Növekedni az Isten tenyerén Duffer Erzsébet Dominika OSU nővér Missziós Társaság (Lazaristák) Központi Háza A Társaság állandó képzés keretében Budapest, 2009. március 14.
Tartalomjegyzék Bevezetés............................................................................................................. 1 I. Miért kötelességünk a tökéletességre törekednünk ............................................. 2 Keresztes Szent János tanítása ............................................................................ 3 II. Miféle tökéletességre hív minket ma az Úr; mit jelent Rá várni, és hogyan kell azt megvalósítani......................................................................... 5 III. Harc és kitartás .................................................................................................... 6 IV. Az Urat szeretni – érte élni és halni .................................................................... 8 Az összeszedettség: a belső csend és a hallgatás ................................................ 9 Szellemi nincstelenség és lelki szegénység....................................................... 10 Istennel való egyesülés – a legnagyobb tökéletesség ........................................ 10 Az erények megszerzése ................................................................................... 11 V. Mit vár el tőlünk az Úr „hic et nunc” Befejezés ........................................................................................................... 12 Felhasznált irodalom ......................................................................................... 13
Bevezetés Megpróbáljuk azt, ami lehetetlennek tűnik. A kérdésre – hogyan lehetne összegyűjteni és összehasonlítani a modern pszichológiai tendenciákat az „ősi” tökéletesség csúcspontja elérésével – válaszolunk Keresztes Szent János tanításával, melyet a mai szakértők gondolatai alapján tanulmányozunk. Az eredményt már előre tudjuk, biztosítva van: hit nélkül ez lehetetlen. De mit jelent akkor a hit? Valóban képes egy elképzelhetetlen új világnak a kapuját előttünk kitárni? De ha ez igaz, akkor mit csináltunk mi eddig? Nem csavarogtunk? Nem pocsékoltuk el az időnket? A mi időnket, ami egyedül fontos és értékes, mivel az életünket jelenti, mivel drágán volt megváltva, amelynek értékét csak Megváltónk tudta teljes mértékben felbecsülni.
2
Miért kötelességünk a tökéletességre törekednünk
I.
Úgy látszik, hogy ez az életünk legfontosabb kérdése. Nekünk, mint keresztényeknek nincs más választásunk, és mégis csak muszáj választanunk, méghozzá önként, szabadon és tudatosan. Nekünk – ismétlem – nem marad más hátra, csak a tökéletességet választani. Különben elpusztulunk, kipusztulunk, Földünknek, országunknak nem lesz ránk szüksége, mert a sötétségből elege van már neki. A tudatlanság sötét iszapjába süllyed és fuldoklik, és fennakad az önzés halálos torkában. Amikor először kezdtem komolyan foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, körülbelül harminc évvel ezelőtt – Limában az egyetemen, – azt a kérdést tanulmányoztam, vajon lehetséges ebben a mi korunkban, amely oly sokat gondol magáról, elérni a lelki életben nagyobb tökéletességet, mint mondjuk olyan 500, 1000 vagy 2000 évvel ezelőtt elértek a szentek. Vagyis lehet-e elérni nagyobb tökéletességet ma, mint amilyet elértek tegnap, hasonló módon, mint a tudományban és technikában. Sokat foglalkoztam ezzel a kérdéssel, mondhatnám egészen mostanáig is, de nem azért, mert igent vagy nemet találtam volna rá feleletül. Természetesen ma már muszáj, hogy elmosolyogjam magam hasonló, egy kissé naiv kérdés felállítása miatt, de a kutatást megérte. Egyet mind világosabban látok: teljes erőnkből és gyorsan kell előre törekednünk, mint akiknek minden pillanat drága, hogy befussuk pályánkat, elérjük célunkat. Mert igazán nem az a kérdés fontos itt, hogy nagyobb vagy kisebb szentséget érjünk el, mint a szentek tegnap vagy holnap, hanem hogy el tudjuk érni azt a tökéletességet, amellyel az Isten minket meg akar ajándékozni. Hogy végre észrevegyük, hogy nem a chrónoszt kell utolérnünk, hanem a káirószt! Tudni illik, hogy a görögöknél két szó felel meg a mi magyar „időnknek”. A „chrónosz” azt fejezi ki, ami az órákra, percekre és napokra vagy évekre vonatkozik, a „káirósz” pedig azt, ami a beteljesedést, a