Kasztori Rudolf
INTENZÍV NÖVÉNYTERMESZTÉS ÉS KÖRNYEZETVÉDELEM Biológiai földművelés — lehetőség vagy utópia?
A növénytermesztés átlaghozamai az utóbbi h á r o m évtizedben jelen tősen növekedtek, nemcsak nálunk, h a n e m az egész világon. Egyes vé lemények szerint a hozamok évente 5—6 százalékkal növekszenek. Ezzel kapcsolatban fölmerül a kérdés: hogyan, milyen m ó d o n sikerült ilyen jelentős haladást elérnünk a növénytermesztésben az utóbbi évtizedek során, továbbá milyen kihatással v a n ez az ember környezetére, s végül megtartható-e a termelés ilyen a r á n y ú növekedése anélkül, hogy fölbo rulna a természet egyensúlya? Ezek igen fontos és időszerű kérdések úgy a fejlett, mint a fejletlen államok viszonylatában. A gazdaságilag fejlett országokban a termelé kenység növekedésének folyamatossága kerül előtérbe, ahol a mennyiség és a minőség állandó fokozása mellett a r r a is törekszenek, hogy meg őrizzék a természet biológiai egyensúlyát. A kevésbé fejlett és az elma r a d o t t országokban viszont — a gazdasági, technológiai elmaradottság, no, meg a rendszerint nagy népszaporulat m i a t t — szinte kizárólag csak a mennyiségre, mind nagyobb és nagyobb h o z a m o k r a törekszenek. Ez mindenekelőtt azzal m a g y a r á z h a t ó , hogy a természetvédelmi intézke dések g y a k r a n jelentős anyagi ráfordítást, fejlett technológiát, szaktu dást követelnek, amit a fejletlen országok képtelenek biztosítani. H a elemzés t á r g y á v á tennénk a z o k a t a tényezőket, amelyek az utóbbi évtizedekben ilyen hirtelen fejlődést eredményeztek a növénytermesztés ben, elsősorban a r r a a következtetésre j u t n á n k , hogy ebben a legnagyobb érdeme a növénynemesítésnek, az új, n a g y h o z a m ú fajták meghonosítá sának és a különböző vegyszerek — m ű t r á g y á k , gyomirtók, rovarirtók, gombaölő szerek — a l k a l m a z á s á n a k v a n . Svájcban például 1948/51 és 1970/72 közötti időszakban a búza átlag h o z a m a körülbelül 58 százalékkal emelkedett. Ebben a nemesített búza fajták 2 3 — 2 6 százalékkal vettek részt, míg a hozamnövekedés 32—35 százalékát a korszerű agrotechnika, különböző vegyszerek alkalmazása adta. A hozamnövelő tényezők hasonló százalékarányt m u t a t n a k a többi növényfajtánál is. A fenti és egyéb a d a t o k szemléletesen bizonyítják,
hogy a mezőgazdaságban használatos vegyszereknek igen nagy szerep jutott a növénytermesztés fejlesztésében. A m ű t r á g y á k , gyomirtók és egyéb szerek mind gyakoribb alkalmazása újabb p r o b l é m á k elé állította az emberiséget, melyek az utóbbi időben — főleg a fejlett ipari országokban — mind szembetűnőbb megnyilvánulási formát öltenek. A z említett vegyszerek szakszerűtlen, mértéktelen alkalmazása különböző z a v a r o k a t okoz a környezet biológiai egyensúlyában, sőt közvetlenül is káros lehet az ember szervezetére. E probléma leküzdése céljából egyes agroökológusok és mezőgazdasági szakemberek egy olyan új rendszert hirdetnek a növénytermesztésben — „biológiai földművelés" vagy „biológiai dinamikus földművelés" elne vezéssel — amely eleve kizárja mindennemű vegyszer alkalmazását. Egyes szerzők szerint az emberiség ma két lehetőség között választhat: vagy félig éhes lesz de egészséges, vagy jóllakott, de „szennyezett" azok kal a vegyszerekkel, melyeket a mezőgazdaság h o z a m a i növelése céljá ból használ. A z emberiség számára természetesen az említett lehetőségek egyike sem kínál elfogadható megoldást. V i t a t h a t a t l a n , hogy a m ű t r á g y á k , különösen pedig a nitrogéntartalmú s némileg a foszfortartalmú m ű t r á g y á k túlméretezett alkalmazásakor megeshet, hogy ezek az a n y a g o k a talajból „ k i m o s ó d n a k " , illetve a fel színi vagy föld alatti vizek révén a folyókba, t a v a k b a , tengerekbe j u t nak. H a ezekből az anyagokból a talaj többet t a r t a l m a z a kelleténél, túltápláltság lép fel, ami az élővilágra nézve végzetes következményekkel járhat. A m ű t r á g y á k , különösen pedig a nitrogén a l a p a n y a g ú m ű t r á g y á k