KAMERARENDSZER ALKALMAZÁSA ISKOLÁBAN. Végh Attila

KAMERARENDSZER ALKALMAZÁSA ISKOLÁBAN Végh Attila www.veghattila.hu [email protected]

KAMERARENDSZER ALKALMAZÁSA ISKOLÁBAN

1. Bevezető Kamerarendszer alkalmazása köznevelési intézményekben örök és problematikus kérdés. Pro és kontra véleményeket hallhatunk. A kamera rendszer üzemeltetésének támogatói szerint a bűncselekmények megelőzése, a bűnesetek tisztázása a cél. Az iskolában a ruhalopás, mások értékeinek eltulajdonítása a leggyakoribb bűneset, azonban verekedések, erőszakos lopások és megfélemlítések is előfordulnak. Másik csoportja a bűncselekményeknek, ami sajnos egyre nagyobb aktualitással bír az iskolán belüli drogterjesztés és azzal kapcsolatos esetek. Fontos megjegyezni, hogy ezek előfordulása nem az oktatás színvonalától függ, sajnos, társadalmi jelenség. Gyakran előfordul, hogy a szemtanúk nem akarják, illetve nem merik bevallani, amit láttak, hallottak, vagy ami velük történt. A kamerafelvétel így sokszor az egyetlen bizonyíték. A megfigyelőrendszer célja az iskolában tartózkodók biztonságának, illetve az iskolai felszerelések épségének megóvása. Az ellenzők szerint, a diákok viselkedését negatív irányban befolyásolhatja a kamera rendszer, hiszen emiatt folyamatos ellenőrzés alatt lennének, minek következtében magatartásuk önkéntelenül is eltérne a természetestől. Ez káros hatással lehet személyiség-fejlődésükre, s azt is eredményezheti, hogy a kamerák látóköréből kikerülve olyat tesznek, amit a kamera előtt nem tennének. A kérdés adott: iskolában tartózkodók biztonságának megóvása vagy az egészséges személyiségfejlődés lehetőségének korlátozásával, károsításával indokolható köznevelési intézményben kamerarendszer üzemeltetése vagy üzemeltetésének tiltása?

2. Adatvédelmi biztos álláspontja Az Adatvédelmi biztos a hozzá benyújtott 1744/K/2009-3. számú ügyiratban megfogalmazott kérelem alapján az alábbi állásfoglalást adta ki köznevelési intézményben használt kamera rendszerről 2009. augusztus 26-án: A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 2. § 1. pontja szerint személyes adat bármely meghatározott (azonosított vagy azonosítható) természetes személlyel (a továbbiakban: érintett) kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. Továbbá a 2. pont alapján különleges adat többek között az egészségi állapotra vonatkozó adat. A 9. pont meghatározása alapján adatkezelésnek minősül a fénykép-, hang-, vagy képfelvétel készítése, illetve nyilvánosságra hozatala. Az Avtv. 3. § (1) bekezdése szerint személyes adat akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy azt törvény elrendeli. A (2) bekezdés értelmében különleges adat akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett írásban hozzájárul, vagy törvény elrendeli. A fentiek alapján egy ember arca, képmása személyes adatnak, a képfelvétel készítése, valamint rögzítése pedig adatkezelésnek minősül, amihez – külön törvényi felhatalmazás hiányában – az érintett hozzájárulása szükséges. Az Alkotmánybíróság 36/2005. (X. 5.) számú határozatában a következőket fejti ki: „A kamerának, mint a tulajdonvédelem technikai eszközének az alkalmazása a tulajdon tárgyainak óvására alkalmas ugyan, ám óhatatlanul személyekre, emberi magatartásokra, szokásokra, megnyilvánulásokra, illetőleg magára az emberi testre is irányulhat. Az elektronikus úton történő megfigyelés tehát alkalmas arra, hogy a magánszférába behatoljon, intim (szenzitív) élethelyzeteket rögzítsen akár olyképpen, hogy az érintett nem is tud a felvételről, vagy nincs abban a helyzetben, hogy mérlegelhesse az ilyen felvételek megengedhetőségét és azok következményeit. Az így végzett megfigyelés a magánélethez való jog sérelmén túl – szélesebb és mélyebb értelemben – az emberi méltósághoz való jogot általában is érintheti. A magánszféra lényegi fogalmi eleme éppen az, hogy az érintett akarata ellenére

