Duna-Ipoly Nemzeti Park Az 1997-ben megalakult Duna-Ipoly Nemzeti Park létrejöttét egy hat éves előkészítő munka előzte meg.
Magába foglalja a korábbi Pilisi és Börzsönyi Tájvédelmi Körzeteket, az érintett Ipoly-szakaszt, valamint az azokhoz kapcsolódó ártéri területeket.
57268 ha
Nemzetközi elismerés
Nagy – Szénás Európa diploma
Diverzitás – változatos élőhelyek
Változatos kőzetek (andezit, gránit, mészkő, dolomit) Változatos morfológia (sasbérc, lépcsős vetődés, szurdokvölgyek, romvulkánok, platósodott, tönkösödött fennsík) Vízviszonyok sokfélesége (vulkánisok felszíni vízfolyás, szurdokvölgyek, mészkő- felszín alatti és felszíni karsztformák, vízpartok - galériaerdők)
Dunakanyar Ipoly-völgye, Börzsöny, Szentendreisziget, Visegrádi-hg, Pilis, Budai-hg, Duna-Tisza köze É-i része, Gödöllőidombvidék, Velencei-hg, Sárrét, Sárvíz Tájképi értékek: Dunakanyar, MagasBörzsöny (Világszép panorámák hegysége), Sas-hegy, Tatai Kálváriadomb
Börzsöny (18000 ha) Királyrét Pilisi (25367 ha) Pilisszántói pusztagyep, Kő-hegy, husáng (Ferula)
Tájvédelmi Körzetei: 1.
Budai Tájvédelmi Körzet (Jelentős természeti értékei a változatos felszíni formák, a ritka fajokban gazdag állat- és növényvilág, valamint a barlangok) Budai (10546 ha) Sas-hegy, Nagy-Szénás, Pálvölgyi-bg, Szemlőhegyi-bg. Gellért-hegy, Budapesti Botanikus kert, Jókai kert, Háros-szigeti Parkerdő
2.
Gerecsei Tájvédelmi Körzet (értékes ősmaradványai a Triászban lerakódott dachsteini mészkőben megmaradt Megaloduszok, valamint a Jura időszaki mészkőben fellelhető ősi lábasfejű Ammoniták csigaházra emlékeztető mészhéjai) Gerecsei (8617 ha) Tata- Kálvária-domb, Öreg-tó, Szelim-bg, Tardos, Dunaalmási kőfejtő
Tájvédelmi Körzetei: 3. Gödöllői Tájvédelmi Körzet (A közel 12000 hektárnyi terület annak köszönheti viszonylagos érintetlenségét, hogy rajta már Mátyás király idején vadaskert volt, sőt I. Ferenc József osztrák császár és magyar király a gödöllői kastélyt és tágabb környékét kapta koronázási ajándékul a magyar kormánytól. Ezért nem művelték meg, ezért nem törték fel a vadaskert körüli földeket) Gödöllői királyi kastélypark (Grassalkovits kastély)
4. Ócsai Tájvédelmi Körzet (A Tájvédelmi Körzet 1975-ben létesült, elsődlegesen a Duna-völgye és a homokterületek közé ékelődő, mély fekvésű láprétekben és láperdőkben gazdag turjánvidék növény- és állattani ritkaságainak megőrzésére) Ócsai (3576 ha) mocsári növényzet, láprét, turjános; Pusztavacs, Csévharaszti borókás, Ceglédi rét, Dabasi turjános, Peregi parkerdő, Rácalmási-szigetek
5. Sárréti Tájvédelmi Körzet (A Sárrét kiemelkedő jelentősége madárvilágában rejlik ) 6. Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet (A védett területen halastavakat, mocsarakat, réteket, nádasokat, mesterséges víztározókat, szikeseket és művelt parcellákat találunk) Rétszilasi tavak
7. Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet (a két Tápió és a Hajta által felépített kistáj igen változatos vidék) Vácrátóti arborétum, Fóti Somlyó 8. Vértesi Tájvédelmi Körzet (a Vértesben rengeteg ritka növény- és állatfaj található) Vértesi (15000 ha) Csákvár – Haraszthegy, Csókakő, Váli víz- Alcsúti arborétum, Vértesszőlősi előember-telep Velencei-hg. Dinnyési Fertő, Velencei madárrezervátum, Pákozdi ingókövek Martonvásári park – Brunszvik kastély
Éghajlat
Sajátos mezo- és mikroklíma – Szurdokvölgyek (Lepence-völgy, Remete-szurdok) – Déli dolomitlejtők- félsivatagi növények (Nagy-Szénás, Sas-hegy) csikófark, magyar gurgolya, Szent István szegfű – Északi dolomitlejtő- jégkorszaki maradvány növények – nyúlfarkfű – 800-900 m tszf. Hegyvidéki klíma, északi oldalakon jó hómegtartás (Börzsöny – Nagyhideghegy, Dobogókő)
Vízrajz és élővilág Karsztvidékek: Gerecse- Bajóti Öregkő, Szelim-bg, budai barlangok Pálvölgyi, Szemlő, Mátyás Ipoly-völgy Visegrádi- Apátkúti-völgy, Lepence, Holdvilág-árok, Rám-szakadék 2000 növényfajból 700 védett, állatfajok száma több, mint 2000
Duna-Ipoly Nemzeti Park 1.
Három természeti nagytáj találkozása Embervédelem: - ivóvízbázis - rekreáció
A Dunakanyar szűkebb és tágabb környezete: Pilis-hegység Visegrádi-hegység Börzsöny Duna egyes itteni szigetei, zátonyai Ipoly-völgy
Duna-Ipoly Nemzeti Park 2.
Várak (kb. 30) Nemzetiségi kultúrák Bányászati emlékek Karsztos és vulkáni kőzetek Földtani emlékek: barlangok, bányák… Parkerdő-jelleg Evezés
Balaton-felvidéki Nemzeti Park Tihanytól a Kis-Balaton mocsárvilágáig terjedő Balaton-felvidéki Nemzeti Parkot 1997-ben alapították, mintegy 56 000 ha-on.
Nemzetközi védelem
Kis – Balaton RAMSARI terület
Éghajlat, élővilág Tóparti- és medence mikroklíma Hagyományos állatfajták bemutatása Salföld, bivalyrezervátum Kápolna puszta
Élőhelyek - tájegységek Balaton – felvidék; Tihanyi – félsziget : utóvulkáni formák „Yellowstone NP” Déli – Bakony; Kab-hegy Káli- és Tapolcai-medence: bazalt tanhegyek, Káli – me.: Kékkúti savanyúvízforrás Kis-Balaton madárrezervátum Keszthelyi-hg
Tájegységei: 1.
Tihany
2.
Pécselyi-medence
3.
Káli-medence
4.
Badacsony, Tapolcai-medence
5.
Keszthelyi-hegység, a Tátika és a Kovácsi-hegy csoportja
6.
Kis-Balaton
TK, TT
Somló (Somlóvásárhelyi Holt-tó, Bakonygyepesi zergebogláros, Magas-Bakony (Bakonybél – Gerencepatak, Galya-patak, Kőris-hegy – Fenyőfői ősfenyves, Zirci arborétum, Farkasgyepűi kísérleti erdő, Úrkúti őskarszt, Darvastói bauxit lencse, Szentgáli tiszafás, ) Balaton – felvidék: Sümegi Mogyorós domb, Balatonfüredi erdő, Tapolcaitavasbarlang, Hévízi-tó, Keszthelyi kastélypark, Balatonkenesei tátorjános
A Tihanyi-félsziget világviszonylatban jelentős értékei a vulkáni működés után keletkezett gejzírkúpok. A Balaton-felvidék kismedencéi (Pécselyi-, Káli-, Tapolcai-medence) botanikailag értékes lápréteket őriztek meg. A Tapolcai-medence vulkáni tanúhegyei különösen érdekes megjelenési formákkal, szikla-alakzatokkal díszítettek. A Káli-medence a Pannon-tenger megkövesedett homokturzásait őrző kőtengereiről híres. A Keszthelyi-hegység a csodálatos tájképi élményt nyújtó lesencei szőlőhegyekkel veszi kezdetét, majd különleges változatos erdeivel folytatódik egészen a Zalaszántói-medencéig.
