Kálvin, Khrüszosztomosz, az anomoiánusok és Isten természetének felfoghatatlansága Abstract: Calvin, Chrysostom, the anomoians and the incomprehensibility of God’s nature
In 13th chapter of the Book I of his Institutes Calvin makes a reference to Chrysostom’s five homilies, which were composed against the sect of anomoians. The purpose of this short paper is the analysis of this reference. In the first part we present the context of the reference, namely the demonstration of the essential unity of the Triune God. After the clarification of the Greek and Latin terms denoting the essence and the person and the demonstration of the godhead of the Son and of the Holy Spirit, he mentions that the Satan Satan, in order to pluck up our faith by the roots, has always provoked fierce disputes, partly concerning the divine essence of the Son and Spirit, and partly concerning the distinction of persons; since in almost every age he has stirred up impious spirits to vex the orthodox doctors on this head, and is attempting in the present day to kindle a new flame out of the old embers, it will be proper here to dispose of some of these perverse dreams. (Inst I 13,21) In preparing to refute the revivified ancient heresies (namely the heresy of Servetus and Stancaro), he quotes a thought from Hilarius of Poitiers, and thereafter mentions the homilies of Chrysostom: On this subject we have five homilies of Chrysostom against the Anomoei, in which he endeavoured, but in vain, to check the presumption of the sophists, and curb their garrulity. (Inst I 13,21) In the following paragraphs we give a short paragraph of the anomoian heresy and we try to unfold to which passages from the homilies of Chrysostom Calvin has referred. At the end of our inquiry we mention that the revivification of the anomoian heresy not only in the Early Church, or in the age of Calvin was a problem, but nowadays as well. We try to show up through a quotation of Jean Leloup how in our days the “blinkered rationalists” want to propagate the anomoian way of knowing God and ourselves.
Az Institutio I. könyvének 13. fejezetében, amelyben szentháromságtani kérdésekről van szó, Genf reformátora Khrüszosztomosz öt bibliamagyarázatára hivatkozik, amelyeket az anomeusok (szabatosabban: az anomoiánusok) ellen írt (Inst I 13,21). Miért lehetett fontos Kálvinnak, hogy Konstantinápoly Aranyszájúnak nevezett püspökére hivatkozzon? Az Inst I 13ban Kálvin amellett érvel, hogy a Szentírás megcáfolhatatlanul bizonyítja Isten lényegének egységét, amely azonban három személyt1 foglal magában. Miután tisztázta a személy és a lényeg jelölésére használt fogalmakat, részletesen bizonyította a Fiú és a Szentlélek istenségét, illetve világosan ismertette az Isten hármas-egységéről szóló bibliai tanítást, a 21. bekezdésben megemlíti, hogy a Sátán minden korszakban vitát szított részint a Fiú és a Szentlélek istensége, részint pedig az isteni személyek közötti különbség felől. Ennek eredményeképpen az előző korokhoz hasonlóan Kálvin korában is voltak istentelen lelkek (impii spiritui), akik az igazhitű tanítók (doctores orthodoxi) háborgatása végett az ősrégi eretnekséget akarták újraéleszteni. A 22. bekezdésben Kálvin név szerint megemlíti teológiai ellenfeleit: Arius és Sabellius a régi eretnekség képviselői, míg Szervét és társai a kortárs eretnekek, akik a régi alapokra épített új csalárdsággal igyekeznek mindent összezavarni. Éppen ezért az előző bekezdésekben szelíden fölmutatott igazságot (veritas, quae placide ostensa fuit) meg kell védelmezni az istentelenek rágalmai ellen. A kortárs eretnekségek megcáfolását előkészítendő Kálvin néhány hermeneutikai és módszertani alapelvet fogalmaz meg, amelyekben csodálatos teológiai fegyelmezettségről és alázatról tesz bizonyságot. Mindenekelőtt arra van szükség, írja Kálvin, hogy a Szentírás rejtett titkainál józanul és mértékletesen bölcselkedjünk, és ne kalandozzunk messzebb, mint ameddig 1
Kálvin itt (Inst I 13,2) felsorolja a személy fogalmát jelölő görög és latin szavakat is: a πόστασ ις , amelyet a latinok substantia-nak fordítottak, holott helyesen subsistentia-t kellett volna mondani, illetve a πρόσωπον . E fogalmi különbségek ellenére azonban mind a latin, mind pedig a görög írók „a dolog lényegére nézve teljesen megegyeznek”.
