Jóga az ágyban Tantrikus Kontinencia & Spirituális Intimitás Oszlár Kálmán András 2014 Publio kiadó Minden jog fenntartva!
A FELELŐSSÉG KIZÁRÁSA Az áldás, felajánlás és átlényegítés művészete, valamint a meditáció végzése abszolút veszélytelen. Első alkalomtól kezdve maximális hatásfokkal megvalósítható bárki számára. Ezen könyv tárgyát képező jógamódszerek ugyanakkor (testtartások, légző-gyakorlatok és izomzárak) haladó szintű technikáknak minősülnek, elsajátításukhoz szakember felügyelete (legalább kezdetben) vagy néhány éves ezt megelőző aktív jógatapasztalat ajánlott. A leírások teljesen pontosak, ezért az esetleges hibás kivitelezésből adódó sérülésekért (odafigyeléssel elkerülhetőek) a szerző a felelősséget kizárja.
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A szerző külön szeretne köszönetet mondani azon oktatóinak, akik az elmúlt másfél évtized során segítőkészséggel és szakmai alázattal álltak a tudás átadásához tanulmányai során, ezáltal is elősegítve a szellemi fejlődését. Külön elismerést érdemel Szádvári Ildikó (volt debreceni instruktor), aki átlag feletti szociális érzékenységgel állt a tanulókhoz és nem a profit maximalizálása volt a célja. Sok esetben ellenszolgáltatás nélkül is oktatott, valamint megtisztelte személyes jelenlétével a diákjait és nem szalagról játszotta le az óra anyagát, ami a fontos embereknél mára divattá vált...
Könyvajánló “Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt. Magatok nem mentek be, s akik be szeretnének jutni, azokat meg nem engeditek be. Jaj nektek, írástudók és képmutató farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek és árvák vagyonát. Közben nagyokat imádkoztok, ezért nagyobb ítélet vár rátok. Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Bejártok tengert és szárazföldet, hogy egyetlen áttérőt szerezzetek, s ha sikerül, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál. Jaj nektek, vak vezetők!” … – Jézus beszéde az írástudók és a farizeusok ellen (Katolikus Biblia, Máté evangéliuma – 23. fejezet; 13-16)
„Ha bármilyen anyagot felhasználsz abból, amit itt tanultál és írott jegyzetek formájában kaptál, perbe fogunk fogni – lévén, hogy nekünk minden anyagunk jogilag védett Magyarországon. Úgyhogy ajánlom, hogy spórolj, hogy a perköltséget tudjad majd kifizetni. Ugyanakkor ezennel minden rendezvényünkről kitiltunk a továbbiakban! És nem utolsósorban ne felejtsd el azt a karmát, amit csinálni fogsz, aminek a “kifizetését" életekig fogod törleszteni!!!”
– dr. Fischer Szatmári László (archivált e-mail üzenet, 2014.09.18. 17:59) (Kizárólag a helyesírási hibákat javítottam ki benne, megvan eredeti formájában).
Ezt a választ arra az elhatározásomra kaptam, hogy felkutatom a tananyag eredeti forrását, megismertetem a Tantrikus Kontinenciát és annak jógikus megvalósítását az emberekkel. Sajnos azonban ezt a döntést sokan nem nézik jó szemmel, mivel ezen tudás át(nem)adására több évtizedes jógakurzusok épülnek, és ha valaki ezt csak úgy megosztja, az jelentős bevételkiesést okozhat, amiért akár még pereskedni is készek egyesek… A helyzet pikantériája, hogy a nemzetközi anyaszervezet tele van plágiumbotrányokkal (hogy más botrányt ne említsek…) és a hazai iskola jóhiszeműen(?)azt tanítja, amit eredetileg sok helyről ollóztak össze. Tételes listát készítettem róla, hogy mit / honnan…
Budapest, 2014. október 13.
