József körút 48. Funkció: lakóház Tervező: Hauszmann Alajos Építtető: Mendl István Építés évei: 1872-1873 Hrsz.: 35229
Egy kis helytörténet Egészen az 1860-as évtized közepéig nagyobbrészt kertek alkották a Rigó utca, Stáció utca (mai nevén: Baross utca), Bodzafa utca (ma: Rökk Szilárd utca) és József utca által bezárt területet. Csak a tömböt északnyugatról határoló József utcában állt egy a Rigó utca sarkához csatlakozó házsor, valamint a Stáció utcában is láthatunk két házat az 1838-as dunai árvíz okozta épületkárokat ábrázoló térképen1. Egy kivételtől eltekintve a szóban forgó épületek mindegyike elpusztult, de helyükön néhány éven belül újakat húztak fel. A terület beépítettsége nem változott lényegesen egészen addig, amíg délkeleti negyedében 1865-től fel nem épült a Magyar Királyi Dohányraktár épületegyüttese. A Bodzafa utcához közeli rész azonban még akkor is beépítetlen volt, amikor megszületett a pesti Nagykörút kiépítését szabályozó és a hozzá kapcsolódó építkezések adómentességét biztosító 1871. évi XLII. törvénycikk. Ezeket a telkeket az előző évben felállított Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT, röviden Közmunkatanács) kisajátította, mert a leendő körút itt metszette a tömböt. Az új főútvonal belső szabályozási vonala a József utca (ma ezen a szakaszon: Krúdy Gyula utca) és a Stáció utca között összeért a Bodzafa utcával. Az így keletkezett háromszög alakú telket nem lehetett építkezés céljából értékesíteni, ezért később parkosították és a Bodzafa utca nyugati oldalának e szakaszát a Nagykörúthoz csatolták. Az 1880-as évektől kezdve itt épültek fel a József körút 47., 49., 51. és 53. számú házak. Szemben, a külső szabályozási vonal és a meglévő beépítés közötti keskeny sávon új parcellákat tűztek ki, amelyeken már 1872-től felépítették a Nagykörút legelső három lakóházát. Érdekesség, hogy a 46., 48. és 50. számú házak megelőzték az újdonsült közterület keresztelőjét, ugyanis a Közmunkatanács csak 1875-ben véglegesítette a körútként még jó néhány éven keresztül csupán papíron létező főút öt szakaszának hivatalos elnevezését! A Légrády fivérek által német nyelven kiadott AdressenKalender von Pest, Ofen und Altofen für das Jahr 1873 ház- és telekjegyzékében tehát hiába keressük a József körutat vagy akár csak a Nagykörutat. Az újonnan keletkezett házhelyek nyilvántartási számai és tulajdonosai azonban rögtön két helyen is szerepelnek: a József utcánál és a Stáció utcánál egyaránt fel vannak sorolva. Egy másik forrás 1874-ben a Bodzafa utca részének tekinti ezt a bérházsort, de zárójelben itt már felbukkan a Nagykörút megnevezés is. 1
Plan der Ueberschwemmung von Ofen und Pesth bei dem Eisgang des höchsten Wasserstandes vom 15 ten den 16 März 1838.
ten
auf
A korabeli térképen2 629-632, 911-esként jelölt telekegyüttesnek a fentebb említett dohányraktárral határos 6. házhelyének mélysége a Stáció utcától a József utca felé haladva folyamatosan csökken. Ide két házat is építettek. A mai József körút 50. / Baross utca 56. (Harminckettesek tere 7.) sarokház a nagyobb mélységű telekrészen (629-632, 911/t. 6) kapott helyet, a II. világháború végén kiégett3 és azt követően lebontott raktárépülethez csatlakozva. A leválasztott, kisebb mélységű 629-632, 911/t. 6/a telekrészen a mai József körút 48. épült fel a dohányraktár belső udvara mellett. A ház építéskori helyrajzi száma 6190 volt.
