kavarognak a nyár élményei is, el ne felejtsünk időt szánni az ősz szépségeinek a felfedezésére!

2011. október IV. évfolyam, 3. szám

Beköszöntő Ebben a számban:

Beköszöntő

1

Kalandtábor mozgássérült gyerekekkel

2

Mattnél jártunk

4

Interjú Halmos Gáborral

5

A hónap gyakorlatai: Szellem és Dobd fel!

6

Hírek

7

„A világ közös akaratból és odafigyelésből épül fel. Az élmények teszik a cselekvést feledhetetlenné.” Ismeretlen

Kedves Olvasóink! Őszi színfoltokkal készültem a PRIMA ezen számában. Most, hogy beindultunk újra, elkezdődött a suli, képzések, tréningek, csapatépítések, és még azért itt kavarognak a nyár élményei is, el ne felejtsünk időt szánni az ősz szépségeinek a felfedezésére! Akkor jöjjenek a színfoltok! Wölfel Vanda és kollégái hat mindenre elszánt mozgássérült gyerkőccel indultak neki a hosszú útnak. Több órányi vonatozás után elérték úticéljukat. A Holdfény Liget kalandparkban eltöltött idő feledhetetlen élményekkel volt teli, most erről olvashattok. A nyár a Pressley Ridge csapatának is jócskán tartogatott izgalmakat. Nagy örömünkre újra találkozhattunk a sokatok által is jól ismert Matt Liddle-lel. Matt 3 évig élt és dolgozott Magyarországon. Miután

visszaköltözött Amerikába, egy egyetemen helyezkedett el, ahol egy CRUX elnevezésű program vezetője. Most ebbe a programba nyújtunk betekintést, majd a PRIMA következő számában a cikk folytatásaként saját élményeinkről, tapasztalatainkról is beszámolunk. Előző számunkban Juhász Zsuzska Halmos Gábort ajánlotta interjúalanyként. Gábor a Concordia Kft.nél dolgozik mint tanácsadó, tréner. Sokrétű és izgalmas az a tudás tapasztalat, amivel rendelkezik az élménypedagógia területéről. Ismerjétek meg! A hónap gyakorlataként két bemelegítő játékkal készültünk. A Szellem nevet viselő játék inkább a kisebb korosztálynak nyújt remek szórakozási és tanulási lehetőséget. A „Dobd fel!” kihívás lehet az idősebbek számára is, mindez rajtunk, találékonyságunkon is múlik.

Hírek rovatunkban figyelmetekbe ajánljuk a www.katalizátor.edu.rs oldalt, ahol egy ingyenes szakmai anyaggal ismerkedhettek. És a legfontosabb: indul újra az Élménypedagógiai Szakmai Műhely. Gyertek, várunk benneteket október 22-én! Elég a szövegből! :) Jó, olvasást és ha bármi észrevételed, véleményed, eseményed lenne, amit szivesen megosztanál velem vagy a PRIMA olvasóival, ne habozz! Élménypedagógiára fel! Jó munkát, új tapsztalatokat, sok élményt kívánok mindenkinek!

PRIMA élménypedagógiai hírlevél

IV. évfolyam, 3. szám

2. oldal

Kalandtábor mozgássérült gyerekekkel Köszönjük Wölfel Vandának a cikket. Kalandpark. Mozgássérültek. Valahogy ez a két fogalom a legtöbb ember fejében nem összekapcsolható… Pedig ha az ember álmodik egy merészet, és összekapcsolja a kettőt, akkor valami egészen fantasztikust hozhat létre. Így jött létre a Kalandtábor 2011 júniusában a Holdfény Liget és a Pető Intézet közreműködésével. Néhány „ligetes” fiatal 2010 nyarán gondolt egy nagyot… Mi lenne, ha mozgássérültek táboroznának egy kalandparkban? Terveztek, szerveztek, és létrejött valami egészen különleges a segítők és a gyerekek számára is. 2011. június 6-án megvalósult a nagy elképzelés. Budapestről hat kalandvágyó gyerkőc (enyhén és középsúlyosan mozgássérültek), öt lelkes, mindenre elszánt konduktor és konduktor-hallgató nekivágott a nagy útnak. Négyórányi vonatozás után megérkeztek a távolinak hitt Gyöngyösfaluban lévő Holdfény Ligetbe, ahol már nagyon várták a lelkes csapatot. Az új környezettel való ismerkedés nagyon meghatározta számukra a tábor három napját. Sok gyermek nem tudta elképzelni, milyen az a kötélpálya. A fáradt kalandorok legnagyobb örömére a kötélpályák alatt fogyasztották el az ebédjüket. Soha ilyen gyorsasággal nem foglalták el (választották) a gyerekek a fekhelyüket, mert tudták, hogy kötélpályázni megy a csapat. Baán Balázs, a Holdfény Liget sportszakmai vezetője vezette be őket a mászás rejtelmeibe. Soha ilyen figyelmet nem tapasztalhattam ezidáig náluk. A kötelező oktatás után nagy izgalommal kezdték el a gyakorló pályát. Tapasztalataim szerint mindenki jóval többet teljesített, mint ami tőle elvárható lett volna. A segítők szája az egész programrészlet alatt csaknem tátva volt. Tapasztaltunk olyat, hogy egy középsúlyosan mozgássérült srác szinte

