Javaslat a Zempléni Nemzeti Park megalakítására. Készítette: Zempléni Nemzeti Parkért Szövetség. Szerkesztette: Dr Bihari Zoltán ökológus

Javaslat a Zempléni Nemzeti Park megalakítására Készítette: Zempléni Nemzeti Parkért Szövetség Szerkesztette: Dr Bihari Zoltán ökológus Szakértők: Béres István ornitológus Egri Károly mikológus Erhardt Gábor építész Firmánszky Gábor ornitológus Góg Tibor területfejlesztő Hegyessy Gábor entomológus Kovács Ágnes építész Makoldi Miklós régész Orosz András entomológus Petrovics Zoltán ornitológus Prof.Dr. Simon Tibor botanikus Somlai Tibor herpetológus Szegedi Zsolt ornitológus Prof.Dr. Tuba Zoltán botanikus Prof.Dr. Varga Zoltán zoológus Zsólyomi Tamás botanikus

2007

Zempléni Nemzeti Park

2

Tartalom

Bevezetés 1. Általános információk

4

1.1. Összefoglaló adatok

4

1.2. A ZNP rendeltetése

7

2. A terület jellemzése

8

2.1. Környezeti jellemzők

8

2.1.1. Éghajlat

8

2.1.2. Hidrológia

8

2.1.3. Geológia

10

2.1.4. Talajtan

12

2.2. Biológiai jellemzők

13

2.2.1. Gombák

13

2.2.2. Növénytársulások és növények

14

2.2.3. Állatvilág

29

2.2.3.1. Gerinctelen állatok

29

2.2.3.2. Gerinces állatok

37

2.3. Gazdasági, társadalmi és kulturális jellemzők

42

2.3.1. Ipar, bányászat

42

2.3.2. Kultúrtörténeti értékek

42

3. Célkitűzések meghatározása 3.1. A gazdálkodás feladatai

50 51

3.1.1. Mezőgazdaság

52

3.1.2. Erdőgazdálkodás

52

3.1.3. Vadgazdálkodás

54

3.1.4. Idegenforgalom

54

Összefoglalás

62

Irodalomjegyzék

64


3

Bevezetés Hazánknak kevés olyan tája van, mely összefüggő, nagy kiterjedésű területen védett állat és növény fajok százainak ad otthont, melynek minden településén az ezeréves történelmünk valamely darabkájába ne botlanánk, ahol a táj és az ember harmóniában él, ahol még nem szennyeznek gyártelepek, és nem zajonganak autósztrádák. A Zempléni-hegység és a Bodrogköz ilyen. Olyan területről van szó, melynek értékei vitán felüliek, ezért méltán kijár nekik a NEMZET PARKJA kitüntető cím. Természeti kincseinek gazdagsága, sokszínű etnikuma, történelmi és kulturális értékei a nemzet zarándokhelyévé avathatja a Kárpátmedence ezen szögletét, egy önálló NEMZETI PARK alapítása révén. Talán az is jelkép értékű, hogy Európa mértani közepe éppen itt, Tállya határában található. A tervezett nemzeti park földrajzi fekvése, valamint sajátos geológiai és hidrogeológiai viszonyai a szubkárpáti klímával együtt meghatározzák különleges értékű flóráját és faunáját. Sajátos településszerkezete, egykori tűzhányók cukorsüveg hegycsúcsláncai, hegyi rétekkel, kaszálókkal tarkított összefüggő erdőségei, ódon várromjai, régi kastélyai, dzsungel-szerű ártéri erdei, vadvízvilága teszik varázslatos szépségűvé a tájat. E tájnak legszebb peremvidéke a Tokaj-hegyalja, amely olyan kiemelkedő magyarhoni táj, mely nemzeti kultúránk, történelmünk fellegvára, ezeregyszáz éves hazánk kincseinek őrzője. A Zemplén a Kárpátok belső vulkáni övének legszebb tagja, tulajdonképpen a Kárpátok előhegye. A táj és a hegység ősi híd a Kárpátokhoz. A Bodrogköz honfoglaló kultúránk emlékét őrzi. Nem csak tényleges régészeti leleteivel, hanem a honfoglalás korihoz hasonló tájszerkezetével. Ez az a táj, melyet a tavaszi vizek még szabadon járnak. Már az első nemzeti parkok alapításakor felmerült a Zemplén és a Bodrogzug ilyetén védelme, ami azonban sajnos nem valósult meg. Most itt van az a történelmi pillanat, mikor ismét előállhatunk a Nemzeti Park gondolatával. Soha nem látott összefogás körvonalazódik a tájon. A civil szervezetek, vállalkozások, önkormányzatok többsége az ügy mellé állt, és úgy látják, -ki-ki érdekeinek megfelelően-, hogy ez lehet a továbblépés, a boldogulás útja. A természet iránt elkötelezettek a különleges természeti értékek védelmének lehetőségét, a vállalkozások a turizmus fellendülését, a borászatok a tiszta környezet megőrzését, a borturizmus fellendülését, az önkormányzatok a munkahelyteremtést, a nagyobb bevételeket, településfejlesztést, a kultúra iránt fogékonyak annak bemutatását, felvirágoztatását, az értelmiség megerősödését látják lehetőségként a leendő Zempléni Nemzeti Parkban. Az új nemzeti park megalakítása nem jár új természetvédelmi korlátozások bevezetésével, hiszen csak a már most is természetvédelmi oltalom alatt álló területek gondozását végezné az új és önálló Zempléni Nemzeti Park Igazgatósága. Ezen célra fogtunk hát össze, és ez a cél nem kevés: megmaradni, vagy feloldódni a globális folyamatokban. Kölcsey, a táj nagy szülöttje ad nekünk optimizmust és előremutatást: „Messzi jövendővel komolyan vess öszve jelenkort: Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül.”


4

1. Általános információk 1.1. Összefoglaló adatok A védett terület jövőbeli javasolt neve: Zempléni Nemzeti Park Területe: kb. 32.062 ha A terület legmagasabb pontja Füzér határában a Nagy-Milic 893 méter, míg legalacsonyabb pontja 95 méter Tokaj határában. Határai: A Nemzeti Park Borsod-Abaúj-Zemplén megyében fekszik. A tervezett nemzeti park a Zempléni-hegységben és a Bodrogzugban helyezkedne el. A működési területe pedig a Hernád és Tisza által körbeölelt területen, a Szlovák határig húzódna, kb. 800 km2 területen, illetve Szabolcs-Szatmár-Bereg megye teljes területén. A terület természetvédelmi kezelője a Zempléni Nemzeti Park Igazgatóság.

A tervezett Zempléni Nemzeti Park működési területének lehatárolása (pirossal kihúzva)

A leendő Zempléni Nemzeti Park által érintett települések: Északi tömb: Hollóháza, Füzér, Pusztafalu Középső tömb: Arka, Boldogkőváralja, Bózsva, Erdőhorváti, Gönc, Fony, Háromhuta, Kishuta, Komlóska, Korlát, Makkoshotyka, Mogyoróska, Nagyhuta, Regéc, Telkibánya, Nyíri Déli tömb: Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Olaszliszka, Szegi, Tarcal, Tiszaladány, Tokaj, Zalkod


Község közigazgatási területe (ha) Arka Bodrogkeresztúr Bodrogkisfalud Boldogkőváralja Bózsva Fony Füzér Gönc Göncruszka Háromhuta Hollóháza Kishuta Komlóska Makkoshotyka Mogyoróska Nagyhuta Nyíri Olaszliszka Pusztafalu Regéc Szegi Tarcal Telkibánya Tiszaladány Tokaj Zalkod

964,17 2986,98 1467,92 2199,21 1639,1 4055,89 3750,48 3727,35 1669,81 3779,31 235,98 517,49 2985,95 1040,26 1916,91 3504,2 1646,97 3948,46 700,37 2721,07 905,27 5372,48 4682,84 2218,87 2819,89 1020,24

A Füzéri-vár

5

Jelenleg védett terület a községhatárban (ha) 580,94 1556,52 684,53 1030,75 909,81 3246,1 3088,51 899,22 37,57 3545,04 235,98 258,66 836,6 843,19 1916,91 3381,11 44,7 953,33 382,31 2721,07 363,29 353,4 2808,59 349,29 816,3 217,93


6

Északi tömb

Középső tömb

Déli tömb

A nemzeti parki rangú védett területek (kékkel) a Zempléni Nemzeti Park működési területén


7

1.2. A ZNP rendeltetése a. Védje és őrizze meg a Zempléni-hegység, a Bodrog-zug, Bodrogköz és Tokaj-hegyalja jellegzetes tájképi, természeti és kulturális értékeit: -a középhegységi lombos erdő társulásokat, azok jellegzetes és ritka növény és állatfajaival, -a kaszálóréteket, és más nyílt társulásokat , azok jellegzetes és ritka növény és állatfajaival, -az ártéri társulásokat, azok jellegzetes és ritka növény és állatfajaival, -a felhagyott bányákat ritka madár és denevérfajaival, -a forrásokat, tavakat és természetes vízfolyásokat, -a világon egyedülálló szőlészeti-borászati kultúrát, -a magyarság kultúrája és történelme szempontjából fontos építészeti értékeket. b. Őrizze meg és támogassa a hagyományos (extenzív) gazdálkodás hagyományait, segítse a népi mesterségek, néphagyományok és népszokások fennmaradását. c. Biztosítsa a tudományos kutatások feltételeit. d. A természeti környezet megőrzésével segítse elő a szabadban történő pihenést, testmozgást, kikapcsolódást és a tudományos ismeretterjesztést, oktatást. e. Támogassa, ösztönözze és szervezze a természeti és kultúrtörténeti értékek megismerésére irányuló szelíd turizmust és idegenforgalmat.


8

2. A terület jellemzése 2.1. Környezeti jellemzők 2.1.1. Éghajlat A Bodrogközben a mérsékelten hűvös-mérsékelten száraz éghajlat jellemző, míg a Zempléni-hegység 250-300 méternél magasabban fekvő részei (vagyis a hegység túlnyomó része) a mérsékelten hűvös-mérsékelten nedves éghajlati típusba tartoznak. A nyugat felől érkező szelek csapadékterhüket a Zempléni-hegység szélfelőli oldalán és közepén hullatják le. A területen nagyon ritka a szélcsend. Ennek oka, hogy az északról a Bodrog völgyén, keletről pedig az Alföldön át akadály nélkül áramlanak a Kárpátok láncain átnyúló hidegebb légtömegek. Ez az észak-keleti hideg széláram az egyik oka annak, hogy a Zempléni-hegység hazánk egyik leghűvösebb területei közé tartozik. A napsugárzás a legfontosabb éghajlati tényező, melynek éves összege 105-106 kcal./cm2. A domborzatnak nagyon nagy szerepe van a globálsugárzás területi eloszlásában. A déli kevésbé árnyékolt lejtők több, az északi hosszabb ideig árnyékba kerülő lejtők kevesebb napsugárzásban részesülnek. A napfénytartam Hegyalján évi 1950, a hegység északi területein 1900, a Nagy-Milic környékén 1850 óra. A napsütéses órák időbeli megoszlása kedvező: 75 %-a nyári félévre, a vegetációs időszakra jut. A legkevesebb november és február között 40-60 óra, a legtöbb júliusban: 280-290 óra. A hőmérséklet területi eloszlása a Zempléni-hegységben változatos, 100 méterenként 0,5 C-ot csökken, így az alacsonyabb peremtájak és a legmagasabb északi hegycsoport évi középhőmérséklete között nagy a különbség. Az évi középhőmérséklet a Bodrogközben és Tokaj-Hegyalján 9-9,5 oC között változik, de a Bózsva-patak alsó folyásánál már 8,5 oC a jellemző éghajlati paraméter. A legalacsonyabb hőmérsékletek -20 oC alá süllyednek. Nyáron 20-20,5 oC a középérték, miközben a nappali maximumok meghaladhatják a 30 oC-ot is. A téli napok száma Hegyalján 30-40, a központi és az északi területeken 40-60 nap. A fagyos napok száma délről észak felé haladva 110-130. A csapadék a Zempléni-hegységben általában 600-700 mm között változik. A város csapadékárnyékban van (vagyis a nyugati szelekkel érkező csapadék a hegyek nyugati lejtőit erősebben öntözi), így a hegységre jellemző értéknél szárazabb. A Zempléni-hegységet télen hótakaró borítja. A peremtájakon átlagosan 40-45 napig, a magasabban fekvő részeket 50-60 napig lepi be hótakaró, ami kedvezően befolyásolja a téli sportokat.

2.1.2. Hidrológia A nemzeti park a Tisza vízgyűjtőjéhez tartozik. A hegységet két jelentős folyó, nyugatról a Szlovákiában eredő Hernád, keletről a Szlovákiában és Ukrajnában eredő Latorca, Ung, Laborc, Ondava és Tapoly folyók vizéből táplálkozó Bodrog szegélyezi. A Bodrogközt a Tisza határolja. A hegység északnyugati oldalán, a Borsó-hegy aljáig a patakok közvetlenül a Hernádba torkollnak. Hejcétől délre viszont a patakok a Szerencs-patakba futnak. A NagyMilic környéke, a hegyköz és a hegység középső részének (pl. Kemence-patak) vizeit a Ronyvába ömlő Bózsva-patak gyűjti össze. A Ronyva Felsőregmectől Sátoraljaújhelyig határfolyó, nem sokkal utána a Bodrogba ömlik. A hegység délkeletre tartó patakjai mind a Bodrogba tartanak. A Bodrog legszebb kanyarulatait és morotváit Szegilong és Bodrogkeresztúr között lehet látni. Bár a térség forrásokban és felszíni vízfolyásokban gazdag, a folyók és patakok vízhozama egyenetlen.


9

A térségben a Tisza, Bodrog és Hernád folyók alkalmas terepei a vízi turizmusnak, vízparti üdülésnek, a Zempléni-hegység csillámló patakjai, kitűnő és még tiszta vízforrásai a természetjáróknak, kerékpárral, lóval túrázóknak jelentenek élményt.

A termálfürdőzés lehetőségét a hegység lábánál előtörő langyos és melegvízforrások képezik, melyek gyógyhatásúak is. Így Kéked, Erdőbényefürdő, Abaújszántó és a legfrekventáltabb Sárospatak-Végardó említhető, mint ahol a turizmus ezen ága jelenleg is működik.

Sajátos idegenforgalmi látványosság a Sárospatak mellett a Megyer-hegyi tengerszem, mely a malomkőbányászatnak köszönheti létét.


10

2.1.3. Geológia A Zempléni-hegység a Kárpátok belső vulkáni övének tagja, a Kárpátok előhegye. A hegység földtani értékei évezredek óta biztosították a felhasználók számára szükséges anyagokat. Az ősembertől napjainkig megtalálható volt a szerszámok készítéséhez az obszidián, kvarcitféleségek, vasérc, arany, stb. A Tokaji Kopaszon előforduló kitűnő minőségű, áttetsző obszidián anyaga nem csak az itt lakók számára szolgáltatott nyersanyagot, hanem a cserekereskedelem révén Európa számos részébe eljutott. Telkibánya hegyein, szántóin eső után a napsütésben felszikrázó hegyikristályok, távolabb a telérbe ágyazott ametiszt kristályok gyönyörködtetik a figyelmes szemlélőt. A húspiros jáspisok, fehér tejopálok, a tarka mézopálok, az achátok, kalcedon bevonatok mindmind megtalálhatók a Zemplén hegyeiben. A különféle ipari tevékenységek alapanyagai voltak a kvarcit (őrlés, malomkőfaragás), perlit (hőszigetelés), bentonit (vízszigetelés), az andezit, riolit és tufáik (építőipar). Az utóvulkáni működésnek köszönhetőek a többfelé előforduló aranytellérek, melynek a felvirágzását köszönhette „Aranygombos” Telkibánya. A hajdani arany és ezüstbányák a középkorban annyi nemesfémet adtak, mint Körmöcbánya. Itt található Közép-Európa legrégibb (1000 éves) nemesfém bányája a Szép-hegyen. Szintén a vulkánok működésének köszönhető a többfelé feltörő meleg víz. A világ legidősebb prekambriumi kőzeteinek egyik együttese is megtalálható az északkeleti országhatárnál Vilyvitány külterületén. Ez a csillámpala, gneiz, amfibolit kőzetegyüttes egyben hazánk legidősebb felszíni előfordulása. Jelentős a hegység perlit és zeolit bányászata. Szinte minden településen találkozhatunk valamilyen különleges geológiai formációval. A legjelentősebb geológiai értékek, melyek védettséget érdemelnek és részben bemutatandók: Abaújszántó: sátorhegyek Arka: Andezit vulkáni magaslatok hidrokvarcit előfordulás, ősember eszközök Baskó: falutól északra gejzirit folt Bodrogkeresztúr: marekanit előfordulás Boldogkőújfalu: kőtenger pleisztocénben feldarabolódott andezittakaró Boldogkőváralja: Boldogkői várhegy kovásodott riolittufa kipreparálódott felszíne hidrokvarcit előfordulás, ősember eszközök Erdőbénye: Barnamáj exhumált lakkolit Miocén flóra- és fauna-maradványok diatoma-palában Aranyosi-völgy hidrokvarcit előfordulás, ősember eszközök Erdőhorváti: achát, ametiszt, hidrokvarcit-telérek, hegyikristály Felsőregmec: prekambriumi csillámpala, gneisz, amfibolit Fony: Andezit vulkáni magaslatok Agyagos-tető cinnobaritos gejzir Füzér: Vár-hegy amfibolos piroxéndácit maradványhegy Füzérradvány: Borai-táró kaolin bánya Füzérkomlós: riolittufa-bánya Háromhuta: Óhuta, Mély-patak völgyében achát, ametiszt, hidrokvarcit-telérek, hegyikristály Hejce: Fekete-tó andezitblokkok sora és tektonikus letörés hidrokvarcit előfordulás, ősember eszközök Hollóháza: a községtől délre paleovulkán Kaolin-bánya táró Legyesbénye: Fúló-hegy hidrokvarcit medencécskék, barlangok Mád: gejzírkúpok Bomboly-bánya Monok: Ingvár kovásodott riolit-hegy


11

Nagybózsva: Béla-szikla Nagyhuta: Kőkapu, Hemzső, Fenyő-kő kőfolyók, Kőkapu barlangjai Nyíri: achát, ametiszt, hidrokvarcit-telérek, hegyikristály Pányok: Kéked irányában andezitvulkán Pusztafalu: Tolvaj-hegy, Hárshegy exhumált szubvulkáni tömzs Rátka: gejzír kúpok Regéc: Pengőkő andezitblokkjai Nagypétermennykő andezitblokkok sora és tektonikus letörés, barlang Kispétermennykő andezitblokkok sora és tektonikus letörés, barlang Andezit vulkáni magaslatok Várhegy riodácit kőzet, gejziritek Rudabányácska: Tatárka-hegyi aranytárók Sárospatak: Botkő, Tengerszem Sátoraljaújhely: sátorhegyek Néma-hegy vulkáni kontaktkőzet Taktaharkány: Test-halom Tállya: Patócs-hegy Hideg-patak völgye hidrokvarcit előfordulás, ősember eszközök Telkibánya: Veresvíztől északra 5km átmérőjű vulkáni kaldera Kipreparálódott riolit-gerincek perlitbe ágyazva Kutyaszorító perlitsziklák Miagrit (AgSbS2) ásvány egyedüli magyarországi előfordulása achát, ametiszt, hidrokvarcit-telérek, hegyikristály Teréz-, Veresvízi-, Zsófia-tárók aranybányák Tokaj: Vulkán, parazita kúpokkal (piroxéndácit) Eróziós lösz-völgyek, útbevágások Újhuta: a falutól északra Sólyomkő perlitgalléros riolittűje Vilyvitány: prekambriumi csillámpala, gneisz, amfibolit Vizsoly: kőfejtő falában utóvulkáni gőz-gáz feláramlások (fumarálók) keresztmetszetével

A sólyomkő jellegzetes sziklatömbje


12

2.1.4. Talajtan A talajok modern genetikai osztályozási rendszere szerint Tokaj-Hegyalja domináns talajtípusai az anyagbemosódásos barna erdőtalaj és a Ramann-féle barna erdőtalaj, amelynek változatai között megtalálható a nyirok, a kőpor, a lejtőtörmelékes, kőzettörmelékes és a középkötött vályog, valamint a vályogos lösztalaj. Legelterjedtebb a vulkáni kőzetek málladékából keletkezett agyagos nyiroktalaj, amiben gyakori a kőzettörmelék, kőzetzárvány. A nyirok, ha túl nedves, annyira ragadóssá válik, hogy az ásóra tapad, ha pedig kiszárad, csak a csákányoknak enged. A vizet nehezen szívja be. Vörös színét a vas-hidroxid adja, a növekvő humusztartalomról egyre sötétebbre válik. Második meghatározó talaj a löszből képződött "sárga föld". Fajtái a lejtőtörmelékkel, kőzettörmelékekkel, fosszilis talajjal kevert lejtőlösz és löszvályog, valamint a Tokaji-hegyen vagy az Olaszliszkától északra fekvő dombokon található homokos lösz. Jó vízgazdálkodású, jó vízáteresztő, alacsony mésztartalmú talajféleség. A lösz elsősorban a hegység déli peremére jellemző, de a Hegyalja szélén, a Hernád felé nyugatra, illetve az Alföld felé délre terjed tovább. A fő talajtípusok között szerepel még az erősen átkovásodott kőzetekből és horzsakőből keletkező kőpor, ami tulajdonképpen mechanikai mállás következtében létrejött váztalaj. A kőpor a fehér riolitnak, a horzsakőnek és a perlitnek finom szemcsés törmeléke. Kevéssé kötött, nem képlékeny, a vizet nem tárolja, hőkapacitása rossz.

A Tokaj-hegy jellegzetes talaja a pleisztocén-kori löszből alakult ki, melynek több méteres rétege alkalmas pince-vájásra


13

2.2. Biológiai jellemzők 2.2.1. Gombák 97 nemzetség mintegy 241 faját sikerült azonosítni a vizsgált területekről. Ezek közül 1 faj (kb. 0,004%) az első (eltűnéssel, kihalással fenyegetett), 9 (kb. 3,7%) pedig a második (erősen veszélyeztetett) kategóriába sorolható. Meglehetősen sok, 70 faj (29 %) tartozik a 3. (veszélyeztetett) kategóriába, és 31 faj (azaz 13%) esik az utolsó, potenciálisan veszélyeztetett csoportba.

