KASS JÁNOS SZINTÉZIS
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:00
Page 1
SZINTÉZIS
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:00
Page 2
KASS JÁNOS
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:00
Page 3
SZINTÉZIS KÉPEK AZ ÓTESTAMENTUMBÓL SHAKESPEARE: HAMLET KODÁLY ZOLTÁN: HÁRY JÁNOS
MOZAIK KIADÓ - SZEGED, 2007
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:00
Page 4
A kötet Kass János nyolcvanadik születésnapjára jelent meg a Mozaik Kiadó gondozásában 2007 decemberében 300 számozott példányban a mûvész aláírásával.
Angol nyelvre fordította Szász Elizabeth. A kötet tervezése és nyomdai elôkészítése a Mozaik Kiadóban készült. Kiadja a Mozaik Kiadó · 6723 Szeged, Debreceni u. 3/B. Felelôs Kiadó: Török Zoltán Mûvészeti vezetô: Deák Ferenc Mûszaki szerkesztô: Reményfy Tamás A nyomdai munkálatokat a gyulai Dürer Nyomda végezte. Felelôs vezetô: Kovács János ISBN 963 697 543 2
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:00
Page 5
KÉPEK AZ ÓTESTAMENTUMBÓL PICTURES FROM THE OLD TESTAMENT
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
A
6
12:00
Page 6
BIBLIA OLYAN ÉRTÉK, AMELYET SOHA NEM KÉRDÔJELEZHETETT MEG AZ IDÔ. ALAPMÛ, AMELYNEK A LÉNYEGE MÁS ÉRTELMEZÉSBEN A BUDDHIZMUSBAN UGYANÚGY FELFEDEZHETÔ, MINT A PRIMITÍV NÉPEK ERKÖLCSI NORMÁIBAN. MINDEN KOR MINDEN EMBERE SZÁMÁRA AKTUÁLIS. A BELSÔ PARANCSOK MEGFOGALMAZÁSA, AMELYEKET ÉVMILLIÓKON KERESZTÜL KÓDOLT BE A TERMÉSZET. EZEKNEK AZ ÖNSÚLYA HOZZA ÖSSZE NAGY NYOMÁS ALATT AZT A HATALMAS ERÔT, AMI AZTÁN AZ ÉVEZREDEK TAPASZTALATAIT A VALLÁSON KERESZTÜL TÖRVÉNYEKKÉ VÁLTOZTATJA ÁT. EZEKNEK A TÖRVÉNYEKNEK A MEG NEM TARTÁSA JUTTATTA ODA A VILÁGOT, AHOL MOST VAN, HOGY AZ EMBERISÉG ELVESZÍTETTE MINDEN HITÉT ÉS REMÉNYÉT. MIÓTA FOGLALKOZTAT A GONDOLAT? 1966-BAN ADTA KI A MAGVETÔ MADÁCH MÓZESÉT, AMELYHEZ ÉN KÉSZÍTETTEM RAJZOKAT. A MÓZES KÉSZTETETT ARRA, HOGY AZ ÓSZÖVETSÉGGEL FOGLALKOZZAM. DE HÁT A BIBLIA MINDEN FELELÔSEN GONDOLKODÓ EMBERT FOGLALKOZTAT... VAGY KELLENE, HOGY FOGLALKOZTASSON. A TÍZPARANCSOLAT PEDIG AZ EMBERISÉG KÖZÖS TÖRTÉNETÉNEK TÍZ, FELSZÓLÍTÓ MÓDBAN, EGYSZERÛEN MEGFOGALMAZOTT, LETISZTULT PARANCSOLATA. EZEK NEM ISMERETE, NEM RITKÁN TUDATOS SEMMIBE VÉTELE IDÉZTE, ÉS IDÉZI ELÔ MA IS AZ EMBERISÉG MINDEN KÍNJÁT. OTT VAN A „NE ÖLJ!” PARANCSA. BETARTJÁK? DEHOGY TARTJÁK BE! MA IS UGYANÚGY, MINT AZ ÉVEZREDEK FOLYAMÁN MINDIG, EMBEREK ÖLNEK EMBERMILLIÓKAT. MI JOGON FOSZTANAK MEG HATALMON LEVÔK VAGY ERÔSEBBEK MÁSOKAT AZ ÉLETÜKTÔL? HISZEN MINDEN HALÁL ÚJABB HALÁLT SZÜL, ARRÓL NEM IS BESZÉLVE, HOGY A HÉTPRÓBÁS GAZEMBEREKNEK A HALÁL NEM IGAZI BÜNTETÉS. (BIBLIAI TÉMÁJÚ RÉZKARCAIM 1986-BAN AZ EURÓPA KIADÓNÁL JELENTEK MEG KÉPEK AZ ÓTESTAMENTUMBÓL CÍMMEL.) /Kass János/
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:00
Page 7
T
HE BIBLE IS A TREASURE THAT TIME HAS NEVER BEEN ABLE TO QUESTION. A STANDARD WORK, THE ESSENCE OF WHICH, INTERPRETED IN DIFFERENT WAYS, CAN BE DISCOVERED JUST AS MUCH IN BUDDHISM AS IN THE MORAL NORMS OF PRIMITIVE PEOPLES. IT IS RELEVANT AT ALL TIMES FOR ALL PEOPLE. IT IS THE FORMULATING OF COMMANDS WHICH NATURE HAS CODIFIED OVER MILLIONS OF YEARS. THE WEIGHT OF THESE HAS BROUGHT TOGETHER UNDER GREAT PRESSURE THAT POWERFUL FORCE WHICH LATER CONVERTED THE EXPERIENCES OF MILLENNIA INTO LAWS BY MEANS OF RELIGION. DISREGARDING OF THESE LAWS HAS GOT THE WORLD WHERE IT IS NOW: MANKIND HAS LOST ALL ITS FAITH AND HOPE. HOW LONG HAVE I BEEN OCCUPIED BY THIS THOUGHT? IN 1966 IMRE MADÁCH’S PLAY MOSES WAS PUBLISHED BY MAGVETÔ PUBLISHERS AND I DREW ILLUSTRATIONS FOR IT. MOSES FORCED ME TO OCCUPY MYSELF WITH THE OLD TESTAMENT. BUT THE BIBLE OCCUPIES ALL RESPONSIBLE, THINKING PEOPLE... OR SHOULD AT ANY RATE. THE TEN COMMANDMENTS ARE THE TEN SIMPLY PHRASED IMPERATIVE COMMANDS OF THE COMMON HISTORY OF MANKIND. UNAWARENESS OF THESE, QUITE FREQUENTLY A CONSCIOUS IGNORING OF THEM, WAS, AND STILL IS, THE CAUSE OF ALL HUMAN ANGUISH. FOR INSTANCE THE COMMAND “THOU SHALT NOT KILL!” DO PEOPLE KEEP TO IT? BY NO MEANS! TODAY, JUST AS CONSTANTLY DOWN THE CENTURIES, PEOPLE KILL MILLIONS OF OTHER PEOPLE. BY WHAT RIGHT DO THOSE IN POWER OR STRONGER ENTITIES DEPRIVE OTHERS OF THEIR LIVES? EVERY DEATH BREEDS ANOTHER DEATH, NOT TO MENTION THE FACT THAT FOR OUT AND OUT VILLAINS DEATH IS NO REAL PUNISHMENT. (MY BIBLICALLY INSPIRED ENGRAVINGS ENTITLED PICTURES FROM THE OLD TESTAMENT WERE PUBLISHED BY EURÓPA PUBLISHERS IN 1986.) /János Kass/
