J espère que. Reménykedem, Dieu. hogy Isten megvált engem. me sauvera HAROLD CAMPING

J’espère que Reménykedem, hogy Isten megvált engem

Dieu

me sauvera HAROLD CAMPING

i

Reménykedem, hogy Isten megvált engem (Hungarian: I Hope God Will Save Me) Írta: Harold Camping Kiadja és nyomtatja: Family Stations, Inc. Oakland, California 94621 Internet: www.familyradio.com E-mail: [email protected] (Megjegyzés: Kiadványunk magyar fordításában a Szentírásból idézett versek a Károli Bibliából származnak.) 05-05-12

ii

TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés ............................................................................................. v Reménykedem, hogy Isten megvált engem .......................................... 1 Mit kell tennie Istennek ahhoz, hogy valakit megváltson? .................... 3 Isten választottai .................................................................................... 3 Isten Krisztusnak adta a kiválasztottakat .............................................. 5 A bûn hordozója .................................................................................... 6 A még meg nem váltott emberek nagy sokasága, akiket Isten nem pusztíthat el ............................................................... 7 Természetébõl adódóan az egész emberiség halott a lelkében .............. 8 Új lelket kell kapnunk .......................................................................... 10 A választottak üdvözülése ................................................................... 11 Az újjászületés csodája ........................................................................ 12 A lelki cselekedet bibliai meghatározása .............................................. 14 Krisztus végezte el az üdvözülésünkhöz szükséges összes munkát ..................................................................................... 15 Miért adja nekünk Isten ezeket a parancsolatokat? ............................. 16 Isten titokzatos kapcsolata az emberiséggel ........................................ 17 Isten próbára teszi az emberiséget ...................................................... 19 A hetednapi szombatnap kiemelkedõ fontossága ................................ 20 Az isteni próbatétel áldásai .................................................................. 22 Isten fokozza a próbatétel nehézségét ................................................. 23 Hallhatjuk a Bibliát úgy, hogy nincs hallásunk? ................................... 26 Összevetni igehelyet igehellyel ............................................................ 27 Az egész emberiségnek megparancsoltatott, hogy segítségül hívja Istent ................................................................ 29 A hit munkája ...................................................................................... 31 Az egész emberiségnek megparancsoltatott, hogy higgyen Istenben ........................................................................ 34 Krisztus végzett el minden munkát (Õ volt Hû) azért, hogy megváltson bennünket ............................................................... 34 A megpecsételés mindig Isten cselekedete .......................................... 35 A fordítást ritkán, de javítani kell ........................................................ 36 Ábrahám azért üdvözült, mert hitt Istenben? ...................................... 39

iii

Ha hiszünk Krisztusban, üdvözíthet bennünket .................................. 40 Zavar a „hinni” szó értelmezésében .................................................... 43 A Sátán a világosság angyalaként jön el .............................................. 44 Megmaradhatott volna az egyházak romlatlansága? ........................... 46 A hatalmas átalakulás .......................................................................... 48 Az üdvözülés nyert ember megváltatlan testben él ............................. 49 A megváltást nyert ember vágyai ........................................................ 50 Félelem és rettegés .............................................................................. 51 A teljes szeretet kiûzi a félelmet ........................................................... 54 Van számomra remény? ...................................................................... 56 Az igehelyek jegyzéke ..................................................................... 64

iv

BEVEZETÉS

S

ok ember mondja azt, hogy „üdvözülni akarok”. Így hát ebben a rövid értekezésben megpróbálunk teljes õszinteséggel szembenézni a kérdéssel: „Mit kell tennem ahhoz, hogy üdvözüljek?” Mivel rá fogunk jönni, hogy senki sem tehet semmit az üdvözüléséért, sok olvasó hamar el fog bátortalanodni, azt gondolva, hogy reménytelen a helyzet, és senki sem fog üdvözülni. Azonban az igazság az, hogy korántsem reménytelen azoknak a helyzete, akik napjainkban üdvözülnek. Valójában, ha körültekintõen tanulmányozzuk a Bibliát, megállapíthatjuk, hogy a Biblia bizonysága szerint a történelem ezen idõszakában az emberek nagy sokasága üdvözül. A bibliai bizonyság szerint napjainkban jóval több ember nyer megváltást, mint a történelem bármely más idõszakában. Azonban õk nem azért nyernek üdvösséget, mert valamely helyi egyház megváltó módszerét, vagy egy, a helyi gyülekezet módszerével azonosuló hittérítõt követnek. Rá fogunk jönni, hogy kiemelkedõen fontos, hogy az Isten megváltási tervérõl tanító emberek az Isten által bevezetett üdvözülési módszerhez a lehetõ legnagyobb hûséggel, a Bibliában foglaltaknak megfelelõen végezzék feladatukat.

v

vi

Reménykedem, hogy Isten megvált engem

I

sten körülbelül 13000 évvel ezelõtt teremtette a világot. Abban az idõben, elsõ õseinkkel, Ádámmal és Évával Isten megteremtette az emberiséget, saját képmására és hasonlatosságára. Azonban az emberiség fellázadt Isten ellen, és a haragját vonta magára büntetésként. A lázadás olyan komoly volt, hogy Isten törvénye szerint az embernek nem csak az Istennel való közös létet kellett elveszítenie, hanem örökre el kell majd pusztulnia a világ fennállásának utolsó napján. Így hát sokan azt kiáltják: „Kimondhatatlanul vágyom arra, hogy megváltást nyerjek az örök pusztulás büntetése alól.” Minden emberi lény tisztában van azzal, hogy létezik egy Isten, aki felelõsségre fogja majd vonni a bûneiért. Ez azért van, mert Isten a maga képmására és hasonlatosságára alkotott minket. Ha lázadásunk miatt el is hidegültünk tõle, Isten, és az, hogy Õ felelõsségre vonhat bennünket, jelen van tudatunkban. A Rómabeliekhez írt levél 2. részének 13-tól 15. versében a „pogányok” szó a világ azon embereire utal, akiknek nincsen tudomásuk a Bibliáról: Mert nem azok igazak Isten elõtt, a kik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, a kik a törvényt betöltik. Mert mikor a pogányok, a kiknek törvényök nincsen, természettõl a törvény dolgait cselekszik, akkor õk, törvényök nem lévén, önmagoknak törvényök: Mint a kik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az õ szívökbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az õ lelkiismeretök és gondolataik, a melyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik; Ezért az emberiség egésze ösztönösen érzi, hogy bûn, azaz Isten törvényébe ütközik az, ha öl, lop, házasságtörést követ el és így tovább. Továbbá ösztönösen érzi azt is, hogy a vétkeiért Isten büntetést követel. Következésképpen minden emberi lény megpróbál valamilyen módon megbékélni Istennel. Azaz, meg akarja találni a módját annak, hogy elkerülje a vétkeiért járó borzasztó büntetést. Néhányan úgy próbálják megoldani ezt a szörnyû kérdést, hogy meggyõzik magukat arról, hogy nincs Isten, aki elõtt felelniük kell

1

bûneikért. Ebben az esetben nagyon erõsen törekednek az ateizmus, evolucionizmus, vagy agnoszticizmus felé. Mások isteneket alkottak, amelyeket imádhatnak. Fából vagy kõbõl alkotnak istent, mint a buddhisták, vagy a bolygókra és a csillagokra tekintenek valamiféle istenként, ahogy az asztrológusok, vagy sok más emberhez hasonlóan találnak egy vallást, amellyel elégedettek lehetnek. Ezek a vallások vagy egyáltalán nem kapcsolódnak a Bibliához, vagy csak néhány bibliai versre támaszkodnak. Így az emberek rálelnek arra a vallásra, amelyrõl úgy gondolják, hogy a lehetõ legjobb módja az Istennel való megbékélésnek. Az igazság az, hogy napjainkban a világ népességének körülbelül egyharmada vallja magát “kereszténynek”. Ez azt jelenti, hogy egy olyan vallással azonosulnak, amely Bibliából származó részletekkel támasztja alá azt, hogy birtokában van az Evangélium, amely elvezeti az embereket Istenhez. Minden egyes vallás azt állítja magáról, kapcsolódjon akár vagy nagyon csekély mértékben a Bibliához, vagy legyen akár szemmel láthatóan hû hozzá, hogy övé a leghelyesebb módszer, amellyel megbékélhetünk Istennel. Ez igaz az összes jól ismert felekezetre, a római katolikusokra, a baptistákra, a reformátusokra, a presbiteriánusokra, a hetednapi adventistákra, Jehova tanúira, a mormonokra stb. Szomorú, hogy ezen felekezetek egyikének sincs elegendõ ismerete arról, hogy mi szükséges ahhoz, hogy valaki megbékéljen Istennel, azaz hogy megváltasson Isten haragjától, a vétkeiért járó büntetéstõl.

Sajnos azok, akik ezen vallások valamelyikébe helyezték a bizalmukat, még mindig nagy viszályban vannak Istennel, mivel a vallásuk nem válthatja meg õket.

Sajnos azok, akik ezen vallások valamelyikébe helyezték a bizalmukat, még mindig nagy viszályban állnak Istennel, mivel a vallásuk nem válthatja meg õket, és nem hallgatnak figyelmesen az igazság egyetlen forrására, a Bibliára. Ebben a könyvecskében megpróbáljuk a lehetõ legpontosabban bemutatni a Biblia Isten tervével kapcsolatos tanítását. E szerint emberek sokasága fog megbékélni Istennel, és meg fognak menekülni attól a szörnyû büntetéstõl, amely a világ végén le fog sújtani az emberi fajra.

2

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a Bibliát az eredeti nyelvein írástudók segítségével maga Isten írta, ahogy azt Péter apostol II. levele 1. részének 21. verse mondja nekünk: Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektõl indíttatva szólottak az Istennek szent emberei. A szavakat, amelyeket írásba foglaltak, maga Isten diktálta (Jeremiás könyve 36,1-4). Következésképpen a Biblia olvasásával és tanulmányozásával hozzájutunk az igazság alapvetõ és végsõ forrásához. Így hát minden egyes, Isten üdvözítõ tervével kapcsolatos végkövetkeztetésnek teljes egészében hûnek kell lennie a Biblia tanításaihoz. Tehát készen kell állnunk arra, hogy a Biblia összes versének fényében tüzetesen megvizsgáljunk minden egyes, ember által levont következtetést. Mit kellett tennie Istennek ahhoz, hogy valakit megváltson? Tanulmányunkat azzal folytatjuk, hogy körültekintõen meghatározzuk, hogy a Biblia szerint mi a kiút abból a szörnyû és kellemetlen helyzetbõl, amellyel az emberiség most szembenéz. Rá fogunk jönni, hogy az emberiség helyzete olyan szörnyû, hogy egyedül maga Isten mutathat utat a meneküléshez. Emlékeznünk kell, hogy a Biblia egésze egy törvénykönyv, amelyet maga Isten írt, és amely az emberiség egészére és magára Istenre is vonatkozik (138. zsoltár 2. verse). Következésképpen az emberiség szörnyû problémája megoldásának meg kell felelnie Isten törvénykönyve, azaz a Biblia által meghatározott összes törvényes feltételnek. Istennek három rendkívül fontos tettet kell véghezvinnie, amelyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy valaki megváltást nyerjen az életében. Ez a három cselekedet minden emberre vonatkozik, aki üdvözül. Nincsenek kivételek. Isten választottai Az elsõ cselekedet, amelyet Isten azokért tett, akik üdvözülni fognak az volt, hogy a világ megteremtése elõtt kiválasztotta azon embereket, akiket megváltani szándékozott. Ezt olvassuk az Efézusbeliekhez írt levél 1. részének 3-5. versében:

3

Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, a ki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban, A szerint, a mint magának kiválasztott minket Õ benne a világ teremtetése elõtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Õ elõtte szeretet által, Eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Õ akaratjának jó kedve szerint, Amikor Isten felkészült arra, hogy megteremtse a világot és annak milliárdnyi lakóját, végigtekintett az idõ folyosóin, és boldogtalan embertömeget látott, amely lázadásban állt vele szemben. Hiába teremtette Isten az emberiséget tökéletes lényként, saját képmására és hasonlatosságára, a Biblia világosan kimondja, hogy Isten tudta, hogy az emberiség fel fog lázadni ellene, és hogy ez azt fogja eredményezni, hogy az emberiség egésze lelkében halott lesz, és teljesen megrontja majd a bûn. Isten továbbá azt is tudta, hogy az emberiség kétségbeesetten próbál majd megbékélni vele, különféle, emberi elme által alkotott, teljes mértékig bûnnel fertõzött módszerekkel keresve õt, azonban senki sem fogja keresni Istent az általa szabott feltételeknek megfelelõen.

Isten továbbá azt is tudta, hogy az emberiség kétségbees etten próbál majd megbékélni vele, különféle, emberi elme által megalkotott módszerekkel keresve õt.

Isten a Rómabeliekhez írt levél 3. részének 10-12. versében ismerteti az emberiség szánalomra méltó helyzetét. Ott ez áll: A mint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is; Nincs, a ki megértse, nincs, a ki keresse az Istent. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is. És mégis, az emberiség lázadásának összes csapásával dacolva Isten azt a lenyûgözõ döntést hozta, hogy örökre magához vesz sokakat ezen lázadó emberek közül. De hogyan fogadhatja örökre magához ezeket az embereket? A vétkeikért járó büntetés hatalmas volt. Hogyan fogadhat magához Isten olyan embereket, akiket vétkeik miatt jogosan pusztulás illet? A bûneikért járó büntetés elképesztõen borzalmas, mivel

4

az emberi faj bûne is az. Ezek a megdöbbentõ körülményei a lenyûgözõ megváltási tervnek, amelyet Isten alkotott az emberi faj számára. Következésképpen a világ teremtése elõtti idõktõl kezdve Isten nem csak, hogy kiválasztotta azokat, akiket meg akart szentelni (Efézusbeliekhez írt levél 1,4), hanem a bûneikért is megfizetett. A választásának semmi köze az emberiség bármely vágyához vagy cselekedetéhez. Isten kinyilatkoztatja a Rómabeliekhez írt levél 9. részének 15. versében: . . . Könyörülök azon, a kin könyörülök, és kegyelmezek annak, a kinek kegyelmezek. Isten hatalmas reményt ad minden megváltatlan ember számára azzal, hogy ismerteti velünk ezt az elsõ, mindennél fontosabb cselekedetét. Isten hangsúlyozza, hogy nem személyválogató (Rómabeliekhez írt levél 2,11; Efézusbeliekhez írt levél 6,9; Kolossébeliekhez írt levél 3,25). Egyetlen nemzetben, vagy társadalmi osztályban sem lesz több Isten választottaiból, mint bármelyik másik csoportban. A bûnösök semmilyen csoportjában sem lesznek kisebb eséllyel választott emberek, mint bármely más csoportban. A Biblia János evangéliuma 8. részében feljegyzi a házasságtörõ asszony üdvözülését, továbbá Lukács evangéliuma 23. részének 9-tõl a 43. verséig terjedõ szakaszában a latorét, akit Jézus mellett feszítettek keresztre. Következésképpen nem számít, hogy milyen nagyok is a bûneink, ha Isten feltételeinek megfelelõen, mélyen vágyakozunk az üdvözülésre, komoly esély van arra, hogy Isten választottai között lehetünk. Abból a ténybõl fakadóan, hogy napjainkban egy nagy sokaság üdvözül, Ön is egy lehet közülük. Ez pedig komoly ösztönzés. Isten Krisztusnak adta a kiválasztottakat Azokat, akiket Isten kiválasztott arra, hogy megváltsa, illetve megtartsa õket, az Úr Jézus Krisztusnak adta, ahogy azt János evangéliuma 6. részének 37. versében olvassuk: Minden, a mit nékem ád az Atya, én hozzám jõ; és azt, a ki hozzám jõ, semmiképen ki nem vetem. Azonban ahhoz, hogy Jézus az örök tulajdonába vehesse a kiválasztottakat, a bûneikkel tenni kellett valamit. Isten saját maga által írt, tökéletes törvénye úgy rendelkezik, hogy mivel az emberiség Isten

5

képmására teremtetett, minden egyénnek meg kell fizetnie a bûnéért oly mértékben, ahogy azt Isten törvénye megköveteli. Következésképpen, még ha Isten ki is választotta, és Krisztusnak adta õket, hogy örök tulajdonába kerüljenek, nem lehetnek Krisztuséi, amíg a bûneikért nem fizettek meg. Isten törvénye úgy rendelkezik, hogy a bûn zsoldja a halál, így tulajdonképpen azok, akiket kiválasztott, és Krisztusnak adott, soha nem kerülhetnének Krisztus tulajdonába, mert sosem bûnhõdhettek meg. Ez vezet el bennünket a következõ drámai tetthez, amelyet Isten az üdvözültekért tett. A bûn hordozója Amikor Isten rátekintett a világra, amelyet az idõk kezdetén meg akart teremteni, látta, hogy nincs senki, aki elszenvedhetné a haragját a választottak helyett, akiket kiválasztott és örökre Krisztus birtokába adott. Ez a tanítás Ézsaiás próféta könyve 63. részének 5. versében, és Ezékiel próféta könyve 22. részének 30. versében található. Azonban Isten tökéletes törvénye elrendelte, hogy a halálbüntetést valakinek el kell szenvednie, mielõtt bármely egyén bejuthatna Isten szent Mennyországába. Isten tökéletes törvényének minden szempontból eleget kellett tenni.

Ezért páratlan kegyelemrõl és szeretetrõl bizonyságot téve maga Krisztus lett a bûn hordozója, a neki adott egyének helyett.

Ezért páratlan kegyelemrõl és szeretetrõl bizonyságot téve maga Krisztus lett a bûn hordozója, a neki adott egyének helyett. Ezt olvassuk Ézsaiás próféta könyve 53. részének 6. versében: Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az õ útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét õ reá veté. A „mindnyájan” szó ebben a versben a választottakra vonatkozik, azaz mindazokra, akiket Isten a világ teremtése elõtt kiválasztott arra, hogy üdvözüljenek. Valójában már azelõtt megfizetett a bûneikért, hogy megteremtette a világot. Krisztus drámai jelenetek sorozatával (nagyszabású történelmi példázatokkal) mutatta be a világnak a választottak bûneiért átélt szenvedését. Ez legjobban akkor volt látható,

6

amikor a keresztre feszítése során megmutatta, hogy hogyan szenvedett. Például szégyenteljesen függött a kereszten, hogy megmutassa, hogy amikor megfizetett a bûneinkért, átokká kellett válnia. „Átkozott minden, a ki fán függ.” Amikor a testét sírba helyezték, és vasárnap reggelén feltámadt, azzal azt szemléltette, hogy amikor a világ megteremtése elõtt valójában megfizetett a bûneinkért, igazából teljes személyiségében, testében és lelkében meg kellett halnia, majd újra feltámadnia, hogy megmutassa, hogy teljes egészében lerótta a bûneinkért járó fizetséget. Amikor Krisztus gondoskodott a választottak üdvözülésérõl, az általa megváltani szándékozott személyek minden egyes bûnét magára vette. Majd ezután, a bûnök súlyos terhe alatt, Isten, a Bíra elé került, és bûnösnek találtatott. Ahhoz, hogy eleget tegyen a törvény követelményeinek, el kellett szenvednie a teljes büntetést azok helyett, akiket megváltani szándékozott. A büntetés halál volt: „a mely lélek vétkezik, annak kell meghalni” (Ezékiel könyve 18,4b). Ennél fogva azt olvassuk, hogy „nem hagyod lelkemet a Seolban”, azaz a halálban. Ez arra utal, hogy Krisztus meghalt, és feltámadott halottaiból, mielõtt megteremtette a világot. Hogy hogyan teljesült be mindez, az az Isten teljes valójából fakadó rejtélybe burkolózik. Így most sok olyan ember él a világon, akik a teremtéstõl fogva kiválasztattak az üdvözülésre, és Krisztus örök tulajdonába kerültek. A bûneik alól teljes és örök feloldozást nyertek, mivel Jézus a Megváltójuk lett azáltal, hogy a világ megteremtése elõtt megfizetett a bûneikért.