cél elérését jelenti. A „káirószról” szól a Szentírás is, amikor az „idők beteljesedéséről” nyilatkozik. Ha megértjük, hogy mennyire fontos ez a tény, ez az idő az életünk számára, – és ez kétségtelen, – akkor az önmegtagadás (lat. abnegatio, mortificatio, ném. Selbstüberwindung, ol. mortificazione) nemcsak „a vértanúk életáldozatában”, hanem a mi saját életünkben fog megnyilvánulni.1 És mégis Lukács az Apostolok Cselekedeteiben azt állítja: „Nem tartozik rátok, hogy ismerjétek az időpontokat és a körülményeket. Ezeket az Atya szabta meg a saját hatalmában. De megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek... egészen a föld végső határáig” (ApCsel 1,7-8). „Jöjj, Szentlélek Istenünk, Add a mennyből érzenünk Fényességed sugarát. Jöjj, szegények atyja te, Bőkezűség Istene, Lelkünk fényed hassa át!”2 1
2
Vö. PUSKELY, Mária: A keresztény szerzetesség történeti fogalomtára, Pécs: Kairosz, 2006, 846 o., o. 546, ISBN 963 9642 30 4 GLÓRIA kottás énekes imakönyv, Trnava: Glória Társulat, 1993 2 , o. 298, ISBN 80-900449-9-9
3
Kemény, nem szép, sem nem édes szavak kívánkoznak ajkamra, nem szimpatikus, nem is népszerű vagy közkedvelt kifejezések. Felejtsük el tehát egy pillanatra a csábító hedonista kényelemre vonatkozó és csábító szavakat, lépjünk át saját magunkon Jézus Krisztus szeretete miatt. Mert egyetlen hegyre sem lehet feljutni kapaszkodás és nehézségek nélkül. Nézzük csak a sportolókat. Már Szent Pál például vette őket. És mégis mennyivel többet ér a mi küszködésünk. Köztünk nem egy kapja meg a koronát, hanem mindenki, aki eljut a céljába, és még hozzá olyat, amely örökre szól. Keresztes Szent János tanítása Ha rövid idő alatt óhajtunk eljutni a szent összeszedettségre, a belső csendre, a szellemi nincstelenségre és a lelki szegénységre, gyakorolnunk kell a következő elveket, melyek által a lelkünk eléri az Istennel való egyesülést (Vö. GS 19,1), és haladni fog a nagy tökéletesség felé az erények megszerzésében, és el fogja érni a szent lelki béke állapotát, 3 Keresztes Szent János „nada”-jának a csúcspontját és az értelmét. Elsősorban biztosnak kell lennünk abban, hogy ennek az ígéretnek igen nagy súlya van, és hogy érdemes elérése céljából mindent megtenni. Ezt a bizonyosságot és biztosságot egyedül az Úr tudja megadni annak, akinek akarja, és amikor akarja. Ehhez a hivatás kegyelme kell. Mit kell tennünk tehát? Úgy tűnik, hogy egyszerre több dolgot, vagy úgy is lehetne érteni a feltételt, hogy ha egy dologban előrehaladunk, előrehaladunk a többiekben is. Mint egy láthatatlan és színtelen fénynek a színes színképe. Ahogyan látjuk, nyolc dologról van szó: 1. a szent összeszedettségről 2. a belső csendről 3. a szellemi nincstelenségről 4. a lelki szegénységről, – és akkor 5. az Istennel való egyesülésről 6. a nagy tökéletességről 7. az erények megszerzéséről és 8. a szent lelki béke állapotáról. Ezt a nyolc dolgot kellene a szerzetesi életünkben elérnünk. Nézhetjük őket úgy is, mint célunkat.
3
Vö. KERESZTES SZENT JÁNOS KISEBB MŰVEI: Lobogó Istenszeretet, Az 1914-i toledói kiadás után spanyol eredetiből fordította: páter Ernő a Sancta Theresia kármelita, Budapest: a Kármelita Rend kiadása, 1991, 333 o., o. 5.
4
Az én feladatom nem annyira a lelkiség, vagyis a spirituális elmélyedés, hanem inkább a pszichikai megállapítás és a kérdés, hogy érdemes-e vagy egyáltalán lehetséges-e ezt a célt emberileg elérni, természetesen Isten segítségével, és ha igen, milyen módon. A célt már megismertük, most jönnek az eszközök, a „hogyan mit” elérni, tehát a praxis. Visszatérve Keresztes Szent János javaslataihoz, felsoroljuk azokat az elveket, amelyekre ügyelnünk kell, hogy elérhessük, mint emberek a legnagyobb célunkat, az Istennel való egyesülést. Jézus számára a praxis az Isten nagy művét jelenti, amelyről a Teremtés könyve (2,2 –„Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett.”) beszél. Isten műve az egész életet jelenti, s benne mindazt, ami az életet betölti. Az Isten műve nagyon gazdag tartalmú. „A keresztény szerzetes lényegében praktikos, aki egész élete során állandó erőfeszítéssel... küzd a bűn ellen, a szenvedélyek féken tartásáért, a kísértő gondolatok (logismoi) távoltartásáért.”4 Meg akarjuk engedni, hogy bennünk is megvalósuljon az Isten terve? Az Isten munkája? Keresztes Szent János háromszor három eszközt állít elénk. Ezeket mi most egyszerűen felsoroljuk. 