Jelentés a színpadon avagy a teatralitás nélküli színház
Művészeti kommunikáció 2008 tavasz
Színházi jelentéstan Peirce szemiotikája színházra alkalmazva 3 féle jel: - ikon – hasonlóság: színész a megjelenített személyre, színpad valós helyszínre, stb. - index – okozati kapcsolat: füst tüzet, egyenruha katonát jelent - szimbólum – önkényes, konvencionális megegyezésen alapuló jelentés - a színház azáltal különbözik a való élettől, hogy a körülményei folytán úgy véljük, hogy az ott megjelenítettek mondanak valamit a világról, hogy jelentés van benne, amit meg kell fejtsünk
Művészeti kommunikáció 2008 tavasz
A színház válsága 19-20. sz. fordulójára szertefoszlik a világ egységességébe, megismerhetőségébe és racionalitásába vetett hit Avantgárd - új színházi koncepciók, amelyek a színpadi történéseket már nem a valóság leképezéseként képzelték el autonóm -
önálló idő- és térbeli törvényszerűségeknek engedelmeskedő, művészi képződmény felszakad az okozatiságon, logikán alapuló cselekmény szó uralma helyett előtérbe kerül a mozgás és a kép
a 20. sz. utolsó harmadáig az avantgárd gesztusoknak volt létjogosultságuk, viszont a posztmodern légkörében nehéz elérni, hogy bármilyen újítás sokkolóan hasson
Művészeti kommunikáció 2008 tavasz
Az antinaturalista színház gyökerei Adolphe Appia – Wagner műveit és előadásait tanulmányozza - a művészetben semmi értéke nincs a szem becsapásának: a valóság illúziókeltő másolatai helyett kreatív nézőpontokat kell adni - barokkból fennmaradt kulisszaszínpadot alkalmatlannak tartotta: gátolja a színészek mozgási szabadságát, ellentmondás a színész testisége és a díszletek síkszerűsége között - üres tér: a hangsúlyokat a színész teremti – ehhez 3dimenziós játékfelület: lépcsők, kockák, lejtők, emelvények
Művészeti kommunikáció 2008 tavasz
A színháztalan színház - a narratíva eltűnése – Godot-ra várva - a színész kommunikációs eszköztárának a leszűkítése, a színházi karakter megkérdőjelezése; Beckett: eltemetett szereplő; szalagra vett szöveg; a főszereplő csak egy száj - a színházi tér megszüntetése: Underground Theatre - színész és néző különbségének feloldása: Grotowsky - a színész fizikai jelenlétének a megszüntetése: Beckett: Lélegzés - de mi marad a színházból? mitől színház ez még? - a kulturális keret, amely révén a látottakat jelentésteli, interpretációra váró eseményekként érzékeljük, jelekként értjük őket - önbeteljesítő jóslat: jelentést keresünk, ezért találunk - a néző a színpadon látott és hallott összes dolgot egyetlen szemiotikai egységként kezeli: színházi szövegként – ezért tud egységes interpretáció kialakulni, sok jel egy jelentéssé áll össze Művészeti kommunikáció 2008 tavasz
Az absztrakt és a konkrét - egy színész gesztusok megértéséhez két dolog kell: - a színész gesztusrendszere - a mindennapi gesztusok világa, amely a néző értelmezésekor összehasonlítási alapként funkcionál - a színház kényelmetlen művészeti forma: a színész jelenlétével párhuzamosan folyamatosan érzékeljük a „fikción kívülit” - legkorábbi formáiban már a színház kétféleképpen működött: - mint a valóság utánzása - mint rituálé, illúzió nélkül
Művészeti kommunikáció 2008 tavasz
Az absztrakt és a konkrét - a kétfajta színház közötti legfontosabb különbség a hely: - illuzionisztikus előadás mindig kiemelt helyen, emelvényen, színpadon – az emelvény a szimbolikus reprezentációt teszi lehetővé, azt jelzi, hogy az illuzionisztikus színházat szimbolikusan kell olvasni - a középkortól kezdve az ilyen forma absztrakt vallásos és morális üzenetek kifejezésére alkalmas - emelvény - rituális színház továbbélése komédia és bohózat formájában: középkorban a nézők között - mivel az emberek mindennapi, mindenki számára érthető problémáival foglalkozott, nem volt szükség az illúzióra, nem volt szükség a jelentésképzés elrejtésére
