Kastélykerti Óvoda Tura, Kossuth Lajos u. 36. PEDAGÓGIAI PROGRAM 2013

Kastélykerti Óvoda Tura, Kossuth Lajos u. 36.

PEDAGÓGIAI PROGRAM

2013.

1

Bevezetés

Az óvoda helyi pedagógiai programját a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. Törvény, a 363/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet az Óvodai nevelés országos alapprogramjáról, és a 20/2012. (VIII. 31.) EMMI rendelet, és a Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve alapján készítettük el, figyelembe véve a helyi életviszonyokat, hagyományokat, szokásokat és sajátosságokat, az óvoda felszereltségét, a nevelők felkészültségét, az óvoda felé megmutatkozó elvárásokat is. „Az óvodai nevelés pedagógiai alapelveinek meghatározásánál abból kell kiindulni, hogy a) a gyermeket – mint fejlődő személyiséget–szeretetteljes gondoskodás és különleges védelem illeti meg; b) a gyermek nevelése elsősorban a család joga és kötelessége, s ebben az óvodák kiegészítő, esetenként hátránycsökkentő szerepet töltenek be; c) az óvodai nevelésnek a gyermeki személyiség teljes kibontakozásának elősegítésére kell irányulnia, az emberi jogok és a gyermeket megillető jogok tiszteletben tartásával; oly módon, hogy minden gyermek egyenlő eséllyel részesülhessen színvonalas nevelésben.”(363/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet)

Az óvoda helyi nevelési alapelvei, célkitűzései, értékei Nevelési alapelveink: A gyermeki személyiséget elfogadás, tisztelet, szeretet, megbecsülés és bizalom övezi; Az óvodai nevelés lehetővé teszi és segíti a gyermek személyiségfejlődését, a gyermek egyéni készségeinek és képességeinek kibontakoztatását. Az óvodai nevelésben alkalmazott pedagógiai hatásoknak a gyermek személyiségéhez kell igazodniuk. Az óvoda nem ad helyet semmiféle előítélet kibontakozásának. Gondoskodunk: -

-

a gyermeki szükségletek kielégítéséről, az érzelmi biztonságot nyújtó derűs, szeretetteljes óvodai légkör megteremtéséről; a testi, a szociális és az értelmi képességek egyéni és életkor-specifikus alakításáról; a gyermeki közösségben végezhető sokszínű – az életkornak és fejlettségnek megfelelő – tevékenységekről, különös tekintettel a mással nem helyettesíthető játékról; tevékenységeken keresztül az életkorhoz és a gyermek egyéni képességeihez igazodó műveltségtartalmakról, emberi értékek közvetítéséről; a gyermek egészséges fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges személyi, tárgyi környezetről. az alkalmazott pedagógiai eszközöket, módszereket a gyermekek személyiségéhez és érési üteméhez igazítjuk, ezzel segítve a gyermekek egyéni készségeinek és képességeinek kibontakoztatását, kompetenciáinak alakítását

2

Célunk, hogy elősegítsük - az óvodások sokoldalú, harmonikus fejlődését, - a gyermeki személyiség kibontakozását, - a hátrányok csökkenését, - a tehetség kibontakozását, - hogy minden gyermek egyformán magas színvonalú és szeretetteljes nevelésben részesüljön, az életkori és egyéni sajátosságok valamint az eltérő fejlődési ütem figyelembevételével. GYERMEKKÉP A gyermek szellemi, erkölcsi és biológiai értelemben is egyedi személyiség és szociális lény egyszerre. Fejlődő személyiség, fejlődését genetikai adottságok, az érés sajátos törvényszerűségei, a spontán és tervszerűen alkalmazott környezeti hatások együttesen határozzák meg. Minden gyermek egyedi, mással nem helyettesíthető individuum, aki meghatározott adottságokkal, szokásrendszerrel rendelkezik, aki különbözőképpen reagál az őt érő környezeti hatásokra. Ezeket az óvodai nevelés során tiszteletben tartjuk. A gyermekeknek életkori szakaszonként más-más testi és lelki szükségletei vannak. A családokkal együttműködve, a nevelési tevékenységüket kiegészítve és segítve, gyermekeink az óvodáskor végére készen állnak az iskolai élet megkezdésére: • testileg és lelkileg egészségesen fejlettek, képesek saját szükségleteiket kielégíteni, • magatartás és viselkedés kultúrájuk koruknak megfelelő, udvariasak, illemtudóak, szeretik és védik a környezetüket, • választékosan beszélik anyanyelvüket, gondolataikat érthetően fejezik ki, • tisztelik a szüleiket, a felnőtteket s a társaikat. ÓVODAKÉPÜNK Az óvoda kiegészíti a családi nevelést, segítséget nyújt a családi nevelés hiányosságaiból eredő hátrányok csökkentéséhez. Szeretetteljes, nyugodt, családias légkör jellemzi, ahol gyermekek biztonságban érzik magukat. Az óvoda pedagógiai tevékenységrendszere és tárgyi környezete biztosítja az óvodáskorú gyermek fejlődésének és nevelésének legmegfelelőbb feltételeit. Az óvodában, miközben az teljesíti a funkcióit (óvó-védő, szociális, nevelő-személyiségfejlesztő), a gyermekekben megteremtődnek a következő életszakaszba (a kisiskolás korba) való átlépés belső pszichikus feltételei. Az óvoda, megfelel a legfontosabb partnereink (gyermek, szülő, fenntartó) elvárásainak, és az óvoda valamennyi dolgozója legjobb tudása szerint dolgozik ennek megvalósításában.

NEVELÉSI FELADATOK Feladatunk sokoldalú képességfejlesztéssel a gyermeki személyiség egészére irányuló teljes fejlődésének támogatása, elősegítése. A sikeres iskolakezdés biztosítása. Olyan támogató környezet létrehozása, melyben a nevelők építeni tudnak a gyermekek előzetes tapasztalataira, ismereteire. Olyan fejlesztőpedagógiai, szociálpedagógiai munka, amely a gyermek kapcsolatai, tanulási, szociális problémáit egységben, komplex rendszerben kezelve, elsősorban a családdal és a

3

különböző tudományok szakembereivel - pszichológus, gyógypedagógus, logopédus együttműködve segítik megoldani. A sajátos nevelési igényű gyermekek számára segítségnyújtás a nevelés korszerű eszközeivel, valamint a tehetséges gyermekek kiemelkedő képességeinek kibontakoztatása. Az óvodai nevelés feladata az óvodáskorú gyermek testi és lelki szükségleteinek kielégítése. Ezen belül: - az egészséges életmód alakítása, - az érzelmi, az erkölcsi és a közösségi nevelés, - az anyanyelvi, az értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása. AZ EGÉSZSÉGES ÉLETMÓD ALAKÍTÁSA „Az egészséges életmódra nevelés, az egészséges életvitel igényének alakítása, a gyermek testi fejlődésének elősegítése ebben az életkorban kiemelt jelentőségű. Ezen belül az óvodai nevelés feladata: – a gyermek gondozása, testi szükségleteinek, mozgásigényének kielégítése; – a harmonikus, összerendezett mozgás fejlődésének elősegítése; – a gyermeki testi képességek fejlődésének segítése; – a gyermek egészségének védelme, edzése, óvása, megőrzése; – az egészséges életmód, a testápolás, az étkezés, az öltözködés, a pihenés, a betegségmegelőzés és az egészségmegőrzés szokásainak alakítása; – a gyermek fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges egészséges és biztonságos környezet biztosítása; – a környezet védelméhez és megóvásához kapcsolódó szokások alakítása, a környezettudatos magatartás megalapozása; – megfelelő szakemberek bevonásával – a szülővel, az óvodapedagógussal együttműködve – speciális gondozó, prevenciós és korrekciós testi, lelki nevelési feladatok ellátása.” AZ EGÉSZSÉGES ÉLETMÓDRA NEVELÉS TERÜLETEI AZ ÓVODÁBAN: • Gondozás – (öltözködés, tisztálkodás, személyi higiénia, önkiszolgáló tevékenységek) • Testi nevelés – (levegőzés, pihenés, egészséges táplálkozás, a gyermek egészségének, testi épségének védelmét, megőrzését, edzését, természetes mozgásigényének kielégítését.) • Egészségvédelem, edzés – (higiénés szabályok betartása, egészséges életmód, betegség- és baleset-megelőzés) Célunk: az egészséges életmód megalapozásával a testi–lelki egészség biztosítása. - A gyermekek biológiai- biztonsági, önérvényesülési szükségleteinek kielégítése. - Hátrányok felismerése, prevenció-korrekció a szakszolgálat bevonásával. - A nyugodt, kiegyensúlyozott élettempó kialakítása, a környezet tisztántartására, óvására való igény kialakítása, - a szervezet ellenálló képességének növelése, helyes táplálkozási szokások kialakítása, a kulturált étkezés illemszabályainak megismertetése, - az egészségmegőrző szokások kialakítása. Az óvodapedagógus feladatai: • Egyéni szükségletekhez igazodó feltételrendszer kialakítása, biztosítása (esztétikus környezet, megfelelő napirend, heti rend). 4

• A családi szokásokat figyelembe véve optimális, a gyermekek életkorának és igényeinek megfelelő életritmus alakítása. • Az önkiszolgálás (öltözködés, tisztálkodás, étkezés, mozgás, pihenés) terén minél nagyobb gyermeki önállóság biztosítása. A kulturált étkezés szokásainak megismertetése, gyakoroltatása (kanál, villa, kés használata, csukott szájjal rágás, szalvéta használata) • Rendszeres mozgással egészséges életvitel kialakítása, harmonikus, összerendezett mozgás fejlődésének elősegítése. A gyerekek levegőzésének biztosítása minden nap. • A gyermekek egészségügyi állapotának figyelemmel kísérése, változásokról a szülők tájékoztatása. • Családdal együttműködve egészségmegőrző életre nevelni a gyermekeket. • A gyermekek edzettségének, teherbíró képességének, fizikai fejlődésének, ügyességének, ellenálló képességének figyelemmel kísérése. • Megfelelő szakemberek bevonása-szülővel együttműködve speciális gondozó, prevenciós és korrekciós testi-lelki nevelési feladatok ellátásában. A fejlődés várható eredményei: - A gyermekek önállóan végzik a személyük körüli testápolási, tisztálkodási, öltözködési teendőket. - Képessé válnak szükségleteik szándékos irányítására. - Igényükké válik önmaguk és környezetük rendben tartása. - Ügyelnek saját külsejükre, törekednek az esztétikus megjelenésre. - Vigyáznak önmaguk és egymás testi épségére. - Étkezés közbeni kulturált magatartás tanúsítanak, önálló szükségleteiknek megfelelően étkeznek, az asztal és környékének esztétikus rendjére vigyáznak. KÖRNYEZETI NEVELÉS SZEMPONTJAI A környezeti nevelés szempontjából különösen fontos elv, hogy az óvoda „nyitott” legyen, azaz szerves, integráns részét képezze településünknek és a régiónak. A környezeti nevelés megtervezésekor kiemelt figyelmet kell fordítani a település természeti és társadalmikulturális jellegzetességeire, adottságaira; a helyi értékek és problémák feltérképezésére. Célok: Szerezzenek tapasztalatokat önmagukról, az őket körülvevő szűkebb és tágabb környezetükről. Váljanak képessé önálló véleményalkotásra a környezet alakításában. Alakuljon ki a gyermekekben környezettudatos magatartás, a környezet szeretete. A célok elérését szolgáló legfontosabb feladatok: - a környezettudatos magatartás és életvitel kialakulásának segítése - az egészség és a környezet összefüggéseinek felismertetése - a helyzetfelismerés, az ok–okozati összefüggések felismerése képességének kialakítása, fejlesztése - globális összefüggések megértése iránti igény felkeltése - a környezet állapotára érzékeny gondolkodásmód kialakítása - fenntarthatóságra nevelés, az elvekkel való azonosulás elősegítése - érzelmi és értelmi környezeti nevelés - optimista életszemlélet kialakítása - tapasztalaton alapuló, kreatív környezeti nevelés - a különböző egészségkárosító szerek egészségi kockázatának tudatosítása.

5

Legjelentősebb tevékenységek különböző kirándulások szervezése a környezettel, természettel kapcsolatos anyag feldolgozása a foglalkozásokon képességfejlesztő tevékenység formájában környezettudatos életmód elemeinek megismertetése (hulladékszelekció, természetbarát termékek használatára való ösztönzés, természeti környezet védelme, lakó- és óvoda környezet közös megóvása) személyes higiéné elsajátíttatása az egészséget befolyásoló környezeti tényezők felismertetése egészséges étkezés anyag- és energiatakarékos óvodaüzemeltetés és a pedagógusok példamutatása a szelektív hulladékgyűjtés következetes megvalósítása csoportszoba, folyosók, mellékhelyiségek, udvar tisztasága az óvodán kívüli ismeretterjesztés lehetőségeinek kihasználása környezetvédelmi, egészségvédelmi akciók A fejlődés várható eredményei: A gyermeket ismerik, megbecsülik és védik a természet értékeit, szépségeit. Tudják és értik az ember szerepét, felelősségét. Szívesen munkálkodnak, kirándulnak a természetben.

KÖZÖSSÉGI ÉLETRE TÖRTÉNŐ FELKÉSZÍTÉS „Az érzelmi, az erkölcsi és a közösségi nevelés 1.Az óvodáskorú gyermek egyik jellemző sajátossága a magatartásának érzelmi vezéreltsége. Elengedhetetlen, hogy a gyermeket az óvodában érzelmi biztonság, állandó értékrend, derűs, kiegyensúlyozott, szeretetteljes légkör vegye körül. Mindezért szükséges, hogy – a gyermeket már az óvodába lépéskor kedvező érzelmi hatások érjék; – az óvoda alkalmazottai és a gyermek, a gyermekek, valamint az óvodai alkalmazottak közötti kapcsolatot pozitív attitűd, érzelmi töltés jellemezze; – az óvoda egyszerre segítse a gyermek erkölcsi, szociális érzékenységének fejlődését, éntudatának alakulását, és engedjen teret önkifejező törekvéseinek; – az óvoda nevelje a gyermeket annak elfogadására, megértésére, hogy az emberek különböznek egymástól. 2. A szocializáció szempontjából meghatározó a közös élményeken alapuló tevékenységek gyakorlása, a gyermek erkölcsi tulajdonságainak (mint például: az együttérzés, a segítőkészség, az önzetlenség, a figyelmesség) és akaratának (ezen belül: önállóságának, önfegyelmének, kitartásának, feladattudatának, szabálytudatának), szokásés normarendszerének megalapozása. 3. Az óvoda a gyermek nyitottságára épít, és ahhoz segíti a gyermeket, hogy megismerje szűkebb és tágabb környezetét, amely a hazaszeretet és a szülőföldhöz való kötődés alapja, hogy rá tudjon csodálkozni a természetben, az emberi környezetben megmutatkozó jóra és szépre, mindazok megbecsülésére. 4. A gyermeki magatartás alakulása szempontjából az óvodapedagógus, az óvoda valamennyi alkalmazottjának kommunikációja, bánásmódja és viselkedése modell értékű szerepet tölt be. 5. A kiemelt figyelmet igénylő gyermekek esetében szükség szerint különösen jelentős az óvoda együttműködő szerepe az ágazati jogszabályokban meghatározott speciális felkészültséggel rendelkező szakemberekkel.”(363/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet) 6

