Alapítva: 1948-ban
A Pesterzsébeti Baptista Gyülekezet lapja Új folyam: 172. szám
Öt nappal a kereszt előtt Öt nappal a kereszt előtt korbácsot ragadott, haragjában így járta be az ősi templomot, mert tudta, hogy ökrök, juhok többé nem kellenek: Ő MAGA LESZ AZ ÁLDOZAT! Minden feszítsdmeget hallott, tudott, nem áltatott egy lelket sem tovább, felkínálta mindenkinek testének templomát. Füle Lajos
Nagypénteken Meghal az ISTEN SZENT FIA! A pohárt ki kell innia értünk a Golgota-hegyen, hogy nekünk életünk legyen. Füle Lajos
Húsvét De ím, a mennyei követ elhengeríti a k ö v e t: sírjából kikél a Halott, s itt van velünk, feltámadott! Füle Lajos
2007. április
Jézus ma hív Február 18-án nagy öröme volt az ócsai gyülekezetnek. A pesterzsébeti gyülekezet vendégszolgálatára került sor e tavaszias vasárnap délután. A lélek tavaszát is átélhettük testvéreink szolgálata nyomán. Dr. Almási Mihály lelkipásztor testvér Máté 11:28-30. verseit olvasta fel alapigeként. Prédikációja rendhagyó volt, mert nem egyszerre mondta el az üzenetet, hanem egyegy igei gondolat után megállt, és az énekkar éneke, egy bizonyságtétel, vagy egy költemény mélyítette el az elhangzottakat. Annak illusztrálására, hogy Jézus minden korosztályt hív, először csengő gyermekhang dicsőítette az Urat, amit a fiatalok lelkes éneklése váltott fel. Együtt énekelte az énekkar a gyülekezettel a jól ismert kánont: "Jézushoz jöjjetek, megfáradtak". Igeversek hangzottak el minden korosztály számára, majd költemény, mely az élet alkonyán lévők felé szólt. Többször énekelt a gyülekezet a fúvószenekar kíséretével is. Végül döntésre hívás következett. A zsúfolásig megtelt imaházban nem hívta előre Almási testvér a hitvallókat, hanem arra kérte őket, hogy lelkipásztoruknak jelezzék, akik szívükben döntést hoztak. A két gyülekezet vezetője: Laczkovszki János és Szabadszállási László testvérek a hálaadás mellett azért imádkoztak, hogy mind a régi hívők, mind a most döntést hozók hűek maradjanak az Úrhoz, és elvégezhessék missziói feladatukat a két gyülekezetben. Az alkalom végén a pesterzsébetiek viszontlátogatásra hívták meg az ócsai gyülekezetet. Ha az Úr éltet bennünket, április 15én tovább folytatjuk a két gyülekezet kapcsolatának mélyítését az Úrban. Nemeshegyi Zoltán
Li öröksége
Li ide-oda fordul útszéli kemény fekhelyén, egyre hallja a nyugodt, biztató hangot: - Minden rendben van! Jézus él! Mi volna most rendben? Itt kell meghalnia az országúton. Otthon hiába várják. Ő sem kerül haza, a pénz is elvész. Nincs rendben semmi. De az va lóság, hogy Jézus él. Hisz éppen az Ő feltámadását akarta együtt ünnepelni övéivel. Jézus él! A nagy Megváltó nincs a sírban. Feltámadt, és megmondta a tanítványoknak: „Veletek vagyok mindennap a világ végezetéig”. Li lázas szemében remény és öröm csillan meg: akkor most is itt van. Li nincs egyedül itt a kemény útfélen. Jézus él, Jé zus közel van, csak segítségül kell hívnia. A beteg fiú összekulcsolja a kezét, és imádko zik. Aztán elbékülnek a vonásai. Mosolyogva sut togja el drága örökségét, az édesapjától rámaradt mondást: - Minden rendben van! Jézus él! A missziói ház orvosa útban volt a szomszéd város felé, meghívták húsvétra, hogy ne a testet, a lelket gyó gyítgassa Isten igéjével. A ra gyogó napsütésben húsvéti gondolatokkal volt tele a szíve, amint robogott vele az autó. S amikor egy útelágazáshoz kö zeledtek, eszébe jutott régi, kedves barátja, a mindig mo solygó Li evangélista, aki olya húsvéti örömmel tudta mon dani ezer nehézség között is: - Minden rendben van! Jé zus él! - Látod azt a városkát, Tong – szólt előre a vezetőnek. – Ott lakott Li, a húsvét evangélis tája, akit annyit emlegetünk. Most már a mennyben ünne pel. Vajon, hogy van a csa ládja? Mostanában semmit sem hallok róluk. Mondd, nagy ke rülő volna, ha útba ejtenénk őket? - Nem jelent sok időveszteséget, Ikuang, azért odaérünk. - Akkor fordulj be, Tong! Így történt, hogy Li édesanyjának nem kellett hiába várnia. Kedves vendégek érkeztek, és hozták a fiát. Igaz betegen, de a doktor úr megadta az uta sításokat, s megállapította, hogy nem veszélyes a baj, Li hamarosan meggyógyul. A fiú mosolyogva mondogatta a fölébe hajló édesanyjának: - Minden rendben van! Jézus él! S mindnyájuk szíve húsvéti örömmel telt meg.