Királytinóru (Boletus regius Krombholz 1832)

Serleges korallgomba (Artomyces pyxidatus)


14

2.2.2. Növénytársulások és növények Kiemelkedő tájképi szépségekkel rendelkezik a terület. A Bodrogzug ártéri területe Európában is egyedülálló, Ramsári terület. A Tokaj-hegy síkságból kiemelkedő tömbje 50 kilométerre is uralja a horizontot. Tokaj-hegyalja szőlőterületei a Világörökség részét képezik. A Zemplénben van hazánk legnagyobb kiterjedésű összefüggő erdősége, mely egyedülálló látvány. A táj a Kárpát-medence flóratartományainak nagy találkozóhelye. A Bodrogköz mocsári növényzete, ártéri erdeitől az összefüggő montán-bükkösökig, számtalan botanikai ritkaság őrzőhelye. A Zempléni TK-ben élő védett növény fajok száma 152, fokozottan védett 4 faj. Az országban csak itt fordul elő a csipkéslevelű palástfű (Alchemilla crinita), nagylevelű koronafürt (Coronilla elegans), fekete lonc (Lonicera nigra), Schudichtarsóka (Thlaspi kovatsii subsp. Schudichii). A korpafüvek négy faja csak itt található meg együttesen. A Tokaj-Bodrogzug TK területén élő védett növény fajok száma 82, fokozottan védett négy. Az országban csak itt fordul elő a gyapjas őszirózsa (Aster oleifolius) a havasi varázslófű. A festői szépségű Istvánkúti-nyírjes hazánk egyetlen hegyi nyírláperdeje, 300 kárpáti lepke és más rovarfaj védett élőhelye. Itt van a kárpáti körtike egyetlen termőhelye is, számtalan kárpáti flóraelem társaságában. A Gyertyánkúti réteken és a Tokaji-hegyen 14-15 kosborfaj lelhető fel. Utóbbi hazai rekordot is tart azzal, hogy ilyen kis területen (25km2) ilyen sok orchidea sehol máshol nem fordul elő. Különleges florisztikai értéket képvisel a Gilevári hegycsoport fajgazdagsága is. Szinte valamennyi hazai erdőtípus előfordul itt. Különösen értékes a spessartival vetekedő kocsánytalan tölgyes, a nagy területeket elfoglaló montán bükkösei. A ZTK területének 82%-a erdő. A bükk 19%-ban, a kocsánytalan tölgy 48%-ban képviselteti magát. A Zemplén flóráját és növénytársulásait tekintve is szubmontán és montán öve átmenet a Középhegység és a magas Kárpátok között. Szembetűnő a kettős jelleg: a pannon és kárpáti karakter. Az eredetihez a legközelebb álló élőhelyeit jelenleg a Zempléni Tájvédelmi Körzet és a Tokaj-Bodrogzugi Tájvédelmi Körzet foglalja magába A hegyvidék és közvetlen környéke a belső kárpáti vulkáni övezet -hazánkban az északi Középhegység- tagja, növényzetében sok rokon vonással. Az alacsonyabb régió d-dny.-i lejtőin erdősztyep (átlagosan -400 m tszf. m.-ig) és tölgyes öv (átlagosan -600 m tszf. m.-ig), a magasabb régióra gyertyános-tölgyes (átla-gosan 700 m tszf. m.-ig), bükkös öv (átlagosan 700 m tszf. m.-tól felfelé) az eredeti jellemző vegetáció. Előbbi a nyugati, keleti és délies peremein, utóbbi északi magasabb részein jellemző (l. a vegetáció térképét, in Simon T. 1977). A szubmontán régió. Legnagyobb része a Dűlő és a Hegyalja területére esik. Itt szembetűnő az ember hatása. Az eredeti lejtősztyepek , sztyeperdők (= tatár-juharostölgyesek, molyhos-tölgyes bokor-erdők, nyilt tölgyesek) és sziklagye-pek zsugorodnak, a rétlegelő gazdálkodás, gyümölcs-szőlő kulturák területei terjeszkednek. Felhagyott kultúrák helyén sokszor nagy sokféleséggel regenerá-lódik az erdeti növény (pl. a hegyaljai erdősztyep-rét)- és állatvilág. A nagyobb patakok völgyei, a peremi folyók ártere élőhelyein természetközeli éger- és füzligetek tenyésznek. Az északias lejtők, szűkebb völgyek itt is montán lomberdők (gyertyános-tölgyesek, bükkösök) termőhelyei. A flórában pannonpontusi, kontinentális és szubmediterrán fajok (pl. Acer tataricum, Echium maculatum, Dictamnus albus, Rosa gallica, Crepis pannonica) idézik az ősi képet. A cirkumpoláris, alpinkárpáti fajok jelenléte itt még alárendelt. A montán régió nagyjából a háromhutai völgytől északra és Telkibányától délre lévő központi, magas (ált. 600 m. tszf. magasság) hegyek csoportja, a hegység érintettlenebb "szíve". Fő társulásai a hegyvidéki vagy másnéven kárpáti bükkösök (génrezervátum), közel eredeti törmelék-lejtő- és szilikátszikla erdők, szőrfügyepek, virágos hegyirétek és kaszálók, festői patakvölgyek, lápok. Flórájában bükkös- és fenyőövi, alpin-kárpáti, boreális fajok ( pl.: Lycopodium-fajok, Huperzia, Aconitum-fajok, Woodsia ilvensis, Cardamine glanduligera,


15

Clematis alpina, Ribes alpinum és Alchemilla-fajok jellemzőek. A kárpáti jelleget itt jól alátámasztja a fenyővi máj- és lombosmohák jelentős fajszáma. Flórája (edényes). Az eddig ismert fajok száma kb. 1350, ami közepes létszám, a magyar edényes flóra kereken 60 %-a. E számot befolyásolja az alapkőzet, a termőhelyek sokfélesége, s nemkülönben a kikutatottság mértéke. Flóraelem megoszlása: eurázsiai=31,5 %, európai és középeurópai= 19,5, kontinentális 16 %, szubmediterrán= 10,5 %, circumpoláris (boreális)= 9.7 %, kozmopolita= 7,2 %, bennszülött kárpáti-pannoniai= 1,6 %, balkáni= 1,2 %, alpin= 1,1 %, atlantikus = 0,6 %. Fokozottan védett fajok az Astragalus dasyanthus (Hegyalja, Dűlő), Traunsteinera globosa (Gyertyánkúti - Bohó rét), Iris aphylla subsp. hungarica (Dűlő, Szerencsi Dombság), Aster oleifolius (Tokaji N.-Kopasz), Erysimum wittmannii (Tállya) és a Crambe tataria (Szentistvánbaksa). A védett növények száma jelentős, mintegy 169 faj: Ez az abaúj-zempléni edényes flóra l2 %-a. Mint értékes természetes állapotokat fenntartó és jelző fajok jellemzői a hegyvidék és közvetlen környéke élőhelyei, termőhelyei sokféleségének. Itt közülük csak néhány szembetűnőbb fajt emelünk ki: Ilyenek pl. a Stipafajok, Dianthus collinus, Clematis alpina, Gladiolus imbricatus, a Lycopodium-fajok( 5 ), az összes Orchidaceae (31), Ribes alpinum, Rosa pendulina, Aconitum-fajok (4), Alchemillafajok (10 faj). A mohák közül említésre érdemes védettek a tőzegmohák (Sphagnum-fajok). Unikális fajok. A hegyvidék nagyon ritka, másutt alig előforduló védett vagy reliktum fajai (kb. 12). Ilyen pl. a tölcséres és kígyózó korpafű (Lycopodium tristachyum, L. annotinum= Kishuta-Nagyhuta, Senyő-v.: Kemencefej, Kis-Péter mennykő, Borindzás), a Botrychium multifidum a Tokártetőn, a Woodsia ilvensis Füzéren és Hejce felett, a Chimaphila umbellata a Repkavölgyben., a Securigera elegans és a Hieracium aurantiacum Kőkapu környékén, a Clematis alpina Hollóháza felett. A kárpáti-alpin, a szubmediterrán és kontinentális pontusi fajok mintegy 200 lelőhelye alapján földrajzilag elválnak előbbiek és utóbbiak élőhelyei és kirajzolják a kárpáti flóra (Carpaticum: Cassoviense) reális, új határát. Ez egy északról bezsákosodó térség, nagyjából: Koromhegy - Hejce - Háromhuta -Nagyhuta - Pusztafalu - Milic vonalán belül (vö. Simon T. 2005).

Tavaszi hérics (Adonis vernalis) és a leánykökörcsin (Pulsatilla vulgaris)


16

A területen eddig ismert ill. megfigyelt természetközeli v. természetes, zömükben védendő növénytársulások (63) megnevezése és néhány jellemzője Vízinövényzet Apró békalencsés (Lemnetum minoris Soó 1927). Kisvizekben a térség gyer-tyános és bükkös öveiben és a folyók holtágaiban gyakori lebegőhínár. A rence-békalencse hínárral gyakran alkot komplexet. Pl. Telkibánya alatti tározó, Fehérkút (hejcei): Cicés-rét, Erdőbénye, Spatak: Tenger-szem, Óbodrog, stb. Vízidara hínár (Wolffietum arrhizae Miav. et Tx. 1960). Sekély, meleg vizekben fellépő ritka csaknem egyfajú, lebegő hínár együttes. Alkotója a legkisebb virágos növény, apróelliptikus vagy gömbös teste 0,5-1 mm. Kísérői békalencsék egy-egy példánya. Bodrog holtágakban szórványos. Rence-békalencse hínár (Lemno-Utricularietum vulgaris Soó 1928). Kisvizek, holtágak, nádas-szegélyek gyakori lebegő társulása. Társulásalkotók a Lemna minor, L. trisulca, Spirodela polyrrhiza , Utricularia vulgaris, szálanként a Hydrocharis morsus-ranae. Vízi páfrány hínár ((Salvinio-Sirodeletum Slavniç 1956). Felmelegedő parti vizek felszínén látványos, sűrű bevonatot alkot. A lebegő felszíni fajok: a Salvinia natans, európai vörös könyves! és a Spirodela polyrrhiza. Gyökérrégiójában vízalatti fajok pl. az Utricularia vulgaris és a Ceratophyllum demersum. Előfordul a Bodrog holtágakban.

Apró békalencse (Lemna minor) borította vízfelület Mocsáriéslápi növényzet Békaszittyós. (Cypero-Juncetum bufonii /Felföldy 1942/ Soó et Csűrös 1949). A hegyvidék peremein, a folyók és nagyobb patakok ártereinek -tavasszal vizzel borított- nedves homokján tenyészik. Uralkodó a Juncus bufonius, kísérők a Pseudognaphalium luteo-album és a Persicaria maculosa. Iszapgyopáros, Tisza-parti (Dichostylido-Gnaphalietum uliginosi Timár 1947). Főleg a Bodrog, Hernád hullámterén és holtágaik, valamint nagyobb mellékpatakjaik iszapos homokján élő pionír társulás. Itt főleg a Gnaphalium uliginosum , Potentilla supina, Eleocharis acicularis, H. ovata és Cyperus fuscus a jellemző fajok.


17

Forrásgyep, veselkés (Cardamino-Chrysosplenietum Maas 1959) A montán erdőöv (Gyertyános-tölgyesek, bükkösök, égerligetek) friss vízellátású gyepjei, források körül, patakok-erek mentén, amelyeket a fákon kívűl a magaskórós állományok is árnyékolnak. E hegyvidéken jellemző és gyakori társulás. Jellemzők. Chrysosplenium alternifolium, Carex remota és Oxalis acetosella. Impatiens noli-tangere. máj- és lombosmohák. (pl. Kemencevölgy, Vajda-völgy, Komlóska-v. Ósva-v., Aranyosi-v., Tekeres-v., Komlóska: Mogyoróstető) Fd. Csillagsásos tőzegmohaláp (Carici echinatae-Sphagnetum Soó 1954) A terület ritka, hidegidőszaki reliktum láptársulása. Csak a Kemencepatak (Kőkapu) és a Komlóska-v.-ben, valamint a lászlótanyai Oláh-réten tenyésznek sárgászöld, tocsogós-tőzeges talajú állományai. Védett növényei a tőzegmohák (pl. Sphag-num palustre, S. teres. S. recurvum, S. contortum) és a Parnassia palustris. Kísérők: a Carex nigra, Cirsium palustre és lombos mohák (pl. Climacium dend-roides, Aulacomnium palustre.). Fekete sásos láprét (Caricetum nigrae Braun 1915). Források környékén, a kifolyó mentén kialakuló hidegidőszaki reliktum társulás, Védendő ! A Zempléni-hegységben nevezetes a Komlóska feletti Mogyoróstetői forrásláp, A növényzete friss, oxigéndús vizet kedvelő fajokból áll. Pl. Equisetum sylvaticum, Carex nigra, C. lepidocarpa, Myosotis palustris, Sok a lombos moha (Philonotis fontana, Calliergon cuspidatum). Kisebb állománya a Komlóskavölgyi lápon is él, ahol több tözegmoha-faj is társul. Hengeres-sásos láprét (Eriophoro latifolii- Caricetum diandrae (Hargitai 1942)) Borhidi 2001. Forráskörüli láprét jellemző társulása a Komlóska feletti Mogyoróstetőn. Reliktumnak számító védett fajok a Carex diandra, Thelypteris palustris, Eriophorum latifolium és Epipactis palustris. Mohákban (pl. Marchantia, Campylium polygamum, Calliergon cuspidatum) sincs hiány. Gyapjúsásos láprét (Carici flavae-Eriophoretum Soó 1944). Védendő társulás, forráslápok környékén, friss vizzel öntözött szélesebb völgyekben, zavartalan termőhelyeken alakul ki. Ritka: pl. Kemence-v., Kőkapu-Rostalló, Komlóska-v., Tokár-tető, Mogyorós-tető, Cicés-rét). Sárgászöld színű tocsogós gyep, jellemző fajok: Eriophorum angustifolium, E. latifolium, Carex flava, C. lepidocarpa és orchidea félék: Epipactis palustris, Dactylorhiza majalis. Hidegidőszaki reliktum a Salix aurita. Lómentás szittyórét (Junco inflexi-Menthetum longifoliae Lohmeyer 1953). Forráslápok legelő kútak kifolyója mentén, elég gyakori. Domináns a Mentha longifolia, Juncus inflexus, kísérő a Ranunculus repens és a Lysimachia nummularia.

Széleslevelű gyapjúsás (Eriohorum latifolium)


18

K a s z á l ó k és m a g a s f ü v ű r é t e k Kékperjés rét, mészkerülő (Nardo-Molinietum hungaricae) A hegyvidék lápos teknőinek jellemző társulása. A nagytermetű Molinia hungarica nyáron zöld,. ősszre világos-okkerre szineződő, mereven felálló levelű nagy zsombékjai merssziről elárulják üde gyepjét. Jellemző kisérő fajok pl. a Juncus effusus, a Nardus stricta, a Succisa pratensis), védett fajok a Gentiana pneumonanthe és az Achillea ptarmica. Fd. Lápi magaskórós ( Filipendulo ulmariae-Geranietum palustris Koch 1926). Égerligetek, fűzlápok és láprétek szélén alakul ki. Jellemző fajai a névadó réti legyezőfű és mocsári gólyaorr, de a Zemplénben a védett Matteuccia struthiopteris is. Fd. Szibériai nőszirmos (Iridetum sibiricae Philippi 1960), tömöttgyepű két lágyszárú szintű és ritkás mohaszintű társulás források környékén, láprétek szélén. Uralja a polykormonos szibériai nőszirom, kísérő a Succisa pratensis, Sanguisorba officinalis, jellemző a Dactylorhiza majalis. Mohaszintjébe leginkább Calliergonella cuspidata, ritkábban Ophioglossum vulgatum fordul elő (Bozsva-völgyi és Gyertyánkúti források környékén). Fd. Patakmenti magaskórós (Angelico-Cirsietum oleracei Tx. 1937). Főleg a hegyvidék peremein sz égerligetekhez kapcsolódó, magastermetű dudvákból álló társulás. Domináns fajok a területen az Angelica sylvestris, Aegopodium, Lysimachia vulgaris, Chaerophyllum aromaticum, a Cirsium oleraceum-ot itt a C. rivulare helyettesíti. Pl. Tolcsva-v., Aranyos-v., Dzedó-v., Bózsva-v. Fd. Sédbúzás mocsárrét, (Agrostio-Deschampsietum caespitosae Újvárosi 1947). Hazánkban és így a Zemplénben is gyakori. Ártérek, nedves lapályok, domb és hegyvidéki teknők rétje. Gyepje magas, zárt, a névadó sédbúza közepesméretű zsombékjairól, az érdes levélzetről is felismerhető. Az alsó gyepszintben jellemző az Agrostis stolonifera, Carex vulpina, C. otrubae. Virágai pl. a Ranunculus repens, R. acris. Fd. Franciaperje-rét (Pastinaco-Arrhenatheretum /Knapp 1954/ Passarge 1964). A szubmontán és montán öv irtásrétjein, parti kaszálóin elterjedt, gyakori, közepes vízellátású termőhelyű társulás. A domináns névadók mellett nyírkosabb talajokon típusalkotó a Carex tomentosa, üde talajokon a Trisetum flavescens és szárazabb helyeken a Festuca rubra. Színpompás virágdíszei pl. a Lathyrus pratensis, Campanula patula, Vicia cracca, Securigera varia. Védett fajok is megjelennek, pl. Orchis morio, Dactylorhiza majalis és Alchemilla-fajok. Fd. Verescsenkesz-rét (Anthyllido-Festucetum rubrae /Máthé et M. Kovács 1960/ Soó 1971). A gyertyános-tölgyes és bükkös üv öde kaszálóin gyakori társulás. Tavasztól-őszig szép virágokkal telt hegyi rét. Dominás faj a Festuca rubra, kísérők pl. az Anthyllis vulneraria, Briza media, Gentiana cruciata, G. pneumonanthe, Gentianella amarellam Thymus pulegioides. Főleg a Gyertyánkúti és Bohó-réteken, Lászlótanya környékén, a Komlóska-v. dombjain. Fd. Angolperjerés-legelő (Lolio-Cynosuretum Tx. 1937). Az alacsonyabb lejtők üde irtásrétje, kaszálója, őzek, szarvasok és a falvak közelében a tehenek legelője. A névadók mellett gyakori a Ranunculus acer, R. repens, Festuca pratensis és Poa pratensis, P. trivialis, Cirsium eriophorum. Fd. Vöröscsenkeszes rét-legelő (Festuco commutatae-Cynosuretum R.Tx. es Büker1942). A bükkös öv, üde legelt és legeltetett irtásrétjein fordul elő. A domináns névadók mellett gyakori a Carlina acaulis és a Cirsium eriophorum. Pl. Mogyoróska és Regéc feletti lejtőkön, Pusztafalu környékén, a Senyő-völgyoldalain, Bózsva völgy magasabb terraszain. Fd. Angolperjerét (Lolietum perennis Gams 1927). A hegy- és dombvidék legelőin, rendszerint az itatók környékén kialakuló fajszegény, sötétzöld, tömött gyep. Domináns faja a Lolium perenne, jellemző kisérők Chenopodium bonus-hemricus és a Ch. urbicum. Vékonyszittyós (Juncetum tenuis /Diemont et al. 1940/ Tx. 1950). Hegyvidéki üde rétek, erdőszélek nyirkos, taposott ösvényein törvényszerűen megjelenő fajszegény társulás. Névadója (10-20 cm magas), kísérő pl. a Plantago major, Prunella vulgaris, Poa annua.


19

Soványlegelők és törpecserjések Csarabos. (Luzulo albidae-Callunetum /I. Horvat 1931/ Soó 1971). A kárpáti fajok előfordulásának gyakori termőhelyei. Főleg a savanyú alapkőzetü, meredek, sekélytalajú, északias lejtők (pl. Gilevár, Borzásoldal, Vakaró-v., Vajda-v., Bohó-és Gyertyánkuti rét, Istvánkút) letermelt mészkerűló bükkösei, tölgyesei helyén kialakuló átmeneti nyíres, gyepszintjében dominál a Calluna,. Jellemzők: korpafüvek, mohapárnák, Antennaria dioica, Pyrola- és Vaccinium fajok, Melampyrum pratense. Számos gomba é szúzmó gazdag termőhelye.

Kapcsos korpafű (Lycopodium clavatum) Szárazrét, hegyi (Agrostetum coarctatae-tenuis/(Hargitai 1942/ Soó 1971). Legeltetett hegyoldali réteken (pl. tokári- és bohó-rétek) sovány, köves talajain gyakori társulás. A névadók mellett jellemző a Helianthemum ovatum, az Anthoxanthum odoratum és Potentilla heptaphylla, valamint védett orchidea félék is (Orchis morio, O. purpurea, O. sambucina). Fd. Juhcsenkesz-rét (Genisto pilosae-Festucetum ovinae Simon 1970). A Kárpátok és a Ny.-i Alpok szilikát szikláin kialakuló, hazánkban ritkább, természetes, zavartalan társulás. A Zempléni hegységben sziklagerinceken, egykori lávafolyások nyers kőzetén (pl. Pusztafalu és Telkibánya, István-kút környékén) él. Jellemzői: a névadók mellett a Cruciata verna, Danthonia decumbens, Hieracium pilosella, Rumex acetosella és sok acidofrekvens moha és zuzmó jelenléte. Szőrfűgyep (Festuco ovinae-Nardetum Dostál 1933). Tömött, kevés fajú, kilugzott talajú gyepjei az atlanti tájak és az európai hegyvidékek montán és szubalpin öveiben alakulnak ki. A Zempléni-hegység irtásrétjein, gyakran a legelés ill. a legeltetés hatására -főleg az északi központi részen- terjeszkednek. Az erőstővű Nardus stricta mellett Festuca ovina, F. rubra, Viola canina, ritkábban a Lycopodium complanatum él. Fd.


20

Sziklahasadéknövényzet Északi fodorkás, északi (Asplenietum septentrionalis Schwickerath 1944). Az andezit sziklahasadékok gyakori, kiskiterjedésű társulása. Leginkább é.- kitettségben. A névadó mellett jellemző helyenként (Füzér, Telkibánya: Kutyaszorító, Regéc: Nagyszárkő) a ritka Woodsia ilvensis, gyakori szálanként a Festuca pseudodalmatica, védett kövirózsák: Jovibarba hirta, Sempervivum marmoreum, moha-párnácskák (ezüstszürke=Hedwigia albicans barnás-pillás= Polytrichum piliferum).

Szirti páfrány (Woodsia ilvensis) Szirti páfrányos (Woodsio ilvensis-Asplenietum septentrionalis Tx. 1937). A területen nem önálló, pár dm-es állományai előző társulással mozaikosak. Sziklabevonat társulás (Hypno-Polypodietum), A hegyvidék árnyes vagy napos szilikát szikláin kialakult mohapárnás társulás, kevés edényes fajjal. Pionir társulás, amely pár cm-es humuszréteget készit a sziklán. Jellemző mohái: Hypnum cupressiforme, Dicranum scoparium, Bartramia pomiformis de jelen vannak tölcsérzúzmó (Cladonia) fajok is. Az edényeseket sok Polypodium vulgare, Asplenium trichomanes képviseli. Pionir és szárazgyepek Juhcsenkesz hamuszínűmoha társulás (Festuco ovinae-Rhacomitrietum Simon 1971). Előzőhöz hasonló helyen, de árnyas riolit sziklákon, kisebb foltokban kialakuló pionír mohabevonat társulás. Pl. Kishuta, Telkibánya környéke. Domináns a Rhacomitrium canescens, kísérők pl. a Thymus pulegioides, Jasione montana, Allium montanum. Juhcsenkesz szőrmoha társulás (Festuco ovinae-Polytrichetum piliferae Simon 1971). A hegyvidék napos-félárnyékos szikláinak (andezit, riolit, dacit, perlit) természetes mohagazdag pinír társulása, a tölgyesek és gyertyános-tölgyesek övében. Pl. Ósva-völgy, Bagolykő, Baratla kövein. A névadók mellett a Polytrichum piliferum, Dicranum undulatum és Cladonia-fajok jellemzők. Gyöngyperjés szilikát sziklagyep (Asplenio septentrionali-Melicetum ciliatae /Soó 1940/ Máthé et M. Kovács). Kárpáti jellegű, szilikát sziklahasadékokban, keskeny párkányokon kialakuló ősi társulás. A névadók alkotják, gyakori kísérők pl.: Sempervivum marmoreum,


21

Jovibarba hirta valamint zúzmók és mohák.. Legszebb állományai a Füzéri várhegy , Amádévár, a Mlaka-rét feletti Sólyom-bérc és a fehérkúti Sólyomkő szikláin. Fd. Magyar perjés sziklagyep (Poëtum scabrae Zólyomi 1936). Alkotó a Poa pannonica subsp. scabra nyilt gyepje. Napos sziklákon gyakori. Jellemzői a védett fajok: Sempervivum marmoreum, Jovibarba hirta, Stipa joannis, ritkábban a Woodsia ilvensis is, Pl. Füzérivárhegy, Ósva-völgy: Kutyaszorító, Fehérkúti Sólyom-kő. Szilikátsziklagyep, nyílt, (Minuartio-Festucetum pseudodalmaticae /Mikyska 1933/ Klika 1938). Kárpáti bennszülött társulás, amely az É.-Középhegységben igen ritka. A névadó Minuartia hirsuta subsp. frutescens és a Festuca pseudo-dalmatica mellett jellemzői: Stipa dasyphylla, Potentilla arenaria, ritkábban a védett Saxifraga paniculata. Pl. Füzér-várhegy, Ósva-völgy: Kutyaszorító, fónyi Szirt-hegy. Lejtősztyeprét, északi (Pulsatillo montanae-Festucetum rupicolae /Dostál 1933/ Soó 1964). A Hegyalja és a Dűlő meleg, délies lejtőn a leggyakoribb füveslejtő társulás. Xeromorf, keskenylevelű évelő fajok uralják. A névadókon kívül a Festuca valesiaca, Stipa capillata, S. pulcherrima. Másodlagos termőhelyeken (pl. felhagyott szőlők) jellemző a Stipa tirsa és a Botriochloa ischaemum. Védett virágok pl. az Adonis vernalis, Pulsatilla montana, P. grandis. Gyakoriak az Inula hirta, I. salicina és I. ensifolia. Elmaradhatatlanok a Salvia pratensis, S. nemorosa és kakukkfüvek. Mészkerülő lejtősztyep (Potentillo-Festucetum pseudodalmaticae Majovsky 1955. A területen nem önálló. A nyílt szilikát sziklagyeppel fokozatos az átmenete. Annak záródó típusa. Benne jellemző pl. a Dianthus carthusinorum, Seseli osseum (pl. Abaújszántói hegyek, fehérkúti Sólyomkő). Fd. Löszpusztarét (Salvio nemorosae-Festucetum rupicolae Zólyomi ex Soó 1964). A Hegyalja és a Dűlő lösztakaróján elég gyakori. A névadók mellett jellemző pl. Festuca valesiaca, Inula-fajok, Taraxacum serotinum, védett a Phlomis tuberosa és Echium maculatum. Hegyaljai erdőssztyep-rét (Inulo hirtae-Stipetum tirsae Baráth 1964). Eredeti vagy felhagyott szőlők termőhelyén kialakult löszreliktum társulás. Nem gyakori. A névadók mellett jellemző a védett Pulsatilla montana és P. grandis, az Aster oleifolius (Tokaj) és az Astragalus dasyanthus.

Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) Löszfalnövényzet (Agropyro cristati-Kochietum prostratae Zólyomi 1958). A Hegyalja és a Dűlő mered löszfalain tenyészik. A névadók mellett védett maradványfaj a Crambe tataria (csak Szentistvánbaksa), jellemző az Artemisia pontica és a kora tavasszal a Tussilago farfara.