Isten Igéjének a határai érnek.2 Továbbá, mivel az emberi értelem saját magát sem képes tökéletesen megérteni, szükséges önként elismernünk, hogy igazán csakis Isten ismerheti önmagát. E két módszertani-hermeneutikai alapelv alátámasztása végett hivatkozik Kálvin Poitiers püspökére, Hilariusra és Khrüszosztomoszra. Hilariustól idéz is egy gondolatot, mely szerint Isten csakis az ő igéjének segítségével ismerhető meg,3 Khrüszosztomoszra pedig idézés nélkül, mint olyan íróra hivatkozik, akinek megvannak az ebben a tárgyban írt művei. Kálvin szó szerint4 a következőképpen hivatkozik Khrüszosztomoszra: Extant in hoc argumentum homiliae E tárgyban megvan Khrüszosztomosznak az Chrysostomi quinque adversus anomeusok ellen mondott öt homíliája, amelyekkel Anomoeos, quibus tamen cohiberi azonban nem volt képes megzabolázni a szofisták sophistarum audacia non potuit quin vakmerőségét, akik épp ellenkezőleg: még jobban fraena garrulitati laxarent.5 megoldották fecsegéseik fékjét. Itt Kálvin nyilvánvalóan az anomeusok ellen elmondott περ καταλήπτου – De incomprehensibili6 című homíliasorozatra utal, amely az általa használt Khrüszosztomosz-kiadás V. kötetében is megtalálható.7 Az anomoianusok ultraariánus szektája 350 körül alakult ki Antiókhiában, és Aétiosz antiókhiai diakónus, majd püspök nevéhez kapcsolódik. Az irányzat elnevezése az νόµοιος (= nem hasonló, különböző) szóból származik, ugyanis azt tanították, hogy Jézus nem csupán nem egylényegű az Atyával, de még csak nem is hasonló hozzá.8 Isten megismerésére vonatkozó tanításukat Aétiosz tanítványa és utóda, Eunomiosz, Küzikosz ultraariánus püspöke a következőképpen foglalta össze: Isten semmi mást nem tud saját létéről, mint mi, léte önmaga számára nem világosabb, mint számunkra. Mindazt, amit tudunk róla, ő is tudja, és mindazt, amit magáról tud, mi is könnyen megtaláljuk magunkban, különbség nélkül.9 Mire Khrüszosztomoszt 381-ben diakónussá, majd 386-ban pappá szentelték, az ariánus irányzatok nagy része eltűnőben volt Antiókhiából, az anomoianizmus azonban még élt, és elég erős lehetett, ha az újonnan felszentelt pap a befolyásuk elleni küzdelmet, és tagjainak megtérítését egyik legfontosabb feladatának tekintette.10 Az öt homíliában Khrüszosztomosz több helyütt is nyíltan beszél az emberi értelem határairól, az istenismeret töredékességéről, illetve arról, hogy mekkora tudatlanságban és tévelygésben vannak azok, akik úgy vélik: tökéletesen ismerik Istent. Kálvin minden valószínűség szerint ezekre a szakaszokra gondolt, amikor a De incomprehensibili Dei natura című homília-sorozatra utalt. Lássunk hát egy hosszabb példát arra, ahogyan Konstantinápoly püspöke beszél e homíliákban Isten megismerésének a lehetőségéről:11 Ο τω κα γ ο δα Itaque more pueri ego Így [a gyermekhez hasonlóan]12 πολλά ο κ πίσταµαι quoque & scio complura, én is sok mindent tudok, bár 2
