A Puszta 1998. 1/15, pp. 10-23.
A K ÖRÖS -M AROS N EMZETI PARK KÉTÉLTŰFAUNÁJÁNAK VIZSGÁLATA DR. PUKY MIKLÓS, GÖD
MTA ÖBKI MAGYAR DUNAKUTATÓ ÁLLOMÁS 1998
1. B EVEZETÉS A védett területeken élő kétéltűek (Amphibia) vizsgálata kiemelt jelentőségű természetvédelmi feladat. Ez az állatcsoport az elmúlt évtizedekben ugyanis más gerinces osztályoknál fokozottabb mértékben tűnik el a mérsékelt égövi és trópusi ökoszisztémákból (1. ábra). Ennek egyik oka, hogy a fajok több, mint 90%-ánál összetett, vízi és szárazföldi élettérrészletet egyaránt igénylő egyedfejlődés zajlik. Fontos tényező az is, hogy bőrük csupasz, permeábilis. A toll, pikkely vagy szőr hiánya azt is jelenti, hogy a mérgező anyagok jelenléte, raktározása fokozottan terheli a kétéltűek szervezetét. Valamennyi kontinensről (az Antarktisz kivételével, ahol nem élnek) ismerünk olyan eredményeket, amelyek populációk eltűnését, az egyes állományok széleskörű leromlását bizonyítják. Egyes esetekben, elsősorban trópusi területeken, mindez fajok kipusztulásához is vezetett. Annak kiderítésében, hogy mindez mennyiben tekinthető természetes illetve mesterséges folyamatnak, kulcsszerepe van a védett területek vizsgálatának. A kétéltűek eltűnése több okra vezethető vissza. Kiemelt helyen szerepel az élőhelyek tönkretétele, a peterakóhelyek lecsapolása, szennyezése. Fontos lehet az emelkedett UV sugárzás hatása, az eutrofizáció, lokálisan a közúti forgalom, az orvosi vagy étkezési célokat szolgáló begyűjtés, a betelepített fajok, vagy ragadozó háziállatok predációja és az emberi kegyetlenség is. Egyes területeken akár a fakitermelés új módja vagy a művelési ág változása is a terület kétéltűfaunájának átalakulásához, elszegényedéséhez vezetett. Fontos tény, hogy a kétéltűek kutatottsága alacsony szintű, ezért - egyes fajok felfedezésük előtt a kipusztulás sorsára jutnak (elsősorban a trópusokon), de Európában is két új fajt írtak le az elmúlt évtizedben, - a pontosabbá váló rendszertani meghatározás miatt a taxonok besorolása a Magyarországon élő fajok esetében is változik, aminek természetvédelmi egyezményekben megjelenő következményei (pl. egyes új fajokra vonatkozó előírások) nehezen teljesíthetőek a megfelelő felmérések elvégzése nélkül,
-
a fajok döntő többségére nem dolgoztak ki olyan kezelési javaslatokat, aminek alapján a védett területeken a kétéltűek speciális igényei figyelembe vehetőek lennének. A Körös - Maros Nemzeti Park kb. 52 000 hektáros területén jellemzőek és egyben lényeges szerepet töltenek be a természetes és mesterséges vizek, ezért a Nemzeti Parknak jelentős szerepe van a kétéltűek védelmében. Ennek ellenére korábban (az ország nagyrészéhez hasonlóan) nem történt a csoportra vonatkozó alapfelmérés, sőt a területre vonatkozó irodalmat sem dolgozták fel. A feldolgozs hiányosságát jól jelzi, hogy az 1997-ben kiadott Európai Herpetológiai Atlasz is jelentősen alulbecsüli az itt élő kétéltűek számát. Ennek megfelelően a jelen kutatás célja kétéltűfaunisztikai vizsgálatok elvégzése a Körös Maros Nemzeti Park területén, a rendelkezésre álló irodalmi adatok összesítése és értékelése, valamint egy, a helyi adatokat feldolgozó oktatási anyag elkészítése
2. M INTAVÉTELI
IDŐPONTOK , HELYEK , MÓDSZEREK
A felmérésre 1997. szeptember 14. és 1998. július 29. között került sor, 22 terepnapot töltöttünk a nemzeti park különböző részeinek vizsgálatával. Összesen 68 helyről, a nemzeti park valamennyi nagyobb védett területéről gyűjtöttem adatokat. A 2. és 3. ábra néhány jellemző élőhelytípust mutat be. Hat mintavételi módszert alkalmaztam. Vizuális vizsgálatot valamennyi élőhelyen végeztem. Tavasszal elsősorban a peterakóhelyeket, nyáron és ősszel az azoktól távolabb eső élőhelyrészleteket is bejártam. Ahol erre módom nyílt, ott kiegészítő módszerként mindig figyelembe vettem a hang alapján történt meghatározásokat is. Amellett, hogy egyes fajok jelenlétét ezzel a módszerrel a legegyszerűbb bizonyítani, a rendszertani és határozási szempontból problematikus