Káliumtrágyázás szántóföldi és kertészeti kultúrákban

Új

s á d ia

k

IPI – Research Topics No. 15

Káliumtrágyázás szántóföldi és kertészeti kultúrákban

International Potash Institute Horgen · Switzerland 2006

1

1. kiadás 2006. Minden jog kizárólagos tulajdonosa a Nemzetközi Kálium Intézet (KI), Horgen Szerzők: Loch Jakab – Terbe István – Vágó Imre A kiadó minden jogot fenntart. Nyomtatás, sokszorosítás csak a forrás megjelölésével, a mintapéldány beküldése után engedélyezett. 2

Káliumtrágyázás szántóföldi és kertészeti kultúrákban

INTERNATIONAL POTASH INSTITUTE HORGEN · SWITZERLAND 2006

3

Tartalomjegyzék

Oldal

Szántóföldi és kertészeti kultúrák trágyázása

7

A tápanyag-gazdálkodás időszerű kérdései Magyarországon

8

Fokozatos javulás a tápanyag-gazdálkodásban

11

Káliumtrágyázás a hazai növénytermesztésben

13

A kálisók természetes anyagok

14

A kálium szerepe a növényben

16

Káliumdinamika a talajban

19

A káliumfixálás jelenségei és okai

22

A trágyázás elvei

24

A káliumszükséglet meghatározása

28

Káliumformák megválasztása

30

A kultúrnövények káliumhiány tünetei

31

A szántóföldi növények trágyázása

33

Gabonafélék

33

4

Búza

33

Árpa

35

Rozs

36

Zab

37

Kukorica

38

Silókukorica

40

Oldal

Gyökér és gumós növények

41

Cukorrépa

41

Burgonya

42

Olajnövények

44

Napraforgó

44

Őszi repce

46

Maghüvelyesek

48

Borsó

48

Szója

49

Lóbab

49

Dohány

50

Takarmánynövények

52

Lucerna

53

Vörös here

55

Rét és legelő

56

Kertészeti kultúrák trágyázása

58

Gyümölcs és szőlő

59

Zöldségfélék

65

Gyógy- és illóolajos növények

69

5

6

Szántóföldi és kertészeti kultúrák káliumtrágyázása Kálium a termésbiztonság és jó minőség záloga címen jelent meg 1993-ban a Nemzetközi Kálium Intézet első részletes magyar nyelvű kiadványa a kálium szerepéről, jelentőségéről és a káliumtrágyázás hatásairól. Az új kiadvány szerzői bemutatják a tápanyaggazdálkodás jelenlegi helyzetét, rámutatnak a tápanyag-vizsgálatok fontosságára, ismertetik a szaktanácsadás korábbi és újabb elveit, végül ajánlásokat tesznek a szántóföldi és kertészeti kultúrák trágyázására. A fenntartható gazdálkodás egyik legfontosabb célkitűzése a talajtermékenység megőrzése, ami minden gazdálkodó érdeke. Csak ez úton valósulhat meg az eredményes gazdálkodás és csak így őrizhetők meg a mezőgazdasági termelés alapvető feltételei

a következő nemzedékek számára. A talaj tápanyagkészlete véges, ezért a terméssel elvont tápelemeket pótolnunk kell, a szerves és műtrágyázás elhanyagolása a talaj kizsarolásához vezet, termékenysége csökken. A talaj megújítható természeti erőforrás, tápanyag-szolgáltató képessége szerves- és műtrágyák termőhelyspecifikus, célzott alkalmazásával fenntartható. A trágyák szakszerű felhasználása ökonómiai és ökológiai szempontból egyaránt fontos. Céltudatos trágyázás nem képzelhető el talajtani, termesztési, illetve a trágyázás talajra és a növényekre gyakorolt hatásának ismerete nélkül. A kiadvány célja növénytáplálási ismeretek, törvényszerűségek, ajánlások közvetítése, gyakorló gazdák és más érdeklődők részére, különös tekintettel a káliumra. Horgen 2006 Nemzetközi Kálium Intézet

7

A tápanyag-gazdálkodás időszerű kérdései Magyarországon Napjainkban a gazdálkodással szemben támasztott legfőbb követelmény, hogy gazdaságos és környezetkímélő legyen. Világszerte előtérbe került a hosszú távon fenntartható gazdálkodás követelménye, melynek egyik legfőbb eleme a természetes erőforrások megóvása. A mezőgazdasági termelésben legfontosabb a talaj termékenységének megőrzése. A talajok termékenysége számos tényezőtől függ (fizikai, kémiai és vízgazdálkodási tulajdonságok, környezeti tényezők). Ezek közül adott termőhelyen meghatározó a tápanyag-gazdálkodás. A növények termésével évről évre tápelemeket vonunk ki a talajokból, melyeket pótolnunk kell. A tápanyag-utánpótlás elmulasztása a termékenység csökkenésével jár.

Miért szükséges a műtrágyázás? Hazánkban a kis állatlétszám következtében (0,2 számosállat/ha) nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű szerves trágya a növénytermesztés igényeinek kielégítéséhez. A II. Világháborút követő időszakban nagyobb állatsűrűség mellett sem volt elegendő szerves trágya, ezért a növénytermesztés fejlesztésének koncepcióját a műtrágyázásra alapozták. A műtrágyák gyártása és felhasználása dinamikusan fejlődött, 1975-85 között elértük a fejlett nyugat-európai országok felhasználását. Az új fajták bevezetésével és az egyre javuló tápanyagellátással a búza és a kukorica termése látványosan növekedett.

300

K2O P2O5 N

250

Mennyiség ( kg/ ha)

200

150

100

50

0 51-60

61-65

66-70

71-75

76-80

81-85

86-90

91-95

Évek

1. ábra: A műtrágya-felhasználás alakulása Magyarországon (Σ N+P2O5+K2O) 8

7

6

Mennyiség (t/ha)

Búza Kukorica

5

4

3

2

1

0 51-60

61-65

66-70

71-75

76-80

81-85

86-90

91-95

Évek

2. ábra: A búza és kukorica öt éves átlagtermései Magyarországon (t/ha)

Az 1. és 2. ábrákról leolvasható, hogy a legnagyobb terméseket a legnagyobb felhasználás időszakában értük el. Az országos tápanyagmérleg az 1970-es évek közepére vált pozitívvá. A korábbi talajzsaroló gazdálkodást felváltotta a talajt gazdagító trágyázás. A műtrágya-felhasználás 19851990 között mérsékelten, 1990 után erőteljesen csökkent, a 60-as évek színvonalára esett vissza. A szerves trágya termelése az állatállomány feleződésével felére csökkent. Ennek következtében az országos mérleg ismét negatívvá vált, a termések csökkentek, a talajok tápanyag-ellátottsága romlott.

Miért fontos a talajvizsgálat? A talajok tápelem-tartalmának vizsgálata növénytáplálási és környezetvédelmi szempontból egyaránt fontos. Magyarországon az országos rendszeres, hároméves turnusokban ismétlődő vizsgálat az 1970-es években kezdődött. 1990 után nemcsak a műtrágyafelhasználás, hanem a talajvizsgálatok száma is csökkent, pedig a talajvédelmi törvény (1994), a talajtermékenység megóvására, a talajvizsgálaton alapuló környezetkímélő tápanyag-gazdálkodásra kötelezi a gazdálkodót. Napjainkban már az EU támogatásoknak is előfeltétele a talajvizsgálat. Fejér megye különböző gazdaságaiban végzett talajvizsgálatok adatai bizonyítják, hogy a 9

növekvő műtrágya-felhasználás időszakában javult a talajok Pés K-ellátottsága, a csökkenés időszakában, pedig romlott (3.4. ábra). Az ábrák, valamint az időközben elvégzett vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a csökkent műtrágya-felhasználás következtében az ellátottságban

általában egy kategória eltolódás következett be. Az ábrákból kitűnik, hogy különösen a káliumellátottságban mutatkozik nagy változás, megnőtt a gyengén ellátott területek részaránya, a jól ellátottak rovására (4. ábra).

100% 90%

12

15 27 39

80%

Terület %

70%

40

46

60%

igen jó

62

50%

jó

51

közepes

40%

49

gyenge

51

30% 20%

36 20

10% 0%

6 1978-1980

1981-1983

21

11 1

2

1984-1986

9 0 1987-1990

2 1994-1998

Évek

3. ábra: A P-ellátottság változása a műtrágyázás hatására (területi arányok, %)

100%

7

90%

3 16

16

22

80%

Terület %

70%

45 51

60%

53

58

50%

igen jó

53

jó

közepes

40% 30%

44

34 24

20%

20

19

10% 0%

8 1978-1980

7 1981-1983

6 1984-1986

8

6 1987-1990

1994-1998

Évek

4. ábra: A K-ellátottság változása a műtrágyázás hatására (területi arányok, %) 10

gyenge

Fokozatos javulás a tápanyag-gazdálkodásban A mélypontot jelentő 90-es évek közepétől, a rendelkezésre álló statisztikai adatok alapján, fokozatos javulás figyelhető meg a tápanyag-felhasználásban (1. táblázat). A nitrogén felhasználás szerényebb növekedése mellett örvendetesnek ítélhető a 90-es évek első felében alacsony szinten stagnáló foszfor és kálium felhasználás megduplázódása. Sajnálatos azonban, hogy a KSH részletes felmérései szerint 2002-ben az

ország területének csak 48%-án használtak műtrágyát. Ebből ugyanis arra következtethetünk, hogy míg egyes kultúrák trágyázása a növények igényének megfelelően történik, addig a mezőgazdaságilag hasznosított terület nagyobb részén még mindig a talajok termékenységét veszélyeztető extenzív gazdálkodás folyik. A szerves trágya ellátásban részesült területek aránya mintegy 7%.

1. táblázat: Az NPK hatóanyag felhasználás és a búza, kukorica termésének alakulása Magyarországon 1996-2003 között 1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

1ha szántó, kert, gyümölcsösre jutó hatóanyag kg NPK

56

57

65

69

74

82

91

88

N

42

41

49

52

54

57

63

58

P2O5

7

8

8

8

9

12

13

13

K2O

7

8

8

9

11

13

15

17

3590

3600

4310

3510

2640

6380

4150

6220

5050

3950

Búza termése kg/ha 3280

4210

4140

Kukorica termése kg/ha 5610

6410

5950

(KSH adatok alapján) 11

A növekvő műtrágya-felhasználás országos átlaga még mindig messze elmarad a Nyugat-Európában használt mennyiségektől. A bemutatott időszakban (1. táblázat), csak a kukoricatermés növekedett az előző időszakhoz képest. A búzatermések tovább

12

csökkentek. Az ellentétes tendencia azzal magyarázható, hogy a búza érzékenyebben reagál a tápanyaghiányra, mint a kukorica, míg a kukorica termésképzését erőteljesebben befolyásolják az időjárási viszonyok.

Káliumtrágyázás a hazai növénytermesztésben A káliumtrágyázás hatásairól és a hazai talajok káliumellátottságáról az 1990-es években több átfogó tanulmány jelent meg (Csathó 1993, Debreczeniné 1994, Kádár 1993, Loch és munkatársai 1993). A felsorolt tanulmányok szerzői felhívták a figyelmet a minimális kálium-felhasználás veszélyeire. Talajaink egyharmada az intenzív műtrágyázás korszakában is gyengén ellátott volt, a káliumtrágyázás mellőzése a talajok további elszegényedéséhez és a káliumigényes növényeknél terméskieséshez vezethet. Debreczeni és Debreczeniné (1994) az OMTK kísérletek összefoglaló értékelése során igazolták a káliumtrágyázás szükségességét. Az egyes növényfajok káliumigénye eltérő. A kalászos gabonafélék, kukorica, burgonya, cukorrépa, napraforgó, gyümölcs-és zöldségfélék káliumigénye a felsorolás rendjében növekszik. Ezért a növény igényéhez alkalmazkodó, mérlegelven alapuló káliumtrágyázás szükségszerű. Az alábbiakban néhány kísérleti eredményre hívjuk fel a figyelmet, a teljesség igénye nélkül. Csathó (1993) hazai szabadföl-

di őszi búza és kukoricakísérletek összefoglaló értékelése alapján megállapította, hogy a kukoricában nagyobbak a K-hatások, mint az őszi búzában. Humuszos homoktalajon az átlagos K-hatás kukoricánál 1,7, búzánál 0,6 t/ha többletterméssel jellemezhető. A káliumhatás növekvő agyag- és káliumtartalommal csökken. Sárvári (1995) nagy agyagtartalmú, káliumfixálásra hajlamos réti talajon kimutatta, hogy a kukorica termését a nitrogén mellett a káliumellátás befolyásolja legnagyobb mértékben. A burgonya nagy mennyiségben igényli a káliumot, mely nemcsak a termésképzés, hanem a minőség szempontjából is fontos. Növeli a burgonya keményítőtartalmát, továbbá citromsav- és C-vitamintartalmát, melyek csökkentik a burgonyahús kék-, illetve feketefoltosságát, továbbá a főzés során fellépő elszíneződést. A jó káliumellátás hozzájárul a tökéletes éréshez és jó tárolhatósághoz. Láng I. (1973) a Nyírség jellegzetes talajtípusán, magnéziumszegény kovárványos barna erdőtalajon, tartamkísérletben igazolta az NPK- és Mg-trágyázás hatását a 13

burgonyatermésre. A trágyázás hatása a minőségi mutatókban csak tendenciajelleggel volt kimutatható (Kádár I. - Szemes I. 1994). Savanyú Mg-szegény talajon a meszezést és a kálium-, magnéziumtrágyázást össze kell hangolni (Balogh és Nyíri 1982, Balogh 1984). Loch (1990) az optimális adagok és arányok kísérleti meghatározásáról számol be. Az ország különböző részein végzett cukorrépa kísérletek egyaránt azt igazolják, hogy a cukorrépa termés- és cukortartalom növekedéssel hálálja meg a

kálium- és magnézium-trágyázást (Kulcsár és Debreczeniné 1996). Loch J. – Sárvári M. – Vágó I. (2002): többéves kálium és magnéziumtrágyázási kísérletek eredményeiről számolnak be, csernozjom talajon. A növekvő kálium adagok, magnéziumszulfát (keserűsó) permetező trágyával kombinálva növelték a cukorhozamot. Sárvári többéves, csernozjom talajon végzett kísérletekben igazolta a káliumtrágyázás, valamint a kálium- és magnéziumtrágyázás együttes kedvező hatását a napraforgó termésére, az olajhozamra.

A kálisók természetes anyagok A kálium-műtrágyák a természetben előforduló nyerskálisókból készülő ásványi trágyák. A Föld kálisólelőhelyei sok millió évvel ezelőtt, a tenger vizének elpárolgása után keletkeztek. A tengerszoros elmélet szerint a sós tengervíz (1) a sekély tengerszorosokon (2) keresztül a mélyebb síkságokra (3) ömlött, ahol az erős napsugárzás 14

következtében a víz elpárolgott (4). A sókoncentráció megnövekedett, kálium-, magnézium- és nátriumsók kristályosodtak ki és rakódtak le (5). Ez a folyamat évezredeken keresztül ismétlődött, így kettő vagy több kálisóréteg is keletkezhetett. A földtörténet későbbi szakaszaiban hatalmas homokkő-, mész- és agyagrétegek rakódtak föléjük.

