147 tehetségükkel. A fiatalok pedig eleget Ígérnek, hogy nyugodtan nézhessünk a francia üveg- és agyagművészet jövője elé. L a r r y Barbier szépen stilizált nyomdai reprodukcióra szánt sorozatot állít ki a divatról és az évenkint nagy sikerrel Párisban vendégszereplő orosz hallétről, Aubry Beardsley befolyása látszik meg rajzán. Még sok érdemes munkáról lehetne említést tenni,
ha helyünk engedné, így csak azt említjük meg, hogy Különféléit a kiállítás összbenyomása az eddigi francia iparművészeti kiállítások között a legkedvezőbb hatású. Sikere ís kivételesen nagy volt, ami arra indította a rendező egyesületet, hogy jövő esztendőre egy méreteiben ís impozáns, és az egész francia iparművészetről teljes képet nyújtó kiállítást rendezzen a Grand Palais óriási termeiben. h. b.
az utolsó másfél évtizedben, nagyobb erővel, fokozottabb mértékben dolgozott a hazai iparművészet megteremtésén és kifejlesztésén. És az a kétségtelenül fényes siker, melyet Páris, Turin, St.-Louís és Milánó nagy kiállításain a magyar iparművészet elérni képes, oly bizonyságát képezi céltudatos és praktikus tevékenységének és messzeható eredményeinek, amelyek előtt teljes elismerését kell kifejeznie minden elfoguIPARMŰVÉSZETI DOLGOK cím alatt G e 11 é r i latlan bírálónak. Az Iparművészeti Társulat szakadat•*• Mór, az Orsz. Iparegyesület igazgatója, a Magyar lanul dolgozott és pedig minden praktikus irányban Ipar április 16-díkí számában cikket írt, amely elfogu- és ha nem is tudott mindent elérni, amit óhajtott latlanul világítja meg az Orsz. M. Iparművészeti volna, ennek nem a Társulat az oka, hanem az Társulat ezideí közgyűlésén történteket. Érdekes cikkét anyagi eszközök hiánya és gyakran az iparművészeti anyag elégtelensége. Sok igen szép akcíótervezetről — a személyes vonatkozású részek elhagyásával — tudok, amelyet vagy fölülről szorítottak vissza, vagy szószerint itt közöljük : „Az Országos Iparművészeti Társulat közgyűlései alulról. így bukott meg a műípari mintalapok ügye, bizonyos időszakonként minden különösebb ok nélkül egy állandó műipari kiállítási csarnok és elárusító viharosak szoktak lenni. Mindig akad egy-egy csoport, bazár, valamint a társulati ház ügye. Nem is a nagy mely a vihart fölidézi, s a közönség, mint ezt a leg- segítség híján, hanem azért, mert a viszonyok nem utóbbi eset is mutatja, hajlandó elhinni, hogy az kedveztek a tervek kivitelének. De ezek és sok más Iparművészeti Társulatban csakugyan „bajok" van- függőben levő terv és eszme új életre fog kelni és nak. A lapok egy része ugyanis a legutóbbi közgyű- megvalósulásuk sokszorosan fogja fokozni a Társulat lésre vonatkozó híreket és nyilatkozatokat ilyen cim célba vett hasznos munkáját. És azért, hogy egyik-másik akció nem vezetett alatt közli : „Bajok az Iparművészeti Társulat körül". Pedig dehogy vannak ott bajok. Viharok vannak egy- teljes eredményre, azért a Társulatot a nyilvánosság egy pohár vízben. Különböző irányok akarnak érvé- előtt megtámadni, ferde világításba helyezni, nem nyesülni a művészeiben, tehát a műíparban is. Az helyes és nem okos dolog. A Társulat működésében irányokat pedig emberek képviselik, s így mi sem lehet — nem hibákat — hanem hiányokat találni. természetesebb, minthogy az új irányok sárkányszár- (Alig van institúció a világon, melyről ezt nem lehetne nyain ezek képviselői akarnak belovagolni a Társulat mondani.) De van a Társulatnak számos messzeható arénájába. És ebben nem találok semmi rosszat. Csak fontosságú síkere, igen sok praktikus eredménye, a mód nem szerencsés, amellyel ezt a kissé erősza- melyeket illő volna észrevenni és megbecsülni." kosnak látszó lovaglást az illetők megpróbálják. Ezután az elnökség, az igazgató és a választmány Évekkel ezelőtt Ráth György elnök ellen, újabban munkásságát méltatja Gelléri, majd így folytatja j „Csak egy pillantást kell vetni ennek a gárdának Alpár Ignác alelnök