2. oldal


mások oda ne hatolhassanak be, illetőleg be se tekinthessenek. Ha a nem kívánt betekintés mégis megtörténik, akkor nemcsak önmagában a magánélethez való jog, hanem az emberi méltóság körébe tartozó egyéb jogosultsági elemek, mint pl. az önrendelkezési szabadság vagy a testi-személyi integritáshoz való jog is sérülhet. Mivel a magánszféra nem szűkül le a magánlakásra és az ahhoz tartozó területre, a jogi szabályozás során figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a betekintésre alkalmas biztonságtechnikai rendszerek működési körén belül a magánszféra védelme szempontjából érzékeny területek is előfordulhatnak.” Jelen esetben „nincs olyan kényszerítő körülmény, amely a megfigyelésnek az intim szférára való kiterjesztését alkotmányosan elfogadhatóvá tenné. Az emberi méltóságot érintő alapjogi korlátozást egy másik alapjog, nevezetesen a tulajdonhoz való jog érvényesülése illetőleg védelme önmagában nem indokolhatja.” A folyamatos munkavégzés, illetve tanulás céljára szolgáló helyiségekben nemcsak a kamera által közvetített kép rögzítése, de a puszta megfigyelés is jogellenes, mivel az indokolatlan mértékben korlátozza az érintettek magánszférájának védelméhez való jogát. Kamera-rendszert üzemeltetni a munkahelyen (ilyen munkahely lehet az iskola is) olyan helyiségekben, melyben állandó munkavégzés folyik a kialakult nemzetközi, valamint hazai adatvédelmi gyakorlatot alapul véve, főszabály szerint nem lehet. Kivételesen, a munkahelyiségben tartózkodó személyek élet- és testi épsége védelme, valamint a bekövetkezett baleset utólagos rekonstruálása céljából – ha a veszély valós és ténylegesen fenn áll – kamera működtethető. Vagyonvédelmi célból olyan helyiségekben, ahol állandó munkavégzés vagy tanítás történik, kamera-rendszert működtetni csak azokban az időszakokban lehet, amikor a helyiségekben – jogszerűen – senki nem tartózkodhat (tehát a tanítás, vagy egyéb foglalkozások után). Az érintetteket, vagyis a kamerák látóterébe érkezőket, a belépést megelőzően tájékoztatni kell arról, hogy a kamerarendszer működtetésének mi a célja, a kamerák mely időszakokban üzemelnek, a továbbított képeket ki, hol és mennyi ideig tárolja és az érintetteknek milyen jogorvoslati lehetőségei vannak az adataik kezelését illetően. Megfigyelőrendszert általában abból a célból állítanak fel, hogy annak segítségével a rendbontások, lopások, és rongálások felelőseit felelősségre lehessen vonni. Azonban ilyen tetteket csak néhány tanuló vagy más személy követ el, ugyanakkor minden tanulót, pedagógust, illetve más érintettet is figyel a kamera. Az iskola területén is biztosítani kell mindenkinek a lehetőséget arra, hogy bármiféle megfigyelés nélkül mozoghasson, az érintetteknek ezt a természetes állapotát, az emberi méltóságból is fakadó jogát a kamerás megfigyelés aránytalanul korlátozza. A diákok viselkedését negatív irányban befolyásolhatja a képfelvevő berendezések elhelyezése, hiszen emiatt folyamatos ellenőrzés alatt lennének, minek következtében magatartásuk – tartva egy esetleges szülői vagy felügyelői büntetéstől – önkéntelenül is eltérne a természetestől. Így a „megfigyeltség” érzése már ebben a korban is megjelenhet, ami károsan befolyásolhatja személyiségfejlődésüket, továbbá azt is eredményezheti, hogy később, a kamerák látóköréből kikerülve azt tegyen, amit akar, hiszen „senki” nem látja. A pedagógusok esetében a kamerás megfigyelés lehetőséget ad az intézmények vezetői számára a rendszeres ellenőrzésre. Ez egyrészt sérti az érintett dolgozók személyiségi jogait, másrészt az állandó „megfigyeltség-érzés” hátráltatja a tanárok természetes viselkedését, a tanulókkal való gondtalan és felhőtlen kapcsolat kialakítását. Végezetül fontosnak tartom idézni az Avtv. 5. §-ában foglalt célhoz kötöttség elvét, mely szerint „személyes adatot kezelni csak meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében lehet”. Továbbá „csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas, csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig.” Az Ön által említett célok eléréséhez a kamerás megfigyelés szükségtelen és aránytalan beavatkozást jelentene a képfelvevő berendezésekkel felszerelt intézményekben tanuló diákok, illetve az ott dolgozó személyek magánéletébe.

