VIETNAM HÁBORÚI
SZABÓ BÉLA
VIETNAM HÁBORÚI WARS IN VIETNAM Jelen cikkemben Vietnam háborúit vázlatszerűen mutatom be a korai időktől kezdve egészen a XX. századig. In this article I present wars in Vietnam shortly, at beginnings to XX.th Century.
Bevezetés A korai államalakulatokat —Au Lac, Nam Viet — a kínaiak foglalják el i. e. 111-ben. Ezt 938-ig Kínai megszállás követi. Ekkor sikeres fölkelésben rázzák le a kínaiak uralmát, és Au Lac újra független királyság lett. A Ly és a Tran dinasztia uralma alatt az ország szabadon fejlődhetett egészen 1257-ig a tatárok támadásáig. Az államot ekkor Dai Vietnek hívták. 1258-ban a tatárok elfoglalták a fővárost, és az ország jelentős részét elpusztították. 1282-ben megtagadták a tatárok kérését, hogy áthaladhassanak az ország területén, sőt szomszédjuk, Champa állam segítségére siettek. 1285-ben és 1287-ben félmilliós sereget küldtek Dai Vietre, de a vietnamiak mindkét esetben győztek. Már ekkor jellemezte őket az aktív partizánháború és az általános népfölkelés, amely ellen a számbeli fölényben lévő tatár seregeknek nem volt ellenszerük. A 16. században testvérháború, trónviszályok és hatalmasságok harcai jellemezték az országot, ennek eredményeképp két részre oszlik az állam. Ekkortájt bukkannak fel az idegenek, akik beavatkoznak az ország életébe. A két részre szakított ország mély gazdasági és társadalmi válságot él át, soron vannak a parasztfelkelések. Ezek közül a legjelentősebb a Tay Son felkelés, amely 1771-ben tört ki. A felkelést csak 1802ben tudják leverni francia, kínai segítséggel. Az államot ekkor Nam Vietnek hívják, amely a zárt kapuk politikáját akarta folytatni, de ez a terve nem sikerült, és így küszöbön állt a gyarmatosítás. 190
HADITECHNIKA TÖRTÉNET
VIETNAM HÁBORÚI
1820-tól az új uralkodó szabadulni akar az idegen befolyástól. De ekkor már késő, a franciák figyelme a Távol-keletre, azon belül a térségre irányul. Ennek ellenére határozottan visszautasítják a franciák követeléseit, sőt az USA és az angolok sem járnak sikerrel. Az ellenállásra az is utal, hogy a vietnamiak komoly tengeri csatát vívtak a franciákkal 1847-ben, de ekkorra már ez sem segített.
I. A „nagy” háború kezdete és első szakasza 1858-ban Franciaország Vietnam elleni hadjáratba kezd. Az ok: vietnamiak által fogságba ejtett misszionáriusok kiszabadítása. A franciák első támadásuk után több hullámban számolják fel Vietnam ellenállását, egészen 1885-ig. Az országot több részre osztották. A déli tartományok Kokinkína néven francia gyarmat lesz. Északon Tonkin félgyarmati státust kap, és az ország középső része Annam néven protektorátus lesz. A vietnamiak ebbe nem törődtek bele. Sorozatosak voltak a felkelések, partizánosztagok támadásai a franciák ellen. Az ellenállás szervezésében két mozgalomnak is nagy szerepe volt, amelyeket a japánok is támogattak. Az egyik mozgalom neve az „Új út követése” nevet viselte, amely az ország lakosainak a fegyveres harcra való felkészítését tűzte ki céljául. A másik, a „Vietnam modernizálásáért” reformok útján, a megszállás ellenére, köztársaság, demokrácia elérését óhajtotta megvalósítani. A hosszas szervezkedés ellenére a két mozgalom elbukott, amit véres leszámolások követtek, és ezek után, 1920-tól fokozódott az Indokínai Kommunista Párt szerepe és jelentősége.
II. A II. Világháborúban 1940-ben a japánok támaszpontokat létesítettek Vietnamban, meglepőnek látszó módon a franciák látszólagos beleegyezésével. Egy év múlva a japánok szinte harc nélkül megszállják egész Indokínát. A Vietnamban maradó francia csapatok öt éven át szinte kénytelenek voltak együttműködni a japánokkal. A megszállás többek között kétmillió ember éhhalálát okozta. 1945. március 9-én a japánok lefegyverezték a még ott tartózkodó franciákat, az ország élére bábkormányt állítottak és Vietnamot függetHADITECHNIKA TÖRTÉNET
191
VIETNAM HÁBORÚI
lenné nyilvánították. Ez év áprilisában gyakorlatilag az összes fegyveres vietnami csoport egyesül a Felszabadító Hadseregben. 1945. augusztus 13.-án Japán kapitulál a térségben, Vietnamban forradalom tör ki, mely az egész országban 25.-ére győz. Szeptember 2.-án Ho Si Minh, a kormány elnöke bejelentette Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulását. A vietnamiak már ekkor súlyos helyzetbe kerülnek. Már 1945. szeptember végén partra szállnak a franciák Saigonnál. Vietnam északi részén Csan-Kai-Sek féle kínai csapatok, délen angolok váltják fel a japánokat. Mivel a japánok is maradnak, a vietnámi közfelfogás szerint négy megszálló hadsereg is tartózkodott egyszerre az ország területén.