ellen indult meg a hajsza, vagyis oly érdemes férfiak ellen, akik egész életüket a művé- névsorára és minden kételynek és kishítüségnek el szetnek és a műiparnak szentelték, akik maradandó kell némulnia. Bizonyos, hogy ezek egyenként és érdemekkel írták be nevüket a magyar művészet és együttvéve megérdemelnék, hogy — miként ez minden társulat közgyűlésén szokásos — munkájukért konveniparművészet fejlődésének történetébe. És ez a zajos küzdelem rendszerint nem az illető cíós elismerést kapjanak és ne gyűlöletes és igaztalan egyének lekicsinylésével indul meg, mert ezzel alig támadásokat. Hogy vannak más irányzatok képviselői, akik lehetne célt érni. Hiszen az említettek neve a közönség körében általános tiszteletnek és megbecsülésnek szeretnének dolgozni, ez örvendetes. De ennek nem a tárgya. De megindul alaptalan kifogásokkal, a Tár- lármázás és a minden áron való támadás a módja. sulat munkálkodásának ócsárlásával. És ez helytelen Tessék kopogtatni és megnyílik előttük az ajtó. Az Iparművészeti Társulat választmánya — amint én dolog. Alig van szakegyesület az országban, mely azt húsz év óta ismerem — nem zárkózik el az elől, fennállása óta oly sok szép eredményt ért volna el, hogy bármely jogosult irány képviseletének megnyissa mint az Iparművészeti Társulat. Eleinte szerényebb sorompóit. Tessék dolgozni, komoly munkával érdeeszközökkel szerényebb eredményeket, később, kivált meket szerezni és a legérdemesebbé lesz a pálma,
JLTUDNFBLÊK:
7*
148 Kiállításoll
idővel talán egy-egy alelnöki stallum, vagy talán maga az elnöki szék ís. Hiszen a választottak nem ragaszkodnak ez állásukhoz. Tőlük hazafiúi áldozat ez állások lelkiismeretes betöltése, s éppen nem nagyon fölemelő rájuk nézve, hogy jutalmuk a jól teljesített kötelesség nemes érzetén fölül, közgyűlési támadásokból áll. Hiszen a Társulat már beválasztotta kebelébe egy ízben az ellenzéki művészi gárda ÍO—12 ékességét, de ezek — azt hirdetvén igen szerénytelenül, hogy csak ők értik az iparművészet rejtelmeit — oly kiváltságokat, hogy ne mondjam diktátori jogokat követeltek, melyeket nem lehetett teljesíteni, s ezért szó nélkül otthagyták a Társulatot és az ezáltal képviselt ügyet. Ez az út nem vezet az ígéret földjére. A szent művészet és az iparművészet terén nem gerundiumokkal kell hadakozni, hanem a finom, a művelt ízlés, a jómodor, a kölcsönös megbecsülés eszközeível és ezen a tisztességes úton az ellenkező irányzat képviselői ís meg fogják egymást érteni és bizonyára jól megférnek majd_ egymás mellett — az ügy javára és hasznára." A VIRÁGOS BUDAPEST bizottság április hó 27-én * * az Orsz. Iparművészeti Múzeumban ülést tart, amelyen megállapítják az ablakok, erkélyek stb. virágdíszítésére kiírandó pályázat föltételeit. A KIRÁLY MÜVÁSÁRLÁSAI. Ő Felsége az Úrlovasok Szövetkezetének a pozsonyi nagy akadályverseny és a díjlovaglás győztes lovasa számára egy-egy tiszteletdíjat adományozott. A díjakat az Orsz. Magyar Iparművészeti Társulat kiállításán vásárolták meg és pedig M a r k u p Bélának egy bronz állatszobrát „Szarvastehén a borjával", amelyet J u n g f e r Gyula öntött és egy ékköves nagy ezüst gyümölcstartót, amelyet K ó s Károly terve szerint F o r g á c s és K o h u t ezüstművesek készítettek.
N
ÉPMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁST rendezett az Orsz. M. Iparművészeti Társulat, Múzeum és Iskola a gyűjteményeikben levő kiválóbb népművészeti munkákból. A kiállítás, mely az Iparművészeti Múzeum földszintjének java részét foglalja el, húsvétkor nyílt meg és május hó közepéig lesz látható hétfőt kivéve naponkint 9—í óra között. Felvidéki csipkék változatos sorozata mellett láthatók Erdély, Torontál, az Ormányság, Sárköz, Somogy, Borsod, Nógrád, Trencsén népi forma- és színgazdag hímzései, régi cserepek, fafaragványok stb.-k. Melegen ajánljuk t. olvasóinknak ennek az érdekes és tanulságos kiállításnak megtekintését.
