IZRAELBEN 2010. MÁRCIUS 15-22. KÖZÖTT
Nemzeti ünnepünk éjszakáján indultunk. Életem első repülőútja komoly megpróbáltatást jelentett számomra, és nagy-nagy örömmel töltött el a túlélés érzése… Reggel hat óra körül értünk első szálláshelyünkre a Jeruzsalem Gate Hotelbe.
Kaptunk három óra pihenőt, majd reggeli után megkezdtük városnéző utunkat. Elsőként mi is azt a helyet látogattuk meg, ahol minden delegáció a hivatalos és kevésbé hivatalos látogatását kezdi Izraelben: a Jad Vasem Múzeumot. Ez a Holocaust emlékére létrehozott intézmény nagy hatással volt ránk, és azóta is többször elgondolkodtam az ott látottakon, hallottakon. Felsétáltunk a Samuel próféta sírjánál épült kilátóhoz, ahonnan megcsodálhattuk egész Jeruzsálemet.
Megnéztük azt a templomot, amely Erzsébet és Mária találkozásának emlékére, a találkozás feltételezett helyszínének közelében épült. Mindig kóser ételeket ettünk, melyek közül a „humusz” vitte el a pálmát. Bár levest csak egyszer ettünk, rengeteg zöldség szerepelt az étrendünkben, különböző módon fűszerezve, szószokkal, legtöbbször nyersen, pitával tálalva. A húsok omlósak, ízletesek, sokszor nyárson sültek. Rizzsel és sült krumplival adják.
Édességnek almás rétest, baklavát ettünk, valamint a reggelihez tálaltak fel piskótaszerű süteményt, ami szerintem nagyon finom volt. Svédasztalos reggeliket kaptunk, sokféle sajtból, különböző módon elkészített tojásból, zöldségekből, halételekből választhattunk. Szerintem nagyon finoman, ízletesen, készítik el az ételeiket. Jeruzsálemi szállásunkon tanúi lehettünk egy esküvői partinak. Számomra megdöbbentő volt, hogy a „buli” teljesen külön zajlott: férfiak és nők külön teremben ropták a táncot. Ismertem ezt a szokást, azonban ezt élőben megtapasztalni teljesen más érzés volt, mint olvasni róla, vagy a színházban látni egy színdarabban. Következő napon elmentünk Sderot városába a rendőrkapitányságra, ahol a rendőri vezető megmutatta azokat a rakétákat, melyeket a Gáza-övezetből lőttek át városukra.
Megmásztuk azt a dombot, ahonnan kilátás nyílik Gáza városára.
Ez is egy olyan dolog, amit szerintem soha nem lehet megszokni, sem elfogadni: a civil lakosság a nap bármely percében kaphat egy „csomagot”, amit, ha szerencséje van, túlél, ha nincs, belehal. Ez is egy életforma, amellyel ezeknek az embereknek együtt kell élni.
Jártunk az Air Force Múzeumban, ahol az Izraeli IPA Szervezet elnöke tartott részünkre egy rövid, de tartalmas előadást a légierővel kapcsolatban.
Megcsodálhattuk a Múzeum területén kiállított különböző típusú repülőgépeket is.
Rendőrségi objektumokban ebédeltünk. Ugyanolyan igényes, ízletes ételeket kaptunk, mint bármely szállodában. Szerintem óriási dolog, hogy ezeknek az objektumoknak a vezetői nemcsak az étkezésünket engedélyezték, hanem szeretettel fogadtak bennünket, és szinte mindenhol kaptunk egy rövid tájékoztatást is az ott folyó munkáról. Ezen a napon Beer Sheva városában ebédeltünk. Ennek az objektumnak a vezetője felelős a Negev sivatag egy részének biztonságáért. A sivatagban nagyon könnyű eltévedni; ha valaki így jár, fel kell kutatni, és ki kell vezetni a felelőtlen utazót.
Élnek itt olyan kiskorú gyerekek, akik bűnözésből próbálják fenntartani magukat. Rendőri feladatuk közé tartozik „összegyűjtésük” és átnevelésük, a társadalomba történő beilleszkedésük segítése.
