kloridos kivonatban meghatározva (Wagner-Parnas-féle készülékkel) AL (ammon-laktát) kivonószerrel történő feltárás után, spektrofotométerrel kolorimetrikus úton (438-as hullámhosszon) mérve (GEREI, 1970) AL (ammon-laktát) kivonószerrel történő feltárás után, lángfotométerrel mérve (GEREI, 1970) 1%-os KCl-os módszerrel előkészített szűrletből atomabszorpciós spektrofotométerrel mérve EDTA-oldattal előkészített szűrletből atomabszorpciós spektrofotométerrel mérve EDTA-oldattal előkészített szűrletből atomabszorpciós spektrofotométerrel mérve EDTA-oldattal előkészített szűrletből atomabszorpciós spektrofotométerrel mérve EDTA-oldattal előkészített szűrletből atomabszorpciós spektrofotométerrel mérve
A talajok tápanyag-ellátottságának megállapításához, szükséges talajvizsgálatokhoz a talajmintavétel szakmai követelményei a pontos szaktanács, szakvélemény alapját képező megbízható laboratóriumi talajvizsgálati eredmények elengedhetetlen feltétele a szakszerű talajmintavétel.
19
A talaj tápanyagvizsgálatát - ha jogszabály vagy egyéb hatósági határozat ettől eltérően nem rendelkezik - legalább 5 évente el kell végezni, kivéve a gyepterületeket, ahol a talajvizsgálatok maximum 10 éves időtartamra vonatkozóan alkalmazhatóak. A mintavétel célja az adott területre, parcellára jellemző átlagminta begyűjtése, mely a talajtulajdonságok és a tápanyagtartalom meghatározására alkalmas. Egy átlagminta legfeljebb 5 hektárnyi területet jellemezhet. Amennyiben egy parcella területe meghaladja az 5 hektárt, a parcellát 5 hektáros - lehetőleg egyenként homogén - mintavételi egységekre kell bontani. A mintavételi területeket (parcellák) 1:10 000 léptékű térkép alapján ajánlatos kijelölni, ennek hiányában használhatók az egyedi blokktérképek másolatai is. Ezen a térképlapon kell rögzíteni a mintavétel helyszíneit és a minták azonosítóját. A térképnek tartalmaznia kell a táblák határait, a táblák jeleit, a táblák területét. Az átlagmintát talajtani szempontból homogén területről, azonos genetikai szintből és egységes módszerrel kell megvenni: -
szántóföldi kultúráknál, a művelt (általában a 0-30 cm-es) rétegből parcellánként, de legfeljebb 5 ha-ként veszünk egy átlagmintát,
-
rét-legelő kultúránál, a 2-20 cm mélységből (a 0-2 cm-es gyepréteget eltávolítva) parcellánként, de legfeljebb 5 hektáronként veszünk egy átlagmintát,
-
állókultúráknál, legfeljebb 5 hektáronként kell egy átlagmintát venni.
-
A részmintákat gyümölcsültetvényeknél a 0-30; 30-60 cm, bogyósoknál 0-20; 2040 cm, szőlőültetvényeknél 0-30, 30-60 cm mélységből kell megvenni.
-
A mintázandó területről részmintákat az átló mentén vagy cikcakkvonalban ajánlatos venni úgy, hogy egy átló mentén legalább 20, vagy rét-legelő esetén 30 ponton veszünk azonos tömegű talajmintát.
-
A részmintákat alaposan összekeverjük és ebből az összekevert mintából képezünk kb. 1 kg tömegű átlagmintát.
A mintavételnél ügyelni kell arra, hogy tilos mintát venni: -
szántóföldi kultúra esetén, a tábla szélén 20 m-es sávban,
-
a forgókban,
-
a szalmakazlak helyén,
-
a műtrágya, talajjavító anyag, szerves trágya depóniák helyén,
-
az állatok delelő helyén.
20
A mintavétel optimális időpontja a termés betakarítása után, még trágyázás előtt, ha a talaj művelhető (nem túl nedves, nem túlszáraz). Mintavételre alkalmas időpont még: -
az ősszel alapműtrágyázott területekről a következő évben, de a trágyázástól számított legalább 100 nap elteltével,
-
tavasszal műtrágyázott területről a betakarítás után, de legalább az utolsó trágyázás után 100 nap elteltével,
-
szervestrágyázást követő 6 hónap elteltével.
