Jelačić elfoglalja Székesfehérvárt Szeptember 26-án délután – röviddel 3 óra után – a horvát előcsapat egyik tisztje berontott a városházára. Tudatta a bizottmány tagjaival, hogy a Kempen-hadtest Sárszentmihály felől már megkezdte az előnyomulást. Jelačić a lepsényi úton 13 000 főnyi sereggel vonult a város ellen. A horvát tiszt és az előőrsök meggyőződtek arról, hogy fegyveres ellenállásba nem ütköznek. Kempen bevonulásának biztosítása különösebb intézkedést nem igényelt, azonnal szállást és élelmet rendeltek. A tiszt által közölt hír megdöbbenést váltott ki; az elárasztott Sárréten át közeledő hadtest csakis árulás következtében törhette át a mocsaras, lápos területet. A polgárok arról beszéltek, hogy a szentmihályi gróf – Zichy Edmund – vezette Fehérvár falai alá Kempent. A hírek nem fedték a valóságot, ugyanis sem Zichy Edmund, sem Zichy Ödön (Eugen) nem volt részese a történteknek. Kállay Ödön kormánybiztos vizsgálata kiderítette, hogy a szentmihályi tanító, Gruits Lázár bosszúból csatlakozott az osztrák-horvát sereghez. A helység földesura (Zichy Edmund) 1846-ban alkalmazta az „iskolamestert”, akit hamarosan elbocsátott, mert „igen sok fortéllyban találtatott és korhelykedett”, s azon reményét sem titkolta, hogy az „elveszett iskola mesteri kenyerét Jelačić kipótolni fogja”. A Sárszentmihály felé közeledő ellenséggel a község határában vette fel a kapcsolatot, s egy gázlón át vezette a város falai alá Kempent.191 Gruits beállt Jelačić seregébe, s az árulót havi 35 forint zsolddal jutalmazták. Délután 3 és 4 óra között hadteste élén Kempen a Jancsár utca felől betört Székesfehérvárra. Egy határőrzászlóalj megszállta a belvárost, a város piacán táborozott le, s felügyelték a Budai út környékét is. A megyei központi biztos házát fegyveresek fogták körül; Nagy Zsigmondot 200 előfogat kiállítására kötelezték. A hadtest ellátása a várost terhelte. Kempen 14 000 adag kenyeret, 90 mázsa húst, 210 akó bort (1 pozsonyi akó = 54,3 l), sót, zabot, szénát és nagyobb mennyiségű fát rendelt, „fáradt, éhes” katonái156
nak. A Lepsény felől közeledő Jelačić vezette derékhadnak pedig 13 000 kenyéradagot, 80 mázsa húst, 200 akó bort. A város bizottmánya óvatos formában tiltakozott: arra hivatkozott, hogy az élelmet rövid idő alatt biztosítani nem tudja. A városházát és a belvárost megszállva tartó egység parancsnoka megfenyegette a bizottmány tagjait: „...az éhes, fáradt nép rabolni, dúlni, rekvirálni és prédálni fog”. Lintzer Vilmos városi főügyész és ifj. Orsonits György ügyvéd egy tiszt társaságában Cserna másodalispánt kereste föl. Cserna a megyei bizottmány határozata nélkül nem foglalt állást, csupán arra utalt, hogy az élelem a községekből igen nehezen szerezhető be. A megtorlástól rettegő városi főügyész a megyebizottmány azonnali összehívását követelte, az élelmezési tiszt pedig papírra vetette követelését. Zlinszky István első alispán rendkívüli ülésre hívta egybe a bizottmánynak a városban levő tagjait. Tanácskozásra a kora esti órákban 14 megyebizottmányi képviselő jelenlétében került sor. Időközben a városba érkezett Jelačić, s a püspöki palotában rendeztette be főhadiszállását. A belvárost megszállva tartó erőket megerősítette: lovasegység, két határőrzászlóalj és egy tüzérüteg táborozott a városháza előtti téren. A Pákozdra és Lovasberénybe vezető utakat biztosította, őrjáratokat rendelt a környező helységekbe. Szeptember 27-ére 24 000 kenyéradagot, 80 mázsa húst, 200 akó bort és egyéb élelmiszereket követelt. A horvát-osztrák