A még meg nem váltott emberek nagy sokasága, akiket Isten nem pusztíthat el

Napjainkban szerte a világon él egy nagy sokaság, amely nem üdvözült, ám Isten mégsem büntetheti meg õket a bûneikért. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy ezeket az embereket Isten kiválasztotta arra, hogy üdvözüljenek. Ennél fogva mindazt a piszkos és csúf bûnt, amelyeket ezek a kiválasztott egyének a világon az életük során elkövetnének, az Úr Jézus jóval a születésük elõtt magára vette. Jézus a képviselõjükként a helyükbe lépett az isteni ítélõszék elõtt. E bûnök miatt pedig Jézus bûnössé vált Isten igazságos törvénye értelmében, és Isten megbüntette Õt a választottak bûneiért.

7

Ennél fogva megigazultak azok az emberek, akiknek a bûneiért megfizetve Jézus elszenvedte Isten haragját. Azaz Isten haragja, amelyet a törvény e bûnök büntetéseként szab meg, elégtételt nyert, bûneik szörnyûségétõl függetlenül. Ezek az egyének megigazultak. Következésképpen amint ezek az emberek a világra jöttek, szavatolva volt, hogy soha nem kell bûnhõdniük majd a bûneikért. Biztosítva volt, hogy e helyett az életük valamely pontján Isten az életükhöz kösse az Igéjét, a Bibliát, és hogy vadonatúj, feltámadott lelket kapnak majd. Ez bármikor megtörténhet, Isten akaratától függõen. Megtörténhet akkor is, amikor még az anyaméhben vannak, vagy akár néhány perccel haláluk elõtt is. Megtörténhet akkor is, ha szellemileg súlyosan visszamaradottak, és akkor is, ha kiváló elmék. Ezek az emberek már jóval a születésük elõtt megigazultak.

Megtörténhet akkor is, amikor még az anyaméhben vannak, vagy akár néhány perccel haláluk elõtt is.

Azonban Isten kivételével senki sem tudja, hogy kik õk. Csak akkor kezdik majd megérteni, hogy Isten megváltotta õket, miután megkapták új, feltámadott lelküket, azaz miután üdvözültek. Azonban az igazság az, hogy már az idõk kezdetén megigazultak, mivel Krisztus a Bárány, aki megöletett e világ alapítása óta (Jelenések könyve 13,8). Azonban amikor üdvözülnek, tudni fogják, hogy csak azért üdvözültek, mert Isten a felséges kegyénél fogva kiválasztotta õket, és megfizetett a bûneikért. Az üdvözülés valósággá vált életükben abban a pillanatban, amikor Isten örök életet, és új, feltámadott lelket adva megváltotta õket. Tehát a történelem ezen szakaszában, a mai világban él az embereknek egy nagy sokasága, akiknek soha nem kell megfizetniük a bûneikért, azonban még mindig bûnben élnek csakúgy, mint a világ egésze. Természetébõl adódóan az egész emberiség halott a lelkében Tudatában kell lennünk annak, hogy a megváltatlan emberiség, akár kiválasztotta Isten az üdvözülésre akár nem, lelkileg halott. Teljesen megrontotta õket a bûn, testben és lélekben egyaránt. Ezért áll ez Máté evangéliuma 15. részének 19. versében:

8

Mert a szívbõl származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások. Isten az Efézusbeliekhez írt levél 2. részének 3. versében aszerint jellemzi azokat, akiket megváltani szándékozott, hogy hogyan éltek, mielõtt üdvözültek. Ott ez áll: A kik között forgolódtunk [életvitel ill. magatartás] egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is.

Isten igazságos törvénye szerint a bûnért meg kell fizetni, és a törvénye által megkövetelt fizetség a pusztulás.

Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy Isten igazságos törvénye szerint a bûnért meg kell fizetni, és a törvénye által megkövetelt fizetség a pusztulás. Isten csak azután tud életet, illetve örök életet adni a bûnösnek, miután a fizetséget valaki lerótta. És mivel a bûnért járó büntetés a pusztulás, a megváltatlan emberek örökre elpusztulnak és megsemmisülnek, és soha többé nem fognak élni. Isten a teljes pusztulást és megsemmisülést a Jelenések könyve 20. részének 14-15. verseiben írja le, ahol így szól: A pokol pedig és a halál vettetének a tûznek tavába. Ez a második halál, a tûznek tava. És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tûznek tavába vetteték. Ha valaki a tûznek tavába vetteték, elpusztul, és örökre megsemmisül. Nem lehetséges az, hogy újból létezzen. Ez a „második halál” lényege. Azonban Krisztus megfizetett az összes választott bûneiért, jóval azelõtt, hogy megszülettek volna, így tehát ezek az emberek jogosan igazultak meg (azaz jogilag többé nem bûnösek). Azonban mielõtt Isten az Igéjét valójában hozzájuk köti, és új feltámadott lelket ad nekik, a haragjától sújtva élnek. Azaz, még mindig a bûn romlottságát hordozzák magukban, és egészében véve lelkileg még mindig halottak. Még mindig

9

szagló tetemek (János evangéliuma 11,39) és õk a csontokkal teli völgy (Ezékiel próféta könyve 37,1-2). Nincs mód arra, hogy változtassanak személyiségük teljes spirituális élettelenségén, épp úgy, ahogy a fizikailag halott ember sem tud élõvé válni. Új lelket kell kapnunk Egyedül Isten adhat életet, ahogy azt a gyermek születése is bizonyítja. A gyermek semmilyen módon nem járulhat hozzá ahhoz, hogy fizikailag életre keljen. Hasonlóképpen annak, akit Isten kiválasztott arra, hogy üdvözüljön, új spirituális életet kell kapnia, még akkor is, ha Krisztus már megfizetett a bûneiért. János evangéliuma 3. részében, a 3. és 7. versben Isten az “újonnan születésként” említi ezt. A görög szó, amit Isten itt használ, szó szerint azt jelenti: „fentrõl születni”. Isten Péter apostol I. levele 1. részének 23. versében szintén kihangsúlyozza az „újonnan születést”. Ez a fentrõl, azaz a mennybõl érkezõ újjászületés nem pusztán az élet magva, aminek az idõ során az üdvözült ember személyiségében kell kifejlõdnie. Ez már egy teljesen új lélek, illetve lelki való. A mag Krisztus maga, aki a megváltott emberben lakozik (János evangéliuma 14,23). Isten azzal állítja ezt párhuzamba, amikor egy ócska ruha szakadását új posztóval próbáljuk megfoltozni (Máté evangéliuma 9,16). Így biztosít minket afelõl, hogy itt egy vadonatúj lélekrõl van szó. Teljes egészében új ruhára van szükség. Ugyanígy párhuzamot von azzal, amikor régi tömlõkbe próbálunk új bort tölteni. Az új bort új tömlõbe kell tölteni (Máté evangéliuma 9,17). Ezt a Biblia további szakaszai is kihangsúlyozzák, például a Korinthusbeliekhez írt II. levél 5. részének 17. verse, ahol ezt olvassuk: Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden. Az emberi személyiség azon része, amely új teremtménnyé lett, maga az új lélek (azaz új, feltámadott lélek), amelyet Isten abban a pillanatban adott, hogy Isten az Igéjét az egyén életéhez kötötte (Ezékiel könyve 36,26). Hasonlóképpen a világ végén a választott emberek vadonatúj, feltámadott testet kapnak “nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra, mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk” (Korinthusbeliekhez írt I. levél 15,52).

10

Tehát a Biblia kifejezõ példabeszédekkel ábrázolja azt, hogy az emberiség teljességgel képtelen lelkileg életre kelni, azaz üdvözülni. Ezt Ezékiel próféta könyve 37. része mondja ki, ahol Isten száraz csontokként ábrázolja a megváltatlan emberiséget, de megmutatja, hogy ha Õ cselekszik, ezek a száraz csontok mégis életre kelnek. János evangéliuma 11. része egy másik történelmi példabeszédet tartalmaz, amelyben arról olvasunk, hogy egy Lázár nevû férfi bûzlõ holtteste életre kelt az Úr Jézus parancsára. Hasonlóképpen Isten az egyetlen, aki örök lelki életet hozhat az emberiség számára, amely Természetébõl adódóan lelkileg halott.

Bizonyosak lehetünk abban, hogy kétféle megváltatlan ember létezik a világon.

Bizonyosak lehetünk abban, hogy kétféle megváltatlan ember létezik a világon. Vannak a lelkileg halott emberek, akik kiválasztattak, és így jogosan elkerülték Isten haragját, és vannak azok, akik nem tartoznak a választottak közé, és ennél fogva biztosra vehetõ, hogy nem lesz örök életük, és elszenvedik Isten végsõ haragját. Mindkét esetben, noha lelkileg halottak, Isten törvénye bizonyos mértékig a szívükbe van írva. Tehát tudják, és lelkiismeretük jelezni fogja számukra, hogy be kell tartaniuk Isten törvényeit. Továbbá a lelkük, illetve lelki valójuk a személyiségük szerves része, amely segítségével Isten nagyobb vágyat ébreszthet bennük a törvényei iránti engedelmességre, vagy amelynek segítségével a Sátán még nagyobb romlottság felé vezetheti õket. Ezen felül, romlottság, lelki élettelenség lakozik a teljes személyiségükben, és nem kell a Sátán segítsége ahhoz, hogy ez kifejezésre jusson a gondolataikban, a szavaikban és a tetteikben. A választottak üdvözülése Ahogy azt már korábban is említettük, van még egy hatalmas isteni tett, amely nélkülözhetetlen. Az egyének, akik kiválasztattak az üdvözülésre, bûnös emberek. Semmit sem tudnak Isten velük kapcsolatos terveirõl. Az isteni üdvözítõ terv az életükhöz kell, hogy kapcsolódjon. Az üdvözülés elõtt senki sem tudja az emberi faj tagjai közül, hogy Isten kiválasztotta-e arra, hogy üdvözüljön. Az egyetlen oka annak, hogy része vagyunk Isten üdvözítõ tervének, hogy a felséges kedvénél

11

fogva kiválasztott bennünket, mielõtt még megteremtette volna a világot. Ezt csak az után ismerjük fel, hogy Isten megváltott bennünket. A megváltottak alapvetõen testbõl és lélekbõl állnak, csak úgy, mint az emberiség többi része, akik sohasem nyernek megváltást. A testük a személyiségüknek az a része, amelyet halálukkor eltemetnek. Az üdvösséget nyert egyén esetében a fizikai halál pillanatában a lélek, vagy a lelki való (amely épp olyan valós része a személyiségnek, mint a test) elhagyja a testét, és a mennybe száll, ahol Krisztussal él és uralkodik tovább. Majd a világ végén, amikor Krisztus visszatér, fel fogja támasztani a testet is (Korinthusbeliekhez írt II. levél 5,8; Thessalonikabeliekhez írt I. levél 4). Azonban az üdvözülés elõtt a kiválasztott egyén épp úgy ebben a világban él, mint bárki, akit nem választatott ki üdvözülésre. A választottakról az Efézusbeliekhez írt levél 2. részének 1-3. versében olvashatunk: Titeket is megelevenített, a kik holtak valátok a ti vétkeitek és bûneitek miatt, melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegõbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; A kik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratját, és természet szerint haragnak fiai valánk, mint egyebek is; Az ember, mielõtt üdvözül, a testében is, és a lelkében is a bûnre áhítozik. Lelkileg ugyanúgy halott, mint az, aki sohasem fog üdvözülni. Ez vezet el bennünket Isten harmadik óriási tettéhez, amelyet azokért tesz, akiket Krisztus megváltani jött. Az újjászületés csodája Isten harmadik tette - amelyet azokért tesz, akiket Krisztus örök tulajdonába adott, az, hogy csodát tesz, és a kiválasztott embernek vadonatúj, feltámadott lelket ad. Jézus János evangéliuma 3. részének 5. versében szól errõl, ahol azt olvassuk: . . . Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztõl és Lélektõl, nem mehet be az Isten országába. Ezt megelõzõen azt olvassuk János evangéliuma 3. részének 3. versében:

12

. . . Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. A víztõl és Lélektõl születés az Evangéliumtól (víz) születést jelenti, a Szentlélek tette nyomán (János evangéliuma 4,10-15; 7,38). Isten errõl a cselekedetrõl a Rómabeliekhez írt levél 10. részének 17. versében beszél, ahol így szól: Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által.

Isten a felséges rendelkezésénél fogva megalkotta azt a környezetet, amelyben üdvözíti az embereket.

Isten a felséges rendelkezésénél fogva megalkotta azt a környezetet, amelyben üdvözíti az embereket. Ez a környezet a Biblia, Isten egyetlen Igéje. Következésképpen lehetetlen, hogy a világon bárki is üdvözülhessen mindaddig, amíg nem hallja Isten szavait, márpedig Isten egyetlen Igéje maga a Biblia. Ez az, amiért az egyház korszaka során Isten azt parancsolta a helyi gyülekezeteknek, hogy terjesszék el az Evangéliumot szerte a világon. Ez az, amiért napjainkban is lelkes igyekezettel kell folytatnunk az Evangélium terjesztését, azonban most már egyénileg, és nem egyházi szervezeteken keresztül. Személyesen Krisztus követeiként munkálkodunk. Szem elõtt kell tartanunk a tényt, hogy napjainkban senki sem nyerhet üdvösséget az egyházakban. Az isteni idõbeosztás szerint az egyház korszaka véget ért, a Szentlélek elhagyta az egyházakat. Azonban a Biblia tanítása szerint az egyházakon kívül igaz hívõk nagy sokasága jut el Isten Országába. (Lépjen kapcsolatba a Family Rádióval és igényelje a The End of the Church Age and After, illetve a Wheat and Tares c. angol nyelvû, ingyenes könyveket.) Teljes egészében Isten viszi véghez a megváltás cselekedetét, ebbõl következõen a választott személyt élete bármely szakaszában üdvözítheti. Az egyetlen követelmény az, hogy a személy képes legyen befogadni a Biblia tanítását. Az üdvözülés pillanatában Isten belsõ, spirituális hallást és új, örök lelket ad az embernek. Tehát, ahogy azt korábban is említettük, egy csecsemõ épp oly könnyen üdvözülhet, mint egy érett felnõtt. Egy kétéves gyermek elméjével rendelkezõ ember épp olyan könnyen üdvözülhet, mint egy egyetemi professzor.

13

Krisztus megmutatta a kereszten, hogy hogyan szenvedett a világ megteremtése elõtt, amikor megbûnhõdött a választottak összes bûnéért. Így már csak az van hátra, hogy az egyén Isten által átélhesse az üdvözülés csodáját, melynek pontos ideje csak Isten számára ismert. Mostanra a tanulmányunkban eljutottunk odáig, hogy rájöttünk, hogy mit kell tennie Istennek a törvénye, a Biblia szerint. Egy kérdés azonban még mindig ott motoszkál a fejünkben: mit tehetek a saját üdvözülésem érdekében? Van valamiféle módszer, amivel biztosíthatom, hogy azok közé tartozzak, akiket kiválasztottak az üdvözülésre? A tanulmányunkban a továbbiakban ezekkel az elképesztõen fontos kérdésekkel fogunk foglalkozni. A lelki cselekedet bibliai meghatározása Ezen a ponton be kell vezetnünk a tanulmányunkban egy fogalmat, amely igen szorosan kapcsolódik az üdvözülés kérdéséhez. Ez a lelki „cselekedet” fogalma, és annak bibliai meghatározása. A Biblia többször is kihangsúlyozza, hogy az üdvözülésünk soha nem lehet cselekedeteink következménye (Efézusbeliekhez írt levél 2,8-9; Galátziabeliekhez írt levél 2,16). Következésképpen tudnunk kell, hogy Isten hogyan határozza meg a lelki “cselekedet” fogalmát. Jónás próféta könyve 3. részének 10. versében Isten kijelenti: És látá Isten az õ cselekedeteiket, hogy megtértek az õ gonosz útjokról: és megbáná az Isten azt a gonoszt, a melyrõl mondá, hogy végrehajtja rajtok, és nem hajtá végre. Máté evangéliuma 7. részének 22. versében Isten azt állítja: Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben ûztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?

Bármikor, amikor engedelmeskedünk Isten parancsolatainak, Istennek kedves cselekedetet hajtunk végre.

14

Ezekbõl és más bibliai versekbõl arra jövünk rá, hogy bármikor, amikor engedelmeskedünk Isten parancsolatainak, Istennek kedves cselekedetet hajtunk végre. Amikor ellent mondunk az isteni parancsolatoknak, olyat cselekszünk, amivel magunkra haragítjuk Istent. Például a Biblia azt parancsolja, hogy minden embernek hinnie kell Krisztusban. A hit általunk végzett cselekedet? Minden bizonnyal az. A „hinni” szó a „hit” fõnév igei alakja. A Biblia világosan szól a „hit munkájáról” mind a Thessalonikabeliekhez írt I. levél 1. részének 3. versében, mind a II. levél 1. részének 11. versében. A Thessalonikabeliekhez írt I. levél 1. részének 3. verse azt mondja nekünk: Szüntelenül emlegetve a ti hitetek munkáját, és a ti szeretetetek fáradozását, és a mi Urunk Jézus Krisztus felõl való reménységeteknek állhatatosságát, az Isten elõtt, a mi Atyánk elõtt: A Thessalonikabeliekhez írt II. levél 1 részének 11. versében pedig ezt olvassuk: Mivégbõl imádkozunk is mindenkor ti érettetek, hogy a mi Istenünk méltóknak tartson titeket az elhívásra, és töltsön be titeket a jóban való teljes gyönyörûséggel, és a hitnek hathatós munkálásával. Fontos, hogy Isten megemlíti a hit munkáját, és a szeretet fáradozását is. Így világosan érthetõ, hogy mind a hit gyakorlása, mind a szeretet cselekedet a részünkrõl. Hasonlóképpen a Biblia parancsolatai iránti engedelmesség olyan cselekedet, amely megparancsoltatott nekünk. Következésképpen semmiképpen sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy amikor Isten azt parancsolja, hogy imádkozzunk, hogy keressük Krisztust, hogy üdvözüljünk, hogy Istentõl kérjünk segítséget és kövessük õt, hogy olvassuk és tanulmányozzuk a Bibliát és így tovább, akkor Isten ezen parancsolatok mindegyikével cselekvésre szólít fel minket. Ez az, amiért például Isten a “szeretetet” parancsolatai megtartásaként határozza meg. Ha szeretjük Istent, vagy szeretjük a szomszédunkat, lelki cselekedetet hajtunk végre. Az alapelv, mely szerint bármely parancsolat iránti engedelmesség cselekedet a részünkrõl, olyan fontos, hogy soha nem szabad elfelejtenünk, amikor az üdvözüléssel kapcsolatos bibliai verseket tanulmányozzuk. Krisztus végezte el az üdvözülésünkhöz szükséges összes munkát

15

Van még egy kiemelkedõen fontos alapelv, amit soha nem szabad elfelednünk. Csak Isten végezheti el azt a munkát, ami az ember megváltásához szükséges. Azok kiválasztása, akiket Isten megváltani szándékozik, a büntetés, melyet Krisztus azokért szenvedett el, akiket megváltani jött, az új lélek, amelyet Isten ad a megváltottainak: ezek mind olyan tettek, amelyeket kizárólag Isten vihet véghez.