7
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:01
Page 8
I
Kegyelmet talált a nép a pusztában, kik a fegyvertôl megmenekedtek vala, az Isten ôelôtte jára, hogy megnyugtassa ôt, tudniillik az Izraelt. Sok idôtôl fogva (azt mondja a nép) megjelent énnékem az Úr; sôt inkább az Úr azt mondja: örökkévaló szeretettel szerettelek tégedet, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat.
8
Jeremiás 31, 2-3
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:01
Page 9
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:02
Page 10
II
Én Uram, Istenem, tebenned vetem reménységemet, oltalmazz meg engemet minden háborgatóm ellen, és szabadíts meg engemet, hogy el ne ragadja mint egy oroszlán az én életemet, elszaggassa, és ne légyen, ki megszabadítson.
10
Zsoltárok 7, 1-2
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:03
Page 11
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:03
Page 12
III
És veszek én amaz magas cédrusfa tetejébôl, és elteszem; az ô felsô gyenge ágai közül egyet leszegek; és elplántálom a magas és kiemelkedô hegyen. Izrael magas hegyén plántálom ôt.
12
Ezékiel 17, 22-23
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:04
Page 13
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:05
Page 14
IV
Mivelhogy Efraim megsokasította az oltárokat bûntételre, annakokáért veszedelmére lesznek ôneki az ô oltárai.
14
Hóseás 8, 11
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:05
Page 15
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:06
Page 16
V
Vajha lennél nékem atyámfia, ki szopta az én anyámnak tejét, hogy veled kívül találkozván megcsókolnálak, s nem utálnának meg.
16
Énekek éneke 8, 1
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:18
Page 17
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:18
Page 18
VI
Mint a liliom a tövisek között, olyan az én jegyesem a leányok között. Mint az almafa az erdônek fái között, olyan az én szerelmesem az ifjak között.
18
Énekek éneke 2, 2-3
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:19
Page 19
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:20
Page 20
VII
Annakokáért gerjedett fel az Úrnak haragja az ô népe ellen, és felhúzván az ô kezét megverte azt annyira, hogy a hegyek megrendülnek, és az ô holttesteik elvettetvén az utcákon hevernek. Mindezekkel pedig az ô haragja el nem múlt, még felhúzva vagyon az ô keze.
20
Ézsaiás 2, 25
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:20
Page 21
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:21
Page 22
VIII
Olyan vagy, mint a berekesztett kert, én húgom, szerelmes jegyesem, mint a befoglaltatott forrás és bepecsételtetett kútfô.
22
Énekek éneke 4, 12
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:22
Page 23
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:22
Page 24
IX
Az trombitaszót hallottad ó, én lelkem, és a hadnak kiáltását; és hogy egyik veszedelem a másikat követi, mert az egész föld elpusztíttatik.
24
Jeremiás 4, 19-20
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:23
Page 25
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:24
Page 26
X
Az én szerelmesemnek szôleje vagyon fölöttébb kövér helyen, melyet gyöpûvel körülvett, beültetett drága szôlôkkel, és épített abban tornyot, és készített abban sajtót; de mikor várta, hogy néki édes szôlôt teremjen, vadszôlôt termett.
