KAHLER FRIGYES. A Földes-per NOVEMBER

NOVEMBER

KAHLER FRIGYES A Földes-per ( I I . rész) T i h a n y i Árpád I I . r. vádlott

kihallgatására nyomban Földes Gábor meghallgatása után került sor. Tihanyi tanár úr lényegében ártatlannak vallotta magát. 26-án — mint mondta — hallotta, hogy „Mosonmagyaróváron lövik a népet! Menjetek ki se­ gíteni." Tihanyi Árpád így került a városháza nagyter­ mébe, ahol Szigethy Attila szóbeli megbízást adott neki — mert önként vállalkozott a feladatra —, hogy menjen Óvárra.,,Ezután Jámbor és egy honvédtiszt azt mond­ ták, hogy katonákkal menjünk ki (...) Segítő szándé­ kom volt a sebesülteken és megakadályozni a további vérontást, és megtudni, hogy mi történt. Nem gondol­ tam fegyveres segítségre, ők a katonák javasolták a katonai segítséget. Amikor a laktanyába kimentem, én kértem, hogy adjanak fehér zászlót, mert azzal akartam kimenni." Tihanyi Árpád „2 tehergépkocsira való" katonával és két, civil fegyveresekkel megrakott teherautóval ér­ kezett Óvárra. Az események a tanácsházán kezdődtek, ahol Tihanyi, mint vallja, a vb elnökkel tárgyalt. Meg­ kérdezte: ,,Megalakították-e a Nemzeti Tanácsot? ha nem, akkor alakítsák meg mert másutt már megala­ kították". Gyepes tanácselnök a kihallgatás kezdetén érzékeltette is, hogy a vádlott tilos dologba avatkozott. ,, Igen tudom, hogy a tanács államhatalmi szerv." Vá­ laszolta Tihanyi Árpád, és a kihallgatás nyomban más irányba folyt tovább. A városháza előtt ekkor már nagy tömeg zajongott. A tömeghez szólt Tihanyi Árpád, mert„ (...) a tömeget le kell csillapítani". ,,(...) arról beszéltem, amiről az újságok is írtak pld. a szabad választásokról (...)" ,,(...) a Rákosi és Gerő politika hibáiról, hogy mi szo­ cializmust és demokráciát akarunk, az 1848-as ha­ gyományokról (...), beszéltem a szovjet csapatok kivo­ násáról is (...) a kommunistákról nem beszéltem, mert mindig tiszteltem mindenki meggyőződését, s a kommunistákat is."" A kihallgatás a laktanyában tör­ téntekkel folytatódott. Tihanyi megkérdezte, miként történt a sortűz, majd röviden beszámolt Vági főhad­ nagy kihallgatásáról, amelyről jegyzőkönyvet is készí­ tett a tanácselnök szobájában. Az október 27-i napról Tihanyi Árpád ismét olyan ,.cselekményekről" tett vallomást, amelyek súlyos íté­ leti megállapításokra vezettek. Így a pedagógusok gyű­ léséről és a munkástanács megválasztásáról, valamint a tanácsházán tartott megbeszéléséről Szigethy Attilával és a Nemzeti Tanács tagjaival. A tanács elnöke váratlan kérdést szegezett Tihanyi­ nak: „Arra a kérdésre, hogy ön hdp. (hadapród) őr­ mester volt, lőtt volna? — November végén olvastam, a Kisalföld egyik cikke még akkor is meggondolat­ lannak tartotta a sortüzet". Tihanyi Árpád a kitérő 104

105

106

§A jegyzőkönyvi idézeteket javítatlanul közöljük.

válaszával elhárította Gyepes törekvését, és nem nyil­ vánított véleményt. Az ideológiai hitvallására vonatko­ zó kérdést nem kerülhette el. Kijelentette: „Én nem voltam kommunista, de szocializmust akartam". A kihallgatás következő témaköre Tihanyi ausztriai útjára vonatkozott. Ezzel kapcsolatban nem tagadta, hogy november 4-én az USA nagykövetségére ment, és a nagykövet fogadta. Az első tárgyalási napon befejeződött Tihanyi Árpád kihallgatása is, amely sokkal elnagyoltabb volt, mint Földes Gáboré. Az eljárás — s ez természetes — nem múlt el nyom nélkül Tihanyi Árpád felett sem. Nyilatkozatai — külö­ nösen az utolsó szó jogán elmondottak — egy olyan, életét megmenteni akaró ember szavai, akit korántsem zúzott össze úgy a hatalom, mint Földes Gábort:,, Meg­ tört szívvel és lélekkel állok a bíróság előtt. Fájdalom és részvét tölt el a Mosonmagyaróvári halottak iránt (...) Élő hazafiság volt a hazafiságom. Elmehettem volna, azonban maradtam, mert mindig azt tanítot­ tam, hogy itt élned halnod kell... igazságos ítéletet kérek". A másodfokú bíróság előtt sokkal hosszabban nyilat­ kozott. Részletesen foglalkozott származásával, hogy bebizonyítsa, nem született osztályellenség. Hivatko­ zott Fekszi alezredesre, aki Tihanyi letartóztatása után kijelentette,,(...) ne féljek nem lesz semmi bajom". Vé­ gül családjáról is szót ejtett,,(...) a két gyereket is fel kell nevelni. Közel egy esztendeje vagyok letartóztat­ va, megbánást és bűnbocsánatot belülről érzem. 6hónapja vagyok a halálos cellában, elszámoltam, meg­ barátkoztam a halállal. 42 éves koromban lejárt az életem. De vajon a két gyermekemet kifogja felnevelni (...) nem vagyok olyan bűnös (...) én már csak várok, és Aáy szerint vitéz már nem leszek." Tihanyi Árpád, a magyar irodalom tanára, e percben is — mint az eljárás során nem egyszer tette — szeretett költőjét szólította. 107

108

Gulyás Lajos I I I . r. vádlott

kihallgatása május 24-én — a második tárgyalási na­ pon — történt. Gulyás tiszteletes úr nem érezte magát bűnösnek. Október 26-án a kora délutáni órákban érte­ sült az óvári tragédiáról. Kerékpárra ült, így került a kór­ házba. ,,A kórház udvarán 38 felismerhetetlenségig szétroncsolt halott volt három sorba fektetve (...) lelki­ leg nagyon megrendültem. Kimentem az udvarról, mint hívő keresztyén ember arra gondoltam, hogy menteni kell a következő halottakat." „(...) Nem vezettem a tömeget, a tömegbe mentem, a városház előtt is tömeg volt." A tanácsházra érve bemutatkozott, és önmaga iga­ zolására (ne feledjük, ekkor még nem volt személyi iga­ zolvány!) 1947-es képviselői igazolványát mutatta fel, és kijelentette: „volt országgyűlési képviselő". Ezt kö­ vetően a tanács elnöke korábbi kisgazdapárti tagságá­ rólfaggatta. Gulyás összegzése: ,,Ez a párt volt az, ahol a társadalompolitikai állásfoglalásomat el tudtam helyezni. Én mindig demokrata voltam, a krisztusi szocializmus híve." A következő kérdéskör egy meg nem történt ese­ ményre és annak következményeire vonatkozik. Ponto109

8

1999. sabban, hogy mi lett volna, ha az ő beszédének eredmé­ nyeként a levéliek is lincselni kezdtek volna. Gulyás átlátott Gyepes „logikáján", és nyugodtan válaszolta: ,,(...) akkor érezném bűnösnek magam, ha bekövetke­ zett volna." Gulyás Lajos részletes vallomást tett mindarról, amit 26-án este a laktanyában látott és tapasztalt. A tömeg felháborodásáról, és arról, hogyan hozott ki egy tisz­ tet az elkeseredett tömegen keresztül, miközben őt is többen megütötték. Ebben a tömeghangulatban fordult segítségért Máté Lajos főhadnagy Gulyáshoz, aki nem szolgáltatta ki a népharagnak a halálra rémült embert, hanem a tanács­ házára vitte. Gulyás Lajos további vallomása a Levél községben tartott gyűlésre vonatkozik. Gyepes tanács­ elnök az iránt érdeklődött, miért kapott meghívót a lel­ kipásztor a falu gyűlésére. Gulyás ezúttal is megőrizte nyugalmát, a lekicsinylően feltett kérdésre higgadtan — de korántsem él nélkül — válaszolta:,,gondolom, hogy talán azért mert ismernek a Levéliek, s elmen­ tem, mert gondoltam, hogy beszédemre hallgatni fog­ nak." Gulyás beszédének tartalmáról — amelyet mint­ egy kétszáz ember előtt tartott — ugyancsak hangzottak el kérdések. Válaszában Gulyás Lajos visszautasította a szájába adott — általa sosem mondott — szavakat, ugyanakkor nem tagadta sem az oroszokra tett kemény kritikáját, sem azt, hogy említést tett az elkövetett hibá­ kért való felelősségrevonásról, törvényes keretek kö­ zött: „semmi személyes bosszúnak nincs itt helye". 111

112

Kérdések sokasága következett ezután arról, hogy Hegyeshalomban mit és hogyan nyilatkozott a Szabad Európa Rádió két munkatársának, akiknek — tolmács útján — interjút adott , majd aláírt egy memorandu­ mot, amelyben a vöröskereszt fokozott támogatását kérte, továbbá hogy: „az ENSZ hasson oda, hogy a vé­ res forradalom befejeződjék, és hathatósabb támoga­ tást adjanak. Elnöki kérdésre — ezt úgy értettem, hogy az addig hozott ENSZ határozatok végrehajtását ne háború, hanem más úton kényszerítsék rá a Szov­ jetunióra (...) Másra nem gondoltam mert életem­ mel és politikai meggyőződésemmel ellenkezik a fegyveres erőszak". (Kiemelés tőlem. K. F.) Sokat sejtető az alábbi jegyzőkönyvi mondat: ,,Arra a kérdésre, hogy a Kádár-kormányra tett-e nyilat­ kozatot sajátos feleletet adott: „(...) Kádár János az én véleményem szerint nem saját elhatározása sze­ rint cselekszik. Ezt azonban nem mondtam csak gondoltam, hogy a szovjet géppisztolyok állnak háta mögött". A tárgyaláson történtek — különösen a tárgyalás lég­ köre — Gulyás Lajost nem törte meg olyan látványosan, mint Földest. Az utolsó szó jogán bűnösnek vallotta magát abban, hogy Fekszi alezredes „eltávolításában" eljárt:,, Mikor felkértek, hogy Fekszit távolítsam el és én vállaltam, akkor még nem tudtam, hogy mire vál­ lalkoztam. Bűnös voltát csak akkor ismertem fel, amikor megtudtam, hogy a határőr laktanyát lesze­ relték. Akkor döbbentem rá, hogy milyen utasítással bíztak meg. Nem tűnik ki az anyagból, hogy Gulyás miért túlozza el a laktanya-védők leszereltetésének je­ lentőségét, s miért ismeri el — részben — bűnösségét. A védő valószínűleg úgy vélte, hogy teljes tagadás ese­ 113

