El ne feledkezzél az Úrról! Szeretett Gyülekezet!

Textus: Bírák 3:7-5, Lectio:Mózes 8

Elhangzott: 2009. november 8-án.

El ne feledkezzél az Úrról! Szeretett Gyülekezet! a a Bírák könyvérıl fog szólni az igehirdetés, egy különös korszakról, egy különös történelmi szakaszból. A Bírák könyvébıl kiderül - és ez lesz majd számunkra a lelki haszna - az igazi üzenete, hogy bár Isten népe a történelemben beágyazottan élt és élünk mi magunk is, mégsem magából a történelembıl, a történelmi jószerencsébıl vagy balszerencsébıl, vagy éppen az adott helyzetbıl értjük meg a sorsunkat, történelmünket. Hanem mindig az Istennel való kapcsolatunkból, Istenhez való viszonyunkból, illetve még pontosabban, Istennek a hozzánk való viszonyából. A Bírák könyvének a bevezetı szakaszáról összefoglalóként most annyit kell elmondjunk, hogy Isten népe a negyven éves pusztai vándorlás után érkezik az ígéret földjére, megkezdıdnek a honfoglaló harcok, s a könyv elsı szakasza egy olyan idırıl szól, amikor Józsué még él. Itt igen sok földrajzi nevet hallunk, szinte térképpel kell olvasnunk a Bibliát, melyik terület, melyik város, mikor melyiket foglalják el, hogyan osztják el a tizenkét törzs között. Az a szakasz viszont, amelyet ma olvastam, azzal az idıszakkal indul, amikor Józsué meghalt. Ekkora felnıtt egy új nemzedék - ez a nemzedék talán már nem is a pusztában született, de semmiképpen nem Egyiptomban. S ez az új nemzedék elfordul Istentıl. Elfordul Istenétıl - így mondja nagyon egyszerően a Bírák könyvének írója: „gonoszul cselekedtek az Úr fiai az Úr szemei elıtt, és elfeledkeztek az Úrról.” — Mit jelent felejteni? Elıször is, a jó és rossz tapasztalataink alapján tudjuk, hogy a felejtés sokszor jó dolog. Néha ösztönösen is igyekszünk felejteni. Különösen az életünk korábbi szakaszában történt, s csak szégyennel említhetı vétkeket vagy fájdalmakat, sebeket, szenvedéseket igyekszünk elfelejteni. Itt azonban, érezzük, nem ilyen felejtésrıl van szó. Mert a felejtésnek van egy másik vonatkozása is, amikor arról feledkezünk el, amirıl nem szabad elfeledkezni. Arról feledkezünk el, amire Mózes V. könyve is int, hogy ha majd jó lesz dolgod, ha meggazdagodsz, házat építesz, áldásokat élvezel, ne feledkezz meg arról, hogy Isten hogyan hordozott téged a pusztában, milyen csodálatos módon szabadított meg, hányszor töltötte ki rád áldását érdemtelenül! El ne feledkezz errıl mondja Mózes -, nehogy, amikor jól van dolgod, elhitesd magaddal, hogy a magad erejébıl, a magad ügyességébıl, a magad nagyvalaki-voltából jutott neked mindez. Erre utal az elfeledkezés, amirıl a Bírák könyve beszél. Ez az új nemzedék, a honfoglalás utáni elsı generáció elfelejtette,

M

2009. november 15.