26
Ézsaiás 5, 1-2
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:24
Page 27
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:24
Page 28
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:24
Page 29
HAMLET, DÁN KIRÁLYFI HAMLET, PRINCE OF DENMARK
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
A
30
12:24
Page 30
HAMLET RÓLUNK SZÓL, RÓLAM, RÓLAD. A HAMLET MINDNYÁJUNK SAJÁT DRÁMÁJA, HISZEN A LENNI VAGY NEM LENNI KÉRDÉSE MINDENKIÉ. A HAMLET NYERSANYAG, AMELYBEN MINDEN KOR EMBERÉNEK A TRAGÉDIÁJA TÜKRÖZÔDIK VISSZA. ÚGY HALADTAM, MINT A BÁNYÁSZ, RÉTEGRÔL RÉTEGRE. NEKEM IS ALÁ KELLETT DÚCOLNOM IDÔNKÉNT A VÁJATOT, HOGY RÁM NE OMOLJON A FÖLD. KERESTEM AZT A BELSÔ FÉNYÛ, NEMES ANYAGOT, AMIT SHAKESPEARE MEGÍRT. NAGYON MÉLYEN ÉRINTETT A DRÁMA. SHAKESPEARE MODERN, MINT A BIBLIA, A GÖRÖG DRÁMÁK VAGY MADÁCH TRAGÉDIÁJA. ÖRÖK ÉRVÉNYÛEN, MÉLYEN FOGALMAZZA MEG MINDEN TISZTESSÉGES, NEMES EMBERI JELLEM KÉTELYEIT, A KÉRDÉSEKET ÉS A VÁLASZOKAT IS. A HAMLET-LAPOKAT ANGLIÁBAN, SHAKESPEARE HAZÁJÁBAN, A STRATFORDI MÚZEUM ÉS A CAMBRIDGE-I FITZWILLIAM MÚZEUM ÁLLÍTOTTA KI. (A HAMLET-SOROZAT A HELIKON KIADÓNÁL JELENT MEG ELÔSZÖR 1974-BEN.) /Kass János/
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:24
Page 31
H
AMLET IS ABOUT US, ABOUT YOU AND ME. HAMLET IS EVERYONE’S OWN DRAMA, AFTER ALL, THE QUESTION “TO BE OR NOT TO BE” BELONGS TO EVERYONE. HAMLET IS RAW MATERIAL IN WHICH THE TRAGEDY OF THE PEOPLE OF ALL AGES IS REFLECTED. I PROGRESSED LIKE A MINER FROM LAYER TO LAYER. I TOO HAD TO PROP UP MY WORKING FACE FROM TIME TO TIME TO PREVENT THE EARTH COLLAPSING ON ME. I SEARCHED FOR THAT HIGH-MINDED MATERIAL WITH AN INNER LIGHT THAT SHAKESPEARE WROTE. THE PLAY MOVED ME DEEPLY. SHAKESPEARE IS MODERN, LIKE THE BIBLE, GREEK DRAMAS OR IMRE MADACH’S THE TRAGEDY OF MAN. IN A WAY THAT IS VALID FOR EVER, HE EXPRESSES THE SCRUPLES OF EVERY UPRIGHT, DECENT HUMAN CHARACTER, THE QUESTIONS AND ALSO THE ANSWERS IN DEPTH. THE HAMLET SHEETS WERE EXHIBITED IN BRITAIN, SHAKESPEARE’S HOMELAND, IN THE STRATFORD-ON-AVON MUSEUM AND THE FITZWILLIAM MUSEUM, CAMBRIDGE. (THE HAMLET SERIES WAS PUBLISHED FIRST BY HELIKON PUBLISHERS IN 1974.) /János Kass/
31
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:26
Page 32
I
32
MARCELLUS: Aztán csak elmúlt a kakas szavára. Mondják, valahányszor az idô közelg, Melyben Urunk születését innepeljük, Egész éjjel zeng e hajnal-madár; S hogy akkor egy se mér mozdulni szellem; Az éj ártalmatlan; planéta nem ver, Tündér nem ígéz, nem bûvöl boszorkány, Oly üdvös, oly szentelt azon idô.
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:31
Page 33
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:33
Page 34
II
34
HAMLET: Oh, ég minden lakói! Föld! S mi még? A poklot is mondjam? Csitt, csitt, szivem. Ne váljatok tüstént vénné, inak! De tartsatok merôn. Eszembe juss? Igen, szegény szellem, míg e zavart Golyóban székel az emlékezet.
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:34
Page 35
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:36
Page 36
III
HAMLET: Dánia börtön. ROSENCRANTZ: Úgy az egész világ is az. HAMLET: De még milyen! mennyi rekesz, ôrhely és dutyi van benne! s Dánia egyik legcudarabb. ROSENCRANTZ: Mi nem úgy gondolkozunk, fönség.
36
HAMLET: Nektek hát nem az, mert nincs a világon se jó, se rossz; gondolkodás teszi azzá. Nekem börtön.
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:37
Page 37
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:39
Page 38
IV
38
SZÍNÉSZ KIRÁLYNÉ: A második nász inditó oka Szennyes haszonvágy, szerelem soha; Másodszor öltem meg holt férjemet, Ha második férj csókol engemet.
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:40
Page 39
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:42
Page 40
V
40
HAMLET: Szegény izgága vén bolond, nyugodj. Különbnek véltelek; magad kerested: Veszélyes, ládd-e, a túl-buzgalom.
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:43
Page 41
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:45
Page 42
VI
42
HAMLET: Oly tettet, mitôl Lehámlik a kegy, az illem pirul; Képmutató lesz az erény; lehull az Ártatlan szerelem szép homlokáról A rózsa, és pokolvar váltja föl; Mitôl olyan lesz a nász-fogadás, Mint kockajátszók hazug esküi.
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
13:17
Page 43
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:48
Page 44
VII
44
HAMLET: Tekints e képre, s e másikra itt, Két férfi-testvér hû ábráira. Nézd, mennyi fönség ûl e homlokon: Hypérjon fürtök; homlok Jupiter Sajátja; szem Mársé, mely fenyeget S parancsol egyben; állás Mercuré, Most száll le, egy égcsókoló tetôre; Oly összetétel és idom, valóban, Hogy minden isten, úgy látszik, pecsétet Nyomott reája, biztosítani Egy férfit a világnak. Ez vala Férjed [...].
