Juhász László Vitatott követelés a csődeljárásban
1. Előkérdések A csődeljárás sikere szempontjából rendkívül fontos, hogy ki kerül az elismert, nem vitatott követeléssel rendelkező hitelezők kategóriájába, ugyanis csak ezek a hitelezők rendelkeznek szavazati joggal. Hosszú ideig a gyakorlatot a Gfv.X.30.174/2012/7. sz. döntés orientálta, amelyben a Kúria kimondta, hogy az adóssal szemben a csődeljárás kezdő időpontjában már folyamatban levő bírósági vagy hatósági eljárásokban a hitelező által érvényesített követeléseket csak akkor lehet az eljárásban alkalmazandó – és a hatályos – jogszabályok alapján nem vitatott igényként elismerni és ennek alapján a hitelező részére szavazatot biztosítani, ha az érvényesítésre irányuló eljárás jogerősen befejeződik. Ha az adós már a csődeljárást megelőzően vitatottá tette a vele szemben közokirat alapján érvényesíteni kívánt követelést, az így vitatottá tett igényt – ha a hitelező a követelését bejelenti a csődeljárásban – csak a vitatott hitelezői igények között lehet nyilvántartásba venni. A fenti döntés következményeként több adós azt a taktikát alkalmazta, hogy a csődeljárás megindítása előtt peres eljárást kezdeményezett azon hitelezővel szemben, akik esetében tartott attól, hogy nem támogatják az egyezséget. Ennek következtében milliárdos hitelezői igénnyel rendelkező hitelezőt lehetett kiiktatni az egyezségkötési folyamatból, s lényegében a kisebb hitelezői igénnyel rendelkező hitelezők döntöttek arról is, hogy a milliárdos hitelezői igénnyel rendelkező hitelező milyen mértékű kielégítést kap. (Csak zárójelben jelzem, hogy a másik jellemző ügyeskedés nem létező vagy hirtelen „előbukkant” követelések közokiratban történő elismerése, amely szintén befolyásolja a szavazást. Az ismertetett döntés azonban ezt a témát nem érinti.) A törvényszéki bírák már régóta próbálták ezt az ellentmondást kiiktatni oly módon, hogy megnézték, pontosan milyen tárgyú perről van szó, s ha a per tárgya nem az egész követelés volt, a per által nem érintett követelésrészt a nem vitatott kategóriába soroltatták. Ezt az eljárást a felsőbíróságok azért nem fogadták el kezdetben, mert álláspontjuk szerint ezzel a csődbíróság elvonja a peres bíróság hatáskörét. A Kúria a közelmúltban meghozott Gfv.VII.30.275/2014/4. számú döntésével – részben elfogadva az alsóbb fokú bíróságok álláspontját - alapvetően változtatott az eddigi ítélkezési gyakorlaton. A döntést csak ebből a szempontból elemezzük. A döntés értelmezéséhez elengedhetetlen a tényállás rövid ismertetése, ebből azonnal ki is derül, hogy a csődeljárásban alkalmazott klasszikus adósi magatartásról van szó. 2. A tényállás röviden A most jelzett ügyben a bíróság az adós kérelmére 2014. január 13-án indította meg a csődeljárást. Az adós a 2014. március 4-én megtartott egyezségi tárgyaláson megkötött csődegyezség jóváhagyása érdekében 2014. március 7-én nyújtott be kérelmet a bírósághoz. A becsatolt csődegyezségi tárgyalási jegyzőkönyv szerint a vagyonfelügyelő tájékoztatta a megjelenteket, hogy az elsőfokú bíróság előtt a Bank hitelező kifogásának elbírálására
1