kecskebéka fajcsoport (Rana esculenta complex) elemeinek elkülönítését is jobban lehetővé teszi a hang alapján történő határozás. A felvételezés során Magyarországon (és Közép-Európában) először ebben a nemzeti parkban, Biharugrán került sor a kanadai road call count módszer kipróbálására, amelynek lényege, hogy egyes fajok jelenlétét és a populációk méretét meghatározott útszakaszokon hallható békakórusok hangintenzitásával jellemzik. Észak-Amerikában az így kapott eredményeket más módszerekkel ellenőrizve megállapították, hogy a road call count statisztikailag értékelhető, megfelelő adatokat szolgáltat. Előnye, hogy a költség- és az időigénye alacsony, önkéntesek bevonásával is elvégezhető, és ennek ellenére a fajok jelentős részének felmérésére alkalmas. Elsősorban Észak-Európában és Amerikában bevett módszer az éjszakai útfelmérés, amikor a kemény burkolaton található élő és elütött kétéltűeket veszik számba. Kiterjedten csak fejlett úthálózattal rendelkező területeken alkalmazható, de egyes fajok, pl. barna ásóbéka (Pelobates fuscus) kimutatására különösen eredményes. A dévaványai, biharugrai és körösvölgyi területi egységekben egyaránt alkalmaztam ezt a módszert. A vízben tartózkodó farkos kétéltűek kimutatására éjszaka lámpázást nappal hálózást végeztem Cserebökényben és a Hortobágy - Berettyó mentén. Biharugrán egyedszámbecslések elvégzésére a sávmódszert használtam. A eredményeket adatlapon rögzítettem, az élőhelyekről és az egyes fajokról, részben belső oktatási anyag elkészítése céljából, fényképfelvételeket készítettünk. Az állatok tetsthosszát tolómérővel, a testömegét KERN 462-41 típusú digitális mérleggel határoztam meg.
Az értékelésnél saját eredményeim mellett Anthony Brandon, Szövényi Gergely és a Nemzeti Park munkatársainak megfigyeléseit is figyelembe vettem.
3. E REDMÉNYEK 3. 1. Faunisztikai felmérés A Nemzeti Park területén összesen 10 kétéltű taxont mutattunk ki. A fajok szerinti beosztást az 1., a terület szerinti lebontást a 2. táblázat tartalmazza. A fajlista részleteiben nem teljes, összességében azonban jól reprezentálja a Körös - Maros Nemzeti Park kétéltűfaunáját. A részletes adatok alapján a leggyakrabban és a legnagyobb egyedszámban a Rana esculenta complex egyedeit mutattuk ki, (hang és morfológiai jegyek alapján a tavibéka (Rana ridibunda), a kecskebéka (Rana esculenta) és a kis tavibéka (Rana lessonae) is előfordult). Gyakori volt a vöröshasú unka (Bombina bombina) és a zöld levelibéka (Hyla arborea) is (4. ábra). Természetvédelmi szempontból a legértékesebb a dunai gőte (Triturus dobrogicus) jelenléte, mert az elterjedési területének jelentős része Magyarországra esik (5. ábra), valamint a zöldhátú vöröshasú unka (Bombina bombina viridis) előfordulása Cserebökényben és a Hortobágy Berettyó mentén. A vizsgált területek közül a biharugrai élőhelyről mutattuk ki a legtöbb fajt, ahol a mocsári béka (Rana arvalis) és az erdei béka (Rana dalmatina) azonos élőhelyen, együtt fordult elő (gyakorisági arányuk 4:1), a Rana arvalis populáció keverten tartalmazott a gerincvonalon sávos és egyszínű barna egyedeket. A testméretek felvétele alapján megállapítható, hogy a lemért állatok testhossza a magyar átlagos adatoknak megfelelő. Három területi egység részletes vizsgálatát végeztük el. A Hortobágy - Berettyó menti kiöntések fontos kétéltű-szaporodóhelyek. Egyes fajok jelentős egyedszámmal fordultak elő nagyobb településeken is. Biharugrán 6,7 km-es lineáris transszekt mentén mértük fel az egyes fajok peterakóhely felosztó viselkedését. Többszáz hektár kiterjedésű halastavak és időleges vizek egyaránt szerepeltek a vizsgálatban. A kimutatott kétéltűek eltérő preferenciákat mutattak, ami megerősíti, hogy a jelenlegi fajegyüttes fennmaradásához a különböző peterakóhely típusok együttes jelenlétére van szükség. A Körös-völgyben lévő halásztelki legelő mocsarainak kutatása szintén a fenti állítást igazolta. A különböző fajok eltérő gyakorisággal szaporodtak a négy eltérő jellegű víztestben.