114

115

tén kevésbé kerülhető el a halálos ítélet, mint részben megbánó magatartás esetén. Gulyás Lajos tehát így nyilatkozott. A másodfokú bíróság előtt Gulyás Lajos ugyancsak részletesen nyilatkozott. ,,Lélekben a halál gondolatán túl is eljutottam". Elemzi az október 26-i óvári tragédia reá gyakorolt hatását, majd egy pontban ő is bűnösnek vallja magát. Ez az az interjú, amelyben kérte, hogy ,,a Szovjetunióval szemben hathatósabb gazdasági és politikai szankciót alkalmazzanak, itt az én bűnöm (...)Jogos és irgalmas ítéletet kérek" 116

Dr. Varga Ernő IV. r. vádlottat

csak részben vallotta bűnösnek magát. Varga igazgató úr a laktanya előtt történteket a résztvevők elbeszélésé­ ből ismerte:,,ezután a hallgatók elmondták, hogy a laktanya felé érve a laktanyából kijövet néhány tiszt, velük beszéltek a tömegől, s míg a himnuszt énekelték megszólalt 2 géppuska, majd a tömegre két kézigrá­ nátot is dobtak. Sok halott és sebesült köztük 6 hallga­ tónk meghalt, 18 hallgató súlyosan megsebesült". A felháborodást fokozta,,(...) hogy a tanács hangszó­ rója úgy mondta be, hogy a csőcselék megtámadta a 117

Varga Ernő a városi tanács vb. tagja volt, és a városhá­ zán tartózkodott. Beszámolt arról is, hogy kik voltak je­ len a forradalmi munkás- és katonatanács megalakítása­ kor. Említi Kovalszky vb. elnököt, Koppány vb. titkárt, Laposa másodtitkárt, és felsorolja az összes vb. tagot. ,,Én megkérdeztem Miért lőttetek a tömegbe? Vá­ laszt nem kapott(...)" Másnap délután Ambrus őr­ naggyal találkozott, és jelezte neki, hogy az akadémiai hallgatók fegyverhez jutottak, ezért jó lenne, ha katonai esküt tennének. Az eskütétel megtörtént, Ambrus je­ lenlétében. ,,A tanári kar egyetértett, mert volt olyan kormányintézkedés, hogy rendfenntartó karhatalmi alakulatot kell alakítani (...)Arra az elnöki kérdésre, hogy kinek a támadása esetén, talán a szovjet csapa­ tok ellen? — Legkevésbé a szovjet csapatok ellen. Ha a nyugati csapatok jöttek volna akkor feltétlenül. Így mi csak a nyugalom és a rend szempontjából gondol­ tuk az eskütételt." 119

120

Számot adott Varga Ervin a hat elesett hallgató bú­ csúztatásáról is, akik közül ötnek ő adta meg a végtisz­ tességet. A búcsúztatással kapcsolatban Gyepes tanács­ elnök bizonyságot tett harcos ateizmusáról is. Dr. Dohy János főiskolai tanár megemlítette, hogy „Ezen a teme­ tésen Varga Ernő is ott volt, nem szólalt fel, csak annyit javasolt, hogy imádkozzuk el a Miatyánkot." (...) Kérdésre — Én meg tudtam érteni az akkori lelki állapotát, annyira megzavarta hallgatóinak az el­ vesztése. Én úgy éreztem, hogy ez őszinte volt nála. Igen, felülkerekedett nála a korábbi iáealista né­ zetek. Itt keletkezett élesebb konfliktus K. Papp Józseffel, a marxista tanszék vezetőjével, akit a hallgatók azzal gyanúsítottak, hogy része volt a sortűz lövetésében. Varga Ernő az utolsó szó jogán is lényegében megma­ radt eredeti álláspontja mellett. Hangsúlyozta a halott és sebesült hallgatók miatti kétségbeesését, és érdemét abban, hogy az iskola Magyarországon maradt, sőt no­ vember 26-tól megkezdték az oktatást. Álláspontját a másodfokú eljárásban is fenntartotta. 112

122

123

NOVEMBER K i s s Antal V. r. vádlott

bűnösnek vallotta magát. Vallomásában elmondja az október 26-i tüntetést. Az elnöki kérdésre „mi volt a csoportosulás célja?'' válasza: ,,Hogy a vörös csilla­ gokat leszedjék (...)"" "Kiss Antal nem ment a laktanyá­ hoz, így csak hallott a történtekről. „Én a diákokkal együtt a rádió állomástól a kórházhoz mentem, aho­ vá tehergépkocsival hordták a sebesülteket."" Vallott arról is, hogy ott volt este a tanácsház előtt, majd más­ nap reggel is odament. „A kíváncsiság kivitt. Ott lát­ tam, hogy a tanácsház előtt egy ember feküdt, s sok ember 200—300 ember is állt körülötte. Mondták, hogy kiugrott az emeletről. Az ember halott volt. Én belerúgtam a fejébe kétszer." (Kiemelés tőlem. K. F.) A vallomás a déli órák eseményeivel folytatódik, ami­ kor is Kiss Antal vádlott az evangélikus templom előtt az embergyűrűben látott egy eszméletlen embert. A kérdések ezután arra irányultak, milyen felelőssége volt Stefkó József felakasztásában. Kiss Antal így vallott: ,, Először lábánál fogva akasztották fel azt az embert. Láttam, hogy egy ember pumpával ütötte a derekát (...)A felakasztott ember azután (...) lezuhant. Majd felakasztották nyakánál fogva (...)" Tagadja, hogy közreműködött volna az akasztásban. A tanács elnöke elé tárja nyomozati vallomását, mely szerint „Bendi [Antal] azt mondta, hogy segítsek felnyomni, én oda­ mentem, s segítettem felnyomni a testét." Kiss Antal ismételten visszavonja a mondottakat, ide értve az ügyészségen tett vallomását is-.,,(...) az ügyészség előtt is féltem, mert az ügyész azt mondta, hogy elvitet Budapestre". Vallomását ekként tartotta fent: megfogta a fán lógó holttestet, hogy arról fényképet készíthes­ senek. Elismeri végül, hogy amikor a sértett nyakán volt a kötél, „addig nyomtam, míg fent a kötelet meg nem kötötték." Ezt a — beismerő — vallomását az utolsó szó jogával élve is fenntartotta, és a másodfokú bíróság előtt is töredelmes beismerése alapján kért irgalmas ítéletet. 124

125

126

127

129

129

130

nem tud rendesen gondolkodni. Az ügyész a kihallga­ tás elején csatolja az elmeorvosi szakértői véleményt, amely szerint a vádlott a gyengeelméjűsége miatt „a bűncselekmény társadalmi veszélyességének felisme­ résében, valamint cselekedeteire vonatkozólag aka­ ratának szabad elhatározó képességében súlyos fok­ ban korlátozott volt." (Kiemelés tőlem. K. F.) Már most hangsúlyozzuk: az érvényes büntetőtörvények szerint Szalai Ferencet — bűnösségének megállapítása esetében — korlátlan enyhítés illette meg. Beismerte:,,(...) a jobb lábát keresztül húzta Vági Józsefen, úgy ért a lába a fejéhez, mert átlépett raj­ ta" , majd azt is beismerte, hogy megfogta Stefkó József lábát, és biciklipumpával két-három ütést mért a lábára, derekára, és egyet a fejére. „Az ember el volt durvulva (...) Nekem régi jó barátom sebesült meg súlyosan, s ismerősöm volt a halottak között." Eddig tartott a súlyosan korlátozott belátási képes­ ségű ember vallomása. 132

133

134

135

Cziffrik Lajos V I I I . r. kihallgatása következett

Cziffrik nem érezte magát bűnösnek:,,(...) előttem vet­ ték le a sebesülteket a kocsiról (...) Én rosszul lettem a vér látásától, s elmentem haza. Cziffrik így szá­ molt be a tömeghangulatról, felidézve a felkiáltásokat: „Felakasztani, ők sem vártak, amikor a tömegbe lőt­ tek!" A nép kért kötelet, valaki bedobott egy derék­ szíjt." Ezután tagadta, hogy bármi része lett volna Stefkó akasztásában. Megkísérelte a tárgyaláson visszavonni az ügyészségen tett vallomását is, végül, az ügyész kérdé­ seire, visszatért a beismerés álláspontjára:,, Elismerem, hogy megrúgtam az ávóst, s hogy az előbb nem mondtam igazat" (...) Amikor fel volt akasztva, odamen­ tem hozzá, és belerúgtam a hónalja alá (...) Utána mások ütötték verték, aminek következtében az ember leszakadt, mert pörgött a kötélen (...) Én nem kész­ akarva belerúgtam a mellébe." 136

137

138

Weintráger László V I . r. vádlott

Z s i g m o n d I m r e I X . r . vádlott

,, Nem érzem bűnösnek magam semmiben sem'' — nyi­ latkozattal kezdi vallomását. Október 26-án ő is részt vett a tüntetésen. A laktanya előtt nem volt jelen. Más­ nap a kórháznál találjuk a volt rendőrt, aki Stefkó Jó­ zsefnek — vallomása szerint — jó barátja volt. „Meg­ néztem valóban ő-e(...) Amikor odaértem, azt mond­ ta,, Ne bántsák''. Ekkor Boros Jenő felismert, hogy én rendőr voltam (...) azt mondta — „Te csavargó, veled is számolok, ha nem fogod meg a kötelet. " A vádlott ezután beismerte, hogy „én a kötelet fogtam, míg a határőr tisztet lábbal felfelé húzták". A nyomozati anyag feltárása után kiderült, hogy a kényszerítésre alapozott védekezést eddig nem adta elő a vádlott. Az ügyész azt is megjegyezte, hogy Boros Jenő Kanadában van. Vallomását ezzel zárja: „Bűnös vagyok, hogy a köte­ let megfogtam, de kényszerítés által fogtam meg".

részben érezte magát bűnösnek, hozzátéve, hogy „van a vádban valótlanság". A sortűz másnapján lakóhe­ lyéről (Sérfenyőszigetről) Óvárra ment, és hallotta, hogy „egy ávós leugrott az emeletről. Én elmentem a tanácsház elé, ott láttam egy embert a földön, rajta egy másik ember volt, s én is kétszer belerúgtam a fejébe." Zsigmond Imre ezután a tömeggel a kórházhoz ment, és szót váltott a hordágyon fekvő Stefkó hadnaggyal. Szemére hányta: „Mit csináltatok? Állapotos asszo­ nyokat, embereket agyonlőttetek!" 'Stefkó tagadta a bű­ nösségét. Ezután kijelentette: „Amikor fel volt húzva nem nyúltam hozzá (...) nem rúgtam": Weintráger László vádlott tett terhelő vallomást Zsigmond Imrére, aki a szembesítés során is kitartott tagadó álláspontja mellett.