I. fejezet – Integrál Jóga (Sri Aurobindo jógája) „Jógám célja egy belső ön-fejlődés, amelyen keresztül mindenki, aki azt követi, idővel fel tudja fedezni mindenben az Egyetlen Ént, és ki tud fejleszteni egy magasabb rendű tudatot, mint a mentális - egy spirituális és szupramentális tudatot, ami át fogja alakítani és istenivé fogja tenni az emberi természetet.”– Sri Aurobindo Sri Aurobindo szerint filozófiáját először az Upanisadok és a Bhagavad-gíta, majd később a Védák tanulmányozása formálta. Aurobindo a spirituális tapasztalatain keresztül próbálta meg felismerni, amit olvasott, és képes volt ezeket összehangolni. Kijelenti azt is, hogy a filozófiája nem intellektuális elvonatkoztatásoknak, következtetéseknek vagy dialektikáknak tulajdonítható, és írásainak többségének célja, magyarázatul szolgálni az olvasók értelme számára. És elmondása szerint, filozófiájának forrásai a tudat magasabb síkjairól áramoltak belé gondolatokként. Aurobindo a jógáját Integrál Jógánakhívja. Aurobindo szerint a legtöbb jóga ösvény az emberi létezést meghaladó valóságba vezet, végcélja a szellem elérése, és ezzel elszakad a normál élettől. Aurobindo filozófiája a szellemhez való felemelkedését célozza, majd pedig a normál létezésbe való leereszkedést, hogy azt átalakítsa. Aurobindo szerint az elme az a legmagasabb kategória, amit eddig elértünk az evolúció ösvényén –de még nem még nem érte el legnagyobb hatóerejét – és a jelenlegi elmét az igazság után kutató tudatlanságnak nevezi, de azt is kijelenti, hogy bár az ember a tudatlanságban lépked, minden emberi lényben meg a lehetősége az isteni megnyilvánulásának. Aurobindo azt állítja, hogy megvan a lehetőség, megnyitni magunkat a magasabb isteni tudat felé, amely feltárja igazi énünket, állandó egységben marad az istenivel, és lehoz egy magasabb rendű erőt (amit ő szupramentális erőnek nevez), amely átalakítja az elmét, az életet és a testet. A fentiek megvalósítása Aurobindo jógájánakfő célja. Sri Aurobindo azt mondja, hogy az Ember tudatlan, megosztott, ellentmondásos lénynek születik; annak az Anyagban benne rejlő eredeti tudatnélküliség (azaz tudattalanság) alkotásának, amelyből ő is kifejlődött. Ennek eredményeként - többek között - nem ismeri a Valóság természetét, beleértve ennek forrását és célját; a saját természetét, beleértve lényének részeit és egységbe rendeződését; hogy milyen célt szolgál, mik az egyéni és spirituális potenciális lehetőségei. Ráadásul az ember az életet megosztottságon és konfliktuson keresztül tapasztalja meg, beleértve a másokkal való kapcsolatát, és a szellemről és az életről alkotott megosztott nézetét. Ahhoz, hogy felülmúlja ezeket a korlátokat, az Embernek neki kell vágni az ön-felfedezés folyamatának, amelyben feltárja Isteni természetét. E cél eléréséhez egy három lépcsős folyamatba kezd bele, amit Hármas Átalakulásnak nevez. (1) A Pszichikai Átalakulás – a három szakasz közül az első egy befelé, a mélységekbe irányuló folyamat – távol a felszíni élettől – amelynek csúcspontja a pszichikai lény (a fejlődő lélek) felfedezése. E tapasztalat által látja a teremtés egységét és összhangját, és életben megtapasztalt összes ellentét harmóniáját. (2) A Spirituális Átalakulás – a pszichikai változás eredményeként az elméje kiterjed, és a tudást nem fáradságos gondolkodással tapasztalja meg, hanem fényen, intuíción, és a tudás kinyilatkoztatásán keresztül, ami a csúcspontját a szupramentális intuitív felismerésben éri el. Belép a fény a magasságokból, és elkezdi átalakítani lényének különböző részeit. (3) A Szupramentális Átalakulás – a pszichikai és spirituális átalakulás után, a szupramentális és legradikálisabb változást viszi véghez. Ez alapvetően az elme, a szív, az érzelmek és a fizikai test teljes átalakulása.
„ … Sok a régi módszerekhez tartozó dolog van, amelyek szükségesek az úton: az elme megnyitására egy kiterjedtebb tágasság illetve az Én és Végtelen megérzése felé, egy elmerülésre abban, amit kozmikus tudatnak hívnak, a vágyak és a szenvedélyek fölötti uralomra; egy külső aszketizmus nem elengedhetetlen, de a vágy és a kötődés, és a test és annak szükségletei, mohósága és ösztönei fölötti felügyelet elengedhetetlen. Van a régi módszerek elveinek egy kombinációja: a tudás útja az elmének a Valóság és a látszat közötti különbségtételén keresztül, a szív odaadásának, szeretetének és önátadásának útja, és a cselekvés útja, amely az akaratot az önérdek indítékától eltéríti az Igazság és egy az egónál magasabb rendű Valóság szolgálata felé. Mert az egész lényt meg kell edzeni, hogy reagálni tudjon és át tudjon alakulni, amikor lehetségessé válik, hogy ez a nagyszerűbb Fény és Erő munkálkodjon a természetben… Ez Sri Aurobindo tanítása és gyakorlatának a módszere. Nem célja, hogy bármilyen vallást létrehozzon, vagy hogy ötvözze a régebbi vallásokat, vagy hogy kitaláljon valamilyen új vallást: mert ezek közül bármelyik eltérítene a fő céljától. Jógájának egyetlen célja egy belső ön-fejlődés, amely által mindenki, aki követi ezt, fel tudja fedezni a mindenben lévő Egyetlen Ént, és ki tud fejleszteni a mentálisnál magasabb tudatot, egy spirituális és szupramentális tudatot, amely transzformálni fogja és istenivé teszi az emberi természetet.”
