JUMP! Táncolj, gyere, táncolj még!!!... 3 Az utolsó indiántánc... 5 Kóka katona, a hangulatfelelõs... 6

A TARTALOMBÓL: JUMP! Táncolj, gyere, táncolj még!!! . . . 3 Az utolsó indiántánc . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Kóka katona, a hangulatfelelõs . . . . . . . . 6

„Magyarországon puha diktatúra van” . . 9 RENDET AKARUNK! . . . . . . . . . . . . . 12 Mi jöhet még?. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a http://jhf.fw.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást! JHF könyvek a NETEN!!! http://www.tar.hu/layout

[PLINIUS (Hist. nat. xxii, 4.) a fûkoronáról megemlékezvén, azt mondja, hogy a legyõzöttek a régi népeknél a teljes gyõzelem jeléül füvet nyújtottak át a gyõzõnek, amivel jelezték, hogy a gyõztesnek országukat, földjüket, amely táplál s amelyben õseik utolsó álmukat alusszák, felajánlják.] Gyurcsány Ferencnek. Bocsásson meg Uram, de nem tudom leírni, azt, hogy „Tisztelt“, azt sem, hogy „Kedves“, mert sem tiszteletet nem érzek Önnel szemben, sem kedvesnek nem találom. Csak mélységesen sajnálom Önt. Pécsrõl írok. Ismerõs a város, ugye? Korábban azt sem tudtam ki Ön. Amikor azonban azt a szerencsétlen Medgyessy Pétert kipuccsolták néhány millióért, és Önt beültették a miniszterelnöki bársonyszékbe – égtek itt, a „Moszkvának” csúfolt városban a telefonok. „Tudjátok-e, hogy a világtörténelemben csak két ember nevezte ki maga magát miniszterelnöknek? Hitler és Gyurcsány." Akkor ismertem meg az Ön elõéletét. Törõ Magdi a kolléganõm volt, az õ nevét leírhatom - Isten nyugosztalja... Az Ön évfolyamtársaiét már nem - nem akarom õket kitenni cezaromániás haragjának – ki tudja mire képes – még...? Õk nevettek, a „flekkes fleto” – így hívják Önt elvhû párttársai a háta mögött, ma is. A tiszteletben megõszült volt egyetemi oktatóinak sem írom le a nevét, akik meggyõzõdéses MSZMP, majd MSZP tagok-ként két kezüket tördelték pécsi látogatása során

– Fûkoszorúval a fejemen – – mondván – „ennek a szociopathának kell itt hajbókolnunk, akinél zûrösebb, szemtelenebb, kellemetlenebb, amorálisabb fickót soha nem ismert még a nagy múltú egyetem. Ezek prejudicálták ugyan a véleményemet, mégis kezdetben meghallgattam a beszédeit, felszólalásait, – puszta kíváncsiságból. De nem tudtam követni a gondolatmenetét, annak zavarossága és verbális közlési nehézségei miatt. Közben megismertem a gazdasági tevékenységeit igazoló dokumentumokat, a K&H ügyet, a Fittelina projektet, a Nomentana történetet. (Részleteiben Uram, mély és alapos részleteiben, nem csak úgy, ahogy az a sajtón, vagy a neten átcsurog.) No, ekkor viszont zseniális gazembernek hittem Önt, és miként a Whiskys rablóval szemben, Önnel szemben is éreztem valamiféle cinikus tiszteletet, mert ha tanulmányaiban, kormányzati munkájában nem is volt képes produkálni – a tördelt és zavaros demagógián kívül semmit, de semmit, ilyen csavaros gazemberség mentális képességek híján nem vihetõ véghez. De elkövetett egy nagy hibát. Vagy mások tették ezt Önnel, akiknek terhessé vált az Ön személye – akkor Uram – most Önt „behúzták a csõbe”. Mindegy, hogy történt – megtörtént. A gyurcsánytánc óta piti, önálló gondolatra képtelen strómannak látom Önt – sokadmagammal.

Nekünk is van karikatúránk. Igaz, nem bántó, de bosszantó. És él! Élõ karikatúra a Magyar Parlamentben. Leng, lebeg, táncol - s mindezt teszi munkaidõben, amelyet mi fizetünk neki. Igaz, lehetne ezt a kis lejtést munkahelyi tornának is betudni, de, hogy e karikatúráról mindez meg is jelenik a neten, az már sok(k). Most szégyenkezhetünk miatta az egész világ elõtt, hiszen aligha van még egy miniszterelnöki figura e vén és haldokló földrészen, aki bódult agyra jellemzõ módon pörög-forog irodájában. Nézve a felvételt, az jut eszembe, hogy ez az ember nem normális. Szaggatott, majd nagy ívû „tánclépései“ ugyanis egy régen látott képre emlékeztetnek. Ifjú koromban a csikóvári turistaházban sok idõt töltöttem. Ide jártak fel a nem messze lévõ munkaterápiás intézetbõl az értelmi fogyatékos felnõtt emberek, akiknek az említett rajzfilm-figurához hasonlatos magánszámait bizony nagyon élveztük. Volt közöttük egy efféle táncos lábú idõsödõ ember - volt nagybirtokos, akit Gyurcsány elvtárs elõdei vertek szó szerint hülyére -, s aki saját füttyszavára pontosan ugyan ilyen lépéseket és forgásokat produkált, mint õexcellenciája a magyar miniszterelnök. Ha pedig hozzá veszem a látott felvételhez parlamenti felszólalásainak és más megnyilvánulásainak jellemzõit, akkor bizony igen sötét megállapításra jutok. E szerencsétlen és szánalmas ember valakinek a bábja a Parlamentben, ugyanis az ilyen stílusú és, megjelenésû és értelmi képességû egyén nem képes arra a feladatra, 2

Sajnos azóta csak egy hiú, ostoba, dróton rángatott emberszabásúnak tartjuk, akinek feltehetõen egy huncut fillér nincs a zsebében, és a vagyon, amit az Ön neve alatt összeraboltak, az mind-mind a magyar Vörös Polipé. A stróman pedig jött, a dolgát elvégezte és most mehet – ezt üzeni nekem a blogja, amin az MSZP aktivisták napi szinten tartva terelik el – ismerve kóros hiúságának határtalanságát – a figyelmét a szükségszerûen eljövendõkrõl... Üres kézzel és szakadt zsebbel vezet az út a süllyesztõbe. Már sajnálom. Szegény, beteg embernek tartom, aki a pápai körülmények miatti szocializációja során súlyosan sérült, és én hivatásomnál fogva minden beteg – testi- vagy szellemi fogyatékkal élõ ember iránt mélységes empátiával viseltetek. Az ilyen ember segítségre szorul, és õszintén kívánom, legalább ezt ne tagadják majd meg Öntõl. Vannak kellemes – igaz, fizetõs – speciális szociális intézmények, ahol élete végéig táncolhat – önfeledten – akár a fûkoszorúval a fején. Remélem a láthatatlan drótok kezelõi, dolgos bábujuknak ennyit majd azért biztosítanak. Õszinte együttérzéssel: Egy választópolgár, aki nagy szégyen, de ebben a hitleri-caligulai érában ma még nem vállalja fel a nevét. Forrás: http://valasztok.lapja.hu, http://hirportal.uw.hu

amit elláttatnak vele. Beteg, és bizonyos, hogy kezelésre szorul, ám mégis ott van, ahol. A nagyszénási (Pomáz mellett) munkaterápiás intézetben nagyon sok ilyen ember volt, s nagy kár, hogy abban az idõben nem lehetett még videokamerát vásárolni. Ma remek összehasonlítási alap volna. De vannak ma is efféle intézetek, ahol hasonló boldog embereket ápolnak - igaz, a táncos lábú kormányának gazdaságpolitikája miatt egyre szûkebb keretekbõl -, s ezeken a helyeken is láthatunk hasonló karakterû polgárokat. (Hadd említsem a todasi intézetet). Ám nem az a fõ baj, egy a feltehetõen degenerált és önkívületében országot irányító ember táncolt egy kamera elõtt, amelynek felvételét feltéteti az internetre, hanem egy tegnap esti vélemény az utca prolijától. Olyantól, aki vidéken gyûjt a MASZOP-nak kopogtató cédulkát: - „Hát nem aranyos, ahogy forgott egy e Feri?... Hát ilyen kell nekünk“. És rájöttem tényleg ilyen kell nekik. Hiszen a társadalom nagyobbik része pont olyan karikatúra, mint a mai magyar miniszterelnök. egy ország karikatúrája, ami miatt az EU éppen úgy tiltakozhatna, mint az arabok a hitbéli sértegetés miatt. De vajon az Unió nem hasonló figurákból áll? Bizonyára. Ám õk, Európa gúnyrajzai. És ellenük senki sem tiltakozik, az arabokon kívül. Forrás: Stoffán György

jó ha figyelünk

– avagy Hugh Grant a fasorban sincsen! – „Szinte hazafias érzés fogja el az embert. Ez a dal a kõkemény miniszterelnökünknek szól. Remélem élvezi majd. Egy régi kedvenc egy új kedvencnek.” E szavakkal konferálja fel a szpíker a Jump! (Ugorj!) címû számot az Love Actually (Igazából szerelem) címû angol filmvígjátékban, ahol Hugh Grant lejt egy kellemeset a Downing Street 10-ben lévõ miniszterelnöki rezidenciájának folyosóin, lévén a filmben õ alakítja Nagy Britannia

miniszterelnökét. Mint utóbb kiderült, ez inspirálta szeretett mûminiszterelnökünket arra, hogy Batiz „Fókusz” Andrást házasságkötése alkalmából megajándékozza ezzel a sajátos hangulatú és kétségkívül egyedi kivitelezésû produkcióval. (Most attól az apró technikai részletkérdéstõl nyugodtan tekintsünk el, hogy Francisco most is képtelen volt arra, hogy valami újat, valami eredetit alkosson, ezúttal nem a politikai ellenféltõl, de még csak nem

Az ötletet adó angol filmvígjátékban a miniszterelnököt alakító és ebbéli minõségében a Downing Street 10 folyosóin táncra perdülõ inspirátor, a kitûnõ angol színész, Hugh Grant GYURCSÁNY FERENC BLOGJÁN ÍRTAM: Sziasztok! Magam is olvasom néha a miniszterelnököt. Igaz: valamelyest dolgom, de érdekel is. Egy, a napokban a fórumon megjelent hozzászólás miatt írok. A hozzászóló az Igazából szerelem címû filmre hivatkozott, és arra a jelenetre, amikor a brit miniszterelnököt alakító Hugh Grant táncol egy a rádióban neki - a kormányfõnek - küldött számra. A fórumozó azt írta, hogy õ küldene egy dalt a magyar miniszterelnöknek. Vicces, mert tavaly nyáron, amikor a kedvesemmel összeházasodtunk, néhány barátunknak is valami hasonló jutott eszébe. Hogy pontosan mirõl van szó, kiderül, ha az alábbi linkre kattintotok. http://batiz.fw.hu/2.wmv Amit itt láthattok, az egy jelenet egy hosszabb filmbõl, amit kvázi nászajándékként kaptunk. (A film többi részében rokonok és közeli barátaink szerepelnek.) A jelenet, még minket, vagyis azokat is meglepett, akik naponta találkozunk a miniszterelnökkel, és nyilván ismerjük egy olyan oldalát is, amit a többség nem. Nem volt kifogása ellene, hogy megmutassam. Remélem nektek is tetszik majd. Üdv, Batiz András jó ha figyelünk

is a koalíciós társtól lopott, hanem az angol filmesektõl. Istenkém, õ már csak ilyen.) Nekem meg Komár Laci örökbecsû opusa, a „Táncoló fekete lakkcipõk” címû szám jutott eszembe, ahogy néztem a mûminiszterelnök már-már Fred Astaire-i magasságokba (vagy mélységekbe?) szárnyaló produkcióját. „Megállni, arra most nincs idõ, visznek õk, ha bennem nincs erõ. A táncoló fekete lakkcipõk” Ez az a pont, ahol a szépirodalom és a publicisztika kimeríthetetlennek tûnõ eszköztára a végéhez ér. Az infantilis jelzõ ide már édeskevés. Francisco Jump Dance Party produkciója azok számára nyújt igazán élvezetes szórakozást, akik látták az eredetit, az imént már fent említett angol filmvígjátékot, hiszen nekik van összehasonlítási alapjuk. Nos, magam is ezek közé tartozom és ami engem illet, én inkább maradok Hugh Grantnél. (Aki nem látta a filmet, annak csak ajánlani tudom, másfél óra garantáltan könnyed szórakozás és angol humor.) A politikai korrektség kedvéért el kell mondanom, hogy a sajátosan mozgó Francisco láttán nekem bizony elakadt a szavam, pedig akik ismernek mind tudják rólam, hogy nem vagyok se hallgatag se pedig szûkszavú, de most, ahogy mondani szokták, szó bennragad, hang fennakad, pillogtam, mint Grisa a körmoziban. Végül is, ha úgy vesszük, a mûminiszterelnök mosolyt csalt az emberek arcára, és hát valljuk meg õszintén, a mai világban ez is valami, nem igaz? És az infantilitás farvizén evezve vissza is érünk a kályhához. Az ostoba, birkatürelmû néphez, amelyik szájtátva bámulja a „miniszterelnök is ember” koncepció által vezérelve nyilvánosságra hozott felvételt, mely egyfajta sajátos reinkarnációja a Horn Gyula-féle vaskoronás kis-nagy ember esendõségi prezentációjának (mellyel annak idején választást lehetett nyerni) és szerves folytatása a Megyó-féle „félénk vagyok, de hódítani akarok”, „lehet, hogy a folyékony beszéd még nem megy annyira, na de a szándékaim azok baromira nemesek” címû, „én is egy vagyok közületek”, a politikus is ember, még ha nem is látszik rajta típusú, „hogyan találjuk meg a közös hangot a néppel?” imídzsépítésnek. Ezzel a PR-maszlaggal aztán a legelvetemültebb egykori pártkádereket is új színben lehet feltüntetni a fogyasztói társadalom véglé3

nyei számára. A múlt emberei új szidolozást kapnak, sokakat rábírva arra, hogy a rengeteg hazugság ellenére adjanak nekik még egy esélyt. Ezért van az, hogy a nép butábbik, ostobább része, az amelyik igazán odavan a kukkolósókért, továbbra is megtûri a nyakán élõsködõ múltat, annak összes elavult gondolkodású szereplõjével együtt. Pedig hány meg hány döbbenetes rácsodálkozáson vagyunk már túl. És mégis. Mintha mi sem történt volna, szemrebbenés nélkül megyünk tovább beszédhibás, raccsoló, alkoholista, hazudozós és még a jó ég tudja, miféle politikusainkkal. Mintha az elmúlt másfél évtized meg sem történt volna, mintha személyek és pártok nem kompromittálódtak volna már számtalan esetben. Sokan még mindig hisznek a múlt embereinek. Azoknak, akik már számtalanszor hazudtak nekünk és számtalanszor becsaptak minket. (Volt lakossági gázáremelés?!... Volt?!... Ön mit mond?!... Nem volt lakossági gázáremelés!) Az elvtársak által el- és kiprivatizált múlt magánszocializmus képében újra meg újra visszaköszön. Mit köszön, egyenesen beleröhög a képünkbe jelezve, hogy õk, ebben az országban még mindig, még most is mindent megtehetnek. Az ország házában a mûminiszterelnök magából kikelve, dagadó karotisszal kéri ki magának, hogy az ellenzék egyáltalán létezni mer. Biztos elfelejtettek szólni neki, hogy már nem a pártállamban élünk, ahol a Marosán (Buci Gyuri)-féle retorika még lehet, hogy szalonképes volt, de ma már egy teljes jogú európai uniós tagállamban élünk, ahol az ilyesmiért jobb helyeken kinézik az embert. Igaz is, ki a fene szólt volna neki? A közvetlenül mögötte ülõ egykori kultúr-fõcenzor? Szerintem õk sem tudták, hogy mit vesznek a nyakukba, amikor beültették a hatalomba ezt a hórihorgas ripacsot. Ahogy mondani szokták, döbbenethegyek ültek ki arcomra Francisco retorikai agresszivitása láttán. Nem is csodálkozom Áder Jánoson, aki így kezdte reagálását: „Nyugodjon meg, miniszterelnök úr!” Úgy tûnik, ezt az embert állandóan nyugtatni kell. Talán még emlékszik a tisztelt Olvasó arra az esetre, amikor egyik szerényre sikeredett eszmefuttatása után Francisco csak úgy spontánul, egyszerûen odaült Viktor király elé, felállítva az éppen ott ülõ képviselõt, hogy most azonnal, de íziben személyesen cserélhessen eszmét az „ellenzék vezérével”. Akkor Ov is így kezdte: „Nyugodjon meg, miniszterelnök úr!” Újabban – az elmúlt tizenhat esztendõben – szinte csak döbbenetes dolgok történnek velünk. Elõször 1988–89-ben döbbentünk meg azon, amire titkon mindenki vágyott, de csak kevesekben volt meg a bátorság, hogy 4

Az ötlet alapjául szolgáló és a mûminiszterelnökre oly nagy hatással bíró alkotás moziplakátja ki is mondják, megbukott a kommunista rendszer, az állampárt évtizedekig tartó uralma összeomlott. (Ma már tudjuk, hogy ez nem teljesen így igaz, nagyon hamar reinkarnálódtak.) Szinte még alig ocsúdtunk fel a nagy változás okozta sokkból, amikor szûk négy esztendõ elteltével visszatértek a múlt emberei a múlt eszméivel. A vaskoronás kis-nagy ember vezetésével a kommunisták újra a hatalomban találták magukat. (A mi jó voltunkból, ezt ne felejtsük el!) A következõ döbbenet akkor ért minket, amikor az összlakosságnak alig több mint a harmada szavazta meg az új unióhoz történõ csatlakozást, és hipp-hopp, már bent is találtuk magunkat a csodálatos Európa-házba, igaz, a cselédlépcsõn engedtek be minket és egyelõre csak a mosókonyháig jutottunk, de mégis csak bent vagyunk, és ez nagy szó. Nem igaz?

És hiába volt sikeres a négy éves polgári ciklus, az elvtársak másodszor is magukhoz ragadták a kormányrudat. Nem is akárhogy! Egy ország arcára ült ki a döbbenet, amikor az újdonsült miniszterelnökrõl kiderült, fogott ember, szigorúan tartott tiszt, magyarán hivatásos besúgó, spicli volt. De az igazi döbbenet akkor ért minket, amikor a törpeminoritás elsõ felindulásában aszonta, hogy Megyónak mennie kell, majd öt perc elteltével aszonták, no problemo, Megyó maradhat. Darab idõ múltán aztán újra próbára tették a magyar nép tûrõképességét, amikor belerúgtak a saját fajtájukba, kipaterolták a stórmant, hogy a helyébe hozzanak egy újabbat, egy fiatalabbat, egy energikusabbat. Hát, elég energikusnak tûnik, még táncra is marad ideje meg energiája. Aztán egy zártkörû szeánsz keretében a nyakunkba ültették a pártot alóluk kilóra kivásárló multi-milliárdos ripacsot. jó ha figyelünk

Gyurcsány Ferenc legutolsó kormányfõi napirend elõtti felszólalása nem a törvényhozó testületnek szólt. A miniszterelnök az Orbán-kormány négy évét ostorozva választási nagygyûléssé silányította a T. Ház utolsó ülését, leminõsítette az Országgyûlés munkáját is, mondván: ott „süketek párbeszéde zajlik” – és a jeltolmács lefordította sorstársainak az újabb ízetlen gyurcsányi kiszólást. gárságának megadását, hanem elszégyellné magát a primitív, gyûlöletkeltõ érvelésén, amit kormányfõként adott elõ. A hét végén Gyurcsányék egy videofelvétellel örvendeztették meg híveiket, amelyen a kormányfõ önfeledten táncol, a Kex egykori legendás énekesének mozgáskultúráját idézve fel nekünk. „Ez az utolsó tánc, aztán mindennek vége” – dúdolhatta önfeledt indiántáncához a kitelepített zsidó tulajdonosoktól elvett Apró-villában, a Fittelina Kft. székhelyén, a visszalízingelt csillár alatt. Valóban útelágazáshoz érkeztünk, ahogy a – társadalmi normát alapul véve illegitimnek tekinthetõ – miniszterelnök mondta tegnap. Alig két hónap múlva választhatunk. Nem árt felidéznünk, mit mondott Gyurcsány tíz évvel ezelõtt egy gazdasági hetilapban: „Tíz év múlva a világot Magyarországon sem a politikusok fogják irányítani. A politikusok azért vannak, hogy az országban élõk érdekeit olyan módon hangolják össze, hogy béke legyen. Kinek lesz akkor nagyobb az érdekérvényesítõ képessége? Annak, aki alkalmazottként százezer forintot keres, vagy aki mögött egymilliárd forint van? Nyilván az utóbbinak. (…) Nagyon fontos a pénz! Nem hiszek azokban, akik morálisan akarják megváltani a világot. Abból elõbb-utóbb hazugság lesz, a hazugságból meg zsarnokság. Azokban hiszek, akik azt mondják, én ilyen vagyok, ezek az érdekeim, s ezért viselpadba korrepetálás céljából, ahogy ez a Feri kedek így.” Nos, Gyurcsány alábecsülte kapgyerek táncra perdül. csolati tõkéjét, ma már több mint négymilliAzt hiszik, hogy mindent láttak? De árd forintos vagyonnal a háta mögött akarja mennyire nem így van ez! A mûminiszterel- irányítani az országot. nök ismét leküld minket megalázóba, és haJó lenne, ha az ország népe megmutatná zánk – a „kis színes” kategóriában indulva – neki, hogy 2006 után is politikusok fogják újból felkerül a világ online sajtójának irányítani az országot, és az nem lesz hátinternetes címoldalaira. Végül is, még min- rány, hogy most éppen százezer forintot kedig jobb, mintha az ikerdeficit, vagy a gigan- resõ tanár az illetõ, vagy éppen a világot tikus méretû eladósodás miatt cikkeznének morálisan megváltani igyekvõ lelkipásztor. rólunk, nem igaz? Mint ahogy a szavazófülke magányában, reAddig is, amíg elérkezik április 9-e, az öre- méljük, fontos szempont lesz, hogyan és migedõ feleségek hölgyválaszának napja, az bõl szerezte sokmilliárdos vagyonát egyre durvuló kampány közepette, ha úgy Gyurcsány Ferenc. Lehet, hogy azt hiszi, a érezzük le kell engednünk kicsit a gõzt, vagy milliárdjai feljogosítják õt a hatalomra és a egyszerûen csak szeretnénk röhögni egy jót, mentelmi jogra. Mi ezt nem hisszük, mert ez vegyük elõ a táncoló mûminiszterelnök címû mégiscsak egy jogállam volna, ahol az alvideóklippet. Garantálom, hogy Franciscó- kotmány mondja ki a törvény elõtti hoz képest Hugh Grant a fasorban sincsen. egyenlõséget. A köztörvényes bûnök elköIsten áldja Magyarországot! vetõire is.

