Kalaznó 700 éves „Csak törpe nép felejthet ős nagyságot, Csak elfajult kor hős elődöket A lelkes eljár ősei sírlakáshoz S gyujt régi fénynél uj szövetnéket. S ha a jelennek halványul sugára, A régi fény ragyogjon fel honára.” Garay János
A születésnap az ember életének egyik fontos dátuma. Így van ez egy település életében is, annál is inkább, ha ezzel az időponttal már tekintélyes korra tekint vissza. Igen fontos, hogy erre az eltelt időre emlékezzünk, visszaemlékezzünk, ha lehetséges, újabb feltárt, kikutatott adalékokkal gazdagítsuk róla való tudásunkat. Kalaznó esetében úgy látom, hogy már rengeteg ismerettel rendelkezünk erről a 700 évről, de azt gondolom, hogy az eddigieket további újabbakkal fogjuk tudni kiegészíteni. Lényeges azonban az is, hogy továbbra sem tekinthetjük lezártnak ezt a folyamatot, hiszen az újabb szempontú vizsgálatok újabb lehetőségeket, feladatokat is jelentenek. Ez a munka továbbra is széles körű összefogást igényel, amely a helyiek és a nem helyiek munkájára támaszkodik. Tekintsük át röviden, mi mindent tudunk napjainkig Kalaznóról, milyen sajátosságai vannak múltjának. Kalaznó történetében levéltáros-történész kutatóink munkái alapján az első írásos forrás 1313-ra keltezhető. (86922. sz. oklevél) Az oklevél kalaznoi elek leánya végrendelkezése kapcsán keletkezett. Az oklevélben a származási helyet jelző családnéven kívül egyéb adatot nem találunk a falura vonatkozóan. Az oklevelet a szekszárdi konvent állította ki, 1313. május elsején. 47 mm átmérőjű függő pecsét van rajta, valószínűleg egy áldást osztó kezű glóriás alakkal.1 (kép: pecsét) A magyar okleveles anyagban még találhatóak oklevelek (1331, 1340, 1342, 1344), amelyekben Kalaznó községre utaló nevek találhatóak. Ezek az oklevelek sem tartalmaznak azonban adatokat a község korai történetére, mindennapi életére vonatkozóan. Így más tudományágak eredményeit kell megkísérelnünk igénybe venni a település történetének kutatása kapcsán. A földrajzi környezet A település igen kedvező helyen fekszik, Tolna megye közepén, a Tolnai Dombság Hegyhát nevű részén, a Donát patak mentén. (térkép: a földrajzi környezet –Várnagy térkép – Google térkép)
1
MNL OL Collectis Diplomatica Hungarica A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa. (Internetes kiadás: DL-DF 5.1. 2009. Az oklevél száma: DL 86 922.