Li hazafelé igyekezett, de nem akarta vinni a lába. A feje kábult és nehéz volt, a távolból feléje villanó pagodák teteje táncolt a szeme előtt. Bírja-e még? Egy-két tántorgó lépés, aztán ott fekszik az útfélen, a rizsföldek mellett. Ó, nem így képzelte ezt az utat, amikor első ke resetét viheti haza az édesanyjának, a kistestvérei nek! Friss, ruganyos léptekkel akart hazasietni, futni, repülni… És most… Mi lesz most? Várják… a kishúga kifut az utcára, édesanyja áll az ajtóban, ernyőnek tartja szeme fölé a kezét, hogy messzebbre lásson, s ha megkérdezik a szomszédasszonyok, kit vár olyan nagyon, moso lyogva feleli: - A fiamat. És Li az útfélen fekszik betegen, elhagyatva, talán meg is hal. Húsvétra akart otthon lenni. Keresztyén, nem a bálványok tisztelője. Édesapja korán elve zette Jézushoz. Édesapja falu ról falura járt, úgy hirdette a Megváltó nevét. De fiatalon meghalt. Magára maradt a kis család. Li lett a támasz. S most ő is beteg. Mi lesz belőlük? Li sokat gondolt az édesap jára, de soha ilyen elevenen nem látta maga előtt, mióta ki terítették, mint most. Látta de rűs, mindig vidám arcát, sze retetet, örömöt sugárzó szemét, hallotta a hangját. Volt valami, amit mindig elmondott, ha baj, nyomorúság, veszedelem sza kadt reájuk. Li most úgy érezte, hogy fölébe hajol az édesapja, s elmondja most is biztató, nyu godt hangon: - Minden rendben van! Jézus él! Li annyit gondolkozott már rajta, milyen kár, hogy édesapja nem hagyott neki valami nagy örök séget. Legalább egy kis földet hagyott volna, mindjárt könnyebben élnének. De édesapja csak ilyen emlékeket hagyott, mint ez a sokat hallott mondás is: - Minden rendben van! Jézus él! Li soha nem tudott még ennek az örökségnek örülni. Nem is értette. Hisz olyankor hallotta min dig, amikor igazán nem is volt rendben semmi, na gyon is nagy bajban voltak. Igaz, hogy aztán el múlt a baj, sokszor csodálatos úton-módon segített rajtuk a Megváltó.
(Túrmezei Erzsébet: Ragyogjatok szép csillagok) -2-
Ne féljetek!
BEMERÍTKEZŐK BIZONYSÁGTÉTELE
Józsué 1:9. 2007. január utolsó hetében kerültem kórházba harmadszor, ugyanazzal a panasszal. Természetesen nem panaszkodni akarok, hanem bizonyságot tenni arról, hogy Isten néhány szóval helyre tud tenni minket akkor is, ha mi kilátástalannak látjuk saját helyzetünket, aggódunk, félünk, kiutakat keresünk ahelyett, hogy Őrá bíznánk magunkat. Elfelejtjük, amit már Dávid is jól tudott: Csak az történhet velem, amit az Úr akar. Nagy segítség volt, hogy vasárnap délelőtt a csoportom minden tagja imádkozott értem. Hiszem, hogy többször is imádkoztak. Nagyon sokszor gondoltam arra, milyen nagy erőt ad, ha érezzük a testvéri szeretetet. Indulás előtt kaptam egy címet és telefonszámot, amelyet végszükség esetén kellett volna használnom, de erre nem került sor. Ez is egy kis csoda volt. Nagyon kedves, lelkiismeretes orvospár kezelt, vizsgált. Öt napig mindenféle géppel, műszerrel vizsgáltak, majd megállapították, hogy minden leletem negatív. Akkor viszont mi a bajom? Az első nap egy másik épületben voltam vizsgálaton. Most arra gondoltam, az lesz a megoldás, ha felhasználom a segítséget, amit vasárnap kaptam, ugyanis meglepődve láttam az egyik földszinti ajtón a kapott címet. Isten mégis másképp döntött. Szombaton este sokat gondolkodtam, hogyan tovább, s a szivacspárnát duplán a fejem alá gyűrve elaludtam. Arra ébredtem, hogy hanyatt fekszem, a párna nyomja a nyakam, a szoba pedig forog velem. Felültem, s arra gondoltam: Megvan! 2001-ben mondták, hogy a vállam és a nyakam meszes. Ez lesz a baj. Az orvos is helybenhagyta ezt a diagnózist, de mindjárt hozzátette, hogy ez egy állapot, hozzányúlni nem lehet, mert veszélyes. Így nem volt más megoldás, mint belenyugodni Isten akaratába, és Reá bízni magam. Tornát javasoltak, gyógyszert kaptam, hazajöttem. Amint hazaértem, rövid, de nagyon frappáns vigaszt kaptam az Úrtól. Leülve az asztalhoz, ránéztem a padra, ahol címlappal felfelé feküdt a Jó Pásztor újság. Ez volt ráírva: NE FÉLJETEK! Igen! Ez volt az üzenet. Aki hisz és bízik bennem, nem fél. Azóta nyugodt vagyok és bízom BENNE! Pál apostol háromszor imádkozott a tövis miatt, amit testében hordozott. Én háromszor voltam kórházban. Rám is vonatkozik az ige: ELÉG NÉKED AZ ÉN KEGYELMEM!
