Kardosréti Mészkő (Bakonybél, Kőris-hegy): Nagy méretű onkoid, kagylóhéjjal a magjában, körülötte mikrites mátrixban kisebb onkoidok. (20

Kardosréti Mészkő (Bakonybél, Kőris-hegy): Csiga- és kagylómetszetek, kis méretű onkoidok mikrites mátrixban. (20X)

Kardosréti Mészkő (Bakonybél, Kőris-hegy): Nagy méretű onkoid, kagylóhéjjal a magjában, körülötte mikrites mátrixban kisebb onkoidok. (20.X)

Kardosréti Mészkő (Lókúti-domb): Ooidok és krinoidea metszetek pátitos mátrixban. Az ooidok magjában pelletek láthatók, helyenként kis csomókban bekérgezés nélküli pelletek vannak. (20X)

Kardosréti Mészkő (Szentgál, Tűzköves-hegy): Nagy méretű onkoidok, részben mikrites. részben pátitos mátrixban. (20X)

Címlap: Pisznicei Mészkő feltárás a Lókúti-dombon (Fotó: Bauer Norbert)

RESULTATIONES INVESTI G A T I O N U M RERUM NATURALIUM MONTIUM BAKONY XXVI.

BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI ZIRC 2002

MÚZEUM

A Bakony természettudományi kutatásának eredményei XXVI.

DULAI ALFRÉD

A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája I. Diverzitás, rétegtani elterjedés, paleoökológia, paleobiogeográfia, faunafejlődés.

Hettangian and Early Sinemurian (Early Jurassic) brachiopods of the Transdanubian Central Range (Hungary) I. Diversity, stratigraphie distribution, paleoecology, paleobiogeography, evolution.

Zirc, 2002

Szerkesztő: F U T Ó JÁNOS

Bírálta: GÉCZY

BARNABÁS

akadémikus D R . PÁLFY JÓZSEF

A k ö t e t megjelenését t á m o g a t t a :

a Nemzeti Kulturális Alapprogram

a Nemzeti Kulturális Ö r ö k s é g M i n i s z t é r i u m a

az O r s z á g o s T u d o m á n y o s Kutatási A l a p

Kiadja: a Bakonyi T e r m é s z e t t u d o m á n y i M ú z e u m , Z i r c Felelős k i a d ó : Kasper Á g o t a m ú z e u m i g a z g a t ó Published by Natural History Museum of Bakony Mountains, Z i r c Responsible for publication: Kasper Á g o t a , director of museum I S B N : 963 204 945 4 ISSN: 0408 2427 Készült 2002-ben, a v e s z p r é m i Prospektus N y o m d á b a n

,JWem egyszer hoztam szekér számra a szikladarabokat, hogy a kert árnyékos helyein ülve és kalapálva, mogyoró nagyságúra összeaprítsam és a bennök rejlő különféle legcsinosb terebratulákat kiszedjem. " R Ó M E R FLÓRIS,

1860

BEVEZETÉS A kora-jura b r a c h i o p o d á k egyetemi éveim elejétől végigkísérik eddigi szakmai pályafu­ t á s o m a t . 1987-ben elsőéves h a l l g a t ó k é n t vettem részt az akkor első alkalommal megren­ dezett L a c z k ó D e z s ő K ö v ü l e t v a d á s z T á b o r g y ű j t ő m u n k á j á b a n . A b b a n az é v b e n a L ó k ú t i domb kora szinemuri b r a c h i o p o d a - f a u n á j á t gyűjtöttük be r é t e g r ő l r é t e g r e a Magyar Ter­ m é s z e t t u d o m á n y i M ú z e u m F ö l d - és O s l é n y t á r á n a k , valamint az E L T E Ő s l é n y t a n i Tan­ s z é k é n e k m u n k a t á r s a i v a l . H a r m a d é v e s koromban a „ M e z o z o ó s b r a c h i o p o d á k paleobiológiája" speciális k o l l é g i u m elvégzése u t á n a j á n l o t t a fel V Ö R Ö S A t t i l a , hogy dolgozzam fel a - m é g mindig z a c s k ó k b a n h e v e r ő - lókúti anyagot. Ennek e r e d m é n y e k é p p e n született egy t u d o m á n y o s d i á k k ö r i dolgozat. F e l m e r ü l t annak az igénye, hogy a minden v á r a k o z á s t f e l ü l m ú l ó a n gazdag anyag rendszertani feldolgozását is el kellene végezni. így ezt a felada­ tot v á l a s z t o t t a m szakdolgozati t é m a k é n t , kiegészítve n é h á n y bakonyi hettangi lelőhely vizsgálatával. A szakdolgozat elkészítése u t á n a Magyar T e r m é s z e t t u d o m á n y i M ú z e u m b a k e r ü l t e m , ahol a n e o g é n gerinctelen gyűjteménnyel foglalkozom. Emellett azonban a l e h e t s é g e s ke­ reteken belül t o v á b b folytattam a kora j u r a b r a c h i o p o d á k vizsgálatát. Ennek egyik l e h e t ő ­ sége az volt, hogy ezt a t é m á t v á l a s s z a m az egyetemi d o k t o r i ( P h D ) fokozat m e g s z e r z é s é ­ hez. A szakdolgozatomhoz k é p e s t csaknem m e g h á r o m s z o r o z t a m a begyűjtött é s megvizs­ gált lelőhelyek s z á m á t . így r e m é n y e i m szerint a tárgyalt anyag jól r e p r e z e n t á l j a a Bakony és a Gerecse (de t u l a j d o n k é p p e n az egész D u n á n t ú l i - k ö z é p h e g y s é g ) kora liász brachiopo­ da-faunáját. A s z e m é l y e s i n d o k o k mellett t e r m é s z e t e s e n t u d o m á n y o s szempontok is a l á t á m a s z ­ t o t t á k a t é m a v á l a s z t á s t . A D u n á n t ú l i - k ö z é p h e g y s é g kiváló l e h e t ő s é g e t biztosít a j u r a ő s ­ m a r a d v á n y o k t a n u l m á n y o z á s á r a , m i n t azt m á r A R K E L L (1957) is m e g á l l a p í t o t t a az ammoniteszekkel kapcsolatban. A n n a k e l l e n é r e , hogy a kora j u r a b r a c h i o p o d á k a t szá­ mos kiváló hazai g e o l ó g u s és p a l e o n t o l ó g u s vizsgálta k o r á b b a n ( p l . B Ö C K H , 1874; O R M Ó S , 1937; V Í G H , G . 1943; I F J . N O S Z K Y , 1972; V Í G H , G . i n F Ü L Ö P , 1975; V Ö R Ö S , 1997), nagyon

nagy k ü l ö n b s é g e k v o l t a k a D u n á n t ú l i - k ö z é p h e g y s é g liász b r a c h i o p o d a - f a u n á j á n a k az is­ m e r t s é g e é s f e l d o l g o z o t t s á g a t e k i n t e t é b e n . A nagyon gazdag k é s ő - s z i n e m u r i é s pliensbachi f a u n á k viszonylag jól ismertek az irodalomban. Ezt jól s z e m l é l t e t i , hogy IFJ. N O S Z K Y (1972) k ö z e l 80 k é s ő - s z i n e m u r i brachiopoda fajt sorol fel a V e s z p r é m 200 000-es földta­ ni t é r k é p m a g y a r á z ó j á b a n , V Ö R Ö S (1982b) pedig 101 fajt ismertet a B a k o n y - h e g y s é g pliensbachi k é p z ő d m é n y e i b ő l .

Ugyanakkor a hettangi és a kora-szinemuri b r a c h i o p o d á k r ó l a m u n k á m m e g k e z d é s e előtt nagyon kevés információval r e n d e l k e z t ü n k . így p é l d á u l M I C H A L Í K é s társai (1991) öszszefoglaló m u n k á j u k b a n m i n d ö s s z e 2 hettangi brachiopoda j e l e n l é t é t e m l í t e t t é k Magyaror­ szágról (Lobothyris ovatissimaeformis és Zeilleria perforata). Ez azonban nem csak Magyar­ o r s z á g r a j e l l e m z ő , h a s o n l ó a helyzet h a t á r a i n k o n kívül is. Ennek legfontosabb oka, hogy a triász/jura h a t á r o n b e k ö v e t k e z ő t ö m e g e s kihalások k ö v e t k e z t é b e n a hettangi k é p z ő d m é ­ nyek á l t a l á b a n nagyon kevés ő s m a r a d v á n y t tartalmaznak. A triász végi e s e m é n y t az ö t leg­ nagyobb kihalás egyikének tekintik a fanerozoikum s o r á n ( R A U P & SEPKOSKI, 1982). A ko­ rábbi hazai p u b l i k á c i ó k b a n a hettangi fosszíliák a legjobb esetben is csak rövid faunalisták­ ban szerepeltek, de m é g á l t a l á n o s a b b volt az a gyakorlat, hogy m e g e m l í t e t t é k a bra­ c h i o p o d á k és az egyéb ő s m a r a d v á n y o k j e l e n l é t é t . Pedig a nagy kihalási h u l l á m o t k ö v e t ő fa­ u n a - ú j j á é l e d é s evolúciós s z e m p o n t b ó l rendkívül j e l e n t ő s ebben az időszakban. A bra­ c h i o p o d á k t e k i n t e t é b e n ez k ü l ö n ö s e n fontos, hiszen a p a l e o z o ó s és a kisebb triász virágkor u t á n a j u r á b a n , é s azon belül is főleg a kora j u r á b a n volt a p ö r g e k a r ú a k utolsó j e l e n t ő s fel­ virágzása. A 19. század m á s o d i k felében megjelent klasszikus m o n o g r á f i á k kiválóan b e m u t a t j á k az A l p o k , az Appenninek vagy Szicília gyönyörű é s v á l t o z a t o s kora-jura brachiopoda faunáit ( p l . O P P E L , 1861; G E M M E L L A R O , 1874, 1878; D i STEFANO, 1886, 1891; U H L I G , 1879; H A A S , H . , 1884; R O T H P L E T Z , 1886; G E Y E R , 1889; B Ö S E , 1893; F U C I N I , 1895 stb.). A z i t t p u b l i k á l t

anyagokat azonban nem r é t e g szerint gyűjtötték, e z é r t á l t a l á b a n t ö b b emeletnek a faunája keveredik ezekben a leírásokban. A z elmúlt n é h á n y évtizedben - a D u n á n t ú l i - k ö z é p h e g y s é g ­ ben végzett r é t e g szerinti gyűjtések n y o m á n - V Ö R Ö S A t t i l a részletesen feldolgozta a pliensbachi és részben a késő-szinemuri b r a c h i o p o d á k a t . Ezeket az adatokat egészítik k i az elmúlt b ő 10 évben általam vizsgált hettangi és kora-szinemuri faunák. A r é t e g szerinti gyűj­ tések l e h e t ő s é g e t teremtettek arra, hogy a m é g hiányzó k é s ő - s z i n e m u r i (főleg Hierlatzi M é s z k ő ) lelőhelyek közeljövőben e s e d é k e s feldolgozása u t á n világviszonylatban is egyedül­ állóan részletes k é p e t kapjunk a kora-jura brachiopoda fauna kihalás utáni újjáéledéséről. A vizsgált lelőhelyek faunája - az evolúciós szempontokon túl - nagyon fontos a Dunántúli­ k ö z é p h e g y s é g f e j l ő d é s t ö r t é n e t é n e k a r e k o n s t r u á l á s á b a n is. A z á l t a l á n o s a n elfogadott n é z e ­ tek szerint a j u r a legelején k e z d ő d ö t t a k é s ő - t r i á s z b a n kialakult hatalmas k a r b o n á t o s plat­ f o r m f e l d a r a b o l ó d á s a ( G A L Á C Z & V Ö R Ö S , 1972, V Ö R Ö S & G A L Á C Z , 1998, D U L A I ,

1993a).

Szinte valamennyi vizsgált lelőhelyre igaz, hogy a felső-triász k é p z ő d m é n y e k r e ü l e d é k h é ­ zaggal t e l e p ü l ő l e g i d ő s e b b alsó-jura k ő z e t e k b ő l gyűjtött faunát t a n u l m á n y o z t a m . Mivel ezekben a r é t e g e k b e n a b r a c h i o p o d á k a leggyakoribb (ha nem az egyedüli) faunaelemek, a p ö r g e k a r ú a k n a k a r é t e g t a n i é s a k o r r e l á c i ó s j e l e n t ő s é g e is u g r á s s z e r ű e n m e g n ő . A r é t e g szerint gyűjtött fauna tafonómiai és paleoökológiai vizsgálata révén fontos infor­ m á c i ó k a t kapunk az egyes lelőhelyeken egykor u r a l k o d ó lerakodási k ö r n y e z e t e k r ő l . Ezek az őskörnyezeti adatok segítenek p o n t o s í t a n i a nagy vonalakban m á r tisztázott, és általánosan elfogadott ősföldrajzi k é p e t és fejlődéstörténetet a D u n á n t ú l i - k ö z é p h e g y s é g t e r ü l e t é n .

KUTATÁSTÖRTÉNET A D u n á n t ú l i - k ö z é p h e g y s é g kora-jura b r a c h i o p o d á i t először B E U D A N T (1822) és R Ó M E R (1860) e m l í t e t t e , pontosabb fajmeghatározás nélkül. K é t évvel k é s ő b b P A U L (1862) 5 fajt h a t á r o z o t t meg a bakonybéli Kőris-hegyről. A z első nagyobb rendszertani munka B Ö C K H (1874) n e v é h e z fűződik, akinek m ű v e m á i g is a l a p v e t ő f o r r á s m u n k á n a k számít minden j u ­ ra b r a c h i o p o d á k k a l foglalkozó p a l e o n t o l ó g u s s z á m á r a . A Bakony déli r é s z é n e k alsó-Iiász rétegeiből ( I h a r t ű ; V á r o s l ő d ; Szentgál, Tűzköves-hegy; Ú r k ú t ; M á r k ó , Som-hegy) 34 fajt k ü l ö n í t e t t el, amelyek között 11 új faj szerepelt („Terebratula" Fötterlei; „Terebratula" ovatissimaeformis; „Terebratula" („Waldheimia") Herendica; „Terebratula" („Waldheimia") Bakonica; „Terebratula" („Waldheimia"?) linguata; „Rhynchonella" Urkutica; Rhynchonella" Hungarica; Rhynchonella" pseudopolyptycha; Rhynchonella" forticostata; Rhynchonella" Matyasovszky; Rhynchonella" Hofmanni). Ezzel csaknem egy i d ő b e n K O C H A . (1875) a b a k o n y b é l i Kőris-hegyről, S z é p a l m a p u s z t á r ó l és K a r d o s r é t k ö r n y é k é r ő l publi­ kált gazdag szinemuri faunát, rendszertani leírások nélkül. M i n d h á r o m lelőhelyről említet­ te a B Ö C K H (1874) által leírt „Terebratula" ovatissimaeformis fajt, amelyet ma j e l l e m z ő het­ tangi f o r m á n a k tartunk. A G e r e c s é b ő l első ízben H O F M A N N (1884) említ csaknem egy tu­ cat brachiopoda taxont, k ö z t ü k egy új fajt (,JUiynchonella" securiformis). A z első világháborút megelőző években számos kisebb-nagyobb publikáció foglalkozott a terület kora-jura brachiopoda faunájával. „ A Balaton t u d o m á n y o s tanulmányozásának e r e d m é ­ nyei" című sorozat paleontológiái függelékében V A D Á S Z (1911) a Déli-Bakonyból említett n é ­ hány liász fajt. K O C H N . (1909) a tatai Kálvária-dombról sorolt fel 20 liász brachiopoda-fajt. A Pilis-hegység kora-jura brachiopodáinak első és máig is egyetlen ismertetése V Í G H G Y . (1913) nevéhez fűződik (Velka Skala). KULCSÁR (1914) néhány gerecsei példányt ábrázolt. Csaknem két évtizedes szünet után KOVÁCS (1931) hettangi fajokat és a magasabb liászba tartozó taxonokat sorolt fel a Hamuházi-hegy Dachsteini típusú liász mészkövéből és a Hierlatzi típusú mészkőből. A második világháború előtti és alatti években jelent meg két jelentős rendszertani leíró munka. O R M Ó S (1937) a bakonyi Kék-hegyről írt le 47 szinemuri (köztük 9 új) brachiopo­ da taxont („Waldheimia" kékhegyensis; „Waldheimia" spatula; Rhynchonella" magnicostata; ,JRhynchonella" telegdi rothi; Rhynchonella" lata; ,Jihynchonella" gracilis; ,JViynchonella"parvicostata; Rhynchonella" sublaevicosta var. lata; Rhynchonella" planifrons). V Í G H G. (1943) a Nyugati-Gerecse szinemuri és pliensbachi brachiopodáit dolgozta fel (61 taxon, köztük 5 új: Rhynchonella"zitteli var. multicostata; Rhynchonella" cartieriformis; ,JRhynchonella" forticosta­ ta var. minor; ,JUiynchonella" retrocurvata; Glossothyris aspasia n. var.). A m á s o d i k világháború u t á n sokáig csend volt a hazai liász p ö r g e k a r ú a k k u t a t á s a terüle­ tén. F Ü L Ö P és társai (1960) először e m l í t e t t e k liász b r a c h i o p o d á k a t a V é r t e s b ő l . V Í G H G. in F Ü L Ö P (1975) a tatai Kálvária-dombról ismertetett 41 kora-liász taxont. A Veszprém 200 000-es földtani t é r k é p m a g y a r á z ó j á b a n IFJ. N O S Z K Y (1972) hettangi b r a c h i o p o d á k a t sorolt fel, me­ lyeknek egy része azonban valószínűleg szinemuri k ő z e t e k b ő l származik. Ugyanakkor - fő­ leg felső-szinemuri lelőhelyekről - 80 szinemuri taxont is ismertetett a faunalistában. Nagyon j e l e n t ő s e l ő r e l é p é s t ö r t é n t a vizsgált t é m á b a n az 1960-as évek végétől napjain­ kig V Ö R Ö S A . m u n k á s s á g a révén, aki a m a g y a r o r s z á g i jura, és ezen belül k ü l ö n ö s e n a bako­ nyi pliensbachi b r a c h i o p o d á k k u t a t á s á b a n szerzett e l é v ü l h e t e t l e n é r d e m e k e t az elmúlt 30 évben. S o k o l d a l ú m u n k á j a s o r á n t ö b b e k k ö z ö t t rendszertani ( V Ö R Ö S , 1978; 1983a; 1993c), paleoökológiai ( V Ö R Ö S , 1973; 1974; 1984c; 1986a), paleobiogeográfiai ( V Ö R Ö S , 1977; 1982a;

1984a; 1987; 1988a,b; 1990; 1993a), r é t e g t a n i ( V Ö R Ö S , 1982b; 1983b; 1984b; 1986b) és fau­ nafejlődési ( V Ö R Ö S , 1993b; 1995; 1997) vizsgálatokat végzett. A begyújtott p é l d á n y o k m e g h a t á r o z á s a során a múlt s z á z a d b a n és a s z á z a d u n k elején k é ­ szült m o n o g r á f i á k voltak a leginkább felhasználhatók. O P P E L (1861) gazdag faunát írt le az ausztriai Hierlatzbergről, amelyek közül nagyon sok faj m e g t a l á l h a t ó a hazai f a u n á b a n is. G E M M E L L A R O (1874, 1878) és D i STEFANO (1886, 1891) szicíliai f a u n á k a t dolgoztak fel. U H L I G (1879) é s H A A S , H . (1884) a D é l i - A l p o k b ó l ismertetett gazdag faunát, m í g R O T H P L E T Z (1886) a Keleti-Alpokból, Hierlatzi típusú m é s z k ő b ő l írt le 31 fajt. G E Y E R (1889) a Hierlatzberg faunájának újrafeldolgozását végezte el. A hazai anyaggal való nagy­ fokú h a s o n l ó s á g o t jól szemlélteti, hogy az általa leírt mintegy 60 taxonból 22 a L ó k ú t i - d o m b kora-szinemuri faunájában is előfordul, annak ellenére, hogy a két lelőhelyen e l t é r ő fáciesű k é p z ő d m é n y e k találhatók. B Ö S E (1893) Allgäu t e r ü l e t é r ő l írt le gazdag liász brachiopoda fa­ unát, majd 1898-ban a Schafberg k ö r n y é k é r ő l publikált szép és gazdag anyagot. F U C I N I (1895) a M o n t e Pisano ( É s z a k i - A p p e n n i n e k ) faunáját ismertette, ami szintén nagy h a s o n l ó ­ ságot mutat a D u n á n t ú l i - k ö z é p h e g y s é g brachiopodáival. A 20. század elejétől kezdve a me­ d i t e r r á n faunák vizsgálatának intenzitása erősen lecsökkent. N e m végeztek b e l s ő morfológi­ ai vizsgálatokat, így a fajok n e m z e t s é g e k b e sorolása e s e t e n k é n t m é g ma is bizonytalan. A z 1950-es évektől kezdve elsősorban olasz szerzők kisebb cikkei jelentek meg a Déli-Alpokból, amelyek azonban meg sem közelítik a fent említett nagy m o n o g r á f i á k faunagazdagságát. Rossi R O N C H E T T I & B R E N A (1953) B e r g a m ó b ó l , C O N T I (1954) L u g a n ó b ó l , S A C C H I

VIALLI

(1964) Saltrióból ismertetett szinemuri b r a c h i o p o d á k a t . G A E T A N I (1970) Bergamo hettangi faunájának - köztük 4 b r a c h i o p o d á n a k - a leírását adja. E m l í t é s r e m é l t ó A L M É R A S (1964) munkája, aki irodalmi adatok alapján összeállította a liász és a dogger b r a c h i o p o d á k i d ő b e ­ li elterjedésének a táblázatát. A G E R főleg n y u g a t - e u r ó p a i faunákkal dolgozott, de s z á m u n k ­ ra is rendkívül hasznosak a paleoökológiai (pl. A G E R , 1963,1965) és a paleobiogeográfiai (pl. A G E R , 1967, 1973) m u n k á i . A z elmúlt évtizedben k e z d ő d ö t t el az ausztriai alsó-jura lelőhe­ lyek revíziós vizsgálata (SIBLÍK, 1993a,b, 1999; B Ö H M és társai, 1999). A z utóbbi é v e k b e n ígé­ retes k e z d ő lépések t ö r t é n t e k Szlovákiában, ahol T O M A S O V Y C H szakdolgozat k e r e t é b e n vizs­ gálja a N y u g a t i - K á r p á t o k faunáit. M u n k á j á n a k e r e d m é n y e i részben m á r publikációk formá­ j á b a n is napvilágot láttak ( T O M A S O V Y C H , 2000; T O M A S O V Y C H & M I C H A L Í K , 2000). V é g e z e t ü l meg kell e m l í t e n i n é h á n y nem őslénytani jellegű hazai publikációt is, amelyek hasznos segítséget jelentettek m u n k á m s o r á n . K O N D A (1970) részletes ü l e d é k f ö l d t a n i vizs­ g á l a t o k a t végzett a Bakonyban. R á m u t a t o t t , hogy e g y m á s h o z közel e s ő t e r ü l e t e k e n folya­ matos illetve ü l e d é k h é z a g o s jura r é t e g s o r o k t a l á l h a t ó k . N e m sokkal e z u t á n - r é s z b e n erre alapozva - jelent meg G A L Á C Z & V Ö R Ö S (1972) cikke a B a k o n y - h e g y s é g j u r a fejlődéstörté­ n e t é n e k egy új megközelítési m ó d j á r ó l . K o r á b b a n a kis távolságon belül é s z l e l h e t ő azonos k o r ú , de nagyon e l t é r ő kifejlődésű k é p z ő d m é n y e k e t horizontális e l m o z d u l á s o k k a l magya­ r á z t á k ( p é l d á u l T E L E G D I - R O T H , 1934). G A L Á C Z & V Ö R Ö S (1972) modellje szerint a kőzet­ változékonyság oka a l e ü l e p e d é s i k ö r n y e z e t e k v á l t o z é k o n y s á g á b a n k e r e s h e t ő . E l m é l e t ü k e t k é s ő b b s z á m o s p u b l i k á c i ó b a n f i n o m í t o t t á k tovább (pl. G A L Á C Z , 1988, V Ö R Ö S & G A L Á C Z , 1998). A K a r d o s r é t i M é s z k ő F o r m á c i ó t részletesen i s m e r t e t t é k H A A S és társai (1984) Sü­ m e g r ő l , valamint CSÁSZÁR (1984) a B o r z a v á r 20 000-es földtani t é r k é p m a g y a r á z ó j á b a n . A z utóbbi é v e k b e n kiváló szakdolgozatok születtek a G e r e c s e - h e g y s é g alsó-jura k é p z ő d m é n y e ­ inek s z e d i m e n t o l ó g i a i - t e k t o n i k a i ( L A N T O S , 1995, 1997) és ciklussztratigráfiai (REZESSY, 1996, 1998) vizsgálata t e k i n t e t é b e n . Ugyanezen a t e r ü l e t e n egy O T K A kutatási program is j e l e n t ő s új e r e d m é n y e k e t hozott ( p l . CSÁSZÁR é s társai, 1998; F O D O R & L A N T O S , 1998).

ANYAG ÉS MÓDSZER M u n k á m során 12 bakonyi és 5 gerecsei lelőhely hettangi és kora-szinemuri brachiopoda faunáját dolgoztam fel. A K a r d o s r é t i M é s z k ő b ő l az anyag t ú l n y o m ó r é s z é t magam g y ű j t ö t t e m 11 bakonyi lelő­ helyről. N é h á n y p é l d á n y V Ö R Ö S A . k o r á b b i gyűjtéseiből származik. A L ó k ú t i - d o m b bra­ chiopoda faunáját az E L T E Ő s l é n y t a n i Tanszéke és a Magyar T e r m é s z e t t u d o m á n y i M ú z e ­ um F ö l d - és Ő s l é n y t á r a által szervezett ő s m a r a d v á n y g y ű j t ő t á b o r ( „ L a c z k ó - t á b o r " ) részt­ vevői gyűjtötték be 1987-ben, V Ö R Ö S A . irányításával. A K a r d o s r é t i M é s z k ő egységes, vas­ tag pados, sőt gyakran r é t e g z ő d é s nélküli m e g j e l e n é s e nem tette l e h e t ő v é a r é t e g szerinti gyűjtést, emiatt az anyag egy részét a helyben lévő t ö r m e l é k b ő l gyűjtöttem. Ezt indokolta az is, hogy a masszív, t ö m e g e s m e g j e l e n é s ű k é p z ő d m é n y b ő l szinte r e m é n y t e l e n a szálkő­ zetből gyűjteni. A fent e m l í t e t t L a c z k ó - t á b o r lelkes csapata gyűjtött be a L ó k ú t i - d o m b o n egy nagyon gazdag kora-szinemuri brachiopoda faunát a Pisznicei M é s z k ő b ő l . A lelőhely kiválasztását az indokolta, hogy a k o r á b b i gyűjtések s o r á n a K a r d o s r é t i M é s z k ő és a Pisznicei M é s z k ő ha­ t á r a fölött mintegy 10 m é t e r r e l a kora-szinemuri Bucklandi Z ó n á r a u t a l ó ammoniteszek ke­ rültek e l ő ( G É C Z Y , 1971). A H e r e n d é s M á r k ó k ö z ö t t e l h e l y e z k e d ő Som-hegy faunáját s z i n t é n egy L a c z k ó - t á b o r gyűjtötte be az i r á n y í t á s o m m a l 1994-ben. Ez a lelőhely B Ö C K H (1874) m u n k á j á b ó l ismert, aki t ö b b szinemuri b r a c h i o p o d á t e m l í t e t t innen, sőt n é h á n y új fajt is leírt. A lelőhely pon­ tos kora eddig bizonytalan volt, csak a gyűjtés s o r á n e l ő k e r ü l t ammoniteszek r é v é n vált i s m e r t t é . A mintegy 10 m é t e r vastag b e g y ű j t ö t t r é t e g s o r f e l s ő r é s z é b e n t a l á l t ammoniteszek m á r a k é s ő - s z i n e m u r i alsó r é s z é r e utalnak. E m i a t t ez a lelőhely nem illesz­ kedik teljesen az eredeti k o n c e p c i ó h o z , mely szerint csak hettangi é s kora-szinemuri fau­ n á k a t vizsgálok. K é t ok miatt azonban m é g i s teljes e g é s z é b e n figyelembe vettem a Som­ hegy faunáját: egyrészt az egyik l e g r é g e b b e n ismert, klasszikus bakonyi liász lelőhelyről van szó, m á s r é s z t pedig B Ö C K H (1874) ó t a senki nem foglalkozott é r d e m b e n a lelőhellyel és annak faunájával. A s ü m e g i V á r o s i - e r d ő b ő l H A A S és társai (1984) p u b l i k á l t a k - V Ö R Ö S A . h a t á r o z á s a i alapján - a hettangi-szinemuri h a t á r r a d a t á l t b r a c h i o p o d á k a t . V Ö R Ö S A . szívességéből ezt az anyagot is m e g v i z s g á l h a t t a m , de ezen t ú l m e n ő e n én is gyűjtöttem egy nagyobb faunát a t e r ü l e t r ő l . M u n k á m b a n ez a lelőhely rejti m a g á b a n a l e g t ö b b bizonytalanságot. A rossz fel­ tártság és az utólagos tektonikai h a t á s o k miatt nehezen é r t e l m e z h e t ő az egyes k é p z ő d m é ­ nyek e g y m á s h o z viszonyított helyzete. R á a d á s u l ammoniteszek sem k e r ü l t e k e l ő a sümegi lelőhelyről, amelyek m e g k ö n n y í t e n é k a r é t e g t a n i b e s o r o l á s t . A G e r e c s e - h e g y s é g b e n négy lelőhely faunáját vizsgáltam a medence fáciesű j u r a k é p ­ z ő d m é n y e k k e l j e l l e m e z h e t ő K e l e t i - G e r e c s é b ő l . L á b a t l a n t ó l d é l r e k é t , e g y m á s h o z közeli k ő f e j t ő b e n v é g e z t e m gyűjtést. M i n d a T ö l g y h á t i - k ő f e j t ő b e n , m i n d a p ó c k ő i l e l ő h e l y e n a triászra t e l e p ü l ő legalsó 3-4 m é t e r vastag szelvényből vizsgáltam a b r a c h i o p o d á k a t . E m e l ­ lett r e v i d e á l t a m a Magyar Á l l a m i F ö l d t a n i I n t é z e t g y ű j t e m é n y é b e n t a l á l h a t ó , P ó c k ő r ő l s z á r m a z ó p é l d á n y o k a t . A Kisgerecse o l d a l á b a n , a k é k turistajelzés m e n t é n bukkan e l ő a triász/jura h a t á r , ahol szintén a h a t á r fölött t e l e p ü l ő legalsó liász r é t e g e k b ő l g y ű j t ö t t e m . Sajnos m i n d h á r o m lelőhelyről e l m o n d h a t ó , hogy ammoniteszek nem k e r ü l t e k e l ő a vizs­ gált szelvényekből.

A legnagyobb v o l u m e n ű gerecsei gyűjtés a Tardos községtől é s z a k r a t a l á l h a t ó V ö r ö s h í di-kőfejtőben t ö r t é n t . A gazdag anyagot egy L a c z k ó - t á b o r gyűjtötte be az i r á n y í t á s o m m a l 1993-ban. Eredetileg itt is csak a triász/jura h a t á r fölötti alsó r é t e g e k faunájára irányult a gyűjtés, de az e l ő k e r ü l t ammoniteszek azt igazolták, hogy a szelvény felső részén, a kőfejtő teteje k ö z e l é b e n m é g mindig kora-szinemuri fauna t a l á l h a t ó . A tatai K á l v á r i a - d o m b o n 1997-ben v é g e z t e m egy kisebb gyűjtést, a kőfejtő nyugati, ke­ rítésen kívüli r é s z é n e k rekultivációs m u n k á i h o z kapcsolódva. A lelőhelyről m á r t ö b b e n is p u b l i k á l t a k k o r á b b a n liász b r a c h i o p o d á k a t , de ezeket sajnos nem r é t e g szerint gyűjtötték. C é l o m itt is az volt, hogy a triász/jura h a t á r fölött t e l e p ü l ő legalsó, kissé onkoidos r é t e g e k ­ ből gyűjtsek anyagot. A v á r a k o z á s o k h o z k é p e s t viszonylag kevés p é l d á n y k e r ü l t elő, de m é g ­ is j e l e n t ő s ez az anyag, mivel jelenleg ez az egyetlen, ammoniteszekkel igazoltan hettangi brachiopoda fauna a D u n á n t ú l i - k ö z é p h e g y s é g b e n . ( A k ö z e l m ú l t b a n vált i s m e r t t é egy k i ­ sebb, nagyon rossz m e g t a r t á s ú hettangi brachiopoda fauna C s ő v á r o n , melynek feldolgozá­ sa folyamatban van.) M i n d a saját gyűjtésű anyagot, m i n d a k ü l ö n b ö z ő L a c z k ó - t á b o r o k anyagát magam pre­ p a r á l t a m . Ehhez h a g y o m á n y o s e s z k ö z ö k e t (kalapács, véső, h a r a p ó f o g ó ) , valamint sűrített levegős p r e p a r á l ó k é s z ü l é k e t h a s z n á l t a m . A mai, modern t a x o n ó m i a i feldolgozáshoz elengedhetetlen a b r a c h i o p o d á k b e l s ő mor­ fológiájának az ismerete. Ennek m e g h a t á r o z á s á h o z sorozatcsiszolatokat k é s z í t e t t e m . A z egyes fázisokat m i k r o s z k ó p r a s z e r e l h e t ő p r i z m á s feltét segítségével rajzoltam le, vagy pedig a c e t á t l e v o n a t o k a t k é s z í t e t t e m a csiszolt felületekről. A fajok m e g h a t á r o z á s á t főleg a klasszikus, kisebb részben a modern irodalom alapján v é g e z t e m . A generikus b e s o r o l á s sok esetben problematikusabb volt, hiszen az 1965-ben megjelent „Treatise" ( M O O R E , 1965) hiányos és t ú l h a l a d o t t , a revideált „Treatise" viszont még nem, illetve csak r é s z b e n jelent meg a kézirat készítése idején (KAESLER, 1997, 2000a, b). K ü l ö n ö s e n hiányos volt a M e d i t e r r á n régió m e z o z o ó s b r a c h i o p o d á i n a k belső morfológiai ismerete, amiben é p p e n a magyarországi vizsgálatok hoztak s z á m o s új e r e d m é n y t , elsősor­ ban V Ö R Ö S A . m u n k á s s á g a e r e d m é n y e k é n t . E z é r t , amikor nem állt r e n d e l k e z é s e m r e csi­ szolásra alkalmas p é l d á n y , akkor az ő ( r é s z b e n csak faunalistákban publikált) generikus be­ sorolásait alkalmaztam. M u n k á m s o r á n elemeztem az egyes lelőhelyek t a f o n ó m i a i jellemzőit. S z á m s z e r ű e n vizs­ g á l t a m a diverzitást, a méreteloszlást, az izolált t e k n ő k a r á n y á t és a k é t t e k n ő közötti páti­ tos kitöltés arányát. A b e z á r ó kőzet vizsgálatára (főleg a K a r d o s r é t i M é s z k ő e s e t é b e n ) v é konycsiszolatokat és felületi csiszolatokat alkalmaztam. A b r a c h i o p o d á k r é t e g t a n i k i é r t é k e l é s e nem minden esetben volt egyszerű, hiszen leg­ t ö b b s z ö r egyáltalán nem k e r ü l t e k e l ő ammoniteszek a vizsgált r é t e g s o r o k b ó l . M á s esetek­ ben pedig csak n é h á n y r é t e g b e n ( r á a d á s u l t ö b b n y i r e a vizsgált r é t e g s o r o k felső r é s z é n ) v o l ­ tak é r t é k e l h e t ő p é l d á n y o k . M i n d e n lelőhelyen e l k é s z í t e t t e m az e l ő k e r ü l t brachiopoda fajok r é t e g s o r menti eloszlását, így az ammonitesz e l ő f o r d u l á s o k k a l korrelálva sikerült p o n t o s í tanom s z á m o s faj időbeli elterjedését mind a D u n á n t ú l i - k ö z é p h e g y s é g b e n , mind globális m é r e t e k b e n . A z egyes n e m z e t s é g e k m e g j e l e n é s é n e k pontosabb m e g h a t á r o z á s a elősegíti az evolúciós k é r d é s e k vizsgálatát is, ami ebben az i d ő s z a k b a n k ü l ö n ö s e n j e l e n t ő s a triász végi kihalást k ö v e t ő fauna újjáéledés miatt. M i n t a k u t a t á s t ö r t é n e t i fejezetben m á r utaltam r á , az u t ó b b i é v e k b e n V Ö R Ö S A . részletesen foglalkozott a kora-jura b r a c h i o p o d á k paleobiogeográfiai kapcsolataival. E z é r t ebben a t é m a k ö r b e n csak a D u n á n t ú l i - k ö z é p h e g y s é g t e r ü ­ letén belül vizsgáltam az e l ő k e r ü l t taxonok elterjedését.

LELŐHELYEK ÉS FAUNÁK BAKONY-HEGYSÉG A D u n á n t ú l i - k ö z é p h e g y s é g m e z o z o ó s k a r b o n á t o s sorozatai a Déli-Alpokkal és az Ausztroalpi-egységgel mutatnak jelentős hasonlóságot (CSÁSZÁR és társai, 1998). A NyugatiTethys területén a késő-triász során nagy kiterjedésű k a r b o n á t o s platform alakult k i . A lassú süllyedéssel lépést tartó ü l e d é k k é p z ő d é s e r e d m é n y e k é p p e n helyenként 2 k m vastagságot is el­ érő, ciklusos karbonátösszlet képződött. A Tethys-óceán fő felnyílási szakaszához kapcsolódva, a jura elején elkezdődött a platform feldarabolódása és süllyedése. A Bakony-hegység terüle­ tén a hettangiban m é g folytatódott a k a r b o n á t o s platform üledékképződése, a mintegy 100 m é ­ ter vastag onkoidos-ooidos Kardosréti M é s z k ő lerakódásával, de ugyanakkor a tatai területen m á r a neritikus Pisznicei M é s z k ő r a k ó d o t t le (lásd V Ö R Ö S & G A L Á C Z , 1998, 4. á b r a ) . A tektonikus m o z g á s o k f e l e r ő s ö d é s e és a gyorsabb süllyedés miatt a szinemuri elejére m e g s z ű n t a platform ü l e d é k e k k é p z ő d é s e a Bakonyban is. A k a r b o n á t o s platform blokko­ sán f e l d a r a b o l ó d o t t , és az egyes blokkok differenciáltan süllyedni kezdtek. Ennek k ö v e t k e z ­ t é b e n tengeralatti magaslatok és m é l y e b b m e d e n c é k k é p z ő d t e k , a k e t t ő között pedig mere­ dek, tektonikus e r e d e t ű l e j t ő k alakultak k i ( G A L Á C Z & V Ö R Ö S , 1972; G A L Á C Z , 1988; V Ö R Ö S

& G A L Á C Z , 1998, 5. á b r a ) . A magaslatokon k o n d e n z á l t ü l e d é k k é p z ő d é s folyt, a m e d e n c é ­ ket viszont vastagabb r é t e g s o r o k és t ö b b é - k e v é s b é folyamatos ü l e d é k k é p z ő d é s jellemezte. A m e d e n c é k t e r ü l e t é n a K a r d o s r é t i M é s z k ő fölött m é l y e b b vízi, r é s z b e n á t ü l e p í t e t t ü l e d é ­ kek jelentek meg. A L ó k ú t i - d o m b o n a világosvörös, e n y h é n k r i n o i d e á s és b r a c h i o p o d á s Pisznicei M é s z k ő t e l e p ü l a K a r d o s r é t i M é s z k ő r e , míg a m á r k ó i Som-hegyen a kova szivacs­ tűs, tűzköves Isztiméri M é s z k ő t a l á l h a t ó a K a r d o s r é t i M é s z k ő fölött. A Bakonyban végzett m u n k á m egyik célja a Kardosréti Mészkő faunájának a megismerése volt. Ennek érdekében 13 lelőhelyen végeztem gyűjtést, melyek közül 11 szolgáltatott értékelhe­ tő faunát ( D U L A I , 1993a, b). Másrészt pedig a platform feldarabolódása után képződött legidő­ sebb medenceüledékek réteg szerinti begyűjtésére törekedtem mind az Eszaki-Bakonyban (Lókúti-domb) ( D U L A I , 1990, 1992), mind a Déli-Bakonyban (Márkó, Som-hegy) ( D U L A I , 2000; D U L A I , in prep.). A téma kidolgozása nem lenne teljes a sümegi Városi-erdő faunájának rövid is­ mertetése nélkül, annak ellenére, hogy a sümegi brachiopodák kora és rétegtani helyzete bizony­ talan. A vizsgált bakonyi lelőhelyek földrajzi elhelyezkedését az 1. ábra és a 6. ábra mutatja.

A Kardosréti Mészkő lelőhelyei 1. Bakonybél, Kőris-hegy A Bakony-hegység legmagasabb hegycsúcsa Porva és Bakonybél között található. A gyűjtési pont közvetlenül a csúcs alatt fekszik egy útkanyarulatban, ahol a kék turistajelzés érinti az erdé­ szeti utat. A Kőris-hegy szelvényét CSÁSZÁR (1984) ismertette. A kalcitpettyes, vastag pados Dachsteini Mészkőre üledékhézaggal települ a Kardosréti Mészkő. Helyenként mindkét képződ­ ményt fiatalabb liász hasadékkitöltések járják át (Hierlatzi Mészkő). K O C H , A . (1875) a „Terebratula" ovatissimaeformis fajt említette a Kőris-hegyről. O R M Ó S (1937) a szomszédos Kék­ hegy területéről gazdag liász brachiopoda-faunát ismertetett. K O N D A (1970) szerint a Dachsteini típusú liász mészkő egyenetlen felületére késő-szinemuri mészkő települ. A terület 20 000-es föld­ tani felvételét CSÁSZÁR G . és KNAUER J. végezte el, a térképmagyarázó CSÁSZÁR (1984) munkája.

1. ábra: A vizsgált bakonyi lelőhelyek földrajzi elhelyezkedése (Sümeg kivételével). Fig. 1. Sketch map showing the location of the studied localities in the Bakony Mts (with the exception of Sümeg). 1 - Bakonybél, Kőris-hegy; 2 - Borzavár, Páskom; 3 - Kardosrét, Cuha-völgy; 4 - Kardosrét, Szesztra-hegy; 5 - Olaszfalu, Eperkés-hegy; 6 - Lókút, Lókúti-domb; 7 - Eplény, Kávás-hegy; 8 - M á r k ó , Som-hegy; 9 - Herend, Alsó-Hajag; 10 - Szentgál, Tűzköves-hegy; 11 - Városlőd, Csalános-völgy

A kőzet sárgásszürke színű, és e r ő s e n onkoidos. A z onkoidok á t m é r ő j e 2-10 m m , a mag­ jukban t ö b b n y i r e p u h a t e s t ű h é j t ö r e d é k e k vannak (belső borító, 1-2. kép). A mátrix uralkod ó a n mikrites, h e l y e n k é n t e n y h é n pelletés. A b r a c h i o p o d á k o n kívül az e r o d á l ó d o t t felszí­ neken csigák t a l á l h a t ó k , amelyeket S Z A B Ó J. (szóbeli közlés) h a t á r o z o t t meg. A lelőhelyről a k ö v e t k e z ő taxonok k e r ü l t e k elő: Brachiopoda: Lobothyris ovatissimaeformis ( B Ö C K H ) Lobothyris andleri ( O P P E L ) Lobothyris ? complanata ( B Ö C K H ) Lobothyris ? sospirolensis ( U H L I G ) Zeilleria sp. Gastropoda: Proconulinae sp. Neridomus ? sp. Coelostylina sp. Procerithium ? sp. Promathildia ? sp. Echinoidea: Diademopsis ? sp.

20 1 1 1 1 1 2 2 1 2 1

2. Borzavár, Páskom A lelőhely a Zircről B o r z a v á r r a v e z e t ő m ű ú t k ö z e l é b e n , Borzavár déli h a t á r á b a n találha­ tó. A k ö z e l b e n kiárkolt szelvényt CSÁSZÁR (1984) ábrázolta, mely szerint a K a r d o s r é t i Mész­ k ő h u l l á m o s felszínére ü l e d é k h é z a g g a l települ a Pisznicei M é s z k ő . A mikrites K a r d o s r é t i M é s z k ő s á r g á s b a r n a színű és h e l y e n k é n t e r ő s e n onkoidos. A z onkoidok nagy része 3-5 m m es, de ritkábban elérik a 6-8 mm á t m é r ő t is. A z onkoidok m a g j á b a n a p r ó csigák és kagyló­ h é j t ö r e d é k e k vannak. A k é p z ő d m é n y felső részén ooidos m é s z k ő figyelhető meg. Helyen­ k é n t az ooidos m é s z k ő kis szögletes blokkjaiból álló breccsa is előfordul, amit rózsaszín mikrites m é s z k ő c e m e n t á l össze. A z ooidos m é s z k ő mátrixa szintén mikrites. A k ö v e t k e z ő taxonok k e r ü l t e k elő a lelőhelyről: Brachiopoda: Lobothyris ovatissimaeformis ( B Ö C K H ) 10 Lobothyris andleri ( O P P E L ) 1 Lobothyris ? complanata ( B Ö C K H ) 3 Zeilleria mutabilis ( O P P E L ) 1 Gastropoda: Procerithiidae ? sp.

1

3. Kardosrét, Cuha-völgy K a r d o s r é t községtől északra, a C u h a - v ö l g y b e n h ú z ó d ó vasúti bevágás m e n t é n viszony­ lag nagy e l t e r j e d é s b e n fordul elő a mikrites K a r d o s r é t i M é s z k ő . A h e l y e n k é n t sárgásszür­ ke, m á s h o l rózsaszínes-vöröses k é p z ő d m é n y e r ő s e n onkoidos. A z onkoidok kicsik (3-4 m m , ritkán 5-6 m m á t m é r ő j ű e k ) . Ezek k ö z ö t t sok a p r ó (1-2 mm-es) onkoid t a l á l h a t ó . A z onkoidok k ö r v o n a l a szabálytalan. A k ö v e t k e z ő taxonok k e r ü l t e k elő (a kagyló S Z E N T É I . ha­ tározása):

Brachiopoda: Calcirhynchia plicatissima ( Q U E N S T E D T ) Lobothyris ovatissimaeformis ( B Ö C K H ) Lobothyris andleri ( O P P E L ) Bivalvia: Pseudopecten sp. Echinoidea: Echinoidea gen. et sp. indet.