A Kis-Balaton nemzetközi hírű madárrezervátum (Ramsari terület), ezen kívül a Balaton vizének fő szűrőfunkcióját látja el. Mindezek indokolták a terület nemzeti parkká szervezését.
1. Tihany Magyarország első tájvédelmi körzetét az ország egyik legváltozatosabb, legattraktívabb, ugyanakkor természettudományos szempontból az egyik legjobban kutatott területén hozták létre 1952-ben. Területe 1562 ha (fokozottan védett 195 ha).
A Tihanyi-félsziget különleges geológiai értéke a teljes és rendkívül kövületgazdag felső-pannóniai üledéksor. Ennek leghíresebb ősmaradványa, a tihanyi kecskeköröm néven közismert, megkövesedett Congeria kagyló. Gejzírkúpok. Keletkezésük a félsziget zömét kialakító vulkáni tevékenység utánra tehető, az időszakosan feltörő forró vizű források száznál is több helyen forrásmészkőből és hidrokvarcitból álló sziklaalakzatokat hagytak maguk után. Közülük is legszebb az Aranyház nevű gejzírkúp (kép), amely a rajta lévő sárga zuzmóról kapta a nevét.
2. Pécselyi-medence Lankás hegyoldalak, széles medencék, a lapos fennsíkok némelyikén karsztos formakincs (pl. karrmező) különleges emléke a mencshelyi Halomhegy.
3. Káli-medence A jellegzetes Balaton-felvidéki táj „mintaterületét” nyilvánították védetté azzal, hogy a Káli-medencében 1984-ben 9111 hektáron tájvédelmi körzetet sikerült – talán az utolsó pillanatban – létrehozni. A medence természeti kincsei közül kiemelkedők a geológiai értékek.
A rendkívül változatos kőzettani felépítés (délen permi vörös homokkő hegysor, északon hatalmas bazalthegyek, nyugaton mészmentes homokkő konglomerátumok, keleten és a medence közepén a mészkövek és dolomitok változatos formái) egyedülállóan sajátos térszínformákat hozott létre. A bazalthegyek nagy kiterjedésű platóval nyúlnak a terület északi határáig, az Eger patak völgyéig.
4. Badacsony, Tapolcai-medence A terület bazalthegyei számos igen ritka növény- és állatfaj élőhelyei is.
A Pannon végén feltörő vulkánosság sajátos képződményei ezek a tanúhegyek. A koporsóformát adó Badacsony, Szent György-hegy és Csobánc szélein a kőzet érdekes megszilárdulási formái, a bazaltkő-zsákok láthatók. Legszebb ezek közül a badacsonyi Kőkapu és a Szent György-hegyi bazaltorgonák.
Növényvilág A bazalthegyek extrém éghajlati és geológiai viszonyai között számos botanikai ritkaság él (Sziklai ternye, Erdei ciklámen, Májvirág, Pirítógyökér, Borostyánfojtó szádorgó stb.
5. Keszthelyi-hegység, a Tátika és a Kovácsi-hegy csoportja A szinte teljesen erdővel borított terület jellemző alapkőzete a dolomit. Ezen a Dunántúli-középhegységre jellemző kőzeten sajátos ökológiai viszonyok által meghatározott növény- és állatvilág figyelhető meg. Legnagyobb botanikai értéke a Keleti (vagy Kaukázusi) zergevirág.
6. Kis-Balaton A Kis-Balaton, mint nagy kiterjedésű, összefüggő vizes élőhely Európában is egyedülálló értéket képvisel, és a nemzetközi természetvédelem mindig is számon tartotta. Már a múlt században is híres volt páratlan madárvilágáról, ami szerencsére a mocsárvilág 1922-ben megkezdett lecsapolása után is – kisebb számban ugyan – de fennmaradt. 1979-ben, miután hazánk csatlakozott a Ramsari Egyezményhez, az 14 750 ha kiterjedésű Kis-Balatont is felvették a „Nemzetközi jelentőségű vadvizek” jegyzékébe.
Balaton-felvidéki Nemzeti Park 1.
A Balaton északi és nyugati partvidékéhez viszonylag közel eső értékes természeti területeket fogja össze.
Tihanyi-félsziget Káli-medence Badacsony és környéke Pécselyi-medence Keszthelyi-hegység Tátika és a Kovácsihegy Kis-Balaton
Balaton-felvidéki Nemzeti Park 2. Salföldi major Levendula Ház Kőtengerek Tanúhegyek Présházak, templomromok Tájkép Borkultúra Ökoturizmus (barlang, bringa, bivaly…)
DDNP A nemzeti park megalakulását sokévi munka előzte meg, mely eredetileg az akkori Jugoszláviával közösen jött volna létre. Az időközben történt politikai és gazdasági-társadalmi folyamatok következtében a park végül is 1996 tavaszán, csak Magyarország területén jött létre, a Duna-Sió torkolat és az országhatár közötti
szakaszán és a Dráva mentén fekvő 49 479 ha kiterjedésű területen, melyből 13 432 ha fokozottan védett. A nemzeti park létrehozását a Duna folyam és a Dráva folyó, valamint ezek holtágai, morotvatavai, illetve a környező területek értékeinek, vízkészleteinek, továbbá az érintett területek erdeinek, termőtalajának és más megújuló természeti erőforrásainak nemzetközi védelme indokolta.
Számos védett és fokozottan védett faj, melyek közül több csak itt fordul elő Magyarországon, emeli a nemzeti park élővilágának értékét.
Tájegységek Duna és Dráva holtágak, morotvatavak Geológiai értékek: Jakab-hegy, Mórágy, Abaligeti-bg., Dunaszekcső löszfal Mohács – Sátorhely történelmi emlékhely Vízrajzi értékek: Vajas-fok, Gemenc, Szelidi-tó, Melegmányi-völgy, Balátató
A Duna-Dráva Nemzeti Park
Élővilág – biológiai értékek Belső-Somogy homokpusztagyep társulás, Csokonyvisontai – fás legelő, Babócsai Basa-kert (csillagos nárcisz, 16-17.sz. török fürdő és palota helyén) Barcsi ősborókás Villányi-hg déli előtere Szársomlyó – mediterrán flóra Keleti Mecsek: szurdokvölgyek, szurdokerdők, sziklafüves lejtők
Duna menti területek A védett növények közül a holtágak igazi éke:
• Fehér tündérrózsa (Nymphaea alba), • a májusban mindent elborító Gyönyörű tündérfátyol (Nymphoides peltata), • és a Sulyom (Trapa natans). • A csendesebb morotvákban igen gyakori a Mételyfű (Marsilea quadrifolia) és a • jégkori maradvány Rucaöröm (Salvinia natans).
• Jellegzetes védett növényük a Nyári tőzike (Leucojum aestivum) és • Kockás kotuliliom (Fritillaria meleagris).
Lágyszárú vegetációjuk a leggazdagabbnak tekinthető. Jellemző az egyes szubmediterrán növényfajok szórványos megjelenése: • Borostás sás (Carex strigosa), • Fürtös gyűrűvirág (Carpesium abrotanoides),
• Rozsdás gyűszűvirág (Digitalis ferruginea), • Jerikói lonc (Lonicera caprifolium), • Szártalan kankalin (Primula vulgaris), és a
• Ligeti szőlő (Vitis sylvestris). • Az Alsó-Duna völgy talán legnevezetesebb növénye a bennszülött Fekete galagonya (Crataegus nigra).
A területen 7 a hazai faunára új gerinctelen fajt sikerült kimutatni, és számos az Alföld faunájára új, ritka és veszélyeztetett fajt ismerünk.