Máté Daniella: Örülök, hogy itt állhatok ma reggel. Tudom, hogy ez a gyülekezet és a családom számos tagja imameghallgattatásának bizonyítéka. Az út idáig nem volt egyszerű. Világ éle temben észember voltam. Mindig minden mi értre és kérdésre választ akartam. Így volt ez a megtéréssel is. Nagyon sokat gondolkodtam. Kezdve onnan, hogy létezik-e Isten egészen addig, hogy a megtért személyek miért nem tökéletesek. Lassan kerültek a dolgok a he lyükre. A legnehezebb az volt, hogy túljussak azon, hogy másokra nézzek. El kellett fogad nom, hogy mindenki a maga életének a gaz dája és ha egyszer meg kell állnom az Úr előtt, nem hivatkozhatok más emberek életére. Miután nem volt több elméleti kérdésem, keresni kezdtem Istent. Legelőször a világ apró jelenségeiben láttam meg. Fogékony vagyok a mindennapi csodákra. Megfigyelték már, mennyi szirma van egy százszorszépnek? Mi lyen lenyűgöző egy zsiráf? Órákig sorolhat nám. Hiányzott Isten, a közelsége. Tavaly ad ventkor írtam egy cikket az újságba – nem, nem az újságba írtam, de apu név nélkül bele tette – Várok Rád címmel. Nagyon jól esett, hogy a barátaim az ifjúságból felismertek benne. Ez is mutatja, hogy a problémáinkról nyíltan beszélgetünk. Ez nekem sokat jelent és remélem, nekik is. Beszélgettem Misi bácsival is, mondtam neki, hogy érzelmileg nem tudok jól a dolgok hoz állni. Szerintem nem lehet ésszel megtérni. Kell, hogy érzelmileg is kész legyen rá az em ber. Hiába döntöm el ma, hogy Jézust fogom holnaptól követni, ha nem lesz érzelmi odaszá nás és motiváció. Úgy éreztem, nem vagyok elég jó ahhoz, hogy a szívembe hívhassam Őt. Sokáig tartott, hogy elfogadjam, ez pont fordítva van. Először Misi bácsi állította ezt, ezután számos ifjúsági alkalmon hallottam újra: előbb megtérek és utána válok majd folyamatosan jobbá. Érzelmi változásomnak több állomása van: ►Pécsen voltunk ifjúsági konferencián. Va sárnap délelőtt Szenczy Sándor prédikált.
(Winkler György)
-3-
Császár Levente:
Megdöbbentő, felrázó dolgokat mondott. Meg ríkatott minket. Nehezemre esett megkeményí teni a szívemet. ►Tavaly az egyik májusi vasárnap esti szol gálatot apu szervezte. Egy 1970 körül már le adott program ragadott meg. Nagyon jó volt és hozzám szólt. Különösen az egyik közös ének, pedig én aztán igazán nem vagyok közös ének rajongó… Ez a 219. ének. Nehezemre esett megkeményíteni a szívemet. ►Rájöttem, hogy van előttem egy csomó jó példa: ∞ Vince papa, aki közel két évtizedes be tegségét olyan hittel viselte, hogy a kórházban ő ápolta a többi beteg és a nővérek lelkét. ∞ Dömötör István, aki hosszú utat járt be és ma már annyira természetes neki, hogy Jézust követi és a lépcsőfordulóban nekem szegezi a kérdést: „Te miért is nem vagy még bemerítkezve?” ∞ Bacsó Noncsi, aki olyan erős hittel viseli apukája váratlan elvesztését és meggyő ződés van benne a találkozásra. Bár fáj neki, el tudja fogadni. Észrevétlenül váltak természetessé a dolgok. Régóta rendszeresen imádkozom. Végül egy november végi este ima után egyszer csak tudtam, hogy megtörtént. Elöntött a melegség és ragyogott a sötét szoba. Legszívesebben ki ugrottam volna az ágyból és átrohantam volna anyuékhoz. A következő napokban figyeltem magam. Boldogan állapítottam meg, hogy ez most nem egyszerű fellángolás. Nincsenek kétségeim. Vannak problémáim. Odalentről nehezen engednek el. De nem baj. Könnyű a jó úton maradni. Elég határozott elképzeléseim voltak mindig a jövőmről. Kicsi korom óta ügyvéd akarok lenni. Régóta tudom pontosan, mit szeretnék 5, 10, 20 év múlva. Ezt most így mondom: mit szeretnék. Eddig ezt mondtam volna: mi lesz. Igyekszem az életem irányítását az Úrra bízni. Ez nehéz. A közelmúltban Szegeden voltunk ifjúsági konferencián. Ott hangzott el a követ kező, amit a saját életemre változtatva mondok most el: A riporter megkérdezte Daniellát, az ügy védnőt, hogy mi a foglalkozása. - Várom az Urat – mondta, és addig megol dom ezt a pár ügyet. Ez a cél lebeg előttem.