A szónok szerint a Fidesz-érában csorbították a demokráciát azzal, hogy nem hetente ülésezett a parlament, de arról nem szólt, hogy kevesebb jogszabály vérzett el az Alkotmánybíróság elõtt. Gyurcsány felhánytorgatta azt is, hogy nem alakulhattak vizsgálóbizottságok az ellenzék kénye-kedve szerint, azt azonban elmulasztotta hozzáfûzni, hogy semmi értelme a jelenlegi törvényi feltételek mellett ezen bizottságoknak, ugyanis csak politikai botránykeltésre lehet használni õket. Kifogásolta a kétéves költségvetést is, miközben tény, hogy a szocialisták az egyéves költségvetés sarokszámait sem bírják teljesíteni. A baloldal vezére most is vezérelvû politikát vizionált a jobboldalon, fideszes barnaingesekkel, akik összeálltak a „faji alapon” politizáló, „antiszemita szélsõjobboldallal”. Márpedig illene tudnia: ha valóban összeálltak volna, meg is nyerték volna a választást, és akkor neki sem lett volna módja puccsal a miniszterelnöki székbe kapaszkodnia. Gyurcsány minden eszközzel igyekszik ország-világ elõtt lejáratni riválisát, a következõ választások potenciális gyõztesét. Ha valóban jobban szeretné Magyarországot, mint a hatalmat, nem tenne ilyet. S ha még képes lenne higgadtan megfontolni mondanivalóját, nem azzal támadná az ellenzéket, hogy támogatta a határon túli magyarok kettõs állampolAki viszont – és ezt most már ország-világ láthatta – sokkolóan mozog zenére, fõként ha kamera is van a közelben. Azt talán túlzás lenne állítani, hogy táncol, hiszen a tánc egyfajta mozgáskoordinációt, kulturált, harmonikus mozgást feltételez, és hát valljuk meg õszintén, mûminiszterelnökünk ilyennel láthatólag nem rendelkezik. És talán kellõ mértékû önkritikával sem. Pedig higgyék el nekem, nem a Ferinkkel van az igazi baj, hanem velünk, ostobán naiv és buta választópolgárokkal. Azt hisszük, hogy már mindent láttunk, nekünk már nem tudnak újat mutatni, és akkor tessék, jön Fletó és kamera elõtt eljárja a Simagöröngyösi Rittyentõst meg a Bükkszentkotkodácsi Pittykerekettyézõst. És akkor ne legyen odáig az ember? Most mondják meg nekem, de õszintén. Hát hol van ehhez képest egy ámerikai PR-team? De asszem még maga a nagy Ron Werber is visszaülhetne az iskolajó ha figyelünk

A szocialista nagyváros öntudatos polgára

Forrás: Torkos Matild – MNO

5

„Egyet viszont, mint volt katonatársa ismert. Együtt volt katona az SZDSZ új titánjával, az orvosi végzettségû Kóka Jánossal. Nem csak képzettsége orvosi, hanem még a végzettsége is az, ezért lett belõle számítástechnikai lenyúló, internetes lehúzó ember“ Medgyessy Péter megszólalt. Nem, mint a kínai maffia helyi ügyvivõje, és nem, mint a francia becsületrend tulajdonosa, hanem mint politikus. Még azt is mondanánk, nem, mint az idõközben lassan büntetõeljárás miatt üldözött, Nastase, volt román miniszterelnök barátja, hanem mint politológus. Mert, aki már semmihez sem ért, az már politológus. Õk azok a besúgó fajták, akik fiatal korukban az orosz katonákkal üzleteltek, meg az egyetemen nem tudtak elvégezni semmit, és akkor kiemelt politológusok lettek. De, amit Medgyessy mondott, az nem semmi. Azt mondta, a pártsemleges Blikk nevezetû lapnak, amely körülbelül ez idáig 15 milliárdos veszteséget hozott össze, hogy két vezér sok ennek az országnak. Sõt, még azt is mondta, utána folytatva, hogy még egy vezér is sok. Hogy a kínaiaknak mit mondott, azt nem tudom, de annyit tudok, hogy közülük különösen jó barátságot ápolt egy halálra ítélt gengszterrel. Madarat tolláról, embert barátjáról. (Hiller Haver?? -szerk) Amíg ezeket a nagy igazságokat olvasgatjuk, közben eszembe jut egy csodálatos polgármesterrel való beszélgetésem, amikor a politikusokról cseréltek szót. Mondta, õ is ismer egy-kettõt. Meg minden négy évben szokott látni minden csapatból egy-kettõt. Most például, már a héten többet látott, ebbõl tudja, hogy választás lesz. Egyet viszont közülük, mint volt katonatársa ismert. Együtt volt katona az SZDSZ új titánjával, az orvosi végzettségû Kóka Jánossal. Nem csak képzettsége orvosi, hanem még a végzettsége is az, ezért lett belõle számítástechnikai lenyúló, internetes lehúzó ember. Õ most már milliárdos, mégpedig úgy, hogy soha nem dolgozott semmit, csak üzérkedett bennfentes kapcsolataival. Úgy látszik, eredményesen. De katonának sem volt ám akármilyen. Félre ne értsen senki, nem fogom az urat, semmivel megvádolni. Nem írom le, hogy besúgó. Sõt, akit ilyen híresztelésen kapok, azt egyenesen magam fogom a helyi kisbírónál besúgni. Õ ugyanis csak sorkatona volt. Ugyanúgy, mint a többi, akkor még katonának bevonult egyetemista elõfelvételis társak. Õ csak annyiból különbözött a többi katonától, hogy minden nap találkozott az ezred, meg a század politikai tisztjével. Azt tudni kell, hogy a politikai tiszt utána 6

elvitte õt a katonai elhárítás emberéhez, ugyanott az alakulatnál. Innentõl kezdve már nem a politikai tiszthez járt a mi kis miniszterünk, hanem az úgynevezett elhárító tiszthez. A társai természetesen tudták, hogy nem azért jár oda, mert olyan okos gyerek, hanem azért, mert ., hát hangulatjelentést ad. El is határozták, amikor egyszer nagyon késõn, sötétben ment az elhárító tiszthez, hogy a cipõje talpát vörös festékkel bevonják. Õt egyébként enyhén ultrabalos nézetûnek tartották, tehát tökéletes útja volt az SZDSZ-hez. Mert ez csak egy kis kitérõ, de az SZDSZ törzsgárdája az nem mindig volt MSZP-s, mint most a Mécs Imre, hanem fiatal korukban mind maoisták voltak. Tehát igazi véresszájú kommunisták. És azért szervezték be õket a Tolnai utcai politikai csapatnál, mert a Kádárék a szélsõbalt nem szerették. Ezt úgy nevezeték régen, hogy terhelõ adatok alapján beszervezték õket. De ez a szélsõbalos kis „piroska“ cipõtalpú, az bizony közutálatnak örvendett az egész századnál, mert végig különleges elõnyöket élvezett és elsõsorban nem a tehetsége miatt. Mondták is, ebbõl elõbb-utóbb politikus lesz, mert akkora ganaj. Merthogy körülötte voltak egyszerû paraszt gyerekek is. Náluk meg ez a szófordulat többször elõfordul. Így aztán a vitéznek bekenték a cipõje talpát sunyi módon ., hát nem teljesen piros festékkel, hanem ilyen leporladó krétás valamivel. Ha hiszik, ha nem, mint Afrodité fonala mellett, úgy el lehetett battyogni esténként a mi kis jelentõ katonánk után, egészen az elhárításig. És amilyen huncutok ezek a kiskatonák. sötétben elkezdték követni a nyomot. Meg nem is nagyon követték a nyomot, mert már tudták, hogy odamegy és megtörtént a galiba.

A laktanyán belül nem nagyon õrködtek, esténként akkor is berúgtak a tisztek, így teljes lelki nyugalommal odamentek az elhárító tiszt irodája elé. De miután meleg volt, az elhárító tiszt nyitva hagyta az ablakot, és a kis társai szépen kihallgatták, hogy mirõl beszél a „barátjuk“, mármint a mostani miniszter. Mai eszemmel már azt mondanám, hogy hangulatjelentést adott a körletrõl. Mert ez egy érdeklõdõ típusú srác volt, mindenkit mindenrõl megkérdezett és vegyük úgy, hogy önszorgalomból jelentett. Vagy nem is jelentett. A besúgott katonák érdekében elhárító mozdulatokat tett, nehogy véletlenül nagyobb szamárságot kövessenek el, mint amit õ jelenteni tud. Na most, azt tudni kell, hogy az ilyen kis fecsegõ majmot nemcsak a katonák vetik meg, hanem maguk az elhárító tisztek is és alig várják, hogy leszereljenek. Ezeket ugyanis nem szívesen veszik ám állományba, mert nem szeretik az önkéntes besúgókat. Már itt látszott; Kóka János nem akárki. E fiúból nagy ember lesz. Aki társait szemrebbenés nélkül eladja egy tál lencséért, az azért komoly karrier elõtt áll. És nézzük meg, mint politikus, milyen nagyszerû tetteket hajtott végre. Elõször is: járt Dél-Koreában. Mindjárt lett is egy olyan beruházás Magyarországon, amelyiknél egy munkahely 30 millió forintba kerül. Vagy nézzék meg, elmegy ám az ilyen bátor ember nemcsak Keletre, hanem Nyugatra is. Ott mindjárt összekeveri a német külügyminisztert az osztrák házelnökkel. De ezt a magyar sajtó észre sem veszi, mert a magyar sajtónak is tökmindegy, hiszen FischerFischer egyre megy. Amikor már Keletet és Nyugatot meghódította, akkor elõáll idehaza terveivel. Most nem arról beszélünk, hogy pijó ha figyelünk

A csatlakozás óta megromlott a viszony a keletiek és a nyugatiak között Amikor a volt kommunista birodalom nyolc kelet-európai országa belépett az unióba, mindenki a kontinens történelmi megosztottságának megszûnésérõl beszélt. Kelet-Európa azonban egyre agresszívebb uniós politikát folytat, míg a nyugatiak egyre gyanakvóbban tekintenek keleti üzleti partnereikre – áll a Bloomberg elemzésében. Európát újra vasfüggöny szeli ketté. A régi politikailag választotta ketté a kontinenst, az új pedig gazdasági értelemben. „Ez az egyik legkomolyabb probléma, amivel az EU-nak szembe kell néznie” – nyilatkozta a Bloombergnek Johnny Munkhammar, a svéd Timbro gazdasági kutató igazgatója. „Véleménykülönbségek vannak a munkaerõáramlással, adókkal kapcsolatban, és sok egyéb területen is. A nyugat-európai országok, melyek sokat veszítettek korábbi versenyképességükbõl, a protekcionizmus felé fordultak” – mondta Munkhammar. Egyre inkább nyilvánvaló az a tény, hogy a centralizált, egyre mélyebb integrációra törekvõ Európai Unió komoly nehézségekbe ütközik a két, eltérõ irányba tartó európai régió összefogásával. Az új tagállamok csatlakozása óta megromlott a viszony – írja a Bloomberg elemzésére hivatkozva a Privátbankár. Lengyelország az UniCredito és a HVB Csoport fúziója kapcsán szóváltásba keveredett az Unióval. Az ügyletre Brüsszel rábólintott, de a varsói kormány semmi okát nem látta az uniós döntések kötelezõ irányelvként való követésének.

lótajátékot hoznak létre, mint az Energennél, de nem is fontos ez. Persze itt azért említsük meg, hogy ez az Energen a Veres Pálné utca 10-ben volt bejegyezve és ott bizonyos fõpolgármesterek kampányát finanszírozták, ráadásul oly módon, hogy a nemzetbiztonság fiatal tisztjei szedték össze a készpénzt. Ami egy belépés esetén 360 ezer forint volt! Volt olyan este, hogy 200 belépõ volt. Itt már meg sem kell szorozni, hogy ez mennyi pénz! Tehát mondhatnánk, hogy nincs új a nap alatt. De a mi fiatal politikus titánunk az ukrán-orosz gázvitánál olyan okosat mondott, amilyet még senki sem. Elõször is azt: „Csináljunk egy olyan hatalmas tárolót, amelyben akár három hónap összes fogyasztását le tudnánk tárolni elõre“. Ez nem egy nagy beruházás, mindössze 100 milliárd forintba kerülne. Az meg, ilyen gazjó ha figyelünk

Eközben a kelet-európai országok nem sok erõfeszítést tesznek az euró bevezetése érdekében. A költségvetési hiányt kordában kellene tartaniuk, hogy teljesítsék a közös valuta kritériumait, de látszólag semmi sem történik. Franciaország és Németország közös erõvel lépett fel a kelet-európai államokban érvényben lévõ, az uniós cégek számára vonzó adók ellen. A 15 régi tagállam közül csak Svédország, az Egyesült Királyság és Írország nyitotta meg munkaerõpiacát komolyabb megszorítások nélkül a kelet-európaiak elõtt, és úgy tûnik, ez egy ideig nem is változik meg. Az EU két nagyon különbözõ nemzetcsoportot próbál összekeverni, akiknek egyre kevesebb közös vonásuk van. A keletiek gyorsan növekvõ, szabadon kereskedõ és alacsony adókkal operáló országok, míg a nyugatiak magas adókat alkalmaznak, gazdaságuk lassan növekszik, és szigorú szabályozásokat tartanak érvényben. Az EU átállhatna egy sokkal lazább szerkezetre, átalakulva egy szabadkereskedelmi szövetséggé, így egyben maradhatna. Az EU azonban nem erre törekszik, hanem a szorosabb gazdasági és politikai kötõdésre. Tovább próbálja bepasszírozni Kelet-Európát az olvasztótégelybe, amíg a feszültség mindkét oldalon elviselhetetlenné nem válik.

dag országnál, mint mi, egyszerûen szót sem érdemel. Meg azt is tudjuk, hogy az ilyen beruházásokból mennyit szoktak visszaosztani. Tehát, ha senki más nem gazdagodik, de a politikusok azok biztos. Ugyanis arra az alapvetõ kérdésre nem tudott válaszolni, hogy jó-jó ez a nagy tároló, de ha elzárják az oroszok a csapot, akkor mi a fenével töltik meg. Mert nálunk ugye most a télen azért elzárták a csapot Keleten. Küldtek is egy kis hideget, mert a szerzõdést be kell tartani. De ez se zavarjon senkit. És már csak azt is jó, ha tudja mindenki, hogy a MOL Rt. hivatalosan megcáfolta, illetve uram bocsá’, a gázszolgáltató megcáfolta az alábbi rémhírt: A háziasszonyok panaszkodnak: lassabban fõ az étel, több gáz fogy, azt mégis hidegebb van. A szolgáltató azonnal válaszol: A gáz fûtõértéke nem változott. Tehát innen tudjuk, miután megérkezett a hivatalos cáfolat, sajnos rontják a gáz minõségét. De amikor Kóka úrnak azt a kérdést föltették, hogy ettõl még nem telnek meg a tárolók, amit százmilliárdért megépít, ha Keleten elzárják a csapot, akkor megadta az igazi választ. Az mind semmi, majd építünk egy vezetéket az Adriától fölfelé, gázvezetéket, közel annyiért, mint amit az elõbb már gondolatban elköltöttünk és a gázvezetéken keresztül majd fölnyomatjuk ebbe a nagy tárolóba a gázt. Hát az egyszerû ember erre azt mondaná, nyilvánvaló akkor nem lesz

Forrás: Bloomberg, Privátbankár

olcsóbb nálunk a gáz sose. Ám erre ne figyeljünk oda. De válaszolt arra az egyszerû alapvetõ kérdésre, hogy oda hogy kerül majd a gáz. Közli ez a szerencsétlen géniusz, hogy azt viszont vesznek a világpiacon, tehát az oroszoktól. És mi magyarok vagyunk olyan leleményesek, hogy trükkösen becsapjuk a ruszkikat, ugyanis nem forinttal fogunk fizetni, hanem azt mondjuk, hogy euróval, vagy valami mással, és azt hazudjuk nekik, hogy azok a tankhajók, amik majd a cseppfolyósított gázt viszik a Földközi tengeren az Adriára, azok nem a miénk. Remélem, lehet követni. Mert attól lesz olcsó a gáz, hogy elõször cseppfolyósítják, tehát átalakítják drága pénzért, majd mikor már cseppfolyós lesz, beleteszik a gázvezetékbe és elküldik úgy jó 500 kilométerre, és utána ismét gázt csinálnak belõle, légnemût. Így persze minden olcsóbb. És ha Medgyessyvel kezdtük, fejezzük be úgy: „Lassan diktálom, hogy mindenki megértse! NEM LESZ GÁZÁREMELÉS! Fõleg, ha Kóka(dt) barátom marad a gazdaság irányítója. Mert az õ szavára legalább annyira kell adni, mint az a katonai elhárító tiszt adott egykoron, akinek ugyan nem D-209-es volt a száma, de hasonló szakmában dolgozott, mint én.“ stana.hu – olvasói levél

7

A Harmadik Út tömörülés (Jobbik, Független Kisgazdapárt és MIÉP) meg akarja buktatni a rendszert, mert ami az elmúlt 15 évben történt Magyarországon, az nem megreformálható - jelentette ki Molnár Tamás, a Jobbik Magyarországért Mozgalom alelnöke vasárnap, a debreceni kampánynyitó nagygyûlésen. „Meg akarjuk buktatni ezt a rendszert, a magyar politikai elitet, amely alkalmatlan, hogy Magyarországot kivezesse a jelenlegi súlyos válságból“ - hangsúlyozta a politikus a MIÉP-Jobbik a Harmadik Út hajdú-bihari kampánynyitó nagygyûlésén. Molnár Tamás szerint rendet kell tenni Magyarországon, új Alkotmány kell, vissza kell állítani a halálbüntetést, s a 4. Köztársaság élére magyar érzelmû államfõ kell, mert „a jelenlegi nem ilyen“. Az MTI tudósítása szerint a debreceni Cívis Hotel nagytermét zsúfolásig megtöltõ résztvevõk nagy tetszése, tapsa mellett a Jobbik alelnöke kijelentette: „gyökerestül kiirtjuk, illegalitásba kényszerítjük az SZDSZ-t a politikából“. A szónok szorgalmazta a nemzeti szimbólumok visszaállítását, egyebek mellett a Szent Koronát a nemzeti lobogóra, valamint Horthy Miklós rehabilitálását és Wass Albert szellemének

a visszaállítását, valamint erõs, bátor professzionális nemzeti hadsereget. A nagygyûlésen bemutatták a Harmadik Út Hajdú-Bihar megyei országgyûlési képviselõjelöltjeit. A megye kilenc egyéni választókerületében Oláh Vince megyei MIÉP elnököt, Korán Lajos pedagógust, Bíró László vállalkozót, Czeglédi Lajos mérnököt, Mezei István mezõgazdasági vállalkozót, Móri Antal állatorvost, Kulcsár Gábor vállalkozót, Demeter Pál fõiskolai hallgatót és Mester Antal egyéni vállalkozót indítja a MIÉP-Jobbik-a Harmadik Út. A Harmadik Út komolyan gondolja a radikális változásokat - jelentette ki Csurka István, a MIÉP elnöke. „A radikális változásokat komolyan gondoljuk, de mindennek megvan a maga sorrendje“ - fogalmazott a politikus a Harmadik Út hajdú-bihari kampánynyitó nagygyûlésén, a szavait sokszor ovációval fogadó közönség elõtt. Csurka István szerint most az a céljuk, hogy bekerüljenek a parlamentbe, jóval nagyobb arányban, mint 5 százalék. 2010-ben viszont már nem a bekerülés, hanem a hatalom megszerzése lesz a céljuk. A Harmadik Út társelnöke a megmaradást és a rendet jelölte meg legfontosabb törekvésként. A megmaradás kapcsán úgy fogalmazott: „az idõ nekünk dolgozik (...), a

Akik elõzõ számunkat olvasták, azok számára bizonyára emlékezetes és olvasmányos volt az a vita, mely egyik adózással kapcsolatos cikkünk nyomán kirobbant, nevezetesen, hogy menjünk-e szavazni, és ha már elmegyünk, vajon kire adjuk le a voksunkat. Néhány utózönge a témával kapcsolatban. Lapunk természetesen más véleményeknek is helyt ad. A lényeg: A parlamentben a MIÉP-Jobbik mindig támogatni fogja a Fidesz azon javaslatait, amelyek valóban a nemzeti érdeket szolgálják, de nem fogja támogatni, ha a javaslatok csupán Uniós, netán szabadkõmûves vagy legyen akármilyen idegen, nemzetellenes elvárások. A MIÉP-Jobbik nem fog megszavazni Irak, illetve most Irán elleni katonai részvételt, és utólag sajnálkozni. Nem fog asszisztálni kereskedelmi TV-k milliárdos ÁFA tartozásának elengedéséhez, abortusz törvényhez, stb., mint ahogy sok más hasonló magyarázhatatlan(?) nemzetellenes cselekedete volt már a FIDESZ-nek. A FIDESZ azt kívánja, hogy a MIÉP-Jobbik adja fel önmagát, oldódjon fel a mindent bedaráló szövetségbe, ahol nincs mérle-

globalizmus építménye recseg-ropog, s a magyar rendszer is.“ Hallgatósága nagy tetszésnyilvánítása mellett azt mondta: „1989 óta az SZDSZ, a liberalizmus van uralmon és mindent elfoglalt“. Hozzátette: „az SZDSZ nem lesz benne a következõ parlamentben“. Csurka István szerint újra háborús hangulat van a világban, de - fogalmazott - nekünk Magyarországon más a feladatunk, többek között meg kell tartani a földeket, újra intézménnyé, termõtalajjá kell tenni a családokat, hogy megmaradjon a haza. Csurka István kérte hallgatóságát, hogy segítsék hozzá a Harmadik Utat, hogy a harmadik parlamenti erõvé váljon, merthogy ez a nevébõl adódóan is jár neki. „A magyar paraszt olyan kiszolgáltatott mint még soha“ - mondta a kampánynyitó rendezvényen Réti Miklós, a Független Kisgazdapárt elnöke. Megfogalmazása szerint soha ilyen kiszolgáltatott állapotban még nem volt az ország, mint jelenleg. Az ország jelenlegi vezetõit bûnözõknek nevezte, akik eladtak, odaadtak, kiárusítottak mindent, amit lehet. „Kisgazdák talpra“ - adta ki a jelszót a pártelnök, aki a Harmadik Út összefogását példaként felhozva biztatott a választásokon való részvételre. Forrás: Figyelõnet

gelés, csak frakciófegyelem. Hát NEM! Pontosan ez az agresszív, önfeladást kívánó, zsaroló magatartás a bizonyíték arra, hogy szükség van a Fidesz mellett a MIÉP-Jobbik a Harmadik útra. A MIÉP-Jobbiknak azért kell helyi jelölteteket indítania, hogy az alapján országos listát állíthasson. 1998-2002-között a MIÉP-nek a parlamentben egyetlen egyéni jelöltje sem volt, de a lista miatt ott lehetett. Azt sem bánnám, ha a nemzeti oldal választója már az elsõ fordulóban a Fidesz egyéni jelöltjét támogatná, de listán a MIÉP-Jobbik-ra szavazna, ha a FIDESZ kompromisszum kész lenne. Ezt a kompromisszumot kellene meggondolni, különösen a polgári körösöknek, akik jobbára értik mirõl van szó. Így nem lenne kétséges a Fidesz egyéni jelöltjének a bejutása és listán a MIÉP-Jobbik bejutása sem. Így lehetne polgári kormánya Magyarországnak 2006-ban. A FIDESZNEK ez sem tetszene???? Dr.Tóth Csaba Attila, Szekszárd [email protected]

NYÍLT LEVÉL HILLER ISTVÁN MSZP PÁRTELNÖK ÚRNAK Klasszikussal kérdezzük: „Na mi újság Hiller Úr?“ Borsod megyében? Mikor tüntetik ki Nyakó Istvánt, a legeredményesebb szocialista kopogtató cédula gyûjtõt a „Legbátrabb Szóvivõ” címmel? Nyomtatják már a kék cédulákat is? Hol? Erdõs Ákos nyomdájában vagy hagyományosan inkább a gyanútlan Székelyudvarhelyen? Megszervezték már a Nyakó István féle „választási kampánytanácsadó” tanfolyamot? A választási mozgósításra is vannak új terveik? Hát a szavazat számlálásra? Még hányszor adnak nekünk leckét a szocialista „törvénytiszteletbõl, jogbiztonságból, erkölcsbõl?” Mi tudjuk, hogy Önök merik és teszik! Ezt tényleg MEGCSINÁLTÁK! Pártelnök úr! A legbátrabb párt, legbátrabb elnöke! Válaszoljon nekünk! Jogunk van tudni milyen eszközökkel akarják megtartani a hatalmukat és mi várna ránk egy újabb szocialista kormány négy éve alatt?! Civilek a Választásért http://valasztok.lapja.hu