- /Kecsege (Acipenser ruthenus), a Menyhal (Lota lota), a Csuka (Esox lucius), a Jász- (Leuciscus idus) illetve a Dévérkeszeg (Abramis brama)/. - A hüllők közül legjelentősebb a Mocsári teknős (Emys orbicularis) előfordulása és a Vízisikló (Natrix natrix) populáció kiterjedése a területen. - A védett terület igazi értéke a csodálatosan fajgazdag madárvilág. /Fekete gólya, Réti sas, Szürke gém, Kis kócsag, Bakcsók, Nyári lúd és denevérfajok (Tavi denevér, a Pisze denevér, Vízi denevér, Törpe denevér. - A területen mindenütt gyakorinak mondható a Vidra, Vadmacska, Gímszarvas.
Dráva menti területek a Dráva 26 községhatárt érintő somogyi szakaszán 16 657 ha a védett terület kiterjedése, s ebből fokozottan védett 4.760 ha A Nemzeti Park e területének gazdag növényvilágát jól jelzi, hogy a kutatások során mintegy 150 növénytársulás és közel 100 védett növényfaj került elő. A változatos élőhelyeken a felmérések során közel 4500 állatfaj került elő. A védett állatfajok száma eléri a 300-at és mintegy 40 állatfaj hazánkban először itt került elő.
TK, TT Dél-Mezőföld Boronka-mellék (Marcali, Fonyódtól délre – Nagy-bereki Fehér víz) Zselicség Keleti-Mecsek
Duna-Dráva Nemzeti Park 1.
Duna és Dráva mente a két nagy folyót kísérő változatos élőhelyek védelme
Gemenci-erdő Béda-Karapancsai erdőtömb Zákány-Őrtilos térsége Dráva-sík Darányi- (barcsi-) borókás Dráva zátonyok
Duna-Dráva Nemzeti Park 2.
Tettye-bg. Gólya Múzeum Vezetett ökotúrák (evezős, fotós) Tanösvények Dráva vízi vándortábor
Körös-Maros Nemzeti Park Körös-Maros Nemzeti Park, illetve a természetvédelmi kezelését ellátó Igazgatóság hazánk hetedik nemzeti parkjaként 1997. január 16-án jött létre a Dél-Tiszántúl természeti és táji értékeinek megőrzése érdekében. 51125 ha
A Nemzeti Park Igazgatóság működési területe 80000 hektár, ami magába foglalja Békés megyét, Csongrád megye Tiszától keletre eső felét, valamint a Körös-ártér és a Dévaványai-Ecsegi puszták területi egységek Jász-NagykunSzolnok megyébe átnyúló részeit. Feladata a Nemzeti Park fenntartásán és fejlesztésén túl működési területén a kezelési- és hatósági feladatok ellátása.
Éghajlat, vízrajz, élővilág Csapadék: 500-550 mm, napsütéses órák száma 2100 óra/év Körös – Maros holtágak, mocsarak Kardoskút Fehér-tó Dévaványa: túzok rezervátum (Ecsegi puszta), ecsetpázsit kaszálórétek, mocsárrétek, Szarvasi arborétum (történelmi emlékhely)
Tájegységek
Körös-vidék, Kis - Nagy Sárrét mocsármaradványok – Ártéri erdők Maros, Körös ártere – Szikes puszták: Kígyósi –és Csanádi puszták
RAMSARI terület: Kis-Sárrét 3283 ha
A hajdani Kis-Sárrét, a Körösök vidéke, a Dévaványai-, Békési- és Csanádi-sík területein tájképi- és természeti értékeiknél fogva nagy kiterjedésű szikes puszták, erdőspuszta- és mocsármaradványok, kaszálók és ligeterdők maradtak fenn.
A növénytani értékek: a bókoló zsálya, az erdélyi hérics, vetővirág. Állatok közül is nem egy ritkaság található: a nagy szikibagoly lepkefaj , a dobozi pikkelyes csiga, az atracél cincér, a sztyeplepke, a túzok.
A Ramsari egyezmény hatálya alá tartozó területek - a Kardoskúti Fehértó és a Biharugrai halastavak - vizes élőhelyeinek szerepe a nemzetközi madárvonulásban is jelentős.
A Körös-Maros Nemzeti Park részterületei: 1. Kis-Sárrét 2. Bélmegyeri Fáspuszta
3. Mágor-puszta 4. Dévaványai-Ecsegi puszták 5. Kígyósi-puszta 6. Körös-ártér 7. Cserebökény
8. Kardoskúti Fehértó 9. Csanádi puszták
10. Maros-ártér 11. Tompapusztai löszgyep
12. Tatársánci ősgyep 13. Csorvási löszgyep
Természetvédelmi területek: I. Szarvasi Arborétum TT II. Szarvasi Történelmi Emlékhely TT III. Dénesmajori Csigáserdő TT
Körös-Maros Nemzeti Park 1.
A Dél-Alföld természeti értékei (23 mozaik) Berettyó-Körös-vidék (tökéletes síkság) és a Körös-Maros köze (hordalékkúp)
A Dévaványai-Ecsegi puszták Mágor-puszta Cserebökényi puszták Kis-Sárrét Kígyósi-puszta Kardoskúti Fehér-tó Csanádi puszták Körös-ártér Maros-ártér
Körös-Maros Nemzeti Park 2.
Szarvasi Pepi Kert Vésztő-Mágor Emlékhely Kardoskúti madárvárta Dévaványai bemutatóhely
Őrségi Nemzeti Park A 2002. március 8-án felavatott Őrségi Nemzeti Park:
• az 1978-ban alapított Őrségi Tájvédelmi Körzet, • az 1976-ban alapított Szentgyörgyvölgyi Tájvédelmi Körzet, • valamint a Belső-Őrség és a térség határán futó Rába-völgy
természetközeli állapotú területét öleli fel, 43 kiterjedésben. Ebből 3 104 ha fokozottan védett.
933 ha
Tájegységek
Őrség és a Rába-völgy területe, folyók, patakok által felszabdalt dombvidék – SZERES TELEPÜLÉSEK
Éghajlat, vízrajz, élővilág Szubalpin, csapadékos klíma, 700950 mm/év csapadékmennyiség Mesterséges, duzzasztott tavak: Vadása-tó, Hársas-tó, Himfai-tó Mészkerülő erdei fenyvesek, nyíresek, fekete áfonya, égerligetek Fekete – tó tőzegmohás láp
Tájvédelmi Körzetei:
1. Kőszegi Tájvédelmi Körzet (hegység növényvilága rendkívül gazdag) 2.
Ság-hegyi Tájvédelmi Körzet (a hegy száraz, meleg klímája a pusztai fajok elterjedésének kedvezett, amelyeket a szőlőművelés a hegy felső részére szorította vissza)
TK, TT Kőszegi TK: Chernel István Múzeum, Kőszegi tőzegmohás láp, Szombathely – Kámoni arborétum Sárvári arborétum Szelestei arborétum
Sághegyi TK Jeli arborétum Körmend közelében
Őrségi Nemzeti Park 1.
A táj egészének, a természet és a tájhasználat harmóniájának megőrzése
Vasi-hegyhát Zalai-dombvidék Felső-Zala-völgy Kerka-völgy Rába-völgy Őrség Hetés
Őrségi Nemzeti Park 2.
Az élő Rába, tavak Lápok, patakok erdőfoltok, kaszálók, réteket Szeres települések Árpádkori templomok, haranglábak Szalafői falumúzeum Tanösvények
A Hortobágyi Nemzeti Park Hazánk első és máig is legnagyobb nemzeti parkja. Nobel-díjas tudósok által is támogatott több évtizedes előkészítő munka után 1973. január elsején alakult meg 52 000 ha területtel, de a folyamatos bővítések révén ma már 81 000 ha védett területet foglal magába. Tervezett teljes területe 100000 ha A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi kezelésében négy tájvédelmi körzet (Szatmár-Bereg, Közép-Tisza, Hajdúság, Bihari-sík) és számos önálló természetvédelmi terület is található.