Az épületről A két sarokház között zárt sorú beépítésben álló háromemeletes, illetve négyszintes lakóházat Hauszmann Alajos tervezte Mendl István számára. Az építőmester Pucher József volt. Sajnos az eredeti építészeti tervek mind elvesztek, de a 3069/1872 ügyiratszámból ki lehet következtetni, hogy azokat nagy valószínűséggel 1872 szeptemberében vagy októberében nyújtották be a felelős hatósági szervnek, amely akkor – Budapest megalakulását megelőző évben – még Pest szabad királyi város Építő Bizottmánya volt. Az építkezés időtartamáról a szakirodalomban eltérő évszámokat találunk. Maga az építész naplójában4 arra emlékszik, hogy e házát 1873ban sikerült megvalósítani. A különböző forrásokat összevetítve abból indulhatunk ki, hogy az építési munkálatok még 1872-ben elkezdődtek és a következő évben fejeződtek be. Az igen sekély, derékszögű trapéz alakú telek beépítettsége 90 százalékos. Kis mérete az építészt rendhagyó alaprajzi megoldás alkalmazására kényszerítette: Az épület torzított „E” alakú. A korabeli polgári bérházak nagy részétől eltérően központi lépcsőházzal rendelkezik, amely a kisebb és a nagyobb belső udvart egymástól elválasztó épületmagban található. Cselédlépcsőt a József körút 48.-ban hiába keresünk. Az uralkodó helyviszonyokat azonban jól szemlélteti, hogy a lépcsők szélessége inkább a hasonló bérpaloták cselédlépcsőit idézi, mint azok főlépcsőit. A Budapester Bau-Zeitung und Wohnungs-Anzeiger korabeli építészeti hetilap 1874ben az előző évben épült új házakat bemutató sorozatában nagy elismeréssel ír az épületről: „A Mendl István-féle ház (...) szerkezetében és kivitelezésében azt a projektet engedi felismerni, amely a Körútnak a Fővárosi Közmunkák Tanácsa elképzeléseinek megfelelő külső megjelenést kölcsönözné.” Ugyanebből a forrásból azt is megtudjuk, hogy a József körút 48. eredetileg tizenhat lakást számlált. Ezek összesen 41 szobát, hat alkóvot5, tizenhat konyhát és hat éléskamrát tartalmaztak. Mára a lakások száma tizenhétre emelkedett, mivel időközben a földszinten található mosókonyha helyén is kialakítottak egy egyszobás kislakást. A koraeklektikus stílusú, neoreneszánsz és klasszicizáló elemeket ötvöző épület nyugati tájolású utcai homlokzata tizenhárom tengelyes. Mindkét szélén egy-egy kéttengelyes oldalrizalit emelkedik ki az építési síkból. Horizontálisan a falsíkból erősen kiugró övpárkányok választják el egymástól a négy szintet.