1.
TÁBLÁZAT
K ÉTÉLTŰ -
ÉS HÜLLŐFAJOK LELŐHELYADATAI
Triturus vulgaris Pitvarosi puszták: 1997. IX - X., Terehalom: 1998. IV. 16.
Triturus dobrogicus Ecsegpuszta: 1998. VI. 20., Pitvarosi puszták: 1997. IX - X., Vésztő, Sziladi láp: 1998 V. (Kapocsi Judit), Biharugra: 1998. III. (Zalai Tamás)
Bombina bombina
Battonya, Kis Tompapuszta, erdei tó: 1997. IX. 17., Biharugra, útmenti tó: 1998. IV. 28., Bokrosi kiöntés: 1998. IV. 16., Cserebökény, Olajiszap tározó: 1998. IV. 16., Csikótelep, erdei tó: 1998. IV. 16., Dévaványa, túzoktelep: 1998. VI. 20., Ecsegpuszta: 1998. IV. 16., Ecsegpuszta: 1998. VI. 20. (viridis is), Gástyási szivattyútelep: 1998. IV. 16., Gyilkoszug: 1998. IV. 16., Gyula, Fekete-Körös: 1997. IX. 17., Halászteleki kubikrendszer: 1998. IV. 15., Halászteleki mocsarak: 1998. IV. 15., Józsefszállási szivattyúállás: 1998. IV. 16., Józsefszállás, őszi csatorna: 1998. IV. 16., Kardoskút: 1997. IX. 17., Kutasi gyep mocsara: 1998. IV. 16., Marázi legelő mocsárfoltjai: 1998. IV. 15., Nagylaki bányatavak: 1998. VII. 29., Pitvarosi puszták: 1997. IX - X., Sarkadkeresztúr, útmenti árok: 1998. IV. 28., Terehalom: 1998. IV. 16., Ugrai rét: 1997. IX. 16., Veker a K11 alatt: 1998. IV. 16., Zsadány - Biharugra elágazástól 500 m-re Biharugra felé, 1997. IX. 16., Zsadány után 2 km-re Biharugra felé, 1997. IX. 16.
Pelobates fuscus Dévaványa, túzoktelep: 1998. VII. 28., Pitvarosi puszták: 1997. IX - X., Hyla arborea Bokrosi kiöntés, 1998. IV. 16., Burkus tanya: 1998. VII. 29., Dévaványa, túzoktelep: 1998. VI. 20., Élő-Berettyó: 1997. IX. 16., Farkaszug, gémtelep: 1998. IV. 16., Gyula, Fekete-Körös: 1997. IX. 17., Halászteleki mocsarak, 1998. IV. 15., Hármas-Körös a mezőtúri kompnál: 1997. IX. 17, Kardoskút: 1997. IX. 17., Nagylaki bányatavak: 1998. VII. 29., Pitvarosi puszták: 1997. IX - X., Szarvas: 1998. IX. 17., Túrkeve, Holt-Berettyó: 1997. IX. 16., Ugrai rét: 1997. IX. 16., Ugrai rét: 1998. III. 6., Vésztő, 1997. IX. 16., Zsadány, 1997. IX. 16. Zsadány - Biharugra elágazástól 500 m-re Biharugra felé, 1997. IX. 16. Bufo bufo Biharugra, 1998. III. 29., Bufo viridis Battonya, Száraz-ér: 1998. IV. 8., Dévaványa, túzoktelep: 1998. VII. 28., Ecsegpuszta: 1998. VI. 20., Pitvarosi puszták: 1997. IX - X., Rana arvalis Ugrai rét: 1997. IX. 16., Ugrai rét: 1998. VI. 21., Rana dalmatina Biharugra, útmenti tó: 1998. IV. 28., Doboz: 1997. IX. 17., Doboz, Szanorzug: 1997. IX. 17., Gyula, Fekete-Körös: 1997. IX. 17., Halászteleki kubikrendszer: 1998. IV. 15., Halászteleki mocsarak: 1998. IV. 15., Marázi legelő mocsárfoltjai: 1998. IV. 15., Sarkad, erdő: 1998. IV. 28., Templomzug: 1998. IV. 14., Ugrai rét: 1997. IX. 16., Rana esculenta complex Battonya, Száraz-ér: 1998. IV. 8., Bekai-tó: 1998. VII. 29., Bokrosi kiöntés: 1998. IV. 16., Burkus tanya: 1998. VII. 29., Cserebökény, Olajiszap tározó: 1998. IV. 16., Cserebökény, T11: 1997. XI. 29., Dévaványa, túzoktelep: 1998. VI. 20., Doboz: 1997. IX. 17., Gyula, 1998. IV. 28., Ecsegpuszta: 1998. IV. 16., Ecsegpuszta: 1998. VI. 20., Élő-Berettyó: 1997. IX. 16., Gyula, Fekete-Körös: 1997. IX. 17., Halászteleki kubikrendszer: 1998. IV. 15., Halászteleki mocsarak: 1998. IV. 15., Hortobágy-Berettyó a Bokrosi Nagykanyarnál: 1997. IX. 16., Hortobágy-Berettyó,
