Karácsony Gergely Lakatos Zsuzsa: Választási előrejelzések Magyarországon, Sikerek, tévedések és tanulságok

Karácsony Gergely – Lakatos Zsuzsa: Választási előrejelzések Magyarországon, 1990–2006. Sikerek, tévedések és tanulságok Megjelent: Angelusz Róbert és Tardos Róbert (szerk.): Mérésről mérésre. A választáskutatás módszertani kérdései. Budapest: Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 2006. 185-220. p. Forrás: http://www.valasztaskutatas.hu

185-217 Karacsony-Lakatos-Valasztasi.qxd

12/1/2008

6:24 AM

Page 185

KARÁCSONY GERGELY–LAKATOS ZSUZSA

Választási elõrejelzések Magyarországon, 1990–2006. Sikerek, tévedések és tanulságok A politikai közvélemény-kutatások és a választási elõrejelzések megszokott kellékeivé váltak a magyar demokráciának. Bár az elmúlt bõ másfél évtizedben a magyar elõrejelzések alapvetõen sikeresek voltak, a legtöbbeknek talán mégis leginkább a 2002-es kudarc jut az eszükbe ezek hallatán. Pedig az ekkor készült elõrejelzések nem voltak rosszabbak a korábbiaknál, és azt sem jelenthetjük ki egyértelmûen, hogy minden intézet tévedett volna.1 Annyi bizonyos, hogy a közvélemény-kutatási szakmához tartozók többsége komoly válságként élte át ezt az idõszakot. A kudarc lehetséges okainak keresése azonban jótékony hatással volt a késõbbi elõrejelzésekre, és így 2006-ban már minden korábbinál pontosabb becslések születtek. Tanulmányunkban elsõsorban arra a kérdésre keressük a választ, hogy milyen módszertani eljárások vezettek pontosabb elõrejelzésekhez. Elõször áttekintjük a választási elõrejelzések elméleti és gyakorlati problémáit. A második részben meghatározzuk azokat a mutatókat, amelyekkel véleményünk szerint érdemes mérni az elõrejelzések pontosságát, majd a harmadik részben ezek segítségével mutatjuk be a magyarországi választási elõrejelzések történetét. Ezt követõen többváltozós elemzés segítségével megvizsgáljuk, hogy az elmúlt bõ másfél évtizedben mi határozta meg a választási elõrejelzések sikereit és kudarcait. Majd végül összefoglaljuk az elemzés fõ megállapításait. Elöljáróban még annyit, hogy a tanulmány egyik szerzõje pályakezdése óta az egyik közvélemény-kutató intézet, a Medián kutatója. A közvéle1

A Medián 2002-es nyolcnapos elõrejelzése például pontosabb volt minden korábban készült elõrejelzésnél. 2004-ben a Marketing Centrum, 2006-ban a Capital Research döntötte meg ezt a pozitív rekordot.


186

12/1/2008

6:24 AM

Page 186


mény-kutató cégek közötti piaci versenyben a választási elõrejelzések pontossága a legfontosabb hivatkozási alapnak számít. Bár tanulmányunk ezeket kívánja elemezni, de semmiképpen nem szeretne ítéletet hirdetni az intézetek fölött. A célunk az volt, hogy elõsegítsük a szakma egészének munkáját azzal, hogy az eddigi kutatási tapasztalatokat összegezzük. Tanulmányunkban rengeteg adat szerepel, amelyeket számos esetben csak másodlagos forrásból tudtunk megszerezni. Elképzelhetõ, hogy bizonyos esetekben ezek az adatok nem tökéletesek, de meggyõzõdésünk, hogy ezek az esetleges hibák nem befolyásolják az elemzés alapvetõ megállapításait.

VÁLASZTÁSI ELÕREJELZÉS: LEHETSÉGES-E EGYÁLTALÁN? A választásokat megelõzõen készült pártpreferencia-vizsgálatokat nagy figyelem övezi világszerte. Természetesen az emberek még a voksolás elõtt szeretnék tudni, hogy mi a választás várható eredménye. Másfelõl a közvélemény-kutatások életében ilyenkor jön el „az igazság pillanata”. A legtöbb kutatási eredményt soha nem lehet összevetni a valósággal, így ha a választások elõtt készült pártpreferencia-vizsgálatok eredményei közel esnek a választási eredményhez, akkor az nem csak a korábban készült politikai felméréseket, hanem általában a survey technikával készült kutatásokat is igazolja. Valójában azonban a választási elõrejelzések sikere nem feltétlenül legitimálja a választások között készült felméréseket, mint ahogy a pontatlan elõrejelzések sem vonhatják feltétlenül kétségbe a „hétköznapi” felmérések hitelét. A választási elõrejelzések ugyanis akkor is pontatlanok lehetnek, ha az azok alapjául szolgáló felmérések egyébként pontosan fejezik ki a közvélemény egészének nyilvánosan is vállalt véleményét. Mint ahogy elvileg az is elképzelhetõ, hogy valaki annak ellenére „trafál bele” az eredménybe, hogy felmérései egyébként pontatlanok. Lássuk tehát elõbb a választási elõrejelzések elméleti, majd a gyakorlati problémáit. A modern tömegdemokráciákban elvileg a közvélemény uralma valósul meg (lásd pl. Angelusz 1995). Valójában azonban inkább az, amit a politikai szereplõk a közvélemény akarataként tudnak bemutatni a választóknak. Mindebbõl nem feltétlenül következik az, amit Bourdieu állít (1997), miszerint a közvélemény valójában nem is létezik, és az ezt „feltáró” kutatások csak elleplezik a közakaratot formáló hatalmi tényezõket azzal, hogy úgy tesznek, mintha az embereknek valóban lenne véleményük a dolgokról. Viszont azt mindenképpen jelenti, hogy a közvéleményt ne egy statikus és konzisztens


12/1/2008

6:24 AM

VÁLASZTÁSI ELÕREJELZÉSEK MAGYARORSZÁGON, 1990–2006

Page 187

187

valaminek képzeljük el. A manapság talán leginkább elfogadottnak számító megközelítés (Zaller 1993) úgy fogja fel a közvéleményt, mint ami az emberek prediszpozícióinak és az aktuális információknak a találkozásából születik. Ez egyfelõl azt jelenti, hogy az eliteknek viszonylag nagy a mozgásterük abban, hogy az emberek tudatában megbúvó képzetek, vágyak, érzések közül egy aktuális téma kapcsán mit hoznak felszínre. Másfelõl pedig azt, hogy a közvéleménynek alaptermészete a változékonyság. Minden vélemény mellett ott van annak az ellenkezõje is, és ez nemcsak a közvélemény egészére, de az egyes emberek gondolkodására is vonatkozik. A közvélemény csak egy adott kontextusban értelmezhetõ; és ez annál inkább így van, minél közvetettebb a kapcsolat az attitûdtárgy és a szavazók prediszpozíciói között. A szavazási szándék kétségtelenül olyan attitûd, ami közel lehet az emberek mélyen rögzült, ha úgy tetszik „valódi” véleményeihez. Bár a legtöbb demokráciában általános trend, hogy növekszik azoknak az aránya, akik csak az utolsó napokban döntik el, hogy melyik pártra fognak szavazni. Igaz, ezek többsége nem egyszerûen impulzív, hanem inkább az utolsó pillanatig kalkuláló szavazó (McAllister 2002). Viszont a szavazási szándékra is igaz, hogy az esetleges véleményváltozások nem tudatosulnak az emberek fejében. A közvélemény-kutatás klasszikus elméletei, az utánfutó-hatás (Lazarseld–Berelson–Gaudet 1948) vagy az elhallgatási spirál jelensége (Neumann 1984) végsõ soron éppen a preferenciák endogén voltát kérdõjelezik meg. A tökéletes választási elõrejelzéshez a közvélemény-kutatóknak olyan véleményeket is fel kellene tárniuk, aminek maguk a megkérdezettek sincsenek tudatában. De még ha ez sikerülne is, a szavazás sajátos kontextusát, „a szavazófülke magányát” a közvélemény-kutatók soha nem tudják biztosítani. A választási elõrejelzések akkor is pontatlanok lehetnek, ha az egyes szavazók viselkedése csak minimálisan tér el a választás elõtti véleményüktõl. Sokan hajlanak arra, hogy részt vesznek a választáson, de aztán mégis közbejön valami, míg mások annak ellenére mennek el, hogy korábban azt nem mondták biztosra. Az elég életszerûtlen feltételezés, hogy valaki egy olyan pártra szavazzon, akit a választás elõtt nem tartott rokonszenvesnek, de az könnyen elõfordulhat, hogy valamilyen taktikai megfontolásból végül nem a kedvenc pártjára, hanem egy ahhoz viszonylag közel állóra adja le a voksát.2 Ha ezek a hatások kioltják egymást, akkor összességében jól 2

A taktikai szavazás különbözõ – instrumentális és expresszív – fajtáiról lásd: Franklin–Niemi– Whitten (1994)


188

12/1/2008

6:24 AM

Page 188


elõre jelezhetõ a választás eredménye. De ha nem, ha a szavazók többségének viselkedése szisztematikusan egy irányba tér el a korábbi véleményétõl, akkor az elõrejelzések pontatlanok lesznek. Természetesen ez a hibalehetõség annál nagyobb, minél több az idõ és a fontos politikai esemény az elõrejelzés alapjául szolgáló felmérés és a választás között. Elméletileg azonban mindezekbõl az következik, hogy a választások nem feltétlenül jelentik az „igazság pillanatát” a közvélemény-kutatók számára, a választók viselkedése ugyanis elvileg nem elõrejelezhetõ. A gyakorlat persze más mutat: a nyilvánvaló elvi problémák ellenére a választási elõrejelzések meglehetõsen pontosak szoktak lenni. A mégis meglévõ különbségek háromféle okra vezethetõk vissza. Az eltérés egyik része az úgynevezett véletlen hiba, amely a mintavétel tényébõl fakad. Emellett a közvélemény-kutatásoknak számolniuk kell az úgynevezett nem mintavételi hibákkal, a mintavételtõl független torzításokkal is.3 A harmadik lehetséges ok a korábban már említett elméleti problémák gyakorlati kezelését jelenti; abból, hogy a választók megismert véleményeibõl mennyire tudunk következtetni várható viselkedésükre. A mintavételi hiba abból származik, hogy a felmérések során nem a teljes populációt, tehát nem az összes választópolgárt kérdezik meg, hanem annak csak egy kis részét. Ez a hibalehetõség kikerülhetetlen, de kezelhetõségét segíti, hogy maximális értékével kalkulálni lehet. A minta alapján a populáció egészére tett becslések lehetséges hibája a minta nagyságától és a becsült paraméter eloszlásától – például egy párt esetében támogatottságának nagyságától – függ. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a nagyobb pártok elõrejelzésében nagyobb a kikerülhetetlen statisztikai bizonytalanság. A minta növelésével csökkenthetõ a mintavételi hiba, ám nem arányosan, így egy szint után már nem érdemes a mintanagyságot növelni. Annál is inkább, mert a nagyobb minták felvétele – fõleg, ha kevés idõ áll rendelkezésre, és a választási elõrejelzések esetében ez a helyzet – növelheti a felmérések nem mintavételi hibáit. Ezeket a hibákat szintén lehetetlen kizárni és ráadásul sokkal nehezebben kontrollálhatóak, mint a statisztikai hibák. Ide sorolhatunk minden olyan hibalehetõséget, amely meggátolja a kutatókat abban, hogy pontosan tárják fel a megkérdezettek véleményét. Ilyenek például a kódolási vagy kérdezõi hibák, az esetleges csalások, de a legnehezebben kezelhetõ problémát a nem, vagy nem „õszintén” válaszoló megkérdezettek jelentik. A közvélemény-kutatások célja lehetõség szerint a 3

A mintavételi és a nem mintavételi hibák megkülönböztetéséhez lásd: Rudas 1998.


