„Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégia Értékelő Bizottság Iksz: XI/132/1/2010
JEGYZŐKÖNYV „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégia Értékelő Bizottságának üléséről Miniszterelnöki Hivatal (1054 Budapest Kossuth tér 2‐4.) I. emelet 6. 2009. december 09., 9 óra Jelenlévők Bizottság tagjai: Ferge Zsuzsa (Magyar Tudományos Akadémia Gyermekprogram Iroda) Kormosné Debreceni Zsuzsanna (Szociálpolitikai Tanács) Molnár György (Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézet) Miklós István (Szociális Szakmai Szövetség, Pataki Éva helyettese) Szabó András (Gyermek és Ifjúsági Konferencia) Zsigó Jenő (Roma Integrációs Tanács) Résztvevők: Darvas Ágnes (MTA GYEP) Harsányi Krisztina (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) Luczek Sándor (Társadalompolitikai Államtitkárság) Szöllősy Adrienn (Gyermekesély Iroda) Tokaji Károlyné (Központi Statisztikai Hivatal) Tóth Kornél (Szociális és Munkaügyi Minisztérium) Váradi Monika (MTA RKK) Vranesics Ágnes (Gyermekesély Iroda)
Az Értékelő Bizottság elnöke az ülés megnyitását követően megállapította, hogy a bizottság öt szavazati jogú tag jelenlétével határozatképes. A második napirendi pont tárgyalása közben Molnár György hatodik tagként megérkezett. A meghívóban szereplő napirend tervezethez képest az elnök az 1. és 2. napirendi pont cseréjére tett javaslatot. Az így módosult napirend a következő:
1. ÉB 2008‐2009. évi munkájáról készített beszámoló elfogadása 2. ÉB 2010‐es munkaterve
1
3. A már elkészült UMA tanulmányok vitája. Az UMA kutatás eredményeinek megítélése az ÉB tagjainak tapasztalatai alapján. Meghívott előterjesztő: Váradi Mónika 4. Az éves jelentés szerkezetének, javasolt tartalmának vitája, jóváhagyása (A megbeszélés alapja az ülés előtt küldött anyagok.) Előterjesztő: GYEP 5. Egyebek
Az Értékelő Bizottság a 2009. szeptember 9‐i ülés napirendjét egyhangú döntéssel elfogadta. [„Legyen jobb a gyermekeknek! Nemzeti Stratégia Értékelő Bizottság 17/2009. (XII. 9.) sz. határozat].
1. napirendi pont: ÉB 2008‐2009. évi munkájáról készített beszámoló elfogadása Ferge Zsuzsa elnök asszony elfogadásra javasolta az előzetesen kiküldött beszámolót, és az Értékelő bizottság 2009‐es, kiegészített költségvetését. Kormosné Debreceni Zsuzsanna kérdésére elmondta, hogy ez a beszámoló egy belső elszámolás az elvégzett munkával kapcsolatban, a Jelentés pedig a gyerekek helyzetére vonatkozó adatokon alapuló összefoglaló anyag lesz, ami a nyilvánosság számára készül. Az Értékelő Bizottság az eddigi munkájáról készült beszámolót, valamint a módosított 2009. évi költségvetését egyhangú döntéssel jóváhagyta. [„Legyen jobb a gyermekeknek! Nemzeti Stratégia Értékelő Bizottság 18/2009. (XII. 9.) sz. határozat].