Mintavétel végezhető kézi (fúrók, rétegfúrók) vagy gépi mintavevő eszközökkel. Az átlagmintát ajánlatos kb. 1 kg talaj befogadására alkalmas vízhatlan tasakba tenni, melynek mérete lehetővé teszi, hogy saját anyagával kerüljön bekötésre. A mintákat mintaazonosító jeggyel kell ellátni, amely tartalmazza a gazdálkodó nevét, a vizsgálat célját, a mintavétel helyét, a parcella jelét, a minta kódját és a mintavétel mélységét. Laboratóriumi vizsgálatok: Minden esetben vizsgálandó: -
a kémhatás pH (H2O),
-
a vízben oldható összes sótartalom (%),
-
a fenolftalein lúgosság,
-
az összes karbonát tartalom (CaCO3%), vagy hidrolitos aciditás (y1),
-
a kötöttségi szám (KA),
-
a humusztartalom (%),
-
a báziscsere vizsgálat.
Szakmailag indokolt esetben vizsgálandó: -
az 1:5 vizes talajkivonatból a sótartalom és só összetétel (0,2% vízben oldható sótartalom felett),
-
a talajvíz sótartalma és só összetétele.
A szennyezésre gyanús terület vizsgálata bizonyos munkafázisok elvégzését jelenti: -
A veszélyeztetettség első értékelése az előzetes információk, és a helyszíni bejárás nyomán történhet a feltárás fázisában.
-
A tájékozódó fázisban végzett helyszíni és laborvizsgálatok nyomán eldönthető, hogy fennforog-e veszélyeztetés?
21
-
A részletes vizsgálatokkal azonosítják majd a szennyező fajtáját, a szennyezés mértékét, ezt követően megteszik a veszélyelhárítással, szanálással kapcsolatos intézkedéseket.
-
Az utógondozás kapcsán rendszeres felügyeletet gyakorolnak és szükség esetén további intézkedéseket hoznak, ill. a lehetséges veszély megítélésével döntenek a további talajhasznosítás módjáról.
Valójában minden fázisban dönteni kell és meghatározni a prioritásokat. A veszély megítélésének is több fázisa van, de ez a döntési folyamat azonos alapelven nyugszik. Az emberi élet és egészség védelme elsőbbséget élvez. A tájékozódó vizsgálatok eredményeképpen megítélik, hogy valóban fennáll-e a veszély, vagy a gyanú elejthető. Elégtelen információ, adat esetén további vizsgálatokra szorulnak, pl. rendszeres további ellenőrző vizsgálatokat végeznek. E fázisban már mindenképpen fel kell deríteni az okokat és nemkülönben a kötelezettek körét. A részletes vizsgálatokat elvileg már a kötelezett végezteti el az alapvető védelmi céloknak megfelelően. A kármentesítési (remediálási) variánsokat alá kell vetni költséghatékonysági elemzésnek, melyek részét képezik a megfelelő biztonsági intézkedéseket is tartalmazó hatósági döntésnek. A veszély mérsékelhető: -
a talaj kezelésével vagy cseréjével (kármentesítés)
-
a szennyezés továbbterjedésének megakadályozásával (biztosítás)
-
a talajhasználat korlátozásával, tiltásával (hasznosítás módosítása)
Az intézkedéseket követően ellenőrizni kell a beavatkozás hatékonyságát az utógondozás keretében. Fenn kell tartani azon berendezések működtetését is, melyek a sikeres beavatkozáshoz szükségesek (pl. a szivárgó víz kezelése, gyűjtése stb.). Az utógondozás nyomán további javító intézkedések válhatnak szükségessé, melyet az erre kötelezettnek kell elvégezni. Meg kell becsülni a jövőbeni hasznosításból eredő esetleges veszélyeket is. A szennyezettség tényét és a használati korlátozásokat telekkönyvileg iktatni kell és a kataszterbe történt bejegyzés a szanálás után sem törölhető.