Szőlőzugi kiöntés: 1997. IX. 16., Hármas-Körös a mezőtúri kompnál: 1997. IX. 17., Kardoskút: 1997. IX. 17., Kenderes szigeti szivattyútelep: 1998. IV. 16., Kili-tó: 1997. IX 16., Körösladány, Kis-Ér: 1997. IX. 16., Maros-völgy, Makótól keletre: 1998. IV. 16., Nagylaki bányatavak: 1998. VII. 29., Nagylak, Maros kiöntés: 1998. VII. 29., Peresi holtág: 1998. IV: 14., Pitvarosi puszták: 1997. IX - X., Terehalom: 1998. IV. 16., Túrkeve, Holt-Berettyó: 1997. IX. 16., Túrkeve, Hortobágy-Berettyó a Ballai hídnál: 1997. IX. 15., Ugrai rét: 1997. IX. 16., Veker a K11 alatt: 1998. IV. 16., Zsadány, 1997. IX. 16., Zsadány - Biharugra elágazástól 500 m-re Biharugra felé, 1997. IX. 16.
Emys orbicularis Biharugra, közút: 1998. VI. 21., Cserebökény, T11-TK határ: 1997. XI. 29., Peresi holtág: 1998. IV: 14. Lacerta agilis Battonya, Kis Tompapuszta: 1997. IX. 17., Battonya, Száraz-ér: 1998. IV. 8., Dévaványa, túzoktelep: 1997. IX. 16., Doboz: 1997. IX. 17., Gyula, Fekete-Körös: 1997. IX. Pitvarosi puszták: 1997. IX - X., 17., Ugrai rét: 1997. IX. 16., Natrix natrix Ugrai rét: 1997. IX. 16., Ugrai rét: 1998. VI. 21., Hortobágy-Berettyó, Szőlőzugi kiöntés: 1997. IX. 16., * a Pitvarosi pusztákra vonatkozó adatok a Gyepkísérleti Project során a talajcsapdákba esett állatok felsorolását tartalmazzák, összesen nyolc lelőhelyről származnak. A csapdák felszedése 1997. IX. illetve X. hónapban történt, ezért pontos dátumot nem adunk meg.
3. 2. Irodalmi adatok értékelése A herpetológiai szakirodalomból hiányzik a Körös - Maros Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területére vonatkozó kétéltűadatok összesítése. Ez a helyi vonatkozásokon túl azért is lényeges, mert a jórészt kéziratos formában vagy kis példányszámban megjelenő folyóiratokban publikált eredmények eredeti formájukban nehezen hozzáférhetőek. Ez indokolta, hogy jelen munka célkitűzései között az irodalmi adatgyűjtés is szerepeljen. Az összegyűjtött munkák (Endes, Györe, Lengyel és Papp, Réthy valamint Zsilinszky dolgozatai) vagy egy kisebb terület (többek között) kétéltűfaunáját írják le, vagy a Nemzeti Park Igazgatóság területét részben érintő tájegységekre vonatkoznak. A fajlisták értékelésekor három rendszertani változás figyelembevétele szükséges: 1. Rendszertani átsorolás következtében (a tarajos gőte fajcsoport (Triturus cristatus) több fajjá történő felosztása miatt) a cristatus fajnév pontosabb meghatározás nélküli használata téves előfordulási adatokat eredményez. A hazai elterjedési területek határainak tisztázására (egyetlen dunántúli adat kivételével) korábban nem történtek vizsgálatok. A Körös - Maros Nemzeti Parkban eddig talált valamennyi egyed Triturus dobrogicusnak, dunai gőtének bizonyult.
2. A Rana dalmatina és a Rana arvalis elkülönítése az utóbbi faj variabilitása miatt gyakorlatot igényel. Fokozza a nehézséget, hogy a két faj állományai keverten is előfordulnak (például Biharugrán, ahol ráadásul a Rana arvalis két színváltozata is jelen van). 3. A Rana esculenta fajcsoportba (Rana ridibunda, Rana lessonae, Rana esculenta) tartozó egyedek egyértelmű elkülönítése nem mindig lehetséges morfológiai jegyek alapján. A fentiek figyelembevételével megállapítható, hogy a felsorolt szerzők által leírt adatok megerősítik a vizsgálatainkban kapott fajlista érvényességét, hiszen az a korábban közölt fajokat tartalmazza. A kérdéses esetektől eltekintve ezért a leírt megfigyelések a területek jellemzésénél is felhasználhatóak.