2

hogy mi történt a pusztában, elfelejtette a csodálatos egyiptomi szabadítást, elfelejtette, hogy Isten vezette az atyákat nemzedékeken keresztül, de legfıképpen azt felejtette el, hogy Isten hőséges. Hiszen az ígéret földje is csak azért lett az övé, mert Isten hőséges maradt az Ábrahámnak adott ígéretéhez. Csak azért juthattak ki Egyiptomból, mert Isten hőséges volt a Józsefnek és Mózesnek adott ígéretéhez. Mondhatnánk, ó, hát könnyő ezekrıl megfeledkezni, mert ezek is eltőntek volt a múlt homályában, leülepedtek és belepte ıket a történelmi por. De valójában a hőségrıl feledkeztek meg, Isten szabadításáról és irgalmáról feledkeztek meg. Magáról Istenrıl feledkeztek meg. Nem jófajta felejtés ez. — A mi világunk tényeit szemlélve, úgy látom, mi is felejtı világban élünk. Milyen könnyen megfeledkezünk akár a saját gyerekkorunkról. Én például igen gyakran arról, hogy amikor gyerek voltam, 800 métert kellett vízért menni, ott volt olyan kút, amelyben ivóvíz volt , s néha nem esett jól vízért menni! Ma meg kinyitom a csapot és jön a víz. Ilyen könynyen elfelejti ezt az ember. S még mennyi mindent hajlamosak vagyunk elfeledni. S ha elıvesszük a Himnuszt, végigolvassuk, látjuk, arról ír Kölcsey, hogy Isten fölhozott bennünket ide, a tejjelmézzel folyó Kánaánba, aztán - folytatja Kölcsey - s, haj bőneink miatt gyúlt harag kebledben… és értjük, hogy itt az igében is szinonima-pár áll: gonoszul cselekedtek az Izrael fiai az Úr szeme elıtt, ez annyi, hogy elfeledkeztek. A felejtés bibliai értelemben nem elmebeli képességeinkhez van kötve, nem a körülményektıl függ, mondván, hogy az élet zaja elnyomja, háttérbe szorítja az emlékeket. A felejtés a szív mozgása. A szívbıl jön, ahogy az emlékezés is. Augustinus egyházatya azt mondja az emlékezet nagy titkáról, hogy szuverén valami a memória. S valóban, amikor nagyon akarjuk, hogy eszünkbe jusson valami, egy tény, egy szám, egy adat, egy emlék, milyen sokszor nem jön, nem jön. Ütjük a fejünket, de nem ugrik be. Máskor pedig eszünkbe jut egy csomó dolog, amirıl sosem akartuk, hogy eszünkbe jusson, és mégis hirtelen ott vannak. Nem tudunk parancsolni az emlékezetnek, mert az csuda hatalom. A felejtés ennek a másik oldala. Viszont nem szuverén úr, a felejtés az emlékezet léha szolgája, de mindig szív és akarat kérdése, legalábbis bibliai értelemben. Isten gyermekei gonoszul cselekedtek, mert felejtettek, mert szándékosan felejtettek! S ma, kedves testvérek, azt tudom mondani, felejtı, szándékosan felejtı világban élünk. Azok a tények - nem emlékek, tények! -, melyekrıl úgy beszélhetnénk hálaadással, mint Isten kegyelmének, szeretetének, hőségének példáiról, akár a magunk életben, akár a közösségünk, családunk életében, nemzetünk életében, nemhogy elfelejtıdtek - ahogy szoktuk mondani nyakatekert módon -, hanem mintha felejtésre lennének ítélve. Nem akarunk emlékezni. Felgerjedt az Úr haragja. Ellenséges hatalmat küldött Izraelre, Kusán-Risathaimot, Mezopotámia egyik kiskirályát, aki Arámiában uralkodott, s nyugat felé akart magának birtokot szerezni. İ szabadult rá Izraelre. Izrael fiai pedig nyolc évig szolgáltak Kusán-Risathaimnak. Egy sivatagi kiskirálynak. Nyolc évig szolgáltak. Hogy kezdıdik a Tízparancsolat? - Én az Úr vagyok, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földjérıl, a szolgálat házából. Íme, egy szabad nép - felejtés miatt - eljut oda, hogy újra szolga lesz. Ez a megrendítı, testvérek. Mert mit mond? Azért lettek szolgák, mert nem a szabadító Istennek szolgálták. Így halljuk: megfeledkeztek az Úrról, Istenükrıl, és a Baáloknak és Aseráknak szolgáltak. Ha nem az élı Istennek szolgálunk, azonnal rabságra ítéljük magunkat. Csak az Istennek szolgáló ember szabad, mert aki az élı Istennek szolgál, az a szabadító Istennek szolgál. Szabad nekünk is azt mondani, hogy a mi történelmünknek és életünknek annyi meg annyi tényét felejtjük el, gyengeségünk, s különbözı okok folytán ne is kérje ezt rajtunk számon Isten! Igen. De a tíz igét, a szövetség igéit el lehet felejteni? Meghagyom, még a tíz igébıl is lehet felejteni. Én mindig nagyon nehezen tanultam verset, s irodalom órán mindig azon izgultam, hogy nekem csak az elsı strófákat kelljen felmondani. Mert azt nem felejtjük el. Az elsı sorokra emlékszünk még a régen tanult, és régen mondott versekbıl is. Izrael fiai azonban a tíz ige legelsı sorát is elfelejtették! Az Úr, a te Istened, szabadító Isten. Elfeledték és rabságba estek. Itt jön a mi történetünkben az, amit például a 107. zsoltár költıien bemutat, és amivel újra meg újra találkozni fogunk a Bírák könyvében: nyomorúságba estek, az Úrhoz kiáltottak és az Úr szabadítót támasztott Izrael fiainak. — Itt értjük meg azt is, hogy kik is voltak ezek a bírók vagy bírák, ahogy régi-

3

XII. évfolyam 34. szám

esen mondjuk. A tudósok ugyan vitatkoznak ezen a kérdésen, s némelyikük azt mondja, hogy ezek a bírók tulajdonképpen jogszolgáltatók voltak, merthogy törvénykezni mindig kellett. De vannak tudósok, akik azt mondják, hogy a bírók inkább törzsi vezetık voltak. Othnielrıl is tudunk néhány dolgot, a Józsué könyvében is olvasunk már róla, a Káleb rokona volt, birtokot szerzett, csatákban vett részt, tehát ı is, mint a többi bírák, mintha inkább hadfi lett volna. Olyan vezér, aki képes volt a törzseket vagy az éppen megszorongatott területek lakóit megmozdítani, harcba szólítani, ha ellenség jött, ha nyomorúság jött, és a vezetésével érkezett a szabadítás. Ez is igaz, errıl is fogunk a Bírák könyvében olvasni. Mások szerint a bírák tulajdonképpen csak szimbolikus nevek, s egy-egy név mellett ritmusosan mindig visszatér a békeidı megnevezése is, hogy ugyanis egy-egy bíró alatt negyven évig békesség volt. Tizenkét bíró nevét olvassuk a Bírák könyvében (a tizenkettı is szimbolikus szám), mely így egy fél évezred története is, ezért mondják némelyek, hogy a bírók neve, mőködésük ideje, és a számuk is csak szimbolikus. Ám megadja az ige is a feleletet. Ezt halljuk a 9. versben: és az Úr szabadítót támasztott. — A bírók szabadítók voltak. A szabadságról beszéltünk eddig is: én az Úr vagyok, a te Istened, aki kiszabadítottalak téged - így szól a Tízparancsolat elsı mondata. Izrael fiai azonban más isteneknek kezdtek szolgálni, és ezeknek is volt reprezentánsa, itt most a mezopotámiai király, aki rabigába törte ezt a szabad népet. Ám ekkor Isten szabadítót adott. A bíró tehát nem magától végezte a szabadítást, nem valami kitőnı katonai erény okán gyızött, nem volt ügyes stratéga, sem lánglelkő hazafi, aki harcba tudta szólítani népét, - nos, hogy ez nem így volt, azt pedig egy másik ige világítja meg. Így mondja egyszerő tömörséggel a Bírák könyve: és az Úrnak Lelke volt ırajta. A bíró karizmatikus ember volt. Othniél képességeit nem ismerjük, neveltetésérıl semmit nem tudunk. Hogy melyik törzsbıl származott, melyik család tagja volt, errıl tudunk valamit, de hogy miért ı lett bíró, miért ı lett a szabadító, miért ıáltala végezte el Isten ezt a nagy munkát, ezt emberi képességeiben nem találjuk meg. Csakis és egyedül abban van a magyarázat, hogy az Úr keze volt rajta, Isten Lelke volt rajta. Áldott ember volt. Izraelnek nem egy-egy személy, nem egy-egy intézmény, nem egy dinasztia, hanem maga az Isten a szabadítója. Késıbb majd hallani fogunk arról is, amikor Isten megvonja a Lelkét egy bírótól, mert az elkapatván magát, letért az Isten útjáról, és elvesztette az erejét, a képességeit, s maga is rabságba esett, szinte mindene odalett. Isten a szabadító. Isten népe elfelejtette Istenét, a szabadító Istent, de most Isten egy szabadító által emlékezteti ıket. S mindez - és ez a nagyon fontos - isteni módon történik. Azt olvassuk, hogy ez a mi Othniélünk kiment hadra és Isten kezébe adta Kusán-Risathaimot, az arámi fejedelmecskét, aki nyolc évig uralkodott Izraelen, és megnyugodott a föld negyven esztendeig. Békekorszak állt be, hogy Isten népe újra visszataláljon szabadító Istenéhez, újra élvezhesse Isten áldásait, újra kezdıdhessen az építés ideje, újra beálljon az Isten jó-rendje, és Isten gyermekei szövetséges Istenükkel boldog és békés isten-rendben éljenek. Amikor a szenvedı Jóbot az egyik barátja korholja, arra emlékezteti jajongása közepette, keserő szavait elutasítva, hogy emlékezzen meg Istenérıl. Aztán leírja, hogy milyen az, amikor az ember elfelejti az ı Istenét. Azt mondja, hogy ez olyan, mint a káka vagy folyami nıvény, mely megsarjad a patakmederben, de aztán nem jön az áradat, nem jön a víz, mert elmaradnak az esık, és ott folyó medrében, mely egyébként egy dús televény, elszárad a gyökere. Aztán azt mondja Jób barátja, hogy ilyen az, aki elfelejtkezik Istenérıl, elfelejtkezik a szabadításról, s hozzáteszi: mi csak tegnapiak vagyunk. Tudjátok, testvérek mi, maiak, 21. századiak arra hivatkozva szoktuk feledésbe tolni a mögöttünk levı dolgokat, múltnak adni ıket, hogy mi a jövınek élünk, nekünk a jövıt kell fürkészni, a jövıt kell letapogatni. De amikor Istenrıl feledkezünk meg, akkor Jób barátjának keserő szava lesz igazzá: tegnapiak leszünk! Óh, mennyire tegnapi a mai ember! S mennyire igaz a világunkra ez a szomorú megállapítás: mi már csak tegnapiak vagyunk! Miért? Éppen azért, mert nem törıdünk azzal, ami tegnap meg tegnapelıtt történt! Isten most Othniel által újraplántálja népét, megszabadítja ıket, és negyven évig békesség lesz a földön. És növekedés, virágzás támad. Ne feledkezzél meg az Úrról, ez a mai történet nagy üzenete. Így is buzdít bennünket Istenünk: hívj