irányuló eljárás folyamatban van, és kérte az adóst, hogy két héttel halassza el a tárgyalást. A folyamatban levő, kifogás alapján indult eljárás a Bank hitelező igényének vitatottként történt besorolása megváltoztatására irányult. Az adós a kérelemnek nem tett eleget, az egyezségi tárgyaláson a jelenlevő Bank hitelezőnek nem biztosítottak szavazati jogot igényének vitatott minősítése miatt. Az egyezségi tárgyaláson a nem biztosított kategóriában elismertként nyilvántartásba vett követelések hitelezői 2957 szavazatszámmal rendelkeztek, ebből az egyezségi javaslatot elfogadó hitelezők szavazata 2848 volt. A megállapodás szerint az adós arra vállalt kötelezettséget, hogy az elismert biztosított és elismert nem biztosított hitelezői kategóriában visszaigazolt hitelezők részére a vagyonfelügyelő által elismertként, illetve nem vitatottként visszaigazolt, összesen 148.169.806 Ft követelés összegéből a hitelezők részére a hitelezők követelése 20 %-ának megfelelő összeget, azaz mindösszesen 29.633.960 Ft összeget egyenlít ki oly módon, hogy saját váltót állít ki egyenként a hitelezők részére 2023. december 31-i lejárattal. Az egyezséghez csatolt kimutatás szerint az adósnak nem vitatott biztosított hitelezői nem voltak, a vagyonfelügyelő az egyezségi tárgyalás időpontjában a Bank követelését vitatott biztosított hitelezői igényként tartotta nyilván. A Bank három kifogást terjesztett elő, melyből a témánk szempontjából legfontosabb kifogásban azt sérelmezte, hogy bejelentett követelését a vagyonfelügyelő a vitatott igények kategóriájába sorolta be. A bíróság 2014. március 14-én meghozott 7. sorszámú végzésében a kifogásnak részben helyt adott és megállapította, hogy a vagyonfelügyelő köteles a Bank hitelező által az adós részére folyósított lejárt, vissza nem fizetett tőkeköveteléseket - annak a csődeljárás kezdő napján érvényes MNB euro/forint középárfolyama alapján számított összegében - hitelezői igényként nyilvántartani, nem biztosítottként. Az ezt meghaladó kifogást a bíróság elutasította. 3. A bíróságok jogi álláspontja a.) Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja A végzés indokolásában megállapította, hogy a Bank és az adós között létrejött bankhitelszerződés, és az annak alapján megkötött szerződéseknek megfelelően jelentette be a Bank a hitelezői igényét a vagyonfelügyelőnek. A követeléseket biztosítéki szerződésekkel erősítették meg. Valamennyi biztosítéki szerződést közokiratba foglalták. Az adós a csődeljárást megelőzően peres eljárást indított a Bank és közte létrejött valamennyi szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt. Ezzel párhuzamosan választottbírósági eljárást is kezdeményezett a szerződések érvénytelenségének megállapítása tárgyában. Az adós a vagyonfelügyelőt tájékoztatta arról, hogy a peres eljárásra tekintettel a Bank igényét vitatja, ezért a vagyonfelügyelő a Bank igényét vitatottként igazolta vissza. A hitelező a vagyonfelügyelő ezen intézkedése ellen terjesztett elő kifogást. Az elsőfokú bíróság a kifogás elbírálása során a Pp. 206.§ (1) bekezdése alapján megvizsgálta az adós Bank ellen benyújtott keresetének, illetve a választottbírósághoz benyújtott keresetének tartalmát. Megállapította, hogy az adós valamennyi szerződést teljeskörű, illetve részleges érvénytelenségre hivatkozással támadta. A bíróság álláspontja szerint az adós által peresített szerződések tartalmából, a keresetlevelekből nem következik az, hogy a Bank által ténylegesen folyósított pénzösszegek, mint hitelezői igények a csődeljárásban nem vehetőek nyilvántartásba. A Cstv. 3.§ (1) bekezdés ca) pontja szerint a pénzintézet által folyósított és ténylegesen az adós rendelkezésére bocsátott, vissza nem fizetett tőkekövetelés, függetlenül a peres eljárás kimenetelétől, hitelezői követelésnek minősül. Az ezt meghaladó hitelezői igény pedig a peres eljárás kimenetelétől függően illeti meg a Bankot.