22

Vágásnövényzet Nadragulyás (Epilobio-Atropetum bella-donnae R. Tx. 1931). A montán övben bükkös vágásokban gyakori. Jellemző kísérők a Rubus idaeus, Urtica dioica. Cserjések Cseplesz meggyes (Prunetum fruticosae Dziubaltovski 1926). A Hegyalja és a Dűlő alacsonyabb, délies, köves-száraz lejtőin v. löszös termőhelyű erdős sztyepjein elég gyakori. A névadó mellett jellemző kísérők: az Anemone sylvatica és a Buglossoides purpureocoerula. Törpemandulás (Prunetum tenellae Soó 1947). A Hegyalja és a Dűlő löszfoltos lejtőin, gyakran a tatárjuharos tölgyes szegélyén kialakuló gyakori társulás. A névadó mellett erdősztyep fajok (pl. Chamaecytisus austriacus, Inula germanica) alkotják. Északi gyöngyvesszős cserjés (Waldsteinio-Spiraeetum mediae Zólyomi 1936). Hegygerincek ritka, kárpáti jellegű, ősi védendő cserjése. Állományalkotó a Spiraea media. További cserjéi a Cotoneaster niger és a Rosa spinosissima. Jelentős a mohákból (13 faj) és zúzmókból ( 8 faj) álló alsó szintje, amely dús, gyökérszövedéses humuszrétegen fekszik. Szembetűnő mohája a Rhytidium ru-gosum. Pl. Füzéri Várhegy, Remetehegy, Nagypapaj, Sólyom-kő-tető, Nagy-oldal. Lomblevelű erdők Csigolya bokorfüzes (Rumici crispi-Salicetum purpureae Kevey 1996) A peremi folyók és a nagyobb patakok menti kavicsos, durvahomokos padokon gyakori. Mandulalevelű bokorfüzes (Polygono hydropiperi-Salicetum triandrae Kevey 1996) Főleg a Hernád és Bodrog menti finom homokpadokon gyakori. Mindkét társulás 4-7 hónapos elöntést is elvisel. A névadók dominanciája jól jellemzi állományaikat. Említésre érdemes kísérők még a Salix viminalis, Phalaris arundinacea és több Polygonum ill. Persicaria faj. Fűzliget ( Leucojo aestivi-Salicetum albae Kevey 1996), A Hernád és a Bodrog puhafaligetei. Az alacsony ártér több hónapon át elöntött homokpadjain, a folyó szigetein alakulnak ki. A névadók mellett jellemző a Salix fragilis, Populus alba. Cserjeszintje alatt szegényes az aljnövényzet, Polygonum és Persicaria-fajok nőnek. Rekettyés-fűzláp (Calamagrosti-Salicetum cinereae Soó et Zólyomi 1955). A névadó rekettye (hamvas fűz) mellett jellemző kísérők: Thelypteris palustris (védett), Scirpus sylvaticus, a Lysimachia vulgaris, sások és mohák. A hegyvidéken nem gyakori. Főleg a hegyek kis teknőiben (Tokár-tető, Csaponta, Holló-rét) forrásai (pl. Mogyorós-tető) környékén, lábainál, az árterek (Hernád, Bodrog) mélyedéseiben. Hegyi égerliget (Carici brizoidis-Alnetum /I. Horvat 1938/ em. Oberd.1953) Patakok mentén gyakori. Domináns az Alnus glutinosa, de lehet szálanként Carpinus, Fagus Ulmus glabra, Salix alba, cserjeszintben Frangula , Corylus. Unikális a Komlóska és Nyírjes völgyben a Salix elaeagnos, védett ritkaság a magashegyi Matteuccia struthiopteris, amely a Kemencev.-ben, Vajda v.-ben és a Tolcsva-patak mentén él. Gyakori az Athyrium, Carex brizoides, Impatiens noli-tangere. A Bózsva-völgyi nyíltabb állományok fűzligethez hasonlóak és a lombkoronába a Salix alba, S: fragilis társulnak. Tiszai tölgy-köris-szil liget (Fraxino pannonici-Ulmetum Soó in Aszód 1935). A TiszaBodrog-Taktaköz keményfaligetei. A névadók mellett uralkodó a Quercus robur, Populus alba, P. tremula. Számos cserje közül gyakori a Cornus sanguinea és Viburnum opulus. Gyepszintjében Brachypodium sylvaticum, Convallaria, Polygonatum latifolium, Aegopodium gyakori. Jellemző a bükkös aljnövényzet (Galanthus, Galeobdolon luteum, Salvia glutinosa etc.) beereszkedése is. Hegyvidéki gyertyános-tölgyes (Carici pilosae-Carpinetum /Neuhäusel et NeuhäuslovaNovotna 1964/ em. Borhidi 1996). A gyertyános-tölgyesek övezete az É.i-Középhegységben a


23

tölgyesek és bükkösök öve közé ékelődik, átlagosan 400-600m tszf. m.-ban. Nyíltabb, így fény- és fajgazdagabb termőhelyek. a Carpinus többnyire a Quercus petraea alá szorul, jellemző: a Prunus avium, kísérők a Tilia cordata, Acer platanoides, A. campestre. Cserjeszintje alig van, gyepszintje a bükkösökéhez hasonló. Gyakori fajok pl. a Carex pilosa, a Cardamine bulbifera, Vinca minor. Törmeléklejtő-erdő (Mercuriali-Tilietum Zólyomi et Jakucs 1958) A montán bükkös övben gyakori. a törmelékes északi lejtőkön, tetőkön kialakuló ősi jellegű, véderdő társulás. Névadók a Mercurialis perennis és a Tilia platyphalla, T. cordata. Kísérők Fraxinus excelsior és Acer platanoides. A köves, laza humu-szos talajon jellemző melegkori reliktum pl. Waldsteinia geoides, gyakori a Geranium robertianum, Urtica dioica, Alliaria petiolata. Görgeteg-sziklaerdő (Roso pendulinae-Tilietum platyphylli Csíky in Csíky et al. 2001). A montán öv északias , köves, periglaciális blokkfácies lejtőin hársak (Tilia platyphylla, T. cordata) uralta ősi állapotú (véderdő) társulás. Kísérő pl. a Sorbus aucuparia és a Sambusus racemosa. Jellemzők páfrányok (Athyrium filix-femina, Dryopteris filix-mas és a védett Rosa pendulina. Jelentős a mohák és zuzmók jelenléte! Pl. Pengőkő, Nagy-Péter mennykő, Hosszúhegy. Hegyvidéki v. kárpáti bükkös (Aconito-Fagetum Soó 1960). Tetőhelyzetben (de északi lejtőkön, szük völgyekben délebbre is), 700 m tszf. felett tenyésző bükkös, jellemzői a kárpát ill. montán elemek: pl. Polygonatum verticillatum, Astrantia major, Monesen uniflora, Daphne mezereum, tavasszal tömeges az é.-kárpáti bennszülött Cardamine glanduligera. Legszebb állományai a Dorgó, Kissertés, Borsó és Gergely hegyeken reliktumnak, génrezervátumnak tekintendő.

Bükkerdő a Nagy-Milicen


24

Északi középhegységi bükkös (Melittio-Fagetum Soó 1964). A szubmontán régióban, 700 m tszf. alatt gyakori. Jellemző kísérő fajok pl. a Majanthemum bifolium, Isopyrum thalictroides, Euphorbia amygdaloides, Aconitum molda-vicum, Phyteum spicatum. Középhegységi mészkerülő bükkös (Luzulo nemorosae-Fagetum Meusel 1937). Savanyúbb, sekélyebb, kövesebb talajon (alapkőzet riolit) tenyészik. Jellemző a névadókon kívül a nyír és sok moha. pl. Leucobryum glaucum nagy, több dm.-es párnái, Dicranum-fajok, zúzmók, Lycopodium-fajok, Melampyrum pratense, Avenella flexuosa. Főleg az északi részeken (pl. Gilevár, Pap-hegy, Senyőbérc, Borindzás, Kánya-h., Tolvaj-hegy). Középhegységi mészkerülő tölgyes (Deschampsio flexuosae-Quercetum sessi-liflorae Firbas et Sigmond 1928). A lombkoronát leginkább Quercus petraea, Sorbus aucuparia, Populus tremula alkotja. Egyebekben, gyepszintjében (gyakori benne a Calluna), előfordulási helyeiben előzőhöz hasonló ,de a szubmontán régióban is gyakori. Szilikát sziklaerdő (Sorbo-Quercetum petraeae Simon 1977). A Zemplén és a Keleti Kárpátok bennszülött, védelemre érdemes társulása, amely kipreparálódott kőzettelér, egykori lávafolyás sovány, köves talaján tengődik. A névadók: Sorbus aria, S. aucuparia, Quercus dalechampii, Qu. polycarpa mellett jellemzők a Betula pendula, Cotoneaster matrensis. A gyepszintben a savanyúság jelző fajok (pl. Luzula luzuloides, Vaccinium myrtillus, Oxalis acetosella) melegkedvelőkkel (pl. Polygonatum odoratum, Dianthus carthusianorum, Jovibarba hirta) együtt for-dulnak elő. Mészkerülő gyertyános-tölgyes (Luzulo-Carpinetum Soó ex Csapody 1964). Főleg riolit, dacit alapkőzeten, völgyekben, enyhe lejtőkön, sekély, üde mésztelen talajon tenyészik. Habitusa olyan mint a hegyvidéki gyertyános-tölgyesé , de gyepszintje alapvetően más. Savanyúság jelző fajok gyakoriak, pl. Luzula luzuloides,Veronica officinalis, Vaccinium myrtillus és mohapárnák (Dicranum-fajok, Atrichum undulatum, Hylocomium proliferum). Középhegységi cseres-tölgyes (Quercetum petraeae-cerris Soó 1963). A hegyvidék leggyakoribb erdőtársulása. Lombkorona alkotó a Quercus dale-champii, Qu. petraea, kísérő az Acer campestre, Sorbus torminalis, a cser itt hiányozni látszik.. Gazdag a cserjeszint, (pl. fagyal, veresgyűrű som, egybibés galagonya), sok a füves erdőtipus (pl. Poa nemoralis). A gyepszintben gyakori a Carex montana, Tanacetum corymbosum, Campanula persicifolia. Füzér felett a Tölgyes bérc délies oldalán (korábban Remetehegy) 700 m tszf. magasságig is felhuzódik. Melegkedvelő tölgyes ( Corno-Quercetum pubescentis Jakucs et Zólyomi ex Máté et M. Kovács 1962). A Hegyalja és a Dűlő erdőssztyepes lejtői felső övében, alacsonyabb tetőin, a zártabb tölgyesekbe átmenő, gyakori társulás. A névadó Quercus pubescens, Cornus mas mellett a Quercus dalechampii, Euonymus verrucosus, Euphorbia epithymoides és védett fajok: Aconitum anthora, Iris variegata jellemzőek. Sajmeggyes bokorerdő (Ceraso mahaleb-Quercetum pubescentis Jakucs et Fekete 1957). Főleg a Hegyalja délies, meredek, köves lejtőin (Tolcsvától - Sátoraljaújhelyig) tenyésző bokorerdő. A névadók mellett galagonya, kökény, kecskerágók, a gyepszintben melegkedvelő fajok (pl. Teucrium chamaedrys, Polygonatum odoratum, Geranium sanguineum és a védett Dictamnus albus) szembetünőek. Tatárjuharos-lösztölgyes (Aceri tatarici-Quercetum roboris Zólyomi 1957). A Hegyalja és a Dűlő d.-i, dny.-i lösztakarta enyhébb lejtőin, korábban elterjedt, ma sok helyen szőlőkkel, gyümölcsösökkel felváltott- védendő, löszreliktum erdő társulás. Lombkoronáját Quercus pubescens, Qu. dalechampii, Qu. polycarpa, Qu. robur alkotja, a második koronaszintben Acer tataricum, A. campestre, cserjeszintjében Ligustrum vulgare, Prunus spinosa, Viburnum lantana, a gyepszintben főleg erdőssztyep fajok (pl. Phlomis tuberosa, Inula germanica, Buglossoides purpureo-coeruleum) és a a védett Aster amellus jellemzőek.


25

Védendő formációk - társulások. Az utóbbi évtizedekben a mezofil és vízigényesebb társulásokat a szárazodás (források, patakok elapadása, utóbbia hozamának csökkenése) fenyegeti. Utóbbiakat és a lápokat, réteket ezen felül a beerdősödés (nyíresedés, Populus tremula vagy Alnus invázió) veszélyezteti. A temészetvédelem fő feladata: a térség vízellátottságának növelése (források védelme, tározók és duzzasztók létesítése) és az invazív fajok visszaszorítása. Csak így maradnak fenn az értékes termőhelyek a természetes vagy ahhoz közelálló szerkezetű társulások a bennszülött pannon ill. kárpáti vagy reliktum fajok őrzői. Ezen belül a fokozottan védett területeken lévők kiemelten védendők. A Hegyalja Bodrog menti és bodrogközi vegetációjának kiemelt értékei Az alábbi növénytársulások együttes előfordulása a Bodrog mentét és a Bodrogközt KözépEurópa növényzeti szempontból egyik legfaj- és társulásgazdagabb vízi (ún. wetland-es) élőhelyévé teszi, amelyhez Közép-Európa valószínűleg legeredetibb természetes árterének ökoszisztémái kapcsolódnak még. Harmatkásás (Glycerietum maximae Hueck 1931): A legfelső, kiemelkedő szintben uralkodó a Glyceria maxima, melyhez különféle mocsári fajok társulnak. A lebegő szintet többnyire a Salvinia natans, a Lemna minor és L. trisulca alkotják, az alámerült szintben pedig az Utricularia vulgaris lokálisan uralkodóvá válhat (sárospataki holtágak). A többi kísérő faj általában mocsarak, nádasok, illetve magassásosok növényfajai közül kerül ki. A Bodrog morotváiban és mentén gyakori társulás. Keskenylevelű gyékényes (Typhetum angustifoliae (Soó 1927) Pignatti 1953): Az uralkodó Typha angustifolia mellett jellemzőek a lebegő hínár fajai, pl. Hydrocharis morsusranae, Lemna trisulca, Lemna minor. Az alámerült szintet a Ceratophyllum demeresum vagy az Utricularia vulgaris alkotja. A legfelső szintben a Typha mellett kis borítással mocsári fajok (Myosotis palustris, Glyceria-maxima) is megjelennek. A Bodrog holtágaiban és magában a Bodrogközben is igen gyakori. Kolokános (Stratiotetum aloidis Nowinski 1930):Uralkodó a Stratiotes aloides, kísérőfaj a Hydrocharis-morsus-ranae, Lemna minor és trisulca, Spirodela polyrrhiza. Egy-, ritkábban kétszintű társulás. A felső, főként hínárnövényekből álló szintben a Stratiotes aloides dominál, mellette a Nuphar lutea, a Salvinia natans, a Hydrocharis morsus-ranae és a Trapa natans esetenként ko- illetve szubdominánsak. Az említetteken kívül kevés számban bizonyos mocsári fajok is előfordulnak. Nádas (Phragmitetum communis Soó 1927 em. Schmale 1939):Egyfajta társuláskomplexnek is tekinthető, többszintű társulás. A legfelső, a vízszint fölé magasodó szintben a Phragmites australis dominál. A második szintben, a víz felszínén lebegő növényfajok, mint Lemna fajok, Spirodela polyrrhiza és Salvinia natans összefüggő szőnyeget képezhetnek. Partközeli részeken, illetve a kubikgödrök szélén felvett állományban mocsári és nádas fajok jellemzőek (Agrostis alba, Alopecurus pratensis). A Bodrog mentén és holtágain kívül a csatornákban is előfordul. Parti sásos (Galio palustris-Caricetum ripariae Bal.-tul et al 1993): A Bodrogközben tömeges előfordulású. A domináns Carex riparia mellett a leggyakoribb kísérőfajok olyan mocsári elemek, mint a Lysimachia vulgaris, Lythrum salicaria, Calystegia sepium, Iris pseudacorus, Stachys palustris.


26

Pántlikafüves (Carici gracilis-Phalaridetum (Kovács és Máthé 1967), Soó 1971 corr. Borhidi 1996): Egy- vagy kétszintű, a lazább felső szintet a domináns Phalaroides arundinacea alkotja Iris pseudacorussal, alatta sásfajok és egyéb mocsári növények élnek. A Bodrog mentén a Phalaroides arundinacea dominál, mellette a felső szintben jellemző az Iris pseudacorust, az alsóbb szintben pedig a rókasás (Carex vulpina) fordul elő, mellette tipikus a mocsári elemek jelenléte. Sulymos (Trapetum natantis V. Kárpáti 1963):Uralkodó az úszó levélrózsás Trapa natas, mellette pedig Lemna fajok és a Hydrocharis morsus-ranae a legjellemzőbbek. Az alámerült szintet a Ceratophyllum demersum alkotja, ugyanakkor a sárospataki holtágakban és a Zsaróérben egyáltalán nincs alámerült szint Kísérő fajként jellemző több mocsári és nádas elem is (pl. Butomus umbellatus, Glyceria maxima, Sagittaria sagittifolia), mely felhehetőleg a holtág előrehaladottabb szukcesszióját jelzi. Jellemző Bodrog-holtágakbeli társulás. Tavi kákás (Schoenoplectetum lacustris Chouard 1924): A többszintű társulás felső szintjét többnyire a domináns névadó faj mellett mocsári és nádas fajok alkotják (Lythrum salicaria, Phragmites australis). A lebegő hínár tagjaiból szerveződik a második szint (Lemna trisulca, L. minor, Spirodela polyrrhiza). A harmadik, alámerült szintet a Ceratophyllum demersum hoz létre. A Bodrog holtágainak és a Bodrogköznek is jellemző, nádast helyettesítő társulása. Tündérrózsa vízitök hínár (Nymphaetum albo-luteae Nowinski 1928): A Nymphaea alba és a Nuphar lutea dominanciája alapján a társulás két szubasszociációra tagolódik, kevert állományai ritkák. A lebegő növényfajokhoz gyakran alámerültek is csatlakoznak, így a társulás gyakran kétszintűvé válik. A Bodrog morotváinak közel felében mindkét faj megtalálható és alámerült szintjük is van, melyet vízben gyökerező, illetve lebegő hínárnövények alkotnak. Néhol a Stratiotes aloides alkot benne konszociációt. Mételyfüves (Marsilea qudrifolia) állományok: Társulástani szempontból kiemelendők a mételyfüves (Marsilea qudrifolia)vegetációs foltok, mert 1) társulástani besorolásuk a jelenlegi szakirodalmak alapján nem lehetséges egyértelműen, 2) hazánk legnagyobb – európai léptékben is az egyik legszámottevőbb – mételyfüves állomány található a Bodrogközben, ezen belül is a sárospataki Bodrog holtágakban. A Marsilea a Bodrogköz vizeiben - meglehetősen gyakran - előforduló, védett vízi páfrány. A faj eddig csupán rizsvetések gyomnövényzetének képviselőjeként szerepel. A Bodrogközben azonban a hínárnövényzet tagjaként holtágak partközeli vizeiben, illetve a part mentén - forma terrestris alakban is – megjelenik.A vízfelszínén úszó-lebegő szintben főként a Marsilea qudrifolia forma aquatica dominál, mellette Hydrocharis morsus-ranae, illetve a Trapa natans ko-, illetve szubdomináns. Az alámerült szintet a Myriophyllum spicatum és az Utricularia vulgaris alkotja. A M. quadrifolia forma terrestris alakjai a felvételek többségében kísérőfajként jelennek meg. Füzéres süllőhínáros (Myriophylletum spicati Soó 1927): Többnyire sűrűn záródó állományok, amelyekben a víztestet szinte teljes egészében alámerült hínárnövények töltik ki. Az alámerült fajok mellé nymphoid típusú növények, pl. Nymphaea alba, Nymphoides peltata csatlakozhatnak. Dominál az alámerült Myriophyllum spicatum, a felső szintjében pedig a Salvinia natans a leggyakoribb, mellette a Hydrocharis morsus-ranae, Nuphar luteum és Trapa natans jelenik meg kísérő fajként.


27

Tavirózsa (Nymphaea alba) Caricetum elatae (Koch 1926 – Zsombéksásos): Hazánk egyik legjellemzőbb magassásos társulása. Tavak, holtágak parti zonációjának tagja. Főként mocsári és nádas fajok alkotják, uralkodó faja a Carex elata, konstans fajai a Lythrum salicaria, Symphytum officinale, Lycopus europaeus. Calamagrostis-Salicetum cinereae (Soó et Zólyomi in Soó 1955 – Rekettyés fűzláp): Jó vízellátottságú termőhelyek lápcserjés társulása. Kialakulását nem az alapkőzet, hanem egyedül a megfelelő vízellátottság determinálja. A csaknem teljesen zárt cserjeszintet egyedül a Salix cinerea alkotja. Az ismert irodalmi adatoktól (Borhidi, 2003) eltérően az aljnövényzetben a Carex riparia dominál, mellette alacsony borítási értékekkel sok mocsári és nádas faj fordul elő. Fűzligetek (Leucojo aestivi - Salicetum albae Kevey in Borhidi and Kevey 1996): Az ártérnek azon a mélyebb fekvésű részein található ez a társulás, ahol akár kisebb árhullám esetén is könnyen, sokszor akár hónapokig tartó elárasztás alá kerülhet. Az eddigi kutatások alapján az Alföld nagyobb folyóit szegélyező ehhez a társuláshoz tartoznak, amely Kárpátmedencei lokális asszociációnak nevezhető. Többnyire a fehér fűz (Salix alba), törékeny fűz (Salix fragilis), magyar kőris (Fraxinus angustifolia subs. pannonica) alkotja a lombkoronaszintet, amiben szálanként fekete nyár (Populus nigra) és rezgőnyár (Populus tremula) található. A cserjeszint többnyire hiányzik, vagy hiányos, ha van, akkor a lombkoronát adó fafajok példányain kívül húsos sommal (Cornus mas), vagy inváziós fajokkal, mint a gyalogakáccal (Amorpha fruticosa) és akáccal lehet találkozni. A gyepszintben állandó a hamvas szeder (Rubus caesius), kerek repkény (Glechoma hederacea) és sok mocsári faj is. A Bodrog menti állományaiban jellemző a Leucojo aestivum.


28

Tiszai tölgy-kőris-szil ligeterdő (Fraxino pannonicae-Ulmetum Soó in Aszód 1935 corr. 1963): Az ártéri szukcessziósor zárótársulásaként, az ártér legmagasabb pontjain figyelhetők meg. A Bodrog menti folyóparti keményfaligeterdők állományai is ide sorolhatók. Találkozhatunk velük foltonként a gátak hullámtéri oldalán és a morotvák partjain is. Főként magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp pannonica), vénic és mezei szil (Ulmus laevis, U. minor) alkotja a lombkoronaszintet, néhol fehér és fekete nyarat (Populus alba, P. nigra) másutt tölgyet (Quercus robur), találunk benne. Cserjeszintje igen fejlett. Aljnövényeztében találhatunk erdei fajokat, mint pl. az erdei varázslófüvet (Circaea lutetiana), gyöngyvirágot (Convallaria majalis), és mocsáriakat is, pl. a mocsári nőszirmot (Iris pseudacorus). Legszebb állományait a Long-erdőben láthatjuk, amely egyedülálló tudományos értéket képvisel hazánkban. Hasonlóan szép állományokat találunk a Becskedi erdőben, a Mosonnai erdőben és a Ricse környéki erdőkben (pl. Papp erdő) A Long-erdő a Sárospatak melletti Végardótól nem messze, a Bodrog és a Ronyva folyása között, a tenger szintje fölött alig 90-100 méter magasan található, amely a Bodrog bal partján túl folytatódik Vajdácska felé is. Az erdőt jórészt tölggyel kevert gyertyános alkotja, mindezek alapján pedig már az alföldi gyertyánostölgyesek (Circeao-Carpinetum Borhidi 2003) közé sorolandó. Az erdőnek azonban van egy-két gyertyános-bükkös (!) foltja is. Kiterjedt tölgyes állományait kocsányos tölgy (Quercus robur) alkotja. Aljnövényzete messzemenően azonos a hegyvidéki hasonló erdőkével, sok montán elemet rejteget. Ilyenek pl.: Carex pilosa, Majanthemum bifolium, Circaea lutetiana, Galeopsis speciosa, Aegopodium podagraria, Heracleum sphondylium, Asperula odorata, Dentaria bulbifera, Ranunculus cassubicus, Sanicula europea, Euphorbia amygdaloides és Campanula trachelium, csak a legérdekesebbeket említve meg. Ezen fajok egy része előfordul az észak-keleti kőris-szil ligeterdőkben is, igazi szenzációt jelentve. Az erdő az alacsonyabb, mélyebb térszíneken égeresbe és füzesbe megy át, teljesen ártéri jellegűvé válik, s gyepszintjéből eltűnnek az előbb felsorolt lágyszárúak is.

Mocsári nőszirom (Iris pseudacorus)


29

2.2.3. Állatvilág A Zempléni-hegység zoológiai kutatása sokáig alkalomszerű volt. A 70-es évek óta váltak rendszeresebbé a kutatások, a nemzeti parkok és tájvédelmi körzetek feltárása keretében. Sajnos, az eredményekből eddig viszonylag kevés került közlésre. A gerinces állatcsoportok mellett néhány rovarrend ill. -család volt „népszerűbb” a kutatók körében (Odonata, Orthoptera, Coleoptera: Carabidae, Cerambycidae, Trichoptera, Lepidoptera), de jelentős malakológiai anyagokkal is rendelkezünk. Nyilvánvaló, hogy a továbbiakban még alapos kutató-feltáró munkára van szükség, megfelelő kutató intézmények és specialisták bevonásával. Itt azonban csupán az egyik feladat az adatok összegyűjtése és rendszerezése. Legalább egyenrangúan fontos az adatok ökológiai értelmezése. Tisztázandó, hogy milyen viszonyokkal függ össze az egyes fajok előfordulása, mit indikál a jelenlétük és hogyan őrizhetjük meg a fauna gazdagságát. Az élővilág sokfélesége megőrzésének lehetőségeit ma még – az országos helyzethez mérten – viszonylag kedvezőnek kell ítélnünk. Ennek fő tényezői a következők. A hegység viszonylag nagy kiterjedésű és változatos domborzatú. Bár itt is bőven érvényesültek kedvezőtlen hatások, amilyen például a tarvágásos fatermelés, a széles feltáró utak létesítése, a túlzott fenyvesítés, a kaszálatlan hegyi rétek becserjésedése, stb., a természetközeli élőhelyek aránya még mindig magasan az országos átlag felett van. Szintén kedvező az élővilág sokszínűsége szempontjából, hogy a hegység északi irányban területileg közvetlenül összefügg a Kárpátok belső vulkanikus övezetével, és így számos faj a Kárpátok hírnökeként van jelen. Mint látni fogjuk, az összeköttetés a Kárpátok élővilágával a terület fajgazdagságának egyik fontos tényezője. Ezzel együtt viszont a Pannonicum erdőssztyepövezetének és tölgyes-régiójának hatásai is bőven érvényesülnek. A kettős és átmeneti jelleg különféleképpen nyilvánul meg a hegység egyes részein, a változatos domborzat, a geológiai adottságok, a mikroklíma és a növényzet hatásai sokrétűen jutnak érvényre. 2.2.3.1. Gerinctelen állatok Puhatestűek A Nagy-Sertés-hegy szinte őserdő-jellegű sziklás bükkösei kárpáti jellegű csigák élőhelyei. Az egyik legnevezetesebb az itt viszonylag gyakori kárpáti kékcsiga (Bielzia coerulans), a védett Trichia lubomirskii és számos orsócsiga-faj (Clausiliidae). A nedves mohapárnák alatt található, Magyarországon egyedül itt előforduló Vestia gulo. A legtöbb ilyen faj az orsócsigák (Clausiliidae) családjába tartozik. Többségük a nedves avarban, mohapárnákban, kövek alatt található, pl. a kárpáti orsócsiga (Vestia turgida), amely az Északi-Középhegység magasabb részein többfelé elterjedt. Jellegzetesen hegyvidéki fajok például a pagodacsiga (Pagodulina pagodula), a nagy-, a vésett-, a redős- és az erdei orsócsiga (Macrogastra ventricosa, Clausilia dubia, Laciniaria plicata, L. biplicata), viszont a kis orsócsiga (Clausilia pumila) és egyes kárpáti fajok (pl. Monacha carthausiana, Perforatella vicina, P. dibothryon, Balea stabilis) leereszkednek az Alföld északkeleti peremterüleire is.