Pár keresetlen szavam a gyülekezethez Sok éven és sok élethelyzeten keresztül formált engem Isten. Ezek közül, amelyik „eredménnyel” járt Isten és az én szempon tomból, az egy január végi este volt, amikor aggodalommal a szívemben mentem haza, de egy könyvemben olvasott gondolat által – akiknek rendben van a kapcsolatuk Istennel, azok nem aggodalmaskodnak – ismételten szí vembe vésődött a kérdés, hogy kit választok, kinek akarok szolgálni? Ez a kérdés most még mélyebben vésődött belém, mert elterelő had műveletekkel nem sikerült későbbi válaszadást kicsikarnom. Hiába próbáltam telefonos segít séget kérni, nem vették fel a túloldalon, hiába próbáltam imádkozni, hogy ez most nekem nem megy, majd elmélkedek rajta, tudtam, hogy üres beszéd, már sokszor eljátszottam, nem ezt várják most tőlem, hanem a konkrét választ. Éreztem, hogy Isten itt áll felettem, s akarja, hogy döntsek, rajtam kívül csak egy valaki maradhat még a falakon belül, vagy Ő, vagy a Sátán. Persze az egyikkel örömöt, a másikkal szomorúságot okoznék a Mennyben, de a döntés volt most akkor este a legfonto sabb. Tudtam, hogy nem tartható tovább ez a kettősség. A Sátánt természetesen nem akartam választani, Istent pedig még mindig nem mertem, így egy hosszú, éjszakába nyúló bá torság-összeszedés, meg az életem átgondolása kellett ahhoz, hogy válaszoljak, de válaszol tam! Ki tudtam végül mondani, hogy mit aka rok, s ez nagy szó volt. Nagy szó volt, mert a közelmúltban már nem gondoltam volna, hogy ez valaha is sikerülhet, annyira messzinek éreztem Istent, nem értettem egyet a tetteivel, vádoltam Őt sok minden miatt. Tudtam, hogy létezik Isten, tudtam, hogy az egyetlen nyugodt utat az jelentené, ha a kes keny utat választanám, de nem tudtam idáig megtenni, hogy igent mondjak Neki. A hábor gásaim, lázadozásaim, a kérdéseim, „egyálta lán létezel Isten, vagy csak az emberek találtak ki, hogy legyen vigaszuk?” mindig közénk álltak. A legnagyobb hatással a Márk 9:24-ben található felkiáltás volt rám: „Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek”. Az utóbbi időben többször imádkoztam ezzel a gondolatmenettel. Ezen imáimat a jelek szerint meghallgatta Isten, ennek volt eredménye, az Ő általa megszervezett január végi estém, ami -4-
kor ki tudtam mondani a nem kimondhatónak gondoltat…
kerítésünkön, egészen a házunkig. A teherautó pontosan az én ablakom ablakpárkányáig ju tott, mintha Isten ott tartotta volna az ujját, hogy „eddig, s ne tovább!”. A házunk épen maradt. A történtekhez az is hozzá tartozik, jött egy megérzés, hogy el kell mennem otthonról, így nem voltam jelen a történteknél. Mindkét esetben óvott, védett és fogta a ke zemet az Úr Jézus. Ő, aki azt ígérte: „Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Bizakodva és hittel tudom elmondani: „Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem”!