haderő élelmezéséről tárgyaló bizottmány ülésén megjelent a város küldöttsége. König József a városi bizottmány határozatát tolmácsolta, nevezetesen: szeptember 26-án Fehérvár látta el a betolakodókat, 27-én a megye élelmezze az osztrák-horvát sereget. A főbíró a rendkívüli ülésen megjelentek habozását látva kijelentette, hogy „maga fogja a horvátokat a megye nyakára vezetni, ha segély kezét megvonja a várostól”. A megye határozatát is a félelem szülte; a megtorlás, rablás elkerülése érdekében a követelések teljesítésére kötelezték a községeket. A követelések teljesítésével azonban korántsem lehetett gátat vetni a féktelen pusztításnak. Jelačić seregének vonulását égő, feldúlt falvak jelezték. 157
Fejér megye népe is megismerte „őfelsége” katonáit; az ellenállás, a népfelkelés szelleme hatotta át a polgárokat és a parasztokat.192 A Balatonfőkajárról Sárszentmihályra vonuló ellenség szeptember 26-án vonult át Fülén. Váratlanul törtek a községre, a lakosság „borzasztó rémülésében eszmélkedni sem tudott”, az ellenállást meg sem kísérelték. Ezt látva a horvátok a pincéket feltörték. Jelentős kárt okoztak Szabad- és Falubattyánban, Csőszön és Polgárdiban.193 Az ellenállás szükségességét fogalmazta meg Varga Imre abai bíró: „A haza veszélyben van, ezt halljuk mindenfelől..., s itt az idő, hogy tenni kell mindent, amit csak lehet, különben elvész e drága hon...”194 A nagylángi uradalomban „iszonyatos” dolgokat műveltek a „rabló szerbek”. Fövenypusztát és Tácot kirabolták. Csérimajor cselédeit földönfutókká tették, a nőket is megtámadták. A Szentivánpusztán tartózkodó Zichy Domokos veszprémi püspököt és Zichy Györgyöt kirabolták. Az uradalmat sem kímélték: egyetlen éjszaka 1631 birkát mészároltak le, 220 akó bort vittek el, 10 ökröt hajtottak el.195 A megye délnyugati területeinek megszállását követően a lakosok egy része az iszkaszentgyörgyi erdőbe menekült. Sárpenteléről közel 3000 birkát, 100 szarvasmarhát hajtottak az uradalom erdejébe. Otthonaikat elhagyók érkeztek Tácról, Fövenypusztáról, sőt a fehérváriak közül is többen itt találtak menedéket. Ide tódultak az iszkaszentgyörgyiek, mohaiak, keresztesiek is; földművelők százait és „ezernyi marhát” védett meg az erdő.196 A várost megszállva tartó osztrák-horvát sereg egységei, az őrjáratok megtámadták a környező helységeket. Szeptember 27-én Seregélyeshez közeledtek, az ellenállásra felkészült lakosság segélycsapatokat kért Salamon kormánybiztostól. „Puszta kaszával” a betörést nem tudták meghiúsítani. A reguláris erők nem érkeztek meg, így a horvátok akadálytalanul vonultak Seregélyesre. Élelmiszerek kiadására kötelezték a lakosságot; kenyeret, húst, zabot követeltek. Az egységparancsnok gyújtogatással és rekvirálással fenyegette meg az elöljárókat. A mezőváros lakói nem rettentek 158
meg, mire a horvát egység parancsnoka a Bárándpuszta környékén táborozó fegyveres alakulatok megtorló akcióját sürgette; így „a város kéntelen volt adni..., mit lehetett”. A rekvirálás és zsarolás tovább fokozta az ellenállást. A seregélyesi jegyző felvette a kapcsolatot a közelben állomásozó Württemberg-huszárokkal. Parancsnokuk Szerecsenpusztára rendelt egy szakaszt azzal a feladattal, hogy az újabb rekvirálás esetén siessenek a seregélyesiek megsegítésére. A délutáni órákban kétszáznál is több horvát tört a helységbe, a kaszákkal, husángokkal felszerelt lakosok azonnal meg akarták támadni a fosztogatókat. Megsemmisítésüket és lefegyverzésüket az uradalom tiszttartójának fellépése meghiúsította; 