T AKÁSBERENDEZÉSI KIÁLLÍTÁST RENDEZ ' — mint már jelentettük — az Orsz. M. Iparművészeti Társulat őszszel a M. Kir. Technológiai Múzeumnak első emeleti helyiségeiben. A kiállításra annyi tervező és iparos jelentkezett, hogy a Társulat egyszerre nem adhat helyet valamennyi jelentkezőnek. Ezért a kiállítási bízottság két közvetlenül egymásután következő kiállítás rendezését tervezi. Mindkét kiállításon egy ötszobás úri lakás, egy 4 szobás polgári lakás, egy kétszobás munkás- és egy egyszobás garçonlakás lesz látható. A KASSAI IPARMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS, melyet az Orsz. M. Iparművészeti Társulat a kassai Kereskedelmi és Iparkamarával együttesen rendez, az eddigi megállapodások szerint augusztus hó második felében nyílik meg. Részt vesz azon Kassa és vidéke művészi iparosainak színe-java s a Társulat a tulajdonában levő iparművészeti tárgyak válogatott gyűjteményét küldi a kiállításra. Különös érdeklődést kelt majd a fürdői emléktárgyak sorozata, melyet a Társulat erre a célra külön megrendel s amelynek célja, hogy kiszorítsa a felvidéki fürdő- és üdülőhelyek bazárjait megtöltő idegen, ízléstelen ilyen munkákat. SZENT- GYÖRGY- CZÉH KISPLASZTIKÁI A SZAKOSZTÁLYA a következő felhívás közzétételére kért fel bennünket : Az J909. év végén Andrássy Gyula gróf elnöklete és Koronghi Líppich Elek úr másodelnök vezetése alatt megalakult Szent-GyörgyCzéh kisplasztikái szakosztálya 1911. évi november— december havában az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum csarnokában kisplasztikái kiállítást szándékozik rendezni. E kiállításon bemutatásra kerülnek a hazai magán- és közgyűjteményekben levő kisplasztikái műtárgyak, ú. m. kísarányú szobrok és reliefek, pecsétek (sigíllum), gemmák, érmek, plakettek, ékszerek (amennyiben emberi és állati dekoratív motívumokat tüntetnek föl). A műtárgyaknak nemes anyagból kell lenniök, vagyis kőből, ékkőből, elefántcsontból, fából, fayenceból, grésből, ezüstből, aranyból, bronzból, stb. Porcellán- és gipsztárgyak s egyáltalában mindennemű másolat e kiállításon részt nem vehetnek. Időbeli vonatkozásaiban kiterjedne a kiállítás a legrégibb és legelemibb ősi faragványoktól a legmodernebb művészeti alkotásokig. Minden kornak és minden népnek kisplasztikái művészetét be akarjuk mutatni és így hazai viszonyainkhoz képest lehetőleg teljes képét kívánjuk nyújtani az emberi kultúrfejlődésnek a kisplasztika terén. A kiállításra beküldött tárgyak az Országos Magyar Iparművészeti Múzeumban vétetnek át, ami garanciát nyújt a tekintetben, hogy a tárgyak sértetlenül küldetnek vissza. A Szent-György-Czéh kisplasztikái szakosztálya a kiállításra beküldött tárgyakat azonfelül még tűz és betörés ellen, a kiállítók által meghatározandó összegben biztosítja és az őrzésről megfelelőképen gondoskodik. A kiállítást a hívatott szakférfíak rendezik, anyagáról pedig tudományos tárgymutató készül. A kiállítókat semmiféle külön költség nem fogja terhelni. A szakosztály felkéri a t. gyűjtőket, hogy a kisplasztika! kiállításon a birtokukban levő vonatkozó tárgyakkal résztvenní szívesek legyenek. Bejelentő ívek az Orsz. Iparművészeti Múzeum irodájában kaphatók.
149 Francia iparművészeti Kiállítása
J8Í — J82. S Z A B Ó A . GYÖRGY î V A S B Ó L K O V Á C S O L T L Á M P A , B E T É T ÉS N Á S F Á K , U T Ó B B I A K R É S Z B E N KOVÁCSOLT ARANYBÓL, GYÖNGYÖKKEL.
LAMPE, P A N N E A U EN F E R E T OR F O R G É S .
Magyar Iparművészet.
FER
FORGÉS E T
PENDANTIFS
ASZTALI
EN
8
150 Francia iparművészeti Kiállítása
(84. R. BIGOT: ÉS AZ ÁGY CHAMBRE
HALOSZOBA FARAGOTT FRÍZE. À COUCHER.
185. M*» MARIE LE MEILLEUR : HÍMZETT FRÍZ R É S Z L E T E . DETAIL DE FRIZ BRODÉ.
151 Francia iparművészeti Kiállítása
186. HENRI R A P I N : H A L L
187. P .
T. F A L L A T :
HALL.
RÉSZLETE.
EBÉDLŐ.
SALLE
À
MANGER.
6*
152 Francia iparművészeit Kiállítása
188.
<89. 188—189. R E N É LALIQUE : RÉZ DOBOZ, F E D E L E ZOMÁNCOS, DOMBORÍTOTT, BORSÓÖRLŐ F A R A G O T T SZÁRÚ ÉS EZÜST. C A F F R E T ÉMAIL S U R C U I V R E , MOULIN À POIRE EN CORNE SCULPTÉE ET ARGENT.
<90. C H A R L E S
RI V A U D : N A S F A . PENDANTIF.