szakszerűtlen és felelőtlen alkalmazása kedvezőtlen kihatással lehet a mezőgazdasági termékek minőségére, tápértékére, eltarthatóságára, ízére, szagára stb. A túlméretezett műtrágyázás nemcsak közvetlen, közvetett módon is veszélyezteti az ember egészségét. A méregtan jól ismeri a „spenótmérgezés" fogalmát. Számos p é l d á t említhetnénk, amikor a túl zott nitrogénműtrágya-használat spenótmérgezéshez vezetett. A mérge zésnek különösen a kisgyermekek esetében nemegyszer végzetes követ kezménye volt. A z o k , akik a növénytermesztésben ellenzik a m ű t r á g y á k és egyéb vegyi a n y a g o k alkalmazását, g y a k r a n azzal érvelnek, hogy ezek elő állítása sok energiát igényel. Egyes ökológusok jóslatai szerint az energia á r á n a k állandó növekedése fokozatosan csökkenti majd a m ű t r á g y a al kalmazását, s ezzel termelését is. Ez a feltételezés azonban valószínűleg téves. Erre utal egyébként a dán mezőgazdaság energiamérlege is. D á niában például 70.10" M J fosszilis energia felhasználása mellett mező gazdasági h o z a m o k formájában 300.10' M J napenergiát használnak fel. Ebből mezőgazdasági termékekre 2 5 0 . 1 0 M J jut, tehát olyan termékre, melyet az ember táplálkozását szolgálja. A mezőgazdaságban felhasznált 70.10* M J energiából 32.10 M J jut m ű t r á g y a g y á r t á s r a , a fennmaradó 38.10 M J pedig egyéb szükségletekre. E z a példa világosan bizonyítja, hogy a m ű t r á g y a g y á r t á s h o z szükséges energia mennyisége az intenzív növénytermesztésben nem korlátozza a m ű t r á g y á k alkalmazását. M ű t r á 9
9
9
gya használatával h a t é k o n y a b b az „ingyenenergia", azaz a napenergia átalakulása vegyi energiává, s ezáltal a növények szerves anyagtermelése. É p p ennek köszönve a m ű t r á g y á k alkalmazása a növénytermesztésben m i n d a d d i g nem okoz negatív energiamérleget, amíg fölhasználásának n ö vekedését a h o z a m o k megfelelő növekedése követi. A „biológiai dinamikus földművelés" hívei gyakran hangoztatják, hogy a vegyszerek alkalmazásával fokozatosan, ám állandóan csökken a talajban a szerves anyagok készlete, t o v á b b á megbomlik azok össze tétele és biológiai egyensúlya. T u d n u n k kell azonban, hogy a mezőgazdaságban nemcsak a m ű t r á gyák lehetnek a környezet szennyezői. A m ű t r á g y á k mellett intenzív növénytermesztésünkben széles alkalmazásra t a l á l t a k más készítmények is mint például a gyomirtó szerek, a betegségek leküzdésére és k á r t e v ő k irtására szolgáló különböző szerek, biostimulátorok, késleltetést szolgáló szerek stb. Ebben a csoportban különösen jelentősek a gyomirtók, r o v a r irtók és gombaölő szerek, melyek ha nagyobb mennyiségben kerülnek a mezőgazdasági termékbe, nemcsak az ember egészségét veszélyeztetik, hanem az egész állatvilágét is. Számtalan t u d o m á n y o s m u n k a jelent m á r meg, mely egyes madárfajok kihalására, hasznos r o v a r o k és állatok ki pusztulására figyelmeztet. V a l a m e n n y i t az említett vegyszerek ésszerűt len, szakszerűtlen felhasználásának számlájára szokás írni. T é n y azon ban, hogy a ma mezőgazdasága az említett vegyszerek alkalmazása nél kül képtelen lenne eleget tenni a megnövekedett élelmiszerszükségletek nek. H a k i z á r n á n k őket a növénytermesztés technológiájából, az számos káros következménnyel j á r n a . V a n azonban néhány megoldás amellyel ésszerű, elfogadható keretek közé szoríthatjuk alkalmazásukat. Például a megfelelő vetésforgó alkalmazásával, rendszeres mechanikus gyomirtás sal, megfelelő talajműveléssel jelentős eredményeket érhetünk el a talaj gyomtalanításában. Egy egységesített növényvédelem bevezetésével, el lenálló fajták meghonosításával a fungicidek és insekticidek alkalmazása is csökkenthető. H o g y miért nem élünk ezekkel a lehetőségekkel m á r most, v a g y legalább olyan mértékben, ahogy azt a helyzet megköveteli? M e r t az említett vegyszerek alkalmazása sokkal egyszerűbb, továbbá m e r t r u t i n m u n k a , és nem igényel különösebb szaktudást és sajnos, fele lősséget sem.