12/1/2008

6:24 AM


Page 189

189

teljes közönség reprezentációja. Azonban nem minden ember egyformán elérhetõ a kutatások számára: vannak olyanok, akiket már az elsõ megközelítésnél el lehet érni és véleményüket szívesen ki is nyilvánítják, és vannak, akik a kutatások számára egyszerûen elérhetetlenek – õk a közvélemény-kutatások számára „láthatatlan szavazók” (Angelusz 2005, 11). Külön figyelmet érdemel az úgynevezett bizonytalanok csoportja. „Bizonytalan” címszó alatt általában azokat szokták összevontan kezelni, akik állításuk szerint nem mennek el szavazni, vagy nem tudják, illetve nem mondják meg, kire szavaznak. A három csoport között nem lehet éles határvonalat húzni (sok esetben a „nem tudom” például inkább a „nem mondom meg” udvariasabb formája, míg máskor a magát kompetensnek mutató válaszadó „nem tudom” helyett, megtagadja a válaszadást), de a választási részvételi szándék alapján valamelyest mégis érdemes különbséget tenni közöttük. Különösen akkor, ha felmerül, hogy az „aktív bizonytalanok” pártpreferenciájának eloszlása eltér az átlagostól. További módszertani probléma, hogy a közvélemény-kutatási adatokból hogyan lesz választási elõrejelzés. Ezek ugyanis nem tekinthetõk egyszerû „mérésnek”, mivel egyáltalán nem kézenfekvõ, hogy melyik adat alapján lehet pontosan elõrejelezni a várható eredményeket. Magyarországon korábban az volt a jellemzõ, hogy a kutatók a biztos szavazó pártválasztók, vagy más megfogalmazásban a választani tudó „biztos” szavazók válaszait tekintették elõrejelzésnek – magyarán azokét, akik válaszoltak a pártpreferenciára vonatkozó kérdésre és azt mondták, hogy biztosan el fognak menni szavazni. Számos esetben a közvélemény-kutató intézetek ezeket az adatokat nem is tekintették választási elõrejelzésnek, ám az „utókor” mégis annak tekintette õket. Késõbb pedig már akkor is a választani tudó „biztos” szavazók preferenciáit tekintették elõrejelzésnek, ha az adott intézet elõrejelzését nem (csak) ezekre az adatokra alapozta4. A 2006-os választás során már szinte senki sem azonosította a biztos szavazó pártválasztók preferenciáit a választási elõrejelzésével – igaz, a havi pártpreferencia-adatok prezentálásában továbbra is ez a bevett forma. 4

Erre példa a Medián 2002-es „nyolcnapos” választási elõrejelzése, amelyben cég a választani tudó „biztos” szavazók preferenciáit az „aktív bizonytalanok” becsült preferenciáira alapozta és egyértelmûvé tette, hogy az így kapott számsort tekinti hivatalos elõrejelzésnek. Ennek ellenére késõbb szinte minden elemzés a választani tudó „biztos” szavazók preferenciáit tekintette elõrejelzésnek. Lásd pl. Tóth I. János (2003) és Marián (2002). Talán ezért is, mert ezzel a Medián elõrejelzése jobban „belesimult” a többi intézet nagy arányú Fidesz-gyõzelmet prognosztizáló trendjébe. Sajátos ellenpélda a Tárki 1998-as „nyolcnapos” elõrejelzése, amelyet az intézet a pártot választók és a valószínûleg vagy biztosan elmenõ szavazók adataira alapozott, pedig a biztos szavazós modell közelebb állt a választási eredményhez.


190

12/1/2008

6:24 AM

Page 190


A változás oka kézenfekvõ, igazából az a kérdés, hogy korábban miért volt ennyire bevett ez a modell. Egyrészt az egyéb attitûdkérdések alapján kiderülhet, hogy a pártpreferencia-kérdés megválaszolása elõl kitérõk melyik párttal szimpatizálnak, és bizonyos esetekben igencsak hasznos lehet az õ válaszaik figyelembevétele is. A 2002-es választási elõrejelzések kudarcát például a legtöbb intézet a válaszmegtagadás növekvõ arányával magyarázta. Másrészt a választási részvétel becslése jóval bonyolultabb annál, mint hogy valaki biztosnak mondja-e a részvételét vagy sem. A választási elõrejelzések talán legkritikusabb pontja a szavazói részvétel becslése.5 A vélemények és a viselkedés közötti különbség leginkább ezen a ponton jelentkezhet. A részvételi szint becslése önmagában véve nem is igazán fontos, inkább az a kérdés, hogy a választáson részt vevõk hogyan oszlanak meg az egyes pártok szavazótáborán belül. Az 1998-as magyar választás során például nemzetközi összehasonlításban is nagy volt a különbség a választáson részt vevõk és a távolmaradók pártszimpátiái között (Tóka 2006). Részvételre vonatkozó becslésnél érdemes lehet a megkérdezettek részvételi szándékán túl azt is figyelembe venni, hogy mekkora jelentõséget tulajdonítanak a közelgõ választásnak (Marián 2005). Ez utóbbi tényezõ ugyanis akár fontosabb is lehet a várható részvétel tekintetében, mint az, hogy a megkérdezettek elõzõleg mit „ígértek”, illetve mit tartottak valószínûnek. Éppen a részvétel nehezen kiszámítható hatása szokta a magyar intézeteket arra sarkallni, hogy a választási részvétel függvényében különbözõ elõrejelzéseket tegyenek közzé. És végül még két problémáról érdemes szólni. Egyrészt az így készülõ elõrejelzések a listás szavazatok várható eloszlására vonatkoznak, amelyekbõl nem feltétlenül lehet következtetni a választás politikai eredményére, a parlamenti mandátumarányokra. Bár választási rendszerünk rendkívül bonyolult és a mandátumok közel fele az országos felmérésekkel nem követhetõ egyéni választókerületi versenyben dõl el, a korábbi választási eredmények földrajzi eloszlása és a várható listás szavazatarányok – vagy a második forduló elõtt az elsõ fordulós eredmény alapján – meglepõen pontosan jelezhetõek elõre a mandátumarányok is (Benoit 1997, Mészáros–Szakadát 1998). 2006-ban például, a két forduló között két intézet is csak egy mandátum sorsát illetõen tévedett a mandátumeloszlás elõrejelzé-

5

A kérdéssel részletesen foglalkozik Tóth I. János (2002b), (2003), valamint Marián (2002) (2005).


12/1/2008

6:24 AM


Page 191

191

sekor.6 (A mandátum-elõrejelzések pontosságával ebben az írásban nem foglalkozunk.) Mindezek mellett a közvélemény-kutatók dolgát a felmérések közzétételére vonatkozó törvényi szabályozás is megnehezíti. Magyarországon (is) érvényben van egy törvény szabta moratórium, amely kimondja, hogy a szavazást megelõzõ nyolcadik naptól a szavazás befejezéséig a választással kapcsolatos közvélemény-kutatások eredményét nem szabad módon nyilvánosságra hozni.7 A választásokat megelõzõ utolsó kutatási eredmények így nem tükrözhetik az utolsó egy-két hét kampányeseményeinek hatását, ezek csak azokat az elõrejelzéseket befolyásolhatják, amelyek már az urnák lezárását követõen kerülnek nyilvánosságra. Ezek az események a pártpreferenciákra feltehetõen már nincsenek jelentõs hatással, de az egyes választói táborok részvételi hajlandóságát befolyásolhatják.

A PONTOSSÁG MUTATÓI A választási elõrejelzések pontosságának vagy éppen pontatlanságának mérésérõl a szakirodalomban már évtizedek óta folynak a viták. A Social Science Research Council 1948-as amerikai elnökválasztási fiaskóról szóló elemzésében szorgalmazott nyolcféle mutató közül8 a mai napig sokan használják a tévedések átlagát („3. módszer”) és a két nagy párt közötti különbségben való eltérést („5. módszer”) az elõrejelzések pontosságának mérésére. Bár mindkét mutató „könnyen emészthetõ”, a gyakorlatban félrevezetõek is lehetnek, és az utóbbi eleve nem igazán használható többpárti rendszerek esetében. A ’80-as években Irving Crespi további három egy6 7

8

http://www.szazadveg.hu/kutatas/cikk42.php Lásd: 1997. évi C. törvény a választási eljárásról. A nem kifejezetten a választási eredményekre vonatkozó kutatások közzétételét a törvény szövegszerûen nem tiltja, ám a gyakorlatban semmilyen közvélemény-kutatást nem szoktak nyilvánosságra hozni ezen idõszak alatt. Ennek ellenére felmérések az utolsó pillanatokig készülnek, az adatgyûjtést ugyanis a törvény nem korlátozza. Meglepõ módon a hírforrások (és többnyire a cégek is) be szokták tartani a tilalmat, pedig a moratórium megsértõit a törvény nem sújtja szankcióval – az elbírálásra hivatott testület legfeljebb nyilvánosságra hozhatja elmarasztaló döntését. 8. § (1) A szavazást megelõzõ nyolcadik naptól a szavazás befejezéséig a választásokkal kapcsolatos közvélemény-kutatás eredményét nem szabad nyilvánosságra hozni. (2) A szavazás napján közvélemény-kutatás az alábbi feltételekkel végezhetõ: a) a közvélemény-kutatás csak névtelen lehet, és az önkéntességen alapulhat, b) a közvélemény-kutatók abba az épületbe, amelyben a szavazóhelyiség van, nem léphetnek be, a választópolgárokat semmilyen módon nem zaklathatják, csak a szavazóhelyiségbõl kilépõket kérdezhetik meg. Mosteller, F.–Hyman, H.–McCarthy, P. J.–Marks, E. S.–Truman, D. B. (1949): The pre-election polls of 1948. Social Science Research Council, New York.