3. oldal


Összefoglalva elmondható, hogy egyértelműen ellenzem a kamerarendszer kiépítését bármely közoktatási intézmény területén, mivel a megfigyelés, illetve a képek rögzítése az érintettek személyhez fűződő jogait nagymértékben sértené, továbbá előre nem látható mértékben negatívan befolyásolhatja mind a tanulók személyiségének fejlődését, mind az intézményben folyó munkát. 

  

Összefoglalva az olvasott állásfoglalást: a kamerarendszer használatával az emberi méltóságot érintő alapjogi korlátozást egy másik alapjog, nevezetesen a tulajdonhoz való jog érvényesülése illetőleg védelme önmagában nem indokolhatja, azaz vagyonvédelmi célból olyan helyiségekben, ahol állandó munkavégzés vagy tanítás történik, kamera-rendszert működtetni csak azokban az időszakokban lehet, amikor a helyiségekben – jogszerűen – senki nem tartózkodhat, a képek rögzítése az érintettek, azaz a tanulók, pedagógusok, alkalmazottak személyhez fűződő jogait nagymértékben sértené, előre nem látható mértékben negatívan befolyásolhatja a tanulók személyiségének fejlődését, illetve hátráltatná a pedagógusok nevelő munkáját, természetes viselkedésüket, mely negatívan érintheti a tanuló-tanár viszonyt.

Az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek 16. cikke értelmében a hivatalban lévő adatvédelmi biztos megbízatása az Alaptörvény hatályba lépésével, vagyis 2012. január 1-jével megszűnt. 2012. január 1-jén hatályba lépett az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (továbbiakban Infotv.), amely alapján a személyes adatok védelméhez, valamint a közérdekű és a közérdekből nyilvános adatok megismeréséhez való jog érvényesülésének ellenőrzését és elősegítését a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (továbbiakban NAIH) látja el.

3. NAIH álláspontja A munkahelyen alkalmazott elektronikus megfigyelőrendszerek területén a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény hiányos szabályozását bizonyos mértékben pótolta a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (továbbiakban Avtv.) rendelkezései, valamint az Alkotmánybíróság döntései alapján kialakított adatvédelmi biztosi gyakorlat, melyre vonatkozó álláspont az előző fejezetben olvasható. 2012-ben mind a Munka Törvénykönyvét, mind az adatvédelmi jogszabályt új törvény váltotta fel. Az új, 2012. július 1-jén hatályba lépett, a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) már tartalmaz olyan szabályokat, amelyek irányadóak a munkahelyen alkalmazott elektronikus megfigyelőrendszerekre. Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvénnyel (a továbbiakban: Infotv.) kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy annak szabályai sok tekintetben megegyeznek az Avtv. rendelkezéseivel, mindazonáltal az új jogszabályi megfogalmazás többször elbizonytalanítja a jogalkalmazót abban, mennyiben alkalmazhatóak az Avtv. alapján kialakított adatvédelmi biztosi állásfoglalások az Infotv. hatályba lépése után. Ez a bizonytalanság érinti az intézményvezetőket is, hiszen a korábbi adatvédelmi biztos állásfoglalása egyértelműen felhívta a figyelmet a kamerarendszer alkalmazásának problematikájára. Másrészt azt is figyelembe kell venni: egy oktatási intézmény közösségét a tanulók, az alkalmazottak (pedagógusok, …) és az intézménnyel jogviszonyban nem állók (szülők, vendégek, …) alkotják, ezért a kamerarendszer alkalmazhatóságának kérdését mindhárom szereplőre ki kell terjeszteni. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság 2013. január 23-án a munkahelyen alkalmazott elektronikus megfigyelőrendszer alapvető követelményeiről szóló ajánlást tett közzé, mely

4. oldal


a munkavállalói-munkáltatói kapcsolatrendszer alapján fogalmaz meg irányadó elveket és alkalmazandó szabályokat. Ezen ajánlás alapján tekintsük át a kérdést.