2 12 1 1 1

4. Kardosrét, Szesztra-hegy A lelőhely Zirctől északra, K a r d o s r é t település ENy-i h a t á r á b a n van. A k ö r n y é k e n igen gyakori a K a r d o s r é t i M é s z k ő , a vizsgált anyag a Szesztra-hegy nyugati oldalában t a l á l h a t ó k i b u k k a n á s o k b ó l származik. K O C H , A . ( 1 8 7 5 ) a „Terebratula"ovatissimaeformis fajt említette a területről. K O N D A ( 1 9 7 0 ) szedimentológiai vizsgálatai szerint a Szesztra-hegy nyugati lejtőin található Dachsteini típusú liász m é s z k ő felső szakasza oolitos, világosvörös színű, és helyen­ k é n t gyengén krinoideás. E z e k b ő l a r é t e g e k b ő l folyamatosan fejlődik ki a világosszürke, tűz­ kő b e t e l e p ü l é s e k k e l tagolt alsó-liász m é s z k ő s o r o z a t . R é s z l e t e s e n foglalkozott a k é p z ő d ­ m é n n y e l CSÁSZÁR ( 1 9 8 4 ) , aki h á r o m egységre osztotta a mintegy 2 0 0 m é t e r vastag K a r d o s r é t i Mészkövet. A z onkoidok kis m é r e t ű e k ( 3 - 4 m m ) . A mikrokristályos m é s z k ő n e k sárgásszürke, rózsa­ szín, világosbarna, halványvörös változatai fordulnak e l ő a t e r ü l e t e n . A z onkoidok egy r é ­ sze k e t t ő s maggal rendelkezik, m á s o k g o m b o l y a g s z e r ű e n , szabálytalanul n ö v e k e d t e k . V i ­ szonylag gazdag brachiopoda együttes került elő a lelőhelyről: Brachiopoda: Rhynchonellida sp. 1. Rhynchonellida sp. 2 . Lobothyris ovatissimaeformis ( B Ö C K H ) Lobothyris ? subgregaria ( D A L P I A Z ) Lobothyris andleri ( O P P E L ) Lobothyris ? complanata ( B Ö C K H ) Lobothyris ? sp. Phymatothyris sp. Echinoidea: Diademopsis ? sp.

1 1 27 3 1 10 2 1 2

5. Olaszfalu, Eperkés-hegy Zirctől d é l k e l e t r e , Olaszfalu község h a t á r á b a n t a l á l h a t ó az E p e r k é s - h e g y i feltárás. A z á r o k felső részén a K a r d o s r é t i M é s z k ő n é h á n y blokkja is m e g t a l á l h a t ó a felső-jura r é t e g e k s z o m s z é d s á g á b a n , tektonikus é r i n t k e z é s m e n t é n . A szürke, vagy kissé v ö r ö s e s mikrites m é s z k ő e r ő s e n onkoidos. A n a g y m é r e t ű onkoidok 1 0 - 1 5 m m á t m é r ő j ű e k , de a nagyobbak közötti t é r b e n kisebb m é r e t ű e k is e l ő f o r d u l n a k . A z ü r e g e k és a h a s a d é k o k gyakran kalcit­ tal t ö l t ő d t e k k i . A k ö v e t k e z ő taxonok k e r ü l t e k e l ő a lelőhelyről (a csigákat S Z A B Ó J. h a t á ­ rozta meg): Brachiopoda: Lobothyris ovatissimaeformis ( B Ö C K H ) Lobothyris ? complanata ( B Ö C K H )

4 1

Gastropoda: Trochoidea sp. Amberleyoidea sp. Neritopsidae ? sp. Zygopleuridae ? sp. Coelostylinidae ? sp. Bivalvia: Mytiloida sp.

1 1 1 1 1 1

6. Lókút, Lókúti-domb A lelőhely L ó k ú t községtől 1 km-re keletre t a l á l h a t ó . A k u t a t ó á r o k b a n az alsó-jurától az alsó-krétáig t a r t ó , közel folyamatos r é t e g s o r tárul fel. A mikrites, ooidos, gyengén brac h i o p o d á s K a r d o s r é t i M é s z k ő r e ü l e d é k h é z a g g a l és j e l e n t ő s fácieskülönbséggel települ a v ö ­ röses színű, alsó-szinemuri Pisznicei M é s z k ő . Ez u t ó b b i faunáját gyűjtötte be az 1987-es L a c z k ó - t á b o r , amely anyag k é s ő b b részletes b e m u t a t á s r a kerül. T A E G E R (1911) e m l í t e t t e a Dachsteini típusú liász m é s z k ő r e t e l e p ü l ő alsó-liász brac h i o p o d á s mészkövet. W E I N (1934) vázlatos szelvényrajzot közölt a „lókúti l e g e l ő " t e r ü l e t é ­ ről. T E L E G D I - R O T H (1934) p o n t o s í t o t t a a rétegsor leírását, majd KOVÁCS (1936) a liász k é p ­ z ő d m é n y e k faunáját dolgozta fel. K O N D A (1970) üledékföldtani vizsgálatai s o r á n a Lókútidomb - Kávás-hegy t e r ü l e t é n végezte talán a legrészletesebb m u n k á t , kimutatva a folyama­ tos és az ü l e d é k h é z a g o s r é t e g s o r o k a t a k ö r n y é k e n . G É C Z Y (1970,1971,1976) a L ó k ú t i - d o m b pliensbachi a m m o n i t e s z e i r ő l , míg G É C Z Y (1971,1972) a lelőhely szinemuri a m m o n i t e s z e i r ő l közöl adatokat. G A L Á C Z & V Ö R Ö S (1989) m u n k á j á b a n m e g t a l á l h a t ó a L ó k ú t i - d o m b szelvé­ nye F Ü L Ö P (1971) n y o m á n , valamint a Pisznicei M é s z k ő részletes szelvénye. A sárgásszürke, onkoidos, mikrites Kardosréti Mészkő a legalsó kőfejtőudvarban bukkan elő. Az onkoidok átmérője általában 4-5 mm, ritkábban 6-7 mm. Az onkoidos képződményre egy hul­ lámos felszín mentén ooidos mészkő települ. Az ooidok jól osztályozottak, átmérőjük körülbelül 1 mm. A magasabban fekvő rétegekben az ooidok kőzetalkotó mennyiségben fordulnak elő. Az ooidok magjában pelletek vannak. A bekérgezés nélküli pelletek szintén gyakoriak az ooidok kö­ zött (belső borító, 3. kép). A mátrixot durva pátit alkotja, amely néhány bioklasztot is tartalmaz. Az ősmaradványok gyakoriak a vékonycsiszol átokban és a felületi csiszolatokban, de ezek kiszaba­ dítása a kőzetből nagyon ritkán sikerül. Az ismertetett fauna az ooidos mészkőből származik: Brachiopoda: Calcirhynchia plicatissima ( Q U E N S T E D T ) Salgirella cf. albertii ( O P P E L ) Lobothyris ovatissimaeformis ( B Ö C K H ) Lobothyris ? subgregaria ( D A L P I A Z ) Echinoidea: Echinoidea gen. et sp. indet.

3 1 5 7 1

7. Eplény, Kávás-hegy A lelőhely L ó k ú t és E p l é n y községek között, az e l ő z ő lelőhelytől p á r száz m é t e r r e talál­ h a t ó . A gyűjtést a Kávás-hegy nyugati, L ó k ú t felé e s ő o l d a l á b a n v é g e z t e m . A k u t a t á s t ö r t é ­ net nagy vonalakban megegyezik a L ó k ú t i - d o m b k u t a t á s t ö r t é n e t é v e l . M i n d e n k é p p e n emlí­ tésre m é l t ó a t e r ü l e t e n K O V Á C S (1934, 1949, 1951) m u n k á s s á g a . K O N D A (1970) bra­ c h i o p o d á k a t és a p r ó , szabályos E c h i n o i d e á k a t említ a Dachsteini típusú liász m é s z k ő b ő l .

A nagyon kis távolság ellenére a kőzet jellemzői kissé különböznek az előző lelőhelyen ta­ pasztaltaktól. A z onkoidok ritkák, de kissé nagyobb m é r e t ű e k , ooidok viszont itt nem fordulnak elő. A mátrix mikrites. A brachiopodák jóval nagyobb m é r e t ű e k az itteni onkoidos mészkőben, mint L ó k ú t o n az ooidos kőzettípusban. A következő taxonok kerültek elő a lelőhelyről: Brachiopoda: Liospiriferina cf. pichleri ( N E U M A Y R ) Lobothyris ovatissimaeformis ( B Ö C K H ) Lobothyris ? sospirolensis ( U H L I G ) Zeilleria mutabilis ( O P P E L ) Echinoidea: Diademopsis ? sp. Echinoidea gen. et sp. indet.

I 11 4 1 3 3

8. Márkó, Som-hegy A lelőhely a Som-hegytől délre, a K ö z s é g i - e r d ő b e n t a l á l h a t ó . A m á s o d i k e r d ő b e v á g á s ­ nak k ö r ü l b e l ü l a felénél, k ö z v e t l e n ü l az e r d ő szélén fekszik a 4 - 5 m é t e r magas sziklafal. B Ö C K H ( 1 8 7 4 ) szerint a Som-hegy D N y - i n y ú l v á n y á n a k a rétegei „ d ú s a n t a r t a l m a z z á k " a „Terebratula" ovatissimaeformis faj p é l d á n y a i t . A Som-hegy tetejéről írta le B Ö C K H ( 1 8 7 4 ) t ö b b e k k ö z ö t t a Rhynchonella" hofmanni fajt. A K a r d o s r é t i M é s z k ő fölött t e l e p ü l ő Isztiméri M é s z k ő faunáját egy k é s ő b b i fejezet r é s z l e t e s e n ismerteti. Csak n é h á n y p é l d á n y került e l ő a s á r g á s s z ü r k e színű, e n y h é n onkoidos, mikrites K a r d o s r é t i M é s z k ő b ő l (az onkoidok á t m é r ő j e 2 - 4 m m ) : Brachiopoda: Lobothyris ovatissimaeformis Zeilleria sp. Echinoidea: Diademopsis ? sp.

(BÖCKH)

13 1 1

9. Herend, Alsó-Hajag H e r e n d t ő l északra, az Alsó-Hajag o l d a l á b a n k i b u k k a n ó mikrites K a r d o s r é t i M é s z k ő szür­ ke színű és e r ő s e n onkoidos. A n a g y m é r e t ű onkoidok 1 0 - 1 2 m m á t m é r ő j ű e k , ezek között pe­ dig kisebbek helyezkednek el ( 4 - 5 m m ) . A következő taxonok k e r ü l t e k elő a lelőhelyről: Brachiopoda: Lobothyris ovatissimaeformis ( B Ö C K H ) 8 Lobothyris andleri ( O P P E L ) 1 Phymatothyris sp. 1 Echinoidea: Echinoidea gen. et sp. indet. 1 10. Szentgál, Tűzköves-hegy A lelőhely a szentgáli vasútállomás közelében található. Az egykori mészművekhez tartozó alsó kőfejtőben 1 0 - 1 2 m é t e r vastagságban tárul fel a Kardosréti Mészkő. A z üledékhézaggal rá­ települő Pisznicei Mészkővel való kapcsolata a sziklafalon jól tanulmányozható. B Ö C K H ( 1 8 7 4 ) gazdag faunát ismertetett a kőfejtőből, amelynek nagyobbik része szinemuri alakokból áll, de itt is előkerült a „Terebratula" ovatissimaeformis faj. V A D Á S Z ( 1 9 1 1 ) geológiai és paleontológiái revíziót végzett a területen, míg G É C Z Y ( 1 9 7 3 ) a szinemuri ammoniteszeket dolgozta fel.

A vastagpados Kardosréti Mészkő sárgásszürke színű és erősen onkoidos. Az onkoidok át­ mérője helyenként eléri a 12-16 mm-t, magjukban általában puhatestű-héjtöredékek vannak. A kisebb onkoidok és a pelletek a nagyméretű onkoidok között helyezkednek el, amelyek gyakran rétegeket vagy lencséket alkotnak. A mátrix uralkodóan mikrites, de néhány helyen, rétegszerű megjelenésben pátitos mátrix is előfordul (belső borító, 4. kép; hátsó belső borító, 1-2. kép). A brachiopodák mellett gyakoriak a csigametszetek, de ezek gyakorlatilag kiszabadíthatatlanok a kőzetből. A következő taxonok kerültek elő a lelőhelyen (a csigákat SZABÓ J. határozta meg): Brachiopoda: Calcirhynchia plicatissima ( Q U E N S T E D T ) Lobothyris ovatissimaeformis ( B Ö C K H ) Lobothyris andleri ( O P P E L ) Lobothyris ? complanata ( B Ö C K H ) Gastropoda: Trochidae sp. Amberleya (Eucyclus) ? sp. Hamusina ? sp. Neritopsis ? sp. Coelostylina sp. Pseudomelania ? sp. Oonia ? sp.

1 14 4 8 1 2 1 4 4 1 1

11. Városlőd, Csalános-völgy A V á r o s l ő d és Ú r k ú t között É N y - D K irányban futó Csalános-völgyben e l ő b u k k a n ó mikrites K a r d o s r é t i M é s z k ő sárgásszürke színű és e n y h é n onkoidos. A z onkoidok nagyon kis m é r e t ű e k (2-3 m m ) . A bioklasztok keresztmetszetben gyakoriak (főleg kagylók, de van n é ­ hány csiga és brachiopoda is), a kőzetből azonban ritkán sikerül a p é l d á n y o k a t kiszabadíta­ ni. A k ö v e t k e z ő taxonok kerültek e l ő a lelőhelyről (a kagylókat SZENTÉ I . h a t á r o z t a meg): Brachiopoda: Lobothyris ovatissimaeformis ( B Ö C K H ) Bivalvia: Entolium (Entolium) cf. lunare ( R O M E R )

3 10

A Kardosréti M é s z k ő faunájának taxonómiai összetétele A l i lelőhelyről begyűjtött fauna 90,4%-a p ö r g e k a r ú (562 példány), 4,6%-a csiga (29 pél­ dány), 2,4%-a kagyló (15 példány) és 2,4%-a tengeri sün (15 példány). A brachiopoda példá­ nyok 2/3 része m e g h a t á r o z h a t a t l a n t ö r e d é k volt (367 példány). A m e g h a t á r o z h a t ó példányok között a t e r e b r a t u l i d á k uralkodnak (96%), a rhynchonellidák ritkák ( 3 % ) , a spiriferinidák pe­ dig csak j e l e n t é k t e l e n mennyiségben fordulnak elő ( 1 % ) (2. ábra). Összesen 12 brachiopoda taxont lehetett elkülöníteni a K a r d o s r é t i Mészkőből (ebből kilencet fajszinten) a k o r á b b a n is­ mert 2 fajjal szemben ( M I C H A L Í K és társai, 1991). A fajszám erősen változó az egyes lelőhe­ lyeken, n é h o l csak 1 faj került elő, míg m á s lelőhelyekről viszonylag gazdagabb faunát isme­ r ü n k (4-5 faj). A b r a c h i o p o d á k között a Lobothyris n e m z e t s é g az u r a l k o d ó (92%), ezen belül a Lobothyris ovatissimaeformis fajhoz tartozik a p é l d á n y o k 67%-a. Ez a taxon szinte minden K a r d o s r é t i M é s z k ő lelőhelyen m e g t a l á l h a t ó , viszonylag nagy p é l d á n y s z á m b a n . A z összes t ö b ­ bi n e m z e t s é g (Calcirhynchia, Salgirella, Liospiriferina, Zeilleria, Phymatothyris) csak n é h á n y

2. ábra: A Kardosréti Mészkő brachiopoda faunájának taxonómiai összetétele Fig. 2. The taxonomic composition of the brachiopod fauna of the Kardosrét

Limestone.

százalékban van jelen, többségük csak egy-két lelőhelyen (3. ábra). A viszonylag kis példány­ számú csigákat csaknem annyi taxon képviseli, mint a b r a c h i o p o d á k a t , vagyis a diverzitásuk nagyobb, mint a b r a c h i o p o d á k é . A Kardosréti M é s z k ő faunájának kora A K a r d o s r é t i M é s z k ő b ő l (vagy r é g e b b i n e v é n Dachsteini típusú liász m é s z k ő b ő l ) az i n ­ tenzív gyűjtések e l l e n é r e sem k e r ü l t e l ő ammonitesz. A k é p z ő d m é n y települési helyzete alapján azonban á l t a l á n o s a n elfogadott a K a r d o s r é t i M é s z k ő hettangi emeletbe sorolása (CSÁSZÁR, 1 9 9 7 ) . Ennek m e g f e l e l ő e n a K a r d o s r é t i M é s z k ő b ő l e l ő k e r ü l t faunát nagy való­ színűséggel hettangi k o r ú n a k t e k i n t h e t j ü k , de ezen belül pontosabb k o r b e s o r o l á s egyelőre nem l e h e t s é g e s . A Kardosréti M é s z k ő lelőhelyek tafonómiai elemzése Az izolált teknők

aránya

A z izolált t e k n ő k s z á z a l é k o s a r á n y a (4a. ábra) a Szesztra-hegyen ( 1 7 % ) és a K á v á s ­ hegyen ( 1 9 % ) a legkisebb, m í g a L ó k ú t i - d o m b o n a legnagyobb ( 6 8 % ) . A t ö b b i l e l ő h e ­ lyen a t e k n ő k s z é t e s e t t s é g é n e k m é r t é k e a k é t s z é l s ő é r t é k k ö z é esik. E r ő s e b b z á r s z e r k e ­ z e t ü k n e k k ö s z ö n h e t ő e n a b r a c h i o p o d a - h é j a k á l t a l á b a n nem v á l n a k olyan k ö n n y e n szét e l p u s z t u l á s u k u t á n , m i n t a kagylók. Egy t ö b b é - k e v é s b é autochton brachiopoda fauna e s e t é b e n ( m i n t amilyennek a K a r d o s r é t i M é s z k ő f a u n á j a is t e k i n t h e t ő ) az izolált t e k n ő k a r á n y a á l t a l á b a n kicsi. A vizsgált anyagban tapasztalt k ö z e p e s é r t é k e k azonban j ó l meg­ m a g y a r á z h a t ó k a t e r ü l e t e n u r a l k o d ó e r ő s v í z m o z g á s s a l , amit az o n k o i d o k és az o o i d o k j e l e n l é t e is jelez. A L ó k ú t i - d o m b o n tapasztalt 6 8 % - o s a r á n y olyan magas, hogy ott posztm o r t á l i s s z á l l í t ó d á s t is fel kell t é t e l e z n i , a m i s z i n t é n h o z z á j á r u l t az izolált t e k n ő k a r á n y á ­ nak n ö v e k e d é s é h e z . A brachiopodák pátitos kitöltése A b r a c h i o p o d á k r é s z b e n finom s z e m c s é s mikrites m é s z i s z a p p a l , r é s z b e n pedig durva s z e m c s é s p á t i t o s kalcittal t ö l t ő d t e k k i . Ezek a r á n y á n a k vizsgálatával b e c s l é s e k e t t e h e t ü n k az ü l e d é k k é p z ő d é s s e b e s s é g é r e . L a s s ú ü l e d é k k é p z ő d é s e s e t é n van arra l e h e t ő s é g , hogy a f i n o m m é s z i s z a p teljesen k i t ö l t s e az elpusztult brachiopoda k é t t e k n ő j e k ö z ö t t i teret. A p á t i t o s kalcit k é p z ő d é s e a k é t t e k n ő k ö z ö t t arra utal, hogy gyorsabb volt a b e t e m e t ő d é s , vagyis nagyobb volt az ü l e d é k k é p z ő d é s s e b e s s é g e . Ilyenkor a k é t t e k n ő k ö z ö t t i t é r nem t ö l t ő d i k k i teljesen m i k r i t t e l , és a f e n n m a r a d ó ü r e g e t u t ó l a g tölti k i a p á t i t o s kalcit. A K a r d o s r é t i M é s z k ő f a u n á j á n á l azt v i z s g á l t a m , hogy az egyes l e l ő h e l y e k e n talált összes brachiopoda t é r f o g a t á n a k h á n y s z á z a l é k á t alkotja p á t i t o s kalcit. ( A k é s ő b b tárgyalt, r é t e g szerint b e g y ű j t ö t t l e l ő h e l y e k e n az egyes r é t e g e k b e n h a s o n l í t o t t a m össze a p á t i t o s kalcit mennyiségét.) A p á t i t o s kitöltés a r á n y a (4b. ábra) az E p e r k é s - h e g y e n ( 6 1 % ) és a T ű z k ö v e s - h e g y e n ( 4 4 % ) a legnagyobb. A pátit-mikrit arány k ö z e p e s é r t é k e t mutat a K ő r i s - h e g y e n ( 3 7 % ) , a L ó k ú t i - d o m b o n ( 3 3 % ) , a K á v á s - h e g y e n ( 2 9 % ) és az A l s ó - H a j a g o n ( 2 5 % ) , m í g a t ö b b i lelő­ helyen alig lehet p á t i t o s kitöltést találni. A kőzet m á t r i x á l t a l á b a n mikrites, de az E p e r k é s ­ hegyen, a T ű z k ö v e s - h e g y e n és a K ő r i s - h e g y e n n é h á n y r é t e g b e n p á t i t o s mátrix figyelhető meg, ami gyors b e t e m e t ő d é s r e é s e r ő s v í z m o z g á s r a utal, amely kimosta a mikritet az onkoidok és a bioklasztok közül.

4. ábra: A Kardosréti Mészkő tafonómiai elemzése a különböző lelőhelyeken (Városlőd a kis példányszám miatt nem szerepel a grafikonokon). Az izolált teknők aránya; b - A brachiopodák pátitos kitöltése; c - A brachiopodák méreteloszlása Fig. 4. Taphonomical features at the different localities of the Kardosrét Limestone (Városlőd is missing because of the small specimen number), a - ratio of disarticulated valves; b - sparitic infilling of brachiopod shells; c - mean size of brachiopods.

A brachiopodák méreteloszlása A méreteloszlás vizsgálatakor az egyes brachiopoda példányok legnagyobb m é r e t é n e k az átlagát számoltam k i a k ü l ö n b ö z ő lelőhelyekre v o n a t k o z ó a n (4c. ábra). A z átlagméret viszony­ lag nagy a Cuha-völgyben (20,3 m m ) , a Kőris-hegyen (18,7 mm), a Tűzköves-hegyen (18,5 mm) és az Alsó-Hajagon (17,8 mm), viszont kicsi az Eperkés-hegyen (13 m m ) és a L ó k ú t i - d o m b o n (11,2 m m ) . A többi lelőhelyen a maximális m é r e t e k átlaga közepes értéket mutat. A Lókútidombon tapasztalt kis átlagméret részben a juvenilis példányok nagy s z á m á n a k köszönhető. A bezáró kőzet A b e z á r ó kőzet litológiai jellemzői is hasznos i n f o r m á c i ó k a t szolgáltatnak a l e r a k o d á s i k ö r n y e z e t r ő l . A K a r d o s r é t i M é s z k ő e s e t é b e n az onkoidok és ooidok m e g l é t é t vagy hiányát, valamint az onkoidok átlagos m é r e t é t vizsgáltam az egyes lelőhelyeken. A legnagyobb m é ­ r e t ű onkoidok S z e n t g á l o n (12-16 m m á t m é r ő ) és az E p e r k é s - h e g y e n (10-15 m m ) fordultak elő. Szintén nagy m é r e t ű onkoidok t a l á l h a t ó k a Kőris-hegyen és az A l s ó - H a j a g o n , a többi lelőhelyen viszont jóval kisebbek az onkoidok. A m á t r i x u r a l k o d ó a n mikrites, csak n é h á n y pátitos r é t e g fordul e l ő egyes lelőhelyeken. Ooidokat csak a L ó k ú t i - d o m b o n és B o r z a v á r o n találtam. Ezekben a r é t e g e k b e n a mátrix mikrites B o r z a v á r o n , és p á t i t o s a L ó k ú t i - d o m b o n . Kísérő fauna N é h á n y lelőhelyen gazdag Gastropoda fauna került e l ő a b r a c h i o p o d á k k í s é r e t é b e n . F i ­ gyelemre m é l t ó egybeesés, hogy a n a g y m é r e t ű onkoidok is ezeken a lelőhelyeken gyakori­ ak. A m e g h a t á r o z o t t taxonok é l e t m ó d j a S Z A B Ó (1990) n y o m á n a k ö v e t k e z ő . N é h á n y taxon (Neritoidea, Trochoidea) képviselői előnyben részesítik a k e m é n y aljzatot, azonban az e l ő k e r ü l t csigák t ö b b s é g e (Loxonematoidea, Cerithoidea, Subulitoidea, Amberleyoidea) főleg iszapos és homokos aljzatokon élt. A Neritoidea, Trochoidea és a Cerithoidea képviselői sekély, litorális vagy infralitorális élőhelyeket foglalnak el. A z egyetlen mélyebb vízi taxon azAmberleya. Ennek jelenléte megerősíti G A L Á C Z és társai (1985) vélemé­ nyét, hogy a Bakonyban a m e d e n c é k kialakulása m á r a hettangi emelet során e l k e z d ő d h e t e t t . A Coelostylina valószínűleg r a g a d o z ó , az összes többi csiga viszont növényevő vagy üledékfa­ ló. N é h á n y növényevő csiga specializálódott a táplálkozás szempontjából: ezek b e k é r g e z ő al­ gákat legelnek. Ez megmagyarázhatja a gazdag Gastropoda faunák együttes megjelenését a n a g y m é r e t ű onkoidokkal. A szuszpenzió filtráló Pseudomelaniidae kis mélységbe ásódik be, és a nagy energiájú k ö r n y e z e t e k b e n fordul elő. H a s o n l ó k é p p e n , a Neritidae és részben a Trochoidea képviselői is nagy s z á m b a n népesítik be az erős vízmozgású zónákat. Lerakodási környezet A litológiai és az őslénytani jellemzők egyértelműen és h a t á r o z o t t a n változnak a Dachsteini M é s z k ő és a Kardosréti M é s z k ő határánál. E l t ű n n e k a Lofer-ciklusok, a Megalodontoidea kagylók és a Triasina foraminiferák, ugyanakkor megjelennek az onkoidok, az ooidok és a bra­ chiopodák. A Kardosréti M é s z k ő a Tethys sekély selfjén r a k ó d o t t le, az instabil h o m o k z á t o ­ nyok zónájában és azok védett h á t t e r é b e n ( H A A S és társai, 1984). A z onkoidok és az ooidok képződése, valamint n é h á n y Gastropoda jelenléte erős vízmozgást jelez. Egy n o r m á l s ó t a r t a l m ú , sekély és meleg tengerben gazdagabb faunát v á r n á n k , mint amit a K a r d o s r é t i M é s z k ő b e n tapasztalunk. A z ő s m a r a d v á n y o k r i t k a s á g á n a k legfőbb oka a t r i ­ ász/jura h a t á r o n b e k ö v e t k e z ő t ö m e g e s kihalás, ami minden hettangi szelvényben é r e z t e t i h a t á s á t . Ezen t ú l m e n ő e n , jelen esetben az instabil homokos k ö r n y e z e t sem volt k e d v e z ő a

bentosz é l e t m ó d o t folytató szervezetek s z á m á r a . Ez k ü l ö n ö s e n érvényes a b r a c h i o p o d á k r a , amelyek nehezen találtak l e t e l e p e d é s r e alkalmas, stabil szilárd aljzatot. A t a f o n ó m i a i adatok azt mutatják, hogy a Dachsteini M é s z k ő r e j e l l e m z ő egységes k ő ­ zettani m e g j e l e n é s és a nagy t á v o l s á g o k o n keresztül k ö v e t h e t ő ciklusos r é t e g e k k e l e t k e z é ­ se a K a r d o s r é t i M é s z k ő l e r a k ó d á s a idején m á r nem érvényesült. A f a u n á b a n m u t a t k o z ó k i ­ sebb e l t é r é s e k is arra utalnak, hogy a k é p z ő d m é n y e n y h é n differenciált aljzaton, k ü l ö n b ö ­ z ő energiájú k ö r n y e z e t e k b e n r a k ó d o t t le (5. ábra). Sekélyebb vízi, nagy energiájú k ö r n y e ­ zet t é t e l e z h e t ő fel a Kőris-hegyen, az E p e r k é s - h e g y e n , az A l s ó - h a j a g - P a p o d t e r ü l e t e n és a T ű z k ö v e s - h e g y e n , ahol j e l l e m z ő e k a n a g y m é r e t ű onkoidok és a gazdag Gastropoda együt­ tesek (kivéve az A l s ó - h a j a g - P a p o d t e r ü l e t e t , ahol ritkák az ő s m a r a d v á n y o k , így a csigák is; a Papodalja t e r ü l e t é n k e r ü l t e l ő a Scaevola cf. busambrensis G E M M E L L A R O faj, melyet S Z A ­ BÓ J . h a t á r o z o t t meg). A k ő z e t mátrixa ezeken a helyeken u r a l k o d ó a n mikrites, de van n é ­ hány p á t i t o s r é t e g is. A brachiopoda fauna diverzitása kicsi (az E p e r k é s - h e g y e n talált fau­ na alacsony diverzitása f e l t e h e t ő e n a kis p é l d á n y s z á m m a l is kapcsolatban van). A z izolált brachiopoda t e k n ő k a r á n y a k ö z e p e s , ami viszonylag e r ő s v í z m o z g á s r a utal. A brachiopoda t e k n ő k átlagos m é r e t e nagy (az E p e r k é s - h e g y r e ez nem igaz). A héjak p á t i t o s kitöltése eze­ ken a lelőhelyeken a leggyakoribb. A k é t u t ó b b i j e l l e m z ő szintén e r ő s e b b vízmozgásra utal, amely elszállította a kis m é r e t ű p é l d á n y o k a t és r é s z b e n a finom m é s z i s z a p o t is. M é l y e b b és v é d e t t e b b környezet v a l ó s z í n ű s í t h e t ő a többi lelőhelyen, ahol az onkoidok m é r e t e kicsi vagy k ö z e p e s . A C u h a - v ö l g y b e n gyűjtött anyag k ü l ö n ö s e n nyugodt k ö r n y e z e t ­ re utal, mivel az izolált t e k n ő k a r á n y a itt a legalacsonyabb. B o r z a v á r o n és a Szesztra-hegyen az izolált t e k n ő k k ö z e p e s a r á n y a és a kisebb á t l a g m é r e t valószínűleg arra utal, hogy az anyag egy része a közeli Kőris-hegy és/vagy E p e r k é s - h e g y irányából, a magasabb területekről h a l m o z ó d o t t át. A t a x o n s z á m a Szesztra-hegyen a legmagasabb, ami r é s z b e n szintén az áth a l m o z ó d á s n a k k ö s z ö n h e t ő . A héjak közötti p á t i t o s kitöltés a r á n y a kicsi, ami ö s s z h a n g b a n van a feltételezett alacsonyabb vízenergiával és a lassabb ü l e d é k k é p z ő d é s s e l . Egy m é r s é k e l t e n mozgatott k ö r n y e z e t rajzolódik k i a K á v á s - h e g y e n és a l ó k ú t i - d o m b i szelvény alsó r é s z é b e n . A m é s z k ő onkoidos, de az onkoidok kis m é r e t ű e k . A Kávás-hegyen a b r a c h i o p o d á k onkoidos m é s z k ő b e n fordulnak e l ő . A t a x o n s z á m és az á t l a g m é r e t k ö z e p e s , míg az izolált t e k n ő k a r á n y a nagyon alacsony. Ez arra utal, hogy egy á t h a l m o z ó d á s nélküli, t ö b b é - k e v é s b é autochton brachiopoda együttesről van szó. A L ó k ú t i - d o m b o n azonban az onkoidos m é s z k ő fölött egy á t ü l e p í t e t t ooidos m é s z k ő te­ lepül, amelyben a b r a c h i o p o d á k á t l a g m é r e t e nagyon kicsi, az izolált t e k n ő k a r á n y a viszont nagyon magas. A z ooidok m a g j á b a n lévő pelletek j e l e n t ő s környezetváltozást jeleznek, h i ­ szen a pelletek a nyugodt, kis energiájú k ö r n y e z e t e k r e j e l l e m z ő e k , míg az ooidok e r ő s e n mozgatott vízben keletkeznek. A z onkoidok ritkák é s k i s m é r e t ű e k a m á r k ó i Som-hegyen, ahol a t a x o n s z á m alacsony, az izolált t e k n ő k a r á n y a nagyon magas, és a p á t i t o s kitöltődés j e l e n t é k t e l e n . Ezek a tulaj­ d o n s á g o k egy á t m e n e t i lejtő k ö r n y e z e t r e utalnak. A valószínűsíthető kiemelt t e r ü l e t e k és kis „ m e d e n c é k " e l r e n d e z ő d é s e nagyon hasonlít ahhoz a h á t s á g - m e d e n c e m i n t á h o z , ami k é s ő b b m á r sokkal h a t á r o z o t t a b b a n k i m u t a t h a t ó a B a k o n y - h e g y s é g b e n a pliensbachi s o r á n ( V Ö R Ö S , 1 9 9 2 ) . Ez arra utal, hogy a k a r b o n á t o s platform tektonikus f e l d a r a b o l ó d á s a m á r a hettangi emeletben e l k e z d ő d ö t t a Bakonyban. A m a g a s s á g k ü l ö n b s é g a kiemeltebb és a m é l y e b b t e r ü l e t e k k ö z ö t t jóval kisebb volt, mint a jura későbbi időszakaiban, mert a gyors ü l e d é k k é p z ő d é s m é g majdnem lépést tudott tarta­ ni az aljzat tektonikailag m e g h a t á r o z o t t , differenciált süllyedésével.

5. ábra: A Bakony őskörnyezeti viszonyai a hettangi idején. Jelmagyarázat: 1 - sekélyvízi, nagy energiájú környezet; 2 - mélyebb vízi, nyugodt környezet; 3 - mélyebb vízi, nyugodt környezet, sok átülepített anyaggal Fig. 5. Hypothetical paleoenvironmental map of the Bakony Mts during the Hettangian. Legend: 1 - shallow water, high energy environment; 2 - deeper water, quiet environment; 3 - deeper water, quiet environment with resedimentation. 1 - Bakonybél, Kőris-hegy; 2 - Borzavár, Páskom; 3 - Kardosrét, Cuha-völgy; 4 - Kardosrét, Szesztra-hegy; 5 - Olaszfalu, Eperkés-hegy; 6 - Lókút, Lókúti-domb; 7 - Eplény, Kávás-hegy; 8 - Márkó, Som-hegy; 9 - Herend, Alsó-Hajag; 10 - Szentgál, Tűzköves-hegy; 11 - Városlőd, Csalános-völgy.

Egyéb bakonyi lelőhelyek 12. Sümeg, Városi-erdő A lelőhely a S ü m e g és Balatonederics között h ú z ó d ó m ű ú t mellett, a V á r o s i - e r d ő t e r ü ­ letén t a l á l h a t ó (6. ábra). A z e r d ő i r t á s o k m e n t é n lévő k ő z e t k i b u k k a n á s o k h e l y e n k é n t igen nagy m e n n y i s é g b e n tartalmaznak b r a c h i o p o d á k a t . B Ö C K H (1875) 1:144 000-es m é r e t a r á n y ú t é r k é p é n liász k é p z ő d m é n y e k e t is ábrázolt a S ü m e g környéki t e r ü l e t e n . A Balaton monog­ ráfia p a l e o n t o l ó g i á i függelékében V A D Á S Z (1911) m e g e r ő s í t e t t e a liász j e l e n l é t é t . I F J . N O S Z K Y (1953) e l k ü l ö n í t e t t e a - V A D Á S Z által felső-liásznak vélt - dogger és maim r é t e g e ­ ket. K O N D A (1970) a Dachsteini M é s z k ő b ő l folyamatosan kifejlődő Dachsteini típusú liász m é s z k ö v e t említett. H A A S é s társai (1984) V Ö R Ö S A . h a t á r o z á s a alapján viszonylag gazdag brachiopoda faunát sorolnak fel a K a r d o s r é t i M é s z k ő b ő l . A Süt-28 fúrásban részletesen vizsgálták a k é p z ő d m é n y t , és h á r o m szakaszra k ü l ö n í t e t t é k el. A k ő z e t sárgásszürke színű, onkoidokat nem tartalmaz. A v é k o n y c s i s z o l a t o k b a n az ural­ k o d ó komponens a pellet, ezen kívül viszonylag sok a k a r b o n á t t ö r m e l é k . A k ö z ö t t ü k lévő mátrixot p á t i t o s kalcit alkotja. Kevés bioklaszt is előfordul (kagylóhéj t ö r e d é k e k , krinoideanyéltagok, foraminifera-metszetek). (Hátsó belső borító, 3. kép). A H A A S J . régebbi gyűjtési anyagából készített vékonycsiszolat h a s o n l ó k é p e t mutat, csak az a r á n y o k m ó d o s u l n a k kis­ sé (kevesebb pellet, t ö b b p á t i t ) . A fent említett j e l l e m z ő k alapján az itt e l ő b u k k a n ó kőzet nem t e k i n t h e t ő tipikus K a r d o s r é t i M é s z k ő n e k . V Ö R Ö S A . szívességéből l e h e t ő s é g e m volt a H A A S és társai (1984) által publikált anya­ got megvizsgálni. A n e v e z é k t a n i l a g és r é s z b e n rendszertanilag revideált fauna a k ö v e t k e z ő : Cuneirhynchia latesinuosa ( T R A U T H ) 5 Caicirhynchia plicatissima ( Q U E N S T E D T ) 22 „ R h y n c h o n e l l a " sp. 11 Cadomella sp. 1 Liospiriferina cf. alpina ( O P P E L ) 2 Liospiriferina cf. darwini ( G E M M E L L A R O ) 2 Liospiriferina sp. 3 Lobothyris ? subgregaria ( D A L P I A Z ) 44 „Terebratula" sp. aff. sphenoidalis ( M E N E G H I N I ) 1 Zeilleria waehneri ( G E M M E L L A R O ) 2 Bakonyithyris cf. ewaldi ( O P P E L ) 8 Zeilleria sp. 8 A régi gyűjtési pont közelében végzett saját gyűjtés eredményeképpen a következő fauna került elő: Caicirhynchia plicatissima ( Q U E N S T E D T ) 46 Cuneirhynchia latesinuosa ( T R A U T H ) 4 Rhynchonellida sp. 1. 3 Rhynchonellida sp. 2. 1 6. ábra: Sümeg, V á r o s i - e r d ő lelőhely Spiriferina münsteri ( D A V I D S O N ) 1 földrajzi helyzete. Liospiriferina alpina ( O P P E L ) 22 Fig. 6. Sketch map showing the location of Liospiriferina obtusa ( O P P E L ) 8 Sümeg, Városi forest locality. Liospiriferina cf. angulata ( O P P E L ) 5

Liospiriferina sylvia ( G E M M E L L A R O ) Liospiriferina cf. darwini ( G E M M E L L A R O ) Callospiriferina tumida ( B U C H ) Zeilleria mutabilis ( O P P E L ) Zeilleria alpina ( G E Y E R ) Zeilleria waehneri ( G E M M E L L A R O ) Zeilleria sp. Linguithyris cf. aspasia ( Z I T T E L ) Bakonyithyris cf. ewaldi ( O P P E L ) Antiptychina rothpletzi ( D i STEFANO)

1 2 5 2

23 2 4

3 8 8

A sümegi lelőhely faunájának taxonómiai összetétele A régebbi gyűjtésű (HAAS és társai (1984) által publikált) anyagban a terebratulidák a leggya­ koribbak (59%), a rhynchoneliidák gyakoriak (35%), a spiriferinidák ritkák (6%), míg az athyrididák elhanyagolható mennyiségben vannak jelen (7. ábra). A nemzetségek közül a Lobothyris az uralkodó (44%), viszonylag gyakori a Caicirhynchia (22%) és a Zeilleria (10%). A ritkább nem­ zetségek közé tartozik a Bakonyithyris, a Liospiriferina, a Cuneirhynchia és a Cadomella (8. ábra). A régi lelőhely k ö z e l é b e n gyűjtött új anyag összetétele j e l e n t ő s e n különbözik az előzőtől. Itt a b r a c h i o p o d á k mellett mintegy 30 kagyló is előkerült. A h á r o m nagy brachiopoda rend csaknem azonos mennyiségben fordul elő (rhynchoneliidák: 36%; terebratulidák: 34%; spiri­ ferinidák: 30%) (9. ábra). A n e m z e t s é g e k e t tekintve m i n d h á r o m renden belül van egy domi­ n á n s taxon: Caicirhynchia (32%), Liospiriferina (26%), Zeilleria (22%). A többi n e m z e t s é g kis, vagy elhanyagolható mennyiségben van jelen (Cuneirhynchia, Spiriferina, Callospiriferina, Linguithyris, Bakonyithyris, Antiptychina) (10. ábra). Figyelemre méltó, hogy a másik anyagban u r a l k o d ó Lobothyris n e m z e t s é g itt teljesen hiányzik. A sümegi Városi-erdő faunájának kora Eddig a V á r o s i - e r d ő t e r ü l e t é r ő l nem k e r ü l t e l ő ammonitesz, e z é r t ennek a f a u n á n a k a kora e r ő s e n bizonytalan. R á a d á s u l u t ó l a g o s tektonikai m o z g á s o k által befolyásolt, rossz feltártsági viszonyokkal r e n d e l k e z ő lelőhelyről van szó, ahol a t e l e p ü l é s i helyzetet sem le­ het e g y é r t e l m ű e n m e g h a t á r o z n i . Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a r é g e b b i H A A S - f é l e g y ű j t e m é n y és az á l t a l a m gyűjtött anyag t a x o n ó m i a i ö s s z e t é t e l e nagyon j e l e n t ő s e l t é r é s e ­ ket mutat. Ez valószínűleg arra utal, hogy a k é t anyag k ü l ö n b ö z ő r é t e g t a n i s z i n t e k b ő l szár­ mazik. H A A S és társai (1984) V Ö R Ö S A . h a t á r o z á s a n y o m á n a hettangi-szinemuri h a t á r r a d a t á l ­ t á k a V á r o s i - e r d ő b ő l gyűjtött faunát. A H A A S és társai (1984) által publikált fajok időbeli e l t e r j e d é s e A L M É R A S (1964) és G A E T A N I (1970) n y o m á n a k ö v e t k e z ő : Caicirhynchia rectemarginata : Cuneirhynchia latesinuosa: „Spiriferina" cf. alpina: Rhaetina gregaria: „Waldheimia" ewaldi: „Waldheimia" waehneri: Zeilleria perforata:

hettangi hettangi szinemuri-pliensbachi rhaeti-alsó-hettangi szinemuri-pliensbachi szinemuri-alsó-pliensbachi hettangi-alsó-pliensbachi

7. ábra: A sümegi Városi-erdő lelőhely régi gyűjtésű brachiopoda faunájának taxonómiai összetétele Fig. 7. The taxonomic composition of the brachiopod fauna of Sümeg, Városi forest (old

collection).

9. ábra: A sümegi Városi-erdő lelőhely új gyűjtésű brachiopoda faunájának taxonómiai összetétele Fig. 9. The taxonomic composition of the brachiopod fauna of Sümeg, Városi forest (new

collection).

Tehát a szinemuri emeletet k i z á r ó és a hettangi emelet j e l e n l é t é t igazoló 3 faj a követ­ k e z ő : Caicirhynchia rectemarginata, Cuneirhynchia latesinuosa és Rhaetina gregaria. Ezek közül a Caicirhynchia rectemarginata eredetileg a Caicirhynchia plicatissima alfajaként ke­ rült leírásra ( V E C C H I A , 1944). K é s ő b b G A E T A N I (1970) n y o m á n H A A S és társai (1984) m u n ­ k á j á b a n ez m á r k ü l ö n fajként jelent meg. V é l e m é n y e m szerint a k ü l s ő és b e l s ő m o r f o l ó ­ giai t u l a j d o n s á g o k nem i n d o k o l j á k a k ü l ö n fajként való elkülönítést. A Caicirhynchia pli­ catissima időbeli e l t e r j e d é s e viszont A L M É R A S (1964) szerint a felső-hettangi - alsó-pliensbachi intervallumra terjed k i . A Rhaetina gregaria e s e t é b e n a sorozatcsiszolatos vizsgálatok k i m u t a t t á k , hogy a vizsgált p é l d á n y o k b e l s ő morfológiai t u l a j d o n s á g a i a l a p v e t ő e n e l t é r n e k a Rhaetina n e m z e t s é g t ő l , és i n k á b b Lobothyris-szerű v o n á s o k a t mutatnak. így a gregaria fajnevet sem célszerű megtartani, ehelyett a D A L P I A Z (1909) által leírt subgregaria nevet alkalmaztam. A Lobothyris ? subgregaria faj pedig s z i n t é n nem k o r l á t o z ó d i k a hettangi emeletre, hanem gyakori a szinemuriban is. Tehát a Cuneirhynchia latesinuosa az egyetlen olyan faj, amely eddig csak a hettangi e m e l e t b ő l ismert. T e r m é s z e t e s e n itt sem z á r h a t ó k i , hogy a r e n d k í v ü l ritka, kevés lelőhelyről ismert faj t o v á b b élt a szinemuriban. így t e h á t a r é g e b b i gyűjtésű anyag is sokkal e r ő s e b b szinemuri v o n á s o k a t mutat, mint azt H A A S és tár­ sai (1984) feltételezték. A z á l t a l a m gyűjtött anyag pedig m é g i n k á b b e g y é r t e l m ű e n szine­ m u r i e l e m e k b ő l áll. A sümegi lelőhely anyagának tafonómiai elemzése A s ü m e g i V á r o s i - e r d ő b ő l s z á r m a z ó régi anyag t a f o n ó m i a i é r t é k e l é s e bizonytalan, mivel m á s o k v é g e z t é k a gyűjtést. Ennek e l l e n é r e a r e n d e l k e z é s r e álló anyag e s e t é b e n is megvizs­ g á l t a m ugyanazokat a j e l l e m z ő k e t , mint a többi lelőhelynél, de ezeket az e r e d m é n y e k e t a fent e m l í t e t t e k miatt f e n n t a r t á s o k k a l kell kezelni. A z izolált t e k n ő k aránya 10% alatt marad, de nem lehet tudni, hogy a gyűjtők eltették-e azokat a példányokat, amelyeken m á r a gyűjtés helyszínén lehetett látni, hogy m e g h a t á r o z h a ­ tatlan t ö r e d é k e k . A pátitos kitöltés becslésére ezen a lelőhelyen nincs lehetőség, mivel a k ő ­ zet világosszürke, sárgásszürke színe nagyon hasonlít a pátitos kalcit színéhez. Emiatt kívül­ ről n e h é z megítélni, hogy a k é t t e k n ő s p é l d á n y o k belsejét m i tölti k i . Gyakran csak a példá­ nyok k e t t é t ö r é s e esetén, vagy a sorozatcsiszolatok elkészítésekor derült k i , hogy a kívülről mikritnek látszó kitöltés valójában pátitos kalcit. Sokkal egyszerűbb a helyzet azokban az ese­ tekben, amikor a fehér pátitos kalcit és a vöröses színű mikrites mésziszap aránya jól megál­ lapítható kívülről a k é t t e k n ő s p é l d á n y o k e s e t é b e n is. E n n é l az anyagnál a példányok maximá­ lis m é r e t é n e k az átlaga 12,8 m m . A z á l t a l a m gyűjtött anyag e s e t é b e n az izolált héjak a r á n y a 18%, ami viszonylag alacsony é r t é k n e k számít. A p á t i t o s k i t ö l t ő d é s a r á n y á t a fent e m l í t e t t okok miatt itt sem lehet meg­ becsülni. A p é l d á n y o k maximális m é r e t é n e k átlaga 10,4 m m , vagyis valamivel kisebb, mint a r é g e b b e n gyűjtött a n y a g n á l .