PKI zöld 58-59. Hilarius Pictaviensis: De Trinitate libri doudecim. I,18. In: Migne PL 10,38. Hilarius latin szövege: Idoneus enim sibi testis est, qui nisi per se cognitus non est. 4 Az Institutióból származó latin szövegek forrása: Barth, Petrus – Niesel, Guilelmus (eds.): Joannis Calvini opera selecta. Vol. III-V., Kaiser, Monachii 1928-1936. Az innen származó idézeteket a továbbiakban a következőképpen jelöljük: Barth – Niesel: Joannis Calvini OS, a kötet száma, a kötet kiadásának éve (III. 1928; IV. 1931; V. 1936.), valamint oldalszám. 5 Barth – Niesel: Joannis Calvini OS. III. 1928. 136. 6 In: Migne PG 48,701-743. 7 Tomus quintus […]operum divi Ioannis Chrysostomi. Apud Claudium Chevallonium, Parisiis 1536. 978-1019. 8 Vanyó László: Ókeresztény írók lexikona. Szent István Társulat, Budapest 2004. 13. 9 Leloup, Jean-Yves: Bevezetés az igazi filozófusokhoz. Kairosz Kiadó, 2006. 142. 10 Leloup, Jean-Yves: Bevezetés az igazi filozófusokhoz. Kairosz Kiadó, 2006. 142. 11 A Kálvin által használt latin szöveg mellé beillesztjük a Migne PG-ben található görög szöveget is, a fordítás rendjén pedig a Chevallon-féle latin szöveget követjük, természetesen odafigyelve az eredeti görög szövegre is. Az esetleges eltéréseket külön jelezzük. A Kálvin által használt latin fordítás forrása: Tomus quintus […]operum divi Ioannis Chrysostomi. Apud Claudium Chevallonium, Parisiis 1536. 981.; a görög szövegé pedig: Migne PG 48,704. 12 A latin fordítás egy mellékmondat erejéig visszautal az előzményekre, míg a görög szöveg e visszautalást a o τω határozószóval oldja meg. 3
δ α τ ν τ ν τρόπον. τι µ ν γ ρ πανταχο στιν Θε ς ο δα κα τι λως στι πανταχο · τ δ π ς ο κ ο δα. τι ναρχός στι κα ΐδιος ο δα· τ δ π ς ο κ ο δα.
tamen modum eorum ignoro. nem mindig értem a módját. Deum nanque esse ubique, Tudom, hogy Isten totumque esse quaque in mindenütt jelenvaló, és parte orbis terrarum novi, mindenütt teljes egészében sed quemadmodum sit, jelen van, de nem tudom, nescio. Item non inceptum, hogyan. Tudom, hogy non genitum, sempiternum kezdet nélküli, születetlen 13 esse Deum non ignoro; sed és örökkévaló, de képtelen quo pacto ita sit, intelligere vagyok felfogni, hogyan. Ο γ ρ δέχεται λογισµ ς nequeo. Haud enim humana Elmém ugyanis képtelen potest capere megérteni, hogyan létezhet ε δέναι π ς ο όν τε ratio quemadmodum fieri potest, olyan természet, amelynek ο σίαν ε ναι µήτε παρ΄ αυτ ς µήτε παρ΄ ut aliqua substantia sit, quae kezdete sem önmagában τέρου τ ε ναι neque a semetipsa, neque sem pedig másban nem aliunde suam originem található. Tudom, hogy a χουσαν. habeat. Filium esse á patre Fiút a halhatatlan Atya Isten Ο δα τι Υ ν viszont nem γέννησεν τ δ π ς Deo immortali genitum novi; nemzette, sed quemadmodum, ignoro: tudom, hogyan; azt is γνο · ο δα τι τ Spiritum ex eo procedere tudom, hogy a Lélek belőle Πνε µα ξ α το τ δ 14 de képtelen π ς ξ α το ο κ scio; sed quemadmodum, származik, nescio. vagyok