A szerző előszava
464. Isten öröme titokzatos és csodálatos; ez egy misztérium és egy elragadtatás, amelyre a józan ész gúnyos arcokat vág; de a lélek, amely egyszer megízlelte ezt, soha nem tud róla lemondani, bármilyen evilági rossz hírnevet, gyötrelmet és csapást is okozhat ez nekünk.” –Sri Aurobindo: Gondolatok és Aforizmák (464)
Ezen könyv megírását a jóga útján az elmúlt 15 év alatt megélt, saját gyakorlati tapasztalatok mellett személyes olvasmányélmények egyaránt inspirálták. A kivitelezés várható nehézségein felülemelkedve, arra a következtetésre jutottam, hogy minden tudást meg kell osztani, ami egy minőségibb élet felé viheti az embert, illetve lerakja a szellemi ébredés alapjait a tudatosságot fokozó jógatechnikák megismertetése és gyakorlása révén. Az önismeret útján is egy ajándékba kapott könyv indított el, aminél jobbat azóta sem olvastam a témában. Ennek hatására 95’ nyarán kezdtem el tanulni az egyik magyarországi kung-fu iskola által közvetített dél-kínai harcművészeti stílust és Taoista Jógát, majd ezt 9 év után teljesen felváltotta az Integrál Jóga gyakorlása. Ugyanebben az évben olvastam az Elixír magazinban egy cikksorozatot és elhatároztam, hogy egyszer meg fogom tanulni, amiket ott leírtak… Az igazi fordulópontot a jógában számomra az jelentette, amikor 99’ őszén egy szórólap került véletlenül a kezembe, ami egy jógakurzus nyitóelőadására invitált. A jógás hirdetésről pedig pár héttel később a helyszínen kiderült, hogy a Kőrösi Csoma Jóga Egyesület tanfolyamáról van szó – amit az okt.5.-i nyitóelőadást tartó oktató helyett okt.16.-tól az egyesület elnöke, dr. Fischer Szatmári László fog tartani. Beiratkoztam és eltöltöttem ott 15 évet a jóga napi szintű és folyamatos otthoni gyakorlása mellett, de közben az ősi kínai tanok (belső alkímiai módszerek) iránt is megmaradt az érdeklődésem. Mostanra úgy döntöttem, hogy 99%-ban a jógával történő megvalósításról fogok írni, de a taoista (fizikai erőnléti) módszerek tanulmányozását– a szexuális kung-fu-ban is használt alapok megszerzése érdekében – ajánlom első lépésként mindenkinek (Yang Sheng QiGong, illetve Belső Elixír Tréning – Sárkány Palota QiGong).
Visszakanyarodva a kezdetekhez, mivel tapasztalataim jelentős részét az említett jógakurzuson szereztem és régi kézirataim alapján dolgoztam, ezért a témában jártas, ’veterán’ tantra tanfolyamos résztvevőkben sok következtetés evokatív hatást kelthet. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a szóban forgó ismeretek ősiek és egyetemesek, sok forrásban fellelhetőek és nem sajátíthatók ki senki számára… Azt, hogy ki érdemes az dönti el, hogy ki hajlandó az életének részévé tenni azokat és rendszeresen gyakorolni. Személy szerint én most az eddig megszerzett valódi/élhető tudás összegzésének időszakához érkeztem, ezért a könyv súlypontját a tradicionális jóga alapjaira helyeztem, üres/öncélú metafizikai frázisok és vérszegény/misztikus sallangok nélkül (az általam felvázolásra kerülő elmélet csak a jógatechnikák gyakorlatba ültetéséhez szükséges megértést támogatja). Már több mint egy évtizede életem részévé tettem az aktív brahmacsarját és ennek előnyeit kung-fu gyakorlóként is élvezem, mely egy hatalmas belső fizikai és lelki erőtartalék formájában nyilvánul meg. Ezt az eredményt mások számára is elérhetővé kívánom tenni. A Kedves Olvasónak így most lehetősége van arra, hogy másfél évtized aktív spirituális munkájának, tapasztalatának és kutatásának esszenciáját megismerhesse a TANTRIKUS KONTINENCIA terén és annak leghatékonyabb módszereit hasznosíthassa. Napi szinten való alkalmazás esetén a módszerek már néhány hét után meghozhatják a kívánt eredményt (tökéletes nemi önkontroll). A jótékony hatások pedig szinte az első perctől kezdve érzékelhetőek lényünk minden szintjén. A fellépő belső állapotok, leendő egyéni/páros fizikai és spirituális tapasztalatok pedig önmagukért beszélnek… A felhasznált forrásokról: Több, a témába jól illeszkedő spirituális cikket is felhasználtam az I. fejezetben, átlagban 25%-ra letömörített arányban, mely elméleti bevezetésként szolgál a későbbi fejezetek gyakorlati módszereihez. A II.-III.-IV. fejezet alapvetően Theos Casimir Bernard, Andre van Lysebeth és Iyengar munkássága előtt való tisztelgés, mivel (többek között) Tőlük ’merített ihletet’ a már említett jógakurzus megalkotója, Gregorian Bivolaru – aki egyben a nemzetközi szervezet elnöke – a tantrikus Hatha Jóga oktatása során. Az áldás, felajánlás és átlényegítés művészetének EREDETI FORRÁSÁT is ajánlom mindenki figyelmébe…
