TÁRSASÁGI
HÍREK
K A R D O S PÁL 1900 —1971*
Kérlelhetetlen közönnyel pusztít k ö z ö t t ü n k ősi ellenségünk, a halál. Az élet mindent kibír, de az élő m e g d ö b b e n t e n áll a sírhalmok szélén, egyik után a másikhoz vonulva, mérlegelve a n e m m é r h e t ő veszteséget, az újból t á m a d t űrt, amelyet be kell tölteni. H a csak Debrecenre gondolunk is, Juhász Géza és P á k o z d y Ferenc, a n a g y o n fiatal Bárányi Imre és Kertész László után m o s t Kardos Páltól kell búcsúznunk. Kardos Páltól, a fiatalabbak Pali bácsijától, akinek nyugtalan, kereső, az e m b e r i dolgokra, a k u l t ú r a értékeire, a h a l a d ó gondolatra mindig érzékeny szellemét semmiféle urna n e m zárhatja magába, n e m tépheti ki m e g ő r z ő emlékezetünkből. Itt marad k ö z ö t t ü n k láthatatlanul is jelenvaló intő mozdulataival, kedvesen csoszogó lépteivel, fejének hirtelen fölkapott lendületével, nevezetes fölszólalásaival, műalkotásként kikerekedő elbeszéléseivel, k i f o g y hatatlan anekdotáival, a fiatalok, tanítványok gondjait szívére v e v ő melegségével, szerénységével és játékosan derűs szellemével. Itt m a r a d a professzor munkájának nyomaival, az irodalomtörténész, a kritikus és a m ű f o r d í t ó eredményeivel, egyéniségének és sorsának üzenetével. Különös sors volt az övé. N a g y lehetőségeket kapott és nagy m e g próbáltatások sújtották, irigylésre méltó helyzeti előnnyel indult és „helyzeti" hátrányok felhőzték m a j d n e m végzetesre életét. Szerelme volt az irodalom, a művészet, rajongását szinte örökül kapta apjától, Kardos Alberttől, az i r o d a l o m kiváló búvárától, az akkori Debrecen szellemi életének egyik vezető alakjától. A családban találta m e g első iskoláját, de gimnazistaként is példátlanul tehetséges társak k ö z é került. A versre alig fölülmúlhatóan f o g é k o n y és s e m m i t el n e m hullajtó memóriájával hivalkodás nélkül is felhívta magára a f i g y e l m e t ; a társaságban „Kardos Pali költőkkel r e m e k e l t " — ahogy a T ü c s ö k zenében olvashatjuk. D e később is, az Eötvös Kollégiumban v a g y Debrecenben az A d y Társaságban, mindig meglelte maga körül a legkülönbeket. Az A d y Társaságban, az 1920-as évek végétől D e b recen szellemi életének jelentékeny és progresszív központjában m á r fontos szerepet vállalt, erjesztője volt a jóra felinduló energiáknak. * E szavakkal és gondolatokkal búcsúztak Kardos Páltól tanítványai — sírjánál.
