JAVASLAT
a „ Somlói Juhfark ” Veszprém Megyei Értéktárba történő felvételéhez
Készítette: Somlói Tájegységi Értéktár
Doba, 2014. május 9.
(P. H.)
I. A JAVASLATTEVŐ ADATAI 1. A javaslatot benyújtó (személy/intézmény/szervezet/vállalkozás) neve: Somlói Tájegységi Értéktár Somló és Környéke Borút Egyesület
2.
A javaslatot benyújtó személy vagy a kapcsolattartó személy adatai: Név: Horváth Zoltán Levelezési cím:8460 Devecser, Petőfi tér 5. Telefonszám: 30/9395561 E-mail cím:
[email protected] [email protected]
II. A NEMZETI ÉRTÉK ADATAI
1. A nemzeti érték megnevezése Somlói Juhfark
2.
3.
A nemzeti érték szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása agrár- és élelmiszergazdaság
egészség és életmód
épített környezet
ipari és műszaki megoldások
kulturális örökség
sport
természeti környezet
turizmus
A nemzeti érték fellelhetőségének helye Nagy-Somlói Borvidék
4.
Értéktár megnevezése, amelybe a nemzeti érték felvételét kezdeményezik települési
tájegységi
megyei
külhoni magyarság
5.
A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása
A Juhfark fajta a filoxéra vész előtt, szinte az egész országban elterjedt volt, amelyet bizonyít a rendkívül sok hasonneve is. Régóta ismert és termesztett fajta, azonban hivatalosan csak 1997-ben vált újra államilag elismert fajtává. Németh Márton 1970-es leírásában a fajta összes területét csupán 100 hektárra becsülte. 2005-ben a 31. legelterjedtebb fehérborszőlő-fajta volt Magyarországon a 149 ha-os területével. A HNT 2013. évi adatai szerint jelenleg 187, 43 ha-on termesztik hazánkban és ebből 101 ha található a Somlón. Ősi magyar fajta, gyakran keverték össze a Csomorikával, de mára ez a vita tisztázódott. A Somló hegyen újra tiszta ültetvényeket találhatunk. A Juhfark valódi értékeit a vulkáni, ásványos talajokon tudja megmutatni, de a meszes talajt is kedveli. A magyar tájon termő legkeményebb bornak tartják. Közismert a Habsburg-ház legendája, miszerint a "Nászéjszakák bora"-ként emlegetett Somlói Juhfark fogyasztása az utódnemzésben fiúgyermeket eredményez. Állítólag egykoron még Indiában is csodatevő italként, mint az elvesztett férfiasság gyógyszereként tekintettek rá. A Juhfark közepes időpontban fakad, virágzik, zsendül és érik be. Növekedési erélye közepes, míg termőképessége kielégítő. Keleti származása ellenére is sok fürtöt nevelő fajták közé sorolható be, míg a termékenységi együtthatói átlagosan alakulnak. Alapi és sárrügyei is termékenyek. Fürtje közepes méretű, kb. 170g, kötődési problémák nem figyelhetők meg a fajtán. A Juhfark cukortartalma teljes éréskor 15-17 mustfok, túlérésben viszont meghaladhatja akár a 23 MM°-ot is. Mustjának titrálható savtartalma igen magas (12g/l). Rothadási hajlamossága feltűnő, de általában a szeptember első felétől jelentkező botrítisz fertőzés nemesrothadásba fordul át. Növekedési erélye és hónaljhajtás képzése közepes, lombozata mérsékelt zöldmunkát igényel. Kordonművelésen jól és könnyen termeszthető, valamint rövidmetszéssel is kielégítően terem. Legnagyobb problémája a rothadási érzékenysége, mert ezzel nagyban rontja a termésbiztonságát. (VARGA, 2009) Jelenleg is zajlik a fajta szelekciós munkája a Badacsonyi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetben. A szelekciós munka célja kiválasztani és megtalálni egy kevésbé rothadékony, laza fürtű Juhfarkot.
Ampelográfiai leírás: Tőkéje: Erős, dússzámú, elterülő, henye vesszőkkel. Vesszői: A szártag csupasz, fakószalmasárga, csíkos, alig hamvas, enyhén barázdált, sima, rövid, középvastag, hengeres. A csomó a szártagnál sötétebb színű. Rügyei: Nemezesen gyapjas, fakóbarna, tompa és nagy. Fiatal hajtása: A 2-4 cm-es hajtás pókhálós, zöld. A 15-20 cm-es hajtás pókhálós, zöld; virágzata pókhálós, vöröses zöld. Vitorlája: Pókhálósan gyapjas, zöld, levéllemezei homorúak-kiterítettek. Levele: A lemez határozatlan alakú (kerekded), nagy, olyan hosszú, mint amilyen széles, hullámos, fűzöld, puha, igen hajlékony, könnyen szakadó, alig fényes, nem zsíros, karéjoshasadt-osztott; karéjainak száma 2-5; oldalöbleinek száma 1-4; csúcsa tompaszögű; váll-öble mély, határozatlan alakú. A nyél csupasz, barnás-zöld, mintázatlan, hengeres, rövid, a középső érhez viszonyítva aránylag rövid. Éretlen fürtje: A kocsányzat csupasz, barnászöld és mintázatlan. A bogyó zöld, nem színeváltó, valamint gyéren pontozott. Érett fürtje: Kúpos-hengeres, tömött, középhosszú, középnagy; kocsányzata tartós; kocsánya egyenletesen vastagodó, középhosszú, középvastag; bogyókocsánya közepesen szemölcsös, hosszú, középvastag; kocsánykoronája kúp alakú; ecsetje színtelen, rövid. A bogyó gömbölyded, kicsi, fehér, pontozott, feltünően hamvas, sokmagvú; húsa puha, leves, olvadó; levele színtelen; íze közömbös; héja
vékony, középerős, tartós.