Ars poetica „Szerintem ez a valódi szolgálat, amit a transzperszonális pszichológusok végeznek/nyújtanak – és ezt el kell választani attól az egyéni munkától, amelyet ők személyesen a spirituális ösvényükön végeznek. Az igazi transzperszonális terapeutáknak (és milyen sokan vannak!) nincsenek illúzióik arról, hogy mit is tesznek ők transzperszonális pszichológusként: helyet csinálnak az emberek elméjében vagy lelkében, hogy értelmileg el tudják fogadni Istent – mely ponton a valódi szaktekintélyek és mesterek kezdhetik meg a munkájukat (ez mindig is így volt). Egyszerűbben fogalmazva: a transzperszonális pszichológusok a lélek méltatói, olyan gnosztikus közvetítők, akiknek a szerepére azért van szükség, mert – bármilyen hihetetlenül hangzik is – a modern lélektan elfeledkezett a lélekről, a saját pszichéjéről (!), amit pedig mindig is az időben véges és az időben végtelen (örök) közötti átmenetnek tartottak. A lélek még ma is afelé mutat a szívben, ahol az Isteni új életre kelti a Halandót, és csendesen új sorsról tanítja a Tudatot. A transzperszonális pszichológusok csupán hallgatagon ülnek a keresztútnál, és irányt mutatnak – nem tesznek se többet, se kevesebbet.” – Ken Wilber Ken Wilber, amerikai filozófus "India legnagyobb filozófus bölcse"-ként emlékezett meg Aurobindóról és annak kulcsfontosságú elképzeléseit integrálta más spirituális tradíciókkal a modern intellektuális irányzatokba.
"...Eddig felfedezetlen képességeinkre derítünk fényt, rátalálunk igazi hivatásunkra, önmagukat kifejezni akaró magasabb képességeinkre, amelyeket viszont gyakran elutasítunk vagy elfojtunk a megértés hiánya és a félelem előítéletei miatt. Felfedezzük a mindannyiunkban ott szunnyadó differenciálatlan pszichés energiát is, vagyis a tudattalanunknak azt az alakítható részét, amely a rendelkezésünkre áll és határtalan kapacitást biztosít a tanulásra meg az alkotásra." – Roberto Assagioli
– Bevezetés a transzperszonális pszichológiába válogatás Abraham Maslow, Roberto Assagioli és Ken Wilber írásaiból
„A misztikusok természetesen azt állítják, hogy a transzcendencia nem elméleti állítás, hanem közvetlen élmény (vagy akár tartós alkalmazkodás), sőt a legtöbb kritikus elfogadja, hogy a misztikusok olyan élményekre alapozva nyilatkoznak, amelyeket tényleg megéltek. Ám a kritikusok aztán rögtön elkezdik érvényteleníteni ezeknek az élményeknek a megismerésbeli státuszát, amihez az alábbi szabványérveléseket szokták bevetni: 1. A misztikus élmény nem érvényes tudás, mert nem lehet szavakba foglalni, ezért nem lehet beszélni róla másoknak. 2. A misztikus élmény, amely a misztikus számára olyan biztosnak tűnik, valójában tévedésnek bizonyulhat; a misztikusok gondolhatják azt, hogy eggyé válnak a létezés alapjával, de ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy tényleg így is történik; semmilyen tudás nem lehet abszolút biztos. 3. A misztikus látomás valójában szkizofrén látomás lehet. 4. A misztikusok felfogása az „öröklétben” élt életről legalábbis védekező mechanizmus, amelynek az a célja, hogy az embert megvédje a halandóság és a végesség rémségeitől. 5. A misztikus élmény nem igazi tudás, mivel nem empirikus. Ezekre a következőket tudom mondani: 1. A misztikus élmény valóban nem foglalható szavakba, vagy nem teljesen foglalható szavakba; pontosan úgy, ahogyan bármilyen más élmény sem – legyen az egy naplemente, egy tortaszelet megevése, Bach zenéjének hallgatása – , meg kell élni az élményt, hogy tudjuk, milyen. Ebből azért nem vonjuk le azt a következtetést, hogy nem létezik a naplemente, a torta és a zene, vagy hogy ezek nem érvényes élmények. Továbbá: bár a misztikus élmény nagyrészt nem foglalható szavakba, mégis lehet róla kommunikálni vagy át lehet adni, ha elkezdünk egy spirituális úton járni egy spirituális mester vagy tanító irányítása alatt (ahogyan a dzsúdót is lehet tanítani, de elmesélni már nem; Wittgenstein erre azt mondta volna, hogy a misztikát „meg lehet mutatni, de nem lehet elmondani”). 2. Azzal egyetértenék, hogy a misztikus élmények elvileg semmivel sem biztosabbak, mint bármely más közvetlen élmény, távol álljon tőlem, hogy ezzel „lehúzzam” a misztikusok állításait; sőt valójában ez az érv felemeli ezeket az összes többi tapasztalati tudás szintjére, és ezt az új státuszukat én határozottan elfogadom. Úgy is mondhatnám, hogy ez a misztikus tudás ellen felhozott érv valójában mindenfajta olyan tudás esetében megállja a helyét, amely tapasztalati bizonyítékokon nyugszik (ideértve az empirikus tudományokat is). Azt hiszem, a Holdat nézem, de lehet, hogy tévedek; a fizikusok szerint létezik az elektron, de lehet, hogy tévednek; a kritikusok