1 3 1

139

140

141

Molnár F e r e n c X. r. vádlott Szalai F e r e n c V I I I . r. vádlott

miután bűnösnek vallotta magát abban, hogy „ütöt­ tem, s segítettem felhúzni", rögtön bejelentette, hogy

bűnösnek érezte magát. Elmondta a laktanyánál tör­ ténteket. Hallotta, hogy a tömeg éltette a hadsereget. „Ezután egy dörrenés, én levágódtam, s jött a lövöl-

1999. dözés. Ahogy a tömeg ott állt, összesűrűsödött. Megint lövöldözés. Röpködtek két percig a kézigránátok. Őr­ jöngés sírás volt. Én elszaladtam, s amikor lövöldözés már nem volt, visszamentem, s segítettem a sebesülte­ ket felrakni. " Délután Molnár ott volt a laktanyában. Beismerte , hogy itt egy kb. 0,7—1 kg-os kővel a fején megütötte Gyenes György főhadnagyot: „abban az idegállapotban meggondolatlanul (...) Másnap nem voltam sehol, mert magamon kívül voltam". Gyepes tanácselnök és Molnár Ferenc vádlott között sajátos párbeszéd zajlott le a kihallgatás végén,,,(...) ha ön ebben az időben katona lett volna lőtt volna? — Ha parancsot kapok igen (...) Gyilkosnak tartotta-e azokat, akik lőttek? — Nem" Volt-e értelme ennek az újabb ...mi lett volna, ha? kérdésfeltevésnek? Úgy véljük, volt. Ilyen módon lehe­ tett megkerülni az erős felindulásban elkövetés minő­ sítést, és a vádlottat mint ölési szándékkal cselekvőt minősíteni. 142

143

144

Kóródi Károly X I . r. vádlott

nem érezte magát bűnösnek. Az október 26-i sortűzben a bátyja és a sógora testvére megsebesült. Délután — így vallott — ,,A tömeg engem is besodort" a lakta­ nyába. Beismeri, hogy,, rúgásszerűen megbotlottam a földön fekvő katonában" (Gyenes főhadnagyról van szó — K. FA A beismerést később szándékos két rú­ gásra módosította, azonban az egyik ülnök kérdé­ sére kijelentette: ,,Amikor én Gyenesbe belerúgtam, már nem élt, illetve nem élhetett, mert teljesen vérben feküdt, akkor már húsz perce rugdosták." 145

146

Fekete István X I I I . r. vádlott

nem érezte magát bűnösnek. 26-át illetően számot ad arról, hogy segédkezett a halottak és sebesültek szállí­ tásánál. ,,A sebesült szállítás során szerzett közvetlen tapasztalataim, hogy a kezemben haltak meg terhes anyák, gyermekek, nagyon felindítottak, ez késztetett arra, hogy a tömeg kívánalmainak tolmácsolójaként lépjek fel. " 147

Sipos Dezső X I V . r. vádlott

bűnösnek vallotta magát. A húszéves öccsét lőtték agyon a laktanyánál. A kórházban megtalálta a holt­ testét. Messzebbről figyelte „hogyan ütik agyon, és akasztják fel a határőrtisztet (ti. Stefkót — szerző). Amikor a tömeg oszladozni kezdett, én is odamen­ tem, a földön lévő jobb cipőjével jobb csípőjére mér­ tem egy ütést, majd a cipőt a kezébe adtam. Ezt azért tettem, mert nagyon el voltam öcsém halála miatt keseredve ( . . . ) " " " 148

nélkül vallott, és nem riadt vissza attól sem, hogy alá­ támassza az egyes vádlottak állításait. Hasonlóan kor­ rekt Andrási István gépkocsivezető vallomása, akivel Földes Gábor november 26-án este Óvárra utazott. Az előzetes letartóztatásban lévő A m b r u s József őrnagy vallomása is a tárgyszerű vallomások egyike. Sajátos szerepet töltenek be azok a tanúk, akik nem tényekről adnak számot a bíróság előtt, hanem véle­ ményt nyilvánítanak az egyes vádlottak cselekvőségé­ ről, sőt politikai nézeteiről. E tanúk egyike G i r i c z Má­ tyás színházi rendező (aki a forradalom idején párttit­ kár volt). Terjedelmes vallomása Földes Gábor mi­ nősítése: „november 4-e után a színháznál a maga­ tartása abszolút ellenforradalmár volt (...) anarchis­ ta nézeteket vallott, miszerint azt állította, hogy a nép okos, bölcs, jó, a nép tudja mit csinál (...) Szende Mária akit én fasisztának tartok, és Kéri Edit, vala­ mint hozzájuk csatlakozva Földes Gábor is több eset­ ben akadályozták a munka felvételét". Dobovánszki Lajos határőr főhadnagy vallomása külön említést érdemel, mert ez a vallomás hivatott bi­ zonyítani az „ellenforradalom legsötétebb szándékait". A tiszt arról tett vallomást, hogy Mosonmagyaróváron a műszaki laktanyában őrizetben tartották. „A tiszt megkérdezett engem, hogy jó lesz-e itt a polgári sze­ mélyek között? Ezután bevitt közéjük (...) Ezek az egyének idegeskedtek, hogy hol késik a segítség? A százados azt mondta, — ne nyugtalankodj, Palika már kint van. Eszterházi Pál hercegre célzott, majd intézkedik az. Beszéltek arról, hogy 12.000 ezer csendőr van a határon (...)a gyöngyösi földbirtokos megkérdezte az ügyvédet, hogy visszakapja-e a föld­ birtokát. Az ügyvéd megnyugtatta, hogy urambá­ tyám, ezek törvénye szerint nem, de tudunk törvényt csinálni. Nekünk katonai gépkocsi hozott oda élelmet minden nap." Ez a vallomás szót sem érdemelne, ha nem volna szerves része annak a vád-, később ítéleti koncepciónak, amely a legbornírtabb módon igyek­ szik „igazolni" az „ellenforradalom tombolását" és a horthysta restauráció rémképeit. A tanúbizonyítás során egy olyan tipikus mozzanat is napvilágra került Légrádi Károly vallomásából — amely november 4-e után visszatér a salgótarjáni és egri sortüzeknél —, de amelyhez hasonlót a berzencei sortűznél is felhasznált a „magyarázkodó" hata­ lom . Légrádi — foglalkozása „pártfunkcionárius" — ekként vallott: „1956. október 26-án de. 12 órakor mentem a tanácsházba, amikor a laktanyai esemé­ nyek már megtörténtek. Ott másfél óra után készített a bizottság egy nyilatkozatot, hogy a tömegből lőttek először, s a hatóság kénytelen volt sortüzet nyitni. Ezt azután bemondták a hangosbemondóba." Ez a nyil­ vánvalóan hazug és a népet rágalmazó nyilatkozat a fájdalmas veszteségek miatt elkeseredett lakosságban éppen olyan elkeseredést és dühöt váltott ki, mint ok­ tóber 23-án este a hírhedt Gerő-beszéd. Egy másik—nem kevésbé tendenciózus—„történet" jelenik meg Závori József (MSZMP intézőbizottsági elnök) vallomásában: „Kovalszkitól értesültem ar­ ról, hogy Nagy Ferencék fasiszta csapattal a határon állnak." Ma már Pálmay Bélának, az Österreichische 149

150

151

152

153

154

155

156

157

A tanúbizonyítást

terjedelmi korlátaink miatt most nem ismertetjük. Né­ hány tény említése azonban nélkülözhetetlen. A tanúk feladata a büntetőeljárásban köztudottan az, hogy val­ lomásukból a bíróság tényekről bizonyosodjon meg. Jelen ügyben is szerepel számos tény-tanú. Így lényeges Fekszi alezredes vallomása. Szerepelnek olyan tanúk is, mint Vitéz Antal, a Mosonmagyaróvári Városi Ta­ nács VB. elnökhelyettese, aki minden politikai felhang

158

NOVEMBER Staatsarchiv anyagában végzett kutatásai alapján tud­ juk: „Ausztria gondosan megakadályozta azt is, hogy nyugati magyar emigránsok Ausztria területén át — fegyverrel vagy anélkül — hazájuk segítségére siessenek. Amikor Nagy Ferenc, az 1947 óta svájci száműzetésben élt kisgazdapárti miniszterelnök ok­ tóber 29-én a schwechati repülőtérre érkezett, az oszt­ rák hatóságok udvarias határozottsággal felhívták a figyelmét arra, hogy látogatása ez idő tájt alkalmat­ lan, és távozzék. A magyar politikus, bár előbb értet­ lenségét fejezte ki a nyugatiak állásfoglalását ille­ tően, de a semlegesség megőrzésének szempontját fi­ gyelembe véve visszautazott Svájcba." (Kiemelés az eredetiben. K. F.) A Nagy Ferenc és a 12 000 csendőr, valamint a 'fegy­ veres fasiszták' a határon" című történet alkalmas volt a vádhatóság és a pártatlannak aligha nevezhető (osztály)bíróság számára, hogy a határőrizet gyengítését (megszüntetését) olyan mérhetetlen bűnténynek állítsa be, amely méltóan csak halállal torolható meg. Joggal feltételezhetjük, hogy Földes Gábor összeroppanásá­ hoz — Fekszi vallomása után — e valótlan ténnyel tör­ tént manipuláció nagy mértékben hozzájárult. 159

"

Az o k i r a t i bizonyítékok

160

A tárgyalás anyagához kapcsolták főbbek között a nyo­ mozati iratok között található kihantolási jegyzőköny­ vet , valamint Stefkó József, Vági József és Gye­ nes György boncolási jegyzőkönyveit. A boncolást végző orvosszakértők Stefkó József halálának okát — a holttest előrehaladott bomlása miatt — csak való­ színűsíteni tudták. A szakvélemény megállapítja: ,,a legnagyobb valószínűség szerint akasztás folytán következett be". Vági József sértett esetében ,,a boncolás során az agykoponya és arckoponya többszörös durva törését, (...)a gerincoszlop kétszeres törését és kiterjedt borda­ törést találunk ". Ezek a sérülések okozták Vági halálát. „A koponya feltűnően durva többszörös törése nagy­ erejű tompaerő behatására keletkezett és így létrejö­ hetett az előzményi adatokban említett módon, na­ gyobb magasságból való leesés és kemény talaj­ hoz való ütődés alkalmával is. Ez a súlyos fejsérülés minőségénél fogva feltétlenül halálos, úgy, hogy a sé­ rült életét idejében alkalmazott célszerű orvosi segít­ séggel sem lehetett volna megmenteni." (Kiemelés tő­ lem. K. F.) A szakértők rámutattak arra is, hogy az utóla­ gos bántalmazás okozta sérülések megállapítása már lehetetlen. Az azonban megállapítható volt, hogy: „A sé­ rülések körül aránylag csekély kiterjedésű vérbeszűrődést lehetett látni, ami amellett szól, bogy a sérülések elszenvedésétől a halál bekövetkezé­ séig csupán igen rövid idő telhetett el". (Kiemelés tőlem. K. F.). Mindez nem zavarta sem a vádhatóságot, sem a bíró­ ságot abban, hogy Vágit a lezuhanás után élő személy­ ként kezelje, annak ellenére, hogy ez legalább is bizony­ talan tény, amelyet az akkor fennálló jogrend szerint sem lehetett a vádlott terhére értékelni. A szakértői vé­ lemény adatai — a körülmények ismeretében — amel­ lett szólnak, hogy Vági József a zuhanást követően 161