4. A munkáltatói ellenőrzés jogalapja Az Mt. 42. § (2) bekezdés a) pontja értelmében a munkaszerződés alapján a munkavállaló köteles a munkáltató irányítása szerint munkát végezni. Az Mt. 46. § (1) bekezdés d) pontja azt a kötelezettséget határozza meg a munkáltató számára, hogy írásban tájékoztassa a munkavállalót a munkakörébe tartozó feladatokról. A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (továbbiakban: Kjt.) rendelkezései szerint az Mt. ezen szakasza a közalkalmazotti jogviszony tekintetében alkalmazható. Ezzel összhangban az Mt. 52. § (1) bekezdés b) és c) pontja a munkavállaló alapvető kötelességeként határozz meg azt, hogy a munkavállaló köteles munkaideje alatt a munkáltató rendelkezésére állni és munkáját az általában elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások, utasítások és szokások szerint végezni. Az Mt. 11. § (1) bekezdése lehetőséget biztosít arra, hogy a munkáltató a munkavállalót a munkaviszonnyal összefüggő magatartása körében ellenőrizze. Ez a jogosultság szükségszerűen együtt jár személyes adatok kezelésével. Az Infotv. 4. § (1)-(2) bekezdései alapján személyes adat kizárólag meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében kezelhető. Az adatkezelésnek minden szakaszában meg kell felelnie az adatkezelés céljának, az adatok felvételének és kezelésének tisztességesnek és törvényesnek kell lennie. Csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas. A személyes adat csak a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig kezelhető. A továbbiakban kérdés az: szükséges-e a munkavállaló hozzájárulása ezen irányú adatkezeléshez? A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (továbbiakban Adatvédelmi irányelv) 29. cikke alapján létrehozott Adatvédelmi Munkacsoport állásfoglalásában kifejtette: „a munkavállaló-munkáltató viszonyában megkérdőjelezhető az önkéntes hozzájárulás lehetősége”, ugyanis „a foglalkoztatás kontextusában nehézségek merülhetnek fel az érintett beleegyezésének önkéntes voltával kapcsolatban, hiszen a munkáltató és az alkalmazott között alá-fölérendeltségi viszony van. Az érvényes beleegyezés ebben az értelemben azt jelenti, hogy az alkalmazottnak valós lehetőséget kell biztosítani beleegyezése megtagadására vagy utólagos visszavonására – amennyiben meggondolja magát – anélkül, hogy hátrány érné emiatt. A hierarchikus függés e helyzeteiben az alkalmazott továbbítással kapcsolatos elutasítása vagy fenntartása anyagi vagy nem anyagi természetű hátrányt okozhat neki, ami teljes mértékben ellentétes a személyes adatok védelmére vonatkozó európai jogalkotás szövegével és szellemével.” Az Adatvédelmi Munkacsoport a hozzájárulás fogalom meghatározásáról szóló véleményében pedig azt is kifejtette, hogy a jogszerű adatkezelésnek nem csak a hozzájárulás lehet az egyetlen jogalapja, hanem az Adatvédelmi Irányelv 7. cikkében szereplő többi jogalap is alkalmazható az adatkezelők számára. Összefoglalva:  a munkáltatói ellenőrzéshez kapcsolódó adatkezelés az Mt. rendelkezéseiből, a munkaviszony természetéből fakadó, a munkavállalói hozzájárulástól adott esetben független adatkezelés,