30

Kárpáti kék meztelencsiga (Bielzia coerulans) Tegzesek, kérészek és szitakötők A Nagy-patak leárnyékolt részein gyakori a hegyi szitakötő (Cordulegaster bidentatus), további jellemző szitakötő-fajok: a kék karcsúszitakötő (Calopteryx virgo), az erdei szitakötő (Ophiogomphus cecilia), és a feketelábú szitakötő (Gomphus vulgatissimus). Telkibányánál az Ósva-völgy és környéke szitakötő-és tegzes-faunája rendkívül gazdag, mivel a patak folyása mentén sűrűn váltakoznak a lassabb folyású, hordalékfelhalmozó, és a gyors folyású, köves-kavicsos szakaszok. Lakói közül kiemelendő a hegyi szitakötő (Cordulegaster bidentatus), a kétfoltos szitakötő (Epitheca bimaculata) és a fémzöld szitakötő (Somatochlora metallica). A gyorsabb folyású patakszakaszok kövei alatt élnek a ragadozó életmódú örvénytegzesek (Rhyacophila spp.), a kavicsos medrű patakszakaszokon élnek az apró kavicsokból kürtalakú házat építő Sericostoma pedemontanum és a kavicsházát két oldalról lapos kavics-nehezékekkel megtámasztó Lithax obscurus lárvái. A gyors folyású szakaszok fölött rajzanak a hosszú csápú Mystacides niger mélyfekete színű imágói. Dorgón található a hegyvidék egyik legrégebbi fenyves-telepítése. Sajátosságát a láposodó erdei sásos, tőzegmohás pangóvizes foltok adják meg. Ezek szitakötő-faunája különleges, itt tenyészik a korábban évekig nem észlelt, Magyarországról eltűntnek vélt fekete szitakötő (Sympetrum danae), a szintén védett piros szitakötő (Leucorrhinia pectoralis) és a jóval gyakoribb sebes acsa (Aeshna cyanea). Kiemelkedően gazdag a terület pataklakó rovarfaunája is. Egy tegzes-faj (Adicella sp.) csak innen ismert. További említésreméltó, hegyvidéki jellegű fajok: Rhyacophila tristis, Oligotricha ruficrus, Halesus tessellatus, Rhadicoleptus alpestris. A nagyobb termetű Aeshna-fajok közül bármelyik hazai faj előkerülhet innen, mert a patak menti tisztásokon, különösen a késő délutáni-esti órákban olyan fajok is vadászgatnak, amelyek élőhelyei a hegylábi völgyek állóvizeiben vannak. Így pl. Rostallóról ismételten előkerült a zöld acsa (Aeshna viridis), amelynek lárvája a kolokános eutróf vizekben fejlődik.


31

A tőzeges semlyékek vizében fejlődik két jellegzetesen tyrphobiont tegzes-fajunk, Oligotricha striata és Rhadicoleptus alpestris, amelyek nálunk csak az Alpok-alján és az ország északkeleti, kárpáti jellegű részeinek néhány pontján fordulnak elő. A Komlóska-völgy a hegység egyik legfontosabb szitakötő-élőhelye, egész sor ritka, védett és védelemre érdemes faj erős populációival. Gyakori a kék karcsúszitakötő (Calopteryx virgo), az Élőhely Irányelv által is védett díszes légivadász (Agrion ornatum) és a feketelábú szitakötő (Gomphus vulgatissimus). A csermely-szitakötő (Onychogomphus forcipatus) a 60-as, 70-es években még elég gyakori volt, mára ismeretlen okokból szinte eltűnt. A folyóholtágak rovarfaunájában számos értékes, részben a Berni Konvenció által is védett szitakötő-faj él (Aashna viridis, Somatochlora flavomaculata, Epitheca bimaculata, Leucorrhinia pecoralis, L. caudalis).

Fekete szitakötő (Sympetrum danae) Egyenes szárnyúak Keleti-kárpáti jellegű, az Élőhely Irányelv által is védett állat az erdélyi tarsza (Isophya stysi), amely rövid szárnyú szöcskefaj. A mezofil gyeplakó (chortobiont) fajok közül különleges a sötétzöld rétiszöcske (Metrioptera brachyptera), a Nagy-hegyisáskája (Pseudopodisma nagyi), a smaragdzöld sáska (Euthystira brachyptera), a tundrasáska (Stethophyma grossum), a hegyi rétisáska (Chorthippus montanus) és a jajgató rétisáska (Stenobothrus lineatus). A völgyben nyáron sokfelé hallható az irtásokban, cserjés helyeken élő erdélyi avarszöcske (Pholidoptera transsylvanica) jellemző cirpelése. Ez egy keleti-kárpáti jellegű faj, amely nálunk a Zempléni-hegység északi részére jellemző, emellett az AggtelekiKarszton és a Beregi-sík szigetvulkánjain tenyészik. Védelmét az Élőhely Irányelv is előírja. A szintén termetes nagy avarszöcskét (Ph. aptera) a rét cserjés peremterületére szorítja ki. A déli oldalak meleg, sziklagyepes élőhelyeire jellemzőek a színes hátsószárnyú, ún. geobiont sáskafajok, amelyek az aktivitásukhoz szükséges hőt közvetlenül az átmelegedő kőzetfelszínből veszik fel, ilyen az olaszsáska (Calliptamus italicus), a kékszárnyú- és a szalagos sáska (Oedipoda coerulescens, Oedealus decorus). Több melegigényes rovarfaj itt éri el Kárpát-medencei elterjedésének északi határát, ilyen például az ájtatos manó (Mantis


32

religiosa), a nyerges szöcske (Ephippigera ephippigera), a szürke rétiszöcske (Platycleis grisea), a pirregő tücsök (Oecanthus pellucens), Egyes rétek azoknak a kevés élőhelyeknek egyike, ahol a dacikus erdélyi tarsza és a keleti-közép-európai hegyi tarsza (I. kraussi) együtt fordul elő. Megvannak itt további, középhegységi rétjeinkre jellemző fajok, mint a sötétzöld rétiszöcske (Metrioptera brachyptera), az énekes lombszöcske (Tettigonia caudata), Nagy-hegyisáskája (Pseudopodisma fieberi) és a röptében zörgő hangot adó kerepelő sáska (Psophus stridulus). A Zsidó-rét egyes peremterületein a nagy avarszöcske (Pholidoptera aptera) is előfordul, ez a két nagy termetű Pholidoptera faj közti ismert erős kompetíció miatt figyelemre méltó, hasonló együttes előfordulást még csak a Gyertyán-kúti rétek északi peremén észleltünk. A pusztagyepekre jellemző a pusztai- és a sávos rétiszöcske (Metrioptera montana, M. vittata), és a szürke rétiszöcske (Platycleis grisea). A tokaji Kopasz-hegy növénytársulásaiban igen fajgazdag és védett fajokban bővelkedő állategyüttesek élnek. Sokfelé gyakori a nagy termetű, szűznemzéssel szaporodó fűrészlábú szöcske (Saga pedo) és a ritka sztyeppei sáska (Pararcyptera microptera) is. Lepkék A montán övezetre jellemző, korábban gyakori egyes védett rovarfajok állománya nagyon megcsappant a 60-as évek elejéhez képest. A geofitonokban gazdag erdőkre jellemző a kis apollólepke (Parnassius mnemosyne). A montán bükkösök magaskórós részein fejlődik több aranybagolylepke-faj (Autographa bractea, A. jota, A. pulchrina, Diachrysia chryson), és a bükkösök övezetére jellemző több földibagolylepke is (Anaplectoides prasina, Diarsia brunnea, D. mendica és a nálunk csak a Zempléni-hegységben honos D. dahlii). Csak innen ismerjük Magyarországról a saspáfrányon élő halványzöld színű Phlogophora scita bagolylepkét. Ritkább középhegységi bagolylepke-fajok: Mniotype adusta, Callierges ramosa, Hyppa rectilinea, Cucullia lucifuga, C. prenanthis, Bomolocha crassalis. A Zempléni-hegység északi részén tenyészik nálunk az útifű-medvelepke (Parasemia plantaginis) egyetlen erős populációja, bár egyes példányai előkerültek Beregből és Sopron környékéről is. A lepke elsősorban a magaskórós növényzethez kötött, a hímek június 2. felében, a késő délutáni napsütésben rajzanak, főleg a Milic-csoport DNy-i oldalán. Jellemzőek a nyíren élő védett lepkefajok, ilyen a tarkaszövő (Endromis versicolora), a púposszövők közül a apáca-púposszövő (Furcula bicuspis), az aranyfoltos púposszövő (Leucodonta bicoloria), a barátka-púposszövő (Odontosia carmelita, amely a Zempléni-hg. északi részén kívül nálunk csak Sopron környékén fordul elő) és a nyírfa púposszövő (Pheosia gnoma). Nyíren fejlődik több sarlósszövő (Drepana curvatula, D. falcataria, Falcaria lacertinaria) és pihésszövő (Tethea fluctuosa, Achlya flavicornis), az araszolók közül a nyírfa-nappaliaraszoló (Archiearis parthenias) és a nyírfa-zöldaraszoló (Geometra papilionaria). A Drahos-rét és a Bodó-rét fokozottan védett terület. A rét különleges értéke két védett boglárkalepke-faj (Lycaenidae), a szürkés hangyaboglárka (Maculinea alcon) és a vérfűhangyaboglárka (Maculinea teleius) együttes előfordulása, utóbbi faj az Élőhely Irányelv II. Függelékében is szerepel, ami azt jelenti, hogy területi védelmi kötelezettség van rá előírva. A szürkés hangyaboglárka esetében a Drahos-rét populációja az erősebb, míg a M. teleius nagyobb egyedszámú népessége a Bodó-réten tenyészik. Kisebb egyedszámban még egy harmadik védett boglárkafaj, a nagypettyes hangyaboglárka (M. arion) is megjelenik a területen, ennek a kakukkfű (Thymus pulegioides) a kezdeti tápnövénye, amely a felszínből kiemelkedő hangyaboly-zsombékokon telepszik meg. Jelentős védett faja a területnek még az itt előforduló havasi tűzlepke (Lycaena hippothoe), a keleti- (Argynnis laodice), a fakó- (Boloria selene) és a lápi gyöngyházlepke (Brenthis ino). Mezofil rétjeink jellemző nappali lepkéi közül gyakori az arany-tűzlepke


33

(Lycaena virgaureae), a közönséges-, a recés- és a kockás tarkalepke (Mellicta athalia, M. aurelia, Melitaea diamina) valamint a tüzes tarkalepke, utóbbit keleti-kárpáti jellegű alfaja (Melitaea didyma crasnensis) képviseli, amely a Veronica longifolia-n fejlődik. Több szemeslepkefaj is előfordul a területen. Minden magasfüvű gyepben gyakori a barna szemeslepke (Minois dryas), tavasz végén jelenik meg a kerekfoltú szerecsenlepke (Erebia medusa), nyár derekán a közönséges szerecsenlepke (E. aethiops). Innen ismert a boreomontán Lasiommata petropolitana szemeslepke két hazai gyűjtési adatának egyike. A Csata-réti vadászház környékén és a Nagy-patak völgyében az irtásréteken helyenként gyakori a védett keleti gyöngyházlepke (Argynnis laodice), gyakoriak a szerecsenlepkék (Erebia medusa, E. aethiops), előfordul a védett nagy nyárfalepke (Limenitis populi), a kis és nagy színjátszólepke (Apatura iris, A. ilia) is. A Hegyközi-medenébene és a Fűzéri-várhegyen a fakó farkosboglárka (Cupido decoloratus), az égszínkék-, az ezüstkék-, a mezei- és a csipkésboglárka (Polyommatus bellargus, P. coridon, P. dorylas, P. daphnis) és a törpe busalepke (Spialia orbifer) fordul elő. A Várhegy környéki virágokban gazdag szedres-málnás erdőszéleken gyakori a nagyés a kerekfoltú gyöngyházlepke (Argynnis paphia, A. aglaja), ritkábban előfordul a keleti gyöngyházlepke (Argyronome laodice). A gönci kőbánya és Hársas-domb környékén mérsékelten degradált száraz gyepek vannak, sekély termőrétegű talajokkal. Ezeknek a gyepeknek érdekesebb rovarfajai: a pontomediterrán Zygaena punctum csüngőlepke- és a déli kontinentális jellegű Mellicta britomartis tarkalepke-faj. A gönci Nagy-patak völgyében, a Potácsház környékén még az 50-es években gyűjtötték a Polia trimaculosa bagolylepkét. Ez a boreo-montán faj, amely a Kárpátokban főleg az áfonyás aljnövényzetű erdőkben tenyészik, azóta sem került elő újra Magyarországról. Gyakori viszont a védett keleti gyöngyházlepke (Argyronome laodice), de megritkult a korábban gyakori nagy nyárfalepke (Limenitis populi) és a szinjátszó-lepkék (Apatura iris, A. ilia) is. A Regéc közeli Csaponta területéről került elő a ritka nagy nyárfalepke (Limenitis populi) is. Az Ósva-völgyből a nyíren és égeren élő fajok szinte teljes sorozata előkerült (a főbb nyíren élő fajok: Notodontidae: Furcula bicuspis, Leucodonta bicoloria, Odontosia carmelita, Pheosia gnoma; Drepanidae: Falcaria lacertinaria, Drepana curvatula, D. falcataria; Tetheidae: Achlya flavicornis, Tethea fluctuosa; Endromidae: Endromis versicolora; Geometridae: Archiearis parthenias, Geometra papilionaria; Noctuidae: Enargia paleacea, stb). A völgy bővelkedik a kifejezetten montán jellegű bagolylepkékben (Diarsia brunnea, D. festiva, Mniotype adusta, Bomolocha crassalis, Hypena obesalis) és araszolókban (Deileptenia ribeata, Alcis maculata bastelbergeri, Scopula umbelaria, Euphya molluginata). A kecskefűzben gazdag és nyíres erdőszegélyek a védett színjátszólepkék (Apatura iris, A. ilia) és a gyászlepke (Nymphalis antiopa) élőhelyei. Itt él az Élőhely Irányelv II. Függelékében felsorolt nagy tűzlepke (Lycaena dispar) és vérfű hangyaboglárka (Maculinea teleius), a szintén védett szürkés hangyaboglárka (M. alcon), a keleti és a lápi gyöngyházlepke (Argynnis laodice, Brenthis ino) és a hegyi rétekre jellemző szerecsenlepkék (Erebia medusa, E. aethiops) is. A gombákban fejlődő nagytermetű óriás taplómoly (Scardia polypori) eddig kevés helyről került elő, szintén igen ritka a rezgőnyárban fejlődő Lamellocossus terebrus nyárfarontólepke. Az üde völgyek magaskórós növényzetében fejlődik a Korscheltellus hectus gyökérrágólepke. Látványos jelenség a nyíresekben kora tavasszal a tarkaszövő (Endromis versicolora) és a nyírfa-nappaliaraszoló (Archiearis parthenias) rajzása. Magyarországon eddig csak Rostalló közelében, lápos égeresből ismerjük a Scopula nemoraria boreális elterjedésű araszolólepke előfordulását. Különösen sok araszoló- (Scopula umbelaria, Ecliptopera capitata, Rheumaptera undulata), púposszövő- (Furcula bicuspis,


34

Leucodonta bicoloria, Notodonta torva, Pheosia gnoma) és bagolylepke (Diarsia dahlii, D. festiva, Mniotype adusta, Callierges ramosa, Cucullia lucifuga, C. prenanthis, Bomolocha crassalis) fordul elő ezen a területen a magasabb hegyvidékre jellemző fajok közül. Rostallónál találták meg az (egyébiránt nálunk csak az Aggteleki-Karsztról ismert) Dichagyris (Albolinea) musiva bagolylepkét. A Kemence-patakvölgy láprétjeinek rovarfaunája figyelemre méltó, védett fajaik például a tarkaszövő és a gyászlepke. Többfelé előfordul négy védett gyöngyházlepke-faj (Boloria selene, B. euphrosyne, Brenthis ino, Argynnis laodice), gyakoriak a szerecsenlepkék (Erebia medusa, E. aethiops) is. A Komlóska-völgy láprétjein több védett és jellegzetesen élőhelyspecialista lepkefajt sikerült megtalálni. A Kemence-völgynél is megemlített védett gyöngyházlepkék (Boloria selene, B. euphrosyne, Brenthis ino, Argynnis laodice) mellett több jellegzetes tarkalepke-faj fordul elő, így a nagyon megritkult kárpáti jellegű tüzes-tarkalepke-alfaj (Melitaea didyma crasnensis), a kockás tarkalepke (M. diamina) és a keleti tarkalepke (Mellicta britomartis). Gyakoriak viszont a hegységre jellemző szerecsenlepkék (Erebia aethiops, E. medusa) és előfordul a két védett, lápréti tápnövényspecialista hangyaboglárka (Maculinea alcon, M. teleius) is. A völgy rezgőnyáras-füzes részei a nagy nyárfalepke és a szinjátszólepkék élőhelyei. Közülük a kis színjátszólepke fekete színváltozata a leggyakoribb. A nappali lepkefaunában feltűnő a sztyeprétjellegű gyepekre jellemző fajok előfordulása. Ilyen a nagy- és a törpe busalepke (Pyrgus fritillarius, Spialia orbifer), az aprószemes és a kisszemes boglárka (Philotes schiffermuelleri, Cyaniris semiargus) az égszínkék, az ezüstkék, a mezei és a csillogó boglárka (Polyommatus bellargus, P. coridon, P. dorylas, Plebejus argyrognomon), a rozsdás gyöngyházlepke (Brenthis hecate), a keleti és a recés tarkalepke (Mellicta britomartis, M. aurelia). A csüngőlepkék közül érdekes az itt Pimpinella saxifraga-n fejlődő pusztai csüngőlepke (Zygaena cynarae) előfordulása. Makkoshotyka környékén a sok érdekes faunaelem közül kiemelendők a kárpátmedencei alfajjal képviselt balkáni-kisázsiai elterjedésű Asteroscopus syriaca decipulae és Apamea syriaca tallosi bagolylepkék. Ezen a területen van a keleti gyöngyházlepke (Argynnis laodice) legdélebbi előfordulása! Kuriózumnak számít, hogy korábban itt gyűjtötték a boreokontinentális elterjedésű Lasiommata petropolitana szemeslepke első hazai bizonyító példányát. A Hernád-teraszon lévő sztyeppréten a figyelemre méltó az Opigena polygona földibagolylepke, a kis tűzlepke (Lycaena thersamon) és az északi plebejuszboglárka (Plebejus idas) előfordulása. A tokaji Kopasz-hegy déli oldalán jellemzőek a tölgyeken fejlődő melegigényes araszolók, az övesbagoly-lepkék (Catocala nymphagoga, C. promissa, C. sponsa, Ephesia fulminea) és a ritka tölgyfaszender (Marumba quercus). Több védett bagolylepkefaj hernyója él az őszirózsa- (Aster-) és az üröm-fajokon, ilyen a vonalkás csuklyásbagoly, a tárkonyürömcsuklyásbagoly, a vasvirág-csuklyásbagoly és az őszirózsa-csuklyásbagoly (Cucullia tanaceti, C. dracunculi, C. xeranthemi, C. asteris), az árvalányhajas sztyepplejtőkre pedig a nappal rajzó szirti törpebagoly (Apaustis rupicola) jellemző. A fóti boglárkalepke (Plebejus sephirus) tokajhegyi populációját 1991-ben sikerült megtalálni. A fóti boglárkának az a népessége, amely a tokaji Kopasz-hegy déli lejtőin él, a gyapjas csűdfűhöz (Astragalus dasyanthus) kötött, amely a jégkorszak utáni sztyepp-időszak maradványfaja.


35

Fóti boglárkalepke (Plebejus sephirus) A terület színkabóca faunája jól kutatott. A 11 kabócacsalád 129 nemzetségének 219 faja található meg a területen, ez az ismert magyar kabóca-fauna egyharmadát lefedi. Meglepő újdonság a mediterrán területeken elterjedt Cixidia parnassia zempléni előfordulása.

Bogarak A bogarak (Coleoptera) többezres zempléni fajgazdagságából a hazánkban védett 140 faj közül a tájegységről összesen 75 védett bogárfaj jelenléte bizonyított A völgyek hűvös mikroklímájú szakaszain több kárpáti jellegű futóbogárfaj is előfordul. A vízi futrinka (Carabus variolosus) közvetlenül a patakmenti élőhelyek állata, míg a pompás futrinka (C. obsoletus), a zempléni futrinka (C. zawadskyi) és a sokszínű futrinka (C. arcensis carpathus) inkább a bükkösök és a jobb állapotú lúcfenyvesek lakói. A korhadó fákban bővelkedő élőhely kedvez a főleg csigákkal táplálkozó nagy futóbogaraknak, amilyen a korhadó fában telelő lapos kékfutrinka (Carabus intricatus), a montán jellegű domború futrinka (C. glabratus), a sokszínű futrinka (C. arcensis carpathus) és a fekete cirpelőfutó (Cychrus caraboides), a kárpáti jellegű pompás futrinka (Carabus obsoletus), zempléni futrinka (C. zawadskyi) és a kárpáti szélesfutó (Abax schueppeli rendschmidtii). Itt találták meg 1989-ben a nagy fürkészcincér (Necydalis major) erős populációját, tisztázva ennek az igen ritkán észlelt fajnak a sajátos életviszonyait. A Tokár-tető, a Nagypéter-mennykő és a Pengő-kő jellemző élőhelyei a sekély termőrétegű, idős („regéci”) montán bükkösök és a jobb termőhelyre telepített, szinte természetközeli, bár telepített lucosok. Megemlíthetők a magasabb hegyvidékekre jellemző bogárfajok közül az Oberea linearis és Toxotus cursor cincérek és az Aesalus scaraboides kis termetű szarvasbogár-féle. Érdekes még a Phosphaenus hemipterus röpképtelen szentjánosbogár előfordulása.


36

A jellemző sztyepplakók közé tartoznak a potrohos nünükék, pl. a magyar nünüke, a pompás nünüke és az óriásnünüke (Meloe hungarus, M. variegatus, M. cicatricosus). A magasra nyurgult hangyabogáncsokon gyakran látjuk táplálkozni a sztyeppek jellemző virágbogarait: a pusztai virágbogarat és a magyar virágbogarat (Potosia fieberi, P. hungarica) valamint a bíborcincért (Purpuricenus budensis). A tavaszi hérics (Adonis vernalis) rendszeres lakói a piros-fekete, feltűnő színezetű honvédbogarak (Entomoscelis adonidis, E. sacra). A kifejlett bogár gyakran rongyosra rágja a hérics virágait, a fekete színű lárváknak is ugyanez a tápnövénye; pusztafüves lejtőkön gyakran tömegesek. A Kopasz-hegy tölgyeseiben, bokorerdeiben és a cserjés mezsgyéken számos melegigényes, ritka bogárfajt találhatunk, ilyen pl. az óriás kökény-díszbogár (Capnodis tenebrionis) és a virágdíszbogarak (Anthaxia) több faja. A hazai védelmen túl néhány (11) Natura 2000 Annex II. listán szereplő fajt is találunk a fentiek között. Ilyenek: Carabus variolosus, Carabus zawadzkii, Rhysodes sulcatus, Graphoderus bilineatus, Lucanus cervus, Osmoderma eremita, Cucujus cinnabarinus, Probaticus subrugosus, Cerambyx cerdo, Morimus funereus, Rosalia alpina. Ez a magyarországról ismert 20 listás fajnak több mint a fele, amely tény erősíti az abaúji és zempléni tájak természeti értékességét.

Óriás kökény-díszbogár (Capnodis tenebrionis)


37

2.2.3.2. Gerinces állatok Halak, kétéltűek, hüllők A halak tekintetében a Bodrogköz mutat igazán gazdagságot, de a Zemplénben is meg kell említeni a tiszai ingolát (aminek a jelenlegi 3 hazai lelőhelye közül itt van az egyik. Megtalálható még a kövi csík, petényi márna, lápi póc (Umbra krameri), réti csík (Misgurnus fossilis). A leendő védett erületeken eddig 57 halfajt sikerült kimutatni. Teljes fajlista 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41. 42. 43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. 52. 53. 54. 55. 56. 57.

Tiszai ingola – Eudontomyzon danfordi Kecsege – Acipenser ruthenus Angolna – Anguilla anguilla Bodorka – Rutilus rutilus Leánykoncér – Rutilus pigus virgo Amur – Ctenopharyngodon idella Vörösszárnyú keszeg – Scardinius erythrophthalmus Nyúldomolykó – Leuciscus leuciscus Domolykó – Leuciscus cephalus Jászkeszeg – Leuciscus idus Balin – Aspius aspius Kurta baing – Leucaspius delineatus Küsz – Alburnus alburnus Sujtásos küsz – Alburnoides bipunctatus Karikakeszeg – Abramis bjoerkna Dévérkeszeg – Abramis brama Laposkeszeg – Abramis ballerus Bagolykeszeg – Abramis sapa Szilvaorrú keszeg – Vimba vimba Garda – Pelecus cultratus Paduc – Chondrostoma nasus Compó – Tinca tinca Márna – Barbus barbus Petényi–márna – Barbus peloponnesius petényi Fenékjáró küllő – Gobio gobio Halványfoltú küllő – Gobio albipinnatus Homoki küllő – Gobio kessleri Razbóra – Pseudorasbora parva Szivárványos ökle – Rhodeus sericeus Kárász – Carassius carassius Ezüstkárász – Carassius gibelio Ponty – Cyprinus carpio Fehér busa – Hypophthalmichthys molitrix Pettyes busa – Hypophthalmichthys nobilis Réti csík – Misgurnus fossilis Vágó csík – Cobitis elongatoides (Cobitis taenia) Kőfúró csík – Sabanejewia aurata Kövi csík – Barbatula barbatula Törpeharcsa – Ameiurus nebulosus Fekete törpeharcsa – Ameiurus melas Harcsa – Silurus glanis Csuka – Esox lucius Lápi póc – Umbra krameri Sebes pisztráng – Salmo trutta m. fario Szivárványos pisztráng – Oncorhynchus mykiss Menyhal – Lota lota Naphal – Lepomis gibbosus Sügér – Perca fluviatilis Vágódurbincs – Gymnocephalus cernuus Széles durbincs – Gymnocephalus baloni Selymes durbincs – Gymnocephalus schraetser Süllő – Sander lucioperca Kősüllő – Sander volgensis Magyar bucó – Zingel zingel Német bucó – Zingel streber Amurgéb – Perccottus glenii Tarka géb – Proterorhinus marmoratus

Összesített fajszám:

védettség FV, H2 H5 V, H2, H5 EN H2, H5 V V

EN EN, H2, H5 EN H5 FV, H2, H5 V V, H2 V, H2 V, H2 EN

V, H2 V, H2 V, H2 V

EN EN V, H2, H4 V, H2, H5 EN FV, H2, H5 FV, H2 V 57


38

A kétéltűek valamennyi (16) hazai faja él a területen, melyek közül az alpesi gőte (Triturus alpestris) kiemelendő, ugyanis hazai állományának fele itt él. Hüllők közül 9 faj honos, melyek közül az elevenszülő gyík ritka reliktum fajt. A keresztes vipera állomány kiemelkedően jelentős.