192

12/1/2008

6:24 AM

Page 192


szerû mérõszámot mutatott be a választási elõrejelzések és a végeredmény összevetésére (1988, 21–24). Sajátos szempontjaik miatt ezek a mutatók többpártrendszerben már nem megbízhatóak. A magyar választási elõrejelzések értékeléséhez olyan mutatóra van szükség, ami többpárti és kvázikétpárti verseny esetében is használható – hiszen az elõrejelzéseket csak így tudjuk idõben összehasonlíthatóvá tenni. A becslések pontosságának mérésére a hazai gyakorlatban négyféle mutató terjedt el. Közülük az intézet által vétett legnagyobb hiba értelmezése a legegyszerûbb, de mivel ez a rendelkezésre álló információ egyetlen szeletére koncentrál, eredménye gyakran félrevezetõ. Több kutató a pártonkénti hibák abszolút értékének összegével jellemzi a tévedések mértékét.9 Ez lehetõvé teszi a közvélemény-kutató intézetek adott idõpontban közzétett becsléseinek összehasonlítását, de nem alkalmas a különbözõ feltételekkel megtartott választások elõrejelzéseinek összehasonlítására. Ennek az eltérésösszegnek a pártok számával való leosztása nem más, mint a már említett „3. módszer”, ami az idõbeli összehasonlításra valamivel alkalmasabb, bár a mutató alapvetõ hibáit továbbra sem nélkülözi. Az eltérés-négyzetösszeg már konzekvensebb – intézetek közötti és idõbeli – összehasonlítást tesz lehetõvé, de továbbra is azonos súllyal veszi figyelembe azt, hogy egy becslés egy párt támogatottságát 1 helyett 3 százalékra becsli, vagy 41 helyett 43 százalékra. Ha a tévedés mértéke helyett annak az eredményhez viszonyított arányát nézzük, ez az utóbbi esetben alig 5 százalék, míg az elõbbiben háromszoros, vagyis 200 százalék. Szükség lenne tehát egy olyan mutató alkalmazására, ami képes a tévedés mértékének nagysága mellett annak a valós választási eredményhez viszonyított arányát is figyelembe venni. Erre a célra kézenfekvõ lehet a pártonkénti eltérések négyzetét visszaosztani az adott párt választási eredményével, és végül ezt összegezni. Ez a súlyozott négyzetösszeg-mutató (többpártrendszerben, ha egyik párt sem rendelkezik 50 százaléknál nagyobb támogatottsággal) továbbra is rendelkezik a négyzetösszeg pozitív tulajdonságaival, de képes figyelembe venni a tévedés arányát is. Szakmai szempontból a leginkább kifinomult mutatónak azt is érdemes figyelembe vennie, hogy a becslés mekkora minta alapján készült. A mintanagyság a nagyközönség számára ugyan másodlagos, de a szakma és az esetleges megrendelõk számára nem mindegy, hogy a felmérés mekkora mintá9

Tóka G. (1998), Fischer György: Kinek higgyünk, kinek ne? (Népszava, 1998. április 27. 6. o.), Isépy Tamás: Jelzés-érték (Magyar Nemzet, 1998. április 2. 13. o.)


12/1/2008

6:24 AM

Page 193


193

val – vagyis költséggel – készült. A mintaelemszám ismeretében minden egyes aránybecsléshez meghatározható, hogy az adott becslésnek mekkora a hibahatára, vagyis mi az adott mintánál elvárható pontosság. Mivel minden egyes (egyedi) becsléshez mintanagyság ismeretében meghatározható annak hibahatára, érdemes bevezetni egy olyan mérõszámot, amely az egyes becsléseknek a hibahatáron túli tévedését összegzi: magyarán azt mondja meg, mi az a tévedés, amit a közvélemény-kutató intézetek nem magyarázhatnak a statisztikai hibával.10 1. táblázat A választási elõrejelzések pontosságának lehetséges mutatói

„3. módszer” „5. módszer”

Legnagyobb hiba

Számítási mód

Elõnyök és hátrányok

az intézet által vétett átlagos tévedés

gyors elemzésre alkalmas, de torzíthat

a két legnagyobb párt többpártrendszer esetén közötti különbségnél vétett félrevezetõ tévedés könnyen értelmezhetõ, a legnagyobb tévedés de konzekvens összenagysága hasonlításra nem alkalmas

Eltérésösszeg

a tévedések abszolút értékének összege

gyors elemzésre alkalmas, de torzíthat

Eltérés-négyzetösszeg

a tévedések négyzetének összege

nehezebben értelmezhetõ, de elemzésre alkalmasabb

Súlyozott eltérés-négyzetösszeg

a tévedések választási eredményhez viszonyított arányának összege

50 százalék feletti választási eredmény esetén torzít

Hibahatáron túli tévedés

a mintavétel tényével nem magyarázható tévedések összege

idõbeli összehasonlításra a legalkalmasabb, következetes alkalmazás esetén megbízható

Mivel a felvázolt mutatók különbözõ szempontok szerint mérik a becslések pontosságát, természetesen léteznek olyan helyzetek, amikor a bemutatott mércék mind különbözõ pontossági sorrendet állítanak fel az intézetek 10 A

hibahatár meghatározásához az aránybecslésnél alkalmazott képlet: z1-α/2*((p*(1–p)/n)^0,5), ahol p a becsült arány, n pedig a mintanagyság


194

12/1/2008

6:24 AM

Page 194


becslései között. Ezért az egyes becslések pontosságának összehasonlításakor érdemes több mutatót is szem elõtt tartani.11 A számszerû statisztikai mutatókat természetesen kiegészíthetik az olyan egyszerûen megválaszolható, politikai jellegû kérdések, mint hogy a kutatók eltalálták-e, melyik párt nyeri a választásokat, vagy hogy mely pártok jutnak be a parlamentbe. Sajnos, a legtöbb esetben az elõrejelzések megítélésénél pusztán ezeket a szempontokat veszik figyelembe – ezek azonban önmagukban gyakran nem pontosságot mérnek, hanem legfeljebb szerencsét. A statisztika ugyanis „nem ért a politikához”, így szoros versenyben nem lehet egyértelmûen megjósolni, hogy melyik fél kerül ki gyõztesen, és az elõrejelzés a politika által felállított „mesterséges” határokat, például a parlamenti küszöböt sem tudja maradéktalanul figyelembe venni. Ennek megfelelõen a szakmai szempontból pontatlanabb becsléseknek is lehet szerencséjük, miközben a statisztikai mutatók alapján pontosnak ítélhetõ becslések is tévedhetnek a „lényeget” illetõen.12

VÁLASZTÁSI ELÕREJELZÉSEK: 1990–200613 Magyarországon 1990 óta egyre több és – amint látni fogjuk – egyre pontosabb választási elõrejelzés született. Az alábbiakban ezeket vesszük sorra, külön kezelve a nyolcnapos moratórium elõtt és a választás napján nyilvá-

11 Gyakorlati

kérdés (minden számszerû mutatónál), hogy mely pártokra vonatkozó becslést vegyük figyelembe a mutatók kiszámításánál. A cégek rendszerint nem adnak elõrejelzést az 1 százalék alatti pártokra, és bizonyos kis pártokra nem minden cég ad becslést. Gyakorlatban tehát úgy lehet a mutatók értékét kiszámítani, hogy azokat a pártokat vesszük figyelembe önállóan, amelyekre minden cég adott becslést, és a többi pártot „egyéb” kategóriában, összevontan kezeljük. Természetesen ez valamelyest torzít a mutatók értékén – az „egyéb” pártok együttes eredményét úgy is el lehet találni, hogy közben a becslés esetleg kettõ vagy több pártnál aránylag nagyot téved. 12 Elõbbi esetre jó példa a Medián 1990-es elõrejelzése, utóbbira pedig például ugyanennek a cégnek a 2002-es becslései. 13 Az 1990-es, 1994-es és 1998-as választási elõrejelzések adatainak forrása: Tóka G. (1998). A 2002-es adatok forrása: www.nol.hu/cikk/55255, www.tarki.hu/kozvelemeny/partpref/2002becsles.html,www.median.hu/kutatasok/jelentes/valasztas2002_1.html, www.gallup.hu, www.marketingcentrum.hu. A 2004-es adatok forrása: www.marketingcentrum.hu, http://www.nol.hu/cikk/320573, www.tarki.hu²/kozvelemeny/partpref/ep_valasztas.html, www.gallup.hu/Gallup/release/EUparlval/040613. A 2006-os adatok forrása: www.nol.hu/cikk/397802, www.gallup.hu/Gallup/release/htuj56kaj.htm, www.gallup.hu/Gallup/release/jolk45huie4.htm,www.marketingcentrum.hu, ww.median.hu/KUTATASOK/valasztas_2006/valasztas2006_0331.htm, http://www.szazadveg.hu/kutatas/cikk42.php www.tarki.hu/common/2006kommunike.html, www.forsense.hu, valamint a Magyar Televízió, a Duna Televízió, az RTL Klub és a tv2 választási mûsorai.


12/1/2008

6:24 AM

Page 195

195


nosságra hozott becsléseket. Ha egy intézet egy idõben több számsort is megjelentetett, akkor a pontossági mutatók számításakor azt vettük figyelembe, amelyiket az intézet a legvalószínûbb forgatókönyvnek tartotta. A sávos becslések esetében a sáv közepét vettük figyelembe – bár ennek viszonylag kicsi a jelentõsége, mert az ilyen közlések nagyon szûk határok között szóródtak. Ha egy intézet különbözõ idõpontokban más számsorokkal állt elõ, akkor minden esetben az elsõnek publikált adatokból indultunk ki. (1990) Az elsõ szabad választásokat megelõzõen három intézet, a Gallup, a Medián és a Magyar Közvélemény-kutató Intézet vállalkozott arra, hogy a listás szavazatok megoszlására elõrejelzést készítsen (2. táblázat). Mindhárom elõrejelzés az elsõ forduló elõtti utolsó hét felmérésein alapult, exit poll felmérésre akkor egyik cég sem vállalkozott.14 A választási elõrejelzésre tett elsõ kísérlet – figyelembe véve a komolyabb politikai közvélemény-kutatási tapasztalatok hiányát – viszonylag jól sikerült és akkor kedvezõ visszhangot is kapott. A késõbbi választások elõrejelzéseivel összehasonlítva azonban az 1990-es messze nem tartozik a legpontosabbak közé.