5. oldal


 a munkaviszony időtartama alatt a munkáltató működése érdekében a munkavállalók magánszféráját bizonyos, pontosan körülhatárolt esetekben, garanciális követelmények megtartása mellett korlátozhatja. Az Adatvédelmi Munkacsoport állásfoglalásával ellentétben, tekintsük át azt a lehetőséget is, ha szükséges a munkavállaló hozzájárulása az adatkezeléshez. Az Infotv. szerint „személyes adat akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy azt törvény vagy – törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben – helyi önkormányzat rendelete közérdeken alapuló célból elrendeli”. Ez az éles megkülönböztetés jelenti az újdonságot a korábbiakhoz képest, hogy  a kötelező adatkezelések körébe tartozik az állami, önkormányzati, közfeladatot ellátó személyek köre által végzett adatkezelés, illetve  az üzleti jellegű adatkezelések, amelyekre más, a jogviszonyokhoz igazodó rendelkezések vonatkoznak. Az utóbbi körbe sorolt adatkezelésekre vonatkozik az új jogalap az Infotv. 6. § (1) bekezdésében: „Személyes adat kezelhető akkor is, ha az érintett hozzájárulásának beszerzése lehetetlen vagy aránytalan költséggel járna, és a személyes adat kezelése a) az adatkezelőre vonatkozó jogi kötelezettség teljesítése céljából szükséges, vagy b) az adatkezelő vagy harmadik személy jogos érdekének érvényesítése céljából szükséges, és ezen érdek érvényesítése a személyes adatok védelméhez fűződő jog korlátozásával arányban áll.” Az új értelmezés bevezetése számos kérdést vet fel:  a hozzájárulás beszerzésének lehetetlensége,  az „aránytalan költséggel járna” kitétel, a „jogi kötelezettség teljesítése céljából” fordulat mind értelmezést igényel. A NAIH 2012-es beszámolójában olvasható, az értelmezési kérdésekben a joggyakorlattól várhatunk válaszokat. A „jogos érdekének érvényesítése céljából” kitétel magában foglalja a jogszerű és tisztességes üzleti érdekeket is. A jogalkalmazó az új jogalap kapcsán eddig ismeretlen „korlátozásával arányban áll” feltétel érvényesülését is mérlegelni fogja a törvény alkalmazása során. Továbbá az új jogalapok között kell számon tartanunk, hogy a 16. életév betöltése után önállóan nyilatkozhat a kiskorú személyes adatai kezeléséről, ez a kormeghatározás a gyakorlatban már használatos, hiszen a házasságkötés korhatára 16 év, munkát akár még fiatalabban is vállalhat. Tehát középfokú intézménybe 9. évfolyamra beiratkozó tanuló csak a szülővel (gondviselővel, gyámmal) együtt tehet nyilatkozatot. A kamerarendszer használatának legitimitása elválaszthatatlan annak korlátaitól, azaz:  a munkáltatói ellenőrzés akkor tekinthető jogszerűek, amennyiben az a munkaviszony rendeltetésével közvetlenül összefüggő okból feltétlenül szükséges – Mt. 9. § (2) bekezdés,  a munkáltatói ellenőrzés és az annak során alkalmazott eszközök, módszerek nem járhatnak az emberi méltóság megsértésével; illetőleg a munkavállaló magánélete nem ellenőrizhető – Mt. 11. § (1) bekezdés,  a munkavállalót előzetesen tájékoztatni kell az adatkezelés lényeges követelményeiről – Mt. 11. § (2) bekezdés, Infotv. 20. § (2) bekezdés,  az adatkezelés akkor jogszerű, ha a munkáltató az adatkezeléssel kapcsolatban betartja az Infotv. alapvető rendelkezéseit: a célhoz kötött és a tisztességes adatkezelés elvét –Infotv. 4. § (1)-(2) bekezdés. Összefoglalva:

6. oldal


 az Mt. rendelkezései általános felhatalmazást nyújtanak a munkáltatói ellenőrzéshez kapcsolódó adatkezelésre, azonban ezen keretek tartalommal való megtöltése munkáltatóra hárul,  a munkáltatónak az alkalmazott eszközökkel kapcsolatos részletszabályokat belső szabályzatban kell egyértelműen, érthetően, pontosan, részletesen meghatározni.