8

jó ha figyelünk

– a Stop.hu interjúja Kovács Dáviddal, a Jobbik elnökével – Kormányváltásra csak a MIÉP-Jobbik szövetség parlamentbe jutása esetén kerülhet sor - jelentette ki a Stopnak adott interjújában Kovács Dávid, a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnöke. A választásokon MIÉP-Jobbik - A Harmadik Út néven szereplõ pártszövetség egyik frontembere emellett többek között a Jobbik Európai Uniót illetõ elképzeléseirõl, drogpolitikai koncepciójáról, de a szélsõjobboldal és a nemzeti radikalizmus különbségeirõl is beszélt lapunknak. Riporter: Néhány hónappal ezelõtt a MIÉP és a Jobbik megállapodott, hogy együttmûködik majd a választásokon. Több jobbikostól is azt hallottam bizalmas beszélgetések keretében, hogy nem hisznek ebben a „nagy összeborulásban“... Kovács Dávid: Nem tudom, hogy vannak-e ilyen hangok, én mindenesetre nem találkoztam velük. A magam részérõl hiszek ebben az együttmûködésben, jól látható az érzelmi és racionális oldal is. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy a két pártnak külön-külön nincs esélye átlépni a parlamenti küszöböt. Riporter: A Jobbik szimpatizánsai jórészt azok közül kerülnek ki, akik az elõzõ választásokon a MIÉP-re szavaztak. A két párt szövetségének ezek szerint leginkább az idén is õk fognak bizalmat adni. Kovács Dávid: Amikor a Jobbik megalakult, nem csak a MIÉP-bõl kiábrándult embereket szólítottuk meg, hanem olyan nemzeti gondolkodású, a Fideszre szavazó embereket is megnyertünk, akik a polgári körökhöz csatlakoztak 2002 után. A Jobbik tehát másokat is meggyõzött. Ha csak a tagokat nézzük, a Jobbik volt KDNP-s, MDF-es, fideszes politikusokkal is erõsödött. Én úgy fogalmaznék, hogy azok szavaznak ránk, akik elégedetlenek a hátunk mögött álló 15 évvel, a nemzeti érdekek ez idõszak alatti érvényesülésével. Akik bizonyos nemzeti kérdésekben úgy gondolkodnak, mint mi, lényegesen nagyobb tábort képviselnek, mint az a 240 ezer ember, aki a MIÉP-re szavazott 1998-ban és 2002-ben. A jobboldal érdekes sajátossága, hogy azon politika mögött, melyet a Harmadik Út szövetség képvisel, nem csupán 240 ezer ember áll, hanem például az uniós csatlakozást tekintve - közel 700 ezren, ennyien mondtak ugyanis nemet. A kettõs állampolgárságot pedig másfél millió ember támogatta. A kör tehát lényegesen szélesebb. Sokan azonban hiába értenek velünk egyet a jobboldalon, ha nem mernek kis pártra szavazni. Úgy gondolkodnak, hogy a kis pártok neve mellé helyezett iksz egy elvejó ha figyelünk

szett szavazat is lehet. Mi ezért is fogtunk össze a MIÉP-pel és a kisgazdákkal, hogy ennek veszélye ne legyen meg. Megint csak érdekes kérdés, hogy egy szûkös anyagi erõforrásokkal és médiakapcsolatokkal rendelkezõ pártnak mennyire van lehetõsége a saját véleményét megfelelõen eljuttatni a választókhoz. Pedig nélkülünk elképzelhetetlen a kormányváltás, hiszen látható, hogy amíg a Fidesz és az MSZP fej-fej mellett halad, rajtuk kívül csak az SZDSZ-nek van esélye a parlamentbe bejutni. Riporter: És akkor hiába nyeri meg a Fidesz a választásokat? Kovács Dávid: A kormányt nem lehet leváltani, ha a mostani ellenzék nem éri el az 50 százalék plusz egy fõs többséget, ezt pedig a Fidesz nem képes egyedül megszerezni. Riporter: Elképzelhetõnek tartja, hogy a Fidesz koalíciót köt Önökkel? Kovács Dávid: Itt nem arról van szó, hogy lesz-e koalíció vagy sem, hanem arról: nélkülünk elképzelhetetlen a kormányváltás. Nem tartom elképzelhetõnek, hogy a Fidesz koalíciót kívánna velünk kötni. Riporter: A MIÉP az Orbán-kormány idején ellenzékben maradt, de lényegében - számos kérdésben - a kormánnyal szavazott. Elõfordulhatna ez most is? Kovács Dávid: Úgy vélem, hogy ami nem ellentétes a mi elveinkkel, abban támogatnánk a Fideszt. Ami a nemzeti ügyet szolgálja, azt segíteni fogjuk. Riporter: Mi határozza meg a Jobbik értékrendjét? Kovács Dávid: Azért szerencsés a szövetség Harmadik Út elnevezése, mert ebben

benne foglaltatik, hogy mit szeretne a MIÉP és a Jobbik. Ezt a fogalmat Németh László vezette be a magyar közgondolkodásba, arra utalva, hogy mi, magyarok nem fogadhatjuk el sem a kapitalizmust, sem a kommunizmust a maga embert semmibe vevõ rendszerével, és nem fogadhatjuk el sem a szovjet, sem a német igát. Ennek ma is megvan az aktualitása. Mi is hiszünk a függetlenségben, a nemzeti öntudat értékteremtõ erejében. Mint mondtam, elvetjük a négy évtizedes szovjet megszállást, de elvetjük a NATO-kötõdést is. Azt mondjuk, szükséges egy olyan közösség megteremtése, ahol a nemzeti szolidaritásnak helye van. Ennek az összetartozás-tudatnak a fejlesztése az oktatatás, a kultúra és a média feladata, és ezt a nemzeti kohéziót tudja elõsegíteni egy helyes kormányzati politika. Ez az a felfogás, amely minket a végletekig szembe helyez az SZDSZ által képviselt neoliberalizmussal. Riporter: Hogyan kellene az államnak részt vállalnia az Ön által felsorolt ügyekben? Kovács Dávid: Az oktatásnak, az oktatási intézményeknek nem pusztán az ismeretanyag átadása a feladata, hanem a nemzeti öntudatra és az egyetemes értékekre való nevelés is. Lényegesnek tartjuk, hogy azon tantárgyak oktatásában, melyek alkalmasak ezen eszmények megjelenítésére - például a történelem és az irodalom -, ez kapjon nagyobb hangsúlyt. Ez az alaptanterv és a kerettantervek átalakítását is megkívánja. A magyar alkotmány értelmében a hitoktatás kötelezõvé tételére nincs mód, de nem tilos választhatóvá tenni a hittant és egy, az általános emberi értékeket átadó erkölcstant. A kultúra támogatásában fontos, hogy kiemelt támogatást kapjanak azok a mûvészeti alkotások, irányzatok, melyek a nemzeti összetartozás-tudatot erõsítik. Mi azt mondjuk, hogy az SZDSZ által meghirdetett értéksemleges állam önellentmondás. Egy államnak szüksége van értékekre, sõt értékhierarchiára is. Amely közösség errõl lemond, saját létérõl mond le. Magyarország számára nem lehet más közösségszervezõ elv, mint a magyarsághoz tartozás. Riporter: Mi a különbség a nemzeti radikalizmus és a szélsõjobboldaliság között? Kovács Dávid: A nemzeti radikalizmus és a szélsõjobboldal már történelmileg is élesen elkülönül. A két világháború között ez a két irányzat nemhogy távol állt egymástól, hanem kifejezetten szemben is állt egymással. A nemzeti radikalizmus legismertebb képviselõi Bajcsy-Zsilinszky Endre és Németh László, akiket egyetlen balliberális gondolkodó sem 9

nevezhet szélsõjobboldalinak. Õk használták a nemzeti radikalizmus kifejezést elõször. A jelenre vonatkoztatva pedig azt mondhatom, elég körbenézni, beszélni a Jobbik tagjaival és figyelemmel követni azt a politikát, amelyet a párt képvisel. Egyértelmû a különbség köztünk és a ténylegesen szélsõjobboldali csoportok között. Riporter: Akkor mivel magyarázza, hogy Önöket is szélsõjobboldali pártként emlegetik? Kovács Dávid: Mert ezzel lehet a közéletbõl kiiktatni egy csoportot. Ha valaki olyan érdekcsoportokkal áll szemben, mint az Európai Unió mögött meghúzódó gazdasági körök, vagy az itthon komoly hatalommal rendelkezõ MSZP és SZDSZ, nyilván nem számíthat arra, hogy kesztyûs kézzel bánjanak vele, és a legegyszerûbb módszer arra, hogy diszkreditálják, a szélsõjobboldali jelzõ használata. Azt gondolom, egy párt attól még nem szélsõséges, hogy a magyar függetlenséget hirdeti és ilyen tekintetben ugyanúgy elveti a négy évtizedes szovjet megszállást, mint a szervilis NATO- és EU-csatlakozást. Nem hiszem, hogy szélsõséges az, aki a magyarság által felhalmozott javakat - legyenek azok gyárak, vállalatok vagy akár a magyar föld - magyar kézben akarja tartani. Riporter: A Jobbik meglehetõsen határozott álláspontot képvisel a kínai bevándorlókkal és a cigány kisebbséggel kapcsolatban is. Kovács Dávid: Mindenek elõtt le kell szögeznem: részünkrõl szó sincs cigány- vagy kínai-ellenességrõl. Az ilyen vádakat a leghatározottabban elutasítom. A bevándorlással kapcsolatos véleményünk valóban határozott: Magyarország a magyaroké. Valljuk, hogy nem szabad azon folyamatoknak teret engedni, melyek Nyugat-Európában az elmúlt évtizedekben lezajlottak, és melyeknek káros következményeit a nyugat-európai társadalmak ma már egyértelmûen tapasztalják. Jogos a felháborodás a Mohamed-karikatúrák miatt, azonban a gyújtogatások elfogadhatatlanok. Abszurd, hogy Európában milliós muszlim közösségek kritizálják azokat az államokat, akik õket befogadták. Magyarország esetében a kínai etnikum térnyerése a leginkább meghatározó. A magyar állam feladata, hogy a magyar állampolgárokat védje meg, és hogy õket támogassa. Ha valaki meglát egy kínai üzletet, jogosan gondol arra, hogy talán éppen azzal egy idõben egy magyar kisvállalkozó tönkrement. Meg kell jelennie lelki szemeink elõtt azoknak a magyar termelõknek a képe, akik azért veszítik el megélhetésüket, mert nem tudnak versenyezni az olcsó kínai árukkal, amik ráadásul nem is feltétlenül jó minõségûek. A kínaiak részérõl érthetõ, hogy egy jobb élet reményében elhagyták hazájukat, de legalább annyira érthetõ, ha mi, magyarok védelmet és támogatást kérünk a saját államunktól. A cigánykérdés egészen más összefüggésben kerülhet szóba. A cigányság évszá10

zadok óta itt él közöttünk. Nem õk a felelõsek azért, hogy a liberális értelmiség prominens képviselõi - mint például Tamás Gáspár Miklós - felhasználják õket saját céljaikra. Ami minket felháborít, az egyrészrõl a kettõs mérce. Riporter: Mire gondol? Kovács Dávid: A kettõs mércét tekintve: ha egy bûncselekmény elkövetõje cigány, azt nem lehet kimondani. Ha ellenben egy cigány ember sérelmére követnek el bûncselekményt, rögtön az egész média rasszizmusról beszél. Amit szintén nem tudunk elfogadni, az megint csak a kettõs mércével kapcsolatos, ez pedig nem más, mint az etnikai alapú pozitív diszkrimináció. A liberálisok egyrészrõl azt harsogják: nem szabad azzal foglalkozni, hogy ki a cigány, ugyanakkor elvárják például az oktatás területén, hogy egyesek cigányságukból fakadóan külön jogokat vagy mentességet kapjanak. Elfogadom a pozitív diszkrimináció elvét, de csak szociális alapon. Egyaránt támogatnunk kell a nehéz körülmények közé született cigány és nem cigány gyerekeket. Másrészrõl ha feltûnik egy társadalmi jelenség, ami egybekapcsolódik a cigánysággal, a liberális megfélemlítés miatt nem mondható ki, hogy az a cigányságra jellemzõ és elfogadhatatlan. Így pedig egyetlen társadalmi kérdést sem lehet megoldani. Riporter: Cigány értelmiségiek egy része azért tartja elfogadhatatlannak a cigányokkal kapcsolatos esetek regisztrálását, mert - amellett, hogy alkotmányellenes - szerintük elvben magában hordozza a cigánylisták felállításának veszélyét. Kovács Dávid: Ez teljes abszurditás. Mindenkinek célja és érdeke a cigányság problémáinak megoldása, legyünk akár cigányok vagy magyarok. Riporter: Mi a véleménye a mozgalmi szinten mûködõ radikális csoportokról? Tevékenykedik hazánkban a Budaházy György-féle Hun Szövetség, a Kocsis Imre nevével fémjelzett Lelkiismeret ‘88 Csoport, és új néven kezdtek szervezõdni a betiltott Vér és Becsület tagjai is. Kovács Dávid: Mindig azt kell szem elõtt tartani, hogy e csoportok és mozgalmak nem folytatnak állandó politikai tevékenységet. A mozgalmiság persze nem mond ellent az állandó politikai tevékenységnek. A Jobbik is megõrizte mozgalmiságát, miután párttá alakult. Az Ön által felsorolt szervezetek azonban egy-egy kérdésre koncentrálnak, illetve évente egy-egy akciót hajtanak végre. Meg kell vizsgálni, hogy az adott akció helyes-e vagy helytelen. A Jobbik is egyetértett például a Budaházy-féle csoport azon kezdeményezésével, mely azt célozta, hogy távolítsák el a Szabadság térrõl a szovjet emlékmûvet. Riporter: A módszerrel is egyetértenek, ahogy ezek a csoportok hangot adnak véleményüknek?

Kovács Dávid: Mindenki csak saját magáért vállalhat felelõsséget. A célt kell vizsgálni. Riporter: Ezzel kapcsolatban többféle nézet is él a köztudatban. Az egyik szerint a cél szentesíti az eszközt, a másik szerint viszont az eszköz hitelteleníti a célt. Kovács Dávid: Budaházyék nem nyúltak olyan eszközhöz, amely hiteltelenítené a célt. Õk a korláthoz láncolták magukat, ami egy abszolút békés megoldás, ugyanakkor nemes eltökéltségrõl tesz tanúbizonyságot. Riporter: Az Erzsébet híd lezárása is békés megoldás? Kovács Dávid: A 2002-es választások utáni szavazat-újraszámlálást megcélzó akció Budaházy György személyéhez kötõdik. A Szabadság téri akcióval egyetértek és az Erzsébet hídival is. Riporter: Tartják egymással a kapcsolatot? Kovács Dávid: Nem. Riporter: Térjünk át a Jobbik konkrét elképzeléseire! Mi az, amin feltétlenül változtatni kell ma Magyarországon? Kovács Dávid: Hazánkban a társadalmi igazságosság kritériumai 1990 után sem érvényesültek. A rendszerváltozás deklarálta a demokratikus jogokat, de azokat nem érvényesítette. Közhelyszerûnek tûnhet, de igaz: a jogrend azokat szolgálja ki, akiknek pénzük van. Az általánosan meghatározott jogok semmit sem érnek, ha az állampolgárok munkát keresnek és nem kapnak, semmit sem érnek, ha a nálunk mûködõ multinacionális cégek következmények nélkül megengedhetik maguknak, hogy szakszervezeti tisztviselõket kirúgjanak, holott ezt törvény tiltja. Akinek pénze van, az mindent megtehet. Ez nem csak a vállalatokra, hanem a pártokra is igaz. Ha valaki végigmegy az utcán, azt látja, hogy a nagy pártok luxuskampányt folytatnak. Költik az állam pénzét, azaz a mi pénzünket. Milyen demokráciáról beszélhetünk egy ennyire monopolizált politikai rendszerben? Milyen lehetõségei vannak egy új politikai pártnak, hogy saját véleményének hangot adjon? Persze mindenki elmondhatja a véleményét, de nem mindegy, hogy mennyire felerõsítve teheti ezt meg, hiszen nem mindegy, hogy mennyire tud hatni embertársaira. Jelenleg Magyarországon e tekintetben esélyegyenlõtlenség van, inkább puha diktatúra, mint demokrácia. Riporter: Önök mibõl fedezik a kampányt? Kovács Dávid: Kizárólag a szimpatizánsaink segítségébõl. Riporter: És hogyan változtatnák meg a kampányfinanszírozási rendszert? Kovács Dávid: A választásokat megelõzõ kampányt is keretek közé szorítanánk. Ma is maximált az elkölthetõ pénz, de semmi sem kényszeríti a pártokat ennek betartására. Az sincs pontosan és kijátszhatatlanul rögzítve, jó ha figyelünk

hogy mi számít kampánynak, és a nagy pártoknak nem is érdeke, hogy ez másként legyen. Nekik ez a zavaros helyzet kedvez, melyben az OVB is ódzkodik mindenfajta határozott állásfoglalástól. Pedig nem szabadna megengedni azt, hogy a minisztériumok önbemutatása címén gyakorlatilag kampányt folytasson az aktuális kormány. A civil szervezetek is kampányt folytatnak, méghozzá milliárdos összegekbõl. Hatalmas pénzügyi erõforrásokat mozgatnak meg, lényegesen a törvényben meghatározott 386 millió forintos összeg felett. Mi ezt az összeghatárt is lejjebb vinnénk. A hirdetési lehetõségeket is maximalizálnánk, rögzítenénk a plakátolásra szánt helyeket. Nincs szükség egy ilyenfajta felfokozott, mesterséges kampányra. Legyenek kijelölt helyek, ahol a választók egymás mellett láthatják a különbözõ pártok plakátját. Legyen lehetõség a televíziókban - akár ingyenesen hirdetni, de nem olyan mértékben, mint most. A megjelenési lehetõségek rögzítése teremtene valamilyen esélyegyenlõséget. El kell gondolkodni a választási küszöbön is. Most nem mondanék konkrét számot, hogy 2, 3 vagy 4 százalék legyen, de ha egy politikai erõ akár egyetlen mandátumot is szerez, akkor az kerüljön be a parlamentbe. Riporter: Gyurcsány Ferenc a közelmúltban felvetette, hogy azok a pártok is bejuthassanak az Országgyûlésbe, melyek három egyéni körzetben nyernek. Kovács Dávid: Ez a kezdeményezés a nagy pártok szatellit-pártjainak szól, elsõsorban az SZDSZ-nek. A magyar demokrácia viszont nem elsõsorban az 5 százalékos küszöb miatt csonka, hanem azért, mert az egész politikai élet kívülrõl irányított. Az új rend megalkotói 1990 után mesterségesen hoztak létre egy politikai elitet Magyarországon. Kijelölték azokat, akik ebben részt vehetnek, dominálhatnak, létrehoztak pártokat, akik egyfajta helytartói feladattal lettek megbízva, és amelyek az Egyesült Államok, valamint különbözõ nyugati érdekcsoportok befolyása alatt állnak. Ebben a térségben ugyanaz történt, ami ma jól látható Irakban és Afganisztánban is. Kiszemelték azokat a csoportokat és személyeket, akikre építhetnek. A többieket kirostálták, így hozták létre azt a magyar politikai elitet, ami 15 év után változatlan. Riporter: Milyen konkrétumokat tud felsorolni ennek alátámasztásául? Kovács Dávid: Maga a politikai élet elmúlt 15 éve szolgáltatja a konkrét példát. Az SZDSZ rendszerváltó politikai erõként ma is ott van a parlamentben. Az MSZP az MSZMP utódpártjaként szintén meghatározó szerepet játszik. Ott van a Fidesz is. Ezek a pártok akár 180 fokos fordulatot is megtettek, mégis a politikai élet résztvevõi. Az MSZP ma már szociáldemokratának mondja jó ha figyelünk

magát, és mindenféle módon próbál a múlttól elszakadni. Az SZDSZ-t úgy ismertük meg, mint egy erõteljesen antikommunista pártot - mára az utódpárt szövetségese. A Fidesz is más oldalon kezdte a politikai pályát, hiszen 1990-ben még mint az SZDSZ melletti liberális párt tûnt fel, ma pedig a nemzeti tábor meghatározója. Világnézeti színeváltozások tehát voltak, de a politikai élet résztvevõi azonban változatlanok. Ha valaki áttekinti az elmúlt 15 év történéseit, megrökönyödik. Az embernek persze el kell fogadnia, hogy egy másik ember - fõként 15 év alatt átalakítja elgondolásait, az ehhez való jogot senkitõl sem szabad megtagadni. Azonban ez az emberben komoly kétségeket szül, mind az úgynevezett rendszerváltozással, mind az abban résztvevõkkel szemben. Riporter: A Fidesz valójában konzervatív vagy liberális párt? Önök a 2003-as zászlóbontásukkor még azt mondták, hogy liberális és polgári... Kovács Dávid: A Fidesz politikájában vannak olyan elemek, melyek egyértelmûen támogatandók, és nemzeti célkitûzést tartalmaznak. A kettõs állampolgárság ügye például ilyen. A gazdasági folyamatokba való állami beavatkozás kormányzás idején szintén támogatandó. A Fidesz oktatás-, kultúr- és médiapolitikája azonban egyértelmûen liberális szemléletet tükrözött, éppen ezért nem tudhatjuk, a kijelentések mögött mennyi a valós tartalom, mi belõlük a valós meggyõzõdés és mennyi szól csak a jobboldaldali választópolgárok megnyerésének. A kettõs állampolgárságról szóló népszavazás idején is egymásnak ellentmondó nyilatkozatok jelentek meg a különbözõ fideszes politikusoktól. A románok EU-csatlakozásának támogatása, a határon túli magyaroknak szóló jogok kivívása nélkül pedig egyértelmûen elítélendõ. Riporter: Többször és több helyen hangoztatták, hogy Magyarország EU- és NATO-csatlakozását is felülvizsgálnák. Kovács Dávid: Az EU-csatlakozást mindenképpen. A csatlakozási szerzõdéssel kapcsolatban sokszor elmondatott, hogy számunkra egy elõnytelen megállapodás született. Van azonban az EU-val egy olyan probléma is, melyet ma még nem láthatunk tisztán: nem tudjuk, mi lesz a végkifejlete annak a vitának, ami az Unió alkotmányáról folyik. Nem tudhatjuk még, milyenek lesznek az alkotmányos keretek, hiszen többek között a franciák is nemet mondtak az eredeti alkotmánytervezetre. Egy nemzetek közötti szövetség persze egy méltányolandó és pozitív cél, de nem mindegy, hogy azt hogyan valósítjuk meg. A jelenlegi uniós elvárások és célok számos olyan területet próbálnak áthelyezni közös igazgatás alá, melyekrõl a leghatározottabban azt gondolom, hogy azokat a tagországoknak önállóan kellene irányítaniuk.

Ilyen például a külügy és a hadügy. Ugyanígy nem kerülhet a termõföld sem külföldiek kezébe. A parlamenti pártok felelõssége, hogy nem módosították a földtörvényt oly módon, hogy az a gyakorlatban kizárja a külföldiek földtulajdon-szerzését. Ezzel kapcsolatban a dán-francia mintát szokták felhozni példaként, ahol olyan kvalitásokhoz szokták kötni ezt, mint a nyelvismeret és a megfelelõ szakismeretek. Ugyanakkor nem csak az jelenti a veszélyt, hogy egy osztrák vagy holland gazda földterülettel rendelkezik, illetve gazdasági tevékenységet folytat, ennél ugyanis nagyobb probléma, hogy a globális tõke terjeszti ki érdekkörét a mezõgazdaságra. Ez ugyanúgy veszélyt jelent a francia, finn és dán gazdákra, mint a magyarokra. Itt egy általános folyamatról van szó. Riporter: Talán a piacszerzés a cél... Kovács Dávid: Egyrészrõl a piacszerzés, de másrészrõl a közép-kelet-európai térség rendelkezik egy olyan kiaknázatlan lehetõséggel, tõkével, aminek az értéke és szerepe az elkövetkezõ évtizedekben fel fog értékelõdni. Ez pedig a termõföld és a rajta elõállítható élelmiszer. További gond a csatlakozási szerzõdéssel, hogy ez a nyugati gazdáknak hihetetlen versenyelõnyt biztosít, hiszen az egy fõre jutó támogatás többszöröse a magyar gazdáénak. Ezek azok az igazságtalanságok és problémák, amikrõl mi beszélünk, és amiken változtatni akarunk. Meggyõzõdésem, hogy ezeken egy jó nemzeti érdekképviselettel módosítani lehet. Riporter: Önök mit tennének a gazdaság területén másképp? Kovács Dávid: Legfontosabb, hogy a további privatizációnak, vagyis az állami vagyon elherdálásának gátat szabjunk. Meg kell erõsíteni az állam pozícióit a gazdasági folyamatok irányításában és a stratégiai ágazatokban meglévõ állami tulajdont. Meggyõzõdésem, hogy bizonyos esetekben a gazdasági folyamatokban is szükség van az állam beavatkozására, például a benzin- és gyógyszerárak meghatározása esetében. Egy kis nemzet esetében és egy globalizált világgazdasági struktúrában nyilván kicsinyek a mozgási lehetõségek. Az MSZP sok tekintetben a pártpolitikai célok alá rendeli a jövõt. Ez a fajta osztogatási politika komoly problémákat vet fel. Riporter: Szintén programjuk eleme a halálbüntetés visszaállítása. Kovács Dávid: Így van, ez azonban csak a jéghegy csúcsa. Ellentétben a liberális jogfelfogással, nekünk meggyõzõdésünk, hogy a büntetési tételek szigorításának elrettentõ ereje van. Részünkrõl egy nagyon határozott rendpártiságról van szó, amely már a graffitizést is keményebben szankcionálja. Nem a jognak 11

kell követnie a társadalmi magatartásokat, hanem fordítva. Nem fogadom el azokat az érveket például, melyek szerint szükség van a könnyû drogok liberalizációjára, mert állítólag egymillió fiatal már kipróbálta azokat. Ha egy el nem fogadható magatartás társadalmi visszhangra lel, az még nem legitimizálja a magatartást. Riporter: Mi határozná meg, hogy mely magatartások nem fogadhatóak el? Kovács Dávid: Nyilvánvalóan a hagyományok és a természetes emberi értékek. Riporter: Már óvodás korban is találkozunk a népmesékben a bolondgombával, ami egy hallucinogén anyagot tartalmazó drog. Ez azt jelentheti, hogy évszázadok óta az emberekkel van. A kisgyerekek persze még nem tudják, hogy egy kábítószerrõl van szó. Kovács Dávid: A népmesék nem is mondják, hogy edd meg a bolondgombát. Riporter: A könnyû drogokkal kapcsolatban viszont még jobboldali körökben is komoly társadalmi vita folyik. Kovács Dávid: A könnyû drogok legnagyobb negatívuma, hogy egyértelmûen károsítják a tanulási képességet, a memóriát. Nem hiszem, hogy a társadalom érdekét szolgálná, ha a jövõ generációját csökkent képességûvé tenné a kábítószer. Természetesen ésszerû büntetésekre van szükség, melyek visszatartó hatásúak és egyben nevelõ célzatúak is. A közmunka például ilyen megfelelõ eszköz. Egy 16 éves gyereknek elég lecke, ha a villamos mellé kell mennie söpörni. Munka közben elgondolkodhat azon, szüksége van-e erre. Annak természetesen tényleg nincs semmi értelme, hogy egy fiatal drogfogyasztót egy Csillagbörtön-szerû borzalomba dugjanak. Riporter: Mi az, ami Önöknek tetszik Gyurcsány Ferenc intézkedései közül? Kovács Dávid: Bizonyos rétegek megerõsítése kétségtelenül a Gyurcsány-, és elõtte a Medgyessy-kormánynak is célja volt. Ez fõként Medgyessy Péter kabinetjére igaz. Fontos döntés volt a közalkalmazottak és különösen a tanárok bérének emelése. Kérdés azonban, hogy ezek a vállalások nem homokra épült konstrukciók-e, illetve, hogy milyen külföldi hitelfelvételek húzódnak meg mögöttük. Kérdés továbbá, hogy ez a fajta politika nem veszélyeztetni-e a gazdasági stabilitást és ezáltal a közösség hosszabb távú céljait. Az elmúlt négy év legnagyobb negatívuma, politikai és emberi bûne a Gyurcsány-kormány kettõs állampolgárság megadásával szembeni magatartása. Ez a gyalázatos tett önmagában alkalmatlanná teszi Gyurcsány Ferencet, az MSZP-t és az SZDSZ-t az egyetemes magyarság képviseletére. Forrás: Kóré Károly (stop.hu)