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:49
Page 45
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:51
Page 46
VIII
OPHELIA: Hol a szépséges dán királyi hölgy? KIRÁLYNÉ: Nos, nos, Ophelia? [...]
46
OPHELIA: Meghalt, kimult ô, asszonyom; Meghalt, kimult bizony! Fejtül neki zöld-hant gyepágy, Lábtul egy kô vagyon.
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:52
Page 47
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:54
Page 48
IX
48
HAMLET: Haj, szegény Yorick! – Ismertem, Horatio; végtelen tréfás, szikrázó elmésségû fiú volt: engem a hátán hurcolt ezerszer: és most hogy irtózik tôle a képzeletem!
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:57
Page 49
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
12:59
Page 50
X
50
KIRÁLY: Bort billikomba! ez asztalra itt. – S ha majd talál elsôre, másodikra, Vagy harmad izben Hamlet jól felel: Ágyú dörögjön minden várfokon; Hamlet javáért iszik a király. Egy gyöngyszemet dob a kehelybe akkor, Drágábbat annál, melyet koronán Felváltva már négy dán király viselt.
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
13:00
Page 51
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
13:00
Page 52
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
13:00
Page 53
HÁRY JÁNOS KODÁLY ZOLTÁN DALJÁTÉKA
JÁNOS HÁRY OPERA OF ZOLTÁN KODÁLY
53
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
É
13:00
Page 54
LETÜNK SOKSZÍNÛSÉGÉT, A VÁLTOZATOSSÁGOT, A GONDOLATCSERE IMPULZUSAINAK EGYIKÉT A MÛVELTSÉG, A MÛVÉSZET, A MUZSIKA ADJA. TÖRTÉNELMÜNK SORÁN GYAKRAN SEGÍTETT A MÛVÉSZET – ÉS A ZENE IS – AZ EMBEREK SZÁMÁRA ÉRTHETÔVÉ, TALÁN INKÁBB ÉLHETÔVÉ TENNI A VELÜNK TÖRTÉNTEKET. A ZENE AZ EMBERI ÉLET FONTOS RÉSZE, AKINEK A ZENE ÖRÖME NEM ADATOTT MEG, A LELKI SZÍNVAKSÁG BÖRTÖNÉBEN SZENVED. A ZENE AZ ÉN ÉLETEMET IS VÉGIGKÍSÉRTE. ELEMISTAKÉNT – SZOPRÁNT ÉNEKELTEM – ÉS GIMNAZISTAKÉNT IS TAGJA VOLTAM A BÁRDOS LAJOS VEZETTE ISKOLAI KÓRUSNAK. TAGJA VOLTAM ANNAK A KÓRUSNAK IS, AMELY AZ 1938-AS EUCHARISZTIKUS KONGRESSZUS ALKALMÁVAL A HÔSÖK TERÉN ÉNEKELT. FELEJTHETETLEN, FÖLEMELÔ ÉRZÉS VOLT. EBBEN A KÖTETBEN KODÁLY HÁRY JÁNOSÁHOZ KÉSZÜLT RÉZKARCAIM SZEREPELNEK. KODÁLY ZOLTÁNNAL IS TALÁLKOZTAM, DE SAJNOS SEM A HÁRY JÁNOSHOZ, SEM A PSALMUSHOZ KÉSZÜLT MÛVEIMET SEM LÁTHATTA, MERT 1967-BEN MEGHALT, EZEK PEDIG A HETVENES-NYOLCVANAS ÉVEKBEN SZÜLETTEK. (A ZENEMÛKIADÓ 1982-BEN JELENTETTE MEG A DALJÁTÉK SZÖVEGKÖNYVÉT A RÉZKARCOKKAL.) /Kass János/
54
Kass szintezis.qxd
2007.12.13.
13:00
Page 55
T
HE COLOURFULNESS OF LIFE, ITS VARIETY AND ONE OF THE IMPULSES FOR OUR EXCHANGE OF IDEAS IS PROVIDED BY CULTURE, ART AND MUSIC. IN THE COURSE OF OUR HISTORY, ART – AND MUSIC, TOO – OFTEN HELPED TO MAKE THE THINGS THAT HAPPENED TO PEOPLE MORE UNDERSTANDABLE OR PERHAPS MORE SURVIVABLE FOR THEM. MUSIC IS AN IMPORTANT PART OF HUMAN LIFE. THOSE WHO CANNOT APPRECIATE THE JOY OF MUSIC SUFFER IN THE PRISON OF SPIRITUAL COLOUR BLINDNESS. MUSIC HAS ACCOMPANIED ME THROUGHOUT MY LIFE. AS A PRIMARY SCHOOLBOY I SANG SOPRANO, AND LATER ON IN SECONDARY SCHOOL I WAS A MEMBER OF THE SCHOOL CHOIR LED BY LAJOS BÁRDOS. IN 1938 I WAS ALSO A MEMBER OF THE CHOIR WHICH SANG ON HEROES SQUARE, BUDAPEST, ON THE OCCASION OF THE EUCHARIST CONGRESS. THAT WAS AN UNFORGETTABLE, UPLIFTING EXPERIENCE. THIS VOLUME CONTAINS MY ENGRAVINGS FOR ZOLTÁN KODÁLY’S JÁNOS HÁRY. I MET ZOLTÁN KODÁLY IN PERSON, BUT UNFORTUNATELY HE WASN’T ABLE TO SEE MY WORKS ON HIS PSALMUS HUNGARICUS OR JÁNOS HÁRY BECAUSE HE DIED IN 1967, AND MY ENGRAVINGS CAME INTO BEING IN THE SEVENTIES AND EIGHTIES. (THE LIBRETTO FOR JÁNOS HÁRY WITH THE ENGRAVINGS WAS PUBLISHED BY THE MUSIC PUBLISHERS IN 1982.) /János Kass/
55
I
56
Hárman valának együtt, a potrohos bíró, Egy obsitos vitéz, és a furfangos író; A többi asztaloknál együtt és szerteszét, Vidám paraszt legények itták a hegy levét.
