Kabinetfőnök Úr! Tábornok Úr! Tábornok, tiszt, hölgyek és urak! Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégek! Bajtársak! Immár harmadszor ér az a megtiszteltetés, hogy a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, mint jogutód oktatási intézmény rubin és platina diplomaosztó ünnepségén részt vehetek. 70 és 75 éve végeztek azok a tisztek, akik most itt a Zrínyi teremben megjelentek. Az egyetem jogutód intézménye az m. kir. Honvéd Ludovika Akadémiának, az m. kir. Bolyai János Honvéd Műszaki Akadémiának, valamint az m. kir. Horthy István Honvéd Repülőakadémiának. Az első díszoklevél adományozásra 1996. szeptember 1-én, a tanévnyitó állománygyűlésen került sor. Azóta minden év szeptemberében díszoklevél átadó ünnepséget szervez az egyetemünk. A felsőoktatási törvény felhatalmazásával az intézmény rektora arany, gyémánt, vas, illetve rubin díszoklevelet adományozhat annak, aki ötven, hatvan, hatvanöt vagy hetven éve szerezte meg az oklevelét a felsőoktatási intézményben, és életpályája alapján közmegbecsülésre méltó. A törvény nem tesz említést a platina díszoklevelek adományozásáról, pedig én Önökkel a végzésük után 75 év elteltével is találkozni szereznék. A múlt a jelen és a jövő kéz a kézben halad. A nemzeti tisztképzés immár 202. éve változatlan elkötelezettséggel hajtja végre feladatát. 202 évvel ezelőtt az 1808. évi országgyűlés iktatta törvénybe a katonai Ludovika Akadémia felállítását, azzal a célkitűzéssel, hogy magasan képzett, minőségi jegyekkel rendelkező tisztikar jöhessen létre. A karok és rendek az ország védelmi ügyét nem csupán a jelen időre, hanem a jövendő korra is
2
kiterjesztették; hogy fiaik és utódaik ne csak erővel, hanem annál hathatósabban tudománnyal is tudjanak hazáért, ősi alkotmányért és az uralkodó házért harcolni. Az 1808. évi VII. törvénycikk 4. § az alábbiak szerint fogalmazott: „Ez akadémiának főczélja leend, hogy benne a magyar ifjuság azon tudományokra oktattassék és oly nevelést nyerjen, melyek által ugy a rendes hadseregben, mint fölkelés alkalmával is a haza hasznos szolgálatára alkalmassá és képessé legyen. Szabad lesz azonban a benne nevelt ifjaknak állami szolgálatba is lépniök, hol érdemeik szerint kellő tekintet lesz rájok.” Csak az a nemzet lehet sikeres, amely nem dobja el hagyományait és megőrzi sajátosságait. Meggyőződésem, hogy az értékeket megőrizve, a hagyományokat tiszteletben tartva, újakat teremtve, a nyitottság és folyamatos megújulás szellemében, a kihívásokra adandó modern, kreatív, innovatív válaszok kényes egyensúlya mentén lehet sikeres az oktató, kutató és szolgáltató Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem. Ezért áll szakmai munkánk középpontjában az értékmegőrzés, hagyományteremtés, a nyitottság és a megújulás áll. Dr. Hende Csaba a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere arról beszélt, hogy vissza kell szerezni a katona becsületét, a katonai hivatás tiszteletét. Az idei tisztavatáson ország-világ láthatta, hogy a Magyar Honvédség új hadnagyainak eskütétele után, ősi magyar szokás szerint a ludovikás hagyományok szerint rántottak kardot. A felavatott tisztek oldalán, több mint 65 év után először kard, Kossuth-kard díszelgett. „Bajtársak! Lelkünk egyetlen szent fogadalomban egyesül. Ősi szokás szerint rántsunk kardot! Életünk célját három szóba foglalva kiáltsuk egy szívvel és egy lélekkel: a hazáért mindhalálig!”