12

Magyarországon az elmúlt politikai megmérettetések során mindig csak büntettek az emberek, soha nem választottak igazi alternatívák között. Volt rá okuk, hiszen módszeresen csapták be és fosztották ki õket. Ma 1988-as életszínvonalon élünk; elloptak tõlünk 18 évet! Elloptak tõlünk egy fiatal, reményekkel teli életkort! Elég volt! Most elérkezett az idõ, hogy ne csak a felkínálkozó kisebbik rosszat válasszuk, hanem végre a jót, a jobbat, a Jobbik Magyarországért mozgalmát, amely elindult a kitörés irányába a Harmadik Úton! Ha tényleg így akarják, akkor sokan leszünk. Akkor közös akarattal és felhatalmazással lesz rend! Akkor végre lezárhatjuk ezt a kegyetlen átmenetet, ezt a hazug múltat. Ezt megígérhetjük! RENDET AZ ORSZÁGBAN! 1. Befelé gondoskodó, kifelé érdekvédõ, erõs és puritán nemzetállamot! Erõs hazát, amely nem felejti el Trianon bûneit! 2. Kereszténységet, halálbüntetést, Szent Korona tant az új magyar alkotmányba! A nép által választott, magyarságtudatot és nemzetvédelmet megtestesítõ Köztársasági Elnököt! 3. Kétkamarás törvényhozást, képviselõi visszahívhatóságot, meg kell szüntetni a politikai álláshalmozást! Új és hiteles közmegegyezést! 4. Szentkoronás címert a nemzeti lobogóra! Törvény szigorával védett vallási és nemzeti jelképeket! 5. Parlamentbõl kiszorított, felszámolt és betiltott SZDSZ-t! RENDET A KÖZÉLETBEN! 1. Új és csalásoktól mentes választójogi rendszert! 2. Megbecsült köztisztviselõi kart, korrupció-, és politikamentes bírói testületet, „Tiszta kezek mozgalmát“ az ügyészségen! 3. Könnyített mandátummal parlamentbe beemelt nemzeti kisebbségeket! 4. Átlátható pártfinanszírozást, kitakarított állampárti kapcsolati tõkét, felszámolt gazdasági pártmaffiát! A háttérhatalmat meg kell szüntetni! 5. Még több pénzt, befolyást és ellenõrzési jogot az önkormányzatoknak és civil szervezeteknek! RENDET A FEJEKBEN! 1. A diktatúra irányítóinak végleges eltiltását a politikai közélettõl! A kommunista vezetõket és bûnösöket fel kell kutatni és meg kell büntetni! 2. Nyilvánosságra hozott titkos irattári anyagokat, feltárt ügynökmúltat! 3. Társadalmi összefogással felépített Regnum Marianum templomot és visszaállított Szabadság-téri Trianon emlékmûvet! Méltó megemlékezést és emlékhelyeket a kommunizmus áldozatainak! 4. Rehabilitált magyar múltat! Pokolba a bûnös nép gondolatával! Illõ helyet Horthy Miklósnak és Wass Albertnek! Nemzetközi per elindítását a Benes-ügyben! 5. Felszámolt, betiltott és az ország elhagyására kényszerített Soros György érdekeltségeket és intézményeket! RENDET A RENDVÉDELEMBEN! 1. Adómentes jövedelmet a rendvédelmi dolgozóknak! Felszámolt rendõri korrupciót és megszüntetett külföldi érdekeltségû õrzõ-védõ szolgálatokat! Szigorított fegyvertartást! jó ha figyelünk

2. 3. 4. 5.

Sorozott, erõs, nemzeti érzelmû hadsereget, köztársasági elitgárdát, nemzetõrséget, polgárõrséget! Megbecsült tisztikart! Idegen földrõl hazahozott katonákat! Fel kell számolni a pozitív diszkriminációt és a megélhetési, etnikai bûnözést! A magyarellenes rasszizmust meg kell torolni! Halálbüntetést a kegyetlen gyermekgyilkosokra! Kemény fizikai munkát a bebörtönzött bûnözõknek! Megszigorított idegen-rendészetet, letelepedést és munkavállalást! Az Egyesült Államokkal szembeni vízumkényszert!

RENDET A GAZDASÁGBAN! 1. Munkanélküli segély helyett jól szervezett közmunkát! Ésszerû közmunkaprogramokat az egész országban! 2. Átfogó ország-leltárt, leállított privatizációt! A nemzetstratégiai területeken azonnali visszaállamosítást! 3. Vagyonadót és leltárt a milliárdosokra! Megadóztatott tõkejövedelmeket, büntetõjogilag üldözött uzsorát, feketemunkát és feketetõkét! 4. Mindenhol magyar munkavállalói érdekképviseleteket és esélyegyenlõséget a multinacionális vállalatokkal szemben! 5. Erõs, értékálló forintot! Megfékezett eladósodást! Államilag ellenõrzött magyar bank- és kereskedelmi szektort! Szigorú és igazságos adóbehajtást, öt perc alatt kitölthetõ, egyszerû adóbevallást! RENDET A MEZÕGAZDASÁGBAN! 1. Szolgaföldben nem nyughatunk, anyaföld védelmet! A magyar föld nem árú, idegeneknek nem eladó! 2. Nem lesz több öngyilkos magyar gazda! Erõs paraszti érdekvédelmet, vidékszeretetet, életképes kisgazdapártot! 3. Adó- és építési kedvezményekkel támogatott, modern tanyarendszert! Környezetbarát mezõgazdasági technológiákat! Mozgókonténeres gyümölcs- és zöldségfeldolgozókat, közkutakat és közkemencéket a falvakba! 4. Szervezett õstermelõket és fedett, korszerû piacokat minden településre! Génkezelt termékek tilalmát, támogatott õshonos állat- és növényi kultúrát! 5. Mezõbanki hitelrendszert, erõs falugazdász hálózatot, igazságosan elosztott európai támogatásokat! RENDET AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN! 1. Adómentes jövedelmet az ápolóknak, tisztességes fizetést az orvosoknak! Korszerû jármûparkot a mentésekhez! 2. Kizárólag munkajövedelmek után folyósított állami társadalombiztosítást! 3. Diploma azonnali megvonásával felszámolt hálapénz rendszert! (Kizárólag intézmény fogadhat el adományt!) Önzetlen keresztényi szeretetet és gondoskodást a betegeknek! 4. Közellenségnek minõsített daganatos és érrendszeri megbetegedéseket, a korai halálozás megszüntetését! Magzatvédelmet, szigorított abortuszt! Egészséges táplálkozást! 5. A kórházak nem eladók! Kordába szorított gyógyszer-lobbit! Világszínvonalra emelt orvosképzést és tudományos kutatást! RENDET AZ OKTATÁSBAN! 1. Adómentes jövedelmet a pedagógusoknak! Megerõsített közalkalmazotti státuszt és érdekképviseletet! 2. A Tízparancsolat erkölcsét az iskolákba! Erõs egyházi befolyást és szerepvállalást az oktatásban! Minõségi embereket! 3. Vallás-, erkölcs-, illemtan-, magyar õstörténet és a határainkon túli magyar testvéreinkkel kapcsolatos ismereteket mindenkinek! 4. Tradicionális, kísérletezésmentes, nevelést! Antikommunista, hazafias oktatást! Újra alkotott nemzeti tankönyveket! Elhazudott történelem helyett igazságot! jó ha figyelünk

5.

Aktívan politizáló közéleti vitákat a felsõoktatásban! Államilag támogatott szellemi innovációt, magyar leleményt és kreativitást mindenhová! Magyar feltalálók és tudósok kiemelt állami támogatását!

RENDET A KULTÚRÁBAN! 1. Fokozott magyar identitásépítést, patrióta ellenkultúrát a kártékony globális hatásokkal szemben! Nemzeti szubsztanciát és minõséget! 2. Minden településre korszerû közmûvelõdési és közösségi intézményeket! Államilag támogatott olvasási kultúrát! 3. Állami mecenatúrát, nemzeti kulturális mozgalmakat, a hagyományõrzés elsõbbségét! Magyar Õstörténeti Intézetet! Új, XXI. századi kulturális infrastruktúrát, támogatott magán- és közgyûjteményeket! 4. Országos alkotó- és mûvésztelep hálózatot, nyílt mûterem és galéria rendszert, nemzeti érzelmû film- és színházi mûhelyeket, értékközvetítõ vizuális kultúrát! 5. Szellemi mûhelyeket, vitákat, szabadságot, friss levegõt! Kurzusmûvészek helyett értékteremtést! Közösségépítést mindenáron! RENDET A MÉDIÁBAN! 1. Kõkemény adókkal sújtott, felszámolt szellemi környezetszennyezést! Erõszak, pornó és trágárságmentes médiát! Törvényi szigort a hazugságok és rágalmazások ellen! 2. Az országból kiszorított külföldi médiatulajdonosokat, felszámolt elõnytelen szerzõdéseket, megszüntetett agy- és pénzmosást! 3. Giccsadót bulvár- és kereskedelmi médiumokra! Minden területen megkövetelt közszolgálatiságot! 4. Új médiatörvényt és tájékoztatási egyensúlyt! Átlátható intézmény- és médiafinanszírozást! Nemzeti laphálózatokat, sajtóalapítványokat, közhasznú társaságokat! Nemzeti médiaértelmiség képzést! 5. Szabad sajtót! Eltörölt véleménydiktatúrát, megszüntetett két-párti médiahatalmat, felszámolt politikai cenzúrát! RENDET A TERMÉSZETI KÖRNYEZETBEN! 1. Szigorú, büntetõjogi szankciókat a szennyezõkkel, szemetelõkkel szemben! Nulla toleranciát a köz- és magánvagyonok rongálói ellen! 2. Fokozottan támogatott természetbarát energiafelhasználást! Adókedvezményt a nap-, szél-, víz, termikus hõ, biogáz felhasználóknak! 3. Az édesvízkészletünk nem eladó! Fokozott ivó- és karsztvíz védelmet! Folyamrendezést, hajóutakat, csatornázást, öntözési- és tórendszereket, erdõtelepítéseket a felmelegedés károkozásai és az éghajlati változások ellen! 4. Kíméletlen harc elindítását az alkoholizmussal szemben! 5. Feltámasztott és beindított „Tiszta udvar, rendes ház“ mozgalmat! Országos kampányt az illemhelyek, közvécék állapotának javítása érdekében! Állami parlagfû-felvásárló telephelyeket! Az allergiát okozó gyomnövények kipusztítását! A szemétdombbá változott ország kitakarítását! RENDET A CSALÁDBAN! 1. Kizárólag tanuláshoz, az iskola-kötelezettség szigorú betartásához kötött szociális támogatást a gyerekeknek! Az analfabétizmust és gyermekéhezést meg kell szüntetni! 2. Bevezetett és adókedvezményekkel támogatott, intézményesített fõállású anyaságot! Elsõbbséget a családi vállalkozásoknak! 3. Megszigorított abortusztörvényt! Országos küzdelmet a népességfogyás ellen! Eszményképünk az ötgyermekes, iskolázott családmodell! 13

4.

Fokozott nyugdíjtámogatást és adókedvezményeket áldozatvállalásukért a felsõoktatásban végzett fiatalok idõskorú szüleinek! 5. Fiatalkorú munkanélküliség felszámolását! Tûzzel-vassal kiirtott drogkereskedelmet és fogyasztást! Jövõképet és perspektívát a magyar fiatalságnak! Összegezve, amit akarunk: Beavatkozó, értékteremtõ, puritán államot. Kiszámítható, tervezhetõ, az esélyegyenlõség elvén mûködõ gazdasági környezetet. Keresztény elvekre épülõ oktatást és egészségügyi gondoskodást. Patrióta kultúrát és értékteremtõ állami mecenatúrát. Megalkuvás nélküli, szigorú szellem- és környezetvédelmet. Nemzeti médiát és fegyveres testületeket. Átlátható, erkölcsös, élhetõ, büszke és független országot.

IGEN, mi vállaltan keresztények, nacionalisták és szigorúan rendpártiak vagyunk! Mi hiszünk a tradicionális nemzetállam fejlõdésében! Elutasítjuk az érték-semleges, liberális, nyitott-társadalom elméletét! Mi konzervatív értékek mentén kívánjuk korlátozni az álságos szabadversengést, megvédjük a torz piaci viszonyokkal szemben kiszolgáltatott társadalmat! A káosszal, az anarchiával, a kiüresedett önfelzabáló fogyasztással szemben, mi hiszünk az Isten által teremtett világ igazságos rendjében és szeretetében! A tudatos, jövõképpel rendelkezõ, önbecsülésére építkezõ nemzet közös céljaiban és erejében! Mi hiszünk a gyõzelemben, Magyarország feltámadásában! Forrás: Molnár Tamás, a Jobbik alelnöke

Nemzetközi konferencia az európai autonómia modellekrõl tünket demográfiai humánkatasztrófa fenyegeti. Az elmúlt másfél évtized alatt a Kárpát-medencei magyarság kereken egymillió fõvel apadt. Rámutatott: - Ez a békeidõben és ráadásul a kommunista diktatúra bukása utáni idõszakban elszenvedett, drámai mértékû veszteség azonos a magyarság II. világháborúban elszenvedett háborús veszteségeivel. Ezen belül a romániai - erdélyi - magyarság vesztesége ugyanezen idõ alatt több, mint kétszázezerre rúg, mely abszolút mértékben meghaladja az 1920 és 1992 közötti létszámapadást.

„Miért félnek Keleten és Nyugaton az elszakított magyarok autonómia törekvéseitõl? - tette fel az izgalmas kérdést elõadásában Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának alelnöke.” Európa közösségében minden hetedik ember kisebbségben él. A XXI. században fontos gazdasági érdek, hogy a kisebbségek is érvényesülhessenek a gazdasági-, tudományos-, kulturális életben - mondta Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke azon a nemzetközi sajtótájékoztatón, melyet 2006. január 4-én tartottak a „Regionális önkormányzatok az európai stabilitás és jólét szolgálatában“ címû kétnapos konferencia zárásaként. Az MTA elnöke hangsúlyozta: - A kisebbségek jogainak biztosítása a többség érdeke is, vagyis kettõs érdek. Tudós emberként sajátmaga is találkozott a kisebbségi érzéssel, hisz ha egy tudós felfedez valamit, sokszor egyedül marad a tankönyvek tényeivel szemben. Elsõ alkalommal szervezett közös konferenciát a Magyar Tudományos Akadémia, mint rangos intézmény a népszerû DUNA televízióval - hangsúlyozta Cselényi László, a DUNA Televízió elnöke. Mint mondta, a tanácskozás prelúdium kíván lenni az autonómia csatorna húsvéti indulásához. E konferenciával, s a majdani mûsorokkal szeretnék elérni, hogy legyen az Európai Unióban kisebbségi normarendszer, monitoring-rendszer. Mindezt a nagy elvek, kis lépések taktikájával kívánják megvalósítani. A Magyar Tudományos Akadémia fõépületében tartott kétnapos nagyszabású rendezvényen kisebbségi politikusok és nemzetközi szaktekintélyek részvételével járultak hozzá a magyar nemzeti közösségek boldogulásához 14

vezetõ önrendelkezési formák, az autonómia jogi- és politikai kidolgozásához. A konferencia az Európai Unióban mûködõ autonómia-formák bemutatása mellett egységes elvi útmutatást kívánt megfogalmazni az önrendelkezés teljesebb formáit választó közösségek számára. Hisz a modern civilizált, gazdag társadalmak sikerének egyik titka abban rejlik, hogy e társadalmakat alkotó minden egyén és minden közösség zavartalanul élhet szabadságjogaival, és hatásosan mûködhet a maga, a kisebb és nagyobb közösségek, illetve az egész társadalom javára. Demográfiai humánkatasztrófa „Rólunk - ne nélkülünk! Létkérdés az erdélyi magyar autonómia címmel tartott elõadást Tõkés László református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke. Az autonómia mellett évek óta következetesen kiálló egyházfõ és politikus az erkölcsi felelõsség öntudatával hangsúlyozta: - Nemze-

Nem azért folyt a hõsök és áldozatok drága vére, hogy minden maradjon a régiben Tõkés László elõadásában szólt a temesvári népfelkelés jelentõségérõl. Véleménye szerint a Ceausescu-házaspár nacionál-kommunista diktatúrájának megdõltekor nem azért folyt a hõsök és áldozatok drága vére, hogy minden maradjon a régiben, hogy - változott formában - visszatérjenek a kommunisták és a nacionalisták. A népfelkelésben kivételes szerepet vállaló másfél-kétmillió magyarság azt remélte: hetven évvel a Trianoni Békediktátum után végre felszabadulhat, s kisebbségi-etnikai téren is megtörténik a rendszerváltozás. Ezzel ellentétben elvárásaikban és reményeikben - ki tudja hányadszor - újra csalódniuk kellett. Immár 85 esztendeje (1920-2005) tartó kisebbségi létük folyamán egyszer sem nyílt alkalmuk és lehetõségük saját sorsukba beleszólni meghatározó módon. Történelmi áttekintésében Tõkés László felidézte az önfeladó Népi Szövetség árulását az 1940-es évek közepén, mellyel szemben egyedül Márton Áron erdélyi római katolikus püspök és köre emelte fel szavát. Jelenlegi helyzet-értékelésében rámutatott: - Hiába kedvezõek az erdélyi magyarság számára Románia európai integrációjával kapcsolatos jó ha figyelünk

körülmények, a magyar autonómia kérdésében a mindenkori román többségi hatalom hajthatatlan. Sem a modern román állam létrejöttét fémjelzõ, 1920-as Gyulafehérvári Nemzetgyûlésen tett, autonómiára vonatkozó ígéreteket nem hajlandó betartani, sem az európai csatlakozás küszöbén álló Unio és Európai Tanács kisebbségvédelmi elõírásait és szellemét nem akarja tiszteletben tartani. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke szerint az RMDSZ rég feladta saját, háromszintû autonómia-rendszer megvalósítását célul kitûzõ programját. Sõt, a többségi hatalmi érdekek irányába eltolódva, a hatalom szerves részeként akadályozóivá váltak a valódi autonómia kivívásának. Tõkés szerint a kisebbségi törvénytervezet eme önfeladásnak, e kialakult felemás helyzetnek vérszegény, „kompromisszumos“ terméke. Ezért az EMNT és a Székely Nemzeti Tanács, valamint politikai, egyházi és polgári szövetségesei e lehetetlen helyzeten kívánnak változtatni, amikor következetesen kiállnak nemzeti közösségük létérdekei, az 1990-es évek elején kitûzött autonómia követelések mellett. Múlt héten ennek ismeretében szerveztek Egyeztetõ Autonómia-kerekasztalt Kolozsváron, a politikai, egyházi és a civil élet reprezentatív képviselõinek részvételével. A nehézségek ellenére továbbra is törekszenek a teljeskörû erdélyi összefogásra - hangsúlyozta a református püspök. Miért félnek keleten és nyugaton az elszakított magyarok autonómia törekvéseitõl? - Miért félnek Keleten és Nyugaton az elszakított magyarok autonómia törekvéseitõl? - tette fel az izgalmas kérdést elõadásában Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának alelnöke. - Miért félnek attól, hogy a Ma-

gyarországgal hét szomszédos állam területén, de õsi lakóhelyén élõ magyarság továbbra is egybetartozónak érzi magát - folytatta a kérdések felvetését Duray. Azt megérti - mondta a felvidéki politikus -, akinek rossz a lelkiismerete, fél a másiktól. Talán azzal kapcsolatos, hogy 1920-ban megfosztottak bennünket önrendelkezési jogunktól, s ez az állapot folyamatosan érvényes? Végülis mindegy, miért félnek - állapította meg Duray Miklós. A tények félelemrõl vagy fondorlatról tanúskodnak. Ezért keresik az adott országok és Európa politikai elitje minden elszakított magyar közösségben azokkal a magyar politikusokkal a kapcsolatot, akik hajlandók lehátrálni az autonómia platformjáról vagy pedig elfogadni azt a megoldást, mely nincs köszönõ viszonyban az autonómiával, azaz a belsõ önrendelkezéssel, illetve azokat a magyar politikusokat diszkriminálják, akik határozottan autonómia pártiak. A megtalált helyes válasz sem változtatja meg azt a tényt, hogy a magyarságnak immár 86. éve tartó helyzete a Kárpát medencében Európa egyik szégyene jelentette ki a felvidéki politikus. Titkosított dokumentum az autonómia megvalósítása ellen? Duray Miklós elõadásában felidézte a kommunizmus évtizedeit, melyben arról igyekeztek meggyõzni a magyarságot, hogy egyes - államhatárokkal elválasztott részeinek - semmi köze egymáshoz, külön-külön egy-egy szocialista nemzet részét alkotják. A rendszerváltozás után csupán a „szocialista“ jelzõ maradt el. Duray szeme elõtt játszódott le a kommunista hatalmi rendszer bukása után az a szomorú történetsor, melyben az Egyesült Államok kiküldött politikai ügynökei és diplomatái valamint Brüsszel politikai megbízottjai igyekeztek

Nyílt levél az „Európa jövõje: Európai alkotmánnyal vagy nélküle?” konferencia résztvevõihez. Európa népei az Unió megjelenésével fejlõdésük útelágazásához érkeztek. Önmagunkhoz és egymáshoz való viszonyunknak újra gondolása a feladat. Sajnos látnunk kell, hogy globalista, liberális, kozmopolita erõk próbálják Európa sorsát kizárólagosan meghatározni. Mi magyarok naponta tapasztaljuk a liberális, nemzetidegen erõk túlsúlyát politikai és állami szinten. A magyar köztársasági elnök mára már nem tartja fontosnak a magyar nemzeti színek megjelenését újévi beszédénél. Ez is csak jel, mire számíthatnak Európa népei: kiszorítják a nemzeti színeket, jelképeket az emberek látóterébõl. Politikai gúnyolódásnak tartjuk, hogy Budapest ad helyet az „Európa jövõje: Európa Alkotmánnyal vagy nélküle?“ címû nemzetközi konferenciának. Hiszen éppen Magyarország az, ahol politikai és állami eszközökkel törekednek az ezeréves magyar alkotmányosság végsõ felszámolására. Tragikus módon ez az az ország, ahol az európai alkotmányos hagyományok legjavát felmutató magyar alkotmányt a világháborús német megszállás napjaitól máig, 62 éve elteltével sem ismerte el sem a megszálló kommunista, sem az a 1990-es rendszerváltást követõ 16 év egyetlen úgymond szabadon megválasztott parlamentje sem! Az uniós alkotmányozási törekvésekkel az a baj, hogy egy olyan szuperállamot kíván létrehozni, mint az Amerikai Egyesült Államok, és nem az európai népek társadalmi és alkotmányos fejlõdését, önálló társadalmi identitását jó ha figyelünk

meggyõzni elõször az erdélyi magyar politikai elitet, majd a felvidékit, végül a délvidékieket, hogy ne az autonómia törekvések mellett szálljanak síkra, hanem épüljenek be az adott államok kormányzati szerkezetébe, és ott is a minimumot akarják csak. Miért? Hogy ellenõrizhetõkké és zsarolhatókká váljanak, és nem azért, hogy a hatalom demokratikus megosztásával segítsenek sorstársaikon. A felvidéki politikus látta az Európai Közösség francia szakembereit, akik arra tanították az elszakított magyarok által lakott államok szakpolitikusait, hogyan kell úgy átalakítani, illetve modernizálni a közigazgatást, hogy abban ellehetetlenítsék a magyarokat. Az Európai Unio régiós politikája is errõl szól. Duray feltette azt a kérdést is: - Ellentétes-e az autonómia a kelet-közép-erópai stabilitással? Véleménye szerint nem, hacsak valamilyen titkosított dokumentumok szerint nem az ellentetje igaz. Véleménye szerint a gyakorlat azt mutatja, mintha az autonómia tilalmára ebben a térségben valóban valamilyen titkos nemzetközi megegyezés vonatkozna. Pedig az autonómiára való jog alapvetõ emberi jog, mégha ezt semmilyen nemzetközi egyezmény sem tartalmazza - jelentette ki a politikus. Az európai autonómia modellekrõl szóló nemzetközi konferencia felvillantotta a fejlõdõ európai önkormányzatiságról, annak sikereirõl szóló eredményeket, ugyanakkor irányt mutatott, milyen lépésekre van szükség ahhoz, hogy a regionalizmus és az önkormányzatiság megfelelõ alkotmányos és jogi reformok után Európa más területein is hasonlóan sikeressé válhasson. A rendezvény díszvendége volt Josep Bargallo Valls, a katalán kormány fõminisztere. Forrás: kuruc.info

veszi alapul. Ez ellen léptek fel a francia és belga választók, mindannyiunk megkönnyebbülésére. Az európai társadalmi hagyományok elleni nyílt támadásnak tekinthetõ az „uniós alkotmány“ szóösszetételének erõltetése, odacsempészése a készülõ birodalmi alapdokumentumra, hiszen az „alkotmányosság“ felfogásunk szerint egy nép, egy nemzet évszázadok alatt kialakult gondolkodásmódját, közjogi kultúráját, államalkotó akaratát fejezi ki. Akik európai alkotmányról beszélnek, azoktól meg kell kérdezni, hogy nem a jó szándék, a boldogulási vágy kalózai-e õk? Tájékoztatták-e Európa népeit, hogy kontinensközi katonai, politikai és gazdasági küzdelmekre szánt új szuperállam alapításához kérik beleegyezésüket? Bevallották-e, hogy a jobb politikai „kezelhetõség“ kedvéért mesterséges tudatot erõltetnek az emberekre, hogy az akaratnélküli tömeggel embertelen világot építsenek? Felhívjuk a konferencia résztvevõi figyelmét, hogy tiszteljék az élet sokszínûségét, lássák be törekvésük képtelenségét, hogy a nemzetek közössége helyett a nemzetek utáni Európát erõltetik, ami kontinentális genocídium a XXI század küszöbén. Egy több mint ezer éves nép, és egy ezeréves államisággal bíró magyar nemzet tagjaiként fordulunk Önökhöz! Fáy Árpád az Alkotmányossági Mûhely elnöke Takács András, a Szabad Magyarországért Mozgalom elnöke

15

ális biztonság? (az én teljes, 62.500 Ft nyugdíjam rezsire költöm). Csak nem a kb. 1500 Md Ft hiánnyal tervezett 2006-os költségvetést nevezi – veszélyeztetett – egyensúlynak ? Az Ön összes javaslata nem a gazdaság erõsítésére, hanem a szocialista kormányoktól megszokott „tûzoltás”-ra irányul. Hiszen minden javaslatának megcélzottjai – beleértve bennünket, nyugdíjasokat – már most lehetetlen helyzetben vannak : a tartósan munkanélküliek; a pályakezdõk; a GYES-rõl és GYED-rõl visszatérõk, az 50 éven felüliek, hogy csak egy-két „kedvezményezett” réteget emeljek ki.