Nemzetközi elismertség
Ramsari terület 7000ha 1971
Világörökség 1999. 12. 01.
Bioszféra rezervátum (MAB)
FELSZÍN Közép-Tiszavidék akkumulációs területe, tökéletes síkság Szikes puszták a legeltetés és vízrendezés eredményeként jöttek létre
A Hortobágy legszembetűnőbb geomorfológiai képződményei a kunhalmok. A kunhalmok emberi kéz alkotta dombok, amelyek a honfoglalás előtt az itt élő népek temetkezési és őrhelyei voltak, általában 3-10 méter magasak és 50-60 méter átmérőjűek.
Kiemelt látványosságok Szikes puszták Vizes élőhelyek Nyílt legelőtáj 4-5000 éve, ősi háziállatok (szürke marha, racka juh)
Éghajlat Legszárazabb terület < 500 mm/év a csapadék évi mennyisége, ugyanakkor a páratartalom kb. 70% 10 ºC évi középhőmérséklet, 60 º C évi hőingás Szélsebesség évi középértéke 2,5 m/sec (9 km/óra)
VÍZRAJZ Hortobágy Keleti- és Nyugati főcsatorna Tisza Múltbeli vizenyős ártéri terület – sók felhalmozódása
NÖVÉNYZET
Klímatikus erdős-sztyepp és ártéri erdők
Legeltetés, vízrendezés II-lagosan füves puszta Sziki társulások: mézpázsit, cickafark, veresnadrág csenkesz, sziki őszirózsa, boglárkák, sziki sóvirág, székfű, sziki here, ürömfélék
ÁLLATVILÁG
Endemikus fajok: széki pacsirta, kék vércse, túzok, pusztai ölyv, parlagi sas, réti sas, réti héja
Tájvédelmi körzetei 1.
Közép-tiszai Tájvédelmi Körzet (A Tisza szabályozása után az ártéren egykor igen elterjedt tölgy-kőris-szil erdők megfogyatkoztak, helyüket elfoglalták a gyorsabban növő nyárasok, akácosok. A foltokban még fellelhető az eredeti növényzet)
2.
Szatmár-beregi Tájvédelmi Körzet (A Tisza, mely a vízrendezési munkálatok után is meghatározó folyója maradt a térségnek, értékes élővilágnak ad otthont)
3.
Hajdúsági Tájvédelmi Körzet (A nyírségi homok az egykori Tisza medréből és a Berettyó által szállított hordalékból származik. Először a víz, majd a szelek terítették szét a területen. Az építőmunka során valóságos dombok jöttek létre, mint a Bagamér környéki Daruhegyek)
4.
Bihari Tájvédelmi Körzet (1998 februárjában került védelem alá az a terület, amely a Berettyó-Körös vidékén, részei: Nagy és Kis Sárrét, Berettyó-Kálló köze, Érmellék, Bihari-sík)
TT
Debreceni Nagyerdő TT, Bihari legelő TT, Hajdúbagosi Földikutya Rezervátum TT, Bátorligeti ősláp TT, Bátorligeti legelő TT, Baktalórándházi erdő TT
Bemutatóhelyek Hortobágyi Pásztormúzeum (Hortobágy falu) Hortobágyi Nagycsárda, Kilenclyukú-híd Pusztai állatpark (Hortobágy falu):
magyar szürke marha, házibivaly, Nóniusz ló, magyar parlagi kecske, hortobágyi racka, erdélyi racka, mangalica, kuvasz, fodros lúd, gyöngytyúk, magyar parlagi pulyka Pásztor-hagyományok, pásztor találkozó
Kőrszín
(Hortobágy falu) Élő pásztorkultúra fotokiállítás
Nyugati fogadóház – Kézműves mesterségek bemutatása
Nagyiváni tájház: pusztai család életét szemléltető bemutató hely
Tanösvények Szálkahalmi tanösvény: sziki növénytársulások, őshonos háziállatfajták Hortobágy-Halastó tanösvény – a világ egyik legnagyobb halastórendszere (10 medence), vízi madárvilág Tisza-tó tanösvény – vízi madárvilág, vízi t- és ökoturizmus
Hortobágyi Nemzeti Park 1.
A Puszta (64.000 ha) Legeltetéses állattartás Pásztorélet Másodlagos!
szikes gyepek (legelők): száraz és nedves mocsárrétek, tavak és vízfolyások magasfüvü rétek, löszpuszta gyepek erdők kunhalmok, fokok
Hortobágyi Nemzeti Park 2.
Halastavak Pásztormúzeum Kisvasút Pusztai állatkert Puszta-szafari Madárlesek Tanösvények Belépő
A Kiskunsági Nemzeti Park A Duna-Tisza köze egykor változatos természeti képeit ma is felfedezhetjük a Kiskunsági Nemzeti Park védett területein. A természeti és néprajzi értékek ötvözetei az alföldi gazdálkodás kultúrköréhez kötődnek. Ezek megőrzése, hosszú távú fenntartása és bemutatása a nemzeti park egyik legszebb feladata. A nemzeti park változatosságát és fajgazdagságát mozaikos felépítésének köszönheti, mivel a területei különböző táj- és élőhely típusokat jelenítenek meg.
1975-ben alapították, nemzeti park igazgatósága kilenc különálló nemzeti parki egység, két tájvédelmi körzet és tizenhét természetvédelmi terület felügyeletét és kezelését látja el 76 000 hektár kiterjedésű területen.
KNP 1975 A védett terület nagysága: 75620 ha, ebből a 9 mozaik terület:48198 ha, fokozottan védett 12 457 hektár + TK és TT.
Nemzetközi elismertség Ramsari terület 1971 a KNP Felső-Kiskunsági tavainak vidéke, a Pusztaszeri TK egy része és a Mártélyi TK
Bioszféra rezervátum (MAB) 35800 ha KNP területének kétharmada
Felszín Duna-menti - síkság Duna-Tisza közi síkvidék Alsó-Tiszavidék Bácskai-sík északi része
A védett területek négy tájegységbe tartoznak: •a Duna-völgy az egykori öntésterületen kialakult szikes pusztákkal és tavakkal, •a Duna–Tisza közi hátság a Duna hordalékából formálódott homokbuckákat, homok pusztát, lefolyástalan mocsarakat, maradványerdőket foglalja magába, •az Alsó-Tisza vidék a folyószabályozás során leszakadt holtágakat, még természetközeli állapotban megmaradt ártéri erdőket és a mentett területen található, kapcsolódó szikeseket öleli fel, •Bácska magyarországi részén a homokbuckás területek (Illancs) és az uralkodóan löszös térség néhány hektáros maradványfoltjain a meredek Dunavölgyi löszpartok a természetvédelmi értékek hordozói.
Felszín
A Duna menti részek a folyó eróziós és építő tevékenységének hatására jöttek létre. A folyóhoz közelebb eső, alacsonyabb rész szinte teljesen sík, a távolabbi, kissé magasabb területeket pedig a folyó hordalékkúpjai alakították. Ezekről a területekről az egykor hatalmasan áradó folyó vizei csak igen lassan vonultak vissza, kisebb-nagyobb belvizeket hagyva maguk mögött.
Felszín
A középső területek homokhátságai átlagban harminc-negyven méterrel magasabbak, hordalékkúpjai az Ős-Duna pliocén kori maradványai (a mai Duna-völgyi-főcsatorna a Duna egykori medrét követi). Ezek után kezdődött meg a lösz- és homokhátságok kialakulása, amelyek a jellemző szélirány miatt általában északnyugat-délkelet irányúak. A zonalitásnak megfelelő erdősztyepp övezet a jégkorszak után alakult ki.
Védett értékek Szikesek, szikes és homokos rétek, futóhomok felszínek, borókások, homoki erdők, nádasok, turjánosok, láperdők A területen kialakult tanyavilág – és az ehhez kapcsolódó tanyai életforma és pusztai gazdálkodás egyedülálló a világon
Nemzeti parki területek
1.