Csak Isten végezheti el azt a munkát, ami az ember megváltásához szükséges.

Valójában a kiválasztás már az ember létezése elõtt megtörtént. Ezen felül, Krisztus a világ alapítása elõtt fizetett meg a választottak bûneiért (Jelenések könyve 13,8). Tehát az ember számára teljességgel lehetetlen az, hogy akár csak a legcsekélyebb mértékben is hozzájáruljon az üdvössége elnyeréséhez. Miért adja nekünk Isten ezeket a parancsolatokat? Isten olyan parancsokat ad nekünk, hogy higgyünk, imádkozzunk stb., de egyáltalán hogyan fogjunk hozzá a betartásukhoz? Lelkileg halottak vagyunk. Isten csontokkal teli völgyként (Ezékiel próféta könyve 37,1-14), és bûzlõ tetemként ábrázolja a nem üdvözült emberiséget (János evangéliuma 11,39). Majd Isten a Rómabeliekhez írt levél 3. részének 10. versétõl a 12. verséig tartó részében kihangsúlyozza: A mint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is; Nincs, a ki megértse, nincs, a ki keresse az Istent. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is. Valójában a Biblia egyértelmûen kihangsúlyozza a megváltatlan emberiség teljes élettelenségét. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az emberiség Ádám bukása óta lelkileg halott abban az értelemben, hogy Isten nem lakozik benne, és nem élteti a lelkét. Továbbá az ember a vétkei miatt Isten haragja alatt maradt, és ez azt jelenti, hogy a világ végén elpusztul, és soha többé nem fog létezni. Ahogy azt már korábban is említettük, a bûn nagymértékben beszennyezi az ember teljes személyiségét.

16

Azonban, még ha lelkileg halott is az ember, valamennyire még képes engedelmeskedni Isten törvényeinek. Tehát bizonyos fokig képes hinni Krisztusban, tud imádkozni és képes keresni Istent, és néhány bûntõl, például az iszákosságtól és a hazugságtól is el tud fordulni. Ezt legalább két ok teszi lehetõvé számára. Az elsõ ok, hogy van lelkiismerete, amely vádolhatja a bûneiért (Rómabeliekhez írt levél 2,14-15; János evangéliuma 8,9). Ez azért van, mert az emberiség Isten képmására teremtetett, és még ha teljesen el is idegenedett tõle, Isten törvénye még bizonyos fokig része a személyiségének. A második ok pedig az, hogy Isten végrehajthatja az akaratát a megváltatlan ember életében, még akkor is, ha nem áll szándékában megváltani azt a személyt. Ezt az alapelvet mûködés közben is láthatjuk a bûnös Bálám (Mózes IV. könyve 22,12-13) és Saul, Izrael elsõ királyának életében (Sámuel I. könyve 10,9-12). Továbbá, ha Isten kiválasztotta a megváltatlan embert és már megfizetett annak minden bûnéért, azelõtt, hogy valójában új szívet, új lelket adna neki, az Atya magához vonhatja õt (János evangéliuma 6,44). Azonban miközben ez az ember mindent megtesz azért, hogy engedelmeskedjen Isten parancsolatainak, egyáltalán nem tudhatja, hogy az elõbbiek közül mely ok miatt próbál engedelmeskedni. Azaz nincs bizonyítéka arra, és még csak egy pillanatig sem szabad azt gondolnia, hogy az engedelmessége biztosan az üdvözülését fogja eredményezni. Isten titokzatos kapcsolata az emberiséggel Továbbá létezik egy titokzatos, dinamikus, és személyes kapcsolat Isten, és az emberiség minden egyes személye között. Ez nem csak Isten és azok között érvényes, akiket az üdvözülésre kiválasztott, hanem azokra is, akiket nem választott ki, és akik ennél fogva legteljesebb bizonyossággal elpusztulnak. Ezt abból látjuk, hogy Jézus sírt Jeruzsálemet látván (Lukács evangéliuma 19,41) annak ellenére is, hogy a Biblia által adott bizonyság szerint az általa látott Jeruzsálem nagyobb részének el kellett pusztulnia. A Biblia által kinyilatkoztatott ténybõl is látjuk, hogy Isten nem gyönyörködik a hitetlen halálában (Ezékiel próféta könyve 33,11). Abból a ténybõl is látjuk, hogy Isten törvénye az egész emberiség szívébe íródott (Rómabeliekhez írt levél 2,15). Abból is látjuk, hogy Isten törvénye alapján a gyilkosnak meg kell halnia, mivel megölt egy embert, aki Isten képmására és hasonlatosságára teremtetett (Mózes I. könyve 9,6). Isten parancsolatában

17

is látjuk, hogy szeretnünk kell ellenségeinket. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a nem választott ember Isten ellensége, de mégis szeretnünk kell minden embert. Az Isten által Máté evangéliuma 5. részének 22. versében adott figyelmeztetésbõl tudhatjuk meg, hogy senkit sem hívhatunk „Rákának”, azaz értéktelennek, vagy bolondnak. Soha ne tekintsünk úgy egy élõ emberre, mintha nem lenne reménye az üdvözülésre. A fenti bizonyságok alapján arra következtethetünk, hogy attól, hogy az ember a vétkei miatt lelkileg halottá vált, és Isten nem élteti, és nem lakozik benne, Isten még nem dobta el õt, és nem szakadt el tõle. Az ember lelkileg élettelen és megváltatlan állapotában még mindig teljesen felelõs azért, hogy engedelmeskedjen Istennek, és valóban, valamennyire képes is engedelmeskedni neki. Csak az utolsó napon fog teljesen elszakadni Istentõl (Ézsaiás próféta könyve 66,24; Jeremiás próféta könyve 23,39-40; 24,10). Tehát Isten minden egyes emberi lénytõl elvárja, hogy az Istenben való hit munkáját végezze, azaz valamilyen szinten meg kell próbálniuk betartani a Biblia parancsait. Ahogy azt a tanulmányunkban már korábban is megemlítettük, ezt az engedelmességet maga Isten is elõsegítheti az egyén életében való munkálkodásával, mint ahogy a bûnös Bálám esetében is történt (Mózes IV. könyve 22;23). Továbbá Isten munkálkodhat választottja életében is, akinek még nem adott új, örök lelket (János evangéliuma 6,44).

Istennek joga van ahhoz, hogy megparancsolja az emberiségnek, hogy engedelmeskedjen a törvényeinek.

Továbbá azt sem szabad elfelejtenünk, hogy Istennek joga van ahhoz, hogy megparancsolja az emberiségnek, hogy engedelmeskedjen a törvényeinek. Mivel az emberiség Isten képmására és hasonlatosságára teremtetett, a Biblia, az isteni törvénykönyv mindannyiukra vonatkozik, épp úgy, ahogy Istenre is. Így rá kell jönnünk, hogy a Krisztusban való hit munkája szemmel látható a megváltatlan személy életében, akár kiválasztatott az üdvözülésre, akár nem. Ha hisz Krisztusban, kitartóan igyekezni fog annak érdekében, hogy kövesse a Lukács evangéliuma 13. részének 24. versében található bibliai parancsolatot, ahol Isten így szól: Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek.

18

Majd a Zsidókhoz írt levél 4. részének 11. versében azt olvassuk: Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék. Azonban még egyszer alaposan ki kell hangsúlyoznunk, hogy a hit ezen cselekedetei közül semelyik sem szavatolhatja, és a legcsekélyebb mértékben sem segítheti elõ az üdvözülést, mivel Krisztus hiánytalanul elvégezte az egyén üdvözüléséhez szükséges összes cselekedetet, jóval az illetõ születése elõtt.

A hit ezen cselekedetei közül semelyik sem szavatolhatja, és a legcsekélyebb mértékben sem segítheti elõ az üdvözülést, mivel Krisztus hiánytalanul elvégezte az egyén üdvözüléshez szükséges összes cselekedetet, jóval az illetõ születése elõtt.

Csodálatos módon két hatalmas áldás is beteljesül, amikor a megváltatlan ember arra törekszik, hogy Isten akarata szerint cselekedjen. Az elsõ áldás, hogy ha a megváltatlan ember megpróbál engedelmeskedni Isten parancsolatainak, szükségessé válik számára, hogy minél jobban megismerje a Bibliát. Élete tartalmasabb lesz, miközben fontos dolgokat tud meg a bûn szörnyûségérõl, a bûnért járó büntetésrõl, az isteni igazságszolgáltatásról, és Isten kegyelmérõl. Másodsorban pedig olyan környezetbe kerül, ahol befogadhatja Isten Igéjét. Tehát, ha Isten meg akarja váltani õt, a megfelelõ környezetben van ahhoz, hogy Isten a szívébe írja az Igéjét. Isten próbára teszi az emberiséget Van egy harmadik oka is annak, hogy Isten azt parancsolja az embereknek, hogy a hit munkáját végezzék. Ezzel próbatételnek veti alá, azaz próbára teszi az embert. Vajon azt fogja gondolni, hogy az Isten parancsolatainak betartására tett erõfeszítései hozzájárulnak az üdvözüléséhez? Isten állandóan próbára teszi az emberiséget. Ádámot és Évát az Édenkertben tette próbára. Nem állták ki a próbát, és a bûn megjelent a világban. Ábrahámot úgy tette próbára, hogy megparancsolta neki, hogy áldozza fel a fiát (Mózes I. könyve 22). Õ kiállta a próbát. Az izraelitákat különbözõ próbáknak vetette alá a pusztai vándorlás negyven

19

éve során. Õk nem állták ki a próbákat. Az igaz hívõk minden nap próbatétel elé állnak, mivel a testük még mindig vágyakozik a bûn után. Jézus próbatétel elé állt, amikor Isten megengedte a Sátánnak, hogy megkísértse Õt. Csodálatos módon kiállta a próbát. Így a parancsolat, hogy a hit munkáját végezzük, és hogy hívjuk segítségül Istent az üdvözülésünkért, szintén próbatétel. Vajon fel fogjuk ismerni azt, hogy ezek Isten parancsolatai, amelyeknek engedelmeskedni kell, azonban maga az engedelmesség soha nem okozhatja az üdvözülésünket? Ez a próbatétel kiemelkedõen fontos. Az ember jelleménél fogva büszke, és arra törekszik, hogy valamiféle tekintélyt vagy dicsõséget nyerjen mindazért, amit véghez vitt. Ezen felül valójában lehet, hogy anélkül, hogy felismerné, rengeteg ember nem bízik abban, hogy Isten megváltja, ha csak õ maga, saját tetteivel meg nem indítja az üdvözülés folyamatát. Azonban Isten jogosan féltékeny. Mindent megtett azért, hogy megváltson minket. Így hát egy pillanatig sem szabad azt gondolnunk, hogy bármilyen cselekedet a részünkrõl akár a legcsekélyebb mértékben is hozzásegíthet minket az üdvözülésünkhöz.

Egy pillanatig sem szabad azt gondolnunk, hogy bármilyen cselekedet a részünkrõl akár a legcsekélyebb mértékben is hozzásegíthet minket az üdvözülésünkhöz.

A hetednapi szombatnap kiemelkedõ fontossága Az Ószövetség drámai módon mutatja be ezt a mindennél fontosabb igazságot. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a hetednapi szombatnapot szigorúan meg kellett tartania a gyülekezetnek, azaz Izrael népének. Ez egy szertartási törvény volt, amely arra a tényre mutatott rá, hogy az üdvözítés munkáját kizárólag Isten végezte el. Ahogy Izrael népének sem volt szabad semmilyen munkát végeznie a hetednapi szombatnapon, úgy nekünk sem szabad semmilyen munkát sem végeznünk az üdvözülésünk elõsegítése érdekében. Mózes II. könyve 31. részének 13. és 14. versében Isten kinyilatkoztatja: Te szólj az Izráel fiainak, mondván: Az én szombatimat bizony megtartsátok; mert jel az én közöttem és ti köztetek nemzetségrõl nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ki titeket

20

megszentellek. Megtartsátok azért a szombatot; mert szent az ti néktek. A ki azt megrontja, halállal lakoljon. Mert valaki munkát végez azon, annak lelke írtassék ki az õ népe közül. Ezekben a megvilágosodást nyújtó versekben fekteti le Isten azt a rendkívül fontos alapelvet, hogy Õ már minden munkát elvégzett annak érdekében, hogy megszenteljen minket. A „megszentelni” szó annyit tesz, hogy Isten kiválasztott minket a szolgálatára. Spirituálisan kiválaszt minket, hogy szolgáljuk Õt, miután üdvözültünk. Ebben a szakaszban Isten kihangsúlyozza, hogy Õ mindent megtett, ami szükséges volt ahhoz, hogy megszenteljen, illetve megváltson bennünket. Hogy rámutasson erre az elképesztõen fontos tanításra, Isten elrendelte, hogy semmilyen munkát sem szabad végezni a hetednapi szombatnapon. Az, aki munkát végzett ezen a napon, abban hitt, hogy a saját lelki cselekedete valamilyen módon segített üdvössége beteljesülésében. Az ilyen embert halálra kellett ítélni, vagyis az ilyen ember meg fogja tapasztalni Isten haragját. Isten példát ad nekünk erre, hogy kifejezze e tény komolyságát. Mózes IV. könyve 15. részében, a 32.-tõl a 36. versig terjedõ részben Isten egy férfirõl beszél nekünk, aki fát szedegetett a hetednapi szombatnapon. Ez nagyon csekély mértékû, szinte jelentéktelen áthágása volt annak a parancsolatnak, mely szerint szombatnapon tartózkodni kell a munkától. És mégis, amikor Mózes megkérdezte Istent, hogy mi legyen a büntetése a szombatnapra vonatkozó parancsolat ily csekély áthágásának, Isten azt az utasítást adta, hogy a férfit halálra kell kövezni. Ez a drámai esemény ábrázolja a teljes komolyságát annak a ténynek, hogy teljesen biztosnak kell lennünk abban, hogy üdvözülni csak Krisztus munkáján keresztül lehet.

NINCS KEGYELEM AZOK SZÁMÁRA, AKIK AZT GONDOLJÁK, HOGY MEGALAPOZHATJÁK ÜDVÖZÜLÉSÜKET, VAGY BÁRMILYEN MÓDON KÖZREMÛKÖDHETNEK BENNE.

Soha nem gondolhatjuk azt, hogy hozzájárultunk az üdvözülésünkhöz azzal, hogy betartottuk Isten törvényét. Ne feledjük, hogy a törvény iránti legcsekélyebb engedelmesség is lelki cselekedet a részünkrõl. Gyakorlatilag a történelmi példázattal, amely annak az

21

embernek a kivégzésérõl szól, aki a hetednapi szombatnapon fát szedegetett, Isten ránk kiált: NINCS KEGYELEM AZOK SZÁMÁRA, AKIK AZT GONDOLJÁK, HOGY MEGALAPOZHATJÁK ÜDVÖZÜLÉSÜKET, VAGY BÁRMILYEN MÓDON KÖZREMÛKÖDHETNEK BENNE. Az isteni próbatétel áldásai Ez a próbatételi folyamat hatalmas áldás azoknak, akik hisznek abban, hogy üdvözültek. A Korinthusbeliekhez írt II. levél 13. részének 5. versében Isten azt parancsolja: Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-é? magatokat próbáljátok meg. Avagy nem ismeritek-é magatokat, hogy a Jézus Krisztus bennetek van? Kivévén, ha méltatlanok vagytok. Hogyan bizonyíthatjuk be önmagunk számára, hogy igazán üdvözültünk? Az egyik legfontosabb dolog, amit tehetünk, hogy megfigyeljük, hogy mire alapozzuk azt, hogy üdvösséget nyertünk. Biztosnak kell lennünk abban, hogy teljesen elvetjük az összes olyan gondolatunkat vagy ötletünket, amely szerint valamely cselekedetünkkel biztosítottuk, vagy valamilyen módon segítettük üdvözülésünket. Biztosnak kell lennünk abban, hogy szilárdan ragaszkodunk ahhoz a bibliai alapelvhez, hogy ha valójában üdvözültünk, Krisztus már jóval a születésünk elõtt elvégzett minden munkát, ami a megváltáshoz szükséges. Az üdvözülés teljes mértékben Krisztus munkája nyomán teljesült be, és mi egyáltalán nem tehetünk semmit sem azért, hogy hozzásegítsük magunkat az üdvösséghez. Meg kell értenünk, hogy még a legcsekélyebb tett sem, az Isten parancsa iránti legcsekélyebb engedelmesség sem segíthet minket a megváltáshoz. Zengjen fülünkben az ítélet, amely azt az embert sújtotta, aki fát szedegetett a hetednapi szombatnapon! Továbbá tegyük próbára magunkat azzal, hogy János apostol I. levele 2. részének 3.-tól 6. verséig terjedõ szakaszának fényében megvizsgáljuk magunkat. Ott ezt olvassuk: És arról tudjuk meg, hogy megismertük õt, ha az õ parancsolatait megtartjuk. A ki ezt mondja: Ismerem õt, és az õ parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. A ki pedig megtartja az õ beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten

22

szeretete. Errõl tudjuk meg, hogy õ benne vagyunk; A ki azt mondja, hogy õ benne marad, annak úgy kell járnia, a mint õ járt. Minden ember, aki valóban üdvözült, új, feltámadott lelket kapott, és ennél fogva állandó örömet okoz neki, ha Isten akarata szerint cselekszik. Valójában úgy fog imádkozni, mint a zsoltáríró a 139. zsoltár 23-24. versében: Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján! Isten fokozza a próbatétel nehézségét Az ezen parancsolatok által alkotott próbatétel még nehezebb lett, mivel bár a megváltatlan emberek lelkileg élettelenek, és Isten haragja alatt maradtak, valamilyen mértékig képesek az isteni parancsolatok megtartására. Korábban e tanulmányban már megállapítottuk a következõket: 1.

A megváltatlan személynek van lelkiismerete, amely megvádolhatja a bûnéért. Ez azért van, mert Isten törvényei bizonyos mértékig a szívébe íródtak (János evangéliuma 8,9; Rómabeliekhez írt levél 2,14-15).

2.

Isten képes arra, hogy a lelkileg halott egyént, például Bálámot, vagy az Ószövetségben Saul királyt arra bírja, hogy az Õ akarata szerint cselekedjen, még akkor is, ha nem áll szándékában megváltani az illetõt (Mózes IV. könyve 22,12-13; Péter apostol II. levele 2,15-16; Sámuel I. könyve 10,9-12, Krónikák I. könyve 10,13).

Tehát, még ha az egyén komolyan is törekszik arra, hogy engedelmeskedjen Isten parancsainak, akkor sem tudhatja, hogy Isten munkálkodik-e a szívében, vagy épp a saját lelkiismerete vádolja õt. Továbbá azt sem tudhatja, hogy vajon teljes szívével próbál-e engedelmeskedni Istennek. Azonban tudnia kell, hogy semmilyen, Isten kedvére való erõfeszítése sem alapozhatja meg, illetve szavatolhatja üdvözülését, és nem teljesítheti üdvözülésének egyetlen feltételét sem.

23

Helytelenül azt is gondolhatja, hogy Isten meg fogja váltani azért, mert betartja ezeket a parancsolatokat.