Alpesi gőte (Triturus alpestris) Madarak A madarak közül 152 faj fordul elő a területen. A békászó sas, urali bagoly (Strix uralenisis), szirti sas hazai teljes állományának több, mint fele itt él. De itt él a hazai állomány 20-40%-a a darázsölyvnek, fehérhátú fakopáncsnak, gyurgyalagnak (Merops apiaster), harisnak, karvalyposzátának, uhunak (Bubo bubo) és a vízirigónak is. A jelenlegi védett területek a kárpáti jelleget reprezentálják kevés faj és egyedszámmal, míg a nagyobb kiterjedésű nem védett hegylábi területek, főleg a déli kitettségű Hegyalja, fajgazdag madárvilágnak biztosítanak életfeltételeket. ERDŐK A hazánkban fészkelő harkályfajok közül a fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos) a legritkább, mivel eredeti élőhelyét a háborítatlan erdők biztosították. A közép fakopáncsot (Dendrocopos medius) szinte minden erdőtípusban megtalálhatjuk, hiszen ez a faj a középhegységi erdeink jellegzetes harkályfaja. A kis fakopáncs (Dendrocopos minor), nagy fakopáncs (Dendrocopos major) fekete harkály (Dryocopos martius) az öregebb erdők fészkelői. Az üresen maradó odúkatt leggyakrabban kék galamb (Columba oenas) foglalja el. A hamvas küllő (Picus canus) állománya a hegység egész területén még 100 pár fölött van, a zöld küllő (Picus viridis) párok száma már a húszat sem éri el. Az odúkészítő fajokhoz a kormosfejű cinege (Parus montanus) csatlakozik, ugyanis egyéb cinege fajoktól eltérően saját maga vési fészkelőodúját. Az erdei szürkebegy (Prunella modularis) és a sárgafejű királyka (Regulus regulus) tűlevelű erdőkben fészkel. Tipikus odúlakó a fekete-fehér színekben mutatkozó örvös légykapó (Ficedula albicollis). Felmorzsolódott egyetlen hazai fajdfélénk a császármadár (Bonasia bonasia) zempléni állománya.


39

A zárt erdők tipikus fészkelője a vörösbegy (Erithacus rubecula), csuszka (Sitta europaea), sisegő füzike (Phylloscopus sibilatrix), csilpcsalpfüzike (Phylloscopus collybita), hegyi fakusz (Certhia familiaris), erdei pinty (Fringilla coelebs) és barát cinege (Parus palustris). A keleti elterjedésű uráli bagoly (Strix uralensis) egyik jellegzetes bagolyfaja a zempléni erdőknek, ugyanis hazánkban itt költ a legnagyobb létszámban. Az 1990-es években elkezdett kutatások eredményeként több mint 150 pár fészkelése nyert bizonyítást a Zempléni-hegységben. A nála kisebb termetű macskabagoly (Strix aluco) és erdei fülesbagoly (Asio otus) sem ritka. A Zempléni hegységben nyert bizonyítást 1987-ben a gatyáskuvik (Aegolius funereus) első hazai fészkelése. A zárt erdők legkevésbé zavart területein a fekete gólya (Ciconia nigra) építi terjedelmes fészkét a nagytermetű fák oldalágára. Jelenleg még tíz pár körül van az itt fészkelők száma

Uráli bagoly (Strix uralensis) Patak-menti égeresek, füzesek Miután a téli jégborítás megszűnik a patakokban, elsőként a vízirigók (Cinclus cinclus) foglalják el költőterületeiket. Mindössze néhány párból áll a zempléni állomány. A hegyi billegetők (Motacilla cinerea). zempléni állománya akár száz pár fölött is lehet. Az ökörszem (Troglodytes troglodytes) tőle is gyakoribb költőfaj. A kísérő fűzbokrosokban a berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis) találja meg élőhelyi igényét. Ugyancsak itt fészkel a sárgarigó (Oriolus oriolus), a fitisz füzike (Phylloscopus trochilus) és a zöldike (Carduelis chloris). Hegylábi felhagyott legelők és gyümölcsösök A felbokrosodott területeken a tövisszúró gébics (Lanius collurio) és a karvalyposzáta (Sylvia nysoria) vált a legjellegzetesebb fészkelővé. A kenderike (Carduelis cannabina), cigánycsuk (Saxicola torquata), citromsármány (Emberiza citrinella) és kis poszáta (Sylvia curruca) is az ilyen élőhelyeken fészkel.


40

A gyümölcsösökben a nyaktekercs (Jynx torquilla) kiáltásaival kezdődik az áprilisi tavasz. Néhány búbosbanka (Upupa epops) máig kitart régi fészkelőhelyén, ám a füleskuvik (Otus scops) négy-öt éve eltűnt. A falvakon kívül a felhagyott gyümölcsösökben is rendszeresen költ a balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus). Fontos tevékenységet végez, mikor odúit sorra készíti, hiszen a mezei verebeken (Parus montanus) kívül seregnyi más madárfaj is elhagyott odúiban találja meg fészkelőhelyét. Legtöbb odút -úgy zárt erdőben, mint a gyümölcsösökben- gyakori madárfajunk a seregély (Sturnus vulgaris) foglalja el. Nedves kaszálórétek Május elején a sásos, nádtippanos vegetáció alig arasznyi, de már elrejti az elsőként érkező harisokat (Crex crex). A legféltettebb madárfajaink egyike. A Zempléni-hegység széles völgyeinek öntéstalajain, nyáron már méteres a növényzet, így a későbbi költések a folyók árterein adódnak. Jellegzetes hangjuk alapján -melyet főleg éjjel hallatnak- közel száz példány, területét őrző hím került felmérésre a Zempléni TK területén. A fürj (Coturnix coturnix) a magasabb helyeken költ, ahol a vegetáció kisebb. Ugyancsak földön fészkel a sordély (Miliaria calandra) és a rozsdás csuk (Saxicola rubetra) is, a felgazosodott csalánfoltokban pedig az énekes nádiposzáta (Acrocephalus palustris) és a réti tücsökmadár (Locustella naevia) építi fészkét. Leggyakrabban a vadgerlével (Streptopelia turtur) találkozhatunk, de a karvalyposzáta (Sylvia nisoria) és a tövisszúró gébics (Lanius collurio) is kedveli az ilyen típusú élőhelyet.

Haris (Crex crex) Kőbányák Az uhu (Bubo bubo) hazai állományának döntő többsége itt él a peremterületeken, A hegység teljes területén több mint tíz pár költ minden évben, annak ellenére, hogy évente öthat uhu szenved el gázolást és áramütést. A 80-as években még szinte minden kőbányában kövirigók (Monticola saxatilis) költöttek, 2004-re azonban az utolsó fészkelő pár is eltűnt Rendszertelen fészkelőként a bajszos sármány (Emberiza cia) jöhet számításba, ritka kóborlóként pedig a déli hantmadár (Oenanthe hispanica) árom költési szezonban is megjelent már. Télen havasi szürkebegyek


41

(Prunella collaris) jelennek meg kóborlásaik során. Ugyancsak találkozhatunk velük a zempléni várak látogatása alkalmával is. A kőbányákban és a várak falain a házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) gyakrabban megfigyelhető. A kopár, sziklakibúvásos területeken a lappantyú (Caprimulgus europaeus) kerregő hangjára figyelhetünk fel. Nyílt területek A szirti sast (Aquila chrysaetos) 2006-ban már öt fészkelő-területen lehetett megfigyelni. A parlagi sas (Aquila heliaca) párok némelyike lehúzódott a mezőgazdasági területekre és ott kerestek alkalmas fészkelőhelyet. A békászó sast (Aquila pomarina) 14 fészkelőhelyen, a kígyászölyvet (Circaetus gallicus) 5 fészkelőhelyen lehetett megfigyelni. A darázsölyv (Pernis apivorus) szintén vonuló ragadozómadár, de csak május elején érkezik, és korábban elvonul. Hasonló méretű az egerészölyv (Buteo buteo), nyílt területeken a héja (Accipiter gentilis) A holló (Corvus corax) mindennapossá vált. Madárvendégek Minden évben kisebb-nagyobb tömegben érkeznek madarak hozzánk, és egy-egy ritka faj is ellátogat, mint alkalmi vendég. Legnagyobb létszámban a seregélyek (Sturnus vulgaris) mozognak a hegylábakon. Ősszel az egyéb területekről érkezőkkel létszámuk akár százezres is lehet. Őket követi a hidegebb időben érkező fenyőrigók (Turdus pilaris) inváziója, de ezek létszáma csak ezres csapatokban mérhető. Az első nagyobb havazások idején a csonttollú (Bombycilla garrulus) érkezik kisebb csapatokban és április végéig itt is marad. Fontos megemlíteni a néhány példányos pásztormadár (Sturnus roseus) csapatokat is, melyek május végén jelennek meg kóborlásaik során. Északról a süvöltő (Pyrrhula pyrrhula) és a keresztcsőrű (Loxia curvirostra) gyakran, míg a fenyőszajkó (Nucifraga caryocatactes) csak egyes években érkezik. Mediterrán elterjedésű fajok közül a déli hantmadár (Oenanthe hispanica) és a kucsmás sármány (Emberiza melanocephala) már többször tett látogatást. Ezekkel a fajokkal együtt a Zempléni Tájvédelmi Körzet és a peremterületek madárfaunáját 152 faj alkotja.

Fenyőszajkó (Nucifraga caryocatactes)


42

Emlősök Az emlősök közül 70 faj alkalmi jelenlétét, vagy szaporodását sikerült kimutatni. 40 védett ill. fokozottan védett faj él a területen. Az óriás korai denevér (Nyctalus lasiopterus), hiúz (Felis lynx) és farkas (Canis lupus) hazai állományának fele él itt, de a fokozottan védett nagy patkósdenevér (Rhinolophus ferrumequinum) és csonkafülű denevér (Myotis emarginatus) kolóniái is országos jelentőségűek. A hegység belsejében él a fokozottan védett nagyfülű denevér (Myotis bechsteini) és a pisze denevér (Barbastella barbastellus). A Tisza mentén a tavi denevér (Myotis dasycneme) kolóniája ismert. Erdőbénye határában a bányában él Európa és egyben a világ második legnagyobb ismet fehértorkú denevér (Vespertilio murinus) kolóniája. A Bomboly-bánya az európai jelentőségű denevérélőhelyek listáján a 14 helyen van. Különleges értékű a gímszarvas kárpáti főtípusának itt élő populációja.

Óriás korai denevér (Nyctalus lasiopterus)

farkas (Canis lupus)


43

2.3. Gazdasági, társadalmi és kulturális jellemzők 2.3.1. Ipar, bányászat Az ember iparral összefüggő tevékenysége az obszidián felfedezésével kezdődhetett meg. Arka fölött 20 ezer éves szerszámkészítő-telep került feltárásra. Későbbi korokban számos bánya működöt a területen. A középkortól jelentős malomkő bányászat folyt a 20.század közepéig. Az 1700-as években honosodott meg az üveggyártás (Huták), mely csodálatos öblösüvegeket gyártott. A hegyvidék mindig is jelentős tölgyfaállományával hívta fel magára a figyelmet, melyből a gönci-hordó is készült. Itt működik hazánk egyik legrégibb fűrészüzeme Pálházán, melynek őse a Kisbózsvai fűrészmalom. A fűrészmalommal összefüggésben épült hazánk egyik legrégibb gazdasági keskenynyomtávú kisvasútja (1888). 2.3.2. Kultúrtörténeti értékek Hegyalja már az ősidőktől fogva lakott. A területen az emberi megtelepedés kezdeteinek korát nehéz meghatározni, de valószínű, hogy már a paleolitikum (őskőkorszak) időszakában is élhettek itt emberek. Hiszen a korszak végén beköszöntő utolsó jégkorszak idejében ezen a vidéken (a Kárpátok védelmet nyújtó bérceinek köszönhetően) nem volt jégtakaró, emiatt természetesnek vehetjük, hogy ide szorultak a Kárpátokon kívülről mind a vadak, mind az emberek. Erre utal például a Tarcalon feltárt mamut lelet. A neolitikum (újkőkor) beköszöntével nagy változások mehettek végbe vidékünkön is. Noha a Kárpát-medencébe először -úgy i.e. 8000-7500 táján- beköltöző élelemtermelő, és már kerámiát használó csoport, a Körös-kultúra Tokajig még nem vette birtokba az Alföldet, de hatása nem maradt következmény nélkül. Tudniillik az itt élő mezolitikus (középső kőkori) életmódot folytató, halászó, vadászó, gyűjtögetésből élő embercsoportok folyamatosan kiszorultak, s a teret átadták a már földet művelő, a Körös-kultúrára rárétegződő Alföldi Vonaldíszes Kerámia kultúrájának (AVK) és népének. Mindez i. e. 5500 körül játszódott le. Ez, az edényeit viszonylag egyszerű vonaldíszekkel ékítő népesség vette tehát először művelés alá a Tokaj környékén található földeket. Később ez a kultúra nagy „karriert” futott be, hiszen részben belőle alakult ki a Dunántúli Vonaldíszes Kerámia kultúrája (DVK), mely egész Nyugat-Európában elterjedt, és szinte az Atlanti-óceánig éreztette hatását, már i. e. 5200 körül. Visszatérve az AVK-kultúra jelentőségére: ők kezdték el bányászni -feltehetőleg Erdőbénye és Tokaj környékén- a Zemplén nagy kincsét, az obszidiánt. Ebből a vulkáni üvegek családjába tartozó, könnyen pattintható és szépen hasadó kőzetből készítették a korszak legtökéletesebb kőpengéit, melyeket az élet minden területén felhasználtak. A Zemplénben ráadásul igen jó minőségű obszidán található, mellyel csak az akkoriban méltán híres anatóliai (Törökország) obszidián vehette fel a versenyt. A tudományos anyagvizsgálatok kimutatták, hogy a neolitikumban már szépen virágzó cserekereskedelem révén a Tokaj környéki obszidián egészen a mostani Athén környékéig eljutott. A bányászati forgalom az AVK-kultúrából kifejlődő Bükki-csoport, majd később Bükki-kultúra élete alatt volt a legnagyobb, és ekkor készültek a legtökéletesebb obszidián pengék is. Ekkorra már jól feltérképezték az obszidián-lelőhelyeket és -a boldogkőváraljai raktárlelet tanúsága szerinttöbb tíz centis magköveket bányásztak, melyekből már szép hosszú pengéket voltak képesek pattintani. Valószínűleg ezen értékes pengék szállítására és tárolására készíthették a népcsoport fazekasai a neolitikum talán legszebb edényeit, melyek fekete színűek, vékony falúak és gyönyörű, mészbetétes, karcolt vonalakkal díszítettek. A gazdag leletanyagot szolgáltató Tiszai-kultúrához tartozó ismert telepek száma viszonylag csekély errefelé (például: Bodrogkeresztúr - Kutyasor part), de biztosak lehetünk benne, hogy a művelhető területeken ekkor, a késő neolitikum időszaka alatt érték el a legnagyobb terméshányadot. Ennek a gazdagon virágzó kőkori földművelő kultúrának egy klímaváltozás vethetett véget, valamikor i.e. 4400 környékén. Az idő sokkal szárazabbá vált ekkor, miáltal az addig termelt növények jelentős hányada kiszáradt, ezért a Kárpát-


44

medencében élő népek nagy része valószínűleg áttért az állattenyészésre, felhagyta településeit, és egy nomádabb életmódot kezdett folytatni. Ezekhez a változásokhoz köthető a rézkor kezdete, illetve a Tiszapolgári-kultúra időszaka. Ebből az időszakból telepeket alig, viszont temetőket annál többet ismerünk. Bodrogkeresztúrban zsugorított csontvázak mellett csőtalpas tálakat, és a korszak nagy újításait, rézből készült baltákat és árakat találtak. Erről a temetőről nevezték el a kor régészei az egész Alföld területén kimutatható, a Tiszapolgárihoz szervesen kapcsolódó, illetve azt folytató középső rézkori Bodrogkeresztúri-kultúrát. A késő rézkor és a kora bronzkor időszaka fehér folt vidékünkön, habár BorsodAbaúj-Zemplén megye délibb vidékéről ismerünk ide datálható lelőhelyeket. És talán a késő rézkorra tehető néhány méretes halomsír is - például a Taktaszada mellett lévő, melyet sajnos szinte már teljesen szétszántottak. A középső bronzkorból (i.e. 1700-1300) viszont van környékbeli adatunk. Ugyanis a bodrogkeresztúri Dereszla-tetőn maradtak meg a Hatvanikultúra településének nyomai. Mivel a Hatvani-kultúra hegyvidéken létesített települései általában erődítettek, ezért könnyen elképzelhető, hogy időrendileg ez a környék első erődített, sáncárokkal védett, földvár-szerű települése. Viszont Bodrogkeresztúr sokkal híresebb arról a szépen díszített, késő bronzkori arany kartekercsről és tucatnyi tömörarany karperecről, melyeket a főút építésekor találtak a pálinkafőzde környékén. A késő bronzkor és kora vaskor időszaka, sajnos, szintén rosszul képviselt Tokaj környékén, azonban erre a korra datálható sírok is kerültek már elő a Dereszla-tetőn, ahogy Tokajban, a Bem utcában is találtak gázárok ásásakor ide sorolható ivócsanak és edényfedő töredékeket. A vaskor lezárulta után (i.sz. I-II. század) Borsod-Abaúj-Zemplén megye délebbi, síkvidéki területeit egy új, keletről érkező, a szkítákhoz hasonló lovas-nomád népcsoport, a szarmaták veszik birtokukba. Valószínűsíteni lehet, hogy a Bodrogköz elzárt területein (például az újabb ásatások szerint Pácin környékén) ekkor még élnek keltákkal kereskedő, vagy esetleg kelta uralom alatt álló, de etnikumukat tekintve még szkítának mondható néptöredékek. Ez azért érdekes, mert a két nép egymással közeli rokonságban állt, tehát könnyen elképzelhető, hogy a szarmata lakosság egy részét, keveredett szkíta népességnek lehet tekinteni még a Krisztus születése utáni első-második évszázadban is. Valószínű, hogy az Alföldet az i.sz. 420-as évekig uraló szarmaták Tokaj környékén egy gyepűsávot alakítottak ki a hegyvidéki területeket kedvelő germánokkal folytatott állandó küzdelemben. Talán ennek köszönhető, hogy Tokaj közvetlen környékén nem túl sok szarmata vagy germán leletet ismerünk, habár a tiszaladányi homokdombokon vandál teleprészletet tártak fel. Tokaj fontos stratégiai szereppel bírt már ebben a korban is, hiszen erre haladt az ország egyik legfontosabb, rómaiak által is használt kereskedőútja, sőt itt ágazott el észak felé, és itt volt a kelet felé tartó út tiszai átkelőhelye is. Erre a kereskedelmi tevékenységre, illetve útvonalra utalnak a Tokaj környékén szórványként előkerült római arany és ezüst pénzleletek, de legfőképpen egy római súlyokból, ruhatűző kapocsból (fibula) és piperecsipeszből álló leletegyüttes. A hunok uralma alatt élő, vagy éppen előlük ide húzódó gepidák hagyatékából ránk maradt Mádról egy nagyon szép tárgyakat tartalmazó hunkori női sír. A gepidákat 567-ben uralmuk alá hajtó, majd 568-ban az egész Kárpát-medencét meghódító avarok nyomát jelzi egy lassúkorongon készült, hullámvonaldíszes, szürke színű edény, ami lelőhelyeként a találó a tokaji Király-dűlőt jelölte meg. A honfoglaló magyarok Hegyaljai hagyatékára teljes joggal lehetünk büszkék. Tarcalon, a TV-toronyhoz vezető út mentén, már a XIX. század végén „feltárták” egy magas, vezéri rangú honfoglaló magyar lovas-sírját, melyben több száz ezüst öv és lószerszámdíszt találtak, nem is beszélve a gyönyörű, aranyozott ezüst tarsolylemezről. Hasonlóan gazdag, sőt, ha lehet, még gazdagabb temetkezések kerültek elő Rakamaz területéről is, ahonnan


45

aranyveretes szablyát, aranyozott ezüst tarsolylemezt, és egy női sírból származó, turulmadarat ábrázoló mellkorongpárt is ismerünk.

A rakamazi hajkorong-pár Nem szabad megfeledkeznünk a „tokaji kincs” néven számon tartott, de sajnálatos módon csak másodkézből, régiségkereskedőtől megvásárolt leletegyüttesről sem, melynek pontos lelőhelye ugyan ismeretlen, de a benne található fülbevalók szépsége szinte páratlan és a férfi övdíszek kidolgozása is magas színvonalú. Sőt a határainkon belüli leghíresebb és leggazdagabb honfoglalás kori temetőket is a közelben, Karos község mellett tárták fel. Alig 150 évvel azután, hogy honfoglaló őseink birtokba vették hazánk területét, már kialakult a hegyaljai települések többsége például Tokajt vagy Tarcalt már a XI. században említik oklevelek-, de a többi környékbeli település sem sokkal későbbi. Ezek a korai települések később, a tokaji bornak köszönhetően híres Hegyaljai mezővárosokká, majd városokká, illetve máig élő kulturális és idegenforgalmi központokká váltak. Számos kultúra keveredett e tájon. Sok szlovák élt itt, de sváb (Rátka, Hercegkút) és ruszin (Komlóska, Mogyoróska) falvakat is találunk a területen, melyek a mai napig őrzik kultúrájukat, folklórjukat. Tokaj-hegyalja településein görög, orosz, olasz, zsidó lakosság is élt. A karosi tarsolylemez


46

A gönci lelkész Károli Gáspár fordításában itt nyomtatták az első magyar nyelvű Bibliát, a Vizsolyi Bibliát (1590). A Sárospataki Kollégium képezte hazánkban a református lelkészeket. A történelmi könyvtára kultúránk ősi bástyája.

A Vizsolyi Biblia Itt született meg a magyar irodalmi nyelv Kazincynak köszönhetően, akinek mauzóleuma Széphalmon áll. Itt élt Bencédi Székely István az első magyar nyelvű világtörténelem (1559) írója, Szepsi Csombor Márton az első magyar nyelvű útleírás írója (1620). Itt született Márai Sándor a 20. század egyik legnagyobb írója. E föld szülöttei Árpádházi Szent Erzsébet, Anonymus, Kinizsi Pál, Mészáros Lőrinc, a Rákócziak, Kossuth Lajos, Szemere Bertalan és az Andrássyak. Itt született Szegiben Méhely Lajos hazánk egyik legnagyobb természettudósa. Rendkívül értékesek és szépek a térség kertjei és temetői is. Néhány romos állapotban van, de rekonstruálható, mint például a hejcei volt püspöki-nyaraló kertje, a vilmányi kúriakert, vagy a cekeházi Patay-kastély kertje, a kékedi Melczer kastély kertje, a füzérradványi Károlyi-kastély kertje, a boldogkőváraljai Zichy-Péchy kastély parkja. Különös hangulatúak a telkibányai, pányoki, füzérkajatai kopjafás temetők, vagy az egyedülálló szépségű tokaji temető. Számos zsidó temető van a térségben, melyek szép kultúrtörténeti emlékek (Fony, Korlát, Göncruszka, Mád, Tokaj). A Hernád és a Bodrog köze igazi hegyaljai vidék. Hegyaljai vidék abban a vonatkozásban, hogy építészeti karakterét nagyban befolyásolják a domborzati viszonyok. Illetve hegyaljai vidék abban az értelemben is, hogy a települések zártak, a külterületen nem nagyon találunk sem gazdasági, sem lakóépületeket. A tájhasználat (szőlőtermesztés) miatt jellemző kőgátak, kőbástyák a határ egyedüli jellegadó épített szerkezetei, a kőkeresztek és a régi országutak korántsem mérnökies boltozott, támpilléres kőhídjai mellett. A völgyi falvak tipikusak errefelé, amelyek jellemzően egy patak mentén kezdtek kialakulni, majd párhuzamos utcákkal terjeszkedtek a domboldalban. Ezeket a rétegvonalon ülő utcákat gyakran keskeny közökkel, un. futókkal (pl. Mád) kötötték össze. Az utcák, az egykori legeltetéses állattartás lenyomataként tölcséresednek (a falu széle felé megnyílnak), a központban pedig több helyütt orsós teresedést képeznek (az állatok itatása, illetve vásárok tartása végett). A települések legősibb részein még érződik a szeres telekosztás, az utcák esetleges vonalvezetésében és a kis telekméretekben. A településmag meghatározó épületei a


47

templomok, az iskola és a községháza. Itt a telkek kicsinyek, keskenyek és gyakran zártsorú beépítésűek, míg a hegyre kúszva mind nagyobbakká válnak. Szinte az egész régióban a kisebb, un. egyutcás falvak telekhasználata egységes, idilli képet mutat. Az utcaképben meghatározó elem a kerítések vonala, régiesek a deszkapalánkok és a tömör terméskő kerítésfalak sora, néha-néha egy nyári konyha oromfala vagy egy utcafronti pincelejárat tagolásában. Később megjelentek a kőpillérek közötti lábazati falak, felül kovácsoltvas áttört mezőkkel. A területre jellemző sok kőbányából gyakran faragott tömbkő oszlopok kerültek a fakapuzatok két oldalára (pl. Erdőbényén), rangos fedkövek a falak peremére. A hegyre futó telek aljában, az utcától egy kis virágos kerttel elválasztva áll a déli oldalon a nyári konyha, az északi oldalon a lakóház – emögött található a gazdasági udvar (az állattartó helyiségekkel, épületekkel, néhol megmaradt keresztcsűrrel). A gazdasági udvar felett gyümölcsös (esetleg kukoricás) következik, legfelül szőlővel. A nadrágszíj telket erdő szegélyezi. A pincék a települések belterületén találhatók, telkeken belül, szórványosan, illetve önálló településrészként (pincesorokként, pincenegyedekként). Kevés kivétellel a földfelszín felett csak pincegádorokat találunk, a szőlőfeldolgozás a lakóházakhoz csatlakozó borházban történt. Az épületek formálásába is beleszóltak a domborzati viszonyok, illetve a több évszázados magyar építőhagyomány. A lejtőirányú tetőgerinccel épülő lakóházak a legtöbbször három osztatúak és alápincézettek a lejtésviszonyok, illetve a terület legnagyobb részére jellemző szőlő- és borkultúra miatt. A háromosztatú lakórész (az utca felől sorakozó szoba, konyha, kamra helyiségek) mögött istálló és borház található. A lakórész tetőidoma magába foglal egy déli tornácot is, míg a gazdasági épületrész a teljes traktusszélességet kihasználja.