Berente Ildikó: Néhány mondatban szeretném összefog lalni, hogy miért fontos nekem a bemerítkezés. Református családból származom. Része sültem keresztségben csecsemőkoromban, de tudom, hogy ez nem azonos a saját akaratú, saját megtapasztalás útján elhatározott kereszt séggel. Azt hiszem, mióta a világon vagyok keresek valamit, vagy valakit, aki egészen végig egy biztos pont lehet az életemben. Ha most felnőtt fejjel visszatekintek, már tudom, hogy ez a biztos pont mindig is velem volt, csak nem hallottam meg Őt. Talán azért, mert szelíden, csendben őrködött lépteimen. Valójában mindig is éreztem a lelkemben, hogy valaki óvja, vigyázza az életemet. Olyan embereket sodort mellém, akik segítettek abban a felisme résben, hogy valóban létezik, és él az Úr Jézus, aki mindenkinek a támasza, védelmezője, aki meghallja szavát és tanításaihoz méltó életet él. Én hallottam a hívó hangot lelkemben, a kopogtatást a szívemen. Ez a hang a 80-as évek közepétől egyre erősebb lett. Hosszú idő nek kellett eltelnie, míg megvívtam harcomat a bennem élő gonosz lélekkel. Nem állítom, hogy ma már nem kísért meg az ördög, de mindig felismerem és tudom, hogy kihez kell fordulnom bűnbocsánatért. Több film és zenei alkotás is nagy hatással volt rám. Nagyon sokat segített döntésemben a pesterzsébeti imaházban előadott, lenyűgözően elgondolkodtató darab, melynek címe a „Menny kapuja, pokol lángjai” volt. (Torok szorító előadás volt, máig élnek bennem a je lenetek.) Mostanában még jobban érzem életemben az isteni gondviselést, mivel történtek életem ben olyan események, amiknek pozitív kime netele csak Isten jelenlétének volt köszönhető. Az egyik: Édesanyámat biciklizés közben elütötte egy autó. Hála a Teremtőnek, kisebbnagyobb zúzódásokkal megúszta a balesetet. Mindenkinek sokat jelentenek szülei, de ne kem, mivel sérült, fogyatékos ember vagyok, még többet jelentenek a családtagok, főleg Anyukám, aki eddigi életemben a legfőbb tá maszom volt és lesz is remélem sokáig. A másik: Egy figyelmetlen sofőr átgázolt a
Legyél reális! Ez azt jelenti, legyél természetes! A kereszté nyek nem marslakók. Ugyanúgy dolgozniuk kell, mint mindenki másnak. Nézhetnek tévét, szóra kozhatnak, mesélhetnek vicceket vagy lehetnek őrülten szerelmesek, mint minden ember ezen a világon. Nem attól vagyunk keresztények, hogy nem tehetünk egy csomó dolgot, amit rajtunk kívül minden ember megtehet, vagy hogy csinálunk olyan dolgokat, amit rajtunk kívül senki más nem csinál. Nem attól vagyunk keresztények, hogy nem iszunk alkoholt, vagy nincs véleményünk egy sor dologról – hanem attól, hogy nem isszuk le ma gunkat a sárga földig, és van véleményünk, amely bátran biblikus. Nem attól vagyunk keresztények, hogy elmegyünk a gyülekezetbe, ahová bűnös po gányok úgyse teszik be a lábukat, hogy ott imád kozzunk vagy dicsőítsük az urat, hanem attól, hogy a munkahelyen is imádkozunk a kollégáinkért, vagy hogy tudunk hálát adni és énekelni akár az utca közepén is, ha épp úgy van kedvünk. Legyél reális! Ne legyél műkeresztény! Aki csinálja a kereszténységét, akkor, amikor olyan helyen vagy olyan emberek között van. Kereszténynek lenni nem kötelező, hanem egy lehetőség – lehetőség arra, hogy egy olyan életet éljünk Isten Szentlelkének segítségével, amelyet magunktól soha nem lennénk képesek és nem is akarnánk. Egy nemesebb, jobb életet, amely vis szatükrözheti Isten jóságát. De ha lehet, akkor miért ne éljük minden percben így? Miért tartogas suk ezt csak egy-egy kivételes alkalomra? A mai világ szekularizált. Ez azt jelenti, hogy az egyik része szent, a másik profán, hétköznapi, és ebből fakadóan nem szent. És hol itt vagyunk, hol ott. Vannak dolgaink, amiket a szent oldalon csinálunk, és vannak, amelyeket a profán oldalon. Van, amiben kikérjük Isten tanácsát, és van, ami ben nem, mert azt megoldjuk magunk is. Van, ahol -5-
Legyél kreatív!