Lókúti-domb, Pisznicei Mészkő A l e l ő h e l y L ó k ú t k ö z s é g t ő l 1 k i l o m é t e r r e keletre t a l á l h a t ó . A z ide v o n a t k o z ó k u t a ­ t á s t ö r t é n e t e t k o r á b b a n i s m e r t e t t e m a K a r d o s r é t i M é s z k ő l e l ő h e l y e k n é l . A Pisznicei M é s z k ő f a u n á j á t 1987-ben g y ű j t ö t t e be az 1. L a c z k ó D e z s ő K ö v ü l e t v a d á s z T á b o r . A t ö b b mint 100 r é t e g r e o s z t h a t ó alsó-szinemuri mészkőösszlet részletes szelvénye a l l . ábrán l á t h a t ó . A z egyhetes t á b o r s o r á n n é g y i n t e r v a l l u m o t g y ű j t ö t t ü n k be r é t e g r ő l r é t e g r e

1 1 . ábra: A Pisznicei M é s z k ő szelvénye a L ó k ú t i - d o m b o n (GALÁCZ & VÖRÖS 1 9 8 9 nyomán, kiegészítve). Jelmagyarázat: 1 - ammonitesz; 2 - tűzkő betelepülés; 3 - keresztrétegzés Fig. 11. Sequence of the Pisznice Limestone at the Lókút Hill (modified after GALÁCZ & VÖRÖS, Legend: 1 - ammonites; 2 - chert nodules and layers; 3 - cross-bedded layers.

1989).

( A : 1 - 1 2 . r é t e g ; B : 3 5 - 4 5 . r é t e g ; C: 5 1 - 5 7 . r é t e g ; D : 8 4 - 9 7 . r é t e g ) . A k é s ő b b i e k b e n a n é g y i n t e r v a l l u m r a az á b r á n l á t h a t ó „A", „ B " , „ C " , „ D " j e l e k utalnak. T ö b b m i n t 2 0 0 0 p é l d á n y k e r ü l t e l ő , de a rossz m e g t a r t á s i á l l a p o t m i a t t ennek csak k ö r ü l b e l ü l 2 0 % - a , mintegy 4 0 0 p é l d á n y v o l t faj szinten m e g h a t á r o z h a t ó . A z alacsony m e g h a t á r o z á s i szá­ z a l é k o t a sok e g y t e k n ő s p é l d á n y és a p á t i t o s k i t ö l t é s magas a r á n y a okozza, m i v e l m i n d ­ k é t t é n y e z ő m e g n e h e z í t i a p é l d á n y o k k i s z a b a d í t á s á t a k ő z e t b ő l . A L ó k ú t i - d o m b o n ta­ l á l h a t ó Pisznicei M é s z k ő b ő l m e g h a t á r o z o t t fauna a k ö v e t k e z ő ( D U L A I , 1 9 9 0 , 1 9 9 2 ) : Rhynchonellina Rhynchonellina

suessi G E M M E L L A R O hofinanni ( B Ö C K H )

Cirpa ? latifrons

( S T U R in G E Y E R )

Caicirhynchia Prionorhynchia Prionorhynchia Prionorhynchia Cuneirhynchia Cuneirhynchia Liospiriferina Liospiriferina Liospiriferina Liospiriferina

plicatissima ( Q U E N S T E D T ) greppini ( O P P E L ) polyptycha ( O P P E L ) pseudopolyptycha ( B Ö C K H ) retusifrons ( O P P E L ) cartieri ( O P P E L ) alpina ( O P P E L ) obtusa ( O P P E L ) aff. obtusa ( O P P E L ) angulata ( O P P E L )

Liospiriferina

sicula ( G E M M E L L A R O )

Liospiriferina

acuta ( S T U R i n G E Y E R )

Liospiriferina sylvia ( G E M M E L L A R O ) Liospiriferina cf. brevirostris ( O P P E L ) Calio spiriferina tumida ( B U C H ) Dispiriferina segregata ( D i STEFANO)

1 4 5

37 1 19 2 2 43 32 33 8 19 2 2

1 1 8 1

Lobothyris punctata ( S O W E R B Y ) Linguithyris linguata ( B Ö C K H ) Linguithyris aspasia ( Z I T T E L ) Zeilleria mutabilis ( O P P E L )

2 1 3 47

Zeilleria alpina ( G E Y E R )

34

Zeilleria choffati ( H A A S ) Zeilleria aff. venusta ( U H L I G ) Zeilleria cf. livingstonei G E M M E L L A R O Securina partschi ( O P P E L ) Bakonyithyris ewaldi ( O P P E L ) Bakonyithyris sp. Antiptychina rothpletzi ( D i STEFANO) Phymatothyris sp.

3 12 2 59 1 2 3 2

A Lókúti-domb kora-szinemuri faunájának taxonómiai összetétele A begyűjtött ő s m a r a d v á n y o k 9 5 % - a brachiopoda, 3 , 5 % - a ammonitesz, 1,5%-a kagyló. A b r a c h i o p o d á k o n belül a t e r e b r a t u l i d á k uralkodnak ( 4 4 % ) , de a r h y n c h o n e l i i d á k és a spiriferinidák m e n n y i s é g e is j e l e n t ő s ( 2 9 % illetve 2 7 % ) (12. ábra). A n e m z e t s é g e k e t figyelem­ be véve a Liospiriferina és a Zeilleria n e m z e t s é g e k d o m i n á l n a k ( 2 5 - 2 5 % ) (13. ábra). Ezen

12. ábra: A Lókúti-domb alsó-szinemuri brachiopoda faunájának taxonómiai összetétele Fig. 12. The taxonomic composition of the Early Sinemurian brachiopod fauna of Lókút

Hill.

kívül gyakori m é g a Securina ( 1 5 % ) , a Cuneirhynchia ( 1 2 % ) és a Caicirhynchia bi taxon csak kisebb m e n n y i s é g b e n fordul elő (Rhynchonellina, Cirpa, Callospiriferina, Dispiriferina, Lobothyris, Linguithyris, Bakonyithyris, Phymatothyris).

( 9 % ) . A töb­ Prionorhynchia, Antiptychina,

A Lókúti-domb faunájának kora és rétegtani elterjedése A z ammoniteszek két rétegben ( 8 5 . és 8 7 . réteg) fordulnak elő nagyobb számban, a többi rétegben hiányoznak, vagy kevés van belőlük. A Magyar Állami Földtani Intézet ( M A F I ) által gyűjtött régebbi anyagban, a 100. réteg körül előkerült ammoniteszek alapján G É C Z Y ( 1 9 7 1 ) a szinemuri emelet Bucklandi Zónáját h a t á r o z t a meg. A z új gyűjtés során használt rétegszámo­ zásjói egyezik a régi, M A F I gyűjtés számozásával ( 1 1 5 . réteg = 1 1 9 . réteg), így a két anyag ré­ tegtani adatai jól összevethetők. A z ú j a b b gyűjtés s o r á n a r é t e g s o r aljáról, a 2 . r é t e g b ő l e l ő k e r ü l t h á r o m t ö r e d é k alap­ j á n a pontos k o r t nem lehet m e g á l l a p í t a n i ( A r i e t i t i d a e sp.). A r é t e g s o r felső r é s z é b ő l elő­ k e r ü l t ammoniteszek G É C Z Y B. h a t á r o z á s a a l a p j á n m e g e r ő s í t i k az kora-szinemuri kort (Bucklandi Z ó n a ) : Arnioceras sp. 11 8 5 . réteg: 2 Trachylytoceras sp. 2 Angulaticeras sp. Atractites sp. 1 1 Nautiloidea sp. 28 87. réteg: Arnioceras sp. Trachylytoceras sp. 3 Angulaticeras sp. 8 Juraphyllites sp. Arnioceras sp. 88. réteg: Arnioceras sp. 9 1 . réteg: Arnioceras sp. 9 2 . réteg: Angulaticeras sp. 9 4 . réteg: Lytoceratidae sp. Arnioceras sp. 9 7 . réteg: Arnioceras sp. 98. réteg: A brachiopoda fajok r é t e g s o r m e n t i eloszlását tekintve (14. ábra) m e g á l l a p í t h a t ó , hogy n é h á n y faj csak a r é t e g s o r legalsó r é s z é n (főleg a 2 . és 3. r é t e g b e n ) fordul e l ő (Rhynchonellina suessi, Liospiriferina sylvia, Lobothyris punctata, Callospiriferina tumida). S z á m o s faj ( á l t a l á b a n a leggyakoribbak) a r é t e g s o r m e n t é n végig j e l e n t k e z i k (Caicirhynchia plicatissima, Liospiriferina angulata, L . obtusa, Zeilleria mutabilis, Z. alpina, Z. aff. venusta, Cuneirhynchia cartieri, Liospiriferina alpina). A kisebb p é l d á n y s z á m ú taxo­ nok k ö z ö t t is vannak olyanok, amelyek egy-egy p é l d á n y b a n e l ő f o r d u l n a k a r é t e g s o r alján és t e t e j é n e g y a r á n t (Linguithyris aspasia, Phymatothyris sp., Zeilleria choffati). Ugyanakkor sok faj csak a legfelső, „ D " intervallumban jelenik meg, illetve ott válik gyakorivá (Securina partschi, Rhynchonellina hofmanni, Liospiriferina af£ obtusa, Prionorhynchia polyptycha, Cuneirhynchia retusifrons, Zeilleria livingstonei, Dispiriferina segregata, Prionorhynchia greppini, Liospiriferina acuta, Prionorhynchia pseudopolyptycha, Linguithyris linguata, Bakonyithyris ewaldi, Liospiriferina sicula, Antipty china rothpletzi, Liospiriferina cf. brevirostris).

Calcirhyiichia plicatissima Rhynchonellina suessi Liospiriferina sylvia Lobothyris punctata

Liospiriferina angulala

14. ábra: A brachiopoda fajok elterjedése a Lókúti-dombon

Fig. 14. Stratigraphie distribution of the determined brachiopod species at Lókút Hill.

Callospiriferina tumida

Liospiriferina obtusa

Zeilleria mutabilis

Zeilleria alpina

Zeilleria aff. venusta

Cuneirhynchia cartieri

Liospiriferina alpina Linguithyris aspasia Phymatothyns sp. /eilleria cholTati

Securina partschi

Rhynchonellina hofmanni Liospiriferina aff. obtusa Pnonorhynchia polyptyclia Cuneirhynchia retiisifrons Zeilleria cf. livingstonei Dispiriferina segregata Pnonorhynchia greppini Liospiriferina acuta Pnonorhynchia pse udopol ypt ycha Linguithyris lingnata Bakonyithyris ewaldi Bakonyithyris sp. Liospiriferina sicula Antiptychina rothpletzi Liospiriferina cf. brevirostris

A Lókúti-domb kora-szinemuri faunájának tafonómiai elemzése A L ó k ú t i - d o m b o n feltárt Pisznicei M é s z k ő r é t e g s o r b a n a t a f o n ó m i a i vizsgálatokat r é ­ tegről r é t e g r e v é g e z t e m el, majd a négy begyűjtött intervallum átlagát s z á m o l t a m k i . Ez le­ h e t ő v é tette, hogy a változások iránya és m é r t é k e k ö n n y e b b e n megfigyelhető legyen. Az izolált teknők aránya A lókúti anyag izolált t e k n ő i n e k a r á n y a a 15a. ábrán l á t h a t ó . A b r a c h i o p o d á k n á l a fo­ gak és a fogmedrek e r ő s k a p c s o l a t á n a k k ö s z ö n h e t ő e n a két héj gyakran együtt marad a fosszilizáció s o r á n . E m i a t t az á b r á n l á t h a t ó magas, gyakran 100%-os é r t é k az á t ü l e p í t é s k ö z b e n b e k ö v e t k e z ő k ü l s ő mechanikai h a t á s o k n a k t u d h a t ó be. A z á b r á n m e g f i g y e l h e t ő , hogy az „A" és a „ B " intervallumban h a s o n l ó a g ö r b e lefutása. E l ő s z ö r egyre n ö v e k s z i k a s z é t e s e t t s é g majd a 8. r é t e g b e n illetve a 39-40. r é t e g b e n az izolált t e k n ő k a r á n y a eléri a 100%-ot. E z u t á n m i n d k é t intervallumban fokozatosan c s ö k k e n az izolált t e k n ő k a r á n y a és k ö r ü l b e l ü l az eredeti kiindulási szintre esik vissza. A „ C " intervallum elején t ö b b r é t e ­ gen k e r e s z t ü l 100%-os az izolált t e k n ő k a r á n y a , majd kissé c s ö k k e n a s z é t e s e t t s é g , de m é g itt is 50% fölött marad. A „ D " intervallumban jóval kisebb az izolált t e k n ő k a r á n y a , 30-40% körüli á t l a g o s é r t é k e k k e l , a legmagasabb csúcsok csak 60 illetve 70%-ig mennek fel. A héjak pátitos kitöltésének aránya A b r a c h i o p o d á k r é s z b e n vörös, mikrites mésziszappal, r é s z b e n pedig fehér, durva szem­ csés p á t i t o s kalcittal t ö l t ő d t e k k i ; ezek a r á n y a figyelemre m é l t ó változatosságot mutat. Fo­ lyamatos á t m e n e t t a p a s z t a l h a t ó a 100% mésziszaptól a 100% p á t i t o s kitöltésig. A pátitos kitöltés a r á n y á b ó l k ö v e t k e z t e t h e t ü n k az ü l e d é k k é p z ő d é s i sebesség v á l t o z á s á n a k irányára. E z é r t megvizsgáltam a pátitos kitöltődés a r á n y á n a k r é t e g e n k é n t i változását (15b. ábra), va­ gyis m e g n é z t e m , hogy egy adott r é t e g b e n talált b r a c h i o p o d á k belső k i t ö l t é s é n e k á t l a g o s a n h á n y százalékát alkotja p á t i t o s kalcit. A diagramon jól m e g f i g y e l h e t ő , hogy a p á t i t o s k i t ö l t é s a r á n y a m i n d v é g i g alacsony marad. A z „A" intervallumban m a x i m u m o t mutat az i n t e r v a l l u m alján és t e t e j é n , és n u l ­ l á r a c s ö k k e n az intervallum k ö z e p é n . A „ B " intervallumban h a s o n l ó a helyzet, azzal a k ü l ö n b s é g g e l , hogy ott az i n t e r v a l l u m v é g é n is nagyon l e c s ö k k e n a p á t i t o s k i t ö l t é s a r á ­ nya. A „ C " intervallum e l e j é n alacsony é r t é k e k , majd az i n t e r v a l l u m felső r é s z é b e n ma­ gasabb é r t é k e k l á t h a t ó k . A „ D " intervallumban h á r o m , viszonylag alacsony csúcs mutat­ kozik az i n t e r v a l l u m alján, k ö z e p é n és t e t e j é n , a c s ú c s o k k ö z ö t t pedig n u l l á r a esik vissza a pátit aránya. A brachiopodák méreteloszlása A b r a c h i o p o d á k m é r e t e l o s z l á s a a 15c. ábrán l á t h a t ó . A z é r t é k e k kiszámítása s o r á n az egyes r é t e g e k b e n e l ő f o r d u l ó valamennyi p é l d á n y maximális m é r e t é n e k az átlagát vettem. A maximális m é r e t e k a jelen esetben azért fontosak, mert egy á t ü l e p í t e t t , vagy r é s z b e n á t ü l e ­ pített r é t e g s o r e s e t é b e n ezek az é r t é k e k tájékoztatást n y ú j t h a t n a k az á t ü l e p í t é s távolságá­ ról, illetve az á t ü l e p í t ő közeg energiájáról. A görbe lefutása a pátitos kitöltés görbéjéhez hasonlít. A z ,,A' intervallumban 15 mm-es maximum mutatkozik a 3. rétegben, majd az 5. rétegben az átlagos m é r e t lecsökken 8 mm-re. A z intervallum felső részében aztán ismét növekszik a méret. A „ B " intervallumban az é r t é k e k 13-14 mm körül ingadoznak, de a változások irányai itt is jól egyeznek a pátitos kitöltődés gra-

0

20

40

60

80

100%

0

10

20

30%

0

5

10

20

40

60

80

100%

0

10

20

30%

0

5

10

a.)

b.)

15

20

25

c.)

15. ábra: Tafonómiai elemzések a Lókúti-dombon. a - Az izolált teknők aránya; b - A brachiopodák pátitos kitöltése; c - A brachiopodák m é r e t eloszlása. Fig. 15. Taphonomical features at Lókút

Hill, a - ratio of disarticulated

b - sparitic infdling of brachiopod shells; c - mean size of

valves;

brachiopods.

fikonjának a lefutásával. A „ C " intervallum elején és végén alacsonyak az értékek (8-9 mm) a k ö z e p é n pedig magasabbak (12-13 mm). A „ D " intervallumban erős ingadozással ugyan, de egyre növekvő átlagos m é r e t e k mutatkoznak (az intervallum elején 15 mm, a végén m á r csak­ nem 20 m m a b r a c h i o p o d á k átlagmérete). A z e m e l k e d ő tendenciát két negatív csúcs töri meg: a 88. rétegben 10 mm, a 93. rétegben 13 m m az átlagos érték. A bezáró kőzet A Pisznicei M é s z k ő 15 m é t e r vastag szelvénye v é k o n y a n r é t e g z e t t , vöröses, e n y h é n k r i n o i d e á s m é s z k ő r é t e g e k b ő l áll. A b r a c h i o p o d á k kitöltő anyaga gyakran k ü l ö n b ö z i k a b e z á ­ r ó kőzettől, ami á t h a l m o z ó d á s r a utal. Ezt az elképzelést t á m o g a t j a az izolált t e k n ő k nagy aránya, valamint a n é h á n y r é t e g b e n é s z l e l h e t ő gyenge g r a d á c i ó is (lásd G A L Á C Z & V Ö R Ö S 1989 szelvényrajzát). A v é k o n y c s i s z o l a t o k b a n u r a l k o d ó a l k o t ó e l e m a Crinoidea t ö r m e l é k (hátsó belső borító, 4. kép), n é h á n y esetben nyéltag keresztmetszetekkel. Ezen kívül gyako­ riak a szivacstűk, valamint a kagyló- és brachiopoda-metszetek, h e l y e n k é n t pedig foraminiferák és Echinoidea v á z e l e m e k fordulnak elő. Lerakodási környezet A r é t e g e n k é n t végzett vizsgálatok e r e d m é n y e k é p p e n nagyon változatos lefutású g ö r b é ­ ket kaptunk. A k ö n n y e b b é r t e l m e z h e t ő s é g k e d v é é r t k i s z á m í t o t t a m a vizsgált p a r a m é t e r e k átlagait a négy begyűjtött intervallumban (16. ábra). Jól l á t h a t ó , hogy a p é l d á n y s z á m , a ta­ xonszám, a pátittal való kitöltöttség (vagyis az ü l e d é k k é p z ő d é s i sebesség), valamint a m é r e t -

d.)

c)

e.) 16. ábra: A tafonómiai elemzések átlagai a Lókúti-domb begyűjtött intervallumaiban, a - példányszám; b - taxonszám; c - az izolált t e k n ő k aránya; d - a brachiopodák pátitos kitöltése; e - a brachiopodák méreteloszlása Fig. 16. The average values of the taphonomical features in the four intervals of the Lókút Hill, a - specimen number; b - taxon number; c - ratio of disarticulated valves; d - sparitic infilling of brachiopod e - mean size of brachiopods.

shells;

17. ábra: A Cuneirhynchia cartieri példányainak méreteloszlása a Lókúti-dombon (szélesség/domborúság arány a hosszúság függvényében) Fig. 17. Width/convexity ratio of Cuneirhynchia cartieri specimens in the function of the length (Lókút

Hill).

eloszlás h a s o n l ó lefutású. , , A " - „ B " - „ C " irányban folyamatos c s ö k k e n é s t a p a s z t a l h a t ó , majd a „ D " intervallumban n ö v e k e d é s figyelhető meg. A z izolált t e k n ő k t e k i n t e t é b e n é p p e n for­ dított a helyzet: „ A ' - „ B " - „ C " irányban e r ő s e n növekszik, majd a „ D " intervallumban hirte­ len lecsökken a szétesett t e k n ő k aránya. A görbék lefutásának értelmezésére a következő magyarázat adható. A karbonátos p l a t f o r m a k o r a - j u r á b a n elkezdett d i f f e r e n c i á l t a n s ü l l y e d n i . A k i e m e l t helyzetben ma­ radt h á t s á g o k r ó l j e l e n t ő s m e n n y i s é g ű t ö r m e l é k a n y a g h a l m o z ó d o t t át a m e d e n c é k b e a l e j t ő k ö n k e r e s z t ü l ( G A L Á C Z & V Ö R Ö S , 1972; V Ö R Ö S & G A L Á C Z , 1998). Egy ilyen, j e l e n ­ t ő s r é s z b e n á t h a l m o z o t t a n y a g o k b ó l álló medence fáciest mutat a vizsgált r é t e g s o r is. A „ B " é s a „ C " i n t e r v a l l u m r é t e g e i n e k l e r a k ó d á s a i d e j é n ú j a b b l é p c s ő s v e t ő d é s e k kialaku­ lásával az á t h a l m o z o t t anyag f o r r á s t e r ü l e t e egyre t á v o l a b b k e r ü l t a vizsgált l e r a k o d á s i h e l y t ő l . E m i a t t a b e j u t ó ü l e d é k m e n n y i s é g e és ezzel e g y ü t t a b r a c h i o p o d á k s z á m a is le­ c s ö k k e n t . E g y ú t t a l az á t l a g m é r e t is c s ö k k e n t , hiszen a nagyobb t á v o l s á g r a kevesebb nagy m é r e t ű p é l d á n y j u t o t t el. A b e j u t ó p é l d á n y o k s z é t e s e t t s é g e viszont n ö v e k e d e t t a hoszszabb s z á l l í t ó d á s miatt. A „ D " intervallumban minden grafikonon megváltozik a g ö r b é k l e f u t á s á n a k az iránya. Ezt m a g y a r á z h a t n á n k azzal, hogy a t e r ü l e t újból kiemelkedett, de a r é t e g s o r b ó l j ó l l á t h a t ó , hogy k ö z v e t l e n ü l a „ D " intervallum fölött megjelennek az első t ű z k ő g u m ó k , vagyis a t e r ü ­ let t o v á b b süllyedt. E z é r t v a l ó s z í n ű b b , hogy a f o r r á s t e r ü l e t r ő l ismét intenzívebb lett a beszállítódás, ami arra utalhat, hogy ekkor ismét f e l e r ő s ö d ö t t a tektonikus aktivitás. A z is el­ k é p z e l h e t ő , hogy megjelent egy új f o r r á s t e r ü l e t a k ö z e l b e n , ami m e g n ö v e l t e az ü l e d é k b e ­ szállítás m é r t é k é t . Ez u t ó b b i feltevést t á m o g a t j a a nagy p é l d á n y s z á m ú fajok r é t e g s o r m e n t i eloszlása. Sok faj m i n d a négy intervallumban e l ő f o r d u l , ugyanakkor n é h á n y taxon csak a „ D " i n ­ tervallumban l é p be, illetve ott válik gyakorivá. Ez arra utal, hogy az új l e p u s z t u l á s i t e r ü ­ let faunája k i s m é r t é k b e n e l t é r h e t e t t az eredeti l e h o r d á s i t e r ü l e t f a u n á j á t ó l . Ezt a k ü l ö n b ­ s é g e t j ó l s z e m l é l t e t i a Cuneirhynchia cartieri faj esete is, a m e l y b ő l elég sok p é l d á n y k e r ü l t e l ő a statisztikus eloszlás v i z s g á l a t á h o z (17. á b r a ) . A diagramon a p é l d á n y o k széless é g / d o m b o r ú s á g a r á n y á t á b r á z o l t a m a h o s s z ú s á g f ü g g v é n y é b e n . Egy pont kivételével k é t e l k ü l ö n ü l t halmazt alkotnak a pontok. A z „ A ' - „ B " - „ C " i n t e r v a l l u m b ó l s z á r m a z ó p é l d á ­ nyok g ö m b ö l y d e d m e g j e l e n é s ű e k , m í g a „ D " i n t e r v a l l u m b ó l gyűjtött p é l d á n y o k jóval la­ posabbak. V a l ó s z í n ű l e g a k é t k ü l ö n b ö z ő l e h o r d á s i t e r ü l e t fizikai, h i d r o l ó g i a i vagy e g y é b j e l l e m z ő i b e n voltak olyan k ü l ö n b s é g e k , amelyre a C. cartieri faj k ü l ö n b ö z ő ö k o t í p u s o k k i ­ a l a k u l á s á v a l r e a g á l t . A „ D " i n t e r v a l l u m b ó l e l ő k e r ü l t egyetlen g ö m b ö l y d e d p é l d á n y arra utal, hogy az új f o r r á s t e r ü l e t mellett az eredeti l e h o r d á s i t e r ü l e t r ő l m é g t o v á b b r a is száll í t ó d o t t be ü l e d é k . Márkó, Som-hegy, Isztiméri M é s z k ő B Ö C K H klasszikus lelőhelye a H e r e n d és M á r k ó k ö z ö t t lévő Som-hegy nyugati o l d a l á b a n fekszik. B Ö C K H (1874) m u n k á j a volt az első és egyben az utolsó, amely é r d e m b e n foglalko­ zott a lelőhely faunájával. A z 1994-es L a c z k ó - t á b o r s o r á n r é t e g szerint begyűjtöttük a hegy­ oldalban e l ő b u k k a n ó , közel 10 m é t e r vastag szelvényt, amely t ö b b mint 30 r é t e g r e osztha­ tó (18. ábra). A r é t e g s o r u r a l k o d ó a n világosvörös, mikrites m é s z k ő r é t e g e k b ő l é p ü l fel, de a szelvény alsó és felső r é s z é n gyakoriak a v ö r ö s vagy fehér színű k r i n o i d e á s m é s z k ő bete­ lepülések. Ezekben a r é t e g e k b e n a r é t e g l a p o k m e n t é n sok izolált brachiopoda héj figyelhe-

tő meg ( e l s ő s o r b a n a Rhynchonellina n e m z e t s é g h e z t a r t o z ó p é l d á n y o k ) . A r é t e g s o r o n belül t a l á l h a t ó egy vastag és két v é k o n y a b b t ű z k ő r é t e g , m á s r é t e g e k b e n pedig lencsék formájá­ ban fordul elő a barna színű t ű z k ő (Isztiméri M é s z k ő F o r m á c i ó ) . A csaknem 3000 begyűjtött p é l d á n y b ó l mintegy 800 b r a c h i o p o d á t lehetett faj szinten meg­ h a t á r o z n i . A z anyag 2/3 része főleg az egyteknős m e g t a r t á s i állapot miatt volt m e g h a t á r o z ­ hatatlan. A k ö v e t k e z ő fauna k e r ü l t elő a m á r k ó i lelőhelyről: Rhynchonellina hofmanni ( B Ö C K H ) Cirpa subcostellata ( G E M M E L L A R O ) Apringia paolii ( C A N A V A R I ) Pisirhynchia pisoides ( Z I T T E L ) Pisirhynchia inversa ( O P P E L ) Caicirhynchia plicatissima (QUENSTEDT) Caicirhynchia fascicostata ( U H L I G ) Prionorhynchia greppini ( O P P E L ) Prionorhynchia polyptycha ( O P P E L ) Cuneirhynchia cartieri ( O P P E L ) Cuneirhynchia fraasi ( O P P E L ) Cuneirhynchia retusifrons ( O P P E L ) Gibhirhynchia ? urkutica ( B Ö C K H ) Gibbirhynchia curviceps ( Q U E N S T E D T ) Gibbirhynchia ? sordellii ( P A R O N A ) Gibbirhynchia sp. Homoeorhynchia prona ( O P P E L ) Liospiriferina alpina ( O P P E L ) Liospiriferina angulata ( O P P E L ) Liospiriferina aradasi ( G E M M E L L A R O ) Liospiriferina brevirostris ( O P P E L ) Liospiriferina darwini ( G E M M E L L A R O ) Liospiriferina gryphoidea ( U H L I G ) Liospiriferina obtusa ( O P P E L ) Liospiriferina aff. obtusa ( O P P E L ) Liospiriferina sicula ( G E M M E L L A R O ) 1 Liospiriferina sylvia ( G E M M E L L A R O ) KI Liospiriferina sp. 4 Dispiriferina segregata ( D i STEFANO) 3 Lobothyris andleri ( O P P E L ) 3 Lobothyris sp. 5 Linguithyris aspasia ( Z I T T E L ) 2 Phymatothyris sp. Securina partschi ( O P P E L ) Antiptychina rothpletzi ( D i STEFANO) Zeilleria alpina ( G E Y E R ) Zeilleria mutabilis ( O P P E L ) Zeilleria venusta ( U H L I G ) Zeilleria

cor

Zeilleria

sp.

(LAMARCK)

11

9 8 35 5 1

9

18. ábra: A márkói Som-hegy vizsgált rétegsora. Jelmagyarázat: 1 - ammonitesz; 2 - tűzkő be­ települések; 3 - krinoideás betelepülések Fig. 18. The studied section of the Limestone at Márkó, Som Hill.

Isztimér Legend:

1 - ammonites; 2 - chert nodules and layers; 3 - crinoidal

interbeddings.

A márkói Som-hegy szinemuri faunájának taxonómiai összetétele A Som-hegyen talált ő s m a r a d v á n y o k t ú l n y o m ó t ö b b s é g e a b r a c h i o p o d á k közé tartozik (mintegy 8 0 0 m e g h a t á r o z h a t ó p é l d á n y ) . N é h á n y r é t e g b ő l ammoniteszeket is sikerült gyűj­ teni (összesen 3 5 p é l d á n y ) . Ezen kívül n é h á n y kagyló, szabályos Echinoidea és k é t rossz m e g t a r t á s ú r á k m a r a d v á n y került elő. A b r a c h i o p o d á k o n belül a r h y n c h o n e l i i d á k uralkodnak ( 7 9 % ) , a spiriferinidák ( 1 2 % ) és a t e r e b r a t u l i d á k ( 9 % ) jóval kisebb csoportokat alkotnak (19. ábra). A n e m z e t s é g e k k ö z ö t t k i e m e l k e d ő e n magas a Rhynchonellina n e m z e t s é g a r á n y a ( 7 2 % ) (20. ábra). Viszonylag gya­ k o r i m é g a Liospiriferina ( 1 1 % ) és a Zeilleria ( 6 % ) , míg az összes t ö b b i n e m z e t s é g j e l e n t é k ­ telen m e n n y i s é g b e n van jelen (Caicirhynchia, Gibbirhynchia, Cuneirhynchia, Apringia, Pisirhynchia, Homoeorhynchia, Prionorhynchia, Cirpa, Dispiriferina, Securina, Lobothyris, Linguithyris, Phymatothyris, Antiplychina). A márkói Som-hegy faunájának kora és rétegtani elterjedése A vizsgált rétegsor m e n t é n a l e g t ö b b ammonitesz p é l d á n y a szelvény felső r é s z é n for­ dult elő, de n é h á n y rossz m e g t a r t á s ú t ö r e d é k a r é t e g s o r aljáról is e l ő k e r ü l t ( 2 . r é t e g ) . A z egyes r é t e g e k ammonitesz faunája P Á L F Y J . h a t á r o z á s a alapján a k ö v e t k e z ő : 2. réteg:

11. 12. 13. 20. 23.

réteg: réteg: réteg: réteg: réteg:

Geyeroceras sp. Audaxlytoceras ? sp. Tragolytoceras ? sp. Ectocentrites ? sp. Arietitidae gen. et sp. indet. (Agassiceras Arietitidae gen. et sp. indet. Lytoceratida ? indet. Phylloceratida indet. Arnioceras ci arnouldi ( D U M O R T I E R ) Arnioceras sp. Angulaticeras sp. Aulacoceras sp.

?)

1 1 1 1 1 1 1 1 1 6 1 1

20. ábra: A brachiopoda nemzetségek gyakorisága a márkói Som-hegyen

24. r é t e g :

25. r é t e g : 29. r é t e g : 31. r é t e g :

Fig. 20. Frequency of the brachiopod

genera at Som

Angulaticeras sp. Arnioceras ex gr. mendax F U C I N I Adnethiceras sp. Arnioceras sp. Cenoceras ? sp. Arnioceras sp. Lytoceratida indet. Arnioceras^.

1 1 1 1 1 2 1 1

Hill.

A 23. és a 3 1 . r é t e g közötti r é t e g s o r a viszonylag b ő s é g e s Arnioceras fauna alapján egy­ é r t e l m ű e n a szinemuriba tartozik (kora a Bucklandi Z ó n a tetejétől az Obtusum, esetleg az

Oxynotum Z ó n á i g t e h e t ő ) . G É C Z Y (1972) szerint a Bakonyban az Obtusum Z ó n á b a n a leg­ gyakoribb az Arnioceras, ez az analógia itt is h a s z n á l h a t ó a legvalószínűbb kor becslésére ( P Á L F Y , szóbeli közlés). A 2. r é t e g és a 20. r é t e g k ö z ö t t i r é t e g s o r f e l t e h e t ő e n m é l y e b b a l s ó - s z i n e m u r i , de saj­ nos e g y é r t e l m ű e n diagnosztikus taxon n é l k ü l . A Tragolytoceras L ó k ú t o n a B u c k l a n d i Z ó ­ n á b ó l ismert ( G É C Z Y , 1971). H a s o n l ó kor itt is beleillik a k é p b e , de nem z á r h a t ó k i a kis­ sé fiatalabb (Semicostatum Z ó n a ) kor sem ( P Á L F Y , szóbeli k ö z l é s ) . A b r a c h i o p o d á k k ö z ö t t m i n d ö s s z e n é h á n y olyan kis p é l d á n y s z á m ú faj van, ami csak a r é t e g s o r alsó r é s z é n f o r d u l elő (Liospiriferina gryphoidea, Liospiriferina cf. angulata, Gibbirhynchia ? urkutica, Zeilleria venusta, Caicirhynchia fascicostata, Lobothyris andleri, Cirpa subcostellata) (21. ábra). A leggyakoribb fajok az egész r é t e g s o r m e n t é n végig m e g t a l á l h a t ó k (Caicirhynchia plicatissima, Zeilleria mutabilis, Rhynchonellina hofmanni, Liospiriferina alpina, L . obtusa, Cuneirhynchia cartieri, Liospiriferina darwini). A z o k a fa­ j o k , amelyek a r é t e g s o r l e g a l s ó r é s z é n h i á n y o z n a k , és csak az 5. r é t e g u t á n l é p n e k be, ál­ t a l á b a n csak kis p é l d á n y s z á m b a n f o r d u l n a k e l ő n é h á n y r é t e g b e n (Gibbirhynchia curviceps, Dispiriferina segregata, Pisirhynchia pisoides, Apringia paolii, Linguithyris aspasia, Homoeorhynchia ? prona, Pisirhynchia inversa, Prionorhynchia greppini, P. polyptycha, Zeilleria cor, Cuneirhynchia fraasi, Liospiriferina sylvia). Olyan fajok is m e g f i g y e l h e t ő k az á b r á n , amelyek csak n é h á n y r é t e g b ő l k e r ü l t e k e l ő , ott viszont n é h a nagyobb p é l d á n y ­ s z á m b a n (Securina partschi, Liospiriferina sicula, Zeilleria alpina). Ugyanakkor n é h á n y faj csak a r é t e g s o r legfelső r é s z é n j e l e n i k meg (Liospiriferina aff. obtusa, Gibbirhynchia sordellii, Antiptychina rothpletzi, Cuneirhynchia retusifrons, Liospiriferina aradasi, L . brevirostris). Ezek közül h á r o m faj (Antiptychina rothpletzi, Cuneirhynchia retusifrons és Liospiriferina brevirostris) a tenger alatti h á t s á g t ú l o l d a l á n e l h e l y e z k e d ő L ó k ú t i - d o m b o n is csak a r é t e g s o r felső r é s z é n , a „ D " intervallumban jelent meg. A márkói Som-hegy szinemuri anyagának tafonómiai elemzése Az izolált teknők aránya A z izolált brachiopoda teknők aránya rendkívül magas az egész szelvény m e n t é n (22a. ábra). Gyakran eléri, vagy megközelíti a 100%-ot, de a legalacsonyabb érték is 65%. A legmagasabb értékek rendszerint egybeesnek azokkal a rétegekkel, vagy azok közelében vannak, amelyek­ ben k i e m e l k e d ő e n magas a krinoideák mennyisége (2; 4; 9; 17; 21; 24; 26; 29. réteg). F i ­ gyelemre méltó azonban, hogy nem csak a krinoideás r é t e g e k b e n magas az izolált t e k n ő k ará­ nya, hanem gyakorlatilag valamennyi rétegben. A héjak pátitos kitöltésének aránya A z izolált t e k n ő k arányával e l l e n t é t b e n , a p á t i t o s kitöltés az egész szelvény m e n t é n ala­ csony é r t é k e k e t mutat (22b. ábra). A vizsgált r é t e g e k csaknem 2/3 r é s z é b e n 0% a p á t i t o s kitöltés a r á n y a , vagyis ezekben az esetekben egyáltalán nem figyelhető meg p á t i t o s kalcit a b r a c h i o p o d á k belső k i t ö l t é s é b e n . Á l t a l á b a n a t ö b b i r é t e g b e n is csak 1-2%-os p á t i t o s kitöl­ tés t a p a s z t a l h a t ó . A legmagasabb é r t é k az 1. r é t e g b e n észlelhető, de itt sem éri el a 10%-ot. A brachiopoda héjak méreteloszlása A b r a c h i o p o d á k maximális m é r e t é n e k átlaga magas é r t é k e k e t mutat az egész r é t e g s o r m e n t é n (22c. ábra). K ü l ö n ö s e n nagy az á t l a g m é r e t a szelvény legalsó r é s z é n , ahol a 4. r é -

Liospiriferina gryphoidea Liospiriferina cf. angulata Gibbirhynchia urkutica Zeilleria venusta Gibbirhynchia sp. Zeilleria sp. Liospiriferina darwini Liospiriferina sp. Calcirhynchia plicatissima Zeilleria mutabilis

Rhynchonellina hofmanni

Liospiriferina alprna Calcirhynchia fascicostata Liospiriferina obtusa Lobothyris andleri Cuneirhynchia cartieri Gibbirhynchia curviceps Cirpa subcostellata Dispiriferina segregata Phymatothyris sp. Securina partschi Pisirh>Tichia pisoides Apringia paolii Liospiriferina sicula Linguithyris aspasia Homoeorhynchia prona Pisirhynchia inversa Prionorhynchia greppini Prionorhynchia polyptycha Zeilleria alpina Zeilleria cor Cuneirhynchia fraasi Liospiriferina sylvia Liospiriferina aff. obtusa Lobothyris sp. Gibbirhynchia sordellii Anuptychina rothpletzi Cuneirhynchia retusifrons Liospiriferina aradasi Liospiriferina brevirostris

1 ; 29 2S

1

; ;

1

21

1 1

25

24

24

22 21

2';

20

IS

IN

"

1 1

1

1 ; L2

1

11

1

10

1

9

1

s

1 1

6

t

1 "

(S

IÍ

14

1 1

1 ;

! !

12

12

1 l

1 1 10

1 40

60 a.)

80

•

9

•

1 100%

2

i

"

i

5

i

4

1 i

1

6

1

2

I

10

7

1

20

19 IN

lo

9

i

I Z L

r

1

1

]

Í.

1

1

i

i<

s

.

i

23

21

19

l-l

]

22

19

r

2S

26

23

1

11

1 1

]

;

:

1

29

26

1

.' 1

]

2"

1

20

;o

2X

1 1

26

il

so 29

1

27

51

J

1

3 2

1 10%

() b.)

: t)

5

10

i

15

i

i

I 20mm

c.)

22. ábra: Tafonómiai elemzések a márkói Som-hegyen, a - az izolált teknők aránya; b - a brachiopodák pátitos kitöltése; c - a brachiopodák méreteloszlása Fig. 22. Taphonomic features at Som Hill a - ratio of disarticulated valves; b - sparitic infilling of brachiopod shells; c - mean size of brachiopods.

tegben 20 m m fölött van a p é l d á n y o k átlagos nagysága. A r é t e g s o r b a n felfelé haladva vala­ mivel kisebb é r t é k e k t a p a s z t a l h a t ó k , de itt sem c s ö k k e n az átlagos m é r e t 10 m m alá. A t ö b ­ bi vizsgált lelőhelyhez viszonyítva itt nagyobb átlagos m é r e t e k t a p a s z t a l h a t ó k . Ez valószínű­ leg azzal h o z h a t ó kapcsolatba, hogy a m á r k ó i Som-hegyen d o m i n á n s szerepet játszó Rhynchonellina n e m z e t s é g kifejlett példányai az átlagosnál jóval nagyobbra n ő n e k , hiszen gyakran elérik a 4-5 cm-es nagyságot. A bezáró kőzet A Som-hegyen vizsgált r é t e g s o r v á l t o z a t o s k ő z e t t a n i felépítést mutat. A leggyakoribb k é p z ő d m é n y a v ö r ö s e s á r n y a l a t ú mikrites m é s z k ő , t ö b b - k e v e s e b b krinoidea tartalommal. Ezeket a r é t e g e k e t - főleg a szelvény alsó és felső r é s z é n - i s m é t l ő d ő „krinoidit" r é t e g e k b e t e l e p ü l é s e váltja fel. K ü l ö n ö s e n s z e m b e t ű n ő a szelvény felső r é s z é n észlelhető, szinte sza­ bályos ciklusos váltakozás. A z e r ő s e n k r i n o i d e á s r é t e g e k vagy v ö r ö s e s á r n y a l a t o t mutatnak,

vagy fehér színűek. A szelvény alsó h a r m a d á n a k a t e t e j é n (9-10. r é t e g ) v é k o n y t ű z k ő r é ­ tegek, illetve t ű z k ő l e n c s é k jelennek meg. A szelvény felső h a r m a d á n a k az alján ismét je­ lentkezik egy v é k o n y a b b (19. r é t e g ) és egy vastagabb (18. r é t e g ) t ű z k ő - b e t e l e p ü l é s (Isztiméri M é s z k ő F o r m á c i ó ) . Lerakodási környezet A m á r k ó i l e l ő h e l y a H a j a g - P a p o d - h á t s á g ( V Ö R Ö S , 1992) d é l n y u g a t i p e r e m é n é l he­ lyezkedik el. Ennek m e g f e l e l ő e n a r é t e g s o r k é p z ő d m é n y e i n e k j e l e n t ő s r é s z e magasabb t é r s z í n r ő l s z á r m a z ó , á t h a l m o z o t t a n y a g b ó l é p ü l fel. E r r e utalnak a gyakori k r i n o i d e á s m é s z k ő b e t e l e p ü l é s e k , amelyek a szelvény felső r é s z é b e n s z a b á l y o s c i k l u s o s s á g o t mutat­ nak, jelezve a periodikusan j e l e n t k e z ő egykori ü l e d é k á t h a l m o z ó d á s o k nyomait. Ezzel h o z h a t ó ö s s z e f ü g g é s b e , hogy a k r i n o i d e á s r é t e g e k b e n 100%, vagy majdnem 100% az izo­ lált brachiopoda t e k n ő k a r á n y a , vagyis á t ü l e p í t é s k ö z b e n a p é l d á n y o k t ú l n y o m ó t ö b b s é ­ ge s z é t e s e t t . Ugyanakkor az is m e g f i g y e l h e t ő , hogy az izolált t e k n ő k a r á n y a a m i k r i t e s m é s z k ő b ő l álló r é t e g e k b e n is nagyon magas. Ez arra utal, hogy a nagyobb „ z a g y á r a k " - t ó l f ü g g e t l e n ü l , azok s z ü n e t e i b e n is rendszeresen s o d r ó d t a k le brachiopoda h é j a k a mere­ dek l e j t ő k ö n a h á t s á g t e t e j é r ő l é s o l d a l á r ó l a m é l y e b b medence i r á n y á b a . A t ű z k ő r é t e ­ gek jelzik, hogy a r é t e g s o r viszonylag j e l e n t ő s m é l y s é g b e n h a l m o z ó d h a t o t t fel a meden­ ce p e r e m é n , v a l ó s z í n ű l e g k ö z v e t l e n ü l a h á t s á g l á b á n á l . M i n d e n k é p p e n m a g y a r á z a t o t i g é n y e l a Rhynchonellina nemzetség meglepően ki­ e m e l k e d ő d o m i n a n c i á j a a Som-hegyen. M á s k o r a - s z i n e m u r i l e l ő h e l y e k e n ugyanis ez a n e m z e t s é g e g y á l t a l á n n e m , vagy csak 1-2 p é l d á n y b a n f o r d u l e l ő . I t t pedig e z e r s z á m r a lehet g y ű j t e n i , hiszen ez alkotja a fauna csaknem 2/3 r é s z é t ( 6 4 % ) . A Rhynchonellina n e m z e t s é g e t S A N D Y (1995b) a m é l y t e n g e r i h i d e g f o r r á s o k k a l kapcsolatba h o z h a t ó tax o n k é n t e m l í t e t t e . A k ö z e l m ú l t b a n R U G G I E R O (1997) gazdag Rhynchonellina együttest e m l í t e t t az o l a s z o r s z á g i j u r á b ó l , é s ő is a m é l y t e n g e r i h i d e g f o r r á s o k k a l m a g y a r á z t a a fauna ö s s z e t é t e l é t . A h i d e g f o r r á s o k l e h e t ő s é g é t a Bakony t e r ü l e t é n V Ö R Ö S (1997) is felveti. A vizsgált l e l ő h e l y k ö r n y e z e t e a k o r a - j u r á b a n a h á t s á g p e r e m é n é l helyezkedett el, ahol l é p c s ő s v e t ő k m e n t é n n ö v e k e d e t t a m é l y s é g a medence f e l é , így a t ö r é s e k m e n ­ t é n l e h e t ő s é g volt a t á p a n y a g b a n gazdag f o r r á s o k f e l t ö r é s é r e . Ez m a g y a r á z a t t a l szol­ g á l h a t a Rhynchonellina hofmanni egyes p é l d á n y a i n a k á t l a g o s n á l j ó v a l nagyobb m é r e ­ t é r e is ( 4 - 5 c m ) .

