Jack Kerouac Úton című könyve került nem rég a kezembe. Kerouac

Úton Jack Kerouac Úton című könyve került nem rég a kezembe. Kerouac a spontán írás úttörője (a beszélt szöveget próbálja visszaadni), a történet is elég spontán: néhány fiatal a hippi korszak idején, széltében-hosszában autóstoppal járja be az Egyesült Államokat. Ott szállnak meg, ahol az este éri őket (érdekes módon olykor egy-egy KIE szálláson), munkát csak azért vállalnak, hogy a megélhetésüket fedezzék. Új ismerősökre tesznek szert, de ezek nem lesznek hosszú távú kapcsolatok, hiszen hamarosan ismét tovább állnak. Lényegében céltalanul élnek, illetve a céljuk az, hogy úton legyenek. Az utazás életünk elválaszthatatlan része. Ma már óriási távolságokat tehetünk meg, lényegében a világ bármely részébe akár pár óra alatt eljuthatunk. És mennyiféle közlekedési eszköz közül választhatunk! Roller, bicikli, gördeszka, görkorcsolya, robogó, motorkerékpár, quad, autó, busz, teherautó, hajtány, vonat, kajak, kenu, gondo-

la, jet-ski, hajó és repülők különböző fajtái… Az utazás nagyon kellemes, sőt, akár fantasztikus élmény lehet, amennyiben minden zavaró körülmény nélkül, valami szép helyre utazunk, szeretett családunk vagy kedves barátaink körében. De lehet rémálom is. Ha kényszerből utazunk, illetve ha valami nagyon kellemetlen ügy miatt indulunk neki. Van, aki kifejezetten nem szeret utazni, hányingere vagy félelme van az utazás során. Ma már utazási fóbiáról is olvashatunk. Azonban már Pompeius idejében is nyilvánvaló volt, hogy az

2. oldal utazást nem tudjuk kikerülni, nem nélkülözhetjük azt. „Navigare necesse est, vivere non est necesse” azaz „hajózni szükséges, élni nem”. A kérdés még az, hogy hová is megyünk, mi az úti célunk? Hiszen az út, az utazás általában eszköz, a legfontosabb maga a cél erre utal Lovasi András is egyik dalában: „És olvastam, hogy az út a fontos, hogy soha ne legyen vége. De szerintem a cél is az útnak a része.” A Bibliában is sokszor esik szó utazásról, van jó néhány „híres”

út. Gondoljunk például Pálra a Damaszkuszi úton. Életében, életcéljában hozott nagy változást ez az utazás: Jézust üldözni indult, de a legnagyobb követőjévé vált. Szóval bármerre is visz az utunk, feltehetjük magunknak is a kérdést: hová megyünk? Mi a célunk? Tudunk-e Istenre figyelni útközben és akár megváltoztatni a célunkat, ha szükséges? Kedves olvasó! Szép nyarat, jó utat! ska

Néhány nyári program:

Szélrózsa, 8. Országos Evangélikus Ifjúsági Találkozó: Szarvas, július 1418. KIE-Kávéház munkatársnak jelentkezhetsz Zalán Eszternél (20/3207967, [email protected]) „Dávid Király” Nyomkereső tábor: Telekgerendás, július 26-30. Munkatársnak is jelentkezhetsz (akár 1-1 vagy fél napra ([email protected]) IFI tábor a Sóvárban: augusztus 9-14. Jelentkezés: [email protected] Nyaralós hét a Sóvárban: augusztus 15-21. Jelentkezés: [email protected]

M u ta t ó

Békéscsabaiak KIE-tábora: Pécsvárad (Zengő tábor) augusztus 16-22. Jelentkezés: [email protected] Nyári önkéntesség a Sóvárban Átlag napi 6 óra munka, teljes ellátás, zsebpénz. Érdeklődni: [email protected] vagy 20/327 23 82

is)