2. napirendi pont: ÉB 2010‐es munkaterve Ferge Zsuzsa arról tájékozatta a tagokat, hogy január‐februárban lesz egy 1000 fős TÁRKI gyerekfelvétel a Bizottság munkájához, amiben a válság hatásaira vonatkozó kérdések is szerepelni fognak. Tehát 2010‐ben több adat lesz a gyerekekről, ez az Éves Jelentés gerincét képezheti a következő évben, és a VÉKA‐SILC‐vel is összehasonítható lesz, bár nem lesz mellette TÁRKI háztartás‐monitor, mert arra nem jött össze a pénz. Emellett a következő témákat érdemes áttekintenie a Bizottságnak, életkoronként haladva – a rendelkezésre álló anyagok összegyűjtésével, az ezekkel foglalkozó szakemberek meghívásával: a) A Biztos Kezdet program az egész országban elindult – ebben a munkában az MTA GYEP, a Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet is részt vesz –, rengeteg írásos anyag is készült, Szomor Éva és Szilvási Léna meghívását javasolja. b) Csépe Valériának, az Akadémia elnökhelyettesének fontos felmérései vannak az írás‐ olvasás készség témakörben; illetőleg az MTA közoktatási bizottsága is újjáalakult, erről a munkáról is beszámolhatna. Az iskoláskorral kapcsolatban érdekes lehet Kertesi Gábor új vizsgálata is: országos mintán követi a 2006‐ban 14. életévüket betöltők életútját, ez is megismerhető lesz jövőre. c) A bevezetőben jelzett TÁRKI adatok is elemezhetőek lesznek. Rendelkezésre állnak majd adatok a gyerekes családok munkaerőpiaci helyzetéről is, a KSH által átadott adatokból a gyerekesekre vonatkozó adatok kibontása is megkezdődött az ÉB munkájához. d) Dönthetne arról az ÉB, hogy a Stiglitz bizottság jelentését a gazdasági teljesítmény és a társadalmi fejlődés méréséről megtárgyalja, és ennek alapján ajánlásokat
2
fogalmazhatna meg a gyermekszegénységgel kapcsolatban. (A jelentés azt vizsgálja, hogy a világ fejlődése hogyan mérhető, és arra a következtetésre jut, hogy az eddig használt GDP mutató, illetve az átlagok, objektív adatok önmagukban nem elegendőek.) e) Amennyiben lesz pénz, a MTA Regionális Kutatások Központja „Út a munkához” monitort folytatni kell, vagy ha a tagoknak szükségesnek érzik, új téma is felmerülhet. Szabó András arra hívta fel a figyelmet, hogy például az „Út a munkához” tanulmányban nem is szerepel az ifjúság‐fiatalok‐pályakezdők problémája, pedig igen fontos téma lenne (hogyan lenne elérhető, hogy helyben maradjanak – vannak olyan települések, amelyek „jól bánnak” a fiatalokkal). Tokaji Károlyné azt javasolta, hogy a Nemzeti Stratégiában, és a Kormányzati Cselekvési Tervben meghatározott feladatok, intézkedések nyomonkövetése, értékelése jelenjen meg a munkatervben. Tájékoztatta az Értékelő Bizottságot, hogy a KSH egészségfelmérés témakörben, 7000 fős mintával dolgozva a családszerkezetről is felvett adatokat, és igény esetén a gyermekes családok jellemzőit tartalmazó elemzés is készülni fog. Az adatfelvételnek honlapja is van (www.ksh.hu/elef), a kérdőívet pedig eljuttatja az ÉB‐nek. A gyermekek munkaerőpiacra lépési esélyeivel összefüggésben Kormosné Debreceni Zsuzsanna felhívta a figyelmet a szakképzéshez, szakiskolai képzéshez jutáshoz való hozzáférésben mutatkozó területi különbségekre, a TISZK rendszer problémáira. A TÁRKI kérdőív részleteiről is érdeklődött (válság hatásai, egészségre vonatkozó kérdések szerepelnek‐e). Zsigó Jenő azt hangsúlyozta, hogy folytatni szükséges a korábban megkezdett témákat, így például az etnikai adatkezelés problémája tárgyalását. Fontos, hogy az EU álláspontja is megváltozott, de ez a Kormány politikájában, intézkedéseiben nem jelenik meg. Úgy érzi, az ÉB ezzel kapcsolatos munkája félbe maradt – a KSH‐val folytatott tárgyalások sem vezettek