Mi is tulajdonképpen
a „biológiai
földművelés"?
A fentiekben fejtegetett probléma reakciójaként nyugaton jelentkezett egy mozgalom, amely a biológiai földművelést, azaz a „természetes élel miszert" propagálja. A mozgalom hatására egyes nyugat-európai orszá gokban olyan üzletek, boltok nyíltak, ahol kizárólag „természetes élel miszert" árulnak, azaz olyan mezőgazdasági termékeket, melyeket min denféle vegyszer nélkül, azaz hagyományos módon termeltek. Ezeket az üzleteket farmerek látják el mezőgazdasági termékekkel — olyanok,
akik kötelezték m a g u k a t , hogy az illetékes ellenőrző szervek állandó felügyelete alatt gazdaságukban a h o z a m o k növelése céljából nem alkal m a z n a k semmi olyat, ami nem természetes eredetű. Természetesen a „ t e r mészetes élelmiszer" á r a jóval magasabb, így csak egy szűkebb fogyasztói réteg számára hozzáférhető. Szeretnénk kihangsúlyozni miben különbözik egymástól a mai k o n v e n cionális és a biológiai földművelés. M i n d k é t termelési rendszer célja azonos — élelemtermelés. Á m míg a konvencionális földművelés egy-egy agrotechnikai intézkedést külön-külön elemez, a biológiai földművelés a termelési folyamatot egységes egésznek tekinti. A biológiai földművelés az élelmiszertermelés f o l y a m a t á b a n egy szinte teljesen z á r t anyagter melési ciklust irányoz elő. E z t a láncot a következők képezik: talaj — növény — állat — ember. A z a n y a g o k n a k , melyeket esetleg e láncolat hoz h o z z á a d n á n a k , sajátosságuk és mennyiségük révén nem szabad meg bolygatniuk a meglévő egyensúlyt. Korszerű mezőgazdaságunk azért alkalmaz m ű t r á g y á k a t , hogy a n ö vényt jobban ellássa a szükséges t á p a n y a g o k k a l . A biológiai földműve lésben a t r á g y á z á s n a k viszont csak az a célja, hogy serkentse a talaj mikrobiológiai aktivitását, de semmi esetre sem a növény közvetlen t á p lálását. A biológiai földművelés csak szerves t r á g y á t használ (istálló trágya, komposzt, a betakarítás a l k a l m á v a l visszamaradt hulladék) és lassan h a t ó m ű t r á g y á k a t ; innen k a p t a másik nevét: „organic farming". E koncepció a szerves t r á g y á k alkalmazásán nyugszik — a szerves t r á gyák serkentik a mikroorganizmusok működését, melyek a talaj t a r t a l é kait h i v a t o t t a k mozgósítani, s ily m ó d o n a növények táplálása z a v a r talan. A talaj rendszeres szerves trágyázásával f e n n t a r t h a t ó biológiai aktivitása, összetétele, végső soron pedig termőképessége. Fölvetődik a kérdés: vajon fokozható-e a talaj termőképessége, s ezzel együtt növelhetők-e a h o z a m o k egy olyan z á r t rendszerben, mint a m i lyen a biológiai földművelés. Valószínűleg nem, ha pedig lehetséges, a k k o r ahhoz m e g h a t á r o z o t t agroökológiai föltételek kellenek. E r r e u t a l n a k egyébként a növénynemesítésben szerzett t a p a s z t a l a t o k is. Ebben a m u n k á b a n jelentős eredmények mindig csak a k k o r születtek, h a sikerült áthidalni m i n d a z o k a t a lehetőségeket, melyeket a természet nyújt. M a napság az új fajták előállításában a legkülönbözőbb