GERECSE-HEGYSÉG A G e r e c s e - h e g y s é g déli r é s z é n k i z á r ó l a g triász k é p z ő d m é n y e k fordulnak e l ő , m í g a fiatalabb m e z o z o ó s (jura é s k r é t a ) k ő z e t e k csak a t e r ü l e t é s z a k i r é s z é n vannak feltárva ( V É G H - N E U B R A N D T , 1960). A felső-triász Dachsteini M é s z k ő Lofer-ciklusai jól k o r r e l á l ­ hatok nagy t á v o l s á g o k o n k e r e s z t ü l ( H A A S , J., 1988). A triász m é s z k ő r e ü l e d é k h é z a g g a l t e l e p ü l ő a l s ó - j u r a k é p z ő d m é n y e k azonban jóval nagyobb v á l t o z a t o s s á g o t mutatnak. E n ­ nek oka i t t is a triász v é g é n kialakult k a r b o n á t p l a t f o r m differenciált s ü l l y e d é s é r e vezet­ h e t ő vissza ( G A L Á C Z & V Ö R Ö S , 1972; V Ö R Ö S & G A L Á C Z , 1998). A Gerecse t e r ü l e t é n a K a r d o s r é t i M é s z k ő hiányzik, a Dachsteini M é s z k ő r e k ö z v e t l e n ü l a Pisznicei M é s z k ő te­ l e p ü l éles h a t á r r a l . A j u r a k é p z ő d m é n y e k e l t é r ő fácies kifejlődése a l a p j á n V Í G H G. (1961b) k é t r é s z r e osztotta a G e r e c s e - h e g y s é g e t : K ö z é p s ő - és K e l e t i - G e r e c s é r e , vala-

23. ábra: A vizsgált gerecsei lelőhelyek földrajzi helyzete. Fig. 23. Sketch map showing the location of the studied localities in the Gerecse Mts. 13 - Lábatlan, Tölgyháti-kőfejtő (Tölgyhát Quarry); 14 - Lábatlan, Póckő; 15 - Tardos, Kisgerecse; 16 - Tardos, Vöröshídi-kőfejtő (Vöröshíd Quarry); 17 - Tata, Kálvária-domb (Kálvária H i l l ) .

m i n t N y u g a t i - G e r e c s é r e . A k é t t e r ü l e t k ö z ö t t i h a t á r n a g y j á b ó l egybeesik a S ü t t ő és Tardos k ö z s é g e k k ö z ö t t h ú z ó d ó m ű ú t t a l , illetve a M a l o m - v ö l g g y e l . A Nyugati-Gerecse j u r a ü l e d é k e i egy kiemelt helyzetben lévő h á t s á g h o z k a p c s o l ó d t a k , m í g a Keleti-Gerecse medence fáciesű ü l e d é k e k k e l j e l l e m e z h e t ő a j u r a s o r á n („Teke horst" és „ P i s z n i c e basin" V Ö R Ö S & G A L Á C Z (1998) m u n k á j á b a n ) .

A vizsgált területen kora-jura b r a c h i o p o d á k a t eddig szinte kizárólag a Nyugati-Gerecséből publikáltak, főleg a rendkívül gazdag Hierlatzi-típusú mészkövekből, valamint a hátságtól nyu­ gatra fekvő tatai Kálvária-dombról (lásd a kutatástörténeti fejezetben). A Keleti-Gerecse ko­ ra-jura brachiopoda faunája eddig szinte teljesen ismeretlen volt. A jelen munka során a terü­ let négy lelőhelyéről ismertetem a felső-triász kőzetekre üledékhézaggal települő legidősebb jura képződmény, a Pisznicei M é s z k ő bázisrétegeinek brachiopoda-faunáját (23. ábra).

13. Lábatlan, Tölgyháti-kőfejtő A T ö l g y h á t i - k ő f e j t ő alján a felső-triász Dachsteini M é s z k ő bukkan elő, mintegy 3 m é t e r vastagságban. Erre ü l e d é k h é z a g g a l települ egy t ö b b é - k e v é s b é folyamatos jura rétegsor, mely­ nek legalsó tagja a mintegy 20 m é t e r vastag, pa­ dos m e g j e l e n é s ű , bioklasztos Pisznicei M é s z k ő . A v ö r ö s e s s z ü r k e , szilánkosan t ö r ő m é s z k ő alsó része rosszul r é t e g z e t t és h e l y e n k é n t 1-2 cm-es intraklasztokat tartalmaz. Vékonycsiszolatokban vagy felületi csiszola­ 24. ábra: A Pisznicei Mészkő vizsgált szaka­ tokban krinoidea töredékek, bentosz foraminifeszának szelvénye a Tölgyháti4cőfejtőben Fig. 24. The studied section of the Pisznice rák, ostracodák, brachiopodák, g a s t r o p o d á k és Limestone in the Tölgyhát Quarry. juvenilis ammoniteszek láthatók a mészkőben ( K O N D A , 1988), de a makrofauna elemek közül csak a b r a c h i o p o d á k szabadíthatók k i a Pisznicei M é s z k ő bázisrétegeiből. K O N D A (1988) szerint ezek a r é t e g e k viszonylag nagy hidrodinamikai energiájú környe­ zetben r a k ó d t a k le. A k é p z ő d m é n y k o r á t V Í G H GuszTÁv-ra hivatkozva a k ö z é p s ő - h e t t a n gitól a szinemuri korszakig t a r t ó intervallumba helyezi, de ő s m a r a d v á n y o k k a l ezt nem tá­ masztja alá. A most vizsgált b r a c h i o p o d á k a Pisznicei M é s z k ő legalsó 3,5 m é t e r e s szakaszá­ ból s z á r m a z n a k . A r é t e g s o r n a k ez a része nagyon vastagon rétegzett, így csak két réteget le­ hetett e l k ü l ö n í t e n i a gyűjtés s o r á n ( 2 4 . ábra). A lelőhelyről m e g h a t á r o z o t t brachiopoda fajok a k ö v e t k e z ő k ( D U L A I , 1998a, b): Caicirhynchia plicatissima ( Q U E N S T E D T ) Cuneirhynchia cartieri ( O P P E L ) Liospiriferina alpina ( O P P E L ) Liospiriferina guembeli ( N E U M A Y R ) Phymatothyris aff. cerasulum ( Z I T T E L ) Zeilleria cf. alpina ( G E Y E R ) Zeilleria mutabilis ( O P P E L ) Zeilleria cf. batilla ( G E Y E R ) Zeilleria choffati ( H A A S ) Zeilleria sp.

12 6 2 1 8 I 2 3 2 2

A Tölgyháti-kőfejtő m i n d k é t r é t e g é b ő l közel azonos m e n n y i s é g ű brachiopoda került elő (60 illetve 56 p é l d á n y ) . A z 1. r é t e g b e n azonban a p é l d á n y o k n a k t ö b b mint a fele, a 2. r é t e g b e n pedig a p é l d á n y o k 3/4 része m e g h a t á r o z h a t a t l a n t ö r e d é k volt. Ennek e l l e n é r e vál­ tozatos p ö r g e k a r ú fauna vált i s m e r t t é ezen a lelőhelyen: a m e g h a t á r o z h a t ó 24 és 15 p é l d á n y m i n d k é t r é t e g b e n 5 n e m z e t s é g e t képvisel 8, illetve 7 fajjal. A Tölgyháti-kőfejtő faunájának taxonómiai összetétele A b r a c h i o p o d á k o n kívül m i n d ö s s z e egy m e g h a t á r o z h a t a t l a n ammonitesz keresztmet­ szet került elő a gyűjtés s o r á n . A b r a c h i o p o d á k o n belül a t e r e b r a t u l i d á k és a rhynchonel­ iidák alkotják a d o m i n á n s csoportokat (46-46%) ( 2 5 . ábra). A spiriferinidák j e l e n t é k t e l e ­ nek az 1. r é t e g b e n , n é m i l e g gyakoribbá v á l n a k a felső r é t e g b e n ( 8 % ) .

25. ábra: A Tölgyháti-kőfejtő brachiopoda faunájának taxonómiai összetétele Fig. 25. The taxonomic composition of the brachiopod fauna of Tölgyhát Quarry.

Viszonylag kevés n e m z e t s é g fordul elő a Tölgyháti-kőfejtőben, ennek m e g f e l e l ő e n szin­ te mindegyik a r á n y a igen nagy: Caicirhynchia (31%), Zeilleria (26%), Phymatothyris (20%), Cuneirhynchia (15%), Liospiriferina ( 8 % ) (26. á b r a ) . A Tölgy háti-kőfejtő f a u n á j á n a k kora és r é t e g t a n i elterjedése A Tölgyháti-kőfejtő vizsgált szelvény szakaszában (a triász-jura h a t á r fölött települő 3,5 m é t e r vastag rétegsorban) m e g h a t á r o z h a t ó ammonitesz nem került elő. A begyűjtött bra­ c h i o p o d á k eloszlását a két elkülönített r é t e g b e n a 27. á b r a mutatja. A fajok egy része csak az alsó rétegben van meg (Liospiriferina guembeli, Zeilleria alpina, Z. choffati), míg mások csak a fel­ ső rétegben (Z. batilla). A fajok többsége mindkét rétegből előkerült (Caicirhynchiaplicatissima, Cuneirhynchia cartieri, Liospiriferina alpina, Phymatothyris aff. cerasulum, Zeilleria mutabilis).

27. ábra: A brachiopoda fajok elterjedése a

Tölgyháti-kőfejtőben

Fig. 27. Stratigraphie distribution of the determined brachiopod species at Tölgyhát

Quarry.

14. L á b a t l a n , Póckő Ez a lelőhely m i n d ö s s z e n é h á n y száz m é t e r távolságban fekszik a Tölgyháti-kőfejtőtől, ezért a Pisznicei Mészkő tulajdonságai nagyon hasonlóak a két lelőhelyen. Említésre méltó kü­ lönbség azonban, hogy itt a képződmény vékonyabban rétegzett, ezért az ugyanolyan vastagság­ ban (3,5 m) begyűjtött szelvényben 4 réteget lehet elkülöníteni (28. á b r a ) . A Magyar Állami F ö l d t a n i Intézet gyűjteményében t ö b b mint 20 brachiopoda p é l d á n y található a póekői lelőhelyről, amelyek változatos faunát képviselnek. Ezeket a p é l d á n y o k a t K U L C S Á R K , V Í G H G Y . és V A D Á S Z E. gyűjtötte a 20. század első felében. A kis fauna revízi­ ója a k ö v e t k e z ő taxonokat szolgáltatta: Cirpa ? latifrons

( S T U R in G E Y E R )

Cirpa cf. variabilis ( S C H L O T H E I M ) Caicirhynchia plicatissima ( Q U E N S T E D T ) Prionorhynchia pseudopolyptycha ( B Ö C K H ) Cuneirhynchia fraasi ( O P P E L ) Liospiriferina alpina ( O P P E L ) Liospiriferina guembeli ( N E U MAY R) Liospiriferina sp. Koninckodonta sp. Linguithyris aspasia ( Z I T T E L ) Zeilleria mutabilis ( O P P E L ) Zeilleria venusta ( U H L I G ) Zeilleria choffati ( H A A S ) Zeilleria sp. Bakonyithyris sp.

1

1 1 1 1 1 1 2 1 1 3 1 2 2 1

28. ábra: A Pisznicei Mészkő vizsgált szakaszá­ nak szelvénye a póekői lelőhelyen

29. ábra: A póekői lelőhely brachiopoda faunájának taxonómiai összetétele Fig. 29. The taxonomic composition of the brachiopod fauna at Póckő.

Sajnos ezeknek a p é l d á n y o k n a k a pontos r é t e g t a n i helyzete ismeretlen a szelvényen be­ lül. E z é r t a későbbi vizsgálatok s o r á n csak azokat a p é l d á n y o k a t vettem figyelembe, ame­ lyek a r é t e g szerinti új gyűjtés s o r á n k e r ü l t e k elő. Ez u t ó b b i anyagban a k ö v e t k e z ő bra­ chiopoda taxonokat h a t á r o z t a m meg a p ó e k ő i lelőhely négy r é t e g é b ő l : Caicirhynchia plicatissima (QUENSTEDT) Caicirhynchia fascicostata ( U H L I G ) Salgirella albertii ( O P P E L ) Prionorhynchia cf. greppini ( O P P E L ) Prionorhynchia sp. Cuneirhynchia cartieri ( O P P E L ) Cuneirhynchia fraasi ( O P P E L ) „Rhynchonella"triquetra

GEMMELLARO

Liospiriferina alpina ( O P P E L ) Liospiriferina aradasi ( G E M M E L L A R O ) Liospiriferina sp. Koninckodonta sp. Lobothyris andleri ( O P P E L ) Phymatothyris aff. cerasulum ( Z I T T E L ) Zeilleria cf. mutabilis ( O P P E L ) Zeilleria cf. alpina ( G E Y E R ) Zeilleria cf. choffati ( H A A S )

12 1 1 2 4 6 2 5

2 1 3 5 3 26 1 1 3

A b e g y ű j t ö t t p é l d á n y o k n a k k ö r ü l b e l ü l a fele a p ó e k ő i l e l ő h e l y e n is m e g h a t á r o z h a t a t ­ lan t ö r e d é k n e k bizonyult. A p é l d á n y s z á m k i e m e l k e d ő e n magas a 4 . r é t e g b e n ( 9 7 ) , v i ­ szonylag magas az 1 . r é t e g b e n ( 4 1 ) , alacsony a 3 . r é t e g b e n ( 1 7 ) , m í g a 2 . r é t e g b ő l alig ke­ rült e l ő ő s m a r a d v á n y ( 3 ) . A p é l d á n y s z á m e g y e n l ő t l e n e l o s z l á s a e l l e n é r e a d i v e r z i t á s sok­ kal k i e g y e n s ú l y o z o t t a b b k é p e t mutat. A fajok s z á m a és a n e m z e t s é g e k s z á m a az 1., a 3 .

Póckő Bakonyithyris Linguithyris Salgirella Cirpa Lobothyris Koninckodonta Zeilleria „Rhynchonella" Liospiriferina Prionorhynchia Cuneirhynchia Caicirhynchia Phymatothyris 0%

5%

10%

15%

20%

25%

30%

35%

30. ábra: A brachiopoda nemzetségek gyakorisága a póekői lelőhelyen Fig. 30. Frequency of the brachiopod genera at Póckő.

és a 4. r é t e g b e n majdnem megegyezik. A fajok s z á m a és a n e m z e t s é g e k s z á m a valamivel nagyobb az 1. r é t e g b e n , m i n t a 4. r é t e g b e n , pedig a p é l d á n y s z á m k é t s z e r akkora a 4. r é ­ tegben. A 3. r é t e g b e n a 10 m e g h a t á r o z h a t ó p é l d á n y 7 fajt képvisel, vagyis a d i v e r z i t á s k i ­ e m e l k e d ő e n magas. Viszonylag sok faj f o r d u l e l ő a l e l ő h e l y e n , de t ö b b n y i r e csak n é h á n y példányban. A póekői lelőhely faunájának taxonómiai összetétele A brachiopoda rendek eloszlása szinte teljesen megegyezik a Tölgyháti-kőfejtőben ka­ pott é r t é k e k k e l (29. ábra). I t t is a t e r e b r a t u l i d á k és a r h y n c h o n e l i i d á k uralkodnak, és itt is pontosan megegyezik a k é t rend r é s z a r á n y a (44-44%). N é m i k ü l ö n b s é g abban jelentkezik, hogy a spiriferinidák mellett az athyrididák is jelen vannak n é h á n y p é l d á n y b a n ( 6 - 6 % ) . A n e m z e t s é g e k közül a Phymatothyris a leggyakoribb (33%), de viszonylag j e l e n t ő s m e n n y i s é g b e n van jelen a Caicirhynchia (18%) és a Cuneirhynchia (10%) is (30. ábra). A t ö b b i n e m z e t s é g jóval kisebb m e n n y i s é g b e n fordul e l ő (Salgirella, Prionorhynchia, Liospiriferina, Koninckodonta, Zeilleria, Lobothyris).

31. ábra: A brachiopoda fajok elterjedése a póekői lelőhelyen Fig. 31. Stratigraphie distribution of the determined brachiopod species at Póckő.

A póekői lelőhely faunájának kora és rétegtani elterjedése Sajnos ezen a lelőhelyen sem került elő ammonitesz a rétegsor vizsgált szakaszában. A bra­ chiopoda fajok eloszlása itt változatosabb, mivel a 3,5 m é t e r vastag rétegsorban négy réteget le­ het elkülöníteni. N é h á n y faj csak a legalsó rétegben fordul elő (Salgirella albertü, Koninckodonta sp., Zeilleria mutabilis), míg a Prionorhynchia greppini az alsó két rétegből került elő (31. ábra). A leggyakoribb fajok a rétegsor alsó és felső részéről egyaránt ismertek (Caicirhynchia plicatis­ sima, Cuneirhynchia cartieri, Phymatothyris aff. cerasulum). Ez utóbbi faj rendkívül magas pél­ dányszáma s z e m b e t ű n ő a 4. rétegben. Vannak olyan fajok, amelyek csak a 3. rétegben (Caicirhynchia fascicostata, Cuneirhynchia fraasi) és vannak olyanok, amelyek a 3. és 4. rétegben egyaránt előfordulnak („Rhynchonella" triquetra, Lobothyris andleri). N é h á n y taxon csak a leg­ felső rétegből került elő (Zeilleria alpina, Z. choffati, Liospiriferina alpina, L . aradasi). A lábadani feltárások anyagának tafonómiai elemzése A két lelőhely közelsége, valamint a k ő z e t t a n i j e l l e m z ő k és a fauna h a s o n l ó s á g a alapján indokolt a két faunát együtt tárgyalni. Az izolált teknők aránya A z izolált t e k n ő k a r á n y a (32a. ábra) nagyon alacsony a Tölgyháti-kőfejtő 1. r é t e g é b e n (14%), viszont eléggé magas a 2. r é t e g b e n (60%). A p ó e k ő i szelvényben a szétesettség szin­ tén növekszik a magasabban lévő r é t e g e k felé haladva. A n ö v e k e d é s folyamatos, de az i n -

P ó c k ő

T ö l g y h á t i - k ő f e j t ő

4

3 1

2

1 a

o

20

40

— i

60%

20

•

40%

4

3 -*>

1 I

1—

40

20

T

0

1

2

1

1

4

1

1

6

F

i

20

60%

i

40%

-

8

10mm

- i — i — i — i — i -

2

4

6

8

10mm

32. ábra: Tafonómiai vizsgálatok a lábatlani lelőhelyeken, a - az izolált teknők aránya; b - a brachiopodák pátitos kitöltése; c - a b r a c h i o p o d á k méreteloszlása Fig. 32. Taphonomical features at Lábatlan localities (Tölgyhát Quarry and Póckő). ratio of disarticulated valves; b - sparitic infilling of brachiopod shells; c - mean size of brachiopods.

tervallum két h a t á r é r t é k e k ö z e l e b b van e g y m á s h o z : nem annyira alacsony az alsó r é t e g b e n és nem olyan magas a felső r é t e g b e n , mint a Tölgyháti-kőfejtőben ( 1 . réteg: 2 1 % ; 2. réteg: 33%; 3. réteg: 35%; 4. réteg: 45%). H a a vizsgált szelvényekben e l ő k e r ü l t valamennyi pél­ dány átlagát vesszük figyelembe, akkor a két lelőhelyen gyakorlatilag megegyezik a m a g á ­ nyos t e k n ő k a r á n y a (37%, illetve 38,5%). A brachiopodák pátitos kitöltése A Tölgyháti-kőfejtő 1. r é t e g é b e n 56%, míg a 2. r é t e g b e n 25% a pátitos kitöltés aránya, vagyis a pátitos kalcit m e n n y i s é g e kevesebb, mint a felére csökkent a vizsgált szelvény maga­ sabb részében (32b. ábra). A pátit-mikrit arány 50%-os a póekői lelőhely 1. r é t e g é b e n , vagyis h a s o n l ó a n magas, mint a Tölgyháti-kőfejtő alsó r é t e g é b e n . A mátrix teljesen mikrites a 2. r é ­ tegben, de itt m i n d ö s s z e 3 p é l d á n y került elő, emiatt ez irreális e r e d m é n y lehet. A pátitos k i ­ töltés aránya c s ö k k e n a 3. és a 4. r é t e g b e n , de nem olyan j e l e n t ő s e n , mint a másik lelőhelyen (37,5% illetve 35%). M i n d k é t lelőhelyre jellemző, hogy a p é l d á n y o k t ú l n y o m ó t ö b b s é g é n é l a pátitos kalcit a r á n y a 0% vagy 100%, vagyis a b r a c h i o p o d á k teljesen mikrites mésziszappal, vagy teljesen pátitos kalcittal t ö l t ő d t e k k i . T ö b b n y i r e a kis m é r e t ű p é l d á n y o k rendelkeznek pátitos kitöltéssel. Csak n é h á n y esetben fordul elő 10% és 90% közötti pátitos kitöltés, vagy­ is nagyon ritka az olyan példány, ami csak részben t ö l t ő d ö t t k i pátitos kalcittal. A brachiopodák méreteloszlása A Tölgyháti-kőfejtő 1. r é t e g é b e n 8,38 mm, a 2. r é t e g b e n pedig 10,14 m m az á t l a g m é r e t , vagyis a szelvény magasabb r é s z é b e n kissé növekszik a p é l d á n y o k m é r e t e (32c. ábra). Van­ nak olyan fajok, amelynek a példányai az á t l a g m é r e t körül csak kis szórást mutatnak (pl. plicatissima és Cuneirhynchia cartieri). U g y a n a k k o r a Zeilleria és a Caicirhynchia Liospiriferina n e m z e t s é g e k p é l d á n y a i rendszerint nagyobbak, míg a Phymatothyris aff. cera­ sulum példányai kisebb m é r e t ű e k , mint az adott r é t e g e k r e j e l l e m z ő átlagos m é r e t e k . A póekői lelőhelyen az átlagos m é r e t e k az 1. rétegtől felfelé haladva a következők: 8,12 mm; 9,33 m m ; 10,39 m m ; 8,42 m m . A z átlagos m é r e t itt is fokozatosan növekszik a szelvény ma­ gasabb rétegei felé, kivéve a 4. r é t e g e t , ahol a m é r e t ismét lecsökken. Ez a k i s m é r e t ű fajok (Phymatothyris aff. cerasulum, „Rhynchonella" triquetra) k i e m e l k e d ő e n nagy számával hoz­ h a t ó összefüggésbe. A leggyakoribb fajoknál (pl. Caicirhynchia plicatissima, Phymatothyris aff. cerasulum) k i m u t a t h a t ó , hogy kis m é r e t ű juvenilis és nagy m é r e t ű felnőtt p é l d á n y o k e g y a r á n t e l ő f o r d u l n a k a f a u n á b a n (lásd D U L A I , 1998a és 43. ábra). 15. Tardos, Kisgerecse A P u s z t a m a r ó i r a v e z e t ő utat k e r e s z t e z ő kék j e l z é s e n Tardos község felé haladva a triász és j u r a k ő z e t e k e g y m á s r a t e l e p ü l é s e figyelhető meg a t u r i s t a ú t mellett. A felső-triász Dachsteini M é s z k ő r e itt is ü l e d é k h é z a g g a l települ az alsó-jura Pisznicei M é s z k ő . Ezen a le­ lőhelyen is a jura k é p z ő d m é n y legalsó r é t e g e i b ő l s z á r m a z i k a vizsgált fauna (33. ábra). A z alsó öt r é t e g b ő l a k ö v e t k e z ő taxonok k e r ü l t e k elő: Cirpa variabilis ( S C H L O T H E I M ) Cirpa subcostellata ( G E M M E L L A R O ) Caicirhynchia plicatissima ( Q U E N S T E D T ) Caicirhynchia fascicostata ( U H L I G ) juv. Caicirhynchia fascicostata ( U H L I G )

1 1 4 1 1

Caicirhynchia Caicirhynchia

zugmayeri ( G E M M E L L A R O ) aff. plicatissima ( Q U E N S T E D T )

Prionorhynchia polyptycha ( O P P E L ) Cuneirhynchia fraasi ( O P P E L ) Cuneirhynchia cartieri ( O P P E L ) Piarorhynchia caroli ( G E M M E L L A R O ) Rhynchonella" triquetra G E M M E L L A R O Koninckodonta sp. Liospiriferina angulata ( O P P E L ) Liospiriferina alpina ( O P P E L ) Liospiriferina aradasi ( G E M M E L L A R O ) Liospiriferina aequiglobata ( U H L I G ) Liospiriferina sp. Lobothyris andleri ( O P P E L ) Lobothyris ? cf. subgregaria ( D A L P I A Z ) Phymatothyris aff. cerasulum ( Z I T T E L ) Phymatothyris sp. juv. Zeilleria mutabilis ( O P P E L ) Zeilleria perforata ( P I E T T E ) Zeilleria sp.

1 1 2 2 6 8 13 3 4 8 2 3 1 5 1 4 10 1 11 2

33. ábra: A Pisznicei M é s z k ő vizsgált szakaszának szelvénye a Kisgerecse oldalában. Fig. 33. The studied section of the Pisznice Limestone

at Kisgerecse.

A begyűjtött p é l d á n y o k n a k csaknem a fele itt is m e g h a t á r o z h a t a t l a n t ö r e d é k . A p é l ­ d á n y s z á m k i e m e l k e d ő e n magas a 4 . r é t e g b e n ( 7 2 ) , viszonylag magas az 1. r é t e g b e n ( 4 9 ) és a 3. r é t e g b e n ( 4 3 ) , nagyon alacsony a 2 . r é t e g b e n ( 2 ) és az 5. r é t e g b e n ( 1 1 ) . A b r a c h i o p o d á k diverzitását vizsgálva m e g á l l a p í t h a t ó , hogy a fauna igen változatos, hiszen a m e g h a t á r o z o t t p é l d á n y o k s z á m á h o z viszonyítva igen j e l e n t ő s a fajszám és a n e m z e t s é g e k s z á m a . Szintén nagy diverzitásra utal az a tény, hogy a n e m z e t s é g e k s z á m a nagyon közel áll a fajszámhoz. K ü l ö n ö s e n igaz ez az alsó k é t r é t e g r e , ahol a fajszám és a n e m z e t s é g e k s z á m a megegyezik, vagyis valamennyi m e g h a t á r o z o t t faj m á s n e m z e t s é g h e z tartozik. E r r e a lelőhelyre is érvé­ nyes, hogy sok faj fordul elő, de a t ö b b s é g ü k csak n é h á n y p é l d á n y b a n . A kisgerecsei lelőhely faunájának taxonómiai összetétele A Pisznicei Mészkő bázisrétegeiből származó faunában a rhynchoneliidák a leggyakoribbak ( 4 3 % ) , de a terebratulidák ( 3 6 % ) és a spiriferinidák ( 1 9 % ) mennyisége is jelentős (34. ábra). A z a t h y r i d i d á k a r á n y a e l h a n y a g o l h a t ó . A n e m z e t s é g e k közül csaknem azonos m e n n y i s é g ­ ben fordul elő n é h á n y taxon: Liospiriferina ( 1 9 % ) , Phymatothyris ( 1 6 % ) , Zeilleria ( 1 4 % ) és triquetra ( 1 3 % ) (35. ábra). Viszonylag gyakori m é g a Caicirhynchia ( 9 % ) a „Rhynchonella" és a Piarorhynchia ( 8 % ) , míg a többi n e m z e t s é g csak kis s z á m b a n fordul e l ő (Cirpa, Prionorhynchia, Gibbirhynchia, Cuneirhynchia, Lobothyris, Koninckodonta). A kisgerecsei lelőhely faunájának kora és rétegtani elterjedése A lábatlani lelőhelyekhez h a s o n l ó a n itt sem kerültek elő ammoniteszek a vizsgált rétegek­ ből. A b r a c h i o p o d á k elterjedésének érdekessége (36. ábra), hogy a 2 5 taxon közül egyik sem került elő valamennyi rétegben. Számos faj csak a legalsó rétegből ismert (Cirpa variabilis, Caicirhynchia aff. plicatissima, Cuneirhynchia cartieri, Liospiriferina sp., Lobothyris andleri). Szintén nagyon gyakori a legalsó r é t e g b e n a Piarorhynchia caroli és a Phymatothyris sp, ame-

34. ábra: A kisgerecsei lelőhely brachiopoda faunájának taxonómiai összetétele Fig. 34. The taxonomic composition of the brachiopod fauna at Kisgerecse.

36. ábra: A brachiopoda fajok elterjedése a kisgerecsei lelőhelyen Fig. 36. Stratigraphie distribution of the determined brachiopod species at Kisgerecse.

lyek feljebb is előfordulnak a rétegsorban (a 3. és a 4. r é t e g b e n ) . A Koninckodonta sp. a legal­ só és a legfelső rétegben is előfordul 1-2 példányban. Sok taxon csak a 3. rétegben van jelen (Caicirhynchia zugmayeri, Cuneirhynchia fraasi, Cirpa subcostellata, Liospiriferina aequiglobata, L . angulata, L . aradasi, Zeilleria sp.). N é h á n y faj a rétegsor felső részének rétegeiben fordul elő (Phymatothyris aff. cerasulum, Liospiriferina alpina, Caicirhynchia fascicostata, C. plicatissima). Viszonylag sok faj a 4. rétegre korlátozódik a begyűjtött anyagban (Prionorhynchia polyptycha, „Rhynchonella" triquetra, Lobothyris cf. subgregaria, Zeilleria mutabilis, Z. perforata). A kisgerecsei anyag tafonómiai elemzése Az izolált teknők aránya Az izolált brachiopoda héjak aránya (37a. ábra) az 1. rétegben nagyon alacsony (17%). A 2. rétegben „valamennyi" pörgekarú maradvány kétteknős, de csak két példány került elő, ezért ez az eredmény félrevezető lehet. A 3. rétegben kiugróan magas a szétesettség (67,5%), ami azzal is magyarázható, hogy ebben a rétegben sokkal nagyobb a spiriferinidák aránya, mint a többi réteg­ ben. A spiriferinidák a gyengébb zárszerkezetük miatt könnyebben szétesnek, mint a rhynchonel­ iidák, vagy a terebratulidák. A 4. és az 5. rétegben ismét erősen lecsökken az izolált teknők aránya. A brachiopodák pátitos kitöltése A p á t i t o s kitöltés (37b. ábra) igen j e l e n t ő s az 1. r é t e g b e n és a 2. r é t e g b e n (50% fölött), b á r a 2. r é t e g a kis p é l d á n y s z á m miatt bizonytalan. A 3. r é t e g b e n a pátitos kitöltés a r á n y a nagyon e r ő s e n l e c s ö k k e n ( 5 % ) . A begyűjtött r é t e g s o r felső részén, a 4. és 5. r é t e g b e n a páti­ tos kitöltés ismét nagyobb é r t é k e k e t mutat, de nem haladja meg a 25%-ot.

5

5

5

4

4

4

3

3

3

2

2

2

1

1

1 1

a

20

40

60

20

1

40

1—•

1

1

1

r

1

60%

1

10

1—

12

14mm

37. ábra: A tafonómiai elemzések e r e d m é n y e i a Kisgerecse oldalában, a - az izolált teknők aránya; b - a b r a c h i o p o d á k pátitos kitöltése; c - a b r a c h i o p o d á k méreteloszlása Fig. 37. Taphonomical features at Kisgerecse. a - ratio of disarticulated valves; b - sparitic infilling of brachiopod shells; c - mean size of brachiopods.

A brachiopodák méreteloszlása A p é l d á n y o k á t l a g m é r e t e (37c. ábra) nagyon kicsi az 1. r é t e g b e n (8,5 m m ) , majd jelen­ t ő s e n m e g n ő a 2. és a 3. r é t e g b e n , ahol meghaladja a 13 mm-t. A szelvény felső r é s z é b e n is­ m é t c s ö k k e n az á t l a g m é r e t , a 4. és az 5. r é t e g b e n e g y a r á n t 10 m m k ö r ü l van a b r a c h i o p o d á k maximális m é r e t é n e k az átlaga. 16. Tardos, Vöröshídi-kőfejtő A S ü t t ő és Tardos k ö z s é g e k között h ú z ó d ó m ű ú t m e n t é n , Tardostól mintegy 5 km-re ta­ l á l h a t ó a Vöröshídi-kőfejtő. A b á n y á s z a t s o r á n feltárt vastag szelvény alsó részét Dachsteini M é s z k ő építi fel, amelyre éles h a t á r r a l t e l e p ü l a Pisznicei M é s z k ő . A jura r é t e g s o r alsó r é ­ szén lévő m é s z k ö v e t V Í G H G . (1961a) a „liász b é t a " aljára, az Arietites stellaris szintbe he­ lyezte. A z alapszelvénynek tekintett r é t e g s o r s z e d i m e n t o l ó g i a i vizsgálatát K O N D A (1987) v é g e z t e el, aki a faunáról m i n d ö s s z e annyi megjegyzést tett, hogy brachiopoda metszetek l á t h a t ó k a kőzetfelszíneken, amelyek k i s z a b a d í t h a t a t l a n o k a k ő z e t b ő l . A z u t ó b b i é v e k b e n L A N T O S (1997) végzett é r t é k e s s z e d i m e n t o l ó g i a i és tektonikai megfigyeléseket a t e r ü l e t e n . A z 1993-as L a c z k ó - t á b o r s o r á n mintegy 14 m é t e r vastag szelvényt gyűjtöttünk be r é t e g ­ ről r é t e g r e (38. ábra). Ez a szelvényszakasz k ő z e t t a n i l a g két r é s z r e o s z t h a t ó : a Dachsteini M é s z k ő r e ü l e d é k h é z a g g a l települ egy vastagon r é t e g z e t t , vöröses, e n y h é n k r i n o i d e á s m é s z ­ k ő mintegy 8 m é t e r v a s t a g s á g b a n . F ö l ö t t e v é k o n y a b b a n r é t e g z e t t , b a r n á s s z ü r k e , mikrites m é s z k ő t a l á l h a t ó . M i n t k é s ő b b látni fogjuk, a b r a c h i o p o d á k e l t e r j e d é s é b e n is j e l e n t ő s a vál­ tozás a litológiai váltásnál. A Vöröshídi-kőfejtőből e l ő k e r ü l t fauna a k ö v e t k e z ő : Apringia paolii ( C A N A V A R I ) Pisirhynchia pisoides ( Z I T T E L ) Pisirhynchia retroplicata ( Z I T T E L ) Cirpa variabilis ( S C H L O T H E I M ) Cirpa fronto ( Q U E N S T E D T ) Caicirhynchia plicatissima ( Q U E N S T E D T ) Caicirhynchia zugmayeri ( G E M M E L L A R O ) Caicirhynchia fascicostata ( U H L I G ) Prionorhynchia greppini ( O P P E L )

13 17 5 1 1 29 7 1 1

Cuneirhynchia cartieri ( O P P E L ) Gibbirhynchia orsinii ( G E M M E L L A R O ) „Rhynchonella" triquetra G E M M E L L A R O Liospiriferina alpina ( O P P E L ) Liospiriferina obtusa ( O P P E L ) Liospiriferina moriconii ( C A N A V A R I ) Liospiriferina aequiglobata ( U H L I G ) Liospiriferina sp. Dispiriferina segregata ( D i STEFANO) Lobothyris ? cf. subgregaria ( D A L P I A Z ) Linguithyris aspasia ( Z I T T E L ) Rhapidothyris ovimontana ( B Ö S E ) Rhapidothyris cf. beyrichi ( O P P E L ) Phymatothyris aff. cerasulum ( Z I T T E L ) Zeilleria alpina ( G E Y E R ) Zeilleria mutabilis ( O P P E L ) Zeilleria sp. Bakonyithyris cf. pedemontana ( P A R O N A ) Antiptychina rothpletzi ( D i STEFANO) Koninckodonta sp.

8 2 11 14 1 7 4 7 I 3 47 1 8 12 1 2 4 1 2 3

A Vöröshídi-kőfejtő faunájának taxonómiai összetétele Ezen a lelőhelyen a r h y n c h o n e l i i d á k alkotják a legjelentősebb rendet ( 4 5 % ) , de gyako­ riak a t e r e b r a t u l i d á k ( 3 7 % ) és a spiriferinidák ( 1 7 % ) is (39. ábra). A z athyrididák mennyi­ sége e l h a n y a g o l h a t ó . A leggyakoribb n e m z e t s é g a Linguithyris (22%), a Caicirhynchia

Vöröshídi-kőfejtő

45%

37°/(

S • 5 •

Rhynchonellida Terebratulida Spiriferinida Athyridida

Vöröshídi-kőfejtő Orthotoma Dispiriferina Prionorhynchia Antiptychina Gibbirhynchia Cirpa Koninckodonta Zeilleria Lobothyris Cuneirhynchia Rhapidothyris Rhynchonella Phymatothyris Apringia Pisirhynchia Liospiriferina Caicirhynchia Linguithyris 0%

5%

10%

15%

40. ábra: A brachiopoda nemzetségek gyakorisága a

20%

25%

Vöröshídi-kőfejtőben

Fig. 40. Frequency of the brachiopod genera in the Vöröshíd

Quarry.

(18%) és a Liospiriferina (16%) (40. ábra). Viszonylag gyakori m é g a Pisirhynchia (10%), az Apringia ( 6 % ) és a Phymatothyris ( 6 % ) . Ezeken kívül sok n e m z e t s é g fordul elő n é h á n y pél­ d á n y b a n (Cirpa, Prionorhynchia, Cuneirhynchia, Gibbirhynchia, Dispiriferina, Lobothyris, Rhapidothyris, Zeilleria, Antiptychina, Koninckodonta). A Vöröshídi-kőfejtő faunájának kora és rétegtani elterjedése A vizsgált r é t e g s o r m e n t é n ammoniteszek szinte kizárólag a felső, v é k o n y a b b a n r é t e g ­ zett összletből k e r ü l t e k elő. A 3. r é t e g b e n talált rossz m e g t a r t á s ú p é l d á n y a k o r m e g h a t á r o ­ zás s z e m p o n t j á b ó l keveset mond (Arietitidae gen. et sp. indet.). A z egyes r é t e g e k b e n elő­ forduló ammonitesz fauna P Á L F Y J . h a t á r o z á s a alapján a k ö v e t k e z ő : 34. r é t e g : 39. r é t e g :

Phylloceras sp. Phylloceras sp. Lytoceras sp. Adnethiceras sp.

1 2 1 2

40. réteg: 45. réteg: 48. réteg:

51. r é t e g : 56. r é t e g : 57. r é t e g : 63.réteg:

Sulcifentes sp. Agassiceras sp. Arietitidae gen. et sp. indet. Arnioceras sp. Phylloceras sp. Phylloceras sp. Sulciferites sp. Arnioceras sp. Arnioceras sp. Phylloceras sp. Lytoceras sp. Arnioceras sp. Phylloceras sp. Arnioceras sp.

1 1 1 2 1 1 1

2 1 1 I 1 I 1

A 39. r é t e g anyaga és a fölötte e l ő f o r d u l ó ammoniteszek az alsó-szinemuri k ö z é p s ő r é ­ szét jelzik (Semicostatum Z ó n a ) ( P Á L F Y , szóbeli közlés). A t ö r m e l é k b ő l e l ő k e r ü l t egy Adnethiceras sp. példány, ami k ő z e t a n y a g a alapján az alsó, vastag pados r é t e g e k b ő l szárma­ zik. A z Adnethiceras n e m z e t s é g a hettangi emeletben m é g nem jelent meg, ami arra utal­ hat, hogy a vastag pados liász összlet is az alsó-szinemuri s o r á n r a k ó d h a t o t t le (Bucklandi Z ó n a ? ) . A b r a c h i o p o d á k e l t e r j e d é s é b e n j e l e n t ő s változás következik be az alsó, vastag pa­ dos és a felső, v é k o n y r é t e g e s sorozat h a t á r á n á l ( 4 L ábra). S z á m o s faj csak a j u r a r é t e g s o r alsó r é s z é n (főleg a 2. és a 3. r é t e g b e n ) fordul elő (Gibbirhynchia orsinii, Rhapidothyris beyrichi, Caicirhynchia zugmayeri, Caicirhynchia fascicostata, Lobothyris ? cf. subgregaria, Zeilleria mutabilis, Dispiriferina segregata, Cuneirhynchia cartieri). A Liospiriferina alpina és a Caicirhynchia plicatissima szintén gyakori az alsó r é t e g e k b e n , de ezek a r é t e g s o r felső r é ­ szén is sok r é t e g b e n előfordulnak. A Koninckodonta sp. a r é t e g s o r alsó és k ö z é p s ő részén fordul elő n é h á n y p é l d á n y b a n . A „Rhynchonella" triquetra á t m e n e t i helyzetben van, hiszen csak a litológiai változás k ö r n y é k é n t a l á l h a t ó meg a vastag pados összlet t e t e j é n és a v é k o n y r é t e g e s sorozat alsó r é s z é n . A Liospiriferina moriconii és a Phymatothyris aff. cerasulum a vé­ konyan r é t e g z e t t szelvényszakaszra j e l l e m z ő , csakúgy, mint a Linguithyris aspasia, amely n é ­ h á n y r é t e g b e n igen nagy s z á m b a n fordul elő. A r é t e g s o r felső r é s z é r e j e l l e m z ő taxonok k ö ­ (Liospiriferina zött vannak olyanok, amelyek jól ismertek m á s szinemuri r é t e g s o r o k b ó l is obtusa, Prionorhynchia greppini, Antiptychina rothpletzi, Zeilleria alpina). Ugyanakkor szá­ mos olyan faj is e l ő k e r ü l t innen (alsó-szinemuri, Semicostatom Z ó n a ) , amit k o r á b b a n a Ba­ konyban ( V Ö R Ö S , 1982b) csak a pliensbachi r é t e g e k b ő l i s m e r t ü n k (Apringia paolii, Pisirhynchia retroplicata, Pisirhynchia pisoides, Rhapidothyris ovimontana, Bakonyithyris pedemontana). A Vöröshídi-kőfejtő anyagának tafonómiai elemzése Az izolált teknők aránya A z izolált t e k n ő k a r á n y a j e l e n t ő s v á l t o z á s o k a t mutat a vizsgált r é t e g s o r m e n t é n (42a. ábra). A vastag pados összlet alsó részén egyenletes, 50%-os é r t é k e k e t találunk. Fel­ felé haladva, kisebb i n g a d o z á s o k u t á n , a vastag pados sorozat felső r é s z é n egyre n ö v e k v ő szétesettség t a p a s z t a l h a t ó , és a 13-14. r é t e g b e n az izolált t e k n ő k a r á n y a eléri a 100%-ot. A

- i IIeGIgs. soj^ i-sg-=a2-' il-ara, ^-s.S. II^ £

>, >,

fi j | | I ff | i l

g -ü

-s -a s s'c o J SB'» 2 z z.<S-

a 5,-2 g, c "c "g > c c •= g- H S* g- i S.-S-J =

-

C

I

_£

2 C C = 1- "S -£ Tj

• i

ITT

I

1 példány

42. ábra: Tafonómiai elemzések a VöröshídiTíőfejtőben. a - az izolált teknők aránya; b - a brachiopodák pátitos kitöltése; c - a brachiopodák méreteloszlása a - ratio of disarticulated

Fig. 42. Taphonomical features in Vöröshíd Quarry, valves; b - sparitic infilling of brachiopod shells; c - mean size of

brachiopods;

fölötte t e l e p ü l ő v é k o n y a b b a n r é t e g z e t t r é t e g s o r b a n az izolált t e k n ő k a r á n y a szintén jelen­ tős ingadozást mutat, de jóval kisebb k ü l ö n b s é g e k vannak az egyes r é t e g e k között. I t t m á r sehol nem tapasztalunk 100%-os szétesettséget, a legmagasabb é r t é k 80%-os, de a r é t e g e k t ö b b s é g é b e n i n k á b b 50% k ö z e l é b e n mozog az izolált t e k n ő k a r á n y a . A brachiopodák pátitos kitöltése A p á t i t o s kitöltés a r á n y a szintén nagyon változó a r é t e g s o r m e n t é n (42.b. ábra). Sok r é ­ tegnél l á t h a t ó 0% a diagramon. Ezek egy részénél é r t é k e l h e t ő p é l d á n y o k h i á n y á b a n a d ó ­ dott ez az érték, míg m á s r é t e g e k b e n v a l ó b a n teljesen mikrites volt az összes p é l d á n y kitöl­ tése. A z alsó, vastag pados sorozatban az alsó r é t e g e k b e n alig van p á t i t o s kalcit. így példá­ ul az egyik leggazdagabb f a u n á t t a r t a l m a z ó 3. r é t e g b e n a magas p é l d á n y s z á m e l l e n é r e sem fordult e l ő p á t i t o s kalcitra u t a l ó nyom. A z 5. r é t e g b e n viszont k i e m e l k e d ő e n magas a pátit a r á n y a (közel 60%). Szintén gyakori a pátit a 8-10. r é t e g b e n . A vastag pados összlet felső részén egyáltalán nem é s z l e l h e t ő p á t i t o s kitöltés. A felső, v é k o n y a n r é t e g z e t t r é t e g s o r b a n általában csak n é h á n y r é t e g b e n van pátitos kalcit. E z e k n é l viszont helyenként közel 40%-os é r t é k e k mutatkoznak (25.; 42.; 48.; 58-59. r é t e g ) . A brachiopodák méreteloszlása A z összes vizsgált lelőhely közül itt a legkisebb a b r a c h i o p o d á k átlagos m é r e t e . A legma­ gasabb é r t é k e k is alig haladják meg a 10 mm-t, de nem ritka, hogy egy-egy r é t e g b e n 5-6 m m a p é l d á n y o k átlagos nagysága (42c. ábra). A vastag pados összlet alsó részén a legnagyob­ bak a m é r e t e k , felfelé haladva viszont e r ő s e n csökken a p é l d á n y o k nagysága. A v é k o n y a n r é ­ tegzett sorozatban szinte végig alacsony az á t l a g m é r e t , csak n é h á n y r é t e g b e n t a p a s z t a l h a t ó magasabb érték. A r é t e g s o r legfelső részén ismét n ö v e k e d n i kezd a b r a c h i o p o d á k m é r e t e . Lerakodási környezet a Keleti-Gerecsében A Nyugati- és a Keleti-Gerecse j u r a k é p z ő d m é n y e i b e n m u t a t k o z ó k ü l ö n b s é g e k m á r rég­ ó t a ismertek a g e o l ó g u s o k előtt (pl. V Í G H , G Y . 1935; V Í G H , G . 1961b). A z is k ö z i s m e r t az i r o d a l o m b ó l , hogy a Nyugati-Gerecse ü l e d é k h é z a g o s j u r a rétegsorai egy tenger alatti hát­ sághoz k a p c s o l ó d t a k , a K e l e t i - G e r e c s é b e n viszont medence fáciesű, közel folyamatos r é ­ tegsorok találhatók. A k ö z e l m ú l t b a n L A N T O S (1997) végzett részletes s z e d i m e n t o l ó g i a i és m i k r o t e k t o n i k a i vizsgálatokat a k é t t e r ü l e t h a t á r á n . Szerinte a M a l o m - v ö l g y b e n h ú z ó d ó , É - D - i lefutású fácieshatár egy aktív j u r a időszaki tektonikai vonalhoz kötődik, amely balos o l d a l e l m o z d u l á s k é n t é r t e l m e z h e t ő . Vizsgálatai szerint a G e r e c s é b e n sokkal k e v é s b é volt meredek a lejtő a h á t s á g és a medence között, mint a lisztrikus n o r m á l v e t ő k h ö z k a p c s o l ó ­ d ó bakonyi h á t s á g o k n á l . A vizsgált l e l ő h e l y e k közül a T ö l g y h á t i - k ő f e j t ő , P ó c k ő és a Kisgerecse a medence te­ r ü l e t é r e esik, m í g a V ö r ö s h í d i - k ő f e j t ő viszonylag közel helyezkedett el a h á t s á g é s a me­ dence h a t á r á h o z . A z e l s ő h á r o m l e l ő h e l y e n a Pisznicei M é s z k ő b á z i s r é t e g e i b e n a bra­ c h i o p o d á k t ö b b n y i r e k é t t e k n ő s e n fosszilizálódtak. A z izolált h é j a k a r á n y a sokszor a z é r t mutat viszonylag magas é r t é k e k e t , mert nagyon n e h é z a k ő z e t b ő l k i s z a b a d í t a n i a p é l d á ­ nyokat és emiatt sok a m e g h a t á r o z h a t a t l a n t ö r e d é k . Ugyanakkor k é t s é g t e l e n , hogy az izolált s p i r i f e r i n i d á k j e l e n t ő s s z á m a arra utal, hogy n é m i v í z á r a m l á s és m o z g a t o t t s á g a medence t e r ü l e t é n is l é t e z e t t . ( B á r m e g j e g y z e n d ő , hogy a s p i r i f e r i n i d á k a g y e n g é b b z á r ­ s z e r k e z e t ü k miatt sokkal k ö n n y e b b e n s z é t e s n e k , m i n t a r h y n c h o n e l i i d á k vagy a tereb­ ratulidák).