Felső-Kiskunsági puszta
2.
Felső-Kiskunsági tavak
3.
Izsáki Kolon-tó
4.
Fülöpházi homokbuckák
5.
Orgoványi rétek
6.
Bócsa-Bugac buckavilága és a homokpuszta
7.
Tőserdő és a szikrai Holt-Tisza
8.
Peszéradacsi Rétek
9.
Miklapuszta
FELSZÍN 9 mozaik terület (NY K) 1. Kiskunsági szikes puszta, meszesszódás szoloncsák (Na2CO3) Kunszentmiklós 2. Kiskunsági szikes tavak – FülöpszállásSzabadszállás 3. Miklapuszta Kiskőrös- Kalocsa, Császártöltés Vörös mocsár (Kalocsától DDK-re) 4. Kerekegyháza - Kunpuszta 5. Fülöpházi homokbuckák (Kondor-tó, Szappan-szék)
6. Orgoványi-Ágasegyházi rétek 7. Izsáki Kolon – tó (deflációs kialakulás) eutrofizáció 8. Bugac – Bócsa homokbuckás, homokpuszta terület, turjánosok, rétek, rideg állattartás 9. Tőserdő tiszazugi Holt- Tisza Lakitelek-Tiszaalpár-égeres Tiszaalpár – Árpád kori falu rekonstrukció)
Kiemelt látványosságok, értékek Homok-puszták – futóhomok terület Bugaci ősborókás, Orgoványi rétek Bócsai erdők Tőserdő
Éghajlat
500 -550 mm/év a csapadék évi mennyisége a vegetációs időszakban 300-310 mm
10 ºC évi középhőmérséklet
A kontinentális hatás következménye, hogy nagy az évi átlagos és az évi abszolút hőmérséklet ingadozás. A maximális hőmérséklet 39,8ºC, az átlagos 10,3 ºC, a minimális -28,2ºC. A vegetációs időszak átlaghőmérséklete: 17,3ºC.
Az évi napsütéses órák száma helyenként túl is haladja a 2050 órát.
eléri,
VÍZRAJZ Duna Tisza Szelidi - tó
NÖVÉNYZET
Klímatikus erdős-sztyepp, ártéri erdők, homokpuszták Pusztagyepek, lösz- és homokpusztarétek, láp- és mocsárrétek maradványain, számos védett növényfaj él pl. tavasszal kék eper gyöngyike, a szibériai nőszirom, az apró nőszirom, agárkosbor, poloskaszagú kosbor Sziki növénytársulások a fehérjékben gazdag mézpázsit, sótűrő bárányparéj, sóballa és sziki őszirózsa.
ÁLLATVILÁG túzok, ugartyúk, gémek, ürge, vidra, haragos sikló, parlagi vipera, lápi póc
TK, TT Pusztaszeri TK Mártélyi TK
Természetvédelmi Területei 1.
Ásotthalmi láprét
2.
Bácsalmási gyapjas győszővirág termőhelye
3.
Császártöltési Vörös mocsár
10. Péteri tó
4.
Csólyospálosi földtani feltárás
11. Pusztaszeri Fülöp-szék
5.
Hajósi kaszáló és löszpart
6.
Kéleshalmi homokbuckák
12. Pusztaszeri Hétvezér Emlékmű
7.
Kiskőrösi turjános
13. Szelidi tó
8.
Kiskunhalasi Fejetéki mocsár
14. Fejetéki mocsár
9.
Kunfehértói holdrutás erdő
15. Csongrádi Kónya-szék 16. Érsekhalmi Hét-völgy
17. Hajósi homokpuszta 18. Kunpeszéri Szalag erdő
Bemutatóhelyek Pásztormúzeum Bugac-puszta Természet Háza Kecskemét Árpád-kori falurekonstrukció - Tiszaalpár
Tanösvények Báránypirosító tanösvény Fülöpháza Boróka tanösvény – Bugacpuszta Réce tanösvény Apaj (ApajKunpeszér, Bugyi irányában) Vöcsök tanösvény Péteri-tó (Kiskunfélegyházától 12 km-re) Vörös-mocsár tanösvény Császártöltés (tőzeg-gödrök, gyurgyalag)
Kiskunsági Nemzeti Park 1.
Mozaik nemzeti park (9) Különböző táj- és élőhely típusok
Felső-Kiskunsági puszta, a FelsőKiskunsági szikes tavak, Mikla-puszta Fülöpházi buckavidék, Orgoványi rétek és homokpuszták, Kolontó, Bugac- Bócsa puszta Tőserdő, Szikrai- és az Alpári-rét
Kiskunsági Nemzeti Park 2.
Örjeg, turján Láprétek Homokpusztai legelők Szikes tavak Homokbuckák Borókás nyárasok Mocsarak Ártéri erdők
A Bükki Nemzeti Park A Bükki Nemzeti Park Magyarország északkeleti részén, az Északiközéphegységben elhelyezkedő Bükk-hegységet foglalja magába. 1976. december 28-án alapították, területe ma 40263 ha. 97%-a erdő A hegység hazánk egyik legbarlangosabb vidéke: területén ma 853 barlang ismert, amelyek közül 45 fokozottan védett. Itt van az ország legmélyebb barlangja, a 250 m mélységű, 4,5 km hosszú István-lápai-barlang. A híres bükki „ősemberbarlangokból” (pl. Suba-lyuk, Szeleta-barlang, Istállóskői-barlang) nagy jelentőségű ősrégészeti leletek kerültek elő.
Bükki Nemzeti Park
Felépítés és szerkezet
Alapját erősen gyűrt (karbon, perm és alsó triász) palák képezik, amelyek csak a hegység alacsonyabb peremvidékein kerülnek felszínre. Középső részét vastag (közép triász) elkarsztosodott mészkőtakaró borítja; déli, délnyugati és keleti széléhez vulkáni tufa övezet csatlakozik (Miskolc Avas), amely összeköttetést teremt a Mátra és a Zempléni-hegysor között. A Bükk tönkösödött rögökből áll. A középső része a Bükk fennsík, amelyen karsztos formák jellemzők.
Tájegységek 1.
Magos Bükk: 800-900 m magas mészkőfennsík (északi Kis-fennsík, déli Nagyfennsík 100 km² Nagymező), kiemelt tönk-felszín (tönkösödés, karsztosodás); Peremeken a „kövek” (D-en: Bél-kő, Tarkő, Őr-kő, Ny-on: Istállóskő, Bálvány, Éon: Örvénykő) és barlangok (Istállóskő, Szeleta, Subalyuk)
Tájegységek 2. DNY-i vagy Egri-Bükk: agyagpalába és riolittufába (sajátos riolitkúpok, az ún. kaptárkövek ) ágyazott mészkőrögök (Hór-völgye, Tárkányi-patak) DK-i Bükk Miskolci-Bükk: riolittufa és karsztos felszín (Hámori-völgy, Színva, Garadna É-i előtér: karbon kori kristályos mészkő, kovapala, homokkő Upponyi-hg (vasérc is volt), Szarvaskő (diabáz-, wehrlitelőfordulás)
Barlangok A hegységben 853 barlangot tártak fel, közülük 45 fokozottan védett. Az ország legmélyebb barlangja, a 250 méter mély István-lápai barlang, amely a Szepesi-barlanggal, és a látogatók előtt is megnyitott lillafüredi István-barlanggal együtt a legszebb cseppköves barlangok.
Legismertebb barlangjai ; Lillafüredi István-barlang cseppköves, Anna-barlang Magyarország legnagyobb mésztufa-barlangja; István-lápai bg-254 m mély 6700 m hosszú, Kiskőháti zsomboly 125m mély aknabarlang. Igen sok a nagyméretű dolina és a víznyelő: Létrási vizes bg, Jávorkúti-bg, bánkúti víznyelő, amelyeket itt „visszafolyók”nak neveznek.