felfogni, hogyan. πίσταµαι. Mind Khrüszosztomosz, mind Kálvin egyetért tehát abban, hogy bár az istenismeret elengedhetetlenül fontos része a bölcs életvitelnek, e földön mégsem lehet tökéletes, csak rész szerint való, ami azonban egyre inkább gazdagodik. Ezért joggal vetik az anomoiánus módon gondolkodók szemére, hogy tévednek, amikor Istenről, mint már itt e földön a maga teljességében megismerhető valóságról beszélnek, és joggal nevezi Kálvin álbölcseknek (sophistae) az ekképpen gondolkodó tévtanítókat. A fentebb idézett szakasz folytatásában a frissen felszentelt antiókhiai pap a következőképpen szólítja meg azokat, akik azt hiszik, hogy istenismeretük már e földön tökéletességre jutott:15 Πο τοίνυν ε σ ν ο τ Ubi igitur illi sunt, qui se Hol vannak tehát, akik azt π ν πειληφέναι τ ς totam scientiam recipisse állítják, hogy teljes γνώσεως λέγοντες ο affirmant, qui se in fauces [isten]ismeret részesei πρ ς τ βάραθρον τ ς summae ignorantiae lettek, és így elnyelte őket a γνωσίας καταπεσόντες; praecipitarunt? Nam qui hoc legnagyobb tudatlanság? 16 Ο γ ρ κατ τ παρ ν in saeculo totum sciendi Akik ugyanis azt állítják, λέγοντες πειληφέναι τ se recepisse hogy már e jelen világban π ν ε ς τ µέλλον modum autumant, in postero privatos tökéletes ismeretre jutottak, ρήµους αυτο ς τ ς omni scientia az eljövendő életben παντελο ς καθιστ σι sese constituunt, & miserrimos ac elnyerhető összes ismerettől γνώσεως. perditos esse patiuntur. megfosztják önmagukat, és nyomorultul, vesztesként γ µ ν γ ρ λέγων τι kell szenvedniük. κ µέρους γινώσκω κ ν Quippe cum ego qui me ex Én csakugyan azt állítom, ε πω τι καταργε ται parte cognoscere asseverem, hogy rész szerinti az γν σις α τη πρ ς τ βέλτιον κα τελειότερον & hanc meam scientiam ismeretem. Ha pedig ennek δεύω καταργηθείσης destrui aliquando debere az ismeretnek valamiképpen 13
A non genitum = születetlen nincs a görög szövegben, csupán a latin fordító használta. Khrüszosztomosz itt nyilvánvalóan a 381-es Konstantinápolyi Hitvallás Filioque nélküli formájára hivatkozik. 15 Tomus quintus […]operum divi Ioannis Chrysostomi. Apud Claudium Chevallonium, Parisiis 1536. 981.; Migne PG 48,704. 16 Szó szerint: a legnagyobb tudatlanság torkába estek. 14
τ ς µερικ ς κα γενοµένης τελειοτέρας·
fatear, in melius ac perfectius proficiscar, destructa particulari scientia, λέγων & accedente perfectiore & λόκληρον pleniore;
κε νος δ παντελ κα κα τελείαν χειν τ ν γν σιν ε τα µολογ ν α τ ν καταρ γε σθαι ν τ µέλλοντι ρηµον αυτ ν ποφαίνει τ ς γνώσεως ταύτης µ ν καταργουµένης τέρας δ τελειοτέρας ο κ πεισαγοµένης ε περ α τη στ κατ΄ α το ς τελεία. […]
Τοσο τόν στι κακ ν τ µ µένειν ε σω τ ν ρων ν ξ ρχ ς µ ν ταξεν Θεός. Ο τω κα δ µ λπίδι πλείονος τιµ ς κα τ ς ο σης ξέπεσεν· ο τω κα π τ ν φιλαργύρων γίνεται· πολλο πολλάκις µειζόνων πιθυµο ν τες κα τ παρόντα πώλεσαν· ο τω κα ο τοι προσδοκ ν τες ντα θα τ π ν χειν κα το µέρους ξέπεσον.