2009. november 15.

4

segítségül engem a nyomorúság idején! Ne feledkezz meg az İ nevérıl, szabadításáról, ne feledkezz meg arról, hogy hogyan vezetett, ne feledkezz meg arról, mennyi nyomorúságból és bajból kiszabadított, és ne feledkezz meg arról, hogy legfıképpen és döntı módon Krisztusban igaz szabadítót küldött neked, minden bőnbıl, minden rosszból, halálból szabadítót. Mert csak akkor tied a jövı, ha errıl nem feledkezel meg, ha nem felejted el, hogyan járt veled az Úr régen, hogyan járt az İ népével réges-régen. Ha erre emlékezel, akkor az emlékezetben megnyílik számodra a boldog és igaz jövı. Ne mondjuk hát, amit Jób barátja mondott, hogy mi csak tegnapiak vagyunk, hanem ahogy hallottuk az igében - az Úrhoz kiáltottak Izrael fiai és az Úr szabadítót támasztott nekik. Kiáltsunk az Úrhoz! Ámen. (Szabó Gábor)

Heti rendünk: vasárnap (november 15.) 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Dr. Fodor Ferenc 10.00 Kocsér Szabó Gábor 11.15 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Szabó Gábor 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 18.00 Templom Szabó Katalin hétfı 7.30 Gimnáziumi hétkezdı áhítat [Templom], Szabó Gábor 8.00 Általános iskolai hétkezdı áhítat [Templom], Fekete Zoltán 19.00 Énekkar [Kálvin Terem], Dr. Dávid István kedd 18.00 Házi bibliaóra [Matuska István, Bocskai u. 3.], Szabó Gábor szerda 9.30 Kincsİ - Baba-mama klub [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc 19.00 Istentisztelet [Kórház], Fekete Zoltán csütörtök 15.00 Idısek otthona [Ady E. u. 16.], Szabó Katalin 17.30 Bibliaóra [Kálvin Terem], Szabó Gábor 19.00 Énekkar [Kálvin Terem], Dr. Dávid István szombat 15.00 Ifjúsági bibliaóra [Hunyadi u. 31.], Fekete Zoltán 18.00 Hétvégi hálaadó-istentisztelet [Templom], Fekete Zoltán vasárnap (november 22.) Örökélet vasárnapja 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.], Dr. Fodor Ferenc

5


9.00 Bokrosi imaház [Batthyány u. 7-9.], Szabó Gábor 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin Terem], Szabó Katalin 10.00 Templom Dr. Fodor Ferenc 10.00 Kocsér Fekete Zoltán 11.15 Kopa Iskola [Szolnoki út 67.], Szabó Gábor 11.15 Fıiskola leányinternátusa [Arany J. u. 28.], Dr. Fodor Ferenc 14.30 Nyársapát Szabó Gábor 18.00 Templom Szabó Katalin Eltemettük: Varsányi Sándor (Varga Mária férje) élt 81 évet, Bem J. u. 13. Belánszky Tiborné (Virág Katalin) élt 70 évet, Kálvin tér 3. Halottunk: özv. Sáfár Lajosné (Vajda Julianna) élt 86 évet, Jázmin u. 2/a. Temetése: 2009. november 17. (kedd) 13 óra a református temetıben.