Művészeti kommunikáció 2008 tavasz
Az absztrakt és a konkrét a modern színház a korábbiakban kialakult két regiszterben működik: - az absztrakt szint felszámolja a jelenség gyakorlati funkcióit a szimbolikus jelentés érdekében – ezért egy Más-helyet kreál - a nézőtől való távolsága révén szimbolikus szinten működik - a valóság elemeit típusokként használja, az asztal, amit a színpadon látunk a valóságos asztalok osztályát jeleníti meg; a színész Hamletet ábrázolja - az absztrakt szintnek, ahhoz hogy a szimbolikus jelentést létrehozza, el kell rejtenie működésének szerkezetét - a konkrét szinten a színpadon látott személyt színészként ismerjük fel, az asztal az az asztal, amit látok - a konkrét szint elemei nincsenek elkülönítve a néző terétől és idejétől, ezért nem is szimbolikusan működnek - kijelentéseinek ugyanolyan ideiglenes jellegük van, mint a mindennapi megszólalásoknak - nem gyárt illúziót, működésmódját nem kell elrejteni
Művészeti kommunikáció 2008 tavasz
A néző megteremtése a színházban a jelentést mindig létrehozzák, és egyik létrehozója a néző - de a színházban a nézőt is megteremtik - közismert viselkedési szabályok - elvárt ülés-pozíció - mozgás korlátozása - mindezek meghatározzák a színpaddal való viszonyunkat, hiszen elvárják, hogy semmivel se zavarjuk meg a színpadon tett kijelentéseket - a viselkedés egyformasága általában a válaszok egyformaságát eredményezi - teljesen kivonjuk magunkat a szövegből: „a néző nem jelentő” - csupán az elvárt pozíció elfoglalásával már interpretatív aktust hajtunk végre - kortárs színház gyakran ennek a szituációnak a megtörésével kezdi a hagyományos színház megszüntetését
Művészeti kommunikáció 2008 tavasz
Stanyiszlavszki és a realizmus tévhit, hogy a színházban a realizmus jelnélküliség, stílusnélküliség - valójában a realizmus is a valóság létrehozása Sztanyiszlavszki: írott formában is megjelentek színházi elvei, ezért különösen nagy hatással - annyira elterjedtek technikái, hogy sokan ezt tekintik a jó színészi játék ismervének; sokan öntudatlanul az ő elveit alkalmazzák - konvencionális színházi gesztusok elvetése - mechanikus játék – tipikus gesztusok - a reprezentáció művészete – testtartás, hangszín, mozgások pontos rekonstrukciója - naturalizmus – az élet felszínének reprodukciója mindezek azért vetendők el, mert a látszatra figyelnek csupán - nem csak esztétikai szembenállás ezekkel a módszerekkel, hanem egy mély humanizmus kifejeződése: az emberekben közös az emberi természet, és a művészet feladata ezt a közösen birtokolt emberséget megmutatni - ezért a színésznek meg kell élnie az ábrázoltakkal analóg az érzelmeket – belső realizmus Művészeti kommunikáció 2008 tavasz
Stanyiszlavszki és a realizmus belső felkészülés – tilos a tükör használata, mert az a külsőre való odafigyelést segíti elő - nem a valódi viselkedés szimulálása, hanem re-produkciója a cél - ehhez nem az eredményre kell gondolni, hanem azokat a belső erőket feleleveníteni, amelyek az elvárt viselkedésre ösztönöznek - fel kell építeni a karakter hipotetikus öntudatát - nagyon fontos a kontinuitás, mert az emberi tudat nem statikus dolog, hanem folyamat Pszicho-technika - nem csak a tudatos, hanem a tudattalan érzelmek megjelenítése a fontos: ez azért nehéz, mert a tudatos színészi folyamat során elvész a tudattalan „mágia ha” gyakorlat – mit tennék, ha más lennék - el kell képzelni a szereplőhöz kapcsolódó rengeteg, meg sem írt részletet, ezzel reprodukálva a karakter belső körülményeit - a szereplő belső életét kell rekonstruálni – így juthatunk el a színész „érzelem memóriájához”: a körülmények újra felelevenítésével előjönnek a színész megélt, valódi érzelmei – saját életéből emlék - így a szereplő hipotetikus pszichéje mindig a színészen alapul - stimulus élmény kidolgozása – amelynek hatására beindul az emlék Művészeti kommunikáció 2008 tavasz