Mag: Nyúlánk, középnagy, csokoládébarna; törzse tojásdad vagy szív alakú; csőre középhosszú. Környezeti igénye: Rothadásra való hajlama miatt szellős, száraz fekvésbe telepítendő. Talajban különösebben nem igényes. Eléggé páraigényes. Termesztéstechnikai igénye: Hagyományos műveléssel is terjedelmes tőkéket nevel ki, nagy tenyészterületű. Mérsékelt zöldmunkával művelhető. Terhelésre nem igazán érzékeny. Ellenálló-képessége:
Fagyérzékeny,
szárazságot
elviseli,
rothadásra
hajlamos,
peronoszpórára nagyon, lisztharmatra mérsékelten érzékeny, a moly károsítja. Technológiai jellemzői: Kedvezőtlen szüretelésű, kedvező fürtfelépítésű és mérsékelten kedvező bogyó-összetételű, közepes lényeredékű. Október közepén szüretelhető. Borának jellemzése: Kellemes-finom illatú, zamatos aromákkal, legtöbbször tüzes és erőteljes-egysíkú alkohol jellemzi. Bora készítésmódjának függvényében lehet zöldes-fehér (reduktív), szalmasárga illetve arany (oxidatív) színű. Határozott savai elegáns, férfias fanyarságot képeznek, egyfajta rusztikus aromavilággal. Borának minősége erősen az évjárat befolyásolja. A jobb minőségű bort adó tömegbor-szőlőfajták közé tartozik. (NÉMETH, 1970)
6.
Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett
A Közép-dunántúli Régió több történelmi borvidékkel is büszkélkedhet. Közülük a Nagy- Somlói borvidék sajátos, egyedi borászati termékeivel, szőlőfajtáival a régió meghatározó, gazdasági jelentőségen túlmutató, arculatformáló tényezőjének tekinthető. Különösen jól cseng a Somlói borvidék nevével szorosan összeforrott Juhfark fajta neve, amit hungaricum jellegű tájfajtának tekinthetünk, hiszen a legnagyobb felületen a Somló – hegyen termesztenek. Köztudomású azonban, hogy mint minden tájfajta, a Juhfark is fokozattan környezetigényes, egyes stresszhatásokra érzékenyen reagál, nagyon évjáratfüggő, termesztése rothadásérzékenysége miatt nehéz. Mindezek ismeretében nem csodálkozhatunk azon, hogy a mennyiségi szemlélet vezényelte, származás- és eredetvédelemre egyáltalán nem érzékeny időkben a fajta termesztése szinte teljesen visszaszorult, és a 80-as évek közepére törölték a Nemzeti Fajtajegyzékből is. A megváltozott társadalmi és piaci helyzet azonban újra előtérbe helyezte a fajtát, így 1997ben újra állami elismerésre került, és jelentős telepítési hullám indult el a Somló–hegyen. A badacsonyi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet a BCE Borászati Tanszékével, valamint a Tornai Pincészettel közös kutatási projekt eredményeivel, rávilágított a fajta egészségvédő hatásaira is. A Juhfark fajta bora kimagaslóan sok káliumot tartalmaz és tekintélyes mennyiségben található benne kalcium, magnézium és foszfor is. Egyes borászati eljárás alkalmazása mellett pedig kiemelkedő a sikiminsav-, polifenol és szerotonintartalma. Tájfajta jellege és a hozzá kapcsolódó legendák révén, a belőle készült borászati termék nevének önmagában is jelentős marketing értéke lett napjainkra, neve határainkon túl is jól cseng. A Somlói Juhfark a hegy, a Nagy-Somlói borvidék a Balatoni Borrégió és az egész térség értéke, ezért kérjük a Veszprém Megyei Értéktárba való felvételét. 7.