Amikor egy megváltatlan ember elkezd Isten törvényeinek engedelmeskedni, könnyen beleeshet abba a csapdába, hogy azt hiszi, hogy engedelmessége bizonyíték arra, hogy Isten már megváltotta. Helytelenül azt is gondolhatja, hogy Isten meg fogja váltani azért, mert betartja ezeket a parancsolatokat. Mindkét esetben megsérti Isten törvényét, amely kimondja, hogy semmilyen általa elvégzett munka sem segítheti az üdvözülését. Mindemellett, míg Istennek szándékában áll próbára tenni az embert, hogy engedelmeskedik-e minden isteni parancsnak, Isten kegyelme nélkül az emberiség nem fogja kiállni a próbát. Ez Izrael ókori népének magatartásában válik drámai módon láthatóvá. Isten azt mondta nekik, hogy ha megtartják minden parancsát, örök áldásban részesíti õket (Mózes V. könyve 28,1; 28,15; 30,6-16). Így hát megpróbáltak olyan jónak lenni, amennyire csak lehetséges, bízva abban, hogy ezzel biztosítva van az üdvözülésük. Azonban Isten sajnos azt közli velünk a Rómabeliekhez írt levél 9. részének 31. és 32. verseiben: Izráel ellenben, mely az igazság törvényét követte, nem jutott el az igazság törvényére. Miért? Azért, mert nem hitbõl keresték, hanem mintha a törvény cselekedeteibõl volna. Mert beleütköztek a beleütközés kövébe. Ha az egyén szorgosan igyekszik, hogy üdvözüljön, könnyen tõrbe csalhatja az a gondolat, hogy az engedelmessége szavatolja, vagy megalapozza az üdvözülését. Ez olyan, mintha munkát végzett volna a hetednapi szombatnapon, épp mint a fát szedegetõ férfi. Az álláspontunknak mindig meg kell egyeznie a ninivebeliekével, amelyrõl Jónás próféta könyve 3. részének 9. versében olvasunk: Ki tudja? talán visszatér és megengesztelõdik az Isten és elfordul haragjának búsulásától, és nem veszünk el!

24

Sosem feltételezhetjük azt, hogy bármi, amit tettünk vagy épp teszünk, alapot nyújt majd üdvözülésünkhöz, vagy szavatolni fogja azt.

Következésképpen sosem feltételezhetjük azt, hogy bármi, amit tettünk vagy épp teszünk, alapot nyújt majd üdvözülésünkhöz, vagy szavatolni fogja azt. Ez érvényes akkor is, ha abban hiszünk, hogy Isten munkálkodik életünkben annak érdekében, hogy az akarata szerint cselekedjünk, vagy ha azért próbálunk meg engedelmeskedni, mert a lelkiismeretünk késztet rá. A könyörgõ megváltatlan imája így kell, hogy szóljon: „Ó, Uram, könyörülj rajtam! Nem érdemlem meg az üdvözülést. Hálás vagyok azért, hogy miközben elszántan törekszem arra, hogy a Te akaratod szerint cselekedjek, tudom, hogy csak Te tehetsz alkalmassá arra, hogy teljes szívemmel és lelkemmel keresselek téged, és ez csak akkor válhat valóra, ha új szívet kapok, azaz miután megváltottál engem.” Eszünkbe kell, hogy jusson a vámszedõ példája, amely Lukács evangéliuma 18. részének 13. versében található. Ott ez áll: A vámszedõ pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bûnösnek! Jussanak eszünkbe Isten szavai Jóel próféta könyve 2. részének 12.-tõl 14. verséig terjedõ részébõl: De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bõjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülõ és irgalmas õ; késedelmes a haragra és nagy kegyelmû, és bánkódik a gonosz miatt. Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?! Következésképpen ezen az úton vezeti Isten a népét. Ezt Jeremiás próféta könyve 31. részének 8. és 9. versei részletezik, ahol ezt olvassuk:

25

Ímé, én elhozom õket észak földébõl, és összegyûjtöm õket a földnek széleirõl, közöttök lesz vak, sánta, viselõs és gyermek-szûlõ is lesz velök, mint nagy sereg jõnek ide vissza. Siralommal jõnek és imádkozva hozom õket, vezetem õket a vizek folyásai mellett egyenes úton, hol el nem esnek, mert atyja leszek az Izráelnek, és az Efraim nékem elsõszülöttem. Hallhatjuk a Bibliát úgy, hogy nincs hallásunk? Isten a Bibliában rengeteg helyen hirdeti a Jeremiás próféta könyve 29. részének 17.-tõl 19. verséig terjedõ szakaszában található figyelmeztetést. Ott ezt olvassuk: Ezt mondja a Seregek Ura: Ímé, én reájok küldöm a fegyvert, az éhséget és a döghalált, és olyanokká teszem õket, a milyenek a keserû fügék, a melyek a rosszaság miatt ehetetlenek. És üldözöm õket fegyverrel, éhséggel és döghalállal, és rettenetessé teszem õket a föld minden országára, átokká és csudává és szörnyûséggé és mindama nemzetnek gúnyjává, a melyek közé kivetettem õket. Azért mert nem hallgattak az én beszédeimre, azt mondja az Úr, a melyeket én üzentem nékik az én szolgáim, a próféták által, jó reggel elküldvén, de nem hallgattátok, azt mondja az Úr.

Hallgatni az Úr szavára annyit tesz, hogy azzal szándékkal figyelünk, hogy megpróbáljuk megérteni, hogy mit parancsol, és megpróbálunk engedelmeskedni ennek.

Hallgatni az Úr szavára annyit tesz, hogy azzal a szándékkal figyelünk, hogy megpróbáljuk megérteni, hogy mit parancsol, és megpróbálunk engedelmeskedni ennek. Azonban ha elõítéletekkel közelítünk a Bibliához, nem fogunk hallgatni az igazságra, így ebbõl következõen, e szakasz szerint nem fogjuk meghallani az igazság Igéjét. Például, ha valaki hisz a végzetben, vagy meggyõzõdése, hogy az ember-alkotta, szabad akaraton alapuló evangélium helyes, illetve aki szándékosan ellenszegül Isten parancsának és elszántan törekeszik az üdvözülésre, az nem hallgat Isten Igéjére. Abban a pillanatban, amikor a Bibliában az üdvözülésrõl olvas valamit, azt elferdíti elméjében, és megpróbálja megváltoztatni a jelentését, hogy így az megfeleljen az

26

elõítéleteinek. Az adott bibliai állítás igazságtartalmát elhomályosítják a lázadó, ember-alkotta gondolatai. Valójában ezzel képtelenné válik Isten Igéjének befogadására. Így nagyon veszélyes helyzetbe hozza magát, mivel a hit (Krisztus, mint Megváltó) Isten Igéjének befogadásával jön el (Rómabeliekhez írt levél 10,17). Igaz, hogy Isten elvileg bárkit megválthat, az egyén Isten elleni lázadásának hevességétõl függetlenül, még akkor is, ha az illetõ makacsul elutasítja Isten Igéjének követését. Azonban a Biblia nem ad bíztatást vagy megerõsítést azok számára, akik nem akarják meghallani Isten Igéjét. Így alaposan mérlegelnünk kell a fentebb idézett figyelmeztetést, amely Jeremiás próféta könyve 29. részének 18. és 19. versében található. Sajnos, az ilyen emberekre igencsak illik a farizeusokról szóló rémes leírás, amelyet Máté evangéliumának 23. része fejt ki. Azonban van remény, méghozzá csodálatos remény azok számára, akik alázatosan beismerik bûneiket, elfordulnak elõítéleteiktõl és lelkiismeretesen törekednek arra, hogy engedelmeskedjenek a Biblia egészének, továbbá alázatosan felkiáltanak Istenhez a kegyelemért.

Amikor a Bibliához közeledünk, meg kell szabadulnunk az elõítéleteinktõl, tûnjenek azok bármennyire is ésszerûnek és logikusnak.

Amikor a Bibliához közeledünk, meg kell szabadulnunk az elõítéleteinktõl, tûnjenek azok bármennyire is ésszerûnek és logikusnak. A Bibliához olyan hozzáállással kell közelednünk, hogy „Semmit sem tudok. Óh, Uram, tanítanod kell engem!”. Továbbá miközben elszántan törekszünk arra, hogy betartsuk Isten parancsolatait, olyan hozzáállást kell tanúsítanunk, hogy noha semmiképpen sem érdemeljük az üdvözülést, nagy reményeink fûzõdnek ahhoz, hogy Isten talán minket is meg fog váltani (Jónás próféta könyve 3,9). Összevetni igehelyet igehellyel Ha meg akarunk tudni valamit a Bibliából, be kell tartanunk egy alapvetõ bibliai szabályt, amirõl soha nem szabad megfeledkeznünk. E szabály szerint össze kell vetnünk igehelyet igehellyel (Korinthusbeliekhez írt I. levél 2,13). Azaz, amikor tanulmányozzuk a

27

Bibliát, biztosnak kell lennünk abban, hogy minden egyes következtetésünk összhangban áll a Biblia egészével. Ezeket a tényeket szem elõtt tartva, és a tanulmányunkban már megállapított elveket követve számos olyan verset fogunk megtekinteni, amelyek közvetlenül a megváltás témájával kapcsolatosak. A már jól ismert verssel, a Rómabeliekhez írt levél 10. részének 13. versével fogjuk kezdeni, ahol Isten kinyilatkoztatja: Mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik. Azonnal megkondul a vészharang fejünkben, óvatosnak kell lennünk. Engedelmeskedni a parancsnak, hogy hívjuk segítségül Istent, cselekedet a részünkrõl. Úgy tûnik, hogy ez a vers arra tanít, hogy ha segítségül hívjuk Istent, az a megváltásunkat fogja eredményezni, azonban ez lehetetlen, mivel Isten minden munkát elvégzett azért, hogy megváltson minket. Tehát tudjuk, hogy nem érthetjük meg ezt a verset anélkül, hogy további ismeretek után kutatnánk a Bibliában. További ismeretek után kutatva Jeremiás próféta könyve 29. részének 11.-tõl a 13. verséig terjedõ szakaszához jutunk, ahol Isten így szól: Mert én tudom az én gondolatimat, a melyeket én felõletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kivánatos véget adjak néktek. Akkor segítségre hívtok engem, és elmentek és imádtok engem, és meghallgatlak titeket. És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekbõl kerestek engem. Ugyanezt fejezi ki Mózes V. könyve 4. részének 29. verse, ahol ezt olvassuk: De ha onnan keresed meg az Urat, a te Istenedet, akkor is megtalálod, hogyha teljes szívedbõl és teljes lelkedbõl keresed õt. Isten azt a fontos információt közli velünk, hogy ha segítségül hívjuk, vagy üdvözülés reményében keressük Õt, akkor ezt teljes szívünkkel kell tennünk. Azonban ez lehetetlenség, hiszen a Biblia leírja, hogy milyen a megváltatlan egyén szíve. Ezt olvassuk Jeremiás próféta könyve 17. részének 9. versében: Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?

28

Márk evangéliuma 7. részének 21. versében pedig ez áll: Mert onnan belõlrõl, az emberek szívébõl származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok,

Mielõtt bárki teljes szívével segítségül hívhatná Istent, új szívet kell kapnia.

Tehát, mielõtt bárki teljes szívével segítségül hívhatná Istent, új szívet kell kapnia, hogy így ne legyen többé bûnös a szíve. És a Biblia pontosan erre tanít, például Ezékiel próféta könyve 36. részének 25-tõl 27. verséig tartó szakaszában, ahol Isten így szól: És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kõszívet testetekbõl, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megõrizzétek és betöltsétek. Isten e versekben adott világos tanítása szerint új szívet fog adni nekünk. Az új szív, vagy más néven új lélek átadásának lenyûgözõ csodáján keresztül Isten arra bír minket, hogy alázattal járjunk elõtte. Egyébként ebben a tanulmányban úgy említjük az új szívet, illetve lelket, mint a vadonatúj feltámadott lelkünket, amelyet akkor kapunk meg, amikor üdvözülünk. Ezékiel próféta könyvének ezen versei leírják, hogy Isten hogyan tesz bennünket üdvözült emberekké, és, hogy egyedül Isten végzi el az összes munkát a megváltásunkért. Az egész emberiségnek megparancsoltatott, hogy segítségül hívja Istent A Rómabeliekhez írt levél 10. részének 13. versében azt olvassuk, hogy „minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik”. Azonban nem vonhatunk le következtetést az üdvözüléssel kapcsolatban, amíg figyelembe nem vesszük a szükséges további információt, mely szerint ahhoz, hogy üdvözüljünk, teljes szívünkkel kell segítségül hívnunk Istent. Tudjuk, hogy pusztán attól, hogy segítségül hívjuk Istent, még nem fogunk üdvözülni. Továbbá nem fogjuk teljes

29

szívünkkel keresni Istent, amíg meg nem vált minket, új szívet adva nekünk; azaz amíg el nem végez minden munkát az üdvözülésünkért. Ez azonban újabb problémához vezet. A Rómabeliekhez írt levél 10. részének 13. verse kijelenti, hogy azok, akik segítségül hívják Istent, „megtartatnak”. A „megtartatnak” szó helyén álló görög ige arra utal, hogy az üdvözülés egy jövõbeli esemény, amely annak eredménye, hogy segítségül hívjuk Istent. Épp most tudtuk meg, hogy a vers elsõ felének az a bibliai értelme, hogy teljes szívünkkel kell Istent segítségül hívnunk. Azt is megtudtuk, hogy csak úgy hívhatjuk Istent segítségül teljes szívünkkel, ha megváltott minket, és új szívet adott nekünk. Mivel a „megtartásunk” annak eredménye, hogy teljes szívünkkel segítségül hívjuk Istent, problémába ütközünk. Hogyan üdvözülhet az az ember, aki már üdvözült? A probléma megoldódik, amikor rájövünk, hogy ahogy azt már korábban e tanulmányban is megtudtuk, az üdvözülés alapja Isten választottjának életében több lépésbõl álló folyamat. Az elsõ lépés az volt, hogy a személy kiválasztatott az üdvözülésre. A második lépés az volt, hogy Krisztus abban a pillanatban, amikor lerótta a fizetséget, amit Isten a bûneinkért követelt, a törvény szerint megfizette a bûneinkért járó büntetést. A harmadik lépés akkor történt, amikor Isten új szívet, illetve lelket adott a választott személyeknek, azoknak, akikért Krisztus már elszenvedte Isten haragját, hogy megfizessen a bûneikért. Általában erre a harmadik lépésre gondolunk, amikor az üdvösség elnyerésérõl beszélünk. Azonban ekkor még nem teljesül be az üdvözülésünk. Bûnös testünk még mindig megváltásra vár. Ez vezet el minket a negyedik lépéshez, ami az utolsó napon fog bekövetkezni, amikor Krisztus visszatér, és új, feltámadott testet ad minden igaz hívõnek (Korinthusbeliekhez írt I. levél 15). Tehát bibliailag helyes a kijelentés, hogy „megváltást nyertünk” és az is, hogy „megváltást kell nyernünk”. Ez az, amiért a Biblia kijelentheti, hogy a megváltást nyert embernek „üdvözülnie kell”. Ezért olvassuk azt például Péter apostol I. levele 1. részének 5. versében: A kiket Isten hatalma õriz hit által az idvességre, a mely készen van, hogy az utolsó idõben nyilvánvalóvá legyen. Továbbá ezért olvassuk azt Márk evangéliuma 13. részének 13. versében:

30

És lesztek gyûlöletesek mindenki elõtt az én nevemért; de a ki mindvégig megmarad, az megtartatik.

Csak a vég idején üdvözülhetünk személ yiségünk minden egyes részében, amikor Isten átadja nekünk megdicsõült, feltámadott testünket.

Kitartunk a végsõkig, mivel már üdvözültünk. Azonban csak a vég idején üdvözülhetünk személyiségünk minden egyes részében, amikor Isten átadja nekünk megdicsõült, feltámadott testünket. Így ebbõl a versbõl megtudjuk, hogy ha nem követjük a Bibliai utasítást, mely szerint össze kell vetnünk a lelkieket a lelkiekkel, könnyen olyan csapdába eshetünk, amely elhomályosítja elõttünk a Biblia igazságát. Ezért nem vonhatunk le semmilyen következtetést addig, amíg utána nem néztünk annak a Biblia egészében. Az eddigiek során számos, igen fontos tényt tudtunk meg. Ezek többek között a következõek: 1.

Egyedül Krisztus végezte el mindazt munkát, ami az egyén megváltásához szükséges.

2.

Minden alkalommal, amikor engedelmeskedünk egy parancsolatnak, lelki cselekedetet hajtunk végre. Amíg valaki nem üdvözült, bizonyos fokig képes lelki cselekedetekre, például hinni Krisztusban, azonban ez a cselekedet sohasem alapozhatja meg, illetve nem segítheti elõ üdvözülését.

E bibliai alapelveket szem elõtt tartva, jelzést kapunk, ha egy bibliai versrõl úgy tûnik, hogy arra tanít, hogy az üdvözülésünk valamilyen módon a hitünk, vagy a bibliai parancsolatok iránti engedelmességünk eredménye. Ekkor azonnal rájövünk, hogy az teljes egészében helytelen értelmezése az adott versnek. Tudjuk, hogy kutatnunk kell az igehelyeket, és bölcsességért kell imádkoznunk, hogy helyesen értelmezhessük a verset. A hit munkája

31

Ha az üdvözülésrõl beszélünk, talán a legfontosabb szó, amivel tisztában kell lennünk, a “hinni” szó. Mint azt már megtudtuk, a „hinni” szó a „hit” fõnév igei alakja. Azt is megtudtuk, hogy a hit cselekedet, ebbõl fakadóan „hinni” valamiben lelki cselekedet. Továbbá megtudtuk azt is, hogy semmi olyasmit nem cselekedhetünk, amely megalapozhatja, vagy segítheti üdvözülésünket. Az emberiség, az üdvösség elnyerésétõl függetlenül képes arra, hogy valamilyen szinten a hit munkáját végezze, mivel van lelke, és Isten törvénye a szívébe íródott. Valójában, ha valaki szorgalmasan törekszik arra, hogy bejusson Isten Országába, azaz hogy üdvözüljön, azzal megtartja a parancsolatot, mivel alkalmas a hitre. Azonban az efféle hit nem azonos azzal a hittel, ami az üdvözüléssel kapcsolatos. Isten a teljes szívükkel hívõ üdvözültekrõl a Rómabeliekhez írt levél 10. részének 9-10. verseiben szól, ahol ezt olvassuk: Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta õt a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre. Azonban megtudtuk, hogy az ember szíve mindennél gonoszabb (Jeremiás próféta könyve 17,9; Máté evangéliuma 15,19). Azaz, lehetetlen szívünkbõl hinni, amíg Isten nem ad új szívet nekünk. Tehát, amikor Isten új szívet ad nekünk, az azt jelenti, hogy megváltott minket (Ezékiel próféta könyve 36,24-27). Következésképpen, amikor az üdvözülésünk elõtt hiszünk, az nem a szívünkbõl jön, és ennél fogva nem hozható összefüggésbe az üdvözüléssel. Másfelõl ha teljes szívünkbõl hiszünk, az azt jelenti, hogy Isten már megváltott minket, új szívet adva nekünk. A hitünk egészében véve annak az eredménye, hogy Isten megvált bennünket. Ennélfogva, a „hit”, vagy a „hitem van” kifejezéseket sohasem tekinthetjük üdvözülésünket elõsegítõ eszközöknek, vagy módszereknek. Az Apostolok cselekedetei 8. részének 13-23. versében azt olvassuk, hogy Simon mágus hívõ lett és megkeresztelkedett, azonban a késõbbi versek világosan rámutatnak arra, hogy nem üdvözült. Ábrahám úgy hitte, hogy Isten (Krisztus) fogadta el igaznak õt. Simon megváltatlan emberként volt hívõ. Ábrahám üdvözültként volt hívõ. Azonban a hit nem segítette az üdvözülést sem Simon, sem pedig Ábrahám életében. Így teljes meggyõzõdéssel vonhatjuk le a azt a következtetést, hogy a hit munkája az üdvözülésünk elõtt semmilyen módon sem segítheti megváltásunkat. Az, hogy az üdvözülés után a hit munkáját

32

végezzük, minden esetben annak az eredménye, hogy Isten megváltott bennünket.