ille vero qui se integerrimam perfectissimamque tenere scientiam arbitretur, & tamen destrui eam aliquando debere cogatur asserere, omni scientia privatum, destitutumque in postero fore nequaquam possit inficiari. qua enim nunc tenet, destruitur, & nulla requiritur perfectior, cum ea sit perfectissima, ut ipse censer, quam hoc tempore obtinet. […] Tam malum, tam nefarium est, non intra iustos se continere limites, quos principio Deus immortalis nobis descripsit & statuit. Sic Adam honorem, quo erat praeditus spe amplioris amisit. Sic homines cupidi & quaestui dediti, saepe numero cum plura maioraque persequerentur, non modo nihil plus acquirere potuerunt, sed etiam quae habebant, amiserunt. Sic etiam isti summae scientiae authores, cum se totum tenere arbitrentur, parte etiam quam possunt habere, destituti labuntur & corruunt.
Δι παραιν φεύγειν α τ ν τ ν µανίαν· µανίαν γ ρ γωγέ φηµι ε ναι σχάτην τ φιλονεικε ν ε δέναι τί τ ν ο σίαν στ ν Θεός. Quas ob res vos fratres Κα να µάθ ς τι µανίας σχάτης το το π τ ν προφητ ν µ ν το το ποιήσω φανερόν· ο γ ρ προφ ται ο µόνον τί τ ν ο σίαν στ ν γνοο ντες 17
charissimi hortor & rogo caveatis, & insaniam illorum hominum fugiatis. Contendere enim scire quid substantiae deus sit, postremae esse insaniae
meg kell szűnnie, akkor a jobb, tökéletesebb felé haladok. Amint ugyanis a rész szerinti megszűnik, átadja helyét a tökéletes és teljes ismeretnek. Azok viszont váltig hangoztatják, hogy teljes és tökéletes az ismeretük, amelynek valamiképpen ugyancsak meg kell szűnnie. Ez után pedig semmiféle ismerettel sem fognak rendelkezni, hiszen amit most birtokolnak, megszűnik, és nem haladhatnak tökéletesebb felé, mivel szerintük az a legtökéletesebb, amellyel a jelenben rendelkeznek. […] Ily rossz és istentelen dolog, ha nem maradnak az igaz határok között, amelyeket a halhatatlan Isten kezdetben tudtunkra adott. Így Ádám is, a nagyobb tisztesség reményében elvesztette azt, amellyel Isten őt felékesítette.17 Ugyanez történik a pénzsóvár emberekkel is, akik határtalanul több [pénz]re áhítoznak: nem csupán nem gyarapíthatják vagyonukat, hanem azt is elvesztik, amijük van. Ugyanígy a legfőbb ismeretre vonatkozó koholmány szerzői is, akik azt képzelik, hogy minden ismeretet birtokolnak, azt is elvesztik, amit valóban birtokolhatnának. Ezért kedves testvéreim, kérlek és intelek, hogy őrizkedjetek és meneküljetek ezeknek az embereknek az őrültségétől. Arra áhítozni ugyanis, hogy megismerjük Isten
Cf. Theodorétosz: De incarnatione.34; PG 75,1477-78; PKI Theodorétosz 171
φαίνονται λλ τ ς σοφίας α το στιν πορο σι· ο χ ο σία σοφίας λλ΄ τ ς ο σίας.