Híreink: Az elmúlt héten gyülekezetünkbıl 23.000,- forint adomány érkezett az egyházközség pénztárába. Az elmúlt vasárnapi istentiszteletek perselypénzének összege: 50.180,- forint volt. Isten áldja meg a jószívő adakozókat! November 22-én, vasárnap az egyházi esztendı utolsó vasárnapján Örökélet vasárnapja lesz. Az elmúlt esztendı során szerettüket elveszítetteket hívjuk és várjuk a templomban 10 órakor kezdıdı istentiszteletünkre, ahol elhunytjainkról megemlékezünk, a gyászolókra pedig Isten vigasztalását kérjük. A Fébé Nıszövetség szervezésében karácsonyi ajándékvásár lesz november 23-24-25én (hétfıtıl szerdáig), naponta: 8 -16 óra között a Kálvin teremben (Szolnoki út 5.).

A gyülekezet nıszövetsége szombati napokon novemberben is (7-én, 14-én, 21én és 28-án ) folytatja az összegyőlt ruhanemőkbıl jótékonysági vásárát a KOPA Iskolában (Cím: Szolnoki út 67. ). Nyitva tartás 9-12 óráig.

A befolyt pénzt templomunk felújítására, valamint gyermekmunkára ajánljuk fel.

2009. november 15.

6

A Fébé Nőszövetség hírei A november 10-i győlés áhítatának alapigéje a Kolosséi levél 2,1-2 és 4,2-3 volt. Témája: az imádság. 1. Pál imádkozott a kolossébeliekért, pedig nem is járt ott, csak Epafrástól hallott a gyülekezetrıl. Az apostol imádkozik értük, sıt „tusakodva imádkozik.” A görög „agonizál” szóval fejezi ki, ami az atlétikai életbıl vett kifejezés: küzdeni azért, hogy gyızzön valaki. Pál itt azért küzd, hogy gyızzön a másik! Nem csak úgy félvállról, könnyedén, egy-egy sóhajtásnyi gondolattal imádkozik a gyülekezetért, hanem teljes erıbevetéssel. Azt akarja, hogy ık is gyızzenek. A gyızelmes hit: a) megvigasztalódás a Feltámadott Úr hatalmába vetett bizalom és az egymást egybekapcsoló szeretet által; b) nem csak vélekedés, hanem meggyızıdött hit. 2. Inti a gyülekezetet, hogy ık maguk is imádkozzanak önmagukért. Nem elég arra hagyatkozni, hogy más hordozzon minket, nekünk is kell önmagunk gyülekezetéért imádkozni. Ennek kulcsszavai: állhatatosság, éberség, hálaadás. 3. Imádságra hív az ige szolgáiért, mert ahol az ige szolgái a helyükön vannak, ott Isten országa erısödhet, és ez mindannyiunknak javát szolgálja. Megállapodtunk arról, hogy Karácsonyi vásárt tartunk november 23-25-ig (hétfıtıl szerdáig) a Kálvin teremben, reggel 8 órától du. 4 óráig. December 1-jén fél hatkor rendkívüli nıszövetségi győlés lesz a Kárpát-medencei nıi imanap keretében, amelyet a 2004. december 5-i szégyenletes népszavazás ellenpontjaként tartunk meg minden évben. Az ez évi programfüzetet a Horvátországi Magyar Református Nıszövetség állította össze. Fodorné Nagy Sarolta

Iskoláink hírei ÁLTALÁNOS ISKOLA November 9-én, hétfın minıségbiztosítási értekezletet tartottunk. A héten minden kolléga átvehette az egyéni minısítılapját. Csütörtökön megtörtént az iskola minıségügyi felülvizsgálata. A Kul-túra Élmény pályázatnak köszönhetıen ezen a héten az 1.c, 2.a, 2.b, 2.c, 3.c, 3.b és a 3.a osztály látogatott el ingyenesen a kecskeméti Cifrapalotába az osztályfınökök vezetésével. A helyszínen mozgalmas múzeumpedagógiai foglalkozáson vehettek részt a gyerekek. Megcsodálták a szecessziós dísztermet, feladatlap segítségével tájékozódtak a tárlókban található tárgyak között, csoportmunkában keresztrejtvényt oldottak meg a környék népi iparmővészetével kapcsolatban, majd a különbözı mesterségek munkaeszközeit kezükbe is vehették, társaiknak bemutathatták. Végül közösen mézeskalácsot készítettek. A programról egy értékes, a Cifrapalotát bemutató kiadvány boldog tulajdonosaként térhettek haza. A 3. c osztály tagjai itthon szépen illusztrált köszönıleveleket írtak a program szervezıinek. Az egyik kedves fogalmazás így szól: „ Ma voltunk a Cifrapalotában, Kecskeméten. Szeretném megköszönni a kirándulást! Nagyon tetszett: a képek, a mézeskalács tésztájának készítése, az eszközök. Szeretettel: Nagy Zsófia” Pénteken kézmőves és mesemondó versenyen vettünk részt Tiszakécskén.

7


GIMNÁZIUM: Az Arany János Szavalóverseny eredményei: I. kategóriában (7-9. évfolyam) 1. helyezést ért el Szeleczki Dávid 9. B, 2. helyezést ért el Farkas Gergı 9. C, 3. helyezést ért el Bakos Rita 8. A osztályos tanuló. II. kategóriában (10-13. évfolyam) 1. helyezést ért el Kárpáti Bernadett 11. B, 2. helyezést ért el Marosszéki Zsuzsanna 10. A, 3. helyezést ért el Bujdosó Viktória 12. C osztályos tanuló. Különdíjasok: Szabó Adrienn 9. B, Kovács Ádám 10. C, Fehér Alexandra 11. C, Várkonyi Andrea 12. C osztályos tanulók. Közönségdíjasok: Farkas Gergı 9. C, Bujdosó Viktória 12. C osztályos tanulók. A zsőri tagjai voltak: Szigeti Márta elnök, Csízi Katalin tanárnı, Kecskeméti Nóra DÖK képviselı. A versenyt a magyar munkaközösség szervezte. A gimnázium dísztermében tanári bibliaórát tartottunk, Szabó Gábor lelkipásztor szolgált közöttünk. Zsibvásárt rendeztünk péntek délután 15 órától, régi és új dolgaikat eladhatták vagy elcserélhették tanulóink, tanáraink. A bevételnek egy része jótékonysági célt szolgál.