A hitre szólító parancs iránti engedelmesség azzal a vággyal azonos, hogy megpróbálunk engedelmeskedni Isten minden parancsának.

Azonban a „hinni” szó a megváltásunk elõtti hitünk értékét és jelentõségét hangsúlyozza. A hitre szólító parancs iránti engedelmesség azzal a vággyal azonos, hogy megpróbálunk engedelmeskedni Isten minden parancsának. Ezek a parancsolatok magukban foglalják Isten szeretetét és követését, a megváltás keresését, a bûnbánatot, és a könyörgést az üdvözülésért. E parancsok betartása cselekedet részünkrõl, azonban ez sohasem vezethet minket az üdvözüléshez. Mindazonáltal az efféle engedelmesség nyomán egyre figyelmesebben és figyelmesebben fogunk hallgatni a Bibliára. Azaz, ha Isten meg szándékozik váltani bennünket, akkor ahhoz jó környezetben vagyunk. Hogyan lehetünk képesek a hitre, ha lelkileg halottak vagyunk? Ne feledjük, Isten csontokkal teli völgyként (Ezékiel próféta könyve 37), és bûzlõ tetemként ábrázolja a nem üdvözült emberiséget (János evangéliuma 11,39). Isten kinyilatkoztatja, hogy nincs, aki keresse az Istent, egy olyan sincs (Rómabeliekhez írt levél 3). Ezek az állítások azt a tényt hangsúlyozzák, hogy az üdvözülés elõtt spirituálisan minden ember halott. Spirituális értelemben testében és lelkében is egyaránt halott, és Isten nem lakozik benne. Bûnei miatt jogosan Isten haragja alatt maradt, és a pusztulás felé tart. Minden egyes bûn a pusztulás büntetését eredményezi, következésképpen Isten közbenjárása nélkül minden ember garantáltan el fog pusztulni. Még akkor is, ha Isten törvénye valamilyen fokig bennük lakozik, és van lelkiismeretük, hogy meg tudják különböztetni a jót a rossztól, Isten segítsége nélkül a helyzetük teljesen reménytelen. Azaz a megváltatlan emberiség attól még, hogy a Krisztusban való hit munkáját végzi, bûzlõ tetem, és csontokkal teli völgy. Nem keresheti Istent teljes szívébõl, és nem hihet teljes szívébõl, mivel szíve reménytelenül bûnös. Csak akkor fogja teljes szívébõl keresni Istent és hinni benne, ha Isten új szívet ad neki, azaz megváltja õt. Ha új szív adatik neki, lelke, szellemi valója örök életre kel.

33

Az egész emberiségnek megparancsoltatott, hogy higgyen Istenben Ezt olvassuk az Apostolok Cselekedetei 16. részének 31. versében: Azok pedig mondának: Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és idvezülsz mind te, mind a te házadnépe! Tudjuk, hogy csak a szívünkbõl jövõ hit áll összefüggésben az üdvözüléssel, és ha szívünkbõl hiszünk, akkor már üdvözültünk, mivel ehhez Istennek új szívet kellett adnia nekünk (Ezékiel könyve 36,26). Az új szív jelképezi üdvözülésünk tényét. János evangéliuma 3. részének 16. versében, a jól ismert kinyilatkoztatásban azt olvassuk: Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az õ egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen õ benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Most már tudjuk, hogy a „valaki” szó csak Isten választottait foglalhatja magában. Továbbá azt is tudjuk, hogy a megváltatlan ember, akit Isten sohasem fog megváltani, bizonyos mértékig képes hinni. Azzal is tisztában vagyunk, hogy azok, akik üdvözültek, nem azért üdvözültek, mert a Krisztusban való hit munkáját végezték. Valójában azért hisznek, mert Isten örök életet adott nekik. A hitük annak eredménye, hogy Isten megváltotta õket.

Valójában azért hisznek benne, mert Isten örök életet adott nekik.

Krisztus végzett el minden munkát (Õ volt Hû) azért, hogy megváltson bennünket Mikor Isten megírta a Bibliát, megnehezítette az igazságok meglelését. Isten nagy alázatban tart minket, hogy általa türelmesen és szorgalmasan elemezzük ezeket a nehéz verseket, miközben folyamatosan bölcsességet kérünk tõle. Mindig szem elõtt kell tartanunk, hogy amíg összhangot nem találunk a Biblia összes tanítása között, nem értetjük meg a verset, amelyet épp tanulmányozunk.

34

A Biblia egyik rejtélye a Galátziabeliekhez írt levél 2. és 3. részének verseiben rejlik. Például, ezt olvassuk a Galátziabeliekhez írt levél 3. részének 2. versében: Csak azt akarom megtudni tõletek: a törvény cselekedeteibõl kaptátok-é a Lelket [üdvözültetek-e], avagy a hit hallásából? Ne feledjük, hogy a hit cselekedet. De ki vitte véghez az összes tettet az üdvözülésünkhöz? Jézus. Teljesen hû volt Isten minden parancsához, és megváltást hozott számunkra. Tehát más szavakkal így tudnánk kifejezni a Galátziabeliekhez írt levél 3. részének 2. versét: „a törvény cselekedeteibõl kaptátok-é a Lelket, avagy a hit hallásából (azaz a munkából, amit Jézus a megváltásunkért végzett)?” Ezért Hû az Õ neve (Jelenések könyve 19,11). Õ a hit munkájának legmélyebb valója. A Galátziabeliekhez írt levél 2. részének 16. verse kijelenti: Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteibõl, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitbõl és nem a törvény cselekedeteibõl; Mivel a törvény cselekedeteibõl nem igazul meg egy test sem. Az ember nem a törvény cselekedeteibõl igazul meg, hanem Jézus Krisztus hite, munkája által. Jézus Hû volt, és elvégzett minden munkát, ami az üdvözülésünkhöz szükséges. Gyakran sokkal könnyebb megérteni azokat a verseket, amelyek a „hit” szót tartalmazzák, ha behelyettesítjük „Krisztus” nevét, akinek „Hû” a neve. Tehát az Efézusbeliekhez írt levél 2. részének 8. versét így értelmezhetjük: „Mert kegyelembõl tartattatok meg, hit (Krisztus) által”. A Galátziabeliekhez írt levél 3. részének 11. versét pedig így értelmezhetjük: „az igaz ember hitbõl (Krisztusból) él”. Végül a Galátziabeliekhez írt levél 3. részének 2. versét így értelmezhetjük: „a törvény cselekedeteibõl kaptátok-é a Lelket, avagy a hit hallásából (avagy Krisztusnak, Isten Igéjének hallásából)? A megpecsételés mindig Isten cselekedete Egyébként az egyik igen komoly és hamis bibliai tanítás a teológusokhoz és az egyházakhoz fûzõdik, akik arra tanítanak, hogy a vízzel keresztelkedés megpecsételi az egyén szövetségbe lépését, vagyis a megigazulását.

35

Ezt a helytelen következtetést a Rómabeliekhez írt levél 4. részének 11. versére alapozzák, ahol ezt olvassuk: És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében tanusított hite igazságának pecsétjéül nyerte: hogy atyja legyen mindazoknak, a kik körülmetéletlen létökre hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék az igazság. A megpecsételés egy törvényes tett, amit csak Isten tehet meg. Például, Isten bemutatja egyik választottjának üdvözülését az Efézusbeliekhez írt levél 1. részének 13. versében, ahol ezt olvassuk: A kiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak beszédét, idvességetek evangyéliomát, a melyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Lelkével, Ebben a versben Isten arra utal, hogy õk hallották Igéjét (a hit hallásból jön), elkezdtek bízni a Bibliában, hittek (Jónás próféta könyve 3,5), és mivel Isten választottai voltak, és Isten már megfizetett a bûneikért, Isten megpecsételte õket, a Szent Lelket adva nekik, amely szavatolja, hogy megváltotta õket. Azaz Isten arra tanít bennünket, hogy a megpecsételés azonos azzal a cselekedettel, hogy új lelket ad valakinek. Következésképpen meg kell értenünk a Rómabeliekhez írt levél 4. részének 11. versét, hogy az alábbi tanítást adhassuk: És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében tanusított hite igazságának pecsétjéül nyerte: . . . [A spirituális értelemben vett körülmetélkedést, azaz az üdvözülés csodáját (Mózes V. könyve 30,6) Krisztus hite szavatolja.] Tudjuk, hogy így értelmezve összhangban van mindaz, amit a Biblia az üdvözülésrõl tanít. A fordítást ritkán, de javítani kell Általánosságban bízhatunk abban, hogy a fordítók, akik a Károli Bibliát - az összes közül a legmegbízhatóbb fordítást - megalkották, pontos munkát végeztek az eredeti héber és görög nyelvek magyar nyelvre fordítása során. Azonban õket nem ösztönözte Isten, mint a szent embereit, az írástudókat, akik Isten szavai alapján írták az eredeti Bibliát. Ennél fogva a fordítók követhettek el hibákat. Így ha körültekintõen

36

tanulmányozunk néhány üdvözüléssel kapcsolatos verset, azzal szembesülünk, hogy a fordításokat valóban helyesbíteni kell. Ne feledjük, hogy a fordítást kell javítani, sohasem a héber vagy görög eredetit. Az az igazság, hogy az összes igehely összhangba hozása iránti törekvésünk során nagyon komoly problémára derült fény a bibliafordításban. Általában a bibliafordítók - és ez különösen igaz a Károli Biblia fordítóira, nagyon precízen jártak el erõfeszítésük során, amelyet annak érdekében tettek, hogy a lehetõ leghûségesebbek maradjanak az Ószövetség héber szövege, és az Újszövetség görög szövege iránt. Viszont vannak olyan versek a Bibliában, amelyek tökéletesen összeillenek a fordításukat tekintve, azonban hatalmas kárt tesznek az üdvözülésre vonatkozó Isteni üzenetben. Jellemzõ rájuk az üdvözülés és a hit kapcsolatáról alkotott meggyõzõdés. Figyeljük meg az alábbi versek közötti összhangot: Mózes I. könyve 15. részének 6. verse: És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az õnéki igazságul. A Rómabeliekhez írt levél 4. részének 3. verse: Mert mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az õ néki igazságul. A Rómabeliekhez írt levél 4. részének 9. verse: Ez a boldogság tehát a zsidónak, vagy a pogánynak is tulajdoníttatik-é? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit tulajdoníttaték igazságul. A Galátziabeliekhez írt levél 3. részének 6. verse: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az õ néki igazságul. Ezek a versek nyilvánvalóan és meggyõzõ módon arra tanítanak, hogy a megváltás annak eredményeként jön el, hogy az egyén hisz Jézusban, mint Megváltójában. Ez a következtetés az alapja annak a doktrínának, amelyet Isten üdvözítõ tervérõl tanítanak szinte minden egyházban és felekezetben.

Ha bármikor engedelmeskedünk a Biblia bármelyik parancsának, beleértve a Krisztusban való hit parancsát, akkor az cselekedet a részünkrõl.

37

Azonban ez a következtetés lehetetlen következtetés. A Krisztusban való hit cselekedet a részünkrõl. Ne feledjük, hogy ha bármikor engedelmeskedünk a Biblia bármelyik parancsának, beleértve a Krisztusban való hit parancsát, akkor az cselekedet a részünkrõl. Ám, ahogy azt megtudtuk, Krisztus végezte el az összes munkát az egyén megváltásáért. Ebbõl fakadóan nem tudunk úgy cselekedni, hogy azzal megalapozzuk, vagy bármilyen módon segítsük üdvözülésünket. Hinni annyit tesz, hogy a hit birtokában lenni, és a Biblia világosan kimondja, hogy a hit cselekedet. A Thessalonikabeliekhez írt I. levél 1. részének 3. versében azt olvassuk: Szüntelenül emlegetve a ti hitetek munkáját, és a ti szeretetetek fáradozását, és a mi Urunk Jézus Krisztus felõl való reménységeteknek állhatatosságát, az Isten elõtt, a mi Atyánk elõtt: A Thessalonikabeliekhez írt II. levél 1. részének 11. versében pedig ezt olvassuk: Mivégbõl imádkozunk is mindenkor ti érettetek, hogy a mi Istenünk méltóknak tartson titeket az elhívásra, és töltsön be titeket a jóban való teljes gyönyörûséggel, és a hitnek hathatós munkálásával.

Az a következtetés, hogy pusztán a Krisztusban való hit üdvözülést fog eredményezni, teljes lehetetlenség.

Tehát az a következtetés, hogy pusztán a Krisztusban való hit üdvözülést fog eredményezni, teljes lehetetlenség. Sajnos az a tanítás, amely szerint a hit valahogy üdvözülésünket segíti, olyan üdvözülési tervet állít fel, amely azonos a Mózes IV. könyve 15. részében szereplõ férfi cselekedetével: a férfi szombatnapon felszedett néhány fadarabot, és ezért Isten parancsára halálra kövezték. Ne feledjük, a hetednapi szombatnap, amely napon semmiféle munkát nem szabadott végezni, annak az alapelvnek a jelképe, hogy egy pillanatig sem gondolhatjuk azt, hogy bármely cselekedetünk bármilyen módon hozzásegíthet minket a megváltásunkhoz. Azonnal látható a katasztrofális helyzet, amely szinte minden egyházban kialakult. Az általuk tanított üdvözülési terv minden embert, aki azt hiszi, hogy azért üdvözült, mert elkezdett hinni Krisztusban,

38

ugyanabba a helyzetbe hoz, mint azé a férfié volt, aki szombatnapon fát gyûjtött. Ezek az emberek még mindig Isten haragja alatt maradtak. Micsoda szörnyû helyzet alakult ki! Akkor hogyan kellett volna lefordítani ezeket a verseket? Mindegyiken végig kell tekintenünk, szem elõtt tartva az elvet, mely szerint hinni valamiben: cselekedet. Ábrahám azért üdvözült, mert hitt Istenben? Elõször nézzük Mózes I. könyve 15. részének 6. versét. A Károli Bibliában a fordítás a következõ: És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az õnéki igazságul. Ez a vers úgy tûnik, hogy abban erõsít meg bennünket, hogy Ábrahám a hite miatt igaznak tulajdoníttatott, azaz Isten azért váltotta meg Ábrahámot, mert hitt.

A hit cselekedet a részünkrõl, és cselekedeteink sohasem lehetnek megváltásunk részei.

Azonban megtudtuk, hogy ez a következtetés lehetetlen, mert a hit cselekedet a részünkrõl, és cselekedeteink soha sem lehetnek megváltásunk részei. A szövegkörnyezet, amelyben ez a vers található, azt mondja nekünk, hogy Ábrahám hite olyasvalakinek a hite volt, aki üdvözült. Nem szabad elfelejtenünk, hogy amikor Isten megvált bennünket, jó cselekedeteket fogunk tenni, azonban ezek a jó cselekedetek, a hitünket is beleértve semmilyen módon sem segíthetnek minket az üdvözüléshez. Ezeket mindig az üdvözülés váltja ki. Szem elõtt kell tartanunk azt a tényt, hogy a héber nyelvben az „és” kötõszót alkalmanként „mivel”-nek is fordítják. Következésképpen ebben a versben az „és” kötõszót „mivel”-nek kellett volna fordítani. A második probléma az „az” névmás értelmezésével van. Az „az” névmást helyesen fordították, de mely fõnévre vonatkozik? Talán Ábrahám hitére utal? Lehetetlen, két fontos ok miatt is. Az elsõ, hogy Ábrahám hitét nem lehet az õ megigazulásának tulajdonítani. A második fõ ok, hogy ebben a szövegkörnyezetben az „az” névmás nyelvtanilag egyes számú, nõnemû szó helyett áll. Azaz, egy nyelvtanilag nõnemû fõnévre kell utalnia. A „hit” szó eredeti megfelelõje

39

hímnemû. Következésképpen ez a névmás nyelvtanilag nem utalhat Ábrahám hitére. Másfelõl az „igaz” szó nõnemû fõnév helyett áll, és tökéletesen beleillik ebbe a versbe. Ezért ily módon kell értelmeznünk Mózes I. könyve 15. részének 6. versét: És hitt az Úrnak mivel tulajdoníttaték az õnéki igazságul. [Vagyis Ábrahám hitt Jahvénak, mivel Isten igaz volta nyomán üdvösség tulajdoníttatott neki.] Hasonlóképpen a Rómabeliekhez írt levél 4. részének 3. versében, a Galátziabeliekhez írt levél 3. részének 6. versében, és Jakab apostol levele 2. részének 23. versében, a Károli Biblia fordítása “Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul”. A fordítás értelmében ezek a versek úgy tûnik, hogy arra tanítanak, hogy Ábrahám hite volt az ok, eszköz, vagy mód, amely révén Isten megváltotta õt. Azonban ahogy azt többször is kimondtuk, ez lehetetlen. Következésképpen biztosnak kell lennünk abban, hogy pontos a fordítása ezeknek a verseknek. Két olyan szó van a fordításban, amelyet ki kell javítani ahhoz, hogy a vers összhangban álljon azzal a Bibliai alapelvvel, hogy Isten végezte el a megváltás minden munkáját. Ismételten, az elsõ szó, amelyet meg kell változtatni, az „és” kötõszó. A „mivel” szóra kell fordítani. Ahogy az a héber nyelvre is igaz, úgy a görögre is, hogy az „és” szót idõnként „mivel”-nek fordítják. A második szó, amelyet ki kell javítani, az “az”-nak fordított névmás. Nyelvtanilag egyes szám harmadik személyben van. Ebben a szövegkörnyezetben az „az” szó helyett „õ” kellene, hogy álljon, hímnemû értelemben. Tehát, hogy megismételjük, a Rómabeliekhez írt levél 4. részének 3. versét, a Galátziabeliekhez írt levél 3. részének 6. versét, és Jakab apostol levele 2. részének 23. versét úgy kell fordítani, hogy „Ábrahám hitt az Úrnak (üdvözült) mivel tulajdoníttaték (Isten által) az õnéki (Ábrahámnak) igazságul (Ábrahám üdvösségéért).” Ha hiszünk Krisztusban, üdvözíthet bennünket Most, hogy megtudtuk, hogy az üdvözülés minden munkáját a Megváltónk, Jézus végezte el, és semmilyen körülmények között sem hihetünk abban, hogy cselekedeteink bármilyen csekély mértékben is szerepet játszhatnak üdvözülésünkben, képesek vagyunk jobban megérteni olyan verseket, amelyekrõl úgy tûnik, másra tanítanak.