1. A világ ellen szóló szabályokról: a) Egyenlő szeretet az emberekkel szemben b) Undorodás mindennemű birtoklástól c) Őrizkedés bármiveli foglalkozástól, ami a testületben történik 2. Az ördög ellen szóló szabályokról a) Semmit se tenni a hivatalbeli kötelményeinken kívül b) Az elöljárónkra sohase tekinteni másképp, mint magára Istenre, mivelhogy annak helyettese c) A megalázkodás mind gondolatainkban, szavainkban és cselekedeteinkben 3. A test ellen szóló szabályok: a) A zárdába azért jöttünk, hogy mindenki reánk utazzék, és alkalmat adjon nekünk a türelem gyakorlására b) Megtenni azt, amire éppen nincs kedvünk vagy nem találunk benne élvezetet c) Sohasem szabad néznünk arra, hogy mi kellemes a különböző teendőkben
4
Vö. PUSKELY, Mária: A keresztény szerzetesség történeti fogalomtára, Pécs: Kairosz, 2006, 846 o., o. 567, ISBN 963 9642 30 4
5
Gyakorlati kérdések 1. Lehetséges mindenkit egyformán szeretni? Miért olyan fontos ez a részünkre? 2. Muszáj tényleg „undorodnunk” akármilyen birtoklástól? Nem az Istentől származnak a dolgok? Szabad azokat elutasítani? 3. Nem meglepő állítás, hogy őrizkednünk kell bármivel, ami a testületben történik, foglalkozni? Hát mivel kellene foglalkoznunk, ha nem avval, ami a mi családunkat, ahol élünk, érinti? 4. Mit jelentenek számunkra a „világ ellen szóló szabályok”? 5. Mit jelent egy zárdában „nem ütni az orrunkat mások dolgába”? 6. Nem primitív gondolat azt hinni, hogy az elöljáró Istent helyettese? Nem egy bizonyos bálványimádásról lehetne itt szó? Lehetséges ma még ilyen felfogással élni? Még rosszabb: nem vetteti ezzel a szerzetes magát egy nyílt manipuláció alá? 7. Miért találják olyan fontosnak a szentek az alázatosságot? Miért kell, hogy megalázkodjunk gondolatainkban, szavainkban és cselekedeteinkben? Mit tegyen az, aki ezt nem akarja, vagy nem tudja belsőleg elfogadni? 8. Mi köze ezekhez a szabályokhoz (5-7) az ördögnek? Nem lehetne azt „enyhébben” kifejezni? 9. Mit jelent türelmet gyakorolni? Mi köze a türelemnek a testhez? Miért kell annyira harcolnunk a test ellen? Miért kell hagynunk, hogy mások másszanak az idegeinkre? Tényleg azért jöttünk a zárdába? Nem inkább azért, hogy tiszteljenek minket, úgy ahogyan mi is igyekezünk tisztelni a többieket? 10. Nem inkább önkínzásnak számíthat a folytonos gyakorlat, a kedvünk és az élvezet elleni igyekvés, nem csacsiság a kellemeset mindig kerülni?
II. Miféle tökéletességre hív minket ma az Úr; mit jelent Rá várni, és hogyan kell azt megvalósítani (A kérdések feldolgozása és értékelése) Egy nagy igazságra szeretnénk hivatkozni: Kevesen, és nagyon ritkán éri el valaki a tökéletesség csúcspontját. Keresztes Szent János meg van győződve arról, hogy a hiba nem abban áll, hogy a jó Isten azt nem akarná, hanem a mi gyarlóságunkban. Három nagy ellenségünk van, melyek ellenünk álladóan harcolnak. A világ, a sátán és a test. Miben áll ezeknek mechanizmusa? Mit akarunk mi? Nincs itt beképzelésről szó, hogy ilyen nagy célra merjük átadni magunkat? Vagy nem túl sok energiára lesz szükségünk, valamihez, ami nem biztos... Nem lenne
6
jobb „szerényebbnek” lenni? Sokat lehetne itt elmélkedni a hivatásunkról, a hitünkről. Részünkre a legfontosabb: feleletet találni arra a kérdésre, hogy miféle tökéletességre hív minket ma az Úr. A feleletet – ahogyan már megmondtuk – Keresztes Szent Jánosnál fogjuk keresni és találni. Mondhatom, hogy a „receptje” csuda jó, kipróbált és csodálatosan hatékony. Aki aszerint akar élni, eljuthat nagyon hamar oda, ahol rá az Úr vár. És még egy fontos dolog: amíg nem jut el a céljához, addig is mindig meglesz benne a belső biztonság, hogy nem jár téves utakon. Ma ez nagyon fontos! Felmenni egy magaslatra, fára vagy hegyre, és onnan meglátni a várunkat..., az irányt megfigyelni és betartani, de le kell másznunk, lemondani a szép csodálatos kilátásról, azután útnak kell indulnunk, neki a sötétségnek a bizonytalanságnak, éppúgy, mint egy szerelmes, aki elhagyja a házát, és mindenkit benne, aki alszik, és csendben, álruhában kisurran, hogy senki se ismerje fel, elindul a találkára azzal, akit a szíve kedvel. Háromszínű álruhában jutott ki: pirosban, a szeretet tűzével, fehérben, a hit erejével és zöldben, a remény biztonságával. Elérte célját, megtalálta a kedvesét.