szélesség

Phymatothyris aff. cerasulum 9\

n=30 + +

7-

+

+

+

+

+

+ ++ + + ++ + +

61

++

+ +

hosszúság 7

X

9

mm

vastagság

Phymatothyris aff. cerasulum n=30

+++

+ +

++

szélesség 9

mm

A p é l d á n y o k t ö b b s é g e mikrites m é s z i s z a p p a l t ö l t ő d ö t t k i , ami arra utal, hogy lassú volt az ü l e d é k k é p z ő d é s és a p é l d á n y o k viszonylag h o s s z ú i d ő alatt t e m e t ő d t e k be. P á t i t o s kalcittal á l t a l á b a n csak a nagyon kis m é r e t ű p é l d á n y o k t ö l t ő d t e k k i , a m e l y e k n é l a m é s z ­ iszap nem tudott bejutni a k é t t e k n ő k ö z é . A brachiopoda p é l d á n y o k t ö b b n y i r e kis-köze­ pes m é r e t ű e k (a kisgerecsei l e l ő h e l y e n valamivel nagyobbak, m i n t L á b a t l a n n á l ) . A lábatplicatissima, Phymatothyris aff. lani l e l ő h e l y e k k é t leggyakoribb fajának (Caicirhynchia cerasulum) m é r e t e l o s z l á s a azt mutatja (43. á b r a ) , hogy a gyakori t a x o n o k n á l a juvenilis p é l d á n y o k t ó l a felnőtt p é l d á n y o k i g folyamatos á t m e n e t t a p a s z t a l h a t ó . Ez arra utal, hogy nagyobb m é r t é k ű szállítódás vagy á t h a l m o z ó d á s nem befolyásolta a f a u n á t , mert abban az esetben a p é l d á n y o k m é r e t szerint e l k ü l ö n ü l t e k volna. Tehát e n n é l a h á r o m lelőhely­ nél j e l e n t ő s á t h a l m o z ó d á s o k t ó l mentes, nyugodt és lassú ü l e d é k k é p z ő d é s t t é t e l e z h e t ü n k fel, ahol kis p é l d á n y s z á m ú , de v á l t o z a t o s , viszonylag m é l y e b b vízi brachiopoda e g y ü t t e s e k ő r z ő d t e k meg. A V ö r ö s h í d i - k ő f e j t ő b e n L A N T O S (1997) szerint a j u r a tengeralatti magaslat lejtőlábi üle­ dékei t á r u l n a k fel. S z e d i m e n t o l ó g i a i vizsgálatai szerint a liász r é t e g s o r legalsó r é s z é n sekély és mozgatott vízi ü l e d é k e k vannak, amit a b e k é r g e z e t t s z e m c s é k is igazolnak. A rétegsor­ ban felfelé haladva, az egyre m é l y e b b r e süllyedő aljzaton növekszik a magasabb térszínről a m e d e n c é b e á t h a l m o z ó d ó k r i n o i d e á s t ö r m e l é k a n y a g m e n n y i s é g e . Mindezeket az e r e d m é ­ nyeket a b r a c h i o p o d á k vizsgálata is megerősíti. A z alsó, vastag pados r é t e g s o r b a n a legna­ gyobb az izolált t e k n ő k a r á n y a , ami a mozgatott víznek illetve az akkor k e z d ő d ő á t h a l m o z ó d á s o k n a k t u d h a t ó be. A r é t e g s o r felső, v é k o n y a n r é t e g z e t t részén végig k ö z e p e s és nagy az izolált t e k n ő k aránya, az egyre gyakoribb ü l e d é k b e s z á l l í t ó d á s s a l ö s s z h a n g b a n . R á a d á s u l n é m i ciklusosság is f e l i s m e r h e t ő a grafikonon. Szintén erre lehet k ö v e t k e z t e t n i a p á t i t o s k i ­ t ö l t ő d é s grafikonjából, ahol a magas p á t i t o s a r á n y o k ciklikus m e g j e l e n é s t mutatnak a r é t e g ­ sor felső részén: akkor növekszik meg a p á t i t o s kitöltés aránya, amikor egy-egy ü l e d é k á t h a l m o z ó d á s i fázis miatt gyorsabb lesz a b e t e m e t ő d é s . A b r a c h i o p o d á k t a f o n ó m i a i jellegei szintén alátámasztják L A N T O S (1997) v é l e m é n y é t , mely szerint itt kevésbé meredek és szé­ lesebb lehetett a lejtő, mint a Bakonyban. Ugyanis a bakonyi medenceperemi ( M á r k ó , Som-hegy) és medence belsejében lévő ( L ó k ú t i - d o m b ) l e l ő h e l y e k e n sokkal j e l e n t ő s e b b az izolált t e k n ő k aránya, mint a V ö r ö s h í d i - k ő f e j t ő b e n . 17. Tata, K á l v á r i a - d o m b A tatai K á l v á r i a - d o m b a hazai j u r a - k u t a t á s egyik klasszikus lelőhelye. A felső-triász Dachsteini M é s z k ő és az alsó-jura Pisznicei M é s z k ő közötti ü l e d é k h é z a g o s t e l e p ü l é s n e k ta­ lán ez a legismertebb példája. A lelőhelyről t ö b b e n is e m l í t e t t e k liász b r a c h i o p o d á k a t ( K O C H , N . 1909; S Z A B Ó , I . , 1961; V Í G H i n F Ü L Ö P , 1975), azonban ezek a k o r á b b i g y ű j t é s e k

nem r é t e g szerint t ö r t é n t e k , e z é r t az egyes taxonok r é t e g t a n i helyzete nem ismert. A kőfej­ tő nyugati, k e r í t é s e n kívüli r é s z é n e k rekultivációjához k a p c s o l ó d v a b r a c h i o p o d á k a t gyűjtöt­ tem a triász/jura h a t á r fölött t e l e p ü l ő onkoidos r é t e g b ő l (a r é t e g s o r t lásd H A A S , J . (1995) c i k k é b e n ) . A Pisznicei M é s z k ő alsó, fél m é t e r vastag szakaszából a k ö v e t k e z ő b r a c h i o p o d á k k e r ü l t e k e l ő ( P Á L F Y és társai, 1998; D U L A I , 1998b): Cirpa

? latifrons

(STUR in G E Y E R )

Cirpa aff. planifrons ( O R M Ó S ) Caicirhynchia plicatissima ( Q U E N S T E D T ) Cuneirhynchia cartieri ( O P P E L )

2 1 3 2

Liospiriferina alpina ( O P P E L ) Lobothyris sp. Zeilleria mutabilis ( O P P E L ) Zeilleria perforata ( P I E T T E ) Phymatothyris sp. Ezeken kívül, a triász/jura h a t á r fölötti 3 m é t e r vastag r é t e g s o r t ö r m e l é k é b ő l a k ö v e t k e z ő taxonok k e r ü l t e k elő: Salgirella cf. albenii ( O P P E L ) Caicirhynchia plicatissima ( Q U E N S T E D T ) Cuneirhynchia cartieri ( O P P E L ) Liospiriferina alpina juv. ( O P P E L ) Zeilleria perforata ( P I E T T E ) Bakonyithyris sp.

1 1 2 1 I

1

A begyűjtött p é l d á n y o k s z á m a az előzetes v á r a k o z á s o k h o z k é p e s t eléggé csekély volt, annak e l l e n é r e , hogy az e r o d á l ó d o t t kőzetfelszíneken gyakoriak a brachiopoda metszetek, és a rekultiváció s o r á n viszonylag nagy m e n n y i s é g ű k ő z e t a n y a g vizsgálatára nyílt l e h e t ő s é g . A gyenge m e g t a r t á s t mutatja, hogy a p é l d á n y o k n a k csak az 1/3 részét lehetett m e g h a t á r o z ­ ni. A diverzitás viszonylag magas, az e l ő k e r ü l t fajok mindegyike csak 1-2 p é l d á n y b a n is­ mert. A f a u n a g a z d a g s á g k ü l ö n ö s e n fontos, ha figyelembe vesszük, hogy a triász végi t ö m e ­ ges kihalást k ö v e t ő f a u n a ú j j á é l e d é s egyik korai bizonyítékáról van szó. A tatai Kálvária-domb faunájának taxonómiai összetétele Ezen a lelőhelyen a b r a c h i o p o d á k 60%-a rhynchonellida, 30%-a terebratulida és 10%-a spiriferinida (44. ábra). A kis p é l d á n y s z á m ú fauna m i n d ö s s z e 20 p é l d á n y b ó l áll, amely azonban 9 n e m z e t s é g e t képvisel, t e h á t a diverzitás nagy. A gyakoribb n e m z e t s é g e k k ö z é tartozik a Caicirhynchia (20%), a Cuneirhynchia (20%), a Cirpa (15%) és a Zeilleria (15%), míg a t ö b b i n e m z e t s é g 5-10%-ban fordul e l ő (Salgirella, Liospiriferina, Lobothyris, Phymatothyris, Bakonyithyris) (45. ábra). A tatai Kálvária-domb faunájának kora A K á l v á r i a - d o m b alsó-liász r é t e g s o r á b ó l m á r G É C Z Y in F Ü L Ö P (1975) jelezte, hogy a k é s ő - h e t t a n g i és szinemuri ammoniteszek mellett nem kizárt a k ö z é p s ő - h e t t a n g i f o r m á k je­ l e n l é t e sem. A z 1997-es rekultivációhoz k a p c s o l ó d v a P Á L F Y (1997) végzett gyűjtést az onkoidos pad faunájából, és k é z i r a t o s j e l e n t é s é b e n a rossz m e g t a r t á s ú fauna alapján meg­ állapította az Alsatites és a Paracaloceras? n e m z e t s é g e k együttes előfordulását. Ez az alpi Megastoma Z ó n a felső r é s z é r e és a Marmorea Z ó n a alsó r é s z é r e j e l l e m z ő , t e h á t az ü l e d é k ­ k é p z ő d é s a k ö z é p s ő - h e t t a n g i s o r á n , vagy l e g k é s ő b b a k é s ő - h e t t a n g i b a n e l k e z d ő d ö t t a Kál­ vária-domb területén. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az onkoidos p a d b ó l gyűjtött brachiopoda fauna jelenleg az egyetlen M a g y a r o r s z á g o n , amely ammoniteszekkel igazoltan hettangi k o r ú , hiszen a ba­ konyi K a r d o s r é t i M é s z k ő b ő l m é g soha nem került e l ő ammonitesz. ( A csővári V á r h e g y rossz m e g t a r t á s ú hettangi faunája jelenleg vizsgálat alatt van, ahol szintén ammoniteszek igazolják a hettangi kort).

44. ábra: A tatai Kálvária-domb brachiopoda faunájának taxonómiai összetétele Fig. 44. The taxonomic composition of the brachiopod fauna at Tata, Kálvária

Hill.

A tatai Kálvária-domb anyagának tafonómiai elemzése A triász/jura h a t á r fölötti r é t e g s o r masszív, t ö m e g e s m e g j e l e n é s ű , emiatt itt a r é t e g sze­ r i n t i gyűjtés nehezen v a l ó s í t h a t ó meg. E z é r t ezen a lelőhelyen csak a triász/jura h a t á r fölöt­ t i onkoidos pad faunájának a begyűjtésére t ö r e k e d t e m , így a k ö v e t k e z ő t u l a j d o n s á g o k is csak erre a r é t e g r e vonatkoznak. A z onkoidos r é t e g b r a c h i o p o d á i n a k t ú l n y o m ó t ö b b s é g e k e t t ő s t e k n ő v e l ő r z ő d ö t t meg, a p é l d á n y o k n a k alig t ö b b m i n t 10%-a fosszilizálódott izolált t e k n ő k k e l . A s z é t e s e t t p é l d á n y o k szinte kivétel n é l k ü l a s p i r i f e r i n i d á k h o z tartoznak, amelyek sokkal k ö n n y e b ­ ben s z é t e s n e k , m i n t a t ö b b i brachiopoda. A p á t i t o s k i t ö l t é s a r á n y a is alig haladja meg a 10%-ot és a p é l d á n y o k 80%-a teljes e g é s z é b e n mikrites m é s z i s z a p p a l t ö l t ő d ö t t k i . A z egyes fajok m é r e t e i v á l t o z ó a k , az á t l a g o s m é r e t azonban m e g l e h e t ő s e n alacsony, nem éri el a 11 m m - t . A t ö b b s é g é b e n k e t t ő s teknővel m e g ő r z ő d ö t t , szinte teljes e g é s z é b e n mikrites m é s z ­ iszappal kitöltött brachiopoda p é l d á n y o k nyugodt, nagyobb á r a m l á s o k t ó l mentes k ö r n y e z e ­ tet jeleznek, ahol lassú volt az ü l e d é k k é p z ő d é s , így a b r a c h i o p o d á k t e k n ő i közötti t é r is k i ­ t ö l t ő d h e t e t t teljes e g é s z é b e n a finom s z e m ű ü l e d é k k e l . A p é l d á n y o k kis m é r e t e arra utal­ hat, hogy m é l y e b b vízi f a u n á r ó l van szó.

A BRACHIOPODÁK RÉTEGTANI ELTERJEDÉSE ÉS KORRELÁCIÓJA K ö z i s m e r t , hogy a mezozoikum s o r á n az ammoniteszek a l k a l m a z h a t ó k leginkább r é t e g tani szintezésre. A brachiopoda fajoknak jóval hosszabb az időbeli elterjedésük, e z é r t csak r i t k á n és k o r l á t o z o t t a n h a s z n á l h a t ó k biosztratigráfiai célokra. A D u n á n t ú l i - k ö z é p h e g y s é g alsó-liász k é p z ő d m é n y e i b e n azonban a b r a c h i o p o d á k a leggyakoribb ő s m a r a d v á n y o k , sőt nem ritka, amikor egy-egy r é t e g b ő l , vagy r é t e g s o r b ó l csak b r a c h i o p o d á k k e r ü l n e k elő. Ilyen esetekben t e r m é s z e t e s e n felértékelődik a b r a c h i o p o d á k szerepe biosztratigráfiai és korre­ lációs s z e m p o n t b ó l is. N é h á n y szerencsés esetben ammoniteszeket is t a l á l u n k a bra­ c h i o p o d á k t á r s a s á g á b a n , így l e h e t ő v é válik a vizsgált szelvények k o r á n a k m e g h a t á r o z á s a , valamint a brachiopoda fajok r é t e g t a n i e l t e r j e d é s é n e k p o n t o s í t á s a ( D U L A I , 2001).

A brachiopodák rétegtani elterjedése Az 1. táblázatban látható a Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri lelőhelyeiről előkerült fajok rétegtani elterjedése. A táblázatban összehasonlíthatók A L M É R A S (1964) globális és V Ö R Ö S (1982b, 1997) bakonyi, illetve dunántúli-középhegységi elterjedési adatai az új gyűjté­ sek eredményeivel. A z összehasonlításból kiderült, hogy számos faj globális és/vagy regionális el­ terjedési adatait lehet pontosítani a magyarországi, réteg szerint végzett új gyűjtések révén. A L M É R A S (1964) egy irodalmi a d a t b á z i s b a n foglalta össze az addig i s m e r t t é vált liász és dogger b r a c h i o p o d á k r é t e g t a n i elterjedését. A z ő adataival összehasonlítva a hazai e r e d m é ­ nyeket, 14 liász faj globális elterjedési adatait tudjuk p o n t o s í t a n i (Pisirhynchia pisoides, P. retroplicata, Cirpa fronto, Salgirella albertii, Gibbirhynchia curviceps, G. orsinii, „Rhynchonella" triquetra, Liospiriferina gryphoidea, L . guembeli, L . moriconii, Lobothyris ? subgregaria, L . ? sospirolensis, Linguithyris linguata, Zeilleria mutabilis). Ezek a fajok a D u ­ n á n t ú l i - k ö z é p h e g y s é g b e n k o r á b b a n jelentek meg, mint m á s t e r ü l e t e k e n . További két faj (Apringia paolii és Linguithyris aspasia) e s e t é b e n a d u n á n t ú l i adatok szintén k o r á b b i megje­ lenésre utalnak, mint A L M É R A S (1964) adatbázisa. Ezt a két fajt azonban a k ö z e l m ú l t b a n SIBLÍK (1993a,b) a M a r m o r e a Z ó n á b ó l jelezte az E s z a k i - M é s z k ő a l p o k b a n . V Ö R Ö S (1982b, 1997) adataival összehasonlítva 44 liász faj r é t e g t a n i elterjedését t u d o m p o n t o s í t a n i a D u n á n t ú l i - k ö z é p h e g y s é g t e r ü l e t é n (Apringia paolii, Pisirhynchia pisoides, P. inversa, P. retroplicata, Cirpa ? latifrons, C. subcostellata, C. variabilis, Caicirhynchia plicatis­ sima, C. fascicostata, Prionorhynchia greppini, P. polyptycha, P pseudopolyptycha, Salgirella albertii, Cuneirhynchia cartieri, C. retusifrons, C. fraasi, Gibbirhynchia ? urkutica, G. curvi­ ceps, G. orsinii, Piarorhynchia caroli, Liospiriferina obtusa, L . angulata, L . sicula, L . acuta, L . sylvia, L . brevirostris, L . gryphoidea, Callospiriferina tumida, Dispiriferina segregata, Lobothyris ? subgregaria, L . andleri, L . ? complanata, L . punctata, Linguithyris linguata, L . aspasia, Zeilleria alpina, Z. mutabilis, Z. choffati, Z. venusta, Z. livingstonei, Antiptychina rothpletzi, Securina partschi, Rhapidothyris ovimontana). Ezek a fajok eddig a D u n á n t ú l i - k ö ­ zéphegység felső-szinemuri és pliensbachi k é p z ő d m é n y e i b ő l voltak ismertek, az új gyűjté­ sek e r e d m é n y e k é p p e n e l ő k e r ü l t e k a hettangi és/vagy alsó-szinemuri r é t e g e k b ő l is. Ezeken kívül 11 brachiopoda faj először került elő a magyarországi alsó-jura lelőhelyekről (Rhynchonellina suessi, Cirpa fronto, Caicirhynchia zugmayeri, „Rhynchonella" triquetra, Liospiriferina pichleri, L . aradasi, L . guembeli, L . aequiglobata, L . moriconii, Lobothyris ? sospirolensis, Z. batilla).

Rhynchonella

suessi

Rhynchonella

hofinanni

Apringia

paolii

Pisirhynchia

pisoides

Pisirhynchia

inversa

Pisirhynchia

Cirpa ?

retroplicata

latifrons

Cirpa aff.

Cirpa

subcostellata

Cirpa

Cirpa

planifrons

variabilis

fronto

Calcirhynch

ia

Calcirhynch

plicatissima

ia

fascicostata

Caicirhynchia

laevicosta

Caicirhynchia

zugmayeri

Caicirhynchia

aff.

plicatissima

Prionorhynchia

greppini

Prionorhynchia

polyptycha

Prionorhynchia pseudopolyptycha Salgirella

alberti

Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai. 2002 Aimeras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai. 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai. 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1 964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002

hettangi alsóalsófelsoszinemuri szinemuri pliensbachi XXXXX XXXXXX

felsőpliensbaehi

XXXXXX XXXXX

xxxxxx xxxxxx xxxxxx

XX

xxxxxx

XXXXX XX

xxxxxx xxxxxx xxxxxx

XXXXX

xxxxxx xxxxxx

XXXXX

xxxxxx

xxxxxxx xxxxxxx

xxxxxxx xxxxxxx

x x x x x xxxxxxx

xxxxxxx xxxxxxx

x x x x x xxxxxxx

x x x x x

x x x x x xxxxxxx

xxxxxxx xxxxxxx

xxxxx

xxxxxxx

xxxxxxx

xxxxx xxxxx

xxxxxxx

xxxxxxx

xxxxx

xxxxxxx

xxxxx xxxxx

xxxxxxx

xxxxx xxxxx

XX

xxxxx xxxxx

XXXXX

XXXXX

xxxxxx xxxxxx xxxxxx

XXX

xxxxxx xxxxxx

xxxxx

xxxxxx

XX

xxxxxx

xxxxx

xxxxx

xxxxxx xxxxxx xxxxxx xxxxxx

xxxxxxx xxxxxxx

xxxxxxx

x x x x x

x x x x x

x x x x x xxxxxxx

x x x x x

xxxxx xxxxx xxxxx

\ XXXXX

xxxxx

xxxxxx xxxxxx

xxxxx

xxxxxx xxxxxx

XX XXXXX

xxxxxx

XX XXXXX

xxxxx xxxxx

xxxxx

XXXXXX xxxxxx xxxxxx xxxxx

xxxxxx

xxxxxxx

xxxxx

xxxxxxx

xxxxx xxxxx

x x x x x

x x x x x

Homoeorhynchia

Cuneirhynchia

Cuneirhynchia

Cuneirhynchia

prona

cartieri

retusifrons

fraasi

Gibbirhynchia

urkutica

Gibbirhynchia

curviceps

Gibbirhynchia

sordellii

Gibbirhynchia

orsinii

Piarorhynchia

caroli

Rhynchonella"

triquetra

Liospiriferina

pichleri

Liospiriferina

alpina

Liospiriferina

obtusa

Liospirigerina

aff. obtusa

Liospiriferina

angulata

Liospiriferina

sicula

Liospiriferina

acuta

Liospiriferina

sylvia

Liospiriferina

Liospiriferina

brevirostris

aradasi

Aimeras. 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Du ki!. 2002 Alméras, 1 964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai. 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai. 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai. 20112

hettangi alsófelsőalsószinemuri szinemuri pliensbachi XXXXXX x x x x x XXXXXX x x x x x XXXXX

xxxxxx xxxxxx

XXXXX XXXXX

xxxxxx xxxxxx

XX XXXXX

xxxxxx xxxxxx

XX XXXXX

xxxxx

lelsôpliensbachi

xxxxxxx

xxxxxxx

x x x x x xxxxxxx

x x x x x xxxxxxx

xxxxxxx

xxxxxxx

xxxxx

XXXXXX xxxxxx

xxxxx xxxxx

xxxxxx

XXX xxxxxx

xxxxxxx xxxxxxx

XX xxxxxxx xxxxxxx

xxxxxxx

x x x x x xxxxxxx

xxxxxxx

x x x x x xxxxxxx

x x x x x

xxxxxxx

xxxxxxx

xxxxx xxxxx

xxxxxxx xxxxxxx

xxxxxxx xxxxxxx

XX XXXXX XXXXX XX

x x x x x xxxxxxx

x x x x x

xxxxx xxxxx

x x x x x

x x x x x

xxxxx

xxxxxxx xxxxxxx

xxxxxxx xxxxxxx

x x x x x

XXXX x

xxxxxx

XXXXXXX

xxxxx

XX

xxxxxx xxxxxx

xxxxx

xxxxxx

XXXXX

xxxxxx xxxxxx

xxxxx x x XX \X\ x x

xxxxx

x x x x

x x x x

x x x x

xx xx xx xx

xxxxxx

X X X X X XXX xxxxxx xxxxxx

XXX

xxxxx

xxxxxx xxxxxx xxxxxx xxxxxx xxxxxx xxxxxx xxxxxx xxxxxx

XX xxxxx xxxxx xxxxx xxxxx xxxxx xxxxx

XX XXXXX

X X X X X XXX

Liospiriferina

darwini

Liospiriferina

gryphoidea

Liospiriferina

guembeli

Liospiriferina

aequiglobata

Liospiriferina

moriconii

Callospiriferina

Dispiriferina

segregata

Lobothyris

Lobothyris

ovatissimaeformis

cf.

Lobothyris

Lobothyris

Lobothyris

pinguis

subgregaria

andleri

?

?

Lobothyris

complanata

sospirolensis

punctata

Linguithyris

linguata

Linguithyris

aspasia

Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2i)i)2 Almeras. 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982. 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002

hettangi alsófelsőszinemuri szinemuri XXXXXX x x x x x x x x x XXXXX x x x x XX W W W xxxxx

alsópliensbachi

felsőpliensbachi

xxxxxxx xxxxxxx

xxxxxxx xxxxxxx

xxxxxxx xxxxxxx

xxxxxxx xxxxxxx

xxxxxxx

xxxxxxx

x x x x x

x x x x x

xxxxxx xxxxx xxxxxx

xxxxxx

xxxxxx xxxxxx

XXX xxxxxx xxxxxx

XXXXX

XXXXX xxxxx xxxxx xxxxx

xxxxxx xxxxxx xxxxxx

xxxxx

xxxxxx

xxxxx

xxxxxxx

xxxxx

xxxxx xxxxx

xxxxxx xxxxxx

xxxxx

xxxxxx

xxxxx xxxxx

xxxxxxx

xxxxxx

xxxxx

xxxxxx

xxxxx

xxxxxx

xxxxx xxxxx

xxxxxxx xxxxxxx

xxxxx xxxxx

XX XXXXXXX

xxxxx xxxxx

xxxxxxx

xxxxx

xxxxx

xxxxxx x x x x

xxxxxxx xxxxxxx

xxxxxx

XX

XXXXXXX

xxxxxxx xxxxxxx

XX W W W

Phymatothyris

Zeilleria

aff.

alpina

Zeilleria

mutabilis

Zeilleria

choffati

Zeilleria

venusta

cerasulum

Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 xxxxx Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 xxxxx Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002

xxxxxx xxxxxx

xxxxx xxxxx

xxxxxx xxxxxx

XX

xxxxxx xxxxxx

XX

xxxxx xxxxx xxxxx xxxxx

XXXXXX xxxxxx xxxxxx

xxxxx xxxxx

xxxxxxx xxxxxxx xxxxxxx

xxxxxxx xxxxxxx

hettangi alsószinemuri Zeilleria

aff. venusta

Zeilleria

cf.

Zeilleria

livingstonei

cor

Zeilleria

batilla

Zeilleria

perforata

Antiptychina

Securina

rothpletzi

partschi

Bakonyithyris

Bakonyithyris

Rhapidothyris

Rhapidothyris

ewaldi

pedemontana

beyrichi

ovimontana

Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai. 2002 .Aimeras. 1 964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002 Alméras, 1964 Vörös, 1982, 1997 Dulai, 2002

xxxxxx XXXXXX

felsőalsószinemuri pliensbachi

felsőpliensbachi

xxxxx xxxxxxx

xxxxxx

xxxxxx xxxxxx

xxxxx

XXXXX

xxxxxx xxxxxx

xxxxx

xxxxx

xxxxxx

xxxxx

xxxxx

xxxxxx xxxxxxx

XXXXXXX

x x x x x

XXXXX

XX\ X\ \ XXXXXX x x x x x

xxxxxxx

XXXXXXX

xxxxxx

xxxxx

xxxxxxx

xxxxxxx

xxxxxx xxxxxx

xxxxx

xxxxxx

xxxxx

xxxxxxx

xxxxxxx

xxxxxxx

xxxxxxx

xxxxxx xxxxxx

XX xxxxx

xxxxxx xxxxxx

XX XXXXX XXXXX

xxxxx

xxxxxx

xxxxx

xxxxxx

xxxxxx

Caicirhynchia zugmayeri - Kisgerecse

A lábatlani lelőhelyek és a Vöröshídi-kőfejtő korrelációja a brachiopodák elterjedése alapján Mivel a Tölgyháti-kőfejtőben és a p ó e k ő i lelőhelyen nem k e r ü l t e l ő a vizsgált r é t e g s o ­ rokban é r t é k e l h e t ő ammonitesz, é r d e m e s m e g p r ó b á l n i e lelőhelyek korrelációját a bra­ c h i o p o d á k alapján. A Keleti-Gerecse t e r ü l e t é n belül a viszonylag gazdag faunát szolgálta­ tó Vöröshídi-kőfejtővel célszerű az összehasonlítást elvégezni, ahol ammoniteszek is elő­ fordulnak, igaz csak a r é t e g s o r felsőbb részén. S z á m o s olyan brachiopoda-faj van a lábatlani l e l ő h e l y e k e n , amelyek e l ő f o r d u l n a k a V ö r ö s h í d i - k ő f e j t ő alsó, vastag pados r é t e g e i b e n is. A v ö r ö s h í d i lelőhely alsó 10 r é t e g é b ő l 10 fajt sikerült e l k ü l ö n í t e n i , amelyek k ö z ü l 6 m e g t a l á l h a t ó a l á b a t l a n i l e l ő h e l y e k e n is ( D U L A I , 1998a). A Caicirhynchia plicatissima m i n d k é t t e r ü l e t e n végigfut a vizsgált r é t e g ­ sorok m e n t é n . A Cuneirhynchia cartieri és a Zeilleria mutabilis jelen van valamennyi r é t e g ­ ben a l á b a t l a n i l e l ő h e l y e k e n , viszont a V ö r ö s h í d i - k ő f e j t ő b e n csak a vastag pados r é t e g e k ­ ben t a l á l h a t ó meg. A Liospiriferina alpina é s a Koninckodonta sp. a V ö r ö s h í d i - k ő f e j t ő b e n a vastag pados k é p z ő d m é n y b e n és a v é k o n y a n r é t e g z e t t sorozat alsó r é s z é n fordul e l ő . A „Rhynchonella" triquetra V ö r ö s h í d o n a 10. é s a 20. r é t e g e k k ö z ö t t k e r ü l t e l ő , t e h á t á t m e ­ n e t i helyzetben van a k é t , k ő z e t t a n i l a g e l t é r ő k é p z ő d m é n y k ö z ö t t . E g y e d ü l a Phymatothyris aff. cerasulum viselkedik kissé e l t é r ő e n , mivel ez a faj nagyon gyakori a l á b a t l a n i l e l ő h e l y e k e n , viszont a V ö r ö s h í d i - k ő f e j t ő b e n csak a felső, v é k o n y a n r é t e g z e t t s z a k a s z b ó l ismert. Ugyanakkor a V ö r ö s h í d i - k ő f e j t ő felső részéből s z á m o s olyan brachiopoda faj került elő, amelyek h i á n y o z n a k a lábatlani l e l ő h e l y e k e n ( p l . Linguithyris aspasia, Apringia paolii, Pisirhynchia pisoides, P. retroplicata, Liospiriferina aequiglobata). Mindezek alapján a Tölgy­ háti-kőfejtő és a p ó e k ő i lelőhely vizsgált r é t e g e i (a liász r é t e g s o r legalsó 3,5 m é t e r e s szaka­ sza) a b r a c h i o p o d á k e l t e r j e d é s e alapján f e l t e h e t ő e n k o r r e l á l h a t o k a V ö r ö s h í d i - k ő f e j t ő alsó, vastag pados liász rétegeivel. T e r m é s z e t e s e n ammoniteszek h i á n y á b a n ez a k o r r e l á c i ó kissé bizonytalan, hiszen a b r a c h i o p o d á k r é t e g t a n i elterjedési adatai m á r eddig is sok meglepe­ tést okoztak. ( T ö b b e k k ö z ö t t é p p e n a V ö r ö s h í d i - k ő f e j t ő b e n ) . A lábatlani lelőhelyeken e l ő f o r d u l ó összes faj ismert a szinemuri k é p z ő d m é n y e k b ő l , de s z á m o s olyan taxon is van k ö z ö t t ü k , amelyek a hettangi emeletben is gyakoriak. Ugyanak­ kor figyelembe kell venni, hogy a V ö r ö s h í d i - k ő f e j t ő t ö r m e l é k é b ő l e l ő k e r ü l t Adnethiceras sp. i n k á b b kora-szinemuri korra utal. M i v e l ott a v é k o n y a n r é t e g z e t t összletből a Semicostatum Z ó n á r a j e l l e m z ő ammoniteszek k e r ü l t e k elő, az alsó vastag pados összlet k o r á t a Bucklandi Z ó n á b a n feltételezhetjük. így a Pisznicei M é s z k ő legalsó 3,5 m é t e r e s szakasza a lábatlani f e l t á r á s o k b a n is f e l t e h e t ő e n a legalsó szinemuriban r a k ó d o t t le, de azt sem lehet teljesen k i ­ zárni, hogy m á r a hettangi legvégén e l k e z d ő d ö t t az ü l e d é k k é p z ő d é s . Ez a koradat j ó össz­ hangban van REZESSY (1996, 1998) e r e d m é n y e i v e l , aki a Pisznicei M é s z k ő ciklussztratigráfiai vizsgálatát v é g e z t e el a Gerecse h á r o m szelvényében (lábatlani Tölgyháti-kőfejtő, tardosi Bánya-hegy, tatai K á l v á r i a - d o m b ) . A z ü l e d é k e s ciklusok korrelációja alapján azt az e r e d m é n y t kapta, hogy a kora-jura ü l e d é k k é p z ő d é s l e g k o r á b b a n a K á l v á r i a - d o m b o n k e z d ő ­ dött, majd a Tölgyháti-kőfejtőben, és legvégül a B á n y a - h e g y e n . M i v e l a l e g u t ó b b i bio­ sztratigráfiai vizsgálatok a K á l v á r i a - d o m b o n a k ö z é p s ő - h e t t a n g i r a vagy esetleg a felső-hettangira teszik a b á z i s r é t e g e k k o r á t ( P Á L F Y , 1997; P Á L F Y és társai, 1998), a Tölgyháti-kőfej­ tő b á z i s r é t e g e i n e k (felső-hettangi) - alsó-szinemuri kora j ó egyezést mutat a ciklussztratigráfiai e r e d m é n y e k k e l .

A BRACHIOPODA FAUNÁK TAXONÓMIAI ÖSSZETÉTELE ÉS AZ ÉLŐHELY KICSERÉLŐDÉS IDŐPONTJA A k é s ő - t r i á s z és a kora-jura b r a c h i o p o d á k batimetriai és egyben k ö r n y e z e t i e l t e r j e d é ­ sét elemezte S A N D Y (1995a) evolúciós p a l e o ö k o l ó g i a i t a n u l m á n y a . A z ausztriai kösszeni r é t e g e k b ő l , G O L E B I O W S K I (1989, 1991) m u n k á i a l a p j á n S A N D Y m e g á l l a p í t o t t a , hogy a k é ­ s ő - t r i á s z b a n (rhaeti) a rövid k a r v á z ú t e r e b r a t u l i d á k e l ő n y b a n r é s z e s í t e t t é k a nagy energi­ ájú, s e k é l y e b b vizeket, míg a spirális k a r v á z ú a t h y r i d á k a kisebb energiájú, m é l y e b b vízi k ö r n y e z e t e k b e n jelentkeztek. A spiriferinidák, a h o s s z ú k a r v á z ú t e r e b r a t u l i d á k és a rhyn­ c h o n e l i i d á k pedig a k ö z é p s ő - és külső-self k ö r n y e z e t e k e t foglalták el. T C H O U M A T C H E N C O (1972, 1993) b u l g á r i a i pliensbachi adatai alapján arra a k ö v e t k e z t e t é s r e j u t o t t , hogy a k o ­ r a - j u r á b a n a r h y n c h o n e l i i d á k uralkodtak a sekély vízi k ö r n y e z e t e k b e n . A rövid k a r v á z ú t e r e b r a t u l i d á k ekkor m á r k e v é s b é gyakoriak a sekély vízben, viszont elterjedtebbek a m é ­ lyebb vízi k ö r n y e z e t e k b e n , m í g a l e g m é l y e b b t e r ü l e t e k e n a h o s s z ú k a r v á z ú t e r e b r a t u l i d á k és a spiriferinidák uralkodtak. Ezeket az adatokat S A N D Y (1995a) úgy é r t e l m e z t e , hogy a triász végi kihalási e s e m é n y t k ö v e t ő e n élőhely k i c s e r é l ő d é s t ö r t é n t a brachiopoda rendek k ö z ö t t . A triász v é g é n kihalt a t h y r i d á k a t a kora-jura s o r á n a mélyvízi self k ö r n y e z e t e k b e n felváltották a spiriferinidák és a hosszú k a r v á z ú t e r e b r a t u l i d á k . A r h y n c h o n e l i i d á k gyakorivá é s v á l t o z a t o s s á v á l t a k a legs e k é l y e b b vízi k ö r n y e z e t e k b e n , míg a rövid k a r t á m a s z t ó vázzal r e n d e l k e z ő t e r e b r a t u l i d á k a m é l y e b b vízi k ö r n y e z e t e k b e szorultak vissza a felső-triászhoz k é p e s t . M i v e l S A N D Y (1995a) e l m é l e t e rhaeti és pliensbachi adatokon alapul, a jelen m u n k á b a n vizsgált hettangi és kora-szinemuri b r a c h i o p o d á k kiváló l e h e t ő s é g e t nyújtanak a k é r d é s pontosabb m e g v á l a s z o l á s á h o z . A hettangi K a r d o s r é t i M é s z k ő b e n a b r a c h i o p o d á k t ö b b mint 96%-a tartozik a t e r e b r a t u l i d á k h o z , és ezen belül a rövid k a r v á z ú t e r e b r a t u l i d á k ará­ nya 95%, t e h á t a r h y n c h o n e l i i d á k , a spiriferinidák és a hosszú k a r v á z ú t e r e b r a t u l i d á k a r á ­ nya e l h a n y a g o l h a t ó . Ez az összetétel t e h á t m é g a k é s ő - t r i á s z r a j e l l e m z ő sekélyvízi eloszlást mutatja. A tatai K á l v á r i a - d o m b o n , ami egy m é l y e b b , medence jellegű hettangi l e r a k o d á s i k ö r n y e z e t e t képvisel, a b r a c h i o p o d á k 60%-a rhynchonellida, 10 %-a spiriferinida és 30%-a terebratulida. Ez u t ó b b i a k o n belül 10% a rövid k a r v á z ú a k , és 20% a hosszú k a r v á z ú a k ará­ nya. H a ehhez h a s o n l ó eloszlást k e r e s ü n k S A N D Y á b r á i n , akkor i t t is a késő-triász grafiko­ non, m é g p e d i g a k ö z é p s ő és külső selfre megrajzolt, rhynchonellida, spiriferinida, hosszú k a r v á z ú terebratulida d o m i n a n c i á j ú f a u n á k k a l találjuk a legnagyobb egyezést. A bakonyi szinemuri lelőhelyek közül a medence fáciesű, de sok á t h a l m o z o t t p é l d á n y t t a r t a l m a z ó L ó k ú t o n a t e r e b r a t u l i d á k uralkodnak 44%-kal, melyből 42% a h o s s z ú k a r v á z ú t e r e b r a t u l i d á k a r á n y a . A r h y n c h o n e l i i d á k és a spiriferinidák közel azonos a r á n y b a n , 28 i l ­ letve 27%-ban vannak jelen. Ez az összetétel m á r jól megfelel a S A N D Y (1995a) által a pliensbachi mélyvízi k ö r n y e z e t e k r e megrajzolt ö s s z e t é t e l n e k . A medenceperemi m á r k ó i le­ lőhely ö s s z e t é t e l é b e n a n o m á l i s a r h y n c h o n e l i i d á k csaknem 80%-os m e n n y i s é g e , ami nagy­ részt egyetlen n e m z e t s é g n e k , a Rhynchonellina n e m z e t s é g n e k k ö s z ö n h e t ő ( 6 5 % ) . Ez a szo­ katlan gyakoriság a tengeralatti h á t s á g p e r e m é n é l feltörő h i d e g f o r r á s o k k a l lehet kapcsolat­ ban. H a a Rhynchonellina n e m z e t s é g e t figyelmen kívül hagyjuk, akkor a m a r a d é k 35%-on a k ö v e t k e z ő k é p p e n osztoznak a b r a c h i o p o d á k : 14% rhynchonellida, 12% spiriferinida, 8% hosszú k a r v á z ú terebratulida é s m i n d ö s s z e 1 % rövid k a r v á z ú terebratulida. Tehát ez a taxo­ n ó m i a i ö s s z e t é t e l is ö s s z h a n g b a n van a SANDY-féle pliensbachi grafikon mélyvízi oldalával, csak a speciális k ö r n y e z e t i t é n y e z ő k miatt alakult k i egy k ü l ö n l e g e s t a x o n ó m i a i összetétel.

A Keleti-Gerecse négy kora-szinemuri lelőhelye egy m e d e n c é n belül helyezkedett el („Pisznice basin" V Ö R Ö S & G A L Á C Z , 1998 m u n k á j á b a n ) , ami l e h e t ő v é teszi, hogy a fauna ö s s z e t é t e l é n e k változását nyomon k ö v e t h e s s ü k . A r h y n c h o n e l i i d á k m e n n y i s é g e mind a négy lelőhelyen szinte pontosan megegyezik (43-46% k ö z ö t t ) . A spiriferinidák m e n n y i s é g e T ö l g y h á t o n és P ó c k ő n nagyon alacsony (6, illetve 8%), m í g a kisgerecsei és a vöröshídi le­ lőhelyen jóval magasabb (16, illetve 19%). A t e r e b r a t u l i d á k nagy m e n n y i s é g b e n vannak je­ len T ö l g y h á t o n illetve P ó c k ő n (44-46%), viszont c s ö k k e n a m e n n y i s é g ü k a kisgerecsei illet­ ve a vöröshídi lelőhelyen (36-37%). Tölgyháttól a vöröshídi lelőhely felé haladva a tereb­ ratulidák a r á n y á n a k c s ö k k e n é s e arányos a spiriferinidák a r á n y á n a k növekedésével. A terebr a t u l i d á k o n belül a Tölgyháti-kőfejtőben t ö b b a hosszú karvázú, mint a rövid karvázú (26 i l l . 20%), P ó c k ő n viszont sokkal gyakoribb a rövid, mint a hosszú karvázú forma (37 illetve 8%). Ez u t ó b b i arány nagyrészt egyetlen faj, a Phymatothyris aff. cerasulum k i e m e l k e d ő gya­ k o r i s á g á n a k k ö s z ö n h e t ő . A kisgerecsei lelőhelyen csaknem k é t s z e r annyi a rövid karvázú forma (22, illetve 14 % ) , m í g a V ö r ö s h í d i - k ő f e j t ő b e n uralkodik a rövid karvázú csoport, é s alig van hosszú karvázú terebratulida (34, illetve 3 % ) . Összefoglalva m e g á l l a p í t h a t ó , hogy a D u n á n t ú l i - k ö z é p h e g y s é g hettangi faunái azt m u ­ tatják, hogy a S A N D Y által a triász/jura h a t á r r a , illetve a triász végi t ö m e g e s kihalás idejére datált élőhelycsere csak a hettangi u t á n k ö v e t k e z e t t be. A m a g y a r o r s z á g i kora-szinemuri le­ lőhelyek á l t a l á b a n j ó egyezést mutatnak azzal a k é p p e l , amit S A N D Y a k o r a - j u r á r a megraj­ zolt. A gerecsei lelőhelyeken azonban a spiriferinidák S A N D Y adataival e l l e n t é t e s tendenci­ át mutatnak, azaz a medence felől a tenger alatti magaslat irányába haladva növekszik a m e n n y i s é g ü k . A spiriferinidák e l t e r j e d é s é n e k e g y é r t e l m ű tisztázásához m é g szükséges a Hierlatzi M é s z k ő brachiopoda f a u n á j á n a k feldolgozása a Nyugati-Gerecse t e r ü l e t é r ő l . F e l t ű n ő k ü l ö n b s é g e t tapasztalhatunk, ha összehasonlítjuk a L ó k ú t i - d o m b o n és a gere­ csei medence fáciesű lelőhelyeken azoknak a csoportoknak az a r á n y á t , amelyek mélyvízi k ö r n y e z e t r e utalnak. A spiriferinidák és a hosszú karvázú t e r e b r a t u l i d á k a r á n y a L ó k ú t o n 69%, míg a gerecsei lelőhelyeken nem haladja meg a 33-34%-ot. H a csak a hosszú karvá­ zú t e r e b r a t u l i d á k a t vesszük figyelembe (hiszen, mint láttuk a spiriferinidák viselkedése a gerecsei adatok t ü k r é b e n kissé e l l e n t m o n d á s o s ) , akkor is azt tapasztaljuk, hogy a L ó k ú t i dombon 42%, m í g a G e r e c s é b e n maximum 27% a hosszú karvázú t e r e b r a t u l i d á k aránya. Ezek az adatok arra utalnak, hogy a G e r e c s é b e n nem voltak olyan mélyek a m e d e n c é k a k o r a - j u r á b a n , mint a Bakonyban.