Éghajlata és vizei
Éghajlata visz. hűvös; csapadéka eléri a 800 mm-t. Évi középhőmérséklet: 6-10 ºC Köd: kb.100 nap A Bükk fennsík folyóvizekben szegény, peremein azonban bővizű karsztforrások fakadnak: Garadna-, Szinva-, Szalajka- forrás. Időszakos források az Imókőiés a Vöröskői-forrás. A fennsíkon csak száraz medrű búvópatakok vannak, amelyek a víznyelőkben tűnnek el. A peremeken szurdokszerűen bevágódott, mély és változatos patakvölgyek alakultak ki (Szinva-, Csondró, Bán-, Hór-, Lök-, Nagy-völgy). Legszebb a Szilvásvárad közeli Szalajka-völgy (mésztufa-vízesés=tettaráta). Mesterséges duzzasztott tó: Hámori-tó Hévforrások: Egerszalók, Kács, Miskolctapolca
A Bükköt összefüggő bükkös borítja (35%), 29% tölgyes, 20% cseres-tölgyes, 3% szurdokerdő, 2% luc borítja. Őserdő: montán bükkös Edafikus növénytársulások – Karsztbokor-erdők
– Szurdokerdők: Hor-völgy – Törmeléklejtő-erdők – É-on dolomit-mészkő letörpült, rosszul záródó sziklai bükkös, tölgyes –reliktum fajok (Sárga ibolya, pompás Teleki virág, Tüzes liliom, Magas istác)
– Ny-on meredek hársas-berkenyés alhavasi reliktum fajokkal, alacsonyabb területeken reliktum dolomit-tölgyeserdő.
Élővilág erdők
Élővilág - gyeptársulások Mészkősziklagyep-társulásban csak a Bükkben, a Bél-kőn él egy kárpát-pannóniai bennszülött faj, a korai szegfű. Dolomit a Bükkben kis kiterjedésű, de a rajta kialakult sziklagyepek értékes társulása a tarka nyúlfarkfüves sziklagyep, a tarka nyúlfarkfű és tarka nádtippan a gyepalkotó, de a szárazabb, napsütötte részeken megjelenik a lappangó sás is.
Állatvilág gerincesek Vadállomány (szarvas, őz, vaddisznó, róka) gazdag. 3 pisztráng faj (Sebes pisztráng), alpesi gőte (Bükk-fennsík, É-i Bükk erdei tavakban, forrásokban), lipicai lófajta génbankja Madártani ritkasága a kerecsensólyom, elterjedéséhez hozzásegített a komplex védelmi program (2 évtized óta). Jellegzetes madara a kövirigó, volt bányákhoz kötődik az uhu költése. Egyedi védelmet igénylő nappali ragadozó madarak, a parlagi sas, a békászó sas és a kígyászölyv
Hosszúszárnyú denevér, kizárólag barlangokban szaporodik és telel. Európa nagy részén már a kipusztulás fenyegeti.
A kárpáti havasok faja a kék meztelen csiga (párás, hűvös mikroklímájú völgyeket, szurdokerdőket igényli). Alpin-szubalpin zónában élő kis araszolólepkefajnak egy sajátos, endemikus-bennszülött alfaja a Leányvölgy néhány négyzetméteres, sziklás, hideg élőhelyén tenyészik. Issekutzi nappali lepkék
Állatvilág 2.
Gazdálkodás
Fakitermelés, vadászat, kőfejtés és mészégetés. Híres a Bükk-fennsík lipicai ménes állománya. A hegység tájképi szépségekben igen gazdag – turizmus: Lillafürednél létesített Hámori-tó Magyarország egyik legértékesebb idegenforgalmi területe. A Szalajka- és a Garadna- patakok völgyében pisztrángos halastavak vannak.
Bemutatóhelyek, tanösvények Szt. István és Anna barlang Lillafüred Tájház Hollókő Oszla tájház Cserépfalu Szinva-völgyi sétaút Lillafüred
Sárhegyi tanösvény GyöngyösMátrafüred Osztrea és Szalamandra tanösvény Dédestapolcsány
Tanösvények Bükk-fennsíki tanösvény Geológiai tanösvény- Eger Szarvaskő Rejteki tanösvény Szilvásváradi tanösvény Ipolytarnóc
Tájvédelmi Körzetei
1.
Láz-bérci TK (Láz-bérci-víztározónak köszönheti létét. A fontos ivóvízbázis vízminőség-védelmén túl, a 3 649 hektáros terület földtani, növény- és állattani értékei is indokolják a védelmet)
2.
Hollókői TK (A 151 ha területű TK a Cserhát dombjai közé zárt Hollókő község és környéke megóvására alakult 1977-ben. A hollókői Várhegy alatt elterülő Ófalu megőrizte egykori településszerkezetét és műemléki védettség következtében a régi palóc házak sora élő „falumúzeumot” alkot.)
3.
Zempléni TK (A tájvédelmi körzet 1984 végén alakult, 26 788 ha és a Zempléni-hegység nagy részét foglalja magába. Kőzettömegét a Miocén kori (14-16 millió) vulkánok hozták létre. A tűzhányók közé helyenként tenger is benyomult és üledékei, valamint a vulkáni tufa számos növény és állat ősmaradványát őrzi)
4.
Mátrai TK (A hegység nyugati és a nagyobb keleti részén 1985-ben létesült a 12 374 ha területű tájvédelmi körzet)
5.
Tokaji-Bodrogzugi TK (1986-ban, 4 941 ha területtel lett védett. Két nagy területe közül az egyik a Tokaj-Hegyaljához tartozó, borairól híres Nagy-Kopasz 513 m magasságával az ország egyik legnagyobb területű vulkanikus szigethegye )
6.
Borsodi Mezőség TK (Az 1989-ben létrehozott, 18 093 ha területű, alföldi tájvédelmi körzet a bükki patakok és a Tisza folyó által a mederszabályozás előtt lerakott és hátrahagyott hordalékkúpokon, az elszórt, szél szállította finom löszön kialakult növényzet és állatvilág megmaradt részét védi.)
7.
Karancs-Medves TK (Az országhatár mellett, a Karancsnak és Európa legnagyobb bazaltfennsíkjának, a Medvesnek a területén létesült 1989-ben a 6 662 ha-os tájvédelmi körzet)
8.
Kelet-Cserhát TK (Az 1989-ben megalakított, 7 161 hektáros tájvédelmi körzet a Cserhát geológiailag és geomorfológiailag értékes keleti részén helyezkedik el)
9.
Kesznyétenyi TK (A Tisza szomszédságában elhelyezkedő, 1990-ben megalakított tájvédelmi körzet 4 214 hektáros területe morotvákkal, folyómedrekkel tarkított síkság)
10. Hevesi Füves Puszták TK (Az 1993-ban létrehozott 8 406 hektáros tájvédelmi körzet magába foglalja a korábban helyi védettségű poroszlói és pélyi szikeseket, valamint a Kömlő és Átány falvak fölötti Nagy-Fertőt, a jásziványi Templomdűlőt és Csukást, a tiszanánai Magas-határt, a tarnaszentmiklósi Hamvajárási-dűlőt, a sarudi Jánosi-gyepet, a Dormánd és Erdőtelek határában lévő Nagyhanyipusztát) 11. Tarnavidéki TK (A jellegzetes természeti és tájképi értékekkel rendelkező Heves-Borsodi-dombság közepén 1993-ban létesült a 9 460 hektáros tájvédelmi körzet)
+ 16 természetvédelmi terület
Bükki Nemzeti Park 1.
Erdős középhegységi táj Földtani értékek védelme Vízbázis
Karsztjelenségek Kövek Fennsíkok Szurdokvölgyek 95% erdő Erdőgazdálkodás emlékei Ősember nyomok
Bükki Nemzeti Park 2.