22
Részecskeméret eloszlás meghatározása talajmintákból szedimentációs módszerrel ISO 11277 szabvány alapján Egy mérési sorozatban 99 db laboratóriumi mintát + 1 db QC mintát vizsgálnak. A bemérés bemérő szalag alapján történik. A bemérő szalag elkészítésekor figyelembe veszik a minták szerves anyag tartalmát (TOC). A laboratóriumi minták tartalmától függően a részecskeméret eloszlás vizsgálatot az alábbiak szerint végezik: - a. TOC <1% esetén 25 g (±0,1g) laboratóriumi mintát mérnek be, az alacsony szerves anyag tartalmú mintáknál nem végeznek hidrogén-peroxidos roncsolást. - b. 1%
20% magas szerves anyag tartalmú mintáknál nem végeznek részecskeméret eloszlás vizsgálatot. A vizsgálathoz 100 db 600 ml-es számozott főzőpohárba táramérlegen (±0,1 g) bemérik a talajmintát. Szerves anyagmentesítés „b. c. és d.” esetben a talajmintára öntenek 30 ml ionmentes vizet, és hagyják átnedvesedni. Ezután óvatosan 30 ml 30 tf. %-os hidrogén-peroxidot adagolnak rá, közben üvegbottal kevergetik. Heves reakció indulhat be, erős habosodással. Ionmentes víz, esetleg alkohol adagolásával, folyamatos kevergetéssel kell megakadályozni az erős habosodást majd egy éjszakán át állni hagyják a mintát. Másnap gyakori kevergetés mellett óvatosan melegíteni kezdik. A talaj nem száradhat ki, szükség szerint ionmentes vizet adnak hozzá. Enyhén forralják a szuszpenziót, míg a habzás, a buborékképződés teljesen leáll, jelezve, hogy az összes hidrogén-peroxid elbomlott. „d”. esetben, ha maradt még elbomlatlan szerves anyag, megismétlik a roncsolást. A szervesanyag - mentes talaj felett a folyadék közel színtelen lesz. 23
Sómentesítés „b. c. és d.” esetben roncsolás után, az „a”. esetben roncsolás nélkül az összes talajt maradéktalanul átmossák ionmentes vízzel, számozott centrifugacsövekbe. A végtérfogat 150-200 ml legyen. Addig centrifugálják, amíg tiszta folyadékot kapnak Leöntik a folyadékot, és megismételik a mosást újabb 150-200 ml ionmentes vízzel addig, míg az elöntött mosófolyadék vezetőképessége kisebb lesz 0,4 mS/cm-nél. 11. ábra: Vezetőképesség mérése
Diszpergálás: A só és szervesanyag - mentes talajt diszpergáló flakonba mossák át, 0-9-ig számozott 10 db tárba, amely egyenként 10 db 1-10-ig számozott 250 ml-es műanyag flakont tartalmaz. Az össztérfogat kb. 150-250 ml legyen. Összerázzák, hogy a talaj elkeveredjen, majd pipettával a szuszpenzióhoz adnak 25 ml diszpergáló szert (literenként 33g nátrium-hexameta-foszfátot + 7 g vízmentes nátrium-karbonátot). Rázógéppel 18 órán keresztül (egy éjszakán át) rázatják. Szedimentáció: A következő lépésben átmossák a talajmintákat rázóhengerbe az alábbiak szerint: - 25 g bemért talaj esetén 1000 ml-es rázóhengert,
24
- 12,5 g bemért talaj esetén 500 ml-es rázóhengert használnak. 12. ábra: 1000cm3-es rázóhengerek
Három frakciót gyűjtenek: - A frakció: 0,063-2 mm, homok, nedves szitálás - C frakció: 0,002-0,063 mm, iszap, ülepítés - G frakció: <0,002 mm, agyag, ülepítés Analitikai mérlegen lemérik a feliratozott, üres bepárló edényeket, 100-100 db-ot az A, C és G frakcióknak, 1 db-ot a diszpergáló szer korrekcióhoz (m0).
25
13. ábra: Mérés analitikai mérlegen
Nedves szitálás: A rázóhenger tetejére helyezett nagy tölcsérbe helyezik a 0,063 mm-es szitát. A rázóflakonból a diszpergált talaj szuszpenziót maradéktalanul átmossák a szitán keresztül a rázóhengerbe. Spriccflaskával mossák át a szitán fennmaradó talajt, amíg az átfolyó víz teljesen kitisztul. Üvegbottal óvatosan kevergetik a talajt, hogy a szitaméretnél kisebb szemcsék kiszűrődjenek. A tölcséren maradt talajszemcséket a rázóhengerbe öblítik (a rázóhengerben ne legyen több a folyadék a beállítandó végtérfogatnál!), majd a végtérfogatot pontosan 1000 ml ill. 500 ml-re állítják. A szitáról a talajt egy feliratozott, ismert tömegű bepárló edénybe (A frakció) mossák át. Ülepítés: Az ülepítést légkondicionált helyiségben állandó hőmérsékleten (20-30°C), végezik (26°C). A mintavételt a hőmérséklet függvényében eltérő időpontokban kell végezni. A szedimentációnál kalibrált, egyjelű 25 ml-es pipettát használnak.