Í53
T^MOVESSÈG AZ ÉREM- ÉS PLAKETT-MŰVÉSZET ROTY, ÚJJÁTEREMTŐJE. A z úgynevezett kisebb plasztikai művészeteknek, különösen az érem- és plakett-művészetnek felülmulhatlan mestere költözött el az élők sorából a francia Louis Oscar Roty-ban, kinél nagyobb művészt nem vesztett Franciaország az utolsó tizenöt év alatt Puvis de Chavannes halála óta. Igaz, hogy Rotynak megváltás volt a halál, mert régóta megszűnt dolgozni, kimerült életereje nem szórta már évek óta művészetének kincseit, de amit alkotott, az örökké élni a fog a művészettörténelem lapjain. Párisban születve 1846-ban, egyszerű tanítói családból, Roty már elemi iskolái végeztével belépett az École des Beaux Arts-ba, ahol azonban nem a szobrászati, hanem a festészeti szakra iratkozott be, követve művészi hajlamait. A képfestés volt akkor még egyetlen ambíciója. De bár finom ízlés jellemezte a kompozícióban s tájképi vagy architekturális keretben vázolt mythológlai vagy történeti alakjai méltó elismeréssel találkoztak, a vázlaton túl cserben hagyta ereje s tehetsége s tanárai nem jósoltak számára jövőt e téren. Csalódottan tért át a szobrászatra. Dumont tanítványa lett, aki legjobb növendékei közé sorozta s a „prix de Rome"-ot is kilátásba helyezte számára. De ez a remény sem teljesült, Roty sohasem nyerte meg a díjat. Ekkor történt, hogy Dumont, látva a megismétlődő bukásokat, atyai hangon szólott hozzá : „Ne csüggedj fiam, de ne ís erőlködj hasztalanul. Nem váltál be szobrásznak} vége. De ott az érem ; annak is van római díja és senki sem töri magát érte, mert szerényen táplálja emberét. Eredj szomszédom műtermébe, kl fogod vívní megelégedését, mint az enyémet is s akármi legyek, ha három év múlva nem a tied a babér". A tanács helyes és talpraesett volt, mert Rotynak festői hajlama mellett veleszületett érzéke volt a csínhez és elegánciához, ami az új művészi forma kultiválásában nagy hasznára vált. El is nyerte már 1875-ben a nagy díjat a „Thermopylae sziklájába vésett feliratot betűző pásztorával". A Medicis villában töltött négy év egészen újjá teremtette, megtanulta az antik világ szellemét szoborművein túl is ismerni. Pompejibe vitt útja felnyitotta szemeit a császári Róma díszítő művészetének addig nem sejtett kincsei előtt, önnön lelke feltárult s megtanította rá, hogy a stíl és a képzelő erő, a szeszély és fegyelmezettség, az invenció és józanság nem zárják ki egymást. Ettől kezdve szabadon kezdett fejlődni s mikor 1880-ban Párisba visszatért, művészetének saját maga által teremtett új és egyéni nyelvét hozta magával. Csodálatos művészi megértéssel tudta megvonni
Magyar IpartnOvéaiet.
annak a zsánernek, amelyben dolgozott, határait. Egy képtelen tradíció például azt követelte, hogy az érem, mint egy pénzdarab, felírással legyen szegélyezve. Roty váratlan merészséggel döntötte meg ezt a hagyományt s egyúttal kibővítette az érem mezejét, hogy a figurális ábrázolatoknak megfelelően választott elmés és magyarázó tájrészletekkel népesítse be. Természetesen nem hiányzottak a megbotránkozók, kik összecsapták kezeiket az érem ily kezelése láttára s szent borzadállyal látták, hogy alakul az át tökéletes festménnyé, egymást követő, egymás fölé emelt síkokkal, előterekkel, távoli perspektívákkal s más ily pittoreszk elemekkel. De Roty hagyta őket sopánkodni ; tartózkodott minden polémiától s beérte azzal, hogy ahol lehetett, az érmet plakettel helyettesítse. Itt nagyobb felületeket talált céljaira, amelyek kevesebb tartózkodást parancsoltak rá művészi eszközei alkalmazásában. S plakettjei valósággal feltűnést keltettek, magasztalták azoknak minden eddigitől elütő formáját, stílje tisztaságát, felfogása modernségét. Akár egy zseniális tudós és fölfedező dicsőségét örökítette meg, mint p. o. Pasteur, akár egy jeles iparosét, mint Chrístofle, egy orvosét, vagy professzorét, Roty igazi reálizmussal tudta megérzékíteni tárgyát s itt egy laboratóriumot, ott egy műhelyt vagy operációs ágyat ábrázolt elszánt határozottsággal s e kis kompozíciók mindenikéből élet áradt ki, intenzív élet, de tökéletes ízléssel és diszkrécióval kezelve, mely sohasem engedte, hogy túlmenjen a határon. S az allegóriában