2. táblázat A listás szavazatok elõrejelzése és a pontosságot mérõ mutatók értéke 1990-ben

MDF SZDSZ

FKGP

MSZP

Fidesz

HibaEltérés határon KDNP Minta négyzettúli összeg tévedés

Tényleges eredmény

24,7

21,4

11,7

10,9

9,0

6,5

–

–

–

Gallup

23,5

23,1

12,5

8,7

10,5

4,7

1000

16,74

0,94

Medián

23,0

19,0

15,0

8,0

13,0

6,0

1200

44,24

4,92

MKI

21,0

21,0

16,0

9,0

11,0

5,0

5000

43,64

9,15

14 A

Medián adatainak figyelembevételénél a Tóka Gábor által átszámított számsort használtuk, mivel a cég csak az összes megkérdezettre vonatkozó számsort tette közzé. Az összehasonlíthatóság céljából Tóka Gábor a közzétett számokat megszorozta 100/(100-pdk)-val, ahol pdk a cég által közzétett nemválaszolási arány.


12/1/2008

196

6:24 AM

Page 196


(1994) Az 1994-es választás elõtt már négy cég is közzétette nyolcnapos elõrejelzését, vagy legalábbis közölte legfrissebb pártpreferencia-adatait, a választás napján pedig három exit poll felmérés is született (3. és 4. táblázat). A vizsgált mutatók (az eltérés-négyzetösszeg és a hibahatáron túli tévedés) átlagát tekintve az aznapi elõrejelzések a várakozásnak megfelelõen valamivel jobbak voltak az 1990-es becsléseknél – a nyolcnapos moratórium elõtti utolsó becslések azonban még a kiugróan pontatlan Modus mutatóinak a kihagyásával is valamivel pontatlanabbnak mondhatók, mint a négy évvel korábbiak.

3. táblázat A listás szavazatok elõrejelzése és a pontosságot mérõ mutatók értéke 1994-ben, a „nyolcnapos” elõrejelzések esetében

MSZP SZDSZ

MDF

FKGP

KDNP

HibaEltérés határon Fidesz Minta négyzettúli összeg tévedés


33

19,7

11,7

8,8

7

7

–

–

–

Gallup

31

16,0

12,0

9,0

7

13

1500

54,46

6,14

Medián

34

17,0

11,0

8,0

7

9

1200

14,86

0,96

TNSModus

36

16,0

n. a.

n. a.

9

17

960

126,7

9,15

Szonda Ipsos

38

15,0

11,0

7,0

8

10

936

64,06

5,55


12/1/2008

6:24 AM

Page 197

197


4. táblázat A listás szavazatok elõrejelzése és a pontosságot mérõ mutatók értéke 1994-ben, az elsõ forduló estéjén közzétett elõrejelzések esetében

MSZP SZDSZ

MDF

FKGP KDNP Fidesz

Minta

HibaEltérés határon négyzettúli összeg tévedés


33

19,7

11,7

8,8

7

7

–

–

–

Gallup

31

20,0

10,0

9,0

7

9

100 000

12,46

6,27

Medián

33

19,0

11,0

10,0

7

7

65 000

2,46

1,83

Szonda Ipsos

27

20,0

12,0

10,0

8

12

23 000

66,86

12,86

(1998) Az 1998-as kampányidõszak alatt már hat intézet közölt pártpreferencia-adatokat, és a Modus kivételével valamennyien nyilvánosságra hozták a moratórium elõtti utolsó becslésüket (a Marketing Centrum, a Medián és a Szonda Ipsos a listás szavazatok elõrejelzését, míg a Tárki és a Gallup az aktuális pártpreferenciák becslését tette közzé) (5. és 6. táblázat). Exit poll felmérésre két cég, a Szonda Ipsos és a Gallup vállalkozott, míg a Medián és a Századvég–Tárki az utolsó héten végzett felmérés adataira alapozta az elsõ forduló estéjén közzétett becslését. Az intézetek számára a részvételi arány becslése talán a legnehezebb feladat, és 1998-ban hangsúlyozták is az erre vonatkozó elõrejelzések bizonytalanságát. Mégis, a mindössze 56 százalékos részvételi arány jóval alulmúlta a várt 60-69 százalékot. 1994-hez képest a moratóriumot megelõzõ utolsó becslések pontosabbak (bár ha az 1994-es átlagból kihagyjuk a kiugróan pontatlan Modus mérõszámait, úgy már valamivel pontatlanabbak), míg az aznapi elõrejelzések pontossága már jóval meghaladja a négy és a nyolc évvel korábbi becslésekét.


12/1/2008

198

6:24 AM

Page 198


5. táblázat A listás szavazatok elõrejelzése és a pontosságot mérõ mutatók értéke 1998-ban, a „nyolcnapos” elõrejelzések esetében

MSZP Fidesz

SZDSZ

MIÉP

FKGP

MDF

HibaEltérés határon Minta négyzettúli összeg tévedés


32,2

28,2

7,9

5,6

13,8

3,1

–

–

–

Gallup

32,0

32,0

10,0

3,0

11,0

4,0

2000

35,74

5,87

Marketing Centrum

34,0

29,0

9,0

5,0

13,0

3,0

1200

10,94

0,76

Medián

36,0

28,0

12,0

4,0

12,0

4,0

1200

64,94

7,93

Szonda Ipsos

31,0

25,0

10,0

4,0

15,0

4,5

1000

23,74

1,26

Tárki

33,0

33,0

7,0

1,0

18,0

2,0

1500

74,74

11,16

6. táblázat A listás szavazatok elõrejelzése és a pontosságot mérõ mutatók értéke 1998-ban, az elsõ forduló estéjén közzétett elõrejelzések esetében

MSZP Fidesz

FKGP SZDSZ MIÉP

MDF

Minta

HibaEltérés határon négyzettúli összeg tévedés


32,2

28,2

13,8

7,9

5,6

3,1

–

–

–

Gallup

31,0

30,0

14,0

8,0

4,0

4,0

100 000

8,14

4,71

Medián

31,0

28,0

14,0

9,0

4,0

4,0

3 000

6,74

1,17

Szonda Ipsos

30,0

29,0

14,0

8,0

5,0

3,7

260 000

7,46

4,74

Tárki

33,3

31,6

13,7

7,5

3,6

2,6

15 000

19,44

6,02


12/1/2008

6:24 AM

Page 199

199


(2002) A 2002-es kampány során kiemelt hírértéke volt minden közvélemény-kutatási eredménynek – az egyes intézetek által mért szoros küzdelem mellett az elõzõ év során fellángolt elfogultsági viták miatt is. Az elõzõ választásokhoz hasonlóan végül öt cég készítette el becslését a nyolcnapos moratórium elõtt. A nyolcnapos elõrejelzések közül a Szonda öt-, a Tárki nyolc-, a Gallup tíz-, a Marketing Centrum pedig tizenkét százalékos Fideszgyõzelmet prognosztizált. A Medián becslése valamelyest kilógott a többi közül: a cég választani tudó „biztos” szavazók körében négyszázalékos Fidesz-elõnyt mért, de az eredményt az „aktív bizonytalanok” valószínûsíthetõ preferenciáival korrigálva kétszázalékos Fidesz-gyõzelemre tett elõrejelzést. A választás estéjén közzétett elõrejelzések többsége is hasonlóan komoly Fidesz-vezetést mutatott. Az elsõ forduló eredménye végül nemcsak a szakmát, de a politikusokat és a közvéleményt is meglepte. Többen a közvélemény-kutatás fekete napjaként aposztrofálták április 7-ét. Nem véletlenül: mind a nyolcnapos, mind az aznapi elõrejelzések a Fidesz–MDF – sok esetben 8-12 százalékos – listás gyõzelmével számoltak (7. és 8. táblázat).15 7. táblázat A listás szavazatok elõrejelzése és a pontosságot mérõ mutatók értéke 2002-ben, a „nyolcnapos” elõrejelzések esetében HibaEltérés határon négyzettúli összeg tévedés

MSZP

Fidesz– MDF

SZDSZ

MIÉP

Centrum

Minta


42,05

41,07

5,57

4,37

3,9

–

–

–

Gallup

37,0

47,00

5,00

4,00

4,0

2076

61,14

6,76

Marketing Centrum

36,0

48,00

5,00

4,00

4,0

1508

85,10

8,04

Medián

40,0

42,00

7,00

3,00

4,0

1200

9,92

0,41

Szonda Ipsos

38,0

43,00

7,00

5,00

3,0

3000

23,38

3,28

Tárki

37,8

45,80

5,90

3,70

3,7

1519

41,04

4,04

15 Érdekes

egyébként, hogy a cégek gyakorlatilag csak a két nagy párt esetében tévedtek – igaz, ott végzetesen nagyot. A kis pártok listás eredményei ugyanis a nyolcnapos becsléseknél minden esetben vagy benne voltak a konfidencia-intervallumban, vagy 1 százalékpontnál kisebb mértékben lógtak ki onnan, és rájuk vonatkozóan a választás napján is viszonylag pontos becslések születtek.


12/1/2008

200

6:24 AM

Page 200


8. táblázat A listás szavazatok elõrejelzése és a pontosságot mérõ mutatók értéke 2002-ben, az elsõ forduló estéjén közzétett elõrejelzések esetében HibaEltérés határon négyzettúli összeg tévedés

MSZP

Fidesz– MDF

SZDSZ

MIÉP

Centrum

Minta


42,05

41,07

5,57

4,37

3,90

–

–

–

Gallup

38,50

46,50

6,50

3,50

3,50

2 000

44,30

4,85

Medián

42,00

44,00

5,00

4,00

2,00

3 000

12,75

2,55

Szonda Ipsos

40,00

45,00

4,50

4,50

3,00

15 000

21,71

5,86

Tárki

38,00

46,00

6,00

4,50

3,50

15 000

42,93

8,74

A 2002-es elõrejelzések és a választási eredmény eltérésére számos magyarázat született (lásd pl. Angelusz 2002, Gazsó 2003, Kolosi–Tóth 2002, Letenyei–Takács 2003, Marián 2002, Tóth I. J. 2003, Fischer 2005). A lehetséges okok számbavétele után úgy tûnik, hogy a tévedések mögött nem egyetlen ok, hanem több tényezõ kiszámíthatatlan összjátéka húzódik meg, amelyek így, együttesen talán kivédhetetlenek voltak. Kérdés azonban, hogy ha a közvélemény-kutatók rajtuk kívül álló okok miatt tévedtek, akkor miért készíthetett egy cég végül mégis viszonylag pontos elõrejelzést. Viszont egyértelmû szakmai hibára sem lehet visszavezetni a különbséget – már csak azért sem, mert némely intézetek esetében az eltérõ módszerekkel is meglepõen hasonló eredmény született, máshol pedig hasonló módszerek is egészen eltérõ eredményre vezettek. A leginkább közkeletûvé vált magyarázat szerint a válaszmegtagadás növekedése, bizonyos választói csoportok „rejtõzködése” lehetett a fõ ok. A bizonytalanok aránya ugyan 2002-ben valamivel alacsonyabb volt a korábban megszokottnál, ez azonban annak volt köszönhetõ, hogy a korábbiaknál jóval kevesebben állították azt, hogy semmiképpen nem mennek el szavazni. Ezen belül viszont az „aktív bizonytalanok” aránya szokatlanul magas volt, az õ pártpreferenciájukat pedig más kérdésekkel az elsõ fordulót megelõzõ-