Szocializáció Minden gyermeknek lehetőséget kell biztosítani személyisége pozitív és széleskörű fejlődéséhez. A közösséget az egyének alkotják, azonban meg kell tanulniuk egyéni akaratukat, vágyaikat a közösségen belül megvalósítani, a többi gyermek érdeksérelme nélkül. Az óvoda vonzóvá tételében az élmény-gazdag tevékenységek fontos szerepet kapnak. A közös élmények, játékok, ünnepek nagyban segítik az óvodai élet megszerettetését. Jó légkörben, hangulatban, a közösségi normák, szokások betartását sem érzi a gyermek kényszernek. Fontos, hogy a közösségi szokások egyértelműek legyenek. Legyen mód a gyakorlásra. Következetes legyen a nevelő ezen a téren, és jusson el a tudatosításig. A gyermekcsoportban a felnőttek ugyanúgy figyelembe veszik a gyermekek jogos kívánságait, mint ahogy a gyermekektől elvárják a felnőttek normáinak követését, a szokások betartását. Nevelésünk alapja, a feltétel nélküli elfogadás, gyermekszeretet, korlátokkal együtt. A korlátokat úgy szabjuk meg, hogy az adott korosztály meg tudjon felelni az elvárásoknak. A gyermekek neveléséhez megteremtjük a jó kapcsolatot a szülőkkel, hogy kellő bizalom alakulhasson ki az együttneveléshez. Segítjük a gyermekeket abban, hogy elfogadják eltérő képességű és tulajdonságú társaikat. A pozitív tulajdonságok kiemelésével alakítjuk a közösségi élet szabályait, szokás és normarendszerét. Bátorítunk minden gyermeket a csoporton belül, hogy a belső elégedettsége, pozitív énképe kialakuljon. Célunk: Pozitív érzelmekre épülő, kapcsolatteremtő és megtartó képességek formálása, koopreációkommunikáció erősítése a társas kapcsolatok létrehozásának érdekében. A gyermekek egyéni érdekeinek, tulajdonságainak, képességeinek kibontakoztatása a közösségen belül, az intézményes nevelés keretében a csoport normái alapján. Az óvodapedagógus feladatai: - Kiegyensúlyozott légkör kialakítása beszoktatástól az óvodáskor végéig. - Gyermek-gyermek, felnőtt-gyermek, felnőtt-felnőtt kapcsolatának érzelmi kialakítása, megerősítése, pozitív attitűd átadása. - Az óvoda pedagógus és más dolgozóinak magatartása, kommunikációja, bánásmódja legyen modellértékű. - A gyermek szociális érzékenységének, én tudatának és önérvényesítő törekvéseinek fejlesztése. - Elvárások (szokás-és normarendszer) egyértelmű megfogalmazása. - Értékek (emberi, természeti, társadalmi) megismertetése, tiszteletére nevelése, kiemelve a szülőföldhöz való kötődést. - Általános emberi értékeket és normákat elfogadó kommunikációs és kooperációs technikák megismertetése. Együttéléshez szükséges erkölcsi és akarati tulajdonságokkal való megismertetés, mint: - együttérzés - segítőkészség - önzetlenség - figyelmesség - igazmondás - őszinteség - örömszerzés - tisztelettudás

7

- önállóság - önfegyelem - kitartás - feladattudat - szabálytudat - mások elfogadása, befogadása Fejlődés eredménye az óvodáskor végén:

A felnőtt kérése nélkül is segítenek egymásnak, együtt éreznek a közösség tagjaival. Konfliktusos helyzetben társaikkal egyezkednek. egymást. A csoportba érkező vendégeket szeretettel fogadják. Igényükké vált a tevékenységekben való aktív részvétel és együttműködés. A tevékenységeket komoly feladattudattal végzik és befejezik. Nyugodtan ülnek, és figyelnek egymásra és a felnőttekre. Önállóan keresik a segítségnyújtás megfelelő formáit. A közösségért szívesen dolgoznak, bíznak önmaguk képességeiben. Értékelik saját és mások tetteit és magatartási példáit. Érvényesítik kezdeményező készségüket, kinyilvánítják tartósabb érdeklődésüket. A felmerülő akadályokat képesek legyőzni. Szociálisan éretté válnak az iskolába lépésre. Pozitív érzelmi megnyilvánulások dominálnak, kialakul a barátság, együttérzés, elfogadás. - Növekszik a gyermek magabiztossága, önállósága, megőrzi természetes kíváncsiságát.

Beszoktatás A gyermek személyiségének fejlődésében jelentős helyet foglal el az első óvodásnapok élménye, emléke. Szinte meghatározó jellegű lehet, hogy mit raktároz el emlékezetében, hogyan dolgozza fel a látott, hallott, megfigyelt, kipróbált eseményeket. A beilleszkedés hosszú folyamatát segítjük azzal, hogy már beiratkozáskor a leendő óvodással megpróbálunk kapcsolatot teremteni. Nem tudhatjuk, melyik gyermek milyen elképzelésekkel érkezik. Nagy körültekintéssel, türelemmel fogadjuk a családból közvetlenül óvodába kerülő gyerekeket. Megismertetjük a szülőket a fokozatos beszoktatás előnyeivel. Ösztönözzük őket arra, hogy a rendszeres óvodába járás előtt jöjjenek be a gyermekkel, ismerkedjenek meg az óvodával, az udvarral, a gyermekekkel, a felnőttekkel. A nyári szülői értekezleten arról is beszélünk, hogy az óvodásélet első napjaiban nyújtsanak biztos hátteret a szülők, de engedjék a gyerekeket eltávolodni, ismerkedni, a társaival, óvónőivel. Felhasználunk minden lehetőséget, ami segítséget nyújthat a gyermeknek, a felnőttnek a beilleszkedéshez, együttműködéshez. Tekintetbe vesszük a gyermek személyes adottságait, temperamentumát, és elfogadjuk saját egyéniségét.

8

KIEMELT FIGYELMET IGÉNYLŐ GYERMEKEK EGYÉNI FEJLESZTÉSE A különleges bánásmódot igénylő gyermek típusai: Tanulási problémákkal küzdő gyermekek tanulási nehézséggel küzdők (például: lassú, motiválatlan, hosszabb betegség miatt lemaradó, családi, szociális, kulturális, nyelvi hátrányok) tanulási zavarral küzdők (például: diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, figyelemzavar, súlyosabb beszédhiba) Magatartászavarok miatt problémás gyermekek visszahúzódó (regresszív) és depresszív viselkedésű gyermekek (félénk, csendes, visszahúzódó stb.) ellenséges (agresszív) és inkonzekvens viselkedésű tanulók (engedetlen, kötekedő, Kivételes képességű gyermekek, tehetségesek intellektuális tehetség (a különböző tudományterületeken kimagasló: matematikai, fizikai, nyelvi stb.) művészi tehetség (képzőművészeti, zenei) pszichomotoros tehetség (sport, tánc, kézügyességet igénylő terület) szociális tehetség (vezető, szervező, irányító)

Tehetségnevelés, tehetségfejlesztés A tehetség felismerése a tehetségnevelés/tehetségfejlesztés/tehetséggondozás a tehetség elismerésével, azonosításával kezdődik a családnak ismernie kell azokat a mutatókat, amelyek halmozott előfordulása tehetséget sejtet Általánosan tehetségesekre jellemző tulajdonságok: a kiemelkedő gyermekek teljesítményei nem mindig jók, munkavégzésük, fejlődésük nem egyenletes, és gyakran nem vesznek részt a munkában (Geffert Éva és Herskovics Mária) A kivételes tehetségek jellemzői: megszállottság, fokozott kritikai érzék, állandó önelégedetlenség (Czeizel Endre → orvosi szempontból veszélyeztetettnek tartja őket) A tehetségfejlesztés módjai 1. gyorsítás, léptetés (a tehetségesek egy év alatt több év anyagát végzik el) 2. elkülönítés, szegregáció (külön tanulnak, más tehetségesekkel) 3. gazdagítás, dúsítás (enrichment) – a tehetséges gyerekek a normál oktatásban tanulnak, de a tanulás bizonyos idejében differenciált, különleges tehetséggondozásban részesülnek az óvodában vagy az óvodán kívüli tehetséggondozó intézményekben.

SZOCIÁLIS HÁTRÁNYOK ENYHÍTÉSÉT SEGÍTŐ TEVÉKENYSÉG Különleges bánásmódot igénylő csoportok Azok a társadalmi csoportok, amelyek támogatás nélkül nem vagy csak aránytalan nehézségek árán képesek társadalmi helyzetük megőrzésére, javítására: Nemzeti és etnikai kisebbségek Bevándorlók

9

Eltérések Az anyanyelv és a többségi nyelv birtoklása A csoport kulturális sajátosságai; eltérés a többségi kultúrától Csoportkohézió; a többséghez való viszony A szociális hátrányok enyhítését segítő tevékenységek A gyermekeink szociális háttere igen szélsőséges képet mutat. Munkánk tervezésénél figyelembe kell vennünk az elfoglalt, időhiánnyal küszködő családok igényeit éppúgy, mint a szerényebb anyagi lehetőségekkel bíró, több gyereket nevelő, esetleg csonka családokét. Különösen nagy a felelősségünk a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek nevelésében. A hátrányos helyzet esetenként a gyermek veszélyeztetettségét is magában hordja. Ők néha csak tőlünk kapnak segítséget a világban való eligazodáshoz, a kultúra értékeinek megismeréséhez, lelki és testi fejlődésükhöz. Feladatunk az óvoda világát nehezen elfogadó, ill. együtt nem működő, esetleg gyermeküket is elhanyagoló családokkal való - együttműködésre késztető kapcsolattartás. A hátrányos helyzet okai A család anyagi és egészségügyi állapota, erkölcsi helyzete és életvitele, értékrendje. A család lakhelye és környezete. A gyermek és/vagy szülő egészségi állapota. A családtagok száma Környezeti okok: Sokgyermekes család: 3 vagy több gyermek Szűkös lakásviszonyok: a család magas létszáma, több generáció együttélése Szülők iskolázatlansága Nevelési hiányosságok: kettős nevelés, felügyelet és gondozás hiánya, helytelen bánásmód (brutalitás), érzelmi sivárság, közömbösség, könnyelmű, felelőtlen életvitel, bűnöző családi háttér Anyagi okok Munkanélküliség Létminimum alatti 1 főre jutó jövedelem A szülő csökkent munkaképességű vagy munkaképtelen A kereset nem a család szükségleteinek kielégítésére fordítódik Egészségügyi okok Születési rendellenesség vagy szerzett fogyatékosság - mozgáskorlátozottság - érzékszervi károsodás (látás, hallás...) - szervi rendellenesség Tartós betegség Idegrendszeri, pszichés problémák (szülő és/vagy gyerek) Higiénés hiányosságok A gyermek személyiségében rejlő okok Értelmileg, érzelmileg visszamaradt

10

Feladataink a szociális hátrányok enyhítése érdekében Anyagi támogatás lehetőségeinek kiaknázása Az önművelés igényének kialakítása. A tolerancia, segítőkészség kialakítása, a másság elfogadása. Praktikus ismeretek elsajátíttatása. A mindennapi élethez szükséges készségek kialakítása. Családi életre és egészséges életmódra nevelés. A testnevelés és sport sajátos eszközeivel kialakítani az alapvető mozgás - és feladatmegoldó képességet, az egészséget értéknek tekintő gondozásmódot, a szabadidő tartalmas eltöltésének igényét. Tevékenységeink a szociális hátrányok enyhítésére Egészségnevelés Interkulturális ismeretnyújtás: életvezetés, cigány irodalom. Tehetséges gyermekek felkészítése. Felzárkóztató foglalkozás a lemaradóknak. Igény szerint ügyelet biztosítása. Szülőknek felajánlott segítség Fórum - jogi és életvitellel kapcsolatos tanácsadás Felvilágosítás a szociális juttatások lehetőségeiről a szülői értekezleten, fogadó órákon, írásos tájékoztatón keresztül Szülőkkel közös programok AZ ANYANYELVI, AZ ÉRTELMI FEJLESZTÉS ÉS NEVELÉS MEGVALÓSÍTÁSA Az anyanyelvi nevelés „1. Az anyanyelvi nevelés valamennyi tevékenységi forma keretében megvalósítandó feladat. Az anyanyelv fejlesztése és a kommunikáció különböző formáinak alakítása – beszélő környezettel, helyes mintaadással és szabályközvetítéssel – az óvodai nevelőtevékenység egészében jelen van. Az anyanyelv ismeretére, megbecsülésére, szeretetére nevelés közben a gyermek természetes beszéd- és kommunikációs kedvének fenntartására, ösztönzésére, a gyermek meghallgatására, a gyermeki kérdések támogatására és a válaszok igénylésére szükséges figyelmet fordítani.”(363/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet) Az anyanyelvi nevelés szerves része az óvodai élet minden mozzanatának. Beépül a gyerekek tevékenységeibe, megnyilvánulásaiba, a társaikkal és az óvónőkkel való kapcsolataikba. Az iskola megkezdése előtt a gyerekek eljuthatnak nyelvi-kommunikációs képességeik azon szintjére, amely lehetővé teszi kapcsolatok létesítését és fenntartását, a verbális együttműködést társaikkal és a felnőttekkel. A tiszta, választékos és a helyzetnek megfelelő kifejezéseket jól használják. Az anyanyelv a környezet példamutatásával helyes és szép beszédével, a szóbeli közlést kiváltó, derűs, nyugodt légkörével az anyanyelvünk bonyolult, sokrétű, árnyalt jelrendszerével tevékenység közbeni megismerését és elsajátítását segíti elő. A gyermekek beszédét meghatározza a család példája, a családi kapcsolatok minősége, a

11

gyermek családi kommunikációs tapasztalatai. Fejlesztési feladatainknak először a gyermek beszédkészségének megismeréséből kell kiindulnia. Az óvodások beszédfejlődésének természetes színtere a játék, ahol különböző élethelyzetekben kerülnek egymással kontaktusba. A felvállalt szerepekhez hozzátartoznak a felnőttek beszédmintáinak utánzásai, reprodukálásai. Hozzászoktatjuk a gyermekeket, hogy szabadon mondják el érzéseiket, gondolataikat. Lehetőséget teremtünk arra, hogy kreatívan rögtönözhessenek, improvizálhassanak, a nyelvvel is játszhassanak. A gyermekek beszédaktivitását teljes odafordulással, aktív figyelemmel és a gondolataikhoz kapcsolódó kérdéseinkkel lehet ébren tartani. A tevékenységeket kísérő beszélgetések, a nyelvi játékok, a szabad önkifejezés a dramatizálásban, az ösztönző, valóban érdeklődő óvónői magatartás segíti a szókincsük bővülését, a beszédminőség alakulását. Cél: Képesek legyenek tisztán, érthetően, tagoltan beszélni. Gondolataikat, kérdéseiket, vágyaikat tudják mondatokban megfogalmazni. Legyenek képesek egymás mondanivalóját végighallgatni. Az óvodapedagógus feladatai: - Megismertetni a gyermeket anyanyelvével, a kommunikáció, különböző formáival (metakommunikáció). - Beszélő környezet biztosítása, beszélgetésre nyugodt, kiegyensúlyozott légkör megteremtése. - Az anyanyelv megbecsülésére, szeretetére nevelés. - A gyermekek természetes beszéd és kommunikációs kedvének felébresztése, fenntartása. - Képessé tenni a gyermekeket arra, hogy tudjanak másokat is meghallgatni. - A gyermekek szókincsének folyamatos bővítése. - A beszédmegértés, beszédritmus, beszédtechnika fejlesztése, a helyes kiejtés gyakorlása. - Ösztönözze a gyermeki kérdésfeltevéseket, válaszadásnál legyen figyelemmel a gyermeki világkép, gondolkodás életkori sajátosságaira. - Helyes mintaadással és szabályközvetítéssel segítse a gyermek beszédfejlődését, kerülje a javítgatást. - tudatosan szervezze meg az anyanyelvi fejlesztés feladatait a szervezett játékokban és valamennyi kötetlen foglalkozásban, - úgy fogalmazza meg kérdéseit és magyarázatait, hogy az a kisebbek számára is érthető legyen, - különböző műveltségi területekbe is építse be az anyanyelvet fejlesztő feladatokat, - olyan helyzeteket teremtsen, amiben a gyerekek beszélhetnek örömeikről, problémáikról, vagy mindenről, ami őket foglalkoztatja, - ösztönözze a gyerekeket a változatos nyelvi fordulatok, kifejezések használatára, - segítse és erősítse meg a gyerekek beszédkapcsolatait, kommunikációját, nonverbális kifejezéseit, - a beszédhibákat, beszédritmus rendellenességeit és a gyerekek megfelelő szakirányú fejlesztését tartsa szem előtt. - problémamegoldó gondolkodás, döntésképesség fejlesztése A környezet példamutató, tiszta és szép beszéde mintát, ösztönzést ad a gyermeknek. 12