κα περ iudico. πόση τίς καίτοι γε Quod ut melius intelligatur, π τ ς prophetarum sententias σοφία κ
lényegének a milyenségét, az őrültség tetőfokának tartom. Hogy jobban megértsük, miről is van szó, afferam: quos non solum a próféták tanítására utalok, quid substantiae Deus sit akik nyilvánvaló módon ignorare videmus, sed etiam nem csupán azt nem tudták, de sapientia eius quanta sit, hogy mi is az Isten lényege, plane ambigere: quanquam hanem azt sem foghatták non a sapientia substantia fel, hogy mekkora az Isten est, sed ex substantia bölcsessége. Márpedig nem sapientia. a lényeg származik a bölcsességből, hanem a bölcsesség a lényegből. Kálvin csupán annyit jegyez meg, hogy létezik és elolvasható Khrüszosztomosz homíliasorozata, azonban tudnunk kell azt is – és közel 1150 év távlatából Kálvin világosan látta –, hogy e homíliák a szónoki nagyszerűség, megalapozott érvelés és a bennük rejlő meggyőző erő ellenére sem érték el a kívánt eredményt. Az arianizmus különböző irányzatai újra meg újra megjelentek; minden korban felléptek olyan eretnekek, akik az anomoiánusokhoz módon beszéltek Isten megismeréséről. A hivatkozás kontextusa alapján feltételezhetjük, hogy Kálvin Szervét, Stancaro és társaik munkálkodásában látta az anomoianizmus újraéledését. Mi lehetett Kálvin célja ezzel a hivatkozással? Hogy több mint egy évezred távlatából pellengérre állítsa Konstantinápoly püspökének ékesszólását, és rábizonyítsa, hogy homíliái csupán üres frázisok tömkelege voltak? Nem hisszük. Véleményünk szerint Kálvin célja az volt, hogy a veszély nagyságára figyelmeztesse mindenkori olvasóit: ha egy olyan híres és nagyhatású szónok, mint Khrüszosztomosz nem volt képes arra, hogy véget vessen ennek a tévelygésnek, akkor a híveknek állandó felkészültségben kell élni, és miközben az isten- és önismeret elsajátításán fáradoznak, el kell ismerniük, hogy mindkét ismeret biztos forrása egyedül Isten Igéje – sola Scriptura. Az anomoianizmus nem csupán Khrüszosztomosz vagy Kálvin korában jelentett veszélyt, hanem ugyanúgy veszélyt jelent napjainkban is. Korunkra nézve adjuk át a szót Leloup-nak, aki filozófiai ihletettséggel a következőképpen ír: Végül is kik a tegnap (és a ma) anoméneusai? A beszűkült racionalisták, akik csak azt látják, amit a láthatatlan előérzete nélkül látnak. Csak azt hallják, amit éppen hallanak, de kifelejtik belőle a Csöndet,18 pedig az öleli át és hordoz minden beszédet. Ők azok, akik érintik, amit éppen érintenek, de anélkül, hogy kezeik űrében megtapintanák a szándékot, pedig ha odafigyelnének, látnák, hogy mennyire üres az anyag. Arra gondolnak, amire gondolnak, de anélkül, hogy valaha is gondolnának a tudatra, melyből gondolataik születnek. Azt szeretik, amit szeretnek, vagyis amit éppen karjaikban vagy szívükben tarthatnak, de mindig ugyanazt, csak ami rájuk hasonlít, sosem egy Másikat, a Másikat, aki nem korlátozható arra, mi belőle látható, érinthető, elgondolható és szerethető.19 Velük szemben ma is érvényes Khrüszosztomosz és Kálvin figyelmeztetése: Isten hatalmasabb a tér-idő dimenziójában létező [emberi] természetnél, és kizárólag az Szentírásban adott kijelentésből lehet megismerni őt.
18 19
Utalás Theodorétosz HFC, Valentinoszról; PKI piros 28 Leloup, Jean-Yves: Bevezetés az igazi filozófusokhoz. Kairosz Kiadó, 2006. 148.