A BRACHIOPODÁK ÖKOLÓGIAI TULAJDONSÁGAI A mai tengerekben mintegy 100 brachiopoda n e m z e t s é g e t i s m e r ü n k , ami szinte össze sem h a s o n l í t h a t ó a f ö l d t ö r t é n e t i m ú l t b ó l ismert csaknem 4000 n e m z e t s é g gazdagságával. R á a d á s u l a mai alakok d ö n t ő t ö b b s é g e a mély tengerekben él, így viszonylag keveset tudunk a modern fajok ökológiájáról. A z t sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a vizsgált kora-jura taxonokat mintegy 200 millió év választja el a m a i a k t ó l . I d ő k ö z b e n g y ö k e r e s e n megváltoz­ hatott m é g a rokon f o r m á k é l e t m ó d j a is. E z é r t az a k t u á l p a l e o n t o l ó g i a a jelen esetben v i ­ szonylag kevés segítséget t u d nyújtani. Emiatt csak röviden ismertetem a b r a c h i o p o d á k ökológiai jellemzőit R U D W I C K (1970) munkája alapján. A b r a c h i o p o d á k kizárólag a tengerekben élnek, a normál sótartalmú vizek­ ben. Mélységbeli elterjedésük az árapályövtől t ö b b ezer m é t e r e s mélységig ismert. A legtöbb

faj azonban 100 és 200 m é t e r között fordul elő ( Z E Z I N A , 1976). A szesszilis bentoszhoz tartoz­ nak, többségük nyéllel rögzül a szilárd aljzathoz, vagy a laza aljzatban lévő k e m é n y tárgyakhoz. A b r a c h i o p o d á k szuszpenzió-filtrálók, a l a p v e t ő t á p l á l é k u k a szerves t ö r m e l é k a n y a g és az egysejtű algák k ö r é b ő l kerül k i . A l e g t ö b b brachiopoda váltivarú. A z inarticulaták planktotróf lárvával, az a r t i c u l a t á k lecitotróf lárvával szaporodnak. A vizsgált nemzetségek közül egy sem él m á r a mai tengerekben. A négy előforduló rend közül a spiriferinidák és az athyrididák m é g a j u r á b a n kihaltak. A rhynchonellidáknak és a terebratulidáknak élnek ma is a képviselőik. Morfológiai hasonlóságok léteznek a kora-jura és a ma élő alakok között, de a rokonsági kapcsolat bizonyítása sokszor nagyon bizonytalan. Funkcionális morfológia N é h á n y jellegzetes morfológiai típus l e h e t ő v é teszi, hogy a héj morfológiájából követ­ keztetni tudjunk az egykori funkcióra. a) Zegzugos homlokperemű formák: RUDWICK (1970) szerint a táplálkozási folyamat során előnyös ez a homlokperem típus, mivel szűrő funkciót tölt be. A G E R (1967) szerint a ragadozók el­ leni védekezésben is hasznos a zegzugos homlokperem. A jelenkori tengerekben nincsenek ilyen formák, a mezozoikumban viszont gyakoriak voltak. A G E R (1965) szerint a mezozoós adatok alap­ ján ezek a nemzetségek (például Gibbirhynchia, Prionorhynchia, Cuneirhynchia) a szublitorális ho­ mokos aljzatra és a sziklás aljzatra jellemzőek. A Dunántúli-középhegységben valószínűleg inkább a sziklás aljzatra utalhatnak. A fenti három nemzetség általában kis példányszámban fordul elő, de a Cuneirhynchia viszonylag gyakori Lókúton és a Gerecsében a lábatlani lelőhelyeken. b) Sulcált formák: A G E R (1965) és V O G E L (1966) egyaránt arra a k ö v e t k e z t e t é s r e jutott, hogy ez a forma a mély, csendes vizű k ö r n y e z e t e k b e n előnyös, ahol a k o r l á t o z o t t mennyi­ ségű lebegtetett t á p a n y a g ilyen mellső perem típussal h a t é k o n y a b b a n h a s z n á l h a t ó fel. A mai tengerekben is t a l á l h a t ó k ilyen f o r m á k : p é l d á u l a r h y n c h o n e l l i d á k h o z t a r t o z ó Neorhynchia és a t e r e b r a t u l i d á k h o z t a r t o z ó Abyssothyris. M a m i n d k é t n e m z e t s é g t ö b b ezer m é t e r e s m é l y s é g b e n él ( Z E Z I N A , 1976). A bakonyi kora-jura n e m z e t s é g e k közül ide tarto­ zik a Pisirhynchia, a Rhapidothyris, a Linguithyris, az Antiptychina és a Bakonyithyris. A Pisirhynchia és a Linguithyris gyakori a V ö r ö s h í d i - k ő f e j t ő b e n . c) H á r o m s z ö g l e t ű formák: A G E R (1965) „axiniform"-nak nevezte a balta formájú, széles­ egyenes mellső peremmel és e r ő s e n fejlett p l a n a r e á v a l r e n d e l k e z ő alakokat. Szerinte ezek is mély, csendes vizű, t á p a n y a g b a n szegény k ö r n y e z e t r e utalnak. A mai n e m z e t s é g e k közül a Dyscolia és a Hispanirhynchia t ö b b száz vagy t ö b b ezer m é t e r e s m é l y s é g e k b e n él. A jura nem­ zetségek közül ide s o r o l h a t ó a Prionorhynchia, a Cuneirhynchia és a Securina, melyek közül a Cuneirhynchia L ó k ú t o n és a lábatlani lelőhelyeken, míg a Securina L ó k ú t o n gyakori. Aljzathoz való viszony A vizsgált anyagban sem b e á s ó d ó , sem c e m e n t á l ó d ó alakok nem fordulnak elő. A z elő­ került p é l d á n y o k szinte kivétel nélkül nyéllel rögzített f o r m á k voltak. A z egyetlen lelőhely­ ről ( M á r k ó , Som-hegy), és ott is m i n d ö s s z e egyetlen p é l d á n y b a n ismert Liospiriferina gryphoidea fajról lehet feltételezni, hogy esetleg félig az iszapba süllyedve szabadon é l h e t e t t . R I C H A R D S O N (1981) a mai b r a c h i o p o d á k n á l 6 k ü l ö n b ö z ő nyéltípust k ü l ö n í t e t t el, a magyar­ országi anyag ezek közül valószínűleg két típust képvisel. A r h y n c h o n e l i i d á k , a koninckod o n t á k és a spiriferinidák a „ B " típushoz tartozhattak (széles, é r d e s tapadási felületű nyél, he­ gyes csőr). A t e r e b r a t u l i d á k pedig az „ E " t í p u s b a s o r o l h a t ó k (kis t a p a d á s i felületű, a p r ó szálakra szétágazó, hosszú és csak passzívan m o z g a t h a t ó nyél).

PALEOBIOGEOGRÁFIA A b r a c h i o p o d á k nagyon rövid planktonikus lárvaállapot u t á n szesszilis, vagyis rögzített é l e t m ó d o t folytatnak, e z é r t a fajok térbeli elterjedése e r ő s e n b e h a t á r o l t . A z ó c e á n legyőz­ hetetlen barriert jelent a s z á m u k r a , e z é r t az egyes taxonok elterjedése egy-egy selfterületet jelölhet k i . A jura brachiopoda provinciák első kidolgozása A G E R (1967,1971,1973) nevéhez fűződik, aki három provinciát jelölt ki a Tethys nyugati részén: az ÉNy-Európai-, a Mediterrán- és az Etiópiáiprovinciát. A Mediterrán brachiopodák paleobiogeográfiai kapcsolataival nagyon részletesen fog­ lalkozott V Ö R Ö S (1977, 1980, 1984a, 1984b), aki a brachiopodák elterjedése alapján bevezette a Mediterrán mikrokontineris fogalmát, és a Mediterrán-provinciát tovább bontotta Kárpáto-szicíliai és Appennino-dunántúli szubprovinciákra. Az utóbbi szubprovinciába tartozó Dunántúli-kö­ zéphegység, az Eszaki-Mészkőalpok és a Középső-Appenninek az Apringia, a Securithyris és a Liospiriferina nemzetségek dominanciájával jellemezhető. A másik szubprovinciába tartozó Szicí­ lia, Lombardia és Nyugati-Kárpátok területén pedig a Cirpa, a Tetrarhynchia nemzetségek és a bor­ dázott spiriferinidák gyakoriak, és viszonylag erős ENy-európai behatás tapasztalható. M i v e l a k ü l ö n b ö z ő lelőhelyek a n y a g á t nagyon e l t é r ő m ó d o n gyűjtötték be és d o l g o z t á k fel, a numerikus koefficiensek a l k a l m a z á s a félrevezető e r e d m é n y e k e t szolgáltathat. E z é r t V Ö R Ö S (1980, 1984a) j e l l e m z ő taxonokat jelölt k i . A szinemuri emeletben 9 j e l l e m z ő taxont h a t á r o z o t t meg: az E N y - e u r ó p a i jelleget mutatja a Cincta numismalis, a Zeilleria perforata, valamint a Spiriferina walcotti j e l e n l é t e . M e d i t e r r á n faunajellegre utal a Linguithyris aspasia, a Zeilleria venusta, a Liospiriferina angulata, a Liospiriferina obtusa, a Cuneirhynchia cartieri és a Rhynchonellina n e m z e t s é g . A hettangi emeletben nagyon kevés helyről i s m e r ü n k b r a c h i o p o d á k a t , és r á a d á s u l az is­ mert lelőhelyeken is kevés faj fordul e l ő . E z é r t az ismereteink mai szintjén n e h é z lenne a paleobiogeográfiai kapcsolatokat m e g b í z h a t ó a n é r t é k e l n i . A vizsgált alsó-szinemuri l e l ő h e l y e k e n a V Ö R Ö S (1980, 1984a) által kijelölt j e l l e m z ő ta­ xonok előfordulása a k ö v e t k e z ő k é p p e n j e l l e m e z h e t ő . A s ü m e g i V á r o s i - e r d ő b ő l gyűjtött r é ­ gi anyagban a kijelölt M e d i t e r r á n - t a x o n o k közül egyetlenegy sem fordul elő, az új gyűjtésű anyagban viszont m á r a j e l l e m z ő taxonok fele m e g t a l á l h a t ó (Liospiriferina obtusa, L . cf. angulata, Linguithyris cf. aspasia). A L ó k ú t i - d o m b alsó-szinemuri faunájában a hat jellem­ ző taxon közül öt m e g t a l á l h a t ó , a hatodik pedig közeli r o k o n formával képviselteti m a g á t (Zeilleria aff. venusta). A m á r k ó i Som-hegyen mind a hat j e l l e m z ő M e d i t e r r á n taxon előfor­ dul, sőt a Rhynchonellina n e m z e t s é g alkotja a fauna t ú l n y o m ó részét. A G e r e c s é b e n a T ö l g y h á t i - k ő f e j t ő b e n a j e l l e m z ő taxonok közül csak a Cuneirhynchia cartieri fajt sikerült m e g t a l á l n i . A p ó e k ő i lelőhelyről a M A F I g y ű j t e m é n y b e n ismert a Linguithyris aspasia és a Zeilleria venusta, m í g az á l t a l a m g y ű j t ö t t anyagban a Cuneirhynchia cartieri vált i s m e r t t é . A Kisgerecse o l d a l á b ó l g y ű j t ö t t anyagban a Cuneirhynchia cartieri és a Liospiriferina angulata p é l d á n y a i k e r ü l t e k e l ő . A z e l ő z ő e k n é l j ó ­ val gazdagabb vöröshídi f a u n á b a n a j e l l e m z ő taxonok fele fordul e l ő (Cuneirhynchia cartieri, Liospiriferina obtusa, Linguithyris aspasia), melyek közül a L . aspasia a leggyako­ ribb faunaelem a lelőhelyen. M e g á l l a p í t h a t ó t e h á t , hogy a j e l l e m z ő M e d i t e r r á n b r a c h i o p o d á k n a k tekintett taxonok kisebb-nagyobb m e n n y i s é g b e n valamennyi vizsgált lelőhelyen e l ő f o r d u l n a k . A bakonyi le­ lőhelyeken ( L ó k ú t , M á r k ó ) valamennyi j e l l e m z ő taxon m e g t a l á l h a t ó , míg a gerecsei lelőhe­ lyeken egy, k e t t ő vagy h á r o m fordult e l ő közülük. Vagyis a vizsgált bakonyi lelőhelyek lát-

szólag e r ő s e b b e n m u t a t j á k a M e d i t e r r á n jellegeket, mint a gerecsei lelőhelyek. M i n d e n k é p ­ pen figyelembe kell azonban venni, hogy a bakonyi lelőhelyeken sokkal nagyobb v o l u m e n ű gyűjtések t ö r t é n t e k , és emiatt itt jóval gazdagabb f a u n á k k e r ü l t e k elő. É r d e m e s m e g e m l í t e n i , hogy egy-két lelőhelyen n é h á n y p é l d á n y b a n e l ő f o r d u l n a k olyan fajok is, amelyek á l t a l á b a n az É N y - e u r ó p a i provinciára j e l l e m z ő k , sőt olyanok is, amelyeket V Ö R Ö S A . j e l l e m z ő t a x o n k é n t jelölt ki az É N y - e u r ó p a i t e r ü l e t r e nézve (Gibbirhynchia curviceps: Som-hegy; Zeilleria perforata: Kisgerecse). A 2. táblázat á t t e k i n t é s t nyújt az egyes n e m z e t s é g e k e l t e r j e d é s é r ő l és g y a k o r i s á g á r ó l a D u n á n t ú l i - k ö z é p h e g y s é g b e n . Az Apringia ritka n e m z e t s é g n e k számít, mivel m i n d a Ba­ konyban, m i n d a G e r e c s é b e n csak egy-egy l e l ő h e l y e n fordul elő. A m á r k ó i Som-hegyen j e l e n t é k t e l e n a m e n n y i s é g e , a V ö r ö s h í d i - k ő f e j t ő b e n azonban viszonylag gyakorinak m o n d h a t ó (6,1%). F e l t ű n ő e n h a s o n l ó a helyzet a Pisirhynchia nemzetség esetében: ugyanazon a k é t l e l ő h e l y e n fordul elő és a m e n n y i s é g e is h a s o n l ó : a Som-hegyen elhanya­ g o l h a t ó , m í g a V ö r ö s h í d i - k ő f e j t ő b e n j e l e n t ő s (10,4%). A Cirpa a K a r d o s r é t i M é s z k ő és a s ü m e g i V á r o s i - e r d ő kivételével valamennyi l e l ő h e l y e n e l ő f o r d u l , á l t a l á b a n kis mennyi­ s é g b e n ( 0 , 2 - 3 % ) . A z egyetlen kivétel a K á l v á r i a - d o m b , de az itteni magas a r á n y (15%) a

2. táblázat: A b r a c h i o p o d a - n e m z e t s é g e k elterjedése a vizsgált l e l ő h e l y e k e n ( % ) Lókút Apringia

-

0.1

1,3

-0,2

Pisirhynchia Cirpa

Caicirhynchia

9,4

Márkó

Sümegi

Lábatlan

Kisgerecse Vöröshíd

-0.4

-

Sümeg2

-

-

6,1

Tata Kardosréti Mészkő -

-

-

-22

-3

-03)

-

-2,3

-1,6

10,4 15

31,9

21,3

9,3

17,5

-20

-

-

4,9

2

0,5

-

2,8

11,5

6,2

3,8

20

-4,1

1

0,9

-

-

-5.2

--

3,1 Prionorhynchia

5,6

1.3

Cuneirhynchia

11,5

3,25

Gibbirhynchia

-

2

-

-

0,3

64,6

-

-25

--

-

-

14.1

-7

Dispiriferina

0,3

0.4

-

Callospiriferina

2

Spiriferina

-

-

-

-0,7

Lobothyris

0,5

0.3

44

-

Rhynchonellina Piarorhynchia "/?." triquetra Salgirella

-

Homoeorhynchia Liospiriferina

-

5

-

8,2 13,4

-26,4

-7.4

-

-3,5

-

-2,5

-6,2

-

2.1

-

0,8

5

0,5

-

-

18,6

15,6

-10

-

0,5

-

-1.4

-

-

5

-92

o.s

-

22,3

-

-27,8

-

4,2

15,5

5,7

-5

0,5

-

Linguithyris

1

0,7

Rhapidothyris Phymatothyris

-0,5

0,2

Zeilleria

25

7

10

21,5

-12,3

Securina

15

1.5

-

-

-

Bakonyithyris

0,8

Antiptychina

o.s

Koninckodonta

-

0.1

-

8

1.1

-

5,5

-

-

-

-

-

14,4

1,4

15

2.1

-

-

-

-

-

-

-4.1

-

03)

2

1,4

5

--

begyűjtött fauna kis p é l d á n y s z á m á n a k a k ö v e t k e z m é n y e is lehet. A Caicirhynchia azon n e m z e t s é g e k k ö z é tartozik, amelyek valamennyi vizsgált l e l ő h e l y e n illetve k é p z ő d m é n y ­ ben e l ő f o r d u l n a k . A r á n y a a K a r d o s r é t i M é s z k ő b e n és a Som-hegyen alacsony ( 2 - 3 % ) , L ó k ú t o n és a Kisgerecse o l d a l á b a n viszonylag magas ( 9 - 1 0 % ) , míg a t ö b b i l e l ő h e l y e n igen magas ( 1 8 - 2 1 % ) , sőt S ü m e g e n az ú j o n n a n gyűjtött anyagban csaknem 32%-os menyn y i s é g b e n fordul elő. A Prionorhynchia hiányzik a K a r d o s r é t i M é s z k ő b e n , Tatán és a sü­ megi V á r o s i - e r d ő b e n , és a t ö b b i l e l ő h e l y e n is m i n d e n h o l 6% alatt marad a m e n n y i s é g e (legmagasabb az a r á n y a L ó k ú t o n : 5,6%). A Cuneirhynchia a K a r d o s r é t i M é s z k ő kivételé­ vel valamennyi lelőhelyről e l ő k e r ü l t . A r á n y a á l t a l á b a n alacsony, de n é h á n y l e l ő h e l y e n meghaladja a 10%-ot (Tata, L ó k ú t , l á b a t l a n i f e l t á r á s o k ) . A Gibbirhynchia mindössze há­ r o m l e l ő h e l y e n bukkant e l ő ( M á r k ó , Kisgerecse, V ö r ö s h í d i - k ő f e j t ő ) , és ott is csak 1-2%ot é r el a m e n n y i s é g e . A Rhynchonellina n e m z e t s é g csak k é t bakonyi lelőhelyről ismert, a L ó k ú t i - d o m b r ó l és a m á r k ó i S o m - h e g y r ő l . L ó k ú t o n e l h a n y a g o l h a t ó a m e n n y i s é g e , mind­ össze n é h á n y p é l d á n y k e r ü l t elő. Ezzel szemben a m á r k ó i l e l ő h e l y e n a Rhynchonellina n e m z e t s é g alkotja a fauna u r a l k o d ó r é s z é t (64,6%). A Piarorhynchia m i n d ö s s z e egy lelő­ helyről ismert a Kisgerecse o l d a l á b a n , ott viszont a f a u n á n a k t ö b b , mint 8%-a tartozik eh­ hez a n e m z e t s é g h e z . A z e g y e l ő r e bizonytalan generikus b e s o r o l á s ú „Rhynchonella" tri­ quetra eddig csak a G e r e c s é b ő l k e r ü l t e l ő , de a Keleti-Gerecse valamennyi vizsgált lelő­ helyén e l ő f o r d u l . M e n n y i s é g e á l t a l á b a n 4 - 5 % , a Kisgerecse o l d a l á b a n viszont csaknem 14%. A Salgirella csak h á r o m l e l ő h e l y r ő l ismert ( K a r d o s r é t i M é s z k ő , Tata, P ó c k ő ) v i ­ szonylag kis p é l d á n y s z á m b a n . A Homoeorhynchia n e m z e t s é g n e k egy-egy p é l d á n y a k e r ü l t e l ő a m á r k ó i Som-hegyen és a s ü m e g i V á r o s i - e r d ő b e n . A spiriferinidák k ö z ö t t a Liospiriferina n e m z e t s é g fordul elő a legnagyobb m e n n y i s é g ­ ben, míg a m á s i k h á r o m n e m z e t s é g csak n é h á n y lelőhelyen került elő egy-két p é l d á n y b a n . A Liospiriferina valamennyi vizsgált lelőhelyen m e g t a l á l h a t ó . A K a r d o s r é t i M é s z k ő b e n m é g csak e l h a n y a g o l h a t ó m e n n y i s é g b e n ; Tatán, a sümegi régi anyagban és a lábatlani lelőhelye­ ken m á r nagyobb a r á n y b a n ( 7 - 1 0 % ) fordul elő, míg a többi lelőhelyen kifejezetten gyako­ rinak t e k i n t h e t ő (15-26%). A leggyakoribbak a képviselői L ó k ú t o n és a sümegi új anyag­ ban (25-26%). A b o r d á z o t t Dispiriferina csak n é h á n y lelőhelyen, és n é h á n y p é l d á n y b a n ke­ rült elő ( L ó k ú t , M á r k ó , V ö r ö s h í d i - k ő f e j t ő ) . A Callospiriferina csak L ó k ú t o n és a sümegi új anyagban fordul elő ( 2 - 4 % ) . A Spiriferina n e m z e t s é g eddig c s u p á n egyetlen lelőhelyen, egyetlen p é l d á n y b a n ismert ( S ü m e g , új gyűjtés). A T e r e b r a t u l i d á k k ö z ö t t a Lobothyris n e m z e t s é g a s ü m e g i V á r o s i - e r d ő új g y ű j t é s ű anyaga k i v é t e l é v e l m i n d e n l e l ő h e l y e n e l ő f o r d u l . K i e m e l k e d ő e n nagy m e n n y i s é g b e n van a K a r d o s r é t i M é s z k ő b e n ( 9 2 % ) , de s z i n t é n nagyon gyakori a s ü m e g i régi anyagban is ( 4 4 % ) . Viszonylag magas m é g az a r á n y a T a t á n és a Kisgerecse o l d a l á b a n ( 5 - 6 % ) , nemzetség hi­ m í g a t ö b b i l e l ő h e l y e n csak n é h á n y p é l d á n y b a n k e r ü l t e l ő . A Linguithyris á n y z i k a K a r d o s r é t i M é s z k ő b e n , T a t á n , a s ü m e g i régi anyagban é s a Kisgerecse o l d a l á ­ ban. A t ö b b i l e l ő h e l y e n á l t a l á b a n csak 1-2%-ban f o r d u l e l ő ( L ó k ú t , M á r k ó , s ü m e g i új gyűjtés, L á b a t l a n ) . K i v é t e l a V ö r ö s h í d i - k ő f e j t ő , ahol a leggyakoribb t a x o n k é n t m e n n y i ­ s é g e meghaladja a 2 2 % - o t . A Rhapidothyris csak M á r k o n és a V ö r ö s h í d i - k ő f e j t ő b e n is­ mert, az e l ő b b i l e l ő h e l y e n e l h a n y a g o l h a t ó m e n n y i s é g b e n , m í g az u t ó b b i n nagyobb a r á n y b a n ( 4 , 2 % ) . A Phymatothyris S ü m e g k i v é t e l é v e l valamennyi l e l ő h e l y r ő l ismert, de nagyon k ü l ö n b ö z ő a r á n y b a n . A K a r d o s r é t i M é s z k ő b e n , L ó k ú t o n és M á r k o n elhanya­ g o l h a t ó a m e n n y i s é g e , m í g T a t á n valamivel gyakoribb ( 5 % ) . M e g l e p ő e n gyakori a Phymatothyris a Keleti-Gerecse l e l ő h e l y e i n : a V ö r ö s h í d i - k ő f e j t ő b e n 6%, a K i s g e r e c s é n

16%, a l á b a t l a n i l e l ő h e l y e k e n 28%. A Zeilleria n e m z e t s é g valamennyi vizsgált l e l ő h e ­ lyen e l ő f o r d u l . A K a r d o s r é t i M é s z k ő b e n és a V ö r ö s h í d i - k ő f e j t ő b e n csak 1-2%-os a r á n y b a n t a l á l h a t ó , az ö s s z e s t ö b b i l e l ő h e l y e n viszont 7 és 2 5 % k ö z ö t t i m e n n y i s é g b e n f o r d u l n a k e l ő . A leggyakoribbak L ó k ú t o n és a s ü m e g i új anyagban. A Securina csak L ó k ú t o n é s a m á r k ó i Som-hegyen ismert, az e l ő b b i l e l ő h e l y e n j e l e n t ő s m e n n y i s é g b e n nemzet­ ( 1 5 % ) , m í g az u t ó b b i esetben e l h a n y a g o l h a t ó a g y a k o r i s á g a . A Bakonyithyris s é g nem f o r d u l e l ő a K a r d o s r é t i M é s z k ő b e n , a Som-hegyen, a K i s g e r e c s é n és a V ö r ö s ­ h í d i - k ő f e j t ő b e n . E l h a n y a g o l h a t ó a m e n n y i s é g e L ó k ú t o n és a l á b a t l a n i l e l ő h e l y e k e n , m í g T a t á n és S ü m e g e n valamivel j e l e n t ő s e b b az a r á n y a ( 5 - 8 % ) . A z Antiptychina a le­ l ő h e l y e k t ö b b s é g é n é l h i á n y z i k , vagy csak 1 % k ö r ü l i m e n n y i s é g b e n f o r d u l e l ő ( L ó k ú t , M á r k ó , V ö r ö s h í d i - k ő f e j t ő ) . A z egyetlen k i v é t e l az új g y ű j t é s ű s ü m e g i anyag, ahol a m e n n y i s é g e e l é r i az 5,5%-ot. A z Athyridida-renden belül a Cadomella csak a sümegi régi anyagban k e r ü l t elő, ott is m i n d ö s s z e egyetlen p é l d á n y b a n . A Koninckodonta-nemzetség a Keleti-Gerecse lelőhelyein mindenhol előfordul ( 2 - 4 % ) . M i n t a t á b l á z a t b ó l is s z e m b e t ű n i k , n é h á n y n e m z e t s é g valamennyi l e l ő h e l y e n , vagy majdnem valamennyi l e l ő h e l y e n e l ő f o r d u l . A z összes vizsgált r é t e g s o r b a n illetve l e l ő h e ­ lyen m e g t a l á l h a t ó a Caicirhynchia, a Liospiriferina és a Zeilleria. A Cuneirhynchia a K a r d o s r é t i M é s z k ő kivételével, m í g a Lobothyris a s ü m e g i új gyűjtés kivételével m i n d e n ­ h o l e l ő k e r ü l t . Ez u t ó b b i a z é r t is é r d e k e s , mert a s ü m e g i régi anyagban viszont a Lobothyris volt a leggyakoribb n e m z e t s é g . A z a l s ó - s z i n e m u r i k é p z ő d m é n y e k b e n a Cuneirhynchia kivételével azok a taxonok fordulnak e l ő minden l e l ő h e l y e n , amelyek m á r a hettangi K a r d o s r é t i M é s z k ő b e n is jelentkeztek. A Cuneirhynchia viszont az egyik leg­ gyakoribb n e m z e t s é g a tatai K á l v á r i a - d o m b a n y a g á b a n , t e h á t ennek is i s m e r j ü k a het­ tangi g y ö k e r e i t . N é h á n y n e m z e t s é g a vizsgált alsó-szinemuri szelvényekben csak a G e r e c s é b e n , vagy pe­ dig csak a Bakonyban fordul elő. A Piarorhynchia eddig csak a G e r e c s é b ő l ismert, ott is csak egy lelőhelyen. A bizonytalan generikus b e s o r o l á s ú „Rhynchonella" triquetra szintén csak a G e r e c s é b e n bukkant elő, de ott a Keleti-Gerecse valamennyi vizsgált lelőhelyén m e g t a l á l ­ h a t ó kisebb-nagyobb m e n n y i s é g b e n . A Callospiriferina viszont csak két bakonyi anyagban fordult elő: a L ó k ú t i - d o m b o n és a sümegi új gyűjtésben. Nagyon é r d e k e s két másik bako­ nyi n e m z e t s é g térbeli m e g j e l e n é s e . A Rhynchonellina és a Securina csak L ó k ú t r ó l és a m á r k ó i Som-hegyről került elő, azaz a H a j a g - P a p o d - h á t s á g ( V Ö R Ö S , 1992) két oldaláról. A gyakoriságuk viszont egymással e l l e n t é t e s : a Rhynchonellina ritka L ó k ú t o n , viszont nagyon gyakori a Som-hegyen. Ezzel szemben a Securina ritka a Som-hegyen és viszonylag gyakori Lókúton.

Prionorhynchia greppini - Lókúti-domb

FAUNAFEJLŐDÉS A b r a c h i o p o d á k a földtörténet s o r á n a paleozoikumban jutottak a legnagyobb szerephez, amit drasztikusan félbeszakított a perm végi t ö m e g e s kihalás. A mezozoikumban először a triászban mutatkozott egy m á s o d i k virágkor, á m a triász végi kihalás ismét súlyosan érintet­ te a b r a c h i o p o d á k a t . A jelen m u n k á b a n vizsgált anyag r é s z b e n azért is tart s z á m o t j e l e n t ő s hazai és n e m z e t k ö z i é r d e k l ő d é s r e , mert a b r a c h i o p o d á k harmadik és egyben utolsó virágko­ ra az alsó-jurára t e h e t ő . A jurától kezdve a sokkal a l k a l m a z k o d ó k é p e s e b b kagylók mellett fokozatosan h á t t é r b e szorultak a b r a c h i o p o d á k a tengeri bentonikus k ö z ö s s é g e k b e n . A triász végi és a toarci kihalások közötti utolsó virágkor egyik legjobb vizsgálati terepe a D u n á n t ú l i - k ö z é p h e g y s é g b e n van. Ezt k o r á b b a n elsősorban a pliensbachi és a felső-szinemuri v o n a t k o z á s á b a n használták ki a magyar p a l e o n t o l ó g u s o k (főleg V Ö R Ö S A . m u n k á s s á ­ ga, lásd a k u t a t á s t ö r t é n e t i fejezetben). A fauna újjáéledése szempontjából viszont a l a p v e t ő fontosságú a hettangi és a kora-szinemuri faunák vizsgálata, ami eddig e r ő s e n h á t t é r b e szo­ rult. J e l l e m z ő példája ennek, hogy M I C H A L I K és társai ( 1 9 9 1 ) a k ö z e l m ú l t b a n m é g csak két brachiopoda fajt e m l í t e t t e k a magyarországi hettangiból. A kora-szinemuri b r a c h i o p o d á k e s e t é b e n is csak az általam feldolgozott lókúti anyag szerepel V Ö R Ö S ( 1 9 9 7 ) összeállításá­ ban. Ez utóbbi m u n k á b a n V Ö R Ö S diagramon mutatja be a D u n á n t ú l i - k ö z é p h e g y s é g jura bra­ chiopoda faunájának faji diverzitásváltozását. (Ezen az á b r á n m á r szerepelnek a K a r d o s r é t i M é s z k ő r e és a lókúti anyagra v o n a t k o z ó adataim). A diagramon a h á r o m nagy rend a jura elején hasonló v o n á s o k a t mutat: fokozatos n ö v e k e d é s u t á n a pliensbachiban érik el a diverzitásuk m a x i m u m á t , majd a toarci elején, a v i l á g m é r e t ű anoxikus e s e m é n n y e l egyidejűleg drasztikus c s ö k k e n é s következik be. (Ez egyben a Spiriferinida rend kihalását is jelentette). H a s o n l ó volt a grafikon lefutása akkor is, amikor V Ö R Ö S ( 1 9 9 5 , 1 9 9 7 ) A L M É R A S ( 1 9 6 4 ) adatai alapján rajzolta meg a h á r o m rend globális fajszám változását a rhaeti e m e l e t t ő l a bath emeletig. I t t is m i n d h á r o m rend fokozatos n ö v e k e d é s t mutat a j u r a elején, pliensbachi maximummal, majd hirtelen hanyatlás következik a toarciban. A V Ö R Ö S által publikált gra­ fikont vette át H A L L A M ( 1 9 9 6 ) is, amikor a triász végi kihalás u t á n i újjáéledést vizsgálta. A most ismertetett anyag új e r e d m é n y e i t ü k r é b e n é r d e m e s újra felvázolni a brachiopoda fauna f e j l ő d é s é t a k o r a - j u r á b a n ( D U L A I , 2 0 0 1 ) . A K a r d o s r é t i M é s z k ő b ő l 1 2 brachiopo­ da taxon k e r ü l t elő, melyek közül 9 fajra m e g h a t á r o z h a t ó . Ezek kora e g y é r t e l m ű e n hettanginak t e k i n t h e t ő , de ezen belül pontosabb m e g h a t á r o z á s r a egyelőre nincs l e h e t ő s é g . A tatai K á l v á r i a - d o m b r ó l 9, f e l t e h e t ő e n k ö z é p s ő - h e t t a n g i taxon k e r ü l t e l ő ( 7 faj). Ezeket az adatokat összegezve, a hettangi emeleten belül 1 4 brachiopoda faj j e l e n l é t é t tudtam kimu­ tatni a D u n á n t ú l i - k ö z é p h e g y s é g b e n ( 5 rhynchonellida, 2 spiriferinida, 7 terebratulida). ( A sümegi lelőhelyet a bizonytalan kor miatt figyelmen kívül hagytam). A kora-szinemuri lelőhelyek közül a L ó k ú t i - d o m b o n 3 2 taxon ( 2 9 faj) került e l ő , melyek kora ammoniteszekkel igazoltan a Bucklandi Z ó n á b a t e h e t ő . ( A Pisznicei M é s z k ő bázisré­ tegei elvileg a felső-hettangiban is l e r a k ó d h a t t a k , de erre faunisztikai bizonyíték egyelőre nincs. E z é r t itt is és a t ö b b i lelőhelyen is feltételesen a l s ó - s z i n e m u r i n a k tekintem a Pisznicei M é s z k ő b ő l előkerült teljes f a u n á t ) . A m á r k ó i Som-hegyen összesen 4 0 taxont ( 3 5 fajt) ta­ láltam. I t t a vizsgált r é t e g s o r alsó része ( 2 - 2 0 . r é t e g ) f e l t e h e t ő e n a Bucklandi Z ó n á b a tar­ tozik, de nem z á r h a t ó k i a Semicostatum Z ó n a sem. A r é t e g s o r felső része ( 2 3 - 3 1 . r é t e g ) az ammoniteszek alapján az Obtusum Z ó n á b a t e h e t ő . Ezt a választóvonalat figyelembe vé­ ve ezen a lelőhelyen 3 2 taxon fordul e l ő az alsó-szinemuri r é t e g e k b e n és 2 5 taxon a szelvény felső-szinemuri részén.

A G e r e c s é b e n a Tölgyháti-kőfejtőben 10 taxon (9 faj), míg a p ó e k ő i lelőhelyen 18 taxon (15 faj) került elő. K o r u k a t feltételesen a l s ó - s z i n e m u r i n a k tekintem, de elvileg itt sem zár­ h a t ó k i teljesen a felső-hettangi j e l e n l é t e a legalsó r é t e g e k b e n . H a s o n l ó a helyzet a kisgerecsei lelőhelyen, ahol 25 taxon (21 faj) vált i s m e r t t é . A V ö r ö s h í d i - k ő f e j t ő v é k o n y a n rétegzett felső szakaszából a Semicostatum Z ó n á t jelző ammoniteszek k e r ü l t e k elő, míg az alsó, vastag pados r é t e g s o r feltételesen a Bucklandi Z ó n á b a s o r o l h a t ó . I t t a b r a c h i o p o d á k elterjedése alapján 13 taxon j e l e n l é t e r ö g z í t h e t ő a Bucklandi (?) Z ó n á b a n és 19 taxon a Semicostatum Z ó n á b a n . H a összegezzük a kora-szinemuri lelőhelyek faunáját, akkor a k ö v e t k e z ő e r e d m é n y e k e t kapjuk. A vizsgált l e l ő h e l y e k e n összesen 64 brachiopoda faj fordul e l ő az alsó-szinemuri r é ­ tegekben, melyek közül 27 rhynchonellida, 16 spiriferinida és 21 terebratulida. ( A n é h á n y lelőhelyen előforduló a t h y r i d i d á k a t nem sikerült fajra m e g h a t á r o z n i ) . A m á r k ó i Som-hegy r é t e g s o r á n a k felső részéből, az Obtusum Z ó n á b ó l előkerült taxonokkal k i e g é s z í t h e t ő a V Ö ­ RÖS (1997) t á b l á z a t á b a n s z e r e p l ő k é s ő - s z i n e m u r i fajok listája is (ezekben a r é t e g e k b e n 3 rhynchonellida, 4 spiriferinida és 1 terebratulida faj fordult elő, amelyek eddig ismeretle­ n e k v o l t a k a D u n á n t ú l i - k ö z é p h e g y s é g k é s ő - s z i n e m u r i f a u n á j á b a n ) . Ezeket is figyelembe vé­ ve jelenleg ö s s z e s e n 74 fajt i s m e r ü n k a k é s ő - s z i n e m u r i b ó l (31 rhynchonellida, 13 spi­ riferinida, 30 terebratulida). A z így kapott s z á m a d a t o k alapján újra m e g r a j z o l h a t ó a D u n á n t ú l i - k ö z é p h e g y s é g kora-liász b r a c h i o p o d á i n a k diverzitás grafikonja (46. ábra). E b b ő l jól l á t h a t ó , hogy a triász végi k i ­ halás u t á n a brachiopoda fauna diverzitása nem olyan egyenletesen és fokozatosan növeke­ dett a pliensbachi emeletig, mint azt a korábbi adatok jelezték. M á r a hettangiban viszony­ lag sok faj jelent meg, a kora-szinemuri során pedig kifejezetten változatos brachiopoda fa­ una élt a t e r ü l e t e n , aminek a fajszáma alig marad el a késő-szinemuri fajszámtól. B á r meg kell jegyezni, hogy n é h á n y kulcsfontosságú késő-szinemuri lelőhely begyűjtése és feldolgozá­ sa m é g folyamatban van ( Ú r k ú t , Csárda-hegy; Porva, Kék-hegy; gerecsei Hierlatzi M é s z k ő lelőhelyek), így v á r h a t ó a n a késő-szinemuri fajszám is n ö v e k e d n i fog a közeljövőben. Ha összevetjük a V Ö R Ö S (1997) t á b l á z a t á b a n s z e r e p l ő 84 szinemuri brachiopoda fajt a most feldolgozott kora-szinemuri lelőhelyek faunalistáival, akkor 16 fajjal tudjuk kiegészí­ teni az eddig ismert listát, így jelenleg összesen 100 brachiopoda fajt i s m e r ü n k a D u n á n t ú l i ­ k ö z é p h e g y s é g szinemuri rétegeiből. Talán nem túl nagy m e r é s z s é g előrevetíteni, hogy a fent említett k é s ő - s z i n e m u r i f a u n á k feldolgozása u t á n a szinemuri brachiopoda fajok s z á m a m é g n ö v e k e d n i fog, így f e l t e h e t ő e n gazdagabb lesz a magyarországi szinemuri brachiopoda fauna, mint a gyakorlatilag m á r teljesen feldolgozott pliensbachi (101 faj, V Ö R Ö S , 1982b).

késő-szinemuri

74

31

13

30

kora-szinemuri

64

27

16

21

hettangi

14

a

a

b

Y

7 e

d

46. ábra: A b r a c h i o p o d á k diverzitás változása a Dunántúli-középhegység alsó-liász rétegeiben, a - Összes faj; b - Rhynchonellida; c - Spiriferinida; d - Terebratulida Fig. 46. Temporal changes in brachiopod diversity in the Transdanubian Central Range during the early Jurassic, a - all species; b - rhynchonellids; c - spiriferinids; d - terebratulids.

Ez arra utal, hogy a D u n á n t ú l i - k ö z é p h e g y s é g b e n végzett egyedülállóan részletes, rétegről r é t e g r e t ö r t é n ő gyűjtések e r e d m é n y e k é p p e n m ó d o s í t a n i kell a k o r á b b i vizsgálatok s o r á n kapott adatokat: a triász végi kihalás u t á n a brachiopoda fauna minden bizonnyal m á r a szinemuriban e l é r t e d i v e r z i t á s á n a k a m a x i m u m á t . M i v e l m a g y a r á z h a t ó a jura brachiopoda faunák korai felvirágzása? M i n d e n bizonnyal a k ö r n y e z e t k e d v e z ő v á l t o z á s á r a v e z e t h e t ő vissza a b r a c h i o p o d á k gyors p é l d á n y s z á m - és tax o n s z á m - n ö v e k e d é s e a jura elején. A felső-triászban kialakult hatalmas k a r b o n á t o s plat­ form nagy t e r ü l e t e n , és hosszú időn keresztül létezett a Nyugati-Tethys t e r ü l e t é n . A z egy­ h a n g ú litorális, illetve nagyon sekély szublitorális k ö r n y e z e t nem kedvezett a brac h i o p o d á k n a k . A jura elején viszont a k a r b o n á t o s platform elkezdett süllyedni és tek­ t o n i k u s á n f e l d a r a b o l ó d o t t . Ennek első jelei m á r a hettangi emeletben észlelhetők a D u n á n ­ túli-középhegységben, a bakonyi K a r d o s r é t i M é s z k ő , valamint a tatai K á l v á r i a - d o m b fau­ nájában e g y a r á n t . A K a r d o s r é t i M é s z k ő e s e t é b e n a gyors ü l e d é k k é p z ő d é s m é g majdnem lé­ pést tudott tartani a süllyedéssel, de m é g így is felfedezhetők az e l t é r é s e k a k ü l ö n b ö z ő le­ lőhelyek faunái között. A m é l y e b b r e süllyedt tatai t e r ü l e t szintén viszonylag gazdag faunát mutat, amely ö s s z e t é t e l é b e n nagyon eltér a K a r d o s r é t i M é s z k ő faunájától. A szinemuri ele­ j é r e a platform s z é t d a r a b o l ó d á s a és h á t s á g - m e d e n c e rendszer kialakulása m á r e l ő r e h a l a ­ dott á l l a p o t b a n volt és nagyon változatos ökológiai fülkéket kínált a b r a c h i o p o d á k n a k . A mély szublitorális k ö r n y e z e t b e n a h á t s á g o k teteje, pereme, és oldala, valamint a m e d e n c é k pereme és belseje k ü l ö n b ö z ő m é r t é k b e n ugyan, de m i n d alkalmasak voltak a v á l t o z a t o s bra­ chiopoda f a u n á k m e g t e l e p e d é s é r e . Tehát a szinemuriban a sok új ökológiai fülke s e r k e n t ő ­ en hatott a b r a c h i o p o d á k evolúciójára, erre v e z e t h e t ő vissza, hogy m á r ekkor e l é r t é k a leg­ nagyobb diverzitásukat. A k é s ő b b i e k b e n g y ö k e r e s e n új ökológiai fülkék és k ö r n y e z e t e k nem jelentek meg, legfeljebb t o v á b b mélyültek a m e d e n c é k és n ö v e k e d e t t a m a g a s s á g k ü ­ lönbség a h á t s á g o k és a m e d e n c é k között. E z é r t nem folytatódott a b r a c h i o p o d á k robba­ násszerű radiációja, hanem beállt egy egyensúlyi állapot, ahol jóval lassúbb evolúciós válto­ zások t a p a s z t a l h a t ó k , e g é s z e n a toarci anoxikus e s e m é n y b e k ö v e t k e z t é i g . Rhynchonellida A D u n á n t ú l i - k ö z é p h e g y s é g k o r a - l i á s z f a u n á j á b a n 4 rhynchonellida n e m z e t s é g m á r a hettangi emeletben megjelent ( D U L A I , 2001) (47. ábra). A Caicirhynchia ugyanazzal a faj­ jal k é p v i s e l t e t i m a g á t a K a r d o s r é t i M é s z k ő b e n és a K á l v á r i a - d o m b o n . A Bucklandi Z ó ­ n á b a s o r o l h a t ó l e l ő h e l y e k e n nagy gyakorisággal fordul e l ő a Caicirhynchia 5 fajjal, de l - l faj m e g t a l á l h a t ó a Semicostatum Z ó n á b a , illetve az Obtusum Z ó n á b a t a r t o z ó r é t e g e k b e n is. A Calcirhynchia-t A G E R és társai (1972) szintén jelzik a hettangi e m e l e t b ő l . K é t Cirpa faj fordul e l ő a K á l v á r i a - d o m b o n a k ö z é p s ő - h e t t a n g i b a n . A Bucklandi Z ó n á b a n 3 fajjal, m í g a Semicostatum Z ó n á b a n 1 fajjal van jelen ez a n e m z e t s é g . A Cirpa-t A G E R és társai (1972) csak a pliensbachi e m e l e t t ő l említik, ehhez k é p e s t a gerecsei e l ő f o r d u l á s igen ko­ rai m e g j e l e n é s r e utal. A k ö z e l m ú l t b a n P A T R U L I U S (1996) a n e m z e t s é g t ö b b faját e m l í t e t ­ te az általa k é s ő - r h a e t i n e k tartott olisztolitokból, a P e r s á n y i - h e g y s é g b ő l . A z egyéb fauna­ elemek ( b r a c h i o p o d á k , kagylók) a l a p j á n e r ő s e n v i t a t h a t ó n a k t ű n i k a k é s ő - t r i á s z korbeso­ rolás, sok forma i n k á b b k o r a - j u r á r a utal. A Salgirella ugyanazzal a fajjal k é p v i s e l t e t i ma­ gát a hettangi K a r d o s r é t i M é s z k ő b e n és egy Bucklandi Z ó n á b a t a r t o z ó l e l ő h e l y e n . A G E R és társai (1972) csak a s z i n e m u r i t ó l kezdve választják el a Salgirella-X a Calcirhynchia-tól. A Cuneirhynchia n e m z e t s é g n e k 1 faja fordul elő a K á l v á r i a - d o m b o n , míg a Bucklandi Z ó -