Vízesések Ősember barlangok Bánkút Kisvasutak Kaptárkövek Mile, boksa Várak Tanösvények
Az Aggteleki Nemzeti Park A korábban 1978-tól meglévő tájvédelmi körzetet, 1985-ben – a természeti és kultúrtörténeti értékekben gazdag hajdani Gömör-Tornai-karszt (ma Aggteleki- és Szlovák-karszt) magyar oldalán – 20 000 ha területen nemzeti parkká alakították.
A park barlangjai 1995-ben felkerültek a Világ Természeti és Kulturális Örökségének listájára. A nemzeti park feladata, hogy feltárja, védje és őrizze az Aggteleki-karszt értékei és biztosítsa ezek megismerését.
Az Aggteleki nemzeti park az Aggteleki-Rudabányaihegység területén található. Területe 19762 hektár, mely szervesen kapcsolódik a Szlovák-karszt NP-hoz (Déli-Gömöridák). 1980 óta az UNESCO a MAB (Man and Biosphere) program keretében a térséget Bioszféra Rezervátummá nyilvánította. 1995-ben az Aggteleki-karszt barlangjai, ill. a Szlovák-karszt barlangjai, karsztfelszíne és élővilága a Világ Kulturális és Természeti Örökségének részévé váltak.
Aggteleki Nemzeti Park
Részei Gömör-Tornai-Karszt (Aggteleki –és Szlovák karszt) Aggteleki-karszt:
– Szendrői-hegység Bódva bal, „rakacai márvány” – Rudabányai-karszt: sasbérces mészkő és dolomit rögök, Fe-karbonátoklimonit, gipsz-anhidrit: Perkupa – Aggteleki – É-Borsodi karszt (Vass Imre, Kossuth, Baradla, Béke, Szabadság-bgok)
Kialakulás Az óidő után – mikor a kristályos hegyvonulatok a mélybe süllyedtek– a középidőben a hegységek helyét elöntötte a tenger. Ekkor megkezdődött az üledékképződés a Thetystengerben előforduló élőlények meszes vázának kiülepedésével és mészkővé szilárdulásával. Majd az ezt követő kéregmozgások hatására, amikor az Afrikai lemez az Eurázsiai lemez alá csúszott, a peremeken felgyűrődött az üledék, megkezdődött a hegység kiemelkedése. Az Aggteleki-Rudabányai hegyvidék a Kárpáti mészkőtakaró része, Magyarországon az Északi – Középhegységhez tartozik, ami viszont vulkanikus eredetű. Ezt az un. Kaptafa-elmélettel magyarázzák, mely szerint a kaptafának, azaz a felgyűrődött résznek azon darabja, ami elvileg a Dunántúli középhegységhez tartozik, de a felgyűrődéskor az Északi-középhegységbe csúszott a Bükk-hegységgel együtt. Később rögökre szakadt, évmilliók felszíni és mélységi eróziója során karsztfennsíkok, fedetlen karsztok és változatos formakincsekkel rendelkező barlangok jöttek létre. A középső és felső triász mészkőből felépülő felszín szinte minden formáját a karsztosodás folyamatai határozzák meg.
Domborzati viszonyok
Felszíni karsztformák
Karsztos formák
Karrok (ördögszántások) – a kőzetek felszínén végbemenő – kizárólag oldódás eredményeként létrejött forma. Az Aggteleki-hegység vékony talajrétege alól a mészkő sok helyen a felszínre bukkan hatalmas karrmezőket formálva Víznyelők – tölcsérszerű mélyedések, melyeken lefolyik a csapadékvíz Dolinák (töbör)– zárt, gyakran kör alakú felszíni mélyedés. Ilyen az Aggteleki-tó (ponor-tó), amely valaha víznyelőként működött Poljék – a karsztos térszín legnagyobb mélyedései
Éghajlata, vízrajza Évi középhőmérséklet 9 ºC, sajátos mikroklíma, Téli hó szegénység Magas páratartalom
Felszín alatti vizek, felszíni dolina tavak, Keleméri Mohos-tó – súvadás Putnok térségében
Baradla A Baradla-barlang az UNESCO Természeti Világörökség részét képező felszín alatti világ legjelentősebb képviselője. A Baradla-Domica barlangrendszer eddig ismert szakaszainak hossza összesen: 25 km ebből 5,6 km Szlovákiában található, a Domica-barlang.
ÉLŐVILÁG:
Az Aggteleki NP a Kárpát-medence két nagy biogreográfiai egységének, a Pannonicumnak és a Carpaticumnak a határán helyezkedik el, így élővilágára az átmeneti jelleg jellemző. A változatos klíma és felszíni viszonyok hatására egymás mellett különböző flóra- és faunaelemek találhatók. Északon kárpáti elterjedésű fajok, délen melegkedvelő fajok tenyésznek (D-i lejtőkön bokorerdők).
Növényvilág A Keleméri Mohos-tavak Természetvédelmi Terület vegetációtörténeti ritkaságot őriz. A két átmeneti tőzegmohaláp az utolsó jégkorszak emlékeként maradtak fenn a területen.
Az úszó tőzegmoha láp növény-ritkaságai közé tartozik a Kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia), valamint a Hüvelyes gyapjúsás (Eriophorum vaginatum). A ritka növények közül a Kakasmandikónak (Erythronium dens-canis) a Bakony és a Dunántúl nyugati része mellett itt van az egyetlen magyarországi előfordulási helye.
Az Ikrás fogasír (Dentaria glandulosa), amely a Kárpátok hűvösebb részeinek növénye, hazánkban csak itt és a Zempléni-hegységben található. A legtöbb ritka és a területre jellemző növény a sztyeppréteken és a sziklagyepeken nő.
A bennszülött, endemikus fajnak számító Tornai vértő (Onosma tornense) az Alsó-hegy oldalában fordul elő egyedül az országban, az Osztrák pofóka (Dracocephalum austriacum) magyarországi egyedüli biztos termőhelye a Nagy-oldal keleti lejtője. A Szlovák kökörcsinnek (Pulsatilla slavica) szintén az Aggteleki-karszt az egyetlen termőhelye Magyarországon. A völgyekre a mindig zöld magas-sásosok és mocsárrétek jellemzők. Az emberi tevékenység okozta erdőpusztulás és az azt követő talajdegradáció következtében a fedett karszton alakulhatott ki a cserestölgyes helyén növő csarabos, melynek uralkodó növényfaja a Csarab (Calluna vulgaris).
Állatvilág Az Aggteleki-karsztvidék hüllőfaunájának legértékesebb faja a Pannon gyík. A terület madárvilága nagy változatosságot mutat. Egyetlen hazai fajdfélénknek, a Császármadárnak - védett itt található a legerősebb állománya, és ugyancsak él itt hazánk legritkább énekesmadara, a Vízirigó - fokozottan védett) is. Költ a területen a Parlagi sas és a Békászó sas (fokozottan védettek), de a leggyakoribb ragadozó madár az Egerészölyv (védett).
A fokozottan védett madárfajok közé tartozik a Nagy kócsag, a Kis kócsag, a Fehér gólya, a Fekete gólya, a Barna kánya, a Szirti sas, a Réti sas, a Hamvas rétihéja,a Kígyászölyv, a Halászsas, a Kerecsensólyom, a Vándorsólyom, a Haris, a Gyöngybagoly, az Uhu, a Kuvik, az Uráli bagoly, a Gyurgyalag, a Szalakóta, a Fehérhátú fakopáncs és a Kövirigó. Az emlősök közül meg kell említeni a denevérek rendjét, amely csoport gazdagsága a változatos élőhelyeknek köszönhető.
A térség rendkívül gazdag nagyvad fajokban is (Vaddisznó, az Őz, a Gímszarvas és a Muflon). Az elmúlt évtizedben megjelentek az ország területéről a múlt században kipusztult nagyragadozók: a Farkas és a Hiúz.
Külön érdemes megemlíteni a régió speciális fajait, amelyek elsősorban a barlangok viszonyaihoz - például fényhiány - alkalmazkodtak. Az egysejtűek törzséből a Baradlában eddig 123 fajt, a hengeresférgek közül a Baradlában 23, a Meteor-barlangban 15 fajt azonosítottak.
