Környezeti tanulmány (KT) A környezeti tanulmány a tanulmányterv fázisában azzal párhuzamosan elkészítendő munkarész, készítése minden új útnál szükséges. A terv célja valamennyi lehetséges nyomvonal meghatározása. A változatok összehasonlításához, értékeléséhez szükséges adatok összegyűjtése, információk megszerzése, az előírt számítások elvégzése. Javaslat kialakítása a megvalósítandó változatra. Méretaránya: 1:10000, 1:4000 ν Fő fejezetei: • A nyomvonalváltozatok leírása Ismertetni kell, hogy az egyes változatok a KE során feltárt lehetséges konfliktusszegény folyosók közül melyiken haladnak, illetőleg ezen belül milyen területeket érintenek. Meg kell adni az egyes változatok azonos területeket érintő homogén szakaszai hosszát és a változatok teljes hosszát. Rá kell mutatni a változatok között esetleg meglévő alapvető különbségekre. • Adottságok 1. A táj természeti elemei Domborzati adottságok A közút nyomvonalváltozatai által érintett táj, résztáj általános meghatározása, fő jellemzőinek megadása, leírása. A domborzattal összefüggésben tervezendő közútparaméterek (emelkedők, műtárgyak) hatása a környezetre, a földművek táji megjelenése. Éghajlati adottságok A jellemző éghajlati elemek feltárása, azok jellemzőinek meghatározása (szélirány, szélsebesség, léghőmérséklet stb.) Talajtani adottságok Az egyes vonalváltozatok által igénybevett talajtípusok és ezek főbb tulajdonságai. A termőréteg átlagos vastagsága, a vízháztartás, a kémhatás adatai, a talajértékszám. Vízrajz A vízrendszer adatainak feltárása. A vízgyűjtő területek meghatározása az érintett vízfolyások, tavak, víztározók ismertetése, a vízminőségi állapotok feltüntetésével, az esetleges hasznosítások kérdése. A felszín alatti vizek, ivóvízbázisok, talajvizek adatainak feltárása. Természet- és tájvédelem Részletes értékelő leírást kell készíteni a tervezési területen található: - a védendő természeti értékekről; - a jogszabállyal védett természeti értékekről; a nemzetközi egyezmények által védett vagy védendő természeti értékekről. 2. A táj művi elemei Települések, üdülőterületek Az érintett települések nagysága, vonzáskörzete. A különböző érzékenységű területek jellemző adatai. A településhez
kapcsolódó üdülőterületek és üdülősödött kisüzemi mezőgazdasági területek ismertetése. Régészet A régészeti lelőhelyek leírása és besorolása helyszínen megtartandó, illetve leletmentéssel biztosítandó kategóriákba. Műemlékvédelem A műemléki védelem alatt álló objektumok ismertetése, védőtávolságuk előírása. Szennyvízelvezetés, tisztítás Az érintett szennyvíztisztítók, szennyvízzel öntözött területek ismertetése, védőtávolságuk megállapítása. Hulladék elhelyezése Az érintett rendezett és rendezetlen hulladéklerakók, dögkutak helyének meghatározása, értékelésük környezetvédelmi szempontból. Bányászat A tervezési területen található felszíni és felszín alatti bányák leírása. A bányák bővítési lehetőségeinek, illetve a felhagyott bányák rekultiválandó területeinek behatárolása. Mezőgazdaság, erdőgazdaság A tervezési területre jellemző mezőgazdasági kultúrák leírása. Az ültetvény- és erdőterületek ismertetése. A gazdálkodás módozatai (egyéni, nagyüzemi). Az állattartó telepek és legelők elhelyezkedése. 3. Összefoglaló értékelés Szintézist kell készíteni az egyes változatoknak az általuk érintett, illetve igénybe vett területeken található, és a fentiekben részletezett természeti és művi értékekre kifejtett hatásairól. Mérleg készítendő a pozitív és negatív hatások mértékéről. • A közút létesítése következtében kialakuló környezeti hatások, illetőleg a létesítéssel együttjáró szükséges beavatkozások mértéke 1. A táj természeti elemeinek változása és védelme Tájba illesztés A nyomvonalváltozatok vizsgálata az okozott tájsebek szempontjából. A domborzati adottságok összevetése a tervezett töltések, bevágások nagyságával, egymáshoz viszonyított arányukkal, a tájba illesztés módjával. A völgyhidak, alagutak tájképi megjelenésének minősítése. A mikroklíma változása A nyomvonalváltozatok által a mikrokörnyezetben előidézett kedvező vagy kedvezőtlen változások feltárása. Talajvédelem A nyomvonalváltozatok földmunkája következtében igénybevett termőtalajok %-os megoszlása talajtípusok és termékenység szempontjából. Vízvédelem A lefolyási viszonyokra és a vízgyűjtő területek nagyságára gyakorolt hatások értékelése változatonként. Az esetleges mederrendezések, mederkorrekciók hatásának vizsgálata. A talajvíz viszonyokban bekövetkező változások.
Élővilágvédelem Az egyes változatokkal kapcsolatban meghatározandó, hogy milyen mértékű az élőhelyek megsemmisítése, feldarabolása és milyen a várható hatás a védett és védendő természeti értékekre. Milyen csalogató hatással (a megvilágítás következtében) és milyen szegély hatással (az út és környezete közötti fajhőkülönbség következtében) szükséges számolni az egyes változatok esetében. Vizsgálandó, hogy a vízháztartás módosulásai milyen hatást fejtenek ki az élővilágra. 2. A táj művi elemeinek változása, védelme A települések, üdülőterületek Az új nyomvonalváltozatok vizsgálata az elválasztó hatás, a tervezési térségen belüli kapcsolatok módosulása szempontjából. A lakosságra gyakorolt szociológiai és pszichológiai benyomás. Régészet és műemlékvédelem A történeti, művészeti emlékek hasznosítására, bemutatására vonatkozó esetleges javaslatok. Szennyvíz- és hulladék-elhelyezési kérdések Javaslat a védelem módjának megoldására (védőtávolság, erdősáv), illetve ha ez nem járható, megszüntetési vagy áthelyezési elképzelések kialakítása és a felhagyott terület újra történő hasznosítására vonatkozó koncepció kidolgozása. Bányászat Működő bányák esetében a tervezett bővítésekre tekintettel a védelem megoldása (védőtávolság, véderdő), illetve az egyes változatokkal érintett felhagyott bányáknál, a rekultivációs igények tekintetbe vétele. Mezőgazdaság, erdőgazdaság Javaslat az egyes változatok megépülte utáni táblásításokra, illetőleg a mezőgazdasági, erdőgazdasági úthálózathoz való kapcsolódásokra. • A tervezett út üzemeltetésével összefüggő környezeti kérdések 1. A forgalmi viszonyok Prognosztizált forgalmi értékek meghatározása változatonként. A tervezett útvonalváltozatok forgalmi szempontból homogén szakaszokra bontása a zaj- és légszennyezési számításokhoz. 2. Zaj és rezgésvédelem Az érvényben lévő előírások alapján a közúti közlekedésből származó, várható egyenértékű hangnyomásszint számítása szükséges a meglévő, illetve tervezett, védendő létesítmények előtti megítélési pontokban. A számított értékek összehasonlítandók a határértékekkel, és túllépés esetén a megfelelő védekezési módot kell megválasztani. Várható kritikus rezgésértékek esetén javasolt rezgésvédelmi vizsgálatok végzése. 3. Levegőtisztaság-védelem A prognosztizált forgalmi adatokból az emissziós értékek, majd transzmissziós összefüggésekkel az imisszió számítása javasolt a kritikus pontokban, ill. területeken, a mértékadó káros anyagokra vonatkozólag (CO, NOx, Pb stb.). A számított
értékeket össze kell vetni a szabványban megengedett határértékekkel. 4. A mezőgazdaságra gyakorolt közvetlen hatás A közútról, az üzem következtében a termőtalajra jutó szennyező anyagok szükségessé teszik a hatásterület termékszerkezetének megváltoztatását, illetve tervezési feladatot jelent a káros hatásokat csökkentő megfelelő védelem megoldása. 5. A közútról lefolyó csapadékvizek környezeti ártalmai. Az út fenntartása (pl.: sózás) és üzeme (kibocsátott szennyező anyagok) során az útfelületről felhígulva, a természetes vízfolyásokba, vagy a talajba, illetve talajvízbe jutó szennyeződés mértékének meghatározása. Javaslat készítendő a befogadóba vezetésre, vagy ha ez nem lehetséges, javaslatot kell adni a szennyvíz elhelyezésére illetőleg a kezelésre. Értékelés A nyomvonalváltozatok összehasonlító értékelését és sorrendjük megállapítását az előzőekben részletezett szempontok szerint célszerű elvégezni. Az összehasonlításban szerepeltetni kell a ”0” változatot is. Az értékelés fő szempontjai: - a változat érinti-e a létesítésre vagy az üzemre érzékeny környezeti elemeket vagy területeket; az előidézett változások reverzibilisek, vagy irreverzibilisek; - a végleges károsodást megelőzendő kiválthatók-e az érintett elemek vagy területek.
A kedvezőtlen hatások csökkentése Hatáscsökkentő lehetőségek az építkezés idején Az időszakos kerítés, a városi építkezésekhez hasonlóan, folyamatos és min. 2 m magas legyen, így a por és zajszennyezést is valamelyest csökkenti. A kerítés elhelyezésénél fontos szempont a minimális területfoglalás. Olyan esetben, amikor az építkezés közel-természetes vegetáció eltávolítását teszi szükségessé, megfontolandó az eldózerolt gyep későbbi felhasználása, vagy közvetlen áttelepítése egy rontott területre. Az építkezés megfelelő időzítése egyes fajok védelme szempontjából is fontos. Kerülendő a védett madarak fészkelési időszaka, valamint a kétéltűek tavaszi vándorlási periódusa. Legkedvezőbb az építkezést az augusztustól januárig terjedő időszakban kezdeni. Az élővilág védelmét szolgálja az előzetes élőhely-átalakítás. Ezen azt értjük, hogy a végleges nyomvonal ismeretében az építkezés megkezdése előtt bizonyos módosításokat végzünk a majdan érinteni kívánt élőhelyeken annak érdekében, hogy elsősorban az állatok, az így megváltozott környezethez alkalmazkodjanak, és a későbbi építkezés káros hatásaitól ν
részben mentesüljenek. Az előzetes beavatkozásra az építkezés megkezdése előtt legalább egy évvel sort kell keríteni. Mérlegelést igényel az alkalmazott építési anyagok és a geokémiai környezet kapcsolata is (pl. mészkő alapozás talajvízbe mosódása). ν Átkelés biztosítása fragmentáció (feldarabolódás) esetén A közel-természetes élőhelyek összeköttetését biztosító ökológiai hálózat kiépítése európai feladat, amely az Európai Közösség tagállamai kezdeményezésére indult és részvételi szándékát 1993-ban Magyarország is kinyilvánította egy szerződés keretében. A program EECONET (European ECOlogical NETwork) névvel az értékes élőhelyek hálózatát kívánja létrehozni olymódon, hogy közöttük az összeköttetés ökológiai folyosókkal biztosítva legyen. A fragmentáció káros hatása csökkentésének egyik egyszerű módja, ha az út miatt feldarabolódott élőhelyet egy másikkal összekötjük úgy, hogy lehetőleg azonos élőhelytípus folyamatos átmenetét biztosítsuk. Ahol az utak vízfolyást kereszteznek jól tervezett átvezetéssel biztosíthatjuk az átkelést sok faj számára. Ekkor elsődleges szempont, hogy az áradó víz átfolyásához szükségesnél nagyobb, mégpedig enyhén emelkedő vízmentes sávot biztosítsunk az átjáróban. Ennek mérete különböző lehet attól függően, hogy mely fajok áthaladását kell biztosítanunk. Ha a kétéltűeken kívül csak kisebb emlősök (borz, nyúl, kisragadozók) számára készül a mederátvezetéssel kombinált átjáró, elegendő, ha közepes vízállás esetén 1,5 m széles vízmentes sáv biztosított, a belmagasság a vízszint fölött 11,5 m legyen. Ideális esetben a vízparti növényzet az átjáró egy részében követi a vízfolyást. Ez akkor lesz megvalósítható, ha a meder nem betonozott, hanem a természetes vízfolyásokra jellemző vízparti növényzet szegélyezi. Javasolható az átjáró belső mennyezetének durva kiképzése, mert így a denevérek számára új élőhelyet biztosíthatunk. Ha a patakmeder környéke egyben a nagyvadak átváltóhelye, a mederátvezetéssel kombinált átjárót magasabbra kell tervezni (>2,5 m), ekkor is fontos szempont a műtárgy növényzettel való tájba illesztése. A nagyvad-átjárók tervezésekor a következő összefüggés figyelembevétele javasolt (francia példa), ahol ”h” az átkelő magassága, ”l” a szélessége és ”L” a hossza: h⋅l/L>1 Ha csak a vaddisznó átkelését kell biztosítani, az összefüggés az alábbiak szerint módosul: h⋅l/L>0,3 A kétéltűek (elsősorban békák) út alatt átkelésüket átjáróval, vagy biztonságukat egy új vízfelület kialakításával biztosíthatjuk. Az új tavat a szaporodási időszakon kívül kell létrehozni, terelő kerítések szükségesek ahhoz, hogy a békák valóban használják az új vízfelületet. A terelők előre gyártott betonelemekből készülhetnek 40 cm-es magassággal. Az egymástól 30-40 m-re épült alagutak bejáratánál sötétítést
alkalmazunk, míg a kijárat közvetlenül a szabadba nyílik. Fontos szempont a rendszer folyamatos víztelenítése (csak max. néhány órára lehet elárasztva), amely a megfelelő lejtszög és vízelvezetés (kavicságy) kialakításával érhető el Utakon átvezető komplex ökológiai átjárók építése hazánkban a tervezési fázisban lévő autópályáknál felmerült. Jelentőségük az EECONET programhoz való csatlakozásunk miatt is kiemelt. Utólagos kialakításuk jóval munka- és költségigényesebb. Komplex ökológiai átjáró alakítható ki a felüljárók alatt egy forgalommentes sáv biztosításával, amit kerítéssel választunk el az úttól és kövekkel valamint tuskókkal tehetünk vonzóvá számos állatfaj részére. Az ismertetett átjárók esetében javasolt a létesítmény középső részén egy 1 m széles homokos borítású sáv létrehozása, amely a nyomokat megőrzi, így következtethetünk a létesítmény hatékonyságára. ν Az utakról elfolyó víz szennyező hatásának csökkentése Az értékes területek védelme az útról lefolyó víz káros anyagaitól különböző elvezetési és tisztítási technikákkal oldható meg. A szennyezett víz összegyűjtésére olyan árkot kell építeni, amelyet szigetelő réteg (agyag, fólia) bélelt, vagy a zárt, csatorna rendszerű elvezetés is megfelelő. A szigetelt árkot úgy kell megtervezni, hogy kiadós záporok vize is elférjen benne, vagy a lefolyást valamerre biztosítsa. A tárolóban összegyűjtött víz tisztítás után zsilippel szabályozva a természetes vízgyűjtőbe kerülhet. Egy ilyen létesítmény folyamatos felügyeletet igényel (zsilip-kezelés, ellenőrzés). A megfelelő helyeken megfontolandó a nádtelepítés, ami hatékony szűrőként működhet az utak szegélyén. A nádas víztere (ha van) semmiképpen ne érintkezzen közvetlenül a vizes élőhellyel. ν Légszennyezés és zaj hatásának csökkentése A gépkocsiforgalom a légteret kétféle módon szennyezi: egyrészt az égéstermékek káros anyagai közvetlenül a levegőbe kerülnek, másrészt a nedves útról a forgalom permetet szakít fel, ami a légköri viszonyoktól függően kisebb-nagyobb távolságra a burkolatot szennyezett anyagokat elszállítja (jégmentesítő só, olajok). Az árnyékolás történhet sövénnyel vagy valamilyen falszerű létesítménnyel (fal, sánc). A sövény vagy erdősáv a légszennyezés és a sós permet visszatartásában jelentős lehet, a zajcsökkentésre csak korlátozott mértékben eredményes. Az erdősáv optimális szerkezete: az út felől bokrokkal indul, majd magasabb fafajok és egy záró bokorsáv következik. A magasabb fák egyben a madarak repülési útvonalát is megemelik, ami a balesetek elkerülése érdekében is kívánatos. Az ültetés az útpadkától 3 m-re kezdődhet, és a forgalombiztonsági előírások figyelembevételével történik (pl. az ívek belső oldalán az előzési látóteret biztosítsa; szélcsatorna kialakítása kerülendő).
Egyes helyeken a zajszint csökkentése és a légszennyezés korlátozása együtt merül fel, amit tagolt felszínű fal építésével valósítható meg. Védett területek érintése esetén csak 60/50 decibel a megengedett zajszint. Többféle megoldás kínálkozik a fal építésére: lehet növényzettel borított sáncot emelni, ha van rá elegendő tér; a fal készülhet fából is. A zajvédő fal egyben alkalmas a nagyvadak és egyéb vándorló állatok távoltartására. Előnyös, ha a fal út felöli oldalán még bokor- vagy facsoport ültetésével fokozzuk a légtisztító hatást, így a létesítményt bizonyos mértékig elfedjük, tájba illesztjük. A falat helyenként, pl. ahol nagyobb rálátás biztosított a tájra, üvegből lehet építeni, erre ragadozó madár kontúrképének felragasztása kötelező az énekesmadarak távoltartása érdekében (amelyek a falnak repülve elpusztulnak). ν Beavatkozások a vízháztartás kedvező fenntartásába Nagyon fontos, hogy az útépítés során a vízzáró réteg ne sérüljön úgy, hogy ez a terület lecsapolásához vezessen. Ezért feltétlenül indokolt a talaj mélyebb rétegeinek szerkezetét, valamint a vízmozgást ismerni. Egyszerű eset, amikor a nedves élőhely vízellátását valamilyen folyóvíz biztosítja. Ekkor elegendő ennek átvezetése az út alatt. Ennél sokkal bonyolultabb, ha az élőhelyet a szivárgó víz tartja fenn. Amikor az út a vizes élőhely fölött épül, a hidrológiai viszonyok részletes ismerete alapján a szivárgó víz útját akadálytalanul biztosítani kell. Ezt az út szintje alatt beépített csövekkel oldhatjuk meg, biztosítva a csövek hosszú távú átjárhatóságát. ν Szegélyek kialakítása, vonzó hatások mérséklése A vadkerítések alkalmazása a vadátjárókkal párhuzamosan tervezve feltétlenül indokolt az átváltóhelyek környékén. Ezeket erdősáv vagy magasabb sövény létesítésével tájba illeszthetjük. A kerítések magasságának megállapításánál a domborzati viszonyokat is tekintetbe kell venni (ne lehessen átugrani a kerítést). A nagytestű állatok távoltartása az úttól forgalombiztonsági szempontból is szükséges. Ha a vadkerítés az autóút mellett hosszan halad, 1-2 kilométerenként célszerű menekülőkapukat építeni az útra tévedt nagyvadak számára. Ahol az átkelés gyakorisága nem indokolja a kerítés ill. vadátjáró létesítését, ott a fényvisszaverő oszlopok hatékonyan terelik el éjszakánként a fényérzékeny nagyvadakat, rókákat Egy erdő védelmét szolgálhatja az út és az erdő közé kialakított szegély, amely lehet egy gyepes rész, vagy egy sövény. ν Élőhelyek áttelepítése, kompenzáció A kompenzáció az útépítés során sérült vagy megszüntetett élőhelyek pótlását jelenti egy másik területen, ahol az eredeti természeti értékek és funkciók visszaállítását kíséreljük meg.
Kompenzáció során a következő szempontokat kell figyelembe venni: - az új élőhely a megszüntetettel legalább azonos méretű és hasonló fajösszetételű legyen, - a megszüntetett élőhelyhez az új lehetőleg közel essen, hogy funkcióit átvehesse, de az út hatásterületén kívül legyen, - előnyösebb a kevés nagyméretű, mint a sok kisméretű rekonstruált élőhely. A kompenzációra két lehetőség van: áttelepítés és létesítés. Áttelepítés esetén mindkét érintett területet alaposan ismerni kell, részletes munkaterv szükséges az építkezés megkezdése előtt. A telepítés megfelelő időzítése létfontosságú. Tekintettel a magas költség- és munkaigényre, természetvédelmi szakember bevonása és az eredmény megfigyelése (monitorozás) fontos, és hosszú távon hozzájárulhat a megfelelő metodika kidolgozásához. Magyarországon áttelepítésnek csak gyepek és vizes élőhelyek esetében van realitása. Élőhely létesítése esetében teljesíthető célok kitűzése alapvető fontosságú. Jelenlegi tudásunk csak addig terjed, hogy célul egy, az eredetihez csak fő komponenseiben hasonló növénytársulást hozzunk létre. ν Populációk áttelepítése Az áttelepítés veszélyeztetett, ritka, kis egyedszámú fajok esetében merül fel, amikor ez a költséges megoldás feltétlenül szükséges a populáció megmentése érdekében. Az élőhely áttelepítéssel ellentétben, csak bizonyos fajok egyedeiről illetve kisebb populációiról lehet szó. ν Komplex hatáscsökkentő beavatkozási terv Mivel az élővilágra káros hatások nem egyenként egymástól elkülönülten, hanem komplexen lépnek fel, ezért az előzőekben ismertetett hatáscsökkentő beavatkozások megtétele előtt célszerű egy komplex hatáscsökkentő beavatkozási tervet készíteni.
MŰSZAKI MEGOLDÁSOK IRÁNYELVEI ν ν ν
A hatáscsökkentő létesítmények csoportosítása A hatáscsökkentő létesítmények telepítési helyének meghatározása A hatáscsökkentő létesítmények kiterjedésének (hossz) és nagyságának (szelvény-méret) meghatározása
A hatáscsökkentő létesítmények csoportosítása Elválasztást segítő, az útra jutást meggátló, a mozgást korlátozó elemek, a szennyezés megakadályozását szolgáló létesítmények. - vadvédő kerítések - földművek, árkok vagy töltések - növénytelepítés Feladatuk: a jármű - élőlény konfliktus csökkentése, az út és járulékos létesítményeitől való távoltartással. ν
A vadvédő kerítések teljes elzárást biztosítanak, a támrendszer és a célszerűen, alsó részben sűrűbb szemű hálók alkalmazásá-val. A földművek, árkok vagy töltések részleges elválasztást biztosítanak. A zajhatást csökkentik és vizek, valamint a talajminőség megóvásában játszott szerepükkel a védendő élőhely megóvását is segítik. A növénytelepítés levegőtisztító, zajszintcsökkentő szerepe mellett élőhelyet teremt, valamint az utak tájba illesztését segíti. Terelő, az úttal párhuzamos mozgást irányító elemek - kétéltű terelőfal - földművek, árkok vagy töltések - növénytelepítés Feladatuk a vonuló állatok útját biztosító, az élőhelyek közötti közlekedést fenntartó átjáróhelyekhez történő terelés. ν
Kapcsolatot fenntartó, az út keresztezését elősegítő elemek - kétéltű átjáró - apróvad átjáró - vadátjáró alagút, vagy felüljáró beton korláttal, árnyékoló - földmű és növénytelepítés Feladatuk az élőhelyek közötti kapcsolat fenntartása. A kétéltű átjárók kör alakú szelvénye 0,60 - 1,00 m közötti beton vagy fémszerkezetű szelvény. Az átjárók általában párhuzamosan kerülnek elhelyezésre, hogy a működési elvüket követve mindkét irányú mozgást biztosítsák. A bevezető fejrészen rámpásaknák építendők, amelyhez a kétéltű terelőfalak is csatlakoznak. Az átjárók részei még a világítóaknák, amelyeket a padkákban illetve az elválasztósávokban kell elhelyezni. Az apróvad átjárók kör vagy négyszög szelvényűek, amelyek mérete 1,00 - 1,60 m beton vagy acéllemez szerkezetűek, fejrészeik az útvíztelenítő rendszeren kívül helyezendők el. A fejrészhez csatlakoznak a terelőlétesítmények (kerítés, növénytelepítés). A vadátjárók a domborzati viszonyok és az út vonalvezetése függvényében alul- vagy felüljárón keresztezik az utat. Az aluljárók szerkezete előregyártott vb. négyszög vagy körszelvény általában 2,00*3,00 m vagy 3,00 m mérettel elkülönítve az út víztelenítő rendszerétől. A szélesség 6-12 m, a magasság 3-5 m-ig is megnövelhető. A felüljárókat az állatok igényeihez alkalmazkodó speciális kiszélesedő rá- és levezető szakaszokkal kell kialakítani. A szerkezet a szokásos vb. előregyártott elemekből áll. A felüljáróknál a leesés és rálátás ellen földsáv illetve vb. fal alkalmazásával kell védekezni. A felüljárók esetén a fajspecifikus folyosó biztosítása 8-12 m legkisebb szélesség is megfelel (pl. vaddisznó, őz, szarvas), míg komplex átjáróknál ez az 50 m -t is elérheti, sőt meg is haladhatja. ν
Felüljárót úgy is kialakíthatunk, hogy a keresztezendő utakat átereszekben vezetjük át (pl. TUBOSIDER), amelyre az átjáró földmunkája kerül. ν Riasztó, közúttól való távoltartást biztosító elemek - vadriasztó prizmasor - ragadozó madár jelkép - szegélyek Feladatuk: a nem kívánatos vonulási irányok megszüntetése és figyelemfelhívás a veszélyre.
A hatáscsökkentő létesítmények telepítési helyének meghatározása Az élőhely jelentősége, helyzete, kiterjedése függvényében A felszíni vízhálózat elemeinek függvényében A mederátvezetéssel kombinált átjárók elhelyezése egyértelműen a természetes mederhez kapcsolódik. Törekedni kell arra, hogy a mederáthelyezéseket kerüljük. Külön figyelmet érdemel az útról elfolyó víz sorsának körültekintő tervezése. ν Az út vonalvezetése függvényében A domborzati viszonyok sokszor nem teszik lehetővé, hogy a létesítmények elhelyezése az élővilág-védelem érdekei szerint történjen. Ekkor a konkrét körülmények figyelembevételével kell az élővilág érdekeit képviselni (pl. inkább ökológiai átjárót tervezni). ν ν
A hatáscsökkentő létesítmények hossza és szelvénymérete Az élőhely alakja, mérete szerint (milyen hosszan érintkezik a vonalas létesítménnyel) Ökológiai átjáró méretének meghatározása Az átjáró út fölötti legszűkebb mérete az eddig megvalósult esetekben 8 és 200 méter közé esik, amely kiszélesedve belesimul a környező élőhelyekbe. Törekedni kell arra, hogy a fajok legnagyobb része képes legyen az átjárót használni. Ezt úgy sikerült több esetben biztosítani, hogy az átvezető részen különböző típusú élőhelysávot hoztak létre: gyep, erdősáv, vizes élőhely (nem közvetlenül az út fölött). ν Az átjárókat leginkább használó fajok jellemzői függvényében ν A kapcsolódó vízfolyás jelentősége függvényében A vízfolyások átvezetésével együtt, közösen kialakított átjáróknál a hidraulikai igények kielégítése is elsőrendű feladat. A műszaki előírások szerint a műtárgynak az 1%-os (100 éves) gyakoriságú mértékadó esővízhozamot kell átvezetnie. Mivel az életmódjukban a vízfolyáshoz kötött állatok gyakran ezek mentén mozognak, e műtárgyakban szárazon is járható sáv kialakításával a migráció elősegíthető. ν Az utak műszaki paramétereinek függvényében Az átjárók típusának kiválasztásakor az adott környezet domborzati jellemzői és a keresztezendő út paraméterei is meghatározók (főutaknál 11 m - 18 m koronaszélesség között aluljárók is alkalmazhatók, autópályáknál szinte kizárólag felüljárók). ν ν
Az átjáróknak lehetőleg a meglévő terepszinten kell megépülniük. Ehhez az aluljárók kialakításánál a főútnak legalább 2-4 m töltésmagassága szükséges a keresztezés szelvényében. A felüljáróknál ugyan a csatlakozó rámpák kialakításával enyhíthetjük a szintkülönbség zavaró hatásait, de ezekben célszerű az utat bevágásban vagy álbevágásban átvezetni.