szerint a Hamletet egy valóságos, Shakespeare nevű személy írta, de lehet, hogy tévednek; és így tovább. Hogyan tudjuk mindezt ellenőrizni? Úgy, hogy további tapasztalatokkal vetjük össze – a misztikusok viszont mindig pontosan ugyanezt tették: így ellenőrizték és finomítgatták élményeiket évtizedeken, évszázadokon, sőt évezredeken át (ilyen múlt mellett a modern tudomány ma született csecsemőnek hat). Az a lényeg, hogy ez az érv ahelyett, hogy kiütné a misztikusok állításait, valójában (és helyesen) pontosan ugyanazzal a státusszal ruházza fel őket, mint amilyennel bármely olyan szakterületben járatos szakértők bírnak, akiknek tudománya a bizonyítékok alapján hoz döntéseket. 3. Szerintem nincs senki, aki kétségbe vonná, hogy van pár olyan misztikus, akik egyben szkizofrén elemeket is mutatnak, és hogy bizonyos szkizofréneknek lehetnek misztikus meglátásaik is, de nem ismerek egyetlen szaktekintélyt sem, aki komolyan azt hinné, hogy a misztikus élmények alapvetően és elsősorban szkizofrén hallucinációk. Sok olyan emberről tudok, akik nem szaktekintélyek, de így gondolják, és nehéz lenne őket most röviden meggyőzni, úgyhogy hadd mondjak itt csak annyit, hogy ugyan a spirituális és kontemplatív hagyományokban használt gyakorlatok (például az ima és a meditáció) valóban erőteljes hatásúak lehetnek, de ahhoz egyszerűen nem elég erősek, hogy rengeteg normális, egészséges felnőtt embert néhány év alatt vadul hallucináló szkizofrénekké alakítsanak át. Hakuin zen mester a halála után nyolcvanhárom megvilágosodott tanítványt hagyott maga után, akik együttesen újraélesztették és –szervezték a japán zent. Nyolcvanhárom hallucináló szkizofrén még azt sem tudná megszervezni, hogy együtt menjenek a folyosó végén lévő vécére, nemhogy a japán zent újjászervezni. 4. Ha az „öröklétben élt élet” puszta hit kérdése, ahogy egy eszmében vagy egy reményben hiszünk, akkor az gyakran az ember „halhatatlansági projektjének” részét képezi. Ez olyan védelmi r endszer, amelynek az a szerepe, hogy mágikusan elhárítsa a halált, és az élet kiterjesztésének vagy folytatásának ígéretével kecsegtessen (ahogyan azt az ’Az Éden óta’ és a ’Társaságkedvelő Isten’ című könyveimben igyekeztem megmagyarázni). Ám az időtlenség élménye nem eszme vagy kívánság, hanem közvetlen érzékelés, ezt a közvetlen élményt pedig az alábbi három módon kezelhetjük: kijelenthetjük, hogy hallucináció (lásd a 3. pontot), kijelenthetjük, hogy tévedés (lásd a 2. pontot), vagy elfogadjuk annak, amit mond magáról: az időtlenség közvetlen élményének (amelyet természetesen további tapasztalati finomításnak kell alávetni). 5. Ha az empirikus azt jelenti, hogy „tapasztalati”, akkor a misztika határozottan tapasztalati, és tapasztalatilag igazolható is. Ha az empirikus azt jelenti, hogy „az érzékeinkkel vagy azok kiterjesztéseivel igazolható”, akkor a misztika nem empirikus – ahogy a matematika, a logika, az irodalom, a filozófia nagy része, a pszichoanalízis stb. sem az – ezek mindegyike a misztikához hasonlóan nagyobbrészt transzempirikus. Röviden: a misztika ellen általában felhozott öt szokásos érv egyike sem állja meg a helyét a rendszeres kritikával és a modern tudománnyal szemben – amiből úgy tűnik – az következik, hogy akik a fenti módon reagálnak a misztikára, azok vagy fogalmi félreinformáltságuk, vagy érzelmi előítéleteik alapján tesznek így. Személy szerint én azt gondolom, hogy bár Rollo May saját állítása szerint értékeli a transzcendenciát, egyszerűen csak torkig lett az (ál)idealistákkal, a lököttekkel meg az elszállt dilinyósokkal, így egyszerűen kiolvadt nála a biztosíték, és erősen megbillent. Ez talán érthető is; olykor-olykor engem is elkapnak hasonló érzések.”