3. 3. A Körös - Maros Nemzeti Parkban előforduló kétéltűek határozókulcsa és a fajok leírása Az 1. mellékletben közölt kétéltű határozó a Körös - Maros Nemzeti Park területén kimutatott valamennyi fajt tartalmazza. Nem zárható ki, hogy hegyvidéki fajok lesodródhatnak a folyók mentén, az egyszerűbb határozás miatt ezeket nem tárgyaljuk. Amennyiben a leírtaktól eltérő jellegzetességek (például gőtéknél egyszínű has) fordulnak elő, akkor célszerű az állatokat vizsgálat céljára begyűjteni. A fajok rövid leírását a 2. mellékletben adjuk meg.
1.
SZ . MELLÉKLET
A Körös - Maros Nemzeti Park területén élő kétéltűek határozókulcsa Békák 1. a, Ujjai tapadókorongban végződnek: zöld levelibéka a. b, Ujjai nem ilyenek 2. 2. a, Maximum 6 cm hosszú, hasán élénk sárga, narancssárga v. piros foltok vannak 3. 2. b, 6 cm-nél nagyobbra növő fajok, hasuk egyszínű, 4. 3. Háta enyhén szemölcsös, hasán a sötét alapszín dominál, háta általában barnás, de zöldhátú változat is előfordul: vöröshasú unka 4. a, Pupillája függőleges, hátsó lábán sarokgumó van barna ásóbéka 4. b, Pupillája nem függőleges 5. 5. a, Bőre erősen mirigyes, nagy fültőmirigye van 6. 5. b, Bőre sima 7. 6. a, Barna, durván szemölcsös bőrű, vörös vagy aranyszínű szivárványhártyája van barna varangy 6. b, Hátán világos alapon zöld foltok vannak, szivárványhártyája fémeszöld zöld varangy 7. a, Színük barna, ”bajuszuk„ van, azaz a dobhártyát sötétbarna sáv veszi körül 8. 7. b, Bajusza nincs, vizek közelében gyakori kecskebéka fajcsoport
8. a, Oldalán nagy sötét foltok vannak, a gerincvonala fölött általában világos csík fut végig mocsári béka 8. b, Oldalán nincsenek sötét foltok erdei béka Farkos kétéltűek 1. a, barna színű, 10 cm -nél általában kisebb, hasán apró foltok vannak, a nászruhás hímek taraja megszakítás nélkül fut a farok végéig 1. b, a 15 cm-t is eléri, hasa nagy, sötét foltokkal tarkított, a nászruhás hím taraját a farok kezdeténél lévő befűződés kéttéosztja, farkán világos színű sáv húzódik, a szárazföldi alak egészen sötét színű lehet dunai gőte Kétéltűpeték elkülönítése 1. a, A peték zsinórban helyezkednek el 2. 1. b, A peték csomóban vannak 3. 2. a, A petezsinór 1 m-nél kisebb, tömött, a peték többsorban állnak barna ásóbéka 2. b, A petezsinór egy- vagy kétsoros, 5-8 m hosszú barna és zöld varangy 3. a, A petecsomó kicsi, 5-30 pete alkotja, növények szárán, a peték alsó része világosbarna vöröshasú unkák 3. b, A petecsomó kicsi (10-50 pete, a peték alsó része sárgás-fehér zöld levelibéka 3. c, A petecsomó ökölnyi, vagy tenyérnyi területre terül ki a víz felszínén 4. 4. a, A petecsomó színe világos, üvegesen áttetsző, a frissen lerakott pete animális pólusa csaknem körülnövi (90-95%) a fehér szikanyagot erdei béka 4. b, A frissen lerakott pete animális pólusa jelentősen (60-70%) körülnövi a fehér szikanyagot mocsári béka
2.
SZ . MELLÉKLET
A Körös-Maros Nemzeti Parkban előforduló kétéltűfajok rövid jellemzése Pettyes gőte (Triturus vulgaris Linné) A leggyakoribb hazai gőtefaj. Vöröses, sárgás színű hasát pettyek tarkítják. Szárazföldi alakja sárgásbarna, a hímet nagyobb foltok díszítik. A nászidőben emellett a hímnek 3-4 mm-es taraja nő. A vizet általában júniusban hagyja el. Éjszakai állat, nappal kövek, kidőlt fák alatt rejtőzik. Elsősorban síkvidéki faj, állóvizekben és lassú folyású patakokban szaporodik. Kertekben, mezőgazdasági területeken is előfordul. Védett, eszmei értéke 2 000 Ft.