Az óvodapedagógus ügyel beszédének stílusára, hanglejtés, a dinamika, a hangsúly megfelelő alkalmazására. Beszéde érthető, egyszerű és világos. A beszédértés, gondolatközlés színvonala nagymértékben befolyásolja a tevékenységi formák eredményességét. A foglakozások tervezésekor végig gondoljuk, hogy az anyanyelvi nevelés szempontjából milyen feladatok kerüljenek előtérbe. Kiscsoportban, az élettani beszédhibák felszámolásában játszhat szerepet a problematikus hangokat tartalmazó szavak után-mondása (papagájjáték). Középsőcsoportban, a fonémák tiszta artikulációján kívül a fogalmak tisztázását segíthetjük nyelvi játékokkal. Nagycsoportban alliterációk, szinonimák gyűjtése is lehetséges. Nyelvi finomságokat, árnyalatokat, azonosságokat, hasonlóságokat, ellentéteket, arányokat, térbeli és időbeli viszonyításokat felfedeztető játékokat alkalmazunk. Az anyanyelvi nevelés személyiségformáló hatása nagy, hiszen a gondolkodás, emlékezet, képzelet, kreativitás és a beszéd összefügg. A fejlődés várható eredményei: - Örömmel, felszabadultan beszélnek. - Árnyaltan fejezik ki érzéseiket, gondolataikat. - Beszédük tagoltása, hangsúlyozása, hanglejtése megfelel a magyar nyelv követelményeinek. - Rendelkeznek életkoruknak megfelelő szókinccsel, ismerik a szavak jelentését. Az értelmi fejlesztés és nevelés „Az óvodai nevelés a gyermek egyéni érdeklődésére, kíváncsiságára – mint életkori sajátosságra –, valamint a meglévő tapasztalataira, élményeire és ismereteire építve biztosít a gyermeknek változatos tevékenységeket, amelyeken keresztül további élményeket, tapasztalatokat szerezhet az őt körülvevő természeti és társadalmi környezetről. 3. Az értelmi nevelés további feladatai: egyrészt a gyermek spontán és tervezetten szerzett tapasztalatainak, ismereteinek rendszerezése, bővítése, különböző tevékenységekben és élethelyzetekben való gyakorlása, másrészt az értelmi képességek (érzékelés, észlelés, emlékezet, figyelem, képzelet, gondolkodás – alkotóképesség – fejlesztése. Valamennyi értelmi képesség, különösen a képzelet és a kreativitás fejlődését elősegítő ösztönző környezet biztosítása. .”(363/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet)

AZ ÓVODAI ÉLET TEVÉKENYSÉGI FORMÁI JÁTÉK „1. A játék a kisgyermekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége, s így az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze. A játék – szabad képzettársításokat követő szabad játékfolyamat – a kisgyermek elemi pszichikus szükséglete, melynek mindennap visszatérő módon, hosszantartóan és lehetőleg zavartalanul ki kell elégülnie. A kisgyermek a külvilágból és saját belső világából származó tagolatlan benyomásait játékában tagolja. Így válik a játék kiemelt jelentőségű tájékozódó, a pszichikumot, a mozgást, az egész személyiséget fejlesztő, élményt adó tevékenységgé. 2. A kisgyermek első valódi játszótársa a családban, az óvodában is a felnőtt – a szülő és az óvodapedagógus. Az óvodapedagógus utánozható mintát ad a játéktevékenységre, majd amikor a szabad játékfolyamat már kialakult, bevonható társ marad, illetve segítővé, kezdeményezővé lesz, ha a játékfolyamat elakad. Az óvodapedagógus jelenléte teszi lehetővé a gyermekek közötti játékkapcsolatok kialakulását is. 3. A játékhoz megfelelő helyre és egyszerű, alakítható, a gyermeki fantázia kibontakozását segítő anyagokra, eszközökre, játékszerekre van szükség. Az óvoda és az óvodapedagógus feladata, hogy megfelelő csoportlégkört, helyet, időt, eszközöket és élményszerzési

13

lehetőségeket biztosítson a különböző játékformákhoz, a gyakorló játékokhoz, a szimbolikus játékokhoz, konstruáló játékokhoz, a szabályjátékokhoz. 4. A játék folyamatában az óvodapedagógus tudatos jelenléte biztosítja az élményszerű, elmélyült gyermeki játék kibontakozását. Mindezt az óvodapedagógus feltételteremtő tevékenysége mellett a szükség és igény szerinti együttjátszásával, támogató, serkentő, ösztönző magatartásával, indirekt reakcióival éri el. 5. Az óvodában előtérbe kell helyezni a szabadjáték túlsúlyának érvényesülését. A játék kiemelt jelentőségének az óvoda napirendjében, időbeosztásában, továbbá a játékos tevékenységszervezésben is meg kell mutatkoznia.”(363/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet) Célja: -

a játékon keresztül a külvilág elemeinek megismertetése, felfedezése, a játék formáinak, tartalmának gazdagítása, a kreativitás fejlesztése, a játék rendjének, szabályoknak a betartása, egészséges versenyszellem kialakítása.

Az óvodapedagógus feladata - biztosítsa:  a nyugodt csoportlégkört,  a helyet,  az elegendő játékidőt,  a sokféle játékeszközt és az élményt a különböző játékformákhoz, mint például:  a mozgásos játékokhoz,  a szerepjátékokhoz,  az építő, konstruáló játékokhoz,  a szabályjátékokhoz,  a dramatizáláshoz és  a bábozáshoz, - megismerje, hogy a gyerekek képességeik, neveltségük szintjén hol tartanak, mikor és hogyan juttathatja el őket fejlődésük következő, magasabb szintjére, - megtervezze a gyerekek különböző szintű fejlettségéből kiinduló játékok kezdeményezését és folyamatát, - megkülönböztetett figyelmet szánjon arra, hogy a különböző játékfajták hogyan jelennek meg a gyerekek játékában, mennyire integrálódnak és differenciálódnak, - támogassa és befogadja a gyerekek hazulról hozott megfelelő társasjátékait, - bővítse a szabályjátékok körét, - felhasználja azokat a fejlesztő játékokat, amelyek bizonyos gyerekek speciális fejlesztését, illetve bizonyos problémák megelőzését szolgálják. Az óvodai játék dokumentációja tükrözze a helyét, szerepét az óvodai nevelésben.

VERSELÉS, MESÉLÉS „1. A többnyire játékos mozgásokkal is összekapcsolt mondókák, dúdolók, versek hozzájárulnak a gyermek érzelmi biztonságához, anyanyelvi neveléséhez. Ezek ritmusukkal, a mozdulatok és szavak egységével a gyermeknek érzéki-érzelmi élményeket nyújtanak.

14

2. A magyar gyermekköltészet, a népi, dajkai hagyományok, gazdag és jó alkalmat, erős alapot kínálnak a mindennapos mondókázásra, verselésre. A mese a gyermek érzelmi, értelmi, erkölcsi fejlődésének és fejlesztésének egyik legfőbb segítője. A mese – képi és konkrét formában – feltárja a gyermek előtt a külvilág és az emberi belső világ legfőbb érzelmi viszonylatait, a lehetséges, megfelelő viselkedésformákat. 3. A mese különösen alkalmas az óvodás gyermek szemléletmódjának és világképének kialakítására. Visszaigazolja a kisgyermek szorongásait, s egyben feloldást és megoldást kínál. A tárgyi világot is megelevenítő, átlelkesítő szemléletmódja, és az ehhez társuló, a szigorú ok-okozati kapcsolatokat feloldó mágikus világképe, csodákkal és átváltozásokkal ráébreszt a mélyebb értelemben vett pszichikus realitásra és a külvilágra irányított megismerési törekvésekre. 4. A mesélővel való személyes kapcsolatban a gyermek nagy érzelmi biztonságban érzi magát, s a játéktevékenységhez hasonlóan a mesehallgatás elengedett intim állapotában eleven, belső képvilágot jelenít meg. A belső képalkotásnak ez a folyamata a gyermeki élményfeldolgozás egyik legfontosabb formája. 5. A gyermek saját vers- és mesealkotása, annak mozgással és/vagy ábrázolással történő kombinálása az önkifejezés egyik módja. 6. A mindennapos mesélés, mondókázás és verselés a kisgyermek mentális higiénéjének elmaradhatatlan eleme. 7. Az óvodában a népi, a klasszikus és a kortárs irodalmi műveknek egyaránt helye van.” (363/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet) Célja: A versek, mesék megszerettetése, ami az anyanyelvi nevelés legfontosabb eszköze. A vers és mese tanulásának, hallgattatásának célja: - igény kialakítása az irodalmi élményekre, az irodalmi művek iránti fogékonyság megalapozása, - a beszéd fonológiai, grammatikai, jelentéstani, valamint motorikus rendszereinek fejlesztése életkori és egyéni sajátosságok figyelembevételével, - az analizáló-szintetizáló képesség fejlesztése a beszéden keresztül, - a ritmusérzék fejlesztése, A mese-vers foglalkozások anyaga változatos, elsősorban magyar népi mondókák, versek, népmesék alkotják. A népmesének erkölcsi tartalma van, a jó és az igaz győz a gonosszal, hazuggal szemben, oldja a gyermek szorongását. A Galga-mente népi mondókái hangsúlyosan jelennek meg, a helyi népmesék, balladák a gyermekek fej lettségének megfelelő mértékben kerülnek ismertetésre. A hallott verseket, meséket gyakran ismételjük, feldolgozzuk. Lehetőséget adunk a gyermekek önálló mesemondásához, megfelelő eszközöket készítünk a mese eljátszásához, a báb mindig rendelkezésre áll és az óvónő is gyakran használja azt. Fontosnak tartjuk, hogy az óvónő sok mondókát, verset, mesét tudjon. A mesekönyvből történő felolvasás előtt többször átolvassa a mesét, hogy azt élményszerűen tudja előadni. A mesélés, verselés hangulata mindig bensőséges, A verselés, mesélés nincs helyhez, időkőz kötve, történhet a gyermek, vagy az óvónő kezdeményezésére minden nap.

15

Az irodalmi nevelés az anyanyelvi kultúra és a műveltség megalapozását szolgálja. Az irodalmi művek tartalma hozzájárul a gyerekek világképének kialakulásához, a nemzeti kultúra alapjainak lerakásához, az erkölcsi és esztétikai értékek közvetítéséhez. Gazdagítja, színesebbé teszi a gyerekek lelkivilágát. A népi mondókák, versek, népi játékok megzenésített formában – erősítik az irodalom és a zene kapcsolatát, fokozzák a gyerekekre gyakorolt hatását. A mese alkalmas arra, hogy bemutassa a külvilág és az ember belső világa közötti kapcsolatot. Az óvodapedagógus feladata: - az egyetemes értékű és a népi művek megfelelő arányainak megállapítása, - fontos a megfelelő előadásmód, - a mindennapi mesélés iránti igény kialakítása, - hogy a meséhez kapcsolódó bábfigurákkal és egyéb kellékekkel teremtett játékszituációkba kapcsolja be a gyerekeket. - Versek, mondókák, mesék megkedveltetése. - A gyermekek beszédkedvének, szókincsének bővítése. - A bábjáték, a dramatizálás, szituációs játék alkalmazása, a tudat alá szorított problémák, félelmek, szorongások feloldása, “kijátszása” ezek segítségével. - A magyar nyelv jellemző, ereszkedő dallamának a megéreztetése; hanglejtés, hangszín, hangerő, artikulációs stílus. - A biztonságot nyújtó derűs közeg, légkör létrehozása az újraalkotáshoz, a gyermek megnyilatkoztatásához. - Belső képvilág kialakítása, irodalom iránti tisztelet megalapozása. - Saját vers- és mese alkotásával, annak más tevékenységgel való kombinálásával a kreatív önkifejezés lehetőségének biztosítása. A kiválasztott versek, mesék erősítsék meg a környezet megszerettetését, a néphagyomány ápolását. A vers, mese, dramatikus játékhoz csak olyan kellékeket használunk, ami elősegíti a képzeletbeli képek előhívását, s meséhez való erős kötődés kialakulását. A mesemondáshoz csend, nyugalom szükséges. Fejlődés eredménye az óvodáskor végén: - Szeretik, igénylik a mese, vers, mondókázás élményét. - Gazdagodik szókincsük, kifejezőkészségük, képesek néhány mondatban gondolataikat közölni, rövid történeteket, meséket elmondani, kitalálni. - Az átélt élmények alapján erősödik az énképük, a közösségi hovatartozásuk. - Különválasztják a realitást a mese világától. - A gyermek szívesen mond mondókákat, verseket, meséket, - tudja a megismert szavak jelentését, megfelelően használja azokat, - képes a hallottak képi megjelenítésére, - szívesen, örömmel hallgat mesét, verset.

ÉNEK, ZENE, ÉNEKES JÁTÉK, GYERMEKTÁNC „1. Az óvodában a környezet hangjainak megfigyelése, az ölbeli játékok, a népi gyermekdalok, az éneklés, az énekes játékok, a zenélés örömet nyújtanak a gyermeknek, egyben felkeltik zenei érdeklődését, formálják zenei ízlését, esztétikai fogékonyságát. Az élményt nyújtó közös ének-zenei tevékenységek során a gyermek felfedezi a dallam, a ritmus, a mozgás szépségét, a közös éneklés örömét.

16

A népdalok éneklése, hallgatása, a gyermek-, néptáncok és népi játékok, a hagyományok megismerését, továbbélését segítik. Az óvodai ének-zenei nevelés feladatainak eredményes megvalósítása megalapozza, elősegíti a zenei anyanyelv kialakulását. 2. Az énekes népi játékok és az igényesen válogatott kortárs művészeti alkotások fontos eszközül szolgálnak a gyermek zenei képességeinek (az egyenletes lüktetés, ritmus, éneklés, hallás, mozgás) és zenei kreativitásának alakításában. 3. A zenehallgatási anyag megválasztásánál az óvodapedagógus figyelembe veszi a nemzetiségi nevelés esetében a gyermekek nemzetiségi hovatartozását is. 4. Az éneklés, zenélés a gyermek mindennapi tevékenységének részévé válik a felnőtt minta spontán utánzásával.” (363/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet) Célja: -

a gyermekeknek zenei élmények nyújtása éneklés, hangszeres zene segítségével közösségi élmények nyújtása énekes játékokon, közös énekléseken keresztül, az éneklés, a zenélés tevékenységeinek megszerettetése, a zenei képességek, készségek, zenei kreativitás kialakítása, fejlesztése, a népi-, a műzenei és más népek dalainak, zenéinek megismertetése, a gyermekek zenei érdeklődésének felkeltése, zenei ízlésük, esztétikai fogékonyságuk formálása.

Feladataink: - A felhasznált zenei anyagok igényes, tiszta forrásból származó, életkornak és az adott csoport képességszintjének megfelelő válogatása. - a zenei hangok észlelése kapcsolódjon össze aktív mozgásokkal. - A zenei és játékanyag kiegészítése egyszerűbb néptánc elemekkel - A zenehallgatás anyagának művészi érték igényével történő kiválasztása. - Jelenjen meg zenei anyagunkban a magyar népzene, mellette a rokon- és más népek dalai, a komponált műzene, az altatódalok és a klasszikus műzene. - A nemzetiségi, etnikai kisebbségi zene is legyen a válogatásban. - Fejleszteni kell a ritmusérzéket, a zenei hallást, a zenei emlékezetet. A fejlődés eredménye az óvodáskor végén: _ A gyerekek szívesen énekelnek közösen és önállóan is, élvezettel játszanak különböző dalos játékokat és népi gyermekjátékokat, - Érzik az egyenletes lüktetést és a dalok ritmusát, - Megkülönböztetik a zeni fogalom-párokat, - Tudnak élvezettel figyelni a zenét hallgatni, - Tudnak improvizálni ritmust, mozgást, dallamot, - Ismernek néhány tánclépést és azokból alkotókedvük szerint építkeznek Az éneknek, zenének és a táncnak nagyon fontos közösségfejlesztő szerepe van. A mondókák, dalos játékok, eltáncolt dallamok és zenehallgatásra szánt dalok átszövik a teljes nevelési folyamatot.

RAJZOLÁS, MINTÁZÁS, KÉZIMUNKA „1. A rajzolás, festés, mintázás, építés, képalakítás, a kézi munka, mint az ábrázolás különböző fajtái, továbbá a műalkotásokkal, a népművészeti elemekkel, az esztétikus tárgyi környezettel való ismerkedés is fontos eszköze a gyermeki személyiség fejlesztésének. A gyermeki alkotás a belső képek gazdagítására épül.