12/1/2008

6:24 AM


Page 201

201

en nem tudták kideríteni. A vélemények eltitkolása és a félrevezetõ válaszok mögött legvalószínûbben az Elisabeth Noelle-Neumann (1984) által leírt hallgatás spirálja és az Angelusz Róbert (1996, 2002) által megfigyelt látens közvélemény jelensége állhatott, amelyeket a közvélemény-kutatás rutinszerûen alkalmazott módszereivel nem lehetett figyelembe venni. Természetesen a magyarázatot nem lehet teljes mértékben bizonyítani, mivel a jelenség, éppen rejtõzködõ jellege miatt nehezen kutatható: ami láthatóvá és ezáltal kutathatóvá válik, az már nem látens többé.16 (2004) A 2002-es „fekete nap” után érezhetõ volt a közvélemény-kutatási szakma iránti bizalmatlanság. A cégek számára a következõ bizonyítási lehetõség a két évvel késõbbi európai parlamenti választás volt, bár ennek csekély tétje miatt az elõrejelzéseket sem kísérte olyan felfokozott figyelem, mint országgyûlési választások elõtt. A választást megelõzõ nyolcnapos moratórium elõtt hat cég készített elõrejelzést, és a Medián a választás estéjén közzétette az elõzõ nap végzett felmérései eredményét is17(9. táblázat). Az utolsó elõrejelzésekben a legtöbb intézet 40 százalék fölötti részvételre számított (a végletet a Capital Research 57 százalékos prognózisa képviselte), de az végül még az elõrejelzettnél is alacsonyabb, mindössze 38 százalék lett. A Marketing Centrum kétféle számsorral is elõállt: a hagyományos – a pártot választó biztos szavazók véleményére alapozott – becslés mellett a szavazótáborok várható részvételi arányával súlyozott becslést is készítettek. Ez utóbbi végül telitalálatnak bizonyult, a cég egyik párt esetében sem tévedett 1,5 százalékpontnál többet. Eközben a többi intézet által készített elõrejelzések kisebb-nagyobb mértékben felülbecsülték az MSZP várható támogatottságát. Meglepõ módon éppen a Tárki becslése volt a véglet: a cég mintegy 11 százalékkal becsülte felül az MSZP szavazatarányát, õket pedig a Gallup követte 7 százalékkal. A két kisebb párt, az SZDSZ és az MDF viszonylag jó szereplése tekinthetõ meglepetésnek az elõzetes becslésekhez képest. Elõbbit az intézetek többsége a választás elõtt már pontosan látta, az MDF mandátumszerzésével viszont csak a Marketing Centrum és a Capital 16 Mivel

a valós pártpreferenciákat és a szavazási hajlandóságot csak egy alkalommal, a választásokon lehet megismerni, nem tudjuk, hogy a közvélemény-kutatások mikor kezdtek el torzítani – jelesül azt, hogy valóban létezett-e valamikor a Fidesz–MDF fölénye, vagy az eleve csak a kutatások torzításából adódott. A torzítás kezdetére mégis a legvalószínûbb március második fele – egész konkrétan az az idõpont, amikor Kövér László „köteles beszéde” felkerült a politikai napirendre. A Gallup közleménye ki is emelte, hogy a nemválaszolók aránya ezt követõen emelkedett meg látványosan. Magyar Gallup Intézet (2002c). 17 Ennek eredménye lényegében nem tért el a cég korábbi prognózisától, de az MSZP nagyobb arányú felülmérése miatt összességében valamivel pontatlanabb volt (az eltérés négyzetösszeg mértéke: 18,91).


12/1/2008

202

6:24 AM

Page 202


Research számolt. Az utóbbi viszont tulajdonképpen nagyobbat tévedett az MDF-et illetõen, mint a többiek, hiszen 8 százalékos támogatottságot jelzett elõre a pártnak.18 9. táblázat A listás szavazatok elõrejelzése és a pontosságot mérõ mutatók értéke a 2004-es EP-választáson, a „nyolcnapos” elõrejelzések esetében Hibahatáron túli tévedés

Fidesz

MSZP

SZDSZ

MDF

Minta

Eltérés négyzetösszeg


47,4

34,3

7,8

5,3

–

–

–

Gallup

47,0

41,0

7,0

3,0

1000

61,31

13,33

Marketing Centrum*

47,0

33,0

6,0

3,0

1500

3,85

3,75

Marketing Centrum

44,0

37,0

9,0

6,0

1500

22,25

3,40

Medián

47,0

37,0

9,0

7,0

1200

18,91

7,83

Szonda Ipsos

49,0

39,0

6,0

3,0

n. a.

38,05

n. a.

Tárki

42-44

46-43

6-7

3-4

1000

144,85

21,34

44

36

10

8

1000

36,79

13,13

Capital Research

* A szavazótáborok várható részvételi arányával súlyozott becslés.

(2006) 2006-ra minden korábbinál több intézet vállalkozott a pártpreferenciák becslésére. A készültség érthetõ volt: a négy évvel korábbi kudarc után fokozott figyelem övezte a közvélemény-kutatók szereplését a kam-

18 Ami

sokakat rosszmájú megjegyzésekre sarkallt, mondván a Capital Research egy cégcsoporthoz tartozik az MDF kampányában szakértõsködõ Political Capital intézettel.


12/1/2008

6:24 AM


Page 203

203

pányidõszak alatt.19 Az adatok még 1-2 hónappal a választások elõtt is többnyire a jobboldal néhány százalékos elõnyét jelezték. A kutatások szerint az MSZP népszerûsége csak márciusban, hirtelen emelkedett meg, miközben a Fidesz támogatottsága szinte változatlan maradt. A „nagyok” párharca mellett figyelem kísérte a két kisebb párt népszerûségének alakulását is. Az SZDSZ-re vonatkozó mérések a téli hónapokban a választani tudó „biztos” szavazók körében általában 4-5 százalék között mozogtak, míg az MDF esélyei alacsonyabbnak tûntek: bár támogatottságuk lassan emelkedett, a rájuk vonatkozó mérések jellemzõen 2-4 százalék között maradtak. A március végén megjelent nyolcnapos elõrejelzések a két nagy párt tekintetében viszonylag együtt mozogtak: a cégek jellemzõen néhány százalékos MSZP-elõnyt, vagy fej fej melletti küzdelmet jeleztek (10. és 11. táblázat). Az SZDSZ és az MDF esetében azonban még a kerekítések mellett is aránylag nagy eltérések voltak: az SZDSZ-re vonatkozó becslések 4,8 és 6 százalék között mozogtak, míg az MDF eredményét a legtöbb intézet 34 százalék közé várta, de a Capital Research ehhez képest kiugróan magas, 5,5 százalékos eredményt jósolt. Nyolc nappal az elsõ forduló elõtt már látszott, hogy a részvétel el fog maradni a négy évvel korábbitól: a felmérések során jellemzõen 60 százalék körül alakult azok aránya, akik biztosra ígérték, hogy elmennek szavazni, bár a részvételi kedv folyamatosan növekedett. A részvételi arányt egyébként a Szonda Ipsos kulcsfontosságúnak ítélte, így három, kissé különbözõ adatsort is közzétett a lehetséges forgatókönyveknek megfelelõen. A Gallup – az 2002-es gyakorlatnak megfelelõen – a nyolcnapos moratórium alatt névre szóló elektronikus levélben juttatta el az azt igénylõknek kutatási eredményeit, míg a Medián frissebb felméréseinek adatait egy emelt díjas telefonszámot felhíva tudhatták meg az érdeklõdõk. 19 A

nagyobb közvélemény-kutató intézetek számsorai mellett azonban akadtak a kampányidõszak alatt hitelesnek aligha nevezhetõ „felmérések” is. A Népszabadság és a Magyar Nemzet internetes kiadása mellett az Origo internetes újság is kísérletet tett a pártpreferenciák felmérésére. Ezek azonban szakmai szempontból alig értékelhetõ eredményt hoztak: a Magyar Nemzet oldalán a „szavazók” mintegy kétharmada támogatta a polgári oldalt, 20 százaléka a MIÉP-et és mindössze 8 százaléka az MSZP-t, míg a Népszabadság játékán többek között az SZDSZ 22, a Munkáspárt pedig 12 százalékot kapott. Ezen felmérések közül még az Origo eredményei álltak a legközelebb a valósághoz: itt az MSZP 49, a Fidesz 40, az SZDSZ 6 százalékot kapott. (Forrás: L. K. [2006]: Virtuális voksok a hálón. Népszabadság Online, www.nol.hu/cikk/397802, 2006. március 20.) Szintén megkérdõjelezhetõ egy kis cég, a Real-PR 93 Piac- és Közvélemény-kutató Kft. „itthon még egyedülálló, de nemzetközileg már ismert” módszerrel, március második felében készült becslése. A Hír Tv megrendelésére készült felmérés során véletlenszerûen tárcsáztak telefonszámokat, a megkérdezettek pedig gombnyomással válaszolhattak a választásokkal kapcsolatos kérdésre, megadva nemüket és életkorukat is. A mintegy 400 ezer ember ilyen módon történõ megkérdezése alapján a cég végül ötszázalékos Fidesz-vezetést és kétpárti parlamentet valószínûsített.


12/1/2008

204

6:24 AM

Page 204


10. táblázat A listás szavazatok elõrejelzése és a pontosságot mérõ mutatók értéke 2006-ban, a „nyolcnapos” elõrejelzések esetében

MSZP

Fidesz– SZDSZ KDNP

MDF

Minta




43,2

42,0

6,5

4,0

–

–

–

Gallup

46,0

42,0

4,8

3,6

1025

12,89

0,69

Marketing Centrum

44,0

43,0

5,0

4,0

1500

5,50

0,44

Medián

44,0

44,0

5,0

3,0

3000

11,52

2,42

Szonda Ipsos

44-47

42-45

4-5

3-4

3500

16,87

3,59

Tárki

43-46

39-43

5-6

3-4

1000

11,29

1,27

Századvég– Forsense

46,0

43,0

6,0

3,0

1000

14,62

1,34

Capital Research

44,7

41,1

5,8

5,5

1000

3,89

0,00

Jóval nagyobb különbségek voltak a választás estéjén megjelent becslések között: hat intézet közül három immár a Fidesz elõnyét jelezte. Politikai szempontból a Gallup ment a legtovább: a cég immár Fidesz–KDNPelõny mellett kétpárti parlamentet prognosztizált. Az utolsó napokban készített felmérések alapján készült becslések (a Galluptól eltekintve) baloldali gyõzelemmel és hárompárti parlamenttel számoltak, de érezhetõ volt az MDF megerõsödése is – igaz, este hét órakor a pártra vonatkozó legmagasabb elõrejelzés is csak 4,5 százalék volt. A választás napján két exit poll felmérés is született, a Századvég új partnere, a Forsense Piackutató és Stratégiai Tanácsadó Kft., illetve a Tárki révén.