40

Például a Galátziabeliekhez írt levél 2. részének 16. versében Isten kinyilatkoztatja: Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteibõl, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitbõl és nem a törvény cselekedeteibõl; Mivel a törvény cselekedeteibõl nem igazul meg egy test sem. A vers elsõ része világos. Nem amiatt üdvözülünk, hogy engedelmeskedünk a Biblia parancsainak (azaz betartjuk a törvényt), hanem a hit által (a hit cselekedetei miatt), amellyel Jézus megváltotta a választottait. Azonban a vers második része könnyen félreérthetõ. Úgy tûnik, hogy arra tanít, hogy ha hittünk Krisztusban, akkor ezért Isten által megigazulunk (üdvözülni fogunk). Ez a félreértés annak ellenére is megeshet, hogy Isten megismétli a vers végén: „a törvény cselekedeteibõl nem igazul meg egy test sem”. A hit márpedig a törvény cselekedete. Mivel a hit a törvény cselekedete, hogyan kellene értelmeznünk azt, hogy „mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk”? A görög nyelvtan szerint a „megigazuljunk” szó kötõmódbeli ige, szenvedõ alakban. Olyan szándékot jelöl, amely jó eséllyel beteljesülhet. A bibliai görög nyelv sok kötõmódbeli igét használ ily módon. Azonban a görög nyelv arra is használja, hogy célt, vagy felszólítást fejezzen ki. Például ez a fajta ige az Újszövetségben azt fejezi ki, hogy az Ószövetség próféciája beteljesült. Így azt olvassuk, hogy az Írások „beteljesednek” (Máté evangéliuma 4,14; 8,17; 12,17). A „beteljesednek” ige kötõmódbeli ige. Ezekben az esetekben nincs kétség vagy bizonytalanság a kötõmódbeli ige használatát illetõen. A prófécia beteljesedett. Ha visszatérünk a Galátziabeliekhez írt levél 2. részének 16. verséhez, rájövünk, hogy amennyiben a hit cselekedet a részünkrõl, akkor a hitünk sohasem szavatolhatja az üdvözülésünket. Lehet, hogy a hitünk által megpróbálunk engedelmeskedni a Biblia arra vonatkozó parancsainak, hogy üdvözüljünk, hogy imádkozzunk, hogy bánjuk meg bûneinket és így tovább, de tudjuk, hogy az üdvözülésünk egészében véve Istenen múlik, és azon, hogy kiválasztott-e minket, és hogy megfizetett-e a bûneinkért.

41

Az üdvözülésünk egészében véve Istenen múlik, és azon, hogy kiválasztott-e minket, és hogy megfizetett-e a bûneinkért.

Következésképpen, a „megigazuljunk” kötõmódbeli igét oly módon kell értelmezni, hogy a megigazulásra (üdvözülésre) van lehetõség, de semmilyen módon sem szavatolt azok számára, akik az Istenben való hit munkáját végzik. Jónás próféta könyve 3. részében a ninivebeliek valóban hittek abban, hogy Isten negyven napon belül elpusztítja õket. Következésképpen megfogadták Isten parancsát, mely szerint meg kellett térniük (Jónás próféta könyve 3,8-10). Mindemellett teljesen tisztában voltak azzal, hogy nem tudhatták, hogy Isten megkegyelmez-e nekik, vagy sem. Volt rá esély, hogy Isten megváltja õket, és így megmenekülnek a pusztulástól. Tehát a Galátziabeliekhez írt levél 2. részének 16. verse arra tanít, hogy ha mi, azaz a megváltatlan emberek hiszünk Isten törvényében, akkor lehet, hogy Isten megvált közülünk néhány embert. Emlékezzünk, hogy a tényt, mely szerint senki sem tudhatja az üdvözüléséig, hogy Isten választottai közül való-e, Jóel próféta könyve 2. részének 13-14. verse hangsúlyozza ki. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülõ és irgalmas õ; késedelmes a haragra és nagy kegyelmû, és bánkódik a gonosz miatt. Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?! Sofóniás próféta könyve 2. részének 3. verse szintén nyomatékosítja ezt: Keressétek az Urat mindnyájan e föld alázatosai, a kik az õ ítélete szerint cselekesztek; keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot: talán megoltalmaztattok az Úr haragjának napján! Egyébként az olyan szakaszokban, mint a Korinthusbeliekhez írt II. levél 2. részének 4. verse, és 11. részének 7. verse, Isten olyan kötõmódbeli igéket használ, amelyek struktúrája azonos a Galátziabeliekhez írt levél 2. részének 16. versében található “megigazuljunk” igével. A Korinthusbeliekhez írt II. levél 2. részének 4. versében az ige fordítása „megszomoríttassatok”, a

42

Korinthusbeliekhez írt II. levél 11. részének 7. versében pedig “felmagasztaltassatok”. A szövegkörnyezet szerint ez az ige mindkét versben inkább lehetõségre, mintsem bizonyosságra utal. Zavar a „hinni” szó értelmezésében Az egyik nagy lecke, amit megtanultunk, hogy Isten egyáltalán nem könnyítette meg az üdvözítõ tervének megértését. Isten a „hinni” igét és a „hit” fõnevet számos versbe beleillesztette, és csak úgy foghatunk hozzá e nehéz versek összehangolásához, ha Istennél keresünk bölcsességet, és körültekintõen követjük az utasításait az Írások összehasonlítására vonatkozóan.

Isten egyáltalán nem könnyítette meg az üdvözítõ tervének megértését.

A hittel kapcsolatos alapelvek közül a következõek a legfontosabbak: 1. A „hinni” igére és a „hit” fõnévre minden esetben úgy kell tekinteni, mint cselekedetre. Ez azért van, mert Jézus végezte el a választottak megváltásához szükséges összes munkát, mivel „Hû” az Õ neve (Jelenések könyve 19,11). Õ a hit munkájának legmélyebb valója. 2. Ha valaki bármilyen mértékben hisz, a hite általa végzett munka, amely soha nem lehet része az üdvözüléséhez szükséges munkának. Ha hisz, az egyrészt lehet azért, mert a lelkiismerete diktálja neki, vagy azért, mert Isten munkálkodik benne. Ugyanakkor nincs mód arra, hogy megbizonyosodjon arról, hogy melyik lehetõség igaz rá, mivel amíg nem üdvözül, szíve csalárdabb mindennél, és nem hihet teljes szívébõl. 3. Ha valaki azután hisz, miután üdvözült, az szintén általa végzett munka. Ugyanakkor a hite teljes szívébõl ered majd, mivel abban a pillanatban, amikor Isten megváltotta õt, új szívet adott neki. Az, hogy teljes szívével hisz (megváltást nyert) azt jelenti, hogy a megváltása a világ végén fog beteljesülni, amikor megkapja örök, feltámadott spirituális testét. Ennek az az oka, hogy a munka, amelyet Krisztus a

43

megváltásunkért elvégzett, szavatolja és valóra váltja teljes személyiségünk üdvözülését. Következésképpen, ha a Biblia a “hit” és “hinni” szavakat bárki cselekedetéhez kapcsolja, az soha, semmiképpen sem azonosítható üdvözülésünk megalapozásának, vagy elõsegítésének módszerével, illetve eszközével. 4. Az az üdvözülési terv, amely nem követi ezeket az alapelveket, valójában olyan helyzetbe sodorja követõjét, mint a férfié, aki szombatnapon fát gyûjtött (Mózes IV. könyve 15). Ki fogják végezni. Az egyetlen módja annak, hogy elkerülje szörnyû végzetét, hogy elfordul attól az ember-alkotta üdvözülési tervtõl, és Istent követi, hogy Õ végezze el az üdvözüléséhez szükséges összes munkát, már ha Istennek valóban szándékában áll megváltani õt. A Sátán a világosság angyalaként jön el Most, hogy a Bibliából megismertük a szörnyû következményeit annak, ha a Biblia által adott üdvözülési tervtõl eltérõ módszerben bízunk, nagyon körültekintõnek kell lennünk a tekintetben, hogy ki tanít bennünket. A jelenlegi körülmények között a Sátán a világosság angyalaként, a szolgái pedig az igazság szolgáiként jöhetnek el (Korinthusbeliekhez írt II. levél 11,13-15). Sok igehirdetõt és evangélistát övez mély tisztelet a Biblia iránti hûsége miatt. Széles körben elismertek. Jó a hírnevük Isten szolgáiként. Tanításaik szerint a Biblia Isten tévedhetetlen Igéje. Prédikációikat egyenesen a Bibliából hirdetik. Majd az üdvözülés, és az azzal járó áldások fontossága kapcsán így szólnak: “Ma éjjel ön is megváltást nyerhet. Higgyen Jézusban, Isten fiában, és fogadja el Õt Megváltójaként.” Mindezt szeretõ, óvó bíztatás formájában nyilatkoztatják ki. Úgy tûnik, hogy sokféle bizonyíték áll rendelkezésünkre arra vonatkozóan, hogy õk Isten igaz szolgái. Hiszen Isten nevében, egyenesen a Bibliából hirdetik az Igét, nemde?

Rászedték õket, hogy olyan megváltási terv et kövessenek, amely garantáltan a pusztulásukat fogja okozni.

44

Az általuk javasolt megváltási módszer pedig oly gyönyörûnek tûnik, mivel az emberek azt gondolják, hogy „itt és most megtudtam, hogy bûneimért bocsánatot nyertem, és örökre biztonságban leszek Krisztusban.” Így azok számára, akik megbíznak ezekben a bibliatanítókban, és követik az általuk kijelölt irányt, bizonyossá válik, hogy örökre biztonságban vannak Krisztusban. Rászedték õket, hogy olyan megváltási tervet kövessenek, amely garantáltan a pusztulásukat fogja okozni. Félrevezették õket, hogy hamis evangéliumban higgyenek. Sajnos õk olyanok, mint a férfi, aki szombatnapon fát szedegetett. A Korinthusbeliekhez írt II. levél 11. részének 14. versében Isten figyelmeztet arra, hogy a Sátán a világosság angyalaként (hírnökeként) jön el. Krisztus a világosság igazi hírnöke. Azonban a Sátán a magukat igazság szolgáinak kiadó szolgálói miatt pontosan úgy néz ki, mint Krisztus. Ezek a szolgák pszeudo-, vagyis hamis krisztusok. Valóban hisznek abban, hogy Krisztust szolgálják, de valójában az antikrisztus, a Sátán a gazdájuk. Az efféle igehirdetés, amely jellemzõ sok, széles körben elismert bibliatanítóra, mindenhol fellelhetõ. Azonban minden esetben megcsúfolják azt a tényt, hogy Krisztus végzett el minden munkát az egyén megváltásáért, és Krisztus megfizetett minden bûnéért, jóval azelõtt, hogy az egyén megszületett volna. Valójában ez az, amire a Biblia tanít, és sürgõsen a Biblia egészére kell irányítanunk a figyelmünket, és fel kell ismernünk, hogy az üdvözülésünkért minden dicsõség Krisztust illeti, nekünk pedig nem jár belõle. Ezek a prédikátorok és evangélisták valóban azt hiszik, hogy Krisztus hozzáértõ és hûséges szolgái, de õk igazából a Sátán szolgái, akik az „igazságosság szolgáinak” adják ki magukat (Korinthusbeliekhez írt II. levél 11,15). Jézus Krisztus nevében jönnek, de a valóságban a Sátán szolgálói, aki a világosság angyalaként jön el (Korinthusbeliekhez írt II. levél 11,14). Az általuk alkotott üdvözülési terv hatalmas hazugságot hordoz magában, mivel a gazdájuk, a Sátán, a hazugság atyja (János evangéliuma 8,44). Micsoda borzalom! Gondoljunk csak azokra a derék emberekre, akik hallgatnak rájuk, és hisznek nekik, és mivel igazságnak fogadják el ezeket a hazugságokat, olyan ösvényre tévednek, amelynek végén nincs remény. Így kérem, ez nagyon fontos dolog. Lehet, hogy sok évig hitt abban, hogy üdvözült, mivel azt tanították Önnek, hogy megváltást nyert, ha „elfogadta” Jézust Megváltójaként. Lehet, hogy bûnbánó tagja volt egyházának, és így évekig abban a meggyõzõdésben élt, hogy biztonságban van Jézus karjaiban.

45

Ezek után most, legnagyobb megdöbbenésére rájön, hogy ugyanabban a helyzetben van, mint a férfi, aki szombatnapon fát gyûjtött. Isten haragja alatt maradt, és a pusztulásra vár. Még rosszabb, ha bibliatanító volt és sok embert tanított, akiket e saját kezûleg alkotott üdvözülési terv csapdájába csalt, és így a pusztuláshoz vezette õket. Következésképpen ezek a kérdések láthatóan nem hagyják majd nyugodni: „Lehet számomra bármi remény? Lehetséges, hogy Isten megbocsátja minden bûnömet, és engem is megvált?” A Biblia azt a választ adja erre, hogy Krisztus a bûnösökért jött el. Önnek éppen annyi esélye van az üdvözülésre, mint bármely más nem üdvözült embernek. Önnek is meg kell bánnia a hamis evangélium követésének bûnét, és imádkoznia, és reménykednie kell abban, hogy talán Isten a hatalmas kegyelménél fogva kiválasztotta Önt az üdvözülésre. Elképesztõ módon ezek az ember-alkotta üdvözülési tervek szinte minden gyülekezetben fellelhetõek. Hogyan lehetséges ez? Az a probléma, hogy ezek az egyházak nem a Biblia egészét veszik alapul, és nem követik figyelmesen a Biblia által adott utasítást, mely szerint össze kell vetni igehelyet igehellyel. Továbbá nem ismerik fel, hogy bár a Biblia evilági nyelven íródott, nem érthetjük meg a nagy bibliai üzenetet, amíg meg nem leltük a lelki tanítást ezekben a történelmi elbeszélésekben. Más szóval a rossz hermeneutikát, a bibliainterpretáció hibás módszerét alkalmazzák (Márk evangéliuma 4,33-34). Azonban van egy másik gyakorlati oka is annak, hogy ezek a hamis evangéliumok, ezek a Bibliától idegen üdvözülési tervek olyannyira elterjedtek az egyházakban. Megmaradhatott volna az egyházak romlatlansága? Minden egyes gyülekezet csapdába esett. Így történt. A gyülekezetek lelki vezetõiben lehet, hogy megvolt a helyes szándék arra, hogy a lehetõ legjobban megõrizzék az egyház romlatlanságát, ennél fogva csak olyan embereket akartak az egyházuk soraiban tudni, akik valóban üdvözültek. Ezen erõfeszítés támogatásaként minden egyház illetve felekezet rendszert, módszert illetve tervet alkotott, amelytõl azt remélték, hogy segít e cél elérésében. A rendszerük, illetve tervük akár olyan egyszerû is lehetett, hogy a leendõ tag tegyen hitvallást, vagy ismerje el, hogy hisz Krisztusban, mint Megváltójában. Általában azonban az egyházi vezetõk megkövetelték azt is, hogy az ember vízben keresztelkedjen, és a gyülekezet tagjaként tegyen ígéretet arra, hogy hûen fogja követni az egyháza minden tanítását.

46

Az általuk alkotott rendszer illetve módszer, amelyrõl azt állítják, hogy követni kell ahhoz, hogy biztosítsuk az üdvözülést, valójában pont ennek ellenkezõjét eredményezi.

Sajnos az egyházak által alkalmazott rendszer nélkülöz egy alapvetõ bibliai elvet, mely szerint, ha engedelmeskedünk Isten bármely parancsának, és hiszünk abban, hogy ez az engedelmesség segíti üdvözülésünket, olyanok vagyunk, mint a férfi, aki szombatnapon fát gyûjtött (Mózes IV. könyve 15). Még mindig Isten haragja alatt maradtunk. Tehát az általuk alkotott rendszer illetve módszer, amelyrõl azt állítják, hogy követni kell ahhoz, hogy biztosítsuk az üdvözülést, valójában pont ennek ellenkezõjét eredményezi. Segíti megõrizni az emberek megváltatlan állapotát. Ez a szomorú helyzet segít számot vetni azzal a ténnyel, hogy napjainkban szinte minden egyházban, az emberek döntõ többsége nem szentel figyelmet annak a figyelmeztetésnek, hogy már a Sátán uralja az egyházakat, és menekülniük kellene onnan, hogy ne szolgálják õt spirituálisan. Továbbá nem szentelnek figyelmet annak a komoly felszólításnak sem, hogy a világ vége már majdnem itt van. Az egyházakban elterjedt, Bibliának ellentmondó üdvözülési rendszer, illetve üdvözülési terv ellenére az emberek egy kis csoportja üdvözült az egyház korszaka során. Valószínûleg nagyon csekély fogalmuk volt az egyházuk tanításairól, azonban Isten megváltotta õket, mert már kiválasztotta õket az üdvözülésre. Képesek voltak a Biblia befogadására, és Isten megváltotta õket. Tehát folytonos és erõs vágyat éreztek az iránt, hogy engedelmeskedjenek a Biblia minden tanításának. Ez a minimális bibliai ismereteik ellenére is így volt.

Azt a tanítást kell adnunk, hogy a nem üdvözült emberiségnek meg kell próbálni betartani Isten törvényeit, reménykedve, és imádkozva azért, hogy talán rájuk is kiterjed majd Isten üdvözítõ szándéka.

47

Az egyházaknak nem sikerült megérteni, hogy ember-alkotta rendszer vagy terv nem biztosíthatja senki üdvözülését sem, kövessék azt bármilyen gondosan is. A kudarcuk komoly figyelmeztetés kell, hogy legyen a számunkra. Amikor az Evangéliumot hirdetjük szerte a világon, sohasem mutathatunk be ember-alkotta módszert, és nem mondhatjuk azt, hogy ha ezt a tervet körültekintõen követjük, az biztosítja majd a megváltásunkat. Azt a tanítást kell adnunk, hogy a nem üdvözült emberiségnek meg kell próbálni betartani Isten törvényeit, reménykedve és imádkozva azért, hogy talán rájuk is kiterjed majd Isten üdvözítõ szándéka. A hatalmas átalakulás Mármost, fel kell tennünk a kérdést: hogyan befolyásolja az üdvözülés az ember életét? Mit jelent újonnan születni? Ne feledjük, hogy mielõtt valaki üdvözül, a teljes személyisége pontosan olyan, mint az összes nem kiválasztott embernek, akik sohasem fognak üdvözülni: testében és lelkében is vágyakozik a bûnre, és lázadásban áll Istennel szemben. Azonban üdvözülésekor új, feltámadott lélek adatik neki. Személyiségének ezen részét tekintve õ egy új teremtmény lesz Krisztusban. Amikor megszületett, testet és lelket magában foglaló egyéniséggel rendelkezõ csecsemõ volt. Az üdvözülés pillanatában újjászületik, azaz új lélek adatik neki. Ez egy olyan csoda, amely emberi elménk számára felfoghatatlan, és ennek az átalakulásnak nincs kézzelfogható bizonyítéka sem. Azonban a lelke csodálatos átalakulásának eredménye szemmel látható, azaz a vadonatúj lélek az ember régi, változatlan testében komoly kihatással van életére, és megváltoztatja a viselkedését. Ennek bizonysága a János apostol I. levele 3. részének 9. versében található isteni kinyilatkoztatás, amely így szól: Senki sem cselekszik bûnt, a ki az Istentõl született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bûnt, mivelhogy Istentõl született.

Isten tanítása szerint az üdvözülés pillanatában hatalmas változás áll be a megváltást nyert egyén személyiségében.