teljesen önállóan teljesítette az egyes játékelemeket. Olyan kitartásuk, önfegyelmük és akaratuk van, hogy sok ember méltán irigy lehet rájuk. Olyan gyorsasággal ráéreztek a kötélpályázás technikájára a gyerkőcök, mint ép társaik, vagy talán gyorsabban is. Talán ez a konduktív nevelésnek is köszönhető, mert a gyermekek az intézet falai között rengeteg hasznos dolgot, praktikát tanulnak (ha nem úgy, akkor így…) Az elméleti oktatás keretében a vezető animátor elmondott minden fontosat a gyerkőcöknek: hogyan kell használni a kötélpályát, egy-egy játékelemet hogyan kell megoldani, a karabinereket hogyan kell megfelelően akasztani. Miután megvolt az oktatás, sokan úgy vélték, hogy nem nagy dolog végigcsinálni egy pályát. Akkor derültek ki a valós nehézségek, amikor nem csak külső szemlélői voltak a pályának. Az első akadályokat a többségnek nehezen sikerült megoldani. Miután már saját maguk tapasztalták a korlátaikat, átértékelődött az előzőleg megformált véleményük. Sokaknál tapasztalható volt, hogy egyéni megoldásmódot találtak ki. Letesztelték, ha éppen nem vált be, akkor a játékelem közepén is megálltak a gyerekek és hangosan gondolkodva új megoldást kerestek. Mivel a többség nehezen teszi le a sarkát, komoly dilemmát okozott az, hogy lecsúszott a lábuk az alig egy centiméter átmérőjű sodronyról. Volt, aki egyénileg oldotta meg a problémát úgy, hogy miután fixálta a sarkát, csúsztatta a talpát a sodronyon. Volt, aki segítséget kért abban, hogy a lépés után a sarka megfelelő pozícióba kerüljön. Adductor spazmusuk miatt nehézséget jelentettek azok az akadályok, amelyeknél a vízszintes létra fokain kellett menni. Nehézséget okozott számukra az, hogy megfelelő távolságra lépjenek át. Mivel mindenkinél megfigyelhető az apraxia,

“Miért mindig csak könyvekből tanítsuk a gyerekeinket? Inkább hagyjuk őket, hogy felnézzenek a hegyekre meg az égen a csillagokra. Hagyjuk, hogy megcsodálják a folyók szépségét, a fákat és a virágokat. Aztán egyszer csak elkezdenek gondolkodni, és a gondolkodás az igazi tanulás kezdete.“ -David Polis



Kalandtábor mozgássérült gyerekekkel ezért egy-egy karabiner átkapcsolásánál megálltak, próbálkoztak, és addig ügyeskedtek, míg nem sikerült önállóan átkapcsolni. Gyakran olyannal szembesültek, hogy a lábuk alatt mozog az akadály, és a következő elemre emiatt nehéz átjutni. Volt, aki kérte, hogy fixáljuk az elemet, hogy ne mozogjon olyan mértékben, valaki pedig addig-addig próbálkozott a lába nyújtásával, és az egyensúlyának áthelyezésével, amíg nem sikerült. Többször megfigyeltem azt, hogy ha éppen a lába ügyetlensége miatt nem tudta megoldani a játékot, akkor a karjával igyekezett kompenzálni azt. A kalandorokban mindvégig megvolt a „csak azért is megcsinálom” gondolata. A néha már-már számukra megoldhatatlannak tűnő játékelemeket is megoldották egyéni, sajátos módon. Volt arra példa, hogy kúszva -mászva, vagy három segítővel, de megoldották. Végig kitartottak, nem adták fel! Sokszor azért, hogy a csigás játékelemhez elérjenek, és csúszkálhassanak. Öröm volt nézni a néha már emberfeletti kitartásukat. A képességeik fejlesztése mellett új érzelmek és lelki motívumok is megjelentek ezeknél a gyermekeknél. Úgy gondolom, illetve a három nap eredményei azt mutatják, hogy intézeten kívül, akár extrém körülmények között, sokkal többet elérhetünk mozgássérülteknél, akár másoknál is. Új távlatok, új lehetőségek nyílhatnak meg ily módon. Remélem, a gyermekek fejlődésének és élményeiknek bővítése érdekében lesz újabb és újabb lehetőség másokat is egy ilyen jellegű kalandtáborban táboroztatni. Wölfel Vanda Mozgássérültek Pető András Nevelőképző és Nevelőintézete Konduktor-tanító szakos (IV. évfolyamos) hallgató