beszélünk a hitünkről, van, ahol nem – mert ott mások sem szoktak. Van, ahol figyelembe vesszük a Szentírás üzenetét, és van, ahol pedig nem, mert ott más törvények vagy szokások uralkodnak. Így azonban mindaz, ami szent, a keresztény oldalon csinálunk, természetellenes marad az életünk világi részében. És ez előbb-utóbb meghasonlást okoz bennünk, és amikor kiderül, mások szemében képmutatókká válunk. Ezt nem érdemes csinálni! Kétféleképpen lehet hozzáállni a keresztény élethez. Az egyik, amikor veszünk egy üres lapot, és elkezdjük felírni rá az életünk fontos dolgait és személyeit: tanulás, munka, házépítés, barátok, ke reszténység, házastárs, gyerek, szülők, Jézus, ba rátok… De ezen a listán Jézus és a hívő élet csak egy a többi dolog közül. Lehet a legelső is, de akkor is csak egy tétel a listán. A másik lehetőség, hogy Jézus és a Biblia maga a papír, és erre írod fel a listádat. Ez azt jelenti, hogy Jézuson át nézel a munkahelyedre, a mun kádra, a házépítésre, a családodra, a baráti körödre. Jézus része a te életednek – hát akkor részese az ő életüknek is. Mert ahol te vagy, ott van ő is. Így lesz a szent hétköznapivá!
A mai kor legijesztőbb réme az unalom és a kö zöny. Túlságosan felfűtött, izgalmakkal teli korban és világban élünk, amelyben nincs megállás. Attól rettegünk a legjobban, hogy kimaradunk valami ből, lemaradunk valamiről, hogy nem történik ve lünk semmi különleges, amitől különlegesnek érezhetnénk magunkat ebben a tömegkultúrában, amiben élünk. Nemigen tudunk mit kezdeni ma gunkkal, ezért nem szeretünk egyedül maradni, csendben maradni, és ha nem pörög körülöttünk a világ, akkor unatkozunk. Ami nem nyújt izgalmat és élvezetet, az iránt közönyössé válunk. És ez az unalom és közöny befurakszik az emberi kapcso latainkba is, megunjuk egymást, és a leggyakoribb valódi oka annak, hogy a legtöbben váltogatják a partnereiket, és mindent igyekszünk megtenni, hogy bennünket viszont ne unjanak meg a baráta ink és a szerelmeink. Kétségbeesetten próbálunk kreatívak maradni ahhoz, hogy túléljünk a munka helyen éppúgy, mint a párkapcsolatban, és kímé letlenül eldobjuk mindazt és mindazokat, akik vi szont nem elég kreatívak ahhoz, hogy az érdeklő désünket felkeltsék és meg is tartsák. A kereszténység elleni egyik leggyakoribb érv a kívülállók részéről, hogy unalmas. Hogy beszűkíti az életet, hogy eltávolít a régi barátoktól, hogy nem vehetsz részt egy csomó dologban, hogy meg foszt attól, hogy élvezzük az életet. Pedig nekünk egy nagyon kreatív Istenünk van! Csak néhány példa: Józsué 6. – Jerikó lerombolása. Nem faltörő kos, csak gyalogolni kellett körbe-körbe. 2. Királyok 20. – Jósafát háborúja a moábiták el len. Csak énekelni kellett a győzelemhez. Máté 14. – Jézus jár a vízen, sőt, ezt Péter is kipró bálhatja. János 2. – Vízből csinált bort a kánai menyegzőn. Ne aggódjunk, Isten gondoskodik az övéi adrenalinszintjéről!
Legyél irreális! Ne légy a realitásod fogja! Egyszerűen azért, mert olyan Istenünk van, aki irreális. Akinél a le hetetlen is lehetségessé válhat! Számíts a termé szetfelettire! És csodálkozz, ha nem része az éle tednek! Várd a csodát mindennap! Hidd el, hogy Isten minden ígérete igaz lehet a te életedre nézve is! Soha ne mondj le semmiről azért, mert szerin ted úgyse történhet meg! Bízz Istenben! Ha én nem lennék irreális, akkor számos dolog kimaradna az életemből. És akkor nem lenne miről mesélnem. Mert maradna mindaz, ami mindenki életében jelen van, és semmitmondó, unalmas és szürke, amire kár is szót vesztegetni. De az irreális dolgokról jó beszélni, azokban jó részt venni! Az mindenkit felráz és motivál! Ha nem lennék irreális, nem kezdtem volna szkinhedeknek dicsőítést tanítani, nem adtam volna a gitáromat egy roma szipusnak, nem hord tam volna haza a koldusokat, nem védtem volna meg egy nőt a lincselő tömegben annak az árán is, hogy engem ütöttek le miatta, nem hirdetném az evangéliumot, nem mernék énekeket írni és taní tani, hogy azt énekelje nyilvánosan a gyülekeze tünk. De akkor kimaradt volna az életemből a csoda! Én viszont csodák között akarok élni! És szívesen leszek ezért irreális. A Biblia összes hit hőse ilyen volt! Nem eszetlen őrült, akinek semmi sem szent és semmi sem számít – csak irreális!
