iv. ÉVFOLYAM. ll. SZÁM
FRAN KUN-TÁRSULAT
KIADÁSA
829
AZ EPERJESI
KIRURGUS
SÁRKÁNYAI frta T ASNÁDI KUBACSKA
Egy derék bécsi tanárom az egyetemen azt mondta egyszer: «Milyen különös, hogy maguk, magyarok nem tudják, mennyi kulturális kincset rejteget a magyar mult , Magyar barátaim folyvást hangoztatják, hja Bécs, hja Párizs, Olaszország, az más ... egé' szen más! Tudomány, művészet , irodalom ,.. satöbbi. A minap aztán ilyen sóhajtozás közben félbeszakítottam az egyiket, a természettudomány elismert művelőjét. - Mondja, kérdeztem - járt már a Felvidéken? - Már hogyne jártam volna - felelte, hangjában a méltatlankodás némi árnyalátával. - Látta Eperiest? kíváncsiskodtam tovább. Nem is egyszer - volt az önérzetes válasz. - És tudja, hogy élt ott egy orvos, akinek híre bejárta az egész világot, akinek ma nem kisebb dolgot köszönhetünk, mint azt, hogy tisztában vagyunk vele, mi az: sárkány? Látta maga azokat a pompás, félméteres metszeteket, amiket másfél század mulva a legnagyobb francia természetbúvár, Cuuier is megcsodált? Ugy-e, hogy nem! Pedig, ha jól tudom, Eperjes kisebb valamivel Bécsnél vagy Párizsnál. de még Budapestnél is.t Éppen tíz esztendeje annak, hogy ezt a jellemző apróságot hallottam. így utólag nem röstellem bevallani, magam sem tudtam a dologról. Alig vártam, hogy összekerüljek az otthoniakkal. Kiszcmeltern, csak úgy találomra, hármat-négyet és megkérdeztem őket: - Hallottátok hírét az eperjesi orvosnak? Hogyne hallották volna. Ismerik jól a nevét. - És láttátok a munkáit azokról a bizonyos sárkányokróJ? Legyünk őszinték, egyik sem látta. Nem
I
ANDRÁS
is tudtak róluk. Sorra kérdeztem most már a többit, felkerestem a folklore nagyraesterét is. Egy darabig úgy tettek, mintha erősen gondolkodnának, azt hiszem, merő udvariasságból, azután kijelentették, hogy hirét sem hallották a kárpáti sárkányoknak. Ekkor kezdtem először töprengeni a dolog fölött. Úgy látszott, a bécsi professzornak mégis igaza volt. Addig, addig szornorkodtam, boszszankedtam. míg egyszer azon vettem magam észre, hogy nyakig vagyok a «rnultban». Nem is hagytam oda addig, amíg ki nem hámoztam mindent az eperjesi orvos csodálatos sár kán yairól. r671 karácsonyának havában egy parasztember kopogott be Hain János eperjesi orvos dolgozószobájának az ajtaján. Néhány csontot helyezett az asztalra és zavartan topogott havas csizmáiban. Hain félretoIta könyvét és kíváncsian nézegette a hatalmas koponyát , meg az óriási karomcsontokat. A koponya jó félméter hosszú lehetett. A kemény, hegyes szemfogakon fényes zománc csillogott, olyan volt a két állkapocs, mint egy mesebeli fogókészülék. Hain úgy elmerült a szenilélésében, hogy minden másról megfeledkezett a világon. - A sárkány - szólalt meg váratlanul az ember. - A sárkány ez, uram! Megtaláltam a fejét és íme, elhoztam neked. .. Úgy lopt am ki a faluból. A bíró és a többiek ott akarták fogni. - Aztán minek az nekik - kérdezte az orvos. Az ember zavartan forgatta süvegét. Elmondom, iszen mért ne mondanám.vAzt tartják, a sárkánycsont jó orvosság. .