III. Harc és kitartás 1. A világ ellen szóló szabályokról – a) „Az emberekkel szemben viseltessél egyenlő szeretettel és ugyanazon feledéssel, akár rokonok legyenek, akár nem, elszakítva szívedet amazoktól éppúgy, mint emezektől”5 – a szellemi tökéletesség érdekében, mivel így lehet eljutni a „szent összeszedettségre”. b) Kerülni az ideiglenes javaknak fenyegető veszedelmeit – meg kell fékeznünk a reájuk irányuló túlzott vágyat, s undorodnunk kell mindennemű birtoklástól; „sem ételre, sem ruhára, sem egyéb teremtett dologra, sem a holnapi napra, hanem” irányítanunk kell „ezt a gondot a magasabbra, tudniillik arra, hogy” keressük Isten országát, hiszen a többit ráadásul kapjuk meg. „Mert nem feledkezhetik meg” rólunk „az, aki az állatoknak is gondját viseli”. „Ezáltal”, állítja Keresztes Szent János, „csendet és békét teremtesz érzéki részedben.”6 c) Arról szól, hogy a zárdában meg tudjuk őrizni magunkat minden kártól, „mely a szerzetesekhez való viszonyunkban érhetne”. Hogyan? Úgy, hogy „a legnagyobb gondossággal” őrizkedjünk „még csak gondolatilag is foglalkozni bármivel, ami a testületben történik, s még inkább attól, hogy szóvá” tegyük. „Sohase botránkozzál meg és ne is csodálkozzál semmin, amit
5
6
KERESZTES SZENT JÁNOS KISEBB MŰVEI: Lobogó Istenszeretet, Az 1914-i toledói kiadás után spanyol eredetiből fordította: páter Ernő a Sancta Theresia kármelita, Budapest: a Kármelita Rend kiadása, 1991, 333 o., o. 6. Vö. KERESZTES SZENT JÁNOS KISEBB MŰVEI: Lobogó Istenszeretet, Az 1914-i toledói kiadás után spanyol eredetiből fordította: páter Ernő a Sancta Theresia kármelita, Budapest: a Kármelita Rend kiadása, 1991, 333 o., o. 7-9.
7
látsz vagy hallasz, s igyekezzél lelkedet ezekre vonatkozólag teljes tudatlanságban tartani.” 7 Miért? Mert nem látunk a dolgok mélyére, „és a zárdákban mindig akad valami, amin meg lehet ütközni, mert mindig ott vannak az ördögök, és igyekeznek elbuktatni a szenteket. Isten pedig megengedi ezt, hogy alkalmat adjon a szerzeteseknek erénygyakorlatra, és próbára tegye őket.”8 2. Az ördög ellen szóló szabályokról – Aki meg akar szabadulni a második ellenségétől, az ördögtől, annak három szabályhoz kell magát tartani. a) Semmit se tenni a hivatalbeli kötelményeinken kívül, „bármennyire jónak és szeretettel teljesnek lássék is, hacsak nem parancsolják”. Az ördög itt jóval igyekszik az embert rosszra vinni. Érdemet lehet így szerezni és biztonságot. Ha pedig nem sikerül ellenállnod, nem fogsz tudni megmenekülni a birtoklástól, sem elkerülni az „akkora károkat, hogy fogalmad sincs róluk, amelyekre vonatkozólag az Úr számadást követelne tőled annakidején.”9 b) Az elöljárónkra, „akármilyen ember legyen is, sohase” tekintsünk „másképp, mint magára Istenre, mivelhogy annak helyettese”. Ez elég furcsának tűnik, és mégis mennyire nagy bölcsességről tanúskodik. „Azt pedig jegyezd meg, hogy az ördög, mint aki esküdt ellensége az alázatosságnak, ebbe a dologba nagyon is gyakran belenyúl. Ha ily módon tekinted elöljáródat, sokat nyersz, és nagyot haladsz, míg ha nem teszed, nagy lesz a veszteséged és a károd. Azért nagyon vigyázz, hogy ne tekintsd sem természetét, sem eljárásmódját, sem terveit, sem pedig egyéb viselkedését, mert különben odajuthatsz, hogy az isteni engedelmesség helyett pusztán emberit gyakorolsz, ami mérhetetlen lelki kár volna.”10
c) A harmadik szabály, egyenesen az ördög ellen irányuló igyekezés: a megalázkodás mind gondolatainkban, mind szavainkban és cselekedeteinkben. Ez által tudunk örülni a mások javának, mintha a mienkről volna szó. Ha pedig ezeket nem gyakoroljuk így, sohasem jutunk el „az igazi szeretet színvonalára”, sőt nem is fogunk feléje haladni.11
7
KERESZTES SZENT JÁNOS KISEBB MŰVEI: Lobogó Istenszeretet, Az 1914-i toledói kiadás után spanyol eredetiből fordította: páter Ernő a Sancta Theresia kármelita, Budapest: a Kármelita Rend kiadása, 1991, 333 o., o. 10. 8 KERESZTES SZENT JÁNOS KISEBB MŰVEI: Lobogó Istenszeretet, Az 1914-i toledói kiadás után spanyol eredetiből fordította: páter Ernő a Sancta Theresia kármelita, Budapest: a Kármelita Rend kiadása, 1991, 333 o., o. 10-11. 9 KERESZTES SZENT JÁNOS KISEBB MŰVEI: Lobogó Istenszeretet, Az 1914-i toledói kiadás után spanyol eredetiből fordította: páter Ernő a Sancta Theresia kármelita, Budapest: a Kármelita Rend kiadása, 1991, 333 o., o. 10-11. 10 KERESZTES SZENT JÁNOS KISEBB MŰVEI: Lobogó Istenszeretet, Az 1914-i toledói kiadás után spanyol eredetiből fordította: páter Ernő a Sancta Theresia kármelita, Budapest: a Kármelita Rend kiadása, 1991, 333 o., o. 13. 11 KERESZTES SZENT JÁNOS KISEBB MŰVEI: Lobogó Istenszeretet, Az 1914-i toledói kiadás után spanyol eredetiből fordította: páter Ernő a Sancta Theresia kármelita, Budapest: a Kármelita Rend kiadása, 1991, 333 o., o. 14-15.