2
Miután az adós valamennyi biztosítéki szerződést is megtámadta, ezért a hitelező a csődeljárásban nem biztosított hitelezői igénnyel rendelkezhet. A határozat alapján - a csődegyezségi tárgyalás megtartását követően - a vagyonfelügyelő a Bank követelését 13.215.347.586 Ft összegben nem biztosított hitelezői igényként nyilvántartásba vette. Az elsőfokú bíróság a csődeljárást megszüntette, mert azt állapította meg, hogy a csődegyezség a jogszabályban foglaltaknak nem felel meg. Hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 5.§ (1) bekezdésére, mely tiltja a joggal való visszaélést. Álláspontja szerint a csődegyezség azért nem felel meg a jogszabályi rendelkezéseknek, mert az adós a csődeljárás kezdő időpontját közvetlenül megelőzően pert indított a hozzávetőlegesen 13 milliárd forint követeléssel rendelkező hitelezőjével szemben. Ezt követően - tudva arról, hogy a Bank hitelezői igényét érintően kifogást terjesztett elő annak elbírálását nem várva be, a vagyonfelügyelőnek a tárgyalás elhalasztására irányuló kérelme ellenére a többi hitelezőjével az egyezséget megkötötte. b.) A másodfokú bíróság álláspontja Az adós fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A Bank kifogása alapján hozott határozat tekintetében a másodfokú bíróság álláspontja szerint a Cstv. 12.§ (4) bekezdés olyan kógens szabály, amelytől a követelések minősítése során sem a vagyonfelügyelő, sem a csődbíróság nem tekinthet el. Jelen esetben a felek azt nem tették vitássá, hogy a hitelező bejelentett követelését közokirat igazolja. Az adós azonban arra a körülményre hivatkozással kérte a vagyonfelügyelőtől a banki követelés vitatottá minősítését, hogy a követelést tartalmazó, közokiratba foglalt szerződést érvénytelenségre hivatkozva már a csődeljárás előtt megtámadta a perbíróság, illetve a választottbíróság előtt. A másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban az ilyen perindítás igazolása még nem elegendő ahhoz, hogy a vagyonfelügyelő vagy a csődbíróság a csődtörvény fenti kötelező rendelkezését figyelmen kívül hagyja és attól eltérő módon az érintett követelést vitatottnak minősítse. A jogalkotó szándéka a közokirattal rendelkező hitelező csődeljárásbeli jogainak megóvására irányult. Önmagában az a körülmény, hogy a közokiratba foglalt követelés alapjául szolgáló szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt az adós pert indított, a követelést a csődeljárásban nem teszi vitatottá, mert még ha a perben az vitatott is, a csődeljárásban a csődbíróságnak speciális szabályokat kell alkalmaznia. Az adósnak lehetősége van arra, hogy a korábban általa indított per eredményét bevárja, és akkor indítson csődeljárást, amikor már jogerős ítélettel tudja igazolni, hogy a korábban közokiratba foglalt követeléssel nem tartozik. A másodfokú bíróság nem osztotta a felek által megjelölt és közzétett bírósági határozat (Kúria Gfv.X.30.174/2012/7. sz. ) azon okfejtését, hogy a Cstv. 12.§ (4) bekezdésében előírt kógens rendelkezés ellenére akkor is vitatottnak kell minősíteni a közokiratba foglalt követelést, ha annak bírósági úton történő megtámadására a csődeljárást megelőzően került sor. Álláspontja szerint a közokiratba foglalás csak akkor nem eredményezheti a hitelezői igénynek a Cstv. 12.§ (2) bekezdés ba) pontjába történő besorolását, ha a közokirat valóságtartalma jogerős bírósági ítélet alapján megdőlt, illetve igazolást nyert, hogy annak részbeni, vagy teljes kiegyenlítésére sor került. Egyetértett ugyanakkor azzal, hogy az adósnak és a hitelezőknek a jogaikat a jóhiszeműség és tisztességesség követelményeinek megfelelően kell gyakorolniuk, és kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni, valamint tiltott a joggal való visszaélés is.