3. oldal



Mattnél jártunk A nyáron nagy örömünkre volt szerencsénk meglátogatni volt kollégánkat, barátunkat Mattet. Matt 3 évet élt és dolgozott Magyarországon a Pressley Ridge-nél, most jelenleg a Mount St. Mary’s egyetemen dolgozik Emmitsburgben, ahol élményprogramot vezet az oda járó fiatalok számára, de ez jóval több annál, mint ahogy én ezt most ide leírtam. Csodaszép környezet, remek programok, Matt személye, lelkesedése és szakértelme. Eme rövid cikk betekintést nyújt a Matt által vezetett programba, melynek folytatásaként saját tapasztalatainkat, élményeinket szeretnénk veletek megosztani a PRIMa következő számában. Próbáld ki kalandokban!

magad

outdoor

A CRUX (angol rövidítés: Challenging Recreation. Unleashing Experience – magyarul valahogy így fordítható: Rekreációs kihívás, a tapasztalat szárnyalása) az amerikai Mount Saint Mary’s Egyetem élményprogramja. A Blue Ridge hegy lábánál fekvő egyetem környezete sokféle lehetőséget kínál arra, hogy az egyetemen tanuló fiatalok közelebb kerüljenek a természethez és megtanulják értékelni csodáit. Az ősi vad növényzet, a hegyi patakok, a lélekzetelállító kilátás, a kiterjedt túraútvonal-hálózat és a fennséges sziklák mind mind csak arra várnak, hogy a fiatalok felfedezzék maguknak őket. A CRUX 4 különböző területen működik: túrákat szervez elsősorban a diákoknak, csapatépítő foglalkozásokat tart jellemzően az egyetemen dolgozó különböző csoportoknak, outdoor témában információs központot és könyvtárat üzemeltet Underground néven, emellett pedig egy vezetőképző programot is szervez a programba jelentkező önkéntes hallgatóknak. Amennyiben a diákok szeretik a fizikai kihívásokat és emellett nem riadnak vissza önmaguk megismerésétől sem, akkor a CRUX nekik való. A program során a föld homályos, zavaros mélységeinek felfedezése, vagy a meredek sziklafelületek meghódítása, esetleg a kavargó áramlatok között való ugrándozás is helyet kapnak.

Hétvégi, de akár egyhetes kalandtúrákat is szerveznek főképp az USA területén, de egy-egy hosszabb túra helyszíne lehet akár más országokban is. Hátizsákos túrázás, kenutúra, kajaktúra, hegymászás, sziklamászás, barlangászás és rafting közül választhatnak a diákok hétről hétre. Ezek a tevékenységek jellemzően a hétvégi túrákon űzhetők, legtöbbször az egyetemhez közeli helyszíneken. A nagyobb (4-8 napos) túrákat az egyetemi szünetek idejére szervezik. Előzetes képzettség nem szükséges, a túrák nyitottak teljesen kezdők számára is. A túrákat a CRUX által kiképzett saját túravezetők vezetik, és pont ez az, ami miatt ez a program nagyon különleges és érdekes számunkra. A CRUX egy nagyon alapos vezetőképző programot kínál az egyetem hallgatóinak, mely során a profi túravezető számára elengedhetetlen tudásra tesznek szert. Fejlesztik a különböző technikai-, facilitációs-, vezetési-, döntéshozatalikészségeket, valamint egészségügyi ismeretket is tanulnak a programba jenlentkező és felvételt nyert diákok. A jelentkezőktől nem várnak egyebet, minthogy készek legyenek a tanulásra, nyitottak legyenek az újra és legyen bennük kalandvágy. A vezetőképző program egy éves, a tanév teljes időtartama alatt zajlik. A cikk folytatása a PRIMA következő számában jelenik meg.