Tállyai lakóház Az elülső, tiszta szobának az utca felé kettő, a tornác felé egy ablaka néz. A ház bejárata a konyhába nyílik. Az ajtó felett félkör alakú füstlik, két oldalán két keskeny ablak van. A ház közepe a belépő mögött meghúzódó boltozatos konyha, amelynek


48

tüzelőberendezése, már csak elvétve lelhető fel. Az egyszerű nyeregtető összefogja a hosszú épületeket. A nyugodt tetősíkokat a domborzatot követő lépcsőztetés, illetve a boltozott konyha fölé épülő hatalmas kéménytestek tördelik meg. A tető leggyakrabban kontyolt, néha füstlikas, vagy oromfalas (Rátka). Az anyaghasználat egyszerű, a terület ma is látható építészeti arculatát a vakolt, vagy kőporos falak, a látszó fa födém és tetőszerkezet, a pallótokos ajtók, ablakok, az égetett agyag cserép héjalás és a nyers tégla kémények határozzák meg. Bár a falak szinte kizárólag kőből épültek, a kő anyagszerűen csak kevés helyen (esetleg a hátsó hosszhomlokzaton) látható. A sárba rakott, faragott terméskő falazatot az időjárási hatások elleni védelemként betapasztották, levakolták. Meglepetésszerűen sok régi épületrészben a nyílások körül utólagosan levakolt kőkereteket találhatunk. Az épületek nemes arányúak, egyszerű anyaghasználatúak és mérsékelt díszítettségük ellenére méltóságot sugároznak. Ugyanez igaz a fejlett szőlő- és borkultúrával rendelkező települések kúriaépületeire és udvarházaira is, amelyek szintén nem túldíszítettségükkel, hanem a boltíves tornácok mögötti vastag falaikkal, tágas térsoraikkal, súlyosságukkal hívják fel magukra a figyelmet. Kiemelt védelemre érdemes településszerkezetek: Abaújvár, Arka, Baskó, Fony, Füzér, Füzérkajata, Füzérradvány, Gönc, Hejce, Kéked, Kishuta, Komlóska, Kovácsvágás, Középhuta, Mogyoróska, Nagyhuta, Óhuta, Pányok, Regéc. Védelemre érdemes településszerkezetek: Abaújalpár, Boldogkőváralja, Göncruszka, Hernédcéce, Erdőhorváti, Pusztafalu, Telkibánya, Újhuta, Vizsoly, Zsujta A Zemplén és Abaúj öreg várai turistákat vonzó szépségűek. A terület építészeti értékei a középkorig nyúlnak vissza. Az említett várak egy része jó állapotban maradt fenn. A hegyaljai, valamikori mezővárosok polgári házait a XVII-XVIII. században építette a helyi nemesség, a zsidók és más kereskedő népek. Számtalan csodálatos katolikus, református és zsidó műemlék templomban gyönyörködhetünk. Egyre kevesebb számban, de a mai napig is sok évszázados lakóház is fennmaradt. A hegyek ormán várak sokasága vigyázta a tájat (Szerencs, Tállya, Boldogkő, Regéc, Amadé, Füzér, Sárospatak, Szegi, Tokaj). Erődtemplomok sora (Vizsoly, Hejce, Szerencs) mind-mind féltett értékeink. A kastélyok is ritka kincsei a tájnak, a reneszánsz Kékedi, a Monoki, a Golopi, Taktabáji, Újhutai, az Ybl Miklós tervezte Füzérradványi kastély (utóbbi a legnagyobb magyar történelmi kastélyparkkal), a tarcali Rákóczi-kastély. Csodálatosak, egyesek még romjaikban is, a boldogkőváraljai, hejcei, tállyai, cekeházi kastélyok és a Lászlótanyai- és Kőkapui vadászkastélyok. Kiemelkedő értéke a területnek a több száz pince, melyekben a nemespenész a világon egyedülálló különlegesség. Sátoraljaújhelyen van hazánk leghosszabb, 24 km-es pincerendszere is. Tokaj-hegyalja kilométeres pincéi a nemespenész borította járataikkal, gönci hordóban érlelt aszúkkal a Világörökség részét képezik. A magyar alapítású pálos szerzetesrendnek valaha egész sor kolostora állt a hegyekben (gönci, darnói). Tokaj-Hegyalja elnyerte a Világörökségi terület kitüntető címet kultúrtáj kategóriában.


Forrás: VÁTI KHT. 2002

Tokaj-Hegyalja Világörökségi terület térképe

Tokaj és a Bodrogzug látképe

49


50

3. Célkitűzések meghatározása A létrejövő nemzeti park a természetvédelmi prioritásokkal gazdálkodó, hosszútávon önfenntartó, jövedelemtermelő V.-II. típusú egység lenne. A védelem lehetőségeit ma még –az országos helyzethez viszonyítva– relatíve kedvezőnek kell ítélnünk. Ennek fő tényezői a következők: A hegység viszonylag nagy kiterjedésű és változatos domborzatú. Bár itt is bőven érvényesültek kedvezőtlen hatások (pl. tarvágásos fatermelés, széles feltáró utak, túlzott fenyvesítés, a kaszálatlan hegyi rétek becserjésedése stb.), a természetközeli élőhelyek aránya még mindig magasan az országos átlag felett vannak. Szintén kedvező, hogy a hegység északi irányban területileg közvetlenül összefügg a Kárpátok belső vulkanikus övezetével, így számos faj a Kárpátok hírnökeként van jelen. Az összeköttetés a Kárpátok élővilágával a terület fajgazdagságának egyik fontos tényezője. Ezzel együtt viszont a Pannonicum erdőssztyepp-övezetének és tölgyes-régiójának hatásai is bőven érvényesülnek. A kettős és átmeneti jelleg különféleképpen nyilvánul meg a hegység egyes részein: változatos domborzat, a geológiai adottságok, a mikroklíma és a növényzet hatásai sokrétűen jutnak érvényre. A természetvédelem célja nem egyszerűen védetté nyilvánított egyes objektumok (pl. védett fajok) oltalmazása, hanem elsődlegesen rendszerek: a bioszféra természetközeli állapotú rész-rendszereinek; ökoszisztémáknak illetve ezen belül élőlény-közösségek védelme. A veszélyeztetett „ritkaságok” csak ezeken belül tarthatók fenn, hiszen populációik termő-, illetve tenyészőhelyi feltételeit e rendszerek, e közösségek biztosítják. A védelmi stratégiának differenciáltnak kell lennie. Számos gerinces faj megőrzése csak akkor lehetséges, ha viszonylag nagy, összefüggő, zavartalan területet biztosítunk számukra. Más esetekben (pl. forráslakó fajok esetében) viszont kis kiterjedésű, de teljesen érintetlen, speciális élőhelyekre van szükség. A működési területen belül meg kell különböztetni: -Védett zónát -Védőzónát -Ütközőzónát A. Védett zóna Ide tartoznának a jelenleg is törvényi oltalom alatt álló területek egyes belső, elzártabb részei. Ezek a területek csak a gyalogos turizmust, gyógyüdülést szolgálhatják a természetvédelem prioritása mellett. Gazdálkodás csak a természetvédelem érdekében végzett fenntartó, restaurációs és kezelési tevékenység lehet. Ez a zóna tartalmazza a bioszféra rezervátumokat, magterületeket. B. Védőzóna Természetes, vagy természetszerű élőhelyeket foglal magában. Tulajdonképpen a védett zónát körülvevő további nemzeti parki területek, vagy NATURA 2000 területek. Kialakítása feltétlenül fontos a legértékesebb területek védelme érdekében. A gazdálkodást itt is a természetvédelmi céloknak kell alárendelni. C. Ütköző zóna Ennek a zónának a feladata a tömegturizmus felfogása, a turisztikai igények kielégítése. Ez a zóna a hegység peremterületein kell legyen, több komplex turisztikai központtal. Szerencsés egybeesés, hogy a turisztikai hagyományos látványosságok amúgy is a peremterülteken helyezkednek el. Ezeken a területeken beruházások megvalósítása


51

engedélyezhető, sőt támogatandó, de az egységes koncepció alapján történő fejlesztése a kívánatos. Javasolt fejlesztendő turisztikai központok: Boldogkőváralja és Regéc Füzér és környéke Pálháza és környéke Sárospatak-Sátoraljaújhely Telkibánya és Gönc Tokaj és a szomszéd települések Tolcsva-patak-menti települések Ezeken a településeken a ZNP-ot bemutató kiállításokat is ki kell alakítani. A nemzeti park területileg két, jellegében eltérő, de összefüggő területre osztható: a Zempléni hegység tömbje és a Bodrog-zug ártéri területe. A nagy kiterjedés önmagában kedvező lehetőséget biztosít a természeti értékek hatékony védelmére. 3.1. A gazdálkodás feladatai A tulajdonosi kezelésben lévő (természeti és művi) erőforrásokkal, szolgáltatási lehetőségekkel a természetvédelem magas színvonalú prioritása mellett kell gazdálkodni. A ZNP szervezi, koordinálja az ökoturizmust, karöltve az erre szakosodott szervezetekkel. Szakmai támogatást nyújt az önkormányzatoknak az idegenforgalmi, településfejlesztési feladatok ellátásában. Fontos szerepe lehet a ZNP-nak az -idegenforgalom katalizálásában -a területfejlesztési tervek koordinálásában -tőkevonzásban -munkahelyteremtésben -pályázatok menedzselésében -védjegyként szolgálhat Mit hozna a nemzeti park a tájnak és lakóinak? -korszerű területfejlesztést -egységes koncepció alapján kialakított településképet -új munkahelyeket -környezetvédelmi és fejlesztési alapokból új forrásokat -szellemi és anyagi tőke vonzását -természeti erőforrások okszerű, fenntartható hasznosítását -kulturális és gazdasági felemelkedést 3.1.2. Mezőgazdaság A Hegyközben és a belső területeken, valamint a Bodrogközben, Taktaközben, a Kesznyéteni TK-ben támogatni kell a kis önköltségű hagyományos állattartást (mindenekelőtt a szarvasmarha-állomány növelése volna célszerű). Ennek kedvező hatása volna a kaszálók kezelésére, karbantartására is, hiszen újbóli igény jelentkezne szénatermésük rendszeres


52

begyűjtésére. A Nemzeti Park leendő területén a szántóföldi művelés aránya gyakorlatilag elhanyagolható. A peremterületeken a vegyszermentes gazdálkodás ösztönzése kívánatos. 3.1.1. Erdőgazdálkodás Az erdőgazdálkodást a védett területeken lehetőleg a Pro Silva szemlélet jegyében kell folytatni. Ennek lényege, hogy az erdőgazdálkodás elsődleges célja az erdei ökoszisztéma megőrzése. Ezzel összehangolható a faanyag előállítás és értékesítés is. Kiemelkedő célja kell legyen az erdőművelésnek a rekreációs, üdülési, pihenési, kirándulási célú feladatok ellátásában. Fajgazdag erdőszegélyeket kell meghagyni, mely élőhelyet biztosít számos élőlény számára. Az erdőkben fontos szerepe kell legyen az őshonos elegy fafajoknak. Az erdőknek szintezettnek kell lenni, a gyep-, cserje-, alsó lobkorona- és felső lombkoronaszint is meg kell legyen. Az erdő fáinak koreloszlása változatos legyen. Idős, odvas és holt fáknak is helye kell, hogy legyen az erdőben.

Szálaló vágással kezelt erdő 3.1.3. Gyepgazdálkodás és kezelés A Zempléni Nemzeti Parkban a gyepek jelentős területet foglalnak el. Társulástanilag különböző gyeptípusok tartoznak ide, jellegzetes fajösszetételű, az egyes gyeptípusoknak megfelelő életközösségeknek biztosítva élőhelyet. A gyepek - természetvédelmi kezelés szempontjából - két nagy csoportba sorolhatók: Az elsőbe tartoznak azok a gyepek, amelyek nem igényelnek aktív természetvédelmi kezelést. Ezek az edafikus jellegű gyepek: sziklagyepek, sztyeprétek. Ezeknek az élőhelyeknek a védelméről kell gondoskodni. Érzékeny élőhelyek, minden behatásra érzékenyen reagálnak: a felelőtlen turisták tűzrakása, szemetelése, a nagy létszámban jelen levő, tájidegen muflon taposása, a nem átgondolt erdősítések maradandó kárt okozhatnak ezeken az élőhelyeken. A másik nagy csoportba azok a gyepek sorolhatók, amelyek fenntartásához aktív természetvédelmi beavatkozásokra van szükség: ezek a hegyi kaszálórétek, a hegylábi legelők, fás legelők, kaszált aljú gyümölcsösök és az egykori szőlők helyén kialakult félszáraz gyepek.


53

Az irtás eredetű hegyi réteket korábban a rendszeres kaszálások tartották fent. A hegység területén és hegylábi falvakban lévő állatállomány téli takarmányigényét a dús füvű hegyi kaszálókról biztosították egykor. Az állattartás összeomlásával, az állatállomány felszámolódásával a réteket fenntartó kaszálások is elmaradtak. A hegyi kaszálókkal ellentétben a hegylábi - szintén irtás eredetű - legelőkön, fás legelőkön legeltették, makkoltatták a falvak állatállományát. A megfelelő számú legelő állat tartotta életben a gyepeket. A legeltetés mellett a pásztorok bizonyos fokú legelőkarbantartást is végeztek: a jószág számára ehetetlen, szúrós növényeket folyamatosan "kigyomlálták" a legelőkről. A fás legelők nemcsak a legelő jószágnak biztosítottak jó minőségű takarmányt, hanem a makkoltatásra is alkalmasak voltak. Mára ezek a gazdálkodási formák megszűntek. A hagyományos állattartás eltűnésével ezek a gyepterületek átalakulnak: a hegyi kaszálók és a hegylábi legelők gyomosodnak, cserjésednek, majd újra erdősülnek. A jobbik eset, ha a erdősülés a termőhelynek megfelelő őshonos fafajokkal történik. Sok hegylábi gyep esetében azonban az intenzíven terjedő akác hódítja meg a felhagyott területet. Az aktív természetvédelmi beavatkozást igénylő gyepekhez lehetne sorolni azokat a hagyományos művelésű gyümölcsösöket, amelyek alját rendszeresen kaszálták. Ilyen almás-, szilváskertek voltak a hegység falvai körül sokfelé. Ezeknek a gyümölcsösöknek a többsége a beerdősülés előrehaladott stádiumában van a hagyományos gazdálkodás megszűnése miatt. Szintén ebbe a kategóriába lehet sorolni azokat a kisparcellás, hagyományos művelésű szőlőket is, amelyeket évtizedek óta nem művelnek, és mára virágban gazdag, félszáraz gyepek alakultak ki a helyükön. Számos ilyen felhagyott szőlőterület található TokajHegyalján. Ezek a gyepek másodlagosan alakultak ki, és az évszázadok óta folyó ősi gazdálkodási formák tartották életben őket. A használatuk megszűntével a gyepek elvesztik azokat a természeti, táji és gazdálkodástörténeti értékeiket, amelyek érdekében a védetté nyilvánításuk megvalósult. Annak érdekében, hogy ezek a kiemelt jelentőségű élőhelyek fennmaradjanak, szükséges a természetvédelmi beavatkozás, a természetvédelmi célú kezelés. Ahhoz, hogy a kezelések megfelelő módon történjenek, vizsgálni kell egyrészt az egykor jellemző hagyományos gazdálkodási formákat, amelyek fönntartották a gyepeket, másrészt a védendő természeti értékek körét. A két problémakör figyelembevételével lehet kidolgozni azokat a gyepkezelési eljárásokat, amelyek a gyepeket természetvédelmi, tájképi, gazdálkodástörténeti értékeikkel együtt megfelelőképpen őrzik meg. A nemzeti park csak az olyan védett gyepterületeken tud természetvédelmi kezeléseket végezni, ahol "egy személyben" a terület tulajdonosa és kezelője. Sajnos a zempléni gyepek többsége nem a nemzeti park kezelésében van, ezért a természetvédelmi célú kezelésüket megvalósítani rendkívül nehéz. A nemzeti park a megoldás érdekében olyan kezelési terveket dolgoz ki, amelyek alapján a jelenlegi kezelők is el tudják végezni - nemzeti parki felügyelettel - fenntartási, kezelési munkák nagy részét. A gyepek fennmaradását hosszú távon azonban csak a hagyományos állattartás újbóli meghonosítása és támogatása biztosíthatja - összhangban a természetvédelmi célokkal. 3.1.4. Állattenyésztés Kiemelt fontosságú, hogy saját állatállománya legyen a nemzeti parknak. Az állatállománynak több célú hasznosítása kell legyen: -Legeltetéssel történő területkezelés, a kaszált területekről lekerülő széna feletetése -Idegenforgalmi célú bemutatás -Génmegőrzés -Tenyészállat értékesítés


54

Ennek érdekében legalább két állattartó központot kell létrehozni. Az egyiket a Bodrogzughoz kapcsolódóan, a másikat a Zemplén belső területein. 3.1.5. Vadgazdálkodás A vadászat a térség idegenforgalmi fejlesztésének egyik lehetséges iránya. Szoros együttműködést kell kialakítani a természetvédelem, erdészet és a vadgazdálkodási egységek között. Fontos, hogy a jelenleg néhol rossz egészségi állapotban lévő állományt (főként muflon) rendszeres gyógykezeléssel jó kondícióba kell hozni. A nagyon elfiatalodott vadállományt (főként a gím és a muflon) okszerű gazdálkodással korosbítani kell, hogy ismét növekedjen az érmes kilövések száma. A vadgazdálkodóknak ebben elsősorban konferenciák szervezésében nyújtott közreműködéssel tud azigazgatóság segíteni. 3.1.6. Idegenforgalom A javasolt idegenforgalmi központok várhatóan komoly turizmust fognak vonzani. Ezek a természet szépségei mellett a várturizmust, kulturális turizmust (pl. Zempléni Zenei Napok), borturizmust, stb. is növelni fogják, melyek többsége üzleti alapon fejleszthető. A hegyközi falvak többsége alkalmas lenne a falusi turizmus fejlesztésére. A Hernád, Bodrog és a Tisza egyaránt alkalmas vízitúrázásra. A peremterületeken ajánlott a lovasturizmus fejlesztése. Ki kell alakítani egy Zempléni-hegységi kerékpáros körutat. Az erdei természetjárás feltételei rendkívül jók a területen. Új túraútvonalakat is ki kell jelölni, melyek azonban el kell, hogy kerüljék a zavarásra érzékeny élőlények élőhelyét, ugyanakkor be kell, hogy mutassák a tájképi értékeket. Egy zempléni történelmi emléktúra útvonal kiépítése javasolt. Ennek útvonala: Boldogkőváralja-Arka-Mogyoróska-Regéci-várRegéc-Fehér-Kút-Amadé-vár-Pálos-kolostorrom-Telkibánya-Mátyás király kútja -Vörös-vízi bánya - Teréz-táró - Hollóháza-Nagymilic-Csata-rét-Füzéri vár-Fűzérradvány-SzéphalomRudabányácska-Sárosapatak. A ZEMPLÉN TURISZTIKAI CSOMAG A zempléni turizmus ma leginkább azzal jellemezhető, hogy az egyes önkormányzatok forrásaik függvényében minden lehetőt megtesznek a turista ide csábítására, és ha van egyáltalán reklám, az az egyedi látnivalókat propagálja. Rákfenéje a térségnek, hogy szinte csak a nyári időszakban érkeznek turisták, és aki ide érkezik, az jellemzően kiránduló, aki 1-1 látnivaló megtekintésére érkezik, és a többség egyetlen éjszakát sem tölt el a térségben. A turizmussal kapcsolatban véleményünk szerint két stratégiai célt kell megfogalmazni 1. Egy hét a Zemplénben! 2. Minden évszak főszezon! A turizmus fellendítésére, ahhoz minden elemére szükség van! Minden elemet egyetlen település vagy kistérség sem tud produkálni, ezért a Zemplént egy csomagban kell „eladni” a turistáknak. Minden elem között kell legalább egy, mely országos hírnévre tesz szert! (mindenki hallott már a „bajai halászlé”-ről, a „békéscsabai kolbásztöltő versenyről”, a „Balaton átúszás”-ról, a „mohácsi busójárás”-ról, stb. Az azért jól látszik, hogy egyikhez sem kellett különleges adottság, csak hagyományteremtő szándék.)


55

A komplex turizmusfejlesztés szükséges elemei: Gasztronómia: Hatalmas fegyvertény, hogy miénk az ország legfontosabb világhírű terméke a tokaji bor! Jó úton halad a „gönci barack pálinka” is a hírnév felé. Nincs azonban a tájra jellemző országos hírnevet elérő étel, sajt, sütemény, stb. Ezeket meg kell teremteni, a hírnevüket fel kell építeni. Kultúra: Ennek egy „kész” országosan ismert eleme van, a „Zempléni Fesztivál”. Itt nagyon sok teendő van, hiszen ez az a terület, amivel a holt szezonban is turistát lehet vonzani. Szórakozás: Olyan programokat kell hagyományteremtő módon megalkotni, melyek országos hírnévre tesznek szert, fogalommá válnak. Van erre jó példa, mert a Hegyalja Fesztivál és a szüreti napok két eltérő igénnyel rendelkező társadalmi réteget fed le. További nagy programokat kell kiépíteni a jövőben! Természet: hatalmas értéke a tájnak, de nincs bemutatva, csak az látja, aki értő szemmel érkezik ide. Ennek színvonalas bemutatása a Zempléni Nemzeti Park Igazgatóság feladata. Műemlékek: Hihetetlen értékekkel bír a táj, de alig van „kész” látnivaló, talán csak a Sárospataki és Boldogkőváraljai vár. A többi „félkész” és alvó állapotban várja a szebb napokat, annak ellenére, hogy néhány önkormányzat (pl. Füzér) hatalmas erőfeszítéseket tesz. Sport: Tájra jellemző országos program nincs (mint.pl. a Balaton átúszó verseny). Vannak jó kezdeményezések pl. Sátoraljaújhelyi Kalandpark, de az országos hírnév eléréséhez még sok a teendő. Emléktárgyak: A területre érkező turista jelenleg két-három nagyszerű, területre jellemző, világszínvonalú ajándékot tud vásárolni: tokaji bor, hollóházi porcelán, gönci pálinka. Ezt a sort mindenképpen bővíteni kellene. Lehet itt a hagyományokkal bíró tárgyakra gondolni (pl. sárospataki kerámia), vagy hagyományokkal nem bírókra is, melyek megteremtése még a jövő feladata (pl. zempléni sajt, zempléni gyógytea, zempléni szárított vargánya, stb.) Ezeket a helyi vállalkozó szemléletű embereknek kell kitalálni, amiben a Zempléni Nemzeti Park Igazgatóság segítő kezet kell, hogy nyújtson. Mindezen turisztikai elemek megléte esetén lehet a „Zemplén csomagot” megalkotni, és eladni, és ha ez meg van, akkor a magántőke is egyre jobban meg fog jelenni a szálloda és vendéglátás területén. Ezen elemek közül többnek a megteremtésében a Zempléni Nemzeti Park Igazgatóság hatékonyan részt tud vállalni. Ha van a Zemplénben összefogás és egységes cél, akkor megindulhatunk a „Kiemelt Turisztikai Régió” címért, ami jelentős forrásokat mozdíthat meg. Lehet azt mondani hogy „címekből nem lehet megélni”, de a megélhetéshez (lásd turisztika) címekre van szükség! A térség jövőjét a turizmus és az azt kiszolgáló háttéripar jelentheti. Ezért szükség van a meglévő Világörökségi címre, de a „Zempléni Nemzeti Park”i rang, a „Zemplén Kiemelt Üdülőkörzet”, „Kiemelt Turisztikai Desztináció” a „Zemplén Geopark”, és a „Történeti táj” cím megszerzésére is. Ezek azok a címek, melyek egy okos vidékfejlesztő kezében csatornák lehetnek a források megszerzéséhez, a Zemplén felemelkedéséhez!