2
Pest kataszteri térképsorozata az 1872–1920 közötti változások utólagos jelölésével (1867–72) Dr. Harmath Arisztid visszaemlékezése 4 Hauszmann Alajos naplója. Építész a századfordulón. Gondolat, Budapest 1997. (34. o.) 5 Alkóv: Nagyobb helyiségből nyíló ablaktalan boltozott fülke illetve ívvel átnyitott kisebb szoba. 3
A földszinti nyílások boltívesek. Középen, a hetedik tengelyen találjuk a fából faragott kaput, mellette mindkét oldalt üzlethelyiségek portáljai és kirakatai sorakoznak. A kőlábazat felett a téglafalakat vakolatból kialakított kváderkő imitáció tagolja, amely a legalsóbb sávban valamint a rizalitokon durvább felületű. Ugyanitt a két nyílás között egy dór háromnegyedoszlop töri meg a vakolás egységességét. Az első emelet díszítése hasonlít a földszintére: A vízszintes záródású ablakokat a dór oszloprendnek megfelelően kiképzett pilaszterek övezik. Közöttük a falfelületet – a pilasztereket beleértve – ismét kváderezés jellemzi, amely a rizalitokon itt is hangsúlyosabb. Az utóbbiakon található nyílások között megismétlődik a dór háromnegyedoszlop. Ezen a szinten tizenkét ablak alatt egy növényi dombormű látható, amelynek középpontjában egy női arc emelkedik ki. A középső tengelyen a kapu felett oldalanként két-két leveles motívummal gazdagon díszített konzolon kőerkély nyugszik. A második emelet formavilágában már lényegesen eltér a két alsóbb szinttől. Innentől felfelé síkfelületű a falak vakolása, a rizalitokat pedig mindkét oldalt egy-egy dór sarokpilaszter határolja. A nyílások itt is egyenes záródásúak. A középső kilenc tengely ablakai felett masszív timpanonszerű szemöldökpárkányok ugranak elő a falsíkból. Ezeket levélmintás konzolok támasztják alá, amelyek tetején oroszlánfej díszítés található. Nagyobb távolságból szemlélve a házat, e szemöldökpárkányok sora első pillantásra talán a legfeltűnőbb és ezáltal a házat leginkább meghatározó homlokzati díszítőelem. A szóban forgó nyílások könyöklőpárkánya alatt girlandos dombormű helyezkedik el. A rizalitokon ezen a szinten egy-egy három konzol által tartott erkélyt láthatunk, amely mögött három darab virágfüzérrel díszített törzsű ión háromnegyedoszlop szegélyezi a két nyílást. Utóbbiak felett szintén egy-egy füzérdísz emelkedik ki. A másodiknál visszafogottabb harmadik emelet kilenc középső ablaka vízszintes záródású, felettük egyenes szemöldökpárkánnyal. Ezen a szinten különös figyelmet érdemelnek a sávozott vakolatú ablakkeretek. A rizalitokon itt már csak két szélső háromnegyedoszlop maradt, amelyek kannelurázottak és kompozit stílusú oszlopfővel rendelkeznek; a nyílások közötti falrészen nincs oszlop. Az ablakok rendhagyó módon félköríves záródásúak, sávos keretelésüket egy vakolatból formált zárókő töri meg. Az épület konzolos főpárkánya alatt fogazott- és tojásléc fut végig a homlokzaton. A konzolok közötti hézagokat rozetták töltik ki. Régi fényképek tanúsága szerint az oldalrizalitok szélességében eredetileg attika húzódott a főpárkány felett. A József körúttal párhuzamos traktust és a középső udvari szárnyat nyeregtető fedi, az udvari oldalszárnyak félnyeregtetősek. A kapun belépve a tükörboltozatos kapualjban találjuk magunkat, amelynek pilaszterekkel tagolt falait oldalanként két-két rozetta díszíti. Az osztópárkány tojásléces, alatta virágfüzérek láthatók. Egy boltív választja el a kapualjat az előcsarnoktól, amelynek keresztboltozata kétszer három boltozatmezőből áll és középen két kannelurázott oszlopra támaszkodik. Utóbbiak törzse girlandokkal díszített. Az oszlopok között áthaladva öt lépcsőfokon juthatunk fel a központi lépcsőházba, ahonnan jobb kéz felől a nagyobbik, bal kéz felől a kisebbik udvar közelíthető meg. Maga a lépcső kialakítása egykarú, alul és felül ívben végződő. Eredeti öntöttvas korlátját a Schlick-féle vasöntöde készítette. Az emeleteken két lépcsőkart egy lépcsőházi folyosó köt össze, amelynek mindkét végén lehet kilépni az udvari függőfolyosókra. Szerencsére az egykori dohányraktár udvarának területe később sem épült be – sőt, az 1960-as évtized elején a raktárépület helyén emelt Baross utcai társasházak