Sárkánycsontok Hain János eperjesi orvos munkájában (1673)
._---~---------
830 Az orvos rábámul t a beszélőre. - Eredj a badarságaiddal, te! - Pedig úgy van az - crősltet tc a já Illbor. - Jó talizmán és meglizetnek érte. i\!l'g a földesúr sem veti meg, ha baj van a 11,'lZnál. Kitünő izzasztó szer Ll legkülőnbféle nyavalyák ellen. Hain vállatvont Ll beszédre. Tudta, högy a nép lVIagyarországon csak úgy, m int Erdélyben, vagy bárhol a világon gyakorta használ olyan (,gyógyszereket», amelyek barlangokból kerültek ki. A liptómegyei barlangok jéghideg vizét a kalkulusban szenvedők, az epekövesek itták. Talán lehet a dologban valarn i, hiszen egy wittembergi orvos könyvet írt a barlang csodála tos gyógyító vizéről. Ott lesz valahol a polcon a többi könyv között. A rozsnyólak a Ferencbarlang tiszta, feltér cseppkővét purrátörve szoptató anyák nak adják, hogy legyen elég tejük. A lipóciak a tej elő marha sójába keverik ... - Legalább olcsón jutnak a gyógyszerhez ! - fordult oda a paraszthoz. - Azt éppen nem mondhat nárn - vélte az atyafi. - A pásztorok, akik a hegyeket jól ismerik, odatámasztott fenyőszálakon ereszkednek alá az üregekbe és jól megfizettetik a csontokat. Ezeket itt magam szedtern , uram. Azt akartam, hogy meg légy elégedve ... Ha in kikérdezte emberét töviről hegyire, majd kifizette és útjára bocsátotta. A csontok ott maradtak az asztalon. A lámpa sárga fénye ráesett a koponya magas taraj ára, amelyre valamikor a hatalmas rágóizmok tapadtak. A falon lassan ingott a félelmetes árnyék, hol kiterjedt, mintha elnyeléssel fenyegetné a szobácskát , hol ismét összezsugorodott éles, fekete, mozdulatlan folttá. Az orvos mindezt nem látta. Csöndesen írt az asztal túlsó végén. «Hét évvel ezelőtt küldöt tem Varsóba néhány sárkánycsontot Lubomirski Mateschalco kapitány-fiának. Volt köztük egy ép fej, néhány nyakcsigolya, combcsunt, tibia, ujjpercek és három karcmcsont. rnik a medve karmánál jóval nagyobbak és görbébbek. Valamennyit cseppkő fedte, amit óvatosan le kellett bontani róluk. A paraszt, aki a sárkány-barlangot több ízben felkereste, egy fiatal sárkány sértetlen csontvázát vitte gro] Rdkoczi Lászlo úrnak. Ha jól ernlékszern, vitt még hat könyökcsontot, néhány robusztus nyakcsigolyátés hat csigolyadarabkát az állat farkából. Dunaqec mellet t, a karthauzi kolostor környékén nyílik a hosszú barlang. Rengeteg csont van benne s valamennyit cseppkő fedi. A csontokat nyavalyatörés ellen árulják. Bizonyosan tudom, hogy a csontok, különösen a fogak, rosszindulatú betegségek idején izzasztó hatásúak. Akik arrafelé juhot legeltettek a nyáron, erősen bizonygatták, hogy a Kárpátok barlangjai telve vannak csontokkal. Ugy vélem, az állatok egymás tet eme fölött döglöttek el, m ikor betegségtől bágyadtan hűsölő helyet kerestek és felkapaszkodtak a csonthalmazra, ahol