Társasági
hírek
985
A fasizmus a szenvedések és megpróbáltatások p o k o l i idejét hozta el számára, de férfias keménységgel állta a próbát, és ha a kegyetlen veszteségek szinte m e g r o k k a n t o t t á k is, volt ereje talpra állni. N e m pusztult el hite az e m b e r b e n és a j ö v ő b e n , csak bizalmát szigorította. Ú j r a szervezte életét, m é g szélesebb k ö r ű tevékenységbe f o g o t t , még határozottabban m o n d o t t igent és n e m e t , még tudatosabban kereste a személyes cselekvés társadalmi hatékonyságát, a progresszió kollektív erőit. Mindenütt o t t volt, ahol tenni lehetett valamit. Fél évszázadon át volt Debrecen kulturális életének egyik mozgatója, a felszabadulás után is lelkes, avatott mindenese. Az egyetemi katedrán, az Alföld című folyóirat körül, de kritikai és tudományos munkásságával is a szocialista kultúra ügyét szolgálta. Példát adott a fiatalabbaknak, nekünk, h o g y a n lehet összekapcsolni a tájhoz, városunkhoz, annak h a g y o m á n y a i h o z és jelenéhez f ű z ő d ő intenzív kapcsolatunkat, a tevékeny és nyíltszívű lokálpatriotizmust az országos, az egyetemes gondolatokkal és távlatokkal. E g y ü t t volt benne a hely szelleme és a teljességben gondolkodás igénye, a kötöttség és a szabadság. Mélyen ismerte és szerette i r o d a l m u n k régi klasszikusait, de igazi szellemi bölcsőhelyét Ady és a N y u g a t körül találjuk meg. Ez az indíttatás, ez a szellemiség határozta meg a két világháború közötti egész tevékenységét, a későbbi irodalomtörténész számára pedig szinte állandó tematikát nyújtott. E r r ő l tanúskodik A d y - , Móricz-, T ó t h Árpád-tanulmányai mellett az életműve legrangosabb teljesítményének ígérkező, a n y o m d á b ó l m é g ki sem került Babits-monográfiája. Irodalomtörténetírói érdemei k ö z ö t t kell számon tartanunk b á t o r témaválasztását. N e m rettent m e g a kockázatoktól: Nagy Lajos halála után n y o m b a n hozzákezdett az író életművének feldolgozásához, pályaképének megrajzolásához, és úttörő érdemeket szerzett marxista i g é n y ű monográfiájával. Hasonlóképpen Fagyejevről í r o t t könyvecskéjével is. Szívesen foglalkozott a szocialista irodalom különböző eredményeivel, m i k ö z b e n feltáró - m e g i s m e r ő ambíciója n e m szorította háttérbe a nevelőit. Elsősorban a t u d ó s által m e g r a g a dott tényekkel, de szubjektív meggyőződésével is hatni akart. J ó eszközök segítették ebben, például elegáns, tiszta, a klasszikus r e t o r i kán is iskolázott stílusa. Tam'tványait a nyelv k ü l ö n ö s szeretetére, tisztaságának óvására és ápolására, hajlékonyságának, pontosságának, érzékletességének minél teljesebb meghódítására ösztönözte. Saját példájával és kézirataink fáradhatatlanul türelmes nyesegetésével egyaránt. A halál váratlanul támadt rá, munkás, alkotó szellemet bénított m e g . Kardos Pál távozásával a szűkebb és tágabb pátriát, a szaktudom á n y t és az irodalmi életet egyaránt jelentékeny veszteség érte. JUHÁSZ
BÉLA
986
Társasági
MEZŐSI
hírek 986
KÁROLY
1907 —1971