eredményre, kérték, hogy az „Út a munkához” programmal összefüggésben is legyen lehetőség az önkéntes bevallásra – de sehol nem történt előrelépés, így a Bizottság sem hagyhatja abba az ezzel kapcsolatos munkát. Felhívta tovább a figyelmet a kisebbségi és adatvédelmi biztos közös állásfoglalására az etnikai adatgyűjtéssel kapcsolatban: véleménye szerint a bűnügyi statisztikai adatgyűjtésre vonatkozó javaslat az előítéleteket tovább erősítheti, és továbbra sincsen szó a fejlesztési forrásokból való arányos részesedésről. Ferge Zsuzsa a felmerült kérdésekre reagálva a következőket mondta el. A Kormányzati Cselekvési Tervről készült beszámolóra az ÉB nem reagált, terjedelme és mozaikos jellege miatt ez az anyag nem alkalmas arra, hogy az ÉB foglalkozzon vele. Véleménye szerint az a probléma, hogy a „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégia valójában nincsen átfogalmazva cselekvési tervvé; a kormányzati intézkedések nem mutatnak egy irányba, nincsenek kijelölve számszerű célok – amikkel kapcsolatban a tárcák jelen lévő tagjai tájékoztatást nyújthatnának. Az MTA Gyerekprogram Iroda ezért most megpróbál egy e szempontoknak megfelelő cselekvési tervet elkészíteni. Annak lenne talán értelme, hogy kormányzati részről egy olyan személy beszéljen a cselekvési tervről, aki rá tud mutatni az összefüggésekre. Az ifjúság helyzetére vonatkozóan leszögezte, hogy egy ilyen követéshez komoly longitudinális vizsgálat kellene, de jelenleg kohorszvizsgálatra nincsen lehetőség – esetleg 2011‐ben vissza lehet menni a korábbi felvétel helyére. Kormosné Debreceni Zsuzsanna kérdésére elmondta, hogy a TÁRKI kérdőívet az ÉB tagjai megismerhetik. Az egészségügyi adatokra vonatkozóan Darvas Ágnes jelezte, hogy létezik a HBSC (Iskoláskorú
3
gyermekek egészségmagatartása) nemzetközi adatfelvétel évek óta, most állunk újból előtte, és bár ez is egy kötött kérdőív, esetleg ehhez lehetne még kapcsolódni. Kormosné Debreceni Zsuzsanna hangsúlyozta, tapasztalataik szerint a legnagyobb problémák az egészség területén mutatkoznak, már a gyerekek közt is nagyon sok a beteg. Szabó András kifejtette, hogy az ifjúsági kérdést kettéválasztaná az iskolázatlan fiatalok munkába állása, másrészt a TISZK rendszer problémakörére. Azt nem tudja, hogyan közelíthető meg a kérdés, de nagy tömeget érint. Ferge Zsuzsa beszámolt az ezzel kapcsolatos tapasztalataikról: ha a „gyerekes családok”‐nál szűkebb társadalmi csoportot próbáltak megcélozni, a minta mindig rossz lett. De a fiatalok szakképzése és foglalkoztatása témával szükséges foglalkozni. A Zsigó Jenő által fölvetett problémához kapcsolódóan elmondta, hogy az ÉB tavaly valóban sokat foglalkozott a kérdéssel, a KSH a népszámláláskor kérdezni fogja, de arra, hogy más felvételek esetében is szerepeljen a kérdés, nem látnak lehetőséget. Amennyiben a KSH képviselője úgy látja, hogy érdemes újra felvetni a problémát, akkor érdemes ezzel foglalkozni. Jelezte azt is, hogy az ÉB kutatásaiban (Út a munkához, TÁRKI) megjelenik az etnikai hovatartozás. Ugyanakkor aggasztónak tartja a cigányokat sújtó gyűlölet növekedését az országban. Kéri, hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium képviselője számoljon be a tárca álláspontjáról az ombudsmani jelentéssel kapcsolatban. Hasznos lenne egy olyan célzott vizsgálat, ami arról szólna, hogyan jutnak most célzott forrásokhoz a cigányok (telep, hhh, cigány). Kormosné Debreceni Zsuzsanna elmondta, hogy a TÁMOP Monitoring Bizottság tagja, és a TÁRKI megkezdte az indikátorok felülvizsgálatát, és az is egy fontos kérdés, mi a helyzet a horizontális szempontokkal, az anyag erről is szólni