8
3. A test ellen szóló szabályokról – a) Elsősorban tudomásul venni, hogy „nem másért” jöttünk a zárdába, „mint azért, hogy mindenki” reánk „utazzék és alkalmat adjon” nekünk „a türelem gyakorlására”. Kellemetlennek tűnhetnek az ilyesféle javaslatok, de itt nem szabad az embernek sajnálnia magát és ellent kell mondania minden önszeretetnek. „Ha tehát meg akarsz szabadulni a tökéletlenségektől és lelki zavaroktól, amelyeknek forrása az egyes szerzetesek természete és a velük való érintkezés, és ha minden előforduló esetből hasznot akarsz húzni, akkor erőltesd magadra azt a felfogást, hogy a zárda lakói valamennyien mesteremberek (aminthogy valóban azok is), akiknek az a feladatuk, hogy belőled faragjanak valamit. Egyeseknek az a kötelességük, hogy ezt a nyelvükkel tegyék, mások cselekedeteikkel, ismét mások pedig ellened irányuló gondolataikkal. Neked tehát úgy kell viselkedned, amint teszi a szobor azzal szemben, aki azt faragja, aki festi és aki aranyozza. Mert ha ezt a szabályt nem tartod meg, nem leszel képes legyőzni érzékiségedet és érzékenységedet; nem fogod magadat feltalálni a zárdában szerzetestársaid körében; nem éred el a szent lelki békét, és nem kerülsz el sok bukást és bajt.”12
b) Megtenni azt, amire éppen nincs kedvünk vagy nem találunk benne élvezetet. Semmi esetre nem kell azt elmulasztani, föltéve, „hogy Isten szolgálatára irányul”, és fordítva, nem kell megtennünk valamit pusztán csak azért, mert kedvünk telik benne. „E nélkül ugyanis lehetetlenség állhatatosságra szert tenni és legyőzni” gyöngeségünket. c) Sohasem szabad néznünk arra, hogy mi kellemes a különböző teendőkben. Ellenkezőleg azt kell bennük keresnünk és szívesen vállalnunk, „ami fáradságos és kellemetlen”. Különben nem öljük ki magunkból „az önszeretetet, és nem nyerjük el az istenszeretetet.”13 A szent összeszedettség, a belső csend, a szellemi nincstelenség, a lelki szegénység, az Istennel való egyesülés, a nagy tökéletesség, az erények megszerzése és a szent lelki béke állapotának elérése – mindez a kilenc pontú javaslat betartásának gyümölcse. Mondunk egy pár szót ezekről, azután pedig beszámolunk a „kilenc szabályról”.
IV. Az Urat szeretni – érte élni és halni A szerzetes hitét élete során számos kísértés éri. Hitének a megpróbáltatásokban meg kell tisztulnia, amint ezt számos keresztény tapasztalata bizonyítja. Hitét támadja vagy hitetlenségre csábíthatja kívülről az agnosztikus, a közömbös és Isten-ellenes társadalom, belülről a
12
13
KERESZTES SZENT JÁNOS KISEBB MŰVEI: Lobogó Istenszeretet, Az 1914-i toledói kiadás után spanyol eredetiből fordította: páter Ernő a Sancta Theresia kármelita, Budapest: a Kármelita Rend kiadása, 1991, 333 o., o. 15-16. Vö. KERESZTES SZENT JÁNOS KISEBB MŰVEI: Lobogó Istenszeretet, Az 1914-i toledói kiadás után spanyol eredetiből fordította: páter Ernő a Sancta Theresia kármelita, Budapest: a Kármelita Rend kiadása, 1991, 333 o o. 16-17.