1
Régészként, mint ahogy más tudományágak művelői is, a magam által művelt tudományágra jellemző módon vizsgálom egy-egy település történetét. Kalaznó története, mint ahogy számos más, korai történettel rendelkező falu története sem, nem akkor kezdődött, amikorra a legkorábbi fennmaradt írásos adat utal. A legelső ismert okleveles adat tehát a községről 1313-ból maradt fenn. Az 1330-as pápai tizedjegyzékben a tolnai főesperesség részeként szerepel.2 Ez azt jelenti egyebek mellett, hogy ekkor ezen a néven egy település létezett, hiszen lakói adót, tizedet fizettek. A tizedről: A keresztes háborúk kapcsán hatalmazták fel a pápát a zsinatok, hogy a költségek fedezésére adót szedjenek. Ennek az alapja a tized volt. Az egyházi tized ¾ része a püspököt illette, ¼ része pedig a káptalané és a helyi papságé volt. A hadjáratok állandósulása kapcsán a pápai tizedszedők jegyzékeket készítettek. Az első pápai tizedszedés Magyarországon 1275-ben volt. Kezdetben az üresen álló stallumok jövedelmét szedette, majd 1331-ben elrendeli minden pap, plébános, apát és kanonok jövedelme tizedének szedését 6 éven keresztül. A tizedjegyzékből sok templom az alacsony jövedelem miatt kimaradt, illetve sok templom már el is pusztult a jegyzékek készítésének idejére.3 A dátum szerint éppen túl vagyunk az Árpád-ház kihalásán, de az említés szerint minden bizonnyal település létezett ezen a helyen. A falu kutatástörténete Tolna megyében már igen korán, a 19. század elején Egyed Antal (1779-1862) plébánosban felmerült az igény arra, hogy a megye községeiről, mezővárosairól minél részletesebb ismerete legyen. Ehhez egy monográfia összeállítását tervezte, amelyhez egy 29 kérdésből álló kérdőívet állított össze. A kérdőív megalkotásából látható, hogy a társadalmi rétegződésektől a jövedelmi viszonyokon, az előkerülő régiségekig sok mindenre kiterjedt érdeklődése.4 Szerencsére Kalaznó községből is érkezett a kérdésekre válasz. Az 1829-ben kelt kalaznói válaszlevél a községnek a 19. századi állapotáról árulkodik. Még fennmaradt az emlékezetben az adat, hogy 1722-ben települtek meg németek ezen a területen. Szántóvetéssel, szőlőműveléssel, valamint dohánytermesztéssel foglalkoztak. 111 ház volt, 835 „lélek”, akiknek túlnyomó többsége lutheránus volt. A korábbi időszakra vonatkozóan fontos adat, hogy régi templom, vagy egyéb épület romja nem volt a községben, annak határában. A régebbi korok iránti érdeklődés, a múlt különböző emlékeinek összegyűjtésére irányuló törekvés országosan a 19. század közepére tehető. Nem felejthetjük el azt azonban, hogy különböző kincstárak, gyűjtemények főurak, az egyházak birtokában évszázadok óta voltak, de most a „hétköznapi” életről, a 2
Várnagy Antal: Kalaznó Szerk. Bodor Katalin, 2005, 6-7. Tari Edit: Pest megye középkori templomai. Studia Comitatensia 27. Szentendre, 2000, 206-207. 4 Cserna Anna-Kaczián János: Egyed Antal összeírása és korrajz Tolna vármegyéről 3
2
mindennapok hagyatékáról, maradványairól beszélünk. A Magyar Nemzeti Múzeumot 1802-ben alapította Széchenyi Ferenc, amikor saját gyűjteményét a nemzetnek adományozta.5 A műemlékek és régészeti leletek védelme kicsit később, a század közepén került előtérbe, amikor a Magyar Tudományos Akadémia szabályzatot hozott, mely szerint a régészeti leleteket, műemlékeket meg kell őrizni. Kossuth Lajos volt az, aki 1848-ban elrendelte, hogy a sáncárkok ásásakor előkerült tárgyakat a lelőhelyük megjelölésével gyűjteménybe küldjék. Az első igazi ásatás tulajdonképpen Érdy-Lutzenbacher János nevéhez fűződik, aki 1848 őszén Székesfehérváron feltárta III. Béla és felesége sírját. A kiegyezés után kezdődött meg a múzeumok fellendülésének kora. Pulszky Ferenc, Rómer Flóris, Hampel József a korszak kiváló tudósai, akik törekvése nyomán az 1881. évi XXXIX. törvény, amely rögzítette a műemlékek védelmének szükségességét, követelményét. Létrejött a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelősége is. A század vége volt a szakmúzeumok, de a vidéki vármegyei múzeumok alakulásának az időszaka is. Tolnavármegye Múzeuma A megye múzeumának küzdelmes története az országos eseményekkel párhuzamosan zajlott. A mellette és az ellene csatázók küzdelmének eredménye volt, hogy az 1847. március 22-én tartott megyei közgyűlésen el határozták a vármegyei múzeum létesítését. A megvalósításra azonban még sokáig nem került sor, amelyben a forradalom és szabadságharc eseményei, majd az önkényuralmi rendszer időszaka játszott közre. A múzeum alapítása Wosinsky Mór lengyeli plébános és Gróf Apponyi Sándor lengyeli földbirtokos nevéhez fűződik. Wosinsky és Apponyi gyűjteménye képezte az alapját az 1895-ben létrejövő múzeumnak. 1897-ben szerkesztették meg a múzeum alapító okiratát, és a főispán Wosinsky Mórt nevezete ki a múzeum igazgatójának. (kép: Wosinsky) 1900-ban rakták le a neoreneszánsz stílusban épült múzeumpalota alapjait a város délkeleti szélén, a még beépítetlen legelőterületen. 1901 nyarán készen állt az épület, melyben a kiállítási termek mellett szolgálati lakás is volt. A múzeumot 1902ben nyitották meg. (kép: Múzeum) Ekkor a gyűjtemény természetrajzi, régészeti, újkori, néprajzi, iparművészeti és képzőművészeti osztályokból állt. 1901 év végén 44572 tárgyat tartalmaztak az osztályok, amelynek túlnyomó része régészeti tárgy volt. Wosinsky Mór haláláig volt a múzeum igazgatója, 1907. február 22-én hunyt el. Tevékenységét a múzeum alapításán kívül a máig használt régészeti monográfia megírása kapcsán kell megemlítenünk, annál is inkább, mert ez a következő mű, amely a megye településeiről, községeiről igyekezett adatokat gyűjteni, bár az államalapításáig terjedő időszakból. A millenium alkalmából írta meg az államalapítás kora előtti idők történetét a megye területén, a fölből előkerült emlékekre támaszkodva. Igen alapos munkát végzett, hiszen a több mint ezer oldalnyi monográfia a megye számos településének anyagát dolgozta fel az anyaggyűjtése 5
Kőfalvi Tamás-Mészáros Márta-Ónodi Márta: Közgyűjteményi ismeretek. 2007, 130-
3
támaszkodva. A monográfia az Árpád-korra már nem terjed ki, így az 1891. évi kérdőívre adott válaszok között a középkorra vonatkozó adatok nem jelentek meg, így a Kalaznóra vonatkozó adatok sem. A Kammerer Ernő által felvállalt monográfia pedig sajnos nem készült el. A MNL Tolna megyei Levéltárában őrzött cédulaanyag máig igen fontos forrása a kutatásoknak. 1908-tól Kovách Aladárt bízták meg a múzeum igazgatásával. Ő is haláláig, 1930-ig vezette az intézményt. Ekkor Dr. Hadnagy Albert lett vármegyei levéltáros lett a múzeum vezetője.6 A múzeum korai időszakában egyéb munkájuk mellett foglalkoztak az igazgatók a múzeum irányításával. Emiatt sok kutatási területre nem igazán maradt energiájuk, idejük. Ez a tevékenység szakmuzeológia fejlődésével, az új igények létrejöttével már nem volt elegendő. A megye komoly erőfeszítéseket tett egy állandó muzeológus alkalmazására. 1933 elejétől 1946-ig Dr. Csalogovits József lett a múzeum őre, aki már szakmuzeológusként kizárólag a múzeum, a gyűjtemény ügyeivel foglalkozhatott. Legutóbbi múzeumtörténeti kutatásaim szerint ő megyeszerte felügyelte az előkerülő régészeti leleteket, ásatásokat folytatott, néprajzi gyűjtéseket végzett. Érdekes módon ebből az időszakból sem maradt fenn a területre vonatkozó régészeti helyszíni kutatási adat. A II. világháború utáni időszak sem bővelkedett a község régészeti múltjának kutatásában. A Várnagy Antal által végzett történeti kutatások szerint a 14. század elejétől számos kalaznói nemest említenek az iratok. A korábban már említett milleneumi történeti munkák második felére felkért Kammerer Ernő jegyzetei között kerültek elő ezek az adatok.7 Dr. K. Németh András Tolna megyei templomokra vonatkozó kutatásai kapcsán Wosinsky Mór régészeti kérdőíveinek középkorra vonatkozó adatait is áttekintette.8 Ebből a munkájából, valamint Tolna megye középkori templomait bemutató kötetéből ismerhetjük meg az adatot.9 „A Gemeinsame-Wieser dűlőben, közvetlenül a falu alatt van egy alacsony, jókora kerületű domb Kapelle név alatt, tele emberi csontvázakkal” Az 1733. évi vizitáció egy egykor elég tágas, az alapokig elpusztult templom maradványait említi.10 Dobosyné Antall Anna egy 1722. évi püspöki vizitációra hivatkozva említ egy középkori templomot, amelynek falai még álltak. Ezt a templommaradványt azonban az I. katonai felmérés (1782-1785) nem ábrázolta.11 6