A tengervíz sóösszetétele (%)

SO4 7,692 Mg 3,725 Ca

1,197

K

1,106

CO3 0,207 Br

Na 30,593

Cl 55,292

0,188

A tengeri eredetű sók összetétele A tengervíz sótartalma átlagban 33-37 g/l. Az oldott sók közül, melyeket több mint 30 elem alkot, a nátrium-klorid fordul elő a legnagyobb mennyiségben. A konyhasót étkezési és ipari célokra egyaránt felhasználják. A sók további főbb összetevői a kén, magnézium, kalcium, kálium és bróm. A kálium műtrágyák a kísérő sók leválasztásával, különböző tisztítási eljárással készülnek. Forró, száraz régiókban ma is állítanak elő étkezési sót és kálisót, a nagy sótartalmú tengervízből, párologtatással.

A tengerszoros elmélet

4

1

2 3

5 Kálium- és magnéziumsók lerakódása 15

A kálium szerepe a növényben A tápelemek közül rendszerint a kálium fordul elő legnagyobb mennyiségben a növényekben. Más elemektől eltérően, mint pl. a nitrogén, foszfor, magnézium, kalcium és kén, a kálium nem épül be a szerves anyagba. A növényi sejtekben szabadon, vagy a plazmakolloidokhoz lazán kötve lát el számos specifikus funkciót. Részt vesz az élettani folyamatokban, az ozmo-regulációban, a szénhidrátok és fehérjék képzésében. A jó káliumellátás fokozza a foto-

szintetikus aktivitást, így a termés mennyisége és minősége szempontjából egyaránt fontos. A vízháztartás szabályozása A káliumot a növények nagy mennyiségben – koncentráció-gradiens ellenében – többnyire aktív folyamatokban veszik fel és szállítják a sejtmembránokon keresztül. Szerepe rendkívül fontos a növények vízháztartásában. A káliummal jól ellátott növények gyökérsejtjei a vizet jobban fel tudják venni és a

A növények átlagos összetétele A növények

80% vízből 20% szárazanyagból állnak 42% kálium

A szárazanyag összetétele: 30% 12% 48% 4%

nyersrost fehérje N-mentes kivonható anyag zsír

6% hamu

16

24% oxigén

a hamu alkotórészei:

42% 24% 7% 7% 5% 5% 4% 4% 1% 1%

kálium oxigén klorid szilicium foszfát kalcium magnézium kén nátrium mikrotápelem pl. vas mangán cink réz bór stb.

szállítószövetekben szállítani. A sztómák záró sejtjeinek jobb szabályozásával csökken a transzspirációs koefficiens (az 1 kg szárazanyag előállításához szükséges víz kg), így a víz jobban hasznosul. A káliummal jól ellátott növények nem hervadnak olyan könynyen, jobban átvészelik a száraz időszakokat és nagyobb a nettó asszimilációjuk száraz, meleg időben. A sejtek belső nyomása (turgor) a tápanyag- és vízellátástól is függ. A jó káliumellátás nagy turgor nyomást eredményez, ami elősegíti a sejtek megnyúlását és ezzel közvetlenül a növekedésre hat. Ezért a kálium elsősorban a fiatal, növekvő, ill. a merisztémás szövetekben található. Számos enzim aktivátora A káliumion több mint 60 enzimreakciót aktivál (Bergmann 1983). Az enzimreakciók révén segíti a specifikus vegyületek

képződését, szállítását és beépülését. A kálium javítja a fotoszintetikus aktivitást és a képződött asszimiláták szállítását. A növényeknek a nagyobb molekulájú vegyületek felépítéséhez energiára van szükségük. Az energiagazdag foszfátok, pl. az ATP képződését ugyancsak a kálium segíti. A kálium részt vesz a szénhidrátok (cukor, keményítő és cellulóz), a fehérjék és zsírok szintézisében. Azok a növények, melyek nagyobb mennyiségben halmoznak fel szénhidrátot, fehérjét, vagy zsírt, több káliumot igényelnek. A kálium azonban nemcsak segíti az említett anyagok képződését és szállítását a tároló szövetekbe, hanem hozzájárul a tárolókapacitás növeléséhez is. Az ellenálló képesség (rezisztencia) növelése A kálium általánosságban növeli a növények ellenálló képességét a stressz-hatásokkal szemben.

A kálium javítja a vízháztartást (balról K-nélkül, jobbról K-mal) 17

Így a káliumellátás lényegesen javítja a növények fagytűrő képességét, mivel nagyobb koncentrációja a sejtnedvben csökkenti a fagyáspontot. A kálium fokozza a növények ellenálló képességét különböző kórokozókkal – különösen gombákkal és baktériumokkal – szemben. Hatása azon alapszik, hogy erősebb sejtfalak képződnek, melyek megnehezítik a betegsé-

18

gek kórokozóinak behatolását. Továbbá, nem állnak rendelkezésre a kórokozók táplálásához az oldható amidok, aminosavak és a kismolekulájú cukrok, mivel ezek kiegyensúlyozott N:K arány esetén gyorsan átalakulnak nagyobb molekulájú vegyületekké. Újabb vizsgálatok szerint a kiegyenlített káliumellátás csökkenti a levéltetű kártételt is.

Káliumdinamika a talajban Ásványi talajokban a növények számára hozzáférhető kálium mennyiségét és a káliumdinamikát, alapvetően az ionok mozgása határozza meg a talajkolloidok – talajoldat – gyökér rendszerben. A növény a gyökéren keresztül csak a talajoldatból képes közvetlen káliumfelvételre. A talajoldat viszont csak mintegy 5-45 kg K 2O/ha káliumot tartalmaz, ezért a növények káliumellátásában különösen fontos szerep jut a kálium utánpótlásnak, a talajkolloidok és az agyagásványok felületéről.

A talajnak azt a tulajdonságát, hogy képes a talajoldatból a gyökerek által felvett káliumot kationcsere folyamatokban pótolni, illetve az agyagásványok felületéről káliumot a talajoldatba leadni és ezzel a talaj káliumion koncentrációját állandó értéken tartani, kálíum-pufferoló képességnek nevezzük. A talajok kálium-pufferoló képessége az agyag mennyiségétől és az agyagásvány-összetételtől függ.

Káliumdinamika a talajban Növény által kivont kálium

a földpátok és csillámok kristályrácsában erősen kötött kálium

Műtrágyákkal és szerves trágyákkal bevitt kálium

megkötés

utánpótlás mállás révén laza talajokon lemosódás lehetséges

Hozzáférhetőség: nagyon csekély (az ásványok mállása után)

közvetlenül hozzáférhető

Mennyiség: kg K2O/ha 20 - 120.000

6 - 45

utánpótlás

megkötés kicse- (fixálás) rélhető kálium utánpőtlás

nagyrészt az agyagásványok felületén lazán kötött kicserélhető kálium

az agyagásványok rétegrácsai között kötött kálium

a kicserél hető a növények legfontosabb káliumkészletek kimerülése után könnyen hozzáférhető csekély mértékben kálium forrása hozzáférhető 300 - 1.600

3.000 - 11.000

19

Azonos kicserélhető káliumtartalom, ill. AL-K esetén, a kevés agyagot tartalmazó talajokon (homokon) a talajoldat koncentrációja lényegesen nagyobb, mint a több agyagot tartalmazó (vályog, agyag) talajokon. Éppen ezért az agyagban gazdag talajokon nagyobb kicserélhető káliumtartalmat kell fenntartanunk ahhoz, hogy a talajoldatban a növények ellátásához szükséges káliumkoncentrációt biztosítsuk. Az agyagban gazdag talajok összességében több káliumot tartalmaznak, ennek következtében nagyobb a pufferoló képességük,

mint a homoktalajoknak. Az agyagtartalmon kívül az agyagásványok minősége határozza meg a kálium megkötés, illetve felszabadulás intenzitását. Talajaink domináló agyagásványai az illit, vermikulit, montmorillonit, klorit és a kaolinit. Kémiai összetételük és viselkedésük a talajok kálium háztartásában jelentősen eltér. A klorit és a kaolinit elsősorban az erősen elsavanyodott erdőtalajokban, ill. tercier képződményekben: a vörösföldekben és vörösagyagokban fordul elő. Az említett agyagásvá-

A talajok kötöttsége és agyagásványtartalma meghatározza a talajoldatba jutó kálium mennyiségét K-koncentráció a talajoldatban (mg/l)

80

agyagos vályog 38% agyag túlnyomórészt kaolinit agyagos vályog 39% agyag túlnyomórészt illit

homok 3% agyaggal

60

40

Javasolt koncentráció (kultúrnövényenként)

20

0

10

20

30

40

50

60

kicserélhető kálium (mg K/100 g talaj) 20

70

nyok káliumtartalma és -raktározó képessége csekély, a káliummegkötés intenzitása is kicsi. Az illit a klorittal és kaolinittal ellentétben, káliumban gazdag agyagásvány (4-7% K 2O). A kálium készlet túlnyomó része azonban nagyon erősen kötődik az agyagásvány rétegrácsai között, és csak a talajoldat erős káliumelszegényedése esetén válik lassan felvehetővé a növények számára. A vermikulit és montmorillonit káliumtartalma az illit és klorit, ill.

kaolinit közé esik. Mindkét agyagásványnak nagy a kationmegkötő-képessége. A vermikulit a talajoldatban jelenlévő káliumionokat a káliumionokban elszegényedett rétegek közé beépítve fixálja, ezzel hozzáférhetőségük a növény számára megszűnik. A montmorillonit ezzel szemben a rétegrácsok közé beépített káliumot is viszonylag nagy részarányban újból leadja a talajoldatba, így a növények számára hozzáférhető marad.

21

A káliumfixálás jelensége és okai A réti agyagokon és agyagos láptalajokon megfelelő káliumtrágyázás mellett is gyakran káliumhiány-tünetek figyelhetők meg a növényeken. Ilyen esetekben a talaj konkurense a növényeknek, ugyanis nem hozzáférhető formában köti meg (fixálja) a trágyákkal bevitt káliumot. Hogyan magyarázható ez a jelenség? A háromrétegű illit típusú agyagásványok rétegrácsai, folyamatos káliumelvonás esetén, a széleken kitágulnak, a káliumionok helyét kalciumionok foglalják el. A rétegek kitágulása azonban csak akkor következik be, amikor a felületen megkötött, kicserélhető káliumkészlet már kimerült és a rétegrácsok törésfelületein megindul a káliumtartalékok leadása. Az illitrácsok rétegeit összekapcsoló káliumionok teljes kicserélődésével jön létre a vermikulit ásvány. Amikor olyan talajokba jut a káliumtrágya, melyekben sok a kitágult illitrács, vagy nagy a vermikulit részaránya, a káliumionok nagy sebességgel kötődnek meg a káliumban elszegényedett ásványok rétegrácsai között. A rétegek ismét szorosra záródnak, és az ilyen módon fixált kálium csak igen kis mennyiségben jut a talajoldatba, vagyis nem hozzáférhető a növények számára. 22

Kitágult rácsú agyagásvány nagy Kfixálókapacitással a rétegek közötti térben (10000-szeres nagyítás) A káliumot erősen fixáló talajokra jellemző, hogy jól látható káliumhiány tünetek észlelhetők a kultúrnövényeken, szélsőséges esetekben teljes terméskiesés jöhet létre. A káliumban erősen elszegényedett termőhelyeken a talaj káliumfixáló kapacitását, vagyis azt a tulajdonságát, hogy a trágyák káliumionjait a rétegrácsok között a növények számára nem hozzáférhető módon képes megkötni, meg kell szüntetni, a talajt nagy káliumadagokkal kell telíteni. A telítés során összezáródnak a rétegrácsok és lehetővé válik a növények számára hozzáférhető, kicserélhető káliumkészletek feldúsulása az agyagásványok felületén.

Bár a káliumfixálás jelensége a réti agyagokon és agyagos láptalajokon a legszembetűnőbb, hatása nemcsak ezekre a termőhelyekre korlátozódik. Szinte valamennyi nyerslösz – az agyagtartalomtól és képződési viszonyoktól függő – kisebb vagy nagyobb mértékű geogén eredetű káliumfixáló tulajdonsággal rendelkezik. A löszön kialakult talajok feltalajában a káliumfixáló képesség káliumtrágyázással csökkenthető, a növények számára hozzáférhető kicserélhető káliumkészletek az agyagkolloidok felületén pedig növelhetők, mindez fontos előfeltétele a lösztalajok nagy

termékenységének. A káliummal rosszul ellátott termőhelyeken, melyeken a káliumfixálás veszélye is fennáll, a vetésforgó nettó káliumszükségletét (a terméssel elvont nettó mennyiséget) meghaladó káliumtrágyaadagokat kell alkalmazni. Ezáltal a talaj és a növény káliumszükséglete egyaránt biztosítható. Gyakorlati tanács: Kis AL-K értékek esetén, agyagtalajokon fennáll a káliumfixálás veszélye. Ez esetben a K-fixáló képesség vizsgálatára alapozott speciális szaktanácsadásra van szükség.

Az erős kálium-fixálás terméskiesést okozhat 23

A trágyázás elvei A trágyázás elsődleges célja a termésképzéshez szükséges tápelemek biztosítása, ezen kívül a talajok termékenységének fenntartása, esetenként növelése. A jó termés és jó minőség előfeltétele a termesztett növényfaj igényéhez alkalmazkodó kiegyenlített tápanyag-ellátás. Gazdaságossági és ökológiai megfontolások alapján a termőhely adottságaihoz alkalmazkodó, termőhely-specifikus trágyázásra kell törekednünk. Az említett célok megvalósításához figyelembe kell vennünk:

•

a növényfaj, illetve fajta igényét, tápanyag-hasznosító képességét,

•

a talaj tápanyagtartalmát és szolgáltató képességét,

•

a talajok tápanyagmegkötését (pl. K-fixálás),

•

a trágyák érvényesülését az adott talajon.