162

164

165

163

nyomban életét vesztette. Ez az a tényállás azonban nem illeszkedett a megtorlás koncepciójába. Észlelte ezt a fellebbezési eljárásban felszólaló ügyész is, de ő úgy látta áthidalhatónak a problémát, hogy ellentétben a boncjegyzőkönyv tartalmával, élő embernek tekinti a sértettet, ezzel, mintegy „kipótolva" a szakértők is­ mereteit. Arra vonatkozóan azonban nem folytatott bi­ zonyítási kísérletet senki sem, hogy mennyi idő telhe­ tett el a sértett földre érkezésétől az udvarról való ki­ húzásáig, s, hogy ehhez képest a szakértők által emlí­ tett „igen rövid idő" elégséges volt e a halál biztos megállapításához. Adott esetben ezzel a bizonyítási kísérlettel lehetett volna közelebb jutni az igazsághoz. Ez azonban ellentétes volt a vád érdekeivel, ezért a szakértőket a tárgyaláson meg sem hallgatták! Gyenes György haláláról a szakértői vélemény meg­ állapította: „a fejsérüléshez társult súlyos fokú agy­ rázkódás miatt következhetett be." 166

A bizonyítási indítványokról

a bíróság ugyancsak a június 1-i tárgyaláson meghozott végzésében döntött. A bíróság sommásan elutasí­ totta a védők indítványait, amelyekben a vádlottak ja­ vára további bizonyítás felvételét kérték. A végzés meg­ állapítja, hogy „ezek a tanúk csaknem valamennyi esetben nem tény tanúk". Nem volt sikeresebb a védelem a ténytanúkkal sem. Számos ténytanút a bíróság az alábbi megokolással uta­ sított el: „Ugyanazon ténykörülményre bejelentett s már kihallgatott tanúk vallomása után nem várható, hogy e további tanúk jelentős adatot szolgáltatná­ nak". Ez a bírói álláspont a bizonyítékok vádcentrikus válogatásává silányítja a bírói munkát. Még elfogadhatatlanabb az a bírói indokolás, amellyel elutasítják Zsigmond Imre IX. r. vádlott elmeorvosszakértői vizs­ gálatára előterjesztett védői kérelmet. „A bíróságnak módjában áll a betegségeket egyébként is figyelembe venni", áll a végzésben. 167

168

Tekintsük át röviden a védőknek az egyes vádak­ k a l k a p c s o l a t o s álláspontját. 169

Földes Gábor védője felmentést kért, bizonyítékok hiányában, a gyilkosságra való felbujtás vádja alól. Az államelleni bűncselekménnyel kapcsolatosan ugyan­ csak felmentést kért, részben társadalmi veszélyesség­ ben való tévedés, részben gondatlan elkövetés címén. A védő a másodfokú eljárásban továbbra is megma­ radt álláspontja mellett, nagy súlyt fektetve arra, hogy a katonai főügyész Földes Gábor november 4-e utáni szereplésében látta a vádlott „legbűnösebb" cselekmé­ nyét, és erre való hivatkozással kérte a halálos ítélet helybenhagyását. A védelem tehát — érthetően — Földes november 4-e utáni politikai magatartására kon­ centrált. Tihanyi Árpád védője (érezhetően taktikai okokból) szólni sem mert arról, hogy védence nem követett el bűncselekményt. Tekintettel Tihanyi osztályhelyzeté­ re, ezt nyilván reménytelennek látta, Megkísérelte tehát a halálos minősítésű BHÖ.l.pont (1) bek.-t vitatni, és az enyhébb (2) bek. megállapítását kérte, azzal az indok­ kal, hogy a gyilkosságra való felbujtás „nem állapít­ ható meg". Tekintettel arra, hogy a vádlott megbánást 170

1999. tanúsított, enyhe büntetést kért. Nem szokványos a vé­ dőbeszéd bevezetője a másodfokú eljárásban:,, Nehéz helyzetben vagyok, mert a vádlott a származásánál fogva ellenséges egyén. Az apja vitéz volt(...) " majd ebből az alaphelyzetből kiindulva kísérelte meg a lehe­ tetlent. Keményen küzdött védence életéért, lépésről­ lépésre kimutatva, a vád nem tartható. Valószínűleg sej­ tette, hogy a küzdelem reménytelen. Gulyás Lajos védelmében is a halálos minősítést vi­ tatta a védelem az első fokú eljárásban, és ezt tette az eljárás fellebbezési szakaszában is, ahol felhozta Gulyás 1944-es nyilas internálását is. dr. Varga Ernő védője a vádlott népi származására helyezte a hangsúlyt. A fellebbezési tárgyaláson is ezt a nyomott követte, hangsúlyozva: védence ,,jót akart, de tévesen cselekedett". Kiváló érzékkel beszélt a védő Varga november 4-e utáni magatartásáról, kiemelve a fegyverek begyűjtését, az iskola elmenekülésének meg­ akadályozását, és a tanítás megindítását. A védelem — a politikai széljárás jóvoltából — voltaképpen si­ keres volt. Kiss Antal védője vitatta a gyilkossági minősítést, de nem érintve az ölési szándékot, kiemelte a vádlott szel­ lemi fogyatékosságát. A fellebbezési tárgyaláson ugyan­ csak kifejtette, hogy a ,,premeditado hiányzik." Weintráger László javára is a minősítést vitatta a védő (mind az államellenes bűntett, mind a gyilkosság tekin­ tetében), és csak súlyos testi sértés bűntettének megál­ lapítására látott alapot. A védekezés további eleme, hogy a terhére megállapított cselekvőségre Boros kény­ szerítette, életét veszélyeztető fenyegetéssel. Szalai Ferenc védője a társadalomra veszélyesség fel­ ismerésének hiányára hivatkozott. A fellebbezési eljá­ rásban kifejtette: „ nem fogta át cselekményének politi­ kai jellegét" és,,nem áll meg a gyilkosság nincs meg az előre megfontoltság, a premeditáció (...)a vádlott egy elméjében beteg egyén..." Zsigmond Imre védője védence felmentését kérte a politikai cselekmény alól, a gyilkossági vádat pedig erős felindulásban elkövetett emberölésnek látta. A felleb­ bezési eljárásban hivatkozott a legfelsőbb bíróság gya­ korlatára, amely szerint a cipővel történő megrúgásból nem lehet következtetni az ölési szándékra. Molnár Ferenc védője az állam elleni cselekmény alól felmentést kér, a gyilkosság helyett pedig halált okozó testi sértés megállapítását indítványozza, ame­ lyet erős felindulásban követett el a vádlott. Az ölési szándék hiányát hangsúlyozta a fellebbezési tárgyalá­ son is. Kóródi Károly és Fekete István védője is hasonló ál­ láspontra helyezkedett mindkét fokú bíróság előtt. Sipos Dezső védője vetette fel — igaz, alternatív for­ mában — a meghalt ember meggyalázása bűntettének megállapítását. A védők álláspontját áttekintve elsősorban azok pragmatikus voltát kell hangsúlyozni. Annál több, mint amit kértek, az adott körülmények között aligha volt elvárható a védőktől önmaguk veszélyeztetése nélkül. 1 7 1

172

173

174

175

176

177

178

Az ítéletek

értékelése során csak a legalapvetőbb kérdésekre té­ rünk ki. Az első fokú ítélet egyes részei inkább politikai

pamflettbe, mint bírói ítéletbe illenek. Nem rejtette véka alá az ítélet, hogy mi a hatalom célja ezekkel a pe­ rekkel: „ Ennek a büntetőpernek az anyaga is minden vonatkozásban igazolja, hogy a Forradalmi Munkás Paraszt Kormány megalakulásától kezdve az egyedül lehetséges utat választotta kibontakozásra. Világo­ san bizonyítja ez a per, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt értékelése az 1956. évi október, novem­ ber havi eseményekkel kapcsolatban helyes volt és mindenben megfelel a valóságnak. A per anyagából tisztán látszik azoknak a rágalmaknak a valótlansá­ ga, amelyeket különösen írói körökből (...) terjesz­ tettek az októberi események értékelésével és a Párt politikájával kapcsolatban (...) megállapítható, hogy az 1956-os év a népidemokratikus Magyarországon nemcsak bizonyos kormányzati, gazdasági és politi­ kai hibák kijavításának megkezdésének éve volt, ha­ nem egyben az elmúlt 12 év alatt már régen levert és megdöntött magyar ellenforradalmi erők soha nem ismert kedvező lehetősége az elvesztett „paradicsom visszaszerzésére (...) a Győr megyei ellenforradalmi erők tevékenysége nyílt színrelépése akkorra volt idő­ zítve, amikor Budapesten Nagy Imre és csoportja pozíciója megszilárdult. A Győri Nemzeti Tanácsban a faltörőkos szerepét a Földes Gáborok játszották (...) akik a kommunista álarc mögött a tömegeket bekap­ csolva előkészítették a talajt a reakciónak." E poli­ tikai koncepció jegyében másutt így fogalmazott Gye­ pes tanácselnök: ,,A Földes Gábor féle ún. kommunis­ ták, a Tihanyi Árpád és Gulyás Lajos féle „szocialis­ ták" a külföldi imperializmussal karöltve — amel­ lett, hogy megteremtették a zűrzavar légkörét — ez­ zel szoros összefüggésben gondoskodtak arról, hogy százezreket kergessenek a kilátástalan jövőbe, sü­ lyesszenek a kapitalizmus mocsarába. A per világo­ san mutatja, hogy kikre támaszkodtak Földes Gábor és társai. A Szalai, Zsigmond és Cziffrik féle gyilko­ sokra, akik méltó segítő társaik voltak a 'nemzeti kommunizmus' vagy ahogyan Gulyás Lajos mondta 'a krisztusi szocializmus' ügyének. A per szereplőit nem lehet elválasztani egymástól". A bíróság egy pártpolitikai koncepció igazolására folytatott le bünte­ tőpert, tehát nem volt sem pártatlan, sem elfogulatlan. 179