17

2. Az óvodapedagógus az ábrázoló tevékenységekre az egész nap folyamán teret, változatos eszközöket biztosít. Maga a tevékenység, s ennek öröme a fontos, valamint az igény kialakítása az alkotásra, a kreatív önkifejezésre, a környezet esztétikai alakítására és az esztétikai élmények befogadására. 3. Ezen tevékenységek az egyéni fejlettséghez és képességekhez igazodva segítik a képiplasztikai kifejezőképesség, komponáló-, térbeli tájékozódó- és rendezőképességek alakulását, a gyermeki élmény és fantáziavilág gazdagodását és annak képi kifejezését: a gyermekek tér-forma és szín képzeteinek gazdagodását, képi gondolkodásuk fejlődését, esztétikai érzékenységük, szép iránti nyitottságuk, igényességük alakítását. 4. Az óvodapedagógus feladata megismertetni a gyermekeket az eszközök használatával, a különböző anyagokkal, a rajzolás, festés, mintázás és kézimunka különböző technikai alapelemeivel és eljárásaival.” (363/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet) A rajzolás, mintázás, kézi munka célja: - vizuális tapasztalatok nyújtása az életkornak megfelelően, - a vizuális jelrendszer megismerése (pont, vonal, folt, színek, formák), - a képi- plasztikai-, konstruáló kifejezőképességek kibontakoztatása, - szín- és formavilág gazdagítása, - eszközhasználat képességének fejlesztése, - érdeklődés felkeltése az ábrázolás tevékenységei iránt, - kézmozgások finomítása, - képi gondolkodás fejlesztése, - a térbeli tájékozódó-képesség fejlesztése, - az íráshoz szükséges mozgáskoordináció alakítása. - szépség iránti vonzódásuk, és értékelő-képességük alakítása - képi-plasztikai kifejezőképességük, komponáló térbeni tájékozódó és rendező képességek alakítása, a gyermeki élmény és fantáziavilág gazdagítása, és annak képi kifejezése. Az óvodapedagógus feladata: - mindig készítsen elő olyan anyagokat, eszközöket, amelyek inspirálják a gyerekeket arra, hogy alkossanak, - lehetőséget adjon arra, hogy a gyerekek saját elképzeléseiket megvalósíthassák, - műalkotások bemutatásával keltse fel a művészetek iránti érdeklődést, a szépség iránti fogékonyságot, az emberi alkotások értékelését, megbecsülését, - ismertesse meg a gyerekeket különböző anyagok felhasználási módjára és az egyszerűbb eszközök használatára, - szervezzen olyan foglalkozásokat, ahol a gyerekek fejleszthetik manuális készségüket, - teremtsenek lehetőséget:  a vizuális látásmód (pl.: vers, mese, mondóka stb. vizuális megjelenítése) és  az íráshoz szükséges finommozgás fejlesztésére, - a feldolgozandó témát kapcsolja:  a környezetismereti,  az irodalmi foglalkozásokhoz  az ünnepek előkészítéséhez Igényes szemléltetőeszközök bemutatásával, a csoportszoba díszítésével, saját megjelenésével alakítsa a gyermek ízlésvilágát.

18

A fejlődés eredménye az óvodáskor végén: - Forma-ábrázolásuk változatos, színhasználatuk gazdag, emberábrázolásukban megjelennek a részformák. - Örül az alkotásának és a közösen elkészített kompozíciónak. - A gyermekek alkotására jellemző, a részletes formagazdagság, a színek egyéni alkalmazása. - Téralakításban, építésben bátrak, ötletesek, együttműködőek, - Rácsodálkoznak a szép látványára, tudnak gyönyörködni benne. - Megfogalmazzák értékítéletüket, beszélgetni tudnak a alkotásáról. - Fokozott önállósággal tudják alkalmazni a megismert technikákat.

MOZGÁS „1. A rendszeres egészségfejlesztő testmozgás, a gyermekek egyéni fejlettségi szintjéhez igazodó mozgásos játékok és feladatok, a pszichomotoros készségek és képességek kialakításának, formálásának és fejlesztésének eszközei. Az óvodáskor a természetes hely-, helyzetváltoztató és finommotoros mozgáskészségek tanulásának, valamint a mozgáskoordináció intenzív fejlődésének szakasza, amelyeket sokszínű, változatos és örömteli, érzelmi biztonságban zajló gyakorlási formákkal, játékokkal szükséges elősegíteni. Ezzel biztosítható a mozgás és az értelmi fejlődés kedvező egymásra hatása. 2. A mozgásos játékok, tevékenységek, feladatok rendszeres alkalmazása kedvezően hatnak a kondicionális képességek közül különösen az erő és az állóképesség fejlődésére, amelyek befolyásolják a gyermeki szervezet teherbíró képességét, egészséges fejlődését. Fontos szerepük van a helyes testtartáshoz szükséges izomegyensúly kialakulásában, felerősítik, kiegészítik a gondozás, és egészséges életmódra nevelés hatásait. 3. A spontán, a szabad játék kereteiben végzett mozgásos tevékenységeket kiegészítik az irányított mozgásos tevékenységek. A komplex testmozgások beépülnek az óvodai élet egyéb tevékenységeibe is, miközben együtt hatnak a gyermek személyiségének – a pozitív énkép, önkontroll, érzelem-szabályozás, szabálykövető társas viselkedés, együttműködés, kommunikáció, problémamegoldó gondolkodás –fejlődésére. 4. A spontán – a játékban, azon belül a szabad játékban – megjelenő mozgásos tevékenységeknek, az egészségfejlesztő testmozgásnak az óvodai nevelés minden napján, az egyéni szükségleteket és képességeket figyelembe véve, minden gyermek számára lehetőséget kell biztosítani. Törekedni kell a gyermekeket legjobban fejlesztő, kooperatív mozgásos játékok széleskörű alkalmazására, a szabad levegő kihasználására.” (363/2012. (XII. 17.) Korm. rendelet) Minden mozgásos tevékenység a kisgyermek számára a világ megismerésének forrása és színtere, egészséges fejlődésének alapja. Erre építkezik óvodai nevelésünk. Kiemelt fontosságú nevelőmunkánkban a mozgás megszerettetése, a mozgásigény kielégítése, a természetes mozgáskedv fenntartása, a mozgástapasztalatok bővítése, minél több gyakorlási lehetőség biztosításával a testi képességek fejlesztése. Igyekszünk kihasználni a mozgásban lévő fejlesztési lehetőségeket, valamint minél többoldalú élményt biztosítani. Biztosítjuk a rendszeres, játékban gazdag, az egyéni képességeket messzemenően figyelembe vevő, kellő aktivitást és terhelést jelentő mindennapi testnevelést. A napirendet célszerűen úgy állítjuk össze, hogy azzal elkerüljük az egyoldalú terhelést, lehetőleg felváltva biztosítjuk a mozgást és az üléssel együtt járó tevékenységet. Minél több mozgást végzünk a szabadban. A mozgásanyag gyakoroltatása változatos. Ügyelünk arra, hogy a nehézkesebb mozgású gyermeket a társak se nevessék ki, az óvónő is tapintatosan segít. Mindenkor nagy gondot fordítunk az alkalmazásra kerülő kézi és tornaszerek,

19

berendezések épségére, tisztaságára és hogy megfelelő számban álljon rendelkezésre. Használatukat az óvónők mutatják meg, nagy gondot fordítunk a baleset megelőzésére. A mozgás célja: - fejleszteni a testi képességeket - állóképességet, egyensúlyérzéket, erőt, ügyességet, - fejleszteni a jellembeli tulajdonságokat - akaraterőt, kitartást, fegyelmezettséget, bátorságot. - testséma kialakítása, - a mozgásformák megismerése, a téri fogalmak megértése, - a gyermekek természetes mozgásának, testi képességeinek, teherbíró képességének, az egyes szervek teljesítőképességének fejlesztése. Feladatok a fejlődés eredménye érdekében: - Biztosítani kell a gyerekek számára olyan eszközöket, tornaszereket, felszereléseket, amelyek hozzájárulnak a mozgásuk, rugalmasságuk, koordinációjuk fejlesztéséhez. - a mozgásanyag kiválasztásánál figyelembe kell venni a korcsoport és az egyéni sajátosságokat, szükségleteket és képességeket. - A természetes mozgás, a testi, cselekvő és feladatmegoldó képességük, ügyességük, állóképességük fejlesztése. - Mozgáskultúrájuk, bátorságuk, fegyelmezettségük, kitartásuk erősítése. - A társra figyelés fontosságának megértése a balesetek megelőzése érdekében. - A mozgás iránti érdeklődés felkeltése és fenntartása. Fejlődés eredménye az óvodáskor végén: - Növekszik teljesítőképességük, mozgásuk összerendezettebbé, ügyesebbé, megfelelő ritmusúvá válik. - Cselekvőképességük gyors, mozgásban kitartóak. - Ismerik az irányokat, tudnak a térben tájékozódni. - Megszeretik és igénylik a mozgást. - Betartják a szabályokat a különböző versenyjátékok, ügyességi játékok során. - Tudnak ütemtartással járni, gimnasztikai gyakorlatokat esztétikusan végezni.

A MOZGÁSKOTTA módszer beillesztése az Óvoda Pedagógiai Programjába Céljaink eléréséhez választottuk a Magyar Gábor által kidolgozott Mozgáskotta módszert és eszközrendszert. A Mozgáskotta módszer nem csupán a mozgások térbeli és időbeli szerkezetére és a teljesítményre koncentrál, hanem a mozgásos tevékenységet megvalósító személyiség komplex fejlesztése ugyanolyan hangsúllyal szerepel, mint maga a konkrét mozgásteljesítmény. A módszer gyakorlatában az érzelmek, az ismeretek, a figyelem, a gondolkodás az emlékezet legalább akkora jelentőséggel bírnak, mint maga a kivitel. A gyermekek érzelmeihez, képzeletvilágához közelálló eszközeivel élvezetes és hasznos fejlesztési alternatívát kínál olyan gyermekeknek is, akik a megszokott teljesítményközpontú mozgásoktatásban kevésbé jeleskednek, esetleg elfordulnak attól. A Mozgáskotta módszer eredményeként az új mozgások tanulása a pozitív transzfer hatása miatt eredményesebbé válik, a folyamatos sikerélmény a gyermekeket újabb és újabb mozgásos cselekvésre ösztönzi.

20

A Mozgáskotta módszert hatékony segítségnek tartjuk a sajátos nevelési igényű gyermekek célzott fejlesztésében, mert a módszer pszichológiai megközelítése szerint alkalmas a meghatározott ismeretek, jártasságok, készségek kibontakoztatására, differenciált fejlesztésére. A Mozgáskotta módszer mindennapjainkba történő bevezetése: alkalmazva, a gyermekek fantáziájára bízva, segíti a kreatív gondolkodás, szabálytudat alakulását, az együttjátszással támogatja a szocializációs folyamatokat. Az óvodapedagógusoknak a szabad játékidőben az eszközrendszer azon elemeit (marokzsákok, kottalapok) javasoljuk csoportszobában való használatra, amelyek mozgathatóságuk, méreteik szempontjából megfelelnek a szobák adottságainak, balesetveszélyt nem okoznak. egyéb kiegészítők (zsámolyok, gerendák, csuklópántok stb.) megismerésére és használatára. … Az eszközrendszer céltudatos, tervszerű használata során a gyermekek korcsoportokra bontva heti egy alkalommal irányított foglalkozáson vesznek részt. A korcsoportok a gyermekek egyéni képességeinek és fejlettségi szintjének megfelelően átjárhatók, ami segíti a pszichés funkciók és fizikai képességek egyéni harmóniáját, a pozitív érzelmek átélésével a mozgásos aktivitás kialakulását.

A KÜLSŐ VILÁG TEVÉKENY MEGISMERÉSE A külső világ tevékeny megismerése 1. A gyermek aktivitása és érdeklődése során tapasztalatokat szerez a szűkebb és tágabb természeti, emberi- tárgyi környezet formai, mennyiségi, téri viszonyairól. A valóság felfedezése során pozitív érzelmi viszonya alakul a természethez, az emberi alkotásokhoz, tanulja azok védelmét, az értékek megőrzését. 2. A gyermek, miközben felfedezi környezetét, olyan tapasztalatok birtokába jut, amelyek a környezetben való, életkorának megfelelő biztos eligazodáshoz, tájékozódáshoz szükségesek. Megismeri a szülőföld, az ott élő emberek, a hazai táj, a helyi hagyományok és néphagyományok, szokások, a családi és a tárgyi kultúra értékeit, megtanulja ezek szeretetét, védelmét is. 3. A gyermek a környezet megismerése során matematikai tartalmú tapasztalatoknak, ismereteknek is birtokába jut és azokat a tevékenységeiben alkalmazza. Felismeri a mennyiségi, alaki, nagyságbeli és téri viszonyokat: alakul ítélőképessége, fejlődik tér-, sík- és mennyiségszemlélete. 4. Az óvodapedagógus feladata, hogy tegye lehetővé a gyermek számára a környezet tevékeny megismerését. Biztosítson elegendő alkalmat, időt, helyet, eszközöket a spontán és szervezett tapasztalat- és ismeretszerzésre, a környezetkultúra és a biztonságos életvitel szokásainak alakítására. Segítse elő a gyermek önálló véleményalkotását, döntési képességeinek fejlődését, a kortárs kapcsolatokban és a környezet alakításában, továbbá a fenntartható fejlődés érdekében helyezzen hangsúlyt a környezettudatos magatartásformálás alapozására, alakítására. Célunk: - a gyermek ismerje meg:  a szülőföldet, az ott élő embereket,  a hazai tájat,  a helyi néphagyományokat, szokásokat és 21

 a tárgyi kultúra értékeit, megtanulja ezek szeretetét, védelmét is, a gyerek élje át a felfedezés örömét, rendszerezni tudjon:  a környezet jelenségei,  a tárgyainak tulajdonságai,  mennyiségi viszonyok, valamint formák szerint.  A valóság fokozatos és folyamatos felfedezésével a gyermekekben az egymáshoz, a természethez, az emberi alkotásokhoz, a hagyományokhoz, a szülőföldökhöz való pozitív érzelmi viszony kialakítása. -

Az óvodapedagógus feladatai: -

-

tegye lehetővé a gyerek számára a környezet tevékeny megismerését, biztosítson alkalmat, időt, helyet, eszközöket:  a spontán és szervezett tapasztalat- és ismeretszerzésre,  a környezetkultúra és  a biztonságos életvitel szokásainak alakítására. játékban, tanulásban a környezetismereti témák álljanak középpontban, figyelemmel legyen a témák feldolgozásánál a gyerekek életkori sajátosságira, képességeikre, úgy tervezze meg az adott témát, hogy annak feldolgozásában a gyerekek aktívan, képességeiknek megfelelően vegyenek részt. A gyermekek önálló véleményalkotásának, döntési képességeinek elősegítése, a kortárs kapcsolatokban és a környezet alakításában egyaránt. A környezetkultúra és a biztonságos életvitel szokásainak alakítása.

Fejlődés eredménye az óvodáskor végén: - Gyermekek tudják a lakcímüket, szüleik nevét, foglalkozását, munkahelyét, saját születési adataikat. - Különbséget tudnak tenni az évszakok között. - Tudják a hónapok, napok neveit, ismerik a napszakokat. - Gyermekek ismerik a környezetükben lévő jelentősebb épületeket és funkcióit. - Ismerik a környezetük növényeit, állatait és azok gondozását. - Ismerik az elemi közlekedési szabályokat és eszközöket. - Felismerik a mennyiségi, alaki, nagyságbeli és téri viszonyokat. - Alakul ítélőképességük, fejlődik tér, sík, mennyiség szemléletük. - Megkülönböztetik az irányokat, és helyesen használják a névutókat. - Tisztelik a hagyományokat. - Ismerik szülőföldjük jellegzetességeit, értékeit, néphagyományait, helyi szokásait, a családi és tárgyi kultúra értékeit. - Ismereteik vannak a betegellátás feladatairól, ismerik testrészeiket, érzékszerveiket és ezek funkcióit, védelmét.

Matematika Az óvodás gyerekek matematikai műveltségtartalma nem választható el a környezet megismerésétől. Egyaránt fontos szerepe van a tervezett matematikai fejlesztésnek és a spontán szerzett matematikai tapasztalatoknak.