3. oldal

Nyitott ajtó

davide

M u ta t ó

Immáron 2. évadát fejezi be a Nyitott Ház munkaág, amely minden hétfőn és szerdán fél három és hat óra között várja a fiatalokat a Keresztyén Ifjúsági Egyesület falain belül. Ping-pong, mini biliárd, tea és kortárs segítők próbálják színesebbé tenni a hétköznapokat. Amellett, hogy a házban mindig akad tennivaló, természetesen azt szeretnénk, hogy gimnazisták és középiskolások tömege térjen be hozzánk és mozgalmas élet legyen a házban. Mint Nyitott Házas munkatárs havonta egyszer képzéseken is részt vehettem, ahol segítői oldalunkat fejleszthettük izgalmas és érdekes feladatok, helyzetgyakorlatok során. Sok-sok munka után persze a pihenés sem maradhatott el, azaz jött az évadzáró, májusi alkalom, amely szerencsére egy jó hangulatú szombatot hozott. Történelmi pillanat részesei lehettek azok, akik ott voltak. Felavattuk az oly régóta áhított kerti bútorokat, így kellemes napsütés mellett, de a napernyő alatt élvezhettük ezt a szép tavaszi napot. Egy kis „beugrós” játékot követően szalonnát és virslit sütöttünk, beszélgettünk. Közben kellő időben érkezett a desszert is, méghozzá fagyi formájában. Végül nem is zárhattuk volna szebben a délutánt, mint a csapat kedvenc társasjátékával, a „That's life!”val, azaz „Ilyen az élet!”-tel, ami szokásos módon véget nem érő ugratásokba és nevetésbe torkollott. Ennek az évadnak ugyan lassan vége van, de pár héten keresztül még a házban tevékenykednek a munkatársak. Szeptemberben újult erővel kezdi a szezont a „kemény mag”, amelybe új tagokat várunk, hiszen a frissítés minden jó csapatra ráfér. Márpedig ez egy nagyon jó csapat, aminek Te is tagja lehetsz. Mert minket mindig megtalálsz, ha a Ház ajtaja nyitva áll!

4. oldal

Igazi norvég lendület

Április 7. és 11. között a Békéscsabai Keresztyén Ifjúsági Egyesület szervezésében - és a Békés Megyei IBSEN Nonprofit Kft. Kulturális Irodája támogatásával - tíz fiatallal érkezett városunkba a Ten Sing Norvégia. Nagy várakozással tekintett az egyesület a szeminárium elé, főként a Ten Sing-csapat, vezetőinkkel Füzesi Judittal és Rébeli-Szabó Zsolttal az élen. Már hetekkel az esemény előtt elkezdődött a szervezés, hiszen mindenki egy lendületes, fiatalos csapatot várt a messzi Norvégiából. Mint új tenszinges, én is izgatottan vettem részt a készülődésben, mert mozgalmas pár nap előtt álltunk. Nem kellett csalódnunk, már az első órákban érezhető volt, hogy nagyszerű időtöltés vár ránk. Érkezésük napját úgynevezett „magyar esttel” zártuk, ahol a közösségi játékok, magyar tánc és dalok mellett az igazi magyar gulyás játszotta a főszerepet, az áhítatot pedig egyik vezetőnk tartotta. A csütörtöki nap már igazán lendületesre sikerült. A Békéscsabai Evangélikus Gimnáziumban sor került a Ten Sing Norvégia első itteni iskolakoncertjére, majd délután két szabadtéri fellépéssel próbálták

bemutatni, hogy mi az eredménye annak a munkának, amelyet egy ilyen közösségben végeznek. Kiváló dalokkal, ötletes, fiatalos tánccal és vidám jelenetekkel szórakoztatták azokat, akik meghallgatták a 45 perces műsort. Békéscsabán a Jókai Színház előtti kőszínpadon és Gyulán a Világóránál is szép számmal akadt érdeklődő. Este még az Evangélikus Gimnázium kollégiumában is várt rájuk egy fellépés, ahol szintén nagy szeretettel fogadtak bennünket és norvég vendégeinket. Péntek délelőtt újra az iskolai koncerteké volt a főszerep: a Kemény Gábor Műszaki Szakközépiskola és az Andrássy Gyula Gimnázium diákjai hallgathatták meg a norvég fiatalok rövid előadását. Ezeknek a koncerteknek főként az volt a célja, hogy a diákok megismerkedjenek a Ten Singgel és kedvet kapjanak ahhoz, hogy közösségbe tartozzanak és ehhez hasonló fellépésekre készüljenek. A délutánt már dal- és tánctanulással folytattuk, hogy elsajátítsunk valamit abból, amit a Ten Sing Norvégia elhozott kis hazánkba. Szombaton tovább folytatódott a munka: a dalok, a tánc és a dráma