Gondolatébresztı és ismeretbıvítı sorok Bethlen Gábor 1580-ban Marosillyén született Hunyad vármegyében. Ezekben a napokban 1629. november 15-én Gyulafehérvárt bekövetkezett halálára emlékezünk. 380 éve halott az a férfiú, akinek református egyházunk oly sokat köszönhet. Tizenkét éves volt, amikor meghalt az édesapja, Bethlen Farkas. Édesanyja, Lázár Fruzsina a testvéréhez Szárhegyre, Lázár András kastélyába költözött István és Gábor fiával. Egykor Báthory István adományozott birtokot a családnak, ám ezt a következı fejedelem – Bátori Zsigmond – elvette tılük. Szárhegyen a falu rektora és református lelkésze volt a két árva tanítója. Bethlen Gábor hite és esze által emelkedett naggyá. Kitőnı katona, jó hadvezér és rátermett politikus volt. Harminchárom éves korában a török jóváhagyásával Erdélyi fejedelem lett. A törökkel ápolt jó kapcsolata alkalmas pozíció volt a Habsburgokkal való szembenállásra, ám emiatt a „keresztyén Európa”, a nyugati országok támadták ıt. Az a „keresztyén Európa”, amelyik akkor is és azóta is cserbenhagyott bennünket, amikor csak az érdekei úgy kívánták. Álma a magyarság egyesítése volt. Nem elégedett meg Erdély szabadságával. Szerette volna a három részre szakadt országot egyesíteni. 1620-ban a besztercebányai országgyőlés királlyá koronázta, ám ezt a török is sokallta, mert nem állt érdekében egy erıs, egységes királyság. (Országunk ereje, egysége, természeti adottságainak sokasága a késıbbiekben is csípte némelyek – franciák és mások – szemét épp a „keresztyén Európában”, ami a trianoni tragédiához vezetett.) Bethlen Gábor református fejedelem volt, aki rendszeresen olvasta a Bibliát. Élete során húsznál is többször olvasta végig. Gazdagon támogatta egyházát. Bántotta, hogy a rátarti nagyurak lenézik a náluknál szerényebb körülmények között élı lelkészeket. Ezért minden lelkésznek nemesi címet és hozzá birtokot adományozott a sajátjából. Doktoravatásom alkalmával Kolozsváron a diploma mellé

2009. november 15.

8

volt a Róma 8,31: „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” 1629. októberében Váradon járt, a magyarországi vármegyék jövendıjérıl tárgyalt, amikor váratlanul megbetegedett. November elején Kolozsváron át Tordára, majd Nagyenyeden át Gyulafehérvárra vitték. Beszélni nem tudott már. November 15-én reggel tollat és papírt kért, s egy sort írt rá a Bibliából: „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” Majd a következı sorba a saját gondolatait írta rá válaszképpen: „Senki nincsen, bizonyára nincsen.” Egy óra múlva meghalt. Most, a héten volt 380 éve.

Szárhegyi Lázár kastély

Csapai Péter egykori nagykırösi lelkész Ordason született 1794. november 14-én. Ezen a héten volt 315 éve. Nagykırösön halt meg 1842. október 22-én. A városunkban szolgált lelkészek nevét jelenleg 1626 óta ismerjük. Csapai Péter a 25. a sorban. 1727-tıl a haláláig végezte szolgálatát gyülekezetünkben. 1814-ben kezdte tanulmányait Debrecenben, majd Bécsben tanult tovább. Segédlelkész volt Kiskunhalason. Kedvelt igehirdetı, kiváló szónok volt. Nagykırösön lelkésztársa volt Nánási Fodor Gerzson és Báthory Gábor. Csapai Péter a könyvtárát a nagykırösi iskola könyvtárára hagyta. Horvay János szobrászmővész halálának 65. évfordulójára is ezen a héten emlékeztünk. Pécsett, 1873. május 29-én született és Budapesten halt meg, 1944. november 19-én. 1889-1895. között Bécsben tanult. De ezen kívül Párizsban, Olaszországban és Amerikában is folytatott tanulmányokat. Elsı nagyobb mőve a ceglédi Kossuth szobor. 1928-ban készített Budapesti Kossuth-szobrát eredeti helyérıl 1952-ben eltávolították, majd 1958-ban Dombóváron állították fel. Több köztéri szobra áll, de sírszobrai is ismertek. 1909-ben a Kálvin-év alkalmából pályázatot hirdettek, hogy Genfben a nagy reformátor születésének 400. emlékére szobrot emelhessenek. Horvay szobra – melynek terve a Budapesti Teológia elsı emeleti lépcsıfordulójában van elhelyezve –, a harmadik helyezet lett, mert a központi alak, Jézus arca, akinek lábai elıtt Kálvin ül, ki van ábrázolva. A gondolat kiváló volt. Kálvin egész teológiai látásában Krisztus van a középen. A kálvini gondolat ilyen módon való megjelenítése azonban a szigorú bírálók számára kizáró ok volt. Valljuk meg, joggal. Mégis méltó, hogy most, egy újabb Kálvin-év alkalmával megemlékezzünk róla. (Dr. Fodor Ferenc)

Horvay János: Reformációi emlékmő-terv

9


Ceterum censeo, scholam esse salvandam! (Elhangzott az általános iskola és a gimnázium összevont szülıi értekezletén a templomban.) Most nem e megszentelt hely eredeti rendeltetése szerint vagyunk itt, hanem azért, mert iskolánk szülıi közössége itt fér el legkevesebb átrendezés – mondjuk a tornaterem e célra való berendezése, hangosítással való ellátása – nélkül. Nem az elsı alkalom, amikor ezen a helyen sor kerül hasonló esemény lebonyolítására. Országos jelentıségő ügy miatt hívtuk Önöket, melynek hatásai érzékelhetık lesznek rövidesen az ország közoktatási intézményei mőködésén, és a családok életén is.