9
értelmi vagy érzelmi nehézségek, a kifáradás, a csalódottság, a szorongás, a félelem. De aki igazán Istent akarja követni, annak meg kell szabadulnia az élet szenvedélyeinek bilincseiből. A szeretet mindenre képes.14 Az összeszedettség: a belső csend és a hallgatás Mindkettő egy mélyebb vonalú kommunikációra vonatkozik; mondhatnánk mélyebbre, mint a metakommunikáció a természetes szinten, amelynek segítségével például „azt is tudjuk közölni, hogy a szóbeli üzenetünket hogyan értsék: szó szerint vagy átvitt értelemben, viccként vagy ironikusan. Ezt elsősorban a hangsúlyozással és az arckifejezéssel mutatjuk ki.”15 A szentek gyakran szoktak beszélni az összeszedettségről. Sokat ér elérni azt, de egyáltalán nem könnyű, és nem mindenki, és még kevésbé mindig vagy akármikor képes azt elérni. A belső csenddel van összeköttetésben. Miféle kommunikációról van itt szó, sejtjük. Az összeszedettség „a szerzetes életének fokozatosan kialakuló és állandósuló jellemzője”. Két érdekes megjegyzésre szegezhetjük figyelmünket: az egyik a IV. századból származik, a másik a XVI.-ból: „Senki se tekintgessen a másikra, aki kötelet fon vagy imádkozik, hanem figyelmesen saját munkájára szegezze szemét”. „A belső összeszedettségnek három jele van. Az első az, hogy a lélek nem örül a mulandó dolgoknak. A második az, hogy szereti a magányt, a csendet és mindenben nagyobb tökéletességre törekszik. A harmadik az, hogy amik eddig előre segítették, például az elképzelések, elmélkedések, azok most zavarják, mert most már a léleknek az imában nincs más támasza, mint a hit, a remény és a szeretet.”16 A csendről lehetne könyveket írni, itt csak megjegyezzük, hogy „a csend, a szemlélődő lélek bensőséges magánya”, amelynek más vallásokban is van értéke, már a Krisztus előtti korokban is. Sem a hallgatásnak, sem a beszédnek önmagában nincs értéke. A hallgatás ugyanis segíthet az összeszedettség őrzésében, a beszéd „valamilyen módon összeköti az embert a teremtő és kinyilatkoztató Istennel”. Van ötféle hallgatás: a. Az odafigyelés hallgatása, pl. „Mária hallgat, s szívében őrzi az angyaltól hallottakat”; b. Aszkétikus hallgatás – a „szent csend” által „elkerülhetőek a bíráló megjegyzések, mások megszólása, az elöljáró vagy egy testvér kritizálása”; c. Belső csend, gondtalanság, ami kiiktatja a felesleges bűnös gondolatokat; d. Misztikus csend. „Az ember
14
15
16
Vö. PUSKELY, Mária: A keresztény szerzetesség történeti fogalomtára, Pécs: Kairosz, 2006, 846 o., o. 289. 655, ISBN 963 9642 30 4 BORDÁS, Sándor – FORRÓ Zsuzsa: Pszichológiai jegyzetek, Komárom: Selye János Egyetem, 2006, 320 o., o. 127, ISBN 80-89234-11-9 PUSKELY, Mária: A keresztény szerzetesség történeti fogalomtára, Pécs: Kairosz, 2006, 846 o., o. 549-550, ISBN 963 9642 30 4
10
megérti, hogy Istent egyetlen egy szó vagy fogalom nem képes kifejezni, ugyanakkor megtapasztalja, hogy a Lélek megvilágosítása által imájában messze meghaladja korlátozott emberi eszközeit, s imája a szó teljes értelmében tisztává válik”; e. Bűnös hallgatás – a csend értéke viszonylagos, hibává, sőt bűnné is válhat. A csendet és a hallgatást nemcsak a beszéd, hanem a már említett metakommunikáció is megtörheti.17 Szellemi nincstelenség és lelki szegénység Jézus az egyetlen példakép, aki szegényként élte le életét. Nem nyomorban, hanem a hétköznapi emberek hétköznapi szegénységében. Részünkre fontos megállapítás: Jézus „azért tanította a szegénységet, hogy megértesse: csupán az anyagi javak által az ember nem tudja megvalósítani önmagát. Az ember nagyságát nem azzal kell mérni, amije van, hanem azzal, aki.”18 A szerzetesi szegénység nem a „nyomor-szegénység”, hanem az „elszakadás-odaajándékozás” szegénysége. „A fogadalom a szerzetest arra kötelezi, hogy szívéből kiszakítsa az önző birtoklás vágyának gyökerét, hogy megtörje magába zárkózásának szűk körét, és megnyíljék önmaga elajándékozására.”19 Ma, amikor mindenki és minden fejlődni akar, és arra vágyik, hogy minél többet érjen el, minél magasabbra jusson fel, a szegénység és az egyszerűség nem túl divatos. De mégis, ha közelebbről nézzük a dolgokat, észrevesszük, hogy ezek csak úgy tűnnek. Az ember fejlődése feltételez biológiai tényezőket (öröklés, hormonális háttér, toxikus anyagok, fogyatékosság), lelki tényezőket (szeretet, biztonság, siker) és szociális tényezőket (gondoskodás, kapcsolatok, iskola, kultúra stb.). A háromféle tényező új viselkedésmódokat tesz lehetővé, és kölcsönhatásban, egymásra hatva alakítják a fejlődést.20 Istennel való egyesülés – a legnagyobb tökéletesség Arisztotelész a Nikomakhoszi etikájában azt állítja, hogy „mindama lelki alkat ugyanis, (...) s éppúgy minden egyéb képességünk is, valami célra irányul, amelyre a gondolkodó ember a szemét függeszti, s amelyhez képest erejét megfeszíti vagy mérsékli”. 21 Az ember legmagasabb célja, a