5. A kamerarendszer garanciális követelményeiről Az előző fejezetben tárgyalt jogalap megléte a jogszerű adatkezelésnek csupán az egyik részeleme, a kamerarendszer alkalmazásához további garanciális követelmények megtartására is szükség van, melyek az Mt.-ben nem találhatóak meg. A személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Szvtv.). tartalmazza a kamerás megfigyelésre vonatkozó alapvető szabályokat és garanciális követelményeket. Az Szvtv.-ben meghatározásra került:  elektronikus megfigyelőrendszer alkalmazásának lehetséges céljai,  a felvételek tárolhatóságának időtartama,  a felvételek továbbításának esetkörei,  több, garanciális előírás, így például bizonyos helyiségeket nem lehet megfigyelni vagy a területre belépő személyek tájékoztatására vonatkozó szabályok. A hatályos törvényi rendelkezések, illetőleg az elszámoltathatóság elvéből fakadóan a munkáltatónak kell igazolnia azt, hogy az általa alkalmazott elektronikus megfigyelőrendszer összeegyeztethető az Infotv. 4. § (1)-(2) bekezdésében szereplő célhoz kötöttség elvével és megfeleltethető az érdekmérlegelés tesztjének. Ennek megfelelően szakképző iskolában elektronikus megfigyelőrendszert elsődlegesen az emberi élet, testi épség, személyi szabadság védelme, a vagyonvédelem céljából lehet alkalmazni – pl. tanműhely, tankonyha, számítástechnikai szaktanterem, ahol nagyértékű tárgyi eszközök vannak elhelyezve. Viszont nem lehet olyan kamerát elhelyezni, amely kizárólag egy munkavállalót és az általa végzett tevékenységét figyeli meg, azaz nem az adott tanteremben kerül elhelyezésre a kamerarendszer, hanem az abból nyíló közösségi terekben (folyosó, aula). Ennek további alapelve az is, hogy semmiképp sem lehet kamerát elhelyezni olyan helyiségben, amelyben a megfigyelés az emberi méltóságot sértheti, így különösen az öltözőkben, zuhanyzókban, az illemhelyiségekben vagy például orvosi szobában, illetve az ahhoz tartozó váróban. Ezek a területek csak akkor figyelhetők meg jogszerűen, ha ott nem tartózkodik senki. A célhozkötöttség elve, illetőleg az érdekmérlegelés tesztje azt a követelményt támasztja a munkáltatóval szemben, hogy ezen követelményeknek az egyes kamerák látószögével kapcsolatban is érvényesülnie kell, azaz a kamerák látószöge a céljával összhangban álló területre irányulhat. Ez a célhoz kötöttség összefüggésben van a magántulajdon kérdésével, ugyanis a kamerák látószögével kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a munkáltató a kamerarendszert kizárólag a saját tulajdonban (vagy a használatában) álló épületrészek, helyiségek és területek, illetőleg az ott történt események megfigyelésére alkalmazhatja, vagy a tulajdonos hozzájáruló nyilatkozatával rendelkezik. A kamerarendszer által rögzített felvételek tárolásának időtartamára – más törvényi mérce hiányában – alkalmazni kell az Szvtv. 31. § (2)-(4) bekezdésében szereplő szabályokat: a munkáltatók a rögzített felvételeket főszabályként három munkanapig tárolhatják. Van lehetőség arra, hogyha valamely munkakör betöltése olyan kivételes esetet jelent – a célhozkötöttésg elvével és az érdekmérlegelés tesztjével összhangban – a felvételeket három munkanapnál hosszabb időtartamra is megőrizhető legyen. De ezt a munkáltatónak igazolnia kell. Köznevelési intézményekben a kamerarendszer használatának célrendszere alapján nincs igazolható speciális eset, amelynek során szükséges megnövelni a háromnapos tárolási maximumértéket.

7. oldal


A munkáltatóknak biztosítania kell azt, hogy a felvételek visszanézésére csak meghatározott (szűk) személyi kör rendelkezzen jogosultsággal, kizárólag azok számára legyen erre lehetőség, akik a felvételek megtekintése alapján a szervezeten belül döntéshozatali jogkörrel rendelkeznek. Emellett meg kell alkotni azokat az alapvető szabályokat, hogy ki, milyen célból és milyen időközönként nézheti vissza a felvételeket.

6. A megfelelő tájékoztatás követelménye Az Mt. 11. § (2) bekezdése és az Infotv. 20. § (2) bekezdése alapján a munkáltatónak előzetesen tájékoztatnia kell a munkavállalót a kamerarendszer alkalmazásával együtt járó adatkezelés körülményeiről, írásbeli tájékoztatás alapján: 1.