12/1/2008

6:24 AM

Page 205

205


11. táblázat A listás szavazatok elõrejelzése és a pontosságot mérõ mutatók értéke 2006-ban, az elsõ forduló estéjén közzétett elõrejelzések esetében

MSZP

Fidesz– SZDSZ KDNP

MDF

Minta




43,2

42,00

6,5

4,0

–

–

–

Gallup

43-44

45-46

4,5

3,0

2 775

20,36

4,25

Medián

46,0

41,00

5,5

4,5

3 000

10,18

1,19

Szonda Ipsos

44,0

42,00

5,1

4,2

10 000

5,48

2,48

Tárki

43,0

45,00

6,0

4,0

5 224

11,68

2,97

Századvég– Forsense*

39,1

44,90

6,4

4,4

14 343

29,47

7,29

Capital Research

46,3

43,03

5,8

4,1

1 000

17,92

1,91

* A 17 óráig beérkezett adatok.

A Századvég–Forsense az urnák lezárását követõen a 17 óráig felvett adatok alapján határozott Fidesz–KDNP-vezetés mellett hárompárti parlamentet valószínûsített: a Fidesz–KDNP eredményét 44,9, míg az MSZP-ét mindössze 39,1 százalékra becsülték. Késõbb azonban – amikor már egyes részeredmények is rendelkezésre álltak – a cég közzétette a 19 óráig felvett adatokkal frissített elõrejelzését. Ebben már közelebb került egymáshoz a Fidesz–KDNP és az MSZP, míg az SZDSZ várható eredménye változatlanul 6,4 százalék, az MDF-re vonatkozó becslés pedig – az intézetek közül egyedüliként – elérte az 5 százalékot, szemben a két órával korábbi 4,4 százalékkal. Ez azt valószínûsítené, hogy a szavazás utolsó két órájában tömegesen kerültek a mintába MDF-szavazók, ami nehezen elképzelhetõ, de lehetséges. Mandátumbecslésükben ezáltal a cég a jobboldali koalíció többségét valószínûsítette. A Tárki a választás napján kísérleti exit poll felmérést végzett. Ennek során megnézték, melyek azok a körzetek, ahol 2002-ben az országgyûlési és a 2004-es EP-választásokon az országos végeredménnyel azonos szavazatarányok születtek, és az ott, reggel 8 és este 6 óra között szavazók köré-


206

12/1/2008

6:24 AM

Page 206


ben végezték felmérésüket. Az elv érthetõ, de kockázatos volt: 2002 kritikus választásnak tekinthetõ, kiemelkedõen szoros eredménnyel, míg az EP-választás az annak tulajdonított csekély tét és az ennek megfelelõen alacsony részvétel miatt nehezen vethetõ össze az országgyûlési választásokkal. A cég hipotézise már az adatfeldolgozás közben megdõlni látszott, kiugró eredmények miatt a 24 kiválasztott körzet közül 10 adatait figyelmen kívül kellett hagyni. Így értelemszerûen nagymértékben csökkent a mintaelemszám is, bár önmagában ez nem okozhatott volna gondot. Valójában a megmaradt 5224 fõ is kellõen nagy mintának tekinthetõ, azonban a mintavételben rejlõ hibák esetén a mintaelemszám növelése semmilyen garanciát nem jelentett volna a becslés pontosságára. Összességében tehát a cég elgondolása inkább volt érdekes kísérletnek, mintsem a késõbbiekben is követendõ módszer. A 2002-es tévedés fényében végül az egész szakma és a közvélemény is kíváncsian várta a 2006-os választási eredményeket – és azok ismét szolgáltak némi meglepetéssel. A „tévedés” mögött ebben az esetben két tényezõ húzódott. Egyrészt a választási kampány ismét az utolsó egy-másfél hétre tartogatta a legnagyobb izgalmakat. Ekkor került sor az MSZP és a Fidesz utcai tömegrendezvényére, a Gyurcsány–Orbán-vitára, és a négy parlamenti párt listavezetõjének televíziós vitájára. A moratórium miatt az ezek következtében beálló változásokat a nyolcnapos elõrejelzések még nem tartalmazhatták. Mégis, a legtöbb cég esetében a nyolcnapos moratórium elõtt közzétett becslések pontosabbnak bizonyultak, mint a választás napján bemutatott elõrejelzések. A legfõbb meglepetés az volt, hogy az MDF 5,04 százalékos eredményével bejutott a parlamentbe, pedig a nyolcnapos elõrejelzések még jellemzõen 3-4 százalék közötti támogatottságot mértek. Eközben – sokak számára talán meglepõ módon – jól sikerültek a Capital Research elõrejelzései. Annak ellenére is, hogy ezek viszonylag kis mintán és telefonos kérdezéssel készültek – márpedig a magasabb válaszmegtagadás miatt az ilyen kutatásokat nem szokás választási elõrejelzés készítésére használni. Az MDF utolsó pillanatban való felfutására a négy listavezetõ vitája lehet a magyarázat, amelybõl a kutatások szerint elsõsorban Dávid Ibolya profitált. Az intézetek többnyire észlelték is az MDF támogatottságának növekedését, de a legtöbb kutatás alulbecsülte a párt támogatottságát. Itt azonban ismét szétválnak a szakmai és politikai szempontok, a parlamenti küszöb ugyanis egy mesterséges politikai határ, amely némely intézet esetén a becs-


12/1/2008

6:24 AM

Page 207

207


lés konfidenciaintervallumán belül volt. (Az 1000 fõs mintával dolgozó Capital Research és a 3000 fõs mintát használó Medián elõrejelzése tért el a statisztikai hibánál kisebb mértékben a választási eredménytõl.) A kis pártok meglepetésszerû szereplése és az egyes intézetek által jósolt Fidesz–KDNPgyõzelem ellenére a 2006-os becslések szakmai szempontból kifejezetten jónak mondhatók. Összességében elmondható, hogy Magyarországon 1990 óta egyre pontosabb választási elõrejelzések születtek (1. ábra). A nyolcnapos becslések körében ez a tendencia szinte töretlen, és a választás napján közzétettek közül is csak a 2002-es becslések voltak átlagosan pontatlanabbak a négy évvel korábbiaknál. Ez viszont egyúttal azt is jelenti, hogy szakmai szempontból a kutatók 2006-ban a 16 éves történet átlagosan legjobb elõrejelzéseit készítették el. A siker különösen akkor szembetûnõ, ha számításba vesszük, hogy az egyébként szintén jól sikerült 1998-as aznapi becslések között két igen nagy létszámú exit poll volt, míg 2006-ban a legnagyobb felmérés során is kevesebb, mint 15 000 embert kérdeztek le. A kevésbé sikeres, kísérleti jellegû exit pollok kihagyásával a mutatók értéke tovább javul, tehát az elsõ forduló napján közzétett becslések is kiemelkedõen pontosnak minõsülnek. 1. ábra A választási elõrejelzések tévedéseinek átlagos négyzetösszege, 1990–2006 65,02

összes nyolcnapos nyolcnapos – „devianciák” nélkül* választási nap 50,07

44,46

44,12 42,02

34,87 30,42

31,11

26,06 18,91

10,94

10,45

1990

1994

1998

15,59

2002

* A Modus 1994-es és a Tárki 2004-es elõrejelzése nélkül.

2004

2006


208

12/1/2008

6:24 AM

Page 208


A KÜLÖNBSÉGEK OKAI A választási elõrejelzések pontossága közötti különbségeket tehát nagyrészt a rendszerváltás óta eltelt idõ magyarázza: a demokratikus intézményrendszer és a választói viselkedés stabilizálódásával párhuzamosan a választási elõrejelzések is egyre pontosabbá váltak. Mindez jól látszik annak az adatbázisnak az elemzésébõl, amely összesen 48 esetet tartalmaz: intézetenként és a közzétételi idõpontonként (nyolcnapos és választásnapi) legfeljebb egyet – a korábban meghatározott kritériumoknak megfelelõen. A „javulási” tendencia persze nem teljesen egyértelmû. A 2002-es elõrejelzések mellett az 1994-es és a 2004-es becslések is megtörik ezt a trendet, de ez utóbbi kettõ nem többé-kevésbé kollektív félremérések miatt, hanem egy-egy, az átlagtól nagyon eltérõ, deviáns eset hatására (12. táblázat). A 2006-os sikert egyébként a parlamenti választások közül a legkisebb átlagos elemszám mellett érték el az intézetek (3.721 volt az átlagos mintanagyság), tehát a becslések pontossága elsõsorban a nem mintavételi hibák minimalizálásából származott – a korábbi évekhez képest jóval alacsonyabb volt a hibahatáron túli tévedések mértéke. További egyértelmû tanulság, hogy az elmúlt bõ másfél évtizedben a nyolcnapos elõrejelzések jóval pontatlanabbak voltak a választás napján közzétett felméréseknél. Egyrészt valószínûleg azért, mert ezek jóval nagyobb mintán készültek, másrészt azért, mert az adatfelvétel közelebb esett a választáshoz – ami abból is látszik, hogy a hibahatáron túli tévedések mértéke is kisebb a választás napján nyilvánosságra hozott felmérések esetében. Az intézetek közötti különbségek is jelentõsek, bár ha eltekintünk néhány kevésbé sikeres intézet adataitól, akkor már jóval egységesebb az átlagos „teljesítmény”. Az intézetek módszertana elsõsorban a mintavételben különbözik, amelynek komoly hatása lehet az elõrejelzések sikerére is. A legpontosabb becsléseket az exit poll kutatások produkálták – tegyük hozzá, az lenne a meglepõ, ha ez nem így lenne. És ez valószínûleg nem is a mintavételi kérdés, hiszen idõben ezek a kutatások készültek legközelebb a választáshoz. A megkérdezetteket az otthonukban felkeresõ kutatások között viszont egyértelmûen a véletlen sétás kutatások hozták a legjobb és a címlistás mintavétel a legrosszabb eredményt20. Az elõbbi módszer annak ellenére is sike20 Az

egyéb kategóriába a Gallup Intézet nem címlistás, de nem is véletlen sétának számító mintavétellel, valamint a Capital Research és a Forsense telefon végzett kutatásai kerültek.