26
A mintavétel kezdete előtt alaposan felrázzák az ülepítő hengereket. Legalább 2 percen keresztül kb. 60-szor fordítják át. A rázás befejeztével leállítják a hengereket, és azonnal elindítják a stopperórát. 15 másodperccel a mintavétel előtt a 25 ml-es pipettát a mintavétel helyére készítik, majd a mintavételt 10 másodperc alatt elvégezik. A kipipettázott szuszpenziót maradéktalanul átviszik egy feliratozott, ismert tömegű mérőedénybe (C és G frakció). A három frakciót (A, C és G frakció) 105-110 °C-on szárítószekrényben egy éjszakán át szárítják. A szárított mintákat analitikai mérlegen visszamérik. Diszpergáló szer korrekció: 25 ml diszpergáló szert egy rázóhengerbe mérnek, és ionmentes vízzel jelig töltik. Összerázzák és 1 óra állás után 25 ml-t pipettáznak a mintavevő pipettával. Feliratozott, ismert tömegű mérőedénybe viszik, és 105-110°C-on szárítják. Szárítás után exszikkátorban hűtik, ha kihűlt, analitikai mérlegen visszamérik (mv). 14. ábra: Exszikkátor
27
A frakciók tömege: A frakció: MA=m1A- m0A 1000 ml-es ülepítő hengereket használva: - C frakció: MC= [(m1C- m0C)-(m1G-m0G) - G frakció: MG= [(m1G-m0G)-( m1v-m0v)
500 ml-es ülepítő hengereket használva: - C frakció: MC= [(m1C- m0C)-(m1G-m0G) - G frakció: MG= [(m1G-m0G)-( m1v-m0v)
A frakciók tömeg százalékban kifejezett aránya: - A frakció: - C frakció: - G frakció:
28
5. Következtetések A
mezőgazdaság
-
amennyiben
tekintettel
van
a
környezetvédelmi
követelményekre - nemcsak az ökológiai egyensúly fenntartásában működik közre, hanem a természeti erők, illetve más gazdasági szektorok által okozott környezet-károsítások hatásait is jelentős mértékben ellensúlyozni, illetve orvosolni tudja. A gazdasági fejlődés a jövő mezőgazdaságában nem a mennyiségi eredmények növelését jelenti, hanem minőségi irányultságot. A „fenntartható mezőgazdaság” olyan művelési mód, melynek során megőrizhetők a
mezőgazdaság
alapjául
szolgáló
természetes
erőforrások.
A
talajkészleteink
állagmegóvása, a termesztés káros környezeti hatásának megelőzése, kiküszöbölése érdekében az elkövetkezendő évtizedekben a vegyszerek és ipari eredetű energiaforrások felhasználásának csökkentésére, a terméshozamok növelésére, a gazdasági kockázat és a költségek minimalizálására kell törekedni. A teljes értékű emberi táplálék fő forrásai még sokáig
a
mezőgazdasági
termékek
lesznek,
melyek
előállítása
a
növények
terméshozamának állandó növelését biztosító talajtermékenységen alapul. A Föld népessége folyamatosan növekszik, ezáltal egyre több élelmiszerre van igény. Immár több mint 6 milliárdan fogyasztjuk a Föld alig egytizedén termesztett élelmiszernövényeket. Bolygónk felületének alig 3 százalékát borítja igazán termékeny humusz. Ha romlásnak indul a talaj, a dúsan termő vidék is hamar pusztasággá válhat. A környezetkímélő termesztésben a tápanyag-utánpótlást a különböző növényfajok fenológiájának, tápanyag-igényének és felhasználásának, valamint a talaj tápanyagtartalmának figyelembevételével kell végezni. Ezt a növények fejlődésének megfigyelése és a rendszeres talajvizsgálatok teszik lehetővé. Ez nemcsak gazdaságilag ésszerű megoldás, hanem így lehet gondoskodni az optimális fejlődésről és – a tápanyagkimosódás megakadályozásával - a környezet védelméről is. A kecskeméti talajvizsgálati laboratórium tevékenysége segíti a gazdálkodókat nem csak a jogszabályokban előírt talajvédelmi szabályok betartásában, hanem a társadalom egésze számára fontos „élhető környezeti állapot” fenntartásában. Az egyszerű, gyors, olcsó és radikális talajvizsgálati módszerek, és az egyre magasabb szakmai, szellemi és technikai felkészültség, és a minőségellenőrzés a garancia mindezek megvalósulására. Roosvelt volt amerikai elnök szavait ajánlom mindenkinek: „ A nemzetek sorsát az dönti el, hogy mennyire törődnek a termőföldjükkel”
29
Mellékletek
30