Innen a Negev sivatagon át vezetett utunk a Holt-tenger felé. Soha nem gondoltam, hogy sivatag ilyen gyönyörű lehet. A természet olyan csodás képződményeket alkotott, hogy alig tudtunk betelni vele. A bátrabbak fürödhettek, illetve sétálhattak, vagy lebeghettek a Holttengerben, háttérben a naplementében úszó Jordán hegyekkel. Gyönyörűséges volt! A kevésbé bátraknak nem volt részük ebben a fenséges látványban, viszont a szállodában szaunázhattak, illetve a felmelegített tengervízben áztathatták megfáradt tagjaikat.
A tengerparton lévő bazárban vásárolhattunk olyan készítményeket, melyek a „Sós-tenger” kincseiből készültek. Vacsorázni egy beduin sátorba mentünk, ahol szépséges piros tónusú szőnyegekkel voltak borítva a falak. Ezen a helyen ízelítőt kaphattunk a beduin családok étkezési szokásaiból: a földön körbeülik az étellel teli edényt, és kézzel merik ki az adagot. Mi alacsony asztaloknál párnákon ültünk, ki törökülésben, ki egyéb, számára kényelmes pózban. Az ételt sem kellett kézzel szednünk, a vacsora teljesen – számunkra normális – keretek között zajlott. Itt is élvezhettük a limonádé kellemesen frissítő ízét. Számomra itt különlegesnek számított ez az ital, mert sok-sok mentát tesznek bele, ettől lesz nagyon finom hűsítő.
Programunkban keddre tervezték kísérőink a jeruzsálemi szent helyek meglátogatását. Mivel drága vezetőink nagyon féltettek minket a zavargások miatt, erre csak csütörtökön kerülhetett sor, mikorra is Alex fegyveres kíséretet kért számunkra.
Ezt én nagyon furcsának és megdöbbentőnek találtam, ugyanakkor ráébresztett a helyzet komolyságára. Még előző nap is voltak lövöldözések, kődobálások a Szent Sír Bazilika és a Siratófal környékén, úgyhogy teljesen érthető volt aggodalmuk. Sajnos a fegyveresek – katonák, rendőrök – képe is hozzátartozik ehhez a gyönyörű országhoz. Tisztelem őket azért,
mert ebben a bizonytalan helyzetben is felvállalták, hogy megmutatják nekünk az utolsó öt stáció helyszínét.
A Szent Sír Bazilikában megcsodáltuk és megérinthettük azt a követ, melyre Jézust fektették, amikor a keresztről levették. Voltunk a keresztre feszítés helyszínén, valamint azon a helyen, ahol a keresztet felállították. Nagyon megható volt számomra ezeken a helyeken elmondani egy röpke imát, vagy megérinteni a szent sírt rejtő márványlapot.
Megnéztük az arany Menorah-t – azt a hétágú gyertyatartót, amely a zsidó nép hazájába történő visszatérését szimbolizálja. Ez Izrael hivatalos jelképe lett a Dávid Csillag helyett. Messziről megcsodálhattuk a Szikla-dómot – El Axa Mecset –, amely azt a követ rejti, amelyen Ábrahámnak fel kellett volna áldoznia fiát, valamint az Olajfák hegyét, ahonnan Jézus Jeruzsálembe érkezett.
A Siratófalnál tanúi lehettünk néhány fiatal fiú beavatási szertartásának. Itt elhelyeztem a fal repedésében „kívánságlistámat”. Úgy érzem, hogy ezeknek a helyeknek a spirituális ereje sokáig hatással lesz rám.
Elmentünk a Parlamenthez is. Ez a mi Parlamentünkhöz képest nagyon egyszerű, puritán épület. Semmi díszítés nincs rajta, vele szemben is található egy Menorah.
Jeruzsálem közelében ebédeltünk egy olyan kapitányságon, amely nálunk egy megyei rendőrfőkapitányság objektumának felel meg.
Itt is találkoztunk rendőri vezetőkkel, majd továbbutaztunk a Judeai-sivatag felé. Megnéztük a Dir Hadzsil Kolostort. A mese úgy szól, hogy Szent Gerasimus, amikor a sivatagot járta, talált egy sebesült oroszlánt, aminek tüske volt a talpában. Gerasimus kihúzta a tüskét, az oroszlán pedig mindenhová követte őt.