IllL'g a leginkább érhct t c kot a friss levegő. Azt mondják , hogy éjjel jártak ki, míg nappal visszahúzódtak az üregbe. A két szemfog és a zápfogak tövig koptak il sok csont rágásába n. Juhot, medvét és kőszá l i kecskét ettek, csupa olyan állatot, amelyik il barlangba is betéved. Azt hallottam, hogy egy olasz elővarázsol ta od IIjú ból il sárkányt ús mcssze repűlt rajta. Szeretném kielégíteni r itkaságszeretctedet , megvúsárol tam hát a paraszttól il csuntokat s cl k iildőrn neked egy ő
doboz ba.n.i
A levél néhány nap I11l1lv,1útban volt má r barátjához, J. Sac/~shoz, akit annyira fe1izgatott a hír és a nem várt ajándék, hogy n yornba n írt Lciaenhaimlnvaí: és a Iat.in nyelven írt levelet megjelentették a rákövct kczö év elején Lipcsében, a vilúghíríí Miscellaneá curicsa sorozat ban, az orvosi, fizi ka i {~Stermészet tudomanyi r it kasriuok gyii j tcrnényében. A rendkivüli mun k ácska címe: De draennibus car bathicis, (,A Kárpátok sár kányai». A 30 centiméter hosszú ('s 17 centiméter széles metszct , amellyel Ha.in leírását itlusz tr.i l ták , egyenesen (Járj á t ri tk í t j ;1. Hain nem marad hálátlan és hamarosan újabb levéllel és küldeménnyel örvcndcz tet i meg barátait. «Az t hiszem, sikerült eddig sok mindent megvilágítanom és a sá r k nyok történetet érthetőbbé tennem. Amint megígértem, elküldöm a barlangok rószlctes tervrajzát. Az első barlangot kérésemre vVenceslaus főtisztelendő úr járta be, aki egykor a kegyesrendi iskolák provinciálisa volt, most a varsói gimnázium rektora, nagyrabecsült barátom. Minrleut lerajzolt s remekiilmegörökített. A másik barlangot egy liptói nemes. rajzolta le vázlatosan. Ez a nemes azt írta. hogy Ung megyében, közel az Orlo-touoz; Ku pos városka mellett az előző évben egy eleven sárkányt láttak. Nyilvánvaló hát, hogy nem lehet csekély a sárkányok száma, akárcsak a Kárpátok üregeihen, ahol a sárkánycsontokat ássák. Megbíztam egy parasztot, szerezzen nekem még a csontokból. Remélhetőleg nem sokára elhozza a koponyát , karmokat és a többit, amivel Sachs úr gyüjtőszenvedélyét kielégíthetem. Jelenleg a magyarországi ritkaságok és kiilönlegességek megírásával vagyok elfoglalva, ahol, ha Isten éltet, mindent töviről hegyére elbeszélek. Addig is hadd említsem meg a következőt: Sec bcs megyében, egy méríöldnyire a. Dunajectöl , a karthauzi kelostor mellett van egy barlang. A nép egyszerűen sárkánybarlangnak hívja. Richmondon keresztül kell megközelíteni s a Villa Lnch.nicané) délnek fordulva egy meredek hegyhez érkezünk. Nyugati oldala merő sz ik la, kelet felől gyeppel és erdővel borított. Ha a hegyet megmásszuk, újabb hegy emelkedik előttünk .. Ebben van a barlang, rengeteg denevérrel. A csontok úgy fekszenek a cseppkő alatt, mint ha saját zsírjukkal lennének takarva, sem nem korhadtak, sem nem romlandók . A nagyobbakat magunkkal vittük, mert ezek a ritkábbak. Különösen meglepett egy keá
831
.. "!T};i/;··.\
,
~.