Kiskunfélegyházán találkoztam először Mezősi Károllyal, a m i k o r — m i n t e g y jó évtizeddel ezelőtt — tanulmányi kiránduláson voltunk magyarszakos egyetemi hallgatókkal „Petőfi n y o m á b a n " . Mint a Kiskun Múzeum igazgatója kalauzolt bennünket az e m l é k helyek, emléktárgyak birodalmában. Az ügyszeretetnek a megszállottsággal határos intenzitása nyilvánult m e g ebben az idegenvezetésben, melynek középpontjában az a kérdés állt: hogyan f ü g g össze Petőfi születése, élete a várossal, Kiskunfélegyházával. Mezősi Károly azok közé a rokonszenves lokálpatrióták közé tartozott, akik meggyőződésüket elmélyült, lankadatlan szorgalmú kutatásokkal hitelesítették. Történésznek indult, településtörténeti tanulmányokkal jelentkezett a tudományos életben (Félegyházi krónika — 1935; Bihar vármegye а török uralom megszűnése idejében 1692 — 1943), m a j d az Alföld iránti szeretete annak n a g y szülöttei felé f o r dította figyelmét. A félegyházi születésű M ó r a Ferenc gyermekkoráról, iskolai éveiről, szülővárosához fűződő kapcsolatáról, hűségéről tárt fel levéltári és sajtótörténeti búvárkodással ú j anyagot, de a M ó r a emlékek számbavételénél is külön hangsúlyozta a Móra-családnak Petőfihez való eszmei közelségét. Munkássága utolsó tíz esztendejét már teljesen a Petőfi-kutatásnak szentelte. A Szülőföldemen című versre hivatkozva perújrafelvételt indított a tankönyvekben kodifikált kiskőrösi születés ügyében. Maga a bizonyítási eljárás kitágította a szűkebbnek tervezett keretet, és rendkívül alapos helytörténeti-levéltári kutatásai az eredeti szándékon jóval túlmutató eredményeket hoztak. Gazdag, mindaddig ismeretlen anyag vált közkinccsé családtörténeti tanulmányaiban: Petőfi családja a Kiskunságban (1961), Petőfi családja Dömsödön (1965), Petőfi vitatott szülőhelye (1969). Az elmúlt évben megjelent Petőfi megbuktatása a szabadszállási követválasztáson című, kisebb k ö n y v terjedelmével felérő kitűnő tanulmánya a helytörténeti-életrajzi kutatásokat az életmű közelébe hozta. Ugyanez mondható el arról a kisebb írásáról is, amely Petőfi lefoglalt könyvtára és irományai címen alig valamivel halála előtt jelent meg. A Pest megyei M ú z e u m o k nyugalmazott igazgatója fiatalos lendülettel, teljes aktivitással d o l g o zott új adatok, új összefüggések feltárásában, és b á r a magyar olvasóközönség kézhez kapja m é g Mezősi Károly utolsó kutatásainak eredményeit posztumusz kiadványban, a veszteség fájdalmas. A Petőfi-kutatásnak ezt az ágát tiszteletreméltóan áldozatos munkával egymaga
képviselte.
TAMÁS
ANNA
Társasági
A
MAGYAR
hírek
IRODALOMTÖRTÉNETI TAGJAINAK N É V S O R A :
987
TÁRSASÁG
Ádám Károlyné, Agárdi Péter, Alexa Károly, Almási Miklós, Alszeghy Zsoltné, Angyal Endre, Arató Jánosné, Ardó Mária, Bácskai Mihály, Báder Dezső, Bajomi Lázár Endre, Bali Ferenc, Ballai Mihály, Balogh Ferencné, Balogh László, Balogh László (szervező, Magyar Hajó- és Darugyár), Balogh Lászlóné, Banadics Mártonná, Bán Imre, Bárányi Ferenc, Baróti Dezső, Barta András, Barta János, Bartos Tibor, Bata Imre, Bauer Tiborné, Beck Zoltán, Bécsy Tamás, Béládi Miklós, Belia György, Bellyei László, Benda Kálmán, Bessenyei