eljárásokat alkal m a z z á k — v a l a m e n n y i olyan eljárás, amely a természetben önmagától nem jelentkezik, vagy ha igen, csak ritkán. P é l d á n k és egyéb ismere teink alapján a r r a a következtetésre jutunk, hogy a szerves a n y a g o k nettó termelésének fokozása érdekében a m ű t r á g y á k és egyéb vegyi a n y a gok alkalmazása elkerülhetetlen — természetesen olyan mértékben, amely nem borítja föl a természet egyensúlyát. A biológiai földművelésnél tilos — vagy csak a m i n i m u m r a k o r l á t o z o t t — m i n d e n n e m ű szintetikus úton előállított pesticid (mint amilyen a gyomirtó, r o v a r i r t ó , gombaölő stb,) alkalmazása. O l y a n vélemény ala kult ki, miszerint a pesticidek kedvezőtlenül h a t n a k a talaj mikrobioló-
giai aktivitására, fölöslegeik pedig — a mezőgazdasági termékek révén — bejuthatnak az ember szervezetébe. Tény, hogy a pesticidek elpusztíthatják az érzékeny mikroorganizmussokat, vagy populációjuk jelentős részét megkárosíthatják. A nitrifikáció folyamata például igen érzékeny a pesticidekre. Ezzel ellentétben olyan p é l d á k a t is ismerünk, amikor a pesticidek kedvezően h a t o t t a k a talaj b a k t é r i u m o k r a mert t á p s z u b s z t r á t u m k é n t szolgáltak. A z t sem szabad elfelejtenünk, hogy a talajbaktériumok enzimek segítségével képesek fel bontani, á t a l a k í t a n i őket, s ily m ó d o n veszélytelenné válnak az élő világ számára. N e m vitás, a biológiai földművelésben használatos szerves trágyák közvetve, tápserkentés révén, nagyobb ellenállóképességet a d n a k a n ö v é n y n e k a betegségekkel szemben. E z azonban nem elegendő ahhoz, hogy a vetést megvédjük a fertőzésektől. A biológiai módszerek bevezetésével, egységesített növényvédelem fejlesztésével, az előrejelző szolgálatok tö kéletesítésével stb. lehetőség nyílik a pesticidek alkalmazásának jelentős csökkentésére, mégpedig úgy, hogy ez nem megy a hozamok mennyisé gének és minőségének a k á r á r a . A termelésből való teljes kizárásuk azonban — ahogyan ezt a biológiai földművelés előirányozza — ma valószínűleg még lehetetlen anélkül, hogy ne lenne kihatással a növények szervesanyag-termelésére. M a m á r v a n n a k erőfeszítések olyan pesticidek előállítására, melyeket a talajbaktériumok képesek gyorsan felbontani, így a pesticidekből nem m a r a d vissza a földben, és azok nem veszélyeztetik a környezetet. A z előbb említettek után fölvetődik a kérdés, vajon a biológiai föld művelés v a l ó b a n lehetőség a környezetszennyeződés gondjának megoldá sára, v a g y csak utópia? A biológiai földművelés munkaigényesebb, nem biztosít különösebben magas h o z a m o k a t , ezért az így termelt élelem ára is magasabb. A „bio lógiai földművelés" elnevezés, a „természetes élelem" kifejezés stb. v o n z za a vásárlót. Á m mindezek ellenére, egy t a n u l m á n y alapján, olyan k ö vetkeztetésre j u t o t t a k , hogy a fogyasztók nem hajlandóak a „természe tes élelmiszerért" jóval nagyobb összegeket fizetni. A vásárlók többsége mindössze 10 százalékkal a d n a többet azokért a termékekért, melyeket a biológiai