zöldudvarává lépett elő. Ennek köszönhetően a József körúti ház mindkét belső udvara csekély alapterületük ellenére is világos. Az udvari homlokzatok dísztelenek. A József körút 48. műemlék, amelynek védettsége az utcai homlokzaton felül a kapualjra, az előcsarnokra és a lépcsőházra is kiterjed. Azonosító száma az Örökségvédelmi Nyilvántartásban: 15621 [919] Az épületen többször végeztek átalakításokat, felújításokat. Az első renoválásra az 1895-ös tulajdonosváltást követően került sor, amikor Mendl István a házat eladta Kadelburg Emilnek. Ekkor fektették a kapualjban, az előcsarnokban és a lépcsőházban ma is látható terrazzo díszburkolatot, amit a kapu mögötti részen olvasható évszám is bizonyít. A II. világháborúban és az 1956-os forradalom idején a ház kisebb mértékben megsérült; ezeket a károkat 1948-ban, illetve 1957-ben részlegesen helyreállították. Az 1970-es években a Józsefvárosi Közért Vállalat építette át az egyik földszinti üzlethelyiséget. Ezzel egy időben alakíthatták vissza a földszinten az eredeti boltíves záródású nyílásokat, vagyis bonthatták el az ezeket szinte teljes egészében eltakaró üzletfrontokat, aminek kapcsán ezt az átalakítást akár a későbbi műemléki felújítás nulladik ütemének is tekinthetjük. 1986-ban a Budapesti Városépítési Tervező Vállalat (BVTV) elkészítette a homlokzat és a tetőtér helyreállításának terveit. A tervezést Aratóné Fohl Márta építészre, aki néhány évvel korábban a Gellért Szálloda és Gyógyfürdő műemlékvédelmi szempontok figyelembevételével történő felújításában is részt vett, és Halácsy József statikusra bízták. A műemléki rekonstrukció első ütemének kivitelezésére 1987-ben került sor. Az erkélyeket ennek folyamán le kellett bontani és a törött talpgerendáik cseréje után eredeti formájuknak megfelelően visszaépíteni. A sérült homlokzati vakolatdíszeket helyreállították, a hiányzókat az éppen maradottakról vett minta alapján pótolták. Ennek égető szükségességéről a Budapesti Műemlékfelügyelőségnek a tatarozás előtti állapotról benyújtott fényképfelvételek tanúskodnak: Példaként érdemes megemlíteni, hogy a harmadik emeleti négy darab kompozit oszlop közül kettő teljesen hiányzott, egy továbbinak pedig csak a törzse volt meg – oszlopfőből tehát csupán egyetlen darab maradt fenn! Ezen felül cserére szorult az erősen leromlott állagú főpárkány, amelyet elbontottak és az eredetivel megegyező formában újjáépítettek. A tetőtérben padlásszinttől felfelé felújították a kéményeket és tűzfalakat, valamint kicserélték a tetőszerkezet elhasználódott elemeit is. A szomszédos sarokházakhoz hasonlóan itt sem változtattak a tető csapadékvízének elvezetésén és annak elemeit eredeti kialakításukhoz hűen állították helyre: Az ereszcsatornákban összegyűlt víz a padlástérben található nyitott gyűjtővályúba ömlik és onnan a középső udvari szárnyban található kamrákon és külső WC helyiségeken keresztül lefutó ejtőcsövön át folyik a csatornába. Terv szerint a homlokzati- és tetőtér-felújítást a műemléki rekonstrukció második üteme követte volna, amely a kapualj, az előcsarnok és a lépcsőház helyreállítását célozta meg és emellett kiterjedt volna az udvari homlokzatok tatarozására valamint a komfort nélküli lakások korszerűsítésére is. Budapest Főváros Levéltára a Budapesti Műemlékfelügyelőség (BMF) iratai és tervei között egy 1988. decemberi egyeztetésen készült jegyzőkönyvet őriz. A BMF és BVTV képviselői akkor a műemléki védettség alatt álló belső terek helyreállításának paramétereit rögzítették. Ugyanebben a levéltári anyagban találhatók meg az öt érintett udvari lakás komfortosításának tervei
is. Ezeket a BVTV 1988-ban készítette és ismételten Aratóné Fohl Márta munkáját dicsérik. A felújításhoz szükséges anyagok egy része már az udvarban várta a munkálatok megkezdését6, a rekonstrukció második üteme azonban a rendszerváltás körüli zűrös időszakban végül elmaradt. Egy évtizeddel később, 1998-ban sor került az aládúcolt függőfolyosók cseréjére7, de az időközben erősen leromlott állapotú belső terek és udvari homlokzatok komplett felújítása még egészen a 2010-es évek elejéig váratott magára. A komfort nélküli lakások terv szerinti korszerűsítésére viszont a mai napig nem került sor. Ez a feladat az eladott lakások esetében már a lakókat fogja terhelni, akik közül néhánynak még 2016-ban is lakáson kívüli WC-t kell használnia – közel harminc évvel az után, hogy napvilágot láttak az említett komfortosítási tervek!