György, Bikácsi László, Bistey András, Bitskey István, Blunár Tiborné, B. Mészáros Vilma, B. N a g y Ernő, B. N a g y László, Bod Andor, Bod Andorné, Bodnár György, Bodolay Géza, Bódor Sándor, Bodrogligeti András, Bognár Tas, Bohus Magda, Bojtár Endre, Bongor János, Bor Kálmán, Borbás Mária, Bóta László, Botka Ferenc, Csanda Sándor, Csányi László, Csapláros István, Csillik Bertalan, Csongor Barnabás, Csontos Sándor, Csorba Sándor, Csorba Zoltán, Csukás István, Cynolter Károly, Czine Mihály, Czúth Béláné, Dankó Imre, Darvas Tibor, Debreczeni Árpád, Demeter Tibor, Dezsényi Béla, Dezsényiné Szemző Piroska, Diószegi András, Dobossy László, Domokos Péter, D o m o k o s Sámuel, Dorogi Zsigmond, Dümmerth Dezső, Ebergényi Tibor, Ecsedy Ildikó, Egeli Józsefné, Egri Péter, E. Kovács Kálmán, Elbert János, Elek István, Elek László, Eörsi Gyuláné, Erdődi József, Esze Tamás, Fazekas László, Fehér Géza, Fekete Ivánné, Fényi András, Ferenczi László, Fodor István, Fodor Lajosné, Főidényi Lászlóné, Földes Anna, Fried István, Fülöp Géza, Fülöp László, Gábor György, Gábor Ernő, Gál István, Gál Zsuzsa, Gáldi László, Galla Endre, Gallai Erzsébet, Gálos Tibor, Garamvölgyi József, Geréb Béláné, Gergely Gergely, Gergely Pál, Gerskovics Alexandr, Gesztenyés Etelka, Gordon Etel, Göblyös György, Görömbei András, Graf Rezső, Gregor Ferenc, Gyárfás Ágnes, Gyárfás Imre, Gyenis Vilmos, Gyergyai Albert, Győri Erzsébet, Hajzer Lajos, Halápi Lászlóné, Halász Előd, Hallók Gyuláné, Hamar Péter, Hanák Péterné, Hankiss Elemér, Haraszti Lajos, Harsányi Zoltán, Hazai György, Hegedűs András, Hegedűs Géza, Herczeg Gyula, Heszke Béla, Hopp Lajos, Horányi Mátyás, Horpácsi Sándor, Horváth János, Horváth Károly, Horváth Zoltánné, Huszty Mihály, Ilia Mihály, Illés Endre, Illés László, Illés Lászlóné, Imre Katalin, Imre László, Imre Mihály, Irányi István, Istvánovits Márton,
988
Társasági
hírek 988
Jékely Zoltán,Jobbágy Károlyné,Joós Ferenc, József Farkas, Juhász Béla, Juhász Ferencné, Juhász Péter, J u l o w Viktor, Kabdebó Lóránt, Kardos Győző, Kardos László, Kardos Tibor, Karig Sára, Kasznár Pál, Katona Anna, Katona Béla, Käfer István, Kenyeres Zoltán, Képes Géza, Keresztury Dezső, Kéry László, Keserű Bálint, Kilián István, Király Erzsébet, Király István, Kispéter András, Kiss Ferenc, Kiss József, Kiss István, Kisváradi Éva, Klaniczay Tibor, K. Nagy Magda, Kniezsa Veronika, Koczkás Sándor, Koczogh Ákos, Kocztur Gizella, Kollonay László, Kolta Ferenc, Koltay-Kastner Jenő, Komár Pál, K o m á r o m i Sándor, Komlovszki Tibor, Komlós Aladár, K o m o r Ilona, Komoróczy Géza, Kordos László, Korompai János, Kovalovszky Miklós, Kovács Béla, Kovács Endre, Kovács Ferencné, Kovács Géza, Kovács Győző, Kovács József, Kovács Józsefné, Kovács Judit, Kovács Kálmán, Kovács Magda, Kovács Miklósné, Köpeczi Béla, Kövér Árpád, Krajkó András, Krammer Jenő, Kretzoi Miklósné, Kristó N a g y István, Kubinyi László, Kulcsár Adorján, Kulin Ferenc, Kun András, Laczkó Andrásné, Lakatos Attila, Lay Béla, Lázár Miklós, Lengyel Béla, Lengyel Dénes, Lengyel László, Lilienberg Sándorné, Lontay László, Lőkös István, Lukácsy