földművelés állít elő. Ez a kis árkülönbség viszont nem fe dezi a megnövekedett termelési költségeket, és nem kompenzálja a kisebb hozamokat. A F A O kutatásai szerint 1970 és 1985 között az élelmiszerszükségletek 45 százalékkal nőnek, a fejlődő országok lakosságának száma pedig 70 — 7 5 százalékkal emelkedik, az ipari országokban 25—30 százalékkal. H a ezeket az a d a t o k a t vesszük alapul, nehéz elképzelni, hogy a biológiai földművelés kiszorítja majd a konvencionálist. H o g y az élelmiszerter melésben ilyen magas növekedést érhessünk el, olyan rendszerre van szükségünk, amely nagyobb technológiai nehézségek, kockázat és nagyobb beruházások nélkül is sikeresen a l k a l m a z h a t ó a nagyobb termőterülete ken. A biológiai, illetve biológiai dinamikus földművelés csak bizonyos
sajátságos föltételek között h ó d í t h a t m a g á n a k teret kisebb területeken. A konvencionális növénytermesztéshez viszonyított előnyei — különö sen természetvédelmi előnyei — ellenére nem egy olyan elfogadható le hetőség, melyet világméretekben alkalmazni lehetne. A z említett okokból — a termelés magas fokú növelése érdekében — az aránylag olcsóbb á r a k érdekében a növénytermesztésben a m ű t r á g y á k és egyéb vegyi a n y a gok alkalmazása elkerülhetetlen. V a n n a k különböző megoldások, melyek ésszerű keretek közé szoríthatják alkalmazását, s ily m ó d o n védjék a természetet a továbbszennyeződéstől. A teljes siker érdekében g y a k r a n nem elegendő csak a megfelelő technológiai megoldások sora, a t ö r v é nyes előírások alkalmazása, hanem u g y a n a n n y i r a fontos a publicitás, a környezetvédelem jelentőségének népszerűsítése a tömeges tájékozta tási eszközök révén és az oktató-nevelő m u n k á b a n .
Irodalomjegyzék
Baranov, P. A.: Rastenie, udobrenie, oh rana počvi. VIII Meždunarodnij kong res po mineralnim udobrenijam. Dokladi sovetskih uačstnikov kong resa. I, 188—194, 1976. Frissel, M. J.: Nitrogen. An Essential Life Factor and a Potential Hazard for the Environment. VI annual meeting of ESNA, Warsaw, 1—17, 1976. Kastori, R.: Einfluss der verschiedener Mineralstoffernährung auf den Nitrat — und Nitritgehalt im Spinat. Proceedings of the IV International congress of food science and technology. Vol. I l l , 272—277, 1974. Keller, E. R.: Neue Wege im Ackerbau Ein Betrachtung über allgemeinen und biologischen Landbar sowie über Körnerleguminossen. Schweiz. Landw. Monatsheft. 53, 225—238, 1975. Koblet, R.: Landbau und Umwelt. Schweizer. Landw. Forschung. 12 1—19, 1973. Koblet, R.: Landbau und Umweltpflege. Landschaftschutz und Umweltpflege. 161—183, 1973. Sinjagin, I. I.: Hemizacija selskovo hozjajstva o ohrana prirodi. VIII International Fertilizer Congress Moscow. Papers at plenary Session. 67—79, 1976. Sinjagin, I. I.: Ohrana prirodi i primenenie mineralnih udobrenii. Himija v selsko hozjajstve. 6, 13—17, 1976. Timár, M. E.: Az ökológiai szemlélet és talajtani jelentősége, Agrokémia és Talajtan, 1975. Wilczkowski, S.: Initial investigation over the effect of detergents on plant growth and germination of seeds. Rolnictwo. 103, 9—20, 1973.