12/1/2008

6:24 AM

Page 209

209


resebb volt, hogy az elmúlt másfél évtized átlagában ezek a kutatások a többieknél kisebb mintával készültek21 – ezek a felmérések produkálták a legkisebb nem mintavételi hibából adódó tévedéseket. 12. táblázat Választási elõrejelzések pontosságának mutatói különbözõ jellemzõk szerint (elõfordulások és átlagértékek)

Választási év

Közzététel

Esetszám



1990

3

34,87

5,00

1994

7

48,84

6,11

1998

9

27,99

4,85

2002

9

38,03

4,95

2004

7

48,02

11,88

2006

13

13,21

2,30

nyolcnapos

27

40,17

5,40

választási napi

21

22,09

4,74

3

25,14

5,01

Capital Research Századvég–Forsense Gallup MKI Intézet

Marketing Centrum

4,31

32,76

5,38

1

43,64

9,15

4

26,35

3,25

19,28

3,12

TNS–Modus

1

126,69

9,19

Szonda Ipsos

9

29,74

4,95

Tárki

7

49,43

7,93

véletlen séta

15

22,50

3,26

BM-címlista

15

46,53

6,64

7

19,79

5,81

11

33,08

4,94

exit poll egyéb

21 A

22,05

11

Medián

Mintavétel

2 10

véletlen sétás felmérések mintanagyságának átlaga 1765, a címlistásoké 5315.


210

12/1/2008

6:24 AM

Page 210


A választási elõrejelzések pontosságát többváltozós elemzés segítségével is vizsgáltuk, a módszertani változók mellett bevonva a politikai rendszer „külsõ” hatásait kifejezõ indikátorokat is. Három lineáris regressziós modellt alakítottunk ki: az elsõben csak a politikai, a másodikban csak a módszertani változók szerepeltek, a harmadikban pedig mind a két változóegyüttes. A függõ változó mindhárom esetben a becslések pontosságának legegyszerûbb mutatója volt: az összes eltérés összege szorozva mínusz eggyel. Mivel a többváltozós elemzésnek éppen az az értelme, hogy kimutassa a magyarázó változók tiszta hatását, ezért használtuk a leginkább torzítatlan függõ változót. Úgy tûnik a politikai környezet önálló hatása nem igazán jelentõs. A választási eredmények változékonysága nem gyakorolt szignifikáns hatást, pedig jogosnak tûnik az a feltételezés, hogy az eredmény jobban „megjósolható” ha az közel esik a négy évvel korábbihoz (13. táblázat). Ez különösen igaz lehet a 2006-os választás esetére, amikor nemcsak a korábbi választásokhoz képest, de nemzetközi összehasonlításban is alacsony volt a választási eredmény változékonysága (Karácsony 2006). A szavazótáborok stabilizálódását jól mutatja, hogy ha valaki a 2002-es választási eredményt tekintette volna a 2006-os választási elõrejelzésének, úgy hogy a Centrum Párt 2002-es eredményét azonosította volna az MDF 2006-os várható eredményével, akkor viszonylag pontos elõrejelzést adott volna, pontosabbat, mint néhány közvélemény-kutató intézet. A 2006-os voksolás elõtt az volt az általános elemzõi vélekedés, hogy szoros lesz a választás eredménye – a szakértõk többsége akkor is ezt gondolta, amikor a Fidesz még egyértelmûen vezetett a közvélemény-kutatásokban. A pártrendszer fragmentáltsága 10 százalékos szinten szignifikáns, de éppen ellentétes irányban hat, mint ahogy az a várakozásainkban szerepelt. Elvileg nehezebb elõre jelezni a választás eredményét akkor, ha a szavazatok többsége két nagy párt között oszlik meg, hiszen a becsült paraméter növekedésével nõ a becslés statisztikai bizonytalansága. Ennek ellenére a legpontosabb becslések a kvázi kétpártrendszer idejében születtek Magyarországon. A részvétel hatása azonban megfelelt a várakozásainknak: mind az átlagosnál kisebb, mind az átlagosnál nagyobb részvétel idején rosszabbak voltak az elõrejelzések. Ez az eredmény ismételten arra hívja fel a figyelmet, hogy a választók véleményei és tényleges cselekvése között elsõsorban a választási részvételre vonatkozó szituatív hatások okozhatnak különbségeket.


12/1/2008

6:24 AM


Page 211

211

A módszertani változók hatása jóval erõteljesebb – a modell a függõ változó szórásának kétharmadát magyarázza. Ezek között vannak olyan változók, amelyeket az intézetek nem, vagy nem igazán tudnak befolyásolni. Az egyik ilyen a tapasztalat: az elsõ elõrejelzés elkészítésekor az intézetek kevésbé voltak sikeresek, mint a késõbbiek során. Jelentõs mértékben rontja az elõrejelzések pontosságát, ha a kutatás terepmunkája jóval a választás elõtt zajlik. Magyarán a mérések pontatlanságáért részben a publikálásra vonatkozó moratórium a felelõs. Vannak azonban olyan szempontok is, amelyeket az intézetek szuverén döntései befolyásolnak. Bármilyen meglepõ is lehet, de a kis minták alkalmasabbak az elõrejelzésre, mint a nagyobbak. A legtöbb pontos elõrejelzést a kismintás és a kifejezetten nagymintás kutatások hozták, ám ezek többsége exit poll felmérés volt, amelyek elsõsorban a választáshoz való idõbeli közelségük miatt lehettek pontosak – így a többváltozós modellben a nagy minta hatása már nem szignifikáns. Módszertani döntés kérdése a mintaválasztás módja is. A véletlen sétás mintaválasztás „jótékony” hatását a többváltozós elemzés is bizonyítja. Bár ezt a módszert kontrollálhatatlansága miatt szakmai körökben sokan kritizálják, ezek alapján mégis jóval pontosabb elõrejelzéseket lehetett készíteni, mint a „szigorúbb” mintavételi módszerekkel. És végül javítja a választási elõrejelzések pontosságát, ha azt nemcsak egyszerûen a biztos szavazó pártválasztók preferenciáival azonosítják, hanem az intézet szakértõi becslést készít a rendelkezésére álló adatok alapján. Ez az eljárás elsõsorban a részvételre vonatkozó bizonytalanság kezelésére lehet alkalmas. Legalábbis erre utal, hogy ha a módszertani változók mellé a politikaiakat is bevonjuk a modellbe, akkor csak a nem átlagos részvétel hatása lesz szignifikáns (az is csak 10 százalékos szinten), a módszertani változók közül pedig leginkább a szakértõi becslés hatása esik vissza.


12/1/2008

212

6:24 AM

Page 212


13. táblázat Lineáris regressziós modellek a választási elõrejelzések pontosságának magyarázatára* (N = 48, Béta-együtthatók és szignifikanciaszintjük)

1. modell

Politikai változók

Módszertani változók

R2

2. modell

3. modell

az eredmény változása

–,101

pártrendszer fragmentáltsága

–,400

*

–,003

nem átlagos részvétel

–,316

**

–,130

*

–,109

az intézet elsõ elõrejelzése

–,556

***

–,467

***

idõ a választásig

–,483

***

–,576

***

kis minta (max. 1200)

,531

***

,503

***

nagy minta (min. 15 000)

,185

véletlen sétás mintavétel

,427

***

,418

***

szakértõi becslés

,271

**

,209

*

,19

,095

,66

,69

Megjegyzés:***: szignifikáns 0,01-es szinten, **: szignifikáns 0,05-ös szinten, *: szignifikáns 0,1-es szinten * Függõ változó: az elõrejelzések eltérésösszege, szorozva mínusz 1-gyel, az eredmény változása: a választási eredmény aggregált változékonysága (Pedersen-index), a korábbi választásnál jobban szereplõ pártok szavazattöbbletének összege, a pártrendszer fragmentáltsága: a választási pártok effektív száma, a pártok szavazatarányai négyzetösszegének reciproka, nem átlagos részvétel: az átlagos részvételi aránytól (61 százalék) való eltérés abszolút értéke, az intézet elsõ elõrejelzése (1 = igen, 0 = nem), idõ a választásig: hány nap telt el az adatfelvétel közepe és az elsõ forduló között, kis minta: elemszám maximum 1200 fõ (1 = igen, 0 = nem), nagy minta: elemszám minimum 15 000 fõ (1 = igen, 0 = nem), véletlen sétás mintavétel: (1 = igen, 0 = nem), szakértõi becslés: a becslés azonos-e a biztos szavazó pártválasztók preferenciáival (0 = igen, 1 = nem).


12/1/2008

6:24 AM


Page 213

213

Összefoglalás A szabad választások története a választási elõrejelzések története is Magyarországon. A Kádár-rendszer sajátos legitimációs technikájából következõen hazánkban elõbb alakult ki professzionális közvélemény-kutatói szakma, mint maga a demokratikus közvélemény. Így az elsõ szabad választást megelõzõen már viszonylag pontos elõrejelzések születtek. Késõbb az elõrejelzések pontossága javult, még ha nem is töretlenül és talán nem is annyira, mint amennyire a politikára egyre inkább figyelõ közönség ezt megkövetelte volna. Könnyû belátni, hogy a választási elõrejelzéseknek milyen ismeretelméleti akadályaik vannak. A közvélemény-kutatóknak a pontos elõrejelzéshez sokszor olyan dolgokat kellene feltárniuk, amiknek maguk a választók sincsenek tudatában. Összefoglalva azt mondhatnánk, hogy a szavazók kinyilvánított véleményei alapján elvileg nagyon nehéz következtetni várható viselkedésükre. A magyar választási elõrejelzések története mégis azt mutatja, hogy ezek az akadályok legyõzhetõek, ha a kutatók képesek finomítani eszközeiket. Ez azonban egy olyan tanulási folyamatot feltételez, ahol elõbb meg kell fizetni a „tanulópénzt”. Egyrészt az egyes intézetek elõrejelzései közül az elsõk voltak a legrosszabbak, másrészt az elõrejelzések idõvel általában véve is pontosabbá váltak. A kivételt persze elsõsorban a 2002-es választás jelenti, amely mélyen megrázta a közvélemény-kutató szakmát és az odafigyelõ közönséget. Ám úgy tûnik, a kutatók levonták a tanulságokat, és ennek is szerepe lehetett abban, hogy 2006-ban már minden korábbinál pontosabb elõrejelzések születtek. Leegyszerûsítve a kérdést, úgy tûnik, hogy elemzésünknek két fontos tanulsága van. Az egyik az, hogy a közvélemény-kutatók nem nagyon hivatkozhatnak külsõ körülményekre akkor, ha nem jönnek be elõrejelzéseik. A politikai környezet hatásai közül egyedül a nem átlagos részvétel az, ami rontja a pontos elõrejelzés esélyét, ám általában véve ezek a hatások nem jelentõsek. Ez az eredmény korántsem triviális, mert például egy hasonló idõszakot átfogó portugál elemzés éppen azt találta, hogy az elõrejelzések pontosságát nem igazán befolyásolták a módszertani különbségek, sokkal inkább a politikai körülmények (Magalhae 2005, 416). Magyarországon egyedül a közvélemény-kutatási adatok közzétételére vonatkozó moratórium az a külsõ körülmény, ami rontja a pontos elõrejelzések esélyeit. A másik lehetséges tanulság elsõ hallásra talán furcsának tûnik: a közvéle-