5. oldal

ben tolmácsoltuk Kondor Péter lelkész úr gondolatait. Délután természetesen Ten Sing-próba volt, mint ahogy minden vasárnap 2 órától, ezúttal természetesen norvég együttműködéssel. Búcsúajándékként mindenkinek egy-egy puzzle-t adtunk, amelyen mi, csabai Ten Sing-tagok vagyunk és egy kis plüssmacit, természetesen Ten Sing-pólóban a mi aláírásunkkal. Mindenesetre emlékezetes napokat töltöttünk együtt ezzel a lendületes északi csapattal, amelyek során sokat játszottunk, nevettünk és persze újabb lökést kaptunk a következő koncertre való készüléshez. Reméljük új tagokat is üdvözölhetünk majd a csapatban ennek a hosszú hétvégének köszönhetően. davide

M u ta t ó

mellett betekintést nyerhettünk a norvég Ten Sing működésébe, megtudhattuk a vezetők és a tagok miként tudnak profi együttműködésben dolgozni és élvezetes, tartalmas koncertet összeállítani. Ez a szombati volt az utolsó este, amelyet együtt tölthettünk északi testvéreinkkel, így egy igazi „norvég esten” vehetett részt az, aki velünk töltötte azt a pár órát. Vendégeink norvég hallevest készítettek nekünk, emellett norvég palacsintát is fogyaszthattunk, amelyet vajjal és kristálycukorral kell ízesíteni. Megismerkedtünk a norvég kultúrával, szokásokkal, sőt: pár hasznos kifejezés erejéig a norvég nyelvvel is. Az esti áhítatot ezúttal egy norvég fiatal tartotta. Vasárnap jelen voltunk az evangélikus istentiszteleten, és a KIE-sek kiváló nyelvtudásának köszönhetően élő-

6. oldal

Határtalan úti élmények

Papp Ádám fiatal, 22 éves kora ellenére régi „kiésnek” számít, volt már választmányi tag is a Békéscsabai KIE-ben. Érettségi után elnyert egy észak-amerikai ösztöndíjat, így már harmadik éve Sewanee-ben, Tennesse államban tanul. Aktuális témánkkal kapcsolatban kérdezem.

M u ta t ó

M.: Szeretsz utazni vagy amolyan szükséges rossznak tartod? PÁ.: Szeretek utazni, mert sok élmény ér út közben. Érdekes dolgokat tanultam a reptereken unottan ücsörgő, gépeikre váró utasoktól. Nincs két egyforma út, de ha az ember kellően felkészült, nem érheti nagy vész. Különösen szeretem a repülőgép gyorsulását és emelkedését felszálláskor, ahogy belepréselődök az ülésbe. M.: Mit szoktál utazás közben csinálni (olvasni, zenét hallgatni, beszélgetni)? PÁ.: A várótermekben általában beszélgetni szoktam, és szívesen segítek az új utazóknak, illetve a helyi nyelvet nem beszélőknek. Ha rám tör az éhség a hosszabb várakozás alatt, akkor keresek egy hasonszőrű partnert és elmegyünk egy étterembe. Mindig akad nyitott társaság, csak keresni kell. M.: Az Egyesült Államokban milyen utazási szokásokkal találkoztál? Mennyiben utaznak másképpen az ott élők? PÁ.: Az amerikaiak abban nagyon mások, hogy ők a kontinens-nagyságú országukat gépkocsival járják be. Meg sem kottyan nekik a 10 órás autózás ami számunkra képtelenség anélkül, hogy átkelnénk legalább egy országhatáron. M.: Merre jártál már és hová szeretnél még eljutni? PÁ.: Amerikában eddig New York, Texas, Florida, Alabama és Louisiana államokat látogattam meg. Színes és sokrétű az ország, és még szeretnék majd egy északnyugati államba eljutni. Ha úgy adódna, amerikai szokás szerint én is autóba ülnék és cirkálnék az államokon át. M.: Szerinted hogyan fognak megváltozni az utazási szokások a következő 25 évben? PÁ.: Szeretném azt látni a jövőben, hogy több ember engedheti meg magának az utazást. Sajnos a

világ jelenlegi állása szerint nehéz megmondani, hogy az utazás elérhetőbb lesz-e, vagy még inkább luxuscikké válik. Bár 25 év nagyon sok idő, a tudomány fejlődése önmagában nem elegendő az utazás örömeinek kiterjesztésére, amennyiben a piac és politika mai akadályai a helyükön maradnak.