Rezime
I n t e n z i v n a biljna proizvodnja i zaštita životne sredine Biološka zemljoradnja — alternativa ili utopija Neosporno je da je konvencionalna zemljoradnja u zadnjih decenija postigla vidne rezultate, obezbedujući visok stepen porasta proizvodnje. Ovako povoljni rezultati u proizvodnji hrane postignuti su u prvom redu zahvaljujući selek ciji, stvaranju novih visokoprinosnih sorata, kao i primeni različitih hemijskih sredstava: mineralnih đubriva, pesticida i dr. Nagla, često neracionalna primena pomenutih preparata preti da ozbiljno ugrožava ravnotežu životnih sredina i u krajnjoj liniji zdravlje čoveka. Suočeni s ovim problemom neki agroekolozi, ratari proklamuju pod nazivom „biološka zemljoradnja" ili ,,biološko-dinamačna zemljoradnja" nove sisteme u biljnoj proizvodnji koji isklju čuju svaku primenu hemijskih sredstava. Biološka zemljoradnja predviđa skoro potpuno zatvoren ciklus prometa materija u toku proizvodnje hrane. Ovaj ciklus čine: zemljište — biljka — životinja — čovek. Materije koje se ovom ciklusu eventualno dodaju po svo jim osobinama i količinama ne smeju da poremete njenu ravnotežu. Neosporno da biološka zemljoradnja u odnosu na konvencionalnu ima kom parativne prednosti u pogledu zaštite životne sredine. Međutim, i pored toga ovaj sistem ne predstavlja alternativu, za proizvodnju hrane u svetskim razmerama. Naime, da bi se mogao i nadalje obezbediti visok trend povećanja proizvodnje hrane potreban je sistem koji se bez većih tehnoloških poteškoća, rizika i ulaganja može primeniti na velikim površinama. Ove zahteve bio loška zemljoradnja na današnjem nivou znanja i tehnologije ne može da obezbedi, pošto njena realizacija zahteva veći utrošak rada, ne obezbeđuje naro čito visoke prinose, usled čega cena hrane proizvedene u tom sistemu je veća. Biološku zemljoradnju treba shvatiti kao pokušaj da se reši jedno goruće pi tanje današnjice, zagađenje životne sredine i namirnica. Ovaj sistem može eventualno da nađe svoju primenu u praksi u određenim agroekološkim i eko nomskim uslovima, ali sigurno ne na velikom broju gazdinstava. Činjenica je da bez primene mineralnih đubriva i pesticida poljoprivreda, kakva je danas ne bi mogla da zadovolji narasle potrebe za hranom. Njihovo isključenje iz tehnologije proizvodnje biljaka dovelo bi do niz nežeijenih posledica. Postoje međutim, razne rešenja kojima je moguće njihovu potrošnju svesti na razumnu meru i na taj način zaštititi prirodu od daljeg zagađenja. N a primer: uvođenjem odgovarajućih plodoreda, gajenjem leguminoznih bi ljaka, sistematskim uništavanjem korova, većom upotrebom organskih đubriva, uvođenjem integrirane zaštite biljaka kao i službe prognoze pojava bolesti i štetočina, gajenjem rezistentnijih sorata i novih biljnih varijeteta i si. Da se pomenuto danas još uvek ne čini, barem ne u onoj meri kako bi to trebalo, osnovni razlog tome je, što je masovna primena hemikalija mnogo jednostav nija, a pored toga ono često predstavlja rutinski poduhvat koji ne zahteva ni veću stručnost, a na žalost ni odgovornost.
Summary
Intensive p l a n t production and environmental protection organic farming — an alternative or Utopia There are no doubts that the conventional agriculture brought significant results in recent decades through an intensive increase of production. These results were achieved primarily through breeding, development of new highyielding cultivars, and application of chemicals, mineral fertilizers, pesticides, etc. However, an intensive and frequently unrational application of the above preparations threatens to imbalance the environment and endanger the human health. Confronted with such problems, some agroecologists resorted to „organic farming" or „biological dynamic agriculture", i.e., new systems of plant production whioh exclude the application of chemicals. Organic farming relies on an almost closed cycle of matter exchange in the course of food production. The cycle comprises: soil — animal — man. The substances which may eventually be added to the cycle should not endanger cycle's balance either by their properties of quantities. It is certain that organic farming has certain advantages over the conven tional agriculture regarding the environmental protection. However, this sy stem does not offer an acceptable alternative for the food production on global scale. In order to maintain the rising trend in food production, it is necessary to have a system applicable on large areas without larger technological pro blems, risks, or additional investments. Organic farming, at the present level of knowledge and technology, does not meet these requirements since it calls for higher spenditures in labor without providing exceptionally high yields which, in turn, increases the prices of food. Organic farming should be con sidered as an attempt to solve an immediade problem, the pollution of envi ronment and human food. This system may find its application in certain agroecological and economic conditions, but certainly not on a large scale. The fact remains that the agriculture without mineral fertilizers and pesti cides could not meet the ever-increasing demand for food. Their omission from the contemporary productional technology would bring a number of undesired consequences. However, there are numerous solutions how to reduce the appli cation of chemicals to a reasonable measure in order to protect the environ ment from further pollution — introduction of crop rotation, growing of legumes, systematic weed control, larger application of organic fertilizers, in troduction of integrated plant protection, introduction of forecasting services for diseases and pests, use of new and resistant cultivirs, etc. The above mea sures are not used to the desirable extent because a large-scale application of chemicals is simpler — it is a routine practice requiring neither large skill nor, unfortunately, the feeling of responsibility.