fog. A Gyermekesély Iroda részéről Vranesics Ágnes irodavezető asszony felhívta a figyelmet arra, hogy a „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégia Értékelő Bizottsága nem minden probléma megoldására képes, és léteznek az etnikai adatgyűjtés kérdéskör kapcsán kompetenciával rendelkező más fórumok, azokhoz kellene az ügyben fordulni. Azt javasolta, hogy a munkatervet most első olvasatban tárgyalja az ÉB, és majd a következő ülésen döntsön róla. Ezzel Ferge Zsuzsa egyetértett, és azt vizsgálva, milyen szerepe lehet az ügyben az ÉB‐nek, elmondta: annak alapján megközelíthetnék a kérdést, hogy a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek hány százaléka a cigány; illetőleg azt is megvizsgálhatja az ÉB, hogy mennyi forrásra lenne szükség a hátrányok enyhítéséhez. Az új munkatervről az ÉB a következő ülésen fog szavazni. Zsigó Jenő ismét hangsúlyozta: Annak ellenére, hogy a forráselosztást a tudomány közvetlenül nem befolyásolhatja, a tudomány szereplőinek óriási felelőssége van az ügyben. Molnár György megérkezését követően elmondta, hogy a népszámlálás kérdőívébe az etnikai hovatartozásra vonatkozó kérdés bekerült, az elsődleges és másodlagos identitás lesz megkérdezve (MTA Nemzeti és Etnikai Kutatóintézete ezt is ellenezte). Molnár György más kutatókkal az adatvédelmi biztoshoz fordult azzal, hogy az etnikai hovatartozásra vonatkozó adatok hogyan kaphatóak meg, hogy kell ezeket anonimizálni; a problémát az ombudsman akceptálta. Véleménye szerint az Értékelő Bizottságnak is hozzá kell fordulnia azzal, hogy a fejlesztési programok esetében nyilatkozni lehessen az etnikai hovatartozásról. Elnök asszony azt javasolta, hogy Zsigó Jenő és Molnár György készítse elő az ombudsmanhoz intézendő állásfoglalást. Zsigó Jenő azt válaszolta, hogy nekik nem egyezik az álláspontjuk, azt tartják szükségesnek, hogy minden statisztikai adatfelvételnél tegyék lehetővé az önkéntes nyilatkozatot. Elnök asszony felhívta a figyelmet arra, hogy nem csak a cigányok adatvédelméről van szó, például a kompetencia‐mérések eredményei sem
4
használhatók semmire jelenleg, adatvédelmi okokra hivatkozva. Azt javasolta, hogy Zsigó Jenő és Molnár György is készítse elő saját tervezetét. Összefoglalásul megköszönte a javaslatokat, és elmondta, hogy a következő ülésre készül el a javaslat a 2010. évi munkatervre. Ezt követően az Értékelő Bizottság átmenetileg áttért a 4. napirendi pont: az éves jelentés szerkezetének tárgyalására, és arról döntött, hogy a Jelentés szerkezetét jóváhagyja. Az Értékelő Bizottság az Éves Jelentésének szerkezetét egyhangú döntéssel jóváhagyta. [„Legyen jobb a gyermekeknek! Nemzeti Stratégia Értékelő Bizottság 19/2009. (XII. 9.) sz. határozat].
3. napirendi pont: A már elkészült UMA tanulmányok vitája. Az UMA kutatás eredményeinek megítélése az ÉB tagjainak tapasztalatai alapján. Meghívott előterjesztő: Váradi Mónika Ferge Zsuzsa felvezetőjében elmondta, hogy sok hivatalos nyilatkozat és értékelés megjelent már az „Út a munkához” programmal kapcsolatban, ezektől a hatásvizsgálat eredményei függetlenek. Megadta a szót rövid összefoglalás céljából Váradi Monikának, a tanulmányokat készítő MTA Regionális Kutatások Központja munkatársának (a hatásvizsgálatban az MTA GYEP is részt vett). Váradi Monika a kiküldött anyaghoz érkezett észrevételekkel kapcsolatban a következőket emelte ki. Az első, részben módszertani probléma, hogy négy elemből állt a vizsgálat, melyekből a negyedik elem igen bizonytalan volt: az országos adatokat nem sok mindenre lehetett használni. Ezzel függ össze, hogy a készülő adatbázis késik, ebből sem álltak még rendelkezésre