A magam – és több nyugdíjas társam – nevében tiltakozom, hogy érdemi érvelés helyett minden beszédének visszatéro motívuma az egyik legkiszolgáltatottabb réteg, a nyugdíjasok állandó riogatása. „Ön nagyon lenéz bennünket, abban a téveszmében él, hogy mi, nyugdíjasok, nem tudjuk követni a gazdasági folyamatokat” Tisztelt Miniszterelnök Úr! A magam – és több nyugdíjas társam – nevében tiltakozom, hogy érdemi érvelés helyett minden beszédének visszatérõ motívuma az egyik legkiszolgáltatottabb réteg, a nyugdíjasok állandó riogatása. Beszédei lassan már másról sem szólnak mint a nyugdíjak biztonságáért való álszent aggodalmakról. Legutóbbi (febr. 6-i) parlamenti, napirend elõtti, felszólalásában is ezt tette. Milyen alapon félemlíti meg a nyugdíjas társadalmat az a Kormányfõ, aki egyértelmûen kinyilatkoztatta, hogy az állam által felvett kölcsönök egy része a nyugdíjak (és bérek) kifizethetõségét, azaz „biztonságát” szolgálta? Ön nagyon lenéz bennünket, abban a téveszmében él, hogy mi, nyugdíjasok, nem tudjuk követni a gazdasági folyamatokat. Nevezetesen : nem értjük meg, ha kölcsönökbõl béreket, s nyugdíjakat fedeznek, akkor a gazdaság nem önellátó. Egy nem önellátó gazdaság – statisztikailag – bárhogy „dübörög”, adósságállományát folyamatosan növelve egyre kedvezõtlenebb konstrukciókban képes csak újabb hitelekhez jutni. Ennek a közeli és – sajnos már – távoli jövõben is a teljes pénzügyi függõség (zsarolhatóság) lehet csak az eredménye, ami Magyarország gazdasági kiszolgáltatottságát fokozza és egy idõ után már a politikai szuverenitást is veszélyezteti. Hétfõi beszédét úgy indította, hogy nem elég losungokat szajkózni, részletesen ki kell fejteni azon „lépéseket”, melyekkel a – gazdasági stabilitást gátló – munkanélküliséget csökkenteni lehet. Sajnálatos, hogy ezt a másoknak szánt jótanácsot magára nézve nem tartotta kötelezõnek! Ahelyett, hogy jó példával járt volna elõ, inkább elõhozakodott a jól bevált ijesztegetéssel. Nagy elõszeretettel emlegeti önmagát közgazdásznak de ehhez képest úgy tûnik nem tudja – vagy ami még rosszabb, nem akarja – összefüggéseiben értékelni a gazdasági folyamatokat. 16

Kényelmesebb és célravezetõbb az Ön számára, hogy kiragadott, féloldalas érvelésekkel fûszerezze a nyugdíjasok végsõ anyagi romlását jósolgató teátrális elõadásait! A Fidesz által javasolt TB járulék csökkentését említve csak arról beszélt – mivel a mögöttes gazdaságpolitikát nem ismeri, ismerheti – hogy az Ellenzék javaslata esetén (a TB járulék 10%-kal történõ csökkentése 2006 július 1.-tõl) a költségvetés bevételi oldala 650 Md Ft-tal csökken. Nagyvonalúan azt már elfelejtette részletezni, hogy a megjelölt összeget milyen gazdasági folyamatokat feltételezve „számolták” ki? Jómagam végeztem számításokat, melybõl az a „turpisság” derült ki, Önök egyszerûen a teljes járulékbevétel 10%-kát, mint költségvetést csökkentõ tényezõt vették figyelembe. „Elfelejtették”, hogy a közszféra (19%kal számolt) járuléka nem jelent csökkenést (+ - = 0 ), továbbá kb.190 Md kiadás csökkentés is jelentkezik! Az a 650 Md bizony csak kb.199 Md. Miniszterelnök Úr! Hol van a sokat emlegetett „hatástanulmány”? Talán bizony ez sem „publikus”? Visszatérve a beszédére: Ön sietett azonnal kifejteni, hogy ez a TB járulék csökkentés „Magyarország szociális biztonságát és pénzügyi egyensúlyát veszélyezteti”. Egyáltalán – 4 éves regnálásukat követõen – ma hol a pénzügyi egyensúly és szoci-

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nem árt, ha tudja, hogy az Ön által kampány célra felhasznált rétegeken kívül élnek még olyan állampolgárok is ebben a hazában, akik értékén megfizetett becsületes munkával, és nem ügyeskedéssel, nem elvtársi kapcsolataik révén akarnak legfontosabb céljaik – az otthonhoz jutás, a család alapítás, a gyermek vállalás- eléréséhez közelebb jutni. Ne rémisztgesse ezeket az embereket sem a munkahelyeiket veszélyeztetõ „beözönlõ idegenek”-kel! Tudjuk, mit kell komolyan venni az Önök kedvenc rémmeséibõl, a mumusként újra-meg újra elõrángatott a „23 millió román”, majd 800 ezer „ránkszabaduló határon túli nyugdíjas” veszélyébõl. Miniszterelnök Úr! Közgazdász létére nem tudja vagy nem akarja észrevenni, hogy a segélyek, a célzott kedvezmények csak a jelenlegi helyzet eszkalálását, s nem a fejlõdést szolgálják? Végül beszéljenek arról is, hogy ezek az apró lépkedések és a „célzott személyek” kiválasztása megint egy óriási, bonyolult rendszert eredményeznek, bovített hivatalokkal, ellenõrökkel, pedig ezekben hála a „puritán” Medgyessy-Gyurcsány kormánynak eddig sem szûkölködtünk! Miniszterelnök úr! Nõjjön fel megszerzett poziciójához! Szedje össze minden bátorságát és beszéljen arról is MENNYIBE KERÜL még nekünk az Ön nagy szakértelme és jóténykodása? Tisztelettel: Maróth András, Ny. üzemmérnök 1073 Bp. Akácfa u. 62. Civilek a Választásért http://valasztok.lapja.hu

jó ha figyelünk

Az alábbi sorokkal a nyugdíjasokkal kapcsolatosan egy olyan tévhitet szeretnék eloszlatni, amely úgy Orbán Viktor beszédeiben, mint a Hír TV- ben, Bayer Zsolttól többször is elhangzott.Mindkét esetben arra hívták fel a hallgatóság figyelmét, hogy a népesség csökkenés oda vezet, hogy aktív lakósság csökkenésével nem lesz aki eltartja a nyugdíjasokat.Ugyanis egy alapvetõ tévedésrõl van szó, nevezetesen arról hogy a nyugdíjasokat eltartani kell, hanem az általuk 40 éven át nyugdíjra befizetett pénzeiket kell a kamatokkal együtt vissza fizetni hátralevõ életükben, - mely Európában az egyik legrövidebb a magyaroknál- legfeljebb 10 év.Ugyanis minden tisztességes kormány nyugdíj intézményein keresztül, a nyugdíj járulékokból befolyt összegeket kamatozó ingatlanokba és értékpapírokba fekteti, és a nyugdíj kor elérésekor ebbõl fizeti a havi nyugdíjakat. Nem úgy mint nálunk, ahol a kifizetésekre a mai munkavállalók, saját nyugdíjaikra befizetett pénzeit használják fel, így nem lesz mibõl fizetni ezek várható nyugdíját.És most nézzük, hogy keletkezett ez a siralmas állapot, mely még unokáinkat sújtani fogja.A jelenlegi kormánypárt jogelõdje vagy 40 éven keresztül, a teljes foglalkoztatottság mellett sok ezer Milliárdot szedett be azon a címen, hogy a dolgozóknak öregkorukra emberi életet biztosítson. De ahelyett, hogy erre törekedett volna, a befolyt pénzeket kénye-kedve szerint használta fel és még a dél-amerikai kommunista pártok támogatására is jutott belõle.Lehet hogy a Milliárdok egy részét valóban ingatlanokba és ráfizetéses vállalatokba fektették és azok a rendszerváltáskor még megvoltak de a nyugdíjkassza üres volt. Kétségtelen, hogy ezek értékesítésébõl jelentõs összegek folyhattak volna e kasszába, de a privatizációk nem a nyugdíjasok érdekében történtek, hanem néhány megfelelõ kapcsolatokkal rendelkezõ, jó káderbõl lett milliárdos. És nem sokat tévedek ha az állítom, hogy a nyugdíjasok elsikkasztott pénzének nem kis része ez utóbbiaknál keresendõ.Most pedig egy egyszerû nyugdíjas számára is érthetõ számokkal ismertetem, hogy a jelenlegi létminimum körüli nyugdíj helyett, akár egy tisztessége kormánynak, akár egy magán nyugdíjintézetnek fizették volna be pénzeiket.A helyes értékeléshez elsõnek azt kell megállapítani, hogy a Pártállamban a mindenkori átlag fizetés, hogy viszonylik a mai fizetésekhez: Általános közgazdász vélemény, hogy az akkori fizetések vásárlóerejüket tekintve megközelitõleg egy mai 100.000.- Ft Bruttófizetésnek feleltek meg, melybõl cca 25% azaz havi 25.000. Ft kerûlt havonta levonásra: Tehát 1 fõ után évente 12 × 25.000 azaz 300.000.- Ft került befizetésre. 10 év = 10 × 300.000 = 3 Millió Forint 10 év á 6% kamat = 60% kamat = +1.8 Millió Ft kamat = Összesen 4.8 Millió Ft Tehát egy mai nyugdíjas 40 év alat 4 × 4.8 Millió = 19.2 Millió Ft-ot fizetett be leendõ nyugdíjára. Ez a hátralevõ 10 évre elosztva évi 1..920.000.- Ft ami havi 160.000. Ft- nak felel meg Ugyanakkor ez a 19.2 Millió Ft évi további 6 % kamatot hoz ami önmagában is évi 1.150.000.- Ft azaz havi 96.000.-Ft. Igy a reális nyugdíj a költségvetés megterhelése nélkûl havi 250.000.- Ft lenne. (Számításaim helyességét bizonyítja, hogy az Euro nyugdíjak e felett vannak) Ez annyit jelent hogy ha az állam a befizetet pénzek után csak 6% kamatot fizetne ez önmagában is több lenne mint a jelenlegi átlagnyugdíj. Fenti számokból mindenki megértheti, hogyan tudnak a nyugati országok megerõltetés nélkül 3-400.000.- Forintnak megfelelõ nyugdíjakat kifizetni és miért kell a hazai társaiknak nyomorban élni. jó ha figyelünk

Befejezésül pedig tegyünk egy összehasonlítást vezetõink által gyakran idézett Ausztriával. MAGYARORSZÁG 1) 1945. Vége a háborúnak az oroszok megszállják az európai életszínvonalú, romos Magyarországot 2) Demokratikus választásokkal létrejön a polgári kormány. Megindul az újjáépítés. Az oroszok maradnak. 3) A kommunista Párt orosz segítséggel átvesz a hatalmat , megalakul a Pártállam. Elveszik a magánvagyont, államosítják a vállalatokat, üldözik a magánvállalkozókat. Vállalkozókat. Orosz utasításra elkezdik építeni a vas-és acél országát. Bíróság elé állítják a tehetségesebb, eredményes magán vállalkozókat. /Meggymag per. Stb.) 4) Az oroszok diktálta veszteséges gazdaság mellett az elfogadható életszínvonal biztosítására felhasználják a munkavállalók leendõ nyugdíjaira befizetett pénzt, és a jövõ generáció terhére hatalmas nyugati kölcsönöket vesznek fel. Veszteséges üzemek épülnek tehetségtelen káderek vezetésével. Szövetkezetekbe kényszerítik a magyar gazdákat. 5) Orosz tankok verik le az 56-os forradalmat. Az ország értelmiségének százezrei menekülnek nyugatra. Némi javulást hoz a Kádár rendszer, mely a jövõ terhére felvett kölcsönökkel és a teljes foglalkoztatás mellett, azok saját öregségükre befizetett pénzeik felhasználásával létrehozza a „gulyáskommunizmust“ 6) Az oroszok kivonulnak és hátrahagynak egy csõd szélén álló országot, üres nyugdíj kasszával. A tehetetlen kormánypárt rendszerváltás címszóval átadja a kormányrudat az Antal kormánynak olyan kényszerfeltételekkel, hogy a bûnösök és cinkosaik büntetlenül maradnak, sõt kapcsolat-rendszerükkel vezetõ pozíciókhoz jutnak és gazdagodnak. Nem lehetett senki elõtt sem kétséges, hogy 40 év rablógazdálkodásával a balkáni sorba taszított országot 4 év alatt egyetlen kormány sem fogja ausztriai szintre emelni és hiába változnak a kormányok jelentõsebb változáshoz évtizedekre lesz szükség, de nem a mai posztkommunista, az országot kiárúsitó és elszakított magyarokat megtagadó, hazudozó kormánytagok vezetésével, hanem egy az összmagyarságot összefogó nemzeti kormány. AUSZTRIA 1) 1945. Az oroszok a nagyhatalmakkal közösen megszállják a hazánkkal azonos életszínvonalú Ausztriát. 2) Megalakul az osztrák kormány. Megindul az újjáépítés. Az oroszok kivonulnak. A hangsúly a középosztály megerõsítésén van. 3) Megindul a gazdaság fejlesztése . A középosztályban alakuló közép és kisvállalkozók jelentõs állami támogatások mellett fejlõdnek. A magántulajdon sértetlen marad. A nyugdíjalap sértetlen. A vállalatok az export uták prémiumot kapnak. A luxuscikkeket (ékszer, állati szõrme bundák, magánautók extra forgalmi adót fizetnek. 4) A magángazdaság sikeresen fejlõdik állami támogatással. Az adó befizetéseket azzal biztosítják, hogy minden nagyobb vásárlást (pd ingatlanok) az Adóhivatal ellenõrzi hogy volt e ennek adózott fedezete. A nyugdíjakra befolyó pénzeket ingatlanokba és kamatozó értékpapírokba fektetik. 17

5)

6)

7)

Az életszínvonal folyamatosan emelkedik és az elsõk között kerûlnek az EURÓ-.ba. A kisvállalkozók védelmében korlátozzák a bevásárló központok létrehozását. Magán takarékpénztárak nyújtanak elõnyös hiteleket. Épülnek az autópályák, modern, új korházak. Fejlõdnek az egyes tartományok, a vidék. Nagy az árubõség. Megindul a magyar bevásárló turizmus. Az egymást demokratikusan váltózó kormok -szemben a magyar gyakorlattal- folytatják elõdjük sikereit és életszínvonalukkal az Euró tagok élvonalába kerülnek. Úgy a munkabérek,, mint a kifizetett 14 havi , átlagmunkabéreket megközelítõ nyugdíjakkal a legfejlettebb országokhoz tartoznak. Azokról a nevetséges kijelentésekrõl hogy 10 vagy 20 év múlva fogjuk utolérni Ausztriát kár is beszélni a jelenlegi dilettáns minisztereknek. Mert ha kicsit utána néznek a valós

statisztikai adatoknak és azt meg is értik, akkor láthatják hogy az osztrák bérek emelkedése jelenlegi béreik mellett. ha százalékban Ha a fenti gondolatsorok után egy pillantást vetünk a mellékelt grafikonra, láthatjuk az európai életszínvonalat jelentõ minimálbéreket, melyek nagyjából a nyugdíjakkal egyenértékûek, és hogy hova süllyesztett a jelenlegi kormányzópárt jogelõdje, nyilván sokakban megfogalmazódik a gondolat, hogy ha a bíróságok nem a könnyen kijátszható törvények, hanem az igazság nevében ítélkeznének egy olyan ítéletet hoznánakmely a volt kommunista vezetõk és utódaik spekulációkkal összeharácsolt vagyonát elkobozni, és jogos tulajdonosuknak a nyomorgó nyugdíjasok kõzött szétosztani rendelné. Egy 56-os szakíró Forrás: Nemzeti Hírháló

– avagy A hatalomért mindent? – Talán maga Roni fiú, a 2002-es választások izraeli kampány csodaguruja sem gondolta volna annak idején, hogy szûk négy esztendõvel az általa divatba hozott indulatkampány meghonosítása után mára idáig fajulnak a dolgok. Négy éve még csak arról adott hírt a média, hogy fatestápolóval (városi szóhasználat: baseballütõvel) felszerelkezett agresszív honfitársaink megvertek néhány, tõlük eltérõ politikai véleményen lévõ honfitársunkat, mára viszont eljutottunk oda – 2006. február 15., Kossuth Rádió reggel 6 órás hírek –, hogy gázpisztollyal rálõttek egy kopogtatócédulát gyûjtõ aktivistára. Mint utóbb kiderült, az SZDSZ számára gyûjtötte az ajánlószelvényeket. A dolog úgy tûnik pártoktól független, mert Pécsett meg egy a postaládákba a Fidesz szórólapját elhelyezõ idõs hölgyet bántalmaztak annyira, hogy eltört a karja és több helyen zúzódásokat szenvedett. Talán morbid a dolog, de nekem Hofi Géza egyik száma jutott eszembe errõl, amikor éppen arról értekezett az ország Gejzája, hogy hogy van az, hogy az egyik marxista lövi a másik marxistát? Hát gyerekek, annyira azé’ nem olcsó a lõszer!” Megint a végeken esnek el a közkatonák, míg az elérhetetlen magasságokban, az elefántcsonttoronyba visszahúzódó politikusok a médián keresztül anyázzák egymást. Mindeközben a háttérben az információs szupersztrádán keresztül egymás szervereiben kutakodnak. Tudom, hogy erre a gázpisztolyos hírre lassan már fel sem kellene kapnunk a fejünket, hiszen már-már immúnissá válunk a minket ért társadalom lélektani és környezeti ingerekre, hiszen annyi ér minket nap mint nap, amit szinte már képtelenség feldolgozni. Ha így folytatódik a trend, 2010ben már emberéleteket is követel majd a 18

választás? Ma még gázpisztoly, de holnap talán már éles lõszer? Ki tudja? Meg aztán egyszer már hallottuk valahol, valakitõl, hogy a választási küzdelem háború, mely áldozatokkal jár, a költséget meg majd utólag úgy is kifizettetik velünk. És valóban. Ez már a szó szoros értelmében háború, mely minden fronton dúl. Itt már lõnek is. És igazából, nem úgy, mint a filmeken. Ha eltalálnak, lent maradsz. Az esztelen ideológiai „öldöklés”, a gátlástalan hazudozás és ígérgetés a maga totalitásában rátelepszik munkás hétköznapjainkra éppúgy, mint a munkaerõnk újratermeléséhez elengedhetetlenül szükséges vasár- és ünnepnapjainkra is. Nézem a tévét. A hatásszünetek hosszát tekintve újabban már Franciscót is felülmúló Steve, megtört ember benyomását kelti, ahogyan kissé beszédhibás stílusában elpityergi a médiának, micsoda példátlanul aljas támadás érte az MSZP-t azzal, hogy az ellenfél betört a szerverére és onnan használhatatlan (Steve Hiller-féle Che Guevara póló, Hiller Haver autós matrica stb.) anyagokat letöltött. Ja kérem, a mai internetes világban az a minimum, hogy az ember védi a rendszerét a külsõ behatolások ellen. Maga a teljes dilettantizmus. Ez valószínûleg abból fakad, hogy az elvtársak még nem sajátították el kellõ mértékben és hatékonysággal az osztályharc megvívásának új módozataihoz szükséges modern eszközök és technológiák használatát. De ugyanebben a cipõben járnak már nem annyira fiatal demokratáink is. Nem is értem õket, semmit nem okultak a saját hülyeségükbõl? Ugyanazt tudom mondani, mint a nálam a kopogtatócéduláért kopogtató fiataloknak, ezek már évtizedek óta meg vannak szervezve, annak idején az ille-

galitásban meg a földalatti mozgalmakban kezdték pályafutásukat, ezek ellen nem lehet amatõr módjára harcolni! És bár az egykori amerikai elnök Ronald Reagan azt mondta, hogy „kommunistákkal csak erõbõl!”, azért nem árt, ha néha az eszünket is használjuk. Fõként akkor, ha valaki egyszer már bebukott bizonyos fejléces faxokkal. Hogy ennyi eszük ne legyen? Necces faxokat nem a párt székházából adunk fel. Az ellenfél szerverére pedig nem olyan IP címû géprõl török be, amirõl pillanatok alatt kideríthetõ, hogy a már fentebb említett távmásoló (gyengébbek kedvéért fax) készülék tartózkodási helyével megegyezõ címen található. Maga a teljes dilettantizmus. Nem mintha ez a kínos szituésön bármit is számítana, valamit is javítana az elmúlt négy esztendõ katasztrofális kormányzásának megítélésén. Azért a szegfûmintás utódpárt és annak szellemi holdudvara jó véreb módjára megpróbál ebbe is belekapaszkodni, kifacsarni belõle az utolsó média megjelenést is. De hát mi mást is tehetne az MSZP, hiszen egyetlen önálló gondolata, ötlete sincs, szarka módjára össze-vissza lop mindenkitõl. Amit lehetett, azt már ellopta politikai ellenlábasától vagy koalíciós partnerétõl, és talán a négy esztendõn át tartó monstre kampányolás, az ellenzék ellenzéke saját maguk által saját magukra ráerõltetett szerep az, ami efféle magatartásra predesztinálja õket. De vajon mi jöhet még? A választásokig már nincs sok idõ hátra. A küzdelem, ahogy az várható volt – a nemzetközi helyzethez hasonlóan –, egyre fokozódik. Még a végén megérjük, hogy golyóálló mellényt kell vennünk, ha el akarunk menni szavazni. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

jó ha figyelünk

Történt egyszer réges-régen - hiába nincs új a nap alatt -, hogy Krisztus elõtt 975-ben Izráel két királyságra szakadt. Tíz törzs a tizenkettõbõl nem akarta királynak a Dávid unokát, így lett Izráel fõvárosában Samáriában király Jeroboám. Dávid magvához csak két törzs Juda és Benjamin maradt hû, s így Judában Jeruzselem trónjára Salamon fia, Roboám került. Kétszázötven évig tartott a birodalmi egymásmelletiség, tarkította ezt harc és olykor békesség, mígnem Izreal bûnei az égig növekedvén Istennél betelt a pohár, s a hûtlen Izraelt leigázhatta az asszír király. Juda függetlenségét még vagy száz évig tartotta, de mert testvérbirodalma példáján nem tanult, így az õ napja is hamar kitelt, érte Jojákim királysága alatt Babilon ura, Nabugodonozor jött el. 606-tól 536-ig Krisztus elõtt ez összesen hetven év, fogságból, babiloniból Judának épp elég. Más kultúra, más vallás, más tudomány, más nyelv és más étel s más íz is a szájban, és minden idegen, de mert az uralkodó szava szent, ezeket mind tanulni, s hozzá még élvezni is kell. A zsidó ifjak legnemesebbjeit akarom palotámba - szólt a király, s a káldeusi átképzés kezdetét is vette mindjárt. Ételük asztalomról legyen és boromat is bõséggel igyák - parancsolt az uralkodó és szolgák hada kapkodva szaladgált. És kell nekik új név is, új identitás, kívánságom, hogy képzésük három éve alatt váljanak káldeusivá. Dánielbõl Baltazár lett, Anániásból Sidrák, Misáel a Misák nevet kapta, míg Azariás Abednégóvá vált. Így csinálja ezt minden uralkodó, és minden leigázott népnek ez a sorsa, az élelmesebbje félve a rabszolgaságtól, inkább bele-

törõdik a hajcsári sorsba, észre se veszi, s már élvezi, s így lesz övéinek árulója, megrablója, megrontója. Fizetsége, hogy cserébe idegen istenek bálvány áldozati asztaláról ehet, de ezért a döntéséért olykor lelkével fizet. És mikor az idegen birodalom megbicsaklik, meggyengül, istentelen rendszerét még jó darabig viszi elõre valamiféle felhajtó, vagy inkább csak a tehetetlenségi erõ. Túl nagy a szenny, mit el kéne távolítani s nincs hova, így aztán csak görgetjük magunk elõtt, s szinte belefulladunk a mocsokba. Szabó, Kézdy-Kovács, Paskay hány név lesz még a listán, kik teremtõ Istenüket, s nemzetüket félredobva váltak káldeusivá. Uram Isten, hogy lehet, hogy ezek is elhagytak Téged, s víztelen, szelektõl hányt-vetett fellegekként éppen a Te trónusodra törtek. Magukból császárt, hõs megváltót, szent atyát csináltak, s Te megengedted, hogy most egyetlen pillanat alatt porba hullva csússzanak-másszanak. Követtek volna Téged, mint a fentebb említett négy dalia, az Egyetlen vagy, ki hûséggel az idegen birodalom szorító kengyelében is velük maradtál volna. Sidrák, Misák, Abednégó és Baltazár ezek négyen nem hizlalták magukat bálvány áldozati étken. Titokban csak zöldséget, s bor helyett tiszta vizet kértek, s imáikban mindvégig megtartottak Téged. Bölcsességet adtál nekik, igaz tudományt, s tízszerte okosabbak lettek a káldeusinál. Mikor az elsõ három nem térdelt le parancsszóra imádni a királyt, tüzes kemencébe vettetvén õket, velük Te ott voltál. (Dániel könyve 1. és 3. rész) A bálvány áldozati asztal ma is terítve