48

Ebben a versben Isten tanítása szerint az üdvözülés pillanatában hatalmas változás áll be a megváltást nyert egyén személyiségében. Új, feltámadott lelkében nem vétkezhet. Mivel a bûn Isten törvényének megszegése, ez azt jelenti, hogy személyiségének lelki összetevõje nem képes vétkezni. Ez azt jelenti, hogy személyiségének lelki összetevõje szereti Istent, és Isten törvényeit. Ez azt jelenti, hogy állandó, fokozott vágyat érez az iránt, hogy engedelmeskedjen a Biblia minden parancsának. Ez azt jelenti, hogy új lelkében spirituálisan életre kelt. Mivel Isten mindent megtett az egyén üdvözülésének beteljesüléséért (kiválasztotta, megfizetett a bûneiért, új, feltámadott lelket adott neki, tehát megtette mindazt, ami szükséges a választottak megváltásához), az a személy biztos lehet abban, hogy üdvözülését soha nem veszítheti el. A mag, amely benne marad pedig Krisztus (Galátziabeliekhez írt levél 3,16). Amint üdvözülést nyer, örökre biztonságba kerül. Isten már mindent véghez vitt ahhoz, hogy örök életet adjon neki. Következésképpen az igaz hívõ sohasem veszítheti el az üdvözülését. A Biblia úgy szól, hogy nincs bûn, és nincs semmi, ami elszakíthatja az igaz hívõt Isten szeretetétõl (Rómabeliekhez írt levél 8,35-39). Az üdvözülés nyert ember megváltatlan testben él A hívõ új lelkének régi testében kell élnie, amely az üdvözülés pillanatában semmit sem változott. Következésképpen a személyiségét két, egymást kizáró vágy határozza meg. Egyrészt mindig engedelmeskedni akar Isten törvényeinek, másrészt pedig még mindig vágyakozik a bûn után. Isten ezt a kellemetlen helyzetet Pál apostolon keresztül szemlélteti, aki a Szentlélek ihletésére ezt jelenti ki a Rómabeliekhez írt levél 7. részének 21-tõl 24. verséig tartó szakaszában: Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bûn megvan bennem. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belsõ ember szerint; De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bûn törvényének, mely van az én tagjaimban. Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testébõl? A vétkes testbõl való szabadulás minden igaz hívõ vágya. Azonban az üdvözült személyiségben zajló huza-vona nem lesz állandó. Az új, feltámadott lélekkel rendelkezõ egyén egyre harmonikusabb élet felé fog tartani. Ez azért van így, mert azon felül, hogy új, feltámadott

49

lélek adatott neki, egy másik csodálatos esemény is történt az egyén személyiségében az üdvözülés pillanatában: Isten, a Szentlélek megkezdte a munkálkodását az egyén életében. A Rómabeliekhez írt levél 8. részének 9. versében azt olvassuk, hogy ha nincs bennünk Isten Lelke, akkor „nem vagyunk az övé”. Nem tudjuk, hogy a Mindenható Isten hogyan tud munkálkodni az üdvözült személy életében. Be kell ismernünk, hogy ez teljes egészében rejtély számunkra. Azonban mivel teljesen megbízunk a Bibliában, tudjuk, hogy ez tény; titokzatos, de igaz. Isten munkálkodása az üdvözült ember életében és személyiségében még jobban ösztönzi õt arra, hogy engedelmeskedjen Istennek, és csak olyasmire vágyjon, ami Istennek kedves.

Az üdvözült ember kikerült a Sátán uralma alól, és Krisztus országának örök lakója lett.

Továbbá az üdvözült ember kikerült a Sátán uralma alól, és Krisztus országának örök lakója lett. Isten a Kolossébeliekhez írt levél 1. részének 12-13. verseiben beszél nekünk errõl, ahol ezt olvassuk: Hálákat adván az Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban; A ki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Õ szerelmes Fiának országába; A Filippibeliekhez írt levél 3. részének 20. versében azt olvassuk, hogy a „mi országunk” a mennyekben van. Ez igaz minden megváltást nyert emberre. A megváltást nyert ember vágyai Az üdvözülés pillanatában sok olyan tényezõ határozza meg a hívõ életét, amely nagyon szembetûnõ, és fontos változást hoz az életvitelében és a vágyaiban. Megérti, és azonosul azokkal az állításokkal, amelyeket például a 119. zsoltárban, és a Biblia más részeiben találhatunk. Az alábbiakban kaphatunk egy kis ízelítõt a 119. zsoltár gyönyörû nyelvezetébõl, amely az igaz hívõ Biblia iránti szeretetét és tiszteletét mutatja be.

50

Így szól a 10. vers: Teljes szívbõl kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól! A 11. vers: Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened. A 16. vers: Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedrõl nem feledkezem el. A 24. vers: A te bizonyságaid én gyönyörûségem, és én tanácsadóim. A 47. vers: És gyönyörködöm a te parancsolataidban, a melyeket szeretek. A 77. vers: Szálljon reám a te irgalmasságod, hogy éljek, mert a te törvényedben gyönyörködöm. A 97. vers: Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom! Ezeket az állításokat a Bibliában mindenhol megtalálhatjuk. Az, aki üdvözült, egyre inkább szembesül majd ezekkel a vágyakkal, és indíttatásokkal az életében. Tehát az, aki üdvösséget nyert, fel fogja ismerni, és azonosulni fog János apostol I. levele 2. részének 3.-tól 5. verséig terjedõ szakaszában kifejtett igazsággal: És arról tudjuk meg, hogy megismertük õt, ha az õ parancsolatait megtartjuk. A ki ezt mondja: Ismerem õt, és az õ parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. A ki pedig megtartja az õ beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Errõl tudjuk meg, hogy õ benne vagyunk; Az igaz hívõ tudja, hogy Isten parancsolatai az egész Bibliát felölelik. Továbbá ismeri azt a szörnyû érzést, amikor enged teste buja vágyainak, hogy azok bûnbe vigyék õt. Beleéli magát Dávid, Isten igaz embere helyébe, aki gyalázatos bûnbe esett, majd a Szentlélek ihletésére szívbõl jövõ bûntudatról tett bizonyságot. Errõl az 51. zsoltárban olvashatunk. Félelem és rettegés

51

A valóban üdvözült ember személyiségének az az egyik jellemzõje, hogy felismeri Isten szentségét és igaz voltát, és azt, hogy Isten az egész világ felett álló igazságos bíra. A Filippibeliekhez írt levél 2. részének 12. versében Isten kijelenti: . . . félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; Az üdvösség, amelyet a hívõnek „véghez kell vinnie” életében, az az üdvösség, amelyet Isten adott neki. Mindemellett a hívõ félelemmel és rettegéssel övezve növekszik a kegyelemben (Péter apostol II. levele 3,18), azaz egyre inkább Isten dicsõségére él, távol megváltatlan testének bûnös vágyaitól.

Talán idegennek tûnhet az üdvösséget nyert egyén csodálatos biztonságától, hogy még mindig retteg és fél Istentõl.

Ez meglepõ állítás, mivel azt várnánk, hogy megváltásunk miatt elmúlnak az Istennel kapcsolatos félelmeink. Talán idegennek tûnhet az üdvösséget nyert egyén csodálatos biztonságától, hogy még mindig retteg és fél Istentõl. Például tudja, hogy Krisztus megfizetett minden bûnéért, és tudja, hogy sohasem fogja fenyegetni a teljes pusztulás veszélye. Azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy az üdvösséget nyert emberben a Szentlélek munkálkodik. Továbbá az igaz hívõ egyre jobban szereti és tiszteli mindazt, amit a Biblia tanít. Ezért tanul, és így egyre inkább felfigyel Isten hatalmasságára. Tudja, hogy Isten a mindenható, aki szólt, létrehozva ezt a roppant univerzumot. Tudja, hogy Isten a mindenható bíra, akinek tudomása van minden egyes embernek még a legkisebb bûnérõl is. Tisztában van azzal, hogy Isten olyannyira igazságos, hogy még a legkisebb bûn is elég ahhoz, hogy az ember magára vonja Isten haragját. Az igaz hívõ tudja magáról, hogy még mindig vannak bûnei, annak ellenére is, hogy Isten törvénye iránti engedelmessége drámai módon megnövekedett a nem üdvözült állapotához képest. Teljes tudatában van annak, hogy Isten kegyelme és dicsõsége nélkül pusztulást érdemel. Egyrészt a Biblia iránti mérhetetlen szeretete és bizalma miatt az igaz hívõ egyre inkább tudatában lesz annak, hogy Krisztus örök biztonságában van, és tudja, hogy sohasem fenyegetheti õt a pusztulás. Tudja, hogy Krisztus feloldozta õt minden bûne alól. Másrészt, ahogy

52

minél jobban elmerül a Biblia tanításaiban, annál nyilvánvalóbbá válik számára, hogy a bûneiért jogosan Isten szörnyû haragját érdemli. Tudja, hogy kizárólag Isten kegyelme és dicsõsége folytán üdvözült. Ezért fél, retteg, és tisztelettel néz fel Istenre. Felismeri, hogy az üdvözülést egyáltalán nem érdemelte meg. Ezért állítja azt a Biblia, hogy a valóban üdvözült ember féli Istent, amit például az alábbi versekben is olvashatunk: A 34. zsoltár 9. verse: Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik õt félik, nincs fogyatkozásuk. A 112. zsoltár 1. verse: Dicsérjétek az Urat. Boldog az ember, a ki féli az Urat, és az õ parancsolataiban igen gyönyörködik. A Példabeszédek könyve 3. részének 7. verse: Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól. Ez az alapelv azt is kihangsúlyozza, hogy azok, akik nem hallják meg Isten Igéjét, nem félnek Istentõl. A Biblia az alábbi szakaszokban nyilatkoztatja ki ezt: Jeremiás próféta könyve 44. részének 9. és 10. verse: Vajjon elfelejtkeztetek-é a ti atyáitok gonoszságairól és a Júda királyainak gonoszságairól és az õ feleségeiknek gonoszságairól és a ti gonoszságaitokról, a ti feleségeiteknek gonoszságairól, a melyeket Júdának földén cselekedtetek és Jeruzsálemnek utczáin? Nem alázták meg magokat mind e mai napig se, és nem féltek, sem az én törvényem szerint nem jártak, sem az én parancsolataim szerint, a melyeket elõtökbe és a ti atyáitok elébe adtam. Jeremiás próféta könyve 5. részének 24. és 25. versei: És még szívökben sem mondják: Oh, csak félnõk az Urat, a mi Istenünket, a ki esõt, korai és késõi záport ad annak idejében; az aratásnak rendelt heteit megõrzi számunkra! A ti bûneitek fordították el ezeket tõletek, és a ti vétkeitek fosztottak meg titeket e jótól! Ézsaiás próféta könyve 57. részének 11. és 12. verse: Kitõl féltél és rettegtél, hogy hazudtál és rólam meg nem emlékezél, szívedre sem vevéd? vagy azért nem félsz engem, hogy hallgatok már régtõl fogva? Én jelentem meg igazságodat, és csinálmányaid nem használnak néked.

53

A Prédikátor könyve 8. részének 13. verse: A hitetlennek pedig nem lesz jó dolga, és nem hosszabbítja meg az õ életét, olyan lesz, mint az árnyék, mert nem rettegi az Istennek orczáját. A teljes szeretet kiûzi a félelmet Igaz, hogy a Biblia tanítása szerint a teljes szeretet kiûzi a félelmet. Ezt olvassuk János apostol I. levele 4. részének 18. versében: A szeretetben nincsen félelem; sõt a teljes szeretet kiûzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben. Következtethetnénk arra, hogy mivel az igaz hívõ megismerte Isten teljes szeretetét, nem kell tovább félnie. Igaz, hogy bizonyos értelemben felfoghatjuk a versben található “félelem” szót az örök pusztulástól való félelemként. Isten igaz hívõk iránt érzett szeretete által múlik el ez a félelem. Az üdvözülés nagy ígérete a Krisztusban való örök biztonság. Azonban számításba kell vennünk azokat a verseket is, amelyek tanítása szerint a hívõ természetébõl adódóan féli Istent (Apostolok Cselekedetei 9,31; Filippibeliekhez írt levél 2,12; Péter apostol I. levele 2,17; Példabeszédek könyve 1,7; Prédikátor könyve 8,12-13). Hogyan kell akkor értelmeznünk János apostol I. levele 4. részének 18. versét, mely arra tanít, hogy a teljes szeretet kiûzi a félelmet? A megoldást a szeretet bibliai meghatározása adja. János evangéliuma 14. részének 21. versében ezt olvassuk: A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak. Isten törvénye újból megismétlõdik János evangéliuma 14. részének 23. versében, ahol azt olvassuk: Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. Más szavakkal a szeretet teljes mértékben azonos az isteni parancsolat, azaz a Biblia iránti engedelmességgel. Függetlenül attól,

54

hogy az egyén milyen meggyõzõen próbálja hirdetni Krisztus iránti szeretetét, szeretetének valódi fokmérõje, illetve próbája a hûsége, és engedelmessége Isten törvénykönyve, a Biblia iránt.

A teljes szeretethez teljes engedelmességre van szükség.

Azonban ez azt jelenti, hogy a teljes szeretethez teljes engedelmességre van szükség. A teljes engedelmességre azonban képtelenek vagyunk mindaddig, amíg meg nem kapjuk új, feltámadott testünket. Azonban ez az Elragadtatás napjáig nem adatik meg nekünk. Idõközben, új feltámadott lelkünkben, amelyet az üdvözülésünk pillanatában kaptunk, olyan testben élünk, amely még mindig vágyakozik a bûn után. Ezért ekkor még nem teljes a szeretetünk, következésképpen még nem élhetünk félelem nélkül. Korábban a tanulmányunkban megállapítottunk egy okot arra, hogy miért félünk és rettegünk Isten elõtt, azonban errõl bõvebben is szót kell ejtenünk. Dávid, az Isten szíve szerint való férfiú, akit Isten oly nagyon szeretett, bûnt követett el. Isten e férfi lelkiállapotát az 51. zsoltárban ismerteti. Az egész zsoltár Dávid reakciójáról szól, azonban csak egy verset idézünk, az 51. zsoltár 13. versét, ahol ez áll: Ne vess el engem a te orczád elõl, és a te szent lelkedet ne vedd el tõlem. Dávid örök életet kapott. Örök biztonságra lelt Isten Országában. Hogyan mondhatta ki e zsoltárban álló szavakat, amelyeket Isten, a Szentlélek mondatott vele? A választ akkor kapjuk meg, ha felmérjük a bûnért járó hatalmas büntetést. Minden bûnért meg kell fizetni. Ezért amikor az igaz hívõ vétkezik, két tényt kell figyelembe vennie.

Az Úr Jézus Krisztusnak meg kellett fizetnie minden bûnünkért, beleértve azokat a bûnöket is, amelyeket a hívõ a megváltása után követ el.

Az egyik tény, hogy az Úr Jézus Krisztusnak meg kellett fizetnie minden bûnünkért, beleértve azokat a bûnöket is, amelyeket hívõként a megváltásunk után követünk el. Persze igaz, hogy Isten kezdettõl fogva

55

tudta, hogy az igaz hívõ el fogja követni ezeket a bûnöket, és ezért Jézusra helyezte mindet, aki már rég megfizetett értük. Azonban ez mit sem változtat azon, hogy ezeket a bûnöket olyan ember követte el, aki már tudja, hogy vétkezni milyen szörnyû dolog, és hogy ezért milyen hatalmas büntetést követel a tökéletes isteni igazságszolgáltatás. Így az igaz hívõt félelem és rettegés tölti el, amikor felismeri, hogy minden alkalommal, amikor vétkezik, a bûnének súlya a mi áldott Megváltónkat terheli. A második tény, hogy az igaz hívõ egyre jobban megismeri a bûn komolyságát, és a szörnyû büntetést, amit ezért a tökéletes isteni igazságszolgáltatás fizetségként követel. Tisztában van azzal is, hogy minden alkalommal, amikor vétkezik, fellázad szeretett Megváltója ellen. Egyrészt a hívõ tudja, hogy Jézus vérét adta a vétkeiért, melyekért soha nem fogják felelõsségre vonni. Másrészt a hívõ tisztában van azzal, hogy a bûneinek bocsánata kizárólag az általa nem érdemelt isteni irgalomból és kegyelembõl fakad. Ezért az, hogy vétkezni merészelt, azt eredményezi, hogy életét félelemben és rettegésben éli Isten elõtt, és ez sarkallja arra, hogy ne vétkezzen, hanem egyre engedelmesebben éljen Isten törvényei szerint. Így rájövünk, hogy az üdvözült embernek teljesen más az életvitele, és teljesen máshogy áll a bûnhöz, Istenhez és a Bibliához, mint az, aki nem nyert megváltást. Van számomra remény? Mindaz, amit eddig megtudtunk, azt jelenti, hogy semmi reményünk arra, hogy megváltást nyerjünk? Valóban nincs remény, ha oly módon tekintünk az erõfeszítéseinkre, hitünkre, vágyainkra, vagy engedelmességünkre, hogy azok akár a legcsekélyebb mértékben is hozzájárulnak az üdvözülésünkhöz. Ez azért van, mert ha azt gondoljuk, hogy bármilyen módon hozzájárulhatunk az üdvözülésünkhöz, akkor azzal fenséges isteni gondviselésrõl szóló összes bibliai tanítást öntelt módon semmibe vesszük. Ez azt jelenti, hogy olyan üdvözülési tervben bízunk, amely senkit sem válthat meg, és amely igazából megcsúfolja Isten tökéletes üdvözítõ tervét.

Olyan idõben élünk, amikor Isten egy nagy sokaságot üdvözít, amelyet senki meg nem számlálhat.

56

Ugyanakkor, ha megértjük Isten üdvözítõ tervét, ha megértjük, hogy Õ az egyetlen, aki elvégezheti az üdvözülésünkhöz szükséges összes munkát, akkor bizakodhatunk, nagy remény van a számunkra. Olyan idõben élünk, amikor Isten egy nagy sokaságot üdvözít, amelyet senki meg nem számlálhat (Jelenések könyve 7,9). Továbbá a Biblia kimondja, hogy Isten kiválasztott bizonyos embereket, akiket Krisztusnak adott, aki megfizetett minden bûnükért. Ez hatalmas reményt ad a megváltatlanoknak. Bármely megváltatlan ember, aki fokozott vágyat érez az iránt, hogy üdvözüljön, és felismeri, hogy csak az Isten által szabott feltételek mellett üdvözülhet, egyike lehet Isten választottainak. Isten kiválasztási módszerének semmi köze belsõ értékeinkhez (nincsenek ilyenek). Továbbá az egyén bûneinek nagyságától és szörnyûségétõl függetlenül ugyanolyan könnyedén Isten választottja lehet, mint bárki, aki üdvözült. Valójában Isten kiválasztási folyamata hatalmas ösztönzõ erõként hat arra a megváltatlan emberre, akiben komoly vágy ébred az iránt, hogy õ is üdvözüljön. Legalább hét olyan dologra derült fény a Bibliából, amelynek nagymértékben ösztönöznie kell azokat, akik igazán azt kívánják, hogy Jézus vére õket is feloldozza a bûneik alól. Már korábban is utaltunk néhányra ezek közül. Azonban annyira fontosak, hogy röviden ismét kiemeljük õket. A tények az alábbiak: 1.

Jelenleg az üdvözülés napjaiban élünk. Megtudtuk, hogy Isten többé nem a helyi gyülekezetek vezetõi, vagy tagjai erõfeszítéseinek segítségével üdvözíti az embereket. Azonban a Bibliának az az egyik igen emberi és meglepõ tanítása, hogy Isten napjainkban emberek nagy sokaságát vezeti be az Országába. Bár e tény részletezése e könyv keretein kívül esik, idézünk néhány verset, amelyek biztosítanak minket arról, hogy ez így van.