22

Az óvodapedagógus feladata: - a tervezett matematikai fejlesztésénél figyeljen: - a feladatok felépítésére és a gyerekek egyéni képességeire, - teremtsen lehetőséget arra, hogy a gyerekek spontán, vagy irányított módon szerezzenek matematikai tapasztalatokat, - rávezetéssel segítse a problémák megoldását, - úgy építse fel a különböző foglalkozásokat, hogy az minden gyerek számára lehetőséget adjon a bekapcsolódásra a saját szintjén, - egy adott témával való foglalkozás addig tartson, ameddig azt a csoport érdeklődése, fejlettsége lehetővé teszi. - a feladatok megoldásában építeni kell, a gyermekkel való együttműködésre és a gyermeki aktivitásra. Olyan helyzeteket kell teremteni, melyekben a felfedezés, a tudás öröme fokozza a gyermekek akaratát, önbizalmát, önfegyelmét, intellektuális érzelmeit. - Alakítania kell ítélőképességét, tér – sík és mennyiségszemléletét, számfogalmát. A fejlődés várható eredményei: - Matematikai jellegű helyzetről, problémáról saját gondolataikat szabadon mondják el: egymás állításának igazságát ítéljék meg. - Képesek tulajdonságok szerinti válogatásra, sorba rendezésre. - Helyesen használják a mennyiségekkel, halmazokkal kapcsolatos összehasonlítást kifejező szavakat. - 10-es számkörben biztosan tudnak műveleteket végezni. - Megtudnak állapítani azonosságokat és különbözőségeket. - Ismerik az irányokat és a névutókat.. Speciális foglalkozások Informatikai nevelés Mai világunk kikerülhetetlen eszköze a számítógép, és minél előbb tanulja meg valaki a használatát, annál jobban fog bánni vele később. A legtöbb gyermek már óvodás korában is jelentős ismeretekkel bír e téren. A gyerekek első találkozása a számítógéppel otthon, vagy az óvodában történik. Az óvodai csoportban a számítógép nem más játékok helyett, hanem a többi játék mellett van jelen. A gyerekek spontán kíváncsisággal fogadják a számítógépet. Emellett - ahogy lehet az óvodában pl. matematikát játszani, ugyanúgy érdemes játékosan az informatikával is foglalkozni. Sok gyermeknél az újfajta motiválás, a gépnek való parancsolás lehetősége, a tetszőlegesen sokszori ismétlés meglepő eredményeket hoz. Az óvoda megújuló szerepében, a felkészült, rátermett pedagógus mellett a korszerű eszközök alkalmazása is fontos. A információs és kommunikációs technikai eszközök más műveltséget, "újfajta írástudást" képviselnek. Gyermekeinknek már a jövő erősen informatizált társadalmában kell élniük, alkotniuk. Ehhez, pedig az intézményeknek kell megadniuk a felkészítést, mégpedig minél kisebb életkortól kezdődően. „A számítógép, mint óvodáskorban használt interaktív fejlesztőeszköz egyértelmű sikerre számíthat a jövőben. Számos vizsgálat igazolta a képességfejlesztés terén a számítógép hatékony alkalmazási lehetőségeit (digitális rajzolás, interaktív képeskönyvek, finommozgást 23

fejlesztő játékok stb.). Különösen fontos alkalmazási területnek tekinthető a speciális igényű gyermekek számítógéppel támogatott korai fejlesztése. Még a gyermekkori számítógéphasználatot egyébként feleslegesnek tekintő szakírók is elismerik a géphasználat e téren mutatkozó eredményeit, és felhívják a figyelmet a fejlesztések fontosságára. (Haugland, 1992)”

Az óvodai számítógép-használat előnyei: az univerzalitás az egyik legfontosabb vonás: számos feladatra való alkalmasság magas motivációs szint, mely meghatározza a tevékenység eredményességét audiovizuális eszköz, mely hatékonyabb, mintha a gyermek csak vizuális vagy csak auditív ingereket kapna sokszínű – izgalmas, felkészíti a gyermekeket a későbbi számítógép-használatra közvetlen visszajelzésekkel biztosítja az azonnali interakció lehetőségét fejleszti a probléma-megoldó logikai képességeket figyelemfejlesztő hatása nagyon jelentős játszva tanít, fejleszti a tanulási képességeket javítja a hosszú távú memóriát és a kézügyességet fokozza a gyermekek önállóságát, a gyermek a gépet egyedül kezeli, önállóan dönt egy feladat megoldásában ha többen dolgoznak vele, akkor növeli a gyermekek együttműködési készségét, az együttdolgozás, közös alkotás élményét, az egészséges versenyszellem kialakulását új, frusztrációmentes pedagógiai helyzetet teremt, mivel játékos: oldja a szorongást és növeli a motivációt, ezt elősegíti még az is, hogy a számítógép objektíven ítél a gyermeknél kialakul a gyors és pontos reagálás iránti igény Forrás: Hámori Judit Mercédesz: A számítógép felhasználási lehetőségei a diszkalkulia terápiában, ELTE BGGYFK, 2001.

Az óvodai informatikai nevelés célja: - a felnőtt világban való tájékozódás előkészítése, az információszerzés és -kezelés technikáinak kipróbálása, a kommunikáció különböző formáinak gyakorlása. A gyermekek felnőtt felügyelete mellett dolgoznak a számítógéppel. Így lehetőségük van a személyes interakcióra is, és a hátrányos helyzetű gyermekeknek is lehetőséget teremt a technika megismerésére. Az óvodapedagógus feladata: - A lehetőségekhez képest alakítsuk át úgy a bútorokat és a gép kiegészítőit, hogy az a gyermeknek kényelmes legyen. - Állítsuk az ő kérésének megfelelő méretűre a képernyőt és a hangerőt. - Folyamatosan ellenőrizzük, mit tevékenykedik gyermekünk a gépen. - Lehetőleg csak egy programot használjon egyszerre, és kapcsoljuk ki azokat a programokat, amiket nem futtat. - Előre határozzuk meg, mennyi időt tölthet a gép előtt. - A számítógép-használatot szakítsuk meg közösségi eseményekkel, (pl. gyümölcsevés) illetve rövid testmozgással. - olyan szoftvert válasszunk, amely teret enged a kreativitásnak és a probléma-megoldásnak.

24

A számítógép kapcsolódása a mindennapi élethez A számítógép sikereket hoz a gyerekeknek: újabb, eddig kevéssé sikeres csoportoknak, másfajta gondolkodási stratégiákkal, személyiségjegyekkel rendelkező gyermekeknek ad esélyt arra, hogy kibontakozzanak, hogy sikeresek tudjanak lenni. - Az óvodások számára készült, különböző témájú fejlesztőprogramok sok ismeretet nyújtanak, és lehetőséget adnak a gyakorlásra. - Az egyszerű rajzolóprogramokkal alkothatnak a gyermekek. Rajzaikat kinyomtatva hazavihetik, kiállítást készíthetnek belőle. Kinyomtatás nélkül a számítógépen tárolva is meg lehet mutatni a többi gyermeknek, vagy szüleiknek - A rajzolóprogramokkal más játékokhoz készítenek kellékeket, amelyekkel kinyomtatás után tovább dolgoznak, vágnak, ragasztanak. Az ilyen munkának különös értéke, hogy tervezést, előre gondolkodást igényel: hogyan helyezzem el, hogy ki tudjam vágni, hol legyen az átjáró? Kedvenc játék a memória-készítés, a labirintus és a képkirakó. - Diavetítéshez is készíthetnek képeket a gyermekek. Saját maguk által írt, vagy az óvónő által elmondott mesét is „illusztrálhatnak”, jóllehet ez több napra szóló feladat. Az ilyen jellegű munka előkészíti az önálló tanulást azáltal, hogy tervező-előkészítő munkát, a feladathoz való visszatérést igényel. Fejleszti a türelmet, kitartást (amelyek a későbbi szándékos tanulás feltételei) azáltal, hogy a részeredmények után befejezett feladathoz másnap, harmadnap is hozzá lehet tenni. Az ilyen kihívások a gyermek személyiségfejlődésében nagyobb hatást eredményezhetnek, mint a néhány perc alatt beteljesülő siker. PowerPointban készült diaképeken, ClipArt-ból beillesztett, vagy szkennelt mesefigurákkal készülhet a mese. A mese írói és rajzolói elmesélhetik barátaiknak, szüleiknek a monitor mellett ülve a történetet, de vászonra kivetítve akár az egész csoport megnézheti egyszerre. - A gyermeki szoftverek játékai közül az aktuális témához illeszkedőket választhatja ki a pedagógus, és kínálhatja fel a gyermekeknek. A nagyobbak feladata lehet az is, hogy megkeressék az adott témát és a megjelölt játékot. Így gyakorolják a menü rendszerben a keresgélést. - A digitális fényképezés az események, építmények, jelmezek stb. megőrzésére ad lehetőséget, a gyermekek a számítógépre feltöltött képeket szívesen nézegetik, mutatják meg szüleiknek. A felsoroltakon kívül az óvónőnek és a gyermeknek számos lehetőséget kínál a mindennapi tevékenységekben. Múzeumpedagógia A múzeumpedagógia az élménypedagógia maga, a művészeti nevelés egyik lehetséges eszköze. Időutazás, amely a gyermekeket tapasztalati, cselekvő úton, a komplexitás elveit és életkori sajátosságait követve ismerteti meg a régmúlt idők történelmi vonatkozásaival, eszközeivel, szokásaival, hagyományaival, életformáival és nem utolsó sorban értékeivel. A múzeumpedagógia segítségével a gyermekek úgy formálhatják saját ízlésvilágukat, esztétikai, tárgyi, viselkedési kultúrájukat, identitásukat, hogy az számukra örök élményt nyújtó játék, de személyiségükre hosszú távon hat. A múzeumpedagógiai tevékenységek, játékok során a gyermekek észrevétlenül tanulják meg a múzeum falai között az elvárt és helyes viselkedési metodikákat, életkori kíváncsiságukra alapozva ismerkednek meg a művészetek különböző megnyilvánulási formáival, letűnt idők épületeivel és a bennük rejlő műkincsek széles tárházával. Célja, hogy a gyermek maga is műélvező és értő, művelt és széles látókörű felnőtté váljon.

25

Feladatok: A múzeumpedagógiai nevelési tervnek szervesen kell kapcsolódni az intézmény pedagógiai programjához, a gyermekek életkorához. Minden múzeumpedagógiai tevékenységhez hozzá kell illeszteni felkészítő és levezető szakaszt. Építeni kell a gyermekek előzetes tapasztalataira és a tevékenységek után meg kell adni a gyermekeknek azt a lehetőséget, hogy fogalmi szintre mélyítsék szerzett, tapasztalati tudásukat különböző maguk által kitalált szerepjátékokban vagy levezető, játékos tevékenységekben. A múzeumi foglalkozás a gyermek számára spontán játéknak tűnő, a pedagógus számára céltudatos, szervezett tevékenység. Mindig a komplexitás, cselekedtetés és játékosság elvét kell követni, és annyit kínálni, amennyit a gyermek elbír. A rácsodálkozás öröme a pedagógiai eszköztár egy mindennél fontosabb alkotó eleme, mert sikerélményt nyújt. A múzeumban ennek lehetünk részesei. Értékei: A gyermekek szóban fejezik ki gondolataikat, mellyel fejlődik szókincsük, kifejezőkészségük. Kulturáltan viselkednek. Kialakul a művészetek és az általuk kínált esztétikum iránti szeretet és kíváncsiság. Ha a gyermekek ideje korán megtapasztalják, hogy ezek a tevékenységek örömöt, sikerélményt, oldást nyújtanak van esélyünk arra, hogy egy széles ismeretekkel rendelkező, a művészetek iránt fogékony, művelt nemzedéket neveljünk. A múzeumpedagógia tehát, a nevelés egy hatékony eszköze, érték a kezünkben, így helye van az óvodánkban.

MUNKAJELLEGŰ TEVÉKENYSÉGEK „1. A személyiségfejlesztés fontos eszköze a játékkal és a cselekvő tapasztalással sok vonatkozásban azonosságot mutató munka és munka jellegű játékos tevékenység – az önkiszolgálás, a segítés az óvodapedagógusnak és más felnőtteknek, a csoporttársakkal együtt, értük, később önálló tevékenységként végzett alkalmi megbízások teljesítése, az elvállalt naposi vagy egyéb munka, a környezet-, a növény- és állatgondozás. 2. A gyermek munkajellegű tevékenysége: – örömmel és szívesen végzett aktív tevékenység; – a tapasztalatszerzésnek és a környezet megismerésének, a munkavégzéshez szükséges attitűdök és képességek, készségek, tulajdonságok, mint a kitartás, az önállóság, a felelősség, a céltudatosság alakításának fontos lehetősége; – a közösségi kapcsolatok a kötelességteljesítés alakításának eszköze, a saját és mások elismerésére nevelés egyik formája. 3. A gyermeki munka az óvodapedagógustól tudatos pedagógiai szervezést, a gyermekkel való együttműködést és folyamatos konkrét, reális, vagyis a gyermeknek saját magához mérten fejlesztő értékelést igényel.” A gyermekeknek már óvodás korban rá kell érezni a munka társadalmi hasznára, értékteremtő szerepére. A munka, fejlesztő hatása a gyermek aktív tevékenységében rejlik. A személyiségfejlesztés fontos eszköze, a játékkal és a cselekvő tanulással sok vonatkozásban azonosságot mutat. Fontos pedagógiai szempont, hogy a gyermekek munkakedvét ne szegje a túl könnyű vagy a túl nehéz feladat. A gyermekre rákényszerített munka eleve kudarcra ítéltetett. A munkát a gyermek önként, örömmel és szívesen vállalja, de vállalását rendszeresen, folyamatosan végezze, az óvónő és a dajka irányításával, illetve együttes tevékenykedéssel. Az értékteremtő együttműködés, a csoportosan végzett munkánál a legjellemzőbb,

26

legszembetűnőbb a gyermekek számára (pl. saját környezetük tisztántartása, díszítése, játékok javítása, készítése, növényápolás, kerti munka, naposi munka, önkiszolgálás, megbízások teljesítése. Valamennyi munkafajtánál közös vonás, hogy tényleges munkavégzést, tevékenykedést jelent a gyermek számára. A következetesen betartott szabályok segítik a szokásrendszer kialakulását és az akarati élet fejlődését. Az óvodai napirendhez kapcsolódó munkatevékenységek jól bővíthetőek a családok idény munkáival (pl. gyümölcsszüret, őszi betakarítási munkák, befőzés, állatgondozás, népi hagyományokhoz kapcsolódó munka stb). Fontos, hogy a munkavégzés során teljes önállóságot biztosítsunk. A csoport számára természetessé válik, hogy mindenki dolgozik, amikor szükséges. A munkavégzés rendszeres és folyamatos, ami beépül az óvodai mindennapokba. Figyelembe vesszük a gyermek egyéni sajátosságait, mindenki a képességeinek megfelelő munkafeladatot kapja. Az óvónő biztosítja az eszközöket a munkavégzéshez, és rászoktatja a gyerekeket, hogy tartsák rendben azokat. Az együttesen végzett munka, a közös öröm és felelősség, az együtt elért eredmények segítik a baráti kapcsolatok kialakulását. A naposság közösségi megbízatás. A naposság feladattudatot feltételez, figyelemösszpontosítást igényel. Az óvónő a napostáblán jelzi, hogy ki a napos. A naposokat köténnyel látja el, ügyel arra, hogy mindenkire sor kerüljön. A naposok segítenek a foglalkozásokhoz szükséges eszközök kiosztásában, a csoportszoba rendben tartásában, étkezéshez a saját asztaluknál megterítenek. Környezetünk rendben tartásához hozzátartozik az udvaron végzett munka. Az óvónők és a dajka néni segítségével rendben tartják saját udvarrészüket, segítenek a virágok, növények gondozásában, az évszakoknak megfelelő munkafélékben. A nagyobbak segítenek a kisebbeknek. Cél: - Legyen képes minden olyan munka elvégzésére, amit testi épsége veszélyeztetése nélkül szívesen önként el tud végezni, együttműködve társaival. - a munkának, mint tevékenység örömének kialakítása, baráti, egymást segítő kapcsolatok kialakulásának segítése, támogatása, - nevelés: a munkamegosztásra, a munka eredményének megbecsülésére, - jártasság kialakítása az eszközök, szerszámok használatában, - a gyermek ismerje fel a saját képességeinek határait, - gondozza, óvja a környezetében lévő növényeket. Az óvodapedagógus feladatai: - Különböző típusú munkatevékenységek tervezése és azok feltételeinek biztosítása. - Tudatos pedagógiai szervezés a gyermekekkel való együttműködés. - Folyamatos, konkrét, reális, pozitív értékelés. - Saját és mások munkájának elismerésére nevelés. - Biztosítani kell: sokféle lehetőséget a hasznos tevékenységek érdekében, a testi épséget, a nyugodt légkört és elegendő időt. A fejlődés várható eredményei: - Ismerik a különböző munkaeszközök használatát, helyét.

27

- A gyermekek szeretnek dolgozni. - A közösségért végzett munkába bekapcsolódnak és vállalnak benne feladatokat. - Van kitartásuk az elvállalt feladatok befejezésére. - A közösségért végzett munkafajták során megtanulnak önállón dönteni, feladataikat egymás között megosztani.