Sándor, Madácsy László, Mádl Antal, Makay Gusztáv, Marafkó László, Margócsy József, Marosvölgyi Ödönné, Martinkó András, Máté Iván, May István, Megyer Szabolcs, Menner Magdolna, Merényi László, Merényi Oszkár, Meszerics István, Mezei József, Mezei Márta, M i hályi Gábor, Miklós Pál, Miklóssy János, Miklósvári Sándor, Mohácsy Károly, Molnár Ferenc, Molnár János, M u r á t h Istvánné, Nacsády József, N a g y Géza, Nagy Géza (Baja), Nagy Imre, Nagy Kálmán, Nagy Miklós, N a g y Péter, N a g y Sándor, N a g y Zoltán, Nagyajtósi István, Nagypál Teréz, N é m e d i Lajos, Némedi Lajosné, N e m é n y i Kázmér, Nemeskürty István, N é m e t h Géza, Németh Károly, Nyírő Lajos, O l á h József, Oltványi Ambrus, Oltyán Béla, Orosz László, O r t u tay Gyula, Paál Gyula, Pais Dezső, Pálffy Endre, Pálmai Kálmán, Pándi Pál, Pápay Sándor, Papp János, Papp Sándorné, Parányi József, Pataky László, Patyi Sándor, Paulinyi Zoltán, Péczely László, Péter László, Pirnát Antal, Podhradszky György, Pók Lajos, Pósa Péter, P ó t h István, Püski Imre, R á b a György, R a d n ó t i Róbert, R a d ó György, R a y m a n Katalin, R e j t ő István, R é v Mária, Rézműves János, R . Kocsis Rózsa, R ó n a Éva, R ó n a i Mihály András, R ó n a y György, R ó n a y László, Rózsa Zoltán, R u t t k a y Kálmán, Sáfrán Györgyi, Sallay Géza, Salyámossy Miklós, Sándor Jenőné, Sándor László, Sára Péter, Sárdi Béla, Sárkány Ernőné, Sárközy
Társasági
hírek
989
Péter, Scheiber Sándor, Scher Tiborné, Schwalm Pál, Seres József, Sidó Etelka, Sieroszewski Andrzej, Sipka Sándor, Sipos Lajos, Slaski Jan, Solt Andor, Soós Levente, Sőtér István, Stoll Béla, Surányi I b o lya, Sükösd Mihály, Siipek Ottó, Süveges Mihályné, Szablyár Ferenc, Szabolcsi Éva, Szabolcsi József, Szabolcsi Miklós, Szabó György, Szabó Gyula, Szabó Imréné, Szabó Mihály, Szakolczay (Varga) Lajos, Szalai Sándorné, Szalatnai Rezső, Szathmári István, Szauder József, Szávai Nándor, Szederkényi Ervin, Szekér Endre, Székely Sándorné, Szenczi Miklós, Szerényi Antalné, Szigeti József, Szíjártó István, Sziklay László, Szili József, Szobotka Tibor, Szőke György, Szörényi László, Szuromi Lajos, Szűcs Éva, Tamás Anna, Tamás Attila, Tarnai Andor, Tarnóc Márton, Tasnádi Attila, Tassy Ferenc, Tellér Gyula, T . Erdélyi Ilona, T i m á r Györgyné, Tolnai Gábor, Tóth Béla, T ó t h Dezső, Tóth István, T ó t h István (Dévabánya), T ó t h Istvánné, T ó t h Zsuzsa, Tőkei Ferenc, T ö r ő Györgyi, Török Endre, Török Györgyné, Túrák János, Tüskés Tibor, Ungvári Tamás, Vajda György Mihály, Vajda Miklós, Vajthó László, Váncsa Vilmos, Várallyai Vidor, Varga Imre, Varga Rózsa, Vargha Kálmán, Varjas Béla, Váróczi Zsuzsa, VasyGéza, Véber Károly, Végh György, Veres András, Vezér Erzsébet, Vidor Pálné, Vincze Gáborné, Vincze Lászlóné, Virág Lászlóné, Virányi Pál, Vízkelety András, V. Kovács Sándor, Vujicsics D . Sztoján, V. Windisch Éva, Wachulik Béla, W a l k ó György, W a l k ó Györgyné, W é b e r Antal, Wintermantel István, Závodszky Ferenc, Z . Csontos Márta, Zemplényi Ferenc, Z i m o nyi Zoltán, Zöldhelyi Zsuzsa, Zsidai József, Zsuffa Zoltánné.