7. oldal

Nagyon köszönöm a közreműködésedet!

Szabó Katalin Zsófia

M u ta t ó

Útban a határ felé

8. oldal

Kockák előnyben

M u ta t ó

Április közepén indult a Hexaéderkör Boldizsár Tibi és Szikora Misi ötletéből. És hogy mi az a hexaéder? Többek között erre keresik a választ a jelentkezők az önképzés során. Először igazán kis körben kezdődött a „tanulás”, de a lelkes érdeklődőknek köszönhetően egy újabb munkaággal bővültünk. Mivel honlap fejlesztése kapcsán indult a gondolkodás, így a csapat első projektje egy PHP-tanfolyam. A PHP (Hypertext Preprocessor) nyílt forráskódú, számítógépes szkriptnyelv, legfőbb felhasználási területe a dinamikus weboldalak készítése. A tanfolyamot a Kataporta.hu hozzájárulásával és támogatásával a honlapjukon levő online tanfolyam felhasználásával végezzük. A tananyaghoz való hoz-

záféréshez a honlapjukon regisztrálni kell, ezt követően láthatjuk a kataporta.hu/php oldalon a leckéket. A valódi munka itt folyik. A tervek szerint hetente egy lecke a tempó, amivel mintegy hat hónap alatt "végezhető ki" a tananyag. Ez nem tűnik gyorsnak, hiszen egy-két óra alatt átolvasható, megérthető az aktuális rész. Így a hét alatt akár kétszer is van idő elolvasni, kicsit rágcsálni. Esetleg kommunikálni, ha bármi gond lenne. Aki lemarad, jó esélye van bepótolni. Akinek elfoglaltsága lesz, tud előre dolgozni. A legszorgalmasabbak már a 6. leckénél járnak, de sosem késő csatlakozni! davide

9. oldal

Ment az utcán, előtte egy fiatalokból álló csapat. Szépen követte a csapatot és olvasott tovább – majd egy tágabb részen megelőzi őket. Valami ballagós társaság lehetett, érdekesen öltözve, köztük egy „menyasszony”. Aztán hirtelen megálltak, ráadásul felé fordultak. Kiderült, hogy „interjút” készítenek, előkerült egy ásványvizes üveg mikrofon gyanánt, a háttérben meg egy kamera. A menyasszonyt akarják kiházasítani, oda is állították mellé, kérdezték: mi a

Sebesség Gyorsuló időben (volt ilyen remek könyvsorozat is) élünk. A sebesség számít (lásd informatika). Vagyis pörögni kell. Mindig elcsodálkoztam, hogy biológiai, bonyolult lényként felvesszük a versenyt a fizikai világ jelenségeivel. Például futunk és megbotlunk: vagy időben korrigálunk és talpon maradunk, vagy elesünk, de közben már úgy rendezzük magunkat, hogy ne nagyon sérüljünk. És általában megússzuk. Micsoda sebesség kell ehhez! Talán egy másodperc alatt érzékelni, felismerni, dönteni, korrigálni. Mennyi speciálisan kialakított szerv – érzékelő, feldolgozó, végrehajtó – vesz részt ebben hatéko-

véleménye róla? De kiderült, hogy házas. Akkor hát mi a véleménye a házasságról? Jelezte, hogy eddig tetszik. Mikor megkérdezték még, hogy mióta házas, a tizenkilenc éves választ tapssal jutalmazták. Úgy látszik a fiatalok csak értékelik még az „elavult” dolgokat. mis

nyan. Mennyi kapcsolat, sejtek közötti átvitel, kommunikáció kell ehhez. Persze, reflex, mint tudjuk, automatikus rendszerek. No, de egy másodperc alatt? Sok sejten át száguldoznak az akciós potenciálok, a membránok reagálnak a Na-ionokra, recsegnek a szinapszisok, miközben válogatunk az ingerület-átvivő anyagokban, serkentünk és gátlunk. Nem akármilyen apparátus reagál egy botlásra. És felvesszük a versenyt a gravitációval, többnyire győztesen kikerülve. Mintha egy régi mesében lennénk: ki a gyorsabb, a fizika vagy a kémia? Talán a biológia? mis