A TEVÉKENYSÉGEKBEN MEGVALÓSULÓ TANULÁS „1. Az óvodában a tanulás folyamatos, jelentős részben utánzásos, spontán és szervezett tevékenység, amely a teljes személyiség fejlődését, fejlesztését támogatja. Nem szűkül le az ismeretszerzésre, az egész óvodai nap folyamán adódó helyzetekben, természetes és szimulált környezetben, kirándulásokon, az óvodapedagógus által kezdeményezett tevékenységi formákban, szervezeti és időkeretekben valósul meg. 2. Az óvodai tanulás elsődleges célja az óvodás gyermek képességeinek fejlesztése, tapasztalatainak bővítése, rendezése. Az óvodapedagógus a tanulást támogató környezet megteremtése során épít a gyermekek előzetes élményeire, tapasztalataira, ismereteire. 3. A tanulás feltétele a gyermek cselekvő aktivitása, a közvetlen, sok érzékszervét foglalkoztató tapasztalás, felfedezés lehetőségének biztosítása, kreativitásának erősítése. 4. A tanulás lehetséges formái az óvodában: – az utánzásos minta- és modellkövetéses magatartás és viselkedéstanulás, szokások alakítása, – a spontán játékos tapasztalatszerzés; – a játékos, cselekvéses tanulás; – a gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés; – az óvodapedagógus által irányított megfigyelés, tapasztalatszerzés, felfedezés; – a gyakorlati problémamegoldás. 5. Az óvodapedagógus a tanulás irányítása során, személyre szabott, pozitív értékeléssel segíti a gyermek személyiségének kibontakozását.” A tanulás feltétele a gyermek: cselekvő aktivitása, a közvetlen, sok érzékszervét foglalkoztató tapasztalás lehetőségének biztosítása. A tanulás célja: - a tapasztalatszerzés, a gondolkodás örömének átélése, - a tanulás, a tudás iránti igény kialakítása, - a tanulás elemi szintű technikáinak megismerése, - fejleszteni: a megismerési képességeket, a beszédértést és a szóbeli kifejezést, a problémamegoldó képességet, - a társadalmilag és/vagy helyileg kívánatos és lehetséges elemi szokások, szociális viszonyulások, magatartásformák megismerése.

AZ ÓVODAI ÉLET MEGSZERVEZÉSÉNEK ELVEI Személyi feltételek „1. Az óvodában, a nevelőmunka középpontjában a gyermek áll. 2. Az óvodában a nevelőmunka kulcsszereplője az óvodapedagógus, akinek személyisége meghatározó a gyermek számára. Jelenléte a nevelés egész időtartamában fontos feltétele az

28

óvodai nevelésnek. Az óvodapedagógus elfogadó, segítő, támogató attitűdje modellt, mintát jelent a gyermek számára. 3. Az óvodapedagógusi tevékenységnek és az óvoda működését segítő nem pedagógus alkalmazottak összehangolt munkájának hozzá kell járulnia az óvodai nevelés eredményességéhez. 4. A sajátos nevelési igényű gyermek fejlesztése speciálisan képzett szakember közreműködését igényli. 5. A nemzetiséghez tartozó gyermekeket is nevelő óvodában dolgozóknak feladatuk, hogy megvalósítsák a nemzetiségi óvodai nevelés célkitűzéseit. 6. A migráns gyermekeket is nevelő óvodában dolgozóknak feladatuk lehetőséget teremteni ahhoz, hogy a gyermekek megismerhessék egymás kultúráját, anyanyelvét. Az óvónő személyisége Az óvodapedagógus tevékenységének lényege, hogy egész lényével modell, értékrendet közvetít. Bármilyen közvetítéseket, segédeszközöket is használ fel, ezek mindig csak saját személyisége, mindenekelőtt kulturáltsága szűrőjén érvényesülhetnek. Az óvodai környezet milyenségét, légkörét az óvónő személyisége határozza meg, tőle függ, hogy a gyermekek mennyire érzik jól magukat az óvodában. Elvárt óvónői attitűd, stílus

- Jellemezze az óvónőt: feltétel nélküli gyermekszeretet, következetesség, tolerancia, pedagógiai optimizmus, az eltérő fejlettség elfogadása. - Legyen képes: a nevelés bizalmas, humánus, szeretetteljes befogadó légkörének megteremtésére, nyugodt mindennapok biztosítására. - Ismerje a kisgyermekkor testi – lelki – szellemi szükségleteit, jogait és ezek kielégítését legjobb tudása szerint lássa el. - Jellemezze természetes viselkedés, kedvesség, humor, nyugalom, kiegyensúlyozottság és határozottság. - Személyiségét jellemezze a felnőttekkel /munkatársak, szülők, stb. / a _ tisztelet őszinteség, becsületesség, nyíltság, kölcsönös bizalom szakmai, emberi segítőszándék. - Továbbképzés önképzés keretében folyamatosan képezze magát és fejlessze pedagógiai ismereteit. - A nevelő munkát a szülőkkel együttműködve végezze, a szülőket segítse a nevelésben, törekedjen a partnerkapcsolatok kialakítására. - Segítse a gyermek egyéni képességeinek a kibontakoztatását, biztosítsa az egyenlő hozzáférést. - A beszédfejlődés szempontjából elengedhetetlen az óvónő tiszta, szép, kulturált beszéde, metakommunikációja Tárgyi feltételek „Az óvodának rendelkeznie kell a pedagógiai program megvalósításához szükséges tárgyi feltételekkel. Az óvoda épületét, udvarát, kertjét, berendezését oly módon kell kialakítani, hogy az szolgálja a gyermekek biztonságát, kényelmét, megfeleljen változó testméretének, biztosítsa egészségük megőrzését, fejlődését. Tegye lehetővé mozgás- és játékigényük

29

kielégítését, és a gyermekeket harmóniát árasztó színekkel, formákkal, anyagokkal vegye körül. A gyermekek által használt tárgyi felszereléseket számukra hozzáférhető módon és a biztonságukra figyelemmel kell elhelyezni. Az óvoda egyidejűleg biztosítson megfelelő munkakörnyezetet az óvodai munkatársaknak, teremtsen lehetőséget a szülők fogadására.”

A gyermekek fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges egészséges és biztonságos környezet biztosítása 1. Az óvoda helyiségei Mivel az óvodai környezeti hatások jelentősen befolyásolják a gyermekek személyiségének alakulását, ezért olyan esztétikus, színharmóniát biztosító, gazdag tárgyi környezetet kell kialakítani, amely kedvezően befolyásolja a gyermekek egészséges életmódjának alakulását. 2. Az öltözők Az öltözők berendezése és világítása a gyerekek kényelmes vetkőzését – öltözését kell, hogy szolgálja. Minden gyermek holmija számára külön vállfát, tároló zsákot, megfelelő tároló helyet szükséges biztosítani, melyet a gyermekek jelével célszerű ellátni. 3. A csoportszobák A csoportszobák több funkciót is ellátnak: a játék, a tevékenységek, az étkezés és az alvás helyéül is szolgálnak. Fontos, hogy a bútorok legyenek: színben, formában, méretben változatosak, könnyen tisztán tarthatók, stabilak és ne legyenek balesetveszélyesek. A csoportszobának legyen mindig megfelelő (20-22°C) a hőmérséklete, de fontos a folyamatos szellőztetés is. 4. Mosdó A korosztályok részére megfelelő méretű WC-k álljanak a gyermekek rendelkezésére, egymástól elválasztva, az intimitás biztosítása érdekében. Könnyen elérhető fogason minden gyermeknek jellel ellátott, saját törülközője kell, hogy legyen. A fogmosó felszerelések szintén jellel ellátottak, így biztosítva azt, hogy a gyermekek csak a sajátjukat használják. Megfelelő magasságban elhelyezett tükrök szolgálnak a ruházat és a haj rendbetételének, valamint a helyes fogmosási technika ellenőrzésére. 5. Az óvoda udvara Kialakítása, felszerelése az óvodának sokféle tevékenységét szolgálja minden évszakban és a különböző napszakokban. Mozgást fejlesztő eszközök (pl: különböző mászókák), homokozók és egyéb udvari, egyéni-társas játékszerek teremtik meg a lehetőségét a sokoldalú szabadon választott tevékenységeknek.

AZ ÓVODAI ÉLET MEGSZERVEZÉSE „1. A gyermek egészséges, a tevékenységekben megnyilvánuló fejlődéséhez, fejlesztéséhez a napirend és a hetirend biztosítja a feltételeket, melyek a megfelelő időtartamú, párhuzamosan is végezhető, differenciált tevékenységek, valamint a gyermek együttműködő képességét,

30

feladattudatát fejlesztő, növekvő időtartamú (5–35 perces) csoportos foglalkozások tervezésével, szervezésével valósulnak meg. A napirend igazodik a különböző tevékenységekhez és a gyermek egyéni szükségleteihez, valamint tekintettel van a helyi szokásokra, igényekre. A rendszeresség és az ismétlődések érzelmi biztonságot teremtenek a gyermeknek. 2. A jó napirendet folyamatosság és rugalmasság jellemzi. Fontos a tevékenységek közötti harmonikus arányok kialakítása, szem előtt tartva a játék kitüntetett szerepét. A napi- és hetirendet a gyermekcsoport óvodapedagógusai alakítják ki. 3. Az óvodai élet szervezésében a gondozásnak is kiemelt szerepe van. Az óvodapedagógus a gondozás folyamatában is nevel, építi kapcsolatait a gyermekekkel, egyúttal segíti önállóságuk fejlődését, együttműködve a gondozást végző munkatársakkal. 4. Az óvodai nevelés tervezését, valamint a gyermekek megismerését és fejlesztését, a fejlődésük nyomon követését különböző kötelező dokumentumok szolgálják. Az óvodai nevelés csak a jóváhagyott pedagógiai program alapján valósulhat meg és a teljes óvodai életet magába foglaló tevékenységek keretében szervezhető meg, az óvodapedagógus feltétlen jelenlétében és közreműködésével.” Az óvodai nevelés alapvető keretei A heti-rend és a napirend biztosítja a gyermek számára a nyugodt kiegyensúlyozott óvodai életet. A napirenden belül a legtöbb időt a gyermekek legfontosabb tevékenysége a játék kapja. Ezzel párhuzamosan a szükségletnek megfelelően hagyunk időt a különféle tevékenységekre. A napirend rugalmasan változik, módosul az évszakok, időjárás, a különféle események okán. Napirend A Napirend hozzájárul a gyermek egészséges fejlődéséhez szükséges biológiai és pszichológiai feltételek megteremtéséhez. Biztosítja a gyermek változatos, gazdag tevékenységét, az aktív és passzív pihenés életkorának és egyéni szükségleteinek váltakozását. A napirendi javaslat tájékoztatást ad arról, hogyan épülnek egymásra a különböző tevékenységek. Ennek alapján minden csoportban az óvónő dolgozza ki a gyermekek számára leginkább ideális napirendet. Az egyes évszakok szerint a napirend módosítható. A napirend a naponta ismétlődő tevékenységeket szabályozza. Időtartam 6.30 - 8.45 8.45 - 10.30

10.30 -12.00

12.00 - 12.40 12.40 – 15.00 15.00 – 15.30

Tevékenység játék testnevelés, testápolási teendők Reggeli Irányított és spontán tevékenységek, ismeret- és tapasztalatszerzések Játék Játék a szabadban Tapasztalatszerzések, séták, játék az udvaron Mozgás Ebéd Testápolási teendők Pihenés, alvás mesével, altatódallal Testápolási teendők Uzsonna 31

15.30 – 17.30

Játék a csoportszobában, udvaron

Hetirend A hetirend a napirendhez hasonlóan a folyamatosságot és a rendszerességet segíti elő az óvodások napi életének megszervezésében. A SZERVEZETT TANULÁS FORMÁI A foglalkozások időtartama 5 perctől 35 percig terjed, kötelező és kötetlen formában, egyéni, mikrocsoportos és egész csoportra egyszerre kiterjedő formában. A SZERVEZETT TANULÁS IDŐKERETEI KORCSOPORTONKÉNT (Javaslat) Verselés, mesélés

3-4 évesek

5-10'

Ének, zene, énekes játék Heti 2x 5-10 '

4-5 évesek

10-15 '

10-15 '

10-15 '

20-30 '

10-20’

5-6 évesek

15-20 '

20-25 '

20-25 '

30-35 '

15-35’

Naponta

Rajzolás, mintázás, kézi munka heti 2x 5-10 '

Testnevelés

Külső világ tevékeny megismerése

heti 2x 15-20 '

Heti 2x 5-10’

Az óvoda csoportszerkezete Az óvoda csoportszerkezetét elsősorban a gyermekek életkora szerint alakítjuk, azonos életkorú gyerekek kerülnek egy csoportba. Törekszünk arra, hogy mindvégig ugyanaz a két óvónő nevelje őket. Szükség esetén létrehozunk vegyes életkorú csoportokat is, 3-5 és 5-7 éves korú gyermekekkel. Az óvoda hagyományos ünnepei, egyéb rendezvényei Az ünnepek kiemelkednek az óvoda mindennapi életéből, közös élményt adnak, sok- sok örömet okoznak a gyerekeknek, erősítik a hagyományokat. A különféle rendezvények másmás területen jelentenek kiemelkedő eseményt, kapcsolatot teremtenek a tágabb környezettel. Az óvoda ünnepei: Saját csoportjukban ünneplik meg a gyerekek a születésnapokat, a Mikulás-ünnepélyt, Anyák napját, Évzáró ünnepélyt. Közös, minden gyermek részére azonos időpontban rendezett ünnepélyeink a Karácsony, a Farsang, a nagycsoportosok búcsúzása, búcsúztatása. Az óvoda kirándulásai: Május 10. Madarak és fák napja

32

Április 22. Föld napja A nagycsoportosok autóbuszos kirándulásai különféle helyszínekre.

A FEJLŐDÉS JELLEMZŐI AZ ÓVODÁSKOR VÉGÉRE „1. A gyermek belső érése, valamint a családi nevelés és az óvodai nevelési folyamat eredményeként a kisgyermekek többsége az óvodáskor végére eléri az iskolai élet megkezdéséhez szükséges fejlettséget. A gyermek az óvodáskor végén belép a lassú átmenetnek abba az állapotába, amelyben majd az iskolában, az óvodásból iskolássá szocializálódik. A rugalmas beiskolázás az életkor figyelembevétele mellett lehetőséget ad a fejlettség szerinti iskolakezdésre. 2. Az iskolakezdéshez az alábbi feltételek megléte szükséges: testi, lelki és szociális érettség, amelyek egyaránt szükségesek az eredményes iskolai munkához. a) A testileg egészségesen fejlődő gyermek hatéves kora körül eljut az első alakváltozáshoz. Megváltoznak testarányai, megkezdődik a fogváltás. Teste arányosan fejlett, teherbíró. Mozgása összerendezettebb, harmonikus finommozgásra képes. Mozgását, viselkedését, testi szükségletei kielégítését szándékosan irányítani képes. b) A lelkileg egészségesen fejlődő gyermek az óvodáskor végére nyitott érdeklődésével készen áll az iskolába lépésre. A tanuláshoz szükséges képességei alkalmassá teszik az iskolai tanulás megkezdéséhez. Érzékelése, észlelése tovább differenciálódik. Különös jelentősége van a téri észlelés fejlettségének, a vizuális és az akusztikus differenciációnak, a téri tájékozottságnak, a térbeli mozgásfejlettségnek, a testséma kialakulásának. A lelkileg egészségesen fejlődő gyermeknél - az önkéntelen emlékezeti bevésés és felidézés, a közvetlen felidézés mellett megjelenik a szándékos bevésés és felidézés, megnő a megőrzés időtartama; a felismerés mellett egyre nagyobb szerepet kap a felidézés, - megjelenik a tanulás alapját képező szándékos figyelem, fokozatosan növekszik a figyelem tartalma, terjedelme, könnyebbé válik a megosztása és átvitele, - a cselekvő-szemléletes és képi gondolkodás mellett az elemi fogalmi gondolkodás is kialakulóban van. Az egészségesen fejlődő gyermek: – érthetően, folyamatosan kommunikál, beszél; gondolatait, érzelmeit mások számára érthető formában, életkorának megfelelő tempóban és hangsúllyal tudja kifejezni, minden szófajt használ, különböző mondatszerkezeteket, mondatfajtákat alkot, tisztán ejti a magán- és mássalhangzókat azzal, hogy a fogváltással is összefüggő nagy egyéni eltérések lehetségesek, végig tudja hallgatni és megérti mások beszédét, – elemi ismeretekkel rendelkezik önmagáról és környezetéről; tudja nevét, lakcímét, szülei foglalkozását, felismeri a napszakokat; ismeri és gyakorlatban alkalmazza a gyalogos közlekedés alapvető szabályait; ismeri szűkebb lakóhelyét, a környezetében élő növényeket, állatokat, azok gondozását és védelmét; felismeri az öltözködés és az időjárás összefüggéseit. Ismeri a viselkedés alapvető szabályait, kialakulóban vannak azok a magatartási formák, szokások, amelyek a természeti és társadalmi környezet megbecsüléséhez, megóvásához szükségesek; elemi mennyiségi ismeretei vannak.