Az Isteni Kegyelem lehívása (az áldás művészete)
„456. Egy dolog van, amelyben a vallások és egyházak megadják magukat az ördögnek, és ez az átkaikban van. Amikor a pap azt ismételgeti: „Legyen átkozott! Maran atha”, akkor én egy ördögimádót látok imádkozni. 457. Kétségtelenül, amikor a pap megátkozz, akkor Istenhez kiált; de a düh és sötétség Istene az, akinek együtt az ellenségével átadja magát; mert ahogy ő közelíti meg Istent, úgy fogja őt Isten fogadni. 458. Sokat gyötört a Sátán, amíg rá nem jöttem, hogy Isten kísértett engem; ekkor az általa okozott gyötrelem végleg, örökre elhagyta a lelkemet. –Sri Aurobindo: Gondolatok és Aforizmák (456-458) Az átok ellentéte az áldás. A földi élet értelme a tudatunk fejlődése, melynek lépcsőfokait energiaszintek alapján tapasztalhatjuk meg. Mondhatjuk azt is, hogy egy bizonyos nézőpontból tekintve – a világunk azért létezik, azért élünk, hogy Isten iránti vágyakozásunk és hitünk felébredjen. Az áldás művészete egy lényeges lépes, amit az ember Isten felé tehet. Ha az áldás által, a hitünk a Teremtőben felébred, folyamatos gyakorlás által „bele is olvadhatunk” Istenbe, teljesen eggyé válva vele. Ez a technika a – a felajánlás művészetével egyetemben – egyedülálló a maga nemében a világon és kiemelkedő jelentőséggel bír az egész emberiség spirituális ébredésében. Kezdetnek, elég hinni, bízni abban, hogy Isten létezik, ha ez sem megy, elég egy belső nyitottság, kíváncsi érdeklődés az áldás gyakorlásának megkezdéséhez. Ennyi is elegendő ahhoz, hogy az áldás gyakorlásával fenséges tapasztalatokat élhessünk át, és megtapasztaljuk a Kozmikus tudat, Isten, Teremtő Atya … – ki hogy nevezi – mindenható jelenlétét. Amikor elérjük az Istennel való egyesülés extatikus állapotát, megérthetjük, hogy Ő minden. Ő az egyetlen, aki valójában létezik. A spirituális extázis állapotában (Samadhi) semmi mást nem érzékelünk, csak Istent magát. Magunkat is elfelejtjük, mivel mi magunk is Isten része vagyunk, így annak részeként fogjuk látni. Az áldás művészete megtapasztalhatóvá teszi, hogy az Isteni Kegyelem pillanatai nem csak alkalmanként érhetőek el… Szükségtől függően, bármikor előhívhatjuk ezt az állapotot, ha jártasak vagyunk az áldás gyakorlatában. Az energia – ami az áldás során tisztán érzékelhető – a Legfelsőbb Isteni Energiából származik, s a három dimenzión túlról (fizikai, asztrális, kauzális) az abszolút teremtő potenciából, tehát Istentől származik. Ez az alapvető fontosságú felfedezés Sri Yuktesvar mestertől származik, aki a Yogananda műben írta meg tapasztalatait az áldással kapcsolatban. Az áldás végrehajtása Az áldás formulája (a szöveg, amit magunkban elmondunk) Istenem, kedves Teremtő Atya… - ki hogy nevezi - kérlek, ha ez az emberi lény (tárgy, élőlény, szituáció, kapcsolat stb.…)… - itt következik az áldani kívánt emberi lény, tárgy, élőlény, stb. neve… - ha megérdemli, áldd meg őt\azt, rajtam keresztül, - a te végtelen kegyelmeddel és szereteteddel. Így legyen! (v. Legyen meg a Te akaratod!)