nem kisebb volt sikere, mint az élet reális ábrázolásában, az antik drapériákban nem kevesebb, mint a portraít-kban. Gyönyörű alkotása például az, mely a párisi rendőrfőnökséget jeleníti meg, az éj csendjében távbeszélőn hallgatózó fiatal nő képében, előtte egy asztalon lámpával s a nyitott ablakon át az alvó város impozáns panorámáján merengve. Alant e három szóból álló felírat : „Regarde, écoute, veille". (Néz, figyel, őrködik.) Emlékezetes műve „Carnot elnök temetése" is, a koporsót a Pantheonba kísérő bájos és meghatóan nemes nőalakok hosszú sorával. Soha művész egyszerűbb eszközökkel nem tudott mélyebb hatásokat kiváltani, soha allegória nem tükrözte ily tisztán és ily fenkölt erővel vissza egy nagy nemzet gyászát. Ez előtt meg kellett hajolni Franciaországban ís az eddig hallgató kritikának, a mikor már a külföld rég babérral övezte körül a művész homlokát. De a hazafiság sugalta Roty legszebb alkotásait. Gondoljunk csak a villeríexell ütközet emlékérmére, melyen a legegyszerűbb eszközökkel éri el a művészi hatás tetőpontját : a puszta síkra, melyen egy eke töredékei hevernek szerteszét, s melyet csupán egy repülő holló elevenít meg. S ugyanez a nagyság és imponáló józanság nyllvánúl meg az 1870-iki háború után romjaiból talpra állt Franciaország allegóriájában, is előlapján egy fátyolos asszonyfejjel, melynek szemeiből egy könnycsepp gördül alá s e felirattal s „Patria non immemor" (a haza nem feled), a hátlapon pedig a kelő naptól megvilágított síkon, barázdát szántó eke mellett, a kiegyenesedve kukorékoló kakas. Roty utolsó nagy alkotása a váltópénz típusa volt, s ezt is úgy kezelte, mint egy érmet. Általános
9
Fémművesség
Fémművesség
elragadtatással fogadták ennek Ifjú nőalakját, amint fürge léptekkel siet a barázdákon s jellemző széles gesztussal szórja szét a jövő aratások vetőmagját. Franciaország géniusza e magvető nő ideális alakjában, oly gondolat, mely méltó volt a művész invenciójához ebben az utolsó művében, mely után tíz évi hallgatásnak vetett most véget a halál. Rotyban nemcsak Franciaország, de az egész művelt világ az elhanyatlott érem- és plakett-művészet lánglelkű regenerátorát gyászolja. —á — •pÉGI CINEDÉNYEK. Az első tekintetre a régi cinedények külsőjében nem sok a megnyerő és szinte csodálkozunk azon, hogy századokon át ez az anyag volt az, amely a legjobb családok asztalát díszítette, különösen ha összehasonlítjuk azt a XX. század gyönyörű asztalkészleteívei. Ámde nem szabad feledni, hogy az ónos lámpák, kancsók cintányérok épp oly természetszerűleg váltották fel a régi faedényeket, mint a hogy e mult század középosztálya, a mely nem szerezhette meg magának az igazi ezüstnemű luxusát, örömmel üdvözölte a pakfong korszak felvírradását. A régi bútorok, polcok, pohárszékek és kredencek gyűjtését egész természetszerűleg egészíti kí ezeknek az ódon cintárgyaknak a megbecsülése, csak az a baj, hogy míg az antik ezüst hiteles eredetének megállapítására rendelkezünk a híres régi ötvösök cégjegyeivel, próbájával, addig a cintárgyak eredete helyének, készítőjének stb. kipuhatolására ritkán van ily útbaigazítónk. Ismerjük ugyan a világ különböző tájain élt mintegy négyszáz mester nevét, aki e cikkek előállításával foglalkozott, másrészt pedig némely darabon találunk kezdőbetűket, monogrammokat, címereket, vagy egész ajánlatokat, az ajándékozó nevét főkép egyházi kegyszereken és dísz-pokálokon, azonban a kulcs a különböző időkből és mesterekből származó tárgyak azonossági meghatározására legtöbb esetben hiányzik, a bevezető fonál kisiklik kezünkből, mert ritkán vagyunk tökéletesen tisztában az egyes készítők egyéni sajátságai, mesterfogásai, technikai kiválóságai előtt. Annyi bizonyos, hogy legrégibb egyházi edényeink, kelyhek, tálak, medencék cinből készítvék s hogy ezek mesterei keveset értettek a rajzhoz és ornamentumhoz, innen ezeknek feltűnő egyhangúsága a fogantyúk, fülek, födelek mintáiban, akár az áldozó oltárok fölszereléseit nézzük, akár az ebédlő szekrények serlegeit, poharait, míndamellet nem hiányoznak a karekterisztíkus tulajdonságok sem ezek egyíkénélmásíkánál. A legrégibb anyag, amelyet e tárgyak előállításánál használtak, kétségkívül a cin csekély menynyíségű ólommal keverve. Az újabb időkben azonban a keverékhez más anyagokat ís adtak már, hogy bizonyos tömöttséget, fényt érjenek el, olcsóbb minőség az amelyből a régi világban használt itcék, meszelyesek, folyadék és űrmértékek készültek, amelyeken természetesen nem hiányzik a hatósági hitelesítés sem. Ilyenekben különösen jellemzők a francia eredetű szögletes fülű folyadék mértékek a könnyű francia bor kimérésére, a honnan ez az alak a XVIII. század folyamán másutt ís igen elterjedt. A német