3
4. Az adósi álláspont kifejtése a felülvizsgálati kérelemben Az adós a felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását és annak megállapítását, hogy a Bank csődeljárásba bejelentett hitelezői igénye az adós által teljes mértékben vitatott, ezért a Bank által a csődeljárásban bejelentett hitelezői igényt, mint teljes egészében vitatott hitelezői igényt vegye figyelembe a csődegyezség jóváhagyása során. A csődegyezséget hagyja jóvá és a csődeljárást nyilvánítsa befejezetté. Kérelme részletes indokolásában kifejtette, hogy a jogerős végzés téves jogértelmezésen alapul, a Cstv. 21/A. § (3) bekezdésében foglaltakra tekintettel a csődegyezség a jogszabályoknak megfelel. Állította, hogy a jogerős végzés a Cstv.12.§ (2) és (5) bekezdésébe, valamint a Cstv. 21/A.§ (3) bekezdésébe ütközik. Álláspontja szerint a jogvita lényege az, hogy a Bank követelése a Cstv. 12. § (2) bekezdés bb) pontjába sorolandó vitatott követelésnek minősül-e, vagy azt nem vitatott követelésként kellett volna nyilvántartásba venni, és így a Banknak a csődegyezség megkötésében részt kellett volna vennie. Állította, hogy a Bank követelése - figyelemmel arra, hogy a peres eljárás, illetve a választottbírósági eljárás is folyamatban van - a Kúria Gfv.X.30.174/2012/7. számú döntésében kifejtettekre is tekintettel - vitatottnak minősül, mert a per útján vitatott követelés bírói úton történő jogerős eldöntéséig sem a vagyonfelügyelőnek, sem a csődeljárást lefolytató bíróságnak nincs hatásköre állást foglalni a kérdésben, s ezért a hitelező igényét nem vitatottként nem vehetik nyilvántartásba. A vagyonfelügyelő tehát csak vitatottként vehette nyilvántartásba a követelést. A csődegyezség elfogadása körében, a Bank követelésének a minősítése tekintetében kiemelte, hogy a folyamatban levő eljárásokban ún. megállapítási érvénytelenségi kifogást terjesztett elő, mely a szerződésből fakadó kötelmek teljeskörű kioltására alkalmas, azaz a Bank az érvénytelenség megállapítására irányuló kifogás pozitív elbírálása esetén egyik megkötött szerződésre hivatkozva sem támaszthat követelést. Hivatkozott arra, hogy a keresetek eredeti állapot helyreállítására irányuló kérelmet nem tartalmaznak, és a Bank a választottbírósági eljárásban az eredeti állapot helyreállítására vonatkozóan perbeli nyilatkozatot nem tett, ezért - a Legfelsőbb Bíróság 2/2010.(VI.28.) PK. véleményének 7. pontja értelmében - az adósnak nincs kötelezettsége a Bank hitelezői igényének részleges elismerésére vonatkozóan. E körben hivatkozott az 5/2013.PJE határozat 3. pontjában foglaltakra is. Álláspontja szerint a Bank teljes követelése vitatottnak minősíthető, ebből következően a Bank szavazati joggal nem rendelkezett, ezért téves a jogerős végzés azon elvárása, hogy a Banknak is részt kellett volna vennie a csődegyezség meghozatalára irányuló szavazásban. Hangsúlyozta, hogy az adós sem a csődeljárás során, sem a csődegyezség megkötésekor nem tanúsított joggal való visszaélést, a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően járt el. A csődegyezség nem ütközik a rPtk. 4. és 5. §-ába, tehát a jogszabályi előírásoknak mindenben megfelel, ezért a csődeljárás megszüntetése a Cstv. 21/A.§ (3) bekezdésébe ütközik. Nem értett egyet a másodfokú bíróság azon érvelésével, hogy az adósnak meg kellett volna várnia a kifogást elbíráló végzést a csődegyezségi tárgyalás megtartása során, és ennek emulasztásával joggal való visszaélést követett volna el, mivel a Bank a kifogását a Cstv. 12.§ (5) bekezdésében foglaltak megsértésével terjesztette elő.