180

1958. október 19-én Marosán György asztalára került egy feljegyzés az „ellenforradalmi ügyekről". A fel­ jegyzés végkövetkeztetése: „az ellenforradalmi perek anyagai minden vonatkozásban alátámasztják pár­ tunk értékelését az ellenforradalomról." Valóság­ ban épp ennek fordítottja igaz, hiszen „pártunk érté­ kelése" határozta meg jó előre, mit tekint ellenforrada­ lomnak, ellenforradalmi cselekedetnek, sőt azt is, kik követték el azokat, és azt is, hogyan kell büntetni az egyes elkövetői kategóriákat. A Földes-per tehát nem más, mint a bevezetőben említett politikai koncepció megvalósítása, amelynek szerepeit a hatalom osztotta. Az ítélet — a rendelkező részt követő — Bevezető­ ben — „néhány jelentős kérdéssel" foglalkozik. Az első rész felrója Földes Gábornak, hogy ,,23-a előtt a beszervezettek között van", s hogy olyan megbeszélé­ seken vett részt, ahol „a korábban elkövetett hibák mikroszkopikus vizsgálata, azokban való vájkálás" volt a téma. A második részben Kéri Józseffel — aki 181

NOVEMBER 1953-ban„Nagy Imre titkára volt" — és Szigethy Atti­ lával" való kapcsolattal, a harmadikban a tüntetések időzítésével, végül a negyedikben az óvári laktanya le­ fegyverzésével foglalkozik, , , a nyugati beavatkozás le­ hetőségének szélesítését róva fel. Az ítélet indokolásának I I . pontja a Tényállás , amely kronológiai sorrendbe szedi a bíróság által elfo­ gadott tényállást. Az október 26-i események ítéleti tényleírása valójában a határőrlaktanyánál történt tö­ megmészárlás elkövetőinek adott menlevelet. A bíró­ ság kifejtette, hogy a tömeg a laktanyába akart behatolni és azt elfoglalni. Ez a megállapítás ugyan ellentmond a tényeknek, de legalább megtudjuk, ki és miért lövetett. „Fekszi alezredes előtt a tömeg szándéka nem volt kétséges, s tudva azt, hogy a laktanya alatt 8 vagon lőszer és robbanóanyag van, továbbá a nyugati ha­ tár biztosítását szolgáló operatív anyag, olyan parancsot adott, hogy minden körülmények között meg kell akadályozni, hogy a laktanya a tömeg kezére jusson, és ha más mód nincs, az egész laktanyát fel kell robbantani, de az ott lévő anyag nem kerülhet il­ letéktelenek kezébe." (Kiemelés tőlem. K. F.) Ezt kö­ vetően: Jelen percben azt megállapítani, hogy a lö­ völdözést ki kezdte bizonyossággal nem lehet" és hogy közel száz halott és sebesült maradt a helyszínen. Hangadókról ír, akik szították az egyébként is felkavart kedélyeket. A tényállás itt kapcsolja be Gulyás Lajost a történetbe azzal, hogy a határőrlaktanya lefegyverzését szorgalmazta, s ilyen értelemben szólt a néphez, vala­ mint, hogy a gyűlölt ÁVH-ról beszélt. Tihanyi Árpád tevékenységéről szólva rögzíti az íté­ let, hogy Szigethy Attila tudtával mintegy tizenöt, fegy­ veresekkel megrakott teherautó-karaván élén ment Óvárra. Szándékában a határőrség lefegyverzése állt. A tényállás ezután az Óváron történtekről beszél. Mellőzi a lelőtt gyermek megtalálását és az ennek nyomán kiala­ kult tömegfelháborodást. Ugyanakkor Földes Gábor­ nak, Gulyás Lajosnak, valamint Tihanyi Árpádnak tulaj­ donítja, hogy beszédeik hatására bántalmazta a tömeg Vági Józsefet, akit Földes Gábor vitt a tanácsházára. A tényállásban szerepel az is, hogy Földes Gábort a tö­ megből megverték. Tényként állapítja meg az ítélet Gyenes György, Stefkó József és Máté Lajos bántalmazá­ sát, valamint Gulyás Lajos ama szándékát, hogy Levél lakosságát tüntetésre akarta vinni Óvárra. Tihanyi Ár­ pád terhén szerepelt, hogy utasítást adott a nemzeti ta­ nács újraalakítására és a kommunisták kizárására. Fel­ rója a tényállás Gulyás Lajosnak, hogy megakadályozta Fekszi alezredest a tanácsházán lévő határőrtisztek meg­ mentésében. Az október 27-i nap eseményeit rögzítő tényállásrész Tihanyi Árpádnak a győri forradalmi tanácsban mon­ dott beszédéről ír: ,,Ennek a beszédnek a részletes tar­ talma nem ismeretes a bíróság előtt. Itt is megállapít­ ható azonban, hogy a beszéd az akkori körülmények között mindenképpen a szenvedélyek felkorbácsolására, zűrzavar fejetlenségkeltésére volt alkalmas." Tényként fogadja el, hogy Fekete István vádlott a tömeg küldötteként követelte a „gyilkosok kiadását és fenye­ getőztek, hogy az utcaköveket felszedve megtámadják a tanácsházát." Megállapítja a tényállás, hogy Vági Jó­ 182

183

184

"

185

zsef „a folyosón keresztül futva az egyik udvarra néző ablakon kivetette magát". A tömeg ezt észrevéve kivonszolta a tanácsháza elé, és itt ütötték, rúgták, ta­ posták. Az ítélet nem foglal állást abban az alapvető kér­ désben, hogy Vági a zuhanást követően élt-e, vagy meg­ halt. Ugyanakkor Szalai Ferenc és Zsigmond Imre ter­ hére megállapítja, hogy „Vági József határőrtiszt föl­ dönfekvő testébe rugdalt. A rúgások a tisztet a fején érték."" Ciffrik Lajos vádlott terhére rója, hogy mell­ berúgta a sértettet, Weintráger László pedig részt vett Stefkó József felakasztásában. Ciffrik Lajos további cse­ lekvőségeként megállapítja, hogy a sértettet — aki fejjel lefelé lógott — többször megrúgta. A tényállás anyagát képezi, hogy Gulyás Lajos meg­ hívást kapott a Hazafias Népfront által rendezett gyű­ lésre, ahol beszédet mondott: „tovább korbácsolta a szenvedélyeket (...) Felszólította a tanácsot, hogy mondjon le, helyette válasszanak ún. nemzeti taná­ csot." Szó esett Gulyás Lajos október 30-i hegyes­ halmi nyilatkozatáról, s hogy Gulyás Lajos a „szabad­ európa rádió két munkatársa" részére ,,mint ország­ gyűlési képviselő mutatkozott be", és felszólította a nyugati nagyhatalmakat, hogy küldjenek „fegyveres segítséget is" Magyarországnak. ítéleti ténymegállapí­ tás, hogy Gulyás Lajos november 4-e után a járási ta­ nács végrehajtó bizottságának is tagja volt, és megbízó levelével ellenőrzést gyakorolt. A tényállás megállapít­ ja, hogy „a vádlott szakált viselt, amit akkoriban a kormánnyal nyíltan szembehelyezkedő ellenforra­ dalmárok viseltek."" Tihanyi Árpádot érintően a tényállás megállapítja, hogy ismeretlen céllal október végén Budapestre uta­ zott, majd november 2-án Klauz nevű ismerősével „Ausztriába ment, s ezen útja alkalmával az ameri­ kai követségen is megfordult, ahol Klauzzal együtt tárgyaltak az amerikai követtel. A tárgyalás tartalma a bíróság előtt nem ismeretes." A tényállás Földes Gábor november 4-e utáni tevé­ kenységét összegezve megállapítja: „minden tevé­ kenysége a Magyar Szocialista Munkáspárt és a For­ radalmi Munkás Paraszt Kormány ellen irányult." Részletesen számba vette az ítélet a vagongyári szerep­ lését, különös tekintettel a Tamási-vers előadására, to­ vábbá, hogy „Több ízben szórakozóhelyeken ellen­ forradalmi elemekkel összejött (...) Kádár János elv­ társra lealacsonyító, becsmérlő kifejezéseket használt (...) Attól sem riadt vissza, hogy zavart felfordulást csináljon." (A színházban a Bánk bán előadásának be­ mutatóján botrányt akart, a jegyeket a munkástaná­ csoknak akarta átadni „akik abban az időben megle­ hetős mereven többségükben kormányellenes politi­ kát vittek".) Varga Ernő terhére rótta a tényállás , hogy a városi párttitkár október 25-i intelmeivel nem törődött, októ­ ber 26-án pedig megjelent a tanácsházán, és „felhábo­ rodva követelte a felelősségrevonást" (mármint a sor­ tűzért—K. R). A tényállás „megértő" Vargával: f e l h á ­ borodása emberileg érthető volt", mert ,,nem ismerte a laktanyánál történt tragédia körülményeit". A bí­ róság azért hű maradt önmagához, a sortűzért a fele­ lősség nem a lövető tiszteket, hanem a tüntetőket ter186

187

188

189

190

"

1999. heli. Ezt követően a tényállás — az ítéletszerkesztés nem éppen szerencsés fordulatával — visszakanyarodott a határőrök m e g ö l é s é h e z . Molnár Ferenc v á d l o t t cselekvőségét a bíróság Gyenes György sértett fejére mért ütésben konkretizál­ ta, amelyet a vádlott a kezében lévő kővel eszközölt. Olyan fontos kérdésre sincs válasz a tényállásban, mint a bántalmazás indítéka és az ütés ereje. A boncjegyző­ könyv leírása szerint Gyenes György nem szenvedett koponyatörést. Ez azt is jelenti, hogy a kővel fejre mért ütés nem lehetett nagy erejű. Ebből viszont objektíve következik (s ez állandó bírói gyakorlat volt már 1957ben is!), hogy a vádlott szándéka nem ölésre, hanem tes­ ti sértés okozására irányult. Kóródi Károly esetében az ítélet ugyancsak megálla­ pította, hogy Gyenes Györgyöt bántalmazta: „néhány­ szor megrúgta, majd segített a laktanyából kivonszol­ ni a laktanyán kívül egy árokba" . Végül a Sipos Dezső cselekményét rögzítő tényállás szerint a vádlott — aki megtalálta öccsét a halottak kö­ zött — a már meghalt Stefkó Józsefre ráütött, és a cipőt a halott hóna alá tette. Az ítélet IV. fejezete A bűnösség és a minősítés kérdé­ sei címet viseli . Földes Gábor, Tihanyi Árpád és Gu­ lyás Lajos cselekményeit a bíróság a népi demokratikus államrend megdöntésére" irányuló mozgalom vezetésé­ nek bűntettében és gyilkosságban való felbujtás bűntet­ tében látta megállapíthatónak a váddal egyezően. Ki­ emeli mindhármójuk esetében a „tanácsok felbomlá­ sára (...) a fegyveres erők felszámolására irányuló tevékenységüket." Földes Gábor esetében ezt országos jelentőségűvé nagyítja, tekintettel arra, hogy „az ellen­ forradalom egyik legjelentősebb góca Győrben volt. Győrben a megalakult nemzeti tanács 'Dunántúli Nemzeti Tanáccsá' nőtte ki magát, befolyása alatt tartotta csaknem az egész Dunántúlt." Mindhárom vádlott terhére írja a minősítés „a nyu­ gati határ megnyitásá"-t is. Tihanyi Árpád esetében éppen erre tekintettel nem fogadta el a bíróság az eny­ hébb bűncselekmény (BHÖ.I. pont (2) bek. tevékeny részvétel) megvalósulását, hanem a súlyosabb minősí­ tés mellett döntött. Gulyás Lajos esetében pedig a Sza­ badeurópa Rádiónak adott nyilatkozatát értékelte úgy, hogy „csak összes tevékenységét egymással és az or­ szágos eseményekkel összefüggésben lehet vizsgálni". Ennek megfelelően lett Gulyás Lajos a „Mosonma­ gyaróvári és környéki területnek az ellenforradalmi erők egyik vezetőjévé (...)" Földes Gábor, Tihanyi Árpád és Gulyás Lajos eseté­ ben a megállapított államelleni bűntett megvalósulá­ sához szükséges szándék indokolásánál a bíróság hangsúlyozza a per alapkoncepcióját: „Földes Gábor­ nak az államrend megdöntésére irányuló szándéka a bíróság megállapítása szerint nem a kapitalista rend visszaállíásának akarásából keletkezett. Az ő szándéka a karrierizmusból, a Szovjetunió elleni gyűlöletből, nacionalista beállítottságából táplálko­ zott. Tihanyi Árpád és Gulyás Lajos szándéka a szo­ cialista rend iránti gyűlöletből, a kapitalista rend visszaállításának lehetőségéből táplálkozott." A bíróság sajátos módon jutott el a gyilkosságra való 191