III. Az „első önvédelmi háború” Így 1945 szeptemberében a háború egy újabb szakasza kezdődött, amelyet a vietnamiak „első önvédelmi háborúnak” hívtak, és 1945-től 1954-ig tartott. A franciák célja eléggé egyértelmű volt: a régi gyarmati uralom viszszaállítása. A vietnamiak állítása szerint, ekkor még a megszálló hadseregek kiválóan tudtak együttműködni. Közösen léptek fel a Viet Minh (felszabadító Bizottság) ellen. A vietnamiak hadereje ekkor még gyenge, ezért gerillaháborúra rendezkedtek be. Ennek köszönhetően is Ho Si Minh 1946. márciusában békét köt időnyerés céljából, ezt találóan a breszt-litovszki békével állítják párhuzamba később. Viszont novemberre kiújulnak az ellenségeskedések, egész Vietnamra kiterjedt a háború. A franciák összehasonlíthatatlanul erősebbek voltak, de végül is a vietnami hadvezetés elképzelése érvényesült, ami a következő volt: „Hosszan tartó háború, ezer és ezer kis eredmény, az ellenség szüntelen zaklatása, amely a nagy győzelemhez vezet”. A vietnamiak 1947. végén aratták első nagy győzelmüket, pedig eddig az időpontig a franciák a vietnami ellenállást valamiféle rendőri ügynek tekintették. A vietnami offenzíva elindulása után a franciák célja már csak a birtokukban lévő területek pacifikálása volt. Taktikájukat ezen túl a védekezés és a vietnamizálás jellemezte, ez azt jelentette, hogy vietnamiakat próbáltak vietnamiak ellen harcoltatni. A franciák 1948-ban hatalmuk legalizálása érdekében a volt „bábcsászárt” ismét a trónra ültették. Ennek ellenére, és a fokozódó USA támo192
HADITECHNIKA TÖRTÉNET
VIETNAM HÁBORÚI
gatás mellett az ellenállás tovább erősödik, a franciák helyzete egyre tarthatatlanabb lesz. A franciák „fehér zónák” létesítésével is próbálkoznak, tehát egy adott területen mindent elpusztítanak, hogy a hatalmukban lévő területeket tudják biztosítani. A vietnamiak részére külpolitikai segítség is érkezik: 1950-re a VDK-t elismeri a Szovjetunió és Kína is, akikkel az év végére közvetlen kapcsolatot is tudnak létesíteni. A franciák nem tudják kiterjeszteni az uralmuk alatt lévő területeket, sőt azok csökkennek is, ezért egy mindent eldöntő utolsó offenzívára szánják el magukat. Ez a Dien Bien Phu elfoglalására indult támadás, amely kezdeti sikerek ellenére, totális vereséggel végződött a franciák számára, 1954. május 7.-én. Már május 8.-án kezdődött a genfi értekezlet, amely a hadban álló feleket ültette tárgyalóasztalhoz, és ezen a napon bukott meg a francia kormány. Az új kormány ígéretet tesz a kivonulásra, ezen kívül egy tűzszüneti megállapodást is aláír. Ezt a megállapodást az USA nem írja alá, tehát rá nem kötelezőek az egyezmények, mivel félnek attól, hogy a térségben megnő a kommunista befolyás, és ez veszélyt jelenthet érdekeire. Amerikai támogatással marad fenn Diem uralma Dél-Vietnamban. Rezsimjét kegyetlen intézkedések jellemzik: koncentrációs táborok, írtóhadjáratok, a vélt, vagy valós ellenfelek ellen. 1960-ig félmillió embert záratott táborba, és 77 ezer ember halálát okozta. Népszerűtlen uralma ellen jött létre 1960. december 20.-án a DNFF (Nemzeti Felszabadítási Front), amelynek a céljai a következők voltak: a diemista kormányzat megdöntése, a külföldi beavatkozások megszüntetése, Észak és Dél egyesítése.