Tudjátok, miből származik a „kreatív” szavunk? A „kreál”, azaz teremt szóból. Márpedig ebben a világban egyetlen igazi teremtő létezik, a világ legkreatívabb személye: az élő Isten! Kreatív életet akarsz? Engedd, hogy Isten elkezdjen teremteni benned dolgokat! Hogy használhassa a kreativitá sát a te életedben és a te életeden keresztül mások életében is! Isten akkor kezd el fantasztikus dolgo kat teremteni, amikor mi engedjük őt szóhoz jutni és cselekedni az életünkben. Amikor teret adunk Istennek, akkor ő jön és cselekszik! És akkor olyan dolgok történnek, amikre nem is számítunk! (JELIGE – Szűcs Sándor)
-6-
Urunk mindent felülmúló segítsége kísérje testvéreinket. Az összejöveteli alkalmakon Almási testvér evangélizáló igehirdetéseket tart.
Gyülekezeti események Febr. 04.: Péld. 3:5-7. igeversek alapján az igehirdetés arra buzdított, hogy ne a társadalomban tapasztalható bizalmi válság hatása alatt éljünk, hanem bízzunk Istenben akkor is, ha nem válaszol kérdéseinkre azonnal. Benne nem fogunk csalódni.
Márc. 18.: Megszületett Szappanos Tibor testvérék első gyermeke, Bálint. Gyülekezeti tanácskozáson tagfelvétel volt, és pénztári beszámoló hangzott el. Pestszentimréről áthozta tagságát Erzsébetre Koszorús Attila és családja. Bálint Csaba és felesége Krisztina tagságának rendezését jóváhagyta a gyülekezet.
Délután a Baptista Világszövetség vasárnapja alkalmával közösen ünnepeltek a dél-pesti gyülekezetek imaházunkban. A téma: „Mindenkor örüljetek!” A jelenlevő lelkipásztorok rövid szolgálatai sokféle megvilágításban tárták elénk az öröm forrását és formáit. A százhúsz fős összevont énekkar énekei fokozták az ünnepi hangulatot.
A délutáni szolgálatok keretében Simon Viktória képes beszámolót tartott az elmúlt nyári erdélyi útról.
Febr. 11.: A délelőtt folyamán az idősek otthonában és a kórházban végeztek szolgálatot testvérek.
Márc. 24.: Életének 64. évében súlyos betegségben meghalt Gyenes Dezső, gyülekezetünk tagja. Testvérünk feleségével tizenegy és fél évig volt az imaház gondnoka, amelybe az építkezés nehéz évei is beleestek.
Febr. 18.: A filadelfiai gyülekezetnek írt levélről (Jel.3:713.) szólt a délelőtti igehirdetés. „A Szent, az Igaz” tudja a mi dolgainkat is. Nálunk rendben van minden? Vigyázzunk, hogy senki el ne vegye a mi koronánkat!
Almási testvér és az énekkar egy része 15.00 órától Dunaújvárosban az imaház megnyitó istentiszteleten szolgált. A dunaújvárosi kis gyülekezetet Urunk megáldotta erő feletti munkájában, átadhatták rendeltetésének a felépült imaházukat. (Az énekkar több tagja a Baptista Központi Énekkarban J. Haydn Teremtés c. oratóriumát adta elő a budai Szent Imre templomban.)
Délután Ócsán szolgált Almási testvér, az énekkar és a fiatalok, „Jézus ma hív” témakörben. Minden korosztály képviseltette magát, hisz a hívás mindenkinek szól, a kisgyermekektől az idősekig. Az Ige, a bizonyságtételek, a versek, az énekek kiemelték Jézus felénk irányított szavait.
Márc. 25.: A délutáni igehirdetés témája: ”Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat.” (Fil. 1:27-30.) Viselkedésünk (magatartás, öltözet, mozgás, beszéd, mimika, gesztusok) méltó Urunk evangéliumához? A szolgálatok során – Máté Daniella és Máté Noémi szervezésében – egymással szembeni törődésünk kapott hangsúlyt.
Febr. 25-én és márc. 4-én délután: a Moody Biblia Iskola által készített filmeket néztük meg. Először az Utazás az univerzum határain sorozatból a Naprendszerünk című, majd A teremtés csodái sorozatból A Föld című tudományos filmet láttuk. Ámulatba ejtő, hogy a modern tudomány milyen mélységekig eljut Isten csodálatos alkotásának megismerésében.
A szervezők felszólítása nyomán közel húszan tettek bizonyságot az e téren tapasztalt pozitív élményeikről.