II
58
EBELASZTIN: Kedves Burkus bátyámat instállom szépen, Mégpedig a következôképpen: Az én szívemet a bánat nyujzza, Mert türelmetlen úrnôm, ôfelsége, Mária Lujza. Ezért ne kérjem kedves Burkus bátyámat hiába. Tessék minket mégis csak átengedni ide Osztriába!
III
60
Sej, még a búza, sej, még a búza ki sem hányta a fejét, Páros fehér galamb, páros fehér galamb mind elhordta a szemét. Páros fehér galamb, ne hordd el a búza kalászát, Sej, mibôl süt a, sej, mibôl süt a kisangyalom pogácsát!
IV
EBELASZTIN: Az a viola, az kellene nékem, de már nagyon régen!
62
MÁRIA LUJZA: Nem adok én olyan könnyen virágot!
V
64
CSÁSZÁRNÉ: Ez az a pompás legény, aki Lucifert megfékezte? Ez az a jó nótázó? Jó lovas? Nagyerejû?
VI
66
KRUCIFIX: Jöjjön má édes fiam, nézzük csak meg ezt a plánumot, mert egyszercsak jön a támadás, aztán körmünkre égett a dolog.
VII
68
HÁRY: No lássa! Köllött ez magának? Telikiabálja a világot a hirivel, hogy így Napóleon, úgy Napóleon, most megeszem az egész világot, osztán itt van...
VIII
70
MÁRIA LUJZA: Már pedig a János senki másé nem lesz, mint az enyém! Mert ilyen ember császár lányának való.
IX
72
Felszántom a császár udvarát, Belévetem hazám búbaját, Hadd tudja meg császár felsége: Mi terem a magyar szívébe!
X
74
Tiszán innen, Dunán túl, Túl a Tiszán kicsi kunyhó nyárfástól. Mindig azon jár az eszem, Odavágyik az én szívem, Odavágyik az én szívem párostúl.
GONDOLATOK A KÖNYVILLUSZTRÁCIÓRÓL
A
76
XVIII. század közepén (pontosabban 1768-ban) Cook kapitány felfedezôútjára magával vitt egy ifjú botanikust, Banks-et és egy rajzolót, Parkinsont, aki több mint hétszáz ragyogó rézmetszetet készített hosszú útja során. Ma is rejtély, akkor miért nem publikálták ezeket a gyönyörû lapokat. Most egy angol folyóirat arról számol be, hogy számozott bibliofil kiadásban megjelentették a rendkívüli mûgonddal, különleges papíron, a mûvész által megadott instrukciók alapján kinyomott mûveket. A trópusi növényekrôl készült metszetek hallatlan frissességgel, elevenséggel hoznak hírt a trópusi világról. Egyben képet adnak egy ritka képességû mûvész tüneményes tehetségérôl, átélôképességérôl, türelmérôl. Az élmény elementáris! A folyóiratban közölt reprodukciók bemutatják a lemezeket, az újranyomtatás rendkívüli precizitását, gondosságát, az alkotó szándékához való hûségét. Az eredmény: színekben gazdag, kristálytiszta és pontos, leheletszerû finom tónusok, gazdag részletek. Hatalmas élmény. A közel háromszáz éve megmetszett rézlemezek páratlan frissességgel adják vissza a mûvész közvetlen élményét. Profán hasonlattal: akár a mélyhûtött gyümölcs, és szinte testközelben érezzük magát a mûvészt is. A hatás hasonló az egyiptomi sírkamrák megnyitásához, ahol a mûveket és a szándékot egyszerre érezzük azonosnak. Itt viszont nem névtelen a mester, aki huszonhárom évesen indult el Ausztrália felé. Íme egy távoli csillagról térben és idôben messzirôl elindult fénysugár, szupernóvavillanás. Az energiaforrás már régen megszûnt létezni. A haszonélvezôk mi vagyunk. Az impulzus a mi létünket gazdagítja. Felmerül a kérdés: ki profitál a mûbôl? Az alkotó? Az utókor? Mi késztet egy mûvészt arra, hogy a publikálás legkisebb reménye nélkül is hatalmas vállalkozásba fogjon egy hajó fedélzetén, párában és hôségben, majd az elviselt fizikai megpróbáltatások következtében még útközben meghaljon. Egy másik példa – a Magyar Helikon gondozásában megjelent „Török miniatúrák” – épp a fenti történet ellenkezôjét bizonyítja. Ezek a miniatúrák aktuális híradások a magyarországi hadjáratokról, a nagy Szulejmán tetteit örökítik meg – gúzsba kötve, a kötelezô kánon szerint, mely megköti a miniatúrafestô kezét. Mégis az elementáris közlési vágy és tehetség, ami sarkallja a mûvészt, remekmûveket teremt, és tüneményes színekkel, részletekben tobzódva, gazdagon illusztrálja azt a történelmi eseménysorozatot, amit mi a magunk szemével tragikusnak látunk. Legyôzöttnek lenni nem öröm, de az idô összemossa a két nézetet. Gyönyörködünk a gyôzelmes török sereg diadalútját, hódítását ábrázoló mesteri képekben, megfeledkezve arról, hogy mi voltunk a vesztesek. A lapok részletesen ábrázolják a várfalakról a Dunába hajigált magyar vitézeket, a láncra fûzött rabokat, a levágott fejek piramisait, a gyôzelmes török sereg diadalútját, Szulejmán Szigetvár alatti halálát, ennek eltitkolását. A XX. században is megirigyelhetô konspirációval hazacsempészett, kirúzsozott tetemét szállító díszmenet útját követhetjük figyelemmel. Remek kompozíció, síkban ábrázolt perspektíva, tragikus háttér, de mindent feledve élvezzük ezt a híradószerû képsort. Valójában a maga idejében híradó volt, a telexgépeken közölt hírekhez hasonló rövid szövegek ragyogó illusztrációja. Illusztráció? Híradás a korról? Ismét egy kérdés: ma a televízió korában élünk, s mi szükség van az illusztrációra? Kezemben tartok egy könyvet, fenn északon, Skócia legfelsô csücskén, egy kilométernél kisebb szigeten mindössze egyetlen család él, a hajókat irányító világítótornyot kezelik. Errôl a szigetrôl, madár- és növényvilágáról ad hírt egy fiatal mûvész, aki éveket töltött ott – nem turistaként, hiszen a sziget érdektelen a turisták számára. Ez nem Galapagos, itt zavartalanul él ma is az ôsi jégkorszakot követô vegetáció, békés ökológiai egyensúlyban madarak, rákok, apró emlôsök, fókák. Nem vadásszák ôket. Sem füst, sem benzingôz nem fertôzte még meg a környezetet. Köztudott: az elmúlt ötven év többet pusztított el az evolúció során létrejött fajokból, mint az ezt megelôzô évszázadok, évezredek! Ezek az illusztrációk tökéletes rajzokkal és akvarellekkel, abszolút pontossággal beszámolnak minden kis részletrôl. Rögzítik a kis sziget vándorait, ôslakóit, s arról szólnak, hogy a kíméletlen civilizációtól véletlenül, szerencsére megkímélt kis terület milyen gazdag,