áll, TELEVÍZIÓNAK hívják, s szellemi étket kínál. S kik elhagyták Istenüket évtizedek óta már, mindenevõ disznóként válogatás nélkül zabálják. Rombol erkölcsöt, elmét és hitet, nem ad egészséges tudományt, víztelen felhõkké formál mindenkit, ki rabjává vált. HYPO, szellemi méreg, megesett cselédlányok itala, mert mára megesett, hogy a TV-nézõ már otthonában sem szabad. Élete, vágya csupán virtuális, mert a valóság oly sekély, segélybõl tengõdik évek óta már, mert nem képes felnézni az ég felé. Urát nem keresi, nem kérdi, mi végre vagyok én, tekintetét csupán a képernyõre szegzi, mely sietteti minél elõbb lecsukódni koporsója fedelét. HYPO, gyorsan ölõ méreg, mely életére hág, Heti hetes, Nap kelte, Való világ, de még a Híradó is már régóta csak manipulál. Idegen birodalom mûködteti, mely káldeusivá degradál, és örökre feledtetni akar ISTENT, CSALÁDOT, HAZÁT. A tehén a szent állat, a disznó tisztátalan (III: Mózes 11. rész). A disznó nem rág, nem is válogat, noha neki csak egy gyomra van. Abba az egybe mindent behabzsol, s így testén minden keresztülhatol. Moslékot eszik, mindazt, amit más már kidobott; Isten igéjét? Ugyan már! Csak a TELEVÍZIÓ elõtt csámcsog. Vele szemben a tehén, bár gyomrának száma négy, még a legszebb füvet is csak válogatva nyeli, rágja, majd elvonulva, meditálva újra rágja, s végül tejet ad. Válogasd meg szellemi étkedet, hallgasd Isten szavát, olvasd is, majd gondolkozz el rajta és add tovább. Életedet csak ez menti meg, s teszi áldottá; ha ezt nem hiszed, mostantól legalább 70 napig tégy próbát! Tarr Ilona

AMÍG PRIVATIZÁLNI (ZÖMMEL LOPNI) LEHET, ADDIG TART AZ ÉLET

A nemzeti-konzervatív oldalnak nem megy a mocskolódás. Az még menne, hogy dokumentáltan bizonyítja a posztkommunista gazemberségeket, de úgy szemrebbenés nélkül hazudni, mint a volt KISZ-führerek, pártapparátcsikok és haladó újságírók, nos, úgy nem tud a jobboldal. Nem tud, mert komolyan veszi önmagát. S komolyan veszi azt, hogy hazudni (kegyes hazugság) legfeljebb végszükség esetén szabad. Az a kormány, amely ma Magyarországot a 2002-es orbitális hazugságok alapján politikailag vezeti, más anyagból van gyúrva. Õket nem érdekli a logika, nem érdekli az erkölcs, nem érdekli az, hogy értelmes emberek még emlékeznek arra, mit mondtak éppen tegnap. Ez a népség mosolyogva mond mást, értelmezi a saját zsebe szerint azt, hogy mit mondott az egyébként istenített Európa. Ez a vircsaft nem zavartatja magát semmitõl. Amíg privatizálni (zömmel lopni) lehet, addig tart az élet, egyébként meg hízelgünk a kádári emlékezetû kisembernek, aki még ma is uralkodó osztálynak hiszi magát. Forrás: Tõkéczki László – Magyar Nemzet, 2006. február 10.

jó ha figyelünk

19

„A filmrõl nem is akarnak kérdezni?“ -csodálkozott ránk Eperjes Károly a Duna Plaza mozijának kávézójában, ahol Szabó István Rokonok címû filmjének fõszereplõi szakmányban adták az interjúkat. Sõt, még a rendezõ ügynökügyérõl sem faggatuk. Ennél jobban érdekelt bennünket, mit gondol a nõi lélekrõl és a nõk pappá szentelésérõl. Beszélgetés közben a színész majdnem megtérített bennünket. Talán sikerül is neki, ha nem csak negyedórája van ránk. – A Rokonok móriczi világát jellemzõnek érzi a mai magyar társadalomra? – Nézze, ha az írót nem úgy hívnák, hogy Móricz Zsigmond, hanem úgy, hogy Euripidész, akkor is mûködne, mert ez a fajta élet sajnos már évszázadok óta az ember sajátja. – Az emberé? Minden társadalomban? – Mivel csak az embernek van szabad akarata, az állatnak nincs, ezért az emberé. – A politika továbbra is érdekli? Egyszer azt mondta, nem politizálni bûn. – Úgy van. Érdekel a politika. Magát nem? – Dehogynem! – Na, látja! Kötelezõ. Politizálni azt jelenti, hogy a polisszal, a városállammal, tehát a társadalommal foglalkozni. Maga tõlem kérdez, és amit kérdez, az politika. Hogy mit válaszolok, az is politika. Minden politika. Szabad akaratunk minden megnyilvánulásának társadalmi következménye van. – Lát most olyan kötelességet maga elõtt, amit meg kell tennie? Egy ideje nem nagyon tûnt fel a Fidesz körül, de most az egyik Változás 2006-os plakáton a gyõzelem jelét mutatja. – Felületesen nézte meg azt a képet. A szívemre tettem az egyik kezemet, és a másikkal... – Felületes újságíró vagyok. – És az egy kérdõ mozdulat volt. A testbeszéd többet mond el mindennél. Én karakteresen egy értékrendet követek, és annak mindig örülök, ha van olyan politikai párt, vagy vannak olyan pártok, amelyek ezt az értékrendet preferálják. És úgy gondolom, nekem akkor kötelességem odaállni. – Vállal majd ilyen szerepet ezen túl is? – Mindig is vállaltam. De ez nem azt jelenti, hogy hivatásszerûen. Bementem a parlamentbe, és egy napig ültem ott. Így vállaltam, így tudtam a legjobban segíteni. Így került be Varga Mihály a helyemre. Hála istennek! Egy remek református egy katolikus helyére. Nagyon jól van ez így. – A teológia érdekli még? – Abszolút. – Olvasta már XVI. Benedek elsõ encikliáját? 20

– Még nem. De egy hónapon belül biztosan meglesz a magyar fordítás. Mindig megveszem a friss enciklikákat. Szoktam olvasni õket. Azt azonban mindenkinek a figyelmébe ajánlom, és legyenek szívesek írják le, hogy az európai kultúráról még nem született annyira karakteres, annyira jó írás, mint amit XVI. Benedek pápa kiadott Benedek Európája címmel. Mindenki olvassa el! Ez az egyetemes kultúra, ez az európai kultúra. Zseniális! Tegnap este is olvastam. Nem tudom, hányadszor már. – Továbbra is úgy gondolja, a XXI. század a keresztény és a nem keresztény értékrend összecsapása lesz?

– Nem így mondtam. A hívõk és az istentagadók százada. De hát ez már eldõlt, csak nyûglõdik rajta az emberiség. – Eldõlt volna a csata? Mikor? Már régen. Kétezer éve. Csak húzzuk az idõt. Olvastam valahol, hogy a liberalizmust és a nacionalizmust éppúgy egoizmusra épülõ eszmerendszernek tartja. – Kétféle létezés van: az istentörvényû létezés és az öntörvényû létezés. Sejtheti, hogy én az istentörvényû létezést tartom helyesnek. Az öntörvényû létezés - idegen szóval - egoizmus. Minden izmusnak királya az egoizmus. – Mi baj az öntörvényûséggel? – Az egoista mindig önös érdekbõl fogalmazza meg az élethez való viszonyát. És hogyan lehet úgy önmagamra reflektálni, ha a másikat nem tekintem ugyanazon a szinten lévõnek? Az istentörvényû létezés és szemléletmód viszont megpróbálja önmagát és mást is az istenképmás tükrében szemlélni. Óriási különbség! Szabad azt mondanom, hogy az egoizmus embere mindig egyedül van. – Magányos? – Nem. Rosszul fogalmaz. És ezt József Attila, Ady és Pilinszky is jól használja a verseiben. Az egyedül lévõ lehet családban, szerelemben, társadalomban, mindig egyedül van, mert elszakította magát Istentõl. A magányos lehet szerelemben, családban, bármilyen társadalmi helyzetben, soha nincs egyedül, hanem legfeljebb nem megértett magányát szenvedi. De tudja, hogy az Isten vele van. Nézze, a Négykézláb másztamban József Attila azt mondja: „Ahány igazság, annyi szeretet. Úgy van velem, hogy itt hagyott magamra” Nem egyedül tehát. „Gyönge a testem: óvja félelem!” – Képletes, istenes vers, a lélek gyenge. „De én a párom mosolyogva várom,” – Hát milyen párról beszél õ, ha magányos? „mert énvelem a hûség van jelen, az üres ûrben tántorgó világon.” Tehát tudja, az az igazi párja, aki az üres ûrnek értelmet adott a szeretetével. Zseniális, fantasztikus mû! „Négykézláb másztam. Álló Istenem/ lenézett rám és nem emelt föl engem...” – próbálunk mi is versben beszélni. jó ha figyelünk

És nem is így kezdõdik. Egy éve kaptam meg az Irodalmi Múzeumból a kritikai kiadás fénymásolatát. A háború elõtt maga Ignotus is azt mondja – József Attila többször átírta a verset –, Attila, az a jó, ahogy elõször írtad. A háború utáni összes kiadásban úgy van, ahogy ön is és mindenki tudja. De Stoll Béla, a legnagyobb avatott filológus kiderítette, több vers nem úgy van, ahogy hittük. Ennek a versnek nem az az elsõ sora és nem az a címe, hogy „Négykézláb másztam”. A vers címe: Az Isten itt állt a hátam mögött. „Az Isten itt állt a hátam mögött, s én megkerültem érte a világot“.

A harmadik és a negyedik sort nem ismerjük. „Négykézláb másztam. Álló Istenem lenézett rám és nem emelt föl engem. Ez a szabadság adta értenem, hogy lesz még erõ, lábraállni, bennem. „Úgy segített, hogy nem segíthetett.” – Azaz nem lehet megírni a gyerek helyett a leckét. „Lehetet láng” – ez a Szentlélek –, „de nem lehetett hamva.” – Csak matéria. „Ahány igazság, annyi szeretet” – Mindenkinek másmás képességet ad. A képesség jó kifejtése a tehetség, a képesség rossz kifejtése a tehetetlenség. – Tovább mehetnénk József Attilától? Túl specifikus lesz így a beszélgetés. – Igen? Mert akkor nagyon szól az istenrõl? – Nem azért.

– Maguk nem nagyon preferálják az istentörvényû létet, ugye? – Nem errõl van szó. – Jaj, Istenem, majd csak megjavulnak! Na, menjünk tovább! Mégse! Nem adom fel. És ezt írják le feltétlenül, és szó szerint. Az Indexhez és ehhez az oldalhoz különösen nagy szeretettel bemegyek. Az Úrjézus jó ha figyelünk

is bement a vámosok közé. De nem vámosokkal jött ki, nem Lévit hozott ki, hanem Mátét. És én most nagyon dolgozom a Lévikért, hogy Máték legyenek. – Akár egy online-interjúra is bejönne közénk? – Már voltam. Ha egyszer ráérek, majd bemegyek. Miért ne? Naná! – A Bolberitz Pállal közösen jegyzett Thália és teológia címû beszélgetéskötetben örömhír-hirdetõnek nevezte magát. – Igyekszem. – És volt egy megjegyzése, hogy ezért sokan bolondnak tartják. – Hát, igen. – Megszokta már a környezete, hogy szívesen hirdeti az örömhírt? – Nézze, csak azt tudom mondani, egyre több nehéz helyzetbe került ember jön oda hozzám azzal, hogyan lehetne rendbe tenni lelkileg az életét, hogyan nyerhetné el a harmóniát, lelki békéjét. – Hát Adytól tudjuk, hogy amikor lelkünket roskadozva visszük...

– Mehetünk Adyhoz is, mert ott is otthon vagyok. Ady néha nagyon távol volt Istentõl, néha pedig nagyon közel, egészen közel. Zseniális versei vannak errõl. Az Úr érkezése is. – Inkább maradjunk a teológiánál. A feminista teológiáról mit gondol? – Mi az, hogy feminista teológia? Olyan nincsen. – Nõk pappá szentelése, meg ilyesmi. – Errõl csak egy a véleményem. Jézus nem az elsõ keresztény. Jézus Krisztus haláláig hívõ zsidó ember volt. És nem úgy, mint a farizeusok. Jézus Krisztus megváltó. Az elsõ keresztények, azaz krisztuskövetõk Mária és az apostolok voltak. Akik egyébként szintén hívõ zsidó emberek voltak Krisztus haláláig. A mamája is. Mária nem akart pap lenni. Más a nõ pszichéje. Más antropológia. Más a nõ. Érdekes módom Nagy Szent Teréz, Kis Szent Teréz nem akart pap lenni, de Teréz anya sem. Ugyanis a nõnek más a pszichéje. De a szentségek nélkül ez nem érthetõ. – Mi a különbség a férfi és a nõi lélek között? – A lelki vezetõm mondott erre egy példát. Valamelyik híres apácafõnöknõ állandóan panaszkodott az apátnak, micsoda dolog az, hogy a nõk nem lehetnek papok. Az apát azt válaszolta, ez kísértés, nyugodjon

már meg. Penitenciákat kapott, hogy ezt legyûrje, de nem tudta. Évekig hajtogatta, hogy õ miért nem lehet pap. Unta már egy kicsit az apát, és, na jó, levizsgáztatta, de nem deklarálta. „Tudja mit, úgyis nagy lelki gondjaim vannak, üljön be a gyóntatószékbe a helyemre, én meg megyek gyónni magához.“ Beült. Persze ez egy példázat, remek példázat, viccnek sem rossz. Megtörtént. „Ne haragudjon - mondja tehát az apát -, borzasztó kínjaim vannak, az egész apácarend belém szerelmes. És alkalmasint már az egyikkel...“ - „Jézus, Mária! - csapódott ki a gyóntatószék ajtaja és rohant ki az apácafõnöknõ - “Testvérek, itt az antikrisztus!" „Na látja, ezért nem lehet pap“ - mondta az apát. – És ez olyan fix antropológiai különbség, amibõl aztán egész más szerepek adódnak? – Más. Meg kell nézni egy családban az apa és az anya szerepét. Nem helyes, ha egy családban kegyetlen az apa, az anya meg mindent megenged. De az is természetes, mivel az anya szüli a gyermeket. A nõben több az érzékenység, a férfiban meg a realitás. Ez a normális. – Ezért mások a társadalmi szerepek? – Hát persze. Nézze meg, milyen bajban van az emberiség, hogy felbontotta a hagyományos anyaság lehetõségét. Erre oda kellett volna figyelni. Nem szabadott volna belekényszeríteni egy nõt abba a helyzetbe, hogy pénzkeresõ legyen õ is. Érzékenyen kellett volna ezt megoldani. A nõ, ha orvos, jogász, és a többi, persze, élje ki ezt a helyzetét. Ez a természetes. Õ is kaphat hozzá képességet. Alkalmasint többet, mint egy férfi. Miért ne? A képesség az Isten dolga. A képesség jó kifejtése pedig már a miénk. De képtelenség olyan helyzetbe hozni a nõt, hogy az elsõ számú, legfinomabb állapotát, az anyaságot ne tudja méltányosan gyakorolni. Az borzalmas. Lelkileg sérül. – Ez alatt mit kell érteni? – Maszkulinná válik. Nem jó ez se neki, se a férfinak Persze vannak, akik ezt vitatják, de az õ dolguk. A nõ elveszti legérzékenyebb, Istentõl kapott állapotát, hogy élethordozóságát gyermekével minél harmonikusabban és minél tovább õrizze. Elveszti. Ezért bomlanak a családok Butaság lenne persze visszakényszeríteni a nõket a mosogató mellé. Ez baromság. De érzékenyen kellett volna kezelni ezt a változást, amit a társadalom rákényszerített a nõre. És ezzel a férfire is. Például úgy, hogy a nõk munkaideje a gyermekek miatt másmilyen legyen, ha megengedhetõ abban a munkakörben. Egyébként a nõk akármit csinálnak, akármilyen munkahelyen vannak, akkor is egyes számban a gyerekükön jár az agyuk. Nincs mese. Így van megalkotva. És akinél nem így van, ott baj van. Kibillent, ott már vége, elindult a lejtõn. Forrás: Dénes Dóra, Nagy László – Index

21

Úgy látszik, csak arra emlékszik, hogy a kommunizmus utolsó éveiben mindenkinek volt munkája. Dolgozgatott s az állambácsi fizetgetett, s ha jól viselkedett, lakást is kapott, gyerekei az egyetemre mehettek, stb. Azt már nem tudja hogy gulyáskommunizmusnak súlyos ára volt, amit most kell kifizetni. Nyugati kölcsönbõl tartottak minket aránylag jól és elégedetten. Futotta abból a 22 milliárd dollárból, amelyet Fekete elvtárs, szerzett nyugati bankár kollegáitól. Persze más is van a kommunisták számláján, nem csak ez a néhány milliárd dollár. Csodálatos szakértöiknek köszönhetjük az alábbi, a mi idönkben már majdnem jóvátehetetlen gazdasági bünöket: 1. Az emlitett 22 milliárd dolláros nyugati kölcsönt. Fekete elvtársék nem államkölcsönöket vettek fel, mint az okosabb lengyelek, románok, csehek, hanem a nem elengedhetõ magánkölcsönöket. Ki kapta a közvetitõi jutalékot, ami az állam-kölcsönök után nem járt volna? 2. A szándékosan elrontott földosztást, majd az ezzel járó kollektivizálást, ami évtizedekre visszavetette a mezõgazdasági termelést. 3. Az egészségügy prostituálását. Az ingyenes orvosi kezelés árát a hálapénzzel kell még ma is megfizetni. Ezzel végeredményben az orvos, ápoló, stb. nyomorúságos hivatalos jövedelmének a többszörösét a betegekkel, fõként velünk nyugdijasokkal fizettetik meg, még ma is. 4. A Világkiállitás lemondását, ami kevés befektetésesel óriási hosszútávú haszonnal járt volna 5. Bõs-Nagymarost. Amely, ha jól muködött volna is - ami lehetetlen - a nemzeti villamosenergia szükségletnek 3-5%-át adta volna, miután 20 év alatt a termelt árammal kifizettük volna az osztrákokat... Ilyen szörnyû kilátástalanul veszteséges befektetést csak ezek a szakértõk voltak képesek tervezni. S most ujra kezdenék! 6. Az egész magyar ipari múzeumot, elavult gépeivel, eladhatatlan, termékeivel. Hiába épitettek újabb és újabb gyárakat, a szakértõk által nyugatról drágán megvásárolt technológia többnyire, versenyképtelen volt. 7. A behajthatatlan külföldi követeléseinket és a szocialista kölcsönöket. 8. A romos Budapestet. Egyetlen európai nagyváros sincs ilyen kétségbeejtõen leromlott állapotban. 9. Elnézték a folyóink osztrák, szlovák, román, ukrán eredetû szennyezését. 10 Elavult telefon-hálózatunkat, amelyet a külföldi tõke modernizált hogy az ipar és a kereskedelem fejlõdhessen 11. A MÁV lehasznált, elavult, kopott, koszos gördülõ anyagát, pályáit. 22