3
Megcsodálhattuk a ZMNE hallgatóinak új díszegyenruháját is, amely hasonlatos az első világháború utáni kadét egyenruhához, azzal a különbséggel, hogy a sötétkék zubbony magyaros paszományai bordó színűek, az Önöké fekete volt – olvastam vitéz Major Norbert gondolatait a „65 év után újra villantak a kardok!” című írásában. Sok könyvet, emléket elolvastam, készülve a mai napra. Mindegyikből átüt a keserűség, hogy 10–15 évet elvettek az életükből, mert legtöbbjük segédmunkásként vagy technikusként dolgozhatott, ha nem ült börtönben koncepciós okokból, ártatlanul, vagy dolgozott munkatáborokban. Dr. Farkas Jenő írja az M. kir. Horthy István repülőakadémia emlékkönyvében, hogy „ az egyéni álnokság, a megalkuvás és a kinyilvánított tisztesség osztotta meg a múltban és a jelenben is a sorokat”. Évezrednyi léptekkel mérve 70–75 év eltörpülhet, azonban az akkor felavatott tisztek példás szakmai életútjukkal, kemény tiszti helytállásukkal, becsülettel szolgálták és szolgálják ma is a haza védelmének ügyét. Kegyetlen kor, kegyetlen sorsú katonanemzedéke voltak Önök. A háború beárnyékolta az akadémiai éveiket. A Ludovika Akadémia parancsnoka köszöntő beszédében a következőket mondta: „Akadémikusok, én önöket a hősi halálra készítem fel.” Sok bajtársuk már az Égi Hadak Útjáról szemléli a földi eseményeket. Hősi haláluk után elvették a hősi jelzőt, kitörölték az emléküket, szeretteiket, bajtársaikat megbízhatatlannak, osztályidegennek bélyegezték meg. A történelem sodra úgy hozta, hogy a vesztett háború utolsó véres hónapjai, a rákövetkező békeévek és politikai következményei talán egyetlen pályát sem sújtottak olyan változatos kíméletlenséggel, mint a hivatásos honvédtisztekét. Ma már napszámú napló, emlékirat, hadtörténészi munka, újságírói riport, interjú olvasható a veszteségekről, a fogságról, az itthoni továbbszolgálatról, a meghurcoltatásról, a háborús bűnös koncepciós perekről, ítéletekről, a börtönről,
4
a kivégzésekről és az emigrációról is – írja az emlékeit rendezve Dr. Martin Kornél a Finálé, a fogságba eséstől a leszereléséig írásában. Lehet-e egy rendszernek megbocsátani a múltban elkövetett vétkeket. A rendszernek nem lehet, az akkor is emberségesen, tisztességesen gondolkozó egyéneknek nem kell, a hitvány, gyáva alakoknak, pedig nem szabad. Vajay Tibor írja a Magyar Királyi Honvédség szellemiségének hagyományából című könyvében, hogy minden hadseregben a hűség az eskühöz, engedelmesség a parancsnokoknak és a fegyelmezettség a meghatározó katonai erények. A Magyar Királyi Honvédség emellett számos más magatartási életszabályt, jellemtulajdonságot alakított ki, mint: becsületesség, bátorság, erkölcsösség, erényesség, elszántság, állhatatosság, műveltség, becsvágy, hősiesség, barátság, de mindenekelőtt a bajtársiasság. Unus pro omnibus, omnes pro uno. Egy mindenkiért, mindenki egyért. „Ha összeomlik is a világ, a rettenthetetlent, a Ludovikást legfeljebb a romok takarják el.!” Bátornak, tisztának, műveltnek, hősnek nevelték Önöket, ezért válhattak a nemzet szemében erkölcsi elitté. Ezért tudtak helytállni a fronton, a hadifogságban, a munkatáborokban és később a polgári életükben és foglalkozásukban is. A hősök napja, a Ludovikás Hősök emléktáblájának avatása, a Ludovika zászló hosszú hányattatás utáni hazatérése, mind meghatározó mérföldkövek voltak a rendszerváltozás utáni időszakban. Megelégedettségükre szolgálhat, hogy az utódok őrzik és ápolják a hagyományokat, a leendő tisztek a Ludovika Zászlóalj állományában nevelkednek, Ludovika csapatzászlóval rendelkeznek, viszik tovább a hagyományokat, díszegyenruhájuk van, ősi szokás szerint rántanak kardot a tiszti esküjük után.
5
A
Ludovika,
a
Horthy
és
Bolyai
Akadémiákról,
jelentőségükről,
szellemiségükről és emberformáló tevékenységükről írt visszaemlékezésekkel mélységesen egyetértek. Azon tisztek, akikkel közelebbi kapcsolatba kerültem és megtiszteltek barátságukkal, a legnagyobb tiszteletet és elismerést váltották ki bennem. Kivételes intelligenciájuk, tudásuk, emberi tartásuk példaértékű, mert az embertelen és sokszor megalázó körülmények dacára is meg tudták őrizni mindazon értékeket, amelyeket az Alma Mater adott át nekik. Fegyverbe lép az őrség, Nyílik a Ludovika ősi kapuja. Fegyverben lép ki rajta Mindenre elszánt katona fia. Vissza, ha soha nem tér, Indul utána százszor újra száz! Sorsunk a szent örökség, fegyverben áll az őrség, Népünkre, földünkre testével vigyáz! A Ludovika induló soraival zárom a tiszteletadás, és a köszöntés sorait. A rubin és platina díszoklevelekhez tisztelettel gratulálok. Erőt és egészséget, szeretteik körében még hosszú boldog éveket kívánok kedves mindannyiuknak.