4
5. A Kúria álláspontja A Kúria a felülvizsgálati döntésben elsősorban az adós felülvizsgálati kérelemben állított jogszabálysértéseket vizsgálta meg, melynek tárgya az, hogy - a Bank követelése biztosított, közokiratba foglalt követelésnek minősül-e; illetve - a Bank követelése a Cstv. 12. § (2) bekezdés bb) pontjába sorolandó vitatott követelésnek minősül-e, vagy sem, s ez alapján a Bankot szavazati jog illeti meg, és így a Banknak a csődegyezség megkötésében részt kellett volna vennie, a.) A biztosítéki szerződések közokiratba foglalása és a követelés besorolása A Kúria e kérdésben elsőként rögzítette, hogy a becsatolt iratok szerint a hitelszerződés, illetve az annak alapján kötött kölcsönszerződések nem voltak közokiratba foglalva. Kizárólag a biztosítéki szerződéseket foglalták a felek közokiratba. Az nem vitás, hogy ezekben a biztosítékot kikötő szerződésekben utaltak arra, közöttük bankhitelszerződés, illetve az ott meghatározott hitelkeret lehívására különböző kölcsön és egyéb szerződések jöttek létre, amely alapján fennálló kötelezettség biztosítására kötötték meg ezeket a biztosítékokat tartalmazó szerződéseket. A hitelező követelése azonban a közjegyzői okiratban egyértelműen nem került meghatározásra, ezért a Cstv. 12. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés - mely szerint nem lehet vitatott követelésként nyilvántartásba venni a közokiratba foglalt követelést - nem alkalmazható. b.) Mikor vitatott a peresített követelés A Kúria a Bank által benyújtott kifogás elbírálása kapcsán egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a vagyonfelügyelő csak vitatottként vehette nyilvántartásba a követelést, hiszen azt nem foglalták közokiratba és a csődeljárás kezdő időpontja előtt az adós a követelés alapjául szolgáló szerződést megtámadta. A Bank hitelező azonban a vitatottként történő nyilvántartásba vétel ellen kifogást nyújtott be, ezért a Kúriának abban kellett állást foglalnia, helytállóan állapította-e meg a csődeljárást lefolytató bíróság a kifogás alapján indult eljárásban, hogy a folyamatban levő peres eljárás ellenére a Banknak van nem vitatott követelése, és így szavazati joga az adós csődeljárásában. A Cstv. 12. § (5) bekezdése nem különböztet a kifogás előterjesztésére jogosult hitelezők között aszerint, hogy a vagyonfelügyelő a Cstv. 12.§ (2) bekezdése b) pontjának melyik alpontjába sorolja be a követelésüket, mert a vagyonfelügyelő besorolásra vonatkozó minden intézkedése ellen lehetővé teszi kifogás előterjesztését. A vagyonfelügyelőnek azért kell a hitelezői igényeket a Cstv. 12.§ (2) bekezdés b) pontjainak egyes alpontjaiba besorolnia, hogy ennek alapján megállapítható legyen, melyik követelés után mennyi szavazati jog illeti meg a hitelezőt. Ebből következően azonban - figyelemmel arra, hogy a Cstv. 12.§ (2) bekezdés bb) alpontjába való besorolás ellen is van lehetőség kifogás előterjesztésére - a kifogás alapján indult eljárásban a csődeljárást lefolytató bíróságnak joga van (hatáskörrel rendelkezik) abban a kérdésben állást foglalni, hogy a hitelező által bejelentett igénynek van-e olyan része, amely nem vitatott követelésként a hitelező részére szavazati jogot biztosít, jóllehet peres eljárás folyik az adós és hitelezője között a követelés tekintetében. A Kúria álláspontja szerint a törvény a csődeljárást lefolytató bíróságnak a besorolás és így a szavazatok megállapítása tekintetében külön, kifejezetten, csak a csődeljárásban érvényesülő szavazati jogot meghatározó - jogosítványt biztosított. Ez a jogosítvány azonban nem jelenti azt, hogy a csődeljárást lefolytató bíróság a peres eljárásban vitatott követelés esetén
5