4. oldal



5. oldal

Interjú Halmos Gáborral Készítette Szűcs Kata. Mi fogott meg téged az élménypedagógiában? Első igazán mély és meghatározó élményem az élménypedagógiával egy 22 napos expedíciós tréning volt Ausztráliában, az Ausztrál OtwardBound szervezésében. 18 napot az erdőben töltve (ahol kb. 100 km-es körzetben nincs emberi építmény) lehetőségem volt némileg visszatalálni a spontán, ösztönös, természetes önmagamhoz. A számos feladat és kihívás mellett ettünk, amikor éhesek voltunk, ittunk (a helyi forrásokból), amikor szomjasak voltunk. Reggel 5-kor ébresztőóra nélkül pattant ki a szemünk, kíváncsian várva az aznapi élményeket. És rengeteget tanultunk önmagunkról. Számomra egy nagyon fontos idézetet is adott a program, miszerint: „Többre vagyunk képesek, mint azt valaha gondolnánk, és ha ezt egyszer megtapasztaltuk, többé már nem fogunk kevesebbel megelégedni.” Kurt Hahn – Az Outward Bound alapítója Azóta is számtalanszor élem meg és látom másokon is, hogy fantasztikus dolgokra képesek az emberek, olyanokra, amit nem is gondoltak volna korábban. És ettől büszkék, magabiztosak, jókedvűek és kiegyensúlyozottak lesznek, és képessé válnak fejlődni, változni, vagy éppen nehéz időszakokon túllépni. Megható volt látni egy 22 éves lányt, aki rájött, hogy tökéletesen olvas térképet, pedig soha nem járt erdőben. Egy 110 kilós fiút, aki soha nem gondolta volna, hogy fel tud mászni egy 2.200 méter magas hegycsúcsra nehéz hátizsákkal, de megtette. Vagy akár magamnak átélni, hogy egy erdő közepén, hajnali 4 órakor, –1 fokban képes vagyok kimászni a hálózsák életet adó melegéből és elkezdeni készülődni a napi feladatokra. Soha nem hittem, hogy ennyire lehet fázni, és soha nem hittem, hogy ezen igenis képes vagyok túllépni, és legyőzni a vélt akadályokat. Hiszem, hogy minden a fejünkben dől el, és számomra az élménypedagógia új lehetőségeket, új megoldásokat tár elém. Ezen túl megfogott a játékossága, izgalmassága, sokszínűsége. Azt tapasztalom, hogy a nagyon tág és változatos eszköztára inspirálja, magával ragadja a felnőtteket és a gyerekeket. Mindenki talál benne olyat, amit élvez, szeret, vagy éppen megfelelő kihívást jelent számára. Egy 3 napos gyerektáborba hatalmas, 2 méter magas dobozokat vittünk. A gyerekek pedig gyakorlatilag 3 napon

át faragták, alakították, festették. Készült belőlük teherautó, jegypénztár, templom, katonai támaszpont, és egy percre sem unták meg újabb és újabb ötletekkel kiegészíteni az alkotásokat. Elképesztett a kreativitásuk. Volt, aki még a csendespihenőben is benne aludt. (És a szülők utólag értetlenkedve kérdezték, hogy mi történt, mert a gyerekeik meg vannak őrülve, hogy otthonra is kartondobozokat kérnek a szobájukba! J ) És mindezeken túl természetesen borzasztóan sokat tanulhatunk (megfelelő feldolgozás, tudatosítás mellett) az átéltekből. Tanulhatunk egymásról, magunkról, a világról. Hol alkalmazod? Először a Szabó Gábor által szervezett II. Ösvény konferencián találkoztam az „élménypedagógia” kifejezéssel. Azóta kicsit jobban megismertem a hátterét – bár még mindig nem egészen tudom, hogy mi tartozik bele és mi nem –, és azt gondolom, hogy egy elég tág gyűjtőfogalom. Számomra az élménypedagógia, a kalandterápia és az outdoor tréningek határterületek egymással. Nagyjából mindegyik hasonló eszközkészlettel dolgozik, csak eltérő célokkal, fókuszokkal, célcsoporttal stb. Ezen túl az általam nagyon kedvelt és alkalmazott mozgás- és művészetterápiák is határterületet jelentenek, és merítenek egymás módszertanából. Így nagyon sokfelé alkalmazom: az üzleti életben outdoor (vagy éppen nem szabadtéri, de élményalapú) tréningeken, vezetőképzésben; művészetterápiás gyerektáborokban, felnőtt önismereti csoportokban. És természetesen igyekszem ugyanezeket az elveket otthon is érvényesíteni, és két pici fiammal is rengeteget kúszni, mászni, játszani, kalandozni, kérdezni, nézelődni, kipróbálni, felmászni, lemászni, lerajzolni, megépíteni, megszagolni, elénekelni, elmesélni. És utána egy öleléssel elmondani, mennyire jó volt együtt átélni mindezt. Kiről hallanál a legszívesebben a következő Primában? Először is köszönöm Juhász Zsuzskának az ajánlást. Ezek szerint kölcsönösen inspiráljuk egymást! Szívesen hallanék Szabó Gáborról, aki már évekkel ezelőtt is nagyon sokat tett azért, hogy hazánkban egyre ismertebb és szélesebb körben alkalmazott legyen az élménypedagógia.