A Magyarországon kidolgozott korábbi és újabb szaktanácsadási rendszerek egyaránt a mérleg elven nyugszanak, vagyis azon, hogy a termésekkel a talajból elvont tápelemeket részben, vagy egészben pótolnunk kell. A 24

termésképzéshez szükséges tápanyagok mennyisége arányos a termés nagyságával és annak kémiai összetételével, ezért az elvi tápanyag-szükséglet az alábbi képlettel számítható: Tápanyagszükséglet (kg/ha) = Q·f Q

= termés (t/ha)

f

= tápanyagtartalom (kg/t)

A MÉM-NAK korábbi ajánlásai szerint a tényleges szükséglet fenti képlettel számítható, ha a várható termés mennyiségét a növényfajra és termőhelyre jellemző fajlagos tápanyagszükséglettel (f‘) szorozzuk meg. Ennek nagysága változik termőhely kategóriánként, illetve attól függően, hogy a talaj jól, vagy gyengén ellátott tápanyagokkal: jól ellátott talajokon f‘f Az MTA-TAKI-ban kidolgozott Környezetkímélő, költségtakarékos tápanyag-gazdálkodási módszer ajánlásai hasonló elveken nyugszanak. A tényleges szükséglet számítása az alábbi képlettel történik:

Hatóanyag-szükséglet = (T.F1.sz) ± K, ahol T = tervezett termés, t/ha F1 = a tervezett terméstől függő fajlagos tápelem-tartalom kg/t sz = a talaj tápanyag-ellátottságától függő szorzószám K = korrekciós tényező Az új szaktanácsadási rendszer egyik jellemzője – a korábbi rendszer értékeinek megőrzése mellett, – hogy szerzői a hazai trágyázási kísérletek adatainak feldolgozásával ellenőrizték és módosították a talaj tápanyag-vizsgálati módszerek határértékeit, ami a termelési célkitűzések elérését kisebb trágya-adagokkal teszi lehetővé. Másik jellemzője, hogy különböző szintű tápanyagellátásra

dolgoztak ki ajánlásokat: a minimális és környezetkímélő változatok célja a gazdaságos termésszintek elérése, míg a mérlegszemléletű és az integrált változatok a maximális terméseket célozzák meg, mérsékelten intenzív műtrágyázással. A különböző szintű ajánlások lehetővé teszik a talajok környezeti érzékenységének és a gazdaságosság elveinek fokozottabb figyelembevételét.

2.a. táblázat. A talajok kálium ellátottsági határértékei káliumigényes növényfajok számára, az 1960 és 2000 közötti hazai szabadföldi kukorica K-trágyázási kísérletek alapján becsülve (Csathó et al 2003) K-ellátottsági kategóriák Igen Gyenge Közepes gyenge Fizikai féleség

Jó

Igen jó Túlzott

(mg/kg AL-K2O)

Homok

≤ 60

61 - 90

91 - 120 121 - 160 161 - 200 ≥ 201

Homokos vályog

≤ 100

101 - 140 141 - 170 171 - 220 221 - 270 ≥ 271

Vályog

≤ 120

121 - 150 151 - 180 181 - 230 231 - 290 ≥ 291

Agyagos vályog

≤ 130

131 - 160 161 - 190 191 - 250 251 - 310 ≥ 311

Agyag

≤ 140

141 - 170 171 - 200 201 - 260 261 - 320 ≥ 321 25

2.b. táblázat. A talajok kálium ellátottsági határértékei kevésbé igényes növényfajok számára, az 1960 és 2000 közötti hazai szabadföldi őszi búza K-trágyázási kísérletek alapján becsülve (Csathó et al 2003) K-ellátottsági kategóriák Igen Gyenge Közepes gyenge Fizikai féleség

Jó

Igen jó

Túlzott

(mg/kg AL-K2O)

Homok

≤ 40

41 - 60

Homokos vályog

≤ 80

81 - 100 101 - 140 141 - 170 171 - 220 ≥ 221

Vályog

≤ 100

101 - 120 121 - 150 151 - 180 181 - 230 ≥ 231

Agyagos vályog

≤ 110

111 - 130 131 - 160 161 - 190 191 - 250 ≥ 251

Agyag

≤ 120

121 - 140 141 - 170 171 - 200 201 - 260 ≥ 261

Magyarországon a talaj kálium ellátottságát az ammóniumlaktát-ecetsav (AL) kivonószerben oldható kálium mennyiségek alapján határozzák meg, a talajok Arany-féle kötöttségi számát (KA) is figyelembe veszik. Csathó (2003) a káliumigényes és kevésbé igényes növényfajokra másmás határértékeket állapított meg, ami a káliumigényes növények bőségesebb ellátását célozza (2.a. és 2.b. táblázatok).

26

61 - 90

91 - 120 121 - 160 ≥ 161

A táblázatból kitűnik, hogy minden termőhely kategóriában a talajok kötöttségével nő az ellátottság határértéke. Az egyes térségek talajaira jellemző agyagásvány társulások megítéléséhez Stefanovits nagyléptékű agyagásvány térképe áll rendelkezésre (lásd térkép).

27

A talajok agyagásvány-társulásai Magyarországon (Stefanovits, 1992) I = illit, K = klorit és kaolinit, S = szmektit, V = vermikulit

I IK IKS IKSV IS S LÁP

A káliumszükséglet meghatározása Az előző fejezetben már utaltunk arra, hogy a tápanyagszükséglet alapvetően a termés mennyiségével és annak tápelem-tartalmával arányos. A káliumszükséglet megítéléséhez támpontként szolgálhat egy-egy növényfaj termésével átlagosan kivont tápanyagmennyiség (3. táblázat). A várható termés és a fajlagos értékek alapján becsült hatóanyag mennyiséget kell pótolni „Közepes“ tápanyag-ellátottság, illetve kedvező érvényesülési feltételek esetén. „Igen gyenge“, „Gyenge“ ellátottság esetén indokolt lehet a számított adag emelése. A kedvezőtlen érvényesülési feltételek további növelést tehetnek szükségessé. „Jó“ ellátottságnál a számított adag csökkenthető. Az „Igen jó” és „Túlzott” kategóriákba eső talajokon nem indokolt a káliumtrágyázás. A számított káliumadag csökkenthető a felhasznált szerves trágyák, beszántott szalma, kukoricaszár, répalevél hatóanyagtartalmának egy részével. Istállótrágya használata esetén az első évben 10 tonnánként 40, a második évben 20 kg K2O hatóanyag érvényesülésére számíthatunk, ami levonható. 28

A hígtrágyák átlagos káliumtartalma szarvasmarha: 4-6 kg/m3 K2O sertés: 2,5 baromfi: 5,0 Szalma, illetve kukoricaszár beszántása esetén 5-6 tonnás termésnél a káliumadag hektáronként 50-60 kg K2O hatóanyaggal csökkenthető. Répalevél beszántása esetén is csökkenthető a következő kultúra káliumadagja, de célszerűbb takarmányként felhasználni. A vetésforgón belül különös gondot kell fordítani a nagyobb káliumigényű kultúrák, pl. cukorrépa, burgonya igényének biztosítására. Ezt a minőségre gyakorolt hatás (szénhidrátok képződése) is indokolja. A talajvizsgáló laboratóriumok és kapcsolódó rendszerek egyre inkább a számítógépes adatfeldolgozásra térnek át. A javasolt adagokat, a megfelelő alapadatok birtokában számítógéppel kiszámítják. A szántóföldi növények trágyázása című fejezetben javasolt tápanyag-adagok irányszámok, melyek „közepes“ tápanyag ellátottság és kedvező érvényesülési feltételek mellett ajánlottak.

3. táblázat: A szántóföldön termesztett növények terméssel felvett tápelem-tartalma (kg/t) Növény

N

P2O5

K2O

CaO

MgO

Őszi búza

27

Rozs

27

11

18

6

2

12

26

8

Őszi árpa

27

10

2

26

10

3

Tavaszi árpa

23

9

21

8

2

Zab

28

12

29

6

2

Rizs

22

10

20

6

2

Kukorica

25

13

22

8

3

Szemes cirok

29

10

31

8

3

Szudánifű

4,5

1,2

3,5

1

0,5

Cukorcirok

4,2

1,4

3,2

1,5

0,5

Silókukorica

3,5

1,5

4,0

2,0

0,7

Cukorrépa

3,5

1,5

5,5

4,5

1,5

Burgonya

5

2

9

3

1

Borsó

50

17

35

32

6

Zöldborsó

19

5,6

15,2

10

2

Szója

62

37

51

42

9

Bab

55

25

40

38

8

Zöldbab

13

2,8

11,9

13

3

Lóbab

52

23

46

35

7

Fehér virágú csillagfürt

70

28

37

24

10

Sárga virágú csillagfürt

77

21

45

25

9

Lucernaszéna

27

7

15

45

3

Vörös here

23

5

20

35

5

Napraforgó

41

30

70

24

12

Repce

55

35

43

50

10

Mustár

50

25

40

35

3

Olajlen

40

13

50

18

3

Rostlen

12

6

12

13

2

Kender

9

8

16

16

2

Seprűcirok

33

37

25

8

3

Dohány

45

15

80

18

2

Egynyári szálas zöldtakarmány

2,5

1,2

3,5

1,1

0,6

Füves here széna

18

5

20

30

4

Egyéb pillangós széna

20

5

15

34

5

Rét

17

6

18

10

7

Legelő

20

7

22

12

8

29

Káliumformák megválasztása Legelterjedtebbek a káliumklorid tartalmú műtrágyák, melyek a kloridra nem érzékeny kultúráknál eredményesen használhatók. A növényfajok egy része kloridérzékeny, ezeknél a kálium-szulfát használata indokolt. A kloridtűrő-képesség a felhasznált adagnak is függvénye, így pl. a burgonya keményítőképződését kedvezőtlenül befolyásolják a nagy kálium-klorid adagok. Kloridérzékeny növényfajok: dohány, piros ribizli, egres, málna, szamóca, komló, bokorbab, uborka, dinnye, paprika, hagyma, tűlevelűek, virágok, dísz- és az üvegházi növények.

Feltételesen kloridtűrők: burgonya, szőlő, lucerna, magvas gyümölcsök, fekete ribizli, paradicsom, karalábé, egyes káposztafélék, borsó, saláta, spenót. Kloridtűrők: gabonafélék, kukorica, repce, füvek, sárgarépa, zöldhagyma, cékla, retek, cikória. Kloridkedvelök: cukorrépa, takarmányrépa, zeller, spárga. Réten és legelőn szükségessé válhat, a szarvasmarhák magnézium- és nátrium igényének biztosítására, a magnézium-, illetve nátriumtartalmú káliumműtrágyák felhasználása, a talaj Mg- és Na-ellátottságától függően.

A dohány kloridérzékeny kultúra 30

A kultúrnövények káliumhiány tünetei A káliumhiány (különösen látens formában) lappangó betegségként hat. Éppen ezért a mezőgazdasági termelés eredményességéhez elen-

gedhetetlen a rendszeres, időben végzett és kiegyenlített trágyázás. A különböző kultúráknál megfigyelhető káliumhiány tünetek:

Búza Az idősebb levelek peremén és csúcsán sárgászöld-vörösbarna elszíneződés, hullámos levélfelület, a levél hegye spirálisan csavarodva lankadtan lóg.

Kukorica A csövek kialakulása gátolt, a szemek, különösen a cső végén, gyengén fejlettek, ennek következtében erős a terméscsökkenés.

Napraforgó Az idősebb leveleken sötétzöld elszíneződés, amely a levélszélektől és a levélcsúcsoktól kiindulva halványodik, a szín sárgából barnába megy át, levélelhalás (nekrózis) léphet fel. Szója Késleltetett növekedés, az idősebb levelek felülete hullámos, lankadtak, szélükön sárgászöld-vörösbarna foltok keletkeznek, illetve nekrózis alakul ki. 31

Paradicsom Az idősebb levelek szürkészöldek, a levélszéleken és a levélerek között sárgásfehér foltok, ezek később összefolynak, nekrózis alakul ki. A gyümölcs érése egyenlőtlen, sápadt árnyalatok (zöld gallér). Paprika Késleltetett növekedés. Az idősebb levelek szélén sárgászöld-vörösbarna elszíneződés a csúcstól kiindulva, a levelek hullámosak, lankadtak, később az elszíneződött levélrészek elhalnak. Szőlő A levélszél besodródik, barnaibolyásbarna elszíneződés a levélerek között, később nekrózis léphet fel. Ezáltal késik a bogyók érése, csökken a cukor raktározása és a savak beépítése. Piros ribizli Kékeszöld levélerek, enyhe interkosztális klorózis és barna nekrózis a levélszéleken. A levélszélek besodródnak, begörbülnek. A bogyók érése egyenlőtlen és kevésbé édesek.

32

A szántóföldi növények trágyázása Gabonafélék Búza Az őszi búza a tápanyagban gazdag, mélyrétegű és jó vízgazdálkodású talajokon termeszthető eredményesen. A gyengébb termékenységű talajokon fokozottabb tápanyag-ellátásra van szükség. A mai fajták termőképessége többnyire nagy, azonban a betegségek iránt fogékonyak. A termesztéstechnológiát a fajta-specifikus tulajdonságok figyelembevételével kell kialakítani. A foszfor és kálium alaptrágyázást ősszel a vetés előtt végezzük el. Homoktalajon az őszi káliumtrágyázás nem javasolható. A korábbi években Magyarországon a nitrogén műtrágyaadagok egy részét (kötött és középkötött talajokon mintegy 50%-át, homokon legfeljebb 40%-át) ugyancsak ősszel, második felét kora tavasszal fejtrágyaként juttatták ki. Környezetvédelmi megfontolásokból – a nitrátkimosódás veszélye miatt – az őszi nitrogénadagokat minimálisra kell csökkenteni, különösen homoktalajokon. Közép- és Nyugat-Európa több országában ősszel többnyire nem adnak nitrogéntrágyát, a teljes

kg/ha t/ha termés 200 20

150 15

K2O N szem + szalma

100 10

50 5

0

P2O5 MgO

5.15. 6.15. 7.15. 8.15.

Tápanyag-felvételi görbék Oehm szerint

mennyiséget tavasszal, több adagban megosztva juttatják ki. Hazánkban csak esetenként alkalmazzák a kései, minőségjavító kiegészítő permetezőtrágyázást. A foszfor elősegíti a csírázást, majd a generatív szervek kialakulását, a szemképződést. A kálium segíti az áttelelést, növeli a gombabetegségekkel szembeni ellenálló képességet és fokozza a szárszilárdságot. Kedvezően befolyásolja a kalászonkénti szemszámot és ezerszemtömeget. A nitrogén hatása a gabonaféléknél nagymértékben függ a trágyázás időpontjától. Az őszi alaptrágya elsősorban a vegetatív 33

fejlődésre hat, növeli az állománysűrűséget, de a dőlési veszélyt is fokozza. A tavaszi fejtrágyázás is növeli az állománysűrűséget, de kedvező a hatása a kalászonkénti szemszámra is. Röviddel a kalászképződés előtt adott kiegészítő nitrogéntrágya növeli a gabonaszem nyersfehérje-tartalmát, javítja a liszt sütőipari minőségét, megfelelő foszforés káliumellátottság esetén. Magnéziumszegény termőhelyeken, pl. a Nyírség, BelsőSomogy és a Duna-Tisza köze homoktalajainak egy-egy részén, a növények magnézium ellátásáról is Javasolt trágyaadagok, őszi búza Várható

N

P2O5

K 2O

kg/ha

kg/ha

kg/ha

50 - 60

70 - 80

termés t/ha

34

5, 0

80 - 100

7, 5

120 - 140

70 - 80 100 - 120

gondoskodni kell. A magnéziumot őszi alaptrágyaként adhatjuk, pl. Kieserit formájában, laza talajokon 20-30 kg Mg/ha, kötöttebb talajokon 30-40 kg Mg/ha adagban. A gabonafélék a szemtelítődés időszakában sok magnéziumot halmoznak fel. A magnéziumhiányos területeken az érés időszakában nem megfelelő a magnézium utánpótlás, ezért célszerű 5%-os keserűsó oldattal permetezni a búzát, ami elősegíti az ezerszemtömeg és a termés növelését. A permetezést többször: a bokrosodás, a szárbaszökkenés és a virágzás előtt javasolt elvégezni. Legfontosabb az érés idejére eső permetezés, mely elősegíti a zászlós levél asszimilációs képességének fenntartását és a szemtelítődést. Savanyú talajon a kalciumellátás is növeli a búza termését. Savanyú, magnéziumszegény talajokon az önporló dolomitok

alkalmazásával a magnéziumtartalom növelhető.

pH és együtt

Árpa Az árpának nem nagy az igénye a talajtermékenységgel szemben, de fontos, hogy a talaj mésszel jól ellátott és jó szerkezetű legyen.