Mészáros Gyula: A szekszárdi múzeum hetven éve (1895-1965). A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum Füzetei 5. 1966, 3-6. 7 Várnagy Antal: Hőgyész községtörténeti monográfia I. 1990. 186-187. oldal, 12. lj. 8 K. Németh András: Ami a megyemonográfiából kimaradt. Wosinsky Mór régészeti kérdőiveinek kiadatlan, középkoros vonatkozásai. In. Wosinsky Mór „…a jeles pap, a kitűnő férfiú, a nagy tudós…”1854-1907. Szekszárd, 2005, 131-144. 9 K. Németh András: A középkori Tolna megye templomai. 2011, Kalaznó 83. oldal 10 K. Németh András: A középkori Tolna megye templomai.2011, Kalaznó címszó: 83. oldal. 11 Antallné Dobosi Anna: Fachwerk a Schäbische Türkei területén. 2008, 103.
4
K. Németh András kísérelte meg a történeti adatok által ismert középkori templom helyének helyszíni azonosítását. A Donát patak völgyében talált középkori cserepeket. Elképzelhető, hogy a korai templom a Fő utca és a Béke utca közötti domb falu felé eső végén lehetett. Sajnos erre ásatás nélkül nem lehet bizonyítékot találni. A falu földrajzi környezete nemcsak település létrejöttére volt alkalmas, hanem arra is, hogy olyan erősségek létrejöjjenek, amelyek a lakosság, a birtokos számára menedéket jelenthetnek. Dr. Miklós Zsuzsa (MTA BTK Régészeit Intézete) tolna megye azon területeit vizsgálta, ahol valószínűleg erődítést készíthettek. Kalaznón a Törökdombon járt 1992-ben, miután a várépítésre számba jöhető földrajzi helyeket történeti térképen végigelemezte. "A mocsaras völgyre kinyúló, a keskeny gerincből kiemelkedő kis dombtetőt igen sűrű, tüskés bozót fedi. Amennyire lehetett, bejártam. 3 oldalról meredek, a gerinc felé enyhébb a lejtése. Erődítésnyomot nem láttam. A dombtető átm. kb. 15-20 m. Később még egyszer jártam ott, akkorra a bozót egy részét kiirtották. A nyereg természetesnek tűnik.”12 A helyszíni vizsgálat tehát kimutatta, hogy bármennyire is alkalmas volt a hely erődítésre, nem került sor annak megépítésére. A falu területe a hódoltság alatt a török hódoltsági területhez tartozott. A török defterek alapján, bár két községként, Felső és Alsó-Kalaznóként említették, azonban adójuk elég csekély volt. A falu történetének első időszaka a hódoltság végén lezárult, elnéptelenedett a község, sok más községgel együtt az egykori hódoltsági területeken. Az elnéptelenedés egészen pontos okát nem tudjuk. Más helységek esetén előfordul egy-egy martalóctámadás, tűzvész. Kalaznó esetében ilyenről eddig nem tudunk. Falukép, házak – párhuzamok alapján Az előzőekben felvázolt kutatástörténet alapján nyilvánvaló, hogy a falu időszakának korai történetére vonatkozóan sajnos nincs olyan helyszíni kutatási anyagunk, ami ennek az időszaknak a lakáskultúráját, települési viszonyait bemutathatná. A helyi földrajzi viszonyok természetesen meghatározták az adott település viszonyait, viszont a más, hasonló korú településeken elvégzett régészeti kutatások alapján azért tudunk némi képet nyújtani arról, hogyan is éltek az emberek az Árpádkortól a hódoltság kor végéig. A víz, a vízpart mindig is fontos szerepet játszott egy-egy település létrejötte szempontjából. Ete – Sárközi település – a hódoltság korának 2. felében pusztul el, nem települ újjá. Néhány kép a településről: Árpád-kori ház – kemencével Csalogovits által feltárt Árpád-kori ház kemencével Faluszerkezet 12
Miklós Zsuzsa szíves szóbeli közlése a kutatásáról. Segítségét ezúton is köszönöm.