A barlangi medve koponyaja Vollgnad rnunkajában (1673)
rcsz tcsont , mert akkora volt, mint egy nagy nyereg. A második barlang Liptó megyébcn van, Szeui Mildós és Dcménialoa közelében, a Vág forrásvidékén. Itt is cseppkő fedi a földön hr vcró sárkánycsontokat. Az em!ített nemes kiásott egy 2 könyök hosszúságú combcsontot PS mcgígérte, hogy elküleli. Sárkányfogak is találhatók szép számmal, olyik hosszabb egyarasznnl. Nagyobb hitel kedvéér t mellékelcm a keresztcsontot. néhá ny fog,li, és ('gy t ibiá t.: Hain barátai ezt a levelet is kinyomatták és az ujabb csont küldcménvt is illusztrál ták. A könyv, amelyet cmlít, Milgyarorsz,íg ritkaságainak ;1 monográfiájn. sohasem jelenhetett meg. i\Iegabdályozta befejezését Ha in betegsége l-S kor a i halála. Azonban k ül íöldrc küldött jegyzeteib61 ts kezirat töredékeiból a rákövet kezf5 csz tr-ndóbcn J ·n/lg11i/d nérriet orvos közölt egyet s mást. Különöscn ér tékes ránknézve az a közel f('1 mét cr hosszú rnetszct , amelyen f'gy beljes súrhínykoponya, két sárká és egy sárkányszemfog látható, terrneszetes nagysághan ! Ha in két levele 1()72-hcll, Volignac1 Heurich levele r673-ban hagyta el a nyomdát. Mindhár orn páratlan a maga nemében. !\ sirkáuyokról nincs több hozzájuk mórhctó híraclás az ('g('sz világon. Egyedüli bizonyítékai ma annak a magyarázatnak, hogy a barlangokban (,ID sárkányok mcséje ősá lla t i csontok f(,lreismer6se kövct kczt óbon kapott szárnyra. Voltak már 1l1egcl()Z(íen is hirek Magyarország, különöse n Erclcly sár ká nya iról. Ezeknek az alapján azonban a valóságot csak sejteni lehet. RanZI7111: Peter, Mátyás k irály uuvar i tiirh"II(sze írt róluk elsr; Ízben. Kt'>zirut.it I441-\-ban fejezte be, ele csak 155R-ban nyomat ja ki nagynedí hazánkfia. ZSr7I11!Jnki [ános . ;\ mu n k.t 1\1agyarország történetóról nykarorn
lrat
alrnas
szól
és a bevezetésben külőn fejezet foglalkozik Erdély sárkányaivaJ. Erdélyben úgymond - sok a. barlang s ezekben soka megdöglött sárkány hústól és börtől csontig rohadt koponyája. Az állatok nem ott éltek, ahol a csont juk mai nap hever, hanem az özönvíz hullámai sodorrák őket oda Afrikaból vagy más földrészről. . Ra nzani után több, mint két évszázadig nincs egyetlen feljegyzésünk sem és csak a XVII. század második felében találkozunk ismét a fantasztikus sárkányrnesékkcl Hain leveleiben. Ali pt ói barlangok sárkánycsontj ainak hírefutott idehaza is, leülföldön is. Aki a felvidéken átut azik, okvetlenül útjába ejti a cleménfn Ivi sá r kánybnrlangot. Megfordult benne az angol Toumson, a francia Paget és Beudant , az olasz Sartori, anémet Britekmann, Sc1!11Iid/, Normann és még sokan mások. Sőt belekerül az akkori idők szokásos összcúllft ása iba is, ahol a világ száz csodájáról szel J110lnak be az olvasó nak. Veiic, nagyszebeni patikus olvasva Vollgnacl
közlernényét
Hain
íelícdezésér
öl, mcn-
ten nck i l és hosszú levélben számol be VolIgmclnak Erdély sárkányairól. Azt írja 1674 novernberében : «Nemrégiben egy oláh hatalmas szárnyas sárkányt égetett el, midőn az egy odvas fában húzódott meg. A paraszt már r0gcIl eszrevet te, hogy az állat az odut látogatja, ele fél tet te életét, azért nem merte elfogni vagy megtámadni. Szeben mellett is t a nyáz»t tegy srir kány, de villám ütött a fáha S ;11, lla t odaveszett. Feje ma is láthaló a k irúlybiró házában.i Néhány fogat Vette maga is vásárolt egy olá h rncdvctáncolt atótól. «Az egyik fog 6 librát (rnint cgy 3 kilogr arnmot] nyomott s tenyérnél szélesebb, rövid darabka volt, valójában nem is annyira csont, rnin t inkább kő. Hasonló tenyéralakú fog függött láncon ü