Ábra: árpa

A kétsoros fajtáknál a termésképzés szempontjából döntő jelentőségű az állománysűrűség, a többsoros fajtáknál ezzel szemben a kalászonkénti szemszám növelésére kell törekednünk. A tavaszi árpa talajának megválasztásakor legfőbb szempont, hogy a vetés márciusban teljes biztonsággal elvégezhető legyen. A tavaszi árpa a jó cukorrépa talajokon termeszthető a legeredményesebben. A tavaszi árpa fajták között sörárpát és takarmányárpát különböztetünk meg. A tavaszi árpák nitrogénigénye mérsékelt. Javasolt tápanyag-adagok, őszi árpa

Az őszi árpát főként takarmányként termesztik. Az árpa nagy terméssel és jó minőséggel hálálja meg a jó foszfor-, káliumés magnéziumellátottságot. A műtrágyaadagot a búzához hasonlóan őszi alap- és tavaszi fejtrágyaként adjuk ki. Az őszi nitrogénadagokat minimálisra kell csökkenteni, különösen homoktalajokon. A kései nitrogénadagok kalászolás idején növelik az árpa fehérjetartalmát és takarmányértékét.

Várható

N

P2O5

K 2O

kg/ha

kg/ha

kg/ha

60 - 80

80 - 100

termés t/ha 4,0

80 - 100

6,0

120 - 150

90 - 120 100 - 140

Javasolt tápanyag-adagok, sörárpa Várható

N

P2O5

K 2O

t/ha

kg/ha

kg/ha

kg/ha

4,0

50 - 60

60 - 80

100 - 120

5,0

60 - 75

80 - 100 125 - 150

termés

35

A jó minőség érdekében különös gondot kell fordítani a sörárpa mérsékelt nitrogénellátására. A sörárpa minőségi követelményei: teljesen kifejlett, megfelelő alakú szem, finom pelyvalevél, 12%-nál kisebb fehérjetartalom. A maláta nagy extrakttartalmának előfeltétele, hogy nagy legyen az árpa keményítőtartalma. A söripari minőséget mindenekelőtt a foszfor- és káliumellátás javítja döntő mértékben. Ezt a szempontot a talaj kiválasztásánál és a trágyázásnál egyaránt figyelembe kell vennünk. A nitrogént egy adagban (legfeljebb 50-80 kg N/ha) juttatjuk ki röviddel a vetés előtt. Ha a talaj humusztartalma nagyobb, mint 2,5%, ne adjunk többet, mint 4050 kg N/ha. Magnéziumszegény talajokon az őszi és tavaszi árpa magnézium ellátásáról is gondoskodni kell. A búzához hasonlóan talajés permetező trágyázást is alkalmazhatunk.

termést hoz. A rozs kedveli a jól ülepedett vetőágyat. Vetés után gyűrűshengerrel kell tömöríteni a laza talajt. A jó foszfor, kálium és magnézium alaptrágyázás elősegíti a fejlődést a kezdeti, fiatalkori szakaszban. Véd a kifagyás ellen és fokozza a szárszilárdságot. Kerülni kell a nagy N-adagokat; mivel megdőlést okoznak, továbbá a homokon nagy a nitrát-kimosódás veszélye. A magnéziumszegény termőhelyeken 20-30 kg Mg/ha hatóanyagnak megfelelő Kieserit kijuttatása javasolható. Javasolt tápanyag-adagok, rozs Várható

N

P2O5

K2O

t/ha

kg/ha

kg/ha

kg/ha

2,0

50 - 60

20 - 30

40 - 50

3,0

70 - 80

30 - 40

60 - 75

termés

Rozs

Zab

Laza, száraz, tápanyagszegény és savanyú talajokon is termeszthető. Jó termőhelyeken nagyobb termést ad, de általában csak a gyengén humuszos homoktalajokon termesztik, ahol a búza nem terem meg, vagy kis

A zabnak nagyobb a vízigénye, mint a többi gabonafélének, ezért csak jó vízgazdálkodású talajokon termeszthető. A zabnak olyan talaj felel meg, melyen március elején vetni lehet. Magyarországon a Dunántúl és Észak-Magyarország

36

mérsékeltebben meleg, csapadékban gazdagabb vidékén nagyobb termést ad, mint az aszályra hajló Alföldön. A zab erős gyökérrendszerének segítségével jól hasznosítja a talaj tápelemeinek többségét, azonban érzékenyen reagál a magnézium- és a rézhiányra. Az új fajtáknak jelentős a termőképessége. A zab több káliumot igényel, mint a többi gabonaféle. Legtöbbet a bokrosodás és szárbaszökés fázisában vesz fel. A fejlődés említett szakaszaiban a rövid idejű, átmeneti jellegű káliumhiány is terméskiesést okozhat. A növény fokozott magnéziumigényét is figyelembe véve célszerű a magnéziumtartalmú műtrágyák használata. A zab halmozza fel a legtöbb nitrogént a gabonafélék közül. A szem nitrogén-, illetve fehérjetartalma nagymértékben függ a nitrogénadagtól. A terméshez szükséges foszfor- és káliumműtrágya teljes adagját, a nitrogén 30-40%-át eddig ősszel adták. A fennmaradó 60-70%-ot tavasszal megosztva, vetés előtt dolgozták a talajba, illetve szárbaindulás előtt fejtrágyaként juttatták ki. A Földművelésügyi Minisztérium által támogatott

környezetkímélő tápanyaggazdálkodás tavaszi vetésű kultúrák esetében az őszi nitrogéntrágyázást kizárólag a szár és gyökérmaradványok lebontásához engedi meg. Javasolt tápanyag-adagok, zab Várható

N

P2O5

K2O

t/ha

kg/ha

kg/ha

kg/ha

3,0

60 - 75

30 - 40

60 - 75

5,0

100 - 120

50 - 60

100 - 125

termés

Kukorica Magyarországon a talaj- és klímaadottságok a szemes kukorica és silókukorica termesztéséhez egyaránt kedvezőek. Szemes kukorica A szemes kukorica a kiegyenlített hő- és vízgazdálkodású, középkötött, termékeny csernozjom és barna erdőtalajokon termeszthető a legeredményesebben. A kötött réti talajokon, és a homokokon a nyári csapadékeloszlás a termésmeghatározó. A kukorica nagyon gyorsan növekszik a címerhányás előtti 14 napban és azután mintegy 2530 napig, amikor sok tápanyagra van szüksége. Ebben az 37

időszakban, vagyis 5-6 hét alatt veszi fel az összes szükséges tápanyagnak kb. háromnegyed részét. A trágyázást ehhez a nagy tápanyagfelvételhez kell igazítani. A kukoricának tavasszal, továbbá különösen hideg időjárás esetén és hideg talajokon, a rossz felvételi viszonyok miatt, nagy a foszforszükséglete. Ennek biztosítására bevált a vízoldható foszforvegyületekkel történő sortrágyázás, főleg NP trágya formájában. A foszfor elősegíti a gyökér-

növekedést, gyorsítja a fejlődést és elősegíti a szemképződést. A kukoricának a keményítőképzéshez sok káliumra van szüksége. A fő növekedési szakaszban maximálisan 12 kg K 2O-nak megfelelő káliumot vehet fel hektáronként és naponként. A káliumhiány ebben az időszakban károsodáshoz vezet, mely később nem korrigálható. A káliumhiány gyakran kötött, káliumfixálásra hajlamos talajokon figyelhető meg.

A kálium elősegíti a kukorica csőképződését és az egyenletes szemképződést 38

K2O

kg/ha hatóanyag

N

P2O5

érés

szemtetelítődés

címerhányás

szárba indulás

fiatalkori fejlődés

MgO

kelés

240 220 200 180 160 140 120 100 80 60 40 20

A kukorica tápelem-felvétele

A kálium növeli a hideggel szembeni ellenállóságot, javítja a szárszilárdságot, elősegíti a csövek kialakulását. A jó káliumellátás a fajták megfelelő kiválasztásával csökkenti a szárrothadás veszélyét. A kukorica jó magnézium ellátást igényel. Laza, magnéziumhiányos talajokon magnéziumtartalmú műtrágyák használata javasolt. A nitrogénellátást a termés szintjéhez kell igazítani. A környezetkímélő gazdálkodás megkívánja, hogy csak a P- és K-műtrágyát adjuk ki ősszel, a nitrogénadagot pedig tavasszal. A nitrát-kimosódás veszélye esetén az adagot meg kell osztani a vetés és a 4-5 leveles állapot idejére. A kukorica jól hasznosítja a szerves trágyákat. Az istállótrágyából 30 t/ha-t az őszi szántással adjunk, alkalmazása

különösen a laza és kötött talajokon indokolt. A kukorica a hígtrágyát is jól értékesíti, vetés előtt dolgozzuk be a talajba, de később is alkalmazható megfelelő célgéppel. A hígtrágya adagját a talajtulajdonságokhoz kell mérnünk, kerülnünk kell a túladagolást. A szerves trágyákkal kijuttatott tápelem mennyiségeket a műtrágyaadagok számításánál vegyük figyelembe. Javasolt tápanyag-adagok, szemes kukorica Várható

N

P2O5

K 2O

t/ha

kg/ha

kg/ha

kg/ha

4,0

80 - 100

40 - 60

60 - 80

6,0

120 - 140

60 - 80

90 - 120

8,0

160 - 180 80 - 100 120 - 150

termés

Silókukorica A silókukorica is a jó vízgazdálkodású, termékeny talajokat kedveli, ezeken ad nagy zöldtömeget. Az öntözést meghálálja. A silókukorica trágyázásánál hasonló elveket kell érvényesítenünk, mint a szemes kukoricánál. A nagy zöldtömeg és fehérjetartalom képződéséhez megfelelő nitrogénellátásra van szükség, melyet elsősorban a várható termés nagyságához kell 39

igazítani. A foszfor különösen a fejlődés kezdeti szakaszában, a kálium pedig az intenzív fejlődés szakaszában szükséges. A magnéziumtrágyázás a magnéziumszegény termőhelyeken javasolható. A silókukorica trágyázása a

takarmány mennyisége és annak minősége szempontjából is meghatározó. A tápanyagellátás szerves és műtrágyákkal egyaránt biztosítható. A kijuttatásra vonatkozó ajánlások megegyeznek a szemes kukoricánál közöltekkel.

Javasolt tápanyag-adagok, silókukorica Várható termés

N

P2O5

K2O

t/ha

kg/ha

kg/ha

kg/ha

20 t/ha zöldtömeg

60 - 70

30 - 40

70 - 80

40 t/ha zöldtömeg

120 - 140

60 - 80

140 - 160

40

Gyökér és gumós növények Cukorrépa A cukorrépa a mély termőrétegű, jó vízgazdálkodású, közel semleges kémhatású talajokon, így pl. a csernozjomokon, termeszthető a legeredményesebben. A hasonló tulajdonságokkal rendelkező barna erdőtalajokon és jó szerkezetű réti talajokon is termesztik. A cukorrépa termesztésben a nagy cukortartalmú, jól feldolgozható, nagy répatermés a cél. E cél elérésének döntő feltétele a megfelelő tápanyagellátás. A cukorrépa kálium szükséglete nagy, különösen a négyleveles időszaktól a levelek teljes kifejlődéséig, augusztus közepéig. A kálium szabályozza a vízháztartást és a magnéziummal együtt a cukortermelést megalapozó fotoszintézist. A cukorszállítás a levelekből a gyökérbe, valamint a répatest cukorraktározó-képessége szintén a káliumtáplálástól függ. A káliummal jól ellátott cukorrépa a szárazságot is jobban tűri. A napsütéses, nyári napokon megjelenő petyhüdt, hervadt levelek az elégtelen káliumellátottságra utalhatnak. A cukorrépa a nátrium igényes kultúrákhoz tartozik. Ezért előnyösebb a kevésbé koncentrált,

nátriumtartalmú kálium műtrágyák használata. A foszfor nélkülözhetetlen a megfelelő fiatalkori fejlődéshez, továbbá az anyagcseréhez. A cukorrépa magnézium felvétele átlagosan 30-45 kg Mg/ha. A nagy bórszükséglet miatt, megelőzés céljából – a talaj bórtartalmától függően – bórtartalmú trágyákat kell használni. kg/ t/ha termés ha 500 50

K2O répa (termés)

400 40 300 30 N 200 20 100 10

MgO P2O5

6.15. 7.15. 8.15. 9.15. 10.15.