Dunai gőte (Triturus dobrogicus Kiritzesen) 15-18 cm-re megnövő, gyakran csaknem fekete színű gőtefaj. Hasa sárga vagy vörös, amelyet nagyobb foltok tarkítanak. A nászruhás hím taraján a test végénél befűződés látható, a
pettye
farkán hosszában pedig világos(kék) sáv húzódik, amelynek az udvarlásban van szerepe. Alföldi árterek, kisebb állóvizek kétéltűje. Az elmúlt évtizedben bekövetkezett taxonómiai revízió miatt természetvédelmi szempontból a legértékesebb hazai kétéltű, hiszen az elterjedési terület több. mint 30%-a Magyarországra esik. Külön eszmei értéke egyenlőre még nincs.
Barna ásóbéka (Pelobates fuscus Laurenti) Ásó és éjszakai életmódja miatt kevéssé ismert kétéltű, de függőleges pupillája és sarokgumója könnyen felismerhetővé teszi. Közepes méretű, változatos mintázatú állat. Hátát gyakran vörös pettyek díszítik. Laza talajú területeken honos, alföldi faj. Szaporodása március végére, április elejére esik, azt követően eltávolodik a víztől. Mezőgazdasági területeken is előfordul. Védett, eszmei értéke 2 000 Ft.
Barna varangy (Bufo bufo Linné) Az egyik leggyakoribb kétéltű Európában. Jellegzetes fültőmirigye, barna színe, mirigyes bőre fiatal korban is könnyen felismerhetővé teszi, bár a színe néha vöröses vagy sárgás is lehet. Pupillája aranysárga színű. Szaporodása március közepétől zajlik, azt követően elhagyja a vizet, és száraz élőhelyeken is megtaláljuk. Az Alföld délkeleti részén inkább színezőfajnak számít. Védett. eszmei értéke 2 000 Ft. Zöld varangy (Bufo viridis Laurenti) A másik hazai varangyfajhoz hasonlóan kifejezett fültőmirigye van, színe azonban világos alapon zöldddel foltozott. Elsősorban keleti elterjedésű, alföldi faj. Homokos, száraz területeken él, ami elősegíti, hogy új élőhelyeken először általában ez a kétéltű jelenik meg. Gyakran erősen bolygatott helyeken, városokban, építési területeken is megfigyelhetjük. Védett, eszmei értéke 2 000 Ft.
Zöld levelibéka (Hyla arborea Linné) Egyetlen hazai fán élő kétéltűnk. Az fajt az ujján lévő tapadókorongokről, a nemet a hanghólyagról könnyű felismerni. Ráadásul erős, és ősz közepéig gyakran hallható hangja viszonylag egyszerűvé teszi a kimutatását. Színváltoztató képessége jó, az árnyalatok a sárgától a feketésbarnáig terjedhetnek, általában a környezet színét követi. Szaporodása áprilisra esik, ilyenkor a peterakóhelyek elhelyezkadése a hímek erős hangja alapján is meghatározható. Védett faj, eszmei értéke 2 000 Ft.
Mocsári béka (Rana arvalis Bonaparte) Síkvidéki elterjedésű Rana faj. Alapszíne barna, oldalán nagy, sötét foltok láthatók. A hazai egyedek többségén világos sáv fut a gerincvonal felett, ez azonban az egyedek 15-20%-ánál is hiányozhat. Peterakása általában korán, március első felében történik. A hímek ilyenkor kék színűek. A peterakóhelytől a szaporodás után sem távolodik el. Nedves réteken, lápokon találjuk. Életmódja miatt az élőhelydarabolódás az erdei békánál jobban fenyegeti. Védett, eszmei értéke 2 000 Ft.
Erdei béka (Rana dalmatina)
A leggyakoribb barna (bajuszos) béka Magyarországon. Sík- és dombvidéken egyaránt él. A háta középén nem fut világos sáv, oldalain nagy, sötét foltok nincsenek. Szaporodása március második felére esik. A peterakás után jobban eltávolodik a víztől mint a mocsári béka, de elsősorban nedves élőhelyeken, lomboserdőkben, ligetekben találjuk. Védett, eszmei értéke 2 000 Ft.
Kecskebéka fajcsoport (Rana esculenta complex) A három, a magyar természetvédelmi törvényben külön tárgyalt taxont (Rana ridibunda, R. esculenta, R. lessonae) a terepen történő elkülönítés nehézségei miatt együtt tárgyaljuk. A barna békákkal szemben zöld békáknak is nevezik őket. Külső hanghólyagjuk (és erős hangjuk), vízi életmódjuk és a bajuszsáv hiánya különíti el őket a szárazföldi életmódú barna békáktól. A leggyakoribb hazai kétéltűtaxon, amelyeket mindig a vizek mentén találunk. Szaporodási idejük májusban kezdődik. Az ide tartozó fajok védettek, eszmei értékük 2 000 Ft.