Köznevelési intézményben szabályzatban rögzítve célszerű ezen adatkezelési körülményeket megismertetni a tanulókkal, pedagógusokkal az alábbi témákra bontva:  az adatkezelés jogalapjára,  az egyes kamerák elhelyezésére és a vonatkozásukban fennálló célra,  az általuk megfigyelt területre, tárgyra, arra vonatkozóan, hogy az adott kamerával közvetlen vagy rögzített tárolás történik,  a felvétel tárolásának helyére és időtartamára,  a felvételek tárolásával kapcsolatos adatbiztonsági intézkedésekre,  az adatok megismerésére jogosult személyek körére, illetőleg arra, hogy a felvételeket mely személyek, szervek részére, milyen esetben továbbíthatja,  a felvételek visszanézésére vonatkozó szabályokra, illetőleg arra, hogy a felvételeket milyen célból használhatja fel a munkáltató,  arra, hogy a munkavállalókat milyen jogok illetik meg a kamerarendszerrel összefüggésben és milyen módon tudják gyakorolni a jogaikat,  arra, hogy az információs önrendelkezési joguk megsértése esetén milyen jogérvényesítési eszközöket vehetnek igénybe.

2.

Ügyelni kell arra, hogy a tájékoztatásnak egyszerűnek, szakzsargon használata nélkülinek, bárki számára könnyen érthetőnek kell lennie.

3.

A munkáltatónak igazolnia kell, hogy a munkavállalók a munkahelyi kamerázással kapcsolatos tájékoztatást ténylegesen megkapták (például írásbeli ellenjegyzéssel vagy egy kérdőív kitöltésével és aláírásával). Mindemellett a munkáltató köteles figyelemfelhívó jelzést elhelyezni arról a tényről, hogy az adott területen kamerarendszert alkalmaznak (Szvtv. 28. § (2) bekezdés c) pont). Ha a kamerás megfigyelés olyan területre irányul, ahol pedagógusok és szülők egyaránt tartózkodhatnak, akkor pedig a munkáltatónak természetesen gondoskodnia kell az Szvtv. 28. § (2) bekezdés d) pontja szerinti ismertető elhelyezéséről is.

7. Sérelemdíj Az új Ptk. egy új előírása, a sérelemdíj 2014. március 15-étől érvényes. A sérelemdíj új jogintézmény a magyar jogban. Lényege, hogy akit személyiségi jogában megsértenek, az őt ért nem vagyoni sérelemért e díjat követelheti. A sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges, azaz a jogaiban sértett félnek elegendő a jogsértés tényét megjelölnie és bizonyítania, azt már nem kell, hogy a jogsértésből eredően milyen kára származott. A munkaviszonyban is alkalmazni kell a sérelemdíj Ptk-ban foglalt szabályait, de a sérelemdíj megfizetésére, mértékére nem a Ptk., hanem az Mt. kártérítési felelősségre vonatkozó szabályai az irányadók.

8. oldal


A sérelemdíj mértékét a bíróság az eset körülményeire – különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására – tekintettel, egy összegben határozza meg. A sérelemdíj személyiségi jog megsértése esetén alkalmazható. A Ptk. szerint a személyiségi jogok sérelmét jelenti különösen:  az élet, a testi épség és az egészség megsértése;  a személyes szabadság, a magánélet, a magánlakás megsértése;  a személy hátrányos megkülönböztetése;  a becsület és a jó hírnév megsértése;  a magántitokhoz és a személyes adatok védelméhez való jog megsértése;  a névviseléshez való jog megsértése;  a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog megsértése. A személyiségi jog megsértésétől meg kell különböztetni az ennek a szintjét el nem érő, szubjektív érzéseken alapuló érdeksérelmeket. A kialakuló bírói gyakorlat lesz hivatott állást foglalni abban, hogy mely vélt vagy valós sérelem éri el a személyiségijog-sértés szintjét. A munkavégzéssel összefüggő, jogos munkáltatói kritika várhatóan nem esik a személyiségijog-sértés körébe, ezért arra sérelemdíj sem alapítható. Az emberi méltóságot sértő, megalázó, becsmérlő kijelentések viszont jogalapot biztosíthatnak sérelemdíj követelésére.

9. oldal

KAMERARENDSZER ALKALMAZÁSA ISKOLÁBAN. Végh Attila

Recommend Documents