6. oldal

Szellem és dobd fel! A hónap gyakorlata Szellem Szükséges eszközök: nincsen Időigény 20 perc Leírás A csoportodból 3 vagy 4 játékost válasszunk ki szellemnek. A csoport többi tagja szétszóródik a játékterületen és kiválaszt egy pontot, ahol megáll. A játék ideje alatt végig ott kell majd állniuk. Minden játékosnak be kell csuknia a szemét (kivéve a szellemeket). A szellemek körbejárnak a játékterületen. Megpróbálják szellemmé változtatni a játékosokat azzal, hogy szorosan a hátuk mögé állnak 10 másodpercig, úgy, hogy ne vegyék őket észre. (Utasítsuk a szellemeket, hogy számoljanak csöndben, fejben tízig.) Ha sikerrel járt a próbálkozás, a szellem megérinti a játékos fejét, és csöndben leülnek – kiestek arra a körre. Ha valaki úgy sejti, hogy áll mögötte valaki, megkérdezi: “Van egy szellem mögöttem?” Ha eltalálta, akkor ő maga is szellemmé válik. Azonban, ha tévedett, akkor kiesett az adott körből, és le kell ülnie. A játék addig folytatódik, amíg mindenki kiesik vagy szellemmé válik, aztán újabb kör kezdődhet, új szellemekkel.

A feladata mindenkinek az lesz, hogy feldobja a saját labdáját legalább 3 m magasba, majd egy olyan labdát kapjon el, amit valaki más dobott fel. A cél, hogy mindezt úgy csinálja meg a csoport, hogy egyetlen labda se essen le a földre a játék közben. Ez elég nehéz feladat, így a csoportnak össze kell dolgoznia és valószínűleg több próbálkozásra is szükség lesz.

“A csoport, az a liftben együtt utazó emberek. A csapat, az a liftben együtt utazó emberek, ha a lift elromlott!” Bonnie Edelstein

Változatok: Kezdje a csoport egyetlen labdával a feladatot. Ha sikerült elkapni a labdát, indítsunk útjára mégegyet. Minden egyes alkalommal, amikor a csoport sikeresen teljesíti a feladatot adjunk nekik egy újabb labdát, egészen addig, amíg az összes részvevőnél lesz labda. Amikor leejtenek egy labdát, akkor két dolgot tehetünk: vagy az egész feladatot teljesen elölről újrakezdjük, vagy nem kapnak újabb labdát addig, amíg meg nem tanulják a már meglévőket elejtés nélkül dobálni. Vajon hány darab labdáig tudnak eljutni? Úgy is játszhatjuk, hogy a labdáját mindenki egyszerre dobja fel, de azt is megengedhetjük a csoportnak, hogy ő határozza meg a dobások idejét.

Lehetséges kérdések a feldolgozáshoz: Pesszimistán vagy optimistán álltál a cél eléréséhez? Milyen érzés volt megvalósítani a feladatot?

Dobd fel! Szükséges eszközök:

Milyen más nagy kihíváson dolgozik még a csoportotok? Milyen érzés lesz amikor majd legyőzitek ezeket a kihívásokat?

Annyi labda (vagy egyéb puha, dobálható tárgy) ahány fő van a csoportban.

Időigény: 30 perc

Leírás: Ezt a gyakorlatot szabadtéren végezzük. Ha teremben játsszuk, akkor magas plafonos helyiségre lesz szükség. Kérjük meg a csoporttagokat, hogy álljanak körbe, kiscsoportba, vagy olyan alakzatba, amilyenbe ők szeretnének. Adjunk mindenkinek egy labdát (vagy egyéb dobálható tárgyat).