A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források)
MÁJER J. (2010): Hagyományos szőlőfajták jelentősége. Előadás „A hagyományos szőlőés bor termelési technológiák” című rendezvényen. Szlovénia-Magyarországon Átnyúló Együttműködési Program rendezvénye. Keszthely, 2010. március 10. MÁJER J. (2010): A fehérborok kedvező élettani hatása az egészségünkre. Előadás a XVIII: Szent György-hegyi Napokon. Tapolca, 2010. április 23. MÁJER J: (2010): Hungarikum szőlőfajták a Balatoni Borrégióban. Előadás a Kéknyelű Virágzás Ünnepén. Badacsony, 2010. június 5. GYÖRFFYNÉ JAHNKE G. - MÁJER J. - VARGA P. - NÉMETH CS. - KNOLMAJERNÉ SZIGETI GY. - SZŐKE B. (2010): DMR módszer alkalmazása Juhfark, Szürkebarát és Pinot noir szőlőfajtáknál. (Application of the DMR method in Juhfark, Pinot gris nad Pinot noir grapevine varieties) LII. Georgikon Napok Nemzetközi tudományos konferencia 2010. szeptember 30-október 1. http://napok.georgikon.hu/upload/publications/2010-08-31_13-40-15__dmr-cikk.doc
MÁJER J. - GYÖRFFYNÉ JAHNKE G. - KNOLMAJERNÉ SZIGETI GY. - NÉMETH CS. (2010): Tájfajták a Balatoni Borrégióban. (Autochton varieties in the Balaton Wine Region.) LII. Georgikon Napok Nemzetközi tudományos konferencia 2010. szeptember 30október 1. http://napok.georgikon.hu/upload/publications/2010-08-04_13-07-37__tajfajtak-a-balatoniborregioban.doc
SZŐKE B. – KÁLLAY M. – VARGA P. – REMETE J. (2010): A Pinot fajtakör és a Juhfark fajta borainak finomanalitikai vizsgálata a Balatoni Borrégióban. LII. Georgikon Napok Nemzetközi tudományos konferencia 2010. szeptember 30-október 1. http://napok.georgikon.hu/upload/publications/2010-09-03_06-12-22__finomossz-cikk-georgikon.doc
MÁJER J. (2010): A hagyományos tájfajták szerepe az átalakuló szőlészeti és borászati ágazatban. Előadás a Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat keretében a Vidékfejlesztési Minisztérium „Fenntartás és Fejlesztés” c. központi rendezvényén. Budapest, 2010. november 7. MÁJER J. (2010): A Juhfark szőlőfajta, a fajta jövője (nagy remények!?). Szőlészeti és Borászati kutatási eredmények. Előadás az András- Napi Bormester Találkozón. Somlóhegy, 2010. november 30. MÁJER J. - GYÖRFFYNÉ JAHNKE G. (2005): Autochton szőlőfajták optimális termesztéstechnológiáját megalapozó kísérletek eredményei Badacsonyban. Borászati Füzetek (2): 4-9. HAJDÚ E. (2003): Magyar szőlőfajták. Mezőgazda Kiadó, Budapest KOZMA P. (2001): A szőlő és termesztése termesztéstechnológiája. Akadémiai Kiadó, Budapest.
II.
A
szőlő
szaporítása
és
CSEPREGI P. – ZILAI A. (1955): Szőlőfajtáink. Ampelográfia. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest BÉNYEI F. – LŐRINCZ A. – SZ. NAGY L. (1999): Szőlőtermesztés. Mezőgazda Kiadó Budapest. BÉNYEI F., LŐRINCZ A. (szerk) (2005): Borszőlőfajták, csemegeszőlő-fajták és alanyok. Mezőgazda Kiadó Budapest KOZMA P. (2001): A szőlő és termesztése termesztéstechnológiája. Akadémiai Kiadó, Budapest.
II.
A
szőlő
szaporítása
és
NÉMETH M. (1970): Ampelográfiai Album. Termesztett borszőlőfajták 2. Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat Budapest SZENCZ E. (2006): A művelésmód és a fürtválogatás hatása a Juhfark szőlőfajta termésének mennyiségére és minőségére. Szakdolgozat. Keszthely TÓTH I.-PERNESZ GY. (2001): Szőlőfajták. Mezőgazda Kiadó, Budapest. Pálffy Attila (2014): Juhfark fajtatörténete és termesztés technológiája a Balatoni Borvidéki Régióban. Szakdolgozat. Keszthely.
VARGA ZS. (2009): Régi Tokaj-Hegyaljai fajták termesztési értékének és rokonsági viszonyainak vizsgálata. Doktori értekezés BCE Budapest. Nagy-Somlói termékleírás: http://www.kormany.hu/download/f/3d/60000/NAGYSOMLO_termekleiras.pdf 2014.03.18.10. Baross Gábor Program: Juhfark szőlőfajtából készült borok egyediségének, minőségének, növelése, új innovatív termék kifejlesztése. www.tornaipince.hu www.szbki-badacsony.hu
8.
A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe: www.somloiborut.hu
III. MELLÉKLETEK 1. Az értéktárba felvételre javasolt nemzeti érték fényképe vagy audiovizuálisdokumentációja
forrás: NAIK Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet
forrás: NAIK Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet
forrás: Németh Márton: Ampelográfiai album (1970)
Forrás: Kertészet és Szőlészet 2011/12. szám
2. A Htv. 1. § (1) bekezdés j) pontjának való megfelelést valószínűsítő dokumentumok, támogató és ajánló levelek
3.
A javaslathoz csatolt saját készítésű fényképek és filmek felhasználására vonatkozó hozzájáruló nyilatkozat