Márc. 04.: Bizonyságtételeket hallottunk a délelőtt folyamán bemerítésüket kérő fiataloktól. Máté Daniella, Berente Ildikó és Császár Levente mondott „igen”-t Jézus hívó szavára. Elhatározásuk életfogytig tartó megélésében -7-
Fakanál
Derűs
Báránysült szalonnás kelbimbóval Hozzávalók (4 személyre): 1 kg báránycomb (la pocka); 3 evőkanál olaj; 1 fej vöröshagyma; 4 ge rezd fokhagyma; 2 szál rozmaring A körethez: 60 dkg kelbimbó, 15 dkg húsos sza lonna Előkészítés: A húst megmossuk, leszárítjuk, kite rítjük. A hagymákat megtisztítjuk. Megsózzuk a húst, 2 gerezd fokhagymát vékonyra szeletelünk, a húson a megmosott rozmaringlevelekkel együtt elterítjük. Összetekerjük, formázzuk, és megkötöz zük. Elkészítés: A sütőt 160 C-fokra (gázsütő 1. foko zat) előmelegítjük. Felszeleteljük a hagymát és a maradék fokhagymát, beletesszük egy tepsibe, rá helyezzük a húst. Meglocsoljuk az olajjal, öntünk alá kevés vizet, és a sütőben puhulásig (kb. 60-70 perc) sütjük. Közben gyakran locsolgatjuk, ha szükséges, pótoljuk a vizet. Amíg a hús sül, elké szítjük a köretet. Megtisztítjuk a kelbimbót, majd enyhén sós, forró vízbe tesszük, 10 percig főzzük. A szalonnát kockákra vágjuk, zsírjára pirítjuk. A kelbimbót leszűrjük, azonnal a szalonnára dobjuk. Sózzuk, borsozzuk, és lefedve pár perc alatt össze pároljuk. A megsült hús mellé tálaljuk. Sajtban sült tojás
percek
Káposzta -Kisfiam, miért nem eszed a káposztát? Hiszen attól nőni fogsz! -Jaj, apa, ha attól nőni lehetne, a nyulak már mind akkorák lennének, mint az ökrök! Nagyvad - Mi szükséges ahhoz, hogy valaki nagyvadra vadásszon? - kérdezik a híres vadásztól. - Három fontos dolog. Éles szem, nyugodt kéz és erős hang. - Erős hang?... - Igen, hogy meghallják, ha egy fa tetejéről segítségért kiabálok... Gallér Egy vadász meséli: - Egy alkalommal az erdőben készültem letelepedni egy datolyafa árnyékában, amikor mögöttem megjelent egy oroszlán. Egyre közelebb jött, már a nyakamon éreztem a leheletét. - És mit csináltál? - Mit, mit? Felhajtottam a galléromat. Pótkerék Autóvezetői vizsga, elméleti rész. A vizsgabiztos megkérdezi egy vezetőjelölt fiatal lánytól: - Kanyarban melyik az a kerék, amelyik legkevesebbet fordul? A jelölt mélyen elgondolkozik, majd diadalmasan kivágja: - A pótkerék!
Hozzávalók:8 tojás; 15 dkg szeletelt trappista sajt; 4 paradicsom; 1 csokor zöldhagyma zöld szára; 1-1 mokkáskanál törött fekete bors; currypor és piros fűszerpaprika; késhegynyi szerecsendió-reszelék; ízlés szerint só. Elkészítése: a sajtszeleteket vékony csíkokra vá gom, és a felét egy lapos tűzálló tálra terítem. A tojásokat egyenként felütve úgy rakom a sajt tete jére, hogy a sárgája egynek se menjen szét. Meg sózom, és mindegyikre kevés fűszert hintek a fel soroltakból, majd a maradék sajtcsíkokkal úgy bo rítom be, hogy minden tojásra jusson a sajtból. A tálat folpack fóliával letakarom, és a mikrohullámú sütőben a legerősebb fokozaton négy-öt percig sütöm. Akkor van készen, ha az étel tetején lévő sajt megolvad és egybefüggő réteget alkot. A sütő ből kivéve még tűzforrón meghintem a finomra metélt hagymazölddel, és négy cikkre szeletelve, azonnal kínálom. Friss saláta illik mellé.
Óra - Leesett az órám! - És megállt? - Naná, elkezdett szaladgálni!
Állandó alkalmaink Kedd: Csütörtök: Péntek: Vasárnap:
SZERETET - SZOLGÁLAT A Pesterzsébeti Baptista Gyülekezet lapja Felelős szerkesztő:
dr.Almási Mihály Szerkesztő: Máté Dániel, Máté Daniella, Máté Lukács Technikai szerkesztő: Lesták Károly Megjelenik havonta nyomtatva 200 példányban
-8-
19,00 18,30 19,30 18,00 9,00 9,00 10,00 17,00 18,30
Ifjúsági óra Bibliaóra Énekóra Ifjúsági óra MKBK, Imaóra Gyermek Bibliakör Istentisztelet Istentisztelet Énekóra
Imaházcím:
Pesterzsébet, Ady E.u.58. Ady E. u.-János u. sarok
Lelkipásztor:
Dr. Almási Mihály Pesterzsébet, Ferenc u.3. Telefon:283-14-13