kancsókról vette eredetét az alsó részén „S" alakban kecsesen felhajló fül, amelyet ma finomabb árúknál és porcellán készleteknél ís széltében alkalmaznak, a melynek finom és filigrán kivitele azonban sokszor nem felelt meg a telt edény súlyának, alkalmatlanná tette annak kezelését, azért már az angol kézművesség annak alkalmazását inkább csak kevés kannákra korlátolta. Angol eredetű a szép szímetrlkusan hajló kettős fül is, aminek példáit gyakran láthatjuk, a tálak és tányérok többnyíre kerekek, néha a tulajdonos címerével díszítve a közepén, vagy az egész fenéken az ezekből fennmaradt példányok épp'és karcolás nélküli állapotából ítélve azonban valószinű, hogy ezek csak dekoratív célokra szolgáltak mint dísztárgyak, az evésnél nem játszik szerepet. Shakespeare korában egy jól berendezett háztartás a íkövetkező cíntárgyakból állott a pincében egy pintes edény, az éléskamrában két medence és korsó, tálcákkal, a konyhai huszonnégy tányér, huszonnégy kis és nagy tál, négy kisebb-nagyobb bögre, korsó stb., összesen 18 angol font értékban. Jellemző még, hogy ez időben a tányérokat nem esztergályozták, hanem kalapálták, azért a mai gyűjtő számos ily kalapált, kézzel simított példányt talál, kifogástalan, bevégzett tökéllyel dolgozva a régi ötvösség módjára, itt-ott azonban elárulva még, hogy a kalapácsnak része volt a készítésben. Áttérve a csészékre, leveses tálakra, ezek nagyobbára flamand eredetűek s a XVII.' század folyamán hatottak el más országokba ís, füleik alakításával különösen alkalmat szolgáltatva a művészi ízlés eredetiségének gazdag kifejtésére. Ezeknek hasonlósága a régi porcellán leveses tálak fogantyúihoz közel engedi azt a feltevést, hogy ez utóbbiaknak a régi cinedények fülei szolgáltak mintául. Ide sorozható némely régi borbélytányér ís, főképp a XVIII. századból vésett ornamentumokkal, valamint régi gyertyatartók, sokszor igen eredeti mintákban, különösen ha időmérő gyanánt is szolgáltak. Azután cukorporhintők, mustár-, bors- és sótartók nemkülönben kanalak különböző nemei, szűrők és merítők. Ezek nagyobb része jelzéssel is el van látva, amelyek között legközönségesebbek a liliom, rózsa, szív, vagy keresztbe fektetett kulcs. Forma tekintetében a legváltozatosabbak és különösen a nyél számos eredeti mintázásnak ad helyet. Érdekes példája a régi angol gyertyatartóknak egy a többek közt, melynek üreges talpcsengetyű alakú, továbbá különféle formájú gyertya-olvasztók, melyek abban az időben amikor még a gyertyát otthon öntöttek, közönséges és mindennapi háztartási eszköz gyanánt voltak tekinthetők. Az óntárgyakat a fém lágy természetének és a készítés technikájának megfelelően nehézkes formára készítették. Felületükön, főleg a használati tárgyakon, domború díszítést ritkán alkalmaznak. Hazánkban leginkább a bevésett körvonalas dísz használatos, mely céh-tárgyakon az illető céh jelvényeit ábrázolja a céhmester nevével. Az ónedényeket kelheími kőből, vagy gyakrabban fémből készült üres mintákban öntötték. Ha domború díszt alkalmaznak, úgy ezt az öntőminta felületébe maratják. Az ónöntők maguk is céhekhez
155 tartoztak és a céhek statumaí szabályozták az ötvözetek összetételét. Ez okból az ónedényeket ellenőrző bélyeggel látták el, mely legtöbbször az edény fülébe van beütve. Az ötvözet ólomtartalma tiz százaléknál több nem lehet. Hazánkban az ónöntés a XVI. század óta terjed el. Az Iparművészeti Múzeum legkorábbi darabja J 596-ból való. Az ónöntő-mestereket cínöntőknek és kannagyártóknak nevezik. Leginkább Kassán, Lőcsén, Budán, Pesten, Aradon, Nagyszebenben és Segesvárt voltak ónöntő céhek.