25 ökröt hajtottak el, azonban közel százan utánuk eredtek és Szerecsenpusztán egyesültek a huszárokkal. Rajtaütésszerűen végrehajtott támadásuk meglepte a horvátokat, s azok futásban kerestek menedéket.197 A gyors akció bebizonyította a kisebb csapattestek ellen szervezetten végrehajtott támadás sikerét, s a parasztokban megérlelte az ellenállás tudatos vállalását. Korábban a rémület még cselekvésképtelenné tette őket, most az otthon, a helység feldúlása láttán a kaszát kiegyenesítők tábora megnövekedett. E folyamat figyelhető meg a megye északkeleti területén is, ahol Vigyázó Ferenc, a zalai nemzetőrök parancsnoka szervezte az ellenállást. Zala megye Tapolcai járásának önkéntesei Palotán át Sárkeresztes, Pátka, Nadap térségébe akartak vonulni, azonban Csóron arról értesültek, hogy Jelačić Sárkeresztest megszállva tartja. Vigyázó menettervét megváltoztatta, s Iszkaszentgyörgyön át Magyaralmásra vonult, nagy ívben megkerülte Sárkeresztest. Az említett útvonalon egy – a horvátok élelmezésére szánt – kenyérszállítmányt lefoglalt, az előfogatokat visszaparancsolta. Szeptember 29-én Vigyázó előőrse élén Sárkeresztesre merészkedett. A falu bírája a kenyereket már kocsikra rakatta, a „rablók számára megrendelt zabot” az uradalom majorjába szállíttatta. A nemzetőrök megakadályozták az élelem elszállítását, a zab egy részét lefoglalták, a kenyereket a zászlóalj élelmezésére Magyaralmásra rendelték.198 Zala megye önkéntesei Magyaral159
más és környéke népét megmentették a pusztulástól, fegyverbe szólították a férfiakat. Vigyázó Ferenc tiltakozott a megyebizottmány eljárása ellen, nem helyeselte Jelačić seregének élelmezését és előfogatokkal történő ellátását. A bizottmány jegyzőkönyvben rögzítette: a kenyerek beszállítását, a „forspontozást” ne akadályozzák, mert el akarják kerülni a horvát sereg megtorlását.199 Székesfehérváron főként a külvárosok lakóit sanyargatták Jelačić katonái, a borospincéket feltörték, a lakásokat kifosztották. Nem kímélték meg a kereskedők üzlethelyiségeit sem. A városi bizottmány tagjai nem emeltek panaszt; egy lefoglalt üzlet feltörésekor meg is fogalmazták: „...az erőszaknak ellenállni nem lehet, törvényes intézkedést nem tehetnek.”200 Szervezett ellenállásra még nem került sor, de a polgárok, ahol csak tehették, megölték az egyedül vagy kisebb csoportokban fosztogató horvátokat. Székesfehérvár lakosságának fokozódó ellenállása nyugtalansággal töltötte el a megszállókat. Neustädter tábornok irányította a fegyverek összeszedését. Háromszáz szerezsán megszállta és átkutatta a városházát. Lefegyverezték a hajdúkat is, az elrejtett fegyvereket (240 lőfegyvert) lefoglalták, és megtalálták a zalai önkéntesek által hátrahagyott 8 mázsa ónt és 65 font lőport. Az árvapénztárban elrejtett 3 láda lőszer is a horvátok „hadizsákmánya” lett. Neustädter házkutatást rendelt el. Közel 800 szerezsán várt bevetésre, hogy a polgároknál elrejtett fegyvereket lefoglalják. A megtorlástól félő lakosság nagy mennyiségű fegyvert adott le a városháza udvarán. A lefoglalt fegyvereket – jórészt vadászpuskák – azonnal kiosztották az osztrák-horvát sereg martalócai között.201 Szeptember 27-én a megyeházát is megszállták. Neustädter császári tábornok vezette az akciót, a bizottmány és a tisztikar tagjait foglyoknak nyilvánította. Ekkor tűnt fel a megyeházán Zichy Ödön (Eugen), aki a tábornokkal karöltve érkezett, a horvát tisztek pedig főispán úrnak szólították. A megye volt adminisztrátora rendszeresen jelen volt a bizottmány ülésein is, igaz a határozatokat nem befolyásolta. Azt megtették helyette az osztrák és horvát 160
