Beke Sárának hívnak, a Székesfehérvári Belvárosi I. István Középiskola Bugát Pál Tagintézményének tanulója vagyok. A következő sorokban arról szeretnék írni nektek, hogy milyen élményekhez, új ismeretekhez jutottunk Németországban, élve a testvériskolai kapcsolatok adta lehetőségekkel. Testvériskolánk a németországi Hohenmölsenben található. A két iskola kapcsolata immár 15 éves múltra tekint vissza, s ennek köszönhetően a nálunk tanuló diákoknak lehetőségük nyílik egy hétre betekinteni a németországi diákok életébe, mindennapjaiba, mint ahogy ők is megismerhetik a mi iskolánkat, s részt vehetnek különféle programokon, rendezvényeken, kirándulásokon. Ilyenkor a nyelvtanulás mellett talán az a legfontosabb, hogy megismerhessünk egy másik kultúrát, új embereket és akár életre szóló barátságokat köthessünk. A cserediákprogram remek lehetőség, mert új helyeket láthatunk, és tudásunkat folyamatosan gyarapíthatjuk. Az utazás Németországba elég hosszú, kb. 12 óra, de a látvány, ami az úton elénk tárul, minden fáradtságot megér. .Általában reggel 6 óra körül indulunk útnak és az utazás közben rengeteg szép tájat és helyet látunk . A németországi az iskolához érve, már vártak minket azok a családok, akikhez aztán később ideiglenesen odaköltöztünk. A hét, amelyet ott töltöttünk, gondosan megszervezett és érdekes programsorból állt. Minden nap új helyeket ismerhettünk meg. Pl. Bad Dürrenbergbe mentünk, ahol megnéztünk egy korabeli sóbányászati múzeumot, melyhez tartozott egy hatalmas park is. Rengeteg tüdőbeteg ember jár oda gyógyulni, miközben élvezheti a park szépségét és a tiszta levegőt. Ellátogattunk Lipcsébe is, ahol megtekintettük a Gustav Adolf emlékkápolnát, s a 30 éves háború történetét is megismerhettük. Gustav Adolf a 30 éves háborúban halt meg, az emlékkápolnától nem messze találták meg a holttestét, ennek emlékére építették az egész épületet. A múzeum rendelkezett egy nagy parkkal is ahol lehetett állatokat simogatni, etetni és megnézni az egész parkot. A program vége után hazamentünk kicsit megpihenni, átöltözni, majd a fogadódiákunkkal karöltve mentünk a Mondsee tóhoz, amely egy mesterségesen létrehozott tó, ahol régen külszíni fejtés volt, de a nem használt területet feltöltötték és parkosították. A tó partján sütögettünk, beszélgettünk, röplabdáztunk. Mindenki remekül érezte magát, majd hazamentünk készülni a másnapi program újdonságaira. A következő napon Leißlingbe mentünk az ottani bob-pályára, ahol mindenki kedvére száguldozhatott. Ezután lehetőséget kaptunk arra, hogy vásárolhassunk magunknak,illetve a családtagjainknak különféle ajándékokat. Visszatérvén az iskolához még jutott időnk bowlingozni is. A bowling minden évben az utolsó nap programja, másnap már búcsút kellett intetünk a fogadó családoknak, diákoknak, németországi barátainknak. Ennek a programnak köszönhetően rengeteg új emberrel, hellyel ismerkedhettem meg a csoporttársaimmal együtt. Izgatottan várom a következő év által kínált lehetőségeket. .Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy vegyen részt a testvériskolai kapcsolatokban, mert nekem és a programban résztvevőknek is csak pozitív élményekkel szolgált.
Lipcsében különös látószögből szemlélhettük meg a várost. Csónakáztunk és a folyóról csodálhattuk meg a nevezetességeket. Az útra kapott üdítő a hűvös idő miatt megmaradt, a forró kávé annál inkább fogyott. Említésre méltó a sporttalálkozó, melyen mindig a mi röpiseink nyernek és az óralátogatások a német iskolában. Itt összehasonlíthatjuk az iskolát és a tanítást a miénkkel. Jól sikerült a találkozó, bízom benne, hogy a szervező tanároknak sikerült eltervezni a kapcsolat folytatását.