47. ábra: A brachiopoda nemzetségek fajszámának változása az alsó-liászban. Fig. 47. Tempora! changes in species number of brachiopod genera in the Transdanubian Central Range during the early Jurassic,

n á b a t a r t o z ó r é t e g e k b e n 3 k ü l ö n b ö z ő faja t a l á l h a t ó meg, h e l y e n k é n t igen nagy s z á m b a n . A Semicostatum Z ó n á b ó l eddig nem k e r ü l t e l ő Cuneirhynchia, de az Obtusum Z ó n á b ó l megint i s m e r j ü k k é t fajukat. Ezt a n e m z e t s é g e t A G E R és t á r s a i ( 1 9 7 2 ) s z i n t é n e m l í t i k a hettangiból. A Bucklandi Z ó n á b a s o r o l h a t ó r é t e g e k b e n további h é t rhynchonellida n e m z e t s é g jelent meg. A Rhynchonellina k é t fajjal van jelen a Bucklandi Z ó n á b a n , amelyek közül az egyik to­ v á b b élt az Obtusum Z ó n á b a n is. A D u n á n t ú l i - k ö z é p h e g y s é g b e n nincs nyoma a n e m z e t s é g hettangi j e l e n l é t é n e k , amire A G E R és társai ( 1 9 7 2 ) utaltak. A Prionorhynchia a Bucklandi Z ó n á b a n 3 fajjal jelenik meg, és 1 illetve 2 faja előfordul a Semicostatum és az Obtusum Z ó n á b a n is. A G E R és társai ( 1 9 7 2 ) bizonytalanul a hettangi elejéig vezetik vissza a nemzet­ séget, de biztosan csak a pliensbachiban jelölik. A Gibbirhynchia n e m z e t s é g n e k szintén 3 fa-

ja t a l á l h a t ó a Bucklandi Z ó n á b a n , míg az Obtusum Z ó n á b a n 2 faj fordul elő. A n e m z e t s é ­ get A G E R és társai (1972) a felső-hettangitól jelölik. A Pisirhynchia 2 fajjal van jelen a Bucklandi Z ó n á b a n és a Semicostatum Z ó n á b a n , és 1 fajjal az Obtusum Z ó n á b a n . A nem­ zetséget A G E R és társai (1972) a hettangi k ö z e p é t ő l a pliensbachi végéig ábrázolják. A z Apringia n e m z e t s é g ugyanazzal az 1 fajjal fordul elő a Bucklandi, a Semicostatum és az Obtusum Z ó n á b a n . A G E R és társai (1972) csak a pliensbachi k ö z e p é t ő l említik, t e h á t ennek a n e m z e t s é g n e k is jóval k o r á b b r a kell helyezni a kialakulását a bakonyi és a gerecsei ada­ tok alapján. A Homoeorhynchia és a Piarorhynchia n e m z e t s é g e k n e k l - l faja fordul elő a Bucklandi Z ó n á b a n . A G E R és társai (1972) m i n d k é t n e m z e t s é g e t m á r a h e t t a n g i b ó l említik. Spiriferinida Eddig csak egyetlen spiriferinida n e m z e t s é g k e r ü l t e l ő a k ö z é p h e g y s é g i h e t t a n g i b ó l . A R O U S S E L L E (1977) által leírt Liospiriferina két k ü l ö n b ö z ő fajjal van jelen a K a r d o s r é t i M é s z ­ k ő b e n , illetve a tatai K á l v á r i a - d o m b o n . A Bucklandi Z ó n á b a n k i e m e l k e d ő e n magas a Liospiriferina n e m z e t s é g h e z t a r t o z ó fajok száma (14). Gyakoriak maradnak a Semicostatum Z ó n a (4 faj) és az Obtusum Z ó n a (7 faj) r é t e g e i b e n is. A spiriferinidák k ö z é t a r t o z ó másik két n e m z e t s é g (Callospiriferina, Dispiriferina) az á l t a l a m vizsgált anyagban csak a Bucklandi Z ó n á b ó l került elő, m i n d k e t t ő l - l fajjal. A Spiriferina n e m z e t s é g egyetlen fajának egyetlen p é l d á n y a a bizonytalan k o r ú s ü m e g i lelőhelyen k e r ü l t elő. Terebratulida A r h y n c h o n e l l i d á k h o z h a s o n l ó a n n é h á n y taxon itt is megjelent m á r a hettangiban. A Lobothyris n e m z e t s é g a K a r d o s r é t i M é s z k ő leggyakoribb faunaeleme 5 fajjal. Ugyanakkor a tatai K á l v á r i a - d o m b o n a n e m z e t s é g n e k csak egy fajra m e g h a t á r o z h a t a t l a n p é l d á n y a ke­ rült elő. A Bucklandi Z ó n á b a n sokkal kisebb p é l d á n y s z á m b a n , de m é g mindig 3 fajjal van jelen a Lobothyris. A Semicostatum és az Obtusum Z ó n á b ó l viszont eddig m é g nem k e r ü l t elő egyetlen p é l d á n y a sem. A felső-triászból leírt Pseudorhaetina ( S T A N L E Y és társai, 1994; SANDY, 1998) belső morfológiája nagyon hasonlít a Lobothyris-hez, így esetleg ez j ö h e t szó­ ba, amikor a l e h e t s é g e s triász e l ő d ö k e t keressük. A Zeilleria n e m z e t s é g két m e g h a t á r o z h a ­ t ó fajjal, és n é h á n y fajra meg nem h a t á r o z o t t p é l d á n n y a l van jelen a hettangi k é p z ő d m é ­ nyekben. Ez a n e m z e t s é g a triász t ú l é l ő k h ö z tartozik, p é l d á n y a i gyakran m e g t a l á l h a t ó k a rhaeti k é p z ő d m é n y e k b e n is ( P E A R S O N , 1977; PATRULIUS, 1996). A Zeilleria M a g y a r o r s z á g o n is ismert a B o r z a v á r melletti korallos rhaeti m é s z k ő b ő l ( M I C H A L I K és társai, 1991). A het­ tangi u t á n a Bucklandi Z ó n á b a n nagyon gyakorivá válik ez a n e m z e t s é g , hiszen 9 k ü l ö n b ö ­ z ő faja fordul elő ebben a z ó n á b a n . A jóval kisebb m e n n y i s é g b e n begyűjtött Semicostatum és Obtusum Z ó n a a n y a g á b a n is m e g t a l á l h a t ó a Zeilleria 1 illetve 2 fajjal. A Phymatothyris n é h á n y fajra m e g h a t á r o z h a t a t l a n p é l d á n y a e l ő k e r ü l t a K a r d o s r é t i M é s z k ő b ő l és a Kálvária­ d o m b r ó l egyaránt. Egy-egy fajjal előfordul a Bucklandi és a Semicostatum Z ó n á b a n is, he­ lyenként viszonylag nagy p é l d á n y s z á m b a n . A K á l v á r i a - d o m b liász összletének alsó 3 m é t e ­ réből s z á r m a z ó t ö r m e l é k b e n találtam egy fajra meg nem h a t á r o z h a t ó Bakonyithyris-t, ami azt jelzi, hogy esetleg ez a n e m z e t s é g is megjelent m á r a hettangiban. A Bucklandi és a Semicostatum Z ó n á b a n viszont m á r e g y é r t e l m ű e n előfordul a Bakonyithyris l - l fajjal. A Linguithyris 2 fajjal jelenik meg a Bucklandi Z ó n á b a n , melyek közül az egyik faj m e g t a l á l ­ h a t ó a Semicostatum és az Obtusum Z ó n á b a n is. A Securina n e m z e t s é g n e k egyetlen faja

került elő a Bucklandi és az Obtusum Z ó n á b ó l e g y a r á n t . A z Antiptychina n e m z e t s é g egyet­ len faja m e g t a l á l h a t ó a Bucklandi, a Semicostatum és az Obtusum Z ó n á b a n is. A Rhapidothyris n e m z e t s é g l - l faja e l ő k e r ü l t a Bucklandi és a Semicostatum z ó n á b ó l . A z elterjedési adatokat összegezve m e g á l l a p í t h a t ó , hogy a vizsgált anyagban e l ő f o r d u l ó 2 2 n e m z e t s é g közül 9 m á r a hettangi emeletben megjelent, a Bucklandi Z ó n á b a n pedig m á r mind a 2 2 n e m z e t s é g m e g t a l á l h a t ó ( D U L A I , 2 0 0 1 ) . A Semicostatum és az Obtusum Z ó n á ­ ban eddigi ismereteink szerint egyetlen új n e m z e t s é g sem l é p e t t be. V Ö R Ö S ( 1 9 9 7 ) szine­ m u r i faunalistájával összehasonlítva a vizsgált anyagot azt tapasztaljuk, hogy az összes elő­ forduló szinemuri taxon k ö z ö t t m i n d ö s s z e két n e m z e t s é g van (Lokutella, Papodina), amely m é g nem fordul elő a Bucklandi Z ó n á b a n és csak k é s ő b b jelenik meg. Lobothyris ? subgregaria - az első magyar Elvis-faj A triász végén b e k ö v e t k e z e t t t ö m e g e s kihalás a fanerozoikum 5 legnagyobb kihalása k ö ­ zé tartozik ( R A U P & SEPKOSKI, 1 9 8 2 ) . A kihalási e s e m é n y a t ö b b i bentosz csoporthoz ha­ s o n l ó a n é r z é k e n y e n é r i n t e t t e a b r a c h i o p o d á k a t is, j e l e n t ő s á l l o m á s k é n t a törzs evolúciós t ö r t é n e t é b e n . Ekkor halt k i az Atrypida rend, nagyon j e l e n t ő s e n visszaesett a Spiriferinida és az Athyridida rend r é s z a r á n y a ( W I L L I A M S , 1 9 6 5 ) , és nem sokkal k é s ő b b a spiriferinidák is végleg e l t ű n t e k a toarci anoxikus e s e m é n y k ö v e t k e z t é b e n . A kihalási e s e m é n y t m e g e l ő z ő legfelső triász (rhaeti) és az azt k ö v e t ő legalsó jura (het­ tangi) k ő z e t e k b e n nagyon ritkák az ő s m a r a d v á n y o k ( b e l e é r t v e a b r a c h i o p o d á k a t is), ennek m e g f e l e l ő e n alig t a l á l u n k adatokat az irodalomban a rhaeti és a hettangi b r a c h i o p o d á k r ó l . A triász/jura h a t á r i n t e r v a l l u m brachiopoda f a u n á i n a k vázlatos összefoglalása M I C H A L Í K és társai ( 1 9 9 1 ) n e v é h e z fűződik, akik e l s ő s o r b a n a M e d i t e r r á n t e r ü l e t r ő l vett p é l d á k a t mutat­ tak be. A triász végi t ö m e g e s kihalás utáni fauna újjáéledést vizsgálta t ö b b ő s m a r a d v á n y cso­ portra ( k ö z t ü k a b r a c h i o p o d á k r a ) v o n a t k o z ó a n H A L L A M ( 1 9 9 6 ) . A b r a c h i o p o d á k n á l ez az újjáéledés k ü l ö n ö s e n j e l e n t ő s , hiszen a p a l e o z o ó s és a kisebb triász virágkor u t á n a j u r á b a n és azon belül is főleg a k o r a - j u r á b a n volt a b r a c h i o p o d á k utolsó j e l e n t ő s felvirágzása. A tengeri regresszió miatt e r ő s e n endemikus késő-triász f a u n á k a t M I C H A L Í K és társai ( 1 9 9 1 ) m u t a t t á k be. A k ü l ö n b ö z ő m é l y e b b vízi asszociációk i s m e r t e t é s e mellett megemlítik, hogy a tenger alatti k i e m e l k e d é s e k e t az opportunista Rhaetina gregaria monospecifikus asszociációi n é p e s í t e t t é k be a Bajor-Alpok, a k ö z é p s ő N y u g a t i - K á r p á t o k , a Bakony és a K a r n i - A l p o k t e r ü l e t é n . A Rhaetina gregaria v a l ó b a n jól ismert és gyakori brachiopoda a fel­ ső-triász k é p z ő d m é n y e k b e n . P E A R S O N ( 1 9 7 7 ) m e g f o g a l m a z á s a szerint „ k é t s é g t e l e n ü l a leg­ gyakoribb és a legelterjedtebb rhaeti brachiopoda", amely az alpi rhaeti index fosszíliájának t e k i n t h e t ő . A teljesség igénye nélkül is említést é r d e m e l M I C H A L I K ( 1 9 7 5 ) m u n k á j a , aki na­ gyon részletesen mutatta be a N y u g a t i - K á r p á t o k b a n e l ő f o r d u l ó h á r o m Rhaetina fajt, közöt­ t ü k a Rhaetina gregaria-t is. T a n u l m á n y a foglalkozik a vizsgált taxonok belső morfológiai tu­ lajdonságaival is. Szintén alapos leírást ad a fajról K L Ö R E N ( 1 9 7 4 ) , valamint PEARSON ( 1 9 7 7 ) az alpi rhaeti b r a c h i o p o d á k r ó l szóló m o n o g r á f i á j á b a n . M a g y a r o r s z á g o n a Bakony t e r ü l e t é r ő l ( B o r z a v á r ) ismert ez a faj a hermatipikus korallokhoz k a p c s o l ó d ó faunából (CSÁSZÁR és társai, 1 9 8 2 ) . R é g ó t a úgy tekintik a Rhaetina gregaria-t, mint azon kevés faj egyikét, amelyek átvészelték a triász/jura kihalást és m é g a k o r a - j u r á b a n is előfordultak. M I C H A L Í K és t á r s a i ( 1 9 9 1 ) idézik G E Y E R ( 1 8 8 9 ) és P E A R S O N ( 1 9 7 7 ) v é l e m é n y é t , mely sze­

rint a Rhaetina gregaria (és a Fissirhynchia

fissicostata)

a triász végi kihalást túlélve t o v á b b

élt a hettangiban. A külső morfológia alapján ez nyilvánvalónak látszik: a jellegzetes b i plikált forma a k é s ő - t r i á s z b a n és a k o r a - j u r á b a n e g y a r á n t jól ismert. Ennek a v é l e k e d é s n e k s z á m o s nyoma van az irodalomban is. PEARSON (1977) j ó összefoglalást ad a z o k r ó l a mun­ kákról, amelyek a Rhaetina gregaria fajt vélték felfedezni a liász r é t e g e k b e n ( D U M O R T I E R , 1867,

U H L I G , 1879,

P A R O N A , 1884,

G E Y E R , 1889,

F U C I N I , 1895,

T R A U T H , 1909). A magyar­

országi liászból is e m l í t e t t é k a R. gregaria j e l e n l é t é t a s ü m e g i V á r o s i - e r d ő bizonytalan k o r ú (szinemuri?) lelőhelyéről ( H A A S és társai, 1984). A z általuk a hettangi/szinemuri h a t á r r a datált fauna leggyakoribb eleme volt ez a biplikált terebratulida. A magyarországi liász p é l d á n y o k sorozatcsiszolatos belső morfológiai vizsgálatai azon­ ban m e g l e p ő e r e d m é n y e k e t hoztak. Kiderült, hogy mind a K a r d o s r é t i M é s z k ő b ő l , mind a sü­ megi V á r o s i - e r d ő b ő l , mind a gerecsei liászból s z á r m a z ó p é l d á n y o k a Rhaetina n e m z e t s é g t ő l a l a p v e t ő e n e l t é r ő belső morfológiai tulajdonságokkal rendelkeznek. Valamennyi megcsiszolt p é l d á n y Lobothyris jellegű belső morfológiai j e l l e m z ő k e t mutat (lásd D U L A I , 1993b). Tehát a külső morfológiai h a s o n l ó s á g ellenére k é t k ü l ö n b ö z ő taxonról van szó, vagyis a D u n á n t ú l i ­ középhegység t e r ü l e t é n a Rhaetina gregaria csak a késő-triászban fordul e l ő és a liász b i ­ plikált f o r m á k e g y é r t e l m ű e n m á s taxonhoz tartoznak. Ez t e h á t arra utal, hogy a k o r á b b i vé­ l e m é n y e k k e l e l l e n t é t b e n a Rhaetina gregaria m é g s e m élte túl a triász végi kihalást. De vajon m i a helyzet azokban az esetekben, ahol az irodalmi adatok utalnak liász ko­ rú Rhaetina gregaria p é l d á n y o k r a ? Ezeket is cáfolni kellene annak k i m o n d á s á h o z , hogy a Rhaetina gregaria v a l ó b a n kihalt a triász v é g é n . P E A R S O N (1977) az általa felsorolt hivatko­ zások nagy részéről saját maga fejti k i , hogy i d ő k ö z b e n kiderült, ezek nem liász, hanem t r i ­ ász r é t e g e k b ő l s z á r m a z n a k , vagy pedig e l l e n ő r i z h e t e t l e n k o r ú a k , mivel t ö r m e l é k b ő l gyűjtöt­ ték őket. így p é l d á u l D U M O R T I E R franciaországi anyaga szinte teljesen bizonyosan rhaeti k o r ú k ő z e t b ő l s z á r m a z o t t . U H L I G (1879) bellunói példányai egy t ö r m e l é k e s k ő z e t t ö m b b ő l s z á r m a z n a k , bármiféle k í s é r ő f a u n a nélkül, emiatt a koruk teljesen bizonytalan. A G E Y E R (1889) által az A d n é t i M é s z k ő b ő l feldolgozott anyagról is kiderült utólag, hogy rhaeti ko­ rúak. A z ausztriai H i e r l a t z b e r g r ő l publikált adatokat azonban P E A R S O N (1977) hitelesnek fogadta el, és ő maga is megvizsgálta a bécsi T e r m é s z e t t u d o m á n y i M ú z e u m gyűjteményé­ ben lévő anyagot. G E Y E R egyik p é l d á n y á t meg is csiszolta és az tipikus Rhaetina k a r d i n á l i á t mutatott. A z t azonban P E A R S O N elismeri, hogy m á r G E Y E R (1889) is m e g e m l í t i a m o n o g r á ­ fiájában annak a l e h e t ő s é g é t , hogy p é l d á n y a i a Hierlatzbergen nagy t e r ü l e t e n e l ő f o r d u l ó Dachsteini M é s z k ő b ő l is s z á r m a z h a t n a k . PEARSON csak m ú z e u m i g y ű j t e m é n y e k e t vizsgálva írta meg monográfiáját az alpi rhaeti b r a c h i o p o d á k r ó l , saját gyűjtéseket nem végzett. Egy m ú z e u m i g y ű j t e m é n y b e n pedig nem mindig egyszerű a teljesen k i p r e p a r á l t , kísérő kőzettől m e g s z a b a d í t o t t , szürke mikrites kitöltéssel r e n d e l k e z ő b r a c h i o p o d á r ó l m e g á l l a p í t a n i , hogy az vajon a Dachsteini M é s z k ő b ő l , vagy a sokszor szintén szürke mikrites Hierlatzi M é s z k ő ­ ből s z á r m a z i k - e . N e m f o g a d h a t ó el PEARSON (1977) azon indoka sem, hogy az egyetlen át nem kristályosodott p é l d á n y b a n jelen lévő v ö r ö s e s színű ü l e d é k k é t s é g t e l e n n é t e n n é a liász kort. A kora-jura tektonikai aktivitás k ö v e t k e z t é b e n mindennaposak a triász k ő z e t e k e t át­ m e t s z ő h a s a d é k o k , amelyekbe b e s z i v á r o g t a k a v ö r ö s jura ü l e d é k e k . P é l d a k é n t m e g e m l í t h e ­ t ő a tatai K á l v á r i a - d o m b , ahol a Dachsteini M é s z k ő b e n lévő Megalodon-ok k i o l d ó d o t t h é ­ jainak a h e l y é r e szivárgott be a liász k o r ú , v ö r ö s színű mésziszap. Mindezen t é n y e k t ü k r é ­ ben nem lehet kizárni, hogy a P E A R S O N által megcsiszolt egyetlen p é l d á n y esetleg nem a Hierlatzi M é s z k ő b ő l , hanem a Dachsteini M é s z k ő b ő l származik. A k é r d é s t akkor t u d n á n k e l d ö n t e n i , ha megcsiszolnánk egy olyan biplikált p é l d á n y t a H i e r l a t z b e r g r ő l , ami biztosan a Hierlatzi M é s z k ő b ő l származik. Erre m o s t a n á b a n nyílt volna l e h e t ő s é g , hiszen folyamatban

van a lelőhely újravizsgálata, mely s o r á n a b r a c h i o p o d á k a t Milos S I B L Í K vizsgálja. Azonban az intenzív gyűjtések e l l e n é r e , egyetlen egy biplikált terebratulida sem k e r ü l t e l ő a Hierlatzi M é s z k ő b ő l ( S I B L Í K , szóbeli k ö z l é s ) . Ez m e g e r ő s í t i azt a gyanút, hogy a bécsi gyűj­ t e m é n y b e n lévő Rhaetina gregaria p é l d á n y o k v é l e t l e n ü l keveredhettek a Hierlatzi M é s z k ő ­ ből s z á r m a z ó anyaghoz. Ugyanakkor a lelőhely k ö z e l é b e n S I B L Í K talált biplikált terebrat u l i d á k a t b á r m i f é l e egyéb k í s é r ő f a u n a n é l k ü l . A f e l t e h e t ő e n rhaeti k o r ú p é l d á n y o k a sorozatcsiszolatok alapján valószínűleg a Triadithyris gregariaeformis fajhoz tartoznak ( S I B L Í K , szóbeli k ö z l é s ) . JABLONSKI (1986) L á z á r - t a x o n n a k nevezte azokat a fajokat, amelyek egy kihalási hullá­ mot m e g e l ő z ő e n e l t ű n n e k az őslénytani anyagból és csak k é s ő b b jelennek meg újra. A z az­ ó t a eltelt i d ő b e n kiderült, hogy az ilyen taxonok minden kihalási e s e m é n y n é l e l ő f o r d u l n a k . A hazai j u r a b r a c h i o p o d á k k ö r é b e n V Ö R Ö S (1995) m u t a t o t t k i s z á m o s Lázár-fajt (Pisirhynchia ? n. sp. aff. uhligi, Prionorhynchia ? flabellum, Lokutella palmaeformis, Liospiriferina apenninica, L . meneghiniana, L . alpina, Lobothyris punctata, Securithyris filosa, Papodina bittneri, Zeilleria bicolor, Koninckodonta fuggeri). E R W I N & D R O S E R (1993) egy új fogalmat vezetett be a k ö z e l m ú l t b a n . E l v i s - t a x o n k é n t javasolják elnevezni azokat a taxonokat, amelyek egy kihalás u t á n jelennek meg, nagyon h a s o n l ó a k egy kihalás előtt élt faj­ hoz, de részletes vizsgálatokkal k i lehet mutatni a k ü l ö n b ö z ő s é g ü k e t . A z új fogalom elne­ vezését azzal m a g y a r á z z á k , hogy az Elvis PRESLEY halála ó t a eltelt i d ő b e n s z á m o s Elvisu t á n z ó jelent meg, akik kívülről megszólalásig h a s o n l í t a n a k a h í r e s z e n é s z r e , de a h a s o n l ó külső t e r m é s z e t e s e n m á s személyiséget takar. A fenti definíció alapján a triász végi t ö m e ­ ges k i h a l á s u t á n m e g j e l e n ő Lobothyris ? subgregaria megfelel az Elvis-taxonokkal szemben t á m a s z t o t t k ö v e t e l m é n y e k n e k , így ez a faj t e k i n t h e t ő az első felismert m a g y a r o r s z á g i Elvisfajnak. E R W I N & D R O S E R (1993) utalt rá, hogy az Elvis-fajok a morfológiai e v o l ú c i ó b a n és a k o m m u n i t á s o k s z e r k e z e t é b e n m e g l é v ő k é n y s z e r e k e t illusztrálják. S z e r i n t ü k a m o r f o l ó g i a e r ő s kényszer alatt áll és a k ü l ö n l e g e s szerepek k ü l ö n l e g e s m o r f o l ó g i á k a t k ö v e t e l n e k meg. A morfológiai kényszert a Rhaetina gregaria - Lobothyris ? subgregaria p á r o s is t ü k r ö z i . Ugyanakkor viszont a k o m m u n i t á s o k s z e r k e z e t é n e k k é n y s z e r e itt nem jelentkezik. A k é s ő ­ triászban a Rhaetina gregaria sokszor m o n o s p e c i f i c s asszociációkat alkot ( M I C H A L I K , 1987). A Lobothyris ? subgregaria viszont sehol nem játszik ilyen e g y e d u r a l k o d ó szerepet. A hettangi K a r d o s r é t i M é s z k ő b e n k é t lelőhelyen összesen 10 p é l d á n y k e r ü l t e l ő ( K a r d o s r é t , Szesztra-hegy: 3; L ó k ú t i - d o m b : 7), ami a b r a c h i o p o d á k 5 % - á n a k felel meg. (Maga a Lobothyris n e m z e t s é g viszont a fauna 9 2 % - á t alkotja, az u r a l k o d ó faj azonban a Lobothyris ovatissimaeformis B Ö C K H 67%-kal). A gerecsei lelőhelyek közül a Kisgerecse o l d a l á b a n 1 p é l d á n y ( 6 % ) , míg a Vöröshídi-kőfejtőben 3 p é l d á n y ( 1 % ) került elő. A sümegi V á r o s i - e r d ő az egyetlen lelőhely, ahol gyakorinak m o n d h a t ó a Lobothyris ? subgregaria faj, itt ugyanis a régi H A A S - f é l e anyag 44%-a tartozik ehhez a fajhoz, de ez is nagyon messze áll egy monospecifikus asszociációtól. A biplikált m o r f o l ó g i a nagyon gyakori a triász/jura h a t á r k ö r n y é k é n a b r a c h i o p o d á k k ö ­ zött. A z egyes biplikált taxonok r o k o n s á g á n a k és leszármazási kapcsolatainak tisztázása na­ gyon fontos ősföldrajzi k ö v e t k e z t e t é s e k r e adna l e h e t ő s é g e t . M á r az e d d i g i e k b ő l is kiderült, hogy a külső m o r f o l ó g i á n a l a p u l ó látszólagos a z o n o s s á g o t gyakran megcáfolják a sorozatcsiszolatokon a l a p u l ó b e l s ő morfológiai vizsgálatok. E z é r t nagyon ó v a t o s a n kell kezelni a biplikált f o r m á k a t is, és minden lelőhelyen csak a sorozatcsiszolatok elvégzése u t á n szabad v é l e m é n y t nyilvánítani. A z eddig e m l í t e t t fajok (Rhaetina gregaria, Triadithyris gregariae­ formis és Lobothyris ? subgregaria) mellett a k ö z e l m ú l t b a n a mexikói Sonora nóri k o r ú r é t e -

geiből SANDY (1994: in S T A N L E Y és társai; 1998) új n e m z e t s é g k é n t és új fajként leírta a Pseudorhaetina aníimoniensis fajt. A sorozatcsiszolati á b r á k o n sok h a s o n l ó s á g f e d e z h e t ő fel az ú j o n n a n leírt Pseudorhaetina és a Lobothyris b e l s ő morfológiai jellemzői között, a b i ­ plikált s z u b p e n t a g o n á l i s külső morfológia pedig szintén nagyon hasonlít az eddig e m l í t e t t taxonokhoz. A Pseudorhaetina l e í r á s a k o r azonban S A N D Y nem említi a h a s o n l ó f o r m á k k ö ­ zött a Lobothyris-t, noha azt ő is jól ismerheti az é s z a k - a m e r i k a i kora-jura f a u n á k b ó l ( S A N D Y és társai, 1995). Ez ó v a t o s s á g r a int azzal kapcsolatban, hogy van-e valamilyen le­ származási kapcsolat a k é t taxon között. A z a tény, hogy a Pseudorhaetina a mexikói n ó r i r é ­ tegekből került elő, ősföldrajzi szempontból is izgalmassá teszi a kérdést, hiszen a Hispániai­ átjáró feltételezett nyugati végét K e l e t - M e x i k ó és Venezuela t e r ü l e t é r e szokták helyezni. A z átjáró meglétével m a g y a r á z z á k p é l d á u l a Weyla n e v ű kagyló elterjedését a KeletPacifikumból a Tethys irányába. A Weyla azonban csak a pliensbachiban jelent meg a Nyugati-Tethysben. Jelen esetben viszont, ha a Pseudorhaetina-ból akarjuk levezetni a Lobothyris ? subgregaria-t, akkor ennek a migrációs folyamatnak a hettangi előtt vagy a het­ tangi s o r á n meg kellett t ö r t é n n i e , hiszen a K a r d o s r é t i M é s z k ő b e n m á r t ö b b lelőhelyen is előfordul a Lobothyris ? subgregaria. R é s z l e t e s rendszertani és r é t e g t a n i vizsgálatokat kelle­ ne elvégezni a k é r d é s tisztázásához, mely s o r á n össze kellene h a s o n l í t a n i nem csak a Pseudorhaetina-t és a Lobothyris ? subgregaria-t, hanem be kellene vonni a Triadithyris gregariaeformis-X is, amely szintén nagyon h a s o n l ó forma. Ez u t ó b b i n a k az elterjedése m é g to­ v á b b bonyolítja a helyzetet, mivel ez a faj a Pamir, a K a u k á z u s , a Krím-félsziget, a B a l k á n ­ hegység és Szlovákia n ó r i k é p z ő d m é n y e i b ő l , valamint az E s z a k i - M é s z k ő a l p o k rhaeti k é p ­ z ő d m é n y e i b ő l ismert. Ez a t é r b e l i és i d ő b e l i e l t e r j e d é s felveti egy esetleges Pseudorhaetina-Triadithyris-Lobothyris l e s z á r m a z á s i vonal l e h e t ő s é g é t is. Ez viszont m á r nem a H i s p á n i a i - á t j á r ó korai m e g l é t é t bizonyítaná, hanem a Kathryn N E W T O N nevével fém­ jelzett P á n t r ó p i k u s e l m é l e t mellett szólna ( N E W T O N 1988).

Caicirhynchia

fascicostata

- Kisgerecse

ÖSSZEFOGLALÁS M u n k á m k e z d e t é n azt a célt t ű z t e m k i , hogy feldolgozzam a D u n á n t ú l i - k ö z é p h e g y s é g hettangi és kora-szinemuri b r a c h i o p o d á i t , amelyek eddig szinte teljesen ismeretlenek vol­ tak az irodalomban. Disszertációmban 12 bakonyi és 5 gerecsei lelőhely faunáját vizsgáltam meg. M i n d a het­ tangi, mind a szinemuri anyag minden várakozást felülmúlóan gazdagnak bizonyult. A Kardosréti M é s z k ő 11 lelőhelyéről 10 faj került elő, melyeknek hettangi kora ammonítészekkel egyelőre nem bizonyított. A tatai Kálvária-domb bázisrétegeiből 7 fajt tudtam elkülöníteni, amelyek valószínűleg középső-hettangi rétegekből származnak. Ezeket a lelőhelyeket össze­ gezve, 14 brachiopoda fajt ismertem fel a Bakony és a Gerecse hettangi k é p z ő d m é n y e i b e n . A L ó k ú t i - d o m b alsó-szinemuri (Bucklandi Z ó n a ) rétegeiből 33 taxont mutattam k i . A márkói Som-hegyen begyűjtött r é t e g s o r (Isztiméri M é s z k ő ) alsó r é s z e a Bucklandi vagy a Semicostatum Z ó n á b a tartozik, míg a rétegsor felső része az Obtusum Z ó n á b a n r a k ó d o t t le. Ezen a lelőhelyen összesen 40 brachiopoda taxont h a t á r o z t a m meg. A Tölgyháti-kőfejtőben és a póekői lelőhelyen a Pisznicei M é s z k ő bázisrétegeiből gyűjtöttem 9 illetve 16 brachiopoda fajt, sajnos ammonitesz kontroll nélkül. H a s o n l ó a helyzet a kisgerecsei lelőhelyen, ahol 22 faj ke­ rült elő. A Vöröshídi-kőfejtőben 27 brachiopoda faj jelenlétét sikerült megállapítani. I t t a liász rétegsor alsó része valószínűleg a Bucklandi Z ó n á b a tartozik, míg a felső, vékonyan rétegzett összletből a Semicostatum Z ó n á r a jellemző ammoniteszek kerültek elő. A vizsgált lelőhelye­ ken összesen 64 alsó-szinemuri brachiopodát h a t á r o z t a m meg, emellett 8 fajjal egészítettem k i a Dunántúli-középhegység késő-szinemuri képződményeiből ismert faunát. S z á m o s tekintetben p o n t o s í t a n i tudtam az alsó-liász b r a c h i o p o d á k r é t e g t a n i elterjedé­ sét. A L M É R A S (1964) adatbázisával összehasonlítva a d u n á n t ú l i adatokat, 14 faj globális el­ terjedését tudtam p o n t o s í t a n i . A hazai e l ő f o r d u l á s o k kivétel nélkül idősebbek, mint az ed­ dig ismert m e g j e l e n é s i kor. V Ö R Ö S (1982b, 1997) adatait figyelembe véve a D u n á n t ú l i ­ k ö z é p h e g y s é g t e r ü l e t é n 44 faj r é t e g t a n i elterjedését tudtam p o n t o s í t a n i . Ezek mellett 12 faj először k e r ü l t e l ő M a g y a r o r s z á g r ó l . Mivel a lábatlani lelőhelyekről ammonitesz nem került elő, a b r a c h i o p o d á k alapján próbál­ tam korrelációt végezni. A közös fajok nagy száma arra utal, hogy a lábatlani feltárások kora megegyezhet a Vöröshídi-kőfejtő alsó, vastag pados összletének korával (Bucklandi ? Z ó n a ) . A b r a c h i o p o d a - f a u n á k részletes t a f o n ó m i a i e l e m z é s e segített megismerni az egykori le­ r a k o d á s i k ö r n y e z e t e t . A K a r d o s r é t i M é s z k ő e l e m z é s e azt mutatta, hogy ez a k é p z ő d m é n y e n y h é n differenciált aljzaton r a k ó d o t t le. Sekélyebb és m é l y e b b t e r ü l e t e k v á l t o g a t t á k egy­ mást, melyeknek az e l r e n d e z ő d é s e f e l t ű n ő e n hasonlít a V Ö R Ö S (1992) által felvázolt pliens­ bachi h á t s á g - medence e l r e n d e z ő d é s h e z . Ez arra utal, hogy a k a r b o n á t o s platform tekto­ nikus f e l d a r a b o l ó d á s a m á r a hettangi emeletben e l k e z d ő d ö t t a Bakonyban. A L ó k ú t i - d o m b o n egy medence belsejében lerakódott, részben átülepített üledékeket tar­ talmazó rétegsor található. A b r a c h i o p o d á k elemzése azt mutatta, hogy a rétegsor alján jelen­ tős volt az áthalmozódás, amit jól jelez az izolált b r a c h i o p o d á k nagy száma és a nagy diverzitás. A rétegsorban felfelé haladva csökken az átülepítés és valószínű, hogy a vizsgált lerakodási pont távolodott az üledékforrástól (újabb lépcsős vetők kialakulása). A rétegsor felső részén ismét nagyon m e g n ő az á t h a l m o z ó d á s , ami valószínűleg a tektonikai aktivitás ismételt felerő­ södését mutatja. Azt sem lehet kizárni, hogy egy második üledékforrás is megjelent a közelben. A m á r k ó i lelőhely medenceperemi, u r a l k o d ó a n á t h a l m o z o t t ü l e d é k e k b ő l álló rétegsor­ ral j e l l e m e z h e t ő . Nagyon gyakoriak a k r i n o i d e á s m é s z k ő b e t e l e p ü l é s e k , amelyek helyen-

k é n t ciklusos megjelenést mutatnak. A z izolált brachiopoda héjak a r á n y a a r é t e g s o r men­ t é n végig magas, ami szintén az á t ü l e p í t é s e r e d m é n y e . A Rhynchonellina n e m z e t s é g p á r a t ­ lan gyakorisága é s p é l d á n y a i k n a k az átlagostól jóval nagyobb m é r e t e azzal h o z h a t ó össze­ függésbe, hogy a tenger alatti h á t s á g p e r e m é n , a t ö r é s e k m e n t é n m é l y t e n g e r i , t á p a n y a g b a n gazdag hidegforrások t ö r h e t t e k fel. A K e l e t i - G e r e c s é b e n a Tölgyháti-kőfejtő, a P ó c k ő é s a Kisgerecse a medence t e r ü l e t é ­ re esik. Ezeken a lelőhelyeken a b r a c h i o p o d á k á l t a l á b a n k é t t e k n ő s e k , belsejüket mikrites mésziszap t ö l t ö t t e k i , m é r e t szerinti osztályozottság nem t a p a s z t a l h a t ó . így ezek a l e l ő h e ­ lyek á t ü l e p í t é s e k t ő l mentes, nyugodt és lassú ü l e d é k k é p z ő d é s t jeleznek. Kis p é l d á n y s z á m ú , de változatos, m é l y e b b vízi brachiopoda e g y ü t t e s e k jellemzik ezt a t e r ü l e t e t . A V ö r ö s h í d i kőfejtő viszont a tenger alatti h á t s á g p e r e m é h e z k ö z e l e b b helyezkedett el, ami a szedimen­ tológiai b é l y e g e k mellett a f a u n á n á l is nyomon k ö v e t h e t ő . A z izolált t e k n ő k a r á n y a és a bra­ c h i o p o d á k p á t i t o s kitöltése ciklikusan változik, ami f e l t e h e t ő e n az ü l e d é k á t h a l m o z ó d á s ciklicitásával h o z h a t ó kapcsolatba. A b r a c h i o p o d á k e l e m z é s e a l á t á m a s z t o t t a L A N T O S (1997) v é l e m é n y é t , mely szerint i t t k e v é s b é volt meredek a lejtő, mint a bakonyi h á t s á g o k ­ nál. Ugyanis a Bakonyban a h a s o n l ó , medenceperemi, vagy medence belseji lelőhelyeken sokkal nagyobb az izolált b r a c h i o p o d á k aránya, m i n t a G e r e c s é b e n . A D u n á n t ú l i - k ö z é p h e g y s é g f a u n á j á n a k t a x o n ó m i a i ö s s z e t é t e l e arra utal, hogy a S A N D Y (1995a) által a triász/jura h a t á r r a d a t á l t élőhely kicserélődés csak a hettangi u t á n k ö v e t k e ­ zett be. A spiriferinidák S A N D Y adataival e l l e n t é t e s t e n d e n c i á t mutatnak: a medence felől a tenger alatti magaslat felé növekszik a m e n n y i s é g ü k . A z egyes lelőhelyek f a u n á j á n a k taxo­ n ó m i a i ö s s z e t é t e l e azt mutatja, hogy a G e r e c s é b e n nem voltak olyan mélyek a m e d e n c é k a k o r a - j u r á b a n , mint a Bakonyban. A szinemuri emeletre kijelölt j e l l e m z ő taxonok ( V Ö R Ö S , 1980, 1984a) j e l e n l é t e a bako­ nyi és a gerecsei lelőhelyek e s e t é b e n is igazolta a M e d i t e r r á n f a u n a p r o v i n c i á h o z való tarto­ zást. A brachiopoda n e m z e t s é g e k elterjedését vizsgálva m e g á l l a p í t h a t ó , hogy azok a nem­ zetségek, amelyek m á r a hettangiban megjelentek n é h á n y lelőhelyen (Caicirhynchia, Liospiriferina, Zeilleria, Cuneirhynchia), a kora-szinemuriban m á r valamennyi lelőhelyen m e g t a l á l h a t ó k . N é h á n y n e m z e t s é g lokális elterjedést mutat: a Rhynchonellina és a. Securina p é l d á u l csak a L ó k ú t i - d o m b o n és a Som-hegyen k e r ü l t elő, vagyis a H a j a g - P a p o d - h á t s á g két o l d a l á n . A fauna fejlődését vizsgálva m e g á l l a p í t o t t a m , hogy a triász-végi kihalás u t á n a bra­ chiopoda fauna diverzitása nem olyan egyenletesen és fokozatosan n ö v e k e d e t t a pliens­ bachi emeletig, mint azt a k o r á b b i adatok m u t a t t á k . A vizsgált anyagban e l ő k e r ü l t 22 nem­ zetség közül 8 vagy 9 m á r a hettangiban megjelent. A szinemuri elején, a Bucklandi Z ó n á ­ ban m á r m i n d a 22 n e m z e t s é g előfordul, és a k é s ő b b i e k b e n a szinemuri folyamán m á r alig jelenik meg újabb n e m z e t s é g . Fajszinten vizsgálva a k o r a - s z i n e m u r i b ó l m á r csaknem annyi fajt i s m e r ü n k , mint a k é s ő - s z i n e m u r i b ó l . A z általam feldolgozott új anyaggal együtt eddig 100 faj k e r ü l t elő a középhegységi s z i n e m u r i b ó l , vagyis a fajszám gyakorlatilag megegyezik a pliensbachi e m e l e t b ő l ismert b r a c h i o p o d á k számával. Tekintettel arra, hogy s z á m o s kulcs­ fontosságú k é s ő - s z i n e m u r i lelőhely feldolgozása m é g folyamatban van, v a l ó s z í n ű n e k lát­ szik, hogy a D u n á n t ú l i - k ö z é p h e g y s é g t e r ü l e t é n a brachiopoda fauna a szinemuriban é r t e el a legnagyobb diverzitást, nem pedig a pliensbachiban. A sorozatcsiszolatos belső morfológiai vizsgálatok segítségével először mutattam ki Magyar­ országon ún. Elvis-faj jelenlétét (Lobothyris ? subgregaria). Ez a faj kívülről nagyon hasonlít a ké­ ső-triász Rhaetina gregaria fajhoz, de a belső morfológiai tulajdonságok teljesen különbözőek.

SUMMARY Hettangiari and Early Sinemurian (Early Jurassic) brachiopods of the Transdanubian Central Range (Hungary) I . Diversity, stratigraphie distribution, paleoecology, paleobiogeography, evolution. Earliest Jurassic brachiopods are only sporadically k n o w n from the Transdanubian Central Range. The aim of my PhD dissertation is the complex examination of Hettangian and Early Sinemurian brachiopod fauna i n this area. Bed-by-bed collections have been made at 12 localities of the Bakony M t s and 5 localities o f the Gerecse Mts. Intensive collections were made from the K a r d o s r é t Limestone ("Dachstein-type Liassic Limestone") which yielded 10 species, compared to the previously-known two spe­ cies. N o ammonites were found but on the basis of the stratigraphie situation of the for­ mation, a Hettangian age is generally accepted. Seven brachiopod species were determined from the oncoidal basal layers of the Liassic section i n the Kálvária H i l l at Tata. The asso­ ciated ammonites indicate the upper part of the Megastoma Z o n e and the lower part of the Marmorea Zone. Thus 14 brachiopod species have been recovered from the Hettangian formations of the Transdanubian Central Range (5 rhynchonellids, 2 spiriferinids, 7 terebratulids). From the Early Sinemurian localities, 33 taxa were found at L ó k ú t H i l l of Early Sinemurian (Bucklandi Z o n e ) . A t Som H i l l in M á r k ó , 40 taxa are known from the whole sequence. O n the basis o f the ammonite fauna, the lower part of the sequence (layers 2-20) belongs to the Bucklandi Zone (or perhaps to the Semicostatum Z o n e ) , while the upper part of the sequence (layers 23-31) represents the Obtusum Zone. Thus 32 taxa were found in the Lower Sinemurian and 25 taxa in the Upper Sinemurian at this locality. I n the Gere­ cse Mountains 9 species were found in T ö l g y h á t quarry, 16 species at P ó c k ő and 22 species at Kisgerecse. N o ammonites were found at these localities, but on the basis o f the bra­ chiopod correlation between these localities and V ö r ö s h í d Quarry, the collected specimens probably belong to the Bucklandi Zone. I n V ö r ö s h í d Quarry, ammonites of the upper, thinbedded sequence indicate the Semicostatum Zone, while the lower, thick-bedded part probably belongs to the Bucklandi Zone. Thus 13 brachiopod taxa were found in the Bucklandi Zone and 19 taxa i n the Semicostatum Z o n e of V ö r ö s h í d Quarry. I n summary, 64 brachiopod species occur i n the Lower Sinemurian layers of the Transdanubian Central Range (27 rhynchonellids, 16 spiriferinids, 21 terebratulids). The Som H i l l sequence yield­ ed 8 brachiopod species (3 rhynchonellids, 4 spiriferinids, 1 terebratulid) which were previ­ ously unknown from the Late Sinemurian fauna of the Transdanubian Central Range. W i t h the addition o f these species, 74 Late Sinemurian brachiopod species are now known from this area (31 rhynchonellids, 13 spiriferinids and 30 terebratulids). Brachiopods are the most frequent (or sometimes only) fossils i n the Lower Liassic for­ mations o f the Transdanubian Central Range. Therefore in these cases, brachiopods are valuable for biostratigraphy and correlation. Comparison has been made w i t h a global data base ( A L M É R A S , 1964) i n which the stratigraphie distribution of Liassic and Dogger bra­ chiopods were summarized. A n o t h e r comparison was made w i t h a local data base ( V Ö R Ö S ,

1982b, 1997) o n the stratigraphie distribution of the Jurassic brachiopods o f the Transdanubian Central Range. Twelve species are recorded for the first time from Hunga­ ry and the stratigraphie ranges of another 44 species are amended for the study area. These latter taxa were already known from the Late Sinemurian and/or Pliensbachian deposits of the Bakony and/or Gerecse Mts. Now, the distributions can be extended downwards to the Hettangian and/or Early Sinemurian. The global stratigraphie ranges of 14 species are updated: these species appeared earlier in the Transdanubian Central Range than else­ where. Detailed taphonomical analysis o f the brachiopod faunas has revealed the ancient depositional environments at the different localities. A differentiated paleoenvironment has been suggested for the Hettangian i n the Bakony Mountains. The outlined paleogeography is similar to the pattern of horsts and intervening basins postulated for the Pliensbachian, indicating that the tectonic collapse o f the platform started during the Hettangian. A basinal, partly resedimented sequence can be found at L ó k ú t H i l l between the Hajag and A m o s horsts. F r o m these submarine horsts a considerable amount o f material was resedimented into the basin along the slopes. Taphonomical analysis of the brachiopod fauna suggested strong resedimentation at the basal layers of the section, shown by the great diversity and the large number of articulated brachiopod valves. By developing newer stepped foults, the source area gets more and more distant from the deposition area. The quantity o f the redeposited sediment, as well as the number and size of brachiopods decreased but the disinte­ gration increased because of the longer transportation. The resedimentation is stronger again at the upper part o f the examined section, referring to the rejuvenation of the tec­ tonic activity. A new source area maybe also appeared at the surrounding of the L ó k ú t Basin. Som H i l l locality is situated at the edge of the Hajag-Papod horst, therefore a large part o f the sequence is of redeposited sediments from the higher areas. The crinoidal lime­ stone interbeds are frequent and sometimes show cyclicity. The ratio o f disarticulated valves is very high along the whole section. The percentage of the genus Rhynchonellina is very high at Som H i l l (72%), although this taxon is missing or very scarce at other locali­ ties. Rhynchonellina has been identified as a cold-seep related taxon. This locality is situa­ ted at the edge of the horst, where nutrient-rich cold-seeps could have occurred along the tectonic faults. Tölgyhát Quarry, P ó c k ő and Kisgerecse is situated i n the Pisznice basin o f the Gerecse Mountains. The brachiopods are generally articulated and infilled by micritic lime m u d at these localities and the specimens are not sorted by size. These taphonomical features suggest slow sedimentation, without any resedimentation or transportation. The relatively diverse brachiopod fauna of these localities represent the composition of an Early Jurassic moderate to deep-water community. The resedimentation is more important in the V ö r ö s h í d Quarry, at the margin of the Piszice basin. The cyclicity of the taphonomical fea­ tures (disarticulated valves, sparitic infilling of brachiopods) can be correlated w i t h the cyclicity o f resedimentation events. The relatively low ratio of isolated brachiopod valves confirms L A N T O S ' opinion (1997), that the slopes between the horst and the basin were less steep in the Gerecse than in the Bakony Mountains. The taxonomic compositions of the brachiopod faunas reveals that the evolutionary niche replacement w i t h i n the Brachiopoda, thought to occur at the Triassic/Jurassic bound­ ary ( S A N D Y , 1995a) took place only after the Hettangian in the Mediterranean region. A t the Gerecse localities, the distribution o f spiriferinids contradicts to what was found by S A N D Y (1995a): the p r o p o r t i o n o f spiriferinids increases from the basin towards the sub-

marine horst. The ratio of the brachiopod orders at the different Hungarian localities sug­ gests that Early Jurassic basins in the Bakony M t s were deeper than those in the Gerecse Mts. The presence o f characteristic Sinemurian taxa ( V Ö R Ö S , 1980, 1984a) refers to the Mediterranean fauna province both in the Bakony and Gerecse Mountains. Some genera appearing already in the Hettangian at some localities (Caicirhynchia, Liospiriferina, Zeilleria, Cuneirhynchia) are present at all localities in the Early Sinemurian. Some bra­ chiopod genera show local distribution: for example, Rhynchonellina and Securina occur only at L ó k ú t H i l l and Som H i l l , the two sides o f Hajag-Papod horst. On the basis of the earlier papers, the three significant brachiopod orders (rhynchonel­ lids, spiriferinids, terebratulids) show very similar changes in the Early Jurassic: after a gradual increase from the Hettangian to the Pliensbachian, the maximum diversity was reached in the Pliensbachian, followed by a drastic decrease in the Early Toarcian, related to the Toarcian anoxic event. However, in the light of the newly-investigated material from the Transdanubian Central Range, the diversity of the brachiopod fauna did not increased as evenly and gradually from the Hettangian to the Pliensbachian as was previously thought. A relatively diverse fauna (9 genera) had already appeared in the Hettangian and a very diverse brachiopod fauna (22 genera) occurred in the Early Sinemurian Bucklandi Zone. There are no new genera in the Semicostatum and Obtusum Zones and only a few new taxa appeared during the Late Sinemurian (e. g. Lokutella, Papodina). Early Sinemurian diversity is nearly as high as in the Late Sinemurian. Complementing the Sinemurian faunal list w i t h the new results, 100 brachiopod species are now known from the Sinemurian of the Transdanubian Central Range. Study o f the Pliensbachian bra­ chiopods, documenting 101 species is more or less complete, while important Late Sinemurian faunas w i l l be examined in the near future, so the number of Sinemurian spe­ cies w i l l probably increase. I t means that the maximum diversity of the Early Jurassic bra­ chiopod fauna was probably reached by the Sinemurian and not i n the Pliensbachian. On the basis of the transverse serial sections, the first Elvis taxon was found in the Hungarian paleontological record (Lobothyris ? subgregaria). The outer morphological fea­ tures of this Early Jurassic species are very similar to those of the Late Triassic Rhaetina gre­ garia, but the inner morphological features are quite different.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS T é m a v e z e t ő m , dr. G A L Á C Z A n d r á s egyetemi t a n á r m u n k á m a t figyelemmel kísérte és hasznos t a n á c s o k k a l látott el. K ü l ö n ö s e n hálás vagyok D r . V Ö R Ö S A t t i l á n a k , aki konzulen­ sem és munkahelyi v e z e t ő m is volt egyidejűleg. A vele folytatott, szinte folyamatos konzul­ tációk mindvégig a l a p v e t ő e n befolyásolták a m u n k á m a t . A disszertáció b í r á l ó j a k é n t dr. G É C Z Y B a r n a b á s a k a d é m i k u s és dr. P Á L F Y József n a g y m é r t é k b e n hozzájárult a dolgozat e r e d m é n y e i n e k p o n t o s í t á s á h o z és továbbfejlesztéséhez. K ö s z ö n e t t e l tartozom azoknak a k o l l é g á k n a k , akik a k í s é r ő f a u n a m e g h a t á r o z á s á b a n segítettek. K ö z ü l ü k e l s ő s o r b a n dr. G É C Z Y B a r n a b á s professzor és dr. P Á L F Y József volt nagy s e g í t s é g e m r e a r é t e g t a n i l a g alap­ v e t ő fontosságú ammoniteszek m e g h a t á r o z á s á v a l . A K a r d o s r é t i M é s z k ő b ő l e l ő k e r ü l t csigá­ kat dr. S Z A B Ó J á n o s , a kagylókat dr. S Z E N T É István h a t á r o z t a meg, a m i é r t e z ú t o n is köszö­ netemet fejezem k i . A Magyar T e r m é s z e t t u d o m á n y i M ú z e u m F ö l d - és O s l é n y t á r á b a n és az E ö t v ö s L o r á n d T u d o m á n y e g y e t e m Őslénytani Tanszékén d o l g o z ó valamennyi k o l l é g á n a k k ö s z ö n e t t e l tartozom é r t é k e s t a n á c s a i k é r t . N é h á n y külföldi kollégával hasznos konzultáci­ ó k a t folytattunk a jura b r a c h i o p o d á k r ó l : D r . Milos S I B L Í K ( P r á g a ) , D r . Magdalena I O R D A N (Bukarest), Michael S A N D Y (Dayton), Miguel M A N C E N I D O (La Plata), Jozef M I C H A L Í K (Po­ zsony), A d a m T O M A S O V Y C H (Pozsony). A gerecsei gyűjtéseknél nagy segítséget jelentett dr. F O D O R László és L A N T O S Z o l t á n terepi tapasztalata. A brachiopoda grafikákat M A R O S F A L V Y Á k o s p r e p a r á t o r készítette. K ö s z ö n e t illeti a Bakonyi T e r m é s z e t t u d o m á n y i M ú z e u m o t , és személy szerint F U T Ó J á n o s (ex)igazgató urat, hogy a rendszertani leírások­ kal kiegészített PhD disszertáció k i a d á s á h o z l e h e t ő s é g e t biztosított. A m o n o g r á f i a megje­ lenését anyagilag t á m o g a t t a a Nemzeti Kulturális Alapprogram, a Bakonyi T e r m é s z e t t u d o ­ mányi M ú z e u m és az O r s z á g o s T u d o m á n y o s Kutatási A l a p ( T 032028). V é g ü l , de nem utol­ s ó s o r b a n k ö s z ö n e t t e l tartozom azoknak, akik a L a c z k ó - t á b o r o k k e r e t é b e n á l d o z a t o s mun­ kájukkal hozzájárultak a nagyon gazdag lókúti, m á r k ó i és vöröshídi anyagok begyűjtéséhez.