Bódva vízrendszerében 40 halfaj él: Petényi-márna (Barbus meridionalis petényi); Felpillantó küllő (Gobio uronoscopus); Német bukó (Zingel streber); Sebes pisztráng (Salmo trutta); Erdélyi ingola (Eudontomyzon danfordi) – halhoz hasonló parazita, ősi gerinces faj.
Barlangi állatok A föld alatti világban közel 500 barlanglakó növény- és állatfaj fordul elő, melyek közül 38 fajt a tudomány innen ismert meg és többjük kizárólag itt él. • magyar vakfutrinka (Duvalius hungaricus) • barlangi vakászka (Mesonincus graniger)
Aggteleki Nemzeti Park 1.
Földtani értékek A felszíni formák (karszt) Barlangok megóvása és bemutatása.
Gömör-Tornai karszt (1200 bg.) Aggteleki-karszt és Rudabánya-Szalonnaikarszt Erdők, kaszálók, legelők Külterjes tájhasználat Mozaikosság, átmeneti jelleg
Aggteleki Nemzeti Park 2.
Baradla-Domica bg. Esztramos-bg-jai Hucul ménes Derenk romkösség Szádvár Farkas, hiúz, medve Faluséta Árpádkori templomok Tanösvények
Fertő-Hanság NP
Fertő-Hanság Nemzeti Park
A Fertő-táj már igen régóta nemzetközileg is elismert terület. 1979-ben az UNESCO MaB programja keretében bioszféra rezervátummá nyilvánították, 1989-től pedig a Ramsari egyezmény nemzetközi jelentőségű vadvizei között is számon tartják. A Fertő-Hanság Nemzeti Park 1994. márciusában jött létre. 2001. decemberében mind a magyar, mind az osztrák oldalon, az egész Fertő-tó elnyerte a Világörökség címet a kultúrtáj kategóriában.
FHNP 19629 ha
Magyarországon, + ausztriai rész kb.8000 ha 1991 Fertő-tavi NP (Ausztriával közösen) 1994 Fertő-tavi NP+Hanság=FHNP Világörökség 2001.
A mintegy 15-20 000 éves sekély sós sztyepptó a kezdetektől meghatározta az itt élők életét, és viszont, azaz a szelíd tájgazdálkodás a természeti értékekre is jótékonyan hat. A táj egyediségét növeli, hogy három klíma (kontinentális, szubmediterrán, dealpin) találkozásánál terül el a Fertő, és néhány km-en belül kis helyen előfordul akár a jégkori időket idéző láprét, vagy éppen a száraz kontinentális pannon puszta, illetve a sekély vizű, hatalmas kiterjedésű mocsár.
Hanság
„Hany” gyephantokkal rakott nagykiterjedésű mocsár, korábban hazánk legnagyobb lápterülete Szél által kialakított „gorondoktól”(domboktól) eltekintve környezeténél 3-4 méterrel mélyebben fekszik. Kialakulása: süllyedéssel, amelybe kavics, homok, agyag rakódott, és a medence lefolyástalanná vált - tőzegfelhalmozódás
Hanság részei
Kapuvári Dél-Hanság, Lébény-ÉszakHanság, Fehér-tó, Babarcsi-tó, Répce árterülete – 200 km-es csatornahálózat – Síkvidéki tavak, láprétek, – Nádasok – Humin savaktól barna vízfelületek – Égeres (csíkos éger) és puhafa ligeterdő, betelepített nemesnyár-tájidegen – Túzok populáció, parlagi vipera
Fertő-táj Európa 5. legnagyobb tava Keleti Alpok felgyűrődésekor árkos vetődéssel keletkezett Fertő= lefolyástalan bűzös pocsolya Fertő= ázsiai sós tavak nyugati pereme, sekély, iszapos 60-500 millió m³ víz, szikes, ezüstszürke víz Szeszélyes klíma: Északi szél („fűszél) a
déli részen 0,5 méter szintemelkedést okoz. Déli szél („ószél”) iszapzátonyok keletkezése
Szikes tavi rekonstrukció
„Természetvédelmi üzemmód” – Nyár végi tocsogók, nyár eleji kiszáradás, szemiarid jelleg csökkentése – Téli, kora tavaszi magasabb vízállásvízvisszatartás, nyár eleji kiszáradás elkerülése. – Kaszálás, legeltetés szukcesszió elkerülése (ezüstfás erdős területek kialakulása)
Vegetáció
Szikes rétek: endemikus sótűrő fajok és iráni-turáni sótűrő növények – Fertői mézpázsit, sziki sóballa, sziksófű, sziki üröm, sziki őszirózsa
Lajta mészkő kőfejtő, és Szárhalmi sztyeprét – Molyhos tölgyes, karsztbokor-erdő: 19 kosbor féle, tavszi hérics, leány-és feketéllő kökörcsin, törpe-és tarka nőszirom
Fauna
MADARAK: őszi (téli pihenés) tavaszi (szaporodás) vándorlás (terelőrendszer, áteresz a nyugati dombvidék és a tó között) – 250 pár nagykócsag – 30 pár kanalas gém, – 30-40 pár vörös gém, – 400 pár nyári lúd – Sok szürke gém, barna rétihéja, búbos vöcsök, danka sirály, ezüst sirály, gulipán, gólyatöcs, piros lábú cankó, bibic
HALAK: fogas, csuka, garda, nyurga ponty Kétéltűek: ásóbékák, unkák, varangyok,
kecskebékák, leveli békák
Hüllők: Farkasdomb -
parlagi vipera
Tájvédelmi Körzetei Soproni Tájvédelmi Körzet (A múlt század utolsó harmadától kezdődő fenyveserdő-telepítés hatására ma az erdők 50-55%-a tűlevelű fenyvesekből áll) Szigetközi Tájvédelmi Körzet (Az 1987-ben létrehozott tájvédelmi körzet elsődleges célja a Szigetköz (Öreg-Duna és a Mosoni-Duna-ág közötti terület) sajátos vízrendszerének, növény- és állatvilágának a megőrzése)
Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet (1992-ben létesült, részei: a Pannonhalmidombság, Kisalföldi meszes homokpusztái, Erebe-szigetek és a Holt-Rába környéke. A Pannonhalmi-dombság a tájvédelmi körzet legnagyobb területi egysége.
Természetvédelmi Területei: NAGYCENKI HÁRSFASOR TT (13 ha)
Gróf Széchenyi István nagyszülei által az 1750-es években telepített 40 m széles és 5 km hosszú, kislevelű hársakból álló fasor. PANNONHALMI ARBORÉTUM TT (22 ha) 1820-ban kezdték meg az egykori gyümölcsös, majd faiskola angolkertté alakítását. A gyűjteményt több száz növényfaj alkotja (pl. kínai mamutfenyő, sárgalevelű juharfa, göndörlevelű hamis ciprus). SOPRONI BOTANIKUS KERT TT (17 ha)
Az I. világháború után Sopronba került Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Főiskola Növényvédelmi Tanszékének vezetője az 1920-as években hozta létre a botanikus kertet a korábbi, Katonai Főreáliskola parkjából. A kert a fák és lágyszárú növények fajgazdagságával jelentős botanikai értéket képvisel. Ezek közül kiemelendők a jegenyefenyők, a madárbirsek, a kínai télvirág és az amerikai varázsmogyoró
Fertő-Hanság Nemzeti Park 1.
Síkvidéki vizes élőhelyek Átnyúlik Ausztriába Fertő-tó, Hanság
Szikes fertő és puszta Balfi mészkő rög Hanság: Kapuvárihany Lébényi-hany Fehér-tó, Barbacsi-tó Halászok, csíkászok, pákászok, rákászok…
Fertő-Hanság Nemzeti Park 2.
Kerékpár út Eszterházy madárvárta Madármegfigyelők Hanság Múzeum Vízi tanösvény
Fertő-Hanság Nemzeti Park 3.