33

c) Az óvodáskor végére a gyermekek szociálisan is éretté válnak az iskolára. A szociálisan egészségesen fejlődő gyermek kedvező iskolai légkörben készen áll az iskolai élet és a tanító elfogadására, képes a fokozatosan kialakuló együttműködésre, a kapcsolatteremtésre felnőttel és gyermektársaival. A szociálisan érett gyermek: – egyre több szabályhoz tud alkalmazkodni, késleltetni tudja szükségletei kielégítését, – feladattudata kialakulóban van, s ez a feladat megértésében, feladattartásban, a feladatok egyre eredményesebb – szükség szerint kreatív – elvégzésében nyilvánul meg; kitartásának, munkatempójának, önállóságának, önfegyelmének alakulása biztosítja ezt a tevékenységet. 3. A hároméves kortól kötelező óvodába járás ideje alatt az óvodai nevelési folyamat célja, feladata a gyermeki személyiség harmonikus testi és szociális fejlődésének elősegítése. 4. A sajátos nevelési igényű gyermekek esetében folyamatos, speciális szakemberek segítségével végzett pedagógiai munka mellett érhető csak el a fentiekben leírt fejlettséget. 5. A kiemelt figyelmet igénylő gyermekek iskolaérettségi kritériumai tükrözik a befogadó intézmény elvárásait az iskolába kerülő gyermekekkel szemben.”

GYERMEKVÉDELEMMEL ÖSSZEFÜGGŐ PEDAGÓGIAI TEVÉKENYSÉG Gyermekvédelmi programunk: Átfogja az óvodai élet egészét azzal a céllal, hogy biztosítsa a gyermekeket megillető jogok érvényesülését: - A gyermeknek joga van a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, jólétét biztosító saját családi környezetében történő nevelkedéséhez. - Joga van ahhoz, hogy segítséget kapjon a saját családi környezetében történő nevelkedéséhez, a fejlődését veszélyeztető helyzet elhárításához. - Joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással, elhanyagolással szembeni védelemhez. Valamennyi pedagógus közreműködik a gyermekvédelmi feladatok ellátásában, a gyermekek fejlődését veszélyeztető körülmények megelőzésében, feltárásában, megszüntetésében. A gyermekvédelmi tevékenység fontosabb feladatai: - a gyermek elemi szükségletei (élelem, ruházat, pihenés) meglétének figyelemmel kísérése, - a gyermekek egészségi állapotának figyelemmel kísérése, rendszeres ellátás biztosítása az orvosi szolgálaton keresztül és a fogászati rendeléseken, - a gyermekek intézményes ellátása, az óvoda valamennyi szolgáltatásának biztosítása igényeik szerint (ügyelet, fejlesztő foglalkozás, étkezés stb.), - segélykérelmek támogatása, és az ezzel kapcsolatos tanácsadás a család szociális és anyagi helyzetétől függően, - a gyermekek fejlődésének, eredményeinek figyelemmel kísérése, rendszeres óvodába járásának folyamatos ellenőrzése, szükség esetén a szabálysértési eljárás kezdeményezése. Az óvoda gyermekvédelmi tevékenysége három területre terjed ki: - a gyermek fejlődését veszélyeztető okok megelőzésére, - feltárására, - megszüntetésére.

34

A gyermekvédelmi problémák feltárásának az a célja, hogy a gyermekek problémáit az óvoda a Gyermekjóléti Szolgálat segítségével minél hatékonyabban tudja kezelni, megelőzve ezzel a súlyosabbá válásukat. Az óvodai gyermekvédelem célja a gyermek hátrányos helyzetének csökkentése és a veszélyeztetettség kialakulásának megelőzése, illetve a veszélyeztetettség megszüntetésében segítségnyújtás, együttműködés a különböző szakemberekkel. Az alábbi tevékenységek szolgálják a gyermekvédelem céljainak megvalósítását: - indulási hátrányok csökkentése, - felzárkóztató foglalkozások, - óvodai étkezés lehetősége, - egészségügyi szűrővizsgálat, - egészségvédő és mentálhigiéniás programok szervezése, - személyes és egyéni tanácsadás, - szülőkkel való együttműködés, - tájékoztatás a családsegítő és gyermekjóléti szolgáltatásokról, - gyermekek szociális helyzetének javítása (segélyek stb.).

SZÜLŐ-GYERMEK-PEDAGÓGUS EGYÜTTMŰKÖDÉSE Alapelvek: - bizalomra épülő kapcsolat kialakítása minden családdal, - egyenrangú nevelőtársi viszony szorgalmazása, - a gyermeknevelésben az óvónő támasza legyen a szülőnek, - a családi és az óvodai élet közötti folyamatosság biztosítása, - az egyéni igények, szokások figyelembevétele, - az előítéletek kiküszöbölése, - a veszélyeztetett helyzetű gyermekkel szembeni különös gondoskodás. Fontos feladat a családok megismerése, a velük való szoros nevelői együttműködés és az, hogy az együttműködés formái, minősége biztonságot adjon a szülőnek, gyermeknek és az óvodapedagógusnak egyaránt. Különös figyelemmel, tapintattal és realitással kell tájékoztatást adni a szülőnek saját gyermekéről. Éreztetni kell, hogy a segítőszándék vezérli az óvodapedagógust. A családdal kapcsolatos minden információt diszkréten kell kezelni. Lehetővé kell tenni a naponkénti rövid, lényeges közlésekre szorítkozó párbeszédet. Figyelemmel kell kísérni a családok életének változását. A szülőket tájékoztatni kell az óvodai nevelésről, módszerekről, a tervezett eseményekről, programokról. Kapcsolattartás formái: - szülői értekezlet, - családlátogatás, - egyéni beszélgetés, fogadóóra, - közös együttlétek (szülők bálja, anyák napja, kirándulás stb.). Olyan kapcsolatot alakítunk ki, melynek alapja a kölcsönös bizalom és segítségnyújtás, hogy az óvoda és a család egymást erősítve tudja hatékonyan betölteni nevelő szerepét.

35

Az óvónő tisztelje érzelmeiket, mindig tapintatosan, segítőkészséget kifejezően nyilvánuljon meg. Szülőértekezleteken megismerhetik a szülők egymást, az óvoda rendjét, elvárásait, feladatait, elmondhatják véleményeiket, javaslataikat. Komolyabb problémák megbeszélésére az óvónő külön időpontban, négyszemközti megbeszélésen kerít sort. Nyílt napok alkalmával, mód van arra, hogy a szülő a csoportban megfigyelhesse gyermekét. Különös gonddal kell felkészülni az új gyermekek fogadására, beszoktatására. Lehetőség szerint be kell vonni a szülőket a programok szervezésébe, lebonyolításába, szorgalmazni kell azokon részvételüket (pl.: gyermeknap, kirándulás, szülők bálja, nyílt napok, értekezletek). Folyamatosan keresni kell a kapcsolattartás bővítésének lehetőségét.

ESÉLYEGYENLŐSÉGET SZOLGÁLÓ INTÉZKEDÉSEK A gyermekek esélyegyenlőségét szolgáló intézkedések Az egyenlő bánásmód követelménye és az esélyegyenlőség előmozdítása akkor valósulhat meg, ha a közoktatás terén általánossá válik az a gyakorlat, hogy minden gyermeknek vele született joga van az emberi méltósághoz. A közoktatásban dolgozók alapvető feladata, hogy az általa ellátott gyermek, hozzájusson minden olyan szolgáltatáshoz, amely ahhoz szükséges, hogy személyisége szabadon kibontakozhasson. Az egyenlő bánásmód követelményét érvényesíteni kell az oktatáshoz kapcsolódó szolgáltatások biztosítása és igénybevétele során gyermeki jogok gyakorlása során az oktatással összefüggő juttatásokhoz való hozzáférés során (a jogszabály alapján járó juttatások, illetőleg a nevelési-oktatási intézmény mérlegelése alapján adható juttatások) az óvoda feladata az is, hogy a tehetséges és képességeihez képest rosszul teljesítő gyermek részére segítséget nyújtson érvényesíteni kell az oktatásban való részvétellel összefüggő jogviszony megszüntetése során a gyermek csoportban való elhelyezése során vallási vagy más világnézeti meggyőződésen alapuló oktatásban részesüljön kisebbségi vagy nemzetiségi oktatásban nevelésben részesüljön a teljesítmények értékelése során. az óvoda feladata az is, hogy a tehetséges és képességeihez képest rosszul teljesítő gyermek részére segítséget nyújtson a gyermek csoportban való elhelyezése során kisebbségi vagy nemzetiségi oktatásban nevelésben részesüljön

TERVEZÉS, ELLENŐRZÉS, ÉRTÉKELÉS A gyerekekre vonatkozó éves pedagógiai tervezés értékelés rendszere A nevelőtestület meghatározza a tervezés, értékelés és mérés általános követelményeit, a mérési területeket, a méréshez használt eszközöket, a mérés szabályozását, a kapott adatok értelmezésének és hasznosításának módját.

36

Óvodánkban a nevelőmunka tervezésénél a Helyi Pedagógiai Programban megfogalmazott céloknak és feladatoknak való megfelelést vesszük figyelembe. Minden év szeptember 15-ig az egyes csoportok óvónői elkészítik az adott csoportra vonatkozó, egy évre szóló nevelési terveiket. A tanulást heti bontásban tervezik, és a heti váltás miatt naponta megbeszélik a teljesülést és a tapasztalatokat. Az egyes gyermekekre szóló fejlesztési terveket együtt készítik el a csoportban dolgozó óvónők, és a bejegyzéseket minden alkalommal megbeszélik, értékelik, és meghatározzák a további feladatokat. A gyermekek fejlődésének nyomon követése Alapelv: Az óvodai élet során a megismerés, a fejlesztés az óvodába lépés pillanatában kezdődik és folyamatos. Egyénileg és folyamatosan nyomon követjük óvodásaink fejlődését, hogy számukra a legoptimálisabb fejlesztő hatásokat biztosítsuk. Cél: A hatékony nevelés, melynek alapfeltétele óvodásaink egyéni, értelmi sajátosságainak megismerése. A megismerésben első lépcső az óvodába lépést megelőzően a szülő, akivel anamnézist veszünk fel, a gyermek adott állapotára, fejlődésére vonatkozó információt gyűjtünk. Az óvodai nevelés tartalma lefedi az óvodás gyermek személyiségének komplex fejlesztését, az egyénre szabott módszerekkel, eszközökkel. A gyermek neveltségi szintjének, fejlettségének mérése Évente két alkalommal mérünk, októberben és márciusban. Ez alapján határozzák meg az óvónők a fejlesztési feladatokat egyénre szabottan. A gyermekek fejlettségére vonatkozó megfigyeléseit az intézményi szinten kialakított egységes dokumentációban rögzítik. Ez alapján a szülőt az óvodai élet folyamán rendszeresen tájékoztatja, a gyermek fejlődéséről. A gyermekek személyiségfejlődésének, magatartásának és viselkedésének értékelését az óvónők folyamatosan a helyi pedagógiai programunknak megfelelően, a fejlesztés tartalmában található feladatok és a fejlődés várható jellemzőinek figyelembevételével végzik. A nevelőmunkát negyed-évente és év végén értékelik az óvónők a csoportnaplóban. A gyermekek értékelése konkrét és személyre szóló. A megfigyelési lapra a csoportnapló bejegyzései és az egyéni fejlesztési tervek megállapítása segítségével kerülnek értékelések. Megfigyelési területek A gyermek szociális érettségének fejlődésének jellemzői. A gyermek mozgásfejlettsége. A gyermek értelmi fejlettsége.

37

KAPCSOLATOK Óvoda és Iskola Az óvodából az iskolába történő zavartalan átmenet megkívánja az óvoda és az iskola nevelőmunkájának összehangolását, a két intézmény együttműködését. Ez csak akkor lehet tartalmas és eredményes, ha az érdeklődés kölcsönös, és bizalom, megbecsülés a jellemző egymás nevelőmunkája iránt, Az óvoda és iskola kapcsolatának formái: Lehetőséget kell biztosítani az alsós tanítóknak, hogy megismerkedjenek az óvodában folyó, valamint az óvópedagógusoknak az iskolában folyó tevékenységekről. Tájékoztatni kell őket az egyes gyermek fejlettségi szintjéről, azokról a módszerekről, amelyekkel legkönnyebben fejleszthető. A szakmai kapcsolatot a két intézménytípus között az óvónők és az első osztályt tanító kollegák biztosítják. A nagycsoportosok ellátogatnak az iskolába, ahol részt vesznek egy tanítási órán és megismerkednek a jövendő elsős tanítónénikkel. A tanítónők az óvodában néznek meg egy délelőttöt a nagycsoportban. Az óvónők figyelemmel kísérik a gyerekek iskolai beilleszkedését, eredményeit. Kapcsolat egyéb intézményekkel: szakmai szervezetekkel, pedagógiai szolgálattal, szakértői bizottságokkal, Családsegítő Intézettel, hivatalos szervekkel, fenntartóval, egészségüggyel. A kapcsolatok szabályozását az SZMSZ tartalmazza. SAJÁTOS NEVELÉSI IGÉNYŰ GYERMEKEK A Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve sz. melléklet a 32/2012. (X. 8.) EMMI rendelethez Általános elvek 1.1. Az Óvodai nevelés országos alapprogramja a sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésében Az alapdokumentumban meghatározott nevelési, fejlesztési tartalmak minden gyermek számára szükségesek. Az óvodai nevelés a sajátos nevelési igényű gyermekeknél is a nevelés általános célkitűzéseinek megvalósítására törekszik. A nevelés hatására a sérült kisgyermeknél is fejlődik az alkalmazkodó készség, az akaraterő, az önállóságra törekvés, az érzelmi élet, az együttműködés. A sajátos nevelési igény szerinti környezet kialakítása, a szükséges tárgyi feltételek, és segédeszközök megléte akkor biztosítja a nevelési célok megvalósíthatóságát, ha a napirend során a gyermek mindig csak annyi segítséget kap, ami a további önálló cselekvéséhez szükséges. 1.7. A többségi óvodákban megvalósuló – integrált – nevelés, oktatás A sajátos nevelési igényű gyermek családi nevelését, a közösségbe való beilleszkedését elősegíti/elősegítheti a többi gyermekkel részben vagy egészben együtt történő integrált nevelése. Az együttnevelést vállaló intézmény többet vállal, magasabb értéket kínál a sajátos nevelési igényű gyermeknek, mint részvétet és védettséget. 38

Az integrált fejlesztésben résztvevő óvoda: a) pedagógiai programjának kiegészítésekor és a speciális tevékenységek megvalósításakor figyelembe veszi a sajátos nevelési igényű gyermek fejlesztésének igényeit, b) külön gondot fordít arra, hogy a gyermek minden segítséget megkapjon hátrányainak leküzdéséhez, c) a befogadó óvoda vezetője támogatja a pedagógusok részvételét az óvodai integrációt segítõ szakmai programokon, akkreditált továbbképzéseken