Brecht és az epikus színház Színház a tudomány korának - a tudományos gondolkodás kifejlesztése a legnagyobb projektje a nyugati társadalomnak a reneszánsz óta - de amilyen alaposan tanulmányozzák a természetet, olyannyira elhanyagolják a társadalmat - a társadalom tudományos megismerésére van szükség - Brecht színháza polemikus színház a méret - a naturalizmus és realizmus legnagyobb hibája, hogy individuális személyiség szintjén mutatta be az életet, ezért képtelenek voltak a nagyobb társadalmi, gazdasági és ideológiai erőket megjeleníteni epizodikus struktúra - az epizódokra tagolt narráció teszi lehetővé, hogy az egyes individuumokat ábrázoló jelenetek általánosabb jelentést kapjanak az összekapcsolás révén - ez a montázselv Művészeti kommunikáció 2008 tavasz
Brecht és az epikus színház - nála nem az egyén tulajdonságai határozzák meg a történéseket, hanem a társadalmi viszonyok - individualitásuktól megszabadított karakterek - nem a pszichológiai állapot, hanem a külső cselekvés a fontos – a cselekvés, az akció a társadalom egésze által befolyásolt viselkedést mutatja meg – Chaplint nagyra tartja - speciális, általa kritikainak nevezett realizmus: - úgy festi meg a világot, amilyen az valójában, nem amilyennek látszik – világot működtető gépezetet fedi fel - mindennapi nézőpontunkat a világról az ideológia szabja meg, ezért minden hagyományosan realista ábrázolás ideologizált – alternatív, radikális látásmód kell a valóság ábrázolásához - színészi játék: gesztus-játék - olyan gesztusok kialakítása, amelyek határozottan jelzik a szereplők közti társadalmi viszonyokat
Művészeti kommunikáció 2008 tavasz
Brecht és az epikus színház elidegenítő effektus – V-effektus (Verfremdung) - az ideológia leleplezése: láthatóvá teszi a zenekart, a színpadi gépezeteket és az egész technológiát - a hagyományos színházban a néző azonosul a szereplővel és a történésekkel – Brecht célja ezt megakadályozni: a néző inkább az értelmével ragadja meg és lássa át a megmutatott jelenségeket - a bemutatott társadalmi folyamatokat „megfosztja a meghittség pecsétjétől, amely megóvja őket a beavatkozástól” - ami rég nem változott, változtathatatlannak látszik - ha valami túl magától értetődő, nem is fektetünk energiát a megértésébe - ahhoz, hogy a néző ne élje bele magát az érzelmekbe, a színésznek sem szabad azonosulni a szerepével
Művészeti kommunikáció 2008 tavasz
Grotowsky és a szegény színház a szó egyeduralma, az egyoldalú racionalizmus és a színjátszás felszínes pszichologizálása ellen - a színház már csak kulturális konvenció - a konvencionális színházat a legkülönfélébb jelek összehordása jellemzi – ez a gazdag színház - ez ellen úgy lehet küzdeni, ha visszatérnek a színész eredeti lényegéhez, a színész és a néző között végbemenő folyamatokhoz - színészek és nézők közötti viszony térbeli lehetőségeinek vizsgálata - a nézőtér áterdezése - a nézők szereplőkhöz hasonló térbe és cselekménybe való bevonása (nézők kórházi ágyon, közös éneklés) - a néző nem külső szemlélő, hanem tanú, résztvevő - végül azzal, hogy hirdetést tesz közzé, teljesen eltörli színész és néző különbségét: a színész önfeltárása ugyanerre kell bírja a nézőt is - smink, önálló jelmez, díszlet, különválasztott játéktér, világítási- és hangeffetusok nélküli színház – ez a szegény színház Művészeti kommunikáció 2008 tavasz