elbírálná a felperes keresetét. A csődeljárást lefolytató bíróság ugyanis a fizetési kötelezettség tekintetében nem hozhat döntést, a bíróságnak a Cstv. 12.§ (5) bekezdése alapján hozott határozata csak a hitelezői szavazatok számításához szükséges (Cstv. 18.§ (4) bekezdés c) pont). Nem ellentétes az itt kifejtettekkel a felek és a bíróságok által hivatkozott Gfv.X.30.174/2012/7. számú határozat, melyben a Kúria nem azt zárta ki, hogy a peres eljárásban vitatott követelés után szavazati jogot kaphasson a hitelező, hanem azt, hogy a közokiratba foglalt követelést automatikusan - függetlenül attól, hogy van-e folyamatban a tárgyában peres eljárás vagy nincs - a nem vitatott követelések között vegye nyilvántartásba a vagyonfelügyelő. A szövegből következően, a Kúria álláspontja szerint, csak a vitatott összeg tekintetében áll fenn a nyilvántartásba vételi korlát. Amennyiben ugyanis a kereset nem terjed ki a hitelező teljes követelésére - azaz van a hitelező követelésének olyan része, amelyet a kereset nem érint -, illetve kétséget kizáróan megállapítható, hogy a hitelező bizonyosan milyen összeget (hitelt) biztosított az adós részére, amelynek a visszafizetésére irányuló kötelezettség nem kérdéses, a csődeljárást lefolytató bíróság a Cstv. 12.§ (5) bekezdése szerint a hitelező perrel érintett követelése alapján meghatározhatja, azt a nem vitatottan fennálló követelésrészt, amely a hitelező csődeljárásban érvényesíthető szavazatát megalapozza. A bíróság határozata alapján a hitelezőt megilleti a szavazati jog, de a folyamatban levő peres eljárás miatt - figyelemmel arra, hogy a fizetési kötelezettség tekintetében a döntést csak a peres bíróság hozhatja meg - a hitelező követelését az egyezség megkötésekor vitatottként kell kezelni, és arra az adósnak a Cstv. 12.§ (6) bekezdése alapján tartalékot kell képeznie (biztosítékot kell nyújtania), amely a követelés esedékessé válása esetén a hitelező igényének rendezését biztosítja. Az adott esetben helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság a 7. számú végzésében, hogy a szerződések érvénytelenségének megállapítása esetén is a Bankot az adós részére nyújtott szolgáltatás tőkeösszege visszakövetelésének joga megilleti. Az ezen kívül felmerülő hitelezői igények peres eljárásban tisztázhatók, és ugyanígy az is, hogy a biztosítéki szerződések érvényesen kerültek-e kikötésre. Mindebből következően helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság azt, hogy a Bank szavazati jogát a tőkekövetelés összegének megfelelően, a nem biztosított kategóriában kell figyelembe venni. c.) A joggal való visszaélés megállapíthatósága A csődeljárást befejező határozat felülvizsgálata körében a Kúria egyetértett a törvényszék és az ítélőtábla által kifejtett azon állásponttal, miszerint az adós a csődegyezség megkötésekor joggal való visszaélést tanúsított és nem a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően járt el (Ptk. 4. és 5. §). Ezen túlmenően azonban a csődegyezség a Cstv. rendelkezéseibe is ütközik. Amennyiben ugyanis a csődeljárásban a hitelező szavazati jogával kapcsolatban kifogás alapján indult eljárás van még folyamatban, az adós csak azzal a kockázattal kötheti meg a csődegyezséget, hogy utóbb - amennyiben a szavazatok száma a bíróság döntése következtében megváltozik -, a kifogás tárgyában hozott végzésnek megfelelően a csődegyezség létrehozását ismét meg kell kísérelnie, ha erre még lehetőség van a moratorium nyújtotta határidőn belül. Ennek hiányában ugyanis nem állapítható meg, hogy az adós valamennyi csődeljárás hatálya alá eső hitelezője részvételével került sor a csődegyezségről való szavazásra (Cstv. 20.§ (1) bekezdés). Miután a bíróság végzése következtében a vagyonfelügyelő a Bank igényét a nem vitatott követelések között vette nyilvántartásba, és ennek megfelelően a Bankot szavazati jog illette meg az adós csődeljárásában, egyértelmű, hogy a Bank hitelező kihagyásával létrehozott csődegyezség nem felel meg a Cstv. rendelkezéseinek. Ebből következően a csődeljárás megszüntetése miatt a jogerős végzés nem ütközik a Cstv. 21/A.§ (3) bekezdésébe sem.