tisztek. Kovasevics kapitány 60 000 kenyérrészletet követelt; a megye erőforrásait meghaladó élelmezési követelések mérséklését Zichy nem sürgette , a horvátok rablásáról pedig megjegyezte: „...ugyan mit vihetnek el a paraszttól egyebet rongynál”. A konzervatív politikus akkor tért vissza a városba, amikor szeptember 17-én István nádor átutazott Székesfehérváron. Találkozásukra ismereteink szerint nem került sor. Zichy nyíltan Jelačić bevonulása után lépett a színre, nemcsak az osztrák-horvát tisztek társaságában tűnt fel, hanem többször megfordult a bán főhadiszállásán, a püspöki palotában is. Sőt egy Jelačićtól kért és kapott menlevél egyértelműen bizonyította, hogy a megye volt főispáni helytartója korábbi politikájának megfelelően az ellenforradalom szolgálatába állt. Együttműködése a horvátokkal arra is okot szolgáltatott, hogy a kortársak a hazaáruló sárszentmihályi iskolamestert személyes megbízottjának véljék. Zichy jelen volt azon a kihallgatáson is, melyre Jelačić a megye első alispánját főhadiszállására rendelte, és serege élelmezése érdekében erélyes intézkedést követelt. Zlinszky feltárta a bán előtt, hogy a zsarolások, a környező helységekben elkövetett rablások és pusztítások gátolják a parancsok teljesítését; a megyeháza udvarára berendelt előfogatosok lovait elvették, az igásökröket letaglózták, s nemegyszer kocsikról hordták el a kenyeret. Ilyen viszonyok közepette a bizottmány nem tudta maradéktalanul teljesíteni Jelačić követeléseit. A bán nem vette figyelembe Zlinszky szavait, meg sem ígérte a visszaélések megszüntetését. Újból bevált módszeréhez, a zsaroláshoz folyamodott, rekvirálással, pusztítással fenyegette meg a megyét. Szeptember 28-án reggel ismét kihallgatáson jelent meg az alispán. Most az elrejtett fegyverek után érdeklődött az osztrák-horvát sereg fővezére. Zlinszky bátor magatartásáról tett tanúbizonyságot, nem fedte föl, hogy a megyeháza padlásán közel 500 lándzsát és kardot rejtettek el. A tolnai nemzetőröktől átvett fegyvereket pedig szeptember 26-án Csákvárra szállíttatta.202 A megyeházán elrejtett fegyvereket kereső horvátok akciója eredménytelennek bizonyult; a lándzsákat és 161
kardokat majd október 4-én a népfelkelőknek osztják ki, hogy a reguláris csapatokkal együtt meghiúsítsák Jelačić tartalékhadtestének betörését. Súlyos helyzetbe juttatta a várost a horvátok élelmezése, a búza- és lisztkészleteket felélték. Éhínség fenyegette a polgárokat. A városi bizottmány 390 birkát és 16 szarvasmarhát vásárolt, a megyebizottmány 100 ökröt hajtatott Fehérvárra. Mindez nem volt elég, a lakosság ellenállásának fokozódásához az is hozzájárult, hogy a Somogy megyei önkénteseket a kórházból kizavarták, az elrabolt ökröket olcsón árulták, a „babkárok” házról házra vezették a martalócokat, előszeretettel keresték föl a módos, patrícius családok házait.203 Szeptember 29-én reggel, amikor Jelačić megindította csapatait a berényi és a budai úton Pákozd irányába, már a lakosság mozgósítása is megkezdődött. Izmay (Fleischer) János képviselő a szőlőkbe siető férfiakat arra ösztönözte, maradjanak a városban, s készüljenek fel a horvátok megtámadására. Székesfehérvár polgárainak ellenállását az is indokolta, hogy a Roth-hadtest ellátására 10 000 adag kenyeret rendelt a bán. Jelačić tehát 29-én várta a tábornok megérkezését, holott Roth a pákozdi csata napján Dombóvár, Kónyi és Pincehely térségében állomásozott.204
162