adatok. Az eredmények közül fontos kiemelni, hogy a megjelölt összlétszám nem jelenti azt, hogy valóban ennyi főt foglalkoztattak; a közfoglalkoztatási gyakorlat szelektív, viszonylag állandó kör vesz részt benne, a program eredeti terveihez képest jóval több személy került bevonásra, amin változtatni fog, ha egy családban csak egy rendelkezésre állási támogatásra jogosult lehet. Ahol hosszabb foglalkoztatást ígértek, úgy tűnik, ez nem valósult meg: átlagosan nem lett hosszabb a foglalkoztatás időtartama. Összességében a program sokkal többe is került a tervezettnél. Fontos az is, milyen kimenetei vannak eddig a programnak (Csoba Judit vizsgálta): 43.000 megszüntető határozat alapján a 40% valamilyen más ellátásba került; 20%‐ot zártak ki (ennek egy része „potyautas”, aki a stigmatizáló hatás miatt riadt vissza, másik részét fegyelmi vétség miatt zárták ki, ami egy egész család számára jelent katasztrófát); és pozitív eredmény, hogy 10%‐ nak lett bejelentett állása – aminek jó lenne ismerni a feltételeit is. Ez jórészt feketén foglalkoztatottak bejelentését takarja, de ezt követően nem várható a program hatásaként a foglalkoztatás további kifehérítése. 51 közfoglalkoztatási tervet vizsgáltak meg, ezek nemigen használhatóak, aminek oka főleg az idő rövidsége volt, de hangsúlyozni kell, hogy ezek a dokumentumok nem a gyakorlatot mutatják. Készült egy survey vizsgálat Bass László vezetésével, 1701 háztartás körében, amiket magas gyerekszám, kistelepülésen élés, roma kisebbséghez tartozás jellemzett (31%). kiderült, hogy korábban közülük sokkal többen vettek részt közfoglalkoztatásban. Az eredmények azt mutatják, hogy segélyből nem lehet megélni, a kapcsolat teljesen megszakad a munkaerőpiaccal. Akik az elmúlt három évben munkanélküliek voltak, azok közül azok tudtak a munkaerőpiacra visszatérni, akik nem vettek részt közfoglalkoztatásban. Tehát a
5
közfoglalkoztatás „bezár”, nem tekinthető tranzitfoglalkoztatásnak, nincsen reintegrációs funkciója. Továbbá megvizsgáltak négy kistérséget: 13 % volt, aki csak támogatásokból él, 5 %, akit nem hívtak be közmunkára, és nehezen ellenőrizhetők, az önkormányzatok információi, mert név szerinti ellenőrzésre nincsen lehetőség. De bizonyos, hogy szelektív volt a közfoglalkoztatás. Arra panaszkodtak a polgármesterek, hogy az emberek „elszoktak a munkától”, illetve a forráshiányra is. Jelezték még, hogy megváltozott a foglalkoztatottak személyi összetétele, fegyelmezési problémák is fölmerültek. A feketemunkában való részvétel is változott, mivel korábban nem büntették a feketemunkát, most viszont nagyobb hatalomhoz jutottak a helyi döntéshozók. A program a legrosszabb munkaerőpiaci helyzetűeken kíván segíteni, tehát nem minden érintett roma – de ahol konfliktusos volt az együttélés, azon nem sikerült segíteni. Mivel nem tudnak elegendő munkát adni az embereknek, sokszor csak „látszatmunkákról” beszélhetünk (maguk a szervezők nevezik így). Még a programot pozitívan értékelők is azt erősítik meg, hogy nem hatékony; ami jól működik, az a közalkalmazottakat kiváltó közmunka, pl. pedagógusasszisztens alkalmazása. A válság hatásai, a helyi középosztályok erősödő egzisztenciális félelmei mindezekkel együtt csak erősítik a helyi konfliktusokat. Az polgármesterek sem látszanak elégedettnek, túl drágának tartják a programot, úgy érzik, nincsen hozzá elég helyi forrás. A területi egyenlőtlenségek jelentősek: ahol a legnagyobbak a problémák, éppen ott a legnehezebb a szükséges forrás biztosítása. Arra a kérdésre, hogy a program anyagilag kit‐hogyan érintett, nehéz most válaszolni, mert a szabályozás változni fog, de 2009‐ben a többgyerekesek jobban járhattak. Az mindenképp látható, hogy a közfoglalkoztatás nem tudja a munkanélküliséget csökkenteni, a munkaerőpiac lehetőségeit bővíteni. Találkoztak jó gyakorlatokkal is, a legjobb példának Szombathely nevezhető. A szegregáció csökkentése nem valósult meg, egyre növekszik – a támogatott munkaerőpiac is szegregált. Mivel nagyon heterogén csoportról van szó, a roma‐ nem roma együttélés is sokféle. Fontos tanulság még, hogy bizonyos szolgáltatások a program kapcsán elvesztek. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium észrevételeire a bevezetőben elmondottakon túl Váradi Monika még hozzátette: egy rövid, összefoglaló anyag nem tartalmaz részletes adatokat, sokkal inkább „sommás ítéleteket”, de az összefoglalót megalapozó tanulmányokat is eljuttatták a tárca képviselőinek. Molnár György felhívta a figyelmet arra az ellentmondásra, hogy a korábbi munkanélküliek 4%‐át vonták be a program során a hatásvizsgálat szerint, miközben a szociális tárca számai ennél jóval nagyobbak. Tovább már az előzetes kritikák közt is megjelent, hogy megfelelő eszközök nélkül csak látszat‐foglalkoztatásról lehet szó – erre nem lehetne valahogy támogatást nyújtani, vagy nem ez a fő probléma? Véleménye szerint a program eredménye két szinten értékelhető: 1. Jár‐e valaki rosszabbul? – eddig senki nem járt rosszabbul, a következő évre pedig előre kellene jelezni ezt; 2. Megoldja‐e azokat a problémákat, amiket megoldani kívánt – ami egy bonyolultabb kérdés. Mivel a módosuló szabályok szerint egy családban egy rendelkezésre állási támogatást élvező és egy segélyezett lehet, nem fognak rosszabbul járni a családok, mint 2008‐ban. – jelezte Luczek Sándor. Ferge Zsuzsa szerint ennek is utána kell járni, hogy pontosan mit is fog jelenti (nem mindegy, hogy 28.000 Ft vagy a családi jövedelemhatárig kiegészített összegről van szó). Luczek Sándor a már megküldött szakmai észrevételeken túl a Társadalompolitikai Miniszter nevében köszönetet mondott a kutatóknak, és elmondta, hogy az anyagot az érintetteknek már továbbították. A szociális tárca és a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal megkezdte a program monitorozási rendszerének kiépítését, melynek
6
adatgyűjtési része is van. A kutatás a program indulásának kezdeti szakaszára esett, jövőre már adatok is jobban rendelkezésünkre fognak állni. Kormosné Debreceni Zsuzsanna hiányolta az anyagból a jó gyakorlatok bemutatását, ha voltak ilyenek. Azt is fontosnak tartja, hogy a gyermekek helyzetére vonatkozóan milyen következtetések vonhatóak le (családi segélyezés kérdése). A látszat‐tevékenységekkel kapcsolatban utalt a „kapun belüli munkanélküliség” jelenségével való párhuzamra. Zsigó Jenő felelevenítette, hogy a tanulmány megállapításainak nagy része az előkészítés során már fölvetődött. Véleménye szerint nem egyértelmű, hogy a helyzet nem romlott, és utalt egyéb, a romákat sújtó szabályozási változásra a közelmúltból (gyógynövényeket, stb. gyűjtők). Szabó András azt a kérdést ragadta ki, hogy elkerülhető‐e valahogy a helyi konfliktusok további erősítése, valamint a program és a munkaerőpiaci esélyek közötti ellentmondás kérdését (pl.: fiatalok hogyan jutnak munkához). Elnök asszony az érintett tárcák számára azt javasolta, hogy a hosszabb anyagot is tanulmányozzák. Arra a kérdésre, hogy vajon az előítéleteknek köszönhető‐e, hogy a kutatás az előzetes félelmeket igazolta, a következőket tartotta fontosnak kiemelni. 1. Az ország szétszakadása miatt nem lehet a probléma megoldására univerzális eszközt alkalmazni, hanem fokozatos univerzalitásra lenne szükség. 