á
832 Lesch-Kirchen templomának kapuján. Ezt is egy oláh találta négy év előtt.» A sárkánycsontok keresése lassan valóságos sárkánylázzá fajul, aminek rabjai a legjobb nevű tudósok is. Buchholz János a szepesmegyei Haligoci barlangból, a Dobsina mellett levő Sárkány lyukból említ sárkánycsontokat, Bartholomaeides pedig a gömörmegyei Derenospuszta környékéről, a Kislyukból, vagy másnéven Magyarlyukból. Bartholornaeidcs látta az állat ökölnagyságú kepenyáját és azt hiszi, hogy a sárkány roppant kígyó volt. Hasonlított ahhoz a sárkánymaradványhoz, mit esetnek völgyében, Gecelfalván őriznek. Buchholz György késmárki rektor Bél Mátyás ösztönzésére megpróbálkozik a sárkány csontvázának kiásásával, de ez a legnagyobb igyekezet mellett sem sikerül. Ám azért az egyes csontok is becsesek, mert a drezdai császári múzeum, jobban mondva ritkasággyüjtemény aranyéremre terjeszti Buchholzot a császár elé azokért a csontokért, amelyeket nagylelkűen a múzeumnak ajándékozott. A Kárpátok sárkánycsontjai tehát megszerzik az első aranymedáliát, amelyet magyar mecénás kapott önzetlen fáradozásáért. 1719 júliusában Bél Mátyás kérésére Buchholz felméri a liptómegyei Demenialua határában a kis és a nagy Cserna-barlangokat. A szelvény 52 X 30 centiméter méretben, 1 : 100 léptékű kép s Bél Mátyás Prodromusaban 1723-ban közreadja. A részletes rajzon valamennyi üreg és folyosó, minden cseppkőcsoport és forrás fel van tüntetve. Ötvenkilenc pontban kimer ítő jelmagyarázatot írtak mellé s nem hiányzik róla az irány tájak rózsája sem. Ez az első magyarországi barlangszelvény. Hisz Bél Mátyás a sárkányokban is, mer t szerinte «a szekatlan méretű és alakú C50n-
A deménfalvi barlang szelvénye
tokat semmiféle állat csontjaival sem lehet összehasonlítani, még a legkiválóbb anatómusoknak sem». Nincs ezen mit csodálkozni, hiszen Esper, a németek neves természetvizsgálója még 1774-ben is azt mondja, hogy «ismeretlen állatok» csontjai ezek. Az első, aki a kárpát i barlangok sárkánycsontjaiban kételkedni kezd, Brűckmann wolfenbüt tcli orvos. 1725-ben azt írja, hogy Ll sárkányok foga igen hasonló a medvékéhez. Néhány évvel később már határozottan kimondja, hogyasárkánycsontok nem egyebek medve és oroszláncsontoknál. Azzal persze adós marad, hogyan kerülhettek Afrika oroszlánjai a kárpáti harlangokba. Midőn a XVIII. század végén és a XIX. század elején Rosenmuller német természetbúvár foglalkozni kezd a barlangokban található medvecsontokkal. vagyis a «sárkánycsont ok kn l». meglepő eredményre jut. Ugy látja, hogy ezek a csontok nem ma élő mcdvék től származnak, hanem egy k ihalt óriás medvének, ahogyan ő nevezi: a barlangi medvének (az Ursus spelaeusnak) a maradványai. A magyarországi barlangok ösmedvecsontjairól az első helyen emlékezik meg, mondván, hogy Hain, Vollgnad és Brückmann metszetei nem sárkánycsontokat ábrázolnak, hanem a barlangi medve koponyáját és fogait. A dernénfalvi barlang ősmaradványainak sorsa a legszebb példa arra, hogyan szál egyegy monda apáról fiúra s hogyan vándorol egy-egy lelet tudóstól tuc!ósig, míg végül elkövct kezik az az idő, amikor a tudomány ki tudja bontani a mitikus burokból a valóságot és megfejti a monda eredetét. Ha Hain és Vollgriad nem csatolnak munkáikhoz képeket, valószfnűleg " sohasem születik meg Rosenmüller magyarázata és az egykori lelet értékét veszítve, pusztán fantasztikus híradás lenne.
