JOHN K AY OLDALAZÁS
JOHN K AY
OLDALAZÁS Miért indirekt módon érjük el inkább a céljainkat?
A fordítás alapja: John Kay: Obliquity: Why Our Goals Are Best Achieved Indirectly. Profile Books Ltd, Great Britain, 2010 © John Kay, 2010 Fordította © Léderer Pál, 2012 Borítóterv: Tabák Miklós
HVG Könyvek Kiadóvezetõ: Budaházy Árpád Felelõs szerkesztõ: Török Hilda Kiadói szerkesztõ: Szûcs Adrienn ISBN 978-963-304-079-9 Minden jog fenntartva. Jelen könyvet vagy annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni. Kiadja a HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2012 Felelõs kiadó: Szauer Péter www.hvgkonyvek.hu Nyomdai elõkészítés: Sörfõzõ Zsuzsa Nyomás: Generál Nyomda Kft. Felelõs vezetõ: Hunya Ágnes
TARTALOM
ELÕSZÓ 1. AZ OLDALAZÁS Miért indirekt módon érjük el inkább a céljainkat?
9 13
Elsõ rész AZ OLDALAZÁS VILÁGA AZ INDIREKT ÚT SIKERREL VAN KIKÖVEZVE 2. A BOLDOGSÁGHOZ VEZETÕ ÚT Miért nem hajszolják a boldogságot a legboldogabb emberek?
27
3. A PROFITÉRDEKELTSÉG PARADOXONA Miért nem hajszolják a nyereséget a legnyereségesebb vállalatok?
36
4. AZ ÜZLETKÖTÉS MÛVÉSZETE Miért nem hajszolják a gazdagságot a leggazdagabb emberek?
50
5. CÉLKITÛZÉSEK, CÉLOK ÉS FELADATOK Segíthetnek-e az eszközök a célok felismerésében?
63
6. A MINDENÜTT JELENVALÓ OLDALAZÁS Miként hatja át az élet oly sok területét az oldalazás?
72
Második rész AZ OLDALAZÁS SZÜKSÉGESSÉGE A DIREKT ÚT GYAKRAN NEM JÁRHATÓ 7. ÁTEVICKÉLÉS Vagy inkább oldalazás? 8. PLURALIZMUS Lehetséges-e több megoldás egy problémára?
89 102
9. INTERAKCIÓ 119 Mennyire függnek eredményeink szándékainktól? 10. KOMPLEXITÁS 130 Járható-e a direkt út túl bonyolult világunkban? 11. HIÁNYOSSÁG Ismerjük-e eléggé problémáink bonyolult természetét?
144
12. ABSZTRAKCIÓ Lehet-e tökéletesen modellezni a valóságot?
153
Harmadik rész AZ OLDALAZÁS DILEMMÁI PROBLÉMAMEGOLDÁS EGY ÖSSZETETT VILÁGBAN 13. A TÖRTÉNETÍRÁS PISLÁKOLÓ LÁMPÁSA Hibás-e, ha az eredményekbõl következtetünk a szándékokra?
167
14. A STOCKDALE-PARADOXON Kevesebb-e választási szabadságunk, mint gondolnánk?
178
15. A SÜNDISZNÓ ÉS A RÓKA Felismerik-e tudásuk korlátait a jó döntéshozók?
185
16. A VAK ÓRÁSMESTER Okosabb-e nálunk az alkalmazkodás?
194
17. ÍVELJ, MINT BECKHAM! Tudunk-e többet, mint amennyit el tudunk mondani?
201
18. REND TERV NÉLKÜL Elérhetünk-e komplex eredményeket célkitûzések nélkül?
210
19. JÓL VAN HÁT, ELLENTMONDOK MAGAMNAK Fontosabb-e az igazság, mint a következetesség? 20. PISZKOS DOSSZIÉK Hogyan keverjük össze a hamis ésszerûséget a jó döntéshozatallal?