M u ta t ó

Utcai történet

10. oldal

Oldás és kötés

M u ta t ó

„Jézus keresztjénél ott állt anyja... Amikor Jézus meglátta ott állni anyját, és azt a tanítványt akit szeretett, így szólt anyjához: „Asszony, íme, a te fiad!” Azután így szólt a tanítványhoz: Íme, a te anyád! És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány.” János 19,25-27 Szíven üt, ahogyan Jézus azt mondja az anyjának: Asszony. Miért szólítja így, amikor az már a fájdalomtól szintén összeroskad, talán öntudatlan is? Lehet, hogy ebben is éppen az irgalom az indíték? Az elszakadás, a leválás megkönnyítése? Azt tudjuk, hogy Jézus itt az utolsó percekben is még gondoskodik anyjáról. De ezek a szavak?! Beszélgettünk a közelmúltban egy barátommal: gyermekeink leválása annál nagyobb hévvel és erővel történik, minél inkább kötődnek hozzánk. Nyilván annál nehezebb számukra is az önálló létre való születés, most már nem csak fizikai értelemben. Szeretnék a maguk életét formálni, a maguk

erejét próbálni. Szárnyalni egyedül.

Photographer: Frank Wouters

Olvastam valahol egy verset, amely arról szól, hogy a gyerek kéri az anyját, hogy ne csak őt hagyja felnőni, de növekedjen majd együtt vele! Ne álljon le egy számára kedves állomásnál, hanem vegye fel a lépést a hirtelen megnövő kamasszal majd ifjúval. „Hagyni őt megvalósulni, hogy felfedezze a maga világát, a maga személyiségét.” Az önállóság, a parttalanság, a szenvedély, a dac, az álmodozás, a hit, a szabadság, a csodák, a teljesség világa az ami gyermeki. (Gondolatok egy Vekerdy riportból) Szintén Vekerdynél olvastam igen régen, hogy minden szülés és születés fájdalmas, annak is, aki szül és annak is, aki születik. Az anyának is - a gyereknek is, a családnak is - a kamasznak is. Tudjuk, ha nem engedjük, hogy megszülessenek a maguk önálló életére, beteggé tesszük őket. Bátor álmaik, vágyaik, szárnybonto-

gatásaik megvalósítása létfontosságú. Egy kedves ismerősöm mondta, akinek felnőtt gyermeke van, hogy minden elválásba, búcsúba, amikor gyermeke visszautazik jelenlegi otthonába, még mindig kicsit belehal. S végül egy hír, mely mostanában látott napvilágot a médiában: egy 16 éves ausztrál lány, egy jachttal körbe hajózta a földet egyedül,

11. oldal

segítség és megállás nélkül. Szülei Sidneyben várták, amikor hazatért 7 hónapos körútjáról. Egyéniek a gyermekeink, egyéniek a határok. A szeretet határtalan, mint maga Isten. Szeretetből lépett át minden határt, s lett emberré, vállalta a keresztet. Hogyan engedhette ezt az Atya? berkenye

Mitől jó egy könyv?

mechanikusan. A szöveg írja magát, önálló életet él. Be lehet lépni a világába, és az a világ otthonos. Szerencsére sok ilyen könyv van. Komolyak és vidámak, szórakoztatóak és elgondolkodtatóak. Örüljünk együtt az alkotóval, aki szintén örült a művének! mis

M u ta t ó

Régi dilemma, hogy mitől tetszik egy regény vagy más egyéb írás (például olvastam igen élvezetes műszaki leírást is egy épületről). Meglátásom szerint a hangulattól, amit közvetít. Nem árt, ha izgalmas a történet, a jó karakterek is hasznosak, esetleg akad még valami mondanivaló is (persze nem didaktikusan!) ezek mind lényegesek lehetnek. Mindez azonban még kevés, ettől nem lesz élvezhető. Akkor élvezhető, ha az író maga is élvezi, amit művel, örömmel, kreatívan ír, érezhetően számára is egyfajta lételem a szöveg, amiben lubickol. Hitelesen, szeretettel adja elő, nem izzadságszagúan,

M u ta t ó

Ten Sing szeminárium 2010. Békéscsaba

12. oldal