Cirpa subcostellata - M á r k ó , Som-hegy

IRODALOM A G E R , D . V . (1963): Principles of palaeoecology. - New York, M c G r a w - H i l l , pp. 1-371. A G E R , D . V (1965): The adaptation of Mesozoic brachiopods to different environments. Palaeogeogr., Palaeoclimat., Palaeoecol. 1 ( 2 ) : 143-172. A G E R , D . V (1967): Some Mesozoic brachiopods in the Tethys region. - I n : A D A M S , C G . A G E R , D . V (Eds.): Aspects of Tethyan Biogeography. - Syst. Assoc. Publ. 7: 135-151. A G E R , D . V (1971): Space and time in brachiopod history. - I n : M I D D L E M I S S , F.A.- RAWSON, P E - N E W A L L , G. (Eds.): Faunal Provinces in Space and Time. - Geol. J. 4 : 95-110. A G E R , D . V (1973): Mesozoic Brachiopoda. - in: H A L L A M , A . (ed.): Atlas of Palaeobiogeography. Elsevier, pp. 431-436. A G E R D . V - C H I L D S , A - PEARSON, D . A . B . (1972): The evolution o f the Mesozoic Rhynchonellida. - G é o b i o s 5 ( 2 - 3 ) : 157-235. A L M É R A S , Y . (1964): Brachiopodes du Lias et du Dogger. - D o c u m . Lab. G é o l . Lyon 5: 1-161. A R K E L L , W. J. (1957): Jurassic Geology o f the W o r l d . - Oliver and Boyd L t d . , Edinburgh, 806 pp. B E U D A N T , F. S. (1822): Voyage m i n é r a l o g i q u e et g é o l o g i q u e , en Hongrie, pendant l ' a n n é e 1818. - Paris, 1: 1-559; 2 : 1-614; 3 : 1-659; 4 : Atlas. B Ö C K H , J. (1874): A Bakony déli r é s z é n e k földtani viszonyai. I I . rész. (Die geologischen Verhältnisse des s ü d l i c h e n Theiles des Bakony. I I . M i t t . ) - F ö l d t . I n t . Evk. 3 : 1-180. B Ö C K H , J. (1875): M a g y a r o r s z á g d u n á n t ú l i r é s z é n e k földtani t é r k é p e . D9 S ü m e g - Z a l a Egerszeg v i d é k e 1:144000. - Magyar Királyi F ö l d t a n i I n t é z e t . B Ö H M , F.- E B L I , O - K R Y S T I N , L - L O B I T Z E R , H -

R A K Ú S , M - S I B L Í K , M . (1999): Fauna,

Stratigraphy and Depositional Environment of the Hettangian-Sinemurian (Early Jurassic) of Adnet (Salzburg, Austria). - A b h . Geol. B . - A . 56 (2): 143-271. BÖSE, E. (1893): D i e Fauna der liassischen Brachiopodenschichten bei Hindelang (Allgäu). - Jahrb. k. k. geol. Reichsanst. 4 2 : 627-650. BÖSE, E. (1898): D i e mittelliassischen Brachiopodenfauna der östlichen Nordalpen. Nebst einem Anhange ü b e r die Fauna des unteren Dogger i m bayerischen Innthale. Palaeontographica 44: 145-236. C O N T I , S. (1954): Stratigrafia e p a l e o n t o l ó g i a della Val Solda (Lago di Lugano). - M e m . Descr. Carta. Geol. Ital. 3 0 : 1-248. CSÁSZÁR, G. (1984): M a g y a r á z ó a B a k o n y - h e g y s é g 20 000-es földtani t é r k é p s o r o z a t á h o z . Borzavár. - M Á F I , Budapest: pp. 1-138. CSÁSZÁR, G . (ed.) (1997): M a g y a r o r s z á g litosztratigráfiai alapegységei. (Basic lithostratigraphic units of Hungary). - M Á F I , pp. 1-114. CSÁSZÁR, G - K O V Á C S - B O D R O G I , I - V Ö R Ö S , A . (1982): Lagoonal Dachstein Limestone Formation on the Templom-domb at Borzavár. - M Á F I Évi Jel. 1980-ról: 187-210. CSÁSZÁR G - G A L Á C Z , A - V Ö R Ö S , A . (1998): A gerecsei jura - fácieskérdések, alpi analógiák. (Jurassic of the Gerecse Mountains, Hungary: faciès and A l p i n e analogies). - F ö l d t . Közi. 128 (2-3): 397-435. D A L P I A Z , G. (1909): Nuovo giacimento fossilifero del Lias inferiore dei Sette C o m u n i (Vicentino). - M é m . Soc. P a l é o n t . Suisse 35: 3-10. D i STEFANO, G. (1886): Sul Lias inferiore di Taormina e de' suoi dintorni. - G i o r n . Sei. nat. econ. Palermo 18: 1-135.

D i STEFANO, G. (1891): I l Lias medio del M . San Giuliano (Erice) presso Trapani. - A t t i Accad. Sei. nat. Catania 3 : 121-270. D U L A I , A . (1990): The L o w e r Sinemurian (Jurassic) brachiopod fauna of the L ó k ú t H i l l (Bakony Mts., Hungary). Preliminary results. - A n n l s hist.-nat. Mus. natn. hung. 8 2 : 25-37. D U L A I , A . (1992): The Early Sinemurian (Jurassic) brachiopod fauna of the L ó k ú t H i l l (Bakony Mts., Hungary). - Fragm. M i n . et Pal. 15: 41-94. D U L A I , A . (1993a): Hettangian (Early Jurassic) megafauna and paleogeography o f the Bakony Mts. (Hungary). - i n : P Á L F Y , J - V Ö R Ö S , A . (Eds.): Mesozoic Brachiopods of Alpine Europe, H u n g . Geol. Soc, Budapest: pp. 31-37. D U L A I , A . (1993b): Hettangian (Early Jurassic) brachiopod fauna of the Bakony M t s . (Hungary). - Fragm. M i n . et Pal. 1 6 : 27-50. D U L A I , A . (1998a): Early Jurassic brachiopod fauna from the basal layers o f the Pisznice Limestone of L á b a t l a n (Gerecse Mts, Hungary). - Annls hist.-nat. Mus. natn. hung. 90: 35-55. D U L A I , A . (1998b): A Pisznicei M é s z k ő hettangi és kora-sinemuri (kora-jura) brachiopo­ da faunája a K e l e t i - G e r e c s é b e n és a tatai K á l v á r i a - d o m b o n . (Hettangian and Early Sinemurian (Early Jurassic) brachiopod fauna of the Pisznice Limestone in the eastern Gerecse Mts. and i n the Kálvária H i l l at Tata). - F ö l d t . Közi. 128 ( 2 - 3 ) : 237-263. D U L A I , A . (2000): M á r k ó , Som-hegy. Szinemuri (alsó j u r a ) , Isztiméri M é s z k ő F o r m á c i ó . Program, E l ő a d á s k i v o n a t o k , K i r á n d u l á s v e z e t ő , 3. Magyar Ő s l é n y t a n i V á n d o r g y ű l é s , 2000. május 5-6., Tihany, pp. 35-37. D U L A I , A . (2001): Diversification of Mediterranean Early Jurassic brachiopods after the end-Triassic mass extinction - new results from Hungary. - I n : B R U N T O N , C. H . C COCKS, L . R. M - L O N G , S. L . (Eds): Brachiopods Past and Present. The Syst. Assoc. Spec. Vol. Ser. 63: 411-423. D U L A I , A . (in prep.): Early Jurassic Rhynchonellina assemblage from M á r k ó (Bakony Mts, Hungary). D U M O R T I E R , E. (1867): Etudes p a l é o n t o l o g i q u e s sur les d é p o t s jurassiques du bassin du R h ô n e . I I . Lias inférieur. Paris, 252 pp. E R W I N , D . H . - DROSER, M . L . (1993): Elvis Taxa. - Palaios, 8: 623-624. F O D O R , L - L A N T O S , Z . (1998): Liász t ö r é s e s szerkezetek a N y u g a t i - G e r e c s é b e n . (Liassic brittle structures in the Gerecse). - F ö l d t . Közi. 128 (2-3): 375-396. F U C I N I , A . (1895): Fauna dei calcari bianchi ceriodi con Phylloceras cylindricum Sow. sp. del M o n t e Pisano. - A t t i Soc. Tose. Sei. Nat. 1 4 : 125-351. FÜLÖP, J. (1971): Les formations Jurassique de la Hongrie. - M Á F I Évk. 5 4 : 31-46. FÜLÖP, J. (1975): Tatai m e z o z ó o s a l a p h e g y s é g r ö g ö k . - Geol. H u n g . Ser.Geol. 1 6 : 1-225. FÜLÖP, J -

H Á M O R , G - H E T É N Y I , R - V Í G H , G. (1960): A V é r t e s - h e g y s é g j u r a i d ő s z a k i

k é p z ő d m é n y e i . ( Ü b e r die Jurabildungen des V é r t e s g e b i r g e s ) . - F ö l d t . Közi. 90: 15-26. G A E T A N I , M . (1970): Faune hettangiane della parte orientale della provincia di Bergamo. - Riv. Ital. Paleont. 7 6 : 355-442. G A L Á C Z , A . (1988): Tectonically controlled sedimentation in the Jurassic of the Bakony Mountains (Transdanubian Central Range, Hungary). - Acta Geol. Acad. Sei. H u n g . 3 1 (3-4): 313-328. G A L Á C Z , A . - H O R V Á T H , F.- V Ö R Ö S , A . (1985): Sedimentary and structural evolution of the Bakony Mountains (Transdanubian Central Range, Hungary): Paleogeographic

implications. - Acta Geol. Acad. Sei. H u n g . 28 (1-2): 85-100. G A L Á C Z , A - V Ö R Ö S , A . (1972): A bakony-hegységi jura fejlődéstörténeti vázlata a főbb ü l e d é k f ö l d t a n i j e l e n s é g e k k i é r t é k e l é s e alapján. (Jurassic history o f the Bakony Mountains and interpretation of the principal lithological phenomena). - F ö l d t . Közi. 102 (2): 122-135. G A L Á C Z , A . - V Ö R Ö S , A . (1989): Jurassic sedimentary formations in Transdanubia. - in: Excursion Guidebook, 10. I A S Regional Meeting, Budapest: pp. 125-188. G É C Z Y , B. (1970): Pliensbachi A m m o n i t e s - z ó n á k a B a k o n y - h e g y s é g b e n . - Földt. Közi. 100 (3): 248-258. G É C Z Y , B. (1971): A m m o n i t e faunae from the Lower Jurassic standard profile at L ó k ú t , Bakony Mountains, Hungary. - A n n . Univ. Sei. Budapest, Sect. Geol. 15: 47-76. G É C Z Y , B. (1972): Szinemuri Ammonites z ó n á k a B a k o n y - h e g y s é g b e n . - F ö l d t . Közi. 1 0 2 : 1-11. G É C Z Y , B. (1973): The Lower Jurassic A m m o n i t e faunas of the Southern Bakony (Transdanubia, Hungary). - A n n . U n i v . Sei. Budapest, Sect. Geol. 17: 181-190. G É C Z Y , B. in FÜLÖP, J. (1975): Tatai alsóliász ammoniteszek. - Geol. H u n g . Ser. Geol. 16: 28-30. G É C Z Y , B. (1976): Les Ammonitines du Carixien de la Montagne du Bakony. A k a d é m i a i K i a d ó , Budapest, pp. 1-304. G E M M E L L A R O , G . G . (1874): Sopra alcune faune giuresi e liasische di Sicilia. Studi pale­ o n t o l ó g i a . I I I . Sopra i fossili della zona con Terebratula Aspasia M E N E G H . della provinciadi Palermo e di Trapani. - G i o r n . Sei. nat. econ. Palermo 10: 53-112. G E M M E L L A R O , G . G . (1878): V I I I . Sui fossili del calcare cristallino délie Montagne del casale e di Bellampo vella provincia di Palermo. - G i o r n . Sei. nat. econ. Palermo 13: 233^34. G E Y E R , G . (1889): Ü b e r die liassischen Brachiopoden des Hierlatz bei Haistatt. - A b h . k. k. geol. Reichsanst. 15: 1-88. G O L E B I O W S K I , R. (1989): Stratigraphie und Biofazies der K ö s s e n e r Formation (Obertrias, N ö r d l i c h e Kalkalpen). - P h D Dissertation, University o f Vienna, Austria. G O L E B I O W S K I , R. (1991): Becken und Riffe der alpinen Obertrias. - in: Excursionen im J u n g p a l ä o z o i k u m und Mesozoikum Ö s t e r r e i c h s . Osterreiche P a l ä o n t o l o g i s c h e Gesellschaft, Vienna, pp. 80-119. H A A S , H . (1884): B e i t r ä g e zur Kenntniss der liassischen Brachiopodenfauna von Südtyrol und Venetien. - K i e l , 14: 1-34. H A A S , J . (1988): Felsőtriász szelvények korrelációja a lofer-ciklusok alapján (Gerecse hegység). - F ö l d t . Közi. 117: 375-383. H A A S , J . (1995): A z Északi Gerecse felsőtriász k a r b o n á t platform k é p z ő d m é n y e i . - F ö l d t . Közi. 125 (3-4): 259-293. H A A S , J - JOCHÁNÉ E D E L É N Y I , E - G I D A I , L - KAISER, M - K R E T Z O I , M - ORAVECZ, J.

(1984): S ü m e g és k ö r n y é k é n e k földtani felépítése. - Geol. H u n g . Ser. Geol. 20: 1-353. H A L L A M , A . (1996): Recovery of the marine fauna in Europe after the end-Triassic and early Toarcian mass extinction. - I n : H A R T , M . B. (ed.): Biotic Recovery from Mass Extinction Events. Geol. Soc. Spec. Publ. 102: 231-236. H O F M A N N , K . (1884): J e l e n t é s az 1883 év n y a r á n a Duna jobb partján O-szőny és Piszke k ö z ö t t foganatosított földtani részletes felvételekről. - F ö l d t . Közi. 14: 174-190. JABLONSKI, D . (1986): Causes and consequences o f mass extinctions. - I n : E L L I O T , D . K .

(ed.): Dynamics of Extinction, John Wiley, New York, pp: 183-229. K A E S L E R , R. L . (ed.) (1997): Treatise on Invertebrate Paleontology. Part H . Brachiopoda. Revised. V o l . 1: Introduction. - Geol. Soc. A m e r , and U n i v . Kansas, pp. 1-539. K A E S L E R , R. L . (ed.) (2000a): Treatise on Invertebrate Paleontology. Part H . Brachiopoda. Revised. Vol. 2: Linguliformea, Craniiformea, and Rhynchonelliformea (part). - Geol. Soc. A m e r , and U n i v . Kansas, pp. 1-423. K A E S L E R , R. L . (ed.) (2000b): Treatise on Invertebrate Paleontology. Part H . Brachiopoda. Revised. V o l . 3: Linguliformea, Craniiformea, and Rhynchonelliformea (part). - Geol. Soc. A m e r , and Univ. Kansas, pp. 424-919. K L Ö R E N , C. (1974): Quantitative Untersuchungen an Rhaetina gregaria (SUESS) (Brachiopoda). - Zitteliana 3: 3-35. K O C H , A . (1875): A Bakony éjszaknyugati r é s z é n e k m á s o d k o r i k é p l e t e i . - F ö l d t . Közi. 5: 104-126. K O C H , N . (1909): A tatai K á l v á r i a d o m b földtani viszonyai. - F ö l d t . Közi. 39: 255-275. K O N D A , J. (1970): A Bakony hegységi j u r a i d ő s z a k i k é p z ő d m é n y e k ü l e d é k f ö l d t a n i vizsgála­ ta. - M Á F I Évk. 50 (2): 161-260. K O N D A , J. (1987): Gerecse, S ü t t ő , Vöröshídi-kőfejtő. - M a g y a r o r s z á g geológiai alap­ szelvényei, M Á F I : 1-6. K O N D A , J. (1988): Gerecse, L á b a t l a n , Tölgyháti kőfejtő. - M a g y a r o r s z á g geológiai alap­ szelvényei, M Á F I : 1-6. KOVÁCS, L . (1931): A d a t o k az Északi Bakony j u r a k é p z ő d m é n y e i n e k i s m e r e t é h e z . - Közi. Debrec. Egyet. Ásv.-Földt. Int. 1: 1-60. KOVÁCS, L . (1934): Ammonitesz-fauna a bakonyi Káváshegy középsőliász k o r ú ü l e d é k e i b ő l . - F ö l d t . Közi. 64: 243-265. KOVÁCS, L . (1936): A l ó k ú t i - d o m b liász k é p z ő d m é n y e i n e k sztratigráfiai viszonyai. - Közi. Debrec. Egyet. Ásv.-Földt. Int. 8: 1-45. KOVÁCS, L . (1949): P o s i d o n o m y á s r é t e g e k kifejlődése az É s z a k i - B a k o n y alsó liász cso­ portjából. - Acta Geol. et Paleont. 1: 24-36. KOVÁCS, L . (1951): A Káváshegy j u r a k o r ú ü l e d é k e i n e k sztratigráfiai és mikrotektonikai viszonyai. - M Á F I Évi Jel. 1945-47-ről 2: 192-220. K U L C S Á R , K . (1914): A G e r e c s e h e g y s é g k ö z é p s ő liászkorú k é p z ő d m é n y e i . - F ö l d t . Közi. 44: 54-80. L A N T O S , Z . (1995): Gerecsei alsójura s z e d i m e n t o l ó g i a i vizsgálata. Kapcsolatok a liász t e k t o n i k á v a l és ősföldrajzzal. - Szakdolgozat, E L T E T T K , pp. 1-138. L A N T O S , Z . (1997): K a r b o n á t o s l e j t ő - ü l e d é k k é p z ő d é s egy o l d a l e l m o z d u l á s s a l szabályozott liász seamount o l d a l á b a n (Gerecse). - Földt. Közi. 127 (3-4): 291-320. M I C H A L Í K , J. (1975): Genus Rhaetina W A A G E N , 1882 (Brachiopoda) i n the uppermost Triassic of the west Carpathians. - Geol. zborn. - Geol. Carp. 26: 47-76. M I C H A L I K , J. (1987): Development and structures of the Triassic and Liassic brachiopod communities. - in: P O K O R N Y , V (Ed.): Contribution o f Czechoslovak Palaeontology to Evolutionary Science, Praha, pp: 39-53. M I C H A L Í K , J - I O R D A N , M - R A D U L O V I C , V - T C H O U M A T C H E N C O , P.- V Ö R Ö S , A . (1991):

Brachiopod faunas of the Triassic-Jurassic boundary interval in the Mediterranean Tethys. - Geol. Carpath. 42: 59-63. M O O R E , R.C. (1965) (Ed.): Treatise on invertebrate paleontology. Part H . Brachiopoda. Kansas, pp. 1-927.

N E W T O N , C. R. (1988): Significance of „Tethyan" Fossils in the American Cordillera. Science 242: 385-391. IFJ. N O S Z K Y , J. (1953): J e l e n t é s az 1944. évi sümegi földtani felvételről. - M Á F I Évi Jel. 1944-ről: 9-11. IFJ. N O S Z K Y , J. (1972): Jura. - i n : D E Á K , M . (Ed.): M a g y a r á z ó M a g y a r o r s z á g 200.000-es földtani t é r k é p s o r o z a t á h o z . Veszprém. M Á F I : 72-110. OPPEL, A . (1861): Ü b e r die Brachiopoden des unteren Lias. - Zschr. deutsch, geol. Ges. 1 3 (4): 529-550. O R M Ó S , E. (1937): A bakonyi K é k h e g y alsóliászkori brachiopoda faunája. - Közi. Debrec. Egyet. Ásv.-Földt. I n t . 9: 1-45. PARONA, C. F. (1884): Sopra alcuni fossili del Lias inferiore d i Carenno, Nese ed Adrara nelle Prealpi bergamasche. - A t t i Soc. Ital. Sei. Fis. Nat. 27: 356-367. PATRULIUS, D . (1996): L a Faune du Rhaetien S u p é r i e u r des Monts Persani (Carpates Orientales). - M e m . Inst. Geol. R o m . 3 6 : 3-12. PAUL, K . M . (1862): Uebersicht der r h ä t i s c h e n , Lias- und Jura-Bildungen i m Bakonyer Gebirge. - Verh. k. k. Geol. Reichsanst. 12 (2): 226-230. P Á L F Y , J. (1997): A j u r a b á z i s r é t e g e k kora a tatai K á l v á r i a - d o m b o n . - Kézirat, pp. 1-5. P Á L F Y , J . - D U L A I , A - SZENTÉ, I . (1998): Tata, K á l v á r i a - d o m b . Rhaeti (felső triász) Dachsteini M é s z k ő és hettangi (alsó jura) Pisznicei M é s z k ő . - Program, E l ő a d á s k i v o n a t o k , K i r á n d u l á s v e z e t ő , 1. Magyar Ő s l é n y t a n i V á n d o r g y ű l é s , 1998. május 8-9., Tata, pp. 16-18. PEARSON, D . (1977): Rhaetian Brachiopods of Europe. - Neue Denksch. des Naturhist. Mus. Wien: 1-70. RAUP, D . M . - SEPKOSKI, J. J. (1982): Mass extinctions i n the marine fossil record. Science 215: 1501-1503. REZESSY, A . (1996): A Pisznicei M é s z k ő ciklussztratigráfiai vizsgálata gerecsei szelvényeken. - Szakdolgozat, E L T E T T K , Budapest, pp. 1-84. REZESSY, A . (1998): A Pisznicei M é s z k ő ciklussztratigráfiai vizsgálata gerecsei szelvényeken. (Cyclostratigraphical investigation of the Lower Jurassic Pisznice Limestone i n the Gerecse Mts. /Transdanubian Range, Hungary/). - F ö l d t . Közi. 128 (2-3): 297-320. R I C H A R D S O N , J. R. (1981): Brachiopods and pedicles. - Paleobiology 7 (1): 87-95. Rossi R O N C H E T T I , C - B R E N A , C. (1953): Studi p a l e o n t o l ó g i a sul Lias del M o n t e Albenza (Bergamo). Brachiopodi dell' Hettangiano. - Riv. Ital. Paleont. 59 (3): 111-138. R O T H P L E T Z , A . (1886): Geologische-palaeontologische Monographie der Vilser-Alpen, mit besonderer B e r ü c k s i c h t i g u n g der Brachiopoden-Systematik. - Palaeontographica 3 3 : 1-80. ROUSSELLE, L . (1977): Spiriférines du Lias moyen et s u p é r i e u r au Maroc (Rides Prérifaines; M o y e n Atlas) et en Espagne (Chaine C e l t i b é r i q u e orientale). - Notes Serv. G é o l . Maroc. 38: 153-175. R Ö M E R , F. (1860): A Bakony, természetrajzi és régészeti vázlat. - Győr, pp. 1-216. R U D W I C K , M . J. S. (1970): Living and fossil brachiopods. - Hutchinson, London, pp. 1-199. R U G G I E R O T A D D E I , E. (1997): Rhynchonellininae (Brachiopoda) from Lower Jurassic (Domerian) of Gran Sasso. - Palaeopelagos 7: 113-120. S A C C H I V I A L L I , G. (1964): Revisione della fauna d i Saltrio. - A t t i 1st. Geol. Univ. Pavia 15: 1-23.

SANDY, M . R. (1995a): Early Mesozoic (Late Triassic - Early Jurassic) Tethyan brachio­ pod biofacies: possible evolutionary interphylum niche replacement w i t h i n the Brachiopoda. - Paleobiology 21 (4): 479-495. SANDY, M . R. (1995b): A review of some Palaeozoic and Mesozoic brachiopods as mem­ bers of cold seep chemosynthetic communities: "unusual" palaeoecology and anom­ alous palaeobiogeographic patterns explained. - Földt. Közi. 1 2 5 (3-4): 241-258. SANDY, M . R. (1998): L o o p ontogeny o f the Late Triassic (Norian) terebratulid brachio­ pod Pseudorhaetina antimoniensis S A N D Y from Sonora, Mexico and its taxonomic signif­ icance. - J . Paleont. 7 2 (1): 28-35. S A N D Y , M . R - D U L A I , A - V Ö R Ö S , A - P Á L F Y , J. (1995): Revision and description o f some

Lower and M i d d l e Jurassic brachiopods (Brachiopoda: Rhynchonellida; Terebratulida) from the Canadian Cordillera and comments o n their paleobiogeographic distributions and significance. Poster abstract. - I n : COPPER, P. & J I N , J. (Eds.): Abstract, T h i r d International Brachiopod Congress, Sudbury, Canada, l p . SIBLÍK, M . (1993a): Review of the Early Liassic brachiopods of the N o r t h e r n Calcareous Alps. - i n : P Á L F Y , J - V Ö R Ö S , A . (Eds.): Mesozoic Brachiopods of A l p i n e Europe. H u n g . Geol. Soc, pp. 127-132. SIBLÍK, M . (1993b): Lower Liassic Brachiopods from S t e i n p l a t t e - K a m m e r k ö h r a l m A r e a near Waidring (Northern Calcareous Alps, Salzburg). - Jb. Geol. B . - A . 136 (4): 965-982. SIBLÍK, M . (1999): New data o n the Hettangian brachiopod fauna of the N o r t h e r n Calcareous A l p s (Austria, Bavaria). - A b h . Geol. B . - A . 56. (2): 419-438. STANLEY, G. D - G O N Z Á L E Z - L E Ó N , C - SANDY, M . R - SENOWBARI-DARYAN, B - D O Y L E ,

R - T A M U R A , M - E R W I N , D . H . (1994): Upper Triassic Invertebrates from the A n t i m o n i o Formation, Sonora, Mexico. - J. Paleont. Suppl. 4 (2-3), M e m . 3 6 : 1-33. S Z A B Ó , I . (1961): A tatai m e z o z o ó s r ö g j u r a kifejlődései. - M Á F I Évk., 49 (2): 469-474. S Z A B Ó , J. (1990): Paleoökológia, p a l e o ( b i o ) g e o g r á f i a , evolúció és b i o k r o n o l ó g i a a bakonyi jura G a s t r o p o d á k t ü k r é b e n . - Kézirat, K a n d i d á t u s i disszertáció, Budapest, pp. 1-165. T A E G E R , H . (1911): A d a t o k az északi Bakony geológiájához. - M Á F I Évi Jel. 1909-ről: 55-62. T C H O U M A T C H E N C O , P V . (1972): Thanatocoenoses and biotopes of L o w e r Jurassic bra­ chiopods i n Central and Western Bulgaria. - Palaeogeogr., Palaeoclimat., Palaeoecol. 12: 227-242. T C H O U M A T C H E N C O , P. V (1993): The horizontal distribution of brachiopods during the Zeilleria quadrifida Zone (Late Carixian - Early Domerian, Early Jurassic) i n Bulgaria. - I n : P Á L F Y , J - V Ö R Ö S , A . (Eds.): Mesozoic Brachiopods of A l p i n e Europe. H u n g . Geol. Soc, pp. 143-150. T E L E G D I - R O T H , K . (1934): A d a t o k az É s z a k i B a k o n y b ó l a magyar k ö z é p s ő t ö m e g fiatal m e z o z ó o s f e j l ő d é s t ö r t é n e t é h e z . - M T A M a t . Term. tud. É r t . 5 2 : 205-252. T O M A S O V Y C H , A . (2000): The first occurrence o f M i d d l e Hettangian brachiopods i n the Western Carpathians. - Abstracts, The M i l l e n n i u m Brachiopod Congress, The Natural History Museum, L o n d o n , 1 p. T O M A S O V Y C H , A - M I C H A L I K , J. (2000): Rhaetian/Hettangian passage beds i n the carbon­ ate development in the K r i na Nappe (central Western Carpathians, Slovakia). - Slovak Geol. M a g . 6 (2-3): 241-249. T R A U T H , F. (1909): D i e Grestener Schichten der Ö s t e r r e i c h i s c h e n Voralpen und ihre Fauna. - Beitr. Pal. Ö s t e r r . - U n g . 22: 1-142.

U H L I G , V (1879): Ü b e r die lissischen Brachiopodenfauna von Sospirolo bei Belluno. Sitz. k. A k a d . Wiss. 80. (1): 259-310. V A D Á S Z , E . (1911): A D é l i Bakony j u r a r é t e g e i . - i n : A Balaton t u d . t a n ú i m , eredm. 1 (1): Paleont. F ü g g . 9: 1-82. V E C C H I A , O. (1944): U n a fauna retico-liassica della sponda occidentale Sebina (Bergamo). - Riv. Ital. Paleont. 50: 1-13. V É G H - N E U B R A N D T , E. (1960): A G e r e c s e - h e g y s é g felső-triász k é p z ő d m é n y e i n e k ü l e d é k ­ földtani vizsgálata. - Geol. Hung. Ser. Geol. 12: 1-74. V Í G H , G. (1943): A G e r e c s e - h e g y s é g északnyugati r é s z é n e k földtani és őslénytani viszonyai. - F ö l d t . Közi. 73: 301-369. V Í G H , G. (1961a): A G e r e c s e - h e g y s é g nyugati felének földtani vázlata. - M Á F I É v k . 49 (2): 445-462. V Í G H , G. (1961b): A Gerecsei jura ü l e d é k e k fácieskérdései. - M Á F I Évk. 49 (2): 463-468. V Í G H , G. in FÜLÖP, J. (1975): A tatai liász Brachiopoda fauna. - Geol. H u n g . Ser. Geol. 16: 30-33. V Í G H , G Y . (1913): J u r a t a n u l m á n y o k a Magyar K ö z é p h e g y s é g északkeleti részéből. Mindszent, pp. 1-20. V Í G H , G Y . (1935): A d a t o k a Gerecse hegység nyugati r é s z é n e k földtani i s m e r e t é h e z . M K F I Évi Jel. 1925-28-ról: 87-100. V O G E L , K . (1966): Eine funktionsmorphologische Studie an der Brachiopodengattung Pygope ( M a l m bis Unterkreide). - N . Jb. Geol. Pal. A b h . 125 (1-3): 423-442. V Ö R Ö S , A . (1973): Speculations on food supply and bathymetry i n the Mediterranean Jurassic sea. - A n n . U n i v . Sei. Budapest, Sect. Geol. 16: 213-220. V Ö R Ö S , A . (1974): B a t h y m é t r i e distribution of some Mediterranean Lower Jurassic bra­ chiopods. - A n n . U n i v . Sei. Budapest, Sect. Geol. 17: 279-286. VÖRÖS, A . (1977): Provinciality of the Mediterranean Lower Jurassic brachiopod fauna: causes and plate tectonic implications. - Palaeogeogr., Palaeoclimatol., Palaeoecol. 21 (1): 1-16. V Ö R Ö S , A . (1978): Viallithyris gen. n. (Terebratulida, Brachiopoda) from the Mediterranean Lower Jurassic. - A n n l s hist.-nat. Mus. natn. hung. 70: 61-68. V Ö R Ö S , A . (1980): Liász és dogger brachiopoda p r o v i n c i á k a nyugati Tethysben. - F ö l d t . Közi. 110 (3-4): 395-416. V Ö R Ö S , A . (1982a): The Mediterranean character o f the Lower Jurassic brachiopod fauna of the Bakony Mts. (Hungary). - A n n . Univ. Sei. Budapest, Sect. Geol. 21: 13-23. V Ö R Ö S , A . (1982b): A bakonyi pliensbachi brachiopoda fauna r é t e g t a n i é r t é k e l é s e . F ö l d t . Közi. 112 (4): 351-361. V Ö R Ö S , A . (1983a): Some new genera o f Brachiopoda from the Mediterranean Jurassic. Annls hist.-nat. Mus. natn. hung. 75: 5-25. V Ö R Ö S , A . (1983b): The Pliensbachian brachiopods of the Bakony M t s . (Hungary): a stratigraphical study. - Fragm. M i n . et Pal. 11: 29-39. V Ö R Ö S , A . (1984a): L o w e r and M i d d l e Jurassic brachiopod provinces in the western Tethys. - A n n . Univ. Sei. Budapest, Sect. Geol. 24: 207-233. V Ö R Ö S , A . (1984b): Pliensbachian brachiopod zones in the Bakony M t s . (Hungary) and their correlation w i t h other European areas. - Int. Symp. Jur. Stratigr. (Erlangen), V o l . 1: 295-301. V Ö R Ö S , A . (1984c): Comparison of Jurassic benthonic mollusc and brachiopod faunas of the Transdanubian Mountains (Hungary). - Acta Geol. H u n g . 27 (3-4): 391-401.

V Ö R Ö S , A . (1986a): Brachiopod palaeoecology in a Tethyan Jurassic seamount domain (Pliensbachian, Bakony Mts., Hungary). - Palaeogeogr., Palaeoclimatol., Palaeoecol. 57: 241-271. A . (1986b): A b r a c h i o p o d á k biosztratigráfiai j e l e n t ő s é g e : egy jura p é l d a . - Ősi. V i t á k 32: 167-174. V Ö R Ö S , A . (1987): Pliensbachian brachiopod biogeography of the "Mediterranean micro­ continent". - Acta Geol. H u n g . 30 (1-2): 59-80. V Ö R Ö S , A . (1988a): A " M e d i t e r r á n mikrokontinens" biogeográfiája pliensbachi bra­ c h i o p o d á k alapján. - Ősi. Viták 35: 51-94. V Ö R Ö S , A . (1988b): Conclusions on Brachiopoda. - I n : E v o l u t i o n of the N o r t h e r n M a r g i n

VÖRÖS,

of Tethys, Vol. 1. (Eds.: R A K U S , M - DERCOURT, J - N A I R N , A . E . M . ) , M é m . Soc. G é o l . France, Paris, N . S. 154: 79-83. V Ö R Ö S , A . (1990): Liász és Dogger b r a c h i o p o d a - e l t e r j e d é s i adatok az A l p - K á r p á t i régió ősföldrajzi é r t é k e l é s é h e z . - Ált. Földt. Szemle 25: 251-263. V Ö R Ö S , A . (1992): Jurassic and Lower Cretaceous o f the N o r t h e r n Bakony M t s . - I n : V Ö R Ö S , A - PÁLFY, J. (Eds.): Program, Abstracts, and Field Guide of the Regional Field Symposium on Mesozoic Beachiopods, V ö r ö s b e r é n y , pp: 58-60. V Ö R Ö S , A . (1993a): Jurassic microplate movements and brachiopod migrations in the western part of the Tethys. - Palaeogeogr., Palaeoclimatol., Palaeoecol. 100: 125-145. V Ö R Ö S , A . (1993b): Jurassic brachiopods of the Bakony Mts. (Hungary): global and local effects on changing diversity. - I n : P Á L F Y , J - V Ö R Ö S , A . (Eds.): Mesozooic Brachiopods of A l p i n e Europe, H u n g . Geol. Soc., pp. 179-187. V Ö R Ö S , A . (1993c): Lessiniella benettii gen. et sp. n., a giant M i d d l e Jurassic rhynchonellid brachiopod from the Southern A l p s (Italy). - Fragm. M i n . et Pal. 16: 51-59. V Ö R Ö S , A . (1995): Extinctions and survivals i n a Mediterranean Early Jurassic brachiopod fauna (Bakony Mts, Hungary). - Hantkeniana 1, Géczy Jubilee Volume: 145-154. V Ö R Ö S , A . (1997): M a g y a r o r s z á g j á r a b r a c h i o p o d á i . Faunafejlődés és p a l e o b i o g e o g r á f i a a Tethys nyugati részén. - Studia Naturalia 11: 1-110. V Ö R Ö S , A - G A L Á C Z , A . (1998): Jurassic palaeogeography of the Transdanubian Central Range (Hungary). - Riv. Ital. Paleont. 104 (1): 69-84. W E I N , G Y . (1934): Z i r c k ö r n y é k é n e k titon r é t e g e i . - F ö l d t . Közi. 64: 81-99. W I L L I A M S , A . (1965): Stratigraphie distribution. - M O O R E , R. C. (Ed.): Treatise on Invertebrate Paleontology, H : 237-250. Z E Z I N A , O . N . (1976): Ekologija i raszprosztranenie s z o v r e m e n n ü h brahiopod. - Nauka, Moszkva, pp. 1-138.

TARTALOM - CONTENTS

Bevezetés

5

Kutatástörténet

"

Anyag és módszer

9

Lelőhelyek és faunák

H

Bakony-hegység

H

A K a r d o s r é t i M é s z k ő lelőhelyei

H

1. B a k o n y b é l , K ő r i s - h e g y

H

2. B o r z a v á r , P á s k o m

13

3. K a r d o s r é t , C u h a - v ö l g y

13

4. K a r d o s r é t , Szesztra-hegy

14

5. Olaszfalu, E p e r k é s - h e g y

14

6. L ó k ú t , L ó k ú t i - d o m b

15

7. E p l é n y , K á v á s - h e g y

15

8. M á r k ó , Som-hegy

16

9. H e r e n d , A l s ó - H a j a g

16

10. S z e n t g á l , T ű z k ö v e s - h e g y

16

11. V á r o s l ő d , C s a l á n o s - v ö l g y

I

7

Egyéb bakonyi lelőhelyek

24

12. S ü m e g , V á r o s i - e r d ő

24

L ó k ú t i - d o m b , Pisznicei M é s z k ő

28

M á r k ó , Som-hegy, I s z t i m é r i M é s z k ő

38

Gerecse-hegység 13. L á b a t l a n , T ö l g y h á t i - k ő f e j t ő

45 47

14. L á b a t l a n , P ó c k ő

4

9

15. Tardos, Kisgerecse

5

4

16. Tardos, V ö r ö s h í d i - k ő f e j t ő

58

17. Tata, K á l v á r i a - d o m b

67

A b r a c h i o p o d á k rétegtani elterjedése és korrelációja

71

A lábatlani lelőhelyek és a Vöröshídi-kőfejtő korrelációja a brachiopodák elterjedése alapján

76

A brachiopoda f a u n á k t a x o n ó m i a i összetétele é s az é l ő h e l y k i c s e r é l ő d é s i d ő p o n t j a

77

A brachiopodák ökológiai tulajdonságai

78

Paleobiogeográfia

80

Faunafejlődés

84

Összefoglalás

93

Summary

95

Köszönetnyilvánítás

98

Irodalom

99

MONOGRÁFIASOROZATOK

A Bakony természettudományi kutatásának eredményei. (Resultationes investigationum rerum naturalium montium Bakony). Zirc-Veszprém.

1. Fekete Gábor (1964): A Bakony növénytakarója. (Die Pflanzendecke des Bakony-Gebirges). 55 p. (elfogyott - out of print) 2. Papp József (1965): A Bakony növénytani bibliográfiája. (Botanische Bibliographie des BakonyGebirges). 103 p. (elfogyott - out of print) 3. Tapfer Dezső (1966): A Keleti-Bakony madárvilága. (Die Vogelwelt aus dem Ost-Bakony Gebirges) 77 p. (elfogyott - out of print) 4. Bendefy László (1967): A Bakony hegység geokinetikai viszonyainak földkéreg-szerkezeti vonatkozásai. (Die Rolle des Geokinetik bei des Erforschung der Erdkrusen-struktur im Bakony-Gebirge). 159 p. (elfogyott - out of print) 5. M. Buczkó Emmi (1968): Geomorfológiai kutatás és térképezés Balatonfüred környékén. (Geomorphologische Erforschung und Kartierung in der Umgebung von Balatonfüred). 99 p. (elfogyott - out of print) 6. Keve András (1970): A Keszthelyi-hegység és a Kis-Bakony madárvilága. (Das Vogelleben der Keszthelyer Gebirges und des Kleinen Bakony). 103 p. (elfogyott - out of print) 7. Keve András - Sági Károly Jenő (1970): Keszthely és környékének madárvilága. (Die Vogelwelt von Keszthely und ihre Umgebung). 63 p. (elfogyott - out of print) 8. Papp József (1971): A Bakony állattani bibliográfiája. (Zoologische Bibliographie des BakonyGebirges). 233 p. 9. Bayerné Károlyi Gabriella - Kaplayné Schey Ilona (1975): A Bakony földtani-őslénytani bibliográfiája. (Geologisch-paläontologische Bibliographie des Bakony-Gebirges). 135 p. (elfogyott - out of print) 10. Bubics István (1977): A Balaton-felvidék metamorf képződményeinek földtani-kőzettani felépítése. (Geologie und Pétrographie der metamorphen Schifer-Zone des Balaton-Hochlandes). 54 p. (elfo­ gyott - out of print) 11. Keve András - dr. Tapfer Dezső (1978): A Balaton-felvidék madárvilága. (Die Vogelwelt des BalatonHochlandes). 62 p. (elfogyott - out of print) 12. Rézbányai László (1979): Az Északi-Bakony nappali nagylepke-faunája. (Die Tagfalterfauna des Nord-Bakony-Gebirges). 71 p. (elfogyott - out of print) 13. Tóth Sándor (1980): A Bakony-hegység szitakötő-faunája. (Die Libellen-Fauna des Bakony-Gebirges (Insecta: Odonata). 135 p.

14. Veress Márton (1981): A Csesznek környéki barlangok genetikájának vizsgálata. (Die Untersuchung der Genetik der H ö h l e n in der Umgebung von Csesznek). 63 p. 15. Szabóky Csaba (1982): A Bakony molylepkéi. (Die Microlepidoptera des Bakony-Gebirges, Ungarn). 45 p. 16. Tóth Sándor (szerk.) (1958): A zirci a r b o r é t u m élővilága I. (Dei Lebewelt des Zircer Arboretums L ) . 104 p. 17. Mihály Sándor-Mihályné Gombos Ildikó (1986): A Bakonyi Természettudományi M ú z e u m gyűjteményének ősmaradvány-katalógusa. (Der Fossilienkatalog der Sammlung des Bakonyer Naturwissenschaftlicher Museum). 85 p. 18. Eszterhás István (1987): A Tihanyi-félsziget barlangkatasztere. (Das H ö h l e n k a t a s t e r der Halbinsel Tihany). 87 p. 19. Medvegy Mihály (1987): A Bakony cincérei. (Longicornes of Bakony mountains). 106 p. 20. Marián Miklós (1988): A Bakony-hegység kétéltű és hüllőfaunája (Amphibia, Reptilia). (Die Lurcheund Kriechtierfauna des Bakony-Gebirges (Amphibia, Reptilia). 105 p. 21. Dietzel Gyula (1997): A Bakony nappali lepkéi. (The butterflies of the Bakony region). 200 p. 22. Budai Tamás - Csillag Gábor (1998): A Balaton-felvidék középső részének földtana. (Geology of the central part of the Balaton Highland). 118 p. + térképmelléklet. 23. Veress Márton (1999): Az Északi-Bakony fedett karsztja (Covered karst evolution in the Northern Bakony Mountains, W-Hungary). 167 p. 24. Barczi Attila (2000): A Tihanyi-félsziget talajai (Soils of the Tihany Peninsula). 125 p. + térképmelléklet 25. Tóth Sándor (2001): A Bakonyvidék zengőlégy-faunája (Hoverfly fauna of the Bakony region /Diptera: Syrphidae/). 448 p.

Kardosréti Mészkő (Szentgál, Tűzköves-hegy): Kisebb méretű onkoidok mikntes mátrixban, az onkoidok magjában csiga és kagylóhéjak. (20X)

Kardosréti Mészkő (Szcntgál, Tűzköves-hegy): Nagy méretű onkoidok pátitos mátrixban. (20X)

Kardosréti Mészkő (Sümeg, Városi-erdő): A pelletek a leggyakoribb alkotórészek, a mátrix részben mikrites, részben pátitos. (20X)

Pisznicei Mészkő (Lókúti-domb): A kis méretű karbonátos törmelék a leggyakoribb alkotórész. (20X)

Hátsó borító: Onkoid metszetek a Kardosréti Mészkő mállott felszínén (Borza vár, Páskom) A Pisznicei Mészkő friss törési felülete (Lókúti-domb). (Színes fotók: Bauer Norbert)