2. Utalva a „kapun belüli munkanélküliség”‐ gel való párhuzamra: azzal ellentétben ez a program nemhogy segíti az integrálódást, hanem súlyosan megbélyegzett közösséget hoz létre. 3. A sztrájkjog kérdésével összefüggésben merült fel, hogy milyen foglalkoztatási jogviszonyról is van szó, milyen jogai vannak a résztvevőknek a munkajogi szabályozáshoz képest. Kérte, hogy erről az Iroda az illetékes tárcát kérdezze meg. 4. Azért született meg az MTA GYEP nyílt levele, mert mára már a szegénység elleni küzdelem a szegények elleni háborúvá vált. 5. Molnár György két kérdése közül az első árnyalt választ igényel – azt is meg kell mutatni, ha valaki megbélyegzett lett, vagy végleg kizártak a szociális védelmi szolgáltatások közül (pl. szociális munka). A második kérdésére a válasz egyértelműen: nem, a program nem orvosolta a problémákat, amelyek megoldására megszületett. 6. A jó gyakorlatokra nézve a Szociális Munkaügyi Minisztérium és az FSZH kimerítően tájékoztatást nyújt, ebből a szempontból sajnos elég rossz munkamegosztás alakult ki, de a visszásságokra is fel kell hívni a figyelmet. Másrészt ezek hiányát az is okozza, hogy a vizsgált kistérségek a leghátrányosabb helyzetűek közül valók, ahol valóban nem is igen található különösen jó példa. A program során kormányzati szinten is születtek újabb ötletek, például az eszközökre külön pályázatot lehetett benyújtani. Ferge Zsuzsa azt a kérdést tette föl, hogy az Értékelő Bizottság tegyen‐e javaslatot arra vonatkozóan, hogy a) Tilos legyen megvonni a családi segélyt (ki kell számolni, mi a helyzet, nem egyértelmű a kormányzati szándék – Luczek Sándor javaslatot tett a részletes tájékozódásra), b) Kistérségi, azaz magasabb szinten kell a programot megszervezni. (Minthogy nem született döntés, a kérdésre a februári ülésen vissza kell térni.) Darvas Ágnes a közfoglalkoztatási szabályozás módosítását tartotta fontosnak, például olyan javaslatra emlékeztetett, hogy a foglalkoztatási törvényt lehetne módosítani úgy, hogy a vállalkozások kapják meg a támogatást. E konstrukció veszélyeire figyelmeztetett Luczek Sándor: bértámogatás miatt önmagában még senkit nem vett fel egy munkáltató sem. Tokaji Károlyné azt javasolta, hogy az FSZH monitorozási rendszerének kidolgozásában az Értékelő Bizottság is vegyen részt. Ezzel összefüggésben Luczek Sándor arra figyelmeztetett, hogy a követés mindenképpen foglalkoztatási szempontú. Ferge Zsuzsa kifejtette, hogy jelen körülmények közt egymással összefüggésbe nem hozható, össze nem érő adatgyűjtések elindítása hallatlan nagy pénzpazarlás lenne, ezért fontos, hogy a terveket az ÉB is megismerhesse – ennek az SZMM képviselője járjon utána. Figyelmeztetett arra, hogy a
7
gyerekek érdekeinek minden egyes kormányzati intézkedés során meg kell jelenniük. Darvas Ágnes arra hívta fel a figyelmet, hogy a program a családi segélyezés helyett lett bevezetve, így nem indokolható a későbbiek során, hogy az FSZH csak foglalkoztatási adatokat kezelhet, és azért nem vizsgálhatóak a program egyéb hatásai. Zsigó Jenő véleménye szerint ez a példa azt mutatja, hogy nem csak a cigányság ügyében nem léteznek a szükséges adatok, a horizontális szempontok elsikkadnak a fejlesztési források kapcsán. Ugyanez elmondható a Roma Integráció Évtizede Program 2010‐2012‐es tervéről is: semmilyen elemzés nincsen benne. Az Értékelő Bizottság döntött arról, hogy amennyiben a monitorozási rendszer megfelelő kialakításához törvénymódosítás szükséges, erre javaslatot fog tenni, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium tájékoztatását követően. [„Legyen jobb a gyermekeknek! Nemzeti Stratégia Értékelő Bizottság 20/2009. (XII. 9.) sz. határozat].