Ebbe a kolostorba tértek be, a szent itt is halt meg. A monda szerint az oroszlán a halála után még hét évig ott feküdt a sírjánál. Ez a kolostor a maga egyszerűségével különösen nagy hatással volt rám. Gyönyörű kertjében a pópa hideg üdítővel vendégelt meg minket. Gyertyát is gyújtottunk, ki ezért, ki azért. A pópa áldásával folytattuk utunkat a Jordán folyóhoz: a szent helyhez, ahol a legenda szerint Keresztelő Szent János megkeresztelte Jézust.
Megnéztünk egy határátkelő állomást, amelyet azért hoztak létre, hogy a vitatott területekről a polgárok bejöhessenek Izrael területére. Hiszen kérhetnek orvosi segítséget, mehetnek látogatóba a rokonaikhoz, stb. Busszal érkeznek a határállomásra, ahol alaposan átvizsgálják a poggyászaikat, majd - ha mindent rendben találnak - továbbutazhatnak.
A határövezet felszabadítása rengeteg áldozatot követelt, ugyanis az ellenség a már régóta betiltott taposóaknák alkalmazásával próbálta megközelíthetetlenné tenni a terepet. Az eső és szél munkája következtében jól látszanak a megtisztított útszakasz mellett az aknák érzékelő fejei.
Mi is továbbutaztunk Tiberias városába, ahol elfoglaltuk második szálláshelyünket a tó partján lévő Golan Hotelben. Pénteken reggel a Golan-fennsík volt az első úti célunk. Itt is láthattuk a természet csodálatos munkáját. A kilátóhoz vezető úton kísérőnk elmesélte, hogy a sokáig bevehetetlennek tűnő hegyoldal miként került elfoglalásra. Egy magas rangú izraeli katonatiszt beépült az ellenség soraiba, és azzal az ötlettel állt elő, hogy a katonák melegtől történő megóvása érdekében a domboldalakba beásott tűzfészkek elé telepítsenek gyorsan növő, árnyat adó zöld növényzetet. Miután kizöldelltek a bokrok, láthatóvá váltak a rejtekhelyek, így légierejük olyan csapást tudott mérni az ellenségre, amely megtörte az ellenállást. A Béke-kilátóból fenséges kilátás nyílik a környékre.
Megcsodáltuk a számítógép által vezérelt öntözés eredményét, az üde, zöldellő veteményeket, ültetvényeket. Jártunk azokon a helyeken, ahol Jézus különböző csodatételei történtek, ezeken a helyeken nagyon egyszerű, kicsi, de meghitt templomokat emeltek: ilyen például Tabgha, ahol Jézus példabeszédet tartott, illetve a kenyérszaporítás temploma. Megnéztük azt a helyet, ahol Jézus elmondta Péternek, hogy ő az első, a legkedvesebb tanítvány, ő az a szikla, amire minden épül.
Voltunk a bor-csoda helyszínén, a Boldogság-hegyen. Jézus itt tartotta a hegyi beszédet; szép kis templom őrzi a történések emlékét. Érdekesség, hogy ez a templom a Vatikán tulajdona /Boldogság templom/.
A Domus Galileus egy nagyon érdekes, modern épület. Csupa üveg és márvány, de az igazi érdekessége az, hogy II. János Pál pápa misét tartott ezen a hegyen. Ennek az emlékére építették fel ezt a házat. Van benne olyan imaterem, ami egy zsidó templomot mintáz, van olyan imádkozó-hely, ahol az önkéntesek gyűlnek össze vasárnapi imára. A tolmácsfülkékkel ellátott konferencia-teremben minden év január első hetében a családoknak kulturális, illetve egyházi összejöveteleket tartanak. Megtalálható itt kőbe vésve a tízparancsolat héber és angol nyelven.
A könyvtár adományokból gyarapszik: van itt több százéves szent könyv, biblia, illetve Tóratekercs is. „Isten a Tóra szépségéből építette ezt a szép világot.” Udvarának közepén egy szoborcsoport található, mely Jézust ábrázolja a tanítványaival. Kollégium is működik itt, ahol az önkéntesek élnek. Nyolc évig folytatják tanulmányaikat, utána szentelik őket pappá.
Názáretben megnéztük az Angyali Üdvözlet templomát. A hagyomány szerint itt mondta az angyal Máriának, hogy fiút fog szülni. Itt állhatott Mária szüleinek sírja. Érdekessége a
templomnak, hogy minden ország adományozott ide egy képet. A magyarok adományát is megtekintettük. Voltunk József házában is, ahol Jézus a gyermekkorát töltötte.