CLDOLT PALYAZAT. Az Orsz. Magyar Iparművészeti Társulat a Magántisztviselők Országos Nyugdíjegyesülete megkeresésére általános, nyilvános pályázatot hirdetett a nyugdíjintézet plakátjának tervére. — A március hó 15-én lejárt pályázaton 44 pályázó 53 pályamunkával vett részt. Az öttagú bírálóbizottság, amelyben a Társulat részéről gróf H a d í k - B a r k ó c z y Endre elnök, dr. C z a k ó Elemér és N á d 1 e r Róbert bizottsági tagok, a nyugdíjintézet részéről pedig H o r v á t h Géza és M e í s 1 Gusztáv működtek közre, a 300 koronás díjat egyhangúlag Szekeres Béla iparművészeti iskolai növendék pályamunkájának ítélte oda. K Ö Z S É G H Á Z A K BÚTORjZAPÁLYÁZAT TÁRA. Az Orsz. M. Iparművészeti Társulat a november havában ugyanerre a feladatra hirdetett pályázatnak eredménytelen volta miatt isméltelten általános nyilvános pályázatot hirdet a következő feltételek mellett: 1. Tervezzenek községházak hivatalos helyiségeibe (tanácsterem, jegyzői iroda, bíró- és pénztárszoba, folyosó) való olajfestékkel mázolt bútorokot és pedig : elnöki karosszéket, hosszú asztal, lócát és székeket, ingyenes népkönyvtár számára való szekrényt, fiókos íróasztalt, rövid, valamint hosszú álló írópolcot (pulpitust), záros szekrényt a közigazgatási íratok és a kézi levéltár számára, nyitott szekrényt a mutató (index) számára, hirdetési táblát és képeknek való keretet. 2. A tervezésnél szem előtt kell tartani, hogy a berendezés a jogos művészi igényeknek feleljen meg, emellett célszerű és lehetőleg olcsón elkészíthető legyen. 3. Minden egyes berendezési tárgyról 1:10 arányú vetületi képet (2, esetleg 3 projekciót) kell készítení. 4. Tájékoztatóul a pályázók megkapják a kívánt berendezési tárgyak egy részének méretezett sematikus ábráit, ha evégből a társulati igazgatósághoz fordulnak. 5. Pályadíjakul a Társulat 2 díjat tűz ki és pedig : I. díj : 500 korona, II. díj : 300 korona. Amennyiben a Társulat egyik-másik pályaművet
meg akarná vásárolni, a pályázati rajz vételösszegét Pályázatott Muzeális a tervező művésszel egyetértőleg állapítja meg. ügyeK 6. A pályázaton csak magyar állampolgár vehet részt. 7. A pályázat titkos. Ennélfogva a pályázó lássa el művét jeligével és csatolja hozzá ugyanazzal a jeligével ellátott zárt borítékban nevét és lakása címét. 8. A pályaműveket 191 í. évi június hó 6-ikának déli 12 órájáig kell beküldeni az Orsz. Magyar Iparművészeti Társulat igazgatóságához (IX., ker. Üllői-út 33—37. sz.). 9. A pályázatot a Társulat állandó bíráló-bizottsága dönti el. 10. A díjazott és megvásárolt tervek tulajdonjoga, beleértve a korlátlan sokszorosítási jogot ís, kizárólagosan az Orsz. Magyar Iparművészeti Társulaté. 11. Valamennyi pályaművet a Társulat legalább három napig kiállítja az Országos Magyar Iparművészeti Múzeumban. A nem díjazott műveket a kiállítás leszerelésétől számított 30 napon belül el kell vitetni, mert ezen a határidőn túl a Társulat értük felelősséget nem vállal. Budapest, Í9Í1. április havában. A z O R S Z . MAGYAR IPARMŰVÉSZETI T Á R S U L A T ELNÖKSÉGE.