LÁTÁSSÉRÜLT GYERMEKEK INTEGRÁLT ÓVODAI NEVELÉSE Bevezetés A meghatározott nevelési, fejlesztési tartalmak a gyermekek között fennálló különbségek ellenére minden gyermek számára szükségesek. A sajátos nevelési igény, a gyermekek között fennálló különbségek olyan formája, amely nagyobb mértékű differenciálást, a szokásostól eltérő eljárások alkalmazását teszik szükségessé. A sajátos nevelési igényű gyermekek különleges gondozási igénye biológiai, pszichológiai és szociális tulajdonság - együttes, amely a sajátos nevelési igényű gyermekek nevelhetőségének jellegzetes különbségeit fejezi ki. A különleges gondozási igény a gyermek életkori sajátosságainak fogyatékosság által okozott részleges vagy teljes körű módosulása. A sajátos nevelési igényű gyermeknek joga, hogy különleges gondozás keretében állapotának megfelelő gyógypedagógiai ellátásban részesüljön. A tartalmi szabályozás és a gyermeki sajátosságok a sajátos nevelési igényű gyermekeknél ugyanúgy összhangba kell, hogy kerüljenek, mint más gyermekeknél. 1. Általános elvek Az óvodai nevelés a sajátos nevelési igényű gyermekeknél is a nevelés általános célkitűzéseinek megvalósítására törekszik. A nevelés hatására a sérülés arányában a sajátos nevelési igényű kisgyermeknél is fejlődnie kell: - az alkalmazkodó készségnek, - az akaraterőnek, - az önállóságra törekvésnek és - az együttműködésnek. A sajátos nevelési igényű gyermeket a nevelés, fejlesztés ne terhelje túl, fejlesztésük a számukra megfelelő területeken valósuljon meg, az elvárások igazodjanak fejlődésük lehetséges üteméhez. A napirend során mindig csak annyi segítséget kapjon a gyermek, ami a további önálló cselekvéséhez szükséges. A sajátos nevelési igény szerinti környezet kialakítása és a szükséges tárgyi feltételek és segédeszközök megléte biztosítja a célok megvalósítását. 39

Cél, hogy a nevelési programban meghatározottak és a sajátos nevelési igény összhangba kerüljenek. A program kidolgozásakor figyelemmel kell lenni arra, hogy - az elvárások igazodjanak az adott gyermek fejlődésének üteméhez, - a rehabilitációs célú fejlesztő terápiák programjai váljanak az óvodák nevelési programjainak tartalmi elemeivé. A fejlesztés szervezeti keretének megválasztását, az alkalmazott speciális módszer- és eszközrendszert minden esetben a gyermek állapotából fakadó egyéni szükségletek határozzák meg. A többségi óvodában történő együttnevelés minden esetben egyéni döntést – az illetékes szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleményének figyelembevételével –, esetenként egyéni fejlesztést igényel. A gyermekek habilitációs, rehabilitációs célú fejlesztéséhez a szakértői bizottság szakvéleményében foglaltakat kell alapul venni. Az óvodai nevelőmunka során figyelemmel kell lenni arra, hogy: - a sérült kisgyermek harmonikus személyiségfejlődését az elfogadó, az eredményeket értékelő környezet segíti, - a gyermek iránti elvárást fogyatékosságának jellege, súlyosságának mértéke határozza meg, - terhelhetőségét biológiai állapota, esetleges társuló fogyatékossága, személyiségjegyei befolyásolja. A habilitációs, rehabilitációs egyéni és/vagy csoportos fejlesztés gyógypedagógiai kompetencia, az egyéni fejlesztési tervhez, pedig szakirányú végzettségű gyógypedagógus közreműködése szükséges. A közreműködésnek ki kell terjednie: - a gyermeket fejlesztő óvodapedagógusok felkészítésére, - a fogadó óvoda sajátos teendői ellátásának tervezésére, - folyamatos tanácsadásra. Fokozottan szükséges a szülők, az óvoda együttműködése. Az integráltan fejlesztett gyermek számára biztosítani kell mindazokat a speciális eszközöket, egészségügyi és pedagógiai habilitációs, rehabilitációs ellátást, foglalkozásokat, melyekre a szakértői és rehabilitációs bizottság javaslatot tesz. 2. A látássérült gyermekek óvodai nevelése A látássérült gyermekek óvodai nevelése a normál pedagógiai célokkal megegyezik, csupán a megközelítési módban tér el attól - a diagnózistól, az egyéni állapottól függően. Speciális részcélokkal egészül ki annak érdekében, hogy a látássérült kisgyermekek is a lehető legnagyobb önállóságot érjék el, így tevékeny tagjává váljanak környezetüknek, majd később a társadalomnak. Ennek érdekében törekedni kell: - a mozgásos tapasztalatszerzés belülről jövő igényének kialakítására, - az akadályozottság, hátrány leküzdésének késztetésére, - a pozitív személyiségjegyek, képességek megismertetésére. Elvárás, hogy az óvodai nevelés nyújtson segítséget a látássérült gyermekek fejlődéséhez, biztonságérzetük kialakulásához.

40

Célok: - a gyermekek személyiségének kialakítása a sajátos nevelési igények és lehetőségek kibontakoztatásával, - hátrányos szociokulturális környezetből érkezett gyermekek felzárkóztatása, - a másság elfogadása, elfogadtatása a család bevonásával. Fejlesztő munka során kitűzött legfontosabb célok: - megismerő funkciók fejlesztése, - a tájékozódás, közlekedés, önkiszolgálás fejlesztése, - az ép látású gyermekek közösségébe való mind tökéletesebb beilleszkedés támogatása, - az óvodai, iskolai integráció segítése, - a teljes társadalmi integráció megalapozása, - a családi nevelés, fejlesztés segítése, - a fogyatékosságból eredő hátrányok lehető legnagyobb mértékű megelőzése, csökkentése, kompenzálása. Speciális feladatok: A súlyosan látássérült kisgyermekek nem nyernének megfelelő mennyiségű és minőségű információt környezetükről, azok tárgyairól és személyeiről a taktilis - haptikus észelelés nélkül. Ezért rendkívül fontos feladat a tapintó érzékük fejlesztése, melyet változatos, különleges felületű eszközök alkalmazásával végzünk. Minden látássérült gyermek esetében segíteni kell a részvételt a közös játékban, a közösséghez való alkalmazkodást, a viselkedési formák megtanulását és gyakorlását, a közösség előtti bátor szereplést, mert e tevékenységeket a látási kontroll hiányosságai akadályozzák. Óvodánk Alapító okirata a gyengénlátó gyermekek óvodai nevelését, ellátását biztosítja. A gyengénlátó gyermekek főleg látásuk útján tájékozódnak a világban, de az ép látásúakhoz képest sokkal közelebbről, kisebb térben tudják azt használni. Nevelésük speciális optikai eszközök segítségével a vizuális megismerés útján történik, de jelentős szerep jut a nevelésben a többi, elsősorban a hallási és tapintási analizátor kompenzatív működésének is. Kiemelten fontos: - a testtartási hibák megelőzése, - a helyes testtartás megtanítása, - az ehhez szükséges környezet (pl. dönthető asztallap, egyéni megvilágítás) biztosítása. A gyengénlátó gyermek fejlesztésének kiemelt területei az óvodában: -

Látásnevelés: a látásmaradvány használatának megtanítása a távoli és a közeli környezetben. A nagymozgás fejlesztése: mozgáskoordináció, mozgásbiztonság. Térbeli tájékozódás a látás felhasználásával. A finommozgás fejlesztése: a kézügyesség fejlesztése, az írás előkészítése. A látás-mozgáskoordináció fejlesztése: finommozgások és nagymozgások esetében egyaránt.

41

-

A gyengénlátó gyermek gondolkodás- és beszédfejlődését a látásos élmények hiányossága jelentősen befolyásolja, ezért különösen fontos a környezet vizuális megismertetése.

Valamennyi sérült gyermek fejlesztéséhez egyedi tervet kell készíteni, ennek alapelvei a következők: 1. Nagyon fontos, hogy a másságot elfogadó környezet segítse a sérült kisgyermek eredményeit, erényeit, sikeres próbálkozásait. 2. A sajátos nevelési igényű gyermek iránti elvárást fogyatékosságának jellege, súlyosságának mértéke határozza meg. Terhelhetőségét biológiai állapota befolyásolja. Egyes területeken kiemelkedő teljesítményre is képes lehet. Kiemelt feladatot jelent ennek felismerése és gondozása. 3. A sajátos nevelési igényű gyermekeknél is a nevelés általános célkitűzéseinek megvalósítására kell törekednünk. A nevelés hatására a sérülés arányában ki kell alakulnia az alkalmazkodó készségnek, az akaraterőnek, önállóságra törekvésnek, együttműködésnek. Nagyon lényeges, hogy ennek érdekében mindig csak annyi segítséget kapjon a gyermek, hogy önállóan tudjon cselekedni. 4. Speciális segédeszközök használata, elfogadtatása, azok következetes használatára és megőrzésére nevelés folyamatos feladat kell, hogy legyen. A sajátos nevelési igényű gyermek óvodai nevelésének sajátossága, hogy az egész napos tevékenység a különleges gondozási igény kielégítését is szolgálja csoportos, kiscsoportos vagy egyéni formában. 5. Törekedni kell arra, hogy a nem, vagy kevésbé sérült funkciók tudatos fejlesztésével bővüljenek a kompenzációs lehetőségek. 6. A fejlesztés rövid távú céljait minden esetben a fejleszthetőséget tükröző gyógypedagógiai - orvosi - pszichológiai komplex vizsgálat diagnózisára, javaslataira kell építeni. Az egyes fogyatékossági típusnak megfelelően más - más terület kap nagyobb hangsúlyt. 7. A fejlesztő terápiák programjai az intézmény programjának tartalmi elemeivé váljanak. Az óvodapedagógus feladatai: - a másság elfogadtatása - mind a gyermekkel, mind a felnőttekkel, - kapcsolattartás:  a szülőkkel (őszinte, mindennapos),  a szakemberekkel (orvos, pszichológus stb.), - az óvónők együttműködésének biztosítása, - lehetőség biztosítása az intézetek által szervezett programokon való részvételekre, akár szülővel, vagy anélkül is, - megjelent szakirodalom tanulmányozása (fogyatékosságtól függően). Kiemelt hangsúlyt kap: - az önkiszolgálás megtanítása,

42

- a tárgyak és helyük megismertetése, - a rendszeretet, - a higiéné, különösen a szem és a kéz tisztán tartása. Az óvodai nevelés során mindvégig figyelembe kell venni a látássérült gyermek fizikai terhelhetőségének korlátait, különös tekintettel az adott szembetegségre. Ezeket az eredményeket a látásfejlesztéssel lehet megvalósítani, amelyet a látástréning és a látásnevelés módszerei segítenek: a) Látástréning: Az egyes funkciók működőképességének szinten tartását és javítását célozza meg a látás működési funkcióinak gyakoroltatásával (szemmozgások trenírozása, a szem fixációs működésének erősítése). A tréning gyakorlatai a szervezet regenerációs képességére támaszkodnak, melynek hatására sok esetben látásjavulás tapasztalható, ill. az állapot súlyosbodása késleltethető. A látástréning tehát a látás minőségét javítja. b) A látásnevelés feladatai: - a csökkent értékű vizuális megismerő tevékenység teljesítőképességének növelése a gondolkodási funkciók fejlesztése által, - a meglévő látóképesség kihasználási szintjének növelése, a látási funkciók rendszeres és tudatos gyakoroltatásával, - más érzékszervek bevonásával, a vizuális észlelés hiányosságainak kompenzálása, ill. az ellenőrzés egyéb területein a látás tehermentesítése, - a látást segítő optikai eszközök használati módjának megtanítása. A fenti feladatok teljesítéséhez alkalmazott tevékenységek: - színészlelés fejlesztése, - formaészlelés fejlesztése, - térészlelés fejlesztése, - vizuális figyelem fejlesztése, - vizuális emlékezet, képzelet fejlesztése, - vizuális gondolkodás fejlesztése, - vizuális ábrázolás fejlesztése, - akaratlagos szemmozgások gyakorlása, - fixációs gyakorlatok, - akkomodációs gyakorlatok, - perifériás látás fejlesztése, felhasználása, - pihentető eljárások, - látás kiegészítése, helyettesítése más érzékszervek segítségével. Hatására a gyengénlátó gyermekek nem fognak többet látni, de meglevő látóképességüket megtanulják jobban felhasználni és sikeresebben hasznosítani, ezáltal könnyebben tudnak a látó társadalomban érvényesülni. A látásfejlesztés tehát a megmaradt látás teljesítményének fokozásán túl, a többi érzékszerv fejlesztését is magában foglalja. Ennek célja, hogy az általuk érzékelt, észlelt benyomásokat az agy minél részletesebben tudja feldolgozni, minél pontosabban tudja rendszerezni. Az így keletkezett képzetek a környező valóságot minél hűebben tükrözzék, ezáltal tegyék a látássérült gyermek számára mind jobban megismerhetővé, átláthatóvá, megérthetővé.

43

3. Az egészséges életmód kialakításának óvodai feladatai A gyermekek fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges egészséges és biztonságos környezet biztosítása a következő területekre terjed ki: 1. Az óvoda helyiségei A látássérült gyermekek miatt szükséges a helyiségek akadálymentesítése. Mivel az óvodai környezeti hatások jelentősen befolyásolják a gyermekek személyiségének alakulását, ezért olyan esztétikus, színharmóniát biztosító, gazdag tárgyi környezetet kell kialakítani, amely kedvezően befolyásolja a gyermekek egészséges életmódjának alakulását. 2. Az öltözők Az öltözők berendezése és világítása a gyerekek kényelmes vetkőzését – öltözését kell, hogy szolgálja. Minden gyermek holmija számára külön vállfát, tároló zsákot, megfelelő tároló helyet szükséges biztosítani, melyet a gyermekek jelével, látássérült gyermekeknél jól tapintható jellel célszerű ellátni. 3. A csoportszobák A csoportszobák több funkciót is ellátnak: a játék, a tevékenységek, az étkezés és az alvás helyéül is szolgálnak Fontos, hogy a bútorok legyenek: - színben, formában, méretben változatosak, - könnyen tisztán tarthatók, Az egészséges gyermekeket is arra kell szoktatni, hogy játékaikat, eszközeiket mindig tegyék vissza a helyére, hogy a látássérült társaikat ez ne akadályozza, ne okozzanak balesetet. Fontos, hogy mindennek meglegyen a helye. 4. Mosdó Könnyen elérhető fogason minden gyermeknek (jól tapintható) jellel ellátott, saját törülközője kell, hogy legyen. A fogmosó felszerelések szintén jól tapintható) jellel ellátottak, így biztosítva azt, hogy a gyermekek csak a sajátjukat használják. Tevékenységformák A látássérült gyermekeknél különös gondot kell fordítani az eszközök, játékszerek, felszerelések kiválasztására a testi épségük védelme érdekében. A látássérült gyermekek esetében speciális feladatok, tevékenységek szükségesek a mozgás fejlődéséhez, mivel a látás hiánya miatt mozgásuk bizonytalan, határozatlan. A látássérült gyermekeknél a tevékenységek közül a mintázás (pl.: plasztikázás, gyurmázás) kapja a legnagyobb hangsúlyt, mivel az nagymértékben fejleszti a tapintásukat. Ezzel szemben a rajzolás nem számottevő. A látásképesség minősége szerint a rajzolásnál a nagy felületre történő rajzolást, illetve az élénk, erős színekkel történő rajzolás lehetőségét kell biztosítani.

44

A munka jellegű tevékenység célja a gyerekek látóképességét figyelembe véve: - a munkának, mint tevékenység örömének kialakítása, - baráti, egymást segítő kapcsolatok kialakulásának segítése, - nevelés:  a munkamegosztásra,  a munka eredményének megbecsülésére, - jártasság kialakítása az eszközök, szerszámok használatában, - a gyermek ismerje fel a saját képességeinek határait, - az egészséges és a látássérült gyermekek közötti csoportmunka kialakítása, - az egészséges gyermekekben a segítőkészség kialakítása a látássérültek iránt.

ÉRVÉNYESSÉG A Pedagógiai Program 2013. szeptember 1. napjától lép életbe, visszavonásáig érvényes. A Pedagógiai Program módosítását kezdeményezheti: - az óvoda vezetője, - a nevelőtestület többsége (50 % + 1 fő). - a gyermekek nagyobb csoportját képviselő szülők (50 %) - a fenntartó. A módosítás kérelmet írásban, indoklással kell az óvoda vezetőjéhez benyújtani. Az óvoda helyi pedagógiai programja nyilvános, minden érdeklődő számára megtekinthető, az intézményből ki nem vihető. - az óvoda honlapján, - a folyosón kifüggesztett példányon, - a nevelői szobában. Legitimációs záradék A Pedagógiai programot készítette: Az intézmény nevelőtestülete Dátum:

…………………………………….. nevelőtestület nevében aláírása

A Pedagógiai programot elfogadta: Az intézmény vezetője Dátum:

………………………………………. intézményvezető aláírása

Ph. A Pedagógiai programról véleményét nyilvánította: Dátum:

…….…………………………………….. Szülői választmány nevében aláírás

45

2

46