17
18
19
20
21
PUSKELY, Mária: A keresztény szerzetesség történeti fogalomtára, Pécs: Kairosz, 2006, 846 o., o. 147-148, ISBN 963 9642 30 4 PUSKELY, Mária: A keresztény szerzetesség történeti fogalomtára, Pécs: Kairosz, 2006, 846 o., o. 638-639, ISBN 963 9642 30 4 Vö. PUSKELY, Mária: A keresztény szerzetesség történeti fogalomtára, Pécs: Kairosz, 2006, 846 o., o. 639, ISBN 963 9642 30 4 Vö. BORDÁS, Sándor – FORRÓ Zsuzsa: Pszichológiai jegyzetek, Komárom: Selye János Egyetem, 2006, 320 o., o. 164, ISBN 80-89234-11-9 ARISZTOTELÉSZ: Nikomakhoszi etika, Budapest: Európa Könyvkiadó, 1987, 383 o., o. 157, ISBN 963 07 4045 I
11
legnagyobb tökéletessége az Istennel való egyesülés. Erre a célra érdemes mindent egy kártyára feltenni. Ehhez nagy és élő hit szükséges. „A megszentelt élet kezdeteitől észlelhető volt az egyesülés felé tartó irányzat. A magányban élő anachóréták körül tanítványi csoportok alakultak, majd Egyiptomban létrejöttek az első koinobionok. A különféle csoportok egyesítése Keleten Pachom és Basileios, Nyugaton Ágoston és Benedek nevéhez kapcsolódik.” 22
Az Atya ingyenes kiválasztásának köszönhető minden keresztény meghívás.23 „A mennyeiek között Krisztusban minden lelki áldással megáldott minket. Mert Őbenne választott ki bennünket a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte .” (Ef 1,3-4) Talán a leggyakoribb és a legjobban megvitatott téma, amellyel ma az Istennek szentelt lelkek foglalkoznak, az az emberi érettség. A kegyelem a természetre épít, minél gazdagabb és fejlettebb a természet, annál többet képes elbírni a kegyelem súlyából, növekedni az Isten országában. A következő részben szeretnénk foglalkozni a szerzetesi élet azon problémájával, amely gátolhatja az Istennel való egyesülést, habár nem mindig és okvetlenül, és hogyan lehetséges azt az evangéliumban nyújtott értékekkel legyőzni. Az erények megszerzése Mi is tulajdonképpen a tökéletesség? Mi az érettség? Ha Istennek adtuk át magunkat, akkor igyekeznünk kell, hogy elérjük a saját egységességünket (testi, lelki, tudatos és nem tudatos módon) úgy, hogy az az Isten páratlan nyilvánítását fejezze ki. Ha az ember meg akarja találni az Istent és a saját énjét, akkor át kell mennie ötféle területen: 1. gondolatok és érzelmek 2. test, 3. álmok, 4. emberek közti kapcsolatok és 5. munka. Létezik mindenféle iskola ezeknek megmagyarázására, például az, amelyet Maslow alapított, és amely fontosnak találja az önelfogadást, érdeklődést a közösség iránt és a termékenységet.24 Tanmese a három nyelvről, amelyben a pápa alakja az emberi és a lelki érettségnek kifejezése: Svájcban élt egyszer egy gróf, és annak volt egy buta fia. Nem tudott vele boldogulni, és elküldte fiát egy évre tanulni egy híres tanárhoz. Amikor visszajött, kérdezte tőle mit tanult meg. Ugatni – felelte, de a király megharagudott, és elküldte fiát egy másik tanárhoz. Attól megtanult csiripelni, mint a madarak; harmadszor is elküldte a fiát tanulni, de most csak kuruttyolni tanult
22
23
24
PUSKELY, Mária: A keresztény szerzetesség történeti fogalomtára, Pécs: Kairosz, 2006, 846 o., o. 741, ISBN 963 9642 30 4 Vö. II. JÁNOS PÁL: Pastores dabo vobis , 916. In: II. JÁNOS PÁL MEGNYILATKOZÁSAI. Pápai dokumentumok 1978-2005. I. kötet, Enciklikák, apostoli buzdítások, apostoli levelek, 970 o., Budapest: Szent István Társulat az Apostoli szentszék könyvkiadója, 2005, ISBN 963 361 742 1 GRÜN, Anselm, SARTORIUSOVÁ, Christiane: porov. Ľudská zrelosť zasvätených osôb, Bratislava: vydavateľstvo Don Bosco, 2007, o. 14, 133 o., ISBN 978-80-8074-053-5
12