6. Irodalomjegyzék Ábrahám L. (1980): A szerves trágyák kezelése és felhasználása. Mezőgazdasági kiadó. Budapest Ángyán J. – Menyhért Z. (szerk.) (1997): Alkalmazkodó növénytermesztés, ésszerű környezetgazdálkodás, Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest Antal J. (1987): Növénytermesztők zsebkönyve, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Kerényi A. (1995): Általános környezetvédelem (globális gondok, lehetséges megoldások), Mozaik Oktatási Stúdió, Szeged Láng I. (szerk.) (2002): Környezet- és természetvédelmi lexikon I-II., Akadémiai Kiadó, Budapest Láng I. (2003): Agrártermelés és globális környezetvédelem, Mezőgazda Kiadó, Budapest, Stefanovits P. (1981): Talajtan, Mezőgazdasági Kiadó. Stefanovits P. (szerk.) (1977): Talajvédelem, környezetvédelem, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest Szabolcs I. - Várallyay Gy. (1978): A talajok termékenységét gátló tényezők Magyarországon. Agrokémia és Talajtan, Budapest Thyll Sz. (szerk.) (1996): Környezetgazdálkodás a mezőgazdaságban, Mezőgazda Kiadó, Budapest web1: http://k2.jozsef.kando.hu/~guczi/BIOLOGIA/BFERA/talaj.htm web2: http://hu.wikipedia.org/wiki/Talaj web3: http://www.hu.sgs.com/hu/accredited_soil_labs_of_sgs_hu?viewId=5868 web4: http://www.scotts.hu/index.php?content=124 web5: http://www.tankonyvtar.hu/konyvek/kornyezettechnika/kornyezettechnika-3-7 web6: http://www.tuja.hu/kerteszeti-lexikon/szerves-tragyak.html web7: http://www.mimi.hu/kertesz/komposzt.html web8: http://www.mimi.hu/kertesz/talajjavito.html web9: http://wessling.hu/page.php?id=31 web10: http://www.mimi.hu/kertesz/nitrogen.html web11: http://www.ikr.hu/tudastar_liebigfele_minimumelv.php 29/2006. (IV.10) FVM rendelet 61/2009. (V.14.) FVM rendelet
31
7. Ábrák jegyzéke
1. ábra: A Munsell-skála 2. ábra: A fonalpróba 3. ábra: Agyag-iszap tartalom meghatározása ülepítéssel 4. ábra: Mesterségesen kialakított öntözővíz tározó 5. ábra: Szennyvíziszap kezelésére használt ülepítő medencék 6. ábra: Hígtrágya tározó 7. ábra: Szervestrágya tározó 8. ábra: Műtrágyák 9. ábra: Kémiai és biológiai vizsgálatokhoz használható eszközök, műszerek 10. ábra: Talajminta vezetőképességének meghatározása 11. ábra: Vezetőképesség mérése 12. ábra: 1000cm3-es rázóhengerek 13. ábra: Analitikai mérleg 14. ábra: Exszikkátor
8. Táblázatok jegyzéke 1. táblázat: A talajnedvesség állapotának jellemzői 2. táblázat: A fizikai talajféleség és a szemcseösszetétel összefüggései 3. táblázat: A talaj kémiai vizsgálatának lehetőségei
32
Tartalomjegyzék 1. Bevezetés .............................................................................................................. 1. 2. Irodalmi feldolgozás ............................................................................................. 2. 2.1. Akkreditált SGS Talajvédelmi Laboratórium (Kecskemét) bemutatása . 2. 2.2. Tápelem- és toxikus elem tartalom meghatározása ................................. 3. 2.3. Talajok fizikai tulajdonságainak meghatározása ..................................... 4. 2.4.Vizek (felszíni-, öntöző-, talaj- és szennyvíz), szennyvíziszapok, hígtrágyák, szerves trágyák, komposztok, tőzeg és tőzegkészítmények fizikai, kémiai paramétereinek toxikus elem tartalmának vizsgálata ....... 9. 3. Műtrágyák, talajjavító anyagok kémiai és fizikai vizsgálata minőségellenőrzéshez, forgalomba- hozatali engedélyhez ................................. 16. 4. Talajok és növények kémiai vizsgálata ............................................................... 18. 5. Következtetések ................................................................................................... 29. 6. Irodalomjegyzék .................................................................................................. 31. 7. Ábrák jegyzéke .................................................................................................... 32. 8. Táblázatok jegyzéke ............................................................................................ 32.
33