Vöröshasú unka (Bombina bombina Linné) Erősen vízhez kötött, kistermetű, alföldi elterjedésű kétéltű. Hasoldala élénk sárga, narancssárga vagy piros színnel díszített. Hátoldala barnás, erősen mirigyes. Bőrváladéka mérgező. Állóvizeknél találjuk, akár tócsákban, gémeskutak környékén is előfordul. Szaporodása májusban kezdődik. Unkogó hangja jól azonosítható. Alföldi vizeink környékén mindenhol gyakori. Zöld alapon fekete foltokkal díszített hátú, viridis elnevezésű színváltozata a Körös - Maros Nemzeti Park területén is előfordul. Védett, eszmei értéke 2 000 Ft. Az igazgatóság területén lévő falvakban a hulladékot gyakran a közeli vizekben helyezik el, ezért nagyon fontos a nedves területek értékeit bemutató helyi környezeti nevelés, hiszen a természet sikeres védelme csak széles lakossági támogatással képzelhető el. Az általános ellenszenv miatt külön figyelmet érdemelnek ezen belül a kétéltűek és a hülők. Célszerű lenne egy olyan helyi kiadvány megjelentetése, amely a védett kétéltűekkel, hüllőkkel és élőhelyük megőrzésével foglalkozik.
3.4. Kétéltűeket fenyegető veszélyforrások Vizsgálataink alapján a 3. táblázatban foglaltuk össze a Körös - Maros Nemzeti Parkban a kétéltűeket fenyegető veszélyforrások helyi jelentőségét. Az összeállításból a legsürgetőbb gyakorlati feladatnak az esetleges vízszennyezések visszaszorítása, a nyári élőhelyek szerkezetének védelme, egyes esetekben a védelem kiterjesztése és információhiány megszűntetése tűnik.
2.
TÁBLÁZAT
Kétéltűek és hüllők* előfordulása a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság területén. FAJ
MINTAVÉTELI TERÜLETEK (zárójelben a mintavételi helyek száma)
Körösladány (1)
Kardoskút (3)
Gyula (3)
Hortobágy Berettyó (5)
Doboz (1)
Dévaványai TK. (3)
Cserebökény (7)
Biharugrai TK. (11)
Battonya (2)
Triturus vulgaris X X Triturus dobrogicus X Bombina bombina X X X X X X X Bufo bufo X Bufo viridis X X X X Hyla arborea X X X X X Pelobates fuscus X Rana arvalis X Rana dalmatina X X X Rana esculenta complex X X X X X X X X Emys orbicularis X X Lacerta agilis X X X X X Natrix natrix X X * A Nemzeti Park Igazgatóságának kérésére a táblázatban feltüntettük a bejárásokon megfigyelt hüllôket is.
X
2. táblázat folytatás
X
X X X X X
X X
X X X
X
X
Zsadány (1)
Vésztô (1)
Túrkeve (3)
Szarvas (2)
Sarkadkeresztúr (1)
X
X X X
X
Sarkad (1)
Pitvarosi puszták (8)
Triturus vulgaris Triturus dobrogicus Bombina bombina Bufo bufo Bufo viridis Hyla arborea Pelobates fuscus Rana arvalis Rana dalmatina Rana esculenta complex Emys orbicularis Lacerta agilis Natrix natrix
Maros-völgy (5)
MINTAVÉTELI TERÜLETEK (zárójelben a mintavételi helyek száma) Körösvölgyi TK. (10)
FAJ
X X
X
X X
X X
X X
X
X
X
X
X
X X
X
3.
TÁBLÁZAT : Kétéltűeket fenyegető veszélyforrások jelentősége* a Körös-
Maros Nemzeti Parkban. Veszélyforrás Begyűjtés Emberi kegyetlenség Eutrofizáció Élőhely tönkretétel Feltárás hiánya Háziállatok predációja Haltelepítés Idegen kétéltűek Izoláció Kiszáradás
Közúti forgalom Szennyezés Ultraibolya sugárzás
Helyi jellemzés Meglévő, de a természetes újranépesülés miatt nem jelentős hatás. Helyi szinten jelentkezik, kiemelt fontossága nincs. Elsősorban kisebb vizeknél jelentős. A védettségből fakadóan közvetlenül nem jellemző. Az ismeretek hiánya az egyik legfontosabb veszélyforrás. A településszerkezet miatt nem jelentős. A halak pete- és ebihalfogyasztása jelentős a természetes vizekben, ami általában sekély, nyár végére kiszáradó vizek létesítésével ellensúlyozható. Nincs ilyen adat. Egyes területi egységek esetében fontos lehet, de általában nagyszámú összeköttetés, illetve vándorlási sugáron belüli vizek megléte jellemző. Az élőhelyek jellege miatt lokálisan, aszályos években jelentkezik, de éppen a legértékesebb peterakóhelyeket érinti. Középtávon célszerű ilyen jellegű új élőhelyek létesítése. Helyi jelentősége lehet. A mezőgazdasági művelés kiterjedt a térségben, széles pufferzóna szükséges. Nem áll rendelkezésre adat.