219 228
KÖVETKEZTETÉSEK 21. AZ OLDALAZÁS GYAKORLATA Az oldalazó döntéshozatal elõnyei
239
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS FELHASZNÁLT IRODALOM JEGYZETEK NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ
253 254 273 290
ELÕSZÓ
Több mint 10 éven át voltam egy gazdasági tanácsadó cég vezetõje. Bevételeink nagy része abból származott, hogy vezetés-szervezési modelleket adtunk el nagyvállalatoknak. Egy nap azt kérdeztem magamtól: Vajon miért nem készítünk hasonlókat saját döntéseink megalapozására? De hamar rájöttem, hogy modelljeinket ügyfeleink sem használják. Pusztán arra jók, hogy a már meghozott döntéseiket igazolják önmaguk és mások számára. Ezt a jelenséget neveztem el Benjamin Franklin, az amerikai polihisztor után Franklin-húzásnak. Õ ugyanis a következõket mondta: „Igen hasznos gondolkodó lénynek lenni, mert így az ember mindenre tud találni vagy kreálni indokot, amit eltervezett”1 Az ésszerûség utólagos igazolásáról, az ésszerûsítésrõl szóló találó megjegyzését érdemes megjegyezni, mert, ahogy majd a 10. fejezetben bemutatom, 9
Franklin a mai döntéstudomány kialakulására is nagy hatással volt. Ügyfeleinket magunk között bolondoknak tartottuk, miközben magunk sem használtuk modelljeinket. Talán a táblázatkezelõ segített néhány esetben a vállalkozásfinanszírozási problémáink megoldásában. De semmi több. Sok más közgazdászhoz hasonlóan mi is azt hittük: a valóságban van a hiba, ha modelljeink nem használhatók. De mentségünkre szóljon, a politikusoktól, befektetõktõl, bankároktól és az üzletemberektõl is azt láttuk, hogy problémáikat nem a racionális döntéshozatal valamilyen szabványos modellje segítségével oldották meg. Azokat csak arra használták, hogy döntéseik ésszerûségét utólag igazolják maguk és mások elõtt. Már több mint 10 éve, hogy felhagytam a tanácsadással, mert egyre kevésbé hittem a munkámban. Ugyanakkor láttam, milyen katasztrófákat okoznak máshol is, a politikában és az üzleti életben, Irakban és a Wall Streeten egyaránt azok, akik a Franklinhúzást alkalmazva utólag keresnek döntéseikre és tetteikre magyarázatokat. Minden bizonnyal ezek a végzetes kudarcok kezdték ráébreszteni a közgazdászokat és a társadalomtudósokat is, hogy inkább a valóságot és az emberek tényleges viselkedését tanulmányozzák, ne pedig a 10
modelljeiket akarják rájuk erõltetni. A Kiszámíthatóan irracionális (Predictably Irrational)2 címû népszerû könyv is errõl szól, de maga a cím ugyanazt a hibát tükrözi, amelyet mi is elkövettünk kollégáimmal, amikor butaságukért magunk között leszóltuk ügyfeleinket. Ha kiszámíthatóan irracionálisak vagyunk, akkor lehet, hogy nem is vagyunk igazán irracionálisak. Valószínûleg nem bennünk van a hiba, hanem a racionalitással kapcsolatos elképzeléseinkben. Talán másképp kellene gondolkodnunk arról, hogy valójában miként hozzuk meg döntéseinket és oldjuk meg problémáinkat. Lehet, hogy az oldalazó megközelítés sokkal inkább meghatározza egész életünket, mint gondolnánk. Az ötletet Sir James Black Nobel-díjas vegyésztõl vettem, akinek nagy szerepe volt az ICI gyógyszerüzletágának fejlesztésében, amit a 3. fejezetben majd részletesen bemutatok. A lényeg, hogy Black, amikor otthagyta az ICI-t egy másik brit gyógyszervállalatért, a SmithKline-ért, kasszasikert hozó gyógyszert fedezett fel. Ennek eredményeképp pedig létrejött egy harmadik cég, a Glaxo, a Zantac gyártására és forgalmazására, amely a világ legsikeresebb, receptre kapható gyógyszere lett. Röviden: Black a brit üzleti élet háború utáni idõszakában alighanem több részvényesi értéket hozott létre, mint bárki más, de nem a profit, hanem a vegyészet motiválta. Kutatásai miatt 11
hagyta ott az ICI-t, és nem azért, hogy több pénzt csináljon. „Azt mondogattam annak idején a munkatársaimnak, hogy ha profitot akarnak, annak számos útja van, ami könnyebb, mint a gyógyszerkutatás. De mekkorát tévedtem! – mondta, és hozzátette: – Ma már tudom, gyakrabban érünk célt, ha nem áll szándékunkban. Ezt nevezem oldalazásnak.” Black két nappal e könyv elsõ megjelenése elõtt halt meg. Remélem, nem fellengzõs annak a brit tudósnak ajánlani ezt a kiadást, akinek szerénysége legalább annyira figyelemre méltó volt, mint tehetsége.