A cukorrépa tápelem-felvétele Oehm szerint

A nagy cukorhozam egyik előfeltétele a répa jó tápanyagellátottsága. Ugyanakkor a répa technikai minősége (a cukor kinyerhetősége és kristályosodási hajlama) a répatestben lévő ásványianyag-tartalomtól függ, amelynek lehetőleg alacsonynak kell lennie. A jó cukorkinyerés és ezzel összefüggésben az úgynevezett melaszképzők viszonylag kis 41

mennyisége elsősorban a nitrogéntrágyázástól és a répa fiziológiai érettségétől függ. A fiziológiai érés eltolódását előidéző tényezők, mint pl. a vetés ideje, az időjárás, nitrogéntrágyázás és a túl korai betakarítás, a répa minőségét döntően befolyásolják. Különösen a túlzott adagú vagy túl késői nitrogén kijuttatás rontja a minőséget, mert növekszik az α-amino-nitrogén tartalom, ami rontja a cukor kinyerhetőségét. Ez a probléma különösen nagy adagú szerves trágya (pl. hígtrágya) alkalmazása esetén lép fel. Javasolt tápanyag-adagok, cukorrépa Várható

N

P2O5

K 2O

t/ha

kg/ha

kg/ha

kg/ha

30

50 - 60

60 - 80

100 - 150

40

60 - 80

80 - 100 150 - 200

50

80 - 100 100 - 120 200 - 250

termés

Burgonya A burgonya termesztéséhez a kiegyenlített hő- és vízgazdálkodású homok- és vályog talajok felelnek meg a legjobban. A burgonya igényes a talaj kultúrállapotára, a homoktalajok közül a humuszos homokon termeszthető legeredményesebben, jól tűri a savanyú kémhatást. A burgonya felhasználási 42

lehetősége főleg a keményítőtartalmától függ. Keményítő előállításához nagy keményítőtartalmú burgonyafajtákat termesztenek. Az ipari burgonyánál (chips, pommes frites, stb.) a közepes vagy nagy (16-18%) keményítőtartalom, míg az étkezési burgonyánál a viszonylag kisebb (~15%) keményítőtartalom kívánatos. Már a fajtaválasztásnál is figyelembe kell venni a felhasználási célt. A trágyázást is a felhasználási célhoz kell igazítani. A minőségi burgonya termesztésénél a legfontosabb szempont, hogy egészséges gumók fejlődjenek. A jó foszforellátottság gyorsítja az érést és javítja a gumók héjszilárdságát. A fajtákra jellemző keményítőtartalom eléréséhez, a termőhelyi adottságokhoz és a növény igényéhez alkalmazkodó káliumtrágyázásról kell gondoskodnunk. A keményítőburgonya termesztésénél a kálium-szulfát műtrágyát kell előnyben részesíteni, mert a klorid hátrányosan befolyásolja a keményítőtartalmat. A nyers állapotban vagy főzés után fellépő elszíneződés és a kékfoltosság olyan minőségi mutatók, melyek az étkezési burgonyánál és a hosszabb ideig tárolni kívánt gumóknál játszanak fontos szerepet. A jó káliumellátás csökkenti a nyers elszíneződést, ami főleg a pommes

A burgonya kékfoltossága a gumók K-tartalmának függvényében (Prummel, 1969) kékfoltosság (%) 100

50

0

1,5

2

2,5

a gumók K-tartalma (%), szeptember

frites és a chips előállításánál játszik fontos szerepet. Csökken a kékfoltosság is, ami a gumók mechanikai igénybevételekor (betakarítás, szállítás, raktározás) könnyen kialakulhat. A különböző vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a burgonyagumók növekvő káliumtartalmával növekszik a kékfoltos-

sággal szembeni ellenálló képesség is. Amennyiben a szárazanyag káliumtartalma meghaladja a 2,5%-ot, ilyen elszíneződések már alig fordulnak elő. Mivel a burgonyát legtöbbször homokon, gyakran magnéziumszegény talajon termesztik, ajánlatos magnéziumtartalmú műtrágyákat használni (30 kg Mg/ha). Magnéziumhiány esetén csökken a szárazanyag- és a keményítőtartalom. A nitrogénadagokat a kis kötöttségű homoktalajokon meg kell osztani, hogy jobb hasznosulást érjünk el. A nitrogén 2/3-át ültetéskor, 1/3-át keléskor adjuk. Az istállótrágyát és hígtrágyát már az előző kultúrához kell kiadni, mivel a tavaszi szerves trágyázás, az ellenőrizhetetlen nitrogénfeltáródás miatt, rontja a burgonya minőségét.

Javasolt tápanyag-adagok, burgonya Várható termés t/ha

N kg/ha

P2O5 kg/ha

K2O kg/ha

Étkezési burgonya 20 30

80 - 90 120 - 140

40 - 60 60 - 80

120 - 160 200 - 240

120 - 140

60 - 80

200 - 240

120 - 140

60 - 80

200 - 240

Ipari burgonya (chips, pommes frites) 30 Keményítőburgonya 30

43

Olajnövények Napraforgó A nagy olajtartalmú napraforgó hibridek, fajták a középkötött, jó hő- és vízgazdálkodású talajokon termeszthetők a legnagyobb

44

sikerrel. A vegyeshasznú napraforgófajták alkalmazkodó képessége jobb, kedvezőtlenebb talajviszonyok mellett is termeszthetők, mivel agresszívebb, mélyrehatoló gyökérzetük van. A tápanyagellátásra legigénye-

Termés 12,36 t/ha szárazanyag (teljes növény) kivont kg/ha 500

K2O

400 300

N 200

SO3 P2O5

100

jún.

júl.

aug. szept. okt.

Tápelemek felvétele az idő függvényében (Radet, 1962)

sebbek a hibridek, mérsékeltebb a nagy olajtartalmú fajták és még kisebb a kis olajtartalmú fajták igénye. A hibridek mintegy 20-25%kal több tápanyagot igényelnek, mint a nagy olajtartalmú fajták. A napraforgó-termesztésben tekintettel kell lennünk az előveteményre. Az őszi és tavaszi kalászosok, továbbá jó termőképességű talajokon a silókukorica is jó előveteménye a napraforgónak. Szántóföldi zöldségnövények, pillangósok két évvel előtte sem vethetők. Paradicsomot, dohányt és burgonyát egyáltalában ne vessünk olyan táblába, ahol napraforgót termesztünk. Károsak mindazok a növények, melyek a szürkepenész

betegségre fogékonyak. A napraforgót önmaga után sem vessük 4-5 éven belül. A napraforgó szerves trágyát nem igényel. Az optimális nitrogénellátást meghálálja, de a nitrogénfelesleg kedvezőtlen, mert csökkenti az olajtartalmat és fokozza a betegségekkel szembeni fogékonyságot. A termés mennyiségét és az olajtartalmat a kiegyenlített foszfor- és káliumellátás kedvezően befolyásolja. A kálium növeli az ezerszemtömeget és kedvezően befolyásolja az olajtartalmat. Kísérleti tapasztalatok alapján nitrogénszegény és mérsékelt foszfortrágyázás mellett bőséges káliumellátás javasolható. A foszfor- és káliumtrágyákat ősszel, a nitrogéntrágyát tavasszal kell kiadni. Mészhiányos savanyú talajon a mésztrágyázás is szükséges. Magnéziumszegény talajon a magnézium pótlásával a termés és az olajtartalom is növelhető. Javasolt tápanyag-adagok, napraforgó Várható

N

P2O5

K 2O

t/ha

kg/ha

kg/ha

kg/ha

2

40 - 50

60 - 70

80 - 100

4

80 - 100 120 - 140 160 - 200

termés

45

Őszi repce Az erukasavban szegény fajták elterjedése óta a repceolaj sokkal több célra használható fel. A 00(erukasav- és glükozinolát-szegény) fajták bevezetése új perspektívát nyitott az olajkinyerés után visszamaradó repceolajpogácsa takarmányként történő hasznosításában is. Az őszi repce termesztése éghajlat igénye miatt elsősorban a Dunántúlon és Észak-Magyarországon lehetséges. A repce igényesebb a talaj tápanyagkészletére, mint a gabona. Kevéssé elágazó, mélyre nyúló karógyökere van. Ezért fontos, hogy a feltalaj könnyen átjárható legyen, valamint a tápanyagellátottság a talaj mélyebb rétegeiben is biztosított legyen. A talaj tömörödöttsége, különösen a fiatalkori fejlődés időszakában gyenge növekedést és elszíneződést okozhat, tápanyaghiány ill. csökkent felvétel következtében. A növény igényeihez igazodó trágyázás jó hatással van a magképződésre és a termésre, különösen az erukasavszegény fajtáknál. A repce érzékeny a savanyú talajokra, a semleges, illetve a gyengén lúgos kémhatást kedveli, pH-optimuma 6,5-7,0 körüli érték. A kálium fontos szerepet tölt 46

% K

100

N

90 80 70 60

S Mg

50

sz.a.

40 30 20 10

N S K Mg sz.a.

0

őszi téli vegetáció vegetatív fejl. érés, betakarítás fejlődés nyugalom kezdete és virágz ás

Az őszi repce tápelemfelvétele és a szárazanyag-képződés

be a repce termesztésében: növeli a szemek olajtartalmát és gyorsítja az érést. A kálium jelentős mértékben javítja a szárszilárdságot és az őszi repce fagyállóságát. Az őszi repce a tápanyagok egy részét (hektáronként 70-80 kg N és 100-120 kg K2O) már ősszel, a téli vegetációs nyugalmi szakasz beállta előtt felveszi. Legnagyobb tápanyag igénye a tavaszi vegetációkezdet és a teljes virágzás közötti rövid időszakban jelentkezik. Nagy termés esetén a tenyészidő alatt összesen felvett kálium menynyisége hektáronként a 300-350 kg K2O hatóanyagot is elérheti. A repce magnéziumszükséglete 30-50 kg/ha-t tesz ki. Ellentétben a káliummal, a legnagyobb magnéziumigény csak júniusban, a virágzás

után, a becő- és a magképződés időszakában jelentkezik. A repce a bórigényes növények közé tartozik; bórszükséglete 500 g/ha értéket tesz ki. A bórhiány terméscsökkenéshez és minőségromláshoz vezet. Pótlása bórral dúsított műtrágyákkal vagy speciális bórtrágyákkal történik. A repcének a kén igénye is nagy; különösen a 00-fajták reagálnak érzékenyen az elégtelen kénellátottságra. Azokon a területeken, ahol a kénimisszió kicsi, a

kénellátottságot növényanalízissel ellenőrizni kell. Ha a kéntartalom kisebb, mint 0,5%, kéntrágyázás szükséges. Erre a célra a kéntartalmú káliumműtrágyák is alkalmasak. Javasolt tápanyag-adagok, őszi repce Várható

N

P2O5

K 2O

t/ha

kg/ha

kg/ha

kg/ha

2,0

80 - 100

50 - 60

100 - 120

3,0

120 - 150

75 - 90

150 - 180

termés

47

Maghüvelyesek

kivont kg/ha 400

Borsó

Szemtermés = 6,27 t/ha

Mélyrétegű, jó kapilláris vízemelő képességű talajokon termeszthető eredményesen, ahol az időszakos szárazság nem befolyásolja a növény fejlődését. Legcélszerűbb két kalászos közé vetni. Ne vessük pillangósok, hüvelyesek után. Önmaga után is csak 4 évvel következhet, mivel ellenkező esetben borsóuntság lép fel. Nagy termések jó termesztéstechnológiával érhetők el. A vetési eljáráson kívül döntő a tápanyagellátás, csak így használható ki a termőhely potenciális termékenysége. A borsó, a gyökérgümőkben szimbiózisban élő N-kötő baktériumok segítségével, mintegy 150300 kg/ha nitrogént köt meg évente. Ennek ellenére javasolt a kezdeti

N

300

200 K2O CaO

100

P2O5 MgO

0 jún. eleje

virágzás hüvelyképz. virágzás kezdete kezdete vége

aug. eleje

érés

A borsó tápelemfelvétele

fejlődéshez úgynevezett start nitrogén adagolása. A kálium elősegíti a növények növekedését, a gyökérgümők kialakulását és a biológiai N-kötést. A foszfor- és káliumtrágyát ősszel, a nitrogéntrágyát tavasszal kell adni.

Javasolt tápanyag-adagok, borsó Várható termés t/ha

N kg/ha

P2O5 kg/ha

K 2O kg/ha

száraz borsó 2 4

30 - 40 60 - 80

40 - 50 80 - 100

60 - 70 120 - 140

zöldborsó 4 8

30 - 40 60 - 80

40 - 50 80 - 100

60 - 70 100 - 120

48

Szója A szójabab tápértéke rendkívül nagy. Az új fajták fehérjetartalma meghaladja a 40%-ot, olajtartalmuk pedig, mintegy 20% a szárazanyagban. A szójafehérjék igen értékesek, ugyanis sok esszenciális aminosavat tartalmaznak. Termesztése Közép-Európában – sajátos klímaigénye miatt – nem terjedt el széles körben. Jó víz- és hőgazdálkodású vályogtalajokon termeszthető a legeredményesebben. Érzékeny a talaj kultúrállapotára. Az előveteménnyel szemben nem igényes. Kalászosok, cukorrépa, kukorica egyaránt lehetnek az előveteményei. A szója termésével jelentős mennyiségű nitrogént, foszfort és káliumot von el a talajból. A nitrogénnek csak egy részét kell

Lóbab Lóbabot jó vízgazdálkodású csernozjom és barna erdőtalajokon termeszthetünk, ha a talaj kémhatása gyengén savanyú, illetve semleges. A gyökérbaktériumok érzékenyen reagálnak a savanyú kémhatásra és emiatt a savanyúbb talajokon a pillangósok N-kötése nem érvényesül.

pótolni. A szója magját vetés előtt oltóanyaggal kezeljük, hogy a gyökérgümőkben, szimbiózisban élő baktériumok a levegő nitrogénjét megkössék. A szójához ne adjunk istállótrágyát. A P-, K-adagokat ősszel, a szükséges nitrogén mennyiséget tavasszal adjuk. A szója vízigénye öntözéssel pótolható. Az öntözés a fejlődés három kritikus időszakában: bimbózáskor, hüvelyképződéskor és magkifejlődéskor a legindokoltabb. Javasolt tápanyag-adagok, szója Várható

N

P2O5

K 2O

t/ha

kg/ha

kg/ha

kg/ha

1,5

30

60

70

3,0

60

120

140

termés

Zöldtömege a virágzás végéig intenzíven növekszik, ami a nagy magtermés előfeltétele. A növekedés ütemének megfelelően alakul a tápanyagfelvétel is, ez a virágzás végéig csaknem lezárul. A nitrogén és kálium legnagyobb részét viszonylag rövid idő alatt, kb. hat hét alatt, veszi fel. Éppen ezért a nagy termések eléréséhez feltétlenül szükséges a jó 49

káliumellátás. A műtrágyák időbeli kijuttatásával kapcsolatban utalunk a borsónál és a szójánál leírtakra.

kivont kg/ha 400

szemtermés 4,5 t szárazanyag/ha

350 300

Várható

N

P2O5

200

K 2O

100

t/ha

50

kg/ha

kg/ha

2

40

50

70

4

80

100

140

K2O

150

termés kg/ha

N

250

Javasolt tápanyag-adagok, lóbab

P2O5 CaO MgO

0

jún. virágzás hüvelyképz. virágzás aug. aug. érés eleje kezdete kezdete vége eleje közepe

A lóbab tápelemfelvétele

Dohány

50

nitrogén

180

5400 4800

kálium

4200

140

3600

120

kalcium

100

3000 2400

80

szárazanyag

60

mangán · 10-2

40

1200

magnézium

20 0

1800

600

foszfor 25

37

48

61

73

85

palántázás utáni nap

A dohány tápelemfelvétele (Atkinson et al., 1977)

0 97

összes szárazanyag kg/ha

160

tápelemfelvétel kg/ha

A dohány humuszos, vagy gyengén humuszos, jó kultúrállapotú homoktalajokon termeszthető. A kötöttebb talajokon durva szövetű, vastag leveleket fejleszt. Lényeges, hogy a talajnak jó legyen a kapilláris vízemelő képessége. A dohány előveteménye kalászos legyen. A dohány vetésforgóban ne szerepeljen burgonya, napraforgó, kender, len, paradicsom, paprika, uborka, dinnye. A pillangósok és a kukorica helyet kaphatnak a vetésforgóban, de ne előveteményként.