56

3.1.7. A földtani és táji értékekkel való gazdálkodás, azok védelme A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény rendelkezik a táji és a földtani értékek védelméről. Kiemelten foglalkozik az ex lege védett barlangokkal, meghatározza a törvény erejénél fogva védett források körét és a földvárak ex lege védettségét. A törvény szavai szerint a földtani értékek védelme kiterjed, felszínalaktani képződményekre, ásványokra, ásványtársulásokra, ősmaradványokra. A táji értékek, az élettelen természeti értékek, és a meg nem újítható természeti erőforrások védelme általában szorosan kapcsolódik az élővilág létfeltételeinek megóvásához. Bár a területi védelem elvileg a nemzeti park területén lévő minden természeti és táji érték védelmét biztosítja, a gyakorlatban sok olyan örökölt vagy azóta keletkezett tevékenység a természetvédelem céljaival, érdekeivel ellentétes törekvés hat, amelyeket kezelni kell. A Zempléni Nemzeti Park határain több kőbánya működött, illetve működik. Ezek a külfejtéses bányák megbontják a természetes felszínt, megszüntetik az ott lévő élővilágot és messziről látható tájsebeket okoznak. Ugyanakkor a felhagyott bányák különlegesen értékes élővilágnak is otthont adnak. A még rendezést igénylőknél a biztonságossá tétel mellett a már kialakult élőhelyek megőrzése és a földtani értékek bemutatása az elsődleges cél. A Zempléni Nemzeti Park területén sok az ásványlelőhely, és jó néhány ősmaradványlelőhely is ismert. Fontos, hogy ezek elsősorban a kutatást, megismerést szolgálják, ne legyen tere a nagy mennyiségű, kereskedelmi célú gyűjtésnek, a lelőhely "kifosztásos" tönkretételének. A Zempléni-hegység gazdag tudományos értékű földtani feltárásokban. Ezek közül minél több rétegtani alapszelvény kutatásra, bemutatásra alkalmas állapotban tartása fontos feladat. Azt szeretnénk elérni, hogy minden alapszelvényt legalább ötévenként meg tudjunk takarítani a ráfolyó talajtól, törmeléktől és a tanulmányozást, bemutatást akadályozó növényzettől. A megközelíthető helyen lévő alapszelvényekhez tájékoztató táblát helyezünk ki. A felszínalaktani értékek védelmét a nemzeti parkban a területi védelem biztosítja. Károsításuk elkerülése érdekében mindenekelőtt el kell készíteni ezek teljes körű felmérését, javaslatot kell tenni állapotuk megóvására, szükség esetén javítására. Az erdészeti munkák során is érvényesíteni kell a források védelmét az utak vezetésének szabályozásával, valamint védőzóna kijelölésével. A Zempléni Nemzeti Park Igazgatóság feladata és stratégiai célja, hogy a hegység jellegzetes vizes élőhelytípusait megőrizze: • A források minden típusa élővilág-védelmi szempontból is érték, amennyiben természetes élővilágát legalább részben megőrizte. Ezért a nemzeti park területén nem növelhető a foglalt források száma, és a már foglalt források egy részére is rekonstrukciós tervet kell készíteni. • Forráslápok: értékes növényzetük és állatviláguk miatt minden állományuk védelmet érdemel, a még meglévők pusztulását meg kell akadályozni, a pusztulókat lehetőség szerint helyre kell állítani. • A hegyvidéki égerlápszerű égerligetek megőrzése ritkaságuk és értékes növényfajaik miatt fontos. • A patakokat kísérő növénytársulások: patak menti égeresek, kőrisligetek, fűzligetek, bokorfüzesek, illetve a patak menti magaskórósok, mocsárrétek, mocsári nádasok megmaradt állományait meg kell őrizni, ahol lehetséges, helyre kell állítani. • Fenn kell tartani a csermelyek és kisvízfolyások élővíz jellegét, a szivárgók, források körül kialakult tocsogókkal, nedves térségekkel együtt.


57

Hosszabb távon szeretnénk komplex megfigyelőállomásokat kiépíteni, melyek biztosítanák a rendszeres monitoring vizsgálatok lehetőségét. A foglalás tönkreteszi a források körüli vizes élettereket, de a "turista" foglalások zöme esztétikailag sem megfelelő, és a célt sem éri el, amiért megépítették. Célunk, hogy az elhanyagolt, rosszul megépített foglalásokat elbontsuk, az eredeti állapotot helyreállítsuk. Csak a nagy forgalmú kirándulóhelyeken célszerű megtartani a forrásfoglalásokat, szükség esetén átépítve őket. Fel kell számolni a szennyező forrásokat (ipari és kommunális szennyezés). El kell érni, hogy a településeken teljes körű legyen a csatornázás, ne kerüljön tisztítatlan szennyvíz a patakokba. Egyelőre kezelhetetlen probléma a szemetelés és az illegális hulladék-elhelyezés. Megszüntetésük érdekében társadalmi összefogásra, jelentős tudatformálásra van szükség, hogy a nemzeti parkban a szép táj, a változatos élőhelyek együttes hatását ne rontsa le az igénytelenség, a mindannyiunk érdekeit figyelmen kívül hagyó szemetelő kedv. A hegység körüli, változatos domborzati viszonyok között, általában erdős területeken kialakult településeken évszázadok alatt változatos tájhasználat alakult ki. A történelmi borvidék szőlői, a kisparcellás gyümölcsösök, szőlőterületek, a rétek, a ligetekkel, bokorerdőkkel tagolt legelők változatossága önmagában is jelentős táji érték, idegenforgalmi vonzóerő. Törekedni kell a hagyományos tájhasználat megőrzésére, kerülni kell a jelentős tájképi beavatkozással járó ipar, bánya, a hagyományoktól idegen, a tájat, természetet romboló turisztikai "attrakciók" telepítését. A települések hagyományos arculatának, a tájjal való harmóniájának megőrzésében talán legfontosabb szerepe a települések fejlődési irányait hosszabb távon meghatározó településrendezési terveknek van. Támogatjuk ezen a területen a hagyományos mezőgazdasági formákat, a kézművességet, a területet elviselhető mértékben terhelő turizmust.

Szénégető boksa Újhuta határában


58

3.1.8. Fajmegőrzési programokról általánosságban Fajmegőrzés alatt a közvetlenül, vagy közvetve antropogén hatások által veszélyeztetetté vált, nemzetközi vagy hazai viszonylatban lecsökkent, vagy csökkenő állományú fajok megőrzésére kidolgozott programokat értjük. A fajok egy részénél a veszélyeztetettség egyértelműen a befoglaló növénytársulás vagy társulás-komplexum eltűnésével (megritkulásával) függ össze. E fajok esetében az élőhely-védelmi program megoldja a faj védelmét is (pl. számos gerinctelen állatfaj). Többségében azonban az élőhely védelmét kombinálni kell a faj életmenetének valamely kulcsfaktorába történő aktív beavatkozással. Ha megtaláljuk azt a legfontosabb tényezőt amely a faj csökkenését előidézte, az aktív beavatkozás rendkívül sikeres lehet. A fajvédelmi programok feltételezik a megcélzott faj biológiájának, életmenetének, a fajjal vagy rokonfajaival kapcsolatos hazai és külföldi eredmények alapos ismeretét. Veszélyeztetett fajokkal nem lehet könnyelmű kísérleteket végezni. Természetesen nem minden beavatkozás jár sikerrel, a kísérleteknek lehetnek negatív tapasztalatai is, melyeket meg kell osztani a szakmai közönséggel okulásképpen. Fajmegőrzés tekintetében prioritásokat kell meghatároznunk, hiszen az egyes fajok biogeográfiai jelentősége, veszélyeztetettsége meghatározza a velük való foglalkozás fontosságát. A fajmegőrzési tervekben meghatározott feladatok általában komplexek, a saját források felhasználásán túl a társadalom széles rétegeit érinthetik. El kell érni, hogy saját dolgozóink irányíthassák, ellenőrizzék e programokat, hiszen az eredményeket rajtunk kérik számon. Ugyanakkor számos -ha nem a legtöbb- eredményes fajvédelmi program társadalmi szervezetek (pl. MME) tevékenységének vagy aktív közreműködésének köszönhető elsősorban. A társadalmi szervezetek várhatóan azonban egyre inkább csak reális feladatokat fognak felvállalni, reális feltételek mellett, melyhez a kondíciókat biztosítani kell. A fajok védelme tekintetében igazgatóságunk - működési területének jellege, szakembergárdájának szakterületi megoszlása, ambíciója és még számos tényező miatt specialitásokkal rendelkezik. Több olyan program van, melyeknek alkalmazása tekintetében hazánkban a legnagyobb szakmai tapasztalattal, rutinnal, háttér-anyagokkal bírunk. A veszélyeztetett fajok aktív védelme az igazgatóság "legszakmaibb" feladatai közé tartozik. 3.1.9. Környezeti nevelés A Igazgatóság oktató-bemutató, szemléletformáló, környezeti nevelési tevékenysége alapfeladat. E tevékenységi körnek számos célcsoportja van (óvoda, általános és középiskola, egyetem, ide látogató érdeklődők). A ZNP-ban folyó oktató-nevelő tevékenység fő célja a Nemzeti Park területén és térségében élő, valamint az idelátogató óvodás, általános és középiskolás gyermekek természetvédelmi szemléletformálása, környezettudatos magatartásra nevelése, vidékünk természeti és kultúrtörténeti értékeinek bemutatása. Meggyőződésünk, hogy a környezeti nevelés csak úgy lehet igazán hatékony, ha sikerül azt a nevelési folyamat szerves részévé integrálni. Igazi színtere a változatos természeti környezet, ahol végtelen lehetőség nyílik a természeti értékek, jelenségek és folyamatok bemutatására, tanulmányozására, s eközben komplex nevelési feladatok megvalósítására. A Környezeti Nevelési Csoport feladata: -a természetvédelem népszerűsítése, társadalmi elfogadásának segítése -szemléletformálás, a környezettudatos magatartás elsajátításának elősegítése


59

-a nemzeti park tevékenységének, természeti- és kultúrtörténeti értékeinek oktatási, ismeretterjesztési keretek között történő bemutatása -a környezeti nevelés formáinak és módszereinek kidolgozása, alkalmazása, átadása -A foglalkozások és terepi programok alkalmával nem egyes kiragadott természeti elem bemutatása a cél, hanem a természetnek, mint működő egésznek, a maga összetettségében történő bemutatása. -A környezeti nevelési tevékenység központi eleme az élményszerzés, amely a megismerés alapját képezi. A környezeti nevelési tevékenységek színterei, a megvalósítás formái és módszerei: -Ismeretterjesztő, népszerűsítő előadások és foglalkozások (főként óvodás és diákcsoportok, táborok, erdei iskolai programok keretében) -Terepi bemutatások, szakvezetések lebonyolítása -Tanösvények hálózatának kialakítása, működtetése, fenntartása. -Pedagógusok rendszeres természetvédelmi szakmai - módszertani továbbképzése -Akkreditált tanártovábbképzési programok lebonyolítása -Terepgyakorlatok szervezése és lebonyolítása, szakképzési tevékenység segítése (közép és felsőfokú oktatási intézmények hallgatói részére) -Szakmai gyakorlatok irányítása, (szakdolgozatok, diplomamunkák) -Szakmai-módszertani publikációk, kiadványok készítése (tanösvényismertetők, kirándulásvezető füzetek, terepi foglalkozást segítő tematikus feladatlapok) -Természetismereti, természetvédelmi szaktáborok, és aktív természetvédelmi tevékenységet végző táborok szervezése ill. szakmai munkájának segítése, irányítása -Óvodai és iskolai környezeti nevelési központok munkájának segítése, szakmai irányítása. -Természetismereti és természetvédelmi vetélkedők szervezése -Évente megújuló együttműködési keretmegállapodás kimunkálása az oktatási intézményekkel, az iskolai és az iskolán kívüli környezeti nevelési tevékenység támogatására -Hosszútávú együttműködés kimunkálása a térségben tevékenykedő társadalmi szervezetekkel, környezetvédelmi oktatóközpontokkal, egyesületekkel -Szakmai együttműködés kialakítása a Szlovák hatóságokkal és civil szervezetekkel -Jeles Napokhoz kapcsolódó térségi rendezvények szervezése -Kiállítások szervezése

A környezeti nevelés terepen: madárles


60

3.2. Hosszútávú vagyongazdálkodási koncepció Munkahelyteremtés és természetvédelem összefüggései Egy területet csak akkor lehet megvédeni és hosszútávon fenntartani, ha az ott élő embereknek abból előnyük szármázik, de legalábbis nincs hátrányukra. „Üres hassal nem lehet természetet védeni!” Éppen ezért a természetvédelmi tevékenység mellett fontos, hogy az érintett településeket a nemzeti park mellé állítsuk, az ott élő embereknek perspektívát nyújtsunk. Ennek eszköze a fiatalok nevelése, az idősek esetében pedig az érdekeltség megteremtése például a foglalkoztatottság növelése segítségével. Utóbbinak öt formája lehetséges: -Főállású foglalkoztatás -Megbízásos foglalkoztatás -Közmunkaprogramok -Mezőgazdasági termelés ösztönzése felvásárlói rendszerrel -Közvetett hatások révén (pl. turizmus, márkavédjegy, pályázatok, stb.) Első lépésben a Zemplént (Kéked-Tokaj-Sátoraljaújhely háromszögben) szeretnénk egy egységként kezelni. Egységes fejlesztésekre, munkahelyteremtésre, turizmusra és gazdálkodásra gondolva. Főállású foglalkoztatás: A nemzeti park apparátusa várhatóan 30 fő körül lesz. Ezek a foglalkoztatottak kb. 1/3 részben kerülnek ki a helyi lakosok közül, és 2/3 részben távolabbról számítunk beköltözőkre, hiszen helyben a speciális végzettségű szakemberek (pl. botanikusok, zoológusok) száma korlátozott. Megbízásos szerződések: A területek kezelése, az építkezések, az idegenvezetés, stb. rendszeres, szezonális vagy alkalmi megbízással történő foglalkoztatást tesz szükségessé. Ezek közül is az erdők és gyepek kezelése (főleg gépi) viszonylag rendszeres megbízást biztosíthat a helyi vállalkozók számára. Ennek volumene előre nem becsülhető, évente változó. Közmunkaprogramok: Az önkormányzatokkal szoros együttműködésben szinte minden települést érintően kívánunk a közmunkaprogramokban helyi lakosokat foglalkoztatni. Ez a foglalkoztatás a legszegényebb és a legkevésbé iskolázott réteget érinti. Az Aggteleki Nemzeti Park tapasztalatai szerint 2-400 ember foglalkoztatása megoldható ily módon. Elsősorban területek kezelésében, rekultivációs munkákban, kertészeti és erdőtelepítési munkákban számítunk rájuk. Mezőgazdasági termelés ösztönzése felvásárlói rendszerrel: Az országban eddig ismeretlen modellt kívánunk megvalósítani annak érdekében, hogy akár több ezer embernek adjunk kiegészítő jövedelmet. Ennek egyes elemei más nemzeti parkokban már megvalósultak, de teljes komplexitásában még nem. Ennek lépései a következők: a, felvásárlói rendszer kiépítése b, raktárkapacitás kiépítése c, feldolgozói és értékesítési hálózat kiépítése d, éttermi hálózat kiépítése A kis településeken, számos helyen képződik felesleg árutermelés során, vagy a kiskertekben. Sokan gyűjtögetnek az erdőkben gombát, csipkét, bodzát, stb. Ezek értékesítése rendkívül nehéz, vagy csak nyomott áron lehetséges. A kis piacokon néhányan értékesítik ezt, de a legtöbb ember, különböző okokból nem foglalkozik piacozással. Ezt a kérdést szeretnénk


61

megoldani azzal, hogy egy felvásárlói hálózatot hozunk létre, melynek minden településen lesznek lerakatai, 1-2 arra vállalkozó helyi lakos. A felvásárolt zöldséget-gyümölcsöt, gombát, állati terméket egy központi raktárházban tárolnánk, ahonnan azt részben a nagybani piacon értékesítenénk, de célunk szerint annak egyre nagyobb hányadát helyben hasznosítanánk. Ennek elemei: -helyi értékesítés -aszalás -pálinka főzés és gyümölcsborok készítése -konzerválás, teafüvek készítése -sajtkészítés -éttermi hálózat Helyi értékesítés: A lerakatok kvázi „nagybani piacként” működve a helyi zöldségkereskedőket is ellátnák. Pálinka főzés: Magánvállalkozók meglévő, vagy újonnan kialakítandó kapacitásait igénybe véve helyi különlegességnek számító pálinkákat, gyümölcsborokat kell készíteni, melynek a hagyományai részben meg is vannak. Ezek értékesítése a szuvenír boltokban és nemzeti parki látogatóközpontokban is történne. Aszalás: A gyümölcsök és a gomba egy része aszalásra kerülne, és így értékesítenénk azt tovább a helyi saját és a vállalkozói boltokban. Konzerválás: Egy kis konzervüzemet szeretnénk létesíteni, ahol lekvárokat és konzerveket készítenénk, amit nemzeti parki termék néven értékesítenénk. Sajtkészítés: A nemzeti park igazgatóságának kiemelt célja az állattenyésztés ösztönzése. Ez csak akkor lehet gazdaságos, ha ráépül egy tejfeldolgozó kapacitás is. Olyan helyi lakosok bekapcsolódását várjuk a sajtgyártásba, akik létrehozhatnának egy tájjellegű sajt választékot. Az üzemeik kiépítését közös pályázatokon keresztül támogatnánk. Éttermi hálózat: A nemzeti park fogadóközpontjaiban szeretnénk ha 4-5 étterem létesülne. Ezeken a helyeken a felvásárolt alapanyag feldolgozása folyna, és mint „nemzeti parki termék” kerülne a vendégek asztalára. Az éttermek ellátása szerződéses keretben lehetőleg a térség valamennyi éttermét érintené, akik szintén jogosultak lennének a „nemzeti parki termék” cím használatára, egy minősítési eljárás után. Az egész program lényege, hogy élelmiszer terén minél nagyobb fokú önállóság valósuljon meg. Minél több embernek adjunk a kezébe főállásban vagy kiegészítő tevékenységként űzhető foglalkozást. A cél, hogy önszerveződő legyen a helyi társadalom, és csak azokon a pontokon lépjen be a nemzeti park igazgatóság, ahol szükséges. Katalizátorként és szervezőként működjön, és ha van egy tevékenységre helyi vállalkozó, akkor azt a tevékenységet neki át kell adni. Minden olyan beruházást, ami ennek a hálózatnak az elemeként szóba jöhet, azt támogatni kell a nemzeti park igazgatóság pályázatíró erején keresztül. Közvetett hatások: Turizmus növekedése révén a szolgáltatói szektor erősödését várjuk, ami természetesen sok embernek jobb megélhetést biztosít. Mindezen foglalkoztatási tervek természetesen csak az önkormányzatokkal és a helyi vállalkozókkal összefogva valósíthatók meg. A nemzeti park célja nem a haszonszerzés, hanem a térség minél több lakójának munkát adni. Éppen ezért amit lehet helyi vállalkozók valósítanának meg a tervekből, a nemzeti park igazgatóságának feladata a szervezésben és logisztikában csúcsosodna ki, és csak a hiányzó láncszemeknél lépne be a nemzeti park saját beruházással.


62

Összefoglalás A Zempléni Nemzeti Parkért Szövetség (ZNPSZ) azért jött létre, hogy felkutassa, megőrizze és megmutassa e különleges vidék értékeit. A cél érdekében önkormányzatok, civil szervezetek, vállalkozások, magán személyek és tudósok fogtak össze. Ritka az, hogy ilyen gondolkodásban távol álló emberek különböző érdekektől vezérelve, de mégis egy cél érdekében mozdulnak meg. A ZNPSZ a térség legnagyobb ernyőszervezete. Szeretnénk elérni a Zempléni Nemzeti Park megalakítását, mely nevében is kifejezné a terület nemzeti jelentőségét, szervezetében pedig az értékek megőrzésének és bemutatásának lehetne a motorja. Mit várunk a Zempléni Nemzeti Park megalakulásától? Természeti értékek védelme A Zempléni Nemzeti Parkban olyan ritka gomba-, növény- és állatfajok élnek, olyan geológiai, történelmi és néprajzi értékek találhatók, melyek megőrzése mindannyiunk erkölcsi kötelessége. Olyan nemzeti park az álmunk, mely nyit a lakosság és a turisták felé. Nem elzárni, megmutatni szeretnénk értékeinket, szem előtt tartva azok védelmét, de célul tűzve ki az ismeretterjesztést. A nemzeti parki védelmi kategória hosszútávon, még esetleges jogszabályi változások esetén is biztosítaná a természeti értékek védelmét. Turizmus fejlesztése A jelenleg meglévő települési turisztikai fejlesztések számára egy olyan, az egész térséget magában foglaló vázat adna, melyre minden település felfűzheti a saját elképzeléseit. Egy teljes településhálózatot érintő szervezet egységes képben jelenhetne meg a turisztikai piacon, széleskörű programokat kínálva. Ez hatékonyabbá tenné az idegenforgalom fejlesztését. Munkahelyek A Zempléni Nemzeti Park munkahelyeket teremt, hiszen a területek védelme, fenntartása, bemutatása különböző képzettségű dolgozókat igényel. A Zempléni Nemzeti Park területének döntő része ember alkotta táj, ezért azok megőrzése, rekonstrukciója csak mesterségesen lehetséges. Érthető ez, hiszen az ártéri legelők, a hegyi kaszálók, az erdők mind csak állandó fenntartó kezeléssel őrizhetőek meg. Ezek a munkák nagyon sok alkalmi és állandó foglalkoztatást jelentenek éppen a legképzetlenebb réteg számára. A Zempléni Nemzeti Park változatos turisztikai célpontot fog jelenteni, ahol több napos látogatások is bőséges programot kínálnak. Ennek érdekében a Nemzeti Park saját fogadó bázisokat és bemutatóhelyeket fog kialakítani, melyek működtetése szintén növeli a foglalkoztatottságot. A növekvő számú turista a vállalkozások számára jelent lehetőséget, hiszen a szálláshelyek és vendéglátó egységek kialakítása és bővítése a vállalkozások feladata.

Gazdasági előnyök Egy nemzeti parknak feladata, hogy a helyben termett és készített élelmiszerekkel lássa el az ide érkező turistát, hisz ez szintén a terület egyik fontos attrakciója lehet. Szerencsés a helyzetünk, hiszen a tokaji bor világhírű és egyre fejlődő borturizmussal rendelkezünk, ami a


63

turizmus növekedésével tovább fejlődhet. A boron kívül azonban a helyben előállított élelmiszer alapanyagok, a támogatandó állattartás révén az előállított hús, tej, sajt, gomba helyben kerül feldolgozásra, ami a helyi lakosság bevételeit és foglalkoztatottságát növelik. A külföldi turisták részére értékesített áru pedig kvázi exportbevételt jelent nemzetgazdasági szinten. A nemzeti parkban megtermelt élelmiszer, bor, ivóvíz csomagolásán a Nemzeti Park mintegy védjegyként szerepelhet, hiszen a fogyasztók képzetében ez magasabb minőséggel, egészségesebb életmóddal párosul. A nemzeti park pályázatai révén újabb források válnak elérhetővé, olyan alapokból is, melyek az önkormányzatok számára nem megpályázhatóak. A nemzeti park pályázó partner lehet konzorciumok kialakításakor, ami erősítheti a pályázók esélyeit. Egy fejlődő turizmussal rendelkező térség számára az infrastrukturális beruházások létfontosságúak. Ezek a foglalkoztatás és az építőipari cégék révén szinte a teljes lakosságot érintik. Lakosság-megtartó erő A turizmus fejlődése révén növekedhet a kis falvakban a foglalkoztatottság, az élelmiszer alapanyag beszállítás, a szolgáltatási lehetőségek, a falusi és ökoturizmus, és ezek együttes hatása révén nő a település megtartó ereje. Jár-e valamilyen új természetvédelmi jogi korlátozással a Zempléni Nemzeti Park megalakulása? Az új nemzeti park nem jár semmilyen új természetvédelmi korlátozással az adott területen, hiszen csak a már most is természetvédelmi oltalom alatt álló területek fenntartását és rekonstrukcióját végezné -az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóságtól elválva– az új és önálló Zempléni Nemzeti Park Igazgatósága.


64

Irodalomjegyzék Ádám L. és Hegyessy G. (1998): Adatok a Zempléni-hegység, a Hernád-völgy, a Bodrogköz, a Rétköz és a Taktaköz lemezescsápú bogárfaunájához (Coleoptera: Scarabaeoidea). Zempléni Táj - Információk Északkelet-Magyarország természeti értékeiről 2: 80 pp. Ádám L. és Hegyessy G. (2001): Adatok a Zempléni-hegység, a Hernád-völgy, a Bodrogköz, a Rétköz és a Taktaköz holyvafaunájához (Coleoptera). A sátoraljaújhelyi KazinczyFerenc Múzeum Füzetei 5: 250 pp. Ádám L. és Hegyessy G. (2004): Abaúj és Zemplén tájainak ragadozó vízibogarai (Coleoptera). Információk Északkelet-Magyarország természeti értékeiről 4: 97 pp. Bába, K., Kolosváry, G., Sterbetz, I., Vásárhelyi, I., Zilahi-Sebess, G. 1962. Das Leben der Tisza XVII. Zoologische ergebnisse der vierten Tisza-expedition. Acta Biologica (Szeged), VIII: 203-215. Balogh, P. 1995. Erdei pele (Dryomys nitedula) Istvánkúton. Calandrella, IX/1-2: 104. Baráz Cs., Kiss G. (szerk.) A Zempléni Tájvédelmi Körzet. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Eger, 399pp. Béres, I., Firmánszky, G. 1991. A Monoki-dombság és a környező területek gerinces zoológiai értékeinek feltárása, fejlesztési és védelmi javaslatok. Kutatási jelentés, KTM könyvtár, Bihari, Z. 1990. A nagy patkósorrú denevér (Rhinolophus ferrumequinum) és a hosszúszárnyú denevér (Miniopterus schreibersi) vándorlásának vizsgálata a Zempléni-hegységben. Calandrella, IV/2: 22-27. Bihari, Z. 1990. Adatok a Zempléni-hegység épületlakó denevéreinek felméréséhez. Calandrella, IV/1: 75-82. Bihari, Z. Gombkötő, P. 1993. Az Északi-középhegység denevérfaunisztikai felmérése. Fol. Hist.-nat. Mus. Matr., 18: 163-189. Bihari, Z., Petrovics, Z., Szentgyörgyi, P. 2000. A Zempléni-hegység emlősfaunája (Mammalia). Folia Historico Naturalia Musei Matraensis, 24: 361-403. Bihari Z., Fazekas I., Ilonczai Z., Kiss G., Matus G., Novák T., Pelles G., Petrovics Z., Proksa K., Simon T., Somlai T., Tóth Z., Varga Z., Vojtkó A. 2007. Abaúj és Zemplén Tájvédelmi Körzetei. ÉszakMagyarország védett természeti területei, 3: 40pp. Bihari Z. 2007. A Zemplén-hegység barlangjainak és mesterséges üregeinek denevérfaunisztikai felmérése. in: Boldogh S. Estók P. (szerk.) Földalatti denevérszállások katasztere I. ANP füzetek III. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő, 204-215. Biró L. (1883): Adatok Zemplén megye természetrajzi ismeretéhez. (II. Dr. Chyzer Kornél gyűjteményének bogarai.) In: A magyar orvosok és természetvizsgálók 1882. aug. 23-tól aug. 27-ig Debreczenben tartott XXII. vándorgyűlésének történeti vázlata és munkálatai. Budapest, pp. 195—232. Bohus, G. (1963): New suggestions for preparing fleshy fungi for the herbarium. - Mycologia 55: 128--130. Bollmann, A., Gminder, A. & Reil P. (1996): Abbildungsverzeichnis mitteleuropäischer Grosspilz.e Schwarzwälder Pilzlehrschau, Hornberg, 213 pp. Borhidi A. (2003): Magyarország növénytársulásai. Akadémiai Kiadó. Budapest, 610 pp. Chyzer B. (1886): A Gnaptor spinimanus Zemplénmegyében. Rovartani Lapok 3 (2): 44—45. Chyzer K. (1885a): Ujabb adatok Zemplénmegye bogárfaunájához I. Rovartani Lapok 2 (5): 100—106. Chyzer K. (1885b): Ujabb adatok Zemplénmegye bogárfaunájához II. Rovartani Lapok 2 (6): 122—125. Csabai Z. (2001): Adatok az Észak-Alföld vízibogár-faunájához (Coleoptera: Haliplidae, Dytiscidae, Noteridae, Gyrinidae, Spercheidae, Hydrochidae, Hydrophilidae). Folia Historico Naturalia Musei Matraensis 25: 227–252. Csabai Z. (2003a): Vízibogarak kishatározója III. kötet. Vízi Természet- és Környezetvédelem 17: 280 pp. Csabai Z. (2003b): Ritka és elfelejtett vízibogarak Magyarországon II. – A Berosus génusz Enoplurus alnemének fajai (Coleoptera: Hydrophilidae). Folia Historico Naturalia Musei Matraensis 27: 211—216. Csabai Z. és Szél Gy. (1999): Checklist of Spercheidae, Hydrochidae, Helophoridae, Hydrophilidae and Hydraenidae of Hungary (Coleoptera). Folia entomologica hungarica 60: 213—230. Csabai Z., Boda P. és Móra A. (2003): Contribution to the aquatic beetle and aquatic bug fauna of Hernád and its environments (Coleoptera: Hydradephaga, Hydrophiloidea; Heteroptera: Gerromorpha, Nepomorpha). Folia Historico Naturalia Musei Matraensis 27: 91—100. Csabai Z., Boda P., Móra A. és Müller Z. (2003): Aquatic beetles, aquatic and semiaquatic bugs, dragonfly and caddisfly larvae from 32 backwaters in the Upper-Tisza-region, NE Hungary (Coleoptera: Hydradephaga, Hydrophiloidea; Heteroptera: Gerromorpha, Nepomorpha; Odonata; Trichoptera). Folia Historico Naturalia Musei Matraensis 27: 217—235. Cserhalmi D., Czóbel Sz., Gál B., Nagy J., Szerdahelyi T., Szirmai O., Ürmös Zs., Tuba Z. (2006.): A Bodrogköz edényes flórájának áttekintése. Folia Historico Naturalia Musei Matraensis 30: 71-73. Csiki E. (1903—1905): Magyarország Cerambycidái, I—XXII. Rovartani Lapok 10 (1903): 75—78, 100—105, 116—118, 138—141, 161—165, 181—183, 200—207; 11 (1904): 35—39, 56—60, 79—83, 98—104, 122—123, 135—144, 166—170, 187—190, 208—210; 12 (1905): 14—16, 36—38, 61—64, 81—83, 147—151, 163—165.