Társasági
990
hírek
RENDEZVÉNYEK
Petőfi— Jókai-ankét
Pápán
Petőfi és Jókai találkozásának 130. évfordulója alkalmából kétnapos ankétot tartottunk Pápán. A vendéglátó Városi Tanács nagyszerűen szervezett programja (ünnepélyes fogadás, Petőfi kiállítás megtekintése, Petőfi—Jókai szobor koszorúzása, irodalmi klubest, városnézés) keretezte a hat előadásból álló értekezletet. O k t ó b e r 29-én délután Fekete Sándor, Csapó Gyula és Kiss József olvasták fel dolgozataikat, 30-án délelőtt p e d i g Solt Andor, Balázs János és N a g y Miklós előadásaira került sor. Fekete Sándor Petőfi romantikájának forrásait k u t a t v a egy k o n k rét példán, Petőfi és D u m a s kapcsolatának vizsgálatával azt bizonyította, milyen sokoldalú hatást tett a francia r o m a n t i k a az ifjú Petőfire. K i m u t a t t a , h o g y az e l b u k ó erény és a diadalmaskodó gonoszság összeütközéseit, a g y ű l ö l t rend ellen lázadó „ítélkező h ő s ö k " típusait Petőfi jórészt a francia r o m a n t i k u s o k befolyása alatt ábrázolta. Csapó Gyula Pápán voltunk, diákok voltunk c í m ű dolgozata Petőfi költői pályájának első szakaszát vizsgálta, — érdekes észrevételekkel gazdagítva a költő korai népdalainak stilisztikai értékelését. Kiss József eddig javarészt ismeretlen történeti adatok birtokában Petőfi színészi ambícióiról szólt. A d ö n t ő elhatározás — , hogy a vándorszínészettel cseréli fel az iskolát — közvetlen indítékát Egressy Gábor 1842 júniusában történt pápai fellépésével hozta összefüggésbe. Solt A n d o r J ó k a i drámaírói pályafutásának első szakaszát vizsgálta, Balázs János Petőfi Az év végén című versének stilisztikai elemzésével keresett választ a kérdésre: „Miért szép a lírai költemény?" Az utolsó előadást N a g y Miklós tartotta a Jókai-novellák kezdéséről és befejezéséről. Finom észrevételei módosították azt a képet, amelyet a „ r u t i n o s " író romantikus regényei alapján alkothattunk magunknak. K. F. It-est
a Kossuth
Klubban
A T I T Budapesti szervezetének irodalmi és nyelvi választmánya, valamint a M a g y a r Irodalomtörténeti Társaság 1971. n o v e m b e r 12-én vitát rendezett Társaságunk folyóiratáról, az Irodalomtörté-
Társasági
hírek
991
/ifiről. A m i n t e g y hatvan érdeklődő jelenlétében N a g y Péter főszerkesztő m o n d o t t bevezetőt, amit élénk vita követett. A vitát vezető B o d n á r G y ö r g y , továbbá Baróti Dezső, Miklós Pál, Szablyár Ferenc, Fényi András, O l t v á n y i Ambrus és Szakolczay (Varga) Lajos magas színvonalú hozzászólásai k ü l ö n b ö z ő szemszögből érintették a folyóirat tartalmi—lényegi kérdéseit.
Szomory
emléktábla-avatás
N o v e m b e r 30-án Szomory D e z s ő egykori lakhelyén, a Budapest V. ker. Sütő utca 2. számú h á z o n avatta fel a M a g y a r Irodalomtörténeti Társaság nevében N a g y Péter a Fővárosi Tanács által állított emléktáblát, amely az író halálának 27. évfordulójára készült el. Az emléktáblán Társaságunkon kívül koszorút helyezett el a Magyar írók Szövetsége, a P e t ő f i Irodalmi M ú z e u m , a Színházt u d o m á n y i Intézet és a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága. (Az avatáskor m o n d o t t emlékezés szövege az Élet és Irodalomban jelent m e g , december n - é n . )
Előadás-sorozat
tanároknak
Társaságunk tanári tagozata, a Pedagógusok szakszervezetének „Fáklya" Klubja és a Fővárosi Pedagógiai Intézet a 'fővárosi magyar tanárok részére előadás-sorozatot indított, amelynek első rendezvényére d e a e m b e r 14-én került sor, a „Fáklya" K l u b b a n : Ady Endréről Király István tartott előadást. P. R .
Hibaigazítás. — Előző s z á m u n k 543. oldalán, B. Mészáros Vilma Egy év regénye c. tanulmányában sajnálatos névelírás történt. N e m O l á h Gáborról, hanem természetesen Oláh Györgyről van szó.