színes, sokrétû. A tudósoknak is képet adnak a jelenlegi helyzetrôl, hiszen az egyik madárrajzon feltûnik egy kis piros jel, amivel a vándorlás során valahol megjelölték, s azután útjára bocsátották az állatot. Gyönyörû kiadásban megjelent fontos híradás! Remény! A rajzoló eufóriája sugárzik a rajzokból. Éveket töltött ezzel a munkával, magányban és csöndben, ha csöndnek nevezhetjük a sok madár állandó mozgását, kiáltozását, az örökösen fújó szél hangját, a hullámok csapkodását a sziklafalon. Mi adta az értelmét, mi inspirálta a mûvészt egy ilyen látszólag nem látványos munkára? A közlésvágy vagy a menekülés a neonfényes, otromba civilizációból? Védekezés, üzenet a jövônek? Nem lényeges! A lényeg a lét kimeríthetetlen változatossága, millió fénytörése s a szándék, ami már megvolt a lét hajnalán is, mert szénnel és korommal a vadászó ember rögzítette a bölényt, a mamutot. Szüksége volt a leképezett jelekre, melyek magát a létet is jelentették, talán a húst, amit majd meg fog enni, vagy a jövôt, amit csak ösztönösen értett! De folytathatjuk a sort, mi inspirálta Picassót Ovidius-illusztrációk megrajzolására, Gustav Dore-t és Szalayt a Don Quijote-sorozatra? Dürer miért metszette fába az Apokalipszis Négy Lovasát, vagy Buday György Székely Népballadái mitôl születtek meg? Rembrandt és Chagall után miért van szükség újabb Biblia-lapokra? Zichy Mihály Az ember tragédiája miért fontos nekünk? A gyerekek miért firkálnak a falakra, s mi kényszeríti fontos közlésre a graffitik spontán rajzolóját? William Morris mescalin-álmai. Weöres és Cocteau firkái, vonalrajzai. Tandori levélnyomatai, Hockney Andersen meséi. Albin Brunovsky szlovák legendái. Hincz Nyársforgatója. Dubout Pajzán Históriája. Kozma Lajos és Kner Imre együttmûködése. Matisse tiszta színei. Maillol Sappho-ja. Konecsni Bánk bánja. Szász Villon-rajzai. Paul Flora drótkatedrálisa. Cranach Szent Kristófja. Alois Mucha frivol dámái. Hokusai Tengeri vihara. Ismeretlen miniátorok remekmûvei. Henri ToulouseLautrec litográfiái. Sendac karmos gyermekillusztrációi. Oldenburg és Segal. Emil Nolde és Willy Baumeister. Braque Apollinaire-illusztrációja vagy Josef Beuyss kietlen jégsivataga. Akár a természet megszámlálhatatlan verziója, végtelen variációja. Mi készteti a madarakat tolluk szivárványszínének csillogására? A védekezés, a túlélés, a fajfenntartás, a párzás hívójele? A feltûnés vagy az eltûnés? Ez is, az is! Mi készteti a gazdagon tenyészô mûfajt újra és újra új mûvek létrehozására, illusztrálására. A megbízók, a kiadók, a feladat? Mi inspirál újabb és újabb Biblia-variációk, értelmezések alkotására Chagall, Rembrandt után ismét? Mi ad értelmet telerajzolni-festeni a fehér lapokat, majd kinyomtatni száz vagy százezer példányban? Talán egy lehetséges válasz: a sokszínû természet is önmagát reprodukálja a jövôért. A lét gazdagsága teszi elviselhetôvé a létet! Más szemmel látta a világot a papiruszra pingáló egyiptomi írnok. Másképpen ad hírt a kolostori magányban munkálkodó középkori miniátor, transzcendes ihlettôl vezérelve. Más képe van a száguldó, türelmetlen XX. századi vándorló embernek az elsuhanó tájról. Az ûrhajósok közül is többen rajzoltak a totális csöndben, lassan forogva saját tengelyük körül. Egyszer a koromfekete égboltot, az ûrt látva, máskor a futball-labda nagyságú, távoli földet. Tökéletes magányukban is arra vártak, hogy visszatérhessenek az ezer apró gonddal, szennyel és mocsokkal borított, demagógiával elrontott, de mégis ragyogónak tûnô Földre, ahol a dolgok sokfélesége, burjánzása, és nem az Ég és Föld közötti lebegés, de az élet minden gazdagsága adja az emberi sors hitét s hitelét a jövôért reménykedô és remegô emberiségnek. Ebben a színpadképben foglalja el helyét a sokak által megkérdôjelezett tevékenység, az illusztráció is. Minden divat, így szidni egy mûfajt is, de a gyermek elsô könyve, amit a kezébe vesz, és a Biblia is, amivel temetni mennek, illusztrálva van. A teoretikusok szerint az illusztráció másodrendû mûfaj, de ez inkább csak egy vélemény itt, Európa szegletében, s végül nem is a szavak, hanem a mûvek kvalitása szabja meg az értékét és rangját minden tevékenységnek, és ez mindaddig így marad, amíg könyv és könyvtár létezik a földön. /Kass János/
77
THOUGHTS ON THE ILLUSTRATION OF BOOKS
I
78