A foszfor- és káliumtrágyát ősszel, a nitrogéntrágyát tavasszal kell kiadni. A dohány tápanyag igénye istállótrágyával és műtrágyával egyaránt kielégíthető. A dohánypalántákat fóliasátorban neveljük elő. A palántákat 5-7 leveles állapotban palántázzuk ki. A trágyázás nemcsak a dohány termését, hanem annak minőségét is befolyásolja. A túlzott nitrogénadagok rontják a minőséget. A jó káliumellátottság fokozza a szárazságtűrést és a gombabetegségekkel szembeni ellenállóképességet. A kálium döntő jelentőségű a dohánylevelek minősége szempontjából. Pl. a hővel fermentált Virginia dohánylevelek szövete rugalmasabb lesz, és a narancsszín erősödik. Káliumhiány esetén, a levegőn

NP

NPK1

NPK2

40-80

40-80-80

40-80-160

szárított dohányok levelei nem színeződnek egyenletesen, zöld foltok maradnak. A klorid rontja a dohány éghetőségét, ezért kálium-szulfát használata javasolt. Savanyú, magnéziumszegény talajokon a kalcium- és magnézium-ellátásról egyaránt gondoskodnunk kell. A dohány magnéziumigényes növény. A dohány tápanyagigénye fajtánként is változó.

Javasolt tápanyag-adagok, dohány Várható termés, fajta t/ha

N kg/ha

P2O5 kg/ha

K2O kg/ha

2

30 - 50

60 - 80

120 - 140

Kállai

2,5

60 - 80

50 - 65

120 - 140

Kerti

2,5

60 - 75

50 - 65

120 - 140

VP-9

2,5

60 - 75

70 - 85

240 - 280

Barley

2,5

65 - 80

80 - 100

250 - 300

Virginia

51

Takarmánynövények A szántóföldi takarmánytermesztésben a pillangósok nagy szerepet játszanak. A pillangósokra jellemző, hogy a gümőbaktériumokkal szimbiózisban élnek. A baktériumok a levegő nitrogénjét megkötik és a növényeknek a fehérjék képzéséhez átadják. Ez a folyamat azonban csak akkor zavartalan, ha a baktériumokat a növény szénhidrátokkal látja el. A növény a szénhidrátokat csak akkor tudja megfelelő menynyiségben előállítani, ha káliummal jól ellátott. Ennek következtében a növény fehérjetartalma és a káliumellátottság között az alábbi összefüggés érvényesül: a kálium elősegíti a szénhidrátok képződését a szénhidrátok lehetővé teszik a gümőbaktériumok nitrogénkötő tevékenységét a levegőből megkötött nitrogén a fehérjeképződésben hasznosul.

52

A nagy fehérjetartalom pedig, a pillangós takarmánynövények egyik legfontosabb minőségi jellemzője. A pillangósvirágúak káliumszükséglete nagy, de rosszul hasznosítják a talaj káliumkészleteit. Ez különösen a herefüves keverékekben figyelhető meg. A pillangósok csak jó talaj káliumellátottság esetén tudnak a füvekkel konkurálni. Csökkenő káliumellátottság esetén a pillangósok részaránya visszaszorul, helyüket füvek és gyomok foglalják el, ami a takarmány minőségét kedvezőtlenül befolyásolja.

Lucerna A lucerna a meszes, mély termőrétegű középkötött talajokat kedveli. A vízrendezett réti és öntés talajon is termeszthető lucerna, de a tartós, magas talajvízállást nem tűri. Jó előveteményei a kalászosok, fontos, hogy a talaj gyommentes legyen. A lucerna tápanyagigényes növény, a 3-4 év terméséhez szükséges tápanyag – jól ellátott talajon – telepítés előtt egyszerre kiadható, de meg is osztható. Az istállótrágyát jól hasznosítja, használata elsősorban a kötött és laza talajokon javasolt, műtrágyákkal kiegészítve. A nagy fehérjetartalom képzéséhez szükséges nitrogén egy részét a gazdanövénnyel szimbiózisban lévő baktériumok gyűjtik. A nem öntözött lucerna kb. kéthar-

madát, az öntözött felét vagy egyharmadát fedezi a szimbiózisból. Esős, csapadékos időben kisebb a N-kötés, száraz időben több. A kötött és laza talajokon célszerű megosztva, évenként kiadni a szükséges tápanyagokat, így folyamatosabb az ellátás. Öntözés

Javasolt tápanyag-adagok, lucerna Várható termés, (széna)

N kg/ha

P2O5 kg/ha

K2O kg/ha

30 t/ha/3 év őszi alaptrágya 1. év 2. év 3. év

50 - 60 50 - 60 50 - 60

80 - 90 50 - 60 50 - 60

180 - 200 130 - 150 80 - 100 -

Összesen:

150 - 180

180 - 210

390 - 450

10 t/ha/év

50 - 60

60 - 70

130 - 150 53

esetén is a megosztott tápanyagellátás eredményez nagyobb termést. A nitrogénműtrágya-adagokat a túltrágyázás és a környezeti károk elkerülésére mindenképpen célszerű megosztani. A foszfor alaptrágyaként egy adagban kiadható, de a gyengén ellátott talajokon, vagy azokon, melyeken nagy a lekötődés, osszuk meg. Így pl. alaptrágyaként adjunk mintegy 120 kg/ha P2O5 hatóanyagnak megfelelő foszforműtrágyát és a második, harmadik évben kora tavasszal 30-50 kg/ha P2O5-nak megfelelő mennyiséggel egészítsük ki, melyet a nitrogénműtrágyával együtt adhatunk. A lucerna kálium igénye jelentős, 20 tonnánál nagyobb széna össztermés esetén azonban az alaptrágya mennyisége ne haladja meg a 200 kg K2O hatóanyag mennyiséget. A még hiányzó káliummennyiséget az első és a második termő év végén adjuk ki. A lucerna kalciumigényes növény, savanyú talajon csak a mészigény kielégítése után termeszthető. A lucerna termésével jelentős magnézium menynyiségeket vonunk ki a talajból (20-30 kg Mg /ha/ év).

54

Vörös here A vörös herét Nyugat- és ÉszakMagyarország barna erdőtalajain termesztik. Savanyú kémhatású, sekély termőrétegű talajokon is termeszthető. Az Alföld szárazabb, szélsőségesebb időjárását rosszul viseli. Kalászos után vetik és utána többnyire őszi búza következik. Önmaga után legalább négy évig ne vessük, hereuntság léphet fel. A teljes hozamra számított N mennyiséget három részletben adjuk ki. Alaptrágyaként egyharmadát, a magágyba a másik harmadát és áttelelés után tavaszszal a harmadik harmadot. A foszfor- és káliumtrágyát ősszel, a szántással egyidejűleg juttassuk ki. Gyengén ellátott talajokon célszerű a megosztás. A kálium megosztása a kifagyással és a tavaszi ritkulással szemben véd. A terméssel elvont magnézium mennyisége 35-45 kg Mg/ha/év. A mikroelem-trágyák közül a molibdénnek és bórnak van szerepe. A vörös here trágyázásához ne használjunk istállótrágyát.

Javasolt tápanyag-adagok, vörös here Várható termés, (széna)

N kg/ha

P2O5 kg/ha

K2O kg/ha

20 t/ha/2 év alaptrágya 1. év 2. év

50 - 60 50 - 60

80 - 100 -

180 - 200 100 - 120 -

Összesen:

100 - 120

80 - 100

280 - 320

10 t/ha/év

50 - 60

40 - 50

140 - 160

A jó vörös here állomány 300 kg/ha K2O hatóanyagot is felvehet 55

Rét és legelő A kedvező vízellátottságú, jó termőhelyeken – megfelelő trágyázással – réten és legelőn hasonló termésmennyiség érhető el, mint a szántóföldi kultúráknál. A tápanyagellátást a növényállomány összetételéhez és a nedvességi viszonyokhoz kell igazítani. A nitrogéntrágyázás elősegíti a zöldtömeg és a fehérje képződését. Az egyoldalú nitrogéntrágyázás megváltoztatja a növényi összetételt és így a takarmányminőség romlásához vezet. Ezzel szemben a vegyes növényállományban a kálium – a foszforral együtt – a pillangósok és az értékes lágyszárú növények fejlődését segíti elő. A nagy hozamú fűfélék is káliumigényesek. A rét és a legelő kiegyensúlyozott trágyázása nemcsak a növény

termése miatt fontos, hanem az állatok ásványianyag-szükségletének biztosításában is döntő fontosságú. Ezért a termőhelyhez igazodó kalcium-, foszfor-, káliumés magnézium-alaptrágyázás nélkülözhetetlen. A magnéziumhiány a szarvasmarhánál legelőtetániát okoz, amelyet rendszeres magnéziumszulfát adagolással meg kell előzni. Sok tejet termelő teheneknél gyakran gondot okoz a nem megfelelő nátriumellátás. A napi 20 kg-os tejtermeléshez a tehén 25 gramm magnézium mellett még hasonló mennyiségű nátriumot is igényel. A hiányos nátriumellátás rontja a tehenek termékenyülését, ezért az alaptakarmány nátriumtartalmát célzott trágyázással megfelelő szintre (2 g Na/kg szárazanyag)

Javasolt tápanyag-adagok, rét és legelő Várható termés t/ha

N kg/ha

P2O5 kg/ha

K 2O kg/ha

Rét 6-8 8 - 10

100 - 140 140 - 180

50 - 70 70 - 90

130 - 150 150 - 180

Legelő 3-4 5-6

50 - 70 80 - 100

30 - 40 50 - 60

60 - 80 80 - 100

56

kell növelni. A rétek és legelők trágyázására a magnézium- és nátriumtartalmú műtrágyák különösen jól használhatók. A rétek káliumigényét gyakran alábecsülik, pedig a 8-10 tonnás szénaterméssel mintegy 180-200 kg káliumot vonunk ki a talajból.

A nitrogéntrágyázást a termésmennyiséghez és a kaszálás, illetve a legeltetés gyakoriságához kell igazítani. Kaszálásonként legfeljebb 50-60 kg/ha nitrogént adjunk. Trágyalé felhasználásával elsősorban a nitrogén- és káliumszükséglet fedezhető. A foszfor és a magnézium kiegészítéséről gondoskodnunk kell.

57

Kertészeti kultúrák trágyázása A kertészeti termesztés kapcsán egyre több szó esik a terméshozamok mellett a minőségről és a termésbiztonságról. Napjainkra körvonalazódott, hogy a liberalizálódott kereskedelmi viszonyok mellett, és a túlkínálat hatására csak jó minőséggel van esély a nemzetközi és hazai viszonylatban is kereskedni, rossz áruval még a belső – hazai piacokról is kiszorulunk. A termésminőség nagyon összetett, sok vonatkozásban meglehetősen szubjektív, bár az utóbbi években számos műszeres módszert is kifejlesztettek, és korszerűsítették a konzisztencia, az eltarthatóság, az ízanyagok, a színösszetétel, az emberi táplálkozás szempontjából nélkülözhetetlen szénhidrátok, fehérjék és vitaminok meghatározására szolgáló méréseket. Részben a fejlesztések, részben a minőségre irányuló mérések és kutatások során vált ismertté sok összefüggés a minőség és a növénytáplálás között. Azok a korábbi feltételezések és sejtések, amelyek

csak részben voltak számadatokkal alátámasztva, a műszeres vizsgálatokkal sok esetben igazolást nyertek, és a konkrét összefüggések ismeretében lehetővé tették a termésmennyiség mellett a minőség érdekében végzett okszerű, és céltudatos tápanyag utánpótlást. A kertészeti növények 80–85%ban vizet és a fajtól, termesztési körülményektől függően 15-20%ban szárazanyagot tartalmaznak, amely nyersrostból, fehérjéből, lipidekből és nitrogénmentes anyagokból áll. A szárazanyag részét képezik a hamualkotórészek, melyek fontos növényi tápelemek, mint pl. a foszfor, a magnézium, és mindenek előtt a kálium. A kálium az ún. hamu elemeknek több, mint a 60%-át teszi ki. A kertészeti kultúrák kálium-tartalma általában 5-10%-kal nagyobb, mint a gabonaféléké. Termesztési szempontból a káliumnak a szerepe, mint növényi tápelemnek a kertészeti kultúrák esetében hármas:

Növeli a termésmennyiséget Az optimális káliumellátás elősegíti a zavartalan növényi anyagcserét, és ezen keresztül jelentős mértékben hozzájárul a kiemelkedő terméseredmények eléréséhez. Több zöldség- és gyümölcsfaj gazdasági értelemben vett termése igen jelentős mennyiségű káliumot tartalmaz, ezért a termés-növekedéssel a növény káliumfelvétele is közel egyenes arányban növekszik. 58

Fokozza a termésbiztonságot Javítja a növények hidegtűrő képességét. Növeli a betegségekkel szembeni ellenálló képességet. Fokozza a szárazságtűrő képességet. Javítja a termésminőséget A kálium elősegíti az aroma-, az íz-, az illó- és a színanyagok kialakulását. Fokozza a fotoszintézist, elősegíti az enzimreakciókat, ezáltal magasabb a termés cukor-, fehérje- és vitamin tartalma. Javítja a termés külső megjelenését, a piacosságát azáltal, hogy fokozza a színanyagok képződését. Növeli a termés szárazanyag tartalmát és a sejtfalak vastagságát, ezáltal javítja a tárolhatóságot, a szállíthatóságot és a pulton tarthatóságot.