192

193

194

195

196

197

198

felbujtás megállapításához. „A laktanya lefegyverzésé­ vel, a fegyvereknek a tömeg kezére való juttatásával tudatuk (mármint Földes Tihanyi és Gulyás vádlottak tudata — K. F.) át kellett, hogy fogja a lincselés lehe­ tőségét (...) Ha nem is volt kifejezett szándékuk, hogy a határőrtiszteket a tömeggel kivégeztessék, de szán­ dékuk mindenképpen eshetőleges volt (,..)" A „ki­ fejezett szándék" nem jogi terminológia, s csaknem bi­ zonyos, hogy a büntetőjogban kissé alulképzett tanács­ elnök az „egyenes szándék" fogalmát helyettesítette sa­ ját szavaival. A bíróság tehát Tihanyi és Gulyás eseté­ ben a tényállásból olyan következtetést vont le, hogy az ÁVH sortüzén felháborodott tömeg előtt elmondott beszédek közvetlen kapcsolatban voltak az alapcselek­ ményekkel. Az első fokú bíróság következtetését, mint látni fogjuk, nem osztotta a fellebbezési tanács sem, mint arról a másodfokú ítélet ismertetésénél szólunk. Varga Ernő cselekvőségét a bíróság a népi demokra­ tikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvételnek minősítette: „Nem kívánta ugyan az államrend megdöntését, de mindenesetre a megdöntés lehetőségébe belenyugodva cselekedett (...) Szándékát kispolgári beállítottsága mérhetetlen kar­ rierizmusa táplálta. A Kiss Antal, Weintráger László, Szalai Ferenc, Cziffrik Lajos és Zsigmond Imre cselekményeinek gyilkosság­ ként, továbbá a népi demokratikus államrend megdön­ tésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel bűntetteként történt értékelésével a bíróság olyan mi­ nősítések mellett foglalt állást, amelyeknek tényállási elemei csupán a rendelkezésre álló adatok durva eltorzításával, iratellenes megállapításokkal, és elemi jogel­ vek megsértésével voltak kivitelezhetőek. Pl. Szalai val­ lomásából — „megnézzük Móváron, hogy akasszák az ÁVO-sokat. ( . . . ) a megyei bíróság megítélése sze­ rint nem teszi vitássá, hogy ölési szándékkal indul­ tak el. "—vagy Cziffrik és Zsigmond vádlottak vallomá­ sából — „dicsekvése a cselekmény után, a cselekmény előtti szándék meglétét igazolja" — jutott ilyen kö­ vetkeztetésekre a bíróság. Legalább ilyen gyenge lábon áll az erős felindulás­ ban elkövetettség elvetésének indokolása is: „(...) bi­ zonyos felindultság mind az öt vádlottnál meg lehe­ tett (...) Mosonmagyaróvári viszonylatban az általá­ nos izgalmi állapothoz kétségtelenül fokozó hatással volt a határőr laktanyánál lezajlott események. En­ nek azonban semmiképpen sem lehetett olyan hatása amely a megfontoltságot kizárná, mert akkor első­ sorban az elhalt személyek hozzátartozói lincseltek volna (...) A bíróság nem akarta megkísérelni annak tisztázását, hogy az öt vádlottra ténylegesen milyen lel­ ki hatást gyakorolt a halottak és sebesültek látványa, és a szállításukban való részvétel. Ami a szóbanforgó öt vádlott államellenes bűncselekményének indokolását illeti, az indokolás ugyancsak mellőzi az egyéniesítést, és merőben ideológiai hipotézist tartalmaz: „A vádlották nem Vági Józsefet illetve Stefkó Józsefet akarták megölni, hanem szándékuk AVH-s tisztek megölésére irányult. Ez adja cselekményüknek politikai tartal­ mát is. A vádlottak tisztában voltak azzal, hogy az országban milyen események zajlanak le. Ismerik 199

200

201

202

NOVEMBER azokat az ellenforradalmi követeléseket amelyek ak­ kor közszájon vannak így hallják a követelést, hogy ki az oroszokkal az országból, le a kommunistákkal, le az ÁVH-val. Tudják, hogy ezek a követelések mit jelentenek, tisztában vannak azzal, hogy államrend­ szerünk vezető ereje a párt és belső biztonságunk tar­ tópillére az államvédelmi hatóság volt." Az utóbbi mondattal leginkább a karhatalommá átöltöztetett ÁVHra támaszkodó Kádár-kormány és hatalmi apparátusa volt tisztában. A vádlottak legfeljebb azt tudták, hogy az ÁVH fegyvertelen emberek tömegét gyilkolta meg. Molnár Ferenc és Kóródi Károly cselekményénél a bí­ róság — valójában saját álláspontjának ellentmond­ va — szándékos em­ berölés bűntettét álla­ pította meg a vádtól el­ térően. A bíróság Mol­ nár Ferencnél a premeditációt azzal zárta ki, hogy a sortűznél jelen volt ..előtte, körülötte estek el, és sebesültek meg emberek". Az indokolás azt is megál­ lapította, hogy a vád­ lott szándéka (Gyenes György laktanyaudva­ ron történt bántalma­ zásakor) ölésre irá­ nyult. A bíróság állás­ pontja hasonló Kóródi Károly esetében is. Mindkét vádlottnál mellőzte ugyanakkor az államelleni bűncselekmény (tevékeny részvétel) megállapítását mert ,,sem a cselekmény előtt, sem a cselekmény után magatartásukban ellenséges meg­ nyilvánulás, sem származásuk, osztályhelyzetük nem ellenséges (...) Cselekményüket a tragédia tuda­ tában s azon való felindulásukban hajtották vég­ re". Valójában nincs logikus magyarázat arra, hogy miért e két vádlott részesült kedvezőbb elbírálásban a szándék és az erős felindulás értékelésénél. Fekete Istvánt a bíróság népi demokratikus állam­ rend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevé­ keny részvétel bűntettében marasztalta el: „Magatar­ tása egyebekben semmiben sem különbözik a gyilko­ sok magatartásától, szándéka is azonos volt azoké­ val." Arról, hogy ez a gyilkos szándék miként hoz­ ható közös nevezőre Fekete István cselekedetével, amellyel Máté főhadnagy védelmére kelt, sőt aktívan közreműködött élete megmentésében, az ítélet nem tett említést. A legenyhébb minősítést Sípos Dezső vádlott tekin­ tetében alkalmazta a bíróság, őt a BHÖ 2. pont b/ al­ pontja szerinti izgatásban találta bűnösnek a bíróság, mert azt a tényt, hogy ,,a meghalt ÁVH-s tiszt (Stefkó József — szerző) holttestét bántalmazta a nyilvános­ ság előtt (...) az Államvédelmi Hatóság elleni gyűlölet felkeltésére, izgatásra alkalmas." A bíróság az öcscsét elvesztett Sipos Dezsőt ilyen minősítés mellett 203

204

hat hónapi börtönre ítélte. Az ítélet vele szemben az első fokú eljárásban jogerőre emelkedett. A büntetések

kiszabása körében a különtanács ítélete vádlottan­ ként tartalmazza a bírói ítéletekben megszokott súlyos­ bító és enyhítő körülményeket. A büntetés kiszabásá­ ról című ítéleti fejezet majd három oldalon keresztül részletezi, hogy a per anyaga mi mindenben ,,igazolja'' a kormány és az MSZMP politikai megítélését '56 forra­ 209

dalmával kapcsolatban. Földes Gábor, T i h a n y i Ár­

pád és Gulyás Lajos halálbüntetésének valódi indo­ ka a forradalom menetében való vezető tevékenységnek minősített maga­ tartás volt, amelyet Földes Gábor „kom­ munista jelmezbe öl­ tözve", Tihanyi Árpád osztályidegen, Gulyás Lajos pedig ,,lelkipász­ tori befolyását felhasz­ nálva" követett el. 210

Varga Ernő bünte­

205

206

207

208

tése 7 év börtön és mellékbüntetések. Az ítélet a büntetés mértékét Varga Ernő november 4-e után ta­ núsított, a konszolidá­ ció érdekében végzett tevékenységével indo­ kolta. 211

K i s s Ernő életfogy­

tig tartó börtönbünte­ tést és mellékbüntetéseket kapott. Az indokolás sem­ mitmondó. Weintráger Lászlóval szemben kiszabott halálbün­ tetés és a teljes vagyonelkobzás tizenhat soros indokolá­ sa (!) súlyosbító körülményként említi ugyan a sértett­ hez fűződő barátságot, de hallgat arról a fenyegetett­ ségről, amely a vádlott ellen irányult, s amelynek va­ lós mértékét a bíróság nem tisztázta. Szalai Ferenc esetében, akit a bíróság életfogytig tartó börtönre és mellékbüntetésekre ítélt, korláto­ zott mértékű beszámíthatóságát vette figyelembe eny­ hítő körülményként. Valójában az enyhítő szakasz alkal­ mazása formális volt, ugyanis csupán egyetlen enyhítési fokozatot alkalmazott a korlátlan enyhítés helyett. Cziffrik Lajos halálbüntetése és a mellékbünteté­ sek indokolása hét semmitmondó sort (!) érdemelt az ítéletben. Z s i g m o n d I m r e halálbüntetése és a mellékbün­ tetés indokai között nyomatékkal említi az indokolás, hogy „kérkedik az elkövetés után a cselekményével". 212

213

214

215

216

Molnár

Ferenc

öt év

börtönbüntetését és

a

mellékbüntetést a bíróság — mint igen enyhe bünte­ tést — azért látta alkalmazhatónak, mert „cselekménye elkövetésében nagyban befolyásolta az az izgalmi ál­ lapot — amelybe a cselekmények következtében ke­ rült, különösen a tömeghangulat következtében, amely a győriek megjelenésével bosszúálló hisztériás 217