n the middle of the 18th century (1768 to be precise), on his exploratory voyage Captain Cook took a young botanist, Banks, and an artist, Parkinson, who made over seven hundred impeccable copper engravings during the long voyage. To this day, it is a mystery why these exquisite pages were not published at that time. Now, a British journal reports that the works, printed with painstaking care on special paper according to the instructions given by the artist, have been published in a limited edition for bibliophiles. With unparalleled crispness and vitality, the engravings of tropical plants bring tidings of the Torrid Zone. At the same time, they give a picture of a rarely gifted artist's phenomenal talent, of his capacity for empathy and his patience. The experience is elemental. The reproductions shown in the journal depict the plates, the exacting precision and care taken in the reprinting, and faithfulness to the artist's intention. The result: rich in colour, crystal clear and accurate tones of airy delicacy, and rich details. A marvellous experience. The copper plates, engraved almost three hundred years ago, convey the direct experience of the artist with unparalleled crispness. To use a profane simile: like frozen fruit, and we seem to feel the artist close at hand. The effect is similar to the opening of Egyptian tombs, where all at once we feel the works and the intention to be identical. Here, however, the master who set off to Australia at the age of twenty-three, is not anonymous. Behold, a ray of light from a star distant in time and space, the flare of a supernova. The source of the energy ceased to exist long ago. We are the beneficiaries. The impulse enriches our lives. The question arises as to who profits from the work. The artist? Posterity? What moves an artist to embark on a mammoth undertaking without the slightest hope of publication, on the board of a ship, in humidity and heat, then as a consequence of the physical tribulations endured to die during the voyage. Another example, the Török miniatúrák (Turkish Miniatures) published by Magyar Helikon demonstrates the opposite of the story above. These are contemporary bulletins of the crusades in Hungary, and record the deeds of Suleiman the Magnificent. According to accepted canon, the artist of the miniatures was bound hand and foot. And yet what spurs the artist is the elemental desire and talent to communicate. He creates masterpieces, and with splendid colour and luxuriant detail, he richly illustrates the series of historic events which to us seem tragic. To be defeated is no pleasure, but with time the two points of view merge. We delight in the triumphal procession of the victorious Turkish army, in the masterful pictures depicting their conquest, forgetting that we were defeated. The plates depict with detail the Hungarian soldiers hurled into the Danube from the castle walls, the chained prisoners, the pyramids of severed heads, the triumphant procession of the Turkish army, Suleiman’s death at Szigetvár, and the efforts to conceal it. We can follow the parade smuggling home the rouge-painted corpse, with conspiracy enviable even in the twentieth century. Excellent composition, perspective depicted in the plane, a tragic background, but forgetting everything we enjoy this newscast-like series of images. In its own time it was a genuine form of news, a splendid illustration of brief texts similar to the news conveyed by telexes. Illustration? Contemporary news? Another question: today we live in the age of television, and what need do we have of illustration? I hold a book in my hand: far in the north, in the uppermost tip of Scotland, on an island less than half a mile long, lives one single family, who operate the lighthouse directing the ships. A young artist gives news of the flora and fauna of this island; he spent years there, not as a tourist, for whom the island is of no interest. This is not Galapagos; here today the vegetation that followed the ancient Ice Age flourishes undisturbed; birds, crabs, small mammals and seals live in ecological balance. They are not hunted. The environment is polluted by neither smoke nor petrol fumes. It is well known that over the last fifty years more species created through evolution have become extinct than in the previous centuries or millennia! These illustrations report of every detail in perfect drawings and watercolours, with absolute precision. They record the wanderers and the ancient inhabitants of the small island, and tell of
how rich, colourful and varied this small area is, protected by chance and fortune, from pitiless civilisation. To scientists too, it gives a picture of the current situation, for on one of the bird drawings a red sign appears, with which at some point during migration the bird was tagged and then set free on its way. This important news has been published in an exquisite edition. Hope for the future. The drawings radiate the artist's euphoria. He spent years on this work, in solitude and silence – if we can call the continuous movement and calling of the many birds, the sound of the forever blowing wind, the crashing of waves on the cliff face silence. What gave its meaning, what inspired the artist to such an apparently unspectacular work? The desire to convey or retreat from the neon lights of vulgar civilisation? Protection or a message to the future? It doesn’t matter. What matters is the inexhaustible variety, the millions of refractions of existence and the intention which existed even at the dawn of existence because hunting man depicted bison and mammoths with charcoal and soot. He needed the condensed signs, which represented existence itself, perhaps the meat he would eat or the future which he understood only instinctively. But we can continue: what inspired Picasso to draw illustrations to