Személyek Hauszmann Alajos: A „hosszú” 19. század végi Magyarország egyik meghatározó építésze. Számos reprezentatív magán- és középülettel gazdagította meg Budapestet is. Ezek közül megemlítendő a Magyar Királyi Kúria számára 1893 és 1896 között épült Kossuth Lajos téri Igazságügyi palota, amely ma a Néprajzi Múzeum otthona vagy az egykori New York Életbiztosító Társaság Erzsébet körúti palotája (1890 – 1894), de ő fejezte be Ybl Miklós 1891-ben bekövetkezett halála után 1905-ig a Budavári Palota bővítését is. A József körút 48. tervezésekor Hauszmann még csak 25 éves volt, így ez a ház fiatalkori művének, sőt, első teljesen önálló alkotásának8 tekinthető. A József körúton található még két másik épülete is, a Népszínház utca sarkán álló Technikai Ipariskola és Múzeum (jelenleg Óbudai Egyetem, Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar) valamint Nádasdy Ferenc gróf Rökk Szilárd utcába átnyúló bérháza a József körút 35. / Kis Salétrom utca sarkon. Mendl István: Telekbirtokos és háztulajdonos, emellett számos részvénytársaság igazgatósági vagy választmányi tagja. A korabeli Pest egyik legbefolyásosabb magánembere lehetett. Jó viszonyt ápolhattak Hauszmann Alajossal, aki egyébként 1873-ban Mendl számára egy Akácfa utcai házat is tervezett. Hauenstein Mátyás
Felhasznált irodalom Czagány István: Hauszmann Alajos művészetének stílusváltozásai. In: Művészettörténeti értesítő, 27. évf., 1978. (225–255. o.) Déry Attila: Józsefváros. VIII. kerület. Terc kiadó, Budapest 2007. (201–202. o.) Seidl Ambrus (szerk.): Hauszmann Alajos naplója. Gondolat kiadó, Budapest 1997. Budapester Bau-Zeitung und Wohnungs-Anzeiger, III. évf., 1874. (111. o.) BFL XV.17.b.312 - 3069/1872 (Pest szabad királyi főváros tervei. Építő Bizottmány) BFL XV.17.d.329 - 35229 (Építési ügyosztályok tervtára) BFL XV.17.e.306 - 2620 (Budapesti Műemlékfelügyelőség tervei és iratai) Budapest teljes utcanévlexikona, Dinasztia kiadó, Budapest 1998. Képszótár - http://www.kepszotar.hu/ [hozzáférés ideje: 2016. 03. 24] 6
Kardos Jánosné visszaemlékezése Forrás: A Józsefvárosi Vagyonkezelő Kft. által a bérlőknek kiadott tájékoztató az épülettel kapcsolatos szakvélemények tartalmáról valamint az elvégzett és elvégzendő helyreállítási munkákról. 8 Czagány István: Hauszmann Alajos művészetének stílusváltozásai (226. o.) 7