“A csónak egy tapodtat sem megy előre, ha az összes benne ülő a saját módján evez.” Szuahéli közmondás


Hírek


7. oldal



8. oldal

Hírek

Figyelmedbe ajánlom a Katalizator.edu.rs és a Kalandok és Álmok közös együttműködéséből született ingyenes szakmai anyagot, mely letölthető a www.katalizator.edu.rs oldalról.

Figyelmetekbe ajánljuk: Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete, www.ofoe.hu Experiencia, http://www.experiencia.sk Association for Experiential Education, http://www.aee.org/

HELYESBÍTÉS Roma integrációs stratégia megvalósításához keres szakembereket az Euromart KhE. A program hosszú távú és Budapest VII. kerület Erzsébetváros központtal az országos programhoz illeszkedik. Legnagyobb számban várhatóan pedagógus képzésben jártas trénerekre illetve interkulturális pedagógiában gyakorlott szakemberekre lesz szükségünk – különböző foglalkoztatási formákban (főállás, megbízás, stb.). A konkrét tevékenységek tükrében fogjuk megkeresni a kiválasztott jelentkezőket. Jelentkezés dr. Nagy Lászlónál fényképes önéletrajzzal és a személyes motivációk kifejtésével az [email protected], vagy [email protected] címre 2011. október 31-ig. Információ: 06-20/956-56-75 számon, naponta 10-14 között.



9. oldal

Képzéseink

Alapítványunk két új képzése vált akkreditálttá, melyeket most a figyelmetekbe ajánlunk! 

Szociális készségek fejlesztése a magatartás menedzsment eszközeivel akkreditált tovább képzés személyes gondoskodást végző szakemberek számára



Személyiségfejlesztés a Re-EDukáció módszerével akkreditált tovább képzés személyes gondoskodást végző szakemberek számára

Képzéseinkről bővebb információt a 06 (1) 785 4242 , vagy a 06 (1) 785 0030 telefonszámon kaphat,vagy írjon nekünk a [email protected] e-mail címre.

Tanítani a taníthatatlant Bevezetés az élménypedagógiába A könyv megvásárölhátö szemelyesen áz álápítvány irödájábán á 1133 Budápest, Thurzö u. 9/b címen, vágy megrendelhetö pöstán á 1142 Budápest, Alsöör u. 9/b címen, telefönön á +36 (1) 785-4242, vágy á +36 (1) 785-0030 számön, vágy elektrönikus utön áz ecsuzdi@pressleyridge.örg e-máil címen. A könyv árá: 5550 Ft (áz ár 25% AFA-t tártálmáz) www.pressleyridge.örg/mágyárörszág

A PRIMA élménypedagógiai hírlevelet a Pressley Ridge Magyarország Alapítvány adja ki.

Kik vagyunk? Mik vagyunk? Non-profit szervezet vagyunk, 2005. óta működünk Magyarországon. Hivatásunk és munkánk célja a problémás viselkedésű gyerekek és fiatalok beilleszkedésének és teljesítményének javítása.

Központi iroda címe:

1133 Budapest Thurzó u. 9/b II. em. 3.

Ehhez alternatív nevelési módszert alkalmazunk.

Tel: +36 1 785 4242, +36 1 785 0030 Fax: +36 1 785 4242 E-mail: [email protected]

Módszereinkről képzést és tanácsadást is tartunk.

Dolgozunk a családokkal, az iskolával és a kortárscsoporttal.

Használjuk és népszerűsítjük az élménypedagógiát Magyarországon. Roma programokat is szervezünk.

www.pressleyridge.org/magyarorszag

Felelős kiadó:

Szeretjük a kihívásokat és szeretjük, ha a körülöttünk lévők örömmel végzik a munkájukat.

Gruber Andrea Pressley Ridge Magyarország Alapítvány 1142 Budapest, Alsóőr u. 9/b.

Szerkesztő:

Szűcs Kata

Olvasószerkesztő:

Kovács Dominika

Szerzőink:

Wölfel Vanda, Halmos Gábor, Szentirmai Judit

Fotók:

Wölfel Vanda, Szűcs Kata

Minden jog fenntartva. ©

kavarognak a nyár élményei is, el ne felejtsünk időt szánni az ősz szépségeinek a felfedezésére!

Recommend Documents