1999. hangulattáfajult". " Ez az indoklás is tudatos torzítás. Célja, hogy a „győriek" megjelenését előtérbe állítva elterelje a figyelmet az agyonlőtt gyermek megtalálásá­ nak érthetően indulatokat kiváltó mozzanatáról. Kóródi Károly hét év börtönbüntetést és mellék­ büntetést kapott. Fekete István büntetése — a „szószólásért" — két év börtön. Mert ,,(...) minden hasonló tevékenység al­ kalmas volt az egyébként is izzó tömeghangulatot továbbfokozni." Sipos Dezső esetében a bíróság mint rendes bíróság járt el, miután cselekményét csupán izgatás bűntetté­ nek minősítette. Hat hónapi börtön és mellékbünte­ tést kapott, mert felháborította, hogy a fegyverte­ len tüntetésben résztvevő öccsét agyonlőtték. Az ítélet — mert senki sem fellebbezte meg — nyomban jog­ erőre emelkedett... Az ítélethirdetés után fellebbezéseket jelentett be a vádhatóság. Dr. Varga Ernő IV. r. vádlott terhére sú­ lyosabb börtönbüntetés, Kiss Antal V. r. vádlott terhére halálbüntetés, Molnár Ferenc X. r. vádlott esetében a jogi minősítés eltérő megállapítása, Kóródi Károly ter­ hére súlyosabb börtönbüntetés, Fekete István X I I . r. vádlott terhére ugyancsak súlyosbítás végett. Valamennyi vádlott védője — Sipos Dezső kivételé­ vel — a vádlottak javára' fellebbezett. A vádlottak — kivéve Földes Gábort, aki a halálos ítéletet tudomásul vette — csatlakoztak védőjükhöz. Megjegyezzük, hogy egyedül Földes Gábor védője merészelte sérelmezni a bűnösség megállapítását is! 218

219

220

221

222

213

A másodfokú ítéletet

a katonai kollégium különtanácsa három napos tárgya­ lás után hirdette k i . A katonai ügyész a perbeszédében osztotta azt a védelmi álláspontot, hogy Földes Gábor, Tihanyi Ár­ pád, Gulyás Lajos felbujtóként nem követték el a gyil­ kosság bűntettét. Ugyanakkor támadta az első fokú íté­ let álláspontját a határőrtisztek bántalmazásában részt vett azon vádlottak esetében is, akik terhére az első fokú bíróság nem állapított meg államellenes büntettet, valamint gyilkossági szándékot. A legfontosabb politi­ kai hangsúly a vádlottak november 4-e utáni magatar­ tására esett. Itt tetten érhető a közvetlen összefüggés Kádár János politikai nyilatkozataival. November 4-e előtt megmagyarázható bizonyos zavarodottság és in­ gadozás — hiszen ilyen a legmagasabb pártvezetésben is volt — november 4-e után azonban nem fogadható el semmilyen bizonytalanság vagy megingás. Földes Gábor esetében az indokolás nem hagyott kétséget afelől, hogy az ő halálát a november 4-e utáni magatartása miatt szabták ki. „Amikor november 4-én a felszabadító szovjet csapatok bevonultak Győrbe akkor nemcsak Győr becsületes dolgozóit szabadítot­ ták fel, hanem az I. r. vádlottat is, akit az ellenforra­ dalom, miután a saját céljaira kellően felhasznált, egyszerűen félreállított. Ennek ellenére a vádlott no­ vember 4-e után újból az ellenforradalom szekértoló­ jává vált, és hónapokon keresztül minden igyekezeté­ vel, minden tudásával és energiájával azon van, hogy az általa nagyra tartott forradalmi szellemet' 2 2 4

225

ébrentartsa, azzal a céllal, hogy a kormány erőfeszí­ téseit gyengítse és az ellenforradalmi erők felülkerekedését elősegítse." T i h a n y i Árpád terhére megállapítja a másodfokú tanács a hazaárulás bűntettét arra a tényállásra ala­ pozva, hogy Tihanyi Ausztriában az Amerikai követsé­ gen járt (...)kérelme az amerikaiak felé gazdasági és politikai segítség kérésére irányult. Nyilvánvaló, hogy ebben az időszakban a politikai segítség kérése egy nyugati imperialista hatalom hivatalos képvise­ lőjétől olyan kényszerintézkedés fogalmát meríti ki ami (...) hazaárulás bűntettének tényálladéki ele­ me. Ezért, valamint azért, mert a „győri nemzeti ta­ nács nevében a városi nemzeti bizottságot újra vá­ lasztatta, melynek következtében a bizottságból vala­ mennyi baloláali beállítotságú személyt kitettek (...)" továbbá, hogy „(...) tevőlegesen közreműködött ab­ ban is, hogy Fekszi alezredes a letartóztatott határőr tiszteket nem tudta magával vinni (...) Az ellenforra­ dalmat dicsőítette (...)', s mert része volt a határ meg­ nyitásában, a halálbüntetést helybenhagyták. Gulyás Lajos terhére ugyancsak hazaárulást állapí­ tott meg a másodfokú bíróság a Szabad Európa Rádió­ nak adott interjúért „a rádió munkatársain keresztül a nyugati imperialista hatalmakhoz fordult abból a célból, hogy fegyveresen avatkozzanak bele az ellen­ forradalmárok érdekében a magyarországi esemé­ nyekbe. .. " Bár a gyilkossági felbujtás vádja elesett, az első fokon megállapított tényállás, a halálbüntetés hely­ benhagyása megtörtént. D r . Varga Ernő esetében a másodfokú bíróság a ma­ ga módján következetesen alkalmazta a november 4-e utáni magatartásra vonatkozó politikai doktrínát. Meg­ akadályozta az iskola ,,Nyugatra történő áttelepítését' és minden igyekezetével azon volt, hogy a főiskolán a tanítást minél előbb beindítsák." Ennek köszön­ hetően Varga Ernő büntetéseit lényegesen csökkentet­ te, négy év börtönre és három év közügyektől eltiltásra. A gyilkosság vádjával kapcsolatban a másodfokú ka­ tonai különtanács éppen olyan könnyedén dobta sut­ ba a legalapvetőbb alapelveket, mint az első fokú bíró­ ság. A különbség az, hogy a másodfokú tanács az in­ doklásában úgy hamisítja meg az orvosok megállapítá­ sait, hogy azok ne tűnjenek „bizonytalan tényeknek". „A rendelkezésre álló adatokból kitűnik, hogy a sér­ tett földreesése után nyomban megtámadták és a tö­ meg pillanatok alatt végzett vele. Ebből kitűnik az, hogy Vági József minden körülmények között még olyan állapotban volt, amikor a halál nem állott be, tehát a vádlott is olyan személyt bántalmazott, aki halottnak nem volt tekinthető." Ez a megállapítás egyedül egy 1957 február 6-án, tehát a boncolást meg­ előzően keletkezett rendőri jelentésben szerepel. Az elfogadott tényállás mégis alaptalan feltételezés ma­ rad, mert az eljárás egyetlen szakaszában sem sikerült bizonyítani, hogy a bántalmazásban részt vett vádlot­ taknál „(...) már a cselekmény elkövetése előtt kiala­ kult az a határozott szándék, hogy a kezükbe kerülő határőrtiszteket nemcsak bántalmazni fogják, ha­ nem minden lehető eszközzel és módon az életüket is kioltják." 226

227

"

228

229

230

231

232

233

235

234

NOVEMBER K i s s Antal életfogytig tartó börtönbüntetését — helyt adva az ügyészi fellebbezésnek — a másodfokú bíróság halálbüntetésre súlyosbította. Weintráger László halálos ítélete helybenhagya­ tott. A másodfokú bíróság sem volt kíváncsi arra, hogy kényszer vagy fenyegetés befolyásolta-e a vádlottat. 236

Szalai Ferenc, Cziffrik Lajos és Z s i g m o n d I m r e

büntetéseit — Szálai életfogytiglan, Cziffrik és Zsig­ mond halál — jogerőre emelte a másodfokú bíróság. Molnár F e r e n c és Kóródi Mihály terhére a kato­

nai különtanács megállapította a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel bűntettét is (elvetve ezzel az első fokú bíróságnak e vádlottakkal kapcsolatos enyhébb minősítését). Igen sajátos ez esetben is a bíróság ok­ fejtése: ,,A Legfelsőbb Bíróság sincs meggyőződve arról, hogy a vádlottak ellenforradalmi célzattal haj­ tották volna végre ölési cselekményüket, azonban bű­ nös magatartásuk objektíve az ellenforradalom ügyét szolgálta, és ezt tudatuk is teljes mértékben át­ fogta" Molnár börtönbüntetését tíz év börtönre, Kó­ ródi büntetését pedig tizenkét év börtönre felemelte. Fekete István két éves börtönbüntetését helyben­ hagyta a fellebbezési fórum. Ennek indoka, hogy,,(...) a XII. r. vádlott Máté főhadnagy védelmére kelt, és közreműködött megmentésében (...) november 4-e után hatékonyan közreműködött a rend helyreállí­ tásában." A másodfokú bíróság ítéletében szerepelnek azok a katonák is akik abban találtattak bűnösnek, hogy elfo­ gadták az összeomlott kommunista hatalom helyébe lépő nemzeti kormány és a forradalom helyi szerveinek hatalmát és utasításait. Ambrus József őrnagyot (államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetése bűn­ tette miatt) tizenöt év börtönre, tíz év közügyektől eltil­ tásra és lefokozásra, és teljes vagyonelkobzásra, Tróbert Károly századost (tevékeny részvétel minősítésével) öt év börtönre két év közügyektől eltiltásra, lefokozásra és 1/4 vagyona elkobzására, Ökrös Sándor főhadnagyot (tevékeny részvétel minősítésével) két év börtönre, két év közügyektől eltiltásra, lefokozásra, és 1/4 vagyoná­ nak elkobzására, Vass Tibor főhadnagyot (szolgálati ha­ talom visszaélés minősítésével) egy év börtönre, és lefo­ kozásra. Mikola János főhadnagyot (szolgálati hatalom­ mal való visszaélés bűntette minősítéssel) egy évi, vég­ rehajtásában három évi próbaidőre felfüggesztett bör­ tönbüntetésre ítélték. 237

238

Értékítélet az ítéletekről négy évtized távolából:

A Földes Gábor és társai, valamint a katonák ellen — hosszas fontolgatások után—indított büntetőeljárás minden ízében magán viseli a koncepciós megtorló perek valamennyi ismérvét. Igaz ez a határőrtisztek bántalmazásában elmarasztalt Kiss Antal, Zsigmond Imre, Weintráger László és Cziffrik Lajos esetében is. Kétségtelen tény, hogy egyetlen jogállam mércéjén sem megengedett, hogy a felháborodott tömeg szolgáltas­ son igazságot. Ezért egy független bíróság jogállami keretek között is nyilván rosszallását fejezte volna ki. Minden bizonnyal irányadó e kérdésében Nagy Imré­ nek, a forradalom mártírhalált halt miniszterelnökének értékítélete: „Nem lehet helyeselni, sőt el kell ítélni az önkényes terrorcselekedeteket még akkor is, ha azt jo­

gos ellenszenv is szüli. Mi sem helyeseltük és fel is léptünk ellene de fel kell vetni a kérdést, miért fasisz­ ta fehér-terror a felbőszült nép leszámolása azokkal a banditákkal akik a kommunisták és nem kommu­ nisták százait és ezreit kínozták halálra a legbrutáli­ sabb, hitleri fasizmust megszégyenítő válogatott kín­ zásokkal? Mert ezek ellen irányultak a terrorcselekmenyek." Hasonlóan vélekedett ezekről a kétségbeesés szülte drámákról a magyar társadalom többsége is, miként ez Faludy György verséből is kitűnik: „Az ávó fogdmegjeiből néhányat felhúztak. Ezt még velem együtt nézted a Körúton. „Népharag", koncedáltad. Hosszú távon, mondjad, miben reménykedsz?" Nagy Imre megállapítása — és Faludy versbe foglalt életérzése — százszorosan igaz a Mosonmagyaróvári laktanya ártatlan halottait kocsikra rakó és sebesültjei­ nek segítő vádlottak esetében, akiknek a tragédia órái­ ban nem a gyilkosságra parancsot adó hatalom érdekei­ nek és tisztjeinek védelme, hanem meggyalázott népük fájdalma irányította végzetes tetteiket. A halálos ítélet tehát — amelyet Kiss Antal és Zsig­ mond Imre esetében 1957. december 31-én, Cziffrik La­ jos és Weintráger László esetében pedig 1958. január 239

240

15-én végrehajtottak, erkölcstelen és igazságtalan v o l t

A kizárólag politikai bűncselekményekben elma­ rasztalt vádlottak közül Gulyás Lajost és Tihanyi Árpá­ dot 1957. december 31-én, Földes Gábort pedig 1958. január 15-én végezték k i a győri börtön udvarán. Földi maradványaik hosszú időn keresztül jeltelen sírban feküdtek, s csak hosszú évtizedek — s a dikta­ túra — múltával kaphattak emberhez méltó végső nyug­ helyet. Az 1956-os forradalom leverése után követ­ kező megtorlás vérbíráinak és közel 400 kivégzett áldo­ zatuknak máig folyó nagy történelmi perében a végső ítéletet épp úgy az utókor hozza meg, mint ahogy az 1848/49-es megtorlás után történt. Mindannyiukra ér­ vényesek az agg Kossuth Lajos Turinban viaszhenge­ ren ránk örökített mondatai: „A világ bírája, a törté­ nelem fog e kérdésre felelni. Legyenek a szent emlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemikben a honszabadság Istennek legjobb áldásaival az örökké­ valóságon keresztül."" 2 4 1

242

243

244

JEGYZETEK 104. Jkv/V.23/p.l7. 105. Jkv.V.23.p.l8. 106. Jkv/V.23/p.l9. 107. Jkv/VI.4/p.5. 108. II.Jk.v.28—29. 109. Jkv/V.24/.l. 110. Jkv.V.24.p.2. 111. Jkv/V.24/p.6—7. 112. Jkv/V.24/p.4—5. 113. Jkv/V.24/p.lO-ll. 114. Uo. 115. Jkv/VI.4/p.5. 116. II.Jkv.p.29—30. 117. Jkv/V.24/p.l5. 118. Uo. 119. Jkv/V.24/p.l6. 120. Uo. 121. Jkv/V.28/p.20. 122. Jkv/VI.4/p.6. 123. H./p.30 124. Úgy vélte — tévesen — a tüntetés 27-én volt. 125. Jkv/V.25/p.l.

1999. 126. Uo. 127. Jkv/V.25/p.2. 128. Jkv/V.25/p.3. 129. Jkv/VI.4/p.6. 130. II/p.31. 131. Jk/V.25/p.4. 132. Dr. Piróth Endre és Dr. Aczél György igazságügyi elme­ orvos szakértők véleménye. 133. Btá.1O.§. (3) bek. alapján: „Ha az elkövetőt elmebeteg­ sége, öntudatának zavara, a kényszer vagy a fenyege­ tés csupán korlátozta a cselekmény társadalmi veszé­ lyességénekfelismerésében vagy az akaratának megfe­ lelő magatartásban; büntetését korlátlanul enyhíteni lehet (52. i). 134. Jkv/V.25/p.6. 135. Uo. 136. Jkv.V.25.p.7. 137. Jkv/V.25/p.8. 138. Jkv/V.25/p.9. 139. Jkv/V.25/p.9. 140. Jkv/V.25/p.lO. 141. Uo. 142. Jkv/V.25/p.ll. 143. Uo. 144. Jkv/V.25/p.l2. 145. Jkv/V.27/p.l. 146. Jkv/V.27/p.2. 147. Jkv/V.27/p.<4. 148. Uo. 149. Jkv/V.29/p.5—6. 150. Jkv/V.29/p.l9-23. 151. Jkv/V.30/p.l3—17. 152. Jkv/V.30/p.l4. 153. Jkv/VI.l/p.8. • 154. Jkv/V.28/p.8/ > 155. Vö: Kortárs 1996/7 156. Vö: a berzencei események történetét (III. Fejezet) 157. Jkv./V.28/p.8. 158. Jkv./V.28/6. 159. Pálmány Béla: Menekültáradat. Sortüzek II.p.36. és Pálmány Béla: A magyar—osztrák viszony 1955—1958 kéz­ irat a TTB számára. 160. Jkv./VI.l/p.9. 161. Nyomozati iratok (továbbiakban: nyom.ir) II. kötet, 2. lap. 162. Nyom.ir. II. 7—8 lap. 163. Nyom.ir. II. 9—10 lap. 164. Nyom.ir. II. 11—12. 165. dr. Soós József és dr. Földes Vilmos orvosszakértők jár­ tak el az ügyben. 166. II.jkv.p.6. 167. Jkv./VI.l/p.8. 168. Vö. Kahler: Joghalál p. 156—157. 169. A védők álláspontja a Jkv/VI.4/p.2—7. 170. II.jkv.p.8 és 10. 171. II.jkv.p.ll. 172. II.jkv.p.14—15. 173. II.jkv.p.16—18. 174. II.jkv.p.19. 175. II.jkv.p.20. 176. Büntetőjogi Döntvénytár 1.1761,1762. állásfoglalás. 177. II.jkv.p.22—25. 178. II.jkv.p.20. 179.1/p.41-42. 180.1/p.43. 181. Iratok I.p.649. 182. A periratokban Szigethy nevét Szigeti-nek írják. 183.1/p.8-27. 184.1/p.ll. 185.1/p.17. 186.1/p.24,25. 187.1/p.18. 188.1/p.19. 189.1/p.20. 190.1/p.20—23. 191.1/p.23-27. 192.1/p.25. 193.1/p.26. 194. Uo. 1

195.1/p.32-41. 196.1/p.32. 197.1/p.33. 198. Uo. 199. Uo. 200. I/p.35. 201.1/p.36. 202.1/p.37. 203.1/p.37. 204. Vö: Kortárs 1996/5. 205.1/p.38. 206.1/p.38. 207.1/p.39. 208.1/p.39. 209.1/p.4l—49 — az ítélet V. fejezete. 210. A bíróság mindhárom vádlottat mellékbüntetésül teljes vagyonelkobzásra ítélte. 211. 8 év a törvényben felsorolt egyes jogok gyakorlásáról való eltiltás (mai terminológiával közügyektől eltiltás) és részleges vagyonelkobzás. 212. 10 év közügyektől eltiltást és részleges vagyonelkobzást. 213- 10 év közügyektől eltiltás és részleges vagyonelkobzás. 214. Btá.l0.§ (3) bek. és Btá. 52.§. 215. Részleges vagyonelkobzás. 216. Részleges vagyonelkobzás. 217. 5 év közügyektől eltiltás. 218.1/p.46. 219. 5 év közügyektől eltiltás. 220.1/p.47. 221. Részleges vagyonelkobzás. 222. Az ügyész által bejelentett fellebbezés írásbeli indokolá­ sa is elfekszik az iratoknál 6 oldal terjedelemben. Kelt. 1957. június 12. B. Nagy János megyei ügyész távollété­ ben Dr. Molnár Mihály Városi és Járási ügyész, valamint Grácz Endre aláírásával. 223. A fellebbezéseket a védők írásban indokolták. 224. 1957. december 16, 17, 18 és 21. 225. Dr. Erdélyi Jenő hb. (hadbíró) százados. 226. II/7-8. 227. BHÖ.35 pont. (1) bek. 228. H/8. 229. Il/p.lO. 230. II/p.ll. 231. A vagyonelkobzás mértéke a vádlott vagyonának 1/4 része. 232. Il/p.12. 233. A kihantolás kelte 1957. február 19. 234. Garamvölgyi Zoltán rendőr nyomozó hadnagy jelentése nyom.ir. II. 235. II/p.12. 236. Mellékbüntetésül teljes vagyonelkobzást mondott ki a másodfokú ítélet. 237. II/p.16. 238. II/p.17. 239. Nagy Imre: Gondolatok II/p.7—8. A Nagy Imre és társai ellen indított per melléklete MOL.XX-5-h-8.183.A vizs­ gálati anyagban V-318-MV. 240. Faludy György: Egy kollaboráns íróhoz (London 1959)/Faludy György: Versek (Bp. 1995) p. 405. 241. A kivégzések előtt az elítélteket dr. Fogarasi Sándor bör­ tönorvos megvizsgálta és igazolta, valamennyiüket „egészségesnek találta". 242. A sírok feltárása 1990. április 17—június 1. valamint 1990. augusztus 30—október 16-ig tartott. A holtteste­ ket dr. Szőnyi Eszter és dr. Tomka Péter archeológus, dr. Éry Kinga és dr. Susa Éva anthropológus azonosí­ totta, a szakértői csoport vezetője dr. Bajnóczky András az igazságügyi orvostan szakorvosa vezette. 243. Földes Gábort 1991. május 2 9 - é n a 300-as parcellában, Tihanyi Árpádot 1990. október 30-án a nádorvárosi régi köztemetőben Győrben, Gulyás Lajost a levéli temető­ ben, Cziffrik Lajost, Kiss Antalt, Zsigmond Imrét 1991. március 23-án a mosonmagyaróvári temetőben helyez­ ték végső nyughelyükre. Szigethy Attila — aki az előzetes letartóztatásban öngyilkosságot követett el — 1991. már­ cius 24-én kapta meg a végtisztességet Kapuvárott. 244. 1890. szeptember 20. kelt beszéde az aradi vértanúk szobrának avatására (elhangzott 1890. október 20-án Turinban).