5
Házrekonstrukciók Használati tárgyak az Árpád- és középkorból
A falu a hódoltság után A török hódoltság utáni időszak története egy másik, gyökeresen új korszakot jelent a faluéletében. Az elnéptelenedés után egy újjátelepüléssel, azaz teljesen más lakossággal éled újjá a falu. A korábban már említett Várnagy Antal Hőgyészről írt monográfiájában13 a Kalaznóról fellelhető levéltári anyagokat, adatokat is összefoglalta. Jékely Berta sokrétű kutatásai alapján a falu 18-20. századi, a német telepesek időszakának településtörténete, építészete került bemutatásra.14 A 16. században még Botka birtokként szereplő Kalaznót Botka Ferencné 1700ban eladta Johann Weichard Michael Venzeslaus Sinsendorf grófnak, aki 1722-ben Claudius Florimundus Mercy német római birodalmi grófnak adta tovább. Minden bizonnyal ekkor került sor a német telepesek betelepítésére. A kalaznói németek óhazája Felső-Hesszen Vogelsberg vidékén található. 1730-ban egy összeírás szerint 42 ház állt, a fentebb már említett Egyed Antal összeírás szerint 1829-ben pedig már 111. A település miben létét, szerkezetét is a 18. század óta tudjuk térképen, korabeli felméréseken vizsgálni. A különböző korú katonai felmérések, kataszteri térképek elemzése fontos a változások vizsgálatában. (kép: I-II. katonai felmérés, kataszteri térkép) A történelem sajátos fintora, keserű fordulata, hogy a Kalaznón megtelepedett németséget a II. világháború után kitelepítették. A lakosság 95 %-a német volt, a 823 lakosból 784 fő vallotta magát német nemzetiségűnek. Az adatok szerint 1946. június 26-27 között, majd 1947. május 22-én és július 3-án kitelepítették a német lakosságot vagyonelkobzás mellett. A több mint két évszázad alatt azonban az ide települtek jellegzetes életmódot folytattak, ennek nyomait mutató hagyatékot hagytak maguk után. Ezt a néprajztudomány és a műemléki kutatás vizsgálja. A falu építőkultúrájának részletes bemutatását Jékely Berta végezte el több munkájában.15 A falu életében külön korszakként jellemezhető időszak hosszú időre, még a német kitelepítés, majd a bukovinai székelyek betelepülésének időszakára is meghatározta a település szerkezetét, képét. A német telepesek számos új elemet alkalmaztak az épületeiken, amelyeket még az óhazából hoztak magukkal. Ezek egy része elterjedt, más részük az idők folyamán eltűnt a használatból. A telek, a telken álló gazdasági épületek fajtája és elhelyezésük is jellemző volt az általuk folytatott tevékenységre. A nagyméretű 13
Várnagy, 1990, 186-187. Jékely Berta: Az építőkultúra és a településhasználat változásai Kalaznón. In. Tanulmányok. Politika-, gazdaság-, család- és kultúrtörténet. Tolna Megyei Levéltári Füzetek 11. 2006, 225-328. Jékely Berta: Kalaznó a 18. századtól a 20. század közepéig. In. Kalaznó 2005. 15 Jékely Berta: Az építőkultúra és a településhasználat változásai Kalaznón. In. Tanulmányok. Politikagazdaság-, család-, és kultúrtörténet. Tolna Megyei Levéltári Füzetek 11. 225-328. További, a témára vonatkozó részletes irodalommal. 14
6
gazdasági épületek, azok sajátos szerkezete, mind az életmód következtében alakultak ki a legkedvezőbb módon. A település szerkezetére is ennek megfelelően, meg persze a földrajzi adottságoknak megfelelően alakult. Az egyik ilyen jellegzetes építési mód a faszerkezetes építkezés volt, amelyet Fachwerknek nevezünk. A Fachwerk építkezés Kalaznón, a Fő u. 187. sz. háznál dokumentált maradványait Dobosyné Antal Anna monográfiájában is megtalálhatjuk.16 (képek: kalaznói fachwerk házak, részletek) A falu meghatározó épülete az evangélikus templom. A jelenlegi kutatások szerint az egykor a forrásokban említett középkori templom nem volt ennek a templomnak az előzménye. Evangélikus templom: - késő barokk stílusban épült. A falu feletti dombon álló egyhajós templom. Az északi homlokzata előtt kilépő toronnyal, poligonális záródású szentéllyel láthatjuk. A szentély felől kontyolt nyeregtető van. A toronyaljba nyíló, kőkeretes kapu szemöldökén német nyelvű építési felirat, felette hullámíves szemöldökpárkány alatt kő országcímer, mellette bekarcolt évszám: 1789. A nyugati oldalon kőkeretes oldalbejárat van. A belsőben síkmennyezet van. A hajó három oldalán oszlopokon álló karzat, figurális, jelenetes, festett falmellvédjének festője feltehetően azonos a keszőhidegkúti templom karzatának festőjével. Berendezése a 18. század végi. 1790ben szentelték fel.
Összefoglalás Kalaznó esetében igen sajátságos történetről beszélhetünk. Tudunk tehát egy minden bizonnyal Árpád-kori település létezéséről, amely a középkorban kevés számú portával rendelkező faluként élt tovább, de az adatok szerint mindig voltak az országos politikában, hadi eseményekben résztvevők. A hódoltság időszakában a defterek szerint adózik, de a kor végére elnéptelenedik. Az újratelepülés ugyan egy más népcsoporttal, de megújítja a település életét. A kutatások szerint a betelepülők jellegzetes faluszerkezetet, építészetet valósítottak meg. A történelem sodra azonban nem engedte, hogy a több mint két évszázadot itt élő németség nyugodtan élje életét, el kellett hagyniuk az újonnan felépített életüket. A helyükre betelepítettek harmadszorra telítették meg élettel a falut. Ezek történések ezidáig azt jelentették, hogy a patak völgyében megbúvó település újra és újra feléledt, otthont adott az itt élőknek. Az ezredforduló azonban újabb kihívást jelent a lakosság számára.
16
Dobosyné Antall Anna: Fachwerk a Schwäbische Türkei területén. A magyarországi fachwerk építkezés topográfiája. 2008, 224. Kalaznóról: 102-107.
7
Jelen pillanatban számunkra, főként a falu lakóinak számára az jelent igen komoly feladatot, hogy azokat az értékeket, amik a falu élete, lakóinak munkája során évszázadok során keletkeztek, hogyan lehet megőrizni, megőrizve továbbfejleszteni, a mai élet követelményeinek, igényeinek megfelelően újjáéleszteni.
Dr. Vizi Márta PhD régész-főmuzeológus Wosinsky Mór Megyei Múzeum
8