Bél Mátyás Prodromusában (1723)
833
Barlangi medve (Ursus spelaeus Rosenmüller)
Két évvel később, r Soő-ban napvilágot lát Párizsban a francia természetbúvárok atyjának, Cuvier-nek a tanulmánya Németország és Magy'arország barlangjainak kihalt medvéiről. Ut törő munkájában egyenesen a szakemberekhez fordul, nehogy továbbra is tévúton járjanak! Senki se higgye, hogy sárkányok élnek, vagy valaha is éltek a magyarországi barlangok ban, vagy bárhol a vi lázon. így kopott ki lassan-lassan a sárkánymcse a tudományos irodalomból és a természettudósok a X[X. század elejótól rnindcnt elkövettek a nép felvilágosítására. Sokan egyenesen a közné p számára írtak, magyar nyelven, nópszcr űcn , k ülön fejezetet szentelve a babonák és mesék cáfolásá nak. Nor171111111, aki r033-ban a dcrnénfalvi barlang környékén járt, úgy találta, hogya ilegyilakók sem hisznek már a kárpáti sárkányokhan, bár fclvilágosodásuk alig halad előbbre ~ amint írja ~ egy konyha.mécses Iényé vel. A híres burlangot annyira k ifosz t ot tá k il <.]<Ítogatók», hogy Paget r845-ben már kételk('
koponyája
a Mlxnltz-i (Stei er mark) sárkánybarlangban
ország csontbarlangjait. Nérnelyikbe szekérre való cson t hever össze-vissza hányva, egyrakáson. A barlangok nagyrészét kincskeresők turká lták tel és más annyit sem törődött velök. «Honunk eddig felfedezett csont barlangjait külföldiek mind eddig jobban ismerték nálunknál» ~ kesergi Balogh. «Nálunk határozatlanul kell heverni honunk földjén talált ősvilági csontoknak, melyeknek pontos meghatározása hasonlító anatómiai múzeum nélkül majdnem lehetetlen. A legelső barlangi medve-csontokat pedig hazánkban találták ... Bús érzet tölti el a haladás szent érzclme itől dagadó hazafiúi kebelt azon gondolatra, hogy -e hon még mindeddig majdnem semmit sem t őn a tudományokért. hogy azok a Magyarföldön még mind eddig idegen virágok ... » «Fényes családnév. ragyogó címek, mint hiu s csillám babjátékok. eltűnnek az ész mennyei sugári előtt, s hogy végre a nemzeti nagyság magasztos virágai csak ott fejlődhetnek ki, hol tudományos míveltségen alapuló értelmi és erkölcsi fenség lelkesíti a nemzet j obbjait .» így Ir Balog Pál, a Magyar Tttdos Társaság tagja, a Magyar
Tudás T ársasá{i Évkönyvében. Sok m indcnbcn igaza volt 1 Az olyan szépen kezdett út Ha in halálá val egy időre Iélbcszakadt ugyan, de később, a XX. század Iordulón ismét olyan lendületet vesz, hogy :t magyar barlanak utatás első helyen áll az egész világon. Szakembereink nevét és mnnk.isságát Európaszer te ismerik, mi több, el ismcr ik.
......000:
