KAPASZKODÓ. Búcsú. a megjelenéstől. Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége

KAPASZKODÓ Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége A szociális- és fogyatékosságügy közéleti folyóirata megjelent negyedévente 2011/2-4. szám xxi. ÉVFOLYAM

Búcsú a megjelenéstől

AUTISTA BOLT M eg nyílt M a g ya ro r s z á g e ls ő Vizuális Segédeszköz Web á ru há z a . N a piren d i k á r t y á k , f ol ya ma t á b r á k f ol ya ma to s a n b ő vü lő kí ná l a t a.

www.autistabolt.hu

Búcsú - a megjelenéstől Mozgalmas év volt 2011. és egyben jubileumi, hiszen ebben az évben volt 30 éves az ÉFOÉSZ. Volt születésnapi rendezvény, komoly politikusok részvételével, voltak szürke hétköznapok, és persze napi gondok. Nem is kevés. Voltak körülöttünk viharok és voltak sikereink. Ha nem akarunk pesszimisták lenni, volt már rosszabb és lesz még jobb évünk is. Ha azok lennénk, azt is mondhatnánk, hogy az elmúlt év mindig jobb, mint az elkövetkező. Az ÉFOÉSZ, mint minden állami támogatással létező szervezet alaposan megtapasztalta az év gazdasági nehézségeit. Pályázatok nélkül telt az év, az állami támogatás ígérete csak megkésve vált kézzelfogható valóvá. Nem létező pénzből pedig nehéz gazdálkodni, nagyon is létező számlákat fizetni, újságot előállítani. Ezért történhetett, hogy Önök, a mi előfizetőink, nem a negyedéves rendszerességgel, hanem egy összefoglaló számban kapják meg a Kapaszkodó 2011-ben elmaradt számait, ebben a számban igyekeztünk teljes képet adni az elmúlt évről.

zin szerepének egy részét. A Kapaszkodó irányt vált. „Retró”- lesz küllemében, tartalmában viszont megújul. Elsősorban azokat szeretnénk információval, szolgáltatásokkal ellátni, akik nem mindig, vagy egyáltalán nem férnek hozzá az internethez. Az új Kapaszkodó ingyenesen, nagyobb példányszámban jelenik majd meg. Kevesebb magazin tartalmat ad majd, de reményeink szerint a hagyományoknak megfelelően szolgálja az ÉFOÉSZ célkitűzéseit az értelmi fogyatékossággal élők és segítőik ügyét. Ott leszünk az otthonokban, a támogató szolgálatoknál, az érintett családoknál és természetesen a döntéshozók asztalain. Retró küllemben, feketén fehéren. Az elmúlt harminc évben elért sikerek ellenére van még miért harcolni, és akad még alakítani való rajtunk embereken, a fogyatékossággal élőkhöz való társadalmi viszonyon. Fogadják szeretettel a régi új Kapaszkodót! Krausz Jenő

Az elmúlt harminc év komoly előny a jövőre nézve. Van múltunk, a Kapaszkodónak megannyi száma tanúsítja lefűzve ezt a múltat. Volt fekete és fehér, kék- fehér, ingyenes és előfizetéses. És most az újság életében lezárul egy korszak. Búcsúzunk a megjelenéstől. Pontosabban a formátumtól, a magazin Kapaszkodó szép küllemétől. A búcsúnak két oka is van. Az egyik tisztán anyagi természetű. A másik egy új kommunikációs irány. Az internet előretörésével a nyomtatott sajtó szerepe mindenhol átértékelődik. Így van ez nálunk is. A friss híreket, információkat a blog tökéletesen tudja „szállítani”olvasóinknak. A magazinos „Kapi”olvasóinak egy része ezen a csatornán keresztül is értesült a fontos dolgokról. Még inkább így lesz ez a jövőben. A net átveszi a maga-

Kapaszkodó A szociális- és fogyatékosságügy közéleti folyóirata, megjelenik negyedévente Szerkesztőbizottság elnöke: Kovács Melinda Főszerkesztő: Krausz Jenő Arculattervezés, tördelés: Wagner Péter Könnyen érthető szöveg: Gazdag Viktória, Olach Csilla

A 2011-es év mozgalmas volt az ÉFOÉSZ számára. 2011-ben ünnepelte 30 éves születésnapját, sikereket ért el, de anyagi gondokkal is küzdött az ÉFOÉSZ. Az állami támogatást késve kapta meg. A Kapaszkodó újság emiatt nem jelent meg negyedévente. A Kapaszkodó újság ebben a számban búcsúzik régi formájától. Az új Kapaszkodó újság fekete-fehér lesz, és ingyen lehet hozzájutni. Interneten is lehet Kapaszkodó cikkeket olvasni.

Szerkesztőség: 1093 Budapest, Lónyay u. 17. I/1. Tel/fax: (061) 411-1356 E-mail: [email protected]

Kiadja az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége Felelős kiadó: Gyene Piroska elnök ISSN 023888707

Címlapfotó: A meg nem rendelt kéziratokat, fotókat, olvasói leveleket nem őrizzük és nem küldjük vissza.

Tartalom Búcsú - a megjelenéstől ....................................... 1

Fogyatékos gyermekek családjainak segít

Fontosak a civil szervezetek, fontos az összefogás ... 3

a FECSKE ...........................................................32

Magyarország emberi jogi helyzetét vizsgálta az ENSZ

Elköltözött az ÉFOÉSZ támogató szolgálata! ............32

Az ÉFOÉSZ a fogyatékos emberek jogaival kapcsolatban

Fogyatékos munkavállalók a médiában ..................33

fogalmazott meg ajánlásokat ................................ 6

Szlovéniai élmények ............................................33

„Jó, hogy befogadóak, de ennél több kell!”

Civil fesztivál- civil passzivitás ..............................34

Az Országos Fogyatékosügyi Tanács tagja lett

Civilek egymást közt és ellen ................................36

Bercse László önérvényesítő ................................. 8

,,A jeltánc lebontja körülöttünk a falakat” ...............37

A diszkrimináció ellen küzd

Nyári táborozás ..................................................38

az Egyenlő Bánásmód Hatóság .............................10

Mélyen tisztelt családtagok, rokonok!

Idén jön az új Ptk. ..............................................12

Együttérző barátok, ismerősök! ............................40

Kitagolás?

Tisztelt gyászolók! ...............................................40

A társadalom sokéves adóssága:

A Hangadók ott vannak mindenütt. ........................42

embertelen bánásmód és vétkes hallgatás ..............13

Aktivitás, tapasztalat megosztás a minőségi munka ér-

Lakhatási lehetőségek pro és kontra ......................14

dekében ............................................................45

Kulcskérdések.

Szőnyegszövés – munka és terápia .......................47

Itthon egyedülálló támogatott lakhatási programmal se-

Kellenek a fejlesztő iskolák! ..................................48

gítené a kitagolást az ÉFOÉSZ ..............................16

Derűs kupa Békésen ............................................49

Kulcsos életek ....................................................18

Egy nap, a sérült gyermekekért ............................50

Új helyen az Ability Park ......................................20

Fogyatékosok a mesebeli csodák napján .................51

70 új képzési program

Kirándulás a Fertő–tó környékére ..........................51

a hozzáférhetőség jegyében .................................20

Önérvényesítő egyesület alakult Nógrádban ............52

Uniós fogyatékosügyi konferencia Budapesten .........21

Ötévesek lettek a Paramuzsikusok .........................52

Érintett társelnök, előremutató szabályozás:

Nem és szeretlek ................................................53

új alapszabály az ÉFOÉSZ-nél ...............................21

Nyaralás másodszor ............................................53

Átgondolatlan AB határozat: 70  000 gondnokság alatt

Mese, avagy ez is egy alternatíva ..........................54

álló ember ennél többet érdemel ...........................22

Mi a dolgom vele? ...............................................55

Nincs ahhoz képest, csak munka van .....................23

Sziget: koncertek, csajok, harmónia ......................56

Az egészségügyben nincs jogszabály-ismeret, nincs

Portugáliában jártam ...........................................57

kommunikáció a beteggel .....................................25

Több ezren egy befogadó társadalomért .................57

Változások a rokkantnyugdíj-ellátásban ..................28

Megjelent „Portré – majdnem mások” című fotóalbumunk!

Változások a civil törvényben ................................29

Hétköznapi képek, majdnem átlagemberekről ............61

Mindenkinek számít a véleménye! ..........................31

Elindult az ÉFOÉSZ kommunikációs csoportja! .........63

EDF közgyűlés:

30 éve értük-velük! .............................................64

80 millió fogyatékos ember képviseletében .............31

Másodszor a Millenárison. Segítő Vásárlás 2011 .......66

Fontosak a civil szervezetek, fontos az összefogás KJ Köztisztviselőként, jogalkalmazóként mozgalmas, pörgős másfél év áll Bernáth Ildikó a Nemzeti Erőforrás Minisztérium fogyatékosságügyi miniszteri biztosa mögött. Az elmúlt időszakban hasznát vette parlamenti képviselői múltjának. A miniszteri biztos asszony 12 éven keresztül dolgozott jogalkotóként az országgyűlés foglalkoztatáspolitikai bizottságában, így tudja kinek, mikor, mit és hogyan kell átadnia, ahhoz, hogy gyorsan haladjanak a dolgok. Sőt, azt is szinte pontosan meg tudja mondani, melyik egykori képviselő társának mi lesz a véleménye, mit fog kérdezni egy-egy előterjesztéssel kapcsolatban. A sokoldalúság a magánéletben is utolérte, lányos anyából fiús nagymama lett. Két lánya felnevelése után három fiú és egy lány unokáját kényeztetheti… Ha jól tudom nemrég Tapolcán unokáival megnézte az integrált színház egyik előadását, mit szóltak a fiúk az előadáshoz? Nagyon tetszett az előadás. Fontosnak tartom azt, hogy a gyerekek minél korábban megismerjék azokat a gyerekeket, felnőtteket, akik fogyatékosok, akiknek az élete eltér az egészségesekétől. Ezért vittem el a két nagyfiút – 12 és 11 évesek – a gyermekelőadásra. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy nem ez volt az első eset, amikor fogyatékos emberekkel találkoztak, mivel fogyatékossággal élő gyermekekkel már évekkel ezelőtt megismerkedtek. Nálunk Veszprémben immár nyolc éve van egy program, a „Jótékony mozgás”, amit a Kozmutza Alapítvány elnökeként én szervezek. A Kozmutza Flóra Általános és Speciális Iskolában középsúlyos értelmi fogyatékos, illetve halmozottan sérült gyermekeket nevelnek. Nyolc évvel ezelőtt egy lelkes fiatalemberrel közösen azon kezdtünk el gondolkodni, hogy mit lehetne tenni azért, hogy a sérült gyermekek is mozogjanak. Sok-sok ötlet összehangolása után született

3

meg a rendezvény végső formája. Ennek az a lényege, hogy a játékos sport napot – a húsvéti szünethez igazodva szervezzük meg –, amelyen Veszprém valamennyi általános iskolája felvonul. A csapatok integráltak, vagyis ép és fogyatékossággal élő gyerekek egymást segítve, közösen vesznek részt a játékokban. A feladatok természetesen a fogyatékos gyermekek adottságaihoz igazodnak. Hihetetlen jó hangulatú a rendezvény, mindig vannak meglepetés vendégeink, például a veszprémi kézilabda csapat tagjai, vagy az X faktorban ismertté vált Vastag Tamás. Az unokáim a kezdetek óta részt vesznek ezen a rendezvényen. Gyerekkorban nincsenek előítéletek, ők még nyitottak, sajnos mi felnőttek tesszük őket később azzá… Hogyan került kapcsolatba a foglalkoztatáspolitikával? 1998-ban lettem először országgyűlési képviselő, majd három ciklusban az is maradtam. Az első pillanattól kezdve a foglalkoztatási és munkaügyi bizottságnak voltam az alelnöke. A fogyatékos ügyről a diszkrimináció ellenes albizottság munkájával kapcsolatban sok információra és természetesen személyes tapasztalatra tettem szert. Ez azt is jelenti, hogy a fogyatékossággal élőkkel is a bizottsági munka kapcsán került kapcsolatba? Nem igazán, alapítványi elnökként már 15 éve kapcsolatba kerültem ezzel a területtel, tehát 1997 óta. Hogyan ítéli meg az értelmi fogyatékos emberek elhelyezkedési lehetőségeit? A fogyatékossággal élők között ők vannak a legnehezebb helyzetben, míg a legkönnyebben a mozgáskorlátozottak tudnak elhelyezkedni. Őket alkalmazzák a legszívesebben. Az előző népszámlálás adatai alapján, önbevalláson alapuló mérés szerint az önmagukat fogyatékosnak tartók 10% mondja, hogy értelmileg fogyatékos. Az értelmi fogyatékosokkal és az autistákkal szemben tapasztalható a legnagyobb társadalmi előítélet. Alapvető probléma, hogy azok a foglalkoztatók, amelyek támogatást kapnak, még ők is elsősorban olyan munka-

vállalót keresnek, aki viszonylag kiszámítható rendszerességgel megy dolgozni, megbízhatóan produkál egy adott teljesítményt. Persze ez nyilvánvalóan nem éri el egy ép munkavállaló teljesítményét, de a munkáltató pontosan ezért e teljesítmény különbségért kapja a támogatást. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ezen a szemléleten változtassunk. Azt is tudjuk, hogy több lépcsőben, fokozatosan kell haladnunk a célok felé. Rendkívül fontos a társadalmi tudat alakítása, és ebben óriási szerepe lenne a médiának. Be kellene mutatnia, sulykolnia kellene a közvéleménynek, hogy a sérült ember ugyanolyan vágyakkal rendelkezik, mint ép társai és ugyanolyan, ha nem súlyosabb gondokkal küzd. A társadalmi elfogadás hiányán, a munkához jutás nehézségein természetesen igyekszünk változtatni. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium által az FSZK-nak átadott forrásokból a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány meghatározott programokat bonyolít le, amelyek elősegítik az értelmi fogyatékos és autista emberek elfogadását és képzését. A következő lépcső a képzettség megszerzése, mert ahhoz, hogy valaki foglalkoztatható legyen, szükség van valamilyen képzettségre, szakismeretre. Ön szerint mi az értelmi fogyatékos emberek aktuális problémája? Az ő társadalmi elfogadásuk a legnehezebb. Évtizedeken keresztül látni sem akarták őket, hatalmas intézményekben, lepusztult egykori kastélyokban tartották őket. A legfontosabb hogy véglegesen kilépjünk ebből a gondolkodásmódból. Fontos feladatunk, hogy emberi életet tudjanak élni. Ezért indult a nagy intézményeknek kitagolása, ami azt jelenti, hogy a több száz fős intézmények helyett 20-50 fős lakóotthonokban éljenek az értelmi fogyatékosok. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az ország összes nagylétszámú intézményét egy csapásra bezárjuk, EU-s források bevonásával megkezdjük a legnehezebb helyzetben lévő intézmények kitagolását. Azzal a tén�nyel szembe kell nézniük a különböző jogvédő szervezeteknek, hogy az ország még hosszabb távon sem tud minden intézményi gondozottat

saját lakáshoz juttatni. Jó lenne, ha a jogvédők nem felejtenék el, hogy a támogatott lakhatáshoz segítő szolgálatok közreműködésére is szükség van. Amit a családban élők mindennap látnak és folyamatosan elsajátítanak, azt azok, akiket addig kiszolgáltak, nem ismerik. Nem tudnak vásárolni, mosni, de ezt nem is várhatjuk el tőlük. Az önálló lakhatás csak úgy lehet sikeres, hogyha ezek a támogatások társulnak hozzá, ezért nagyon jó példa a három tapolcai fiatalember, akik ilyen feltételek mellett remekül boldogulnak az önálló életben. Bernáth Ildikó miniszteri biztos Ezek szerint a kitagolással, mint elvvel, célkitűzéssel egyetért. Teljes mértékben. Legutóbb Lesence-tomajon voltam, ahol értelmi fogyatékos, illetve halmozottan fogyatékos embereket ápolnak egy az 1750 es években épült vadászkastélyban. Mindenkinek a fantáziájára bízom, hogyan felel meg egy ilyen épület ennek a célnak. Ezek a körülmények nemcsak az ő életüket nehezítik meg, hanem a dolgozókét is. Egyértelmű, hogy mennyivel kellemesebb egy 20-50 fős lakóotthonban, korszerű körülmények között élni illetve dolgozni. Mi a kitagolás „végállomása”, a lakóotthon vagy a támogatott lakhatás? Is, is. Nem hiszem, hogy egyiket a másik rovására kellene támogatni. Vannak, akik tudnak segítséggel önállóan élni, és vannak olyanok, akik erre soha nem lesznek képesek: ezt tudomásul kell venni. Tizenöt éves alapítványi elnöki múlttal a hátam mögött ki merem jelenteni, hogy ha az önálló életvitelre felkészületlen embereket helyezünk vissza a normális életbe, ez semmi mást nem fog eredmé-

4

nyezni, mint az emberi méltóságuk megsértését, megaláztatást. A kellően fel nem készített környezet által, ha csak úgy kilökjük őket a nagyvilágba, könnyen visszajutunk oda, ahol 100 éve voltunk – a kitagoltak lesznek a falu bolondjai. Ez megengedhetetlen, a leghatározottabban tiltakozom ellene. Ha azt akarjuk, hogy emberi életet élhessenek, az együtt jár az emberi méltósággal. Ez pedig csak megfelelő segítséggel, támogatással érhető el, nem elég a kezükbe nyomni egy lakáskulcsot. Miniszteri biztosként mit tart a legnagyobb sikerének? Képviselőségem alatt, 2007-ben írta alá Magyarország az ENSZ Egyezményt a Fogyatékos Emberek Jogairól. Tavaly, amikor megalakult az új kormány és megkaptam ezt a feladatot, rögtön beleütköztünk ezen a területen az előző kormány mulasztásába. Nem készítették el határidőre az ország jelentést, így határidő módosítást kellett kérjünk. Nagyon kemény munka volt. Ha jók az információim, akkor február–márciusban várható, hogy az

emberi jogi bizottság előtt Genfben, ribbé tegyük az életüket befolyásoló teket tömörítő nagy érdekvédelmi szervezetek megyei képviselőivel. szóban kell majd megválaszolni a körülményeket. Ha rajtuk keresztül kerülnek kapfelmerülő kérdéseket. Elkészítettük a 2012–13-as időszakra vonatkozó Mi a véleménye a civil szervezetek csolatba a sérült emberekkel, akkor könnyebben kialakul egyfajta kölOrszágos Fogyatékosügyi Program munkájáról? középtávú intézkedésiről szóló elő- Nagyon fontosnak tartom, de mint csönös bizalom az önkéntesek és a terjesztésünket, hamarosan kiírás- alapítványi elnök, természetesen sérült emberek között. Most készül ra kerülnek a foglalkoztatással kap- elfogult vagyok a civilekkel. Hiszen a Nemzeti Önkéntes Stratégiánk, csolatos nagy projektjeink, amelyek egyetlen állam sem tudja az összes melynek keretein belül nagyon szeEU-s forrásokból valósulnak meg. A problémát minden szinten megolda- retnénk összehangolni az önkéntetámogatási keret közel 10 milliárd ni, de nem is kell, hogy ezt tegye. sek és a civil szervezetek munkáforint, amely kimondottan a meg- Hova lenne akkor a szolidaritás, a ját, és ehhez kapcsolódóan nagy változott munkaképességűek, illet- közösségi tudat, a másik iránti fele- lehetőséget látok a karitatív szerve fogyatékossággal élők foglalkoz- lősség érzése, ha az állam minden- vezetek bevonásában is. Minden tatásának bővítését szolgálja. Az ál- be beleavatkozna? Szeretném külön megyében nagyon sokat dolgozlami vállalatoknak szóló pályázat megemlíteni az önkéntesség fon- nak, segítenek a hátrányos helyzemár kiírásra került, a többi gazda- tosságát. Ez a terület is az irányí- tű embereknek. A fogyatékossággal sági szereplőre vonatkozó projekt tásom alá tartozik, és nagyon fon- élők életének javításában az ő tefelhívás az utolsó simításoknál tart. tosnak tartom, hogy a civil szerve- vékenységüket, tapasztalataikat is Bővíteni szeretnénk az Esélyek Háza zetek, a különböző fogyatékosügyi igénybe vehetnénk. A civil szervehálózat működését, ami konkrétan szervezetek megyei szervezetei zetekre nagyon nagy szükség van. azt jelenti, hogy ez a hálózat a fo- megtalálják a kapcsolatot a megyei A fogyatékossággal élők egy specigyatékosok ügyeivel is foglalkozni önkéntes központokkal. Ha tudnak ális társadalmi csoportot képeznek, fog majd. Általános és középiskolás- egymásról, akkor közösen segít- esetükben különös jelentősége van ok számára esélyegyenlőségi órá- hetnek a különböző problémákon. annak, hogyan közelítünk feléjük, kat kívánunk tartani. Jelenleg a mi- Megoszthatják a feladatokat, per- hogyan vesszük fel velük a kapcsonisztériumunk képviseletében Orsós sze tudom, hogy az érdekképvise- latot. Ennél a legfontosabb lépésZsolt, a szolidaritás nagykövete jár- letek munkatársaiban van egyfajta nél nyilvánvalóan az érdekképviseja az országot. Zsolt látónak szüle- teljesen jogos óvatosság, de meg letek tudnak a legtöbbet tenni. Azt tett, de már régen elveszítette a lá- kell ismerni egymást, tudni kell, tapasztalom, hogy Veszprémben tását, egyetemet végzett és kiváló hogy a másik mit akar. Ezért arra az önkéntesek és az érdekképvisportoló, a csörgőlabda világbajnok- kértem a megyei önkéntes közpon- seletek részéről is van fogadókészságok szinte állandó résztvevője. Az tok munkatársait, hogy vegyék fel ség. Hiszek abban, hogy bármen�ő pályafutása, elért sikerei, kitartá- a kapcsolatot a vakok és gyengén nyire is nehéz a gazdasági helyzet, sa és szorgalma példaként szolgál- látók, a siket és hallássérült, az ér- ha összefogunk a céljainkért, akkor hat a fogyatékos és ép diákoknak telmi fogyatékos és mozgássérül- a megvalósításuk is sikerülni fog. egyaránt. De fontos célkitűzésünk az egészségügyi szolAz interjú Bernáth Ildikóval készült. gáltatások egyenlő Bernáth Ildikó a Nemzeti Erőforrás Minisztérium esélyű igénybevéfogyatékosságügyi miniszteri biztosa. telét elősegítő pályázatok kiírása is. Különösen fontosBernáth Ildikó fontosnak tartja, hogy nak tartom az érmár gyermekkorban megismerjük azokat az embereket, akiknek telmi fogyatékos és az élete eltér a miénktől. autista gyerekek és A Kozmutza Flóra Alapítvány elnök asszonyaként felnőttek ellátását. Elszomorító, hogy minden évben megszervezi a Jótékony mozgás nevű programot. ma a fogorvosi elA programon Veszprém minden általános iskolája részt vesz. látás az ő esetükben gyakorlatilag a Bernáth Ildikó szerint az értelmi fogyatékos emberek foghúzásra korlátozódik. Soltész álelfogadása a legnehezebb Magyarországon. lamtitkár úrral, aki Ezért is fontos, hogy az önálló életre szintén nagyon fomegfelelő módon készítsük fel őket. gékony a fogyatékos emberek, gyerekek problémáiAz interjúban Bernáth Ildikó beszélt még az ra kiválóan tudunk Esélyek Háza hálózat bővítéséről és együtt gondolkoda civil szervezetek munkájáról is. ni, dolgozni azon, hogy jobbá, embe-

5

Magyarország emberi jogi helyzetét vizsgálta az ENSZ

Az ÉFOÉSZ a fogyatékos emberek jogaival kapcsolatban fogalmazott meg ajánlásokat Danó Réka Az ÉFOÉSZ is részt vett annak a közös civil jelentésnek az elkészítésében, melyet emberi jogi szervezetek az ENSZ-hez juttattak el, feltárva Magyarország legsúlyosabb emberi jogi problémáit. A jelentés az Egyetemes Időszakos Felülvizsgálat (Univer-sal Periodiv Review, azaz UPR) folyamatának részét képezte, melynek célja, hogy az ENSZ tagállamok rendszeresen beszámoljanak egymás előtt az emberi jogok fejlesztése terén elért eredményekről, jó gyakorlatokról. Magyarország emberi jogi helyzetének felülvizsgálatára első alkalommal 2011. május 11-én, Genfben került sor. Az Egyetemes Időszakos Felülvizsgálat egy olyan egyedülálló eljárás, amely mind a 193 ENSZ tagállam emberi jogi helyzetének négyévenkénti áttekintését tartalmazza. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának nemrégiben létrehozott vizsgálata a résztvevő országok egyenlő elbírálásán alapszik, és lehetőséget nyújt minden tagállamnak, hogy beszámoljon az emberi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében megtett lépéseiről. Az átvilágításra minden országban négyévente kerül sor egy előre meghatározott ütemterv alapján. A vizsgálat az országok számára megfogalmazott ajánlásokkal zárul. Az ÉFOÉSZ az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek (CFCF), az Európai Roma Jogok Központja (ERRC), a Magyarországi Női Alapítvány (MONA), a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), a Magyar Helsinki Bizottság, a Minority Rights Group International (MRG), a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI), a PATENT Egyesület, illetve a Város Mindenkié Csoport munkatársaival együttműködésben készítette el a közös jelentést. Az elkészült anyag egyrészt a szervezetek által képviselt célcso-

portokat, így például az értelmi fogyatékossággal élőket, a romákat, a migránsokat vagy a nőket érintő legsúlyosabb hazai problémákra, hiányosságokra hívta fel a figyelmet, másrészt egyes emberi jogokat, mint például a véleménynyilvánításhoz való jogot kiemelve is fogalmazott meg ajánlásokat. Az ÉFOÉSZ felhívta a figyelmet a többi közt a foglalkoztatottság, az oktatás, a lakhatás és a törvény előtti egyenlőség területein tapasztalható jelentős elmaradásokra a fogyatékosságügyben. Az ÉFOÉSZ javaslatait a Fogyatékos Emberek Szervezeteinek Taná-csán (FESZT) és az Európai Fogyatékosügyi Fórumon (EDF) keresztül eljuttatta a Nemzetközi Fogyatékosügyi Szövetséghez (International Disability Alli-ance, IDA) is, mely szervezet nemzetközi civil megfigyelőként részt is vett a május 11-i tanácskozáson. Az ÉFOÉSZ az értelmi fogyatékossággal élő emberek jogainak másokkal azonos alapon történő érvényesülése érdekében a jelentésben is felhívta a figyelmet a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól szóló ENSZ Egyezmény 12. cikkével összhangban a kizáró gondnokság eltörlésének fontosságára és olyan alternatív segítségnyújtási formák bevezetésének szükségességére, mint a támogatott döntéshozatal.

6

A civil jelentés kitért a gondnokság alatt álló személyek választójogának problémájára is. Bár a 2012. január 1-jén hatályba lépő új Alaptörvény, a jelenleg hatályos Alkotmánnyal ellentétben nem automatikusan fosztja meg választójogától a gondnokság alatt álló személyeket, mégis jelentős akadályt állít a fogyatékossággal élő személyek szavazati jogának gyakorlása elé. Az új alaptörvény kimondja, hogy „Nem rendelkezik választójoggal az, akit bűncselekmény elkövetése vagy belátási képességének korlátozottsága miatt a bíróság a választójogból kizárt.” Az Alaptörvény szerint a szabályozás részleteit sarkalatos törvény fogja szabályozni. A választójogi korlátozásra reagálva az ÉFOÉSZ ajánlásában úgy biztosítaná a szavazati jog diszkrimináció-mentes gyakorlását, hogy a szavazatszámláló bizottság döntésére bízná, a részvételi szándék kinyilvánítása alapján, a választójog gyakorlását. Az a személy, aki a szavazóhelyiségben meg tudná mondani, hogy miért jött, megilletné a választójog. Számos fórumon hangsúlyozta a Szövetség, hogy a voksolás ép emberek esetében is mindig érzelmi alapú, személyes preferenciák, családi tradíciók alapján meghatározott döntés. Ahogy a gondnokság esetében, a választójog gyakorlásánál is felesleg kizárni olyan személyeket a teljes körű társadalmi részvételből, akik esetében, állapotuk, vagy érdeklődésük hiánya miatt fel sem merül a szavazásokon való részvétel. A harmadik téma, melyet az ÉFOÉSZ kiemelten fontosnak tartott a jelentésben is hangsúlyozni a kitagolás, azaz a nagylétszámú bentlakásos intézmények megszüntetésének problémája. Magyarországon körülbelül 22.000 értelmi és pszicho-szociális fogyatékos ember él a külvilágtól elzárt, több száz fős intézményekben.

Annak ellenére, hogy a kormány által elkészített kitagolási stratégia alapvető elvei és céljai összhangban vannak a nemzetközi kötelezettségekkel, a stratégia az ÉFOÉSZ véleménye szerint számtalan alapvető fontosságú kérdést megválaszolatlanul hagy. A Szövetség javasolta, hogy a kitagolási stratégia minden típusú (mind ápoló-gondozó, mind rehabilitációs célú) bentlakásos intézményre, illetve minden bentlakóra vonatkozzon, beleértve a pszicho-szociális, súlyos és halmozott fogyatékossággal élőket is. A Kormánynak biztosítania kellene az anyagi forrásokat a közösségi alapú szolgáltatások kialakítására és fenntartására – mint például a támogató szolgálatok fejlesztésére vagy támogatott lakhatási hálózat kialakítására. Lényeges lenne emellett rövid- és középtávú célok megfogalmazása és akciótervek elkészítése is, hiszen a stratégia jelenleg ilyen részleteket nem tartalmaz. Az oktatás és a munka világában a Szövetség ajánlása szerint elő kell segíteni a fogyatékossággal élő gyermekek közoktatásban való integrált részvételét, illetve minél szélesebb körű nyílt munkaerő-piaci részvételét. A május 11-i meghallgatáson a Magyar Kormány számára a tagállamok ajánlásokat fogalmaztak meg, melyek álláspontjuk szerint javítanák az ország emberi jogi kötelezettségeinek teljesítését. Az összesen 148 ajánlásból Magyarország a legtöbbet (113) elfogadta, 6 aján-

lást azonban kifejezetten elutasított, a többi 29 ajánlás elfogadásáról, illetve elutasításáról az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának következő ülésszakán, 2011. szeptember 23án fog számot adni. Az ajánlások legnagyobb része a rasszista incidensek, a családon belüli erőszak megelőzésére irányuló hatékony intézkedések bevezetését célozzák, illetve kiemelt figyelmet kapott az országok részéről például a véleménynyilvánítás, illetve a médiaszabályozás szabadságának biztosítása, illetve a nők, valamint a roma származásúak elleni diszkrimináció tilalmának hathatós érvényesítése is. Kifejezetten, a fogyatékossággal élő személyek jogainak érvényesítésével mindössze néhány ajánlás foglalkozik, ugyanakkor Magyarország ezek mindegyikét elfogadta. A tagállami ajánlások felhívják Magyarországot, hogy megfelelően hajtsa végre a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól szóló ENSZ Egyezményt, tegyen lépéseket a fogyatékos emberek választójogának érvényesülése érdekében, illetve biztosítsa a fogyatékos gyermekek inkluzív oktatását. A jelentés elkészítésében részt vevő civil szervezetek egyeztetést kezdeményeznek az illetékes kormányzati szereplőkkel azért, hogy az egyes ajánlások megfelelő végrehajtása érdekében közösen, cselekvési ütemterveket dolgozzanak ki. Az civil szervezetek közös jelentése elérhető angol nyelven az ÉFOÉSZ honlapjáról is (www.efoesz.hu).

Civil szervezetek jelentést készítettek arról, hogy Magyarországon milyen emberi jogi problémák vannak. A jelentés elkészítésében az FOÉSZ is részt vett. Az ÉFOÉSZ azokra a problémákra hívta fel a figyelmet, amelyeket a fogyatékosságügy területén tapasztalt. Például a lakhatás, az oktatás, a munka és a jog területén. Magyarországnak be kell számolnia arról, hogy mit tett a fogyatékos emberekért.

7

Válassza a könnyen érthető kommunikációt! A világban nagyon sok olyan ember él, akinek nehezebb megérteni bizonyos dolgokat. Nekik jó a könnyen érthető kommunikáció. Mi az a könnyen érthető kommunikáció? A könnyen érthető kommunikáció egy olyan módszer, amivel minden ember megértheti a dolgokat. Megkaphatja az információt, amire szüksége van. Úgy is mondják, hogy infó-kommunikációs akadálymentesítés. Kinek van szüksége a könnyen érthető kommunikációra? • megértési nehézséggel küzdő embereknek • értelmi fogyatékos embereknek • idős embereknek • olyan embereknek, akik nem tudnak olyan jól magyarul Miért fontos a könnyen érthető kommunikáció? Mert így mindenki megérti, amit mondani akarunk szóban vagy írásban. Magyarországon kötelező használni a könnyen érthető kommunikációt, mert Magyarország aláírta a Fogyatékos emberek jogairól szóló ENSZ egyezményt. Az egyezmény egy szerződés. Az egyzemény kimondja, hogy a fogyatékos embereknek is egyenlő esélyeket kell biztosítani. A fogyatékos embereknek is meg kell kapni minden információt.

Az ÉFOÉSZ használja a könnyen érthető kommunikációt. AZ ÉFOÉSZ minden szöveget könnyen érthetővé tud tenni. AZ ÉFOÉSZ könnyen érthető fordításokat vállal. Kérje az ÉFOÉSZ segítségét!

„Jó, hogy befogadóak, de ennél több kell!” Az Országos Fogyatékosügyi Tanács tagja lett Bercse László önérvényesítő

Balogh Fruzsina amilyen ritkán vannak, így nagyon nehéz a fogyatékos emberek életével foglalkozni, ennél több aktuális téma is van. Ha már ezzel kezdte, akkor beszéljünk arról, mi is ez a Tanács, hogyan lett a tagja? November 3-án hivatalosan bejelentették, hogy engem ért az a megtiszteltetés, hogy az OFT tagja lehetek. Az Országos Fogyatékosságügyi Tanácsot a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma hozta létre, mi a kormány jobb keze vagyunk. Amiben én részt veszek, az az OFT civil oldala. Van egy politikai oldal is. A megalakuló ülés november 30-án volt félháromkor, az Akadémia u. 5. szám alatt. Miért fontos ez a Tanács? Azért, mert vannak fogyatékos emberek, akik nem tudják hallatni a hangjukat, és én ott tudok lenni, és elmondani, mi az, amiben változás kell, mi az igényük, amiben megoldást keresünk.

Bercse László önérvényesítő Bercse László mutatkozott be az ÉFOÉSZ jelöltjeként a kormány tanácsadó szerve, az Országos Fogyatékosságügyi Tanács novemberi újjáalakuló ülésén. Az önérvényesítő szakembert a kinevezés kapcsán a rokkantnyugdíj-rendszer átalakításáról, a nagylétszámú intézmények lebontásáról, a gondnoksági kérdésekről és más aktuális fogyatékosságügyi témáról is kérdeztük. A beszélgetést szó szerint közöljük. Mielőtt elkezdenénk, szeretnék mondai valamit. Ez bekerülhet a cikkbe? Persze. Azzal kezdeném, hogy szeretném fejleszteni a kommunikációt a Tanács és a kormány között. Kifejteném, hogy mire gondoltam. Sűrűbben legyenek az ülések, mert

Már jó ideje foglalkozik érdekképviselettel. Menjünk vissza egy kicsit a kezdetekig. Magával az érdekképviselettel és az önérvényesítéssel 2008-ban ismerkedtem meg. 2008. november 19-én a társaimmal egy parlamenti rendezvényen vettem részt, fogyatékosságot érintő témakörben. Utána pedig 2008 decemberében egy háromnapos konferencián vettem részt, ami nagyon tanulságos volt számomra. Miért, miről szólt a konferencia? Volt bemutatkozás meg sokféle feladat. Aztán este kimentünk a Vörösmarty térre, és megkérdeztük a járókelőket, mi a véleményük a fogyatékos emberekről. Nagyon örültem, mert sokan pozitívan nyilatkoztak, negatív véleményeket alig lehetett hallani. Hogyan folytatódott az önérvényesítő munka? 2010. június 14. és 18. között Berlinben egy konferencián vet-

8

tem részt, és ott elmondtam, hogy Magyarországon 70 ezer ember él gondnokság alatt, számukra a támogatott döntéshozatal segítséget fog nyújtani. Utána 2011. szeptember 30-tól október 3-ig Gyene Piroskával, Németh Zsuzsával és Dr. Bánfalvi Gáborral Portugáliában vettem részt egy európai szintű konferencián, ahol angolul megemlítettem az önérvényesítést és az érdekképviseletet is. A munka kérdéskörében tartott szekcióülésen is felszólaltam, elmondtam, hogy Magyarországon hogy áll a munkaerőpiac. És hogy áll? Még van tennivaló. Az érdekképviseleti munka során mi a személyes célja? Az, hogy a fogyatékos emberek számára egy élhető Magyarországot teremtsek. Mit jelent az Ön számára az „élhető Magyarország”? A civil társadalom figyelmét felhívjam arra, hogy jó, jó, hogy befogadóak, de ennél több kell. Jobban befogadni őket a munkahelyeken, és hogy jobban nyisson feléjük a munkaerőpiac. Tehát úgy érzi, hogy hazánkban befogadóak az emberek? Úgy értékelem, hogy réges-régen nagyon rossz helyen álltunk, a fogyatékos embereket kiközösítették. Ma már erre minimális példa van. Ezt jó hallani. Akkor mik lehetnek az aktuálisan megoldandó kérdések a fogyatékosságügy területén? Az aktuális kérdésről most nekem rögtön az jut eszembe, hogy a rokkantsági nyugdíjrendszer megváltozott. Ezt úgy lehetett volna megoldani, ha létesítenek egymillió munkahelyet – ahogyan ezt a kampányban ígérték, de ebből még nem láttunk semmit. Utána lehetett volna hozzányúlni a rendszerhez. Mert ugye most az van, hogy el kell men-

ni felülvizsgálatra, rehabilitációra küldik őket, munka-felkészítésre. Ez mondjuk csak a harmadik kategóriára vonatkozik. Ha már aktualitásokról beszélünk: biztosan Ön is hallott a nagylétszámú bentlakásos intézmények tervezett átalakításáról. Ezen gondolkodtam én is sokat. Felmerül egy kérdés ezzel kapcsolatban: jó, hogy megszűnnek az otthonok, de aztán hol fogják elhelyezni őket? Talán az lenne a megoldás, hogy az áfonya utcai lakóotthonról lehetne példát venni. Sokkal több ilyen lakóotthon legyen az országban. A lakóotthon az egyik tervezett alternatíva. A támogatott lakhatás a másik. Igen, erről nagyon pozitív tapasztalataim vannak. Nagyon tetszett az a két hetes képzés, aminek 60 órás elméleti része volt, záróvizsgával. Ott beszéltünk arról, mi a támogatott lakhatás. Megemlíteném, hogy van már ilyen az országban, a tapolcai lakásban valósult meg először. Ön a családjával él. Melyik lenne a legideálisabb lakhatási forma az Ön számára? Úgy fogalmaznék, hogy szeretem a szüleimet, egyelőre ez a legideálisabb.

Miért, mi a gond a gondnok-sággal? Többféle gond is van. Mit nem csinálhatnak? Vegyük górcső alá, hogy nem szavazhatnak, ez nagyon problematikus, amire megoldást kell találni. Nem köthetnek házasságot, nem írhatnak alá munkaszerződést. És van egy fontos mondatom ehhez: mindenben önállóan dönthessenek! Ide jönne be a támogatott döntéshozatal, ami a gondnokság feloldottabb része, nem olyan szigorú. Különböző ügytípusokban kikérheti a gondnoka véleményét, olyan ügytípusokban, ami gondot okoz. Amiben nem annyira profi, mondjuk így. Bizonyára találkozott már vele: sokan úgy gondolják, hogy a fogyatékos emberek nem képesek önállóan dönteni, megvezethetők. Azt üzenem ezeknek a szkeptikus embereknek, hogy – vegyünk például egy munkahelyet – vegyenek fel egy fogyatékos embert, és meglátják, mennyire értékes. Mert ugye a munkahelyen döntéseket kell hozni. És ha már itt tartunk, itt van még egy aktuális téma, ami eszembe jutott. Ezzel a szóval kapcsolatban, hogy „fogyatékos”. Ez kiközösítő számomra. Megyünk az utcán, és valaki odamutat: nézd, ez is fogyatékos! Javaslatot szeretnék tenni az Tanácsnak, hogy töröljék el ezt a szót, használjuk inkább azt, hogy értelmi sérült.

A törvényalkotási tervről beszélt. Ebben már jelenleg szerepel az új Polgári törvénykönyv. Ezt örömmel hallom. Akkor megnyugtathatom a kedves olvasókat, hogy változások fognak történni.

Említette a választójogot is. Azzal kapcsolatban is nagyon sokan szkeptikusak, hogy ezeknek az embereknek választójoga legyen. Gondoljanak bele, milyen megalázó az, hogy van egy ilyen réteg: van a normál társadalom és van a fogyatékos társadalom. Diszkrimináció, hogy a normál társadalom szavazhat, egyesek a fogyatékosok közül is szavazhatnak, csak a gondnokság alatt állók nem. Van ez a szlogen, amit a politikában szoktak mondani, hogy minden szavazatnak jelentősége van. A fogyatékos emberek is itt élnek közöttünk, ők is szavazhassanak akkor.

Milyen változásokra lenne szükség? Akik gondnokság alatt vannak, azokat bevonni a támogatott döntéshozatal projektbe, hogy ők is kipróbálhassák. El kell törölni a kizáró gondnokságot.

Van más olyan fontos terület, amiben Ön szerint változásra van szükség? Fontos még a könnyen érthető kommunikáció. A Tanácsnak fel fogom vetni, hogy a hivatalok, mint pél-

Az előbb az egyik konferencia kapcsán említette a támogatott döntéshozatalt, a gondnokságot. Úgy tudom, ezen a téren is várható változás. Igen, csak a miniszteri biztos as�szony a legutóbbi OFT ülésen utalt rá, hogy nem a Tanács foglalkozik ezzel, csak majd, ha valami féléves tervbe bevették.

9

dául a nyugdíjfolyósító vagy mások, vegyenek fel egy olyan embert, aki lefordítja a hivatalos leveleket könnyen érthető kommunikációra. És még egyszer kihangsúlyoznám az OFT kommunikációjának javítását, mert mai életünkben an�nyi téma érinti a fogyatékos embereket. Korábban úgy volt, hogy novemberben és májusban voltak az ülések. Szerintem ez nagyon kevés, mindenféleképpen több ülésre van szükség. Miért ilyen fontos a kommunikáció? Az is fontos, hogy ezek az elképzelések nyilvánosságot kapjanak? Fontos a kommunikáció, mert az a jó, ha az embernek van véleménye, és ezt a külvilág felé kommunikálni tudja. Na most ehhez lenne egy javaslatom. Mindig hívnak egy-egy embert a tévébe, hogy az aktuális eredményekről beszámoljon, elmondja a véleményét. Szeretném, ha lehetőséget kapnék, hogy legközelebb én mehessek egy adásba. Már van ilyen tapasztalatom: szeptemberben a Sérült Gyermekek Napját követően részt vettem az MTV aktuális műsorában, ahol az önérvényesítést mutattam be Mogony Klára munkatársammal együtt. Hol munkatársak? Az ÉNO-ba együtt járunk, régóta együtt foglalkozunk az önérvényesítéssel. És a kommunikációs csoportba is, amit az ÉFOÉSZ létrehozott. Ennek a csoportnak azt a nevet tudnám adni, hogy az ÉFOÉSZ hírnökei, mert itt elsajátítjuk a média szerkezetét, és azt is, hogy frappánsan tudjunk válaszolni, ha jön egy újságíró. Mit csinál, amikor nem „önérvényesít”? Szeretek orgonahangversenyekre és színházba járni. Szeretek a konyhában tevékenykedni, sütni-főzni, keresztrejtvényt fejteni. Szabadidőmben teniszezek és zongorázok. Hogyan képzeli el magát 10 év múlva? Nagyon bízom benne, hogy változás fog az életemben bekövetkezni. Továbbra is szeretném képviselni a társaimat, de dolgozni is szeretnék.

Ebben a 10 évvel későbbi, elképzelt világban hogy fog a társadalom a fogyatékos emberekhez hozzáállni? Én bizakodom, hogy sokkal jobban meg fogják becsülni őket. Megemlíteném a jelmondatomat: tegyünk együtt a fogyatékos emberek jobb körülményeiért Magyarországon! Ez jó zárszó. Igen, de azért reagálnék. Zárszónak vegyük azt, amit a szkeptikusoknak üzentem, hogy ők is rá tudnak jönni, mennyire értékes tud lenni egy fogyatékos ember. Csak próbálják ki, amit javasoltam!

Bercse László az Országos Fogyatékosügyi Tanács tagja lett. Az Országos Fogyatékosügyi Tanács röviden OFT. Bercse László az OFT-ben képviseli fogyatékossággal élő társait. Szeretné, ha Magyarország élhető hely lenne a fogyatékossággal élőknek is. Szeretné, ha a következő években sok változás történne. Például eltörölnék a kizáró gondnokságot és választójogot kapnának a fogyatékossággal élők. Azt is szeretné elérni, hogy a fogyatékos szó helyett az értelmi sérült kifejezést használják az emberek.

A diszkrimináció ellen küzd az Egyenlő Bánásmód Hatóság Gazdag Viktória

A diszkriminációs esetek többsége még mindig rejtve marad. Az érintettek nem merik nyilvánosságra hozni őket, azok kényes természete miatt. A fenti tény a TÁMOP-5.5.5/08/1, „A diszkrimináció elleni küzdelem – a társadalmi szemléletformálás és hatósági munka erősítése” című projekt kapcsán, az Egyenlő Bánásmód Hatóság által tartott tapasztalatátadó megbeszélésen hangzott el. Ennek ellenére a hatóság számos eredményt tud felmutatni. „Nagy előrelépést jelent, hogy az egyes projektterületek megállnak a lábukon” - nyilatkozta dr Pánczél Mónika projektvezető. Aktuális helyzetkép A hatóság 2011-ben vizsgált ügyeinek jellemzőit dr. Gregor Katalin főosztályvezető-helyettes prezentálta: „Kevesebb panasz érkezik be hozzánk, mint az Egyenlő Bánásmód Hatóság megalakulásának idején, de a beérkező kérelmek egyre célirányosabbak. Közülük több később komolyabb tárgyalások alapját képezi. Míg 2010-ben 1070 volt a beérkező panaszok száma, ez 2011-re 707-re csökkent. A legtöbb megkeresés januárban jellemző, nyáron kevesebb, ősszel több ez a szám. Budapestről és Pest megyéből érkezik a legtöbb panasz.” A kérelmek 10,2 %-a fogyatékossággal kapcsolatos diszkrimináció miatt érkezik be a hatósághoz, mely az első helyen álló etnikai megkülönböztetés és a második helyet elfoglaló egészségi állapot miatt elszenvedett sérelem után a harmadik helyen szerepel. 2010-ben 75 olyan panasz érkezett be, mely fogyatékosság miatt elszenvedett hátrányos megkülönböztetésről szólt. Ez a szám 2011-re 102-re nőtt. Fontos tudni, hogy a jogi értelemben vett diszkrimináció nem mindig jelent egyet a személyesen megélt tapasztalatokkal. Erről hiteles képet

10

mutat a beérkező panaszokból ténylegesen elkészült beadványok száma, mely 2010-ben 354, 2011-ben 227 esetben valósult meg. Mikor, hol, hogyan? Az országos egyenlőbánásmód-referensi hálózat 20 jogásszal dolgozik, szolgáltatásaik Budapesten kívül 19 megyében érhetőek el. Heti rendszerességgel tartanak ügyfélfogadást állandó helyszíneken, és havi 4 órában biztosítják a kistérségi jelenlétet is egyre rugalmasabb időbeosztásban. Korábban a referensek a megyei esélyek házaiban kaptak helyet, de a kormány támogatásának hiányában helyet változtattak, így ma már ez a tevékenység az érdekképviseletet ellátó civil szervezeteknél és a működést kezdő kormányhivatalokban valósul meg. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság célja a társadalom figyelmének felkeltése a szervezet létezésére, működésére és a diszkrimináció felismerésének elősegítése, annak áldozatai és elkövetői körében egyaránt. A szervezet 2010-es tevékenységéről szóló beszámoló magyar és idegen nyelven megtalálható a szervezet honlapján (www.egyenlobanasmod.hu). A hatóság folyamatosan indít képzéseket országszerte, „Az egyenlő bánásmód érvényesítése és a társadalmi érzékenység fejlesztése” címmel. A tananyag egy elméleti hátteret biztosító jogi részből, valamint egy a szakmai és magánéletben egyaránt alkalmazható érzékenyítő részből áll. 2011 novemberéig 29 képzést tartottak, melyre leginkább a civil szervezetek munkatársai voltak nyitottak. A számok tükrében Az Egyenlő Bánásmód Hatóság kutatási programjainak tanulságait a szakmai vezető, Szabados Tímea szociológus mutatta be. A kérdőívekkel, fókuszcsoportokkal, interjúkkal felépített társadalomtudo-

mányi kutatás főként a munkavállalók és munkáltatók területére terjed ki, de megtalálhatjuk közöttük az esélyegyenlőségi terv hatásának vizsgálatával és a fogyatékos munkavállalók munkaerő-piaci foglalkoztatottságának összefüggéseivel foglalkozó tanulmányokat is. A kutatások eredményei szerint a társadalom egyharmad része élt már át valamilyenfajta diszkriminációt élete során. Ennek a csoportnak a kétharmada halmozottan volt érintett a hátrányos megkülönböztetésben, mely főként a munka világában és a szociális ellátásoknál volt különösen jellemző. Az 1000 fős országos reprezentatív kutatás tapasztalatai szerint a megkérdezettek 21%át érte élete bármely területén hátrány a fogyatékossága miatt, és 7,9% tapasztalt ilyen irányú diszkriminációt a környezetében.

ben rejtve marad. A diszkrimináció e speciális fajtájánál arra kell figyelmet fordítani, hogy a helyzet megítélésénél mindig a sérelmet elszenvedett fél nézőpontja a mérvadó. Az előadásból megtudhattuk, az minősül zaklatásnak, ha az elkövető megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő, támadó környezetet teremt az áldozat számára. „Az ilyen viselkedés megalázó lehet, egészségügyi problémákat okozhat, diszkriminatív, melyben a sértett okkal feltételezheti, hogy visszautasítás esetén hátrányos helyzetbe kerül a foglalkoztatása.” A gyakorlati esetek bemutatásából kiderült, hogy a rendszeres pikírt, félreérthető megjegyzések, a zavarba ejtő kétértelmű kérések, és a kéretlen közeledések sora mind zaklatásnak minősülhet a sérelmet elszenvedő megítélésétől függően. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság intézkedései ilyen esetekben, a sérelem súlyosságától függően a jogsértő állapot elrendelésétől a pénzbírság kiszabásáig is terjedhetnek.

a 8-14 év közötti korosztály alkotásaiban mondja el, mennyire érzi a társadalmi kirekesztést a környezetében és mit jelent számára. Grafikák és festmények mellett novellák, fényképek, szobrok is szerepelnek a gyerekek alkotásai között. A nyertes pályázatok vándorkiállítás-sorozattal teszik országszerte ismertté a programot, a következő évben pedig lehetővé válik, hogy a legkiemelkedőbb alkotások óriásplakátok formájában is eljuthassanak a nyilvánossághoz. A projektet a médiamegjelenések mellett szórólapok, hírlevelek is hirdetik. Az országosan terjesztett humoros, figyelemfelkeltő szórólapok értelmi fogyatékosságal élők számára is befogadhatóvá válásához az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Szövetsége járult hozzá, a kiadványok könnyen érhető nyelvre fordításával.

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság műAz Egyenlő Bánásmód Hatóság szíködéséről a válaszadók egyharmada vesen képviselteti magát civil megvolt tájékozott, nagy többségük fonmozdulások rendezvényein, példátosnak tartja az egyenlő bánásmód ul az „Esélynap” nevet viselő esélytevékenységét. egyenlőségi programon, vagy a „Fontos tény, hogy a lakosság több Sziget Fesztiválon. mint a fele azért nem fordul segítsé- Kommunikáció gért, mert azt gondolja, hogy nem A TÁMOP program komplex komtudnak rajta segíteni, illetve at- munikációs eszközeinek jelentőtól fél, hogy helyzete még rosszab- ségét Fris E. Kata kommunikácibá válhat. A diszkriminációs esetek ós koordinátor mutatta be. A promég mindig többnyire rejtve ma- jekt ifjúsági akció keretében képradnak, nem merik nyilvánosságra zőművészeti és novellapályázahozni őket, azok kényes, személyes tot hirdet meg az ország különbötermészete miatt” – hangsúlyozta ző pontjain, ahol díjakra pályázva Wéber Andrea kutatási koordinátor. „A sértettek 24%-a Az Egyenlő Bánásmód Hatóság megbeszélést tartott. senkinek nem beA hatóság küzd a hátrányos megkülönböztetés ellen. szél az őket ért tapasztalatokról.” A hátrányos megkülönböztetés az, amikor csak azért nem Egy kényes probléma: munkahelyi zaklatás Egy nehezen megfogható, de annál érdekesebb témát, a munkahelyi zaklatás formáit részletezte prezentációjában dr. Sebestyén Andrea hatósági főreferens. Az emberi méltóságot sértő, szexuális, vagy egyéb természetű zaklatás az esetek többségé-

vesznek fel valakit egy munkahelyre, mert fogyatékos. A hátrányos megkülönböztetést más szóval diszkriminációnak mondjuk. A hatóság azoknak nyújt segítséget, akiket hátrányosan megkülönböztettek. A hatóság jogászai ingyenesen fogadják az ügyfeleket. A hatóság feladata, hogy a beérkező panaszokat kivizsgálja. A megbeszélésen a munkahelyi zaklatásról is szó volt. A munkahelyi zaklatás hátrányos megkülönböztetés egyik fajtája. Munkahelyi zaklatásnak nevezzük, ha valakit egy tulajdonsága miatt mások előtt megaláznak. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság kiadványait az ÉFOÉSZ készítette el könnyen érthetően.

11

Idén jön az új Ptk. Balogh Fruzsina Elkészült az új Polgári Törvénykönyv tervezete. A kódex, amelyet hamarosan társadalmi vitára bocsátanak, várhatóan a cselekvőképességi kérdéseket is újraírja. A gondokság-cselekvőképesség jogi szabályozása hosszú ideje várat magára – az aktualitás okán egy kicsit felelevenítjük az érdekképviselők szakmai álláspontját. Szövegjavaslatát az ÉFOÉSZ ez alkalommal is eljuttatja majd a döntéshozókhoz. Több mint másféléves előkészítő munka után a Polgári Törvénykönyv megújításáért megalakult Kodifikációs Szerkesztőbizottság  decemberben ünnepélyes keretek között nyújtotta át az új Ptk. szakmai szövegtervezetét a Polgári Jogi Kodifikációs Főbizottságnak. A most elfogadott szakmai szövegtervezetet a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium hamarosan társadalmi vitára bocsátja, annak lezárását követően a törvénytervezet áprilisban kerülhet a kormány, majd az Országgyűlés  elé. Az új Polgári Törvénykönyv 2013-ban lép hatályba. 

ENSZ egyezmény és a cselekvőképesség Az érdekvédők a cselekvőképességgel kapcsolatos szabályozás szükséges reformja kapcsán nem győzik elégszer hangsúlyozni: hazánk elsők között ratifikálta a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ Egyezményt és a hozzá tartozó Fakultatív Jegyzőkönyvet, amelyeknek célja az emberi jogok és az alapvető szabadság védelme valamen�nyi fogyatékossággal élő személy számára. A konvenció többek között megfogalmazza a veleszületett méltóság, az egyéni autonómia tiszteletét és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. A jelenleg hatályos Polgári Törvénykönyv gondnoksági szabályai nem felelnek meg ennek, és az egyezmény ellenére sajnos számos egyéb területen is él a

fogyatékos személyek hátrányos megkülönböztetése. Az értelmi fogyatékossággal élő emberek döntő többsége, Magyarországon mintegy 70 ezer ember cselekvőképességet kizáró vagy korlátozó gondnokság hatálya alatt áll. Összehasonlításul: a hasonló lakosú Csehországban ez a szám 30 ezer, Svédországban háromezer-ötszáz.

ban szeretné megkapni a döntéshez szükséges információkat, ezek alapján aztán képes döntést hozni. Ilyenkor nem egy – sokszor idegen, az érintett felett álló – gondnok döntene az érintett helyett, hanem egy támogató személy segíthetne megszerezni és megérteni a döntéshez szükséges információkat, átlátni annak következményeit.

Mi a gond a kizáró gondnoksággal?

Ezt a szemléletet tükrözi a támogatott döntéshozatal jogintézménye, amelynek bevezetéséért az ÉFOÉSZ több alkalommal szót emelt már. A támogatott döntéshozatal lehetővé tenné, hogy mindenki – esetleges fogyatékosságától függetlenül – a saját életét élhesse, önálló döntéseket hozhasson.

Ismerve a gondnoki rendszer hátrányait és visszásságait, valamint a fenti egyezménnyel tett vállalásokat, egyértelmű, hogy az erre vonatkozó szabályozásoknak a készülő új Polgári Törvénykönyvben változnia kell. Az emberi jogok érvényesülése érdekében meg kell szüntetni azt a lehetőséget, hogy egy személyről bárki is véglegesen kimondja: az élet minden területén döntésképtelen. A kizáró gondnokságot el kell törölni. A gondnokság alá helyezés olyan hatalmi viszonyt hoz létre, amely nem csak kiszolgáltatottá teszi a gondnokoltat, de számos visszaélésre is lehetőséget ad. A jelenlegi rendszer nem kínál jogi alternatívát, így a hivatalos ügyek intézése során sokan kényszerből választják ezt a fajta hátrányos megkülönböztetést gyermekük, családtagjuk védelmére. A kizáró gondnokság alatt állók irreálisan magas száma is azt tükrözi: sokszor alig vizsgálják a képességeket, nincs valódi mérlegelés.

Támogatott döntéshozatal Az életben mindannyiunknak szüksége van külső támogatásra: a legtöbb ember ezt családjától, házastársától, vagy külső szakemberektől kapja meg. Egy mosógép megvásárlása előtt több műszaki szakember, bolti eladó, rokon és ismerős véleményét is kikérhetem, vásárláskor mégsem kérdőjelezi meg senki a döntésem legitimitását. Ugyanígy van ez egy értelmi fogyatékos ember esetében is: számára érthető formá-

12

Decemberben elkészítették az új Polgári Törvénykönyv tervezetét. Az ÉFOÉSZ javaslatai a következők: töröljék el a kizáró gondnokságot, vezessék be a támogatott döntéshozatalt. A támogatott döntéshozatal azt jelenti, hogy egy támogató személy segít megszerezni és megérteni az információkat, így az értelmi fogyatékos ember is képes lesz döntést hozni.

Kitagolás?

A társadalom sokéves adóssága: embertelen bánásmód és vétkes hallgatás Turba Attila

Egy civil lakóotthon létrehozásában, fenntartásában és működtetésében vezető szerepet vállaló, és a fogyatékos emberek sorsáért aggódó magánemberként szeretnék néhány gondolatot fűzni a mostanában „kitagolás”-ként elhíresült mozgalomhoz, és az azt körülvevő sajtómegmozdulásokhoz. Fontos volna mindenkiben tudatosítani, hogy a „kitagolás”, bár nagyon szakmaiasan hangzik, a valóságban mégis nem más, mint egy súlyos adósság törlesztése a fogyatékkal élőkkel szemben, mely adósságot a többségi társadalom elsősorban embertelen bánásmódban, emberi jogok sárban tiprásában, emberek ezreinek gyakran halálig tartó szenvedés okozásában, illetve mindezek iránti közömbösségben, vétkes hallgatásban halmozott fel az elmúlt évtizedekben. Döntően most is ez jellemzi azt az intézményrendszert, melyre a mai napig milliárdokat költ az állam, az adózók pénzéből. Jól tudom, hogy ezekkel a szavakkal sok jó szándékú ember érzéseit sértem meg, akik megpróbálják tudásuk legjavát nyújtva kiszolgálni ezt az embertelen rendszert, de az ő önérzetük könnyebben gyógyul, mint azok az elgáncsolt életek, melyeknek egy intézet falai közt esélyük sem adatik a kiteljesedésre. Az emberek 99%-a bele sem képes gondolni abba, hogy mi mindenről kellene lemondania akkor, ha mondjuk a nyomornegyedekben a szegényekkel sorsközösséget vállaló misszionáriusok (pl. Kalkuttai Teréz Anya) példáját követve beköltöznének egy nagy intézménybe, és csak annyit, és olyat fogadnának el mindenből (étel, ital, ruházat, pénz, kapcsolatok, törődés, elfogadás, megbecsülés, intimitás, együttérzés, szabadság, szeretet, stb.), amennyit a többi sorstárs megkap.

A „kitagolás” tehát nem egy gazdasági tranzakció, nem egy pályázati program, és nagyon bízom benne, hogy nem is csupán egy nagyobb EU-s forrás megszerzésének feltétele! Még nagyon sokáig lehetne sorolni azokat a tényeket, és a körülményeket, melyek méltán alkalmasak arra, hogy sokkoljuk magunkat, és a közvéleményt, melyek mind mélyebben rádöbbentenek arra, hogy milyen súllyal nehezedik országunkra a fogyatékosságukért méltánytalanul megbüntetett embertársaink megoldatlan ügye. A nagy intézetek megszüntetésének folyamatát nem pénzügyi eseményeknek kell motiválniuk, hanem belső meggyőződésnek. Most mégis az érdeklődés középpontjába, a financiális gondokat megsegítendő, egy felcsillanó halvány remény került: mintegy tizennégy milliárd forintnyi EU-s támogatás, melynek feltétele 2013. év végéig 1500 emberélet megmentése. Mellesleg, két évvel ezelőtti számítások szerint, öt millió forintra tették egy ember „kitagolásának” költségeit. Ezzel az ötmillió forint/fő összeggel is legalább 2800 főt ad ki ez a rendelkezésre álló forrás. Arra, hogy miért ötmillió forint egy ember kitagolási költsége, világos magyarázat még nem került napvilágra. Azt figyelembe véve, hogy jelenleg kb. 22 000 fő él intézetekben, ez az akció még mindig csak 10% körüli ember kimentését tenné lehetővé!!! Mindenesetre ezzel a törlesztés megkezdettnek lenne nyilvánítható. A nagy kérdés, hogy 1500 fő kis létszámú lakóközösségekbe való elhelyezéséhez elegendő-e a hátra lévő két év? Akkor, amikor egy egyszerű férőhelybővítésre szóló működési engedély módosítása a tárgyi feltételek megteremtésétől számított félegy éven belül realizálódik, és egy lakóotthon működésének megkezdése számos egyéb feltételnek való megfeleléstől is függ, melyek meg-

13

Az ikladi lakóotthon léte szakértői bizottságok, és hivatalos szervek kompetenciakörébe tartozik, ez erősen kétséges! Én ki merem mondani, hogy a szociális ellátásokat körülölelő jelen bürokratikus rendszer bábáskodása mellett ez egyszerűen lehetetlen még akkor is, ha az ehhez szükséges beruházások időben, azaz fél-egy éven belül kulcsrakészen, használatba vételi engedéllyel a zsebükben befejeződnének. E program sikeréhez most összefogásra, értelmes kompromisszumokra, és eddig példátlan rugalmasságra (már ami a bürokráciát, és nem az emberi jogokat illeti), a résztvevők egyéni gazdasági előnyeinek és hatalmi érdekeinek mellőzésére, és a megvalósítók ésszerű megválasztására van szükség. Az idő kevés. Tekintsük józanon át, miről is van szó! A nagy létszámú intézmények helyett annyi kis létszámú lakóközösséget kell létrehozni, amelyekben összesen legalább 1500 fő, nagy intézményben tartott ember is helyet kaphat. Igen, ez így már nem „kitagolás”. Azonban ha nem így közelítjük meg a teendőket, akkor véleményem szerint nem érünk el mást, csak hogy esetleg 1500 embert lecserélnek a nagy intézmények, akik valamilyen formailag megfelelő kisebb házba költöznek, és a helyükre olyanok kerülnek, akik még eddig nem voltak intézetben. Erre, ha kell, garanciát nyújtanak a nagy intézetek várólistái. Könnyen előfordulhat, hogy nagy intézetek egymás között bonyolítanak le kitagolási programokat, így erő-

sítve meg az intézetek infrastrukturális hátterét, azonban ez a kitagolási módszer sem a fogyatékkal élők érdekeit fogja szolgálni, hanem a nagy intézetek érdekszféráit támogatja meg. Tehát, ha a nagy intézetekre bízzuk, hogy hozzanak létre magukból kisebb intézeteket, akkor nem csak a nagy intézetek megszűnésére nincs esély, de a szemléletváltás is elmarad, és a cél nem a fent említett adósságunk törlesztése lesz, hanem a tizennyolc milliárd bezsebelése. Ebben a megközelítésben, mivel a nagy intézetek nem annyira érdekeltek a program sikerre vitelében, ráadásul akkor is megmaradnak, ha nem jön az a plusztámogatás, erősen kérdéses, hogy egyáltalán van-e értelme belefogni egy ilyen látszat-átalakításba! Még egyszerűbben, egy gazdasági, hatalmi, és politikai alapokon működő intézményrendszertől nem várhatjuk el, hogy számolja fel önmagát. Ráadásul maguk a fogyatékkal élők egy ilyen programban, mint a „kitagolás” ugyanolyan „tárgyak”, „számítási alapok”, mint a nagy intézetek mindennapi ellátási praxisában. Ki tud ma olyan kis létszámú lakóközösségeket életre hívni, és azoknak tárgyi, gazdasági, közösségi, lelki, spirituális hátterét megteremteni, amelyek léte nyomán nem kell szégyenkeznünk pusztán azért, mert mi is a többségi társadalomhoz soroljuk magunkat? A szakmai, gazdasági, jogi, társadalmi közeg mely szereplői képesek felelősséggel felvállalni ezt a szolgálatot? Nos, a válasz talán nem olyan egy-

szerű, de mégis néhány feltétel- szemléletváltást, amely garantálná, nek mindenképpen meg kell felel- hogy a totális szemlélet ne szivánie annak a társadalmi szereplő- rogjon vissza holmi gazdasági, hanek, amely ezt az összetett felada- talmi, vagy politikai érdek csatlósatot felvállalhatja. ként a szociális ellátásba. Ellenkező Mindenek előtt: 1. Semmilyen érdek esetben könnyen újratermelhetjük a nem fűzheti a nagy létszámú intéz- vétlen, kiszolgáltatott emberek, immények fennmaradásához! 2. Az idő már igazán sok pénzből és „szakérrövidsége miatt gyakorlati tapasz- telemmel” megvalósított, korszerű talattal kell rendelkeznie a kívánal- körülmények közötti bebörtönzését. maknak megfelelő lakóforma kiala- Ezen gondolatok azt a célt szolgálkításában és működtetésében. ják, hogy megpróbáljunk egy olyan Mindezeken túl, valószínűleg, csak megoldási javaslatot a köztudatba egy politikailag semleges, emberi „bedobni”, amely sok szempontból sorsok iránt elkötelezett, társadal- eretneknek tűnhet, de mégis megmilag széles körűen támogatott ér- fontolásra érdemes. Miért ne bíztékrenddel bíró közösséget alkotó hatnánk az EU-s források megszermunkatársakkal működő szervezet zésének feltételéül szolgáló 1500 fő tudná felelősséggel magára vállalni „kimentését” olyan civil fenntartókezt a feladatot. Mindezen feltételek ra, akik már működésükkel, létükkel megléte esetén van értelme a költ- bizonyítottak, a gyakorlatban megségeket és a bürokratikus környeze- valósítják a fogyatékkal élők komptet a megvalósítandó feladatokhoz lex segítését a lakhatás, a munkaméretezni. vállalás, valamint a mindennapi élet És még egyszer, azért kell álláspon- egyéb területein, ezért „csak” pénztom szerint feltétlenül új lakóközös- ügyileg kellene őket képessé tenni ségeket létesíteni, olyan feltétellel, erre a nagyon is felelősségteljes és hogy mondjuk, 70-80%-a a beköl- összetett feladatra?! tözőknek nagy létszámú intézményből kerüljön ki, mert egyébként csupán a nagy inTurba Attila az tézmények ellátottjait cserélikladi lakóotthon vezetője. jük le, nem is biztos, hogy A cikkben a kitagolásról ír. valódi kis létszámú lakóközösségek jönnek létre, és aki A kitagolás azt jelenti, hogy a még nincs intézményben, annagy létszámú intézményekből nak esélye sem marad elkelakóotthonokba vagy rülni intézményekben élő tárlakásokba költözhetnek a sai sorsát. Azonban a legfontosabb, hogy ezzel az 1500 fő fogyatékossággal élő emberek. „kimentését” célzó programmal megteremthetnénk azt a

Lakhatási lehetőségek pro és kontra „Hátránya: szabadság korlátozás, túlzsúfoltság, elszigetelés. Pl.: nem a városban vagy a faluban, hanem az esetek többségében a város vagy falu határában vannak ezek az intézmények.”

Az ÉFOÉSZ kommunikációs csoportjában a kezdetek óta gyakori téma a lakhatás, a különböző lehetőségek, az önálló életvitel. Bár a résztvevők mindegyike családjával él, legtöbbjüknek határozott véleménye van a különböző modellekről, és van köztük olyan, aki maga is megtapasztalta az intézményi életet. Összeszedték, milyen lehetőségei vannak az értelmi fogyatékos embereknek, és mi szól a különböző lakhatási formák mellett és ellen.

„Belső programokat szerveznek.” „Előnye: ha valaki egyedül marad, nem kell attól félnie, hogy egyedül marad, és az utcán köt ki.”

Bentlakásos intézmények „Túlzsúfolt az intézetben élni, vannak szabályok, amiket be kell tartani. Ott nem lehet csak úgy ki-bemászkálni, és csak engedéllyel mehet ki, időre kell visszamenni, egy bizonyos meghatározott időre. És ott nem lehet párkapcsolatod, mert túl sokan vannak ott a gondozottak.”

„Bakonyoszlopon épület, közel a jó munkahely.” „Sérült embereket lakáshoz segíteni. Falu közepén van, vagy erdőben.”

14

és dolgozni. Fontos, hogy ha vannak befolyásos emberei, akikben megbízhat, és bizalmas, és ismeri őket, és ha tud munkát és albérletet szerezni, akkor az megoldható, hogy elintézzék neki.”

Lakóotthonok „Ott már jobb élni, sokkal szabadabb vagy, de ott is vannak szabályok. Ott legalább ki lehet menni.” „Meghatározzák, hogy mikor van ebédidő mindkét intézményben.”

És hogy ezek alapján mi is a legjobb? Nem reprezentatív a felmérés, de a csoport tagjai egyértelműen az önálló, városi életre szavaznak, legalábbis hosszú távra mindenképp

„Azért jó lakóotthonban lakni, mert ketten vagy hárman vannak egy szobában, és ott kimenőt is lehet kapni. De ugyanakkor ugyanolyan, mint az intézmények. A rossz benne, hogy nem mindig kelhet fel akkor, amikor akar, és nem feküdhet le akkor, amikor akar.”

„Családban szeretnék élni vagy önállóan is lehet, de akkor magadnak kell beosztani a pénzt, vagy vállalnod kell munkát. Ha van párod, vagy gyermek, rá is kell gondolni.”

Támogatott lakhatás „Budapesten és saját lakásban szeretnék élni.” „Az albérlet azért jó, mert akár ketten is lehet lakni vagy többen lehet lakni, és olcsóbban is kijöhet a rezsi. A rossz benne az, hogy ha egyedül lakik valaki albérletben, mert akkor nagyon sokba kerül úgy a rezsi.” „ Azért jó, mert ott szabadabban lehet élni. Akkor kel az ember, amikor akar, és akkor fekszik, amikor akar.”

„Budapesten szeretnék lakni, ahol jó a közlekedés.” „Kertes ház, ahol kiülünk, kétágyas szoba. Anyuék, apu, külön „mi” – de később jó ketten lakni, önállóan egy lakásban. De nagypolgári lakás is jó, udvar, és támogatás a pénzszerzéshez. Szabadság, intimitás, közös házimozi otthon (LG TV). Én a romantikus filmeket szeretem inkább, de bármi. Bulizás, randizás, vásárlás – ezért jó az önállóság.”

„A támogató lakhatás azt jelenti, hogy ha valakinek van saját lakása, de nem tud mindent megcsinálni. A kezdet kezdetén akkor az ÉFOÉSZ-ból egy felügyelő jön, aki segít nekünk addig, míg nem tanulunk mindent, amit tudnunk kell az önálló életről.”

Összeállította: Balogh László, Bercse László, Galantin Rita, Grábics László, Mogony Klára, Tóbiás Pál

„Sokkal önállóbb vagy, mint egy intézetben, mert ott csak ketten vagytok a lakásban, vagy albérletben. Vannak költségei: számlakifizetés, pl: villany, gáz, telefon, UPC, szemétdíj, víz, stb. Ha társasházban laksz, ott már viszont van közös költség. Ott már önállóan is tudsz élni.” „Előnye: megtanulni önállóan élni, kis segítséggel.”

Az ÉFOÉSZ kommunikációs csoportjában gyakori téma a lakhatás. A cikkben a csoporttagok véleményét olvashatják a bentlakásos intézményekről, a lakóotthonokról és a támogatott lakhatásról. Mindegyik lakhatási formának van előnye és hátránya is. A csoporttagok véleménye szerint a bentlakásos intézményekben és a lakóotthonokban sok szabályt kell betartani. A támogatott lakhatás során önállóbb és szabadabb az ember. A cikkből kiderül, hogy a csoporttagok szerint önállóan élni a legjobb.

„A főzés kicsit nehézkes.” „Számunkra nagyon fontos, hogy az élet nem fáklyás menet: ha lesz egyszer külön otthonom, akkor az ember megtanul a párjához alkalmazkodni, és együtt fizetik a költségeket, ami egy lakásban vagy családi házban esedékes, pl: szemétdíj, vízdíj. Ha egyedi fűtésű, ha családi ház, akkor csak olcsóbb. Ha panel vagy társasház, ott viszont van közös költség, UPC, szemétdíj.” „Ott már a szabadság van, csak magadra számíthatsz és szüleidre. Önállóan is lehet élni, elég nehéz a mai világban. Nem könnyű, mert ha már van egy gyermek, akkor már nagyobb lakást kell keresni, hogy el lehessen férni hárman is. Vagy mind a ketten dolgoznak és van kereseti lehetőség, vagy hitelt vesznek fel, de nem mindenki teheti meg, a mai világban elég nehéz.” „Van olyan, amikor az ember szeretne önállóan élni, dolgozni és lakni azzal, akit szeret, és ő is szereti. De ahhoz az kell, hogy ő is olyan helyen dolgozzon és lakjon, ahol fel tudja vállalni azt, hogy közösen, együtt tudnak lakni

15

Kulcskérdések

Itthon egyedülálló támogatott lakhatási programmal segítené a kitagolást az ÉFOÉSZ Balogh Fruzsina Ha az értelmi fogyatékos embereket érintő legaktuálisabb, legsürgetőbb problémát kéne megneveznünk, a legtöbben – mind laikusok, mind szakmabeliek – rávágnánk: lakhatás. Mi lesz az érintettel, ha a szülők már nem lesznek? Meddig működhetnek még a sokat emlegetett zsúfolt, embertelen nagylétszámú intézmények? Milyen alternatívákat kínálnak a civilek, és milyeneket a szociális ellátórendszer? Lesz-e a kitagolás, miből, hogyan, mikor? Milliónyi a kérdés – konkrétum egyelőre annál kevesebb. Az ÉFOÉSZ támogatott lakhatási projektje némely kérdésre választ nyújthat. Ki legyen írva a nevem a postaládámra. Legyen saját csengőm. Nekem kelljen befizetnem a csekkeket. Legyen saját kulcsom az otthonomhoz. Természetes dolgok, igaz? De nem annak a többtízezer embernek, akik felnőtt létükre meg vannak fosztva az önálló élet lehetőségétől. Számukra ezek az apróságok olyan szimbolikus célok, amelyek elérése alapjaiban változtatná meg az életüket. Amikor az ÉFOÉSZ elindította saját támogatott lakhatási modelljét KULCSprogram néven, nem véletlenül választotta tehát ezt a jelképes tárgyat a névadáshoz. Segítségével a résztvevők egy új, emberibb élethez kapnak kulcsot. Harmadik út Ma Magyarországon 23 ezer ember él nagylétszámú – gyakran többszáz fős – bentlakásos intézményben. A korszerűtlen, zsúfolt, határszéli épületek lakóinak életét a társadalomból, így a közösségi élményekből, a sokunknak hétköznapinak tűnő tevékenységekből való teljes kirekesztés jellemzi. Az ÉFOÉSZ fennállása óta szorgalmazza az alternatív lakhatási formák meghonosítását: lakóotthonok (amelyek közül az elsőt szintén az ÉFOÉSZ hozta létre annak idején)

korlátozott számban léteznek hazánkban, a külföldön már elterjedt harmadik lehetőség, a támogatott lakhatási forma azonban hivatalosan még nem. Sokan akkor is kénytelenek intézményben élni, ha egyébként nem szorulnának 24 órás felügyeletre, sőt, a lakók jó része a megfelelő támogatást megkapva, saját otthonában képes lenne az önálló életre. A támogatott lakhatás pontosan erről szól: az érintettek saját lakásukban (vagy bérleményben) élnek, emellett igényeikre szabott segítségnyújtó szolgáltatást vesznek igénybe. Készülőben az átalakítás A jelenlegi méltatlan állapotoknak véget vethet az a nemrég elfogadott stratégia és hozzá kapcsolódó uniós pályázati csomag, amellyel a fogyatékossággal élők bentlakásos intézményeinek átalakítását finanszírozná a kormány. A tervezet első lépéseként 2013 végéig 1500 ember költözhet méltóbb körülmények közé. A fogyatékossággal élőket, pszichiátriai és szenvedélybetegeket ellátó bentlakásos intézmények átalakítására 7 milliárd forint áll majd rendelkezésre. A tervezetről Kovács Melinda, az ÉFOÉSZ ügyvezetője elmondja: az értelmi fogyatékos emberek ellátásában eddig soha nem látott fejlesztési forrásról van szó, így kiemelten fontos, hogy egy korszerű, közösségi alapú lakhatási rendszer és egy ezt kiegészítő támogató szolgáltatói háló jöjjön létre – mint amilyen a KULCSprogram is. „Lényeges szempont az is, hogy ne csak a változásokban talán kevésbé érdekelt nagylétszámú intézmények, hanem a közösségi lakhatási formákat már működtető civil fenntartók is kapjanak lehetőséget a folyamatban való részvételre” – szögezi le. A kitagolási folyamat szervezésére eközben létrejött az Intézményi Férőhely Kiváltást Koordináló Országos Testület, amely a konkrét

16

megvalósításban is közreműködik. A bizottság – amelybe a Fogyatékos Emberek Szervezeteinek Tanácsa is delegált egy főt, így Gyene Piroska, a FESZT elnöke is tagja – novemberben véleményezte a pályázati kiírást, amelyet várhatóan hamarosan kiírnak. Mi a KULCSprogram? A készülő átalakítási folyamathoz is hasznosak lehetnek azok a tapasztalatok, amelyeket az ÉFOÉSZ a KULCSprogram megvalósítása során szerez. A külföldi minták és szakirodalom tanulmányozását követően a Szövetség szociális munkásból, jogászból, gyógypedagógusból, szociológusból és más szakemberekből álló csapata 2010-ben kidolgozta saját támogatott lakhatási modelljét, hogy a projekttel olyan lakhatási körülményeket hozzon létre, amely a leginkább közelít a többségi társadaloméhoz. A KULCSprogram a támogatott lakhatást egy komplex rendszerként kezeli, egy olyan strukturált szolgáltatási formát készítve elő ezzel, amely alkalmas arra, hogy ennek alapján egy országos hálózat fejlődhessen ki, és a tapasztalatokra építve törvényi keretek születhessenek. A KULCSprogramnak része egy a segítőknek szánt szakmai képzés, amely alapján mentorprogram indul az önálló lakásba költözők támogatására, valamint egy százhúsz órás elméleti és gyakorlati tanfolyam az érintettek számára. Sikeres kezdés – a vidék előnyei A szakmai tartalom kidolgozása után az ÉFOÉSZ központi irodája tapolcai helyi szervezetével közösen kezdte meg a gyakorlati megvalósítást. Első állomásként Tapolcán ápolók, intézményi dolgozók, szociális szakemberek számára meghirdetett mentorképzés zajlott, amelyen a leendő lakók mindennapjai során majdan támogatást nyújtó szakemberek vehettek részt.

A programban megvalósuló első a szomszédok vagy a járókelők, ked- megoldani azokat” – válaszolja erre otthon helyszíne egy belvárosi ön- vesen kérdezgették, hogy mi va- Horváth Nikoleta, a KULCSprogram kormányzati lakás lett. Horváthné gyunk-e, akik szerepeltek az újság- koordinátora. „A KULCSprogramban résztvevőknek lehetőségük van beSomogyi Ildikó, az ÉFOÉSZ alel- ban, tévében” – meséli György. bizonyítani: ugyanannyi veszélynek nöke, a tapolcai szervezet vezevannak kitéve, mint bárki más, és – tője elmondta, a lakást a Tapolcai Budapesti indulás Önkormányzat segítségével sikerült A KULCSprogram a tervek szerint a kellő prevencióval, támogatással – a megszerezni. „A felújítás rengeteg fővárosban folytatódik, amint ennek fogyatékossággal élők is meg tudnak civil segítséggel, cégek, magánsze- anyagi háttere biztossá válik. A kez- oldani bármilyen vészhelyzetet.” mélyek, érintettek hozzájárulásával deményezés első szakasza, a leenvalósulhatott meg, akiknek nagyon dő mentorok képzése már itt is le- Kulcskérdések hálásak vagyunk” – hangsúlyozta a zajlott. Júliusban a leendő lakók el- Maga a lakáskulcs a kezdeményeméleti képzése követte, első kör- zésben résztvevők számára szimboszakember. Az ÉFOÉSZ a projektben a Veszprém ben családban és pest-környéki la- likus értékkel bír: konkrétan és átMegyei Önkormányzat Pszichiátriai kóotthonokban élők vettek részt. A vitt értelemben is. Nem csak hogy Betegek és Fogyatékosok Otthonával tervek szerint azonban hamarosan kulcsot kaptak életük első saját ottműködött együtt. Elsőként bent az újabb tréning kezdődik a Fővárosi honához, de ez a program jelenti a intézményben, Lesencetomajon ti- Önkormányzat Értelmi Fogyatékosok kulcsot az önálló élethez is, az intézzenegy fő részvételével zajlott egy Zsirai Otthonából érkezőkkel, így ményből való kiköltözéshez, a tárelméleti képzés, majd a közös érté- akár közülük költözhetnek be néhá- sadalmi beilleszkedéshez, azaz ankelés, a vizsgaeredmény és a részt- nyan, és kezdhetnek új életet erede- nak a folyamatnak a kulcsa, amelynek köszönhetően a társadalom telvevők saját döntése alapján vált ti lakóhelyükön, a fővárosban. jes jogú tagjává válhatnak. Maga a egyértelművé: ki lesz, aki költökezdeményezés a nagylétszámú inzik. A három talpraesett, harmincas Váratlan problémák? éveiben járó fiatalember az áprilisi A projekt kapcsán többször merült tézmények átalakítása során lehet ünnepélyes megnyitót követően egy fel a támogatott lakhatás kockáza- kulcsfontosságú, hiszen az ennek gyakorlati képzésen is részt vett – tainak kérdése. Mi lesz, ha történik során szerzett és dokumentált tamár jövendő otthonuk falai között, velük valami? – kérdezték sokan. pasztalatok jó szolgálatot tesznek a ahová végül június elsején költöz- Először is: alapvető fontosságú a szakmai keretek kidolgozásakor. megelőzés, a kidolgozó szakembe„Minden állampolgárnak joga van a tek be. György, Zoltán és József akkor nagy rek igyekeztek alaposan felkészül- teljes élethez, az emberi méltóságmédiaérdeklődéstől övezve vehette ni az esetleges problémákra, ezáltal hoz, a közösségben való részvételát saját kulcsát életük első önálló részben ki is védeni azokat. Ettől füg- hez. A KULCSprogram óriási lépés lakásához. A fiatalembereknél az- getlenül azonban természetes, hogy abban, hogy ezek a jogok az értelóta is megfordul időről-időre egy- adódhatnak olyan helyzetek, ame- mi fogyatékossággal élők esetében egy újságíró vagy riporter, és ők lyekre nem készültek. „Úgy gondol- is maradéktalanul érvényesüljenek” szívesen számolnak be kalandos juk, ilyen helyzetek valamennyiünk – foglalja össze Kovács Melinda. mindennapjaikról. Mindhárman to- életében előfordulnak. Mindannyian Az úttörő vállalkozás fejleményei a vábbra is a lesencetomaji intéz- kerülünk veszélyhelyzetbe, vitás www.kulcsprogram.blog.hu–n napmény foglalkoztatójában dolgoz- szituációkba, majd megtanuljuk ról napra nyomon követhetők. nak, munka után mentoruk az első időszakban naponta látogatta meg őket otthoMa Magyarországon nagyon sok ember él nukban. A fiúk főznek, tanagylétszámú intézményben. karítanak, mosnak, néha kiA kormány elindította a kitagolási programot. sebb kiegészítő munkákat Nagyintézményből fognak kiköltözni a fogyatékossággal élők. is elvállalnak, de a szorgalmas hétköznapokba a sport, Az ÉFOÉSZ is azt szeretné, hogy a kikapcsolódás, a baráta fogyatékossággal élők ne éljenek nagyintézményekben. nőkkel való találkozások is Ezért az ÉFOÉSZ KULCSprogramjában beleférnek. fogyatékossággal élő fiatalok önálló lakásba költözhetnek. A program indulásához keresve sem lehetett volna jobb 2011 tavaszán Tapolcán 3 fiatal költözött ki egy helyszínt találni. „Ez egy naönkormányzati lakásba. gyon kedves kis város, a házBudapesten eddig a mentorok képzése és ban és a környéken is baráta programban részt vevő fiatalok ságosan fogadták a fiúkat” – avat be Horváthné Somogyi képzése zajlott le. Ildikó, és mosolyogva hozzáAz ÉFOÉSZ tervei szerint lesz még egy képzés. teszi: amikor a lakók látták a A képzésre a zsirai nagyintézményből társasházban, hogy sokat jár jönnek a fiatalok. oda, már sejtették, hogy valami készül. „Megszólítottak

17

Kulcsos életek Krausz Jenő

Kalányos György Lesencetomajon.

kis

korától

éve

Györgynek nagyon tetszik az új lakás. Élvezi a szabadságot. Önállóan intézi a dolgait, mos, főz és süt. Szerette a lesencetomaji intézetet, most is ott dolgozik. De azért örül, hogy kikerült onnan és megpróbálhatja, hogy milyen önállóan élni.

Mi zavarta a nagylétszámú otthonban? Nem zavart semmi. Nagyon szerettem ott is, most is jó, de inkább kint akarok élni. Most is az intézeten belül dolgozok, szivacsokkal foglalkozunk. Pestről hoznak szivacsokat, és mi elvágjuk ollóval. Nem fél az önállóságtól, hiszen gyermekkorától otthonokban él? Nem félek, meg akarom próbálni. Nehezek voltak a vizsgák, ha az ember odafigyel, és mindent megjegyez, csak akkor sikerül.

Két és fél év egy nagy intézményben rövid idő, Önnek lesz talán a legkönnyebb megszokni az önálló életet… Lehet, én két és fél éve élek az otthonban, az egyik társam már kilenc éve. Én vagyok a legfiatalabb. Mielőtt otthonba kerültem, édesanyámmal éltem, de anyukám elzavart engem, és így kerültem az otthonba. Nagyon sok vitánk volt, sokat veszekedtünk, és végül elzavart

kilenc

Az ÉFOÉSZ Kalányos Györggyel készített interjút. György részt vett a tapolcai KULCSprogramban. A képzés után ő és két másik társa költözhetett be a tapolcai lakásba.

Jobb itt, mint az otthonban? Azért jó itt, mert szabad vagyok. Önállóan intézem a dolgaimat, az is jó, hogy magam moshatok, főzhetek, süthetek. Amikor csak akarok, kimehetek a tópartra, mert azt nagyon szeretem! Este sétálhatunk hárman a városban, meg tudjuk nézni a nyári koncerteket kint, a tóparton.

Lózsi József két és fél évet töltött a lesencetomaji otthonban, előtte édesanyjával élt. A viták azonban elűzték otthonról, de most ismét saját otthonra, életre lelhet a KULCSprogram keretén belül Tapolca belvárosában.

él,

Milyen támogatást kapnak a kinti élethez? Bejárunk dolgozni az intézménybe hétfőtől péntekig, és ott kapjuk az ebédet. A reggelit és a vacsorát magunk készítjük.

Hogy tetszik az új lakás? Nagyon tetszik, nagyon megörültem, amikor megláttam. Szépen be van rendezve a konyha is, amikor múltkor itt voltunk, akkor még csak az ágy volt bent. Amikor idejöttünk, gyerekpezsgővel koccintottunk, nagyon, nagyon örülök, hogy itt lehetünk. Meghatódtam, hogy ide kikerülhettem. Jó, hogy sikerült levizsgáznom, különben nem jöhettem volna.

Vissza a valóságba

otthonokban

otthonról. Az unokanővérem segített nekem otthont keresni, ő vitt el engem a pszichiátriai vizsgálatra, és utána kerültem Lesencetomajra. Nem tetszett az intézményi élet? Nekem nagyon jó helyem volt ott, soha nem veszekedett velem senki. Nem voltak gondjaim, olyan rendes volt mindenki. Sokat szerepeltem a különböző rendezvényeken, sportolok, focizok, és mindenkivel jóban vagyok. Dolgozni is járok. Az igaz, hogy kevesebbet dolgozok, és többet focizok… mert azt jobban szeretem. Örült annak a lehetőségnek, hogy kiköltözhet az otthonból? Talán április legelején történt, nem emlékszem rá pontosan, de a vizsga után tudtam meg azt, hogy lesz egy lakás, ahová kiköltözhetek.

18

Nagyon örülök, hogy újra önállóan élhetek. Végül hármunkat választottak ki, úgy érzem, nagy szerencsém van, mert először úgy volt, hogy négyen megyünk, és végül csak hárman fogunk menni. Minket választottak, és én azt gondolom, hogy ez nagyon jó választás volt. Már láttam ezt a lakást, láttam a festés után is, és nagyon szép. Most már be van rendezve, és így még szebb. Nem fél az önálló élettől? Nem, egyáltalán nem félek. Bezárjuk az ajtót, lesz kulcsunk, és akkor nem lehet semmi baj. Milyen viszonyban van a másik két fiatalemberrel? Mindhárman jó barátok vagyunk, együtt voltunk eddig is az otthonban. Együtt laktunk, és megszok-

tuk egymást. Persze én furcsán beszélek, amit nem mindig értenek, én figyelem a szájukat, de még így sem mindig értem őket. Ha végképp nem megy, akkor leírjuk, mit akarunk mondani egymásnak. És akkor megértjük, de van, amikor csak egy szó kell, és akkor is megértjük egymást. Nem fog hiányozni az otthon? Jobb lesz itt. Miért? Mert szabadabb leszek, és csak hárman leszünk. Az nem nagyon jó, amikor sokan vagyunk együtt. Én nem vagyok annyira súlyos eset, de vannak nagyon súlyosak, és amikor nagyon sokan vagyunk együtt, és van köztünk nagyon súlyos is, akkor az gond. Például volt, aki lopott. Én tudom, hogy nem szabad lopni, mi nem lopunk. A KULCSprogram tapolcai lakói Nem tart a kinti élettől? Engem nem bántottak az emberek, és ezért nem félek. Nem gondolom azt, hogy félni kéne.

József részt vett a tapolcai KULCSprogramban. A képzés után ő és két másik társa költözhetett be a tapolcai lakásba. József korábban két és fél évet töltött intézményben. Szeretett ott élni, mert nem voltak gondjai és senki nem veszekedett vele, de nem lehetett önálló. Most az új lakásban végre elkezdheti az önálló életét. A lakótársait még az intézményből ismeri. Nagyon jóban vannak egymással.

Kitagolva – boldogan Csillogó tekintetek, büszke öröm a három fiatalember arcán. Végre eljött a nap, igaz ez még nem a beköltözés napja, csak a kulcsátadásé. Frissen felújított lakásban, a városközpontban kezdhetik meg önálló életüket. A sikerben Császár László polgármesternek elévülhetetlen érdemei vannak, hiszen a lakást az önkormányzat biztosítja számukra. Miért pont az ÉFOÉSZ kapta meg a lakást? Tavaly keresett meg a kitagolási program ötletével Ildikó, érdeklődött, hogy nincs-e az önkormányzatnak szabad lakása. Az igazság az, hogy nálunk is sok igénylő van a szociális lakásokra, de úgy gondoltam, hogy ez is olyan fontos cél, amit támogatni kell. Ildikó mindig nagyon jó és nemes cél érdekében fordul hozzánk, ezért döntöttem úgy, hogy ezt is támogatni kell. Úttörő szerepet vállaltunk ebben a programban. Hál’ istennek a mai napon eljutottunk odáig, hogy mindenki összefogásával, segítségével át tudjuk adni a kulcsot a leendő lakóknak. Bízom benne, hogy be tudnak illeszkedni a civil életbe, a gyakorlatban is el tudják kezdeni az önálló életüket. Természetesen

19

Császár László polgármester kis segítséggel, amit az ÉFOÉSZ-szel összefogva közösen – a támogató szolgálat, az otthon, az önkormányzat – nyújtunk számukra. Fontos, hogy részükről is meg van az akarat az újrakezdésre. Ezt támogatni kell! Vannak még kiadatlan, igaz, felújításra szoruló lakásaink, így nem lehetetlen, hogy újabb lakóknak tu-

dunk lakhatást biztosítani a kitagolási projekt keretein belül. Ezzel a fogyatékossággal élő emberek számára tényleg egy korszerű, új típusú lakhatási lehetőséget tudunk közösen biztosítani. A döntéssel kapcsolatban nem volt ellenállás a képviselőtestület részéről? Nálunk működik a demokrácia, viszont ez a döntés polgármesteri hatáskörben van… Természetesen tájékoztattam a döntésről a képviselőtestületet, számítottam a képviselőtestület utólagos támogatására, amit meg is kaptam. Ez a döntés senkinek nem okozott gondot vagy problémát. Nem fél, hogy ezen a sikeren felbuzdulva újabb és újabb kérésekkel ostromolja meg majd önt az ÉFOÉSZ? Nem. Ildikó eddig is sokszor jött kérni. Örülök, ha segíteni tudok, mert nem neki, hanem az általa képviselt fogyatékossággal élő embereknek segítünk. Ildikó értük él, számtalan nappali intézményt tart fenn, munkahelyeket, foglalkoztatást biztosít itt a térségben. A kistérségből több mint 70 ember dolgozik ezekben az intézményekben. Úgy gondolom, hogy az nagyon fontos, hogy a fogyatékossággal élők biztosan számíthatnak az ÉFOÉSZ megyei és országos szervezeteire. Elődöm, Ács polgármester úr és én is mindent megtettünk a közös munka sikereiért, szeretnénk ezt a hagyományt folytatni. Külön örömet okozott, hogy Budapest után elsőként nálunk volt a Göllesz Viktor-díj átadása. Gyakran találkozom az ÉFOÉSZ vezetőjével, Gyene Piroskával, akivel szintén jó kapcsolatot ápolunk. Bízom benne, hogy a hazai fogyatékosságügyben Tapolca még sokszor játszik úttörő szerepet.

A tapolcai polgármestert Császár Lászlónak hívják. Császár László támogatta a KULCSprogramot. A lakást az önkormányzat biztosította a lakóknak. A polgármester úttörő szerepet vállalt a programban. A polgármester bízik abban, hogy a lakók be tudnak illeszkedni a társadalomba.

Hírek Új helyen az Ability Park Új telephelyen, a X. kerületi Ceglédi utca 1-3. alatt várja az érdeklődőket tavasz óta az Ability Park. Bár a helyszín változott, az egyesület célja és küldetése változatlan: fogyatékos emberek élethelyzeteit szórakoztató, játékos és interaktív formában bemutatni a látogatók számára. A parknak otthont nyújtó új helyszín kiváló adottságokkal rendelkezik, világos, tágas és átlátható. A játékok így még izgalmasabbá váltak, megújult „Sötét ügyek” játék, valamint egy új, izgalmas, labirintusszerű kerekesszékes pálya várja az érdeklődőket. Az Ability Park 2002-ben kezdte meg működését, eleinte változó helyszíneken. Megálmodói az élményparkok iránti vágyat kívánták összekapcsolni a fogyatékos személyekkel szemben tanúsított társadalmi attitűdformálás igényével – mára egy komplex esélyegyenlőségi projektté nőtte ki magát. A park olyan turisztikai látványosság, amely tartalmas és örömteli élményeket kínál, emellett lehetőséget nyújt a fogyatékossággal élők mindennapjainak megértésére, átélésére, ezáltal társadalmi elfogadásuk megerősítésére is alkalmas. Ezen felül egyfajta foglalkoztatási program is egyben: a látás-, hallás- és mozgássérült, értelmi fogyatékos és autista animátorok alkalmazásával az élménypark jelentős szerepet vállal a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásában. Eddigi működése alatt több mint 250 ezer látogatója volt.

Elköltözött az Ability Park. Budapest, Ceglédi utca 1-3. az új címük. Az Ability Park már 9 éve működik. A park a fogyatékos emberek életét mutatja be játékos formában. Az Ability Parkban megváltozott munkaképességűek is dolgoznak.

70 új képzési program a hozzáférhetőség jegyében  Fogyatékos emberek társadalmi integrációját célzó új tankönyveket és képzési segédleteket mutatott be tavasszal a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány. A program vezetője, Szentkatolnay Miklós elmondta, a képzési anyagok a TÁMOP 5.4.5. „A fizikai és info-kommunikációs akadálymentesítés szakmai hátterének kialakítása” című kiemelt európai uniós projekt keretében készültek. Ennek során 2008 tavasza óta mintegy 840 millió forintos uniós és hazai forrás felhasználásával, közel kétszáz külső szakember bevonásával dolgoztak ki több mint 70 képzést, ehhez tartozóan mintegy harminc tankönyv készült, egyenként 500 példányban. A kész képzési programokkal próbaképzéseket végeztek, és a projekt második ütemeként megvalósult a képzők képzése is. Az anyagok alapvetően négy tematika köré csoportosíthatók: egyetemes és akadálymentes tervezés (azaz elsődlegesen a mérnökképzéshez kapcsolódó terület), egyenlő esélyű hozzáférés (amelyen belül a HR, a kommunikáció, az informatika, a pszichológia, a szociális szféra és az egészségügy kap kiemelt szerepet), a jelnyelv mint idegen nyelv oktatása, valamint a speciális kommunikációs igényű fogyatékos emberekhez kapcsolódó képzések.

20

A programvezető kiemelte, az anyagok a felnőttképzési és felsőoktatási rendszerbe illeszthetők, kiemelt céljuk volt, hogy az oktatás minél több területén hasznosulhassanak: elsődlegesen olyan intézményekben, ahonnan közszolgáltatásban dolgozó szakemberek kerülnek majd ki, mint a pedagógusképzés, az egészségügy és a szociális terület. A képzések közül eddig közel ötven akkreditációja zajlott le, és jelenleg is több intézményben oktatnak ezek segítségével.

A Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány új képzési programokat dolgozott ki. A képzésekhez tankönyveket is készítettek. A képzéssel és a könyvekkel a fogyatékos emberek társadalomba való beilleszkedését szeretnék segíteni. A képzési anyagokat lehet használni az egyetemeken, főiskolákon is. A képzési anyagokat a pedagógusok, a szociális és egészségügyi dolgozók képzésében szeretnék hasznosítani.

Uniós fogyatékosügyi konferencia Budapesten Az Európai Unió 2010-2020-as fogyatékosságügyi stra- nását minden őket érintő döntésbe. Az előadásoktégiájának megvalósítása volt a témája annak az EU-s ban az EU stratégia (és a már hazánk által is ratifikált, konferenciának áprilisban, amelyet a magyar soros el- Fogyatékossággal Élők jogairól szóló ENSZ egyezmény) nökség kapcsán Budapesten tartottak. A tanácskozást végrehajtása kapcsán a nyomon követhetőséget, azaz Soltész Miklós, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium szo- egy működő jelentési és monitoring-rendszer felállítáciális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkára nyi- sát, a jó gyakorlatok összegyűjtését, a proaktivitást, a tott meg. A rendezvényen az Európai Bizottság alelnö- civilek bevonását, valamint az önkormányzatok és helyi ke, Viviane Reding videóüzenetben köszöntötte a részt- erők szerepét hangsúlyozták. vevőket, és kiemelte, a stratégia három legfontosabb területe az oktatás, a foglalkoztatás és a szegénység elleni küzdelem. 2011 áprilisában Európai Uniós konferenciát „Az Európai Unióban körülbelül 80 millió tartottak Budapesten. fogyatékos ember él. A cél, hogy csökkentsük a szakadékot köztük és a nem A konferenciát Soltész Miklós nyitotta meg. fogyatékos emberek között, elsősorban Soltész Miklós a Nemzeti Erőforrás Minisztérium ezen a három kiemelt területen, így létszociális, család-és ifjúságügyért felelős rejöhessen egy korlátok nélküli Európa” – államtitkára. mondta. Ezt követően a stratégia részleteit Dr. Réthelyi Miklós Nemzeti Erőforrás A rendezvényen az EU Bizottság alelnöke Miniszter ismertette. A konferencián töbvideó üzenetben köszöntötte a résztvevőket. bek között felszólalt Dr. Kósa Ádám euA konferencián részt vett még Dr. Réthelyi Miklós, rópai parlamenti képviselő és Szőllősiné Dr. Kósa Ádám és Szőllősiné Földesi Erzsébet is. Földesi Erzsébet, a European Disability Forum és a MEOSZ alelnöke is. Többen felhívták a figyelmet annak a fontosságára, Számos előadó – többen érintettek – kihogy a fogyatékos embereket emelte: elsődlegesnek tekintik a „Semmit mindig be kell vonni az őket érintő döntésbe. rólunk nélkülünk” elv szem előtt tartását, azaz a fogyatékos emberek bevo-

Érintett társelnök, előremutató szabályozás: új alapszabály az ÉFOÉSZ-nél Új alapszabályt fogadtak el a megyei küldöttek áprilisban az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetségének közgyűlésén.

A dokumentum a célok és feladatok tekintetében is átláthatóbban, egyértelműbben fogalmaz, összhangban a korábbi szöveg megfogalmazása óta hatályba lépett ENSZ

21

egyezmény rendelkezéseivel is. Az új verzió elválasztja az érdekvédelmi és szolgáltatási feladatokat, és a naprakész állapotot, a Szövetség által ténylegesen ellátott feladatokat

nevesíti. Alapos változáson ment át tettek, valamint lehetőség szerint a a tagsággal kapcsolatos rész sza- megyei ÉFOÉSZ irodákban is foglalbályozása is, tükrözve a Szövetség koztatni kell értelmi fogyatékosságernyőszervezet jellegét: mostantól gal élőket. csak jogi személyek (a helyi szer- Újítások jelentek meg az ÉFOÉSZ elvezetek, más egyesületek, alapít- nökségi pozíciójának kritériumai köványok, stb.) lehetnek az országos zött: az új alapszabály szakmai taszövetség tagjai. Az ÉFOÉSZ-hoz pasztalathoz, életkorhoz is köti a tagnak jelentkező természetes sze- poszt betöltését, és előnyben részemélyek a különböző helyi szerve- síti a fogyatékos személyeket nevezetekhez csatlakozhatnak. Ennek lőket. Az elnököt a jövőben az áltamegfelelően nagyobb hangsúlyt ka- lános tisztújítást, azaz az Országos pott a Szövetség és a tagok kapcso- Elnökség tagjainak megválasztása lata, a helyi szervezetek önállósá- után két évvel választják. ga. Újdonság a szervezeti felépítés- A dokumentum, amelyet a Kapaszkodó ben, hogy a jövőben Etikai Bizottság aktuális számának mellékletként is kijön létre, amely elsősorban a tagsá- adunk, most először könnyen érthető gi jogviszonnyal kapcsolatos kérdé- formában is elkészült. sekben dönt. A több ponton előremutató, innovatív szellemű dokuAz ÉFOÉSZ megyei küldöttei új alapszabályt fogadtak el. mentum másik legfontosabb Ez a dokumentum sokkal érthetőbb, mint az előző. újítása, hogy az Országos Az új dokumentumban külön ír Elnökségben az elnök és az alelnök mellett egy érintett társaz érdekvédelmi és a szolgáltatási feladatokról. elnök is szerepel. A „Semmit Új változás az is, hogy rólunk nélkülünk” elv jegyéezentúl csak jogi személyek csatlakozhatnak az ÉFOÉSZ-hoz. ben 5 évente választják meg Újdonság, hogy létre fog jönni egy Etikai Bizottság. azt az értelmi fogyatékos önérvényesítőt, aki az ÉFOÉSZ Az Etikai Bizottság a társelnökeként társai vélemétagsági jogviszonnyal kapcsolatos kérdésekben dönt. nyét képviseli. Ezen túl az új Ezentúl az önérvényesítő társelnököt alapszabály azt is kimondja, 5 évente választják meg. hogy az Országos Elnökség kilenc tagjából ketten érin-

Átgondolatlan AB határozat: 70 000 gondnokság alatt álló ember ennél többet érdemel Az Alkotmánybíróság az ÉFOÉSZ 2006-ban benyújtott indítványára hozott határozatot májusban. A Szövetség aggasztónak találta, hogy a testület nem kellő gondossággal tanulmányozta a cselekvőképtelen személyek foglalkoztatásának kérdését: határozatát elnagyolt indokolás és az átgondoltság hiánya jellemzi, amely joggal vetheti fel, hogy az AB ez esetben nem tett eleget feladatának, az alkotmányos alapjogok védelmének. Az ÉFOÉSZ több ponton vitatta a jogi érvelést. A testület kimondta: az Országgyűlés alkotmányellenességet valósított meg azzal, hogy nem teremtette meg a cselekvőképtelen személyek foglalkoztatásának törvényi feltételeit. A fogyatékos személyek foglalkoztatását szabályozni azonban nem a cselekvőképességre alapozott, az önálló munkavállalást akadályozó és a munkaerő-piaci kirekesztést megalapozó jogszabályokkal kell – ahogyan arra az AB javaslatában utal. Az érintetteknek a többségi társadalomhoz hasonlóan, az egyéni igényekhez ésszerűen alkalmazkodva kell biztosítani a lehetőséget a munkavállalásra. A határozat részletes kritikája – amelyet a Szövetség az Alkotmánybíróság tagjainak is eljuttatott – a www.efoesz. hu oldalon olvasható.

Az ÉFOÉSZ 2006-ban benyújtott egy indítványt az Alkotmánybírósághoz. Az ÉFOÉSZ sérelmezte, hogy a testület nem teremtette meg a cselekvőképtelen személyek foglalkoztatásának törvényi hátterét. Az érintetteknek az igényeikhez alkalmazkodva kell biztosítani a lehetőséget a munkavállalásra.

22

Nincs ahhoz képest, csak munka van Krausz Jenő Szekeres Pál olimpiai bronzérmes, kétszeres paralimpiai bajnok vívó. Gyakorlott közigazgatási szakember, nyolc miniszter mellett volt helyettes államtitkár, boldog három gyermekes családapa. És húsz éve egy fatális baleset óta kerekesszékes. Sportról, munkáról, családról kérdeztük. Mit gondol, miért Önre esett a választás mint a sportért felelős helyettes államtitkár? Nyilván több paraméternek is meg kell felelnie annak, akire rábízzák ezt a feladatot, például korábbi munkájának ellenőrizhetőnek kell lennie. Nyolc miniszter alatt voltam helyettes államtitkár. Nagyon örülök, hogy most már másodszor sikerült kitörnöm abból a ”skatulyából”, amibe a kerekesszékem bezárt. Húsz éve volt a balesetem, az első 17 évben a munkám mindig összefüggésben volt a fogyatékossággal, ami persze nem baj, mert ez ad egyfajta hitelességet. A mostani feladatot megelőzően az ép vívóknak voltam a szövetségi kapitánya, ami egy egészen más dimenzió, hiszen nem kapcsolódott az állapotomhoz. Ez a második „kitörés” még ennél is fontosabb. A közigazgatás szintjén az államilag felügyelt sport teljes felületével foglalkozom. Ez egy nagyon nagy megtiszteltetés és kihívás számomra. Nyilvánvaló, hogyha rám esett a választás, akkor a jó tulajdonságaim elhalványították a rosszakat. Vannak ilyenek? Nekem is vannak rossz tulajdonságaim, mint mindenkinek, többségükkel tisztában vagyok, és figyelek rájuk. De ne gondoljon semmi szörnyűséges dologra! Az a bajom saját magammal, hogy sok esetben maximalista vagyok, és ami jónak tűnik, az sem elég jó. Én is tudok bizonyos helyzetben rosszul dönteni, ingerült, türelmetlen lenni, bár ez utóbbi nem jellemző. A türelmetlenség a vívásban veszélyes dolog… Ha a páston hozok egy rossz döntést, akkor kettő tized másodpercen belül kiderül, mert azonnal mellbe

Szekeres Pál szúrnak. Ha itt a minisztériumban születik egy döntés, amiért én is felelős vagyok, arról lehet, hogy csak évek múltán derül ki, hogy rossz volt. A minisztériumban a tervezésnek, az egyeztetésnek, a több oldalról való megközelítésnek nagy szerepe van. Ez persze lassítja a dolgokat, de úgy gondolom, komoly ágazati ügyekben inkább lassan hozzunk jó döntéseket, mint gyorsan rosszakat. Nyilván az lenne a legjobb, ha gyorsan hoznánk jókat, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ha az ember a normál menet felett pörög, akkor valószínűbb, hogy hibázik. Az igazgatás arról szól, hogy az ember előre gondolkodik, adatokat gyűjt, modellez és tervez. A sporttal kapcsolatos örök kérés, hogy az él- vagy a tömegsportot támogassa inkább az állam. Ön melyikre szavaz? Nincs olyan terület, amit ha kiemelünk, nem dől össze az egész. Nyilván kiemelten kell kezelni az olimpiai mozgalmat, mert mondhatni az a zászlóshajó. Támogatni kell a versenysport utánpótlását, mert ez dolgozik alá, de ugyanúgy fontos a diáksport, a fogyatékosok sportja. Mindegyiknek megvan a miértje és a hogyanja. Ha egy embernek három gyereke van, melyiket szereti jobban? A jó szülő nem priorizál, így

23

tesz az állam is a sport különböző területeivel. A tömegsport, az utánpótlás nevelés, az élsport, ha nem is mindig épül egymásra, de segíti egymást. Ha van egy létesítmény, akkor abban nem csak a nemzeti válogatott készül, lehetnek ott edzőtáborok, diáksport események, színtere lehet a szabadidős sportolásnak, vagy a fogyatékos emberek sportrendezvényeinek. Meg kell nézni, hogy milyen állami feladat van az adott területtel kapcsolatban. Lehet, hogy az egyiknél elég a különböző pályázati támogatások biztosítása, a másiknál a létesítmény helyzetét kell javítani, a harmadik területen az edzői, versenyzői ösztöndíjakat kell megerősíteni, vagy esetleg elég egy jogszabályt megváltoztatni. A sport azonban összekapcsolódik más területekkel is, ha a fogyatékosok sportját nézzük, akkor a szociális területtel is, így bizonyos helyzetekben nem mi vagyunk egy-egy részterület felelősei. Kinek mire van szüksége? A szabadidősportnál a legnagyobb probléma, hogy a legtöbb embernek nincs is igénye a mozgásra. Ha megnézzük, hogy egy skandináv 50 éves alsó középosztálybeli házaspár két gyerekkel mennyit mozog, és men�nyit mozog egy hasonló helyzetű magyar család, akkor nagyon nagy az

eltérés, holott közel azonos lehetőségeik vannak szabadidős sportolásra. Jó, ha van egy grund-program, amelynek keretében a belvárosokban, lakótelepeken szabadidős sportokra alkalmas grundok épülnek. De még inkább szükség van arra a közösségi szemléletre, hogy a mozgás egészséges! Tudatosítani kell az emberekben, hogy a saját egészségükbe „befektetni” sokkal jobb, mint bármilyen más befektetés. Azt gondolom, hogy a két legnagyobb érték az egészség és a család. Ezt a szemléletet kell hirdetni, mert ez közös érdekünk. Ezért olyan pályázatok kellenek, amik ennek a népszerűsítését segítik. Szükség van nagy hazai sporteseményekre, amiket a média közvetít. Magyar élsportoló példaképek kellenek, hús-vér emberek, szemben a kreált valóságshow „hősökkel”. Egy olimpiai vagy világbajnok sportoló teljesítménye mögött kőkemény munka van. A sport egy nagyon ellenőrzött világ, ha az élet más területén, például a gazdasági életben lenne ilyen szigorú szűrő, szabályozás, akkor jobb lenne a világ. Jut-e elég pénz, hogy a „három gyerek” közül egyik se nélkülözzön? Nincs a világon olyan ország, ahol egy sportvezető nem kérne még több pénzt. Évek óta tart egy világgazdasági válság. Több uniós országban komoly gazdasági nehézségek vannak, ehhez képest Magyarországon idén legalább negyedével több pénz jut a sportra, mint az előző kormány utolsó évében. Sportlétesítményeket fejlesztünk, elkészült a Szeged, maty-éri teljesen akadálymentesített evezős központ, felújítás alatt van a tatai edzőtábor, Budapest és Gödöllő megpályázta a 2017-es világjátékokat, melyhez a kormány a rendezési jog elnyerése esetén vállalja is a szükséges garanciát. Jelentősen növekedett minden terület támogatása. A fejlesztésben azonban be kell tartani egyfajta folyamatosságot. Belátom, hogy van olyan szakosztály, egyesület, ami ebből még nem érez semmit. A társasági nyereségadó-kedvezmény öt sportágra gyakorol közvetlenül kedvező hatást, de a sportágak kapcsolódnak egymáshoz. Ha felépül egy labdarúgó stadion, ez nemcsak a futballra lesz hatással, a konditeremben gyúrhatnak, vagy ha akarják, a pályán koncertet rendezhetnek, az egész település hasznot húz egy ilyen fejlesztésből.

Hogyan látja a fogyatékosok sportolási lehetőségeit? A fogyatékossággal élők integrációjával egészében van baj. A fogyatékosok foglalkoztatása nálunk jelentősen alacsonyabb, mint a határainkon túl. Mindössze az egyötöde. Ameddig az érintetteknek nincs igényük a sportolásra, addig hiába van tőlük 3 km-re egy egyesület, ahol 5-6 sportágból lehet választani. Ameddig nincs igény, addig nem beszélhetünk a fogyatékosok sportolásáról mint külön szegmensről. Hiszen ez is kereslet és kínálat kérdése. Ha megjelenne egyfajta igény, akkor az egyesületek, akik tagsági díjban, pályázati támogatásokban is gondolkodnak, jobban nyitnának a fogyatékosok felé. Az állami sporttámogatás sokat lendíthet a helyzeten, de csak egy bizonyos pontig tudja előre mozdítani. Az igénynek az emberekben kellene megfogalmazódni. Nem jó, ha úgy gondolkodnak, hogy jó a gyereknek otthon, nem teszem ki kellemetlen konfrontációknak, mert ezzel egy önálló életvitelre potenciálisan alkalmas embert nevelnek félre. A szülőnek el kellene engednie a gyerek kezét. Persze ez nem kön�nyű az ép gyereknél sem, főleg nem egy fogyatékosnál. A túlzottan féltő, óvó szülői szeretet nagy gát tud lenni. Jelentősen megemelkedtek a fogyatékosok sportjára szánt források. Nagyon jó az együttműködésünk a területtel, vannak szakmai vitáink, ezek mindig is voltak, de nagyon figyelünk rá, hogy a lehető legjobb döntéseket hozzuk. A fogyatékosok sportjának az egyik nagybetűs célja: A TÁRSADALMI

24

INTEGRÁCIÓ elősegítése, mi ennek szeretnénk megfelelni. A sport egy csodálatos lehetőség az integrációra. Nem hiszem, hogy egy siket sportolónak az a célja, hogy a siket edzőjével a siket nézők előtt siketekkel sportoljon, és erről a siketek honlapja beszámoljon. Ez a folyamat akkor lesz sikeres, ha a siketek vízilabda-eredményeit a Nemzeti Sportban, a vízilabda hírek között olvashatjuk, akkor lesz teljesen elfogadott, ha nemcsak dicsérő hangok, hanem kritikai észrevételek is megjelennek majd a fogyatékosok sportjáról. A nők kifejezetten utálják, amikor úgy dicsérik őket, hogy ahhoz képest, hogy hány évesek, milyen jól néznek ki, így vannak a dicséretekkel a fogyatékosok is. Ha én jól dolgozom, akkor ne azt mondják, hogy ahhoz képest, hogy kerekesszékes vagyok... Az én felvételemnek nem volt szempontja a kerekesszék, akik láttak dolgozni, tudják, hogy annyit dolgozom, mint egy ép társam. Azoknak, akik rám bízták ezt a feladatot, Szekeres Pál mint hivatalnok kellett, és nem Szekeres Pál mozgássérült. A sportolás mindenkinek, épnek, sérültnek egyaránt jól felfogott érdeke. Nekünk az a feladatunk, hogy azoknak is felhívjuk erre a figyelmét, akiknek nem esett le a tantusz. A fogyatékosoknál nemcsak az egészség megőrzését, hanem a társadalmi integrációt, a nagyobb közösséghez való tartozást is elősegíti a sport. Az értelmi fogyatékossággal élők sportolási lehetőséinek javítására tud-e valamit tenni a minisztérium? Nagy büszkeségünk, hogy az előző Orbán-kormány alatt a tanulásban akadályozott diákok egy eseményes sportfesztiváljából, egy 150 eseményes, nagyon komoly versenyrendszert alakítottunk ki, amihez a minisztérium nem csak stratégiai ágazati, hanem szakmai segítséget is adott: kiépült a tanulásban akadályozott gyerekek diákolimpiai rendszere. Az első rendezvényen 200-an vettek részt, mára 8-10 ezer gyerek sportol. A kezdeményezés innen, ebből a házból indult 1999-ben. Büszkék vagyunk rá, hogy ezzel elmozdítottunk valamit a holtpontról. Vívásban többszörös paralimpiai bajnok, az igazgatásban mit szeretne elérni? A fogyatékosok sportja terén az elmúlt időszakban bontás folyt. Jelen pillanatban a renoválásnál tartunk, pró-

báljuk az épületet újra tető alá hozni. Úgy gondolom, az elmúlt évben ez sikerült. De még nem minden működik. Jó, hogy ebben a nagy minisztériumban más terültetekkel együtt dolgozunk. Az élet egyre több területén kellene lehetőséget biztosítani a fogyatékossággal élőknek, hogy megmutathassák mire is képesek. Ehhez szükség van a pozitív diszkriminációra, ami nem kedvezményeket jelent, hanem a helyzetünkből adódó hátrány kiküszöbölését. A lehetőség megteremtése elsősorban szemlélet, szakértelem kérdése, és csak utána pénzkérdés, mi pedig ezt igyekszünk erősíteni. Hiszek abban, hogy amit a sport területén teszünk, az jó és előre viszi ezt az ügyet. Azért hagytam ott az ép vívók szövetségi kapitányi tisztjét, mert olyan emberektől kaptam felkérést, akikre felnézek. Ez a feladat most, amikor a kormány kiemelten kezeli a sportot, sokkal több munkával jár, így kevesebbet tudok más fontos dolgokkal foglalkozni. Kevesebb törődést kap a család és a versenyzés is háttérbe szorul ideiglenesen. A paralimpiai mozgalom is kiemelt támogatást kap? Igen. Az olimpia és a paralimpia ugyan két külön esemény, de az az egy hónap az olimpizmus hatalmas fesztiválja. Az egészséges életmód, a nemzeti öntudat promóciója. A paralimpiai mozgalom is kiemelten kezelendő, hiszen ez a világ második legnagyobb sporteseménye. A mozgalomnak 190 tagszervezete van! Jó, hogy visszakerültek az ér-

telmi sérült sportolók a paralimpiai mozgalomba, de az egy nagyon pici elit csapat. Az értelmi fogyatékossággal élők lehetőségei korlátozottak a paralimpiákon. A középsúlyos értelmi fogyatékosnak a Speciális Olimpia a lehetőség, a siketek a Siketlimpián versenyezhetnek A londoni olimpia így sportolóként és sportpolitikusként is sikerélmény lehet… Naivitás lenne azt gondolni, hogy azért szerepeltek jól a sportolóink mondjuk a szegedi kajak- kenu világversenyen, mert a rendezésre a szövetség megkapta az állami támogatást. Az eredményekhez a feltételeket részben az ágazati minisztérium teremti meg, de szükségesek a támogatók is, és persze sportolók nélkül nincs verseny. A londoni olimpiára az Európabajnokság megnyerésével egyéni kvótát szereztem. Pedig az EB-re két

hosszú hétvégén és egy rövid edzőtáborral tudtam csak készülni. Ennyi edzés a paralimpiára biztos, hogy kevés lesz. Olyan mentális terhelést jelent, amihez elképesztő fizikum kell. Belátom, hogy nem tudok egyszerre három színtéren helytállni. Jó sportoló, jó hivatalnok és jó családapa lenni… Időnként prioritásokat kell váltani. A kollegák beletörődtek abba, hogy sportolok. Már 2000-ben szó volt róla, hogy abbahagyom, majd 2004-ben és 2008-ban is… Lehet, hogy naptárilag öreg vagyok, de biológiailag nem. 47 évesen nemcsak azoknál vagyok idősebb, akikkel együtt versenyzek, hanem sokuk szüleinél is. Húsz éve versenyzek kerekesszékesként, ez alatt volt tíz Európa-bajnokság, amiből kilencet megnyertem. Több mint hat évet voltam már helyettes államtitkár, gondolom, ez is sokat elmond a munkabírásomról. Három gyerekes apuka vagyok, pontosan olyan apuka, mint bármelyik ép társam.

Szekeres Pál sportért felelős helyettes államtitkár és paralimpiai bajnok vívó. A paralimpia a fogyatékossággal élők sporteseménye. 4 évente rendezik meg az olimpiai játékok után. Szekeres Pál 20 éve egy baleset miatt lett kerekesszékes. Az interjúban Szekeres Pál elmondta, hogy a sportnak több területével foglalkozik az állam. Például az olimpiai mozgalommal és a versenysportolók utánpótlásával. Fontos terület a fogyatékossággal élők sportja is, lehetőséget kell adni a fogyatékossággal élőknek, hogy megmutathassák mire képesek.

Az egészségügyben nincs jogszabály-ismeret, nincs kommunikáció a beteggel Krausz Imád tanulni, igaz, a tanulás nélkülözhetetlen részének tartja a vizsgázást is. Nemrég sikeresen vizsgázott alapfokon jelelésből, amit hamarosan a középfok követ majd. A Bajnai-kormány egészségügyi szakállamtitkáraként élte meg a legutóbbi választásokat. A közigazgatásban szerzett tapasztalatairól, a fogyatékossággal élők egészségügyi ellátásának állapotáról kérdeztük. Dr. Medgyasszai Melindát. Nemrég vizsgázott jelelésből, miért tanult meg jelelni? Amikor az egészségbiztosítási pénztárnál dolgoztam, voltak siket vagy nagyothalló ügyfeleink. Nekem rettenetesen tetszett, ahogy ők egymással egy olyan nyelven beszélgetnek, amiről nekem fogalmam sincs. Visszaemlékeztem, amikor Vácról jártam be az egyetemre és az ottani siket és nagyothalló iskola tanulói kiválóan elbeszélgettek egymással a vonaton… Megláttam egy hirdetést, amelyben a Pannon Egyetem jelelő tanfolyamot szervezett, és mert régóta érdekelt, jelentkeztem rá. Sikeres vizsgát tettem alapfokon. Bár nem könnyű, most majd középfokon folytatom.

25

tatás arról, hogy az egészségügyi dolgozók mennyire ismerik a jogszabályokat. Sajnos európai szinten ezen a területen ismerik a legkevésbé. Beugratós kérdéseket tettek fel, például Magyarországon megkérdezték, hogy benne van-e az eü törvényben mint kategória a műhiba? A válaszadók döntő többsége szerint igen, holott egyáltalán szó sincs róla! Tehát nem ismerik a rájuk vonatkozó törvényi előírásokat, de ez a kisebbik baj, mert nagyon sok törvényt betartunk anélkül, hogy tudnánk a létezéséről. Dr. Medgyasszai Melinda Van valami konkrét célja ennek a tanulásnak, esetleg személyes érintettség…? Nincs konkrét cél, de én nem tudok vizsga nélkül tanulni, ha nem lóg a fejem felett Demoklész kardja, akkor nem megy, ezért jó, hogy a tanfolyam végén vizsgázunk. Jó lenne eljutni odáig, hogy jelnyelven tudjak beszélgetni. Az eddig megszerzett tudást a SINOSZ-ban már kipróbáltam, csodálatosan alkalmazkodnak az én még gyenge jelelési képességemhez, azért is, mert szájról olvasnak, nem okozott nehézséget a velem való beszélgetés. Az ENSZ fogyatékosügy egyezménye, amit Magyarország másodikként írt alá a fogyatékossággal élők számára az épekkel azonos egészségügyi ellátást ír elő, de a magyar alkotmány sem enged ezen a téren semmiféle diszkriminációt. Ha gonosz akarnék lenni, az épeknek nyújtott ellátási színvonalat nem lenne nehéz (már csak annak alacsony színvonala miatt) a sérült embereknek is biztosítani. Egy bármilyen jogszabály megvalósulásához több dolog szükséges. Az első az, hogy azoknak, akiknek alkalmazni kellene, tudjanak róla. Több országban készült ku-

Mi a nagyobb baj Ön szerint? Igen komoly hiányosságok vannak az azonos szintű ellátás terén. Még mindig sok kórházban a kerekes székesek a főkapun sem tudnak bejutni. Sok helyen nem fér el az elektromos kerekesszék. Egy vak a magyar egészségügyi intézményekbe vezető nélkül oda sem talál. Nincsenek vakvezető aszfalt-megoldások. Fixa ideám az oktatás és a nevelés fontossága. A szüleim a legközelebbi általános iskolába írattak be, ahol igen vegyes volt a társaság. Azóta is hálás vagyok nekik ezért, mert ennek köszönhetem, hogy mindenkivel meg tudom magam értetni. A jelenlegi úgymond értelmiségi útja az értelmiségi elit óvodával kezdődik, utána elit iskola, majd elit gimnáziumba jár, és végül egy elit egyetem vagy főiskola elvégzése után találkozik, mondjuk a mi esetünkben a beteggel. És azon csodálkozunk, hogy miért nem ért szót a nem értelmiségi beteggel. Ha bizonyos embereket bármilyen szempontból, legyen az értelmi fogyatékos, mozgáskorlátozott, siket vagy vak, már gyermekkorban elkülönítjük a társadalom többi részétől, akkor miért csodálkozunk azon, hogy később nem találják egymással a hangot? Azt kellene elérni, hogy már kicsi gyermekkor-

26

ban legyen kapcsolat, kommunikáció épek és fogyatékossággal élők között. Miért nem lehet az általános iskolás gyerekeket jelelni tanítani? Miért akarjuk mindig külön rakni azokat, akik kicsit mások? De ha már nincs természetes kommunikáció, akkor legalább oktatni kéne. A hatéves orvosi egyetemi képzés alatt a hallgatók egyetlen szót sem hallanak arról, hogy hogyan beszéljen a beteggel, hogyan olvasson a beteg metakommunikációjából, hogyan működjön együtt a többi egészségügyi dolgozóval. Fogalma sincs arról, hogy a többiek egyáltalán mit tanulnak, mit tudnak, és miért jöttek oda. A magyar oktatás sok olyan tantárgyat tanít, amihez van tanára és tanszéke. Nagyon sok olyant, aminek az orvosok hasznát tudnák venni pedig nem. Kezdjük a kommunikációval, azután az interkulturális ismeretek, mert milyen jó lenne, ha ezeket a különböző kulturális szabályokat ismernék a pályakezdő orvosok. Egészségügyi jogot kellene tanítani, társadalombiztosítást, szociális ellátásról is kellene valamit tanulni, mert ezek mind szorosan ös�szefüggnek a gyógyítással –mégsem tanítanak semmi ilyent. Nem túl rózsás képet festett, nem érzi úgy, hogy az egészségügyi kormányzatnak is lett volna, van feladata a helyzet javításában? Persze nagyon sok minden történt ebben az ügyben is. Az EU-s fejlesztéseknél ki kell kérni esélyegyenlőségi megbízott véleményét. Láttam olyan megvalósult fejlesztést, ahol a tervezésnél benne volt, hogy az épület körbejárható legyen kerekesszékkel, majd egy kerekesszékes fejmagasságában körbe építettek egy stangot. Senkinek nem jutott eszébe, hogy ezzel körbejárhatatlan lett a szabvány szerint megtervezett épület. Visszatérve az azonos szintű ellátásra, hol tart Ön szerint ennek a megvalósítása? Eljutnak-e a betegpanaszok mondjuk a szakállamtitkárig? Az apparátus keveset tehet. Azt hiszem, hogy a leghasznosabb, amit tehettem, tehet most is a minisztérium az, hogy több segítséget ad a betegszervezeteknek, a fogyatékossággal élők civil szervezeteinek, mert ők azok, akik tudják, hogy miben és hogyan kell segíteni. Amikor

hivatalban voltam, nagyon sokszor elmondtam, hogy az lenne a jó, ha a fogyatékossággal élők civil szervezetei arra kapnának nagyon sok pénzt, hogy a területükön elmenjenek az általános és középiskolákba, és elmeséljék, milyen egy fogyatékos egy napja, milyen nehézségei vannak. Ha már kisgyerekkorban tudatosítanák, hogy miért van a mozgássérült parkoló, a járdasáv, akkor nem parkolnának felnőttként oda és úgy. Meggyőződésem, hogy addig, amíg a magyar közigazgatás így működik, azaz a választások után a szakapparátust is lecserélik, nincs remény arra, hogy hosszabb távú elképzelések, fontos projektek megvalósuljanak. Finnországban egy választás után a minisztérium politikai állású munkatársai távoznak, a szakapparátus, mintha mi sem történt volna, folytatja a munkát. Szerintem ez a normális. A szakapparátus köztisztviselőkből áll, a közt kell szolgálniuk természetesen a mindenkori kormányhoz lojálisan. Az én időszakomban kiépült a betegpanasz-rendszer. Az a tapasztalatom, hogy az egyéni panaszok kellő média figyelem, balhé mellett általában megoldódnak. Azonban a legtöbb fogyatékossággal élő ember nem panaszkodik, legalábbis nem azzal a vehemenciával, ami kikényszeríti a döntéshozóból a megoldást. A legtöbb ember, akit emberi méltóságában megsértettek, vagy nem kapott megfelelő ellátást, akit megaláztak, az nem megy a kormányhivatalokba panaszkodni. Ez a legkevésbé jellemző, ezért fontosnak tartom a betegszervezeteket, mert ott vannak azok az emberek, akik jobban megértik őket, akiknek bátran elmondhatják a panaszaikat, akik képesek és hajlandóak helyettük küzdeni. Hogyan menjen el emlő- vagy tüdőszűrésre egy kerekesszékes, ha csak álló gép van abban az intézményben? Komoly szervezést igényel annak kiderítése, hogy hol van az ő állapotának megfelelő készülék. Egy siketnek hogyan jelezzenek, hogy mikor vegyen levegőt? Az egészségügy mind a mai napig nincs felkészülve ezekre az esetekre, sőt a gépek kezelői a legkevésbé. Sok esetben, például egy nőgyógyászati vizsgálaton nem a fo-

gyatékossággal élők, hanem minden beteg szeméremérzetét sértően járnak el, észre sem veszik, mert a személyzet annyira hozzá van szokva a vizsgálathoz. Ön egyetért az értelmi fogyatékosok meddővé tételének jelenlegi szabályozásával? A művi terhesség-megszakítással kapcsolatban nemcsak az értelmi fogyatékosoknál van aggályom. El tudom képzelni, hogy valaki 13 évesen is el tudja dönteni, hogy meg akarja tartani a gyereket, vagy nem, és még sincs igazából döntési helyzetben. Azt gondolom, minden eset egyedi. Jelenleg ebben a kérdésben a gondnok dönt, az orvos elvégezi a beavatkozást. Nem gondolnám, hogy az orvosnak mérlegelési jogkört kellene adni. A mai magyar viszonyok között, ha egy orvos tisztességesen dolgozik, akkor meghalni nincs ideje. Hatalmas teher van rajtuk, így a legkevésbé fog azon gondolkodni, hogy ez a beavatkozás most valóban az értelmi sérült érdekeit szolgálja vagy sem. Másrészt menekülni fog az ilyen típusú felelősség elől. Arról esetleg érdemes gondolkodni, hogy közvetlenül a beavatkozás előtt újabb pszichológiai vizsgálatot kérjen. A meddővé tétel egy végleges beavatkozás… A művi meddővé tételre van a klippes módszer, ami helyreállítható. Azt is mondhatnám, hogy ezekben az esetekben ezt kell alkalmazni, amennyire én tudom, többnyire ezt is alkalmazzák. De ezzel kimenekülném a választ, mert akin ezt a beavatkozást végrehajtották, annak ahhoz, hogy a visszaállítást kérje, döntésképesnek kell lennie, és ezekben az esetekben ez nem áll fenn. Miközben a módszer technikailag ideiglenes. Egy foghúzást is sokan csak altatásban hajlandóak elvégezni, ha a páciens értelmi fogyatékos, alig van olyan fogorvos, aki ezt az épekhez hasonlóan érzéstelenítéssel végzi, pedig az altatásnak mindig van kockázata. Amit az ember nem ismer, attól fél, és amitől fél, azt igyekszik elpusztítani, elkülöníteni, igyekszik kizárni az életéből. Nem ismerjük az értelmi fogyatékosokat, és ez a gond.

27

Az értelmi fogyatékossággal élőket egyrészt szeretni kell, mint minden más embert, másrészt tudni kell velük kommunikálni. Bizonyos értelmi fogyatékossággal élők ösztönösen megérzik a nyugtalanságot, a félelmet, attól függetlenül, hogy az illető mit mond. Ha például a fogorvos fél a beavatkozáson, amit a sérült gyereken el kellene végezni, akkor a gyermek is félni fog. Sajnos csak nagyon kevés olyan kollega van, aki nem fél a fogyatékossággal élőktől, tud velük kommunikálni, és altatás nélkül is képes elvégezni a kezelést. A kulcs szerintem az ismeret, a szeretet, a kommunikáció Visszakanyarodva a művi meddővé tételhez, ahol erről a kérdésről is a gondnok dönt, Ön szerint jó a gondnokság mint intézmény? Ha én még életemben úgy döntök, hogy ne tegyenek lélegeztető gépre, akkor ezt a jogszabályok szerint megtehetem. Mindössze háromévente közjegyző előtt kell erről nyilatkoznom, friss pszichiátriai véleményt felmutatva. De van egy másik megoldás is. Azt mondom a gyereknek, hogy ne engedje, mert különben visszajárok kísérteni őt… Ez egyszerűbb és biztosabb megoldás, hiszen a gyerekünk szeret minket, a mi érdekünkben akaratunknak megfelelően fog cselekedni. Ha van egy olyan ember, aki szereti az értelmi fogyatékost, az valószínű, az érdekében fog eljárni. A baj akkor kezdődik, ha nincs ilyen. A gondnokság egy intézmény, a társadalom védekezése az ellen, hogy értelmi fogyatékos tagjait kifosszák. Nem gondolom, hogy ez a feltétlen jó megoldás, de szerintem ez „a mondjon jobbat” kategóriába tartozik, olyan, mint a parlamenti demokrácia. Jelenleg nem tudunk ennél jobbat kitalálni. Ön szerint az értelmi fogyatékossággal élőket betegként kell kezelnie az egészségügynek? Nem. Másként kell őket kezelni. Sajnos a rendszer ma betegként kezeli őket. A mai magyar mentalitásban még bőven a tébolyda van benne, mint az értelmi fogyatékosok megfelelő elhelyezése. Kezelje őket valaki, lehetőleg jó messze tőlem, ilyen a közvélekedés. De mit várhatunk akkor, ha a legközelebbi hozzátartozóinkat sem visszük haza meg-

halni? Berakjuk őket a kórházba, és úgy gondoljuk, hogy ott gondoskodnak róluk, hogy nekik jó ott. Ez tudjuk, hogy nem igaz, ennek ellenére ezt tesszük. Még akkor is, ha módunkban állna másként csinálni, mert ilyen a mentalitásunk. Elhitettük magunkkal, hogy a tudomány mindenre képes, minél több kórház kell, annál jobb lesz, és mire ez megvalósult, már tudjuk, hogy az utolsó, amit a haldokló érez: az érintés. A szeretett lénynek az érintését a végsőkig felismeri, és neki az lenne a fontos, nem szakszerű ápolás. Ha egy szeretett embert sem merünk egy bizonyos állapotában felvállalni, akkor a többieket, a fogyatékossággal élőket meg végképp nem. Azt akarjuk, hogy tőlünk távol legyenek, lehetőleg nagy intézmények falai mögött.

Dr. Medgyasszai Melinda az előző kormány egészségügyi szakállamtitkára volt. Az interjúban a fogyatékossággal élők egészségügyi ellátásáról beszélgetnek. Dr. Medgyasszai Melinda szerint sok a probléma. Például a kerekes székes és vak emberek csak kísérővel tudnak elmenni a kórházakba, mert az épületek nincsenek akadálymentesítve. Nagy probléma az is, hogy az orvosok nem tanulnak a fogyatékossággal élőkről az egyetemen. Ezért nem tudják, hogyan kell közeledni egy fogyatékos emberhez és hogyan kell vele kommunikálni. Dr. Medgyasszai Melinda szerint már az óvodában is együtt kellene nevelni az ép és fogyatékos gyermekeket. Az orvosokat pedig tanítani kell az egészségügyi jogokról, kommunikációról és szociális ellátásokról is.

Változások a rokkantnyugdíjellátásban Balogh Fruzsina Az utóbbi hónapokban számtalan hírrel találkozhattunk a sajtóban a rokkantnyugdíj, a megváltozott munkaképességűek ellátásának átalakítása kapcsán. A január 1-től életbe lépett új törvény sokakat érint, így az alábbiakban összegyűjtöttük a legfontosabb tudnivalókat. Először is fontos, hogy január 31-ig minden egyes érintettet postai úton értesítenek a várható változásokról! Akár kell felülvizsgálatra menni, akár nem, mindenképpen levelet kell kapniuk a teendőkről. Amennyiben ez a levél nem érkezett meg, úgy információért keressék a nyugdíj-folyósító (NYUFIG) vagy az NRSZH (korábban ORSZI) illetékesét. Budapesten az alábbi elérhetőségeken találhatók meg: Cím: 1071 Budapest, Damjanich u. 48. Telefon: 06-1-462 6400 E-mail: [email protected] A vidéki elérhetőségekről tájékozódhat a www.nrszh.hu honlapon, vagy érdeklődjenek telefonon. Mi vonatkozik azokra, akik eddig rokkantnyugdíjat kaptak? Azok a (2011. december 31-én) rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugellátásban részesülő személyek, akik már betöltötték az öregségi nyugdíjkorhatárt, felülvizsgálatra nem kötelezettek. Ellátásuk megegyezik a jelenleg folyósított (illetve 2012. januári nyugdíjemelés mértékével növelt) ellátás összegével, csupán az ellátás neve változik majd. A jövőben öregségi nyugellátás címen kapják. Azoknak a személyeknek, akik 2011. december 31-én I. vagy II. csoportú rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugellátásban, illetve III. csoportú rokkantsági, vagy baleseti rokkantsági nyugellátásban részesülnek és 5 éven belül betöltik az öregségi nyugdíjkorhatárt, vagy rendszeres szociális járadék ellátásban részesülnek és már betöltötték, vagy 5 éven belül betöltik az öregségi nyugdíjkorhatárt, vagy átmeneti járadék ellátásban részesülnek ellátásuk megegyezik a jelenleg folyósított (illetve a 2012. januári nyugdíjemelés mértékével növelt) ellátás ös�szegével, de ennek is változik a neve: rokkantsági ellátás címen kapják majd. A nyugdíjfolyósító (NYUFIG) az ellátás átalakulásáról 2012. január 31-ig levélben nyújt tájékoztatást. Az átalakítás nem érinti a soron következő felülvizsgálati kötelezettséget, így ha a szakvéleményben (határozatban), szakhatósági állásfoglalásban soros „időszakos” felülvizsgálati időt határoztak meg, az érintett a felülvizsgálati időben köteles a felülvizsgálaton megjelenni. A felülvizsgálat helyéről és pontos idejéről a nyugdíjbiztosítási igazgatóság küld értesítést. Ezekben az esetekben a nyugdíjkorhatár betöltése előtt 5 évvel állónak az számít, aki 2011. december 31-ig betöltötte az 57. életévét.

28

Azoknak, akik a fenti kategóriák egyikébe sem tartoznak, felülvizsgálatra kell jelentkezniük. Nekik, azaz akik 2011. december 31-én III. csoportba tartozó rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugellátásban, vagy rendszeres szociális járadék ellátásban részesülnek, és a rájuk irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt több mint 5 év múlva érik el, a nyugdíjfolyósító 2012. január 31-ig kiértesítést küld a jogszabályok változásáról és a szükséges teendőkről. A tájékoztató levél alapján ezeknek a személyeknek nyilatkozniuk kell arról, hogy kérik-e az új szabályok szerinti komplex minősítés elvégzését. A vizsgálatra 2012. március 31ig kell önként jelentkezniük! Ez a minősítés független attól, hogy korábban felülvizsgálatukat a szakértői bizottság nem tartotta szükségesnek, vagy állapotukat véglegesnek minősítette! A komplex minősítést az NRSZH területileg illetékes kirendeltségének szakértői bizottsága fogja elvégezni. Azok a személyek, akik a fenti időpontig nem kérik a nyugdíjbiztosítási igazgatóságnál a felülvizsgálat elvégzését, Rehabilitációs kártyával történő foglalkoztatásra jogosultak lesznek, de ellátásukat a nyugdíjbiztosítási szerv 2012. május 1. napjával megszünteti! Azokat a személyeket, akik 2012. március 31-ig kérik a komplex minősítés elvégzését, a nyugdíjbiztosítási igazgatóság szakértői felül-

vizsgálatra fogja behívni. Azoknál a személyeknél, akik esetében a szakvéleményben (határozatban), szakhatósági állásfoglalásban soros „időszakos” felülvizsgálati idő került meghatározásra, a felülvizsgálati időben lesznek kötelezettek a felülvizsgálaton megjelenni. A felülvizsgálat helyéről és pontos idejéről a nyugdíjbiztosítási igazgatóság küld értesítést. A 3. pont alá tartozó személyek pénzellátása megegyezik a 2011. december hónapra járó (A III. csoportos rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülők esetén a 2012. januári nyugdíjemelés mértékével növelt) ellátásuk összegével, de annak neve megváltozik, a jövőben rehabilitációs ellátás címen kapják majd. A felülvizsgálatot követően csak rehabilitációs, vagy rokkantsági ellátás megállapítására van lehetőség, amennyiben az egészségi állapota 60%, vagy az alatti mértékben kerül megállapításra. A felülvizsgálatot követően az ellátások összege az alábbiak szerint kerül majd meghatározásra. Az ellátás mértéke 51-60 % közötti egészségi állapot. Foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható  (57 év alatt) 28.720 Ft, a közfoglalkoztatási bér 40 %-a 31-50 % közötti egészségi állapot. Tartós foglalkozási rehabilitációt igényel (57 év alatt) 57.440 Ft a közfoglalkoztatási bér 80%-a Rokkantsági ellátás esetén az ellátás megegyezik a jelenleg folyósí-

tott (illetve a 2012. januári nyugdíjemelés mértékével növelt) ellátás összegével. A rokkantsági ellátások esetében lehet keresőtevékenységet folytatni, viszont meg kell szüntetni az ellátás folyósítását, ha a keresőtevékenységből származó jövedelem 3 egymást követő hónapra vonatkozó átlaga meghaladja a minimálbér 150%-át. A szakhatósági állásfoglaláshoz kötött eljárások esetében van jogorvoslati lehetőség!

A rokkantnyugdíj szabályai megváltoztak. Azoknak, akik rokkantnyugdíjat kapnak, levelet küldenek 2012. január 31-ig. A levél a változásokról és a tennivalókról szól. Itt lehet érdeklődni: Cím: 1071 Budapest, Damjanich u. 48. Telefon: 06-1-462 6400 E-mail: [email protected] Mi is segítünk: ÉFOÉSZ Cím: 1093 Budapest, Lónyay utca 17. Telefon: 06-1-411-1356, 06-1-411-135 E-mail: [email protected]

Változások a civil törvényben dr. Danó Réka Nemrégiben módosult a civil szervezetekre vonatkozó szabályozás, azaz „Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény”. Összefoglaltuk a legfontosabb változásokat. Közhasznú jogállás A jövőben három együttes feltételnek kell megfelelni a közhasznú jogállás megszerzéséhez: 1. Közfeladat teljesítésére irányuló – közhasznú tevékenység végzése 2. Megfelelő erőforrás Az előző két üzleti év vonatkozásában a következő feltételek közül legalább egy teljesül: • az átlagos éves bevétele meghaladja az 1 millió Ft-ot, vagy

29

lyezésére is. A civil szervezet a saját honlapon közzétett adatok folyamatos megtekinthetőségét legalább a közzétételt követő második üzleti évre vonatkozó adatok közzétételéig biztosítja. (5) Ha a civil szervezet a beszámolóval, valamint közhasznúsági melléklettel kapcsolatos (1)–(3) bekezdés szerinti kötelezettségét elmulasztja és azt egy éven belül nem pótolja, a bíróság törvényességi ellenőrzési eljárás lefolytatása céljából értesíti az ügyészséget. Az éves beszámolót tehát 2012. május 31-ig kell letétbe helyezni az illetékes bíróságnál.

• a 2 év egybeszámított adózott eredménye (tárgyévi eredménye) nem negatív, vagy • a személyi jellegű ráfordításai (kiadásai) – a vezető tisztségviselők juttatásainak figyelembevétele nélkül – eléri az összes ráfordítás (kiadás) ¼-ét 3. Megfelelő társadalmi támogatottság Az előző két lezárt üzleti év vonatkozásában a következő feltételek közül legalább egy teljesül: • a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerint a szervezetnek felajánlott összegből kiutalt összeg eléri az 54.§ szerinti bevétel nélkül számított összes bevétel 2%-át, vagy • a közhasznú tevékenység érdekében felmerült költségek, ráfordítások elérik az összes ráfordítás felét a két év átlagában, vagy • közhasznú tevékenység ellátását tartósan (két év átlagában) legalább 10 közérdekű önkéntes tevékenységet végző személy segíti a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló 2005. évi LXXXVIII. törvénynek megfelelően /54. § Az 53. § rendelkezéseit nem kell alkalmazni az államháztartás alrendszereiből folyósított pénzeszköz esetén, ha a) annak rendeltetése az állam vagy valamely közigazgatási szerv felelősségébe tartozó, jogszabályban meghatározott és részletesen szabályozott feladat, vagy a feladat egy részének ellátását célozza, vagy b) annak nyújtása normatív alapon, vagy a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény szerint történt, vagy c) az az Európai Unió strukturális alapjaiból, illetve a Kohéziós Alapból részben vagy egészben támogatott tevékenység fedezetét jelenti./ Azok a szervezetek, amelyek jelenleg közhasznúak, két évig még azok is maradnak, azaz a törvény 2014. május 31. napjáig ezen szervezetek számára továbbra is biztosítja a korábbi kedvezményeket. Eddig az időpontig, tehát 2014. május 31ig azonban kezdeményezni kell az új törvénynek megfelelő közhasznúsági nyilvántartásba vételt.

Nemzeti Együttműködési Alap Létrejön a Nemzeti Együttműködési Alap, amely 2012től a bejegyzett civil szervezetek számára működésük, szakmai programjaik megvalósításához, valamint a szomszédos, európai uniós tagállamok civil szervezeteivel folytatott együttműködés támogatására biztosít költségvetési forrásokat. Az alap irányítását a kilenctagú tanács végzi. Közülük hármat a civil jelöltállítási rendszeren keresztül bejelentkezett szervezetek képviseletére jogosultak választanak meg, hármat az Országgyűlés az illetékes szakbizottsága útján jelöl ki, hármat pedig a szervezetek személyi javaslatára a szakminiszter saját hatáskörében kér fel. Az új jogszabály hatályon kívül helyezi a Nemzeti Civil Alapprogramról szóló törvényt. Az alapprogramról szóló törvény alapján nyújtott támogatásokkal kapcsolatban a kezelői feladatokat az alapprogram megszűnése után a Wekerle Sándor Alapkezelő látja el. Az Alap feletti rendelkezési jogot a társadalmi és civil kapcsolatok fejlesztéséért felelős miniszter gyakorolja és felel annak felhasználásáért.

A cikk a civil törvény legfontosabb változásairól szól. Megváltoztak a feltételei annak, hogy melyik civil szervezet lehet közhasznú. Idén januártól csak olyan civil szervezet kaphat költségvetési támogatást, aki beszámolóját és közhasznúsági mellékletét közzéteszi. Létrejön a Nemzeti Együttműködési Alap. A civil szervezetek működéséhez, programjaihoz ad pénzügyi segítséget. Megszűnik a Nemzeti Civil Alapprogram. Feladatait a Wekerle Sándor Alapkezelő veszi át.

Beszámolási szabályok 2012. január 1-jét követően csak olyan civil szervezet kaphat költségvetési támogatást – ide nem értve az 54. § szerinti támogatásokat (lásd fent) – amely a 30. § szerint letétbe helyezte beszámolóját. 30. § (1) A civil szervezet köteles a jóváhagyásra jogosult testület által elfogadott beszámolóját, valamint közhasznúsági mellékletét – kötelező könyvvizsgálat esetén a könyvvizsgálói záradékot vagy a záradék megadásának elutasítását is tartalmazó független könyvvizsgálói jelentéssel együtt – az adott üzleti év mérlegfordulónapját követő ötödik hónap utolsó napjáig letétbe helyezni és közzétenni, kötelező könyvvizsgálat esetén ugyanolyan formában és tartalommal, mint amelynek alapján a könyvvizsgáló a beszámolót felülvizsgálta. (4) Ha a civil szervezet saját honlappal rendelkezik, a közzétételi kötelezettség kiterjed a beszámoló, valamint közhasznúsági melléklet saját honlapon történő elhe-

A teljes törvényt megtalálja a www.magyarkozlony.hu weboldalon. A Magyar Közlöny 2011. december 14-én megjelent 151. számában keresse a törvényt.

30

Mindenkinek számít a véleménye!

sággal élő emberek képességei különbözőek. Közülük sokan érdeklődnek a politika iránt és ki akarják fejezni véleményüket. Sokan azt mondják, hogy veszélyes fogyatékos embereknek választójogot adni, mert befolyásolhatóak. A választási kampányok azonban éppen a választópolgárok befolyásolásáról szólnak. A legtöbben családi hagyományaink, személyes szimpátiánk alapján választunk. Sokan döntenek érzelmi alapon. Szerintünk csak az a fontos, hogy valaki akar-e szavazni a választásokon. Aki a választások napján elmegy szavazni annak fontos a véleménye, bármilyen indokok alapján hozza is meg a döntését. Szerintünk aki fontos a közösségnek, annak számít a véleménye. Akinek számít a véleménye, annak el kell fogadni a szavazatát!

B.F.

A hatályos Alkotmány kizárja a választásokból a gondnokság alatt álló embereket; az új Alaptörvény szerint pedig a bíróság a belátási képesség vizsgálata alapján vonhatja meg a szavazati jogot. Ez milliónyi kérdést, kételyt vet fel. Hogyan választják majd ki diszkriminációmentesen azt, hogy kiket kell megvizsgálni? Milyen kérdéseket tennének fel? És mi indokolná a választójog megtartását? Például, hogy valaki tudja-e a pártok nevét? Vagy, hogy ismeri-e részletesen a programjukat? Aki elveszíti választójogát, annak nincs beleszólása a közösség ügyeibe. Aki nem szavazhat, annak nem számít a véleménye. Akiknek Az új alaptörvény szerint a szavazáshoz nincs választójoga, azoknak az életét nem a bíróságnak kell vizsgálnia a gondnokság alatt állók akarják jobbá tenni a politikusok, mert ők belátási képességeit. úgysem szavazhatnak. 2010-ben egy gondnokság alatt álló magyar Ez nagyon sok kérdést vet fel. állampolgár pert nyert Strasbourgban. Az Az ÉFOÉSZ szerint mindenkinek joga van választani. Emberi Jogok Európai Bírósága szerint, a váFontos, hogy minden ember választhasson. lasztójogtól való megfosztása hátrányos megkülönböztetést jelent. Az értelmi fogyatékos-

Hírek EDF közgyűlés: 80 millió fogyatékos ember képviseletében Alapvető a fogyatékos emberek és érdekképviseleteik bevonása az őket érintő döntések meghozatalába – vélekedik mind a European Disability Forum, mind a hazai ernyőszervezet, a Fogyatékos Emberek Szervezeteinek Tanácsa. Az Európai Unió tanácsadó testületeként működő EDF májusban Budapesten rendezte meg éves közgyűlését. Annak ellenére, hogy az Európai Unió „Európa 2020” elnevezésű stratégiája a társadalmi befogadást határozta meg a válságból való kilábalás egyik alappilléreként, az EDF úgy látja, az EU és a tagállamok – köztük Magyarország – jelenlegi gazdasági és szociális politikái épp ellenkező irányba mutatnak. A megszorító intézkedések Európa-szerte aggasztó helyzeteket teremtenek a fogyatékos emberek számára, ám Yannis Vardakastanis, az EDF elnöke határozottan kijelentette: “Nem mi vagyunk a felelősek a válságért, és harcolni fogunk, hogy garantáljuk: nem a 80 millió fogyatékos ember fogja megfizetni az árát!” Az EDF elnöke hangsúlyozta, elkötelezettek abban, hogy betartassák az Európai Unió intézményeivel és a tagállami kormányokkal a „Semmit rólunk nélkülünk!” elvet. „Együttműködés, konzultáció és részvétel – egy demokratikus társadalom alapjai, Európa alapjai! Ebben az embert próbáló időszakban a kormányoknak különösen szem előtt kell tartaniuk, hogy a rólunk szóló döntésekbe be kell vonniuk minket is” – emlékeztetett Vardakastanis.

Az EDF 2011-ben Budapesten rendezte meg az éves közgyűlését. Az EDF az Európa Unió tanácsadó testületeként működő szervezet. Ezzel egyidőben tartott sajtótájékoztatót a FESZT és a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége. A sajtótájékoztatón a rokkantnyugdíjak tervezett átalakításáról volt szó. Az EDF elnöke fontosnak tartja, hogy betartsák az Európa Unió intézményeivel és a tagállami kormányokkal a „Semmit rólunk nélkülünk” elvet.

31

Fogyatékos gyermekek családjainak segít a FECSKE 219 tehermentesített család, 31 647 órányi szolgáltatás, négy év – ennyit tudhat maga mögött az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetségének FECSKE szolgálata, amely szeptemberben fennállásának negyedik évfordulóját ünnepelte. Számos szülő életében okoz problémát, hogy kire bízza gyermekét, amíg ő dolgozik, bevásárol, ügyeket intéz, vagy akár szüksége lenne egy kis feltöltődésre. A sérült gyermeket nevelő családok számára azonban ez még nagyobb kihívás, amit sokszor szociális problémák is nehezítenek. A FECSKE, azaz a Fogyatékos Embereket nevelő Családok otthonában nyújtott időszakos Kísérés és Ellátás egy hiánypótló szolgáltatás, amely az érintettek tehermentesítésével, egyfajta bébiszitter-szolgálatként működve segíti a fogyatékos gyermekek szüleinek mindennapjait. „Annak is köszönhető, hogy teljes munkaidőben dolgozhatok, hogy van, aki hetente egyszer hazaviszi a fiamat az iskolából, és foglalkozik vele néhány órát. Néha ezt az időt arra is ki tudom használni, hogy a másik, ép gyermekemmel lehessek egy kicsit” – számol be Lebovits Csilla a 9 éves, Down-szindrómás Balázs és a 12 éves Dorka édesanyja, aki már 4 éve, azaz a kezdetektől „fecskézik”. A szolgáltatás alapja a megbízhatóság, a rugalmasság és a jól szervezettség, amelynek köszönhetően a családtagok hosszú távon, rendszeresen számíthatnak hozzáértő szakemberek segítségére. „A „fecske” – így hívják magukat egymás között a segítők – és a gyermek között létrejön egy intenzív, kétszemélyes szituáció, így a gyermek olyankor több figyelmet kaphat” – említi a szolgáltatás további előnyét az édesanya, aki maga is gyógypedagógus. Szerinte azonban sokan tartanak attól, hogy ezzel egy harmadik személy egy kicsit „belelát” a család életébe. „Igen, a fecske bizonyos értelemben része lesz a mindennapjainknak, de nekem ezzel kapcsolatban csak jó tapasztalataim vannak, az előző segítőnk pedig már szinte családtaggá vált.” Ráadásul hozzáteszi, bizonyos nevelési helyzetekben nagyon hasznosak a „fecske” tanácsai, visszajelzései is, így a gyermekkel kapcsolatos kérdések átbeszélése további segítséget jelent. „Az egyik legfontosabb talán az, hogy ezáltal is érzem: nem vagyok egyedül ebben a nehéz élethelyzetben.” A Közép-Magyarországi Régióban az ÉFOÉSZ évek óta növekvő létszámú családnak szolgáltat a hét minden napján, akár hétvégén és ünnepnapokon is. A program ezen kívül két másik régióban működik (az Észak-Alföldön az ÉFOÉSZ A FECSKE szolgálat bébiszitter-szolgálatként Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete, működik. a Közép-Dunántúlon a Csemete Alapítvány A szolgálat a fogyatékossággal élő gyermekek szolgáltat), koordinálását a Kézenfogva Alapítvány végzi. A szolgáltatás fenntartását szüleinek segít. a Nemzeti Erőforrás Minisztérium és a Velux A Közép-magyarországi régión kívül még Alapítványok segítik. Észak-Alföldön és Közép-Dunántúlon működik. A FECSKE szolgálatról további informáA szolgálatot a Kézenfogva Alapítvány irányítja. ció elérhető a www.fecske.kezenfogva. hu oldalon, a fecskeszolgalat@gmail. A szolgálatot a Nemzeti Erőforrás Minisztérium és com címen vagy a 06-1-374-0304-es a Velux Alapítvány támogatja. telefonszámon.

Elköltözött az ÉFOÉSZ támogató szolgálata! Az ÉFOÉSZ Közép-magyarországi Támogató Szolgálata elköltözött. Az irodában működik még a Fecske Szolgálat és az ÉFOÉSZ Közép-Magyarországi Regionális Közhasznú Egyesülete is. Az új cím 1133 Budapest, Vág utca 7. III./12. Az iroda 8.00 és 16.00 óra között van nyitva. A telefonszám nem változott, 06-1-374-0304, 06-1-374-0303

32

Fogyatékos munkavállalók a médiában

Az Egyenlő Esélyekért! Alapítvány 2010 áprilisában indította el „Tanuljunk egymástól!” elnevezésű, hazánkban egyedülálló projektjét, amelynek köszönhetően 19 megváltozott munkaképességű ember szerzett mozgóképgyártó OKJ-s végzettséget. A végzősök több mint fele már el is helyezkedett a médiában. „A fogyatékos emberek világáról a nem fogyatékos emberek nagyon keveset tudnak. A társadalomra ható médiumok csak akkor tudják helyesen és főleg hitelesen átadni az üzeneteket, ha azok elkészítésében maguk az érintettek is közreműködnek” – mondta el Liling Tamás, a program szakmai vezetője az erről szóló sajtótájékoztatón szeptemberben. Az Európai Uniós támogatással megvalósult program célja tehát az volt, hogy a fogyatékossággal élők csoportjának médiaképzési lehetőséget biztosítson annak érdekében, hogy munkavállalóként megjelenhessenek ezen a területén, így szaktudásukkal, látásmódjukkal gazdagítsák a tömegmédia világát. A sajtótájékoztatón jelen lévő végzett hallgatók közül többen is lelkesen beszéltek új munkahelyi tapasztalataikról. „VHS kazettákat digitalizálok a Zalaegerszeg TV-nél” – számol be egyikük a munkáról, amiről később kiderül, egy kicsit a „múlt újraírása” is hozzátartozik, hiszen a régi felvételeket mini riportokra vágja, feliratozza, és a rossz minőségű képeket a meglévőkből pótolja ki, azaz aprólékosságot és szaktudást igénylő feladat. A frissen végzett szakemberek közül hat főt foglalkoztat a Csömöri Objektív szerkesztősége, amely a térség eseményeiről szóló tudósításokkal, riportokkal, tájékoztatja a régió lakosait, és az Összefogás Rehabilitációs Közhasznú Nonprofit Kft.-nek készít anyagokat. Biró Attila, Csömör alpolgármestere üdvözölte a kezdeményezést, hiszen, mint elmondta, egy ilyen projekt nagyban elősegíti a közösség kialakulását. „Azt hiszem, az önkormányzati kommunikáció terén minden településnek lenne mit tanulnia, így számunkra nagy élmény és óriási lehetőség ezzel a frissen felállt szakembergárdával dolgozni.”

Az Egyenlő Esélyekért! Alapítvány egyedülálló projektet indított. A projekt címe: Tanuljunk egymástól! A projekt során megváltozott munkaképességű emberek tudtak mozgóképgyártó OKJ-s végzettséget szerezni. A projektet az Európai Unió támogatta. A projektben résztvevő fiatalok közül többeknek kínáltak munkahelyet.

Beszámolók Szlovéniai élmények

Nekem nagyon tetszett az összes program. Jó telt minden nap. Jó volt eljutni a tenger partra, és még barlangtúrán is részt vehettünk. Igaz sokat gyalogoltunk, de megérte. Titokban néhány cseppkövet ”megnéztem”, hogy el tudjam képzelni, milyenek. Nagyon tetszett nekem

Imre Csaba: Szlovéniai Cseppkő Barlang, tetszett a tenger Jó volt együtt zenélni, Nagyon finom volt minden, Jó volt kikapcsolódni jó volt fagyizni meg pizzázni. Voltunk sárkányhídnál, igaz sokat kellett gyalogolni, jó volt ülni a buszon és nézni a tájat. Szép ország Szlovénia Kár hogy csak rövid ideig voltunk a tengernél. Még marattam volna. A szállodában túl kicsik voltak az ágyak. Jó volt a városban sétálni Szép volt a tűzijáték.

Berkes Jocó: Örülök neki, hogy megismerhettem más, embereket. Nagyon jó volt, amikor este együtt zenéltünk és énekeltünk. Jó volt az Évivel beszélgetni más dolgokról és büszke vagyok a fényképre, amin ketten vagyunk. Nagyon jó volt, hogy tudunk vigyázni egymásra, úgy viselkedtünk, mint egy nagycsalád. A barlang is nagyon tetszett. Jó érzés, hogy a zenékkel örömet okoztunk más, embereknek. Örülök, hogy ide eljutottam az életemben. Jó érzés, hogy a Botival együtt gitároztam.

Dobai László: Jó volt a TV nézés. Jó volt az utazás. Jó volt a Cseppkő barlangban Jó volt a kaja és a pia. Jó volt a fagyi és a Pizza Jó volt a tenger. Jó volt a fellépés. Jó volt táncolni a lányokkal. Jó volt a kiállítás. Finom volt a süti és a üdítő. Örülök neki az ajándéknak. Sárkányhídnál voltunk. Megismerkedni az emberekkel. Az tetszett sok alagutak. Jó volt a tűzijáték.

Kemenczky Laci: Nekem a postojna cseppkőbarlang vonatozás a tengerpart is tetszett nekem. Csütörtökön este az utolsó vacsorán a zenés est is jó volt. Nagyon tetszett az intézmény okát megnéztük és abból zenéltünk is.

Zemán János: Nagyon örülök, hogy eljutottunk a Hangadók zenekarral Szlovéniába, Ljubljanába. Nagyon jó, hogy megismerhettünk egy másik országot, más emberekkel. Jól esett, sokan meghallgatták, és megnézték a zenekarunk fellépéseit.

Fekete Balázs: Szerettem elő ülni a buszban. Láttam a sok alagutakat jó volt. Hogy sütött a nap, Én voltam a kis kongás fel-

33

mondták, hogy milyen szobába lesz elosztva. Még este az is nagyon tetszett hogy beszélgettünk, énekleltünk meg iszogattunk éneklés közben. És nagyon szép helyen volt a hotel, ahol megszálltunk a program tetszett mikor ki volt világítva a szék meg az asztal, ahol beszélgettünk és énekeltünk. Meg az is tetszett, ahol felléptünk, megnéztük ljubjanába mit, rendeztek tőlünk május 24-től-27-ig volt megrendezve és nagyon sokan vissza, tapsolták a zenekart. És annak nagyon örültem mindenek Nagyon, rendezet volt a város és sok volt az ember meg télen nagyon szép volt az egész város. Az is nagyon tőlünk hogy kiálltak táncolni a Janó a Jocó és a Bandi nagyon ügyesek voltak és tényleg nagyon büszke vagyok rájuk. Még a kilátás is nagyon tetszett nekem. Meg az is nagyon tetszett, nekem hogy megismerkedtem sok emberekkel. Meg a cseppkőbarlang is nagyon tetszett nekem és vasúttal mentünk és nagyon szép volt és fotóztam pár képet. Meg az is nagyon tetszett, ahol voltunk az intézmény, amit meg látogattunk még a sok alagút is nagyon tetszett, mert jó volt a buszban fényképet készíteni. A szép szökőkút is nagyon szép volt még az egész város ljubjan nagyon szép a főváros és nagyon örülök hogy oda eljutottam a hangadókkal. Még örülök, hogy a Rékát és Katát megismertem...

léptem a színpadra és sokat tapsoltak. Bátor voltam a barlangban-vettünk kólát. Sokat ettem. Fagyit is ettem. Anyával este aludtam. Este kértem a Pálinka dalt. Botond gitározott. Öcsém is gitározott. Janó sokat énekelt. Szeretem Incit, és Puszit adtam neki. Szabó Balázs: Nagyon jó volt a lábunkat beletenni a tengerbe. Finom volt a fagyi. Finom volt a pizza. Jó volt minden étel. Szép volt a Cseppkő barlang. Szép volt kikapcsolódni. Jó volt a Szlovéniába. Jó volt a Sárkányhíd. Jó volt a fesztivál. Jó volt a vonatba lenni. Szép volt a tűzijáték. Jó volt a nyáron tájat nézni. Mészáros András: Nagyon tetszett a tengerpart. Jó volt a padon ülni és nézni. Jó volt fényképezkedni finom volt a vacsora, és örülök, hogy előadtuk a hátlábat, és hogy nagyon tetszett a közönségnek. Jó volt megismerkedni más országból jött emberekkel. Natasa nagy széplány. Jó volt fagyizni és pizzázni. Nagyon szép volt a város Jó volt, hogy a cseppkőbarlangba a Kati belém karolt.

Horváth Ferenc: Nagyon tetszett a tenger és a cseppkőbarlang. Nagyon finom volt a pizza, de nagyon finom volt minden kaja. Jó volt egyet kikapcsolódni. „Ljubjanaba” a fesztivál, sárkányhíd, és tetszett a tűzijáték

Aranyos Irén: Mikor innen elindultunk 13:00 kor és nagyon szép lapokat láttam utána kézben. Oda értünk Szlovéniába el-

Civil fesztivál- civil passzivitás Krausz Jenő Borús reggel a budai Várban, a Hilton szálló későn kelő vendégei dobpergésre ébredhettek az első Hazai Civil Fesztivál és Fórum jóvoltából. A fesztivál bejáratánál remek hangulat volt, és ez odabent is megmaradt, igaz a vártnál kevesebb résztvevő jött el. A kiállítók között volt az ÉFOÉSZ is, mint az egyik legrégebbi hazai civil szervezet. A fesztivál létrejöttéről, megvalósításának nehézségeiről Nandrássy Mihály főszervezőt kérdeztük. Mi adta az ötletet? A civil szervezetek fennmaradásához pénz, támogatók kellenek. Nagyon sok civil szervezet képtelen megjelenni a szélesebb nyilvánosság előtt. Gondot okoz számukra kibérelni egy termet, csatlakozni egy nagyobb rendezvényhez, hiszen ott fizetni kell a helyért. Ezen a rendezvényen szó szerint minden ingyen volt (hely, asztalok-székek, étel-ital-kávé…).

Ismertség nélkül tulajdonképpen csírájában halnak el ezek a kezdeményezések. Sajnos nagyon sok jó, alulról jövő kezdeményezés is erre a sorsra jut. Sokan a személyi jövedelemadó 1%-ra számítanak, ehhez viszont éveket kell várni a közhasznúsági fokozat szerint. Lehet, hogy ma van egy jó ötlet és még holnap is annak tűnik, de holnaputánra már elhal a lelkesedés a pénz hiányában. Nem tudnak pár tízezer forintra éveket várni. A megjelenés, az ismertség sokak számára a megmaradást, a fejlődés lehetőségét jelenti. Ezért szerveztem meg ezt a bemutatkozási lehetőséget. Hogyan segíti a megjelenésüket ez a fesztivál? Az ismertség szempontjából kiemelkedően fontos a sajtónyilvánosság. Szerencsére a rendezvényünknek nagyon jó beharangozó sajtója volt. Sok újságban, illetve az interneten is írtak rólunk. Reméljük, hogy sokan el-

34

jönnek, részt vesznek az előadásokon, meghallgatják a konferenciánkat vagy leülnek egy-egy kerekasztal beszélgetésre. A Civil Fesztivál alkalmat ad arra, hogy az ide látogatók megértsék, hogy miért is fontos támogatni a civil szervezeteket. Az emberek nagyon sok mindent az államtól és az uniós forrásoktól várnak. A civil szervezetekhez azonban nagyon kevés pénz jut. Pedig alkalmasak arra, hogy helyi szinten elégítsenek ki jogos igényeket, például ároktisztítást egy kis faluban. Nem biztos, hogy különböző hivatalokba kellene menni, hogy mondjuk, kérek 30 ezer forintot és egy kotró eszközt... Ha erre létrejön egy civil szervezet, aki árkot tisztít a faluban, akkor őket helyi szinten tudják majd támogatni. Cégem, illetve a Hazai Fesztivál Közhasznú Alapítvány más módon, például a honlap készítésben is tud segítséget nyújtani. Pénzt egyelőre még mi sem tudunk adni, de közös pályázatírásban vagy egyéb módon segítünk.

Mint ahogy az önkormányzatoknak, úgy a magánszemélyeknek sincs túl sok „felesleges”pénzük… Ebben az elanyagiasodott világban, amikor minden a pénzhajhászásról szól, a pénzen kívül a legtöbb embernek semmi sem számít. Erre a rendezvényre például önkéntest találni majdhogynem lehetetlen volt. Hosszas keresés után összesen kettőt találtam. Azt gondoltam, hogy ha látják az emberek a civileket, ha százból egy látogató végig gondolja, miért is jók ezek a szervezetek, akkor már volt értelme a Fesztiválnak. Remélem, hogy lesz olyan tehetős ember, aki ezután jelentősebb ös�szegekkel támogatja majd a számára szimpatikus civil kezdeményezést. Úgy érzem, hogy az a közel másfél millió forint, amit ennek a fesztiválnak a megszervezésére fordítottam, jó célt szolgált. Hogy reagált az ön kezdeményezésére a civil szféra? A szervezés kezdetétől több mint ezer szervezettel vettem fel a kapcsolatot. Hetvenegynéhány jelzett vissza, tegnap 57- tel zártuk a listát. Ma 50 szervezet jött el. Pedig az eseményt a honlapunkon is közzétettük mindenki láthatta… Csalódott? Igen, de ez új erőt ad! Jövőre mindenképpen újra megcsináljuk. Nem akarom elhinni, hogy Magyarországon az emberek nem nyitottak a civil szféra felé. Nem akarom elhinni, hogy a civil szervezetek ennyire passzívak. Több mint ezer szervezetből csak 50 jött el. Bevallom, nem erre számítottam tavaly szeptemberben, amikor elkezdtem a szervezést. Elszomorító, de nem adjuk fel! Nincs fizetőképes kereslet a civil szférára… Ezen szeretnénk változtatni. Sajnos a civil szervezetekről nagyon rossz kép alakult ki a cégeknél. A civilek mondhatni „pofátlanul” csak kérnek és kérnek, és ha egy cég a kis úját nyújtja, akkor rögtön az egész karját akarják. A civilek többsége nem tud különbséget tenni a

támogatás és a szponzoráció között. A vállalkozások vezetői számokat látnak, hány ember várható, milyen korosztályokból kerülnek ki a látogatói egy-egy rendezvénynek, milyen az anyagi helyzetük – mindezt figyelembe veszik, amikor támogatásról vagy szponzorációról döntenek. Ezzel szemben mondjuk egy civil szervezet, ha könyvet akar kiadni, csak annyit mond: kérek 3 millió forintot, mert öt év után most ös�szeállt egy anyag, amit szeretnék megjelentetni. Szerintem, ha úgy közelítené meg a céget, hogy konkrét szponzorációt ajánl, sokkal sikeresebb lehetne. Például sajtótájékoztatót szervez, ahol megjelenhet a szponzor, reklámfelületet biztosít a kiadandó könyvben… Ezek azok, amiket még nem tudnak a civil szervezetek. Amíg nem kötik össze a kérést a cégek igényeinek kielégítésével, addig nem tud létrejönni az együttműködés. A hozzáállás megváltoztatásában nagyon nagy lehetőség van. Önnek saját vállalkozása van, alapítványa mivel foglalkozik, amikor nem a civileket segíti? Fiatal korom óta dolgozom, egy főiskola és egy egyetem mellett már 18 évesen vállalkozni kezdtem. Nagyon szeretek az emberekkel dolgozni, nagyon szeretem ezt a nyüzsgést, ami a vállalkozói léttel jár. Rendezvényszervező kft-t alapítottam, nincs annál jobb érzés, mint amikor egy jól sikerült rendezvény után többen odajönnek gratulálni! Ez az öröm motivált arra, hogy komolyabban kezdjek el foglalkozni a civil szervezetekkel. Úgy gondolom, szükségük van segítségre. Hiszen nem várhatjuk el, hogy egy civil szervezetben rendezvényszerve-

ző, marketinges és pályázatíró önkéntes legyen, miközben mondjuk az ároktisztítással foglalkoznak. Az esemény média-részét a saját kft-m szervezte, magának a fesztiválnak a létrehozására 2010-ben megalapítottam a Hazai Fesztivál Közhasznú Alapítványt, aminek én vagyok az alapítója, fő önkéntese, leglelkesebb tagja és egyben fő támogatója is. Nem szabad arra várni, hogy mások tegyék jobbá a világot, mindenkinek a saját környezetét kell jobbá tennie. Nekem ennek a fesztiválnak a megszervezése volt ezen az úton az első lépés. Mi lesz a következő lépés, jövőre a civilekkel ugyanitt? Remélem, jövő májusban ugyanitt tudunk találkozni. A rendezvényt megtartjuk, az biztos, és nagyon remélem, hogy sokkal több szervezet jön majd el. Jövőre még Budapesten, utána viszont vidéken fogjuk megtartani a Civil Fesztivált, ezzel is a vidéki civil szervezeteket szeretnénk segíteni, hiszen szakítunk a Budapest-centrikussággal. Azonban jövő májusig sem tétlenkedünk. Örömmel jelenthetem ki, hogy több cég vezetőjével is előrehaladott tárgyalásokat folytatok a civil szervezetekkel való együttműködésekről, így egyfajta érdekképviseletet hozhatunk létre. Szövetségbe tömörülhetnek azon civil szervezetek, melyek képviseltették magukat ezen a rendezvényen, illetve eljönnek majd a következőre. Ezek azok a szervezetek, melyek valóban hajlandók tenni saját magukért és a kitűzött céljaik megvalósításáért. Változatlanul keresünk partnereket és együttműködőket, hisz igazán nagy dolgokat csak együttes erővel lehet véghezvinni.

2011 júniusában megrendezték a Hazai Civil Fesztivál és Fórumot. A rendezvény szervezője Nandrássy Mihály volt. Az interjúban Nandrássy Mihály a fesztiválról beszélt. Elmondta, hogy bemutatkozási lehetőséget szeretett volna adni a civileknek. Fontosnak tartja, hogy az emberek megismerjék a civil szféra munkáját és támogassák őket. A rendezvényre sajnos csak 50 szervezet jött el. Nandrássy Mihály jövőre is szeretné megszervezni a rendezvényt.

35