Az Országgyőlés asztalán lévı 2010. évi költségvetési törvény tervezetésrıl van szó. Ez a törvény teljesen ellehetetleníti az önkormányzati és nem önkormányzati közoktatási intézményeket. Amikor ezt mondom, nem politikai állásfoglalást teszek – ezt nem is most és nem is ezen a helyen kell megtenni –, hanem a számok törvénye alapján szólok. Ha egy 500 fıs iskolát veszek alapul, a költségvetés-tervezet az önkormányzati iskolától megközelítıleg 15 millió, a nem önkormányzati iskolától pedig mintegy 50 millió Ft forrást vonna el. Nos, 50 millió Ft-ot nem lehet kigazdálkodni! Szeretném elmondani, hogy ezzel nemcsak az iskolákat lehetetlenítik el, hanem Önöket is becsapják. Az Önök által befizetett jövedelemadó bizonyos százalékát ugyanis közoktatási célokra kell fordítani. Ám az Önök jövedelemadójának ezt a részét a kormányzat másra fordítja. Metró építésre vagy a BKV százmilliárdos végkielégítéseinek a finanszírozására, vagy nem tudom mi egyébre. Önök tehát becsapott, félrevezetett emberek. Ezért egyházunk a többi iskolafenntartó egyházakkal, szakmai szervezetekkel, a Pedagógus Szakszervezettel, a Gimnáziumok Országos Szövetségével felhívással fordul mindenkihez e kormányzati szándék ellen. Ennek része ez a mostani összejövetelünk, Önök tájékoztatása. Része továbbá, hogy a történelmi egyházak közoktatási intézményeinek országos egyesülete és a szakmai szervezetek tiltakozását ma a nagykırösi önkormányzati intézmények vezetıi is aláírták. De folytatódik szombaton 11 órakor a Jászai Mari tér mellett, a képviselıi irodaház elıtt lévı Olimpia parkban. Ha elegen ott tudunk lenni, esély van arra, hogy ez a gyermekellenes, népbutításra berendezkedett közösség, mely csak a Parlamentben van többségben, figyelembe vegye az Önök akaratát, hiszen Önök hamarosan urnák elé járulnak. (Nem, tehetjük meg, hogy ık járuljanak a mi urnáink elé kint a temetıben…). Amikor ezt a drámai helyzetet ıszintén Önök elé tárom, szeretném ugyanakkor hangsúlyozni, hogy nem mőködésképtelenségrıl van szó. Hogy nem vagyunk mőködésképtelenek, ez azonban nem a mővelıdési kormányzatnak, és nem a Magyar Köztársaság oktatással kapcsolatos pénzügyi politikájának köszönhetı, hanem annak a mindig tapasztalt takarékosságnak, ami gyülekezetünk református oktatási intézményeinek a gazdálkodását jellemezte. Fontosnak tartom azonban feltárni a hátteret, mert ennek hiányában Önök abban a hiszemben lehetnek, hogy gyermekük iskolájának semmi gondja nincsen. Eddig is és ezután is minden tılünk telhetıt meg akarunk tenni intézményeinkért. Akartuk az intézményeinket visszakapni, mert úgy gondoltuk, hogy az egyház tud olyan üzenetet belevinni az intézményi munkába, amire ebben a városban igény van. Megtehettük volna, hogy semmit nem kérünk vissza és most megértıen a fejünket csóválnánk, hogy lám, milyen nagy bajok vannak a világban. Ez esetben a vissza nem vett intézményeink után évente járadékot vehettünk volna fel és nem lenne gondunk semmi. De örömmel vettük el magunktól a lehetıségeket. Mi nem lettünk tehetısebbek azzal, hogy iskolákat mőködtetünk. Nézze meg valaki a Szolnoki út 5. szám alatti lelkészi hivatalt vagy a templomot, és hasonlítsa össze bármelyik iskolaépületünkkel!

2009. november 15.

10

Azonnal látszik, hogy nem nyerészkedni akartunk, hanem adni. Intézményeink szakmai elképzeléseit támogatjuk, szorgalmazzuk pedagógusaink továbbképzését, átvettünk egy megszüntetésre ítélt szakiskolát, hogy az oda járó gyermekek ne eredjenek szélnek, az oktatószemélyzet ne legyen munkanélküli. De kérem, vegyék észre, hogy most nagyon nagy a baj! Kérdezhetné valaki, miért nem segít az egyház? Jogos. Nos, teszi, amit tud. Teszi, amit külsı pénzforrások híján (!) hívei adományából tehet. Az egyházközség ugyanis külsı forrást egyedül az iskolái mőködésére kap, amit e célra fel is használ, ám más külsı forrása nincs. Ez azonban, amint látszik, kevés. Kérem Önöket, gondoljanak a gyermekükre. Hányadikos az iskolában? Szorozzák be ezt a számot az egyházfenntartói járulék éves összegével, 4000 Ft-al. Kijön egy összeg. Legfeljebb ezzel az öszszeggel tudjuk segíteni. Azokéval természetesen, akik be is fizették. Mit lehet tenni? Azt mondom, aki tud, imádkozzék. Ez mindeneknél fontosabb. Aztán akinek bármilyen kapcsolata, összeköttetése van, használja, tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a döntéshozókat elérje. Gyızze meg ıket, hogy oktatási rendszerünk összeomlása elıtt vagyunk, mondja el nekik, hogy az iskoláink mőködésére juttatott pénzek nominálértékben megegyeznek a kilenc évvel ezelıttivel. Mondja el, mert jó ügyet szolgál. Mit lehet tenni még? November 7-én szombaton 11-kor az Olimpiai parkban lehet lenni. Elektronikus levelet lehet írni a következı email címekre: [email protected] vagy Oszkó Péter: [email protected] címekre. Ne gondoljuk, hogy értelmetlen és reménytelen, amirıl most beszélek. Az egészségügyben, megszüntetésre ítélt vasúti szárnyvonalak tekintetében eredményt ért el a tiltakozás. Kérem Önöket, ne csüggedjenek! Gyermekeiket szeretjük, tenni akarunk értük, mert küldetésünk van hozzájuk, melyet ebben a városban négyszázötven évvel ezelıtt már megértettek eleink. Továbbra is tesszük, amivel megbízott bennünket az Egyház Ura. Egy régi történettel zárom. Refidimnél egy régi bibliai történet szerint Izrael seregei döntı ütközetre készültek az amálekitákkal szemben. Úgy látszott, Izrael veszít. Ekkor Mózes felemelt kézzel imádkozott Izraelért. Amíg a keze fel volt emelve, az Isten népe gyızött. Amikor fáradt kezét feltartani már nem tudta, az Isten népének a veszteségei ismét nıttek. Ekkor Áron és Húr odaléptek és feltartották Mózes elnehezedett karjait. Így gyızedelmeskedett Izrael. Ha tudunk összefogni, a magyar közoktatásügyön Isten áldása lesz! (Dr. Fodor Ferenc)