12. A MALÉV ócska, üzemanyag pazarló Tupoleveit, amelyeket csak nemrég sikerült lecserélnünk. 13. A hihetetlen mértékû magyar és szovjet környezet kárositást. A talajvíz szennyezését. 14. Az Eocén programot, amely óriási beruházás után szén helyett Dunántúl jórészének karsztvizét szivattyúzta fel. Már Budapest hõforrásai is kiapadóban voltak, mire észbekaptak az elvtársak és feladták a harcot. Hol voltak a geológus szakértõk? 15. Dunaujvárost, amelyre semmi szükség nem volt, hiszen sem vasércünk, sem kokszositható szenünk nem volt elegendõ az üzembetartására. Sorolhatnánk még sokáig, de már igy is rég túl vagyunk a száz milliárd dolláron. Legalább ennyibe került a gulyáskommunizmus, ha nem többe. Csak az eredeti 22 milliárd dollár is 60-ra nõtt, hogy az eredeti kölcsönök kamartait fizetni tudjuk. EZT AZ ÓRIÁSI ADÓSSÁGOT NEKÜNK, GYERMEKEINKNEK ÉS UNOKÁINKNAK KELL KIFIZETNI, A szakértõk bûnsorozata ezzel még nem ért véget: 16. Németh Miklós által levezényelt spontán államositás, mikor is a szakértõ elvtársak állami kölcsönökkel vették meg a jól menõ cégeket – potom áron. 17. Ezek a privatizációban résztvevõ szakértõ elvtársak sürgõsen továbbadták a külföldi vállalkozóknak - potom pénzért - a mélyen áron alul vett vállalatok nagyobbik részét. Azok leállították a gyárakat és külföldrõl hozták be még a tejet, cementet, stb. is a megvásárolt magyar piacra. Betetézték szakértõségüket az energiaipar eltékozlásával. Magyarországon kívül csak egyetlen állam

van a világon, amelyik hozzánkhoz hasonlóan eladta az áramfejlesztõ telepeit. Ezzel eljátszották a magyar ipar jövõjét. Még a modernizált ipar is csak olcsó árammal tud versenyképessé válni. Az idegen tulajdonosok felemelték a villany árát és további emeléseket helyeztek kilátásba, pedig Hornék garantálták az e szakmában még külföldön is szokatlanul magas hasznot.. Azt a felújitási folyamatot, amelyet bejelentettek, csak ujabb áremelésekkel fogják fedezni. A visszatérült eredeti befektetésüket és a modernizálás visszanyert költségeit is, néhány év alatt kiviszik az országból. Ezek a hires szakértõk még ezt sem értik, vagy nem bánják.... A szakértõket ezek a tények nem nagyon érdeklik. Már szépen megszedték magukat, biztositották gyermekeik jövõjét. Majdcsak eltengetik maradék életüket azokban a szép kis 50 (90?) milliós házacskáikban. Németh Miklós, Fekete János, Bokros Lajos, Medgyessy Péter meg majd szépen bankárkodva boldogan élnek itthon vagy Nyugaton, amig meg nem halnak. Akár a mesében... Gyurcsány kormánya minden értékes vagyontárgyat eladott már, de az óriási költségvetési hiányt még ezzel sem tudta csökkenteni. Ezen felül, óriási külföldi adósságot halmozott fel. Ezeket szintén Ön, gyermekei és unokái fogják kifizetni - ha lesz mibõl! A közeledõ választások alkalmával gondoljon ezekre, és a még fel nem sorolt bûnökre, amelyeket ezek az álszocialista milliárdosok követtek el ellenünk. Gyermekeink, unokáink érdekében, válasszon okosan! Mit freundlichen Grüssen / Best regards Csaba Kenessey

jó ha figyelünk

Ismét kitelik egy négyéves kormányzati hatalmi idõszak, immár a negyedik abban a keretben, amit Magyar Köztársaságnak neveznek. A korábbiakat ezen a néven megtoldva ugyan a „nép“ szóval (népköztársaság) háborús összeomlás hozta létre. Ami 1918-ban és ami 1945-ben rászakadt az országra, külsõ hatalmak által támogatott nemzetellenes erõk merénylete volt a magyar társadalom és a magyar alkotmányosság ellen. Érthetõ, hogy az elsõ köztársaság lejáratta a magyar nemzet szemében ezt az államformát, és inkább vállalták a király visszatérését eltiltó nagyhatalmi beavatkozás ellenében a királyságnak mint államformának megtartását, a korlátozottabb kormányzói fõhatalom intézménye bevezetésével. Az új nemzeti magyar királyság részére zseniális szerkezetet alkottak az uralkodó nemzetállam-eszme érvényesítésével, a nemzet érdekét kiszolgáló államot, amely nagyszerûen ötvözte a szentkoronás magyar történelmi alkotmányosságot a kor szellemének megfelelõ népképviseleti, többpártrendszeri törvényhozó és közhatalmat gyakorló rendszerrel. Egy rugalmas, de meggondoltan haladó szellemû, magyarérdekû államot, ellenséges szomszédsági és barátságtalan nagyhatalmi légkörben. Vannak szerencsés országok, amelyek történelme finom átmenettel hajlik bele a fejlõdés vonalába. Nyugat országai ilyenek, és ezért nem értik, hogy a magyarok miért nem érzik jól magukat, amikor a hozzájuk hasonulást követelik tõlük. A második köztársaság ellenséges megszállással érkezett, és „demokráciát“ és „köztársaságot“ rendõrterrorral, akasztófákkal, börtönökkel népszerûsített. Szerecsenmosdatás különválasztani az orosz megszállás elsõ három évét a többitõl, mert hogy az még a többpártrendszer képét mutatta. Valójában a szovjet megszállás elsõ napjától kezdve egyetlen folyamat volt hatalomgyakorlás tekintetében az az idõszak, ami 1956. október 23-ig tartott. Ezen a nevezetessé vált napon akarták elfogadhatóbbá tenni a kommunista diktatúrát. A kerítésjavítás nem sikerült, a magyar nép ledöntötte a bolsevista kerítést. Tíz reményteljes nap után azonban visszaállt a nemzetközi nagyhatalmi rend, a jaltai, helyet adva a Kádár-korszaknak. A kommunista egypártrendszer és a szovjet megszállás megszûnte után történelmi alkalom és parancs volt a magyar államiság kisiklatott szerelvényének talpraállítása. Minden változás csak jobbat hozhatott, és talán ez volt az oka annak, hogy el lehetett hitetni a magyar néppel, hogy azok fogják rendbetenni az ország dolgait, akik addig is intézték. No azért bevonták a diktatúra hanyatló idejében jelentkezõ (vagy felkészített) ellenzéki csoportokat is. jó ha figyelünk

Az egykori kerítésjavítók mai utódai ráhangolva a közhangulatra és gyakorlatiasan felfedezve az „ellenforradalom“ forradalom mivoltát a jelenleg fennálló Magyar Köztársaságot 1956-ból eredeztetik. De majd látni fogjuk, hogy olyan 1956-ból, amilyennek azt láttatni akarják. Szívesen idézek a Népszabadságból, bájosan elszólják magukat, amikor a bizonyítványukat magyarázzák. Tanács Istvántól, akinek már a neve is szimpatikusan pártos, kapjuk a balszélsõ magyarázatot arról, hogy kit-mit tiszteljünk ebben a harmadik magyar köztársaságban. „A Magyar Köztársaságot az 1956-os népfelkelés 33. évfordulóján kiáltották ki. Ez a dátum egyértelmûen azt szimbolizálja, hogy a megszületõ új alkotmányos berendezkedés a folytatása, kései megvalósulása 1956 törekvéseinek.“ Igen, ezt is „kikiáltották“, mint két elõdjét. Jó húzás volt ez a párosítás ‘56-tal. Eszembe jut: ifjúkori csavargó barátaim egyike intím kapcsolatával hencegett Greta Garboval, amit fényképpel bizonyított mert volt humora ahogy megcsókolt egy Garbo-plakátot. Tanács István Garbo-képe így néz ki: „Tizenötéves a legújabb, és immár messze a leghosszabb életû nagyar köztársaság. Története, elõzményei tartalmaznak bizonyos folytonosságot. Ezt a folytonosságot erõsítették a létrejöttét megelõzõ ‘alkotmányos forradalom’ során megkötött kompromisszumok, amelyek azonos keretbe illesztették az 1956-os forradalom törekvéseit az 1989-es rendszerváltó értelmiség és a békés rendszerváltásban együtt mûködõ partnerként viselkedõ állampárt alkujával.“ Itt megállunk egy pillanatra: a leírás õszintesége megnyerõ: a rendszerváltás hiszen arról van szó „tartalmaz bizonyos folytonosságot“, ugye a korábbi rendszerrel. És kik alkudoztak itt? A „rendszerváltó értelmiség és az együttmûködõ állampárt“. Pontosan így volt, az állampárt együttmûködött azzal az értelmiséggel, amely kiváltságos helyzetét már kiskorától fogva az állampártnak köszönhette. Olvassuk hát tovább Tanács tereprajzát: „Nyilvánvaló kompromisszum volt, hogy a köztársaságot nem a rendszerváltó csoportosulások által kijelölt politikus, hanem az állampárt egyik ismert funkcionáriusa mint ideiglenes államfõ, Szûrös Mátyás kiáltotta ki ez 15 éve is azt jelezte, hogy a régi nómenklatúra a békés rendszerváltásban való együttmûködése fejében szerepet kaphat a segítségével is létrehozott új jogállam politikai életében. A békés átmenet érdekében mindkét oldalról vállalt kompromisszumokat tanúsította az is, hogy a köztársaság nem gyökeresen új alkotmánnyal indult, hanem az 1949-es Rákosi-féle alkotmányt írták át ám abban szinte minden lényeges dolgot meg-

változtattak, és az utolsó pártállami parlament erre áldását adta.“ Rendszerváltás a szó valódi értelmében akkor jött volna létre, ha a kommunisták lelépnek, és a hatalomba csupa nem kommunisták kerülnek. Ebben a szép békés alkudozásban mindkét tárgyaló oldalon nagy többségében kommunisták alkudoztak egymással, ezért lett az új rendszer olyan amilyen. Hol vannak itt „az 1956-os forradalom törekvései“? Ezekbõl az elvtársi alkudozásokból jött ki a „rendszerváltás“ eredményezte helyzet, ami nagy hasonlóságot mutat az 1945–1948 „demokráciájára“, amiben felmorzsolódtak a politikai pártok, és maradt egyedül a terepen a kommunisták pártja. Most is belsõ férgek rágták szét a polgári pártokat. Hova lett a Magyar Demokrata Fórum? Hova lett a Független Kisgazdapárt? Hova lett a Kereszténydemokrata Néppárt? Hova lett a Magyar Igazság és Élet Pártja? Hol van egy szociáldemokrata párt? A szocialista nevet viselõ kommunista párt kapitalista lett. Igaz, soha nem is volt szocialista a szó eredeti értelmében. A munkástársadalommal ki törõdik? A kommunizmus utóélete két ma is kormányzó pártjában ma is uralkodik az egyeduralmi ösztön, mindent elkövetnek, hogy nemzeti oldal ne kerüljön kormányhatalomba. És lehetõleg a képviselõházba se. Az egypártdiktatúra ilyen módon jogszerûvé tett utóélete a hatalomban nem veszélytelen állapot, és ha nem sikerül a nyomulást megállítani, teljessé válhat minden demokratikus dekórum ellenére. Erre utaltam fentebb, hogy a nyugati országok politikusai nem értik, miért megy nálunk vérre egy kormányzatváltás. Ahhoz hogy megértsék, nekik is át kellett volna esniük véres bolsevista terroridõszakokon. Akkor megértenék, hogy milyen érzés négy évenként újra hatalomban látni a régi bolsevistákat és utódaikat. És hogy milyen érzés a jogállamiság posztulátuma alatt tudomásul venni, hogy az egykori államvagyon ma az egykori pártelit magántulajdona, és ma ez a törvényes rend alapja, amivel szembeszállni bûncselekmény. És ez a hazai törvényes rend szerves része a nemzetközi törvényes rendnek, Trianonnal és a Benes dekrétumokkal együtt. Ebben a helyzetben érzékeljük a veszélyt, amit a mai kormányhatalom választási gyõzelme hozna az országra. Tanács István helyzetismertetése még egy fontos szempontot érint, ami a veszély méreteit is érzékelteti: „Akár a jobboldalt segítik hatalomra, akár a balt, a gazdasági kényszerek mindkettõnek korlátozzák a cselekvési lehetõségeit. Ez is egyfajta megkésettség talán: mire nekünk is lett stabil és hosszabb távon mûködõképes köztársaságunk, akkorra a köztársaság eszméjén némiképp túllépett az 23

idõ. A köztársasági eszme ugyanis csak állami keretek között érvényesül miközben a gazdaság már nagy részben globálisan mûködik. Egyetlen szabadon választott kormány sincs ma már abban a helyzetben, hogy jelentõsen korlátozhassa a tulajdont valamilyen közösségi cél nevében. Ugyanazok a hatások érik a kicsi- és a nagyméretû köztársaságokat; a fejletteket és a kevésbé fejletteket. Eltérõ ugyan a mozgásterük, de bizonyos határon túl nem korlátozhatják a tõke érdekérvényesítését mert az mindig talál más országokat, ahol érvényesítheti az érdekeit. A nemzetközi nagyvállalatok lassan bármelyik köztársaságnál erõsebbek lesznek, és tevékenységükre csekély hatással van, hogy az adott politikai közösség polgárai mit tekintenek közjónak holott éppen ez, a közjó érvényesítése a köztársasági eszme lényege.” Amit ez az István itt mondott, a másik István hetvenhétszer leírta az utóbbi tizenöt évben ugyanígy a Magyar Fórumban. A különbség csak az, hogy népszabadságéknál nem gombolyítják tovább a fonalat. Mintha egy másik égitestrõl néznék érdekességként, hogy köztársaság sem kell, mert nemzetek nem lesznek, és hogy ez a haladás menete. Nem követik a logikus folyamatot: ha a nemzetközi nagyvállalatok ilyenek, hogy rájuk csekély hatással van a köztársaság és polgárai sorsa, akkor a köztársaságot mûködésben tartó politikai szerveknek, beleértve a tájékoztató ipart is, egyetlen kötelességük van: a védekezés. Mit látunk ezzel szemben a politikai tájon? Vannak olyan politikai pártok, amelyek vallják és hirdetik a gazdasági élet korlátlan szabadságát, annak ellenére, hogy a fent említett nagyvállalatok nyomulása nyilvánvaló és szemmel látható károkat okoz az országnak. Egyik ilyen a szabaddemokraták liberális pártja, a másik a szocialista nevet indokolatlanul viselõ párt. Vezetõségük személy szerint kiszolgálói voltak a Szovjetuniónak, annak érdekében sorvasztották a nemzetet. Zsigerbõl tudják, hol a helyük a nemzetközi tõke nyomulásában ahol azt hirdetik, hogy a nemzetek ideje lejárt , ott a helyük ahol jutalmazzák a nemzetsorvasztást. Itt árad a folyamatosság, és nekik mindennél könnyebb következetesnek lenni... Tavaly március 12-én konferenciát tartott a Nemzeti Fórum Egyesület a Parlament Fõrendiházi termében, Nemzet, nemzettudat, globalizáció címen. Az elõadók egyike, Pordány László egyetemi tanár jellemezte a Kádár-rendszert így: „A térség kommunista diktatúrái közül a miénk volt egyedül nemzetellenes. A legfõbb ellenséggé vált a szocialisták szemében a nemzet, sõt az is maradt számukra a mai napig.“ A Kádár-rendszer legnagyobb bûnének nem a gazdasági lemaradást, nem is a nyugattól való eltávolodást, hanem a nemzettudatban szándékosan okozott torzulást nevezte Por-dány László, rámu24

tatva: „a szocialista politikusok sokat változtak az elmúlt idõkben ugyan, ebben a témában azonban semmit.“ Különös jelenség a Szabaddemokraták Szövetsége a magyar politikai életben. Nagyhangú antikommunistaként ültek le a rendszerváltó kerekasztalhoz, ahol sikerre vitték a kommunista elit átmentését, majd az Antall Józseffel kötött paktummal annak gazdasági megalapozását. Az Antall-kormányra erõszakolt liberális politika hiteltelenné tette a Magyar Demokrata Fórumot. Az SZDSZ kormányzó partnere lett az MSZP-nek, két alkalommal is. Ezt az országot az elmúlt négy választási idõszakból háromban az SZDSZ irányította közvetve vagy a hatalom részeseként, amibõl az utóbbi két évet, az MSZPben és a kormányban végrehajtott puccs óta, kizárólagosan. Gyurcsány Ferenc régi elvtársa, gimnáziumi osztálytársa, Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke mondja: „Az SZDSZ semmi más, mint egy rendkívül arrogáns nagytõkés párt, amely a piac mindenhatóságában hisz. Márpedig a piac elnyomja a szabadságot. Az SZDSZ a maga módján nagyszerûen politizál, hiszen megszerezte a kulcs-pozíciókat. Ezt az országot és ezt a kormányzatot nem az MSZP irányítja, hanem az SZDSZ. Láttuk ezt a köztársaságielnök-választásnál, láttuk ezt Medgyessy megbuktatásánál, Gyurcsány megválasztásánál, láttuk a kormányzati tényezõk elosztásánál. Gyurcsány a nagytõke fejével gondolkodik, így próbálja irányítani az országot is. Elég erõszakos ahhoz, hogy a döntéseket keresztülverje. Az SZDSZ mögött álló gazdasági körök választása is emiatt esett rá. Gyurcsány Ferenc tulajdonképpen az SZDSZ miniszterelnöke, és nem az MSZP-é. Az MSZP kongressszusa Gyurcsányt puccsszerûen választotta meg miniszterelnöknek.“ Törvényszerûnek nyilváníthatjuk, hogy minden olyan politikai párt, amely nemzetközi ideológia alapján áll (liberális, szocialista, kommunista) csakis nemzetellenes lehet, és az is nyilvánvaló, hogy tõkés érdekeltségek kiszolgálója. A demokrácia, a köztársasági elv a néprõl, az állam polgárairól szól. Olyan kormányzat, amely idegen célok szolgálatában áll, országellenes, nemzetellenes. Magyarországon van mintegy két és félmillió nemzeti érzésû értelmes választópolgár, akik a nagy sajtó ellenében is tisztán látják a pártok elkötelezettségét. Ez a réteg létszámban emelkedõben van, és ez nagyon megnyugtató. A baloldali pártok társadalomellenes magatartását egyre többen felismerik. Ez a tömeg igényli a neki megfelelõ politikai szervezeteket, és éppen a Fidesz történetén át figyelhetõ meg, hogy hatással van a párt mind nagyobb nemzeti érdekû elkötelezettségére. Baloldalon nincsenek pártalakítási kísérletek, annál inkább vannak a jobboldalon. Az ország tönkremenetelének arányában jelennek meg újabb és újabb radikális

jobboldali pártok, amelyek már a Fideszt sem tartják eléggé elkötelezettnek a nemzet érdekeiért. Ezek a kis pártok kielégítik sokak politikai igényét, némely esetben átgondolatlan demagógiát hirdetve okot adnak a szélsõséges cimkézésre. Érdekes hogy a szélsõséggel való cimkézés soha nem éri a baloldalt, mindig csak a jobboldal kapja, és gyakran jelenik meg külföldi lapokban is, bizonyára nemzetközi szolidaritás alapján. Most legutóbb a Financial Times londoni üzleti lap Orbánról írva azt állított, hogy xenofób, vagyis idegengyûlölõ. Erre teszi Krepler Erzsébet a megjegyzést a Magyar Nemzet január 23-i számában: „Orbánt xenofóbnak tartják, csak azért, mert a magyar nemzeti érdekeket hangsúlyozza, mert mondjuk a kis- és középvállalkozókat szeretné támogatni a nyugati székhelyû nagyvállalatokkal szemben. Ha mondjuk ebben valaki idegengyûlöletet lát, az nincs tisztában azokkal az alapvetõ, Magyarországon különben senki által kétségbe nem vont tényekkel, hogy ez a támogatás egyáltalán nem utóbbiak hátrányára vagy kárára történne, hiszen már régóta éppen õk vannak helyzetelõnyben, hanem elõbbiek végre legalább ezzel összehasonlítható elõnyökhöz jutnának.“ Hát igen, az Orbán-kormány elõnyben részesítette a hazai cégeket például az autóútépítésben is, létrehozta a hazai kis és középvállalkozások megindulásához a Széchenyi-tervet, támogatta a kis- és középvállalkozásokat a mezõgazdaságban, támogatta továbbá családi gazdaságok bevezetésével, termõföld-jövedelemmel, a Nemzeti Föld-alappal, elõvásárlási jogokkal, új agrártámogatási rendszerrel. Történelmi jelentõségû nagyberuházásokat támogatott, ami nem üzleti, hanem nemzeti érdekeket szolgált, mint a párkányi híd és a Nemzeti Színház. Méltóképpen megünnepelte a magyar királyság meglapításának ezredik évfordulóját, említhetjük a státustörvényt, a magyar igazolványt, a Sapientia Egyetemet, határon túli fõiskolák, stb támogatását. Végnélküli a nemzetköziség ellen elkövetett cselekmények laj-troma. Magyarkodott ugye? Meg amit Debrecenben mondott, az internácik fülében már valóságos gyûlöletbeszéd: „Vészes népességfogyás, növekvõ számú bevándorló, aggasztó helyzetû népegészség, növekvõ munkanélküliség, pénzügyi kiszolgáltatottság, Európa legsebezhetõbb nemzetgazdasága, mára már kifizethetetlen megélhetési költségek. Ezek a XXI. század magyar kihívásai. Nekünk ezekkel a kérdésekkel kell foglalkoznunk, nekünk ezekkel a kihívásokkal kell szembenéznünk, nem bújhatunk el, nem dughatjuk homokba a fejünket, nem fordíthatunk hátat a ránk leselkedõ veszélyeknek. ... Az utóbbi tizenöt év a magyarok számára a vadkapitalizmus politikáját hozta. Ez a vadkapitalizmusnak a másfél évtizede volt, a korlátlan, a könyörtelen, a szabájó ha figyelünk

lyozatlan, embertelen verseny másfél évtizede. És nemcsak a gazdaságban, hanem a közéletben és a társadalmi élet minden területén. Az elmúlt másfél évtizedben mindannyian megtanulhattuk, mert mindannyian tapasztalhattuk, hogy a verseny a legjobbat hozza ki a természetbõl és a legrosszabbat hozza ki az emberekbõl. Éppen ezért eljött az ideje, hogy a vadkapitalizmus korszakát Magyarországon egyszer és mindenkorra lezárjuk és új korszakot nyissunk. Új gazdaság, új állam, új politika kell. A vadkapitalizmust szol-

gáló politika helyett emberséges Magyarországot szeretnénk építeni. ...Fontos, hogy a polgári Magyarország hívei különbséget tudjanak tenni munka és spekuláció között. Munkának azt nevezzük, amikor úgy keresünk pénzt, hogy azzal egy másik embernek is használunk. Spekuláció az, amikor úgy jutunk pénzhez, hogy azzal valakinek szükségszerûen veszteséget és kárt okozunk. Ehelyett a mai, spekulációra épülõ gazdaság helyett munkára épülõ gazdaságra van szükség... A XXI. század legfõbb kihívása számunkra a biztonságos Magyarország megte-

remtése. Munka, otthon, család. Ez a félelem nélküli élet alapja. Ha ez a három dolog rendben van, az ember otthon érezheti magát a hazájában." Populista ugye? Most ez a divatos megbélyegzés nyugaton is. Két szemlélet néz tehát egymással szembe, de igazán több mint szemlélet, hiszen a nemzet sorvasztásáról illetve védelmérõl van szó. Sokan vagyunk, akik így gondoljuk, de leszünk-e elegen a választások sorsdöntõ napjaiban? Forrás: Csapó Endre – Magyar Élet

Kérdezzük csak meg az elismert tudósokat és oktatókat, mit gondolnak a tudományos kutatás jövõjérõl, és meglátjuk, Európát szinte meg sem fogják említeni. Az elmúlt héten a karikatúrabotrány és a tüntetések töltötték be az újságok címlapjait Európában, egy sokkal kevésbé feltûnõ esemény, egy tanulmány megjelenése azonban sokkal élesebb képet rajzol a vén kontinens jövõjérõl. A párizsi székhelyû Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) „Irány a növekedés“ címmel jelentette meg legújabb beszámolóját, amely az iparosodott világ gazdasági perspektíváit vázolja. 160 oldalnyi diplomatikus, óvatos, tudományos nyelven megírt szöveg. A végkövetkeztetés azonban egyértelmû: Európa óriási bajban van. Manapság állandóan Ázsia felemelkedésérõl és Amerikával való rivalizálásáról beszélünk, pedig hamarosan kiderülhet, hogy a következõ évtized leglényegesebb irányvonala Európa gazdasági hanyatlása lesz. Gyakran felemlegetik, hogy az Európai Uniónak közös nemzeti összterméke van, ami megközelítõleg megegyezik az Egyesült Államok GDP-értékével. Az EU-nak azonban 170 millióval nagyobb a népessége. Az egy fõre jutó GDP tehát 25 százalékkal alacsonyabb, mint az USÁ-ban, és ami a legfontosabb, ez a különbség 15 éve folyamatosan nõ. Az OECD vezetõ közgazdásza szerint amennyiben a jelen irányvonal változatlan marad, 20 év múlva egy átlagos amerikai állampolgár kétszer olyan gazdag lesz, mint egy átlagos francia vagy német állampolgár. Sokan azzal érvelnek, hogy az európaiak egyszerûen többre értékelik a szabadidõt, következésképpen szegényebbek, ugyanakkor jobb az életminõségük. Ez rendben is van, ha ez 10 százalékkal alacsonyabb fizetést jelent, ami mellett hosszabb ebédidõt és szabadságot kapunk. Ha viszont már csak fele olyan gazdagok vagyunk, mint az amerikaiak, ez szegényesebb egészségügyi ellátást és oktatást jelent, korlátozott hozzáférést bizonyos árucikkekhez és szolgáltatásokhoz, valamint alacsonyabb életminõséget. Két svéd kutató, Frederik Bergstrom és Robert Gidehag jegyzi jó ha figyelünk

meg a következõt egy tavaly kiadott tanulmányában: „a svéd háztartások 40 százaléka alacsony jövedelmûnek számítana az Egyesült Államokban.“ Számos európai országban ez az arány még ennél is magasabb lenne. 2000 márciusában az EU államfõi megállapodásban rögzítették, hogy „Európát 2010-re a világ legversenyképesebb és legnagyobb tudásközpontú gazdaságává teszik“. Mára ez a célkitûzés szinte nevetségesnek tûnik. Az OECD tanulmánya egyenként sorra veszi a reformok helyzetét az egyes európai országokban, és a kontinens összes jelentõs gazdasága B mínusz osztályzatot kapott. Amint egy politikus apró, bátortalan erõfeszítést tesz valamilyen reform keresztülvitelére, sztrájkok és tiltakozó megmozdulások bénítják meg az országokat. Az elmúlt néhány hónapban az olyan reformerek, mint a francia Nicolas Sarkozy, a brüsszeli Jose Manuel Barroso és a német Angela Merkel egymás után léptek vissza tervezett reformjavaslataiktól, és inkább jámbor szólamokat zengtek a globalizáció kezelésének szükségességérõl. Az EU kereskedelmi biztosa, Peter Mandelson a kereskedelem liberalizálására tett erõfeszítéseit folyamatosan aláássák. Az EU ellenállása miatt óriási agrártámogatásainak csökkentésére a dohai világkereskedelmi tárgyalássorozat kudarcba fulladt. Kérdezzük csak meg az elismert tudósokat és oktatókat, mit gondolnak a tudományos kutatás jövõjérõl, és meglátjuk, Európát szinte meg sem fogják említeni. Bizonyos területeken ugyan világelsõ, de már sokkal kevesebb az ilyen terület, mint régen. A biomedikus kutatások terén például Európa rajta sincs a térképen, és hamarosan még a sokkal szegényebb ázsiai országok is megelõzhetik. Egy nagy gyógyszercég vezérigazgatója szerint iparágának három legjelentõsebb országa 10 év múlva az Egyesült Államok, Kína és India lesz. És még egy szót sem ejtettünk a demográfiáról. 25 év múlva a munkaképes korú európaiak száma 7 százalékkal fog csökkenni, míg

a 65 éven felüliek száma 50 százalékkal fog emelkedni. Egyik megoldás az, hogy engedjük az idõseket dolgozni. Európában azonban a 60 éven felüliek alkalmazási aránya alacsony: Franciaországban 7 százalék, Németországban 12 százalék (az USÁ-ban ezzel szemben 25 százalék). Az idõsek késõbbi nyugdíjba vonulásának engedélyezésére irányuló erõfeszítéseket tiltakozó megmozdulások szokásos lavinái követték. Közben a közgazdászok és az Európai Bizottság folyamatosan azt javasolja, hogy Európa több bevándorló beengedésével növelje munkaerõpiacát, de a javaslatok süket fülekre találnak. A karikatúrabotrány jól mutatja, hogy már így is milyen nehézségekbe ütközik Európa meglévõ bevándorlóival kapcsolatban. Mit jelent mindez? Kisebb európai befolyást a világon. Európa szerepét a Világbankban és a Nemzetközi Valutaalapban (IMF) valójában a világ GDP-jéhez való hozzájárulásának aránya határozza meg. Csökkenõ védelmi költségvetése következtében egyre kisebb az esélye arra, hogy az Egyesült Államok katonai partnere lehessen, vagy hogy katonai erejét akár békefenntartó céllal kivetíthesse külföldön. Európa hanyatlása a hatalom nagyobb szétoszlását eredményezheti a világban, valamint azt, hogy kevésbé lesz lehetõség nemzetközi normák és szabályok megteremtésére. Azt is jelenti egyúttal, hogy Amerika szuperhatalom státusza továbbra is fennmarad. Gondoljunk csak a dollárra. Az emberek éveken át azt állították, hogy hatalmas zuhanás vár rá, mivel az országok világszerte más pénznembe fektetik tartalékaikat. Miután azonban a takarékoskodó államok szemügyre vették a legnagyobb riválisokat, az eurót és a jent, rájöttek, hogy ezek olyan gazdaságokat képviseltek, amelyek szerkezetileg gyengék. Ezért hát vonakodva bár, de kitartottak a dollár mellett. Más területen is ugyanez a helyzet. Semmivel nem lehet legyõzni valamit. Fareed Zakaria, Newsweek

25

„Az egyetlen út a békéhez az igazság” Ez egy egészen friss és érdekes cikk az USA-ból. Üdvözlettel, Csöröge, olykor Röcsöge CounterPunch, amerikai politikai napilap, 2006. február 13.