65

Csiki E. (1905—1908): Magyarország bogárfaunája. Vezérfonal a magyar szent korona országainak területén előforduló bogarak megismeréséhez. 1: Általános rész. – Adephaga: 1. Caraboidea. Budapest, 546 pp. Csiki E. (1909): Magyarország bogárfaunája. Vezérfonal a magyar szent korona országainak területén előforduló bogarak megismeréséhez. 2 (1): 80 pp. Csiki E. (1946): Die Käferfauna des Karpaten-beckens. 1. Allgemeiner Teil und Caraboidea. Naturwissenschaftliche Monographien IV., Budapest, 798 pp. Csiki, E. 1914. Biztos adatok madarink táplálkozásáról. 9. közlemény. Aquila, 21: 210-229. Danko Š., Géczi I., Bihari Z., Pjenčak P. 2006. Netopiere masívu Miliča (Slanské vrchy). Vespertilio, 9-10: 5773. Demeter, A. 1984. Recent records of non-resident large carnivores in Hungary. Vertebrata Hungarica, XXII: 6571. Dévai, Gy. & Varga, Z. (1963): Adatok a Zempléni-hegység Odonata faunájához (német összefogl.) – Acta biol. debr. III: 3-9. Dobrosi, D. 2001. Denevérek monitorozása a Tiszán és a Tisza nagyobb mellékfolyóin. Civilek a Tiszáért (konferenciaanyag), 86-93. Éhik Gy. 1941. Érdekesebb változások a magyar emlősvilágban. Búvár, 7/ : 97-100. Elek Z. (2002): Carabid Fauna of the Long-erdő Forest. Acta Biologica Debrecina (2002) 24: 81—85. Endes, M. 1989. Adatok a tiszai Alföld denevérfaunájához. Calandrella, III/2: 69-70. Endes, M. 1991. A Tokaj-Zempléni-hegyvidék emlősfaunájáról. Calandrella, V/2:40-55. Endes, M., HARKA, Á. 1998. Adatok a Közép-Tiszavidék és az Északalföldi-hordalékkúpsíkság templomépületeinek denevérállományairól. A puszta, 1/15: 204-209. Endes, M., Harka, Á. 1998. Adatok a Tiszai alföld kisemlősfaunájához bagolyköpet-vizsgálatok alapján. A puszta, 1/15: 159-167. Endrődi S. (1957a): A lemezescsápú bogarak (Lamellicornia) kárpátmedencei lelőhelyadatai. Folia enomologica. hungarica 10: 145—226. Endrődi S. (1957b): Az eszelény-félék (Attelabidae) kárpátmedencei lelőhelyadatai. Folia entomologica hungarica 10: 481—494. Endrődi S. (1958): A szubogarak (Scolytidae) kárpátmedencei lelőhelyadatai. Folia entomologica hungarica 11: 21—43. Endrődi S. (1969): Az ormányosbogarak (Col., Curculionidae) kárpátmedencei lelőhelyadatai. IV. Folia entomologica hungarica 22 (2): 311—348. Faragó, S. 1989. A farkas (Canis lupus Linné, 1758) 1920-1985 közötti előfordulása Magyarországon. Fol. Hist.nat. Mus. Matr., 14:139-164. Farkas, E., Tuba, Z. (2005): Contributions to the lichen flora of the Hungarian Bodrogköz (NE Hungary), Thaiszia/ Int. J. Bot. 15: 129-141.Gál B., Czóbel Sz., Cserhalmi D., Nagy J., Szerdahelyi T., Szirmai O., Ürmös Zs., Tuba Z.(2006.): Jellegzetes gyep- és erdőtársulások a Bodrogközben. Folia Historico Naturalia Musei Matraensis 30: 43-62. Fintha I. (1972): Ritka bogárfaj (Trox cadaverinus Ill.) a debreceni Nagyerdőben. Folia entomologica hungarica 25 (2): 499—500. Géczi I. 2005. A Zempléni-hegység denevérfaunája a legújabb eredmények tükrében. II. Magyar Denevérvédelmi Konferencia Absztrakt kötete, 41.-48. Géczi, I. 1997. Hat év felmérő munkájának eredményei és tapasztalatai Zemplénben és Abaújban. Az I. Magyar Denevérvédelmi Konferencia kiadványa. 11-15. Géczi, I. 1998-99. Adatok a Zempléni-hegység és a szomszédos kistájak denevérfaunájához (Mammalia: Chiroptera). Folia Historico Naturalia Musei Matraensis, 23:381-389. Gera P. 2003. Egy kis vidrológia: vajon hogyan élnek a vidrák? Budapest, 27pp. Gera P. 2003. Élőhelyek és vidravédelem. Alapítvány a Vidrákért, Budapest, 56 pp. Gera P. 2004. Vidrakönyv. 292pp. Gera, P. 2000. Ciánméreg és vidravédelem. Budapest, Alapítvány a Vidrákért. 112 pp. Gidó Zs., Hegyessy G. és Szél Gy. (2003): A Helophorus (Rhopalohelophorus) croaticus Kuwert, 1866 hazai előfordulása. Folia entomologica hungarica 64 354—355. Gombkötő, P., Bihari, Z., Estók, P. 1996. Az óriás korai denevér (Nyctalus lasiopterus) és fehértorkú denevér (Vespertilio murinus) újabb előfordulása Észak-Magyarország területén. Denevérkutatás, 2: 38-39. Greschik, J. 1910. Hazai ragadozómadaraink gyomortartalom vizsgálata. Aquila, XVII: 168-179. Greschik, J. 1911. Hazai ragadozómadaraink gyomor- és köpettartalom-vizsgálata. Aquila, XVIII:141-177. Gyarmati P. & Pentelényi L. (1973b): Makkoshotyka-Sátoraljaújhely A Tokaji-hegység földtani térképe 1:25000-es sorozat földtani térkép – MÁFI, Budapest Gyarmati, P. & Pentelényi, L. (1973a): Magyarázó a Tokaji-hegység földtani térképéhez 25000-es sorozat Makkoshotyka-Sátoraljaújhely – MÁFI, Budapest, 101 pp.


66

György Z. és Podlussány A. (2005): Notes on Curculionoidea of Hungary (Coleoptera: Anthribidae, Erirhinidae, Curculionidae, Scolytidae). Folia entomologica hungarica 66: 57—62. Gyulai, I., Gyulai, P., Uherkovich, Á. & Varga, Z. (1979): Újabb adatok Magyarország macrolepidoptera faunájához II. (angol összefogl.) – Folia ent. hung. 32/2: 219-227. Hansen, L. & Knudsen, H. (1997): Nordic Macromycetes.- Nordsvamp, Kopenhagen, 444 pp. Havassy, A. & Papp, Sz. (2003): Determining the average yield of non-carstic mountain springs – possibilities of reducing the number of measurements – Hidr. Közl. 83: 352–354. Hegyessy G. (1990): A Zempléni-hegység északi részének futóbogár faunája. diplomadolgozat, kézirat, Debrecen, 54 pp. Hegyessy G. (1997): Sátoraljaújhely környékének cincérei (Coleoptera: Cerambycidae). Információk Északkelet-Magyarország természeti értékeiről 1: 68 pp. Hegyessy G. (2002): Adatok Balsa, Gávavencsellő és Tiszabercel Tisza menti területeinek futóbogarairól (Coleoptera: Carabidae). Acta Biologica Debrecina Oecologica Hungarica 11/2: 79–93. Hegyessy G. (2004): Védett bogarak a Zempléni-hegység területén. Húsz éves a Zempléni Tájvédelmi Körzet. Előadássorozat, Sátoraljaújhely, 23—27. Hegyessy G. (szerk.) (2003): A Bodrog vizében és árterén található élőlények komplex felmérése. Zárójelentés, kézirat, 28 pp Hegyessy G. és Kovács T. (1998): A Zempléni-hegység cincérei (Coleoptera: Cerambycidae). Folia Historico Naturalia Musei Matraensis (1997) 2: 223—245. Hegyessy G. és Szél Gy. (2002): A Mátra Múzeum bogárgyűjteménye. Futóbogarak (Coleoptera: Carabidae). Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis 26: 189—220. Hegyessy, G. 1990. Vízicickány (Neomys spec.) megfigyelés Rostalló (Zempléni hegység) környékén. Calandrella, IV/2: 44. Horvatovich S. (1969): A kárpátmedencei lágytestű bogarak (Col., Malacodermata) faunisztikai és fenológiai adatai. Folia entomologica hungarica 22: 131—249. Jánossy, D., Petrovics, Z., Szilágyi, G. 1992. Adatok a Zempléni-hegységben költő uráli baglyok (Strix uraliensis) nyári táplálékához. Aquila, XCIX: 173-175. Kaszab Z. (1938): Történelmi Magyarország Tenebrionidái. Annales Musei Nationalis Hungarici 31 (1937—38): 16—107. Kaszab Z. (1942): Die Meloiden Ungarns (Coleopt.). Fragmenta Faunistica Hungarica 5 (2): 33—45. Kaszab Z. (1971): Cincérek — Cerambycidae. Magyarország állatvilága – Fauna Hungariae 106: 283 pp. Kaszab Z. (1979): Felemás lábfejízes bogarak II. – Heteromera II. Magyarország Állatvilága – Fauna Hungariae 134: 100 pp. Kis, G. and Tuba, Z. (2000): Contribution to the bryoflora of the Hungarian Bodrogköz. Acta Bot. Hung. 42: 193-203. Kovács T. (1994): A Mátra Múzeum bogárgyűjteménye, Cerambycidae (Coleoptera) Folia Historico Naturalia Musei Matraensis, 19: 137—164. Kovács T. (1998): Magyarországi cincérek tápnövény- és lelőhelyadatai (Coleoptera: Cerambycidae). Folia Historico Naturalia Musei Matraensis (1997) 22: 247—255. Kovács T. és Hegyessy G. (1992): Új és ritka fajok Magyarország cincérfaunájában (Coleoptera, Cerambycidae). Folia Historico Naturalia Musei Matraensis 17: 181—188. Kovács T. és Hegyessy G. (1993a): Három melegkedvelő tölgyes Cerambycidae faunájának összehasonlítása. Folia Historico Naturalia Musei Matraensis, 18: 69—73. Kovács T. és Hegyessy G. (1993b): Új és ritka bogarak (Coleoptera) Magyarországról. Folia Historico Naturalia Musei Matraensis 18: 75—79. Kovács T. és Hegyessy G. (2003): A Felső-Tisza-vidék és Bátorliget cincérfaunája (Coleoptera: Cerambycidae). Folia Historico Naturalia Musei Matraensis 27: 197—209. Kovács T. és Merkl O. (2005): Data to the Hungarian distribution of some aquatic beetles, with notes on an extralimital species (Coleoptera: Gyrinidae, Haliplidae, Elmidae, Dryopidae). Folia entomologica hungarica 66: 81—94. Kovács T., Ambrus A. és Merkl O. (1999): Potamophilus acuminatus (Fabricius, 1792) and Macronychus quadrituberculatus P. W. J. Müller, 1806: new record from Hungary (Coleoptera: Elmidae). Folia entomologica hungarica 60: 187—194. Kovács T., Hegyessy G. és Merkl O. (2000): Új és ritka bogarak (Coleoptera) Magyarországról II. Folia Historico Naturalia Musei Matraensis 24: 197—203. Kovács T., Muskovits J. és Hegyessy G. (2000): Magyarországi cincérek tápnövény- és lelőhelyadatai III. (Coleoptera: Cerambycidae) Folia Historico Naturalia Musei Matraensis 24: 205—220. Kőhalmy T. 1994. Vadászati enciklopédia. 628pp.


67

Kun, A., Varga, Z. és Bölöni, J. (2006): Az Észak-magyarországi-középhegység élővilága. In: Fekete, G. és Varga, Z. (szerk.): Magyarország tájainak növény- és állatvilága. MTA Társadalomkutató Központ, Budapest. Kuthy D. (1896): Coleoptera. In: A Magyar Birodalom Állatvilága (Fauna Regni Hungariae). Budapest, 1—213. Lanszki, J., Körmendi, S. 1993. Adatok a vidra (Lutra lutra L.) tógazdasági szerepének megítéléséhez. Tudomány, 4: 190-192. Lenti, I, Rimóczi, I & Boronkay, Fné (2004): A Bátorligeti-nagylegelő gombái. - Mikológiai Közlemények, Clusiana 43 (1--3): 47--60. Mahunka, S., Molnos, É. 1962. Beitrage zur Kenntniss der in Ungarn an Kleinsaugetieren und Vögeln lebenden Milben. Vertebrata Hungarica, IV/1-2: 177-182. Méhely, L. 1900. Magyarország denevéreinek monographiája. Budapest. 372 pp. Mercsák, L. 2000. Természetes ökoszisztéma védelme a Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzetben. Szakdolgozat, Nyíregyháza. 131 pp. Merkl O. és Mertlik, J. (2005): Distributional notes and checklist of click beetles (Coleoptera: Elateridae) from Hungary. Folia entomologica hungarica 66: 63—80. Mocsáry S. (1875): Adatok Zemplén- és Ungmegyék faunájához. Mathematikai és természettudományi Közlöny 13: 131—185. Murai, É. 1976. Cestodes of Bats in Hungary. Parasit. Hung., 9: 41-62. Muskovits J. és Hegyessy G. (2002): Magyarország díszbogarai (Coleoptera: Buprestidae) – Jewel beetles of Hungary. Grafon Kiadó, Nagykovácsi, 404 pp. Muskovits J., Hegyessy G. és Rahmé N. (2003): Adatok Magyarország díszogár-faunájának ismeretéhez (Coleoptera: Buprestidae). A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 46–47(2001–2002): 13—24. Nádai L. és Merkl O. (2004): Magyarország irhabogárféléinek lelőhelyadatai (Coleoptera: Trogidae). Folia Historico Naturalia Musei Matraensis 28: 111—122. Nagy J., Czóbel Sz., Cserhalmi D., Gál B., Szerdahelyi T., Szirmai O., Ürmös Zs., Tuba Z. (2006.): Új hazai növénytársulás a Bodrogközben: Elatinetum alsinastri ass. Nova. Folia Historico Naturalia Musei Matraensis 30: 63-69. Nyíri T. (2003): Szerencs és környéke természeti értékei és azok megjelenítése a Bocskai István Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola helyi tantervében. In: Frisnyák Sándor és Gál András (szerk.) Szerencs és a Zempléni-hegység. A Szerencsen 2003. május 16—17-én megtartott tudományos konferencia előadásai. Szerencs—Nyíregyháza, 319—333. Pál-Fám, F. (1997): Adatok a Mecsek hegység és a Cserehát makroszkopikus gombáinak ismeretéhez. Szakdolgozat, JPTE Növénytani Tanszék, Pécs. Pentelényi, L. (1972a): Füzérradvány-Széphalom A Tokaji-hegység földtani térképe 1:25000-es sorozat földtani térkép – MÁFI, Budapest Pentelényi, L. (1972b): Magyarázó a Tokaji-hegység földtani térképéhez 25000-es sorozat FüzérradványSzéphalom – MÁFI, Budapest, 60 pp. Phillips, R. (1981): Mushrooms and other fungi of Great Britain and Europe. - Pan Macmillan Ltd., London, 287 pp. Podlussány A. (2001): Új ormányosalkatú bogárfajok Magyarország faunájában (Coleoptera: Curculionoidea). Folia entomologica hungarica 62: 372—378. Rakonczay, Z. (2002): Természetvédelem – Szaktudás Kiadó Ház, Budapest, 330 pp. Rimóczi I., Siller I., Vasas G., Albert L., Vetter J. & Bratek Z., (1999): Magyarország nagygombáinak javasolt Vörös Listája. - Mikológiai Közlemények, Clusiana 38: (1--3) 107--132. Rimóczi, I. (1995): Gombaválogató 3. - Tudomány Kiadó, [hn], 128 pp. Rimóczi, I. (2000): Gombaválogató 4. - Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, Rimóczi, I.(2005): Gombaválogató 6. - Szaktudás Kiadó Ház Rt., Budapest, 149 pp. Rimóczi, I., Vetter, J.(eds) (1990): Gombahatározó I--II. - Országos Erdészeti Egyesület Mikológiai Társasága, Budapest, 473 pp. Ronkay, L. and Szabóky, Cs. (1981): Data to the knowledge of the lepidopterous fauna of the Zemplén Mts. Folia ent. hung. 42(34): 167-184. Rudner J. (2000): Délkelet-Közép-Európa tapogatósbogár faunájának (Coleoptera: Pselaphidae) alapvetése. szakdolgozat, kézirat, Szeged, 130 pp. Schmidt, E. 1966-67. Néhány adat a gyöngybagoly táplálkozásökológiájához. Aquila, LXXIII-LXXIV: 109-119. Schmidt, E. 1969. Adatok egyes kisemlősfajok elterjedéséhez Magyarországon, bagolyköpetvizsgálatok alapján. Vertebrata Hungarica, XI/1-2: 137-153. Schmidt, E. 1974. Über die Verbreitung und Wohndichte der Kleinwühlmaus (Pitymys subterraneus (De SelysLongchamps)) in Ungarn. Vertebrata Hungarica, XV:45-52. Schmidt, E. 1976. Kleinsaugerfaunistische daten aus eulengewöllen in Ungarn. Aquila, 82: 119-144.


68

Schmidt, E., Sípos, Gy. 1970-71. Keinsäugerfaunistische Angaben aus dem Hernádbecken auf Grund der Gewölluntersuchungen der Schleiereulen (Tyto alba /Scop./). Tiscia, 6: 101-108. Siller, I.(2005): Hazai montán bükkös erdőrezervátumok (Mátra: Kékes Észak, Bükk: Őserdő) nagygombái (PhD értekezés tézisei, Corvinus Egyetem, Kertészettudományi Kar) - Mikológiai Közlemények, Clusiana 44 (1--2): 91--122. Simon T. (1992). Korpafüvek a Zempléni-hegységben. A "Lippai János" tudományos ülésszak előadásai és poszterei. Környezettudomány.220-223. A Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Kiadványai, Budapest Simon T. (2000). A magyarországi edényes flóra határozója. 4. átdolgozott Simon T. (2005). Adatok a Zempléni-hegység flórájához (1950-1980) és a Simon, T.(1977): Vegetationsuntersuchungen im Zempléner Gebirge = Vegetációtanulmányok a Zemplénihegységben - Akadémiai Kiadó, Budapest, 350pp. Szabó, I. 1972. A hazai bolhafajok és gazdaállataik viszonyai. Állattani Közlemények, LIX/1-4: 136-148. Szalóki D. (1998): A Mátra Múzeum bogárgyűjteménye, Malacodermata és Heteromera (részben) (Coleoptera). Folia Historico Naturalia Musei Matraensis (1997) 22: 145—174. Szebényi, L. (1973): Magyarország hegyvidéki területeinek felszín alatti vízforgalma – In: Földt. Int. Évi Jel. 1971-ről. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 221–228. Szerényi G. (1983): Adatok a zempléni cincérek cönológiájának ismeretéhez. Folia enomologica hungarica 44/2: 333—336. Szigeti, B. 1992. Nagy pele (Glis glis) alom épületben. Calandrella, VI/1:69. Szirmai O., Czóbel Sz.,. Cserhalmi D., Gál B., Nagy J., Szerdahelyi T., Ürmös Zs., Tuba Z. (2006.): Bodrogköz jellemző vízi- és vízparti növénytársulásai. Folia Historico Naturalia Musei Matraensis 30:75-89. Szomjas L. 1988. Régi adatok a nádifarkasról. Nimród, 06: 252. Takács B. & Siller I. (1980): A Bükk hegységi Ősbükkös gombái. - Mikológiai Közlemények, Clusiana 3: 121-132. Tóth L. (1973): A Kárpátmedence felemáslábfejízes bogarainak (Coleoptera, Heteromera) lelőhelyadatai I. Folia entomologica hungarica 26 (1): 165—192. Tóth L. (1981): Fundortangaben der Heteromeren (Coleoptera: Heteromera) aus dem Karpathen-Becken. Folia entomologica hungarica 34: 221—237. Tuba Z. - Herczeg Cs. (1986): A korpafüvek zempléni-hegységi új lelőhelye. (Über neueren Fundort von Lycopodium Arten in Zempléner Gebirge - Ung. mit deut. Zusammenf.). Botanikai Közlemények 73: 73-75. Tuba Z. (1994): A Bodrogköz növényföldrajza (Vegetation geography of Bodrogköz). Észak- és KeletMagyarországi Földrajzi Évkönyv, 187-196. Tuba Z.- Frisnyák, S.(2007): A Bodrogköz élővilága és földrajza. Lórántffy Alapítvány – ZODIKO Bt., Sárospatak-Gödöllő. Tuba, Z. (1995): Overview of the flora and vegetation of the Hungarian Bodrogköz. Tiscia 29: 11-17. Varga, Z. (1963-64): Zoogeographische Analyse der Makrolepidopterenfauna Ungarns I-II. – Acta biol. debr. III. : 141-154; IV.: 147-180. Varga, Z. (1966): Két új Macrolepidoptera faj Magyarország faunájára (német összefogl.) – Folia ent. hung. 19.: 541-543. Varga, Z. (1984): A Zempléni-hegység állatvilága. In: Szeremley, Sz. (szerk.): Zempléni Tájvédelmi Körzet. Az OKTH Észak-Magyarországi Felügyelősége kiadvénya, Miskolc, pp. 34-42. Varga, Z. (1990): A Zempléni Tájvédelmi Körzet regionális és tájrendezési tervének véleményezése. Kézirat. Varga, Z. (1991): Javaslat a Tokaji-Zempléni Nemzeti Park szakmai megalapozásához. Kézirat Varga, Z. (1993): Természetvédelmi kezelési zónák kijelölésének zoológiai megalapozása. - In: A Zempléni Tájvédelmi Körzet Regionális és Tájrendezési Terve (1:50 000-es léptékű térképi feldolgozáshoz). Kézirat. Varga, Z., Gyulai, P. & Uherkovich, Á. (1974): Újabb adatok Magyarország macrolepidoptera faunájához I. (német összefogl.) – Folia ent. hung. 27: 75-83. Vásárhelyi I. 1958. Hasznos és káros vademlősök. Élet és tudomány kiskönyvtára. Gondolat kiadó, Budapest, 182pp. Vásárhelyi, I. 1942. A pézsmapocok. Halászat, XLIII/9: 69-71. Vásárhelyi, I. 1964. Borsod-Abaúj-Zemplén megye gerinces faunája. Kézirat. Vasas, G. (1993): A gombák régi és új konzerválási módja a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytárában. - Mikológiai Közlemények, Clusiana 32 (1--2): 33--42. Vig K. (1998): Leaf beetle collection of the Mátra Museum, Gyöngyös, Hungary (Coleoptera, Chrysomelidae sensu lato). Folia Historico Naturalia Musei Matraensis (1997) 22: 175—201.

Javaslat a Zempléni Nemzeti Park megalakítására. Készítette: Zempléni Nemzeti Parkért Szövetség. Szerkesztette: Dr Bihari Zoltán ökológus

Recommend Documents