Gyümölcs és szőlő A kálium meghatározó jelentőségű a gyümölcstermő növények alapvető életfolyamataiban, ezért az egyik legnagyobb mennyiségben hasznosított tápelem. A kálium a termés menynyiségének és minőségének biztosítéka. A nem kielégítő, hiányos káliumellátás esetén kisebb a terméshozam, rosszabb a tartalék szénhidrát-képződés és a virágkötés. A tartalékanyagok hiánya nemcsak az adott évben veszélyezteti a növekedést és a termésképződést, hanem a következő vegetációs időszakra is negatívan hat. A termés nagysága nem éri el a fajtára jellemző méretet, növekszik az apró,

gyengébb minőségű gyümölcsök aránya. A káliumhiányban szenvedő növény gyümölcse illat-, és zamatanyagokban, valamint cukorban és savakban szegényebb, íze jellegtelenebb. A termések héjában és a húsában a színanyagok nem alakulnak ki olyan mennyiségben, ebből adódóan gyengébb a termés színeződése. A kálium növeli a termés szárazanyag-tartalmát és a sejtfalak vastagságát, ezáltal javítja a tárolhatóságot, a szállíthatóságot és a gyümölcs pulton tarthatóságát. A káliummal jól ellátott gyümölcsfélék termésbiztonsága javul azáltal, hogy a növények kevésbé érzékenyek a szárazságra és a betegségekre, ill. kisebb a fagyérzékenységük. 59

Az alacsonyszintű műtrágyafelhasználás következtében a szőlőültetvények talajainak tápanyagtartalma és tápanyagszolgáltató képessége jelentős mértékben lecsökkent, ezzel tápláltsági zavarokat okozva a termőültetvényekben. A kálium a gyümölcsfélékhez hasonlóan a szőlő esetében is növeli a termésmennyiséget, javítja a termésbiztonságot és a minőséget. Fokozza az asszimilációs teljesítményt, így a mustfok nagyobb lesz. Káliumban gazdag talajon a fajtára jellemző, jól kifejlett fürtök és bogyók képződnek, továbbá növekszik a termés cukortartalma, harmonikusabb cukor-sav arány alakul ki, a bor illat- és zamatanyagokban gazdagabb lesz. A magas káliumtartalmú borok a fajtától, a termőterülettől és évjárattól függően – testesek, üde gyümölcsízűek, kellemes illatúak és zamatúak. Ismeretes, hogy a kálium a többi ásványi anyaggal és a cukortartalommal együtt jelentősen befolyásolja a sejtekben az ozmózisnyomást. Az ozmózis mértéke a sejtfolyadék koncentrációjától függ. Minél nagyobb ez a töménység, a szőlő annál jobban szabályozza a sztómák segítségével a vízpárologtatást. Ennek különösen a szárazabb termőhelyeken, és a 60

lejtők déli oldalán van nagy jelentősége. A tapasztalatok szerint a káliummal jól ellátott szőlő jobban elviseli a száraz időszakokat. Az ozmózis értékének jelentősége van a növények fagytűrő-képességében is. Ezért a káliumadagok megállapításánál azt is figyelembe kell venni, hogy a szőlő fagytűrő-képessége annál nagyobb, minél jobban látjuk el káliummal. Szoros az összefüggés a szőlő betegségekkel és kártevőkkel szembeni ellenálló-képessége ill. káliumtáplálása között. A káliumhiányos növényeket jobban megtámadják az állati és a gombakártevők. A jó káliumellátás hozzájárul ahhoz, hogy a nagy telepítési és művelési költségű szőlőültetvényekben a terméskiesést elkerüljük. A gyümölcs- és a szőlőültetvények esetében megkülönböztetünk feltöltő trágyázást és fenntartó trágyázást. Az ültetvények élettartamát 10-30 évre, egyes fajok esetében (dió, gesztenye) 50 évre tervezik. A létesítés előtt a talajok foszfor- és káliumellátottságát a gyümölcsfajok és a szőlő számára kedvező szintre kell emelni. Ezt a műveletet alap-, vagy feltöltő trágyázásnak nevezzük, amit minden esetben a talaj tápanyagellátottságának függvényében hajtunk végre.

A feltöltő trágyázás trágyaadag mennyiségének kiszámításánál a 4. táblázatból kell kiindulni. A talaj káliumtartalmának a jó ellátottsági szintet kell elérni, amit úgy érhetünk el, ha mg/kg-ként 9,3 kg/ha ható-

anyagnak megfelelő mennyiségű kálium műtrágyát juttatunk a talajba. A számított értéket, ha szükséges, a talaj mészállapota, agyagásvány típusa és szervesanyag tartalma alapján korrigáljuk.

4. táblázat: Gyümölcs- és szőlőültetvények alaptrágyázással elérendő káliumszintje a 0-60 cm-es talajrétegben Termőhely

Gyümölcs AL-K2O mg/kg

Szőlő AL-K2O mg/kg

KA

I. Csernozjom talajok

250 200 180 160

300 250 200 180

> 51 52 - 41 42 - 37 < 38

II. Barna erdőtalajok

250 200 150 120

250 200 150 120

52 - 42 41 - 37 36 - 30 < 29

III. Kötött réti talajok

250 200 180

-

> 52 51 - 42 < 41

IV. Homok talajok

120 - 160 80 - 120

150 100

31 - 37 < 30

VI. Sekély rétegű vagy lejtős erodált talajok

250 > 42 100 160

250 200 150

41 - 37 < 36

(Loch – Pethő – Vágó – Glas – Andres, 1993) 61

A feltöltő-trágyázással elért optimális foszfor- és káliumellátottságot a termőre fordulás után rendszeres trágyázással fenn kell tartani, ezt a műveletet szaknyelven fenntartó trágyázásnak

nevezzük. A trágyaadag számításának alapja a fajlagos tápanyagigény, azaz az egységnyi termés előállításához szükséges tápanyagmennyiség. A fenntartó trágyázást tehát úgy kell méretezni,

5. táblázat: Egy tonna gyümölcs előállításához átlagosan szükséges tápanyag-mennyiség gyümölcsfajonként (hatóanyag kg-ban) Gyümölcsfaj

Nitrogén (N)

Foszfor (P2O5)

Kálium (K2O)

Alma Körte Őszibarack Kajszi Szilva Meggy Cseresznye Mandula Dió Gesztenye

1,5 1,5 2,5 3,0 3,0 4,0 4,0 10,0 9,0 10,0

0,5 0,5 1,0 0,8 1,0 1,0 1,0 1,5 1,5 1,5

2,0 2,0 5,0 5,0 5,0 4,0 4,0 12,0 10,0 6,0 (Timon, 2003)

6. táblázat: Egy tonna bogyósgyümölcs-termés előállításához szükséges tápanyag-mennyiség (hatóanyag kg) Gyümölcsfaj Szamóca

Nitrogén (N) Kálium (K2O) 30 - 60

50 - 80

Málna

50 - 80

60 - 100

Szeder

50 - 100

80 - 120

Piros ribiszke

60 - 120

100 - 200

Fekete ribiszke

100 - 150

80 - 160

50 - 70

40 - 50

Köszméte

(Papp és Porpáci, 1999) 62

hogy a terméssel, a fanyesedékkel, esetleg a lombbal a termőterületről elszállított tápanyag mennyiségét, továbbá a lekötődésből és kimosódásból származó tápanyagveszteséget is pótoljuk. 10 tonna gyümölcsterméshez megközelítőleg 20-100, ill. hasonló mennyiségű szőlőtermés előállításához 70-180 kg/ha kálium hatóanyagra (K2O) van szükség (5; 6. és 7. táblázat).

7. táblázat: Egy tonna borszőlő-termés előállításához szükséges tápanyagmennyiség (hatóanyag kg) Fajta Zöld veltelíni Korai piros veltelíni Rajnai rizling Rizlingszilváni Ottonel muskotály Tramini Kékfrankos Portugieser

Nitrogén (N) 8,5 7,7 6,1 11,5 10,7 8,7 6,9 8,9

Foszfor (P2O5)

Kálium (K2O)

2,6 2,1 1,8 2,6 2,7 2,1 1,9 2,5

9,9 8,8 5,6 9,5 10,2 9,4 7,3 8,6 (Varga, 2001)

Álló kultúráknál a növény tápanyag-ellátottságának megítéléséhez a talajelemzés adatait jól

kiegészítik a növényanalízis eredményei (8. táblázat).

8. táblázat: Az egyes gyümölcsfajok optimális levélanalízis értékei (szárazanyag %) Gyümölcsfaj Alma Körte Őszibarack Kajszi Szilva Cseresznye Meggy Dió Mandula Szamóca Málna Szeder Fekete ribiszke Piros ribiszke

N

P

K

2,1 - 2,6 2,0 - 2,5 2,8 - 3,6 2,1 - 2,6 2,4 - 3,1 2,4 - 3,1 2,4 - 3,3 2,4 - 3,2 2,2 - 2,5 2,5 - 3,0 2,6 - 3,0 2,4 - 3,1 2,6 - 3,0 2,4 - 2,7

0,12 - 0,16 0,18 - 0,23 0,19 - 0,25 0,18 - 0,23 0,18 - 0,23 0,25 - 0,35 0,10 - 0,30 0,18 - 0,24 0,10 - 0,30 0,20 - 0,30 0,20 - 0,30 0,20 - 0,30 0,25 - 0,30 0,20 - 0,30

1,2 - 1,6 1,2 - 1,6 2,1 - 2,9 2,2 - 3,0 2,1 - 2,9 1,4 - 2,0 1,0 - 1,9 1,8 - 2,4 1,4 - 1,8 1,0 - 1,5 1,0 - 1,5 1,5 - 2,0 1,5 - 1,7 2,0 - 2,6

(MÉM-NAK 1981, Papp és Porpáci 1999) 63

A fajlagos tápanyagigény számítás alapján és a korrekciók végrehajtása után a fenntartó trá-

gyázás adagjait a 9. táblázatban ismertetjük.

9. táblázat: A fenntartó trágyázás adagjai kedvező talaj-, illetve levél-tápanyagszint és hagyományos termesztéstechnológia mellett Várható

Javasolt műtrágyaadagok

Gyümölcs faj

termés t/ha

N kg/ha

P2O5 kg/ha

K 2O kg/ha

Alma Körte Cseresznye Meggy Szilva Kajszi Barack Málna Piros ribizli Fekete ribizli Szamóca Szőlő

40 30 8 10 12 8 10 8 8 8 10 10

80 - 100 90 - 110 70 - 90 80 - 100 80 - 100 70 - 90 100 - 120 80 - 100 80 - 100 80 - 100 80 - 100 90 - 110

40 - 50 40 - 50 50 - 60 55 - 65 55 - 65 55 - 65 75 - 90 55 - 65 55 - 65 55 - 65 55 - 65 75 - 90

110 - 130 110 - 130 120 - 140 130 - 150 130 - 150 150 - 170 150 - 170 130 - 150 130 - 150 130 - 150 140 - 160 140 - 160

(Loch – Pethő – Vágó – Glas – Andres, 1993)

Míg a foszfort és a káliumot adhatjuk egy adagban ősszel, addig a nitrogént – amelynek mennyisége a terméstől, illetve a hajtások növekedésének mértékétől függ – általában két részletben, a terméskötés után, illetve a második intenzív növekedési szakaszban (augusztus-szeptember) kell kijuttatni. A káliumtrágyázásnál figyelembe kell venni, hogy egyes 64

gyümölcsfajták, illetve bogyós gyümölcsűek kloridérzékenyek, vagy korlátozott mértékben kloridtűrők. Kloridérzékeny kultúra a piros ribizli, egres, málna, földi eper, cseresznye. Mérsékelten kloridtűrő növény a szőlő és a fekete ribizli. A kloridérzékeny és a mérsékelten kloridtűrő növénykultúráknál a káliumot szulfát formában kell kijuttatni.

A gyümölcs- és szőlőtermesztésnél a magnézium ellátásra is ügyelnünk kell. A talajból kivont mennyiség kb. 25-30 kg Mg/ha értéket tesz ki. A magnézium a klorofill alkotórésze, ennek következtében sokrétű szerepet játszik az anyagcsere-folyamatok szabályozásában. Különösen nagy a

jelentősége a magnéziumnak a szőlőtermesztésben, mert magnéziumhiánynál kocsánybénulás léphet fel. A szőlő vízháztartásában zavarok keletkeznek a kocsány ideiglenes magnéziumhiánya következtében. A bogyók ezért még éretlen állapotban elhervadnak és lehullnak.

Zöldségfélék

10. táblázat: Egy tonna termés kifejlesztéséhez szükséges kálium hatóanyag, a zöldségfélék esetében

A zöldségfajok morfológiailag, genetikailag és a környezet iránti igényük alapján jelentős mértékben eltérnek egymástól. Ebből adódóan tápanyagigényük, ezen belül a káliumigényük is nagymértékben különbözik, amit jól szemléltet az 1 tonna termés előállításához szükséges kálium mennyisége is (10. táblázat). A zöldségnövény tápanyagszükséglete – a gyümölcsfélékhez és a szőlőhöz hasonlóan - a termés mennyiségével és annak tápanyagtartalmával arányosan növekszik. Ezért a kiszórásra kerülő műtrágyaadag kiszámítását úgy végezzük, hogy a várható termésmennyiséget megszorozzuk az egységnyi termés előállításához szükséges káliummal (10. táblázat).

(K2O kg/t) Paradicsom Paprika Sárgarépa Zeller Retek Hagyma Borsó Bab Uborka Fejes káposzta Karfiol Fejes saláta Dinnye Petrezselyem Cékla Fokhagyma

4,5 3,5 6,0 8,0 5,0 4,2 15,2 13,0 4,0 4,7 5,0 5,0 5,6 6,0 8,0 4,2

(Terbe - Csathó, 2004) 65

Ezt az értéket módosítja a talaj káliumellátottsága. „Megfelelő” ellátottságnál, a számított értéket, „jó” kategória esetén a felét, „nagyon jó” ellátottságnál nem használunk kálium műtrágyát. „Közepes”, „gyenge” és „igen gyenge” tápanyag-ellátottságú

kategóriába tartozó talajoknál, 20, 40, illetve 60 %-kal több káliumot adunk, mint a „megfelelő” ellátottság esetén (11. táblázat). Megfelelő talaj-tápanyagellátottság esetén a zöldségfélék alá a 12. táblázatban szereplő adagokat adjuk.

11. táblázat: A talajok káliumellátottsága, az AL oldható káliumtartalom alapján (K2O mg/kg) termőhely

KA

igen

gyenge

közepes

megfelelő

jó

igen jó

gyenge I.

II.