Ámen. Köszönöm! (hogy isteni kegyelmed megnyilvánulásának csatornája lehettem) Fontos, hogy teljes figyelemmel, beleéléssel végezzük a formulát, hogy valóban érezhessük az áldás szentségét, és fantasztikus tapasztalatok részesei lehessünk. Ennyi az egész. Isten soha sem bonyolult. Isten mindig egyszerű, tiszta és a legmagasztosabb megnyilvánulás. Maga az elmélyülés és figyelem, valamint őszinte vágyódás és érdeklődés a Teremtő irányában, sokkal fontosabb annál, mint a formula szövegének pontos betartása. A formula, tetszés szerint kiegészíthető módosítható. Aki követi a szívét, és kitartással gyakorolja az áldás művészetét, annak a csodák könnyedén megjelenhetnek az életében. Az áldás végrehajtása Meditációs testhelyzetet veszünk fel, olyat amilyen jólesik, de figyeljünk arra, hogy a gerincoszlop egyenes maradjon. Sok jóga iskolában az áldást állva végzik. o kiürítjük elménket, befelé figyelünk, mentálisan és érzelmileg is ellazulunk o lelkünket és érzelmeinket a Teremtő Atya felé irányítjuk. Értelmi figyelmünket a szívtájékra és a fejtetőre összpontosítjuk o már ebben az előkészületi állapotban is gyakran emelkedett tudatállapot és különleges érzelmi emelkedettség figyelhető meg o csukott szemmel, mentálisan elmondjuk (gondoljuk) az áldás szövegét o a formula után csukott szemmel próbáljuk érzékelni az isteni kegyelem beáramló energiáját a koronacsakrán keresztül, figyeljük, ahogy teljes lényünk megtelik az isteni energiával (ha valakit személyesen áldunk, fizikai kontaktusban, jobb karunkat helyezzük az illető vállára, az energia így fog keresztül áramlani) Ha önmagunkat áldjuk, az energia önnön lényünkben marad o folyamatosan figyelünk mindet magunkban és magunk körül, megjelenik a tanú-tudat állapot: próbáljuk érzékelni az áldás öt fázisát, és az energia intenzitását. (Annyi energiát fogunk kapni amennyit lényünk egészséggel elbír viselni) 1, Emelkedés a csúcspont felé 2, Csúcspont 3, Folyamatos csökkenés 4, Befejezés 5, A hatás tudatosítása: elmélyülés a felmerült tudatállapot és isteni kegyelem világában. (Rendkívül fontos) Az öt fázis befejezésével köszönjük meg a Teremtőnek mindenható jelenlétét. Ha olyan embert áldunk meg aki nem érdemli meg, semmi nem fog történni. Ilyenkor az energia-áramlás hiánya tisztán érzékelhető.
Az áldás hatásai – bár első alkalommal is elképesztőek lehetnek – gyakorlással erősödnek. A többdimenziós energia, ami lényünkbe érkezik, napokig, hetekig, hónapokig (ha egy rendkívüli tudatszinttel rendelkező egyén áld meg bennünket) akár évekig is megmaradhat, az áldást végző és kapó személyben, megnyilvánulásban egyaránt. Az isteni energia végtelen. Így annyi áldást és olyan gyakran alkalmazható, amennyit csak szeretnénk. Az áldás jóval erőteljesebb és hatásosabb eszköz, mint az ima, mert az imában hibázhatunk, az által, hogy bizonyos dolgokat kérünk Istentől, amelyek néha csupán az ego vágyait képviselik. Ezzel szemben, az áldás során, pontosan azt kapjuk a Teremtőtől, amire éppen szükségünk van… Az áldás energiája a Teremtőtől származik, aki pontosan tudja, spirituális fejlődésünkhöz az adott állapotunkban mire van szükség. Házak, tárgyak, ételek, élet-helyzetek és cselekedetek szintén áldhatóak, a formula értelemszerű módosításával. Az isteni energia bármilyen megnyilvánulásra kérhető. Az áldás művészete által megnyitjuk a szív és a fejtető központjait (Anahata és Sahasara) és az úgynevezett szinkronicitás energia-mezőjére is csatlakozhatunk. Ajánlott pozíció az áldáshoz Legjobb, ha áldást állva végezzük, egyenes gerinccel. Ez vonatkozik az áldást végrehajtó és a fogadó személyre is. (Természetesen csak akkor, ha az áldás fizikai kontaktussal történik) Az isteni teremtő energia tér és idő felett áll, így az áldás végrehajtható távolságtól és időtől függetlenül is) Természetesen ülve is végezhetjük. Kéztartás: a jobb kart felemeljük, a jobb tenyér előrefelé néz, és kb. 20 cm re helyezkedik el a válltól. Az ujjak enyhén görbülnek, mintha labdát szeretnénk elkapni. Az áldási folyamat során végig ezt a pozíciót tartjuk. Utószó Könnyen észrevehető, hogy az áldás olyan lehetőség, mindennapos „rituálé” – valójában nagyon élvezetes és fenséges tapasztalás – amely, számos, valódi spiritualitással rendelkező kultúra és társadalom világában jelen volt és jelen is lesz. Gondoljunk csak Jézus, Buddha, avagy az indián beavatott törzsfőnökök karakterisztikus pozícióba emelt jobbjára. Egy pontosan ilyen, paradicsomi állapotot kínáló kultúra felé haladunk, mi modern kori emberek is. Amint egyéni és társadalmi ébredésünk megtörténik, a Káli Juga, (Vaskor) véget ér, s az új világkorszak, a Satya Juga (Aranykor) bekövetkezik.”