meg a békákkal. Az apja kitagadta mérgében, és meg akarta öletni a szolgákkal, de azok megsajnálták, megkímélték az életét, és szabadon bocsátották. Bolyongott tehát az országban, és egy kastélyban kért szállást. De ott rengeteg kutya ugatott, akik veszélyeztették az egész környéket. Ő viszont nem félt tőlük, adott nekik ennivalót, megtudta azt is, hogy el voltak varázsolva, és hogy a kastélyban kincs van. Sikerült neki azt megszerezni, és a kutyák eltűntek, senkinek sem ártottak többé. Később Rómába készült, és útközben egy tónál megértette mit beszéltek a békák és szomorú lett, mivel megtudta, hogy pápa lesz. Rómában megválasztották pápának. Két galamb súgta neki mindig, hogy mit kell tennie. Ez a tanmese azért fontos részünkre, mert megmutatja, mennyire fontos megtanulni három „nyelvet”. Az első – a kutya ugatás jelenti a problémák, betegségek és konfliktusok nyelvét. A fiatalembernek segítik megtalálni a kincset. A békák kuruttyolása jelenti a lelkiismeretnek a hangját, az álmoknak az üzenetét próbálják megfejteni, a jövőt felismerni. A madarak nyelve alatt érthetjük a Szent Léleknek a suttogását, a bölcsességet, amely csak a két előző nyelv birtoklása után érhető el. A szerzetes életben van három feltétel, amely az érettséghez vezethet: az első – „elhagyni az otthont”, kilépni saját lábán, saját irányba. Igaz, hogy a rendcsaládok sokakat megsegítettek az elszakadásban a szülőktől, de kérdés, hogy nem álltak-e ők a szülők helyére. Ilyen esetben nem lehetne szó az érettségről. A második – megtanulni „olvasni” az álmunkat. Fontos megkülönböztetni, hogy merre vezet az utunk. Követjük a saját elképzelésünket, vagy az Isten tervét velünk szemben! Teljesíteni akarjuk a saját akaratunkat, vagy pedig az Isten akaratát. A harmadik – annak a sok szerzetesnek szól, aki inkább dolgozik, mint hogy gondolkozna. Ez lustaságnak a jele. Csak semmi se változzon meg, maradjon minden úgy, ahogy van (mivel a változás mindig munkát jelent és erőfeszítést. Az embernek az érettsége egy hosszú folyamat, lényegében itt növekedésről van szó, valami hasonlóról mind egy fa, amely nő. Fontos, hogy a mindennapi életünket keresztüljárja a lelkiéletünk.25
Mit vár el tőlünk az Úr „hic et nunc”
V. Befejezés
Hogy el tudjunk jutni a szent lelki béke állapotához, kell, hogy gyakoroljuk az egyenlő szeretetet az emberek iránt, hogy óvakodjunk minden birtoklástól, és hogy semmivel se foglalkozzunk, ami a testületben történik. 25
Vö. GRÜN, Anselm, SARTORIUSOVÁ, Christiane: porov. Ľudská zrelosť zasvätených osôb, Bratislava: vydavateľstvo Don Bosco, 2007, o. 17-60, 133 o., ISBN 978-80-8074-053-5
13
Ezen kívül semmit sem kell tennünk a hivatalbeli kötelményeinken kívül, mert jóval is lehet rosszat tenni, és így elkerüljük az akkora károkat, hogy fogalmunk sincs róluk; az elöljárónkra mindig úgy kell tekinteni, mint magára Istenre, mivelhogy annak helyettese, hogy sokat tudjunk nyerni és nagyot haladni; gyakorolni kell a megalázkodást mind gondolatainkban, mind szavainkban és cselekedeteinkben, így hamar odakerülünk az igazi szeretet színvonalára. Minden nap igyekezzünk tudomásul venni, hogy azért jöttünk a zárdába, hogy mindenki reánk utazzék, és alkalmat adjon a türelem gyakorlására csak azért, hogy le tudjuk győzni az érzékiségünket és érzékenységünket; hogy sohase nézzünk arra, hogy mire van vagy nincs kedvünk, mi kellemes a számunkra, különben nem nyerjük el az istenszeretetet, tehát nem érjük el célunkat. Mindennek a betartása nagy tökéletességről és érettségről tanúskodik. Úgy is lehetne mondani, hogy aki megtalálta kincsét a saját lelke mélyén, annak nincs szüksége felesleges dolgokra, az nem nyugtalankodik a hírek miatt, sem az újságokon nem botránkozik meg, annak egyedül az Isten elég, mert határtalanul bízik benne, és tapasztalja hűséges szeretetét.
Felhasznált irodalom – ARISZTOTELÉSZ: Nikomakhoszi etika, Budapest: Európa Könyvkiadó, 1987, 383 o., ISBN 963 07 4045 I – BORDÁS, Sándor – FORRÓ Zsuzsa: Pszichológiai jegyzetek, Komárom: Selye János Egyetem, 2006, 320 o., ISBN 80-89234-11-9 – GLÓRIA kottás énekes imakönyv, Trnava: Glória Társulat, 1993 2 , o. 298, ISBN 80-900449-9-9 – GRÜN, Anselm, SARTORIUSOVÁ, Christiane: porov. Ľudská zrelosť zasvätených osôb, Bratislava: vydavateľstvo Don Bosco, 2007, ISBN 978-80-8074-053-5 – KERESZTES SZENT JÁNOS KISEBB MŰVEI: Lobogó Istenszeretet, Az 1914-i toledói kiadás után spanyol eredetiből fordította: páter Ernő a Sancta Theresia kármelita, Budapest: a Kármelita Rend kiadása, 1991, 333 o. – II. JÁNOS PÁL MEGNYILATKOZÁSAI. Pápai dokumentumok 1978-2005. I. kötet, Enciklikák, apostoli buzdítások, apostoli levelek, 970 o., Budapest: Szent István Társulat az Apostoli szentszék könyvkiadója, 2005, ISBN 963 361 742 1 – PUSKELY, Mária: A keresztény szerzetesség történeti fogalomtára, Pécs: Kairosz, 2006, 846 o., ISBN 963 9642 30 4