Ovid or Gustav Dore and Szalay to their Don Quixote series? Why did Dürer make woodcuts of the Four Horsemen of the Apocalypse and what gave rise to the birth of György Buday’s Székely Folk Ballads? After Rembrandt and Chagall, what need is there for new Bible leaves? Why is Mihály Zichy’s The Tragedy of Man important to us? Why do children scribble on the wall, and what prompts the spontaneous graffiti artists to say something important? William Morris’s mescaline dreams. Weöres’s and Cocteau’s scribblings and line drawings. Tandori’s leaf prints, Hockney’s Andersen’s Tales. Albin Brunovsky’s Slovak Legends. Hincz’s Merrie Tales of Jacques Tournbroche. Dubout’s Bawdy Stories. The collaboration between Lajos Kozma and Imre Kner. Matisse’s pure colours. Maillol’s Sappho. Konecsni’s Bánk Bán. Szász’s Villon drawings. Paul Flora’s wire cathedral. Cranach’s St. Christopher. Alois Mucha’s frivolous women. Hokusai’s Great Wave. The masterpieces of unknown miniaturists. The lithographs of Henri ToulouseLautrec. Sendac’s clawed children's illustrations. Oldenburg and Segal. Emil Nolde and Willy Baumeister. Braque’s Apollinaire illustrations or the desolate ice fields of Josef Beuyss. Or even the countless versions and infinite variety of nature. What prompts birds to paint their feathers the colours of the rainbow? Defence, survival of the individual or the species, a mating signal? Exhibition or disappearance? Both! What prompts, over and again, a richly flourishing genre to create new works, to illustrate them? The commissioners, the publishers, the task itself? What inspires the creation of more and more Bible variations and interpretations? Even today, after Chagall and Rembrandt? What meaning is there to draw and paint on white sheets, then printing one hundred, one hundred thousand copies of them? Perhaps one possible answer is that nature in its variety reproduces itself for the future. The fullness of existence makes existence bearable! The Egyptian scribe painting on papyrus saw the world differently. A medieval miniaturist, guided by transcendental inspiration, working in the solitude of a monastery, gives a different kind of news. The rushing, impatient wanderer of the 20th century has a different image of the fleeting landscape. Several of the astronauts drew in complete silence, spinning slowly around their own axes. At times they would see pitch-black space, at other times the distant earth, the size of a football. Even in perfect solitude, they waited to be able to return to Earth, with its countless petty problems, covered in filth and dirt, spoilt by demagogy, yet still glorious to see, where the manifold variety and proliferation - not floating between Earth and Heaven - but every richness of live gives credibility and faith in human fate to mankind as he hopes and fears for the future. Illustration, the activity questioned by many, takes its place in this scenery. Everything is fashion, even berating a genre; but the first book a child takes in his hands is illustrated, and so is the Bible taken to funerals. According to theoreticians illustration is a secondary genre, but that is rather a local opinion, here in this corner of Europe. After all, it is not words, but the quality of works that determines the value and rank of every activity, and so it shall be as long as books and libraries exist on earth. /János Kass/ Translated by Richard Robinson
79
KASS JÁNOS
EZ A KÖTET A
SORSZÁMÚ PÉLDÁNY
Szegeden született 1927-ben. 1949-ben szerzett diplomát az Iparmûvészeti Fôiskolán és 1951-ben a Képzômûvészeti Fôiskolán. 1960–61-ben a lipcsei Grafikai és Könyvmûvészeti Fôiskola aspiránsa. 1968-tól az Iparmûvészeti Fôiskola tanára. Grafikáival, tipográfiai terveivel, illusztrációival, bélyegeivel több nemzetközi és hazai díjat nyert. Tagja a Magyar Képzômûvészek Szövetségének, a Magyar Fotómûvészek Szövetségének, a Német Könyvmûvész Szövetségnek, az ATYPI ICTA-nak, az ICOGRADA-nak, a Double Crown Club-nak, a Compagnons de Lure-nek. Érdemes és Kiváló Mûvész. Kétszeres Munkácsy-díjas, Kossuth-díjas. A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjének a birtokosa, Szeged díszpolgára. A világ számos országában volt önálló kiállítása. Mûvei 1985 óta a szegedi Kass Galériában láthatók. He was born in Szeged in 1927. He obtained his diplomas at the Budapest School of Arts and Crafts in 1949, and at the Budapest Academy of Fine Arts in 1951. Between 1960–61 he was a postgraduate student at the College of Typographic Art in Leipzig. He has been professor at Budapest School of Arts and Crafts since 1968. He has won several Hungarian and international prizes with his drawings, etchings, book illustrations, typographical works and stamps. He is a member of the Association of Hungarian Artists, the Association of Hungarian Photographer Artists, the German Book-art Association, ATYPI ICTA, ICOGRADA, the Double Crown Club and the Compagnons de Lurs. He obtained the title of Merited Artist and Outstanding Artist, he has won the Munkácsy prize twice and obtained the Kossuth prize. He received the Order of Merit of the Republic of Hungary, Officer Class. He is a Freeman of Szeged. He had personal exhibitions in several countries. Since 1985 his works have been permanently exhibited in the Kass Galery in Szeged.