Váradi Monika az elmondottakat kiegészítette azzal, hogy elvétve ugyan, de találkoztak jó gyakorlatokkal, pl. Alsómocsoládot említette meg, megerősítette, hogy eszközökre is lehet pályázni, összességében azonban nem nevezhető előrelépésnek egy manufakturális világba való visszatérés. A képzésekkel kapcsolatban elmondta, hogy a monitorozásnak erre is ki kell terjednie (35 éven aluliak kötelező képzésben való részvétele): mire jó a 3 hónapos képzés? Luczek Sándor arról tájékoztatta az ülés résztvevőit, hogy a munkaerőpiaci képzések eredményességét mérik, az elhelyezkedési arány 40%‐os, és olyankor a leghatásosabbak, ha a munkáltató kérésére indulnak el. Váradi Monika szerint a hosszabb távú hatásokat is vizsgálni szükséges, valamint tartalmi szempontokat is fel szükséges vetni (pl. kell‐e „település karbantartó” képzés). Ferge Zsuzsa elnök asszony egyéb elfoglaltsága miatt távozott, és az ülés további vezetésével Molnár Györgyöt bízta meg. Még egy szavazati jogú tag távozása miatt a Bizottság a továbbiakban nem volt határozatképes, és négy szavazati jogú tag részvételével folytatta munkáját (Szabó András is távozott.) Molnár György megkérdezte, hogy szükséges‐e valamilyen döntést hozni a 3. napirendi ponttal kapcsolatban. Kormosné Debreceni Zsuzsa jelezte, hogy egyben kívánják majd látni az anyagot. Zsigó Jenő szerint az anyag alapján adott következtetések levonhatók, tehát ezek alapján javaslatokat kell tennie a Bizottságnak. Darvas Ágnes elmondta: azért tárgyalta az anyagot az ÉB, mert érkeztek észrevételek, és ezekkel a tanulmányt kiegészítették. A Jelentésben az anyag szerepelni fog. Molnár György javasolta, hogy az Értékelő Bizottság hozzon határozatot arról, hogy a megrendelésére készült hatásvizsgálat eredményeivel egyetért, és csatoljon ezekhez policy‐ következtetéseket is, és ezt juttassa el a döntéshozókhoz. 4. napirendi pont folytatása: Az éves jelentés javasolt tartalmának vitája Kormosné Debreceni Zsuzsanna arról kérdezett, hogy mit jelent az, hogy a civil szervezetek anyagai „csak szerkesztve lesznek”. Erre válaszolva Darvas Ágnes elmondta: a szerkesztésre a műfaji‐terjedelmi különbségek, az anyag egységessége érdekében van szükség, erről a szerzőkkel természetesen egyeztetni fog az MTA GYEP Iroda. Zsigó Jenő a Jelentés
8
műfajával kapcsolatban arra figyelmeztetett, hogy ez inkább egy tanulmány kötetnek tűnik, ami igen különböző álláspontokat, véleményeket tartalmaz. Ezzel a Bizottság valami fontosat veszítene el, elveszve a vélemények sokaságában, hiszen bizonyos kérdésekkel kapcsolatban már határozott álláspontot foglalt el korábban, döntéseket hozott, javaslatokat tett. Ez a 10‐15 konkrét határozat, Kormánynak tett javaslat foglalja össze igazán az ÉB munkáját. Darvas Ágnes tájékoztatta Zsigó Jenőt, hogy a Jelentés szerkezetét a Bizottság már korábban elfogadta. A megküldött tanulmányokat a tagok tájékoztatásul kapták, a szerkesztés előtt, és természetesen a Jelentésnek lesz egy összefoglaló része is, de ez a bevezetés még nem készült el. Mindenképpen készül majd a Jelentéshez olyan összefoglaló, ami röviden, tömören tartalmazza az eredményeket. Zsigó Jenő álláspontja szerint az ÉB eddig meghozott határozatainak listáját is a Jelentéshez kell csatolni – hiszen például az etnikai adatgyűjtésre vonatozó, igen fontos döntései a Bizottságnak ebben a Jelentésben így nem jelennek meg. Zsigó Jenőt a tagok tájékoztatták arról, hogy az ülés elején elfogadták a Bizottság eddigi munkájáról készült beszámolót, ami az eddig tárgyalt kérdéseket összefoglalja. Tokaji Károlyné is figyelmeztetett arra, hogy bár valóban tárgyalta már az ÉB a Jelentés szerkezetét, ez az anyag így túlságosan terjedelmes, és veszíteni fog a súlyából, ha nem készül hozzá egy rövid kivonat. A terjedelemi problémákra Kormosné Debreceni Zsuzsa is felhívta a figyelmet. Molnár György mindezek alapján azt javasolta, hogy: készüljön egy összegző anyag az ÉB munkájáról, és egy tövid vezetői összefoglaló, amely kiemeli a fontosabb kérdéseket, azokat a pontokat, ahol a folyamatok a Nemzeti Stratégiához képest más irányba mozdultak el. Melléklet: Jelenléti ív Budapest, 2009. december 9. Ferge Zsuzsa Hitelesítő: Molnár György Bizottság elnöke A Bizottság tagja
9