Kovács Dénesné: Zsoltárok Felsıırön – énekkarunk szolgálatával Gyülekezetünk kórusa Dr. Dávid István vezetésével 2009. november 8-án a délelıtti istentiszteleten az ausztriai Felsıır (Oberwart) református templomában szolgált. A felsııri gyülekezet lelkésze – Gúthy László lelkész úr és presbitériuma – a Kálvin év rendezvényeinek egyik fontos eseményére hívott meg bennünket. Ennek kapcsán kérték fel kórusunk vezetıjét egy elıadásra, aki „Kálvin és a genfi zsoltáréneklés” címmel képet adott mindarról, ami a reformáció után a zsoltáréneklés helyét és formáját jellemezte az istentisztelet liturgiájában. A gazdag irodalmi áttekintésben szerves helye volt a kórusnak is, a zsoltárok és zsoltárfeldolgozások egy- és többszólamú dallampéldáinak megszólaltatójaként. Az istentisztelet után a gyülekezeti teremben az énekkar a lelkész úrral és családjával lelkesen folytatta a közös éneklést. A kórust a meghívó gyülekezet egy szép étteremben ebéddel vendégelte meg, majd a köszönet és a Teremtınknek való hálaadás szavai után elindultunk Magyarországra, hozva vendéglátóink testvéri köszöntését nagykırösi gyülekezetünknek Szombaton megálltunk Eszterházán, végigjártuk a kastély udvarát, Hartyányi Pirike segítségével emlékeztünk Esterházy Fényes Miklós grófra és családjának híres udvari muzsikusára és zeneszerzıjére, Joseph Haydn-ra. Este érkeztünk Kıszegre, ahol egy református ifjúsági szállodában kaptunk kényelmes szállást. Veres János, a kıszegi református lelkész úr mindenre kiterjedı figyelmével és lendületes vezetésével bejártuk Kıszeg nevezetes helyeit, megnéztük a piciny, 135

11


lelkes gyülekezet – Csete György által tervezett – új templomát, gyülekezeti termét, ahol süteménnyel, pogácsával, finom kıszegi borral és szeretettel vártak bennünket. Tartalmas, szép kirándulás volt felemelı pillanatokkal. Hála legyen a Teremtınknek!* A következıkben hadd legyen közkincs gyülekezetünk számára, Dr. Dávid István elıadásának, az elıdök gondolatait értelmezı néhány részlete: 1. Kálvin mővészetelméletét az Institutioban fogalmazta meg. Íme a szigorú, de rendkívül eredeti és szép gondolat: „a mővészet Isten egyetemes kegyelmének (gratia generalis) ajándéka az ember számára”. E kegyelmi ajándékok között ott van az „artes” melyet „Isten csepegtetett belé az elménkbe”. Különösen fontos szerepet tulajdonít a zenének, melyet „a kegyesség is alkalmazhat a maga céljának szolgálatában és az emberek javára, de azzal a feltétellel…”, hogy vele vissza ne éljünk, és maradjon távol tıle „minden bőnös csábítás és hiábavaló élvezetvágy gondolata”. 2. A zsoltáréneklésnek három formája alakult ki az idık folyamán, a reformáció korában ezeket a következı módon használták: - antifonális zsoltározás, vagyis a Biblia szövegének recitált eléneklése [errıl az 1567-es debreceni zsinat a következıket mondja: „A hitformát, imákat, vagy angyali énekeket, antifonákat (visszhangzatokat) kegyesen énekelni lehet.”] - genfi zsoltárok (a református kegyesség legismertebb és mindmáig legmeghatározóbb zenei formája) - népi zsoltárparafrázisok, mindazon énekek melyek verses szövegének ihletıje a Zsoltárok könyve volt Máig példaértékő a Marosvásárhelyi Zsinat 1643-ban hozott döntése, mely a zsoltárok éneklésének eme különbözı módozatait így szabályozta: „A francia nótákra írott soltárokat a Szent Korona béveszi, hogy az templomokban énekelhetik, de úgy, hogy a másikat is el ne hadják, hanem alternatim elegyesleg énekeljék, az innepnapokon pedig arra nézendı énekekkel éljenek, hétköznap pedig az francia soltárokat ritkán énekeljék.”. Ebben a határozatban tulajdonképpen az áll, hogy a genfi zsoltárok nem helyettesíthetik a hagyományos liturgikus énekeket, hanem csak azokhoz hozzáadva, azokkal váltakozva énekelhetık, de fıleg a vasárnapi istentiszteleten. A Geleji Katona István által szerkesztett és fejedelmi rendelettel kiadott 1649-es Kánonkönyv XCVIII. fejezete pedig, a használat módjára is kitér: „Köznapokon énekeljék a graduálból s a zsoltáros könyvbıl a mi ıseink s elsı reformátorainktól eredett ama régi s magyar népünk elıtt oly igen kedves, megszokott énekeket, vasárnapokon pedig mind a két énekes[könyv]bıl a francia dallamokra készített verseket.” Ezek mindhárom formája tehát Magyarországon is használatos volt. 3. Kálvin maga kezdett zsoltárparafrázisokat (verses zsoltárokat) írni, majd amikor nálánál jobb költıi tehetségre talált, ezeket önként visszavonta. Közöttük volt a 25. zsoltár is, melynek szövege eredetileg Kálvintól származott, de kérésére Clement Marot átdolgozta. Az elhangzott zsoltár az 1543-as genfi kiadás alapján készült. Kálvin az éneklésre vonatkozó utalásait legtisztábban itt, a genfi ágendáskönyv elıszavában találjuk: „Ami a nyilvános imádságot illeti, ez kétféle lehet. Vannak olyan imádságok, amelyeket egyszerő élıszóval mondunk, másokat meg énekelünk. Ez pedig nem valami újabbkori találmány, hanem, amint a történelem bizonyítja, megvolt már az Egyház történetének legkezdetétıl fogva […] Gondoskodjunk ne csak tisztességes, hanem valósággal szent énekekrıl, hogy azok ösztökéljenek bennünket szüntelenül Isten segítségül hívására és magasztalására, meg arra hogy az İ cselekedetein elmélkedjünk, s ekként támadjon a szívünkben szeretet és félelem İ iránta, az İ dicsıségére.”- írta Kálvin 1543-ban. Marot halála után Kálvin buzdítására Theodor Beza folytatta a zsoltárversek írását. A teljes zsoltároskönyv, a Genfi Psalterium 1562-re készült el. Kálvin meggyızıdéssel vallotta, hogy az egyházhoz a gyerekeken keresztül lehet közel hozni a felnıtteket, énekelni is a gyerekeik által taníthatók. Az egyszólamú liturgikus-, és gyülekezeti éneklés mellett a többszólamú, un. „harmóniás éneklés” viszonylag korai megjelenésérıl tudunk Nagykırösön is, Losontzi Hányoki István tanársága idején. Számunkra ilyen vonatkozásban értékes a Maróthi György debreceni próbálkozása után alig egy évvel késıbbi adat. 1744. június 17-én egy – lelkészjelölteket vizsgáztató közgyőlésen „a kırösi iskola növendékei szép összehangzatosan énekelték a 134.-ik zsoltárt […] majd [Helmeczy] püspök imádkozott. Végül [ismét] a tanulók összhangzatos éneke következett.”