IV. Az amerikai háború kezdetei Az új háborús időszak elejét a vietnamiak különleges háborúnak nevezték, amely 1960-1964 között folyt. Az USA ezen időszak alatt a közvetett beavatkozásra helyezte a hangsúlyt. Jelentős helyi hadsereget szervezett és fizetett. A lényeg az volt, hogy az Egyesült Államok, elkerülje a háborúban való közvetlen részvételt. 1961-től növelik a segélyt és az ott tartózkodó katonai létszámot. 1962-ben hadműveleti parancsnokságot állítanak fel Saigonban. Ez után növekszik a „tanácsadók” létszáma is: HADITECHNIKA TÖRTÉNET
193
VIETNAM HÁBORÚI
1963-ban 16 ezer; 1964 elején 25 ezer; 1964 végén 166 ezer; 1965-ben 350 ezer. Az USA elképzelése az volt, hogy a diemista katonák harcolnak amerikai vezetéssel. Ez a diemista hadsereg félmilliós volt, páncélos haderővel, erős tüzérséggel és légierővel. Az USA saját erőivel is egyre jobban beavatkozik a konfliktusba. Többek között 1961-ben vegyi anyagokkal megkezdik a dzsungel egyes részeinek lombtalanítását. 1962-től kezdve totális bombázásba kezdenek, egész falvakat törölnek el a föld színéről. Ekkortól kezdődött a stratégiai falvak kialakítása. Egyesek ezeket a német koncentrációs táborokhoz hasonlították. A falvakat lerombolták, és szögesdróttal körülvett, őrtornyokkal ellátott táborokat hoztak létre a lakosság számára. Az ott lakókat munkából jövet és menet igazoltatták. Egyes állítások szerint a táborok létrehozói kijelentették, hogy ezek a táborok „a demokrácia iskolái a nép számára”. 1962-ben már 20 ezer hadműveletet indítottak az amerikaiak. Viszont Saigontól 60 kilométernyire a DNFF hatalmas győzelmet aratott, és a stratégiai falvak döntő többségét is lerombolták. 1963. november 1.-én megölik Diemet, ez után növekszik az Egyesült Államok befolyása. 1964 elején már elmondható, hogy az USA már a háború közvetlen részesének számít.
V. Az USA totális háborúja Ez a legsúlyosabb háborús időszak 1964 és 1973 között zajlott, és amelyet gyakorlatilag nem előzött meg hadüzenet. Ekkorra már az egész dél-vietnami rendszer súlyos válságba került. Elemzők szerint, az USA a válságból kivezető utak közül megint nem a békét, hanem a háborút választotta. Elkezdődött a háború eszkalációja, tehát a hadi események lépésrőllépésre való kiterjesztése. 1964 augusztusában került sor a tonkini incidensre. Ezek szerint nemzetközi vizeken a Vietnami Demokratikus Köztársaság torpedóvetői USA hadihajókat támadtak meg. Erre Johnson amerikai elnök elrendeli az észak-vietnami part menti védberendezések és egyéb katonai célpontok bombázását. Ez természetesen provokáció volt. 194
HADITECHNIKA TÖRTÉNET
VIETNAM HÁBORÚI
Ezt rövidesen egész Vietnamra kiterjedő bombázás követi. 1965 elejétől 1969 végéig 4 millió 500 ezer bombát dobtak le. Ez kilencszer annyi, mint amennyit a II. világháborúban az egész csendes-óceáni térségben az egymással szembenálló felek felhasználtak. Ezzel minden egyes vietnami lakosra 300 kilogrammnyi bomba jutott a statisztika szerint. Viszont a vietnami légvédelem is egyre hatásosabbá vált. 1972. október 17-én lőtték le a 4000. amerikai repülőgépet. Az USA végül is nem bírt a DNFF-el. 1967-re mindig a területek 7580%-a volt az ellenőrzésük alatt. Pedig ekkor, 1967-ben, a térségben tartózkodó amerikai hadsereg létszáma elérte az 500 ezer főt, és a saigoni hadsereg létszáma is meghaladta a 600 ezer katonát. A DNFF reguláris hadereje csak 275 ezer volt, plusz a partizánok. Ezek ellenére sem tudtak az amerikaiak döntő csapást mérni az ellenségükre. Sőt, a vietnamiak 1968-ban megindítják a Tět offenzívát, amely során még Saigon egy részét is elfoglalja a DNFF. Az amerikaiak vereségüket látván stratégiát változtatnak. A bombázásokat fokozzák, és ezek során vegyi és új tömegpusztító fegyvereket vetnek be. 1968 májusában tárgyalások kezdődnek Párizsban. Az amerikaiak beszüntetik a VDK bombázását, ez az elnökválasztásnak is betudható. Leszögezhetjük azt, hogy eddig az amerikaiak négy éves totális háborúja gyakorlatilag teljesen eredménytelen volt.