III. IV.

- 42

- 150

151 - 200 201 - 240 241 - 280 281 - 320

321 -

42 -

- 200

201 - 250 251 - 300 301 - 340 341 - 380

381 -

- 42

- 120

121 - 150 151 - 180 181 - 120 211 - 250

251 -

43 - 50

- 140

141 - 170 171 - 200 201 - 235 236 - 275

276 -

50 -

- 160

161 - 190 191 - 220 221 - 155 256 - 300

301 -

- 150

151 - 210 211 - 300 301 - 380 381 - 450 111 - 170

451 -

- 30

- 50

51 - 75

76 - 110

171 - 250

252 -

31 - 38

- 75

76 - 100

101 - 140 141 - 200 201 - 280

281 -

I. csernozjom talajok, II. erdőtalajok, III. réti- és öntéstalajok, IV. homoktalajok (MÉM NAK, 1981)

A kálium, a zöldségfélék esetében is, a mennyiség mellett számos formában befolyásolja a minőséget. A paradicsomnál például elősegíti a kemény, egyenletesen érett, repedésre nem hajlamos termés képződését, megakadályozza a zöldtalpasság kialakulását. 66

Növeli a paradicsom, a paprika és a káposzta C-vitamin tartalmát, elősegíti az íz- és a zamatanyagok kialakulását. A jó káliumellátás a káposztaféléknél elősegíti a kemény fejek kialakulását, fokozza a gombákkal és a kártevőkkel szembeni ellenálló képességet,

12. táblázat: A zöldségtermesztésben javasolt tápanyag-adagok a talajok megfelelő tápanyag-ellátottsága esetén Tápanyagadagok Kultúra

Termés

N

P2O5

K2O

t/ha

kg/ha

kg/ha

kg/ha

Paradicsom

30 - 50

80 - 140

90 - 150

200 - 330

Paprika

15 - 25

50 - 80

50 - 80

105 - 175

4-6

90 - 135

65 - 90

90 - 135

Zöldbab

10 - 14

185 - 230

120 - 155

220 - 280

Uborka

30 - 40

75 - 105

70 - 100

90 - 120

Dinnye

20 - 30

110 - 160

110 - 130

190 - 280

Sárgarépa

40 - 50

140 - 175

70 - 90

240 - 300

Petrezselyem

10 - 20

55 - 110

30 - 50

80 - 160

Cékla

10 - 20

50 - 90

30 - 60

80 - 160

Zeller

20 - 30

100 - 150

45 - 70

130 - 195

Retek

10 - 20

50 - 70

30 - 60

80 - 160

Fejes saláta

15 - 25

75 - 125

60 - 90

90 - 150

Hagyma

15 - 25

60 - 100

50 - 80

70 - 120

Fokhagyma

10 - 20

50 - 90

50 - 80

70 - 140

Karfiol

15 - 25

90 - 130

40 - 60

130 - 220

Fejes káposzta

60 - 70

220 - 250

100 - 120

240 - 280

Zöldborsó

(Loch – Pethő – Vágó – Glas – Andres, 1993 – módosítva)

javítja a szállíthatóságot és a tárolhatóságot is. A káliumtrágyázás növeli a sárgarépa cukortartalmát és csökkenti a tárolási veszteséget, amit a légzés és a rothadás

okoz. Az uborka esetében fokozza a szövetek szilárdságát, amitől ropogósabb lesz, ennek különösen a konzervipari uborkánál van nagy jelentősége.

67

Annak érdekében, hogy a növény egyenletesen legyen káliummal ellátva és a folyamatos tápanyagfelvételét biztosítani tudjuk, a kijuttatandó káliummennyiséget meg hosszú tenyészidejű és sok káliumot igénylő zöldségfajok: alaptrágya: indítótrágya: fejtrágya:

kell osztani, több részletben alap-, indító- ill. a hosszú tenyészidejű magas káliumigényű növényeknél fejtrágya formájában is kell adni:

rövid tenyészidejű, kisebb káliumigényű zöldségfélék:

50 % 25 % 25 %

Az egyszerre kijuttatott nagy káliumadagot – 300 kg/ha felett – kerüljük, még akkor is, ha azt a talajvizsgálati eredmények indokolják, mert növény- és gyökérper-

alaptrágya: indítótrágya:

zselést idézhet elő. Nagyobb igény, nagyobb káliumadag esetén több részletben juttassuk ki, az egyszerre kiadható mennyiség az alábbi értékeket ne haladja meg:

alaptrágya esetében: indító- és fejtrágyánál (alkalmanként): A paradicsom, a paprika és a dinnye kloridérzékeny, ezeknél csak a kloridszegény káliumtrágyák használhatók. Bizonyos zöldségfélék kifejezetten kénigényesek, mert sok olyan anyagot (aminosavakat, illetve aromaanyagokat, pl. mustár- és hagymaolajokat) tartalmaznak, amelyek kénben gazdagok. Ezen kultúrák közé tartozik a

68

50 - 75 % 25 - 50 %

200 - 300 kg/ha K2O 100 - 150 kg/ha K2O

káposztaféléken kívül a vöröshagyma és a fokhagyma. A talajból és a levegőből származó kén mennyisége gyakran nem elegendő, ezért a kálium-szulfát trágyázás az említett anyagok képzését elősegíti. A zöldségfélék érzékenyen reagálnak a magnéziumhiányra. A magnéziumfelvétel átlagosan mintegy 20-30 kg Mg hektáronként.

Gyógyés illóolajos növények

anyag-ellátottsági viszonyok kialakításánál és termesztésénél néhány speciális szempontot kell figyelembe venni. Ezek a következők.

Korábban a gyógy- és illóolajos növények esetében, egzakt mérések hiányában a trágyaadagokat legtöbbször tapasztalati értékekhez igazították. Ma már ezeknek a növényfajoknak egy jelentős részénél a tápanyag felvételére, illetve a terméssel kivont tápanyag mennyiségére is állnak rendelkezésre adatok. A gyógy- és illóolajos növényfajok esetében, az optimális táp-

Nem a biomassza termelésfokozás általában, hanem a biológiailag aktív anyagokat tartalmazó szerveknek, szervrészeknek, esetleg egy jól körülhatárolható kémiai vegyületcsoportnak a termelése a cél, amelyek egységnyi előállításához felhasznált fő tápelemek mennyisége jelentős mértékben eltérnek egymástól (13. táblázat).

13. táblázat: Egységnyi (100 kg) drog előállításához felhasznált fő tápelemek mennyisége (kg) Drog

Növényfaj

megnevezése levél és herba

virág

magtermés

A talajból felvett tápanyagok mennyisége nitrogén (N)

foszfor (P2O5)

kálium (K2O)

borsosmenta

2,5

0,8

1,0

kerti majoránna

1,8

0,8

1,5

orvosi székfű

5,3

2,1

8,5

levendula

0,7

0,2

0,8

muskotályzsálya

1,8

0,9

2,4

kömény

7,2

3,5

8,0

koriander

4,2

1,6

4,0

mák

3,0

1,6

0,8

ánizs

3,5

1,5

4,0

mustár

5,0

2,5

4,0 (Bernáth, 1999 nyomán) 69

Termesztésük, és ebből adódóan tápanyag ellátásuk és a tápanyag-utánpótlás módja is jelentős mértékben eltérő. Vannak fajok, amelyek esetében a szerves trágyázásnak kiemelkedő jelentősége van, míg mások a nélkül is, eredményesen termeszthetők. A szerves trágya adható közvetlenül a termesztett gyógynövény előtt ill. az elővetemény alá. A műtrágyát több esetben, főleg a több táp-

A termesztett gyógynövények egy részénél – viszonyítva más termesztett növényhez - a termesztés agrotechnikája még hiányos, így néhány növényfaj tápelemfelvételi dinamikája sem tisztázott minden tekintetben. A gyógynövények esetében a termesztési folyamatok mellett bizonyos esetekben különös hangsúlyt kapnak a hatóanyag növelésében a postharvest munkák.

14. táblázat: Egyéves gyógynövények tápanyagellátása szerves trágyázás

műtrágyázás

(t/ha)

(kg/ha) alaptrágyázás

fej- ill. indítótrágyázás

ként

alaptrágya-

elővetemény

alá

Növényfaj neve

N

P2O5

K2O

N

P2O5

K2O

Kerti körömvirág

-

-

40 - 60

60 - 80

80 - 100

40 - 60

-

-

Sáfrányszeklice

-

-

35 - 40

40 - 60

50 - 70

-

-

-

Kömény

-

-

-

50 - 70

50 - 80

50 - 70

-

-

Koriander

-

-

60 - 80

60 - 80

40 - 50

20 - 25

-

-

Kerti majoránna

-

-

50 - 60

60 - 80 120 - 140 100 - 120

Orvosi székfű

-

-

-

40 - 60

-

20 - 25

-

-

-

-

20 - 30

-

35 - 40

50 - 70

60 - 80

70 - 90

-

-

Mák

-

-

35 - 40

50 - 70

50 - 70

20 - 30

-

-

Ánizs

-

-

40 - 60

40 - 60

60 - 90

20 - 30

-

-

Borsfű

-

-

-

60 - 80

50 - 60

50 - 80

-

-

Máriatövis

-

-

25 - 30

80 - 100

40 - 50

-

-

-

Mustár

-

-

80 - 150 80 - 100

30 - 40

-

-

-

-

15 - 20

40 - 50

-

-

Bazsalikom

Orvosi macskagyökér

(30 - 40) (20 - 30) (40 - 50)

(Bernáth, 1999 nyomán)

70

anyagot igénylő, hosszú tenyészidejű növények esetében célszerű megosztani alap-, indító- és fejtrágyának (14. és 15. táblázat). A legtöbb gyógyés fűszernövénynek apró magja van, amelyek a talajban, csírázáskor fokozott mértékben sóérzékenyek.

Ezt a trágyázásnál messzemenően figyelembe kell venni. A kloridtartalmú káliumműtrágyákat ősszel kell kiadni. A kálium-szulfát sóindexe alacsony, ezért használata tavasszal és a tenyészidőben is lehetséges, az eredményes termelést biztosítja.

15. táblázat: Hosszú termesztési ciklusú gyógynövények tápanyagellátása szerves trágyázás

műtrágyázás

(t/ha)

(kg/ha) alaptrágyázás kor

alá

elővetemény

neve

telepítés-

Növényfa

N

P2O5

K2O

telepítést

termő

követően

években

N

100 - 140 140 - 150

P2O5

K2O

N

P2O5

K2O

Tárkony

-

40 - 50

-

80 - 100

-

-

140 - 150

-

-

Dalmátvirág

-

-

20 - 25

20 - 25

20 - 25

60 - 70

60 - 80

-

60 - 70

60 - 80

-

Édeskömény

-

-

-

80 - 100

40 - 60

20 - 40

-

-

20 - 40

40 - 60 30 - 40

Levendula

30 - 50

-

-

70 - 80

80 - 120

70 - 80

-

-

60 - 100 50 - 60 80 - 120

Lestyán

20 - 30

-

60 - 70 100 - 120 140 - 150

50 - 60

Borsosmenta

-

20 - 30

-

-

-

Orvosi zsálya

-

20 - 30

-

(60 - 80)

(40 - 60)

70 - 80 60 - 80 50 - 60

70 - 80 60 - 80

90 - 150 60 - 90 50 - 80 90 - 150 60 - 90 50 - 80 30 - 40

30 - 60 30 - 40 30 - 40

30 - 40 30 - 40

(Bernáth, 1999 nyomán)

71

Irodalom: Balogh I. (1984): Savanyú barna erdőtalajok kémiai javításának újabb kutatási eredményei. In.: XXV. Georgikon Napok kiadványa. Keszthely, 143-145. Balogh I. - Nyíri L. (1982): Testing of suitability of dolomites for soil amelioration and Mg-fertilisation by investigations of soil-incubating activity. Columbia University. Seminar Series, Pergamon Press. (USA) 15. 55-66. Bernáth, J. (1999): A gyógy- és illóolajos növények tápanyagellátása. In (szerk.) Füleky, Gy. Tápanyag-gazdálkodás. Mezőgazda Kiadó. Budapest. Csathó P. (1993): Kálium műtrágyahatásokat befolyásoló tényezők. Kandidátusi értekezés tézisei. Budapest. Csathó P. – Árendás T. – Németh T. (2003): Új környezetkímélő trágyázási szaktanácsadási rendszer a korszerű kukorica növénytáplálás szolgálatában. In: Ötven éves a magyar hibridkukorica. (Szerk : Marton L. Cs. és Árendás T.) 99-104. MTA Mezőgazdasági Kutatóintézet, Martonvásár Debreczeni B. - Debreczeni B.-né (1994): Trágyázási kutatások 1960-1990. Akadémiai Kiadó Budapest. Debreczeni B.-né (1994): The Soil Potassium Resources and Efficiency of Potassium Fertilizers in Hungary. International Potash Institute, Coordinator Eastern Europe. Basel Switzerland. Kádár I. (1993): A kálium-ellátás helyzete Magyarországon. Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete Budapest. Kádár I. - Szemes I. (1994): A nyírlugosi tartamkísérlet 30 éve. MTA-TAKI Budapest.

72

Kruppa J. - Lazányi J.- Tóth J. (1996): A kálium- és magnéziumtrágyázás hatása a burgonya terméshozamára és minőségére. Lippai Emlékülés Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Budapest. Kulcsár L. - Debreczeni B.-né (1996): A kálium- és magnéziumtrágyázás hatása a cukorrépa terméshozamára és minőségére. Lippai Emlékülés Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Budapest. Láng I. (1973): Műtrágyázási tartamkísérletek homoktalajon. MTA doktori értekezés. Budapest. Loch J. (1990): Determining optimal K-, Ca-, and Mg-doses in multifactorial pot experiments. Proc. 10th World Fertilizer Congress of C.I.E.C. Nicosia, Ciprus. 201-208. Loch, J., Pethő, F., Vágó, I., Glas, K., Andres, E. (1993): Kálium termésbiztonság és jó minőség. International Potash Institute. Basel. Loch J. - Sárvári M. - Vágó I. (1994): A magnézium-szulfát levéltrágya hatása a napraforgó termésére és olajtartalmára. 5. Magyar Magnézium Szimpózium, Balatonszéplak, június 27-29. Loch J. – Sárvári M. – Vágó I. (2002): The effect of potassium and magnesium fertilizers on the yield and quality of sugar beet. IPI Golden Jubilee Congress 1952-2002. Feed the soil to feed the people. The role of potash in sustainable agriculture. Basel, p. 54. Náhlik, Gy. (1981): Szántóföldi zöldségnövények műtrágyázási irányelvei. MÉM NAK. Budapest. Papp, J., Porpáci, A. (1999): Szamóca, málna. Mezőgazda Kiadó. Budapest.

73

Papp, J., Porpáci, A. (1999): Szeder, ribizke, köszméte. Mezőgazda Kiadó. Budapest. Pethő F. (1994): Káliumtrágyázás, Kertészet és Szőlészet, 19. 7. Pethő F. (1996): Kálium-klorid és kálium-szulfát hatása a málna termésére. Lippai Emlékülés Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Budapest. Sárvári M. (1995): Monokultúrás termesztés hatása a kukorica termésére réti talajon, műtrágyázási tartamkísérletben. Növénytermelés, Tom. 44. No. 4 Terbe, I., Csathó, P. (2004): Környezetkímélő tápanyag-gazdálkodás a szabadföldi zöldségtermesztésben. Budapesti Corvinus Egyetem – MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézet. Budapest. Timon, B. (2003): Kálium a magas hozamokat versenyképes minőségben előállító intenzív gyümölcstermesztés alaptápanyaga. International Potash Institute. Basel. Varga, J. (2001): Kálium a minőség és termésbiztonság tápanyaga a szőlőtermesztésben. International Potash Institute. Basel.

74

Kálium vizet takarít meg fokozza a növény fénykihasználását elősegíti az asszimiláták szállítását javítja a szárszilárdságot növeli a betegségekkel és a kártevőkkel szembeni ellenállóképességet növeli a termést fokozza a termésbiztonságot

javítja a minőséget

75

International Potash Institute, Coordinator Central Europe CH-8810 Horgen, Switzerland P.O. Box 569, Baumgärtlistrasse 17 Phone (41) 43 810 49 22 • Telefax (41) 43 810 49 25 E-mail: [email protected] • Website: www.ipipotash.org 76