6
6. Összegezés Az utóbbi időben a csődeljárás egyes kérdéseiben több olyan döntés született, amely alapvetően módosítja a bírói gyakorlatot. A Kúria most elemzett döntése több szempontból kiemelt figyelmet érdemel. Ezeket emelem most ki összegezésül. a.) A Kúria változatlanul fenntartotta a Gfv.X.30.174/2012/7. számú határozatban foglaltakat, amely határozatnak az a legfontosabb üzenete, hogy a közokiratba foglalt követelés is kerülhet vitatott követelésként besorolásra, ha a követeléssel kapcsolatban a felek között peres eljárás indult a csődeljárás megindítása előtt. Ennek rögzítése azért fontos, mert több ítélőtáblai határozat ezzel ellentétes megállapítást tartalmaz. (Többek között: Fővárosi Ítélőtábla 12.Cspkf.43.418/2012. számú, 11.Cspkf.44.214/2011/2. számú határozatok.) b.) A Kúria álláspontja értelmében, ha a csődeljárás megindítása előtt a felek között per indult a csődeljárásban bejelentett követelés kapcsán, a vagyonfelügyelő ezt a követelést csak vitatott követelésként veheti nyilvántartásba. c.) Amennyiben a hitelező a besorolás kapcsán kifogást terjeszt elő, a kifogás elbírálása során a bíróság megvizsgálhatja, hogy a felek közötti pernek mi a tárgya, s a per anyagát csődjogi szempontból értékelheti, s amennyiben azt állapítja meg, hogy nem a teljes követelés vitatott, illetve az állapítható meg, hogy az adós tartozása a per ellenére fennáll (s például csak a kamatot és egyéb költségeket érinti a vita), a követelés egy része nem vitatott követelésként besorolható és a hitelezőt szavazati jog illeti meg. A csődeljárásban eljáró bíróság ezzel nem vonja el a perben eljáró bíróság hatáskörét d.) Amennyiben a hitelező kellő időben kifogást terjeszt elő a követelése besorolása kapcsán, s a kifogás elbírálása lényegi kihatással van az egyezség megkötésére a követelés nagysága és az ezáltal gyakorolható szavazatok száma miatt, joggal való visszaélést követ el az adós, ha – bár erre a moratórium hossza lehetőséget ad – nem várja be az egyezségi javaslatról történő szavazással a bíróság döntését. Az adós akkor jár el helyesen, ha újabb egyezségi tárgyalást tűz ki és a bírósági döntésnek megfelelő szavazat figyelembe vételével kísérli meg az egyezség létrehozását. e.) Végül fontos a döntés azon megállapítása is, hogy amennyiben a követelés nincs közokiratba foglalva, csak a biztosítéki szerződés, a követelés „nem biztosított” csoportba fog tartozni.
7