12

2009. november 15.

4. A genfi zsoltárok nálunk Szenci Molnár Albert munkájának köszönhetıen váltak ismertté. A zsoltárok magyar fordításának kiadásakor 1607-ben, már maga Szenci is hangsúlyozta, hogy nem egyéb énekek rovására készítette el munkáját, hanem, amint ı maga írja a Psalterium Ungaricum elıszavában: „Mivelhogy azhoz nem olly szándékkal fogtam, hogy az elıbbeni szokott énekeket ki akarnám venni az híveknek kezekbıl, avagy hogy ezeket egyebekénél ékesebbnek alítanám. [...] de az egész zsoltárt magyar versekben még senki nem formálta én tudásom szerint.” 5. A genfi zsoltárok egykori hatalmas népszerőségének feltámasztásán számos zeneszerzı és egyházzenész fáradozott. „Négyszáz esztendı óta szolgálják ezek a zsoltárok az evangéliumi református hívı gyülekezeteket. Naponként zendülnek fel millió és millió kegyes lélek mélyérıl és lettek eképpen az egyéni életeken át a nemzeti kultúrák megszentelı erıivé.” – írta 1940-ben, az akkor megjelenés elıtt álló zsoltár-orgonakönyv a Psalterium bevezetı fejezetében a Kodály-növendék, Árokháty Béla. „ Meg kell tehát vallanunk ıszintén, hogy nem ısi zsoltáraink avultak el, hanem sok tekintetben a mai zenei igényeink szegényedtek meg: – az atyák eledele lett kemény a fiaknak […]”. E markáns, de igaz gondolatok ma idıszerőbbek mint korábban bármikor. A mai református kulturális értékvédelem egyik igen fontos területe és lehetısége éppen az, hogy az egykori kottázott egyházzenei anyag a mai ember számára is lélekgazdagító hangzó érték maradjon, megbecsülésre érdemes élı- és liturgiában újra megélhetı zene legyen. „Ezért láttam jónak, – írja Árokháty – hogy a hugenotta-zsoltárok teljes zenei anyagát eredeti szépségükhöz híven újra odaállítsam a gyülekezetek elé. Hadd legyenek ezek is bizonyítékai annak, hogy Kálvin mennyi felelısségtudattal munkálkodott ezen a területen is Isten országáért.”

Református Bibliaolvasó Kalauz szerinti napi igék (2009. november 15-e és november 22-e között) Nov. 15. Nov. 16. Nov. 17. Nov. 18. Nov. 19. Nov. 20. Nov. 21. Nov. 22.

vasárnap hétfı kedd szerda csütörtök péntek szombat vasárnap

1Sám 13; 1Sám 14,1-35; 1Sám 14,36-52; 1Sám 15; 1Sám 16; 1Sám 17,1-25; 1Sám 17,26-58; 1Sám 18;

Zsolt 16;

Zsolt 93;

Gal 2,15-21; Gal 3,1-5; Gal 3,6-18; Gal 3,19-29; Gal 4,1-11; Gal 4,12-20; Gal 4,21-31; Gal 5;

RÉ 16 RÉ 47 RÉ 17 RÉ 7 RÉ 112 RÉ 144 RÉ 161 RÉ 93

Gyülekezetünk Lelkészi Hivatalának címe: 2750 Nagykırös, Szolnoki út 5, telefonszámai: (53)351-535 és (53)552-215 A Hivatal nyitvatarási ideje: Hétfı: 8.00 - 12.00 és 15.00 - 18.00, Kedd - Péntek: 8.00 - 12.00 E-mail címünk: [email protected], Honlap: http://refkoros.hu

A kiadvány ára: 25 Ft

El ne feledkezzél az Úrról! Szeretett Gyülekezet!

Recommend Documents