Jóel próféta könyve 2. részének 24. versében ezt olvassuk: És megtelnek a csûrök gabonával [igaz hívõkkel], és bõven öntik a sajtók a mustot és az olajat [az üdvözülést]. Továbbá a Biblia így szól a Jelenések könyve 7. részének 9. versében: Azután látám, és ímé egy nagy sokaság, a melyet senki meg nem

57

számlálhatott, minden nemzetbõl és ágazatból, és népbõl és nyelvbõl; és a királyiszék elõtt és a Bárány elõtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az õ kezeikben pálmaágak; Majd a Jelenések könyve 7. részének 13. és 14. verse azt mondja nekünk: Akkor felele egy a Vének közül, és monda nékem: Ezek, a kik a fehér ruhákba vannak öltözve, kik és honnét jöttek? És mondék néki: Uram, te tudod. És monda nékem: Ezek azok, a kik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az õ ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. Habakuk próféta könyve 2. részének 14. versében ez áll: Mert az Úr dicsõségének ismeretével betelik a föld, a miképen a folyamok megtöltik a tengert. Jeremiás próféta könyve 33. részének 22. versében ezt olvassuk: Mint az ég serege meg nem számlálható, és a tenger fövenye meg nem mérhetõ, úgy megsokasítom az én szolgámnak, Dávidnak magvát, és a Lévitákat, a kik nékem szolgálnak. Sok más verssel együtt ezek a versek nagy reményt adnak bármely olyan nem üdvözült ember számára, aki alázattal közelít Istenhez, és könyörög az Õ kegyelméért. Így bizonyosak lehetünk abban, hogy nagy sokaság üdvözül napjainkban. Bármely nem üdvözült ember egyike lehet a nagy sokaságnak. Micsoda áldás a tudat, hogy olyan idõben élünk, amikor a világ minden táján oly sok ember üdvözül! 2. A környezet, vagy körülmény amelyben Isten üdvözít, Igéjének, a Bibliának a befogadásával jön létre. A Biblia kijelenti a Rómabeliekhez írt levél 10. részének 17. versében: Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által. Napjainkban az írástudók aránya magasabb, mint a világ történelme során valaha, és a Biblia mindenkinek rendelkezésére áll az

58

anyanyelvén. Milyen hatalmas ösztönzés az, hogy bárki befogadhatja a Bibliát, és a családját is ösztönözheti erre, függetlenül attól, hogy üdvözültek-e vagy sem! Ezt úgy érheti el, hogy a Bibliát saját maga olvassa. Hallgathat Biblia-felolvasásokat, és hû tanítást is a rádióadásokban, például a Family Rádióban is. Valójában a környezet, amelyben Isten megváltja az embereket kiterjedtebb és reményteljesebb, mint a történelem során valaha. Következésképpen mi, szülõk azt akarjuk, hogy a csecsemõink és minden gyermekünk befogadja Isten Igéjét. Ez az egyik oka annak, hogy miért olyan különösen értékes és fontos eszköz a rádió, amelynek segítségével elérhetõvé tehetjük az Evangéliumot mind a közösségünk, mind emberek nagy sokasága számára szerte a világon. 3. Krisztus azért jött, hogy a bûnösöket váltsa meg. Krisztus nem azért jött, hogy az önmagukat igaznak valló embereket váltsa meg, akik saját maguk szerint tisztességes és erkölcsös emberek, és abban bíznak, hogy tisztességes életvitelük Istennek indítékul szolgál arra, hogy kedvezõen ítélje meg õket. Krisztus azért jött, hogy a bûnösöket váltsa meg!

Micsoda ösztönzés a latorról olvasni, akit Krisztus mellett feszítettek keresztre!

Micsoda ösztönzés a latorról olvasni, akit Krisztus mellett feszítettek keresztre! A lator elõször teljes megvetését fejezte ki Jézus iránt. Azt olvassuk Máté evangéliuma 27. részének 41-44. versében: Hasonlóképen a fõpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala: másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztrõl, és majd hiszünk néki. Bízott az Istenben; mentse meg most õt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok. A kiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére. Mégis, csodálatos módon néhány perccel vagy órával az elõtt, hogy a megfeszített lator meghalt, kegyelmet kért Jézustól, aki választ adott neki, ami biztosította õt, és minket is arról, hogy ott, a lehetõ legvalószínûtlenebb helyen és idõben megváltást nyert. Ezt olvassuk Lukács evangéliuma 23. részének 39.-tõl 43. verséig tartó szakaszában:

59

A felfüggesztett gonosztevõk közül pedig az egyik szidalmazá õt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is! Felelvén pedig a másik, megdorgálá õt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett. És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljõsz a te országodban! És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban. Ez a gyalázatos bûnös képes volt az Ige befogadására, mivel hallotta Jézust Máriához, János apostolhoz, és magához Istenhez beszélni. Majd ott és akkor ez az alávaló bûnös örök életet kapott. Tehát bárki, aki még nem üdvözült, függetlenül bûnei komolyságától, tudhatja, hogy Jézus a bûnösökért jött. Milyen csodálatos ösztönzés! 4.

Jézus nem személyválogató. Ez azt jelenti, hogy nincs olyan embercsoport, amely nagyobb eséllyel nyer üdvözülést, mint bármelyik másik. Az embert kivetheti magából a társadalom, vagy az „érinthetetlenek” közé sorolhatják embertársai, azonban a Bibliában Isten olyan egyének üdvözülésérõl beszél nekünk, akiket a Jézus korabeli gyülekezet lenézett, és semmibe vett. Jó példa erre a szamaritánus asszony (János evangéliuma 4,4-42), Zákeus, a fõvámszedõ (Lukács evangéliuma 19,2-8), a bélpoklos (Lukács evangéliuma 17,12-19), a bûneiért kivégzett lator (Lukács evangéliuma 23,39-43), és a házasságtörõ asszony üdvözülése (János evangéliuma 8,1-11). Ezekre az emberekre a társadalom söpredékeként tekintettek, azonban Isten mindegyiküket megváltotta. Tehát tisztán látjuk, hogy Isten nem személyválogató. Milyen csodálatos tény ez minden megváltatlan számára!

5.

Isten könyörületes. Igaz, hogy a kegyelem többé nem a helyi gyülekezetekbõl fakad, ahol a lelkipásztorok, vének, diakónusok és bibliatanítók szolgálják ezeket a szegény embereket. Milyen szörnyû dolog ez! Mégis, mindemellett a helyi gyülekezeteken kívül Isten ezután is bizonyságot tesz mérhetetlen kegyelmérõl szerte a világon. Isten a kegyelem Istene.

60

Ezt olvassuk a 103. zsoltár 8. versében: Könyörülõ és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmû. Jeremiás siralmai 3. részének 31. és 32. versében pedig ezt olvassuk: Mert nem zár ki örökre az Úr. Sõt, ha megszomorít, meg is vígasztal az õ kegyelmességének gazdagsága szerint. Továbbá Isten gyönyörû szavakkal és könyörületesen kinyilatkoztatja Jóel próféta könyve 2. részének 13. versében: És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülõ és irgalmas õ; késedelmes a haragra és nagy kegyelmû, és bánkódik a gonosz miatt. 6.

Az üdvözülés iránti fokozott vágyunkat személyesen is tudathatjuk Istennel. Könyöröghetünk, esedezhetünk hozzá, kérlelhetjük Istent az üdvözülésért. Az Istenhez való könyörgés cselekedet a részünkrõl, így tudjuk, hogy könyörgésünk nem szavatolhatja üdvözülésünket, és nem segítheti elõ azt. Emellett tudjuk, hogy amikor Istenhez kiáltunk, Õ tudatában lesz az üdvözülés iránti vágyunknak.

Jézus az Isten kegyelméért könyörgõ vámszedõ példáját adja nekünk, amirõl Lukács evangéliuma 18. részének 13. és 14. versében olvasunk: A vámszedõ pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bûnösnek! Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az õ házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik. 7.

Soha ne veszítsük el az üdvözülés iránti reményünket! Ha Isten úgy tervezi, hogy üdvözít minket, meg fogja tenni a maga idejében. Lehet, hogy életünk korai szakaszában vált meg minket, de az üdvözülés eljöhet néhány órával halálunk elõtt is. Soha nem szabad próbálkoznunk azzal,

61

hogy megszabjuk Istennek az üdvözülésünk idejét, még akkor sem, ha Istennek szándékában áll megváltani minket.

Ha Isten úgy tervezi, hogy üdvözít minket, meg fogja tenni a maga által megszabott idõben.

Ezt olvassuk Jeremiás siralmai 3. részének 26. versében: Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig. És Isten oly nagy vigaszt ad számunkra a 62. zsoltár 6.-tól a 9. verséig terjedõ részében, ahol ez áll: Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tõle van reménységem. Csak õ az én kõsziklám és szabadulásom; õ az én oltalmam, azért nem rendülök meg. Istennél van szabadulásom és dicsõségem; az én erõs kõsziklám, az én menedékem Istenben van. Bízzatok õ benne mindenkor, ti népek; öntsétek ki elõtte szíveteket; Isten a mi menedékünk. Ha valaki türelmesen vár az Úrra, mély aggodalom foghatja el. Az üdvösség elnyerése komoly és fontos kérdés. Borzasztó dolog üdvözülés nélkül maradni. Csodálatos módon Isten nagy vigaszt ad nekünk a Filippibeliekhez írt levél 4. részének 6. versében tett ígéretében: Semmi felõl ne aggódjatok [türelmetlen vágyakozás], hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten elõtt. Majd Isten a Filippibeliekhez írt levél 4. részének 7. versében ad számunkra megerõsítést: És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja õrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Tehát Isten megerõsít minket azzal, hogy ösztönöz bennünket, hogy benne leljünk nyugalmat. Arra buzdít minket, hogy kifejezzük számára aggodalmunkat. Csodálatos módon Isten hûséges és tisztességes a tökéletes akaratához. Az Õ mindenható karjaiban kell nyugodnunk.

62

Ez idõ alatt, ha folytatjuk a körültekintõ és szorgalmas bibliaolvasást, hallhatjuk Istent. Minden egyes alkalommal aggodalom fog majd el minket, és bátran újra és újra az isteni kegyelem trónja elé járulhatunk, hogy beszámoljunk róla Istennek. Mily kegyelmes a mi Istenünk! Az Úr nagy bíztatást ad a megváltatlanoknak Sofóniás próféta könyve 2. részének 3. versében, ahol ezt olvassuk: Keressétek az Urat mindnyájan e föld alázatosai, a kik az õ ítélete szerint cselekesztek [kik az õ törvénye szerint éltek]; keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot: talán megoltalmaztattok az Úr [Jahve] haragjának napján! Talán, ily módon Isten Önt is megválthatja.

63

AZ IGEHELYEK JEGYZÉKE   Mózes I. könyve 9,6: Mózes I. könyve 15,6: Mózes I. könyve 22: Mózes II. könyve 31,13-14: Mózes IV. könyve 15: Mózes IV. könyve 14,32-36: Mózes IV. könyve 22, 12-13: Mózes IV. könyvének 22. és 23. fejezete: Mózes V. könyve 4,29: Mózes V. könyve 28,1; 28:15, 30:6-16: Mózes V. könyve 30,6: Sámuel I. könyve 10,9-12:

 

 19 39, 41, 42 21 22 40, 46, 49 22 18, 25

Jeremiás próféta könyve 23,39-40, 24:10: Jeremiás próféta könyve 29,11-13: Jeremiás próféta könyve 29,17-19: Jeremiás próféta könyve 29,18-19: Jeremiás próféta könyve 31,8-9: Jeremiás próféta könyve 33,22: Jeremiás próféta könyve 36,1-4: Jeremiás próféta könyve 44,9-10: Jeremiás siralmai 3,26: Jeremiás siralmai 3,31-32: Ezékiel próféta könyve 22,30: Ezékiel próféta könyve 33,11: Ezékiel próféta könyve 36,24-27: Ezékiel próféta könyve 36,25-27: Ezékiel próféta könyve 36,26: Ezékiel próféta könyve 37,11: Ezékiel próféta könyve 37,1-2: Ezékiel próféta könyve 37,1-14:

19 29 25 38 18, 25

Krónika I. könyve 10,13:

25

34. zsoltár 9: 51. zsoltár 54: 51. zsoltár 11: 5 62. zsoltár 5-8: 103. zsoltár 8: 112. zsoltár 1: 119. zsoltár: 119. zsoltár 10: 5 119. zsoltár 11: 119. zsoltár 16: 119. zsoltár 24: 119. zsoltár 47: 119. zsoltár 77: 119. zsoltár 97: 138. zsoltár 2: 139. zsoltár 23-24:

55 58 8 65 63 55 53 3 53 53 53 53 53 53 3 24

Példabeszédek könyve 1,7: Példabeszédek könyve 3,7:

57 55

Prédikátor könyve 8,12-13: Prédikátor könyve 8,13:

57 56

Ézsaiás próféta könyve 53,6: Ézsaiás próféta könyve 57,11-12: Ézsaiás próféta könyve 63,5: Ézsaiás próféta könyve 66,24;

6 56 6 19

Jeremiás próféta könyve 5, 24-25: Jeremiás próféta könyve 17,9:

56 30, 34

64



19 29 27 28 27 61 3 56 65 63 6 19 34 30 11, 35 35 10 17

Jóel próféta könyve 2,12-14: Jóel próféta könyve 2,13: Jóel próféta könyve 2,13-14: Jóel próféta könyve 2,24: Jónás próféta könyve 3: Jónás próféta könyve 3,5: Jónás próféta könyve 3,8-10: Jónás próféta könyve 3:9: 26, Jónás próféta könyve 3,10:

26 64 44 60 44 38 44 29 15

Habakuk próféta könyve 2,14:

61

Sofóniás próféta könyve 2,3:

44, 66

Máté evangéliuma 4,14 8:17, 12:17: Máté evangéliuma 5,22: Máté evangéliuma 7,22: Máté evangéliuma 9,16: Máté evangéliuma 9,17: Máté evangéliuma 15,19: Máté evangéliuma 23: Máté evangéliuma 27,41-44: Máté evangéliuma 27,46: Márk evangéliuma 4,33-34: Márk evangéliuma 7,21: Márk evangéliuma 13,13:

43 19 15 11 11 9, 34 28 62 7 48 30 32

  Lukács evangéliuma 13,24: Lukács evangéliuma 17,12-19: Lukács evangéliuma 18,13: Lukács evangéliuma 18,13-14: Lukács evangéliuma 19,2-8: Lukács evangéliuma 19,41: Lukács evangéliuma 23,9-43: Lukács evangéliuma 23,39-43: János evangéliuma 3,3: János evangéliuma 3,3.7: János evangéliuma 3,5: János evangéliuma 3,16: János evangéliuma 4,4-42: János evangéliuma 4,1-15: János evangéliuma 6,37: János evangéliuma 6,44: János evangéliuma 7,38: János evangéliuma 8: János evangéliuma 8,1-11: János evangéliuma 8,9: János evangéliuma 8,44: János evangéliuma 11: János evangéliuma 11,39: János evangéliuma 14,21: János evangéliuma 14,23:

20 63 26 64 63 18 5 62, 63 14 11 13 35 63 14 5 18, 19 14 5 63 18, 24 47 12 10, 17, 35 57 11, 57

Apostolok Cselekedetei 8,13-23: Apostolok Cselekedetei 9,31; 10,35: Apostolok Cselekedetei 16,31: Rómabeliekhez írt levél 2,11: Rómabeliekhez írt levél 2,13-15: Rómabeliekhez írt levél 2,14-15: Rómabeliekhez írt levél 2,15: A Rómabeliekhez írt levél 3: Rómabeliekhez írt levél 3,10-12: Rómabeliekhez írt levél 4,3: Rómabeliekhez írt levél 4,9: Rómabeliekhez írt levél 4,11: Rómabeliekhez írt levél 7,21-24: Rómabeliekhez írt levél 8,9: Rómabeliekhez írt levél 8,35-39: Rómabeliekhez írt levél 9,15: Rómabeliekhez írt levél 9,31-32: Rómabeliekhez írt levél 10,9-10: Rómabeliekhez írt levél 10,13: Rómabeliekhez írt levél 10,17:

 



Korinthusbeliekhez írt I. levél 15: Korinthusbeliekhez írt I. levél 15,52:

32 11

Korinthusbeliekhez írt II. levél 2,4: Korinthusbeliekhez írt II. levél 5,8: Korinthusbeliekhez írt II. levél 5,17: Korinthusbeliekhez írt II. levél 11,7: Korinthusbeliekhez írt II. levél 11,13-15:

44 13 11 44

Korinthusbeliekhez írt II. levél 11,14: Korinthusbeliekhez írt II. levél 11,15: Korinthusbeliekhez írt II. levél 13,5:

46 47 47 23

Galátziabeliekhez írt levél 2: 36 Galátziabeliekhez írt levél 2,16: 15, 37, 42, 44 Galátziabeliekhez írt levél 3: 36 Galátziabeliekhez írt levél 3: 2, 36, 37 Galátziabeliekhez írt levél 3,6: 39, 42 Galátziabeliekhez írt levél 3,11: 37 Galátziabeliekhez írt levél 3,13: 7 Galátziabeliekhez írt levél 3,16: 51

34 57 35

5 1 18, 24 19 35 4, 17 39, 42 39 37, 38 51 52 51 5 25 33 29, 31 14, 28, 61

Korinthusbeliekhez írt I. levél 2,13:



Efézusbeliekhez írt levél 1,3-5: Efézusbeliekhez írt levél 1,4: Efézusbeliekhez írt levél 1,13: Efézusbeliekhez írt levél 2,1-3: Efézusbeliekhez írt levél 2,3: Efézusbeliekhez írt levél 2,8: Efézusbeliekhez írt levél 2,8-9: Efézusbeliekhez írt levél 6,9:

4 5 37-38 13 9 37 15 5

Filippibeliekhez írt levél 2,12: Filippibeliekhez írt levél 3,20: Filippibeliekhez írt levél 4,6: Filippibeliekhez írt levél 4,7:

54, 57 52 65 65

Kolossébeliekhez írt levél 1,12-13: Kolossébeliekhez írt levél 3,25:

52 5

Thessalonikabeliekhez írt I. levél 1,3: Thessalonikabeliekhez írt I. levél 4: Thessalonikabeliekhez írt levél 1,11: Zsidókhoz írt levél 4,11:

29

65

16, 40 13 16, 40 20

Jakab apostol levele 2,23:

42

Péter apostol I. levele 1,5:

32

 

 



Péter apostol I. levele 1,23: Péter apostol I. levele 2,17: Péter apostol II. levele 1,21: Péter apostol II. levele 2,15-16: Péter apostol II. levele 3,18: János apostol I. levele 2,3-5: János apostol I. levele 2,3-6:

11 57 3 25 52, 54 54 24



János apostol I. levele 3,9: János apostol I. levele 4,18:

50 56, 57

Jelenések könyve 7,9: Jelenések könyve 7,13-14: Jelenések könyve 13,8: Jelenések könyve 19,11: Jelenések könyve 20,14-15:

59, 60 60 8, 9, 17 37, 45 10

Látogasson el weboldalunkra: www.familyradio.com A Family Rádió Bibliával kapcsolatos adásai a nap 24 órájában, a hét minden napján elérhetõek az Interneten. A weboldalon található egy mûsorismertetõ, a rövidhullámú mûsor rendje; továbbá bibliai tanulmányok, és a Biblia hangzó- és szövegváltozata, különbözõ nyelveken. Emellett hallgathatja is a Family Rádiót, illetve weboldalunkról letöltheti a Family Rádió legtöbb kiadványát, továbbá a Biblia tanulmányozásához kapcsolódó hanganyagokat és dokumentumokat is. Az evangéliumi adásainkról, ingyenes könyveinkrõl és anyagainkról szóló ingyenes mûsorismertetõért kérem, írjon az alábbi címre: Family Radio Oakland, CA 94621, USA E-mail címünk: [email protected] 66