VI. A háború utolsó szakasza Erre az időre a DNFF megőrizte területeit, hadereje megerősödött. Amerikában Nixon lett az új elnök, aki a háború további folytatása mellett döntött. Újra cél a háború vietnamizálása, azaz a „sárgásítása”, tehát minél több vietnamit szeretnének harcoltatni a vietnamiak ellen, hogy minél kevesebb legyen a veszteségük. E mellett korlátlan pénzügyi és hadfelszerelési támogatást biztosítottak, ezen felül a légierő fokozott támogatását. Egyes dél-vietnami területek bombázását a végsőkig fokozták. Több millió hektár földet változtattak pusztasággá, kiirtottak egyes területeken minden élőlényt, embert, állatot, rovart, növényzetet. Ez a biocídium, tehát minden élőlény kiirtásának tipikus esete. Ezért emberek milliói kényszerültek elmenekülni addigi lakóhelyükről. HADITECHNIKA TÖRTÉNET
195
VIETNAM HÁBORÚI
Itt megemlítendő, hogy 1969-ben az USA napi 600 bevetésben támadta az Észak-Vietnamot Dél-Vietnammal összekötő utat, a Ho Si Minh ösvényt. Ekkorra a térségre is nagyobb befolyást igyekszik gyakorolni az USA. 1970-ben az USA támogatásával puccs döntötte meg a kambodzsai kormányt. Áprilisban 70 ezer dél-vietnami katona támadt a még puccsisták ellen harcoló felszabadítási szervezetre. A kambodzsai polgárháború, amúgy öt évig tartott, és a végén a Vörös Khmerek győztek. 1971-ben az USA Laosz megtámadásával próbálkozott, de a katonai akciója sikertelen maradt. Ezzel a háborúval kapcsolatban gyakran szóba kerül a népirtás. Példának felhozható az, hogy 1968-ban My Lai falu teljes lakosságát kiirtják. Jellemzőek a polgári lakossággal szemben elkövetett kegyetlenkedések, többek között kínzások, fülek gyűjtése. Egy amerikai katona kijelenti: „Nem vagyunk jobbak a fasisztáknál”. Közben a tárgyalási próbálkozások sorra megrekednek. Az Egyesült Államok 1971-től gyakorlatilag már csak azért harcolt, hogy tárgyalási feltételeit ráerőltesse a VDK-ra és a DNFF-re. Ekkorra, 1972-re már a saigoni csapatok létszáma eléri a 1 200 000 katonát, és 2000 korszerű harci repülőgéppel rendelkezik. Így is a DNFF nyerte az egyik csatát a másik után. 1972. április 16-án az USA újra elkezdi a VDK bombázását, és májusban elkezdik a kikötők aknásítását, hogy a VDK ne kapjon szocialista országokból tengeren segítséget. Ekkorra viszont úgy tűnt, hogy az összes fél képes tárgyalóasztalhoz ülni, és megegyezni.
Befejezés Ez év nyarán Párizsban elkezdődtek a végső béketárgyalások. Az USA októberben mégse írta alá a megállapodást, mivel 128 módosítást kívánt. 1972. decemberében az USA még bombáz, de 1973. január 27-én aláírják a békét. Ezt a békét a vietnamiak úgy hívják, hogy béke a háború 115. évében. Azt már említettem, hogy ők a háborút 1858-tól számolták. Ez a hosszadalmas háború, különböző ellenfelek ellen, több milliónyi vietnami áldozatot jelentett, és azt is eredményezte, hogy nemzedékek hoszszú sora harcolt egész életében. A háborús időszaknak természetesen voltak egyéb negatív hatásai is. 196
HADITECHNIKA TÖRTÉNET
VIETNAM HÁBORÚI
A saigoni rendszer az Egyesült Államok nélkül nem tudta tartani magát. 1975. április 29-én Saigont elhagyják az utolsó amerikai egységek és tanácsadók is. Április 30-án a saigoni hadsereg megadja magát, és ezzel végérvényesen befejeződik a 117 éves háború. Vietnam szabad és egységes ország lett, de az ország vezetése tejesen a felszabadítóként is ünnepelt kommunisták kezébe kerül. Az Egyesült Államok presztízsvesztesége mellett még sok egyébbel kellett megfizetnie. Többek között a háború 140 milliárd dollárjába került. Katonái közül 58 ezren haltak meg és 150 ezren sebesültek meg. Társadalmi vonatkozásban az a súlyos helyzet is előállt, hogy Vietnamot két és félmillió amerikai járta meg, akik később visszatérve nem tudtak beilleszkedni a társadalomba, jellemző lett rájuk a kábítószer és a bűnözés. FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM Burchett, Wilfred: Miért győz Vietnam? Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1968. Domokos János: Vietnam: Egy évszázad háborúban. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1975. Duiker, William: Historical dictionary of Vietnam. Scarecov Press, London, 1998.
HADITECHNIKA TÖRTÉNET
197