Az együttlét megszentelése (felajánlás) A következő írás kapcsolódik „Az áldás művészete” című cikkhez, és minden olyan íráshoz mely témájában a jelenleg zajló felemelkedéshez, ébredéshez köthető. Spirituális ébredése során az ember előbb-utóbb megtapasztalja a Teremtés azon törvényét, hogy létezik egy magasabb rendű erő, mely a Kozmoszban az emberi érzékelés által megtapasztalható Energia jelenségeket irányítja. Rendkívül sokféle névvel illeték már ezt az erőt: Kozmikus Tudat, Teremtés, Mindenható, Teremtő Atya, Isten… kifejezések mind-mind ezt a jelenséget, erőt hivatottak megnevezni. Ahogy az egyén és társadalom spirituális fejlődésében halad, tudatára ébred ennek az erőnek, mely minden jelenséget és megnyilvánulást áthat. A spirituális ember tudása azonban sohasem kellemesnek tűnő cikkeken, és elméleten alapul, hanem az egyéni tapasztaláson. Ezért bátorítom az olvasót, hogy a következő, meditációhoz hasonló, egyszerű tevékenységet önmaga kipróbálja és megtapasztalja… amennyiben legalább elméletben
hisz a fentebb említett erő létezésében és működésében. Amennyiben nem, akkor pedig éppen azért bátorítanám a valahogy cikkhez „tévedt” olvasót, hogy éppen ezért próbálja ki; hátha olyan élmény ben lesz része, mely hozzásegítheti eddig hitt nézeteinek tapasztalati úton történő változásához. A felajánlás művészete egy nagyon rövid, meditatív jellegű tevékenységnek tekinthető. A felajánlás művészete nem más, mint hogy egy cselekedet, tevékenységet, utazást, pihenést, kreatív alkotó munkát, étkezést, intim együttlétet… bármit felajánlunk, - természetesen gondolatban – a Teremtő Atya, Kozmikus Tudat, Isten… ki hogy nevezi – számára. Semmi más dolgunk nincs, mint hogy figyelemmel megtapasztaljuk a felajánlás során fellépő tudati állapotokat, jelenségeket. Hogyan is történik egy felajánlás? „Teremtő Szent Atyám… Kedves istenem… Kedves Kozmikus Tudat… (tetszés szerint, ki miben hisz) szeretném felajánlani számodra (a végzett tevékenységet) és annak minden gyümölcsét. Kérlek amennyiben elfogadod ezt a felajánlást, azt tedd számomra tisztán érzékelhetővé. Nagyon köszönöm. (Ámen)” Csakúgy, mint az áldás művészeténél, itt sem a szigorú formula betartása a lényeg, sokkal inkább a hit, vagy érdeklődés, tiszta vágyódás Isten felé, és nyitottság az ő jelenlétének megtapasztalására. A felajánlás során koncentráljunk a fejetető és szív környékére. Ha őszinte érdeklődéssel próbálkozunk, a válasz nem fog elmaradni… Finom melegség, bizsergés a szív és fejtető tájékán, tudatunk kitágulása, boldogság és egységállapot a Mindenséggel… bárki számára megélhető jelenségek. A felajánlás művészete, az áldás művészetéhez hasonlóan, nagyon egyszerű eszköz arra, hogy a Teremtő jelenlétét a mindennapokban, könnyen megtapasztalhassuk. Ami ilyenkor történik, hogy a felajánlott cselekedet, pihenés, stb. … integrálva lesz a Teremtés akaratának megfelelően, isteni energiával töltve fel az adott tevékenységet. Aki veszi a fáradtságot, és gyakorolja a felajánlás és az áldás művészetét, az bizony közvetlen kapcsolatba kerülhet a Teremtővel, emelkedett tudatállapotban tapasztalhatja meg az ő Mindenható jelenlétét. Isten és közötted nincs szükség közvetítőre. Soha nem is volt, és nem is lesz. Rajtad áll, szeretnél e vele közvetlen kapcsoltba lépni. Ő mindig és mindenhol veled van. Rajtad áll, felismered-e őt a pillanatban, egy szelet kenyérben, a falevelek hullámzásban, vagy a szembesétáló ember mosolyában. Mi a tökéletességet keressük, a tökéletesség pedig ott áll előttünk minden pillanatban. Csupán rajtunk áll, észrevesszük e azt.”