Írta Mike Whitney Ahogy Hugo Chavez Washingtonnal szembeszáll, az nem kevésbé járult hozzá üstököshöz hasonló felemelkedéséhez a világszínpadon, mint a déli félteke forradalmában játszott vezetõ szerepe. Óriási személyes kockázatot vállalva ostorozza nehézfejû végzetét, George Busht és azoknak a talpnyalóknak a körét, akik a parancsait végrehajtják. Tegnap Bush pudlija, Tony Blair került Chavez célkeresztjébe. Blair Bushnak a fõ szövetségese Irak törvénytelen megszállásában és a terror ellen folyó háborúban. E héten Blair az országgyûlésben feddte meg Chavezt, hogy „tisztelje a nemzetközi közösség szabályait”, miközben eltekintett attól, ahogy õ milyen óriási mértékben hágta át az ENSZ Alapokmányát és Nürnbergi Döntéseket. Chaves egy szívbéli össztûzzel válaszolt Blairnek: „Ne legyen oly szégyentelen, Blair úr! Ne legyen erkölcstelen, Blair úr, mert ön azoknak az egyike, akiknek semmiféle erkölcsük sincs. Ön nem azok közé tartozik, akiknek joguk van bárkit is bírálni a nemzetközi közösség szabályira hivatkozva.” … Ön egy „imperialista paraszt a sakktáblán”, akinek a legfõbb gondja, hogy behízelegje magát „Életveszély Bush-Hitlernek, a föld elsõ számú tömeggyilkosának és merénylõjének a kegyeibe.” „Menjen, Blair úr, nyílirányt a pokolba.” – mennydörögte Chavez. Ami hiányzik Chavezben tapintatból, az bõven megadatott neki szókimondásban. Miközben a tehetetlen Kongresszus reszket, ha a Fehér Ház bármilyen rendeletet kibocsát, a széles mellkasú venezuelai újabb sorozat kartácstüzet ereszt meg a hazugság-fõparancsnokra: „Bush a föld legnagyobb terroristája” … „egy õrült” … (aki) „azt hiszi, hogy Irán az övé és terveket kovácsol, hogy megtámadja, de tervezi Venezuela megtámadását is. … A helyzet az, hogy az amerikai népnek már a közeljövõben meg kéne kötözni õt, mert ha nem teszik meg, ez képes lesz a fél világot lerombolni.” Chavez a legnagyobb ellenfelének tökéletesen az ellenkezõje. Miután egy földpadlós kunyhóban felnevelték, Chavez az elit ejtõernyõs egységek ranglétráján küzdötte föl magát, és arról álmodozott, hogy base-ball játékos lesz, és az Egyesült Államokba költözik. 26

Bush, a másik oldalon, egy elõkelõ származású munkakerülõ, aki végigiszákoskodta a közép- és fõiskolát, „elveszett”, amikor a Texasi Nemzeti Gárda pezsgõs egységével gyakorlatozott, és három vállalatot vezetett (Spectrum, Arbusto és Harken) a csõdbe. Végül a politikában talált menedéket, amikor felismerte, hogy a családnevét és a kapcsolatait politikai tõkévé tudja változtatni. Azóta hûségesen szolgálja a nagyvállalatok érdekeit, amelyek az elnökségbe fellõtték, azzal, hogy bõ kézzel méri a vállalatóriások számára a segélyeket, a gazdagoknak az adócsökkentést és a kereskedelem minden ágában a megkötöttségek felszámolását. A Chavez és Bush közti megosztottság nem csak személyes jellegû. Chavez egy olyan világot képzel el, amelyben a kormány mély elkötelezettséget tanúsít a polgárok egészsége és jóléte iránt, és amelyben a törvény uralma alatt bizonyos biztonsági garanciákról is gondoskodnak. Õ fáradhatatlanul dolgozik a korszerû bolivari forradalom valóra váltásán, lazítva a többszáz éves gyarmati uralom szorítását, valamint a földrész egyesítésén, a békének és az együttmûködésnek a közös látomásán. Õ lett az olaj-oligarchák réme, akik az õ uralmuk elleni közvetlen támadásnak veszik az õ erõfeszítéseit arra, hogy Venezuela hatalmas olajkincseinek egy részét jóléti programokra fordítsa. (Nevetséges, de Chavez próbálkozásai az olajjövedelem felosztásában korántsem olyan szélsõségesek, mint sok a New Deal keretében Roosevelt által kezdeményezettek közül. Még az ötvenes években is 92% volt a legmagasabb adókulcs, amit mindenkire kivetettek, aki 200 000 fölött keresett. Ez a „szocialista” újraelosztás a magyarázata a középosztály robbanásszerû megerõsödésének a Második Világháború után.) Chavez klinikákat és iskolákat létesített Caracas minden barriojában (kerületében) és elérte, hogy a legszegényebbeknek is elérhetõvé tegyék a nemzeti egészséggondozást, az írástudatlanság felszámolását és valamilyen létminimumot. Az õ látomása a szociális igazságról szöges ellentétben áll Bushéval, aki következetesen bontotta le a közoktatást, a köztelevíziózást, a Medicaidet (egyfajta egészségügyi ellátó rendszer), diákhiteleket, és a szétfoszló társadalmi védõhálót, amely létfontosságú javakat biztosít az ínségben lévõknek. Bush világában a kormány egyetlen feladata, hogy a „kevés kivételezettnek” a gazdagodásáról gondoskodjék. Miközben Chavez azon fáradozik, hogy nemzeti tulajdonban lévõ olaj- és gázvezeték hálózatot hozzon létre, hogy egybekösse a

földrészt, Bush világméretû nyersanyag háborút vív, amelyben lerombolták Irak nagy részét és ártatlan emberek tízezreit ölték meg. Chavez hozzáállása egyenrangúságot és együttmûködést kíván, míg Bush stratégiája a „verd szét és ragadd el” imperializmus. Chaveznak igaza van, amikor Bush háborúit azzal veti el, hogy azok csak a „vadember kapitalizmusnak” a megjelenései, amelyhez hasonlót kellet a latin-amerikaiaknak több, mint egy évszázadon keresztül elviselniük. Az 1980-as „elveszett évtizeddel kezdve” a „Washingtoni Konszenzusból” kisarjadó politika mérhetetlen nagyságban növelte a szegénységet és a kétségbeesést a földrészen. Az IMF, a Világbank megszorító intézkedéseket, deregulációt, a közszolgáltatások és közkincsek privatizációját erõltette, valamint a szociális programok és a köznevelés lefaragását. A „szabad piac” politikája megfékezték ugyan a hiperinflációt, de 128 millió latin-amerikait oda juttatott, hogy napi két dollárból kell tengõdnie. Chavez politikai sikerei nagyrész a kizsákmányoló, neoliberális politika és piacgazdasági átalakítások széleskörû elutasításának tulajdonítható, mivel azok megbuktak a szegénység csökkentésében. Az õ felemelkedése életet lehelt a szocializmusnak egy olyan látomásába, amely lényegileg nem ideologikus, hanem az emberek közvetlen igényeivel foglalkozik és a kormánynak azzal a kötelességével, hogy kielégítse azokat. Chavez újonnan felfedezett gazdagsága, ünnepeltsége komoly kihívást jelent Washington számára. A Pentagon két évvel ezelõtt közé tett egy jelentést, amelyben felhívta a figyelmet a Latin-Amerika szerte terjedõ „radikális populizmusra”. A Bush kormánynak amiatt fõ a feje, hogy a valódi demokrácia gyökeret ver a földrészen és aláássa az USA nagyvállalatainak az uralkodó szerepét. Hasonlóan ijesztõ Chaveznek az a fenyegetése, hogy az Egyesült Államokba irányuló olajszállítmányokat eladja külföldi versenytárgyalásokon, ha Washington folytatja a beavatkozását a venezuelai politikába. (Venezuela szállítja jelenleg az USA olajimportjának a 15%-át.) Chavez csillaga emelkedni látszik, épp amikor Bushé kezd kialudni. Miközben Bush botrányokban és háborúban dagonyázik, Chavez a címoldalakon szerepel, mert ígéretet tett, hogy 4 milliárd dollár segélyt ad a szomszédjainak, segítséget nyújt a Kathrina forgószél áldozatainak, és olcsó fûtõolajat adományoz a massachusettsi rászorultaknak. A nagylelkûsége a világ vezejó ha figyelünk

tésére hivatottá növelte az alakját, miközben Amerika erkölcsi tekintélye elenyészett valamikor Faludzsa bombázása és az Abu ghraibi rabok kéjkínzása között. Chavez népszerûsége csak nõ minden egyes, a Bush tapsoncokra célzott maró, kipellengérezõ megjegyzésével. A közönség nyilván élvezi, ahogy Dávid Góliát orrát csavargatja, miközben az óriás vakon bukdácsol egyik véres összecsapásból a másikba. „Nagyon örülünk, hogy a merénylõ és nemzetgyilkos birodalom csúcsképviselõi támadnak minket, és jelzõket aggatnak ránk” – mennydörögte Chavez. „Ha a kutyák ugatnak, Sancho, az azért van, mert lóháton ülünk.” Chavez megjegyzései kemény válaszra késztették Donald Rumsfeldet. Kijelentette, hogy „Látunk néhány populista kormányt, amelyek a néptömergek kegyeit keresik azokban az országokban” … ez „aggályos”. … Chavezt „törvényesen választották meg éppúgy mint Adolf Hitlert is - azután tartósította a hatalmát”. „Adolf Hitler?”

Ez még Rumsfeld mértékével is túlzás. Mindazonáltal Chavez nem törõdött a védelmi miniszter megjegyzéseivel, és csak annyit mondott: „Hadd ugassanak az imperializmus kutyái … az a dolguk, hogy ugassanak. A mi dolgunk pedig, hogy most azonnal megalapozzuk ezt az évszázadot és népünk valódi felszabadítását Az elmúlt hónapokban Chavez rámenõsen igyekezett fegyvert vásárolni az oroszoktól, mert elõre látja a következõ puccsot, vagy a (lehetséges) támadást. (Azt állította, hogy bizonysággal rendelkezik egy Balboa fedõnevû tervrõl, amelyet a Bush kormányzat idején dolgoztak ki.) Ünnepélyes ígéretet tett arra, hogy elvágja az olaj útját Amerikába, ha a Bush kormány még egy merényletet kísérel meg az élete ellen, és százéves háborút helyezett kilátásba az USA támadása esetére. „Az Egyesült Államok elnöke imperialista, tömeggyilkos, fasiszta hozzáállásának nincsenek határai” – mondta Chavez. „Úgy vélem, hogy Hitler bölcsõdés csecsemõ lehetne George W. Bush mellett.” Hûha!

Chaves kétségtelenül felfogja a helyzetének a komolyságát és annak az esélyét, hogy Bush katonai fellépést fog tenni ellene valamikor az Irán elleni támadás után. A múlt héten, amikor az UNESCO, az ENSZ Nevelési, Tudományos és Kulturális Szervezete átadta neki a tekintélyes Jose Marti díjat, azt mondta: „Õk mindig és minden eszközzel meg fogják kísérelni az amerikai birodalom fenntartását, miközben mi mindent meg fogunk tenni, hogy szétszaggassuk. Chavez kitart nagyszabású agrárreformra, lakásépítésre, ingyenes közegészség ellátásra és a gazdagság újraelosztására vonatkozó nagyszabású tervei mellett. Õ átalakítja a venezuelai politikát, és még a mi gondolkodásmódunkat is befolyásolja a kormányoknak a polgárok iránti kötelességei tekintetében. Ahogy Chavez mondta: „A világnak fejlõdésre és békére van szüksége, de a békéhez egyetlen út vezet, az igazság.” Mike Whitney elérhetõsége: [email protected]

„A választó most felértékelt, varázslatos, büszke úrnak érzi magát. Azt gondolja, demokratikus szívességet tesz az õt kiszolgáló politikának. A kiválasztott pártok és kufár vezérek mosolyognak, mindezt hasonlóan gondolják: Tehet nekik mindenki egy jókora szívességet! Hátulról.“ Irányok, esélyek, remények és illúziók. Most mindenki számol, oszt és szoroz, megálmodja magának az eljövendõ reményt. Az eredményt. Mindenki légvárakat épít, vágyakozásaiba beburkolja titkos álmait. A csalódások elõtt, most még mindenki bizakodik, kergeti a nagy és csalfa délibábot. Párt-szemüvegen át, rózsaszín a világ, még nem látszik az odaveszett, elkergetett illúzió. Nem látszik a mûvi versengésben szétfoszlott nemzet, a hideg, rideg hatalmakon túli kegyetlen valóság. Ritka pillanat! A választó most felértékelt, varázslatos, büszke úrnak érzi magát. Azt gondolja, demokratikus szívességet tesz az õt kiszolgáló politikának. A kiválasztott pártok és kufár vezérek mosolyognak, mindezt hasonlóan gondolják: Tehet nekik mindenki egy jókora szívességet! Hátulról. Ma és holnap beérik az árulás! Az ígéretek és csalódások üzletkötései után aztán jön a keserû ébredés. A büntetés, amire akkor már senki sem tud és ad magyarázatot. Széttárt karokkal égre szórja átkait a borús vesztes, miközben összepakol a derûs, magabiztos gyõztes. Mindent visz! Nem törõdik semmivel. De. A lépcsõk legalján, tovább és legtovább vonszolja magát a nyomorult koldus. Elhazudott perselyek felé. A pénz csörgését még megérti. Megpihen és elámul. Csodáljó ha figyelünk

kozik a prédikátor néma tátogásán. Nem érti, csak érzi. Megint becsapták! Ismét és újra. Felteszi bárgyú kérdéseit. Az elsõ kérdés: Várhatóan hány párt kerül be az új összetételû törvényhozásba? A rossz magyar választójogi rendszer, az összefonódó gazdasági pártmaffiák, a háttérhatalmak és csalások miatt nagy a valószínûsége annak, hogy négynél több politikai szervezet most sem lesz képes átugrani a magas, 5%-os bejutási küszöböt. Legnagyobb esélye egy három-párti törvényhozásnak van, ahol a mérleg nyelve ismét a szélsõséges SZDSZ lehet. A kormányfõ szerint elemi érdek az ultra-liberálisok bekerülése. Az MSZP ezért ismét a hátára veszi saját élõsködõ szatelit- pártját, és tíz közös jelölttel újra beemeli a központi hatalomba. Számok, arányok, esélyek: 1. Három párt (FIDESZ – MSZP – SZDSZ) 75% 2. Négy párt (FIDESZ – MSZP – SZDSZ – 3. ÚT) 50% 3. Két párt (FIDESZ – MSZP) 25% 4. Öt párt (FIDESZ – MSZP – SZDSZ – 3. ÚT – MDF) 5% A második kérdés: Várhatóan milyen összetételû koalíció vezeti az országot a választások után? Jelenleg a Fidesz elhibázott szövetségi politikája és Orbán Viktor koalíció ellenessége miatt az ellenzék zsákutcába lavírozta önmagát, ezért az MSZP- SZDSZ „konzerv-koalíció” jóval esélyesebb ellenfelénél. A baloldal minden eddigi megmérettetésnél nagyobb eséllyel pályázik a második kormányzati ciklusra. A Fidesz saját magával kötött látszat-együttmûködés miatt inkább bezárkózott. Ebbõl a vesztes helyzetbõl csak a Harmadik Úton keresztül vezet kitörés. A nemzeti összefogás, kívülrõl támogatást tud biztosítani a polgári liberálisok szövetségének, de ehhez a Fidesznek gesztusokat kell tennie a nemzeti radikálisok irányába. Erre azonban jelenleg nincs szándék a polgári párt részérõl. A Fidesz egyedül akar 27

kormányozni, ami most külsõ és belsõ körülmények miatt képtelenség! Számok, arányok, esélyek: 1. MSZP – SZDSZ „konzerv-koalíció” 75% 2. MSZP – FIDESZ „nagykoalíció” 50% 3. FIDESZ – SZDSZ „kiskoalíció” 50% 4. FIDESZ – 3. ÚT (külsõ támogatással) 25% Harmadik kérdés: Várhatóan milyen ideológiai irányultságú lesz az eljövendõ kabinet? A két vezetõ politikai tömörülést olyan nagymértékben áthatotta a neoliberális gazdaságpolitika és a baloldali demagógia, hogy mindkét párt hasonló, bal-liberális, populista-technokrata köntösben kampányol. Mindkettõjüknél elsõdleges az anyagi, zsigerekre ható, materiális üzenet. Erkölcsi, morális és szimbolikus politikát a jelenlegi elit már nem képes felvállalni! A hatékony nemzeti érdekvédelem parlamenti megjelenése kizárólag a Fidesz önkorlátozásán, bátorságán és segítségén múlik. Ennek beismerése és támogatása jelenleg kizárt! Számok, arányok, esélyek: 1. Bal-liberális „konzerv” irányultság: 75% 2. Polgári-liberális „reform” irányultság: 50% 3. Polgári-nemzeti „változás” irányultság: 25% 4. Konzervatív-nemzeti „minõség” irányultság: 0% A negyedik kérdés: Várhatóan mekkora arányú lesz, az un. „elveszett szavazatok” nagysága a két szembenálló oldalon? A bal-liberális oldal veszteségei az elsõ fordulóban minimálisak lesznek, mert a meghasadt Munkáspárt szavazói önként visszatérnek a második fordulóban. A szocialista párt nem ismeri az „elveszett szavazat” fogalmát, mindig támogatja potenciális szövetségesét, sõt helyzetbe hozza a kis és jelentéktelen centrista pártokat (MDF – Centrum Párt), hogy azok szavazatot rabolhassanak az ellenféltõl. A baloldal ilyen értelemben modernebb, tudatosabb, leleményesebb és demokratikusabb versenytársánál. Az SZDSZ-tõl csak a „zöldek” vonhatnak el némi jelentéktelen arányú mandátumot! A polgári liberális Fidesz veszteségei viszont az elsõ fordulóban számottevõek lesznek. Az egyoldalúan ellenséges viszony miatt, várhatóan sok lesz az elaprózódó szavazat (a Harmadik út: 4-5%, MDF: 2-3%, Kisgazdapártok: 1-2%,). Összességében 6 – 10% körüli vesztesége lehet az elsõ fordulóban a Fidesznek. A kitörést a Harmadik Út elsõ körös minimális támogatása jelentheti, ahol sikeresen átugorható az 5%-os választási küszöb. A tudatos segítés és átszavazás azonban a polgári pártvezetés hajthatatlansága és szûklátókörûsége miatt jelenleg kizárt! A döntés a választók kezébe került! Számok, arányok, esélyek: 1. MSZP – SZDSZ ún. „elveszett szavazat”: 0% 2. FIDESZ ún. „elveszett szavazat”: 5-10%

28

Ötödik kérdés: Várhatóan ki lesz a következõ kormány miniszterelnöke? A Fidesz elkeserítõ szövetségi politika miatt jelenleg a Gyurcsány vezette koalíciónak jóval nagyobbak az esélyei. A Fidesz csak abban bízhat, hogy tudatosság hiányában, ismét az érzelmekre hagyatkozva, tömegesen büntetnek majd a megvezetett és becsapott választók. A politikai tudatosság támogatásával viszont fölényesen megnyerhetné a választásokat! Önzõ pártsovinizmus helyett teljes és széleskörû nemzeti-összefogásban kellene hinnie és gondolkodnia! Amíg Orbán démonizálása összekovácsolja a baloldalt, addig Orbán vezér szerepe és mítosza szétválasztja a közös jobboldali összefogást. Sajnos az Orbánhoz való beteges viszonyulás tartja ma fogságban a teljes magyar társadalmat! Ez a képlékeny viszony dönti el az eljövendõ választások végsõ kimenetelét! Ezzel a helyzettel számol igen tudatosan a szocialista párt. Számok, arányok, esélyek: 1. Gyurcsány Ferenc lesz a miniszterelnök: 75% 2. Orbán Viktor lesz a miniszterelnök: 50% 3. Más jobboldali vezetõ lesz a koalíciós miniszterelnök: 25% 4. Idegen pénzügyi technokrata lesz a miniszterelnök: 15% A kérdéseken túl, ott a fájdalmas, õszinte válasz. A polgári szövetségnek egyedül nem sok esélye van! Alacsony választási részvétel (45-55%), és elrontott Fidesz stratégia mellett, a 2006. évi országgyûlési megmérettetések egyedüli nyertese, a szinte 100%-os biztonsággal parlamentbe bejutó SZDSZ lehet. A mérleg mindent megmérgezõ nyelve! Amíg a legbiztosabb kiesõ a konzervatív MDF, addig a legnagyobb kérdés a Harmadik Út sikeres szereplése! A megalkuvó és hatástalan centrista politikát most leválthatja a radikális nemzeti érdekvédelem! Most már szinte biztos, hogy semmi sem marad a régiben! A Fidesz egyedül véghezvitt, felszínes reform-ígéreteire mindössze 44-48% adná a voksát. Fájdalmas realitás, de egy minden területen új, forradalmi kezdet mellé, most még csak 5-10% radikális csatlakozna! A rejtõzködõ nemzeti szavazóbázison túl, nincs a beteg magyar társadalomban elég erõ az önálló, gyökeres változásra. Az áttörésre! A Fideszen múlik, hogy elindít-e egy széles bázisú, mély kiterjedésû társadalmi erjedést. Ha igen, akkor gyõztesen kerül ki a mostani választásból! Ha nem, akkor végleg feliratkozik a nemzetárulók hosszú listájára. Választani fog az ország! Leginkább és leglátványosabban nem az apatikus állampolgároknak, hanem a jobboldal mai vezetõinek kell dönteniük! Színt kell vallaniuk! Haza vagy pártérdek, ez lesz a sorsdöntõ kérdés számukra! 2006 tavaszán mindenkirõl végleg lehull a szétrohadt álarc. Jöjjön el az igazság és törvényesség országlása! Csak ezt akarhatjuk! Ezt az egyet! Forrás: Molnár Tamás

jó ha figyelünk