Netanyában aludtunk, a tengerparton volt a szállodánk. Szombaton Haifába utaztunk. Megnéztünk egy ferences templomot, a Stella Maris-t. A „mese szerint” Éliás próféta negyven napos böjtje alatt itt élt, és itt imádkozott Mária is.
A karmeliták olyan szerzetesek, akik Éliás próféta életét élték, ők állnak a latin egyházak élén. A hagyomány szerint itt történt az „eső csoda” – a felhőben Mária képét vélték felfedezni. Sétáltunk a szépséges Baha’i-kertekben. El Bab próféta álmodta meg ezt a vallást és a kerteket, azonban a fia valósította meg az elképzelést. A hagyomány szerint a próféta ebben a kertben van eltemetve, a szentély a síremléke. Ez a vallási központ. Bemutatták a kert biztonsági szolgálatát, ahol rövid tájékoztatást kaptunk működésükről.
A kikötőből egy rendőrségi „lélekvesztő”-vel hajóztunk át a Földközi-tengeren Akko városába. Ez egy zsibongó, mozgalmas kisváros. Jártunk piacon, láthattunk halárusoktól kezdve csecse-becsékig mindent. Megnéztük az Al-Jazzar mecsetet. Ez Izrael harmadik legnagyobb mecsete. A hagyomány szerint itt őrzik a próféta hajszálát. Kettő ilyen van a világon, a másik Mekkában található.
Innen Ros Hanikra-ba látogattunk a libanoni határhoz. Egy érdekes természeti képződményt néztünk meg: a Földközi-tenger kivájta a sziklákat és bent morajlik a hegy belsejében. Csodálatos látvány. Jól láthattuk azt a tengerbe messze nyúló kábelt, amely 15 érzékelő bóját tart a tengeri határ vonalában. Így gyakorlatilag ebből az irányból Izraelt nem lehet megközelíteni.
A sziklák között élnek a mormota-szerű kis állatkák, a hyrax-ok. Ezek nagyon édesek, és állítólag sehol másutt nem találhatók meg. Jó volt megfigyelni őket, ahogy napoztak, rágták a füvet, nevelték a kicsinyeiket. Itt láthattuk az egyetlen vasútvonalat, amely Libanonon keresztül összekötötte Izraelt Isztambullal, de 1948-ban az ellenség berobbantotta az alagutat. Azóta nem állították helyre. Este tettünk egy egészséges sétát Netanya belvárosába. A szálloda közelében a nagyobb útkereszteződésekben a gyalogátkelőhelyeket az úttesten található villogó lámpácskák jelzik. Itt, ha elgázolják a gyalogost, nemigen mondhatja a gépkocsivezető, hogy nem vette észre a zebrát.
Utolsó napon Tel Aviv-ban voltunk és felmásztunk a Mose Aviv Toronyház tetejére. Ez Tel Aviv legmagasabb toronyháza. 255 méter magasból meseszép kilátás nyílik az egész városra. ,,Alkudtunk” egy eladó lakásra, leellenőriztük, hogy megfelelő-e az itt található fittnesz-terem ellátottsága, az uszoda vízhőmérséklete. Jártunk a biztonsági szolgálat diszpécserközpontjában is. Ellátogattunk az Yitzhak Rabin miniszterelnök ellen 1995. november 4-én elkövetett merénylet helyszínére.
A Carmell-piacon vettünk vásárfiát az itthoniaknak. Lesétáltunk a tengerpartra, megcsodáltuk a naplementét, majd elbuszoztunk izraeli utolsó vacsoránk helyszínére.
Egy nagyon kedves kis vendéglőben az Izraeli IPA Szekció elnökségének tagjai megtiszteltek minket jelenlétükkel. A közösen elfogyasztott vacsora után visszatértünk szálláshelyünkre, és egy rövidke pihenés után irány a repülőtér…
Nagyon köszönjük kedves vendéglátóinknak ezt az élményekben gazdag hetet. Külön köszönet illeti meg kísérőink családtagjait, akik kibírták szeretteik nélkül, az elnökségnek, akik megtiszteltek jelenlétükkel és segítették utazásunkat, valamint azon rendőri vezetőknek, akik fogadtak minket és elhalmoztak vendégszeretetükkel, ajándékokkal. Írás: Kollár Erika és Teleki Pál Fotó: Huszár László