* Az értékelés a kétéltűfauna speciális igényei, nem az egyes tényezők általános természetvédelmi jelentősége alapján készült.
4. Ö SSZEFOGLALÁS A Körös - Maros Nemzeti Park területén élő kétéltűek vizsgálata jelentős faunisztikai értékeket tárt fel a területen. Összesen 10 kétéltűtaxont mutattunk ki, valamennyi jellegzetes alföldi kétéltűfaj előfordult. Faunisztikai érdekességet jelent a Bombina bombina viridis kimutatása is. A legfontosabb eredmény a Triturus dobrogicus jelenlétének bizonyítása volt. A faj elterjedési jellegzetességeinek tisztázása nemzetközileg is fontos hazai természetvédelmi feladat. Ehhez a Körös - Maros Nemzeti Park Igazgatóság területén a védett árterek, kiöntések, csatornák részletesebb vizsgálata lenne szükséges. Sor került a korábbi irodalmi adatok értékelésére. Megfelelő - például taxonómiai változások figyelembevételével a korábban mások által közölt eredmények megerősítik az általunk leírtakat. Az állományfelméréssel és a határozó elkészítésével párhuzamosan a kétéltűeket fenyegető általános veszélyforrások helyi jelentőségének feltérképezése, értékelése is megtörtént. A nemzeti park területén a jövőben fontos feladat - az egyes részterületek (például Fekete-Körös) további felmérése, - a Triturus dobrogicus helyzetének általános tisztázása, - a kétéltűeket figyelembe vevő kezelési javaslatok kidolgozása, - az általános, és ezen belül a kétéltűekkel és hüllőkkel kapcsolatos környezeti nevelés elősegítése.
S UMMARY On the Amphibian Fauna of the Körös-Maros National Park, Hungary The study of amphibians is an important conservation task due to their global decline. The investigation of protected areas, where human impact can be reduced to a minimm, is especially valuable in the understanding of these processes. In Hungary all amphibians and reptiles are protected by law. On the other hand, little is known about the distribution and conservation status of most species. For the Körös-Maros National Park, which was designated in 1997 as the seventh national park of the country and includes 42,000 hectares, for example, the 1997 European Herpetological Atlas lists a considerably lower species number than is actually present in the 50 x 50 km2 units as to date, its herpetofauna has not been investigated. The aim of the study was to carry out the basic survey of amphibians in the park, to compile and evaluate the previous literature and to prepare a short identification key for local amphibians. Field work lasted from September, 1997 to July 1998. Altogether sixty eight localities were investigated. Several methods to survey herpetofauna in this region (visual encounter and audial surveys, road transects and road call counts, line counting, torching, netting) were applied. Ten amphibian taxa (Triturus vulgaris, T. dobrogicus, Bombina bombina, Bufo bufo, B. viridis, Pelobates fuscus, Hyla arborea, Rana dalmatina, R. arvalis, R. esculanta c.) were recorded. On the basis of external morphology all three green frogs (Rana lessonae, R. ridibunda, R. esculenta) exist in the area. Bombina bombina viridis was also present in several areas. From a conservation viewpoint the most important result was that the presence of T. dobrogicus, a typical lowland species restricted mostly to the lowlands of the Carpathian Basin, was proved. Taking into consideration the taxonomic changes previous literature data were accurate in most cases (with exceptions, for example, claiming Bufo calamita is present). The only exception is Rana dalmatina and R. arvalis as these are often confused due to the colour variability of the latter species. This is one of the reasons why a local determination key was compiled with a short description and pictures of each species. As the investigation covered a protected area the main threats seemed to be non-point pollution from agricultural and urban sources. The protection of summer habitats and information dissemination on the importance of amphibian and freshwater conservation should also be given some attention. The most important future tasks are the detailed survey of several areas, the general description of the T. dobrogicus populations, the working out of amphibianrelated management plans and the development of a general environmental education strategy including herpetological aspects.
K ÉPMELÉKLET
2-3. ábra: Jellemző élőhelyek a Körös-Maros Nemzeti Parkban
4. ábra: Zöld levelibéka (Hyla arborea)
5. ábra: Dunai gőte (Triturus dobrogicus)