AZ O. M. IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM ISMEA RETTERJESZTŐ ELŐADÁSAI. A z I p a r m ű v é s z e t i M ú z e u m Ismeretterjesztő előadásai során február 25-én, március 4. és Jí-én F i e b e r Henrik tartott előadást : A r e n e s z á n s z é p í t é s z e t , f e s t é s z e t és s z o b r á s z a t r ó l . Számos vetített képben mutatta be az olasz reneszánsz építészeti, festészeti és szobrászati emlékeit lelkes szavakkal kísérvén azokat. Március 18-án É b e r László dr. : A b e u r o n í f e s t ő i s k o l a címen tartott érdekes több vetített képpel illusztrált előadást, tömören vázolván egyúttal a modern dekoratív festészet kialakulását. A tudós előadó előadását egész terjedelmében a „Művészet" hasábjain közli majd. C s e r m e l y ! Sándor dr. március 25-én tartott előadásában az O l a s z e m l é k é r m e k k e l foglalkozott'behatóan és több vetített képben bemutatta a a legjelesebb alkotásait. Április 1-én zárult ez idén az ismeretterjesztő előadások sorozata és pedig T a n t o s s y József dr-nak „A z é k s z e r e k r ő l " tartott előadásával. Az előadó a görög, római és népvándorláskorí ékszerek ismertetése után foglalkozott a középkor és a reneszánsz ékszereivel. Végezetül röviden a magyar ékszereket ís bemutatta vetített képekben. 9*
156 SzaKirodalom
IRODALOM CRANE: FORMA ÉS VONAL. WALTER (Fordította : Mihalik Gyula. Néptanítók Könyvtára 41—42. füzet. Ára 2 korona). Walter Cranerőí, a nagy Iparművészről csak kevesen tudják, hogy sokoldalú tehetségét mint rajztanár ís érvényesít! egyik londoni művészeti iskolában. Ebben a minőségében több jeles könyvet írt, amelyek Angliában és Németországban nagyon elterjedtek. E könyvel egyikét a Form and Line címűt most Míhallk Gyula magyarra is lefordította és ezzel nemcsak a rajztanítás ügyének tett jó szolgálatot, de a modern iparművészeti törekvéseket is jó segédkönyvvel gazdagította. Mert Valter Crane itt sem tagadta meg azt, ami igazi karaktere: a nagy dekoratív érzéket, mely könyve minden sorában és kivált a könyvhöz csatolt pompás rajzokban megnyilatkozik. Az angol preraffaelíta hagyományok, a ruskinista iskola e puritán képviselője szenvedelmes grafikus. Minden érzést, minden gondolatot, minden vágyat kí tud fejezni a ceruza hegyével, az ecset lendületével. S mialatt a szövegben beszél a vonal kifejező erejéről, képességeiről, az ornamentálís ábrázolásról, a körvonalról, a tömegelosztásról, a hálózatokról, a reliefről, a fény és árnyék hatásairól, azalatt rajzaiban felbontja, analizálja régi és exotíkus művészetek kifejező vonalait. Visszanyúl a görög és gót architektúrába, szeretettel időz Dürernél és ó-német házak között, áhítatosan merül bele a korai reneszánsz romantikusaiba, de ugyanannyi gyönyörűséggel veti oda az arrasi és perzsa-szőnyegek ornamentikáját, régi falfestményekről és gobelinekről való feljegyzéseit, meg a modern lakásberendezések és üvegfestmények vázlatait. A szellem megéreztetésének éppen úgy ura, mint a technika boncolásának és ritkán egyesült még műtörténeti könyvben ilyen szerencsésen szöveg és illusztráció, melódia és kísérő muzsika. Az egész úgy hat, mint egy lelkes amatőr útíélménye, aki bejárta
a rajznak és a dekoratív ábrázolásnak egész holt és élő birodalmát. Könnyedén, ötletesen cseveg erről az utazásáról Walter Crane, néha azonban kissé rapszodikusan el-el csapongva is. Frissen és jó magyarsággal ültette át ezeket a feljegyzéseket Mihalík Gyula, az Iparművészeti Iskola tanára, míg a könyv elé Walter Crane életét és működését tárgyaló hosszabb tanulmányt írt Nádaí Pál. S az egész könyv hívatva van arra, hogy ismét szimpatikus közelségébe hozza a magyar közönségnek Walter Cranet, aki éppen a mi Iparművészeti Társulatunk kiállításából indult el tizenegy évvel ezelőtt a kontinens műértő közönségének meghódítására. KÉZI LEXIKONA. Évekre terjedő A FRANKLIN előkészület után a háromkötetes Franklin Kézi Lexikona első kötete a napokban jelent meg. ízléses, finom és tartós kötésű, terjedelmes kötet, lexikonoknál szokatlanul szép, nagy, jól olvasható betűkkel. Csak egy-két cikket kell elolvasnunk, hogy meggyőződjünk róla : ez a lexikon nem elméleti meggondolások, hanem teljesen praktikus szempontok szerint, a művelt ember szükségletét szem előtt tartva készült. Nem ad hosszú, adathalmazzal túlterhelt olvasmányokat cikkeiben, nem kíván olvasójától órákra terjedő tanulmányt, hanem röviden, tömören és mégis világosan, mindenki számára érthető módon közli azt, amire az embernek a hírtelen tájékozódás céljából szüksége van. Tartalmának gazdagságához és kiállításának előkelőségéhez képest nagyon olcsónak mondható a Franklin Kézi Lexíkonának ára. A három kötet bolti ára 54 korona. PLASTIK a címe egy f. évi január hó óta DIEmegjelenő új művészeti folyóiratnak, amely a szobrászat minden ágára kiterjed. Az eddig megjelent három füzet jól megválogatott sorozatát mutatja be a német szobrászat újabb, legkiválóbb alkotásainak s a cikkek ís avatott tollú íróktól erednek. Az új folyóiratot a müncheni G. D. W. Callwey cég adja kí. Szerkesztője A. Heílmeyer. Előfizetési díja negyedévenkínt 3*60 márka. A tartalmas füzetekben nemcsak szobrászművészek, hanem a művészet iránt érdeklődő közönség ís sok érdekes és gyönyörködtető anyagot találnak. Ezért melegen ajánljuk olvasóink figyelmébe.