214

12/1/2008

6:24 AM

Page 214


mény-kutató intézetek bízhatnak magukban. Egyfelõl bízhatnak abban, hogy viszonylag kisebb minták alapján is pontosan jelezhetik elõre a várható eredményt. Az már önmagában is ronthatja a közvélemény-kutatások hitelét, hogy az intézetek a választások között általában 500 és 1500 közötti mintákon készült kutatásokat közölnek, majd ha jön a választás, akkor – mintegy kétségbe vonva saját korábbi gyakorlatukat – hirtelen a sokszorosára emelik a mintanagyságot. Természetesen érthetõ, hogy a választás elõtt a pontosabb eredmény érdekében a cégek több pénzt és energiát fektetnek a felmérésekbe, ám úgy tûnik, ennek nem sok értelme van, mert a kisebb minták mindent egybevetve legalább olyan pontos eredményt hoznak mint a nagyobbak. Másrészt a közvélemény-kutatók bízhatnak korábbi tapasztalataikban, a választói viselkedésrõl szerzett tudásukban – és mondjuk ki –, és bízhatnak a megérzéseikben. Korábban bõvebben szóltunk arról, hogy a mért adatok pontossága még semmilyen biztosítékot nem jelent arra, hogy azokból pontos elõrejelzés szülessen. A választókra az utolsó pillanatban nehezedõ szituatív hatások, a részvétel elõre ki nem számítható egyenetlenségei, a taktikai szavazás jelensége mind-mind arra sarkallhatja a kutatókat, hogy a konvencióktól elszakadva értelmezzék adataikat, és ezek alapján igyekezzenek szimulálni a szavazófülke magányában lezajló folyamatot. Az így készült szakértõi becslések pontosabb elõrejelzésekre vezettek, mint az adatok egyszerû leíró bemutatása – bár valószínûleg minden intézet tudna olyan példát is mondani, amikor ezek visszafelé „sültek el”. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a kutatók nélkülözhetnék a szigorú szabályok szerint felvett egzakt adatokat, de ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy bizonyos esetekben képzelõerõ is szükséges ahhoz, hogy ezekbõl pontos elõrejelzések szülessenek. És végül elemzésünk alapján úgy tûnik, a közvélemény-kutató intézetek bízhatnak kérdezõbiztosaikban is. A véletlen sétás mintavétellel kapcsolatban visszatérõ kritika, hogy az túlságosan nagy szabadságot ad a kérdezõbiztosnak a kérdezendõ személyek kiválasztásában és munkájuk utólag is nehezebben ellenõrizhetõ. Ez kétségtelenül így van, ám az így készült vizsgálatok mégis jóval pontosabb eredményt hoztak, mint a sokkal szigorúbb címlistás mintavétellel készült vizsgálatok. Ez utóbbiak hátránya abból adódhat, hogy nagyon sokan nem érhetõek el azon a címen, ahol be vannak jelentve és ráadásul ezeknek az embereknek sajátos társadalmi-demográfiai jellemzõi és ami még rosszabb, sajátos attitûdjei lehetnek. A jövõben a közvélemény-kutató szakmának nagyobb figyelmet kell


12/1/2008

6:24 AM


Page 215

215

fordítania a mintavételi eljárások hatásaira. És arra is, hogy a kérdezõbiztosoknak milyen szerepük van a kutatási folyamatban. A 2002-es „malõr” kapcsán például máig nem sikerült sem cáfolni, sem megerõsíteni azt a feltételezést, hogy a Fidesz-gyõzelmét prognosztizáló elõrejelzések nem a kérdezõbiztosok percepciója szerint rájuk nehezedõ politikai nyomás miatt születtek-e.22 Az azonban biztosnak látszik, hogy a kérdezõbiztosoknak nagyobb szabadságot adó mintavételi eljárás pontosabb választási elõrejelzésekre ad lehetõséget.

Hivatkozások Angelusz R. (1995): Kommunikáló társadalom. Budapest, Ferenczy Kiadó. Angelusz R. (1996): Optikai csalódások. Budapest, Pesti Szalon Könyvkiadó. Angelusz R. (2002): Közvélemény-kutatások és a pluralizmus ignoranciája. In: Sükösd M.–Vásárhelyi M. (szerk.): Hol a határ? – Kampánystratégiák és kampányetika, 2002. Élet és Irodalom, 2002. 344–363. Angelusz R. (2005): A közönség elérhetõsége, avagy a közvélemény-kutatások reprezentativitásának akadályai. Jel-Kép, 2005/4. 5–13. Benoit, K. (1997): Az 1998-as magyar parlamenti választások elõrejelzése. Századvég. (5). 149–169. Bourdieu, P. (1997): A közvélemény nem létezik. Szociológiai Figyelõ. 1997. (1). Crespi, I. (1988): Pre-Election Polling – Sources of Accuracy and Error. Russell Sage Foundation, New York. Fischer Gy. (2005): Sikerek és kudarcok magyarországi választási elõrejelzésekben. In: Mészáros József–Szakadát István (szerk.): Magyarország politikai atlasza. Budapest, Gondolat, 13–36. Franklin, M., Niemi, R., Whitten, G. (1994): The Two Faces of Tactial Voting. British Journal of Political Science. (24) 4. 549–557. Gazsó T. (2003): A 2002-es országgyûlési választások elõrejelzésének problémái. In: In Kurtán S., Sándor P. és Vass L. (szerk.), Magyarország politikai évkönyve 2003. Demokrácia Kutatások Magyarországi Központja Alapítvány, Budapest. 1503–1508. Karácsony G. (2006): Árkok és légvárak. A választói viselkedés stabilizálódása Magyarországon. In: Karácsony G. (szerk.): Parlamenti választás 2006. Elemzések és adatok. Budapest, DKMKA (megjelenés alatt). Kolosi T.–Tóth I. Gy. (2002): Egy tévedés története. In: Kolosi T.–Tóth I. Gy.–Vukovich Gy. (szerk.): Társadalmi Riport 2002. Tárki, Budapest, 339–367.

22 A

2002-es elõrejelzések kapcsán megrendezett szakmai vitákban a Medián kutatói ezt az álláspontot képviselték.


216

12/1/2008

6:24 AM

Page 216


Lazarsfeld, P. F., B. Berelson, H. Gaudet (1948): The People’s Choise. How the Voter Makes Up His Mind in the a Presidential Campaign. New York, Columbia Univesity Press. Letenyei L.–Takács K. (2003): Önpusztító jóslat – Miért veszítheti el a közvélemény-kutatások szerint népszerûbb párt a demokratikus választásokat? Századvég, (27). 83–99. Magalhae, P. C.: Pre-Election Polls in Portugal: Accuracy, Bias, and Sources of Error, 1991–2004. International Journal of Public Opinion Research, Vol. 17. No. 4. 399–421. Magyar Gallup Intézet (2002a): A közvélemény-kutatás fekete napja. http://www.gallup.hu/Gallup/release/ppref020408.htm, 2002. április 8. (szerzõ feltüntetése nélkül) Magyar Gallup Intézet (2002b): Két forduló között – A Gallup pártpreferenciaadatai. www.gallup.hu/valasztas2002/hirlevel/hirlevel08.htm, 2002. április 17. (szerzõ feltüntetése nélkül) Magyar Gallup Intézet (2002c): Még egyszer a választási pártpreferenciák mérésének tanulságairól. http://www.gallup.hu/Gallup/release/ppref020423.htm, 2002. április 22. (szerzõ feltüntetése nélkül) Marián B. (1999): Befolyásolják-e a közvélemény-kutatások a választási eredményeket? Jel-Kép 1999/1. http://www.c3.hu/~jelkep/JK991/marian/marian.htm Marián B. (2002): Fekete nap? – A közvélemény-kutatók mellélövéseinek szakmai és politikai tanulságai. Jel-Kép, 2002/3. 3–16. Marián B. (2005): A jövõ nem mérhetõ, de modellezhetõ. www.marketingcentrum.hu, 2005. december Mészáros J.–Szakadát I. (1998): Parlamenti képviselõi helyek megoszlásának becslése közvélemény-kutatási adatok alapján. Tárki. http://www.tarki.hu/kiadvany-h/soco/soco06.html McAllister, I. (2002): Calculating or capricious? The new politics of late deciding. In: David M. Farrel–R. Schmitt-Beck (eds.): Do Political Campaings Matter? Campaign effects in elections and referendums. London, Routedge. Mosteller, F.–H. Hyman–Ph. J. McCarthy–E. S. Marks–D. B. Truman (1949): The pre-election polls of 1948. Social Science Research Council, New York Noelle-Neumann, E. (1984): The Spiral of Silence: Public Opinion–Our Social Skin. Chicago, University of Chicago Press, 9–37. Rudas T. (1998): Hogyan olvassunk közvélemény-kutatásokat. Budapest, Új Mandátum Tárki (2002): A Tárki nyilatkozata a választási eredmények téves elõrejelzésének okairól. www.tarki.hu /common/kommunike.html, 2002. április 9. (szerzõ feltüntetése nélkül) Tóka G. (1998): Választási közvélemény-kutatások és elõrejelzések 1998-ban. JelKép, 1998/4. 57–80. Tóka G. (1999): Választási közvélemény-kutatások és elõrejelzések 1998-ban. Kurtán S.–Sándor P.–Vass L. (szerk.): Magyarország politikai évkönyve. Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, Budapest, 706–727.


12/1/2008

6:24 AM


Page 217

217

Tóka G. (2006): Vezérek csodálói. A magyar választói magatartás nemzetközi összehasonlításban. In: Karácsony G. (szerk.): Parlamenti választás 2006. Elemzések és adatok. Budapest, DKMKA (megjelenés alatt). Tóth I. J. (2002a): „Melyik közvélemény-kutató intézetre szavazna Ön, ha most vasárnap lennének a választások?” – Közvélemény-kutatók és pártpreferenciák 1994–2002. Wargo Közgazdasági Elemzõ- és Piackutató Intézet, http://www.wargo.hu/kutatasok/partpref.html, Budapest, 2002. június Tóth I. J. (2002b): Szisztematikus eltérések a pártpreferencia-vizsgálatok eredményeiben In: Kolosi Tamás – Tóth István György–Vukovich György (szerk.): Társadalmi Riport 2002. Tárki, Budapest. 368–384. Tóth I. J. (2003): Elõrejelzési kudarcok és kollektív tévedések: becsülhettek-e volna pontosan a közvélemény-kutatók? Wargo Közgazdasági Elemzõ- és Piackutató Intézet, http://www.wargo.hu/kutatasok/prp03.html, Budapest, 2003. október. Zaller, J. R. (1993): The Nature and Origins of Mass Opinion. New York, Cambrige University Press. 1997. évi C. törvény a választási eljárásról.

Karácsony Gergely Lakatos Zsuzsa: Választási előrejelzések Magyarországon, Sikerek, tévedések és tanulságok

Recommend Documents